Van új káplánunk.Becsüljük meg, mertnagy kincs a mai ínsé-ges, papszûkös világ-ban. Ismét mondhat-juk, hogy „plébániánakpapsága”…. Vagyis im-már nem egy „szem”plébánosunkra hárulmindaz a teher, amitmi, hívõ családok,egyedülállók, fiatalokés idõsebbek, temp-lom, plébánia, új ingat-lan, stb. jelentenek. Azelmúlt tanévben „törté-nelmi” mélypontra”zuhant közösségünklelkipásztori ellátottsága. Annak ellenére, hogy, voltak ésvannak misézést vállaló kisegítõ lelkipásztoraink, fõpász-toraink, akiknek szolgálatára természetesen továbbra isszámítunk, és köszönettel elfogadjuk.

Paskai László bíboros prímás, Esztergom-budapestiérsek augusztus elsejei hatállyal kinevezte plébániánk-ra káplánnak a nyár elején szentelt Szõcs Lászlót. Hat-vankét éves plébániánknak õ a 35. káplánja. A huszon-nyolc éves fiatalember messzirõl érkezett, de otthon ér-zi magát nálunk.

Veni Sancte Spiritus!„Az idõt az Istentõlkaptam, amikor engeméletre hívott. Az idõvolt az, amiben növe-kedtem, tanultam, dol-goztam, s a kegyelemfolytán felismertem,hogy ez az egyetlenegy, ami hozzásegít en-gem ahhoz, hogy Istenakarata szerint a lelkemmegszente lõdésérehasználjam fel… Az idõIsten ajándéka szá-momra a kegyelemsz-erzésre,… kell, hogykomolyan vegyem az

Isten tervét - szándékát velem.”(Baráth Ágnes M. Speciosa: A csend gyümölcsei)

*Ismét gyorsan telt el a nyár. Hozott napsütést és viharo-kat, aszályt és árvizet, önelégült diadalt és keserû esz-mélést, szép élményeket, új barátokat, de sokaknakszomorúságot is. S miként az egyén életében, úgy a kö-zösségében is így van ez.

Szentmisék rendje:Hétköznapokon reggel 1/28 és este 6 órakor

Vasárnap reggel 1/28, 9, 1/211, 12, este 6 és 7 órakor

Hivatali órák:Hétfõn, kedden, szerdán és péntekendélelõtt 9-12, délután 1/25-1/26 óráig

Felsõ-Krisztinavárosi Keresztelõ Szent János Plébánia, 1124 Budapest, Apor Vilmos tér 9, telefon: 356-0089

2002. VENI SANCTE

Az újság ingyenes, elõállítási költsége példányonként 50Ft. Kérjük a kedves híveket, amennyiben tehetik, támogassák a lap további megjelenését. Köszönjük.

V. évfolyam 6. szám

(folytatás a 2. oldalon)

Krónika

(folytatás a 3. oldalon)

Messzirõl jött, de otthon van közöttünk

A legyelországi zarándoklat két vezetõje: Gergely atya és Tünde

A perui õserdõben, az indiánok között élõ magyar ferences misszionárius püspököt, Zserdin Antal Gellértet

köszönthetjük szeptember 24-én, kedden, Gellért napján templomunkban. Õ celebrálja a 18 órai szentmisét, és 18.30-kor életérõl, indiánjairól, magyarságról

és egyetemességrõl szól, és kérdezhetjük.

2 2002. VENI SANCTE

GyászAugusztus 14-én elhunyt SzuhaZsuzsanna tanárnõ, plébániánk ki-segítõ sekrestyése. Mindnyájan, kikismertük – hívek, ministránsok, aképviselõtestület tagjai – szerettükõt odaadásáért, szerénységéért,szolgálatkészségéért, s aggódtunkaz egyre súlyosbodó betegsége mi-att. Megmûtötték, és õ újra telvevolt bizakodással, tenni akarással.„Az Úr megpróbálja azt, akit sze-ret”. A gyógyszerek, melyekkel ke-zelték, súlyos kellemetlenségeket,fájdalmakat okoztak számára, de õ,ahogy tudott jött és szolgált tovább.Zsuzsa néni kiállta a próbát, s ezértaz Úr magához hívta. Temetéseszeptember 6-án volt az Urnateme-tõnkben.

*ÖrömA gyász mellett öröm is ért bennün-ket augusztusban. Bíboros úr meg-hallgatva kérésünket, segítséget kül-dött Márton atyának és nekünkSzõcs László újmisés atya személyé-ben, akit augusztus 1-vel káplánnaknevezett ki plébániánkra. Lászlóatya Erdélyben született és nevelke-dett. A 90-es évek elején Magyaror-szágon dolgozott, s itt érte õt a hívószó. Az idén szentelték Esztergom-ban. Már nagyon vártuk õt és szere-tettel fogadjuk.

*PüspökeinkVeres András és Szabó Tamás püs-pök atyák továbbra is vállalták, a va-sárnapi egy-egy szentmisét (fél 8-asés az esti 7-es) , így szeptembertõlvisszaállt a régi miserend, vagyis is-mét lesz déli szentmise.

*Zarándoklatok, táborokPlébániánk közösségei közül töb-ben együtt töltötték a nyári szabad-ságuk egy részét. A Szkóla -Csíksomlyó és Róma után - az idénLengyelországba zarándokolt. Út-jukról az Újember hasábjain is ol-vashattunk, és mi is beszámolunk

élményeikrõl.Már kevesebben tudnak róla, hogyfiataljaink 12 fõs csoportja Taizei-beutazott, hogy a lelkiségi mozgalomszülõfalujában nyerjen lelki meg-erõsödést.Nem maradhattak el az idén sem aministráns kollégiumok nyári tábo-rai, a cserkésztábor, és sikeres volt aKaritász által szervezett nyári nap-közis tábor. Köszönjük a táborokszervezõinek, vezetõinek és min-denkinek, aki bármilyen módon se-gített azok megvalósulásában.

*FelújításA pihenés és nyaralás mellett folyta-tódott a plébánia felújítása. Elké-szült az új iroda és kialakítottunkegy konyhát is a plébánia földszint-jén a közösségek számára. Az átala-kítás eredményeként bõvült a kö-zösségi helyiségek száma is. Felújí-tottunk a hittanterem és a régi irodaparkettáját is. Kérünk minden cso-portot, hogy együttlétük során, halehet még jobban vigyázzanak kö-zös értékeinkre. (Azt csak nagyonhalkan jegyzem meg, hogy isméthiányoztak a dolgos munkáskezekamikor szükség lett volna rájuk…)

*ZsinatPlébániai zsinatra ké-szülünk. Ennek jegyé-ben a képviselõtestületegy felhívást jelentetettmeg, amelynek célja,hogy világosabbá tegyea zsinat mibenlétét, ésa feladatokat. Kérjükegyházközségünk min-den tagját, hogy imád-sággal és aktív cselekvõrészvétellel segítse plé-bániai életünk megújí-tását.

*Elõzõ számunkban -visszatekintve az aztmegelõzõ idõszakra-érzéseimet, vélemé-nyemet - s remélem

nem csak az enyémet - fogalmaz-tam meg a választásokkal kapcsolat-ban. A reakció nem maradt el. Már-ton atyát többen telefonon zaklat-ták, s egy bizonyos „Mária néni” azegyik országos hetilapban fogal-mazta meg kritikai észrevételeit,ami természetesen szíve joga.

*Olvasás-szabályzatAz elmúlt években több kezdemé-nyezés született arra, hogy a hívekminél inkább bekapcsolódjanak aszentmisébe, ne csak „részt vegye-nek” azon, hanem együtt imádkoz-zák. Elég, ha csak a diákmisét emlí-tem, vagy a vasárnap est gitáros ifjú-sági miséket. Próbálkoztunk azzal is- több-kevesebb sikerrel, hogy a kö-nyörgéseket a hívek mondják. Anyár elején a Liturgikus bizottságvezetõjének, Takács Lászlónak kez-deményezésére a fél 8- órás szent-misén egy-egy hívõ, esetleg egy-egycsalád olvassa nem csak a könyör-géseket, hanem az olvasmányokatis. Jó lenne, ha a jövõben egyre töb-ben vállalkoznának felolvasásra,ezen és a többi misén is. kérésünket

Béres György

(folytatás az 1. oldalról)

Az andocsi kegytemplom szentélye

A történelmi MagyarországBudapesttõl legtávolabbi, 850 kilométerre fekvõ tele-pülésén, a háromszéki Ozsdolán látta meg a napvilá-got, kilenc kilométerre Kézdivásárhelytõl, az ezer éveshatár közvetlen közelében. Négyezer lelkes, kilencvenszázalékban magyar és katolikus nagyközség. Itt végez-te, magyar nyelven az általános iskolát, majdKézdivásárhelyen szakiskolába iratkozott. ACeaucescu-idõkben magyar fiatalnak egyetemre beke-rülni nehéz volt, így szakmát kellett választania, karosz-széria lakatosságot tanult. Édesapját korán elvesztette.Templomos, mélyen vallásos édesanyja nevelte õt éskét nõvérét.

A kommunizmus bukása után könnyebbé vált azutazás. Barátai közül többen jártak már Magyarorszá-gon, és egy-egy hónapnyi ottani munkavállalás ered-ményeként nagyszerû magnetofonokkal tértek haza.Lászlóban és mocorgott a kíváncsiság, hogy megnézzeBudapestet. 1991 nyarán útnak is indult. Székesfehérváron segéd-munkásként építkezésen dolgozott egy hónapig. Mun-katársai megszerették a csendes, szorgalmas, tisztelet-tudó székely fiút. Mondták neki, hogy visszavárják. Avakáció leteltével hazautazott, befejezte az utolsó tan-évet, majd a következõ nyáron ismét idejött. Nem az-zal a szándékkal, hogy végleg itt marad, de tartózkodá-sa hosszúra nyúlt… Sógora szerzett neki munkahelyetegy fatelepen, a Hûvösvölgyben.

Kereste a helyét az életben. Sokat töprengett, mi le-gyen belõle. A karosszérialakatosság nem volt igazánneki való. Inkább a kereskedelem érdekelte, de az semelégítette ki. Budapestre költözve nem felejtette otthona templomba járás édesanyjától örökölt szeretetét. Avárosmajori templomban megismerkedett az ottaniplébánossal, Lampert Zoltán atyával, ministrált is. Na-gyon szerette a templomot, ott érezte igazán jól magát.Már mocorogott benne a papi hivatás, de ahhoz, hogya szemináriumba beiratkozhasson, szükség van a kö-zépfokú végzettségre. A munka mellett tanulni kezdett.A dolgozók esti gimnáziumába járt. Egyszer néhányférfi érkezett a fatelepre, építõanyagot nézni. Lászlókészségesen segített nekik. A válogatás közben egyikükazt mondta: Õ nem ért hozzá milyen anyag kell, mertpap… Beszélgetni kezdtek, az erdélyi fiú megemlítet-te, hogy õt is foglalkoztatja a papság gondolata. Kide-rült, a vásárlók jezsuiták. Az erdélyi fiú ekkor hallottelõször errõl e rendrõl. Az egyik szerzetes búcsúzáskormegadta a címüket, és felajánlotta a segítségüket. Egyhéttel késõbb fel is kereste õket a Pasaréten, a Sodrásutcában. Szállást, teljes ellátást kapott a rendtõl, némiház körüli munkáért. Két évig, vagyis az érettségiig ittlakott a szerzetesek között. Véglegesen döntött: pap

lesz, de nem szerzetes, ha-nem egyházmegyés. Elment

a Központi Szemináriumba, és jelentkezett. Ott kioko-sították, hogy Esztergomban kell jelentkeznie. Meg isjelent a „konkurzuson”, vagyis a felvételi beszélgeté-sen. Paskai László bíboros megkérdezte tõle, hogy mi-ért nem odahaza, Erdélyben megy szemináriumba?Mire õ azt mondta, hogy itt is otthon érzi magát, ha fel-veszik, itt szeretne tanulni. Ha nem, akkor elmegyGyulafehérvárra… Nem kellett mennie. Felvették.

Az ötöd évben Soroksáron töltötte diakónusi tanul-mányi évét, s jött a szentelés, majd az újmisék Eszter-gomban, Soroksáron és Ozsdolán. Édesanyja, testvéreiés az ozsdolai plébános mindhárom helyszínen büsz-kén osztoztak az újmisés örömében.

Egy hónap erdélyi szabadság után elfoglalta papipályafutásának elsõ állomáshelyét, a Felsõ-Kisztinavárosi Plébánián, vagyis nálunk. Székelyföldrõlérkezett, hogy segítsen rajtunk, élettel teli plébániai kö-zösségünkön.

Nagy szívvel, lelkesedéssel és bizalommal él itt kö-zöttünk e messzirõl érkezett, de egyazon haza ölelésé-ben nálunk is otthonra találó fiatal pap. Fogadjuk sze-retettel, segítsük, amiben tudjuk, hogy õ is segíthessen,pásztorként vezethessen minket.

Szerdahelyi Csongor

32002. VENI SANCTE

(folytatás az 1. oldalról)

Az ozsdolai elsõáldozó kisfiú

Messzirõl jött, de otthon van közöttünk

2002. VENI SANCTE4

Április, május és június hónapban a plébánia akövetkezõ testvéreinket temette el:1. Sóka Károly (82)2. Székely Andrásné sz.Lászka Margit (89)3. Orbán Gyuláné sz.Ehrlich Klára(89)4. Sándor János (82)5. Bándi Imre (73)6. Dr. Tremmel Ágostonné sz.Lakatos Erzsébet (68)7. Csenger-Zalán Lajosné sz. Blöckinger Ida (90)8. Tóth József (78)9. Mészáros Józsefné sz.Marczinek Ottília (88)10. Óhegyi Józsefné sz.Árvai Anna (87)11. Dienes Géza (78)12. Solymos Józsefné sz.Kucsera Mária (83)13. Bornemissza Sándorné sz.Szalavári Ilona (92)14. Dr. Kismartoni Károlyné sz.Mihály Márta (84)15. Hedry Béláné sz.Szabó Magdolna (79)16. Dzsinich Antal (58)17. Wulszky László (78)18. dr. Lakos Jánosné sz.Kanitzer Éva (78)19. Koczkás Sándor (84)20. özv. Moravcsik Lászlóné sz.Melkvi Margit (90)21. Pelikán Józsefné sz.Pelik Margit (80)22. dr. Fodor Istvánné sz.Szendrei Éva (76)23. Borosnyay Pál Gyula (80)24. Lipták Istvánné sz. Izsák Katalin (71)25. özv. Csabafi Lajosné sz.Németh Emma (76)26. Irene Fischer Kolacia sz. Fischer Irén (74)27. Gyarmathy József (57)28. Ságody Ambró (82)29. Dercze Sándor (72)30. Fûhl Rezsõné sz.Blahó Etelka (81)31. Fenyves Lajosné sz.Szabó Verona (83)32. Szemenyei Andrásné sz.Ormándlaky Edit (88)33. Jakab Ervinné sz.Váradi Katalin (56)

34. özv. Léránt Józsefné sz.Németh Anna Jolán (88)35. özv. Füry Károlyné sz.Medgyesi Mária (81)36. Borbély Istvánné sz.Vecsey Rozália (84)37. Csata Lászlóné sz.Bernyó Edit (71)38. özv. Markó Miklósné sz.Kovács Mária (70)39. Bihary Károly (94)40. özv. Bereczky Györgyné sz.Csettneky Ottilia (83)41. Fáczányi Istvánné sz.Peikert Katalin (62)42. Polónyi Károly (74)43. Polónyi Károly (1891-1969)44. Polónyi Károlyné sz.Bekker Erzsébet (1901-1986)

Keresztelõk:1. Tersztyánszky Flóra Zsófia (2001)2. Bakó Boróka Margit (2002)3. Kóczán Máté István (2002)4. Rajkai Eszter Mária (2002)5. Rajkai Bernadett Mária (2002)6. Horváth Liza Klára (2002)7. Mangel Viola Erzsébet (2002)8. Bergmann Nicole Emma (2001)9. Ivanics Bernadett Mónika (2002)10. Tausz András (2001)11. Schmidt Zsófia Erzsébet (2002)12. Meszleny Cecilia Rita (2002)

Esküvõk:1. Turcsányi Béla - dr. Sándor Rita2. Miro Joannes Bergmann - Szekszárdi Tünde3. Tóth Zsolt - Ádám Éva4. Székely András - Czeklár Ildikó5. Imre Ferenc - Rajncsák Nóra

A 2002. év második negyedévének anyakönyve

Czestochovai stációk

52002. VENI SANCTE

Ne hagyjuk, hogy a politika éket verjen közénk

A nyáron kiszerkesztettek min-ket. Nem örültem neki, de nem isbántott. A 168 óra július 25-i szá-mának levelezési rovatában vi-szontláthattuk lapunk szép fejlécét,egy olvasói levél és egy lapunkbólvett idézet társaságában. A „Márianéni” aláírású levél így szól: „70éves öregasszony vagyok, istenhívõkatolikusnak neveltek. Istenhívõ, denem klérushívõ. Mellékelek egy új-ságlapot, plébániánk rendszeresenmegjelenõ újságjából. A bejelölt részönmagáért beszél.” És itt jön egybekezdés nyár elejei, a választásokutáni számunk elsõ oldaláról,amelyben szerkesztõségünk egyiktagja – igaz többes szám elsõ sze-mélyt használva –, de a saját és so-kunkéval azonos vagy rokon érzé-seinek, elkeseredésének adott han-got a választások kimenetele miatt.

Az olvasó levél aláírása alatt mégez áll: „egy proli, aki véletlenül azúri (XII.) negyedbe (sic!) csöppent”.

Kedves Mari néni!A legnagyobb tisztelettel írom -

sajnos ismeretlenül - az alábbiakat.A Felsõkrisztinát nem papok szer-kesztik, hanem néhány templombajáró társa, vagyis „felebarátja”. Eztszabadidejükben, lelkesedésbõl, aközösség iránti szeretetüktõl ve-zérelve teszik, és nem utolsó sorbanazért, mert örömnek tartják a „lap-csinálást”.

A megjelent lapszámokkal soha-sem vagyunk elégedettek, mindigjobbat szeretnénk készíteni, deennyire futja tehetségünkbõl,idõnkbõl, energiánkból. Családos,civil szakmával rendelkezõ embe-rek vagyunk, akik szolgálatnak fog-ják fel mindezt, és örömüket is lelikebben a közös alkotásban.

Kedves Mari néni! Higgye el, misem vagyunk klérus hívõk. Olyanugyanis nincs. A klérus egyébkéntaz elmúlt esztendõben egyetlen

személyt jelentett plébániánkon,plébánosunkat, Márton atyát. Õ -bátran állíthatom- semmilyen vo-natkozásban nem szól bele a laptartalmába, szerkesztésébe. Megbí-zik bennünk. Ami azt jelenti, hogyõ – ha lehet ilyet mondani – ugyan-annyira hisz bennünk, mint mi õbenne. Vagyis ha mi „kélrushívõk”vagyunk, akkor õ „hívõhívõ”. S e hitalapja, hogy azonos a célunk: Istenországának építése, saját közössé-günkön, plébániánkon belül.

Amit a lapban olvasott, egyikünksaját nevével aláírt és vállalt véle-ménye. Nem azt írta alá, hogy Gyu-ri bácsi, amibõl valószínûleg vannéhány tucat a plébánia hívei köré-ben, hanem azt, hogy BéresGyörgy. Hogy esetleg nincs min-denben igaza, az lehetséges. Sajátvéleményéhez azonban ugyanúgyjoga van, mint Önnek, és mindany-nyiunknak. Amihez nincs egyikünk-nek sem joga, az a következõ: az is-meretlenség, a névtelenség mögébújva vádaskodni, külsõ fórumon,„feljelenteni” a sajátunkat. Család-unkat, hívõ társunkat, plébáni-ánkat. Mi is megjelentettük volnavéleményét, ha vállalta volna.

Az Ön „segítségével” nagyobbnyilvánosságot kapott az írás, mintamit szántunk neki. Ez azonbannem baj. Senki ellen, hanem az or-

szágért való aggódás okán íródott.Ön – nyilván nem egyedüliként

a templomunkba járók közül –,másképpen látja az ország mai, vá-lasztások utáni helyzetét, mint atemplomba járók többsége. Jogavan hozzá. Jó lenne, ha ez az írásnem erõsítené Önben a levelébõlkiérzõdõ „antiklerikalizmust”, an-nak ellenére, hogy plébánosunk,Márton atya a választások elõest-éjén, egyik vasárnap nem hagyottkétséget személyes történelemlátá-sa felõl, és elég közérthetõen meg-mondta, hogy kikre és miért nemfog szavazni. Ehhez neki, a „klérus-nak” igenis joga van. Ahogy BéresGyörgynek és Önnek is.

Ugyanakkor jó lenne, ha a plé-bánia közösségében a politikai kü-lönbözõségek nem osztanák meg ahíveket, s ezért a jövõben a direktpolitikai állásfoglalásokat mellõznifogjuk. Nem gyávaságból, hanemmert a magasabb szempontok szol-gálatát szeretnénk szem elõtt tarta-ni. Nekünk, katolikusoknak nem aza célunk, hogy legyõzzük embertár-sainkat, hanem hogy meggyõzzükés erõsítsük egymást a közösség, acsalád, s elsõsorban Isten Országá-nak szolgálatában. Ez a célja a plé-bániai lapnak, s ne hagyjuk, hogy apolitika éket verjen közénk.

Szerdahelyi Csongor

A bátor prédikációi miatt a 80-as években vértanúhalált halt lengyel pap utcájában laktunk Czestochowában

2002. VENI SANCTE6

Nagy izgalommal vártam az au-gusztus tizennegyedikét, mert akkorindultunk schola-táborba Andocsra.Andocs 1350 lelkes község, A Bala-tontól délre fekszik. Az andocsi ká-polna a török hódoltság óta búcsú-járóhely. A benne található kegy-

szobor több mint 500 éves. A le-genda szerint a kápolnát a kegyszo-borral együtt Szûz Mária pottyan-totta le az égbõl. E kápolna köréépült a templom és a rendház. Akegyszobrot a XVIII. század óta öl-töztetik, jelenleg 250 ruhája van,amelyeket hálából varrtak neki.

Harminchárom fõs kis csapa-tunkkal érkeztünk meg a templomzarándokházába. A tetõtéri szerény,függönyös kis fülkék rejtélyes szál-lást nyújtottak nekünk. Egy közeliétteremben ebédeltünk, ahol akedves konyhásnéni fõzött finoma-kat. Ebéd után Tünde családokraosztott bennünket. Négy család ala-kult: Virtuális Szentek Társasága,Fekete Sereg, Szent Domonkosokés Kibemázsó Boróka. A családok atábor folyamán versenyeztek egy-mással. Rejtvényeket fejtettünk, ve-télkedõkön is összemértük ügyessé-

günket, és egyéni produkciókkal isszereztünk pontot családjainknak aschola Kimittud-on.

A schola kimittudot a templom

hatalmas kertjében rendeztük meg,amin természetesen mindenki elsõlett. Sokféle mutatvány volt: bû-vészkedés, színjáték, éneklés, furu-lyázás, mesemondás.

Scholánk idén már Lengyelor-szágba is elzarándokolt, ahol megis-merkedtünk a lengyel misszionáriusGergely atyával. Õ is lejött andocsitáborunkba kétindonéz test-vérrel, Remivelés Eliával. Egymagyar kispapis jött velük, Ti-bor testvér. Re-mi és Elia veze-tésével nagyotmétáztunk atemplomkert-ben.

Gergely atyaa rózsafüzérrõl

tanított, és ez után indonéz és afri-kai dalokat énekeltünk, nekem a„Mammaria mamme e e Mamma,Mamma utu tanina...” kezdetû afri-kai ének tetszett a legjobban.

Esti imádságunk után mindig õr-angyalhúzás volt. Másnap mindenki

vigyázott kihúzottvédencére.

Strandoltunk isegy termálfürdõ-ben, Igalon. Astrandolás után Zi-ta barátnõm 11.születésnapját ün-nepeltük meg kéttortával.

Egyik délutánvetélkedõt ren-deztünk. A csalá-dok egymás utánjárták végig a pró-bákat. Volt cél-badobás, vízhor-dás kanállal egypohárba, Mária-énekverseny, mo-csárjárás és mégsok minden. Aversenyt a

Kibemázsó Boróka nyerte. Az utolsóeste tábortûz mellett énekeltünknépdalokat.

Mindenkinek kívánok ilyen jóidõtöltéseket és sok sikert az új tan-évhez.

Aki mindezt a sok jót nem hiszi,járjon utána; a scholába!

Bene Róza

Szûz Mária pottyantotta le...Schola tábor Andocson

Sok jó ember kis helyen is elfér – úton az igali strand felé

Õk is megajándékozták a Szûzanyát

72002. VENI SANCTE

Életünk tele van találkozásokkal:elõkészítettekkel, váratlanokkal, em-lékezetesekkel és felejthetõkkel, kel-lemesekkel és kellemetlenekkel.

Két emlékezetes találkozásomrólszeretnék beszámolni, egyugyanazonszeméllyel: Márton Áron gyulafehér-vári püspökkel, Erdély fõpapjával.

Márton Áronbörtön büntetése

után hosszú éveken át háziõrizetbenélt Gyulafehérváron, a püspöki palo-tában. A kommunista rendszerekegyik tipikus eszköze volt a püspökökkivonása az egyházmegye életébõl,sõt némelyeket számûztek egy eldu-gott kis faluba, pl. Péteri József,Endrey Mihály, Szabó Imre püspökö-ket. A házi õrizet természetesenmegfigyelést is jelentett, belsõ és kül-sõ megfigyelõkkel.

Unokaöcsém kispap volt a gyula-fehérvári szemináriumban a hatva-

nas évek vége felé. Akkoriban nemsok ember látogatott Erdélybe, az ot-tani viszonyok miatt. Örömömreszolgált Gyulafehérvárra ér-kezésemkor, hogy a püspök úr különfogad szobájában.

Évtizedek távlatában természete-

sen kevesebbre emlékezik az ember.Képek, benyomások maradtak ben-nem errõl a találkozásról. Meleg nyá-ri délelõtt volt. A szobába lépve lát-tam, hogy a püspök úr ott ül íróaszta-lánál a reggeli napfény sugarában.

Egy órán át beszélgettünk, mintszékely a székellyel, pap a püspök-kel, az ottani és az itteni egyházgondjairól, bajairól. A beszélgetés vé-gén behívta titkárát és azt mondta:„Legyen szíves hozzon az atyának együveg jó felvinci bort, a püspöki pincé-

bõl.” Jólesett ez is.Változtak az idõk. A Püspök úr

házifogságát megszüntették. Erdély-ben évek óta csak Gyulafehérvárottvolt bérmálás, a püspök akadályozta-tása miatt. Az elsõ nyilvános bérmá-lást tudomásom szerintSzékelyudvarhelyen tartották, éppenakkor, amikor megint Erdélyben jár-tam. A templom zsúfolásig megtelt.Mondhatom, hogy még a falakon islógtak, a karzat roskadozott a sokembertõl. Több száz erdélyi katolikusrészesült a bérmálás szentségében,öreg embertõl fiatal hívõig.

A bérmálás után vacsora volt aplébánián. Mint Magyarországról,Budapestrõl jött papot meglepeté-semre a püspök közelébe ültettek.Két órán keresztül magam elõtt lát-tam Erdély szentéletû püspökét, de

nemcsak láttam, hanem szinte végigvelem beszélgetett.

Válaszoltam érdeklõdõ kérdéseireszemélyem és hazám ügyeivel kap-csolatban. Kedves, halk szava és mo-solya ma is eleven élményem.

Erdély katolikus népe és termé-szetesen másvallású magyar testvére-ink sok-sok emléket õriznek róla vá-rosokban, falvakban.

Márton atya

Emlékeim Márton Áronról

óvodások péntek17 óra Pallós Zsófia, Kertész Annamária1. osztály hétfõ17 óra Horváth Imréné2. osztály hétfõ18 óra Horváth Imréné3. osztály kedd 17 óra Horváth Imréné4. osztály kedd 18 óra Horváth Imréné5. osztály szerda 18 óra Lukách Krisztina6-7. osztály szerda 19 óra Szõcs László8. osztály és középisk.hétfõ 19 óra Szõcs Lászlóegyetemista hétfõ 20 óra Szõcs Lászlókeresztény tanítás kedd 18,30 óra Györgydeák Márton

(kéthetente)

A templomi hitoktatás rendje

2002. VENI SANCTE8

A Karitász idén is megszervez-te nyári napközis táborát. Háromhéten keresztül (június 17.-tõl -július 5.-ig) láttunk vendégül plé-bániánk területén 6-14 év közöt-ti gyerekeket - nemcsak egyház-községünkbõl! -, akiknek gazdagprogramban lehetett részük: töb-bek között a korona megtekintésea Parlamentben, hajókirándulás aDunán, séta a Városligetben és azÁllatkertben, önfeledt játék a Mil-lenárison, barangolás “szûkebbhazánkban” a Sas-hegyen és Csil-lebércen, hosszabb kirándulás aRózsika-forráshoz, strandolásSzentendrén a Pap-szigeten, vagyépp egy elismert vidra szakértõvideós bemutatójának megtekin-tése, meghallgatása - csak egypár a programokból a teljességigénye nélkül.

Külön köszönet mindháromhét háziasszonyának, akik regge-lirõl és uzsonnáról gondoskodtak,valamint nagy szeretettel gondo-lunk Blanka nénire, aki három hé-ten keresztül minden reggel egytálca süteménnyel lepte meg va-

kációzó gyermekeinket. Köszön-jük!

A már harmadik éve mûködõnapközis tábor célja, hogy vakáci-ózó gyerekeink ezeket a szépnyári napokat értelmesen, élmé-nyekben gazdagodva, tapasztala-tokban egyre bõvelkedve tölthes-sék el, miközben új barátokra,közösségre találhatnak itt, plé-

bániánkon belül. Reméljük jövõ-re még több lelkes fiatalt köszönt-hetünk a gyerekek között, akiksegítenek a programok szervezé-sében, a gyerekek pasztorálásá-ban. A gyerekek és Szüleik nevé-ben köszönjük ezt a három heteta Karitásznak és a tábor szervezõ-inek.

Szende Ágnes

Csendben távozott, úgy,ahogy itt élt közöttünk. Augusz-tus 14-én életének 55. évébenelhúnyt Szuha Zsuzsanna tanárnõ, templomunk kise-gítõ sekrestyése, plébániánk háztartásának vezetõje.

Örömmel vettük tudomásul, hogy végre új vesétkap. Életvitele ezáltal könnyebb lesz - gondoltuk.Sajnos nem így történt. Hónapok óta láttuk rajta be-tegségének jeleit, csöndes kereszthordozását.

Élete alázatos, szolgáló, vallásos élet volt. Jóma-gam is, amikor idekerültem, azt hittem szerzetesnõ.Nem volt az, de jellemzõ, hogy ezt gondoltam róla.

Pedagógus volt, matematikát tanított egy csepeliszakközépiskolában. Szeretett tanítani. Érdekelte agyerekek egyéni sorsa is. Folyamatosan képezte ma-gát. Feladatokat oldott meg, szerkesztett. Magánta-nítványai is voltak, akikkel nagy odaadással foglako-zott: a lemaradott, bukott gyerekekkel.

Évekkel ezelõtt fellépõ betegsége teljesen átalakí-

totta életét. Hivatásával is fel kel-lett hagynia. Komoly gondotokozott viszonylagos egészségé-

nek fenntartása. Az év elején végre új vesét kapott.Reméltük, hogy ezzel jobbra fordul egészsége. Nemígy történt.

Amikor kihirdettem halálának hírét a templom-ban, egy rendszeresen templomba járó férfi bejött asekrestyébe a szentmise után, és megkérdezte tõ-lem: ki ez a Szuha Zsuzsanna. Elszomorodtam, hogynem ismerte, hiszen évek óta láthatta szolgálatát atemplomban. Remélem, ezen a plébánián nem fe-lejtjük el törékeny alakját, csendes magatartását. Alényeg az, hogy teremtõ istenünk elismeri elkötele-zett keresztény életét.

Köszönjük mindannyian, amit tett Isten ügyéért,az Egyházért, plébániánkért.

Emlékét imáinkban is megõrizzük!Márton atya

Szuha Zsuzsanna 1947-2002

A Rózsika-forrásnál is jártak

Reggelente friss süteményt kaptak Blanka nénitõl

92002. VENI SANCTE

Az elmúlt pár évhez hasonlóan -amióta egyre többen dolgoznak kö-zülünk - már csak egy rövid, ámdekellemes hétvégét töltöttünk együttBalatonszabadi-Sóstón. A szállástegy kedves hívõ ajánlotta fel szá-munkra, akinek ezúton is szeret-nénk köszönetet mondani!

A legtöbben pénteken este ér-keztek kocsikkal, de páran már dél-után lementünk vonattal.

Az idõ – szerencsére – nekünk

kedvezett, ezért már aznap éjszaka„megkóstolhattuk” a 28 fokosBalcsit.

Szombaton már „hajnali 9-kor”ébren voltunk. A napot leginkábbvízparti lustálkodással töltöttük ahelyi kápolna strandján. De voltunkbilliárdozni is, fõztünk, játszottunk,sõt még egy gitáros próba is bele-fért.

Azután este lett és reggel, azutolsó nap. Vasárnap gitároztunk a1/2 10-es misén, amit nagy öröm-mel fogadott a plébános, és a hely-béliek is. Rögtön kaptunk is egyújabb meghívást.

Mise után többen hazaindultak,néhányan viszont átmentünk mégBalatonkenesére. Itt kapott el min-ket az a nagy vihar, ami több hajótis felborított a vízen. Szerencsérecsak egy óra hosszat tartott, mi pe-

dig a kocsiból figyeltük, így szárazbõrrel megúsztuk.

A vihar után én még kétszer visz-szalátogattam Sóstóra egy-két ott-maradt holmiért.

Végül minden meglett, s min-denki élményekkel gazdagabbanért haza, ment hétfõn munkába.

Rajncsák Nóri

A kápona strandján

Hirdetjük, hogy minden eddigi-nél nagyobb szeretettel várjuk azo-kat, akik szeretnének velünk együtt,a gitáros kórusunkban énekelni. Ezügyben szólítsd meg bármelyikün-ket a gitáros szentmise után. Idén, anyári szünet utáni elsõ gitáros szent-mise 2002. szeptember 8-án, este 7órakor lesz. Ezt követõen pedig he-tente.

Gitárosok

Urunk kegyelmébõl és akara-tából immár negyedik ízben ke-rült sor a délvidéki, vajdaságimagyarság hálaadó ünnepére azezer éves kolostortemplomnál,Aracsnál. A múlt évben – mintbeszámoltunk róla – 63 tagú za-rándokcsoport utazott Arcsra,most egy kedves tavalyi útitár-sammal, Palócz János testvérem-mel újra eljutottam ide, látva aBánát több városát, példáulNagybecskereket is.

Az ünnepségnek az adott kü-lönös jelentõsséget, hogy megje-lent Aracsi Vajda János tordai ta-nár “A mese-titkú aracsi puszta-templom, árva magyarságunkzászlóhordozója” címû szép, ké-pekkel gazdagon illusztrált köny-ve, melyhez Bánát püspöke,Huzsvát László írt elõszót. Akönyv tartalmazza VI. Pál pápa

apostoli levelét, amelyben különelõjogokkal erõsítette meg azakkor már meglevõ pannonhal-mi, szent Mártonról elnevezettmonostort. Létrehozta apécsváradi és veszprémi monos-torokat, a budai, nyitrai és szé-kesfehérvári káptalanokat, éselõsegítette a zalavári, bakony-béli, aracsi, oroszlámosi, sári, ta-tai és jáki monostorok felépíté-sét.

Az idei aracsi ünnepségekmár július 27-én, szombatonmegkezdõdtek a délvidékiTordán. Másnap gyönyörû idõ-ben sok-százan vettünk részt azünnepi szentmisén, melyetHuzsvát László püspök celebrált.A szentmise után ünnepi mûsorkövetkezett, melyben elhangzotta Boldog Asszony, Anyánk, a ma-gyar és a székely himnusz is, ám

a legmeghatóbb a TiszaalpáriAsszonykórus menekülteket ha-zahívó éneke volt, melyet mi isismerünk: “Oly távol, messzevan hazám...”

Had említsek meg egy szemé-lyes beszélgetést is, HuzsvárLászló püspök úrral, melynek so-rán megtudtam, hogy a püspökatya nagy érdeklõdéssel olvastaaz Új Ember július 25-i számá-ban Szerdahelyi Csongor “Pápaikrémes Wadowiczeben” címû, aschola lengyelországi zarándok-latáról szóló cikkét. Annál is in-kább örülünk, hogy e szép za-rándoklat híre a Délvidékre is el-jutott, mert reményünk szerint ajövõ évben sor kerül a scholadélvidéki, vajdasági útjára.

Isten áldja meg gazdagonDélvidék magyarságát!

Kolosváry Bálint

„Hagyjad az Úrra a te utadat és bízzál benne, majd Õ teljesíti”(Zsoltárok könyve 37,5)

A délvidéki magyarság hálaadó ünnepe az aracsi kolostortemplomnál

2002. VENI SANCTE10

– ezúttal Lengyelországba. Temp-lomunk gregorián énekkara, a szkóla,Csíksomlyó és Vatikán után az idén apápa szülõföldjére zarándokolt. Azútra a maga módján mindenki felké-szült: a szervezõk percre pontos úti-tervvel, többen történészi profizmustbizonyító elõadással (pl. Kriszta az év-ezredes magyar-lengyel történelmikapcsolatokról, Péter a pálos rendrõl,Géza Ulászlóról); mások „csak” a tér-képet és az útikönyvet tették közkinc-csé, de a „hasznosság” szempontjá-ból az elõzõekkel egyenértékûnek bi-zonyult a kórustag-anyukák hoztafrissítõ meggy és az úti megpróbálta-tásokat is kiálló gyümölcskenyér. S aszemélyes holmik mellett velünk voltegy nagy szatyornyi „Éneklõ Egyház”imakönyv, a magyar kereszténységévszázadokat átfogó, nyomtatott be-tû- és kottajelekben megtestesülõ dal-lamkincse - kellõ fizikai-lelki támasztadva még a régi szkólásoknak is ah-hoz, hogy utunk több legyen, mintvallási-történelmi-földrajzi-mûvészetiismereteket gyarapító és „kellemes”együttlétet adó turisztikai esemény.Persze, ebben nagy szerepe volt acsoport vezetõjének, a lengyel Ger-gely atyának is, aki, mint verbita szer-zetes 2 éve végez nálunk miszsziósmunkát. Nos, Õ számunkra egy sze-mélyben volt tolmács és lelki vezetõ.

Utunk állomásai a magyar turistákill. zarándokok számára többnyireközismert dél-lengyelországi városok

voltak: Czestochowa, KalwariaZebrydowska, Krakkó, Wadowice és awieliczkai sóbánya. Július 4-én esteérkeztünk a híres kegyhelyre,Czestochowába, ahol a Mária-kegy-kép kápolnájában magyar nyelvûszentmisén vettünk részt, majd késõeste együtt imádkoztunk a lengyel za-rándokokkal. A másnap délelõtti „vá-rosnézés” a vár-szerû pálos kolostor-ral való immár részletes ismerkedéstjelentette. Erõdítmény ez, „Isten-iga-zából”, a szó szoros értelmében véve:közepén a pompás barokk katedrális,melynek karcsú magas tornya - mármesszi „kívülrõl” nézve is - egyfajtamagasztosságot sugall, s ahogy a kö-zeli park széles sétaútján közelebb ésközelebb érünk, megtapasztaljuk,hogy e vár-komplexum nem csupánépítészeti-esztétikai élmény, nem csu-pán a régmúlt idõk egykor „diadal-mas egyházának” szép mûemlék-együttese, hanem a tudatos élõ hitforrása és támasza. Bejáratánál a hitsziklaszilárd õrzõjének, Wyszynski bí-borosnak monumentális szobra áll:teste szinte egyetlenegy nagykõtömb. Máris felidézõdnek ben-nünk Megváltónk Péterhez intézettszavai. „Te kõszikla vagy…”. Magát akolostor-együttest a várárok mentén

felépített keresztút 14 stációja fogjakörbe, így a várfal menti sétány a ke-resztutat járó zarándokcsoportok ál-

landó imádságos helyszíne. A kegy-helyet egy magyarul jól beszélõ pálosszerzetes mutatta be csoportunknak,ez korántsem meglepõ, hiszen közis-mert a - még a pálosokra is vonatkoz-tatható - magyar-lengyel „baráti”kapcsolat: e kolostort a magyarorszá-gi (márianosztrai) szerzetesek alapí-tották. A kegyhely múzeumában a„szokásos” történeti, vallási emlékek,képek és kegytárgyak mellet speciális„kegytárgyak” is láthatók: a Szolidari-tás vezérének, Lengyelország késõbbiállamfõjének, Lech Walesának a ma-gas kitüntetései, köztük elõkelõ he-lyen a Béke Nobel-díj - mind-mind aSzûzanyának felajánlva.

Utunk következõ állomása a 400éve alapított, a ferencesek által gon-dozott, lelkigyakorlatos központtá ki-épített zarándokhely, KalwariaZebrydowska volt. Ideális hely a testi,szellemi s lelki felüdülést-megújulástkeresõk számára. Nemcsak azért,mert közel van Krakkó, Zakopane ésa pápa szülõvárosa, Wadowice, nem-csak azért, mert a mi Pannonhal-mánkhoz hasonlóan környezetébõlméltóságteljesen kimagaslik, de mégcsak azért sem, mert dimbes-dombosterepen, erdõn-mezõn kényelmesenvégig sétálva s romantikus hidakon át-haladva lehet végigjárni a 6 km-es„jeruzsálemi keresztutat”, hogy aztánkellemesen elfáradva este a templomiorgonahangversenyen és az ízléseskávézóban jussunk hozzá szellemi-testi feltöltõdéshez. Nem, itt jóvaltöbbrõl van szó: itt mindenki imádko-zik. Még aki elõször csak azzal a cél-lal jön ide, hogy e szép helyet mint avilágörökségi listára felvett egyik ob-jektumot látogassa meg, az is elõbb-utóbb imádkozni kezd. Nos, nekünkis ez volt 3 napon át a támaszpon-tunk, innen indultunk reggelenteutunk további állomásaira. (Egyéb-ként maga a pápa is itt szállt meg au-gusztusi lengyelországi látogatása ide-jén).

Krakkóban egy napot töltöttünk azott élõ Zsille Gábor szakszerû vezeté-se mellett. Õt az Új Ember olvasói a

Az „Éneklõ Egyház” útra kelt

112002. VENI SANCTE

Krakkói jegyzetek c. írásaiból eddig isismerhették, most csoportunk immárszemélyesen is megismerkedhetett vi-dám, ugyanakkor a történelmi igazsá-gokat nagyon is komolyan vevõ ésmeggyõzõen közvetíteni tudó egyéni-ségével. A vár (Wawel) királyi termei-ben és a katedrálisban természetesenelsõsorban a közös magyar-lengyeltörténelmi múlt bemutatásán ill. fel-elevenítésén volt a hangsúly (tehát a„közös” királyokon és szenteken),ugyanakkor a lengyel nép hányatta-tott sorsának, politikai függetlenségiill. nemzeti önállósági harcainak meg-ismerése révén megtapasztalhattuk akeresztény hit erkölcs- és nemzet-megtartó szerepét is. Bizony, kevésnép dicsekedhet azzal, hogy nagyjai(a királyok, szentek, költõk és politi-kusok) sírjai - mintegy nemzeti pante-onként - egy helyütt, az ország elsõkatedrálisában láthatók és tisztelhe-tõk. Krakkói programunk természetesvelejárója volt a piactér megtekintésea posztócsarnokkal és a Mária-temp-lommal, de felkerestük a Balassi-há-zat, valamint a Jagelló Egyetem õsiközpontját ( a Collegium Maius-t) ésnéhány új épületét is. A templommonumentális Mária-oltárát szemlél-ve sokunkban felidézõdtek a Felvidé-ken (Kassán, Eperjesen, Bártfán)nagyrészt még ma is megtalálható ill.múzeumokban õrzött késõ gótikusszárnyas oltárok, melyek - mint egyhitben gazdag korszak lelki kapcsai -népeket kötöttek össze a Kárpátokonkeresztül.

Vasárnap délelõtt a pápa szülõvá-rosában, Wadowicében vettünk részta szentmisén, ahol -természetesen - akórusunk is „szerepelt”. A mise utánmegtekintettük a pápa emlékhellyéalakított szülõházát, majd egy cuk-rászdában a plébános úr vendégeivoltunk egy-egy kremówka erejéig.(Ezt süteményt magunk között pápaikrémesnek neveztük el. Arról neveze-tes, hogy mikor a pápa szülõvárosábalátogatva visszaemlékezett gyermek-korára, megemlítette, hogy a temp-lom mögött volt egy kis bolt, ahol õ a

mise után mindig oly finom süte-ményt evett. Nos, azóta ismét na-gyobb mennyiségben sütik s különle-ges szeretettel kínálják a turistáknak.).Vasárnap délután a wielckai sóbányátlátogattuk meg. E régóta felhagyottbánya jól kiépített, közismert turiszti-kai látványosság: járataiban és terme-iben nevezetes személyek szobrai ta-lálhatók, sóból „kifaragva”. Leglátvá-nyosabb a hatalmas teremben szo-bor-csarnokként kialakított Szent-Kin-ga kápolna.

Az úton végig énekeltünk. Leg-többször „csak” magunk örömére -például útközben a buszon, vagy azesti completoriumot imádkozva „tá-maszpontunk” kápolnájában. A ma-gyar és a pápai Himnusz, ill. a Szózathangjai mellett 3 helyen koszorúz-tunk: Szent Hedvig és Báthory Istvánsírjánál a krakkói katedrálisban és apápa szülõházában. Szent Hedvig sír-jánál a himnusz alatt ismeretlenek lel-kesen csatlakoztak énekünkhöz, mintkiderült, felvidéki magyar turisták vol-tak. De énekünkkel a vendéglátó len-gyeleknek is sikerült örömet szerezni.Lelki fényképezõgépem segítségévelszívesen idézem fel a sóbányabeli kí-sérõnk áhítatos arcát, ahogy elõszörmeglepõdve, majd meghatottságá-ban végig mosolyogva reagált spon-tán fellépésünkre, mikor a Szent Kin-

ga kápolna kitûnõ akusztikáját kihasz-nálva kánonra zendítettünk. Kóru-sunk eddigi talán a legnagyobb dicsé-retet abban a templomban kapta,ahol a pápát keresztelték, hiszen amise végi köszöntésében a wadowi-cei plébános kijelentette: „A magyarkórus ezen a szentmisén nem szere-pelt, hanem imádkozott.” Kaptunk isnagy tapsot. E taps a kis Rozi bátorsá-gának és szép hangának is szólt, akiaz evangélium elõtt a szentély lépcsõ-jén a hívek felé fordulva, mint angya-

li hírnök, elõénekelte a Alleluját -melyre aztán mint a visszhang, jött ahívek ujjongó válasza.

Vidámság, ugyanakkor fegyelme-zettség és imádságos lelkület jelle-mezte utunkat – mindvégig egymásraés az Úristenre figyelve. E figyelmes-ség, például a fiúk esetében, apró lo-vagi szolgálatokat is jelentett, de jócs-kán adódott alkalom kisebb-nagyobbjelét adni egymás iránti tiszteletünk-nek és köszönetünknek. Hazafelépéldául, az egyik erdei pihenõbencsoportunk leleményes tagjai frissenszedett nagy csokor mezei virággalköszönték meg Tündének fáradságotnem ismerõ karvezetõi (s pedagógiai)munkáját, s a szervezésben oroszlán-részt vállaló Csongor is kapott egy illa-tos erdeiszamóca-fürtöt.

Szende Ákos

A pápa szülõvárosának templomában énekeltünk

2002. VENI SANCTE12

A Felsõ-Krisztinavárosi Keresztelõ Szent János Plébánia közösségének lapjaMegjelenik évente hatszor: Adventre, Böjtelõre, Nagyböjtre, Húsvétra, Te Deum-ra és Veni Sancte-ra

V. évfolyam, 6. szám 2002. Veni Sancte, következõ lapzárta: 2002. nov. 16.Szerkesztik: Babics Balázs, Béres György, Lukách Krisztina, Müller Ferenc, Szerdahelyi Csongor, Vasdinnyey Miklós

Ötleteiket, észrevételeiket várjuk a sekrestyébe vagy a felsokrisztina@freemail.hu e-mail címre.Lapunk a Szociális és Családügyi Minisztérium 2002. tavaszi pályázatán nyert támogatással jelenik meg.

A plébániához tartozó hívek ta-nácskozását szeretnénk megszer-vezni a plébániai élet helyzeténekátgondolására, megújítására.Ugyanis a katolikus életben is kell,legyen fejlõdés, továbblépés. Azzal,hogy vasárnap meghallgatom aszentmisét és befizetem jövedel-mem 1%-át, még csak a kötelessé-gemet teljesítettem, mint a rosszszolga, de ez nem elég

A 2003. Pünkösd tájára tervezetttanácskozásunk (hivatalos nevén:plébániai zsinat) sikerének legfon-tosabb feltétele az alapos elõkészí-tés, felkészülés, az egyes témakö-rökben a javaslatok elõzetes megfo-galmazása. A fent említett tanácsko-zás feladata „csak” az addig végzettmunka összegzése és a további cé-lok, feladatok meghatározása lesz.A zsinati munka ugyanis már a nyá-ron elkezdõdött a lelkünkben, ésreményeink szerint kiteljesedikmajd a következõ egy évben véle-mények megfogalmazásában, javas-latok tételében, és közös beszélge-tések formájában.

A civilek tanácskozásának távolielõzménye a II Vatikáni Zsinat,amelyen a püspökök és a világiszervezetek vezetõi a pápa irányítá-sa mellett kidolgozták az Egyház re-formját a kor igényeinek megfelelõ-en. Döntéseiket tucatnyi kiadvány-ban tették közzé, de ezek perszenem érintették a hitigazságokat,csak a formák változtak, mint pél-dául a szentmise szövege latinról anép nyelvére. Az elmúlt években azsinat szellemiségét követve, azegyházmegyék is megtartották sajátzsinatukat, célokat és feladatokattûzve maguk elé. Azóta a Budapest-

Esztergomi Egyházmegyében is egy-re több helyen tartottak plébániaizsinatot, hogy a közösség életét át-gondolva, a lehetõségeket feltárvavonzóbbá, tartalmasabbá, „élõbbé”tegye azt.

Most mi is arra készülünk, hogyfelmérjük lehetõségeinket, megha-tározzuk célkitûzéseinket (ötletkéntemlítünk néhány példát):

Átgondolandó a gyerekek hitok-tatásának módja, a felnõtt katekéziskiterjesztésének lehetõsége, a mû-ködõ és létrehozandó közösségekhelyzete („evangelizáció”).

Kialakítandó a házasságra készü-lõk, és a már házasok patronálása, acsonka vagy más ok miatt problé-más családok lelki segítése („család-pasztoráció”).

Fokozandó a hívek aktivitása aszentmisén, részvétele más szertar-

tásokon, vizsgálandók az ének, ze-ne, képzõmûvészet további lehetõ-ségei („liturgia”).

Meg kell találni az idõsek, bete-gek gondozásába, a hátrányos hely-zetûek segítésébe újabb dolgos ke-zek bevonásának módjait. („kari-tász”).

Feltárandó a környezõ katolikusés nem katolikus testvéregyházak-kal való kapcsolatok lehetõsége(„ökumené”).

Feltérképezendõ, hogy az ese-tenként felmerülõ („mûszaki-gazda-sági”) feladatok megoldásában kisegítene tervezéssel, szervezéssel,kétkezi munkával.

Felmérendõ a híveknek a plébá-niai újsággal, fórumokkal, elõadá-sokkal, vetítésekkel kapcsolatos igé-nye („média”).

Kedves Hívõtársunk!Ezeket és ehhez hasonló dolgo-

kat kell most végiggondolni vala-mennyiünknek. Ebben segíteni fog-nak különbözõ kérdõívek, melye-ket szeretnénk, ha megválaszolna, sha egyéb javaslata van, azt is meg-osztaná velünk. Szeretnénk, ha vál-lalna munkát a kérdõívek feldolgo-zásában, az egyes témakörökkelfoglalkozó csoportok tevékenységé-ben. Ha igen, kérjük, adja meg ne-vét, elérhetõségét és a munka jelle-gét egy cédulán (a sekrestyében)vagy a plébánia 356-0089 számútelefonján.

Köszönettel:a Plébánia képviselõtestülete

(nevében Györgydeák Mártonplébános és Béres György világi

elnök)

Mire készülünk?(Mit jelent számunkra a plébániai zsinat?)

A pápa szobra czestochowában