1

1944 MÁRCIUS 19 – 1944 MÁJUS 15

cimne_1dik_cimne.qxd 2017.08.25. 11:16 Page 1

VÁDIRAT A NÁCIZMUS ELLEN

Dokumentumok a magyarországi zsidóüldözés történetéhez

1.

1944. március 19.—1944. május 15.A német megszállástól a deportálás megkezdéséig

Szerkesztette

BENOSCHOFSKY ILONA – KARSAI ELEK

BALASSI KIADÓ . BUDAPEST2017

A digitális megjelenést támogatta a

Nemzeti Kulturális Alap

A címlapFARKASHÁZY MIKLÓS

munkája

© Karsai Elek és Benoschofsky Ilona jogutódai, 2017

A digitális kiadás

a Magyar Izraeliták Országos Képviselete

1958-ban megjelent kötete alapján készült

Digitalizálás Mocsonoky Gábor

Ez a sorozat a magyarországi fasizmus üldözöttei és áldozatai közül a zsidók sorsát idézi. Félelmetes volt a szenvedés és a veszteség felejthetetlen. De nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a bűnt utoléri a büntetés, mert egyetlen nép vagy közösség sem élhet szabadság emberség és béke nélkül.

A SZERKESZTŐK ELŐSZAVA

I. A német megszállás 1944. március 19-én nem érte váratlanul a magyar zsidóságot.

Évek óta fenyegető veszély volt ez. Az ország függetlensége egyébként is csak látszólagos volt már. A nemzeti

szocializmus politikája minden vonatkozásában régen érvényesítette hatását és egyre növekvő erejét. Így a zsidókérdésben is.

A hitlerizmus zsidóellenes fajelmélete Magyarországon jó talajra talált. A horthysta Magyarország első ellenforradalmi Nemzetgyűléséé az „érdem", hogy 1920-ban megalkotta a XX. század első intézményes zsidóellenes rendelkezését, a zsidó egyetemi és főiskolai ifjúság tanulását korlátozó és akadályozó úgynevezett ,,numerus clausus” törvényt (1920: XXV. tc.). Büszkék is voltak rá.

A német hatóságok már 1942-ben a magyar zsidóság deportálását kívánták. Ekkor az ország miniszterelnöke Kállay Miklós volt, az ismert „hintapolitikus”, aki az egymással hadban álló felek mindkettőjének szempontjait igyekezett figyelembe venni. Kállay nyilván ezért technikai akadályokra való hivatkozással a német kérést visszautasította. De még ez a Kállay is, aki a magyar zsidóság deportálását nem vállalta, e kérdéssel kapcsolatban a numerus claususról a következőket írja Sztójay Döme akkori berlini magyar követnek: „A zsidóság kikapcsolása a szellemi életből gyakorlatilag már megtörtént. A közoktatásra nézve ez még sokkal fokozottabb mértékben áll, ahol arányszámuk egyébként már 1920 óta állandóan csökken és gyors ütemben el fogja érni a numerus nullust. Ennek kapcsán emlékeztesse a német kormányt arra, hogy Magyarország 1920-ban a numerus clausus-törvény bevezetésével úttörő szerepet töltött be és elsőnek korlátozta a zsidók főiskolai tanulmányainak lehetőségét.”

Az alapjában zsidóellenes attitűd a hitlerizmus előretörésével, erősödésével és uralomra jutásával természetszerűleg egyre fokozódott. Ez a fokozódó antiszemitizmus sugalmazta és szavaztatta meg 1938-ban az úgynevezett első zsidótörvényt (1938: XV. tc.), amely a zsidók arányszámát az ország gazdasági és szellemi életében 20%-ban állapította meg, majd 1939-ben a másodikat (1939: IV. tc.), amely ezt az arányszámot 6%-ra csökkentette, végül az 1941: XV. tc.-t, amely már teljesen a nürnbergi faji törvények szellemében megtiltotta a zsidók és nem zsidók házasságkötését.

Ez a korszak azonban már nemcsak a zsidóellenes törvények, hanem a törvénytelenségek korszaka is volt. A törvények intézményesen üldözték a zsidókat, másodrendű polgárrá degradálták, megbélyegezték, csökkentették életlehetőségüket, megfosztották kenyerüktől. A törvénytelenségek az életüket vették el. A munkaszolgálat embertelen módszerei 1944-ig becslések szerint 42 000 áldozatot követeltek. 1941-ben deportálták azokat a zsidókat, akik nem tudták magyar állampolgárságukat bizonyítani. Így pusztult el 20 000 zsidó. 1942-ben Újvidéken sok más ártatlan üldözött között meggyilkoltak és a jeges Dunába dobtak 1000 zsidót.

De mindezek után, a munkaszolgálat kínzásai, a Kamanesz-Podolszki deportálás, az újvidéki mészárlás után, a német megszállás pillanatában Magyarország még mindig utolsó menedéke és szigete volt a közép- és kelet-európai zsidóságnak. A kétkulacsos politika következtében nagy számban talált itt menedéket Szlovákiából és Lengyelországból idemenekült zsidóság. És a magyar zsidók nagy része lelkileg és testileg megtörten és egy szörnyű jövendőtől félve, de még élt.

Körülbelül 760 000-en, több mint 700 hitközség dolgozott, három központi iroda működött, 700-on felül volt a rabbik száma. Csaknem minden hitközségben iskola, valamennyiben templom, számtalan egyesület, intézmény, kórház, aggok háza, árvaház.

Ennek a kiadványsorozatnak az a célja, hogy hitelesen dokumentálja, hogyan pusztították el a német nácik és magyar csatlósaik ezt a magyar zsidóságot.

Az 1944. évi zsidóüldözésekről sok könyv jelent meg már eddig is Magyarországon. Sok szépirodalmi alkotás, novella, vers, regény és közöttük nem egy örökéletű remekmű. Sok történeti feldolgozású könyv is és közöttük nem egy számot tart tudományos megbecsülésre is. Mind e művek azonban még ha valóságos történeti dokumentumokat is dolgoznak fel. egy-egy forrásra építenek és ezeket kombinálják, mások és a szerzők egyéni élményeivel, emlékezetével, elgondolásaival egészítik ki, színezik, tarkítják, hígítják.

A mi sorozatunk csak dokumentumokat tartalmaz. Pontosan megjelölve a dokumentum jelenleg fellelhető helyét, azt kívánja bemutatni, hogyan határozták el a zsidóellenes intézkedéseket a Minisztertanács ülésein és a szakminisztériumokban, hogyan született meg ebből a hivatalos rendelet vagy bizalmas utasítás, hogyan fogalmazódott a végrehajtási utasítás, és hogyan reagált minderre a hivatalos közvélemény, a sajtó és a rádió.

Ez a könyv sorozatunk első kötete, a magyar zsidók sorsát 1944. március 19-től mutatja be 1944. május 15-ig, a német megszállástól a totális deportálás megkezdéséig. Ekkor a magyarországi zsidók sorsa kettévált, megkezdődött a vidéki zsidók deportálása és közeledett a budapesti zsidók első tömörítésének időpontja. Minderről új kötetek fognak szólni.

Az egyes dokumentumok között nincsen összekötő szöveg. Beszéljenek önmagukért.

B. I.

II.

A magyarországi fasizmus zsidóüldözéseire vonatkozó iratok feltárását mindenekelőtt az nehezítette meg, hogy az országos jellegű hivatalok, intézmények irattárainak egy része Budapest ostroma idején, 1944–1945-ben megsemmisült. Így többek között a lángok martaléka lett a Kereskedelem- és Közlekedésügyi-, az Iparügyi Minisztérium, a budapesti rendőr-főkapitányság irattára. Az iratanyag más, az uralmon levő Szálasi-rezsim szempontjából értékes részét a németek és nyilasok hurcolták magukkal a hitleri Németországba. Ismét más hivatalok irattárát – mint például a mi témánk kutatása szempontjából olyan fontos „Népmozgalmi Nyilvántartó Hivatal”-okéi – a kapott utasítások értelmében adott időpontban, mikor a harcok elérték az illető terület határait, maguk az ügyintéző tisztviselők semmisítették meg.

Külön problémát jelentett, hogy a zsidóüldözésekre vonatkozó iratanyagunk egyoldalú, amennyiben csak a kormányszervek irattárai állanak rendelkezésünkre –, az 1944. március 19 után működött zsidó hivatali apparátus, elsősorban a Központi Zsidó Tanács irattárának eddig még nem bukkantunk nyomára.

A dokumentumok összegyűjtését mindezek alapján egyrészt nem korlátozhattuk az országos jelentőségű intézmények, hivatalok irattárára és ennek megfelelően igyekeztünk az alárendelt, másodfokú szervek, hivatalok irattárait átnézni, hogy az országos szervektől, szakminisztériumoktól érkezett rendeleteket, utasításokat fellelhessük. A tér- és időbeli nehézségek miatt egyelőre csak Budapest főváros levéltárában folytattunk ilyen irányú kutatásokat, de terveink szerint a jövőben anyagfeltáró munkánkat kiterjesztjük más törvényhatósági, városi és megyei levéltárakban őrzött anyagra is; másrészt ahol erre mód nyílott, megfelelő kritikai megválogatás mellett felhasználtuk a Zsidó Tanács hivatalos lapját, a Magyar Zsidók Lapját, valamint az egykorú jobboldali és nyilas újságokat (az előbbiek közül a Pester Lloyd és a Pesti Hírlap, az utóbbiak közül a Magyarság és a Harc c. újság egy-egy cikkét közöljük), sőt az ország 1945-ben történt felszabadulása után megjelent újságtermékeket is (mint pl. az Új Életet, a magyar zsidók 1945-ben megjelent hetilapját).

Minthogy egyik fő feladatunknak tekintettük a zsidók mindennapi életének korlátozására, állampolgári jogaiktól való megfosztására vonatkozó rendeletek bemutatását, különös tekintettel azok hatályba lépésére, ezért nem nélkülözhettük az egykorú hivatalos közlönyt, a Budapesti Közlönyt sem.

Az iratok közlési módszere tekintetében igyekeztünk érvényesíteni az újkori és legújabb kori iratok publikálásánál alkalmazott tudományos elveket, ugyanakkor nem téveszthettük szem elől azt sem, hogy ez a kötet, valamint a sorozat többi kötetei nem elsősorban a szakemberek, a történészek, hanem a széles körű olvasóközönség számára készülnek. Ennek alapján, főként az iratok jegyzetelésénél az iratok megértéséhez nem feltétlenül szükséges jegyzeteket, mint például az iratban előforduló törvénycikkek, rendeletek paragrafusait a kötet végén, az ún. Függelékben gyűjtöttük össze.

Az iratokat kronológiai sorrendben közöljük, kivéve az egy ügyre vonatkozó iratokat, melyeket a), b), c) stb. jelzéssel láttunk el. Az irat dátuma általában az irat keletkezésének dátuma, kivéve a rendeleteket, melyeknél a hivatalos közlönyben való megjelenést vesszük alapul, tekintettel arra, hogy az határozta meg a hatálybalépés napját.

Minden egyes iratot a dátumon kívül sorszámmal és címmel láttunk el. A „cím”-ben a következő adatok szerepelnek: az irat küldőjének neve, az irat fajtája, a címzett, és végül az irat tárgya.

Idegen nyelvű iratoknál előbb közöljük az iratot az eredeti nyelven, majd utána ugyanazon sorszám alatt az idegen nyelvű irat szó szerinti magyar fordítását.

Az iratokat általában teljes terjedelemben közöljük, kihagyásokat csak elvétve és csak ott eszközlünk, ahol az egymás után következő rendeletek bizonyos §-ai megegyeznek (pl. „zsidó” fogalma, büntetőrendelkezések), vagy ahol az iratban témánk szempontjából teljesen érdektelen részletek vannak. Ezenkívül természetesen elhagytuk a legdurvább, legocsmányabb antiszemita uszító szólamokat, kivéve, ha azok az iratban szereplő személy megvilágítására feltétlenül szükségesnek látszottak. A kihagyásokat mindenütt három ponttal jelöljük.

Minden egyes irat végén az ún. legendában találja az olvasó az irat külső megjelenési formájára (formai jegyére), lelőhelyére, irattári jelzetére vonatkozó legfontosabb adatokat.

Az iratok alatt, ott, ahol az feltétlenül szükségesnek látszott, magyarázó jegyzeteket adunk.

A kötet használhatóságát segíti elő a Függelék, amelyben a fentebb már említett törvény- és rendeletjegyzéken kívül találja az olvasó a kötet időszakára vonatkozó kronológiai összeállítást, a rövidítések jegyzékét, a névmutatót és tárgymutatót.

Végül köszönetet mondunk a Művelődésügyi Minisztérium Egyházügyi Hivatala, a Levéltárak Országos Központja, a Magyar Országos Levéltár, a Budapesti 1. sz. Állami Levéltár, a Párttörténeti Intézet Archívuma, a Széchenyi Könyvtár és a Szabó Ervin Könyvtár vezetőinek azért a támogatásért, amellyel kutatómunkánkat lehetővé tették és a felmerült nehézségeken átsegítettek bennünket.

Legvégül köszönetünket kell kifejeznünk a Conference on Jewish Material Claims Against Germany Kulturális és Nevelésügyi Osztályának, amely lehetővé tette könyvünk megjelentetését.

K. E.

1944. március 19.

1. A Koronatanács ülésének jegyzőkönyve Horthy és Hitler klessheimi tanácskozásáról

Jelen voltak: Nagykállói Kállay Miklós m. kir. t. tan., m. kir. miniszterelnök; ghiczy és

assa-ablánczkürthy Ghyczy Jenő m. kir. t. tan., m. kir. külügyminiszter; vitéz Keresztes-Fischer Ferenc m. kir. t. tan., belügyminiszter; dr. Reményi-Schneller Lajos m. kir. t. tan., m. kir. pénzügyminiszter; losonczy báró Bánffy Dániel m. kir. t. tan., m. kir. földmívelésügyi miniszter; Bornemissza Géza m. kir. t. tan., m. kir. iparügyi miniszter; borosjenői Zsindely Ferenc m. kir. t. tan., m. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter; Szinyei-Merse Jenő m. kir. t. tan., m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter; Radocsay László m. kir. t. tan., m. kir. igazságügyminiszter; csatay Csatay Lajos m. kir. t. tan., vezérezredes, m. kir. honvédelmi miniszter; vitéz Szombathelyi Ferenc m. kir. t. tan., vezérezredes, a honvéd vezérkar főnöke; Sztójay Döme m. kir. t. tan., szkv. altábornagy, m. kir. rk. követ és meghatalmazott miniszter.

Jegyzőkönyvvezető bárcziházi Bárczy István m. kir. t. tan., miniszterelnökségi államtitkár.

A Kormányzó Űr Őfőméltósága: A miniszter urak a tegnapi napon Hitler Adolfnál tett látogatásom történetét valószínűleg nagyjában már ismerik azon miniszter urak közlései alapján, akik engemet erre az útra elkísértek, és a miniszterelnök úr révén is, akit ma délelőtt már tájékoztattam. 1944. március 17-én életem legnehezebb napját éltem át. 1944. március 15-én este a budapesti német követ útján Hitlertől üzenetet kaptam, hogy jöjjek ki. Hitler a magyar hadosztályok visszatérte érdekében hozzá intézett levelemre nem válaszolt. Most azt üzente, hogy beteg volt, el kell most sürgősen utaznia, azért kéri, hogy 17-én reggel keressem fel.

El voltam határozva, hogy nem megyek. Megbeszéltem a miniszterelnök úrral, a külügyminiszter úrral, Csatay és Szombathelyi vezérezredes urakkal a kiutazás kérdését, mérlegeltük a chance-okat pro és contra. Elhatároztam, hogy mégis jobb, ha elmegyek. Most is az az érzésem, hogy jobb volt, hogy elmentem.

Délelőtt érkeztem. Hitler várt az állomáson és autóján elkísért Schloss-Klessheimbe. Éreztem, hogy más az atmoszféra, mint máskor szokott lenni. Amikor Hitler szobájába bekísért, bejött Schmidt követ is, aki becsukta maga után az ajtót. Erre én egy olyan mozdulatot tettem, hogy akkor az én uraim közül is behívok valakit, mire Schmidt követ, aki tolmács, és jegyzeteket csinál, elhagyta a szobát. Így négyszemközt folyt le a beszélgetés. Hitler először kertelt, azután előadta, hogy milyen katasztrófába került az olasz árulás folytán Németország, ő látta ezt előre, tudta, és most bántja a lelkiismerete, hogy idejében meg nem tette az ellenintézkedéseket. Tartozik ezért ma a német népnek azzal, hogy megakadályozza Magyarország átállását. Igenis Magyarország át akar állni. Nem tűrheti, hogy a háta mögött ismét árulás történjék. Biztosítani kell magát. Ezért katonailag megszállja Magyarországot. Az erre vonatkozó parancsot már ki is adta.

Én mondtam neki, hogy igazságtalan ez a vádja, én ismerem csak a mai helyzetét országomnak, az ország becsületén ezer év óta nincs folt. Hitler: De igenis, átállni akar. Hiába érveltem, hogy ne tegye meg ezt. Kezdett a helyzet mindig élesebb és élesebb lenni. Erre felálltam és elmentem. Hitler felüzent, hogy 24 személyre van az ebéd szervírozva, megkérdezte, hogy elfogadom-e a meghívást. Mivel még beszélni akartam vele, elfogadtam. Délután megmondtam neki, hogy mindenre gondoltam, de ilyenre nem. Kérem, revideálja álláspontját és elhatározását. Hiszen ma már csak Magyarország az az állam, amely még baráti érzelemmel viseltetik a németekkel szemben. Most ezzel az országgal is elrontja az eddigi viszonyt. Hitler: Én csak biztosítani akarom a hátamat.

Ez alatt az idő alatt a honvédelmi miniszter Keitellel, Ghyczy pedig Ribbentropp-pal beszélt. Én láttam, hogy felesleges velük szemben minden érvelés. Most is kértem, írásban közöljék velem, vagy az illetékes külügyminiszterrel panaszaikat. Ma is Szent-Györgyi tanár

konstantinápolyi tartózkodását1 és Szvatkó újságíró cikkét hozták fel. Keitel tábornagy teljes kiállást követelt a németek oldalán. Hitler azt is kifogásolta előttem, hogy a zsidókkal szemben nem teszi meg Magyarország a szükséges intézkedéseket. Bűnünk tehát, hogy Hitler kívánságát nem teljesítettem, és nem engedem a zsidók lemészárlását.2 Hitler szerint Finnországnak 6000 zsidaja van csak, és mégis a finn újságokban ezek a zsidók lázítanak a németek ellen és Finnországnak a háborúból való kilépése mellett.

Még egyszer próbáltam, hogy a német csapatokkal ne szállják meg Magyarországot, gondolják meg, hogy Magyarországon eddig sem robbantások, sem sztrájkok nem voltak. Ha megszállják katonailag Magyarországot, akkor az angolszászok bombázni fogják a magyar hadiipart, hidakat, vasutakat. Ezzel nekik is csak hátrányuk lesz. Egy partizánmozgalom is fel fogja ütni a fejét. Látván, hogy hiábavaló minden érvelésem, kértem, hogy este 6 órakor elutazhassam. Hitler és Ribbentropp azt válaszolták, hogy még nem lehet, előbb írjam alá azt a nyilatkozatot, hogy velünk egyetértésben jöttek be a német csapatok Magyarországra. Erre én kijelentettem, hogy életemben sohasem hazudtam és ezért ezt megtagadtam. Mást is alá akartak íratni, mire azt válaszoltam, hogy én alkotmányosan megválasztott kormányzó vagyok, miniszterelnöki ellenjegyzés kellene hozzá.

Múlt az idő, leküldtem megkérdezni, hogy elutazhatok-e vagy fogolynak tartsam magam. Végre jött az egyedüli tisztességes úriember közöttük, Baron Alexander Dörnberg, Chef de Protokolles, és közölte velem, hogy este 8-kor indulhatok. Erre Ribbentropp feljött hozzám azzal, hogy Hitler szeretne velem még beszélni. Én felkerestem Hitlert, és azt kérdeztem tőle: – maga akar velem beszélni? Láttam, hogy Hitler javítani akar a helyzeten. Hitler erre felkért, hogy maradjak meg a helyemen. Majd így folytatta: „Ich will nie die Souverenität Ungarns antasten”3 Nevetséges gondolat is feltételezni, hogy ő, Hitler, Magyarországból német provinciát akar csinálni. Csehország a német császársághoz tartozott. Majd megjegyezte: Antonescu román tábornagyot, idehívattam. Amikor felhívtam, hogy több román hadosztállyal vegyen részt az oroszok ellen, Antonescu azt válaszolta, hogy azt nem teheti, mert akkor a magyarok mindjárt hátba támadnák Romániát. Még ma táviratozok Antonescunak, azonnal induljon támadásra hadosztályaival Oroszország ellen.

Hitler ezután kikísért az állomásra, és mosolyogva búcsúzott tőlem. Úton hazafelé az eddigi német követ kért kihallgatást tőlem. Jelentette, hogy fel van váltva, és az új kinevezett német követ is itt van a vonaton, ő, Jagow, mindent megtett, de a magyar sajtó és megint a sajtó magatartását vették tőle rossznéven. Erre bemutatta nekem az új követet, dr. Edmund Veesenmayert. Ő mindjárt konkrét javaslatokat tett: Németországnak nincs bizalma a Kállay-kormány irányában. Kállay kormányának a jó viszony érdekében távoznia kell. miniszterelnöknek Imrédy Bélát, Rátz Jenőt vagy Ruszkay Jenőt ajánlotta.

Nekem ma igen nehéz a szituációm. Nem akartam, hogy ellenálljunk, nem is volt meg ehhez az erőnk. Ezeket a németek mintegy túszként tartják kint, és semmiképpen sem akarták a

1 Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas szegedi egyetemi tanárt azzal a megbízatással küldte Kállay

miniszterelnök Konstantinápolyba, hogy ott vegye fel az érintkezést az angol–amerikai diplomatákkal a különbéke előkészítése érdekében. Szent-Györgyi – ügyetlenül – azonban a német kémelhárító ügynökkel lépett kapcsolatba az angolszászok helyett, így a németek teljesen pontos értesüléseket kaptak Kállay kiugrási terveiről.

Nicholas Kállay: Hungarian Premier A Personal Account of a Nation’s Struggle in the Second World War. Columbia University Press, New York, 1954. 181. old.

2 Meg kell jegyeznünk, hogy már 1944. márc. 19-ig a magyar zsidóság veszteségei számottevőek voltak. Az újvidéki mészárlásnál elpusztult 1000 zsidó, a Kamenesk-Podolskba való deportálásnak mintegy 20 000 áldozata volt. A keleti frontra kivezényelt zsidó munkaszolgálatos századok igen nagy veszteségeket szenvedtek. Nagybaconi Nagy Vilmos ny. honvédelmi miniszter visszaemlékezésében az 1943. januári Don menti katasztrófáról a következőket írja: „A 2. hadsereg veszteségei igen nagyok voltak. A 200 000 embert számláló hadseregből mintegy 60–70 000 ember maradt meg. Az 50 000 munkaszolgálatosból 6–7000 fő jött vissza nyugatra. (Kéziratban)

3 Szó szerinti fordítása: „Én semmiképpen nem akarom Magyarország függetlenségét megsérteni.”

németek megengedni, hogy ezek hazajöjjenek.4 Ha levernék ellenállásunkat, kipusztítanák Magyarországot, és azután birtokba vennék. Tartani kell viszont attól, hogy a németek majd mindenféle követelésekkel jönnek, ami becsületünkkel nem egyezik.

A miniszterelnök úr, akinek oly sok. hálával tartozom, mindig száz százalékkal bírta bizalmamat, beadta már nekem a kormány lemondását. Kénytelen vagyok a lemondást elfogadni. A németek mindenbe be fognak avatkozni, mindent el fognak vinni, és ezért nem arannyal fognak fizetni, mint a románoknak, hanem értéktelen papírpénzükkel. Ez a németek hálája. – De örökké ez a háború sem fog tartani. (Felkéri Csatayt, Ghyczyt és Szombathelyit, hogy tájékoztassák ők is a Koronatanácsot.)

Csatay: A németek ragaszkodnak ahhoz, hogy Főméltóságod maradjon meg a helyén. Ha lemondana a kormányzó, akkor a németek a szlovákoknak, horvátoknak és románoknak szabad kezet adnának Magyarországgal szemben.

Ghyczy, Szombathelyi is ilyen értelemben nyilatkozott. Sztójay Döme Magyarország berlini követe: Mialatt a kormányzó úr őfőméltósága

Hitlernél időzött, nekem volt alkalmam beszélni Ribbentroppal. Megkérdezte tőlem, vajon tettem-e én jelentést a Kállay-kormánynak a tavalyi panaszokról. Azóta Ribbentropp szerint semmi sem történt, elsősorban a zsidókérdésben. Megmondtam Ribbentroppnak, hogyha Németországban olyan nagy arányszáma volna a zsidóságnak, mint Magyarországon, akkor Németországnak sem sikerült volna annyit tenni a zsidókérdésben, mint amennyit tett. Ribbentropp szerint különböző konkrét panaszokra választ sem kaptak. Panaszaik alaposak voltak. Sajtónk Mussolini távozását és a Badoglio-kormány kinevezését olyan módon tárgyalta, hogy külföldi rádiók is azt hirdették, hogy Magyarország rövidesen átáll. Ezzel szemben dementi5 sohasem történt.

Magyarország ezen sajnálatos politikai magatartása miatt, ennek megakadályozására kellett megtenni az intézkedéseket. Kértem konkrét adatokat, erre nem válaszolt. Délután ismét magához kéretett: Győzzem meg Főméltóságodat, hogy ebbe a megváltoztathatatlanba törődjék bele. Ne álljon félre, mert ennek katasztrofális következményei lennének. A németekkel való baráti viszonyban kell folytatni az új kormány politikáját.

Ribbentropp német garanciára hivatkozott. Én kértem, írásban adják ezeket a garanciákat. Vegyék bele Hitler kijelentését, hogy ez Magyarország szuverenitását nem akarja érinteni. Kértem, hogy addig a német csapatok ne vonuljanak be Magyarország területére, míg nincs ideje a kormányzónak ezt az egész új helyzetet átgondolni. Ribbentropp erre azt válaszolta, hogy az elvi kérdést, a garanciapontok kérdését Hitler elé terjeszti. A csapatoknak már kiment a parancs. Azt visszacsinálni már nem lehet.

Kállay Miklós miniszterelnök: A kormány és a nemzet nevében hálásan köszönöm a kormányzó úr őfőméltóságának, hogy nem kötelezte el magát. Ma a lényeg nem a kormányon, hanem a hadseregen múlik. A honvédséget kell átmentenünk. Nem szabad, hogy beolvadjon a német hadseregbe, össze kell tartani a honvédséget a vezetőinek. Ne bontsák meg az egységet, belső feladatokra ne engedjék belesodorni. Olyan akciókra, amilyenekbe a németek akarják berántani. Ezt tartom ma a legfontosabb dolognak. Mély tisztelettel kérem a kormányzót, maradjon meg a helyén. Ki vezetné különben a honvédséget? Lehetőleg vonuljon vissza egyes ügyek intézésétől. Kormányzói állását azonban sem önként, sem erőszaknak engedve el ne hagyja. Kérem, hogy a kormányt mentse fel. A kormánynak egy nappal tovább sem szabad megmaradni, mert.akkor a kormány is belesodródna olyan intézkedésekbe, amik nem volnának az ország érdekében. Azt tartanám a legmegfelelőbbnek, ha minden tárca legidősebb adminisztratív államtitkárából alakulna meg az új kormány, illetve ők bízatnának meg az ügyek vitelével.

4 Valószínűleg a keleti fronton harcoló csapattestekről van szó, amelyeknek hazaküldését Horthy

előzőleg kérte Hitlertől. Nikolaus von Horthy: Ein Leben für Ungarn. Athenäum Verlag. Bonn. 1953. 260. old.

5 Cáfolat.

Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a magam részéről már egy percig sem maradok. A németek átvették ma reggel már a rendőrséget. A Gestapo megkezdte működését. Ma reggel már lakásán kereste fel gróf Bethlen Istvánt, számos képviselőt és felsőházi tagot ma letartóztatott a Gestapo, így gróf Sigray Antalt, Baranyay Lipótot, Rassay Károlyt. Nem engednek egy zsidót sem a várost elhagyni. Nem tudom az ügyeket ideiglenesen egy percig sem vinni. Van egy német katonai vonal, de ez nem parancsol a német Gestapo vonalnak.

A kormányzó: A szerencsétlen nemzetnek is kell valamit mondani. Bízom a nemzet jövőjében, hogy ezeket a nehéz időket Isten segítségével átvészeljük.

A kormányzó eltávozik. A miniszterelnökségi államtitkár lediktálja a kormány lemondásáról szóló felterjesztést, amelyet a miniszterelnök és a miniszterek aláírnak. A felterjesztést átadja a kabinetiroda főnökének.

Demokrácia, 1945. augusztus 5., 17. sz. – „Mi történt Horthy és Hitler utolsó

találkozásán? Itt a március 19-i Koronatanács jegyzőkönyve.”

1944. március 20.

2. A Kossuth Rádió6 felhívása a magyar társadalomhoz a német megszállással kapcsolatban

Magyarok! Honfitársak! Hitler hordái betörtek a szent magyar földre. Orvul, alattomban, ahogy ez már szokásuk,

megtámadtak bennünket. Magyarország Németország szövetségese volt ebben a háborúban. Magyar honvédek százezer számra pusztultak el Hitlerért. A német imperialisták szolgái voltunk – és most Hitler azzal fizet, hogy csizmája alá tapossa Magyarországot. Az Oroszországban szétvert német csapatok hazánkon át akartak vonulni. Németország gyepűjévé akarták változtatni Magyarországot. Hitler azért adott parancsot hazánk megszállására, hogy erőszakkal kényszerítsen bennünket a német elővéd szerepére. Magyar háchákat, magyar quislingeket akar ültetni a nyakunkra. Ebből nem lesz semmi, ebből nem lehet semmi! A magyar népet, a magyar hadsereget egyetlen vágy tölti el: fegyverrel a kézben szembeszállni a gaz orvtámadókkal. Ellenállni! Csak elszánt, fegyveres áldozattól vissza nem riadó ellenállás mentheti meg hazánkat. Fegyvert fogni! Egyetlen rögnyi magyar földet sem szabad feladni kardcsapás nélkül, ez ma a hazafias lelkiismeret parancsa minden magyar férfi, minden magyar tiszt és katona számára!

Hazafias elszántságra, hidegvérre, a magyar nemzet erőinek legnagyobb fokú szervezett összefogására van ma szükség! Ha a nemzet tettre kész hazafias erői egységesen ellenállnak a német banditáknak, Magyarországot a poklok kapui sem döntik meg. Szent önvédelmi háborúról, új magyar szabadságharcról van szó! Ebben a harcban még mindent megnyerhetünk, még mindent jóvátehetünk!

Azon a területen, melyet a németeknek ideiglenesen sikerült megszállniok, azonnal meg kell kezdeni a fegyveres partizánharcot. A hadsereg egységei vegyék fel a harcot a német csapatokkal a honvédvezérkar és a legfelsőbb hadúr, a kormányzó utasítása nélkül is! Fegyverezzék fel a népet! Hadianyag-raktáraknak, fegyvereknek nem szabad német kézre jutniok! Azokon a területeken, melyeket a németeknek ideiglenesen sikerült megszállniok, a munkások, a vasutasok lépjenek azonnal általános sztrájkba! A parasztok rejtsék el minden élelmiszerüket, és ha másképpen nem megy, gyújtsanak fel inkább mindent, mintsem, hogy engedjék német kézre jutni. A magyar hadsereg azon egységei, melyek a Kárpátokban állnak, azonnal támadják hátba az előttük álló. az oroszok elől visszavonuló német csapatokat. Néhány

6 A Kossuth Rádió a Kommunisták Magyarországi Pártja Külföldi Bizottságának a Függetlenségi

Mozgalom propagálására létrehozott rádiója volt. 1941. és 1945 április 3-a között működött Moszkvában.

nap, talán néhány óra alatt jelentékeny magvar haderő veheti fel az érintkezést az orosz hadsereggel – a szabadságharcát vívó magvarság természetes szövetségesével! Ebben az új magyar szabadságharcban nem állunk egyedül!

Fogjon össze minden magyar az új szabadságharcra! A demokratikus függetlenségi magyarok kezüket nyújtják mindenkinek. aki kész részt venni a magyar nemzet harcában függetlenségéért, szabadságáért, jövőjéért. Aki ma harcol, azzal szemben senki sem fogja felhánytorgatni az elkövetett vétkeket. De jaj azoknak, akik a magyar quislingek aljas szerepére vetemednek!

Felhívjuk a magvar hazafiakat, bármely párthoz tartozzanak is. akár jobboldaliak, akár baloldaliak, hogy mindenhol, falun és városban alakítsák meg a nemzeti ellenállás bizottságait a fegyveres harc vezetésére, a nép legszélesebb tömegeinek mozgósítására az ősi német ellenség ellen. Le kell tartóztatni, ártalmatlanná kell tenni mindenütt az ellenség ügynökeit, a nyilasokat, a sváb Volksbundot.

Fel harcra a magyar szabadságért és függetlenségért! Mindent jóvá lehet még tenni, ha a magyar nép megbonthatatlan egységben, fegyverrel a kézben szembeszáll a német bitangokkal.

Fegyverbe magyar, éljen a haza! Eredeti tisztázat. – PI. Kossuth Rádió. 1944. március 20. Ezt az adást a nap folyamán öt ízben sugározta a Kossuth Rádió.

1944. március 20.

3/a Munkácsi Ernő visszaemlékezése a Gestapo parancsára összehívott és a Gestapo tisztjeinek részvételével megtartott hitközségi gyűlésre, melyen a németek kiadták első

utasításaikat. (Zsidó Tanács alakítása, német ellenőrzés a magyar zsidóság felett) …17 Amidőn hétfőn kora reggel a rendőr-főkapitánysághoz fordultunk, rövid, de sokat

kifejező választ kaptunk: „Amit a németek kívánnak, teljesíteni kell.” Ez a válasz hónapokra meghatározta a Zsidó Tanács politikáját, és végeredményében

eldöntötte a magyar zsidóság sorsát. Az akkori magyar kormányzat levette a kezét zsidó polgárairól – kiszolgáltatta őket.

Pontosan fél 10 volt, amikor feltűnt két bőrkabátos, géppisztolyos Gestapo tiszt, mögöttük rosszarcú, hibás lábú, fekete keménykalapos civil ember: ez hivatásos besúgó kém volt. – Gut Morgen – köszöntek a németek, és kezüket sapkájukhoz emelték. Az elöljáróság felállással köszöntötte őket. Azután mindenki leült.

Hitler pribékjei német gyorsírót kértek és német alapossággal hozzáláttak a „szervezéshez”. Tollbamondták parancsaikat. Először is közölték, hogy ettől a perctől kezdve Magyarországon minden zsidóügy az ő hatáskörükbe tartozik. Senki sem hagyhatja el lakóhelyét, aki elutazni próbál, azt lefogják. Országos Zsidó Tanácsot kell másnap déli 12 óráig megalakítani („Judenrat”) és a Kommando csak ezen keresztül fog a zsidókkal érintkezni. Minden zsidónak tekintendő személy a Tanács fennhatósága alá tartozik, és köteles annak engedelmeskedni. A zsidók lapja és általában minden zsidó jellegű nyomtatvány ezentúl csak a

7 Munkácsi Ernő visszaemlékezéseit az Új Élet c. zsidó hetilapban közölte 1945–46-ban.

Bevezetőjében elmondja, hogy 1944. március 19-én délután jelentek meg először német Gestapo-tisztek a magyar zsidóság Síp utcai székházában. Csak inspekciós tisztviselőt találtak, akinek megparancsolták, hogy másnap, 20-án délelőtt fél 10-re hívja össze a zsidóság valamennyi vezetőjét. Ennek hírére a vezetők közül néhányan már 19-én délután megbeszélésre gyűltek össze. Munkácsi javaslatára előbb a Kultuszminisztériumot, majd a Belügyminisztériumot hívták fel telefonon, de mindkét helyen csak az ügyeletes tisztviselő volt benn. Végül Thuránszky miniszterelnökségi államtitkárt sikerült megtalálni. Thuránszky kérte, hogy félóra után hívják fel újra. „Ekkor kérdéseinkre – tárgyaljunk-e a németekkel, fogadjuk-e őket? – már csak megbízottal üzente, hogy másnap reggel a rendőrfőkapitány fogja megadni a választ. Ez rossz jel volt. Az összehívó sürgönyöket el kellett küldeni.” (Ugyanott.)

Gestapo cenzúrája után jelenhetik meg. A Zsidó Tanácsnak – megalakulása után – sürgősen hivatali szervezetet kell létesíteni, és erre előterjesztést várnak. Hangsúlyozta, hogy zsidó volta miatt senkit sem ér bántódás. Igazolványokat fognak kiállítani, hogy a Tanács és hivatalnoki személyzete munkáját el tudja végezni. (Ezek voltak a híres Gestapo-igazolványok, amelyekről annyi szó esik.) Végül közölték, hogy másnap délután 5 órára össze kell hívni a fővárosban levő összes zsidó intézmények vezetőit, és ebből a célból ugyanezen idő alatt jegyzéket kell készíteni, amely az összes zsidó intézményt, egyesületet stb., vezetőjük nevének feltüntetése mellett megjelöli. Hangsúlyozták, hogy senki sem igyekezzen őket félrevezetni, ismerik a zsidó ügyeket, ők „bonyolították le” azokat egész Európában.

Egy óra múlva távoztak el az épületből. A kapunál néhány géppuskás SS-legény várta őket.

Az Országos Iroda elnöke kész tervvel hagyta el a tanácstermet. Közölte, hogy a Zsidó Tanács megalakítását úgy fogja javasolni, hogy annak tagjai legyenek rajta kívül, a pesti hitközség két elnökhelyettese, dr. Wilhelm Károly elöljáró, dr. Káhán Niszon, a cionista szervezet képviseletében, dr. Csobádi Samu budai elnök, az orthodoxok8 részéről Kahán-Frankl Samu országos és Freudiger Fülöp pesti elnök. Másnap a németek változatlanul elfogadták ezt a listát. Így és ezekből alakult meg az első Zsidó Tanács.

Új Élet, Budapest, 1945. december 11. – „Hogy történt?”

1944. március 20.

3/b. A Gestapo áltál összehívott gyűlésen szétosztott „jelenléti ív” – a Gestapo első parancsaival

Anwesenheits Liste Name: Sitz der Organe: Wohnort der Führenden der Gemeinden: Sämtliche die Juden betreffende Angelegenheiten sind nur über die deutsche

Sicherheitspolizei IV. B. 4. (vorläufig Hotel Astoria) gerichtet zu werden. 1. Es wird bekannt gegeben, dass allen Juden das Verlassen Budapest’s ohne Erlaubnis

nicht gestattet ist. Desgleichen darf ein Wohnungwechsel ohne Zustimmung IV. B. 4. nicht vorgenommen werden. Gleichzeitig sind alle die vom Land nach Budapest neu hinzukommende Juden sofort zu melden.

2. Bis 21. Ds. um 17 Uhr Nachmittags muss von beiden Gemeinden folgende Aufstellung vorliegen:

a) Aufbau der Gemeinden b) Kopfzahl der Gemeindefamilien c) Eine Aufstellung der Organe der Gemeinde, Besitze, Landbesitze, Stiftungen, soziale

Einigungen, Krankenhäuser usw. der Kultusgemeinden d) Eine Namensliste sämtlicher Vorsitzenden, der Beamten der einzelnen Abteilungen der Kultusgemeinde (leitende Beamte).

8 A magyar zsidóságot az 1867-i emancipációs törvény (1867:XVII. tc.) egyenjogúsította. (Ennek

1. §-a kimondja: …Az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt jogosítottaknak nyilváníttatnak.”) E törvény beiktatásával felmerült a szükségessége annak, hogy a magyar zsidóság a keresztény egyházak mintájára autonom és egységes szervezetet létesítsen. E célból 1868 decemberében összehívták a magyar zsidóság képviselőinek egyetemes közgyűlését. Ezen az ülésen a zsidóság képviselői egységes szabályzatot hoztak létre (ún. „kongresszusi szabályzat”), amelyet azonban az ország konzervatív zsidósága nem fogadott el és az ülésről kivonult. Később kivívták a kormány beleegyezését ahhoz, hogy a kongresszusi statútum csak azokra a hitközségekre kötelező, amelyek azt eleve megszavazták (ezek az ún. kongresszusi, vagy ismertebben „neolog” hitközségek), viszont a statútumokat el nem fogadó hitközségek a vallási előírásokhoz szigorúan ragaszkodó ún. „ortodox” hitközségekben tömörültek. (1871. évi 26 951 VKM sz. r.)

3. Für Morgen 17 Uhr Nachmittag ist eine Versammlung sämtlicher Vorsitzenden aller Jüdischer Organen, wirtschaftlicher. kultureller, oder religiöser Art einzuberufen (einschliesslich der getauften Juden).

4. Die Zeitungen müssen bevor sie in Druck kommen, in Manuskript in deutscher und ungarischer Sprache, zur Genehmigung vorgeleget werden bei IV. B. 4. Dasselbe gilt für Rundschreiben und ähnlichen Drucksorten, oder Vervielfertigungen, Schreibens jeder Art.

5. Die Bildung eines Zentralrates der Juden in Budapest ist als Organisation und Verhandlungspartner mit der deutschen Dienststelle erforderlich. Der Zentralrat als solcher, soll aus fünf oder sechs Mitgliedern bestehen, da eine grössere Anzahl den Verkehr mit der deutschen Dienststelle unnötig erschweren würde. Die Bildung grösserer innerer Ausschüsse bleibt dem Zentralrat Vorbehalten. Der Zentralrat muss also die einzig bevollmächtigte und verantwortliche Stelle der Budapester Judenschaft sein.

6. Ab 20. März ist ein Bereitschaftdienst einzurichten, für das Telefon, der laufend verrichtbar ist. Seine Aufgabe ist Tag und Nacht, erreichbar zu sein und alle Weisungen entgegenzunehmen. Diese sind in ein besondereres Protokollbuch mit Datum und Stunde festzulegen.

7. Um einer Panikstimmung vorzubeugen ist es erwünscht, dass die Judenschaft durch einen Artikel in ihrem Blatt und auf anderen (etwa durch die Rabbiner) Weise zu beruhigen.

8. Wenn einzelne Festnahmen erforderlich sind, erfolgen sie aus anderen politischen Gründen.

9. Die Ausübung des religiösen, kulturellen und sozialen Lebens geht wie bisher weiter. Bei etwaigen Beschwerden wenden sie sich an: SS-Obersturmbannführer: Krumey SS-Hauptsturmführer: Wisliceny. Über der Pester Isr. Kultusgemeinde (Gesamtkomplex) Síp u. 12. verfügt einzig und

allein der Kommando der Sicherheitspolizei IV. B. 4.: SS-Obersturmbannführer und Oberregierungsrat Trenker.

Másolat. – Országos Zsidó Történeti és Vallási Gyűjtemény.

3/c 1944. március 20.

(A 3/b alatt közölt irat szó szerinti fordítása)

Jelenléti ív Név: ............ A szerv székhelye: ............... A hitközség vezetőinek lakhelye: ........................... A zsidóságot illető valamennyi ügyben csak a német Biztonsági Rendőrség IV. B. 4.

osztályához (egyelőre Astoria Szálló) kell fordulni. 1. Közhírré tétetik, hogy egy zsidó sem hagyhatja el engedély nélkül Budapestet.

Hasonlóképpen lakáscsere sem történhet a IV. B. 4. osztály engedélye nélkül. Egyidejűleg valamennyi vidékről Budapestre érkező zsidónak jelentkeznie kell.

2. E hó 21-én du. 17 óráig mindkét hitközségnek a következő kimutatást kell beszolgáltatnia:

a) a hitközség felépítése b) a hitközség családjainak lélekszáma c) kimutatás a hitközség szerveiről, ingó és ingatlan vagyonáról, alapítványairól,

szociális egyesületeiről, kórházairól stb. d) névsor valamennyi hitközség elnökéről és a hitközség egyes osztályainak

tisztviselőiről (vezető tisztviselőiről).

3. Holnap du. 17 órára össze kell hívni valamennyi zsidó gazdasági, kulturális vagy vallási jellegű szervezet vezetőit (beleértve a kitért zsidókat is).

4. Az újságokat nyomdába adás előtt engedélyezés céljából kéziratban német és magyar nyelven be kell mutatni a IV. B. 4. osztálynak. Ugyanez vonatkozik a körlevelekre és hasonló nyomtatványokra, továbbá valamennyi sokszorosított írásműre.

5. Szükséges Budapesten egy Központi Zsidó Tanácsnak, mint szervezetnek és mint a német szolgálati hellyel tárgyaló félnek megalakítása. A Központi Tanács mint olyan, öt vagy hat tagból álljon, mivel nagyobb létszám a német szolgálati hellyel való érintkezést szükségtelenül nehezítené. A Központi Tanács saját kebelében nagyobb bizottságokat alakíthat ki. A Központi Tanácsnak tehát a budapesti zsidóság egyetlen meghatalmazott és felelős szervének kell lennie.

6. Március 20-i hatállyal telefonkészenléti szolgálatot kell szervezni. Ennek feladata, hogy éjjel-nappal elérhető legyen és minden utasítást átvegyen. Ezeket az utasításokat külön jegyzőkönyvbe kell felvenni, a kelet és az óra feltüntetése mellett.

7. A pánikhangulat megelőzése érdekében kívánatos, hogy a zsidóságot lapjukban megjelenő cikk útján és más módon (esetleg a rabbikon keresztül) megnyugtassák.

8. Ha szükségessé válnak egyes letartóztatások, ezek más politikai okokból történnek.

9. A vallási, kulturális és szociális élet tovább folyik, mint eddig. Esetleges panaszokkal forduljanak a következőkhöz:

Krumey SS-Obersturmbannführer Wisliceny SS-Hauptsturmführer. A Pesti Izr. Hitközség (teljes komplexus) Síp utca 12. felett egyedül és kizárólag a

Biztonsági Rendőrség IV. B. 4. osztályának kommandója: Trenker, SS-Obersturmbannführer és Oberregierungsrat rendelkezhetik.

Másolat. – Országos Zsidó Történeti és Vallási Gyűjtemény.

(1945. július 9.)

1944. március 20.

4. A budapesti Keleti pályaudvaron elfogott és Auschwitzba deportált zsidó asszonnyal felvett jegyzőkönyv

Jegyzőkönyv

felvétetett 1945. július 9-én a Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság DEGOB irodájában (Budapest, VII., Bethlen tér 2).

Megjelenik: Katz Dezsőné sz. Ungár Ilona háztartásbeli, született: Budapest, 1915. január 10., lakik: Budapest, VIII., Nagyfuvaros u. 18., koncentráció: kistarcsai internálótábor, táborok: Auschwitz – 1944. IV. 29–XI. 29., St. Gheorgentaal – 1944. XI. 30–1945. V. 9.

Fent nevezett előadja a következőket: 1944. március 20-án, egy nappal a németek bejövetele után, csomagot akartam küldeni

munkaszolgálatos férjemnek egyik bajtársával, aki itthon volt szabadságon, és aznap elutazott vissza. A Keletihez kellett vinni a csomagot. Megkérdeztem a rendőrtől, hogy be lehet-e menni az állomásépületbe, mondtam, hogy utazni nem akarok, de zsidó vagyok. Kedvesen azt mondta, hogy csak tessék bejönni, és már oda is állított a sorba, a többi elfogott zsidó közé. Este Kistarcsára vittek és április 29-én Auschwitzba.

Kistarcsán az első hetek borzalmasak voltak. 10–12 ember feküdt egy szalmazsákon minden takaró és minden ellátás nélkül. Élelem csak az volt, amit az OMZSA küldött. Volt egy

Bakos nevű rendőr, aki végtelenül rossz volt hozzánk. Lelkileg tett tönkre. Egyre azt mondogatta, hogy innen maguk már haza nem mennek.

Úgy látszott, hogy igaza lesz, mert április 29-én elindítottak bennünket Auschwitzba. A vagonban 78 ember volt, 50 nő és 28 férfi. Egynapi út után megérkeztünk. Érkezéskor az állomáson megkérdezték, hogy ki érzi magát betegnek, ki nem tud gyalogolni. Persze sokan jelentkeztek, ezeket egyenesen a gázba vitték. Akkor a vonat még egészen kint állt meg, később mi – az első magyar transzport –, építettük meg az utat, amelyen a vonat beljebb jött. Három hétig úgynevezett karanténben voltunk, majd 150-ed magammal az úgynevezett Kanada Kommandóba kerültem.

A Kanada Kommandó a csomagokat bontotta és a ruhákat szortírozta. Mi jobb elbánásban részesültünk, egyforma csíkos ruhában és piros kendőben voltunk. Kb. négy hónapig voltam ott. A halottak ruháival dolgoztunk. A zsebekből iratok, fényképek kerültek elő. Lelkileg teljesen tönkretett bennünket ez a munka. Rettenetes volt mindennap látni az égő kéményeket és messziről látni az égő gödröket. Olyan sok volt már ugyanis a halott, hogy a krematóriumok nem győzték az égetést, hanem szabad gödrökben is égettek.

Voltak olyan transzportok, amelyek éjjel érkeztek és válogatás nélkül vitték őket a gázba. Volt olyan éjjel, hogy 25 000 embert égettek el.

Az utolsó magyar transzport az újpesti és Pest környéki volt. Utána pár héttel kevesebb lett a munka, mert nem jöttek transzportok. Akkor a Kanada fel is oszlott. Utolsó borzalmas élményem a Kanadában az volt, hogy odahozták a férfiakat, akik a gázkamrában dolgoztak, és ott gázosították el őket a Kanada ruhagázosítójában.

Négy hétig sarlachkaranténban voltam. Onnan Aussen Kommandóba9 kerültem. A harmadik napon egy SS félig agyonvert. Minden ok nélkül, csak azért, mert részeg volt. Taposott rajtam, rúgott, három bordám eltörött. Erről a német kórházi főorvos úgynevezett Meldungot10 csinált, mert még ő is soknak találta. Nyolc napig a kórházban feküdtem, és utána még egy heti Schonungot11 kaptam.

Ezután Weberei Kommandóba12 kerültem. Ez a legborzalmasabb volt. Ha nem szőttük meg az előírt mennyiséget, akkor ütöttek, vertek. Az út a munkába félméteres sártengeren át vezetett, cipő és minden melegebb holmi nélkül jártunk.

Október vége felé a Weberei Kommando is átköltözött a „C” lágerbe. Ez még szörnyűbb volt, mert a blokkba13 beesett az eső. Hidegben, fagyban álltunk appelt14 órákig, és utána dolgozni kellett. Előfordult az is, hogy egész éjjel fertőtlenítettek, nem aludhattunk, és utána ugyanúgy kellett munkába menni és dolgozni.

Ugyanakkor költözködött a konyha is, és vasárnap déltől szerda estig egy falat ennivalót nem kaptunk. Azt mondták, hogy ez büntetés, soha nem derült ki, hogy miért.

Amikor az árjákat akarták behelyezni a Webereibe, a zsidókat kitették, és november 29-én transzportba kerültem.

St. Gheorgenthalba vittek. Ott egy repülőgép-alkatrészgyárban dolgoztunk. Itt eleinte csak 200 ember volt, 10 Aufseherin15 felügyelete mellett. Ezek az Aufseherinek az auschwitziakhoz képest elég rendesek voltak. Mikor az oroszok közeledtek, különböző lágerekből hoztak még ide häftlingeket16 és ezekkel SS-ek is jöttek. Erre pokollá vált az élet ott is. Ütöttek, vertek bennünket. Sáncot ástunk, kényszerítettek bennünket, hogy készüljünk az ellenállásra. December 20-án megbetegedtem tüdőgyulladásban és hastífuszban, mely utóbbi később a lábamra ment.

9 Olyan Kommandó, amelynek tagjai Auschwitzban laktak, de a táborból kijártak dolgozni. 10 Jelentést. 11 Elméleti időt. 12 Szövő-Kommandó. 5 Barakk: ideiglenes faépület. 14 A foglyoknak számbavétel céljából órákig egy helyben kellett állniok. 15 Felügyelőnő. 16 Foglyok.

Május 9-én felszabadítottak az oroszok. Utána még két hétig kórházban voltam, majd hazajöttem.

KATZ DEZSŐNÉ

A jegyzőkönyvet felvette: Bíró Márta s. k. Másolat. – Országos Rabbiképző Intézet Könyvtára.

1944. március 21.

5. Munkácsi Ernő visszaemlékezése a budapesti zsidó intézmények vezetőinek Krumey és Wisliceny jelenlétében tartott gyűlésére

Krumey és Wisliceny voltak jelen a március 20-i1 „gyűlésen”, amikor a pesti hitközség

dísztermében az első napon kapott parancs szerint az összes budapesti zsidó intézmények vezetői megjelentek. A terem tele volt, izgalmas forróságot éreztem, Az emelvényen – ahol egykor a magyar zsidóság recepciójára2 vonatkozó határozati javaslatot hirdették ki, s ahol egy fél évszázadon át annyi jeles közéleti ember, pap, író, költő ült – ez a két Gestapo tiszt terpeszkedett. (Ez a magyar zsidóság tragédiáját jelképezte, amely bennem Jeruzsálem pusztulásának, Jeremiás próféta „Echo”-jának emlékét idézte fel.) Az „ülésnek” még a formáját is megadták: mellettük ült Stern Samu, az Országos Iroda elnöke is. Igen „finomak” s „udvariasak” voltak hozzá. „Herr Hofratnak” szólították. Wisliceny szónokolt. Kezében cigarettával, a legnagyobb könnyedséggel adta elő a legnagyobb hazugságokat. „Ne legyen félreértés, itt nincs megszállás” – mondta. „A németek fegyelmezett magatartást kívánnak az itteni zsidóságtól. Kövessenek el mindent, nehogy pánik legyen. Senki se rohanja meg a bankokat, hogy pénzét kivegye.” – Hangsúlyozták, hogy „csak azért, mert valaki zsidó, senkinek sem lesz bántódása”. De ugyanakkor már folyamatban voltak az elfogatások, és arra valami magyarázatot kellett adni. Ezért hozzátették, hogy egyeseket azért tartóztatattak le, mert az illetők a rendelkezéseket megszegték, vagy korábbi politikai magatartásuk kívánta ezt meg – s különben is „háború van, ilyenkor szükség van túszokra”.

Amikor a Hauptsturmbannführer befejezte „előadását”, az emelvényt körülvették és a megjelentek a német „vendégeket” úgy halmozták el kérdésekkel, mintha egy szabadegyetemi előadáson lettek volna.

Új Élet, Budapest, 1945. december 18. – „Hogy történt?”

1 Ez tévedés, a gyűlés március 21-én volt. 2 Recepció, a zsidó vallás egyenjogúsítása Magyarországon, amelyet az 1895:XLlI. tc.

mondott ki. 1. §-a így hangzik: „Az izraelita vallás törvényesen bevett vallásnak nyilváníttatik.”

1944. március 21.

6/a Krumey, SS-Obersturmbannführer parancsa, mely megtiltja német kötelékeknek a pesti hitközség székházába való belépést

Budapest, den 21. 3. 44. Das Betreten dieses Hauses VII., Síp u. 12. durch Organe deutscher Verbände bezw.

Organisationen ist strengstens untersagt. Übertretungen werden bestraft. Der Chef der Einsatzgruppe I der Sicherhetistpolizei und des SD i. A.

Krumey,

SS-Obersturmbannführer

N. S.: Bei allfälligen Unklarheiten ist die im Hotel „Astoria” zuständige Dienststelle fernmündlich anzurufen bezw. aufzusuchen.

Eredeti tisztázat. – Országos Zsidó Történeti és Vallási Gyűjtemény.

1944. március 21.

6/b Az a) alatt közölt SS-parancs szószerinti fordítása

Budapest. 1944. március 21. E VII., Síp u. 12. sz. házba német kötelékek, ill. szervezetek szerveinek belépni a

legszigorúbban tilos. A rendelkezés megszegése büntetéssel jár. A Biztonsági Rendőrség és a Biztonsági Szolgálat I. osztagának parancsnoka h:

Krumey, SS-Obersturmbannführer

U. i.: Mindennemű zavar felmerülése esetén telefonon vagy személyesen az Astoria

Szállóban szolgálatot teljesítő illetékes hatósághoz kell fordulni.

Eredeti tisztázat. – Országos Zsidó Történeti és Vallási Gyűjtemény.

1944. március 21.

7. A Magyar Távirati Iroda jelentése a Magyarország megszállásáról közölt első külföldi tudósításokról

Ankara, március 20.

Ankarában óriási feltűnést keltett a Török Távirati Iroda bukaresti tudósítójának vasárnap feladott és hétfőn reggel ide megérkezett következő távirata:

…Megerősödve látszik az a ma elterjedt hír, hogy Magyarországot német csapatok megszállták. Azt hiszik, hogy a megszállás azalatt történt, amíg Horthy Miklós kormányzó és a magyar parancsnokok a Führer meghívására a Führer főhadiszállásán tartózkodtak. A magyar rádió ma egyik adásában kizárólag német forrásból származó híreket mondott be.”

Sokszorosított másolat. – OL MTI Híranyag. – Németország, 1944. március 21. 158. old.

1944. március 22.

8. A Magyar Távirati Iroda jelentése Németország új budapesti követének kinevezéséről

Berlin, március 22. (Német Távirati Iroda) A Führer von Ribbentropp német birodalmi külügyminiszter előterjesztésére dr. Edmund

Veesenmayert a Nagynémet Birodalom magyarországi követévé és meghatalmazottjává kinevezte. Von Jagow eddigi magyarországi német követet szolgálattételre a külügyi hivatalba rendelték.

Sokszorosított másolat. – OL MTI Híranyag. – Németország. 1944. március 22. 102. old. Március 25-én a Times diplomáciai munkatársa hosszasan foglalkozott Weesenmayer

kinevezésével és többek között megállapította, hogy az új budapesti német követnek éppúgy „teljesen irányító hatalma van, mint aminőt Werner Best, a megszállt Dániában működő teljhatalmazott gyakorol, s múltja mutatja, miért választották ki erre a munkára. Weesen mayer SS-Standartenführer és a legutóbbi időkig a zágrábi követség tagja volt, amely a báb „Horvát királyságban” intézi az ügyeket. (OL MTI Híranyag. – Németország. 1944. március 25. 140. old.)

Wesenmayer megbízólevelét csak egy hónappal később, 1944. április 22-én nyújtotta át Horthy Miklós kormányzónak. (Budapesti Közlöny, 1944. május 14. XLIX. évf. 21. sz.)

1944. március 22.

9. Horthy kormányzó leirata az országgyűléshez Kállay felmentéséről és Sztójay kinevezéséről

Magyarország Országgyűlésének kormányzói üdvözletemet! Tisztelt Országgyűlés! Dr. nagy-kállói Kállay Miklóst saját kérelmére magyar királyi miniszterelnöki állásától

felmentettem és magyar királyi miniszterelnökké Sztójay Dömét kineveztem. Kelt Budapesten, 1944. évi március hó 22. napján

Horthy

Sztójay Döme

Eredeti tisztázat. – OL Arch. Regn. Ladula J. No. 113.

1944. március 22.

10. Horthy kormányzó kézirata a Sztójay-kormány minisztereinek kinevezéséről A magyar királyi miniszterelnök előterjesztésére az 1917. évi XI. törvénycikk alapján

tárcanélküli magyar királyi miniszterré vitéz nagylaki Rátz Jenő magyar királyi titkos tanácsos, szolgálaton kívüli viszonybeli vezérezredes, nyugalmazott honvédelmi minisztert kinevezem és egyben a miniszterelnök helyettesítésével megbízom, magyar királyi pénzügyminiszterré dr. Reményi-Schneller Lajos magyar királyi titkos tanácsos, országgyűlési képviselőt és magyar királyi honvédelmi miniszterré csataji Csatay Lajos magyar titkos tanácsos, szolgálaton kívüli viszonybeli vezérezredest újból kinevezem, továbbá magyar királyi kereskedelem- és közlekedésügyi miniszterré Kunder Antal magyar királyi titkos tanácsos, nyugalmazott kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter, országgyűlési képviselőt, magyar királyi

belügyminiszterré vitéz nemesmiticzi Jaross Andor magyar királyi titkos tanácsos, volt tárcanélküli miniszter, országgyűlési képviselőt, magyar királyi iparügyi miniszterré dr. Szász Lajos magyar királyi titkos tanácsos, volt közellátásügyi tárcanélküli miniszter, országgyűlési képviselőt, magyar királyi igazságügy-miniszterré dr. Antal István magyar királyi titkos tanácsos, volt tárcanélküli miniszter, országgyűlési képviselőt és magyar királyi földmívelésügyi miniszterré Jurcsek Béla államtitkár, országgyűlési képviselőt kinevezem, végül a Magyar Királyi Külügyminisztérium vezetésével a magyar királyi miniszterelnököt, a magyar királyi közellátásügyi miniszteri teendők ellátásával a magyar királyi földmívelésügyi minisztert és a magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszteri teendők ideiglenes ellátásával a magyar királyi igazságügy-miniszert megbízom.

Az illetőkhöz intézett kézirataimat idezárom. Kelt Budapesten, 1944. évi március hó 22. napján

Horthy s. k. Sztójay Döme s. k.

A másolat hiteléül: Budapest, 1944. évi március hó 30-án Olvashatatlan aláírás irodafőtiszt Hiteles másolat. – OL OGY A. XII. 1. (528. csomó.)

1944. március 23.

11. A Pesti Hírlap kommentárja a német megszállásról, a Sztójay-kormány kinevezéséről Feszült várakozás után, szerdán a késő esti órákban – lapzárta után – kapjuk a hivatalos

jelentést arról, hogy Magyarországnak új kormánya van. A hivatalos jelentés közli: „abból a célból, hogy Magyarország a háromhatalmi egyezményben szövetkezett európai nemzeteknek a közös ellenség ellen közösen viselt háborújában, különösen pedig a bolsevizmus hatásos leküzdésében minden erő mozgósításával és átfogó biztosítékok megteremtésével támogatást kapjon, kölcsönös megegyezés alapján német csapatok érkeztek Magyarországra. A lemondott eddigi magyar kormány helyébe a Kormányzó Úr őfőméltósága Sztójay Döme berlini magyar követet bízta meg az új kormány megalakításával.1

Nagy megnyugvás tölti el az ország egész lakosságát, hogy a Kállay lemondásával támadt kormányválság megoldásra talált. Az új kormány tagjai olyan férfiak, akik a magyar politikában elsőrendű szerepet játszottak. Évek óta kipróbált harcosai a magyar közéletnek, emellett bírják a magyarság hatalmas szövetségesének és nagy szomszédjának, a Német Birodalomnak teljes bizalmát. Ez a bizalom, amelyet német szövetségeseink az új kormány tagjai iránt éreznek, biztosítéka annak, hogy Magyarország és Németország továbbra is harmonikusan fognak együttműködni. Ez a barátság és fegyvertársi együttműködés évszázados történelmi tradíciója mindkét nemzetnek.

Magyarország és Németország az első világháborúban vállvetve küzdött egymás mellett, magyar katonák harcoltak a nyugati arcvonalon, német gránátosok szorították vissza a Kárpátokon át a magyar területre benyomult orosz tömegeket. Együtt vérzett a két nemzet a világháború megpróbáltatásai között, együtt szenvedte végig a magyar és a német a versailles-i

1 A Magyar Távirati Iroda által kiadott hivatalos jelentés közli a kormány névsorát, majd a

következőképpen fejeződik be a közlemény: „A két szövetséges kormány egyetért abban, hogy a megtett intézkedések hozzá fognak járulni ahhoz, hogy a magyar és német nép közötti régi barátság és fegyvertársi együttműködés szellemében Magyarországnak minden segítő eszköze a közös ügy végső győzelme érdekében latba vettessék. (OL MTI Híranyag. – Németország. 1944 március 22. 99–100. old.)

és a trianoni békeszerződés minden szörnyűségét, és együtt tölti be most is a Gondviselés által rárótt hivatását.

Az egész világ méltán csodálja azokat a nagyszerű fegyvertényeket, amelyeket a német hadsereg véghezvisz, és bámulattal adózik annak a páratlan hősiességnek, amellyel a német katona harcol. A magyar katonanemzet, és éppen ezért különösen tudja méltányolni a szövetséges német haderőnek bámulatos teljesítményeit, amelyekkel az egész világot – az ellenséget is beleértve – csodálatba ejti.

Példa nélkül való az a nagyszerű szervezettség, céltudatosság, valamint a gyors tettrekészség, amellyel a német hadsereg megvalósítja kitűzött céljait. Ennek az óriási hadigépezetnek minden csavarja, minden kereke csodálatra méltó pontossággal működik együtt és vívja ki az egész világ elismerését.

A magyar nemzet évszázadok óta sorsközösségben él együtt a németekkel a Duna-medencében. A keletről jövő hódító rohamok feltartóztatása óta ugyanazok a veszedelmek fenyegették a két népet, és mindketten vérük hullásával harcoltak Európa kultúrájáért és álltak őrt Európa keletre néző kapujában. Ez a történelmi tradíció forrása annak, hogy a német és magyar nép között a barátság lelki és szellemi adottságai olyan maradéktalanul vannak meg. Ennek a hagyományos baráti és fegyvertársi szellemnek szemüvegén keresztül nézi a magyarság a hozzánk érkezett német katonákat, és azt a megnyugvást meríti megjelenésükből, hogy Magyarország területére nem fognak átcsapni a mostani háborúnak borzalmai.

Sztójay Döme, Magyarország új miniszterelnöke, maga is az első világháború harcos katonája volt, és több mint tíz évig képviselte Magyarországot a Német Birodalomban. Úgy a miniszterelnök személyében, mint a kormánya összetételében is kifejezésre jut a hagyományos német–magyar sorsközösség és fegyverbarátság szelleme.

Pesti Hírlap, Budapest, 1944. március 23. – „Kölcsönös megegyezés alapján német csapatok érkeztek Magyarországra.”

1944. március 23.

12. A Kossuth Rádió adása: „A quislingek kinevezése után” A Sztójay Döme-kormány kinevezésével lezárult a német betöréssel kezdődött nagy

nemzeti válság egy szakasza. A magyar nép előtt álló roppant harci feladatokat csak akkor tudjuk tisztán látni, ha számot vetünk azzal, ami történt.

Mi történt tehát? Miért törtek ránk orvul Hitler hordái? Először is: katonai stratégiai okokból. A nagy orosz ukrajnai győzelmek után életkérdés volt Hitler számára, hogy biztosítsa magyar hadiútját, a visszavonulás útját, vert hadai számára. Másodszor azért támadt ránk Hitler, hogy letörje a magyar nép erősödő békemozgalmát, amely hovatovább azzal fenyegetett, hogy kikényszeríti a szakítást Németországgal. Harmadszor azért adott parancsot Hitler Magyarország fegyveres megszállására, mert a németek közelgő katasztrófája láttán a magyar kor-mányzókörökben is egyre nagyobb lett az ingadozás és a kétkulacsosság.

Március 19-én az történt, hogy Hitler fegyveres erőszakot alkalmazott, hogy megbízható ügynökeit ültesse megbízhatatlanná vált ügynökei helyébe, hogy megsemmisítse Magyarország függetlenségének utolsó foszlányait is, letiporja saját zsoldosát és „szövetségesét”. A március 22-én kinevezett Sztójay Döme-kormány nem más, mint német kormány magyar mezben. Horthy Miklós ezzel szentesítette a változást. Behódolt Hitlernek, mint annyiszor az utóbbi esztendőkben, és a törvényesség látszatát kölcsönözte a magyar quislingeknek. Nemcsak a hazát árulta el, hanem saját politikájának eddigi képviselőit is. Horthy Miklós nem Magyarország kormányzója többé, hanem Hitler foglya a budai várban. Horthy a magyar Hácha! Egyetlen feladata, amit Hitler még rábízott, hogy a fügefalevelet tartsa a magyarság fölötti meztelen német rémuralom elé. Hitlernek szüksége volt Horthyra, hogy az ő segítségével kísérelje meg szétzülleszteni a legszélesebb nemzeti ellenállás frontját. Különösen a magyar hadsereg ellenállásának letörése érdekében kellett Hitlernek Horthy aláírása. Ha

Horthy nem szentesíti a német fegyverekkel, a nyilasok és a Volksbund terrorjával kikényszerített változást, akkor Hitler joggal tartott tőle, hogy a tisztikar és a hadsereg egységesen száll szembe a német hódítókkal.

Az ingadozók, akik eddig is Horthy magatartásától tették függővé, hogy hazafiaknak kell-e lenniük, vagy német bérenceknek, most Horthy árulását ürügyül fogják felhasználni arra, „hogy szótlanul tűrjék, vagy egyenesen támogassák a német rémuralmat. De nem baj, hadd hulljon a férgese! A Horthy-legendának most maga Horthy adta meg a kegyelemdöfést! Azok, akik elhitték néki, hogy Magyarország úgy óvhatja meg függetlenségét, hogy segíti a németek rablóháborúját, hogy a magyar hadsereg úgy maradhat önálló hadsereg, ha Hitlerért vérzik Oroszországban, hogy gazdasági függetlenségünk megóvásának legjobb módja, ha utolsó falat kenyerünket is odaadjuk a németeknek, azoknak most kinyílik a szeme. A Horthyból kiábránduló tisztek, polgárok, parasztok, politikusok most rálépnek a hazafiakkal együtt a magyar szabadságharc útjára.

Ennek a szabadságharcnak a derékhada a magyar nép, a munkás- és paraszttömegek. De részt fog benne venni, részt kell benne vennie minden becsületes magyarnak. A magyar háchák, a magyar quislingek már tapasztalják is, hogy ég a föld a lábuk alatt. A magyar nép fegyveres harca el fogja söpörni őket is, német gazdáikat is.

Eredeti tisztázat. – PI. Kossuth Rádió. 1944. március 23. – „A qislingek kinevezése után.”

1944. március 23.

13. A Magyar Távirati Iroda jelentése a szlovák hatóságoknak a magyar zsidó menekülőkkel szemben tanúsított ellenséges magatartásáról

London, március 23. (Reuter) A szlovák rádió csütörtökön a következő Hivatalos közleményt adta le: A szlovák

kormány lépéseket tett annak megakadályozására, hogy magyar menekülők átlépjék Szlovákia határát. Az egész szlovák–magyar határ mentén megkettőzték a határőrségeket.

Schröder György, a német tengerentúli hírszolgálat főszerkesztője csütörtökön jelentette, hogy jelentékeny számú magyarországi zsidó el akart jutni Szlovákiába, a határon azonban visszafordultak. Schröder hozzáteszi: mértékadó szlovák körök megelégedésüknek adnak kifejezést, hogy a Magyarországon élő több mint egymillió zsidót el fogják távolítani a politikai és gazdasági életből. Végül közli, hogy német csapatok Magyarország felé való útjukon vasárnap átmentek Kelet-Szlovákián.

Sokszorosított másolat. – OL MTI Híranyag. – Magyarország. 1944. március 23. 68. old.

1944. március 23.

14.A Magyar Távirati Iroda jelentése Himmler budapesti tartózkodásáról

Istambul, március 23. (Tass) Bukarestből származó hírek szerint Himmler1 Budapestről repülőgépen Kisinevbe

utazott. Himmler néhány napon át Budapesten tartózkodott. Sokszorosított másolat. – OL MTI Híranyag. – Németország. 1944 március 23. 118. old.

1 Himmler a Német Birodalom belügyminisztere, az SS es a rendőrség főnöke volt. Az ő

hatáskörébe tartozott a Németországban és megszállt országokban élő zsidóság kiirtásának irányítása.

1944. március 23.

15. A Kossuth Rádió felhívása a magyar néphez az üldözöttek támogatása érdekében

Minden magyar támogatja az üldözötteket! A német Gestapo hóhér legényei, szorosan együttműködve a magyar quislingekkel, a

nyilasokkal és volksbundistákkal, megkezdték terrorhadjáratukat népünk ellen. Mindenkinek az életére törnek, akiknek magyar szív dobog keblében, és aki nem nyugszik bele a német uralomba. Nem néhányra, nem is százakra, de tízezrekre fog menni egyhamar azoknak a magyaroknak a száma, akik üldözött vaddá lesznek saját hazájukban. De, aki a német megszállóknak és a magyar quislingeknek ellensége, az népünk hű fia, akit támogatni szent, hazafias kötelességünk! Támogatni, hogy megmenthesse életét, és támogatni, hogy harcolhasson nemzetünk fölszabadításáért. Még él népünkben a német Bach-korszak üldöztetéseinek emléke és ragyogó példái a magyar hazafias együttérzésnek. De vegyünk példát a francia, a belga, a norvég, a lengyel, az olasz népről is, melyeknek semmilyen áldozat sem túl nagy, hogy harcos fiait megmentse a náci banditák üldözése elől. Adjunk nekik mi is menedéket lakásunkban, birtokunkon, szőlőnkben, tanyánkon. Lássuk el őket élelemmel, pénzzel, ruhaneművel. Szerezzünk nekik hatósági személyek segítségével hamis okmányokat, új személyazonossági igazolványokat. Helyezzük el őket más néven munkahelyen. Segítsünk nehéz helyzetben visszamaradt családjukon. Szöktessük meg őket börtönből, gyűjtőtáborból. Közvetítsük levelezésüket. Népünk új szabadságharcának üldözött harcosai ők, akiknek a nemzet örök hálára lesz kötelezve. Ügy kell támogatnunk őket, mint ahogy anya oltalmazza üldözött fiát!

Eredeti tisztázat. – PI. Kossuth Rádió. 1944. március 23. – „Minden magyar támogatja az üldözötteket!”

1944. március 23.

16. A Magyar Távirati Iroda jelentése a stockholmi magyar követség által Magyarország megszállásának előzményeiről kiadott hivatalos közleményről

Stockholm, március 24. Az itteni magyar követség hivatalos nyilatkozatban megerősíti, hogy március 13–20.

között német csapatokat vontak össze az osztrák–magyar határon, de a budapesti német követ arról biztosította az illetékeseket, hogy nem áll szándékukban sem az ország elözönlése, sem az, hogy nyomást gyakoroljanak Magyarországra, csupán az Adriai-tengerpart közelgő angol–amerikai elözönlésének kivédéséről van szó.

Horthy Miklós tengernagy megvitatta Hitlerrel azokat a kérdéseket, amelyeket a két állam már előzőleg hosszasan tárgyalt: az oroszországi tűzvonal mögött állomásozó magyar csapatok hazahívását, oly értelmű megállapodást, hogy az oroszországi német csapatok ne Magyarországon át vonuljanak vissza és

Magyarországot ne használják szállítási vagy katonai hadműveleti támpontul. Március 19-én éjszaka, amidőn német ejtőernyősök ereszkedtek alá, a német ügyvivő

úgy tájékoztatta a magyar kormányt, hogy a német csapatok átlépnek a határon, hogy megszállják az országot, mert Németország nem tűrheti sem a magyar kormány politikáját, sem milliónyi zsidó jelenlétét, mert mindkét tény fenyegeti a német hadseregek biztonságát, és meg akarják előzni azt, hogy a Badoglio-féle csíny megismétlődjék. Hozzáfűzte, hogy Németországnak fel kell lépnie 13 000 lengyel, brit, szerb, francia és magyarellenes1 ellen. A

1 Így van az eredetiben.

Gestapo ejtőernyősei, akik az elözönlőkkel együtt ereszkedtek le, nyomban letartóztattak bizonyos számú parlamenti tagot, köztük Zsilinszky!, Rassayt, Peyert, és Baranyait.

Sokszorosított másolat. – OL MTI Híranyag. – Svédország. 1944. március 24. 137. old.

1941. március 24.

17. A Belügyi Közlöny Baky László államtitkári kinevezéséről

A Kormányzó Úr Őfőméltósága az 1944. évi március hó 24. napján kelt legfelsőbb elhatározásából a magyar királyi belügyminiszter előterjesztésére Baky László országgyűlési képviselői államtitkárrá kinevezni méltóztatott.

Belügyi Közlöny, 1944. április 2. XLIX. évf. 14. sz. 359. old. – „Államtitkár kinevezése”

1944. március 25.

18. A Kossuth Rádió leleplezi a zsidóüldözés hátterét, harcra szólít az üldözöttek megmentésére

Abban az órában, mikor ránktörtek a náci martalócok, hogy Hitler lábaihoz rakják Magyarországot, megindult a féktelen, vad hajsza a zsidók ellen. SS-legények és nyilas banditák a vonatokról leráncigálták a zsidókat, az utcákon megkezdődött a zsidó és zsidókülsejű egyének bántalmazása. Azóta is folyik a zsidók tömeges letartóztatása s a letartóztatottak állati kínzása. Sajtónk és rádiónk, most már teljesen a nácik kezében, uszítanak a zsidók ellen. Ha szükség volt még rá, itt a bizonyíték, hogy a zsidóüldözés kizárólag a németek ügyét szolgálja. A nácik azt remélik, hogy sikerülni fog a magyar néptömegeket elvadítaniok s elvakítaniok. Márpedig épp erre van szükségük; hogy a nép ne lássa, mi megy végbe saját hazájában. Nem nálunk csinálják ezt először. Megpróbálkoztak vele minden más leigázott országban is: Dániában és Hollandiában, Belgiumban és Franciaországban. Mindenütt csúfos kudarcot vallottak. A népet sehol sem tudták félrevezetni, a nép mindenütt tudta, hogy ellensége nem a zsidó, akivel mindig békében élt együtt, hanem a gyűlölt idegen, a német, aki rátört országára, hogy rabbá tegye és kirabolja. Zsidók és nem zsidók együtt küzdenek minden megszállt országban a náci hódítók és hóhérok ellen. Így lesz, így kell hogy legyen nálunk is. A németellenes magyar szabadságharc hívei nem tesznek különbséget zsidó és nem zsidó közt. Védenek, támogatnak, minden erejükből segítenek mindenkit, akit a magyar vagy német nácik üldöznek, legyen az szociáldemokrata munkás, vagy ellenzéki újságíró, szókimondó katolikus pap, vagy zsidó értelmiségi. Külön felhívjuk az egyházak hazafias tagjait, hogy álljanak ki nyíltan a zsidók védelmében, és intsék erre a kötelességükre híveiket, amint ezt megtették Franciaországban az egyház hívei és képviselői. A zsidóknak pedig azt tanácsoljuk: álljanak ellent! A gyáva meghunyászkodás biztossá tenné pusztulásukat. Ne zsidó önvédelmi harcot folytassanak, hanem magyar szabadságharcot! Álljanak be mindenütt a németek ellen küzdő hazafiak sorába. Ha ők maguk vagy mások valaha úgy érezték, hogy van még választóvonal köztük és a magyarság közt, ez a szabadságharc el fog törölni minden ilyen választóvonalat. A győzelem után nem lesz különbség igaz magyarok közt. de bűnhődni fognak a náci bitangok!

Eredeti tisztázat. – PL Kossuth Rádió. 1944. március 25. – „Zsidóüldözések.”

1944. március 25.

19. A Magyar Távirati Iroda jelentése a magyarországi zsidók sorsára vonatkozó Reuter-tudósításról

London, március 25. (Reuter) Randall Neale írja: Miután a német csapatok megszállták Magyarország közlekedési útvonalait és

hadászatilag fontos pontjait, köztük a Kárpátok hágóit is, a párizsi rádió jelentése szerint Magyarországon elrendelték az általános mozgósítást.

Magyarországot – Dániához hasonlóan – német katonai főparancsnok és egy német teljhatalmú megbízott-követ hatalma alá helyezték. Edmund Veesenmayer – éppen úgy, mint Werner Best Kopenhágában – Gestapo vezető, mindkettőjüket Himmler nevezte ki. Félő, hogy Dániához hasonlóan Magyarországon zsidóüldözés fogja követni a katonai megszállást. Ebben az esetben Veesenmayer elemében lesz, és úgy látszik, hogy az új bábkormányban engedelmes eszközöket fog találni működéséhez. Jurcsek Béla földművelésügyi miniszter hivatalba lépése alkalmából hangoztatta is már, hogy a zsidókérdés megoldása feltétlenül szükséges valami. A német rádió magyar nyelvű adásában megállapította, hogy a magyar belső arcvonalat zavaró valamennyi tényezőt „likvidálni’’ fogják. Hozzávetőleges becslés szerint Magyarországon több mint egymillió zsidó él, közülük 350 000 Budapesten lakik. Sok ezer olyan zsidó is tartózkodik magyar területen, akik Lengyelországból, Csehszlovákiából és Ausztriából menekültek el a német terror elől. Roosevelt pénteki nyilatkozatában, amikor kijelentette, hogy senki sem marad büntetlenül azok közül, akik részt vesznek a kegyetlenkedésekben, kifejezésre juttatta azt az elhatározását is, hogy a magyarországi zsidók sorsának kérdését is szívén viseli.

Magyarországon csak a kisebbségben levő uralkodó osztály meggyőződéses németbarát, a tengellyel rokonszenvezők nagy többsége olaszbarát volt.

Az esetleges guerilla-bandák gerincét a parasztság fogja alkotni. Azonban azokat a híreket, amelyek szerint Magyarországon egyre jobban lábra kap az ellenállási mozgalom, és amelyek tudni vélik, hogy a magyar guerillák Tito partizánjaival működnek együtt, fenntartással kell fogadnunk.

Sokszorosított másolat. – OL MTI Híranyag. – Magyarország. 1944. március 25. 85. old.

Egy másik Reuter-jelentés idézi a helsingborgi Öresund Postent, mely azt írja, hogy ,,a Herrenvolk nem fogja kihasználatlanul hagyni a Magyarország megszállásánál adódó alkalmat, hogy ne fürödjék zsidó vérben. A németek eltökélték Lengyelország kiirtását. Magyarország megszállása újabb nagyarányú mészárlást jelent majd a lengyelek számára, mivel igen sok lengyel talált menedéket Magyarországon hazájuk feldúlása óta. Hiábavaló volna a németek cmberies ösztönei győzelmére számítani.” (OL MTI Híranyag. – Svédország. 1944. március 25. 159. old.)

A Reuter-hírügynökség azt is jelentette – ugyancsak március 25-én –, hogy von Stumm báró, a Wilhelmstrasse szóvivője hírmagyarázatában célzott magyar zsidók elleni német intézkedésekre. „A zsidók – mondotta – kétségkívül politikailag csendesek lesznek.” (OL MTI Híranyag. – Magyarország. 1944. március 25. 87. old.)

1944. március 25.

20. A Magyar Távirati Iroda jelentése a megszállók iránti magatartásra és a zsidókérdés megoldására vonatkozó Reuter-tudósításról

Budapest, március 25. (Reuter) A budapesti rádió pénteken éjszaka felhívással fordult minden magyarhoz, hogy

„legyenek barátságosak a német csapatokhoz. Mindenkit, aki ellenségesen viseltetik a jelenlegi német tevékenységgel szemben, könyörtelenül kiirtanak. A kormányban már megkezdődött a nagy gyomlálás”.

A budapesti rádió még ezeket is mondta: A zsidókérdés az egyik legsürgősebb kérdés, amelynek megoldása a kormányra vár. Befolyásos állásokban levő zsidók tátott szájjal bámultak, amidőn látták a bevonuló német csapatokat. Ezek a zsidók befolyásos polcokra dolgozták fel magukat. Most, hogy a németek megérkeztek, tudhatják, hogy kiküszöbölik őket.

Sokszorosított másolat. – OL MTI Híranyag. – Magyarország. 1944. március 25. 82. old.

1944. március 27.

21. A budapesti rádió rövidhullámú adásának kommentárja a Sztójay-kormány várható kül- és belpolitikai programjáról

A Sztójay-kormány megalakulása és az utóbbi napokban megtartott minisztertanácsa óta politikai körökben az az általános vélemény, hogy az ország bel- és külpolitikai életében gyökeres változások várhatók. Rövidesen megtörténnek, éspedig gyors ütemben mindazok az intézkedések, amelyeknek célja, hogy felszámolják azokat a sötét destruktív erőket, amelyek az utóbbi időben már vakmerő nyíltsággal szervezkedtek a belső magyar front megdöntésére és Magyarországnak nagy szövetségesétől való elválasztására. A kormány a legutóbbi minisztertanácson több sürgős kormányzati kérdéssel foglalkozott, amelyekkel kapcsolatban már a legközelebbi jövőben érvénybe lépnek különféle intézkedések. Az intézkedések egyik jelentős csoportja a zsidókérdés újabb szabályozása lesz. A kormány egyébként szerdán ismét minisztertanácsot tart, és a rendeletek jó részét valószínűleg már akkor letárgyalják.

Az új nacionalista magyar kormány mögött felsorakozott az egész nemzeti közvélemény. De nemcsak ez fogadta teljes bizalommal az új kormány megalakulását, hanem a jelek szerint a német birodalom illetékes körei is. A Wilhelmstrassen ugyanis rámutattak arra, hogy a Sztójay-kormány Gömbös Gyula politikájának egyenes vonalú folytatása és továbbfejlesztője.

Másolat. – OL. Rádió 62.cs. RH. 1944. III. 27-i híranyag (angol).

1944. március 27.

22. A Magyar Távirati Iroda jelentése ismerteti a Grenzbote című pozsonyi lap Budapest megváltozott arculatáról szóló cikkét

Pozsony, március 27.

A Grenzbote hétfői számának első oldalán budapesti jelentés alapján nagy megelégedéssel számol be a Magyarországon, és főleg Budapesten uralkodó nagy rendről, s különösen Budapest megváltozott arculatáról. Megállapítja a lap, hogy a zsidók, akik Budapest lakosságának körülbelül egyharmad részét tették ki, úgyszólván teljesen eltűntek az utcákról és nyilvános helyekről.

Sokszorosított másolat – OL MTI Híranyag. – Magyarország. 1944. március 27. 94. old.

1944. március 28.

23/a A kereskedelem- és közlekedési miniszter távirati utasítása Budapest polgármesterének a zsidó üzletek igénybevételével kapcsolatban

38 781/1944.

Polgármester Úrnak, Budapest

Felhívom Polgármester Urat, hogy az alárendelt elsőfokú iparhatóságokat haladéktalanul értesítse a következőkről:

Tudomásomra jutott, hogy helyenként a zsidó üzletek igénybevétele iránt egyes hatóságok különböző intézkedéseket foganatosítottak.

Felhívom Cím figyelmét arra, hogy ilyen intézkedések a vonatkozó egységes rendelkezések kiadása előtt múlhatatlanul szükséges esetekben is csak úgy foganatosíthatók, ha ezekhez távbeszélőn történt bejelentés után a vezetésem alatt álló minisztérium I. szakosztálya hozzájárul.

Budapest, 1944. március hó 28. A m. kir. Kereskedelem- és Közlekedésügyi Miniszter

Sokszorosított hiteles másolat. – Bp. 1. sz. Lt. VIII. ker. 1944 – 18124.

1944. március 29.

23/b Az a) alatt közölt távirati utasítás kiegészítése = Ad 38 781

Polgármester Úrnak, Budapest

A 38 781/1944. :/: KKM szám alatt a mai napon kiadott távirati leiratom kiegészítéseképpen az alárendelt elsőfokú iparhatóságok haladéktalan értesítése végett a következőkről értesítem Polgármester Urat:

Olyan esetben, amikor a zsidó üzletekben levő árukészletek megőrzése bármilyen ok

miatt nem lenne biztosítható, az említett üzletekben levő árukészletek az üzlet lezárásával és lepecsételésével őrizendők meg. További intézkedés azonban (leltározás, árukészlet bármilyen egyéb igénybevétele vagy kiutalása) ilyen esetben sem foganatosítható. Az említett üzlethelyiségek lezárásáról és lepecsételéséről hozzám haladéktalanul jelentést kell tenni.

Budapest, 1944. március hó 29.

M. kir. Kereskedelem- és Közlekedésügyi Miniszter

Sokszorosított hiteles másolat. – Bp. 1. sz. Lt. VIII. ker. 1944 – 18 124.

1944. március 29.

24. A Magyar Távirati Iroda jelentése Magyarország megszállásának előkészületeiről közölt TASS-tudósításról

Genf, március 29.

Mint megbízható forrásokból jelentik, Veesenmayer, Németország új magyarországi követe, már a megszállás előtt Budapesten tartózkodott. Inkognitóban érkezett Budapestre és

Lorenz SS-főcsoportvezetővel, Himmler képviselőjével együtt előkészítette az ország katonai megszállását. Himmler méltányolta Veesenmayer „érdemeit” és ajánlására Veesenmayert nevezték ki budapesti követté.

Sokszorosított másolat – OL MTI Híranyag. – Németország. 1944. március 29. 38. old.

Weesenmayer kinevezésével kapcsolatban a Gárdista című szlovák lap 1944. március 28-i száma a következőket írta: „Az a körülmény, hogy Veesenmayert nevezték ki budapesti német követté, elég kezesség arra nézve, hogy a zsidókérdést Magyarországon is alaposan rendezik majd, azon a Magyarországon, amely az utolsó szigete volt a zsidóknak Európában.” (OL MTI Híranyag. – Magyarország. 1944. március 29. 109. old)

25. A Magyar Távirati Iroda jelentése a Minisztertanács üléséről A kormány tagjai Sztójay Döme miniszterelnök elnöklésével szerdán délelőtt 11 órakor

Minisztertanácsot tartottak, amely rövid megszakítással egész napon át folyt, és este 10 órakor ért véget.

A Minisztertanács a miniszterelnök indítványára elhatározta, hogy a közeli napokban kormány-nyilatkozatban ad tájékoztatást a kormány programjáról, majd az illetékes társminiszterek előadásában letárgyalta a zsidókérdés megoldásával kapcsolatos rendeleteket – ezek pár napon belül megjelennek – a továbbiakban pedig időszerű kormányzati kérdésekkel foglalkozott.

Sokszorosított másolat. – OL MTI Híranyag. – Magyarország. 1944. március 29. 113. old.

1944. március 29.

26. A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve Horthy kormányzó állásfoglalásáról a kiadandó zsidórendeletek ügyében

66. pont. Az igazságügy-miniszter úr rámutat arra, hogy eddig az előző kormányok alatt minden olyan Me. kormányrendeleteket, amelyek előzőleg vagy utólag a 42-es, 1 illetve a 46-os

2 bizottság elé kerültek, előzetes hozzájárulás végett be kellett mutatni a Kormányzó Úr őfőméltóságának. Mi erre nézve a kormány álláspontja?

A miniszterelnök úr szerint a Kormányzó Úr őfőméltósága az összes zsidórendeletekre vonatkozólag szabad kezet adott az ő vezetése alatt álló kormánynak, és ezek tekintetében nem akar befolyást gyakorolni.

Tudomásul vétetik.

Eredeti tisztázat. – OL Mt. jkv. 1944. március 29. (66).

1 42-es bizottság: Az 1931:XXVI. tc. 7. §-a alapján az országgyűlés két házának tagjaiból

létrehozták, helyesebben felelevenítették az 1924. évi szanálás idején működött 33 tagú bizottságot, melynek létszámát az 1941:XI. tc. 2. §-a 42 főre emelte fel. E bizottság hatásköre mind a kormány, mind az országgyűlés felé véleményező, tanácsadó, javaslattevő és ellenőrző volt. (Magyar Törvénytár. 1931. évi törvénycikkek. Bp. 1932. 285–286. old., valamint Magyar Törvénytár 1941. évi törvénycikkek. Bp. 1942. 43. old.)

2 Nyilvánvaló tévedés, 36-os bizottságról van szó. A 36-os bizottságról szóló 1939:11. tc. 141. §-ának (4) és (5) bekezdése értelmében a kivételes hatalom alapján kibocsátott rendeleteket be kellett mutatni az országgyűlés két házából alakított 36 tagú országos bizottságnak, melynek hatásköre „arra terjed ki, hogy a bemutatott rendeletek helyességét és célszerűségét megvizsgálja és arra vonatkozólag véleményét nyilvánítja” (Magyar Törvénytár. 1939. évi törvénycikkek. Bp. 1940. 84. old.)

1944. március 29.

27/a A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a zsidók megkülönböztető jelzése tárgyában

4. pont. A belügyminiszter úr előterjesztést tesz a zsidók megkülönböztető jelzése tárgyában.

Előadja, hogy honvédelmi és közbiztonsági érdek, hogy az ilyen szempontból megbízhatatlannak tekintendő zsidók jól felismerhetők legyenek. Könnyű felismerhetőségük ugyanis igen nagymértékben megkönnyíti tevékenységüknek és magatartásuknak ellenőrzését és könnyebbé teszi távoltartásukat olyan helyektől, ahol jelenlétük a honvédelmi érdeket veszélyeztetné.

A szükséges rendelkezésre a honvédelemről szóló 1939: II. tc. 141. §-ának (2.) bekezdése megadja a kellő jogalapot, mert hiszen a már említett honvédelmi érdek mellett fennáll az a körülmény is, hogy a rendelkezéssel való késedelmeskedés fontos közérdeket veszélyeztetne.

Az elmondottakhoz képest a bemutatott rendelettervezet – a honvédelemről szóló 1939: II. tc. 141. §-ának (2.) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján – 1. §-ában kötelezővé teszi minden hatodik életévet betöltött zsidóra nézve – nemre való tekintet nélkül – sárga színű hatágú csillagnak láthatóan való viselését.

A tervezet 2. §-a a zsidó fogalmát határozza meg a honvédelmi törvény novellája 3. §-ának (3.) bekezdésében foglalt fogalom-meghatározással teljesen egyezően.

A tervezet 3. §-a a büntetőrendelkezéseket tartalmazza, 4. §-a pedig a hatálybalépésről és a végrehajtásról rendelkezik.

Az előadottak alapján kéri előadó miniszter úr a Minisztertanács hozzájárulását ahhoz, hogy a bemutatott és a jegyzőkönyvhöz csatolt rendelettervezetet a minisztérium rendeletéként kihirdethesse. A Minisztertanács ehhez egyhangúlag hozzájárul. (A rendelettervezet csatolva.)

Eredeti tisztázat. – OL Mt. jkv. 1944. március 29 (4). Az 1944. március 29-i Minisztertanács délelőtti üléséről felvett jegyzőkönyv 1. és 2.

lapja hiányzik, de a tartalomjegyzékből, melyet egyébként fakszimilében közlünk, megállapítható, hogy az első korlátozó rendelkezésként a „zsidó házvagyon, részvénytőke és egyéb vagyonok” elvételét tárgyalták meg. E napirendi pontból csak a befejező, a kivételezettségre vonatkozó rész maradt meg, melyet következőkben teljes terjedelmében közlünk:

„A belügyminiszter úr szerint kivételes helyzetbe juttatnák a rendeletek a zsidók közül azokat, akik ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásukért arany vagy legalább két ízben I. osztályú ezüst vitézségi érmet, vagy kardokkal ékesített III. osztályú vaskoronarendet, vagy annál magasabb kitüntetést kaptak, továbbá, aki 75 százalékban hadirokkant, végül akik az 1919-es ellenforradalmi mozgalmakban szerzett kimagasló érdemeikért vagy a visszacsatolt területeken az elcsatolás ideje alatt tanúsított kimagaslóan magyarhű magatartásukért az országos vitézi széktől vagy az illetékes kormányhatóságoktól mentesítő okiratot kaptak.

A Minisztertanács elvileg ehhez hozzájárul azzal a megszorítással, hogy ilyen kivételezés csak személyre szóló kivételezés lehet, s az illető kivételezett leszármazóira már nem vonatkoztatható.” (OL Mt. jkv. 1944. március 29. (3). –

A Minisztertanácson egyhangúlag elfogadott rendelettervezet szövege és a hivatalos lapban megjelent rendelet két pontban lényeges eltérést mutat: a) A rendelettervezet, mint a minisztertanácsi jegyzőkönyv szövegéből is kitűnik, nem vett fel a kiadandó rendelet paragrafusai közé kivételezettségi paragrafust, b) A rendelettervezet szerint a megkülönböztető jelzés viselésére vonatkozó rendelet április 2-án lép életbe, míg a kiadott rendelet április 5-ét jelöli meg határnapul.

A hivatalos lapban megjelent rendelet szövege (l. a következő iratot) nem teljesen azonos a Minisztertanácson elfogadott szöveggel, az utóbbi 3. §-a ugyanis a következőképpen hangzott: „Az 1. §-ban meghatározott bejelentést meg kell tenni azoknak a jogi személyeknek

is, amelyek az 1939: IV. te 20. §-a értelmében a zsidókra vonatkozó rendelkezések hatálya alá esnek.” A rendelettervezet 4. §-a azonos a megjelent rendelet 3. §-ával.

1944. március 31.

27/b Kormányrendelet a zsidók megkülönböztető jelzése tárgyában

A m. kir. minisztérium a honvédelemről szóló 1939:II. tc. 141. §-ának (2.) bekezdésében, valamint 212. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

1. §

(1) A jelen rendelet hatálybalépésétől kezdődően minden hatodik életévét betöltött zsidó személy – nemre való tekintet nélkül – köteles házon kívül felső ruhadarabjának bal mellrészén, jól láthatóan, 10×10 cm átmérőjű szövet-, selyem-, vagy bársonyanyagból készült kanárisárga színű hatágú csillagot viselni.

(2) Az előbbi bekezdésben említett megkülönböztető jelet könnyen el nem távolítható módon kell a ruhára – varrással – ráerősíteni.

2. §

Annak megállapításában, hogy a jelen rendelet alkalmazása szempontjából ki a nem zsidó és ki a zsidó, az 1941:XV. tc. 9. és 16. §-ának rendelkezései az irányadók azzal, hogy nem zsidó az olyan személy is, aki származásra és vallásra nézve az említett 9. § utolsó bekezdésében foglalt meghatározásnak megfelel, feltéve, hogy nem kötött, illetőleg mindaddig, amíg nem köt házasságot zsidóval, vagy olyan nem zsidóval, akinek egy vagy két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született.

3. §

A jelen rendelet 1. §-ában foglalt rendelkezés nem terjed ki arra a zsidóra, akit az 1914–1918. évi háborúban az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért arany, vagy legalább két ízben I. osztályú ezüst vitézségi éremmel, vagy mint főtisztet a kardokkal ékesített III. osztályú vaskoronarenddel, vagy annál magasabb, de ugyancsak kardokkal ékesített kitüntetéssel, vagy mint törzstisztet kardokkal ékesített III. osztályú vaskorona- rendnél magasabb, de ugyancsak a kardokkal ékesített kitüntetéssel tüntettek ki, úgyszintén arra sem, aki legalább 75%-os hadirokkant, végül arra sem, aki az 1939:IV. tc. 2. §-a első bekezdésének 6. pontjában, a 7720/1939. Me. számú rendelet 66. §-ában, a 2220/1941. Me. sz. rendelet 3. §-ában vagy a 8550/1941. Me. sz. rendelet 2. §-ában meghatározott kivétel alá esik.

4. §

(1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és két hónapig, háborúban hat hónapig terjedhető elzárással büntetendő, aki a jelen rendelet 1. §-ában foglalt rendelkezésnek nem tesz eleget.

(2) A pénzbüntetésre az 1928 : X. törvénycikk rendelkezései irányadók azzal az eltéréssel, hogy a pénzbüntetés legmagasabb összege az 1939 : II. tc. 212. §-ának (1) bekezdésében meghatározott mértékig terjed; a pénzbüntetés átváltoztatására pedig az említett § (4) bekezdésében foglalt rendelkezést kell alkalmazni.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, a rendőrség működési területén a m. kir. rendőrségnek mint rendőri büntető bíróságnak a hatáskörébe tartozik. Harmadfokon a belügyminiszter bíráskodik.

5. §

Ez a rendelet az 1944. évi április hó 5. napján lép hatályba. Végrehajtásáról a belügyminiszter gondoskodik.

Budapest, 1844. évi március hó 29-én.

Sztójay Döme s. k. m. kir. miniszterelnök

Budapesti Közlöny, 1944. március 31, péntek. 73. sz. – „A m. kir. minisztérium 1240/1944. Me. számú rendelete a zsidók megkülönböztető jelzése tárgyában.”

1944. március 29.

28/a A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a zsidó tulajdonban levő gépjárművek bejelentési kötelezettségéről és igénybevételéről

27. pont. A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr a honvédelmi és igazságügyminiszter úrral egyetértőleg kéri a Minisztertanács hozzájárulását, hogy a zsidó tulajdonban levő gépjáróművek bejelentése tárgyában készült és csatolt rendelettervezetet, mint a m. kir. minisztérium rendeletét kibocsáthassa.

Nem kívánatos, hogy zsidók gépjáróművekkel rendelkezzenek. A honvédelemről szóló 1939:II. tc. módot nyújt arra, hogy a közúti gépjáróművek

honvédelmi célokra véglegesen, térítés ellenében – melynek kifizetése a fennálló jogszabályok értelmében a háború befejezésétől számított 6 hónapon belül kérhető – igénybe vétessenek.

Így tehát törvényi felhatalmazás van arra, hogy a honvédelmi miniszter úr a zsidó tulajdonban levő gépjáróműveket véglegesen igénybe vehesse.

Az ily módon igénybeveendő gépjáróművek egy részére azonban – ugyancsak honvédelmi célokból – előadó miniszter úr tárcája gondozására bízott érdekek, főleg pedig a gumiabroncsokkal való okszerű gazdálkodáshoz fűződő rendkívül fontos érdekek szempontjából tárcájának is szüksége van.

Abból a célból, hogy a végleges igénybevétel iránt a kellő intézkedések megtehetők legyenek, sürgősen meg kell állapítani, melyek azok a gépjáróművek, amelyek zsidó kézben vannak.

Mivel megbízható adatgyűjtemény csak a polgári forgalomban levő személygépkocsikról van, amelyből megállapítható az a körülmény, hogy a gépkocsi tulajdonosa az 1941 : XV. tc. 9. §-a szerint zsidónak minősül-e vagy sem, viszont sem a honvédség által már eddig ideiglenesen igénybe vett, sem a leállított gépjáróművekre, sem pedig a forgalomban levő tehergépjáróművekre, motorkerékpárokra vonatkozóan ilyen adatgyűjtemény nem áll rendelkezésre, a szükséges adatok leggyorsabb beszerzésére a legalkalmasabb megoldás az idecsatolt rendelettervezet szerint elrendelendő és a zsidók által saját költségükön (minden állami nyomtatvány mellőzésével) teljesítendő bejelentés. A bejelentési kötelezettség elmulasztása a rendelet szerint súlyos kihágásnak minősül, mellékbüntetésként kötelező a be nem jelentett gépjáróműnek elkobzása.

A Minisztertanács hozzájárul.

Eredeti tisztázat. – OL Mt. jkv. 1944 március 29. (27).

1944. március 31.

28/b Kormányrendelet a zsidók tulajdonában levő közúti gépjárómüvek bejelentése tárgyában

A m. kir. minisztérium a honvédelemről szóló 1939: II. tc. 86, és 212. §-ában, valamint az 1942: XIV. tc. 28. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

1. §

Azok a zsidók, akiknek tulajdonában közúti gépjárómű van, kötelesek azt 1944. évi április hó 8. napjáig bejelenteni.

A bejelentést a Kereskedelmi- és Közlekedésügyi Minisztérium X. szakosztályához (Budapest, II., Lánchíd u. 1–3.) címzett, „Gépjárómű bejelentés” jelzéssel ellátott, bérmentesített ajánlott levelezőlapon kell megtenni.

A bejelentésnek az alábbi adatokat kell tartalmaznia: a gépjárómű tulajdonosának nevét (cégét), foglalkozását, lakóhelyét (székhelyét), utca és

házszám megjelölésével; a gépjárómű forgalmi rendszámát (illetőleg volt rendszámát), nemét (személy-,

tehergépjárómű, motorkerékpár stb.), jelenlegi tárolási helyét, gumiabroncsainak darabszámát; végül azt, hogy a gépjáróműnek van-e engedélye (E vagy Ü jelzése) a közúti

forgalomban való részvételre, valamint van-e honvédelmi igénybevétel alól mentesítése, illetőleg, hogy a gépjárómű jelenleg honvédelmi szolgáltatás címén igénybe van-e véve.

2. §

Annak megállapításában, hogy a jelen rendelet szempontjából ki a zsidó és ki a nem zsidó, az 1941 : XV. tc. 9. és 16. §-ának rendelkezései az irányadók azzal, hogy nem zsidó az olyan személy is, aki származására és vallására nézve az említett 9. § utolsó bekezdésében foglalt meghatározásnak megfelel, feltéve, hogy nem kötött, illetőleg mindaddig, amíg nem köt házasságot zsidóval, vagy olyan nem zsidóval, akinek egy vagy két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született.

3. §

Amennyiben cselekménye nem esik súlyosabb büntető rendelkezés alá, kihágást követ el és pénzbüntetéssel büntetendő:

a) aki az l. §-ban meghatározott bejelentési kötelezettségének nem, vagy nem a megszabott módon vagy időben tesz eleget;

b) aki hamis vagy valótlan adatot jelent be. A pénzbüntetésre az 1928: X. tc. rendelkezései irányadók; a pénzbüntetés legmagasabb

összege a 1939: II. tc. 212. §-ának (1) bekezdésében meghatározott mértékig terjed. A pénzbüntetés átváltoztatására és a kihágás elévülésére az 1939: II. tc. 212. §-ának (4)

és (5) bekezdésében foglalt rendelkezések nyernek alkalmazást. A be nem jelentett gépjáróműveket el kell kobozni. A kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, a rendőrség működési területén

pedig a m. kir. rendőrségnek, mint rendőri büntetőbíróságnak hatáskörébe tartozik. Az 1929: XXX. tc. 59. §-a (1) bekezdése 3. pontjának alkalmazása szempontjából szakminiszternek a kereskedelmi- és közlekedésügyi minisztert kell tekinteni.

A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba. Budapest, 1944. évi március hó 29-én.

Sztójay Döme s. k., m. kir. miniszterelnök

Budapesti Közlöny, 1944. március 31, péntek. 73. sz. – „A m. kir. minisztérium 1230/1944. Me. számú rendelete a zsidók tulajdonában levő közúti gépjáróművek bejelentése tárgyában.”

1944. március 29.

29/a. A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a zsidó távbeszélő előfizetők adatszolgáltatási kötelezettségéről

28. pont. A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr az igazságügy- és honvédelmi

miniszter urakkal egyetértőleg kéri a Minisztertanács hozzájárulását ahhoz, hogy a zsidó távbeszélő előfizetők adatszolgáltatási kötelezettsége tárgyában készített rendelet mint a m. kir. kormány rendelete kiadassék.1

Előadja, hogy a zsidó távbeszélő előfizetők adatszolgáltatási kötelezettsége tárgyában készített kormányrendelet kiadását a jelenlegi rendkívüli viszonyok teszik indokolttá.

A Minisztertanács hozzájárul. (Körözés útján.) 2

Eredeti tisztázat. – OL Mt. jkv. 1944. március 29. (28).

1 A kiadott rendelet szövege megegyezik a minisztertanácsi jegyzőkönyvhöz csatolt

rendelettervezettel. 2 „Körözés útján”: ezt a napirendi pontot, helyesebben az arról szóló minisztertanácsi előterjesztést

– a minisztertanács ülése előtt – körözték a miniszterek között, akik szóbeli tárgyalás nélkül elfogadák.

1944. március 29.

29/b Kormányrendelet a zsidó távbeszélő előfizetők adatszolgáltatási kötelezettsége tárgyában

A honvédelemről szóló 1939: II. tc. 86. és 212. §-aiban kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem:

1. §

A zsidó távbeszélő előfizetők ennek a rendeletnek hatálybalépése napjától számított 3 nap alatt kötelesek írásban a következő adatokat bejelenteni:

a) az előfizető neve, b) vallás, c) foglalkozás, d) hadiüzemi alkalmazottaknál az üzem megnevezése és az alkalmazás minősége, e) a távbeszélő berendezés felszerelési helye (utca, házszám, lakás, üzlet, iroda stb.) és

kapcsolási száma, f) részt vett-e az 1914–18. évi háborúban és milyen hadikitüntetést szerzett (ide nem

értve a Károly csapatkeresztet), g) hadirokkant-e, és ha igen, hadirokkantsága milyen mérvű, h) az 1918–1919. évi forradalmak idején az azok ellen irányuló nemzeti mozgalmakban

részt vett-e olyan módon, hogy életét kockáztatta vagy szabadságvesztést szenvedett, i) a visszacsatolt területen az elszakítás ideje alatt a magyarsághoz való hűségéről

bizonyságot tett-e? 3. §1

Az adatbejelentést ahhoz a postahivatalhoz, illetőleg távbeszélő központhoz kell

benyújtani, amelyikhez a távbeszélő berendezés be van kapcsolva. 4. §

Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, a bejelentési kötelezettség elmulasztása vagy valótlan adat bejelentése kihágás, amely 6 hónapig terjedhető elzárással büntetendő.

5. § Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba. Budapest, 1944. évi március hó 27-én.

Sztójay Döme s. k., m. kir. miniszterelnök

Budapesti Közlöny, 1944. március 29., szerda, 71. sz. – „A m. kir. minisztérium 1140/1944. Me. sz. rendelete a zsidó távbeszélő előfizetők adatszolgáltatási kötelezettsége tárgyában.”

1 A 2. § (Ki tekintendő zsidónak) szövege megegyezik a 27/b. irat 2. §-ával.

1944. március 29.

30. A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a bankbetétek kifizetésének korlátozásáról és a páncélrekeszek zárva tartásáról

45. pont. A pénzügyminiszter úr előadja, hogy 1944. évi március hó 20-án a késő délelőtti órákban Feine követségi tanácsos telefonon felhívta Csizik Béla államtitkárt, és arra kérte, hogy sürgősen keresse fel a német követségen. Csizik Béla államtitkár azonnal átment a német követségre, ahol is Feine mindenekelőtt elnézését kérte, hogy nem ő kereste fel a Pénzügyminisztériumban, ezt azonban az akkori helyzetből adódó sokirányú igénybevétel folytán nem tudta megtenni. Ezután érdeklődött a takarékbetét-mozgalom alakulásáról. Csizik Béla államtitkár tájékoztatta, hogy a pénzintézeteknél nagyobb arányú ugyan a betétkivétel, de az addig aggasztó méreteket nem öltött. Feine ezzel kapcsolatban azt az óhajt juttatta kifejezésre, hogy kívánatos lenne, ha a betét-igénybevétel az ésszerű mértéket nem haladná meg, amit azzal indokolt, hogy az új kormány megalakulásáig ezen a téren bizonyos normális helyzet fenntartása látszanék szükségesnek. Csizik Béla államtitkár erre kifejezésre juttatta aggályait ezen a téren bármilyen intézkedéssel szemben. Feine ennek ellenére fenntartotta kívánságát és a következő kifejezéssel „Ich möchte in Nahmen1 der Herr Gesandten vormell2 die Bitte stellen”3 azt kérte, hogy adassék ki olyan rendelkezés, hogy a takarékbetétből fejenként és naponta 1000 pengőnél nagyobb összeget ne lehessen felvenni. Csizik Béla államtitkár ezzel kapcsolatban közölte, hogy ehhez külön rendelet nem kell, mert a pénzintézetek a nagyobb betétfelvételt a takarékkönyvre nyomtatott szövegben közölt feltételekkel felmondáshoz kötik. Feine követségi tanácsos ezt a közlést megnyugvással vette tudomásul, és közölte, hogy ő is megfelelőbbnek tartja, ha az intézkedés nem jogszabállyal történik. Március hó 20-án délután Feine követségi tanácsos újból felhívta Csizik Béla államtitkárt és a ,Reichsbevollmächtiger”4 nevében azt a további kívánságot terjesztette elő, hogy tétessék intézkedés a páncélrekeszek további rendelkezésig való zárva tartása iránt. Csizik Béla államtitkár erre kifejtette egy ilyen intézkedésnek a nehézségeit mind jogi, mind gazdasági szempontból. Feine azonban fenntartotta a kívánságot, hozzátéve, hogy rövid átmeneti intézkedésre gondol, amíg az új kormány meg nem alakul.

Csizik Béla államtitkár e beszélgetés során jelezte azt is, hogy az előző megbeszélés szerint a betétekre tervezett intézkedés nem terjedhet ki a folyószámlákra, mert azoknál nincs felmondási idő kikötve.

Csizik Béla államtitkár ezt követőleg megbeszélést tartott a pénzintézeti vezetőkkel az említett kívánságok végrehajtása tárgyában.

Az e tárgyban tartott értekezlet alapos vizsgálat tárgyává tette a kívánt intézkedések gazdasági hatásait és az intézkedésekkel kapcsolatos jogi helyzetet. Megállapította mindenekelőtt azt, hogy a kívánt intézkedések megtételének a gazdasági életben – különösen a folyószámlabetéteknél – káros következményei lesznek. A jogi helyzettel kapcsolatban pedig megállapította az értekezlet, hogy a takarékbetétek kifizetésénél a kívánt korlátozás rendeleti intézkedés nélkül is beilleszthető a betétkönyvekkel kapcsolatos magánjogi jogviszonyokba. A páncélrekeszeknek rendeleti intézkedés nélkül történő zárva tartása azonban a pénzintézetekre magánjogi kötelezettségeket háríthat. Miután azonban az értekezlet egyhangúlag arra a megállapításra jutott, hogy a Reichsbevollmächtigter kívánságainak kénytelenek vagyunk eleget tenni, és mert abban a reményben van, hogy a kényszerintézkedések végrehajtásából a pénzintézetekre háruló magánjogi igényekkel szemben szükség esetében jogszabály fogja a pénzintézeteket megvédeni, oly értelemben döntött, hogy a TÉBE Végrehajtó Bizottsága a következő határozatot fogja hozni:

„takarékbetétek kifizetésénél március 21-től kezdve a betétkönyvben kikötött

1 így van az eredetiben, helyesen: ,,Namen.” 2 így van az eredetiben, helyesen: „formel.” 3 Szó szerinti fordítása: „Szeretném a követ úr nevében formálisan a kérést előterjeszteni.” 4 Birodalmi tejhatalmú megbízott.

felmondási időket feltétlenül be kell tartani azzal a könnyítéssel, hogy takarékkönyvenként és üzletnaponként 1000 pengő felmondási idő nélkül kifizethető. A páncélrekeszeket a pénzintézetek további intézkedésig zárva tartják.”

A Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete erről a határozatról összes tagjait körlevélben, vidéki tagjait még aznap este sürgönyileg is értesítette. A Magyar Nemzeti Bank ezen felül a vidéki bankfiókjait körtáviratban értesítette március hó 20-án este erről a határozatról azzal, hogy az egyes fiókfőnökök a körzetükbe tartozó pénzintézeteket külön is értesítsék. Az Országos Központi Hitelszövetkezet ugyancsak értesítette a határozatról a kötelékébe tartozó szövetkezeteket. A m. kir. Postatakarékpénztár, valamint a 2150/1941. Me. sz. rendelet hatálya alá eső szövetkezetek értesítéséről a Pénzügyminisztérium gondoskodott.

Az értekezletről egyébként jegyzőkönyv készült, amelyet előadó miniszter úr bemutat. Csizik Béla államtitkár március hó 21-én reggel telefonon tájékoztatta Feine követségi

tanácsost az intézkedésekről, és ez alkalomból újból rámutatott azokra az aggályokra, amelyek a bankvezetőkkel tartott értekezleten is kifejezésre jutottak. Közölte azt is, hogy ezek az intézkedések más téren előreláthatólag káros hatással lesznek.

Feine ismételten hangsúlyozta, hogy a rendelkezések, különösen a páncélrekeszekre vonatkozók, átmeneti jellegűek és végül a következő szavakat használta: „Ich hoffe, dass Sie bald die Ermächtigung bekommen werden diese Massnahmen aufzuheben.”5

Március 21-én délben Csizik Béla államtitkárt Éliássy rendőrfőkapitány hívta fel telefonon és közölte, hogy összekötőtisztje Hauptmannführer Bruno Langbiehn útján német részről azt az óhajt fejezték ki, történjék oly értelmű intézkedés is, hogy a pénzintézetek zsidóknak kifizetést ne teljesítsenek, értékpapírokat és értéktárgyakat ki ne adjanak. Csizik Béla államtitkár telefonhoz kérte az összekötőtisztet, aki Obersturmbannführer Krumeyre való hivatkozással megismételte a kívánságot. Csizik Béla államtitkár erre hivatkozott arra, hogy a német követség kívánságának megfelelően már történtek bizonyos intézkedések a bankbetétek és páncélrekeszek ügyében, amiről nevezettnek szemmel láthatólag nem volt tudomása. Csizik Béla államtitkár ezután hivatkozott a kívánt intézkedés részletproblémáira, mire nevezett azt javasolta, hogy lépjen érintkezésbe az említett Obersturmbannführerrel, aki ebből a célból fel fogja keresni. Csizik Béla államtitkár ezután felhívta Feine követségi tanácsost és közölte vele a történteket, kérte egyúttal közbelépését, rámutatva arra, hogy a különböző oldalakról jövő kívánságoknak aligha lehet értelemszerűen eleget tenni. Feine közölte, hogy az ügyre vissza fog térni.

Március 21-én délután újból értekezlet volt a bankvezetőkkel. Az értekezleten megállapítást nyert, hogy a betétfront megnyugodott, az igénybevétel nemcsak a betéteknél, ahol a korlátozás érvényesült, hanem a folyószámláknál is lényegesen csökkent, úgyhogy további intézkedések megtétele mellőzhetőnek látszott.

Az értekezlet befejezése előtt Csizik Béla államtitkár újból felhívta Feine követségi tanácsost, aki ekkor közölte, hogy a zsidó tulajdonban álló értékek teljes zárolására vonatkozó kívánságot visszavonták.

Előadó minszter úr kéri a fentieknek tudomásul vételét és a tett intézkedések utólagos jóváhagyását.

Egyben bejelenti előadó miniszter úr, hogy a takarékbetéteknél, valamint a folyószámláknál is az első napon észlelt nagy mozgás után megnyugvás következett be; úgy hogy a március hó 20-i 207 millió pengő kifizetéssel szemben március 21-én a kifizetések összege már csak 70 millió pengő, március 22-én pedig mindössze 19 millió pengő volt. Ebben az összegben a folyószámla-kifizetések is benn vannak. Ebből következik, hogy pusztán gazdasági szempontból a takarékbetétek kifizetésének további korlátozása már nem látszanék indokoltnak.

5 Szó szerinti fordítása: „Én remélem, hogy önök rövidesen megkapják a felhatalmazást arra, hogy

ezeket a rendszabályokat megszüntessék.”

Erre való tekintettel kéri előadó miniszter úr a Minisztertanács döntését a tekintetben, hogy a betétkifizetés korlátozása továbbra is érvényben maradjon-e vagy sem. Ugyancsak kéri előadó miniszter úr a Minisztertanács döntését a páncélrekeszek zárva tartásának ügyében.

A Minisztertanács az előterjesztés értelmében határoz. Eredeti tisztázat. – OL Mt. jkv. 1944. március 29. (45).

1944. március 29.

31/a A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a zsidók közszolgálatának és közmegbizatásainak, továbbá ügyvédi működésének megszüntetéséről

67. pont. Az igazságügyminiszter úr a zsidók közszolgálatának és közmegbizatásainak, továbbá ügyvédi működésének megszüntetése tárgyában tesz előterjesztést.

Előadja, hogy a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló 1939: IV. tc. 5. §-a már annak idején, 1939-ben akként rendelkezett, hogy tisztviselőként vagy egyéb alkalmazottként zsidó nem léphet az állam, törvényhatóság, község, úgyszintén bármely más köztestület, közintézet vagy közüzem szolgálatába. Nem rendelkezett azonban az említett törvény arról, hogy azok a zsidók, akik már az említett törvény hatálybalépésekor, 1939. évi május hó 5. napján az állam, törvényhatóság, község stb. szolgálatában állottak, a szolgálatból elbocsáttassanak, azaz, annak idején a törvényhozás a zsidókat hosszabb idő alatt, kihalási rendszer szerint kívánta csak a közszolgálatból eltávolítani.

A kiszorításnak ez a rendszere azonban nem tartható fenn a mai háborús rendkívüli viszonyok között. Nem szorul ugyanis különösebb bizonyításra az a tény, hogy a zsidók a most folyó életre-halálra szóló világküzdelemben minden tőlük telhető erővel a szövetségeseink oldalán kifejtett háborús erőfeszítéseink akadályozására vagy éppen meghiúsítására törekednek. De nem szorul különösebb igazolásra az a tény sem, hogy a mai háborús rendkívüli viszonyok között az állam és egyes közületek az élet úgyszólván minden gazdasági, kulturális stb. megnyilvánulását ellenőrzik, azaz az állami beavatkozás a lehető legmagasabb fokot érte el. A két tény egybevetése világosan kifejezésre juttatja azt az alig felmérhető veszélyt, amely abból adódik, hogy a zsidók még ma is helyet foglalnak az életnek csaknem valamennyi területét ellenőrző és befolyásoló állami és egyéb hatósági gépezetben.

Ennek az állapotnak a megszüntetése tehát a honvédelem érdekében a rendkívüli viszonyok által előidézett helyzetben kétségtelenül elkerülhetetlenül szükséges, és a késedelemben veszély van; következőleg a törvény erejével bíró rendelet alkotásának az 1939 : II. tc. 141. §-ának (2) bekezdésében megszabott előfeltételei fennállanak.

Mindezekhez képest a tervezet 1. §-a megállapítja, hogy tisztviselőként vagy egyéb alkalmazottként zsidó nem léphet az állam, a törvényhatóság, a község, egyéb köztestület, közintézet vagy közüzem szolgálatába, a közszolgálatban álló zsidó alkalmazottakat pedig a szolgálatból el kell bocsátani, a szerződéses alkalmazott alkalmazását pedig meg kell szüntetni.

A 2. § – a 7720/1939. Me. számú rendelet 7. §-ának utolsó előtti és utolsó bekezdésében foglaltakkal azonosan – a köztestületek és a közintézetek fogalmát állapítja meg, a 3. § pedig a zsidó közszolgálati alkalmazottakra vonatkozó rendelkezéseket ugyancsak azonosan a 7720/1939. Me. számú rendelet 7. §-ának harmadik bekezdésével – a nemzet gazdasági életében elfoglalt kimagasló helyzetüknél fogva kiterjeszti a Magyar Nemzeti Bankra és a Pénzintézeti Központra is.

A mai rendkívüli háborús időkben, még fokozottabban, mint béke idején, az állami életnek és annak keretében egy egyéb1 élet-, vagyon- és jogbiztonságának legfontosabb alapköve a lehető legjobb és az ország érdekeinek megfelelő igazságszolgáltatás. Nem lehet azonban teljes bizonyossággal építeni az olyan igazságszolgáltatási szervezetre, amelynek

1 Így van az eredetiben; helyesen egyén.

egyes szervei és egyedei olyan személyek, akik éppen az állam háborús céljaival állanak szemben ellenségesen. A bírák és az ügyészek közül a zsidók nagy részét már az 1939: IV. tc. 5. §-ának az a rendelkezése kizárta, amely szerint a zsidó kir. ítélőbírákat és a királyi ügyészségek zsidó tagjait az 1940. évi január hó 1. napjával nyugdíjazni kellett, a bírói szervezetben az 1939: IV. tc. 1. §-ának enyhébb fogalom-meghatározása folytán még ezután is bennmaradt néhány zsidóról pedig éppen a jelen tervezet 1. §-a rendelkezik, ezzel szemben az igazság kiszolgáltatásának a bírákkal csaknem egyenlő fontosságú szervei: az ügyvédek és a közjegyzők között még ma is nagy számban vannak zsidók. Az 1939: IV. tc. 6. és 9. §-ának rendelkezései szerint ugyanis mind a zsidó közjegyzők, mind a zsidó ügyvédek működésűket tovább folytathatták és az igazságügyi szervezetből való eltávolításuk csak lassan, kihalási rendszer alapján következett volna be. Így azután az egyes ügyvédi kamarák tagjainak 25–50%-a ma is zsidó, kivéve a visszacsatolt erdélyi és délvidéki területi kamarákat, ahol a zsidó tagok százaléka az 1939: IV. tc. 9. §-ában megkívánt 6%.

Az általános igazságügyi szempontok mellett különösen az ügyvédeket illetően még számításba kell venni azt is, hogy az ügyvédek hivatásuknál fogva a legkülönbözőbb társadalmi rétegeknek igen nagyszámú tagjával érintkeznek, és így a zsidó ügyvédek az ország háborús céljaival szemben elfoglalt álláspontjukat suttogó propagandával széles körben tovább adhatják, továbbá mint vállalati ügyészek a háború szempontjából fontos gazdasági és egyéb adatok birtokába juthatnak.

Éppen ezért a Magyar Ügyvédek Nemzeti Egyesülete már évek óta kéri különböző beadványaiban az ügyvédek és a közjegyzők sorából a zsidók teljes kizárását.

A fent vázolt visszás és honvédelmi szempontból igen veszedelmes helyzeten kíván változtatni a jelen tervezet 4–6. §-a, amely a közjegyzők, közjegyző-helyettesek és az ügyvédek, helyettes ügyvédek és ügyvédjelöltek sorából, továbbá az igazságügy segédszerveinek: szakértőknek, szabadalmi ügyvivőknek, végül a jogszabálynál fogva véleményadásra rendelt testületek (pl. Igazságügyi Orvosi Tanács, Igazságügyi Műszaki és Gazdasági Tanács, Országos Irodalmi és Művészeti Tanács) tagjainak sorából a zsidókat az 1944. évi június hó 30. napjáig kizárni kívánja.

A tervezet 5. §-a az ügyvédek tekintetében, hasonlóan az ügyvédi rendtartásról szóló 1937: IV. tc. 58. §-ában foglalt rendelkezésekhez, a zsidó tagoknak a kamara tagjai közül való törlését az ügyvédi kamara választmányára bízza. A határozat ellen fellebbezési jogot is biztosít a tervezet az Ügyvédi Kamarák Országos Bizottságához, de csak azon az alapon, hogy az érdekelt személy nem zsidó. Az ügyvédi kamara választmánya az 1937 : IV. tc. 61. §-ához képest a törölt ügyvéd irodája részére gondnokot rendel, a gondnok pedig az 1937 : IV. tc. 63. §-ához képest megteszi a szükséges intézkedéseket.

A tervezet 7. §-a felhatalmazza az illetékes minisztert, hogy arra az esetre, ha az érdekelt személyek adatai a megfelelő hatóságok előtt nem lennének ismeretesek, bejelentési és adatszolgáltatási kötelezettséget állapíthasson meg. Végül a 8. § a „nemzsidó” és a „zsidó” fogalmának meghatározását tartalmazza, megállapítván, hogy ebben a tekintetben az 1941 :XV. tc. 9. és 16. §-ának meghatározása irányadó a honvédelmi törvény novellájában, az 1942 : XIV. tc. 3. §-ában foglalt azzal az eltéréssel, hogy az 1941 :XV. tc. 9. §-ának utolsó bekezdésében említett személyek, tehát azok a félvérek, akik kereszténynek születtek, vagy hét éves koruk betöltése előtt kereszténnyé váltak, nemzsidók.

Előadó miniszter úr kéri a Minisztertanács hozzájárulását, hogy a tervezetet mint a minisztérium rendeletét kiadhassa, majd pedig az 1939 : II. tc. 141. §-ának rendelkezései szerint az említett §-ban meghatározott Országos Bizottságnak bemutathassa.

A minisztertanács hozzájárul. Eredeti tisztázat. – OL Mt. jkv. 1944. március 29. (67).

1944. március 29.

31/b Kormányrendelet a zsidók közszolgálatának és közmegbizatásainak, továbbá ügyvédi működésének megszüntetése tárgyában

A m. kir. minisztérium a honvédelemről szóló 1939: II. tc. 141. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli.

1. A közszolgálatra vonatkozó rendelkezések 1. §

Tisztviselőként vagy egyéb alkalmazottként zsidó nem léphet az állam, a törvényhatóság, a község, egyéb köztestület, közalapítvány, közintézet vagy közüzem szolgálatába.

Az állam, a törvényhatóság, a község, egyéb köztestület, közintézet vagy közüzem szolgálatában álló zsidó tisztviselőt vagy egyéb zsidó alkalmazottat nyugdíjazni kell, illetőleg az erre irányadó szabályok szerint a szolgálatból el kell bocsátani, a szerződéses alkalmazottak szolgálati viszonyát pedig a törvényes felmondási idő közbevetésével meg kell szüntetni.

Az izraelita hitfelekezeti vallástanítókra (vallástanárokra), valamint az izraelita hitfelekezet szervezeteinek, felekezeti célokra szolgáló intézményeinek és intézeteinek alkalmazottaira a jelen § rendelkezései nem terjednek ki.

2. § Az 1. § alkalmazásában köztestületnek kell tekinteni a hivatások képviseletének törvény

alapján létesült szervezeteit (a kamarákat) és általában minden olyan testületet, amelynek megalakulása meghatározott előfeltételek fennállása esetében törvény szerint kötelező, és amely kiadásainak fedezésére tagjaitól vagy az érdekeltségtől törvény alapján járulékot szedhet.

Az 1. § alkalmazásában közüzemnek kell tekinteni azt az – akár kereskedelmi társaság alakjában, akár egyéb alakban működő – üzemet, amelyet az állam, a törvényhatóság, a község vagy bármely más köztestület maga tart fenn, vagy amelynél túlnyomó érdekeltségük van, vagy amelynél az üzem vitelében – más érdekelttel szemben – irányító befolyást gyakorolnak.

3. § Az 1. § rendelkezéseit alkalmazni kell a Magyar Nemzeti Bank, a Pénzintézeti Központ

és az Országos Központi Hitelszövetkezet tekintetében is.

II. A közmegbízatásokra vonatkozó rendelkezések

4. § Zsidót kir. közjegyzővé, hites tolmáccsá, állandó bírósági vagy más hivatalos szakértővé

(becsüssé), jogszabálynál fogva véleményadásra rendelt testület (bizottság, tanács) tagjává kinevezni, közjegyzői helyettesül kirendelni, szabadalmi ügyvivői jogosítvánnyal felruházni nem lehet.

Zsidó kir. közjegyző, hites tolmács, állandó bírósági vagy más hivatalos szakértő (becsüs) kinevezését, zsidó közjegyzői helyettes kirendelését hatálytalanítani kell, zsidónak adott szabadalmi ügyvivői jogosítványt pedig vissza kell vonni.

Jogszabálynál fogva véleményadásra rendelt testület (bizottság, tanács) zsidó tagjainak megbízatása a jelen rendelet hatálybalépésének napján megszűnik.

Hites könyvvizsgálatra képesítő vizsgára zsidót nem lehet bocsátani.

III. Az ügyvédekre vonatkozó rendelkezések

5. §

Ügyvédi kamarába zsidót felvenni nem lehet.

Az ügyvédi kamarák névjegyzékébe a jelen rendelet hatálybalépése előtt bejegyzett zsidó ügyvédeket a kamara választmánya az 1944. évi május hó 31. napjáig a névjegyzékből törölni köteles. A határozat ellen tizenöt nap alatt fellebbezésnek van helye az Ügyvédi Kamarák Országos Bizottságához azon az alapon, hogy az érdekelt személy nem zsidó, vagy a jelen rendelet 9. §-ában megállapított kivétel alá esik. Az egyéb alapon előterjesztett fellebbezést a választmány hivatalból visszautasítja.

A tagok közül való törléssel kapcsolatban szükséges intézkedések tekintetében az 1937 : IV. tc. 61–63. §-a irányadó.

6. §

Az 5. § rendelkezéseit a helyettes ügyvédek és az ügyvédjelöltek tekintetében is megfelelően alkalmazni kell.

IV. Vegyes és hatálybaléptető rendelkezések

7. §

Az illetékes miniszter a jelen rendelet rendelkezéseinek végrehajtása céljából a

szükséghez képest bejelentési és adatszolgáltatási kötelezettséget állapíthat meg…1

10. §

A jelen rendelet a kihirdetése napján lép hatályba. Budapest, 1944. évi március hó 29-én.

Sztójay Döme s. k., m. kir. miniszterelnök

Budapesti Közlöny, 1944. március 31, péntek, 73. sz. – „A m. kir. minisztérium 1210/1944. Me. számú rendelete a zsidók közszolgálatának és közmegbízatásainak, továbbá ügyvédi működésük megszüntetése tárgyában.”

1 A 8. §. meghatározza, ki tekintendő zsidónak, a 9. § pedig a rendelet hatálya alól mentesülők

körét szabja meg. E két § szövege szóról szóra megegyezik az 1240/1944. Me. sz. rendelet (a zsidók megkülönböztető jelzése tárgyában) 2. és 3. §-ával. (L. e kötet 27/b. sz. iratát.)

1944. március 31.

31 /c Budapest polgármesterének rendelete a zsidók közszolgálatának és közmegbízatásainak megszüntetése tárgyában kiadott 1210/1944. Me. számú rendelet végrehajtásáról

A m. kir. minisztérium a folyó évi március hó 29-én kiadott 1210/1944. Me. számú rendeletével intézkedett a zsidók közszolgálatának és közmegbízatásainak, továbbá ügyvédi működésének megszüntetése tárgyában.

Ezt a minisztériumi rendeletet – amely a Budapesti Közlöny 1944. évi március hó 31-i számában jelent meg – a jelen rendeletem mellékleteként egész terjedelmében közlöm.

Felhívom a székesfőváros valamennyi (tiszti és altiszti csoportjához tartozó) közigazgatási (közkórházi) alkalmazottját – ideértve a segítőalap alkalmazottjait, az óvónőket, valamint a kötött gazdálkodási alap terhére és a székesfővárosi statisztikai hivatalnál foglalkoztatott ideiglenes munkaerőket is –, hogy közülük mindazok, akik az 1210/1944. Me. számú rendelet hatálya alá tartoznak, ezt a körülményt a folyó évi április hó 8. napjának déli 12. órájáig nálam jelentsék be.

Az írásbeli bejelentéseket a jelzett időpontig szolgálati úton a polgármesteri központi segédhivatalba (Központi Városháza, fsz. 6.) kell eljuttatni.

A polgármesteri központi segédhivatal a beérkezett bejelentéseket azonnal iktatni és határidő lejártával a polgármesteri I. (elnöki) ügyosztálynak – az óvónők bejelentéseit a polgármesteri IX. (társadalompolitikai) ügyosztálynak – átadni köteles.

Felhívom a polgármesteri I. (elnöki) és a polgármesteri IX. (társadalompolitikai) ügyosztályokat, hogy a bejelentéseknek megfelelően az 1210/1944. Me. számú rendelet 1. § második bekezdésében foglalt rendelkezés alapján, a további szükséges eljárást azonnal indítsák meg és folytassák le.

Felhívom a székesfővárosi közigazgatási hivatalok, intézetek és intézmények vezetőit, hogy a jelen rendeletemben és a hozzátartozó mellékletben foglaltakat haladéktalanul hozzák beosztott alkalmazottjaik tudomására, a rendelkezések értelmét magyarázzák meg, a tudomásulvételt nevezettek aláírásával ismertessék el. Gondoskodjanak továbbá alkalmas módon arról is, hogy a hivatalokból bármilyen okból (betegség, katonai szolgálat teljesítése stb.) távollevők a rendeletemben, illetőleg a minisztériumi rendeletben foglaltakról mielőbb tudomást szerezzenek.

Figyelmeztetem az érdekelt alkalmazottakat, hogy a jelen rendeletem értelmében történő jelentési kötelezettség elmulasztása bűnvádi és fegyelmi eljárást von maga után.

Erről az alpolgármester urakat, a székesfővárosi közigazgatási hivatalok, intézetek és intézmények vezetőit, a Fővárosi Közlöny szerkesztőségét és megőrzés végett a Városháza Légoltalmi Letétgyűjteményét (Bazilika altemploma) értesítem.

Budapest, 1944. március 31. Dr. Bódy s. k.,

h. polgármester Nyomtatott rendelet. – Bp. 1. sz. Lt. II. ker. – 1944. – 6734.

Dr. Bódy h. polgármester 1944. április 12-én újabb kiegészítő rendelkezést ad ki: felhívja az egyébként zsidónak minősülő, de az 1240/1944 Me. sz. rendelet 9. §-a alapján mentesített tisztviselőket, hogy 1944. április 15-ig igazoló bejelentést tegyenek előtte, csatolván egyúttal a mentességet igazoló okmányokat is.

A kiegészítő rendelet felhívja az elnöki és társadalompolitikai osztályt, hogy az igazoltatási eljárást haladéktalanul folytassák le, azokkal szemben pedig, „akik előírt bejelentési kötelezettségüknek igazolatlanul nem tettek eleget, a végelbánási (elbocsátási) eljárás megindításával egyidejűen fegyelmi eljárás folyamatba tételére is tegyenek javaslatot”. (Ugyanott.)

1944. március 29.

32/a A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a zsidók sajtókamarai, színművészeti és filmművészeti kamarai tagságának megszüntetése tárgyában

68. pont. Az igazságügyminiszter úr a zsidók sajtókamarai, színművészeti és filmművészeti kamarai tagságának megszüntetése tárgyában tesz előterjesztést.

Előadja, hogy háborút viselő országnak nemcsak fegyverekben való felkészültségre, de csaknem még elsődlegesebben lelki felkészültségre van szüksége. Ismernie kell és lelkesednie kell a háborús célokért, meg kell értenie a folytatott háború sorsdöntő jellegét és egy pillanatra sem szabad áldozatul esnie a defetizmus bűnének.

A nemzet háborús lelkiségét kialakító tényezők közül a legelsőrendű fontosságú a sajtó, és ezek között is legelsősorban a napilapok és az időszaki sajtótermékek. Ezek a sajtótermékek irányítják tudatosan vagy tudat alatt a nemzet tagjai túlnyomó többségének gondolkodását, amely ma is elsősorban a megszokott lapja által követendőnek elébe tárt igazságra esküszik.

Roppant veszedelmes tehát honvédelmi szempontból az, ha a napilapok és az időszaki sajtótermékek tartalmának összeállításában, irányításában és megírásában részt vevő személyek között olyanok is vannak, kik az ország háborús erőfeszítéseivel és céljaival szemben negatív, sőt egyenesen pozitívan ellenséges álláspontot képviselnek: nevezetesen zsidók. Márpedig a sajtókamara tagjai között ma is közel 20% zsidó van, még az 1939: IV. tc. 1. §-ában foglalt enyhébb „zsidó” fogalom-meghatározás szerint is.

Ugyanez a helyzet a színművészeti és filmművészeti kamara tekintetében is, annak ellenére, hogy a színház és a film a közvéleményre a háborús lelki felkészültség és beállítás szempontjából szintén rendkívüli hatást gyakorol. A színdarabok és filmtémák kiválasztása, rendezése, sőt eljátszása során is mód nyílik az illető személy világnézetének kifejtésére, juttatásra, és így a közönség befolyására.1

Nem szorul különösebb indokolásra tehát, hogy a rendkívüli helyzetben a honvédelem érdekében elkerülhetetlenül szükséges a zsidóknak a sajtó, továbbá a színház és a film területéről való teljes eltávolítása: következőleg az 1939: 11. tc. 141. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazásra alapítható kivételes rendelet megalkotásának előfeltételei fennállanak.

Éppen ezért a tervezet 1. §-a megállapítja, hogy az országos magyar sajtókamarába, a színművészeti és filmművészeti kamarába zsidót tagul felvenni nem lehet, a 2. § szerint pedig az illető kamarák zsidó tagjait a tagok sorából az 1944. évi április hó 30. napjáig törölni kell. A törlést végrehajtó szervet a tervezet a sajtókamara tekintetében – megfelelően a 6070/1938. Me. számú rendelet 70. §-ának – illetékes főosztály választmányában jelöli meg, a színművészeti és filmművészeti kamarát illetően pedig az illető kamarák miniszteri biztosában, tekintettel arra, hogy az említett kamarák önkormányzata ez idő szerint fel van függesztve. A törlést elrendelő határozat ellen halasztó hatállyal bíró fellebbezésnek van helye, de csak azon az alapon, hogy a törölt tag nem zsidó.

A tervezet 3. §-a kivételt állapít meg a kizárólag izraelita hitfelekezeti és hitbuzgalmi célokat szolgáló és ezt a jelleget a lap címében határozottan feltüntető időszaki lap zsidó kiadójára, felelős szerkesztőjére és feltétlenül szükséges számú, állandó munkaviszonyban álló munkatársaira. Az ilyen zsidó kamarai tagok azonban a saitókamara önkormányzatában nem vehetnek részt.

Végül a tervezet 4. §-a a „nem zsidó” és a „zsidó” fogalmának meghatározását tartalmazza, megállapítván, hogy ebben a tekintetben az 1941: XV. tc. 9. és 16. §-ának meghatározása irányadó a honvédelmi törvény novellájában, az 1942: XIV. tc. 3. §-ában foglalt azzal az eltéréssel, hogy az 1941: XV. tc. 9. §-ának utolsó bekezdésében említett személyek, tehát azok a félvérek, akik kereszténynek születtek vagy hétéves koruk betöltése előtt kereszténnyé váltak, nem zsidók.

1 Így van ez eredetiben, helyesen: befolyásolására.

Előadó miniszter úr kéri a Minisztertanács hozzájárulását, hogy a tervezetet, mint a minisztérium rendeletét kiadhassa, majd pedig az 1939: II. tc. 141. §-ának rendelkezései szerint az említett §-ban meghatározott Országos Bizottságnak bemutathassa.

A Minisztertanács hozzájárul. Eredeti tisztázat. – OL Mt. jkv. 1944. március 29. (68).

1944. március 29.

32/b Kormányrendelet a zsidók sajtókamarai, színművészeti és filmművészeti kamarai tagságának megszüntetése tárgyában

A m. kir. minisztérium a honvédelemről szóló 1939: II. tc. 141. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli.

1. §

Az országos magyar sajtókamarába, a színművészeti és filmművészeti kamarába zsidót felvenni nem lehet.

2. §

Az országos magyar sajtókamara, továbbá a színművészeti és filmművészeti kamara tagjainak névjegyzékébe a jelen rendelet hatálybalépése előtt bejegyzett zsidó kamarai tagokat az országos magyar sajtókamara illetékes főosztályának választmánya, illetőleg a színművészeti és filmművészeti kamara miniszteri biztosa a névjegyzékből legkésőbb az 1944. évi április hó 30. napjáig törölni köteles. A határozat ellen tizenöt nap alatt fellebbezésnek van helye az országos sajtótanácshoz, illetőleg a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez azon az alapon, hogy az érdekelt személy nem zsidó, vagy a jelen rendelet 5. §-ában megállapított kivétel alá esik. Az egyéb alapon előterjesztett fellebbezést a választmány, illetőleg a miniszteri biztos visszautasítja.

3. §

Az 1. §-ban meghatározott tilalom nem vonatkozik a kizárólag izraelita hitfelekezeti és hitbuzgalmi célokat szolgáló és ezt a jelleget a lap címében határozottan feltüntető időszaki lap zsidó kiadójára, felelős szerkesztőjére és feltétlenül szükséges számú, állandó munkaviszonyban álló munkatársaira. Ezeknek a munkatársaknak a számát minden egyes ilyen időszaki lap tekintetében a miniszterelnök állapítja meg.

Az előbbi bekezdés alapján felvett zsidó kamarai tag az országos magyar sajtókamara önkormányzatában nem vehet részt, a sajtókamara tagjainak kötelességére és felelősségére vonatkozó rendelkezések azonban reá is vonatkoznak…1

6. §

A jelen rendelet a kihirdetésének napján lép hatályba. Budapest, 1944. március hó 29-én.

Sztójay Döme s. k., m. kir. miniszterelnök

Sokszorosított másolat. – OL Mt. jkv. 1944 március 29 (68). Budapesti Közlöny. 1944. március 31., péntek, 73. sz. – „A m. kir. minisztérium

1220.1944. Me. számú rendelete a zsidók sajtókamarai, valamint színművészeti és filmművészeti kamarai tagságának megszüntetése tárgyában.”

1 A 4. § (ki tekintendő zsidónak) és az 5. § (a kivételezettek) szövege szóról szóra megegyezik az

1240/1944. Me. sz. rendelet 2. és 3. §-ával (L. e kötet 27/b. sz. iratát.)

1944. március 29.

33/a A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a nem zsidóknak zsidók háztartásában való alkalmazásának megtiltásáról

69. pont. Az igazságügyminiszter úr nem zsidó nők zsidók háztartásában való alkalmazásának tilalma tárgyában tesz előterjesztést.

Előadja, hogy a fajvédelmi rendelkezéseket tartalmazó 1941: XV. tc. 15. §-a súlyos büntetést szab arra a zsidóra, aki tisztességes nem zsidó nőt házasságon kívüli nemi közösülés céljából a maga vagy más zsidó részére megszerez vagy megszerezni törekszik. Ennek a tényállásnak bizonyítási nehézségeihez képest már a bírói gyakorlat is arra az álláspontra helyezkedett, hogy megszerzésre törekvésnek kell tekinteni a zsidó férfi részéről a nem zsidó nőnek olyan helyzetbe juttatását, amely alkalmas a tilalmazott cselekmény zavartalan elkövetésére.

A háztartási alkalmazotti szolgálat – bár az intézmény rendeltetéséhez képest nem volna olyannak tekinthető, amely az említett helyzet előidézését célozza, s így a bírói gyakorlat erre nem terjedhet ki – valójában mégis ugyanazt a tényállást valósítja meg, amely a szolgálati viszony hiányában a büntető rendelkezés alá esnék.

Ehhez képest a fajvédelemre vonatkozó törvényi rendelkezések hathatós végrehajtásához tartozik annak megelőzése, hogy ilyen helyzet előállhasson, annál is inkább, mert ilyen rendelkezések hiányában a fajvédelmi törvény megfelelő rendelkezése éppen azon a területen válnék végrehajthatatlanná, ahol a végrehajtásra éppen fajvédelmi szempontból a legnagyobb szükség volna. Köztudomású ugyanis, hogy a házasságon kívül született gyermekek aránytalanul nagy része háztartási alkalmazottként foglalkoztatott anyától származik, a fajvédelmi törvény idézett rendelkezése pedig éppen a házasságon kívül született félvér gyermekek fogamzását kívánta megakadályozni: ha tehát éppen a háztartási alkalmazottaknak zsidó munkaadóikkal való nemi érintkezést nem akadályozza meg a leggyökeresebben jogszabály, az 1941: XV. tc. 15. §-a nagy részben végre nem hajtott jogszabály marad.

De egyéb fontos okok is szükségessé teszik ilyen rendelkezés megalkotását. Az 1876: XIII. tc. 30. §-a szerint „köteles a gazda ügyelni arra, hogy cselédje, mint háznépének tagja, józan, takarékos és erkölcsös életet folytasson…”

A gyakorlati tapasztalatok arra mutatnak, hogy a zsidó háztartásokban a családfő és a családtagok nem tartják feladatuknak a háztartási alkalmazottak erkölcsi gondozását, s ennek elhanyagolásával – hacsak passzíve is –, előmozdítják a falusi nép leányainak laza erkölcsű, szabados életmódra vetemedését, sőt, igen sok esetben megengedhetőnek tartják, hogy a család vagy a háztartás fiatalabb férfitagjai a háztartási alkalmazottakkal nemi érintkezést folytassanak.

Ugyanebben a vonatkozásban nem mulaszthatja el előadó miniszter úr felhívni a figyelmet a következő fontos körülményre. A zsidókra vonatkozó jogszabályok egyéb vonatkozásokban sikeresen hárítják el az ún. zsidó suttogó propagandát, amely a szövetségeseink oldalán folytatott háborús célok és a kormány intézkedései ellen irányul. A fennálló jogszabályok ugyanis különböző foglalkozásokból a zsidókat vagy egészen kiszorítják, vagy legalábbis elenyésző számarányra csökkentik, miáltal elhárulnak vagy lényegtelenné válnak a káros befolyásolás vagy izgatás lehetőségei. Teljesen szabadon fennáll azonban ez a lehetőség a háztartás körében, ahol a nem zsidó alkalmazottba nap-nap után valósággal beleolthatják az elégedetlenséget az államvezetés céljaival és a kormány zsidóellenes önvédelmi intézkedéseivel szemben. Ez a felfogás azután az állandóan vagy ideiglenesen falujába hazatérő háztartási alkalmazott útján folyamatosan továbbterjed, és alkalmas arra, hogy a falu népének felfogását helytelen irányba vezesse. Ennek a rendkívüli veszélynek az elhárítása is elsőrendű szükségesség.

De még meg kell említeni azt is, hogy a háztartási alkalmazottaknak zsidók által való foglalkoztatása a munkaviszonyokat és a népmozgalmat is igen kedvezőtlenül befolyásolják. A zsidók által foglalkoztatott háztartási alkalmazottak száma tekintetében pontos adatok nem

állnak rendelkezésre. Budapest székesfőváros Statisztikai Zsebkönyvének 1941-es kötetében foglalt adatok szerint Budapesten a háztartási alkalmazottak száma 1935-ben 63 250 volt, amely szám azonban azóta napjainkig jelentősen megnövekedett, és legalább 70 000-re tehető. Tekintettel a budapesti zsidóság számára és kedvező vagyoni viszonyaira, ezeknek az alkalmazottaknak legalább felét zsidó háztartásokban foglalkoztatják. Ez a szám, mint a munkaerőnek más helyről elvonása érezhetően esik latba ma, amikor az ország mezőgazdasági és ipari munkáshiánnyal küzd. Amellett pedig zsidók által foglalkoztatott háztartási alkalmazottak a szabados életmód megszokásának hatása alatt néhány év múlva már nem lesznek hajlandók visszatérni falusi otthonukba, amint ezt a nem zsidó családok körében foglalkoztatottak teszik. Így azután szakadatlanul folyamatban van a faluból városba olyan elemek beözönlése, akik – megfelelő szakképzettség hiányában – sohasem lesznek képesek maguknak a városban szilárd létalapot teremteni, hanem – a háztartási szolgálatból előbb-utóbb való kiválás után – sok esetben elzüllésnek lesznek kitéve.

Meg kell még említeni azt is, hogy a nem zsidó háztartási alkalmazottaknak zsidó által való tömeges alkalmazása és az ezáltal kifejlődő igen egészségtelen verseny az utóbbi időkben szinte lehetetlenné teszik háztartási alkalmazottak tartását a fixfizetéses nem zsidó középosztály számára, amely pedig a háború terheit amúgy is a legsúlyosabban érzi.

Ehhez képest az előterjesztett tervezet 1. §-a megállapítja, hogy nem zsidó nőt háztartási alkalmazottként tilos foglalkoztatni olyan háztartásban, amelynek zsidó tagja van, vagy amelyhez tartozó lakásban zsidó lakik. A § a továbbiakban pontosan meghatározza a háztartási alkalmazott fogalomkörét, továbbá megállapítja, hogy a „nem zsidó” és a „zsidó” fogalmának meghatározásában az 1941: XV. tc. a fajvédelmi törvény 9. §-ának meghatározása irányadó, azzal az egyéb jogszabályokban már alkalmazott eltéréssel, hogy a 9. § utolsó bekezdésében említett személyek, tehát azok a félvérek, akik kereszténynek születtek, vagy hétéves koruk betöltése előtt kereszténnyé váltak, nem zsidók. Megjegyzendő, hogy az a fogalom-meghatározás szigorúbb a német jogban hatályos szabálynál, amennyiben ez utóbbi szerint az ún. félvérek még abban az esetben is nem zsidónak minősülnek, ha áttérésük hatéves koruk után, de még 1935. szeptember 18-a előtt következett be.

A 2. § akként rendelkezik, hogy a rendelet hatálybalépése előtt keletkezett olyan alkalmazás, amely a rendelet rendelkezéseinek nem felel meg, az 1944. évi április hó 15. napján a rendelet rendelkezéseinél fogva megszűnik.

A fent említett 1944. évi április 15-i határidőt a törvényhatóság első tisztviselője egyes városok (községek) vagy városrészek tekintetében legfeljebb az 1944. évi június hó 30 napjáig meghosszabbíthatja, hogy így az alkalmaztatások megszüntetésének fokozatossága biztosíttassák. A rendelet folytán felszabadult női munkaerők felhasználása tekintetében a fennálló számos szabad elhelyezkedési lehetőség mellett elsősorban a nők részére tervbe vett honvédelmi munkaszolgálatra való igénybevétel fog tekintetbe jönni.

Az 1944. évi április hó első napja után is előállhat az a helyzet, hogy valamely olyan háztartásnak, ahol addig zsidó nem volt, zsidó tagja lesz, vagy a háztartáshoz tartozó lakásba zsidó is beköltözik, gondoskodik a tervezet arról is, hogy nem zsidó női háztartási alkalmazottnak az ilyen háztartásban való foglalkoztatása is a legrövidebb időn belül megszűnjék.

A 3. § büntető rendelkezéseket tartalmaz. Előadó miniszter úr kéri a Minisztertanács hozzájárulását, hogy a rendelettervezetet mint

a m. kir. minisztérium rendeletét kibocsáthassa. A Minisztertanács hozzájárul.

Eredeti tisztázat. – OL Mt. jkv. 1944. március 29. (69).

1944. március 29.

33/b Kormányrendelet a zsidók háztartásában nem zsidók alkalmazásának tilalma tárgyában

A m. kir. minisztérium az 1939: II. tc. 141. §-ának (2) bekezdésében és 212. §-ában, az 1941: XV. tc. 17. §-ában és az 1876: XIII. tc. 123. §-ában foglalt felhatalmazás alapján – figyelemmel az 1941: XV. tc. 15. §-ában és az 1876: XIII. tc. 30. §-ában foglalt rendelkezésekre – a következőket rendeli:

1. §

Nem zsidó nőt vagy férfit háztartási alkalmazottként tilos foglalkoztatni olyan háztartásban, amelynek zsidó tagja van, vagy amelyhez tartozó lakásban zsidó lakik.

Az első bekezdésben foglalt tilalom szempontjából háztartási alkalmazottnak kell tekinteni a házi és belső cselédeket (1876: XIII. tc. 64. §-a), az úgynevezett bejárónőket, a házvezetőnőket, a nevelő-, társalkodó-, felolvasónőket, valamint általában azokat a nőket és férfiakat, akik a háztartásban vagy a család körében akár pénzbeli, akár természetbeni ellenszolgáltatásért rendszeres személyes szolgálatot teljesítenek.

2. §

Nem zsidónak az 1. §-ban foglalt tilalom alá eső alkalmaztatása – ha a fennálló jogszabályok alapján felmondás folytán egyébként korábban nem ér véget – az 1944. évi április hó 30. napjával megszűnik.

Amennyiben ez az állapot, amelynek fennállása mellett nem zsidó háztartási alkalmazott foglalkoztatása az 1. § értelmében tilos, az 1944. évi április hó 15. napja után jönne létre, a nem zsidó háztartási alkalmazott munkaviszonyát rendes felmondással meg kell szüntetni…1

6. §

A jelen rendelet a kihirdetésének napján lép hatályba. Budapest, 1944. évi március hó 29-én.

Sztójay Döme s. k., m. kir. miniszterelnök

Budapesti Közlöny, 1944. március 31. péntek. 73. sz. – „A m. kir. minisztérium 1200/1944. Me. számú rendelete zsidók háztartásában nem zsidók alkalmazásának tilalma tárgyában.”

1944. március 29.

34. A Kossuth Rádió felhívása: „Segítsük az üldözötteket!”

Nincs úgyszólván ember, akinek környezetében, vagy ismerősei körében le nem fogtak volna valakit. Aki pedig ma szabad, holnap már maga is a Gestapo és magyar cinkosaik karmai közé kerülhet. Hazafias kötelességünk, saját jól felfogott érdekünk, az emberiesség parancsa, hogy minden eszközzel segítsük az üldözötteket. Adjunk nekik szállást. A szomszédok előtt adjuk ki őket átutazó rokonnak. Falun, tanyán ezer alkalom és mód van rá elrejteni őket, szérűben, padláson, erdőben és élelmezni. A városi házakban a házmesterek nagy hazafias szolgálatot tehetnek az üldözöttek elrejtésében. Ne kérjék a bejelentő lapot. Ne vegyenek tudomást jelenlétükről. Jelezzék idejében, ha veszély fenyeget, például ha a Gestapo, vagy más hatóság embere idegenek után kérdezősködne a házmesternél. Szerezzünk a bujdosóknak hamis okmányokat, személyazonossági bizonyítványt. Ha nem megy másképp, készítsünk

1 A 3. § (ki tekintendő zsidónak), a 4. § (a kivételezettek), valamint az 5. § (a rendelet

megszegéséért járó büntetés meghatározása) szóról szóra megegyezik az 1240/1944. Me. sz. rendelet 2., 3. és 4. §-ával. (L. e kötet 27/b. sz. iratát.)

magunk ilyen okmányokat. Lássuk el őket pénzzel, élelemmel, ruhával, hogy külsejüket megváltoztathassák. Helyezzük el az üldözötteket más városrészben vagy városban hamis név alatt, és szerezzünk nekik munkát. Gondoskodjunk családjukról, szervezzük meg szolidáris támogatásukat. Vegyük oltalmunkba gyermekeiket. A legkevesebb, amit minden magyar ember, asszony, leány, ifjú hazánk németellenes harcában megtehet – áldozatkészen, leleményesen segíteni az üldözötteket.

Eredeti tisztázat. – PI. Kossuth Rádió. 1944. március 29. – „Segítsük az üldözötteket."

1944. március 29.

35. A Kossuth Rádió felhívása ellenállásra szólít fel a nácikkal szemben

A náciknak mindenki gyanús, aki él. Féktelen terrorral akarják belénk fojtani a szót, és legázolni népünk ellenállását. Azokra, akik karmaik közé kerülnek, a legborzalmasabb sors vár: börtön, gyűjtőtáborok kínzókamrái, halál. Az üldözötteknek, akiknek száma százezrekre megy – de azoknak is, akik ma még azt hiszik, hogy biztonságban vannak, tisztában kell lenniök vele, hogyha le hagyják fogni magukat, könyörületre nem számíthatnak. Elbújni nincs mindenkinek módjában. Mit kell hát tenni? Hagyjuk magunkat a náci pribékektől vágómarhaként letaglózni? Nincs menekvés? Van! A menekvés útja a fegyveres harc. Itt is áll az igazság, hogy a támadás a legjobb önvédelem. Álljunk be a partizánosztagokba – szervezzünk partizánosztagokat –, harcoljunk fegyverrel a kézben a német megszállók és magyar cinkosaik ellen, pusztítsuk minden eszközzel szállítóeszközeiket, raktáraikat, épületeiket, a rájuk dolgozó gyárakat – mindent, ami őket szolgálja. A partizánharc gondolatával azoknak is meg kell barátkozniok, akik eddig visszarettentek a fegyverforgatástól – a partizánélet veszedelmeitől és keménységétől. Méltóbb fegyverrel a kézben halni meg, mint egy kínzókamrában hagyni szétszaggatni magunkat a náci ebektől. De a partizánharc nem is jelent biztos halált. Sőt, ellenkezőleg! Az üldözöttek közös fegyveres harca, akiknek száma és erkölcsi ereje napról napra növekedni fog, rettegésben tartja a náci banditákat és nehezebb lesz nekik lefogni a hazafiakat. Munkások, parasztok, katolikusok, protestánsok és zsidók, öregek, ifjak kezdjenek partizánharcot! Evvel nemcsak segítik hazánkat felszabadítani, de saját életüket is megmentik.

Eredeti tisztázat. – Pl. Kossuth Rádió. 1944. március 29. – „Ne hagyjuk magunkat legyilkolni!”

1944. március 30.

36. Az Országos Rabbi Egyesület felhívása Peszách (húsvét) ünnepének megtartásával kapcsolatban

Az Országos Rabbi Egyesület elnöksége közli, hogy Peszach ünnepének megtartásával kapcsolatban ama rituális rendelkezések, amelyeket az O. R. E. elnöksége az elmúlt években közölt, érvényben maradnak.

A Magyar Zsidók Lapja, 1914. március 30. 6. évf. 13. sz. – „Az ŐRE közlése a Peszach ünnepével kapcsolatban."

1944. március 30.

37. A Magyar Távirati Iroda jelentése Eden angol külügyminiszternek a megszállt országok népeinek üldöztetésére vonatkozó nyilatkozatáról

London, március 30. (Reuter) Eden külügyminiszter az angol alsóház csütörtöki ülésén hosszas nyilatkozatban

ismertette a megszállt országok népeinek a németek által való üldözését. A külügyminiszter többek között a következőket mondotta:

A brit és szövetséges kormányokhoz újabb jelentések érkeztek, bizonyítva azt, hogy a nácik „irtási” politikájában nem állott be változás, és a pusztítások tovább folytatódnak. A zsidók üldözése példátlan mértékben tovább folyik. A külügyminiszter kijelentette, hogy ezeket a bűnöket nem fogják elfelejteni, ha Németország kikerülhetetlen veresége bekövetkezik. Szerencsére akadtak olyan egyének, sőt hivatalos személyek is. a csatlósok között – mondotta Eden –, akik nem követték az ördögi német példát és megértést, valamint könyörületességet tanúsítottak a zsidókkal szemben.

Abban a reményben, hogy ezek a tanúsított jócselekedetek továbbra is folytatódni fognak, Eden külügyminiszter kijelentette, hogy ezeket a tetteket sem fogják elfelejteni, mikor elérkezik a végső leszámolás napja. Még mindig van idő ezeknek a könyörületes cselekedeteknek a megsokszorosítására, valamint arra is, hogy a bűnösök enyhítsék bűneiket. A brit kormány meg van győződve arról, hogy ezek ki fogják mutatni érzelmeiket a szövetséges kormányok ama felhívása irányában, amelyben felszólítják a Németországnak alávetett, vagy Németországgal szövetséges országokat, hogy akadályozzák meg a további üldözéseket és egyesüljenek a szövetségesekkel az ártatlanok megvédése és megoltalmazása érdekében.

Eden válaszolt Silverman munkáspárti képviselőnek, aki azt kérdezte, vajon nyilatkozik-e a Magyarország nemrégiben történt ellenséges megszállásáról és a rohanó balkáni eseményekkel kapcsolatban azokról a veszélyekről, amelyek most az ezeken a területeken uralkodó náci üldözés zsidó és más áldozatait fenyegetik.

A ház néhány tagja örömmel állapította meg, hogy Edennek a nyilatkozata valamennyi párt tagjainak megkönnyebbülést jelent.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy a kormány milyen módon könnyíthetné meg ezeknek a menekülteknek a Palesztinába való bejutását, Eden azt válaszolta, hogy Palesztinával kapcsolatban fennálló nehézségeknek nem az az oka, mintha nem adnának belépési engedélyt (azt adnak), hanem az, hogy ezek a szerencsétlen emberek képtelenek elszabadulni abból az országból, ahol az üldözéseket elszenvedik.

Egy munkáspárti képviselő a következő kérdést tette fel: „Nincs tudomása arról a miniszter úrnak, hogy körülbelül 1400 ilyen szerencsétlen

menekültet, akiknek végre sikerült Palesztinába eljutniok, Palesztina határán visszautasítottak? Eden így válaszolt: „Nincs.”

Sokszorosított másolat. – OL MTI Híranyag. – Magyarország. 1944. március 30. 119–120. old.

1944. március 31.

38. Munkácsi Ernő visszaemlékezése Eichmann Obersturmbannführerrel való tárgyalásra

EICHMANN „OBERSTURMBANNFÜHRER” PROGRAMJA

Az Eichmann-féle Sonderkommandónak első székhelye az Astoria Szállodában volt. Ide hozták be kezdetben foglyaikat is, akiket a pincébe zártak. De már a második napon lefoglalták a Rökk Szilárd utcai rabbiképzőt, amelyet börtönné alakítottak át (hivatalos néven „kisegítő toloncház” volt), és az ott talált papnövendékeket arra kényszerítették, hogy a fogház körül a szolgai munkákat végezzék.

Végleges székhelyüknek tulajdonképpen a Síp utcai épületet szemelték ki. Már tervrajzot is kértek róla, és ottani berendezkedésükről is beszéltek. De Krumeynak elmagyarázták, hogy ha a Zsidó Tanácsnak összes hivatalaival ki kell költöznie a Síp utcából, az hónapokra megbénítaná működését és nem tudná teljesíteni azt a munkát, amit attól éppen ők várnak. Ez hatott!

Néhány napra a vasmunkásoknak a Magdolna utcában levő székházába költözködtek. (A hírhedt Koltay detektívfelügyelő is itt mutatkozott be először.) De ez nem elégítette ki őket. A Gestapo-tisztek folyton az iránt érdeklődtek, hogy hol van olyan hely, ahol nyáron zöld látható, és egy kicsit „dalolni” lehet. Ez a bestiák szentimentalizmusa volt! (Egyikük jól zongorázott, zongorát szállhatott magának, és állandóan Chopint játszott.) Még hideg március volt, de ők már a forró nyárra gondoltak. Ezért szemelték ki maguknak a Svábhegyet, amelynek üdülőházait megrohanták és lakóit percek alatt kidobták. (Berendezkedésüket kényszer folytán a zsidó kórház takarítószemélyzete intézte; ezeknek elbeszélése szerint minden gátlás nélkül rabolták el a németek az ott levő holmikat.) A szanatóriumban talált zsidó betegeket egyenesen a Rökk Szilárd utcai gyűjtőtáborba szállították.

A Svábhegyre való költözésük első napjaiban Eichmann magához hívatta a Zsidó Tanács vezetőit és „programot” adott. Az erről szóló jelentés ekként szól:

A program

Pro memoria, az 1944. március 31-én reggel 1/29-től 3/410-ig lefolytatott tanácskozásról a Svábhegyi Majestic Szállodában.

Jelen voltak: a német hatóságok részéről Eichmann és Krumey Obersturmbannführerek, Wisliceny Hauptsturmbannführer és még egy német tiszt. A mi részünkről Stern Samu elnök, dr. Boda Ernő és dr. Pető Ernő elnökhelyettesek és dr. Gábor János ügyész.

Stern Samu elnök mindenekelőtt előterjesztette az aktuális kérelmeket, amelyek külön pro memóriába vannak foglalva. Ezután Eichmann Obersturmbannführer vette át a szót, és elsősorban a sárga csillagról nyilatkozott. Kijelentette, hogy a sárga csillagot a Központi Tanácsnak kell kiadni. Arra a megjegyzésre, hogy 5-ig ezt nem lehet megoldani, kijelentette, hogy ez esetben ideiglenes jelvénnyel kell pótolni, de 5-től fogva mindenesetre sárga csillagot kell viselni, amely ideiglenes csillagot azután a Központi Tanács által kiadandó hivatalos csillaggal kell kicserélni. Közölte azután, hogy mindenki, aki csillaghordásra köteles, a Központi Tanács alá tartozik, tekintet nélkül arra, hogy mi a vallása. Tanácsolta, hogy sürgősen lépjünk valamely gyárral érintkezésbe, mert kb. hárommillió csillag elkészítéséről kell gondoskodni. Azt kívánja, hogy a csillag az egész országban egységes legyen, és már gyárilag darabolják szét. Járjunk el a Közellátásügyi Minisztériumban, hogy utalják ki a szükséges anyagot, amennyiben bármely nehézséggel találkoznánk. lépjünk érintkezésbe Endre László államtitkár úrral, aki az összes ügyeket intézi. Véleménye szerint kb. 70 000 méter anyagra lesz szükség. Tanácsolta továbbá, hogy a jelvényekért kérjen a Központi Tanács díjazást, esetleg 3,– pengőt. És arra az ellenvetésre, hogy soktagú szegény család nem tudna annyit fizetni, azt

felelte, hogy azok helyett fizessenek a gazdagok, de a Központi Tanácsnak a csillagok révén is módja lehet gondoskodni pénzügyi fedezetről.

Sorra vette ezután Eichmann Obersturmbannführer a Stern Samu elnök által előterjesztett kérelmeket:

Az utazás kérdésére vonatkozóan kijelentette, hogy a távolsági utazás ügyét egyelőre nem intézi el (időközben azonban már beterjesztett ily irányú kérvények egész sorozatát jóváhagyóan tudomásul vette és utazást engedélyezett). Ami a környéken lakókat illeti, akik mint tisztviselők vagy munkások a fővárosban vannak foglalkoztatva, és akiknek munkahelyükről, lakóhelyükre oda és vissza kellene utazniok, erre nézve azt kérdezte, hányan lehetnek ilyenek, és amikor arról értesült, hogy több ezren, azt felelte, hogy a kérdést meg fogja fontolni és írásban fog választ adni.

A lakásdolgokban azt mondotta, hogyha valakit kitesznek a lakásából, és nem volt elegendő ideje előzetesen más lakást keresni, akkor mehet akár rokonához vagy barátjához, és a Központi Tanácsnak utólagosan kell bejelenteni a lakásváltozást jóváhagyás végett. Ha azonban valaki lakást akar változtatni, akkor a Központi Tanács útján kell előzetes engedélyt kérni.

Igénylések tekintetében hozzájárul ahhoz, hogy csak oly igénylést teljesítsünk, amit írásban az ő hozzájárulásukkal nyújtanak be. Tehát egy német, már megszövegezett parancsot kell felvinni aláírás és pecsételés végett, amely igazolásul rendelkezésünkre fog állni.

A kistarcsai dolgokat1 elő fogja venni, terminust nem mond, de ha az ott levők jól viselkednek, az annál hamarabb fog megtörténni, és erre még visszatér. Mindenesetre jegyzéket lehet felterjeszteni, a tisztviselőket2 ki fogja engedni, csak arra vigyázzunk, hogy ne akarják őt becsapni.

Az eddig történt szállításokról számlákat lehet Eichmann Obersturmbannführer részére összeállítani és neki átadni.

Említettük neki. hogy jelentkezni akarunk a kormánynál. Azt ő tudomásul vette. Elvileg kijelentette, hogy legfőbb feladatának tartja, hogy az ipari és hadiipari termelés

nagyobb lendületbe jöjjön és evégből munkásosztagokat fog felállítani, főleg zsidó munkásokból. Ha a zsidóság megfelelő magatartást tanúsít, akkor semmiféle bántódása nem lesz, hanem a munka arányában része lesz mindenben, mint az egyéb munkásoknak. Esetleg éjjelre mindig haza is mehetnek. Felvetettük azt a kérdést, hogy a munkatáborosok Magyarországon maradnak-e? Erről egyelőre még végleges választ nem tudott adni. Hivatkoztunk arra, hogy 42 éves korig a zsidó férfiak munkatáborokban vannak. Ezekhez a munkatáborokhoz ők nem akarnak nyúlni, de megfelelő nekik 45–50 éves ember is. Egyelőre kb. 300 vagy 400 embert kérnek. Szeretné, ha ilyenek önként jelentkeznének, mert ha mi nem állítjuk elő őket, akkor erőszakhoz kell nyúlnia. Ezek az emberek nagyon jó elbánásban és jó fizetésben részesülnek majd éppen úgy, mint más munkások. Mondtuk, hogy ehhez nekünk felhatalmazásra lenne szükségünk, és azt a választ adta, hogy szokjunk le a liberális szokásról, ne kérjünk, hanem parancsoljunk.

Pénzügyi szempontból centralizálni kívánja az egész magyarországi zsidóságot, ami azt jelenti, hogy mindazokat, akik csillagviselésre kötelezettek, a Központi Tanács alá rendeli, tehát a kitérteket is. A kitértek a leggazdagabbak, tessék azoktól nagyobb összegeket beszedni. A megjelenő rendelet fogja ezt az intézkedést autorizálni és a Tanácsnak a felépítése olyan legyen, hogy minden megfoghatóan benne legyen. Legyen egy osztálya, amely az egész magyarországi zsidóság iskolaügyét ismeri, tudja, hol vannak iskolák, hány tanuló van és milyen épületben. Legyen pl. statisztikai, legyen technikai osztálya, hogyha valamire szükség van, az intézkedhessék. Eichmann Obersturmbannführer megjegyezte, hogy a maga részéről nagyon érdeklik a zsidó történelmi emlékek és a könyvtár. 1934 óta foglalkozik zsidó ügyekkel, és jobban tud héberül, mint mi. Mondtuk, hogy van múzeumunk, ahol régiségeket

1 A kistarcsai internálótáborról van szó. 2 A Zsidó Tanács tisztviselőiről van szó.

őrzünk és könyvtáraink vannak, ezeket valószínűleg már szerdán meg fogja tekinteni, és kérte, hogy jelöljük ki azt, aki ezekkel behatóan foglalkozik.

Szóba hozta ezután, hogy az orthodoxok is kérték, engedje meg az orthodox zsidó újság megjelenését. Ezt ő nem engedi meg, hanem azt kívánja, hogy csak a Magyar Zsidók Lapja jelenjen meg, és esetleg ott adjunk 1–2 oldalt az orthodox újság részére. A Magyar Zsidók Lapját minden zsidó családnak járatnia kell, ezt kötelezővé teszi, és ez is egyik jövedelemforrása legyen a hitközségnek.

Megmondtuk még, hogyha valamire szükségük van nekik, nagyon nehéz nekünk kijelölni valamilyen üzletet, ez rendkívül kínos volt ránk nézve.

Azt válaszolta, hogy ők mindent a legapróbb részletekig jegyzékbe vesznek, és azután leltár szerint fogják visszaadni, illetve megtéríteni, de a szükségletük beszerzésével mi vagyunk megbízva.

Az organizációval kapcsolatban egy térkép elkészítését kérik, amibe bele kell rajzolni, mely városokban, hol vannak zsidó intézmények, és ekkor a térkép mellé egy Anlagot3 kell készíteni, amely feltünteti az intézmények nevét, jellegét. A szervezés tekintetében minden hitközség megmarad, mint hitközség, de egyébként minden hitközséghez tartozó intézmény a Központi Tanács rendelkezése alá kerül. De ha valaki pl. hagyott egy Stiftungot,4 hogy a Talmudista Egyletben a lelki üdvéért imádkozzanak, annak nincs semmi értelme, hogy ily alapítvány megmaradjon, ezt a pénzt használják más célra, és az alapítványok is a Központi Tanács rendelkezése alá kerülnek.

Hangsúlyozta, hogy mindezek a dolgok addig tartanak, amíg a háború tart. A háború után a zsidók szabadok lesznek, és azt tehetnek, amit akarnak. Mindaz, ami a zsidókérdésben történik, tulajdonképpen csak a háború idejére szól, a háború befejeztével a németek megint a régi gutmütigek5 lesznek, és mindent engedni fognak, mint azelőtt.

Általában kijelentette, hogy nem barátja az erőszaknak, és azt kívánja, hogy enélkül menjenek a dolgok, mert a personált náluk nagy P-vel írják. Vagyis nekik szükségük van minden emberre, tehát nem állíthatnak annyi őrt fel. Eddigi tapasztalat szerint ott történtek csak erőszakosságok és kivégzések, ahol a zsidóság az ellenkezésbe csapott át. Ha itt megtörténne, hogy akár a rutén partizánokhoz, akár Tito bandáihoz csatlakozna a zsidóság – mint Görögországban –, akkor kíméletlenül lekaszálja őket, mert háború van, és háborúban nem lehet másképp eljárni. De ha a zsidóság megérti, hogy nem kíván tőle mást, mint hogy rendet és fegyelmet tartson és dolgozzék abban a munkakörben, amit kijelölnek számára, legyen az akár a nyergesiparban, akár az erdőirtásban, akár otthoni munkában, pl. kesztyűcsinálásban, akkor nemcsak hogy bántódástól nem kell tartania, de meg fogja védeni minden hántástól, és ugyanabban az elbánásban, fizetésben fog részesülni, mint a többi munkások. Nagy súlyt fektet arra, hogy ezt a gondolatát a zsidóság széles rétegeivel is közöljék, ezért a megjelenő rendelet intézkedik majd arról is, hogy minden zsidó háztartásnak kötelessége lesz a Magyar Zsidók Lapját járatni. Ajánlja, hogy az árát úgy szabjuk meg, hogy a Zsidó Tanácsnak kellő jövedelme legyen belőle.

Az igen természetes, hogy egyesek, mint az ilyen nagyszámú zsidóságban előfordulhat, olyat követnek el, amiért nem lehet felelősséget vállalni. Ezt ő is természetesnek találja, és kellően tud majd atekintetben mérlegelni. Viszont megismételte, hogy minden egyéni atrocitástól is meg akarja védeni a zsidóságot, és ezért bárhol történik, akár a német katonák részéről, azonnal jelentsék neki és azokkal a legkeményebben fog elbánni. A legszigorúbban meg fogja büntetni azokat, akik a zsidó vagyonból akarnak gazdagodni.

A zsidóság megszervezése egységes legyen, a kultuszadót, ha szükségesnek látjuk, emeljük, és a Zsidó Tanács intézkedéseinek mindenki engedelmeskedni tartozik, és hogy ez megtörténjék, erről majd ő gondoskodik.

3 Melléklet. 4 Alapítvány. 5 Kedélyesek.

Egyébként kijelentette, hogy ő a nyílt szó barátja, és mindent nyíltan és őszintén mondjunk meg neki, és ő őszinte választ fog adni. Olyan nagy gyakorlata van már a zsidó ügyek intézésében, hogy ne higgyük azt, hogy őt bárki félrevezetheti valamiben, és ha ezt valaki megpróbálja, akkor meggyűlik vele a baja.

Ezután megható jelenet következett. Dr. Gábor János felállott és elmondotta, hogy a sárga csillag bevezetése őt kétségbeejti. Néhai édesatyja őrnagy-hadbíróként vett részt a világháborúban, nagyapja pedig 48-as honvéd volt. A sárga csillag viselése a csőcseléket bátorítani fogja arra, hogy a zsidókat az utcán megtámadják és megszégyenítsék. Erre Eichmann kijelentette, hogy nem fogja tűrni a sárga csillag miatt a zsidók bántalmazását, és ha ilyen eset előfordulna, jelentsék neki, majd ő el fog bánni a támadókkal.

Új Élet, Budapest, 1946. január 10. – Munkácsi Ernő: „Hogy történt?”

1944. március 31.

39. A budapesti rádió rövidhullámú hírszolgálatának adása közli Endre László nyilatkozatát a zsidókérdésről

A kormánytól legújabban kiadott és a zsidókra vonatkozó rendeletekkel kapcsolatosan nyilatkozatot tett vitéz Endre László, aki az új belügyminiszter mellett az adminisztratív államtitkár munkakörét tölti be.1 Az ő hatáskörébe tartozik a zsidókérdést érintő minden intézkedés végrehajtása. Nyilatkozatában hangoztatta, hogy a kormány eddigi rendeletei csak megnyitják azoknak az intézkedéseknek a sorát, amelyek rövidesen a magyarországi zsidókérdés végleges rendezésére vezetnek. A kormányzat eltökélt szándéka, hogy az eddigi kivételezések, kibúvók és engedmények helyett végre egységes terv alapján nyugvópontra viszi ezt a kérdést. A kísérletezések és a félmegoldások kora lejárt, és a nemzet érdekében minden téren gyors és határozott rendszabályokra van szükség.

Vitéz Endre László megcáfolta azt a beállítást, mintha a magyarországi zsidókérdés a világpolitikai helyzet eredményeképpen vetődött volna újra fel. Utalt arra, hogy a zsidókérdés rendezését a magyar fajvédő társadalom egyetemessége közel 25 éve sürgeti. A magyar antiszemitizmus nem politikai divat, nem időszerű politikai irányzatok és eszmék másolása vagy utánzása. A magyarság nem egy-két esztendeje, hanem évtizedek óta – úgyszólván elsőként Európában – a saját kárán érezte azt, milyen végzetes veszélyt jelent számára az egyre nagyobb arányokban elhatalmasodó zsidó befolyás. Az évtizedes küzdelem folyamán kristályosodott ki az a tudat, hogy csak a gyökeres megoldás hozhatja meg a mindkét fél szempontjából kívánatos végső s kielégítő eredményt.

– Megingathatatlan meggyőződésünket – folytatta a belügyminiszter első munkatársa – abban foglalhatjuk össze, hogy a zsidóság a magyar fajta szempontjából sem erkölcsileg, sem szellemileg, sem pedig fizikailag nem kívánatos elem. Ennek a felismerésnek a tudatában keresni kell azt a megoldást, amely a zsidóságot teljes egészében kikapcsolja és kiküszöböli a magyarság életéből.

– Nem gyűlölet és könyörtelenség irányítja az új rendelkezések megvalósítását. Nem az a célunk, hogy az egyént megalázzuk. A zsidóság megjelölése is elsősorban önvédelmi harcunk eszköze. Magyar ember számára csak az lehet irányadó minden esetben, hogy az a magyarság érdekét szolgálja-e vagy sem. Az ország szellemi és fizikai zsidótlanítása elsősorban és elvitathatatlanul a magyarság érdeke, éppen ezért ezt mindenképpen végre is fogjuk hajtani – mondotta nyilatkozatában vitéz Endre László.

Másolat. – OL Rádió. 62. cs. RH. 1944. III. 31-i híranyag (portugál).

1 Endre Lászlót Horthy kormányzó csak 1944. április 8-án nevezte ki államtitkárrá.

1944. március 31.

40. A Kossuth Rádió kommentárja a zsidóüldözések kérdéséről, indítóokairól A németcinkos hazaáruló bitangok jelszava: üsd a zsidót! Mint a tolvaj, akit tettenérnek, fogják meg-et ordít, hogy elterelje magáról a figyelmet,

úgy ordítják a nácicselédek, hogy üsd a zsidót…1 Nem, nem fogják elterelni tudni a magyarság figyelmét a zsidóheccel arról a tényről,

hogy a magyarságot német csizmák tapossák. Zsidóznak, miközben a magyar nép vezetőit kínozzák halálra. Zsidó a Kisgazdapárt? Zsidó Zsilinszky Endre? Talán Keresztes-Fischer is zsidó? Ennek a bandának mindenki zsidó, aki nem németbérenc.

A készülő zsidótörvények igazi célja: elkobozni a zsidóvagyont és Hitlerék kezére játszani. Néhány milliárd pengő az az érték, amire a náciknak fáj a foga. Arany, ezüst, értékpapír, házvagyon és főleg iparvállalati vagyon. Zsidóvagyon? nem, magyar vagyon az, amit a nácik el akarnak rabolni! A Göring-konszern emberei már megjöttek, hogy kinézzék maguknak az úgynevezett „zsidó vagyonból” a legzsírosabb falatokat. A német cápa „zsidót” mond, és közben már kitátotta a száját a magyarra.

A magyar zsidók – ismételjük: a magyar zsidók a legközelebbi hetekben nehéz megpróbáltatásoknak néznek elébe. Üzenjük nekik: bátorság, kitartás! A magyarság segíteni fog rajtuk, amíg elérkezik a felszabadulás órája az egész nemzet, tehát a zsidók számára is. De azt is üzenjük nekik: hogy harcoljanak! Ne engedjék magukat, mint a birkákat, a vágóhídra vinni. Álljanak ellent a zsidó férfiak, kisiparosok, munkások, tisztviselők; álljanak be a magyar munkással és paraszttal közösen a partizánosztagokba! Vívják együtt a szabadságharcot a magyarsággal !

Eredeti tisztázat. – PL Kossuth Rádió. 1944. március 31. – „Vakulj magyar: üsd a zsidót!”

1944. április 1.

41. A Kossuth Rádió kommentárja a sárga csillagról A sárga folt

Az új kormányrendeletek a zsidóság ellen, minden becsületes magyarban a legmélyebb undort, megvetést és felháborodást váltják ki. Ezeket a rendeleteket mindenütt mint nem magyar, mint népünktől idegen náci intézkedést kell megbélyegeznünk, és minden erőnkből támogatnunk kell a nehéz napokat élő zsidó honfitársakat. Tennünk kell ezt nemcsak a magyarságra jellemző emberségből, hanem legsajátosabb érdekeinkből is. A zsidóüldözés a náciknak csupán arra szolgál, hogy eltereljék a figyelmet saját magunkról; országunk német megszállásáról, népünk letiprásáról, vérünk, javaink kisajtolásáról. Pár száz vér- és borgőzös megvásárolt cinkosuk segítségével bele akarnak rántani bennünket a zsidópogromokba, hogy velük osztoszkodjunk aztán a felelősségben is. Ügy tudjuk, egyházi körök már készülnek fellépni a zsidóüldözés ellen. Úgy tudjuk, hogy pásztorlevél kibocsátásáról is szó van. Addig is, amíg az megjelenik, tiltakozzanak a papok a szószékről a zsidóüldözés ellen. Mondják meg híveiknek, hogy a zsidóhecc pogány, barbár gyalázat, mellyel minden igaz keresztény magyar szembefordul. A zsidóságnak pedig ezt üzenjük: Bármilyen szörnyű napokat is kell megélniük, a megpróbáltatások nem tartanak soká! De a menekülésre ne várjanak tétlenül, nekik maguknak is segíteniük kell a harcban! Fel a fejjel! Ne hagyják magukat gettóhangulatba kényszeríteni. Viseljék emelt fővel a sárga csillagot!

Ha a Sztójay-féle németcselédek szégyenfoltnak szánták a zsidók mellére, úgy az csak az ő gyalázatos hazaárulásuknak a hirdetője. A zsidó férfiak ne hagyják magukat elhurcolni. Csatlakozzanak a partizánosztagokhoz. Ott nem lesz sárga folt. ott testvérként fogadják őket,

1 A következő részben néhány mamut jövedelmű nyilas és zsidó tőkés adatait hasonlítja össze a

Kossuth Rádió.

hogy a zsidó és keresztény magyarok vállvetve harcoljanak a nácibitangok és magyar cinkosaik ellen.

Eredeti tisztázat. – PI. Kossuth Rádió. 1944. április 1. – „A sárga folt.”

1944. április 1

42/a. A Pester Lloyd vezércikke a zsidókérdés radikális megoldásának szükségességéről

Hand in Hand mit den erwähnten Bestimmungen lief die Regelung der Judenfrage, eine seit langem brennende, in mehreren Judengesetzen ungenügend geregelte und nie zur Ruhe gekommene Angelegenheit. Während andere Nationalistische Länder längst die Formel für die Erledigung dieses Problems gefunden hatten, stand die Kállay-Gruppe vor einer Aufgabe nach gerade mit dem Epitheton ,,Rühr-mich nicht-an!” Dabei trug die Frage das Dringlichkeitsgebot in sich. Die Juden hielten sich nach Möglichkeit aus dem Staatsganzen gefühlsmässig heraus und blieben mit dem angeborenen Internationalismus der Weltstreusiedler eigenvölkisch versiegelt und mit Eigenschaften behaftet, die die nationalgesinnte Bevölkerung der Gastländer nicht ertrug. Die Juden unseres Landes, an sich schon sehr zahlreich, haben bloss im gegenwärtigen Krieg durch angemeldete artgleiche Flüchtlinge einen Zuwachs von 40 000, mit den unangemeldeten sogar einen solchen von etwa 80 000 Personen erhalten, die sich vorwiegend im Schleichhandel betätigten und andere unerlaubte Geschäfte trieben. Wenn nun unsere Regierung Massnahmen gegen die Juden als Fremdrasse ergreift, sie aus den zu Schädigungen geeigneten Berufen, vor allem aus dem Staatsdienst, ausschliesst, und sie zu einer Minderheit ohne Mehrheitsrechte macht, für welche Rechte sie sich auserwählt hielten, so geschiet das nicht aus Hass oder Rache oder um anderen Seite Märtyrer zu stiften, sondern einzig und allein aus Notwehr einem Übel gegenüber, dessen man sonst nicht Herr werden kann.

Wenn wir nicht irren, hat sich seinerzeit Béla Imrédy dahin geäussert, dass die ersten Judengesetze einer Ergänzung bedürften. Auch die heutigen Verfügungen in dieser Frage sind noch nicht abgeschlossen, wie noch viele andere, besonders sozialer Natur, zu erwarten sind.

Sicher ist, dass alles, was bisher auf der gekennzeichneten Ebene, im Tempo von Sturmfliegern geleistet wurde, einer mannhaften Tat gleichkommt, die – möge sie rings um uns bereits längst geleistet worden sein – die öffentliche Meinung der Nation mit Zuversicht erfüllt.

Pester Lloyd, 1944. 1. April. 91. Jg. Nr. 74. Morgenblatt. – Vezércikk.

1944. április 1.

42/b Az a) alatt közölt irat szó szerinti fordítása

Az említett intézkedésekkel párhuzamosan haladt a zsidókérdés rendezésének ügye, ez a régóta égető, nem egy zsidótörvényben meg nem felelő módon szabályozott és soha nyugvópontra nem jutott probléma. Noha más nacionalista országokban már régen megtalálták a kérdés megoldásának formuláját, a Kállay-csoport szemében ez a feladat hovatovább a „ne nyúlj hozzám” jelzővel párosult. Holott ez a probléma a sürgősség parancsát hordta magában. A zsidók érzelmileg amennyire csak lehetett kívül maradtak az államegészen, a világba szétszórtak internacionalizmusával megmaradtak sajátos népiségükben, olyan tulajdonságokkal terhelve, amelyeket a gazdanépek nemzeti érzelmű lakossága nem tudott elviselni. Országunk egyébként is eléggé nagyszámú zsidósága csak a jelen háborúban is 40 000 bejelentett menekült fajtestvérrel, a be nem jelentettekkel csaknem 80 000 olyan személlyel szaporodott, akik főképpen feketekereskedelmet és más tiltott üzleti tevékenységet űznek. Ha már most

kormányunk a zsidók, mint idegen faj ellen intézkedéseket foganatosít, ha kizárja őket olyan hivatásokból, ahol károkozásra alkalom nyílik – így elsősorban az állami szolgálatból – és olyan kisebbséggé teszi őket, amelynek nincsenek meg a többséget megillető jogai –, amely jogokra ők magukat kiválasztottnak tartották –: nem gyűlöletből vagy bosszúból történik, nem is azért, hogy mártírokat teremtsünk, hanem egyes-egyedül önvédelemből egy olyan veszedelem ellen, amely felett különben nem tudnánk úrrá lenni.

Ha nem tévedünk, annak idején Imrédy Béla úgy nyilatkozott, hogy az első zsidótörvények kiegészítésre szorulnak. A kérdés a mai rendelkezésekkel sincs még lezárva, mert még sok más, különösen szociális vonatkozású intézkedés várható.

Biztos azonban az, hogy mindaz, amit eddig az említett területen zuhanó bombázók tempójában cselekedtünk, olyan férfias tettnek tekinthető, amely – akkor is, ha körülöttünk már régen megtörtént –, az ország közvéleményét bizodalommal tölti el.

Pester Lloyd, 1944. április 1. 91. évf. 74. sz. Reggeli lap. – Vezércikk.

1944. április 1.

43/a A Pester Lloyd közli Endre László nyilatkozatát a zsidóellenes intézkedésekről

Budapester Nachrichten melden: Vitéz László Endre, der neben dem neuen Innenminister den Arbeitskreis eines administrativen Staatssekretärs erfüllt, erklärte die bisherigen Verordnungen der Regierung bedeuten nur den Beginn der Massnahmen, die zur endgültigen Lösung der Judenfrage in Ungarn führen werden. Die Regierung sei entschlossen, diese Frage auf Grund eines einheitlichen Planes auf einen Ruhepunkt zu bringen. Die Zeit der Versuche und der Halblösungen sei vorbei. Es sei eine falsche und tendenziöse Einstellung, als ob die Judenfrage in Ungarn als Ergebnis der weltpolitischen Lage neuerlich aufgetaucht wäre. Der ungarische Antisemitismus sei keine politische Mode, keine Nachahmung zeitgemässer politischer Richtungen und Ideen. Die ungarische Öffentlichkeit fordere eine gründliche Lösung schon seit fast einem Vierteljahrhundert. Das Judentum sei vom Gesichtspunkt der ungarischen Rasse weder moralisch, noch geistig oder physisch wünschenwert. Im Bewusstsein dieser Erkenntnis werde die Lösung geschaffen, durch die das Judentum aus dem Leben des Ungartums voll und ganz ausgeschaltet wird. Die neuen Verfügungen werden nicht von Hass oder Unerbittlichkeit diktiert, und es sei nicht das Ziel, das Individuum herabzuwürdigen. Das Judenabzeichen sei nicht mit dem Gedanken eingeführt werden, dass es in irgendeiner Hinsicht Beschämung oder Stigmatisierung bedeutet. Das Judenabzeichen sei in erster Reihe ein Mittel des Selbstverteidigungskampfes des Ungartums, denn die Ereignisse der letzten Monate haben bewiesen, dass die ohne Kontrolle aufwiegelnde jüdische Geistigkeit im Kreise des gutgläubigen Ungarntums eine Verheerung angerichtet hat.

Schliesslich erklärte vitéz László Endre, die Einführung neuer Judenbestimmungen sei notwendig gewesen, weil sich die bisherigen nicht bewährt haben und weil die jüdische Geistigkeit in den vergangenen Jahren in ungehemmtester Weise Oberhand gewonnen hat.

Pester Lloyd, 1944. 1. April. 91. Jg. Nr. 74. Morgenblatt. – „Vitéz László Endre: Das Judenabzeichen keine Stigmatisierung.”

1944. április 1.

43/b Az a) alatt közölt irat szó szerinti fordítása

Budapesti tudósítások jelentik: Vitéz Endre László, aki az új belügyminiszter mellett adminisztratív államtitkári teendőket lát el, kijelentette, hogy a kormány eddigi intézkedései

csak kezdetét jelentik a magyarországi zsidókérdés végleges megoldásának. A kormány elhatározta, hogy ezt a kérdést egységes terv alapján fogja nyugvópontra hozni. A kísérletezések és félmegoldások időszaka lejárt. Hamis és tendenciózus beállítás az, hogy a zsidókérdés Magyarországon a világpolitikai helyzet eredményeként újólag merült fel. A magyar antiszemitizmus nem politikai divat, nem utánzása az időszerű politikai irányzatoknak és eszméknek. A magyar közvélemény közel negyedszázad óta követeli a kérdés alapos rendezését. A magyar faj szempontjából a zsidóság sem erkölcsileg, sem szellemileg, sem fizikailag nem kívánatos elem. E felismerés tudatában kell azt a megoldást megkeresni, amely a zsidóságot a magyarság életéből teljesen és tökéletesen kikapcsolja. Az új rendelkezéseket nem a gyűlölet vagy a kérlelhetetlenség diktálja és a cél nem az egyén megalázása. A zsidókat megkülönböztető jelet nem azzal a gondolattal vezettük be, hogy bármely tekintetben megszégyenítést vagy megbélyegzést jelentsen. A zsidók megkülönböztető jele elsősorban a magyarság önvédelmének harci eszköze, mert az utóbbi hónapok eseményei bebizonyították, hogy a kontroll nélkül lázító zsidó szellemiség a jóhiszemű magyarság köreiben valóságos pusztítást okozott.

Vitéz Endre László végül kijelentette, hogy azért volt szükség az új zsidóellenes rendelkezések foganatosítására, mert az eddigiek nem váltak be, és mert az utóbbi években a zsidó szellemiség minden gát nélkül kerekedhetett felül.

Pester Lloyd, 1944. április 1. 91. évf. 74. sz. Reggeli lap. „Vitéz Endre László: A zsidók megkülönböztető jele nem megbélyegzés.”

1944. április 1.

44. A Kossuth Rádió leleplező kommentárja Endre László sötét üzelmeiről Endre László nélkül a náci banditák névsora nem lett volna teljes. Egy Jaross, egy Baky

mellől nem hiányozhatott ő sem. De Endre László felbukkanása nem azt jelenti, hogy végre együtt van a három belügyi akasztófavirág. Korántsem! Nem egymás mellett vannak ők a belügyben, hanem egymás hegyén-hátán. Tegnapelőtt Jaross, tegnap Baky, ma Endre László nyilatkozik. Hogy ki az igazi úr a három közül, senki sem tudja. Senki sem tudja, hogy Jaross belügyminiszter-e még? Ki túrt ki kit? Ki kinek utódja?

De hogy Endre László, akárcsak egy hétre belügyi államtitkár lehetett, ez ennek a rendszernek a fotográfiája. A volt gödöllői főszolgabíróról, későbbi Pest megyei alispánról mindenki tudja, hogy vérengző, hatalmi őrületben szenvedő, korrupt csirkefogó. Pestvidéken minden kereskedő tudja, hogy Endre Lászlónak szabott ára van. Endre László ugyanis lisztutalványokkal folytatott virágzó kereskedést. Az a kereskedő, aki lisztutalványhoz akart jutni, a vármegyeháza élelmezési ügyosztályán „fajvédelmi” célokra lefizetett mázsánként 150 pengőt. A „fajvédelmi cél”: ez volt Endre László privát számlája. Keresztes-Fischert Endre László gyilkoltatta meg, mert a Pest megyei alispán korrupciós ügyeiről szóló adatok a volt belügyminiszter kezében voltak. Feltehető, hogy Endre László most a zsidótörvényeken készül tovább gazdagodni. De nem lesz rá ideje.

Eredeti tisztázat. – Pl. Kossuth Rádió. 1944 április 1. – „Endre László.”

1944. április 1.

45. A Magyarság híradása arról, hogy a magyar társadalom örömmel fogadta a zsidóellenes rendeletek megjelenését

A politika hírei

A magyarországi közvélemény – magyar és zsidó egyaránt – a kormány által kiadott zsidó rendeletek

hatása alatt áll. A magyar társadalom nagyobbik és jobbik része a felszabadulás

örömével fogadta a rendeletek közlését és úgy érzi, hogy nem volt hiábavaló az az évek óta folyó küzdelem, amely a magyarországi zsidóság ellen társadalmi, szellemi és politikai téren folyt. A nemzeti szocialista mozgalom propagandistái és szervezői már régen meggyőzték a magyarságot arról, hogy a zsidókérdés radikális rendezésére minél előbb szükség van, s így elmondhatjuk, hogy régen találkoztak a kormányrendeletek a magyar társadalom olyan széles körű és erőteljes együttérzésével, mint éppen ezek.

A zsidóság ijedt riadalommal vett tudomást az első zsidórendeletekről. Bár a nagy fordulat után helyesen érezték, hogy vége az eddigi gyöngy életnek, de mégis bizakodtak abban, hogy talán megint sikerül kibúvókat találni és a kiadandó rendelkezések nem fogják őket súlyosan érinteni. Az első zsidó rendeletek kemény határozottsága, világossága, tömörsége azonban nem hagy kételyt az iránt, hogy a további rendeletek sem lesznek enyhék számukra.

Van a magyar társadalomnak egy kisebb rétege, amely vagy jóhiszeműen beugrott a zsidóság által erősen propagált1 vagy pedig anyagi érdekek kötik a zsidósághoz. Ezeknek az elszomorító gondolkozású magyaroknak válaszolt vitéz Endre László nyilatkozatában, amelyet ebben a kérdésben adott, mondván:

– Volt-e valamilyen megmozdulás a zsidóságban, amikor a trianoni első nyomorúságos években diplomás magyarjaink egész éjjel lyukas cipőben, fillérekért lapátolták a havat? Tud-e valaki arról, hogy a gazdag zsidóság igyekezett megakadályozni végzetes nyomora miatt kivándorolni kényszerülő parasztságunkat elhatározásában?

Valóban, történelmünk trianoni korszaka sok-sok ékes bizonyítékát mutatta annak a megdönthetetlen valóságnak, hogy a zsidóság csak maga iránt szeretné látni a humanitást, de másokkal szemben a legridegebb önzés, üzleti mohóság és kapzsiság politikáját gyakorolja. Ez a trianoni korszak volt az, amikor a munka nélkül álló vagy éhbérért dolgozó milliós magyar tömegek valóban megértést és segítő támogatást várhattak volna azoktól, akik kezükben tartották a nemzeti vagyon és nemzeti jövedelem legnagyobb észét, a zsidóktól. A tőke erejét azonban ezek csak arra használták, hogy azon keresztül politikai és gazdasági hatalmukat tetőfokra emeljék, az arany csillogtatásával asszonyt, leányt, szerelmet s mindent megvásároljanak a maguk számára, ami az élet nagy vásárán pénzen megszerezhető.

Ez a faj maga készítette elő ezt a sorsot a maga részére, most vállalnia kell a következményeket.

Az ügyvédek, újságírók és színészek kamaráiból minden zsidót ki kell zárni. A szellemi életnek ezekben az ágazataiban a zsidóság nemcsak a legfontosabb pozíciókat szerezte meg a maga számára, de számbelileg is túlsúlyba jutott. Az első zsidótörvények folytán számbeli fölénye megszűnt ugyan a színész és újságíró vonalon, de az ügyvédek között még mindig nagy többségben maradtak. A mostani rendeletek azonban egy csapásra tiszta helyzetet teremtenek.

A Budapesti Ügyvédi Kamara közel 3800 tagja közül majdnem kétezret törölnek a tagok sorából. Ezek természetesen tovább ügyvédi működést nem fejthetnek ki. Ennek különösen azért van jelentősége, mert a zsidó ügyvédek a maguk csavaros észjárásával rendkívül káros befolyást gyakoroltak a magyar igazságszolgáltatásra, s ugyanakkor, amikor a zsidókat ezer jó

1 Itt az eredeti szövegből is hiányzik egy szó.

tanáccsal látták el, miként lehet a paragrafusok labirintusában bujkálni, a hozzájuk forduló magyar kliensekről úgyszólván még a bőrt is lenyúzták.

Az Országos Magyar Sajtókamara április 6-án tart ülést, amelyen törli a tagok névsorából a zsidó újságírókat.

A közvélemény csak ezzel az intézkedéssel kapcsolatosan értesül arról a megdöbbentő tényről, hogy még a legutóbbi időkig is nem kevesebb, mint 130 zsidó újságíró ontotta a sajtó hatalmán keresztül a szellemi mérget a magyar olvasóközönség felé.

A Színészkamarában szintén nagy tisztogatás kezdődik. Kiss Ferenc színészkamarai elnöki működése során ugyan mindent elkövetett, hogy Hebron rózsái a zsidó színészekkel együtt eltűnjenek a filmfelvevőgép elől és a színpadokról egyaránt, de még az ő harca ellenére is számos zsidó maradt meg – az előző zsidótörvények rendelkezései alapján – a kamara tagjai között. Hogy csak néhány nevet említsünk: Bartos Gyula, Básti (Berger) Lajos, Boros Géza, Dobai Lívia, Gál Gyula, Gárdonyi Lajos, Gombaszögi Ella, Gózon Gyula, Komor Vilmos, Lendvai Andor, Pártos Dezső, Pártos Erzsi, Pécsi Blanka, Relle Gabriella, Roboz Imre, Sziklai Jenőné, Törzs Jenő. Most már végre nekik is befellegzik sok más izraelita kartársukkal együtt.

Magyarság, 1944. április 1. – „Lelkes örömmel fogadta a magyar társadalom a

tisztogatást a zsidó fronton.”

1944. április 4.

46/a Munkácsi Ernő visszaemlékezése: Endre László a Zsidó Tanáccsal rekviráltat zsidó lakásokat, hogy bombakárosultaknak juttassa

Április 4. volt. Másnap lépett életbe a csillagviselési rendelet. A zsidó lakásokban szabták, varrták a sárga csillagokat, s a nagy átalakulás döbbenetes várakozásában voltak. E napon bombatámadás érte Budapestet, amelynek során főleg a Soroksári úton és környékén, valamint a Ferencvárosban csomó lakás megsérült, illetve megsemmisült. A koradélutáni órákban dr. Szentmiklósi József tanácsnok magánlevélben, bizalmasan értesítette dr. K. J.-t,1 aki a korábbi, ún. közérdekű lakásakciónak volt a vezetője, hogy azonnal keresse fel a Városházán. Ez a találkozás nyomban megtörtént, és dr. Szentmiklósi tanácsnok bizalmasan közölte, hogy a Tanács Endre Lászlótól még a délután folyamán olyan utasítást fog kapni, hogy egyrészt a bombatámadás folytán hajléktalanul maradt lakók elhelyezése céljából, másrészt megtorlásként a bombatámadásért, a Tanács köteles lesz 24 óra alatt 500 zsidó lakást kiüríteni és a városi lakáshivatalnak átadni. A lakásokban a mindennapi élethez szükséges összes ingóságoknak és felszereléseknek, tehát ágynak, ágyneműnek, főzőedénynek, étkészletnek stb. ott kell maradnia, és azokat a bombakárosultak fogják megkapni. Dr. Szentmiklósi elmondotta, hogy a teljhatalmú belügyi államtitkár rendelkezése ellen azonnal ellenvetéseket tett, de Endre László mereven ragaszkodott utasításai teljesítéséhez és kijelentette, hogy ha a Zsidó Tanács azoknak nem tenne a legpontosabban eleget, akkor maga fog a legszigorúbban eljárni, és a lakásokat saját közegeivel fogja kiüríttetni. Alighogy ezt a hírt a Tanács vezetőségével közölték, rövidesen jelentkezett dr. Koltay detektívfelügyelő, aki a Svábhegyen székelő államrendészet megbízásából a Tanácsnak ezt az utasítást kiadta és meghagyta, hogy másnap, vagyis április 5-én du. 4 óráig 500 lakás kulcsa a főváros lakáshivatalában legyen. Megparancsolta, hogy ugyanezen idő alatt a zsidó lakásokban hagyott ingóságokról leltárt kell felvenni, és azokat is át kell adni. Tájékoztatásul közölte még dr. Koltay, hogy elsősorban kis lakásokat kell igénybe venni, minthogy a bombatámadás alkalmával főleg ilyen lakások rongálódtak, illetve semmisültek meg. Ez a rendőrvéreb a legmerevebben elutasított minden

1 Feltehetően dr. Kurzweil Istvánról van szó, aki ekkor a Zsidó Tanács lakáshivatalában dolgozott.

ellenvetést és figyelmeztette a Tanácsot, hogy ha a megadott 24 órás időtartamot a legpontosabban nem tartanák be, az a legsúlyosabb következményekkel járna.

Új Élet, 1946 január 31. II. évf. 5. sz. – Munkácsi Ernő: „Hogy történt?”

1944. április 4.

46/b Az a) alatt közölt visszaemlékezés folytatása

A főváros lakásügyi osztályának vezetője nagyon jól tudta, hogy mi az, ami törvénytelenül végbemegy, és olyan óvatosan fogalmazta meg rendeletét, hogy abban a lakásrekvirálás valódi végrehajtójának a Zsidó Tanácsot nevezte meg, míg a keresztény tanároknak és rendőrségnek csak segédkező és ellenőrző szerepet jelölt ki. Ez a történeti jelentőségű rendelet lényeges pontjaiban a következőképpen szól:1

610 926/1944. XVII.

Utasítás a bombatámadások által hajléktalanná vált családok részére történő igénybevételi eljárás során hatósági ellenőrzésre kirendelt tantestületi tag urak számára.

A légitámadás által hajléktalanná vált családok elhelyezése céljából az 1200/1943. Me., illetve az 1230/1943. Bm. számú rendeletek alapján a m. kir. belügyi kormányzat egyelőre 500 lakásnak kellő berendezéssel és felszereléssel való igénybevételét rendelte el oly módon, hogy az igénybeveendő lakásokat a Zsidó Központi Tanács jelöli meg.

A lakások kijelölése úgy történik, hogy az ott lakókat felszólítják, hogy az igénybeveendő lakásokat a szükséges berendezési és felszerelési tárgyakkal együtt ma délután 16 óráikig leltár kíséretében adják át.

A leltározáshoz a székesfőváros polgármestere hatósági megbízottként a tantestület tagjait rendelte ki.

Minden lakásban egy tantestületi tag jelenik meg, egy rendőr kíséretében, a Zsidó Központi Tanács két megbízottjával. A tantestületi tag felügyelete alatt készítik el az érdekeltek a lakás leltárát.

A tantestületi tagok közreműködése a következőkből áll: 1. Megállapítják, hogy a lakásban milyen felszerelési, berendezési és szükségleti

tárgyakat kell benthagyni, éspedig ágyakat ágyneművel, szekrényeket, asztalokat székekkel, lámpákat, felsőruhaneműt, fehérneműt, étkező- és konyhafelszerelést (tányérokat, evőeszközöket, főzőedényeket stb.). Mindezt oly szükséges mértékben, hogy a hajléktalanná vált és mindenüket elvesztett családok életüket a legszükségesebb berendezésekkel és eszközökkel huzamosabb időn át tovább folytathassák.

A lakásban otthagyandó felszereléseket és tárgyakat tehát ennek figyelembevételével kell meghatározni és leltárba venni.

2. Az illető lakó kiköltözésekor a tantestületi tagok – a házfelügyelő jelenlétében – ellenőrzik, hogy a leltárba felvett tárgyakat valóban otthagyják-e a lakásban. Ellenőrzik és megállapítják az elektromos árammérő, valamint a gázmérő állását, és ezt is feljegyzik a leltár végére, továbbá ellenőrzik azt, hogy a kályhában a tüzet eloltották-e, a vízvezetéki berendezést gondosan lezárták-e, az összes felszerelési tárgyak ép és használható állapotban maradtak-e és általában a lakás lakható állapotban maradt-e. Azután a lakás ajtaját gondosan lezárják,

1 E rendeletnek eredeti vagy más forrásból származó másolati példánya eddig még nem került elő.

lepecsételik, aláírásukkal, vagy pecsétnyomójukkal, vagy más megfelelő eszközökkel alkalmazott zárójegy útján.

Az elköltöző lakó az így lezárt borítékot a Zsidó Központi Tanácsnak szolgáltatja be. 3. A lakásokat ezután az illetékes kerületi elöljárók utalják ki az említett borítékok

átadása mellett. A tantestületi tagok majd külön értesítésre a kijelölt új lakóval együttesen újból megjelennek az illető lakásban. A házfelügyelő jelenlétében megállapítják, hogy az ajtó pecsétje sértetlen-e? A lakásokban minden rendben van-e, a leltárgyak2 mind épségben megvannak-e, a villanymérő és gázóra állása egyezik-e a leltárban feltüntetett állással. A lakóval ezután a lakás ilyen átvételét igazoltatják, és ezt az igazolást az illetékes elöljárókhoz juttatják el. Budapest, 1944. április 4. A polgármester megbízásából: dr. Szentmiklósi József s. k., tanácsnok.

Dél felé járt az idő, amikor 60–70 rekviráló bizottság útnak indult a gyanútlan zsidók lakásaiba, ahova beállítva közölték, hogy az ottlakó zsidóknak délután 4 óráig a lakást el kell hagyniok és a bútorokat, berendezést, felszerelést ott kell hagyniok. Alig lehet leírni azt a megdöbbenést és elkeseredést, ami a mit sem sejtő zsidóságban ez a lakásrekvirálási akció előidézett, hiszen még a csillagviselési rendelet által okozott zavarból és aléltságból sem tértek magukhoz. Minthogy a lakásrekviráló bizottság munkája elhúzódott, de a délutáni 4 órai időpont adva volt, sokszor az érintett zsidó lakóknak percek alatt kellett otthagyni lakásaikat.

A bizottságok munkájukat „eredménnyel” végezték el, és a délután folyamán fokozatosan gyűltek a lakáskulcsok, amelyeket a Városháza lakásügyi osztályához vittek át. (Az 500 lakás időközben 1500-ra emelkedett, mert április 4-én délután újabb bombatámadás történt, és dr. Koltay ennek következtében a 500-as számot már 1500-ra emelte fel, de a rekvirálási időtartamot változatlanul fenntartotta.)

Új Élet, 1946. február 7. II. évf. 6. sz. – Munkácsi Ernő: „Hogy történt?”

2 így van az eredetiben.

1944. április eleje

47. Munkácsi Ernő visszaemlékezésében közli a Zsidó Tanácsnak a német illetékes szervek által elfogadott alapokmányát

A Zsidó Tanács április első napjaiban, hosszú vita után elfogadott egy szervezeti alapokmányt, amely lényegében október 15-ig működésének kerete maradt. Ennek jellemző vonása, hogy 75 év után egy igazgatási szervezetben egyesítette a magyar zsidóságot – a németek parancsára. Így valósult meg „Danaidák ajándékaként” – a sóikat emlegetett unifikáció, helyesebben annak megcsúfolása.

A későbbi események és egyes tényezők működésének megítélése végett érdemes, hogy közelebbről bepillantsunk az új szervezetbe, amit április hó 4-én német szövegben Eichmannéknak bemutattak és azok azt tudomásul vették.

I.

KÖZPONTI BUDAPESTI ÉS ORSZÁGOS SZERVEZET

A magyar zsidóság országos ügyeit a 8 tagú Központi Tanács intézi, amely a hatósági rendelkezés értelmében a magyar zsidóság egyedüli képviseleti szerve és a hatóságok irányában tárgyaló fél. A Központi Tanács fontosabb ügyekben meghallgatja a Budapesti Nagytanács, ha pedig az ügy az egész ország zsidóságát érdekli, az Országos Nagytanács véleményét, anélkül, hogy azok határozata által kötve lenne. A Budapesti Nagytanács 25–27 tagból áll. Az Országos Nagytanács akként alakul, hogy a Budapesti Nagytanács kiegészül 10 községkerületi elnökkel és 10 nagyobb orthodox hitközség, valamint 2 status quo hitközség elnökével. A vidéki zsidóság kellő igazgatása végett az egész ország 10 kerületre oszlik. A kerület székhelyén levő kongresszusi és orthodox, illetőleg status quo hitközség elnökei veszik át az utasításokat a Központi Tanácstól és továbbítják az alájuk tartozó hitközségekhez. A budapesti hitközségekkel a Központi Tanács a hitközségi elnökök útján érintkezők, akik közül a pesti, budai és az orthodox hitközség elnökei a Központi Tanács tagjai, a kőbányai és óbudai hitközség elnökei pedig a Budapesti Nagytanács tagjai.

II.

FELEKEZETI EGYESÜLETEK

Minthogy utasítás szerint a felekezeti jellegű egyesületek és alapítványi intézetek önállósága megszűnik, ennélfogva azoknak tevékenysége, amennyiben helyi jellegűek (pl. nőegylet, leányegylet, Chevra Kadisa1 stb.), beleolvad a hitközség munkájába, ha pedig az egyesület, illetőleg az intézmény országos jellegű, akkor a Központi Tanács adminisztrációjához tartozik. (Pl. MIKÉFE,2 OMIKE, 3 IMIT, 4 MIPI5 stb.) Az országos irodák továbbra is fennmaradnak, de azokban az ügyekben, amelyek hatáskör szerint a Központi Tanácshoz tartoznak, nem járnak el.

III.

A KÖZPONTI TANÁCS ADMINISZTRÁCIÓJA

A Központi Tanács az ügyvitel szempontjából a következő ügyosztályokra oszlik: 1. elnöki, 2. pénzügyi, 3. szociális, 4. gazdasági és műszaki, 5. oktatási és kulturális ügyosztály, 6.

1 Chevra Kadisa = Szentegylet, főként temetkezési és jótékonysági ügyekkel foglalkozik. 2 IMIT = Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. 3 OMIKE = Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület. 4 MIKÉFE = Magyar Izraelita Kézmű- és Földművelési Egyesület 5 MIPI = Magyar Izraeliták Pártfogó Irodája.

külföldi ügyek (ide tartoznak a statisztikai és demográfiai ügyek is), 7. hitéleti ügyosztály, 8. lakás- és utazási ügyek, 9. a kitértek ügyeinek intézésére alapított ügyosztály.

Ad 1. Elnöki ügyosztály

Az elnöki ügyosztály hatáskörébe tartozik a Központi Tanács határozatainak és a Központi Tanácsra háruló utasítások végrehajtása. Evégből az elnöki ügyosztály keretében különböző ügyviteli csoportok létesülnek, éspedig a következők: a) magyar és német hatóságokkal állandó érintkezést fenntartó csoport; b) fordítási iroda; c) a vidéki kerületekkel és hitközségekkel való érintkezést fenntartó csoport; d) a sajtó útján való közlések elintézésére alapított szerv; e) statisztikai és demográfiai adatokat nyilvántartó szerv; f) személyzeti ügyek. Ide tartoznak a jogsegély ügyek.

Ad 2. Pénzügyi osztály

A pénzügyi ügyosztály gondoskodik a magyar zsidók központi adózásának ügyviteléről.

Ad 3. Szociális ügyosztály

A szociális ügyosztály hatásköre nagyban egészben véve azt öleli fel, ami a Magyar Izraeliták Pártfogó Irodájának hatáskörébe tartozik, vagyis eszerint a MIPI a jövőben, mint a Központi Tanács szociális ügyosztálya működne tovább. Főképpen ide tartoznak a táborok, internáltak ügyei, az országos segélyezés, kiképzés és átképzés, tanoncotthonok, népkonyhák és más hasonló szociális feladatok.

Ad 4. Gazdasági ügyosztály

Ennek hatáskörébe tartozik a Központi Tanácshoz tartozó összes intézmények gazdasági és műszaki (technikai) ügyei, továbbá azon beszerzések és szállítások, amelyekre a magyar zsidóság utasítást kap. Az utóbbi célból szakmák szerint albizottságok létesítendők.

Az oktatási és kulturális ügyosztályt két alapcsoportra akarták bontani, éspedig a haladó és az orthodox hitközségek iskoláinak ügyeivel foglalkozó alosztályokra.

A külföldi ügyosztályhoz utalták a kivándorlással, a cionista szervezettel és a palesztinai hivatallal kapcsolatos tevékenységeket.

A kitértek is, a németek parancsára, a Zsidó Tanács alá tartoztak, és azok ügyével külön ügyosztály foglalkozott volna.

Miután a Gestapo az új szervezetet elfogadta, a Tanács április hó 6-án körlevelet intézett a magyarországi összes hitközségekhez, amelyben a következőket közölte: „Igen tisztelt Elnök Úr! A Magyar Zsidók Központi Tanácsa a felsőbb hatóságoktól utasítást kapott, hogy a magyar zsidóságot országosan szervezze meg. éspedig akként, hogy a Budapesten székelő Központi Tanácstól kapott utasításokat az egyes vármegyék székhelyén levő hitközség elnöke, ha pedig két hitközség van, akkor mind a két hitközség elnöke vegye át. és azokat felelősség mellett hajtsa végre. Az illető vármegyék zsidóságának érdekeit a hatóságok előtt ugyancsak a vármegyék székhelyén levő hitközség, illetve a hitközségek elnökei képviselik. Felhívjuk figyelmét arra, hogy a Budapesten székelő Magvar Zsidók Központi Tanácsa a felsőbb hatóságoktól kapott utasításokat hajtja végre, és azoknak azonnali és tökéletes végrehajtásáért a Tanács tagjai a saját személyükben a legmesszebbmenő következmények terhe mellett felelősek. Ugyanaz a felelősség terheli azt a személyt is, aki a Központi Tanácstól kapott utasításokat nem teljesíti, aminek az egész magvar zsidóság sorsára végzetes hatása lehet. A szervezésre vonatkozó további utasításainkat Elnök Űrnak rövidesen meg fogjuk küldeni. Jelen levelünkben foglaltaknak forduló postával való igazolását kérjük.

Budapest, 1944. április hó 6. Tisztelettel a Magyar Zsidók Központi Tanácsa.” (Ehhez a körlevélhez kérdőívet csatoltak, amely 18 pontban érdeklődött az egyes

hitközségek adataira vonatkozóan.) Új Élet, Budapest, 1946. január 17. – Munkácsi Ernő: „Hogy történt?”

1944. április 5.

48. A budapesti rádió rövidhullámú adásának híre: budapesti színigazgatók értekezletén bejelentették a zsidótörvény rendelkezéseinek végrehajtását a színházakban

A budapesti színigazgatók értekezletet tartottak a Kultuszminisztériumban. Az

értekezleten közölték, hogy a zsidótörvény rendelkezéseit a színházak valamennyien végrehajtották. A kultuszminiszter képviselője felhívta a színigazgatók figyelmét arra, hogy műsorpolitikájukban a nemzeti szellemet érvényesítsék és fokozottabban tartsanak ki azon a vonalon, amelyen haladniok kell.

OL Rádió. 62. cs. RH. 1944. IV. 5-i híranyag (angol, portugál, spanyol).

1944. április 5.

49. A belügyminiszter rendélete a zsidók elleni intézkedések ellenőrzésére kirendeli az Államvédelmi Központ ügyészi nyomozó osztályát

Magyar királyi belügyminiszter

Szám: 6137/1944 VII. res

Szigorúan bizalmas!

A zsidókérdés megoldásánál később esetleg felmerülő vádaskodásoknak és esetleges visszaéléseknek eleje vétessék, ellenőrzésre az ÁVK ügyészi nyomozó osztály vezetőjét összes közegeivel együtt a helyszínére kirendelem.

Utasítom az ÁVK nyomozó osztály vezetőjét, hogy a zsidók ellen folyamatba tett rendészeti intézkedések végrehajtását személyesen az ügyészi nyomozó osztály tagjainak felhasználásával ellenőrizze. Az észlelt jelenségekről a helyszínéről tegyen nekem jelentést.

Tett javaslatai alapján kiegészítő rendelkezéseimet kérje. Az akció befejezése után részletes írásbeli jelentést terjesszen elő. Elutazása előtt pedig esetenként nálam személyesen jelentkezzen. Kiadom: Kárpátalja

kormányzói biztosának, a kassai VIII. csendőrkerület parancsnokságának, az ungvári határszéli r.-kapitányság vezetőjének, a m. kir. csendőrség központi nyomozó parancsnokságának, m. kir. állambiztonsági rendészet vezetőjének tudomásul és alárendelt egységei tájékoztatása végett. ÁVK ügyészi nyomozó osztály vezetőjének tudomásul és alkalmaztatás végett, és vitéz Ferenczy László csendőr-alezredesnek két példányban azzal, hogy ezen rendeletemről az illetékes német rendészeti szerveket tájékoztassa.

Budapest, 1944. évi április hó 5-én A miniszter helyett:

Baky László s. k. államtitkár

Sokszorosított másolat. – OL Bm. ált. Körrendeletek. 1944. – 6137.

1944. április 5.

50. A honvédelmi miniszter rendélete a zsidók katonai egyenruha-viselési jogának megvonásáról

Mindazok az egyének, akik a vonatkozó kormányrendeletnek értelmében a zsidók számára előírt megkülönböztető jelzést (sárga csillag) kötelesek hordani, katonai egyenruhát nem viselhetnek.

Ilyen honvédségi és csendőrségi személyektől – tekintet nélkül állományviszonyukra – az egyenruha viselési jogát azonnal megvonom.

Budapest, 1944 évi április hó 1-én csataji Csatay Lajos s. k.

m. kir. honvédelmi miniszter

Budapesti Közlöny, 1944. április 5., szerda, 77., sz. – „A m. kir. honvédelmi miniszter 1944. évi 26 666. ein. számú rendelete zsidónak minősülök katonai egyenruhaviselési jogának megvonásáról.”

1944. április 5.

51/a Kormányrendelet a zsidók megkülönböztető jelzéséről szóló rendelet kiegészítéséről A m. kir. minisztérium a honvédelemről szóló 1939: II. tc. 141. §-ának (2) bekezdésében

foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli: 1. §

(1) Az 1240/1944. Me. sz. rendelet 1. §-ában foglalt rendelkezés nem terjed ki a zsidók közül

1. keresztény vallásfelekezet tényleges vagy nyugdíjas lelkipásztorára, szerzetes rendek lelkipásztori működésre jogosult tagjára és arra, aki – akár mint szerzetes rendnek tagja, akár mint az illetékes egyházi hatóság részéről felavatott diakónus, diakonissza – kizárólagos élethivatásként elhagyottak, szegények, árvák és betegek gondozásának munkáját végzi;

2. az 1240/1944. Me. sz. rendelet 3. §-ában felsorolt kitüntetései folytán kivétel alá eső személynek vele együttélő feleségére vagy özvegyére és gyermekére;

3. a jelen háború hadiözvegyeire és hadiárváira;1 4. nem zsidó személynek vele együtt élő, keresztény vallásfelekezethez tartozó

házastársára, továbbá nem zsidó személynek keresztény vallásfelekezethez tartozó özvegyére, amennyiben a házasságból gyermek van, a kivételezés mindkét esetben csak akkor áll fenn, ha a gyermek nem zsidó;

5. Magyarországon tartózkodó azokra a külföldi állampolgárokra, akik külföldi állampolgárságukat a külföldieket ellenőrző országos központi hatóság által az illetékes külképviseleti hatóság megkeresése alapján az arra a célra kiállított tanúsítvánnyal igazolják.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezése a bekezdés 1. pontjában említett személyek közül csak arra vonatkozik, akik a jelen rendelet hatályba lépésekor felszentelt (felavatott) lelkipásztorok, diakónusok, diakonisszák, illetőleg a rendnek fogadalmat tett tagjai.

2. §

A jelen rendelet az 1944 évi április hó 5. napján lép hatályba. Budapest, 1944 évi április hó 4-én

Sztójay Döme s. k. m. kir. miniszterelnök.

Budapesti Közlöny, 1944. április 5. szerda, 77. sz. – „A m. kir. minisztérium 1450/1944. Me. számú rendelete a zsidók megkülönböztető jelzéséről szóló 1240/1944. Me. számú rendelet 3. §-ának kiegészítése tárgyában.”

1 A „jelen háború” megszorítást utólag írta Jaross belügyminiszter a rendelet szövegébe. (L. az 51

/b. sz. iratot.)

1944. április 8.

51/b. A Belügyminisztérium törvényelőkészítő osztálya vezetőjének feljegyzése az a) alatt közölt rendelet létrejöttének körülményeiről

Az igazságügy-miniszter az 1944. április hó 3-án tartott rendkívüli minisztertanácsban

előterjesztette a zsidók megkülönböztető jelzéséről szóló 1240/1944. Me. számú rendelet 3. §-ának módosítása és kiegészítése tárgyában készített rendelet tervezetét. A rendkívüli minisztertanács az előterjesztéshez elvben hozzájárult azzal, hogy a rendelet végleges szövegét az igazságügyminisztérium és a belügyminisztérium törvény-előkészítő osztálya készítse el. A rendelet szövege ennek az utasításnak megfelelően el is készült. Az elkészített szöveget 1944 április 4- én a Miniszter Úr őnagyméltóságának bemutattam, aki távbeszélőn érintkezésbe lépett a többi miniszterekkel (kivéve a honvédelmi és az igazságügy-minisztert) és a velük folytatott megbeszélés alapján saját kezűleg átjavította a rendelettervezet idecsatolt példányát,1 egyben utasítást adott a rendeletnek a javított szöveg szerint a Budapesti Közlöny 1944. évi április hó 5-i számában való kihirdetésére. A kihirdetés az utasításnak megfelelően meg is történt.

Géppel írt feljegyzés. – OL Bm ált. 1944–I–340 (372).

1944. április 8.

51/c A Belügyminisztérium megküldi a 36-os országos bizottságnak a sárga csillag viseléséről szóló két rendelethez fűzött indokolását

Indokolás

Honvédelmi és közbiztonsági érdek, hogy az ilyen szempontból megbízhatatlannak tekintendő zsidók jól felismerhetők legyenek. Könnyű felismerhetőségük ugyanis igen nagymértékben megkönnyíti tevékenységüknek és magatartásuknak ellenőrzését és könnyebbé teszi távoltartásukat olyan helyektől, ahol jelenlétük a honvédelmi érdeket veszélyeztetné.

A szükséges rendelkezésre a honvédelemről szóló 1939: II. tc. 141. §-ának (2) bekezdése megadta2 a kellő jogalapot, mert hiszen a már említett honvédelmi érdek melett fennállott 3 az a körülmény is, hogy a rendelkezéssel való késedelmeskedés fontos körérdeket veszélyeztetett volna.4

Az elmondottakhoz képest a bemutatott5 1240/1944. Me. számú kormányrendelet – a honvédelemről szóló 1939: II. tc. 141. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján – 1. §-ában kötelezővé tette6 minden hatodik életévét betöltött zsidóra nézve – nemre való tekintet nélkül – sárga színű, hatágú csillagnak jól láthatóan való viselését.

A rendelet 2. §-a a zsidó fogalmát határozza meg a honvédelmi törvény novellája 3. §-ának (3) bekezdésében foglalt fogalommeghatározással teljesen egyezően.

A rendelet 3. §-a mentesíti a megkülönböztető jelzés viselése alól azokat a zsidókat,7 akik az elmúlt világháborúban az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásukért magas8 katonai kitüntetésben részesültek, valamint azokat9 is, akik ennek a háborúnak során szenvedett sérülés vagy egyéb egészségrontás következtében 75%-ban vagy ennél magasabb fokban váltak

1 A rendelet indokolásának végleges szövegét, az eredeti fogalmazvány változatait az

51/c sz. iratban és a hozzá fűzött jegyzetekben közöljük. 2 Eredetileg: megadja. 3 Eredetileg: fennáll. 4 Eredetileg: veszélyeztetne. 5 Jaross miniszter betoldása: 1240/1944. Me. számú. 6 Eredetileg: teszi. 7 Eredetileg: Vannak a zsidók között olyan kivételes személyek, 8 Kimaradt: fokú. 9 Eredetileg: olyanok.

rokkantakká, végül azokat,10 akik az 1918-as forradalom idején vagy az elszakított területeken az idegen uralom idején a magyarsághoz való ragaszkodásukkal életüket veszélyeztették, illetőleg szabadságvesztést szenvedtek.11

A rendelet12 4. §-a a büntetőrendelkezéseket, az 5. §-a pedig a hatálybalépésre és a végrehajtásra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza.13

*

Az eddig mondottakban ismertetett rendelet14 1944. évi március hó 31-én hirdetettetett ki azzal, hogy 1944. évi április hó 5-én lép hatályba.

A rendelet kihirdetése és hatályba lépése közötti időben több oldalról15 kezdeményezés történt a kivételezett zsidók körének kiterjesztése iránt.

Így mindenekelőtt felvetődött az a gondolat, hogy16 a megkülönböztető jelzés viselésétől mentesíttessenek azok a zsidók,17 akik valamely keresztény vallásfelekezetnek tényleges vagy nyugdíjas lelkipásztorai vagy18 valamelyik egyházi rend tagjai,19 azután, hogy20 az 1240/1944. Me. számú rendelet 3. §-a szerint katonai kitüntetések alapján élvezett mentesség21 a mentes személy feleségére vagy özvegyére és gyermekeire, valamint a most folyó háború zsidó hadiözvegyeire és hadiárváira is kiterjesztessék,22 továbbá, hogy a nemzsidó személy keresztény vallású zsidó házastársa és gyermekei a megkülönböztető jelzés viselésétől mentesíthessenek,23 végül, hogy azok a zsidók is mentesíttessenek24 a megkülönböztető jelzés viselése alól, akik külföldi állampolgárok.25

Erre vonatkozóan adatott ki a tárgyi összefüggés alapján egyúttal bemutatott 1450/1944. Me. számú rendelet.

E rendeletnek a keresztény lelkipásztorokra vonatkozó rendelkezésénél figyelemmel kellett lenni arra, hogy a kedvezmény csak a már felszentelt lelkipásztorokat illesse meg,26 az egyházi rendekbe tartozók közül pedig csak azokat, akik élethivatásként és27 kizárólag karitatív feladatokat látnak el, feltéve természetesen, hogy már a rendelet hatályba lépte előtt váltak a rendnek fogadalmat tett tagjaivá.

10 Eredetileg: olyan. 11 Kimaradt: Helyesnek látszik, hogy az ilyen személyek a megkülönböztető jelzés viselésétől

mentesítessenek. 12 Kimaradt: 3. §-a az erre vonatkozó rendelkezéséket tartalmazza, a. 13 Eredetileg: 4. § a büntetőrendelkezéseket, az 5. § pedig a hatályba lépésről és a végrehajtásról

rendelkezik. 14 Kimaradt: 1240/1944. Me. szám alatt. 15 Kimaradt: és többféle kívánság merült fel az 1240/1944. Me. számú rendelet 3. §-ával

kapcsolatban, amely kívánságok a § módosítását tették szükségessé. 16 Ez a mondatrész Jaross közbeszúrása: Így mindenekelőtt felvetődött az a gondolat, hogy –

eredetileg: Az első ilyen kívánságot a keresztény egyházak részéről tolmácsoltak. Az egyházak... 17 Eredetileg: mentesíteni kérték azokat a zsidókat. 18 Eredetileg: továbbá. 19 Eredetileg: tagja. 20 Eredetileg: egy más oldalról kérték a mentességnek. 21 Eredetileg: mentességnek. 22 Eredetileg: hadiárváira való kiterjesztését. 23 Eredetileg: ismét másik oldalról a keresztény személy zsidó házastársának és gyermekeinek a

megkülönböztető jelzés viselésétől mentesítését kérték. 24 Eredetileg: szükségessé vált végül azoknak a személyeknek mentesítése is. 78 E mondat után kimaradt a következő rész: A kérések elől elzárkózni nehezen lehetett és nem is

látszik indokoltnak. Visszásnak látszanék, ha a lelkipásztor megkülönböztető jelzéssel ellátott papi ruhában látná el

tennivalóit nem zsidó hívei előtt, viszont az ilyen személyeknek az egyházi szolgálattól eltiltására nincs lehetőség. Mégis meg kellett a kedvezményt szorítani azzal, hogy.

26 Eredetileg: illeti az meg. 80 Az „és” szót Jaross miniszter írta a szövegbe.

A katonai kitüntetések alapján élvezett mentességnek a feleségre vagy az özvegyre és a gyermekeikre kiterjesztése indokolt, hiszen a 7720/1939. Me. számú rendelet 66. §-ában, a 2220/1941. Me. számú rendelet 3. §-ában, végül a 8550/1941. számú rendelet 2. §-ában foglalt mentesség is kiterjed ezekre a családtagokra,28 feltéve, hogy magatartásuk a megszállás ideje alatt a magyarsághoz való hűség szempontjából kifogástalan volt.

Indokoltnak látszik a mentességnek a nem zsidó személy keresztény vallásfelekezethez tartozó hitvestársára vagy özvegyére való kiterjesztése azért,29 hogy a családi élet belső harmóniája30 megóvassék.31 Ezt a kedvezményt azonban a rendelet csak akkor adja meg a keresztény vallásfelekezethez tartozó házastársnak, ha vagy nincs a házasságból gyermek, vagy ha van, az nem zsidó.

A külföldiekre vonatkozó kedvezményt az általános nemzetközi jogelvek indokolják. Az eddig ismertetett két rendeletnek a mentességekre vonatkozó rendelkezéseit a

zsidókra megállapított rendelkezések hatálya alól mentesített személyek körének egységes szabályozásáról szóló 1730/1944. Me. számú rendelet felölelte, így ezek a rendelkezések hatálytalanokká váltak.

*

Az előadottak alapján tisztelettel kérem a t. Országos Bizottságot, hogy a bemutatott rendeleteket tudomásul venni méltóztassék.

Géppel írt fogalmazvány. – OL Bm. ált. 1944–I–340.

28 A következő mondatrész „feltéve” szótól a „kifogástalan volt” szavakig Jaross miniszter

betoldása. 29 Eredetileg: egyrészt. 30 Itt Jaross kihúzta a „mindinkább”szót. 31 Ezután a következő rész állt az eredeti fogalmazványban: másrészt, hogy az 1941: XV.

törvénycikknek a félzsidóknak a nemzsidók közé beolvasztására irányuló célja meg ne akadályoztassák. Ilyen kedvezmény nyújtásának azonban csak akkor lehet helye, ha a zsidó személyben ez a szándék már eleve megvolt, ezért rendelkezik a rendelet úgy, hogy a kedvezményt csak akkor adja meg a keresztény vallásfelekezethez tartozó házastársnak, ha vagy nincs a házasságból gyermek, vagy van, de az nem zsidó.

Az utolsó kedvezményezett tételt az általános nemzetközi jogelvek indokolják. Az a körülmény, hogy az ellenség az ország területét mindinkább megközelítette, parancsoló

szükségként jelentkezett atekintetben, hogy a hadviselés szempontjából veszedelmes zsidók hathatósan legyenek ellenőrizhetők. Ezért kellett a megkülönböztető jelzéssel ellátásukról szóló rendeletet azonnal kihirdetnem, és ezért kérem a kihirdetett rendelethez utólag a t. Országos Bizottság hozzájárulását.

– Végül meg kell jegyeznünk, hogy a megkülönböztető jelzés viseléséről szóló kormányrendelet és az itt közölt indokolás szövegét 1944. április 14-én készítette el a Belügyminisztérium törvény-előkészítő osztálya, hogy azt a képviselőház és a felsőház elnökének, valamint a két Ház tagjaiból alakult 36-os bizottság elnökének megküldjék, azzal a kéréssel, hogy azt a 36-os Országos Bizottság tűzze legközelebbi ülésének napirendjére.

Jaross belügyminiszter – az iraton levő feljegyzés szerint – a tisz- tázatot csak 1944. június 17-én írta alá és csak két nappal később, június 19-én expediálták. (Ugyanott, 392. ikt. sz. alatt.)

1944. április 6.

52. A Központi Tanács jelhívja a 20 esztendős, munkaszolgálatot nem teljesítő és nem hadiüzemben dolgozó zsidó férfiakat, hogy lajstromozás végett a Tanácsnál jelenjenek

meg FELHÍVÁS! Felhívunk minden férfit, akinek állandó lakása Budapest székesfőváros területén van és

1924-ben született, s a legújabb rendeletek értelmében zsidónak tekintendő, s ez ideig sem kisegítő munkaszolgálatot nem teljesít, sem pedig hadiüzemben nem dolgozik, hogy e felhívás közzétételétől számított két napon belül a Magyar Zsidók Központi Tanácsánál (VII., Wesselényi utca 7.) lajstromozás végett jelentkezzék.

E felhívás nem teljesítése büntető- és kényszerrendszabályokat von maga után. A Magyar Zsidók Központi Tanácsa

A Magyar Zsidók Lapja, 1944. április 6. 6. évf. 14. sz. – „Felhívás!"1944. április 6.

53. A Magyar Zsidók Központi Tanácsának felhívása a zsidósághoz a Központi Tanács hatásköréről, és arról, hogy a Központi Tanács utasításait mindenki köteles végrehajtani

TESTVÉREK! A magyar hatóságok utasítására és kinevezése alapján megalakult a Magyar Zsidók

Központi Tanácsa. Tagjai azok a férfiak, akiket a zsidó közbizalom még a béke években választott a felekezeti intézmények élére.

A Központi Tanács a magyar zsidóságnak egyetlen, a hatóságok által elismert szerve. Hatáskörébe tartozik mindenki, aki az izr. hitfelekezethez tartozik, vagy aki a legújabb rendeletek értelmében zsidónak számít. 1

A magyar hatóságok kizárólag a Központi Tanáccsal tárgyalnak, vele közlik az egész ország zsidóságát érintő utasításaikat. Ezeknek az utasításoknak a legpontosabb végrehajtásáért nemcsak a Központi Tanács minden egyes tagja felel életével, hanem mindazok is életükkel felelnek, akik a Központi Tanács utasításait a legpontosabban nem teljesítik.

Testvérek! A magyar zsidóság a hatósági intézkedések végrehajtását saját szerveivel köteles foganatosítani. A Központi Tanács tehát nem hatóság, hanem csak a hatóságok végrehajtó szerve.

A Központi Tanács nem engedheti meg, hogy egyesek engedetlensége miatt a kapott utasítások teljesítése meghiúsuljon, és ezáltal soha nem tapasztalt szerencsétlenség zúduljon az egész közösségre!

A Központi Tanács felhívására mindenki köteles ott, ahova hívják, megjelenni. A Központi Tanács minden zsidó szellemi, anyagi javai felett, sőt munkaereje felett korlátlan intézkedési jogot, illetve kötelességet kapott. Valamennyien a Központi Tanács közegei vagytok, asszonyok, leányok, férfiak, fiúk egyaránt. Vegyétek tudomásul, hogy a Központi Tanács legsúlyosabb intézkedései is hatósági intézkedés alapján történnek, és pontos végrehajtásuktól úgy az egyes egyének, mint az egész közösségnek élete függ.

Isten legyen velünk és adjon erőt, képességet, hogy feladatunkat híven teljesíthessük. A Magyar Zsidók Központi Tanácsa

A Magyar Zsidók Lapja, 1944. április 6. 6. évf. 14. sz. –„Testvérek!”

1 Az első Központi. Zsidó Tanács a német hatóságok utasítására alakult meg. (Erre nézve 1. e

kötet 3/a sz. iratát.)

1944. április 6.

54. A Magyar Zsidók Lapja felhívása: minden zsidó feltétlenül engedelmeskedjék a kiadott rendeleteknek és odaadóan végezze kötelességét

Ha valaha, akkor ma életkérdés, úgy az egyes ember, mint a közösség számára, hogy a

nyugalmat és a fegyelmet megőrizze. Valamennyiünk sorsa függ attól, hogy mindannyian, a legalacsonyabb és a legmagasabb rendűek, a legszegényebbek és leggazdagabbak miként viselkedünk, és mint őrizzük meg lelki nyugalmunkat, idegeinket és elöljáróinkba vetett bizalmunkat. – Ehhez mindenekelőtt szükséges, hogy mindenki, bárki legyen is, azon a helyen, ahová állították, a maga munkáját teljes tudásának latbavetésével pontosan és lelkiismeretesen ellássa. Mindenekelőtt minden zsidó tartsa ma a szeme előtt, hogy minden szavával, minden cselekedetével, egész magatartásával és életmódjával nemcsak a saját és legközelebbi hozzátartozóinak életét, hanem az egész magyar zsidóságnak sorsát kedvezően vagy károsan befolyásolja. – Mindannyian egyetlen kemény felelősséget viselünk, és mindannyiunk sorsa attól függ, hogy bárki közülünk miként viselkedik.

A magyar zsidóság ügyeinek intézését, valamint az elénk szabott hatósági utasítások végrehajtását a magyar zsidók legfőbb szervei vezetőinek kötelességévé tették. E Központi Tanács útján kiadott utasításokat és rendelkezéseket tehát minden zsidó feltétlen engedelmességgel kell, hogy teljesítse. A kérések ideje elmúlt. Elkövetkezett a feltétlen teljesítések ideje, amelyeknek mindenki eleget tenni tartozik. A Központi Tanács és minden egyes tagja mindent elkövet, hogy senkinek, aki kötelességét fenntartás nélkül, minden erejével teljesíti és lelkiismeretesen dolgozik a közösségért, bántódása ne essék. Erre az illetékes hatóságoktól kifejezett ígéret történt.

Magyarország mai súlyos helyzetében a zsidó közösség minden tagjának az a kötelessége, hogy a maga munkájával a termeléshez hozzájáruljon, bármely munkakörben foglalkoztassák is.

Mindenki tartozik a hatóságok utasításait és parancsait habozás nélkül és anélkül, hogy kibúvót keresne, azonnal, a legnagyobb odaadással és készséggel teljesíteni. Mindenkinek kötelessége, hogy mihelyt erre szükség adódik, azonnal és önként jelentkezzék munkára és munkaerejét, szaktudását, különleges képességeit a közösség és a termelés szolgálatába állítsa. Mert illetékes helyen kifejezetten kijelentették, hogy a zsidóságtól nem kívánnak mást, mint azt, hogy rendet és fegyelmet tartson, és önként vállaljon munkát. Ha a zsidóság a követelményeket teljesíti, amelyeket vele szemben támasztanak, akkor minden dolgozó zsidónak ugyanolyan bánásmódban, ellátásban és fizetésben lesz része, mint a többi munkásnak. Sőt, kifejezetten biztosítottak arról, hogy a rendesen és kötelességtudóan dolgozó zsidókat meg fogják védeni.

Nem kevésbé fontos kötelessége a zsidóságnak, hogy bármiféle hírek terjesztésétől, mindennemű megjegyzésektől tartózkodjék. Különösen tartózkodjék minden zsidó attól, hogy magatartásával vagy szavaival visszatetszésre adjon okot, illetve ilyen látszatra is lehetőséget, mert ennek következményeit nemcsak ő maga, hanem az egész közösség viselné. Csöndesen, szerényen, nyugodtan és munkásan élni – ez ma a legfőbb parancs. Végül kötelessége minden zsidónak, hogy ezeket az irányelveket a maga körében terjessze és újból meg újból hangsúlyozza, hogy az egyes ember valamennyiért és valamennyi egyért felelős. – Minden ember kell hogy a zsidóság kijelölt vezetőit e súlyos és fontos munkájában támogassa.

A Magyar Zsidók Lapja, 1944. április 6. 6. évf. 14. sz. – „Nyugalom és fegyelem, önfeláldozó kötelességteljesítés.”

1944. április 6.

55. A Magyar Zsidók Lapjának kommentárja a kiadott rendelkezésekkel és általánosan az új helyzettel kapcsolatosan

FONTOS TUDNIVALÓK

Az új helyzetben kiadott rendelkezésekkel kapcsolatban a következőket közöljük:

Sárga csillag

Addig is, amíg egységes kivitelű sárga csillagot adnak ki, mindenki az előírásnak megfelelő jelvénnyel önmaga lássa el magát, amint ezt a rendelet már április 5. óta kötelezővé tette. Mindenki kísérje figyelemmel ebben a kérdésben a kiadandó további rendeleteket, mert a rendelkezések minden irányú megszegése vagy kijátszása súlyos következményekkel jár.

Bombakárosultak

A légitámadások szerencsétlen áldozatainak megsegítése legelsőrendű és halaszthatatlan emberi kötelességünk. Hozzunk meg minden áldozatot értük a legteljesebb készséggel és végsőkig fokozott önfeláldozással.

Lakásváltoztatás

Lakást is csak hatósági engedéllyel lehet változtatni. Lakásváltoztatás iránti kérelmeket lehetőleg ugyancsak posta útján kell a Síp utcai székház iktatóhivatalába beadni. Ezeket a kérelmeket is központilag terjesztik fel és az elintézésről postán értesítik a kérvényezőket.

Munkaszolgálatosok ruhaellátása

A Hadviseltek Bizottsága változatlanul folytatja működését a munkaszolgálatosok érdekében. Minden kérést tudomásul vesz és minden munkaszolgálatos ügyben tanáccsal, útmutatással szolgál. A munkaszolgálatosok ruhával való ellátásának akciója is tovább folyik, és minden jogosult kérelmet igyekeznek kielégíteni.

Szociális segítés

Az összes szociális és karitatív segélyezési ügyekben, ide nem értve a hitközség jótékonysági ügyosztálya és a Pesti Izraeliták Pártfogó Irodája által intézett segélyezési ügyeket, továbbra is a Magyar Izraeliták Pártfogó Irodájához, a MIPI-hez (VII., Bethlen Gábor tér 2.) kell fordulni. Ezt a segélyt csak akkor tudjuk nyújtani, ha OMZSA1 -kötelezettségét mindenki továbbra is fokozott erővel teljesíti.

Jogsegély

Az ingyenes jogsegélyre ráutaltak mindennemű közigazgatási jogi ügyükben, továbbá elvi jelentőségű és közérdekű magánjogi ügyükben jogsegélyért a Pártfogó Irodához forduljanak, VII., Bethlen Gábor tér 2. Itt a hatóságok előtt való képviseletüket el fogják látni, egyéb ügyeikben pedig tanácsot, jogvéleményt kapnak. Ennek a tevékenységnek az ellátása is kizárólag a hittestvérek áldozatkészségétől függ, mert anyagiak híján a Pártfogó Iroda tevékenységét kénytelen volna beszüntetni.

Munka

Állandóan szükség van a legkülönbözőbb képesítéshez és nem képesítéshez kötött ipari és fizikai munkát vállalókra. Ezért mindenki, aki ilyen munkára alkalmas, sürgősen

1 OMZSA = Országos Magyar Zsidó Segítő Akció,

jelentkezzék VII. Síp utca 12. sz alatt. A munkavállalók megfelelő díjazást kapnak, és jó bánásmódjuk biztosítva van.

A Magyar Zsidók Lapja

A Magyar Zsidók Lapja, mint eddig, úgy a jövőben is hitelesen és pontosan fog minden kiadott rendelkezést és intézkedést közölni, ezért mindenkinek saját érdeke, hogy a lapot állandóan megszerezze és lelkiismeretesen figyelemmel kísérje.

Az OMZSA csomagokat továbbít Kistarcsára

Az illetékes hatóság rendelkezése folytán a Kistarcsán őrizetben levő hittestvérek részére ruhaneműt, tisztálkodási szereket, mérsékelt mennyiségű élelmiszert és dohányneműt tartalmazó csomagok kizárólag az OMZSA útján továbbíthatók. A csomagok minden nap 8-tól 3-ig a Pártfogó Iroda helyiségében (VIL, Bethlen Gábor tér 2., fsz. 24.) adhatók át, vagy erre a címre postán is elküldhetők.

A csomagok levelet, okmányokat, szeszesitalt, gumitalpú cipőt nem tartalmazhatnak.

A légoltalmi kormánybiztos rendelkezése

Budapest utcáin kedden délután megjelentek a m. kir. légoltalmi kormánybiztos falragaszai a főváros szükséges és önkéntes kiürítésével kapcsolatban.2 Ez úton is közöljük a budapesti zsidósággal, hogy a megkülönböztető jelzés viselésére kötelezett zsidók eddigi lakóhelyüket nem hagyhatják el.

Figyelmeztetés

Nyomatékosan figyelmeztetünk mindenkit, hogy készséggel és haladéktalanul teljesítsen mindent, amit tőle megkívánnak, mert csak így mentesítheti önmagát és az egész zsidóságot a súlyos következményektől. Az ország hitközségeinek vezetői, élükön a pesti hitközség vezetőivel, állandóan együtt vannak, hogy a tisztviselői kar megfeszített munkájának segítségével a felmerülő kérdéseket rendezzék, azokra megoldást találjanak és a hatóságok rendelkezésére álljanak.

A Magyar Zsidók Lapja, 1944. április 6. 6. évf. 14. sz. – „Fontos tudnivalók!”

2 Erre vonatkozóan 1. a kötet 1944. április 12-i keltezésű, 67. sz. iratát.

1944. április 6.

56. A Magyar Zsidók Lapja közli a Magyar Távirati Iroda magyarázatát a csillag viselésével kapcsolatosan

A Magyar Távirati Iroda jelenti: A zsidók megkülönböztető jelzéséről szóló 1240/1944. Me. számú rendelettel

kapcsolatban a közönség körében több oldalról merült fel kétség atekintetben, miként kell értelmezni a rendeletnek azt a rendelkezését, hogy a megkülönböztető jelzést ,,házon kívül” kell viselni.

Illetékes hely magyarázata szerint a zsidóknak a megkülönböztető jelzést minden olyan helyen viselniük kell, ahol a közönséggel érintkezhetnek: utcán, nyilvános helyeken, villamoson, vasúton stb.

Nem kell jelvényt viselniök a zsidó lakását magában foglaló épületen belül, feltéve, hogy nem ugyanabban az épületben levő nyilvános helyről – színház, vendéglő stb. – van szó.

A Magyar Zsidók Lapja, 1944. április 6. 6. évf. 14. sz. – „Házon kívül milyen helyeken kell viselnie a jelvényt?”

1944. április 6.

57/a A Belügyminisztérium szigorúan bizalmas körrendelete a zsidók esetleges ékszermentési kísérleteinek megakadályozásáról

Magyar királyi belügyminiszter Szám: 6138 1944/VII. res.

Szigorúan bizalmas! Azonnal! Valamennyi vármegye alispánjának. A m. kir. rendőrség budapesti és vidéki

főkapitányának. A m. kir. rendőrség határvidéki rendőrkapitánysága és rendőri kirendeltség vezetőinek.

Értesülésem szerint zsidó személyek aranytárgyaikat, ékszereiket, drágaságaikat különböző színleges kikötések mellett tömegesen adják át nem zsidó személyeknek megőrzés, esetleg forgalomba hozatal céljából, feles haszonra vagy más visszterhes ügyletek, esetleg színleges ajándékozás alakjában.

Az aranyforgalom korlátozása tárgyában kiadott 1270/1943. Me. sz. rendelet 3. §-a értelmében magánszemélyeknek is tilos aranytárgyak stb. forgalomba hozatala, általában az arannyal, aranytárgyakkal, ékszerekkel való spekuláció, azok halmozása. Az ajándékozás sem haladhatja meg a társadalmi életben szokásos ajándékozás módját és mértékét.

Felhívom, utasítsa alárendelt hatóságait, szerveit, hogy zsidó személyeknek, s a velük fenti célból kapcsolatba lépő nem zsidó személyeknek az említett rendeletbe ütköző üzelmeit – az ehhez a kérdéshez fűződő fontos közérdek védelme érdekében – a legszigorúbban ellenőrizzék. Az üzérkedők ellen az eljárást, nyomozást azonnal folyamatba kell tenni. Intézkedéseiket az 1270/1943. Me. sz. rendeletben foglalt rendelkezéseknek megfelelően erélyesen és gyorsan hajtsák végre. A rendeletben előírt büntető eljáráson felül pedig a tettesekkel és részesekkel szemben a 8130/1939. Me. és ennek végrehajtása tárgyában kiadott 760/1939. Bm. sz. rendeletek alapján a rendőrhatósági felügyelet, vagy a rendőrhatósági őrizet alá helyezés iránt is azonnal intézkedjenek.

Budapest, 1944. évi április hó 6-án A kiadmány hiteléül: A miniszter rendeletéből: Olvashatatlan aláírás s. k. vitéz Király Gyula s. k. miniszteri irodavezető. csendőrezredes

A másolat hiteléül : Budapest, 1944. április hó 12-én Gondár hiv. főtiszt elnöki kiadó h. Sokszorosított hiteles másolat, – OL Bm. ált. 1944. – Zsidóügyek. Az iraton lila körpecsét — „A m. kir. rendőrség budapesti főkapitánysága – Elnöki

kiadóhivatal” szöveggel.

1944. április 24.

57/b A budapesti, rendőr-főkapitányság szigorúan bizalmas utasítása a zsidók ékszerrejtegetésének megakadályozása céljából kiadott belügyminiszteri rendelet

végrehajtása tárgyában

A m. kir. rendőrség budapesti főkapitánya. 17/1. fk. eln. res. 1944.

Szigorúan bizalmas ! Sürgős!

Az ügyosztály-, hivatal-, valamennyi kapitányság-, a révkapitányság-, révkirendeltség-vezető uraknak, a detektívfőnök és rendőrfőparancsnok úrnak

Utalással 1944. évi április hó 12-én kelt 17/fk. eln. res. 1944. számú rendeletemre, a m.

kir. belügyminiszter úrnak fenti tárgyban 1944. évi ápriljs hó 21-én kelt 6754/1944. VII. res. számú rendeletét tudomásulvétel, a beosztottakkal való bizalmas közlés és gyors, erélyes, végrehajtás végett kiadom.

Felhívom a Detektívfőnök urat, intézkedjék sürgősen a rendelet értelmében minden értékmegőrző óvóhely felkutatása iránt, alkalmas módon állapíttassa meg, hogy ezeken a helyeken van-e zsidó vagyon elhelyezve, s ha igen, az érték tulajdonosa vagy birtokosa eleget tett-e az előírt bejelentési és letétbe helyezési kötelezettségének. Utasítom az összes Vezető urakat, hogy a detektívfőnök urat fenti ténykedésében minden rendelkezésre álló módon hatékonyan támogassák, visszaélések esetén pedig a vétkesekkel szemben erélyesen és teljes szigorral járjanak el.

Felhívom Detektívfőnök urat, hogy eljárása eredményét jelentse. Budapest, 1944. április hó 24-én

Petrányi György főkapitány-helyettes

Sokszorosított másolat. – OL Bm. ált. 1944. – Zsidóügyek.

1944. április 7.

(Ungvár, 1944. május 27.)

58. Feljegyzés a zsidókérdés megoldása ügyében a Belügyminisztériumban tartott értekezletről

Feljegyzés

a Belügyminisztérium kis tanácstermében a zsidó kérdésről 1944. április hó 7-én. Jelen voltak: Baky László Bm. államtitkár, Endre László alispán, két német SS-tiszt,

csendőr- és rendőrtisztek, köztük Tölgyessy kassai csendőrkerületi parancsnok, Záhonyi százados, Thurzó, Meskó rendőrtanácsosok és Halász Géza miniszteri tanácsos.1

Baky államtitkár közli, hogy a kassai csendőrkerület területéről a zsidók közeljövőben ki lesznek telepítve. Ennek keresztülvitelére Munkácson lesz egy német törzs Ferenczy csendőralezredes és Meggyesi kir. ügyész részvételével. Végrehajtó bizottságok lesznek Ungvár, Nagyszőlős, Huszt és a Kárpátalján kívül eső városokban. Megkívánja, hogy a németekkel az együttműködés súrlódásmentes legyen, segíteni kell nekik elszállásolásban, élelmezésben stb., amint a németek is kizárólag csak segíteni akarnak a zsidókérdés megoldásában.

Gyakorlati kérdéseimre, hogy a szállítás, vagonbiztosítás, előfogat, élelmezés, elhagyott zsidóházak biztosítása miképpen történjék, az írásbeli rendelkezésen2 túl választ, illetve utasítást nem adtak.

Endre alispán utasításai: zsidó zsírt nem kaphat. Cukorkészletük van, tehát azt se. Könyvtárakból a zsidó írók könyveit ki kell selejtezni, telefonjaikat kikapcsolni, rádióikat elkobozni, utóbbiból honvédségnek, rendőrségnek, csendőrségnek, légónak, MOVE-nak,3 leventéknek, kórházaknak kell juttatni.

Ungvár, 1944. május hó 27-én. Dr. Halász

miniszteri tanácsos Eredeti tisztázat. – OL Bm. ált. 1944. – Zsidóügyek.

1944. április 7.

59. A Belügyminisztérium bizalmas rendelete a zsidók gyűjtőtáborokba való szállításáról M. kir. belügyminiszter Tárgy: Zsidók lakhelyének Szám: 6163/1944. rés. kijelölése

A m. kir. kormány az országot rövid időn belül megtisztítja a zsidóktól. A tisztogatást területrészenként rendelem el, melynek eredményeként a zsidóságot nemre és korra való tekintet nélkül a kijelölt gyűjtőtáborokba kell szállítani. Városokban és nagyobb községekben később a zsidóság egy része a rendészeti hatóságok által kijelölt zsidóépületekben, illetőleg gettókban nyer elhelyezést.

Kivételt képeznek a hadifontosságú üzemekben, bányáknál és nagyobb vállalatoknál, földbirtokoknál alkalmazott azok a szakképzett zsidók, akiknek azonnali felváltása az üzem

1 Halász Géza Kárpátalja kormányzói biztosának helyettese volt és ebben a minőségben

vett részt az iratban szereplő belügyminisztériumi tanácskozáson, majd emlékezetből készítette később, május 27-én, az itt közölt feljegyzést. Az irat tartalmát – tekintettel arra, hogy az események menete az itt meghatározott elvek szerint alakult – feltétlenül hitelesnek lehet elfogadni.

2 Erre vonatkozóan 1. a kötet következő iratát. 3 MOVE = Magyar Országos Véderő Egyesület, fajvédő, nacionalista szervezet.

termelését megakadályozná. A nem hadifontosságú üzemeknél, bányáknál és vállalatoknál azonban a felváltást azonnal végre kell hajtani, és azok élére az illető vállalat, üzem stb. személyzetéből a legmegfelelőbbet kell teljes jogkörrel állítani. Ezeket a törvényihatóságok által kiküldött bizottságok állapítják meg. Pótlásukról a hatóságok már most gondoskodjanak. Amint azonban a leváltás lehetősége megvan – melyre területileg illetékes közigazgatási hatóságok vezetőinek törekednie kell, hogy az mielőbb megtörténhessen, azonnal, lehetőleg egy szakképzett gondnokot jelöljön ki és állítsa az üzem és vállalat stb. élére, teljes jogú felelősséggel.

Zsidónak tekintendők az ...........-én kelt ....számú rendeletemben körülírt személyek. A zsidók összeszedését a területileg illetékes rendőrség és a m. kir. csendőrség végzi. Szükség esetén a csendőrség városokban a m. kir. rendőrségnek karhatalmi segélyt nyújt.

A német biztonsági rendőrség tanácsadó szervként a helyszínre ki fog szállni, akikkel a zavartalan együttműködésre különös súlyt kell helyezni.

A vármegyei törvényhatóságok a zsidók számarányához viszonyítva a megfelelő helyen és számban azonnal létesítsenek gyűjtőtáborokat. Azok helyét a közbiztonsági államtitkárnak jelentsék be. A gyűjtőtáborok felállításával felmerült költségeket egyelőre ......... fedezzék.

Minden városban vagy nagyobb községben, ahol a zsidók számaránya külön zsidóépületek létesítését indokolja, ezeknek kijelölésére a rendőrhatóságok saját hatáskörükben már most intézkedjenek, mert a gyűjtőtáborokban csak az állambiztonsági szempontból veszélyes zsidók maradnak vissza, míg a többiek zsidóházakban nyernek elhelyezést. Zsidó épületül azokat az épületeket kell kijelölni, ahol a zsidók tömegesebben laknak. Ezekből az ott lakó nem zsidó származásúakat a rendőrhatóság a zsidók által kiürített hasonló értékű és bérű lakásokba a megfelelő területrészen végrehajtott tisztogatási akció befejezését követő 30 napon belül telepítse ki, hogy a gyűjtőtáborokból kihelyezett zsidókat a zsidóépületekbe annak idején azonnal el lehessen helyezni. A kitelepítésből származó és bizottságilag megállapított költségeket egyelőre .......... fedezze.

A zsidók összegyűjtésével és elszállításával egyidejűleg a helyi hatóságok bizottságokat jelöljenek ki, amelyek a zsidók lakásait és üzleteit az eljáró rendőri és csendőri közegekkel együtt lezárják és külön-külön azonnal lepecsételik. A kulcsokat a zsidó nevével és pontos lakcímével ellátott és lepecsételt borítékban az eljáró közegek a gyűjtőtábor parancsnokságnak adják át.

Azokat a romlandó tárgyakat és azokat az élő állatokat, amelyek termelési célokat nem szolgálnak, a városi hatóságok és községi elöljáróságok vegyék át. Ezeket elsősorban a honvédség és közbiztonsági szervek, másodsorban helyi közellátás céljaira kell igénybe venni.

Pénzt és értéket (arany-, ezüstneműek, részvények stb.) az előbb említett eljáró szervek vegyék őrizetbe és azok mineműségét feltüntető rövid jegyzék és ellenjegyzék ellenében adják át a városi hatóságoknak és községi elöljáróságoknak. Ezeket az értékeket a községi elöljáróságok 3 napon belül a tisztogatási terület központjában székelő Nemzeti Bank fiókjához tartoznak beszállítani. Ezeket a központokat a tisztogatási akciót vezető rendészeti szervek esetenként állapítják meg.

Az elszállítás fogolyként vonaton, szükség esetén városi, illetve községi elöljáróságok által kirendelt előfogatokon történjék. Az elszállítandó zsidók csak a rajtuk levő ruházatot, legfeljebb két váltás fehérneműt és fejenként legalább 14 napi élelmet, továbbá legfeljebb 50 kg-os poggyászt, amelyben az ágyneműek, takarók, matracok súlya is bennfoglaltatnak, vihetnek magukkal. Pénzt, ékszereket, arany- és más értéktárgyakat nem. A zsidók összeszedését az alábbi sorrendben kell foganatosítani: kassai, marosvásárhelyi, kolozsvári, miskolci, debreceni, szegedi, pécsi, szombathelyi, székesfehérvári és budapesti csendőrkerületek, illetve ezek területén fekvő rendőrhatóságok felügyeleti területe, legvégül Budapest székesfőváros.

Az illetékes csendőrkerületi parancsnokságok és rendőrség rendelkezésére állnak az összes karhatalmi századok és a nekik alárendelt tanalakulatok. Karhatalmak igénylésénél legyenek figyelemmel arra, hogy a kerület határának lezárása addig kell tartson, amíg a zsidók összeszedése a szomszéd kerületekben is megtörténik. Az összeszedésre vonatkozólag a

csendőrkerületi parancsnokságok és rendőrhatóságok lépjenek egymással szoros érintkezésbe, hogy a tisztogatási akció együtt, egy időben és közösen történjen.

A lakásukon fel nem talált zsidók körözését a szokásos módon, jelen rendeletemre való hivatkozással kérje. Lakásukkal egyébként úgy kell eljárni, mint az elfogott zsidókéval.

A Budapesten székelő Zsidó Központi Tanácsot köteleztem arra, hogy Nyíregyházán, Ungváron, Munkácson és Máramaros-szigeten saját orvosaival, saját felszereléssel azonnal állítson fel kisegítő ideiglenes kórházakat. Ezek az orvosok fogják egyúttal ellátni a gyűjtőtáborok egészségügyi szolgálatát is.

Felhívom a hatóságok figyelmét arra is, hogy az idegen államok területéről idemenekült összes zsidók, kivétel nélkül, a kommunistákkal egyenlő elbánás alá esnek, tehát kivétel nélkül gyűjtőtáborban helyezendők el.

Kétes zsidók szintén a gyűjtőtáborokba szállítandók, tisztázásuk ott történik. Jelen rendeletem szigorúan bizalmasan kezelendő és a hatóságok, illetőleg

parancsnokságok vezetői felelősek azért, hogy erről senki a tisztogatási akció megkezdése előtt tudomást ne szerezzen.

Kapják: Valamennyi alispán és polgármester, Kárpátalja Kormányzói Biztosa, valamennyi csendőrkerületi parancsnokság, valamennyi csendőrnyomozó alosztály parancsnoka, m. kir. csendőrség központi nyomozóparancsnoksága, a budapesti és vidéki rendőr-főkapitányság, a m. kir. állambiztonsági rendészet vezetője, a galántai csendőrkarhatalmi zászlóalj és nagyváradi csendőr tanzászlóalj parancsnoka.

Ezt a rendeletemet a m. kir. csendőrség felügyelője is megkapta. Bp., 1944. ápr. 7.

Baky László

Eredeti tisztázat. – OL Bm. ált. 1944. – Zsidóügyek.

A rendelet jelen példánya Kárpátalja kormányzói biztosának iratai közül került elő. A kormányzói biztos irodájába 1944. április 13-án érkezett. A pontokkal jelzett üres helyeket feltehetően az általános keretben kiadott zsidórendeletek után óhajtották kitölteni. Így például a gettók létesítésének kérdésében a Minisztertanács csak 1944. április 26-án hozott döntést. <L. e kötet 106/b. sz. iratát.)

1944. április 7.

60. Kormányrendelet a zsidók utazásainak korlátozásáról A m. kir. minisztérium az 1939: II. tc. 141. §-ának (2) bekezdésében és a 212. §-ában

foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli: 1. §

Az a zsidó, aki az 1240/1944. Me. számú rendelet 1. §-ában meghatározott megkülönböztető jelzés viselésére köteles – a 4.§-ában foglalt esetet kivéve – sem közlekedés, sem szállítás céljára személygépjáróművet (személyautó, motorkerékpár, géperejű bérkocsi) nem használhat.

2. §

(1) Az 1. §-ban meghatározott személy az illetékes hatóság (3. §) írásbeli engedélye nélkül sem közforgalmi vagy korlátolt közforgalmi vasúton, sem közforgalomra berendezett személyszállító hajón, sem pedig közhasználatú társasgépkocsin nem utazhat.

(2) Nem vonatkozik az (1) bekezdésben meghatározott korlátozás a Budapest Székesfővárosi Közlekedési rt. (BSZKRT), a Budapesti Helyiérdekű Vasút (BHÉV), valamint az egyes városok belterületén közlekedő vasutak és közhasználatú társasgépkocsi járatok vonalaira.

3.§

(1) A 2. §-ban meghatározott – egy útra vagy határozott időtartamra szóló – engedélyt a m. kir. rendőrség működési területén az elsőfokú rendőrhatóság, egyebütt pedig a m. kir. csendőrőrs adja meg.

(2) A 2. §-ban meghatározott engedély kiadásának csak akkor van helye, ha az utazást a munkahelyre való eljutás és onnan a lakóhelyre való visszatérés vagy egyéb fontos ok teszi szükségessé. Az engedélyt ki kell adni annak, aki utazását polgári vagy katonai hatóság idézésével igazolja.

(3) Az engedélyben meg kell jelölni a kérelmező nevét, foglalkozását, pontos lakcímét, továbbá az utazás célját, helyét és időtartamát. A kiadott engedélyekről jegyzéket kell vezetni.

4. §

Az a gyakorló orvos, akit az Orvosi Kamara erre írásban feljogosít, géperejű gépkocsit jogosult igénybe venni.

5. §

A 3. §-ban meghatározott engedély nem jogosít sem sebesvonaton, gyorsvonaton vagy gyors-sínautóbuszon (gyors-motorvonaton) utazásra, sem pedig étkező- vagy hálókocsinak használatára.

6. §

(1) Amennyiben cselekménye nem esik súlyosabb büntető rendelkezés alá, kihágást követ el és két hónapig, háború idején hat hónapig terjedő elzárással büntetendő, aki az 1., 2 vagy 5. §-okban meghatározott tilalmakat megszegi. A büntetőjogi felelősségrevonáson felül a 8130/1939. Me. számú rendelet (Magyarországi Rendeletek Tára, 1269. old.) alapján rendőrhatósági őrizet alá helyezésnek (internálásnak) is helye van.

(2) A pénzbüntetésre az 1928: X. törvénycikk rendelkezései az irányadók; a pénzbüntetés legmagasabb összege az 1939: II. tc. 212. §-ának (1) bekezdésében meghatározott mértékig terjed.

(3) A pénzbüntetés átváltoztatására és a kihágás elévülésére az 1939: II. tc. 212. §-ának (4) és (5) bekezdéseiben foglalt rendelkezések nyernek alkalmazást.

(4) A kihágás miatt eljárás a közigazgatási hatóságnak, a rendőrség működési területén pedig a m. kir. rendőrségnek mint rendőri büntetőbíróságnak hatáskörébe tartozik. Az 1929 : XXX. tc. 59. §-a (1) bekezdés 3. pontjának alkalmazása szempontjából szakminiszternek a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztert kell tekinteni.

A jelen rendelet a kihirdetése napján lép hatályba. Budapest, 1944. évi április hó 5-én.

Sztójay Döme s. k. m. kir. miniszterelnök

Budapesti Közlöny, 1944. április 7., péntek, 79. sz. – „A m. kir. minisztérium 1270/1944. Me. számú rendelete a zsidók utazásának korlátozása tárgyában.”

1944. április 29-én a Budapesti Közlöny 96. számában megjelent a pénzügyminiszter 123 000/1944. sz. rendelete, amelynek értelmében „az engedély kiadása iránti kérelem 10 P beadványi, a kérelemre kiadott utazási engedély 20 P kiadványi illeték alá esik”, de illetékmentes a kérvény, illetőleg az utazási engedély, ha „az utazás szükségességét polgári vagy katonai hatóság idézésével igazolják”.

1944. április 7.

61. Kormányrendelet adatszolgáltatásra kötelezi a zsidó rádiótulajdonosokat A honvédelemről szóló 1939 : II. tc. 86. és 212. §-ában, valamint az 1942 : XIV. tc. 28.

§-ában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem: 1. §

A zsidó rádióengedélyesek ennek a rendeletnek hatályba lépésétől számított három nap alatt kötelesek ajánlott levélben írásban a következő adatokat bejelenteni:

a) a rádióengedélyes neve, b) foglalkozása, c) az engedélyes birtokában levő rádiókészülék(ek) üzemben tartásának, birtoklásának,

bírlalásának helye (helység, utca, házszám, lakás, üzem, üzlet stb.), d) a rádióvevőkészülék(ek) adatai (detektoros vagy lámpás, gyártó cég neve, gyártási

szám, rádiócsövek darabszáma stb.), e) az engedélyes részt vett-e az 1914–1918. évi háborúban, milyen hadikitüntetést(eket)

szerzett (ide nem értve a Károly-csapatkeresztet), f) az 1918–1919. évi forradalmak idején azok ellen irányuló nemzeti mozgalmakban

részt vett-e oly módon, hogy életét kockáztatta vagy szabadságvesztést szenvedett, q) hadirokkant-e, ha igen, hadirokkantsága milyen mérvű, h) a visszacsatolt területen az elszakítás ideje alatt a magyarsághoz való hűségéről

bizonyságot tett-e. 2. §

Ha az engedélyes birtokában egynél több készülék van, minden egyes rádiókészüléket be kell jelenteni.

3. §

Az 1. §-ban megszabott adatszolgáltatási kötelezettségnek az a zsidó személy is eleget tenni tartozik, aki rádióengedély nélkül, csupán lepecsételt rádióvevő-készüléket tart birtokában.

4. §

Az adatbejelentést ahhoz a postahivatalhoz kell benyújtani, illetőleg címezni, amelyiknél az engedélyes a rádió használati díjakat fizeti, illetve, amelynek kézbesítőkörzetében a lepecsételt rádióvevő-készülék zsidó birtokosa lakik…1

6. §

A bejelentési kötelezettségre megszabott határidő lejártával a zsidó rádióengedélyesek rádióengedélyének érvénye megszűnik.

Az a zsidó, akinek rádióengedélye megszűnik, köteles antennáját leszereltetni, központi antennaelágazását a háztulajdonos útján lepecsételtetni, rádióvevő-készülékét további intézkedésig, üzemképes állapotban megőrizni, de azt nem használhatja és el nem idegenítheti…2

7. §

A bejelentés alá eső rádióvevő-készülékekre vonatkozóan külön rendelet fog rendelkezni.

1 Az 5. § (ki tekintendő zsidónak) szóról szóra megegyezik az 1240/1944. ME. sz.

rendelet 2. §-ával. (L. e kötet 27/b sz. iratát.) 2 A 6. § következő bekezdése (a kivételezettek körének megjelölése) szóról szóra megegyezik az

1240/1944. Me. sz. rendelet 3. §-ával. (L. e kötet 27/b. sz. iratát.)

8. §

Ez a rendelet rádióvevő-készülékeknek a 8820/1941. Me. számú rendelet alapján történt őrizetbevételét nem érinti.

9. §

Aki a rendelet 1–3. és 6. §-ában foglalt rendelkezésnek nem tesz eleget, amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és két hónapig, háború idején hat hónapig terjedhető elzárással büntetendő.

A pénzbüntetésre az 1928: X. törvénycikk rendelkezései irányadók, azzal az eltéréssel, hogy a pénzbüntetés legmagasabb összege az 1939: II. tc. 212. §-ának (1) bekezdésében meghatározott mértékig terjed, a pénzbüntetés átváltoztatására pedig az említett § (4) bekezdésében foglalt rendelkezést kell alkalmazni. A be nem jelentett rádióvevő-készüléket el kell kobozni.

A kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, a rendőrség működési területén pedig a m. kir. rendőrségnek mint rendőri büntetőbíróságnak hatáskörébe tartozik. Az 1929: XXX. tc. 59. §-a (1) bekezdés 3. pontjának alkalmazása szempontjából szakminiszternek a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztert kell tekinteni.

10. §

A jelen rendelet a kihirdetésének napján lép hatályba. Budapest, 1944. április hó 6-án. Sztójay Döme s. k.

m. kir. miniszterelnök

Budapesti Közlöny, 1944. április 7. péntek, 79. sz. – „A m. kir. minisztérium 1300/1944. Me. számú rendelete a zsidó rádióengedélyesek adatszolgáltatási kötelezettsége tárgyában”.

1944. április 21-én a Budapesti Közlöny 89. számában e tárgyban három rendelet jelent meg. A honvédelmi miniszter 33 000 eln. 18–1944. sz. rendelete „az adatszolgáltatásra kötelezett zsidó rádióengedélyeseik tulajdonában levő rádiókészülékek igénybevételé”-t rendelte el, a második rendelet a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter 217 300/1944. sz. rendelete az igénybevétel lebonyolítása felől intézkedett. A KKM rendelet 2. §-a kimondja, hogy „az igénybe vett rádiókészülékek átvétele szempontjából minden városban vagy községben, amelyben postahivatal van, átvevő bizottság működik. A bizottság a beszolgáltatott rádióvevő-készüléket átveszi, megállapítja üzemképességüket és értéküket megbecsüli. A bizottság a becsérték megjelölésével a készülék átvételéről elismervényt ad. A készülékeket abban a községben működő bizottságnál kell beszolgáltatni, amely község postahivatalánál az érdekeltek az 1300/1944. Me. számú rendelet alapján az adatbejelentést megtették.

A 3. § szerint „a készülékek beszolgáltatása helyének, idejének és rendjének közzétételéről városokban falragaszok útján, községekben a szokásos kihirdetési módon történik intézkedés”.

A harmadik az 1490/1944. Me. sz. rendelet volt, amelynek értelmében az illetékes postahivatalnál írásbeli bejelentést kell tenni mindazoknak, akik 1944. március 22-e után zsidónak tekintendő személytől bármely címen rádióvevő-készüléket szereztek.

1944. április 8.

62. A Kossuth Rádió felhívja a magyarországi keresztény egyházak papjait, hogy forduljanak szembe a zsidóüldözéssel

Egymást követik a zsidók elleni intézkedések. Egy magyarságáról és vallásosságáról

ismert keresztény jobboldali közéleti férfiú a következőképpen nyilatkozott baráti körben: „Ha valahol összetalálkozom egy sárga foltot viselő zsidóval, le kell süssem a szemem.” A

rendeletekből nyilvánvaló, hogy a magyar zsidóság teljes kiirtását célozzák. Pusztítják őket erkölcsileg, anyagilag és fizikailag. A zsidó honfitársakat nekünk magyar hazafiaknak védelmünkbe kell vennünk. Nemcsak azért, mert ők is magyarok, nemcsak emberségből. Védelmünkbe kell őket vennünk azért is, mert a zsidóság elleni írtóhadjárat a nemzetünk leigázását célzó hadjárat része. Zsidóheccel akarják elterelni a figyelmet a nácik arról, amit velünk tesznek. Ezt kell megértenie minden magyarnak, aki nem adta el magát a németeknek. És ha ezt megérti, akkor függetlenül attól, hogy rokonszenvvel viseltetik-e a zsidóság iránt vagy nem, szembe kell fordulnia a zsidóüldözéssel. Kétszeresen áll ez a keresztény egyházakra. A keresztény könyörületesség, a krisztusi tanok, melyek szerint Isten előtt minden ember egyforma, megkövetelik tőlük, hogy védelmükbe vegyék az üldözött zsidókat. Az egyház közbelépésére bizonyos kivételeket tettek a zsidójelvény viselésére vonatkozó rendelkezések alól. Ez azonban senkit sem elégíthet ki. A keresztény emberséget nem lehet csupán egyes kivételes esetekben gyakorolni. Kínosan szégyenletes kell legyen a mi egyházhatóságaink számára, hogy idegen egyházfők figyelmeztetik őket kötelességmulasztásukra. A Westminsteri katolikus püspök és a skót egyház püspöke a következő kijelentést tették: „A legutóbbi időben Magyarország egyik menedéke volt Európában az üldözött zsidóságnak. Reméljük és hisszük, hogy a magyar nép és a kereszténység vezetői szembe fognak szállni az üldözésekkel és méltóknak fognak mutatkozni a magyar keresztény hagyományokhoz.” A magyar nép elvárja, hogy egyházfői úgy is mint keresztények, úgy is mint magyarok megszívleljék ezt a figyelmeztetést, és tiltakoznak az embertelen, magyartalan és a kereszténységgel összeegyeztethetetlen zsidótörvények ellen.

Eredeti tisztázat. – PI. Kossuth Rádió. 1944. április 8. – „Többet várunk az egyháztól.”

Berlin, 1944. április 9.

63/a Feljegyzés Hitler kancellár és Speer között lezajlott megbeszélésről, amelyen elhatározták, hogy 100 000 zsidót kémek – kényszermunkára – a magyar kormánytól

1. Ausfertigung Berlin, den 9. April 1944

Der Chef des Technischen Amtes TA Ch S/Kr

Entwurf Punkte aus den Besprechungen beim Führer

am 6. und 7. April 1944

Generailfeldmarschall Milch berichtete über das Ergebnis der Bausitzung der Zentralen Planung, wonach vom geforderten Bauvolumen wegen der ausserordentlichen Angespanntheit der Gesamtlage nur die wichtigsten Bauten verwirklicht werden können. Der Führer verlangt trotzdem, dass mit aller Energie die beiden von ihm geforderten Grosswerke von je mindestens 600 000 qm errichtet werden. Er ist damit einverstanden, dass eines dieser Werke nicht als Betonwerk, sondern nach unserem Vorschlag in Erweiterung und unmittelbarer Nachbarschaft des jetzigen Mittelwerkes also sog. Mittelbau errichtet wird und dass dieses Werk unter Führung der Junkers-Werke kommt.

Als Sofortaufgabe ist neben der Zug um Zug durchzuführenden Sicherstellung der Engpasserzeugnisse der Junkers- Werke die Produktion der Me 262 mit 1000 Stück im Monat und eines weiteren Jägers mit 2000 Stück im Monat zu verplanen und sicherzustellen.

Dem Führer vorgeschlagen, dass aus Mangel an Baukräften und Einrichtungen das zweite Grossbauvorhaben nicht auf deutschen Gebiet, sondern in unmittelbarer Nähe der Grenze auf geeignetem Gelände (vor allem Kiesgrundlage und Transportmöglichkeiten) auf französischem, belgischem oder holländischem Gebiet errichtet werden soll. Der Führer ist

dann mit diesem Vorschlag einverstanden, wenn das Werk hinter eine befestigte Zone zur Erstellung kommen kann. Für den Vorschlag auf französischem Boden spricht insbesondere die Tatsache, dass es dann wesentlich leichter möglich sein wird, die notwendigen Arbeiter zur Verfügung zu stellen. Trotzdem bittet der Führer zu versuchen, in einem wesentlich sicheren Gebiet, nämlich im Protektorat, dieses zweite Werk zu errichten. Sollten dort die Arbeitskräfte ebenfalls nicht zu stellen sein, so will der Führer persönlich sich mit dem Reichsführer – in Verbindung setzen und diesen veranlassen, aus Ungarn die erforderlichen etwa 100 000 Mann durch Bereitstellung entsprechender Judenkontingente aufzubringen. Der Führer verlangt ausdrücklich unter scharfer Betonung des Versagens der Bauorganisation bei der Industriegemeinschaft Schlesien, dass dieses Werk ausschliesslich durch die OT gebaut werden muss und die Menschengestellung durch den Reichsführer erfolgen muss. Es verlangt, dass kurzfristig eine Sitzung bei ihm stattfindet zur Besprechung der Einzelheiten unter Anwesenheit der beteiligten Männer.

Procès des Grands Criminels de guerre. Tome XXXVIII. Documents soumis au Tribunal. Doc. R–124 (USA 179) p. 588. 1944. április 9. „Entwurf-Punkte aus den Besprechungen

beim Führer am 6. und 7. April 1944.”

Berlin, 1944. április 9.

63/b Az a) alatt közölt irat szó szerinti fordítása

A Technische Amt 1. példány vezetője Berlin, 1944. április 9. TA Ch S/KR

Vázlat

A Führernél 1944. ápr. 6-án és 7-én tartott megbeszélés pontjai. Generalfeldmarschall Milch beszámolt a Központi Tervezés építési ülésének

eredményéről, eszerint az általános helyzet rendkívüli feszültsége miatt a tervezett volumenből csak a legfontosabb építkezések végezhetők el. A Führer ennek ellenére követeli, hogy teljes energiával mind a két, egyenként minimálisan 600 000 m2 területű nagyüzemet fel kell építeni. A Führer egyetért azzal, hogy az üzemek egyike ne legyen betonmű, hanem javaslatunk szerint a jelenlegi középüzem közvetlen szomszédságában és annak folytatásaként ún. „középszárny” létesüljön, amelynek vezetését a Junkers Művek fogják ellátni.

Azonnali feladat a Junkers Művek szűk keresztmetszetű gyártmányainak fokozatos biztosítása mellett havi 1000 db ME 262 és havi 2000 db további vadászgép termelésének a tervezése és biztosítása.

Javasolták a Führernek, hogy az építkezéshez szükséges munkaerők és berendezések hiánya miatt a második tervbe vett nagyméretű építkezés ne német földön, hanem a határ közvetlen közelében, megfelelő terepen (elsősorban köves talaj és transzport-lehetőségek), francia, belga vagy holland területen létesüljön. A Führer akkor ért egyet ezzel a javaslattal, ha a gyárat megerősített zóna mögött lehet felépíteni. A francia terület mellett szól az a körülmény, hogy ott lényegesen könnyebb a szükséges munkásokat rendelkezésre állítani. Ennek ellenére kéri a Führer, hogy kíséreljük meg ezt a második gyárat egy lényegesen biztosabb területen, nevezetesen a protektorátusban felépíteni. Ha ott sem állnának a szükséges munkaerők rendelkezésre, a Führer személyesen fog érintkezésbe lépni a Reichsführerrel és rábírni, hogy a szükséges mintegy 100 000 embert Magyarországról a megfelelő zsidó kontingensből bocsásson rendelkezésre. A Führer éles nyomatékkal utalva a Sziléziai Ipari Kombinát építési szervezetének csődjére, kifejezetten követeli, hogy a létesítendő gyár építési

munkálatait csakis a Todt-Szervezet végezze és az embereket a Reichsführernek kell előteremtenie. A Führer azt kívánja, hogy a részletek megbeszélése érdekében az érintettek részvételével rövidesen ülést tartsanak nála.

Proces des Grands Criminels de guerre. Tome XXXVIII. Documents soumis au Tribunal. Doc. R–124 (USA 179) 588. old. 1944. április 9. – „Vázlat a Führemél 1944. április 6-án és 7-én tartott megbeszélés

anyagából.”

1944. április 26.

63/c A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a németek által igényelt munkaerőkről, közte 50 000 zsidó munkaszolgálatosról

64. pont. A honvédelmi miniszter úr helyett megjelent Ruszkiczay-Rüdiger Imre

vezérezredes úr, a honvédelmi miniszter állandó helyettese tájékoztatta a Minisztertanácsot a németek által igényelt munkaerőikről. Felemlíti, hogy többek között a németek igényelnek 50 000 lovászt, erődítési munkálatokra további 10 000 embert, szerbiai bányákba a magyarországi munkásoknak 3000-ről 6000 főre való felemelését és sürgősen 50 000 zsidó munkaszolgálatost.

A Minisztertanács az 50 000 zsidó munkaszolgálatos kiküldéséhez hozzájárul, úgyszintén ahhoz is, hogy ezen munkaszolgálatosok családtagjai is kimennének.

Eredeti tisztázat. – OL Mt. jkv. 1944. április 26. (64).

1944. április 9.

64/a Baky László belügyi államtitkár nyilatkozata a Magyarság munkatársának az újabb zsidóellenes rendeletekről és arról, hogy a bombakárosultak lakásigényeit zsidólakások

elkobzásával elégítik ki Az elmúlt két hét alatt kiadott rendéleteken kívül most ugyancsak a zsidóságot érintő

újabb rendeletek kerültek kibocsátásra. Ezekről a rendeletekről kértünk előzetes tájékoztatót Baky László államtitkártól, aki Nagypénteken, a késő esti órákban fogadta munkatársunkat minisztériumi dolgozószobájában.

Első kérdésünk az volt: mi indította a kormányzatot arra hogy a zsidóságot külsőleg is megjelölje a sárga csillaggal, másrészt: milyen magatartást követ a kormányzat a munkásszervezetekkel szemben, és felvilágosítást kértünk: igaz-e, hogy a zsidók rádiókészülékeit elkobozzák, és hogy nemcsak a zsidó vagyonokkal kapcsolatban várhatók rendelkezések, hanem azokkal a nem zsidókkal szemben is, akik vállalkoztak, vagy vállalkoznak a zsidó vagyonok elrejtésére.

Baky László államtitkár a felvetett kérdésekre a tőle megszokott katonás rövidséggel válaszolt.

Nemcsak a külső, hanem a belső frontot is megerősítettük

– Mielőtt rátérnék arra – mondotta Baky László államtitkár –, hogy kifejtsem, miért volt elkerülhetetlen a zsidóságnak sárga csillaggal való megjelölése, szükségesnek tartom kijelenteni. hogv az újabban kiadott rendeleteinkkel is azt a célt szolgáljuk, hogy nemcsak a külső, hanem a belső frontot tovább erősítjük. Arról, hogy eddig milyen mértékben sikerült ez, felesleges beszélnem. Mindkét irányban ható biztonsági intézkedéseink azonnal életbe lépnek, és azok azonnali végrehajtásáról szintén gondoskodás történik. Annak pedig, hogy a

zsidósággal szemben az eddigi gyenge rendelkezésektől eltérő újabb szigorúbb rendelkezéseket hoztunk, az oka az volt, hogy őket, mint a nemzetre káros és veszedelmes elemeket megjelölve, meg kellett különböztetni a nemzet nagy céljait teljes odaadással és együttérzéssel szolgáló magyarságtól. Alapos megfontolás után súlyt helyeztünk arra is, hogy a gazdasági élet zavartalan munkáját a zsidóság kikapcsolásával biztosítsuk. Ez a törekvésünk szintén teljes mértékben sikerült. Kijelenthetem, hogy ennek szolgálatában kiadott rendeleteinkkel kizártuk azt is, hogy a zsidóság a belső építő munkát, tehát a gazdasági és ipari termelést a legkisebb mértékben is akadályozhassa. A zsidóságnak a belső építő munkából való kikapcsolása minden zökkenő nélkül történt, és semmi gátja nincs már annak, hogy a zsidókérdést száz százalékosan megoldhassuk.

– Közölhetem, hogy azoknak a zsidóknak, akik a rájuk vonatkozó rendelkezéseket pontosan betartják, nem lesz bántódásuk. Azokkal a zsidókkal szemben azonban, akik megkísérlik a törvényes rendelkezések kijátszását, könyörtelen szigorral járunk el. Ezért jól gondolja meg magát minden zsidó, mielőtt a rendelkezések ellen a legkisebb mértékben is vétene, mert ha megkísérelné a rendelkezés kijátszását, az illetőket azonnali hatállyal nemcsak védőőrizetbe vesszük, hanem fizikai teljesítő képességüket az ország javára használjuk.

Elkobozzák a zsidók rádiókészülékeit

– Legközelebb – folytatta az államtitkár – rendeleti úton intézkedünk a zsidók rádiókészülékeinek elkobzásáról.1 Erre vonatkozólag több városban és községben közbiztonsági okokból már intézkedtek ugyan, most azonban országos viszonylatban történnek intézkedések. Ezekkel az elkobzásra kerülő készülékekkel a kormányzatnak külön tervei vannak, így többek között a Légó-szolgálat fokozottabb kiépítése és a dolgozó nép széles rétegeinek az eseményekről való megfelelőbb tájékoztatása.

Mi vár a zsidókkal összejátszott és összejátszó nem zsidókra?

Arra a kérdésre, hogy milyen elbánásban részesíti a kormányzat azokat a nem zsidó egyéneket, akik ma zsidókkal azok vagyonának átmentése érdekében összejátszanak, Baky László államtitkár a következőket mondotta:

– Tudomást szereztem arról az eléggé el nem ítélhető törekvésről, amit egyes zsidó és nem zsidó egyének szeretnének elkövetni. Nyomatékosan figyelmeztetem az ilyen szándékkal spekuláló egyéneket: amelyik nem zsidó egyén bármelyik zsidó vagyonának elrejtésében közreműködött, vagy a jövőben közreműködni szándékozik, azzal szemben a háborús időknek megfelelő eszközökkel járok el. Az ilyen egyénekkel szemben nem lesz irgalom, mert aki erre az aljas cselekedetre rávetemedik, az a nemzet érdekeivel lép szembe. De kijelentem, hogy az érdekelt zsidókkal szemben is hasonló módon járunk el a példát adó büntetésen kívül olyanképpen, hogy az elrejtésre szánt vagyont az állam, illetve a közösség számára igénybe vesszük.

A magyar munkásságot a legmesszebbmenőleg támogatjuk

– Milyen álláspontra helyezkedik a kormányzat – kérdezzük – a szakszervezetekkel és a még fel nem oszlatott baloldali pártokkal és szervezetekkel szemben.

– Mint már említettem – felelte Baky államtitkár –, a belső rend megóvása érdekében nemcsak a zsidóság nemzetrontó törekvéseit akadályozzuk meg, hanem megakadályozzuk azoknak az angolszász és szovjet érdekeket szolgáló baloldali pártoknak káros tevékenységét is, amelyeknek feloszlatására eddig nem került sor. Ezeknek a pártoknak feloszlatásáról vitéz Jaross Andor miniszter újabb rendelete már intézkedik, de sor kerül a hasonló célból működő egyéb szervezetek feloszlatására is.

1 A zsidók rádiókészülékeinek elkobzására 1. a kötet 1944. április 7-i keltezésű, 61. számú

iratához fűzött jegyzetet.

– Felhívom különben a magyar munkásság figyelmét arra. hogy csak a szociáldemokrata párt feloszlatására került sor, a szakszervezeteket nem oszlattuk fel. Meggyőződésem, hogy anyagi érdekeinek állandó veszélyeztetésével a szakszervezetekbe kényszerített munkásság be fogja látni, hogy az új helyzet a munkásság érdekeit is védi. Sőt sokkal intenzívebben, mint a múltban. A magyar kormányzat mindent elkövet, hogy a nehéz helyzetben álló magyar dolgozókat anyagi és erkölcsi helyzetük teljes rendezésével felemelje. Most nem akarok elébe vágni egyes, folyamatban levő rendelkezéseknek, kijelentem azonban: mint magyar nemzetiszocialista azon leszek, hogy a szakszervezeteket a zsidóktól és zsoldosaiktól megtisztítsuk, hogy utána a szakszervezeteket kizárólagosan a magyar dolgozó munkásság szolgálatába állíthassuk. Az ezzel összefüggő összes kérdéseket a kormányzat a legközelebbi időn belül megoldja. Arra a kérdésünkre, hogy a kormányzat milyen eszközökkel segít, a vagyonukat vesztett kibombázottakon, Baky államtitkár a következőket mondotta:

A kibombázottak részére zsidó lakásokat vettünk igénybe

– Az angolszászok legutóbbi terrortámadása alatt Budapest és környékének lakossága felemelően viselkedett. Ahol kellett, élete kockáztatása árán is a bajbajutottak segítségére sietett. A kormány tőle telhetően minden elkövetett, hogy azonnal segítsen. Igaz, hogy a szociális felsegítés kezdeténél kisebb átmeneti zavarok mutatkoztak, ezeket azonban kiküszöböltük. A hatóság útján étkezést, ruhát, pénzt és lakást biztosítottunk a kibombázottak számára. A kibombázottak elhelyezése nem okozott gondot, mert erre jól berendezett és egészséges zsidó lakásokat vettünk igénybe. Amennyiben az angolszászok a jövőben újra megkísérelnék a terrortámadások végrehajtását, a kibombázottak lakásszükségletének kielégítésére a zsidóság további, eddig még igénybe nem vett lakásait fogjuk kiigényelni.

Az angolszászok ezzel mindenesetre elérik azt, hogy a zsidóságnak a magyar lakosságtól való teljes elkülönítését is végrehajtjuk.

– Ezért – mondotta emelt hangon Baky államtitkár – megnyugtatom a városok és falvak lakosságát, pillanatig sem aggódjon amiatt, ha a zsidósággal együttérző angolszászok részéről újabb terrortámadás érné, mert a károsultak igényeit a zsidóság terhére fogjuk kielégíteni, sőt sokkal jobb lakásokhoz juttatjuk őket, mint amilyenekben eddig laktak…

– Mi vitéz Jaross Andor miniszter úrral és vitéz Endre László alispán úrral éjt nappallá téve dolgozunk a közösség érdekében, és munkánk eredménye nem marad el. Végül megjegyezni kívánom, ami a kivételezetteket illeti, magatartásukat kötelességemből folyóan figyelemmel kísérem. Amennyiben nem felelnének meg a kívánságoknak, a rájuk vonatkozó kivételes elbánással iáró engedményeket megvonjuk.

Szerettünk volna még több kérdést intézni Baky László államtitkárhoz, de a fogadás ideje lejárt. Mikor kezet fogtunk ezzel a hatalmas fizikumú és épp olyan erős lelkű vitéz katonával, akinek hős tetteiről a múlt háborúban legendákat meséltek bakái, úgy éreztük: a zsidókérdés, mely évszázadok óta foglalkoztatta a magyarságot, most napokon belül véglegesen megoldódik.

Abonyi Ernő

Magyarság, 1944. április 9. – „Baky László belügyi államtitkár nagyjelentőségű nyilatkozata az időszerű kérdésekről.” – (Részlet.)

1944. április 14.

64/b A Kossuth Rádió leleplezi Baky államtitkár demagóg utasítását a kibombázották részére lefoglalandó zsidó lakásokkal kapcsolatban

Baky László belügyi államtitkár nem lenne nyilas és nem lenne csirkefogó, ha a

szétbombázott munkáscsaládok szerencsétlenségét is ne igyekezne piszkos demagógiára felhasználni. Ez a több mint kétes egyéniség elmondja, hogy a bombázások után a Belügyminisztérium ráparancsolt a főváros vezetőségére, hogy 500 hajlék nélküli családot kilakoltatott zsidók lakásaiban helyezzen el. Baky bizonyára azt reméli, hogy ezek a munkások, akik mindenüket elvesztették, meghatottságtól és hálától könnyes szemmel fognak a nyakába borulni, életüket és vérüket ajánlják fel a náci cinkos kormánynak, és cserébe mukkanás nélkül fognak verejtékezni a hadigyárakban a németek számára. A munkások nem estek a fejük lágyára! Eltekintve attól, hogy tisztában vannak vele, hogy a bombázást a németeknek és a Baky-féle népségnek köszönhetik, azt is tudják, hogy új lakhelyükön sincsenek biztosítva a bombatámadások ellen. Vagy talán Berlinben nem bombázták szét alaposan az egész belvárost? Azt is tudják, hogy az eddiginél még sokkal súlyosabb bombatámadások fognak következni, és akkor éppen úgy, mint Németországban, akkora lesz a födél nélkül maradtak száma, hogy semmiféle zsidó lakásokkal nem fognak tudni segíteni rajtuk. Végül pedig átlátnak a szitán, és egy tál nyilas lencséért nem adják el elsőszülöttségüket, vagyis jogukat arra, hogy ők is elköltözhessenek, még kevésbé adják el magyar munkáslelkiismeretüket a náci cselédeknek. Azt is kikottyantotta ezzel kapcsolatban Baky, hogy letartóztatták Budapest két tanácsnokát, mert szabotálták a lakásszerzést. Mint megtudtuk, Baky aljasan hazudik! A fővárosi tanács tagjait egészen másért tartóztatták le. Azért, mert utasítást adtak az elöljáróságoknak, hogy hadiüzemek munkásainak is adjanak ki lakásutalványokat, hogy elutazhassanak vidékre. Baky egy csapással két legyet akart agyonütni: zsidóheccel hálójába akarta kerítem a munkásokat és a hazafiasan cselekvő munkásbarát tanácsnokok ellen akarta uszítani őket. Egyik sem fog neki sikerülni!

Eredeti tisztázat. – PI. Kossuth Rádió. 1944. április 10. – „Piszkos trükk!”

1944. április 10.

65/a A Belügyminisztérium körrendelete valamennyi árvaszéknek a „távol levő” zsidók vagyonának kezelése tárgyában

A távol levő zsidó egyének vagyonának kezelésére nézve a következőket rendelem: I. Az

1877: XX. tc. (Gyt. 28. § első bekezdésének d) pontja alapján gondnokság alá helyezésnek van helye azokkal szemben, akik legalább egy év óta távol vannak, ha tartózkodási helyük ismeretlen vagy hazajövetelükben és vagyonuk kezelésében gátolva vannak. Ugyanezen törvény 32. §-ának második bekezdése alapján sürgős esetekben a gyámhatóság egy év letelte előtt előzetesen is megteheti a vagyon fenntartására és kezelésére vonatkozó intézkedéseket. A gondnokság alá helyezésnek a jelen jogszabály alapján csak akkor van helye, ha a távol levő vagyonának kezelésére megbízottat nem rendelt, ha a megbízott a vagyonkezelésben akadályozva van, vagy érdeke a megbízottja érdekével összeütközésbe kerül, végre, ha a megbízás megszűnt. Az a körülmény, hogy a távol levő életbenléte bizonytalan, nem akadálya a gondnokság alá helyezésnek.

II. A gyámhatóság a gondnokságot a távol levő rokonainak vagy azon község elöljáróságának jelentkezésére rendeli el, amelynek területén a távol levő utolsó rendes lakhelye volt, vagy amelynek területén legutóbb tartózkodott, avagy ahol ingatlan vagy ingó vagyona van (Gyt. 32. §).

Felhívom az árvaszéket, utasítsa az illetékességi területén működő községi elöljáróságokat, hogy mindazon esetekben, midőn zsidó egyének ellen távollét címén

gondnokság elrendelésének van helye, az árvaszéknek ez irányban tegyenek jelentést. A jelentés beérkezte után az árvaszék – amennyiben megállapítja, hogy a gondnokság elrendelésének feltételei fennforognak – az elrendelés és gondnok kirendelése iránt haladéktalanul határozzon. A gondnok felhatalmazása csak a vagyon kezelésére terjed ki, annak elidegenítésére azonban nem jogosult. Határozathozatalánál legyen figyelemmel az 1690/1941. Me. sz. (Belügyi Közlöny, 1941. évf. 613. old.), valamint a 112 000/1942. FM sz. (Belügyi Közlöny, 1942. évf. 598. old.) rendeletek alapján esetleg már tett hatósági intézkedésekre.

III. A távollét címén elrendelt gondnokságot meg kell szüntetni, ha a távol levő visszaérkezik, vagy ha vagyonának kezelésére szabályszerű meghatalmazással ellátott megbízottat rendel (Gyt. 55. § második bek.). A gondnokság megszüntetésével egyidejűleg az árvaszék a Gyt. 131. és azt követő szakaszai, illetve a 284. §-a alapján a szükséges hatósági intézkedéseket tegye meg.

Jaross Andor s. k. belügyminiszter

Sokszorosított hiteles másolat. – Bp., 1. sz. Lt. III. ker. 1944. – 12 757.

E rendelet másolata megtalálható Kárpátalja kormányzói biztosának iratai között (162. biz. 1944.) Baky László aláírásával, 1944. április 6-i keltezéssel.

1944. május 9.

65/b A Belügyminisztérium rendelete a „távol levő” zsidók vagyonának kezelése tárgyában A távol levő zsidó egyének vagyonának kezelése ügyében a valamennyi árvaszékhez

intézett 230 900/1944. Bm. számú körrendeletemmel intézkedtem. Ebben az ügyben az említett rendelet kiegészítéseképpen az alábbiakat rendelem: A községi elöljáróság (városban a polgármester) haladéktalanul köteles az árvaszék

tudomására hozni azoknak a zsidó személyeknek nevét, születési helyét és idejét, vallását, foglalkozását és utolsó rendes lakhelyét, akiknek tartózkodási helye ismeretlen vagy hazajövetelükben és vagyonuk kezelésében gátolva vannak (pl. internáltak). A fentieket az árvaszék tudomására hozni annak a községnek elöljárósága (városnak a polgármestere) köteles, amelynek területén a távol levő utolsó rendes lakhelye volt, vagy amelynek területén legutóbb tartózkodott, avagy ahol ingatlan vagy ingó vagyona van. (Gyt. 32. §) A bejelentést akkor is meg kell tenni, ha a távollét, illetve gátoltság kezdete óta egy év még nem telt el.

A bejelentést csak abban az esetben kell megtenni, ha a távol levő zsidó egyén megbízottat nem rendelt, ha a megbízott a vagyonkezelésben akadályozva van vagy érdeke megbízottja érdekével összeütközésbe jött, végre, ha a megbízás megszűnt.

Az árvaszék a távollevőket késedelem nélkül tartozik a Gyt. 28. §-a első bekezdésének d) pontja alapján gondnokság alá helyezni, részükre gondnokot rendelni és a gondnokot arra utasítani, hogy a zsidók vagyonának bejelentése és zár alá vétele ügyében kiadott 1600/1944. Me. számú rendelet 1. §-ában1 foglalt bejelentési kötelezettségének – amennyiben a bejelentés még nem történt volna meg – tegyen eleget.

Ha a fentiek értelmében egy-egy község (város) területén gondnok kirendelése nagyobb számú zsidó egyének részére válik szükségessé, az árvaszék több zsidó egyén részére gondnokul ugyanazt a személyt, esetleg a közgyámot rendelheti ki.

1 Az 1600/1944. Me. sz. rendelet 1944. április 16-án jelent meg. (L. e kötet 83/a sz. iratát.)

A kirendelendő gondnok személyének kiválasztásánál az árvaszék a legnagyobb körültekintéssel járjon el, és olyan személyt rendeljen ki gondnokul, aki a tisztének betöltésére és az említett bejelentési kötelezettség teljesítésére megítélése szerint alkalmas.

Budapest, 1944. évi május hó 5-én. vitéz Jaross Andor s. k. m. kir. belügyminiszter

Budapesti Közlöny, 1944. május 9., kedd, 104. szám. – „A m. kir. belügyminiszter 231 300/1944. Bm. rendelete a távo llevő zsidó egyének részére gondnok rendelése tárgyában.”

1944. május 12.

65/c Budapest székesfőváros árvaszékének határozata a „távol levő” zsidók vagyonának kezelése tárgyában kiadott rendelet végrehajtásáról

Határozat

A m. kir. belügyminiszter úrnak a távol levő zsidók vagyonának kezelése tárgyában 230 900/1944. sz. alatt kiadott körrendeletét, továbbá a távol levő zsidó egyének részére gondnok rendelése tárgyában 231 300/1944. Bm. sz. alatt kelt rendeletét az árvaszék az elnök úrral, az elnökhelyettes urakkal, az összes előadókkal, a tiszti ügyészség gyámi osztályának tagjaival és a kerületi elöljáró urakkal másolatban közli.

Egyidejűleg utasítja az árvaszék a kerületi elöljáró urakat, hogy mindazokban az esetekben, midőn zsidó egyének ellen távollét címén gondnokság elrendelésének van helye, az árvaszéknek ez irányban – a közölt rendeletekben foglaltaknak megfelelően – tegyenek jelentést.

Végül, arra való figyelemmel, hogy a 231 300/1944. Bm. sz. rendelet utolsó bekezdése akként rendelkezik, hogy az árvaszék a kirendelendő gondnok személyének kiválasztásánál a legnagyobb körültekintéssel járjon el és olyan személyt rendeljen ki gondnokul, aki e tisztének betöltésére és az 1600/1944. Me. sz. rendelet 1. §-ában foglalt bejelentési kötelezettség teljesítésére megítélése szerint alkalmas, az árvaszék felterjesztésében tájékoztatást és utasítást kér a m. kir. belügyminiszter úrtól arra vonatkozólag, hogy távollevő zsidó hozzátartozója kirendelhető-e, illetve, hogy a rendelet végrehajtása során a gondnokrendelésnél betartandók-e az 1877: XX. tc. 40. és 42. §-ában, valamint 149. §-ának 3. bekezdésében foglalt rendelkezések.

Budapest, 1944. május hó 12-én tartott teljes ülésből.

Sokszorosított hiteles másolat. – Bp.. 1. sz. Lt. III. ker. 1944. – 12 757.

A rendeletet és a határozatot a III. ker. elöljáró és az illetékes tisztviselők 1944. május 31-én vették át és azt aláírásukkal igazolták.

1944. április 11.

66/a A Földművelésügyi Minisztérium folyammérnöki ügyosztályának előterjesztése Jurcsek földművelésügyi miniszterhez a vízügyi szolgálatnál alkalmazott zsidó mérnökök megtartása

ügyében Tekintettel egyrészt a vízügyi szolgálat mérnöki szakán még mindig betöltetlen állásokra,

másrészt a meghagyások számának 20%-kal történt csökkentésére, ezen felül a jelenlegi katonai behívásokra, továbbá az 1210/1944. Me. számú rendeletnek a közeli végrehajtására – amelynek következtében a vízügyi szolgálat a mérnökhiány folytán alkalmazásra került zsidó

származású mérnököket teljes számban elveszíti –, végül pedig figyelembe véve, hogy mindezek ellenére a vízügyi szolgálattól elvárt munkák mennyisége egyáltalában nem csökken, az ügyosztály javasolja, hogy német mintára hazai vonatkozásban is rendszeresíttessék a „gazdasági szempontból hasznos zsidó” (wirtschaftlich wertvoller Jude) elnevezésű intézmény.

Ennek rendszeresítésével a kiváló zsidó mérnökök munkaszolgálatra volnának behívhatók, a jelenlegi munkahelyükre beoszthatók, amikor is munkaerejük és tudásuk gazdaságosan kihasználtatnék. Ennek az intézménynek rendszeresítése során a zsidó mérnökök illetményei is szabályozandók volnának.

Mivel a HM illetékes ügyosztálya többszöri kérésünk ellenére sem mert vagy nem akart ehhez a kérdéshez nyúlni, e probléma megoldásának sürgősségére a Minisztertanács figyelme volna felhívandó.

Határozottan kerülni akarja az ügyosztály, hogy ebben a kérdésben a Püm. előzetesen megképeztessék, mert ez ebben a kérdésben kellőleg nem lévén érdekelve, kedvező választ belátható időn belül alig ad. Hasonlóképpen nem tartja célszerűnek az ügyosztály, hogy a HM véleménye előzetesen kikéressék, mivel a HM ezt a problémát – bár az ügyosztály minden meghagyási tárgyalásnál felvetette – megoldani nem tudta, vagy nem akarta.

Ha a Minisztertanács a javaslatot nem fogadja el vagy azzal foglalkozni nem kíván, a főosztály a zsidó mérnököket a szolgálatból elbocsátja és egyben bizonyos munkákat leállítani kényszerül.

Abban az esetben azonban, ha a Minisztertanács a javaslatot elfogadná és a kellő intézkedéseket megtenné, akkor célszerű volna, ha az előzetes tárgyalásba az érdekelt mérnöki szolgálatok képviselői is bevonatnának, ami által elkerülhető volna, hogy a HM tájékozatlanságából kifolyólag a kiadandó rendeletbe hibák kerüljenek.

Fogalmazvány. – OL FM ein. 1944–2567.

1944. április 11.

66/b Előterjesztés a Minisztertanácshoz a „gazdasági szempontból hasznos zsidó” (wirtschaftlich wertvoller Jude) intézménynek a vízügyi szolgálatban való rendszeresítése

ügyében A tárcám vízügyi szolgálatánál már évek óta érezhető a rendkívüli mérnökhiány, amelyet

a kormányzatnak mindeddig alig sikerült csökkenteni. A mérnökhiány jellemzésére megemlítem, hogy a vízügyi szolgálatnál a mérnöki szakon

jelenleg mintegy 18 állás betöltetlen, annak a megjegyzésével azonban, hogy a mérnökök költségvetésileg megállapított létszáma korántsem felel meg a minimálisan szükséges létszámnak. Ennek a bár minimális létszámnak felemelését sincs azonban módomban mindaddig a költségvetési tárgyalásokon kérni, amíg az állások egy része betöltetlen.

A már meglevő mérnökhiányt még fokozza egyrészt az, hogy az idén a katonai meghagyások tárgyalásánál a meghagyási keret mintegy 20%-kal csökkentetett, másrészt, hogy a munkák mennyisége a politikai helyzetből várható csökkenés helyett időközben még inkább csak szaporodott.

Mindezek folytán már az elmúlt években is csak úgy voltak a tervbe vett munkák végrehajthatók, hogy a katonai szolgálatra behívott, kinevezett mérnökeim helyett hivatali elődöm mintegy 30–40 főnyi munkaszolgálatra be nem hívott zsidó mérnököt foglalkoztatott.

Előállott tehát az a visszás és méltányosnak egyáltalában nem nevezhető helyzet, hogy míg magyar fajú mérnökök a hazáért az életüket kockáztatták vagy családjuktól külön élve rendkívüli anyagi áldozatokat hoztak, addig az ezek helyett ugyanannál a tárcánál foglalkoztatott zsidó mérnökök – a mérnöki konjunktúra folytán – az előbbiekénél lényegesen magasabb fizetéssel járó alkalmazást kaptak.

Ez az állapot jelenleg is tart, mert a meghagyási tárgyalásokra kiküldött képviselőimnek ezen változtatni – bár ezt a kérdést a költségvetési tárgyalások során minden évben szőnyegre hozták – nem sikerült. Ez a tény annál sajnálatosabb, mert a katonai szolgálatra behívott mérnökeim igen sok esetben olyan műszaki teendők végrehajtásával bízattak meg, amelyeket felső-ipariskolai végzettségű, sőt még alacsonyabb képesítésű műszaki munkaerők (vízmesterek) is elláthatnak.

Az állandóvá vált mérnökhiány most ismét súlyosbodni fog a zsidók közszolgálatának és közmegbizatásainak megszüntetése tárgyában kiadott 1210/1944. Me. sz. rendelet értelmében, amelynek végrehajtása során a vízügyi szolgálat 4 kinevezett mérnököt és mintegy 30–40 napidíjas zsidó mérnököt fog elveszíteni.

Németországban, bár ott a mérnökhiány korántsem olyan súlyos mint hazai viszonylatban, a gazdasági élet szempontjából hasznos zsidó szakmunkaerőket (wirtschaftlich wertvoller Jude) munkaszolgálatra rendelik be, beosztási helyükön meghagyják és ily módon munkaerejüket, valamint tudásukat hasznosan értékesítik. Hasonló intézmény bevezetése nálunk is fölötte kívánatos volna, annál is inkább, mert a mérnökhiány Magyarországon sokkal égetőbb kérdés, mint Németországban.

A föntiek alapján tisztelettel kérem a t. Minisztertanács szíves rendelkezését oly irányban, hogy a szóban forgó intézmény hazai viszonylatban is rendszeresíttessék, hogy ennek alapján a zsidó mérnökök polgári munkaszolgálatra behívhatók és beosztási helyükön meghagyhatók legyenek. Ennek a kérdésnek megoldása során a zsidó mérnökök illetményeit is feltétlenül szabályozni kellene, azért, hogy az előbbiekben említett visszás helyzet megszűnjék.

A szóban forgó intézmény helyes megszervezése céljából bátor vagyok azt is javasolni, hogy az érdekelt tárcák képviselőiből tárcaközi bizottság alakíttassák.

Ha a t. Minisztertanács úgy döntene, hogy a szóban forgó intézményt nem rendszeresíti, akkor kénytelen leszek a zsidó mérnököket teljes számban a szolgálatból elbocsátani és ezzel kapcsolatban a jelenleg folyó vízépítési munkák egy részét, éspedig elsősorban a tiszántúliakat, beszüntetni, amelyeknek végrehajtása a jelen körülmények között is nehézségbe ütközik. A tiszántúli vízépítési hivatalaimnál felszabaduló műszaki munkaerőket azután a Duna–tiszaközi vagy nyugat-magyarországi munkáknál alkalmazom.

Tisztelettel kérem még egyszer a t. Minisztertanács szíves intézkedéseit abban az irányban, hogy az általam javasolt, nemzetgazdasági szempontból rendkívül fontos intézmény létesítése iránt az intézkedéseket megtenni méltóztassék.1

Fogalmazvány. – OL FM eln. 1944–2567.

1 Az ügyiraton a következő feljegyzés található: ,,Az elnöki osztályt a t. VIII./B. 6. ügyosztály

előadmányában és minisztertanácsi előterjesztés-tervezetében foglaltakat a Miniszter Úr Őnagyméltóságának referálta, aki az előterjesztésben foglaltakat nem méltóztatott magáévá termi és egyben akként méltóztatott rendelkezni, hogy a vízügyi szolgálatnál alkalmazásban álló zsidó mérnököket az 1240/1944. Me. számú rendelet intencióinak megfelelően a szolgálatból el kell bocsátani, mert ellentétben állna a zsidókérdés rendezéséhez fűződő közérdekkel, ha a zsidók továbbra is a tárca alkalmazásában maradnának.

Az elnöki osztály kéri, hogy a t. Társügyosztály a Miniszter Űr Őnagyméltósága elhatározását tudomásul venni és ehhez képest rendelkezni szíveskedjék.

Budapest, 1944. VI. 27. olvashatatlan aláírás VIII. B. 6. Az ügyosztály rövid úton felhívta a vízügyi hivatalokat, hogy az esetleg alkalmazásukban álló

zsidókat azonnali hatállyal bocsássák el szolgálatukból. További intézkedést nem igényel. irattárba Budapest, 1944. VII. 10. Vaits

1944. április 12.

67. A Kiürítési Kormánybiztos rendelete arról, hogy a fővárosban és a peremvárosokban a kiürítés szempontjából ki számít zsidónak

M. kir. Kiürítési Kormánybiztos 887/1944.

Budapest székesfőváros valamennyi kerületi Elöljárójának, valamint Budafok, Kispest, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákospalota és Újpest megyei városok Polgármesterének, végül Albertfalva és Csepel községek Elöljáróságának .

A 217/1944. számú rendeletem I. részének B. 29. pontja szerint a főváros területét nem hagyhatják el azok, „akik a fennálló jogszabályok szerint zsidóknak tekintendők”.

Az általam kiadott hirdetmény szerint pedig „a megkülönböztető jelzésre kötelezettek a főváros területét nem hagyhatják el”.

A kétféle meghatározás között, különös tekintettel a zsidók megkülönböztető jelzéséről szóló 1240/1944. Me. számú rendelet módosítása és kiegészítése tárgyában kiadott 1450/1944. Me. számú rendeletben foglaltakra is, eltérés mutatkozik.

Az eltérés kiküszöbölése végett a 217/1944. számú rendeletemet úgy módosítom, hogy azok nem hagyhatják el a főváros területét, akik megkülönböztető jelzés viselésére vannak kötelezve. Az elöljáróságok tehát csak azoktól tagadják meg a lakásutalvány láttamozását, akik az 1240/1944. Me. számú rendelet 1. §-ában meghatározott jelvényt viselik.

Természetesen olyan esetben, ha a kérelmet előterjesztő személy jelvényt nem visel ugyan, de a hatóság tudomása szerint annak viselésére köteles, a lakásutalvány kiszolgáltatását meg kell tagadni.

Tekintettel arra, hogy ilyenféle visszaélésre számítani lehet, felhívom t. Cím figyelmét, hogy amennyiben eljárása közben ilyen eset előfordulna, annak elkövetője ellen azonnal tegyen feljelentést, egyben az esetről nekem is tegyen jelentést annak közlése mellett, hogy a bejelentést hova tette meg.

Vitéz nemes Vörös Géza s. k.

kiürítési kormánybiztos

Sokszorosított hiteles másolat. – Bp. 1. sz. Lt. IV. ker. 1944–5845.

1944. április 12.

68. A Magyar Távirati Iroda jelentése – a Reuter híradása alapján – a canterbury-i érseknek Magyarországhoz intézett szózatáról

London, április 12. (Reuter)

A brit rádió kedden este közvetítette a canterbury-i érseknek Magyarországhoz intézett szózatát, amelyben az érsek felszólítja a magyar nemzetet, tegyen meg minden tőle telhetőt, hogy a német megszállás következtében veszélybe sodródott menekülteket megmentse az üldözésektől és talán a tömeges legyilkolástól.

Sokszorosított másolat. – OL MTI Híranyag. – Magyarország. 1944. április 12. 173. old.

1944. április 12.

69. A Magyar Távirati Iroda jelentése – a Slovak című lap híradása alapján – a Magyarországba menekült szlovákiai zsidók visszamenekülési kísérletéről

Pozsony, április 12

A Slovák szerdai számában ismerteti Schröder Györgynek, a Transozean Press főszerkesztőjének március 23-án közzétett cikkét, melyben nevezett a német katonáknak Magyarországra történt bevonulásáról nyilatkozott. Schröder rámutatott arra, hogy körülbelül 8000 zsidó, akik 1939-től legálisan vagy illegálisan tartózkodnak Magyarországon és Szlovákiából menekültek oda, vissza akart szökni Szlovákiába, de a szlovák határoknak a nemkívánatos elemek beszivárgása miatt történt megerősítésén ez a kísérletük meghiúsult.

Sokszorosított másolat. – OL MTI Híranyag. – Magyarország. 1944. április 12. 177. old.

1944. április 12.

70. A Magyar Zsidók Lapja közli Stem Samu elnök felhívását, amelyben munkára, fegyelmezettségre és feltétlen engedelmességre int

A magyar zsidóság mai helyzetében egyedül a szavaknak kevés a hasznuk. Ahhoz, hogy magunkon és a közösségen valóban segíthessünk, tettekre van szükség. Minden zsidó hittestvérünk, akár szegény, akár jobb módú, tartsa kötelességének, hogy a maga szakmája szerint egész tetterejét munkába állítsa. Nekünk is, vagyis annak a szervnek, amelyet a magyar zsidóság élére állítottak, kötelességünk mindent elkövetnünk, ami emberileg lehetséges, hogy a reánk rótt feladatoknak eleget tegyünk és nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy az illetékes hatóságok minden utasítását, rendelkezését, rendeletét és parancsát haladéktalanul pontosan, panasz és zúgolódás nélkül kell teljesíteni.

Ezeknek az utasításoknak és rendeleteknek végrehajtására elsősorban a Magyar Zsidók Központi Tanácsát kötelezték. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni azt, hogy minden magyar zsidó közös és egyetemes felelősséget visel.

Az elmúlt hetekben a Központi Tanács, az egész tisztviselőkar és az összes alkalmazottak munkájának igénybevételével, kora reggeltől késő éjszakáig, sőt éjszakai permanenciában is fáradhatatlan munkával mindent elkövetett a tőle megkövetelt feladatok végrehajtása érdekében. A Központi Tanács most építi ki a maga szervezetét és így még behatóbban és még nagyobb odaadással lesz módja a reá háruló kötelességeket teljesíteni.

A legelső kötelesség mindenkire nézve: a munka. Dolgozni, pillanatnyi csüggedés nélkül, dolgozni azon a helyen, ahová állíttattunk, mert háborúban vagyunk és lelkiismereti kötelességünk, hogy az ország teljesítőképességét a magunk munkájával is fokozzuk.

További kötelessége minden zsidónak, hogy szerényen, csendesen viselkedjék, kerüljön minden feltűnést, és ne adjon okot semmiféle balmegítélésére, de még látszatot se adjon semmiféle megütközés lehetőségére.

Fontos és halaszthatatlan ok nélkül ne járjatok-keljetek az utcákon semerre, végezzétek a munkátokat és a végzett munka után vonuljatok vissza családi körötökbe.

Tudnotok kell, hogy a segélyre, a támogatásra szorulók száma napról-napra növekszik, mindannyiunknak vállvetve kell gondoskodnunk róluk.

Föltétlenül szükséges, hogy mindenki tudomást szerezzen a reánk és a reája háruló feladatokról, ezért kötelessége mindenkinek, hogy szerezze meg a Központi Tanács hivatalos közlönyét, a Magyar Zsidók Lapját, mert ebben a lapban közöljük az utasításokat és teendőket, valamint a tudnivalókat mindenki számára.

Végezetül Prófétáink és nagy tanítómestereink intelmét iktatjuk ide. Az ő szavuk arra tanít, hogy az istenfélelem és a könyörületesség mindenekfölött való erényei az embernek.

Dolgozz és ne csüggedj! – ez a mai idők parancsa. Stern Samu,

A Magyar Zsidók Központi Tanácsának Elnöke A Magyar Zsidók Lapja, 1944. április 13. 6. évf. 15. sz. – „Dolgozz és ne csüggedj!”

1944. április 13.

71. A Magyar Zsidók Lapja cikke a zsidóknak a zsidó intézmények iránti kötelességeiről A mai idők a magyar zsidóság számára a kötelességek parancsát írja elő.' Mindenkinek

ereje minden megfeszítésével haladéktalanul és készséggel teljesítenie kell mindazt, amit tőle a fennálló rendelkezések és a zsidó kötelesség megkövetelnek. Üj és régi kötelességek torlódnak össze és a magyar zsidóság egyetlen tagjának sem szabad egyetlen kötelesség teljesítése elől sem kitérnie.

Kötelessége mindenkinek, hogy lelkiismeretesen és odaadással fizesse meg adóját hitközségének, mert csak pontos adófizetés teszi lehetővé a hitközségeknek, hogy templomaikat, iskoláikat és jótékony intézményeiket fenntarthassák, ugyanígy kötelességük a hitközségeknek, hogy változatlanul és pontosan fizessék a reájuk kivetett országos járulékot.

Kötelessége minden zsidónak, hogy változatlanul teljesítse kötelességét a határokon túl és a határokon belül munkaszolgálatot teljesítő hittestvérekkel szemben.

Nem lehet egyetlen munkaszolgálatos hittestvérünk, aki támogatásra szorulna, hogy ne érezze hittestvérei segítőkészségét. A munkaszolgálatosok megsegítése a magyar zsidóság egyetemének törvényes kötelessége, de minden egyes zsidónak emberi és zsidó kötelessége.

Kötelessége minden zsidónak, hogy változatlanul teljesítse kötelességét a Pártfogó Irodával szemben; mindazok a feladatok, melyeknek teljesítése a Pártfogó Iroda kötelessége, nemcsak változatlanul fennállnak, de megsokszorozódtak. A szociális segítségre és jogsegélyre szorulók egyetlen támasza a Pártfogó Iroda. A magyar zsidóság nem hagyhatja cserben ezt a múlhatatlanul szükséges intézményt sem.

Kötelessége mindenkinek, hogy mindazokat a felekezeti, jótékonysági és kulturális intézményeket, amelyeket eddig támogatott, változatlanul fenntartani segítsen, és az intézményekkel szemben változatlan szeretettel teljesítse eddigi kötelességét.

De kötelessége mindenkinek mindenekfölött az, hogy a mai rendkívüli időkben a régi kötelezettségeken felül és elsősorban minden odaadással és minden áldozatkészséggel, anyagi támogatással és munkával eleget tegyen mindazoknak a követelményeknek és parancsoknak, amelyeket a hatóság utasításait végrehajtó Magyar Zsidók Központi Tanácsa eléje szabnak. Ez az egyetlen útja és módja annak, hogy létünket és nyugalmunkat biztosíthassuk.

A Magyar Zsidók Lapja, 1944. április 13. 6. évf. 15. sz. – „Mi a kötelességünk?”

1944. április 13.

72. A Magyar Zsidók Lapja közleménye a legégetőbb kérdésekről (jelentkezés fizikai munkára, sárga csillag viselése, lakásügyek, a Tájékoztató Iroda, a hatóságokkal érintkező csoport, a

Fordító Iroda működése) A rendkívüli idők rendkívüli feladatokat rónak a zsidó szervezetekre. A Magyar Zsidók

Központi Tanácsára háruló feladatok elvégzése igénybe veszi a Pesti Izr. Hitközség és társhitközségek egész személyzetét, sőt kisegítő munkaerőket is foglalkoztatni kell, hogy a sürgősen elvégzendő munkákban fennakadás ne álljon elő. Szolgálattételre hívták be a tantestületek tagjait, valamint a zsidó középiskolásokat is. A fiatal diákok a hitközség és egyéb szervezetek hivatalaiban a segédszolgálatot látják el. Irányítják az ügyes-bajos dolgaikkal jelentkezőket és segítenek az ügyek elintézésében.

Fizikai munkára jelentkezzenek!

A Központi Tanács felhívására fizikai munkára jelentkeznek hittestvéreink. A jelentkezők között minden szakma képviselve van. A jelentkezetteket a szükséghez képest hívják be munkára, amikor a szokásos teljes munkabért kapják meg. Sürgősen jelentkezzenek továbbra is, minél nagyobb számban a hittestvérek fizikai munkára, s hangsúlyozzuk, hogy az igénybevett munkásokat a legjobb bánásmódban részesítik.

A sárga csillag

Felhívunk mindenkit, akit illet, hogy a sárga csillagot az előírás szerint okvetlenül viselje, még pedig nemcsak az utcán és nyilvános helyeken, hanem munkahelyén, az üzletekben, tehát mindenütt, ahol a közönség, akár érdeklődés, megrendelés vagy vásárlás céljából megjelenhet. A sárga csillagot a legfelső ruhadarabon, tehát a munkaköpenyen is viselni kell. A rendőrség állandóan ellenőrizteti, hogy az utcákon, éttermekben, kávéházakban, üzletekben viselik-e a sárga csillagot az arra kötelezettek. Megállapították, hogy a rendeletnek „házon kívül” kifejezése azt jelenti, hogy mindenkinek a lakásán kívül az éppen rajta levő legfelső ruhadarabon kell viselnie a sárga csillagot, így akkor is, ha légi veszély esetén az óvóhelyen tartózkodik. A csillagot szorosan rá kell varrni a ruhadarabhoz, mert a laza feltűzést elégtelennek minősítik. Súlyt vet a hatóság arra is, hogy a csillag kanárisárga legyen.

Fontos tudnivaló tehát, hogy a legfelsőbb ruhadarabra legyen odavarrva a csillag. Kétség esetén is inkább viselje mindenki a sárga csillagot, mert csak így mentesítheti magát bármely kellemetlenségtől.

A hitközségi irodák egy része a Wesselényi utcai iskolába került

A felmerült rengeteg tennivaló számos új feladatot ró úgy a hitközségre, mint a Központi Tanácsra. Az ügymenet biztosítása és torlódások elkerülése céljából úgy döntöttek, hogy a Pesti Izr. Hitközség Síp utcai székházát a Központi Tanács és hivatalai részére bocsátják rendelkezésre, míg a szorosan vett hitközségi irodákat a Wesselényi utcai zsidó iskola épületében helyezik el.

Tájékoztató Iroda

A rend elsősorban azt követeli meg, hogy mindenkinek tudnia kell: hova forduljon ügyében. Az ügyellátás zavartalan lebonyolítása érdekében a Síp utcai székháziban, földszint 3. szám alatt Tájékoztató Irodát szerveztek. Ennek az a feladata, hogy felvilágosítást adjon minden olyan ügyben, amelynek elintézése a Központi Tanács hatáskörébe tartozik. Ez az iroda irányítja a feleket a különböző illetékes ügyosztályokba is. Feladata továbbá az is, hogy útbaigazítást adjon olyan kérdésekben, amelyeknek elintézése más hatóságokra tartozik.

A különböző hatósági rendelkezések értelmezésére vonatkozólag ne halmozzák el a hittestvérek felesleges kérdésekkel a Tájékoztató Irodát. Lehetőleg ne személyesen, fáradságos sorbaállással, hanem írásban terjessze elő mindenki kérelmét. Személyesen csak az járjon el, akinek valamely sürgős okból azonnal olyan útbaigazításra vagy felvilágosításra van szüksége, amelyre nézve A Magyar Zsidók Lapjában, vagy a napilapokban közölt hatósági rendelkezések nem tartalmaznak határozott utasításokat. Bármily kétség esetén azonban inkább alkalmazzuk önmagunkra a korlátozó és szigorúbb rendelkezést, mert ezáltal sok bajtól és kellemetlenségtől óvhatjuk meg magunkat.

Az egyes ügyosztályokhoz való bejutás előtt a Tájékoztató Iroda belépőjegyet ad az egyes irodákba, amelyekben szükség esetén csak az ilyen belépőjegyekkel rendelkezőket fogadják.

Lakásügyek A lakásügyeket külön hivatal intézi a Wesselényi utca 7. szám alatti Goldmark-teremben.

Mindenféle lakásügyben tehát ide kell fordulni, de a lakásügyekre vonatkozó előterjesztéseket, kérelmeket, vagy lakásváltoztatási bejelentéseket a Tájékoztató Iroda is átveszi és továbbítja a fent megjelölt illetékes szervhez.

Panaszok

A Tájékoztató Irodában kell bejelenteni végül az esetleges panaszokat, amelyekről az Iroda jegyzőkönyvet vesz fel, s azt a Központi Tanács más szerve útján az illetékes hatóságokhoz továbbítja. Mindezeket a bejelentéseket a földszint 3. sz. alá kell küldeni.

Hatóságokkal érintkező csoport

A Síp utca 12. II. emelet 34. szám alatt a hitközség jogügyi osztályán működik a hatóságokkal érintkező csoport. Itt általában feleket nem fogadnak. A csoport feladata az, hogy a Tájékoztató Iroda útján hozzá érkező különböző panaszokat csoportosítsa, és azokat a Központi Tanács útján a hatóságokhoz eljuttassa.

Fordító Iroda

Külön Fordító Iroda is működik a Síp utca 12. II. 39. sz. alatt levő hivatali helyiségben. Itt fordítják le azokat a beadványokat, amelyekben a panaszokat illetékes helyükre eljuttatják. Magánfeleknek ez az Iroda egyáltalában nem áll rendelkezésére.

Műszaki és gazdasági osztály

A Síp utca 12. III. 50–53. szám alatt működő műszaki és gazdasági osztály hatásköre kiterjed minden olyan ügyre, amely a szükséges műszaki vagy gazdasági intézkedésekkel függ össze. Ebbe az ügyosztályba is csak a Tájékoztató Iroda által kiállított belépőjeggyel lehet bejutni.

Budaiak, óbudaiak és kőbányaiak!

A Budán, Óbudán vagy Kőbányán lakó hittestvérek forduljanak elsősorban saját hitközségükhöz, amely a szükséghez képest továbbítja kérelmüket, illetve a feleket a Központi Tanács Síp utcai székházába.

A Magyar Zsidók Lapja, 1944. április 13. 6. évf. 15. sz. – „Fontos tudnivalók!”

1944. április 13.

73. A Belügyminisztérium körrendelete, melyben közli a Honvédelmi Minisztériumnak a zsidók polgári munkahelyen való visszahagyásának eljárási szabályai tárgyában kiadott rendeletét

M. kir. belügyminiszter Szám: 362 454/1944. om. XVIII.

Szigorúan bizalmas! Előadó előadónak! Valamennyi vármegye alispánjának, valamennyi közigazgatási kirendeltség vezetőjének,

valamennyi thj. város polgármesterének (Budapest székesfőváros polgármesterének is), a m. kir. rendőrség budapesti és vidéki főkapitányának, az Országos Társadalombiztosító Intézet

vezérigazgatójának, a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete igazgatójának, az Országos Szociálpolitikai Intézet igazgatójának és az Országos Tűzrendészen Felügyelőnek

Székhelyeiken

Értesítem Címedet, hogy a m. kir. honvédelmi miniszter úr a zsidók polgári munkahelyen való visszahagyásáról 1700/1944. om. biz. 1. omo. HM szám alatt külön eljárási szabályokat adott ki.

A szóban levő eljárási szabályokat alkalmazás és bizalmas módon leendő megőrzés végett csatoltan megküldöm.

A m. kir. honvédelmi miniszter úrnak az említett eljárási szabályok megküldésével kapcsolatban hozzám folyó évi március hó 28-án érkezett 1700/1944. om. biz. 1. omo. HM sz. átirata alapján Címeddel a következőket közlöm:

1. A m. kir. honvédelmi miniszter úr a 49–60 éves zsidók tényleges kisegítő szolgálatra való igénybevételét egyelőre nem tervezi, miért is ezekről visszahagyási kérelmet előterjeszteni most nem kell.

2. Az eljárási szabályok (4) bekezdésének a) pontjában említett három havi hadműveleti területi szolgálatot a 43 éveseknél és ennél idősebbeknél – minthogy ezek túlnyomó részének az előírt időt nem volt alkalma ez ideig letölteni – további rendelkezésig a m. kir. honvédelmi miniszter úr nem kívánja meg.

3. A visszahagyási kérelmek első csoportjának elbírálása után – amely előre láthatólag a folyó év április havában befejeződik –, külön rendelet intézkedik majd az 1906–1918 születési évfolyamokba tartozó és a hadiüzemi személyzeti parancsnokok által kiállított igazolások alapján hirdetménnyel elrendelt bevonulások alkalmával polgári munkahelyükre visszabocsátott zsidók bevonultatása iránt.

E hadiüzemi igazolvánnyal ellátott zsidók közül azonban a külön kiadandó rendelet alapján csak azok kötelesek majd bevonulni, akik időközben a jelen eljárási szabályok alapján visszahagyásban nem részesültek és a rendelet megjelenése idejében évfolyamuknál fogva szolgálatkötelesek lesznek.

4. A jelen eljárási szabályok (14) bekezdése szerint a Zs. visszahagyási lapokat minden év január, április, július és október havában lehet előterjeszteni. Mivel a folyó évben esedékes első előterjesztési határidő már lejárt, a Zs. visszahagyási lapokat a folyó évben első ízben április hóban, másodízben július, harmadízben pedig október hónapban lehet előterjeszteni.

5. A jelen eljárási szabályok azonnal életbe lépnek. Budapest, 1944. évi április hó 13-án.

A miniszter rendeletéből: Balogh,

miniszteri tanácsos Sokszorosított másolat. – Bp. 1. sz. Lt. Főpolg. biz. 1944–230.

A rendeletet a Bm. április 13-án küldte meg Budapest főpolgármesterének, iktatásra került április 22-én.

A mellékelt végrehajtási utasítás főbb pontjai: 4. pont: „Csak akkor lehet valamely kisegítő szolgálatra kötelezett személy ideiglenes

visszahagyását kérelmezni, ha a kérelmezett személy az alábbi részletfeltételék egyikének megfelel:

a) 43 éves vagy ennél idősebb és legalább 3 havi hadműveleti területi szolgálata van; b) 36–42 éves és legalább 10 havi hadműveleti területi szolgálata van; c) 30–35 éves és legalább 12 havi hadműveleti területi szolgálata van. Kedvezmények. 5. pont: A visszahagyási kérelem előterjesztésénék feltételeként a 4. bekezdésben

megállapított hadműveleti területi szolgálatból csak annak felét kell letölteniök: a) azoknak a kisegítő szolgálatra köteleztteknek, akik az 55 000/ eln. oszt. 1942. HM

számú rendelet alkalmazásában zsidónak minősülnek ugyan, azonban az 1939:IV. tc. 1. §-a szerint nem tekintendők zsidóknak;

b) azoknak, akik a folyó háborúban kardos kitüntetést (vitézségi érem, kardos tűzkereszt) kaptak;

c) a 10 000-nél alacsonyabb sorszámú hadiüzemek műszaki alkalmazottainak; d) az orvosoknak, gyógyszerészeknek, állatorvosoknak és mérnököknek. 6. pont: Az 5. bekezdés a), b) és c) pontja alá tartozó személyek közül a 29 évesek és

ennél fiatalabbak visszahagyása is kérelmezhető abban az esetben, ha az illető személy már legalább 12 havi hadműveleti területi szolgálatot teljesített.

7. pont: A visszahagyási kérelem előterjesztésének előfeltételeként a 4., 5. és 6. bekezdésben meghatározott hadműveleti területi szolgálatba a hátországban (azaz az ország határain belül) teljesített kisegítő szolgálat, valamint 1938. szeptember hó 1. napja óta teljesített hátországi katonai szolgálat időtartama is beszámít olyképpen, hogy minden 2 napi hátországi szolgálat 1 napi hadműveleti területi szolgálatot pótol. Oly hátországi szolgálatot, mely egyhuzamban 3 hónapnál rövidebb ideig tartott, a hadműveleti területi szolgálat pótlására beszámítani nem lehet.

Nem lehet továbbá a hadműveleti területi szolgálat pótlására beszámítani az első tényleges kisegítő szolgálat teljesítéseként a hátországban eltöltött időt sem.

8. pont: Az illetékes miniszter az érdekelt polgári szerv előterjesztésére a honvédelmi miniszterrel való előzetes megállapodás alapján – egészen kivételes esetben – engedélyt adhat egyes különleges szakképzettségű olyan személyek visszahagyásának kérelmezésére, akik az előző 4., 5., 6. és 7. bekezdésben felsorolt előfeltételeknek csak részben felelnek meg, azonban munkahelyükön való megmaradásukat fontos honvédelmi vagy különleges állami érdekek teszik feltétlenül szükségessé.

A 12. pont kimondja, hogy „a polgári munkahelyen való visszahagyási kérelmet a polgári szerv vezetője jogosult előterjeszteni. Az előterjesztés megtételére az 1. sz. melléklet szerinti Zs. visszahagyási lap szolgál.”

A 14. pont szerint „a visszahagyási lapokat a véleményező hatósághoz évenként négy ízben lehet előterjeszteni, éspedig január, április, július és október hó 10. napjáig.”

A 20. pont szerint „a visszahagyó határozat leghosszabb időtartama 6 hónap (kivételesen 1 év) lehet. A kérelem elbírálásánál különösen azt kell vizsgálni, hogy a kérelmezett személy pótlása mennyi idő alatt történhetik meg.”

23. pont: A katonai állománytest a visszahagyó határozat számát és a visszahagyás kezdő és záró napját köteles a betűsoros névmutató „Megjegyzés” rovatában, valamint a Zs. betűsoros névjegyzék 5–6. rovataiba tintával feljegyezni.

A 24. pont kimondja: „A katonai állománytestnek tilos a visszahagyott személyt a visszahagyás időtartama alatt kisegítő szolgálatra behívnia.”

A 25. pont leszögezi: „Ha a visszahagyott személy a visszahagyó határozat vételékor kisegítő szolgálatot teljesít, a katonai állománytest köteles őt azonnal (illetve a visszahagyás hatálybalépése napján) nem tényleges állományba helyezni.

A 27. pont szerint a polgári szerv vezetője köteles a visszahagyott .személynek más kisegítő szolgálatra nem kötelezett személlyel való pótlásáról a legrövidebb idő alatt gondoskodni.

A 28. pont kimondja: „Ha a visszahagyott személy a visszahagyás lejárta előtt nélkülözhetővé vagy pótolhatóvá válik, a polgári szerv vezetője köteles ezt a körülményt a honvédelmi miniszternek és az illetékes állománytest parancsnokságának a 6. sz. melléklet szerinti űrlapon 24 óra alatt közvetlenül bejelenteni. Ezzel a bejelentéssel a visszahagyó határozat hatályát veszti.”

30. pont: „Orvosok, gyógyszerészek, állatorvosok és mérnökök, továbbá a központilag nyilvántartott műszaki szakképzettségű nem mérnökök visszahagyását a honvédelmi miniszter több ízben is meghosszabbíthatja. (Ugyanott.)

1944. április 14.

74. Kormányrendelet a zsidók gyógyszertári jogosítványainak megszüntetéséről

A m. kir. minisztérium a honvédelemről szóló 1939: II. tc. 141. §-ának (2) bekezdésében, valamint 212. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli.

Általános rendelkezések

1. § (1) Személy jogú gyógyszertár1 engedélyese vagy haszonélvezője zsidó nem lehet. (2) Reálgyógyszertári jogot2 zsidó sem élők közötti jogügylettel, sem végintézkedés

alapján, vagy törvényes örökösödés jogcímén nem szerezhet.

Adatszolgáltatási kötelezettség

2. §

(1) Az a zsidó, aki reálgyógyszertári jog tulajdonosa vagy személy jogú gyógyszertár engedélyese, illetőleg haszonélvezője, köteles a jelen rendelet hatályba lépésétől számított három nap alatt a (2) bekezdésben felsorolt adatokat a belügyminiszterhez (XIII. gyógyszerészeti és fürdőügyi osztály) bejelenteni.

(2) A bejelentésnek az alábbi adatokat kell tartalmaznia: a tulajdonos vagy az engedélyes, illetőleg a haszonélvező nevét, foglalkozását és

lakóhelyét az utca és házszám megjelölésével, a gyógyszertár helyét, elnevezését és jellegét (reál- vagy személy jogú), a gyógyszertárhoz tartozó fiókgyógyszertár helyét. (3) Amennyiben a bejelentésre kötelezett személy külföldön vagy ismeretlen helyen

tartózkodik, a bejelentést a rendelkezésre álló adatoknak megfelelően a gyógyszertár vezetője köteles megtenni.

A személy jogú gyógyszertári jogosítványok rendezése

3. §

(1) A belügyminiszter az 1944. évi május hó 5. napjáig országos pályázatot hirdet azokra a személy jogú gyógyszertárakra, amelyeknek engedélyese, illetőleg haszonélvezője zsidó.

(2) A pályázati határidő lejárta után a belügyminiszter – a zsidó gyógyszertári jogosítványának, illetőleg a zsidót megillető haszonélvezeti jognak egyidejű megvonásával – haladéktalanul határoz az (1) bekezdés alá eső gyógyszertári jogosítvány újraengedélyezése felől.

(3) Az 1944. évi június hó 30. napján a zsidók személy jogú gyógyszertári jogosítványai, úgyszintén a zsidók javára fennálló gyógyszertári haszonélvezeti jogok a (2) bekezdésben említett intézkedés nélkül is megszűnnek. Az ennek folytán megszűnt jogosítvány újraengedélyezéséig a törvényhatóság első tisztviselője a gyógyszertár vezetésével hatósági vezetőt bíz meg.

4. §

(1) A 3. § alapján megvont, illetőleg megszűnt gyógyszertári jognak újraengedélyezése esetében az új engedélyes köteles a gyógyszertár anyagkészletét a napi kereskedelmi árakon,

1 Személy jogú gyógyszertár; a gyógyszertár joga a gyógyszerész személyéhez van kötve. 2 Reáljogú gyógyszertár: a gyógyszerész a joggal szabadon rendelkezhet.

berendezését és felszerelését pedig az Országos Közegészségügyi Tanács megfelelő szaktanácsa által a tényleges viszonyok figyelembevételével megállapított becsértéken átvenni. A berendezésért és a felszerelésért járó ellenértéknek megfizetésére a határidőt, továbbá a fizetés módozatait a belügyminiszter állapítja meg.

(2) A gyógyszertár berendezésének és felszerelésének az (1) bekezdésben említett felbecsülésével kapcsolatos eljárás költségei az új engedélyest terhelik.

A reáljogú gyógyszertárak vezetése

5. §

A zsidó tulajdonban levő reáljogú gyógyszertár vezetését – abban az esetben, ha azt a zsidó tulajdonos vagy más zsidó gyógyszerész vezeti – a belügyminiszter hatósági vezetőre bízza.

A hatósági vezető jogai és kötelességei

6. §

(1) A 3. § (3) bekezdése vagy az 5. § alapján megbízott hatósági vezető köteles a gyógyszertár fenntartása és továbbvitele végett szükséges intézkedéseket megtenni. Ehhez képest a hatósági vezető a gyógyszertár jövedelme terhére az említett ügykörbe tartozó jogcselekményeket érvényesen végezhet.

(2) A hatósági vezető javadalmazását – a gyógyszertár jövedelmének terhére – a helyi viszonyok és a gyógyszertári alkalmazottak szokásos javadalmazásának figyelembevételével a törvényhatóság első tisztviselője állapítja meg.

(3) A személyjogú gyógyszertár hatósági vezetője a törvényhatóság első tisztviselőjének, a reáljogú gyógyszertár hatósági vezetője pedig a gyógyszertár tulajdonosának, illetőleg az egyébként rendelkezésre jogosult személynek köteles elszámolni; a személyjogú gyógyszertár tiszta jövedelme a hatósági vezető működésének ideje alatt a Gyógyszerészek Országos Jóléti Alapját illeti.

Elidegenítési (átruházási) tilalom.

A gyógyszertár berendezésének és anyagkészletének védelme

7. §

(1) Zsidó reál jogú gyógyszertárát – további intézkedésig – nem idegenítheti el. (2) A személy jogú gyógyszertár átruházására vonatkozó, az 1876: XIV. tc. 131. §-ának

második bekezdésében biztosított joggal zsidó engedélyes nem élhet. (3) Mindaddig, amíg a gyógyszertári jogosítvány új engedélyese, illetőleg a hatósági

vezető a gyógyszertárat át nem veszi, a gyógyszertár zsidó tulajdonosa, illetőleg engedélyese (haszonélvezője) köteles a gyógyszertár továbbműködéséről gondoskodni; a tulajdonos, illetőleg az engedélyes (haszonélvező) köteles a gyógyszertár berendezését és felszerelését a jelen rendelet hatályba lépésekor fennállott állapotában fenntartani; az anyagkészletből való elidegenítés nem haladhatja meg a rendes forgalom kereteit…3

Hatálybalépés

11. § A jelen rendelet a kihirdetésének napján lép hatályba. Budapest, 1944. évi április hó 12-én.

3 A rendelet 8. §-a (a zsidó és nem zsidó fogalmának meghatározása), a 9. § (a kivételezettek köre), valamint a 10. § (a büntető rendelkezések) megegyezik az 1240/1944. Me. sz. rendelet 2., 3. és 4. §-ával. (L. e kötet 27/b sz. iratát.)

Sztójay Döme s. k. m. kir. miniszterelnök

Budapesti Közlöny, 1944. április 14. péntek, 83. sz. – „A m. kir. minisztérium 1370/1944. Me. számú rendelete a zsidók gyógyszertári jogosítványainak rendezése tárgyában.”

1944. április 14.

75. A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a sárga csillag nem viselése miatt eddig kirótt büntetés súlyosbításáról

2. pont. A miniszterelnök úr előadja, hogy a budapesti német követ, a Nagynémet

Birodalom meghatalmazottja, a vele való beszélgetés közben megjegyzés tárgyává tette azt, hogy zsidók a sárga csillag nem viselése miatt aránylag igen kis pénzbüntetésben részesültek a budapesti napilapok közlése szerint.

A belügyminiszter úr kijelenti, hogy a jövőben zsidókat sárga csillag nem viselése miatt internáltatni fogja.

Tudomásul vétetik.

Eredeti tisztázat. – OL Mt. jkv. 1944. április 14. (2)

1944. április 14.

76. A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve: zsidó ezentúl nem viselhet katonasapkát 3. pont. A miniszterelnök úr kifogás tárgyává teszi azt, hogy zsidó fiúk leventesapkát

viselnek, a zsidó munkaszolgálatosok honvédsapkát. Kívánatos volna, hogy aki sárga csillag viselésére kötelezett zsidó, az ne viseljen magyar sapkát.

A Minisztertanácsnak az a nézete, hogy az a zsidó, aki sárga csillagot visel, se levente, se Bocskai-sapkát ne viseljen. Zsidó díszmagyart se viselhessen.

Eredeti tisztázat. – OL Mt. jkv. 1944. április 14. (3).

1944. április 14.

77. A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a pénzintézetek és az azokhoz tartozó vállalatok zsidótlanításáról

4. pont. A pénzügyminiszter úr tájékoztatja a Minisztertanácsot arról, hogy milyen

mértékben és módon tervezi a pénzintézetek és azokhoz tartozó vállalatok zsidó vezetésének megszüntetését. Száz százalékig kell elküldeni a vezető nagy zsidókat, szóval a vállalatok elnökét, alelnökeit, vezérigazgatóit és ügyvezető igazgatóit. A középrétegű tisztviselők közül elküldendő azonnal a zsidó tisztviselők fele, a másik fele pedig successive, kisebb tisztviselőkből pedig azonnal a fele és szintén successive a másik fele.

Tudomásul vétetik.

Eredeti tisztázat. – OL Mt. jkv. 1944. április 14. (4).

E kérdés „megoldására” készült az 1540/1944. Me. sz. rendelet, mely megtiltotta zsidók foglalkoztatását értelmiségi munkakörökben. (L. e kötet 94. sz. iratát.)

1944. április 14.

78. A rendőrség budapesti főkapitányának rendelete a főkapitányság beosztottjaihoz: a sárga csillag viselésére kötelezettekkel megtiltja a magánérintkezést

A magyar királyi rendőrség budapesti főkapitánysága 4689/fk. eln. 1944.

RENDELET

valamennyi ügyosztály, hivatal, ker. kapitányság, révkapitányság vezetőjének, a detektívfőnök, főparancsnok és főorvos uraknak

A m. kir. minisztérium 1240/1944. Me. számú rendelete a zsidókat megkülönböztető

jelzés – hatágú sárga csillag – viselésére kötelezte. Ezzel kapcsolatban utasítom a főkapitányság egyenruházott és polgári ruhát viselő

valamennyi tagját, hogy a kormányzat intencióinak megfelelően a zsidókat megkülönböztető jelvényt viselő személyekkel az utcán és nyilvános helyeken a magánérintkezést szüntessék meg.

Ezen rendeletem ellen vétőkkel szemben megtorló intézkedést fogok folyamatba tenni. Budapest, 1944. április 14.

Petrányi György főkapitány-helyettes

Sokszorosított körrendelet. – OL Bm. ált. 1944–IV–24–77 549.

1944. április 15.

79. A Magyar Távirati Iroda jelentése Kolosváry-Borcsa Mihály sajtóügyi megbízatásáról A Magyar Távirati Iroda jelenti: A magyar királyi minisztérium dr. vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály miniszteri tanácsos,

országgyűlési képviselőt, az Országos Magyar Sajtókamara elnökét a sajtóval kapcsolatos ügyek, a Magyar Távirati Iroda, a Magyar Telefonhírmondó és Rádió részvénytársaság, valamint a könyvkiadással összefüggő kérdések magyar királyi kormánybiztosává kinevezte.

Magyarság, 1944. április 15. – „Kolosváry-Borcsa Mihály magas sajtóügyi megbízatása

és államtitkári kinevezése.”

A Magyar Távirati Iroda ugyanezen a napon jelentette azt is, hogy Kolosváry-Borcsa Mihálynak a kormányzó az államtitkári címet adományozta.

1944. április 15.

80. A Zsidókérdés-kutató Magyar Intézet szervezési szabályzata

1. §

Az intézet neve: Zsidókérdés-kutató Magyar Intézet.

2. §

Az intézet székhelye: Budapest. 3. §

Az intézet célja: a magyarországi zsidókérdés rendszeres, tudományos vizsgálata, az idevágó adatok gyűjtése és tudományos feldolgozása, továbbá a magyar közvéleménynek mind a magyarországi, mind az általános zsidókérdéssel való megismertetése.

4. §

Az intézet szervezete: Az Intézet az igazgatótanácsból és a tagokból áll. A tagok kétfélék: pártolók és működők.

5. § Az intézet jövedelme: Az Intézet jövedelmét képezik tagdíjak, önkéntes adományok.

6. §

Az igazgatótanács: A szervezési szabályzatot benyújtó alulírott hét alapító tag alkotja az Intézet igazgatótanácsát. Ez a maga kebeléből választja meg elnökét. Az igazgatótanács megbízza az igazgatót az intézet vezetésével, meghallgatja az igazgató jelentéseit az intézet működéséről, jóváhagyja a költségvetést és zárszámadást. Évente kétszer legalább ülést tart.

Az igazgatótanács ügyvitelét az igazgató dolgozza ki. Az igazgatótanácsban megüresedő helyet az igazgató javaslata alapján az ügyvitel

módozata szerint az igazgatótanács tölti be. 7. §

Az igazgató. Az igazgató az igazgatótanács megbízásából az Intézet működését vezeti. A megállapított munkaterv végrehajtásáról gondoskodik, a pénzkezelést és a számadást intézi, összeállítja a költségvetést és a zárszámadást, megállapítja a tiszteletdíjakat, a tagfelvételt intézi, a tagdíjakat és az Intézet egyéb bevételeit kezeli, az Intézet vagyonának gondnoka, az Intézetet kifelé és harmadik személyek irányában képviseli, tagja az igazgatótanácsnak, ahol az Intézet munkásságáról beszámolni tartozik.

Az igazgató munkásságáért az igazgatótanács által megállapított tiszteletdíjban részesül. 8. §

A tagok. 1. Pártoló tagok: A zsidókérdés tudományos kutatását óhajtó és támogató olyan nem zsidó természetes és jogi személyek, akik az Intézet működését anyagi eszközökkel igyekeznek elősegíteni. Anyagi hozzájárulásukat akár egy összegben, akár rendszeresen (évente, havonta) ajánlják fel az Intézetnek.

A rendszeres anyagi hozzájárulás, illetve támogatás ok nélküli beszüntetésével a pártolótagság önmagától megszűnik.

Az igazgatótanács a pártoló tagokat és ilyen jogi személyeknek bejelentett képviselőit évente egyszer beszámoló ülésre hívja össze, ahol az igazgatótanács elnöke és az Intézet igazgatója ismerteti az intézet munkásságát és annak eredményeit.

A beszámoló ülésen a pártoló tagok felszólalhatnak és következő évi munkatervvel kapcsolatban javaslatokat tehetnek. A beszámoló ülés határozatot nem hozhat és annak jogköre nincs.

2. Működő tagok: lehetnek azok a nem zsidó magyar állampolgárok, akik az Intézet tudományos és felvilágosító munkájában ténylegesen és rendszeresen részt kívánnak venni. Felvételükről az igazgató javaslata alapján az igazgatótanács határoz.

A működő tagok munkásságuknak megfelelő tiszteletdíjban részesülnek, amelynek összegét évről évre az igazgatótanács határozza meg.

A működő tagok az igazgató vezetésével legalább minden hónapban ülést tartanak, amikor a munkatervvel kapcsolatos tennivalókat tárgyalják meg és tudományos felvilágosító munkásságukról beszámolnak.

A működő tagok részt vehetnek a pártoló tagok részére évenként összehívott beszámoló üléseken és ezeken felszólalhatnak.

9. §

A tagság megszűnése: A tagság megszűnik halál, lemondás és az igazgatótanács kizáró határozata folytán. A kizárt tag sem a pártoló tagok, sem a működő tagok ülésein nem vehet részt.

10. §

Az intézet megszűnése: Az Intézet megszűnik, ha a célját elérte és az elnök és az igazgató együttes javaslatára az igazgatótanács ezt elhatározza.

Megszűnése esetén a számadási készpénzmaradvány és egyéb vagyontárgyak jótékony vagy hazafias célra fordítandók. Erről az igazgató, pártoló- és működő tagok, valamint az igazgatótanács utolsó és együttes ülésén beszámolót terjeszt elő.

Kelt Budapesten, 1944. április 15-én. Alapító tagok: Vitéz Endre László dr. államtitkár s. k., vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály, a

Sajtókamara elnöke s. k., dr. Zimmermann Lajos ügyvéd, kormányfőtanácsos s. k., dr. Lator Géza, miniszteri tanácsos s. k., dr. Doroghi Farkas Ákos székesfővárosi tanácsnok s. k., Réthy-Haszlinger Ferenc ny. huszárezredes s. k., Bosnyák Zoltán székesfővárosi polgári iskolai igazgató s. k.

Másolat. – OL Bm. ált. 1944–VII–5–174 288.

„Az egyesület alapszabályai 174.288/1944. Bm. VII. 6. sz. alatt láttamozási nyertek.” (Ugyanott.)

A Zsidókérdés-kutató Magyar Intézet, mint azt a szabályzat kimondja, „a magyarországi zsidókérdés rendszeres és tudományos vizsgálatának céljából alakult”. Az Intézet a tudományosság látszatával próbálta a fajmítosz teóriáját alátámasztani. Vezetője, Bosnyák Zoltán szerkesztésében uszító propaganda lapot adott ki. (Harc.) Az Intézet egyik épülete bombatámadás áldozata lett, ahol az Intézet összegyűjtött anyaga nagyrészt megsemmisült.

1944. április 16.

81. A Belügyi Közlöny híre vitéz Endre László államtitkári kinevezéséről

Államtitkár kinevezése. A Kormányzó Ür őfőméltósága az 1944. évi április hó 8. napján kelt legfelsőbb elhatározásával a magyar királyi belügyminiszter előterjesztésére dr. vitéz Endre Lászlót, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánját államtitkárává kinevezni méltóztatott.

Belügyi Közlöny, 1944. április 16. XLIX. évf. 16. sz. 483. old. Az MTI 1944. április 11-én közölte az Endre László kinevezéséről szóló közleményt,

melynek nyomán a Magyarság 1944. április 12-i száma terjedelmes cikkben méltatta az új belügyi államtitkár pályafutását. („Vitéz Endre László az új belügyi államtitkár – a magyar fajvédelem régi harcosa.”) A cikk elmondja, hogy „alig akadt Magyarországon közigazgatási szakember, aki egyéni kezdeményezéssel annyira, oly sokszor magára vonta a közfigyelmet, mint éppen Endre László… Ismeretes, hogy Endre Lászlónak azokat a rendelkezéseit, amelyek a zsidók kitiltását célozták a Pest megyei fürdő- és üdülőhelyekről, a belügyminiszter annak idején hatályon kívül helyezte.” Kiemeli a cikkíró, hogy Endre „az antijudaizmus és fajvédelem régi harcosa, ki a „Zsidókról” című könyve mellett számos cikket írt Méhely Lajos professzor Cél című fajvédelmi folyóiratába”.

Endre László kezdeményezésére mutatták be Pest megyei falusi színpadokon az Ártatlanok című hírhedt uszító zsidóellenes színdarabot.

1944. április 16.

82. A Magyarság közli Baky államtitkár felszólítását a lakossághoz, hogy jelentse fel a rendeleteket megszegő zsidókat

Már eddig is számos esetben jutott a rendőrhatóságok tudomására, hogy egyes zsidók a zsidókérdés rendezésére kiadott rendeletek alól megkísérelték kivonni magukat. Nemzeti érdek, hogy a zsidórendeletek végrehajtása száz százalékosan megtörténjen.

Ebből a célból Baky László belügyi államtitkár ezúton fordul a magyar társadalomhoz és kéri minden becsületes magyar közreműködését a rendeletek végrehajtásához. Akinek tudomására jut, hogy a zsidókérdésben kiadott rendeleteket bárki megszegi, kijátssza, vagy azok alól magát kivonja, tartsa hazafias kötelességének, hogy ezt a legközelebbi közbiztonsági szervnek (csendőrség, rendőrség) azonnal jelentse.

Magyarság, 1944. április 16. – „Minden magyar kötelessége a rendeleteket kijátszó zsidók feljelentése.”

1944. április 16.

83/a Kormányrendelet a zsidók vagyonának bejelentéséről és elkobzásáról A m. kir. minisztérium a honvédelemről szóló 1939: II. tc. 112. és 113. §-ában, 141. §-

ának (2) bekezdésében és 212. §-ában, valamint az 1942: XIV. tc. 28. §-ában, továbbá a gazdasági és hitelélet rendjének és az államháztartás egyensúlyának biztosításáról szóló 1931: XXVI. tc. 2. és 3. §-ában foglalt és legutóbb az 1944: IV. törvénycikkel meghosszabbított felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

1. §

(1) Az ország területén lakó minden zsidó köteles a jelen rendelet hatálybalépésekor meglevő vagyonát az 1944. évi április hó 30. napjáig bejelenteni a lakóhelye szerint illetékes

pénzügy-igazgatóságnál, több lakóhely esetében annál a pénzügy-igazgatóságnál, amelynek területén a jövedelem és vagyonadóját kivetették vagy ki kellene vetni. A 9. § alá eső bejelentést a kereskedelmi vagy ipari vállalatról (üzemről, üzletről) annál a pénzügy-igazgatóságnál kell benyújtani, amelynek területén az általános kereseti adót, illetőleg a társulati vagyonadót kivetették vagy ki kellene vetni. A bejelentésben a vagyontárgyaknak a jelen rendelet hatályba lépésekor volt közönséges forgalmi értékét is meg kell jelölni. A bejelentést a községi elöljáróságoknál (városokban a polgármesternél, Budapesten a kerületi elöljáróságnál) beszerezhető hivatalos nyomtatványon kell megtenni.

(2) Kiskorú és gondnokság alatt álló személy helyett a bejelentést törvényes képviselője, illetőleg gondnoka köteles teljesíteni. Az 1990/1942. Me. számú rendelet (Magyarországi Rendeletek Tára, 714. old.) 1. §-a értelmében ügyeinek ellátásában akadályozott, úgyszintén távollét, vagy egyéb ok miatt a bejelentés megtételében akadályozott személy helyett az köteles a bejelentést megtenni, aki a vagyon kezelését ellátja.

(3) Bejelentés alá esik az egész vagyon, kivéve a személyes használatra szolgáló lakásberendezési, ruházati és háztartási tárgyakat. Az utóbb említett vagyontárgyak is bejelentés alá esnek, ha együttes értékük a 10 000 pengőt meghaladja; ha ezek a vagyontárgyak a bejelentésre kötelezettel közös háztartásban élő hozzátartozók szükségleteinek kielégítésére is szolgálnak, a mentességi értékhatár minden egyes hozzátartozó után további 3000–3000 pengővel emelkedik. A bejelentési kötelesség azonban minden esetben kiterjed a műtárgyakra, a szőnyegekre, az ezüstneműekre és más fényűzési tárgyakra.

(4) Bejelentési kötelesség terheli mindazokat az akár zsidó, akár nem zsidó személyeket is, akik zsidó tulajdonában levő vagyontárgyat bármily címen őrizetükben tartanak.

(5) A bejelentési kötelesség és általában a jelen rendelet rendelkezései nem terjednek ki azokra az ingatlanokra és egyéb vagyontárgyakra, amelyek a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól szóló 1942: XV. törvénycikkben meghatározott átengedési, valamint az említett ingatlanokhoz tartozó állatállomány és holtfelszerelés forgalmának korlátozásáról szóló 4070/1943. Me. számú rendelet (Budapesti Közlöny 177. száma) értelmében felajánlási kötelesség alá esnek.

(6) A bejelentés alá eső vagyontárgyakat, hacsak a rendelet vagy más jogszabály kivételt nem tesz, a jelen rendelet hatálybalépésétől kezdve jogügylettel sem elidegeníteni, sem elzálogosítani nem lehet.

2. §

(1) Érvénytelen az az 1944. március hó 22. napja után kötött jogügylet, amellyel a zsidó a jelen rendelet szerint bejelentés alá eső vagyontárgyát másra átruházta, kivéve, ha az átruházás a zsidó üzlete körében az üzlet rendes kereskedelmi forgalmát meg nem haladó mértékben történt.

(2) Az (1) bekezdés értelmében érvénytelen jogügylet és annak tárgyát a jogszerű fél köteles az 1. §-ban megszabott határidőben a pénzügyigazgatóságnak bejelenteni.

3. §

(1) Az ingatlanokat, a fekvési hely, telekkönyvi betét- és helyrajzi szám, terület (városi ingatlanoknál az utca és házszám) feltüntetésével kell bejelenteni.

(2) Az ingatlanokra vonatkozólag azt, hogy tulajdonosuk zsidó, külön be kell jelenteni a telekkönyvi hatósághoz is. A telekkönyvi hatósághoz benyújtott bejelentés felzetpéldányát csatolni kell a pénzügy igazgatósághoz benyújtandó bejelentéshez.

(3) A telekkönyvi hatóság a bejelentésben feltüntetett ingatlanokra vonatkozólag a telekkönyv B. lapján a jelen rendeletre utalással feljegyzi, hogy az ingatlan tulajdonosa zsidó. Ennek a feljegyzésnek az a hatálya van, hogy az ingatlant jogügylettel elidegeníteni vagy megterhelni nem lehet.

4. §

(1) Zsidó a tulajdonában levő meghatározott (fix) kamatozású értékpapírt, részvényt (ideiglenes részvényt, részvényutalványt), szövetkezeti üzletrészről kiállított okiratot, bányarészjegyet és az ezekhez tartozó szelvényíveket (a továbbiakban: értékpapír) az 1. §-ban meghatározott bejelentésben névérték, valamint a darabszám feltüntetésével köteles felsorolni, s amennyiben az értékpapír nincs a birtokában, azt is köteles bejelenteni, hogy az értékpapír kinek a birtokában van.

(2) Zsidó a birtokában levő értékpapírt már a bejelentés benyújtása előtt köteles a Pénzintézeti Központ tagjai sorába tartozó valamely pénzintézetnél a jelen rendeletre utalással letétbe helyezni, s amennyiben az értékpapírnak nem tulajdonosa, megnevezni az értékpapír tulajdonosát és megjelölni azt a jogcímet, amelynek alapján az értékpapírt birtokában tartotta. Ha az értékpapír már a bejelentés megtételekor a Pénzintézeti Központ tagjai sorába tartozó valamely pénzintézetnél, közpénztárnál, vagy a m. kir. posta.takarékpénztárnál van letétben, a zsidó a bejelentéssel együtt a letéteményest értesíteni tartozik, hogy a letét a jelen rendelet hatálya alá esik. Ugyanígy köteles értesíteni a zsidó a bejelentéssel egyidejűleg a letéteményest, vagy azt, aki az értékpapírt egyébként őrzi, abban az esetben, ha az értékpapírnak a Pénzintézeti Központ tagjai sorába tartozó valamely pénzintézetnél való elhelyezése iránt nem rendelkezhetik.

(3) Az, aki a tulajdonosnak az előbbi bekezdésben említett értesítése alapján vagy egyébként tudomást szerez arról, hogy a birtokában levő értékpapír zsidó tulajdona, az értékpapírt köteles a Pénzintézeti Központ tagjai sorába tartozó valamely pénzintézetnél a jelen rendeletre utalással haladéktalanul letétbe helyezni, megnevezni az értékpapír tulajdonosát és megjelölni, hogy az értékpapírt milyen jogcímen tartotta birtokában. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a közpénztárakra, a m. kir. posta-takarékpénztárra, valamint a Pénzintézeti Központ tagjai sorába tartozó pénzintézetekre.

(4) Az 1. §-ban meghatározott bejelentési kötelesség és a jelen §-ban meghatározott letétbe helyezési kötelesség a zsidót az 1. §-ban meghatározott bejelentés után tulajdonába, illetőleg birtokába jutott értékpapírok tekintetében is terheli.

(5) Zsidó a tulajdonában levő, belföldi részvénytársaság által kibocsátott részvények darabszámát és névértékét köteles a részvénytársaság ügyvezetőségének az 1. §-ban említett bejelentéssel egyidejűleg ugyancsak bejelenteni. Az ügyvezetőség ezeket a bejelentéseket nyilvántartásba veszi.

5. §

(1) A zsidó tulajdonában levő színplatina és platinaötvözetek, továbbá színarany és aranyötvözetek – ide értve mindenfajta aranyérmét – tört aranyat és mindennemű aranyhulladékot is – aranyvegyületek, bánya- és hordalékarany, úgyszintén a platinából, aranyból vagy e nemes fémek felhasználásával készült tárgyak, ékszerek, valamint a drágakövek és igazgyöngyök bejelentésére és letétbe helyezésére a 4. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

(2) A jelen § rendelkezései nem vonatkoznak a zsidó házastársak (jegyesek) jegygyűrűire, feltéve, hogy azokba drágakő, vagy igazgyöngy nincs belefoglalva.

6. §

(1) Betéti könyvön, folyószámlán vagy postatakarékpénztári csekkszámlán alapuló követelésnek az 1. § értelmében a pénzügy-igazgatósághoz való bejelentésével egyidejűleg a bejelentésre kötelezett a pénzintézetnek is köteles bejelenteni, hogy a jogosított zsidó. A bejelentés folytán a követelés zár alá helyeztetik.

(2) Az előbbi bekezdés értelmében zárolt követelésből havonként 1000 pengőt szabad kifizetni. Ezen az összegen felül kifizetést teljesíteni csak akkor szabad, ha a zsidó hitelt érdemlően kimutatja, hogy a kifizetendő összegre

az alkalmazottak fizetésének vagy munkabérének,

lakása, üzemi- vagy üzlethelyisége bérének, közüzemek használatáért járó díjaknak, haszonbérnek, megbízásból vagy más hasonló személyes munkateljesítményekre irányuló szerződésből eredő 3000 pengőnél nem nagyobb díjtartozásnak,

záloglevelek, valamint gyámi pénzek elhelyezésére alkalmas vagy óvadékképesnek nyilvánított egyéb kötvények kibocsátására alapul szolgáló kölcsönkövetelés kamatainak és tőketörlesztő részleteinek,

bíróilag megítélt követelésnek, lejárt váltókövetelésnek, vagy átvett áruk vételárának, nyugdíjnak, tartásdíjnak és életjáradéknak, munkás- és társadalombiztosító pénztárak, valamint bányatársládák

járulékköveteléseinek, továbbá segély és járadéktartozásainak, adóknak és egyéb köztartozásoknak, fuvardíjaknak és vámnak kiegyenlítése végett, végül az üzem folytatására

nélkülözhetetlen anyag beszerzése végett van szüksége. (3) Ha vita támad abban a kérdésben, hogy a betéti könyvön, folyószámlán vagy posta-

takarékpénztári csekkszámlán alapuló követelések kifizetésére az előbbi bekezdésben meghatározott kötelezettségeknek teljesítése végett van-e szükség, a vitás kérdésben a kereskedelem- és közlekedésügyi, iparügyi, pénzügy- és földmívelésügyi miniszterek által kijelölt, valamint a Magyar Nemzeti Bank által kiküldött tagokból alakuló bizottságok döntenek.

7. §

Ha jelen rendelet hatálybalépésekor a zsidónak több pénzintézetnél van betéti könyvön, folyószámlán vagy csekkszámlán alapuló követelése, a jelen rendelet 6. §-ának keretében őt megillető rendelkezési jogot csak egy pénzintézetnél gyakorolhatja; bejelentésében köteles tehát kijelölni ezt a pénzintézetet, arra az esetre pedig, ha ennél a pénzintézetnél követelése már megszűnnék, a többi pénzintézeteknek azt a sorrendjét, ahogy azoknál a rendelkezési jogot gyakorolni kívánja. Ezt a 6. § (1) bekezdésében említett bejelentéssel egyidejűleg az érdekelt pénzintézetekkel is közölni köteles.

8. §

(1) Zsidó általában 3000 pengőt, ha pedig kereskedelmi vagy ipari vállalatot (üzletet, üzemet) tart üzemben az előző üzleti évben elért forgalom 5%-át meghaladó készpénzét köteles a Pénzintézeti Központ tagjai sorába tartozó valamelyik pénzintézetnél betéti könyvre, folyószámlára vagy a m. kir. posta-takarékpénztárnál betéti számlára vagy csekkszámlára befizetni.

(2) A 6. és 7. §-nak rendelkezéseit a jelen § rendelkezése folytán keletkező betéti könyvön, folyószámlán alapuló követelésre is megfelelően alkalmazni kell.

9. §

(1) Zsidó által bérelt vagy zsidó részére egyébként rendelkezésre bocsátott páncélrekeszt (safe deposit) a hitelintézet köteles zárva tartani. A zsidó a bejelentésben köteles megjelölni, hogy van-e és melyik hitelintézetnél páncélrekesze, továbbá, hogy a páncélrekeszben milyen tárgyak vannak.

(2) A pénzügyminiszter a páncélrekeszből okiratoknak és lejárt váltóknak kiadására esetenként engedélyt adhat.

(3) Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a zsidó által bérelt vagy zsidó részére egyébként rendelkezésre bocsátott páncélrekesz tartalmát leltároztassa és az abban levő, zsidó tulajdonban álló értékpapírokat, betéti könyveket, értéktárgyakat, valamint készpénzt a jelen rendelet rendelkezéseinek megfelelően letétbe helyeztesse.

10. §

(1) Zsidó kereskedelmi vagy ipari vállalatának (üzletének, üzemének) nyersanyag- és árukészletéről, üzleti és üzemi berendezéséről szóló bejelentésben meg kell jelölni:

1. azt, hogy iparigazolványa vagy iparengedélye milyen ipar (kereskedés) gyakorlására szól és tényleg milyen ipart (kereskedést) gyakorol;

2. a telep helyét, minden üzlethelyiség helyének pontos megjelölésével, akár a főüzlet helyével azonos községben, akár más községben van;

3. a nyersanyag- és árukészlet, az üzleti és üzemi berendezés raktározásának helyét. (2) A bejelentéshez mellékelni kell a nyersanyag- és árukészletről, üzleti és üzemi

berendezésről szóló leltárt. A leltárban a bizományi eladásra átvett árut is fel kell tüntetni a bizományba adó nevének (cégének), lakásának (telepének) megjelölésével.

(3) A bejelentés és a leltár bemutatása a vállalat (üzlet, üzem) továbbvitelét nem akadályozza, a bejelentő azonban az üzletben szokásos forgalmat meghaladó elidegenítéseket nem végezhet.

(4) A kereskedelem- és közlekedésügyi, illetőleg iparügyi miniszter vagy az általa megbízott hatóság, hivatal vagy testület közgazdasági érdekből elrendelheti a zsidó kereskedelmi vagy ipari vállalata (üzlete, üzeme) nyersanyag- és árukészletének, valamint üzleti (üzemi) berendezésének zár alá vételét, amennyiben azonban az üzlet (üzem) folytatása közérdekből szükséges, az üzlet (üzem) folytatására a vállalat (üzlet, üzem) tulajdonosának költségére vállalati vezetőt rendelhet ki.

(5) A vállalati vezető kirendelését a Budapesti Közlönyben közzé kell tenni. A közzététel idejétől kezdve a vállalat törvényes képviselője a vállalati vezető, s ettől az időtől kezdve a vállalat rendes ügyintéző szervének képviseleti joga megszűnik.

(6) A vállalati vezető kirendeléséről a kirendelő miniszter vagy az általa megbízott hatóság, hivatal vagy testület a cégbíróságot a cégjegyzékbe bejegyzés és közzététel végett értesíti. Ez a bejegyzés és közzététel csupán tájékoztató jellegű és esetleges elmaradása a vállalati vezető kirendelésének hatályát nem érinti.

(7) A vállalati vezető köteles az üzlet fenntartása és továbbvitele végett szükséges intézkedéseket megtenni; a vállalat nevében az ebbe az ügykörbe tartozó bármilyen jogcselekményt érvényesen végezhet, a vállalatot vagy annak egyes részeit, valamint a vállalat ingatlanait azonban nem idegenítheti el.

(8) A vállalati vezetőnek az alábbi ügyletekhez az illetékes miniszter előzetes írásbeli hozzájárulását kell kérnie:

a) a megelőző évi üzleti forgalom egyhavi részét meghaladó értékű kötelezettség elvállalásához,

b) a vállalat ingatlanait terhelő jelzálogjog, vagy a telekkönyvbe bejegyezhető más jog alapításához és megszüntetéséhez (törléséhez),

c) a vállalatnak vagy annak egyes részeinek, továbbá a vállalat ingatlanainak bérbeadásához,

d) a vállalat berendezési tárgyainak (gépeinek, eszközeinek és más felszereléseinek) elidegenítéséhez, vagy hat hónapnál hosszabb időtartamra való bérbeadásához,

e) cégvezetési meghatalmazás adásához és visszavonásához, f) egy évet meghaladó időtartamra szóló szolgálati szerződés kötéséhez. (9) A vállalati vezető felett a felügyeletet a kirendelő miniszter vagy az általa megbízott

hatóság, hivatal vagy testület gyakorolja, a vállalati vezetőt utasítással látja el, javadalmazását megállapítja, tisztétől bármikor felmentheti.

(10) A vállalati vezető jogcselekményeinek érvényességét sem azon az alapon, hogy a kirendelés előfeltételei nem voltak meg, sem azon az alapon, hogy ügyköre ellátásában a jogcselekményre nem volt szükség, vitássá tenni nem lehet. A (8) bekezdésben említett miniszteri hozzájárulás hiánya a vállalati vezető által kötött ügylet érvényességét nem érinti.

(11) A vállalati vezető felmentését a Budapesti Közlönyben közzé kell tenni és az illetékes cégbírósággal bejegyzés és közzététel végett közölni kell. A vállalati vezető

képviseleti joga a felmentésnek a Budapesti Közlönyben történt közzétételét követő napon szűnik meg.

(12) A kereskedelem- és közlekedésügyi, illetőleg az iparügyi miniszter vagy az általa megbízott hatóság, hivatal vagy testület a kereskedelmi vagy ipari vállalattól (üzlettől, üzemtől) a bejelentésen felül további adatok szolgáltatását kívánhatja, szükség esetén a nyersanyag- és árukészletet, üzleti vagy üzemi berendezést, könyveket és egyéb üzleti feljegyzéseket megvizsgálhatja.

11. §

(1) Az a zsidó, aki nem zsidónak ingatlanán mint haszonbérlő, haszonélvező vagy egyéb jogcímen gazdálkodik vagy erdőkitermelési jogot gyakorol, köteles erről az ingatlan telekkönyvi megjelölésével bejelentést tenni és egyúttal a mező- és erdőgazdasági ingatlanok tartozékait, a gazdasági, üzemi berendezést, holtfelszerelést, állatállományt és készleteket is külön leltár kíséretében bejelenteni.

(2) A bejelentésre kötelezett (az ingatlan zsidó haszonélvezője, zsidó haszonbérlője) köteles a bejelentett vagyontárgyakat a rendes gazda gondosságával legalábbis a jelen rendelet hatálybalépésének napján meglevő állapotban fenntartani, a szokásos gazdasági munkálatokat (talaj-előkészítés, vetés, ültetés, növénygondozás stb.) a rendes gazda gondosságával a gazdálkodás eddigi rendje szerint elvégezni. Ez a rendelkezés a rendes gazdálkodás keretében szükséges vagy szokásos elidegenítéseket és felhasználást nem gátolja.

12. §

(1) Ha a jelen rendelet értelmében a bejelentő birtokában maradó vagyontárgyak megóvása végett szükségesnek mutatkozik, a pénzügy-igazgatóság elrendelheti az ingóságoknak szoros zár alá vételét. A szoros zár foganatosítására az 1881: IX. tc. 75. §-ában foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. Nincs helye a jelen bekezdésben említett szoros zár elrendelésének a 10. §-ban megjelölt kereskedelmi vagy ipari vállalat (üzlet, üzem) nyersanyag- és árukészletére, üzleti vagy üzemi berendezésére.

(2) Amennyiben az előbbi bekezdésnek megfelelő intézkedés mefelelő- vagy erdőgazdasági vagyontárgyak tekintetében mutatkozik szükségesnek, a pénzügy-igazgatóság a m. kir. gazdasági felügyelőt, illetőleg a m. kir. erdőgazdaságot keresi meg, hogy a vagyontárgyak megfelelő gondozásba vétele és felügyelete iránt felügyelő kirendelésével gondoskodjék. A felügyelet költségét a tulajdonos (haszonélvező, haszonbérlő) terhére a m. kir. gazdasági felügyelő, illetőleg a m. kir. erdőigazgatóság jelentése alapján a pénzügyigazgatóság állapítja meg. Ha a vagyon állagának megóvása végett a most említett felügyeleti intézkedés nem látszik elégségesnek, vagy a termelés folytonosságának biztosítása végett szükséges, a pénzügy-igazgatóság zárgondnok kirendelésével zárlati kezelést rendel el, erdőgazdasági ingatlan és erdőgazdasági ipari üzem tekintetében pedig erdőkincstári kezelés elrendelése végett az erdőigazgatóságot keresi meg. A zárgondnok díjazását a pénzügy-igazgatóság állapítja meg.

(3) Az előbbi bekezdés értelmében kirendelt zárgondnok eljárására a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanainak zárlati kezelésére kirendelt zárgondnokok számára a 210 000/1942. FM számú rendeletben (Magyarországi Rendeletek Tára, 1808. old.) megállapított utasítás irányadó azzal az eltéréssel, hogy a felügyeletet a pénzügyigazgatóság gyakorolja.

(4) A (2) bekezdés rendelkezései megfelelően irányadók abban az esetben is, ha bérbeadás útján hasznosított ház bérjövedelmeit kell biztosítani.

13. §

A jelen rendeletben a zsidókra megállapított rendelkezéseket alkalmazni kell minden olyan közkereseti-, betéti- és korlátolt felelősségű társaságra, amelynek legalább egy tagja

(betéti társaságnál akár kültagja) zsidó. A bejelentésben fel kell tüntetni, hogy a zsidó tagot a társaság vagyonában (jövedelmében) milyen részesedés illeti.

14. §

(1) A jelen rendelet alkalmazása szempontjából annak megállapításában, hogy ki a nem zsidó és ki a zsidó, az 1941: XV. tc. 9. és 16. §-ának rendelkezései irányadók azzal, hogy nem zsidó az olyan személy is, aki származására és vallására nézve az említett 9. § utolsó bekezdésében foglalt meghatározásnak megfelel, feltéve, hogy nem kötött, illetőleg mindaddig, amíg nem köt házasságot zsidóval, vagy olyan nem zsidóval, akinek egy vagy két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született.

(2) A jelen rendeletben foglalt rendelkezések nem terjednek ki a zsidók közül 1. arra, akit az 1914–1918. évi háborúban az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért

arany vagy legalább két ízben I. osztályú ezüst vitézségi éremmel vagy mint főtisztet a kardokkal ékesített III. osztályú vaskoronarenddel vagy annál magasabb, de ugyancsak kardokkal ékesített kitüntetéssel vagy mint törzstisztet kardokkal ékesített III. osztályú vaskoronarendnél magasabb, de ugyancsak kardokkal ékesített kitüntetéssel tüntettek ki, úgyszintén arra sem, aki legalább 75%-os hadirokkant, végül arra sem, aki az 1939: IV. tc. 2. §-a első bekezdésének 6. pontjában, a 7720/1939. Me. számú rendelet 66. §-ában, a 2220/1941. Me. számú rendelet 3. §-ában, vagy a 8550/1941. Me. számú rendelet 2. §-ában meghatározott kivétel alá esik,

2. az 1. pontban megjelölt személynek a vele együtt élő feleségére vagy özvegyére és gyermekére,

3. a jelenlegi háború hadiözvegyeire és hadiárváira, 4. Magyarországon tartózkodó azokra a külföldi állampolgárokra, akik külföldi

állampolgárságukat a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság által az illetékes külképviseleti hatóság megkeresése alapján az arra a célra kiállított tanúsítvánnyal igazolják, feltéve, hogy viszonosság áll fenn e tekintetben azzal az állammal, amelynek a zsidó állampolgára.

15. §

Bejelentésre kötelezett személynek nem zsidó házastársát közszerzeményi jog címén megillető igényt a bejelentésben fel kell tüntetni.

16. §

A bejelentés, a bejelentéssel kapcsolatos telekkönyvi kérvény és telekkönyvi bejegyzés, valamint a cégbírósághoz intézett bejelentés, a cégjegyzékbe való bejegyzés és a céghirdetés illetékmentes, illetőleg díjmentes.

17. §

(1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és két hónapig, háború idején hat hónapig terjedhető elzárással büntetendő, aki a jelen rendeletnek a bejelentésre, az elidegenítés és elzálogosítás tilalmára, a zár alá vételre, a letétbe helyezésre, a letéteményes (őrizetben tartó) értesítésekre, a készpénz befizetésére, a leltár bemutatására, az üzleti elidegenítésre, az adatok szolgáltatására, a vagyontárgyak fenntartására és a gazdasági munkálatok elvégzésére vonatkozó valamely rendelkezését megszegi vagy kijátssza, vagy annak megszegésében vagy kijátszásában bármiképpen közreműködik. A büntetőjogi felelősségre-vonáson felül a 8130/1939. Me. számú rendelet (Magyarországi Rendeletek Tára, 1269. old.) alapján rendőrhatósági őrizet alá helyezésnek (internálásnak) is helye van.

(2) A pénzbüntetésre az 1928: X. törvénycikk rendelkezései irányadók azzal az eltéréssel, hogy a pénzbüntetés legmagasabb összege az 1939: II. tc. 212. §-ának (1) bekezdésében meghatározott mértékig terjed. A pénzbüntetés átváltoztatására és a kihágás elévülésére az említett § (4) és (5) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

(3) Azt a vagyontárgyat, amelyre nézve a kihágást elkövették, el kell kobozni. (4) A kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, a rendőrség működési

területén a m. kir. rendőrségnek, mint rendőri büntetőbíróságnak hatáskörébe tartozik. Az 1929: XXX. tc. 59. §-a (1) bekezdése 3. pontjának alkalmazása szempontjából szakminiszternek a pénzügyminisztert kell tekinteni. A pénzügyminiszter ebben az ügykörben a vagyon természete szerint illetékes miniszter meghallgatásával jár el.

18. §

Ez a rendelet a kihirdetésének napján lép hatályba. Végrehajtásáról a pénzügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve gondoskodik. A rendeletnek a forgalmat korlátozó rendelkezéseitől a gazdasági élet zavartalan menete érdekében egyes esetekben a minisztérium eltérő intézkedést tehet.

Budapest, 1944. évi április hó 14-én Sztójay Döme s. k.

m. kir. miniszterelnök Budapesti Közlöny, 1944. április 16, vasárnap, 85. sz. – „A m. kir. minisztérium

1600/1944. Me. számú rendelete a zsidók vagyonának bejelentése és zár alá vétele tárgyában 1944. május 14-én (Budapesti Közlöny 109. szám), jelent meg az iparügyi miniszter 23

200/1944. Ip. M. számú rendelete, mely kimondta, hogy a zsidó tulajdonban levő hadiüzemhez, bánya- és kohóvállalathoz, valamint gyárakhoz – „a vállalat nyersanyag- és árukészlete, valamint üzemi berendezése zár alá vételének elrendezése mellett” – vállalatvezetőket kell kirendelni.

1944 május 28-án, a Budapesti Közlöny 120. számában jelent meg a pénzügyminiszter 1290/1944. Pm. sz. rendelete, amely intézkedik a zsidók által bérelt páncélrekeszek tartalmának leltározása, továbbá a letétbe helyezett értékpapírok és takarékbetétkönyvek ügyében (utóbbiaknál annyiban, amennyiben ezeket zsidó helyezte el, de a tulajdonos nem esik a rendelet hatálya alá).

1944. április 16.

83/b A Pesti Hírlap kommentárja a zsidó vagyonok bejelentéséről és elkobzásáról kiadott

kormányrendeletről Sztójay Döme miniszterelnök kormánya hivatalba lépése óta egymás után hozza a

rendelkezéseket a zsidókérdés rendezésére. A hivatalos lap vasárnapi száma a kormány újabb nagyjelentőségű rendeletét közli a zsidók vagyonának bejelentéséről és zár alá vételéről. Ez a rendelet – amelynek lényeges intézkedéseit alább félhivatalos tudósítás alapján közöljük – egyik fontos láncszeme azoknak a törvényes intézkedéseknek, amelyek a zsidókérdés körül már eddig is napvilágot láttak. A rendelet tulajdonképpen alapvető fontosságú a zsidókérdés rendezésének pénzügyi és gazdasági vonatkozásai tekintetében. A zsidó tulajdonban levő mindennemű vagyontárgy számbavételére legelsősorban is bejelentési kötelezettséget állapít meg és az összes zsidó vagyontárgyakat zár alá veszi. Visszamenőleg március 22-ig érvénytelen minden jogügylet, amellyel a zsidónak tekintendő személy a bejelentés alá eső vagyontárgyakat vagyonmentési célból másra átruházta.

A nagyfontosságú kormányzati intézkedés célja az, hogy legelsősorban is a közvélemény tiszta képet nyerjen a zsidó kézben levő vagyontárgyak mennyiségéről és egyszersmind

megakadályozza azt, hogy a gazdasági élet nyugtalanítására alkalmas fölösleges vásárlóerő a zár alá helyezés következtében a jövőben megzavarhassa a gazdasági életet. Rá kell mutatni még arra is, hogy a kormány legújabb rendelkezése lehetővé teszi azt is, hogy a zsidó kézben levő kereskedelmi és iparvállalat, amennyiben a közgazdaság szempontjából ez szükséges és kívánatos, megfelelő kirendelt vállalati vezető kezébe kerüljön.

A rendelkezések megszegői ellen a büntetőjogi felelősségre vonáson kívül internálásnak van helye és a szóban forgó vagyontárgyat el kell kobozni.

Pesti Hírlap. 1944. április 16. – ..Kormányrendelet a zsidók vagyonának bejelentéséről

és zár alá vételéről.”

1944. április 19.

83/c A kereskedelem- és közlekedési miniszter távirati utasítása Budapest polgármesterének a zsidó üzletek bezárásával kapcsolatban

Polgármester Ürnak, Budapest Központi Városháza S. Budapest 2491 141 17 1838 Állami. 47 593/1944. szám. A Budapesti Közlöny folyó évi április hó 16-i számában megjelent a

zsidók vagyonának bejelentéséről és zár alá vételéről szóló 1600/1944. Me. számú rendelet. E rendelet rendelkezései folytán a jövőben a 38 781/1944. számú távirati rendeleteimben1 említett biztonsági intézkedések nem tehetők meg. Olyan üzletek tekintetében pedig, amelyekkel szemben az említett távirati rendeletem alapján üzletlezárás, lepecsételés stb. történt, gondoskodni kell arról, hogy az 1600/1944. Me. számú rendelet rendelkezései (különösen a rendelet 10. §-a) alkalmazhatók legyenek, vagyis ezeket az üzleteket a bejelentés, leltár stb. elkészíthetése végett ki kell nyitni. Alkalmazást nyer a rendelet 10. §-ának (3) bekezdése az ilyen üzletekkel szemben is. Amennyiben alapos gyanú merülne fel arra, hogy a 10. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezések kijátszása céloztatnék, a kihágási eljárást haladéktalanul folyamatba kell tenni.

M. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter.

Budapest, 1944. április hó 19. Sokszorosított, hiteles másolat. – Bp., 1. sz. Lt. VIII. ker. 1944–18 124. Bódy h. polgármester még aznap közölte teljes terjedelemben a K. K. M. táviratát az

illetékes ügyosztállyal és a kerületi elöljárókkal.

1 Erre vonatkozóan 1. a kötet 1944 március 28 és 29 keltezésű (23/a és 23/b sz.) iratait.

1S3

1944. április 19.

84. A Kossuth Rádió a „zsidóüldözés maszlagáról”

A zsidókérdés

A zsidók elleni ocsmány, útszéli uszítás ott díszeleg a Göbbels által irányított egész magyar sajtó homlokán. Endre László, ez a sötét múltú, korrupt csirkefogó, beült Hitler magyar bábkormányának államtitkári székébe, hogy külön szakembere legyen a zsidóirtásnak. Sztójay hazaáruló bandájának első intézkedése az volt, hogy bevezette a zsidók számára a sárga csillagot. A zsidó alkalmazottakat kirúgták állásaikból. Megfosztják kenyerüktől a zsidó értelmiségieket. Elszigetelik a zsidókat a magyarság többi részétől, külön bérkaszárnyákat és lakóhelyeket jelölnek ki számukra. Kiáltóan hazug, ostoba, senki által nem ellenőrizhető statisztikák jelennek meg arról, hogy a magyar nemzeti vagvon és nemzeti jövedelem túlnyomó része a 6 százaléknyi zsidóságé. Az egész szennyes söpredék, mely a német megszállás óta ellepte közéletünket, ezer torokból bőgi, üvölti, okádja az átkot a zsidókra. Minden szavukból a berlini barbár fajelmélet ordít. De nem csak az. Sztójayék összeesküvő társaságának külön nyomós oka van a féktelen zsidóellenes uszításra. A magyarság ellen elkövetett aljas náci merénylet nyomán könny, vér, szenvedés zúdult hazánkra. Budapest nagy része romokban hever. Fiainkat tömegesen viszik ágyútölteléknek a német háborúba. A városok népe éhezik. A paraszttól elrekvirálják utolsó lovát, elveszik maradék élelmét. Legjobb hazafiaink esnek áldozatul a náci gyiloknak, kerülnek az SS-haramiák kínpadjára, börtönbe, gyűjtőtáborba, vagy bujdosnak hazátlanul az országban. Ezer éves történelmünkben nem éltünk át ily rövid idő alatt annyi szörnyűséget, mint Hitler–Horthy–Sztójay uralmának egy hónapja alatt. Erről akarják elterelni a figyelmet a gazemberek. El akarják hódítani a magyarságot a zsidóüldözés maszlagával. A zsidóirtás vérgőzös levegőjével akarják megrészegíteni a népet, hogy ne vegye észre, mi történik vele. Nem fog nekik sikerülni. Az öntudatos, hazafias magyarságot egy pillanatra sem fogják letéríteni a németellenes szabadságharc útjáról. Ne hagyják megingatni magukat magyarságukban az üldözött zsidók se! Nem a magyarság üldözi őket, hanem a magyarságából rég kiszakadt náci salak. A zsidók zárkózzanak fel a nemzeti ellenállás soraiba! Bátor németellenes harcukkal tegyenek hitet igaz magyarságuk mellett!

Eredeti tisztázat. – PI. Kossuth Rádió 1944. április 19. – „A zsidókérdés.”

1944. április 19.

85. A Belügyminisztérium körrendelete az alárendelt szervekhez a német biztonsági szolgálat (Sicherheits Dienst) támogatása érdekében

M. kir. belügyminiszter Szám: 7000/1944. VII. res.

Szigorúan bizalmas! Valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjének, beregi, máramarosi és ungi

közigazgatási kirendeltség vezetőjének, a m. kir. rendőrség budapesti és vidéki főkapitányának, valamennyi m. kir. csendőrkerületi parancsnokságnak, a m. kir. csendőrség központi nyomozó parancsnokságának, a m. kir. rendőrség határvidéki kapitányságának, valamennyi m. kir határvidéki rendőrkirendeltségnek.

Székhelyeiken. Az orosz bolsevista hadsereg előretörése folytán nagymérvben megnövekedett

kommunista veszedelem leküzdése és a Magyarországot elsősorban fenyegető bolsevista

elözönlés elhárítása csak a német szövetséges csapatokkal együtt folytatott sikeres harc árán remélhető. De együttes küzdelem szükséges a bolsevistákat támogató és a kommunista világuralmat előkészítő nemzetközi zsidóság ellen is, mert annak hatalmát megtörni, lenyűgöző gazdasági és politikai befolyását felszámolni csak a bolsevistaellenes erők szoros összefogása és teljes erőkifejtése révén lehetséges. S bár ez az utóbbi küzdelem az országban, a belső fronton történik és eszközeiben lényegesen eltér a bolsevista hadsereggel szemben folytatott gigászi küzdelmektől, jelentőségében hasonlít ahhoz, mert a hadsereg működőképességének zavartalanságát és az ország belső ellenálló-képességének fokozását és fenntartását hivatott elsősorban biztosítani.

Ez adja meg küzdelmünk jelenlegi különös fontosságát és magyarázza, hogy abban a harcterek terhét elsősorban viselő német csapatok hátországi biztosítására hivatott német biztonsági szolgálat (Sicherheits Dienst) szervei is részt vesznek. E szervek tevékenysége azonban kizárólag az említett célt szolgálja és tekintettel a zsidóság, a bolsevizmus elleni harcban szerzett különös tapasztalataikra, csak a magyar hatóságok és rendészeti szervek támogatását célozza, de semmi esetre sem kíván azok hatáskörébe beavatkozni és az önkormányzatot vagy éppen a magyar szuverenitást sérteni.

Az azonos célok érdekében kifejtett tevékenység eredményessége azonban csak a szoros és zavartalan együttműködéssel biztosítható, ezért – ahol ez még nem történt volna meg – haladéktalanul intézkedni kell a német biztonsági szolgálatot ellátó szervekkel való érintkezés és állandó összeköttetés felvételére és fenntartására.

E német szervek által ebben a vonatkozásban kért támogatást a mi részünkről az alámrendelt csendőrségi és rendőrségi hatóságok legteljesebb mértékben meg kell, hogy adják és a támogatás szükségességét elismerjék. Ezért magától értetődik, hogy a német rendőrhatóságok ilyen vonatkozású igényei teljesíttessenek.

Az együttműködést zavaró körülményeket, vagy oly igényeket, melyek kielégítése az alsóbb hatóságoknak nem állhat módjában – közbiztonsági osztályom útján – hozzám azonnal jelenteni kell.

Hangsúlyozom azonban, hogy kicsinyes szempontokat mellőzni és a teljes együttműködést oly módon kell biztosítani, hogy a kívánt cél minél eredményesebben és zökkenésmentesen legyen mielőbb elérhető.

A csendőrség és rendőrség összes hatóságaitól a német rendőrség szerveivel szemben nyílt és becsületes viszonyt várok, hogy a kölcsönös bizalom alapján egy bajtársias és gyümölcsöző együttműködés feltételeit teremtsük meg.

A miniszter helyett: Baky László s. k.

államtitkár Sokszorosított másolat. – Bp. 1. sz. Lt. Főpolg. biz. 1944–275. A Bm. rendeletét Bódy h. polgármester 1944, április 25-én 123 1944 – I. szám alatt

megküldötte az alárendelt hivataloknak, intézményeknek és közüzemeknek azzal, hogy a vezetők „hassanak oda. hogy a székesfővárosi közigazgatás és a német biztonsági szolgálat közötti együttműködés zökkenésmentes legyen”.

1944. április 19.

86. A Belügyminisztérium körrendelete a magyar hatóságok és a német fegyveres alakulatok között kialakítandó együttműködés irányelveiről

M. kir. belügyminiszter Szám. 6000/1944. VII. res.

Szigorúan bizalmas! Valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjének, a m. kir. rendőrség budapesti és vidéki

főkapitányának Állomáshelyén

A német hadseregnek Magyarországba történt bevonulása alkalmával és az azóta eltelt

idő alatt a Wehrmacht és a fegyveres SS-, SD-szervek, valamint a magyar hatóságok között helyenként súrlódások támadtak.

Ezeknek a súrlódásoknak részben meg volt a természetes magyarázata és oka, mert hiszen az események váratlan bekövetkezése mind a két részről bizonytalanságot teremtett az egymás közötti érintkezés terén. Másrészt azonban a hatóságok és a német véderő tagjainak egymástól való idegenkedése idézte elő a megnemértést. – Ezt a bizonytalanságot és sok helyen felmerült nézeteltérést bizonyos fokig kiváltotta az a körülmény is, hogy az új magyar kormány megalakulása több napot váratott magára.

Amikor jelen rendeletemmel nyugalmat akarok teremteni egyúttal az is szándékomban van, hogy irányt szabjak annak a magatartásnak, amely a német fegyveres erő, rendőrség és a magyar hatóságok között a harmonikus együttműködést biztosítja.

Ennek az együttműködésnek alapja az a tudat, hogy a német hadsereg és rendőrség nem féltve őrzött függetlenségünktől való megfosztás végett és nem ellenségként lépett magyar területre, hanem barát és bajtársként, eltelve attól a szent gondolattól, hogy nehéz küzdelmünket és harcunkat közös ellenségünkkel szemben csak akkor tudjuk győzelmesen befejezni, ha erőkifejtésünk nemcsak kint a harctereken, hanem itthon, a belső fronton is, szoros összhangban van egymással.

Ezt a nélkülözhetetlen összhangot pedig csak a két szomszéd és egymásra utalt nép teljes megértése, őszinte fegyverbarátsága, a két hadsereg, csendőrség, rendőrség és a magyar hatóságok jól értelmezett, megértő és súrlódásmentes együttműködése biztosíthatja.

Az eddig leszűrt tapasztalatok után méltán állítható, hogy a céltudatos, közös munka biztosítása nem ütközött nehézségbe ott. ahol ehhez a kérdéshez a hatóságok vezetői magasabb szempontok figyelembevételével, a magyar haza fennmaradására irányuló törhetetlen akarattal és a két szomszéd nép közös küzdelmét helyesen felfogó megértéssel nyúltak hozzá. Viszont nem is lehet súrlódásmentes együttműködést várni ott. ahol a hatóságok vezetői heteken át nem keresték az összeköttetést a német katonai és rendőri parancsnokságokkal és hatóságokkal, avagy kicsinyes problémákkal, a mai időkhöz nem illő túlzott érzékenységgel távol tartották magukat amazok jóindulatú közeledésétől.

Ahol a nemesebb cél elérése vezette a hatóságok embereit, a felmerült kérdések simán megoldódtak, ha pedig mégis maradtak nyitott kérdések azokban az idejében beérkezett tárgyilagos jelentések alapján megtaláltam annak a módját, hogy a Budapesten székelő központi német szervekkel mindkét felet kielégítő döntést érjek el.

Ezen a téren egyenesen ki kell hangsúlyoznom, hogy a német központi szervek a jó fegyvertárs teljes megértése mellett intézkedtek, egyéni vállalkozások esetén – mondhatni – példás megtorlással.

Egészen magától értetődő, hogy a bejelentett tényállásnak a konkrét adatszerűség szempontjából tökéletesen fedniök kell a valóságot.

A súrlódások homlokterében érthetően a zsidókérdés áll. Miheztartás végett legyen erre irányadó, hogy ez a kérdés országosan és intézményesen lesz megoldva, egyéni kilengésekkel

való megoldás nincs tervbe véve, az nem tűrhető egyik részről se. – Ezt azonban nem lehet akként értelmezni, hogy a német katonai-rendőri szervek néhány zsidót, akik a német hadsereg, sőt bátran mondható, hogy a magyar nemzet egyetemes érdekét is éppen úgy veszélyeztetik, ne tehessenek ártalmatlanná. Ahol az összhang megvolt a két nemzet eljáró szervei és hatóságai között, e tekintetben nem is merültek fel panaszok. Ahol pedig túlzott helyi megoldások körvonalai kezdettek kibontakozni és arról idejében jelentést kaptam, módot találtam rá, hogy azokat a központi német szervekkel leállíttassam.

Másik súrlódási felület az, hogy a német hadsereg és rendőrség sokszor egészen egyszerű kívánsága (pl. beszállásolás) tekintetében is merevség volt hatóságaink részéről tapasztalható. Pedig egy rövid tárgyalás után hány helyen szinte önmaguktól oldódtak meg ezek a kérdések is.

Helyes eljárás csak az lehet, ha a német katonai szervek és a magyar hatóságok között közös megállapodás jön létre, hogy azok minden kívánságukat juttassák el a magyar hatóságokhoz, amelyek pedig a lehetőség határán belül teljesítsék azokat – nem az ellenségnek, hanem a baj- és fegyvertársnak.

Ha a német alakulatokhoz tartozó egyének még ismeretlenek és kívánalmakkal lépnek fel, az érdemi tárgyalás megkezdése előtt személyazonosságuk és felhatalmazásuk (megbízatásuk) igazolására udvariasan fel kell őket szólítani. A személyi adatokat (név, rendfokozat, alakulat) fel kell jegyezni és az esetleges hozzám felterjesztendő jelentésbe fel kell venni. Hasonlóképpen fel kell említeni a jelentésekben minden alkalommal az igazolás esetleges megtagadását is.

Így az egyéni tevékenység fokozatosan elmarad és felváltja azokat a hatóság törvényes intézkedése, s ez az állapot német bajtársaink részéről megelégedést, állampolgáraink részéről pedig a hatóságok számára tiszteletet teremt, látván, hogy azok vezetői válságos időkben is helyükön vannak és hideg fejjel vezetik őket.

Szinte említenem se kellene, hogy kerülni kell minden olyan megnyilvánulást, amely a német nép népiségét sértheti. Ha a német felsőbb vezetés olyan hangot hallatott, hogy Magyarországon ma nincs külön magyar és külön német kérdés, hanem csak közös kérdés van, nem látom létjogosultságát a német népcsoport bármilyen természetű izgatásának sem.

Ha az itt kifejtett szellem hatja át hatóságaink vezetőit, szükségtelennek, de még lehetetlennek is tartom szigorúan körvonalazni a német és magyar hatóságok jogkörét, s ezáltal apróbb jogi kérdések időszerűtlen feszegetését, inkább azt a járhatóbb utat választottam, hogy a német központi vezetőséget hasonló szellemű intézkedések végett egyidejűleg megkerestem abban a biztos reményben, hogy a közös síkon folyó megértő és vállvetett munka csakhamar súrlódásmentes mederbe fog terelődni.

Felhívom Címedet, hogy alárendelt hatóságait ilyen értelemben haladéktalanul utasítsa. A miniszter helyett:

Baky László s. k. államtitkár

Sokszorosított másolat. – Bp., 1. sz. Lt. Főpolg. biz. 1944–276. A Bm. rendeletét Bódy h. polgármester 1944. április 25-én kelt rendeletében másolatban

megküldötte az alárendelt fővárosi szervek vezetőinek azzal, hogy „hassanak oda, hogy a székesfővárosi közigazgatás, valamint a német fegyveres erő és rendőrség közötti érintkezés a kormányhatóság célkitűzéseinek megfelelően történjék”.

1944. április 19.

87/a A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a magyarországi zsidók önkormányzati szervezetének létesítéséről és minden

egyéb zsidószervezet feloszlatásáról A belügyminiszter úr előadja, hogy a magyarországi zsidókérdés okszerű és céltudatos

rendezése során az eddig nyert tapasztalatokból nyilvánvalóvá vált, hogy a zsidóság megfelelő érdek-képviseleti szervének hiánya hátrányosan érinti a kérdés eredményes megoldására irányuló törekvéseket.

Érezte ezt maga a zsidóság is és igyekezett a hiányosságot önkéntes tömörüléssel áthidalni.1

Mindezek megfontolásának eredményeképpen szükségesnek látszik a honvédelemről szóló 1939: II. tc. 141. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a zsidók önkormányzati és érdek-képviseleti szervezetét törvényes formában szabályozni.

Az erre vonatkozó tervezet 1. §-a a „Magyarországi Zsidók Szövetsége” néven életre hívja a zsidók önkormányzati és érdek-képviseleti szervezetét és kimondja, hogy a szervezetbe tartozik minden zsidó, aki a megkülönböztető jelzés viselésére köteles. Ezzel egyidejűleg megtiltja a zsidóknak – a vallásfelekezetek szervezeteinek kivételével – más egyesületi jellegű szervezetben való részvételét.

A 2. § önkormányzati hatáskörrel ruházza fel a Szövetséget és feladatként jelöli meg a zsidók közös érdekeinek képviseletét, valamint szociális, oktatási és kulturális szükségleteinek intézmények létesítésével és fenntartásával való kielégítését.

A 3. § elrendeli, hogy a Szövetség szervezetét a belügyminiszter által jóváhagyott alapszabályban kell megállapítani.

A 4. § a Szövetség megalakításának előkészítését és az alapszabályok jóváhagyásáig szükséges halaszthatatlan tennivalókat a belügyminiszter által kinevezett 9 tagú intézőbizottságra ruházza.

Az 5. § a zsidó jellegű egyesületek és szervezetek feloszlatásáról és ezek vagyonáról rendelkezik és meghatározza, hogy mely szervezetek tekintendők zsidó jellegűeknek.

A 6. § azt határozza meg, hogy a rendelet szempontjából kit kell zsidónak tekinteni. A 7. § a Szövetség felügyeletéről intézkedik és azt a belügyminiszter hatáskörébe utalja. A tervezet 8. §-a a hatályba lépésről rendelkezik. Az elmondottak alapján kéri előadó miniszter úr a bemutatott rendelettervezet

elfogadását és annak kiadásához kéri a Minisztertanács hozzájárulását. A Minisztertanács hozzájárul.

Eredeti tisztázat. – OL Mt. jkv. 1944. április 19. (1).

1 Az „önkéntes tömörülésre” nézve l. a kötet 1944. március 20-i keltezésű (3/a sz.) iratát – amely

leírja, hogyan adtak parancsot a németek a Zsidó Tanács megalakítására.

1944. április 22.

87/b Kormányrendelet a zsidók önkormányzata és érdekképviselete tárgyában A m. kir. minisztérium a honvédelemről szóló 1939: II. tc. 141. §-ának (2) bekezdésében

foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

A zsidók önkormányzati és érdek-képviseleti szervezete

1. §

(1) A zsidók önkormányzati és érdek-képviseleti szervezete: A Magyarországi Zsidók Szövetsége.

(2) A Magyarországi Zsidók Szövetségének kötelékébe tartozik minden zsidó, aki az 1240/1944. Me. számú rendelet 1. §-ában meghatározott megkülönböztető jelzés viselésére köteles. A Szövetségnek tagja lehet – önkéntes belépés alapján – a megkülönböztető jelzés viselésére nem köteles zsidó is.

(3) A Magyarországi Zsidók Szövetségének kötelékébe tartozó zsidó – a vallásfelekezetek szervezeteit kivéve – más egyesületnek vagy szervezetnek (1938: XVII. tc. 1. §) tagja nem lehet.

2. §

A Magyarországi Zsidók Szövetsége önkormányzati feladatkörében őrködik a kötelékébe tartozó zsidók magatartása felett és e tekintetben reájuk kötelező rendelkezéseket tehet,

képviseli a kötelékébe tartozó zsidók közös érdekeit, előmozdítja a kötelékébe tartozó zsidók szociális (egészségvédelmi, gazdasági stb.),

továbbá oktatási és egyéb kulturális szükségleteinek kielégítését megfelelő intézmények létesítésével és fenntartásával,

teljesíti mindazt, amit a jogszabály vagy hatósági rendelkezés feladatává tesz.

A Magyarországi Zsidók Szövetségének szervezete és megalakítása

3. §

(1) A Magyarországi Zsidók Szövetsége szervezetét – ide értve a kötelékébe,tartozó zsidóknak a szövetség irányában való jogait és kötelességeit, valamint a velük szemben alkalmazható fegyelmi rendszabályokat – a szövetség alapszabályai állapítják meg.

(2) Az alapszabályok hatályosságához a belügyminiszter jóváhagyása szükséges.

4. §

(1) A Magyarországi Zsidók Szövetsége megalakításának előkészítésére – ideértve az alapszabályok elkészítését is – a belügyminiszter kilenc tagból álló ideiglenes intéző bizottságot nevez ki. Az ideiglenes intéző bizottság elnökét tagjai közül maga választja.

(2) Mindaddig, amíg a szövetség alapszabályszerűen meg nem alakul, az ideiglenes intéző bizottság látja el a 2. §-ban meghatározott feladatkörbe tartozó halaszthatatlan tennivalókat.

Zsidó jellegű egyesületekre vonatkozó rendelkezések

5. §

(1) A belügyminiszter a zsidó jellegű egyesületeket és szervezeteket (1938: XVII. tc. 1. §) haladéktalanul feloszlatja.

(2) Az (1) bekezdés értelmében feloszlatott zsidó jellegű egyesületek és szervezetek minden ingó- és ingatlan vagyonát – további rendelkezésig – a Magyarországi Zsidók Szövetsége veszi kezelésbe.

(3) Zsidó jellegű egyesületnek, illetőleg szervezetnek kell tekinteni az olyan egyesületeket és szervezeteket, amelynek vezetősége legalább felerészben zsidó, valamint az olyan egyesületet és szervezetet, amelynek vagyonából (jövedelméből) az alapszabályok vagy a szervezeti szabályok értelmében nagyobb részben zsidók vagy izraelita jellegű intézmények részesülnek.

(4) A jelen § rendelkezései nem vonatkoznak az izraelita hitfelekezet szervezeteire és intézményeire.

6. §

(1) Annak megállapításában, hogy az 5. § (3) bekezdésének rendelkezése szempontjából ki a nem zsidó és ki a zsidó, az 1941: XV. tc. 9. és 16. §-ának rendelkezései irányadók azzal, hogy nem zsidó az olyan személy is, aki származására és vallására nézve az említett 9. § utolsó bekezdésében foglalt meghatározásnak megfelel, feltéve, hogy nem kötött, illetőleg mindaddig, amíg nem köt házasságot zsidóval, vagy olyan nem zsidóval, akinek egy vagy két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született.

(2) Az előbbi bekezdés értelmében zsidónak minősülő személyek közül az 5. § (3) bekezdésének rendelkezése szempontjából figyelmen kívül kell hagyni:

1. azt, aki az 1914–1918. évi háborúban az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért arany vagy legalább két ízben I. osztályú vitézségi éremmel vagy mint főtisztet a kardokkal ékesített III. osztályú vaskoronarenddel vagy annál magasabb, de ugyancsak kardokkal ékesített kitüntetéssel, vagy mint törzstisztet kardokkal ékesített III. osztályú vaskoronarendnél magasabb, de ugyancsak kardokkal ékesített kitüntetéssel tüntettek ki, úgyszintén azt is, aki legalább 75%-os hadirokkant, végül azt is, aki az 1939 : IV. tc. 2. §-a első bekezdésének 6. pontjában, a 7720/1939. Me. számú rendelet 66. §-ában, a 2220/1941. Me. számú rendelet 3. §-ában, vagy a 8550/1941. Me. számú rendelet 2. §-ában meghatározott kivétel alá esik,

2. az 1. pontban megjelölt személynek vele együtt élő feleségét vagy özvegyét és gyermekét,

3. a jelenlegi háború hadiözvegyeit és hadiárváit.

A Magyarországi Zsidók Szövetségének felügyelete 7. §

(1) A Magyarországi Zsidók Szövetsége felett a főfelügyeletet a belügyminiszter gyakorolja.

(2) A szövetség szervezetére, úgyszintén vagyonkezelésére és gazdálkodására vonatkozó határozatok hatályosságához a belügyminiszter jóváhagyása szükséges.

(3) Ha közérdek kívánja, a belügyminiszter a szövetség önkormányzatát felfüggesztheti ás a halaszthatatlan tennivalók ellátására miniszteri biztost küld ki. A miniszteri biztos jogkörét a belügyminiszter állapítja meg.

Hatályba lépés

8. §

Ez a rendelet kihirdetésének napján lép hatályba; végrehajtásáról a belügyminiszter gondoskodik.

Budapest, 1944. évi április hó 19-én Sztójay Döme s. k.

m. kir. miniszterelnök Budapesti Közlöny, 1944. április 22, szombat, 90. sz. – „A m. kir. minisztérium

1520/1944. Me. számú rendelete a zsidók önkormányzata és érdek-képviselete tárgyában.”

1944. április 27.

87/c A Magyarországi Zsidók Lapja közleménye a zsidók önkormányzati és érdek-képviseleti szervének létrehozásáról

A hivatalos lap szombati száma közölte a m. kir. kormány 1520/1944. Me. sz. rendeletét,

amellyel életre hívja a zsidók önkormányzati és érdek-képviseleti szervezetét: A Magyarországi Zsidók Szövetségét. Amint a rendelet szövegéből kitűnik, a Szövetség kötelékébe tartozik minden zsidó, aki a megkülönböztető jelzés viselésére köteles.

A rendelet leglényegesebb rendelkezése az, hogy a Magyarországi Zsidók Szövetsége:

önkormányzati feladatkörében őrködik a kötelékébe tartozó zsidók magatartása felett és etekintetben reájuk kötelező rendelkezéseket tehet, képviseli a kötelékébe tartozó zsidók közös

érdekeit, előmozdítja a kötelékébe tartozó zsidók szociális (egészségvédelmi, gazdasági), továbbá oktatási és egyéb kulturális szükségleteinek kielégítését, megfelelő intézmények

létesítésével és fenntartásával, teljesíti mindazt, amit jogszabály vagy hatósági rendelkezés feladatává tesz.

Ebből a felsorolásból már első pillantásra látható, hogy a szövetségre mily rendkívüli

felelősségteljes és sokirányú feladat hárul. Elsősorban a szövetség egyesíti magában az ország egész zsidóságát, annak minden egyes tagját, valamint mindazokat, akik a megkülönböztető jelzést viselni tartoznak. A szövetség a rendelet értelmében úgy az illetékes hatóságok, mint a zsidóság felé képviseleti, s egyben végrehajtó szerv. Feladatát tehát csakis akkor teljesítheti közmegelégedésre, ha felhívásának, utasításának, s a hatóságok általa továbbított rendelkezésének minden zsidó személy fenntartás és habozás nélkül eleget tesz. Csak ebben az esetben lehet működése eredményes és csak ily módon remélhető, hogy a zsidóság kijelölt vezetőinek önfeláldozó munkássága, éjt nappallá tevő fáradozása a zsidóság érdekében, eredménnyel járhasson.

Ezért hangoztatjuk unos-untalan, hogy a mai idők legfontosabb kötelessége, amelyet az egyénekre ró, az, hogy magatartásával, cselekedetével, minden egyes lépésével nemcsak önmagának, hanem az összességnek is javát szolgálja. A zsidóság felelős vezetői csakis akkor tehetnek meg minden tőlük telhetőt a közösség érdekében, ha a közösségen belül minden egyes ember átérzi maga is a felelősség súlyát, amellyel a közösségnek tartozik.

Senki se higgye azt, hogy ezekben a súlyos és gondterhes időkben az ő egyéni baja vagy sérelme a mindenekelőtt való, mert minden hatósági intézkedés vagy utasítás nem az ő egyéni személyének szól, hanem egyformán kötelező annak végrehajtása mindenkire nézve. Megnyugtathatunk mindenkit, hogy aki a kiadott rendelkezéseket és utasításokat pontosan és maradéktalanul végrehajtja, annak bántódása vagy sérelme nem eshetik. De a törvény kérlelhetetlen szigora sújt le mindazokra, akik bármilyen módon a rendelkezések kötelező végrehajtását elmulasztják vagy azt bármily módon kijátszani akarják.

Tehát: teljesítse mindenki a kötelességét, s akkor az életre hívott szövetség szintén teljesíteni tudja majd önkormányzati és érdek-képviseleti szerepéből folyó hivatását, nem csupán az egyének, hanem az egész zsidó közösség érdekében.

Magyarországi Zsidók Lapja, 1944. április 27. 6. évf. 17. sz. – „A zsidók önkormányzata

és érdek-képviselete.”

„A Magyar Zsidók Lapja” címét hatósági intézkedésre változtatta „Magyarországi

Zsidók Lapjá”-ra.

1944. május 8.

87/d A belügyminiszter körrendeleté az első Zsidó Tanács kinevezéséről M. kir. belügyminiszter Szám: 176 774/1944. VII. b. Valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjének, a Kárpátaljai Kormányzói Biztosnak, a

m. kir. rendőrség Budapesti Főkapitányának és a m. kir. rendőrség vidéki Főkapitányának, Székhelyeiken

A zsidók önkormányzata és érdek-képviselete tárgyában kiadott 1520/1944. Me. sz.

rendelet 4. § alapján a Magyarországi Zsidók Szövetsége megalakításának előkészítésére – ide értve az alapszabályok elkészítését is – az ideiglenes intézőbizottság tagjaként:

1. Stern Samu, m. kir. udvari tanácsos, a Magyarországi Izraeliták Országos Irodája és a Pesti Izr. Hitközség elnöke, Budapest, Eskü út 3.

2. Dr. Pető Ernő ügyvéd, a Pesti Izraelita Hitközség elnökhelyettese, Budapest, Vilmos császár út 15/b.

3. Dr. Wilhelm Károly ügyvéd, a Pesti Izraelita Hitközség elöljárója, Budapest, Rákóczi út 18.

4. Dr. Berend Béla főrabbi, Szigetvár, Somogy vm. 5. Kahán-Frankl Samu rabbi, az Orthodox Izraelita Központi Iroda elnöke, Budapest,

Eötvös u. 19. 6. Óbudai Freudiger Fülöp gyáros, a Budapesti Autonom Orthodox Izraelita Hitközség

elnöke, Budapest, Csáky u. 9. 7. Török Sándor újságíró, Budapest, Rökk Szilárd u. 26.1 8. Dr. Nagy József, főorvos a zsidókórházban, Budapest, Szent István krt 5. 9. Dr. Gábor János, a Pesti Izr. Hitközség ügyésze, budapesti lakosokat kinevezem. Az idézett rendelet 4. § 2. bek. alapján mindaddig, amíg a Szövetség alapszabályszerűen

meg nem alakul, a fent felsorolt ideiglenes intéző bizottság látja el a fenti kormányrendelet 2. §-ában meghatározott feladatkörbe tartozó halaszthatatlan tennivalókat.

A miniszter helyett: Endre s. k. államtitkár

Hiteles másolat. – Bp., 1. sz. Lt. II. ker. 1944–11 930. A polgármester a Bm. rendeletet a következő szöveg kíséretében küldte meg az

alárendelt hivataloknak: „Ezt a miniszteri leiratot tudomásvétel és mihez tartás céljából hiteles másolatban közlöm a polgármesteri I–XVII. ügyosztályokkal, az I–XIV. kerületi elöljáró urakkal, az árvaszékkel és a Tiszti Ügyészséggel. Bpest, 1944. évi május hó 22-én. A polgármester megbízásából: dr. Huszty s. k. tanácsnok.”

A Tanács kinevezéséről szóló, itt közölt Bm. rendelet megjelent a Budapesti Közlöny 1944. május 13-iki 108. számában

1 Az Országos Rabbiképző Intézet épületét (Rökk Szilárd u. 26.) a német megszállók toloncházzá

alakították át. Török Sándor újságíró kinevezésekor ebben az épületben volt internálva.

1944. április 20.

88/a Jaross belügyminiszter megküldi Jurcsek földművelésügyi miniszternek a zsidó orvosok működését szabályozó rendelet tervezetét

M. kir. belügyminiszter 406/1944. szám I. A zsidók orvosi kamarai tagságával kapcsolatos egyes rendelkezésekről szóló

rendelettervezetet a hozzá tartozó minisztertanácsi előterjesztéssel együtt azzal küldöm meg, hogy azt a Minisztertanács legközelebbi ülésén szándékozom előadni.

Jaross. Eredeti tisztázat. – OL FM eln. 1944–2845.

1944. április 20.

88/b A zsidó orvosok működését szabályozó kormányrendelet tervezete A m. kir. minisztérium …/1944. Me. számú rendelete a zsidók orvosi kamarai tagságával

kapcsolatos egyes rendelkezésekről. A m. kir. minisztérium a honvédelemről szóló 1939: II. tc. 141. §-ának (2) bekezdésében

és 212. §-ában, valamint az 1942: XIV. tc. 28. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli.

1. §

(1) Orvosi kamarába zsidót a jelen rendelet hatályba lépésétől kezdve felvenni nem szabad.

(2) Az orvosi kamarák névjegyzékébe – a jelen rendelet hatályba lépése előtt – jegyzett zsidó orvosok az orvosi kamarákban semmiféle tisztséget nem viselhetnek és kamarai választójogot sem gyakorolhatnak.1

4. §

Azok az orvosok, akiknek az 1240/1944. Me. számú rendelettel rendszeresített megkülönböztető jelzést kell viselniök, kötelesek az utcán, a kapualjban, a lépcsőházban vagy a rendelőjük bejáratán elhelyezett névtáblájukat szembetűnően alkalmazott sárga csillaggal megjelölni.

vagy:

Az 1. § (2) bekezdésének hatálya alá eső orvosok kötelesek az utcán, a kapualjban, a lépcsőházban vagy a rendelőjük bejáratán elhelyezett névtáblájukat szembetűnően alkalmazott sárga csillaggal megjelölni…2

6. §

Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba; végrehajtásáról a belügyminiszter gondoskodik.

1 A 2. § (ki tekintendő zsidónak) és a 3. § (a kivételezettek köre) megegyezik az 1240/1944. Me.

sz. rendelet 2. és 3. §-ával. (L. e kötet 27/b. sz. iratát.) 2 Az 5. § (a büntető rendelkezések) megegyezik az 1240/1944. Me. sz. rendelet 4. §-ával.

Budapest, 1944. évi . . . . hó . . napján. Másolat. – OL FM eln. 1944–2845. A zsidó orvosok működését szabályozó 2250/1944. Me. sz. rendelet csak két hónappal

később, a Budapesti Közlöny 1944. június 23-i, 140. számában jelent meg.

1944. április 20.

89. A Magyar Zsidók Lapja cikke a Zsidó Tanács tevékenységéről A zsidóságra szakadt sorsfordulat a problémák sokaságát vetette fel. Nincs család,

amelynek ne akadna ügyes-bajos dolga és ne volna kénytelen a Magyar Zsidók Központi Tanácsához fordulni tanácsért, útmutatásért, támogatásért. A kérvényezők, érdeklődők, tanácstalanok ezrei keresik fel naponta a Központi Tanácsot. A Pesti Izr. Hitközség már az első napokban egész adminisztrációját rendelkezésére bocsátotta a Központi Tanácsnak az ügyek gyors elintézése érdekében és belekapcsolódtak e munkába a tantestületek, a testvéri hitközségek és felekezeti intézmények is, valamint a serdültebb tanulóifjúság. Elsőrendűen fontos most a

Tájékoztató Iroda munkája. Ez az iroda a hitközség Síp utcai székházának földszint három számú

helyiségében rendezkedett be, a székház első udvarának belső földszinti traktusában. Mindenkinek, aki a Központi Tanácshoz kíván fordulni, elsősorban a Tájékoztató Irodában kell jelentkeznie. Ez az iroda szűrője az ügyeknek, itt hallgatják meg a jelentkezőket és irányítják oda, ahol ügyüket érdemben elintézik. Csak a Tájékoztató Iroda által kiállított „Belépési Engedély” révén juthat el mindenki abba a hivatalos helyiségbe, ahol ügyét intézik, vagy ahol felvilágosítást és útbaigazítást kaphat.

A jelentkezők túlnyomó része lakás ügyben keresi fel a Központi Tanácsot. A Központi Tanács a lakáskérdésben csak végrehajtója a

hatósági intézkedéseknek. Így is mindenképpen azon van, hogy a felmerült kérdéseket a szeretet, megértés és emberiesség szellemében oldja meg.

A lakásügyek intézésére külön hivatalt állítottak fel, amely a Goldmark-teremben helyezkedett el. Óránként százakra megy a lakás ügyekben jelentkezők száma, de a Tájékoztató Iroda percek alatt a kellő helyre irányítja a feleket. Az iroda tisztviselői nagyobb tömeg összegyülekezése esetén kimennek az udvarba és ott csoportosítják az érkezetteket ügyeik szerint, hogy így gyorsítsák meg az elintézés lehetőségét.

Az érdeklődők másik csoportja utazásokkal kapcsolatosan keresi fel a Központi Tanácsot. Általában zsidónak utazási engedélyt nem

adnak. Az utazásokat kormányrendelet szabályozza és így azokban a zsidó szerveknek már nincs szerepük. Akinek megindokolhatóan kell utaznia, annak a kerületi rendőrkapitányságra kell mennie utazási engedélyért, ahol azt csak a kormányrendeletben felsorolt esetekben kérheti.

Még mindig százával akadnak, akik a

sárga csillag viselésének kötelezettsége felől érdeklődnek. Erre nézve is a kormányrendelet az

irányadó, amely világosan és félreérthetetlenül sorolja fel mindazokat a kivételezetteket, akik a sárga csillag viselésére nincsenek kötelezve. Általában csak az tanácsolható, hogy kétes vagy vitás esetekben inkább tűzze ki magára a sárga csillagot az érdekelt, semhogy büntetésnek tegye ki magát. A csillag legyen felvarrva, mégpedig nemcsak a felöltőre, hanem a belső kabátjára is és vigyázzon, hogy a csillagot a gallér vagy más valami el ne takarja, mert ez esetben súlyos kellemetlenségnek teszi ki magát.

A szociális nyomorúság természetszerűen megnövekedett az új helyzet következtében. Ezen a téren is minden

tőlük telhetőt megtesznek a Központi Tanács kötelékébe tartozó intézmények. A munkaszolgálatosok, hadigondozottak, hadiözvegyek és hadiárvák kérésének és kívánságainak elintézésére a

Hadviseltek Bizottsága van állandó permanenciában. A Pártfogó Iroda viszont gondoskodik emberfeletti munkával a reá háruló feladatokról és ezek sorában

újabban az őrizetbe vettek élelmezéséről. A Pártfogó Iroda munkásságáról külön is beszámolunk.

Ennyiben kívánunk általános képet nyújtani a zsidó szervekre háruló óriási munkatömegről. Rengeteg a tennivaló és mindez csak az áldozatkészség legvégső megfeszítésével oldható meg. A Központi Tanács működését az a szeretet és az a segítőkészség irányítja, amely mindazoknak kijár, akik a megpróbáltatások mai napjaiban a közösségtől várják támogatásukat.

A Magyar Zsidók Lapja, 1944. április 20. 6. évf. 15. sz. – „Hogyan kell a feleknek ügyes-

bajos dolgaikban eljárni.”

1944. április 20.

90. A Magyar Zsidók Lapja cikke a kitérések ellen

Fájdalommal állapítjuk meg, hogy ismét megindult a kitérési hullám és reggelenként a

Wesselényi utca 7. számú épület előtt, ahol a rabbi hivatal működik, nagy tömegekben kell látnunk azokat, akik sorukra várnak, hogy bejuthassanak a rabbi hivatalba, s bejelenthessék kilépésüket a zsidó felekezet köréből. Megkértük dr. Groszmann Zsigmond főrabbit, aki a rabbi hivatalt vezeti, hogy tájékoztassa a közvéleményt ennek a kitérési hullámnak a terjedelméről és természetéről. Dr. Groszmann Zsigmond főrabbi a következőket mondotta:

– 1944 januártól március 19-ig összesen 176-an jelentkeztek nálunk, hogy a zsidó felekezetből való kilépésüket bejelentsék. Az azóta eltelt néhány hét alatt ez a szám 788-ra emelkededett. Valóságos megrohanás ez, a rabbi hivatal tisztviselői éjjel-nappal munkában vannak, hogy a mutatókönyvbe és kartotékba a jelentkezőket bevezessék és részükre a kilépési bizonyítványt elkészítsék. A rabbi hivatal nem is képes mindazokat fogadni, akik egy-egy napon jelentkeznek és sorszámot kénytelenek osztani, határnapokat tűzve ki az egyes kitérni szándékozóknak. Sajnos, a nagy megrohanás miatt nem vagyok képes a legjobb szándék mellett sem azzal a bensőséggel foglalkozni minden egyes jelentkezővel, ahogyan ez egyébként történik. Mindenkihez intelmet intézek és felszólítom arra, gondolja meg elhatározását. De őszintén meg kell vallanom, hogy legtöbbje maga sírva jelenti be eltávozását.

– Nem vallási mozgalomról van szó – jelentette ki dr. Groszmann főrabbi –, legtöbbje a kitérőknek ezt nyíltan meg is mondja, a helyzetén akar javítani, és úgy véli, hogy ezzel előnyösebb helyzetbe kerül, bár tudjuk, hogy ez csak képzelődés, hiszen éppen a mai viszonyok bizonyítják, hogy igen sokan olyanok is a közös sorsra jutnak, akik vallásukat már régebben megváltoztatták.

Dr. Groszmann főrabbi így fejezte be nyilatkozatát: – Reméljük, hogy ez a kitérési hullám csakhamar leapad. Annál is inkább remélhetjük

ezt, mert hiszen 90%-ban olyanok hagyták el a zsidó felekezetet, akik vagy vegyes házasságban születtek, vagy abban élnek, vagy pedig kereszténynek születtek és utóbb tértek át zsidó hitre és most csak visszatérnek régi hitükre.

A főrabbi megvilágítása bizonyára megfelelő színbe helyezi ezt a mostani kitérési hullámot, nekünk pedig azt kell mondanunk, hogy a vallásnak ezt az elhagyását a legsúlyosabb tévedésnek kell minősítenünk. A valláshoz való tartozás minden tekintetben lelki ügy. Azt semmiféle módon se megélhetési, sem családi okokkal kapcsolatba hozni nem lehet. Ha valaki vegyes házasságban született, vagy élt eddig és a Mindenhatóval való lelki kapcsolatát a zsidó vallásban találta meg eddig is, akkor ezt a lelki kapcsolatot nem lehet célszerűségi vagy hasznossági meggondolásokkal felborítani. Ha pedig valaki más hitben született és utóbb helyesnek találta, hogy a zsidó vallásra térjen át, akkor erkölcsi tekintetben nem állhat meg az, hogy ismét célszerűségi szempontból ezt a másodszor választott hitet újra felcserélje.

A vallás az ember legszentebb lelki ügye és még senki nem jutott előnyösebb helyzetbe azzal, hogy ezt a lelki, ezt a magasztos és fenséges kapcsolatot Teremtőjével célszerűségi és hasznossági szempontok szerint változtatta.

A Magyar Zsidók Lapja, 1944. április 20. 6. évj. 16. sz. – „Szomorú sorállás a rabbi

hivatal előtt.”

1944. április 20.

91. A Magyar Zsidók Lapja figyelmeztetése: kerüljék a csoportosulást a Rökk Szilárd utcai toloncház környékén

Illetékes hatóságok figyelmeztettek bennünket, hogy a Rökk Szilárd utcai toloncház

(rabbiszeminárium) előtt és környékén állandó csoportosulások észlelhetők. Nyomatékosan hívjuk fel a figyelmet arra a körülményre, hogy aki ilyen

csoportosulásban részt vesz, vagy aki a toloncház közelében ácsorog, a legsúlyosabb következményekkel számolhat.

Mindenki annál is inkább tartsa magát ehhez az intelemhez, mert a hatóságok a jövőben többé senkit sem figyelmeztetnek, hanem ellene azonnal eljárnak.

A Magyar Zsidók Lapja, 1944. április 20. 6. évf. 16. sz. – „Fontos tudnivaló! A

rabbiszeminárium Rökk Szilárd utcai épülete előtt tilos az ácsorgás.”

1944. április 20.

92. A Magyar Zsidók Lapjának felhívása önkéntes lakásfelajánlásra és összeköltözésre

A lakásfelajánlás módja

Az alábbi rovatok kitöltése után benyújtandó, illetve beküldendő a Magyar Zsidók Központi Tanácsa lakáshivatalához, VII., Wesselényi u. 7.

Alulírott (név) ....................... (foglalkozás) ..................... aki a jelenleg fennálló

rendelkezések szerint zsidónak számítok, ezennel felajánlom a Budapest .......... ker....utca ......

házszám …. emelet ..... ajtó alatt levő ..... szobából és a következő mellékhelyiségekből .................. álló lakásomat. Ezzel szemben kérem, méltóztassanak engem beutalni az ugyancsak zsidónak tekintendő (név) .................. (foglalkozás) ..................... budapesti ....... ker., ................ utca ....... házszám .... em. ...... ajtó alatti lakásának ..................... szobát kitevő lakrészébe. Alulírott (név) ............................... (foglalkozás) ................ aki Budapesten, ..... ker., utca .... házsz., em. ........... ajtó alatt lakom, ezennel hozzájárulok ahhoz, hogy fenti lakásomból ........ szoba, a mellékhelyiségek közös használatával fenti kérelmező javára igénybe vétessék. Tisztelettel

1. ................. felajánló 2. .........................befogadó

Magyar Zsidók Lapja, 1944. április 20. – „A lakásfelajánlás módjai.”

1944. április 21.

93/a Kormányrendelet a zsidó kereskedők üzletéhez tartozó árukészletek és üzleti berendezések zár alá vételéről

A zsidók vagyonának bejelentése és zár alá vétele tárgyában kiadott 1600/1944. Me.

számú rendelet 10. §-ának (4) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem:

1. §

A jelen rendelet hatályba lépésének napján az 1600/1944. Me. számú rendelet hatálya alá eső zsidó kereskedő, aki árut közvetlen fogyasztásra vagy tovább eladásra árusít vagy közvetít – ide értve a közkereseti, betéti és korlátolt felelősségű társaságokat is – köteles üzletét (üzlet-, iroda-, raktárhelyiségét stb.) lezárni és ezt községben az elöljáróságnak, városban a polgármesternek, Budapest székesfővárosban pedig a kerületi elöljáróságnak bejelenteni. Az üzlethelyiség lezárásával az üzlethez tartozó árukészlet és az üzleti berendezés zár alá vétetik.

A lezárt üzlethelyiség bejáratán szembetűnő helyen az előző bekezdésben említett hatóság pecsétjével ellátott alábbi szövegű feliratot kell elhelyeznie: „A m. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter 50 500/1944. KKM számú rendelete alapján az árukészlet és az üzleti berendezés zár alá vétetett.”

2. §

A lezárt üzlethelyiségben vagy bárhol a zár alá vett árukészletből vagy üzleti berendezésből árusítást folytatni nem szabad, a lezárt üzlethelyiségben a kereskedő és alkalmazottja csak az 1600/1944. Me. számú rendelet 10. §-ának (2) bekezdésében említett bejelentés és leltár elkészítése végett tartózkodhatik.

3. §

Az olyan üzlet vezetésére, amelynek tovább folytatása honvédelmi vagy közellátási érdekből szükséges, haladéktalanul vállalatvezetőt kell kirendelni. A vállalatvezetőt kis- és nagyközségekben a főszolgabíró, városokban pedig – az illetékes kereskedelmi és iparkamara meghallgatása után – a polgármester rendeli ki. A vállalatvezető kirendeléséről az illetékes kereskedelmi és iparkamarát haladéktalanul értesíteni kell.

4. §

A zsidó kereskedő üzleti alkalmazottainak illetményeit további rendelkezésig folyósítani köteles.

5. §

(1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, az 1600/1944. Me. számú rendelet 16. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kihágást követ el és az ott meghatározott büntetéssel büntetendő az, aki a jelen rendeletben foglalt rendelkezéseket megszegi vagy kijátssza. A büntetőjogi felelősségre vonáson felül a 8130/1939. Me. számú rendelet alapján a rendőrhatósági őrizet alá helyezésnek (internálásnak) is helye van.

(2) A pénzbüntetésre az 1928: X. törvénycikk rendelkezései irányadók azzal az eltéréssel, hogy a pénzbüntetés legmagasabb összege az 1939: II. tc. 212. §-ának (1) bekezdésében meghatározott mértékig terjed. A pénzbüntetés átváltoztatására és a kihágás elévülésére az említett § (4) és (5) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

(3) Azt a vagyontárgyat, amelyre nézve a kihágást elkövették, el kell kobozni. (4) A kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, a rendőrség működési

területén a m. kir. rendőrségnek mint rendőri büntetőbíróságnak hatáskörébe tartozik. Az 1929: XXX. tc. 59. §-a (1) bekezdése 3. pontjának alkalmazása szempontjából szakminiszternek a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztert kell tekinteni.

6. §

A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba. Budapest 1944. évi április hó 20-án.

Kunder Antal s. k. m. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi

miniszter Budapesti Közlöny, 1944 április 21, péntek, 89. sz. – „A m. kir. kereskedelem- és

közlekedésügyi miniszter 50 500/1944. KKM számú rendelete a zsidó kereskedők üzletéhez tartozó árukészletek és üzleti berendezések zár alá vétele tárgyában.”

1944. május 5-én Kunder kereskedelemügyi miniszter rendeletet ad ki valamennyi

iparhatósághoz a lezárt zsidó üzletekben levő zárolt vagy idegen tulajdont képező áruk kiadásáról. A rendelet kimondja, hogy ezen áruk kiadása céljából a zsidó kereskedők tartoznak üzletükben f. évi május 8-tól május 20-ig bezárólag reggel 7–9 óra között, félig lehúzott redőny mellett a jogosultak rendelkezésére állni. (Bp., 1. sz. Lt. III. ker. 1944 – 11 057.)

1944. április 22.

93/b A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter távirati utasítása az elsőfokú iparhatóságokhoz a zsidó üzletek bezárásáról szóló rendelet végrehajtása tárgyában VI. kerületi elöljáró. Budapest, Aradi utca 23. Ad. 50 500/1944. szám. A Budapesti Közlöny mai számában jelent meg az 50 500/1944.

KKM számú rendeletem. Tudomás és azonnali végrehajtás végett az alábbiakra hívom fel Címet. Az 1600/1944. Me. számú rendelet hatálya alá eső zsidó kis- és nagykereskedők kötelesek üzletüket haladéktalanul lezárni és azt községben az elöljáróságnak, városban a polgármesternek, Budapest székesfővárosban pedig a kerületi elöljárónak bejelenteni. A lezárt üzletben levő árukészlet és berendezési tárgyak zár alá vétetnek. A lezárt üzlethelyiség

bejáratán szembetűnő helyen a hatóság pecsétjével ellátott alábbi szövegű leiratot kell elhelyezni: „A m. kir. Kereskedelem- és Közlekedésügyi Miniszter 50 500/1944. KKM számú rendelete alapján az árukészlet és az üzleti berendezés zár alá vétetett.” Az ilyen üzletből tovább árusítani nem szabad. Az olyan üzlet vezetésére, amelynek tovább folytatása honvédelmi vagy közellátási érdekből nélkülözhetetlenül szükséges, haladéktalanul vállalatvezetőt kell kirendelni. A vállalatvezetőt kis- és nagyközségekben a főszolgabíró, városokban pedig, az illetékes kereskedelmi és iparkamara meghallgatása után, a polgármester rendeli ki. Vállalati vezetőt elsősorban a vállalat keresztény alkalmazottai köréből kell választani, ha pedig megfelelő alkalmazott nem lenne, akkor kellő szakértelemmel rendelkező megbízható keresztény szakembert kell kirendelni. Arra kell törekedni, hogy csak a legszükségesebb esetekben rendeltessék ki vállalati vezető. Ha olyan üzletekben, amelyekhez vállalati vezető nem rendeltetett ki, gyors romlású áru is van, gondoskodni kell arról, hogy ez az áru elsősorban a helybeli magánkereskedelemnek, másodsorban a Hangya, vagy más fogyasztási szövetkezetnek készpénzfizetés ellenében adassék ki, egyéb árut más kereskedőnek vagy fogyasztónak átadni nem szabad. A zsidó kereskedő üzleti alkalmazottainak illetményeit további rendelkezésig folyósítani köteles.

M. kir. Kereskedelem- és Közlekedésügyi Miniszter. Eredeti távirat. – Bp., 1. sz. Lt. VI. ker. 1944–11 594.

1944. április 23.

93/c A Pesti Hírlap közli Künder kereskedelmi miniszter nyilatkozatát a zsidó üzletekről A Magyar Távirati Iroda munkatársa felkereste Kunder Antal kereskedelem- és

közlekedésügyi minisztert, aki a zsidó kereskedések bezárásával, valamint a kormány terveivel kapcsolatban a következő nyilatkozatot tette:

– A kormány hivatalba lépésétől kezdve fokozott figyelemmel kísérte a zsidók üzleti tevékenységét. Ennek során mind több és több bizonyíték birtokába jutott arra vonatkozóan, hogy a zsidók a közfogyasztásra rendelt árukészletüket elrejtik, viszont egyes közhasználatú árucikkeket olyan mennyiségben dobnak piacra, ami a mai helyzetben rendkívül káros, mert a készletet idő előtt elvonja a tervszerű elosztás elől.

A zsidók, akik az áruelrejtés minden módját felhasználják, találtak olyan lelkiismeretleneket is, akik ebben segítségükre voltak, és akiknél valóságos fiókraktárakat létesítettek. Ezek az okok indítottak most arra, hogy amint a kormány a zsidó vagyonok zár alá vétele iránt általánosságban intézkedett, e jogszabályban foglalt felhatalmazásom alapján a zsidó kereskedések bezárását elrendeljem, és ezzel véget vessek a honvédelemre és a közgazdaságra egyaránt veszélyes üzérkedésüknek.

Mely üzletek működnek továbbra is

A bezárt és zár alá vett zsidó kereskedések leltározása iránt egyidejűleg intézkedtem, hogy számba vehető legyen az az árumennyiség, amelyet a zsidók tárolnak. A kereskedések közül azok, amelyeknek tevékenységére a honvédelemnek vagy a közgazdaságnak múlhatatlanul szüksége van, továbbra is működni fognak, természetesen a zsidó tulajdonos és zsidó alkalmazottak nélkül. Ezeknek a kereskedéseknek vagy vállalatoknak vezetésével átmenetileg vállalatvezetőket fogok megbízni, lehetőleg a már ott működő megbízható keresztény alkalmazottak közül. Ennek hiányában más, a szakmába tartozó, keresztény vezetőt fogok kijelölni. A vállalatvezetői kirendelés csak átmeneti intézkedés, amely elsősorban azt a célt szolgálja, hogy a kereskedés vagy vállalat további működését biztosítsa mindaddig, amíg azt vállalkozásra kész és kereskedelempolitikai szempontból kívánatosnak talált keresztény tőke átveszi.

Az árukészlet szétosztása

A kereskedéseknek az a csoportja, amelynek működését honvédelmi vagy közgazdasági okok nem teszik okvetlenül szükségessé, zárva maradnak. A mennyiség és érték szerint

leltározott árukészletet a szakmabeli keresztény kereskedők között fogom a szakma meghallgatásával szétosztani. A kormánynak az a célja, hogy ez a folyamat a lehetőség szerint gyorsan menjen végbe, máról holnapra elhamarkodott intézkedéseket azonban nem tehetünk.

Üzlethelyiségek átvétele

– Az üresen maradt üzlethelyiségeket, amelyeknek árukészlete szétosztásra került, az arra alkalmas, kellő szakmai tudással és tőkével rendelkező keresztény kereskedők engedélyemmel kivehetik. Ennek a rendjét később fogom megállapítani. Azonban erre is csak akkor kerülhet sor, ha az áru átadása már megtörtént. Ezért tehát teljesen céltalan, hogy ez idő szerint ilyen irányú kérelemmel a hatóságokat bárki is ostromolja.

Nincs nemzeti ajándék

– A kereskedelem átállítása – s ezt fokozatosan kiemelem – nem jelent senki részére nemzeti ajándékot. Téved az, aki azt hiszi, hogy berendezett üzletbe beülhet és ott kezdheti, ahova keresztény társai fáradságos és kitartó munkával elérkeztek. Nem engedi meg ezt annak a tisztességes keresztény kereskedőtársadalomnak érdeke sem, amely egy idegen fajtával nem egyenlő eszközökkel vívott küzdelemben állta meg helyét.

A keresztény alkalmazottak

– Áttérve a keresztény kereskedelmi alkalmazottak helyzetére, csak természetes, hogy a róluk való gondoskodás különösen szívemen fekszik. Fizetésüket további rendelkezésig a zsidók kötelesek részükre folyósítani. A keresztény kereskedőknél a zsidó üzletek bezárása folytán természetszerűleg megnövekedő forgalom és a zsidó kereskedelmi alkalmazottaknak a keresztény munkaadók által történő elbocsátása nagy részüket álláshoz fogja juttatni. Az új cégek alapításánál is figyelemmel leszek rájuk.

– Az átállítás során előnyben fogom részesíteni a hadviselteket, akiknek elsősorban van joguk ahhoz, hogy a haza iránti hűséges kötelességteljesítésük után megtalálják tisztességes megélhetésüket és boldogulásukat.

Felhívás

– Állandó apparátus foglalkozik azzal, hogy a közben felmerülő kérdéseket elintézzük és a nehézségeket elsimítsuk. A zsidóktól teljesen megtisztított, kötelező tagsággal járó, szakmánként szervezett keresztény magyar kereskedelemmel a legszorosabb együttműködésben akarok dolgozni. Ennek a szervezetnek feladata elsősorban most az átállításnál lesz nagyon fontos. Számos vonatkozásban kormányzati teendőkkel kívánom felruházni a kiépített szakmai szervezeteket. Ezért ezúton is felhívom a keresztény kereskedőket arra: feszítse meg mindenki erejét, hogy ezt a feladatot jól megoldhassuk. Most kell, hogy a keresztény kereskedőtársadalom a helyzet magaslatára emelkedjék, ne legyen kicsinyes, ne áskálódjék egymás ellen, segítsen minden erejével mindenki azokon a nehézségeken, amelyek ilyen átállítással természetszerűleg együtt járnak.

– Tudom, hogy a feladat, amire vállalkoztunk, nem könnyű. Csak kritizálni könnyű. Meggyőződéssel mondhatom, hogy a kereskedelem talán legnagyobb kérdéséhez nyúltunk hozzá, amelynek helyes megoldása nemcsak a magyarság közgazdasági, hanem kulturális és nemzeti életére is rendkívüli jelentőségű.

Gondoljunk azokra, akik a hazáért sokkal nagyobb áldozatot vállalnak, ne elégedetlenkedjünk, hanem mindenki igyekezzék a maga helyén a nehézségeket elsimítani. Ez a munka, amire vállalkoztunk, a kereskedelem teljes megtisztítása a zsidóktól, elsőrendű nemzeti feladata, a szó szoros értelmében harc az ország jobb jövőjéért. Fáradságos munkánk nem máról holnapra, de meg fogja hozni gyümölcsét. Áldását pedig a nemzet egyeteme kell, hogy élvezze.

Pesti Hírlap, 1944. április 23. – „Kunder kereskedelmi miniszter nyilatkozata a zsidó

üzletekről.”

1944. április 23.

93/d A Kossuth Rádió kommentárja Kunder kereskedelemügyi miniszternek a zsidó üzletek bezárására vonatkozó nyilatkozatáról

Kunder Antal, ez a Hitler által kereskedelmi miniszterként a nyakunkra ültetett imrédista

szemét, kísérletet tett, hogy a zsidó üzletek bezárását magyar érdekkel indokolja. Az egész ország tudja, hogy a Sztójay-banda zsidóellenes intézkedéseinek két fő célja van. Először is német parancsra kisajátítják a zsidókat, hogy az árut, magyar árut, német kézre játszhassak. Másodszor pedig el akarják terelni a figyelmet a német megszállás által ránk zúdított bajokról, a bombázásokról, az élelemhiányról, a rekvirálásokról, honvédeink mészárszékre hajtásáról, a gazdasági bajokról. Kunder persze nem erről beszélt. Kunder szerint a zsidók visszaéléseket követtek el. Az a Kunder mondja ezt, aki a Külkereskedelmi Hivatal élén a legpiszkosabb üzleteket kötötte. Milliókkal károsította meg a magyar államot. Kizárólag hasonszőrű imrédista barátai befolyásának köszönhette, hogy csöndben tűnhetett el a magyar közéletből. Ha ez a hétpróbás csirkefogó vádol valakit visszaéléssel, az felér egy erkölcsi bizonyítvánnyal. Nincs már messze az az idő, mikor ennek a fémjelzett náci söpredéknek nem a zsidókérdésről, hanem arról kell majd beszélnie, miként szolgáltatta ki a németeknek a magyar nép élelmiszerkészleteit és hogyan adta oda a németeknek a magyar mozdonyok és vasúti kocsik túlnyomó részét akkor, amikor Budapest lakossága tömegesen pusztult a bombázások következtében, mert nem volt vasúti kocsi, melyen kiüríthették volna.

Eredeti tisztázat. – Pl. Kossuth Rádió. 1944. április 23. – „Kunder Antal.”

1944. április 21.

94. A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a zsidók értelmiségi munkakörben való alkalmaztatásának és foglalkoztatásának megszüntetéséről

18. pont. Az igazságügy-miniszter úr a zsidók értelmiségi munkakörben való

alkalmazásának és foglalkoztatásának megszüntetése tárgyában készített rendelettervezetet bemutatja és annak a minisztérium rendeletéként való kiadásához kéri a Minisztertanács hozzájárulását.

A rendelet szövege a következő: „A m. kir. minisztérium 1540/Me. számú rendelete a zsidók értelmiségi munkakörben

való alkalmazásának és foglalkoztatásának megszüntetése tárgyában. A m. kir. minisztérium a honvédelemről szóló 1939: II. tc. 141. §-ának (2) bekezdésében

és 212. §-ában, valamint az 1942: XIV. tc. 28. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli.

1. §

Tisztviselőként, kereskedősegédként, vagy más értelmiségi alkalmazottként zsidót nem lehet sem természetes személy, sem jogi személy által fenntartott – a közszolgálat körén kívül eső – ipari (kereskedelmi), bányászati, kohászati, bank- és pénzváltóüzleti vállalatban, biztosítási magánvállalatban, bányatárspénztárban, közlekedési vállalatban, mezőgazdasági üzemben, továbbá bármiféle más kereső foglalkozást folytató személynek kereső foglalkozása körében alkalmazni vagy foglalkoztatni.

Az előbbi bekezdés rendelkezései a kizárólag izraelita hitfelekezeti célokat szolgáló üzemek értelmiségi alkalmazottaira nem terjednek ki.

2. §

Zsidónak az 1. §-ban foglalt tilalom alá eső alkalmaztatását az alábbiak szerint kell megszüntetni.

A munkaadó az alkalmazottak (foglalkoztatottak) huszonöt százalékának foglalkoztatását az 1944. évi április hó 30. napjáig, további huszonöt százalékának foglalkoztatását pedig az 1944. évi május hó 31. napjáig köteles megszüntetni.

A fennmaradó zsidó alkalmazottak foglalkoztatásának fokozatosan való megszüntetésére vonatkozólag a munkaadó az 1944. évi április hó 30. napjáig javaslatot köteles előterjeszteni az Értelmiségi Munkanélküliség Ügyeinek kormánybiztosához (a továbbiakban: kormánybiztos). A zsidó alkalmazottak (foglalkoztatottak) elbocsátására az 1944. évi szeptember hó 30. napjánál későbbi napot nem lehet javaslatba hozni. A javaslatot személyenként részletesen indokolni kell. A kormánybiztos vagy az illetékes miniszter az alkalmazottak elbocsátásának ideje tekintetében a munkaadó javaslatától eltérhet.

Az a munkaadó, aki csak egyetlen zsidó alkalmazottat foglalkoztat, ezt a zsidó alkalmazottat az 1944. évi május hó 31. napjáig, aki két zsidót alkalmaz, az egyiket az 1944. évi május hó 31. napjáig, a másikat az 1944. évi június hó 30. napjáig, végül az, aki három zsidót alkalmaz, az egyiket az 1944. évi április hó 30. napjáig, a másikat az 1944. évi május hó 31. napjáig, a harmadikat pedig az 1944. évi június hó 30. napjáig köteles elbocsátani, hacsak a kormánybiztos – bármelyik esetben – a munkaadó kérelmére az elbocsátásra1 halasztást nem engedélyez.

3. §

A jelen rendelet következtében elbocsátott zsidó alkalmazott részére szolgálati jogviszonya megszűnésével kapcsolatban kifizetendő illetmények tekintetében az 1500/1941. Me. számú rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni. A felmondási időre eső járandóságot havonta esedékes részletekben, az esetleg járó törvényes végkielégítést pedig a felmondási időre eső járandóság törlesztésének befejezése után kell kifizetni. A Közérdekeltségek Felügyelő Hatósága a munkaadó kérelmére vagy hivatalból a végkielégítésnek megfelelő részletekben való kifizetését is elrendelheti.

Az előbbi bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell minden olyan zsidó alkalmazottra is, akinek szolgálati viszonya az 1944. évi január hó 1. napja után szűnt meg.

A munkaadó köteles az 5760/1940. Me. számú rendelet 3. és 4. §-ában megszabott bejelentést megtenni mindazokra a zsidó alkalmazottakra vonatkozóan, akiknek szolgálati viszonya az 1944. évi január hó 1. napja után szűnt meg, mégpedig a jelen rendelet hatálybalépése előtt már megtörtént felmondások, elbocsátások (nyugdíjazások) tekintetében az 1944. évi május hó 10. napjáig, a jelen rendelet hatályba lépése után bekövetkezett felmondások, elbocsátások (nyugdíjazások) tekintetében pedig azok megtörténtétől számított tizenöt nap alatt.

4. §

A jelen rendelet rendelkezései következtében elbocsátott zsidó alkalmazottat ugyanaz a vállalat2 nem értelmiségi munkakörű alkalmazottként sem foglalkoztathatja. Az ilyen személyt ugyanahhoz a vállalathoz honvédelmi munkára való igénybevétel címén is csak a kormánybiztos előterjesztésére lehet kirendelni.

1 A rendelet a Budapesti Közlöny 1944. április 25-i számában jelent meg. A hivatalos lapban

megjelent rendelet szövege több helyen eltért a Minisztertanácsban elfogadott rendelettervezet szövegétől. Az eltéréseket alább, az 1. és 2. sz. jegyzetben közöljük.

A rendelet szövege: „legkésőbb az 1944. évi szeptember hó 30-ik napjáig terjedő”. 2 A rendelet szövege: „az elbocsátástól számított 2 év alatt”.

5. §

Az elbocsátandó zsidó alkalmazott köteles a munkakörének átvételére kijelölt személlyel mindazokat az adatokat közölni és neki mindazokat a felvilágosításokat megadni, amelyek a munka zavartalan folytatásához szükségesek.

Az elbocsátandó zsidó alkalmazott cégjegyzési és más képviseleti jogosultságát – hacsak a kormánybiztos a vállalat kérelmére kivételt nem engedélyez – a jelen rendelet hatályba lépése után meg kell szüntetni és a képviseleti jogosultság megszűnését a cégjegyzékbe haladéktalanul be kell jegyeztetni. A vállalat belső ügykezelésében is haladéktalanul meg kell tenni mindazokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek avégből, hogy az elbocsátandó alkalmazott jelentős ügyekben a munkakörének átvételére kijelölt személy közreműködése nélkül ne intézkedjék.

6. §

Minden munkaadó köteles mindaddig, amíg a zsidó alkalmazottak elbocsátásra irányuló kötelezettségének eleget nem tesz, minden hó ötödik napjáig a kormánybiztoshoz írásban bejelenteni, hogy az előző hónap utolsó napjáig mely zsidó értelmiségi munkakörű alkalmazottak (foglalkoztatottak) foglalkoztatása szűnt meg, mi volt az elbocsátott alkalmazott munkaköre és ki vette azt át.

7. §

A minisztérium a vállalat tárgya szerint illetékes miniszter elő terjesztésére a jelen rendelet rendelkezéseit megszegő vagy kijátszó vállalat élére a vállalat tulajdonosának költségére az 1600/1944. Me. számú rendelet 10. §-a (5) – (11) bekezdéseinek megfelelő alkalmazásával vezetőt állíthat. Az 1600/1944. Me. számú rendelet 10. §-ának (6) és (9) bekezdésében megjelölt miniszteri ügykörben a vállalat tárgya szerint illetékes miniszter jár el.

8. §

A 8500/1940. Me. számú rendeletnek az 1900/1942. Me. számú rendelet 30. §-ának (4) bekezdésével kiegészített rendelkezéseit a jelen rendelet végrehajtása körében is alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy a bevonult alkalmazott szolgálati viszonyát a felmondás közlése nélkül a jelen rendelet hatályba lépésének napjával felmondottnak kell tekinteni.

9. §

Részvénytársaság és szövetkezet igazgatóságának vagy felügyelőbizottságának tagja, korlátolt felelősségű társaság ügyvezetője zsidó nem lehet. A fennálló ilyen megbízatás a jelen rendelet hatálybalépésével megszűnik. A megbízatás megszűnésének a cégjegyzékbe bejegyzése iránt a szükséges intézkedéseket haladéktalanul meg kell tenni.

10. §

Zsidó csendestárs (1930: V. tc. 115–122. §) a vállalat üzletvitelében vagy ügyvitelében az 1930: V. tc. 118. §-ában meghatározott tevékenységet meghaladó működést nem fejthet ki.

11. §

A kormánybiztosnak a jelen rendelet rendelkezéseinek végrehajtásával kapcsolatos ellenőrzési jogköre tekintetében a 7720/1939. Me. számú rendelet 53. és 54. §-a irányadó…3

3 A 12. § ki tekintendő zsidónak és a 13. § (a kivételezettek köre), megegyezik az

1240/1944. Me. sz. rendelet 2. és 3. §-ával, azzal az eltéréssel, hogy a kivételezett vele együtt élő felesége vagy özvegye és gyermeke, valamint a jelenlegi háború hadiözvegyei és hadiárvái szintén a kivételezettek közé számítanak.

14. §

Annak igazolására, hogy valaki a jelen rendelet alkalmazása szempontjából nem minősül zsidónak rendszerint elegendő, ha felekezeti, illetőleg állami anyakönyvi kivonattal kimutatja, hogy az 1895. évi október hó 1. napja előtt keresztény hitfelekezet tagjaként született és a szülői az ő születésekor keresztény hitfelekezet tagjai voltak, vagy ha az 1895. évi október hó 1. napja után született, mind ő maga, mind szülői keresztény hitfelekezet tagjaként születtek és szülői születésekor azok szülői keresztény hitfelekezet tagjai voltak, egyúttal pedig mindkét esetben a büntetőjogi jogkövetkezmények terhével írásban kijelenti, hogy ő a jelen rendelet 12. §-a értelmében nem zsidó. Ha azonban a fent említett tények igazolására bemutatott valamely okirat az alkalmazott zsidó származására utaló adatot tartalmaz, vagy az alkalmazott nem zsidó származása egyéb okból kétséges, a nagyszülőkig terjedő igazolást is meg kell követelni.

15. §

A jelen rendelet rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell mindazoknak az egyesületeknek és bármely más megjelölésű szervezeteknek (1938: XVII. tc. 1. §), továbbá mindazoknak az alapítványoknak az értelmiségi munkakörben foglalkoztatott alkalmazottaira is, amelyek nem esnek az 1210/1944. Me. számú rendelet hatálya alá.

16. §

Amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és két hónapig, háború idején hat hónapig terjedhető elzárással büntetendő, aki zsidónak értelmiségi munkakörben alkalmaztatására vonatkozó tilalmat (1. §). továbbá a tilalom alá eső alkalmaztatások megszüntetésére (2. 81, az elbocsátott alkalmazottak illetményeinek kifizetésére (3. 8). az elbocsátott alkalmazottnak nem értelmiségi munkakörben foglalkoztatására (4. §), az elbocsátott, alkalmazott munkakörének átadására, illetőleg átvételére (5. §), az írásbeli bejelentések megtételére (3. és 6. §), a kereskedelmi társaság igazgatására és ügyvezetésére (9. 8) és a zsidó csendestárs működésére (10. §) vonatkozó rendelkezéseket megszegi vagy kijátssza.

A büntetőjogi felelősségre vonáson felül a 8130/1939. Me. számú rendelet (Magyarországi Rendeletek Tára, 1629. lap) alapján rendőrhatósági őrizet alá helyezésnek (internálásnak) is helye van.

A pénzbüntetésre az 1928: X. törvénycikk rendelkezései irányadók azzal az eltéréssel, hogy a pénzbüntetés legmagasabb összege az 1839: II. tc. 212. §-ának (1) bekezdésében meghatározott mértékig terjed, a pénzbüntetés átváltoztatására pedig az említett § (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

A kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, a rendőrség működési területén pedig a m. kir. rendőrségnek mint rendőri büntető bíróságnak hatáskörébe tartozik.

A kihágás tárgyában harmadfokon a belügyminiszter, ha pedig az illető vállalat (kereső foglalkozás) felügyelete más miniszter ügykörébe tartozik, a kihágási tanács bíráskodik; az utóbbi esetben az 1929: XXX. tc. 59. §-a (1) bekezdése 3. pontjának alkalmazása szempontjából szakminiszternek azt a minisztert kell tekinteni, akinek ügykörébe az illető vállalat (kereső foglalkozás) felügyelete tartozik.

17. §

A jelen rendelet kihirdetése napján lép hatályba. Budapest, 1944. évi április hó 21.

Sztójay Döme s. k. m. kir. miniszterelnök”

A Minisztertanács hozzájárul.

Eredeti tisztázat. – OL Mt. jkv. 1944. április 21. (18). 1944. május 12-én az Értelmiségi Munkanélküliség ügyei M. Kir. Kormánybiztosa

rendeletet adott ki. (Megjelent a Budapesti Közlöny 107. számában – 160 765/1944. É. M. K. sz. alatt), amely arra kötelezte a munkaadókat, hogy írásbeli bejelentést tegyenek azokról a nem értelmiségi munkakörben foglalkoztatott zsidókról, akik négy középiskolai vagy annál magasabb végzettséggel bírnak.

Az Értelmiségi Munkanélküliség Ügyei M. Kir. Kormánybiztosa 1944 május 20-án újabb rendeletet adott ki (megjelent a Budapesti Közlöny 119. számában – 56 455/1944. É. M. K. sz. alatt), amely intézkedett a zsidó értelmiségi alkalmazottak elbocsátásával megüresedett állások betöltése iránt.

1944. április 21.

95. A Belügyminisztérium utasítása a rendőrség budapesti főkapitányának a bombabiztos óvóhelyeken esetleg elrejtett zsidóvagyon felkutatására

Magyar királyi belügyminiszter Szám: 6754/1944/VII. res.

Szigorúan bizalmas! Sürgős! A zsidók vagyonának bejelentése és zár alá vétele tárgyában 1944. évi április hó 14-én

kiadott 1600/1944. Me. számú rendelet 1., 4., 5 és 8. §-aiban felsorolt vagyontárgyaikat a zsidók kötelesek 1944. évi április hó 30-ig bejelenteni és letétbe helyezni.

A zsidók ékszerrejtegetésének ellenőrzésére és megakadályozására Főkapitány Úr figyelmét az 1944. évi április hó 11-én kelt 6138/1944. VII. res. számú rendeletemmel már felhívtam.1

Köztudomás szerint sokan létesítettek ún. bombabiztos megőrzőhelyeket pl. sziklabarlangokban, ahol safe-ekben helyezték el értéktárgyaikat a légitámadás veszélye elől. Kétségtelen, hogy igen sok zsidó is elhelyezte hasonló módon ilyen óvóhelyeken értékeit s most feltehető, hogy ezen óvóhelyek titokban tartásával igyekszenek kivonni azokat a bejelentési és letétbe helyezési kötelezettség alól.

Felhívom Főkapitány Urat, intézkedjék sürgősen az iránt, hogy hatósága területén minden ilyen értékmegőrző óvóhely felderíttessék, szigorúan ellenőriztesse, hogy van-e ilyen óvóhelyeken zsidó vagyon elhelyezve, s ha igen, az értékek tulajdonosa, birtokosa eleget tett-e az 1600/1944. Me. rendeletben meghatározott bejelentési és letétbe helyezési kötelezettségének.

Tekintettel arra, hogy a bejelentési kötelezettség határideje 1944. évi április hó 30-a, már most gondoskodni kell annak megállapításáról, hogy a felderített megőrző óvóhelyeken van-e elhelyezve zsidó vagyon, nehogy a határidő beállta előtt azt onnan elszállítsák és elrejtsék. Az elszállítás kizárólag az 1600/1944. Me. rendeletben előírt bejelentési, illetve letétbe helyezési célból történhet. Ezen kötelezettség kijátszására irányuló minden más eljárást, elrejtési kísérletet meg kell akadályozni.

Felhívom Főkapitány Urat, hogy az 1600/1944. Me. számú rendeletben foglaltakhoz fűződő nemzeti érdekre tekintettel, ezen rendelkezésemet gyorsan és erélyesen hajtsa végre.

A miniszter rendeletéből; vitéz Király Gyula s. k.

csendőrezredes Sokszorosított másolat. – OL Bm. ált körrendeletek. 1944–6754.

1 L. e kötet 1944 április 6-i keltezésű, 57/a sz. rendeletét.

1944. április 21.

96/a A Belügyminiszter körrendelete az alárendelt közigazgatási hatóságokhoz arról, hogy a zsidó cégeket nyomtatványok és írószerek szállításából ki kell zárni

Arról értesültem, hogy egyes községek és városok nyomtatvány- és irodaszer-

szükségletüket még ez idő szerint is zsidó (félzsidó) cégektől szerzik be. Így ismételten előfordult, hogy egyes községek mondott szükségleteiket Kner Izidor gyomai, és Forgács Antal abaújszántói zsidó cégektől szerezték be.

Általános szabályul szolgáljon, hogy zsidó (félzsidó) cégek a községeknek és a városoknak, valamint a vármegyéknek, általában a közigazgatási hatóságoknak semmiféle közszállítást nem teljesíthetnek. Az esetleg megkötött közszállítási szerződéseket azonnal hatálytalanítani kell oly módon, hogy ebből kártérítési kötelezettség ne származzék.

Nem vonatkozik ez a tilalom arra az esetre, ha a zsidó (félzsidó) cég azért, mert ipari (kereskedői) tevékenységével véglegesen felhagy, végkiárusítást rendez. Ilyen esetben éppen azért, hogy azok megfelelő áron a vármegyékhez, városokhoz, községekhez, illetőleg azok hatóságaihoz kerüljön, kívánatos, hogy a zsidó (félzsidó) cég raktáron levő készleteit az említett hatóságok megvásárolják. Hangsúlyozom azonban, hogy ez a kivétel kizárólag a végkiárusításra vonatkozik.

(Csak a törvényhatósági jogú városok polgármestereinek.) Felhívom Polgármester Urat, hogy ennek a rendeletemnek a legszigorúbb betartása iránt

intézkedjék és a beszerzéssel megbízott tisztviselőket és egyéb alkalmazottakat megfelelő utasítással lássa el. Abban a nem várt esetben, ha a tisztviselők valamelyike rendeletem ellenére zsidó (félzsidó) cégektől rendelne meg nyomtatványt, irodaszert vagy más közszükségleti cikket, a mulasztó tisztviselő ellen a fegyelmi eljárást haladéktalanul el kell rendelni, s oda kell hatni, hogy a magyar fajtánk ellenségeit közpénzzel támogató tisztviselő szigorú büntetésben részesüljön.

Végül elrendelem, hogy jelen rendeletem tudomásulvételét az érdekelt tisztviselők a rendeletre vezetett aláírásukkal elismerjék és az így aláírt példányt Polgármester Űr megőrizni köteles.

(Csak a vármegyék alispánjainak és a közigazgatási kirendeltségek vezetőinek.) Felhívom Alispán (Kirendeltségi Vezető) urat, hogy a rendeletem szigorú betartása iránt

intézkedjék és a megyei városok polgármestereit, valamint a községi (kör)jegyzőket megfelelően utasítsa. Alispán (Kirendeltségi Vezető) úr, továbbá a járási főszolgabírák kiszállásaik alkalmával a városi (községi) számadási főkönyvek és a községek által küldött számlák betekintése útján mindenkor a legszélesebb körű vizsgálattal ellenőrizzék azt, hogy az egyes polgármesterek, illetőleg községi (kör)jegyzők mely cégektől szerzik be szükségleteiket, s hogy a jelen rendeletemben foglaltakat maradéktalanul betartották-e.

Abban a nem várt esetben, ha a tisztviselők valamelyike rendeletem ellenére zsidó (félzsidó) cégektől rendelne meg nyomtatványt, irodaszert, vagy más közszükségleti cikket, a mulasztó tisztviselő ellen a fegyelmi eljárást haladéktalanul el kell rendelni, s oda kell hatni, hogy a magyar fajtánk ellenségeit közpénzzel támogató tisztviselő szigorú büntetésben részesüljön.

Ezenfelül elrendelem, hogy a jelen rendeletemet – Pest-Pilis-Solt-Kiskún vármegye kivételével – Alispán (Kirendeltségi Vezető) úr, továbbá a járási főszolgabírák által tartott vármegye, illetőleg járási tiszti értekezleten felolvassák és a tiszti értekezlet jelenlevőit a rendelet betartására állandóan figyelmeztessék. Intézkedjék, hogy a jelen rendeletem végrehajtása tárgyában Alispán (Kirendeltségi Vezető) úr által kiadott rendelet tudomásulvételét az összes figyelembe jövő vármegyei, városi és községi tisztviselők a rendeletemre vezetett aláírásukkal elismerjék és az így aláírt rendelet példányt a vármegyei (Közigazgatási Kirendeltségi) tisztviselőkre nézve Alispán (Kirendeltségi Vezető) úr, a városi tisztviselőkre nézve a polgármester, míg a községi tisztviselőkre nézve a főszolgabíró megőrizni köteles.

A miniszter helyett:

dr. vitéz Endre László s. k. államtitkár

Sokszorosított, hiteles másolat. – Bp., 1. sz. Lt. III. ker. 1944 – 10 662.

1944. május 1.

96/b Budapest polgármesterének rendelete az a) alatt közölt belügyminiszteri rendelet végrehajtása tárgyában

A m. kir. belügyiminiszter úrnak folyó évi április hó 21. napján 37 198/1944–III. sz. alatt

a zsidó cégeknek a közszállításokból való kizárása ügyében kelt rendeletében foglaltakat tudomásul veszem és tudomásulvétel és szigorú mihez tartás végett az alpolgármester urakkal, az ügyosztályokat vezető tanácsnok urakkal, a kerületi elöljáró urakkal, a számszéki igazgató úrral, a főszámvevő úrral, a székesfőváros önálló vagyonkezelésű üzemeivel, a székesfőváros Anyaggazdasági Intézetével és Gazdasági Hivatalával hivatalos másolatban közlöm.

Különösen felhívom a figyelmet a rendelet 2. bekezdésére, amely szerint „általános szabályul szolgáljon, hogy zsidó (félzsidó) cégek a községeknek és a városoknak, valamint a vármegyéknek, általában a közigazgatási hatóságoknak semmiféle közszállítást nem teljesíthetnek. Az esetleg megkötött közszállítási szerződéseket azonnal hatálytalanítani kell oly módon, hogy ebből kártérítési kötelezettség ne származzék”.

A rendelet 3. bekezdése szerint ez a tilalom nem vonatkozik arra az esetre, ha a zsidó (félzsidó) cég azért, mert ipari (kereskedői) tevékenységével véglegesen felhagy, végkiárusítást rendez. Ilyen esetben éppen azért, hogy azok megfelelő áron a vármegyékhez, városokhoz, községekhez, illetőleg azok hatóságaihoz kerüljön, kívánatos, hogy a zsidó (félzsidó) cég raktáron levő készleteit az említett hatóságok megvásárolják. Hangsúlyozom azonban, hogy ez a kivétel kizárólag a végkiárusításokra vonatkozik.

Felhívom az ügyosztályvezető tanácsnok urakat, a székesfőváros áru- és anyagbeszerzéssel foglalkozó önálló vagyonkezelésű üzemeinek és intézményeinek a vezetőit, hogy e tekintetben a tisztviselőket a fenti értelemben, megfelelő utasítással lássák el. Abban az esetben, ha a tisztviselők valamelyike e rendelet ellenére a zsidó (félzsidó) cégektől rendelne meg nyomtatványt, irodaszert, vagy más közszükségleti cikket, a mulasztó tisztviselő ellen a fegyelmi eljárást haladéktalanul el kell rendelni, s oda kell hatni, hogy az ilyen tisztviselő szigorú büntetésben részesüljön.

A jelen rendelet tudomásul vételét az érdekelt tisztviselőknek a rendeletre vezetett aláírásukkal el kell ismerniük és az így aláírt példányt az illetékes ügyosztályvezető tanácsnok urak, valamint az üzemeket és intézményeket vezető urak megőrizni kötelesek.

A polgármester helyett:

Morvay s. k. alpolgármester

Sokszorosított másolat. – Bp., 1. sz. Lt. III. ker. 1944–10 662.

1944. április 21.

97. Budapest polgármesterének rendelete a zsidó légoltalmi őrségparancsnokok és őrségparancsnokhelyettesek leváltásáról

Budapest székesfőváros polgármestere 1795/1944. Bp., légo XIV.

Rendelet A m. kir. belügyminiszter úr a székesfőváros légoltalmi parancsnokának közbejöttével

úgy intézkedett, hogy a III. légo csoportba tartozó építmények zsidónak minősülő légoltalmi őrségparancsnokait, parancsnokhelyetteseit haladéktalanul le kell váltani.

Fentiek alapján felhívom a I–XIV. ker. elöljáró urakat, hogy saját hatáskörükben haladéktalanul intézkedjenek mindazon ház- és házcsoport őrségparancsnokok és parancsnokhelyettesek leváltása iránt, akik 1941: XV. tc. rendelkezései szerint zsidónak minősülnek. Az ilyen volt házparancsnokok azonban mindaddig, míg helyettük kinevezett keresztény személy az előírt kiképzésben nem részesült, kötelesek azt a házparancsnoki teendők ellátásában támogatni.

Erről a polgármesteri XV. ügyosztályt, az I–XIV. kerületi elöljáró urakat, a Légoltalmi Liga Budapesti Főcsoport és területi elnökségét, a Légoltalmi Liga Budapesti főkörzet és körzetvezetőit, jelen határozatommal, a m. kir. rendőrség budapesti főkapitányát pedig átiraton értesítem.

A polgármester megbízásából: dr. Szepesváry Pál s. k. tanácsnok

Sokszorosított, hiteles másolat. – Bp., 1. sz. Lt. VI. ker. 1944 – 13 777.

1944. április 22.

98/a A Gyáriparosok Országos Szövetségének tájékoztató körlevele a zsidó vagyonok bejelentéséről és zár alá vételéről szóló kormányrendelettel kapcsolatban

A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége Budapest, V., Akadémia u. 1. 33. sz. dr. KOFF/S.1

T. TAGTÁRS! Zsidó vagyonok bejelentése és zár alá vétele A hivatalos lap április 16-i számában megjelent 1600/1944. Me. sz. rendelet kapcsán

számos tagvállalatunk intézett kérdéseket Szövetségünkhöz, amelyre vonatkozólag illetékes helyen nyert felvilágosítás alapján a következőkben van módunkban igen t. Tagtársainkat tájékoztatni:

A rendelet 13. §-a szerint a zsidókra megállapított rendelkezéseket alkalmazni kell általában a természetes személyekre, továbbá minden olyan közkereseti-, betéti- és korlátolt felelősségű társaságra, amelynek legalább egy tagja (betéti társaságnál akár kültagja) zsidó. Tehát nem vonatkoznak a rendelkezések részvénytársasági vagy szövetkezeti formában működő vállalatokra és egyéb jogi személyekre, pl. alapítványokra, egyesületekre stb.

1 A tájékoztató körlevelet – az irat fejlécén látható jelzés szerint – dr. Koffler Károly, a GYOSZ

igazgatója fogalmazta.

A rendelet a zsidók egész vagyonát veszi zár alá, a vagyon fogalma alá pedig a magánjog szerint a követelések is tartoznak. A követelések közül a rendelet a betéti könyvön, folyószámlán vagy posta-takarékpénztári csekkszámlán alapuló követeléseket helyezi a bejelentés folytán zár alá. Egyéb követelések – mindaddig, amíg más rendelkezés történik – a rendelet alapján zároltnak nem tekinthetők, így nevezetesen:

1. Zsidónak áruszállításon vagy munkateljesítésen alapuló követelései; 2. zsidónak munkabér- és illetménykövetelései, ideértve a tisztviselők fizetését, az

alkalmazottak nyugdíját; 3. zsidónak bérleten és haszonbérleten alapuló követelései, nevezetesen zsidó

háztulajdonosnak lakóival szemben esedékessé váló bérkövetelései; 4. zsidó bizományosnak a bizományi ügyleten alapuló követelése és fordítva, zsidó

megbízottnak a bizományi ügyleten alapuló és a beszedett vételár elszámolására vonatkozó követelése; az értékpapír-bizományosokra vonatkozólag külön rendelkezés történt;

5. zsidó ügynöknek jutalék iránti követelése; 6. zsidó részvényesnek osztalék iránti követelése; 7. zsidó igazgatósági és felügyelő bizottsági tagnak tantiem iránti követelése; 8. zsidó hitelezőnek a váltóra vagy kötelezvényre hitelezett tőke és kamat iránti

követelése; 9. zsidó ingatlan eladójának a hátralékos vételár iránti követelése (feltéve, hogy az

ingatlan elidegenítése f. év március 22-e előtt történt); 10. szénjogok zsidó haszonbérbe adójának a terragium2 iránti követelése, ill. szénjogok

zsidó tulajdonosának a szénjogok vételára iránti követelése; 11. külföldi zsidónak bármily címen esedékessé vált követelései, amelyek kiegyenlítésére

vonatkozólag azonban természetesen az eddigi rendeleti korlátozások érvényben maradnak: 12. sztornírozott ügyletek esetén nyújtott előlegek. Mindezek a követelések a zsidók kezéhez is kiegyenlíthetők, s a rendelet értelmében a

zsidó kötelessége, hogy a 8. § szerinti meghatározott mértéket meghaladó készpénzét a Pénzintézeti Központ tagjai sorába tartozó valamelyik pénzintézetnél betéti könyvre, folyószámlára, vagy a m. kir. posta-takarékpénztárnál betéti számlára vagy csekkszámlára befizesse.

Zsidó ügyfél által óvadékul adott betétkönyvek a birtokos által bejelentendők, óvadékul adott értékpapírok pedig a pénzintézetnél letétbe helyezendők annak bejelentésével, hogy a vállalat azokat, mint óvadékokat tartotta birtokában és ennek folytán óvadék jellegüket nem veszítik el.

A zsidók követeléseivel szemben a kereskedelmi törvény 305. és 306. §-ai értelmében beszámításnak van helye.

A zsidók követeléseire végrehajtás vezethető és azok letilthatók, de ilyen követelések nem engedményezhetők, minthogy zsidó javak elidegenítését a rendelet tilalmazza. A zárolt zsidó vagyonra végrehajtás vezethető és végrehajtási zálogjog nyerhető.

A rendelet 3. §-ában említett ingatlanok alatt zsidó bányavállalkozó javára adományozott és a bánya telekkönyvben az ő nevére bekebelezett bányatelkek is értendők.

A rendelet 6. §-a értelmében a bejelentés folytán zárolt követelésből havi 1000 pengő összeget meghaladó, a rendeletben felsorolt címeken engedélyezhető kifizetések szükségességének igazolása kérdésében a rendelet szerint alakuló bizottság Jeszenszky Ferenc dr. pénzügyminiszteri miniszteri tanácsos elnöklésével megkezdte működését.

Az üzemek folytatására nélkülözhetetlen kifizetések igazolásának módozatai tekintetében Szövetségünk érdeklődő tagjainak készséggel szolgál közelebbi tájékoztatással.

Amennyiben a rendelet kapcsán egyéb tisztázást igénylő kérdések merülnének fel, Szövetségünk természetesen készséggel áll t. Tagtárs rendelkezésére.

Teljes tisztelettel: MAGYAR GYÁRIPAROSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE

2 Terragium = szénjog.

olvashatatlan aláírás olvashatatlan aláírás főtitkár vezérigazgató

Sokszorosított másolat. – Bp.,. 1. sz. Lt. VI. ker. 1944–15 278.

1944. április 27.

98/b Az a) alatt közölt tájékoztató kiegészítése Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége Bpest, V., Akadémia u. 1. 36/1944. Víg./MRG.

T. TAGTÁRS!

Zsidó vagyonok zár alá vétele A m. kir. minisztérium 1600/1944. Me. sz. rendeletére vonatkozólag f. évi április 22-én

kelt 33. sz. körlevelünkben illetékes helyen nyert felvilágosítás alapján közölt tájékoztatás kapcsán a körlevél egyik pontjában közölteket az alábbiak szerint kell helyesbíteni:

Azok között a követelések között, amelyek mindaddig amíg más rendelkezés nem történik, a rendelet alapján zároltnak nem tekinthetők, a 6. pont alatt felsoroltuk a zsidó részvényeseknek osztalék iránti követeléseit is. Ezzel szemben a helyzet az, hogy a zsidó tulajdont képező és az 1600/1944. Me. sz. rendelet folytán letétbe helyezendő értékpapírok szelvényeinek beszedése a jövőben úgy fog alakulni, hogy az intézet, amelynél az értékpapírok letétbe helyeztettek, az esedékessé váló szelvény ellenértékét beszedi, azt jóváírja és a rendelet intézkedéseinek megfelelően zároltnak kezeli.

Fenti kiegészítő tájékoztatás, illetőleg helyesbítés szíves tudomásulvételét kérve, maradunk

kiváló tisztelettel MAGYAR GYÁRIPAROSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE

aláírás aláírás főtitkár vezérigazgató

Sokszorosított másolat. – Bp., 1. sz. Lt. VI. ker. 1944–15 278.

1944. április 22.

99. A Kossuth Rádió kommentárja az újabb zsidóellenes intézkedésekről

Az új zsidóellenes intézkedések két kárvallottja: a zsidó magyarság és a keresztény magyarság. Egyetlen haszonélvezője:

a német. A zsidó kereskedések bezárása sokszoros hasznot jelent a németeknek. Először is felszabadul németországi szállításra rengeteg áru. Élelmiszer-készleteink, nyersanyag-készleteink és gyáraink jó részére a németek már első nap rátették kezüket. Ez azonban nem elégítette ki étvágyukat. Fájt a foguk a több millió méter textilanyagra, a ruhára, cipőre, háztartási cikkekre és sokfajta egyéb árura, amiből Náci-Németország már rég kifogyott. Nálunk, ha szűkösen is, de még akad mindenféle cikk. A zsidó kereskedések bezárásával egyszerre megnyílik rá a lehetőség, hogy mindent kiszállítsanak Németországba. De ez csak

egyik oldala a dolognak. A másik: a totális mozgósítás bevezetése Magyarországon. Németországban előbb árjásították a kis üzleteket és vállalatokat, azután az árja németeknek kellett bezárniok. Nálunk egy csapásra intézik el a zsidók kirablását és a kereskedések bezárását. Felszabadul egy csomó helyiség, berendezési tárgy, amit közvetlenül a német háború céljaira lehet fordítani. Az alkalmazottak pedig, zsidók és keresztények egyaránt alkalmasak arra, hogy vagy a hadiüzemekbe küldjék őket robotolni, vagy szállítsák őket ágyútöltelékül a németeknek. Ugyanakkor még az a közvetett hasznuk is megvan Hitlernek és magyar cselédeinek, hogy újra a zsidókérdéssel foglalkoztatják a közvéleményt. Ne gondoljon a magyar a bombázásokra, az élelmiszerhiányra, a rekvirálásokra, a vadul dühöngő terrorra és a többi áldásra, amit a német megszállásnak köszönhet! Amilyen nyilvánvaló a haszon, ami a zsidó kereskedések bezárásából a németekre származik, olyan nyilvánvaló a kár is, amit nemcsak a zsidók, hanem a keresztény magyarok is szenvednek. Áru eddig is kevés volt, ezentúl még kevesebb lesz. Mint egy szörnyű tatárjárás, úgy hatnak a magyar gazdasági életre ezek a német intézkedések. Alkalmazottak és munkások tízezrei vesztik el kenyerüket. Nem baj, mondja a német, menjenek a hadigyárakba vagy a frontra! Alapjaiban ingatják meg az egész hiteléletet. Nem baj, mondja a német: hadd pusztuljon a magyar gazdaság!

A német nem bánja, ha nálunk teljes lesz a zűrzavar, ha a pengő maradék értékét is elveszti! De mi bánjuk! Mi nem akarunk csak a német háborúra robotolni. Nekünk élelem, ruha, háztartási cikk is kell, nemcsak ágyú és gránát. Nem akarunk gazdasági zűrzavart. Élni akarunk. De hogy mi élhessünk, ahhoz el kell pusztítanunk a megszálló németeket és magyar tömlöctartóikat!

Eredeti tisztázat. – PL Kossuth Rádió. 1944. április 22. – „Az új zsidóellenes

intézkedések.”

1944. április 23.

100/a A közellátásügyi miniszter rendelete a zsidók élelmiszer-ellátásának szabályozásáról A cukor és zsír forgalmának és fogyasztásának szabályozásáról szóló 2520/1940. Me.

számú rendelet 2. §-ában, a vágóállatok forgalmának, levágásának és felhasználásának szabályozásáról szóló 4470/1942. Me. számú rendelet 1. §-ának (1) bekezdésében, a tartósított élelmiszerek előállításának, forgalmának, fogyasztásának szabályozásáról szóló 5620/1942. Me. számú rendelet 1. §-ában, a tej és tejtermékek forgalmának és elosztásának szabályozásáról szóló 2970/1942. Me. számú rendelet 1. §-ában, a közellátási szelvény ív rendszeresítéséről szóló 5560/1942. Me. számú rendelet 3. §-ában, valamint a közellátásügyi igazgatás szabályozásáról szóló 9280/1941. Me. számú rendeletnek az 1330/1941. Me. számú rendelettel módosított 1. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem:

(1) A zsidók cukorfejadagja az ország egész területén személyenként a havonkénti 30 dkg.

(2) A zsidó terhes és szoptatós anyák, valamint a 12, illetőleg 16 évet be nem töltött zsidó gyermekek, továbbá a zsidó betegek ugyancsak az ( l ) bekezdésben megállapított cukorfejadagot kapják.

2. §

(1) A zsidók a hatósági zsírellátás keretében zsír helyett személyenként és havonként 30 dkg étolajat (szezámolajat) kapnak.

(2) A zsidó nehéz testi munkások étolajpótadagra nem tarthatnak igényt.

3. §

(1) A zsidók húsfejadagja személyenként és hetenként legfeljebb 10 dkg csont nélküli marhahús vagy lóhús lehet. Sertéshúst és borjúhúst a zsidók nem vásárolhatnak.

(2) A zsidó nehéz testi munkások a húsfejadag szempontjából a nem zsidó nehéz testi munkásokkal egy tekintet alá esnek.

(3) A húsjegy megfelelő szelvényeire – az egyébként érvényes rendelkezések szerint – a zsidók csak marhahúsból készült húskonzervet vásárolhatnak.

4. §

(1) A zsidók közül tejellátásra csak a 106 100/1942. KM. számú rendelet 2. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjában felsorolt személyek jogosultak (terhes anyák a terhesség negyedik hónapjától a szülésig, csecsemők és kisgyermekek annak az évnek végéig, amelyben harmadik életévüket betöltik).

(2) A tejellátásra jogosult zsidók közül a terhes anyák részére naponként legfeljebb 7 dl, a csecsemők és kisgyermekek részére pedig naponként legfeljebb 5 dl tejet lehet kiszolgáltatni.

5. §

A zsidók közellátási szelvényívet nem kapnak. A már kiosztott szelvényíveket kötelesek legkésőbb 1944. évi május hó 3. napjáig visszaszolgáltatni annak a hatóságnak, amely azokat kiadta.

6. §

(1) A jelen rendelet végrehajtásával kapcsolatos jegyek előállításáról és azoknak a zsidók közötti szétosztásáról az eddigi szabályok szerint a közellátási miniszter, illetőleg a községi elöljáróság (polgármester) gondoskodik.

(2) Az 1. bekezdésben említett jegyek kiosztásáig a zsidók a birtokukban levő hatósági jegyeknek az 1944. évi május hó 1. napjától kezdve érvényes szelvényeit nem válthatják be.

7. §

(1) Annak a megállapításában, hogy a jelen rendelet szempontjából ki a nem zsidó és ki a zsidó, az 1941: XV. tc. 9. és 16. §-ának rendelkezései az irányadók azzal, hogy nem zsidó az olyan személy is, aki származására és vallására nézve az említett törvénycikk 9. §-ának utolsó bekezdésében foglalt meghatározásnak megfelel, feltéve, hogy nem kötött, illetőleg mindaddig, amíg nem köt házasságot zsidóval, vagy olyan nem zsidóval, akinek egy vagy két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született.

(2) A jelen rendeletet nem kell alkalmazni: a) arra a zsidóra, akit az 1914–1918. évi háborúban az ellenség előtt tanúsított vitéz

magatartásáért arany vagy legalább két ízben I. osztályú ezüst vitézségi éremmel, vagy mint főtisztet a kardokkal ékesített III. osztályú vaskoronarenddel vagy annál magasabb, de ugyancsak kardokkal ékesített kitüntetéssel, vagy mint törzstisztet kardokkal ékesített III. osztályú vaskoronarendnél magasabb, de ugyancsak a kardokkal ékesített kitüntetéssel tüntettek ki, továbbá vele együtt élő feleségére (özvegyére) és gyermekeire;

b) arra a zsidóra, aki legalább 75%-os hadirokkant; c) arra a zsidóra, aki az 1939: IV. tc. 2. §-a első bekezdésének 6. pontjában, a 7720/1939.

Me. számú rendelet 66. §-ában, a 2220/1941. Me. számú rendelet 3. §-ában, vagy a 8550/1941. Me. számú rendelet 2. §-ában meghatározott kivétel alá esik;

d) keresztény vallásfelekezet tényleges vagy nyugdíjas lelkipásztorára, szerzetesrendnek lelkipásztori működésre jogosult tagjára és arra, aki – akár mint szerzetesrendnek tagja, akár mint az illetékes egyházi hatóság részéről felavatott diakónus vagy diakonissza – kizárólagos élethivatásként elhagyottak, szegények, árvák és betegek gondozásának munkáját végzi, feltéve, hogy az 1944. évi április hó 5. napján már felszentelt (felavatott) lelkipásztor, diakonusz, diakonissza, illetőleg a rendnek fogadalmat tett tagja volt;

e) a jelenlegi háború hadiözvegyeire és hadiárváira;

f) nem zsidó személynek vele együtt élő, keresztény vallásfelekezethez tartozó házastársára, továbbá nem zsidó személynek keresztény vallásfelekezethez tartozó özvegyére; amennyiben a házasságból gyermek van, a kivételezés esetben csak akkor áll fenn, ha a gyermek nem zsidó;

g) Magyarországon tartózkodó azokra a külföldi állampolgárokra, akik külföldi állampolgárságukat a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság által az illetékes külképviseleti hatóság megkeresése alapján kiállított tanúsítvánnyal igazolják.

8. §

(1) Ez a rendelet az 1944. évi május hó 1. napján lép hatályba; egyidejűleg az 5700/1941. KM. számú rendelet 3. §-a hatályát veszti.

(2) A 354 300/1941. KM. számú rendelet 1. §-ának, a 354 400/1941. KM. számú rendelet 1. § (1) és (2) bekezdésének, 109 000/1942. KM. számú rendelet 1. §-ának, a 113 200/1942. KM. számú rendelet 1. §-ának, a 114 070/1942. KM. számú rendelet 6. §-ának és a 106 100/1942. KM. számú rendelet 2. §-ának a cukor-, zsír-, hús- és tejfejadagot megállapító rendelkezései a jelen rendelet hatályba lépésének napja után a 7. § szerint zsidónak tekintendő személyre nézve nem alkalmazhatók.

Budapest, 1944. évi április hó 22-én. Jurcsek Béla s. k.

m. kir. közellátásügyi miniszteri teendők ellátásával megbízott m. kir. földmívelésügyi miniszter

Budapesti Közlöny, 1944. április 23. vasárnap, 91. sz. – „A m. kir. közellátásügyi

miniszter 108 500/1944. KM. számú rendelete a zsidók élelmiszer-ellátásának szabályozása tárgyában.”

A zsidók élelmiszer-ellátásával kapcsolatban még a következő rendeletek jelentek meg: A 108 000/1944. K. M. sz. rendelet (megjelent a Budapesti Közlöny 1944 április 27-i,

94. számában) kötelezte a községi elöljáróságot, illetve a polgármestert, hogy az ellátatlanok számát, a zsidók szükségletének külön feltüntetésével 1944. július 10-ig jelentse a törvényhatóság első tisztviselőjének.

A 108 510/1944. K. M. sz. rendelet (megjelent a Budapesti Közlöny 1944 április 27-i, 94. számában) kötelezte az élelmiszerellátás szempontjából zsidónak tekintendő személyeket, hogy 1944. május 1-ig személyi adataikat írásban küldjék meg a községi elöljáróságnak, a polgármesternek, illetve Budapesten a lakóhelyük szerint illetékes körzeti jegyfiókoknak.

A Budapesti Közlönynek ugyanezen száma közölte a közellátásügyi miniszter 109 000/1944. K. M. sz. rendeletét, melynek értelmében az élelmiszer-ellátás szempontjából zsidónak tekintendő személyeket „sárga megkülönböztető jelzéssel ellátott törzslapon kell külön nyilvántartani.”

1944. április 27.

100/b A Pesti Hírlap ismerteti Budapest helyettes polgármesterének a zsidók élelmiszer-ellátásának szabályozásáról szóló rendeletét

A zsidók élelmiszer-ellátásának szabályozása tárgyában a kiadott rendelet végrehajtására

dr. Bódy László helyettes polgármester a következőkben intézkedett: Budapesten és a közellátásilag a fővároshoz csatolt övezetben lakó zsidók tartoznak jelentkezni a lakásukhoz illetékes körzeti jegyfióknál 1944. április 28-án, vagy 29-én, továbbá május 1-jén vagy 2-án délelőtt 10 órától délután ¼5 óráig a hivatalos órák alatt. A zsidók kötelesek beszolgáltatni a budapesti cukor-, zsír-, húsjegyet, a közellátási szelvényívet, a ,,C” tejjegyet, a ,,D” tejjegyet és a cukorpótjegyet.

A körzeti jegyfiókok a beszolgáltatott és előbb felsorolt élelmiszerjegyeket átveszik, s kiadnak „Cukorjegy zsidók részére”, „Zsiradékjegy zsidók részére” és „Húsjegy zsidók részére” megjelöléssel ellátott élelmiszerjegyeket. Kenyér- és lisztellátásban a zsidók és nem zsidók között a rendes fejadagnál, a testi és nehéztesti munkás fejadagnál továbbra sincs különbség. Be kell jelenteni, hogy a beszolgáltatott „C” vagy „D” tej jegyek megrendelő szelvényei melyik tej vállalati fióknál, vagy tejelárusítónál vannak leadva, tehát azt kell megnevezni, ahonnan a tejjegyekre a tejet kapták.

A zsírkészletek beszolgáltatása

A felsorolt élelmiszerjegyeket a május 1-jétől érvényes összes szelvényekkel kell beszolgáltatni. Amennyiben május hónapra a zsírjegyből egy vagy többheti szelvény már be volna váltva, úgy a május 1-jétől esedékes zsírmennyiséget be kell szolgáltatni Budapesten a Községi Élelmiszer-üzemnél, az övezetben pedig az arra kijelölt hentesiparosnál.

Közli a polgármester helyettes, hogy a zsírból önellátott zsidók a birtokukban levő összes zsírkészletüket kötelesek beszolgáltatni, legkésőbb május 3-ig (tehát sem rokon, sem albérlő, sem háztartási alkalmazott részére vagy egyéb címen zsírkészletet visszatartani nem lehet). A zsírból önellátott zsidó vágási engedély, bérhízlalási engedély stb.-vel együtt köteles megjelenni Budapesten az Élelmiszerjegy Központ IX. ügyosztályánál (Budapest, VI, Izabella utca 61, I. em. 25.), az övezetben pedig a megyei város polgármesteri hivatalában, illetve a községnél az elöljáróságon, ahol büntetőjogi felelősségének tudatában pontos lemérés alapján kell a zsírkészletet bejelenteni. A fent felsorolt hivatalok adják ki a zsírbeszolgáltatási utasítást Budapesten a Községi Élelmiszerüzemhez, az övezetben pedig az arra kijelölt hentesiparoshoz, ahol az utasítás egy példányát, a zsírbeszolgáltatást igazolva, visszaadják, s a lakás szerint illetékes körzeti jegyfióknál való benyújtásával lehet igényelni az olaj vásárlására jogosító zsiradékjegyet.

Cukor- és húsfejadag

A polgármester-helyettes közli, hogy a kormányrendelet szerint a zsidók cukor fejadagja az ország egész területén személyenként és havonként 30 deka. A zsidó terhes és szoptatós anyák, valamint a 12., illetőleg 16. évet be nem töltött zsidó gyermekek, továbbá a zsidó betegek ugyancsak az előbb ismertetett cukorfejadagot kapják. A zsidók a hatósági zsírellátás keretében zsír helyett személyenként és havonként 30 deka étolajat (szezámolajat) kapnak. A zsidó nehéz testi munkások étolaj pótadagra nem tarthatnak igényt. A zsidók húsfejadagja személyenként és hetenként legfeljebb 10 dkg csont nélküli marhahús vagy lóhús lehet. Sertéshúst zsidók nem vásárolhatnak.

Ki kap tejet?

Közli a polgármester-helyettes, hogy a zsidó nehéz testi munkások a húsfejadag szempontjából a nem zsidó nehéz testi munkásokkal egy tekintet alá esnek. A húsjegy megfelelő szelvényeire – az egyébként érvényes rendelkezések szerint – a zsidók csak marhahúsból készült húskonzervet vásárolhatnak. A zsidók közül tejellátásra csak a

kormányrendeletben felsorolt személyek jogosultak, terhes anyák a terhesség negyedik hónapjától a szülésig, csecsemők és kisgyermekek annak az évnek a végéig, amelyben harmadik életévüket betöltötték. A tejellátásra jogosult zsidók közül a terhes anyák részére naponként legfeljebb hét deci, a csecsemők és kisgyermekek részére pedig naponként legfeljebb öt deci tejet lehet kiszolgáltatni.

Felhívja tehát a polgármester a munkaadó vállalatok figyelmét arra, hogy a nehéz testi munkások élelmiszer-pótjegyeinek igénybevételével kapcsolatos összesítő jegyzékre a zsidó alkalmazottak nevét a keresztény alkalmazottak neve után vezessék rá, megjelölve „zsidó” szóval azt, hogy ezek az alkalmazottak zsidók. Ha valamelyik vállalatnak zsidó nehéz testi munkásai nincsenek, úgy a vállalat vezetője köteles ezt a körülményt az összesítő jegyzéken igazolni.

Pesti Hírlap, 1944. április 27. – „A polgármester-helyettes intézkedései a zsidók

élelmiszer-ellátásáról.”

1944. április 24.

101. Budapest polgármesterének határozata a zsidó kereskedők árukészletének és berendezésének biztosítása tárgyában

Budapest székesfőváros polgármestere 293 531/1944. XV. ü. o.

Határozat A zsidó kereskedők üzletéhez tartozó árukészletek és üzleti berendezések zár alá vétele

tárgyában kiadott 50 500/1944. KKM sz. rendelet 2. §-ában foglalt rendelkezés értelmében a lezárt üzlethelyiségben vagy bárhol a zár alá vett árukészletből vagy üzleti berendezésből árusítást folytatni – kivéve a gyors romlásnak kitett árunak a keresztény kereskedelem részére való átadását – nem szabad, a lezárt üzlethelyiségben a kereskedő és alkalmazottja csak az 1600/1944. Me. sz. rendelet 10. §-ának (2) bekezdésének említett bejelentés és leltár elkészítése végett tartózkodhatik.

Minthogy a rendelet 2. §-a azt a célt szolgálja, hogy a lezárt üzlethelyiségben levő árukészlet megmaradása a további intézkedésig biztosíttassék, felhívom az I–XIV. kerületi elöljáró urakat és a székesfővárosi vásárigazgatóságot, hogy a lezárt üzleteket a lehetőséghez képest közegeikkel (nyomozó közeg, vásárrendészeti közeg) állandóan figyeltessék, hogy onnan árut illetéktelenek el ne vihessenek, gondoskodjanak a lehetőséghez képest ezen kívül arról is, hogy a lezárt üzlethelyiségben a kereskedők és alkalmazottaik csak az 1600/1944. Me. sz. rendelet 10. §-ának (2) bekezdésében említett bejelentés és leltár elkészítése végett tartózkodjanak.

A netán észlelt büntetendő cselekmények elkövetőit a m. kir. rendőrség illetékes kapitányságánál fel kell jelenteni.

Erről a polgármesteri VIII. és XV. ügyosztályokat, az I– XIV. kerületi elöljáró urakat és a székesfővárosi vásárigazgatóságot értesítem.

Dr. Bódy s. k. h. polgármester

Hiteles másolat. – Bp,. 1. sz. Lt. VII. ker. 1944–23 409.

1944. április 24.

102. Budapest polgármesterének véghatározata Wittenberger L. Imre havidíjas hivatalnok elbocsátása tárgyában

Budapest székesfőváros polgármestere 7346/1944. I.

Véghatározat Az 1210/1944. Me. sz. rendelet 1. §-a alapján Wittenberger L. Imre havidíjas

hivatalnokot a szolgálat alól azonnali hatállyal felmentem és alkalmazását a 677/a–1939. kgy. számú szabályrendelet 16. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezésnek megfelelően egyhavi felmondással 1944. évi május hó végével megszüntetem.

Utasítom a központi pénztárt, hogy a VH/b adóhivatalhoz beosztott Wittenberger L. Imre havidíjas hivatalnok összes illetményeit 1944. évi május hó végével végleg szüntesse meg.

Ez ellen a véghatározat ellen a határozat kézbesítését követő naptól számított 15 napon belül a m. kir. belügyminiszterhez címzendő és hatóságomnál benyújtandó felülvizsgálati kérelem terjeszthető elő.

Erről a polgármesteri I. ügyosztályt, a VII. kerületi elöljáró urat, az adóhivatali igazgató urat, a székesfővárosi alkalmazottak segítőalapját, Wittenberger L. Imre havidíjas hivatalnok urat és megőrzés végett a Városháza Légoltalmi Letétgyűjteményét (Bazilika altemplom) felzeten, a központi számvevőséget tárgyirattal értesítem, a központi pénztárnak pedig utalványt küldök.1

Indokolás

Az 1210/1944. Me. számú rendelet 1. §-a értelmében a törvényhatóság szolgálatában álló zsidó alkalmazottat az erre irányadó szabályok szerint a szolgálatból el kell bocsátani.

Minthogy Wittenberger L. Imre a hivatkozott rendelet 8. §-a értelmében zsidónak minősül, alkalmazását a 677/a–1939. kgy. számú szabályrendelet 16. § (2) bekezdésének felhívásával a rendelkező részben foglaltak szerint megszüntetem.

Budapest, 1944. április hó 24-én. Dr. Bódy s. k.

h. polgármester Hiteles másolat. – Bp., 1. sz. ht. VII. ker. 1944–24 131.

1944. április 24.

103. A Magyar Zsidók Központi Tanácsa által kézbesített internálási parancs

1 Az itt közölt elbocsátási véghatározat egyike a számos hasonló véghatározatnak. Erre

vonatkozólag csak a VII. ügyosztályhoz tartozó fővárosi tisztviselők elbocsátását lásd Bp., 1. sz. Lt. Légó felzetek VII. ü. o.

88 88 776 88 78688 88 777 88 78788 88 778 88 78888 88 779 88 78988 88 780 88 790–9688 88 781 88 883–9388 88 782 88 895–90288 88 783 89 22988 88 784 89 290–9788 88 785 89 429 sz. iratokban.

Utasítás Felsőbb parancs folytán felhívjuk, hogy holnap, azaz 1944. április 25-én, kedden reggel 9

órakor Budapest, VIII., Rökk Szilárd utca 26. szám alatt az ottani hatóságnál személyesen jelentkezzék. Saját érdekében hozzon magával egy takarót, 3 váltás fehérneműt, 2 rend felsőruhát, 2 pár cipőt, 1 csajkát, v. fazekat, v. lábost, evőeszközül 1 evőkanalat, 1 fémpoharat, továbbá háromnapi élelmet. Személyi poggyászának súlya 50 kilogrammot nem haladhat meg. A jelentkezés elmulasztása a mulasztóra nézve a legsúlyosabb következményeket vonja maga után.

Budapest, 1944. április 24. A Magyar Zsidók Központi Tanácsa

Új Élet, 1946. június 5., II. évf. 23. sz. – György: „Internálótáborban.” A szerző

visszaemlékezése az internálótáborban eltöltött időre.

1944. április 24.

104. Dr. Pető Ernőnek, a Magyar Zsidók Központi Tanácsa tagjának visszaemlékezése arra, hogy a politikai rendőrség parancsára a Központi Tanács kézbesítette az internálási

parancsokat Mindenki előtt ismeretes, hogy a németek már bejövetelük napján a pályaudvarok

környékén, a vonatokon nagyszámú zsidót fogtak el, s ezeket a toloncházban, majd Kistarcsára internálták. Aznap és a következő napokon éjjel, vagy a hajnali órákban jelentek meg a Gestapo emberei a listán szereplő áldozatok lakásán és azokat rögtön – búcsúzásnak sem engedve időt – magukkal hurcolták, zsidó lakásokat foglaltak el. A kiszemelt áldozatoknak menekülésre nem volt módjuk. Tízezrekre ment már a németek, vagy a magyar politikai rendőrség karmaiban sínylődő áldozatok száma. Ezek élelmezése, gyógyszerekhez juttatása, csomagok küldése érdekében dr. Kohn Zoltán vezetése alatt álló osztály sűrű érintkezést tartott fenn nemcsak a toloncházzal és a Rökk Szilárd utcai politikai rendőrségi kirendeltséggel, de Koltay detektívfelügyelővel, Hain Péternek Eichmann mellé kirendelt osztályvezetőjével is. Arra a panaszra, hogy az elhurcoltaknak még a legszükségesebb tárgyaik elvitelére sem volt ily módon idejük, azt a választ kapták, hogy detektívjeik túlterheltsége volt azután az indító oka annak a parancsnak, amelyet ez az osztály közvetlenül dr. Koltaytól kapott, hogy a zárt borítékokban leküldött listán szereplőknek az az osztály kézbesítse ki a politikai rendőrségnek azt a parancsát, hogy a Rökk Szilárd utcában munkára jelentkezniük kell.

Fel kell vetnünk azt a kérdést, hogy ha ezt a parancsot ez az osztály nem teljesíti, a behívottak megmenekültek volna-e a reájuk váró sorstól? Azt hiszem, ezt senki sem hiheti.

Az így behívottakat – köztük kartársainkat is – a Rökk Szilárd utcából Csepelre, vagy Horthy-ligetre vitték, ahol tényleg dolgoztatták őket. Ha nem vállaljuk a politikai rendőrség parancsának kézbesítését, amelyen a megnevezettek keresztneve gyakran németül volt írva, úgy a Gestapo emberei vagy a detektívek szedik őket meglepetésszerűen össze. A leadott listákon meg volt jelölve, mely nap, milyen órájára kell a kiszemelt áldozatoknak a Rökk Szilárd utcában megjelenniök. Védelmükre, a fenyegető veszély elhárítására, érdekükben csak azt tehettük, hogy a lehető legsürgősebben közöljük velük a parancsot, tájékoztassuk őket, hogy mit vigyenek magukkal. Ha a listán a név el volt írva, vagy rossz cím volt ezt változatlanul így kellett hagynia az osztálynak, hogy a kézbesítés így meghiúsítható legyen. Legsürgősebben biciklista futárokat állítottunk be, ezt az osztályt Kertész tanár vezetésére bízta az elnök, meghagyva, hogy a listának beérkezte után a behívókat azonnal állítsák ki és azt a biciklistákkal – még ha késő este történik is ez – csak kézbesíttessék, hogy minél több ideje maradjon a behívottnak a sorsa eldöntésére. Ezzel igyekeztünk módot adni arra, hogy megszökjék, vagy tisztiorvosi bizonyítványt szerezhessen, amit igazolásul elfogadtak arra, hogy jelentkezni nem kell, illetve azzal elbocsátották, vagy kórházba feküdjön, vagy megtalálja egyébként a módját annak, hogy a parancsot ne teljesítse. A segítés eszközeit az akkori

rettenetes körülmények, a ránk nehezedő fegyveres terror szabta meg. Aki akart, megszökhetett. Aki ezt esetleg családjára való tekintettel nem merte megkockáztatni, az legalább felszerelést vihetett magával, s valami időt nyert ügyei rendezésére. Ez osztályban dolgozóktól, tőlem is, sokan nyertek értesítést, ha erre mód volt, még a kézbesítés megtörténte előtt is. A behívók sokszorosított példányai aláírás nélkül mentek ki. A látszat természetszerűen kínos volt a Tanácsra. A kézbesítés megtagadása elsodorhatott volna bennünket, de mit sem használt volna a kiszemelt áldozatoknak. Az azzal járó népszerűtlenséget vállalni kellett, mert ezzel segíthettünk a szerencsétleneken azzal, hogy ha még oly kevés időt is – 24 vagy 48 órát – biztosíthattunk neki sorsa elhárítására. A parancs végrehajtását így véltük elodázni.

Másolat. – Országos Zsidó Történeti és Vallási Gyűjtemény. A feltevés szerint dr. Pető Ernő ügyvéd a Központi Tanács és saját tetteinek igazolása

céljára „védőiratot” készített, amelyet az ügyvédi kamarába nyújtott be, amikor a felszabadulás után igazolási eljárás alá került. Ennek a védőiratnak egy részletét közöljük.

1944. április 26.

105. A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a Nemzeti Bankban őrzött zsidó értéktárgyak, értékpapírok további sorsáról

16. pont. A pénzügyminiszter úr előadja, hogy a zsidók vagyonának bejelentése, és zár

alá vétele tárgyában kibocsátott 1600/1944. Me. számú rendelet 4. és 5. §-aiban foglaltak értelmében a zsidó tulajdonban levő értékpapírok, továbbá arany és platina, valamint e két fém ötvözetei, úgyszintén a platinából, aranyból vagy nemes fémek felhasználásával készült tárgyak, ékszerek, végül a drágakövek és igazgyöngyök a Pénzintézeti Központ tagjai sorába tartozó pénzintézetek valamelyikénél helyezendők letétbe. A letétbe helyezési kötelesség az előbb említett tárgyak birtokosát is terheli. Ez alól a rendelet csupán a közpénztárakat és a m. kir. posta-takarékpénztárt mentesíti, ezeknek ugyanis nem kell a náluk levő ilyen értékeket a Pénzintézeti Központ kötelékébe tartozó tagintézetnél letétbe helyezni, hanem ők maguk kezelik az ilyen értékeket zárolt letétként tovább.

A Magyar Nemzeti Bank most azzal a kéréssel fordult előadó miniszter úrhoz, hogy a nála levő zsidó tulajdonban álló értékpapírokat, aranyat, platinát, ékszert és drágaságokat ugyancsak ne kelljen valamely a Pénzintézeti Központ kötelékébe tartozó pénzintézetnél letétbe helyezni, hanem azokat ő maga őrizze természetesen zárolt letétben tovább.

A Magyar Nemzeti Bank most előadott, mindenképpen indokolt kérelmének teljesítésére megvan a lehetőség, mert az 1600/1944. Me. számú rendelet 18. §-ában foglalt felhatalmazás alapján az említett rendeletnek a forgalmat korlátozó rendelkezéseitől egyes esetekben a minisztérium eltérő intézkedést tehet.

Előadó miniszter úr kéri a Minisztertanács hozzájárulását ahhoz, hogy a Magyar Nemzeti

Bank kérelmének teljesítéséhez hozzájárulhasson. A Minisztertanács hozzájárul.

Eredeti tisztázat. – OL Mt. jkv. 1944. április 26. (16).

1944. április1

106/a Munkácsi Ernő visszaemlékezése: Német SS-tisztek új utasítások között közlik a Központi Tanáccsal, hogy zsidók ezentúl csak 10 000 lélekszámnál nagyobb községben lakhatnak

Április 28-án jelent meg a rendelet, amely a zsidóság lakásának és lakóhelyének

kijelöléséről szólt. Tulajdonképpen ez volt az egyetlen kormányrendelet, amelyre a hatalom bitorlói a gettósításnál és a csillagos házak kijelölésénél formailag mint „jogforrásra” hivatkozhatnak. De az SS és magyar társaik nem várták meg ezt a „formaságot”. Körülbelül tíz nappal a rendelet megjelenése előtt megkezdték a gettósítást, az emberek százezreit kikergették otthonukból. Barmok módjára összeterelték őket istállóknak is alkalmatlan helyiségekbe, vagy a szabad ég alá. Első volt Nagykanizsa és Munkács. Nyomon követte azokat az észak és északkeleti területek, majd folytatólagosan az egész vidék…2

A gettósítás megkezdését egy különös audiencia előzte meg, amellyel nyilván el akarták terelni a figyelmet a zsidóságot fenyegető eseményekről. Körülbelül április 20-a lehetett. Telefonértesítés jött Eichmannéktól a Svábhegyről, hogy a Zsidó Tanács kiküldöttei du. 3 órakor a Rökk Szilárd utcában jelenjenek meg. A kitűzött időben az odarendeltek ott voltak és nagy aggodalommal várták a fejleményeket. Fél óra múlva feltűnt Wisliceny, Novack és még egy Gestapo-tiszt társaságában. A kihallgatás színhelye a rabbiképző intézet földszinti tanári, illetve igazgatói szobája volt. A németek ültek, a zsidók állva hallgatták a parancsokat. Wisliceny pattogó hangon adta ki utasításait és elégedetlenséggel juttatta kifejezésre, hogy még mindig nem készült el egy nagy térkép, amely az egész magyar zsidóság szociográfiai helyzetét feltünteti. Azt kívánta, hogy minden község mellett tüntessék fel, hogy hány zsidó lakik ott, milyen intézményeik vannak stb. Szóba hozta, hogy a magyar zsidóság számára új szervezetet kell létesíteni éspedig azzal kell számolni (ami rögtön gyanúsnak tűnt fel), hogy zsidók csak 10 000 lélekszámnál nagyobb helységben lakhatnak. Arra a felvilágosításra, hogy eddig ún. községkerületek voltak, azt a választ adta, hogy legjobb lesz vármegyénként szervezni a zsidóságot és a vármegyei kerület vezetését a helyi hitközségek elnökére bízni. ,,Ha a helybeli zsidóságnak bármilyen panasza, vagy kérése van, mindjárt az ottani főispánhoz fordulhat és ezért ez az új beosztás kedvezőbb a zsidóknak” – mondotta. Általában lassúnak tartotta a Központi Tanács adminisztrációját és sürgette, hogy ügyvezető tisztviselőt nevezzenek ki, akivel éjjel-nappal állandó érintkezésben lehetnek. Mindjárt hivatkozott is a bécsi Löwenherzre (eredetileg elnöke volt a bécsi hitközségnek, később Amstdirektorja), akiről igen elismerően nyilatkozott, ugyanakkor a másik Gestapo-tiszttől kérdezte, hogy hívták a berlini ügyvezetőt? Utóbbiról futólag megjegyezte, hogy eleinte akadékoskodott, ezért néhány hónapra Dachauba került, s miután onnan visszajött – „minden úgy ment, mint a karikacsapás”. (Ennek a beszélgetésnek az volt az eredménye, hogy a Tanács sürgősen ügyvezető tisztviselőt keresett. Különböző személyek kerültek előtérbe, végül is ideiglenesen dr. Kohn Zoltánt bízták meg az ügyvezetéssel – amíg a Tanács elnöke, aki akkor kórházban feküdt – fel nem gyógyul és a végleges megbízatás megtörténik. De ez az ideiglenesség hallgatólagosan meghosszabbodott. Ténylegesen, különösen 1944. júniustól kezdve a Tanács adminisztrációjának hatalma Müller Rezső kezében összpontosult.) Olyan részletesen foglalkoztak a zsidó közösségek igazgatásának kérdésével, hogy azt lehetett hinni, mintha hosszabb időre akarnák az akkori állapotokat fenntartani. Pedig ez is a náci blöffök és félrevezetések közé tartozott.

Új Élet, 1946. március 21. II. évf. 12. sz. – Munkácsy Ernő: „Hogy történt?”

1 Munkácsi Ernő e visszaemlékezés-részletének nem tudtunk dátumot adni, tekintettel arra, hogy ő

maga is csak hozzávetőleges időpontot jelöl meg. 2 E helyen az eredeti szövegben is pontok vannak, tehát nem maradt ki semmi.

1944. április 26.

106/b A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a zsidók lakásainak igénybevétele és a zsidók összeköltöztetése (gettók kialakítása) tárgyában készült rendelettervezetről

31. pont. A belügyminiszter úr előadja, hogy a zsidók – mint köztudomású – különösen a

városokban és a nagyobb községekben kedvező anyagi helyzetük folytán számarányukhoz képest a nem zsidóknál lényegesen kedvezőbb lakásviszonyok között élnek.

A zsidókérdés rendezése során ezt a területet sem lehet figyelmen kívül hagyni és a lakásviszonyok terén is meg kell teremteni az egészségesebb állapotot. Különösen sürgető ennek a kérdésnek a rendezése azért, mert a mai háborús viszonyok között – az építkezések csökkenése folytán is – érezhető lakásínség jelentkezett, ugyanakkor viszont közérdek kívánja, hogy az áthelyezett köztisztviselők, a hadiüzemi alkalmazottak stb. megfelelő lakáshoz jussanak.

Az előadott szempontoknak megfelelő rendelkezéseket hoz a bemutatott rendelettervezet. Elsősorban lehetővé teszi a két lakással rendelkező zsidók egyik lakásának korlátlan

igénybevételét. Lehetőséget biztosít az olyan zsidó lakásának igénybevételére, aki a rendelet hatályba lépésétől számított 5 évnél nem régibb időben egy másik lakásban rokonaival együtt lakott. Lehetővé teszi a teljes mértékben albérletbe adás útján hasznosított zsidó lakások igénybevételét és végül megadja a lehetőséget arra, hogy a hatóság igénybe vehesse annak a zsidónak a lakását, akinek lakása a benne lakók lakásszükségletét – személyes körülményeinek figyelembevételével – meghaladja.

Ebben az utolsónak említett esetben a rendelet megszabja azt, hogy a zsidónak megfelelő más lakást kell biztosítani úgy, hogy a rendeletben foglalt rendelkezések végrehajtásával kapcsolatban zsidó nem válik hajléktalanná.

A rendelet a zsidók lakásszükségletének megállapítását a hatóság belátására bízza, a hatóság esetenként határoz majd a lakásban lakó személyek összes körülményeinek és a helyi viszonyoknak mérlegelésével.

A kettős lakás tényének megállapításánál számításba kell venni az olyan lakást is, amely nyaralás (üdülés) céljait szolgálja és téli-nyári lakásra alkalmas, valamint az olyan lakást, amelyet a zsidó más zsidó személy részére bérel.

A tervezet lehetőséget biztosít arra, hogy a hatóság az igénybe vett lakáshoz tartozó helyiségek közös használatát elrendelhesse.

A fennálló jogszabályokat módosítja a tervezetnek az a rendelkezése, amely kimondja, hogy a lakás vagy lakás céljára használt egyéb helyiség bérletét zsidó bérbeadó nem zsidó bérlővel szemben rendes felmondással nem szüntetheti meg.

A rendelettervezet 8–11. §-ai azokat az alapvető rendelkezéseket tartalmazzák, amelyek a zsidóknak meghatározott városokba, illetőleg községekbe és ezeken belül meghatározott város-, illetőleg községrészekbe, meghatározott utcákba, illetőleg házakba tömörítését teszik lehetővé.

A tervezet 8. §-a abból az elgondolásból kiindulva, hogy a 10 000-nél kisebb lélekszámú olyan községeket, amelyekben az ott lakó zsidók száma a 100 főt nem éri el, teljesen zsidótlanítani kell, megadja a törvényhatóság első tisztviselőjének azt a jogot, hogy az ilyen községekre nézve kötelezően elrendelhesse az ott lakó zsidóknak más községbe, illetőleg városba való átköltözését. Az átköltözésre kötelezett zsidók elhelyezéséről új lakóhelyükön a hatóság gondoskodik.

A 9. § az olyan városokra és községekre vonatkozóan, amelyekben a zsidók száma a 100 főt meghaladja, lehetővé teszi, hogy a zsidók a városnak, illetőleg községnek meghatározott utcákba, esetleg kijelölt házakba tömöríttessenek. Az erre vonatkozó kötelező rendelkezést a törvényhatóság első tisztviselője adja ki, a zsidók elhelyezéséről pedig a lakásügyek intézésére hivatott hatóság (főszolgabíró, polgármester) gondoskodik.

A zsidóknak meghatározott városrészekben (utcákban, házakban) tömörítésével kapcsolatban felmerülhet a szüksége annak, hogy az ott lakó nem zsidó személyek a városnak más részébe átköltözhessenek. Az erre való kötelezésre adja meg a jogalapot a tervezet 10. §-a.

Arra az esetre, ha az elköltözésre kötelezett zsidó iparüzletét, haszonbérletét, vagy bármely más vállalatát személyes közreműködésével továbbvezetni vagy felszámolni nem tudja, a tervezet 11. §-a akként rendelkezik, hogy a községi elöljáróság, illetőleg a polgármester gondnok kirendelése végett a gyámhatósághoz előterjesztést tesz. A 11. § a továbbiakban a kirendelt gondnok jogaira és kötelességeire vonatkozóan rendelkezik.

A zsidók lakásainak igénybevételével, valamint a zsidók átköltözésével kapcsolatban felmerült a fennálló bérleti jogviszonyok rendezésének a kérdése. Erre vonatkozóan a tervezet 12. §-a úgy rendelkezik, hogy a lakásbérleti jogviszony annak a hónapnak utolsó napjával ér véget, amelyben a bérlő a lakásból kiköltözik.

Minthogy a lakásbérleti jogviszony megszűnése folytán igen sok személy – természetesen nem zsidó is – anyagi hátrányt szenvedhet, a 12. § (2) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy az így származó kárt az államkincstár viseli oly módon, hogy az elmaradt bérösszegnek megfelelő összeget a bérbeadó adótartozásának javára kell írni.

A tervezet 13. és 14. §-a a rendelet hatálya alá tartozó zsidók körét állapítja meg oly módon, hogy a rendelet hatálya azokra a zsidókra terjed ki, akik a megkülönböztető jelzés viselésére kötelesek.

A tervezet 15. §-a a büntetőrendelkezéseket, 16. §-a pedig a hatálybalépésre vonatkozó rendelkezést tartalmazza.

Az előadottak alapján kéri előadó miniszter úr a Minisztertanács hozzájárulását ahhoz, hogy a bemutatott rendelettervezetet a minisztérium rendeleteként kiadhassa, és egyúttal kéri annak tudomásul vételét, hogy – a sürgősségre való tekintettel – a rendeletet csak utólag mutatja be az országos 42-es bizottságnak.

A Minisztertanács hozzájárul. Eredeti tisztázat. – OL Mt. jkv. 1944. április 26. (31). Jaross belügyminiszter a rendelettervezetet 1944. április 22-én küldte meg a

miniszterelnöknek és a kormány tagjainak azzal, hogy esetleges észrevételeiket közöljék, mivel azt a legközelebbi Minisztertanácson szándékozik előterjeszteni.

E rendelet indokolása – mely egyébként teljes terjedelmében bekerült a Minisztertanács jegyzőkönyvébe, április 25-i dátumot viseli. A fogalmazványt dr. Argalás Lajos, a törvény-előkészítő osztály helyettes vezetője készítette, aláírta dr. Halász Károly, a törvény-előkészítő osztály vezetője, Hepp-Baján Ernő, az elnöki osztály vezetője és végül jóváhagyta Jaross Andor miniszter. (OL Bm ált. 1944–I–414.)

A Belügyminisztérium rendelettervezetén a Minisztertanács több változtatást eszközölt. Az eredeti tervezet szövegét – a rendelet teljes szövegének közlésénél – jegyzetben közöljük.

1944. április 28.

106/c Kormányrendelet a zsidók lakásainak igénybevételéről és új lakóhelyek kijelöléséről A m. kir. minisztériumnak a honvédelemről szóló 1939: II. tc. 141. §-ának (2)

bekezdésében, a 159. és 212. §-ában, valamint a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról szóló 1931: XXVI. tc. 2. és 3. §-ában foglalt és legutóbb az 1944: IV. törvénycikkel meghosszabbított felhatalmazás alapján a következőket rendeli.

A zsidók lakásának igénybevétele

1. §

Lakáshoz juttatás, valamint a közhivatalok és közérdekű intézmények elhelyezése céljából igénybe lehet venni:

1. annak a zsidónak a lakását, akinek akár ugyanabban, akár más községben (városban) más lakása is van;

2. annak a zsidónak a lakását, aki a jelen rendelet hatályba lépésétől számított öt évnél nem régibb időben ugyanabban a községben (városban) fel- vagy lemenő rokonának vagy testvérének lakásában legalább három hónapig az említett rokonaival együtt lakott; ilyen igénybevételnek nincs helye, ha az illetőnek vagy rokonának családi körülményei együtt lakásuk óta megváltoztak, s a lakás ennek következtében az igénybevételt szenvedőnek és családjának befogadására elégtelen;

3. annak a zsidónak lakását, akinek a lakása az ott lakók lakásszükségletét foglalkozásuk és egyéb személyes körülményeik figyelembevételével meghaladja; ilyen igénybevétel esetében az igénybevételt szenvedő részére lakásszükségletének, életviszonyainak és állandó keresetének megfelelő más lakást kell biztosítani;

4. annak a zsidónak a lakását, aki az egész bérelt lakását albérletbe adás útján hasznosítja; az igénybevételt ebben az esetben el lehet rendelni, tekintet nélkül arra, hogy a bérlő azt állandó vagy csak ideiglenes távollétének idejére adta albérletbe; ha az albérlő zsidó, a lakást nemcsak az albérlő, hanem más részére is igénybe lehet venni.

2. §

Az 1. § 3. pontjában foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából a lakásszükségletet esetenként a lakásban lakó személyek összes körülményeinek és a helyi viszonyoknak mérlegelésével községekben a főszolgabíró, városokban a polgármester állapítja meg.

3. §

Az 1. §-ban foglalt rendelkezések alkalmazása során a nyaralás (üdülés) céljára szolgáló lakást is számításba kell venni, ha az állandó (téli-nyári) lakásra alkalmas. Számításba kell venni azt a lakást is, amelyet a zsidó más zsidó személy részére bérel; ilyen esetben a hajléktalanná vált zsidó részére ugyanabban a községben (városban) lakásszükségletének, életviszonyainak és állandó keresetének megfelelő más lakást kell biztosítani.

4. §

Az 1. § 3. pontja, valamint a 3. § alapján elrendelt igénybevétel esetén a határozatot csak akkor lehet végrehajtani, ha az igénybevételt szenvedő a másik lakásba azonnal beköltözhetik.

5. §

A jelen rendeletben foglalt rendelkezések alkalmazása során az igénybevett lakásokhoz tartozó helyiségek közös használatát is el lehet rendelni.

6. §

A lakások igénybevételére, a bérlők kijelölésére és az igénybevétel tekintetében követendő eljárásra a 6740/1941. Me. számú rendelet 6–13., 15. és 16. §-aiban, az 590/1942. Me. számú rendelet 12. §-ában és a 100/1943. Me. számú rendelet 7. és 8. §-aiban foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

Zsidó bérbeadó felmondási jogának korlátozása

7. §

Lakás és lakás céljára használt egyéb helyiség bérletét zsidó bérbeadó nemzsidó bérlővel szemben az 5777/1941. Me. számú rendelet 6. §-a első bekezdésének 1. és 3. pontja alapján rendes felmondással nem szüntetheti meg.

A zsidók lakóhelyének kijelölése

8. §

(1) A tízezernél kisebb lélekszámú községekre vonatkozóan3 a törvényhatóság első tisztviselője akként rendelkezhetik, hogy a zsidók kötelesek záros határidő alatt az általa kijelölt más községbe, illetőleg városba átköltözni.4

(2) Az (1) bekezdés alapján átköltözésre kötelezett zsidók elhelyezéséről új lakóhelyükön a főszolgabíró, illetőleg a polgármester gondoskodik.

(3) Az (1) bekezdés alá eső községekben zsidó nem telepedhetik le. (4) A jelen § rendelkezései nem érintik a zsidónak a községben lakását, ha az honvédelmi

munkaszolgálaton vagy más hatósági rendelkezésen alapul.

9. §

(1) A törvényhatóság első tisztviselője a 8 § alá nem eső községekre, valamint a városokra vonatkozóan5 akként rendelkezhetik, hogy a zsidók a városnak, illetőleg a községnek csak6 meghatározott részeiben,7 illetőleg meghatározott utcákban, esetleg kijelölt házakban lakhatnak.

(2) Az (1) bekezdésben említett esetben a zsidók elhelyezéséhez szükséges lakásokról községekben a főszolgabíró, városokban a polgármester gondoskodik.

10. §

A 9. § alkalmazása körében a törvényhatóság első tisztviselője a zsidóknak meghatározott városrészben (utcákban, házakban) elhelyezésével kapcsolatban azt is elrendelheti, hogy nem zsidó személyek8 a zsidók részére kijelölt város-, illetőleg községrészből (utcából, házból) kiköltözzenek. Erre azonban a nem zsidó személyt csak akkor lehet kötelezni, ha részére máshol életviszonyainak és állandó keresetének megfelelő lakás áll rendelkezésre.

11. §

(1) A jelen rendelet9 alkalmazása során abban az esetben, ha a zsidónak iparüzlete, haszonbérlete vagy bármilyen más vállalata van és eltávozása következtében a vállalatot személyes közreműködésével továbbvezetni vagy felszámolni nem tudja, a községi elöljáróság (polgármester) gondnok kirendelése végett a gyámhatósághoz előterjesztést tesz. A kirendelt gondnok10 jogai és kötelességei tekintetében a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877: XX. tc. 28. §-ának d) pontja alapján kirendelt gondnokra megállapított szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

3 Az eredeti tervezetben (1. OL Bm ált. 1944–1–414 itt a következő mondat állt: „ha a községben

a zsidók összes száma száz főt nem éri el”. 4 A 8. § eredetileg 5 bekezdést tartalmazott. Kimaradt a végleges rendelet szövegétől a 2.

bekezdés, amely a következőképpen szólt: „Az (1) bekezdés értelmében átköltözésre kötelezett zsidók lakóhelyéül csak olyan községet, illetőleg várost lehet kijelölni, amelyben a zsidók száma a száz főt meghaladja”

5 Az eredeti szövegből kimaradt: „amelyekben a zsidók száma a száz főt meghaladja”. 6 A „csak” szó utólag került a rendeletbe. 7 Eredetileg: „részében”. 8 Kimaradt: „lakásukból a városnak (községrésznek)”. 9 Eredetileg: A 9. §. 10 Kimaradt: „ügykörére, eljárására és felelősségére az 1877: XX. tc. 28. §-ának d) pontja alapján

kirendelt gondnoknak a fennálló szabályokat kell megfelelően alkalmazni. (2) A kirendelt gondnok …”

(2) Az (1) bekezdés rendelkezése nem érinti az illetékes miniszternek vagy az általa megbízott hatóságnak azt a jogát, hogy a vállalathoz vállalatvezetőt rendelhet ki. Ez utóbbi esetben a gondnok kirendelése a vállalatvezető kirendelése napján megszűnik.11

A bérleti jogviszony megszűnésével kapcsolatos rendelkezések 12. §

Ha a jelen rendelet alapján tett hatósági intézkedés következtében a bérlő lakását elhagyni köteles, a bérleti jogviszony annak a hónapnak utolsó napjával ér véget, amelyben a bérlő lakásából kiköltözik.12

A rendelet hatálya

13. §

Annak megállapításában, hogy a jelen rendelet szempontjából ki a nem zsidó és ki a zsidó, az 1941: XV. tc. 9. és 16. §-ának rendelkezései az irányadók azzal, hogy nem zsidó az olyan személy is, aki származására és vallására nézve az említett 9. § utolsó bekezdésében foglalt meghatározásnak megfelel, feltéve, hogy nem kötött, illetőleg mindaddig, amíg nem köt házasságot zsidóval vagy olyan nem zsidóval, akinek egy vagy két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született.

14. §

A jelen rendelet rendelkezéseit nem kell alkalmazni arra a zsidóra, aki az 1240/1944. Me. számú rendeletben meghatározott megkülönböztető jelzés viselésére nem köteles.

Büntető rendelkezések

15. §

(1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és két hónapig, háború idején hat hónapig terjedhető elzárással büntetendő, aki

1. a jelen rendeleten alapuló igénybevétel meghiúsítása végett a hatóságot a valóság elhallgatásával, valótlan adatok közlésével vagy más módon szándékosan megtéveszti vagy megtéveszteni törekszik vagy abban közreműködik;

2. a 8. § (4) bekezdésében foglalt tilalmat megszegi vagy kijátssza; 3. a jelen rendelet alapján tett hatósági rendelkezésnek nem tesz eleget.13 (2) A pénzbüntetésre az 1928: X. törvénycikk rendelkezései irányadók azzal az

eltéréssel, hogy a pénzbüntetés legmagasabb összege az 1939: II. tc. 212. §-ának (1) bekezdésében meghatározott mértékig terjed, a pénzbüntetés átváltoztatására pedig az említett § (4) bekezdésében foglalt rendelkezést kell alkalmazni.

(3) A kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, a rendőrség működési területén a m. kir. rendőrségnek, mint rendőri büntetőbíróságnak hatáskörébe tartozik. Harmadfokon a belügyminiszter jár el.

11 Ez a bekezdés utólag került a rendeletbe. 12 Kimaradt a §-ból a (2) bekezdés, amely a következőképpen szólt: „(2) Ha a lakásbérleti

jogviszony a jelen rendelet alapján tett hatósági intézkedés következtében megszűnik és a lakást új bérlő kijelölése vagy szabad bérbeadás útján hasznosítani nem lehet, vagy a lakást csak alacsonyabb bér ellenében lehet kiadni, a bérbe adónak ebből eredő kárát az államkincstár viseli oly módon, hogy az elmaradt bérösszegnek megfelelő összeget a bérbe adó adótartozásának javára kell írni.”

13 Ezután következett az alábbi bekezdés: „A büntetőjogi felelősségre vonáson felül a 8130/1939. Me. számú rendelet (Magyarországi

Rendeletek Tára 1629. old.) alapján rendőrhatósági őrizet alá helyezésnek (internálásnak) is helye van.”

Hatályba lépés

16. §

Ez a rendelet a kihirdetésének napján lép hatályba; rendelkezéseit a folyamatban levő, jogerős határozattal el nem döntött ügyekben is alkalmazni kell.

Budapest, 1944. évi április hó 26-án. Sztójay Döme s. k.

m. kir. miniszterelnök Budapesti Közlöny, 1944. április 28, péntek, 95. sz. – „A m. kir. minisztérium 1610/1944.

Me. számú rendelete a zsidók lakásával és lakóhelyének kijelölésével kapcsolatos egyes kérdések szabályozása tárgyában.”

1944. április 26.

107/a A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a zsidómentesítések tárgyában előkészítendő kormányrendeletről

66. pont. Az igazságügyminiszter úr előadja, hogy szükségesnek tartaná egy olyan külön

Me. kormányrendelet kiadását, amely zsidókivételezések zűrzavarának megszüntetése céljából összefoglalná egy rendeletben az összes kivételezéseket.

A Minisztertanács e kérdésben véglegesen nem dönt, hanem akként határoz, hogy az igazságügy-miniszter urat felkéri ezen kérdésnek egyik legközelebbi Minisztertanácson való újbóli előterjesztésére.

Eredeti tisztázat. – OL Mt. jkv. 1944. április 26. (66).

1944. május 13.

107/b Kormányrendelet szabályozza a mentesített zsidók körét A m. kir. minisztérium a honvédelemről szóló 1939: XI. tc. 141. §-ának (2)

bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli: (1) A zsidók közszolgálatának és közmegbízatásának, továbbá az ügyvédi működésének

megszüntetése tárgyában kibocsátott 1210/1944. Me. számú rendelet (Budapesti Közlöny, 73. szám) 1., 4. és 5. §-a második bekezdésének, a zsidók sajtókamarai, valamint színművészeti és filmművészeti kamarai tagságának megszüntetése tárgyában kibocsátott 1220/1944. Me. számú rendelet (Budapesti Közlöny, 73. szám) 2. §-ának, a zsidó rádióengedélyesek adatszolgáltatási kötelessége tárgyában kibocsátott 1300/1944. Me. számú rendeletnek (Budapesti Közlöny, 79. szám), a zsidók gyógyszertári jogosítványainak rendezése tárgyában kibocsátott 1370/1944. Me. számú rendeletnek (Budapesti Közlöny, 83. szám), a zsidók vagyonának bejelentése és zár alá vétele tárgyában kibocsátott 1600/1944. Me. számú rendeletnek (Budapesti Közlöny, 85. szám), az 1944. évi március hó 22. napja után zsidó vagy zsidónak tekintendő személytől bármely címen megszerzett rádióvevő-készülékek bejelentése tárgyában kibocsátott 1490/1944. Me. számú rendeletnek (Budapesti Közlöny, 89. szám), a zsidók önkormányzata és érdek-képviselete tárgyában kibocsátott 1520/1944. Me. számú rendelet (Budapesti Közlöny, 90. szám), 5. §-a (3) bekezdésének, a zsidók értelmiségi munkakörben való alkalmazásának és foglalkoztatásának megszüntetése tárgyában kibocsátott 1540/1944. Me. számú rendeletnek (Budapesti Közlöny, 92. és 93. szám), a zsidók hasznot hajtó hatósági jogosítványainak megszüntetése tárgyában kibocsátott 1580/1944. Me. számú rendeletnek (Budapesti Közlöny, 102. szám) a zsidókra vonatkozó rendelkezései nem terjednek ki

1. arra, akit az 1914–1918. évi háborúban az ellenség előtt tanúsított vitézi magatartásáért arany vagy legalább két ízben I. osztályú ezüst vitézségi éremmel, vagy mint főtisztet a kardokkal ékesített III. osztályú vaskoronarenddel vagy annál magasabb, de ugyancsak kardokkal ékesített kitüntetéssel, vagy mint törzstisztet kardokkal ékesített III. osztályú vaskoronarendnél magasabb, de ugyancsak kardokkal ékesített kitüntetéssel tüntettek ki, valamint az ekként kitüntetett – akár nem zsidó, akár zsidó személynek – vele együtt élő feleségére vagy özvegyére és gyermekére;

2. arra, aki az 1914–1918. évi háborúban vagy az 1939 : II. törvénycikk alapján teljesített katonai szolgálata következtében – ide nem értve a kisegítő szolgálatot – I. vagy II. járadékosztályú hadirokkant, vagy oly járadéknélküli, címhasználatra jogosított hadirokkant, akinek hadieredetű fogyatkozása legalább 75%-os, valamint az ilyen – akár nem zsidó, akár zsidó – személynek vele együtt élő feleségére; az özvegyére és gyermekére akkor, ha a hadirokkant az 1939. évi január hó 1. napján életben volt;

3. arra, aki az 1939: IV. tc. 2. §-a első bekezdésének 6. pontjában, a 7720/1939. Me. számú rendelet 66. §-ában, a 2220/1941. Me. számú rendelet 3. §-ában, vagy a 8550/1941. Me. számú rendelet 2. §-ában meghatározott kivétel alá esik;

4. a jelenlegi háborúban hősi halált halt, avagy a jelenlegi háborúban teljesített katonai (nem kisegítő) szolgálat teljesítése közben eltűnt személy özvegyére és árvájára, illetőleg feleségére és gyermekére;

5. a Magyarországon tartózkodó azokra a külföldi állampolgárokra, akik külföldi állampolgárságokat a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság által az illetékes külképviseleti hatóság megkeresése alapján erre a célra kiállított tanúsítvánnyal igazolják, feltéve, hogy viszonosság áll fenn e tekintetben azzal az állammal, amelynek a zsidó az állampolgára.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt kedvezmény a bekezdés 1–3. pontja alá eső házastársra (özvegyre), illetőleg gyermekre csak akkor terjed ki, ha a házasság az 1944. évi március hó 22. napja előtt köttetett, illetőleg a gyermek az 1944. évi március hó 22. napja előtt kötött házasságból származik.

2. §

(1) A zsidók megkülönböztető jelzéséről szóló 1240/1944. Me. számú rendelet (Budapesti Közlöny, 73. szám) 1. §-ában, továbbá a zsidók élelmiszer-ellátásának szabályozása tárgyában kibocsátott 108 500/1944. KM számú rendeletben (Budapesti Közlöny, 91. szám) foglalt rendelkezés nem terjed ki

1. a jelen rendelet 1. §-ában felsorolt személyekre; 2. keresztény vallásfelekezet tényleges vagy nyugdíjas lelkipásztorára, szerzetesrendnek

lelkipásztori működésre jogosult tagjára és arra, aki – akár mint szerzetesrend tagja, akár mint az illetékes egyházi hatóság részéről felavatott diakónus, diakonissza – kizárólagos élethivatásként elhagyottak, szegények, árvák és betegek gondozásának munkáját végzi;

3. nem zsidó személynek vele együtt élő és legkésőbb 1944. évi március hó 22. napjáig keresztény vallásfelekezet tagjává lett házastársára (özvegyére); amennyiben a házasságból gyermek van, a kivételezés csak akkor áll fenn, ha a gyermek nem zsidó.

(2) Az első bekezdés rendelkezése a bekezdés 2. pontjában említett személyek közül csak azokra vonatkozik, akik a jelen rendelet hatályba lépésekor felszentelt (felavatott) lelkipásztorok, diakónusok, diakonisszák, illetőleg a rendnek fogadalmat tett tagjai.

(3) A zsidók háztartásában nem zsidók alkalmazásának tilalma tárgyában kibocsátott 1200/1944. Me. számú rendelet (Budapesti Közlöny, 73. szám) 1. §-ában foglalt tilalom nem terjed ki olyan háztartásra, amelynek csakis olyan zsidó tagja van, vagy amelyhez tartozó lakásban csakis olyan zsidó lakik, aki az (1) bekezdés alá esik. Ez a kedvezmény azonban az (1) bekezdés 3. pontjában megjelölt személyek tekintetében csak akkor áll fenn, ha a házasságból nem zsidó gyermek származott és az is ugyanabban a háztartásban él.

3. §

A jelen rendelet kihirdetése napján lép hatályba és ezzel az 1200/1944. Me. számú rendelet 4. §-a, az 1210/1944. Me. számú rendelet 9. §-a, az 1220/1944. Me. számú rendelet 5. §-a, az 1240/1944. Me. számú rendelet 3. §-a, az 1300/1944. Me. számú rendelet 6. §-ának harmadik bekezdése, az 1370/1944. Me. számú rendelet 9. §-a, az 1450/1944. Me. számú rendelet (Budapesti Közlöny, 77. szám), az 1490/1944. Me. számú rendelet 6. §-ának (2) bekezdése, az 1600/1944. Me. számú rendelet 14. §-ának (2) bekezdése, az 1530/1944. Me. számú rendelet 6. §-ának (2) bekezdése, az 1540/1944. Me. számú rendelet 13. §-a, az 1580/1944. Me. számú rendelet 7. §-a és a 108 500/1944. KM számú rendelet 7. §-ának (2) bekezdése hatályát veszti.

Budapest, 1944. évi május hó 10-én. Sztójay Döme s. k.

m. kir. miniszterelnök Budapesti Közlöny, 1944. május 13., szombat, 108. sz. – „A m. kir. minisztérium

1730/1944. Me. számú rendelete a zsidókra megállapított rendelkezések, hatálya alól mentesített személyek körének egységes szabályozása tárgyában.”

1944. április 26.

108. A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a zsidók lőfegyver-, lőszer-, robbanószer-vásárlása és tartása tárgyában készített rendelettervezetről

32. pont. A belügyminiszter úr előadja, hogy a magyarországi zsidóság helyzetének

rendezésére irányuló alapvető intézkedések sorozatába tartozik még az a rendelkezés, amely a zsidóságnak lőfegyver-, lőszer-, robbanóanyag- és robbantószer-vásárlási és tartási lehetőségeit megfelelően korlátozza.

Tekintettel arra a nagyfontosságú közbiztonsági érdekre amely az említett tárgyaknak vásárlásához és tartásához általában fűződik, szükségesnek mutatkozik a zsidóságot megfosztani attól a lehetőségtől, hogy a közbiztonságra veszélyes lőfegyvert, lőszert, robbanóanyagot és robbantószert birtokában tarthasson.

Ezt célozza a bemutatott – a honvédelemről szóló 1939: II. tc. 153. §-ában foglalt felhatalmazáson alapuló kormányrendelet-tervezet.

A tervezet 1. §-a kimondja, hogy zsidó lőfegyver-, lőszer-, robbanóanyag- és robbantószer-vásárlására és tartására engedélyt nem kaphat.

A 2. § a rendelet életbe léptével egyidejűleg hatálytalanítja a zsidók részére eddig kiadott lőfegyver-, lőszer-, robbanóanyag- és robbantószer-vásárlására és tartására engedélyeket.

A tervezet 3. §-ában a zsidó birtokban levő lőfegyverekre, lőszerre, robbanóanyagra és robbantószerre, valamint azok vásárlására és tartására vonatkozó engedélyiratokra nyolc napos határidőn belüli beszolgáltatási kötelezettséget állapít meg. A beszolgáltatást minden esetben a zsidó lakhelye szerint illetékes elsőfokú rendőrhatóságnál kell teljesíteni.

A 4. § rendelkezik az iránt, hogy a rendőrhatóságok a beszolgáltatott tárgyakat nyilvántartásba vegyék és a kihágási eljárás során az elkobzott tárgyakra irányadó szabályok szerint értékesítsék. Az értékesítésből befolyt összeg teljes egészében a beszolgáltatott tárgyak tulajdonosát illeti.

A tervezet 5. §-a a rendelet hatálya szempontjából meghatározza a zsidó fogalmát. A 6. § a honvédelemről szóló 1939: II. tc. 212. §-ában foglalt felhatalmazás alapján

állapítja meg a büntető rendelkezéseket, a 7. § pedig hatályba lépésről rendelkezik. Az elmondottak alapján kéri előadó miniszter úr a rendelettervezet elfogadását és annak

kiadásához kéri a Minisztertanács hozzájárulását. A Minisztertanács hozzájárul.

Eredeti tisztázat. – OL Mt. jkv. 1944. április 26. (32).

A Minisztertanácson elfogadott tervezet megjelent a Budapesti Közlöny 1944. április 28-i 95. számában – „a m. kir. minisztérium 1630/1944. Me. számú rendelete a zsidóknak lőfegyverek, lőszerek, robbanóanyagok és robbantószerek vásárlásában és tartásában korlátozása tárgyában” cím alatt.

1944. április 26.

109/a A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a zsidók hasznot hajtó jogosítványainak megszüntetése tárgyában kiadandó rendeletről

13. pont. A pénzügyminiszter úr előadja, hogy a hasznot hajtó hatásági jogosítványok

legutóbb az 1939: IV. tc. 12. §-ának rendelkezései értelmében vizsgáltattak felül. A közelmúltban megjelent és a zsidók jogállását, valamint gazdasági tevékenységét

szabályozó rendeletek a zsidók minősítése szempontjából nem az 1939: IV. tc. rendelkezéseit, hanem az 1941: XV. tc. rendelkezéseit vették irányadóul, miért is szükségessé vált a zsidók hasznot hajtó hatósági jogosítványainak újbóli felülvizsgálata, s mindazoknak az engedélyének a megvonása, akiknek az engedélye vagy jogosítványa az 1939: IV. tc. rendelkezései értelmében meghagyatott, de az 1941: XV. tc. rendelkezései alapján zsidónak tekintendők.

Az ilyen értelemben készült, bemutatott rendelettervezet az iránt intézkedik, hogy az említett személyektől a hasznot hajtó hatósági engedélyeket és jogosítványokat meg kell vonni, illetőleg a jövőben ilyenek részére engedélyt adni nem lehet.

A rendelettervezet 2. §-a a megszüntetendő üzletek tulajdonosait bejelentésre kötelezi, a 3. § az üzleti (üzemi) helyiségek, valamint felszerelési és berendezési tárgyak, továbbá árukészlet tekintetében elidegenítési tilalmat állít fel, az 5. § pedig az igénybevétel módozatait határozza meg.

Mindezek előrebocsátása után kéri előadó miniszter úr a Minisztertanácsot, hogy az érdekelt minisztériumok hozzájárulásával készített és tervezetben bemutatott rendelet kibocsátását határozná el, egyben kéri a Minisztertanács felhatalmazását arra, hogy a rendelet közzététele iránt intézkedhessen.

A Minisztertanács a felhatalmazást megadja. Eredeti tisztázat. – OL Mt. jkv. 1944. április 26. (13).

1944. május 6.

109/b Kormányrendelet a zsidók hasznot hajtó hatósági jogosítványainak visszavonásáról A m. kir. minisztérium a honvédelemről szóló 1939: II. tc. 141. §-ának, (2) bekezdésében

és 212. §-ában, valamint az 1942: XIV. tc. 28. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

Általános rendelkezések

1. §

(1) Állami egyedárúság alá eső cikkek előállítására, feldolgozására vagy értékesítésére vonatkozó engedélyt, úgyszintén hatósági engedélytől függő olyan egyéb hasznot hajtó engedélyt vagy jogosítványt, amelynek engedélyezése vagy engedélyezésének megtagadása a hatóság szabad mérlegelésétől függ, zsidónak nem lehet adni. A jelen rendelet hatályba lépése előtt zsidónak kiadott engedélyt vagy jogosítványt a rendelet hatályba lépésétől számított legfeljebb 60 nap alatt azonnali hatállyal meg kell vonni.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott engedélyek vagy jogosítványok gyakorlásával kapcsolatban, ide értve az ilyen üzletek, vállalatok és intézmények érdek-képviseleteit és központi irodáit is, zsidót nem értelmiségi munkakörben sem lehet alkalmazni és a rendelet hatályba lépése előtt alkalmazott zsidókat legkésőbb az 1944. évi május hó 31. napjáig el kell bocsátani és foglalkoztatását meg kell szüntetni.

Bejelentési kötelezettség

2. §

Az a zsidó, akinek az 1. § (1) bekezdésében meghatározott valamilyen engedélye vagy jogosítványa van, úgyszintén az a zsidó, akinek ilyen engedélye vagy jogosítványa volt és akinek tulajdonában vagy birtokában ily engedélyek vagy jogosítványok gyakorlásához szükséges berendezési és felszerelési tárgyak vannak, köteles az engedély vagy jogosítvány kiadására illetékes elsőfokú hatóságnál az illetékes miniszter által rendelettel megállapított határidő alatt bejelenteni:

a) nevét, foglalkozását és lakóhelyét; b) amennyiben engedélye vagy jogosítványa van, annak megnevezését; c) az üzleti (üzemi) helyiség (helyiségek), valamint a tevékenység gyakorlásához tartozó

árukészlet elhelyezésére használt raktár pontos megjelölését annak feltüntetésével, hogy a helyiséget tulajdonjog, haszonélvezet, bérlet vagy más jogviszony alapján használja;

d) az 1944. évi március hó 22. napján birtokában (tulajdonában) levő és az engedélyhez vagy jogosítványhoz kötött tevékenység gyakorlása körében használt összes berendezési és felszerelési tárgyakat értékük feltüntetésével;

e) az 1944. évi március hó 22. napján birtokában (tulajdonában) levő és az engedélyhez vagy jogosítványhoz kötött tevékenység alapján gyakorolt üzlethez tartozó árukészlet mennyiségét és értékét;

f) az engedély vagy jogosítvány gyakorlásához használt szabadalmat, védjegyet, mintákat, mustrákat, terveket és mindazokat az egyéb vagyontárgyakat, jogosítványokat és adatokat, amelyeknek a bejelentését az illetékes miniszter kötelezővé teszi.

Elidegenítési tilalom

3. §

(1) A zsidó az olyan üzletét (üzemét), amely túlnyomórészt az 1. §-ban meghatározott engedély vagy jogosítvány gyakorlására szolgált, továbbá az engedélyhez vagy jogosítványhoz kötött tevékenység gyakorlása körében használt felszerelését és berendezését, valamint árukészletét és általában azokat a vagyontárgyakat (jogosítványokat), amelyek a 2. § értelmében bejelentés alá esnék, nem idegenítheti el és nem terhelheti meg, kivéve az árukészletből a rendes forgalom keretében történt eladásokat.

(2) A berendezési és felszerelési tárgyakat a jelen rendelet hatályba lépésekor fennállott állapotában fenn kell tartani, az üzlet (üzem) beszüntetése napján meglevő árukészletet pedig a hatóság rendelkezéséig hiánytalanul meg kell őrizni.

(3) A jelen § ellenére kötött jogügylet érvénytelen. (4) Az illetékes miniszter közgazdasági érdekből akár rendelettel, akár egyes esetekre

szóló engedéllyel az elidegenítési és terhelési tilalmat egészben vagy részben feloldhatja.

Vállalati vezető kirendelése

4. §

(1) Ha az 1. § alapján megszűnt hatósági engedélyen vagy jogosítványon alapuló, üzlet (üzem) folytatása közgazdasági érdekből szükséges, az engedély vagy jogosítvány kiadására illetékes miniszter a vállalat (üzlet vagy üzem) tulajdonosának költségére vállalati vezetőt rendelhet ki.

(2) A vállalati vezető kirendelésére, hatáskörére, működésére, valamint felmentésére vonatkozólag az 1600/1944. Me. számú rendelet 10. §-ában foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a vállalati vezető kirendeléséről az engedély vagy jogosítvány kiadására illetékes miniszter gondoskodik.

Az üzlet (üzem) átadása

5. §

(1) Az engedély vagy jogosítvány kiadására illetékes miniszter elrendelheti a 2. §-ban meghatározott bejelentési kötelezettség alá eső üzlet (üzem) céljára szolgáló üzlethelyiség, berendezés, felszerelés, nyersanyag anyagkészlet és árukészlet átengedését és kijelölheti azt, akinek a felsorolt helyiségeket és tárgyakat vagy azoknak egy részét át kell adni.

(2) Az üzlethelyiség igénybevételére és átadására az 5777–1941. Me. számú rendelet V. fejezetének rendelkezéseit kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy az elsőfokú közigazgatási hatóságnak az igénybevételt elrendelő határozata ellen jogorvoslatnak nincsen helye és az igénybevételt a bérbeadásra irányuló felhívásnak nem kell megelőznie.

(3) A berendezési és felszerelési tárgyak, a nyersanyag, az anyagkészlet és az árukészlet átvételi árát és kifizetésének módozatait az engedély vagy jogosítvány kiadására illetékes miniszter vagy az általa megbízott hatáság állapítja meg és ugyancsak az illetékes miniszter állapítja meg azt is, hogy az ellenérték fejében járó összeget (részleteket) milyen zárolt számlára kell befizetni. A volt engedélyes hitelezőit az üzleti vagyon, illetőleg az abból való kielégítés tekintetében megillető jogok a zárolt számlára befizetendő összegeket terhelik.

A rendelet hatálya

6. §

(1) Annak megállapítása, hogy a jelen rendelet szempontjából ki a nem zsidó és ki a zsidó az 1941: XV. tc. 9. és 16. §-ának rendelkezései az irányadók azzal, hogy nem zsidó az a személy is, aki származására és vallására nézve az említett 9. § utolsó bekezdésében foglalt meghatározásnak megfelel, feltéve, hogy nem kötött, illetőleg mindaddig, amíg nem köt házasságot zsidóval, vagy olyan nem zsidóval, akinek egy vagy két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született.

(2) A zsidókra megállapított rendelkezéseket alkalmazni kell minden olyan közkereseti, betéti és korlátolt felelősségű társaságra, amelynek legalább egy tagja (betéti társaságnál akár kültagja is) zsidó. A bejelentésben fel kell tüntetni, hogy a zsidó tagot a társaság vagyonában (jövedelmében) milyen részesedés illeti.

7. §

Nem lehet alkalmazni a 1. § (1), valamint a 6. § (2) bekezdés rendelkezéseit arra a zsidóra, akit az 1914–1918. évi háborúban az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért arany vagy legalább két ízben elsőosztályú ezüst vitézségi éremmel, vagy mint főtisztet a kardokkal ékesített harmadosztályú vaskoronarenddel vagy annál magasabb, de ugyancsak kardokkal ékesített kitüntetéssel, vagy mint törzstisztet kardokkal ékesített harmadosztályú vaskoronarendnél magasabb, de ugyancsak kardokkal ékesített kitüntetéssel tüntették ki, úgyszintén arra sem, aki legalább 75%-os hadirokkant, továbbá a jelenlegi háború hadiözvegyeire és hadiárváira sem, s végül arra sem, aki az 1939: IV. tc. 2. §-a első bekezdésének 6. pontjában a 7720–1939. Me. számú rendelet 66. §-ában, a 2220/1941. Me. számú rendelet 3. §-ában, vagy a 8550/1941. Me. számú rendelet 2. §-ában meghatározott kivétel alá esik.

8. §

Annak igazolására, hogy valaki a jelen rendelet alkalmazása szempontjából nem minősül zsidónak, rendszerint elegendő, ha felekezeti, illetőleg állami anyakönyvi kivonattal kimutatja, hogy az 1895. évi október hó 1. napja előtt keresztény hitfelekezet tagjaként született és a szülői az ő születésekor keresztény hitfelekezet tagjai voltak, vagy ha az 1895. évi október hó 1. napja után született, mind ő maga, mind szülői keresztény hitfelekezet tagjaként születtek és szülői születésekor azok szülői keresztény hitfelekezet tagjai voltak, egyúttal pedig mindkét esetben büntetőjogi jogkövetkezmények terhével írásban kijelenti, hogy ő a jelen rendelet 6. §-a értelmében nem zsidó. Ha azonban a fent említett tények igazolására bemutatott valamely okirat az illető személy zsidó származására utaló adatot tartalmaz, vagy az illető nem zsidó származása egyéb okból kétséges, a nagyszülőkig terjedő igazolást is meg kell követelni.

9. §

(1) A rendelet hatálya kiterjed valamely iparüzlet folytatásához, áru előállításához vagy foglalkozás gyakorlásához szükséges mellékanyagoknak fogyasztási adó vagy kincstári részesedésmentes beszerzésére, a pénzügyminiszter vagy más pénzügyi hatóság által kiadott engedélyre vagy jogosítványra, úgyszintén magánszemély részére iskola, tanfolyam, vagy tanulóotthon fenntartására kiadott engedélyekre is.

(2) A gyógyszertári jogosítványokra vonatkozólag az 1370–1944. Me. (Budapesti Közlöny, 83. száma), a mozgóképüzemi helyiségek és berendezések igénybevételére vonatkozólag pedig a 2930/1941. (Magyarországi Rendeletek Tára 1030. oldala), illetve a 3210/1942. Me. (Magyarországi Rendeletek Tára 901. oldala) számú rendeletekben foglaltak az irányadók.

(3) Az iparengedély és iparigazolvány, úgyszintén a bányajogosítvány nem olyan engedély vagy hasznot hajtó jogosítvány, amelyre a rendelet rendelkezései kiterjednek. Az olyan iparjogosítványok, amelyek a hatósági engedély vagy jogosítvány megszűnése után önállóan nem gyakorolhatók, vagy ha gyakorolhatók is, de az üzlet (üzem) tevékenységének csak kisebb részét alkotják, az engedély vagy jogosítvány kiadására illetékes hatóság megkeresésére visszavonhatok.

Büntető rendelkezések

10. §

(1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és két hónapig, háború idején hat hónapig terjedhető elzárással büntetendő, aki

1. az 1. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott kötelességének nem tesz eleget; 2. a 2. §-ban meghatározott bejelentési kötelességének nem tesz eleget, nem a valóságnak

megfelelő adatokat szolgáltat, a hatóságot valótlan adatok közlésével félrevezeti, s ezzel a rendelet által elérni kívánt cél megvalósítását meghiúsítani törekszik;

3. a 3. § értelmében elidegenítési és terhelési tilalom alá eső tárgyakkal a tilalom ellenére rendelkezik, vagy azokat a rendes kereskedő gondosságával meg nem őrzi;

4. a hatóság által kijelölt személyt a helyiség, felszerelési tárgy, az anyag- vagy árukészlet birtokba vételében vagy használatában jogtalanul akadályozza;

5. a rendelet valamely rendelkezésének megszegésében vagy kijátszásában bármiképp közreműködik.

(2) A büntetőjogi felelősségre vonáson felül a 8130/1939. Me. számú rendelet (Magyarországi Rendeletek Tára, 1269. oldal) alapján rendőrségi őrizet alá helyezésnek (internálásnak) is helye van.

(3) A pénzbüntetésre az 1928: X. tc. rendelkezései irányadók azzal az eltéréssel, hogy a pénzbüntetés legmagasabb összege az 1939: II. tc. 212. §-ának (1) bekezdésében meghatározott mértékig terjed; a pénzbüntetés átváltoztatására és a kihágás elévülésére az említett § (4) és (5) bekezdéseiben foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

(4) Azt a vagyontárgyat, amelyre nézve a kihágást elkövették, el kell kobozni.

(5) Azt a hatósági engedélyt vagy jogosítványt, amelynek gyakorlása keretében a kihágást elkövették, illetőleg annak az engedélyét vagy jogosítványát, aki a kihágást elkövette, azonnal el kell vonni.

(6) A jelen § (1) bekezdésében meghatározott kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, a rendőrség működési területén pedig a m. kir. rendőrségnek, mint rendőri büntetőbíróságnak hatáskörébe tartozik. A kihágás tárgyában harmadfokon a belügyminiszter, ha pedig az illető vállalat (kereső foglalkozás) felügyelete más miniszter ügykörébe tartozik, a kihágási tanács bíráskodik; ez utóbbi esetben az 1929: XXX. tc. 59. §-a (1) bekezdésének 3. pontjában foglalt rendelkezés szempontjából szakminiszternek azt a minisztert kell tekinteni, akinek ügykörébe az illető vállalat (kereső foglalkozás) felügyelete tartozik.

Hatályba lépés

11. §

A jelen rendelet kihirdetése napján lép hatályba; végrehajtásáról az engedély vagy jogosítvány kiadására illetékes miniszter az esetleg érdekelt más miniszterrel egyetértve gondoskodik.

Budapest, 1944. évi május hó 4-én. Sztójay Döme s. k.

m. kir. miniszterelnök Budapesti Közlöny, 1944. május 6., szombat, 102. sz. – „A m. kir. minisztérium

1580/1944. Me. számú rendelete a zsidók hasznot hajtó hatósági jogosítványainak megszüntetése tárgyában.”

1944. április 27.

110/a Nagysötétági Macskásy Géza hangerősítő vállalkozó kérelme a VII. ker. elöljáróhoz zsidó vállalatok átvétele ügyében

Nagysötétági Macskásy Géza hangerősítő vállalkozó hangszererősítő tervező irodája. Szám. 44 914.

Budapest, 1944. április 27. Mély tisztelettel kérem, hogy a mellékelt kimutatásban szereplő és jelenleg bezártan álló

céget üzletberendezésével és árukészletével együtt nekem juttatni méltóztassék. Kérésemet a következőkkel indokolom: A rádió-, hangerősítő-, gramofon- és híradószakmával tizenöt éve foglalkozom a köz

legnagyobb megelégedésére. Annak idején bátor és erős kézzel nyúltam bele e szakmába. Felvettem az egyenlőtlen küzdelmet a 100%-os zsidó többséggel. A harc vagyonom feláldozásával járt, de sikeres volt, mert egy jól kiépített magyar hangipari vállalattal tudtam az újjászületés mozgalmainak útját a biztos eredmény felé vezetni.

Az elmúlt 15 év alatt nem anyagi és erkölcsi sikerekre pályáztam, hanem kizárólag ennek a feladatnak megoldására szenteltem mindenemet.

Természetes, hogy megtorlásban volt és van még ma is részem: a túloldali nagyvállalatoktól nem kaptam és nem kapok még ma sem árut és ha terjeszkedni akarok, megfenyegetnek. Áru és helyiség hiányában alig tudnám a mai napokat átvészelni: ugyanis a teljes gyűléstilalom miatt hangszóróim két éve némán hevernek raktáromon. Múltbeli és történelmileg igazolt munkásságom egyetlen elismerése lenne fenti kérésem teljesítése.

Úgy érzem, hogy ha már végigküzdöttem a magyar feltámadás útját Gömböstől napjainkig, eltakarítottam az útból az ide nem való elemeket, feláldoztam 15 év éjjelét-

nappalát, vagyonomat, szabadságomat, egészségemet, részt vettem hangszóróimmal a bevonulásokon, károsodtam a második légitámadásnál, egy magyar szakmát létesítettem és emellett lemondtam a legcsekélyebb anyagi sikerről: kérésem jogosultnak látszik.

Most sem saját hasznomat keresem, most is, mint mindig, a köz érdekét szeretném szolgálni. Szeretném vállalatomat – mely még ma is az egyetlen e szakmabeli keresztény vállalat – erősebbé tenni, hogy jól bevezetett és megerősíteni szándékozott vállalatommal a jövő még nagyobb belpolitikai feladatait még sikeresebben és még biztosabban oldhassam meg. Tudom, hogy ma nagy tömeget csak jól felszerelt és erős híradóipari vállalattal lehet vezetni, és törekvésem csakis ezt a célt szolgálja. Ennek megvalósítására kérem a segítséget és kérésem kedvező elintézését várva maradok

magyar tisztelettel: Macskásy

Tekintetes VII. kerületi Elöljáró Úrnak,

Budapest Eredeti tisztázat. – Bp., I. sz. Lt. VII. ker. 1944–24 655.

1944. április 27.

110/b Az a) alatt közölt irat melléklete

VILLAMOS HANG

Budapest, XI., Zámori u. 11.

468–700.

A VII, kerületben szeretném átvenni: „Tonalit” Kft., Rottenbiller u. 32. – Adler Ferenc mozitechnikai berendezővállalatát, Erzsébet krt. 9–11. – Heller Ferenc moziberendező vállalatát, Akácfa utca 5. – Weiss Henrik „Rex” színházberendező, VII., Akácfa u. 7.

Eredeti tisztázat. – Bp., 1. sz. Lt. VII. ker. 1944–24 655.

1944. április 27.

110/c Az a) alatt közölt irat második melléklete Villamos Hang Budapest. A korszerű hírközlőipar fontossága elvitathatatlan és közismert tény. Hangszóró, rádió,

telefon, gramofon, mozi és a hozzájuk tartozó rokon szakmák nélkül ma megoldhatatlan lenne a gyors és sikeres tömegvezetés.

A múlt több ízben igazolta nemcsak külföldön, itthon is, hogy e téren sikeres munkát nem a plutokrata vezetés alatt álló mammutvállalatok végezték – ezeknek a jó kiszolgálás már csak azért sem volt érdekük, mert az a fejlődés, amit szolgálniok kellett volna, ellenük irányult –, hanem minden esetben egy olyan középvállalat vált be, melynek egyéni tulajdonosa van és ő, valamint alkalmazottai a fejlődés lelkes követői.

Nálunk Gömbös Gyula első beszédétől – sőt: ezt megelőzően az első egyetemi mozgalmaktól – kezdve, az első nemzetiszocialista megnyilatkozásokon, Imrédy Béla, Wolff Károly, Endre László, Rajniss Ferenc politikai munkásságán át mindenütt egy és ugyanaz a magáncég végezte a hírközlő munkát: a Macskásy Géza-féle Villamos Hang Budapest híradóipari vállalat.

Tizenöt év alatt mintegy 16 000 helyen szerepeltünk a nyilvánosság előtt. Nem anyagi sikerre építettük vállalkozásunkat, hanem mindenben a fent vázolt felismerés vezetett: ha mi nem jövünk, nincs magyar hangszóróipar. Mi tettük lehetővé, hogy az 1930-ban még 100%-osan zsidó kézen levő szakma mellett legalább egy magyar hangszórós vállalat álljon a jobboldali fejlődés rendelkezésére. Bátran felvettük a küzdelmet a többséggel szemben, bár tudtuk, hogy ez a küzdelem nagyon egyenlőtlen lesz.

Teljesen magunkra hagyatva, anyagi támogatás nélkül megszerveztük a céget, műszaki és kereskedelmi szervezettségünket, árpolitikánkat úgy építettük ki, hogy ezzel lehetővé tettük a hangszórók használatát a legszegényebb vidéki jobboldali gyűlés számára is.

Munkásságunk hamar szemet szúrt a nagytőkének és a többi érintett klikknek. Megindult ellenünk a legádázabb harc. Elnyomatás, lekicsinylés, rossz információk adása, hitelmegvonás, engedmények megtagadása, áru- és anyagelvonás, elhallgatás, zsidó ügyvédek útján a pörök áradata: ez volt az ellenünk felvonultatott közismert hadsereg. Mi állottuk a harcot, nem törődtünk az anyagi veszteséggel. Egy célunk volt: jobb pozíció, a szakma magyarosítása és önzetlen sorompóba állítása a megkívánt helveken. Nehezen ment a fejlődés, de tudtuk, hogy amit saját erőnkből teljesítettünk, jó és nemes munka volt.

Múltunkat ezernyi fénykép, sajtókivágás, levelezés igazolja. Első fellépésünktől a mai napig mi is részese voltunk a nagy átalakulásnak, szereplésünk ma már letagadhatatlanul történeti tény.

Elismerést sohasem kértünk. A legnagyobb elismerést maga a történelem nyújtotta nekünk, mert igazolta, hogy jó helyen vetettük be hangszórós és rádiós fegyvereinket. Megnyugtató az a tudat is, hogy mi ismerjük legjobban e szakma műszaki, pszichológiai és politikai szerkezetét.

A fent elmondottak alapján kériük, hogy ennek a szakmának átrendezésénél mi is szóhoz juthassunk. Kérjük azt a segítséget, amit a múltban hiába kértünk, önzetlen munkásságunk egyetlen elismerése lenne, ha most, amikor itt a lehetősége a megerősödésnek, mi is részese lehetnénk e munkának. Úgy mint a múltban mindig: most is a köz érdeke van előttünk, mert tudjuk, hogy egy kellőképpen megerősödött híradóipar vállalatra a közel jövőben nagyon nagy szükség lesz. És mi a munkát akkor is vállalni fogjuk.

Eredeti tisztázat. – Bp., 1. sz. Lt. VII. ker. 1944–24 655. 1944. június 2-án irattárba helyezték a kérelmet „a vonatkozó rendelkezések kiadásáig”.

1944. április 27.

111. A Magyarországi Zsidók Lapjának közleménye az összeköltöztetéssel kapcsolatban felmerült problémákról, a sárga csillag viseléséről, az egymás iránt tanúsítandó megértő

magatartásról

Mivel tartozunk az összeköltözött lakótársainknak? A legújabb rendelkezések sorában a legnagyobb tömegeket a lakáskérdés érdekli,

melynek során szükségessé válik a családok összeköltözése. Azok, akik saját lakásukban maradnak és más családokat kötelesek befogadni, kétségtelenül előnyösebb helyzetben vannak, mint azok, akik megszokott otthonukat elhagyni kénytelenek. Felhívjuk tehát hittestvéreink figyelmét arra, könnyítsék meg a lakásukba költözők helyzetét azzal, hogy jó szívvel fogadják őket, ne zárják el előlük a lakásnak semmiféle olyan részét, amelyre nekik feltétlenül szükségük van és legyünk megértéssel jogos életigényeik iránt. Teljes jogú lakótársaink ők, nem kegyelemkenyéren vannak nálunk, és a jó erkölcs azt kívánja, hogy vendégnek, rokonnak, testvérnek és ne terhes idegennek tekintsük őket.

Kerüljük a torlódásokat a Síp utcai székházban!

A Síp utcai székház ma fájdalmasan fontos tényező lett a magyar zsidóság életében. Hatalmas tömegek keresik fel naponta, hogy ügyes-bajos dolgaikat itt elintézzék. Ismételten kérjük, hogy akinek nem kell személyesen eljönnie, aki posta útján is elintézheti az ügyét, az lehetőleg válassza ezt az utat. Akinek személyesen kell eljönnie, gondolja meg, hogy 10–12 óra között sokkal nagyobb tömegek torlódnak össze a Tájékoztató Irodában, mint a délutáni hivatalos órákban, amelyek 4–7-ig tartanak. A Tájékoztató Iroda ugyanúgy elintézi az ügyet délután és a nagyközönség sokkal kevesebb várakozással, sokkal kényelmesebben juthat ügye elintézéséhez. Ne idegeskedjünk a tisztviselőkkel, akik önfeláldozóan, erejüket megfeszítve végzik nehéz és felelősségteljes munkájukat. Ők megértéssel vannak a közönség iránt, a közönség is legyen megértéssel ő irántuk. Aki elvégezte dolgát, az távozzék, ne ácsorogjon feleslegesen. Általában minden tolongás, minden idegeskedés, minden torlódás, minden ácsorgás csak hátráltatja és nehezíti az ügyek elintézését, holott mindenkinek egyformán érdeke, hogy az ügyeket simán és zökkenésmentesen bonyolítsák le.

Sárga csillag

Újból és nyomatékosan felhívjuk a figyelmet, hogy mindenki a legszigorúbban tartsa be a megkülönböztető sárga csillagra vonatkozó előírásokat. Sem a kabát hajtókája, sem nyaksál vagy más ruhadarab, sem a kezünkben tartott aktatáska vagy hangszertok el ne takarja a sárga csillagot. Vigyázzunk, hogy a sárga csillag és nagysága az előírásnak megfelelő legyen. Mindenki viselje a csillagot, akire ez a kötelesség vonatkozik. Hadiözvegy vagy hadiárva elnevezés a legutóbb kiadott rendelet szerint csak azt illeti meg, akinek férje, illetve szülője hősi halált halt és utóbbinak hősi halotti mentessége a halotti anyakönyvben fel van jegyezve. Ilyen anyakönyvi bejegyzésnek a honvédelmi miniszter értesítése alapján van helye.

Mindenki a legszigorúbb értelmezés szerint tekintse magára kötelezőnek a sárga csillag viselésére vonatkozó előírásokat és senki ne próbáljon mondvacsinált kibúvókkal szabadulást keresni, mert súlyosan meglakolhat érte.

Kíméljük egymást

A legfontosabb követelmény és tanács az, hogy szeressük egymást, legyünk egymás iránt megértéssel, érezzük át az önmagunk gondja és baja mellett a másokét is, ne idegeskedjünk, legyünk egymás iránt türelemmel és elnézéssel, nem tudhatjuk, hogy a mi sok gondunk mellett nem gyötri-e a másikat több és súlyosabb gond. Ha arra fogunk gondolni, akkor megkönnyítjük a magunk és embertársaink helyzetét.

Magyarországi Zsidók Lapja, 1944. április 27. 6. évf. 17. sz. – „Fontos tudnivalók.”

1944. április 27.

112. A Kereskedelem- és Közlekedésügyi Miniszter rendelete valamennyi iparhatóságnak a zsidó üzletek árukészletének átadásával kapcsolatban tapasztalt visszaélésekről M. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter 53 331/1944. I. sz.

Valamennyi elsőfokú Iparhatóságnak Tudomásomra jutott, hogy egyes helyeiken a hatóságok a zsidó kereskedők árukészletét

ellenérték nélkül keresztény kereskedőknek adták át. Minthogy ez az eljárás minden jogalapot nélkülöz és a hiteléletben súlyos megrázkódtatást hozhat magával, személyes felelősségre vonás terhe mellett felhívom Címet, gondoskodjék arról, hogy ilyen esetekben az átadott árukészlet pénzértéke huszonnégy órán belül a zsidó kereskedő zárolt folyószámlájára valamely helybeli pénzintézet pénztárába fizettessék be.

Ha Cím hatósága területén ilyen áruátadás történt, eljárásáról haladéktalanul jelentést várok.

Végül ismételten felhívom a figyelmet, hogy a lezárt zsidó üzletek árukészletét és berendezési tárgyait – a romlandó árukat nem tekintve – további rendelkezésig senki sem jogosult eladni vagy más módon elidegeníteni.

A miniszter helyett:

báró Splényi s. k. államtitkár

Hiteles másolat. – Bp., 1. sz. Lt. IX. ker. 1944–3618 (19 862). A rendelet hátlapján a IX. ker. elöljáró feljegyzése: „Hatóságom közreműködésével

árukészletek átadva nem lettek.”

1944. április 28.

113. Budapest polgármesterének rendelete arról, hogy a közsegélyt meg kell vonni a zsidóktól

Budapest székesfőváros polgármestere 145 541/1944–IX.

Rendelet A m. kir. belügyminisztérium 61 324/1944. Bm. sz. leirata alapján utasítom a ker.

elöljáró urakat, ügyeljenek arra, hogy az 1941. évi XV. tc. értelmében zsidónak tekintendő személyek ne részesüljenek segélyezésben. Ugyanennek a szempontnak kell érvényesülnie a kis szeretetotthonokban gondozott zsidófajú személyek segélyezésénél is.

A fenti rendelkezésre felhívom a polgármesteri IX. ügyosztály intézményei és intézetei vezetőinek is a figyelmét.

Erről a polgármesteri IX. ügyosztályt, az I–XIV. kerületi elöljáró urakat, a székesfővárosi számszéket, a számvevőséget, a polgármesteri IX. ügyosztály összes intézményeit és végül megőrzés végett a Városháza Légoltalmi Letétgyűjteményét (Bazilika altemploma) értesítem.

Budapest, 1944. április 28. A polgármester megbízásából:

dr. Szentmiklósi s. k. tanácsnok

Sokszorosított hiteles másolat. – Bp., 1. sz. Lt. VIII. ker. 1944–25 854.

1944. április 29.

114. Budapest polgármesterének rendelete arról, hogy a szeretetotthonokban ápolt zsidókat a Hajléktalanok Menedékhelyére kell kihelyezni

Budapest székesfőváros polgármestere 145 589 1944. IX. Ü.-o.

Rendelet A m. kir közellátásügyi miniszter úr a 108 500/1944. KM sz. rendeletével korlátozta a

zsidók élelmiszer-ellátását. E rendelet rendelkezései értelmében a székesfővárosi szeretetotthonokban levő zsidó ápoltak sem kaphatják azt az élelmezést, amelyben a többi ápolt részesül.

Minthogy a zsidók részére a szeretetotthonok keretében külön főzésre lehetőség nincs és mivel a zsidó ápoltaknak a többi szeretetotthoni ápolttól való elkülönítése a legutóbb kiadott kormányrendeleteknek megfelelően egyébként is kívánatos, utasítom a szeretetotthonok igazgatóságát, hogy az ott ápolt zsidókat az intézeti létszámból törölve, 1944. május 1-jével a Hajléktalanok Menedékhelyére helyezze ki.

Egyúttal utasítom a Hajléktalanok Központi Irodáját, gondoskodjék az így kihelyezett ápoltak elhelyezéséről és a hivatkozott kormányrendelet értelmében történő ellátásáról.

Tudomásul veszem, hogy a szeretetotthonok zárt osztályán 28 zsidó elmebeteg áll ápolás alatt. Ezeknek kihelyezéséről – biztonsági okok miatt – el kell tekintenem és ezért az elmebeteg zsidó szeretetotthoni ápoltakat további intézkedésig az intézetben kell ápolni.

Fentiek szerint elbocsátott, illetve kihelyezett zsidó ápoltaktól – amennyiben saját ruházatuk van – az intézeti ruházatot és egyéb felszerelést be kell vonni.

Végül felhívom dr. Nagy Andor igazgató-főorvos urat, hogy a menhelyekre kihelyezett betegek orvosi kezelésével kapcsolatban szükséges intézkedéseket haladéktalanul tegye meg.

Erről a polgármesteri IX. ügyosztályt, dr. Nagy Andor igazgató-főorvos urat, a szeretetotthonok igazgatóságát, a Hajléktalanok Központi Irodáját és a számvevőséget, végül megőrzés végett a Városháza Légoltalmi Letétgyűjteményét (Bazilika altemploma) értesítem.

Budapest, 1944. április 29. Dr. Bódy s. k.

h. polgármester M. A kiadmány hiteléül:

kmf. olvashatatlan aláírás shiv. igazgató Sokszorosított hiteles másolat – a polgármester pecsétjével. – Bp., 1. sz. Lt. Légó jelzetek

IX. ü. o. 1944. – 145 589.

1944. április 29.

115. Kormányrendelet egyes zsidó iparosok adatszolgáltatási kötelezettsége tárgyában A zsidók vagyonának bejelentése és zár alá vétele tárgyában kiadott 1600/1944. Me.

számú rendelet (Budapesti Közlöny, 1944. évf. 84. sz.) 10. §-ának (12) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem.

1. §

(1) Az 1600/1944. Me. számú rendelet hatálya alá eső minden zsidó iparos, közkereseti, betéti és korlátolt felelősségű társaság, ha az iparügyi miniszter ügyköre alá tartozó ipari üzemében (vállalatában, műhelyében) az 1944. évi április hó 29. napján legfeljebb ötven alkalmazottat foglalkoztatott, köteles e rendelet hatályba lépése napjától számított nyolc nap alatt a budapesti M. Kir. Állami Munkaközvetítő Hivatalhoz (VIII. ker., József u. 13.) üzeméről (vállalatáról, műhelyéről), önmagáról, a tulajdonostársakról és alkalmazottairól e rendelet I. és II. számú mellékletében meghatározott mintának megfelelő bejelentést tenni. A bejelentést abban az esetben is meg kell tenni, ha alkalmazott nincsen.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés szempontjából alkalmazottnak kell tekinteni a tisztviselőt, a művezetőt, a segédet, a tanoncot, a munkást, a napszámost és minden más munkavállalót.

2. §

(1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, az 1600/1944. Me. számú rendelet 17. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kihágást követi el, és az ott meghatározott büntetéssel büntetendő az, aki az ebben a rendeletben foglalt rendelkezéseket megszegi vagy kijátssza. A büntetőjogi felelősségre vonáson felül a 8130/1939. Me. számú rendelet (Rendeletek Tára, 1939. évf. 1269. old.) alapján rendőrhatósági őrizet alá helyezésnek (internálásnak) is helye van.

(2) A pénzbüntetésre az 1928: X. törvénycikk rendelkezései irányadók. A pénzbüntetés legmagasabb mértéke nyolcezer pengő, olyan esetben pedig, amikor megállapítható annak a nyereségnek a mennyisége, amelyet a kihágás elkövetője a cselekménnyel illetéktelenül elért, a nyolcezer pengőnek a megállapított nyereség kétszeresével felemelt összege.

(3) A pénzbüntetés átváltoztatására, valamint a kihágás elévülésére az 1939: II. tc. 212. §-ának (4) és (5) bekezdésében, a befolyt pénzbüntetés hovafordítására nézve pedig az 1939: II. tc. 218. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

(4) A kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, a m. kir. rendőrség működési területén, a m. kir. rendőrségnek, mint rendőri büntetőbíróságnak hatáskörébe tartozik. Az 1929: XXX. tc. 59. § (1) bekezdésének 3. pontjában foglalt rendelkezés szempontjából szakminiszternek az iparügyi minisztert kell tekinteni.

3. §

Ez a rendelet a kihirdetésének napján lép hatályba. Budapest, 1944. évi április hó 28-án.

Dr. Szász Lajos s. k. m. kir. iparügyi miniszter

Budapesti Közlöny, 1944. április 29., szombat, 96. sz. – „A m. kir. iparügyi miniszter 20

500/1944. Ip. M. sz. rendelete egyes zsidó iparosok adatszolgáltatási kötelezettsége tárgyában.”

A jogfosztó rendeletekhez tartozik a 10 740/1944. Me. sz. kormányrendelet, a kiadói

iparengedélyhez kötéséről (megjelent a Budapesti Közlöny, 1944. április 28-i, 95. számában), mely az irodalmi művek előállítását, közzétételét és forgalomba helyezését iparengedélyhez kötötte, ugyanakkor kimondta (1. § 3. bek.), hogy „zsidó részére kiadott iparjogosítványok (iparigazolvány, iparengedély) jelen rendelet hatályba lépésével hatályukat vesztik, a jövőben pedig zsidónak kiadói iparengedélyt adni nem szabad.”

Továbbá: a pénzügyminiszter 1944. április 28-án rendeletet adott ki (Budapesti Közlöny, 1944. április 29. 96. szám – 1077/1944. P. m. VI. fő. sz.), melynek értelmében minden olyan mezőgazdasági ingatlanon, amelyen mint haszonbérlő, haszonélvező vagy egyéb minőségben zsidó gazdálkodik, zárlati kezelést kell elrendelni. A rendelet részletesen intézkedik a társgondnokok kirendelése, feladata iránt.

1944. április 29.

116. A Pesti Hírlap kommentárja a zsidók üzleteinek lezárásával kapcsolatosan Több mint egy hete, hogy a zsidó üzletek bezárásáról szóló rendelet megjelent. A főváros

kereskedőnegyedeiben néhol egész utcahosszat lehúzták az üzletek redőnyeit és a bejáraton kifüggesztették a feliratot: „zárva”.

Az első két-három napon még nem lehet tiszta képet alkotni arról, hogy mennyi azoknak az üzleteknek a száma, amelyeket a rendelet értelmében be kellett zárni.

Mint illetékes köröktől értesültünk, az első teendő az volt, hogy megállapítsák: mennyi összesen a zsidó üzletek száma és a kereskedelmi életnek mely ágában volt legnagyobb a zsidók százaléka.

Minthogy kereskedelmi kataszter ez ideig még nincs, ezért az adatok összegyűjtése nagy munkát jelentett. E hét elején már sikerült megállapítani, hogy 30 000 budapesti üzlet közül 18 000-ret zártak be, tehát az üzleteknek mintegy 60 százalékát.

Túlméretezett szakmák

A városházáról és az iparkamarából szerzett értesüléseink szerint a zsidó üzletek bezárásáról szóló rendelet a kereskedelmi élet nem mindegyik ágát érintette egyformán. Voltak ugyanis olyan szakmák, amelyekből a zsidó kereskedők kikapcsolása az elmúlt három év alatt már nagyjából megtörtént.

– A három évvel ezelőtt meginduló átállítás következtében egyes szakmák túl voltak méretezve – mondották a Pesti Hírlap munkatársának. – Így pl. a textilszakma. Ebbe nagyon sok keresztény kereskedő kapcsolódott bele, úgyhogy most felesleges minden új vállalat, üzlet megindulása.

– Az intézkedések értelmében azokat a zsidó kézben volt üzleteket, amelyeknek további fenntartása közellátási, honvédelmi és külkereskedelmi szempontból fontos, keresztény alkalmazott veszi át, vagy pedig már önálló keresztény kereskedő. Az ezekre az üzletekre vonatkozó rendelet egyik záradékát igen sokan félreértették. Ez a záradék ugyanis arról szól, hogy a közellátási, honvédelmi, külkereskedelmi szempontból fontos üzletek fenntartását kérvényezni lehet. Igen sok zsidó kereskedő és vállalkozó ezért kérvénnyel fordult az illetékes körökhöz, hogy üzletét tovább vezethesse. Az ilyen kérések teljesítéséről azonban szó sem lehet. Zsidó kereskedők a tulajdonukban volt üzletből hasznot többé nem élvezhetnek.

A zárolt árukészlet sorsa

A kereskedelmi élet egyik legfontosabb kérdése: mi lesz azokkal az árukkal, amelyeket a zsidó üzletekben zároltak?

Ezeket az árukészleteket – mondották illetékes helyen – központilag megszervezve, teljes egészében a keresztény kereskedőknek adják át. Természetesen azok az üzletek, amelyeknek fenntartását szükségesnek találták, és vezetésüket most keresztények veszik át, a raktárakban levő árukészletet maguk árusítják. Különösen sok árut juttatnak keresztény kereskedőknek a textilszakmában. A cipőszakmában a kijelölt cégeknek van előjoguk. Az elmúlt héten sok üzlet nyílt meg újra keresztény vezetés alatt. Elsősorban olyan üzleteket szerveztek most át, amelyek a közellátás szempontjából a mindennapi szükségletet alapul véve a legfontosabbak.

Pesti Hírlap, 1944. április 29. – „Mi lesz a zsidó üzletekkel?”

1944. április 30.

117. Kormányrendelet a zsidókra vonatkozó mentesítő iratok felülvizsgálásáról A m. kir. minisztérium az 1939: IV. tc. 24. és 29. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a

következőket rendeli:

1. §

A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló 1939: IV. tc. 2. §-a első bekezdésének 6. pontja alapján az Országos Vitézi Szék által a 7720/1939. Me. számú rendelet 66. §-a alapján a felvidéki ügyek tárcanélküli minisztere, illetőleg a Kárpátaljai Kormányzói Biztosa által, a 2220/1941. Me. számú rendelet 3. §-a és a 8500/1941. Me. számú rendelet 2. §-a alapján a miniszterelnök által kiadott mentesítő okiratokat a belügyminiszter felülvizsgálja.

Az előbbi bekezdésben említett okirat birtokosa köteles azt az 1944. évi május hó 15.

napjáig a belügyminiszterhez beterjeszteni. A belügyminiszter az eredeti okirat benyújtása alkalmával tanúsítványt ad az okiratnak felülvizsgálása végett való benyújtásáról. Ez a tanúsítvány a mentesítő okirat felülvizsgálatának befejezéséig – amelynek napját külön rendelet fogja megállapítani – az eredeti mentesítő okiratot pótolja.

2. §

A felülvizsgálást a belügyminiszter által kinevezett véleményező bizottság készíti elő. A bizottság elnökből, négy tagból és négy póttagból áll: közülük egy tagot és egy póttagot az Országos Vitézi Szék kijelölése alapján kell kinevezni.

A bizottság elnökből és négy tagból álló tanácsban tartja üléseit, a működésére vonatkozó egyéb szabályokat a szükséghez képest a bizottság állapítja meg, és a belügyminiszter hagyja jóvá.

A bizottság az eredeti mentesítő okirat alapjául szolgáló tényállásnak és az érdekelt személynek az okirat kiadása óta tanúsított magatartása megvizsgálása alapján tesz javaslatot.

Ha a bizottság eljárása során tanúknak eskü alatt való kihallgatását tartja szükségesnek, a tanúkat a bizottság megkeresése alapján a tanú lakóhelye szerint illetékes kir. járásbíróság hallgatja ki és őket vallomásukra megesketi.

A mentesítés tárgyában a bizottság indokolt javaslata alapján a belügyminiszter határoz.

3. §

Az Országos Vitézi Székhez benyújtott és a jelen rendelet hatálybalépéséig még el nem bírált kérelmeket az Országos Vitézi Szék elbírálás végett a belügyminiszternek küldi meg.

4. §

A jelen rendelet hatályba lépésétől számított harminc nap alatt az 1. § első bekezdésében megjelölt jogszabályokban foglalt előfeltételek fennállása esetén a belügyminiszterhez benyújtott kérelemmel kérhetik a mentesítő okirat kiadását olyan személyek is, akik ez iránt kérelmet még nem terjesztettek elő. Ez a rendelkezés az olyan nem zsidókra is vonatkozik, akiknek házastársa vagy gyermeke zsidó.

5. §

A jelen rendelet a kihirdetésének napján lép hatályba. Budapest, 1944. évi április hó 26-án.

Sztójay Döme s. k. m. kir. miniszterelnök

Budapesti Közlöny, 1944. április 30., vasárnap, 97. sz. – „A m. kir. minisztérium

1530/1944. Me. sz. rendelete a zsidókra vonatkozó egyes mentesítő okiratok felülvizsgálása tárgyában.”

1944. április 30.

118. Kormányrendelet eltiltja zsidó szerzők műveinek közzétételét A m. kir. minisztérium a honvédelemről szóló 1939: II. tc. 141. §-ának (2) bekezdésében

és 212. §-ában, valamint az 1942: XIV. tc. 28. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

1. §

A jelen rendelet hatályba lépése után zsidó szerző írói művét többszörösíteni, közzétenni, és forgalomba hozni nem szabad. Tudományos tárgyú írói mű többszörösítésére, közzétételére és forgalomba helyezésére közérdekből a vallás- és közoktatásügyi miniszter a m. kir. miniszterelnökkel egyetértve kivételesen engedélyt adhat.

2. §

A jelen rendelet mellékletében felsorolt zsidó szerzők műveinek a kiadónál, nyomdavállalatnál, kereskedőnél és általában a forgalomba hozatallal vagy terjesztéssel foglalkozó – akár természetes, akár jogi személy által fenntartott – vállalatnál levő és forgalomba hozatalra szánt példányát terjeszteni (1914: XIV. tc. 8. §), kölcsönadni, vagy bármily más módon használatba bocsátani nem szabad.

3. §

Az előbbi §-ban felsorolt, úgyszintén a könyvkölcsönzéssel foglalkozó vállalatok, valamint a nyilvános könyvtáraknak, továbbá az egyesületi, iskolai, intézeti és az egyéb olyan könyvtáraknak vezetői, amelyekből könyveket bárkinek, vagy a személyek bizonyos körének (egyesület vagy társaskör tagjainak, iskola tanulóinak stb.) olvasásra vagy egyéb használatra kiadnak, kötelesek az előbbi §-ban meghatározott műveknek forgalomba hozatalra, illetőleg kikölcsönzésre, vagy könyvtári használatra szánt példányait a jelen rendelet hatálybalépésétől számított 15 nap alatt kimutatásba foglalni és a kimutatás öt azonos példányát az említett határidőben a sajtóügyek m. kir. kormánybiztosához (Budapest, I. ker., Úri utca 18. sz.) bemutatni.

A kimutatásnak tartalmaznia kell az írói művek szerzőjének nevét, az írói mű címét, nyelvét, jellegének (pl. szépirodalmi, tudományos, politikai stb.) megjelölését, továbbá azt, hogy az írói műből hány példány van a bejelentésre kötelezett birtokában.

4. §

A sajtóügyek m. kir. kormánybiztosa a bejelentések három példányát a Magyar Papirosipari Nyersanyagbeszerző Kft.-nak (Budapest, V., Zoltán u. 16. sz.) – a továbbiakban: Kft. – küldi meg, kivéve az állam, a törvényhatóság, a község, az egyházak, alapítványok és a közintézetek által tett bejelentéseket.

A Kft. a kormánybiztos által megküldött bejelentések alapján a bejelentőket felhívja, hogy a bejelentett példányokat a felhívásban meghatározott időben és helyen szolgáltassák be. A Kft-nak a felhívásokat úgy kell kibocsátania, hogy a bejelentett példányokat legkésőbb az 1944. évi június hó 15. napjáig összegyűjtse. A bejelentők a Kft. felhívásának kötelesek eleget tenni.

A gyűjtőhelyre való szállítás költségei a beszolgáltatót terhelik. A Kft. az írói mű beszolgáltatott példányaiért a hulladékpapír hatóságilag megállapított árát téríti meg. A Kft. a sajtótermékek beszolgáltatásáról vagy annak elmulasztásáról az 1944. évi június hó 30. napjáig jelentést tesz a sajtóügyek m. kir. kormánybiztosának.

5. §

A Kft. köteles a beszolgáltatott példányok megsemmisítéséről összezúzás útján késedelem nélkül gondoskodni. A sajtóügyek m. kir. kormánybiztosa személyesen vagy megbízottja útján megfelelő módon ellenőrzi, hogy a beszolgáltatott összes példányok megsemmisíttessenek.

6. §

A 4. §-ban említett könyvtárakban levő példányokra vonatkozó bejelentéseket a kormánybiztos a könyvtár fenntartója vagy felügyelő hatósága szerint illetékes miniszternek küldi meg. Az illetékes miniszter gondoskodik arról, hogy a könyvtár fenntartója, illetőleg felügyelő hatósága a bejelentett írói művek példányait elkülönítve őrizze, és azokat csupán indokolt tudományos kutatás céljára adja ki.

7. §

A jelen rendelet rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell azoknak a zsidó szerzőknek írói művei tekintetében is, akiket a miniszterelnök a jelen rendelet hatályba lépése után a Budapesti Közlönyben közzétett újabb jegyzékben megnevez. A bejelentésre a 3. §-ban megszabott határidőt ilyen esetben a jegyzék közzétételétől kell számítani; a 4. §-ban meghatározott tennivalók teljesítésére pedig a kormánybiztos állapít meg a Kft. számára határidőt.

8. §

Annak megállapításában, hogy a jelen rendelet 1. §-ának alkalmazása szempontjából ki a nem zsidó és ki a zsidó, az 1941: XV. te, 9. és 16. §-ának rendelkezései irányadók, azzal, hogy nem zsidó az olyan személy is, aki származására és vallására nézve az említett 9. § utolsó bekezdésében foglalt meghatározásnak megfelel, feltéve, hogy nem kötött, illetve mindaddig, amíg nem köt házasságot zsidóval, vagy olyan nem zsidóval, akinek egy vagy két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született.

9. §

Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és két hónapig, háború idején hat hónapig terjedhető elzárással büntetendő:

1. aki az 1. §-ban foglalt tilalom ellenére zsidó szerző írói művét többszörösíti, közzéteszi vagy forgalomba hozza;

2. aki a 2. § rendelkezése ellenére zsidó szerző írói művét terjeszti, továbbadja, vagy használatba bocsátja;

3. aki a 3. §-ban megszabott bejelentést nem teljesíti vagy nem megfelelően teljesíti; 4. aki a 4. § rendelkezése ellenére a Kft. felhívására a bejelentett példányokat nem

szolgáltatja be; 5. a Kft. felelős vezetője, ha az 5. § rendelkezése ellenére a beszolgáltatott példányok

megsemmisítését el nem végezteti. A pénzbüntetésre az 1928: X. tc. rendelkezései irányadók azzal az eltéréssel, hogy a

pénzbüntetés legmagasabb összege az 1939: II. tc. 212. §-ának (1) bekezdésében meghatározott mértékig terjed.

A pénzbüntetés átváltoztatására, valamint a kihágás elévülésére az 1939: II. tc. 212. §-ának (4) és (5) bekezdésében, a befolyt pénzbüntetés hovafordítására nézve pedig az 1939: II. tc. 218. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

A kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, a rendőrség működési területén a m. kir. rendőrségnek, mint rendőri büntetőhatóságnak hatáskörébe tartozik. Az 1929: XXX. tc. 59. §-a (1) bekezdésének 3. pontjában foglalt rendelkezés szempontjából szakminiszternek a miniszterelnököt kell tekinteni.

10. §

A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba. Budapest, 1944. évi április hó 29-én.

Sztójay Döme s. k. m. kir. miniszterelnök

1. számú jegyzéke a zsidó szerzőknek, akiknek művei a közforgalomból kivonatnak a) Magyarországiak:

Abádi Imre (Dunajecz) Adorján Andor (Lachenbacher) Agai Adolf (Rosenzweig) Andai Ernő (Axelrad) Antal Sándor (Ádler) Balázs Béla (Bauer) Ballagi Ernő (Bloch) Barát Endre (Breuer) Barta Lajos Barta Sándor Bede Jób (Rosenberg) Békefi (Békeffy) László (Kann) Benamy Sándor (Berger) Bernstein Béla Bíró Lajos (Blau) Boros László (Beimer) Boross Mihály (Weimer) Böhm Vilmos Bródy Sándor Buehinger Manó Buk Miklós Bus-Fekete László (Trauerschwartz) Dénes Gyula (Freireich) Dénes Zsófia (Deutsch) Dévény Jenő (Deutsch) Drégely Gábor (Dressauer) Erdős René (Ehrenthal) Fábián Béla (Feuermann) Falus László (Frank) Faragó Jenő (Frankfurter) Fazekas Imre Feleky László (Füchsel) Fényes Jenő (Feuerwerker) Fényes Samu (Fein) Fenyő Miksa (Fleischmann) Fodor László Forró Pál (Friedmann) Földes Imre (Fleischmann) Földes Jolán (Grünfeld) Földi Mihály (Frank) Füst Milán (Fürst) Gábor Andor (Greiner)

Gál Imre (Grünfeld) Gárdos Mariska (Grünfeld) Gervai Andor Gelléri Mór (Glück) Gellért Oszkár (Goldmann) Gergely Győző (Ungár) Gergely Sándor Giszkalay János (Widder) Göndör Ferenc (Krausz) Halmi Bódog Halmi József Hatvány Lajos báró (Deutsch) Hatvány Lili bárónő (Deutsch) Ignotus Pál (Veigelsberg) Indig Ottó Jászai Samu Jászi Oszkár (Jakubovits) Jób Dániel (Ziffer) Kabos Ede (Rosenberg) Kaczér Illés (Katcz) Kahána Mózes Kenéz-Kurlander Ede Kiss József Knerr Izidor Kóbor Tamás (Bermann) Kóbor Noémi Korcsmáros Nándor (Reich) Kunfi Zsigmond (Kohn) Lakatos László (Kellner) Lázár Miklós (Léderer) Lengyel Menyhért (Lebovits) Lenkei Henrik (Guttmann) Lukács György (Löwinger) Markovits Rodion Márkus József, írói álneve Satanelló Mezei Ernő (Grünfeld) Mezei Mór (Grünfeld) Mezőfi Vilmos (Grünfeld) Molnár Ákos Molnár Ferenc (Neumann) Molnár Jenő (Müller) Mónus Illés (Brandstein) Nádas Sándor (Neumann) Nagy Imre (Fischer) Nóti Károly Osváth Ernő (Róth) Pásztor Árpád (Pikier) Peterdi Andor (Pollák) Pogány József (Schwartz) Propper Sándor Radnóti József (Glatter) Ráskai Ferenc (Kraus) Relie Pál (Reiehmann) Révész Béla (Róth) Révész Mihály (Reisner) Roheim Géza

Roboz Imre Sass Irén (Kellner) Somlyó Zoltán (Schwartz) Somogyi Béla (Steiner) Sós Endre (Schlesinger) Szabó Ervin Szabolcsi Lajos (Weinstein) Szatmári Mór (Gottlieb) Szép Ernő (Schön) Szilágyi Géza (Silbermann) Szomaházy István (Steiner) Szomory Dezső (Weisz) Szőke Szakáll (Gerő-Grünwald) Újhelyi Nándor Vadnai László (Wolf) Várnai Zseni (Weisz) Vázsonyi Vilmos (Weiszfeld) Weltner Jakab Zsolt Béla (Steiner) b) Külföldiek: Asch Salom Baum Vicki Bernhard Tristan Bernstein Eduárd Bernstein Henrik Bettauer Hugó Bloch Jean Brod Max Buber Martin Dekobra Maurice Dymov Osip Ehrenburg Ilja Feuchtwanger Lion Freud Zsigmond Kellermann Bernhard Kerr Alfréd Kisch Egon Ervin Körber Lili Lassalle Ferdinánd Ludwig Emil Maurois André Marx Karl Miasa Rabbach Nordau Max Opatosuh Josef Salten Felix Schnitzler Arthur Szfurim Mendale Moscher Werfel Franz Wassermann Jakob Zarek Ottó Zweig Ottó Zweig Stephan Zangwill Izrael.

Budapesti Közlöny, 1944. április 30., vasárnap, 97. sz. – „A m. kir. minisztérium 10

800/1944. Me. számú rendelete a magyar szellemi életnek a zsidó szerzők írói műveitől való megóvása tárgyában.”

1944. május 1.

119. A Kossuth Rádió megbélyegzi a magyar zsidó írók műveinek pusztítását, megsemmisítését Sztóján-Sztójayékkal uralomra került Magyarországon a társadalom szennye, salakja.

Fizetett kémek, hazaárulók, orgyilkosok, terrorfiúk, német pénzen kitartott senkik –, ezek kormányoznak ma hazánkban. Kormányoznak a német szuronyok hathatós támogatásával. És most ezek a szemetek „tisztogatják” irodalmunkat. Horst Wessel, a nácik hőse, ez a kétes hírű nők kitartottja, lebujok szépfiúja: ez az ő eszményképük is. Ennek dalát szent himnuszok mellett éneklik. De a magyar zsidó írók műveit ki akarják pusztítani irodalmunkból. Így tettek a németek is. A pornográfia nagymesterét, Hans Heinz Ewerst megtették nagy írónak, de a német dal halhatatlan művelőjét, Heinét, kiközösítették. Mert zsidó volt? Nem! Mert haladó volt. A zsidó irodalom üldözése jó ürügy volt, hogy kiirtsanak az irodalomból minden haladó gondolatot. Ez a cél nálunk is. A zsidó vallású vagy származású magyar írók magyar könyvet írtak. A tudósok és szépírók egyaránt. Volt benne talmi és volt színarany. De most nem a talmit pusztítják, hanem együtt az egészet. És nem azért pusztítják, mert van benne talmi, hanem hogy pusztuljon a színarany! Németországban is a zsidókkal kezdték. Aztán sorra került minden más haladó író is. Nálunk is így csinálják. Néhány hónapos pünkösdi királyságuk alatt szeretnének eltemetni mindent, ami nem épp oly szennyes, mocskos, mint ők maguk. A könyvpusztítás őrülete méltón illeszkedik be ezeknek a barbároknak egész rendszerébe. Jellemző nemcsak gazságukra, hanem rövidlátásukra, ostobaságukra is. A haladó zsidó könyvet kiirtani nem fogják. A hazafias könyvkereskedők, könyvkiadók, könyvtárosok meg fogják menteni, el fogják rejteni, amit csak tudnak. Minden igaz hazafi támogatni fogja őket. És még kevésbé tudják kiirtani a haladó gondolatot. Ott él az milliónyi derék magyarban. És e milliónyi derék magyar könyörtelen bosszút fog állni azokon, akik ma ország-világ előtt bemocskolják nevünket.

Eredeti tisztázat. – Pl. Kossuth Rádió. 1944. május 1. – „A társadalom szennye –

»tisztogat«.”

1944. május 2.

120. Budapest helyettes polgármesterének felterjesztése a belügyminiszterhez a zsidók közszolgálatának és közmegbízatásának megszüntetésével kapcsolatos igazolási eljárás

határidejének meghosszabbításáról Budapest székesfőváros polgármestere 8161/1944.–I. ü. o. Miniszter Úr! Miniszter Úr a zsidók közszolgálatának és közmegbízatásának stb. megszüntetése

tárgyában kiadott 1210/1944. Me. sz. rendelet 1. §-ában foglalt rendelkezések végrehajtása iránt a 37 402– 1944–III. sz. rendeletével intézkedett.

Ez a belügyminiszteri rendelet azt is előírja, hogy a szabályozott igazoltatási eljárás lefolytatásáról és annak eredményéről, nevezetesen a nyugdíjaztatásokról, illetőleg elbocsáttatásokról 1944. évi május hó 15. napjáig jelentést kell tennem.

Jelentem, hogy ennek a határidőnek a betartása – az igazoltatási eljárás lefolytatása szempontjából – Budapest székesfővárosnál akadályokba ütközik.

Hozzávetőleges számítás szerint a székesfőváros közigazgatásánál a tényleges alkalmazottak létszáma 10 000 fő, a székesfőváros közoktatásánál 4250, a székesfővárosi és nem részvénytársaság alakjában működő üzemeknél 4000, a részvénytársaság alakjában (Beszkárt és az érdekkörébe tartozó vasútüzemi vállalatok, Budapest Székesfővárosi Községi Takarékpénztár, Kisipari Hitelintézet Rt. és Magyar Sertéshízlaló és Húsipari Rt.) működő üzemeknél 20 000 fő. Ez összesen 38 250 fő.

Ilyen nagy létszámú alkalmazotti csoporttal szemben a Miniszter Űr által szabályozott igazoltatási eljárás lefolytatására kétheti határidő nem elegendő, különösen nem akkor, ha az eljárást a házastársakra is ki kell terjeszteni, ami az igazoltatandó személyek számát 2/3 résszel növeli.

Jelentem továbbá, hogy a székesfővárosnál a zsidók közszolgálatának és közmegbízatásainak stb. megszüntetéséről szóló 1210/1944. Me. számú rendelet kihirdetésének napján, vagyis 1944. március hó 31-én a zsidó tisztviselők vagy egyéb alkalmazottak nyugdíjazása, illetőleg elbocsátása iránt a szükséges intézkedéseket megtettem.

A minisztériumi rendelet – 10. §-ában foglalt rendelkezés értelmében ugyanis – a kihirdetésének napján lépett hatályba.

A kormányrendelet arról, hogy végrehajtása iránt a m. kir. belügyminiszter úr intézkedik, említést nem tett.

A minisztériumi rendelet 7. §-a is olyan módon rendelkezik („Az illetékes miniszter a jelen rendelet rendelkezéseinek végrehajtása céljából a szükséghez képest bejelentést és adatszolgáltatási kötelezettséget állapíthat meg.”), hogy annak alapján várakozási álláspontra nem helyezkedhettem, annál is kevésbé, mert az 1939: IV. tc. végrehajtása tárgyában kibocsátott 7720–1939. Me. számú rendelet 9. §-ának második bekezdése is hasonló szövegű rendelkezést tartalmazott, de a m. kir. belügyminiszter úr ezzel a felhatalmazással annak idején nem élt.

Mindezek alapján feljogosítva éreztem magam arra, hogy az 1210/1944. Me. számú rendelet kihirdetése napján a minisztériumi rendeletnek a székesfőváros közigazgatásánál való végrehajtása iránt a mellékelten bemutatott 6081/1944.–I. számú rendeletemmel intézkedjem.

Ugyanilyen módon intézkedtem a minisztériumi rendeletnek a székesfőváros közoktatási és üzemi alkalmazottaival szemben történő végrehajtása iránt.

Rendelkezéseim alapján az érdekelt alkalmazottak a minisztériumi rendelet hatálya alá tartozásukat záros határidőn belül jelenteni tartoztak.

Jelentem, hogy a székesfővárosi alkalmazottaknak leszármazásuk szempontjából házastársukra is kiterjedő igazoltatásuk iránt még az 1941. végén intézkedtem. Az igazoltatási eljárás eredményének birtokában módomban állt tehát megállapítani, hogy az 1210/1944. Me. számú rendelet hatálya alá tartozó alkalmazottak jelentkezési kötelezettségüknek eleget tettek, s így jelenthetem azt is, hogy az 1941: XV. tc. 9. §-a értelmében zsidónak minősülő székesfővárosi alkalmazottak a székesfőváros tényleges szolgálatából 1944. évi április hó végével kiváltak.

A mellékelten bemutatott 6782/1944.–I. számú rendeletemmel azokat a zsidónak minősülő alkalmazottakat is felhívtam, akik az 1210/1944. Me. számú rendelet 9. §-ában felsorolt mentesítési okok miatt esetleg nem jelentkeztek. A most említett rendeletem értelmében ezek az alkalmazottak az őket mentesítő körülményeket igazolni kötelesek, ellenkező esetben velük szemben – a nyugdíjazási stb. eljáráson kívül – a fegyelmi eljárást is megindítom.

A fentiekben vázolt intézkedéseimből kitűnik, hogy a székesfővárosnál a Miniszter Úr 37 402/1944.–III. számú rendeletének végrehajtása az abban szabályozott bejelentési és adatszolgáltatási kötelezettség (igazoltatási eljárás) szempontjából bír jelentőséggel, mert – amint erre a fentiekben rámutattam – az ezzel kapcsolatban szükségessé vált nyugdíjazások és elbocsátások iránt az intézkedések már megtörténtek.

Ennek igazolására bemutatom azoknak a közigazgatási, közoktatási és üzemi alkalmazottaknak a névsorát, akik a tényleges szolgálati jogviszonyból kiváltak.

Minthogy Budapest Székesfővárosnál az 1210/1944. Me. számú rendelet célkitűzése – minden valószínűség szerint – teljes egészében eléretett, kérem Miniszter urat, hogy Budapest székesfővárosnál az igazoltatási eljárás befejezésére és az ezzel kapcsolatos jelentés megtételére a fentiekben előadott indokolás alapján a határidőt 1944. évi július hó 1. napjában megállapítani és erről engem értesíteni méltóztassék.

Budapest, 1944 május 2. Dr. Bódy

h. polgármester Eredeti tisztázat. – OL Bm. ált. 1944–IV–24–67 094. A Bm. a határidő meghosszabbításához – 1944. július 1-jéig – hozzájárult. (Ugyanott,

Endre államtitkár aláírásával.)

1944. május 2.

121. A belügyminiszter rendelete eltiltja, hogy a zsidók a nyilvános fürdőket használhassák A közrend fokozottabb biztosítása érdekében a következőket rendelem:

1. §

Az 1240/1944. Me. számú rendelet 1. §-ában meghatározott megkülönböztető jelzés viselésére köteles zsidónak nyilvános fürdőben megjelenni – a 2. és 3. §-ban foglalt kivételektől eltekintve – nem szabad.

2. §

(1) A törvényhatóság első tisztviselője egyes nyilvános fürdőkre vonatkozóan megengedheti, hogy a fürdőt megkülönböztető jelzés viselésére köteles zsidók meghatározott napokon, meghatározott órákban látogathassák.

(2) A törvényhatóság első tisztviselője az (1) bekezdésben említett engedély megadása kérdésében az érdekelt fürdővállalkozónak, valamint az illetékes érdek-képviseleti szervezetnek meghallgatása után határoz.

3. §

(1) Az 1. §-ban foglalt tilalom nem vonatkozik az olyan nyilvános fürdőre, amely kizárólag zsidók használatára szolgál.

(2) A kizárólag zsidók használatára szolgáló fürdőket – az érdekelt fürdővállalkozó és az

illetékes érdek-képviseleti szerv meghallgatása után – a törvényhatóság első tisztviselője jelöli ki.

4. §

(1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és tizenöt napig terjedhető elzárással büntetendő az, aki az 1. §-ban foglalt tilalmat megszegi.

(2) A pénzbüntetésre az 1928: X. törvénycikk rendelkezései az irányadók. (3) A kihágás miatt az eljárás a közigazgatósági hatóságnak, a rendőrség működési

területén a m. kir. rendőrségnek, mint rendőri büntető bíróságnak hatáskörébe tartozik. Harmadfokon a belügyminiszter jár el.

5. §.

Ez a rendelet kihirdetésének napján lép hatályba. Budapest, 1944. évi május hó 1-jén.

vitéz Jaross Andor s. k. m. kir. belügyminiszter

Budapesti Közlöny, 1944. május 2, kedd, 98., sz. – „A m. kir. belügyminiszter 444/1944.

Bm. számú rendelete a zsidóknak a nyilvános fürdők látogatásától való eltiltása tárgyában.”

1944. május 3.

122. A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve az ellenséges állampolgárok (zsidók és nem zsidók), valamint idegen állampolgárságú zsidók személyének és vagyonának kezeléséről

1. pont. A Külügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök úr előadja, hogy német

részről elejétől fogva érdeklődés mutatkozott az ellenséges állampolgárok (zsidók és nem zsidók), valamint az idegen állampolgárságú zsidók személyének és vagyonának kezelése iránt. Még április első napjaiban megjelent a m. kir. Belügyminisztériumban az SS-nek egy magas rangú tisztje és azt az óhajtást juttatta kifejezésre, hogy a magyar hatóságok ezeket a kérdéseket kezeljék úgy, mint azok Németországban kezeltettek. E kezelés lényege a következő:

1. Az ellenséges állampolgárok általában internáltatnak, olyanok azonban, akik magatartásuk, családi körülményeik, egészségi állapotuk, koruk stb. szempontjából erre nem szolgálnak rá, internálás helyett kedvezőbb elbánásban részesíttetnek. Így pl. Németországban az angol és amerikai nőket és gyermekeket nem internálták. Ilyen kedvezőbb elbánásban nem részesíthetők az ellenséges állampolgárságú zsidók.

2. A nem ellenséges állampolgárságú zsidók két csoportra oszthatók éspedig a) a semleges államok állampolgáraira és b) olyan államok állampolgáraira, akik maguk is hoztak zsidóellenes intézkedéseket.

Német részről az a) csoportba tartozó zsidókat honossági államukkal egyetértésben hazatelepítették és ezt az eljárást ajánlották nekünk is. A b) csoportba tartozó államok a német részről hozzájuk intézett kérdésre kijelentették, hogy zsidó állampolgáraik kezelése tekintetében magukat érdekteleneknek tekintik, s ezen államok állampolgárait német részről egyenlően kezelik a német állampolgárságú zsidókkal. Német részről kívánatosnak jelezték, hogy a b) csoportba tartozó zsidókkal mi is így járjunk el.

Ezeket a német kívánságokat a Belügyminisztérium előbb r. u.,1 majd írásban is közölte a Külügyminisztériummal, kérve ez utóbbinak állásfoglalását. Azonban mielőtt még ez az állásfoglalás megtörtént volna, a Budapesten székelő idegen követségek tiltakozó lépéseiből a Külügyminisztérium arról értesült, hogy úgy ellenséges állampolgárok (zsidók és nem zsidók), mint semleges állampolgárságú zsidók tekintetében egyes budapesti és vidéki rendőri szervek részéről nagy számiban történtek olyan intézkedések, amelyek a fenti elvekkel nem egyeztethetők össze. Számos nem zsidó ellenséges állampolgárt, valamint ellenséges és semleges állampolgárságú zsidót ugyanis részint lakásukon, részint a KEOKH2 helyiségében elfogtak, és különböző gyűjtőtáborokba szállítottak. A követségek intervencióikban különösen nehezményezték ellenséges állampolgárságú egyéneknek légi bombázások veszélyének különösen kitett helyekre (Csepel) való telepítését.

Az állampolgáraik érdekeit védő követségek lépéseivel jóformán párhuzamosan német részről is újabb közbelépés történt az ellenséges állampolgárok és a semleges állampolgárságú,

1 Rövid úton. 2 Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság.

zsidók kezelése kérdésében. A Külügyminisztériumban három ízben is megjelent a budapesti német követség egyik tanácsosa a követséghez beosztott egy rendőrségi tisztviselő kíséretében és nyomatékkal felhívta a figyelmet arra, hogy mennyire közös érdek az, hogy az ellenséges állampolgárok, valamint a semleges állampolgárságú zsidók személyének és vagyonának kezelése elvi alapokon, kielégítő módon rendeztessék, és hogy ne történjenek olyan rendőri túlkapások, amelyek kellően át nem gondolt voltuk folytán alkalmasak arra, hogy külföldön retorziós intézkedéseket váltsanak ki nemcsak a magyar állampolgárokkal, hanem a német állampolgárokkal szemben is. Különös nyomatékkal hívták föl az eljáró német hivatalos személyiségek a magyar kormány figyelmét az ellenséges állampolgárok személyének és vagyonának megfelelő kezelésére, átnyújtották az erre vonatkozó német szabályoknak rövid összefoglalását és annak az óhajtásuknak adtak kifejezést, hogy magyar részről ezen túlmenő intézkedések ne tétessenek. Erősen hangsúlyozták a semleges állampolgárságú zsidókkal való tapintatos eljárás szükségét is, kérve, hogy ezek kitelepítése az illető kormányokkal folytatott tárgyalások útján barátságos formák között intéztessék, és hogy ezeket vagyonukban semmiféle sérelem ne érhesse. Elengedhetetlennek jelezték német részről, hogy a jelenleg nem kielégítő körülmények között gyűjtőtáborokban levő ellenséges és semleges állampolgárságú zsidók addig is, amíg esetleges internálásuk, illetve hazatelepítésük megfelelő formák közt keresztülvihető lesz, haladéktalanul megfelelő elhelyezésben részesüljenek és a légitámadások veszélyének különösen kitett helyekről azonnal eltávolíttassanak. Közöltetett, hogy az előbb említett rendőrségi tisztviselő fő feladata az, hogy táborról táborra járva onnan kiszabadítsa a helytelen intézkedések folytán odakerült ellenséges állampolgárokat és semleges zsidókat.

Az ismételt német lépésekre való tekintettel a miniszterelnök úr a belügyminiszter úrhoz intézett sürgős átiratban szögezte le a német állásponttal mindenben egyező álláspontját és felkérte a belügyminiszter urat a megfelelő intézkedések azonnali megtételére. Ezek az intézkedések a Belügyminisztérium közlése szerint folyamatban vannak, azokról a Külügyminisztérium a német követséget, valamint az érdekelt többi követséget is tájékoztatta, amit nevezettek megnyugvással vettek tudomásul.

Előadja ezután a miniszterelnök úr, hogy az ellenséges állampolgárok vagyonának kezelésével kapcsolatban mint különleges probléma jelentkezik az ellenséges állampolgárok (zsidók és nem zsidók) tulajdonában levő mintegy 20 000 kat. hold földbirtok kérdése. Ezen ingatlanok tulajdonosainak az ingatlan átengedésére való kötelezéséhez eddig a Külügyminisztérium nem járult hozzá, és az ellenséges vagyonok kezelésére vonatkozó német kívánsággal összhangban, de különleges magyar érdekből is nem kívánatos, hogy ezen a helyzeten változás eszközöltessék. Mindössze arról lehetne szó, hogy az ellenséges állampolgárságú tulajdonosok ingatlanait gondnoki kezelés alá helyezzük. Az ily gondnoki kezelés elrendelésével véget lehetne vetni azoknak az előfordult eseteknek is, amelyekben német biztonsági szervek egyes ellenséges állampolgárok és zsidók tulajdonaiban levő ingatlanokba behelyezkedtek.

Ami az idegen állampolgárságú zsidók ingó és ingatlan tulajdonának kezelését illeti, a miniszterelnök úr a kérdést a felmerülő esetekben a reciprocitás elve alapján kívánná kezelni, vagyis tartózkodni kíván olyan államok zsidó állampolgárainak vagyonával szemben teendő korlátozó intézkedésektől, amely államok magyar állampolgárságú zsidók vagyonával szemben ily intézkedéseket nem tettek.

A miniszterelnök úr végül kérte a miniszter urakat, hogy fentieket méltóztassanak tudomásul venni, és intézkedéseikben magukat fenti elvi állásfoglaláshoz méltóztassanak tartani.

A Minisztertanács a miniszterelnök úr által előadottakat helyeslőleg tudomásul veszi azzal, hogy az egyes szakminiszterek a miniszterelnök úr által közölt irányelvek gyakorlati megvalósítása iránt a szükséges intézkedéseket a saját hatáskörükben meg fogják tenni.

A Minisztertanács elhatározta, hogy az ellenséges állampolgárok (zsidók és nem zsidók) mező- és erdőgazdasági ingatlanaival szemben a gondnoki kezelés elrendelésén túlmenő intézkedéseket nem kell foganatosítani.

Ami az idegen állampolgárságú zsidók ingó és ingatlan tulajdonának kezelését illeti, a Minisztertanács a kérdést, a felmerülő esetekben a reciprocitás elve alapján kívánja kezelni.

Eredeti tisztázat. – OL Mt. jkv. 1944. május 3. (1).

1944. május 3.

123. A Belügyminisztérium bizalmas rendelete a budapesti rendőrfőkapitányhoz a külföldi és hontalan zsidók gyűjtőtáborokba való elhelyezéséről

Magyar királyi belügyminiszter Szám: 7233 1944/VII. res.

Szigorúan bizalmas! A magyar állampolgárságú, zsidó származású egyének ügyének rendezésével

kapcsolatban szükségessé vált azoknak a Magyarországon tartózkodó zsidó származású egyének ügyének rendezése, akik külföldi állampolgárok vagy hontalanok.

A külföldi állampolgárságú, Magyarországon tartózkodó zsidók ügyében következőképpen rendelkezem:

A külföldi állampolgárságú zsidókat öt csoportba sorozom: 1. ellenséges államok állampolgárai, 2. semleges államok polgárai (Törökország, Spanyolország, Portugália, Svédország és

Svájc), 3. a tengelyihatalmak érdekkörébe tartozó államok állampolgárai (Szlovákia,

Horvátország, Szerbia, Görögország, Bulgária, Fascista-Olaszország, Franciaország, Belgium. Hollandia, Dánia, Norvégia, Lengyelország, Lett-, Észt- és Litvánország), végül 4. Románia és Finnország, amely államok zsidó származású polgárai a 2. alatt felemlített semleges államok állampolgáraival egyenlő elbírálás alá esnek.

5. Külön csoportba tartoznak a kétes állampolgárságú zsidók, vagyis a hontalanok.

1.

Az ellenséges államok Magyarországon tartózkodó állampolgárai az ország egész területéről összegyűjtve Budapesten egy helyen rendőrhatósági őrizetbe veendők (internálandók). A rendőrhatósági őrizetbe vétel (internálás) végrehajtása szempontjából közömbös az, hogy valaki zsidó számazású-e vagy sem.

A nem zsidó származású ellenséges állampolgárok közül azokkal szemben, akiknél a rendőrhatósági őrizetbe vétel (internálás) közrendészeti vagy államrendészeti szempontokból nem feltétlenül megokolt – kivételesen mellőzhető, azokkal szemben pedig, akik a magyarsághoz való beállítottságuknál, koruknál, egészségi állapotuknál, vagy más különleges oknál fogva az említett intézkedés teljesen méltánytalannak mutatkoznék, a rendőrhatósági őrizetbe vételt (internálást) mellőzni kell.

Zsidó származású ellenséges állampolgár ily méltányos elbánásban nem részesülhet. A kivételes elbánásban részesülő ellenséges állampolgárt állandó vagy kijelölt

lakóhelyén a vonatkozó szabályok szerint rendőrhatósági felügyelet alá kell helyezni. A rendőrhatósági őrizetbe vett ellenséges állampolgárokat egy helyen kell őrizet alatt

tartani, s tekintet nélkül arra, hogy zsidó származású-e vagy sem, teljesen egyenlő elbánásban részesítendők.

Nincsen akadálya annak, hogy személyes használatukra szükséges felszerelési tárgyaikat, ágynemű, ruhanemű, fehérnemű, esetleg legszükségesebb bútor, használhassák és étkezésükről saját maguk gondoskodjanak.

2.

A semleges államok állampolgárai közül – ideértve Romániát és Finnországot is – a zsidó származású állampolgárokat az ország egész területéről Budapesten külön kell őrizet alá helyezni.

Nem mentesíti a semleges állampolgársággal rendelkező zsidókat az őrizetbe vételtől az sem, ha érvényes útlevelük van.

3.

A tengelyhatalmak érdekkörébe tartozó államok zsidó származású állampolgárait függetlenül attól, hogy érvényes útlevelük van-e vagy nincsen, szintén rendőrhatósági őrizetbe kell venni (internálni), internálásukat azonban nem külön, hanem a m. kir. rendőrség kisegítő toloncházában kell végrehajtani, mégis azzal az eltéréssel, hogy a magyarországi származású zsidóktól el kell őket különíteni.

Felhívom Főkapitány Urat, hogy az említett módon csoportosított zsidókkal szemben a leírt módon a legsürgősebben járjon el, előzetesen azonban Budapest székesfőváros területén az 1. és 2. csoportba tartozók részére egymástól függetlenül külön-külön más városrészben biztosítson olyan az általános egészségügyi és emberies követelményeket minden tekintetben kielégítő férőhelyet, amely a kellő előkészületek után intézkedésem végrehajtását oly módon teszi lehetővé, hogy az a nemzetközi kritikát minden tekintetben kiállja.

Megjegyzem, hogy a 2. pont alatt felvett rendelkezéssel érintett semleges állampolgárságú zsidók őrizetbe vétele védő jellegű, s előreláthatóan arra az időre szól, amíg a magyar kormány és az érdekelt külképviseleti hatóságok között kitelepítésük és elszállításuk kérdésében megegyezés nem jön létre.

Abban az esetben, ha kétely merülne fel, hogy valamely eljárás alá vont külföldi állampolgár zsidó származású-e vagy sem, a külügyminiszter úr igazolását kell kikérni.

Irányadó elv az, hogy a családfő vallása, illetve zsidófajhoz való tartozása maga után vonja a hozzátartozó családtagok őrizetbe vételét is. Az őrizetbe vétel alól felmentést kaphat az a semleges állampolgárságú zsidó, aki hatósági orvosi bizonyítvánnyal igazolja, hogy táborszerű elhelyezése egészségére súlyos veszélyt jelent. Ez a mentesség azonban a veszély elmúltával megszűnik.

Mellékelek egyúttal egy összeállítást azokról a külföldi állampolgárságú egyénekről, akik iránt az érdekelt külképviseleti hatóságok érdeklődnek.1 Felhívom ezért Főkapitány Urat, hogy a rendeletem végrehajtásaképpen úgy a toloncházból, mint a különböző internálótáborokból az említett külföldi állampolgárságú zsidókat, nemkülönben a csatolt összeállításban felsorolt idegen állampolgárokat a legsürgősebben vonja ki, illetve kutassa fel, s azoknak rendeletszerű elhelyezése érdekében soron kívül intézkedjék.

Átírtam egyúttal az igazságügy-miniszter úrhoz is, hogy a letartóztatási intézetekből szabaduló idegen állampolgárokat a rendeletszerű eljárás végett a m. kir. rendőrség legközelebbi kapitányságához átkísértetni szíveskedjék.

A 2. pont alatt említett állampolgárok részére módot kell adni arra, hogy kellő felügyelet mellett anyagi ügyeiket lebonyolíthassák.

Az anyagi kérdések lebonyolításával kapcsolatban esetleg szükségesnek mutatkozó rendelkezés kiadása ügyében külön fogok intézkedni.

Az 5. pont alatt említett állampolgársággal nem rendelkező (hontalan) zsidók, a magyarországi származású zsidókkal esnek egy tekintet alá, vagyis velük szemben a magyar zsidókra kiadott rendeletek szerint kell eljárni.

Úgy az 1., mint a 2. pont alatt felvett és rendőrhatósági őrizetbe vett (internált), illetve (védő) őrizetbe vett egyénékről az őrizetükre kirendelt őrség parancsnoka három azonos példányban névjegyzéket tartozik készíteni a következő rovatokkal:

1 Az említett kimutatás nincs az irat mellett.

1. folyószám, 2. név, 3. születési helye, éve, vallása, 4. szülőanyja leányneve, 5. állandó lakóhelye, 6. foglalkozása, 7. jegyzet.

A kimutatást állampolgárságonként csoportosítva kell elkészíteni. Rendeletem végrehajtásáról Főkapitány Úr késedelem nélkül tegyen jelentést. A kiadmány hiteléül: Dr. vitéz Jaross Andor s. k. Olvashatatlan aláírás miniszteri irodavezető Sokszorosított, hiteles másolat. – OL Bm. ált. 1944. – Zsidóügyek.

1944. május 3.

124/a A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a hitelintézetek és vállalatok birtokában levő zsidó adósok váltójának prolongálásáról

15. pont. A pénzügyminiszter úr előadja, hogy a zsidókérdés megoldása érdekében

foganatosított rendszabályok következményeként számos hitelintézet és más vállalat kerül olyan helyzetbe, hogy a zsidó személyek váltókötelezetti aláírásával ellátott és általa továbbadott váltó lejáratkor nem tud újító váltót szolgáltatni. Ennek egyik oka az, hogy a zsidó váltókötelezettek egy része közigazgatási eljárás miatt1 nem is képes az újító váltó adására vonatkozó kötelességének eleget tenni, másik oka pedig az, hogy a zsidók – vagyonuk zár alá helyezése vagy üzletük bezárása folytán – vonakodnak újító váltót szolgáltatni.

Ez azután azokat a hitelintézeteket és más vállalatokat, amelyek a zsidó személyek aláírásával ellátott váltókat mobilitásuk biztosítása céljából továbbadták, válságos helyzetbe hozhatja. Nevezetesen ezek a vállalatok kénytelenek lennének az ilyen váltókat lejáratkor visszaváltani, jóllehet üzleti érdekeik a lejárt váltó megújítását kívánnák meg, különös tekintettel arra, hogy olyan váltóknak nagyobb tömegben vagy értékben visszaváltása, amelyek ellenértékét a saját adósaiktól még nem kapták meg, megfelelő saját tőke hiányában súlyos következményekkel járó fizetési nehézségekbe sodorhatja őket.

Ennek elkerülése érdekében feltétlenül szükséges valaminő olyan intézkedés, amely az érdekelt vállalatokat megóvja azoktól a hátrányoktól, amelyek őket az említett váltók megújíthatóságának hiánya miatt érhetik. A legcélszerűbb intézkedésnek e tekintetben az említett váltók lejáratának meghosszabbítása látszik. Ezzel ugyanis egy részről meghosszabbíttatnék a lejárt váltót aláíró zsidó személynek a váltón alapuló kötelezettsége is, más részről pedig az érdekelt vállalatok mobilitása továbbra is biztosíttatnék.

Ilyen értelmű rendelkezést tartalmaz a tervezetben bemutatott rendelet, amelynek 1. §-a szerint a váltóbirtokos a váltókötelezettek hozzájárulása nélkül is meghosszabbíthatná az olyan váltó lejáratát, amelyen az 1600/1944. Me. számú rendelet hatálya alá eső zsidó vállalt váltói kötelezettséget. A meghosszabbítás egyelőre legfeljebb a folyó évi július hó 31. napjáig történhetnék. Annak érdekében azonban, hogy az ellenőrzés biztosíttassák abban az irányban, vajon tényleg szerepel-e zsidó személy aláírása a váltón és így a váltókötelezettség fenntartásának előírt feltétele fennforog-e, kimondatnék, hogy a váltó lejáratát csak olyan esetben lehet a tervezett módon meghosszabbítani, amikor a váltóbirtokos a Magyar Nemzeti Bank, a Pénzintézeti Központ, vagy a Pénzintézeti Központ tagjai sorába tartozó valamelyik pénzintézet, valamely szövetkezeti központ vagy tagjai sorába tartozó hitelszövetkezet.

A lejárat ilyen meghosszabbítását a váltóhoz csatolt toldatra kellene rávezetni. A lejárat meghosszabbítása a dolog természeténél fogva azt a kötelezettséget rója a váltót

továbbadó vállalatra, hogy a meghosszabbított lejárati napig terjedő időre járó kamatot a váltót

1 Vidéken ez idő tájt már javában folyt az 1610/1944. Me. sz. rendelet végrehajtása, azaz a zsidók

gettóba tömörítése – ezt jelzi a jegyzőkönyv „közigazgatási eljárás” meghatározással.

leszámítoló intézetnek megfizesse. Ehhez a kamathoz való igénynek fokozott biztosítása érdekében lehetővé tenné a rendelet, hogy a váltóbirtokos ezt a kamatot a váltó alapján érvényesítse, amennyiben a kamatösszeget a toldaton szintén feltüntetik.

A 2. § a váltó lejáratának meghosszabbítása esetében járó illetékről rendelkezik. A 3. § hatályba léptetés intézkedést tartalmaz. Előadó miniszter úr kéri a Minisztertanácsot, hogy a bemutatott tervezetnek megfelelő

rendelkezéseket tartalmazó rendelet kibocsátását határozná el és a további szükséges intézkedések megtételére kéri a Minisztertanács felhatalmazását.

A Minisztertanács a felhatalmazást megadja. Eredeti tisztázat. – OL Mt. jkv. 1944. május 3. (15).

1944. május 5.

124/b Az a) alatt közölt tárgyban kiadott kormányrendelet A m. kir. minisztérium a honvédelemről szóló 1939:11. törvénycikk 159. §-ában foglalt

felhatalmazása alapján a következőket rendeli:

1. §

Ha a váltóbirtokos a Magyar Nemzeti Bank, a Pénzintézeti Központ, vagy a Pénzintézeti Központ tagjai sorába tartozó valamelyik pénzintézet, valamely szövetkezeti központ vagy tagjai sorába tartozó hitelszövetkezet, legfeljebb az 1944. évi július hó 31. napjáig a váltókötelezettek hozzájárulása nélkül is meghosszabbíthatja az olyan váltó lejáratát, amelyen a zsidók vagyonának bejelentéséről és zár alá vételéről szóló 1600/1944. Me. számú rendelet (Budapesti Közlöny, 85. szám) hatálya alá eső zsidó vállalt váltói kötelezettséget. A lejáratnak ilyen meghosszabbítását a váltóhoz csatolt toldatra kell a jelen rendeletre utalással cégszerű aláírással ellátva rávezetni.

A lejáratnak az első bekezdés értelmében való meghosszabbítása esetében a váltó alapján az eredeti lejárattól a meghosszabbított lejárati napig terjedő időre járó kamattal és a meghosszabbítás után járó illetékkel felemelt váltóösszeget lehet érvényesíteni, amennyiben azt az összeget, amellyel az eredeti váltóösszeg emelkedik, a toldaton szintén feltüntetik.

A jelen § alapján meghosszabbított lejáratú váltóval szemben nem lehet érvényesíteni azt a kifogást, hogy a lejárat meghosszabbításának nem lett volna helye azért, mert a váltón az 1600/1944. Me. számú rendelet hatálya alá eső zsidó váltói nyilatkozata nincsen.

3. §

A váltó lejáratának a jelen rendeletén alapuló meghosszabbítása esetében olyan összegű illetéket kell leróni, mint amilyen összegű illeték az eredeti lejárat napján kiállított, a meghosszabbított lejáratra szóló és a toldatra felvezetett feljegyzés értelmében felemelt összegű váltó után járna.

Az illetéket a toldatra ragasztandó váltó-illetékbélyeggel kell leróni, s a bélyeget a toldat kiállításának keltével kell keresztülírni, vagy a kiállító kelettel is ellátott cégbélyegzővel kell felülbélyegezni.

3. §

Ez a rendelet a kihirdetésének napján lép hatályba. Budapest, 1944. évi május hó 4-én

Sztójay Döme s. k. m. kir. miniszterelnök

Budapesti Közlöny, 1944. május 5., péntek, 101. sz. – „A m. kir. minisztérium 1680/1944. Me. számú rendelete a hitelintézetek és szövetkezeti központok birtokában levő egyes váltók lejáratának meghosszabbítása tárgyában.”

1944. május 4.

125. A Magyarországi Zsidók Lapja közli, hogyan lehet csomagot küldeni az internáló táborokba

Csomagok küldése Kistarcsára

A Kistarcsán levő őrizettek számára a hozzátartozók által küldött csomagokat a Magyar Izraeliták Pártfogó Irodája, illetve a Magyarországi Zsidók Szövetségének Szociális Ügyosztálya veszi át. A csomagokban nem szabad kenyeret, pénzt, levelet küldeni, valamint iratokat sem. Lehet küldeni ruhaneműt, tisztálkodási szereket és elálló ételnemüt. A legnagyobb valószínűség szerint a többi kisegítő toloncházba is lehet rövidesen az OMZSA útján csomagokat küldeni. A csomagok minden reggel 8-tól délután 3-ig adhatók át. Kívánatos, hogy a hozzátartozók a május havára szóló élelmiszer-jegyeket a csomagok leadásával egyidejűleg átadják. A vidékiek az élelmiszereket természetben is küldhetik az OMZSA címére: Budapest. VII., Bethlen Gábor tér 2.

Csomagok küldése Csepelre

Csepelre is lehet küldeni, de ezeknek küldése egyelőre még nincs rendszeresítve. A hozzátartozók csakis úgy szerezhetnek tudomást a csomagok küldésének lehetőségéről, ha elmennek a Rökk Szilárd utcai Kisegítő Toloncház (rabbiszeminárium) épületébe, ahol azokon a napokon, amikor a csomagküldés lehetősége fennáll, ezt a tényt déli 1 órakor kifüggesztik. Ebben az esetben a csomagok délután 3 és 5 óra között átadhatók a kapu őrizetesnél, aki a csomagokat továbbítja az épületbe, ahol csoportosítják és továbbítják a címzetteknek. A csomagokban csak ruhaneműek és az elsőrendű tisztálkodáshoz szükséges szerek lehetnek, élelmiszer vagy levél vagy bármiféle irat a csomagban nem helyezhető el.

Újabb komoly figyelmeztetés a sárga csillag viselése körül

Még mindig akadnak egyesek, férfiak, nők egyaránt, akik figyelmetlenségből vagy tájékozatlanságból nem ügyelnek arra a szigorú rendelkezésre, hogy a megkülönböztető jelet, a sárga csillagot, szabályos színben, pontos méretben és ami a legfontosabb: az előírt helyen, tehát a mindenkori felsőruházat bal mellén egyedülállóan viseljék, mégpedig úgy, hogy azt semmi, de semmi el ne takarhassa, sem állandóan, sem időlegesen. Tehát: ne hordjunk a bal hónunk alatt aktatáskát, könyvet, retikült, csomagot és más hasonlót, cigarettánkat ne fogjuk bal kézzel, a lakáson kívül hordjuk mindenütt, tehát az óvóhelyen is. Sajnos, még mindig akadnak, akik ezekről elfelejtkeznek, sokszor szórakozottságból vagy gondjaikba elmerülve akaratlanul is hibáznak, de éppoly elbírálás alá esnek, mintha szándékosan cselekedtek volna, s bizony, súlyos következményeket kell elviselniük. Kérünk mindenkit, hogy vigyázzon tehát magára s környezetére, rokonait és barátait is figyelmeztesse a fent elmondottakra.

Magyarországi Zsidók Lapja, 1944. május 4., 6. évf. 18. sz. – ,,Fontos tudnivalók.”

1944. május 5.

126. A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter rendelete a zsidó üzletek bezárásáról készített jelentések haladéktalan megküldéséről

M. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter 57 861/I./1944. sz. Valamennyi megyei és thj. város Polgármesterének, valamennyi járás főszolgabírójának,

Budapest Székesfőváros Polgármesterének, végül Budapest székesfőváros valamennyi kerületi Elöljárójának.

A zsidó kereskedők üzletéhez tartozó árukészletek és üzleti berendezések zár alá vétele

tárgyában kiadott 50 500/1944. KKM számú rendelet (Budapesti Közlöny 1944. évi április hó 21-i, 89. száma) értelmében az ott említett zsidó kereskedők kötelesek voltak üzletüket bezárni és ezt községben az elöljáróságnak, városban a polgármesternek, Budapest székesfővárosban pedig a kerületi elöljárónak bejelenteni. Felhívom Címet, intézkedjék azonnal, hogy a bejelentések három nap alatt az illetékes m. kir. pénzügy-igazgatóságnak megküldessenek.

Budapest, 1944. évi május hó 5-én. A miniszter rendeletéből: dr. Dobrovics s. k.

miniszteri tanácsos A kiadmány hiteléül: Szathmári miniszteri s. hiv. igazgató h. Sokszorosított, hiteles másolat, a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium

pecsétjével. – Bp., 1. sz. Lt. XIII. ker. 1944–15 795.

1944. május 6.

127. A vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelete eltiltja, hogy a zsidó tanulók iskolai egyenruhát hordhassanak

A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter a honvédelemről szóló 1939: II. tc. 168. §-

ának (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

1. §

Az a zsidó tanuló, aki az 1240/1944. Me. számú rendelet (Budapesti Közlöny, 1944. évfolyam, 73. szám) értelmében megkülönböztető jel viselésére köteles, középiskolában, középfokú iskolában vagy szakiskolában rendszeresített egyenruhát és sapkát sem az iskolában, sem az iskolán kívül nem viselhet. Az ilyen tanuló nem jogosult az iskola jelvényének viselésére sem.

2. §

Ez a rendelet a kihirdetésének napján lép hatályba. Budapest, 1944. évi május hó 4-én.

Dr. Antal István s. k. a m. kir. vallás- és közoktatásügyi

miniszteri teendők ideiglenes ellátásával megbízott m. kir. igazságügyminiszter

Budapesti Közlöny, 1944. május 6., szombat, 102. sz. – „A m. kir. vallás- és

közoktatásügyi miniszter 8700/1944. VKM számú rendelete a zsidó tanulók iskolai egyenruha-viselésének megtiltása tárgyában.”

1944. május 6.

128. A Pesti Hírlap cikke arról, hogy tarthatnak-e zsidók kutyát A nyolcszázezer magyar kutyának – azon kívül, hogy mint idomított állatnak

gyakorlatilag is hasznát lehet venni – mint mondottuk nemzetgazdasági jelentősége van. A nemzetközi kutyaegyesület működése alapján a fajkutyák nemzetközileg megállapított behozatali és kiviteli értéket jelentenek. Egy-egy fajkutya értéke 400–500 pengő, sőt ennél is több. A kutyaállomány tehát több millió pengő értéket képvisel.

Ezzel kapcsolatban megkérdeztük – tarthatnak-e a zsidók kutyát vagy sem? A kérdésre a Földművelésügyi Minisztérium illetékes osztályáról a következő választ kaptuk:

Ez ideig nincs olyan rendeletről tudomásunk, amely határozottan megtiltaná a zsidó egyéneknek, hogy kutyát tarthassanak. Minthogy azonban a vagyonbejelentési kötelezettség az ingó tárgyakra, értékekre is vonatkozik, úgy is lehet magyarázni a rendeletet, hogy az értékesebb fajkutyákat be kell jelenteni. Természetesen itt meg kell jegyezni azt, hogy a fajkutyák értéke nagyon viszonylagos. Éppen ezért a mi véleményünk szerint nem kell bejelenteni a zsidóknak kutyájukat – mondották a minisztériumban. Az új ebadórendelet egyébként pontos választ ad majd erre a kérdésre.

Pesti Hírlap, 1944. május 6. –, „Tarthatnak-e a zsidók kutyát?” A földművelésügyi miniszter 1944. évi 258 888 számú rendelete („az ebtartásra

vonatkozó, valamint az állati gümőkór leküzdésével kapcsolatos egyes rendelkezések módosításáról szóló 1020/1944. M. e. számú rendelet végrehajtásáról”) nem tartalmaz korlátozó rendelkezést a zsidó tulajdonban levő ebek tekintetében.

(A rendelet szövegét lásd Magyarországi Rendeletek Tára, Hetvennyolcadik évfolyam, 1944. 824–855. old.)

1944. május 9.

129/a A topolyai kisegítő toloncház vezetője átirattal megküldi a budapesti népmozgalmi nyilvántartó hivatalnak a németországi munkára szállított négy zsidó okmányait

M. kir. rendőrség topolyai kisegítő toloncháza Szám: 664/1944.

Népmozgalmi nyilvántartó hivatal,

Budapest Csatoltan megküldöm – jegyzék szerint – azon zsidófajú őrizetesek katonai okmányait,

akiket április hó 29-én németországi munkára szállítottak ki, mivel nevezettek azokat magukkal nem vihették. Ezeket Címnek kell megőriznie.

Topolya, 1944. évi május hó 9-én. A kisegítő toloncház vezetője:

P. H.

Bíró Gyula s. k. ny. m. kir. rendőr-főfelügyelő

Eredeti tisztázat. – Bp., 1. sz. Lt. II. ker. 1944–11 196. Az iraton lila pecsét, „A m. kir. rendőrség topolyai kisegítő toloncháza” szöveggel.

1944. május 9.

129/b Az a) alatt közölt irat melléklete M. kir. Rendőrség topolyai kisegítő toloncháza Szám: 664/1944.

Átadási

Iratjegyzék

azon zsidó őrizetesek katonai és egyéb személyi iratairól, akiket 1944. évi április hó 29-én adtunk át a német katonai hatóságoknak munkára.

Név Lakhely DarabszSchaffer Lipót Budapest 1 Dr. Sulyt Andor Budapest 1Fehér László Budapest 1Weber Artur Budapest 1

Topolya, 1944. május hó 9-én.

A kisegítő toloncház vezetője: Bíró Gyula s. k.

ny. m. kir rendőr-főfelügyelő Eredeti tisztázat. – Bp., 1. sz. Lt. II. ker. 1944–11 196. Pecsét ugyanaz, mint az a) iraton. A 4. db melléklet: 2 db katonakönyv, rajta vörös „ZS”

betű, 1 db „polgári személyi lap” és 1 db „jelentkezési lap”.

1944. május 9.

130. Feljegyzés a budapesti zsidók összeköltöztetésének megoldásáról, a zsidó negyedek (gettók) kialakításáról

A zsidónegyedek (gettók) kialakítása tekintetében a belügyi kormánynak velünk közölt

elgondolása az, hogy a zsidók lehetőleg egymás mellett, egymás közelében lakjanak. Ahol sokan vannak, ott egyes városrészekbe, egyes utcákba, illetve egyes házakba telepedjenek össze úgy, hogy egy-egy házban végeredményben azután csak csupa keresztény, vagy csak csupa zsidó lakjék. Emellett a széles főútvonalakon és a főbb tereken levő összes házakból a zsidók kitelepíttessenek a mellékutcákba.

Annak előrebocsátása mellett, hogy egy-egy nagyobb városrésznek a zsidóktól való teljes mentesítése a légitámadások idején nem látszanék célszerűnek azért, mert akkor a keresztény városrészek lakossága különösen ki lehetne téve az ellenséges terrortámadásoknak, a gettó pedig a bombázástól inkább megkíméltetnék, a szóba jöhető helyek a következők:

I. Azok az útvonalak, amelyek a zsidóktól teljesen megtisztítandók: a) a pesti oldalon: Szt. István körút, Vilmos császár út, Károly király út, Múzeum körút,

Horthy István körút, Teréz körút, Erzsébet körút, József körút, Ferenc körút, Gr. Tisza István

utca, Andrássy út a Hitler térig, Eskü út, Rákóczi út a Népszínházig, Dorottya utca, Váci utca az Eskü útig, Egyetem utca, Kecskeméti utca, Baross utca a József körútig, Üllői út a József körútig;

Kossuth Lajos tér, Szabadság tér, Vigadó tér, Vörösmarty tér, Erzsébet tér, József tér, Apponyi tér, Calvin tér;

b) a budai oldalon: Zsigmond király út a Margit körúttól a Zsigmond térig, Margit körút, Krisztina körút, Attila körút, IV. Béla út, Horthy Miklós út a Szt. Gellért tértől a Horthy Miklós körtérig, Szent Imre hg útja, Olasz fasor, Budakeszi út a Szép Ilonáig, Pasaréti út a Lotz Károly utcáig, Hunyadi János út, Tárnok utca, Úri utca;

Szent Gellért tér, Krisztina tér, Pálffy tér, Szentháromság tér, Dísz tér. A másik elv az, hogy az egészséges, jó levegőjű, szép fekvésű városrészekből –

amelyeket anyagi helyzetüknél fogva javarészt a gazdagabb zsidók foglaltak el –, a zsidók kitelepíttessenek a szűk, sötét, utcák házaiba, a keresztények pedig a modern lakásokkal bíró házakban helyeztessenek el, mégis ügyelve arra, hogy ezeknek a modern lakásoknak a lakbérét a keresztények képesek legyenek megfizetni. A rossz fekvésű házakba, a drága bérű lakásokba tehát a zsidók helyeztessenek el.

II. Azok a városrészek, amelyekbe a zsidók összetömörítendők, a következők: a) a pesti oldalon: Podmaniczky u., Vilmos császár út, Károly király út, Dohány u.,

Rottenbiller u., Szinyei Merse u. által határolt terület mellékutcái; b) Rákospatak, Béke u., Magdolnavárosi pályaudvar, Szent László út által határolt

terület; c) Mária Valéria-telep; d) Pozsonyi út, Csanádi u., Váci út, Kádár u., Vígszínház u., Katona József u. által

határolt terület; e) a budai oldalon: Görgey Artur u., Kacsa u., Medve u., Csalogány u. által határolt

terület; f) Fehérvári út, Dombóvári út, Kaposvár u., Hengermalom u. által határolt terület; g) Gömbös Gyula út, Csörsz u., Avar u., Déli-pályaudvar által határolt terület. Ezen elvek elfogadása után kerül sor az egyes házak meghatározására az 1941. évi

népszámlálás statisztikai adatai alapján. A következő statisztikai adatok feldolgozása és térképre fektetése készül el május 10-én

délre: 1. Mennyi Budapesten a zsidó lakosok száma, beleértve nemcsak főbérletben, hanem

albérletben, intézetben, kollégiumban lakó zsidókat is? 2. Mennyi Budapesten a zsidó főbérleti lakás? 3. Hogyan oszlanak meg ezek a szobák száma szerint? 4. Hogyan oszlanak meg a főváros területrészei szerint? Ezeknek az adatoknak az ismeretében történhetik majd döntés a részletek tekintetében. Budapest, 1944. május 9. Eredeti tisztázat. – OL Bm. ált. 1944. – Zsidóügyek. Az irat hátlapján a következő ceruzás szöveg olvasható: „Bp. gettó elhelyezése V/10

Endre.” – A feljegyzésen nincs aláírás, feltehetően a főváros lakásügyi kormánybizottsága állította össze.

1944. május 11.

131/a Sarlós Éva tanárnő kérvénye a polgármesterhez. Kéri, hogy egyszobás, bombakárosultak részére lefoglalt lakását mentesítsék az igénybevétel alól

Méltóságos Polgármester Űr!

Alulírott Sarlós Éva nyug. székesfővárosi tanárnő vagyok. 30 éven át szolgáltam a Fővárosnál és remélni merem, hogy ez idő alatt feletteseim megelégedését is sikerült kiérdemelnem.

Római katolikus vagyok, de a mostani kormányintézkedések következtében csillagot viselő zsidónak minősülök.

Így történt, hogy az április 3-i legelső bombatámadást követően április 5-én minden szegényes holmimat tartalmazó egyszobás lakásomat, mely Budapesten, az I. kerületben, IV. Béla út 89., IV. em. 3. ajtó alatt volt, a bombakárosultak elhelyezésének biztosítása céljára a hatóságok igénybe vették. A lakás kulcsa az első kerületi elöljáróságon fekszik. A lakás ma is üres.

Érvelhetnék azzal, hogy az időközben megjelent, s a zsidó lakások igénybe vételéről szóló 1610/1944. Me. sz. rendelet értelmében lakásom igénybevételének nem lett volna helye, mert nemcsak hogy több mint 5 éve lakom a lakásomban, hanem 12 év óta egyhuzamban és soha, nemhogy 3 hónapig, hanem egy napig sem laktam a rendeletben meghatározott rokonoknál, és hogy más lakásom nincsen, és hogy valószínű, hogy az egy kis szoba lakásszükségletemet túlzottan nem haladja meg.

Ehelyett arra hivatkozom, hogy mostoha anyámat, aki magával tehetetlen 77 éves gyógyíthatatlan beteg öregasszony, s aki mind ez ideig a Szeretet-kórházban volt ellátottként elhelyezve, kénytelen voltam magamhoz venni, mert senkije sincs, aki gondoskodjék róla, s a Szeretet-kórházból – annak kiürítése miatt – távoznia kellett.

Magam mindent megpróbáltam már és most megkísérlem utolsó ízben, hogy Méltóságodhoz forduljak, mert lehetetlennek tartom, hogy 30 éves szolgálatom után Méltóságod meg ne hallgasson. Azt kérem, hogy fentebb körülírt lakásomat méltóztassék nekem visszaadni, hogy abba 2 öreg nő, mostohaanyám és én, annak egyetlen szobájában meghúzódhassunk. A volt főbérleti lakásom bérét még a nyugdíjamból meg tudom fizetni, de külön még albérleti szobát már nem. Azt hiszem Méltóságod ismeri e téren a helyzetet és azt bőven nem kell ecsetelni.

Soha vagyonom nem volt és jövedelmem sem olyan nagy, hogy bárki megirigyelhette volna. Legalább öregségemre, annyi munka után, maradhassak meg egyetlen szobámban.

Méltóztassék kérésemet meghallgatni. Budapest, 1944. május 11.

Mély tisztelettel: Sarlós Éva

Eredeti tisztázat. –Bp., 1. sz. Lt. Polgm. IX. ü. o. 1944–1847.

1944. június 13.

131/b Az a) alatt közölt kérvény tárgyában hozott elutasító határozat 146 197/1944–IX. ü. o. szám

Határozat

Sarlós Éva azt a kérelmet terjesztette elő, hogy a Magyarországi Zsidók Szövetsége által bombakárosultak elhelyezésére felajánlott lakását az igénybevétel alól mentesítsem és őt a lakásba helyezzem vissza.

Ezt a kérelmet teljesíthetőnek nem találom. Erről Sarlós Éva budapesti (I. ker. , IV. Béla út 75., III. 5.) lakost értesítem. Budapest, 1944. június 13.

A polgármester megbízásából: dr. Szentmiklósi

tanácsnok Fogalmazvány. – Bp., 1. sz. Lt. Polgm. IX. ü. o. 1944–1847.

1944, május 11,

132. A Magyarországi Zsidók Lapja közleményei

Levél és csomag Nyíregyházára vagy Simapusztára Nyíregyházára vagy Simapusztára elvitt zsidó hittestvéreinknek levelet és csomagot lehet

küldeni. Ajánlatos a csomagokat kettős burkolatban küldeni, a külső részre a következő cím írandó: Zsidó Tanács, Nyíregyháza, Síp utca. A belső burkolatra a címzett neve, születési éve és helye, valamint a feladó neve és lakhelye írandó.

Figyelmeztetés a lakásukat elhagyók részére

Illetékes helyről panasz érkezett, hogy a régi bérlők a lakást több esetben szándékosan megrongált állapotban hagyták el. Ezek ellen a büntető eljárást haladéktalanul folyamatba tették.

Bár csak szórványos esetekről van szó, mégis nyomatékosan hívjuk fel hittestvéreink figyelmét arra a körülményre, hogy ilyen értelmetlen eljárástól tartózkodjanak, annál is inkább, mert a Tanácsnak nem áll módjában a természetszerűleg bekövetkező súlyos megtorlást elhárítani.

Az összeköltözöttek közös teherviselése

Az összeköltözésekkel kapcsolatban igen sok kérdezősködés jut el hozzánk, amelyekben az illetők különböző gyakorlati kérdéseket vetnek fel, hogy az ily módon együtt élők a háztartásokban, illetve azokkal kapcsolatosan felmerülő természetes többletkiadásokat (pl. gáz- és villanyfogyasztás) miképpen és milyen hányadban viseljék. Ugyancsak kérdéseket intéznek hozzánk a házbérrészesedéssel kapcsolatban. Miután eddig még hatósági rendelkezések ezeket a kérdéseket pontosan és taxatíve nem rendezték, az a tanácsunk hittestvéreink számára, hogy amíg hatósági rendelkezés ezeket az ügyeket nem szabályozza, intézzék el egymás között békésen és szeretettel úgy, amint azt megköveteli az együttélés szelleme. Általánosságban itt megismételjük a már több ízben elhangzott tanácsunkat, hogy az új helyzet megköveteli minden zsidó hittestvérünktől, hogy egymás iránt kellő megértéssel viseltessenek és zárjanak ki minden olyan momentumot, amely a békés együttélést a legcsekélyebb mértékben is zavarhatná.

Magyarországi Zsidók Lapja, 1944. május 11. 6. évf. 19. sz. – „Fontos tudnivalók.”

1944. május 11.

133. A Magyarországi Zsidók Lapja ismerteti a Központi Tanács működési területeit A zsidóság életében bekövetkezett sorsfordulat természetszerűleg mélyreható

változásokat idézett fel a Pesti Izraelita Hitközség életében és ügyosztályainak munkájában. Több ügyosztálynak tevékenysége igen nagymértékben felfokozódott. A nagyfontosságú intézkedések özöne állandóan, éjjel-nappal megfeszített erejű munkát igényel.

A Központi Tanács működésének eredményessége érdekében különböző ügyosztályokat kellett szervezni, s hogy ezeket a Síp utcai székházban elhelyezhessék, a hitközség régi ügyosztályait több ízben át kellett csoportosítani és új helyiségben elhelyezni. Természetesen azokat az ügyosztályokat vitték ki a székházból, amelyeknek munkája nem kapcsolatos a Központi Tanács tevékenységével. Ezek az ügyosztályok előbb a hitközség Wesselényi utca 44. szám alatti épületébe kerültek, most azonban, hogy ezt az épületet ideiglenes kórház céljaira kell igénybe venni, ezeket az ügyosztályokat átköltöztették a Zsidó Múzeum (Dohány utca 2.) épületébe.

Azt hisszük, hogy nem végzünk hiábavaló munkát, amikor ezzel kapcsolatosan alább ismertetjük úgy a Központi Tanács, mint a hitközség munkáját végző ügyosztályok tevékenységét és elhelyezését.

Az Elnöki Ügyosztályra hárul a Központi Tanács munkájának oroszlánrésze. Ez az ügyosztály bizonyos

vonatkozásokban csakis a Tanács részére szóló munkát végzi el. Az elnöki ügyosztály keretébe tartozó jogügyi osztály munkaköre a legutóbbi hetekben lényegesen bővült. Ebből az osztályból külön csoport alakult, amely a hatóságokkal való érintkezést tartja fenn. Ez utóbbi csoport a jogügyi osztály régi helyiségeiben (II. em.) helyezkedett el, míg a tulajdonképpeni jogügyi osztály az alapítványi ügyosztállyal együtt a Zsidó Múzeum épületébe helyeztetett át.

A Hadviseltek Bizottsága munkakörét a régi keretek között látja el a székház I. emeletén levő hivatali helyiségben. Az elnöki ügyosztály mellett működik a Központi Segédhivatal, melynek munkája a Központi Tanács ügyeinek nyilvántartásával természetszerűleg

szintén erősen megnövekedett, miért is adminisztrációját ki kellett építeni és állandó éjjeli inspekciót is kellett megszervezni.

A szertartási ügyosztály és az anyakönyvi hivatal kereteit, tekintettel arra, hogy a mai viszonyok között tevékenységi körük megcsappant,

összevonták. Ez az ügyosztály gondoskodik arról, hogy az istentiszteletek az összes templomokban rendszeresen megtarthatók legyenek. Az utolsó hetekben kb. 420 elhalálozás történt, míg születési bejelentés csak 39 volt.

A rabbiság adminisztrációját is jobban ki kellett építeni, mert igen nagy volt a kitérésre jelentkezők száma. (1944. január 1-jétől március 17-ig összesen 176-an, március 20-tól május 5-ig 1072-en jelentkeztek kitérésre.)

A szertartási ügyosztályt s az anyakönyvi hivatalt is a Zsidó Múzeum épületébe kellett áttelepíteni.

A Vallásoktatási és Oktatási ügyosztály egy részét is a Zsidó Múzeumba telepítették át, másik része a Központban

maradt és a könyvelőségben szorítottak helyet számára. Egyébként ehhez az ügyosztályhoz tartozó személyzet valamennyi tagját a lakáskiürítési és kijelölési munka keretében vették igénybe. Ugyancsak ennek az ügyosztálynak keretében szervezték meg a tanuló ifjúság futárszolgálatát is, hogy a telefonszolgálat nélkülözése folytán bekövetkezett sürgős intézkedéseket az érdekeltekhez eljuttassák.

A Kulturális-Társadalmi Ügyosztály adminisztrációja a központi székházban maradt és a Tanács adminisztratív munkájába

kapcsolódott bele.

A Jótékonysági Ügyosztály munkaköre is erősen megnövekedett. A segélyezendők száma állandóan szaporodik.

Ezenkívül fenntartja népkonyháját, foglalkozik a tanoncok étkeztetésével, a szükséghez képest a szegény betegeknek orvosi segítséget biztosít és részükre gyógyszereket juttat.

A Kórház és az Intézmények ügyosztályára az utolsó időben igen nagy gondok hárultak, mert a hitközség

intézményeinek épületeit, köztük a Zsidókórházét is, egymás után veszik igénybe a hatóságok. Ezért kénytelen az ügyosztály különböző intézményeket a még meglevő helyiségekbe összetelepíteni, hogy a csökkentett keretek között is folytathassák munkájukat és különösen nagy munka folyik most, hogy az igénybe vett Zsidókórház, Bródy Adél gyermekkórház, Kaszab poliklinika és Szeretetkórház helyébe sürgősen szükségkórházak létesüljenek.

A Gazdasági Ügyosztály beszerzési munkája ugyancsak megnövekedett, mert neki kellett foganatosítania a

különböző hatóságok részéről a Tanácstól igényelt beszerzéseket. Ezért adminisztrációját sok vonatkozásban ki kellett építeni, hogy nehéz feladatainak megfelelhessen. Ezzel kapcsolatban külön

Technikai Osztály is létesült, amely szakszerűen gondoskodik az óriás mértékben jelentkezett igénylések

teljesítéséről. Az Alapítványi Ügyosztály az alapítványok rendelkezésére álló jövedelmét az utolsó hetekben is szigorúan az alapító

oklevelek rendelkezéseinek figyelembevételével osztotta szét. A Pénzügyi Ügyosztály összes csoportjaival a helyén maradt és teljesíti régi feladatát. Az újonnan létesített hivatalok közül különösen kiemelkedik a Tájékoztató Iroda és a Lakáshivatal A Tájékoztató Iroda a Síp utcai székház első udvarában, földszint 3. szám alatt székel.

Nagyszámú személyzettel áll rendelkezésére mindazoknak, akik ügyes-bajos dolgaikkal jelentkeznek. Elsősorban ez a hivatal szolgál tanáccsal és útbaigazítással és irányítja a feleket azokra a helyekre, ahol ügyükben intézkednek. Minden egyes jelentkezőt a székház épületébe szolgáló belépési jeggyel látják el, amely pontosan feltünteti, hogy az illetőnek hova kell fordulnia.

A Lakáshivatal óriási adminisztrációját a Goldmark-teremben végzik el. Nagyszabású munka folyik itt a lakások igénybevétele és az összeköltöztetések kapcsán.

Magyarországi Zsidók Lapja, 1944. május 11. 6. évf. 19. sz. – „Hogyan és hol működnek

a Zsidó Központi Tanács és a Pesti Izraelita Hitközség hivatalai?”

1944. május 12.

134. Az Iparügyi Miniszter rendelete valamennyi iparhatósághoz a zsidó iparosok iparűzésével kapcsolatosan

A zsidó kereskedők üzletéhez tartozó árukészletek és üzleti berendezések zár alá

vételéről szóló 50 500/1949. KKM számú rendelet 1. §-a értelmében az 1600/1944. Me. számú

rendelet hatálya alá eső zsidó kereskedők üzletüket az 1944. évi április hó 21-én lezárták. Az olyan zsidó kereskedők, akik egyúttal iparosok is, iparukat kereskedésük lezárása után további intézkedésig folytathatják. Minthogy azonban panaszok érkeztek, hogy az ilyen iparosok közül azok, akik iparukat a kereskedésükkel közös vagy szomszédos helyiségben vagy közös bejárattal rendelkező helyiségben gyakorolják, a fent említett rendelet rendelkezéseinek megszegésével kereskedelmi tevékenységet is folytatnak, felhívom Címet, hogy a szóban forgó zsidó iparosokat ebből a szempontból szigorúan ellenőrizze.

Amennyiben megállapítható, hogy valamely zsidó iparos a fent említett rendelet rendelkezéseit megszegte vagy megokoltan tartani lehet attól, hogy iparának gyakorlása közben ilyen visszaélést fog elkövetni, utasítom Címet, hogy az ilyen zsidó iparának folytatására szolgáló és az 50 500/1944. KKM számú rendelettel lezárt üzlethelyiséggel azonos műhely használatának megszüntetése, illetőleg a lezárt üzlethelyiséggel szomszédos vagy azzal közös bejárattal rendelkező helyiség (műhely) lezárása iránt haladéktalanul intézkedjék.

Dr. Szász Lajos s. k. Sokszorosított, hiteles másolat. – Bp., 1. sz. Lt. II. ker. 1944–12 021.

1944. május 12.

135. A vallás- és közoktatásügyi miniszter visszavonja a zsidók iskola-, tanfolyam-, vagy internátusi engedélyét

A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter az 1580/1944. Me. számú rendelet 2., 9. és

11. §-a alapján a következőket rendeli:

1. §

(1) Népiskola, középiskola, középfokú iskola, szakiskola, szaktanfolyam, előkészítő vagy ismétlő tanfolyam, tanulóotthon, zenei tanintézet, gyorsíró, gépíró vagy szépíró iskola (tanfolyam) fenntartására az 1580/1944. Me. számú rendelet (megjelent a Budapesti Közlöny 1944. évf. 102. számában) 6. §-a értelmében zsidónak tekintendő személy (engedélyes) részére kiadott engedély az 1944. évi június hó 30. napjával megszűnik.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem terjed ki olyan zsidó személynek adott engedélyre, akit az 1580/1944. Me. számú rendelet 7. §-ában foglalt rendelkezések értelmében mentesítettnek kell tekinteni.

2. §

(1) A zsidónak tekintendő engedélyes – akár a korlátozó rendelkezések alá esik, akár mentes azok alól – köteles az illetékes tankerületi kir. főigazgatónak 1944. évi május hó 20. napjáig a következő adatokat bejelenteni:

a) nevét, foglalkozását és lakóhelyét; b) az 1. § (1) bekezdésében említett engedélyének megnevezését és számát, továbbá az

engedélyt kiadó hatóság megnevezését ; c) az iskola (intézet, tanfolyam, tanulóotthon) elhelyezésére szolgáló helyiségek részletes

megjelölését, annak feltüntetésével, hogy a helyiséget tulajdonjog, haszonélvezet, bérlet vagy más jogviszony alapján használja;

d) az 1944. évi március hó 22. napján birtokában (tulajdonában) levő és az engedélyhez kötött tevékenység gyakorlása körében használt összes berendezési és felszerelési tárgyakat, értékük feltüntetésével;

e) esetleges személyes mentességére (1. § [2] bek.) vonatkozó igazoló okiratokat. (2) Az (1) bekezdésben említett bejelentéseket a tankerületi kir. főigazgató 1944. évi

május hó 25. napjáig a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez a berendezési és felszerelési tárgyak értékelésére is kiterjedő véleményes jelentéssel felterjeszti. Az engedély

megszűnéséről a vallás- és közoktatásügyi miniszter az 1580/1944. Me. számú rendelet 5. §-ában foglalt rendelkezések megfelelő alkalmazásával értesíti az érdekelteket.

3. §

Ez a rendelet kihirdetésének napján lép hatályba. Budapest, 1944. május hó 11-én.

Dr. Antal István s. k. a m. kir. vallás- és közoktatásügyi

miniszteri teendők ideiglenes ellátásával megbízott m. kir. igazságügyi miniszter Budapesti Közlöny, 1944. május 12., péntek, 107. sz. – „A m. kir. vallás- és

közoktatásügyi miniszter 8960/1944. VKM számú rendelete a zsidónak iskola, tanfolyam vagy tanulóotthon fenntartására adott engedély megvonása tárgyában.”

1944. május 13.

136. Jaross belügyminiszter rendelete a zsidók kitelepítésével és táborokban való elhelyezésével foglalkozó „külön szolgálat” felállításáról

3410/eln. szám. Magyar királyi belügyminiszter Valamennyi osztályvezető Úrnak és a számvevőségi igazgató Úrnak. Az Országos

Szociális Felügyelőségnek A m. kir. Belügyminisztérium XXI. – lakásügyi – osztálya b) – menekültügyi –

alosztálya keretében külön szolgálatot létesítek, melynek ügyköre a következő: „Zsidók kitelepítésével és táborokban elhelyezésével kapcsolatosan felmerülő és más

osztály ügyköréhez nem tartozó ügyeknek dr. vitéz Endre László államtitkár úr közvetlen utasítása alapján történő intézése.”

A XXI. – lakásügyi – osztály b) – menekültügyi – alosztálya keretében létesített külön szolgálat vezetésére dr. Molnár Zsigmond miniszteri segédtikárt jelölöm ki.

Erről Osztályvezető Számvevőségi Igazgató Urat Országos Szociális Felügyelőséget tudomásulvétel végett értesítem. Budapest, 1944. évi május hó 13-án.

Jaross Andor s. k. Sokszorosított másolat. – OL Bm. ált. körrendeletek. 1944–3410. A Bm. 3942/1944. május 30-án kelt rendeletében a „külön szolgálat” vezetésére dr. Ajtay

Gábor ny. belügyminisztériumi miniszteri osztálytanácsost jelölte ki. Bm. 4715/1944. sz. június 24-én kelt rendeletében Ajtay helyére dr. Takáts Albert járási főszolgabírót nevezte ki. (OL Bm. ált. körrendeletek. 1944 – 3942, 4715.)

1944. május 13.

137. A Királyi Magyar Automobil Club felterjesztése a belügyminiszterhez a zsidó tagok ellen életbe léptetendő rendszabályokról

Nagyméltóságú Miniszter Úr!

Kegyelmes Urunk!

Úgy a M. kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 239 000/1942. VKM sz. rendelet 10. §-a, mint ugyanezen Minisztérium 242 000/1942. VKM számú rendeletének 6. §-a a Királyi Magyar Automobil Clubot, mint motorsport-egyesületet kivonta a vonatkozó rendeletek azon intézkedése alól, hogy egyesületi tagsága tekintetében az 1941. XV. tc. 9. §-a értelmében megkülönböztetést tegyen, illetve tiltó rendelkezést alapszabályaiba felvegyen.

A m. kir. Minisztérium 1520/1944. Me. sz. rendeletének 1. § 3. bek. viszont kimondja, hogy az 1240/1944. Me. sz. rendelet 1. §-ában meghatározott megkülönböztető jelzés viselésére kötelezett személy más egyesületnek, mint az „1. § 1. bek.-ben megjelölt önkormányzati és érdek-képviseleti szervezetnek” tagja nem lehetvén, önként következik, hogy nevezettek a Királyi Magyar Automobil Club tagjai sem lehetnek.

Ennek következtében tisztelettel bejelentjük, hogy addig is, míg tételes intézkedés történik a Királyi Magyar Automobil Club tagjai sorába felvehető személyek tekintetében, a vonatkozó rendelet alapján tagjainkat záros határidő mellett igazolásra szólítottuk fel és a megejtett igazolás alapján a fent hivatkozott rendelet hatálya alá esőket hivatkozott rendelet értelmében minden külön alapszabály-módosítás nélkül töröljük.

Egyidejűleg kötelességünknek tartjuk Nagyméltóságod nagybecsű figyelmét a következő körülményre is felhívni.

A m. kir. Minisztérium 1230/1944. Me. sz. rendelete a zsidók tulajdonában levő közúti gépjárművek bejelentése tárgyában annak megállapítása tekintetében, hogy a rendelet hatálya alá ki esik, az 1941. évi XV. tc. 9. és 16. §-ának rendelkezéseit mondja ki irányadónak. Mivel pedig a gépjármű üzembentartása szempontjából ez a törvényhely irányadó, úgy ezen személyek részére a királyi Magyar Automobil Clubban való tagság illuzórikussá válik.

Miután ilyen körülmények között a két rendelet intézkedései bizonyos fokig ellentmondást látszanak tartalmazni, tisztelettel kérjük a Nagyméltóságod bölcs vezetése alatt álló Minisztérium, mint a társadalmi egyesületek felügyeleti hatóságának nagybecsű utasítását követendő eljárásunkra.

Kérve Nagyméltóságodat, hogy jelen bejelentésünket kegyesen tudomásul venni méltóztassék, maradtunk Nagyméltóságod iránt

mély tisztelettel KIRÁLYI MAGYAR AUTOMOBIL CLUB

olvashatatlan aláírás vezértitkár

Eredeti tisztázat. – OL Bm. ált. 1944–VII–5–179 312.

1944, május 15.

138. A belügyminiszter rendelete a zsidók tulajdonában volt és igénybe vett rádiókészülékek szétosztása tárgyában

M. kir. Belügyminiszter Szám: 39 089/1944. III. Valamennyi Törvényhatóság főispánjának, Budapest székesfőváros főpolgármesterének

és a kárpátaljai terület kormányzói biztosának. A zsidók tulajdonában volt és igénybe vett rádió-vevőkészülékek szétosztása során

gondoskodni kívánok arról, hogy ezekből a rádió-vevőkészülékekből egyes magánszemélyek is kaphassanak abból a célból, hogy ezeknél a magánszemélyeknél a rádió használata a helyes közvélemény kialakításának céljára eszközül szolgálhasson.

Felkérem ezért Főispán, Főpolgármester, Kormányzói Biztos Urat, hogy hozzám 6 nap alatt jelentse be azt, kik azok a magánszemélyek, akik az előbb mondott követelménynek megfelelnek és mint ilyenek rádió-vevőkészülékkel ellátandók volnának.

A szóban forgó készletből rádió-vevőkészülékkel való ellátásra csak olyan magánszemélyt lehet javaslatba hozni, aki nemzethűség szempontjából minden tekintetben megfelelő és akinél a rádió-vevőkészülék használata biztosítja azt, hogy a rádiót nemcsak saját maga használja, hanem hogy a készüléket olyan helyen szereli fel, hogy a rádió adásait a közönség egy része közvetlenül hallhassa. Ilyenek lehetnek tehát: a különféle üzletek (vendéglő, kocsma, borbély, mészáros, hentes, szatócs, cukrász, nagyobb munkáslétszámmal dolgozó műhelyek stb.). Ezenfelül rádiókészülék juttatásban lehet részesíteni a ténylegesen működő és a figyelembe jövő érdekek szempontjából teljesen kifogástalan egyesületeket is, amelyeknek helyiségeiben a rádió-vevőkészülékek elhelyezése és használata révén a fentebb mondott cél a rádiónak a közvélemény megfelelő kialakítására való kérdése biztosítva van.

Ismételten nyomatékosan hangsúlyozom, hogy az említett rádiókészülékekből csak azok kaphatnak, akiknél a közvélemény kialakítása szempontjából a rádiókészülék használatának jelentősége van.

Tájékoztatásul közlöm, hogy a rádió-vevőkészülékekért térítést kell fizetni; a térítés a készülék minőségéhez képest kb. 50–300 P között lesz.

A térítést az a természetes vagy jogi személy tartozik megfizetni, aki a rádió-vevőkészüléket kapja.

Az ilyen személy a rádiónak tulajdonosává válik, azonban a rádió átadásával egyidejűleg nyilatkozatot tartozik majd adni arról, hogy abban az esetben, ha a rádió-vevőkészüléket eladni kívánná, azt az általa fizetett térítésért elsősorban a hatóságnak (főszolgabírónak, polgármesternek) köteles felajánlani és csak abban az esetben bocsáthatja forgalomba, ha a hatóság a rádió-vevőkészülékre igényt nem tart, illetőleg nem jelöl ki a rádió átvételére más személyt.

Ugyancsak kötelezettséget kell vállalnia az előbb mondott nyilatkozatban arra is, hogy a rádiót olyan módon szereli fel és olyan módon tartja üzemben, hogy a közvélemény kialakítását, tehát a közönség tájékoztatását megfelelően szolgálja, és ha ennek a követelménynek nem tenne eleget, tudomásul veszi, hogy a hatóság felhívására a rádiókészüléket más személynek köteles az általa fizetett térítés ellenében átadni.

Megjegyzem, hogy a rádió-vevőkészülékeknek a jelen rendelet alapján való szétosztásából ki kell hagyni azokat a hatóságokat, hivatalokat, katonai és polgári szerveket, ahol a rádió-vevőkészülék, légoltalmi, közigazgatási, közbiztonsági, kulturális vagy más szakigazgatási célokat szolgál, minthogy ezeknek a szerveknek rádió-vevőkészülékkel való ellátásáról külön történik gondoskodás.

A jelentést dr. Szentléleky László m. kir. rendőrkapitány címére (Belügyminisztérium) kell küldeni.

A kiadmány hiteléül: A miniszter helyett: olvashatatlan aláírás dr. vitéz Endre László s. k. irodavezető államtitkár Sokszorosított, hiteles másolat. – OL Bm. ált. 1944. – Zsidóügyek.

1944. május 15.

139/a A magyarországi Apostoli Nunciatura tiltakozó jegyzéke a magyar kormányhoz a zsidókérdés megoldására tett és tervbe vett intézkedések miatt

NONCIATURE APOSTOLIQUE EN HONGRIE

N. 1058.

Note

La Nonciature Apostolique a l’honneur de s’adresser au Gouvernement Royal Hongrois pour ce qui suit:

La Nonciature Apostolique n’a pas manqué à maintes reprises d’attirer l’attention du Gouvernement Royal sur ce qu’il y a d’injuste dans les décrets publiés tout récemment, pour résoudre la question juive et particulièrement sur le manque de discrimination pour les baptisés et sur la manière inhumaine avec laquelle ils sont appliqués.

Jusqu’à maintenant toute démarche est restée sans effets, bien au contraire – tant qu’il résulte à cette Nonciature – on voudrait arriver jusqu’à la déportation (même si la chose est déguisée) de centaines de milliers de personnes. Tout le monde sait ce que la déportation signifie dans la pratique.

La Nonciature Apostolique a été renseignée aussi sur les abus commis avant-hier par la police, dans les locaux de la Société de la St. Croix – institution réligieuse érigée par les Evêques hongrois pour les juifs convertis – interrompant arbitrairement les leçons de religion et menaçant les participants.

Pour tout cela la Nonciature Apostolique sent le devoir de protester; et poussée non par uns fausse compassion, mais par un vrai sentiment de justice et de charité chrétienne et pour la défense des intérèts sacrés de milliers et milliers de catholiques, fait encore une fois appel au Gouvernement Royal Hongrois afin qu’il ne veuille pas dans la campagne contre les juifs, dépasser les limites que le droit naturel et la loi divine positive imposent et qu’il veuille bien éviter toute action contre laquelle le Saint-Siège ne pourrait que protester énérgiquement et avec Lui la conscience du monde vraiment chrétien.

La Nonciature Apostolique pourtant se permet de demander: 1. qu’il soit faite une distinction fondamentale entre juifs baptisés et juifs non baptisés,

afin que les chrétiens soient exemptés des prescriptions antisémites (même en Slovaquie on a fait cette distinction);

2. qu’en tout cas, dans les mesures que le Gouvernement Royal jugerait devoir adopter pour la sauvegarde des intérêts suprêmes de l’État, soient toujours respectés les droits fondamentaux de la personne humaine;

3. que le Gouvernement Royal veuille prendre des mesures aptes à éviter la répétition d’abus ou de violations contre personnes ou instituts ecclésiastiques, tels que l’arbitraire irruption de la police dans les locaux dès la Société de la Sainte Croix.

La Nonciature Apostolique espère que le Gouvernement Royal Hongrois dans sa sagesse voudra accueillir avec bien veillance et donner suite à cet appel, qui est l’echo du chagrin de Saint-Père, et ne pas démentir en cette occasion l’esprit vraiement chrétien et chevaleresque de la noble Nation Hongroise.

Budapest, le 15 mai 1944.

(Sceau) Másolat. – OL Küm. Bé. res. 90–24 (16/a/3.).

1944. május 15.

139/b Az a) alatt közölt jegyzék szó szerinti fordítása A magyarországi Apostoli Nunciaturának 1944. május 15-én 1058/1944. sz. alatt kelt

jegyzéke. Az Apostoli Nunciaturának van szerencséje a következőkben a magyar királyi

kormányhoz fordulni. Az Apostoli Nunciatura nem mulasztotta el, hogy több alkalommal felhívja a kir.

kormány figyelmét a zsidókérdés megoldására kiadott legutóbbi rendeletek igazságtalanságaira, különösen a megkeresztelteket illető megkülönböztetés hiánya, valamint az embertelen mód miatt, mellyel e rendeleteket alkalmazzák.

Ez ideig minden demars hatástalan maradt, sőt ellenkezőleg – mint a Nunciatura értesült – százezrek (esetleg burkolt formában történő) deportációjához akarnak eljutni. Mindenki tudja, mit jelent a deportálás a gyakorlatban.

Az Apostoli Nunciatura értesült a rendőrség által tegnapelőtt elkövetett visszaélésekről is, melyek során a Szent-Kereszt-Társaság, a magyar püspökök által áttért zsidók számára létesített vallásos intézmény helyiségeiben önkényesen félbeszakították a vallásos oktatást és megfenyegették a részvevőket.

Mindezért az Apostoli Nunciatura kötelességének tartja tiltakozni és nem hamis részvéttől, de az igazság és a keresztény felebaráti szeretet valódi érzésétől indíttatva, katolikusok ezreinek meg ezreinek megszentelt érdekei védelme miatt még egyszer óvást emelni a magyar kormánynál, hogy az a zsidók elleni hadjáratban ne lépje túl a határokat, melyeket a természeti jog és a pozitív isteni törvény megszabnak, és kerüljön minden olyan cselekedetet, mely ellen a Szent-Széknek, s vele együtt a valóban keresztény világ lelkiismeretének tiltakoznia kellene.

Az Apostoli Nunciatura mindazonáltal bátorkodik kérni: 1. Hogy tegyenek alapvető megkülönböztetést a megkeresztelt és meg nem keresztelt

zsidók között, hogy a keresztények mentesüljenek az antiszemita rendelkezések hatálya alól. (Ezt a megkülönböztetést még Szlovákiában is megtették.)

2. Hogy minden esetben az intézkedésekben, melyeket a kormányzat szükségesnek tart alkalmazni az állam érdekeinek védelmére, tartassanak tiszteletben az emberi személy alapvető jogai.

3. Hogy a kir. kormány kellő intézkedéseket tegyen az egyházi intézmények vagy személyek elleni olyan visszaélések és erőszakoskodások megismétlődésének megakadályozására, mint például a rendőrség önkényes betörése a Szent-Kereszt-Társaság helyiségeibe.

Az Apostoli Nunciatura reméli, hogy a magyar kir. kormány bölcsessége folytán jóindulattal fogadja és teljesíti ezt a felhívást, mely a Szent Atya bánatának visszhangja, és nem fogja megtagadni ezúttal sem a nemes magyar nemzet igazán keresztény és lovagias szellemét.

Másolat. – OL Küm. Bé. res. 90–24 (16/a/3.).

1944. május 15.

139/c Angelo Rotta apostoli nuncius Sztójay Döméhez intézett levelében a kitértek számára mentességet és a zsidótörvények végrehajtásában emberséget kér

NONCIATURE APOSTOLIQUE

EN HONGRIE N. 1059/44.

Budapest, le 15 mai 1944. Dísz tér 5.

Monsieur le Président,

L’aimable accueil que Votre Excellence a eu la bonté de me réserver dès le premier jour de sa nomination à Président du Conseil et les paroles si rassurantes qu’Elle m’a plus qu’une fois répétées, m’avaient donné pleine confiance que le nouveau Gouvernement Royal ne fairait rien qui pouvait créer des difficultés pour l’Eglise. Je suis toujours convaincu de la bonne volonté de Votre Excellence.

Néanmoins de telles dispositions ont été promulguées pendant que d’autres, encore plus graves, se préparent, que je me vois obligé de présenter cette Note de protestation et de demander encore une fois le respect des droits de l’Eglise et de ses fils.

Le simple fait de persécuter des hommes pour le seul motif de leur origine raciale, c’est une violation du droit naturel. Si le bon Dieu a leur donné la vie, personne au monde n’a le droit de leur l’enlever ou de leur refuser les moyens par lesquels ils puissent la conserver: au moins qu’ils n’aient pas commis de crimes. Mais prendre des mesures antisémites, ne tenant aucune considération du fait que beaucoup de juifs par la réception du baptême sont devenus chrétiens, c’est une grave offense à l’Église et en contradiction avec le caractère d’Etat chrétien, tel que la Hongrie, aujourd’hui encore, est fière de se professer. Et si même en Slovaquie, pays bien plus petit et malgré les circonstances à elle particulières, on a pu exempter presque complètement les chrétiens des dispositions qui frappent les juifs, pourquoi on ne pourrait faire le même dans le Royaume de S. Etienne, pays de beaucoup plus grand et dont la structure politique-sociale repose sur des bases bien plus solides?

Dans l’accomplissement de mon devoir, j’ai mis le Sainte-Siège au courant de ce qui se passe en Hongrie, et je devrai Le renseigner aussi sur les mesures de déportation qui se préparent et qui malheureusement auraient déjà commencé à être exécutées. Le Saint-Père, qui avec autant d’intérêt et d’amour paternel suit la vie de cette nation – en se souvenant toujours des grandioses manifestations de foi et d’attachement à l’Eglise et au Sainte-Siège faites à l’occasion de sa visite à Budapest en 1938 – est vivement peiné, et j’espère que, dans sa qualité de Pasteur Suprême de l’Eglise, tuteur des droits de tous ses fils et défenseur de la vérité et de la justice, il ne soit pas obligé de lever sa voix de protestation.

Car une Nation si noble, qui s’est justement acquis l’estime du monde entier et le titre d’avantgarde de la civilisation chrétienne, ne voudre pas renier son glorieux passé et souiller sa réputation par des actes qui resteraient comme une tache pour les siècles à venir…

Pour tout cela je viens encore une fois prier votre Excellence et, par son aimable entremise, tout le Gouvernement Hongrois pour que les mesures qu’il jugera nécessaire de prendre pour la défense du Pays, ne soient pas en contradiction avec le droit naturel et les lois positives divines, et que les dispositions déjà adoptées soient modifiés selon les trois points proposés dans la Note ci-jointe.

Votre Excellence voudra bien me pardonner si je me suis permis de Lui parler en toute franchise. C’est l’estime que j’ai pour Votre Excellence, de la droiture de ses principes et de sa bonne volonté qui m’a poussé à le faire, au même temps que mon amour et mon attachement à la Hongrie, que dans 15 annés de séjour à Budapest, j’ai a pris à aimer et à considérer comme ma Patrie. Je prie toujours pour Elle, afin qu’elle soit toujours plus grande, plus prospère et respectée. Mais une grande crainte pour son avenir me tourmente en ce moment: car les

injustices qu’on est en train de commettre et – Dieu ne le veuille! – du sang innocent versé sans aucune considération, ne peuvent pas attirer le bénédiction de Dieu sur le Pays, bénédiction qui est plus que jamais nécessaire dans ce moment si plein d’inconnus et de dangers, que même les plus puissants se sentent incapables de maitriser.

Je vous prie, Monsieur le Président du Conseil, d’agréer l’assurance de ma très haute considération.

Angelo Rotta Archevêque m. p. Nonce Apostolique

Másolat.– OL Küm. Bé. res. 90–24 (16/a/3.).

1944. május 15.

139/d) A c) alatt közölt levél szó szerinti fordítása Elnök Úr! Az a szeretetreméltó fogadtatás, melyben Excellenciád olyan jó volt miniszterelnökké

történt kinevezése első napja óta engem részesíteni, és azok az annyira megnyugtató szavak, melyeket nekem többször elismételt, teljes bizalommal töltöttek el a tekintetben, hogy az új magyar kormány nem fog semmi olyat tenni, ami nehézségeket teremthetne az Egyház számára. Excellenciád jóakaratáról most is meg vagyok győződve.

Minthogy azonban olyan rendelkezések adattak ki, míg mások, még súlyosabbak, készülőben vannak, indíttatva érzem magamat arra, hogy ezt a tiltakozó jegyzéket előterjesszem és még egyszer kérjem az Egyház és fiai jogainak tiszteletben tartását.

A puszta tény: embereket egyedül faji eredetük miatt üldözni, a természeti jog megsértését képezi. Ha a jó Isten megadta nekik az életet, senkinek sem áll jogában a világon tőlük azt elragadni, vagy megtagadni tőlük az eszközöket, melyek által azt fenntarthatják, legalábbis ha nem követnek el bűnt. De antiszemita rendszabályokat hozni, nem véve egyáltalában figyelembe a tényt, hogy sokan a zsidók közül a keresztség felvétele által keresztényekké lettek, súlyos sérelmet jelent az Egyház számára és ellentétben áll a keresztény állam jellegével, minőnek Magyarország még ma is büszkén vallja magát. És ha Szlovákiában, egy sokkal kisebb országban, sajátos körülményei ellenére majdnem teljesen felmenthették a keresztényeket a rendelkezések alól, melyek a zsidókat sújtották, miért nem lehetne ugyanezt Szent István országában megtenni, ebben a sokkal nagyobb országban és amelynek politikai és társadalmi struktúrája sokkal szilárdabb alapokon nyugszik.

Kötelességemet teljesítve, tájékoztattam a Szent-Széket arról, ami Magyarországon történik, és fel kell világosítanom majd a deportációs intézkedésekről is, azokról, melyek készülőben vannak, és azokról, melyeknek, sajnos, már megkezdték a végrehajtását. A Szent Atya, aki annyi érdeklődéssel és atyai szeretettel kíséri figyelemmel ennek a nemzetnek az életét – mindig visszaemlékezve a hitnek és az Egyházhoz, valamint a Szent-Székhez való ragaszkodásnak Budapesten 1938-ban tett látogatása alkalmával tanúsított nagyszerű megnyilvánulásaira – nagyon elbúsult, és én remélem, hogy az Egyház legfőbb pásztori minőségében és mint összes fiai jogainak oltalmazója, valamint az igazság és jog védője, nem lesz kénytelen tiltakozó szavát felemelni.

Mert egy ilyen nemes nemzet, mely joggal szerezte meg magának az egész világ becsülését és a keresztény civilizáció előcsapatának címét, nem akarhatja megtagadni dicsőséges múltját és beszennyezni jó hírnevét olyan cselekedetek által, melyek foltként tapadnának arra a jövő századokban is…

Ezért még egyszer megkérem Excellenciádat és szíves közbenjárása útján az egész magyar kormányt, hogy azok az intézkedések, melyeket szükségesnek tart az ország védelmére, ne legyenek ellentétben a természeti joggal, valamint a pozitív isteni törvényekkel, és hogy a már elfogadott rendelkezések módosíttassanak a csatolt jegyzékben javasolt három pont szerint.

Excellenciád bocsássa meg nekem, hogy teljes nyíltsággal beszélek önnel. Az Excellenciád iránt érzett nagyrabecsülés, elveinek egyenessége és jóindulata az, ami erre indított, valamint szeretetem és ragaszkodásom Magyarország iránt, melyet 15 évi itt-tartózkodásom alatt megtanultam szeretni és úgy tekinteni, mint hazámat. Imádkozom érte, hogy mindig nagyobbodjon, legyen virágzóbb, és legyen megbecsültebb. De most nagy félelem kínoz jövőjéért, mert az igazságtalanságok, melyeknek elkövetése folyamatban van, és Isten őrizz, a meggondolás nélkül kiontott ártatlan vér nem fordíthatja Isten áldását az országra, azt az áldást, mely szükségesebb mint valaha ebben az ismeretlenséggel és veszélyekkel oly tele pillanatban, mely fölött még a leghatalmasabbak is úgy érzik, hogy képtelenek úrrá lenni.

Kérem fogadja miniszterelnök úr kiváló nagyrabecsülésem kifejezését. Másolat. – OL Küm. Bé. res. 90–24 (16/a/3.).

1944. május 17.

139/e A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a budapesti nunciusnak a kikeresztelkedett zsidók ügyében tett lépéséről, és a nunciusnak adandó válaszról

1. pont. A Külügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök úr ismerteti a

budapesti nunciusnak folyó évi május 15-én kelt levelét, valamint az ugyanaznap kelt szóbeli jegyzékét, amelyekben a nuncius hivatkozva Szent István országában uralkodó keresztény szellemre és lovagiasságra, utoljára kéri a kormányt, hogy mielőtt a pápa kénytelen lenne szavát felemelni a kikeresztelkedetteket is sújtó zsidórendelkezések ellen, vegye fontolóra az alábbiakat:

1. Tétessék különbség a kikeresztelkedett zsidók és zsidók között, amit a szlovák zsidótörvények is ismernek.

2. Mindig tartassanak tiszteletben az elemi emberi jogok, azoknak az intézkedéseknek a során is, amelyeket a kormány legfőbb állami érdekek védelmére tesz.

3. Akadályoztassanak meg az egyházi személyek és intézmények elleni visszaélések és erőszakos cselekmények, mint pl. a rendőrség önkényes behatolása a Szent-Kereszt-Szövetség helyiségeibe.

A nuncius igen nyomatékos intervenciójára tekintettel megfontolásra ajánlja ezért: a) A kikeresztelkedett zsidók vétessenek ki a Zsidó Tanács fennhatósága alól, illetve

bízassák érdekeik védelme egy külön szervre, b) a kikeresztelkedett zsidók az elkülönítési eljárás során ne a zsidókkal együtt, de külön

házcsoportokba vagy kerületekbe helyeztessenek el, c) a zsidóknak külföldi munkára való kiküldetése esetén a kikeresztelkedett zsidók

mentesüljenek e kötelezettség alól, d) a kormány alakítson egy olyan szervet, amely egyes zsidókat államérdekből

kivételezhet a zsidótörvények alól, amint ez Németországban is történik. A hozzászólások után a Minisztertanács a következőképpen határoz: a) Felkéri a belügyminiszter urat, hogy a kikeresztelkedett zsidók érdekeinek védelméről

a Zsidó Szövetség alatt egy külön osztály foglalkozzék a kikeresztelkedett zsidókkal, amely a Szövetség döntése ellen a belügyminiszterhez fellebbezhet.

b) Ahol az elkülönítési eljárás még nem fejeződött be és ezt a kikeresztelkedett zsidók kifejezetten kérik, őket a zsidók számára lakhelyül kijelölt házaknak külön részébe kell elhelyezni.

c) Mivel külföldi munkára keresztények is küldetnek ki, ez alól a kikeresztelkedett zsidók nem mentesíthetők, azonban ennek nincsen deportálás jellege és gondoskodás történik arról, hogy ez humánusan, családjukkal együtt történjék.

d) A kivételezésekre módot ad az 1939. évi IV. törvénycikk 1. § 3. pontjának utolsó bekezdése egy olyan intézmény felállítása révén, amely egyes személyeket a zsidótörvény

hatálya alól a nemzet különleges érdekéből mentesíthet. Ez intézmény felállítására nézve most folynak az előkészületek. Ennek majd módjában lesz a Vajkaiékhoz hasonló esetek felett döntenie. A kivételezés fölött egy bizottság dönt, amelyet a belügyminiszter állít fel. A nuncius által szóvá tett Vajkai-eset1 felett tehát e bizottságnak áll módjában előterjesztést tennie.

A Külügyminisztérium felkéretett, hogy a nuncius intervenciójára fenti értelemben adjon választ.

Eredeti tisztázat. – OL Mt. jkv. 1944. május 17. (1).

1944. május 27.

139/f A magyar Külügyminisztérium „Note Verbale”-ja az Apostoli Nunciaturához az a) alatt közölt jegyzék ügyében

Note Verbale En réponse à la Note Verbale No. 1058 en date du 15 mai 1944, le Ministère Royal des

Affaires Etrangères de Hongrie a l’honneur de porter à la conaissance de la Nonciature Apostolique que le Gouvernement Royal de Hongrie a soumis à un examen approfondi et bienveillant les suggestions formulées par la Note Verbale précitée. Le point de vue du Gouvernement Rl. peut être résumé comme suit:

Lors des entrevues qui ont eu lieu entre le Président du Conseil et Son Excellence le Nonce Apostolique, le Chef du Gouvernement Hongrois a souligné que son Gouvernement est fermement résolu de respecter les droits et les privilèges historiques de l’Eglise catholique Hongroise s’inspirant du respect traditionnel dont la nation hongroise s’est animée envers l’Eglise et le Saint-Siège. Tout en soulignant ce respect, la situation politique et militaire, ainsi que la défense des intérêts suprêmes de l’Etat ont imposé au Gouvernement Hongrois l’obligation d’éliminer l’influence très considérable des Juifs du terrain politique, économique et financier sans qu’une distinction fondamentale put être faite entre les juifs baptisés et les juifs non baptisés. La majorité des États européens a reconnu la nécéssité de résoudre la question juive dans ce cadre, étant donné le fait que la réligion Israélite, elle seule, ne suffit pas pour déterminer le cercle des individus, auxquels le règlementation doit se rapporter. Comme les Juifs représentent une race humaine, la réglementation peut être considérée comme problème exclusivement racial. La réligion seule pourrait servir autant moins de base d’une solution de ce problème comme la conversion massive des Juifs au cours des dernières années est difficile à expliquer seulement par la désir de changer leur convinction religieuse, mais par contre cette activité permet de supposer d’autres motifs politiques ou économiques les ayant amenés vers les Eglises chrétiennes.

C’est en base de ces considérations que la législation hongroise a procédé à la règlementation de la question juive au cours des dernières années, La Loi XV de Van 1938, ainsi que la Loi IV de Van 1939 et finalement la Loi XV de Van 1941 ont déterminé la race

1 Vajkai Rose Maria és Vajkai Júlia Éva már az első világháború idején önkéntes vöröskeresztes

ápolónők voltak. A háború után igen széleskörű szociális tevékenységet fejtettek ki elsősorban a hadifoglyok és az elhagyott gyermekek érdekében. Tevékenységükért német, belga, ill. pápai kitüntetést is kaptak. Már 1916-, ill. 1919-ben áttértek a rom. kat. hitre. A nuncius 1944. április 18-án a miniszterelnöknél tett látogatása során kérte a Vajkai-nővérek mentesítését, mint olyan személyekét, akik a Szentszéknél különös érdemeket szereztek. A látogatás alkalmával átadott, 1944. április 16-án kelt, szám nélküli pro memóriádban a Vajkai-nővérek, továbbá a velük a Markó u. 7. II. em. 4. sz. a. együtt élő fivérük, dr. Vajkai Nándor és ennek gyermeke. Vajkai Mária kivételezését kérte. Az ügyiraton olvasható 1944. május 12-én kelt feljegyzést, mint a pro memoria fordítását átadták Endre Lászlónak, aki kijelentette, hogy „a fennálló rendelkezések szerint kedvező elintézés nem remélhető”. (OL/Küm. res. pol. 1944. ad 236. sz.)

juive et non pas la réligion, comme base de leur application. C’est sur cette base que les récentes ordonnances concernant l’élimination de l’élément juif de la vie publique hongroise ont continué d’édicter des mesures restrictives contre les Juifs.

Toutefois, le Gouvernement Rl. animé d’un sentiment d’équité envers des Juifs baptisés, surtout dans les cas, ou ceux-ci sont liés avec l’Église ou s’ils vivent dans un mariage chrétien, a bien voulu accorder des exeptions très larges de la vigueur des mesures restrictives. Dans ce cadre, le Gouvernement Rl. ne s’oppose pas à prendre en considération des suggestions de la Nonciature Apostolique et des Chefs suprémes de l’Église catholique hongroise.

C’est dans cet esprit que le Gouvernement a pris ou prendra dans le proche avenir des mesures suivantes:

a) Un département spécial sera créé au sein de l’Association des Juifs Hongrois pour les Juifs baptisés, chargé de la sauvegarde de leurs intérêts spéciaux. Pour éviter que les dirigeants juifs de cette association oppriment la minorité chrétienne, leur departement spécial sera revêtu d’un droit d’appel au Gouvernement en cas de conflit ou de divergence.

b) Dans les villes ou des quartiers spéciaux sont désignés comme lieu d’habitation à l’élément juif, les autorités compétentes veilleront à ce que le Juifs baptisés soient logés dans des maisons ou dans des pièces séparées, s’ils en expriment le désir.

c) L’ordonnance ministérielle No. 1730/1944. Me. exempte du port de l’étoile jaune les prêtres, les membres des ordres religieux, ainsi que les personnes d’origine juive, mais baptisées, si elles sont mariées à des personnes chrétiennes. Les personnes appartenant aux catégories énumérées sont également autorisées à engager des domestiques dans leurs ménages.

d) L’article 1er de la Loi IV de Van 1939 prévoit la création d’un organe qui pourrait être autorisé à exempter des mesures restrictives certaines personne dignes d’un traitement favorisé. Des mesures législatives sont en préparation en vue de réaliser cette institution qui pourrait être saisie des cas analogues à celui de la famille Vajkai.

L’Honorable Office Diplomatique se réfère dans Sa Note à certaines rumeurs, circulant sur l’éloignement massif des Juifs du territoire hongrois. Comme il est généralement connu, les Gouvernements Hongrois mettent à la disposition du Gouvernement Allemand un certain nombre de mains d’oeuvre. A présent plus de trente mille hongrois chrétiens travaillent dans le Reich et, vu la demande plus élevée du Gouvernement Allemand, un certain nombre de Juifs seront également envoyés en Allemagne et dans les pays occupés par elle. Il ne s’agit nullement d’une déportation et les mesures nécessaires seront prises afin que leur transport soit effectué si possible en compagnie de leurs familles, dans les conditions humaines.

Les autorités royales compétentes ont effectué une enquête minutieuse au sujet de l’irruption arbitraire dans les locaux de la Société de la Sainte Croix. A leur plus vif regret, elles n’ont pas pu identifier parmi leurs organes les auteurs de cet abus. Bien que les autorités royales se sont tenues à l’écart de cet incident, ce Département exprime ses plus vifs regrets pour cet incident bien regrettable et l’attention toute spéciale des autorités est appelée à protéger des instituts ecclésiastiques de pareils incidents.

Dans Sa Note adressée au Président du Conseil, Son Excellence le Nonce Apostolique s’est exprimé en termes émouvantes des raports traditionnels qui ont existé au cours de siècles entre le Saint-Siège et la Hongrie. Le Gouvernement Rl. espère que le Saint-Siège saura aprécier les devoirs politiques et militaires que la Hongrie doit maîtriser dans ce moment tragique, lorsque V Armée Rouge menace, non seulement les frontières de la Hongrie, mais sa civilisation chrétienne et catholique, à laquelle elle voudrait rester fidèle et dévouée.

Budapest, le 27. mai 1944. Másolat. – OL Küm. Bé. res. 90–24 (16/a/3.).

1944. május 27

139/g Az f) alatt közölt szöveg szó szerinti fordítása Az 1944. május 15-én 1058. sz. alatt kelt szóbeli jegyzékre válaszolva a m. kir.

Külügyminisztériumnak van szerencséje az Apostoli Nunciatura tudomására hozni, hogy a magy. kir. kormány elmélyült és jóindulatú vizsgálat tárgyává tette az említett jegyzék által megfogalmazott javaslatokat. A kir. kormány álláspontja a következőkben összegezhető:

azon tárgyalások alkalmával, melyek a miniszterelnök és az apostoli nuncius Őexcellenciája között folytak, a magyar kormány elnöke hangsúlyozta, hogy kormánya azon hagyományos tisztelettől indíttatva, mellyel a magyar nemzet viseltetik az Egyház és a Szent-Szék iránt, szilárdan el van határozva tiszteletben tartani a magyar katolikus egyház történeti jogait és kiváltságait. Hangsúlyozva ezt a tiszteletet, a politikai és katonai helyzet, valamint az állam legfőbb érdekeinek védelme a magyar kormányra azt a kötelezettséget róják, hogy kiküszöbölje a zsidóság igen jelentékeny politikai, gazdasági és pénzügyi befolyását anélkül, hogy alapvető megkülönböztetést lehetne tenni a megkeresztelt és meg nem keresztelt zsidók között. Az európai államok többsége felismerte a zsidókérdés ebben a keretben való megoldásának szükségességét, miután az izraelita vallás egymagában nem elegendő arra, hogy meghatározza azoknak az egyéneknek a körét, akikre a törvényes szabályozásnak vonatkoznia kell. Minthogy a zsidóság egy emberi fajt képvisel, a szabályozás kizárólag faji problémaként tekinthető. A vallás egyedül annál kevésbé szolgálhat e kérdés megoldásának alapjaként, miután a zsidók tömeges áttérését az utolsó évek folyamán nehéz volna csupán a vallási meggyőződés megváltoztatásának vágyával megmagyarázni, hanem ellenkezőleg, más indítóokok tételezhetők fel, politikaiak és gazdaságiak, melyek őket a keresztény templomok felé vezették.

Ezen megfontolások alapján jutott el a magyar törvényhozás a zsidókérdés szabályozásához az utolsó években. Az 1938. évi XV., továbbá az 1939. évi IV., végül az 1941. évi XV. törvénycikk a zsidó fajt és nem a vallást határozták meg alkalmazásuk alapjául. A zsidó elemnek a magyar közéletből való kiküszöbölésére vonatkozó legutóbbi rendeletek ezen az alapon vezetik be a zsidók elleni korlátozó intézkedéseket.

Mindamellett a kir. kormány a megkeresztelt zsidók iránti méltányosság szellemétől áthatva különösen azokban az esetekben, ha ezek kapcsolatban vannak az egyházzal, vagy olyanok esetében, kik keresztény házasságban élnek, kész a korlátozó rendszabályok érvényességével szemben igen széleskörű kivételeket biztosítani. Ebben a keretben a királyi kormány kész megfontolás tárgyává tenni az Apostoli Nunciatura, valamint a magyar katolikus egyház legfőbb vezetőinek a javaslatait.

Ebben a szellemben hozta, illetve fogja hozni a kormányzat a közeljövőben a következő intézkedéseket:

a) Külön osztály fog létesülni a magyar zsidók egyesületének kebelében a megkeresztelt zsidók számára, melynek feladata az ő speciális érdekeik védelme. Nehogy az egyesület zsidó vezetői elnyomják a keresztény kisebbséget, ezt az osztályt összeütközés vagy véleményeltérés esetén a kormányhoz való fellebbezés joga illeti meg.

b) Azokban a városokban, ahol külön negyedek vannak kijelölve a zsidó elem lakóhelyéül, az illetékes hatóságoknak gondjuk lesz rá, hogy a megkeresztelt zsidók külön házakba vagy lakrészekbe legyenek elhelyezve, ha idevonatkozó kívánságukat fejezik ki.

c) Az 1730/1944. Me. a sárga csillag viselése alól mentesíti a papokat, a vallásos rendek tagjait, valamint a zsidó eredetű, de megkeresztelt személyeket, ha azoknak keresztény a házastársuk. A felsorolt kategóriákba tartozó személyek hasonlóképpen fel vannak hatalmazva háztartási alkalmazottak tartására.

d) Az 1939. évi IV. törvénycikk első szakasza gondoskodik egy olyan szerv létesítéséről, mely a kivételes elbánásra érdemes személyeknek a korlátozó rendelkezések hatálya alóli mentesítését lenne illetékes intézni. Törvényhozói intézkedések vannak készülőben ezen szerv életre hívására, mely illetékes volna a Vajkai családéhoz hasonló esetekben való eljárásra.

Az igen tisztelt diplomáciai hivatal jegyzékében bizonyos hírekre hivatkozik, melyek a zsidóknak a magyar területről nagy tömegekben történő eltávolításáról terjednek. Mint általánosan ismeretes, a magyar kormányok bizonyos számú munkaerőt bocsátottak a német kormány rendelkezésére. Jelenleg több mint harmincezer keresztény magyar dolgozik a birodalomban, és tekintve a német kormány megnövekedett igényét, bizonyos számú zsidót küldtünk Németországba és az általa elfoglalt országokba. Egyáltalában nincs szó deportációról, és a szükséges intézkedések megtétettek az iránt, hogy szállításuk – ha lehetséges –, családjuk társaságában emberséges körülmények között történjék.

Az illetékes királyi hatóságok részletesen megvizsgálták a Szent-Kereszt-Társaság helyiségeibe való önkényes betörés ügyét. Nagy sajnálatukra nem volt módjukban a visszaélések elkövetőit azonosítani. Bár a királyi hatóságok távol tartották magukat ettől az incidenstől, a minisztérium a legélénkebb sajnálatát fejezi ki ezen sajnálatos esemény felett, és nyomatékosan figyelmébe ajánlja a hatóságoknak az egyházi intézmények hasonló incidensektől való megvédelmezését.

A miniszterelnökhöz címzett jegyzékében az apostoli nuncius őexcellenciája megindító kifejezésekkel utalt azokra a hagyományos kapcsolatokra, amelyek a századok folyamán a Szent-Szék és Magyarország között fennállottak. A királyi kormány reméli, hogy a Szent-Szék méltányolni fogja azokat a politikai és katonai kötelezettségeket, amelyeket Magyarországnak teljesítenie kell ebben a tragikus pillanatban, midőn a Vörös Hadsereg nemcsak Magyarország határait fenyegeti, de keresztény és katolikus civilizációját is, melyhez Magyarország hűen kíván ragaszkodni.

Másolat. – OL Küm. Bé. res. 90–24 (16/a/3.).

1944. május 16.

140. A Kossuth Rádió felhívja a figyelmet arra, hogy Endre László ki akarja irtani a magyar zsidóságot

Egy német tudósító azzal a kérdéssel fordult Endre Lászlóhoz, mit tart a zsidókérdés

legfontosabb oldalának. Endre kijelentette, hogy elsősorban a kérdés gyors és gyökeres megoldását. Hogy mit értenek a zsidókérdés gyökeres megoldásán, azt a nácik már megmutatták Németországban és a megszállt országokban. Néhány év elég volt nekik arra, hogy maradéktalanul kiirtsák ezeknek az országoknak egész zsidóságát, csecsemőtől aggastyánig, több millió embert. Endre László eddigi intézkedései világosan mutatják, hogy ugyanezt a célt akarja megvalósítani. De Endre László, ha nem is vallja be, tudja, érzi, hogy neki nem állnak évek rendelkezésére. Ezért akar gyorsan, sürgősen meggyilkolni sok százezer, talán egy millió zsidó és zsidó származású magyart. És ezért még kegyetlenebbek, embertelenebbek, szörnyűbbek a zsidóellenes náci intézkedések Magyarországon, mint voltak más országokban. A magyar nácik pünkösdi királyságának idejét nem évekkel, hanem legfeljebb hónapokkal mérik. Ebből azonban az következik, hogy a magyar hazafiaknak is sürgősen kell cselekedniük. Különben Endre László és a vele egy húron pendülő hazaáruló bitangok jóvátehetetlen kárt okoznák magyar vérben, magyar értékben egyaránt. Kiirtják nemcsak a zsidókat, hanem hazafiaink legjobbjait a társadalom minden rétegéből: a legöntudatosabb munkásokat, a vezető ellenzéki politikusokat, mindenkit, aki igaz magyar – és ezért – németellenes szabadságharcunk katonája. Bemocskolják nevünket a világ szabad kultúrnépeinek szemében. Egész népünknek kell majd sötét bűneikért felelni, ha a hazafiak nem cselekszenek sürgősen és határozottan. Endrének sürgős a zsidók kiirtása. Ezért legyen a magyar hazafiaknak sürgős a nyakukra telepedett német és magyar náci-csürhe kiirtása!

Eredeti tisztázat. – Pl. Kossuth Rádió, 1944. május 16. – „Endre Lászlónak sürgős a

zsidók kiirtása.”

FÜGGELÉK

RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE

OL = Országos Levéltár Me – Miniszterelnökség Bm = Belügyminisztérium FM = Földművelésügyi Minisztérium HM = Honvédelmi Minisztérium KKM = Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium KÜM = Külügyminisztérium PÜM = Pénzügyminisztérium VKM = Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Mt = Minisztertanács Arch. Regn. = Archívum Regni, Törvénytár FK = Főkapitányság MTI = Magyar Távirati Iroda Ogy = Országgyűlés Rádió RH = Rádió rövidhullámú adása Pl = Párttörténeti Intézet Bp. 1. sz. lt. = Budapesti 1. számú Levéltár ÁVK = Államvédelmi Központ Bé. = Békeelőkészítő biz. = bizalmas BSZKRT = Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság DEGOB = Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság ein. = elnöki gyt. = gyámtörvény jkv. = jegyzőkönyv KEOKH = Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság Kft = Korlátolt felelősségű társaság ŐRE = Országos Rabbiegyesület rés. = rezervált SD = Sicherheitsdienst SS = Schutzstaffel der Nationalsozialistischen Deutschen Arbeitspartei Gestapo = Geheime Staatspolizei

IDŐRENDI ÁTTEKINTÉS

1944. március 13-20.

Német csapatösszevonások az osztrák–magyar határon.

március 17.

Horthy Miklós Hitlerhez utazik.

március 19.

A német csapatok megszállják Magyarországot.

március 19.

A Koronatanács ülést tart, ezen Horthy, Ghyczy, Csatay és Szombathelyi beszámolnak a Hitlerrel

Klessheimben folytatott tanácskozásról.

március 19-én jelennek meg először német tisztek a zsidóság Síp délután

utcai székházában — több zsidó középületet igénybe vesznek.

március 19-étől

a budapesti pályaudvarokon igazoltatnak, a zsidó utasokat Kistarcsára internálják és később Auschwitzba deportálják.

március 20.

A németek rendeletére összegyűlnek a hitközsé-gek vezetői, az ülésen német részről Krumey és Wisliceny vesz részt. A megbeszélés során a né-metek közlik, hogy a magyarországi zsidóság ügyei ezentúl a németek hatáskörébe tartoznak. Elrendelik, hogy a hitközség állandó készenléti szolgálatot szervezzen és így a németek számára mindig elérhető legyen.

március 20.

Feine német követségi tanácsos telefonon tárgyal

Csizik Béla államtitkárral a bankbetétek kifizetésének korlátozásáról. A Nemzeti Bank e tárgyban valamennyi bankfiókhoz táviratot küld.

március 21-én

délután 17 óráig a hitközségnek különböző kimutatásokat kell elkészíteni a németek számára.

március 22.

E. Veesenmayert Magyarország új német követévé nevezték ki. Veesenmayer Hitler teljhatalmú megbízottja Magyarországon, Horthy Miklós felmenti Kállay Miklóst miniszterelnöki tisztségétől és Sztójay Dömét nevezi ki miniszterelnökké.

március 23.

A szlovák hatóságok nem engednek be Szlovákia területére magyar zsidó menekülteket.

március 23.

A Gestapo letartóztatásokat hajt végre németországi magyarok között.

március 24.

A magyar hadsereget a német főhadiszállás ren-delkezése alá helyezik.

március 25.

A Magyar Rádió felhívással fordul a magyar néphez: tanúsítsanak a megszálló német csapatok iránt barátságos magatartást.

március 29.

A Minisztertanács ülést tart. Ezen az ülésen tárgyalják a „zsidókérdés” megoldásával kapcsolatos új rendeleteket. Az ülésen ismertetik, hogy Horthy Miklós nem kíván a zsidóellenes rendeletekbe beleszólni. Megszavazzák, hogy a zsidóknak „megkülönböztető jelzést" – sárga csillagot kell viselniök. Kizárják a zsidókat a Film-Színművészeti és Saj-tókamarából, a közszolgálatból és közmegbízatásból és megszüntetik az ügyvédek működési lehetőségét. Megszavazzák a zsidó házvagyon és részvénytőke elkobzását; korlátozzák a zsidó bankbetétek kifizetését, elrendelik a zsidók páncélrekeszeinek zárva tartását; elkobozzák a zsidó tulajdonban levő telefonokat; megtiltják, hogy a zsidó háztartásokban nem zsidó háztartási alkalmazottat tarthassanak; elrendelik a zsidók tulajdonában levő gépjáróművek bejelentését és igénybevételét.

március 31. A Budapesti Közlönyben megjelennek a március

29-i minisztertanácson megszavazott új zsidó ren-deletek.

március 31.

A németek ismét tárgyalnak a zsidóság vezetőivel.

április 4.

Dr. Koltai detektívfelügyelő a Belügyminisztérium megbízásából a Zsidó Tanáccsal rekviráltat zsidó lakásokat.

április 5.

A belügyminiszter a zsidók elleni intézkedések

„ellenőrzésére" kirendeli az Államvédelmi Központ ügyészi nyomozó osztályát.

április 5.

Ettől a naptól kötelező a sárga csillag viselése.

április 5.

Kiegészítő rendelet megszűkíti azoknak a körét, akik kötelesek sárga csillagot hordani. Így mentesülnek többek között a keresztény papok, apácák, diakonisszák, keresztény vallásúak kitért házastársa, ha a házasságból nem zsidó gyermek származott stb.

április 5.

Délután 4 óráig 500 budapesti zsidó elrekvirá1t la-kásának kulcsát kell átadni a főváros lakáshivatalának.

április 6.

A Belügyminisztérium szigorúan bizalmas körrendelete a zsidók esetleges ékszerrejtegetésének megakadályozására.

április 6.

Ülést tart az Országos Magyar Sajtókamara és törli tagjai névsorából a zsidó újságírókat.

április 7.

A Belügymisztériumban bizalmas értekezletet tartanak. Ekkor közli Endre László, hogy a kassai csendőrkerület területéről a zsidókat deportálni fogják.

április 7.

Baky László aláírásával a Belügyminisztérium bizalmas rendeletben közli az illetékes hatóságokkal a zsidók gyűjtőtáborba szállítását és deportálását. Pontosan közlik az elszállítás részleteit.

április 7.

Kormányrendelet jelenik meg a zsidók utazásának korlátozásáról. (Lényegében a megszállás napjától nem utazhatott zsidó, mert a pályaudvarokon igazoltattak és a zsidó utasokat internálták.)

április 7.

Kormányrendelet adatszolgáltatásra kötelezi a zsidó rádióengedélyeseket.

április 8.

Endre Lászlót belügyi államtitkárrá nevezi ki Horthy kormányzó.

április 9.

Hitler kancellár és Speer birodalmi munkaügyi miniszter megállapodnak abban, hogy 100 000 zsidót igényeinek Magyarországról kényszermunkára.

április 10.

A belügyminiszter körrendeletben az ismeretlen helyen tartózkodó zsidók vagyonának kezelésére gondnok kirendelését írja elő.

április 13.

A Belügyminisztérium körrendeletben szabályozza a zsidóknak polgári munkahelyeken való visszahagyását.

április 14.

A Minisztertanács ülést tart. Ezen az ülésen a miniszterelnök előterjeszti a német követ intervencióját, amelynek alapján elhatározzák, hogy a sárga csillag nem viselése miatt eddig kirótt pénzbüntetést internálásra súlyosbítják; elhatározzák a pénzintézetek és vállalataik zsidótlanítását; elrendelik hogy zsidó ezentúl nem viselhet ka-tonasapkát.

április 14.

Kormányrendelet jelenik meg, amely megvonja a zsidók gyógyszertári jogosítványait.

április 15.

Kolosváry-Borcsa Mihályt tájékoztatásügyi kormánybiztossá nevezik ki,

április 15.

A Belügyminisztérium jóváhagyja a Zsidókérdést-kutató Magyar Intézet szervezési szabályzatát.

április 16.

Baky László a sajtó útján arra szólítja fel a magyar társadalmat, hogy jelentsék fel azokat a zsidókat, akik a rendeleteket nem tartják meg.

április 16.

Kormányrendelet jelenik meg, amely a zsidók vagyonának bejelentését és elkobzását írja elő. A zsidók személyenként és havonként mindössze 1000 pengőt vehetnek ki betétkönyvükről.

április 19.

A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter táv-iratban utasítja Budapest polgármesterét a zsidó üzletek lezárásával kapcsolatos ügyekben.

április 19.

A Minisztertanács ülést tart. Elhatározzák, hogy a magyarországi zsidóság számára önkormányzati szervet létesítenek.

április 20.

A Belügyminisztérium elkészíti a zsidó orvosok működését szabályozó rendelettervezetet. (A rendelet csak két hónappal később jelenik meg.)

április 20.

A honvédelmi miniszter rendelettel elkobozza a zsidók rádióit.

április 21.

A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter rendeletére az összes zsidó tulajdonban levő üzleteket bezárják.

április 21.

A Minisztertanács ülésén rendeletet fogadnak el arról, hogy az értelmiségi munkakörben foglalkoztatott zsidók alkalmaztatását meg kell szüntetni.

április 23.

Megjelenik a zsidók élelmiszer-ellátását korlátozó rendelet.

április 24.

A belügyminiszter több zsidó egyesületet feloszlat.

április 26.

A Minisztertanács ülést tart. Ezen az ülésen a következő rendeleteket fogadják el: a zsidók hasznot hajtó jogosítványainak megszün-tetéséről; a mentesítő zsidók körének újabb szabályozásáról; a zsidók lakásának igénybevételéről és ezzel kapcsolatban számukra új lakóhely kijelöléséről. (Voltaképpen ez az a rendelet, amelynek alapján az ország zsidó lakosságát gettókba hurcolják.)

április 26.

A Minisztertanács a németek által igényelt 50 000 munkaszolgálatos kiküldéséhez hozzájárul. Elha-tározzák, hogy a munkaszolgálatosok családjait is Németországba viszik. (Ezzel nagyon burkolt formák között, de a Minisztertanács hozzájárul a deportáláshoz.)

április 28 és május 2 között

a Budapesten és környékén lakó zsidóknak jelentkezniök kell az illetékes körzeti jegyfiókoknál. Május 1-től a zsidók kisebb élelmiszer-fejadagra jogosító jegyeket kaptak, mint az ország többi lakosai.

április 30.

Kormányrendelet jelenik meg a zsidó és haladó szerzők műveinek elkobzásáról és megsemmisítéséről.

április 30.

A zsidók vagyonbejelentésének végső határideje.

április 30-ig

törölni kell a zsidó tagokat a Színművészeti, Filmművészeti és a Sajtókamarából.

április 30-ig május 2.

a zsidó alkalmazottakat elbocsátják a főváros szolgálatából, Belügyminiszteri rendelet eltiltja, hogy a zsidók a nyilvános fürdőket látogathassák.

május 3.

A Minisztertanács ülést tart. Ezen az ülésen rendeletet fogadnak el: a hitelintézetek és vállalatok birtokában levő zsidó adósok váltóit az intézetek érdekében prolongálják.

Ugyancsak ezen az ülésen határozzák el – a németek kívánságára –, hogy a Magyarország területén élő, ellenséges állampolgárságú zsidók a magyar zsidósággal egyenlő bánásmódban fognak részesülni.

május 3.

A Belügyminisztérium részletes utasítást ad arra vonatkozóan, hogy a külföldi és hontalan zsidókat internálni kell.

május 5.

Budapest polgármestere bizalmas rendeletet ad ki a lezárt zsidó üzletekben levő zárolt vagy idegen tulajdont képező áruk kiadásáról.

május 5.

A belügyminiszter országos pályázatot írt ki azokra a személyjogú gyógyszertárakra, amelyeknek engedélyese, vagy haszonélvezője zsidó. A pályázat május 5-én jár le.

május 8.

A belügyminiszter kinevezi a Magyarországi Zsidók Szövetsége ideiglenes intézőbizottságát.

május 9.

Feljegyzés készül a budapesti zsidók összeköltözésének módjáról és a budapesti gettó kialakításáról.

május 12.

Belügyminisztériumi rendelet a „távollevő" zsidók vagyonának kezelésére gondnok kirendelését írja elő.

május 12.

Az iparügyi miniszter leirattal fordul az iparhatóságokhoz: az 1600/1944. Me. sz. r. alapján a zsidó kereskedők üzleteit lezárták. Az olyan ke-reskedők, akik iparosok is, egyben iparukat tovább folytatják. Ez visszaélésekre vezet, ezeket meg kell akadályozni.

május 15.

A belügyminiszter rendeletet ad ki a zsidóktól elkobzott rádiókészülékek szétosztásáról.

május 15.

A budapesti apostoli nunciatura jegyzékben tiltakozik a magyar kormánynál a zsidók elleni barbár intézkedések miatt.

A KÖTETBEN ELŐFORDULÓ FONTOSABB TÖRVÉNYCIKKEK ÉS RENDELETEK

a) Törvénycikkek

Az 1876: XIII. tc. a cseléd és gazda közötti viszony szabályozásáról, a gazdasági munkásokról és a napszámosokról.

30. §. „Köteles a gazda ügyelni arra, hogy cselédje, mint háznépének tagja, józan, takarékos és erkölcsös életet folytasson, továbbá, hogy cselédje testi erejét meghaladó vagy egészségét veszélyeztető munkával ne terheltessék.”

64. §. „Házi vagy belső cselédek azok, kik kizárólag, vagy legalább főleg a házban és a körül vagy a család egyes tagjainak szolgálatában teljesítendő munkálatokra fogadtatnak fel.”

Magyar Törvénytár 1875–1876. évi törvénycikkek. Bp. 1896 346–362. old.

123. §. „Jelen törvény végrehajtásával a bel- és igazságügyi miniszterek bízatnak meg.” Magyar Törvénytár 1875–1876. évi törvénycikkek. Bp. 1896. 346–362. old.

Az 1876: XIV. tc. a közegészségügy rendezéséről.

131. §. „A gyógyszertár személyes üzleti joga a gyógyszertári jogosítvánnyal felruházottnak személyéhez van kötve. Ily jogosítvány el nem adható s nem hagyományozható. Magyar törvénytár 1875–1876. évi törvénycikkek. Bp. 1896 363–386. old.

Az 1877: XX. tc. a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló tc. 28. §-a felsorolja azokat az eseteket, amikor nagykorúak gondnokság alá helyeztetnek.

A 32. § a gondnok kirendeléséről szól.

A 40. § megjelöli, hogy kit illet elsősorban a gondnokság.

A 42. § a gyámhatósági gondnok rendeléséről szól.

A 149. § szerint „a rokonok a gyám vagy gondnok által mindazon esetekben, melyek gyámhatósági jóváhagyást igényelnek, meghallgatandók.” Magyar Törvénytár 1877–1878. évi törvénycikkek. Bp. 1896. 2472. old.

Az 1914: XIV., a sajtóról szóló tc. 8. §. „Terjesztés e törvény értelmében az árusítás, az ingyenes szétosztás, a közszemlére kitétel, a nyilvános helyen való elhelyezés, úgyszintén a szétküldés.” Magyar Törvénytár. 1914. évi törvénycikkek. Bp., 1915. 60–107. old.

Az 1917: XI. tc. a magyar felelős miniszterek számának ideiglenes felemeléséről.

(Tárca nélkül kinevezhető miniszterek a háborúval és a békére való átmenettel kapcsolatos feladatokra.) Magyar Törvénytár. 1917 évi törvénycikkek. Bp., 1918. 42–43. old.

Az 1920: XXV. tc. a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról Magyar Törvénytár. 1920. évi törvénycikkek. Bp., 1921. 145–146. old.

1928: X. tc. a büntető igazságszolgáltatás egyes kérdéseinek szabályozásáról.

(A pénzbüntetéssel kapcsolatos kérdések szabályozása.) Magyar Törvénytár. 1928. évi törvénycikkek. Bp., 1929. 265–296. old.

Az 1929: XXX. tc. a közigazgatás rendezéséről.

59. §. Felsorolja a kihágási ügyekben illetékes hatóságokat, első-, másod- és harmadfokon. Magyar Törvénytár. 1929. évi törvénycikkek. Bp. 1930. 333407. old.

Az 1930: V. tc. a korlátolt felelősségű társaságról és a csendestársaságról.

115. §. A csendestársas viszony keletkezéséről szól.

116. §. A csendestárs veszteségben vagy nyereségben való részesedéséről szól.

117. §. A nyereség vagy veszteség kiszámításáról és kifizetéséről szól.

118. §. A csendestárs követelheti az évi mérleg, üzleti könyvek és iratok megvizsgálásának lehetőségét a maga számára.

119. §. A csendestársaság feloszlatásának okait sorolja fel.

120. §. A társasviszony megszüntetése esetén a csendestárs követeléseiről.

121–122. §. Csődbejutás esetén a vállalat tulajdonosának és a csendestársnak helyzetéről.

Magyar Törvénytár. 1930. évi törvénycikkek. Bp., 1931. 118–172. old.

Az 1931: XXVI. tc. 2, §-a felhatalmazást ad a kormánynak arra, hogy a gazdasági és hitelélet megóvása érdekében „rendelettel magánjogi és eljárási, úgyszintén a törvényhozás hatáskörébe tartozó egyéb rendelkezéseket is” tegyen.

A 3. § kimondja, hogy a rendelkezések megszegését a kormány kihágássá nyilváníthatja. Magyar Törvénytár. 1931. évi törvénycikkek. Bp., 1932. 283–284. old.

Az 1937: IV., az ügyvédi rendtartásról szóló tc. 58. §-a az ügyvédi névjegyzékből való törlésről, valamint a törlést elrendelő határozat közléséről szól.

61. §. A Kamarából törölt ügyvéd irodája részére gondnok rendeléséről szól.

62. §. A Kamarából „törölt ügyvéd irodája részére gondnokul csak ügyvédet lehet kirendelni.”

63. §. A kirendelt gondnok kötelességeit írja elő. Magyar Törvénytár. 1937. évi törvénycikkek. Bp., 1938, 20–68. old.

Az 1938: XV. tc. a társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról.

Utasítja a minisztériumot sajtókamara, színművészeti és filmművészeti kamarák felállítására. Szabályozza az ügyvédi, mérnöki és orvosi kamarák zsidó tagjainak arányszámát, az 1937: XXI. tc. hatálya alá eső vállalatnál értelmiségi munkakörben foglalkoztatottak arányszámát. Magyar Törvénytár. 1938. évi törvénycikkek. Bp., 1939. 132–144. old.

Az 1938: XVII. tc. az egyesülési szabadsággal elkövetett visszaélések megtorlásáról.

Az 1. § kimondja, hogy egyesület, vagy bármely más megjelölésű szervezet csak jóváhagyott alapszabályok alapján működhet. Ez a rendelkezés a törvényhozásban vagy törvény által alkotott más testületben való képviseletre irányuló politikai párt működésére nem vonatkozik. Magyar Törvénytár. 1938. évi törvénycikkek. Bp.. 1938. 153–156. old.

Az 1939: II. tc. 86. §-a kimondja, hogy „a honvédelmi szolgáltatások igénybevételének, valamint a gazdasági (forgalmi) korlátozások alkalmazásának előkészítése céljából a szükséges összeírás, adatgyűjtés és leltározás már béke idején foganatosítható és ebből a célból bejelentési kötelezettség állapítható meg.” Magyar Törvénytár 1939. évi törvénycikkek. Bp., 1940. 54–55. old.

Az 1939 : II. tc. 112. §-a felhatalmazza a kormányt, hogy bármely nyersanyag, termény, termék és árucikk előállítását, forgalmát és felhasználását szabályozhatja és ellenőrizheti, a

fennálló törvényektől eltérő rendelkezéseket tehet. Magyar Törvénytár. 1939. évi törvénycikkek. Bp. 1940. 69. old.

Az 1939 : II. tc. 113. §-a a „közszükségleti cikkek szolgáltatásáról szól. A (2) bekezdés kimondja: „A minisztérium megfelelő intézkedéseket tehet avégből, hogy a közszükségleti cikkek, habár igénybevételük a jelen törvény értelmében még nem szükséges, ne legyenek az igénybevétel elől elvonhatók vagy igénybevételüket veszélyeztető, vagy megdrágító módon felhasználhatók.” Magyar Törvénytár. 1939. évi törvénycikkek. Bp., 1940. 69–70. old.

A 141. § a háború vagy az országot fenyegető háborús veszély esetében a minisztériumot (valamennyi tagjának felelőssége mellett) kivételes hatalommal ruházza fel. Magyar Törvénytár. 1939. évi törvénycikkek. Bp., 1940. 83–85. old.

A 153. § a fegyverek, lőszerek, robbanó anyagok, robbantószerek és más veszélyes tárgyak korlátozásáról szól. Magyar Törvénytár. 1939. évi törvénycikkek. Bp., 1940. 90. old.

A 159. § szerint a minisztérium „általában a polgári jogi igazságszolgáltatás tekintetében a törvényhozás hatáskörébe tartozó kérdéseket rendelettel szabályozhat és a fennálló törvényektől eltérő rendelkezéseket is állapíthat meg”. Magyar Törvénytár. 1939. évi törvénycikkek. Bp., 1940. 91. old.

A 168. § könnyítéseket enged meg a tanintézetek tanulmányi és vizsgarendje és a képesítő vizsgák tekintetében Magyar Törvénytár. 1939. évi törvénycikkek. Bp., 1940. 94. old.

A 212. § a kihágásokra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. Magyar Törvénytár. 1939. évi törvénycikkek. Bp., 1940. 115–116. old.

A 218. § a pénzbüntetés hovafordításáról intézkedik. Magyar Törvénytár. 1939. évi törvénycikkek. Bp., 1940. 119–120. old.

Az 1939: IV. tc. „a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról”.

Az 1. § szövege:

„A jelen törvény alkalmazása szempontjából zsidónak kell tekinteni azt, aki őmaga vagy akinek legalább egyik szülője, vagy akinek nagyszülői közül legalább kettő a jelen törvény hatálybalépésekor az izraelita hitfelekezet tagja vagy a jelen törvény hatálybalépése előtt az izraelita hitfelekezet tagja volt, úgyszintén a felsoroltaknak a jelen törvény hatálybalépése után született ivadékait.

Az előző bekezdésben meghatározott személyek közül nem lehet zsidónak tekinteni azt, aki az 1939. év január hó 1. napja előtt kötött házasságból származik, ha szülői közül csak az egyik és nagyszülői közül is legfeljebb kettő volt az izraelita hitfelekezet tagja és ha

1. mindkét szülője mára házasságkötéskor valamely keresztény hitfelekezet tagja volt és azontúl is keresztény tagja maradt, vagy

2. szülőinek házasságuk megkötése előtt a törvényben meghatározott módon kötött megegyezése értelmében a keresztény szülő vallását követi és a házasság megkötésekor izraelita vallású szülő az 1939. évi január 1. napja előtt valamely keresztény hitfelekezetre tért át és azontúl is keresztény hitfelekezet tagja maradt, vagy

3. születésétől kezdve keresztény hitfelekezet tagja volt, vagy élete hetedik évének betöltése előtt keresztény hitfelekezet tagjává lett, izraelita vallású szülője az 1939. évi január hó 1. napját megelőzően vált valamely keresztény hitfelekezet tagjává és mind őmaga, mind a szülője ezentúl is keresztény hitfelekezet tagja maradt.

Az első bekezdésben meghatározott személyek közül nem lehet zsidónak tekinteni azt sem, aki

a) az 1919. évi augusztus hó 1. napja előtt lett keresztény hitfelekezet tagjává és azontúl is keresztény hitfelekezet tagja maradt, ha zsidó szülői, illetőleg szülője – amennyiben pedig szülői az 1848. évi december hó 31. napja után születtek, ezek zsidó felmenői – az 1849. évi január hó 1. napja előtt Magyarország területén születtek;

b) jelen törvény értelmében zsidónak nem tekintendő személlyel az 1939. évi január hó 1. napja előtt kötött házasságot, ha ebből a házasságból született vagy születendő gyermekei közül egyiket sem kell a jelen törvény értelmében zsidónak tekinteni;

c) a jelen § értelmében zsidónak nem tekintendő ivadéka;

d) legkésőbb az 1939. évi január hó 1. napja óta valamely keresztény hitfelekezet kötelékébe tartozó és egyébként az a) pontban meghatározott személyi kellékeknek megfelelő szülőknek olyan ivadéka, aki születésétől kezdve keresztény hitfelekezet tagja.

A második es harmadik bekezdés rendelkezései nem terjednek ki arra, aki a jelen törvény hatályba lépése után a jelen § értelmében zsidónak tekintendő személlyel köt házasságot.

A jelen § rendelkezéseit a házasságon kívül született gyermekekre is megfelelően alkalmazni kell.

A harmadik bekezdés a), valamint d) pontjában meghatározott személyekre és ivadékaira az 5. § első bekezdésében, a 6., a 7., a 10., a 15., a 16, §-okban és a 19. § második bekezdésében megállapított korlátozó rendelkezéseket alkalmazni kell.

Utasíttatik a minisztérium, hogy – amennyiben annak szüksége felmerül, hogy egyes személyek a jelen törvény hatálya alól megfelelő intézmény felállítása útján, a nemzet különleges érdekéből kivételesen mentesíttessenek – ily intézmény létesítésére az országgyűlésnek megfelelő előterjesztést tegyen.”

A 2. § felsorolja mindazokat, akikre a törvény rendelkezései nem alkalmazhatók.

„Amennyiben a jelen törvény másképp nem rendelkezik, rendelkezéseit nem lehet alkalmazni:

1. olyan tűzharcosra (1938: IV. tc. 1. §), vagy az 1914–1918. évi háborúban hadifogságot szenvedettre, aki a sebesülési érem viselésére jogosult és az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért legalább egy ízben kitüntetésben részesült, vagy olyan hadirokkantra, aki az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért legalább egy ízben kitüntetésben részesült;

2. arra, akit az 1914–1918. évi háborúban ezüst vagy arany vitézségi éremmel tüntettek ki, vagy aki az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért más kitüntetésben legalább két ízben részesült, valamint arra, akinek atyját az 1914–1918. évi háborúban arany, vagy legalább két ízben nagy ezüst vitézségi éremmel tüntették ki;

3. arra, akit az 1914–1918. évi háborúban a kardokkal ékesített III. osztályú vaskoronarenddel tüntettek ki, vagy aki ennél magasabb és ugyancsak a kardokkal ékesített kitüntetésben részesült, valamint ennek gyermekeire;

4. arra, aki a jelen törvény hatályba lépésekor legalább ötven százalékban hadirokkant, továbbá annak feleségére és gyermekeire, aki a jelen törvény hatályba lépésekor hetvenöt vagy száz százalékban hadirokkant;

5. arra, aki az 1914–1918. évi háborúban hősi halált halt személy özvegye vagy gyermeke;

6. arra, aki az 1918. és 1919. évi forradalmak idején az ezek ellen irányuló nemzeti mozgalmakban részt vett, ha ezzel életét kockáztatta, vagy e miatt szabadságvesztést szenvedett, valamint ennek feleségére és gyermekeire, aki ilyen tevékenysége miatt életét vesztette;

7. a belső titkos tanácsosokra, a m. kir. titkos tanácsosokra, továbbá arra, aki a jelen törvény hatályba lépésekor valamelyik tudományegyetem vagy a József nádor műszaki és gazdaságtudományi egyetem tényleges vagy nyugdíjas nyilvános rendes tanára;

8. arra, aki keresztény hitfelekezetnek tényleges vagy nyugdíjas lelkipásztora;

9. arra, aki a nemzetközi olimpiai bizottság által rendezett olimpiai versenyen bajnokságot szerzett.

A jelen §-ban megállapított mentesség a mentesített személy ivadékaira nem terjed ki.

Az első bekezdés 1–5. pontjának rendelkezéseit az 1914–1918. évi háború befejezése után az országért vívott harcokban részt vettekre is megfelelően alkalmazni kell. Magyar Törvénytár. 1939. évi törvénycikkek. Bp., 1940. 129–132. old.

Az 1939: IV. tc. 5. §-a szerint zsidó nem léphet tisztviselőként vagy egyéb akalmazottként az állam, törvényhatóság, község vagy bármely más köztestület, közintézet vagy közüzem szolgálatába, valamint a társadalombiztosítási intézetekbe nem lehet sem szerződött, sem ideiglenesen megbízott orvos. A közép- és középfokú és a szakiskolák zsidó tanárait, a népiskolai zsidó tanítókat, a zsidó községi jegyzőket (körjegyzőket) a zsidó kir. ítélőbírókat, és a kir. ügyészségek zsidó tagjait nyugdíjazni kell, illetőleg végkielégítéssel el kell bocsátani. Kivételt képeznek az izr. hitfelekezeti vallástanárok (tanítók) és az izr. hitfelekezet szervezeteinek és intézményeinek alkalmazottai. Magyar Törvénytár. 1939. évi törvénycikkek. Bp., 1940. 134. old.

Az 1939: IV. tc. 6. §-a szerint „zsidót kir. közjegyzőnek, hites tolmácsnak, állandó bírósági vagy más hivatalos szakértőnek (becsüsnek) kinevezni, közjegyzői helyettesnek kirendelni, zsidónak szabadalmi ügyvivői jogosítványt adni nem lehet. Hites könyvvizsgálatra képesítő vizsgára zsidót mindaddig nem lehet bocsátani, amíg a zsidó hites könyvvizsgálók száma az összes hites könyvvizsgálók számának hat százalékát kitevő szám alá nem csökken. Magyar Törvénytár. 1939. évi törvénycikkek. Bp., 1940. 134. old.

Az 1939: IV. tc. 9. §-a szabályozza az ügyvédi, mérnöki, orvosi, sajtó, szín- és filmművészeti kamarákba felvehető zsidó tagok arányszámát, és a kamarák tisztikara és választmánya zsidó tagjainak arányszámát. Magyar Törvénytár. 1939. évi törvénycikkek. Bp., 1940. 135. old.

Az 1939: IV. tc. 12. §-a kimondja, hogy állami egyedáruság alá eső cikkek árusítására engedélyt, hatósági engedélytől függő, hasznot hajtó jogosítványt zsidónak adni nem lehet. Szabályozza a már kiadott engedélyek (jogosítványok) megvonását. Magyar Törvénytár. 1939 évi törvénycikkek. Bp., 1940. 138–139. old.

Az 1939: IV. tc. 24. §-a kimondja, hogy „a jelen törvény végrehajtása körében eljárni hivatott hatóságokat és szervezeteket – amennyiben ebben a tekintetben ez a törvény vagy más jogszabály nem rendelkezik – a minisztérium rendeletben állapítja meg. Magyar Törvénytár. 1939. évi törvénycikkek. Bp., 1940. 146. old.

Az 1939: IV. tc. 29. §-a a hatályba lépésről intézkedik. Magyar Törvénytár. 1939. évi törvénycikkék. Bp., 1940. 148. old.

Az 1941: XV. tc. „a házassági jogról szóló 1894: XXXI. tc. kiegészítéséről és módosításáról, valamint az ezzel kapcsolatban szükséges fajvédelmi rendelkezésekről”.

A 9. § szövege: „Nem zsidónak zsidóval házasságot kötni tilos.

Zsidó nőnek külföldi állampolgárságú nem zsidóval kötendő házassága nem esik a jelen §-ban meghatározott tilalom alá.

A jelen § alkalmazásában zsidó az, akinek legalább két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született, úgyszintén – tekintet nélkül származására – az, aki az izraelita

hitfelekezet tagja. Az, akinek két nagyszülője született az izraelita hitfelekezet tagjaként, nem esik a zsidókkal egy tekintet alá, ha ő maga keresztény hitfelekezet tagjaként született és az is maradt, s e mellett mind a két szülője házasságkötésük idejében keresztény hitfelekezet tagja volt. Az ilyen személynek azonban nemcsak zsidóval, hanem olyan nem zsidóval is tilos házasságot kötnie, akinek egy vagy két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született.

Az előbbi bekezdés rendelkezéseit a házasságon kívül született gyermekre is alkalmazni kell, ha őt a természetes atya az anyakönyvvezető előtt vagy közokiratban magáénak elismerte vagy az atyai elismerést a bíróság megállapította. Atyai elismerés hiányában a házasságon kívül született az a gyermek zsidó, akinek legalább egyik nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született. Az, akinek csak egyik nagyszülője született az izraelita hitfelekezet tagjaként, nem esik a zsidókkal egy tekintet alá, ha ő maga keresztény hitfelekezet tagjaként született és az is maradt, s emellett anyja a gyermek születése idejében keresztény hitfelekezet tagja volt.

Zsidóknak a jelen törvény hatályba lépése után kötött házasságából eredő leszármazói is zsidók, tekintet nélkül arra, hogy nagyszülőik mely hitfelekezet tagjaként születtek.

A jelen §-ban foglalt tilalom megszegésével kötött házassága következtében a zsidókkal esik egy tekintet alá az is, aki keresztény hitfelekezet tagjaként született és az is maradt, s e mellett mind a két szülője házasságkötésük idejében keresztény hitfelekezet tagja volt a nagyszülői közül csak kettő született az izraelita hitfelekezet tagjaként. A jelen §-ban foglalt tilalom ellenére kötött házasságból született gyermek is a zsidókkal esik egy tekintet alá.

Az izraelita hitfelekezetbe a jelen törvény hatályba lépése után áttért olyan személyt, akinek a jelen § értelmében tilos volna áttérése előtt zsidóval házasságot kötnie, ha az izraelita hitfelekezet tagjaként zsidóval köt házasságot, a zsidókkal egy tekintet alá eső személy marad akkor is, ha utóbb ismét keresztény hitfelekezet tagjává lesz.

A jelen § rendelkezései nem érintik az 1894: XXXI. törvénycikknek azokat a rendelkezéseit, amelyek külföldi házasulóknak Magyarországon kötött házasságára irányadók.

Az igazságügy-miniszter különös méltánylást érdemlő okból kivételesen felmentést adhat a jelen §-ban foglalt tilalom alól nem zsidó és olyan zsidó között kötendő házasság tekintetében, akinek csak két nagyszülője született az izraelita hitfelekezet tagjaként s ő maga keresztény hitfelekezet tagjaként született, vagy élete hetedik évének betöltése előtt keresztény hitfelekezet tagjává lett, s mind a két esetben az is maradt. Ezt a rendelkezést a házasságon kívül született gyermekre is megfelelően alkalmazni kell.”

Büntető rendelkezések

A 15. § szövege: „Vétséget követ el és három évig terjedhető fogházzal, hivatalvesztéssel, és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésével büntetendő az a zsidó, aki magyar honos tisztességes nem zsidó nővel házasságon kívül nemileg közösül, vagy

aki magyar honos tisztességes nem zsidó nőt házasságon kívüli nemi közösülés céljára a maga vagy más zsidó részére megszerez, vagy megszerezni törekszik.

A cselekmény bűntett és büntetése öt évig terjedhető börtön, hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése, ha a tettes

1. a cselekményt csalárdsággal, erőszakkal vagy fenyegetéssel követte el,

2. a cselekményt hozzátartozója ellen vagy nevelés, tanítás vagy felügyelet végett reábízott vagy neki alárendelt személy ellen követte el,

3. a cselekményt akkor követte el, amidőn a nő életének huszonegyedik évét még nem töltötte be,

4. a cselekményt annak ellenére követte el, hogy ilyen vétség miatt megbüntették és büntetésének kiállása óta tíz év még nem telt el,

Abban a tekintetben, hogy a jelen § alkalmazása szempontjából ki a zsidó, illetőleg ki a nem zsidó. a 9. § rendelkezései irányadók.

Az ebben a §-ban meghatározott bűncselekményekre az 1878: V. tc. 7. §-ának rendelkezéseit alkalmazni kell.”

A 16. § szövege: „Az olyan úgynevezett erdélyi szombatos vagy ivadéka, aki származásánál fogva nem zsidó (9. §. 1939: IV. tc. 1. §) és nem tagja az izraelita hitfelekezetnek, mind a jelen törvény 9., 10., 14. és 15. §-ának, mind a zsidókra vonatkozó egyéb jogszabályoknak alkalmazása szempontjából a nem zsidókkal esik egy tekintet alá.

A szükséges részletes szabályokat ideértve az igazolás módozatait is, az igazságüggyminiszter rendelettel állapítja meg.”

A 17 § a hatálybalépést szabályozza. – Magyar Törvénytár. 1941. évi törvénycikkek. Bp. é. n. 56–66. old.

Az 1942: XIV. tc. 3. §-a szerint „zsidók leventeképzésben nem részesülnek”, továbbá „zsidó hadkötelesek sem a honvédség, sem a csendőrség kötelékében fegyveres szolgálatot nem teljesítenek”. Magyar Törvénytár. 1942. évi törvénycikkek. Bp., é. n. 77. old.

Az 1942: XIV. tc. 28. §-a úgy rendelkezik, hogy a kihágás miatti eljárás „a kir. járásbíróság hatáskörébe, illetőleg hogy a rendőrség működési területén is a közigazgatási hatóság, mint rendőri büntetőbíróság hatáskörébe tartozik”. Magyar Törvénytár. 1942. évi törvénycikkek. Bp., é. n. 83. old.

Az 1942: XV. tc. „a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól” kimondja a zsidók számára az ingatlanszerzési tilalmat és az ingatlanok átengedési kötelezettségét. Magyar Törvénytár. 1942. évi törvénycikkek. Bp., é. n. 89–109. old.

Az 1944: IV. tc. „a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról alkotott 1931: XX. törvénycikkben a minisztériumnak adott és utóbb kiterjesztett felhatalmazás további meghosszabbításáról”. Magyar Törvénytár. 1943–1945. évi törvénycikkek. é. n. 50–51. old.

b) Rendeletek

A m. kir. minisztérium 1938. évi 6070. Me. számú rendelete a sajtókamara felállításáról. – 70. §-a a kamarai tagság megszűnéséről intézkedik. Magyarországi Rendeletek Tára. Hetvenkettedik évfolyam. 1938. Bpest, 1939. 1004. old.

A m. kir. minisztérium 1939. évi 7720. Me. sz. rendelete a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló 1939: IV. tc. végrehajtásáról.

7. §-a a T. 5. §-ához kapcsolódva a közszolgálat területét érintő kérdésekben intézkedik.

9. §-a előírja, hogy a közszolgálatba lépés szempontjából azt, hogy a pályázó nem zsidó-e, rendelet 1. és 3, §-ában foglaltak szerint kell kezelni. Az illetékes miniszter az ilyen igazolást a közszolgálat bármely területén foglalkoztatott személyektől megkívánhat.

53. §-a az értelmiségi munkakörben foglalkoztatottakra vonatkozóan szabályozza a munkaadó és a munkavállazó bejelentésével kapcsolatosan a kormánybiztos, illetve megbízottja ellenőrzési hatáskörét. Elrendeli továbbá, hogy „amennyiben a kormánybiztos

ez ügyben vizsgálatot rendel el, az eljárás költségeit az elítélt terhére keli megállapítani. A költség összege tekintetében a kormánybiztos közlése irányadó.”

54. §-a szerint „A kormánybiztos és a mellé rendelt személyzet tagjai kötelesek a tudomásukra jutott tervet vagy üzemi titkot hivatali titokként megőrizni”.

66. §-a az országhoz visszacsatolt területekre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza a T. 29. §-ához kapcsolódva. Magyarországi Rendeletek Tára. Hetvenharmadik évfolyam. 1939. Bp., 1940. 1176–77., 1178., 1200–1201. és 1205. old.

A m. kir minisztérium 1939. évi 8130. Me. sz. rendelete a kitiltásnál és a rendőrhatósági felügyelet vagy őrizet alá helyezésről rendelkezik a honvédelemről szóló 1939: II. tc. 150. §-ában kapott felhatalmazás alapján. Magyar Rendeletek Tára. Hetvenharmadik évfolyam. 1939. Bp., 1940. 1269. old.

A m. kir. belügyminiszter 1939. évi 760. Bm. sz. rendelete a kitiltásra, valamint a rendőrhatósági felügyeletre és az őrizet alá helyezésre vonatkozó részletes szabályok megállapításáról. Budapesti Közlöny. 1939. szeptember 2., 199. sz.

A m. kir. minisztérium 1940. évi 2520. Me. számú rendelete a cukor és zsír forgalmának és fogyasztásának szabályozásáról. – 2. §-a elrendeli, hogy a megállapított fejadagot meghaladó mennyiséget köteles a közszükséglet cikk birtokosa hatósági utasításra rendelkezésre bocsátani. Magyarországi Rendeletek Tára. Hetvennegyedik évfolyam. 1940. Bp.,. 1941. 649. old.

A m. kir. minisztérium 1940. évi 5760. Me. sz. rendelete Az 1939: IV. tc. végrehajtására vonatkozó 7720. és 11 610/1939. Me. sz. rendeletek újabb kiegészítéséről. 3-4. § szabályozza az 1939: IV. tc. rendelkezései következtében elbocsátott (nyugdíjasok) alkalmazottakról történő bejelentések által tartalmazandó adatokat, valamint a bejelentésekhez csatolandó kimutatásokat. Magyarországi Rendeletek Tára. Hetvennegyedik évfolyam, 1940. Bp., 1941. 1864. old.

A m. kir. minisztérium 1940. évi 8500. Me. sz. rendelete a rendkívüli fegyvergyakorlatra s az ezzel egy tekintet alá eső tényleges katonai szolgálatra bevonult ipari- és kereskedelmi alkalmazottak szolgálati viszonyaira vonatkozó rendelkezéseket egészíti ki. Magyarországi Rendeletek Tára. Hetvennegyedik évfolyam. 1940. Bp., 1941. 3246. old.

A m. kir. minisztérium 1941. évi 1500. Me. sz. rendelete a magánalkalmazottak szolgálati jogviszonyának megszűnése esetére járó illetményekről. Magyarországi Rendeletek Tára. Hetvenötödik évfolyam. 1941. Bp., 1942. 166–173. old.

A m. kir minisztérium 1941. évi 1690. Me. sz. rendelete egyes ingatlanok állandó mezőgazdasági művelésének biztosításáról. Magyarországi Rendeletek Tára. Hetvenötödik évfolyam. 1941. Bp., 1942. 237–239. old.

A m. kir. minisztérium 1941. évi 2150. Me. sz. rendelete a magyar szövetkezeti jogszabályok hatályának a visszacsatolt keleti és erdélyi országrészre kiterjesztéséről. Magyarországi Rendeletek Tára. Hetvenötödik évfolyam. 1941. Bp., 1942. 996–1007. old.

A m. kir. minisztérium 1941. évi 2220. Me. rendelete a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló 1939: IV. tc. egyes rendelkezéseinek a visszacsatolt keleti és erdélyi területen való alkalmazásáról.

3. §-a szabályozza a miniszterelnök által adható mentesítéseket, amelyeknek alapja az elszakítás ideje alatt a magyarsághoz tanúsított hű magatartás. Magyarország Rendeletek Tára. Hetvenötödik évfolyam. 1941. Bp., 1942. 318–325. old.

A m. kir. minisztérium 1941. évi 2930. Me. sz. rendelete a mozgófénykép-üzemekkel kapcsolatos egyes gazdasági kérdések rendezéséről. Magyarországi Rendeletek Tára. Hetvenötödik évfolyam. 1941. Bp., 1942. 1030–1032. old.

A m. kir. minisztérium 1941. évi 5777. Me. sz. rendelete a lakások és egyéb helyiségek bérletére vonatkozó egyes kérdések szabályozásáról.

V. fejezete az üzlethelyiségek bérletére vonatkozó különleges szabályokat tartalmazza.

6. § felsorolja, hogy lakás vagy lakás céljára használt egyéb helyiség bérletét rendes felmondással mely esetekben szüntetheti meg a bérbeadó. Magyarországi Rendeletek Tára. Hetvenötödik évfolyam. 1941. Bp., 1942. 1976–2000. old.

A m. kir. minisztérium 1941. évi 6740. Me. sz. rendelete a nem-hivatásos katonai szolgálatot teljesítő személyek, valamint a közszolgálati alkalmazottak lakásszükségletének biztosításáról.

6. § szabályozza a közszolgálati alkalmazottak részére igénybe vehető lakások körét.

7. §. meghatározza, hogy mely lakás tekinthető lakatlannak.

8-10. §. felsorolja az igénybevehetőség szempontjából kivételnek tekinthető lakásokat.

11. § szabályozza a nagy lakások egyes részeinek igénybevehetőségét.

12. § az igénybe vett lakás bérbeadója és bérlője közötti jogviszonyt szabályozza.

13. § az igénybe vett lakásban levő bútorokról és ingóságokról intézkedik.

15. § felsorolja, hogy kik esnek egy tekintet alá a közszolgálati alkalmazottakkal.

16. § a büntető rendelkezéseket tartalmazza. Magyarországi Rendeletek Tára Hetvenötödik évfolyam. 1941. Bp., 1942. 3145–3151 old.

A m. kir. minisztérium 1941. évi 8500. Me. sz. rendelete a közszolgálatban álló tisztviselők és egyéb alkalmazottak illetményeiről, továbbá a nyugdíjasok, özvegyek és árvák ellátási díjairól.

A 2. §-a a fő foglalkozású tiszteletdíjas, szerződéses és egyéb alkalmazottak díjazását, illetve a díjazás felemelését szabályozza. Magyarországi Rendeletek Tára. Hetvenötödik évfolyam. 1941. Bp., 1942. 3807–3817. old.

A m. kir. minisztérium 1941. évi 8550. Me. sz. rendelete a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló 1939: IV tc. egyes rendelkezéseinek a visszafoglalt délvidéki területeken való alkalmazásáról.

2. §-a a miniszterelnök által adható mentesítés módozatait szabályozza. A mentesítés alapja: magyarsághoz hű magatartás miatt elszenvedett szabadságvesztés, testi bátalmazás. Magyarországi Rendeletek Tára. Hetvenötödik évfolyam. 1941. Bp., 1942. 3744–3750. old.

A m. kir. minisztérium 1941. évi 8820. Me. sz. rendelete – a rádióvevő-készülékek beszolgáltatásáról – kimondja: a rendőrség megtilthatja a rádióvevő-készülék használatát olyan személyeknek, akikről „alaposan feltehető, hogy egyes külföldi rádióállomások hírközléseit fontos államérdekek veszélyeztetésére alkalmas hírek terjesztésére használják fel”. A rádiók használatától eltiltott személy köteles a rádióját a rendőrhatósághoz beszolgáltatni. Magyarországi Rendeletek Tára: Hetvenötödik évfolyam. 1941. Bp., 1942. 3763–3764. old.

A m. kir. minisztérium 1941. évi 9280. Me. sz. rendelete a közellátásügyi igazgatás szabályozásáról (A közellátásügyi tárcanélküli miniszter hatáskörének szabályozása.) Magyarországi Rendeletek Tára. Hetvenötödik évfolyam. 1941. Bp., 1942. 4093–4096. old.

A m. kir. közellátási miniszter 1941. évi 5700. K. M. sz. rendelete a zsír forgalmának és fogyasztásának szabályozásáról szóló rendeletek egyes rendelkezéseinek módosításáról és kiegészítéséről. A 3. § kimondja, hogy „az autonóm orthodox szervezetű izr. hitközségek tagjai részére zsíradag nem jár… A már átvett, de még fel nem használt zsírjegyeket pedig

kötelesek haladéktalanul visszaszolgáltatni annak a hatóságnak, amely azokat kiszolgáltatta.” Magyarországi Rendeletek Tára. Hetvenötödik évfolyam. 1941. Bp., 1942. 793–794. old.

A m. kir. közellátási miniszter 1941. évi 354.400. K. M. sz. rendelete a zsír forgalmának és fogyasztásának szabályozásáról szóló rendeletek egyes rendelkezéseinek módosításáról

Az 1. § újra megállapítja a fejadagot személyenként és havonta. Budapesti Közlöny. 1941. szeptember 14. 208. sz. 15. old.

A m. kir. minisztérium 1942. évi 590. Me. sz. rendelete – a lakás es egyéb helyiségek bérletére vonatkozó egyes kérdések szabályozásáról.

12. §-a a 6740/41. Me. sz. rendeletben foglalt a lakások igénybevételére vonatkozó rendelkezések hatályának kiterjesztését és a rendelet egyes rendelkezésének módosítását tartalmazza. Magyarországi Rendeletek Tára. Hetvenhatodik évfolyam. 1942. Bp., 1943. 109. old.

A m. kir. minisztérium 1942. évi 1990. Me. sz. rendelete – a polgári peres és nem peres eljárásban, valamint a magánjogi kötelezettségek tárgyában a háború következtében szükségessé vált kivételes szabályokról.

1. §-a arról intézkedik, hogy ki tekintendő és mikor háború következtében ügyei ellátásában akadályozott személynek. Magyarországi Rendeletek Tára. Hetvenhatodik évfolyam. 1942. Bp., 1943. 714–715. old.

A m. kir. minisztérium 1942. évi 2970. Me. sz. rendelete – a tej és a tejtermékek forgalmának és elosztásának szabályozásáról.

1. §-a kimondja, hogy a közellátásügyi miniszter, a földművelésügyi-, kereskedelem- és közlekedésügyi miniszterrel egyetértve elrendelheti a készletek bejelentését és igénybevételét. Magyarország Rendeletek Tára. Hetvenhatodik évfolyam. 1942. Bp., 1943. 846. old.

A m. kir. minisztérium 1942. évi 3210. Me. sz. rendelete a mozgófénykép üzemekkel kapcsolatos egyes gazdasági vonatkozású kérdések rendezése tárgyában kibocsátott 2930/1941. Me sz. rendelet kiegészítéséről. Magyarországi Rendeletek Tára. Hetvenhatodik évfolyam. 1942. Bp., 1943. 901. old.

A m. kir. minisztérium 1942. évi 4470. Me. sz. rendelete a vágóállatok forgalmának, levágásának és felhasználásának szabályozásáról.

1. §-a kimondja, hogy a közellátásügyi miniszter, a földművelésügyi miniszterrel egyetértésben szabályozhatja a vágóállatok forgalombahozatalát, levágását, húsának felhasználását, elrendelheti továbbá vágóállatok igénybevételét és intézkedhet e rendeletek végrehajtása során felmerülő költségek viseléséről. Magyarországi Rendeletek Tára. Hetvenhatodik évfolyam. 1942. Bp., 1943. 1666–1667. old.

A m. kir. minisztérium 1942. évi 5560. Me. sz. rendelete – a közellátási szelvény rendszeresítéséről.

3. §-a kimondja hogy a közellátásügyi miniszter esetenként intézkedik az egyes szelvények felhasználásáról. A szelvények csak a kiszolgáltató község (város) területén a megállapított időpontig használhatók fel. Magyarországi Rendeletek Tára. Hetvenhatodik évfolyam, 1942. Bp., 1943. 2612. old.

A m. kir. minisztérium 1942. évi 5620. Me. sz. rendelete – a tartósított élelmiszerek előállításának, forgalmának és fogyasztásának szabályozásáról.

1. §-a kimondja, hogy a tartósított élelmiszerek előállítását, forgalmát és fogyasztását az érdekelt miniszterekkel egyetértve a közellátásügyi miniszter szabályozza. Magyarországi Rendeletek Tára. Hetvenhatodik évfolyam. 1942. Bp., 1943. 2619. old.

A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 1942. évi 239.000. VKM. sz. rendelete a sportszövetségek szervezetének szabályozásáról.

A 10. § felsorolja, hogy a rendelet mely sportágakra nem terjed ki. Budapesti Közlöny. 1942, február 1., 26. sz.

A m. kir. földművelésügyi miniszter 1942. évi 112.000. F. M. sz. körrendelete az 1942. évi mezőgazdasági munkálatok elvégzéséről. Budapesti Közlöny. 1942. március 14. 61.

A m. kir. közellátásügyi miniszter 1942. évi 106.100. K. M. sz. rendelete a tej forgalomba hozatalának szabályozásáról.

A 2. § a tejellátásra igényjogosultak körét állapítja meg. Budapesti Közlöny. 1942. május 16. 111. sz.

A m. kir. földművelésügyi miniszter 1942. évi 210.000. F. M. sz. rendelete a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanainak zárlati kezelésére kirendelt zárgondnokok utasításáról. Budapesti Közlöny. 1942 június 21. 139. sz.

A m. kir. közellátásügyi miniszter 1942. évi 109.000. K. M. sz. rendelete a zsír forgalmának és fogyasztásának szabályozásáról szóló rendeletek egyes rendelkezéseinek módosításáról.

Az 1. § szabályozza a fejadagot havonként és személyenként. Budapesti Közlöny. 1942. augusztus 6. 177. sz.

A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 1942. évi 242.000. VKM. sz. rendelete a társadalmi sportegyesületek alapszabályainak átalakításáról.

A 6. § felsorolja azon egyesületeket, amelyekre a rendelet hatálya nem terjed ki, Budapesti Közlöny. 1942. augusztus 19. 187. sz.

A m. kir. közellátásügyi miniszter 1942. évi 113.200. K. M. sz. rendeletének 1. §-a meghosszabbítja a zsír forgalmának és fogyasztásának szabályozásáról szóló rendeletek egyes rendelkezéseinek módosítása tárgyában kiadott 109.000/1942. K. M. sz. rendelet hatályát. Budapesti Közlöny. 1942. november 28. 271. sz.

A m. kir. közellátásügyi miniszter 1942. évi 114.070. K. M. sz. rendelete a hús és húskészítmények forgalmának szabályozása tárgyában.

A 6. § a húsjegyre igényelhető fejadag és konzerv igénylésének és a húsjegy szelvényeinek kezelése módozatairól intézkedik. Budapesti Közlöny. 1942. december 30. 295. sz.

A m. kir. minisztérium 1943. évi 100. Me. sz. a lakásbérletekkel kapcsolatos egyes kérdések újabb szabályozásáról szóló rendeletének 7. §-a megállapítja a lakások igénybevétele és az új bérlő kijelölésének illetékességét.

8. §-a bérleti feltételek és bérösszeg vitás eseteiről rendelkezik. Magyarországi Rendeletek Tára. Hetvenhetedik évfolyam. 1943. Bp., 1944. 7–15., old.

A m. kir. minisztérium 1943. évi 1200. Me. sz. rendelete a légitámadások következményeinek elhárításáról és az ezzel kapcsolatos jogviszonyok rendezéséről. Magyarországi Rendeletek Tára. Hetvenhetedik évfolyam. 1943. Bp., 1944. 174–204. old.

A m. kir. minisztérium 1943. évi 1270. Me. sz. rendelete az aranytárgyak előállításának és forgalmának szabályozásáról.

3. §-a megtiltja „olyan visszterhes jogügylet (adás-vétel, csere stb.) kötését, amely aranytárgy, vagy hatkarátos tárgy (ékszer, műtárgy és használati tárgy) szolgáltatására

irányul. Felsorolja a tilalom alóli kivételeket. Magyarországi Rendeletek Tára. Hetvenhetedik évfolyam. 1943. Bp., 1944. 204–212. old.

A m. kir. minisztérium 1943. évi 4070. Me. sz. rendelete a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól szóló 1942: XV. törvénycikk hatálya alá eső ingatlanokhoz tartozó állatállomány és holtfelszerelés forgalmának korlátozásáról. Magyarországi Rendeletek Tára. Hetvenhetedik évfolyam. 1943. Bp., 1944. 1706–1711. old.

A m. kir. minisztérium 1944. évi 1140. M. sz. rendelete a zsidó távbeszélő-előfizetők adatszolgáltatási kötelezettsége tárgyában. Budapesti Közlöny. 1944. március 29. 71. sz.

A m. kir minisztérium 1944. évi 1200. Me. számú rendelete zsidók háztartásában nem zsidók alkalmazásának tilalma tárgyában. Budapesti Közlöny. 1944. március 31. 73. sz.

A m. kir. minisztérium 1944. évi 1210. Me. sz. rendelete a zsidók közszolgálatának és közmegbízatásainak, továbbá ügyvédi működésük megszüntetése tárgyában. Budapesti Közlöny. 1944. március 31. 73. sz.

A m kir. minisztérium 1944. évi 1220. Me. sz. rendelete a zsidók sajtókamarai, valamint színművészeti és filmművészeti kamarai tagságának megszüntetése tárgyában. Budapesti Közlöny. 1944. március 31. 73. sz.

A m. kir. minisztérium 1944. évi 1230. Me. sz. rendelete a zsidók tulajdonában levő közúti gépjáróművek bejelentése tárgyában. Budapesti Közlöny. 1944. március 31. 73. sz.

A m kir minisztérium 1944. évi 1240. Me. sz. rendelete a zsidók megkülönböztető jelzése tárgyában. Budapesti Közlöny. 1944. március 31. 73. sz.

A m. kir. minisztérium 1944. évi 1450. Me. sz. rendelete a zsidók megkülönböztető jelzéséről szóló 1240/1944. Me. számú rendelet 3. §-ának kiegészítése tárgyában. Budapesti Közlöny. 1944. április 5. 77. sz.

A m. kir. minisztérium 1944. évi 1270. Me. sz. rendelete a zsidók utazásának korlátozása tárgyában. Budapesti Közlöny. 1944. április 7. 79. sz.

A m. kir. minisztérium 1944. évi 1300. Me. sz. rendelete a zsidó rádióengedélyesek adatszolgáltatási kötelezettsége tárgyában. Budapesti Közlöny. 1944. április 7. 79. sz.

A m. kir. minisztérium 1944. évi 1370. Me. sz. rendelete a zsidók gyógyszertári jogosítványainak rendezése tárgyában. Budapesti Közlöny. 1944. április 14. 83. sz.

A m. kir. minisztérium 1944. évi 1600. Me. sz. rendelete a zsidók vagyonának bejelentése és zár alá vétele tárgyában. Budapesti Közlöny. 1944. április 16. 85. sz.

A m. kir. minisztérium 1944. évi 1520. Me. sz. rendelete a zsidók önkormányzata és érdek-képviselete tárgyában. Budapesti Közlöny. 1944. április 22. 90. sz.

A m. kir. minisztérium 1944. évi 1610. Me. sz. rendelete a zsidók lakásával és lakóhelyének kijelölésével kapcsolatos egyes kérdések szabályozása tárgyában. Budapesti Közlöny. 1944. április 28. 55 sz.

A m. kir. minisztérium 1944. évi 1530. Me. sz. rendelete a zsidókra vonatkozó egyes mentesítő okiratok felülvizsgálása tárgyában. Budapesti Közlöny. 1944. április 30,. 87. sz.

A m. kir. minisztérium 1944. évi 108.000. Me. sz. rendelete a magyar szellemi életnek a zsidó szerzők írói műveitől való megóvása tárgyában. Budapesti Közlöny. 1944 április 30, 97. sz.

A m. kir. minisztérium 1944. évi 1680. Me. sz. rendelete a hitelintézetek és szövetkezeti központok birtokában levő egyes váltók lejáratának .meghosszabbítása tárgyában. Budapesti Közlöny. 1944. május 5. 101. sz.

A m. kir. minisztérium 1944. évi 1580. Me. sz. rendelete a zsidók hasznot hajtó hatósági jogosítványainak megszüntetése tárgyában. Budapesti Közlöny. 1944. május 6. 102.. sz.

A m. kir. honvédelmi miniszter 1944. évi 26.6666. eln. sz. rendelete, zsidónak minősülők katonai egyenruha-viselési jogának megvonásáról Budapesti Közlöny. 1944. április 5. 77. sz.

A m. kir. kereskedelem és közlekedésügyi miniszter 1944. évi 50.500. K. K. M. sz. rendelete a zsidó kereskedők üzletéhez tartozó árukészletek és üzleti berendezések zár alá vétele tárgyában. Budapesti Közlöny. 1944. április 21. 85. sz.

A m. kir. közellátásügyi miniszter 1944. évi 108.500. Km. sz. rendelete a zsidók élelmiszer-ellátásának szabályozása tárgyában. Budapesti Közlöny. 1944. április 23. 91. sz.

A m. kir. iparügyi miniszter 1944. évi 20.500. Ip. M. sz. rendelete egyes zsidó iparosok adatszolgáltatási kötelezettsége tárgyában. Budapesti Közlöny. 1944. április 29. 96. sz.

A m. kir. belügyminiszter 1944. évi 444. Bm. sz. rendelete a zsidóknak nyilvános fürdők látogatásától való eltiltása tárgyában, Budapesti Közlöny. 1944. május 2. 98. sz.

A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 1944. évi 8700. V. K. M. sz. rendelete a zsidó tanulók iskolai egyenruha viselésének megtiltása tárgyában. Budapesti Közlöny. 1944. május 6. 102. sz.

A m kir. belügyminiszter 1944. évi 231.300. Bm. sz. rendelete a távollevő zsidó egyének részére gondnok rendelése tárgyában. Budapesti Közlöny. 1944. május 9. 104. sz.

A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 1944. évi 8960. V. K. M. sz, rendelete a zsidónak iskola, tanfolyam vagy tanulóotthon fenntartására adott engedély megvonása tárgyában. Budapesti Közlöny. 1944. május 12. 107. sz.

A m. kir. minisztérium 1944. évi 1730. Me. sz. rendelete a zsidókra megállapított rendelkezések hatálya alól mentesített személyek körének egységes szabályozása tárgyában. Budapesti Közlöny. 1944. május 13. 108. sz.

NÉVMUTATÓ

(A névmutatóban csak a tárgyalt időszakban nagyobb szerepet játszó személyek nevei és adatai találhatók.)

Antal István – A Gömbös-kormány idején a miniszterelnökségi sajtóosztály vezetője, majd igazságügyi államtitkár. 1942-ben nemzetvédelmi propagandaminiszter, a Sztójay-kormányban az igazságügyi, valamint vallás- és közoktatásügyi miniszter. Népellenes bűncselekményei miatt életfogytiglani fegyházra ítélték. 36, 50, 54, 57, 63, 66, 71, 72, 73, 74, 75, 77, 109, 299, 312.

Bajcsy-Zsilinszky Endre – A Kisgazdapárt vezetője. 1944. március 19-én fegyveresen szembeszállt a lakására behatoló SS-katonákkal. Börtönéből 1944. október 14-én kiszabadult, a nyilas kormány azonban ismét letartóztatta, a haditörvényszék halálra ítélte. 1944 decemberében Sopronkőhidán kivégezték. 43, 89.

Badoglio, Pietro – Olasz tábornagy, 1935-ben az Abesszínia elleni hadjárat főparancsnoka, majd Abesszínia alkirálya. 1940 júniusától decemberig főparancsnok. 1943 júliusától 1944 júniusáig miniszterelnök és külügyminiszter. 19, 42.

Baky László – Nyugalmazott csendőrőrnagy. A Sztójay-kormány belügyi államtitkára. A Szálasi-kormánytól felhatalmazást kapott különleges katonai rendfenntartó szervezet felállítására. Népellenes bűncselekményei miatt a Népbíróság 1946-ban halálra ítélte és kivégezték. 43, 95, 107, 123, 127, 136, 137, 138, 139, 140, 141, 142, 169, 170, 186, 190.

Berend Béla – Szigetvári főrabbi, együttműködött a szélsőjobboldali politikusokkal. Érdemeiért Jaross belügyminiszter a Zsidó Tanács tagjává nevezte ki. Mint háborús bűnöst a Népbíróság 10 évi börtönre ítélte, de a Népbíróságok Országos Tanácsa felmentette. Az USA-ban O. 197.

Bethlen István, gróf – 1921–1931-ig Magyarország miniszterelnöke. 20.

Boda Ernő – Ügyvéd, a Pesti Izraelita Hitközség elnökhelyettese, a Zsidó Tanács tagja. 83.

Bódy László – Budapest főváros polgármester-helyettese, 70, 183, 186, 190, 232, 235, 236, 270, 285.

Bosnyák Zoltán – Polgári iskolai igazgató. A német megszállás után antiszemita lapot indított „Harc” címen, s a Zsidókérdést Kutató Magyar Intézet igazgatója lett. A magyarországi front összeomlásakor Németországba szökött. 168, 169.

csataji Csatay Lajos – Vezérkari tiszt, a keleti fronton. Jány vezérezredes sebesülése után a 2. hadsereg parancsnoka lett. 1943. jún. 12-én a kormányzó kinevezte hadügyminiszterré. Tárcáját a Sztójay-kormányban is megtartotta. Részt vett a sikertelen fegyverletételi próbálkozásban, a Szálasi-puccs után öngyilkos lett. 15, 16, 19, 35, 54, 55, 57, 107, 109, 132, 136, 157.

Csizik Béla – Pénzügyminiszteri államtitkár, 59, 60, 61, 62.

Csobádi Samu – Budapesti ügyvéd, a Budai Izraelita Hitközség elnöke, az első Zsidó Tanács tagja, a későbbi személyi változások során a Tanácsból kimaradt. 24.

Eden, Robert Anthony – 1935-től angol külügyminiszter. 81, 82.

Eichmann, Adolf – SS Ober-sturmbannführer. a zsidók likvidálására létrehozott speciális SS-osztag vezetője, állítólag Dél-Amerikában. álnéven él. 82, 83, 84, 85, 87, 102. 237, 240.

Éliássy Ferenc – Budapesti rendőrfőkapitány. 62, 122.

Endre László – Gödöllői főszolgabíró, a Sztójay-kormányban belügyi államtitkár. A magyarországi antiszemitizmus egyik vezéralakja. Több ízben részt vett a hitleri nemzeti szocialista párt nürnbergi pártnapján. Mint Pest megyei alispán már az 1940-es évek elején súlyos zsidóellenes intézkedéseket hozott. Szálasi polgári főkormánybiztosnak nevezte ki. 1946-ban népellenes cselekedeteiért halálra ítélték és kivégezték. 84, 88, 89, 93, 94, 95, 96, 97, 99, 123, 140, 168, 169, 184, 197, 221, 264, 285, 303, 313, 316, 325, 331, 332.

Ferenczy László – Csendőralezredes, a magyarországi deportálások egyik vezetője. 107, 123.

óbudai Freudiger Fülöp – Gyáros, a budapesti Orthodox Hitközség elnöke, tagja lett a Zsidó Tanácsnak, a Gestapo segítségével családjával együtt Magyarországról Romániába szökött. 24, 197.

Gábor János – A Pesti Izraelita Hitközség ügyésze, a német hatóságok és a Zsidó Tanács összekötője. Nehéz feladatát becsülettel próbálta ellátni, 1944 végén a németek meggyilkolták. 83, 87, 197.

Ghyczy Jenő – A Kállay-kormány külügyminisztere. 15, 16, 19.

Gömbös Gyula – A MOVE elnöke. Az Egységes Párt ügyvezető alelnöke, 1923 őszén megalakítja csoportjából a Fajvédő pártot. 1929–1932 között hadügyminiszter, majd 1932–1936-ig, haláláig miniszterelnök. 47, 263, 264.

Groszmann Zsigmond – A Pesti Izraelita Hitközség rabbija, a Rabbihivatal vezetője. 202.

György Endre – Az „Ujság” c. lap munkatársa. Zsidó származása miatt Horthy-ligetre internálták, végül koncentrációs táborba hurcolták. 237.

Hain Péter – A német megszállás hazai szálláscsinálója. 1944. március 19. után mint az Államvédelmi Központ vezetője könyörtelen szadizmussal hajtotta végre a baloldal és a zsidóság elleni rendeleteket. 1946-ban a Népbíróság mint háborús bűnöst halálra ítélte és kivégezték. 237.

Halász Géza – Belügyminisztériumi tanácsos, 1944-ben Kárpátalja kormányzói biztosának helyettese. 123, 124.

Himmler, Heinrich – Hitler helyettese és kiszemelt utóda, az SS és a Gestapo birodalmi vezetője. A koncentrációs táborok szervezője. 1945-ben öngyilkos lett. 41, 45, 49.

Hitler, Adolf – a német nemzeti szocialista mozgalom vezére, 1932-től a Német Birodalom kancellárja. 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 23, 34, 38, 39, 42, 43, 89, 133, 134, 135, 136, 184, 211, 227.

nagybányai Horthy Miklós – Tengerésztiszt, a szegedi ellenforradalmi kormányban hadügyminiszter. Tiszti különítménye élén 1919–20-ban vad pogromokat rendez, 1920. március 1-én a különítményesek fegyveres asszisztenciája mellett kormányzóvá választják. Szisztematikusan előkészíti a Németország oldalán vívott nemzetellenes háborút. 1944. március 19. az ország megszállása után is megmaradt kormányzónak. 1944. október 15-én minden előkészítés nélkül proklamálja a fegyverletételt, másnap Szálasi javára lemond kormányzói tisztségéről. 1957-ben, Portugáliában halt meg. 15, 18, 19, 20, 21, 34, 35, 36, 37. 39, 42, 43, 50, 51, 88, 184.

Imrédy Béla – 1932–1935. között a Gömbös-kormány pénzügyminisztere. 1938–39-ben miniszterelnök, ő nyújtotta be a parlamentben a II. zsidótörvényt. A Magyar Megújulás Pártja nevű szélsőjobboldali párt vezére A Sztójay-kormányban 1944 májusában gazdasági csúcsminiszter lesz. A felszabadulás után mint háborús bűnöst halálra ítélték és kivégezték. 18, 92, 93, 264.

Jaross Andor – A Csehszlovákiában működő irredenta magyar mozgalom egyik vezetője. 1938 novembertől a felvidéki ügyek tárcanélküli minisztere, Sztójay kabinetjében belügyminiszter. A háború után népellenes bűnei miatt kivégezték. 36, 43, 51, 52, 88, 93, 94, 95, 96, 106, 108, 109, 110, 111, 112, 113. 120, 121, 122, 124, 139, 140, 142, 144, 157, 198, 244, 286, 293, 313, 315, 325.

Jurcsek Béla – A Kállay-kormány közellátásügyi államtitkára, a Sztójay-kormányban pedig földművelésügyi miniszter. Szálasi idején ismét tárcát vállal, majd velük együtt Németországba menekül 36, 45, 145, 148, 198, 231.

Kahán-Frankl Samu – Az Orthodox Izraelita Központi Iroda elnöke, a Zsidó Tanács tagja. 24, 197.

Kállay Miklós – Az első Gömbös-kormány földművelésügyi minisztere, 1942-től 1944. március 22-ig miniszterelnök. A német megszállás után a török követségre menekül, később a nyilasok elhurcolják. Rómában él. 7, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 35, 37, 91, 92.

Keledy Tibor Fővárosi tanácsnok, a Sztójay-kormány idején elvállalta Budapest főpolgármesteri tisztjét.

Keresztes-Fischer Ferenc – 1944. március 22-ig belügyminiszter, a németek deportálják, a felszabadulás után Ausztriában halt meg. 15, 20, 89, 96.

Kohn Zoltán – Rabbi, a Pesti Izraelita Hitközség tanfelügyelője, 1944 áprilisától a Zsidó Tanács ügyvezető főtisztviselője, 1944 őszén elhurcolják, további sorsa ismeretlen. 237, 241.

Kolosváry-Borcsa Mihály – Imrédy miniszterelnöksége idején a sajtószolgálat vezetője. A Sajtókamara elnöke. A Sztójay-kormány kinevezte a sajtó, rádió, a könyvkiadás és a külföldi hírszolgálat kormánybiztosává. 1945-ben a Sajtókamara pénzével és bizalmas irattárával Németországba szökött. 165, 166, 168.

Krumey, Hermann – SS Ober-sturmbannführer, Eichmann helyettese, jelenleg Nyugat-Németországban él. 27, 31, 32, 33, 62, 83.

Kunder Antal – 1936-ban a Külkereskedelmi Hivatal vezetője, 1938-ban kereskedelmi államtitkár, majd miniszter, tárcáját megtartotta az Imrédy- és Teleki-kormányban is. A Sztójay-kormányba ismét mint kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter lépett be. 36, 48, 49, 54, 55, 57, 129, 131, 132, 206, 207, 208, 210, 211.

Munkácsi Ernő – Ügyvéd, a Pesti Izraelita Hitközség főügyésze, később főtitkára. 23, 31, 82, 88, 99, 100, 102, 105, 240.

Müller Rezső – A Zsidó Tanács adminisztratív vezetője, a lakásügyek legfőbb irányítója. 241.

Nagy József – Orvos, a Zsidó Tanács tagja. 197.

nagybaconi Nagy Vilmos – A Kállay-kormány honvédelmi minisztere. 17

Pető Ernő – Ügyvéd, a Pesti Izraelita Hitközség elnökhelyettese, tagja a Zsidó Tanácsnak. 83, 197, 237, 238, 239.

Petrányi György – 1935-ben rendőrfőtanácsossá nevezték ki, ettől fogva teljesített szolgálatot a budapesti főkapitányságon. 122, 165.

Peyer Károly – Szociáldemokrata politikus. Nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselő. A német megszállás után letartóztatták és deportálták. 43.

Rajniss Ferenc – Szélsőjobboldali újságíró, a háború alatt megalapítja a Magyar Futár c. hetilapot, szerkeszti az Új Magyarságot. A Sztójay-kormány idején az Esti Újság főszerkesztője lett, a Szálasi-kormányban megkapta a kultusz-tárcát. A Népbíróság halálra ítélte és kivégezték. 264.

Rassay Károly – Nemzetgyűlési, illetve országgyűlési képviselő, az Esti Kurir főszerkesztője. A németek bevonulásuk után elhurcolták Mauthausenbe deportálták. 20, 43.

Rátz Jenő – 1936-ban a Honvéd Vezérkar főnöke. 1938. május 14-től november 15-ig honvédelmi miniszter, a Sztójay-kormányban miniszterelnök-helyettes. A Magyar Megújulás Pártjának pártvezér-helyettese, Szálasi hatalomra jutása után a Felsőház elnöke. A Népbíróság életfogytiglani kényszermunkára ítélte. 18, 35.

Reményi-Schneller Lajos – 1938-tól 1945-ig pénzügyminiszterként minden kormánynak tagja volt. A Népbíróság halálra ítélte és kivégezték. 15, 35, 59, 61, 62, 63, 129.

Ribbentrop, Joachim – 1938-tól német külügyminiszter. Mint háborús főbűnöst Nürnbergben 1946-ban halálra ítélték és kivégezték. 16, 17, 18, 19, 34.

Roosevelt, Franklin Delano – 1932-től 1944 áprilisáig, haláláig az USA elnöke.

Rotta, Angelo – Budapesti apostoli nuncius. 320, 322, 324, 325, 326, 327, 328, 329, 331.

Silvermann, Sidney – Angol munkáspárti képviselő. 82.

Speer, Albert – A Német Birodalom munkaügyi minisztere, az Organisation Todt (OT) vezetője. 133.

Stern Samu – Bankigazgató, udvari tanácsos, a Magyar Izraeliták Országos Irodája ás a Pesti Izraelita Hitközség elnöke. Mindhárom Zsidó Tanács elnöke. 31, 83, 84, 151, 152, 197.

Szász Lajos – 1942. október 19-én közellátásügyi, tárcanélküli miniszter lett s ugyancsak közellátásügyi miniszter volt a Sztójay kabinetben is. Tárcát vállalt Szálasi kormányában is. 36, 272, 310.

Szentmiklósi József – Fővárosi tanácsnok. 99, 101, 269, 305.

Szombathelyi Ferenc – Vezérezredes, a Vezérkar főnöke. Háborús bűnei miatt Jugoszláviában halálra ítélték és kivégezték. 15, 19.

Sztójay (Sztojakovics) Döme – Hírszerző tiszt, 1925-től 1933-ig Berlinben katonai attasé, 1936-tól berlini rendkívüli követ. Innen került 1944. március 22-én a miniszterelnöki székbe. Mint háborús bűnöst a Népbíróság halálra ítélte és kivégezték. 7, 15, 19, 35, 36, 37, 38, 39, 47, 50, 51, 54, 57, 59, 69, 73, 74, 79, 109, 129, 131, 163, 181, 182, 184 194, 211, 217, 249, 253, 262, 276, 279, 281, 296, 317, 320, 321, 322, 324, 325, 326, 328, 329, 331.

Tito, Josip Broz – 1941-ben a náci megszállók és kiszolgálók ellen partizánmozgalmat szervezett. 1944 októberében csapatai egyesültek a szovjet hadsereg egységeivel. Alakulatai részt vettek Magyarország és Ausztria felszabadításában. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság miniszterelnöke. 45, 87.

Weesenmayer, Edmund – A Német Birodalom követe és teljhatalmú megbízottja a megszállás alatti Magyarországon. 18, 34, 35, 45, 49.

Wilhelm Károly – Ügyvéd, a Pesti Izraelita Hitközség elnökhelyettese, a Zsidó Tanács tagja. 24, 197.

Wisliceny, Dieter, báró – SS-Obersturmführer, Eichmann és Krumey mellett” a zsidók likvidálására létrehozott speciális osztag vezetője. Háborús bűnei miatt a Csehszlovák Köztársaságban halálra ítélték és kivégezték. 27, 31, 83, 240.

Wolff Károly – Földbirtokos, országgyűlési képviselő, a fővárosi Keresztény Községi Párt elnöke, igazgatósági tagja az Ébredő Magyarok Egyesületének. 264.

TÁRGYMUTATÓ

Államvédelmi Központ 106–107.

Deportálás.

– 1942-es terv 7.

– Kamenesz–Podolszk 8, 17.

– jegyzőkönyv az auschwitzi deportálásról 28–30.

– Bm alaprendelet 123–127.

– németek által igényelt munkaerők 133–136.

– Bm rendelet 312–313.

– Kossuth Rádió figyelmeztetése 331–332.

Egyházak.

– Kossuth Rádió felhívása az üldözöttek érdekében 91, 132–133.

– Canterbury-i érsek felhívása 150.

– Apostoli Nunciatura jegyzéke a kormányhoz 317–319.

– Angelo Rotta levele Sztójayhoz 320–324

– minisztertanácsi jegyzőkönyv 324–325.

– Küm. jegyzéke a Nunciaturához 326–330.

Internálás l. még Toloncügyek.

– külföldi zsidók 126.

– Zsidó Tanács–i utasítása 236–238.

– Kistarcsa 119, 296–297.

– Csepel 297.

Kossuth Rádió.

– az ország megszállásáról 21–22.

– a Sztójay-kormány kinevezéséről 38–40

– felhívása az üldözöttek támogatására 41–44, 79, 132–133.

– felhívása ellenállásra 80.

– a zsidóüldözés indítóokairól 8990, 184–185.

– a sárga csillagról 90–91.

– Endre Lászlóról 96.

– üzletek bezárásáról 211, 227–228.

– a zsidó írók műveinek megsemmisítéséről 281–282.

– a lakásrekvirálásról 140–141.

– a magyar zsidóság kiirtásának tervéről 331–332.

Magyarországi Zsidók Szövetsége l. Zsidó Tanács.

Munkaszolgálat

– áldozatainak száma 8, 17.

– ruhaellátás 118.

Munkásosztagok felállítása (Eichmann-terv) 85.

Német megszállás 7, 15–20, 25–27, 34, 36–38, 42–43, 46, 49.

Schutzstaffelns (SS) 24, 26, 29–33, 82–88, 187–190.

Sicherheitsdienst (SD) 187–190.

Sztójay-kormány

– kinevezése 35–36.

– Pesti Hírlap kommentárja 36–38.

– Kossuth Rádió kommentárja 38–40.

– a budapesti rádió a – programjáról 47.

Tolonc-ügyek

– Rabbiszeminárium (kisegítő toloncház) 82–83, 203, 297.

– Topolya (kisegítő toloncház) 300–301.

Wehrmacht támogatása 187–190.

Zsidó rendeletek

– aranyforgalom korlátozása 121.

– bankbetétek kivételének korlátozása 59–63.

– egyesületek és szervezetek feloszlatása 191–193.

– élelmiszerellátás szabályozása, fejadagok leszállítása, megvonása

– – Bm-ben tartott tanácskozás 123.

- – Budapest polgármesterének rendelete 232–234.

– – Km rendelet 228–231.

– – zsidók eltávolítása a fővárosi szeretetotthonokból 269–270.

– Értelmiségi munkakörben való alkalmaztatás megszüntetése

– – minisztertanácsi jegyzőkönyv 211–212.

– – Me rendelet 212–217.

– Fürdők (nyilvános) használatának eltiltása 285–286.

– – Bm rendelet 285–286

– Gépjáróművek bejelentése, igénybevétele

– – minisztertanácsi jegyzőkönyv 54–55.

– – Me rendelet 56–57.

– – KMAC felterjesztése a Bm-hez 313–314.

– Gyógyszertári jogosítványok megszüntetése

– – Me rendelet 160–163.

– Hasznot hajtó jogosítványok megszüntetése

– – minisztertanácsi jegyzőkönyv 255.

– – Me rendelet 256–262.

– Háztartási alkalmazottak (nem zsidók) tartásának eltiltása

– – minisztertanácsi jegyzőkönyv 74–77.

– – Me rendelet 78–79.

– Írók, tudósok műveinek kinyomtatási és terjesztési tilalma, selejtezése

– – Bm-ben tartott tanácskozás 123.

– – Me rendelet 276–281.

– – Kossuth Rádió kommentárja 281–282.

– Iparosok

– – adatszolgáltatása 271–272.

– – Im rendelet 310

– Iskola-, tanfolyam-, internátusi engedélyek visszavonása – VKm rendelet 311–312.

– – tanulók eltiltása egyenruha viselésétől 164, 298–299.

– Katonai egyenruhavirelési jog megvonása – Hm rendelet 107.

– Kereskedelem

– – árukészletek és üzleti berendezések zár alá vétele

– KKm rendelet 48–49, 204–207.

– Kunder miniszter nyilatkozata 208–210.

– Kossuth Rádió kommentárja 211, 227–228.

– Budapest polgármesterének határozata 234–235.

– egyéni kérelem zsidó üzletek kiutalására 262–265.

– KKm rendelet 298.

– Közsegélyek megvonása – Budapest polgármesterének rendelete 269.

– Közszolgálat és közmegbízatás megszüntetése

– – minisztertanácsi jegyzőkönyv 63–66.

– – Me rendelet 66–68.

– – Budapest polgármesterének rendelete 69–70.

– – Budapest polgármesterének felterjesztése a Bm-hez 282–285.

– – fővárosi tisztviselők elbocsátása 235–236.

– Külföldi és hontalan zsidók

– – 1941-es deportálás 8.

– – szlovák, lengyel menekültek 8, 45–46, 150.

– – gyűjtőtáborokban való elhelyezés 126, 290–293.

– – vagyonuk kezelése 286–289.

– Lakások rekvirálása és összeköltöztetés

– – lakáscsere, változtatás engedélyezése 25, 27, 118, 119.

– – bombakárosultak részére rekvirálás 99–102, 136–137, 139 -141, 303–305.

– Kossuth Rádió a rekvirálásról 140–141.

– – Lakáshivatal (Goldmark-terem) 155.

– – önkéntes lakásfelajánlás és összeköltözés 204, 306.

– – SS IV. B. utasítása a Zsidó Tanácsnak 240–241. minisztertanácsi jegyzőkönyv 241–244.

– – Me rendelet 244–249. Magyarországi Zsidók Lapjának közleménye 266.

– – tervezet a budapesti zsidók összeköltöztetésére 301–303. Zsidó Tanács figyelmeztetése 305–306.

– Légoltalmi őrségparancsnok leváltása 222–223.

–– Budapest polgármesterének rendelete

– Lőfegyver, lőszer vásárlása és tartása

– minisztertanácsi jegyzőkönyv 253–254.

– Mentesítések

– – minisztertanácsi jegyzőkönyv 52.

– – kiterjesztése 112.

– – külföldiek –e 113.

– – egységes szabályozás – minisztertanácsi jegyzőkönyv 250.

– Me rendelet 252–253. mentesítő iratok felülvizsgálata 274–276.

– Munkahelyeken (polgári) való visszahagyás

– – Fm feljegyzés (wirtschaftlich wertvoller Jude) 145–148.

– – Bm rendelet

– Nyomtatványok és írószerek szállításából való kizárás

– – Bm rendelet 219–220.

– – Budapest polgármesterének rendelete 221–222.

– Orvosok működésének szabályozása (rendelettervezet) 198–199.

– Önkormányzati és érdek-képviseleti szervezet (Zsidó Tanács) létrehozása

– – minisztertanácsi jegyzőkönyv 190–191.

– – Me rendelet 191–194.

– – Magyar Zsidók Lapja közleménye 195–196.

– – Bm rendelet (az első Zsidó Tanács tagjainak kinevezése) 196–197.

– Rádiókészülékek bejelentése, elkobzása

– – Me rendelet 129–131.

– – Hm és Me rendelet 132.

– – Baky az elkobzásról 138.

– – Bm rendelet 123–124, 315–316.

– Rendeleteket megszegő zsidók feljelentése (Baky felhívása) 169–170.

– Sajtó-, színművészeti és filmművészeti kamarai tagság megszűnése 71–73, 98, 106.

– Sárga csillag

– – minisztertanácsi jegyzőkönyv 51.

– – Me rendelet 53–54.

– – Kossuth Rádió kommentárja 90.

– – elkészítése gyárilag (német terv) 84.

– – Endre államtitkár nyilatkozata 95.

– – a rendelet kiegészítése 108–109, 111–113,

– – létrejöttének körülményei 109.

– – Magyar Zsidók Lapja közleménye 117, 120, 154, 201, 267, 297.

– – Baky államtitkár nyilatkozata 137.

– – büntetés szigorítása 163.

– – a rendőrség tagjai és a – viselésére kötelezettek érintkezésének eltiltása 165.

– Távbeszélő előfizetők adatszolgáltatása 57–58, 123.

– Utazási korlátozások 20–25-27, 84.

– – Me rendelet 127–129.

– Ügyvédek működésének megszüntetése

– – minisztertanácsi jegyzőkönyv 63–66.

– – Me rendelet 68.

– – kamarai tagság megszüntetése 98.

– Vagyon bejelentése és zár alá vétele

– – „távollevő” zsidók vagyonának kezelése 141–145.

– – Me rendelet 170–181

– – Pesti Hírlap kommentárja 182.

– – KKm utasítás 183.

– – GYOSZ tájékoztatója 223225.

– – minisztertanácsi jegyzőkönyv 239.

– – külföldi állampolgárságú zsidók vagyonának kezelése 286–289.

– – elrejtett – felkutatása 120122, 138, 218, 219.

– Váltó-prolongálás (zsidó adósok)

– – minisztertanácsi jegyzőkönyv 293–295.

– – Me rendelet 295–296.

Zsidó Tanács

– alakítása 23–28.

– hatásköre, pénzügyi alapjai 85–87, 114.

– szervezete 102–105.

– felhívásai 114–117, 151–154

– tevékenysége (általában) 199–200. 266, 306–307, 309.

– Tájékoztató Irodája 155, 200, 309.

– lakásügyek 99–102, 200, 309310.

– utazási ügyek 200.

– szociális tevékenysége 200, 307–308.

– internálási utasítás 236–238.

– tárgyalás a németekkel 23–28, 31, 82–87, 102–105, 240–241.

Zsidó törvények

– numerus clausus 7.

– I. zsidótörvény 8.

– II. zsidótörvény 8.

– III. zsidótörvény 8.

Zsidókérdés-kutató Magyar Intézet 166–169.

TARTALOMJEGYZÉK

A szerkesztők előszava

DOKUMENTUMOK

1. A Koronatanács ülésének jegyzőkönyve Horthy és Hitler klessheimi tanácskozásáról (1944. március 19.)

2. A Kossuth Rádió felhívása a magyar társadalomhoz a német megszállással kapcsolatban (1944. március 20.)

3a Munkácsi Ernő visszaemlékezése a Gestapo parancsára összehívott es a Gestapo tisztjeinek részvételével megtartott hitközségi gyűlésre, melyen a németek kiadták első utasításaikat (Zsidó Tanács alakítása, német ellenőrzés a magyar zsidóság felett) (1944. március 20.)

3b A Gestapo által összehívott gyűlésén szétosztott „jelenléti ív” – a Gestapo első parancsaival (1944. március 20.)

3c A 3b alatt közölt irat szó szerinti fordítása (1944. március 20.)

4. A budapesti Keleti pályaudvaron elfogott és Auschwitzba deportált zsidó asszonnyal felvett jegyzőkönyv (1945. július 9.), (1944. március 20.)

5. Munkácsi Ernő visszaemlékezése a budapesti zsidó intézmények vezetőinek Krumey és Wisliceny jelenlétében tartott gyűlésére (1944. március 21.)

6a Krumey, SS-Obersturmbannführer parancsa, mely megtiltja a német kötelékeknek a pesti hitközség székházába való belépést (1944. március 21.)

6b Az a) alatt közölt SS-parancs szószerinti fordítása (1944. március 21.)

7. A Magyar Távirati Iroda jelentése a Magyarország megszállásáról közölt első külföldi tudósításokról (1944. március 21.)

8. A Magyar Távirati Iroda jelentése Németország Új budapesti követének kinevezéséről (1944. március 22.)

9. Horthy kormányzó leirata az országgyűléshez Kállay felmentéséről és Sztójay kinevezéséről (1944. március 22.)

10. Horthy kormányzó kézirata a Sztójay-kormány minisztereinek kinevezéséről (1944. március 22.)

11. A Pesti Hírlap kommentárja a német megszállásról, a Sztójay-kormány kinevezéséről (1944. március 23.)

12. A Kossuth Rádió adása: „A quislingek kinevezése után” (1944. március 23.)

13. A Magyar Távirati Iroda jelentése a szlovák hatóságoknak a magyar zsidó menekülőkkel szemben tanúsított ellenséges magatartásáról (1944. március 23.)

14. A Magyar Távirati Iroda jelentése Himmler budapesti tartózkodásáról (1944. március 23.)

15. A Kossuth Rádió felhívása a magyar néphez az üldözöttek támogatása érdekében (1944. március 23.)

16. A Magyar Távirati Iroda jelentése a stockholmi magyar követség által Magyarország megszállásának előzményeiről kiadott hivatalos közleményről (1944. máricus 23.)

17. A Belügyi Közlöny Baky László államtitkári kinevezéséről (1944. március 24.)

18. A Kossuth Rádió leleplezi a zsidóüldözés hátterét, harcra szólít az üldözöttek megmentésére (1944. március 25.)

19. A Magyar Távirati Iroda jelentése a magyarországi zsidók sorsára vonatkozó Reuter-tudósításról (1944 március 25)

20. A Magyar Távirati Iroda jelentése a megszállók iránti magatartásra és a zsidókérdés megoldására vonatkozó Reuter-tudósításról (1944. márcus 25.)

21. A budapesti rádió rövidhullámú adásának kommentárja a Sztójay-kormány várható kül- és belpolitikai programjáról (1944. március 27.)

22. A Magyar Távirati Iroda jelentése ismerteti a Grenzbote című pozsonyi lap Budapest megváltozott arculatáról szóló cikkét (1944. március 27.)

23a A kereskedelem- és közlekedési miniszter távirati utasítása Budapest polgármesterének a zsidó üzletek igénybevételével kapcsolatban (1944. március 28.)

23b Az a) alatt közölt távirati utasítás kiegészítése (1944. március 29.)

24. A Magyar Távirati Iroda jelentése Magyarország megszállásának előkészületeiről közölt TASS-tudósításról (1944. március 29.)

25. A Magyar Távirati Iroda jelentése a Minisztertanács üléséről (1944. március 29.)

26. A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve Horthy kormányzó állásfoglalásáról a kiadandó zsidó rendeletek ügyében (1944. március 29.)

27a A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a zsidók megkülönböztető jelzése tárgyában (1944 március 29)

27b Kormányrendelet a zsidók megkülönböztető jelzése tárgyában (1944. március 31)

28a A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a zsidó tulajdonban levő gépjárművek bejelentési kötelezettségéről és igénybevételéről (1944. március 29.)

28b Kormányrendelet a zsidók tulajdonában levő közúti gépjárművek bejelentése tárgyában (1944. március 31.)

29a A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a zsidó távbeszélő-előfizetők adatszolgáltatási kötelezettségéről (1944. márc. 29.)

29b Kormányrendelet a zsidó távbeszélő-előfizetők adatszolgáltatási kötelezettsége tárgyában (1944 március 29)

30. A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a bankbetétek kifizetésének korlátozásáról és a páncélrekeszek zárva tartásáról (1944. március 29.)

31a A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a zsidók közszolgálatának és közmegbízatásainak, továbbá ügyvédi működésének megszüntetéséről (1944. március 29.)

31b Kormányrendelet a zsidók közszolgálatának és közmegbízatásainak, továbbá ügyvédi működésének megszüntetése tárgyában (1949. március 29.)

31c Budapest polgármesterének rendelete a zsidók közszolgálatának és közmegbízatásainak megszüntetés tárgyában kiadott 1210/1944. Me. számú rendelet végrehajtásáról (1944. március 31.)

32a A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a zsidók sajtókamarai, színművészeti és filmművészeti kamarai tagságának megszüntetése tárgyában (1944. március 29.)

32b Kormányrendelet a zsidók sajtókamarai, színművészeti és művészeti kamarai tagságának megszüntetése tárgyában (1944. március 29.)

33a A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a nem zsidóknak zsidók háztartásában való alkalmazásának megtiltásiról (1944. március 29.)

33b Kormányrendelet a zsidók háztartásában nem zsidók alkalmazásának tilalma tárgyában (1944. március 29.)

34. A Kossuth Rádió felhívása: „Segítsük az üldözötteket!” (1944. március 29.)

35. A Kossuth Rádió felhívása ellenállásra szólít fel a nácikkal szemben (1944. március 29.)

36. Az Országos Rabbi Egyesület felhívása Pészách (húsvét) ünnepének megtartásával kapcsolatban (1944. március 30.)

37. A Magyar Távirati Iroda jelentése Eden angol külügyminiszternek a megszállt országok népeinek üldöztetésére vonatkozó nyilatkozatáról (1944. március 30.)

38. Munkácsi Ernő visszaemlékezése Eichmann Obersturmbannführerrel való tárgyalásra (1944. március 31.)

39. A budapesti rádió rövidhullámú hírszolgálatának adása közli Endre László nyilatkozatát a zsidókérdésről (1944. márc. 31.)

40. A Kossuth Rádió kommentárja a zsidóüldözések kérdéséről, indítóokairól (1949. március 31.)

41. A Kossuth Rádió kommentárja a sárga csillagról (1944. ápr. 1.)

42a A Pester Lloyd vezércikke a zsidókérdés radikális megoldásának szükségességéről (1944. április 1.)

42b Az a) alatt közölt irat szószerinti fordítása (1944, április 1)

43a A Pester Lloyd közli Endre László nyilatkozatát „A zsidókat megkülönböztető jel nem megbélyegzés” címmel (1944 április 1)

43b Az a) alatt közölt irat szó szerinti fordítása (1944. április 1.)

44. A Kossuth Rádió leleplező kommentárja Endre László sötét üzelmeiről (1944. április 1.)

45. A Magyarság híradása arról, hogy a magyar társadalom örömmel fogadta a zsidóellenes rendeletek megjelenését (1944. április 1.)

46a Munkácsi Ernő visszaemlékezése: Endre László a Zsidó Tanáccsal rekviráltat zsidó lakásokat, hogy bombakárosultaknak juttassa (1944. április 4.)

46b Az a) alatt közölt visszaemlékezés folytatása (1944. április 4.)

47. Munkácsi Ernő visszaemlékezésében közli a Zsidó Tanácsnak a német illetékes szervek által elfogadott alapokmányát (1944. április eleje)

48, A budapesti rádió rövidhullámú adásának híre: budapesti színigazgatók értekezletén bejelentették a zsidótörvény rendelkezéseinek végrehajtását a színházakban (1944 április 5.)

49. A belügyminiszter rendelete a zsidók elleni intézkedések ellenőrzésére kirendeli az Államvédelmi Központ ügyészi nyomozó osztályát (1944. április 5.)

50. A honvédelmi miniszter rendelete a zsidók katonai egyenruha-viselési jogának megvonásáról (1944. április 5.)

51a Kormányrendelet a zsidók megkülönböztető jelzéséről szóló rendelet kiegészítéséről (1944. április 5.)

51b A Belügyminisztérium törvény-előkészítő osztálya vezetőjének feljegyzése az a) alatt közölt rendelet létrejöttének körülményeiről (1944. április 8.)

51c A Belügyminisztérium megküldi a 36-os országos bizottságnak a sárga csillag viseléséről szóló két rendelethez fűzött indokolását (1944. április 8.)

52. A Központi Tanács felhívja a 20 esztendős, munkaszolgálatot nem teljesítő és nem hadiüzemben dolgozó zsidó férfiakat, hogy lajstromozás végett a Tanácsnál jelenjenek meg (1944. április 6.)

53. A Magyar Zsidók Központi Tanácsának felhívása a zsidósághoz a Központi Tanács hatásköréről, és arról, hogy a Központi Tanács utasításait mindenki köteles végrehajtani (1944 április 6)

54. A Magyar Zsidók Lapja felhívása: minden zsidó feltétlenül engedelmeskedjék a kiadott rendeleteknek és odaadóan végezze kötelességét (1944. április 6.)

55. A Magyar Zsidók Lapjának kommentárja a kiadott rendelkezésekkel és általánosan az új helyzettel kapcsolatosan (1944. április 6.)

56. A Magyar Zsidók Lapja közli a Magyar Távirati Iroda magyarázatát a csillag viselésével kapcsolatosan (1944 április 6)

57a A Belügyminisztérium szigorúan bizalmas körrendelete a zsidók esetleges ékszermentési kísérleteinek megakadályozásáról (1944. április 6.)

57b A budapesti rendőr-főkapitányság szigorúan bizalmas utasítása a zsidók ékszerrejtegetésének megakadályozása céljából kiadott belügyminiszteri rendelet végrehajtása tárgyában 1944. április 24.)

58. Feljegyzés a zsidókérdés megoldása ügyében a Belügyminisztériumban tartott értekezletről (1944. április 7.)

59. A Belügyminisztérium bizalmas rendelete a zsidók gyűjtőtáborokba való szállításáról (1944 április 7)

60. Kormányrendelet a zsidók utazásainak korlátozásáról (1944. április 7.)

61. Kormányrendelet adatszolgáltatásra kötelezi a zsidó rádiótulajdonosokat (1944. április 7.)

62. A Kossuth Rádió felhívja a magyarországi keresztény egyházak papjait, hogy forduljanak szembe a zsidóüldözéssel (1944. április 8.)

63a Feljegyzés Hitler kancellár és Speer között lezajlott megbeszélésről, amelyen elhatározták, hogy 100 000 zsidót kérnek – kényszermunkára – a magyar kormánytól (1944. április 9.)

63b Az a) alatt közölt irat szószerinti fordítása (1944. április 9.)

63c A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a németek által igényelt munkerőkről, közte 50 000 zsidó munkaszolgálatosról (1944. április 26.)

64a Baky László belügyi államtitkár nyilatkozata a Magyarság munkatársának az újabb zsidóellenes rendeletekről és arról, hogy a bombakárosultak lakásigényeit zsidó lakások elkobzásával elégítik ki (1944. április 9.)

64b A Kossuth Rádió leleplezi Baky államtitkár demagóg utasítását a kibombázottak részére lefoglalandó zsidó lakásokkal kapcsolatban (1944. április 14.)

65a A Belügyminisztérium körrendelete valamennyi árvaszéknek a ,távol levő” zsidók vagyonának kezelése tárgyában (1944. április 11.)

65b A Belügyminisztérium rendelete a „távol levő” zsidók vagyonának kezelése tárgyában (1944. május 9.)

65c Budapest székesfőváros árvaszékének határozata a „távollevő” zsidók vagyonának kezelése tárgyában kiadott rendelet végrehajtásáról (1944 május 12)

66a A Földművelésügyi Minisztérium folyammérnöki ügyosztályának előterjesztése Jurcsek földművelésügyi miniszterhez a vízügyi szolgálatnál alkalmazott zsidó mérnökök megtartása ügyében (1944 április 11)

66b Előterjesztés a Minisztertanácshoz a „gazdasági szempontból hasznos zsidó” (wirtschaftliche wertvoller Jude) intézménynek a vízügyi szolgálatban való rendszeresítése ügyében (1944. április 11.)

67. A Kiürítési Kormánybiztos rendelete arról, hogy a fővárosban és a peremvárosokban a kiürítés szempontjából ki számít zsidónak (1944. április 12.)

68. Magyar Távirati Iroda jelentése – a Reuter híradása alapján – a canterburyi érseknek, Magyarországhoz intézett szózatáról (1944. április 12.)

69. Magyar Távirati Iroda jelentése – a Slovák című lap híradása alapján a Magyarországba menekült szlovákiai zsidók visszamenekülési kísérletéről (1944. április 12.)

70. A Magyar Zsidók Lapja közli Stern elnök felhívását, amelyben munkára, fegyelmezettségre és feltétlen engedelmességre int (1944. április 13.)

71. A Magyar Zsidók Lapja cikke a zsidóknak a zsidó intézmények iránti kötelességeiről (1944. április 13.)

72. A Magyar Zsidók Lapja közleménye a legégetőbb kérdésekről (jelentkezés fizikai munkára, sárga csillag viselése, lakásügyek, a Tájékoztató Iroda, a hatóságokkal érintkező csoport, a Fordító Iroda működése (1944 április 13)

73. A Belügyminisztérium körrendelete, melyben közli a Honvédelmi Minisztériumnak a zsidók polgári munkahelyen való visszahagyásának eljárási szabályai tárgyában kiadott rendeletét (1944. április 13.)

74. Kormányrendelet a zsidók gyógyszertári jogosítványainak megszüntetéséről (1944. április 14.)

75. A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a sárga csillag nem viselése miatt eddig kirótt büntetés súlyosbításáról (1944. április 14.)

76. A Minisztertanács ülésinek jegyzőkönyve: zsidó ezentúl nem viselhet katonasapkát (1944. április 14.)

77. A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a pénzintézetek és az azokhoz tartozó vállalatok zsidótlanításáról (1944. április 14.)

78. A rendőrség budapesti főkapitányságának rendelete a főkapitányság beosztottjaihoz: a sárga csillag viselésére kötelezettekkel megtiltja a magánérintkezést (1944. április 14.)

79. A Magyar Távirati Iroda jelentése a Kolosváry-Borcsa Mihály sajtóügyi megbízatásáról (1944. április 15.)

80. A Zsidókérdés-kutató Magyar Intézet szervezési szabályzata (1944. április 15.)

81. Belügyi Közlöny híre vitéz Endre László államtitkári kinevezéséről (1944. április 16.) 82. A Magyarság közli Baky államtitkár felszólítását a lakossághoz, hogy jelentse fel a rendeleteket megszegő zsidókat (1944. április 6.)

83a Kormányrendelet a zsidók vagyonának bejelentéséről és elkobzásáról (1944. április 16.)

83b A Pesti Hírlap kommentárja a zsidó vagyonok bejelentéséről és elkobzásáról kiadott kormányrendeletről (1944. április 16.)

83c A kereskedelem- és közlekedési miniszter távirati utasítása Budapest polgármesterének a zsidó üzletek bezárásával kapcsolatban (1944. április 19.)

84. A Kossuth Rádió a „zsidóüldözés maszlagáról” (1944. április 19.)

85. A Belügyminisztérium körrendelete az alárendelt szervekhez a német biztonsági szolgálat (Sicherheits Dienst) támogatása érdekében (1944. április 19.)

86. A Belügyminisztérium körrendelete a magyar hatóságok és a német fegyveres alakulatok között kialakítandó együttműködés irányelveiről (1944. április 19.)

87a A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a magyarországi zsidók önkormányzati szervezetének létesítéséről és minden egyéb zsidó szervezet feloszlatásáról (1944. április 19.)

87b Kormányrendelet a zsidók önkormányzata és érdek-képviselete tárgyában (1944. április 22.)

87c A Magyar Zsidók Lapja közleménye a magyarországi zsidók önkormányzati és érdekképviseleti szervének létrehozásáról (1944 április 27)

87d A belügyminiszter körrendelete az első Zsidó Tanács kinevezéséről (1944. május 8.)

88a Jaross belügyminiszter megküldi Jurcsek földművelésügyi miniszternek a zsidó orvosok működését szabályozó rendelettervezetét (1944. április 20.)

88b A zsidó orvosok működését szabályozó kormányrendelet tervezete (1944. április 20.)

89. A Magyar Zsidók Lapja cikke a Zsidó Tanács tevékenységéről (1944. április 20.)

90. A Magyar Zsidók Lapja cikke a kitérések ellen (1944. április 20.)

91. A Magyar Zsidók Lapja figyelmeztetése: kerüljék a csoportosulást a Rökk Szilárd utcai toloncház környékén (1944. április 20.)

92. A Magyar Zsidók Lapjának felhívása önkéntes lakásfelajánlásra és összeköltözésre (1944. április 20.)

93a Kormányrendelet a zsidó kereskedők üzletéhez tartozó árukészletek és üzleti berendezések zár alá vételéről (1944. április 21.)

93b A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter távirati utasítása az elsőfokú iparhatóságokhoz a zsidó üzletek bezárásáról szóló rendelet végrehajtása tárgyában (1944. április 22.)

93c A Pesti Hírlap közli Kunder kereskedelmi miniszter nyilatkozatát a zsidó üzletekről (1944. április 23.)

93d A Kossuth Rádió kommentárja Kunder kereskedelemügyi miniszternek a zsidó üzletek bezárására vonatkozó nyilatkozatáról (1944. április 23.)

94. A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a zsidók értelmiségi munkakörben való alkalmaztatásának és foglalkoztatásának megszüntetéséről (1944. április 21.)

95. A Belügyminisztérium utasítása a rendőrség budapesti főkapitányának a bombabiztos óvóhelyeken esetleg elrejtett zsidóvagyon felkutatására (1944. április 21.)

96a A belügyminiszter körrendelete az alárendelt közigazgatási hatóságokhoz arról, hogy a zsidó cégeket nyomtatványok és írószerek szállításából ki kell zárni (1944. április 21.)

96b Budapest polgármesterének rendelete az a) alatt közölt belügyminiszteri rendelet végrehajtása tárgyában (1944. május 1.)

97. Budapest polgármesterének rendelete a zsidó légoltalmi őrségparancsnokok és- őrségparancsnok-helyettesek leváltásáról (1944. április 21.)

98a A Gyáriparosok Országos Szövetségének tájékoztató körlevele a zsidó vagyonok bejelentéséről és zár alá vételéről szóló kormányrendelettel kapcsolatban (1944. április 22.)

98b Az a) alatt közölt tájékoztató kiegészítése (1944 április 27)

99. A Kossuth Rádió kommentárja az újabb zsidóellenes intézkedésekről (1944. április 22.)

100a A közellátásügyi miniszter rendelete a zsidók élelmiszerellátásának szabályozásáról (1944. április 23.)

100b A Pesti Hírlap ismerteti Budapest helyettes polgármesterének a zsidók élelmiszerellátásának szabályozásáról szóló rendeletét (1944 április 27)

101. Budapest polgármesterének határozata a zsidó kereskedők árukészletének és berendezésének biztosítása tárgyában (1944. április 24.)

102. Budapest polgármesterének véghatározata Wittenberger L. Imre havidíjas hivatalnok elbocsátása tárgyában (1944. április 24.)

103. A Magyar Zsidók Központi Tanácsa által kézbesített internálási parancs (1944 április 24)

104. Dr. Pető Ernőnek, a Magyar Zsidók Központi Tanácsa tagjának visszaemlékezése arra, hogy a politikai rendőrség parancsára a Központi Tanács kézbesítette az internálási parancsokat (1944. április 24.)

105. A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a Nemzeti Bankban őrzött zsidó értéktárgyak, értékpapírok további sorsáról (1944. április 26.)

106a Munkácsi Ernő visszaemlékezése: német SS-tisztek új utasítások között közlik a Központi Tanáccsal, hogy zsidók ezentúl csak 10 000 lélekszámnál nagyobb községben lakhatnak (1944. április)

106b A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a zsidók lakásainak igénybevétele és a zsidók összeköltöztetése (gettók kialakítása) tárgyában készült rendelettervezetről (1944. április 26.)

106c Kormányrendelet a zsidók lakásainak igénybevételéről és új lakóhelyek kijelöléséről (1944. április 28.)

107a A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a zsidómentesítések tárgyában előkészítendő kormányrendeletről (1944. április 26.)

107b Kormányrendelet szabályozza a mentesített zsidók körét (1944 május 13)

108. A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a zsidók lőfegyver-, lőszer-, robbanószer-vásárlása és tartása tárgyában készített rendelettervezetről (1944. április 26.)

109a A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a zsidók hasznot hajtó jogosítványainak megszüntetése tárgyában kiadandó rendeletről (1944. április 26.)

109b Kormányrendelet a zsidók hasznot hajtó hatósági jogosítványainak visszavonásáról (1944. május 6.)

110a Nagysötétági Macskásy Géza hangerősítő vállalkozó kérelme a VII. ker. elöljáróhoz zsidó vállalatok átvétele ügyében (1944. április 27.)

110b Az a) alatt közölt irat melléklete (1944. április 27.)

110c Az a) alatt közölt irat második melléklete

111. A Magyarországi Zsidók Lapjának közleménye az összeköltöztetéssel kapcsolatban felmerült problémákról, a sárga csillag viseléséről, az egymás iránt tanúsítandó megértő magatartásról (1944. április 27.)

112. A Kereskedelem- és Közlekedésügyi Miniszter rendelete valamennyi iparhatóságnak a zsidó üzletek árukészletének átadásával kapcsolatban tapasztalt visszaélésekről (1944. április 27.)

113. Budapest polgármesterének rendelete arról, hogy a közsegélyt meg kell vonni a zsidóktól (1944. április 28.)

114. Budapest polgármesterének rendelete arról, hogy a szeretetotthonokban ápolt zsidókat a Hajléktalanok Menedékhelyére kell kihelyezni (1944. április 29.)

115. Kormányrendelet egyes zsidó iparosok adatszolgáltatási kötelezettsége tárgyában (1944. április 29.)

116. A Pesti Hírlap kommentárja a zsidók üzleteinek lezárásával kapcsolatosan (1944. április 29.)

117. Kormányrendelet a zsidókra vonatkozó mentesítő iratok felülvizsgálásáról (1944 április 30)

118. Kormányrendelet eltiltja zsidó szerzők műveinek közzétételét (1944. április 30.)

119. A Kossuth Rádió megbélyegzi a magyar zsidó írók műveinek pusztítását, megsemmisítését (1944. május 1.)

120. Budapest helyettes polgármesterének felterjesztése a belügyminiszterhez a zsidók közszolgálatának és közmegbízatásának megszüntetésével kapcsolatos igazolási eljárás határidejének meghosszabbításáról (1944. május 2.)

121. A belügyminiszter rendelete eltiltja, hogy a zsidók a nyilvános fürdőket használhassák (1944. május 2.)

122. A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve az ellenséges állampolgárok (zsidók és nem zsidók), valamint idegen állampolgárságú zsidók személyének és vagyonának kezeléséről (1944. május 3.)

123. A Belügyminisztérium bizalmas rendelete a budapesti rendőrfőkapitányhoz a külföldi és hontalan zsidók gyűjtőtáborokba való elhelyezéséről (1944. május 3.)

124a A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a hitelintézetek és vállalatok birtokában levő zsidó adósok váltójának prolongálásáról (1944. május 3.)

124b Az a) alatt közölt tárgyban kiadott kormányrendelet (1944. május 5.)

125. A Magyarországi Zsidók Lapja közli, hogyan lehet csomagot küldeni az internáló táborokba (1944. május 4.)

126. A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter rendelete a zsidó üzletek bezárásáról készített jelentések haladéktalan megküldéséről (1944. május 5.)

127. A vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelete eltiltja, hogy a zsidó tanulók iskolai egyenruhát hordhassanak (1944. május 6.)

128. A Pesti Hírlap cikke arról, hogy tarthatnak-e zsidók kutyát (1944. május 6.)

129a A topolyai kisegítő toloncház vezetője átirattal megküldi a budapesti népmozgalmi nyilvántartó hivatalnak a németországi munkára szállított négy zsidó okmányait (1944. május 9.)

129b Az a) alatt közölt irat melléklete (1944. május 9.)

130. Feljegyzés a budapesti zsidók összeköltözésének megoldásáról, a zsidó negyedek (gettók) kialakításáról (1944. május 9.)

131a Sarlós Éva tanárnő kérvénye a polgármesterhez. Kéri, hogy egyszobás, bombakárosultak részére lefoglalt lakását mentesítsék az igénybevétel alól (1944. május 11.)

131b Az a) alatt közölt kérvény tárgyában hozott elutasító határozat, (1944. június 13.)

132. A Magyarországi Zsidók Lapja közleményei (1944. május 11.)

133. A Magyarországi Zsidók Lapja ismerteti a Központi Tanács működési területeit (1944. május 11.)

134. Az iparügyi miniszter rendelete valamennyi iparhatósághoz a zsidó iparosok iparű7 vel kapcsolatosan (1944 május 12)

135. A vallás- és közoktatásügyi miniszter visszavonja a zsidók iskola-, tanfolyam-, vagy internátusi engedélyét (1944. május 12.)

136. Jaross belügyminiszter rendelete a zsidók kitelepítésével és táborokban való elhelyezésével foglalkozó ,külön szolgálat” felállításáról (1944. május 13.)

137. A Királyi Magyar Automobil Club felterjesztése a belügyminiszterhez a zsidó tagok ellen életbe léptetendő rendszabályokról (1944. május 13.)

138. A belügyminiszter rendelete a zsidók tulajdonában volt és igénybe vett rádiókészülékek szétosztása tárgyában (1944. május 15.)

139a A magyarországi Apostoli Nunciatura tiltakozó jegyzéke a magyar kormányhoz a zsidókérdés megoldására tett és tervbe vett intézkedések miatt (1944. május 15.)

139b Az a) alatt közölt jegyzék szó szerinti fordítása (1944. május 15.)

139c Angelo Rotta apostoli nuncius Sztójay Döméhez intézett levelében a kitértek számára mentességet és a zsidótörvények végrehajtásában emberséget kér (1944. május 15.)

139d A c) alatt közölt levél szó szerinti fordítása (1944. május 15.)

139e A Minisztertanács ülésének jegyzőkönyve a budapesti nunciusnak a kikeresztelkedett zsidók ügyében tett lépéséről és a nunciusnak adandó válaszról (1944. május 17.)

139f A Magyar Külügyminisztérium „Nota Verbale”-ja az Apostoli Nunciaturához az a) alatt közölt jegyzék ügyében (1944. május 27.)

139g Az f) alatt közölt szöveg szó szerinti fordítása (1944. május 27.)

140. A Kossuth Rádió felhívja a figyelmet arra, hogy Endre László ki akarja irtani a magyar zsidóságot (1944. május 16.)

FÜGGELÉK

Rövidítések jegyzéke

Időrendi áttekintés

A kötetben előforduló fontosabb törvénycikkek és rendeletek

Névmutató

Tárgymutató

A kötet tudományos munkatársai

Bátori Barnáné

Bekény István

Bódai Pál

Fekete Istvánné

H avas Im réné

Kiss Dezső

Mandl Sándorné

Padányi G. Gyuláné

Szászi András

Sz. Ormos Mária

Vadkerti Vera

A kötet technikai munkatársai

Kohn Lászlóné

Stefanik Margit

Stoll Jánosné