Ágazati közkapcsolatok: kultúra

(kulturális intézmények)

(Relaţii publice sectoriale – cultură)

1. Bevezető: az ágazati közkapcsolatok (Întroducere: despre relaţii publice sectoriale)

2. A kultúra meghatározásai (Cultura: definiţii)

3 Kulturális gazdaság. (Economia culturală)

4. Kulturális emlékezet ( Memoria culturală)

5. Kulturális tőke (Capital cultural)

6. Szimbolikus tőke, szimbolizáció. (Capital simbolic. Simbilizare).

7. A kulturális fogyasztás kommunikációs, társadalmi kapcsolatokat építő szerepe ( Rolul comunicativ, constitutiv de relaţii sociale a consumului cultural)

8. Kultúripar, tömegkultúra, magas kultúra. (Industria culturală, cultura maselor, cultura elitelor)

9. Kulturális fogyasztás (Consumul cultural)

10. Kulturális tevékenységek és a közügyek kezelése (issue management) (Managementul activităţii culturale)

11. Multikulturalizmus, interkulturális kapcsolatok intézményes formái. (Multiculturalism. Forme actuale a relaţiilor interculturale)

12. Kulturális tevékenységek intézményesülése

(Instituţionalizarea activităţilor culturale)

13. Örökségipar. Örökségalkotás a közkapcsolati munkában (Patrimoniu cultural, memorie culturală şi relaţiile publice)

14. Hirnév-karbantartás, kulturális intézmények, kulturális tevékenységek, identitáskosntrukciók, imázsépítés (Instituţii şi activităţi culturale, construcţii identitare, constucţii de image)

Bevezető: az ágazati közkapcsolatok

Întroducere: despre relaţii publice sectoriale

A kultúra meghatározásai

(Cultura: definiţii)

Raymond Williams

• A kultúra• A kultúra elemzésein: A kultúra szociológiája. szerk. Wessely Anna, Osiris

Könyvkiadó 2003. p. 28-32, 33-40

• Colere: lakik, művel, védelmez, vallásos tiszteletben részesít

• Colere – colonus – colonia

• colere -- cultus

• colere—cultura (cultura animi) – couture -- culture

állatok és növények gondozása -- emberi gondoskodás (cultivation, cultivated)

culture – civilisaton -- Kultur

Herder: kultúrák (nemzetek és korszakok, társadalmi csoportok változó kultúrája)

emberiség átalakulása a primitív formáktól a civilizált formáig (Tylor: Primitiv Culture 1870)

1880-as évektől: ,,baktériumkultúra"

Meghatározások

• önálló, elvont főnév, amely a 18. század óta a szellemi, lelki és esztétikai fejlődés általános folyamatát írja le

• önálló főnév, amely mind általános, mind egyedi értelemben egy egy nép, korszak, csoport vagy általában az emberiség sajátos életmódját jelöli

• önálló, elvont főnév, amely a szellemi és különösen a művészeti tevékenység gyakorlatát és alkotásait jelöli. Ez a jelenleg legelterjedtebb használata: kultúrán rendszerint zenét, irodalmat, szobrászatot, és filmet értenek

(Kulturális Minisztérium)

Kroeber-Kluckholm Culture: A Critical Review of Concepts and

Definitions (norma: az észak-amerikai antropológia

szóhasználata)

A ,,kultúra" és az ,,egy kultúra" a régészetben és a kulturális antropológiában az anyagi termelésre, a történetírásban és a kultúrakutatásban viszont elsősorban a jelölő vagy a szimbolikus rendszerekre vonatkozik.

Nem maga a szó bonyolult, hanem azok a problémák, amelyekre használatának változatai hívják fel a figyelmet.

• cultivation

• cultivated

• 1880-tól: cultural

• első világháború: Kultur-propaganda

• magas művészet – és szórakozás (elitkultúra – tömegkultúra)

Ezer lehetőség közül egy:

nem amit, hanem ahogyan.

Kultúra három szintje

Adott helyen és korszakban átélt kultúra, amely csak az akkor és ott élőké.

Az, hogy mi marad meg egy korszakból, nem rajta múlik, hanem a későbbieken, amelyek fokozatosan megteremtik az adott korszak ,,hagyományát".

Egy-egy korszak emlékeinek még a szakértők is csak töredékeit ismerik (,,a 19. századi magyar irodalom")

A művészettől kezdve a mindennnapi tényekig a tárgyakban megőrzött kultúra: valamely korszak kultúrája.

Az átélt kultúrát és az elmúlt korok kultúráját összekötő ,,híd": a szelektív tradíciók kultúrája (örökség).

A rostálás már az adott korszakban megkezdődik: a tevékenyzégek összességéből csak bizonyos dolgokat értékelnek és hangoztatnak.

,,Saeculum".

A szelektív tradíció egyrészt egy általános kultúrát teremt (igazodik az évszázados trendekhez),

másrészt létrehozza valamely társadalom történelmét, harmadrészt az egykor eleven kultúra jó részének az

elutasításához/elfelejtéséhez vezet.

Elméletileg (mert gyakorlatilag csak korlátozott mértékben) azok az intézmények, amelyek a hagyomány megőrzése a rendeltetése

(oktatási, tudományos intézmények)

kötelesek a hagyományok egészével s nemcsak a kortárs értékekhez igazodó szelekciójával foglalkozni.

SOHA NEM LÁTHATÓ ELŐRE, HOGY AZ

ELMÚLT KOROK MUNKÁJÁBÓL MI VÁLIK

FONTOSSÁ A JÖVŐ VALAMELYIK

PILLANATÁBAN.

Természetesen nyomás nehezedik a tudományos intézményekre, hogy a társadalom fejlődésének irányához igazodjanak.

Egy bölcs társadalom, miközben elismeri ezt a szempontot, arra ösztönzi ezeket az inytézményeket, hogy erőforrásaikból kellőképpen juttassanak a megőrzés mindennapi munkájára, és ne törődjenek azzal a minden korban megfogalmazott bírálattal, mely szerint tevékenységük zömének nincs se jelentősége, se haszna.

A kulturális tradíció a társadalom egészében és minden különös tevékenységében az ősök folytonos válogatását és újrarostálását végzi el.

A kulturális hagyomány konstrukciója többnyire nemcsak válogat, de értelmez is.

Egyes esetekben azért tartunk életben egy müvet, mert valóban segíti a kulturális fejlődést.

Más esetekben kiderül, hogy saját szempontjainkhoz igazítva használjuk - és jobb, ha ezzel tisztába vagyunk, és nem hivatkozunk a ,,nagy bíróra, az Időre".