View
1
Download
0
Category
Preview:
Citation preview
Amit a term észet elvett, azért a term észet kárpótol. Az Óvár oldalában ősgyep. V irágtengerében a lila színű, illatos levendula a királynő. A félsziget ormairól kacér szépségében nyílik ki a tó. M egkerült a visszhang is. A visszhangdombról kiáltó szavakat — teljes hexam etert — a nemes barokk templom fala veri vissza.
Az öreg őszben hallgat a visszhang. H allgat az erdő, és álmodik. Pátosztalan méltósággal hullám zik a m agyar tenger.
Megejtően szép őszi hétköznap.
QlÁmeik JlásdéAz író beteg. „Egy rosszat ígé
rő betegség csapdájába estem ” — írja 1959-ben. Levelek a h ipertóniáról. Fárasztja a beszéd. Ella asszony ta r t kedves szóval, szíves k ínálattal. Németh László helyett így h á t a műveivel beszélgetek. A vállalkozás nem a riporter érdeme. Száz m aradandó mű gazdagságából m eríthet. Az írás szinte valam ennyi m űfajából. ím e : „ . . . m int betegnek van egy jó tulajdonságom : nem tagadhatom le a m últam és te rmészetem. . . . életem et igen megbízható kórelőzménnyé lehet á talakítani.”
író ír ja e sorokat, vagy az o rvos m ondja? — „írói kibontakozásom korában m int iskolaorvos kerestem a kenyeremet. Más zúgolódott volna, hogy ilyen kevés észt kívánó hivatalnoki
Az őszi nap m ár puf- in lengi körül a Balatont, az orm okat á lm atagon teríti be. É rett szépségében tárulkozik a táj. E rnyedt sárga és tüzes bíbor színek. Dús pom pája a hervadás- nak.
Csönd öleli körül a félszigetet. Csak az ősz színei izzanak. Hallom zizegésüket, a leveiek halk sóhaját, a búcsúszót, mikor elengedik a fák.
Tihany.j ''Nem m indig volt félsziget. Helyért a Pannónia-tenger m oraj- lőtt. Az egész Balaton helyén. Sok ezer év elm úlásával s a Pan- nónia-tenger elúszásával elpusztult élővilága. E lpusztult a Congeria kagyló is. Vázm arad- várym t kimossák a Balaton hu llán: rí a Tihanyi hegy lábához. Bú ója vastag, töm ör: kecskeköröm. A gyerekek kecskekörömmel fogadják Tihany vendégeit. Elszavalják a mondát, Garay János versét, a kecskeköröm legendáját.
foglalkozásban tö lti el nap ja s élete javát.”
A kórelőzményt úgy „m ondja” el, m intha egy cselédkönyves orvossal íra tta volna meg.
„Anyja lobbanékony, egyenes, de kórosan érzékeny, ap ja tü re lmes, bölcs jobbágyivadék, aki m int értelmiségi em ber (tanár volt) egy kicsit a Deák Ferenc-i modell szerint m intázta magát.”
„A beteg gyerm ekkorában in- dulatosságával édesanyjához h asonlított, a serdülőkorban azonban szemérmessé, tartózkodóvá lett. M int tisztviselő udvarias volt, kerülte az összetűzéseket, belátása is megbocsátóvá te+te: egzisztenciális kérdésekben, családi élete és m űvészpályája dolgaiban azonban megőrizte anyja hevességét. P ályája úgy alakult, hogy érzékenységét s később kényszerű önfegyelmét rendkívüli próbára tette .”
Ü lünk a kis ház verandáján. A benyomások szüntelen torlódásában elmosódnak a körvonalak. A műveiből m indent tudunk az íróról.
„ . . . Az A páti tető alatt, a Bala tonra néző le jtő n . . . A kis te lepen, mely tán a hajdan i tihanyi csatorna sajkásaitól kap ta a
nevét (Sajkód), az év nagy részében alig hét-nyolcan éltek, az élet hajótöröttjei, m int m agam is . . . a kátyus földút esők idején já rh a ta tlan v o l t . . . K út nem volt a telken . . . V illanya sem volt a telepnek: ahogy a szürkület lassan összefogta a tá jat, s kissé a szívet is, egy rossz istállólám pát kellett elgyújtan i . . . De a vidék kárpótolt a hely vadságáért. Ekkora csöndet, m int itt, tán sohasem hallgattam . . . Maga a tá j túlontúl szép is volt (jobban szeretem az alföldi, életünkhöz hasonló kopárságot, m elyben úgy kell felfedezni a szépséget), de a szelíd vonalak szedatívum ként hato ttak : jobbra a Bakony egym ást szép ívben szelő hullám ai még inkább, m in t szemben a Balaton folyton változó tükre.”
Az év 365 napjából 200-at vagy 250-et i t t tölt, alkotásban. Zavarta lan-e a sajkódi alkotóház?
„A külföldiek ú titervébe éppúgy be lettem állítva, m in t a közeli Baricska csárda . . . Egy fiatalem ber 150 000 példányban je len tete tt meg torzképet rólam , m ert az t az axiómát, hogyha neki nincs pénze, énnekem in te rjú t kell adnom,
nem akartam elfogadni. . . M indenki akart valam it, csak a nyugalm am s m unkám nem akarta senki.”
Féltem a nyugalmát. Jó, puha csönd te rü l a verandára. M agamban recitálom egyik k ritikusát: „Három éven belül négy nagy sikerű bem utató, a négyből egy országos p é ld a . . . s most új nagy regénye. A te ljesítm ény mennyiségre is óriási: a m agyar irodaiam történetében egyetlen hasonló ta lálható: Németh Lászlóé a harm incas évek első felében.
Novellával indult — a Nyugat novellapályázatán első d íja t nyert —, de nem akart csak író lenni. Nagyobbra, a magyar szellemi erők organizátorának szerepére t ö r t . . . Hatalmas,
-mintegy száz m űvet terem tő m unkássága arró l győz meg, hogy rendkívüli tehetsége az írás szinte valam ennyi lehetőségével megmérkőzött, s valamennyi m űfajban m aradandót alkotott.
rß(UJ iith JLázzlé— Van-e még egy olyan tá
ja az országnak, ahol ennyire élő lenne a hagyom ány, gyöke-
Németh László Passuth László
12
re lenne a legendáknak, ennyire körülölelné az irodalom?
Passuth László szavai ezek, aki a tihanyi szép Dióstetőn tizenhárom esztendővel ezelőtt ültette el az első fát, s egy év múlva felnőttek a ház falai.
— A kert, mint csecsemő, csak nagyon lassan, a természet törvénye szerint fejlődött.
Azóta az ötödik kiadás látott napvilágot. Népszerűsége vetekszik az „aranylemezekkel” : elérte a százezres példányszámot. Tíz nyelven jelent meg. Spanyolországban középiskolai ajánlott olvasmány.
Passuth László a századfordulón született. Irodalmunk nagy esztendői. Akkor született
ig, utána nyolc esztendőn át egyetlen sorát sem közölték.
— 1954 tavaszán szerződést kaptam a Móra kiadótól, írjam meg Zrínyi Ilona regényes életét. 1956-ban jelent meg Sasnak körme között cünen. Nyolc év után először láttam könyvemet a könyvkereskedés kirakatában. Másnap is arra men-
szelleme, és az odaadó hitves, a bájos háziasszony ízlése, gondoskodása.
Barangolt vándorlegény módján a tengerpartokon. Olaszországban, Franciaországban. A táj, a kép a vérébe ivódott.
Amint a Firenzében töltött idő ifjúságára, életérzésére és művészetszemléletére döntő be-
Borsos Miklós Illyés Gyula
Angol kert. A britek komolyságával, jól ápoltságával. Levendulabokrok, gyalogfenyó, berberisz és ciprusok, olajfák és heliantuszok.
Az író vidám, frissen jön elém. Guayaberát, yucatani inget visel. Fehér, mint a frissen fejt tehéntej; indián asszonyok kezem unka ja rajta a művészi azsúrozás.
Mexikóból hozta. Alig egy esztendeje járt Elsőisten földjén, monumentális regénye megjelenésének harmincadik évfordulóján.
A fiatal Passuth — úgy 34— 36 évvel ezelőtt — felkereste Móricz Zsigmondot leányfalui tuszkulánumában. A nagy realista megkérdezte, min dolgozik. — Kél egymástól idegen, hatalmas civilizáció végzetes összecsapását szeretném megírni, Mexikó történetében.
Móricz mosolyogva, de szkeptikusan mondta: „Látom édes fiam, te mint egy megszállott jársz e téma után. Hát próbáld meg, írd csak ki magadból, ha izgat. És ha már megírtad, vágd be a fiókodba.”
Passuth kiírta magából: Esőisten siratja Mexikót.
Illyés Gyula, Németh László, Márai Sándor, Szabó Lőrinc.
Költőnek indult, s banktisztviselő lett. — Summa cum lau- de-val avatták doktorrá. — Az élet kenyeret adott — cserébe a költői álmokért. Bankja a lombard fővárosba, Milánóba küldte. Pethő Sándor lapjának, a Magyarságnak küldött írásokat, színházi eseményekről, megragadó kulturális élményekről. Beszélt olaszul, franciául. Londonban megvette Prescott könyvét, Peru és Mexikó meghódításának történetét. „Ez a csodálatos világ any- nyira érdekelt, hogy megtanultam spanyolul is.” — Az első könyv, amelyet spanyol eredetiben olvasott, a Don Quijote volt.
Ismerkedett Mexikó történetével, s formálta az Esőistent. 1937-ben megjelent első regénye az Eurázia. A világpályázaton második helyet ért el. Egyetlen szavazattal maradt le Földes Jolán A halászó macska utcája mögött.
Rezignáltan mondja: — Talán azóta sem írtak olyan jó kritikát a könyveimről.
Tíz regénye jelent meg 1949-
tem, de nagy megdöbbenésemre már nem volt könyvem a kirakatban. Tépelődtem, mi történhetett? Bátortalanul nyitottam be az üzletbe, és kértem a könyvet. Azt válaszolták, az utolsó példányt reggel vették be a kirakatból. — Boldog voltam, úgy éreztem, nem felejtettek el.
Toledói népi kancsóból csopaki vörös bort tölt. Közben új kéziratát forgatom, önéletrajzi regényének készülő harmadik kötetét. Még címe sincs véglegesen. Talán Gyilokjáró. (A várak bástyája alatt futó kör- folyosó, ahonnan az ellenséget vigyázták.)
Huszonnégy regénye jelent meg a mai napig. Egymillió példányszámban vásárolták meg könyveit idehaza, huszonhét külföldi kiadást értek meg.
( B ö í a ó j J K U d á é )Numen adest.A szellem jelen van.Ezt írta :iz első kritika mű
vészetére. Ezt érzi az ember, ha belép a művész tihanyi villájába. Jelen van a művész
folyást gyakorolt és indulásának határozott irányt szabott, úgy a későbbi évek idejét Tihany atmoszférája érlelte és tette éretté. Az 1942-es évnek egy késő őszi napján kint ültünk a füredi móló végén, és néztük az előttünk húzódó félsziget lágy vonalát, az aprószemű eső fátyolén át úgy pihent a vízben, mint egy görög sziget az Égei- tengerben. Északi lejtőjén építettünk egy kis házat — írja Borsos Miiklósné — Buba asz- szony — a művész 1957-ben rendezett kiállításának katalógusába.
Honnan indult, és honnan érkezett Tihanyba Borsos Miklós?
Nagyszebenben született, a fogarasi havasok aljában, a Cód patak zúgó vize mellett, Gyergyócsomafalváról elszármazott székely családban. Nagyapja vasöntő volt, apja órásmester. Az egyik műhelyasztal mellett, a gyermek Borsos Miklós késnyeleket, botokat, indián tomahawkokat farigcsált.
Rossz tanuló, verekedős, örökösen fabrikáló, rajzolgató, igazi enfant terrible — szörnyű gyerek — volt.
13
A tihanyi fák a la tt Borsos Miklós Déry T iborral Nyugalom, harm ónia, tisztaság árad Borsos Miklós műveiből
Fotó: Ács Irén
Szerelmes volt a ra jz tan á rnőjébe. Az egész osztály. Mégsem csinálta meg a rajzleckéket. Ehelyett Ms vázlatkönyvébe rajzolgatott egy-egy alakot, városrészt, ahogy az utcai festőktől elleste. A vázlatkönyv egyszer az osztályfőnöknője kezébe került. Nézegette, forgatta, m ajd nagy kom olyan k ije len tette:
— Borsos, belőled nem lesz festő.
— Ez vo lt az első eset, hogy ezt a gondolatot valaki belém oltotta. Ugyanis nekem eszem ágában sem volt sem m iféle pálya — m ondja Borsos.
K itanu lta az aranym űves és a vésnökm esterséget — m ár Győrött, ahová 1922-ben kerü lt ' el családjával Nagyszebenből. A két ősi m esterség birtokában készített ezüstlemezből domboríto tt faunfejet, kavicsba vésett K risztus-reliefet, ötvösm ívű gyűrűket, násfákat, karkötőket, később rézkarcokat. M egkezdte m űvészeti tanulm ányait, Győrött, Firenzében, m ajd a K épzőművészeti Főiskolán. Első M- állítása a Nemzeti Szalonban volt, 1932-ben. Szobrait Mlenc esztendővel később á llíto tta ki először a budapesti Tam ás G alériában, m ajd k é t évre rá az E rnst M úzeumban.
1945-ben tag ja a M űvészeti Tanácsnak, 1946-tól 1960-ig ta nár az Iparm űvészeti Főiskolán. 1954-ben M unkácsy-díjat, 1957-ben K ossu th-d íja t kapott. 1966-ban m egkapta az Érdem es M űvész címet. Közben elnyerte a m árványáról híres C arrara városának szobrászati díját, a Prem io C arrarát.
M űveiben gazdag képzelőerő
árad ; nyugalom, harm ónia és tisztaság.
— Firenzében á llt össze bennem Firenze szellem ének lényege. Festészet, szobrászat egy dolog. A G hiberti-«kapuk a ra nyozott képdom borm űvei domború képek. A festm ények meg feste tt szobrok.
A rs poeticájáról nem faggatom. M űvei beszélnek helyette, és most m egjelent könyve: V isszanéztem félutam ból.
„A m űvészet az em beri élet, egyáltalán az élet, a term észet kifejezője . . . Elég, ha szembe tudunk nézni önm agunkkal, a világgal, és errő l képesek vagyunk közölni valam it szóban, zenében, írásban, képben, h a llhatóan, vagy látva, kapcsolato t terem tünk az em berek és korok között. Öröm, m egindult- ság, szellemi, lelM em elkedettség — ezt ad ja a művészet azoknak, akik alkatilag képesek a befogadására.”
A tihanyi — kopaszhegyi Illyés-ház egyik részét nehéz term éskőből parasztem berek építették, a m ásik része Cor- busier-üvegből van.
Illyés előbb ism erte meg a tengert a Pireneusok tövében, m in t a B alatont. Előbb já r t Bordeaux-ban, m in t T ihanyban.
T udjuk: Rác ’respusztán szüle tett. Ozoráról tiszta időben lá tn i lehet a B alatont. — A falun á t folyik a Sió. — Egy tá b lán felira t: Balaton 30 km. M égis. . .
— H arm incöt éves korom ban kerültem először a B alatonhoz. Nagyapám, aM ezen a
környéken vo lt juhász, még a lábu jjá t sem te tte a B alatonba — mondja.
Sok világhíresség kereste fel T ihanyban. Pudovkin, É luard, T ristan Tzara, M artinov, Főien, F re n o v .. .
— Nem az én érdem em , hanem a visszhangé — és finom an m ás irányba tere li a beszélgetést.
M iért is beszélne m agáról? Annyi m indent elm ondott m ár írásaiban a puszták fia. A puszta ad ta a m agyar irodalomnak. Cserébe a pusztának a „Puszták népé”- t adta.
H alottak n ap ján született, hogy a halo ttak n ap já t is élővé tegye.
— H alottak napján , születésnapom on végigtérdepeltették velem a rokonok sírjá t. U tána otthon anyám sütötte kalácsot kaptam .
U radalm i cselédek világában élt. N agyapja juhász, ap ja kovács volt. Kilencéves, am ikor a pusztából először é r t a fa lu ba. Á m ult, hogy vannak utcák, szabályos házak, szédítette a szekerek, kocsik és em berek forgataga. Tíz esztendő m últán Párizsban, a Cham ps Elyséen járt. Beszél franciául, angolul, ném etül, olaszul, érti a la tin t és az oroszt, de fo rd ít spanyolból is.
— M ert nem azt a nyelvet kell igazán ism ernünk legfino
m abb rezzenetéig, am elyről, hanem azt, am elyre fordítunk. Egy nyelvet kell tökéletesen birtokolni: term észetesen az anyanyelvűnket — vallja.
S Illyés b irtokolja anyanyelvűnket. Nyelvünk sok tízezer szavát, teljes form akincsét tá rja fel a kifejezések és form ák legtisztább bensőfégében. Költészetéből a m agyar nyelvet letetne tanítani, a legegyszerűbb nyelvtannal, a legszebb stílustannal.
A lkotóm unkája egy teljes korszakon ível át. Konok ellenállások közepette n ő tt em berré és művésszé. S együtt az élet drám ájával nőttek az á r kusok, nőttek a sorok. D alo lta hazáról, folyókról, hegyekről, pusztákról, az épülő szocialista hazáról. Hiszen a tá jban o tt él, o tt dobog az em ber sorsa. H it és átélés, érzések lángja lobog verseiben. M int az üveg: tűzben születik, s ha kihűl, tiszta, m in t a patak vize. A csengése is messze hallik.
M ajd három évtizede dolgozik T ihanyban. Az év három negyed részében. Verset ír, prózát, esszét, színm űvet. Aztán fá t ü ltet, gyomlál, kaszál.
Az idő sürget. Sürgetnek a m alom kő-íróasztalon a m egkezdett kéziratok.
A búcsút k é t kupica valódi kisüsti pálinka is csak m egnehezíti.
Tihany. Írók, művészek alkotóműhelye. Sziget, amely összefog tengert — a magyar tengert —, földet — az áldott magyar földet —, egyént, alkotóközösséget, társadalmat. Illyés, Németh, Passuth, Borsos az év nagy részében ott élnek, alkotnak. És műveikkel idézik a múltat, táplálják a jelent, biztatják a jövőt. Versben, prózában, drámában, regényben, szobrokban.
Ide surrant be az őszi hétköznappal a ma krónikása: belesett az alkotóműhelyekbe, ahol hittel, átéléssel, a munka teremtő lázával találkozott. Ahol formába öntik a művet, rőzséjét a kandallónak, melegét a léleknek. Gál Zoltán
14
Recommended