10.4. Az 1956-os forradalom és szabadságharc

5/13/2018 10.4. Az 1956-os forradalom s szabads gharc - slidepdf.com

http://slidepdf.com/reader/full/104-az-1956-os-forradalom-es-szabadsagharc 1/8

24. tétel első része

Az 56-os forradalom és szabadságharc

A forradalom programja:1. A szovjet csapatok azonnali kivonása.2. Pártkongresszus összehívásával új központi vezetőség választása.

3. Nagy Imre legyen a miniszterelnök.4. Nyilvános tárgyalás Farkas Mihály ügyében.5. általános és titkos, egyenlő választások.6. Magyar-szovjet, magyar-jugoszláv politikai, gazdasági kapcsolatok felülvizsgálása

egyenrangúság alapján.7. Vizsgálják felül a tervgazdálkodáson alapuló gazdasági rendszerünket a hazai adottságok

alapján.8. Hozzák nyilvánosságra a külkereskedelmi szerződéseket, a jóvátétel adatait. Az uránércet

világpiaci áron értékesíthesse az ország.9. Munkások, értelmiségiek bérköveteléseinek rendezése.

10. A beszolgáltatási rendszer új alapokra helyezése. Az egyénileg dolgozó parasztság

egyenrangú támogatása.11. A politikai és gazdasági perek független bíróságok által való felülvizsgálása. A

Szovjetunióba hurcolt hadifoglyok és polgári személyek azonnali hazaszállítása, beleértve ahatáron kívül elítélt foglyokat is.12. Teljes vélemény-, szólás-, és sajtószabadságot, szabad rádiót követelünk és a MEFESZ

szervezet számára nagy példányszámú új napilapot. Követeljük a meglévő káderanyagnyilvánosságra hozatalát és megsemmisítését.13. Követeljük, hogy a sztálini zsarnokság és politikai elnyomás jelképét, a Sztálin-szobrot a

leggyorsabban borítsák le, és helyére az 1848-49-es szabadságharc hőseinek és mártírjainak méltó emlékművet emeljenek.14. A magyar néptől teljesen idegen címer helyett kívánjuk a régi magyar Kossuth-címer

visszaállítását. A magyar honvédségnek nemzeti hagyományainkhoz méltó új egyenruhátkövetelünk. Követeljük, hogy március 15-e nemzeti ünnep, munkaszüneti nap legyen, október 6-a pedig nemzeti gyászünnep és iskolai szünnap legyen.15. A BME ifjúsága egyhangú lelkesedéssel nyilvánította ki szolidaritását a lengyel

munkásság felé.16. Ifjúsági parlament, ahol az ország egész ifjúsága képviselteti magát.

I. Előzményei (az ellenzék megerősödött és nyilvánosan fellépett)

Rákosi bukása után mindenkit örömmel töltött el, ugyanakkor elkeserítő volt, hogy

Gerőt állították a helyére, akit legalább akkora bűnök terheltek, mint elődjét, így elevealkalmatlan volt az elkerülhetetlen változások irányítására. Losonczy Géza szeptember elejénmegjelent újságcikkében nyilvánosan is elmarasztalta Gerő semmitmondó politikáját.Ellenzéki pártok híján egyre erőteljesebb politizálásra kényszerültek az írók. A Magyar írók Szövetségének szeptemberi közgyűlése elsősorban politikai kérdésekkel foglalkozott, skövetelte Nagy Imre visszatérését a politikai életbe. Az egyre erősödő ellenzék már nemcsak az újra engedélyezett Petőfi Körben fejtette ki véleményét, de a sajtóban is. Mindenekelőtt azírószövetség hetilapjában, az Irodalmi Újságban és az október elején induló Hétfői Hírlapban.Az előbbiben Háy Gyula bírálta a pártmunkás típusát, az utóbbiban Gimes Miklós követelteRákosi és Farkas Mihály felelősségre vonását. Miután a Rajk-ügy felülvizsgálatát nemlehetett tovább halogatni, az elítélteket tisztázták a vádak alól, s 1956. október 6.-án

ünnepélyesen újratemették Rajk Lászlót és három kivégzett társát. Az eseménytüntetésszámba ment, amelyen 200 ezer ember vett részt. A temetés után a Batthyány-




örökmécsesnél az egyetemisták tüntetést rendeztek, ahol már a sztálinizmus- és ÁVH- ellenes jelszavak is elhangzottak. Október 16.-án Szegeden megalakult a Magyar Egyetemi ésFőiskolai Egyesületek Szövetsége, a MEFESZ. Ezzel létrejött az első, “a párttól” függetlenifjúsági szervezet. Október 22-én gyűléseket tartottak a budapesti, miskolci, pécsi és soproniegyetemisták és valamennyien csatlakoztak a MEFESZ-hez. A BME gyűlésén 14, illetve 16

pontban fogalmazták meg követeléseiket, amelyek magukba foglalták a többpártrendszerenalapuló demokráciát és a nemzeti függetlenséget, s ezzel túlhaladták a pártellenzék addigiköveteléseit, így a diákság követelése vált a forradalom programjává. E hajnalig tartógyűlésen azt is elhatározták, hogy október 23.-án délután tüntetést rendeznek a lengyel népmelletti kiállás és programjuk alátámasztására. Ezért választották a tüntetést befejezőnagygyűlés helyéül a Bem tábornok szobra körüli teret. Október 22-én este tartott ülést aPetőfi kör vezetősége, s követeléseinek megfogalmazása mellet úgy döntött, hogy részt vesz amásnapra tervezett tüntetésen. ők fegyverszünetet követeltek, nem ellenforradalmat.

Október 23-a

A reggeli órákban érkezett vissza Jugoszláviából a Gerő vezette párt- és kormányküldöttség,mely több mint egy hetet töltött ott, hogy rendezze az ellenségeskedés idején felgyülemlett

problémákat. A pártvezetés (Piros Lajos betiltotta a tüntetést 12:53-kor, majd másfél óramúlva-14:30-kor - mégis engedélyezték. A vezetés bizonytalansága a tüntetés szervezőitsegítette, hisz a rádióban ismertetett ellentétes állásfoglalások egyre több ember figyelmétkeltették fel.Délelőtt Nagy Imre, akit a hónap elején visszavettek a pártba, megbeszélést tartott GimesMiklóssal, Losonczy Gézával és társaikkal. Nagy Imre a tüntetés ellen foglalt állást. 3 órakor kezdődött a tüntetés, pesti résztvevői a Petőfi szobornál gyülekeztek, ahol Sinkovits Imreszínművész elszavalta a Nemzeti Dalt, egy diák pedig felolvasta a 16 pontot. Ezt követőenelindult a tömeg a Bajcsy-Zsilinszky úton és a Margit hídon át a Bem térre. A műegyetemhallgatói a BME előtt gyülekeztek és a Duna-parton vonultak a Bem szoborhoz. A tüntetők alengyeleket éltető, valamint Rákosit és Gerőt kárhoztató jelszavakat kiáltoztak, később megmár a szovjetek kivonulását is követelték. A forradalom jelképe: lyukas nemzeti zászló,amelyből kivágták a szovjet típusú címert. Veres Péter, a MíSZ elnöke ismertette az írók kiáltványát, Bessenyei Ferenc színművész pedig elszavalta a Szózatot. A Bem térről aKossuth térre vonult a tömeg este, és Nagy Imrét akarta hallani (elmentek érte a lakására,majd két óra múlva ment be a Parlamentbe). Csalódást okozó rövid beszédében az 53-askormányhoz való visszatérést és a problémák párton belüli megoldását ajánlotta, majdhazatérésre szólította fel az akkor már 200 ezres tömeget. A tüntetők egy része ezután a

Sztálin-szoborhoz ment, amelyet fél 10-kor ledöntöttek, bevonatták a Blaha Lujza térre, ésfeldarabolták. Mások a Rádióhoz vonultak, és a 16 pont beolvasását követelték, de ezt a rádióvezetői visszautasították. Este 8-kor Gerő beszédét közvetítették, aki a tüntetést sovinisztamegnyilatkozásnak bélyegezte (nacionalisták, szovjetellenesek, rágalmazók, provokátorok,fasiszta ellenforradalomnak nyilvánította, és szovjet segítséget kért). A pártvezetés katonákatés ÁVH-sokat vezényelt a Rádió védelmére. A katonák egy része átállt a felkelők oldalára. AzÁVH-sok viszont tüzet nyitottak a tömegre. A hajnalig tartó küzdelem során a Rádió afelkelők kezére került. Az ÁVH-sok parancsnokát agyonlőtték, a többieket szabadonengedték. A vezetés ugyanakkor a rádióadásokat áthelyezte a Parlamentbe. Nagy I. beszédeután összehívták a pártközpontban a központi vezetőség ülését, és úgy határoztak, hogy NagyI. legyen a miniszterelnök.




Október 24-e

Hajnalban az első szovjet beavatkozással a forradalomból szabadságharc lesz. 4:30-kor aParlament épületébe költöztetett Rádió ellenforradalmi bandák támadásáról adott hírt. Reggel8-kor bejelentették a kijárási tilalmat, a statáriumot. Reggel háromnegyed 9-kor bejelentették a kormányváltozást, 9-kor pedig azt, hogy a kormány kérésére szovjet csapatok vesznek részt

a rend helyreállításában (Nagy I. nem volt hajlandó aláírni a szovjet csapatok beavatkozásáravonatkozó kérelmet, azt utólag Hegedűs András írta alá). Délben Nagy Imre amnesztiát, és a júliusi kormányprogramot ígérte, ez a felkelőknek azonban kevés volt. Hatalmi kettészakadástörtént: A felkelőknek fegyverhez kellett jutniuk, ezért laktanyákat, rendőrőrsöket, üzemeketfoglaltak el. Az üzemekben munkástanácsokat hoztak létre, vidéken pedig nemzeti, forradalmi

bizottságokat.Október 25-e

Moszkva újabb katonai egységeket vezényelt hazánkba, ugyanakkor a szovjet hírügynökségaz “ellenforradalmi lázadás” leverését jelentette. Erre október 25-én reggel a magyar minisztertanács is közleményt adott ki az “ellenforradalmi puccskísérlet” felszámolásáról.Délelőtt a tüntetők a Kossuth térre mentek, s barátkozni kezdtek néhány szovjet páncélos

legénységével.11 órakor a karhatalmi erők és a szovjet egységek golyózáport zúdítottak a térre, több mintötvenen meghaltak. Mindenki biztos volt benn, hogy az ÁVH követte el a mészárlást,fokozódott a vele szembeni gyűlölet. Budapesten tartózkodott a szovjet vezetés két magasrangú tagja, Mikojan és Szuszlov. Tárgyalásaik után Gerőt leváltották, és Kádárt tették ahelyére. De ezt még nem hozták nyilvánosságra. Nagy Imre és Kádár továbbra isellenforradalomnak minősítették a történteket, a miniszterelnök azonban a rend helyreállításaután reformokat helyezett kilátásba. A középületekről eltávolították a vörös csillagot és acsillagos címert. Egyértelmű volt, hogy az ország demokráciát és függetlenséget akar.Október 26-a

Harcok kiterjedtek az egész országra. Az ÁVH vérengzést tartott Mosonmagyaróváron (100halálos áldozat) és Miskolcon. Felgyorsult a hadsereg szétesése. Maléter Pál ezredes, a Kiliánlaktanya parancsnoka felvette a kapcsolatot a Corvin-közi tüntetőkkel, és fegyverszünetetkötött velük. A kommunista ellenzék két meghatározó egyénisége, Donáth Ferenc ésLosonczy Géza megjelentek a központi vezetőség ülésén, és közölték, hogy nem fogadják elaz események ellenforradalomként való értékelését. Követelték, hogy a kormány kössönfegyverszünetet a felkelőkkel, és kezdjen tárgyalásokat a politikai kibontakozásról. Az ülésrésztvevői elutasították ezt a javaslatot, de ugyanakkor elfogadták az új kormánylistát, amelyóvatos nyitás volt a koalíció irányába.Október 27-e

Nyilvánosságra hozták a kormány összetételének változását (Tildy, Kovács). a szovjet és a

velük együttműködő magyar katonai vezetők elismerték, hogy a rendelkezésükre álló erőkkelnem tudják felszámolni a felkelést, tehát a politikai kibontakozás útját javasolják. Nagy Imrétfelkeresték régi hívei, hogy meggyőzzék a politikai irányváltás szükségességéről. Ezzel egyidőben Losonczy Géza az ELTE-n tartott gyűlésen bírálta a miniszterelnök határozatlanságát.Országszerte folytak a harcok, sortüzek dördültek, sok százan vesztették életüket. Számoshelységben a katonák és felkelők közösen alakítottak nemzetőrségeket.Október 28-a

Döntő fordulat. Nagy Imre megakadályozta a HM koncentrált támadási tervét a Corvin közellen. (lemondana) A pártvezetés élére 6 tagú elnökség került: Nagy Imre, Kádár, MünnichFerenc, Apró Antal, Kiss Károly, Szántó Zoltán. A pártvezetés Mikojan és Szuszlovegyetértésével átértékelte az eseményeket, és jóváhagyta a Szabad Nép 28-ai vezércikkét,

mely az addig történteket nemzeti demokratikus forradalomnak nevezte. Reggel Nagy Imre aszovjet követségen tárgyalt. A párt vezetői közül egyre többen követelték a harcok




beszüntetését. Lukács György azzal vádolta a katonai bizottság tagjait, hogy vér tapad akezükhöz. Mező Imre, a Budapesti Pártbizottság titkára szintén a politikai kibontakozástszorgalmazta. Végül a pártvezetés elhatározta a tűzszünetet, s a történteket forradalomnak ésszabadságharcnak nyilvánította. Nagy I. elrendelte az azonnali tűzszünetet, s késő délutánrádióbeszédet mondott, amelyben nemzeti és demokratikus mozgalomnak nevezte a

történteket. Bejelentette, hogy a szovjet csapatok elhagyják Budapestet, tárgyalásokatkezdenek kivonulásukról, feloszlatják az ÁVH-t, amnesztiát hirdetnek, és március 15.-tnemzeti ünnepnek nyilvánítják. ígéretet tett az erőszakos téeszmozgalom megszüntetésére ésáltalános fizetésemelésre. Bár még folytak a harcok (a IX. kerületben foglyul ejtett felkelőketa helyszínen agyonlőtték), ez a nap volt a győztes forradalom első napja. Mindez már nemvolt elegendő a konszolidációhoz. Követelések: többpártrendszer, Varsói Szerződésfelmondása, szovjet csapatok teljes kivonása, semlegesség. Megalakult a Magyar ÉrtelmiségForradalmi Bizottsága, az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság, ennek kezdeményezésérelétrehozták a Nemzetőrséget, mint a forradalom kormányához hű karhatalmat. A nyugatihatalmak kérésére összeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa a magyar kérdés megvitatására, deSzovjetunió vétójogával magakadályozott minden hazánkra kedvező határozatot.Október 29-eMegkezdődött az ÁVH lefegyverzése és laktanyáinak elvétele. Több ezer ÁVH-s a tököliszovjet főparancsnokságra távozott. A rendőrség, a hadsereg és a szabadságharcosok képviselői létrehozták a Forradalmi Katonai Bizottságot Király Béla vezetésével. Nagy Imreáttette székhelyét a Parlamentbe, amely ettől kezdve a pártközpont helyett az ország politikaiközpontjává vált. Szilágyi József és Széll Jenő megszervezték a miniszterelnöki titkárságot, srégi híveinek többsége ismét Nagy I. mellé állt. Október 29-én Tito és Gomulka üdvözölték amagyar változásokat, bár hangot adtak aggályaiknak is. Ugyanakkor a keletnémet,csehszlovák, román és bolgár sajtó - ezen országok politikai álláspontjának megfelelően -mindvégig ellenségesen írt a magyar forradalomról. A Szabad Európa rádió pedig a tűzszünetelutasítására bíztatta a felkelőket. Október 29-én vált ismertté, hogy az izraeli csapatok egyiptomi állásokat támadtak meg a Szuezi-csatorna környékén, Franciaország és Anglia

bekapcsolódott a szuezi háborúba. Ugyanekkor az USA moszkvai nagykövete arróltájékoztatta a szovjet vezetést, hogy Amerika Lengyelországot és Magyarországot nem tekintilehetséges katonai szövetségesének. E közlést a szovjetek úgy értelmezték, hogy nyugodtan

beavatkozhatnak Magyarországon.Október 30-a

A Budapesti Pártbizottság Köztársaság téri épületét a közvélemény - nem alaptalanul - afeloszlatott ÁVH és a pártapparátus forradalomellenes központjának tekintette. Aszabadságharcosok és a pártbizottság fegyveresei között - október 30-án délelőtt -összeütközésre került sor (hírek: álruhás ávós őrség, húslerakodás, emberek fogva tartása). A

felkelők vezetőit letartóztatták, az ÁVH sortüzet bocsátott a tömegre - HM 3 tankja átállt. Eztkövetően megostromolták és véres harc után elfoglalták a pártházat. A felbőszült tömeg 24 főtmeglincselt; életét vesztette Mező Imre is, aki Nagy Imre támogatója volt. Október 30-ándélután Nagy Imre rádióbeszédben jelentette be az egypártrendszer megszüntetését és az1945-ös négypárti koalíció helyreállítását, mely a forradalmat elfogadó kommunisták melletta kisgazdákból, a szociáldemokratákból és a parasztpártiakból állt. Változás történt a rádiónális, amelynek irányítását új, a forradalomhoz hű vezetők vették át, kijelentve, hogy szakítanak a múlttal, amikor is a rádió “hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott mindenhullámhosszon”. A 30-án délután bekövetkezett változások megnyugtatták az országközvéleményét, mert egyértelművé vált belőlük, hogy megvalósulnak a forradalomkövetelései: a demokrácia és a nemzeti függetlenség. Bár ez utóbbi még csak ígéret volt és

nagyon sok embert aggasztott a gondolat, mi lesz, ha a szovjetek mégsem hajlandók kivonulni? Az ország a forradalom lázában égett. Mindenütt forradalmi bizottságok alakultak




és átvették az irányítást a régi vezetőktől, megőrizve a rendet és a nyugalmat. Egyéni bosszúkra csak elvétve került sor. Ugyanakkor megjelentek az új ellenzéki erők is. DudásJózsef, aki már október 28-án kormányellenes politikai és fegyveres szervezetet alakított, 30-án elfoglalta a Szabad Nép székházát, és kiáltványban tette közzé, hogy nem ismeri el akormányt. Egyes szélsőséges megnyilatkozások ellenére a mértékadó politikai erők a békés

kibontakozás és a kedvező helyzet megóvásán fáradoztak. Mindenekelőtt az újjászerveződőFüggetlen Kisgazdapárt vezetője, Tildy Zoltán vált az új kormány egyik meghatározóegyéniségévé. Újjászerveződött a Szociáldemokrata Párt is Kéthly Anna vezetésével, október 31-én pedig Petőfi Párt néven a parasztpárt. Október 30-án este a kormány utasításárakiszabadították házi őrizetéből Mindszenty bíborost, aki 31-én megérkezett a budai érseki

palotába. Október 30-én este a kormány bejelentette, hogy tárgyalások kezdődtek a VarsóiSzerződésből való kilépésről (szovjet beleegyezés is), s a szovjet csapatoknak el kell hagyniuk az országot. Október 23-át nemzeti ünnepé nyilvánították. Az országban lassan helyreállt arend, folytatódott a pártok újjászerveződése. Győrben ugyan október 30-án néhányanellenkormány megalakítását követelték, de a helyi politika valódi irányítója, Szigethy Attila -egykori parasztpárti politikus - leszerelte a heveskedőket. Bejelentették a Dunántúli Nemzeti

Tanács megalakulását, de támogatásukról biztosították a Nagy Imre-kormányt is.Október 31-e

Nagy Imre október 30-án megbízta Király Bélát és az általa vezetett Forradalmi KarhatalmiBizottságot az új, egységes karhatalom megteremtésére. Október 31-én - több érdekeltszervezet részvételével – gyűlést rendeztek a Kilián laktanyában, ahol bejelentették, hogy aForradalmi Karhatalmi Bizottság egységes parancsnokság alá vonja a hagyományos fegyvereserőket (honvédség, rendőrség, határőrség), valamint az egyetemi nemzetőrségből és afelkelőcsoportokból alakult Nemzetőrséget. Az intézkedés célja az volt, hogy a fegyveresfelkelőket reguláris alakulatokká szervezze és a kialakuló új rend szolgálatába állítsa.Október 31-én elterjedtek az első hírek arról, hogy újabb szovjet csapatok érkeznek hazánkba.Ezt Andropov tagadta. Moszkva - az USA “bátorítására” és a nyugati hatalmak közel-keletilekötöttségének hatására a Magyarország elleni katonai beavatkozás mellett döntött(szocialista országok egyetértése).

November 1-je

November 1-én a szovjet páncélosok körülzárták a magyar repülőtereket. Nagy Imremagyarázatot kért a szovjet nagykövettől, de azt a választ kapta, hogy továbbra is érvénybenvan az október 23.-ai megállapodás. A magyar miniszterelnök követelte az újonnan érkezettszovjet alakulatok azonnali kivonását, este pedig rádióbeszédben jelentette be, hogy akormány kinyilvánította Magyarország semlegességét, amelynek biztosításáért a négyhatalomhoz fordul. Nem sokkal később Kádár János államminiszter tett hitet a forradalommellett, s bejelentette, hogy a kommunisták új pártjaként megalakult a Magyar Szocialista

Munkáspárt, az MSZMP. Rádióbeszéde elhangzásának időpontjában azonban már a szovjetoldalon volt. Jurij Andropov nagykövet ugyanis előbb Münnich Ferencet, majd Kádárt hívtatárgyalásra, ezt követően pedig a Szovjetunióba vitték őket. Erről azonban senki sem tudott.

November 1-én a munkástanácsok a munka felvételére szólítottak fel, belső konszolidációkezdődött. Elhangzott Mindszenty első beszéde. Ugyancsak 1-jén megjelentek a kisgazdák ésa szociáldemokraták lapjai, újabb pártok és szervezetek újították fel tevékenységüket, pl. aDemokrata Néppárt és a Magyar Cserkészszövetség, s megalakult a Politikai Foglyok Szövetsége is, de szélsőjobb nem volt.

November 2-a

Több helyen már november 2-án (pénteken) véget ért a sztrájk és 5-én (hétfőn) az egészországban indult volna a munka. November 2-ára elcsendesedtek a harcok, indult a munka és

a közlekedés. Újabb lapok jelentek meg, az Irodalmi Újság pedig a magyar írók forradalmi




hitvallását közölte. E napon határozta el a kormány, hogy Nagy Imre vezetésével küldöttségetindít az ENSZ közgyűlésére.

November 3-a

November 3-án átalakították a kormányt, s a négy párt vezetőiből létrehoztak egy kibővítettállamminiszteri kabinetet, amely az átmeneti időszak legfőbb politikai döntéshozó szerve lett

volna. Ebben a Független Kisgazdapárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt és aSzociáldemokrata Párt 3-3, a Petőfi Párt pedig 2 politikussal képviseltette magát. November 3-án az aznap kinevezett honvédelmi miniszter, Maléter Pál tábornok vezette magyar küldöttség –szovjet kezdeményezésre - a Parlamentben tárgyalásokat kezdett a szovjetekkelcsapataik kivonásának módozatairól. A tárgyalás része volt a szovjetek félrevezetőakciójának. Este Mindszenty bíboros mondott nagy érdeklődéssel várt rádióbeszédet (2.

beszéde), amelyben nemzeti összefogásra szólított fel. A Maléter tábornok vezette küldöttséga késő esti órákban Tökölre, a Magyarországi Szovjet Haderők Főparancsnokságára indult atárgyalások folytatására. éjfél körül szovjetek a nemzetközileg elfogadott hadijog durvamegsértésével letartóztatták a tököli főparancsnokságon tárgyaló magyar katonai küldöttséget,így Maléter Pál honvédelmi minisztert és Kovács István vezérkari főnököt. Az egyes katonai

alakulatok és szabadságharcos csoportok elkeseredett ellenállást tanúsítottak, bár azerőviszonyokkal mindannyian tisztában voltak. Az ország kétség és remény közt tértnyugovóra.

November 4-e

1956. november 4-én hajnalban ágyúdörgésre ébredt a főváros lakossága. A szovjet haderőhajnali 4 órakor támadást indított Budapest ellen. Az ország népe 5 óra 20 perckor Nagy Imredrámai rádiószózatából értesült a történtekről. November 4-én hajnalban a szovjet támadásután a jugoszláv nagykövet átadta a magyar vezetőknek Tito üzenetét, melyben menedéketajánlott a jugoszláv nagykövetségen. Tito ajánlata kétszínű volt, hisz november 3.-ánegyetértett Hruscsovval, hogy a szovjetek katonai beavatkozással megdöntik a Nagy Imre-kormányt, s ő maga javasolta, hogy Kádár János legyen az új kormány elnöke. Nagy Imrének és társainak a követségre hívásával az volt a célja, hogy a kész tények után ráveszi őket alemondásra. A magyar vezetők minderről semmit sem tudtak, tehát elfogadták a jugoszlávajánlatot, bízva abban, hogy Jugoszlávia talán közvetíthet egy új megoldásban. A jugoszlávnagykövetségre érkezett magyar politikusokkal - köztük az MSZMP héttagúintézőbizottságának öt tagjával - a nagykövet közölte Tito üzenetét, hogy ismerjék el a Kádár-kormányt. Nagy Imre és társai ezt határozottan visszautasították. November 4-én 5 óra után aszolnoki rádió hullámhosszán közlemény hangzott el a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánymegalakulásáról, amely a szovjet fegyveres erők segítségével megkezdte harcát az“ellenforradalom” ellen. Később Kádár János szólalt meg mint miniszterelnök és ismertettekormányának névsorát. A Szabad Kossuth Rádióban orosz nyelven kérték a szovjet

támadókat, hogy ne lőjenek természetesen hiába. Háy Gyula, a Magyar írók Szövetségenevében fordult segítségért a világ értelmiségéhez. a szovjet katonák időközben elérték azOrszágház épületét, s a forradalom rádiójának adása 8 óra után megszakadt. A Parlamenttőleltávozott Tildy Zoltán államminiszter, Mindszenty bíboros pedig az amerikai követségen kértmenedéket. Nagy Imre kormányából egyedül Bibó István államminiszter maradt azOrszágházban, s mint a törvényes magyar kormány képviselője kiáltványt fogalmazott,melyben megállapította, hogy Magyarországnak nincs szándékában szovjetellenes politikátfolytatni, ugyanakkor visszautasította a vádat, hogy a forradalom fasiszta vagy antiszemita lettvolna és felszólított a passzív ellenállásra. A kiáltvány egy-egy példányát eljuttatta többnyugati követségre. Az országban folytatódott az ellenállás. Kettős hatalom volt

A. Munkástanácsok, értelmiség szervezetei irányítanak, ellenállást szervezik.

B. Szovjet hadsereg: kezdetben az ellenkormány bázisa, legitimitása nem volt, programjaígértekből állt: többpártrendszer, március 15., Kossuth-címer, szovjet csapatok ügye,




függetlenség, üldözés nem lesz. Politikája: pufajkás erőszak. A magyar társadalomellenállására Kádár és a szovjetek az erőszak politikájával válaszoltak. December elején azMSZMP vezetősége ellenforradalomnak nyilvánította az októberi eseményeket. Ezt követőenegyre durvábban léptek fel a forradalom résztvevőivel szemben a rendszer fegyveresei, a

pufajkások.

November 7-e

November 4-9. között több helyről is a harc folytatására szólító rádiófelhívások hangzottak el.Sokan még mindig reménykedtek a nyugati segítségben. November 7.-én szovjet

páncélosokon érkeztek Budapestre Kádár és kormányának tagjai. Délután sietve letették ahivatali esküt, de elfelejtették felmenteni a Nagy Imre-kormányt, s ezt csak 12-én tették meg.

November 11-e

A szabadságharc bukása (utolsó góc: Csepel), de a politikai harc folytatódott. November 12-e

Az írószövetség elnöksége a magyar értelmiség nevében kiáltványt intézett az ország

népéhez. Ebben leszögezte: “a forradalomban a magyar nép oly egyértelműen nyilvánítottaakaratát, hogy azt csak a nép újabb szabad akaratnyilvánítása tehetné semmissé; alkudozásnak helye nincs”

November 14-e

Megalakult a Nagybudapesti Központi Munkástanács és az ellenállás egyik központja lett(függetlenség, szovjet csapatok kivonása, munkásönkormányzat, Kádár lemondása, Nagy-kormány legális). Kádárék a sztrájk miatt kezdetben tárgyalással akadályozták őket,időhúzással, majd letartóztatásokkal.

November 21-e

Megalakult a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsa - elnöke Kodály Zoltán - , skezdeményezésére november 23.-án 14 és 15 óra között elnéptelenedtek Budapest utcái. Alakosság ezzel a néma tiltakozással emlékezett meg az egy hónappal korábban kitörtforradalomról és annak barbár eltiprásáról. Kádár írásos garanciát adott a jugoszlávdiplomáciának, hogy Nagy Imréék hazatérhetnek

November 22-e

Időközben tarthatatlanná vált Nagy Imre és a jugoszláv nagykövetségre menekültek helyzete.A magyar és a jugoszláv kormány megállapodott abban, hogy a követségről minden menekültvisszatérhet a saját otthonába. Nagy Imre és társai - családtagjaikkal együtt - november 22-énelhagyták a követség épületét, a szovjetek azonban elrabolták és Romániába szállították őket.

November 29-e

November 29-én 22 egyetem és főiskola képviselőiből megalakult az Összegyetemi

Forradalmi Bizottság, mely a MEFESZ-szel közösen leszögezte, hogy “az egyetemi ifjúságma is az október 23.-án nyilvánosságra hozott programja alapján áll”. A munkástanácsok ésaz értelmiség határozott kiállása egyértelművé tette, hogy a magyar társadalom ragaszkodik forradalmának céljaihoz és eszméihez.

December 4-e

December 4-éna magyar főváros nőtüntetéssel emlékezett a szovjet támadásra és a forradalomvérbe fojtására, amit a pufajkások és szovjet fegyveresek oszlattak fel.

December 5-e

Letartóztattak mintegy 200 értelmiségi vezetőt és munkástanácstagot. December 6-a

A kormány 6-án vörös zászlós tüntetést rendezett pár száz résztvevővel a Nyugati

pályaudvarnál, de ez verekedésbe fulladt, majd lövöldözés kezdődött, melynek több halálosáldozata is volt.




December 8-a

A Központi Munkástanács általános sztrájkot hirdetett.

December 9-e

Salgótarjánban, Miskolcon, Egerben zúdítottak sortüzet a tűntetőkre, s ezzel több mint 100

ember gyilkoltak meg, nem is szólva a sebesültekről. December 11-e

A kormány december 11-én - tárgyalás ürügyével - a Parlamentbe csalta és letartóztatta amunkástanácsok két vezetőjét, Bali Sándort és Rácz Sándort. Törvényen kívül helyezte amunkástanácsokat. Bevezette a rögtönítélő bíráskodást és betiltotta a Magyar ÉrtelmiségForradalmi Tanácsát.A Kádár-kormány megtorló intézkedéseihez (1957-63) újabb és újabb ösztönzést kapott a“testvérpártoktól”, amelyek nemcsak anyagiakkal, de tanácsokkal is segítették magyar “elvtársaikat”. 1957 márciusában Kádár hosszú tárgyalást folytatott Moszkvában. Ekkor állapodtak meg, hogy Nagy Imrét és társait bíróság elé állítják, cserébe viszont a szovjetek nem engedik vissza Magyarországra Rákosit és klikkjét. 1957 januárjában folytatódtak a

letartóztatások, és megkezdődtek a kivégzések. Néhány adat a forradalom veszteségeiről: aharcok során mintegy 3300 felkelő halt meg, s csaknem 20 ezren megsebesültek. A Kádár-féle megtorlás idején 229 forradalmárt végeztek ki; és - részben a forradalom alattitevékenysége miatt - további 112 főt. 1956 és 1960 között több mint 20 ezer embert

börtönöztek be és 13 ezret internáltak. Bebörtönözték többek közt Bali Sándort, Bibó Istvánt,Déry Tibort, Háy Gyulát, Rácz Sándort és Zelk Zoltánt. Szigethy Attila börtönében öngyilkoslett. Kivégezték a Nagy Imrével szemben álló Dudás Józsefetés a legjelentősebbfelkelőcsoportok parancsnokait: Angyal Istvánt, Bárány Jánost, Iván Kovács Lászlót,

Nickelsburg Lászlót és Szabó Jánost. 1958-ban állították bíróság elé Nagy Imrét és társait.Losonczy Géza államminiszter még a tárgyalás megkezdése előtt életét vesztette a börtönben.Szilágyi József ügyét - a tárgyaláson tanúsított kemény magatartása miatt - elkülönítették,majd külön eljárás után kivégezték. Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst halálra ítélték és 1958. június 16-án kivégezték. Kopácsi Sándort, Budapest volt rendőrfőkapitányátéletfogytiglani, Donáth Ferencet 12 évi, Tildy Zoltánt 6 évi, Jánosi Ferencet 8 évi, VásárhelyiMiklóst, Nagy Imre-kormány sajtófőnökét 5 évi börtönre ítélték.

Documents

10.4. Az 1956-os forradalom és szabadságharc