View
1
Download
0
Category
Preview:
Citation preview
A középkori magyar művelődésA magyar művelődéstörténet századai c. kurzus
KÉSZÍTETTE:
TOMA KORNÉLIA
FŐISKOLAI DOCENS
SÁROSPATAK, 2015
Az államszervezés irodalma
Szent István király első törvénykönyve
Szent István király második törvénykönyve
Szent István király intelmei Imre herceghez (királytükör)
A lakosság döntő többsége keresztény lett. Mellettük zsidó
közösségek, mohamedán vallású, pogány szokású izmaeliták,
besenyők, kunok is éltek hazánkban. A magyarországi keresztény
térítés türelemmel folyt. Olykor vallási türelmetlenség mutatkozott
egy-egy uralkodó intézkedésében (pl. Nagy Lajos kiűzi az országból
az áttérni nem hajlandó zsidókat 1360 után, Marchiai Jakab
huszitákat üldöző inkvizítor az 1430-as években).
A középkori magyar társadalom
Az államalapítás és Szent István törvényei először rögzítették a
társadalom egyes rétegeinek kötelezettségeit. Pl.: a keresztény
uralkodó hatalmának elfogadása, a kereszténység felvétele, gyakorlása,
adófizetés az egyháznak.
Az Aranybulla 1222 -es becikkelyezése, a nemesi adómentesség
elrendelése, a nemesi rétegek meghatározása, szerviensekkel való
kibővítése, illetve az Aranybulla utáni években a nemesi vármegye
kialakulása.
Az 1267 –es törvények, melyek meghatározták, hogy mely társadalmi
csoportok számítanak jobbágynak és nemesnek, illetve milyen
kötelezettségei vannak a jobbágyoknak, és milyen joghatóságok
rendelkeznek felettük (földesúr, király)
A középkori magyar társadalom
Az 1351-es törvények Nagy Lajos idején rögzítették a nemesi föld
eladhatatlanságát és a jobbágyokat terhelő legfőbb szolgáltatások
egységességét a földesurak felé.
Az 1514 –es Tripartitum, azaz a Werbőczy István országbíró által
megírt Hármaskönyv egészen a 19. századig mértékadóan írta le a
parasztság és nemesség jogait, lehetőségeit, és a jobbágyság
kötelezettségeit.
Falu, mezőváros, város
Falvak: az agrárgazdálkodással foglalkozók zöme falvakban lakott. 11. sz.-i
törvények: a közrendűek lakóhelye, rögzített határokkal, vezetője a falunagy,
később bíró. László és Kálmán törvényei tilalmazták a teljes elvándorlást.
Bizonyos határok között kereshettek maguknak az emberek kimerült földjük
helyett korábban parlagon fekvő területet. Növekedett a lélekszáma. Nagysága
ingadozott. 12. sz.: átlagban 20-25 család lakott egy faluban. A korai
századokban kül. jogállású népek éltek együtt. Általában azonos szolgáltatással
tartozó népek laktak egy faluban. Víz mellé települtek (veremház, sátor,
tárolóvermek, állatok tartására szolgáló építmények). Szórt birtokrendszer:
több úr szolgái, jobbágyai éltek egy faluban/ egy-egy földesúr falvai is gyakran
egymástól távol feküdtek. A 13. sz.-tól az egész falurendszer átalakult. A falu
jobbágytelkekből állt. Minden telek belső (lakóház, gazd.-i épületek, udvar,
konyhakert) és külső telekre (szántó, rét) tagolódott. Mindenki jogosult
használni az osztatlan közös határt (legelő, erdő, vizek).
Falu, mezőváros, város
Az egymás mellett fekvő beltelkek épületei adták az utcát. A külső telek
legtöbbször a beltelektől távol esett, a határban szétszórva, nem
érintkeztek. A telek birtokosa a jobbágy volt, fiai örökölték a telket. A
tulajdonosnak munka-, termék-, pénzjáradékkal tartoztak + adóztak a
királynak, tizedet fizettek az egyháznak. Az alaprajz szerint a falu utcás-
soros vagy szabálytalan elrendezésű lehetett. A kp.-ban a templom, a
piactér és/ vagy kúria állott. A kültelkeket két-, majd háromnyomásos (a
15. sz.-tól a Dunántúlon) rendszerben művelték. Szeres falutípus (pl.
Őrség): szórt házcsoportok szabálytalan halmaza. A 14. sz.-i falvakban a
paraszti foglalkozású népesség mellett kezdett megjelenni néhány iparos
(kovács, ács, edénykészítő) is.
Hospeskiváltságok (12. sz.-tól német, neolatin ‚vendégek’)→ mezővárosi
(oppidum: nincs fala), városi (civitas: fal veszi körül) kiváltságok
Falu, mezőváros, város
A szabad királyi város (teljes jog- és vagyonbiztonság) földesura a király
volt, a mezővárosé egyházi vagy világi földesúr. A városok polgárainak
több előjoguk volt. Mindkettő élénk kereskedelmet folytatott tágas
piacterén.
Pásztortelepek: szórt fekvésűek. A kétlegelős vándorpásztorkodó nép
lakóhelyei. A 13-14. sz.-ban a vlach pásztorok magashegyi nyári, síkvölgyi
téli legelők közelében hozták létre telepeiket (pl. a Déli-Kárpátokban).
Praedium (többnyire világi földesurak kezén lévő kisebb településtípus):
szolgák lakták. Lakosságát az ország széleinek betelepítése és a tatárjárás
utáni munkaerőhiány elszívta. A praediumok zöme a 14. sz. végétől puszta
vagy jobbágyok által lakott falu, kis része a földesúr tulajdonában maradt.
Vallási élet, házasság, család
Külföldre és hazánkban zarándokló magyarok
Hatalmaskodó oligarchák (Zách Felicián merénylete → Károly Róbert)
Az egyházi fegyelem meglazul ↔ eretnek flagellánsok önostorozó menetei
Mátyás és II. Ulászló uralkodása idején kb. 70 új kolostort alapítottak.
Az egyetemes egyházi törvényeket türelmes módon hazánkban is bevezették (pl.
papi nőtlenség a felszentelt papokra vonatkozóan).
Társadalmilag egymáshoz hasonló jogállású, vagyonú felek egybekelése.
Társadalmi mobilitást eredményezhetett a nem hasonló jogállású, vagyonú felek
házasságkötése (pl. gazdag jobbágyfiú és szegényebb nemesi családok lányai)
Politikai megfontolásból házasodtak uralkodóink és gyermekeik (pl. II.András
lánya, Erzsébet 4 évesen került jövendőbelije udvarába). A főurak ezt utánozták.
Vallási élet, házasság, család
A középkori család feje minden társadalmi osztálynál a férj, az apa.
Családtagjaival szabadon rendelkezhetett. A család együtt bűnhődik a
bűnös apával (pl. feleségei és gyermekei követik a rabszolgaságba az apát,
Zách Felicián egész családját kiirtják).
A nemesi birtok fiágon öröklődik.
A 14. században bekövetkezik a nemzetségek felbomlása.
A halotti szertartás fénye az elhunyt társadalmi helyzetéhez igazodott.
Szerzetes- és lovagrendek
A kül. szerzetesrendek működése jell. volt a Mohács előtti Mo.-on.
A rendek tagjai a magasabb fokú lelki tökéletesség elérését tűzték ki célul
(rendi szabályok + szüzesség, szegénység, engedelmesség).
Tevékenységeik: az egyházban végzett feladatok (szentmise, zsolozsma,
elmélkedés), a nyugati termelési eljárások és a gyógyító növények
termesztésének elterjesztése
Nursiai Benedek (6. sz.) készítette az 1. nyugati rendi szabályzatot → 996: a
Szent Benedek-rend valószínűleg megtelepedett Pannonhalmán. A bencésekből
kivált karthauziak Mo.-on a 13. sz.-ban Ercsiben és a Szepességben telepedtek
meg, a 14. sz.-ban Felsőtárkányban alapítottak kolostort. Városlődi
kolostorukban élt az Érdy-kódex névtelen karthauzi szerzője.
Szerzetes- és lovagrendek
A 11. sz.-ban a fo.-i Citeaux-ban alapított ciszterci rend (bencések
kiágazása) Clairvaux-i Szt. Bernát és társai működésének köszönhetően
rohamosan elterjedt Ny-on. Hazánkba a 12. sz.-ban jöttek, híres apátságuk:
a mai Bélapátfalva.
A Szt. Ágoston szabályait továbbfejlesztő premontreiek voltak az elsők,
akik a szerzetesi élet mellett lelkipásztori feladatokat is elláttak. Ez az
előkelő kanonokrend még alapítója életében megtelepedett hazánkban. Ez is
igazolja, hogy korán erős Nyi-i kapcsolataink voltak. Kolostoraik közül több
hiteleshelyi tevékenységet folytatott. Az ágostonos kanonokok az alábbi
közösségek tagjai lettek: stefaniták, johanniták, Szent Sír-kanonokrend,
antonita rend, vilhelmiták (saújhelyi rendház).
Szerzetes- és lovagrendek Pálos rend: Mo.-on alapították. A Pilis-hegyi Keresztúr lett a központjuk. Szt. Pál első
remetéről nevezték magukat. 1352-ben Nagy Lajos alapította Márianosztrát.
Megszerezték Szt. Pál földi maradványait.
A 13. sz.-ban alapított kolduló rend: ferencesek (minoriták). Női ága a klarisszák.
Hittérítéssel (jászok, kunok) és a helyes életre buzdítással foglalkoztak. IV. Béla
belépett a ferences harmadrendbe. Nagy Lajos nevelője a ferences Lackfi Dénes volt.
Cseri barátok ↔ konventuális ferencesek. Részt vettek a törökellenes harcokban és a
parasztfelkelésekben is.
Kolduló rend volt a domonkosoké is. Térítő-prédikáló rend volt. A népesebb
városokban telepedtek meg. Hazánkban Magyarországi Pál alapította meg a
szervezetet, s a kunok között térített. Margit, IV. Béla lánya is domonkos szerzetes lett.
Minden alkalmas konventben studium generálét (iskola) szerveztek. Nagy hangsúlyt
helyeztek a teológiai ismeretek magas szintű elsajátítására. Domonkos volt Julianus
barát is, aki 1235-6-ban hírt hozott a Volga mellett maradt magyarokról.
Szerzetes- és lovagrendek
Johanniták: Szt. János-lovagrend, ispotályos rend. Kezdetben a
zarándokokat gondozták, majd a 12. sz.-ban lovagrenddé alakultak 3
osztállyal (lovagok, papok, szolgáló testvérek). Vörös köpenyükön fehér
keresztet viseltek. A templomosokkal a tartárok ellen küzdöttek a muhi
csatában. Uradalmaik főleg a Dunántúlon és Szlavóniában feküdtek.
Templomosok: nevüket a jeruzsálemi Salamon-templom helyén épült
első rendházuk helyére vezették vissza. 3 osztályra tagolódtak: lovagok,
papok, szolgálók). Betegápoló tevékenységüket feladva harcos renddé
váltak. Fehér köpenyükön vörös keresztet viseltek. Óriási vagyonra tettek
szert. Szembekerültek a fr. királlyal, feloszlatták őket.
Nem volt nemzetközi rend a Német Lovagrend. Hazánkba II. András
telepített őket a kunok elleni védelem céljából. Később kiűzte őket az
országból, mert vezetőjük a birtokaikat felajánlotta a pápának.
Szerzetes- és lovagrendek
Monostorok, kolostorok alapítása a középkori magyar királyságban, pl.
I. István: Bakonybél, I. András: Tihanyi Apátság, I. Béla:
Kolozsmonostor, I. Géza: Garamszentbenedek, Szent László:
Szentjobb. 1241-2 folyamán kb. 40-et feldúltak, a 14. sz. végéig kb. 80
működött. A vezető szerep a pannonhalmi apátságé volt.
A mo.-i világi lovagrendek inkább politikai, mint vallási funkciót
tölthettek be. Közép-Eu. legkorábbi világi lovagrendje a Károly Róbert
által alapított Szent György-lovagrend (1326), amelynek fő funkciója
a király őrzése és a lovagtársak (50 fő) segítése volt. Zsigmond király
1408-ban alapította a Sárkány-rendet (az ellenség megsemmisítése). A
szövetség a napi politikában is szerepet játszott. 24 fős volt. Az
alapítólevélben foglaltakat a király nem mindig tartotta be.
Irodalom
Korai magyar történeti lexikon. Szerk. KRISTÓ GYULA. Bp., 1994.
KÓSA LÁSZLÓ (szerk.) 2006. Magyar művelődéstörténet. Osiris Kiadó,
Bp. 69-164. (harmadik kiadás)
Magyar Néprajz kötetei
Recommended