Nem-európai tudomány történet

Szekeres András Márk

Bécsi kör és Popper(ismétlés)

• A Bécsi kör (jeles alakja: Rudolf Carnap) szerint a tudományos tézisek úgy alakulnak ki, hogy egyre több azt konfirmáló példát találnak, amiből egyre általánosabb törvényeket állítanak fel.

• Popper szerint a konfirmáció sose vezet biztos tudásra, az elméleteket nem lehet sosem igazolni, viszont megcáfolódhatnak. A döntő kísérletekkel lehet megcáfoltatni egy-egy tézist, a tudós feladata pedig az, hogy elméletét minél több próbának alávesse.

• Ez különbözteti meg a tudományt az áltudománytól.• A tudományos tézisek a történelem során egyre közelebb

konvergálnak a valósághoz, de sose lehetünk biztosak abban, hogy elértük azt. Lineáris fejlődés.

Pozitivista tudománytörténet

• Ezek az elméletek a tudományfilozófiából indultak ki és normatívak voltak. Elmondták, hogy hogyan kell(ene) működnie a tudománynak.

• A tudománytörténetet kiöregedett tudósok írták, szakmai anekdoták alapján. Zsenik a szereplői, elsőbbség viták érdekelték őket. Időnként társadalmi indoklást adtak arra, hogy valamit miért nem fedeztek fel korábban (például a kereszténység elnyomta a tudományokat), de az sose igényel magyarázatot, hogy valaki miért fedezi fel az igazságot.

• Ezek a 20-30-as években alakultak ki, amikor a tudomány egy sikertörténet volt, és az emberi élet problémáinak megoldásait ígérte.

• A tudomány kitűntetett tudást eredményez, a tudományos módszer racionalitásának köszönhetően.

• A második világháború után és a hidegháború környezetében megváltozott a tudomány megítélése. A hatalom egyik eszközének tekintették, és így az ellenkultúra mozgalom a tudománytörténetre is hatott.

• A tudomány különleges elbírálása megkérdőjeleződött.

• Tudománytörténettel történészek kezdtek el foglalkozni, és az eredmények megdöbbentőek lettek.

• Valójában a tudomány egyáltalán nem úgy működik, mint ahogy a tudományfilozófusok elképzelték.

Esettanulmány

• Galilei és a heliocentrikus világkép• A pozitivista tudománytörténetben ez egy klasszikus

példa:– A ptolemaioszi földközpontú modell már rendkívül bonyolult volt,

annak érdekében, hogy az előrejelzései egybeessenek a bolygók tényleges mozgásával.

– A napközpontú modell egy csapásra helyrerakta a problémát, a megfigyelt adatokat sokkal egyszerűbben megmagyarázza.

– A Jupiter holdjainak megfigyelése alátámasztja azt, hogy nem minden a Föld körül kering.

– Vallási okokból nehezen fogadták el.

Bizonyítás nehézségére példa

• Valójában egyáltalán nem így zajlott a Galilei vita.• Napközpontú kozmológiánál probléma, hogy miért nem

érzékeljük a mozgást? Ehhez egy újabb tézist kell bevezetni, a relatív mozgások elméletét.– Az új elmélet alátámasztásához tehát egy másik elméletet is meg

kell változtatni. Ez nem túl jó érveléstechnikailag.– Galilei a „kísérletezés atyja” azt mondja, csodálja Keplert amiért

mer minden tapasztalat ellenére hinni elméletében.

• A kopernikuszi napközpontú modell NEM csökkentette a modell és a mért adatok közti eltérést.

• A távcső működésére kétszáz évvel később lesz csak optikai elmélet, addig tehát nem világos, hogy miért és pontosan hogyan működik.

• A korabeli távcsövek gyakran optikai csalódást okoztak (a Holdat például úgy látták rajtuk keresztül, mintha a távcső belsejében lenne).

• Galilei egyszer összehívott egy társaságot, hogy megmutassa nekik a Jupiter holdjait. A társaság fele semmit sem látott a távcsőben.

• Az inkvizíció tudományos vitát rendezett Galileivel.• Bellarmino bíboros azt írta, hogy ha Galilei érvei

meggyőzőek lennének, akkor az egyháznak el kéne fogadnia a napközpontú világképet, és a bibliában ennek ellentmondó részletet úgy kell kezelniük, hogy ezt ők értelmezték félre – mint ahogy ilyet már tettek. Tehát nem zárkóztak el eleve a másik álláspontjának elfogadásától.

• Galilei álláspontja a korabeli arisztoteliánus tudományosság szempontjából tarthatatlan volt, a mai világban áltudományos ponyvának tekintenénk.

• Galilei egy másik érvelésében látszólag nincs ennyi probléma. (Fontos tudni, hogy az arisztotelészi filozófiában a logikai bizonyítás a döntő, a kísérletek nem relevánsak, mert mesterséges beavatkozás szükséges hozzájuk).

• Arisztotelész szerint egy tárgy súlyával arányos sebességgel esik (amit a közegellenállás módosít). Galilei szerint ez súlytól független, egyenlően gyorsul minden szabadon eső test.

• Galilei az arisztotelészi elméletből kiindulva ellentmondást mutat ki, így reductio ad absurdum módon bizonyítja tézisét.

• Vegyünk egy könnyebb és egy nehezebb tárgyat. Összerakva a kettőt, egy még nehezebbet kapunk, amelynek tehát még gyorsabban kellene esnie, mint a nehezebbiknek önmagában.

• Vegyük megint ezt a két tárgyat, és kössük össze kötéllel. A nehezebbnek kellene gyorsabban esnie, de a könnyebbik hátrahúzza, ezért a közös sebességüknek kisebbnek kellene lennie mint a nehezebbiknek.

• Ugyanarra az esetre tehát két eltérő eredményt kaptunk, ellentmondásra jutottunk, az arisztotelészi „képlet” hibás.

• Ez látszólag teljesen jó érvelés. Mindenki, aki józan eszével gondolkozik beláthatja, hogy igaz. Mindenkinek el kell fogadnia a Galilei féle konklúziót. Így működik a hagyományos nézet szerint a tudomány.

• Azonban Galilei valójában felhasznált olyan rejtett premisszákat, amelyekkel Arisztotelész nem értene egyet.

• Először is Arisztotelész számára nem mindegy, hogy valami egy dolog, vagy kettő. Tehát teljesen lefogadható az a konklúzió, ha a két dolog eggyé válik, akkor más az esési sebessége, mintha csak kötéllel lenne összekötve.

• Másrészt a kötéllel összekötés esetében a szabadesés (Arisztotelésznél: természetes mozgás) és egy erőhatás (Arisztotelésznél: mesterséges mozgás) összhatásáról beszél Galilei, és feltételezi hogy egyszerű összeadással ez megoldható. Az arisztotelészi fizika ilyesmit nem ismer.

• Valójában tehát ez az érvelés sem volt korrekt arisztoteliánus érvelés, egy arisztoteliánus tudóst Galilei nem győzött meg semmiről. Galilei más premisszákból jutott el a másféle konklúziójára.

Kuhn féle paradigma elmélet

• A tudományban paradigmák vannak, amelyek meghatározzák a premisszákat, az elfogadható módszereket (kísérlet dönt-e, vagy a logika), a kérdéseket, és a főbb téziseket.

• Egy paradigmában szoktak lenni megoldatlan problémák.– Hatások összeadódása Arisztotelésznél– Hold pályája 100 évig nem volt jó newtoni fizikában.– Merkúr perihélionának eltérése a newtoni fizikában.– Fekete lyukon belüli fizika ma.– Fókuszpontban levő tárgy látszólagos távolsága.

• A paradigmákat nem lehet összevetni, összemérhetetlenek. Ezért nem lehet köztük érveléssel dönteni. A paradigma váltás társadalmi folyamat, a régi paradigma hívei egyszerűen kihalnak. Az új paradigma elfogadása hit kérdése. (Galilei, „a kísérletezés atyja”, leírja, hogy mennyire csodálja Keplert, amiért a tapasztalattal ellenére hitt a copernicusi világképben).

• Természetesen a kuhni elmélet se hibátlan, és vannak eltérő irányzatok.

• Például a paradigma fogalma, ami az egész lényege elég képlékeny. Időnként Kuhn mintha az egész fizikára, vagy egész kémiára alkalmazná, máskor szűk területeket külön paradigmának tekint.

Modern tudománytörténet

• Ezen az alapokon íródó tudománytörténet feladatai tehát:

• Egy paradigma rejtett előfeltevéseinek megkeresése

• Paradigma váltások vizsgálata• Kuhn megkülönböztet tudományt és áltudományt.

Szerinte amikor kialakul az első paradigma az a tudomány kezdete. A társadalomtudományokat se tekinti érett tudománynak. (Ezt mi máshogy fogjuk kezelni).

• Externális tudománytörténet: tudományon kívüli hatások vizsgálata.

• SK: Sociology of Science, a tudományos változások szociális okainak kutatása. Ennek is több féle értelmezése van.

• Felmerül, hogy a tudományos eredményeket nem felfedezik, hanem feltalálják.

A nyugati tudomány mítoszának lerombolása

• Dogma: a tudományos módszer minőségileg jobb tudást eredményez, mint a köznapi.

• De mi is az a tudományos módszer? A racionális gondolkodás. De mi racionális?

• Megmutatjuk, hogy lényegében az, amit olyasmi, mint a nyugati tudomány – tehát ez egy körkörös érvelés.

Dedukció problémái

• Lewis Caroll: Mit mondott a teknősbéka Akhilleusznak?

• Legegyszerűbb logikai következtetés:

• 1. A=> B 2. A. Tehát B

• „Minden ember halandó, Szókratész ember, tehát Szókratész halandó.” Ez a leválasztás szabálya.

• Egy érvelést két módon lehet megtámadni: a premisszáit, vagy a következtetés érvényességét.

• „A jó tanulók minden órán ott vannak. Péter minden órán ott van. Tehát Péter jó tanuló.”

• Itt az érvelési séma (ami hibás):

• „1. A=> B 2. B Tehát A”

• Akhilleusz érvelése:• 1. A=> B 2. A. Tehát B• Erre a teknősbéka azt mondta, hogy ő elfogadja a

premisszákat, de nem fogadja el az érvelést.• Erre Akhilleusz explicitté tette az érvelési szabályt

(ami ez esetben egy helyes szabály):• 1. A=> B 2. A. 3. (A=>B)&A => B

– Tehát B

• A teknősbéka ismét elfogadta mindhárom premisszát, de nem fogadta el a következtetési szabályt.

• Akhilleusz kényszeredetten folytatta stratégiáját, és felvett egy negyedik premisszát:

• {(A=>B)&A&[(A=>B)&A=>B]}=>B• És így tovább a végtelenségig.

Indukció problémái

• „A nap minden nap felkelt eddig, tehát holnap is fel fog kellni”.

• „Én minden nap éltem, tehát holnap is élni fogok”

• Az egyik jó, a másik rossz. Ha nem hivatkozunk dedukciós érvekre, nem tudunk különbséget mondani.

• Az indukció arról szól, hogy múltbéli tapasztalataink alapján elvárjuk, hogy a jövő is ugyanúgy fog működni.

• Az indukció működő módszer, életünkben számtalanszor kipróbáltuk már és segített. Ezért fogadjuk el az indukció által adott következtetéseket.

• Vegyük észre hogy az előbbi érvelés is indukciós érvelés, egy rossz körkörösség!