Köszöntjük az olvasót!

Egy évvel ezelőtt jelent meg utoljára a suli-újság. A mostani szám mégsem az elmúlt egy év terméséből állt össze, hanem a taní-tás utolsó napjaiban préselte ki az ötödike-sekből, a hatodikosokból, a hetedikesekből és a búcsúzó nyolcadikosokból egy helyet-tesítő magyartanár néni. A négy osztály így számolta az éjszakákat,

hányat kell még aludni addig, amikorra megszűnnek, vagy legalábbis egy időre szü-netelnek az iskolai kötelezettségek. A kifá-radás ellenére többen is a két legnehezeb-bet választották a cikk és fogalmazástémák közül: polgármesteri teendőket vettek a nyakukba (éppen a választások idején szü-letett ez a lap) vagy rémhíreket gyűjtöttek és találtak ki. Az újságkészítés műhelymunkájába legin-kább azáltal kóstoltunk bele, hogy minden-ki elkészítette – vagy legalábbis nekikezdett – a saját kis lapját: maga adott nevet neki, tervezte meg a fejlécét, parcellázta fel cik-kekre és írt bele, és feltüntette felelős szer-kesztőként a nevét az impresszumban. Kézenfekvő volt, hogy a legsikerültebb kis újságok részleteivel illusztráljuk a Mondd-te-sorry! aktuális lapszámát. Az írócsapat nevében kívánok mindenkinek nagyon szép nyarat, jó pihenést!

A felelős szerk.

Nem vitás, a nyolcadik osztály fáradt ki leginkább az iskolai év végére. Mégis – a képességvizsgák után, lógó nyelvvel és elcsigázottan – még egyszer, utoljára kitettek magukért: ők írták a legszebb cikkeket ebbe a lapszámba. Az elmúlt 8 évem az Iskolában... Az óvoda végén már nagyon vártam, hogy végre iskolás legyek, annak ellenére, hogy mindenki azt mondta, hogy csak azt ne várjam. Mikor meghallottam, hogy még buszoznom sem kell (hiszen az udvarunkon volt az iskola), eléggé elkeseredtem. Első nap nagyon szokatlan volt a társaság, hisz nem ismertem senkit. Mindenki be volt rezelve, de egy idő után összebarátkoztunk kisseb-nagyobb konfliktusokat átvészelve. Az idők elteltével úgy változtak az iskolai helyszínek, mint az időjárás. Az első iskolaváltás után egy eléggé antimagyar helyre kerültünk, ahol később sok konfliktus keletkezett, de ennek ellenére legalább megtapasztaltam, hogy milyen rossz a buszozás. Azután a „David Prodan” iskolában viszonylag rendben voltak a dolgok. (Kivéve az egységes dolgozatokat, melyek már az agyunkra mentek.) Nagyon örültünk, mikor már végre az erdei iskoláról hallottunk. Nekem nagy élmény volt azt a helyzetet megélni, hogy végre a természetben vagyunk, és nem az osztálytermekben. Sok vagány helyre eljuthattunk (Szelek barlangja, Szeben, Nagyhagymás, Madarasi Hargyita☺, Béla Vára stb.) Nagyon hálás vagyok ezért a szervezőknek, és remélem, hogy még velük tarthatunk jövőben is (mint az első montessoris osztály tagjai☺). Hogy ne hagyjak magam után csak pozitívumokat, még azt elmondanám, hogy ami nem tetszett nekem ebben az utolsó 4 évben az az, ami egy kisebb közösségnek a hátránya, hogy az apró tettekből/problémákból óriásiak lettek, mint egy faluban. De én remélem, hogy ezek is kisimulnak majd. (Mint sokan tudják optimista vagyok☺). Amúgy meg a vezetőségnek és főleg a diákoknak (elvtársaimnak) kívánok sok kitartást és lazaságot. És aztán drukkoljatok a pesszimista osztályomnak ☺)!

Kozma Dávid (nyolcadikos)

Egy képzeletbeli történetet olvashatunk az alábbiakban. A valóságos eseményekkel vagy szereplőkkel való bármiféle egyezés csupán a véletlen szüleménye. Az én stílusom Megérkeztem hát a suliba. Körülnézek az udvaron, és észreveszem, hogy két gyerek közeledik felém. Az egyik alacsony, kövér volt, csuklyás és sötét arcú. A másik meg magas, rövid hajú és széles vállú. Elől a haja fel volt állítva, amiről tudtam, hogy stílusa és zenéje eltér az enyémtől. A két gyerek gúnyos mosollyal közeledik felém, és mire hozzám érnek, belém kötnek. – Mi ez a haj, he? – kérdezte a magasabb, és a hosszú hajamra bökött. – Az én stílusom, vágtam rá egyből. Ekkor egy nagy ütést kaptam a hátamba a csuklyástól: – Ez az én stílusom, gúnyolódott a csuklyás. Én idegesen megfordulok, és egy nagyot ütök az orrába. A csuklyás felordít, az orrához kap. Észreveszem, hogy egy kicsi vér loccsant ki belőle. A másik hátulról próbál lefogni, de én egyet rúgok a lábába, és megszabadulok tőle. Sietve veszem a lépteimet az épület felé. Nem szeretnék újabb verekedésbe keveredni.

Horváth Ábel (hatodikos)

El lehet-e adni egy újságot rémhírek nélkül? Csak nagyon nehezen. Ezért hát az ötödikesek a leghátbor-zongatóbb híreket gyűjtötték össze. A valósággal való egyezésükről ugyanaz mondható el, mint az előbbi cikkről. Talán még annyi sem. A tengerparton találtak egy fejnélküli embert. Egy ötéves kisgyerek találta meg. Egy ember beugrott egy nagy hasadékba. A hegymászók még mindig keresik. Egy gyermek kiesett egy tömbházból, és egy öreg nőre esett. A nő meghalt, a gyermek pedig súlyosan megsebesült. Egy repülő lezuhant az autópályára. 20 ember meghalt, és a többi súlyosan megsérült.

Nagy Réka (ötödikes) Egy család a gyermekét a kályhába dobta. Egy gyermek macskázott a barátaival, és azután a hideg tóban fürödtek. Egy fiú meghalt, a szíve megállt.

Gothárd Réka (ötödikes)

A hatodikos Nagy Róbert laptervéből.

2

Polgármester vagyok a falumban Előkeríteném a papírokat, amiket a volt polgármester eltüntetett. A sulit s az óvodát felújítanám. Játszóteret építenék a gyerekeknek. Utat építenék, mert rossz az út. Bármit kérnek, megtenném a falu érdekében. És ha valami iratot alá kell írjak, nem kell egy hetet várjanak rá. (Kiss Szabó Beáta, ötödikes) A KDP (Kundi Demokrata Párt) választási ígéretei Építtetek három kórházat. Rockfesztivál lesz háromhavonta. Megállítanám a manele terjedését. Nagyobb, fejlettebb várossá fejlesztem Kolozsvárt. Nagyobb vidámparkot építtetek, mint Disneyland, és az 50 éven aluliaknak 50%-os kedvezmény lesz. Hatsávos autópályát építtetek minden város felé. A CFR szurkolói ingyen jegyet kapnak minden meccsre. Több turistát vonzok ide az újonnan épült turistalátványosságokkal. Csökkentem az adót, viszont a nyugdíjat növelem. Feloszlatom a „David Prodan” iskolát. (Kundi Zoltán, ötödikes) Terveim a jövőre nézve – 16 új parkolóház és 9 mélygarázs a központ körül. – Autóforgalomtól elzárt főtér. – Többszintű közlekedés a belvárosban, jelzőlámpák nélkül. – Az összes huzalt, drótot a földben vezetni és nem az ember feje fölött. – Fölösleges pénzkidobás megelőzése. Pl. ha három méter mélységben eltörik a gázcső, egyúttal a többi csövet is ki kell cserélni, hogy két hónap múlva ne kelljen megint feltúrni az aszfaltot. – A Malom-árok kitisztítása. – A panelházak tetejére zöldövezetet alakítok ki, és így Kolozsvár lenne Romániában az első nagyváros, amely zöldövezet tekintetében megfelel az EU követelményeinek. – Szászfenest Kolozsvárhoz csatolni. – Új óvodák létesítése, mert a magyar óvodákban nincs hely. (Kundi István, hetedikes)

Amit én biztosítanék a városnak – Az élet itt megváltozna, minden csövesnek muszáj lenne dolgozni. – A városban mindenhol tisztaság lenne, és a városnak tökéletes zöldövezete lenne. – A város felett körgyűrűk és a föld alatt alagutak fognak elhelyezkedni. – Minden irodai munkahelyen egészséges életmód lesz: reggel torna, ebédlő... – Minden építményt (szobor, házak), amiknek nekikezdtek más polgármesterek, fel fogok építtetni. – Több bevásárló központot hozatnék a városba. – Várost kikerülő utakat a nagy teherautóknak. – Az utakat megjavíttatnám, a kis utak szélére padokat helyeznék el. A játszótereket felújítanám. – A magyar utcák neve megmarad, és a térképeken fognak szerepelni magyarul is a dolgok. – Felújítanám a külvárost. – Az autópályát befejezném. – A nyugdíjasoknak megemelném a nyugdíját. A TETTEK BESZÉLNEK!!! (Szilágyi Kispista István, hetedikes) Szerintem a várost úgy változtatnám meg... ...hogy a padokat nem festeném piros, sárga, kékre, hanem csak pirosra. Levenném a zászlókat, virágokat raknék a villanyoszlopokra, és az utcákból elvitetném a roncsautókat. A sulit felújítanám, és uszodát raknék bele. A parkokba focipályát és kosárpályát raknék. A sulikban a focipályákra műfűt raknék és nagy tornatermet. Az utakat megjavítatnám, sok magyar iskolát alapítanék. Nagy bevásárló üzleteket nyitnék. Kórházakat építenék minden negyedbe, és parkolókat. (Székely Krisztina, hetedikes)

3

A hatodikos Nagy Róbert laptervéből.

Örülhetnek a megválasztott polgármesterek, hogy a június 1-i választásokon nem indulhattak kiskorúak. Az ötödikből, hatodik- ból és a hetedikből sokan elcsavarták volna a választók fejét ezekkel a nagyszerű ígéretekkel.

Igazságszolgáltatás egy öleléssel Zuhog az eső, villámlik. Már a galambok sincsenek a társaságomban a Szent Mihály templom előtt. Fáradt vagyok, aludnom kéne, de nem tudok: régóta nem tudok már. (...) Mily isteni csoda, hogy ma éjjel leszállhatok a lóról, és ha csak egyetlen éjszakára is újra ember lehetek. Nem szólamlik világvégét jelző kürtszó, nem kelnek fel porukból ellenségeim, nincs diadalkiáltás, és én mégis elindulhatok furcsa ruhában a kísértetiesen csendes, kihalt utcákon. Az eső elállt. Egy lányt láttam meg először. Ült a főtéri padon, nézett maga elé. Melléültem, rám nézett, majd arrébb csúszott, látszott, fogalma sincs róla, ki vagyok. Egyszer csak eleredtek a könnyei, és kiesett egy levél a kezéből, amit azelőtt sokáig szorongatott. Felvettem, és elbizonytalanodtam: vajon elolvashatom? Micsoda kérdés, hiszen király vagyok, igaz hogy álruhában, de előttem nem lehetnek titkok. „Kedves barátnőm, sajnálom, nem maradhatok veled. Holnap Párizsba utazom, ott kaptam állást. Élj, ahogy tudsz, nem érdekel most már, hogy mi lesz veled. A gépen leszek már, mire megkapod ezt a levelet. Remélem, ha meggazdagodsz, nem felejtesz el pénzt küldeni, ahogy megígérted még régebben. Én most végre jól érzem magam, meglátod, majd a te életedben is minden jóra fordul. Barátod, Jack” Akárki is írta ezt a levelet, nagyon önző lehet, csak magára gondol. A kicsi lány vigasztalhatatlanul sírt, szegény. Átöleltem, megpróbáltam minden szeretetemet belé adni ebbe az ölelésbe. Először meglepődött, aztán ő is átfogta a nyakam: megérezte a szeretetet. Lassan megvirradt, vissza kellett hogy menjek a főtéri szobor talapzatára. A lány csillogó szemmel nézett utánam, láttam rajta, hogy velem jönne... De nem lehetett. Hiába vagyok nagy király, hiába volt erő és igazság az ölelésemben, nem sokra mentem vele. Éreztem, mindenemet odaadnám, ha az új barátom eljöhetne velem...

Gyurka-Balla Júlia (nyolcadikos)

Az első órákon úgy tűnt: Mátyás király ma népszerűtlen a fiatalok körében. Eleinte senki nem választott vele kapcsolatos témát. Ám végül mégis csak megszületett négy nagyon érdekes írás. Mit tenne Mátyás, és mi történne vele, ha ma is élne? Kárpótolná a csalódott szerelmes lányt, és igazságot szolgáltatna a kisfiúnak, akinek a barátja nem engedte meg, hogy első-ként próbáljon ki egy számítógépes játékot? Talán lelepleznék inkognitóját? S a pletyka-éhes sajtó vajon őt is megrágalmazná?

4

Kedves Mátyás király! Emlékszem, hogy hét évvel és három hónappal ezelőtt elmentem a barátomhoz, Jánoskához játszani. Az új számítógépére épp akkor installálta fel (mármint a barátom) a GTÁ-t, sajnos csak az első verzióját. Azt mondta, hogy ő akar elsőnek játszani, én pedig azt mondtam, hogy én vagyok a vendég, és én kell elsőnek kipróbáljam. Ő tudta, hogy igazam van, úgyhogy felemelte a teljesen új számítógépét, és nekivágta a falnak, és azt mondta, hogy üssön el a vonat! Sajnos nem tudtam visszamondani, mert épp azután elmentek Spanyolországba. Kérlek, gyere el és tégy igazságot, úgy, hogy visszahozod a barátomat, és hogy még érdekesebb legyen, nem mondom neki vissza, hogy üsse el a vonat, hanem te mozdonyvezetőnek öltözöl, és ebben az álruhában elütöd. Remélem, hogy minél hamarabb el tudsz jönni, ugyanis nagy igazságtalanságról van szó! Szeretettel, Tamás

Nagy Tamás (hetedikes)

Mátyás király 2008-ban Kolozsváron

Egyszer volt, hol már volt, Mátyás király 2008-ban Kolozsváron. Nehéz elhinni, de egy éjszaka úgy döntött, hogy ő most már bizony leszáll a lováról, álruhába bújik, és elmegy valakit jól megleckéztetni, mert már nagyon unja odafönn az életet. Amúgy is éppen akkor restaurálták, s gondolta, senki sem fogja meglátni, hogy nincsen rajta a lován. Hát ezzel a gondolattal csak az volt a baj, hogy csak félig volt igaz. De ez nem jelenti azt, hogy Mátyás, az igazságos hazudott volna. Hát ki gondolná, hogy az éjszaka kellős közepén a Mátyás király szobrával szemben levő padon ott ül Tibi bácsi, a bokszoló, és mereven figyeli az állítólagos szobrot… Lehet, hogy vannak olyanok, akiknek ez eszükbe jutott volna, de Mátyás király nem azok közé tartozott.

E tudás hiányában lépett ki nagy sebbel-lobbal, elővigyázatosság nélkül a király, a lepel mögül. – Jé, Mátyás király! – Szemben álltak egymással: a bokszbajnok és a párszáz évvel ezelőtti király.

(Érdekes párosítás, de megtörténik…) Egyik sem tudta, hogy mit kezdjen a másikkal. „Hogy ez most hogyan került ide?” Kábé öt perc múltán gondolták, hogy: „Nem mindegy, hogy hogy kerül ez ide? Ha nem szólít meg, megyek tovább”. És továbbmentek mind a ketten.

Mátyás király az eset után úgy gondolta, hogy ő most akkor inkább csak nézelődni fog a városban… Hogy minek ez a nagy felhajtás? Igazából csak most döbbent le, hogy párszáz év alatt mennyire megváltozott Kolozsvár. Szegény a főtéri lóról csak a régi házakat láthatta, s azoknak is a tetejét, mert lefele nem tudott nézni. Így ott fent nem gondolt nagy változásra. Hát persze, a házak teteje nem cserélődik olyan gyakran.

Elsőként az tűnt fel neki, hogy az út nem sáros. Igazán figyelmes volt. Az autók nem voltak érdekesek számára. Ő kikéri magának, már ismeri a vasat.

Amint ment, mendegélt, mendegélgetett, stb., ahány emberrel találkozott, mindenki nagyon furcsán nézett rá. Egyesek még azt is mondták, hogy: „Szevasz, Mátyás király!”. Ez már tényleg furcsa volt neki… Mi az, ami rajta, olyan Mátyás királyos? Talán az, hogy ő maga Mátyás király? Ki tudja…

Végül úgy gondolta, hogy most már ez így nem érdekes, hogy mindenki úgy köszön neki, hogy: „Szevasz, Mátyás király!” Ezért úgy döntött, hogy visszaül a lovára.

Még mindig ugyanott ült Tibi bácsi, a bokszoló, azóta sem mozdult el onnan. Mátyás király nem tudta, mit tegyen. „Na jó, akkor most ezzel megint nem foglalkozunk” – gondolta Mátyás király, és Tibi bácsi, a bokszoló tudta, hogy neki is ugyanezt kell gondolnia.

Most a kedves olvasónak megmondom, hogy miért köszöntek Mátyás királynak az emberek. Csak azért mondom meg, hogy ne maradjon olyan tudatlan, mint a király. Mert bizony ő annyit gondolkozott rajta, hogy miért köszöntek neki, hogy a végén már szinte belehalt volna – ha nem lett volna csak egy szobor… Nos, hát azért köszöntek neki az emberek, mert Tibi bácsi már előre megmondta nekik, hogy Mátyás király azon az éjszakán le fog szállni a lováról. S ő pedig ezt onnan tudta, hogy az egyik éjszaka hallott valami motyorászó hangot a lepel mögül: „Na…hát most már leszállok a lovamról…hm… már eleget üldögéltem itt…na…jó lesz…” Mátyás király bizony beszélt álmában. Ez volt a pechje.

Ezt csak azért mondtam el, hogy legyen egy pár álmatlan éjszakátok odakinn a Mátyás szoborral szemben… Lehetséges, hogy valamit ismét elárul…

Visky Janka (nyolcadikos)

5

Egy hatodikos amerikai fiú naplója, aki Kolozsváron járt

A város furcsa, le van maradva és nagyon mucskos. Élveztem azt, hogy lovas szekerek közlekednek a főúton.

Csak három helyre tudtunk elmenni a barátommal. A barátom megmutatta, hol a sulija. Elég mucskos a WC, és nagyon sok rossz gyerek van, de azért jó volt. Elmentünk a parkba, de nem volt valami sok minden ott sem, ezért csak hintáztunk. Utána egy bevásárlóközpontba mentünk, ami nagyon vagány volt, de otthon sokkal nagyobbak vannak. Megettünk egy Big Mac-et, alig éreztem meg, de sokkal olcsóbb volt, mint otthon.

Elég szép város Kolozsvár, de szebb lenne, ha a polgármester beleadna mindent. Szabó Győző (hatodikos)

Egy végzős tanuló búcsúírásával búcsúzunk e lapszám olvasóitól. Reméljük, tetszett a Mondd-te-sorry! Ha nem, hát: sorry! Ez alatt a nyolc év alatt… Emlékszem, hogy első nap mekkora lelkesedéssel, izgalommal, érdeklődéssel indultam iskolába. Az iskolai éveket akkor még „leányálomnak” láttam. Azon versenyeztünk, hogy a tanító néni előtt érkezzünk iskolába, annak árán is, ha ezért hamarabb kellett felkelnünk. A tanító néni számomra a második anyukát jelentette. De eltelt négy év, tanárok kezdtek tanítani, rövidültek a szünetek. Valahogy már nem esett jól felkelni reggelente, nem volt bennem az a lendület, lelkesedés, mint azelőtt.

Akkor elkezdődött valami más, „megszülettek” az erdei iskolák, amiket élveztem. Érdekes volt Bartók módra felvenni öreg falusi bácsik, nénik nótáit; vagy meghódítani a Nagyhagymást; vagy sízni a Madarasi Hargitán. Így teltek a montessoris évek örömökkel, bánatokkal.

Egyszer aztán azon kaptam magam, hogy nyolcadikos lettem. Ettől az évtől, tartottam, mert mindenki azt mondta, hogy nehéz. Valóban az volt. Elkezdődtek az egységes félévi-írások, amitől még a tanárok is izgultak. Nem csak én, az egész osztály idegenkedett tőlük, de volt, aki optimistán állt hozzá, hogy biztos nem lesz nehéz, például Dávid; volt, aki pesszimistán, kiemelkedő példa erre Dóri. De ezeket a megmérettetéseket is túléltük kisebb, nagyobb sikerekkel.

Visszatekintve erre a nyolc évre sok jó emlékkel maradtam, de nem mindegyik tartozik ezek közé. Nem mindig volt előnyös az, hogy kevesen voltunk az osztályban, hogy az iskola olyan volt, mint egy „faluközösség”.

Örvendek, hogy az osztályban barátokra találtam, jó volt a hangulat, tudtunk beszélni a problémákról is, összetartottunk.

Útravalóul viszem azt, amit itt megtanultam, hogy felhasználjam egy nagyobb közösségben, ahová kerülni fogok.

Berszán Virág (nyolcadikos)

Mondd-te-sorry! A kolozsvári Tóvidéki Református Montessori Iskola lapja. 2008. nyár. Felelős szerkesztő: Mihály Emőke

Mathias Rex, the robber A nevem Kóbor Ervin. Kaszkadőr vagyok. Kolozsváron lakom. Remélem, felfutok majd Hollywoodban kaszkadőrként. Van két kutyám. Biciklivel járok munkába. Szabadidőmben rengeteg dolgot csinálok, de most kiemelném az újságolvasást. Ötféle újság jár nekem. Ezeken kívül több külföldi újságot interneten olvasok. Van újsággyűjteményem is, de csak a legkülönlegesebbeket tartom meg.

Egyik reggel a megszokott ütememben iszogattam a kávémat, instant Nescafét, félpohárnyi tejjel és egy nagyon kevés cukorral édesítve, és egy angol nyelvű újságot lapozgattam. Egyszer csak szemembe ötlött egy ismerős név, és mellette egy különös jelző. Mátyás király neve mellett a rabló jelző állt (Mathias Rex, the robber). Kicsi koromtól kezdve Mátyást igazságosként tartom számon. Ahogy végigolvastam a cikket, megrökönyödötten ejtettem ki az újságot a kezemből. Azt állították a külföldi barátaink, hogy Mátyás király kirabolt Hollywoodban egy gyümölcsöst, majd egy zöldségest, és ezek után egy bankot. 30 év börtönre ítélték. De kit? (Mátyás király már 518 éve nem él – legalábbis hivatalosan.) Szerintem ők sem tudják. Tanú is igazolta e történést. Valami szemtelen alak lehetett.

Állítólag Mátyás király éjszaka lemászott kolozsvári kőlováról, és Amerikába ment. Valószínűleg neki is az volt az álma, hogy Hollywoodban híres kaszkadőr legyen. Hogy a vörös szőnyegen végigballagjon, és a vakuk csak úgy csillogjanak felé, akár egy igazi nyakék. Nem sikerült neki. Rejtett tehetség volt, de egy királynak más álmai kell hogy legyenek.

Meghalt, de az álmai életben tartották. Csak így tudom megfejteni ezt a történést.

Visky Dóra (nyolcadikos)

A hatodikos Istvánfy Norbert laptervéből.

6