„Ahonnan jöttünk, az nem rajtunk múlott, ahol megrekedtünk, azt mi formáltuk,

ahová hívnak,arra nekünk kell rátalálni.”

Jókai Anna

SZEMÉLYISÉGFEJLŐDÉS ÉS PSZICHOPATOLÓGIA I.

15. A GYERMEKKOR, A SERDÜLŐKOR ÉS AZ IDŐSKOR ZAVARAI

Írta és összeállította: Licskainé Stipkovits Erikaklinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus, pedagógia szakos bölcsész, szakpszichológus szakértő, több módszerben képzett szakpszichoterapeuta, tréner9330 Kapuvár, Táncsics M. u. 15. Tel/fax: 06-96-242-438; 30-902-1236; email: sterika@t-online.hu

15. 15. A gyerekkor, a serdülőkor és az időskor zavaraiA gyerekkor, a serdülőkor és az időskor zavarai

Amint a pszichés rendellenességek modelljeinek ismertetésénél láttuk, a gyermekkort, annak történéseit és traumáit minden iskola elméletalkotói kitüntetett időszaknak tekintik a személyiségfejlődés és a pszichopatológia szempontjából.

Ezzel szemben a felnőttkort sokáig a pszichopatológiák szempontjából, mintsem a személyiségfejlődés lehetőségei miatt tanulmányozták. Erikson volt az első, aki rámutatott arra, hogy minden életkornak megvannak a maga fejlődési feladatai, és a személyiség fejlődése korántsem ér véget a gyermekkorral. Az idősekkel, mint egyfajta „ittfelejtett felnőttekkel” egészen a legutóbbi időkig nem foglalkozott a kutatás, feltételezve, hogy problémáik és nehézségeik ugyanazok, mint általában a felnőttekéi.

Az „A gyermekkori fejlődés szakaszai, jellemzői és meghatározó tényezői” című fejezetben a kamaszkorról szólva leírtuk mindazokat a nehézségeket és buktatókat, melyek megviselik a serdülőket, és amelyek lelki problémák okozói lehetnek. Ebben a fejezetben a gyermek- serdülő és időskor zavarai közül nem foglalkozunk külön a szorongással, a depresszióval, a szellemi fogyatékossággal vagy az olyan korán kialakuló és elhúzódó zavarokkal, mint például az autizmus. Ezek szakirodalma jelentős. Ehelyett az olyan zavarokra koncentrálunk, melyekkel a szakember mint a gyermek tanulmányi munkáját megnehezítő és végső soron egyre súlyosabb családi problémákat okozó jelenségekkel találkozik (pl. diszruptív viselkedészavarok), vagy amelyek a gyermek lelki fejlődésének megakadására, sérülésére figyelmeztető vészjelekként értelmezhetőek, és korai felismerésük, helyes értelmezésük nagy jelentőséggel bír.

A gyermek- és serdülőkor zavaraiA gyermek- és serdülőkor zavarai

Oppozíciós zavar

A. Negativisztikus, ellenséges és dacos viselkedés legalább 6 hónapig, amelyben az alábbiakból legalább 4 vagy több jelen van:(1) önmérséklet gyakori elvesztése(2) gyakori vitatkozás felnőttekkel(3) gyakran aktívan szembeszegül a felnőttek elvárásaival vagy normáival(4) gyakran szándékosan bosszant másokat(5) gyakran és könnyen hibáztat másokat a saját hibáiért és rossz viselkedéséért(6) gyakran érzékeny és sértődékeny(7) gyakran dühös és megsértett(8) gyakran bosszúálló és rosszakaratú

B. A viselkedési zavar klinikailag jelentős károsodást okoz a szociális, iskolai vagy foglalkozási működésben.

B. A fentiek nem kizárólag pszichotikus vagy hangulati zavar folyamán jelentkeznek.C. A kritériumok nem felelnek meg a viselkedési zavarnak, illetve 18 éves vagy idősebb egyénnél

antiszociális személyiségzavarnak.

Diszruptív viselkedési zavar

Ebbe a kategóriába azok a viselkedészavarok és opponáló, dacos viselkedések tartoznak, amelyek nem felelnek meg viselkedési zavar vagy oppozíciós zavar kritériumainak. Például olyan klinikai megnyilvánulások, amelyek nem teljesítik ezen zavarok minden kritériumát, de ugyanakkor klinikailag jelentős károsodást okoznak.

Tourette-féle zavar

A. A zavar folyamán többszörös motoros és egy vagy több vokális tic jelentkezik bizonyos időszakokban, de nem szükségszerűen egyidejűleg. (Tic: hirtelen, gyors, ismétlődő, nem ritmusos, sztereotip mozgás vagy hangadás).

B. Naponta sokszor fordul elő (rendszerint halmozottan), majdnem minden nap vagy váltakozva egy több mint egy éves időszak alatt és ezen idő alatt nincsen 3 hónapnál hosszabb egybefüggő tic-mentes időszak.

B. A zavar észrevehető szenvedést vagy a szociális, foglalkozási vagy más fontos működések jelentős romlását okozza.

C. Kezdet 18 éves kor előtt.D. A zavar nem pszichoaktív szer (pl. stimulánsok) vagy általános egészségi állapot (pl. Huntington

betegség vagy posztvirális encephalitis) közvetlen élettani hatása.

Encorepsis

A. Ismételt székletürítés alkalmatlan helyekre (pl. ruházat vagy padló), akár szándékosan, akár nem szándékosan.B. Havonta legalább egy ilyen esemény, legalább 3 hónapon át.

B. A biológiai életkor legalább 4 év (vagy annak megfelelő fejlődési szint).C. A viselkedés nem kizárólag valamilyen szer (pl. laxatívum) vagy általános egészségi állapot közvetlen

élettani hatása, kivéve a constipatiós mechanizmust.

Enuresis (nem általános egészségi állapot következtében)

A. Ismételt vizeletürítés ágyba vagy ruházatba (akár szándékos, akár nem).B. A viselkedés klinikailag jelentős, mivel hetente kétszeri gyakorisággal, legalább 3 egymást követő

hónapon át jelentkezik; vagy klinikailag jelentős kényelmetlenséget vagy károsodást okoz a szociális, iskolai (foglalkozási) vagy más fontos működésben.

B. A biológiai életkor legalább 5 év (vagy ennek megfelelő fejlődési állapot).C. A viselkedés nem kizárólag valamilyen szer (pl. diuretikum) vagy általános egészségi állapot (pl.

diabetes, spina bifida, epilepszia) közvetlen élettani hatása.Jelölendő a típus:Csak nocturnalis: vizeletürítés csak az éjszakai alvás során.Csak diurnalis: vizeletürítés az ébrenlét óráiban.Nocturnalis és diurnalis: a két típus kombinációja.

Szelektív mutizmus

A. Bizonyos szociális helyzetekben a megszólalás következetes elutasítása (amelyekben a megszólalásra valamilyen elvárás van, pl. iskolában), miközben más szituációkban beszél.

B. A zavar kihat a nevelési vagy foglalkozási teljesítményre vagy a szociális kommunikációra.B. A zavar időtartama legalább egy hónap (nem korlátozódik az iskolakezdés első hónapjára).C. A megszólalás elmaradása nem tulajdonítható az adott szociális helyzetben szükséges beszélt nyelv

ismerete hiányának vagy nem kellő ismeretének. D. A zavar nem magyarázható jobban kommunikációs zavarral (pl. dadogás) és nem kizárólag átfogó

fejlődési zavar, skizofrénia vagy egyéb pszichotikus zavar folyamán fordul elő.

Az időskor zavaraiAz időskor zavarai

Delírium és demencia

A delírium olyan, tudatzavarral járó állapot, melyben a személy elveszíti kapcsolatát a külvilággal. Koncentrációs nehézségei támadnak, tudatállapota és gondolkodásmódja megváltozik, gondolkodása összefüggéstelen és irányíthatatlan lesz. Az akár illúziókat, hallucinációkat, az élmények félreértelmezését okozó delírium nagyon gyorsan, akár napok vagy órák alatt is kifejlődhetnek. Az ilyen típusú zavar bármely életkorban, akár gyermekkorban is kifejlődhet (főleg poszttraumás esetekben, baleseteket követően), mégis időskorban a leggyakoribb. Delíriumot fiatalabb korban fejsérülés, táplálkozási elégtelenség vagy mérgezés is kiválthat, időskorban azonban leggyakoribb élettani oka neurológia, a szakemberek a szervezet természetes elöregedési és így a neuronok, neurális kapcsolatok pusztulási folyamatainak tulajdonítják. A demencia a memória hanyatlásán kívül még valamilyen más kognitív romlással is jellemezhető állapot. Az absztrakt gondolkodás, a beszéd képessége vagy az ítélőképesség egyaránt sérülhet. A viharos gyorsaságú romlás többnyire személyiség- és viselkedészavarokat is magával hoz. Demenciát okozhat az Alzheimer-kór, a Parkinson-kór, a Huntington-kór, a Creutzfeldt-Jakob kór (vagyis a neuronok pusztulását okozó idegi betegségek), fiatal korban pedig az előrehaladott HIV fertőzés következménye lehet.

FFELHASZNÁLTELHASZNÁLT IRODALOMIRODALOM

A DSM-IV diagnosztikai kritériumai. Zsebkönyv. Animula Kiadó, Budapest, 1997.

Atkinson, Richard C. – Hilgard, Ernest R. : Pszichológia. Osiris Kiadó, Budapet, 2005.

Carver, Charles C. – Scheier, Michael F. : Személyiségpszichológia. Osiris Kiadó, Budapest, 1998.

Cole, Michael – Cole, Sheila R.: Fejlődéslélektan. Osiris Kiadó, Budapest, 2006.

Comer, Ronald J.: A lélek betegségei. Pszichopatológia. Osiris Kiadó, Budapest, 2000.

Daubner Béla – Kaló Jenő: A tudattalan nehezen járható ösvényén. Az önismeret jelentősége a gyógyulásban és a gyermekvállalásban. Integratív Pszichoterápiás Egyesület, Budapest, 2005.

Füredi János – Szőnyi Gábor: A pszichoterápia tankönyve. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2008.

Füredi János – Németh Attila – dr. Tariska Péter: A pszichiátria magyar kézikönyve. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2009.

Tari Annamária: Z generáció. Tercium Kiadó, Budapest, 2011.