Bognár Cecil Pál

Kép beszúrásához kattintson az ikonra

Csepreg, 1883. január 24.Pannonhalma, 1967.

június 28.

Bognár Cecil Pál

Apja: Bognár Gyula takarékpénztárnok - római katolikus vallású

Anyja: Fodor Anna – ágostoni hitvallású

Keresztelője: 1883. január 31-én Csepregen

Keresztszülője: Bognár János

IskoláiAz elemi iskola négy osztályát Csepregen

végezte A gimnáziumot Kőszegen (1-3. év), Sopronban(4-6. év) , Győrben végezte (7-8. év) a bencéseknél . 1902-ben érettségizett.

1899. augusztus 6-án lépett be a Szent Benedek Rendbe Pannonhalmán. Itt tette le első- majd örökfogadalmát is.

1906. június 29-én pappá szentelték.

Felsőbb tanulmányai Pannonhalmán a teológiai tanulmányai mellett

a Tanárképző Intézet hallgatója is volt matematika – fizika szakon. 1907 áprilisában középiskolai tanári képesítést szerzett. alapvizsga: magyar nyelv és irodalomból szaktárgyai: mennyiségtan és természettan pedagógiából és filozófiából is vizsgázott

Tanulmányai a Budapesti Tudományegyetemen 1911 novemberében bölcsészdoktori oklevelet

nyert filozófiából mint fő-, elméleti fizikából és pedagógiából mint melléktárgyakból.

1912-ben a logikát és filozófiát, elektromos elméletét, kísérleti természettant, fény- hőelméletet is tanult.

Eközben a Műegyetemen „Elektromos és mágneses mérések” tárgyat tanulta.

Tanári állásai 1906-1909 Komárom – bencés gimnázium 1909-1910 Esztergom 1910-1912 Kőszeg 1912-1925 Komárom (csehszlovák hatóságok 1925-

ben magyar állampolgársága miatt eltiltották a tanítástól) 1926-1927 Pápa 1927-1928 Győr 1929 -1937 Budapest - bencés gimnázium

Egyetemi magántanár 1921-ben a Királyi Magyar Pázmány Péter

Tudományegyetem magántanárrá képesítette a természettudományok ismerettana tárgyból.

1926 – ismerettan és logika 1930 - lélektan és kísérleti pedagógia

Munkássága Kezdetben a logika és értékelmélet filozófiai

problémái foglalkoztatták. Az 1930-as évektől egyre inkább lélektannal

foglalkozott, ezen belül is gyermeklélektannal. 1933-ban kapta meg a egyetemi nyilvános

rendkívüli tanári kinevezést. 1937-ben a pécsi Erzsébet Tudományegyetem

bölcsészeti karára került.

A normák alkonya Ma is aktuális politológiai, filozófiai tanulmány,

1930. március 21-én került felolvasásra. Néhány gondolat belőle:

„Az újkor legtöbb szellemi és társadalmi mozgalmában megtaláljuk ezt a norma–ellenes irányzatot. A XIX. század liberalizmusa szintén ennek egyik megnyilvánulása. A liberalizmus nem más, mint harc a normák ellen, törekvés arra, hogy a normákat a minimumra redukálja.” Az újfajta „izmusok” nem új esztétikai elveket találtak ki, hanem inkább tagadása minden esztétikának, lázadások az esztétika normái ellen. Nem az ember alkalmazkodik az elvekhez, hanem az elveket alkalmazzák az emberi törekvésekhez.”

Mi és másokNagyon jelentős munkája e terjedelmes mű. Könnyen érthető, világos, a lehető

legolvasmányosabb ön- és emberismereti könyv. Ma is helytálló nevelési elvekkel! Több alkalommal is kiadták.

Részlet a mű bevezetőjéből:„A mindennapi élet lélektana Mindenkinek van egy elválhatatlan örök társa, aki végigkíséri az életen a bölcsőtől a sírig: saját maga. Mégis mennyire ismeretlen marad ez a kísérő. Soha egy pillanatra sem szakadhatunk el önmagunktól és egy hosszú élet sem elég, hogy igazán megismerjük magunkat. Az ember nem ismeri jól sem a testét, sem a lelkét. Ha valamit nagyon alaposan ismerünk, arra azt szokás mondani: úgy ismerem, mint a tenyeremet. Nos, az ember ezt nem mondhatja, mert tulajdonképpen a saját tenyerét sem ismeri. Pedig ez testének az a része, amelyet valóban legtöbbször lát. Ez a könyv nem a lelki élet nagy kérdéseit tárgyalja, csak a mindennapi élet apró dolgait. Célja, hogy felhívja a figyelmet azokra a jelentékteleneknek látszó kis jelenségekre, amelyek mellett a legtöbben elhaladnak, anélkül, hogy tudomást vennének róluk. Hogy hozzászoktasson bennünket saját magunk és mások elfogulatlan megfigyeléséhez.”

További részlet:„mi vagyunk, akik vagyunk, de Isten is ugyanaz, Aki Volt, Van, Lesz – mert Ő a VAGYOK, Aki a tenyerén hordja ezt a bűnökben és vérünkben pörgő Földet, az irgalmas és könyörületes Atya, a szeretet Istene Akit lélekben és igazságban lehet imádni! Aki önmagunk elől is megvéd bennünket és Földünket. Ezt a közös „űrhajót”, amiben csak békében és együtt – és Vele – lehet utazni. Áldassék az Ő szent neve”

Szegedi évekBognár Cecil Pál beérkezett tudósként,

országszerte ismert pszichológusként került a szegedi egyetemre.

1941. szeptember 13-tól nevezték ki a szegedi egyetem nyilvános rendes tanáraként a Lélektani Intézet vezetőjének.

1950-ben nyugdíjazták, de az intézet vezetésétől és az egyetemi oktatástól már a fordulat évében eltiltották. Szegeden, majd Pannonhalmán élt.

Badacsonyi szőlőjében gyakran látott vendégül híres írókat. A régi humanisták életművészetéhez hasonlított az életstílusa.

Tudományos munkássága Közéleti tevékenysége nagyon szerteágazó volt. Tagja volt: a Szent István Akadémiának 1921-től, a győri Kisfaludy Irodalmi Körnek 1928-tól, a Magyar Pedagógiai Társaságnak 1931-től, a magyar Psychológiai Társaság társelnöke, Aquinoi Szent Tamás Társaság rendes tagja, Magyar Filozófiai Társaság rendes tagja, A Magyar Gyermektanulmányi és Gyakorlati Lélektani Társaság Gyermekpszichológiai

Szakosztály elnöke 1931-1936 között, majd ügyvezető elnöke 1936-38 között.

Minden lehetőséget megragadott az érdeklődők tanítására, nevelésére: Szakfolyóiratokban, szépirodalmi lapokban körülbelül 150 cikket írt. A Rádióban, tudományos társaságokban, szabadegyetemeken 155 előadást tartott. A pécsi és a szegedi jogi karon is tartott előadásokat rendszeresen a bölcsészetkari

előadásain kívül. Tudományos műveit legtöbbször egyenesen írógépbe diktálta. Könnyed, gyors

áttekintés, majd világos, egyszerű megformálás jellemezte szellemi életét.

ÖsszegzésAz igazi tudomány tiszteletét, szenvedélyes szeretetét

mesterien tudta felébreszteni a tanítványaiban. A kimondott szó, ígéret, lelkiismereti ügy volt számára,

nagyon komolyan vette. Neheztelt, ha valaki a neki tett ígéretét nem tartotta be. Szavai mindennél többet elárulnak önmagáról: „Soha önmagamtól elragadtatva nem voltam, sőt a szükséges megelégedettség is ritka vendég volt nálam; ezért irtóztam az önelégült emberektől, s tudatosan a legegyszerűbb emberrel szemben sem éreztettem fölényt. Sem a tudós, sem a művész belső élete nem közelíti meg Jézusét. A gyarló ember iránti részvéte emberfeletti. Néha erősen tudok bízni abban, hogy nekem is megbocsájt.” – mondta egyszer a pannonhalmi bástya padján ülve, ahova mindig is kívánkozott, s ahol 1967. június 28-án halt meg.

Csak annak a közösségnek, népnek van jövője, aki a múltját ismeri, a nagy elődeit tiszteli. Bognár Cecil Pál munkássága, hitbeli elhivatottsága nekünk is erőt kell, hogy adjon a mindennapok küzdelmeihez, és példát mutasson a jövő nemzedékei számára.