Szőke István Attila

Nem feledjük,nem feledjük azt az esztendőt,Amikor szép Magyarország darabokra tört,

Szomorú szél rohant-rohant hegyen-völgyön át,Fekete felhőkbe vonta a magyar hazát.Anyák sirtak ,apák válán,milljó zokogott,Bús öregek némán néztek,szívük sajogott,

!

De volt néhány ,aki mondta,nem és nem soha,Nem így van a kőbe vésve,eme nép sorsa!Ama kőbe az van vésve: MINDIG és ÖRÖKKÉ!Azt a követ kell keresni, Mindig és örökké.

Nem feledjük,nem feledjük azt az esztendőt,Amikor szép Magyarország darabokra tört,Szomorú szél rohant –rohant,hegyen –völgyön átFekete felhőkbe vonta a ,magyar hazát.

Ismeretlen szép emberek egymást ölelték, Bánatukat, könnycseppekben a földre ejtették,De volt néhány aki mondta:nem és nem soha,Nem így van a fába róva eme nép sorsa!

Ama fába az van róva: MINDIG és ÖRÖKKÉ!Azt a vén fát kell keresni , mindig és örökké!

Nem feledjük,nem feledjük azt az esztendőt ,Amikor szép Magyarország darabokra tört,Szomorú szél rohant-rohant ,hegyen-völgyön át,Fekete felhőkbe vonta a magyar hazát.

A harangok sok templomban ,nagy bút kongattak,Utána lassan halkulva csendben álmodtak,De volt néhány ,aki mondta, nem és nem soha,Nem így van a könyvbe írva eme nép sorsa!

Ama könyvbe az van írva , MINDIG és ÖRÖKKÉAzt a könyvet kell keresni , Mindig és örökké!

Nem feledjük ,nem feledjük azt az esztendőt,Amikor szép Magyarország D A R A B O K R A tört,Szomorú szél rohant-rohant ,hegyen –völgyön át,Fekete felhőkbe vonta a magyar hazát!

Ma már sokan érzik azt,hogy vannak testvérek,Elszakitva a törzstől ,mint tépett testrészek,S van néhány ,aki mondja,nem és nem soha!Nem így van szívbe szorítva eme nép sorsa!

MINDIG

ÖRÖKKÉ

Ez a szív azt dobogja! MINDIG ÉS ÖRÖKKÉ!

Ezt a szivet kell őrizni , Mindig és örökké, Mindig és örökké!