Előadó: Siklósi Bernadett

AkadémiákCéljuk:valamilyen irányban működésükkel befolyásolják a

nyelvhasználatot.

Itália: Academia della Crusca 1582. Toszkán nyelv „megtisztítása” érdekében alapították.

Franciaország: francia akadémia létrehozásának célja, hogy egzakt szabályokat „adjon” a francia nyelvnek.A többi akadémia is szintén a „nyelvtisztítás” vagy a„nyelvfejlesztés” szándékával jött létre:spanyol(1713), svéd(1786), magyar(1825), szír(1918 -19), egyiptomi(1932), iraki(1947)

Magánszemélyek is tettek nagy hatású nyelvtervező lépéseket:

Nagy-Britannia: Samuel Johnson (1755)Amerika: Noah Webster (1828)

A bokmál és a nynorsk előzményeit

( a riksmál-t és a landsmál-t) Knud Knudsen (1812-95), illetve Ivar Aasen (1813-96) alkotta meg.

Nyelvtervezés és a politika A legtöbbször politikai döntéshozók, kormányok vagy

politikai vezetők azok, akik a nyelvtervezési döntéseket hozzák.

Az 1970-es évektől kezdve a nyugat-európai országokban és Észak-Amerikában, főként a letelepedő vendégmunkások, emigránsok nyelveinek támogatásával kapcsolatban merültek fel kérdések.

Az 1990-es évek: A közép- és kelet-európai államokban: politikai változások, nemzeti érzés felerősödése.

Nyugat-európai példa: Hollandia: először a fríz kap jogot arra, hogy az ország

északi, frízek lakta részen az iskolai oktatás nyelve legyen. Később lehetővé tették a kétnyelvi oktatást a Marokkóból (arab), Surinamból és az Antillákról érkező emigránsok gyerekeinek is.

Kanada: Quebec tartomány.1977-ben bevezetett Francia NyelviKarta. Angol és francia nyelv párhuzamos használatának megszüntetése.

1995. Szlovák államnyelvtörvény.

Törökország: Mustafa Kemal: latin írásrendszer bevezetése, a török nyelv megtisztítása az arab és a perzsa kölcsönszavaktól.

Magyarország: 1993. -ban Bánffy György és Bratinka József (képviselők)A nyelvtervezés és a politika tehát bensőséges viszonyban vannak egymással.

Státusztervezés: Egy nyelv hivatalossá nyilvánítása vagy egy új nyelvváltozat sztenderddé alakítása mindenképpen átrendezi az egymás mellett élő normák viszonyát.

Korpusztervezés következménye: a kodifikált formák mindig valamilyen normához tartoznak, így kiemelésükugyanolyan következményekkel jár, mint magának a normának a kiválasztása.(Nyelvek ütközésénél érzékenyebbek vagyunk ezen döntések politikai hátterének felismerésére.)Sőt: a korpusztervezési döntések olyan nem várt társadalmi következményekhez is vezethetnek, amelyek jóval fontosabbnak bizonyulnak az érintett nyelvi kérdéseknél.

Nyelvtervezési irányzatokA 19. századi újgrammatikus iskola követői a nyelvet élő organizmusnak tekintették, mely saját, belső törvényszerűségei szerint „él” és változik, s ezért minden külső beavatkozás árt neki.

Leíró Strukturalizmus: a nyelvészek feladata a nyelv leírása és nem annak megregulázása.(Amerika)

A generatív nyelvészet szintén nem tartja feladatának, hogy előíró vagy szabályozó szerepet lásson el.

Önálló (skandináv) iskola: 19.- 20. században tevékenykedõ svéd Esaias Tegnér és Adolf Noreen, illetve a dán Otto Jespersen, akik a „legjobb” nyelv, azaz a megteremtendő norma jellemzőit írták le.

Prágai iskola: képviselői (Mathesius és Havránek): Jespersenhez hasonlóan képzelték el a kívánatos normát.

Amerikai iskola: ennek képviselői sokkal komplexebbnek tételezik föl a viszonyt nyelv és társadalom között. Haugen: a nyelv mérnökének nevezi a kodifikálót, akinek ideális esetben olyan sztenderdet kellene létrehoznia, amelyet „a formákat illetően minimális, a funkciót illetően maximális” változatosság jellemez.

A sztenderd legkívánatosabb jellemzőjének az észt Tauli (1968, 1974) a „gazdaságosságot”, a „világosságot” és a „szépséget”, az indiai Ray (1963) a „hatékonyságot”, az „ésszerűséget” és a „közös mi voltot” tartotta.

Végül fontos megemlíteni egy olyan nézetet, amely több nyelvtervezéssel foglalkozó írásban is megjelenik, s a társasnyelvészet tapasztalataival is megegyezik -- s ezzel egyben vissza is kanyarodunk a nyelvtervezés lényegéhez, ahhoz, hogy ez a nyelv életébe való tudatos beavatkozás, a nyelvi változások befolyásolására irányuló törekvés.

Haugen (1987) arra hívja föl a figyelmet, hogy javasoljanak bármit is a nyelvtervezők,az, hogy egy formát akar-e és fog-e használnia beszélő vagy sem, mindig rajta, a beszélőn múlik.

Előadó: Jekkel Dániel

Nyelvművelés• Kultúránként változó tevékenység• A XIX. Századi magyar használatban szókincsbővítést és nyelvújító

tevékenységet jelentett• Olykor a nyelvtervezés szinonimájaként használják• Legáltalánosabb meghatározása, a nyelv életébe való tudatos

beavatkozás

1980-ban megjelent a nyelvművelő kézikönyv

Nyelvművelő kézikönyv

Leírja, hogy a nyelvművelés az alkalmazott nyelvtudománynak az az ága, amely a nyelvhelyesség elvei alapján, a nyelvi műveltség terjesztésével igyekszik segíteni a nyelv egészséges fejlődését:”célja és tartalma nem örök és változatlan, hanem idő és hely függvénye, legidőszerűbb feladatait mindig az adott társadalom szükségletei határozzák meg.”

A nyelvművelő kézikönyv szerint a nyelvművelés célja:• A XIX. század első felében a szókincsbővítés, a XIX. Század második

felében „a nyelvújítástúlzásainak a „lenyesegetése”, visszavezetés a népi nyelvhez.

• A századforduló után az idegenszerűségek elleni küzdelem• A 70-es 80-as években a nyelv alkalmasabbá tétele a világos és

árnyalt közlésre, kommunikációra• Hogy a beszélő minél jobban ismerje a nyelv törvényszerűségeit

A nyelvi szemléletek kidolgozói

Bárczi Géza (1974) Lőrincze Lajos(1980)

„Nyelvközpontú” „Emberközpontú”

Nyelvművelő szemléletek

• A „nyelvközpontú” az erős központosítással • Az „emberközpontú” az engedékenyebben központosító

hatalom törekvéseivel egyeztethető jól össze A nyelvművelő gyakorlatot a két szemlélet keveredése

jellemzi: a két nézetrendszer a nyelvművelők megpróbálják összebékíteni, s egymást kiegészítő elméletként kezelni.

A nyelvművelő írások• A nyelvművelés elveit kidolgozó írások a nyelvművelői munka

módjainak, eszközeinek megváltoztatására tesznek javaslatot, maguk is nyelvtervezést végeznek

• A tanácsadó vagy hibajavító írások egyértelműen az „elterjesztés” megvalósítói: kért vagy kéretlen tanácsokat adnak, és megmondják, hogy mi a helyes

A nyelvművelés

• A nyelvtervezéssel foglalkozó szakirodalom szerint az „elterjesztés” része

• A magyar nyelvhasználatban a nyelvművelés többé-kevésbé a nyelvtervezési lépések valamennyi típusát lefedi, tehát a nyelvművelés nyelvtervezés, de nem azonos a nyelvtervezés elemzésével

A nyelvészek

• Elkülönítik tevékenységüket a nyelvműveléstől• A tankönyvek leszögezik, hogy a nyelvészet leíró és nem előíró

természetű, azaz a nyelvészet azzal foglalkozik, hogy milyen a nyelv, és nem azzal, hogy milyennek kéne lennie

• A nálunk megszokott értelmezése a nyelvművelésnek előíró szemléletű, akárcsak a legkorábbi nyelvtanok többsége

• A XIX. Azok a nyelvészek, akik a nyelvet természeti jelenségnek tekintették, nem nézték jó szemmel, ha a nyelv életébe bárki is beleavatkozik

Leonard Bloomfield

„ a nyelvészetnek semmi köze a nyelvhelyesség kérdéseihez”

Dwight Bolinger

„Nyelvi samanizmusnak” nevezi azt,hogy néhányan a nyelvhasználat köz-őreinek állítják be magukat, s megjegyzéseket tesznek arról, amit a nyelv helytelen használatának vagy a nyelv romlásának vélnek, tevékenységüket a kuruzslók működéséhez hasonlítja

• Az emberek nagyon sok nyelvközösségben formálnak véleményt a nyelvhasználatról

• A nyelv identitásunk fontos jelzője, figyelemfelkeltő a szokatlan nyelvhasználat, arra utal, hogy a beszélgetőtársunk nem a csoportunk része

• A szokatlan nyelvhasználat értékelése lehet: kedvező, semleges és elítélő is

• A megítélésben szerepe lehet a kultúránkkal örökölt előítéleteknek is

• Szerepet játszhatnak ítéleteink kialakulásában személyes vonzalmaink, ízlésünk

• A nyelvi változatokat ezek az ítéletek is befolyásolják, módosítják

Az erdélyi magyar nyelv• Az erdélyi magyar nyelvről sokan tudják, hogy a „legtisztább”,

„legszebb”, mégis sokan az erdélyi nyelvváltozatot kifejezetten kedvezőtlenül ítélik meg

Sztenderd nyelvváltozat• Nyelvi értékét tekintve ugyanolyan változat mint a többi• A nyelv egyetlen helyes formájának tartják• A társadalmi elit nyelvhasználatából alakul ki• A közoktatás bevezetése, csak erősítette a sztenderd nyelve• Az írásbeliség is ezt a nyelvváltozatot használja

Nem sztenderd nyelvváltozat

• Beszélői sokszor nem tudják pontosan a saját és a sztenderd nyelv közti különbségeket

• Csoporton kívüli megbélyegzéshez vezet

• Az iskolában a gyerekek hátránnyal indulnak• Minél normatívabb a társadalom, annál nagyobb a

diszkrimináció

Nem sztenderd nyelvváltozat

James Milroy (1998)

„A nyílt társadalmi diszkrimináció utolsó bástyája az emberek nyelvhasználata alapján történő diszkrimináció”

A magyar nyelvtudományban

• Nemcsak a nyelvészet részének tartják a nyelvművelést, hanem sokan azonosítják a kettőt

• Az első hivatásos magyar nyelvművelő: Szarvas Gábor, a magyar nyelvőr első szerkesztője

Magyarországon• A nyelvművelő munka nagy részét a tanárok végzik, hivatásos

nyelvművelők irányításával• A nyelvművelés sokkal szorosabban kötődik a politikai

ideológiákhoz, mint a nyelvtudományhoz• A nyelvművelés ideológiáját mindig politikai ideológiák alakítják

Ki mondta először?„A kocka el van vetve”

A.Kossuth LajosB.Julius CaesarC.Mao Ce-tung

Ki mondta először?„Őrült, aki halni vágy, még a rút élet is szebb, mint a szép halál.”A.Benkő DánielB.EuripidészC.David Hasselhoff

Ki mondta először?„aki mer, az nyer”A.Lucifer, az ember tragédiájábanB.Vágó IstvánC.Papp László

Ki mondta először?„Ez jó mulatság, férfi munka volt!”A.Hajdú B. IstvánB.Vörösmarty Mihály a gondolatok a könyvtárban című művébenC.Berényi Miklós