1 2. szám, 2009. március

Szerkesztő: Nagy Péter, peter.nagi@t-online.hu

KÁRPÁTI

Internet: http://www.karpategyesulet.huPostacím: 1244 Budapest, Pf.: 800.

A turistaság, a honismeret és a természetvédelem terjesztésére

Kiadja a Magyarországi Kárpát Egyesület

LAPOK

Vezess minket! Radnai túra, Erdély

2Élménybeszámoló – Túrák Erdélyben

Radnai túra2009. február

Ketten indulunk Kolozsvárról, vasárnaphajnalban szomorkás, ködös, hideg az idő, desebaj majd 2000 méteren ragyogni fog a napés ingujjban haladhatunk. Sokszor megéltemmár ezt a csodát. Reggel 8 előtt lépünk a há-gón levő vendégfogadóba. Mindenki megérke-zett már Magyarországról, Nagybányáról,Zilahról, Csikból. Régi ismerősök barátok, egy-egy új arc közöttük. Benn a házban jó a han-gulat, reggeliznek készülődnek, latolgatják azesélyeket. Sajnos az időjárás jelentések nemsugallnak optimizmust. Az indulás előtt, mégát kell vinni az autókat Borsafüredre, csütör-tökön majd oda érkezünk, a gerincvándorlásután. Lassan dél lesz, az indulás késik, minthamindenki a szépidőre várna. Elkészül a soka-dik induló csoportkép, ilyen- olyan- meg amo-lyan felállásban, Lápi mester kamerája előtt .Végre felfejlődik a menetoszlop és bekanyaro-dik a ház mögötti szekérútra. Kevés a hó, ahótalpak a zsákokon lóbálóznak, a léceimet akezemben viszem, sajnálom a fókákat kínoznia sáros, köves úton. 26 jókedvű túrázó indulútnak Lacival, ketten vagyunk túrasível a töb-biek hótalpon. Elől Vámos Laci GPS-el, mutat-ja a helyes utat. Néhány száz méterrel odébbmár megjelenik az igazi februári hó. Fel a lé-cet, hótaposót és indul a nagy kaland.

A turistajelzés kitűnő, legalábbis az elejéna szekérúton el nem lehet téveszteni, térkép,GPS, mind egyet mutat. Az erdőbe érve egyrenagyobb a hó, finoman porzik, de nem süppe-dünk mélyre benne. Ideális a haladáshoz. Hi-deg van, felhőben járunk, nagyon alacsony aplafon, szokatlan jelenség februárban. Néhaazért a napsugarak áttörik a felhőket, rápillant-hatunk a táj, hó által sminkelt szépségére. Cso-dálatos igazi téli hegyi idill. A tájékozódás idilljeviszont nem tart soká, az első tisztáson már kellkeresni a jó utat, a nagyobb fordulókat nem

jelzi semmi. Az irány világos de nem mindegy,hogy úton haladunk vagy bozóton kell átvág-nunk magunkat.

Első pihenőnk egy esztena mellett van, elő-kerülnek a csokik és különböző csoda ener-giakészítmények. Nagy sikert arat az új dió-mézreceptem, mindenkinek ízlik, szorgalmasan kí-nálom is, mert az első szakaszon már úgy ér-zem a hátizsákom túl nehéz. Vidám csevegésmajd indulás tovább, neki a hegynek, erdőnek,tisztásról tisztásra. Lassan haladunk, sok a 90fokos kanyar, az útkeresés, légvonalban 1 km /óra a haladási sebesség. A túra első napján meg-engedhető, kell az akkomodáció, át kell térnia mozgásszegény életmódról az intenzív erő-kifejtésre. A pihenők egyre sűrűbbek, méreget-jük a távolságot az első táborhelyig. Ilyen rit-musban sötét lesz, mire odaérünk. További tá-jékozódási gondok jelentkeznek, kezdenek fá-radni a menetelők, telik az idő. Egy erdőszé-len állunk meg táborozni, kb. 1700 m magas-ságban, a fák menedéket nyújtanak az esetlegfeltámadó szél ellen. Jól megtapossuk a sátrakhelyét, elég mélyre kerülnek a sátrak, a szélbiztosan nem kap alájuk. Jólesik a pihenés asátorban, sötét lesz mire főzésre kerül a sor.

A Radnai havasok az Erdélyt körülölelő Kárpát-koszorúnak a legészakibb magashegyei. Messzi-ről láthatóak, a Kolozsvár környéki dombokról téli napsütésben világosan kivehetőek főbbcsúcsai. Télen végigjárni a főgerincet, valódi kihívást jelent. Sok tízéves hegymászó ésRadnaiban megélt tapasztalat szerint erre a legalkalmasabb idő a február közepe. Már ta-valy évvégén ki volt tűzve, népes csapat jelentkezett rá. Találkozó a Setref hágóban.

A 2. éjszaka után

3 Élménybeszámoló – Túrák Erdélyben

Kellemesen duruzsol a főző, olvad a hó azedényben, készül a leves, makaróni, tea. Vál-tozatos és bőséges hegyi étrend, sok folyadék-kal. A téli túra általában vízhiányos, a hó a főitalalapanyag. A főző alapeszköz, nélküle nemlehet egy napot sem normális erőnlétben túl-élni. Kellemes meleg van a hálózsákban, ha-mar nyugovóra tér a tábor, elcsendesednek aszomszédok, a szél sem rángatja a fenyőket,viszont a hó az szépen hullni kezd. Időnként

meg kell rázogatni a sátor tetejét, hogycsússzon le róla a hó ami egyrészt jól szigetelmásrészt ha teljes befed, elzár a levegőtől.

Világosodik, kikukkantok a sátor ajtaján,rengeteg hó és gyenge fény, a remélt napsugárelmarad. Főzés, reggeli, tea az útra, csomago-lás végül sátorbontás és indulás, mindez kb 2órát vesz igénybe. A bivakbontás nem túl gyorsművelet és legjobb mindent a sátorban meg-csinálni, a sátorbontás és az indulás nagyongyorsan megy. Tamás jelenti a reggeli hőmér-sékletet -17Cş-, nem csoda hogy gyorsan moz-gunk. Szél nincs a hó hull a felhő vastag, nemtúl jónak indul a második nap. Be kell hozni ategnapi késést, neki is rugaszkodunk. Megta-

láljuk az utat, haladunk is rajta, helyesen tip-peljük meg az útkereszteződéseket. Érdekeshogy a jelzés kitűnő az úton de fel nem lelhe-tő az irányváltásoknál. A tájékozódási logikaszerinti helyeken keressük még sem leljük. AGPS trekkje is cikcakkos vonalban halad való-színűleg aki készítette, hasonló problémákkalküszködött. Egy apró tisztás rendesen feladjaa leckét. Az út egyenesen halad de a térkép sze-rint le kell térni jobbra. Az elsőnek érkezőkmegtanácskozzuk, úgy döntünk amíg várjuk atöbbieket, bejárjuk mindkét utat. Elindulok ajobboldalin, frissen vágott fakitermelő útnaknéz ki de nagyon lemegy a völgybe nekünk vi-szont szintezni kellene. Valamennyit haladokrajta, majd visszatérek. A csapat közben meg-

Fõzöcskézés

Reggeli hõmérsklet

A mi vackunk

4Élménybeszámoló – Túrák Erdélyben

érkezett és Vámos Laci irányításával elindulelőre a hegyre felmenő úton. Visszamászok ésutolérem őket. Erre már fordul is vissza az ele-je, mert nem lehet tovább haladni, túl mere-dek rész következik és az út is eltűnik. Tehátvissza az én variánsomra, le a völgybe, kidőltfa alatt átmászni, és visszakerülni a helyes irány-ba. Jó órás szórakozás, de végre megleljük ahágóba vezető fakitermelő utat. Sebesen indu-lunk meg rajta, még a napszemüveget is előkell venni, annyira megváltozik az idő. Végreélvezzük a kirándulást, le a hágóig. Itt kellettvolna táboroznunk az este.

Kellemes ebéd és napozás után indulás fel-fele az Öreg bércre (Batrana). Széles út az er-dőben jó hó jókedv, hamar felérünk a tetőre.Addigra a napszemüveg rég visszakerült a tok-jába, anorák csuklya vastagkesztyű kerül elő a zsákból.Vékonyf... szellőcske fogadodafenn a tájban sem sokatgyönyörködhetünk, látótá-volság kb 150-200 m. Magacsúcs lapos semmi menedé-ket nem nyújt az egyre erő-södő szél ellen. Be kell vár-nunk a lemaradottakat, nemtesszük le a zsákokat sem,inkább körbe sétálunk mégénekelni is elkezdünk néhá-nyan, hátha a Napocska meg-hallja. Irányvétel a GPS sze-rint nekidőlünk a szélnek ésindulás. Hol szemből, hol ol-

dalról ostromol az egyre erő-södő északi szél. Jó lenne aszuprakesztyű gondolom, denem akaródzik megállni.

Menni vagy, nem lennijut eszembe Rejtő, a sivatag-ban legalább meleg szél fúj.Menetközben megtanács-kozzuk, hogy ebben a szél-ben sokáig nem bírjuk, eny-hülést csak az hozhat, ha el-bújunk előle az erdőbe. Az úttovábbi része végig ilyen ki-tett, az erdőhatár fölött nemsok szélárnyékra számítha-tunk. A tapasztalat azt mutat-

ja, hogy az északi szél ilyen magasságban na-pokig tud sebesen fúdogálni. Most ahogy a bil-lentyűket ütögetem, érzem még az újbegyei-men a fagyás nyomát. Talán mégis jobb lettvolna elővenni a legmelegebb kesztyűt? Elhang-zik végre a döntés, fedezékbe! Az erdő, bárharitkás is alacsonyabban van, szélárnyékban vi-szont a hó nagyon vastag. Kezdődik az ismerttáborverés, derékig ér a sátor számára taposottgödör, a sátor rögzítésére használható botot,sílécet, bármennyit lehet lefele nyomni. A sá-tor alatt bármennyire tapossuk a havat mind-ég, süpped egy keveset, a fekvőhely felveszi atest formáját, és nagyon kényelmes az első for-dulásig. Azután már jégbordán fekszel.

Duruzsol végre a főző, szorgalmasan kana-lazom a havat a sátorajtajából az edénybe. Ké-

Harc az elemekkel

A csapat a ködbe vész

5 Élménybeszámoló – Túrák Erdélyben

szül a leves, laska, kakaó, tea, egészen kelle-mesen telik az este. Szaunához hasonló páravan a sátorban, minden kissé átnedvesedik, denem sok választási lehetőség adódik, kinn főz-ni nem egy vonzó lehetőség, étlenül lefeküdnimég kevésbé. El kel a sokfogásos vacsora, köz-ben kis helyzetjelentés telefonon az otthoniakszámára, használjuk ki a modern kommuniká-ció tehnológia nyújtotta lehetőségeket. Kinnsűrűn hull a hó, de nem a téli idill jár eszünk-ben hanem hogy időnként megrázzuk a sátortetejét vigyázva a belső falon lecsapódó párá-ra. Az eszkimók hókunyhója is hasonló kom-fortot nyújthat, egyetlen fontos hogy elég le-vegő jusson be. Kellemesen telik az éjszaka asátorrázást kivéve semmi nem zavar.

A reggel továbbra is hóhullással fogad deezúttal benn a sátorban is. A sátor falára lecsa-

pódott pára éjjel megfagyott, most szépen hull-dogál a fejünkbe. Amit lehet az edénybe gyűj-tünk visszaforgatjuk a teába. A szomszédok ishasonlóan tesznek, közösen latolgatjuk a ho-gyan tovább kérdését. Dénes a 30 éveshegyimentő múltjának súlyát veti latba a vissza-fordulás érdekében. Én folytatnám, de szél el-len nem szeretnék harcolni, és jól tudom hogytöbb szélvédett helyre nem számíthatunk. Vá-mos Laci mondja ki a végső döntést, vissza ahágóba majd le az úton az Iza forráshoz. Ta-más jelenti a hőmérsékletet -18 °C. A sátorhely-ről kapaszkodni kell kifele annyi hó gyűlt azestétől. A nyomainkat helyenként látjuk még,vagy inkább érezzük hogy ott puhább a hó.Hamar visszatalálunk a gerincen az erdei út-hoz azon már könnyű haladni. Végre élvezhe-tem a túralécek előnyeit, kellemesen suhanunk

1m hó alatt pizsamaosztásra várva

lefele a széles úton. Ismét a hágóban pihenünka harmadik nap delén.

Innen már széles erdei út kanyarog amajszini hágóig. Itt autóval jártunk már, nemvolt tervben a gyalogos meglátogatása. Élveze-tesen lehetne csúszni a túraléceken, ha nemtapadna rájuk a hó. Érzik hogy melegebb van,azért tapadósabb a hó. Elő a vaxot, vagyis agyertyát, jól megkenjük a lécek talpát. Ez mármás, sorra előzünk mindenkit. Az Iza forrásásozvezető elágazásnál újabb pihenő, kis falatozás.

A kék Iza forrásánál

Deresedik a Józsi szakálla

6Élménybeszámoló – Túrák Erdélyben

Lacival ketten előre indulunk, innen már kitű-nően lehet siklani, a nap is incselkedik velünk,megjelenik. A gerinc felett azonban sötét vanmost is, dúl a zivatar. Jó hogy lejöttünk.

Majszin faluba érve azonnal megáll egy buszBorsa központjában váltunk, és máris fenn va-gyunk Borsafüreden ahol az autókat hagytuk.

Le a cuccot és indulás visszafele, a központ-ban veszem fel Sanyiékat. Ismét cuccot le ésindulnánk a többiek után. De nem szükséges,kisebb nagyobb csoportokban érkeznek csakegyik csoport tett egy kis kerülőt Borsabányafele, de hamarosan mind együtt vagyunk.

Jól esik házban lenni a 2 sátras éjszaka után.A vidámság tetőfokára hág, aforralt bor hatása sem elha-nyagolható. A nagybányaiEKE borsafüredi házában va-gyunk régi és új élmények-kel telve, mindenki mesélniakar. Itt végre dalolni is lehet,kellemesebb hangulatban,mint a süvítő szélben. Esté-re néhány csillag is megjele-nik az égen.

Reggelre visszatér az ed-digi felhős idő alacsony pla-fon, látszik, hogy a gerincencudarul fú a szél. A napiprogram sízés, túra a vízesés-hez vagy ki a gerincre. A sí-pályán kevés a hó, hihetetlena fenn tapasztaltakhoz ké-pest, milyen kevés hó van1500 m alatt. Akinek nincs

sajátja, az kölcsönöz és egész jó sízés kereke-dik. A pálya állapotát látva irigyelem azokat,akik a kölcsönléceket gyötrik nem a sajátjukat,mint én. A vizesésből nem sokat láttak a túrá-zók, a gerincre sem jutottak fel akik megpró-bálták. A kolozsváriak, zilahiak és a csíkiak in-dulunk haza, a többiek maradnak még egy na-pot, majd a csíki farsang temetésen találkozikismét a csapat.

Ennyire sikerült a rég tervezett radnai ge-rinctúra ennyit engedett a Hegy. Köszönjük,legközelebb jobb körülmények közt végigme-gyünk a gerincen.

Résztvevők: Vámos László (PKE túravezető),Barizs Brigitta, Hangár István, Juhász Gábor(PKE), Kalászdi György (KEM), Kébel Ádám(KEM),Koczogh Hajni(PKE), Kulcsár István,Kovács Attila, Mocsári László (KEM), Őrsi Bá-lint, Polgár Lajos (PKE), Stauróczky Tamás(MKE), Straub Gyula (PKE), Szakál Alex, Vá-mos Péter (PKE), Zánki Pil Zsuzsa (PKE).Erdélyből: Bogya Zoltán, Lengyel Gyöngyi(EKE Kolozsvár), Rácz Krisztián (Nagybánya),László György (Zilah), Bölöni Sándor, FényaJózsef és Tőke Dénes (EKE Csíkszerda).

Sílécek Borsabányán

Bogya Zoltán, EKEFotók: Józsi, Sanyi, Tamás

Farsang temetés Csíkban

7 Élménybeszámoló – MKE II. téli tábora Erdélyben

A 65-ös létszám rekord,ebből ketten a szlovákiaimagyarokat képviselték, 33-an pedig Budapestről, illet-ve Pécsről és Miskolcról ér-keztek. Az EKE részéről he-ten jöttek Gyergyóból, köz-tük Dezső László elnök, nyol-can Brassóból, tizenegyenKolozsvárról, négyen Csík-szeredából. Sokat számított,hogy 32-en a Súgóban laktak,ezért a Gyopárosok is elfér-tek az étteremben, csakszombat este kellett két tur-nusban étkeznünk. Így sok-kal többet volt együtt azegész társaság, szombat este

a Gyopárban volt italkóstolóval egybekötött éneklés (Gereöffy Feri kissé megpihenhetettNádudvary Gyuri jóvoltából), vasárnap pedig a kiürült Súgóban tánccal búcsúztunk egymástólés a hegytől.

A legfontosabb: noha szakadó esőben indult föl a csapat két traktorral március 6-án reggel,de mire fölértünk, kisütött a Nap, hó pedig még volt elég, pár centi aznap reggel is esett. A vizeshavon nem volt nehéz a sízés, másnapra érkezett majd 10 cm frissítés, de még puha volt a hó.Vasárnapra beköszöntött a hideg, szerencsére egy kevés hó jóvoltából nem kellett korcsolyáracserélni a léceket. De azért ez kemény nap volt, jól jött a kis sorban állás, mert így volt némipihenő. Hétfőn azután lényegében magunkra maradtunk, kellett az a kis hó-utánpótlás, így isdöglesztő volt megállás nélkül rohanni.

Az állandó gyenge havazás jót tett a pályáknak, de nem kedvezett a kilátást keresőknek.Szerencsére szombat délután az átfutó felhők adtak némi esélyt, jó páran fölsiettünk a csúcsra,és el is nyertük méltó jutalmunkat, ragyogó kék ég mellett néhány irányba rövid ideig el lehetettlátni. Jöttek ismét a felhők, néhány perc alatt lesíztünk a friss hóban, de a következő napokonesély sem volt, hogy az orrunknál tovább lás-sunk a felhőben. A csapadék viszont jól jött,mert a vállalkozó szelleműek sível vágtak nekia leútnak, és akik nem sajnálták a lécüket,egészen az Ivóig tudtak lesiklani. Több tár-sammal a 7. km-ig merészkedtünk, sajnos azutolsó ötven méterért kár volt.

Marad a remény, hogy legközelebb lentis, fent is még több lesz a hó, több lesz a fel-vonó, és ha nem jön több fiatal, akkor mi ki-áltjuk ki magunkat annak.

Ismét a magyarok legmagasabb csúcsánA Magyarországi Kárpát Egyesület másodízben tartott téli tábort az EKE közreműködésével.Több tényezőnek is köszönhető, hogy az idei a tavalyinál is sikeresebb volt.

Jeszenszky Géza, MKE

8Élménybeszámoló – Síelés Nagyhideghegyen

Január végefelé pár meleg nap és az eső szin-te elmosta a már szépen gyarapodónagyhideghegyi hótakarót, de a megmaradt alap-ra 29-én érkezett jó tíz centiméter friss hó isméthasználhatóvá tette a déli 3-as pályát. Az errőlszóló értesítés kissé későn, csak 30-án este ke-rült föl a www.nagyhideghegy.hu honlapra, ez-zel lehetett magyarázni, hogy szombaton csakkét Hideghegy-hívő barátom tartott velem, raj-tunk kívül csak a két felvonókezelő használta a

vékony hótakaró ellenére remekül sízhető pá-lyát. A nagy északi pályán is volt némi hó, alap-nak jó lesz a következő havazáskor. Az egész napihószállingózás fölbátorított, hogy szélesebb sízőismeretségi körömet még szombat este elektro-nikus levélben bíztassam Hideghegy vasárnapifelkeresésére, de kevés eredménnyel. Noha azéjszaka Pesten is esett egy kevés hó, reggel 9-kor csak negyedmagammal kapaszkodtam fölKirályréten a hegyre való följutást szolgáló régi,de megbízható osztrák eredetű katonai teher-autóra. Később sok kiránduló, köztük kisgyer-mekes családok, érkeztek az immár 20 cm frisshóval borított 865 méteres remek hegyre, de sízőtáborunkat csak egy további liftkezelő, valamintaz üzemeltető és felesége gyarapította. Mivel ahó nem volt elegendő ahhoz, hogy a ratrak dol-gozza meg, két menetben magunk tapostuk be

Porhó és üres sípálya Hideghegyen

Jeszenszky Géza, MKEfotók: Gyurka Botond

Már csak a korombeliek emlékeznek a klasszikus sífilmre: Menschen, Pisten, Pulverschnee. Deminden síző tudja, hogy bármennyire örvendetes is a mesterséges hókészítés feltalálása, bár-mennyire is megnyugtató, ha egy síterepen hóágyúk garantálják a havat, a természetes por-hónak nincsen párja. Az utóbbi két itthoni síszezon egyszerűen katasztrofális volt, az ideijobb, de még mennyivel jobb is lehetne! Eplény, Nagyvillám és Mátraszentistván, hála komolyhókészítő rendszereiknek, méltán vált népszerűvé, de ha a természet valódi hóval ajándékozmeg bennünket, akkor igazán érdemes a jóval olcsóbb többi hazai terepet keresni föl.

a pályát, nosztalgikus emlékeket idézve. A jutal-mat azonnal megkaptuk, a friss és gyors porhó-ban minden kanyar élvezet volt. Mivel a kitűnőúj Poma-liften jóval több volt a kampó, mint ahasználó, egy perc megállás nélkül rohangáltunka kellemes, enyhén piros jellegű pályán. Délreérkezett egy fiatal tanuló-pár, a könnyen kezelhe-tő havon percről-percre jobban ment velük a sí.Botond barátommal délután az északi oldal er-dei részét próbáltuk ki, ott a hótakarót kevésbé

mosta el a korábbi meleg és a nagy szél, remeküllehetett kanyarogni a fák között. A Rakodót és ataxi rét felé vezető kék + síutat is 20-25 cmkönnyű, gyors hó borította, a nap végén ezen sik-lottunk le az ÁNTSZ jóvoltából évek óta bezártanálló taxi menedékházig és még kissé tovább, hogya 600 méteren már apadó hóban megállva felka-paszkodjunk a lefelé tartó, síbuszként funkcioná-ló teherautóra. Sajnálkozva gondoltunk azokra,akik ezen a remek vasárnapon, itthon vagy kül-földön, zsúfolt és drága pályákon várták a felvo-nók előtt, hogy sorra kerüljenek.

A tanulság: a hójelentések megbízhatatlanok,jobban kell figyelni a hazai pályák híreire. Hi-deghegy pedig továbbra is egy jó tipp.

9 Kárpát Egyesület Ifjúsága túra – A Rám-szakadékban

A pomázi buszállomásonhamar kiderült, hogy rajtunkkívül még rengetegen válasz-tották ezt az útirányt, ezértmár azt is szerencsénknekérezhettük, hogy szardínia-konzerv stílusban föl tud-tunk préselődni a menet-rendszerinti buszra. Ezugyanis a várakozók feléneknem sikerült. Dobogókőn isegy vurstli méretű tömeg fo-gadott, de úgy tűnt, hogynem lesz probléma, ekkorahegyen kényelmesen elfé-rünk. Gyorsan meguzson-náztunk, megtekintettük arégi Eötvös Loránd Mene-dékházat (egyesek már ismerősként jártak benne), aztán a Dobogókő kilátóponthoz sétáltunk.Azonosítottuk a tereptárgyakat a térképpel, és megállapítottuk, hogy délutánra a két hegy kö-zötti, innen nem látszó szakadékon át a reggeli párában úszó – emiatt éppen szintén nem látha-tó – Duna partjára fogunk megérkezni. Így „vakon” a térképre bíztuk magunkat.

Útra keltünk nyugat felé a hegyháton, majd meredek ereszkedés következett, némi jelzéske-reséssel, bozótharccal, sárdagasztással, és csapat-összevárással tarkítva, mivel ifjúságunk egyestavaly még „kicsi” tagjai úgy megnőttek és megedződtek, hogy gyorsabb lett a haladás tempója– főleg a lejtés irányába. Örültünk, ha néha-néha találtunk egy vízszintes keresztező földutat,ahol bokáinkat megpihentethetjük. A nagy lezúdulás a hegyoldalon kívül gyomrokban is meg-történt, így a pihenő alatt egyes éhesek gyors ebédet is rendeztek.

Már csak egy rövid lejtő következett, és megérkeztünk a Rám-szakadék bejáratához. Ponto-sabban fogalmazva a sor végéhez. Legalább 4-5 kisebb-nagyobb túracsapat várakozott ott. Arranem sikerült rájönnünk, hogy a bejutásra, vagy társaik kijutására várakoznak, de láthatólag televolt a szakadék emberekkel, így hosszabb pihenőre kényszerültünk. Szokás szerint ez csak afelnőtteknek jelentett pihenést, ifjaink komoly terepgyakorlatokat tartottak.

Mikor a tömeg nagyobb része oszlásnak indult, a tettek, azaz a szakadék mezejére léptünk,és elindultunk lefelé. Az első métereken mindjárt sikerült jól besározni a nadrágunkat, aztánismét hosszas várakozás következett, mivel az elkeskenyülő hasadékban egy nagy csapat jöttszembe. Itt szembesültünk a korábbi kapaszkodóláncok felújításának eredményével is: csillo-gó-villogó merev fémkapaszkodók voltak fölszerelve, hosszasan de mindig csak a szakadék egyikoldalán. Mivel ezekbe két kézzel kapaszkodva, oldalazva másztak föl, emiatt akkor sem lehetetta fölfelé mászók feneke mellett elférni, amikor két „egyenesen” álló ember nyugodtan tudottvolna haladni egymással szembe, mert néha ezt a terepviszonyok is engedték volna. Végre mikerültünk sorra, és hamar rájöttünk, hogy valóban sokkal kényelmesebb és gyorsabb csimpasz-

2008. október (4. helyett) 11.Családi pataktaposás a Rám-szakadékban

Az esőnapon tartott túránkon verőfényes napsütés fogadott, így nem bántuk meg az egy hetivárakozást. Ezalatt csak Zoli segéd-túravezetőnk térde esett áldozatul egy biciklitúrának.Emiatt őt nélkülözni voltunk kénytelenek, de így is 14-en gyűltünk össze, hogy saját bokáin-kat-térdeinket – és idegeinket – is próbára tegyük a Rám-szakadékban.

10Kárpát Egyesület Ifjúsága túra – A Rám-szakadékban

kodva mászni a sziklafalon, mint kapaszkodvajárni a patakban. De a könnyebb és biztonságo-sabb mozgási lehetőséggel sajnos a szakadék el-vesztette a korábbi varázsát. Emiatt olyan csapa-tok is átmásztak rajta, akik eddig a nehézségemiatt elkerülték, ezért találkoztunk ekkora tö-meggel. Ráadásul majd’ mindenki szembe jött,így kénytelenek voltunk megfordulni, az elsőadandó helyen kimászni a szakadék peremére,a túlsó végéig menni, és onnan a fölfelé iránytválasztani. (Zoli segéd-túravezetőnk korábbantöbbször említette, hogy a szakadékon fölfelékell mászni, hát a próféta beszélt belőle!)

A szakadék peremén haladás kalandosabbnak bizonyult a fémkorláton lemászásnál: egy vad-csapás szélességű ösvény vezetett a szakadékkal párhuzamosan a meredek hegyoldalban. A múltheti eső miatt néha sár is volt az avar alá rejtve, igazi riasztó élmény volt a szakadék felé csúszninéhány lépésnyit. Ádámnak komoly tériszonyt sikerült legyőznie. Itt még a térképet sem tudtukkövetni, mert ez az ösvény nem szerepelt rajta, csak ösztöneinkben bíztunk, miszerint egyszervalamilyen, nem csak zergék által járható és nem „zu Hans” stílusú úton valahogy visszakevere-dünk a szakadék aljára. (zu Hans: német nagybácsikánk függőleges tereptárgy-követési mód-szere, ejtsd: zuhansz!)

Végül egy lankásabb lejtésű részen leláttunk az alsó útra – és reméltük, hogy valóban aztlátjuk – így ott remegő térdekkel és némi nadrágfékes segítséggel leereszkedtünk.

A szakadék alsó, kiszélesedő részére érkeztünk, ahol is Laciapu lábai végképp felmondták aszolgálatot, így közölte, hogy innen ő már nem megy tovább! Szerencséjére nem is kellett,mivel Dömösre szándékoztunk haladni, ezért ugyanerre a pontra terveztük a visszaérkezést is.Így 12 főre apadva vágtunk neki a fölfelé útnak. Túravezetőnk már előre felhívta a társaságfigyelmét a 2-3 méter magas sziklapadokra, ahol kisebb vízesések mellett kell majd fölmászni, ésmindenkit arra intett, hogy takarékoskodjon az energiáival, és ügyeljen, hová lép. Szertelenifjúságunk persze ment volna, mint a meszes, hiányzott is Zoli segéd-túravezetőnk a csapatelejéről, vagy a végéről, mivel túravezetőnk sajnos nem ikernek született, ezért nem sikerültegyszerre mindkét helyen tartózkodnia. Fölfelé valóban gyorsabban tudtunk mászni, mert beil-leszkedtünk a „fölfelé haladók hadába”. Elérkeztünk egy festői völgyelágazáshoz, ahol a baloldali, keskenyebbik szakadékág le volt zárva, előtte figyelmeztetésképpen egy kereszt magaso-dott. Így jobbra fordultunk, és újabb nagy csalódás ért bennünket: kemény sziklamászásra szá-mítottunk, egyes „széltől is óvó bürokraták” pedig kényelmes fémlétrát szereltek a vízesés mel-lé. A legveszélyesebbnek az a létrafok bizonyult, amelyik a vízeséstől nedves lett, ezért csúszott

egy kicsit. Ez eléggé kedvünket szegte, mert is-mét elveszítettünk valamit a szakadék vadregé-nyességéből. Néhány gyermekünk viszont túl-zottan is biztonságban kezdte érezni magát, ésengedély nélkül továbbhaladt, így hamarosanvisszafordultunk, mielőtt a felelőtlenség balese-tet okozott volna. Lemásztunk a létrán – túrave-zetőnk emlékeiben elevenen él az öt évvel ez-előtti kép, mikor a kilazult lánc segítségével ak-robataként kellett az akkori csapatnak leügyes-kednie magát. Sokáig várhatunk, mire ez a létrakilazul! Amilyen szerencsénk volt, egy szűkület-nél ismét megakasztottak a fölfelé mászók, de a

11 Kárpát Egyesület Ifjúsága túra – A Vértesben

„várakozás – lefelé – ki a szakadékból – vadcsapás – vissza a szakadékba – fölfelé – újból lefelé aszakadékon” kissé szertelen útvonalán összességében egy jó félórával hamarabb végigmász-tunk a könnyítések miatt, mint ahogy terveztük. A völgy alján már ki is írták, hogy ajánlják afölfelé irányt, így a föntről lefelé közlekedők a végén meg is tudhatják, hogy rossz iránybóljöttek. Ugyanis ez az információ a szakadék felső végénél nem szerepel.

Útra keltünk a Dunapart felé a dömösi völgyben. Itt egy kis erdei kápolnánál hálát lehetadni az Úrnak a szakadékon átjutásért, a környékén pedig kiváló pihenő- és játszóhely tartózta-tott bennünket. Meguzsonnáztunk, a forrás vizével fölfrissítettük magunkat, ifjaink pedig fölfe-dezték a környező meredeken szabdalt hegyoldalakat.

Idejében nekiindultunk, hogy Dömösön elérjük a hazafelé tartó buszt, és mi győztünk, abusz csak fél órás késéssel állt be a megállóba. Csak éppen annyira degeszre volt tömve, hogysem élivel sem lapjával nem fértünk föl rá. A vezető közölte, hogy mindjárt jön egy másik járat,így inkább a további várakozás mellett döntöttünk. Rosszul. A „mindjárt” több mint egy órátjelentett, és ugyanakkora tömeget. Így heringes doboz stílusban araszoltuk végig a Duna-ka-nyart. Ráadásul az új Megyeri híd megnyitása valamiért nemhogy gyorsította volna, hanem le-lassította a közlekedést a hídfő előtt. A tömött buszban összepasszírozva, fél lábon állva, mársötétben értünk föl a hídra, így utolsó programpontunk: az új híd megtekintése elég fásultra éshiányosra sikeredett. Csak túravezetőnk aktivizálta magát, illetve telefonját, hogy az aggódószülőket értesítse a későn érkezésről. Mivel az új buszvégállomás is metróközelbe került, ígylegalább a hazautazással nem akadt több gondunk.

Pataktaposók: Búr Márk, Inhof Alexandra, Kipilla Viktor, Kutsera Imre, Kutseráné Edit,Kutsera Kristóf, Majer Zsuzsanna, Nasr Ayad Ádám, Pusztai Vivien, Szabó Gergő, Szabó LászlóLaciapu, Szabóné Berger Ildikó, Szabó Laci, Végh Tamás.

Majer Zsuzsanna, MKE

Napsütés fogadott, így a „szabadtéri” prog-ramot választottuk, azaz a várgesztesi buszraszálltunk föl. Apró probléma, hogy csak 11 óraelőtt 10 perccel indult busz a faluba, így fényesdél volt, mire kopogtattunk a Gesztesi vár kapu-jában. Miközben megismerkedtünk a vár összesmacskájával és a büfé kínálatával, felfedeztük azerősség minden zegzugát, és a jeges szél ellené-re még a toronyból is körbenéztünk, túraveze-tőnk megismertette a csapatot a „Vértesi várak”pontgyűjtő túraútvonal rejtelmeivel, amelyneképpen az egyik állomásán állomásoztunk. A tú-rapont érvényesítéséhez meg kellett keresni avár azonosító számát, de ezt a feladatot bátran

2008. november 22.Vértesi várjárók – Majd ha fagy!

Korai tél köszöntött ránk, Krisz úgy fogott kezet egy labdával, hogy ujja tört belé, a Vérteskörnyéki buszjáratok pedig igen megritkultak. Ennek ellenére 8 vállalkozó kedvű várhódítóindult útnak. A kalandok a közlekedéssel kezdődtek: a fagy és hóesés miatt esetleg járhatat-lan utak okán kétféle túraprogramot szerveztünk, aminek egy közös pontja volt: Tatabánya,mivel csak itt derült ki, hogy milyen az időjárás a Vértesben.

12Kárpát Egyesület Ifjúsága túra – A Vértesben

bízhattuk ifjú várhódítóink-ra: sikerrel jártak.

A következő pecsételőhely a várgesztesi vendéglátó-ipari egységben találtatott, ígygyorsan lesuhantunk a vár-hegyről (a szél is segített), éside csak az érvényesítés ked-véért tértünk be. Ekkor márszembesültünk a rohanó idő-vel is: fél egy múlt, és még 12km várt volna ránk Szárlige-tig. Mivel tartottunk attól,hogy útközben ránk sötéte-dik, ami a táv túlsó végén ta-lálható Mária-szakadékbannem a legelőnyösebb ránknézve, ráadásul a tereppon-

tok keresgélése csak meghosszabbítaná az időt, ezért a 8 km-es rövidítést választottuk Majk felé.A gesztesi horgásztó mellett kitérve a kék jelzést követtük kelet felé, és fölmásztunk a várral

szemben lévő kilátópontra. Kikémleltünk, megkerestük a térképen szereplő jelzetlen földutat avalóságban is, és úgy találtuk, hogy tényleg a Majki remeteséghez vezet. A csúcson szembejövőorkán erejű szél azonnal felvetette mindenkivel a még zsákban cipelt ruhadarabokat is, kivéveMárk sapkáját, ami a tó mellett várta hűtlen gazdáját azon a padon, ahová cipőt kötni ült le. Mégszerencse, hogy a halaknak nem volt szüksége rá, így visszafelé menet megtaláltuk. Ugyanis akövetkező kilométereken egy hóvihar közlekedett velünk szembe a teljesen nyílt terepen állóföldúton, igencsak megnehezítve a haladást és lehűtve a hegymászástól felhevült testünket.Miután a hóviharral kölcsönösen keresztülhaladtunk egymáson, legalább a nap kisütött és aszél csendesült egy kissé, mert így is dermesztően hidegnek éreztük az éghajlatot.

Mivel mindnyájan kemény legények voltunk – aki már jéggé fagyott, annak könnyű – folytat-tuk utunkat a remeteség felé. Egy nagy karámban legelésző hatalmas lovak kissé felmelegítettéka kedélyeinket, majd kerítéseket és hatalmas tölgymatuzsálemeket kerülgetve hamarosan a majkihorgásztavakhoz és a Kamalduli kolostorhoz értünk.

Mint röviddel később kiderült: nem elég hamarosan, ugyanis a remeteségben éppen végetért a tárlatvezetés, a következőn pedig már nem tudunk végigmenni, mert addigra elmegy azegyetlen és utolsó busz (16:35-kor!) a környékről. Így csak a tájékoztatókról szereztünk némiinformációt a némaságot fogadott Kamalduli szerzetesekről, körbesétáltuk a kolostort, és ne-gyedóránként hallgathattuk a toronyóra zenélését. A közelben bányászati múzeum is található,de már nem tudtuk megtekinteni. Visszatértünk a tópartra, ahol csodálatos alkonyban volt ré-szünk, a közeli büfébe még betértünk egy forró csokira, hogy aztán ismét fagyoskodjunk vagynegyed órát a buszmegállóban. Öreg este lett, mire végre jött a busz, de legalább jó melegbenutazhattunk haza. A többi várat majd felfedezzük tavasszal, ha kiolvadtunk!

Vár- és hóviharjárók: Búr Márk, Hegedűs Krisztián, Hegedűsné Irénke, Magyar Zoltán, MajerZsuzsanna, Szabó László Laciapu, Szabóné Berger Ildikó, Szabó Laci.

Majer Zsuzsanna, MKE

13 Kísért a múlt – A történelmi Magyarország várai

A középkor során a folyómenti sík területet is kőfalkerítette el, itt volt a keres-kedőket megvámoló poszt.Mindebből napjainkra sem-mi sem maradt meg. Elérke-zünk az Alsó-vár két, patkóalakú toronnyal védett bejá-ratához. Ezen belépve hatal-mas területet kerítő várud-varra jutunk. A kőfalakat kis-méretű tornyok és bástyákvédték. Mindez nagy valószí-nűséggel a XVI. század elejé-nek építkezéseikor készülhe-tett. A későbbiekben nem emeltek korszerűbbó-olasz vagy új-olasz típusú bástyákat az ágyúkszámára. Az Alsó-vár udvarán gazdasági és rak-tár épületek, valamint istállók állhattak, nyo-muk még sok helyen felelhetők.

Tovább haladunk a magasabb szintek felé,ahol kőhíd vezet a középső vár udvarára. Itt alegjobb állapotban fennmaradt részek, a resta-urált Garai palota XV. századi és a BáthoryakXVI. Századi épületei. A falakat a Duna fölémagasodó dombra építették. Letekintve, aDuna folyama felett kicsiny őrtorony, a hely-beliek elnevezése szerint „a kisasszony torony”vigyázta a hajózást.

A középső várat mély száraz árok választjael a legrégibb résztől, a XIII. századi Felső-vár-tól. Itt meredek lépcsőkön keresztül érkezünkmeg a 212 méteres magasságban trónoló, egy-kori sokszögű lakótorony helyére. Letekintve,80 méteres mélységben láthatjuk a szélesenhömpölygő Duna folyamát. A XIII. századbancsak a lakótorony kis elő udvarokkal és a me-redély széléig húzódó kőfallal alkotta Dévénykirályi határvárát. Kristó Gyula történész sze-rint kőfalat csak a Dki oldalon húztak fel, előt-te pedig átvágták a hegy gerincét. A középkorihadjáratokat épségben átvészelő épületet az1809-ben idáig eljutó francia katonaság rob-

DévényDuna szélesen hömpölygő folyama mentén, ott, ahol a Morva folyó ereszti bele a vizét, hatal-ma sziklaszirt meredezik az égnek. Már a morva birodalom idején jelentősebb, gerendákbólrótt favár épült itt, majd ennek pusztulása után a XIII. század második felében királyi határ-őrző erősséget emeltek a csúcsra.

bantotta fel. A dévényi Várhegyen már az idő-számításunk szerinti I. és IV. század között arómai katonaság által készített határvédő erő-dítmény emelkedett. Ezt a morvák támadásapusztította el, akik szintén felismerve a helystratégiai fontosságát, gerendákból alkottákmeg a favárukat. A dévényi gerendavár hatal-mi, vallási és kormányzati központnak is jelen-tős volt. Első írásban fennmaradt említése 864-ben történt meg a Fuldai évkönyvben „Dowina”néven. A magyar honfoglalás után, 900-ban apogány magyar törzsek támadása megsemmi-sítette a Morva birodalmat. Dévény és Pozsonyfavárait is elpusztította a lovas íjász seregekrohama. Fontos időpont volt még a térség éle-tében a 907-es esztendő, amikor a támadásraindult Gyermek Lajos keleti frank király sere-ge megsemmisítő vereséget szenvedett Po-zsony körzetében a magyar lovascsapatoktól.Az 1000. év után I. István király létrehozta azerős központosított királyságot. Ennek fő tar-tópilléreit a vármegyék képezték. A környezőterület a Pozsony központú királyi várhoz tar-tozott Dévény településsel egyetemben. A ké-sőbbi Vár alacsonyabb dombján feltárt XI. –XII. századi temető sírjai azt bizonyítják, hogyebben az időszakban nem épült újjá a mor-vák favára.

Dévényi vár a Duna felõl

14Kísért a múlt – A történelmi Magyarország várai

Az 1241-42-es tatárjárás pusztításai elmúl-tával az országban hatalmas méretű várépítke-zések kezdődtek. IV. Béla király ösztönzésére afőbb tisztségeket ellátó nagyurak, gazdagabbnemzetségek és várjobbágyok a védelemre al-kalmas helyeken sorra emeltették a váraikat. Apéldát maga az uralkodó mutatta, aki, mint azta római pápához írt levelében is közölte, aDuna folyó vonalát erődítette meg. A rommávált Pest helyett a túloldali Várhegyre költöz-tette fel a betelepedett vendégpolgárokat /hospeseket/, míg felesége Mária királyné Viseg-rádnál építtetett várat. A Ny-i határszélen, ahadászati fontosságú Pozsony ispánsági várátis kővárrá építette át a király. A királyi várépít-kezések keretében 1242 után de még 1271 előtta Morva és Duna folyók találkozásánál égnekmeredő hatalmas sziklaszirtre, a morva favárelpusztult helyére, királyi parancsra erős kőfa-lakkal és öregtoronnyal meg-építették Dévény várát. Leg-korábbi formájában egy ha-talmas tornyot körbevevővárfalból állt mindössze.1271 áprilisában történt megDévény erősségének első,fennmaradt írásos említése,amikor is II. Ottokár cseh ki-rály seregével betört a Ma-gyar királyság területére. Ka-tonái elfoglalták Dévény, Po-zsony és Stomfa várait, majdÉ-ra fordulva Szentgyörgy /

Fehérkő/, Bazin és Vöröskőerősségeit valamint Nagy-szombat települését. A cse-hek egy része átkelt a Vágfolyón és Geregye nembeliMiklós és István vezetésévelbevették Nyitrát, majd egé-szen a Garamig nyomultakelőre.

Az elkövetkező eszten-dőkben is sűrűn szerepeltDévény határvára a hódítás-ra törő csehekkel vívott har-cokban. 1301 és 1323 közöttez a váruradalom is, az egészPozsony vármegyével együttosztrák igazgatás alatt volt,

Habsburg Ágnes özvegy királyné kolostori el-tartása címén. 1323 után már a pozsonyi kirá-lyi ispán felügyelete alatt állt. 1386 és 1389 kö-zött a cseh őrgrófok zálogát képezte. Rövide-sen az örökké pénzszűkében álló Zsigmondkirály az osztrák Lessel Hering bárónak adtazálogba 8 ezer forintért a dévényi várbirtokot,akitől 1414-ben Garai Miklós nádorispán a sa-ját költségén kiváltotta az osztrák nagyúrtól.Miután az uralkodó sógorának számító nagy-úr örök birtokul is megszerezte az erősséget,jelentős építkezések kezdődtek el, aminek so-rán megépült a Középső vár és benne a Garaipalota. 1444 előtt III. Frigyes német király se-rege más határ menti magyar várakkal együttmegszállta Dévényt is. Az osztrákok uralták az1450-es békekötésig, amikor is visszakapta ajogos birtokosa. Miután 1481-ben fiúörököshátrahagyása nélkül meghalt Garai Jób báró, a

Rajz a dévényi várról

Magyar nyelvû emléktábla egy Duna parti ház udvarán

15 Kísért a múlt – A történelmi Magyarország várai

hatalmas váruradalmai, köztük Dévény is a ki-rályi Kamara kezelésébe került át. HunyadiMátyás király azonban rövidesen a Kis Kárpá-tok leghatalmasabb földesúri családjának aBazini és Szentgyörgyi famíliának adományoz-ta oda. Az ő birtoklásukhoz köthető a hatalmasterületű Alsó-vár kiépíttetése. Bár készültek ki-sebb méretű ágyúrondellák is, de a későbbiek-ben nem alakították át korszerű, az ágyúkkalvívott harcnak megfelelő formában. Történetesorán mindvégig megmaradt magánvárnak ahadászati fontosságú Pozsony városának köz-vetlen közelében. A XVI. század elején az or-szág egyik leggazdagabb főúri családja, a Bá-thoryak szerezték meg a váruradalmat. Mivel1527-ben „sánta” Báthory István nádor Ferdi-nánd osztrák főherceg, magyar trónkövetelőkisszámú támogatói közé tartozott, a SzapolyaiJános király elleni hadjáratra felvonuló idegenzsoldosok akadálytalanul vonulhattak el a dé-vényi határvár alatt.

1529-ben a Bécs városa ellen felvonuló ha-talmas török szultáni seregek nem vették ost-rom alá. Ugyanígy nem vívták meg 1605 máju-sában a Bocskai István erdélyi főnemes szolgá-latában lépő hajdúk sem, akik Habsburg Ru-dolf császár és király zsarnoksága ellen indul-tak hadjáratba. Rövidesen kihalván a Báthoryakecsedi ága, a katonailag fontos határvár a Habs-burg uralkodó kezébe került. 1609-ben már aKeglevich grófok zálogbirtoka 400 ezer ara-nyért. 1619 októberében, miután Bethlen Gá-bor erdélyi fejedelem katonái éjszakai roham-ban elfoglalták Pozsonyt, Dévény kicsiny hely-őrsége puskalövés nélkül kaput nyitott az el-lenséges csapatoknak. A hadjáratokban több-ször is gazdát cserélt Dévény határvára, ami azágyúkkal vívott hadviselésben már nem számí-tott jelentős katonai támaszpontnak. 1621 utánrövid ideig a Palocsay família zálogát képezte,majd 1635-től kezdve egész fennállása idejérea dúsgazdag Pálffy grófi, majd hercegi család-hoz kötődik a története.

1701-ben mivel Dévény földesura a feltét-len császárhű Pálffy család volt, az erősség el-kerülte a magyar várakra kimondott felrobban-tási parancsot. 1703 és 1711 között a Rákócziszabadságharc idején Pozsony és környéke szi-lárdan a Habsburg hatalom birtokában maradt.Bár időnként megjelentek a kuruc portyázók

Dévény környékén, de tüzérség hiányábannem tudtak az erős várfalakkal mit kezdeni. APálffyak helyőrsége sugárágyúkkal felszerelvevigyázta a posztját. 1711 után Dévény vára, bárjól felszereltnek és őrséggel ellátottnak számí-tott, de elvesztette katonai fontosságát, csak,mint birtokközpont szolgált a Pálffy famíliának.Maga a főnemesi család a sokkal lakályosabbVöröskő várában és számtalan kastélyánakegyikében lakott inkább. Az 1809-es esztendő-ben a Habsburg császár és király ellen hadjá-ratot viselő francia katonaság megszállta a kör-nyéket és három várat, Győrt, Borostyánkőtés Dévényt, puskaporral felrobbantott. Töb-bé nem építették újjá, az elkövetkező évszá-zadokban egyre jobban pusztultak a falai, ame-lyeknek köveit a falusi lakosság is hordta azépítkezéseihez.

1896-ban az ezredéves Magyarország tisz-teletére emelt hét Milleneumi emlékmű egyi-két, a dévényi Felső-vár elpusztított tornyánakhelyére állították fel. Az emlékművet a Triano-ni Békediktátum után, cseh és szlovák politi-kai bűnözők elpusztították. A várat az 1980-asévekben konzerválták, s ma látogatható. A vá-rat bemutató tájékoztató táblákon látható aszlovák politika, történelem hamisítása. A vár-ban magyar nyelvű feliratú táblát ne keressünk,francia nyelvű viszont található. A szlovákokígy kívánnak „köszönetet mondani”, hogy Na-póleon hadai romba döntötték a várat...

Összeállította: Orbán Imre

Dévény

16Ajánló – Túrák Tamáskútról, Bükk. KEE

A túrát a Bánya-hegyi megál-lónál kezdjük. Innen egy könnyedbemelegítéssel jutunk le az elraga-dó szépségű és csendes kis bükkifaluba, Répáshutára. A falu neve1790-ben kelt oklevelekben márszerepel melyben a betelepítettmorvák, morvaországi németek,szlovákok és ruszinok találtak újhazára. A korábban itt élő embe-rek fakitermeléssel, mészégetéssel,fa- szénkészítéssel és üveg palac-kok gyártásával foglalkoztak. A fa-luban jelenleg is hallani magyar ésa szlovák beszédet. Sokszor azthinné a túrázó, hogy a Felvidékenvan. A központban található táblá-ról megismerkedhetünk az itt élő emberek múltjával és jelenével. A múltat még jobban megidézve ellátogatunk aBalla-barlang, hegyoldalban megbúvó termébe, melyet már az ősember is használt, mint lakhelyet.

A barlangot elhagyva lankás, de bokát igénybe vevő köves úton jutunk le a Hór-völgybe. Itt a kék sávjelzésen(ma csak ezt követjük!) balra kanyarodunk és 1 km pihentető sétával elérjük a kanyonszerű, húzósan emelkedő,de a szikláktól, bedőlt fáktól, csak lassan, figyelmesen járható Sügér-völgyet. Valóságos csoda lesz a völgy elsőfelében felsétálni. Ezen a szakaszon a jelzések már nehezen követhetők, - de ezért tartjuk a túravezetőt! A völgy afelső részén található az Ilona-kút. A vize jó minőségű, ha néha-néha folyik. Hamarosan kiérkezünk a Bükk jelleg-zetes fennsík szerű részére a Dorongos rétre. A réten található víznyelő barlang mellett elhaladva, megérkezünk a

Mezőhegyes tarvágásos, valamikor szebb napokat látotterdőterületére, majd az Őr-hegy meredek oldalán felkap-tatva a hegy jellegzetes nyergén át leereszkedünk az úgy-nevezett Mészárszék rétjére. Az erdőszélén balra fordul-va eljutunk IV. Béla király emlékművéhez. A monda sze-rint a király ezen a réten pihent meg, mikor a vesztes Muhicsata után a tatárok elől a Bükk rengetegén keresztülmenekült a csatamezőről.

Az emlékművel majdnem szemben található a Bol-dogasszony köve. Erről a helyről azt tartja a néphagyo-mány, hogy amikor Szűz Mária vándorlása során, e he-lyen járt és a hosszú útján megfáradva az egyik kőre leültpiheni. A helybéliek ezt a helyet, ettől kezdve gyógyítóerővel rendelkezőnek és szent helynek tekintik. Vannakemberek, akik a kövekre leülve úgy érzik, a kezük, lábukelzsibbad és a betegségükből néhány nap elteltével ki-gyógyulnak. A természetgyógyászok és a felgyógyult be-tegek ennek a helynek tulajdonítják az állapotuk javulá-sát. Az imént említett két hely Bükkszentkereszt déli ré-szén található, így a falu központjába rövid, 20 perces sétaután érünk be. A már többünk előtt ismert Borostyán ven-déglőbe betérve, fogyasszunk el egy helyben, frissen ki-sütött, finom tócsnit.Útvonal: Bánya-hegy – Répáshuta – Hór-völgy -

Bükkszentkereszt

Táv: 15 km, szint: 400 m, menetidő: 5 óra

Túravezető: Bónusz György

HóvirágtúraA Bükk hegységünk eddig talán kevésbé ismert részére invitáljuk a túrázni vágyókat. Ez atúra aránylag könnyen teljesíthető, mivel a szint kevesebb lesz a megszokottól.

Köves Gyula, KEE