MaHolnapTÁRSADALMI FELZÁRKÓZÁSI SZEMLE

2. szám • 2019. I. félév

Európai SzociálisAlap

Impresszum

A MaHolnap Társadalmi Felzárkózási Szemle, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Periodikája

Szerkeszti a Szerkesztőbizottság:

Elnök: Benedek István Zsolt

Dr. habil. Czibere Ibolya, Langerné Victor Katalin, Dr. Balcsók István, Kovács Gábor, Dr. Szarvák Tibor, Császár Rozália, Dallos László Tamásné

Szakmai lektor: Dr. habil. Czibere Ibolya

Főszerkesztő: Kovács Gábor

Főszerkesztő-helyettes: Dr. Szarvák Tibor

Szerkesztőségi munkatárs: Molnár Fruzsina Eszter

Felelős kiadó: a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság főigazgatója

Székhely: 1132 Budapest, Visegrádi utca 49.

Megjelenési gyakoriság: évente két alkalommal

Nyomda: Katand PRO Kft.

ISSN 2631-0791

TartalomFőszerkesztői előszó – Kovács Gábor 3

Az állam, az egyház és a települések együttműködése a társadalmi felzárkózás területén. Interjú Balog Zoltán korábbi miniszterelnöki biztossal – Kovács Gábor / Szarvák Tibor 3

Javítani az életminőségen. Az egyházak szerepe a társadalmi felzárkózásban. Interjú Kocsis Fülöp görögkatolikus érsekkel – Kovács Gábor / Szarvák Tibor 7

Az esélyteremtés társadalmi-települési környezete. A hatáskutatások új útjai a komplex telepprogramokban – Kovács Gábor / Szarvák Tibor 9

Térképes adattár – Az egy főre jutó adóerő-képesség jellemzői a községekben – Balcsók István 11

Jó gyakorlatok a felzárkózási programokban. Elméleti keretek – Ditzendy Károly Arisztid 13

Nyitottság és bátorság / Közös fejlesztési tapasztalatok Sárkeresztúron. Beszélgetés Csutiné Turi Ibolya polgármesterrel – Gruming Ferenc 15

Türelem, figyelem, szakértelem / Egy közösség leendő orvosa – Rostás Gusztáv 16

Komplex telepprogramok szakmai fórumai – Molnár Fruzsina Eszter 17

Cigánytelepek lencsevégen / Recenzió a Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárának kiadványáról – Hajnáczky Tamás 18

Szerzőink 19

Címlapfotók: Hodász. fotók: Asztalos Zoltán

Az 1993 húsvét vasárnapján készült felvételen a háttérben látszik a régi, vályogból épült kápolna, mellette már az új templom épülő falai emelkednek. Az ünnepi szertartást (pászkaszentelést) Mosolygó Béla atya végzi. (MTI archív)

A kilencvenes években épült új templom napjainkban.

Hodászi cigányok egy csoportja a „Kolerás” telepen álló kápolna előtt. A kis kápolnát az ötvenes években saját maguk, vályogból építették. (Az archív felvétel forrása a Hodászi Görögkatolikus Egyházközség)

MaHolnap - Társadalmi Felzárkózási Szemle | 3

Főszerkesztői előszó

Balog Zoltánnal a társadalmi felzárkózás három intézményi szintű szereplőjének, az államnak, az egyháznak és a települések-nek az együttműködéséről beszélgettünk.

A magyar történelmi egyházak jele-nünkben kiemelten fontos szereplők a társadalmi felzárkózás támogatásában, a szegény, nyomorban élő emberek meg-segítésében. A jó intézményi, szakmai kapcsolatok kialakítása, a források és erő-források helyes allokálása külön társadalmi nyereséget eredményezhet. A témánkkal kapcsolatban Kocsis Fülöp görögkatolikus érseket kérdeztük.

Ezután három elemzésben térünk ki a tár-sadalmi felzárkózás folyamatára, lehetséges

hatásaira. Az egyik anyagunk a szakmaközi, ágazatközi és a területi szintek kapcsolatára helyezi a hangsúlyt, a másik írásunk a már sokszor hivatkozott adóerő-vizsgálatokba enged bepillantást a komplex telepprogra-mok szempontjából. A jó gyakorlatok kereteit bemutató anyagunk a közösségi tervezés szakmai oldalaira világít rá.

Települési projekteket bemutató soro-zatunkban Sárkeresztúr következik. A Fejér megyei településen már 2013-ban megkezd-ték TÁMOP és később EFOP forrásokkal a települési szegregáció csökkentését. Az elődprogram után 2018-tól szociális lakha-tási programmal is segítik a szegregátumból kitörni vágyók életét.

Felzárkózási mozaik rovatunkban bepillantást kaphatnak a komplex telepprog-ramokat összefogó megyei hálózatépítő projektmunkába.

Lapszámunk recenziójában a telepi szociofotókat bemutató levéltári kiadvány segítségével Szabolcs-Szatmár megye cigánytelepeivel ismerkedhet meg az olvasó a szocialista időkből.

Kovács Gábor

Folyóiratunk második számában elindítunk egy sorozatot, amelyben a történelmi egyházak cigánypasztorációs és társadalmi felzárkózást támogató szerepéről, felelősségvállalásáról olvashatnak egy-egy elemző interjút. A sorozatot Balog Zoltánnal, korábbi szakminiszterrel, miniszterelnöki biztossal készített keretinterjúnk vezeti fel.

Az állam, az egyház és a települések együttműködése a társadalmi felzárkózásban Interjú Balog Zoltánnal, az Emberi Erőforrások Minisztériumának korábbi vezetőjével, miniszterelnöki megbízottal

A társadalmi felzárkózásról szóló folyóiratunkban azt járjuk körbe, hogy mit gondolnak a különböző egyházak vezetői, van-e különbség a történelmi egyházak gondolkodásában a cigány pasztorációról, az állam és az egyházak társadalmi felzárkózást segítő szerepéről, az ehhez kapcsolódó tevékenységekről és arról az évtizedről, amelyben a felzárkózás ügye igazán fontossá vált. Ennek jegyében készítettünk interjút Balog Zoltán miniszterelnöki biztossal, aki prominens alakja a társadalmi felzárkózás szakpolitikai meghonosításának hazánkban. A korszakot jellemző kérdések mellett bemutatjuk azt, hogy kik a terület klasszikus szereplői és hogyan épül fel a szervezeti háló, amely a felzárkózási folyamat keretét jelentheti a következő években.Kulcsszavak: felzárkózáspolitika, állam, egyház, közösségek, közigazgatás, együttműködés, Balog Zoltán

The cooperation of the state, the church and settlements in social inclusionInterview with Zoltán Balog, former head of the Ministry for Human Capacities, Prime Minister’s CommissionerWe are discussing what the leaders of the different churches think, what differences exist in the thinking of the historical churches about the caring of the Roma, the role of the state and church in social inclusion, the specific forms of activity and the decade that has become important from the perspective of social inclusion. We have interviewed Prime Minister’s Commissioner Zoltán Balog, who is a prominent man in the implementation and realization of social inclusion policies in Hungary. In addition to the issue typical of this period, we envisage who the classical role-players are in this field and the organizational network that can signify the framework of social inclusion process in the coming years.Keywords: social inclusion policy, church, communities, public administration, cooperation, Zoltán Balog

Ebben az évtizedben egyre nagyobb érzékenység tapasztalható a törté-nelmi egyházak körében a társadalmi felzárkózás támogatásában. Ebben a munkában az Ön véleménye szerint mit tud vállalni az állam, mit tud vál-lalni az egyház?

Fontos szereplőket neveznek meg, de én hozzátennék még két fontos tényezőt: mit tudnak vállalni azok, A

Z Á

LLA

M, A

Z E

GY

HÁ

Z É

S A

TE

LEP

ÜLÉ

SE

K E

GY

ÜTT

MŰ

KÖ

DÉ

SE

4 | MaHolnap - Társadalmi Felzárkózási Szemle

Hogyan látja értelmiségiként, minisz-terként, református lelkészként, ezek a kérdések mennyire foglalkoztatják most Nyugat-Európa és Közép-Európa kormányait?

Bennünket muszáj, hogy foglalkoztas-son. Döntő fordulatnak tekintem 2011-et. A magyar kormány volt az Európai Unió elnöklő országa egy fél évig. Prioritásaink közül is elsődleges volt a roma ügy elfo-gadtatása európai szinten. Csináltunk egy európai roma keretstratégiát, ami azóta is rendszerszerűen vizsgálja azt, hogy a különböző országokban mi történik a romák világával. Reding biztos asszony, akit más ügyekben joggal bíráltunk, nagyon erősen és határozottan képviselte a roma ügyet, ő nagyon nagy segítség volt nekünk ezen a területen. Jól összefogta azokat a területeket, amelyekhez ez a téma kapcsolható: a területfejlesztés, az igazságügyi és a belügyi terület, valamint a szociális és foglalkoztatási ágazat. De az első fecske mégis a mi európai parlamenti képviselőnk, Járóka Lívia volt, aki magyar roma, s ugyanakkor szakértője ennek a témának.

Mindenképp szóba kell hoznom, hogy ma Európát részben nekünk köszönhetően nem a roma ügy foglalkoztatja, hanem a migrációnak az ügye, a bevándorlásnak az ügye. Idézném egy Ruhr-vidéki nagyvá-rosnak, Duisburgnak a szociáldemokrata polgármesterét, aki azt mondta, hogy a menekülteket, migránsokat még inkább szívesen fogadnánk akkor, ha néhány kelet-európai, elsősorban roma vissza-menne oda, ahonnan jött.

De mi, Magyarország azzal, hogy a roma ügyben valóságos esélyeket mutat-tunk föl, biztosítottuk azt, hogy ma Berlin-ben, Párizsban, Londonban a piactereken nem magyar nyelven koldulnak cigányok, hanem románul, bolgárul, illetve más bal-káni országok nyelvén. Nyugat-Európában egyébként a kontinensen belüli egyenlőt-lenségek elől menekülő szegények szá-mára jelent az Európán kívülről érkező migrációs hullám konkurenciát.

Magyarország hogyan tudta képviselni az újonnan csatlakozott országok érde-keit 2011-ben, amikor a roma stratégiát kivitte az európai színtérre?

Ez a miniszterelnök úr határozott dön-tése nélkül nem lett volna így, Járóka Lívia mellett mindenképp meg kell említeni őt is.

A magyar kormányok történetében nem volt még olyan, hogy önálló államtitkárság dolgozzon a roma integrációért.

A Roma Évtized Program – ami egyébként a Nyílt Társadalom Alapít-ványnak és a kormányoknak az együtt-működésével indult el – felerősítette azt, hogy ez a társadalmi kérdés főként a közép-európai országok ügye (bár Spa-nyolország és Olaszország is aktív tagja volt a programnak). Nagyon érdekes, hogy három magyar írta alá három ország képviseletében annak idején ezt a prog-ramot: Medgyessy Péter Magyarország képviseletében, Csáky Pál Szlovákiából és szignálta Markó Béla miniszterelnök-he-lyettes Romániából. Ez is jelzi a magya-rok érzékenységét erre az ügyre. De az a program alapvetően a szemléletformálás és az érdekképviselet során a konfrontáció és nem a kooperáció módszerét követte. Az a mentalitás, hogy neked mindig har-colni kell a jogaidért másokkal szemben, megnehezítette a program össztársadalmi elfogadtatását.

Természetesen a felzárkózásról is lehet különböző módon gondolkodni. Mi azt mondjuk, hogy akkor is érdemes együttműködésre nevelni mind a két oldalt - a többséget és a kisebbséget is, ha egyébként vannak olyan helyzetek, amikor bizony harcolni kell az ember-nek a jogaiért.

Napjaink fontos kérdése az, hogy azt a hat-nyolc millió romát, aki jelenleg a földrajzi és a politikai Európa területén él, be tudjuk-e vezetni a munkaerőpiacra? Hiszen ők egyébként európai uniós állam-polgárok, tehát a felelősségünk feléjük erősebb, mintha kívülről jönnének.

Magyarországra nem jellemző az a roma hozzáállás, hogy innen el kell menni, mert itt semmi esély. Ezzel nem azt mondom, hogy megoldottuk a problémát, de hozzáfogtunk, és van fény az alagút végén.

Magyarország jövőjének minden-képpen része az, hogy abból a mélysze-génységből jövő világból hány embert tud adófizető állampolgárrá tenni. Ez a többség érdeke is ebben az ügyben. Mert azt szoktam mondani, ha nem sikerül a roma felzárkózás, az nem elsősorban a romáknak a vesztesége lesz, mert ők nem

akiknek fel kellene zárkózni, és azok, akiknek jó lenne, ha fölzárkóznának.

Az egyik legfontosabb dolognak a roma politikában, de általában a sze-génység elleni küzdelemben az aktivi-tásnak a felkeltését tartom. Az akarást a legnehezebb megtanítani. Olyan közös-ségekről beszélünk, akik lent vannak, vagy akik soha nem voltak fönn, illetve akik lecsúsztak. Arról keveset szoktunk beszélni, hogy a rendszerváltoztatás-nak komoly vesztesei is vannak, pedig a cigányok mindenképpen azok. Nem dicsérem a Kádár-rendszert, de szociá-lisan egészen biztos komoly emelkedést jelentett a magyarországi cigányság számára az a teljes foglalkoztatottság, amit megpróbáltak elérni még akkor is, hogyha ismerjük ennek az összes gaz-dasági hátulütőjét.

Visszatérve az eredeti kérdéshez, mármint a felzárkózás szereplőihez, a tenni akarás mellett az említett négy szereplő nagyon fontos, de ide sorolnám még kiemelve az önkormányzatokat is, mert azok is az államnak a szervei.

Az államnak a kereteket, a lehetősé-geket kell megteremteni a szegénység-ben élőknek, ezen belül a romáknak ezt igénybe is kell tudni venni. Ahhoz, hogy igénybe tudják venni, kell egy közvetítő. Ők azok, akik helyi szinten, ember és a közösség kapcsolatában segítőként, tanárként, mentálhigiénés szakember-ként, mentorként, szociális munkásként, önkéntesként, egyházi emberként, civil szervezeti tagként dolgoznak. Nem-csak racionálisan, hanem érzelmileg is bevonják azokat, akiknek föl kellene zár-kózni, akiknek el kellene indulni fölfelé. Az államnak meg kell nyitnia az utat, a romáknak el kell indulni és azoknak a kísérőknek ott kell mellettük lenni, akik ezen az úton támogatják őket.

A sok szereplő között a munkameg-osztás nagyon fontos, de talán még fontosabb a koordináció. Elsősorban helyi szinten szükséges koordinálni, hogy ezek az emberek egymással meg-találják a kapcsolatot. A polgármester, a nemzetiségi önkormányzat vezetője, a civil szervezet, a plébános, a lelkipász-tor és aztán egy szinttel fentebb a járási hivatal, a kormányhivatal, illetve azok a segítő szakmai szervezetek, akik a köz-ponti államot képviselik ezen a területen, de mégis megjelennek helyi szinten is.

AZ Á

LLAM

, AZ E

GY

HÁ

Z ÉS

A TELE

PÜ

LÉS

EK

EG

YÜ

TTMŰ

KÖ

DÉ

SE

MaHolnap - Társadalmi Felzárkózási Szemle | 5

nagyon tudnak mit veszíteni, hanem az a többségi társadalom vesztesége lesz. Mert vagy a mi javunkra van ez a világ vagy a mi kárunkra.

Kanyarodjunk vissza a magyar tár-sadalmi terepre. Milyen szakpoliti-kákat gondol kulcsfontosságúnak a felzárkózáspolitikában?

A felzárkózáspolitika lényege az, hogy Magyarországon ne legyen olyan megszü-letendő gyermek, aki a körülményei miatt nem jut hozzá a képességeinek megfelelő képzettséghez és a képzettségének meg-felelő munkához. Ha individuális szinten fogalmazom meg, ez a lényeg, de tulaj-donképpen közösségi oldalról sem lehet másként.

Nem lehet roma ügyről, de egyáltalán szegénység elleni küzdelemről beszélni, ha csak problémaként tekintünk erre a közösségre. Nagyon fontos ezért, hogy a romáknak megtanítsuk vagy visszata-nítsuk a saját kultúrájukat. A népi kultúrát képviselő generáció már a hetvenes évek-ben ezt mondta.

A kádári teljes foglalkoztatás árnyol-dala volt az, hogy gyökértelenné tette az embereket. A mi feladatunk az, hogy erő-sítsük azt, hogy a számos Kossuth-díjas roma személyiség a kultúra minőségét „hordozza”. A helyi közösségben is a minőségre érdemes alapozni.

A felzárkózást már nulla éves korban elkezdtük a várandós, adott esetben korai terhességet vállaló kismamák, családok számára. Már a születés előtt ott vannak a Biztos Kezdet Gyerekházak, amik kez-denek rendszerré épülni. Most már két-száz fölött van a számuk. Bízom benne, hogy következő lépésben a kormány már ezt kötelező szolgáltatássá teszi azon a háromszáz településen, amit kijelöltünk a jövőbeni programunkra.

Három éves kortól kötelező az óvoda, ami nagyon nagy lehetőséget biztosít ma a cigány gyerekeknek. Ma a roma gyerekek kilencvenkét százaléka jár óvodába, ahol napi háromszori vagy négyszeri ingyen étkezésben részesül. Ilyen Európában sehol nincs, nálunk az óvodába járó gye-rekek nyolcvanöt százaléka ingyen kapja az ennivalót.

Nehéz ügynek tűnik az a kérdés, hogy mit ad a mélyszegény, roma gyerekek-nek a nyolc osztály. Nincs még meg az a

speciális módszertan/tanterv, ami ezeknek a gyerekeknek elsősorban a készségeit fejleszti, minimum az első három osz-tályban, de inkább négyben. Ha ehhez hozzáteszem az óvodát mint pedagógiai programot, akkor adott esetben hat év fel-készítést követően kezdhetik el a közisme-reti tárgyak tanulását. Nagyon fontos ala-pozás történhet meg a három év óvoda és a három év iskolai képzés során. Ezeknek az alapoknak köszönhetően az általános iskola befejezését követően mehetnének tovább a szakképzésbe, vagy éppen gim-náziumba, ahol olyan ösztöndíjakat és olyan ösztönzőket (nem csak anyagiakat) kell biztosítanunk számukra, amik őket bent tartják az iskolarendszerben. Talán ennek a csoportnak kínált leginnovatívabb tevé-kenységi tér a tanoda. Itt motiválják arra, hogy érdemes délelőtt is iskolába menni, meg délután is elmenni a tanodába.

Ma az egyik legnagyobb adósságunk az, hogy a hátrányos helyzetűeknek a hatvanöt százaléka szakképzettség nélkül hagyja el a szakképzést, ami nagy vesz-teség (közel tízezer fős hiány évente a munkaerőpiac oldaláról).

Egyházi, önkormányzati, állami együtt-működésben szeretnénk a középiskolai kollégiumi rendszert kiépíteni, amelyikben ezek a gyerekek hétközben megkapják azokat a pluszokat, amik segítenek ledol-gozni a hátrányaikat. Bízom benne, hogy ezt majd sikerül felállítani. Egyetemi szin-ten – úgy gondolom – nagyjából rendben vagyunk azzal, ahogyan a roma fiataloknak megerősítést adunk a szakkollégiumi rend-szeren keresztül. A nyelvvizsgakérdésen azért még gondolkodni kell.

Nem tenne jót a felzárkózási folya-matnak, hogy éppen a hátrányos hely-zetű világokban nem lenne óvónő, mert nem sikerült bejutni az óvodapedagógus képzésbe, mert nem tudott tizennyolc évesen egy nyelvvizsgát letenni (sokkal nehezebb körülmények közül indulva és egy gyengébb gimnáziumban vagy egy szakközépiskolában végezve).

Ma persze inkább munkaerőhiány van, mint munkanélküliség. A közfoglalkoztatás jó zsilip. Tízezrével kerülnek ki a romák ebből a világból. Közel háromszázezres nagyságrendben indultunk 2012-ben, amikor nagy volt a munkanélküliség és a gazdasági pangás. Ma pedig feleany-nyian sincsenek. Inkább területi/földrajzi

egyenlőtlenségek vannak ma már a mun-kavállalási lehetőségekben.

Összességében mindenhol el kell jutni az új szakaszhoz, ami azt jelenti, hogy a felzárkózási területeken dolgozóknak plusz bért kell adni. A pedagógusnak is, az orvosnak is, a védőnőnek is, a lelki-pásztornak is, mindenkinek, aki vállalja, hogy ott él ezekkel az emberekkel és segít ezeken a hátrányos helyzetű települése-ken. És ez az egészségügyre is igaz, itt a védőnői és a háziorvosi szolgálat és a szűrőprogramok megerősítése nagyon fontos. Marad még a lakhatás, amiről talán érdemes külön beszélni.

Szólni kell arról a módszerről is, ami-ben változtatni kell. Ez a területi megköze-lítés hiánya. Hiába vannak/voltak ugyanis a nagy országos programok, amelyek ezeket a területeket lefedik, ha nincs helyi akarat, ha nincs helyi képesség. Ha önerőből ezt helyi szinten, a falvakban nem tudják igénybe venni azok, akik erre rászorulnak, akkor hiába vannak az orszá-gos programok.

És a lemaradók, az a réteg, akiknek nem sikerült feljebb kerülni a szegénység ügyben, valamivel kintebb kerülni ebből a világból, a legmélyebb világból az a hétszázezer - egymillió ember, azoknak alapvetően nem az a problémája, hogy nem voltak lehetőségek, hanem az, hogy nem tudták igénybe venni. Ezek mellé az emberek mellé részben segítőket kell kül-deni, részben pedig komplex módon kell megközelíteni az élethelyzetüket.

Hiába van közfoglalkoztatás, ha a környéken nincs olyan munkalehetőség, ahol a szabad munkaerőpiacon tudna valaki dolgozni. Hiába lenne egyébként munkaerőt fölvevő kapacitás a környéken, hogyha nincs meg hozzá a megfelelő szakképzettség. Vagy esetleg egy olyan cigánytelepről kell bemenni az iskolába, ahol meg kell tennie a gyerekeknek három-négy kilométert gyalog, sáros letakarítatlan utakon. Ezekben az élethelyzetekben hiába kínálgatunk bármilyen ösztöndíjat, ha már az eljutás is probléma, vagy ha hazamegy a gyerek és egy százötvenes égő mellett kell – egy félig ételmaradékos asztalnál – megírnia a házifeladatát.

A kormányprogram következő nagy fázisa ez a fajta területi figyelem, amely arra a háromszáz településre irányul, ahol alig történt valami változás, hiába voltak országos ajánlatok, kínálatok.

AZ

ÁLL

AM

, AZ

EG

YH

ÁZ

ÉS

A T

ELE

PÜ

LÉS

EK

EG

YÜ

TTM

ŰK

ÖD

ÉS

E

6 | MaHolnap - Társadalmi Felzárkózási Szemle

Persze a polgármester és az önkor-mányzat nélkül nem megy semmi. De ide kell sorolnunk azokat a civil segí-tőket is, akik nem állami alkalmazottak feltétlenül, de mindenképpen plusz segítséget jelentenek. Mi első körben úgy gondolkodunk, hogy ezekre a terü-letekre kellenek olyan plusz emberek, akik ezt a komplex szemléletet képvise-lik, majd összefogják és adott esetben képezik is azokat a szakembereket, akiknek ez a felelőssége. A háziorvosi és a védőnői együttműködés egy klasszikus példa. De miként vihető át ez a szemlélet az iskolai pedagógus, a gyermekvédelemmel foglalkozó, a helyi igazgatás, vagy a járás megfe-lelő szolgáltatásai, szervezőrendszere közé? Olyan szakemberekre van szük-ség, akik ezt az új szemléletet tudják közvetíteni.

Kik lehetnek stratégiai partnerek abban a társadalompolitika alakításban, amelyben az egyik kulcspont a területi felzárkózás, az egész közösség előre jutása?

Minden szereplőnek oda kell figyelnie a többségi társadalom érzékenységére is. Cél, hogy ne növekedjen a közösségek közötti feszültség, ami a legkönnyebben azzal a mítosszal tud előállni, hogy már itt is minden pénzt a cigányok kapnak. Erre nagyon oda kell figyelni és ezért kell bevonni az önkormányzatot és az egy-házakat, talán ott is, ahol nem is nagyon akarják ezt, mert az egyházaknál is külön-böző viszonyulás van ehhez a cselekvés-hez. Az állami szereplők mellett nagyon fontos, hogy legyen egy olyan önkéntes segítő világ, amely – ha kell, állami támo-gatással – adott esetben konfliktusokat kezel és együttműködést erősít. Ebben az egyházaknak és a polgári önszerveződő szervezeteknek is komoly feladatuk van.

A helyi polgári önszerveződés sok helyen az egyházi közösségeket jelenti. Az Ön hivatali idejében erősödött meg az egyházak szerepe és a tevékeny-sége a társadalompolitikában. Milyen lépések mentén vonta/vonja be az egy-házakat ebbe a társadalmi felzárkózási munkába?

Engem egy gyerekkori pozitív tapasz-talat indított el ebben az ügyben. Az egy-házakban mindig is ott volt a szegények

iránti érzékenység, de erre őket nem az állam kötelezi, hanem Jézus Krisztus. Mindezt az egyházak jól, rosszul, hol kevésbé, hol erősebben komolyan is veszik.

Az én gyerekkoromat nagyon sok ilyen példa veszi körül, főleg az édes-anyám a példája, aki református lelkész-feleségként vasárnap délutánonként a faluban élő cigánygyerekeket összegyűj-tötte az udvarunkon és mosdatás, fürde-tés, adott esetben ruhák kijavítása, egy habos kakaó, kalács vagy más hasonló segítésnyújtás mellett mindig egy sort is megtanított a Bibliából, amit aranymon-dásnak nevezett. És rengeteget játszott, játszottunk velük.

Én ennek a felelősségnek, – szán-dékosan használok provokatív szót – a szórakoztató voltát első perctől átéltem. A hatvanas években egy észak-borsodi kis faluban a cigányoknak a világa más világ volt, mint a magyar parasztságé, akik között éltem, vagy mint az elitebb középosztálybeli értelmiségi, amibe egy lelkipásztor magától értendően beletartozik. Ebben a munkában nagyon sok örömet lehet találni, nagyon sok kihívás benne van, ám sok csalódás is éri az embert. De ha valaki tényleg szolgálni akar, az embert akarja szolgálni, itt megfelelő terep van számára.

Nem véletlen, hogy roma ügyben az elittel kezdte az egyház. A roma szakkol-légiumi hálózat mégiscsak érettségizett roma fiatalokkal foglalkozik. Aki egy kicsit is mozgott a szociális világban az tudja, hogy aki érettségiig eljutott, azzal olyan nagyon nagy tragédia ma már Magyarországon nem történhet. Egyénileg esetleg, de társa-dalmi szinten egy érettségivel már máshol vagyunk, mint azok a nyolc osztályt éppen, hogy elvégzett, vagy el sem végzett embe-rek, akikről beszéltünk.

A keresztény roma szakkollégiumi hálózatban az az élethelyzet a gyako-ribb, hogy mondjuk engem hátrány olyan nagyon nem ért, de volt egy olyan cigány/magyar tanító néni, aki első perctől figyelt arra, vagy egy pap bácsi, aki első perctől támogatott engem abban, hogy én tehetséges vagyok és menjek tovább. A magyar társadalom tele van ilyen segítőkész szervezetek-kel, közösségekkel, személyekkel. Erre

az erősségre kell építeni a programok végrehajtását.

Módszertanilag is olyan dolgokat (pl. együttműködés, tudásszerzés, lelki megerő-sítés) kellett elindítani, amelyek nagyon fon-tosak egy olyan fiatalnak, aki olyan helyen nő föl, ahol a nyolc osztály elvégzése sem természetes visszamenőleg több generá-cióra. Komoly távolság van a korábbi roma világuk és aközött a tapasztalás között, hogy ő most egyetemista, és majd diplomás lesz.

Akkor vélhetően a történelmi egyhá-zakkal a középiskolai kollégiumi háló-zat létrehozásában is találkozhatunk.

Én ezt szeretném, és az egyházak akarnak is ajánlatot tenni a szakminisz-tériumnak, hogy szívesen kidolgozzák ennek a rendszerét a szakmai tapaszta-lataik alapján. Az oktatás területén a saját iskoláikkal komoly szerepet játszhatnak a roma felzárkózásban, ha vállalnak cigány iskolákat, vagy ha vállalják azt, hogy az elit iskoláikban is legalább százalékos szinten bevonnak újra és újra tehetséges cigány gyerekeket, fiatalokat. Mert itt azért mégis kell nyitni egy zárójelet, bizony helyi szinten előfordul az, hogy a közösség akaratából, adott esetben egy kétszintű iskolarendszer alakul ki: az egyházi iskola lesz az elit iskola, ahol cigány gyerekeket nem nagyon találunk, az állam meg vigye a cigány gyerekeket.

Magyarországon van egy olyan spon-tán szegregációs folyamat az iskolák között, ami szétszakítja az iskolarendszert és ebbe nem törődhetünk bele. És itt szeretném, ha az egyházaktól több segít-séget tudnánk kapni. Ez most itt megint a zárójelnek a része: annak nagy előnye van, hogy az említett történelmi egyházak alapvetően népegyházak. És a szegények egyházai is. Ott vannak, ahol a magyarok többsége van.

Vagyis köreikben is az elutasítás, az idegenkedés ettől a feladattól, adott eset-ben ettől a népcsoporttól ugyanúgy jelen van, még ha nem is olyan erősen, mint a többségi társadalomban. Nagy dolognak tartom azonban azt, hogy nem arról van ma már szó, hogy van néhány láng lelkű pap, lelkipásztor, szociális munkás, akit a katolikus, református hite inspirál és akkor ők beleállnak ebbe munkába.

Számomra a csúcsa a roma integrá-ciós törekvéseinknek és az állam-egyház

AZ Á

LLAM

, AZ E

GY

HÁ

Z ÉS

A TELE

PÜ

LÉS

EK

EG

YÜ

TTMŰ

KÖ

DÉ

SE

MaHolnap - Társadalmi Felzárkózási Szemle | 7

együttműködésének az volt, amikor 2018 márciusában közel háromszáz fiatal roma értelmiségit hívtunk meg a Magyar Tudo-mányos Akadémia dísztermébe, szándé-kosan a díszterembe, és ott volt az összes történelmi egyháznak az első számú veze-tője. Ott volt a bíboros, ott volt az elnök püspöke a reformátusoknak, az evangéli-kusoknak, ott volt a görög-katolikus érsek, ott voltak a kis egyházak vezetői és ott volt a miniszterelnök és a szakminiszter. Ezzel ki akartuk fejezni, hogy a magyar állam a

legmagasabb szinten értékeli azt, hogy fia-tal romák diplomásként dolgoznak ebben a világban.

Aki elől van, az példát mutat. Azt tudja mondani egy roma fiatal, hogy érdemes, mert ha neki sikerült, akkor nekem is fog. És azt tudja mondani a többségi társada-lom, hogy ha egy bíborosnak fontos volt, hogy pozitívan álljon ehhez a dologhoz, meg egy miniszterelnöknek, miniszter-nek, akkor érdemes ezen elgondolkodni, hogy ez jó. Szeretném jelezni, hogy van

egyfajta szkepszis adott esetben a magyar elit részéről is, hogy jó irányba mennek-e ezek a dolgok. Miközben párhuzamosan létezik olyan komoly támogatás, amely által elindult ez az ügy és valóban ebből épül az új roma középosztály, amely egy komoly összekötő kapocs lehet a többségi és a kisebbségi társadalom között.

Az interjút készítette: Kovács Gábor – Szarvák Tibor

Javítani az életminőségen – Az egyházak szerepe a társadalmi felzárkózásbanAz egyházak a különböző történeti korszakokban – organikusabb fejlődésű országokban – a társadalompolitika meghatározó szereplői voltak. Sosem az állam helyett, hanem inkább mellett. Magyarországon ez a történelmi szerep most van átalakulóban, egyre nagyobb szerepet vállalnak az egyházak. Társadalmi Felzárkózási Szemlénk kiemelt célja annak bemutatása, hogy a hazai egyházak miként látják, élik meg ezt a változást, hogyan fogalmazzák meg ezt a társadalmi és pasztorációs szerepet. Kocsis Fülöp atyával, a Hajdúdorogi Görögkatolikus Főegyházmegye érsek-metropolitájával beszélgettünk. Kulcsszavak: társadalmi és pasztorációs szerep, görögkatolikus egyház, társadalmi változás, közösségi integráció, Kocsis Fülöp

JAV

ÍTA

NI A

Z É

LETM

INŐ

SÉ

GE

N

Improving life quality – The role of churches in social inclusionThe churches were the decisive actors of social policy in different periods of history - in more countries of more organic development. Never instead of the state but beside it. In Hungary, this historical role is now in transition, and the churches are playing an increasingly important role. The goal of our Social Cohesion Review is to show how Hungarian churches see and live this change, how they formulate this social and pastoral role. We talked to Father Archbishop Metropolitan of Hajdúdorog’s Greek Catholic Diocese Fülöp Kocsis.Keywords:social and pastoral role, Greek Catholic Church, social change, community integration, Fülöp Kocsis

A cigányság történelmileg mindig a legszegényebbek közé tartozott, így borzasztó farizeus magatartás volna az egyház részéről az, hogy mi az üdvösségükkel törődünk, de a hét-köznapi életükkel, vagy a gondjaikkal, a szegénységükkel, az egészségügyi hiányosságaikkal nem. Ez a kettő ter-mészetesen összefügg. Az egyháznak úgy kell tevékenykednie, hogy minden ember, különösen is a sokat próbált, sok szenvedést megélt ember érezze, hogy szereti az Isten – hangsúlyozta Fülöp atya.

A görögkatolikusok helyileg és történelmileg össze vannak kötve a cigányokkal. Így aztán természetes, hogy nekünk ez régi feladatunk.

Hogyan tudjuk érzékelhetővé tenni azt, hogy Isten szeret?

Talán itt jelenik meg a szociális munka az egyházban: aki éhezik, annak enni ad, aki szomjazik, annak inni ad, aki ruhátlan, annak ruhát ad, aki tanulatlan, azt tanuláshoz segíti, és így tovább. Tehát az üdvös-ség-építő tevékenységünk azzal jár,

hogy javítani akarunk az életminősé-gükön. A segélyezés, az adakozás, az adományozás önmagában nagyon-na-gyon csekély eredményességű dolog. Sőt! Ki kell mondanunk, sok esetben káros, hogy ha csak ennyiből áll a szegények megsegítése. Ezzel együtt nem mondhatjuk, hogy mi nem adunk ennivalót, és nem gyűjtünk ruhát. Az adományozás a maga természetessé-gében állandóan jelen van az egyház-ban. De itt semmiképpen sem merül-het ki a segítő szándékunk, hanem hosszútávon akarjuk őket segíteni.

A lelki táplálékon keresztül szem-besülnek azzal, hogy ők is ugyanolyan értékes emberek, mint bárki más. A cigányságnál, mint bárki másnál ez nagyon fontos lehetőség, hogy ő nem másodrendű ember, hanem az

8 | MaHolnap - Társadalmi Felzárkózási Szemle

„Több, mint 40 évi munkájának köszönhetően a hodászi cigányok elismerést vívtak ki maguknak falujuk társadalmában, templomukkal és romani nyelvű misé-jükkel pedig világhírt szereztek. Sója Miklós nyugdíjba vonulása után is folytatódott a munka, s folytatódik napjainkban is. A templom mellé azóta közösségi ház, bent-lakásos szeretetotthon épült.

A hodászi cigányok vallási-közösségi életét és Sója Miklós karizmatikus egyéni-ségét, eredményeit a pasztoráció példaképeinek tekintik szerte Európában.”

Juhász Éva: Sója Miklós öröksége Hodászon. Fülszöveg. Cigány Néprajzi és Történeti Egyesület Romológiai Kutatóintézete. Szekszárd 2004. 117.o.

Isten szemében ugyanolyan szeretett ember, mint más. Főleg átvett intéz-ményeknél szoktam mondani, hogy ugyanazt fogjuk csinálni, mint eddig, csak látni fogjuk a forrást: az Isten közvetlen segítségét.

A cigányokkal rögtön lehet beszélni a Jóistenről, a hitről, a papról, az egyházról, és ez a köz-vetlenség, vagy nyíltság sokat segít. Nagyon szeretek a cigányok-kal beszélni az Istenről. Nagyon tiszta beszélgetéseket lehet velük folytatni hátsó gondolatok, tar-tózkodás nélkül. Viszont a vallá-sosságuk, mint hogy természet közeli emberek, nagyon könnyen belecsúszik babonaságba, hogy az istenhitük, a vallásosságuk nyom-ban készpénzre váltható legyen a hétköznapi életükben. Tehát ha a Jóisten szeret, akkor legyen a lot-tón találatom, és ha nem lesz, akkor megyek máshoz. Így jönnek a babo-nák. És van valaki, aki tud jobbat, ez nagy veszély – véli Fülöp atya.

Nagyon ismert a hodászi közös-ség és Sója Miklós tevékenysége. Említene jó példákat a görögka-tolikusok mostani felzárkózási tevékenységeire?

Sója Miklós neve nagyon ismert, bár nem tartotta magát különleges egyéniségnek. Nagyon jó pap volt, aki egy helyen, 40 éven keresztül folya-matosan hirdette az evangéliumot. Ezen keresztül intézmény-csírákat épített föl. Például négy falu vályog-házában betűvetést tanított, és ruhá-kat, cipőket szerzett be, osztogatott, illetve tanította az éneket, cigány nyelven imádkozott velük. Munkás-ságából kinőtt egy olyan intézmény-hálózat, ami pl. Hodászra jellemző. Ezt a következetes, hosszú távon segíteni akaró szeretetet nyújtjuk a rászorulóknak.

Ahhoz, hogy a társadalomban építkezni tudjanak, meg kell tanulni azt az életmódot, szemléletmódot, amely következetes, kitartó, stabil ala-pokra építkező munkát jelent. Van egy pályázati úton létrehozott közösségi ház hálózatunk. Különböző progra-mokat szervezünk számukra. Egy-egy

civil ember a helyi pappal együttmű-ködve dolgozik. Többnyire cigányok a vezetői is ezeknek a házaknak. Nagyon fontos, hogy legyen találko-zóhelyük, amit a sajátjuknak éreznek. Hajdúdorogon van egy nagyon súlyos szegénységben élő telepi rész, ott egy kis kápolnát hoztunk létre, ahol összejönnek és imádkoznak. Azt egy kis mintakert veszi körül, s nem igazi kápolna ez, inkább ikonfal, de nagyon a sajátjuknak érzik ezt. Pár éve a földprogram is jól megy ott. Krumpli- és zöldségtermelést tanítunk nekik. Szeretnénk majd Hajdúdorogon egy közösségi házat is.

Azokon a településeken, ahol szegregátumok vannak, megpróbá-lunk felsőbb szervezeti módon odafi-gyelni, hogy ne csak az adott helyen lévő pap buzgóságától függjön az, hogy megtalálja-e a hangot a cigá-nyokkal vagy sem. Van egy cigány-pasztorációs hálózatunk, amelynek a vezetője egy pap, illetve egy civil. Mind a három egyházmegyében van ilyen.

Nagyon fontos, hogy vonjuk be a cigányokat a segítő folyamatba. A Caritassal karöltve, a többi pasztorális területet is összekapcsolva próbálunk segítséget nyújtani. Sokat jelent a roma

szakkollégiumunknak a munkája is. Keresünk fórumokat, ahol egymásnak tudunk segíteni.

Mik a legfőbb problémák, amikkel meg kell küzdeniük?

Miután a gyermekvédelmi hálózat számos szolgáltatását átvettük Sza-bolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyében, látjuk, hogy a mindennapi nehézségek ugyanazok, mint más intézményekben. Ma már nagyon nehéz a gyermekeket lelkesíteni, nagyon nehéz őket bevonni, közösségi életre rávenni, mert erős az individualizáció. Döbbenetes, hogy a legszegényebb településeken is ott van ez a probléma.

Rómában a püspöki szinóduson számoltak be arról, hogy – bár földré-szenként, országonként nagyon más társadalmi helyzetek vannak – a mobil-telefon mindenütt, az afrikai, indiai nyo-mortelepen is ott van. Ez egy tudatmó-dosító szer, és ezzel mi is szenvedünk.

A másik közös probléma a kiégés. Ugye azzal, hogy átvettünk embereket, ez azt is hozza magával, hogy vannak a munkatársaink között hivatás nélküli, csupán munkát vállaló emberek, vagy a hivatásukba belefáradtak. Minden-napi dilemmánk, hogy miként tudjuk újra rávezetni őket arra, hogy ezt csak

JAVÍTA

NI A

Z ÉLE

TMIN

ŐS

ÉG

EN

JELMAGYARÁZAT

A görög katolikusok aránya 2011-ben (Magyarországon %)

7,2 - 91,6 (249)1,8 - 7,1 (213)0,6 - 1,7 (294)0,3 - 0,5 (287)0,1 - 0,2 (389)

készítette: Balcsók István; forrás: KSH Népszámlálás 2011

MaHolnap - Társadalmi Felzárkózási Szemle | 9

valóban jól, elkötelezetten, hivatástu-datból lehet végezni.

Ha az ember kiég – ez a papra is érvényes lehet –, ez azért van, mert elveszítette a forrással való kapcsola-tot. A kiégés nem törvényszerű. A tűz akkor ég ki, hogy ha nem teszünk rá újabb tűzifát. Az ember is így jár, ha munkájában nem táplálkozik, ha nem táplálja a lelkét elsősorban – és itt nemcsak szakmai táplálásról van szó. Nemcsak az új, innovatív módszerek, a tanulás táplálja a lelket, hanem az Istennel való kapcsolat is.

Milyen sikereket lát a görögkatoli-kus egyház társadalmi felzárkózási tevékenységében?

A gyermekvédelmi hálózatunkban gyakorlatilag saját forrásból hoztunk létre leányanya otthonokat. Ezekben a lakásotthonokban 12-18 éves korú fiatal lányok vannak, akik erőszak vagy saját meggondolatlanságuk miatt válnak leányanyává. Az állami intézmények-ben ennek a helyzetnek a megoldása nagyon sokszor az abortusz. Mi több-szörösen mentünk gyermekéleteket. Hajdúdorogon, Nyíregyházán és Nyír-bátorban is vannak ilyen házaink.

Hihetetlenül hősies életutak vannak a nevelőszülők között is. Olyan is van, amikor a lánykával együtt kerül nevelő-szülőhöz a csecsemő. Tehát nagy-mama is lesz egyszerre, aki magához fogadja őket. Vannak olyan asszonyok is, akik 20-25 gyermeket neveltek fel az életük során, de közülük 10-12 fogyaté-kos. A legkisebb falvakban is teremnek ilyenek. Ez az embernek a csodája. Az ilyen hősöket külön is díjazzuk Máriapócson.

A szakolyi fogyatékos otthonunkkal az elsők között voltunk a kitagolásban. Nagyon sokan féltek ettől, és mi első-ként vállaltuk ezt az európai pályázatból támogatott munkát. Ha sok nehézség mellett is, de szépen sikerült. Ma már különböző otthonokban élnek a koráb-ban intézményhez szokott fogyatékkal élő emberek. Műhelyeket építettünk nekik, ahol közösen dolgoznak, például pékséget, tésztakészítőt, gyertyakészí-tőt. Az a tervünk, hogy Debrecenben olyan boltot nyitunk, ahol ők maguk lesznek az árusok és saját termékeiket fogják árulni.

Sikertörténetnek tekinthető a roma szakkollégiumi hálózat is. Az alapítók között volt a görögkatolikus egyház is.

Mi a felzárkózásban dolgozó szak-embereknek, lelki vezetőknek, önkormányzati dolgozóknak szán-juk ezt a folyóiratot. Milyen üzenetet küldene nekik?

Szeretet nélkül nem érdemes élni. Szeretet nélkül nem érdemes dolgozni. Lehet, hogy nem könnyű szeretni, de meg kell tanulni. Meg lehet és meg kell tanulni megszeretni ezeket a gye-rekeket, a rászorulókat, és ez a sze-retet kifogyhatatlan erővel vezeti az embert. A pedagógia is használja ezt a fontos emberi tényezőt, ez az alapja mindennek. Az emberi létnek, a kap-csolatoknak, a munkának ez a lényege. Az az ember nehezen találja meg a helyét a világban, aki nem kapott sze-retetet gyermekkorától fogva. Viszont, aki szeretetben növekedett föl, vagy maga talált rá ennek a titkára, ízére, az minden munkájában tovább tudja adni másoknak is a megtapasztalt szeretetet.

Az interjút készítette: Kovács Gábor – Szarvák Tibor

Az esélyteremtés társadalmi-települési környezete

Közel egy évtizede az Andorka Rudolf Társadalomtudományi Társaság a Krízis mint esély címmel rendezett egy műhelykonferenciát. Elgondolásunk szerint a szegregált élethelyezetek felszámolása elnevezésű kettős pályázati támogatási lehetőség (EFOP 1.6.2 / EFOP 2.4.1) éppen egy ilyen társadalmi és térbeli állapotot tükröz: a szegregált élethelyzetek csökkentésének lehetőségét. A szerzők az esélyteremtés kérdéskörét James S. Coleman modellje alapján járják körbe. A tanulmány alapkérdése az, hogy milyen települési cselekvések szükségesek ahhoz, hogy a szegregált élethelyzetek csökkenjenek, vagyis milyen változások kellenek a mikrokörnyezetben ahhoz, hogy változzon a komplex környezet is. Kulcsszavak: társadalmi változás, települési / közösségi válaszok, híd szereplők, James S. Coleman modell, esélyteremtés társadalmi környezete, hatáskutatások

A hatáskutatások új útjai

The social-settlement environment of creating opportunities Almost a decade ago, Rudolf Andorka Society for Social Science, organized a workshop conference entitled Crisis as chance. In our view, the dual opportunity to apply for the project called ’Doing away with segregated life

environments’ (EFOP 162 / EFOP 241) reflects such a social and spatial situation. The authors discuss the issue of creating opportunities based on the James Coleman model. The basic question of the study is what settlement actions are needed to reduce segregated life situations; that is, what changes are needed in the micro environment; to change the complex environmentKeywords: social change, community / community responses, br idge actors, James Coleman model, social environment for creating opportunities, impact studies

JAV

ÍTA

NI A

Z É

LETM

INŐ

SÉ

GE

NA

HAT

ÁS

KU

TATÁ

SO

K Ú

J Ú

TJA

I

10 | MaHolnap - Társadalmi Felzárkózási Szemle

Egyéni és közösségi szintű szociális és szakmai képességekhez való kapcsolódás fejlesztése a munkaerőpiaci alkalmazhatóság érdekében (szociális, közösségi fejleszté-sek, korai fejlesztés, oktatás, felnőttképzés, szakképzés, munkaerőpiac, foglalkoztatás/foglalkoztathatóság, egészségügy, egész-ségfejlesztés, szerhasználat csökkentése, konfliktuskezelés, mediáció, pénzügyi válságkezelés)

1. Makroszint

Változások a település/járás humán közszol-gáltatásokhoz kapcsolódó működtetésében (partnerségépítés, híd szerep). A klasszikus vidékfejlesztő programokból ismert képes-ségmegtartó népesség és a népesség-megtartó képesség erősítése: a térbeli és társadalmi periférikus helyzetek csökkentése, szolidáris (befogadó és cselekvő) családok és közösségek.

4. Új makroszint

Differenciált, ugyanakkor egységes elveken alapuló fej-lesztési stratégiák, egyedi életutak, minták támogatása. A „flow” elindítása, „híd” (jelenlét) támogató szerep erősítése a „képessé tevés” társadalompolitikai elv alapján.

Társadalmi felzárkózás támogatása: fejlesztési (mezo)szint

Megoldáskeresés a társadalmi egyenlőtlen-ségek klasszikus dimenzióihoz kapcsolódó hátrányokkal (életkor, nem, jövedelmi helyzet, etnikai hovatartozás, iskolai végzettség, szol-gáltatásokhoz való hozzáférés) való önálló megküzdés nehézségeire. A támogató közös-ségi-cselekvési háló és az alkalmazkodást segítő tényezők erősítése a zárvány terekben és közösségekben. A helyi erőforrások/cse-lekvések, támogató szereplők között a „flow” megteremtése.

2. Mikroszint / közösségi szintA beavatkozások változásokat generálnak a település térbeli és közösségi szövetében. Javulnak az egyéni és közösségi szintű megküzdési stratégiák, csökken a térbeli és társadalmi kirekesztődés és kirekesztés. Specifikus felzárkózási utak, egyéni/családi/közösségi sikerek elérése. Jó gyakorlatok meghonosítása a hazai társadalmi-térbeli felzárkózásban.

3. Beavatkozások

1. ábra: A társadalmi felzárkózás hatásai a községekben a Coleman-modell alapján

Földi Zsuzsa a Tér és Társadalom című folyóirat, 2004-ben megjelent tanulmányában a lakóterületek fejlő-désének iránya, fizikai és társadalmi le-, ill. felértékelődése kapcsán, mikro és makro vizsgálati szintek összekapcsolásának jelentőségére hívja fel a figyelmünket. A James S. Coleman nevéhez fűződő elmélet azt vizsgálja, hogy az egyén (vagy más, egyéni döntéshozatalra képes kisebb közösség) és az össztársadalom mint egy-egy dinamikus tevékenységi rend-szer miként él együtt. Coleman állí-tása szerint a vizsgált döntéshozó és cselekvő egyének és családok (illetve vállalkozások) társadalmi szintű struk-túrák hatása alatt léteznek és újulnak meg. Úgy véljük, hogy ez a gondolko-dási keret jól alkalmazható egy térségi hátrányokat mutató szegregált környe-zetben zajló közösségi beavatkozás értelmezéséhez és leírásához is.

A közösségi cselekvés megújulásá-nak lehetőségei a kistelepüléseken

A tervezői elgondolás szerint az össztársadalmi szinten értelmezett makroszinten létező fejlesztési célok (relative) azonos intenzitással hatnak a mikroszint elemeire. A hatások azonban eltérően értékelődnek ezen a szinten, hiszen a mikroszint aktorai eltérő társadalmi-gazdasági-térbeli kategóriákkal jellemezhetők, így ter-mészetszerűen eltérően reagálnak ezekre a hatásokra (Földi 2004). A döntési helyzet gyakorlatilag a mak-roszint új jelensége által kiváltott reakció, ami előkészíti a cselekvésre vonatkozó döntést.

A felzárkózási együttműködések támogatása elnevezésű kiemelt pro-jekt a térségi felzárkózási szereplő-ket támogatja mezo és mikroszinten. Ennek keretében azokhoz a települé-sekhez jutunk el, akik már elkezdték az EFOP 1.6.2-es pályázat megvaló-sítását1. A munka során gyakorlatilag egy fókuszcsoport megbeszélésen veszünk részt a program települési megvalósítóival, a helyi felzárkó-zásban érdekelt igazgatási, segítői, pedagógiai és közművelődési stb. szakemberekkel.

Eddigi tapasztalataink összegzé-sére a Jó Állam Jelentés módszertani

keretét használtuk fel, amelyben fontos fogalom a hatásterület (ez a fogalom a gazdaság, a társadalom és az államigazgatás szempontjából fontos szektorok összekapcsolódását fejezi ki, amelyek egyrészt külön-kü-lön is megragadhatók, másrészt együttesen átfogó es egyben mérhető képet adnak2). A kutatási program-ban négy hatásterület dimenzióira tudunk majd fókuszálni. Ez a négy hatásterület egyszerre érinti a szol-gáltatások fizikai elérhetőségét (szo-ciális, egészségügyi, közművelődési, felnőttképzési ágazat), valamint a fizikai hozzáférésen túli (mindennapi, használati) tudást, képességet.

A hatásterületekhez kapcsolódó dimenziók révén történik az adott hatásterületen belül legmarkánsabb, konkrét jelenségek megragadása3. Az egyes dimenziókhoz (hasonlóan az állam működését mérő igazgatási programhoz) mutatók tartoznak4. Ezek a dimenziók azt mérik, hogy milyen hatások érhetők el a településen a program végrehajtásával (a program végén, illetve a fenntarthatósági idő-szak végén).

A felzárkózás lehetséges hatáste-rületei és dimenziói

A lakhatási viszonyok hatásterület alapvetően a települési lakásállomány változásait, fejlesztési lehetőségeit jelentik. Ide négy dimenziót soroltunk eddig: a szegregált településrészek ingatlanállományának értéknövelő minőségi javulása, a szociális bérla-kásállomány növekedése, laksűrűség csökkentése, célzott támogatás a leg-rosszabb helyzetű szegregált (akár 50 fő alatti) településrészek helyzetének rendezésére is.

A képzettség, munkaerőpiac hatáste-rületen belül a társadalmi tőke klasszikus jellemzőit tudjuk értelmezni. Az érintett települések válaszadói bíznak abban, hogy javul az aktív korúak munkához juttatása (ezzel együtt a munkaszoci-alizáció és a kompetenciák javítása is megtörténik). A felzárkózási folyamat-ban fontos célkitűzés a „roma fiatalok képzettségének emelése” is. Mindez egyaránt igaz a középiskolára, illetve a szakképzésre, de a települési remények szerint a „szegregátum köréből felsőfokú tanulmányokat folytatók számának növe-kedése” is jellemző lesz. A települések

A HATÁ

SK

UTATÁ

SO

K Ú

J ÚTJA

I

(saját szerkesztés)

MaHolnap - Társadalmi Felzárkózási Szemle | 11

Térképes adattár – Az egy főre jutó adóerő-képesség jellemzői a községekbenAz egyes települések adóerő-képessége nem új keletű fogalom, szélesebb ismertségre mégis az elmúlt évek változásai kapcsán tett szert. Az 1999-es költségvetési évben történt meg a helyi önkormányzatok finanszírozási rendszerének átalakítása, ekkortól kezdve a személyi jövedelemadó mellett már az iparűzési adóból származó bevételek nagyságát is figyelembe vették a költségvetési támogatások megállapítása folyamán. Kulcsszavak: adóerő-képesség, települési egyenlőtlenségek, gazdasági erőforrások különbségei, támogatások célzottsága

Characteristics of the per capita tax power ability in the villagesThe tax power of each settlement is not a new concept; however, it has gained

wider awareness of the changes of recent years. In the 1999 fiscal year, the local government financing system was restructured, and from that time on, besides the personal income tax, the income from the local business tax was also taken into account in the determination of the budget subsidies.Keywords: tax power, settlement inequalities, differences in economic resources, targeted support

azt is feltételezik, hogy a „funkcionális analfabetizmus csökken”; ezzel együtt „szélesednek a gyermekek és felnőttek tanulási mintái” (olvasási szokások átala-kulása, digitális ismeretek fejlesztése, szakmai érdeklődés erősítése stb.).

A „helyi közösség, család” terület hatásai is összetettek, hiszen idekap-csolódnak a közösségi szintű tervezés eredményei (a szegregátum és a nem szegregátum közössége közötti konflik-tushelyzetek csökkenése; közösségi és művelődési terek, valamint az önszerve-ződő közösségek számának növelése), illetve a tudatosabb családi szerepek (családtervezés, munkamegosztás, gyereknevelés stb.) kialakítása révén a családi szocializáció skálájának bővülése is jellemző lesz.

A helyi ellátórendszerek, szolgálta-tások terület dimenziói érintik a szociális

és egészségügyi ellátórendszer kínálati és elérhetőségi bővülését, tudatosabb használatát. Ehhez kapcsolódik az egészségtudatosabb (családi) életforma erősítése is. Három dimenzió azonban főként a települési-igazgatási struktúra professziójához (a helyi szinten megva-lósuló „jó önkormányzás” értékeléséhez) illeszkedik: a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása; a befogadó, felzár-kózás-orientált önkormányzati munka fejlődése, a szociális szakma fejlesztése (szegregátum-szakterület kialakítása).

Úgy véljük, hogy a hatásterületeink és dimenzióink képesek a közösségi életvilág komplex jellemzőit bemutatni, így megfelelően tárhatják fel a szegregált élethelyzetek csökkentésének szempont-jából meghatározó társadalmi-gazdasági települési állapotokat. Dimenzióink jól kapcsolódnak a társadalmi és területi

tőke emeléséhez. Ez az út inkább a helyi társadalmakban fellelhető nem anyagi erőforrások növelését (a különböző tár-sadalmi szerveződési szintek: család, szomszédság, település, mikrotérség közösségeinek társadalmi, gazdasági együttműködését, folyamatait) jelentik. Ezzel támogathatóak az élethelyzet-spe-cifikus, problémaorientált felzárkózási utak is, amelyek erősítik az egyéni és családi szinten értelmezhető képesség-megtartást (fejlesztést vagy a visszapót-lást). A felzárkózási beavatkozások így támogatják – a tanulmányban is hivat-kozott – klasszikus vidékfejlesztési célt, amely magában foglalja a települési szintű igazgatási-társadalmi-gazdaság-szervezői munka professzióját is.

Kovács Gábor – Szarvák Tibor

Jegyzetek1 Jelenleg közel 100 település szerepel alapsokaságunkban (a potenciális nyertes pályázóink); eddig közel 20 települést kerestünk fel látóútjainkon.

Az alábbi, a komplex telepprogramok által érintett megyékben jártunk: Baranya, Bács-Kiskun, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Csongrád, Fejér, Hajdú-Bihar, Heves, Nógrád, Szabolcs-Szatmár.

2 https://joallamjelentes.uni-nke.hu/2018_pages/pdf-serve/non-compress/web_PDF_JAJ_2018.pdf Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Budapest. 2018. letölltve: 2019. 04. 01.

3 https://joallamjelentes.uni-nke.hu/2018_pages/pdf-serve/non-compress/web_PDF_JAJ_2018.pdf Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Budapest. 2018.4 A mutatók mérésére a kiemelt program által kidolgozott, kétlépcsős kutatási/adatgyűjtési terv szolgál.

Felhasznált irodalomA krízis mint esély. Andorka-konferencia. Szerk: Mészáros J., Harcsa I. Barankovics István Alapítvány – Gondolat. Budapest. 2010. Földi Zs. (2004): A Coleman modell alkalmazásai lakókörnyezeti kutatásokban. – Tér és Társadalom. 18. 2004. 1. 43–58. o.Jó Állam Jelentés 2018. Szerk: Kaiser T. https://joallamjelentes.uni-nke.hu/2018_pages/pdf-serve/non-compress/web_PDF_JAJ_2018.pdf letöltve: 2019. április 1. Nemzeti Közszolgálati Egyetem

A H

ATÁ

SK

UTA

TÁS

OK

ÚJ

ÚTJ

AI

TÉR

KÉ

PE

S A

DAT

TÁR

12 | MaHolnap - Társadalmi Felzárkózási Szemle

Az adóerőképesség fogalmának bevezetése mögött az a szándék húzódott meg, hogy valamilyen mértékben mérsékeljék a települési önkormányzatok között kialakult, a helyi adóztatás (ezen belül főként a legnagyobb bevételt hozó helyi ipar-űzési adó) által biztosított források megszerzésének eltérő lehetősége-iből eredő jövedelemkülönbségeket. A kiegyenlítési törekvést indokolta az is, hogy az egyes önkormányza-toknak a lakosságszámtól függetle-nül azonos feladat- és hatáskörük volt.

A 2011. évi CLXXXIX. – Magyar-ország helyi önkormányzatairól szóló – törvény azonban jelentős átalakulást hozott mind a feladat-struktúrát, mind pedig a f inanszí-rozást tekintve. Az államigazgatási feladatok jelentős része 2013-tól átkerült a működésüket megkezdő járási hivatalokhoz, csak a helyi szinten szabályozandó ügyek marad-tak meg. A centralizációs folyamat részeként az intézményfenntar tói feladatok is számottevően szűkültek: csak a településüzemeltetés/kom-munális ellátás, az óvodák működ-tetése, az egészségügyi és szociális alapellátás, a járóbeteg-szakellátás és kulturális szolgáltatások biztosí-tása maradt helyi hatáskörben.

Az önkormányzati reform része-ként a megmaradt feladatok ellátá-sához 2013-tól új szemléletű finan-szírozást vezettek be. A korábban alkalmazott, átengedett és helyben maradó központi bevételekre is épülő, a lakosság, illetve az ellá-tottak számához igazodó normatív f inanszírozást felváltotta a feladat-alapú (vagyis az adott feladat ellá-tásával összefüggő) f inanszírozási rendszer, ahol a támogatások kötött felhasználásúak. Az új rendszer elvben jobban igazodik az egyes települések sajátosságaihoz, mivel f igyelembe veszi azok elvárható saját bevételeit, ugyanakkor külö-nösen a legkisebb népességszámú települések esetében előfordulhat-nak anomáliák.

A változások eredményeként alapvetően felér tékelődött a helyi iparűzési adó szerepe, jelentőségét

az adja, hogy egyfelől az elvár t bevétel számításakor (a helyben maradó és átengedett központi bevételek megszüntetésével) ez az adó lett az egyedüli forrás, másrészt az adóerő-képesség is erre a bevé-telre épít. Az egy lakosra jutó adóe-rő-képesség ennek megfelelően a települések jövedelmi helyzetéről ad információt, tulajdonképpen egy általános fejlettséget mérő mutató-számmá vált. Kiszámításakor a helyi iparűzési adóalap 1,4 százalékát vetítik egy lakosra.

Az így kapott érték befolyásolja, hogy az adott település részt vehet-e pályázati kiírásokon, de ennél sok-kal fontosabb vonatkozása, hogy a fentebb már ismertetett kiegyenlítő mechanizmus ( jelenleg a szoli-daritási hozzájárulás, valamint a beszámítás-kiegészítés rendszere) alapját is képezi, vagyis alapvetően meghatározza egy önkormányzat tényleges költségvetési kereteit. A beszámítás és kiegészítés alapelve, hogy támogassa azokat az önkor-mányzatokat kötelező feladataik ellátásában, amelyek egy lakosra jutó adóerő-képessége alacsony, azaz saját bevételekkel alig, vagy csak kismértékben rendelkeznek. A területi kiegyenlítés és az esély-egyenlőség javítása a rendszer folyamatos f inomhangolása elle -nére egy kisebb népességszámú, de relatíve jelentős iparűzési adóból

származó bevétellel rendelkező település számára akár súlyos problémákat is okozhat, mivel emiatt komoly összegeket kell visszafizet-niük a Magyar Államkincstárnak, ugyanakkor a kedvezményezettek számára valóban nélkülözhetetlen segítséget jelent.

Az eddigiekből egyér telműen következik, hogy az egy főre jutó adóerő-képesség területi sajátos-ságai egy adott évben és hosszabb időintervallumban vizsgálva is meg-felelnek az ország gazdasági fej-lettségi térszerkezetének (1. ábra). A csaknem valamennyi fejlettségi mutató esetében kirajzolódó észak-kelet-délnyugati lejtők tehát ebben a tekintetben is jól kivehetők, az ugyanakkor sajátos vonás, hogy a legkisebb lélekszámú települések többsége vállalkozások hiányában területi elhelyezkedéstől függetle-nül nem tud kivetni helyi iparűzési adót (2. ábra). A 2017. június 30-i adatokat megvizsgálva kiderül, hogy mindösszesen 323 település nem rendelkezett ilyen típusú bevétellel, közülük 296 község lélekszáma nem érte el az 1 000, 241-ben pedig az 500 főt sem.

További sajátosság, hogy a települési jogállás döntően meg-határozza az egy lakosra jutó adóerő-képességet: a községek és nagyközségek az országos átlag alig 37,3%-át érik el, miközben Budapest

JáráshatárMegyehatárMegyeszékhely

TÉR

KÉ

PE

S A

DATTÁ

R

(Forrás: saját szerkesztés, az adatok a Magyar Államkincstár adatbázisából származnak)

1. ábra: Települési adóerő Magyarországon 2013-2017

JELMAGYARÁZAT

A legalsó települési tizedben való szereplések száma 2013-2017 között (db)

A legfelső települési tizedven való szereplések száma 2013-2017 között (db)

531

531

MaHolnap - Társadalmi Felzárkózási Szemle | 13

Az elmúlt pár évben, vagy még inkább az elmúlt egy-másfél évtizedben egyre népszerűbb nemzetközi trenddé vált a legkülönbözőbb szakterületeken való jó gyakorlatok gyűjtése, alkalmazása. Mikor volt, és mi volt az első pont, ami jó gyakorlattá tett egy módszert, vagy bármit, amit „gyakorlat” -nak nevezhetünk? Pontosan mi is az a jó gyakorlat? Mi az, ami még annak számít és mi az, ami már nem? Volt-e „első jó gyakorlat”? Többek között ezekre a kérdésekre keresünk választ ebben a cikkben, amely rálátást adhat arra, hogy a hazai és a nemzetközi jó gyakorlatok miként értelmezhetőek.Kulcsszavak: jó gyakorlatok, elméleti keretek, társadalmi felzárkózási programok

Best practices in social inclusion programs: creating a theoretical frameworkOver the past few years, or even more in the last decade or more, collecting and applying good practices in a wide variety of disciplines has become an increasingly popular international trend. When was it, and what was the first point that had made good a method or anything we could call ’good practice’? What exactly is good practice? What is it that matters and what does not? Was there a ’first good practice’? Among other things, we are seeking answers to these questions in this study that can provide an insight into how both domestic and international best practices can be interpreted.Keywords: best practices, theoretical framework, social inclusion programs

Jó gyakorlatok a felzárkózási programokban: elméleti keretek

A magyar nyelv és a különböző tudományos szakterületek sem tesznek különbséget jó és „legjobb”

gyakorlatok között és nem is hasz-náljuk a best practise(s)-nek egye-nes fordításban megfelelő „legjobb

gyakorlat” kifejezést. Ez leginkább a magyar nyelvtan sajátosságából adó-dik. Ennek ellenére az angol használja a best practices kifejezést, utalva arra, hogy valamilyen típusú jó gyakorlatból több is van. Ha nemzetközi jó gya-korlatok után kutatunk angol nyelven, akkor szembesülünk azzal a problé-mával, hogy míg egyes gyakorlatokra a szakirodalom good practise(s)-ként reflektál, addig másokra már best practise(s)-ként, akár ugyanazon, akár teljesen más szakterületen. Az, hogy az egyik mitől lesz jó, a másik pedig legjobb, az eddig nem került pontos definiálásra, amire valószínűleg szük-ség sem mutatkozik, annak okán, hogy a gyakorlatok kidolgozói és publikálói, ezen gondolatokban nem mélyültek el annyira sem, minthogy megálla-podásra jussanak egymás között, hogy melyik kifejezés mire is vonat-kozik pontosan. Elég, ha elfogadjuk, hogy ha jó gyakorlatok után kutatunk

értéke 2,2-szer múlja felül azt. Az erőteljes lakóhelyi szegregáció szintén nincs kedvező hatással a

mutató alakulására: a legalább egy szegregátummal rendelkező közsé-gek átlagértéke már mindössze az

országos átlag egynegyedét éri csak el, az egynél több KSH szegregátum pedig a jellemzően nagyobb népes-ségszám ellenére is tovább csök-kenti azt (22,5%). Az EFOP-1.6.2 prioritásra eredményesen pályázó önkormányzatok átlagos adóerő-ké-pessége még ennél is alacsonyabb, az egy főre eső érték az országos átlag 14%-át is alig haladta meg 2017. év közepén (mintegy 15%-uk egyáltalán nem rendelkezett helyi iparűzési adóból származó bevé-tellel). Az adatok értelmezéséhez érdemes megjegyezni, hogy 200 fős népességszámnál kisebb tele-pülés eleve nem nyújthatott be ilyen pályázatot.

Balcsók István

TÉR

KÉ

PE

S A

DAT

TÁR

JÓ G

YAK

OR

LATO

K A

FE

LZÁ

RK

ÓZÁ

SI P

RO

GR

AM

OK

BA

N

2. ábra Települési adóerő Magyarországon 2013-2017

JELMAGYARÁZATHelyezés az országos rangsorban a 2013-2017 közötti egy lakosra jutó adóerő-képesség alapján

(Forrás: saját szerkesztés, az adatok a Magyar Államkincstár adatbázisából származnak)

1 - 632 (631) 633 - 1 263 (631) 1 264 - 1 894 (631) 1 895 - 2 525 (631) 2 526 - 3 155 (631)

JáráshatárMegyehatárMegyeszékhely

14 | MaHolnap - Társadalmi Felzárkózási Szemle

A tanulmány a HROD Közösségi Gazdaság- és Társadalomfejlesztési Központ munkacsoportjában, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatósággal kialakított együttműködés keretében felzárkózási célú (elsősorban) kistelepülési szociális, humán fejlesztési, illetve rurális térségekben megvalósuló helyi jó gyakorlatok példatárának a folyóirat számára szerkesztett változata.

angol nyelvterületen, akkor ugyanúgy hasznosíthatunk egy good és egy best practise(s)-t, ahogy ugyanúgy lehet egy legjobbnak titulált gyakorlat haszontalanabb, mint egy „csak” jónak titulált.

Christopher E. Bogan és Michael J. English 1994-es közös könyvükben, a Benchmarking for best practises: Win-ning through innovative adaptation-ben fogalmazza meg és fejti ki részletesen, hogy pontosan mit is értünk jó gyakorla-tok, vagyis best practices alatt. Mindezt a benchmarking-gal hozza párhuzamba: „Egy józan ész által uralt világban maga a benchmarking elég prózainak tűnhet.” – kezdi, majd kifejti, hogy manapság a benchmarking nem több, mint jó gya-korlatok gyűjtésének szisztematikus folyamata, innovatív ötletek és hatékony eljárások, melyek magas teljesítményt eredményeznek.

Ha teljesítményünket és ered-ményeinket maximalizálni kívánjuk, arra a jó gyakorlatok gyűjtése a leg-hatékonyabb módszer, hiszen legyen bármilyen tehetséges vagy kiváló is egy, a feladat végrehajtására kijelölt szakértői csoport, akkor sem fog tudni olyan széles spektrumú megoldások-kal szolgálni, mintha már mások által kipróbált és bevált eszközrendszereket alkalmaznának.

A magyarországi humán fejlesztések világában – nagyrészt a terület pályázati projektszemléletéből adódóan – kevés eredeti értelemben vett „best practice” azonosítása, kidolgozása, standardizá-lása és széleskörű multiplikációja való-sult meg. (Adódnak azért ismert „legjobb gyakorlatok”, melyek többnyire külföldi minta alapján adaptálódtak, például a Biztos Kezdet és a Tanoda program vagy az évtizedek óta működő ifjúsági információs és tanácsadó irodák.) A hazai társadalompolitikában ezért nem is annyira a „legjobb gyakorlatok” gyűjté-sét, összehasonlítását, értékelését, sok-kal inkább a sikeres helyi megoldások, „példák” felderítését, leírását, „jó gya-korlattá” való fejlesztésének segítését, standardizálását tartjuk fontos stratégiai célnak.

A társadalomfejlesztés terüle-tén az uniós fejlesztési programok keretében ugyanakkor számos „jó gyakorlat adatbázis” került kialakí-tásra országos és térségi szinteken. Megbízásunkhoz híven névleg kuta-tócsoportunk is hasonló céllal kezdte meg munkáját, melynek kezdetén a fentiek figyelembevételével határoztuk meg annak irányát: helyi megoldások, „példák” azonosítását, az összevetést, értékelést és tervezést (végsősoron a „jó gyakorlattá” fejlődést, fejlesztést) segítő kritériumrendszer és adatbázis kialakítását. Munkánkat a jó gyakor-latok ilyen értelemben vett fogalmai-nak, kritériumainak meghatározásával kezdtük.

A települési közösségi fejlesztési programokban szerzett évtizedes tapasztalatok, következtetések meg-erősítik: egy helyi fejlesztés akkor tekinthető sikeresnek, ha a belső erőforrások és külső támogatás segít-ségével megvalósuló ötlet a település gazdasági struktúrájában, közösségi infrastruktúrájában, kulturális, polgári mechanizmusaiban, humán közszol-gáltatásai között az ötletet megvaló-sító projekt lezárulta, a támogatások felhasználása után is elérhető marad. Ez az újítás, mely a közösség, illetve település egészét fejleszti az a pél-daszerű tevékenység, amelyet „jó gyakorlatnak” nevezhetünk.

A társadalmi felzárkózást segítő gyakorlatok közül azon eljárások, módszerek, technikák tekinthetők „jó gyakorlatnak”, melyek esetében érvényesnek tekinthetők az alábbi megállapítások1:

1. Az adott gyakorlat tartalmaz olyan módszereket vagy tevékeny-ségeket, amelyek újszerűek, építő jellegű megközelítéseket, technikákat hordoz;

2. Bizonyíthatóan vagy már bizonyítottan és fenntarthatóan hozzá-járul az adott társadalmi csoport (cél-csoport) jólétéhez, felzárkózási lehe-tőségeinek bővítéséhez, életminősége javulásához, esélyeinek erősítéséhez;

3. Mások számára is követendő, átvehető példaként szolgál.

A jó gyakorlat fogalmi megközelíté-sének tényezői

Egy „jó gyakorlat” akkor jó vagy helyes, ha sikeres, innovatív, fejleszt-hető, fenntartható, dokumentált és továbbadható, valamint a leghatéko-nyabban használja fel a rendelkezésre álló emberi és anyagi erőforrásokat.

Közösségi „jó gyakorlatot” bármelyik önkormányzat, gazdaság, szervezet, közösség vagy magánszemély készít-het, amely munkájával hozzá szeretne járulni a település, térség közösségi problémáinak megoldásához, jólété-nek növeléséhez, életminőségének javításához, lehetőségei szélesítésé-hez, tenni szeretne a közösségi jól-lét érdekében, oly módon, hogy sajátos gazdasági, társadalmi kulturális céljai keretében vagy azok elérése mellett hozzájárul elsősorban a hátrányos helyzetűek, a mélyszegénységben élők és romák, gyerekek, idősek, nők és fogyatékkal élők problémáinak enyhítéséhez vagy megoldásához. A hátrányos helyzet sajátos, programunk-ban kiemelt figyelmet érdemlő típusa a kisebbségi nemzetiségi, anyanyelvi kulturális lét.

A jó gyakorlattal szemben megfogal-mazott elvárások

A közösségi „jó gyakorlat” helyi sikeressége érdekében szükséges, hogy az érintettek és érdekeltek által elismert szolgáltatásként legyen képes működni és mérhető, értékelhető minőség elemekkel rendelkezzen.

A „jó gyakorlat” megismételhető, multiplikálható. Az adott településen, térségben meghatározott feltételek mentén bevált, sikeres program érté-kelésekor meg kell vizsgálnunk, hogy a minimálisan szükséges személyi, anyagi, infrastrukturális stb. feltételek rendelkezésre állnak-e, és fenntartha-tóan biztosíthatóak-e abban a körben, ahol az adott felzárkóztatási példákat terjeszteni kívánjuk.

További elvárás, hogy a „jó gyakor-lat” legyen innovatív, vagy az eddig léte-zőktől különböző megoldásokat tudjon kínálni az adott terület vagy közösség problémájára. A „jó gyakorlat” legyen

JÓ G

YAK

OR

LATOK

A FELZÁ

RK

ÓZÁ

SI P

RO

GR

AM

OK

BA

N

MaHolnap - Társadalmi Felzárkózási Szemle | 15

Nyitottság és bátorság – Közös fejlesztési tapasztalatok Sárkeresztúron

A gyerekeket, akik 2013-15-ben mindennaposak voltak a Csillagpon-tokon szervezett játszóházakon, ma már az EFOP-1.6.2 nyertes pályá-zatban indított kamasz-klubba, vagy

Három év telt el az „elődprojekt” hivatalos zárása óta. A Fejér megyei település 2017-ben újra pályázott a szegregátumban élők élethelyzetének javítására. Csutiné Turi Ibolya polgármester asszonnyal beszélgettünk.Kulcsszavak: fenntarthatóság, Fejér megye, Sárkeresztúr, települési felzárkózási utak

Common development experiences in SárkeresztúrThree years have passed since the official closure of the „predecessor project”. In 2017, the settlement of Fejér county applied again to improve the living conditions of those living in the segregate. We talked to Mrs. Csuti Ibolya Turi, mayoressKeywords: sustainability, Fejér County, Sárkeresztúr, social inclusion roads

a középiskolába készülők klubjába, egyik-másikukat a kismama klubba hívjuk. Jönnek. És jönnek a szü-leik és a testvéreik is, mert az új telep-program tervezése során, a

régire szívesen gondol vissza a tele-pülés apraja-nagyja.

Új hagyományok keletkeztek, amelyek kitalálásában és megvaló-sításában aktívan vesznek részt a szegregátumokban élők: ilyen pél-dául a helyi lecsófesztivál, a klub-osok Mikulás körjárata, az adventi gyertyagyújtáson fellépők műsora, vagy a cipősdoboz adományok gyűjtése.

A felzárkózási program hatásaiA szegregátumban élők éle-

tében nagyobb lett a nyitottság, megnövekedett a bátorság és több hozzáértés lett a személyes ügyeik

Sikeres, bevált

Fenntartható, fejleszthető

Elismert szolgáltatás

Mérhető, értékelhető

Jól célzott foglalkoztatási

fejlesztés

Újdonság a célzott közösség számára

Megismételhető, multiplikálható

Beazonosítható tulajdonos és dokumentált

jellemzők

Jó gyakorlat

1. ábra: A jó gyakorlatok minőségi kritériumai

Felhasznált irodalomChristopher E. Bogan - Michael J. English: Benchmarking for best practises: Winning through innovative adaptation (1994), McGraw-Hill, Virginia UniversityConstantino Teixeira - Prof. Leandro Pereira (PhD.): Public Management: What Methodological Options for Analysis of Public Investment Projects in Portugal? (2015), International Journal of Scientific and Research Publications, Volume 5, Isuue 11, November 2015, ISSN 2250-3153Oxford Dictionary of English (2010), Oxford University PressThe Merriam-Webster Dictionary, New Edition (2014)Cambridge Advanced Learner’s Dictionary and Thesaurus (2008), Cambridge University Press

1 Forrás: Bevezetési javaslatok a határmenti jó gyakorlatok országos szintű elterjesztésére. NFSZ Foglalkoztatási Hivatal, Budapest, 2010 (9. o.)

egyedi és továbbfejleszthető. A „jó gya-korlat” azon célzott közösség számára legyen új vagy újszerű, amely közösség azt át kívánja venni, meg kívánja való-sítani. A „jó gyakorlat” adaptálhatósága biztosítja azt, hogy más is felhasznál-hatja az adott területen már jól működő programot.

Elvárás, hogy a „jó gyakorlat” tulajdonosa legyen beazonosítható, a dokumentáció tartalmazza a pontos címét, a megvalósítás helyszínét, az érintett célcsoportot és annak jellem-zőit, problémáit, a működésének bemu-tatását, újszerűségét, partnerhálózatát, referenciáit, szükséges erőforrásait, fenntarthatóságát, adaptációjának lehetőségét. (1. ábra)

Ditzendy Károly Arisztid

JÓ G

YAK

OR

LATO

K A

FE

LZÁ

RK

ÓZÁ

SI P

RO

GR

AM

OK

BA

NN

YIT

OTT

SÁ

G É

S B

ÁTO

RS

ÁG

16 | MaHolnap - Társadalmi Felzárkózási Szemle

Türelem, figyelem, szakértelem – Egy közösség leendő orvosa

Telepi oláh cigány vagyok. Édes-anyám háztartásbeli volt. Napszá-mosként dolgozó apám naphosszat

Öcsöd község Jász-Nagykun-Szolnok megye déli részén található. Agrárjellegű, periférikus helyzetű település. Rostás Gusztáv, felzárkózási gyakornokunk innen került az orvosi egyetemre.Kulcsszó: életút, sikerek – kudarcok, jezsuita roma szakkolégium, támogatás, jövőkép

Medical student of a communityThe village of Öcsöd is located in the southern part of Jász-Nagykun-Szolnok county. An agricultural settlement with peripheral status. Gustav Rostás, our social inclusion practitioner came from here to the medical university.Keyword: life, success - failures, Jesuit Romani College, support, vision

kaszálta a füvet mások portáján. Igazi anyaszomorító gyerek voltam. Egyszer három vagy négy évre még

a gyámügy is védelembe vett. Emlék-szem, az egyik gyámügyes, Etelka néni hányszor, de hányszor próbálta elmagyarázni, hogy „Gusztikám, ez így nem mehet tovább, nem lesz ennek jó vége!” Egyik fülemen be, a másikon ki… Senki nem bírt rám hatni.

A tanítók se, akik szerintem néha még örültek is, ha nem tettem tiszte-letemet az órákon, amiket úgyis csak zavartam. Ennek ellenére soha nem buktam meg, arra mindig vigyáztam, hogy meglegyen a kettes-hármas min-denből. A verseket viszont szerettem, még szavalóversenyeken is indultam,

rendezéséhez. Azt tapasztaltuk, hogy felébredt a kezdeményezőkészség a település egészének ügyei iránt. A telepeken élők között megnövekedett az igény az önismeretre és az önme-nedzselésre is. Ahogy elmondják: „mi telepiek is alkalmasak vagyunk valamire, képesek vagyunk alkotni, gyarapodni és együttműködni is”.

Változott a „falu”, a helyi véle-ményformálók véleménye is a telepe-ken élőkről. Mindenkinek fontosak és szívesen visszaidézettek az együtt megélt eredményes és kellemes programok. Erősödött a tisztelet és az odafigyelés.

Önkormányzati munkaPersze, egyedül a projekt nem

„csinál nyarat” Sárkeresztúron. A faluvégi telepeken a mélyszegény-ségben élőknek, de a település egészének szolgáltatásokat nyújtó program szerencsésen kapcsolódott egybe az önkormányzat következetes – közel egy évtizedes – integrációs törekvéseivel, a témához kapcsolódó nyertes pályázatokkal és a közmunka sokféle válfajával.

A pro jek tben a lka lmazot t szakemberek, partnerek jelentős humán erőforrás-kiegészítést, kap-csolati tőkét jelentettek a települési

önkormányzatnak. „A vártnál jóval több önkéntes segítőre is találtunk a környező települések civil szerveze-teiben, vállalkozóiban, középiskolái-ban, de a járási és megyei hivatalok szakembereiben is” – emeli ki a térségi partnerséget a polgármester asszony.

Szerencsésen alakult a kistele-pülésre elkötelezett és hozzáértő, nagy munkabírású szociális munkás csapat toborzása is.

A felzárkózás útjaiAz új programban minden

korábban eredményes projektelem újraéled. A korábban kompeten-ciafejlesztésen részt vevők OKJ-s végzettséget adó szakmákat sze-rezhetnek, létrehozunk klubokat, szakköröket, minél több olyan ren-dezvényt, amely családoknak és gye-reknek szól, kirándulásokat, családi és sportnapokat. A projekt fontos része a lakhatási körülmények javí-tását szolgáló felújítás és építkezés is. A jelentősen megváltozott mun-kaerőpiaci helyzetnek megfelelően határozottabban lehet a nyílt mun-kaerőpiacon történő elhelyezkedést támogatni.

Az új EFOP-os fejlesztéseknek jó és biztos pillére az elődprogram

idején megalakult Sárkeresztúri Han-gyák Termelő és Értékesítő Szociális Szövetkezet, a Rajkó Talentum Művé-szeti Alapiskola tagozata, valamint a Sárosddal közös társulási család-segítő intézmény is. Az erősségek közé kell sorolnunk az azóta elnyert támogatások által létrejött kezdemé-nyezéseket is, mint például a helyi foglalkoztatást biztosító levendu-la-feldolgozást (EFOP-1.11.1 projekt), vagy az „elődprogram” látóútjain par tner, Máltai Szeretetszolgálat Sárkeresztúri Biztos Kezdet Gyerek-házát is.

Fontos fejlődési lépcső lenne az, ha a fenntartási időszakban találnánk egy szakembert, aki menedzselné a projekt során kialakult közösségeket, támogatná a megalakított szerve-zetek munkáját, az önkénteseket, vagyis folytathatná a settlement munkát, segítve Sárkeresztúr tele-pülésfejlesztési munkáját.

Gruming Ferenc

NY

ITOTTS

ÁG

ÉS

BÁ

TOR

SÁ

GTÜ

RE

LEM

, FIGY

ELE

M, S

ZAK

ÉR

TELE

M

MaHolnap - Társadalmi Felzárkózási Szemle | 17

Komplex Telepprogramok Szakmai Fórumai

2019-ben tovább folytatódtak az EFOP 1.6.1-VEKOP-16 „Felzárkózási együttműködések támogatása” nevű kiemelt projekt által megszervezett megyei szintű fórumok, amelyekre az EFOP 1.6.2. és EFOP 2.4.1. „Szegregált élethelyzetek felszámolása komplex programokkal” nevű projektek megva-lósítóit vártuk (https://www.palyazat.gov.hu/tamogatott_projektkereso). Idén június elejéig 15 megye, 17 településén voltunk jelen (Bérbaltavár, Katymár, Fadd, Tatárszentgyörgy, Alattyán, Bököny, Nyíracsád, Baktakék, Kapos-mérő, Versend, Baks, Doboz, Szany, Kántorjánosi, Semjén, Tiszanána, Jánoshida).

Legutóbb a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Baktakék volt a helyszín. Az

észak-magyarországi településre a megyéből 14 olyan települési program polgármestere, szakmai vezetője, pénz-ügyes munkatársa jött el, akik vállalták, hogy megkezdik az EFOP 1.6.2. és EFOP 2.4.1. „Szegregált élethelyzetek felszámolása komplex programokkal” nevű projektek megvalósítását.

A Komplex Telepprogramok Szakmai Fórumain a megyén belüli megvalósítók-nak lehetőségük van projektjeik aktuá-lis állapotának bemutatására. Ilyenkor alkalmuk adódik arra, hogy beszéljenek projektjük erősségeiről, lehetőségeiről, bemutassák a településükön megvaló-suló jó gyakorlatokat, de ugyanígy bete-kintést nyújthatnak nehézségeikbe és a projektjeiket veszélyeztető tényezőkbe. A projektekben dolgozó szakemberek

rálátnak egymás munkájára, megis-mernek más helyszíneken alkalmazott módszereket és ötleteket meríthetnek egymástól. Ezáltal kialakulhatnak egyedi és csoportos szakmai kapcsolatok, elő-segítve a hálózatosodást.

A hálózatosodás útján a települések utat mutathatnak a hasonló helyzettel küzdő falvaknak, hiszen a nyertes pályá-zatokban a tevékenységek egyik fele épületek felújítása, lakhatóvá tétele és új szociális bérlakások építése, a másik fele pedig a – talán elsőre kevésbé lát-ványos, de talán még ennél is fontosabb – közösségépítés, valamint a munkaerő-piacon használható szakmai tudást adó képzések indítása.

Molnár Fruzsina Eszter

jó néhányat meg is nyertem. Mai napig Ady a kedvencem. A másik kedvenc a foci volt. Naphosszat rúgtam a bőrt a Körös-parton. Egyszer azonban jött a sorsfordító baleset: a térdemből levált egy porcdarab, meg kellett műteni. Akkor még nem tudtam, hogy ez a kórházi látogatás fordulópontot jelent az életemben.

A műtétet Szolnokon, a Hetényi Géza Kórházban végezte el Monos-tori László doktor, aki olyan empá- tiával, nyitottsággal válaszolgatott operációval kapcsolatos kérdése-imre, ami lenyűgözött.

Nemcsak magyarázott, rajzolt is a doktor úr, türelemmel, érthetően. A nővérektől, ápolóktól is figyelmet kap-tam, ami nem csak tetszett, de meg is hatott. Napokon keresztül, hazaérke-zésem után is ott maradt szívemben ez a kellemes, ismeretlen érzés… Aztán döntésre jutottam.

Az érettségihez vezető úton (a szolnoki Hegedűs T. András „Roma Esély” iskolába jártam) a kollégium pszichológusának és a biológia taná-romnak a segítségét emelném ki.

2011-ben kezdődött a Semmelweis Egyetem által indított roma orvoskép-zési program. A célja az volt, hogy lehetőséget adott a többszörösen hát-rányos helyzetű roma diákok számára az orvosképzésben. Ez számomra új esély volt.

Donáth Tibor Anatómiai atla-sza és élettana meghatározó volt pályaválasztásomban. Erősítette az elhivatottságot. Jövőképet és reményt adott ez a tudományos munka. Elejétől a végéig megtanul-tam ábrákkal, latin kifejezésekkel együtt.

A felzárkózási gyakornoki munka azért volt jó, mert romák és nem romák együtt látták a települések szegregátumainak világát; a vidéki szegénység különbségeit. Fontos az is, hogy együtt próbáltunk a különböző rendezvényeken a tapasztalatokról is beszélni.

Hasonló volt ez a szakkollégiumi munkához is. A többféle szakmai hát-térrel rendelkező, roma és nem roma fiatalok a jövő értelmiségi közösségét jelentik. Mi nagyon jól tudunk együtt

dolgozni, tanulni, közösen gondol-kodni. A szakkollégiumi közösségben mindenki ismer mindenkit. Meghall-gatjuk egymást. A szakkollégium az identitás megerősítésében is segítsé-get ad, valamint orvosolhatja – átme-netileg – a lakhatási problémákat is. Mindez különösen vizsgaidőszakban lehet életmentő.

A tömegkommunikációban mindig azt halljuk, hogy kockáztatni kell, és nagyokat álmodni ahhoz, hogy a tervek megvalósuljanak. Mindez arra a periférikus élethelyzetre is igaz, ahonnan én indultam. Persze ehhez az is kell, hogy a közeg ne tudjon visz-szahúzni. Fontos az akaraterő.

Sokan kérdezik, hogy mit szeret-nék az egyetem után csinálni: egy olyan romák lakta területen szeretnék dolgozni, ahol nincs megfelelő házior-vosi ellátás. Nephrologus szakvizsga megszerzését követően szeretném gyógyítani a szegregátumban élőket, a szegény embereket.

Rostás Gusztáv

TÜR

ELE

M, F

IGY

ELE

M, S

ZAK

ÉR

TELE

MKO

MPL

EX T

ELEP

PRO

GR

AMO

K SZ

AKM

AI F

ÓR

UM

AI

18 | MaHolnap - Társadalmi Felzárkózási Szemle

Cigánytelepek lencsevégenKujbusné Mecsei Éva (szerk.) – Nagy Pál (összeáll.): „Emberi hajlékot a putrik helyett!” Roma élet képekben az 1950-es években. (Fotóalbum) A Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárának Kiadványai II. Közlemények, 50. Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár, Nyíregyháza, 2018. 78. oldal.2

Kulcsszavak: a közelmúlt történelme, szocialista korszak, szociofotók, levéltár

A fotóalbumban közölt százhuszonöt kép, mely a szocialista korszak hajnalán készült mindenekelőtt betekintést engedett a Szabolcs-Szatmár megyei cigányság korabeli nélkülözésébe, tarthatatlan lakás-viszonyaiba. Továbbá adalékokkal szolgált a tanácsi apparátus azon intézkedéseibe, melyek a cigányság életkörülményeinek némi javítását hivatottak szolgálni. A kötetben közölt felvételek és az elkészültüket körülölelő korszak megértését két tanulmány segíti. Az első Nagy Pál történész tollából származik, aki a megyei politikai vezetés szerepét és e téren kifejtett munkásságát mutatja be, valamint a fotók létrejöttének körülményeit és későbbi sorsukat követte nyomon. A Szerző rámutatott arra, hogy az 1950-es években Szabolcs-Szatmár megyében az úgynevezett cigánykérdés rendezése azon-nali, határozott lépéseket követelt. Egyrészt ezt a cigány lakosság – országos átlaghoz viszonyítva – szembeötlően magas száma indokolta, másrészt közel kétszázötven cigánytelep terült el a megyében, melyek a legelemibb szükségleteket sem biztosították az ott élőknek. A Végrehajtó Bizottság elnöke „Emberi hajlékot a putrik helyett!” felkiáltással mozgalmat kívánt indítani a cigányok köré-ben. Megyei felméréseket kezdeményezett, a kérdést napirendre tűzte a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága (MTVB) ülésein, melyre cigány származású személyek mel-lett a minisztériumokból is hívott illetékeseket. Ebben a légkörben született Hammel József-nek, a Kelet-Magyarország fotóriporterének a sorozata a szabolcsi cigánytelepek világáról és az e téren kifejtett tanácsi intézkedésekről.

A képekből az adott korszakban két, szinte azonos válogatásalbumot állítottak össze, melyek közül az egyiket az MTVB

Egészségügyi Osztálya propaganda cél-zattal az egészségügyi miniszterhelyettes-nek ajándékozta, míg a másik példány az említett osztály egyik vezetőjénél maradt.

A bemutatni kívánt fotóalbum elsőként az imént említett válogatásalbumot, majd Ham-mel József további, más forrásokból fellelt képeit közölte. Zárásként a nemzetközileg is elismert Lussa Vince fotóit helyezték el, melyek 1958-ban az Ország Világ hasáb-jain láttak napvilágot, egy szabolcs-szatmári cigányságról szóló cikksorozat képmellék-leteként. A másik írásban Szuhay Péter

antropológus a képekre fókuszált, elemezte azokat, felhívva a figyelmet a mögöttük húzódó ideológiára, a hatalom önigazolá-sára. Meglátása szerint az új politikai és tár-sadalmi berendezkedés határozottan tetten érhető a korabeli fotóalbumban közölt képe-ken, azok szerkesztési elvén és az alájuk írt szövegeken: „A cigányok ábrázolása azt demonstrálta, hogy nyomorúságos életkö-rülményük megváltoztatására elérkezett az idő, szegénységük az átkos múlt öröksége,

melynek fennmaradása diszkreditálja a tár-sadalmi egyenlőségre törekvő szocialista rendszert.”3

Hajnáczky Tamás A recenzió a Korall c. folyóirat Fotó és társadalom számában megjelent könyvismertetés szűkített válto-zata. https://epa.oszk.hu/00400/00414/00064/pdf/EPA00414_korall_2018_73_240-243.pdf Letöltve: 2019. 07.08.2 A fotóalbum online elérhető: http://www.szabarchiv.hu/drupal/sites/default/files/Emberi_hajlekot.pdf Utolsó letöltés 2019. február 19.

3 Szuhay Péter: A Szabolcs-Szatmár megye terü-letén lakó cigányság életét szemléltető képek.1957 (Egy tanácsi jegyzőkönyv és kontextusai - bátorta-lan elemzés) 24.p. In: u.o.

CIG

ÁN

YTE

LEP

EK

LEN

CS

EV

ÉG

EN

MaHolnap - Társadalmi Felzárkózási Szemle | 19

Asztalos Zoltán – újságíró, fotóriporter, az EFOP-1.6.1.Vekop/16 Felzárkózási együttműködések támogatása kiemelt projekt képzésfejlesztő képzője. Email: asztalos.zoltan@szgyf.gov.hu

Balcsók István – PhD, területfejlesztő szakgeográfus, történelem-földrajz szakos középiskolai tanár, településkutató, az EFOP-1.6.1-VEKOP/16 Felzárkózási együttműködések támogatása kiemelt projekt kutatási alprojekt-jének vezetője, adjunktus a Debreceni Egyetemen, tagja a Magyar Regionális Tudományos Társaságnak. Email: balcsok@gmail.com

Ditzendy Károly Arisztid – társadalomkutató, társadalompolitikus, közösségfejlesztő, szociális gazdasági szakember, térség-

és településfejlesztési tanácsadó, a HROD Közösségi Gazdaság- és Társadalomfejlesztési Központ igazgatója. Kutatási, fejlesztési területe a helyi politika, a közösségi kultúra, közösségi részvétel, a partnerségi tervezés és együttműködés, illetve azok szerepe a felzárkózás és a helyi gazdaság, a versenyképesség fejlesztésében. Email: arisztid@hrod.hu

Gruming Ferenc – az EFOP-1.6.1-VEKOP/16 Felzárkózási együttműködések támogatása kiemelt projekt területi koordinátora. Email: gruming.ferenc@szgyf.gov.hu

Hajnáczky Tamás – kisebbségpolitikai szakértő, a Károli Gáspár Református Egyetem cigányügyi referense. Az ELTE TÁTK Szociológia Doktori Iskolájának abszolvált hallgatója, jelenleg a doktori disszertációját írja. Számos tanulmány és kötet szerzője, szerkesztője. 2016-ban elnyerte a Gypsy Lore Society fiatal kutató díjat. Az EFOP-1.6.1-VEKOP/16 Felzárkózási együttműködések támogatása kiemelt projekt kutatója. Email: hajnaczkyt@gmail.com

Kovács Gábor – kulturális antropológus, egészségfejlesztési és esélyegyenlőségi szakember, az EFOP-1.6.1-VEKOP/16 Felzárkózási együttműködések támogatása kiemelt projekt szakmai vezető tanácsadója, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Kutatásmódszertani és Mérésügyi Iroda szakértője, a Magyarországi Tanodahálózat elnökségi tagja. Email: kovacs.gabor2@szgyf.gov.hu

Molnár Fruzsina Eszter – szociális munkás, fejlesztőpedagógus, EFOP-1.6.1-VEKOP/16 Felzárkózási együttműködések támogatása kiemelt projekt módszertani szakértője. Email: molnar.fruzsina.eszter@szgyf.gov.hu

Rostás Gusztáv – SOTE Általános Orvostudományi Kar 3. éves hallgatója, az EFOP-1.6.1-VEKOP/16 Felzárkózási együtt-működések támogatása kiemelt projekt felzárkózási gyakornoka. Email: rostasgusz@gmail.com

Szarvák Tibor – PhD, főiskolai tanár, szociológus, településkutató, térségfejlesztő, az EFOP-1.6.1-VEKOP/16 Felzárkózási

együttműködések támogatása kiemelt projekt szakmai vezetője, adjunktus a Debreceni Egyetemen, témavezető a Enyedi György Regionális Tudományok Doktori Iskolában és a Debreceni Egyetem Humán Tudományok Doktori Iskola Szociológia és Társadalompolitika programjában. Email: szarvak.tibor@szgyf.gov.hu

Szerzőink

„A mi felfogásunkban sokkal többet jelent a helynek a szakralitása, mint annak a pragmatikus kihasználási lehetősége. Életünkben is kell, hogy legyenek szakrális helyek. Az ember érezze azt, hogy itt most a hétköznapi életből kiemelkedő, fölemelkedő közegben van, és ez nagyon szépen visszahat a lelkére. Ha ez nincs, akkor csak szociális szemlélettel próbálunk segíteni.”

Kocsis Fülöppel, a hajdúdorogi görögkatolikus egyházmegye érsek-metropolitájával beszélgettünk

az egyház társadalmi szerepvállalásáról, a cigány közösségekben történő szociális munka

rejtelmeiről, a pasztoráció tapasztalatairól.

„Aki elől van, az példát mutat. Azt tudja mondani egy roma fiatal, hogy érdemes, mert ha neki sikerült, akkor nekem is fog. És azt tudja mondani a többségi társadalom, hogy ha egy bíborosnak fontos volt, hogy pozitívan álljon ehhez a dologhoz, meg egy miniszterelnöknek, miniszternek, akkor érdemes ezen elgondolkodni, hogy ez jó.”

Balog Zoltánnal, a roma felzárkózással kapcsolatos komplex munkát irányító korábbi miniszterelnöki

biztossal beszélgettünk a felzárkózáspolitika és a roma kérdés hazai meghonosításáról, európai

és közép-európai szegmenséről, a felzárkózáspolitika hazai szereplőiről, kudarcairól,

sikereiről, a roma fiatalok értelmiséggé válásáról, illetve a felzárkózáspolitika új útjairól.