Szőrszálhasogatás a női lábakról

Még az október 18-iMagyarságban olvastamFekete Pista keresztko-mám, kollégám és testvér-barátom értékes tanulmá-nyát, amelyben azt firtatjanagy lelkesen, vajon miértszõrtelenítik az amerikaihölgyek a hónaljukat és avégtagjaikat.

Amint megláttam azírást, majd elolvastam,rögtön azon tûnõdtem:képzelem, mekkorazamekot fogsz kapni ahölgyektõl, hiszen mi kö-zöd van ahhoz, hogy vala-ki borotvája-e a hónalját,esetleg a lábát vagy sem.

Amíg otthon éltünkMagyarországon, az '50-es években egyáltalánnem volt meglepõ, amikorszõrös hónaljú vagy lábúlányokat láttunk az uszo-dában, sportpályán vagybárhol, természetesnektûnt a dolog, amint az isvolt egészen addig, amígHollywood meg nem vál-toztatta a világot.

Manapság teljesen fur-csa lenne, ha egy lány vagy

hölgy szõrös hónaljjal él ésmászkál az utcán, vagy ép-pen társaságba megy. Báridõközben ellenõriztem azinterneten, ahol láthatókborotválatlan hölgyek, bi-zonyos Ben Hopper angolfényképész Natur Beautycímmel ajánl fotósorozatot,a képeken szõrös hónaljú,csinos, fiatal hölgyek látha-tók.

Egy másik internetesoldal a következõket írja akérdéssel kapcsolatban:„Napjaink ápolt, igényesmegjelenésû nõjének szõr-

zete a társadalmi elvárá-sok szerint szigorúan ahajkoronára korlátozódik.

Ennek érdekében az át-lagos szõrnövekedésû höl-gyeknek is mindennapostevékenységükké vált aszõrtelenítés, mely az õ ese-tükben csak a hónalj- ésszeméremszõrzet eltávolí-tását jelenti, azonban ke-vésbé szerencsés egyhar-maduknak(!) egyéb testtá-jakkal is meg kell küzdeni-ük. Ráadásul csaknemminden ilyen esetben a kri-tikus tekinteteknek kitettterületek, azaz az arc és alábak is érintettek, lényegé-ben a férfiakra jellemzõ ré-szekrõl van szó, de elõfor-dulhat a hason is.”

A cikk a továbbiakbanfoglalkozik a véglegesszõrtelenítéssel, amit ma-napság lézerrel kezelnek,majd megjegyzi, hogy aszõrzet a mediterrán ésdél-afrikai nõknél eleveerõsebb és sötétebb.

A barátom által felho-zott fura és tegyem hozzá,ütõdött témához tartozikkét személyes történet,amelyet a feleségemen ésrajtam kívül kizárólag aszóban forgó két lány is-mer.

Évekkel ezelõtt, amikora rokon lányok Magyaror-szágon leérettségiztek, ki-jöttek hozzánk látogatóba,Chicagóba. Az iskola vé-gén nyár volt, természete-sen mentünk fürdeni aMichigan-tóba, vagy vala-mi közeli uszodába.

Mindkét lánynál feltûnta pihés, alig észlelhetõhónaljszõrzet, természe-tesen én nem szóltam egyszót sem. Néhány napmúltán láttam, hogy el-tûnt a szõrzet. Ekkor ud-variasan, hogy ne sértsemmeg egy fiatal hölgy önér-zetét és érzelmét, kérdez-tem, hogy mi történt?

Mindkét lány jelezte,hogy Ili – a feleségem –szólt, és ez elég volt arra,hogy megértsék és elfo-gadják, itt, Amerikában aborotvált hónalj a termé-szetes.

Volt más találkozásomis a szõrös nõi hónaljakkalkapcsolatosan. Évekkelezelõtt nyári szabadságottöltöttünk Magyarorszá-gon. Barátaink invitáltakDebrecenbe, de elõbb áll-junk meg egy napra az Al-föld fürdõvárosában, Haj-dúszoboszlón.

A vendéglátóink hölgy-tagjának valahol a környé-ken volt dolga, míg mi ket-ten a feleségemmel, vala-mint a férj, fürödni men-tünk az országos hírûgyógyfürdõbe. A meleg vi-zû fürdõben élvezettelmártóztunk, remélve,hogy jót fog tenni örege-sedõ csontjainknak.

A tágas medencébenrajtunk kívül volt egy né-met csoport, akik fõkéntidõsödõ hölgyekbõl álltak.Velük volt egy olyanTarzan felépítésû 50 évkörüli, kisportolt férfi, fel-tételeztem, a csoport veze-tõje. A németek közöttalig akadt férfi, a hölgyeknélkülük is láthatóan jólérezték magukat.

A Tarzan felépítésû férfia vízben gimnasztikárabíztatta a hölgyeket, agyakorlatokat maga mu-tatta be, pont azokat csi-nálta karjaival a víz felett,amit mi is a focitréningenbemelegítõ mozgásként.A differencia csak az volt,hogy minden gyakorlatután szusszant egy jó na-gyot, amint a hölgyek is.

Emlékszem, a gyakorla-tok közben kérte a többie-

ket, vele együtt énekelje-nek egy magyar nótát,amire kemény német ak-centussal rögtön rázendí-tett. „Asz a szepp, asz aszepp, akkinek a szemekekk, akkinek a szemekekk!”

Élveztük a németekmulatozását, a nótával amagyaroknak akartakkedveskedni.

Feleségem tett valamimegjegyzést azzal kap-csolatban, érdekesnek tar-totta, hogy az uszodábanlévõ magyar nõk nem éne-keltek. Erre a barátom kis-sé indignálódva kérdezteéletem párját, hogy hon-nan tudja itt a vízben,ahol mindenki fürdõruhá-ban van, ki a magyar és kia német.

Feleségem a tõle meg-szokott bájos mosolyávalválaszolt: „Tudod, akinekszõrös a hónalja, az ma-gyar, akié pedig borotvált,az német!” Slussz, a témabe volt fejezve.

Hazafelé barátommalegész Budapestig énekel-tük a dalt, utánozva a né-metek hibás magyar kiej-tését. A velünk utazó kéthölgy, a feleségek már apokolba kívántak minket,de mi felettébb jól szóra-koztunk, sõt még ma iselõvesszük a 20-25 évvelezelõtti dalt.

A napokban beszéltemFekete Pista barátommal,és említettem, hogy annyi-ra tetszett az október 18-án megjelent cikke, elha-tároztam, én is hozzászó-lok. Rögtön említette aszámára felejthetetlen él-ményt, amikor az '50-esévek elején, a Pénzügyõrificsapat öltözõjében ki-téptem a mellérõl a féltveõrzött két szõrszálat.

Tudni kell, hogy jóma-gam olyan szõrös vagyok,mint egy gorilla, míg bará-tom teste csupasz, mint alányoké. Ijesztõ nagyot or-dított, pedig én nem érez-tem semmit.

Feleségem, amikorVancouverben, 1957õszén elõször látott fürdõ-ruhában a strandon, oda-szólt barátnõjéhez: „Na,képzeld azt a szegény nõt,aki ehhez a majomhozmegy hozzá feleségül!”Hát, nem mondom, 56 évután hozzászokhatott.

Az '50-es évek végén,Montrealban, egy ideig egylakásban laktunk a barátom-mal, és egy reggel a nyitvahagyott fürdõszobába néz-ve mit látok: barátom a csu-

pasz mellét borotválja. Kér-dem: mondd, te mit csi-nálsz? Rám förmedt: ha ne-kem csak egy tizedrész szõrlenne a mellemen, mint ne-ked, nem izgatna az egész,de az a két szál, ami nõtt, aztis röhögve kitépted.

Egyébként az ominózuscikkben barátom említette,hogy barátnõi a borotvájáthasználták a reggeli szõrte-lenítõ akciójukhoz, amikorazután õ próbált borotvál-kozni, arcát karcolták ahasznált borotvák. Évtize-deken át angol Wilkinsonborotvát használtam, erõs aszõrzetem, kényes az arc-bõröm, úgy a pengék, minta tok, remekül beváltakszámomra.

Nem olcsó mulatság, denekem megérte, míg néhaolyan életlen lett a penge,hogy kifejezetten karcoltaa bõrömet. Amikor kér-deztem lakótársamat – fe-leségemet –, mondd, szí-vem, nem te használtadvéletlenül a Wilkinsont,választ sosem kaptam.

Majd a guta ütött mér-gemben, volt neki is különnõi borotvája, de az nemvolt kéznél. Mi lesz, ha azenyémet használja, gon-dolta, legfeljebb ordítok,szokás szerint.

Végezetül, jó néhány éveannak, amikor az 1984-benkészült Carmen címû ope-rafilmet láttam. Az olasz-francia film rendezõje,Francesco Rosi spanyol vi-déken, Andalúziában készí-tette a felvételeket, és ígyközel maradt az opera ere-deti színhelyéhez.

A címszerepet az ame-rikai musicalszínésznõ,Julia Migenes-Johnson

K Ö Z É L E T – 9. oldal2015. január 10. – 2. szám

AMERIKAI KRÓNIKAHarmath István

játszotta-énekelte, akinekolyan szõrös volt hónalja,mintha egy fekete kefe lettvolna odaragasztva. Talána rendezõ korhû akart len-ni, bár a dohánygyárbandolgozó nõk közül senkisem tûnt fel Carmenhezhasonlóan. Mindegy, akivalaha látta a filmet, bizo-nyára ez a fura kép ma-radt meg emlékében.

Pedig Don Josét PlácidoDomingo, EscamillótRuggero Raimondi ésMicaellát Faith Esham ala-kította-énekelte, míg akarmester Lorin Maazelvolt. A filmbõl részletekláthatók a You Tube-on,csak a Carmen 1984 címetkell beírni. Valószínûlegjobb felvétel is találhatóBizet Carmen operájából,de bennem ez maradt meglegélesebben.

2005-ben a kitûnõVizin Viktória énekelte aCarmen nõi fõszerepét achicagói LyricOperában, velebeszélgettünka különbözõDVD-ékrõl, ésazt boncolgat-tuk, vajon mi-ért volt fontos ar e n de z õ n e kJulia Migenesborzos, szõröshónalja. A re-mek mezzoNew Yorkbanszületett, a szü-lei görög és ír-Puerto Ricó-iszármazásúak,f e l t e h e t õ e nezekbõl a gé-nekbõl adódottaz erõs, sötéthónaljszõrzete.

Mielõtt befejezném a ta-nulmányomat a nõi test-szõrzetrõl, eszembe jutott,amikor Chicagóban élõ hír-neves fotómûvész baráto-mat, Kondor Lászlót vala-melyik amerikai magazinMagyarországra küldte mo-delleket fényképezni. Lász-lóról már két alkalommal ír-

tam krónikáimban, a fiatalmagyar '56-os menekült avietnami háború alatt azamerikai gyalogságnál – USArmy – szolgált, ahol fotós-ként készítette jobbnál jobbképeit, ezek közül sok lát-ható a Chicagóban létesültVietnam múzeumban.

Emlékszem, a mûter-mében voltam, amikor kö-zölte, hogy küldetésremegy Budapestre, aholmagyar modelleket kell fo-tóznia a magazin számá-ra. Laci barátom mondta,amikor a magyar ügynök-ségtõl felhívták, hogy mi-re legyen gondjuk a lá-nyoknak, rávágta: shave!Vagyis borotválkozzanak.

Azután elmagyarázta,hogy miért fontos a mun-ka szempontjából példáula harisnyatartó és bugyigumírozott nyomait eltün-tetni. Sokszor órákig kellvárni, míg a modellek tes-térõl nyomtalanul eltûn-

nek a fehér nemûk nyo-mai. A kamera elõl a szõr-zetet is el kell tüntetni.

Ezzel be is fejezem azeszmefuttatást, a hölgyek-tõl rögtön bocsánatot iskérek, nem gondoltam,hogy ilyen mélyen belega-balyodom a Fekete Pistabarátom által felhozotthónaljszõrzet témába.

Szőrszálhasogatás a női lábakról

Ben Hopper brit fotós: Nature Beauty

A Carmen DVD-filmjén, a képen Julia Migenes