Vagyunk ...

2007. december Az Erdélyi Körök Országos Szövetségének és azErdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesületének negyedévi lapja

64

Örvendj, magyar hon, jó anya,fiad dicséretét dalold,zengjen dicséneked szavaahhoz, ki mindig pártfogolt.

Õ néked igaz fényt hozott,hit fényét adta át neked,hozzá törvényt is alkotott,üdvösség útján vezetett.

(...)

Feltünt az égi fényesség,s a nép, mely tévelygésben élt,elhagyva sûrû éjjelét,Krisztus szent igájába tért.

Imádás legyen, tiszteletnéked Hármas-Egy Istenünk,segíts elérnünk mennyeket,mit szent királyunk kér nekünk.Amen.

(Részlet a Gaude Mater Hungaria-ból,Himnusz Szent István királyról 13.sz.)

Három szent királyunk

A tartalombólAdventi levél. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.A Szent Korona jegyében . . . . . . . . . . . . . 7-13.A gyalázat napja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14-15.Határtalan gondjaink . . . . . . . . . . . . . . . . 16-17.Magyar siker Erdélyben . . . . . . . . . . . . . 18-19.A magyar lelkiállapot . . . . . . . . . . . . . . . 23-25.A szülõföld ebédre, a nemzet vacsorára . 26-29.Kannibál-Magyarország . . . . . . . . . . . . . . . . 30.Az én hazám . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32-33.A Mezõség képekben . . . . . . . . . . . . . . . 38-39.Mûhely. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46-47.Görbetükör . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49.Bandikó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52-53.

EKOSZ

Választmányi ülésttartott az EKOSZ 2007.december 1-én a Ma-gyarok Házában Buda-pesten. Szabad beszél-

getés formájában tárgyalták meg a résztve-võk az EKOSZ-ba tömörült erdélyi magya-rok felelõsségvállalását, lehetséges szerepéthazánk jelenlegi kritikus politikai-eszmei-erkölcsi helyzetében, a több esetben is megfi-gyelhetõ érdektelenség, fásultság, lemorzso-lódás elleni küzdelem lehetséges módozatait.Kiemelt súllyal szerepelt a kettõs állampol-gársági népszavazás kérdése, a gyászos em-lékû december 5. harmadik évfordulójának,másrészt az MVSZ újabb népszavazási kez-deményezésének kapcsán. (Az EKOSZ elnö-kének e tárgyú beszédét l. a 14. oldalon). Akonkrét szervezeti problémák megtárgyalá-sára már nem jutott idõ, igény mutatkozottegy újabb választmányi ülés összehívásáraezzel a céllal.

Szekszárd- Az EMTE hagyományos (részben ba-

tyus) bálját 2008. január 12-én tartja a Ge-menc szálló éttermében. Zenél a HorizontTánczenekar. Batyus jegy 1200 Ft, vacsorásjegy 3000 Ft. Részletek Kese Ferec elnöktõl(tel.: 74/440041).

- Az EMTE 2008. február 2.,10.00-rahirdeti meg közgyûlését, a Babits mûvelõdé-si házba.

Ötágú Síp KulturálisEgyesület - Szeged- Július 21-22-én „Nándorfehérvári na-

pok” – elõadók voltak: Kovács Károly, azújvidéki TV szerkesztõje, Almássy István,Hódmezõvásárhely alpolgármestere,Kohári Nándor, szegedi önkorm. képvise-lõ, és Maurer Oszkár, az egyesület alelnö-ke.

- November 16. Vetélkedõ az Árpád-házkiemelkedõ személyiségeirõl

- December 7. Kárpát-medencei köl-tõ-találkozó (Vári Fábián, Banner Zoltán,Kisimre Ferenc).

*2007. szeptember 6. Mihalik Kálmán ha-

lálának 85. évfordulójáról nagyszabású ün-nepség keretében emlékezett meg a Mihalikalapítvány. Emlékbeszédet mondott a Sze-gedi Dóm plébánosa, Kondé Lajos plébá-nos és Gál Imre, az Alapítvány kuratóriu-mának elnöke.

(A részletes beszámolót következõszámunkba juttatják el.)

KomlóA Komlói Erdélyi Kör 2004. szeptembe-

réig visszanyúlva állította össze tevékenysé-gének hosszú listáját, ebbõl mi most termé-szetesen csak az idei évet tudjuk idézni.

- Január 31. „Jézus és tanítványai” cím-mel Ruzsinszky László elõadása

- Február 10. Farsangi bál- Március 14. Részvétel a szabadságharc

évfordulójának ünnepségén- Április 11. „Történelmünk fehér folt-

jai”- Kaáli Nagy Zsombor elõadása- Április 25-én Dr. Kiszely István antro-

pológussal beszélgettek „nemzetrõl-hazá-ról”

- Június 9-én vakációt elõzõ piknik- Szeptember 12-én tisztújító közgyûlés,

régi-új elnök: Dr. Tamás Attila- Szeptember 19. „Akör felszínének szá-

mítása egyiptomi módra”- RuzsinszkyLászló elõadása

- Október 5. Józsa Judit: „Magyar nagy-asszonyok”- kerámia szobor kiállítás, majdfolytatásként a székelykereszturi Pipacsoknéptáncegyüttes „Paraszt Dekameron” c.elõadása

- November 7. „Õsi épített tárgyak aKárpát-Medencében”. A könyvet a szerzõ,Tóth József ismertette.

- November 14. Gyócsi László „Dalt sû-rítenek a hegyek” c. könyvét mutatta be, amiimmár a harmadik útikönyve Erdélyrõl.

MaglódSzékelykapu Maglódon

Augusztus 20-án Maglód várossá válá-sát ünnepelte. Az eseményhez méltóképpkapcsolódott a Magyarok Világszövetségelelkes maglódi tagjának, Mácsai Rudi bá-csinak elismerésre méltó felajánlása. Nemkis összegû, egy személyes anyagi áldozat-vállalása által székelykapuval gazdagodott atelepülés. Az ünnepi szentmisét követõennagyszámú helyi érdeklõdõ jelenlétébenszentelték fel Maglód új büszkeségét.Barabássy Somogy Örs székely fafaragómester alkotása, a csíki székelykapu BabbaMária ábrázolásával a katolikus templom dí-szévé vált. A Tamási Áron Erdélyi Kör dalaimellett Wass Albert versek, tárogató, hege-dûszó tették ünnepélyessé az eseményt,amelyen jól megfért egymás mellett azárpádkori, a székely és a helybéli szlováknépviselet.

Szüreti bálATamási Áron Erdélyi Kör újra megren-

dezte a környék településein élõ, ill. mife-lénk ismerõsként járó erdélyiek által számon

tartott szüreti bált. A remek hangulatú, haj-nalig tartó rendezvényen a híres oroszhegyizenekar lépett fel.

OrszágjárásA Tamási Áron Erdélyi Kör tagjai között

egyre nagyobb számban találhatóak Erdélytés az erdélyi embereket szeretõ tõsgyökeresmaglódiak is. Helyi vállalkozó, polgármes-ter, szakmunkás egyaránt részt vesz a körmindennapi munkájában. Sok egyéb mellettfeladatuknak tekintik a szûkebb környezetmegismertetése mellett az anyaország és azelcsatolt területek nevezetességeinek bemu-tatását. Atavalyi évben Vas megye volt a cél-pont, az idei õszön a Felvidék keleti részétsikerült felkeresnünk. Lõcse, a Magas Tátra,a Hernád- áttörés egy kicsit valamennyiünk-nek szülõföldünk gyönyörû tájait juttattaeszünkbe.

1956. Október 23. Emlékfutás– Salgótarján, 2007.Az idén már 16. alkalommal rendeztük

meg az Október 23. Emlékfutást, az 1956-osforradalom és szabadságharc 51. évforduló-ja tiszteletére. A megnyitóra megérkezettSchirilla György, aki már 7. alkalommal fu-totta le a 130 km-es távot. A résztvevõketSzékyné dr. Sztrémi Melinda polgármesterköszöntötte, majd Kiss Dénes babérkoszo-rús költõ, ’56-os elítélt mondott nagyhatásúbeszédet. Ezután a megjelent szervezetekképviselõi koszorúztak a Megyeháza falánlévõ, 1956-os emléktáblánál, majd a 3 fõ-védnök elindította a versenysorozatot. Azesõs, hideg idõjárás ellenére is szép szám-mal futottak a versenyzõk, 26 korcsoport-ban, 9.00-tól 13.00 óráig. A verseny távjastílszerûen 456, 956, 1956 m, a váltóknál pe-dig a felnõtteknél 6 x 956 m, az általános- ésközépiskolásoknál 8 x 956 m volt. Rendkí-vül látványos, izgalmas küzdelemben ala-kult ki a végsõ sorrend, nagy szurkolás köze-pette.

Minden versenyszám befejezése utánünnepélyes eredményhirdetés és díjkiosz-tás, majd sorsolás következett. Az I-III. he-lyezést elérõk érmet, oklevelet, ajándéktár-gyat és ’56-os lyukas zászlót kaptak. A vál-tócsapatok pedig az emlékfutás emblémájá-val ellátott pólóban futottak.

Elsõ ízben rendeztük meg a családi fu-tást, melynek feltétele volt, hogy legalábbnégyen teljesítsék az egy körös távot (956m), és egyszerre érjenek célba. A beérkezett12 család között 6 értékes ajándékot sorsol-tunk ki.

Az iskolák közötti pontverseny értékelé-sére és az ünnepélyes díjkiosztásra novem-

Szerkesztõbizottság: Dr. Kövesdy Pál fõszerkesztõ, B. Osvát Ágnes (irodalom ésgyermekoldal), Márton Ferenc szerkesztõ, Nyéki István technikai szerkesztõ

Kiadja az EKOSZ elnökségeAlapító fõszerkesztõ: Orbán László

Levelezési cím: Dr. Kövesdy Pál, 7100 Szekszárd, Otthon u. 2., tel./fax:(36)74/417-705E-mail: ekosz@t-online.hu

A kiadásért felel az EKOSZ elnökeISSN 1416-4698

Böcz Nyomda - Szekszárd

Átalvetõ

2 Híreink EKOSZ-EMTE

EKOSZ - EMTE Híreink 3

2007. december

ber 28-án került sor, a Megyeháza díszter-mében. Az ünnepség kezdetén Székyné dr.Sztrémi Melinda polgármester asszonymegnyitotta az 1992 – 2007. „1956. Október23. Emlékfutás” fotó- és plakátkiállítást,egyben méltatta a rendezvény jelentõségét aváros életében, és köszönetét fejezte ki aszervezésben résztvevõknek, valamint az is-kolák, intézmények vezetõinek, tanulóinak,a támogatóknak, majd tevékenységem elis-meréséül „Salgótarján Emlékérem” kitünte-tést adott át.

Becsó Zsolt, a Nógrád Megyei Közgyû-lés elnöke köszöntötte az ünnepség vala-mennyi résztvevõjét, gratulált a szervezõk-nek a 15 év teljesítményéért, és fontosnaktartotta a versenysorozat további folytatását.Dénes János ’56-os forradalmár, munkásta-nács-vezetõ szintén nagyra becsülését fejez-te ki. A Himnusz eléneklése után a DornyayBéla Tagiskola tanulói adtak színvonalasmûsort 1956 felemelõ, örömteli és tragikusnapjairól.

A kulturális mûsor után röviden ismer-tettem az Emlékfutás 15 éves történetét, kö-szönetet mondtam a szervezõknek, verseny-bíróknak, rendezõknek, iskolák, intézmé-nyek, óvodák vezetõinek, felkészítõ testne-velõ tanároknak, a helyi sajtónak, a VárosiTV-nek, a 150 támogatónak, kiemelve aDuna TV, az Erdélyi Körök Országos Szö-vetsége, Salgótarján Város Önkormányzataés a Nógrád Megyei Közgyûlés segítségét.

Végül megköszöntem a polgármesterasszonynak az elismerõ szép kitüntetést, ésbejelentettem, hogy már el is kezdtük a fel-készülést a 17. Emlékfutásra.

Az ünnepség a Szózat hangjaival zárult,majd baráti beszélgetéssel, vendéglátássalfejezõdött be.

Salgótarján, 2007. november 29.Valiskó Ferenc

Dr. Szekeres Sándor könyvénekbemutatója

Az EKOSZ elnökségi tagja, a monoriBethlen Gábor Erdélyi Kör elnöke, Dr. Sze-keres Sándor 2007. október 3-án 17 órakorkezdte Gyõrött a Harmónia Mûvészeti Köz-pontban, a Gyõri Erdélyi Kör szervezésébenidén megjelent könyvének, Székely MózesErdély székely fejedelme címû írásának be-mutató sorozatát.

A könyvbemutató sorozatot a szerzõ Er-délyben folytatta. A Sepsiszéki Székely Ta-nács és a Magyar Polgári Szövetség szerve-zésében október 22-én a sepsiszentgyörgyiBod Péter Megyei Könyvtár Gábor Árontermében Kisgyörgy Zoltán helytörténészbeszélt, majd a szerzõ méltatta az egyetlenszékely fejedelem életét. Az eseményrõl ahelyi média is beszámolt.

Október 23-án 14.00-órától Gyergyó-szentmiklóson, este pedig Gyergyócsoma-falván a Borsos Miklós Emlékházban, a he-lyi Székely Nemzeti Tanács meghívásáratartott elõadást.

Október 24-én 14-órától Gyergyó-csomafalván a Köllõ Miklós Általános Isko-la dísztermében a gyerekeknek, délutánGyergyóditróban a Nyugdíjasok Házában,este pedig Gyergyóalfaluban a Sövér ElekGalériában tartott elõadást. Az alfalvi elõ-adás elõtt citerazene fogadta a meglepett és

meghatódott szerzõt. A gyergyói bemuta-tókról a helyi média is beszámolt.

Egész héten lehetett hallani a marosvá-sárhelyi rádió magyar adásában, hogy októ-ber 25-én a Bolyaik terén, az Unitárius Egy-ház termében, a Súrlott Grádics irodalmi körszervezésében Székely Mózes fejedelemrõlhallhatnak az érdeklõdõk. Az elõkészítésnem volt felesleges, az Unitárius Egyház ter-me zsúfolásig telt, ahol a szerzõvel BölöniDomokos író beszélgetett, Gáspár Sándor,a marosvásárhelyi rádió munkatársa a fris-sen megjelent könyvet méltatta. Az est fény-pontját emelte a Cantuale együttes: NyilasSzabolcs, Bíró Péter, Márton Zsolt ésFerencz Õrs csodálatos énekprodukciója.

A könyvbemutató sorozat Brassóban zá-rult október 26-án, ahol a kisebbségben élõmagyarság nagy örömmel fogadta a szerzõt.A brassói Unitárius Egyház dísztermébenMáthé Sándor unitárius lelkész szervezésé-ben mintegy ötven személy hallgatta kíván-csian a szerzõ elõadását Székely Mózes élet-útjáról, mely éppen a Brassó melletti csatá-ban fejezõdött be. A helyi brassói magyarmédia az eseményrõl beszámolt.

A könyvbemutató sorozat alatt a szerzõnem mulasztotta el, hogy párhuzamot von-jon az akkori történések és jelenünk aktuálisnemzetpolitikai kérdései között, egyértel-mûen letéve voksát Tõkés László mellett.

Székely Mózes fejedelem életútjának is-mertetését a szerzõ folytatatja, legközelebba Nagyatádi Erdély Kör, tavasszal pedigSzékelyudvarhely, Székelykeresztúr és kör-nyékén igyekszik megismertetni az egyetlenszékely fejedelem életét és életmûvét.

MezõberényBeszélgetést közölt a Békés Megyei Hír-

lap Kajlik Péterrel, a Mezõberényi ErdélyiKör elnökével Otthonról hazaért Berénybecímmel. Egy idézet belõle: „Bennünket Er-délyben a románok egyszerûen csak

bozgornak, hazátlannak neveznek, Magyar-országon viszont a legnagyobb sértés szá-munkra, ha lerománoznak. Nagyszüleinkmagyar állampolgárok voltak, s apáink,nagyapáink még a Ceausescu-diktatúra leg-nehezebb éveiben is, amikor csak a temp-lomban lehetett magyarul megszólalni, arraneveltek bennünket: elsõsorban magyarokvagyunk. Az írás visszatér az aug. 20-án, akör fennállásának 15. évfordulóján felállí-tott székelykapura is, melyen a székely és amezõberényi címer egyaránt szerepel, ésamely kifejezi a jövõbe vetett hitet, de azt is,hogy soha nem feledjük múltunkat.

GyõrAGyõri Erdélyi Kör legutóbbi rendezvé-

nyeibõl:- November 1-én megemlékeztek el-

hunyt szeretteikre, a megemlékezéstLentulai Attila ref. Esperes tartotta

- November 7-én Kecskés Attiláné Azén Erdélyem címmel irodalmi estet tartott

- November 28-án a dévai gyermekek ja-vára tartottak gyûjtést.

- December 19-én tartják meg hagyomá-nyossá vált karácsonyi ünnepségüket, a kis-gyermekes családok, az egyedül élõk hang-súlyos megszólításával.

MAGYAR EGÉSZSÉGÜGYI TÁRSASÁGH - 1052 Budapest, Semmelweis u. 1-3.Telefon: (36-1) 328-0394; Fax: (36-1) 328-0395E-mail: Honlap:Adószám: 18060432-1-41

LÉPJ KÖZÉNK!A Magyar Egészségügyi Társaság szeretettel várja soraiba mindazon egészségügyi

dolgozókat és egészségügyben munkálkodókat, akik az alábbiakban megfogalmazottKüldetésnyilatkozattal egyetértenek.

K Ü L D E T É S N Y I L A T K O Z A TA Magyar Egészségügyi Társaság politikamentesen mûködõ civil szervezet, mely

feladatának tekinti a magyar orvosok, gyógyszerészek, szakdolgozók és az egészségügybármely területén tevékenykedõ szakemberek összefogását, egymás segítése-, a ma-gyarság egészségi állapotának javítása-, a nemzet fennmaradása érdekében.

A Társaság kiemelt figyelmet szentel a Kárpát-medence magyarjainak egészségi ál-lapotára, a népszaporulat alakulására. Elsõsorban népbetegségekkel foglalkozik, igyek-szik azok társadalmi és környezeti okait feltárni, szem elõtt tartva a betegségek megelõ-zésének fontosságát.

Rendszeres konferenciák, kongresszusok szervezésével elõsegíti a közvetlen kap-csolatteremtést a határokkal elválasztott magyarlakta területek között. Lehetõséget kínála világban folyamatosan szétszóródó, magyarul tudó, beszélõ, magát a nemzethez tarto-zónak valló, egészségügyben munkálkodók kapcsolatfelvételére és a nemzeti tudat erõ-sítésére.

Budapest, 2007. október A Magyar Egészségügyi Társaság Elnöksége

Dr. Szász István Tas, az Alapellá-

tó Orvosok Országos Szövetségének

(FAKAOSZ) elnöke, lapunk állandó,

nagyra becsült munkatársa felvételt

nyert a Magyar Írószövetségbe. Szív-

bõl és büszkén gratulálunk neki! (Je-

len számunkban több írását is olvas-

hatjuk.)

4 2007 Karácsonya EKOSZ - EMTE

Átalvetõ

Decemberi lapszámunk eléTisztelt és szeretett olvasói az Átalvetõnek!A késõ õszi külsõ és a lelkünkre telepedõ belsõ sötétség kö-

zepette szedegeti össze a szerkesztõ a súlyos mondanivalót rej-tõ írásokat, alakítja ki azt a gondolati-érzelmi vonalat, ami min-dennapjaink sarából a karácsony fénye felé vezet. Az egyes írá-sok maguk is megadják az ünnepi szám súlyát, hangulatát,mégis, többek véleménye szerint is, szükségesnek tûnik egyszerkesztõi bevezetõ, a figyelemfelkeltés, egyes tematikus síkokkülön kiemelése, árnyalása végett. Legyen hát.

A magyarság kollektív, tudatos és tudatalatti csüggedtsé-ge, depressziója mára az anyaországban érte el mélypontját,miközben Erdélyországban érdekes, izgalmas, és talán-ta-lán…végre…reményteli események történnek. A kósza hírekaz erdélyi magyarság magára találásáról, fejének felemelésé-rõl, gerincének lassú kiegyenesedésérõl szólnak, elõtérbentermészetesen a félve várt uniós választással. Ennek nem kí-vánt, mégis nyilvánvaló hozadékaként az erdélyi politika sze-replõi az anyaországi mágneses erõvonalak irányába álltakbe pillanatok alatt, pontosabban a régóta meglévõ irányult-ságok váltak most ordítóan szembeötlõvé. Legalábbis ami avezetõk tájoltságát illeti, hiszen a választók széles rétegei ottis manipulálhatóak és manipuláltak voltak, méggyurcsányék megjelenése sem volt eléggé (el)riasztó, és „a vá-lasztók nagy része számára nem (most sem-a szerk.) világos,hogy az RMDSZ lényegében a román nemzetstratégiai érde-kek képviselõje”- írja borbély Zsolt Attila elemzõ írásában.Sajnos egyet kell értenünk vele, a tények, az elmúlt – lassanimmár évtizedek! – fájdalmas tanulságai következetesen eztbizonyítják, valamint a nemzeti érdekek határon inneni éstúli kufárainak összeborulását, miközben tudjuk azt is, hogymegannyi derék, áldozatkész ember tevékenykedik a kezde-tektõl és maradt máig az RMDSZ soraiban. Csak hát odaátrais feltehetõ a kérdés, miként ideát az MSZP híveinek: látják-ea történések lényegét, saját felelõsségüket benne, és ha igen,mikor vonják le a szükséges konzekvenciákat?

Mindez nem homályosíthatja el annak jelentõségét, hogyTõkés László „nemzeti” oldala a magyar szavazatok 40%-átkapta, minden eszköztelensége, kiszorítottsága dacára. Túl acikkben leginkább elemzett román belpolitikai helyzeten, mimost szívszorongva várjuk az uniós parlament színpadántörténendõket, és itt kell megkérnem az olvasót, szíveskedjékvisszalapozni elõzõ, szeptemberi lapszámunk 8. oldalára,ahol megfogalmaztuk elvárásainkat ügyünk egyetlen méltó-nak tekintett képviselõje, Tõkés László irányában, elemezveazt a lehetetlenül nehéz feladatot, amiott rá várhat. Most, a feltételes módotboldogan félretéve lessük szívszorong-va, hogy az EU-s Néppárt frakciófegyel-me képes lesz-e útját állni a várható„testvéri” gáncsoknak. Melyekbõl vanelég a példatárban.

Igen, Anyaország. Amelyik a harma-dik évfordulón most emlékezik a gyalá-zat napjára, december 5-re. Az EKOSZelnökének itt közölt beszéde gyász - egy-ben adventi vigaszbeszéd is. Anyaor-szág, amelyre immár elfacsarodó szívveltekinthet minden határon túli magyar,a megtévedt, szerencsétlen, becsapott,kifosztott és kicsúfolt nemzettársaira,akik hihetetlen vakságukban megta-gadták önmagukat, lényük lényegét,behódolva Belzebubnak. Avagy már ré-gen csak a nyelv köti össze Magyaror-szág külön táborokra szakadt részeit,amazokban semmi közös nem maradtemezekkel, velünk? Miközben az or-szágnak házában ott áll a mindnyájunkfölött õrködõ nemzeti szentség – a SzentKorona. Rovatunk írásai –elsõkéntKaslik Péter dolgozata - érthetõvé teszikaz Õ mibenlétét, a magyarságot menteniképes és kész hatalmát, és érthetõvé azország-és nemzetromboló ellenpólus vi-szonyát is Õhozzá. Ebben Kaslik Péter agyurcsányi meg nem értést hangsúlyoz-za, magam meg arra gondolok, hogy a

kis(z)királyok lelke mélyén a letaszítottak, a magukat letaszítókfájdalmas gyûlölete munkálhat a számukra immár soha el nemérhetõ iránt. Meggyõzõdésünk, hogy Márainak a számûzetésfájdalmából született, de most a jelenkori, belsõ számûzeté-sünket felidézõ, a rovatban nem véletlenül közölt Halotti Be-széd-e csak a fájdalmas jelen, a jövõ az Övé, az Õ országáé.

Ami következõ rovatunkat („Fennmaradásunkért”) illeti,szükségesnek látom Szász István Tas barátom gondolatsorátidézni: „Jövõnket a demográfai helyzetünk dönti el, ezzel a kér-déssel nemzeti stratégia nélkül tengõdõ közösség nem képesmegbirkózni, ugyanakkor nemzeti stratégia valódi nemzeti kor-mány nélkül – hatékony formában – nem jöhet létre, nemzeti kor-mánya viszont csak tisztán látó, nemzetét tudatosan és korsze-rûen szeretõ többségi szavazóbázissal bíró országnak lehet”.Akkor hát tesszük mi is a magunkét a tisztánlátás és a nemzet-szeretet érdekében, csatasorba állítva Kosza Ida professzor-asszonynak a fogyásunk pszichés hátterét felfejtõ remek dolgo-zatát, majd Tóth Károly Antal írását Svédországból, aki saját éscsaládja sorsán keresztül szemlélteti, hogyan falatik fel „a szü-lõföld ebédre, a nemzet vacsorára”. A csapdahelyzet pedig ab-ban áll, hogy rengetegen falattattak fel azok közül, akik marad-tak, de aki elment, az TKA-al együtt keserûen vonhatja le a vég-következtetést: „ha …Erdélyben maradtam volna, és nem ten-nék semmi mást, csak otthon élnék, többet érne - mint így – azéletem”. Magyar sors.

E magyar sors sodrását követi Csapó Endre „magyar priz-mája” is, amivel nem csak elemez, de rámutat arra is, hogymegmaradásunk legfõbb akadálya most az országon belülvan, meg hogy minden globális folyamat közepette is az embe-rek nemzeti közösségekben akarnak élni. Ez bizony ellent-mond a liberális messianizmus némely híve (pl. György Péteresztéta) elvárásainak (Élet és Irodalom), melyek a nemzetálla-mi berendezkedést óhajtanák meghaladni. És sorra monda-nak ennek ellent a másik pszichiáter, Szász István Tas „Határ-talan gondjaink”-at számba vevõ írásai (a rovat a „Naplójegy-zetek” folytatása), meg a põre valóságot rögzítõ „Pillanatfelvé-telek”, Sárközy Csaba remekbe szabott, szellemes írásaival ésStoffán György kíméletlen õszinteségû, az öszödi beszéd igaz-ságbeszéd-jellegét kimutató pamfletjével.

„Fórum” rovatunkban mutatkozik be elsõként és áll mel-lénk Reiner Péter, mint olyan zsidó származását vállaló ma-gyar ember, aki tud és mer (!) 2007-ben magyar hazafikéntmegnyilatkozni. A rovat további gondolati-érzelmi-beszámolóimegnyilatkozásaiból kiemelendõ a SZta szignó mögé rejtõzõ

Szabó T. Attila biológus professzornak„meleg húsba” vágó írása.

És sorolhatnám tovább: Szász I.T.egy fotókiállítás megnyitójának apro-póján tárja elénk az erdélyi sors hul-lámverését õsei földjén, a Mezõségen,könyvbemutatónk érdekes és értékesdarabjait, élen S. Benke ÉvánakPalágyi Menyhért alakját a méltatlanfeledésbõl rivaldafénybe állító könyvé-vel, Szõcs Károly dr. Németországbólküldött újabb sziporkáit, Gál Mihálydr.-nak a moldvai magyarság eszmeirehabilitációjáért folytatott küzdelmét,és a „Hozzászólások” sorát minden-napjaink lényeges mozzanatairól. Az„Irodalom” rovatban B. Osvát Ágnes arégi szeretettel és a megszokott színvo-nalon várja olvasóit.

Hát igen, decemberi lapszámunk is-mét súlyosra és nem éppen szívderítõresikeredett, de szinte minden írásban –és ez nem lehet véletlen – ott találhatóaz adventi várakozás mélyén rejtõzõ re-ménység. Tudatunk felszínén vagy lel-künk mélyén tehát mindnyájan érez-zük-reméljük azt, amit SZIT barátunkígy fogalmaz meg: „A fenékhez csapó-dás ereje fog felfele lendíteni”. Meg ter-mészetesen Urunk, Istenünk segítsége.

Boldog Ünnepeket.- K .P.Karácsony - Az Ige testté lett

EKOSZ - EMTE 2007 Karácsonya 5

2007. december

Adventi levél 2007Kitekintek a szürke latyakos novemberbe, és az elmúlás megannyi

üzenetét hordozó október után hangulatom csak tovább süllyed. Há-nyadszor küldöm Nektek adventi gondolataimat? Magam sem tudommár, hiszen jórészt a „számítógép elõtti” korszakba nyúlik vissza az igé-nyem, hogy barátaimmal megosszam szellemi prófuntomat. Prófuntotmondok, mert kenyerünk e téren is fekete és harci volt mindenkor, hiá-ba reméltünk nemzetünk munkájának jutalmát jelképezõ lágy fehér ci-

pókat, s mellé csillogó és zamatos szõlõfürtöket. S arra is jól emléke-zem, hogy sokan és sokszor válaszoltatok nékem több reménykedéstkérve számon, míg mások maradék reményeimet vontátok kétségbe.

Bizony ez az állapot jellemezte életünket, munkával, küzdelemmels remények dédelgetésével teli évtizedeinket. Megküzdöttünk és el-bukva is újra talpra álltunk, a reánk mért csapásokból is megtanultunkgyarapodni, és ezerszer megbocsátottunk az ellenünk vétkezõknek.Csakhogy az az ország nem jött még el, a kísértések még nem múltakel, és fõképpen nem szabadultunk meg ama gonosztól. Hogy mi volt azatyai akarat? Hát bizonyára ez. S, hogy azért-e, mert még nem bocsát-tattak meg a mi hetedíziglen is érvényes vétkeink, vagy azért… igen,ez talán a vigasz pillanata, mert az „azt bünteti kit szeret” emberiésszel oly nehezen érthetõ igazságának, – értelme, célja van. Hiszenéppen mi tapasztaltuk meg, hogy szenvedéseink által elõre léptünk, sbár voltak, akik elbuktak, és voltak, akik elhullottak a próbatételek so-rán, mi megmaradók mégis és világ csodájára felálltunk, eldobtuk man-kóinkat, levetettük tetszhalotti lepleinket, újra láttunk és jártunk, él-tünk és elölrõl kezdtünk mindent. Vagyis a reményt és csalfa vak re-ményt számon kérõ válaszokat leltározván mégis az elõbbi kerül kigyõztesen. Hiába nyomaszt a novemberi kép, hiába ejt kétségbe egyország, egy nemzet csatakos menetelése a felszedett kövezetû sárosúton, hiába szegélyezik azt keresztre feszítettek, és hiába vetnekkockát köntöseinkre az árulók és a bambák, az út végén, a barlangsírkövén mégiscsak egy üres lepel hever, és hirdeti a gyõzelmet a go-nosz felett.

Mert túl a hitünk nyújtotta vigaszon, túl minden hasonlaton, túl a tör-ténelmi meg a saját tapasztalat nyújtotta felismeréseinken is, ott lebegaz igazság és az ésszerûség, a rend erejének kiegyenlítõ hatalma.Igen: az nem lehet hogy… Semmi sem történhetett hiába. Mi hordoz-tuk keresztjeinket, vívtuk apró harcainkat, gyûjtöttük a nemzet nektár-cseppjeit, hangyaszorgalommal cipeltünk testünknél, lelkünknél látszó-lag nagyobb terheket, és mindez nem válhat semmivé. Néha látszólagúgy tûnik, megtörténhet, de a legváratlanabb pillanatokban bukkan fela bizonyság, hogy a jó, a tiszta, az elõrevivõ búvópatakként is megma-rad és felszínre tör.

Csüggedésünk ma látható mélységei talán éppen azt a pontot jel-zik, ahonnan már csak felfelé van elmozdulás. A fenékhez csapódásereje fog felfelé lendíteni, s bár tudom, hogy ez fájdalmas, netán koc-kázatos is lehet, mégis hiszek benne, hogy elõbb vagy utóbb megtör-ténik. A rossz, ami körülvesz, már nem írható le jelzõkkel, s nem is érde-mes szavakat keresni vagy azok fokozatait ragozni. Van, amikor a go-noszság már önmagát emészti el, és ma ezt a pontot közelítjük. A gát-lástalanság nagy elõnyeit a becsület és tisztaság önkorlátozó erejeeddig nem tudta ellensúlyozni, a „neki mindent szabad” magatartáseleddig elõnyt jelentett, de elképzelhetetlen, hogy a végtelenségigképes lenne fenntartani önmagát. S mivel a hatalom és az erõ megtartá-sának módszereiben csak a megengedhetetlen tárházából képesfegyverkezni, elõbb vagy utóbb ez a lehetõség kimerül. Közeleg amindenki számára világos leleplezõdés pillanata. Nem tudhatjuk, melyikpercben. Nem is lesz könnyû. Ami utána reánk vár, talán az lesz a legin-kább embert próbáló, de ezt is túl kell élnünk. Nem sok nemzet van aföldkerekségen, amelyik ebben nagyobb gyakorlattal rendelkezne.

Felettünk Isten szabad ege és kegyelme. Talpunk alatt õseinknekaz egész Kárpát-medencét beterítõ csontjai, kezünkben az õ csontke-zükbõl kihullott tapasztalat fegyvere. Köröttünk egy önmagát felfalniképes, neoliberális téveszme vezette globalizálódó világ. És elõttünka küzdelem. A küzdelem reménye, lehetõsége és kötelessége.

Ne csüggedj el kicsiny sereg, szól a zsoltár. És erre buzdít ez azújabb adventi várakozás is.

Egy távoli part halovány csíkja feldereng. A megváltás közeleg, denem lehet osztályrésze ölbe tett kezeknek. A nemzet hajójának fedél-zete vár. Ott a helyünk.

Leányfalu - Szász István Tas

Szász István Tas

December reményeDecember reménye el ne hagyj,Október emléke itt maradj,November négy, tégy vallomást,Hogy testünkben lánctalpak vágtak csapást.Mert elfeledve az igazság,Az mit csak tények fénye ád,S míg várunk csendben kisdedet,December huszonegy megvezet.Az év e sötét napja itt,Ki ismeri még azt, akitNekünk hozott, s utódait:A jajt, a bajt, s mi undorít,Az ármány, hazugság és vakhit.December reménye el ne hagyj,Egy elgyötört nemzetértItt maradj,És orgonák hangján énekelj,Míg felsír a kisdedVéle keljHadra mindenért mi túlerõs,Mit hiába vív megannyi hõs,Nagy glóriás és halk szerény:Munka, kitartás és erény.És ragyogtass felénk csillagot,Égess a gazra billogot,Mert olyan gyenge már szemünk,Hogy ránézni is alig merünk.S mit megéltünk évekig: félelem,Most itt van ismét a végeken.December reménye el ne hagyj,Talpon maradni erõt adj,Hogy felnyíljanak a szemek,S megértsék, hogy már nem lehetTovább hinni a képtelent,És nem tudni, hogy mit jelentMinden, amit e kor teremt,S amit elpusztít abból mi volt,Becsületünket, min nem volt folt,És hitünket abban, ami lesz,Hogy rajtunk erõt mégsem veszA hazugság s a kapzsiság,Mi nemzetünkben rendet vág,Végzetes rendet, pusztítót,S minket egymásra uszítót.December reménye el ne hagyj,Velünk örökké itt maradj,Oldott kévénket egybe kösd,És hagyj utánunk örököst.

Átalvetõ

6 2007 Karácsonya EKOSZ - EMTE

KarácsonyKarácsony szent estéjén titokzatos, jó érzés ölel át gyerekkorom

óta. Az isteni csoda és emberi meghittség igazi öröme. Avilág meg-váltójának, Jézus Krisztusnak születésnapja. Ma is együtt kellenelegyen minden kis- és nagycsalád, az emberiség nagy családja. Me-sélni, beszélgetni régi szokásokról, hagyományokról, templombamenni, együtt érezve a sûrû havazásban. A Csendes éj, a Mennybõlaz angyal és a Pásztorok dallama újra magasba szálljon, hirdetve2007 szent estéjén az értünk való megszületés örömét.

Jézus eleve elrendelésében minden pillanatban tündököl, a meg-születéstõl kezdve, a kereszthalálon át, az új életre való feltámadá-sában, bûneink bocsánatának megélésében, az örök szellem és lélekgyõzelmében, diadalában. Most is ott ül az Atyaisten jobbján, s ítéleleveneket és holtakat. Közben mi Karácsony elõtt és alatt hiábava-lóságok után rohangálunk, kisebb bevásárlóközpontokból nagyob-bakba és még nagyobbakba futkosunk. Nincs Isten a bevásárlókocsiideges rángatózásában, az akciós árukért való szakadatlan verseny-futásban! Szent Karácsony estéjén, fehéren és nagyon kiéhezve,legalább álljunk meg egy szóra, egy mások által elrebegett imára.

Isten ott van minden gondolat mélyén – csak gondolatok kelle-nek. Adytól az Úr érkezése címû versét gyerekkoromban, a temp-lomban és az iskolában is elszavaltam, hogy: „Amikor elhagytak,/Mikor a lelkem roskadozva vittem,/ Csöndesen és váratlanul/ Át-ölelt az Isten.// Nem harsonával,/ Hanem jött néma, igaz öleléssel,/Nem jött szép, tüzes nappalon,/ De háborús éjjel.// És akkor megva-kultak/ Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,/ De õt, a fényest, nagy-szerût,/ Mindörökre látom./” Ady jelképrendszerében meghalt ifjú-sága, a bujaság és féktelenség. Berobbant az új nemzedék: modernés magyar életérzésével! Persze, hogy nem értették meg mûvésze-tét, fõleg kicsapongó életviteléért gyûlölte a fél ország, de a másikfél szerette, lám-lám református pap bátyjáról milyen keveset tu-dunk! A lélek körforgása végtelen, vagyis halhatatlan, nem mint agörög mítoszokba, hanem a magyar népmesén keresztül a minden-napi életünkig és vissza. Több mint kétezer év óta évente megszüle-tik Jézus Krisztus. A régi naptár szerint december 25-e ugyanakkoraz újév elsõ napja, a világmegváltó születésnapja (attól kezdve na-ponta egy perccel lesz világosabb, nõnek a nappalok). Nekünk ma-gyaroknak dupla ünnep, 1000 december 25-én koronázták meg Vaj-kot a szent koronával, a keresztségben lett István, akit aztán1083-ban szentté avattak Esztergomban, nem Rómában, mint atöbbi szentet. Ettõl az idõponttól számítjuk ezer éves keresz-tény királyságunkat. Más népek nem dicsekedhetnekezer éves keresztény történelemmel, mint mi magya-rok, úgy, hogy még a Habsburg dinasztiából valóutolsó magyar királyunkat, IV. Károlyt is boldoggányilvánították az elmúlt évben Rómában.

Karácsony elõtti napokban érezzük, hogymilyen esendõk vagyunk mi emberek, ha is-ten nem fogja a kezünket. (Pascal, a francia fi-zikus sem hitt Istenben, de amikor a hintóelõtti lovak megbokrosodtak és a Szajnábarohantak, négy utazótársa meghalt, õ kar-colás nélkül életben maradt, azután életehátralévõ idejét elsõsorban az ige ter-jesztésével és megértetésével töltötte.)

Meg tudjuk-e érteni az értünk valóemberré válás – majd szenvedés –karácsonyi misztériumát? Nemkell sérelmeket és aprópénztszámolgatni! Tárjuk kiwekerletelepi lelkünk spa-lettáit! Vigyázat, a rothadópozdorja spalettákat nézni isrossz, ne nyitogassák, azokatle kell cserélni! Átadjuk-e

magunkat annak, akitõl vétettünk? Aki sosem csalt meg, aki sosemvolt képmutató, aki nem volt kevély, gõgõs éveken át azzal dicse-kedve, hogy õ milyen jó és a javunkat akarja, de közben a legna-gyobb bûnt követte el, amit el lehet követni az ember ellen: a jövõbevetett hitünket vette el, törte szét… Tudjuk, hogy a Jézus által meg-gyógyított tíz ember közül csak egy ment vissza hozzá, hogy meg-köszönje. Jézus többször jelentette szenvedéseit, hogy mi fog azembernek fiával történni. Szenvedett a vének s a fõpapok üldözteté-sétõl, az írástudóktól és a farizeusoktól, akik meg akarták öletni. Be-teljesült, de harmadnapon feltámadott. Félre a búval, ép testben éplélek! Jézustól tudjuk, hogy testünk a lélek temploma. Isten ott van apislákoló gyergyafényben, a kivágott ezüsfenyõ s lucfenyõ tûleve-lében, a szemek tiszta villanásainak lélektükrében. Isten ott van afelhõk örökös hömpölygésében, a változatosságból kikristályosodóállandóban: akár a gyémánt! Jézus megdorgálta Pétert: „Távozz tõ-lem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberidolgokra.” A sokaságot pedig az õ tanítványaival együtt magáhozszólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jönni, tagadjameg magát, és vegye fel az õ keresztjét, és kövessen engem. Mertaki meg akarja tartani az õ életét, elveszíti azt; valaki pedig elveszíti

az életét én érettem és az evangéliumért, az megtalálja azt. Mertmit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lel-kében kárt vall?”(Máté ev. 8/33-35.)

A Karácsony rávilágít életünk értelmére, a valódi ér-tékekre. Szeresd a te Istenedet teljes szívedbõl és teljeselmédbõl, ez az elsõ és nagy parancsolat, a második

pedig hasonlatos ehhez, szeresd felebarátodat, minttenmagadat.

Bús magányunk a kemény tél tépje szét, ne le-gyen langyos, fekete karácsonyunk. Hó hökken-jen a kerítéseken, a kiugró ereszeken. Isten öröm-teli végszava zengjen a dicsõítõ énekekben, anagy fehérségben. Mindannyian meghívottak

vagyunk az ünnepre, de kevesen vannak, akiktiszta lélekkel vannak jelen, s még keveseb-

ben lehetnek a kiválasztottak ebben a vi-lágnagy Sodoma és Gomorában!Boldogok lehetünk, hogy az isme-retlenség angyali köntösében sok

jó ember véd és vág körülöttünk,önzetlen, hatalmas lélekkel! Ne-kik köszönhetjük, hogy csúcsra-gadozóként még fel nem faltukegymást!

Wekerletelep, 2007. jóvalKarácsony elõtt

- Juhos-Kiss János

András Zoltán

KarácsonyfadiszLáttátok az árva díszt,ahogy csüngött a fán,vízkereszt utánkukába hánytfosztott ág szárazán?Madárcsõr csörren rá –mintha csengetni kezdene…körötte rozsdállik hûvösena közönyszívós szégyene.

EKOSZ - EMTE A Szent Korona jegyében 7

2007. decemberä

Az alábbi dolgozat késõn érkezett ahhoz, hogy azt megírásának apropója, a kiváltó szégyenletes esemény után, szeptemberi

lapszámunkban közölhettük volna. A ragyogó elemzés tárgya és lényege viszont nagyon is égetõ aktualitás marad, rovatunk másik két

anyaga pedig megfelelõ hátteret biztosít most neki.

Kaslik Péter

A KISZ-király és a kancelláravagy mit kíván a magyar nemzet, és mit kínál a kormány?

„A sejthasadás igénye szerint nõ az igény újra definiálni:ki a köztolvaj, az osztály – és népáruló, ademagóg, a szó-diarés üzér s könyöklõ s mind a törtetõ: mert hova is?

Illyés Gyula: Közügy (1981)

Amagyar nyelvterületen ma már egy Gyurcsány Ferenc nevévelkezdõdõ mondatot nem lehetséges közröhej, vagy általános meg-botránkozás és szégyenérzet nélkül befejezni. A közelmúltban is-mét leesett a csillár. Angela Merkel, német kancellár, 2007. augusz-tus 21-én egynapos látogatásra érkezett Magyarországra, és ebbõlaz alkalomból találkozott Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel,utána pedig az ellenzék vezetõjével, Orbán Viktorral. GyurcsányFerenc ezt a hivatalos alkalmat megfelelõnek ítélte arra, hogy a né-met államfõvel megossza „különvéleményét” a Szentkorona jelen-tésérõl, és az állam jelképeinek az Országházban való elhelyezésé-nek helyénvalóságáról:

„Az az igazság, hogy én mélyen ellenzem, hogy itt van. Szerin-tem ez a Parlament a köztársaság Parlamentje, és nem jó a királyságjelképét idehozni. A jobboldali konzervatív kormány döntött így,Orbán miniszterelnök úr”.

Gyurcsány fenti kijelentését két nappal követõen, 2007. augusz-tus 22-én Gusztos Péter, az SZDSZ képviselõje nyílt levelet intézetta miniszterelnökhöz, amelyben felvilágosítást kér a Szentkorona ki-emelt szerepérõl a tisztavatási és a rendõravatási ünnepségeken. ANépszava teljes terjedelmében leközölte.

Gusztos Péter elõször a Népszabadság 2002. január 10. számá-ban tett a Szentkoronának a Magyar Igazolványon való megjelení-tése ellen, amelyben azt kifogásolta, hogy a Szentkorona sérti azutódállamok érzékenységét. Gusztos Péter cikke nyomán egy minõ-síthetetlen kampány indult a Szentkorona ellen. Gyurcsány Ferencezt a nyilvánvalóan összhangot Szentkorona elleni kampányt kor-mányszintre, illetve a nemzetközi politika szintjére emeli.

Félve gondolhatunk csak Gyurcsány Ferenc és Gusztos Péterfelháborodására, ha azok egy magyar kormányküldöttség tagjaikéntellátogatnak Izraelbe, és az izraeli köztársaság Országházában, aKnesszetben megpillantják Dávid király csillagát.

Gusztos Péter tettetett kérdéseire Zrínyi Miklós fogalmazta mega tömör választ 1663-ban: „Az mi régi szent István királyunknak ko-ronája semmi a pallos nélkül.” Vagyis: A Szentkorona foglalja ma-gában azokat az emberi és nemzeti értékeket, amelyek védelmébenaz államnak joga van honpolgárait felszólítani arra, hogy, ha kell,életüket adják a hazáért. Erre egyedül a nemzet tényleges értékeitképviselõ államnak van joga. Az „Igazi haza” c. írásában erre utalBabits Mihály is.

Szégyenletes és megalázó volt a magyar államiság és diplomá-cia számára, amint Gyurcsány Ferenc félresikeredett tekintélyt mí-melõ fejtartásával, komolykodó hangjával és egy elegáns borbélymozdulataival minden elõzmény vagy összefüggés nélkül elmondjaAngela Merkel német kancellárnak a maga különvéleményét aSzent Korona jelentésérõl, és annak az Országházban való elhelye-zésének létjogosultságáról.

AForbes magazin szerint Angela Merkel ma a világ legnagyobbhatalommal rendelkezõ nõi politikusa, aki naponta hozzáértõen tár-gyal az Európai Unió, valamint a világ országainak vezetõivel, éslegjobb tudású szakembereivel. Tudvalevõ az is, hogy AngelaMerkel maga is igen magas fokú képzettséggel rendelkezõ személyés tapasztalt politikus. Angela Merkel fizikából és vegytanból dok-torált, politikai és társadalomtudományi cikkei pedig rendszeresenjelennek meg a legrangosabb társadalmi és politikai folyóiratokban.

Elképzelhetetlen, hogy Gyurcsány milyen választ remélt fenti meg-jegyzéseivel kapcsolatban a német államfõtõl.

Tudvalevõ, hogy a németek igen módszeresek, és a kancellárkülföldi látogatását sem bízzák a véletlenre, már csak azért sem, ne-hogy a német kormányszóvivõnek esetleg utólag kelljen kézzel-láb-bal magyarázkodnia, hogy hát Merkel asszony ezt nem így gondol-ta, és nem azt mondta, amit mondott, hanem azt, amit mi most mon-dunk, hogy mondott. Nyilvánvaló az is, hogy a németek készültekGyurcsányból, illetve vették a fáradtságot, hogy megismerjék em-berüket. Feltételezhetõ tehát, hogy amint Gyurcsány a koronárólkezdett beszélni, Angela Merkel valószínûleg tudta mirõl van szó,és azt is, hogy kivel van dolga.

Gyurcsány Ferenc zavaros megnyilatkozásai egyszerre több sí-kon értelmezhetõek. A fenti, Szentkoronáról való kijelentés, annakszerkezetét tekintve, azt tükrözi, hogy a miniszterelnök felfelé szol-galelkû és behízelgõ, lefelé, Orbán Viktor felé pedig erõszakos ésigazságtalan. A szóban forgó kijelentés valóságtartalma alapján vi-szont megállapítható, hogy Gyurcsány szokásához híven AngelaMerkelnek is hazudik, mert elhallgatja a német kancellár elõtt a ma-gyar alkotmányának a Szentkoronára vonatkozó rendelkezéseit.Magyarország alkotmányának XIV. fejezet 76. § 2. pontja szerint aSzentkorona a Magyar Köztársaság címerének egyik megnevezettalkotóeleme. A Szentkorona tehát az érvényben lévõ jogszabályokértelmében is a mindenkori magyar állam legitimitásának és törté-nelmi folytonosságának jelképe, nem pedig a királyi államformakelléke.

Az Alkotmány 77. § 2. pontja szerint: „Az Alkotmány és az al-kotmányos jogszabályok mindenkire egyaránt kötelezõek” Arról neis beszéljünk, hogy az alkotmányos rend biztosítása éppen a minisz-terelnök elsõdleges felelõssége. Gyurcsány tehát nemcsak hazudottAngela Merkelnek, amikor a Szentkoronáról mint a királyság jelké-pérõl beszélt, hanem megsértette saját hivatali esküjét és az alkot-mány elõírásait is.

A Szentkorona tehát az alkotmány elõírásai szerint nemzeti jel-képeink egyik meghatározó elemeként van jelen az Országházban,nem pedig a királyság jelképeként, amint azt Gyurcsány állítja. ASzentkorona, a „helyünk a nap alatt” jelképe, szûkebb értelembenpedig a „helyünk a Kárpát medencében” alanyi jogának ezer évesmúltra visszatekintõ bizonyítéka. A Szentkorona a magyar állami-ság jelképe, és a magyar állam önállóságának és szuverenitásánakalapját képezi. ASzentkorona szorosan összefügg a magyar nemzetegységének felfogásával és a nemzeti megmaradás kérdéseivel is.A Szentkorona, annak történelmi jelentése alapján a magyar nem-zetnek Európa népeivel kötött elévületlen szerzõdésének záloga ésezzel Európához tartozásunk eltörölhetetlen bizonyítéka.

Nincs tehát az az emberi meggyõzõ erõ, hazugságra való ráter-mettség, utólagos magyarázkodás vagy furfang, amely GyurcsánySzentkoronáról való kijelentéseinek tárgyi tévedéseit, zavaros logi-káját, jogi pontatlanságait, fogalmi ellentmondásait és nyelvi értel-metlenségeit ésszerûen és elfogadhatóan megmagyarázhatná.

Ennek ellenére Daróczi Dávid kormányszóvivõ a KlubrádióKontra címû mûsorában utólag arról igyekszik meggyõzni az embe-reket, hogy amit Gyurcsány egy protokoll alapján, s egy elõre elõké-szített állami látogatás alkalmából körülbelül egy perc alatt elmon-

Átalvetõ

8 A Szent Korona jegyében EKOSZ - EMTE

dott, nem azt jelenti, amit Gyurcsány mondatai az ország hivatalosnyelvének értelmezése alapján jelentenek, hanem azt, amit most akormányszóvivõ utólagosan elmond:

„Nyilvánvalóan tudatában van a miniszterelnök, hogy mi aSzent Korona törvényi státusza, de a véleményét ezzel együtt is mártöbbször kifejtette errõl.”

A kormányszóvivõ fenti kijelentése nem tartalmaz egyetlen bi-zonyítékot vagy meggyõzõ érvet sem Gyurcsány kijelentésénekigazolására. Egyszerû ráduplázásról, illetve pozitív formában meg-fogalmazott tagadásról van szó (A kormányszóvivõ nem mondmást, minthogy Gyurcsány igenis tudja, hogy mi a Szentkorona tör-vényi státusa.) Különleges azonban, hogy az alkotmány ide vonat-kozó elõírásaira a kormányszóvivõ sem hivatkozik.

Úgy tûnik, Daróczi Dávid maga is érzi, hogy semmi kézzelfog-hatót nem hozhat fel Gyurcsány védelmére, és a továbbiakban aztmondja, hogy szerinte vannak Magyarországon ennél fontosabbkérdések is, amikrõl vitatkozni érdemes a parlamentben, különbenpedig mindenért a Fidesz a hibás. Ezzel a kibúvóval pedig az a baj,hogy a Szentkorona kérdését maga Gyurcsány vetette fel. Senki semkérdezte. Ha Magyarországon vannak fontosabb dolgok, mint aSzentkorona mai jelentõsége és annak elhelyezése, akkorGyurcsány miért a Szentkorona elhelyezésérõl beszél a német kan-cellárnak, és nem például a határon túli magyar közösségek ellenijogsértésekrõl, vagy a magyar gazdák súlyos helyzetérõl, a magyarföld ideken kézre juttatásáról, az iskolabezárásokról, a pedagógu-sok tömeges elbocsátásáról, vagy az egészségügyben teremtett kép-telen állapotokról. A kormányszóvivõ utólagos mentegetõzése afentiek mellet is több olyan ellentmondást tartalmaz, amely a „vakvezet világtalant”, vagy az „ennyire azonban ne nézze senki ilyenegyügyûnek a magyart” jegyében külön elemzést igényelne.

Néhány nap múlva, Gyurcsány maga is odaáll, és Internetes nap-lójában megkísérli elmagyarázni, hogy nem azt mondta, amit mon-dott, hanem azt, amit most mond:

“Fel nem foghatom, hogy mitõl lenne a harmadik Magyar Köz-társaság jelképe a Szent Korona. A köztársasági eszmerendszeregész lényege abból a hitbõl, meggyõzõdésbõl származik, hogy ademokratikus államhatalomban a közhatalom forrása a nép és a nép-akarat. Hogy a közhatalom nem természeti vagy isteni eredetû, ha-nem a demokratikus népakarat által meghatározott.”

Ne kérdezzük, hogy a „közhatalom természeti eredete” mire vo-natkozik, vagy melyik jogelméleti iskola meghatározásait követi, il-letve létezik e ilyen jogfelfogás. Ne kérdezzük azt sem, hogyGyurcsány képes-e követni saját gondolatainak logikáját, mert, ha a„köztársasági eszmerendszer” is a „hitbõl” származik, a népakaratpedig a köztársasági eszmerendszer alapját képezi, akkor a „nép-akarat” is isteni eredetû. Ezek szerint a Szentkorona nem képezhetia köztársaság antitézisét, hanem a dolgok mélyén a Szentkoronaszintén a népakaratot jelképezi. Gyurcsány azonban mindennek azellenkezõjét szándékozott bizonyítani.

“Fel nem foghatom, hogy mitõl lenne a harmadik Magyar Köz-társaság jelképe a Szent Korona”- ol-vassunk Gyurcsány fenti bejegyzésé-ben. Ezek szerint azonban, vagy akormányszóvivõ hazudik, aki elõzõ-leg azt állította, hogy a miniszterel-nök nyilvánvalóan tisztában van aSzentkorona törvényi státuszával,vagy pedig Gyurcsány hazudik ön-magának, amikor azt állítja, hogynem tudja, hogy mi a Szentkoronatörvényi státusa. A Szentkoronánakaz állami jelképpé nyilvánításáról azalkotmányozás folyamatábanösszpárti határozat döntött.Gyurcsány tehát szembefordul az ab-szolút többség formájában kinyilvá-nított, általa olyan nagyra tartott nép-akarattal is.

Az ország miniszterelnöke, hiva-talának meghatározása és eskütételealapján maga felelõs az ország törvé-

nyes rendjének biztosításáért. Lehet-e tehát a miniszterelnöknek azalkotmány elõírásaira vonatkozó magánvéleménye azokra az elõ-írásokra vonatkozólag, amelyek tiszteletben tartásáért õ maga a fe-lelõs? Thomas Hobbes híres kifejezése: „Auctoritas non veritas fa-cet legem.” (A hatalom, nem az igazság teszi a törvényt), annak leg-alapvetõbb értelmezése szerint is azt a magától értetõdõ, és általáno-san elfogadott tényt fejezi ki, hogy „a szabály az szabály”, és amígaz érvényben van, azt mindenkinek be kell tartania.

A Gyurcsány által hangoztatott „népakarat” a döntés jogára, aszuverenitásra utal. Aszuverenitás pedig szorosan összefügg a hata-lom legitimációs kérdéseivel. A volt kommunista rendszer haszon-élvezõi Magyarországon ma tudvalevõleg nem erkölcsi joguk alap-ján kormányoznak, hanem az alkotmány pozitív elõírásainak kö-szönhetõen vannak hatalmon. Annak az alkotmánynak alapján,amelynek elõírásait Gyurcsány Ferenc kétségbe vonja.

Az alkotmány az ország törvényes rendjének folyamatos bizto-sítását szolgálja, az tehát nem tartalmazhatja a saját szabályaivalvaló szembehelyezkedés törvényes lehetõségét. Gyurcsány Ferenc,mint az állam miniszterelnöke, hivatalának meghatározása és az al-kotmányra tett esküje alapján maga felelõs az ország törvényesrendjének és az államhatalom zökkenõmentes mûködésének bizto-sításáért. Aki pedig a szabályok tiszteletben tartásáért felelõs, amíghivatalban van, végképpen nem fejezhet ki magánvéleményt azokraa szabályokra vonatkozólag, amelyeknek a tiszteletben tartásáért õmaga a felelõs. Ebbõl a szempontból Gyurcsány kijelentése egyfajtahazaárulásnak is minõsíthetõ.

A „létezõ köztársaságok” hagyományai MagyarországonAz elmúlt ötven év egypártrendszerének haszonélvezõi ma min-

denestõl a liberális köztársaság hívei. Magyarországon a köztársa-sági államforma az újabb kori magyar történelem legsötétebb kor-szakait jelenti. A „Magyar köztársaságok” demokratikus tartalmá-nak hiánya pedig a köztársaság eszményének a teljes megcsúfolásá-val azonos. A Kun Béla nevéhez fûzõdõ Elsõ Magyar Köztársaságesetében a „népakaratot” egy, a Szovjetunió hatalmára támaszkodószûk csoport testesítette meg. Kun Béla kormányának és komiszár-jainak személyi összetétele kiütközõ módon ellenkezett az akkorimagyar társadalom összetételének átlagától. (Vidékek szerint, falu,város, foglalkozási ágak szerinti képviselet teljes hiánya stb.).

A „Második Magyar Köztársaságot”, a Rákosi rendszert pedigleghûebben Illyés Gyula: „Egy mondat a zsarnokságról” c. örökér-vényû verse jellemzi tökéletesen. Hegedûs András, a Második Ma-gyar Köztársaság miniszterelnöke szerint, a „Második MagyarKöztársaság megalakulásáról és annak mibenlétérõl körülbelül két-száz, Rákosi kommunista pártjához tartozó személy döntött. Hege-dûs Andrásnak ebben a kérdésben az volt az érdeke, hogy ez a számminél nagyobb legyen. Kun Béla és Rákosi kormányainak egyolda-lú összetétele és a Szovjetunió katonai erejétõl való függõ viszonyaalapján népakaratról nem is beszélhetünk.

Hegedûs András szerint a Rákosi korszak kommunista pártjá-nak tagjai 1956 után Kádár Jánospártját a saját pártjuknak tekintették,és fel sem merült bennük a gondolat,hogy ne igazoltassák át magukat Ká-dár kommunista pártjába. A folyto-nosság tehát teljes: Lenin, Kun Béla,Rákosi, Kádár, Apró Antal,Gyurcsány. A fenti családfa jobbanhasonlít a királyok családfáira, mint ademokratikus vezetõk meghatározottidõk közötti váltakozásaira. Az egy-pártrendszer keretei között mûködõ„köztársasági” államforma demokra-tikus tartalmáról ne is beszéljünk.

A napjainkban olyan fennszóvalhirdetett ”Harmadik Magyar Köztár-saság” a „Második Magyar Köztársa-ság” apáról fiúra szállt, liberális kön-tösbe öltöztetett változata.Gyurcsányék számára rendszerváltásnem is volt, csak a (nagy) hatalomforrásának újbóli megítélésérõl voltMarosvásárhelyi utcarészlet

EKOSZ - EMTE A Szent Korona jegyében 9

2007. december

szó. Magához a nagyhatalomhoz való viszonyuk maradt ugyanaz.Ennyit a népakaratról és a köztársaság eszméjének haladó hagyo-mányairól Magyarországon.

Kolumbusztól a köztársaságig és vissza„A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsar-

nokoskodnak” - olvassuk Szent István intelmeiben. Gyurcsányösszefüggéstelen és megbotránkoztató kijelentései jobban hasonlí-tanak az õrült királyok képtelen megnyilatkozásaira, mint egy de-mokratikusan megválasztott állami vezetõ megnyilatkozásaira. Azállam vezetése higgadtságot, körültekintést és elõrelátást követel.Gyurcsány azonban nemcsak türelmetlen, hanem kiszámíthatatlan,is, mert képtelen felmérni cselekedeteinek és kijelentéseinek elõre-látható következményeit. Gyurcsány, a volt kommunista vezetõ,egyik nap a zsidók százezreit Spanyolországból kiûzõ középkorispanyol királyi páros, Ferdinánd és Izabella hûséges szolgálatábanálló és kenyerén élõ, gyarmatosító, és az õshonos lakosság elleni ge-nocídiumot könyörtelenül megtestesítõ Kolumbusz Kristófhoz ha-sonlítja magát, a másik nap pedig a Szentkoronának mint a „király-ság szimbólumának” a magyar Országházban való jelenlététõl féltia Harmadik Magyar Köztársaságot.

A Magyarországon fennszóval hangoztatott “Harmadik (mo-dern) Magyar Köztársaság” eszméje a liberalizmus terméke. Alibe-rális gondolkodásmód a politikában semmi újat nem tartalmaz, csu-pán a tényleges tulajdonjogi viszonyokat igyekszik összeegyeztetnia valósággal. A liberálisok célja, hogy az országot azok irányítsák,akik azt ténylegesen birtokolják. Aliberálisok, az erõskezû király ésaz igazi demokrácia között állnak. Sem királyságot, sem tényleges

népuralmat nem akarnak, mert a királytól a hatalmukat féltik, a nép-tõl pedig újonnan megszerzett vagyonukat óvják. A liberálisokat te-hát monarchiaellenességük a baloldali eszmék felé sodorja. Vagyo-ni biztonságuk iránti félelmük pedig egy olyan erõs államot diktál aszámunkra, amelynek katonasága és rendõrsége megvédi újonnanszerzett vagyonukat. A liberálisok tehát az erõs állam és a ténylegesdemokrácia közötti kettõsség kötéltáncát járják, és a saját céljaikmegvalósítása érdekében az erõs állam eszméjét és a saját demokra-tikus elveket is folyamatosan elárulják. Azt is mondhatnánk, hogy aliberálisok király nélküli királyságot, és demokrácia nélküli demok-ráciát akarnak.

Gyurcsány hatalomra jutása is jobban hasonlít az öröklõdõ ki-rályság trónkörüli harcaira, mint a demokratikus állami vezetõk de-mokratikus megválasztására. A Harmadik Magyar Köztársasággáátkeresztelt ország jelenlegi miniszterelnöke úgy került a hatalomközelébe, hogy benõsült az új pénzes arisztokrácia egyik véres múl-tú tagjának családjába, majd pedig a királydrámák mintájára, a trónmegszerzéséért orvul hátba támadta szellemi atyját és elõdjét,Medgyessy Pétert, és elfoglalta annak trónját.

Gyurcsány egyfajta jobboldali leninista, kinek számára a politi-ka a „barát” és az „ellenség” elõre kijelölt meghatározására épül, ésmegnyilatkozásait az ellenségkép és a gyanakvás (éberség), az el-lenségeskedés (az osztályharc kiélezõdése), a bosszú és a mindenáron való érvényesülés kényszere fûti. Gyurcsány ténylegesen aztmondja a német kancellárnak, aki a látogatás során mindkettõjük tu-domása szerint Orbán Viktorral is találkozik, hogy ha Orbán Viktorkerül hatalomra, akkor Magyarországon visszatér a királysági ál-lamforma.

Elképzelhetetlen, hogy Gyurcsány mit várt el Angela Merkeltõl.Talán azt, hogy Merkel azt mondja: „Richtig, igaza van Önnek, HerrGyurcsány. ASzentkorona furton furt arra emlékezteti a határon túlimagyarokat, hogy õk is ugyanolyan magyarok, mint a „magyar ma-gyarok, ” és ez sérti az utódállamok, a liberálisok és a republikánu-sok érzékenységét, mert a Szentkorona puszta jelenlétével a magyarnemzet egységére utal. Különben is mindenért Orbán a hibás örök-kön örökké, Ámen. Köszönöm, hogy erre felhívta a figyelmemet,mert mi ezt Németországban nem tudjuk ugyebár. Ha ma délután ta-lálkozom Orbánnal, majd megmondom én neki, hogy Németországliblingje csak az lehet, aki micisapkaként kezeli a nemzet ezer évesállamiságának jelképét.”

Andrea Merkel, azonban nem szólt semmit, sem a Szentkoroná-ról, sem a népakaratról, sem a koronázatlan királyokról. Németor-szág kancellárja magyarországi hivatalos útját követõen minden po-litikai súlyát és Németország gazdasági erejét latba vetve kijelentet-te, hogy nem lehetséges Európa szeme láttára egyetlen nemzet tag-jait, és egyetlen embercsoportot sem elsorvasztani, vagy azokat õsiszülõföldjükrõl elûzni. A német kancellár határozottan követelte,hogy ne ütlegeljék személyválogatás nélkül az esti utcákon békésenhazafelé tartó fiatalokat, és ne lõjék ki az emberek szemeit, ha azokjogaikért békésen tüntetnek. A német kancellár mindezt Magyaror-szági látogatását követõen egy hétre mondta Pekingben. A kínaicsászárok trónjáról és koronájáról azonban egy szót sem szólt, hi-szen a kínaiak a maguk állami jelképeirõl bölcsen hallgattak, mertaz belügy.

Zárszó

A birodalmi politika szolgálatában álló magyarországi hatalmielit soha sem lesz képes megérteni a Szentkorona igazi jelentését,mert a szabadság zászlaja helyett a rabság zászlóit hordozza, és adjakézrõl kézre egymásnak. Akik a külsõ birodalom nevében kormá-nyoznak, azok számára az ország csupán a földet és az államformátjelenti. A föld azonban nem a haza, és nem is az ország, az csupánlakhely, üzlet és gazdaság. Az államforma pedig a legjobb esetbenkeret, a legrosszabb esetben ürügy. Babits szerint, ami a földbenszent, az az emberek emlékei, nyelvünk, gondolataink, amelyekenkívül nincsen számunkra hely. ASzentkorona az igazi és mindenko-ri szabad hazát és a hazára való jogot jelenti, amelynek zászlaját fõ-benjáró bûn és hazaárulás egymás ellen, vagy más nemzetek ellenfordítani. Azok számára, akik ezt megértik, a Szentkorona – belügy.

Kaslik Péter egyéb írásai a szerzõ honlapján olvashatók ().

András Zoltán

Téli éjszakaMint villanó fejszeél,vág a fagy.Gyûjti a széla jégforgácsokat.rozzant szán talpánszikrát vet a hó,megfeszül a váll,megszakad a ló.

Zúzmarás ágondidereg a hold,megfagyott fényesápadt, mint a holt.Vihar torka horkan,recseg az ág:állják a sorsota tarfejû fák.Kavargó hóbahárom madár hull,virrasztani hármascsillaggyertya gyúl.

Hõköl az éjjel,vörhenyes az ég…tán felenged egyszer:megfut a tél.

Átalvetõ

10 A Szent Korona jegyében EKOSZ - EMTE

ä

„Szerelmese vagyok népemnek”Dr. Varga Tibor jogtörténész Solymáron él, s a Kõrösi

Csoma Akadémián tanít. A tanításon túl minden létezõ idejé-ben megy, ahova hívják, s fáradhatatlanul beszél a magyarnemzet múltjáról, jelenérõl, jövõjérõl, társadalmi berendezke-désérõl egykor, s ma, jelképeirõl, azok valós értelmezésérõl.Elõadásai arról szólnak, nem is olyan régen még úgy létezett amagyar nemzet, hogy szerves egységben élt Istennel, annak pa-rancsait vonakodás nélkül teljesítette. Ezért boldog volt, egész-séges, tiszta gondolkodású és –lelkû. Aztán történelmünk meg-bicsaklott, s az Istennel való szövetség szálai elkezdtek szaka-dozni, foszladozni. Õsi tudásunk fénye megkopott, emberi mi-nõségünk leromlott. Hányattatásainkban, megpróbáltatása-inkban –ha nem egyetlen emberöltõhöz mérjük önmagunk–mégis megõrzõdött, s ma is jelen van egy magasabb minõség,melyet a Szent Korona képvisel – léte, jelentése sajátos pecsét-ként mélyen belekódolva minden magyar szívébe, lelkébe.

Amikor elõadásain Varga Tibor beszélni kezd, elindul egyszavak nélküli összekapcsolódás hallgatóságával, s a ráció tar-tományán túl egyszerre csak lélektõl lélekig hatolnak a gondo-latok. Annyi szeretettel, hittel, reménységgel, elkötelezõdésselbeszél nemzetünkrõl, hogy neki elhisszük: közel van a feltáma-dás. Magára találhat még Magyarország, mert érti a folyama-tos és mélyen alantas támadások üzenetét. Érti, ez már pusztalétében fenyegeti. S ha érti, akkor elõbb vagy utóbb ismét az égfelé emeli tekintetét, és diadalmasan veszi vissza mindazt, amitvalaha magáénak tudhatott e nemzet. A testi–lelki–szellemitisztaságot, az el– és befogadást, a nagyvonalú adás és példa-adás képességét. Ha így akarjuk. Mert ne feledjük: nem Istenhagyott el bennünket!

– Mi tesz egy nemzetet nemzetté?– Nálunk ez egy különleges hagyomány: másként tekintünk

egy nemzetre, mint ahogyan tõlünk nyugatabbra, vagy keletebb-re teszik. Az emberiség történetében kétfajta viszonyulás volt: azegyik az, ami a Jóisten gondolata volt a teremtett világról, a má-sik, ami most uralja a világot. Utóbbi egyénben gondolkozik, mi-közben a mi gondolkodási módunkat meghatározta a szkítáké,hunoké és a magyaroké. Elõbbi kettõ gyûjtõfogalom, mely soknépet jelöl meg. Azt lehet vitatni, hova tartozunk, de hogy a no-mád kultúrához, az kétségtelen. Ez a gondolkodásmód –amirõlúgy gondolom, birodalmi gondolkodásmód–, az különböztetimeg más országokétól, hogy emberiségben gondolkozik és so-hasem egyénben. Nálunk egyik nyoma az, hogy már a középkor-ban, az õsi hagyományból levezetve különbséget teszünk a szü-letett, tehát a testi magyar (natus hungarica), és a lelkileg magyar(gens hungarica) között –amely valami különleges tulajdonságfolytán összetartozókat jelöl meg. Ami krisztusi gondolat, mertugye gyümölcsérõl ismerszik meg az ember. Elválik a magyartestiségtõl, és a halhatatlan lélek által határozódik meg, ki a ma-gyar: nem érdekel, honnan jössz, az érdekel, mit csinálsz. Nagy-szerû példa erre az aradi vértanúk esete is, amit a mai média lel-kesen fitymál, elõtérbe helyezve, hogy Vécseyben, vagy Damja-nichban mennyi a magyar, miközben az ember fogja a fejét: hátnem érted meg?! Ez egy gyönyörû példája annak, hogy testilegnem voltak magyarok, vagy alig volt bennük magyar, de azérthaltak meg, ami magyar. Tehát magyarnak lenni az Istennel valóegyütt járást jelenti. Azt jelenti, hogy nemes módon jelen lenni avilágban. Azt jelenti, hogy magyarnak lenni vállalás, filozófiakérdése. A nemes módon magyarnak lenni, akként viselkedni,évszázadokig elkísérte a nemzetet, csak az elmúlt hatvan évben amagyarnak mondott nem magyar média éppen ezért próbálja ezteltüntetni. Éppen az által, hogy jó magyar szokás szerint rend-szerint valami pejoratívat tesz mellé. Valójában nemzetünk ahalhatatlan lélek által határozódott meg. Nem csak az a magyar,aki testileg az, hanem aki lélekben és viselkedésben is az tud len-ni.

Két éve láttam egy tévémûsort, ahol a riporter Kós Károlyrólbeszélt. Valahol azt olvasta (s nem volt rest megnézni a lexikont),hogy a 30-40-es években azt írták Kós Károlyról, turáni az arc-éle. Kiderült számára, hogy alig volt benne magyar vér… S ez alegnagyszerûbb benne, bár nem volt testileg magyar, mégisolyan Európa-hírû építészeti stílust teremtettet, ami ízig-vérigmagyar. A lélek egy bizonyos idõ után kiül az ember arcára. Le-het valaki úgy is turáni, hogy testi megjelenésében nincs turáni,mégis, a lelke az. Magyarnak lenni a halhatatlan lélekkel valóéletet jelenti, s azt is, hogy a magyar kultúra legyõzte a halált. Ezmás kulturális közösségekre nem igaz, mert például egy zsidó atörvény szerint határozza meg magát, s azt mondja: aki a nemzet-ségben benne van anyai leszármazási vonalon keresztül, az szá-mít zsidónak. Nyugati kultúrában, s a példa legyen germán: ha avérében van egy csepp germán, akkor germánnak számít. Hanincs benne, akkor nem számít annak. Nálunk az a fontos, amitfentebb már megfogalmaztam: nem érdekel, honnan jössz, az ér-dekel, hogy milyen módon viszonyulsz Isten teremtett világá-hoz.

– Meg lehet úgy fogalmazni, hogy a világban ez egy eléggé egye-dülálló, magasabb rendû szemlélet, hiszen isteni magasságokbólszemléli az õt körülvevõ világot?

– Feltétlen. A magyarságról, ha nemzetrõl beszélünk, akkorígy érdemes beszélni. Olyan, mintha az Úristen teremtett rendjeköszönne vissza a világban való együttélésben.

– Mi szüksége van egy nemzetnek a jelképekre?– Egy nemzet jelképe olyan, mint az embernek a keresztneve.

Valójában Isten errõl ismer meg bennünket. A jelben, jelképek-ben benne van sûrítetten, hogy mi az ember, a nemzet küldetése.Ugyanez vonatkozik az egyénre is. Nem az egyéni születésünk afontos, régen sem az volt, hiszen minden születéssel érkezik ahalál is. Egyetlen ember története is lejátssza a teremtés történe-tét, amelytõl úgy lehet megmenekülni, ha a halált legyõzõ Meg-váltónk elõtt az egyén magára veszi eljövendõ sorsát, ez a ke-resztség, s abban a pillanatban az Ige által teremtett világból kapegy résztörvényt, személyre szóló igét, amely az õ keresztneve.Személyes jel. Egy nemzet születésének helyét egy tágabb kö-zösségbe saját jelei különböztetik meg, ami által a jó Isten megis-meri bárányait.

– Történelme során volt-e ennyire súlyos helyzetben a magyarnemzet, mint jelenleg?

– Négyszáz éve nagyon súlyos helyzetben vagyunk, de ilyensúlyosban, mint az utóbbi 60 évben, nem volt. Nagyon hosszúidõn keresztül vittük magunkkal az õsök tudását, s volt egy meg-felelõ szokásrendszer, ami bennünket eligazított. Az utóbbi 60évben azonban elindult egy folyamat, mely szerint „a múltatvégképp eltörölni”, pontosan azért, mert ha nincs az embernekmúltja, nem lesz jövõje sem. A jelképek ezért tartoznak ide! Ér-dekes dolog, amikor arról beszélnek, nem szabad árpádsávoszászlót használni, miközben az 1358-as Képes Krónikában mármegtalálható ez a zászló. Aturulmadarat fasiszta jelképnek igye-keznek egyesek beállítani, holott a néplélek õrzi: így hívták azuralkodóházat, de nekünk történeti bizonyítékunk is van rá.Anonymus 1282-85-ben befejezi mûvét, s közben az uralkodó-házról is beszél. Latinul azt írja: de genere, majd utána magyarulis odaírja, hogy turul. Tehát Turul– háznak hívták. Árpádházrólmi csak 1746 óta beszélünk, amikor Anonymusnak a mûvei szé-les körben ismertek lesznek, és ekkor már a régi történelmi ha-gyományokat szeretnék, ha elfelejtené a nemzet, mert akkor márnem szabad teljesen. Erre csak azt lehet mondani, hogy Hitlerszerette a Sacher–tortát, ettõl azonban a Sacher–torta nem lett fa-siszta… Ha elveszik a jelképeinket, nem ismer ránk a jó Isten,másrészt nem lesz múltunk.

– Miért nem mûködnek a társadalom önvédelmi reflexei, illetveazok feladása minek a következménye?

EKOSZ - EMTE A Szent Korona jegyében 11

2007. december

–Azért, mert nem vagyunk szabadok. Az a nemzet, amelyiknem ünnepelheti meg a múltját, az olyan, mintha az egyes em-bernek nem lehetne a saját felmenõit megismerni. Akkor önma-gát, a múltját sem fogja megismerni. Gondoljunk abba bele,hogy 2004. Balassi-év volt. Ha visszaemlékszünk, ennek kap-csán az országban semmi nem történt… Ott volt az elmúlt év,amely a nádorfehérvári diadalnak az ötszázötvenedik évforduló-ja volt. A nándorfehérvári diadal egy olyan ünnepe volt Európá-nak, amelyért nem csak Európa, hanem egy egész világ volt há-lás. Illõ tudni, hogy a déli harangszó az Úr angyala imádság.Urunk színeváltozásának ünnepe augusztus 6-án ennek a tiszte-letére volt elrendelve. Államilag errõl mindenképpen meg kellettvolna emlékezni –ha szabadok vagyunk. De ezt nem tettük. Amiarról tanúskodik, hogy olyanok vezetik az országot, akik nemszeretik ezt a népet. Legvégül itt van Szent Erzsébet születésé-nek éve (1207), melynek idén van a nyolcszázadik évfordulója.A nyugati világ legünnepeltebb nõi szentje. A német lovagrendlegismertebb szentje a mi Turul-házi Szent Erzsébetünk, s az,hogy államilag meg sem emlékeztek róla, kvázi egyházi bel-üggyé teszik, ebbõl is nyilvánvaló, hogy Magyarország nem sza-bad.

– Vajon képes-e még ez a nemzet újra magára találni, vagy olyanmélységben mûködnek ezek a romboló folyamatok, ahonnan nincsvisszaút?

– Képes ismét felállni a magyar nemzet. Ami most van, az an-nak a következménye, hogy a különféle manipulációs eszközöksegítségével –sajtón, televízión, rádión keresztül–, szorosanegyüttmûködve a hatalommal, egészségtelen módon befolyásol-ják az embereket gondolataikban, cselekedeteikben. Nem szere-tik ezt a közösséget. Nagyon sok mindent el tudtak érni az elmúlt50-60 év alatt, valahol azért mégis úgy van ez, hogy apostoli kor-ban vagyunk, s nekünk csak a Kárpát-medencét kell talpra állíta-nunk. Egyébként az Úristen senkire nem rak nagyobb terhet,mint amennyit el tud viselni. Éppen ezért megtisztelve kell érez-ni magunkat, mert minket, ezt a csaknem klinikai halál állapotá-ba jutott nemzetet arra tartotta alkalmasnak Isten, hogy azt feltudjuk támasztani a világ boldogságára.

– Nem túlságosan optimista?– Nem. Egyébként azt látom, életben maradunk. Az egy más

kérdés, hogy nagyon sok tévtan van jelen, s ez olyan, mint ami-kor az új életre kelésnél, vagy a felébredésnél az érzékek mégnincsenek tökéletesen becsatolva. De elõbb– utóbb ez is bekö-vetkezik, régóta nem használt tagjaink már zsibbadnak. Egy biz-tos: tízmillió magyar már nem akar úgy élni, ahogy most él, csakmég azt nem tudja, hogyan kellene.

–A jogból levezethetõen létezik-e ma is a Szent Korona, mint ma-gasa bb minõség, ha igen, milyen módon épülhetne be a jelenlegijogrendbe?

– Ez egy bonyolult kérdés, mert egy eléggé labilis jogfolyto-nossági rendszerünk van. Jelenleg az 1989. október 23-án kikiál-tott köztársaság a népköztársaságból, a Rákosiék által alkotottírott alkotmányból van levezetve – egyébként történeti alkotmá-nyunk volt 1944. március 19-ig. Az 1946-os volt az elsõ köztár-saság. Ekkor született az 1949. XX. törvény, ami kimondta anépköztársaságot, majd 1989. októberében a népköztársaságbólköztársaság lett, a harmadik. Elõtte történeti alkotmányunk volt,s nem írott – kivéve a neoabszolutizmus korát, amikor nyomásalatt voltunk. A magyar nemzet szabad volt, így mindig is érvé-nyesítette történeti alkotmányát, és törvénysértés jogot nem ala-pít. Amikor 1946-ban az elsõ köztársaságot kikiáltották, akkorszovjet megszállás alatt voltunk. A ’89-es köztársaság kikiáltá-sának az alapindokát az képezte, s ezt az akkori vezetõ hatalom–az MSZMP – is elismerte, hogy megszállás alatt volt az ország.Ez azért nagyon problematikus, mert ezer évig, vagy tán jóvaltöbbig van egy formánk, ahol a történeti alkotmánynak az a lé-nyege, ha egyszerûen kimondja az ember: az Isten Igével terem-tette a világot, az Ige szétvált igazságosságra és igazságtalanság-ra, s ez változatlan. Ehhez képest az örök teremtett világ változé-kony, kérdéseket tesz fel egyes nemzedékeknek. Van úgy, hogy

egy nemzedéknek az életbölcsessége, az az 50-80 év nem ele-gendõ, hogy a helyes választ megadja ezekre a kérdésekre. Eztúgy oldja meg, hogy meghosszabbítja a létezését, megnézi azelõdök válaszát, s minél régebbi egy válasz, annál jobb, hiszen azÚristen teremtette a világot. Ezek a válaszok jogszokásban vol-tak meg, s ebbõl nõtt ki a törvény. A mi történeti alkotmányunk-nak része volt már Szent István intelme, s könnyen belátható,ahogy ez velünk együtt idõsödik, jelen van benne mindazoknak abölcsessége, akik valaha ide születtek, és azok érdekében törté-nik az örök rend megtartása, aki ide fog születni. Ezt úgy kell el-képzelni, mint egy jól elkészített kovászos kenyeret: a legutolsó-ban van benne a legelsõ esszenciája, lényege. Úgy is hívják: élõ(szerves) alkotmány. Ez így volt egészen 1944-ig, a német meg-szállásig, tehát ez velünk idõsödött. Benne van minden bölcses-ségünk, amit apáink, nagyapáink, s mi tudunk.

– Hogyan volt lehetséges alig fél évszázad alatt az emberek ilyenfokú elbutítása, s egyben elbizonytalanítása önmagukban, a nem-zetben, s így a jövõben is?

– Ennek az oka, hogy egyrészt fizikailag sanyargatnak, más-részt szellemileg. Mindaz szellemi gyilkosság, ami az utóbbiidõben történt, amikor meg lehetett bélyegezni, hogy aki nemze-ti jelképet lobogtat, az gazember, vagy fasiszta. A szellemi gyil-kosságok elkövetõi önmagukon állnak bosszút. Ráadásul ezt ahelyzetet ugyanaz a hatalom teremtette, amely a Szálasi-félerendszert is teremtette, amelyik most, ill. elõzõleg volt/van hatal-mon. Tudniillik módszerében teljesen megegyezett a Rákosi félerendszerrel. Szálasi a magántulajdonban lévõ termelõeszközö-ket igénybe akarta venni. Ugyanúgy, ahogyan a kommunisták ál-lamosítottak. Szálasi éppúgy megosztotta, szétzilálta az érdek-képviseleti szerveket, ahogy azok késõbb a kommunizmusbansem tudtak érvényesülni. Létrehozta a pártállamot, a párton belülpedig egy árnyék–országgyûlést, árnyékkormányt. Ugyanezvolt a kommunizmus: nem hívott össze országgyûlést, rendele-tekkel kormányzott. A kommunista regnálás alatt évente2-3-szor hívták össze az országgyûlést, átlagban ötvenöt-hatvantörvényerejû rendeletet, határozatot hoztak. De ugyanezt csinál-ta Szálasi is: saját kezébe összpontosította a kormányzói, minisz-terelnöki és a hadsereg-parancsnoki hatalmat. Ez a kommuniz-musra is jellemzõ volt, azonban ez teljesen ellentétes volt a régimagyar hagyománnyal, mert nálunk a hatalom mindig osztottvolt. Az uralkodó önmaga nem alkothatott törvényeket, csak aközösséggel, országlakosokkal egy lélek, egy szív erkölcseként,tehát osztott hatalom volt. Rákosi idejében, s a mai nyolcvanéve-sek pontosan emlékeznek rá: a nyilas levetette egyenruháját ésfelvette az ávóst. Gyakorlatilag arról volt szó, hogy a nemzeti je-leket ne lehessen használni. Ha megvizsgáljuk, (ahogy Trianonután történt), amennyiben megmarad a megcsonkított Magyar-országon nemzeti kézben a vagyon, az elõbb-utóbb nemzettuda-tot szül, s ebbõl következõen fölvetõdik a revízió kérdése. Csakakkor nem vetõdik fel, ha elveszem a vagyont a nemzeti erõktõl,másrészt minden nemzeti jelképet használni bûnös, gazemberdolog és el lehet vitatni.

– A hatalomnak a civil társadalom megmozdulásainak letörése,teljes ellehetetlenítése jól felfogott érdeke. Hogyan látja, ezek a civilkezdeményezések képesek lesznek felnõni feladataikhoz és cseleked-ni? Lát-e erre utaló jeleket?

– Látok, mert az elmúlt 16 év alatt, ha sarkosan fogalmazunk,kiderül, nem volt olyan vezetése még az országnak, amelyik iga-zán annak érdekeit akarta volna. Ezt onnan is lehet tudni, hogyakik szeretik ezt a közösséget, azzal kezdik, hogy az egész Kár-pát-medencével kommunikálnak. Tót, oláh, rác és folytathat-nám, nem azért él rosszul, mert itt van a magyar, hanem azért élrosszul, mert amíg az oszd meg és uralkodj elvét gyakorolják, smíg a jövedelem kiáramlik, a nemzetközi erõk járnak jól. Néz-zük meg: a Kárpát-medencében élõket összekötik érdekeik, sazokat közösen kellene érvényesíteni. Ad abszurdum akár úgyis, hogy maradjanak változatlanok az országhatárok, de az érde-keinket közösen tudjuk érvényesíteni. Akereskedelmi útvonalakrajtunk keresztül haladnak, s csak a földrajzi szempontokat is

12 A Szent Korona jegyében EKOSZ - EMTE

Átalvetõ

hosszasan lehetne sorolni, ami óriási jövedelmetjelentene az itt élõ közösségnek. Egy biztos, azún. nagypolitikától nem lehet megoldást várni.Nagyon kevesen vannak azok, akik még hisznekakár a bal-, akár a jobboldalnak. Bármelyiküknyer, csak a finánchatalom jár jól – legfeljebb afrazeológia változik.

Az ország kimerülõben van. Magyarországsorsa azon múlik, megcsinálhatja-e helyben sa-ját országát. Én azt látom, tapasztalom, egyretöbben, egyre több helyen, településeken van-nak olyan emberek, akik elõadásokat szervez-nek valamilyen közösséget tartanak fönn. Sokkis közösség vette kezébe saját sorsa irányítását,és nem felülrõl várják a megoldásokat, mertnem is várhatják, hanem hozzálátnak és megcsi-nálják. S ha ezek a kisebb közösségek feléled-nek, életre kelnek, akkor Magyarország talpraáll. Bármilyen szomorúnak tûnik is a helyzetmost, van remény Magyarország feltámadására.

– Egyik elõadása záró gondolata az volt: „sze-relmese vagyok a népemnek”. Miért?

– Mert nagyon sok jó tulajdonsága van. Mégami rossz, az is nagyszerû benne. Nem igaz,amit hatvan év alatt mondtak – például a nem-zethalál. Azt látom, a mi kultúránk valóbanolyan kultúra volt, melynek nyomán bármerrelép, ott élet keletkezik. És nem is akármilyenélet! Azoknak teremtõdik meg az öröklét, akiktudják, hogy a teremtett világ mögött ott van azÚristen arca. Mi ezt tudjuk, ezért is vagyunk aSzûzanya népe. Hiszen az Istenfiú, s vele azöröklét rajta keresztül érkezik, emberi formá-ban. Nálunk minden életre kel, mert ott van aSzent Korona misztikus teste, a történeti alkot-mány, amit már említettem, ami velünk együttidõsödik. Az Úristen jelenléte bárhol felfedez-hetõ a kultúránkban. Jellemzõen kegyelem-tu-datúak vagyunk, amely sokkal több, mint agyõztes tudat, s van egy boldog depressziónk,amit oda nem adnánk senkinek sem. Teljesentisztában vagyunk a teremtett világgal, amelygyönyörû – ahogyan az ember létezése is. Még-is, a végén marad az Úristen, minden más felol-dódik. S azért az mégiscsak szomorú dolog,ahogy a pillanatnyi világ eltûnik.

– Küldetésnek tekinti, hogy a legkisebb helyreis elmegy elõadást tartani, ha hívják, s mindenanyagi ellenszolgáltatás nélkül, mélyrõl jövõ sze-retettel beszél egy olyan nemzetrõl, melynek semmioka nincs létét, múltját restellni, s ezzel lelket önt,erõt ad, az erre nyitott szellemûeknek? –s tegyükhozzá, ahol egyre több a fiatal.

– Valami elhívott, ez kétségtelen. Nem én je-löltem ki magam erre a feladatra. Nem tudommegfogalmazni azt, ami történt. De egy biztos,amikor még egyetemista voltam, láttam,mennyire igazságtalan a világ. Az ember azt ke-reste, hogyan lehetne igazságosabb. Aztán vala-mi elhívott ebbe az irányba, amivel megajándé-kozott a jó Isten a Szent Koronán keresztül. S az-tán valóban van valami, amit már az elõbb ismondtam: apostoli korban vagyunk, küldeté-sünk van. Az õseink sok-sok könyörgése nyitottmeg valahol bennem egy rést…

- Lehoczky Leopoldina

Márai Sándor

Halotti beszédLátjátok, feleim, szem’ tekkel mik vagyunkPor és hamu vagyunkEmlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.Össze tudod még rakni a Margitszigetet? ...Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacatA halottnak szakálla nõtt, a neved számadatNyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavakElporlanak, elszáradnak a szájpadlat alattA „ pillangó ”, a „ gyöngy ”, a „ szív ”- már nem az, ami voltAmikor a költõ még egy család nyelvén daloltÉs megértették, ahogy a dajkaéneketA szunnyadó, nyûgös gyerek álmában érti megSzívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványokéA gyereknek T o l d i - t olvasod és azt feleli, o k éA pap már spanyolul morogja koporsónk felett:„ A halál gyötrelmei körülvettek engemet ”Az ohioi bányában megbicsaklik kezedA csákány koppan és lehull nevedrõl az ékezetA tyrrheni tenger zúgni kezd s hallod Babits szavátKrúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakátMég szólnak és üzennek õk, mély szellemhangokonA tested is emlékezik, mint távoli rokonMég felkiáltsz: „ Az nem lehet, hogy oly szent akarat ...”De már tudod: igen, lehet ... És fejted a vasatThüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már.Minden katorga jeltelen, halottért sírni kárA Konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemétLátnivaló, untatja a sok okmány és pecsét -Havi ezret kap és kocsit. A Mistress s a babyFénykép áll az asztalán. Ki volt neki Ady?Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?Arany szava?... Rippli színe? Bartók vad szelleme?„ Az nem lehet, hogy annyi szív ...” Maradj nyugodt. Lehet.Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket.Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakálMely afrikai sírodon tíz körmével kapálMár sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi nevedA mexikói fejfán, hogy ne is keressenekMég azt hiszed, élsz? ... Nem, rossz álom ez is.Még hallod a hörgõ panaszt: „ Testvért testvér elad ...”Egy hang aléltan közbeszól: „ Ne szóljon ajakad ...”S egy másik nyög: „ Nehogy ki távol sír e nemzeten ...”Még egy hörög: „ Megutálni is kénytelen legyen.”Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitõl, m i é r t?Vagy: „ Rosszabb voltam mint e z e k ? ...” Magyar voltál, ezért.És észt voltál, litván, román ... Most hallgass és fizess.Elmúltak az aztékok is. Majd csak lesz, ami lesz.Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar lófejetA radioaktív hamu mindent betemetTûrd, hogy már nem vagy ember i t t, csak szám egy képletenTûrd, hogy az Isten tûri ezt s a vad, tajtékos égNem küld villámot gyújtani, hasznos a bölcsességMosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedetKöszöni a koporsóban is, ha van, ki eltemetÕrizd eszelõsen néhány jelzõdet, álmodatNe mukkanj, amikor a b o s s megszámolja fogadSzorongasd még a bugyrodat, rongyaidat, szegényEmlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt -Mert ez maradt. Zsugorin még számbaveheted

2007. december

EKOSZ - EMTE A Szent Korona jegyében 13

Lajdi Tamás

Regnum Marianumkatonája

(A Szent Korona országa a Mennyei Ország)

ASzent Korona Tan: abszolút, megváltoztathatatlan és megingat-hatatlan, nem ember által alkotott törvényeken nyugszik, nem sietmegvalósulni, nem kapkod, ugyanakkor sosem késik el érvényesülni.Szellemisége mindig akkor válik tömegeket megmozgató napi gyakor-lattá, amikor a húr a magyar hangszeren pattanásig feszül. Tehát akkor,amikor szükséges. Ekkor mindig történik valami jelentõs esemény aSzent Koronával kapcsolatban is, mely mintegy isteni jelzésként halada sorssal szembenézõ magyarság történelmi vándorútján. A MagyarSzent Korona dicsõségének felkelése, majd testének romlása egyértel-mûen és prófétikus módon megelõzi a magyar nemzeti sors párhuza-mos változásait, alkalmanként pedig saját sorsának fordulataival – utó-lag - reagál a magyar lelki süllyedésre, nyomorodásra. Ez a megszenteltSzemély hordozza ugyanis a nemzet számára az áldást, s a nemzet Isten-tõl való elfordulásaikor ez az áldásos sugárzás is csökken. Olyan jelen-ség ez, mint amikor az ember hátat fordít a fénynek s az árnyékra kon-centrál, s a fény jelenléte látszólag megfogyatkozik számára e pillanat-ban. József Attila fogalmazza meg ezt egy 2 soros versében, melybenígy ír: “Az Isten áll a hátam mögött, s én megkerültem érte a világot.”Mert amennyiben - allegóriával élve - a nép alkotja a testet, a nemzet alelket adja hozzá, a Korona-eszme érvényre jutása hordja magában azáldásos élet lehetõségét a magyar nemzet számára.

A Szent Korona azon elv alapján mûködik, melyet történelmiszükségszerûségnek nevezünk: se nem korábban, se nem késõn, mindigmindent a megfelelõ idõben. Ez a szó foglalja magában tán leginkább aKorona kisugárzási elvét, hogy „sem elõbb, sem utóbb”, hanem ponto-san akkor, amikor a kibocsátott energia, a kilõtt nyíl a legoptimálisabbmódon, a legrövidebb úton és a legkevesebb súrlódással, pontosan acélkereszt közepébe talál. Ezért ez egy szükségszerûségi elv annak azembernek a számára, aki a múltat csak szubjektumán átszûrve, tehátminden objektivitást mellõzve raktározza el, s a jelent éppen csak meg-éli, és akinek a jövõ elõre nem látható, érthetetlen, kiszámíthatatlan do-lognak tûnik. Ha a magyar “történelmi szentek” (önmagában különösfogalom) sorát vizsgáljuk, rajtuk keresztül még inkább nyilvánvalóváválik ez a misztikus szisztéma, amelyben a magyar nemzet életét foly-tatja. Ezeknek a szenteknek a szentsége ugyanis mind a római egyház,mind a keleti ortodoxia szentségi gyakorlatától eltérõ alapokon nyug-szik.

Árpád-házi szentjeink ugyanis nem kereszténységük, nem a valame-lyik egyházhoz tartozandóságuk, hanem a dinasztiában mindig újra fel-bukkanó, felülrõl kapott küldetésük teljesítése miatt szentek. Ez az élet-szentség tehát soha nem az egyházzal, az egyház által tanítottak betartá-sával, hanem minden esetben a Magyar Szent Korona által képviselt ésközvetített apostolsággal áll összefüggésben. Ez alapján mintegy szen-tenciaszerûen definiálhatjuk a következõket : Szent István, László, Erzsé-bet, Margit s a többi Árpád-házi szentünk szentsége egyrésztTuruldinasztia-beliségük, másrészt magyar népiségük, nemzeti létükadottsága, következménye, melyet a római kereszténység is akarva-aka-ratlan el kell ismerjen, mert e szakralitás mögött meglehetõsen nagy erõ,hatalom és az egész Egyház, illetve az emberiség számára szóló jelentésés jelentõség áll. Mivel adottságról van szó, azt valakitõl kapták. Ha vala-kitõl kapták, s ha ez nem az emberi szférából, hanem “felülrõl ” jött, ak-kor Istentõl jött, s ha ez a dinasztiabeli szentség a Magyar Szent Koronaszentségével áll szoros összefüggésben, akkor a Magyar Szent Koronamaga kell, hogy az a személy legyen, akitõl az életszentség jön, tehát eb-ben a szent ereklyében benne él Isten személye, Isten létszentsége.

Történelmünk jeles idõszakaiban ugyanígy bukkanhatunk SzentKoronánk szentségi jelenlétének jelentõs vonatkozásaira. Amikor1608-ban az elmebeteg Habsburg Rudolf helyett a magyarság II.Má-tyást választja királyul, a Pozsonyba összesereglett magyar nemességés köznép hatalmas tömegei szinte eksztatikus örömben kiáltozzák:“Légy üdvözölve hazánknak isteni ereje! Gyõzelem pecsétje! Krisztusképe!”, minden magyar lélek és élet, mint a napraforgó tányérja a Nap-ra, a Magyar Szent Korona eszmeiségére hangolódik. De hiszen ezen aszakrális tárgyon látható elölnézetben “Krisztus képe”! Mind a magyar,mind az európai germán hagyomány azt tartja, hogy a „Magyar Szent

Koronát angyal hozta az égbõl”, s például az 1931-ben nyomott ezüstkétpengõs is ezt a csodálatos eseményt ábrázolja. Mi tudjuk, hogy ezt aszellemi lényt a keresztény hagyomány Gábrielnek nevezi, akinek ne-vében benne foglaltatik az õs-szkíta, a mai történelemtudományban“phön iciainak”, “kánaánitának” nevezett hithagyomány ÉL-jének,azaz Élõ Istennek, Jézus Istenének a neve, ami mutatja, hogy ez a névnem a zsidó vallási tradicióból nõtt ki. Gábriel angyal (görög angelos =küldött) az arkangyali karból Isten jó híreinek közvetítõje. Õ viszi elMáriának is a szeplõtelen fogantatás örömhírét, de õ hozza el a magya-roknak a magyar-táltos apostolság Szent Koronáját is, mely eseményeknagyjából megegyeznek egymással, ti. ebben az aktusban is Jézus szü-letik a világra. De errõl még késõbb bõvebben szót ejtünk a dolgozat fo-lyamán.

Másik hagyományunkról a XVIII. sz. legelején nyilatkozik megegy jezsuita prédikátorunk, Csete István, aki elmondja a Magyar SzentKoronát illetõen: „Elsõben, hogy apostoli, másodszor, hogy angyaliajándék, harmadszor, hogy Szûz Mária kezében és szabad hatalmábanáll annak adni, akinek tetszik...” Mindezekbõl nyilvánvaló, hogy SzentKoronánk és rajta keresztül magyar történelmünk, az abban élõ és meg-nyilvánuló emberi tapasztalat alapján, melyet vitatni lehet, de megcá-folni soha, szentséggel átitatott, nem e földrõl származó, és ami a leg-fontosabb, mindeme vonásai alapján: Isten Mennyei Birodalmának ere-jét hordozó tárgy. Amikor tehát a Magyar Szent Koronánkban hittelbízó magyar ember a saját jövõje jobbra fordulásában reménykedik,amikor ennek a meggyõzõdésnek az útján sorsára indul, tudnia kell/kel-lene, hogy jó törekvései biztonságosan célba is érnek, de az elõtte álló úthossza és a körülötte zajló idõjárási viszonyok meghatározása nem az õkezében vannak. Ebben a szentségben rejtezik Istentõl kapott erõnk, te-hát ez a személy a magyar élet irányítója, a magyar életerõ forrása. Je-lenléte azonban nem csupán a magyar életre van kihatással az emberivilágban. A Magyar Szent Korona egyben a gonosz-, a Sötétség Feje-delme fölötti gyõzelemnek biztosítéka, letéteménye is, tehát világtörté-nelmi és egyben üdvtörténeti szerepe és feladata is van. Ennél fogvaKoronánk magába foglalja a reményt is, amely nélkülözhetetlen a to-vábbéléshez, a feltámadáshoz, az ember arcának porból való felemelé-séhez. Mi tehát ennek a Koronának a végsõ titka?

A Teremtõ Isten képét hordja magán a Korona „koponyatetején”,ahol az értelem hatalma nyugszik. Ez a tárgy hatalmas jelentõséget kapmajd a történelem végsõ fázisában, amikor a mindent megrengetõ tár-sadalmi-természeti detonáció nyomán felszálló porból Isten felemeli ahullott, porba taszított emberarcot a napfénybe.

Az Üdvözítõ ezen az ábrázoláson mindenféle ember alkotta hivata-lok, szervezetek, egyházak fölött álló módon, mindenféle teológiai taní-tást, dogmatikus rendszert mellõzve van jelen egy trónuson, melynekegyik oldalán a Hold, a másik oldalán a Nap áll, amely az isteni mag körültehát a világmindenség belsõ rendje újra rendezõdik. A Magyar SzentKorona többek között annak a pillanatnak a várakozását is megjeleníti,amikor a világmindenség erõi és törvényei megrendülnek, s az anyagnaka pusztulásra hangolódott futása irányt vált, s a kozmosz törvényei átren-dezõdnek. Amikor a visszatért Fény mintegy „korona-abroncsba” fogjaa világot, s helyreáll az Isten Országának egykor volt mértéke a világban,és kinyílik az Élet Könyve, hogy a tavaszi, megéledõ szél fúvásában felol-vassák az élõk neveit. Akkor fény önti el a világot, mely megszüntet min-den árnyékot, szennyet, bajt, félelmet, ferdületet, keserûséget. Ennek azÚj Rendnek, a földre szálló Mennyei Birodalomnak ad evilági, törté-nelmi realitást a Magyar Szent Korona létezése.

A Magyar Szent Korona hatalmát illetõen el kell mondanunk, hogyszentsége nem evilági törvénykezés függvénye. Árpád-házi Szent Er-zsébet kivételével, akit a Szentszék avatott szentté a római kánon alap-ján, minden már Árpád-házi szentünket, magát Szent István királyt is aMagyar Szent Korona címén avatták szentté. Hogy ez milyen mérték-ben múlta felül a római kánonjogot is, arra kiváló példa, hogy a MagyarSzent Korona örökös szentségi jogán az azzal beavatott magyar királyvétójoggal rendelkezett a pápaválasztást illetõen is. I.Ferenc József csá-szár magyar királlyá koronázása nyomán egy alkalommal élt is ezzel ajogával. Így a Magyar Szent Korona egy - a római egyház által ki-nyilvánítható szentségnél jóval magasabb rendû törvényt jelenítmeg, melynek megszentelõ hatalma, király híján, az egész magyarnemzetre, azaz a Szent Korona minden tulajdonára eredendõen,születési jogon kiterjed. Aki ennek tudatában él, annak hazája már aJézus által megígért Mennyei Ország.

Az “Ébredés” c. sorozatban jelent meg Lajdi Tamás: RegnumMarianum katonája (I.rész) c. füzete, melybõl készült e kivonat.A füzet csak megrendelés útján kapható itt: Ambrus Pál Tel.: 66 /440 267 E-mail: brusman@freemail.hu

Átalvetõ

14 A gyalázat napja EKOSZ - EMTE

A gyalázat napjaAz EKOSZ elnökének beszéde Szekszárdon,

december 5. harmadik évfordulójánTisztelt egybegyûltek, gyalázatban szenvedõ sorstársaim!Agyalázat napján, annak 3. évfordulóján vegyes érzelmekkel

szólok önökhöz. Örömmel vettem ugyanis a megtisztelõ felké-rést, de mélységes szomorúsággal annak apropóját.

Két fogalmat fogok tisztázni a továbbiakban, melyeknekegyenként külön jelentõsége van, mindkettõ a megszólításbanszerepelt. Egyik a „sorstársaim, a másik a „gyalázat napja”- ésnem a gyakran használt „szégyen napja”. De elõbb engedtessékmeg nekem, hogy visszaidézzek azokból a gondolatokból, ame-lyek 2004. december 5. kapcsán születtek.

Az esemény elõtt írtuk:„A magyar nép hangja most Istenünk, Szent István Istenének

hangja lehet. Isten és a világ elõtt kell most tanúbizonyságot ten-nünk Isten-teremtette ember-mivoltunkról, emberi méltóságunk-ról, de életrevalóságunkról is. A hívó szóra, a vész elhárításáraeleink készek voltak életüket adni. Tõlünk nem kéri ezt senki. Micsak azt a pár lépést kell megtegyük a szavazóhelyiségekig, csakegy igent kell bejelölnünk egy papírlapra. Nem lehetünk olyanvakok és ostobák, hogy lemondjunk jövõnkrõl, nemzeti létünkrõl,nem teljesíthetjük ki mi magunk Trianon hóhérainak munkáját,nem követhetünk el nemzeti öngyilkosságot! Kerekedjen felülvégre minden magyar jobbik énje, a minimális szolidaritás nem-zettársaink iránt, de a józan belátás is a fejekben, saját elemi ér-dekeink felismerése!...Egy új Magyarország sarjadhat ki enneknyomán, melyet a nemzettudat és hazafias érzés fon egybe és teszerõssé! Unokáink irigyelni és áldani fognak érte, de átkozni, hameg nem tesszük…

December 5. sötét éjjelén, percekkel az eredmények ismerte-tése után vetettem papírra a következõket:

Imánk nem talált meghallgatásra. A harangok a magyargyász üzenetét küldik a világba. A magyar név ismét csúf lett,méltón régi rossz híréhez. Magyarok, ne utazzatok Európaegészséges országaiba, mert gúnykacaj és megvetés lesz része-tek. Anyaországiak, ne utazzatok Kolozsvárra, Szabadkára ésKassára, mert testvéreiteket megtagadtátok, esdõ kezüket eluta-sítottátok, tiszta arcukra pofont mértetek… A magyar ember nemvolt képes a nemesre, a szeretetre, a Gonosz hangjára van füle, ésnem a kisded sírására. A mély bugyrokból nem tudott a fényreemelkedni, nem volt egyötödnyi igaz ember e csonka, beteg hazá-ban, így aztán most Szodoma és Gomorrha sorsát érdemli. Ad-vent második vasárnapján a megfeszített nemzet nem tudta meg-tenni elsõ, legnehezebb lépését saját újjászületése felé. Keresz-tünket tovább kell tehát hordoznunk, és továbbra is el kell visel-nünk mindennapi keresztre feszítésünket. Remélt feltámadásunk-tól minden eddiginél messzebb kerültünk, hiszen megtört, önzõ-en anyagias, gyáván kushadó és hazugsághívõ állapotban lele-dzünk változatlanul. A Gonosz diadalát üli, globális hatalmúurainak parancsát sikerrel teljesítette, bebizonyította, hogy to-vábbra is ura szívünknek és eszünknek…Istenem, adj erõt keresz-tünk továbbhordozásához, mert látod, van itt azért milliónyi ál-dozni kész igaz ember. Add uram, hogy ne kelljen innen is továbbmenekülnünk, és ne legyen sorsunk a sóbálvánnyá meredés, akénköves esõ által felperzselt honra visszatekintve…

Barátaim, eltelt azóta 3 év, ami talán már elégséges távlatotbiztosít a perspektivikus szemlélethez, a folyamatok megértésé-hez. De tulajdonképpen azóta sem történt semmi, amit a fentiidézetek ne tartalmaznának. A gyurcsányizmus akkor már teljesvalójában kitárulkozott, majd következetesen, napjainkig hajtjavégre saját programját, mi pedig tovább hordozzuk keresztün-ket, és el kell viselnünk mindennapi keresztre feszítésünket. Mi

december 5. éjjelén már értettük õket, a magunk módján kétség-beesetten, de eszköztelenek lévén hatástalanul intettünk a ve-szélyre, így aztán kétségbeesetten kellett látnunk másfél év múl-tán, hogy szörnyû vakságában miként emeli trónra az ország atettest.

De maradva az akkor történteknél: amit talán visszamenõle-gesen is hasznos megemlíteni, azok az ostoba kifogások és ma-gyarázatok, miszerint rossz idõben rosszul feltett kérdések sze-repeltek. Hiszen lehet-e rosszul és rossz idõben megkérdezni azanyát, hogy beengedi-e az ajtón kopogtató síró gyermekét? Aki-nek minden magyarázat nélkül nem ezt jelentette a népszavazás,azzal nem érezhetünk semmilyen közösséget, velük hiába beszé-lünk egy nyelvet, mert a lelkek nyelve különbözik. Õk eladtákörök lelküket a Gonosznak, így élõ halottként, a valóságot márnem érzékelõ zombiként téblábolnak közöttünk, és emelik esze-lõs tekintettel fejük fölé a kurafi hazug szólamait idézõ tábláikat.Míg csak ki nem huny belõlük teljesen a megfogyatkozott érte-lem, hiszen az értelmet tápláló szellemi energiájuk rég elfogyott.Szellemi energiánk forrásai u.i. - neves lélektanászok szerint -: anemzeti identitás, a társadalmi identitás, a család, a hit, és a spiri-tuális egység. Ha visszatekintünk történelmünkre, a csapásoksorára, de különösen az utóbbi 50 évre, megérthetjük, miért fogyki a magyarságból a szellemi energia, és miért válik oly könnyenprédájává napjaink gonoszának. Mindezt õ és a mögötte álló ha-talom is nagyon jól tudja, ezért kell nekik minden eddigit megha-ladó intenzitással betetõzni a folyamatot, az antiszemitizmus ha-zug bélyegével megjelölni és támadni, támadni mindent, aminemzeti: nemzeti szimbólumainkat, a Szent Koronát, lábbal ti-porni lobogóinkat, kiirtani a nemzeti oktatást, és kiirtani a nem-zeti elemet a médiából; megtámadni a család õsi szentségét a me-legházasságok propagálásával, folyamatosan támadni egyháza-inkat. És mindenek fölött: ezért volt fontos számukra meggátolnia súlyosan sérült spirituális egység helyreállítását. Igen, baráta-im, ez volt a kettõs állampolgárságot támadó gyurcsányi propa-ganda valódi háttere, és a szimpatizáns tömegeik felé tálalt, nagymegértéssel fogadott pártszempontok-félelmek (miszerint a kül-honi magyarok szavazati joghoz juttatása hatalmuk végét jelen-tené) ehhez képest ugyancsak eltörpülnek.

Acéljuk tehát 2004-ben és azóta változatlanul nem más, mintszellemi energiánk, ezzel ellenállásunk sorvasztása, konzum-idiótává, engedelmes bérrabszolgává tételünk, beleértve leg-újabban az orvostársadalmat, azt a társadalmi csoportot, amelyikhivatásánál fogva szellemileg a legfüggetlenebb, párhuzamosanegészségünk profitérdekeknek történõ kiszolgáltatásával. To-vábbi kiemelt cél a külföldre került közel kétharmadnyi magyarszeparálása, a Kárpát-medencei magyarság elutasítása, ami to-vább indukálja és kiteljesíti a nemzetfogyás folyamatát. Hogynéhány további évtized (de lehet, hogy kevesebb) múltán elérhe-tõ legyen a deklarált cél: a 6-7 milliónyi magyar. Ez már nemelég az ellenálláshoz, de ennyi szükséges a szolgaszerep betölté-séhez. Anyagi vonatkozásban könnyû felvásárolni az országot,de a lelkeket betörni nehezebb dolog. Abetöretés, megtöretés fo-lyik ugyan rég, de nem lehetett biztosan tudni, hogy a folyamathol áll, mennyire haladt elõre. Anépszavazás remek alkalom voltennek tesztelésére, és íme: 2004. december 5. éjjelén kiderült,hogy nagyon is elõrehaladt, ezért jelenthette ki oly büszkénGyurcsány Ferenc, hogy „gyõztünk”. Igaza volt, gyõzött a nem-zet felett. Nem saját nemzete, hanem a magyar nemzet felett. Ígyhát nem igaz a tétel, hogy hazaáruló, hogy nemzetáruló lenne, hi-szen ez nem az õ hazája, nemzete, õ rég kiírta magát e hazából és

EKOSZ - EMTE A gyalázat napja 15

2007. december

nemzetbõl, de hû fia valamely idegen, globális hazának, õ tudja,kinek-minek. Persze nem egyszemélyben, hanem azokkalegyütt, akik õt is mozgatják. Bocsánatot kérek, ha netán túlságo-san nekirugaszkodtam volna, de csupán a megtörténteket köve-tem, a tények csapásán haladok logikusan tovább, így paranoiá-val nem vádolhatnak. Hiszen gondoljuk meg barátaim, egész Eu-rópában nincs egyetlen nemzet sem, amelynek ne lenne joga sor-sát kezébe venni. Akommunizmus bukásával minden tákolmányösszeomlott, minden nemzet saját államot alakíthatott, csak minem vonhattuk magunkhoz a mieinket. Mindenkinek joga vanelszakított nemzetrészeinek magához ölelésére, Románia ezzelköszöntötte EU-s belépését, - nekünk nincs rá jogunk. Az u.n.rendszerváltás elsõ lépése ez kellett volna legyen, miért nem tör-ténhetett meg? Gyakorlatilag az egész politikai elit következete-sen visszautasította, ki ezért, ki azért, így hát a kezdeményezõk,élve az alkotmány adta lehetõséggel, az ország népe számáraakarták visszaadni e jogot. Ekkor elõlép a hazugság és az aljastrükkök nagymestere, és végrehajtja a gyalázatot. Rab nép neemelje fel a fejét!

Ezért mondhatjuk, hogy a gyalázat napjára emlékezünk, ésnem a szégyenére. Mert a magyarság egy gyalázatos tett áldozatalett 3 éve, és áldozat-mivolta napról napra teljesedik ki. Áldoza-tok a zombik, áldozatok azon megvezetettek, akik lelkük mélyénigent mondtak volna, de mindennapi, betevõ falatuk féltésemeggátolta õket ebben, és áldozatok, ezért sorstársak vagyunkmi, erdélyi és nem erdélyi születésû magyarok, kiknek szíve ak-kor és azóta is összefacsarodik. A határt átlépve mi gondolatbanmegcsókoltuk e befogadó haza földjét és testvérünknek tekin-tünk minden jóravaló embert e hazában, egyek vagyunk veletekitt jóban és rosszban. De tovább már nincs hova hátrálnunk, mertmi már csak magyarként tudunk emberek lenni, így emberkéntcsak itt tudunk létezni. Ha ezt a hazát is elveszik tõlünk, emberimivoltunkat veszik el, és ez a halálnál is rosszabb. Ezért gono-szabbak a gyurcsányok Haynau-nál és Kádár pribékjeinél, mertazok csak életeket vettek el, de a maradók annál inkább magya-rok és emberek maradtak. Kádár tudhatta ezt, ezért kezdte aztánki és tette tönkre a lelkeket. A gyurcsányok e tönkretett, holt lel-kek urai, és uralmuk biztosítása végett akarják most teljessé ten-ni e folyamatot.

Mit szegezhetünk velük szembe, mi állíthatja meg a pusztítást?Gondoljunk kérem arra, hogy Erdélyben, fõként a Székelyföldön, amagyarok a gyalázatos tett után, a döbbenet múltával sajnálni kezd-tek minket, majd felemelték fejüket, kiegyenesítették derekukat, éslassan õk sietnek majd a mi segítségünkre. És lám, megindultak a ki-bontakozás, felemelkedés felé, bizonyítékául annak, hogy minden-féle felemelkedésnek, az anyaginak is, a szellemi-erkölcsi integritásaz elõfeltétele.

De hát az erdélyi magyar fegyverével mi is rendelkezünk!Gondoljunk kérem arra, hogy teremtõnk azért adott nekünk ér-telmet és szabad akaratot, hogy éljünk vele, és ezzel hatalma ré-szesévé tett minket. Politikus nem vagyok, így a szükséges gya-korlati lépésekrõl nem szólhatok, nem adhatok senkinek taná-csot, de úgy gondolom, a válasz ott van mindannyiunkban, te-remtõnktõl kapott lelkünkben, ami 2004. december 5. óta na-gyon fáj, de ne feledjük: van értékadó fájdalom is. És most na-gyon értékes e fájdalom, mert éppen ez jelzi, hogy a pusztítószándék dacára létezünk, 2007. Magyarországán Isten képmása-ként, független és értékhordozó, integráns, be nem hódolt sze-mélyekként létezünk, akik igenis képesek vagyunk a rontás és arontók elhárítására, így azok gyõzelme sem lehet végleges. Mon-dom ezt advent elsõ hetében, reménykedve az agyak és a lelkekmegnyílásában a jó és igaz iránt, hogy a gonosz ne ülhesse to-vább diadalát, ne legyen tovább ura szívünknek és eszünknek.Mert ott a megváltónak van helye, az õ eljövetele hozhat fényt ehárom éves decemberi sötétségbe. Köszönöm, hogy meghallgat-tak.

- K. P.

Dr. Orbán Viktorelnök úr részére

FIDESZ-Magyar Polgári SzövetségBudapest

Tisztelt Elnök Úr!Október 31-én Szerbia Budapestre látogató külügyminisztere,

Vuk Jeremic az Országgyûlés Külügyi és Határon Túli MagyarokBizottságának fideszes elnökével, Németh Zsolttal folytatott tár-gyalásai során kijelentette, hogy “Szerbia támogatja a vajdasági ma-gyarok kettõs állampolgárságát”. Az eseményrõl szalagcímes tájé-koztatásokban számolt be a magyar sajtó. Az MTI tudósítása szerintNémeth Zsolt errõl azt mondta: “nagy öröm, hogy Szerbia nyitottebben a kérdésben, de emellett a vajdasági magyarok is nyitottakerre, a magyar társadalom többsége is támogatta a kettõs állampol-gárságot a 2004. december 5-i népszavazáson, így most már egye-dül csak Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek kellene támogatniaaz ügyet, amely azért is sürgetõ, mert a vajdasági magyaroknak de-cember 20-a, Magyarország schengeni csatlakozása után 35 eurótkell majd fizetniük minden egyes határátlépésnél”.

A Magyarok Világszövetsége - elnökségi tagja, Dr. Gaudi NagyTamás kutatási eredményei alapján - 2005 februárjában tárta fel abácskai, baranyai és muravidéki magyarok mai napig érintetlenülfennálló magyar állampolgárságának tényét. A délvidéki magyaroktovábbra is meglévõ, lappangó magyar állampolgárságának ismere-tében született meg az az indítvány, amely a 2004. december 5-i nép-szavazás igeneinek jegyében módosította volna Magyarországmeglévõ állampolgársági törvényét. Akkor, fél évvel a népszavazásután, az Országgyûlés többségi szavazattal elutasította a KörömiAttila, független országgyûlési képviselõ által beterjesztett javasla-tot.

Az MVSZ 2003-ban azután indította útjára a kettõs állampolgár-sági népszavazást, miután Zoran Zsivkovic, akkori szerb miniszter-elnök hasonlóan nyilatkozott a délvidéki magyarok magyar állam-polgárságának kérdésében. Az MVSZ akkor levélben fordult a pár-tokhoz és az országgyûlési frakciókhoz, valamint a köztársasági el-nökhöz, kérvén, hogy módosítsák ennek fényében a magyar állam-polgársági törvényt. Miután akkori kezdeményezésünk süket fülek-re talált, népszavazásra szántuk el magunkat.

Négy év múltán Szerbia külügyminiszterének budapesti beje-lentése akkor hangzik el, amikor küszöbön áll a második népszava-zás a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaállításá-ért. Mint a második népszavazási kezdeményezés felelõs vezetõi, ésannak tudatában, hogy a kérdés végsõ rendezése az Országgyûléshatáskörébe tartozik, eljuttatjuk Önökhöz a 2005-ben elõterjesztetttörvénymódosító indítványt azzal a kéréssel, hogy parlamenti frak-ciójuk révén haladéktalanul kezdeményezzék annak a magyar ál-lampolgársági törvénybe való iktatását.

Egyben kérjük, hogy még véletlenül se gondolkodjanak az el-múlt hónapokban felröppentett “letelepedés nélküli magyar állam-polgárság” fogalmában, hiszen az nemcsak egy lesilányított plágiu-ma lenne a Magyarok Világszövetsége által 2000. augusztus 18-ánhivatalosan kezdeményezett külhoni magyar állampolgárságnak,hanem jelentõsen csorbítaná a délvidéki magyarok többségénekmai is meglévõ, ugyan lappangó, de teljes körû magyar állampol-gárságát.

Bízva abban, hogy mostani megkeresésünk a magyar politikumbölcs belátására talál, búcsúzunk.

Budapest, 2007. november 9.Üdvözlettel:

Hompoth Zoltán,a második magyar állampolgársági

népszavazás kampányigazgatója

András Imre,az MVSZ Kárpát-medencei régióelnöke,

az állampolgársági kérdés felelõse

Átalvetõ

16 Határtalan gondjaink EKOSZ - EMTE

Halálfélelmekkel a feltámadás védelmébenHalottak napján, rekviemek hangulatá-

ban leltározom õseink csontjait a Kár-pát-medencében s azon kívül is. Halottainkvilághódító útja hihetetlenül szélesen terítibe a földet, s hol vannak még az ismeretle-nek, hisz õk is – kikrõl még ma sem tudjukmi voltunk-e vagy sem – tovább bõvítik agyertyát gyújtogatni alkalmatos helyeket,meg az elkallódottak, kikrõl nem tudjukmerre hurcolták õket történelmi idõkben, sfokozatosan azzá váló utóbbi évtizedekben.

Guláglakó magyar parasztok és harcosszkíta õsök, vándor ugorok és menekülõ su-mérok szent törzsei egymásra rétegezve fek-szenek a humusz alatt, magyarabok és rabmagyarok, Rodostók minden néven s min-den földrészen.

És itt vagyunk mi, maradék gyertyagyúj-togatók. Unokáink vajon még élnek e széphagyománnyal? Vagy az új keletû szabadel-vûség nevetség tárgyává teszi ezt is?

Ma még lobognak temetõdombokon, te-metõkertekben az emlékezés lángocskái.Ilyenkor többen vagyunk együtt, mint a 15millió. Velünk vannak õk is, kik munkáthagytak reánk, s kik a magunkénál súlyosabbszótlan szavakkal kérik számon a majdanigyertyagyújtogatókról való gondoskodást.

Itt vagyunk, és különös állapotban vár-juk a jövõt.

A gyufák még felsercennek, s a gyertya-szag belevegyül a krizantémok szomorú il-latába, de ott legbelül mintha kihunytak vol-na a fények. Kevesek lobognak már azért,hogy világítsanak.

A Kárpát-medence magyarsága elfásult.A szétszóródottak pedig lassan új meg újkorosztályokba fordulván, elfelejtik – vagycsak érdekességként õrizik meg – a gyöke-rek emlékét is.

Bodor Ádám völgylakóinak fásult lelki-állapota, ott a Stix hangulatát idézõ Sinistramentén, különös módon vegyül a fogyasztóitársadalom lélektelen csillogásával. A 40éves kommunizmus nevelte fásult, közönyös,máról-holnapra élõ magyar lett nyersanyagaa posztkommunista globalizációs elit meste-rien higított magyarjának.

Lelki ellenállóképességünk oda van. Atestit éppen most árusítják ki pirulást nem is-merõ szolgák.

Hova vezet ez, ha nem akad fásultságot el-seprõ szövétneklelkû vezetõ.

Hiszen a fásultságból könnyen csaphat áta közhangulat, a kollektív tudat által isme-retlen csatornákon mûködtetett nagy, min-dent elsöprõ lelkesedésbe is.

Vajon ez már az utolsó remény?A fásultság, melegágyával: a lebutított-

ság állapotával, a majdnem nyomor kiszol-gáltatottságával, a szétzüllesztettség jelle-mezte életmóddal, felemás ellenpólusokatszülhet. Az, hogy a helyzet kétségbeejtõkezd lenni, a kétségbeesés felé visz. A két-ségbeesés pedig nem jó tanácsadó.

Az az állapot, melyet nekünk szántak, smely felé szakszerûen kitervelt módszerek-kel terelgetnek, az a különleges fásultság, aneonreklámos Sinistra völgy ellentmondá-sosnak tûnõ, de lassan szervülõ hangulata ké-

pezi egyedüli ingatag alapját mindannak amitmost felettünk, reánk építenek. Ennél bizony-talanabb alapon még soha nem állt társadalmirendszer. Mert az a neoliberalizmus vezérelteglobalizáció már egy új társadalmi rendszer.Reméljük, hogy az egyre rövidebb életû rend-szerek között ez is önmagát felfaló. A legrot-hadóbb.

Szégyenteljes valóság, hogy miközben aglobalizálódó világnak minden látszólag te-hetetlen tagja – a kifelé hangoztatottglobalizációs szólamok álcája mögött – sajátellenállását szervezi, a mi vezetõink verse-nyezve próbálják kiszolgálni ezt az apokalip-tikus lovast.

Sokat emlegették a történelem folyamána világvégét. Emlegették, mint fenyegetéstés mint reménységet.

Nem az idõ múlása, hanem ez a világ-rend vitte eddig legközelebb az emberiségetegy világvéghez, melynek legszörnyûbb fe-nyegetése már nem is csupán a test pusztulá-sa, hanem a lélek lepusztulása, a feltámadásreményének elkótyavetyélése, a büszke ésönhitten önzõ, önmegvalósító ember szánal-mas mellverdesése egy élõ halottakkal teltreménytelen sírgödör fenekén.

Rettentõ és patetikus sorok. Sokaknaktán nevetségesek.

De hát ebben mûködnek közre azok,akikre többségünk leadta szavazatait. Ésmûvük – fásultságunk közepette – naprólnapra egyre jobban kiteljesül..

- Szász István Tas

Egyes baloldali szavazók relatív tudatárólavagy: akkor legalább mi is lophattunk!

Feszül a húr! Ki tudja hol pattan el? Ha csupán a szégyenérzet,netán a becsület tudná elpattanásig feszíteni, talán örökké bírná. Ajelek szerint legalábbis.

Az áradó szenny olyan ködöt és miazmákat bocsát a jelen ma-gyar társdalomra, hogy elkerülhetetlenek a mindenhol ismétlõdõkérdések: mi lesz ebbõl? Meddig bírhatjuk ezt a közeli megsemmi-sülés rémének felbukkanása nélkül?

De a gondolkodó, aggódó, nemzetféltõ hangok mellett sok, a tu-datlan tömegbõl felhangzó más megjegyzés is figyelmet érdemel-het. Sõt, ezek adhatnak magyarázatot sok mindenre: keserû kérdõje-lekre, lehangoló tapasztalatokra, magyarságtudatunk önbizalmátrontó észlelésekre, stb.

Szóba elegyedek valahol, valakivel. Így kisbetûsen. Egy magyarkisemberrel, baloldali szavazóval. Elégedetlen. Csakhogy nem úgy,amint azt várnánk. Ezt mondja: akkor legalább mi is lophattunk. Az-tán bõvebben elmagyarázza, hogy: mi kicsik, és ezzel együtt biztosvolt a megélhetésünk.

Nem folytatja azonban a várt módon. Hiszen ezután azt várnánk,hogy legalább annyit megemlít, miszerint „ezek” most mindent maguklopnak el. Nem, õ ezt nem mondja! Jelzi, hogy tudja, de a valóságbanezzel mégsem nehezíti saját megrögzött, beégetett kis „agymenetét”.Nagyvonalúan átsiklik felette. Esetében ez nem ellentmondásos.

Lazán beszélget tovább, s folynak belõle a megszokott panelek,a sajtó-túlhatalom által szajkózott igék. Amint õk szeretik mondani:az „osztott ész”. A tolvajbanda jobboldal, a nagy erõfeszítések elle-nére is bekövetkezett Keller-nyomozás kudarcát követõen megma-radt kevés hamis lõszer. A ma is egyedüli vádként felhozott Orbánbányák és tokaji szõlõvesszõk.

Ilyen tapasztalat után elkerülhetetlenül ismét azon kezd gondol-kodni az ember, hogy mi lehet ennek a szelektív vakságnak, süket-ségnek a háttere? Erre nem elég a sajtó-túlsúly, az egyoldalú tájéko-zódás magyarázata.

Ma már eljutnak az egyre nagyobb botrányok hírei a baloldaliszavazóhoz is.

Ma már õ is érzi, hogy romlik az életszínvonala.Ma már elkerülhetetlenül szembesül választási döntésének kö-

vetkezményeivel.És mégis.Marad a berögzõdött hit, és marad a nosztalgia: akkor minket is

hagytak lopni. Kimondva, kimondatlanul. Esetemben beszélgetõ-partnerem kimondta, a többség csak magában gondolja.

Vagyis értékrendjébe épült a lopás, mint a megélhetés természetesforrása. Ha pedig õ a kisember, lopással biztosíthatja kis életét, kis igé-nyeinek kielégítését, a nagyok is tehetik ugyanezt. Az õ tudatában a lo-pás, mint olyan, nem bûn, hanem eszköz, módszer, sõt talán mesterség.

Veszedelmes következtetés. A népet, a tömeget ilyenekkel gya-núsítgatni, az általánosítás borotvaélén járkálni benesi hangulatúidõkben különösen veszedelmes.

Nem is kollektív lopásvágyról akarnék én beszélni, csupán a ma-gyarázatot keresvén, egy letûnni nem akaró, lerázhatatlan múlt kórosörökségét boncolgatom, mely még ma is sokakat tart hatalmában.

Sajnos azonban, ha a tömeget figyeljük, nem csak a köztulajdon-nal kapcsolatos felfogás eltorzulását tapasztalhatjuk. Van egy másikkényes kérdés is. A munkamorál, a munka becsülete, az élet legkü-lönfélébb területein.

A felül tapasztalt kaszáló mozdulatok átkerülnek és hozzáido-mulnak a kis kaszálókon dolgozó kis kaszásokhoz is. Itt majdnem

EKOSZ - EMTE Határtalan gondjaink 17

2007. december

mindenki kaszálni akar. Itt a becsületes munka (akár a szabályosközlekedés) már az élet normális menetét zavarja. Nincsenek ráfelkészülve. El sem hiszik. A parkoló társaság hivatalos levélbenszólítja fel parkoló õreit az állampolgárok becsapására, a szabá-lyok és rendeletek õket védik. Vajon ok nélkül? A színesfém be-gyûjtõ átveszi az ellopott szobrokat, mûvészeti értékeket, kegye-leti tárgyakat, vagy a vasút biztonságát szolgáló kábeleket. Évekóta nem lehet ezt megakadályozni. Vajon ok nélkül?

Kik támogatják õket, kik õk? Most egy – véletlenül – fenna-kadt a hálón, de más ügyek kapcsán, nem a színesfém miatt.

De visszatérve a munka becsületéhez és a becsületes munkamegcsúfolásához, hivatali és hivatalnoki szinten naponta ütkö-zünk a hivatalok és közalkalmazottaik hibáiba. Felületesség, oly-kor gyanús nemtörõdömség, mely soha nem a hivatal kárára törté-nik, mindenkor az ügyfelet sújtja. Egyszer elhiszem, hogy hiba,de naponta, vagy ugyanabban az ügyben ötödször, hetedszer? S akövetkezõ hivatalban még aznap ugyanez? Csak velem? Dehogy.Minden ismerõsöm errõl mesél. Ismét védekeznem kell az általá-nosítás hibájától, egy egész társadalmi réteg alkalmatlanságánakkinyilvánításától.

Körülvesz a rothadás, a fejtõl szagosodó hal rettentõ bûze.És semmi sem történik.A véletlenszerûen feldobott esetek is állítólag belsõ viszályok

miatt derülnek ki. Apró kis csúcsocskái hatalmas jéghegyeknek.S a dermesztõ vizeken, dübörgõ zeneszóval úszik az ország,

mint egykor a Titanic. Csakhogy ezúttal a jéghegyet is a kapitányés tisztikara dirigálja, és õk minden áron ütközést akarnak, süllye-dést, az áruló nyomok eltûnésével. Pusztulásunk árán is.

Természetesen csak, ha már mindent átmentettek a hajóról,ami csak használható.

És még a biztosító társaságok is õket pártfogolják.Leányfalu

- Szász István T.

nap mint nap, óra mint óra,

míg sunyin rombol, azt mondja, épít,

így áltat s altat, saját bûnt szépít,

Mert õ, bár tudod, hogy mit sem ér,

örökké él és visszatér,

és újra kezdi véled azt,

mirõl azt hitted csak ballaszt,

csak rossz emlék, feledett fék,

elmúlt élteden betömött lék,

de túl sokáig volt veled,

ráérzel még s felismered,

ez más formában megint õ,

itt él velünk s belõlünk jõ,

összemos múltat és jelent,

valahol most épp õ

jelent

a jelentõrõl, jelentõsrõl,

s jelentéktelen ismerõsrõl,

rólad, rólam, rólunk kik élünk,

akik eléggé még most sem félünk,

kik tárnánk ablakot jövõnkre,

és nem ráztunk öklöt érkezõre,

pedig tudjuk sokszor megjártuk,

amíg századok sorát jártuk,

hogy a vendég, a jövevény,

kinek arcán ragyogott fény,

egyszer csak reánk kérdezett,

te vagy ki késõbb érkezett,

most újra jõ mi bomlaszt itt,

s általunk hirdet fegyelmit,

visszamutogat gyanús korba,

saját értékkel ver most orrba,

jól látod õt, az oly serényt,

ki képmutatva öl erényt,

és kiirtja munkánk eredményét,

mocskolja éppen a keményét,

azt, aki gyarlón is tenni tudott,

álorcát öltött, bujkált, futott,

hogy képességét átalmentve,

az asztalukra letehesse,

és gyarlóságát tudván tudva,

szemével mégis jövõt kutatva

hordozta vétkét

s tehetségét,

érezvén, hogy miközben látnok,

a vállát nyomja súlyos átok,

követi máig akta, irat,

homlokára szórt: sárfeliratLeányfalu, 2007. december 2.

Szász István Tas

Sárfelirat(egy mondat a nagy csapdáról)

Nézz körül most és tedd le borod,látva láss borzadva, úgy éld korod,te régi új ki múltból jöttél,s válladra szennyes századot vettél,ki álmatlanul és úgy hordja terhét,akár temetõ megannyi vermét,mi elfed mindent, ami volt,mi egykor élt, de mára holt,és reád várva,elõtted járva,míg eltûnik, már feltûnik,mert itt van még, meg nem szünik,hogy mindent veszíts,reményt taszíts,és számára minden úgy legyen,hogy néki bizton jót tegyen,és rosszat néked, míg vársz veremre,bár még kitüntet fényes terembe,és annak kelti látszatát,hogy néked ma is tered ád,észre sem veszed, hogy elszalad,egy más irányba hogy halad,közben az utolsó esély,nem látod mi itt a veszély,és hallhatsz ritmust: szarabandát,és láthatsz sarat szórni bandát,

Átalvetõ

18 Elemzõ EKOSZ - EMTE

Magyar siker az Európa Parlamenti választásokon?Eredmények

Orbán Viktor azt mondotta többek között az idén Tusnádfürdõn,hogy nem kellene az erdélyi magyarságnak kishitûnek lenni, hiszenmind az RMDSZ, mind Tõkés László bejuthat az Európa Parla-mentbe. S lõn. A rendkívül alacsony, 30% alatti országos részvétel-nek köszönhetõen felértékelõdtek a magyar szavazatok s így min-den jel szerint három képviselõnk lesz e magas fórumon. Ráadásul akét ultrasovén szervezet, a Gigi Becali féle Új Generáció Pártja és aNagyrománia Párt nem érte el a bejutáshoz szükséges küszöböt. Mitöbb, Tõkés László egymaga több szavazata kapott, mint CorneliuVadim Tudor pártja.

Tény, ami tény, a sokat szidott Sógor Csaba számítása bejönnilátszik. Amennyiben az elõzetes kalkulációnak megfelelõen õ is ottlesz az EP-ben, mégiscsak 2:1 lesz a nemzeti oldalon állók és a ro-mán-pártiak aránya az erdélyi magyar küldöttségben, ami kétségkí-vül jobb, mintha mondjuk a Frundának behódoló, bármikor veleszavazó Winkler Gyula vagy Bíró Rozália lenne a harmadik magyarképviselõ.

Markó Béla és Frunda György szerint 5 képviselõnk lenne azEP-ben, ha Tõkés László az RMDSZ-listán indult volna. Mondja eztaz a politikus, aki pár napja még úton–útfélen azt hangoztatta, hogylehetetlen elérni a 8%-ot. (Az Exit Poll-ok alapján közel 10%-ot értel az erdélyi magyarság.) Nyugodtan állítható, hogy velük szembenToró T. Tibornak, Tõkés Lászlónak és Bakk Miklós politikai elem-zõnek van igaza, akik szerint a versenyhelyzet mobilizálta a magyarválasztókat. Bizonyos, hogy sokan nem szavaztak volna az RMDSZlistára Tõkés László szavazói közül, ha a Püspök elfogadta volnaMarkóék ajánlatát s az RMDSZ szavazók is nehezebben lettek vol-na az urnához szólíthatók, így az sem biztos, hogy a Szövetség beju-tott volna egyáltalán, ha Tõkés László nem indul függetlenként.

A kampányAkampány sok meglepetést nem hozott, Tõkés László a Tõle is-

mert szívóssággal járta az országot, az RMDSZ-es pórázon tartottsajtó alig adott róla hírt, az RMDSZ pedig úton- útfélen betartottneki. Alegdurvább a nagyernyei eset volt, ahol szabályszerûen kitil-totta õt és csapatát az RMDSZ-es polgármester, azt helyezve kilá-tásba, hogy ha mégis megtartanák a gyûlést, tojásdobáló komman-dót szervez. Kemény harc volt ez, egyenlõtlen feltételekkel, a Jóharca a Rosszal. Az egyik oldalon Frunda György, a Markóék által isszekuspártnak tartott Független Magyar Párt egykori embere, akireKincses Elõd is úgy emlékszik vissza a Balkán bajnok címû doku-mentumfilmben, hogy õ volt a ráállított besúgó. Frunda, akiautonomizmus- és önrendelkezés-ellenessége dacára a román, vala-mint a markóista média által megtámogatva a legismertebb és leg-népszerûbb politikusok egyike lett Erdélyben. A kampányban nemkevesebbet állított, mint azt, hogy Tõkés László nem a közös jót, ha-nem a közös rosszat akarja. (Emlékezetes, hogy elsõ megnyilatko-zásában, miután Nagy Zsoltot vele cserélte le az RMDSZ-vezetés,azt állította, hogy nem fogja egyszer sem megtámadni Tõkés Lász-lót.)

A másik oldalon az erdélyi magyarság élõ lelkiismerete állt, akinem hódolt be Ceusescunak, akit nem lehetett sem megvásárolni,sem megfélemlíteni.

Közös magyar sikerrõl szól a sajtó, holott az eredmény nemcsakTõkés Lászlót és Orbán Viktort, de Markó Bélát is igazolta valami-lyen mértékben. A hatalmas összegeket felemésztõRMDSZ-kampány, megtámogatva a vazallus média által, 6.2%-othozott az RMDSZ-nek.

Pedig itt tényleg a Jó harcolt a Rosszal, s örülhetünk, hogy dön-tetlent ért el. Frundának és Tõkésnek, Neptunnak és Temesvárnak,Kádárnak és Nagy Imrének egyszerre nem lehet igaza. Abékepapok„igaza” összebékíthetetlen Mindszenty igazával. A balliberális mé-dia egyik kedvelt közhelye arra hivatkozni, hogy a valóság nem fe-hér és fekete, hogy a szürke különbözõ árnyalataival állunk szem-ben, fõleg amikor el kell mosni a bûnözõ és az áldozat közötti kü-

lönbséget. Való igaz, sok esetben – többnyire parlamenti választá-son is - csak a szürke árnyalatai közül választhatunk. Vagy mondjuka világosszürke és a fekete között, mint Magyarországon. De itt ésmost az elkülönülés egyértelmû és teljes volt: a neptuni irányvona-lat, az önfeladást, az álképviseletet megjelenítõ Frunda áll(t) szem-ben azzal az emberrel, aki már 1989 elõtt bebizonyította, hogy akára halállal is kész szembenézni a Nemzet érdekében, akinek pályájatöretlen, aki évtizedek óta a magyar szabadsággondolat jegyében te-vékenykedik jeges ellenszélben.

S nem véletlen, hogy zárójelbe tettem a múlt idõt jelzõ t-t. Mert eszembenállás nem mai keletû és a választásokkal nem ért véget.Frunda már elsõ gyõzelemittas megnyilatkozásában odavágott Tõ-kés Lászlónak, mondván, hogy örül, hogy a Püspöknek nem sikerültelütni az RMDSZ-t az EP-képviselettõl. Mintha Tõkés László vala-mi-valakik ellen s nem valamiért indult volna harcba. Persze bár ezlenne a legnagyobb baj Frundával. Aki majd ott ül a Néppárt frakci-ójában Tõkés László és Orbán Viktor mellett, állítása szerint együttis fog mûködni velük. Ki tudja, a választói nyomás nagy úr tud lenni.Kevés kétség volt 1998-ban abban a tekintetben, hogy Torgyán fo-gott ember, mégis hozzásegítette a FIDESZ-t a választási gyõzelem-hez. Frunda ügyes taktikus, s tudja, ha nyíltan szembemegy TõkésLászlóval és Orbán Viktorral a néppárti frakción belül, könnyen ve-szíthet népszerûségébõl.

Ellenõrzés

Értékrendjében megzavarodott társadalmunkban elõfordulhat,hogy a titkosrendõrség áldozatát titkosrendõrségi együttmûködés-sel kollaboránsnak állítsák be. Elõfordulhat, hogy egy brutális gyil-kosság egyik társtettese pert indítson azért, mert többedmagával el-követett gyalázatos tettét a magyar sajtó lincselésnek merte nevezni.Elõfordulhat, hogy egy megvert magyar lány ellen pert indítsanakazt állítva, hogy megveretése puszta kitaláció s tulajdonképpen azállam presztízsének, imázsának rombolását célozza. Elõfordulhat,hogy a rendõrség által brutálisan megvert békés, ártalmatlan embe-rek ellen induljon bírósági eljárás a rendõrök hamis tanúvallomásaialapján. Elõfordulhat bizony, hogy a tettes támad újfent az áldozat-ra. A tettes vagy annak nyílt, esetleg leplezett támogatói.

Mi más juthat eszünkbe akkor, amikor a Transindex nevû ál-ob-jektív, érezhetõen balra húzó internetes orgánum Tõkés Lászlót éstámogatóit támadja, azért, mert úgymond lecsalózták az RMDSZ-t,és - minõ borzalom - megfigyelõk útján szerették volna ellenõrizni aválasztás tisztaságát? Miközben a valós helyzet az, hogy azRMDSZ hatalompárti vonala már jó párszor bebizonyította, hogy aválasztási csalástól sem riad vissza, ha embereinek bejutását ve-szélyben látja. (Lásd az 1992-es Hargita megyei listahamisítás ese-tét, de emlékezetes az is, amikor a 2000-es választások alkalmávalegy „ellenzéki” jelöltre esõ döntõ szavazatot azért semmisítettekmeg, mert két pecsét volt a jelölt neve mellett. Holott minden olyanszavazatot érvényesnek kell tekinteni, melybõl egyértelmûen kide-rül a szavazó szándéka.) De egyáltalán, mit mondjunk arról a párt-ról, mely a román féllel együttmûködve kizárja a versenybõl ma-gyar ellenfelét, mint tette ezt az RMDSZ elõbb Kincses Elõddel,akinek azon a címen óvták meg az indulását 2000-ben, hogy kettõsállampolgár, majd tette 2004-ben a Magyar Polgári Szövetséggelkét ízben? Most pedig, miután Tõkés László „jogi” elgáncsolásátnem merték meglépni, asszisztáltak ahhoz, hogy a független jelölt-tõl megvonják a szavazás ellenõrzésének lehetõségét.

De nézzük csak meg közelebbrõl a Transindex által taglalt ese-tet. A probléma forrása az RMDSZ-NLP kormány által elfogadottsürgõsségi kormányrendelet, mely a választási eljárás részleteit sza-bályozza, diszkriminálja a parlamenten kívüli pártokat, melyek szá-mára a választási bizottságokban egyetlen helyet tartanak fel (va-gyis lehetetlenné teszik, hogy a parlamenti pártokon kívül bárme-lyik párt ott legyen minden választási körzetben), és még súlyosab-ban diszkriminálja a független jelölteket (jelen esetben Tõkés Lász-lót, hiszen más független jelölt nem volt), akinek egyáltalában nincs

EKOSZ - EMTE Elemzõ 19

2007. december

lehetõsége arra, hogy urnabiztosokon keresztül ellenõrizze a ráadott szavazatok sorsát.

Márpedig a demokrácia, az ellenkezõ vélekedések dacára, nema bizalomról szól, hanem éppen ellenkezõleg, egymás ellenõrzésé-rõl. Ahíres amerikai demokrácia történetében is nem egy olyan pél-da akad, amikor joggal gyanakodhatunk: a gyõztes nem a szavazást,hanem a szavazatszámlálást nyerte meg. Toró T. Tibor RMDSZ-esparlamenti képviselõnek volt egy módosító indítványa az említettkormányrendelet vitájában, mely azt célozta, hogy az esélyegyenlõ-ség jegyében független jelölteknek is legyen lehetõsége a szavazásiprocedúra ellenõrzésére, azaz, õk is állíthassanak urnabiztosokat.Ezt az elvi megalapozottságú indítványt egyetlen RMDSZ-es hon-atya sem szavazta meg. Vajon miért? Ennyire lehet komolyan venniaz RMDSZ-nek a lista véglegesítése elõtti fogadkozásait a magyarpluralizmusra, a méltányos, korrekt versenyhelyzet kialakítására, sa magyar konszenzuskeresésre vonatkozóan.

S ezek után a Transindex nem az RMDSZ leleplezõdésén van ki-akadva, hanem az egész antidemokratikus, szemérmetlen és mél-tánytalan eljárásmód áldozatát ócsárolja, mert az nem hisz vakonabban a szervezetben, mely a kormányra lépése óta lényegébenminden lehetõ alkalommal rácáfolt a belé vetett bizalomra. Mindenértelemben: politikailag, erkölcsileg és emberileg egyaránt.

Vagyis ismét az áldozaton próbálják elverni a port.Az RMDSZ pedig azok után, hogy megakadályozta, hogy a füg-

getlen jelölt képviselõi is ott legyenek a választási bizottságokban,sorra óvta meg a Polgári Egyesület megfigyelõi listáit is – többnyiresikerrel és cinikus kommentárok kíséretében.

Egység?Mindeközben Markó Béla mindvégig egységrõl szónokol. Vi-

lággá harsogja, hogy nem szabad még lemondani az egységrõl, mi-közben az általa fémjelzett politika volt az egységnek a fõ sírásója.Mégis mit várt Markó Béla? Azt, hogy akiket válogatott módszerek-kel az RMDSZ falain kívülre taszítottak, egytõl egyig visszahúzód-nak a civil életbe és hagyják szó nélkül az RMDSZ-t elfoglalni az er-délyi magyarság Európa Parlamenti helyeit? Végsõ soron ebben areménykedésben is volt némi realitás. Hiszen megtörténhetett vol-na, hogy Tõkés László ne vállalja a független jelöltséggel járó küz-delmet, a sárral való megdobáltatást, megeshetett volna, hogy ne si-kerüljön mögötte kialakítani a nemzeti táboron belüli formális kon-szenzust, megeshetett volna, hogy az RMDSZ sajátos aláírásgyûjtõtechnikáinak, no meg a masszív félretájékoztatásnak köszönhetõenne sikerüljön összegyûjteni a kellõ számú aláírást.

A népszavazás kontextusaAz RMDSZ számára érdekes helyzetet teremtett a Traian

Basescu államelnök által kezdeményezett népszavazás az egyénikerületes, kétfordulós választási rendszer bevezetésérõl. Ez nyilvánnem érdeke az RMDSZ-nek, hiszen egyrészt kevesebb képviselõtjuttathat be a törvényhozásba, másrészt nem lesz már lehetõsége a

másik magyar szervezetet elbuktatni, végül, de nem utolsósorban aközponti klikknek nehezebb lesz pórázon tartani a legitimitásukat aválasztóktól nyerõ képviselõket. Az RMDSZ abba a sajátos helyzet-be került, hogy egyrészrõl mobilizálnia kellett híveit, hogy elérje az5%-os küszöböt, másrészrõl viszont az volt az érdeke, hogy minélkevesebben menjenek el szavazni a népszavazás kérdésében. Nemkönnyû azt kommunikálni, hogy menjetek el szavazni, szavazzatokránk, de a népszavazáson ne vegyetek részt, vagy szavazzatok nem-mel. Nem is sikerült. Amagyarlakta megyékben is többségbe kerül-tek az igenek, s a választáson résztvevõk nagy többsége leszavazotta népszavazáson is.

A népszavazáson való részvétel viszont az érvényességhezszükséges 50%-nak kb. a felét érte csak el, kisebb volt tehát, mint aEP-választáson való, egyébként is igen alacsony részvétel. Nem iscsoda, a választók nem voltak kellõen informálva e kérdésrõl.Ugyanakkor Basescunak igaza volt abban, amit az exit poll alapjánelnöki minõségében a sajtónak elmondott, tételesen, hogy a politi-kai elit nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy annak az 5 millió ro-mán választópolgárnak, akiket érdekel a politika, akik a közügyeketszívükön viselik, 89%-a igennel szavazott. (Basescu szerint mégTõkés László és az RMDSZ szavazói között is 74-75% volt az ige-nek aránya, de ehhez érdemes lenne megnézni a még nem publikáltvégleges eredményeket.) Basescu azt is joggal nehezményezte,hogy magukat felelõs politikusoknak tartó emberek arra bíztattak,hogy a lakosság ne vegyen részt a referendumon. Vélhetõ, hogy amegoldást az a reform jelenti majd, amit a kormány képvisel, amiszintén az egyéni választókerületekre épül, de az egyébként elveszõ– vagyis mandátumot nem eredményezõ - szavazatokat összegyûj-tik egy országos kosárba és visszaosztják az egyéni választókerüle-tekhez, így kompenzálva a rendszer igazságtalanságait.

Hogyan tovább?Az Európa Parlamenti választás nem adott választ arra az alap-

vetõ kérdésre, hogy miként lehet továbblépni az autonómia rögösútján. Az eddig is sejthetõ volt - több közvélemény-kutatás mutattaki -, hogy a nemzeti oldal kb. egyharmados támogatottságot élvez.Ennek egyébként a fõ oka abban keresendõ, hogy a választók nagyrésze számára nem világos, hogy az RMDSZ lényegében a románnemzetstratégiai érdekek képviselõje s hogy hány történelmi lehe-tõséget hagyott ki a bársonyszékek kedvéért. Nem tudni, hogyegyenlõ esélyekkel indulva melyik jövõkép, melyik alternatíva ke-rülne többségbe. Tõkés László sikere azt mutatja, hogy azautonomista oldal integrálása nélkül bizony veszélybe kerülhet abukaresti képviselet. Ez pedig az RMDSZ-nek jobban fáj, mint amásik oldalnak. (Annál is inkább, hogy az autonomisták között már1990-ben is volt, aki azt mondta, hogy felesleges ott lenni Bukarest-ben, elég ott egy megfigyelõ, az RMDSZ a nyugati fórumok meg-gyõzésére kell fordítsa minden energiáját. S alighanem így is voltegészen Románia EU-csatlakozásáig. Most már kisebb az esély,mert kisebb a Romániára nehezedõ bizonyítási kényszer.)

A továbblépés azon múlhat, hogy sikerül-e bejegyeztetni a Ma-gyar Polgári Pártot. Az aláírásokat a kampány ideje alatt leadtákSzász Jenõék, most majd elválik, hogy az RMDSZ-nek van-e mégannyi ereje Bukarestben, hogy ismét meghiúsítsa az MPP rajthoz ál-lását. Korábban, 2004-ben az MPSZ mint kisebbségi szervezet kí-vánt indulni a választásokon, ezt az RMDSZ, karöltve a posztkom-munista román hatalommal, sikerrel megakadályozta. Most az ál-lamhatalom igencsak megosztott, nem tudni, hogy a végsõ szót ki-mondó fórum döntése merre húz majd, a 20%-os kormányzati hata-lom felé (melynek részese az RMDSZ) vagy a választók többségétmaga mögött tudó Basescu felé, aki az RMDSZ-el érthetõ okokbólelég rossz viszonyban van.

A két fél, Markóék s a nemzeti oldal rá van kényszerítve, hogyott folytassa a párbeszédet, ahol az EP választás elõtt abbahagyta.Egy biztos, ha Tõkés László elfogadja az RMDSZ által felajánlotthelyet, sokak elõtt hiteltelenedik el, és az sem derült volna ki világo-san és egyértelmûen, hogy van saját hátországa, melyre számíthat.A Tõkés-tábor tárgyalási pozíciói tehát sokkal jobbak, mint pár hó-nappal ezelõtt Meglátjuk, mire jutunk velük.

- Borbély Zsolt AttilaMarosvásárhelyi Nemzeti Színház

Átalvetõ

20 Elemzõ EKOSZ - EMTECsapó Endre

A magyar prizmaMagyarországon minden másképpen mûködik, mint másutt. Va-

lamilyen fénytörõ prizmahatás varázslata kísérti a magyarok orszá-gát. Olyan, mint a fénysugár, amely két különbözõ közeg határán át-haladva, a határfelületen megtörik. Alegkézenfekvõbb megfigyelésazt mutatja, hogy ami másutt erény, az nálunk bûn. Két világháborúés közben persze Trianon meg mindezek folytatása és következmé-nye minden kétséget kizáró egyértelmûséggel közli velünk, hogy akollektív bûn és büntetés – ami elvileg és jogilag nincs is – magya-rok esetében van, jogszerû és érvényes. Volt, van és marad. Nem-csak a múltat s jövendõt kell megbûnhõdni, de hetedíziglen azt is,amit a képzelet magyar bûnként megteremtett, hogy legyen indoko-lás mindazon bûncselekmények elkövetésére, amelyek ezt a nemze-tet érték az utóbbi közel száz évben.

(Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke aug. 9-én adott sajtó-tájékoztatóján bejelentette, hogy pártja olyan törvény elõkészítéséndolgozik, melynek alapján a trianoni békeszerzõdés és aBenes-dekrétumok hatályának megkérdõjelezõit büntetõjogilag fe-lelõsségre lehet majd vonni és bírói ítélettel börtönbe zárni. „Haddtudják meg, hogy annak, aki a II. világháború utáni európai rende-zést kétségbe vonja, börtönben a helye. Ott aztán majd töprenghetmindezekrõl” ... „A Magyar Köztársaság a szlovákok sérelmeit ak-kor sem tudná orvosolni, ha még további két évezredig fennállna.Szlovákia megszállása idején, szlovákok ezreit mészárolták le, csa-ládokat irtottak ki, az öregasszonyokat pedig magyar szomszédjaikaggatták lámpavasakra”– jelentette ki Slota. – Hogy csak egy napigyûlöletrohamot említsünk, zárójelben.)

De már elõtte is tapasztalhattuk azt, hogy nálunk minden más-ként mûködik, ami jó annak is nagy az árnyéka. Így jártunk a XIX.század liberalizmusával, ami lendületbe hozta a nyugati országokat,nálunk – mialatt ipart és kereskedelmet ugyancsak fellendített – el-szegényített milliókat, százezrek kényszerültek kivándorolni, birto-kok jutottak árverésre, vállalkozások mentek tönkre.

Amikor nyugati szocialisták és más egyéb baloldaliak össze-gyûltek megvitatni, hogy miként szedjék szét Magyarországot a na-cionalizmus szellemében létrehozandó új országok érdekében, Ma-gyarországon „demokratikus” forradalmat szítanak a nyugati szoci-alisták budapesti vakoló testvérei, majd ugyanazok élenjáróan pro-letárdiktatúrát vezetnek be – ez szolgált beépített indokul a cseh,oláh és szerb nacionalizmusok részére, francia katonai támogatássalszétdarabolni azt a Hungáriát, ahol már olyan jogrend volt és parla-menti demokrácia (igen, a királysági államformában, csakúgy mintAngliában), amihez fogható még ma sincsen azokban az országok-ban, amelyeket Magyarország testébõl létrehoztak.

Az elsõ világháború befejezése érdekes politikai képletet találEurópában. Agyõzelem azé az eszmerendé (nemzetköziség, köztár-saság, demokrácia, szocializmus, liberalizmus) amely az akkori po-litikai képletben komilfo (mai szóhasználattal: politikailag korrekt)volt, és amelynek szorgos mûvelõit a franciaországi szabadkõmû-ves páholy (Grand Orient de France) foglalta egybe az uralkodó po-litikai irányzat részére rendelt tervekhez. Ugyanakkor a háború –éppen mert országok, birodalmak között indult, de nemzeti megva-lósulások, nacionalizmusok érvényesülésében fejezõdött be – tel-jessé tette az európai politikának a nacionalizmus vágányára állítá-sát.

Kettõs játék volt ez, amiben már jelen volt a nacionalizmus (amajdani náci, fasiszta stb.) szónak az ellenség megbélyegzésére al-kalmazása, ugyanakkor, amikor a gyõztes államok gyõzelmi mámo-ra a fogalom teljességében nacionalista eufória volt. A békeparan-csok – a nacionalizmus korabeli hevületének megfelelõen – kegyet-len diktátumok voltak.

A békeszerzõdések dokumentumai világosan vallanak a megal-kotott nemzetközi jog gyûlöletben fogant nacionalista jellegérõl, demég ma is tart az a kor, amely elfogultan érzéketlen mind a béke ne-vében elkövetett igazságtalanság, mind az így létrehozott békénekrevánsgerjesztõ jellege elismerése iránt. A háború megtanította azembereket nemzeti alapú gyûlöletre, a békeszerzõdések ezt a hábo-rú keltette eltévelyedést állandósították. Az újabb háborúnak el kel-lett jönnie, mert még hátravolt a teljes megalázás.

Európa népeinek, kormányainak, uralkodó elitjének politikaitermészetrajza azonos volt a kor uralkodó szellemében. Még tudat-alatti reflexei is azonosak voltak. A törésvonal ezután már csak agyõztes–vesztes ellentétpár vonalán volt.

Németország 1918-tól 1933-ig próbálkozott elfogadhatóvá len-ni az európai uralmak részére. Politikai-világnézeti hasonlóvá válá-si törekvések jellemezték ezt az idõszakot. Attól kezdve, hogy a né-met állam átváltott a köztársasági formára, nyitott volt a nemzetközieszméket valló mindenféle baloldali–anarchista–bolsevista moz-galmakra, beállt azon kapitalista államok táborába, amelyek lelkestámogatói voltak a Szovjetunió életképessé táplálásának. A szovjetipart német mérnökök serege építette fel olyan idõszakban, amikorsaját hazájukban nem kaptak munkát. Mindez a felkínálkozás hasz-talan volt, nem lágyította meg a brit és a francia nacionalista könyör-telenséget, amelynek csak Németország teljes tönkretétele feleltvolna meg.

Magyarországgal is így jártak el.„Abritek 1938-tól úgy ítélik meg, hogy Magyarországon a játsz-

ma eldõlt. Csúnyán fogalmaznak néha a külpolitikusok, amikor ma-guknak fogalmaznak, és nem gondolnak arra, hogy egyszer egy tör-ténész kezébe fog kerülni a dokumentum. Magyarországgal kap-csolatban az volt az álláspontjuk 1938 májusában, hogy kár pénzt ésenergiát pazarolni egy olyan országra, ahol a játszma már eldõlt.1938. november 10-én aztán egy újabb nagy elemzés kerül a brit mi-nisztertanács elé, amelyet Halifax külügyminiszter terjeszt elõ. Eb-ben újra végigveszik ezeket az országokat: hogyan húzzák meg abrit érdekek határait, milyen lehetõségek vannak? Magyarországesetében változás történik – azt mondják, hogy úgy látszik, mégsemdõlt még el teljesen a játszma. Érdemes tehát valami energiát befek-tetni Magyarországba, hogy az adott állapot fönnmaradjon. Úgy fo-galmaznak: »igaz ugyan, hogy Magyarország Németország táborá-ba tartozik, németbarát külpolitikát folytat, nem tud mást folytatniaz adott körülmények között, de ha mi, britek segítséget nyújtunk,akkor Magyarország bizonyos mozgásszabadságot biztosíthat ma-gának. De milyen segítséget adjunk ehhez?«

Nagyon keserû élményem, de keserû humora miatt is érdemeselmondani, hogy világosan lássuk a dolgokat... A brit miniszterta-nács elé került javaslat – amelyet hosszan vitatott a brit miniszterta-nács (Chamberlain miniszterelnökkel az élen), majd a kormányközibizottság és a tárcaközi bizottság – az volt, hogy támogassák Ma-gyarországot a következõképpen: Magyarországról elég sok puly-kát exportálnak Angliába. De a pulyka vámja nagyon magas.

Három és fél penny volt akkor fontonként, tehát kilónként többmint hét. »Ha ezt leszállítanánk – mondta a javaslat –, ez megnövel-hetné a magyar pulykaexportot, és ez gazdasági segítség lenne Ma-gyarországnak Nagy-Britannia részérõl«, és úgy gondolták, hogy eza segítség esetleg fönntarthatná azt az állapotot, hogy azt a picikemozgásszabadságot

Magyarország kihasználja, amit a németbarát politikán belülazért mégis az adott kormány megteremtett magának – szemben az-zal, ami várható lenne, ha Magyarországon a szélsõjobboldal kerül-ne hatalomra. Ezt elfogadta a brit minisztertanács, és egy hónappalez után született egy belsõ följegyzés, ami a brit külügyminisztéri-

Nagyernye - Református templom

EKOSZ - EMTE Elemzõ 21

2007. december

umban készült, és ez azt mondja, hogy bizonyos fizetési könnyítése-ket tettek Magyarországnak, továbbá megvitatták a pulyka vámjá-nak csökkentését, de pulykaügyben végül is a tárcaközi bizottságnem hozott döntést. Ez az elemzés azzal fejezõdik be – és ezt mostkeserûen vagy ironikusan mondhatja az ember, de hát szó szerintidézem –, hogy: »Úgy tûnik hát, már csak arra gondolhatunk, hogyerõfeszítéseink fõ területe kulturális legyen«. Mindez 1938-ban tör-ténik, és eléggé világosan mutatja meg Magyarország helyét a britpolitikában.” (Forrás: Baló György, Kilenc beszélgetés a 80-asévekbõl. Interjú Juhász Gyula akadémius, történésszel, Múzsák1988.)

Ha hozzávesszük, hogy a brit piac csak dióbélen hizlalt pulykátvett át, azt látjuk, hogy a brit kormány stratégiai pulykapolitikájacsak kihasználta azt a nyomorúságos állapotot, hogy a Trianon göd-rébe taszított Magyarország el kellett vonja az élelmet polgárai szá-jától, hogy az uzsorásoktól valutát kapjon a hadisarc kifizetéséhez.Éppen 1938-ra szabadult fel az ország a gyõztes hatalmak (Tyler,népszövetségi pénzügyi fõbiztos) ellenõrzése alól.

A törésvonal napos oldalán a gyõztesek és szövetségesei nacio-nalista gyûlöletüket még önmaguk õszintesége elõl is becsomagol-ták egy divatossá propagált eszmerendbe, aminek szép ókori nevetadtak: demokrácia. Aki pediglen a demokrácia-klub tagja, az azigazság oldalán áll, tett légyen bármit. Ugye, jól tudjuk, Csehszlová-kia demokrácia volt, Magyarország pedig fasiszta diktatúra. Ezekeléggé tartós dogmák, hitelvi értékûek, máig tartóan. Nem tudjamegrengetni a benesi dekrétumok nyilvánvaló gyalázatossága sem.A hitleri Németországot ellenállás nélkül kiszolgáló csehszlovákipar, egész hadiiparának kollaboráló múltja nem érintette az országgyõztes státusát. AHitler által létrehozott Szlovákia is örököse lett acsehszlovák gyõzelmi privilégiumoknak, gyõztesutódként gyûlöl-heti és üldözheti az öröklõdõ bûnben élõ magyarokat az idõk végte-lenségéig. Pedig volt a magyar állam vonalasan öngyalázó népi de-

mokratikus, ma pedig továbbra is a szomszédállamok érzékenysé-gére figyelõ liberális demokrata – mégsem mostuk le a gyalázatot.

A fajgyûlöletet a magyarokkal is gyakoroltatták a népi németekkiûzetésével. Ez a bûncselekmény – ezt jól jegyezzük meg – a gyõz-tes nagyhatalmak utasítására, potsdami határozattal valósult meg,talán a mûvelt Nyugat gyarmati igazgatási hagyományainak euró-pai alkalmazásaként, amit – szégyenünkre – a magyarországi faj-gyûlölõk attól kezdve nagyhatalmi engedéllyel intézményesítettek.

Ami a Szovjetuniót illeti, a háború befejezésekor, halmozott bû-neinek tetejébe egy fontos területen a legélesebb és legbrutálisabbkollektív büntetést alkalmazta. Nemzetiségei szinte mindenhol el-lenkeztek és lázadtak a háború ellen.

„Azt, hogy ez bizonytalan pont volt, olyan dolgok is mutatják,mint a szovjet háborús szépirodalom reprezentatív mûve,Alekszandr Bek »A volokalamszki országút«-ja. Ennek hõse, nemvéletlenül, egy nemzetiségi származású tiszt – pontosan azért, mertvelük volt a legtöbb baj. Az angol külügyi delegáció egyik tolmácsa,Poszten, egy orosz származású közgazdász professzor volt. Késõbbtöbbször járt Magyarországon is, és egyik történész kollégámnak el-mesélte, hogy egy beszélgetés során Sztálin elmondta WinstonChurchillnek: »Biztosan feltûnt Önnek, milyen kevés nemzetiségiszármazású tisztet tüntettünk ki. Ne gondolja azonban azt, hogy ezrajtunk múlott. Mi politikai okokból a kvótát fölemeltük volna, deegyszerûen nem tartottak ki annyira, hogy ki lehessen tüntetniõket.« A nemzetiségek megbízhatatlannak mutatkoztak. Ezért egysor bûnösnek talált népet, a krími tatárokat, a kalmüköket, ameszheti törököket, az észak-kaukázusi balkár kisebbséget (és mégnéhány kisebb népet) áttelepítették közép-ázsiai területekre. Nemkaptak személyi igazolványt, hogy ne mehessenek el külön enge-dély nélkül, és a legrosszabb munkákat kellett végezniük. Többolyan bizottságot, amelyek a háború alatt a nemzetiségekkel együtt-mûködtek, mintegy népfrontszerû intézmények voltak, nemcsakhogy megszüntettek, hanem likvidálták is a tagjaikat.” (Szabó Mik-lós: A Szovjetunió története).

Ha az a kifejezés, hogy nácizmus meg fasizmus azt jelenti, hogyfajüldözõ, népirtó nacionalista, akkor a szlávok pánszláv eszme-rendje évszázaddal megelõzte a németek nácizmusát, fasizmusát.„Az 1848-as forradalom és szabadságharc orosz segítséggel történõleverése a magyar politikai elit számára egyúttal évtizedes félelmekbeigazolódását is jelentette. A XVIII. század végének nemesi refor-mátorai a magyar nemzet – hagyományos értelemben vett, tehát anemességet tömörítõ politikai nemzet – politikai súlyának megõrzé-séért indultak el a belpolitikai reformok ingoványos, magán- és méginkább közjogi buktatókkal teli útján, hogy a megromlott hatalmiviszonyok között kiutat találjanak. A francia forradalom és a napó-leoni háborúk viharainak multával a hatalmi befolyás problémájamég égetõbbé vált: a reformkor államférfiai már olyan evidencia-ként kezelték a szláv veszélyt, mely lángba boríthatja a térséget,maga alá temetve a magyar korona tekintélyét, sõt létét, az önállóMagyarország megvalósulásának minden esélyét. Apánszlávizmushazai interpretációja erõteljesen befolyásolta a magyar liberálisoknemzetiségi politikáját: asszimilációs szándékaik mögött inkább afélelem, semmint a nemzeti agresszió munkált. Wesselényi, Deák,Eötvös és Kossuth egyaránt ferde szándékokat sejtettek a horvátokés általában a szlávok nyelvi panaszai és követelései mögött, a pán-szláv mozgalom pedig mint Oroszország kinyújtott keze jelent mega köztudatban. A szabadságharc leverése után e hatalmas tömbönbelül, melyet a Magyar Királyság határain belül és kívül élõ szlávokalkottak, különleges jelentõségre tett szert a Szerb Fejedelemség ésOroszország, az elõbbi mint a függetlenségi háború alatt az egy po-litikai nemzet eszméjére épülõ Magyarországgal szemben a legerõ-sebb ellenállást kifejtõ kisebbség anyaországa, az utóbbi mint a füg-getlenségi háború kimenetelét eldöntõ, Európa sorsának alakításá-ban egyre aktívabb szerepet játszó, vallási tekintetben is eltérõ je-gyekkel bíró nagyhatalom.” (Dán Károly: Kállay Béni és a magyarimperializmus).

Ha történelmi perspektívában nézzük a XX. század folyamán aKözép-Európa rendjének átrendezése során elkövetett emberelle-nes és nemzetellenes cselekedeteket, megállapíthatjuk, hogy a maiEurópát külsõ erõszak hozta létre, amely Európát másodrendû hata-lommá nyomorította, a vasfüggönytõl keletre esõ részt pedig a gyû-lölet állandósult völgyévé tette. A magyar nemzet a trianoni szaka-dékokban szövögeti a könnyített uniós országhatárokon át az egysé-gesülés szálait, és keresi a módját a szomszédsági megértésnek, an-

Farkas Árpád

Hó az AlpokbanFehér ingek gyönge vásznaropog fönn az éjszakába,mintha sóhajtásom Holdraszálló törött szárnya volna,mintha vándormadár lelkeakadt volna fönn remegve.

Hej, hiába keltem útraóperencián is túlra:oberEns-en, Inn-en innennincs egy hitvány váltóingem.

Európa hídján állok,körben ingben a világok:merika rátûrközve,Ázsiába törülközve,piroslik Afrika bõre,világít az inge tõle-;

----------------------------------------------------------------------------------------

csuda egy híd, hatalmas is,kutya vizel alatta is!

Fehér ingek gyönge vászna,kitettek a holdvilágra,süti szemem a Mindenség,s mielõtt még megvakulnék,nekivágok Hannibállalhatvankilenc elefánttal!

Innsbruck, 1969. október 20.

Átalvetõ

22 Elemzõ EKOSZ - EMTE

nak, ami most a Szent István ünnepi alkalmakkor is említésre került,hogy a Kárpát-medence szétszaggatott állapota együttes ártalom azott élõ minden nép számára. Ám a megértés politikája egyelõre csakreményt ígér, mert a prizma másik oldalán továbbra is csak az vetí-tõdik ki, hogy az ajándékul kapott területek biztonságos megtartásacsak úgy lehetséges, hogy a magyarok onnan eltûnnek. Az idõ en-nek kedvez, de a magyarellenes nacionalisták türelmetlenek, mind-untalan fel akarják gyorsítani a folyamatot. Nekik a XX. század kétvilágháborús gyõzelem, gyarapodás, diadal, lehetõség: a nemzetinagyság százada.

A magyar megmaradás olyan nemzetpolitikát követel, amely-nek két alapvetõ feladata van: a nemzet egyesítése és a Kárpát-me-dence gazdasági egységének visszaállítása. Mindkét követelménymegvalósítására történelmi esélyünk van.

Akadály van bõven, és azt is tudnunk kell, hogy a legtöbb aka-dály országon belül van. A határokon túli gyõztes-szemléletneknagy vonzása van arra a rétegre, amely a már említettkomilfo-magatartásban látja érvényesülését, a magyarság kárára.Ez a komprádor (a gyarmatosító tõkésekkel összejátszó, azokat ki-szolgáló hazai tõkés) réteg, amely a bolsevisták által kipusztítottmagyar elit ellenében jött létre, ország feletti hatalmát az ország ér-dekeinek elárulásával, folyamatos gyengítésével igyekszik fenntar-tani. Állandó harcban áll a nemzeti szemlélettel, és szajkózza azt agyõztesek gyûlöletének igazolására alkotott propaganda - szólam-készletet, amely a legyõzöttek örökös erkölcsi megbélyegzésére al-kottatott. Akisantani gyûlölködõkkel versenyezve ítélik el a magyarnemzet élni akarásának megnyilvánulásait megbélyegzõen nacio-nalizmusként, hogy ebben a csomagolásban folytathassák mindenmagyar érték 1945-ben elkezdett pusztítását. Ezen a rétegen kell te-hát túladni, mielõtt érvényesíteni lehetne a nemzeti érdekeket.

Reményt keltõ elõrejelzést ad az esélyek kérdésében a kiválódélvidéki magyar pszichológus, Dr. Hódi Sándor elemzõ társada-lomlélektani tanulmányában, amikor felhívja a figyelmet aglobalizáció azon járulékos következményére, ami szerint: „A nagyegészben való feloldódás veszélye felerõsíti a védekezõ reflexeket,melynek folyományaként a már bomlásnak indult etnikai közössé-gekben is újult erõvel jelentkezik a nemzeti identitáskeresés. A»nemzetek halálára« vonatkozó jövendölések nem újkeletûek. Akommunisták is ezzel érveltek fél évszázadon keresztül, mígnemcsõdöt mondtak vele. Vajon miért lenne ez a globalizáció esetébenmásként? ... A nyugati politikusok nem akarják tudomásul venni,hogy ebben a térségben, különbözõ okoknál fogva, az emberek –egyéb közösségi keretek mellett – nemzeti közösségekben óhajta-nak élni. Nevezhetjük ezt a felfogást nacionalizmusnak, elmaradott-ságnak, vagy aminek akarjuk, a stigmával azonban nem sokra me-gyünk, maguknak az érintett népeknek az akaratával szemben nemlehet tartós békét teremteni ...Az a körülmény, hogy 250 év után azEgyesült Királyságban újjáalakulhatott a skót parlament és kor-mány, azt jelenti hogy talán mégis inkább a politikai decentralizációjelenti a társadalom demokratizálódásának az útját, nem pedig anemzeti önrendelkezési törekvések minden áron való elnyomása.”(Hódi Sándor: Nemzeti önkép, Logos, 2003.)

„Meg kell találni annak a módját, hogy a nép egészséges többsé-ge, akiket eddig nem ragadott el a politikai élet, s akik ugyanakkornem fordítottak teljesen hátat a közéletnek, hogyan tudnák megfele-lõ politikai és társadalmi formában saját érdekeiket érvényesíteni.

Mindenképpen sort kell keríteni a hatalom decentralizálására, ahelyi önkormányzatok megerõsítésére, a civil szféra felemelésére,amelyeket jelenleg a párthatalom fojtogat. És el kell érni, hogy amondvacsinált demokrácia helyett a nép valóban a saját képviselõitsegítse hatalomra, mielõtt még a párt-parazitizmus teljes egészébenkáoszba taszítja az országot.” (Dr. Hódi Sándor, Fotó & MédiaInternetes újság.)

Jól példázza ennek az írásnak a lényegét a „Székelyföld” felira-tot tartalmazó tábla székelyek általi felállítása és lebontatása négynap múlva a román hatóságok által. A fénytörõ prizmahatás ebben akét cselekményben érzékletesen mutatkozik meg: székely nemzetiérvényesülés meg a román nemzeti érvényesülés szemléleti konf-liktusa, amit egy magyar nyelvû tábla is felgerjeszt – immár az euró-pai uniós világban is. A Kárpát-medencébe benyomult balkáni vi-selkedés visszaszorítása legyen végre európai uniós feladat.

(Magyar Élet)

Tamási Áronszentenciáiból

Létértelmezések, erkölcsi normákat,cselekvésmodellt rögzítõ szentenciák

Aki Istent s hazáját s az embereket szereti, annak örökké élniekell. (Világjáró Mártonka)

Az ember a szíve mélyén örökké odavaló, ahol szüle-tett.(Béke hazámban)

Anép szabadsága a legfõbb jó, amelyet az adott helyzetekneklegmegfelelõbb, hatékony módon kell védelmezni.(Gábor Áronrézágyúi)

Egyek vagyunk egy közös lelki impériumban, amelyet nem apolitikusok kormányoznak, és katonák védenek, hanem az istenitörvények.(A jó magyar béke ügyében)

Helyesen kibékülni és megbékülni, megnyugtató és gyümöl-csözõ módon, éppen olyan nehéz, mint úgy viselni háborút, hogyannak erkölcsileg is indokolható gyõzelem legyen a vége.(Barát-kozás a románokkal)

Minden sikeres békének az az alapja, hogy önmagunkat sohane áruljuk el. (Barátkozás a románokkal)

A virágnak élnie kell, mivel a földet elképzelni nem lehet vi-rágok nélkül.[…]Különösen az a földet, amelyet nagyon szere-tünk.(Gondolatok hazatérés idején)

Lélek légy és szabadság, mert a többi majd hozzáadatik ne-ked.(Komoly szó)

Az emberi természet a szépet is a maga érdekeinek körébevonja. Nem tûr hasznavehetetlen értelmet és emberileg céltalancélt. Avirágból gyümölcsnek kell lennie mindenképpen.(Boldogünnep)

Új embert kell nevelni, helyesen. Akinek öröm lesz lelkilegés erkölcsileg is élni, és élhet is így.(Aki virrasztott)

Egyedül a szellem és a gyakorlati hatalom együttes elkötele-zésében rejlik a biztosíték arra, hogy a veszélyt kibírja, s hogy abékés nemzeti építésben is egy szív, egy lélekké válik a magyar-ság.(Kérdés és felelet)

Teljességgel bizonyos, hogy a megváltás csak belülrõl jöhet,amiképpen a kegyelem felülrõl. Mindenkinek önmagát kell meg-váltania: egyénnek az egyént, családnak a családot, a nemzetneka nemzetet. Megújult lelkekbõl áll a megújult közösség. Ez min-den nevelésnek az alapja, a nemzetnevelésnek is. Eszményeknélkül azonban puszta és céltalan a vágy: meg kell keresnünk hátaz eszményeket, melyeknek jegyében a megújulást hirdetni éscselekedni kell.(Gond és reménység)

Vannak örök eszmények, melyeket a kereszténység hordoz:az emberi lélek ezekhez a forrásokhoz szomjasabban fog vissza-térni, mint ahogy vélnék azok a politikai és társadalmi rendsze-rek, amelyek csupán az anyagi jólét igazságosabb rendezésétakarják végbevinni most is. Az örök eszmények mellett azonbanmeg kell találnunk azt a nemzeti eszmét is, amely nemcsak erõsközösséggé tud egybeforrasztani minket, hanem a magyarságnaka nemzetek között méltó helyet biztosít. (Gond és reménység)

Nincs abban megállás, amikor egy romlott és beteg társada-lom meghamisít valamely alapvetõ fogalmat. Elõször önmagáttévelyíti és rontja meg, de aztán az õ hamis képére festi az államépítményét és a nemzet eszmei arcát. (Zöld ág)

A politika nem lehet öncélú, hanem csak eszköz a nép üdvé-re.(Gond és hitvallás)

A magyarság sorsa az én földi sorsom, s a szellem becsületeaz én becsületem.(A tûz világossága)

Ami elveszett, vagy ami homályban lappang: azt az igazságotkell megkeresni, vagy a homályból kiragadni. És tanítani! (Ama-gyar szó becsülete)

Vissza a forráshoz, melynek vize üdít és megtart; s vissza aházi kenyérhez, melynek erejét nem lopta ki még a lélekkereske-dõ.(Még csak egyet szólott a kakas.)

Dr. Kosza Ida MD PhD

MAGYAR LELKIÁLLAPOT(Rövidített változat az Átalvetõ részére)

Régóta foglalkoztattak azok az aggasztó folyamatok, melyek amagyar társadalomban végbementek. Ennek során már a nyolcva-nas években kezdett kialakulni bennem egy elgondolás - eleintecsak mozaikokban –, míg végül ezek a mozaikok összegezõdtek.Így alakult ki bennem egy teória, mely a népességfogyás tragikus je-lenségének mélylélektani okait kísérli megmagyarázni. Mások – ki-váló kutatók - más megközelítésben foglalkoznak a jelenségekkel.Az én hipotézisem egyúttal irányelveket is ad a megoldásra.

Eleinte pszichiáterként elsõsorban a pszichiátriai betegek sorsafoglalkoztatott, és ezért több kongresszust rendeztem Szentendrén.Az elsõ 1985-ben volt, és már akkor világos volt elõttem, hogy ezeka konferenciák nem történhetnek a határon túli magyar kollégákrészvétele nélkül.

A meghívottak jöttek Erdélybõl, a Felvidékrõl, Kárpátaljáról,Délvidékrõl, Szlovéniából, de jöttek a nyugati világból, így Svédor-szágból és az Egyesült Államokból is. Ezek a konferenciák magasszíntû, rangos összejövetelek voltak. Nemzetközi hírû külföldi pszi-chiáterek is elfogadták meghívásomat, ezáltal mind magunk, mind ahatáron túli magyar kollégák számára biztosítani tudtuk a tudománylegújabb nemzetközi eredményeinek közvetlen megismerését is.Ösztönösen éreztem már akkor, hogy a magyarság összefogása,összetartozása szakmai szinten is milyen fontos.

És lassan egyre jobban körvonalazódott bennem egy elgondo-lás, mely megkísérelt magyarázatot találni azokra a sorskérdésekre,amelyek ma is foglalkoztatják a felelõsen gondolkodó magyar szak-embereket, az írástudókat.

Elgondolásom szerint lelkiállapotunk alakulásában a személyesidentitásnak van a legnagyobb szerepe, pontosabban az identitásza-varnak, identitásvesztésnek. Akkoriban azonban ez a szó jószerévelel sem hangozhatott.

Errõl elõször külföldön, meghívásra, 1988. júniusában tartottamegy 45 perces elõadást egy transz-kultúrális pszichiátriai kong-resszuson az Indiai Óceán Reunion szigetén.

A nyolcvanas évek végén igen gyors változásnak lehettünk ta-núi. 1988. tavaszán meghirdettek egy konferenciát Szentendrén pe-dagógusok és orvosok számára. Akkor jelentkeztem a témával, deelutasítottak. Reunion után szeptemberben azonban már mégis el-mondhattam gondolataimat hozzászólás formájában, melynekmegdöbbentõ hatása volt. Késõbb itthon éskülföldön is több alkalommal beszéltem er-rõl konferenciákon. A hazai fogadtatás ak-koriban nem volt kedvezõ, sok támadásnaktettem ki magam emiatt.

A hipotézis megfogalmazásában többtényezõ volt segítségemre. Ezért elmon-dom, hogyan érlelõdött meg bennem ez azelgondolás. Fokozatosan jelentkeztek agondolatok, míg végül összeállt egy kép,egy teória a nemzetfogyás okairól. Ez a fel-ismerés pedig irányelveket nyújt a megol-dásra.

Négy tényezõ játszott szerepet ebben: aszakirodalom tanulmányozása, ahypnosis módszerének megismerése ésátélése, az önmegfigyelés, végül a magyartörténelem végiggondolása. (Kiemelés aszerk.)

Viszonylag késõn kezdtem az analitikusiskolák tanításait tanulmányozni. Késõbbugyan, de rá kellett jönnöm, mennyire fon-tos ez az irányzat. Ilyen szemlélet nélkül apszichiátriai szakma mûvelése nem is lehet-séges. A terület képviselõi közül számomrapedig a legnagyobb a zseniális Carl GustavJung. Talán azt mondhatom, hogy magam isJung-i modellben gondolkodom.

Freud azt mondta, hogy az egyes ember személyiségstruktúrájahárom színtû: rendelkezik az én, a felettes én és a tudatalatti résszel.Szondi pedig errõl a tudattalanról azt mondta, hogy egy családnakvan kollektív tudattalanja. Jung pedig azt mondta, hogy a földön élõössz-emberiségnek van kollektív tudattalanja. Ez egy nagyon mélyréteg. Kicsit egyszerûsítve azt mondhatnám, hogy a tudatos tudat,vagyis a kognitív szint, amelyen egymással kommunikálunk, ha-sonlítható a földszinthez. A személyes tudattalan ehhez a földszint-hez legközelebb esõ mélyebb réteg, majd az én képzeletemben ezegyre tágul és egyre mélyül, míg végül eljutunk az össz-emberi-ig.És akkor eszembe jutott, hogy kell legyen kollektív tudattalanja egynemzetnek is.

Ez a felismerésem volt az egyik tényezõ.A másik, számomra nem kevésbé fontos dolog a hypnosis mód-

szerének megismerése volt. Elméleti és gyakorlati képzésben vet-tem részt, és ennek keretében a képzés során magam is átéltem ahypnosis élményét. Így vált számomra közelrõl ismertté az a tény,hogy az egyéni tudattalanban megvan az egyes ember életének min-den mozzanata, az egész élettörténet, mely transzformált tudatálla-potban elõhívható, akár az intrauterin életig. Ez arról tanúskodik,hogy ha az egyén tudattalanja az egyéni élet eseményeinek tárháza,akkor a nemzet kollektív tudattalanjában is megvan annak a nemzet-nek egész történelme. A nemzeti kollektív tudattalan az összes em-lékek tárháza, és ez a nemzet esetében az események analízisével,annak kutatásával lehetséges.

Az eddigiekbõl adódik a harmadik tényezõ, a magyar történelemvégiggondolása. És amint ezt végiggondoltam, akár a tatárjárástólnapjainkig, arra az eredményre kellett jutnom, hogy súlyosan fruszt-rált nép vagyunk. Amikor legelõször beszéltem errõl konferenciaielõadás keretében, azzal kritizáltak, hogy más nemzet is frusztrált.Soha nem állítottam, hogy ez nem így van. De én a saját történel-münkkel foglalkoztam, és foglalkozom ma is.

A pszichologiai megállapítások alapja gyakran az önmegfigye-lés. Én a saját pszichés történéseimet konkrét történelmi esemé-nyekkel összefüggésben vizsgáltam. Ilyen megrázó, ifjúkori konk-rét esemény volt számomra az 1956-os forradalom leverése.1956-ban az a tizenhárom gyõztes nap a magyarság – és nem túlzásazt mondani, hogy az emberiség – történetében fényes csillagként

szerepel. Hangulatát nem tudja visszaadni alegtökéletesebb alkotás sem, legyen az alegjobb film, novella, regény vagy vers.Légköre elmondhatatlan és csodálatos volt,és ez az, amely nem visszaadható. Olyanösszetartozás és tisztaság jellemezte, amelycsak nagyon kivételes történelmi pillanatoksajátja. Most próbálják különbözõ módonmagyarázni, beállítani ’56-ot. Hogy min-denkinek megvolt a saját 56-ja. De tudjuk,hogy 1956 értelme csak egy volt, az, hogyhazánkban legyen vége a kommunista zsar-nokságnak. De soha nem felejtem el azt anovember negyedikét sem. Hajnalban meg-szólaltak az ágyúk, és a rádió bekapcsolásaután hallottuk a segélykéréseket, a megrázózenét, s ez ismétlõdött számtalanszor.Mindezt látva, hallva, átérezve, átélve,majd utána elszenvedni mindennek leveré-sét, hallgatni nap mint nap a valóság megha-misítását, a hazugságokat, ez olyan törté-nelmi frusztráció volt, melynek elviselésé-hez nagy pszichés erõre, pszichés energiáravolt szükség. Amit akkor éreztem, az nemszomorúság volt, hanem valami leírhatatlanmély fájdalom. Érdekes, hogy nagyon fiatalkorom ellenére már biztosan tudtam, hogyez a forradalom megtörte a kommunizmus,

2007. december

EKOSZ - EMTE Fennmaradásunkért 23

Nagyernyei régi ref. parókia filagóriája

Átalvetõ

24 Fennmaradásunkért EKOSZ - EMTEa nagy világhatalom láncát, de nem hittem, hogy megérem bukását.Ezt a példát azért említettem, mert ez adott segítséget sok más törté-nelmi frusztráció hatásának végiggondolásához és megértéséhez.

És volt ilyen bõven. Gondoljuk csak végig. Tatárjárás, török dú-lás - ne feledjük, 150 évig! - utána a véres Habsburg uralom, az1848-as forradalom leverése, az iszonyú megtorlás, majd a világhá-borúk, s az elsõ után a magyarság történetének leggyászosabb ésmai napig feldolgozhatatlan megalázása, a trianoni diktátum az or-szág kétharmadának amputációjával, s a lakosság közel kétharma-dának elvesztése úgy, hogy az emberek közben saját házaikban ma-radtak.

Aztán jött a második világháború a magyar társadalom mindenrétegét érintõ iszonyú emberveszteségeivel, az elnyomó szovjeturalom, majd az 56-os forradalom leverése, mely után az embereknagy része feladta. És jött az un. rendszerváltás. Ez mai napig na-gyon sok emberben eredményezett különbözõ okok miatt konfliktu-sokat, további frusztrációkat, nem beszélve a mai súlyos válság-helyzetrõl, melyben véleményem szerint a legsúlyosabb a morálisválság.

És ezek a frusztrációk fogyasztották a nemzet pszichés energiáját.

Minden megpróbáltatás ellenére a magyarság fennmaradt és túl-élte valamennyit. Pedig folyamatosan sulykolták a bûnös nép gon-dolatát, mert ez volt az epiteton ornans, az állandó „díszítõ” jelzõ amagyarság számára. A másik az önpusztítás vádja, s erre rendszere-sen Dugovics Titusz példáját hozzák fel. Pedig az nem volt más,mint mélységes hazaszeretet, mély becsületérzés, önfeláldozás egymindenek feletti, magasrendû célért, a hazáért. A magyar identitásereje akkoriban olyan volt, a hazaszeretetnek olyan szintje élt,amely ma szinte érthetetlen, különösen ebben a demoralizált világ-ban. Azt is mondogatják egyesek, hogy depressziós nép a magyar.Így ez sem igaz. Itt, Európa közepén teljesen egyedül, ennyi sanyar-gatás után és mondhatjuk ellenséges környezetben, a nyugatot isvédve, mégis él ez a nép.

És akkor feltehetjük a kérdést, honnan volt ehhez erõnk ?Mindezeken tûnõdve jutottam arra a gondolatra, hogy a pszichés

energiának vannak forrásai.A történelmi frusztrációk fogyasztották a nemzet pszichés ener-

giáját, s mégis túlélt például egy százötven éves török uralmat. Gon-doljunk bele, 150 év! És nem váltunk törökké. A szovjet uralomcsak 45 évig tartott, és mégis milyen súlyos rombolást végzett. Mi-ért?

Így gondoltam arra, hogy a pszichés energia forrásai a szemé-lyes identitás tényezõi. Így a nemzeti identitás, a társadalmi identi-tás, a család és a hit. Az ötödik tényezõ egy nemzet spirituális össze-tartozása, a spirituális egység, éljenek tagjai bárhol a világban.

Azért tudtuk túlélni a törököt pl., mert ezek a források akkor nemapadtak el és táplálták a nemzetet.

És mi történt a második világháború után, a kommunizmusalatt? A kommunizmus idején ezeket az energiaforrásokat sziszte-matikusan rombolták.

A nemzeti identitásnak része a trikolor, a történelmi jelképek, amagyar himnusz, de a nemzeti identitás nemcsak érzelem. Ide tarto-zik a magyar történelem, a magyar népzene, a Szent Korona, a ki-emelkedõ személyiségek, példaképek, a történelmi jelképek, me-lyeket egyesek nem átallanak akár meggyalázni. És ide tartozik amagyar költészet, az irodalom, a fantasztikus tudományos eredmé-nyek, csodálatos magyar nyelvünk, a Kodály módszer, vagy Bartókzenéje, aki valójában a magyar nemzet kollektív tudattalanjának tar-talmait jelenítette meg zenei nyelven. De folytatva, ezt jelentik akára magyar állatfajok, s nem utolsó sorban a színes, pompázatos ma-gyar tájegységi népviseletek. Számomra ez is bizonyíték arra, hogynem depressziós nép a magyar. Az a lelkiállapot, amely most kiala-kult - következmény, következménye mindannak, ami velünk tör-tént az elmúlt évtizedek, vagy akár évszázad alatt. És mégis, mind-ezekre büszkék lehetünk. És büszkének is kell lennünk.

Atársadalmi identitást a kommunizmus éveiben megrengették avertikális és horizontális vándorlások. Egyeseket kiemeltek és meg-felelõ képzettség nélkül helyeztek pozíciókba. Ezek az emberekmár nem tartoztak a régi környezetükhöz, de az újhoz sem. Így ala-kult ki ezekben az emberekben identitászavar. A földeket elõbb ki-osztották, majd kényszerrel elvették. A magyar paraszt õsi földsze-retetét semmibe vették. Így tömegeket fosztottak meg munkájuktól.Ennek gyakran tragikus következményei lettek, öngyilkosságok.

Sokan kezdtek el a városokba bejárni, hetente ingáztak, majd egyidõ után belefáradtak ebbe, és munkásszállóra költöztek. Aztán amagányosságban sokan inni kezdtek. A megélhetési gondok miattvégül az asszonyok is dolgozni mentek, és sok gyermek vált lakás-kulccsal a nyakában magányossá. Így bomlasztották fokozatosan arégi magyar családmodellt.

Amunkás, paraszt, értelmiség kialakult társadalmi osztályai fel-bomlottak. A középosztály deklasszálódott. A felsõ középosztályt,az arisztokráciát a Hortobágyra vitték, de elég volt megirigyelni va-lakinek a szép házát vagy lakását és az máris osztályidegennek mi-nõsült. Hogy aztán Recskrõl ne is beszéljünk.

Az egyházakat leplezetlenül támadták. A hitoktatást az iskolák-ban betiltották. Az egyházi vezetõket üldözték, sokakat bebörtönöz-tek. A szerzetesrendeket feloszlatták, iskoláikat bezárták.

E folyamatok egyre jobban megfosztották az embereket identi-tásuktól, az identitásvesztés következtében a pszichés energia anemzeti kollektív tudattalanban erõsen megfogyatkozott. Teoriámlényege, hogy emiatt az egyes emberek frusztrációs toleranciaké-pessége, a kudarcelviselõ képesség minimalizálódott. Ezzel hozomkapcsolatba a nemzeti kollektív tudattalanból irányított kollektívöndestruktív folyamatot, ami magyarul azt jelenti: fogy a magyar-ság.

A kudarcok elviseléséhez tehát pszichés energiára van szükség.Ennek nagymértékû csökkenésével hozható kapcsolatba az embe-rek robbanékonysága, türelmetlensége, sérülékenysége. Jung aztmondta, hogy az egyes emberek viselkedését kognitív szinten, va-gyis a tudatos tudat szintjén a kollektív tudattalan tartalmai határoz-zák meg, anélkül, hogy az egyedek ismernék cselekedeteik valósá-gos okát.

Hogy ezt példával illusztráljam, egy közlekedési eseménynél,amely valójában semmiség, képesek emberek ölre menni, akár ölniis. Gondoljunk a lövöldözésre, ami itt nálunk közúton meg is tör-tént. És ez a viselkedés nem azért történik, ami ott a helyszínen zaj-lik, hanem azért, mert a kudarcelviselo képesség szinte a nullán van,az emberekben a pszichés energia megfogyatkozott.

Ami pedig a nemzet spirituális összetartozását illeti, nemzeti-ségtudományi tény, hogy az a nemzet, amely elveszíti lakosainakegyharmadát, annak a nemzetnek léte kerül veszélybe. És mi Tria-nonnal elveszítettük országunk kétharmadát, a lakosság közel két-harmadát. Akommunizmus idején olyan nemzetpolitikát folytattak,hogy a Kárpát-medencei magyarsággal, rokonokkal való kapcsolat-tartás meglehetosen nehéz volt, gyakran a szomszédos országok vi-selkedése miatt. Sokan ismerjük például erdélyi utazásaink viszon-tagságait a ceausescui idokben. De a magyar kormányzás is megtettmindent, hogy ne tudjunk kapcsolatot tartani, a nyugati barátokkal,rokonokkal való levelezés szoros megfigyelés alatt állt.

Tehát a külföldre került közel kétharmad szeparálása, a Kár-pát-medenceiek elutasítása indukálja a nemzetfogyás folyamatát.Ebbol is látható, milyen súlyos bunt követtünk el azon a bizonyosdecember 5-én saját nemzetünk ellen!

Erre is találtam valamiféle magyarázatot. Az emberekkel elhi-tették, hogy anyagi romlásba döntik oket, ha a határon túli honfitár-

Rettegi református templom

EKOSZ - EMTE Fennmaradásunkért 25

2007. december

saink megkapják a kettos állampolgárságot. Ettol pedig az embereknagyon félnek. Régen a magyar emberekben a kimondott szó igazvolt. Erdélyben még ma is nagyon sok helyen, ha elvállalnak egymunkát, nem kötnek írásban szerzodést. Csak kezet fognak. És sen-kinek nem jut eszébe, hogy adott szavát megszegje. Ez egy belso osiörökség, hogy a kimondott szó igaz. A baj csak az, hogy nagyon so-kan a hazugságot is elhiszik. Ez a sokéves agymosás és hamis okta-tási programok következménye. Ezért sokan el sem mentek szavaz-ni. A belsõ, mélylélektani parancs azt üzente ugyan, hogy igentmondjanak, de a sors bizonytalanságától való félelem ezt felülírta,és inkább el sem mentek. Volt, aki mégis elment, és úgy mondott ne-met. Ezek voltak a hiszékenyek, a megvezetettek. És persze voltak,akik tudatosan mondtak nemet, akik a globalizáció hívei, akikneknem fontos a nemzeti identitás.

Tehát van még egy nagyon fontos tényezõ, az, hogy hogyan zaj-lik az élet kognitív szinten. Milyenek az életlehetoségek, milyen abiztonság. Mert ha valakinek anyagi létbizonytalanság a sorsa, akinem tudja fedezni legminimálisabb szükségleteit, akinek kikapcsol-ják a villanyt, akinek elkonfiskálják az egész életében szorgalmasmunkával gyujtött vagyonát, aki nem tudja, hol hajtja le a fejét, an-nak már nem érdekes a magyarságtudat. Így zajlik egyre nagyobbmértékben az identitásvesztés, az anómia. Kialakul az anómiás álla-pot, majd az anómiás depresszió, mely nem gyógyítható gyógysze-rekkel. Aki elveszíti otthonát, házát, munkalehetoségét, arra kény-szerül, hogy elhagyja lakóhelyét. (A Dél-amerikai országokban lát-hatjuk a bádogfalvakat a nagyvárosok peremén.)

Magyar szerzõk szerint – Kopp Máriáék világviszonylatban pél-dátlan nagyarányú kutatásaik bizonyítják – hazánkban is nagyará-nyú az anómia megjelenése. Az anómiás, vagyis a gyökértelen lel-kiállapot az õ vizsgálataik szerint a magyar lakosság 54 % - át jel-lemzi. És ez nagyobb arányú az alacsonyabb iskolázottságú embe-rek körében. Az állandó stressz, a létbizonytalanság, a munka, az ál-lás elvesztése, de szerintük fõként a közös erkölcsi elveknek a tönk-retétele, a régi erkölcsi normák elvesztése miatt jelenik meg.

Azt is el kell mondanom, hogy a testi betegségek - kivéve a ge-netikusan öröklött betegségeket és elkerülhetetlen környezeti ártal-mak következményeit - valójában lelki problémák manifesztációi.A tartós stressz-állapotok, a szorongások, a létbizonytalanság, a sú-lyos frusztrációk okoznak testünkben évek alatt különbözo súlyostesti betegségeket, így az éreredetû betegségeket, a magas vérnyo-mást, és a tartósan fennálló depressziót, melynek következményelehet pl. daganatos megbetegedés is.

Ezek után nyílván feltehetõ a kérdés: mi a fõ feladatunk? Termé-szetesen feladat a már kialakult testi betegségek megfelelõ magasszintû gyógyítása. A másik nagy feladat az ifjúság nevelése. Hogyne éljenek állandó sztressz-állapotban, hogy legyen értelme az éle-tüknek. És céljaikat megvalósíthassák saját hazájukban. Hogy a las-san kialakuló betegségek ne sújtsák gyermekeinket. És sportolja-nak, legyen az ifjúság nevelésének része a testedzés már az általánosiskoláktól kezdve.

A magyarság mindenek dacára, de mindezek következtében fellá-zad a rombolás ellen. Gomba módra szaporodnak a civil szervezetek.Közösségek alakulnak. A társadalmi identitás ma már nem úgy értel-mezhetõ, mint régen. Atársadalmi osztályok teljesen felbomlottak a ré-gi értelemben. Most közösségek helyettesítik a társadalmi osztályokat.

Gyakran mondták, hogy depressziós nép a magyar. Már elõbbemlítettem, hogy ez sem igaz. Aszínpompás népviseletek, a régi ün-nepek, a régi szokások, az élet minden helyzetére létezõ strukturáltviselkedésminták, amelyek élnek még ma is, és ha lassan feledésbemerülnek, de vannak még, akik emlékeznek és fel tudják eleveníteniezeket, szóval ezek mind azt igazolják, hogy ez nem igaz. Ami mostvan, az csak következmény. Következménye egy súlyos rombolásifolyamatnak. De az emberek tudatosan vagy öntudatlanul fellázad-nak ez ellen. Anaponta létrejövõ civil szervezetek számomra egy lá-zas identitáskeresést jeleznek.

És most beszéljünk arról, mi a teendõ.Világos, hogy identitásvesztésrõl van szó. És az anómiás emberek

egyik jellegzetessége a manipulálhatóság. Szívós munkával visszakell építenünk az elvesztett identitást. Az egészséges nemzettudatot.Ennek vannak non-direktív eszközei, melyeket ennek érdekében al-kalmazni kell. Az egyik legegyszerûbb eszköz a hiteles magyar törté-nelem megismertetése. Agyökerek felelevenítése, elfogadtatása, és abüszkeség érzésének megalapozása. Hogy büszkeség magyarnaklenni. A közösségek, a civil szervezetek mûködése erõsíti a családo-kat, akkor is, ha nehéz a gazdasági helyzet. És remélni kell, hogy eznem lesz mindig így. Hogy ennek egyszer vége lesz. Hogy a fiatalokmerjenek igazi családot alapítani. Higgyenek egy jobb jövõben, és neakarjanak egyedül élni, hisz ez nem is igazi érzésük. Afélelem, önvé-delmi érzések diktálják ezt a divatot. A megvezethetõ emberek befo-lyásolhatósága ismert, és valahol él a vágy a biztonság-keresésre. Na-gyon fontos, hogy ne olyan szervezetekhez csapódjanak, ahol még amaradék identitásukat is elveszítik.

A legfontosabb az, hogy beszélgessünk az emberekkel. Tanít-sunk igaz történelmet, a civil szervezetekben arra is kell tanítani azembereket, hogy építsenek ki maguk között egy segítõ hálózatot.Hogy senki ne maradjon magára ha beteg, egyedülálló és megörege-dett. Ez javuló gazdasági helyzetben is szükséges lesz. És rendkívüliszerepe van a hitnek, országunkban a kereszténységnek. Hittel, tud-juk, a gulágot is túl lehetett élni. És nem fogják idegennek, román-nak, ukránnak nevezni az önhibájukon kívül határon túlra kerülthonfitársainkat.

Ha az emberek visszanyerik egészséges identitásukat – mertnem hiszem azt, hogy ez az anómiás jelenség nem visszafordítható –akkor a népességfogyás is meg fog fordulni. Biztos vagyok abban,hogy a magyar lelkek mélyén szunnyadó egészséges identitás fel-színre tör. Sohasem volt 54 %-ban anómiás a magyar. Ennek végelesz. Ezen kell munkálkodnia tudós embereknek. Rendíthetetlenülhiszem ezt, és bízom hazánk jövõjében.

Elhangzott: Civil Akadémia, 2007.október 25.

André Ilona-Ibolya

Egy simogatáselmúlt a nap itt van az éjjelvárom az álmot hogy szerte-széjjelszakadt életem megfoltozza

forgolódom a széles ágyonnem fekszik mellém a magányonkivül talán más senki sem

elkoptatott hiú ábrándoka Hold a magányos zarándoknézi s tán érti kínomat

tíz körmön kérdem nem lesz-e lesz-ekenyerét aki majd megfelezzevelem s megsózza levesem

magamnak fõztem magam zabálomcsömör rózsája virít a számonlelkem éhesen háborog

társ nélkül borom ecetté lettkeserûvé az “édes élet”lettem szárnya-szegett madár

egy jó szó kell csak csipetnyi fûszeregy szalmaszál ha már merülsz elegy simogatás mi visszatart

egy simogatás csak ujjbegyek táncanyomán elsímul arcom ráncaés feltör gyöngyözve a mosoly

26 Fennmaradásunkért EKOSZ - EMTE

Átalvetõ

Tóth Károly Antal

A szülõföld ebédre, a nemzet vacsoráraPolitikai menekültek

Mint valami ragályos betegség, úgy terjedt az elmehetnék az er-délyi magyarok között már a hetvenes években. Fõleg a fiatalokatragadta el, és sodorta más tájakra. Nyilván egy szebb élet vágyamozgatta õket, nem utolsósorban a szabadság igénye, a nyugati tí-pusú szabadságé, amelyrõl a román diktatúrában még reális fogal-mat sem igen alkothattunk. Olyan volt, mintha minden csak szép le-hetne, ami meg nem, az a valóság, amelyben éltünk.

Magam is börtönnek éreztem Romániát, noha én legalább két-évenként kézbe kaptam az útlevelemet, hogy látogatóba mehessekvele Magyarországra. Volt, akitõl ezt is megtagadták.

A legtöbben házastársat kerestek maguknak az „anyaország-ban”, és ennek révén váltottak hazát. A házasságok nagy része csakformálisan köttetett meg, és addig élt (papíron), amíg felbontása azáttelepültet már nem fenyegette visszatoloncolással. Az ritkán tör-tént meg – inkább csak az otthon veszélyes helyzetbe került erdélyikulturális személyiségek esetében –, hogy maga a magyarországihatalom döntött családostól való befogadásuk mellett.

A nyolcvanas évek elejétõl már olyan is akadt, aki vállalta a buj-kálást, és tartózkodási ideje lejárta után illegálisan maradt Magyar-országon.

Az európai szocialista rendszerek fennállásának utolsó szaka-szában, különösen a falvak lerombolásának meghirdetése után, tö-megessé vált az erdélyi kivándorlás. Afeltámadt menekülési ösztöna zöldhatárnak is nekivitt némelyeket; többen az életükkel fizettekérte. Egy határ menti faluban lakó magyar fiúgyermeket is lelõtt –felszólítás nélkül – egy román granicser (határõr), mert az szórako-zásként (biztosan nem elõször) a szomszéd országba átfolyó Sza-mos gátján kerékpározott.

Eleinte Magyarországról – a mogyoródi forma 1-es verseny ha-zatartó külföldi vendégseregével vagy Jugoszlávián keresztül –Ausztriába juthattak a gépkocsival utazó erdélyiek. Ez a lehetõséghamar bezárult. Volt, hogy az országból kijutni megkísérlõket a ma-gyar szervek letartóztatták, és napokra zárkába dugták, de az is meg-történt, hogy hazatoloncolták, és átadták õket a románoknak.

A ’87-es év folyamán az lett a gyakorlat, hogy a magyar hatósá-gok tartózkodási engedélyt adtak az azt igénylõknek, és az MSZMPKözponti Bizottságához beadott kérelem alapján elnézték, hogy –egyébként elvben a világ minden országába érvényes útlevelükkel –felszálljanak egy Svédországba induló gépre, ahol legtöbbjüketprobléma nélkül befogadták.

Családommal akkoriban már Budapesten éltem, és sokan – rész-ben régi, de fõleg ismeretlenekbõl lett új ismerõsök – kerestek fel,hogy segítsek nekik megírni az említett kérvényt. Akérelem indokaiközött csak politikaiak szerepelhettek, gazdaságiak nem, akárcsakmajd Svédországban, amikor az oda érkezõk politikai menedékértfolyamodtak. Azt kellett elmondják, hogy milyen hátrány, sérelem,megalázás, esetleg meghurcoltatás érte õket Romániában magyarvoltuk miatt. És nagy meglepetésemre az emberek jelentõs részébõlegyszerûen nehéz volt kiszedni az erre vonatkozó élményeiket. Vé-gül minden esetben összegyûlt a kérelmet alátámasztó anyag, demindmáig foglalkoztat, vajon arról van-e szó csupán, hogy életük evonatkozásait elfojtották, és kérdéseimmel ki kellett azokat szaba-dítanom? Vagy talán ez a tényezõ nem is játszott olyan nagy szere-pet világgá menetelükben, mint ahogy én akkor hittem? Persze anemzetiségi elnyomáson túl elegendõ elûzõ erõ volt maga a kom-munista önkényuralom. Errõl azonban nemigen illett szólni azugyancsak kommunista Magyarországon.

Hamarosan magam is Svédországba mentem családommal. Amenedékkérõket érkezésüktõl számított néhány héten belül egy ala-pos rendõrségi kihallgatásra hívták, amelynek eredménye döntötteel, hogy maradhatnak-e. Ezt megelõzõen több emberrel is átbeszél-tük, hogy ott mire tegyék a hangsúlyt, és mirõl ne tegyenek még em-lítést sem, nehogy gazdasági menekültnek nyilvánítsák, és ezért ha-zaküldjék õket. Itt már nem csak lehetett, de kellett is beszélni a ro-mán diktatúrából eredõ nem etnikai természetû elnyomásról is. Va-jon miért van az, hogy meglehetõsen alapos elõkészítés után háromembernek, miután beszámoltak a rendõrségi kihallgatás részletei-

rõl, azt kellett mondanom, hogy minden bizonnyal vissza fogjákküldeni õket? (Egyiküket, egy tizenéves lányt, a svéd rendõrség –ahogy az illik: kivont revolverrel – letartóztatta, és Magyarországratoloncolta vissza. A másik kettõt – svédek is segítettek benne – méga rendõrök jelentkezése elõtt sikerült elbujtatni, majd ügyvédet fo-gadtak, és azok kiharcolták, hogy maradhassanak.) Hiszen ez azt bi-zonyította, hogy nemcsak a svéd bevándorlás feltételeit nem értet-ték meg, de a saját addigi otthoni helyzetüket sem.

Nyilvánvaló mûködési problémái ellenére akkor még nem hit-tük volna, hogy a szocialista világrendszer oly hamar össze fog om-lani. A román diktátor is jó egészségnek örvendett, falurombolásiterveinek megvalósítása már elkezdõdött, és soha nem lehetett tud-ni, milyen sorscsapások fakadhatnak még rendszerének gonoszsá-gaiból. Minden indok megvolt tehát a Romániából való menekülés-re.

Azért sokszor eszembe jutott azóta: ha tudom, hogy két-hároméven belül a helyzet alapvetõen megváltozik, Erdélyben például aszólás- és cselekvési szabadság nagymértékben növekszik majd,vajon akkor is oly teljes szívvel segítettem volna a kivándorolni tö-rekvõket? Nehéz erre válaszolni mai eszemmel, fõleg hogy azóta ta-núja lehettem: némelyek az emigrálással csak hitványságuk kiélésé-re kaptak nagyobb lehetõséget.

Érzésem szerint ugyanolyan körülmények között ugyanazt ten-ném ma is. Különösen, hogy akkor még – tapasztalatlanul – magamis hittem: a nyugati társadalmak valódi (akkori képzeteink szerinti)szabadságot nyújthatnak annak, aki ott keresi azt. És bár tudtam,hogy aki szülõföldjét elhagyja, soha többé nem érzi magát otthon avilágban, igazán csak egy idegen országban éreztem át, hogy ez mitjelent. Vajon hány embernek segítettem megszerezni ezt a keservestapasztalatot? Valószínûleg kár ezen töprengenem, hiszen napjaink-ban már az otthonosság érzése is „elavult igény”.

Jobb életkörülményekértA román diktátor bukását (1989. december) követõen sok em-

bert még az elõzõ politikai helyzet kiváltotta lelkiállapot tehetetlen-ségi nyomatéka vitt el Erdélybõl. Késõbb mindinkább gazdaságiokok késztettek távozásra, mert a várva várt (de nem ilyennek kép-zelt) „új rendszer” – az ügyeseket (és néhány szerencsést) leszámít-va – általános elszegényedéshez vezetett.

Elsõ lépésként vendégmunkásokká lesznek az emberek. A leg-többen Magyarországon, de sokan vetõdnek távoli EU-országokbais. Legtöbbször az apa hiányzik hónapszámra a családból, máshol azanya, de nem egyszer mind a kettõ. A romániai Gallup Intézet egyfelmérése szerint 170.000 általános iskolás diáknak legalább azegyik szüleje, közülük 35.000-nél mindkettõ külföldön dolgozik.Ez utóbbi esetben a gyerekeket nagyszülõk vagy rokonok gondoz-zák. Anyagi helyzetük jobb, mint az átlagé, de lelki problémáik na-gyobbak, depresszióra hajlamosak, általában rosszul tanulnak, ésegyre gyakoribb közöttük az öngyilkosság. Úgy élnek, mintha ár-vák lennének. Mivel a megkérdezettek háromnegyedének egy test-vére is van, az érintett gyermekek száma az említettnek szinte a dup-lája. Természetesen csak egy részük magyar, de legtöbbjük Erdélynyugati részében lakik.

Így nõ fel a jövõ nemzedékének egy nem csekély hányada.Sokan a kitelepedést választják. Egy hosszabb idõre szóló mun-

kaszerzõdés az alapfeltétele annak, hogy az Európai Unió valame-lyik állama befogjon valakit. Ilyenkor az ember legtöbbször vég-képp elhagyja a szülõföldjét (számos magyarországi is), de így ki-sebb a kockázata, hogy szétzüllik a család. A kisebbségben élõkzöme Magyarországra települ. A ritka kivételeket eltekintve vissza-út nincs. Az újonnan kiépített életkörülményeket, de különösen agyermekek idegenben történt szocializációjának kötéseit nem lehetcsak úgy felmondani. Új egzisztenciát csökkentett igényekkel semlehet otthon, az elhagyott hazában egykönnyen teremteni.

A szülõföldrõl való távozásra ösztönöz némelyeket az is, hogyaz elcsatolt területeken a táj és népessége birtokosává lett etnikummind viharosabban nyomul elõre, megváltoztatta azt a közeget,amelyben az ottani lakosok éltek, és sokan idegennek érzik magukat

EKOSZ - EMTE Fennmaradásunkért 27

2007. december

benne. Pedig elköltözésük fokozottan kiszolgáltatottá teszi azottmaradottakat. Mert például bármennyi román költözött is be Ma-rosvásárhelyre, ha minden magyar lakosa otthon maradt volna,szinte bizonyos, hogy a városnak ma magyar polgármestere lenne.

Erdélybe a Kárpátokon túlrólEurópa keleti felének elsõ világháború végi békeszerzõdései a

kisebbségvédelemrõl is szóltak, és tiltották az újonnan átcsatolt te-rületek etnikai összetételének megváltoztatását. Ezt már akkor semvette egyetlen illetékes sem komolyan, hiszen a Népszövetséghezbenyújtható panaszok lehetõsége csak az illúziók táplálását és a jo-gosan kelt indulatok levezetését szolgálta. A második világháborúutáni szerzõdésekben kisebbségvédelemrõl már utalások sem ma-radtak, sõt, a potsdami egyezmény alapján az antant a németek rová-sára széleskörû etnikai tisztogatásba kezdett. Ez bennünket, magya-rokat is sújtott (leginkább talán a Felvidéken, Kárpátalján és a Bács-kában), noha az egyezmény szövege ránk nem vonatkozott.

A„kommunizmus” éveiben Erdély románokkal való elárasztásaaz állam jelentõs támogatásával történt. Valamikor 1980 tájékán há-ziállatokat számláltam annak a külvárosi iskolának a környékén,ahol tanítottam. (Ez a tanárok téli vakációs feladata volt Romániá-ban.) A városnegyedben több új háztulajdonossal találkoztam, akikaz elõzõ számlálás óta Moldvából telepedtek át Nagyváradra. Pedigaz ilyenek zöme „blokklakást” (panellakást) kapott. Ugyanakkor aközeli falvakból valamennyi erdélyi városba tilos volt a magyarok-nak betelepedniük.

A románokat sem kímélõ demográfiai problémák ellenére amasszív betelepítés ma is folytatódik, talán már nem annyira köz-vetlenül állami alapokból, mint inkább az ortodox egyház közremû-ködésével a nekik kiutalt aránytalanul nagy költségvetési támoga-tásból. Ehhez nem haboznak a csel és az erõszak összehangolt hasz-nálatához folyamodni, mint ahogy például a román görög katolikusapácák árvaházuk számára megkaparintottak egyszékelyudvarhelyi épületet, amelynek építési engedélyében eredeti-leg egészen más felhasználási cél szerepelt.

A szocializmus megszûnése után románok járták az erdélyi(nem utolsósorban székelyföldi) elöregedett magyar falvakat, hogyfelvásárolják a visszaadott földeket. Románok azok, akik a megve-hetõ magyar ingatlanokért a legtöbbet tudják ígérni. Mintha Romá-niában egyes területeken – fõleg a Kárpátokon túl – csak úgy magá-tól teremne a pénz az új honfoglaló köznép számára is!

Ottani ismerõseim szerint az elhelyezkedés terén Erdélybennincs etnikai diszkrimináció, szemben mindenekelõtt a Délvidék-kel, ahol a munkanélküli szerbek aránya csak töredéke a magyaro-kénak. Mégis folyamatos az emberek nyugat felé áramlása. A ma-gyarokat talán magasabb igényeik is tovahajtják, a helyükbe a Kár-pátokon túlról érkezõknek inkább jó az is, amit ott találnak.

Eljövetelével minden egyes ember jóváhagyja ezt a folyamatot.Egy másik országba költözésekor, akinek van, természetszerûen el-adja ingatlanát. Az árára szükség is van az új helyen való berendez-kedéshez. Így adjuk át önként mindazt, ami pedig a miénk marad-hatna.

A magyar határ mentén nem egy erdélyi magyar lakása-házaárából a túloldalon vett ingatlant, és odaköltözött. Most, hogy a ro-mániai gazdasági helyzet felívelõben van, és talán a magyarországi-

nál hamarosan kedvezõbb szintet ér majd el, közülük sokan új lak-helyükrõl a határon át – immár kívülállókként – arra a földre ingáz-nak dolgozni, amelyen megszülettek valamikor.

A távozók döntésüket azzal szokták indokolni, hogy már úgyisminden elveszett. Pedig ez egy önigazoló hamis állítás. Amíg mi,magyarok nem vagyunk hajlandók egy tál lencséért, eggyel többszelet kenyérért, távoli csábításoknak engedve lemondani öröksé-günkrõl, eladni tulajdonunkat és vele jogainkat is, addig – az uralko-dó pozícióba került idegen nép mesterséges odaáramoltatása ellené-re – szülõföldünk a miénk marad. A miénk is – amíg csak ott va-gyunk. Mindaddig nagy esély van arra, hogy nem fogjuk végleg el-veszíteni, és nem fog szétfoszlani a múltunkból származó közös jö-võnk reménysége sem. Különösen, ha épségben megõrizzük önnönmivoltunk tudatát.

GyászmagyarokMindig is éltek és élnek ma is közöttünk szép számmal gyász-

magyarok. Akik más, az erõ pozíciójában levõ népek uralmi ösztö-neit és számos tagjuknak irántunk érzett zsigeri gyûlöletét törlesz-kedéssel akarják leszerelni, semlegesíteni. Akik érdekbõl vagy féle-lembõl népük rovására elébe mennek idegen érdekeknek. Ma ilyena Kárpát-medencében a magyar politikusok jelentõs része, különö-sen azok, akik Budapesten az Országházban tanyáznak. De egyívá-súak velük azok a „kisemberek” is, akik azon a december 5-i napona szavazni restségükkel vagy éppenséggel ellenszavazatukkal meg-tagadták a közösséget nemzettársaikkal, viszont kétszer is hatalom-ba segítették az ország jelenlegi kiárusítóit.

Az ilyenekkel egy csoportba tartoznak azok is, akik gyermekei-ket olyan helységekben is a többség iskoláiba adják, ahol pedig len-ne lehetõség az anyanyelven való tanulásra.

A rokonaim között is volt olyan, aki Szatmárnémetiben már1970 táján román iskolába adta a gyermekét, noha mindkét szülõmagyar volt, és a város lakosságának akkor a fele sem volt még ro-mán.

„Hogy jobban érvényesüljön a gyerek” – mondja ilyenkor a szü-lõ. Ezzel megakadályozza, hogy a gyermeke a magyar kultúra isme-retében nõjön fel, és – talán saját emberi tartásának hiányát rávetítve– lebecsüli annak erkölcsi lényét, mert eleve feltételezi róla, hogyhasonulás nélkül nem tud majd helytállni a vele szemben barátság-talan társadalomban.

Az így felnövõ ifjú idegen környezetben szocializálódik, hajla-mosabb lesz a másik nép tagjait választani társaságnak is, társnak is,és nem egyszer tanúja voltam, mily könnyen identitásválságba ke-rül. Kivándorolni is valószínûleg hamarabb fog, mint anyanyelv-ükön épült kultúrát birtokló társai.

Nem véletlen, hogy a Kárpát-medencében minden többségi ha-talom igyekszik megszüntetni a magyar iskolákat. Atanulók számá-nak csökkentésével ezt a folyamatot segítik azok a szülõk, akik –noha tehetnék – nem azokba íratják gyermekeiket.

A jelenség általános. Egy felvidéki helyzetet elemzõ írásból ki-derül, hogy legalább másfél évtizede a szlovákiai magyar gyerme-kek 20-25 százaléka szlovák iskolába jár. Ezek nyolcvan százalékakésõbb nemzetet vált. Afelmérés szerint, amelyre a cikk hivatkozik,Felvidéken ez a fõ oka a magyarok lélekszáma csökkenésének. Va-lószínû, hogy harminc ottani településtõl megvonják a magyar név-használat jogát, mert magyar lakosságuk aránya az utóbbi idõben 20százalék alá esett.

Mindez természetesen nem névkérdés csupán. Az úgynevezettdemokrácia szabályai szerint a saját ügyeinkbe helyi szinten is csakszámarányunk mértékében szólhatunk bele. Ezért igyekszik Romá-nia – az autonómia megadása helyett – fogcsikorgatva mihamarabbelrománosítani a Székelyföldet is.

Legyen-e gyermek?Életünket a legnagyobb mértékben az határozza meg már ma is,

hogy mind többen zárkóznak el attól, hogy gyermeket neveljenek. Agyermek valamikor a teljes élet nélkülözhetetlen tartozéka volt, aki-ért szívesen áldoztak idõt, vállaltak lemondást és fáradozást. Napja-inkban „önmegvalósításunk” akadálya, kényelmünk megzavarója,korlátozó nyûg elképzeléseink megvalósításában, és elviselhetet-lennek nyilvánított anyagi teher. Valamikor áldásnak mondtuk-tar-tottuk, mára mintha átok lett volna belõle.

Valamikor gyermekekrõl álmodtak az ifjú párok, még ha késõbbgyakran megelégedtek az eredetileg álmodottnál kevesebb számú-Somkeréki református templom

Átalvetõ

28 Fennmaradásunkért EKOSZ - EMTEval is. Ma Európa-szerte mind gyakoribb, hogy a fiatalok jövõre vo-natkozó elképzeléseibõl kimaradnak lehetséges utódaik. Hiszencsak „egyszer élünk”, hát akkor éljünk lehetõleg jól, és iktassunk kimindent, ami az élvezeteket megzavarja. Amint egy fiatal német nõegy ankét során bevallotta: õ aludni, szórakozni és utazni szeret,ezért kizárt, hogy valaha is gyermeke legyen.

Létszámuk apadását tekintve Európában, sõt az egész világon anémetek állnak az élen, de a Kárpát-medence országainak mi, ma-gyarok vagyunk a leggyorsabban fogyó nemzete.

A jelenség korántsem mai eredetû, gyökerei távolabbra nyúlnakvissza a múltba, mint gondolnánk. Ezt személyes családi ismerete-im is igazolják.

Mindkét szülõmnek számos testvére volt, és a társadalmi hátte-remet, azt a közeget, amelyben otthonosan mozogtam, és amelynekjelentõs szerepe volt szellemi formálódásomban, sokáig õk és azunokatestvéreim alkották. Ez utóbbiak száma viszont szinte minde-nütt kettõ volt, vagy annyi sem. Ezt látva, a családonként két gyer-mek a húgom és a magam számára nem egyszerûen természetesvolt, hanem ez volt a természetes. Egészen rendkívülinek tartottuk,hogy két nagynénénknél is hármat neveltek.

Ugyanezt tapasztaltuk más ismerõsöknél is. Ezért tizenéves ko-romban (vagyis fél évszázada) a lakosság akkor még létezõ szaporu-latát a falusiaknak tulajdonítottam. Azokban a viszonyokban, ame-lyeket szülõvárosomban (Szatmárnémetiben) megismertem, nemtaláltam rá magyarázatot.

Talán nem érdektelen röviden áttekinteni, hogy nagyszüleimmelkezdõdõen a szélesebb családban a népességviszonyok hogyan ala-kultak.

Kezdjük az apai ággal. Tóth Józsefnek és Árgyelán Flórának hétgyermeke volt. Születésük sorrendjében említem õket.

Antal és József 1922-ben, hetedik testvérük születésének évé-ben – tizennyolc, illetve tizenhat évesen! – kimentek Amerikába.Antal nem nõsült meg, József házasságában két gyermek született.Az itthon maradtak kapcsolata velük 1949-ben váratlanul és meg-magyarázatlanul megszakadt, ezért a náluk történt esetleges késõb-bi változásokat homály fedi.

Anna három gyermeket szült, de egyikük meghalt még csecse-mõkorában.

László huszonnyolc évesen halt meg tífuszban. Nem volt házas-ember.

Károly elvette Mikli Arankát, aki ahúgomnak, Arankának és nekem adottéletet.

Mária egy özvegyemberhez ment fe-leségül, felnevelte annak három gyerme-két, de sajátja nem született.

Teréz az egyedüli a hét testvér közül,aki három gyermeket nevelt a férjével.

Apai nagyszüleimnek a hét gyerme-küktõl kilenc felnõttkort megért unokájaszületett. Ez matematikailag gyermeken-ként 1,29 második generációs utódot je-lent. (Ha a csecsemõként meghalt unokátis beszámítjuk, az érték csaknem másféltizeddel – 1,43-ra – növekszik.)

A negyedik generáció (a dédunokák;itt eltekintek a részletezéstõl) létszáma –tekintve, hogy az Amerikába szakadt Jó-zsef gyermekeirõl nincsenek informáci-ók, csak az Európában maradtak utódait(a hét unokát) vehetjük számításba – ti-zenhárom. Vagyis házaspáronként 1,86.

Anyai nagyszüleimnek, Mikli József-nek és Orbán Idának tizenkét gyermekeszületett. Haton (három fiú és három lány)még egészen kicsi korukban meghaltak.Hat lány érte meg nemcsak a felnõtt-, ha-nem az öregkort is.

Margit csaknem ötvenéves korábanment férjhez egy nála jóval korosabb öz-vegyemberhez. Közös gyermekük termé-szetesen nem volt.

Emma volt az egyedüli Mikli-lány, aki három gyermeknek adottéletet.

Mária soha nem ment férjhez. Ebben talán szerepet játszhatott abevonuló szovjet hadsereggel való „találkozás” lélekroncsoló élmé-nye is. Szerencsésnek tekinthetõ az a tény, hogy egy tiszt vette „párt-fogásba”, és megvédte mások erõszakától.

Ilona két gyermek édesanyja volt.Irén házasságából egy leány született.Aranka, a legfiatalabb az élve maradottak közül, mint említet-

tem, Tóth Károlyhoz ment feleségül, és két gyermekük lett.AMikli házaspárnak hat leánygyermekétõl nyolc unokája szüle-

tett. Ez személyenként 1,33-at tesz ki. A dédunokák száma itt is ti-zenhárom; ez az unokák számából kiindulva fejenként 1,63.

Mint látjuk, hiába volt a nagyszüleim gazdag gyermekáldása,utánuk a családban a termékenységi ráta egyetlen egyszer sem érteel azt a szintet (az átlagosan egy nõre – illetve házaspárra – jutó 2,1születést), amely a számbeli gyarapodást még nem, de legalább a lé-lekszám megtartását biztosítaná. ATóth és Mikli utódok együttesenkét generáción át, tehát már a XX. század elsõ harmadának végétõl –még ha a helyzetük alakulásába a sors is derekasan beleszólt – lehet-séges gyermekeik életét illetõ döntéseikkel hozzájárultak megfo-gyatkozásunkhoz.

Egyáltalán nem új jelenség ez, hiszen a gyermekek számánakezen a szinten tartása jellemezte már nagyjainkat, illetve azok csa-ládjait is. Például Petõfinek, Adynak, Móra Ferencnek, MóriczZsigmondnak csak egy testvére volt. Arany Jánosnak csak két gyer-meke. (Viszont Jókai Mór harmadikként született. Ha a szülei vala-milyen módon megakasztják létét, egyik legnagyobb írónk mûvei-vel lennénk szegényebbek.) Hosszú sorban folytathatnánk a maiközismert magyarokig, akiknek két gyerekük volt (van), vagy csakegy, vagy egy se. Kívülálló nem tudja megítélni az esetleges termé-szetes okokat, de tény, hogy a jobban látható személyek mintaképekis lehetnek. Valószínûleg nem elsõsorban abban, amit alkottak vagyamit hirdetnek, hanem éppen a mindennapi élet mindenkire egyfor-mán érvényes területein, például abban, hogy hány gyermeket „ér-demes” vállalni. Az értelmiség az ilyen vonatkozású felelõsségealól sem tud kibújni, bárhogyan szeretne.

Anyám engem nagyon akart. A terhesség harmada táján véreznikezdett, de mindent vállalt volna, csak hogy megmaradjak. Két hé-

tig mozdulatlanul kellett feküdnie. A ve-szély elmúlt, de igen nyápicnak szület-tem; hamar megkereszteltettek, hogy ké-szen legyek az útra, ha meg találnék halni.A húgomat viszont már nem akarta, külö-nösen, hogy túl hamar, születésem utánnégy hónapra már teherbe esett vele, dekihordta és megszülte azért. Ezután hattestvéremet kapartatott el az évek folya-mán. Apám beleegyezésével, természete-sen, noha õ szerette volna, ha többen va-gyunk. Könnyû neki – mondta Anyám, ésõt hibáztatta, hogy „miért nem vigyázott”.

Anyám nem a magzatot, a meg nemszületett gyermekeit, hanem önmagát te-kintette áldozatnak.

Amikor nagyobbak lettünk, nekünk,gyermekeinek is beszélt az abortuszairól.Úgy mondta el, mintha ez is az élethez tar-tozó természetes technikai beavatkozáslenne; nem is akadtunk fenn rajta. Az isvégigfutott – akkor is, késõbb is – a feje-men, hogy több testvérrel biztosanrosszabb dolgom lett volna, hiszen így is,különösen, hogy az ötvenes években nõt-tem fel, mindig mindenre szûkösen futot-ta. Hangulatilag olyannak tûnt, mintha azorvosi beavatkozáskor csak valami károsvagy legalábbis felesleges daganatot tá-volítottak volna el a szervezetébõl. Szóbasem került, hogy az tulajdonképpen egylény, aki él. Anyám – egész életében hívõkatolikus volt – mondta ugyan, hogy az-tán ezt meg kellett gyónnia, de nemhogyVarsolc

EKOSZ - EMTE Fennmaradásunkért 29

2007. december

bûnbánatot, még csak sajnálkozást sem igen éreztem a hangjában.Mintha – legalábbis ebben az esetben – a gyónás egy kötelességsze-rûen letudandó hivatalos eljárás lett volna. Ma már – megkérdezninem lévén kitõl – csak töprenghetek: végül is szüleim vajon hogyanintézték el mindezt a lelkiismeretükkel?

Legyen Isten könyörületes hozzájuk.Késõbb ráébredtem, hogy valójában mi az abortusz, és kissé

megrendülve értékeltem át ifjúkori önzõ gondolataimat. De ettõlfüggetlenül is rég fájlalom, hogy nem hagyták meg legalább mégegy testvéremet.

Mi kinek a joga?A „családtervezésnek”, mint tudjuk, vannak emberségesebb

módjai is, olyanok, amelyek a fogamzást akadályozzák meg, és nemigénylik, hogy a szülõ (no meg az orvos és csaknem az egész társa-dalom) minden módon igyekezzen elterelni a saját figyelmét arról atényrõl, hogy a mûvi abortusznak egy már létezõ emberi élet esik ál-dozatul. Különös, hogy a nõnek a „saját testéhez való joga” adottesetben azt eredményezheti, hogy magzata testét kitépik a méhébõl,és kidobják a szemétbe, noha annak – legalább kezdetleges formá-ban – minden szerve megvan, a szíve is ver már, amikor megölik.Ezt a „modern” társadalmak jogszerûnek, a közvélemény nagyobbrésze természetesnek, sõt: az életet szolgálónak tartja. Már az álla-tok „élethez való jogáról” is szokás beszélni, de a magzatra ezt a jo-got csak a „fanatikusok” szeretnék kiterjeszteni.

Egy nép fogamzásgátlással is kipusztíthatja magát, de a mûviterhesség-megszakítás adatait figyelembe véve felfoghatjuk, hogymagzatgyilkos hajlamaink és jogrendünk hiányában a közgazdász-oknak nem kellene a magyar és az európai jövõt szükségszerûenmasszív (fõleg ázsiai) bevándorlással elképzelniük, mert mind gaz-dasági, mind demográfiai szempontból magunk is gondoskodnitudnánk fennmaradásunkról.

Magyarországon 1958 és 1988 között hatmillió mûvi vetéléstörtént. Mára talán már a hétmilliót is meghaladtuk. Vannak adatok,amelyek szerint nálunk nyolcmillió abortuszt végeztek az utóbbi öt-ven évben. Hogy teljes képet kapjunk e téren magunkról, ehhez hoz-zá kell számítanunk, a szomszédos országok magyar nõinek terhes-ség-megszakításait is.

Országunkban a 2,1-2,2 gyermek helyett, akik a népesség szin-ten maradását biztosíthatnák, egy nõ ma átlagosan csak 1,32 gyer-

meket szül. Ennek következtében azoknak a nõknek és férfiaknak agazdasági szempontból nyugodt öregségét is, akik „az élet zavarta-lan élvezete” miatt nem vállalnak gyermeket (egyébként ez a gyer-meket vállalókéra is érvényes, hiszen õk nem tudják átvenni vala-mennyi polgár ilyen feladatát), csak a nagy számban ideérkezõ fia-tal bevándorlók és azok utódai tudják majd munkájukkal biztosíta-ni.

A nálunk hozott legembertelenebb törvény, amellyel kapcsolat-ban az Alkotmánybíróság is aljas módon az emberi szabadságra hi-vatkozik, az, amely egy elvont steril elv nevében lehetõvé teszi,hogy az emberek arra nem érett fiatal korban már végleges és végze-tes döntést hozzanak saját magukkal és utódaikkal kapcsolatban. Asterilizálás lehetõvé tételérõl van szó, amelynek törvénybe iktatása-kor az azt megszavazó parlamenti képviselõk mérhetetlen emberigonoszságukról tettek tanúbizonyságot. Azok közül, akik ezt a lehe-tõséget igénybe fogják venni, sokan fognak majd vért sírni, amikorlélekben megérnek arra, hogy gyermekük legyen, mert ezt a mûtétetvisszacsinálni nem lehet soha. Egy napon rádöbbennek, hogy tévesdöntésük nyomán, a jogalkotók segédletével meddõvé tették az éle-tüket.

Mindkét nagyanyám negyvenegy éves volt, amikor magára ma-radt a gyermekeivel, és mindketten egyedül nevelték fel õket. Apainagyapám halálakor a hét gyermek közül a legidõsebb tizenkilenc, alegfiatalabb egyesztendõs volt. Midõn anyai nagyapám búcsú nél-kül elment a családjától, és többet feléjük sem nézve anyagilag ismagukra hagyta õket, Anyám, a legkisebbik a hat leány közül, hat-éves volt, a legidõsebb tizennyolc. A két asszony nem roppantössze, nem átkozta el az életét, hanem tette tisztességgel, amit kel-lett. Kemény életük volt, de a sok gyermek életet vitt a mindennap-okba, így korántsem csak a megfeszített gürcölés nyomasztó hangu-lata uralkodott fölöttük.

Pontosan nem tudom, ha tõlük függ, mit tettek volna másként, denem hiszem, hogy ez a két asszony élete könnyítéséért halálra ítéltevolna bármely magzatát.

Mintha ma az emberek elfelejtették volna, hogy az élet értelméta lélek öröme adja, nem valami más. Ez az öröm a lét ajándéka, és azkapja, aki áldozni tud és akar érte. A jelenünk könnyebbítéséértvagy éppen kellemetességeiért elkótyavetyéljük a múlttal elszakít-hatatlanul összekapcsolódó jövõnket, azokat az értékeket, amelyek-bõl feltöltekezhetnénk, élõ életet élve általuk.

Alegtöbb életet származásunk vidékén, a hozzánk tartozókon ésmindenekelõtt gyermekekkel megáldott családunkon át attól kap-juk, aki nekünk megbízatást is adott földi barangolásunk idejére.Akik meddõvé válni hagyott lelkükkel ezt nem is akarják érteni,azok rászolgálnak életük elõbb-utóbb önmaguk által is felismert si-vár voltára. A népek pedig, amelyek tagjai számára ismeretlen ma-rad az áldozat, megérdemlik, hogy eltûnjenek, hogy hamis értékren-dû civilizációjuk szétpattanjon, mint egy buborék.

Statisztikai számadatként

Miután a román állambiztonsági szervek 1982 végén lecsaptakaz Ellenpontok címû földalatti folyóirat szerkesztõire, meghurcolvaa feleségemet, Ilonát és engem is, úgy döntöttünk, hogy áttelep-szünk Magyarországra. Úgy gondoltuk, hogy a „szeku” már azelõttis erõsen ránk irányított figyelmét a szamizdatban való részvételünkmiatt megsokszorozza majd, és ezért a nagyváradi Ady Endre Iro-dalmi Kör addig életünk jelentõs részét kitöltõ tevékenységébensem vehetünk majd részt. Hiszen „kompromittált” emberek lettünk,így jelenlétünkkel kellemetlenséget idézhettünk volna azok fejére,akikkel addig együtt dolgoztunk. Márpedig én – mint akkor fogal-maztam – nem akartam magyarként csupán statisztikai adat marad-ni Romániában, és biztos voltam benne, hogy Magyarországon, ot-tani társakkal együtt mindnyájunkért többet tehetek.

Itt nincs szándékomban még jellemezni sem azt a három és fél évet,amelyet az „anyaországban” töltöttünk. Errõl elég annyi, hogy 1988márciusának végén gyermekeinkkel Svédországba távoztunk, és mostis itt vagyunk. Otthon biztosan vannak, akik irigyelnek minket.

Én viszont ma már tudom, hogy ha családommal Erdélyben ma-radtam volna, és nem tennénk semmi mást, csak otthon élnénk, töb-bet érne – mint így – az életem.

Göteborg, 2007. október

Tompa László

Erdélyi magaslatonTetõ ez is! Bár nem fúródik égbe,S nem burkolózik ködbe fényesen.De szilárd pont, a föld egy kis vidéke,Honnan amíg lát, tisztán lát a szem.

Jó nekem itt most, harcokkal mögöttemE békés fennsík. Bár nagy ára volt:Szirtek közt lenn, hogy vívódtam dühödten-De már a táj itt nem annyira zord!

Itt napon nyugszom, elnézem a holdat,Míg napra nap, mint madár elsuhan-Tudom, hogy ott lenn az ebek csaholnak,S lót, fut sok ember, árva s oktalan!

És hallok olykor zengeni igéket-Tán nyersek is, de egyik sem hamis-Gyakran vetem csak falevélre õket,De néha vésem szirtdarabra is.

Majd itt is dõlök el örökre, némán-S egy vad kilép a rõt cserjék közül.Közel jõ, megáll, s meghõkölve néz rám,Látván: arcomra mennyi kín kövült.

30 Pillanatfelvétel EKOSZ - EMTE

Átalvetõ

Kannibál-MagyarországAz állam mûködése a nemzeti elittõl függ. Nem mindegy,

hogy az erkölcs, a kultúra, a tudás és a felelõsség – tehát anemzet – pártján áll-e, vagy csupán saját érdekeit képviseli.

(R. Gilpin, Nobel-díjas, USA)Az ötvenhatos forradalom és szabadságharc újabb véres évfor-

dulója után feltétlenül tisztáznunk kell a mai Magyarország alap-vetõ problémáját – elsõsorban a helyzetet következetesen félreis-merõ jószándékú, de naiv hazai és külhoni magyarság számára. Akönnyebb megértés érdekében a mellékesebbnek tûnõ, de kézzel-foghatóan szembeötlõ problémákat most nem vetem fel.

Kiindulópontunk:A termelõ, mûködõ gazdaság normális körülmények között

minden független országban megteremti a helyi középosztály,politikai osztály és az oligarchia számára a szükséges és az álta-luk igényelt körülményeket és jövedelmet, illetve fenntartja azütõképes fegyveres erõket.

Magyarországon a „vagyon”-törvényig elvezetõ féktelenprivatizáció, valamint a magyar mezõgazdaság és a magyar kis-és középvállalkozók módszeres tönkretétele következtében azamúgy is szánalmas GDP legalább 90 %-át az adót nem fizetõ,(magyar) államilag támogatott idegen (vagy inkább megszálló,copyright by Peresz elnök), cégek termelik meg – s viszik is kiazonnal hazánkból. Így az itthon maradó jövedelembõl nem jut-hat elegendõ a helyi középosztály, politikai osztály és az oligar-chia számára. (A fegyveres erõk közül máris leírhatjuk aDon-kanyarnál többszörte messzebb állomásozó alakulatainkonkívül de facto megszûnt magyar honvédséget – rendõrségünk pe-dig áttekinthetetlen szimbiózisban él egy idegen hatalom ma-gán-fegyveres erejével - az In-Kal Security-vel.)

Honnan teremtheti meg létalapját a fenti három társadalmicsoport?

A középosztály – sehonnan. Voltaképpen már meg is szûntlétezni. Proletarizálódása visszafordíthatatlan, kormányintézke-dések, törvények sora fosztja meg elemi létalapjától.

Igen: a középosztály mindig is hajlamos volt hazaszeretetre,mi több: gondolkodásra. Ez az Új Rendben szükségtelen.

Apolitikai osztály és az oligarchia helyzetét együtt kell vizs-gálnunk, mert tökéletesen egybeforrtak olyannyira, hogy a „fi-nánctõke” meg „nácizmus-fasizmus” marxi-lenini-sztalini meg-határozásai épp rájuk szabottak…

Legális és illegális jövedelmei egyetlen forrásból: a közki-adások megcsapolásából származhatnak. Más forrás egyszerûennincs!

Ezek a megcsapolható közkiadások két forrásból táplálkoz-nak:

1., Egyelõre az Európai (szovjet)Unió támogatásaiból.

2., A köznép, a bennszülöttek adójából.

Az elõbbi forrás elõnye, hogy a politikai oligarchia ké-nye-kedve szerint oszthatja el egymás között, egy-egy apróbbbaleset derít csak némi fényt üzelmeikre (Zuschlag-Weiszenberger-Kabai-Veres ügyek).

Az egyre kevesebb befolyt adóból gazdálkodó költségveté-sünk helyzete évrõl évre romlik. Számos oka van ennek.

Mintegy 2-2,5 millió bennszülött munkavállalónk fekete-munkából vagy minimálbérbõl él, nem fizet adót (Épp ezértnyugdíja sem lesz!). Mintegy 600.000 munkaképes idõ elõtti,úgynevezett „rokkant”nyugdíjba menekült. A milliós lélekszá-mú cigányság kizárólag segélyekbõl – a minimálbérnél maga-sabb segélyekbõl – él. A félmillió közalkalmazott és köztisztvi-selõ eleve a már befolyt adóból kapja fizetését, adóforráskéntnem jöhetnek számításba. Hárommilliónyi a valódi, életkor sze-rinti nyugdíjas. És természetesen ott vannak – hálisten egyre fo-gyó számban – az improduktív, nem termelõ gyermekek…

Pártjaink és kormányunk, politikai oligarchiánk tanult ezek-bõl a számokból. A közkiadások csökkentésére felszámolja aziskolákat (óvodától egyetemekig), felszámolja a postákat, vasút-vonalakat, közösségi intézményeket, kórházakat; voltaképp ateljes egészségügyet – hogy az így elvont milliárdokból finanszí-rozhassa önmagát.

Ez a „megtakarítás”-stratégia nemcsak a születésszám ör-vendetes csökkenésével és a halálozások még örvendetesebb nö-velésével jár együtt, hanem az országos elszegényedéssel, majdamúgy dél-amerikai módon a városokba özönléssel,favellásodással és mérhetetlen erkölcsi-anyagi-szellemi lezül-léssel is.

Ez a „megtakarítás-stratégia” hosszabb távon kannibál-stra-tégia. A politikai oligarchia önmaga s utódai létalapját számoljafel, ami épp nem volna baj, de egyúttal ez a nemzetfelszámoláslegbiztosabb útja is.

Lássuk be: a szép beszéd, passzivitásra bíztató tömeggyûlés,aláírásgyûjtés, az elterelõ szándékú népszavazás – de még a nyil-vánvaló politikai váltógazdaságra törekvés se alkalmas ebbõl acirculus vitiosusból való kitörésre.

A probléma állandósult.

A kannibál holnap is éhes lesz. 2007. október 24.

G G G

Egy font húsBalatoni menedékhelyemen sajnos nincs meg a Shakespeare

Összes, otthon tartom. Így pontos összehasonlításra nem vagyokképes Shylock mester ama pénzbéli járandóságával kapcsolat-ban, melyet egy font hús fedezetével kívánt bébiztosítani. (A„Velencei kalmár” pedig amúgyis de facto indexen van, rondaantiszemita, izraelellenes, fasiszta és horthysta.)

De úgy vélem, Shylock sokkal rosszabb üzletet kötött, mintamelyet mai utódai kötöttek Pártunkkal és Kormányunkkal. De-rék magán-egészségbiztosítóink személyenként 5000 Ft-ért vá-sárolják fel a magyart – így egy átlagos bennszülött fontnyi húsaalig több mint harminc forintocskába (másfél vizes zsemle árá-ba) kerül. Viszonyításul: 450 gramm (nagyjából egy font!) cso-magolt májas-véres hurka ma ötszáz forintot kóstál.

Az üzlet amúgy mesebelien kitûnõ: az így bevasalt (vagy in-kább kimért?) ötvenmilliárd forint egyszeri bevételért évente ki-

lencvenmilliárd hasznot garantál Shylockéknak a már említettPártunk és Kormányunk.

Abszurd?Van jobb is ennél…Az 1919-as balassagyarmati (cseh megszállókat kiûzõ) nem-

zeti felkelõk a városukat Szécsénnyel és Ipolytarnóccal összekö-tõ, stratégiai jelentõségû vasútvonalért is harcoltak. Ne felejtsük:határainkat a Kisantant összeköttetését biztosító vasútvonalakmentén húzták meg Trianonban a Felvidéktõl a Délvidékig!

Friss hír: ezt a vasútvonalat átadjuk Szlovákiának. Átadjuk…Abszurd?

Van ennél is jobb!Az újabb vasútvonal-megszûntetések okán decembertõl elõ-

álló többletfeladatok ellátása érdekében az autóbusz-vállalatok –mintegy 5 milliárd Ft értékben - eladják autóbuszaik egy részét.

Tetszenek érteni? 2007. október 19.- Sárközy Csaba