05 1867 monarchikus alkotmányai: Német Birodalom, Osztrák Császárság

Ausztria alkotmányfejlődése 1848/49-ben 14. A német egység létrejötte és az 1871-es alkotmány [Tk. 341-343. o.] 15. Az alkotmányos monarchia stabilizálódása az Osztrák Császárságban (az 1867-es alaptörvények) [Tk. 350-353. o.]

Források: Brauneder, Wilhelm: Osztrák alkotmánytörténet napjainkig. Pécs: JPTE ÁJK, 1994. Szabó István: Német alkotmányfejlődés 1806-1945. Budapest: SzIT, 2002. Mezey Barna – Szente Zoltán: Európai parlamentarizmus- és alkotmánytörténet. Budapest: Osiris, 2003.

Ausztria alkotmányfejlődése 1848/49-ben

Koraalkotmányosság Alkotmányosság

Formális alkotmányosság, de továbbra is az uralkodó a szuverenitás egyedüli hordozója

Az államhatalom ténylegesen megoszlik a nép és az uralkodó között

Uralkodó által oktrojált alkotmány Az uralkodó és a népképviselet megegyezése alapján kibocsátott alkotmány

Népképviseleti alsóház mellett rendi felsőház (uralkodó által kinevezett főrendiház, Pairschub)

Egykamarás népképviseleti parlament vagy képviselőház + tartományi felsőház (ha netán mégis van rendi felsőház, tilos a Pairschub)

A parlament összehívása és a törvénykezdeményezés uralkodói jog

A parlament maga is kezdeményezhet törvényt és autonóm módon is összeülhet (vagy biz. időpontokban kötelező összehívni)

Abszolút uralkodói vétójog Halasztó hatályú vétójog

A miniszterek csak az uralkodónak felelősek Több felelős miniszter is van (politikailag, jogilag)

Független bíróságok Független bíróságok

Néhány állampolgári jog (egyenlőség, szabadság, hit- és lelkiism. szabadság, tulajdon) – államcélok

Átfogó állampolgári (esetleg emberi) jogi katalógus – szubjektív közjogok (alkotmányos és közigazgatási kontroll következtében)

A forradalom hatására kiadott alkotmány Minta: német államok alkotmányai és az 1831-es belga alkotmány „Az Osztrák Császári államhoz tartozó összes tartomány egy szétválaszthatatlan alkotmányos monarchiát képez.” (Magyarország nem része.) VH: Uralkodó, de miniszteri ellenjegyzéssel TH: császár + Birodalmi Gyűlés •Kétkamarás Birodalmi Gyűlés (képviselőház + kinevezett főrendiház) •Törvénykezdeményezési joga van, de saját magát nem hívhatja össze •Abszolút császári vétójog BH: független bíróságok, büntetőügyekben esküdtszék Haladó alapjogi katalógus (általános emberi + állampolgári jogok), de csak államcélok Tartományi rendek fennmaradnak, de törvényalkotási joguk nincs (csak javaslatot tehetnek a B. Gy-nek) A kétkamarás szisztémát kifogásolták leginkább, a május 15-i forradalmi hullám nyomán módosítást követelnek (―> Kremsieri tervezet)

Népszuverenitás: „Minden államhatalom a népből ered”

TH: császár + Bir. Gyűlés Kétkamarás: Népi Kamara + Tartományi Kamara Felfüggesztő vétó Tartományokban tartományi gyűlések (jogalkotó hatáskörrel)

VH: császár + felelős miniszterek; Az uralkodó jogai formálisak

BH: független összállami bíróságok

Átfogó alapjogi katalógus (bővebb a pillersdorfinál, de államcélmeghatározások)

Föderalizmus: egyenlő tartományok, saját törvényhozással, képviselettel a Tartományi Kamarában

Tervezet marad: a császár 1849. március 4-én feloszlatta a Bir. Gyűlést, s helyette maga ad alkotmányt (―> Olmützi Alkotmány)

A népszuverenitás gondolatát kiszorítja a monarchikus legitimitás (császár által oktrojált alkotmány)

A lemondott V. Ferdinánd helyébe lépő Ferenc József az őt mint királyt el nem ismerő

Magyarországot az Osztrák Császárságba kívánja tagolni

VH: kizárólagosan és oszthatatlanul a császárnak tartatik fenn Szükségrendelet alkotási jog Birodalmi Tanács mint tanácsadó

TH: Birodalmi Gyűlés – háttérbe szorul Két kamara: Tartományi és Népi Kamara Abszolút uralkodói vétójog

Bő alapjogi katalógus, de csak államcél-meghatározások Túlnyomórészt jogállami alkotmány: A hatósági tevékenység alkotmány által meghatározott és alapjogok által korlátozott Az igazságszolgáltatás törvényhez kötött A közigazgatás kontrollja még fogyatékos: csak alkotmányellenes eljárásra vonatkozik a bírói

felügyelet Baj: nem hajtották végre! A Birodalmi Gyűlés nem jön létre, csak a Birodalmi Tanács, a császár tartományi rendtartásokkal,

szükségrendeletekkel, pátensekkel kormányoz (gyakorlatilag elhagyja az alkotmányos formát) 1851. december 31-én a Szilveszteri Pátenssel hatályon kívül helyezi.

Először terjesztik a modern alkotmányos állam elveit a Birodalmi Gyűlés elé

Az Osztrák Császárság először kap formális értelemben vett (korakonstitucionális) alkotmányokat

Fontos területeket modernizálnak: Bíráskodás, bírósági rendszer (vádelvi eljárás, esküdtszék) Kultuszügy: egyház és állam szétválasztása Oktatásügy: Thun-Hohenstein reformjai (8 osztályos

gimnázium, reáliskola, egyetemi autonómia) Agrárügy: jobbágyviszony megszüntetése Gazdaság: 1851-ben megszüntetik a vámhatárt

Magyarországgal: egységes gazdasági térség Mindez meghatározza a 19. századi, részben a 20. századi

fejlődést

14. A német egység létrejötte és az 1871-es alkotmány

Német Szövetség (1815-1866) Államszövetség a külső/belső biztonságért

Szövetségi Gyűlés (tagállamok által utasított követek)

Szövetségi beavatkozás és szöv. végrehajtás

Frankfurti kísérlet (1848/1849) Föderális egységre törekvés, polgári átalakulás,

alapjogok

Zátonyra fut, visszatérés a Német Szövetséghez

Két vezető hatalom: Poroszország és Ausztria

(1) egy állam magához kapcsol addig független vagy vele laza szövetségi keretben működő államokat, de egyes állami funkciók gyakorlását meghagyja náluk

(2) addig független (vagy laza szövetségben működő) államok megállapodnak egy szövetségi alkotmányozó testület felállításában

1866-ban Ausztria vereséget szenved Poroszországtól Königgrätznél

Kénytelen elismerni a Német Szövetség megszűnését és az Észak-német Szövetség létrejöttét

Poroszország lehetőségei az egyesítésre: Erős központi hatalom létrehozása, fenntartva a

tagállamok területi integritását

Az észak-német államokat magába olvasztja, tartományként

Végül a kettő kombinációja történik: Poroszország a tagállamok egy részét magába

olvasztja (Hannover, Kurhessen, Frankfurt/M., Schleswig-Holstein porosz tartománnyá válnak)

A tagállamok másik részét meghagyja állami mivoltukban, s szerződést köt velük

A beolvasztott tagállamok szavazati jogait

átveszi a Szövetségi Tanácsban, a szövetség második kamarájában (4-ről 17-re emelkedett szavazatainak száma)

A Szövetség létrejöttének lépései:

1866.08.16-án Poroszország nemzetközi szerződést köt az észak-német államokkal a Sz. létrehozásáról

Választásokat tartanak, összeül a Birodalmi Gyűlés (1867.02.24.)

A Bir. Gyűlés elfogadja az É-német Sz. alkotmányát, amely rögtön hatályba is lép (nem kell külön ratifikáció a tagállamokban)

Az É-német Sz. felépítése:

Központi VH: „szövetségi elnökség” (a porosz király)

Központi TH: Birodalmi Gyűlés (népképv.), Szövetségi Tanács (tagállamok delegáltjai)

Állampolgári jogokról nem szól az alkotmány

Az Észak-Német Sz. 1870-ben legyőzi Franciaországot Ezután a délnémet államok is csatlakoznak

nemzetközi szerződéssel (Baden, Hessen, Bajorország, Württemberg, stb.)

A szövetség új neve: Német Szövetség (jogutódja az É-N. Sz-nek).

Ausztria nem emel vétót (ő 1866-ban csak az É-N. Sz-et ismerte el)

1870.12.09.: Az É-N. Szöv. Birodalmi Gyűlése ratifikálja a szerződéseket

A Szövetségi Tanács javasolja, hogy a Német Szövetség neve legyen Német Birodalom, az államfő pedig császár – a Bir. Gyűlés jóváhagyja

I. Vilmos feltételesen elfogadja a koronát (feltételesen: a délnémet államoknak is ratifikálniuk kell az állam és az államfői tisztség elnevezésének változását)

Parlamenti választás az új államterület egészén 1871.03.21.: összeül az új Birodalmi Gyűlés és

elfogadja az új alkotmányt (lényegében azonos az Észak-N. Szöv. Alkotmányával)

1871.04.16.: a császár is hitelesíti a Német Birodalom alkotmányát („bismarcki alkotmány”)

A birodalmi szervek elnevezése csak kismértékben változott: elnökség helyett császár, szövetségi kancellár helyett birodalmi kancellár

A tagállamok helyzete: Önálló létezéshez való jog: Saját alkotmányuk lehet, önálló államszervezettel A Birodalom nem módosíthatja területi beosztásukat,

csak beleegyezésükkel Relatív különállás illeti meg őket (elvárásaik lehetnek

a szövetég felé – pl. védelem, diplomáciai/katonai szempontból)

Részt vesznek a birodalmi akarat alakításában (a Szövetségi Tanácson keresztül)

A Birodalom köteles a jólét megteremtésére törekedni – a terheket arányosan kell szétosztania

Poroszország előjogai (ő adja terület/lakosság 2/3-át): A Bir. Alkotmány módosításához porosz egyetértés

kell Hadügy, vámok, jelentős közvetett adók esetén vétót

emelhet a birodalmi törvények ellen Egyoldalúan nem tud lényeges módosítást

keresztülvinni, de a fennálló szabályokat stabilizálni tudja

VH terén: a porosz és birodalmi VH összefonódik (mindenkori porosz király a német császár, s a porosz miniszterelnök rendszerint a német kancellár)

Néhány további tagállam előjogai: Bajorország: elnökhelyettesi tisztség a Szövetségi

Tanácsban, önállóan intézi a posta- és vasútügyeket, békeidőben a bajor sereg saját uralkodó parancsnoksága alatt áll

Württemberg, Szászország, Baden: korlátozott előjogok postaügyben és adóztatási kérdésekben

A Birodalom és a tagállamok államformája: Birodalom: császárság (monarchia) Tagállamok: nincs kötelező előírás (25 tagállamból 3

városköztársaság – Bréma, Lübeck, Hamburg –, az 1919-es Weimari Alkotmány vonja csak meg a tagállamoktól az államforma szabad megválasztásának jogát)

Nincs külön trónbetöltési rend – automatikusan a porosz trónöröklési rend érvényesül

Császár + Birodalmi Kancellár + Szövetségi Tanács (!)

A császár kormányzati jogosítványai (TH felé): TH összehívása, megnyitása, elnapolása,

berekesztése Birodalmi Gyűlés feloszlatása (a Szöv. Tanács

egyetértésével) A Szöv. Tanács elnöke a császár által kinevezett Bir.

Kancellár A kétkamarás bir. palament által elfogadott

törvényeket a császár hitelesíti és hirdeti ki

A császár kormányzati jogosítványai (VH felé): Kinevezi a birodalmi köztisztviselőket Képviseli a Birodalmat Hadüzenet (Szöv. Tanács hozzájárulásával), önállóan köt

békét Nemzetközi szerződések megkötése (birodalmi

törvényhozási tárgykörben a parlament beleegyezésével) Fegyveres erők főparancsnoka Birodalmi végrehajtás foganatosítása a jogsértő

tagállamokkal szemben (Szöv. Tan. felhatalmazása alapján)

Kegyelmezési jogkör

Birodalmi Kancellár: Egyetlen miniszter, nincs minisztertanács! Helyettesítése: reszort nélküli alkancellár vagy reszort

vezetésével megbízott államtitkár A császár rendelkezéseinek érvényességéhez a Birodalmi

Kancellár ellenjegyzése szükséges De: a kancellárnak nincs politikai felelőssége a TH felé

(csak a császárnak felel) (kivéve az összeomlás előtti utolsó napokat, 1918)

Büntetőjogi felelőssége van, alkotmányjogi nincs A Bir. Gyűlés ellenőrzi a kancellárt (petíció, interpelláció) A kancellár parlamenti támogatás nélkül nem tud

kormányozni

Szövetségi Tanács + Birodalmi Gyűlés

Szövetségi Tanács: Tagállami kormányok által utasított delegáltak

58 szavazat (Poroszo. 17, Bajoro. 6)

Az adott tagállam által küldött követeknek egységesen kell szavazniuk

Nem oszlatható fel

7 állandó bizottság

Elnöke a Bir. Kancellár (+ meghatalmazott helyettes)

A Szövetségi Tanács hatásköre:

TH-ban: Birodalmi törvények jóváhagyása Alkotmánymódosításnál minősített többség kell a Sz. T-ban Pénzügyi tárgyú javaslatokat a Sz. T. elé kell terjeszteni

VH-ban: Rendeletalkotási jog Törvények végrehajtási rendeletei, szükségrendeletek (vh-ban) Köztisztviselők, bírák kinevezésénél véleményezési, előterjesztési jog a

császár felé Felügyeleti jog a tagállamok felett Hozzájárulása kellett hadüzenethez, birodalmi törvényhozási tárgykörbe tartozó

nemzetközi szerződéshez, Bir. Gyűlés feloszlatásához

BH-ban: Állambírósági/közigazgatási bírósági feladatok Birodalmi végrehajtás elrendelése Tagállamok közti közjogi viták eldöntése Bírói jogsegély (ha valamely tagállam megtagadta egy jogvita eldöntését, a Sz. T.

elbírálhatta)

Birodalmi választójog: Minden 25. életévét betöltött német

állampolgárságú férfi választójogosult

Nincs vagyoni, műveltségi cenzus!

Titkos, egyenlő, közvetlen választás

Tisztán egyéni kerületi rendszer (100.000 választópolgáronként egy kerület)

1918-ban a nagyobb választókerületekben arányos (listás) rendszert vezetnek be

Választási bíráskodásra a Bir. Gy. jogosult

A Birodalmi Gyűlés szervezete, működése:

A Birodalom unitárius karakterét erősíti (nincs benne a tagállamoknak befolyása)

3 éves mandátum (1888: 5 éves)

Évente 3-4 ülésszak

Uralkodói összehívás, elnapolás (30 nap), berekesztés (ülésszaké), feloszlatás (Sz. T. egyetértésével, 60 napon belül új választás, 51 év alatt 4 esetben)

A Birodalmi Gyűlés hatásköre, tagjai:

Törvényhozásban való részvétel

Törvényhozási tárgykört érintő nemzetközi szerződésnél hozzájárulás

Petíciók tárgyalása, interpellációs jog

Szabad mandátum, de frakciófegyelem

Sem illetmény, sem költségtérítés nem jár! (köztisztviselők, bírák, egyetemi tanárok voltak képviselők)

Összeférhetetlenség: Köztisztviselőket, bírákat nem zárják ki, sőt, preferálják

De mandátuma alatt újabb állami alkalmazást nem kaphat

Mentelmi jog: Felszólalásuk, szavazatuk miatt nem érheti őket hátrány

(abszolút mentesség)

Hivatalos ténykedésen kívüli cselekményekért a B. Gy. egyetértésével üldözhetők (felfüggeszthető mentelmi jog/sérthetetlenség) – de ez a sérthetetlenség csak az ülésszakok idején illette meg őket

Törvényhozási eljárás: B. Gy., Sz. T. kezdeményezhet törvényt Az uralkodó és a kancellár formálisan nem (de a Sz. T-

ban adhat erre utasítást a porosz delegáltaknak) A két kamara egyenrangú: első tárgyalásra mindkét

kamarában sor kerülhet, érdemben tárgyalják, mindkettő részéről beleegyezés kell

A törvényeket az államfő hitelesíti: formai kontroll (alkotmányos-e)

Alkotmánymódosítás: B. Gy-ben egyszerű, Sz. T-ban minősített többség kell (14 szavazattal megakadályozható – Poroszo. egyedül is képes rá)

Négyszintű: Birodalmi Bíróság (Reichsgericht) – szövetség állítja fel és

működteti Ítélőtáblák (Oberlandesgericht) Törvényszékek (Landgericht) Helyi bíróságok (Amtsgericht)

Birodalmi különbíróságok: pl. közigazgatási bíróság (szövetségi és tagállami szinten is, bár az előbbit később alakították ki: 1918)

„Alkotmánybíráskodás”: a Sz. T. gyakorol alkotmányvédő funkciót az I. vh. után felállítják a Német Bir. Állambíróságát (quasi

korlátozott hatáskörű AB)

Az alkotmányban nem szabályozzák Oka: az állampolgári jogokat úgy fogták fel,

hogy ezek a közigazgatással szembeni jogvédelmet biztosítják, a közigazgatás pedig zömében tagállami feladat maradt

Később rendes birodalmi törvényhozás útján tucatnyi szabadságjogot szabályoztak

15. Az alkotmányos monarchia stabilizálódása az Osztrák

Császárságban (az 1867-es alaptörvények)

Előzmények:

1849: Olmützi (oktrojált) Alkotmány:

Népszuverenitás helyett monarchikus legitimitás

VH-t kizárólagosan az uralkodó gyakorolja

TH-t a Bir. Gyűlés és a Tartományok Kamarája - de ezeket nem hozzák létre, hanem

az uralkodó maga bocsátja ki a törvényeket (120. §: átmenetileg rendeleti jogalkotás lehetősége)

Ami létrejön az Olmützi Alkotmányból: Birodalmi Tanács: az uralkodó tanácsadó

szerve a VH-ban, tényleges hatalom nélkül

1851. ápr. 13-án statútumot kap: „az uralkodó és a miniszterek tanácsa”, „a törvényhozás összes kérdésében meghallgatják, és meghallgatását a törvény kihirdetésénél megemlítik”

„pótparlament”

1851. december 31-i nyílt parancs:

Hatályon kívül helyezi az Olmützi Alkotmányt

Abszolút monarchikus egységes állammá olvasztja össze a birodalmat

A tartományok csak igazgatási kerületek

Két alapelv: (1) törvény előtti egyenlőség, (2) a jobbágyság megszüntetése (a földesurak kártalanításával)

Melléklete a „kabineti irat”: Elveket tartalmaz arra nézve, hogy az egyes

koronaországokban (tartományokban) miként kell kiépíteni az új rendszert

A koronaországok az ausztriai császári örökös monarchia elválaszthatatlan alrészei

Közigazgatási szervezet: falusi/városi helyközségek (kormány által kinevezett elöljárókkal) – járási hivatalok – kerületi hatóságok (pl. megyék) – helytartóság és országfőnök

Bírói hatalom a császár nevében gyakorlandó Igazságszolgáltatást a közigazgatástól csak másod- és

harmadfokon választja el, elsőfokon (járásokban) egy hivatalban vannak (egységes járási hivatal, de a belszervezetben elválasztandók)

Kifejti a kívánatos bírósági struktúrát

A bírósági eljárás elveit (főszabályként nem nyilvános; fellebbviteli bíróságoknál írásbeli; büntetőperben állami vád; esküdtbíróságok mellőzendők)

Osztrák Polgári Törvénykönyv (1811) behozandó ott is, ahol eddig nem vezették be, hasonlóképp a Büntető Törvénykönyv (1803 ill. megújítása: 1852)

1860-ig a Szilveszteri Pátens és melléklete

képezte az osztrák császári állam alkotmányos alapját = neoabszolutizmus.

Ellentétben az alkotmányossággal: Látszatalkotmányos intézmények:

1) A nép ki van zárva az államhatalomból, nincs népképviselet (csak tanácsadó rendi testületek – újrendi módon korlátozott monarchia)

2) Kevés alapjog államcélként 3) Nincs hatalommegosztás TH és VH

között (lényegében mindkettő a császáré)

4) Első fokon a VH és a BH is összefonódik

5) A bírói függetlenség nem garantált (esküdtszékeket megszüntetik)

6) A tartományokat közigazgatási területté degradálják, csekély, a községihez hasonló autonómiával

1) Miniszterekből álló kormány (de csak az uralkodónak felelősek, mert népképviselet nincs)

2) Törvényeket bocsátanak ki (de nem a népképviseleti törvényhozás, hanem az uralkodó)

3) Egységes Ptk és Btk (de pátenssel, felülről bevezetve)

1860. október 20.: Ferenc József adja ki, mert a neoabszolutista rendszer heves ellenállásba ütközött, mert: Az alkotmányosság vívmányait feláldozták

A nemzetiségi probléma megoldatlan

Az eddigi differenciált föderalizmusból hasznot húzó tartományok (pl. M. o.) a felkelés szélén álltak

1859-ben a Francia Császárság és a Szárd Királyság elleni háború katasztrofálisan végződik

Meginog a monarchikus koncepció – elkerülhetetlenné válnak a reformok

A Birodalmi Tanácsot Ferenc József már 1860. március 5-én rendkívüli tanácsosokkal erősítette meg (főhercegek, egyházi méltóságok, állami szolgálatban érdemeket szerző személyek, 38 tartományi gyűlési tag)

Július 17-én adóügyekben hozzájárulási jogot kapott – koronatanácsból egyfajta rendi választmányi gyűléssé lett

Ebbéli minőségében a Birodalmi Tanács javasolta az alkotmánymódosítást

Ferenc József pedig kiadja az Októberi Diplomát Ad TH: ígéri, hogy törvényeket törvényesen összegyűlt

országgyűlések, ill. a Birodalmi Tanács közreműködésével fog alkotni

A Bir. Tanácshoz az egyes országgyűlések tagokat fognak küldeni

A minden (korona)országot érintő közös ügyeket a B. T. közösen fogja tárgyalni (új adók, közterhek, költségvetés, zárszámadás, katonaság, pénz- és hitelügyletek, vám- és kereskedelmi ügyek, posta- és közlekedésügyek)

Az egyéb törvényhozási tárgyak az illető országok országgyűlésein tárgyaltatnak és intéztetnek el

Ad VH: visszaállítani ígéri az 1848-as forradalom előtti magyar kormányszerveket (kancellária, helytartótanács)

Lényege tehát: A meglévő rendszer továbbfejlesztése annak

keretein belül A tartományi képviselet megerősítése Ráhatásuk intézményesítése a Birodalmi Tanácsnál Differenciált föderalizmus (egyes tartományok

szélesebb autonómiát kapnak – pl. M. o.) DE: a törvényhozás továbbra is a központtal együtt

történne: ▪ Tartománygyűlések + B. T. ▪ A korona prerogatívái ügyében pedig az uralkodó maga dönt

(külügy, hadsereg, belső biztonság, felsőoktatás, állam-egyház viszonya)

Speciális célt is szolgált:

Magyarországot megnyugtató módon bekapcsolni az összállamba (a meglévő struktúrába)

A magyar felet azonban nem nyugtatta meg:

A külpolitikában, hadsereg ügyeiben, gazdaságpolitikában fennmaradt az uralkodó teljhatalma

Az Októberi Diploma valóságba való átültetésére adta ki Ferenc József 1861. febr. 26-án:

Lényegében a birodalmi képviseletről szól

Mellékletében a Birodalmi Tanácsról (képviseletről) szóló alaptörvény és az egyes tartományi gyűlésekről szóló törvények

Birodalmi Tanács – két ház: Főrendiház (Urak Háza): a császári ház született

hercegei, örökletes főrendjei, egyházi méltóságok, tudomány, művészet képviselői

Képviselőház (Küldöttek Háza): 320 tag az egyes koronatartományokból (pl. M. o.: 85, Erdély: 26, Cseho. 54, stb.) ▪ E küldötteket az egyes tartománygyűlések választják (nem

igazi népképviselet)

A Birodalmi Tanácsot az uralkodó évente hívja össze

Értékelés: Hiányzik a széles körű törvényhozás (a koronának

továbbra is szélesek a prerogatívái)

Nincs valódi népképviselet

Hiányzik az alapjogok átfogó katalógusa

Hiányzik a szigorú hatalommegosztás

Nincs igazi miniszteri felelősség

A magyar országgyűlés (Horvát-Szlavónországgal, Erdéllyel) ezért nem volt hajlandó küldötteket küldeni a B. T-ba, amely ezért működésképtelen lett

„Sistierungsperiode” (1865-1867): Ferenc József visszatér a monarchikus legitimitáshoz

1865. szeptember 20-án hatályon kívül helyezi az 1861-es alaptörvényt, hogy az egyébként sem működő birodalmi képviselet megkérdezése nélkül hozhasson megoldást

A KIEGYEZÉS: közjogi értelemben: Az összállami szervezet megkettőződik (duális állam): Egyik oldalon az ausztriai (ciszlajtániai) tartományok

komplexuma áll föderatív szerkezetben (minden tartomány egyenlő)

Másik oldalon a magyar korona országainak komplexuma áll (Magyarország, Erdély, Horvátország, Szlavónia)

Közös uralkodó Három közös ügy: külügy, hadügy, ezekre vonatkozó

pénzügyek

Reálunió: az uralkodó mellett vannak közös ügyek is (tehát az állami szuverenitás lényeges elemei az összállamnál maradnak)

Nem föderáció, nem is konföderáció Neve: Osztrák-Magyar Monarchia

Az uralkodó és a népképviselet közti megegyezéssel:

Magyarország: kiegyezési törvények 1867. évi XII. tc. a közös ügyekről és elintézésük módjáról

1867. évi XIV. tc. a közös államügyek terheinek viselésének arányáról (30-70% az első 10 évben)

1867. évi XV. tc. az államadósságok után a magyar korona országai által vállalandó évi járulékról (összegszerű meghatározás)

1867. évi XVI. tc. a két államtest közti vám- és kereskedelmi szövetségről (közös vámhatár)

A lényege az 1867. évi XII. tc.: Hivatkozás a Pragmatica Sanctióra (1723. évi

I-II-III. tc-ek) – ez az alapja a Kiegyezésnek: a birodalom közös tartományai – a nagyobb

biztonság és a kölcsönös védelem érdekében – elválaszthatatlanul összetartoznak egy közös uralkodó alatt,

de Magyarország törvényhozási és kormányzati autonómiája fenntartatik

Rögzítik a trónöröklési rendet

Közös külügy, hadügy (újoncmegajánlás a magyar Ogy. joga, a költség közös)

Ezekről a döntés – az országgyűlések által küldött – delegációk útján történik (60-60 fő)

Ezek 10 évre megállapítják a közös kiadások költségviselésének arányát

Évente megállapítják a közös ügyek költségvetését Üzenetváltás útján döntenek, s együttes ülést csak

akkor tartanak, ha három üzenetváltás eredménytelen

A közös ügyekre közös minisztériumot is kinevez az uralkodó, tagjait alkotmányjogi felelősség terheli, amelyet a delegációk érvényesíthetnek, alkalmilag felállított független bíróság segítségével

Ausztria: birodalmi alaptörvények:

Törvény a birodalmi képviseletről (formailag a februári pátens törvényét módosítja)

Alaptörvény az állampolgárok általános jogairól Alaptörvény egy birodalmi bíróság felállításáról Alaptörvény a bírói hatalomról Alaptörvény a kormányzati és a végrehajtó

hatalom gyakorlásáról Törvény a Birodalom tartományainak közös

ügyeiről és azok elintézésének módjáról (delegációs törvény)

Alkotmányos rendszer (nem pusztán koraalkotmányos):

Népszuverenitás és monarchikus legitimitás összekapcsolódik

A hatalmi ágak megosztása felismerhető

Az állampolgárok általános jogait (alapjogait) törvény biztosítja

Az állami-közigazgatási tevékenység törvényhez kötött (alkotmányosan korlátozott)

Birodalmi Tanács + Tartománygyűlések Birodalmi Tanács (Reichsrat): Urak Háza (Herrenhaus): a korábbiakhoz hasonló

arisztokratikus-főrendi felsőház (uralkodó által kinevezett tagok is ülnek benne)

Küldöttek Háza (Abgeordnetenhaus): 203 tartománygyűlések által delegált küldött (a legtöbbet Csehország küldi: 54-et) ▪ Nem igazi népképviselet (de az uralkodó elrendelheti a nép általi

választást, ha valamely tartománygyűlés nem küld tagokat) Törvényt a két egyenrangú ház megegyezésével és az

uralkodó szentesítésével lehet alkotni.

Tartománygyűlések:

A törvény taxatíve meghatározta, hogy mely kérdésekben kell a Birodalmi Tanácsnak dönteni – egyéb kérdésekben a tartománygyűlések rendelkeznek hatáskörrel

A reformok fő törekvése később:

A Küldöttek Házát valódi népképviseletté tenni – választójogi reform teszi azzá

1873: képviseleti alap (már nem delegálás!) Kuriális választójog: választási osztályok szerint jutnak

szavazati joghoz: 1. Nagybirtokosok 2. Városok 3. Kereskedelmi- és iparkamarák 4. Községek Nem általános (a népesség 12%-a szavaz, adócenzus,

nőknek csak az első osztályban van szavazati joguk) Nem egyenlő (az első osztályban 59 választóra esik egy

mandátum, a negyedikben 8400-ra) Csak részben titkos (a negyedik osztályban nyílt) Csak részben közvetlen (a negyedik osztályban elektorok

szavaznak, a harmadikban tisztviselők)

1882: Taaffe-féle reform: Csökkenti az adócenzust (30%-kal nő a jogosultak

száma)

1896: Baadeni-féle reform: Tovább csökkenti az adócenzust, bevezet egy ötödik

osztályt (adófizetésre tekintet nélkül a 24. évet betöltött férfiak)

1907: Beck-féle reform: Igazi népképviselet, de csak a férfiakra nézve A több egyenes adót fizető tartományok több

mandátumot kapnak

Uralkodói prerogatívák: Hadsereg vezetése

Urak Házába főrendi tagok kinevezése

Bir. Tanácsot feloszlathatja (indokolás nélkül)

Abszolút vétó (törvényszentesítési jog)

Szabályozatlan az összehívási jog (nincs szankciója, ha az uralkodó nem teszi meg)

Utóbbi három az érett alkotmányosságnak

nem felel meg.

Egyébként a VH-at a szokásos alkotmányos monarchikus berendezkedés vonásai jellemzik:

Az uralkodó áll e hatalmi ág élén

Neki felelős miniszterek útján gyakorolja a hatalmat

Miniszteri ellenjegyzés mellett

Az uralkodó a kormánnyal együtt a parlament nélkül törvényt hozhat a Birodalmi Tanács „cselekvőképtelensége” esetén (él is vele gyakran, ha a Bir. T. megosztott)

Az uralkodó egyes jogokat fel is függeszthet (1869-től e körben „kivételes rendelkezéseket” is kibocsáthat)

Magyarországon mindez elmarad (csak 1912-ben lesz a kormánynak rendkívüli rendeletalkotási joga, de az Ogy. ellenőrzési jogának fenntartásával

Minden „néptörzsnek nemzetisége és nyelve megőrzésére és ápolására sérthetetlen joga van”

Ezt a törvényhozás kis lépésekben igyekszik megvalósítani: Iskolaügyben

Adminisztratív intézkedésekben (pl. hatóságok hivatalos nyelve kapcsán)

Választókerületi beosztás (egyes nemzetiségek jussanak be a felsőházba)

A különböző nemzetiségek azonban nagyobb autonómiát akarnak:

Vagy a duális államon belül

Vagy elszakadva (délszláv mozgalom) – ez győz a végén

1918: Csehszlovákia, Német-Ausztria,

Lengyelország, Magyarország, Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (1929: Jugoszlávia)