2004. március-április

DialektikaA Marx Károly Társaság idõszaki lapja

2004. március-áprilisVIII. évfolyam 3-4. (78-79.) szám

�Világ proletárjai, egyesüljetek!�

Széchy András:

1944 � HATVAN ÉV TÁVLATÁBÓLA Horthy-Bethlen-Kállay-féle ellenfor-

radalmi feudálkapitalista restaurációs poli-tika 1944 március 19.-én teljes csõdbe ju-tott: a náci Németország megszállta Ma-gyarországot. A fasiszta hatalmakra orien-tálódó irredenta-revíziós külpolitika, amelybelesodorta hazánkat a tengelyhatalmakoldalán a második világháborúba, Magyar-országot a fasiszta nagyhatalmak foglyávátette. A Horthy-klikk gyávasága és határo-zatlansága végül is mély katasztrófába ta-szította a magyar népet.

A Horthy hadsereg sorozatos vereségeia keleti fronton, a �bécsi döntések nyomán�kibontakozó szégyenteljes nemzetiségipolitika, a �zsidótörvények� életbeléptetéseés fokozatos szigorítása, de nem utolsó sor-ban az antifasiszta világkoalíció együttesfellépései eltorlaszolták a felemás �kiugrá-si� tapogatódzásokat és kísérleteket. Hor-thy legalizálta a német megszállást, Sztó-jay bábkormányának aktív közremûködé-sével maradéktalanul teljesítette a náci kö-veteléseket. Mindez kiszélesítette a nem-zeti ellenállás társadalmi és politikai bázi-sát: 1944 májusában végre létrejött a Ma-gyar Front, amely összefogta a kisgaz-dákat, a baloldali szociáldemokratákat, ademokratikus és radikális polgári és parasz-ti politikusokat, a kommunistákat, sõt ahorthyzmussal már szembeforduló keresz-ténydemokratákat, valamint a realitásokkalszámoló katonákat és köztisztviselõket is.Olyan személyiségek vettek részt aktívanaz illegálisan szervezõdõ ellenállás vezér-karában, mint a kisgazda országgyûlésiképviselõ Tildy Zoltán, a szociáldemokra-ta Szakasits Árpád, a kommunista RajkLászló, a parasztpárti Kovács Imre, börtön-bõl szabadulva a késõbb bekapcsolódó,majd mártírhalált halt Bajcsy-ZsilinszkyEndre, a nyilas hatalomátvétel után pedigcsatlakozott Kiss János altábornagy. Hor-thy elkésett, szerencsétlen októberi kiugrásikísérlete után fontos szerepet vállalt a fegy-verszüneti tárgyalások és az új demokra-tikus kormány létrehozásában többek kö-zött az I. magyar hadsereg parancsnokaDálnoki Miklós Béla vezérezredes (aki az

ideiglenes kormány vezetõje lett), VörösJános volt vezérkari fõnök, Teleki Pál fia,gróf Teleki Géza, a Polgári Demokrata Pártfelkért vezetõje, akik szintén az IdeiglenesKormány miniszterei lettek.

A katasztrófa elõzményeirõlA Bethlen köréhez tartozó Kállay Mik-

lós végigjárta az ellenforradalmi rendszerközigazgatási ranglétrájának valamennyiállomását: a szabolcsi földbirtokos sarjadék1920-ban fõszolgabíró, majd fõispán, Beth-len kormányában államtitkár, a Gömbös-kormányban fölmûvelési miniszter. Bár-dossy bukása után miniszterelnöki kine-vezésével a háborúból való angolszász ori-entációjú kiugrást kapta feladatul. Tapo-gatódzásait azonban azonnal felfedezte ahitleri felderítés, beárulták kormányánaknáci-barát tagjai, a katonai és rendõri ve-

zetés. A szovjet- és kommunistaellenességjegyében, az antifasiszta világkoalíció meg-állapodásait félreértve, bevetette a II. ma-gyar hadsereget a keleti fronton; felelõs te-hát annak pusztulásáért. Miniszterelnök-sége alatt irtóhadjárat kezdõdött a kibonta-kozó antifasiszta függetlenségi mozgalomellen: letartóztatták a mozgalom több ve-zetõjét, elítélték, büntetõ századokba küld-ték a szociáldemokrata, kommunista ésszakszervezeti mozgalom több mint 600résztvevõjét. E megtorlások áldozata letttöbbek között Schönherz Zoltán, RózsaFerenc, a kárpátaljai ukrán Borkanyuk Ole-ksza, büntetõszázadokban pusztult el BraunSoma, Földes Ferenc, Kasztel András, s akevésbé ismert hazafiak egész sora. A Kál-lay-kormány idõszakában folytatódott a

Wirth Ádám:

Közös feladataink és felelõsségünk a mai helyzetben

(folytatás a 2. oldalon)


Két évvel ezelõtt az MSZP választásigyõzelme meghiúsította a jobboldali, szél-sõjobboldali erõknek azt a tervét, hogyhosszú idõre bebetonozzák magukat a hata-lomban. A választók többségének elegevolt az arrogáns jobboldali uralomból, és ajobboldali kormány leváltására szavazott.Az MSZP csupán minimális különbséggelelõzte meg a Fideszt. A jobboldal, szélsõ-jobboldal választási veresége után azonnaldühödt ellentámadásba kezdett.

A jobboldal ma � az egészpályás letá-madás jegyében � széles fronton támad. Fõfegyvere az agresszív antikommunizmus ésszocialistaellenesség, ugyanakkor nem riadvissza az álbaloldali populista demagógiá-tól, antikapitalista szólamoktól sem. Aktivi-zálódnak a különbözõ szélsõjobboldaliszervezetek: MIÉP, Lelkiismeret 88 Cso-port, Szabad Magyarországért Mozgalom,Jobbik Magyarországért Mozgalom, Hon-foglalás 2000, Hatvannégy Vármegye If-júsági Mozgalom stb. A Pajzs Szövetségmeghirdette a �magyar feltámadást�, a je-lenlegi rendszer megdöntését, a Szent Ko-rona-tan érvényesítésére szólít fel. A jobb-

oldal ideológiai fegyvertára ma a Szent Ko-rona-tantól a hungarista ideológiáig, a neo-náci eszméktõl a nacionalizmus és konzer-vativizmus különbözõ árnyalataiig terjed.

Terjed az antikommunista, szocialista-ellenes politikai gyûlöletkeltés, rasszizmus,nyílt és kódolt antiszemitizmus, naciona-lista mítoszteremtés, szociális demagógia,felülrõl gerjesztett tömeghisztéria, vezér-kultusz. Nemcsak ahogy korábban is meg-szokhattuk, a Vasárnapi Újságban és a Ma-gyar Fórumban, hanem szélesebb körben,magukat polgárinak nevezõ jobboldali új-ságokban, tévémûsorokban, tömegrendez-vényeken, utcai tüntetéseken. Prominensjobboldali politikusok aktív támogatásávalés részvételével. Az utóbbiak felelõsségétaz sem kisebbíti, hogy a palackból kienge-dett és elszabadult szellemet néha meg-próbálják visszagyömöszölni. Enyhén szól-va is, politikai rövidlátás és vakság, súlyospolitikai hiba lebecsülni vagy nem észre-venni az egyre agresszívabb jobboldal,szélsõjobboldal veszélyességét.

22004. március-április Dialektika

zsidók jogainak korlátozása, a nemzetisé-gek jogfosztásának fokozása, a németVolksbund megerõsítése.

A keleti fronton elszenvedett soroza-tos vereségek, az olasz kiugrás és az euró-pai ellenállási mozgalmak erõsödése nyo-mán a német csapatok megszállták Magyar-országot. Az ország tényleges ura a NémetBirodalom teljhatalmú megbízottja, Ed-mund Veesenmayer lett. Az alkotmányos-ság látszatának fenntartása végett Horthykinevezte miniszterelnökké Sztójay Dömealtábornagyot, a németek bizalmi emberét,aki hosszú ideje berlini követ volt. Az újkormány azonnal betiltotta az ellenzékipártokat, társadalmi szervezeteket és újsá-gokat, bezúzatta a baloldali szellemi termé-keket. A Gestapo a magyar rendõrség éscsendõrség szoros együttmûködésével ha-ladéktalanul letartóztatott mintegy 3000személyt, köztük Bajcsy-Zsilinszky Endreés Nagy Ferenc kisgazda, Peyer Károly ésBuchinger Manó szociáldemokrata, Ras-say Károly polgári liberális országgyûlésiképviselõket, Somogyi Miklóst, MarosánGyörgyöt és más szakszervezeti vezetõket,sõt olyan németellenes horthysta politikustis, mint Keresztes-Fischer belügyminiszter;azonkívül jó néhány zsidó származásúnagytõkést, haladó újságírót, baloldali akti-vistát, értelmiségit. Kállay Miklós a törökkövetségen keresett menedéket, Bethlenvidéken bujkált. A szakszervezeteket, mun-kásegyleteket kormánybiztosok felügyeletealá helyezték.

A kormány több új hadosztályt küldötta frontra, még több nyersanyagot és élelmi-szert vitt ki az országból minden ellenszol-gáltatás nélkül. Megsemmisítõ szakaszbalépett a zsidóüldözés. A jogfosztó törvé-nyeknek kiszolgáltatottakat sárga csillagviselésére kötelezték, megfosztották vagyo-nuktól, gettókba zárták, majd a hírhedtAdolf Eichmann vezetésével, a magyar ren-dészeti szervek közremûködésével meg-kezdték deportálásukat a haláltáborokba.Mintegy 600 000 magyarországi zsidó és50 000 cigány esett áldozatul a rasszistaújbarbárságnak.

Mit tesz Horthy?A normandiai partraszállás, a kelet-eu-

rópai antifasiszta felkelések, a szovjet csa-patok gyors elõretörése nyomán HorthySztójayt Lakatos Géza vezérezredesselváltotta fel a miniszterelnöki poszton. Laka-tos feladata lett volna a kiugrás megszer-vezése. A kormány azonban végzetes lépésttett: Románia sikeres átállása után megtá-madta Dél-Erdélyt. A katonai események,a valóságos világpolitikai viszonyok tük-rében illúziónak bizonyult az angolszászerõkre alapozott �kiugrási� terv. Az országhatárait átlépték a szovjet csapatok, az an-tifasiszta világkoalíció Horthyt a szovjetek-

hez irányította a fegyverszüneti egyezménymegkötésére.

Horthy és Lakatos gyengének bizonyulta fordulat megszervezésére. A MagyarFrontban tömörült pártok szeptember 20.-án, �a református és a katolikus egyház tár-sadalmi egyesületeinek képviselõivel valómegbeszélés és megállapodás alapján�,memorandummal fordultak a kormány-zóhoz: �Magyarország számára elérkezettaz utolsó pillanat, amikor a magyar földönelõrenyomuló orosz hadsereggel egyesülvemegakadályozhatjuk, hogy országunk föld-je hadszíntérré váljon, és amikor a magyarnéptõl csak végtelen és értelmetlen vér- ésanyagi áldozatokat követelõ háborút azon-nal befejezhetjük. Ez az elõfeltétele annakis, hogy a Magyarországon elkerülhetet-lenül bekövetkezõ demokratikus átalakulása belsõ rend felbomlása, a társadalmi el-lentétek végsõkig való kiélezõdése nélkül,a magyar demokratikus pártok és amagyar hadsereg együttmûködése alap-ján mehessen végbe.� A memorandumfelsorolta a legfontosabb tennivalókat,többek között: a magyar hadsereg szüntes-se be az ellenségeskedést a szövetségeshatalmak haderõivel, ezzel egyidejûlegküldjön delegációkat a szövetséges hatal-mak kormányaihoz a fegyverszünet meg-kötése és a Németország elleni katonaiegyüttmûködés megteremtése érdekében;alakuljon koalíciós kormány a MagyarFront pártjainak és a hadseregnek a kép-viselõibõl. A memorandumot a kisgazdaTildy Zoltán, a szociáldemokrata SzakasítsÁrpád és a kommunista Kállai Gyula írtákalá.

A Magyar Front képviselõi személye-sen tárgyaltak Horthyval: kérték, hogy kö-rültekintõen biztosítsa a hadsereg vezeté-sében az átállást, és fegyverezze fel a szer-vezett munkásságot a fordulat biztosítására.Horthy azonban, ígéreteit megszegve, elõ-készítetlenül és határozatlanul cselekedett,s Veesenmayer és a nyilasok elõkészítettpuccsának engedve, Szálasinak adta át ahatalmat.

A katasztrófaA nyilas rémuralom a magyar történe-

lem mélypontja. A felsõ- és alsóház elnö-kébõl, valamint az ország legfõbb közjogiméltóságaiból összetevõdõ OrszágtanácsSzálasira mint �nemzetvezetõre� ruházta azállam irányítását, s ezt a döntést a sebtébenösszehívott parlament egyötöde, majd ha-sonlóan nevetséges arányban a felsõház isjóváhagyta. Szálasi diktatúrájának legali-zálásában Habsburg József fõherceg, Hor-thy volt miniszterelnökei: Imrédy Béla,Bárdossy László, a koronaõrök, a felsõházszámos arisztokrata tagja, magas rangúkatonatisztek serénykedtek, az új kormány-ban pedig, a nyilas vezéreken kívül, rész-vettek Horthy náci-barát miniszterei is.

Szálasi kormánya azonnal elrendelte 14éves kortól 70 éves korig a totális mozgó-sítást, felemelte a németeknek fizetendõhadi hozzájárulás mértékét, csökkentette azélelmiszer- fejadagokat. Felállította a vé-rengzõ Nemzeti Számonkérõ Széket. Újramegindult a baloldali, németellenes szemé-lyek üldözése, felgyorsult a zsidóság meg-semmisítése. Gyakorlatilag megnyílt a sza-badrablás a nyilasok számára. Százával,ezrével lõttek bele zsidónak minõsített öre-geket, asszonyokat, magatehetetleneket,gyerekeket a Dunába, gyalogosan újabbtranszportokat indítottak útnak Német-országba. A nyilas uralom idején újabbszázezer zsidót likvidáltak. Ebben az idõ-ben pusztították el a magyar szellemi életolyan kiválóságait, mint Radnóti Miklós,Sárközi György, Szerb Antal.

A hadterületté változó és egyre összébbzsugorodó nyilas fennhatóságú ország-részekben, a német katonai parancsnokokelsõbbségének abszolút biztosításával, min-denekelõtt Budapest és a Dunántúl lakos-ságára zúdult mérhetetlen szenvedés. Anémet és nyilas vezetés elrendelte a moz-dítható értékek és termelõeszközök kiszál-lítását Ausztriába és Németországba, aközhivatalok és a lakosság áttelepítésétnyugatra. Mintegy 1 millió ember kénysze-rült vándorútra; késõbb ugyan sokan vissza-tértek, de mintegy százezren, fõleg a vagyo-nosok, a középosztálybeliek, a politikailagkompromittáltak Nyugaton maradtak.

A mérleg katasztrofális: az 1938-asnemzetei jövedelemnek több mint ötszö-röse, a nemzeti vagyonnak mintegy 40 %-a pusztult el. Az emberveszteség közel egymillónyi, ebbõl 350 ezerre becsülhetõ azelesett katonák száma. Magyarország a leg-súlyosabb háborús károkat szenvedettországok egyike lett.

A nyilas terror és a hitlerista könyörte-lenség megsokszorozta a felszabadulásvágyát. A börtönébõl kiszabadult Bajcsy-Zsiliszky Endre és a náciellenes Kiss Jánosaltábornagy irányításával új lendületet vetta katonai és civil nemzeti ellenállás fel-szabadítási mozgalma. A vezetõket azon-ban árulás folytán elfogták, a katonákatBudapesten, Bajcsy- Zsilinszkyt pedig többbátor kommunista ifjumunkással együttkarácsony vigíliáján, Sopronkõhidán ki-végezték. Nem véletlenül: az ellenállásbankülönösen kitûntek a fiatalok; a háborúbalépés óta a szocialista-kommunista SágváriEndre vezetésével kovácsolódott az ifjúságszabadságfrontja. Ságvári maga is tûz-harcban esett el még �44 tavaszán. Mûvészevolt annak, hogy a szervezett ifjúmunká-sokra támaszkodva, hogyan lehet utattalálni a felvilágosult paraszt- és diák-,polgári és népi értelmiségi, sõt haladó vallá-sos fiatalokhoz, szervesen összekapcsolnia béke és szabadság vágyát, az igaz haza-fiságot a szociális kérdésekkel, a népektestvéri szolidaritásával.

(folytatás az 1. oldalról)


3 2004. március-áprilisDialektika

FelszabadulásKora õsszel lépték át az ország határát

a szovjet csapatok és a harcban résztvevõmás népek csapatai. Elsõnek a felszabadí-tott Szegeden hozták létre a Magyar Nem-zeti Függetlenség Frontját, és hozták nyil-vánosságra a nemzeti újjászületés és de-mokratikus átalakulás összefogáson ala-puló programját. A program szükségesnektartotta az alkotmányozó nemzetgyûlésmielõbbi összehívását, az ország felszaba-dítását és újjáépítését, a demokratikus sza-badságjogok biztosítását, a munkásság ésparasztság alapvetõ követeléseinek telje-sítését. A nagygyûlésen elfogadott közösprogramot a Kisgazdapárt részérõl BaloghIstván Szeged-alsóvárosi plébános, az ide-iglenes kormányban megválasztott minisz-terelnökségi államtitkár, Erdei Ferenc, aNemzeti Parasztpárt egyik vezetõje, ismertszociográfus, Révai József, a Magyar Kom-munista Párt Központi Vezetõségének tag-ja, neves teoretikus, s a helyi Szociálde-mokrata Párt, Polgári Demokrata Párt, aszakszevezetek vezetõi írták alá: ValentinyÁgoston, a késõbb megválasztott új kor-mány igazságügyi minisztere, Örley Zoltán,a demokratikus honvédség újjászervezé-sének egyik magasrangú tisztje és id. Ko-mócsin Mihály tekintélyes dél-magyar-országi szakszervezeti vezetõ.

Az Ideiglenes Nemzetgyûlés alaposelõkészítéssel 1944 december 21.-én Deb-recenben nyitotta meg munkáját. Tagjait afelszabadult területek tájegységeinek na-gyobb településein népgyûléseken válasz-tották, egyben megalakították a helyi de-mokratikus közéletet megszervezõ népibizottságokat is. Többségük munkásokból,parasztokból, iparosokból került ki, de résztvettek munkájában értelmiségiek, pedagó-gusok, orvosok, kiváló egyetemi tanárok,tudósok. Budapest s az ország többi ré-szének felszabadulásával kiegészült soruk.

A Nemzetgyûlés szózatot intézett a ma-gyar néphez, s megalakította kormányátjelentõs számban pártonkívüliekbõl, továb-bá a Nemzeti Függetlenségi Frontbantömörült demokratikus pártok szakminisz-tereibõl. A Szózatban többek között ezekolvashatók: �vég-veszélybe került hazánkmegmentésére rendkívüli erõfeszítésekrevan szükség. Újra kell építeni a romok-ban heverõ Magyarországot. FüggetlenMagyarországot akarunk: szabadság-harcunkkal csatlakozunk a demokrati-kus népek küzdelméhez. Az országotfelszabadítani, a hazát újjáépíteni egyet-len párt, egyetlen társadalmi osztály semtudja egyedül, csak a magyarság egye-sült ereje. Demokratikus Magyarorszá-got akarunk � szabadságot, széles körûjogokat biztosítunk a dolgozó töme-geknek, hogy megvédhessék érdekeiketés hallathassák szavukat az ország ügye-inek eldöntésérõl. Új fejezete kezdõdötta magyar történelemnek, megkezdõdötta független, szabad, demokratikus Ma-gyarország építése!�

1944-gyel lezárult egy sötét korszak. Újkorszak kezdõdött: nehéz, de reményteli.

(folytatás az 1. oldalról)(folytatás a 2. oldalról)A jelenlegi kormány �szociális fordu-

lat�, �jóléti rendszerváltás� ígéretével, bal-oldali érzelmû szavazók támogatásávalnyerte meg a legutóbbi választást. Jelenle-gi politikája azonban nem tekinthetõ igazánbaloldalinak. Elsõ és második �száz nap-ján� hozzákezdett az ígért �szociális for-dulat� végrehajtásához. A folytatás, a való-di �jóléti rendszerváltás� azonban váratmagára. A remélt gazdasági növekedés le-lassult. A multik telephelyeik egy részétleépítik, más országokba telepítik, elbocsá-tásokat hajtanak végre, amit új munkahe-lyek létesítése nem, vagy csak részben el-lensúlyoz. Növekedett az infláció, romlotta fizetési mérleg. Nehezebbé vált az önkor-mányzatok pénzügyi helyzete. Költségveté-si megszorításokra kerül sor. Mindez a ko-rábban megtett lépések pozitív hatását isveszélyezteti. A rendszerváltás vesztesei-nek �kárpótlását� ígérték. A vesztesekazonban továbbra is vesztesek. A szegé-nyek szegényebbekké válnak. A hasznot azügyeskedõk, a zsákmányszerzõ klientúra,a privatizálás haszonélvezõi zsebelik be. Akormány és a szakszervezetek viszonyábannem következett be az ígért és várt pozitívfordulat. A gazdasági problémákat újabbprivatizációkkal, így a közszolgáltatások,az egészségügy privatizálásával tervezikmegoldani. Közben az állam a koncesszió-ban épült autópályát kénytelen magas áronvisszavásárolni. A kormány növekvõ ne-hézségeit és elkövetett hibáit a revánsraéhes jobboldali ellenzék saját politikai cél-jaira használja ki. A szocialista-szabad-demokrata kormány népszerûsége és tá-mogatottsága érzékelhetõen csökken.

A baloldali érzelmû szavazók növekvõaggodalommal figyelik: merre halad a kor-mány és a szocialista párt? Az eddiginélhatározottabban folytatja a meghirdetett�szociális fordulat�, �jóléti rendszerváltás�politikáját, vagy pedig a nagytõke és a neo-liberális gazdaságpolitikusok nyomására,feladja azt? Engedve a megújuló jobboldalitámadásoknak, az erõsödõ jobboldali nyo-másnak, újabb gesztusokat tesz a jobboldal-nak, és maga is jobbra tolódik, vagy pediga baloldali, demokratikus és antifasisztaerõk széles összefogására támaszkodva, apolgári demokráciát védelmezve, vissza-veri a jobboldali, szélsõjobboldali támadá-sokat?

A kormány a kedvezõtlen gazdaságikörülményekre (világgazdasági recesszió,az elõzõ gazdaságpolitika terhes öröksége,költségvetési túlköltekezés, a forint ár-folyamának zavara) hivatkozik. Demagó-gia lenne, ha a gazdaság valóságos álla-potával, a reális gazdasági lehetõségekkelnem számolnánk. A megválaszolandó kér-dés azonban az: mi az igazi kiút a jelenlegihelyzetbõl? A neoliberális gazdaságpoliti-ka folytatása, a külföldi tõkének nyújtottkedvezmények, a közszolgáltatások továb-bi privatizálása, a reálbérek növekedésénekvisszafogása? Vagy lehetséges másféle, bal-

oldali kiút is? A foglalkoztatottság növe-kedése, nagyobb biztonsága, a munka-jövedelmek emelése és felzárkóztatása azeurópai átlaghoz, az igazságosabb közte-herviselés, a szociális különbségek mér-séklése, a munkavállalók, kisvállalkozók,mezõgazdasági termelõk létbiztonságánakmegteremtése. Ehhez a mezõgazdaságtólaz egészségügyig, foglalkoztatáspolitikáigkonkrét cselekvési programok kidolgozá-sára és megvalósítására lenne szükség.Tömegtámogatásra csak a jelenlegi helyzet-bõl konkrét kiutat mutató, a tömegekszámára érthetõ, elfogadható és követhetõbaloldali program számíthat. Kidolgozá-sáért és megvalósításáért elsõsorban a kor-mány a felelõs. A szélesebb értelemben vettbaloldal, ezen belül a baloldali civil szer-vezetek kötelessége, hogy ezt számon kér-jék a kormányon és annak vezetõ pártján,ennek érdekében bírálják vagy segítsék akormány konkrét tevékenységét, szükségesetén védelmezzék a jobboldali, szélsõ-jobboldali támadásokkal szemben. Nemegyszerû feladat, és a kormány a dolgunkategyáltalán nem könnyíti meg. Támogatunkminden olyan gyakorlati lépést, amely adolgozók és nyugdíjasok, a legrászorultab-bak helyzetének javítását szolgálja. Ugyan-akkor a kormány tevékenységében bírál-juk és elutasítjuk azt, ami ellentétes a dolgo-zók érdekeivel. Elfogadhatatlannak tartjuka gazdasági nehézségek terheinek áthárí-tását a dolgozó rétegekre.

Magyarországon ma 2-3 millió embermély szegénységben él. Az aktív népesség60-70 százaléka a tõkének védtelenül ki-szolgáltatott bérmunkás. Érdekvédelmiképességük alacsony. Mintegy 6 százalé-kos a regisztrált munkanélküliség, jóvalnagyobb azonban az olyan reménytelenülmunkanélküliek száma, akik már a nyilván-tartásból is kikerültek. A 15-29 éves fiata-lok közül minden harmadik-negyedik mun-kanélküli. A falvak egyhatodában a mun-kanélküliség 22-23 százalékos. Az egyénivállalkozók jelentõs része önkizsákmá-nyoló �kényszervállalkozó�.

Ebben a helyzetben a baloldal elsõren-dû kötelessége és feladata, mindenfélebaloldaliság elengedhetetlen ismérve: adolgozó osztályok és rétegek érdekeinekképviselete és védelme. A baloldaliság lé-nyege szerint kritikai, a társadalmi igazsá-gosságért folytatott küzdelmet és haladás-pártiságot jelent. Soha, semmiféle hatalom-mal, kormánnyal, így a mostanival szem-ben sem lehet kritikátlan. Nem elegendõ,hogy felemeljük szavunkat a dolgozókvédelmében. A dolgozó osztályok szerve-zettségét, aktivitását, érdekvédelmi ké-pességét kell erõsíteni és segíteni. Ehhezerõs és harcos szakszervezetekre van szük-ség. Azt követeljük, hogy a kormány, ígé-retének megfelelõen, jobban támaszkodjona dolgozók és nyugdíjasok érdekvédelmiszervezeteire, folytasson párbeszédet, mû-ködjön együtt velük.



Baloldali érzelmû és gondolkodásúemberek ma többféle szervezet (párt, civilszervezet, mozgalom, csoport) keretébentevékenykednek. Erejüket azonban gyengí-ti, fellépésük politikai hatékonyságát ront-ja szervezeti szétforgácsoltságuk, program-juk és politikájuk összehangoltságánakhiánya, a belterjesség, a felesleges párhuza-mosság, a szükségtelen és érthetetlen rivali-zálás, széthúzás. Erre vonatkozóan is igaz:kevesebb valószínûleg több lenne, de leg-alábbis nagyobb összehangoltságra, egyez-tetésre és egyetértésre, a helyzet józan érté-kelésére, soraink rendezésére, közös fela-dataink és teendõink megvitatására, erõ-feszítéseink egyesítésére van szükség.

Meg kell állítani az agresszív jobboldalielõretörést, meg kell hiusítani a jobbolda-li, szélsõjobboldali erõknek azt a tervét,hogy újra kezükbe ragadják a politikaihatalmat. A huszonnegyedik órába érkez-tünk. Hannibal ante portas: a jobboldal ésszélsõjobboldal a hatalom kapujában áll.Állítsuk meg a jobboldalt. Ne engedjük,hogy újra megkaparintsa a hatalmat. AFidesz legutóbbi országlása idején ízelítõtkaptunk a jobboldali uralomból. Nem le-hetnek illúzióink, hogy mire számíthatunk,ha a legközelebbi választásokon a jobbol-dali, szélsõjobboldali erõk újra hatalomrakerülnek, amire elszántan készülnek, ésamire � valljuk meg � van is esélyük.

Tétovázó, gyenge, folyton hátráló, hibáthibára halmozó kormány nem képes meg-állítani a hatalomra törõ jobboldali, szélsõ-jobboldali erõket. Ehhez a megosztott,elszigetelõdött baloldali szervezetek, cso-portok ereje is kevés. Ezért elsõsorban azszükséges, hogy tudatosítsuk a reális ve-szélyt, amely ma Magyarországon a polgáridemokráciát, a liberális polgári kormányt,a szakszervezeteket, a baloldali szerveze-teket egyaránt fenyegeti. A sokféle arcotmutató, de az alapvetõ kérdésekben közö-sen fellépõ és agresszívan támadó, jobbol-dali, szélsõjobboldali erõkkel szembenvalamennyi potenciális baloldali politikaierõ széles összefogására van szükség. Apolitikai baloldalnak minden kirekesztõ,megosztó jellegû leszûkítése csak a jobb-oldal malmára hajtja a vizet.

A széles értelemben vett politikai bal-oldal ma az antifasiszta liberális polgáribaloldaltól, az �új szociáldemokrácián�,�népi baloldalon�, �globalizmus-kritikaibaloldalon�, anarchista baloldalon keresz-tül, az antikapitalista rendszerkritikai bal-oldalig terjed. Az ideológiai vita és harcközöttük nem spórolható meg. Az osztály-harcos antikapitalista baloldalt a polgáribaloldaltól, a kommunista baloldalt az �újszociáldemokráciától� alapvetõ elvi kü-lönbségek választják el. Most azonban a

legfontosabb, az egész baloldal közös fela-data és felelõssége: a jobboldali, szélsõ-jobboldali támadás megállítása és vissza-verése.

A jobboldal ma nemzetközi méretek-ben aktivizálódik és radikalizálódik. AzUSA a nemzetközi terrorizmus elleni harcürügyén katonai és politikai hegemóniáratör. Az állampolgárok jogait rendõrállamimódszerekkel korlátozza. A legutóbbi vá-lasztásokon egy sor európai országban ajobboldal gyõzött. Németországban a szo-ciáldemokrata kormány helyzete meggyen-gült, esélyei és kilátásai a soron következõválasztásokra romlanak. A szociáldemok-rata kormányzat nehézségekkel küzd Cseh-országban, Lengyelországban, Romániá-ban. A térség több országában megerõsöd-tek a szélsõségesen nacionalista irányza-tok. A kommunista pártok több nyugat-eu-rópai országban, s legutóbb Oroszország-ban is jelentõsen visszaestek a választáso-kon. Vannak ellenpéldák is, annak bizo-nyítására, hogy lehet másként is: a moldá-viai választást a kommunista párt nyertmeg, Csehországban a kommunista pártmegerõsítette pozícióit, Szlovákiában akommunista párt bejutott a parlamentbe. Azuralkodó nemzetközi tendencia minden-esetre figyelmeztetõ. Egy lehetséges továb-bi jobboldali földcsuszamlás, Európában il-letve Magyarországon, beláthatatlan politi-kai következményekkel járna. Közös érde-künk, hogy ezt a folyamatot megállítsuk.

A ráolvasás (�kelj fel és járj�) itt nemsegít. A baloldal közös feladatainak és fele-lõsségének tudatosításra, összefogásra,összehangolt cselekvésre van szükség.Amíg még nem késõ.

József Attila írta az Ákácokhoz címûversben:

Homokot kötözni magunkba� � ákácok, vigyázzunk magunkra �,az úri szélben ez a feladat.

Zizegni minden bizalomrakeserülõ e marxi munka,de kössünk, kössünk lágyan zsongva,a homok elfut, a föld megmarad.

Törzs vagyok-e, vagy már csak torzsa?Nem sors az egyes ember sorsa!

Ezek a sorok ráillenek a baloldal maihelyzetére és feladataira is. Ma is feltehetõa kérdés: Törzs vagyok-e, vagy már csaktorzsa? Ma sem sors az egyes ember sor-sa! Vigyázni magunkra, zizegni minden bi-zalomra, kötni, kötni lágyan zsongva � eza feladat ma is.

Elhangzott a BET BaloldaliKoordináció januári ülésén.

(folytatás a 3. oldalról) KÖZLEMÉNYA Baloldali Együttmûködési Tanács

2004. február 25-i, a Baloldali Koordiná-ciót létrehozó ülésén, a résztvevõ szerve-zetek képviselõi a következõ nyilatkozatotfogadták el:

Baloldali politikát!A jelenlegi kormány két esztendeje

�jóléti rendszerváltás� ígéretével, balolda-li szavazatok támogatásával jutott hatalom-ra. A választási ígéret teljesítése a két �száznap� után elakadt. A kormány nem vártgazdasági nehézségekre és problémákrahivatkozik. A revánsra éhes jobboldal agazdasági nehézségeket, valamint a kor-mány hibáit saját politikai céljaira használtafel és széles fronton támad. A szocialista-szabaddemokrata kormány népszerûsége éstámogatottsága érezhetõen csökken.

A magyar társadalom ma ezer sebbõlvérzik. Kiutat a kritikus helyzetbõl csakisbaloldali politika jelenthet. Középpont-jában mindig a dolgozók érdekeinek kép-viselete és védelme áll. A baloldaliságotminden korban a társadalmi igazságos-ságért, az esélyegyenlõség megteremté-séért, a társadalmi haladásért, az emberikultúra és civilizáció védelméért és fej-lõdéséért, a háborús erõszakkal szemben abéke védelméért folytatott küzdelem köve-telménye jellemzi.

A baloldaliság lényege szerint mindigkritikai. Nem lehetünk kritikátlanok a je-lenlegi kormány tevékenységével szembensem. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy akormány a gazdasági problémák terheit adolgozó rétegekre hárítsa. A kormánytól a�jóléti fordulat� folytatását, a valóságoshelyzet õszinte feltárását és a problémákelõremutató megoldását várjuk. A kormányebben az eddiginél jobban támaszkodjon adolgozók érdekvédelmi szervezeteire. Adolgozók érdekeit érvényesítõ, valóságosgondjaira egyértelmû választ adó, a jelen-legi helyzetbõl valóságos kiutat mutatóbaloldali politikára van szükség. Támoga-tunk és segítünk minden olyan gyakorlatitörekvést, amely ilyen politika kialakításáraés megvalósítására irányul. Bírálunk éselutasítunk minden olyan lépést, amely eztakadályozza és hátráltatja.

Állítsuk meg a jobboldali elõretörést!Meg kell akadályozni, hogy a hatalmat újrajobboldali és szélsõjobboldali erõk kapa-rintsák meg. A jobboldal egyfelõl fedezi,bátorítja és támogatja a szélsõjobboldali,soviniszta, rasszista, antikommunista, szo-cialistaellenes, antiliberális gyûlöletkeltést,egyidejûleg a szeretetrõl és nemzeti össze-fogásról hallat szirénhangokat. A jobbol-dal szociális demagógiája senkit ne té-vesszen meg. A polgári Magyarország



Gáti Sándor:

VÁRVÉDÕ �DEMOKRATÁK�1945. február 13.-án a Szovjetunió

hadseregének Malinovszkij marsall ve-zette csapatai és a hozzájuk csatlakozómagyar alegységek, felszámolták aBudapesten körülzárt német fasisztaKarl Pfeffer-Wildenbruch SS tábornokés Hindy Iván nyilas magyar tábornokparancsnoksága alá tartozó � és márcsak a várban védekezõ � csapatainakmaradék ellenállását is. Ezen idõpon-tot a rendszerváltásig Budapest felsza-badulása napjának tekintették. Ezutána helyzet �kissé� megváltozott�

1945 elején a II. világháború befeje-zéséhez közeledett. A szovjet-amerikai-an-gol-francia antifasiszta koalíció csapatai akülönbözõ hadszíntereken egymás utánmérték megsemmisítõ csapásaikat a világeddigi legelvetemültebb tömeggyilko-sának, Hitlernek a hadseregére. Ez idõbenmár valószínûsíthetõen kevés olyan gon-dolkodó ember lehetett, akiben ne tudato-sult volna: Hitler ezt a háborút elvesztette.

Ami a körbezárt Budapesten, az ostromidején történt, azt különbözõ forrásokból,visszaemlékezésekbõl, hadtörténelmi ésirodalmi alkotásokból ismerjük. A felfegy-verzett nyilas-fasiszta csõcselék a hatalom-tól megrészegülve, de a közelgõ vesztétérezve, garázda haláltáncát járta. Ölt, rabolt,terrorizált, pusztított. A város lakói éhez-tek, szomjaztak és fáztak. A szovjet had-sereg kímélni akarta a várost és lakóit, ked-vezõ fegyverletételi ajánlatot tett. Eztvisszautasították, a parlamentereket meg-gyilkolták. Ez a csata a krónikások szerintSztálingrád után a legelkeseredettebb éslegkegyetlenebb városostromok egyike volta II. világháború történetében.

Hitler azért ragaszkodott a bekerített�Budapesti erõd� utolsó emberig tartó vé-delméhez, mert tudta, hogy ez késleltethetia vele való végsõ leszámolást. Pfeffer-Wildenbruch két alkalommal is kért enge-délyt a kitörésre, de ezt Hitler határozottanmegtagadta. Az Otto Gille SS tábornokkívülrõl való áttörési kísérlete is kudarcbafulladt. Harmadik alkalommal a február 11-én 20 órára idõzített kitörés elõtt rádiónközölte a német fõparancsnoksággal, hogy��lõszerünk elfogyott, élelmünk nincs,további kitartásunk Budán csak azt ered-ményezné, hogy hagynánk magunkat le-mészárolni�Ezért most csapataimmal el-hagyom Budát�� Ezt követõen felrobban-totta a rádióállomást, nehogy parancsotkapjon a további ellenállásra. A kitöréstmintegy 20 ezer fõ kísérelte meg, és az is-mert adatok szerint körülbelül kétszázanérték el a német vonalakat.

Magyarországon manapság úgymonddemokrácia van, és éles vita bontakozottki a szólásszabadság határai ügyében.Lényegében mindenki azt mond, amit akar,olyan adatokat hangoztat, amilyet akar. A�Demokrata� címû hetilap (Orbán Viktoregyik kedvenc újságja) 2004. február 5.-iszámának címlapján öklömnyi betûkkel

�Európa hõsei voltak� szavak szerepelnek.(Ezek természetesen nem az antifasisztakoalíciót képviselõ csapatokra, hanem afasiszta-nyilas várvédõkre vonatkoznak). Alap 16 oldalon keresztül foglalkozik Buda-pest 1945. januári - februári ostromával.De hogyan? (Az írásom végén keretbenfoglalt sorok tükrözik a mondandó szelle-miségét.)

Az események 59. évfordulója alkal-mából Budapesten többféle megemlékezésis volt. A hivatalosság ismét használta akorábban mellõzött �felszabadulás� kifeje-zést, élesen elítélték a nyilas-fasiszta esz-mék hirdetõit, de a felszabadítókról nemesett szó. Ne feledjük, azok akkor a sapká-jukon, a ma Magyarországon betiltott vöröscsillagot viselték. A FIDESZ farizeus mó-don tiltakozott az egyébként ügyészség ál-tal is betiltásra javasolt Vér és BecsületEgyesület demonstrációjának engedélye-zése miatt.

A Hõsök terén rendezett e demonst-ráción a hivatalos jelentés szerint atrocitásnem történt. Azt már én teszem hozzá, hogya lapokban megjelent tudósítások szerintSzálasit és más nyilas-fasiszta vezetõketéltették, a �városvédõket� dicsõítették,valamint ocsmány antiszemita nézetekethangoztattak. A Budai Önkéntes Ezredkatonái szerintük hazaárulók voltak, és aTalmud tanait követõ Szovjetunió nemcsupán Németországnak és Magyarország-nak üzent hadat, hanem az egész világnak.

* * *Elég volt. Innen már nincs hová hát-

rálni. Tisztelettel ajánlom mindenkinek afigyelmébe, hogy itt már nem csak néhányszáz fasiszta eszmékkel fertõzött suhancmagamutogatásos demonstrációjáról vanszó. Ez nem egyedi jelenség, ez már többannál. Ez újfasizmus. Egy magyar hetilap16 oldalon, és 500 neonáci a Hõsök terénazt hirdeti, mondja, sugallja, hogy a II.világháborúban a fasiszták, a nyilasok vol-tak a hõsök, a tisztakezûek stb., és aki el-lenük harcolt itthon, vagy a világ bármelymás országában és frontján, az volt a becs-telen, a horda, a rabló stb. Ami a Hõsökterén történt, az a Párizsi Békeszerzõdésdurva megsértése is.

A II. világháború � és ez bármennyireis fáj még ma is egyeseknek � az antifa-siszta koalícióban lévõ országok gyõzelméthozta. A hitleri hadsereg csapatzászlóit aszovjet gyõzõk dobálták a Kreml mellvéd-jén álló szovjet vezetõk elé. (Filmen látnimég ma is, csodálatos és felejthetetlenélmény.) A tényeket utólag nem lehetmegváltoztatni, legfeljebb másként lehetértékelni. A fasiszta (nyilas) horda ellen-állását ma hõsiességnek tekinteni nyíltkiállás a gyûlöletkeltés, a barbárság, a gyil-kosok és a fasiszták mellett; fellépés min-denki ellen, aki bárhol a világon harcolt ésesetleg életét áldozta a szabadságért, egytisztességesebb, szabadabb világért. Itt ésmost a fasizmus eszméinek rehabilitálásáról

van (lenne) szó, és ez már nem fér bele aszólásszabadság fogalomkörébe, ezérttûrhetetlen.

Magyarországon mostanáig az egri vá-rat 1552-ben a budai Ali pasa 150 ezresseregével szemben védõ 2000 magyar vi-tézt, az egri nõket és várkapitányukat DobóIstvánt tekintették leginkább várvédõhõsöknek. A �Demokrata� címû folyóiratés a Hõsök terén demonstrálók valaminttámogatóik igaztalan, hazug állításukkalmegkísérlik elérni, hogy a budai vár 1945.januári-februári védõit hõsöknek tekintsük(és nem életükért elkeseredett harcot vívó,félrevezetett, fanatikus és/vagy kénysze-rített, embereknek). Ennek a nézetnek afasizmussal együtt a történelem szemét-dombján van a helye.

Mondatok a �Demokratában� meg-jelent 16 oldalból:

��A Führer ígéretet tett Szálasinak,hogy Magyarországot nem hagyja so-káig a szovjetek kezén��

��Hitler parancsot adott, hogyBudapestet akár házról-házra védve, demindvégig tartani kell��

��A magyar-német kapcsolatok-ban is egyre több zavar támadt. A fõ-város pusztulása megrendítette a ka-tonákat, és azt kérték, Budapestet nyil-vánítsák nyílt várossá. Maga SzálasiFerenc 1944. december 10.-én közöltea német vezérkarral, hogy nem ellenzi afõváros erõddé alakítását��

��Részt vett a harcban báró tót-prónai és blatnyicai Prónay Pál is, az1919-es Prónay különítmény névadó-ja��

��Ugyancsak az ellenség oldalántevékenykedett a Táncsics zászlóalj,amelynek tagja volt Göncz Árpád is��

��Vitéz Szendi József csendõr õr-mesterként a Nemzeti Számonkérõ Székkarhatalmi századában szolgált Buda-pesten. A �Csendõrsors� c. könyvébenígy ír: �Ahogy a szovjet csapatok kö-zeledtek a fõváros irányába, munkánkmegszaporodott, és alig volt nap, hogylefogásokat ne kellett volna végezni. Azún. Békepárt vezetõségét Bajcsy-Zsilin-szky Endrével az élen, Tartsai századostés társait, Kõvágó József honvéd szds-t,stb.�)

��Budapest védõi méltó utódaivoltak a Drégelyt védõ Szondi György-nek vagy a szigetvári várból kitörõ Zrí-nyi Miklósnak. Magyarország, mint atörténelem során annyiszor, ismét Eu-rópa védõbástyája volt, és hogy a bolse-vista ármádia nem valahol a párizsiChamps-Élysées-n állt meg, az kizárólaga végsõkig kitartó és küzdõ magyarság-nak köszönhetõ. Budapest ostroma egy-ben Európa ostromát jelképezte, s a hõ-sies védõsereg az öreg kontinens évezre-des civilizációját óvta az utolsó cseppvéréig, a lehetõségek legvégsõ hatá-ráig��


Szobrot a fasizmusnak!Széles körû felháborodást keltett az a

javaslat � amelyet Mádl köztársasági elnökés Göncz Árpád is támogatott �, hogy állít-sanak szobrot gróf Teleki Pálnak, a Hor-thy-rendszer vezetõ politikusának és két-szeres miniszterelnökének.

Teleki 1920 júliusában lett elõször akormány elnöke, de már a következõ éváprilisában lemondásra kényszerült, mertkompromittálódott a királypuccsban (IV.Károly kísérletében, hogy újra elfoglalja amagyar trónt). E rövid háromnegyed évalatt a Teleki-kormány olyan vívmányokatvalósított meg, mint a Vitézi Szék, a bot-büntetés, valamint a korabeli Európa elsõ,úttörõnek mondható zsidótörvénye, a nu-merus clausus (“zárt szám” –felhatalmazása vallás- és közoktatásügyi miniszternek,hogy nemzetiségi és “faji� alapon szabá-lyozza az egyetemekre felvehetõ hallgatókszámát). Ugyancsak Teleki miniszterelnök-sége alatt zajlott le a Tanácsköztársaság 10népbiztosának pere, 4 halálos és 6 életfogy-tiglani ítélettel. (Talán érdemes megjegyez-ni, hogy Ágoston és Haubrich szociálde-mokrata népbiztosokat is halálra ítélték,noha mind a ketten jelentõs szolgálatokattettek az ellenforradalomnak.) És még egyesemény: akkor ratifikálta a magyar nem-zetgyûlés a trianoni békeszerzõdést (amely-nek elõkészítõ tárgyalásain Teleki maga isrészt vett a magyar küldöttség tagjaként,mint a Simonyi-Semadam kormány külügy-minisztere).

Trianon lett a horthysta propagandában� a zsidók mellett � minden nemzeti bajforrása. A rablóbéke aláírói, a magyar Vö-rös Hadsereg honvédõ háborújának elbuk-tatói, telefröcskölték az országot irredentanacionalizmusukkal. A rendszer konszo-lidációjához azonban nyugati kölcsönrevolt szükség, ennek megszerzéséhez pedignemcsak a pogromokkal kellett felhagyni,hanem az irredentizmus kormányzati tá-mogatásával is. A kölcsön elõfeltételekéntBethlen miniszterelnök újólag elismerte ésmegerõsítette Trianont; de közben meg-szervezte, hogy az irredenta propagandát akormány által pénzelt, látszólag függetlentársadalmi szervezetek végezzék (JuliánSzövetség, Baross Szövetség stb.), irányítá-sukra pedig Telekit kérte fel, utasítva õt aszigorú konspirációra. Többek közt enneka tevékenységnek a finanszírozását szol-gálta volna a nemzetközi botrányba fulladtfrankhamisítás, amelyhez Teleki rendel-kezésre bocsátotta a vezetése alatt álló ka-tonai Térképészeti Intézet nyomdagépeit.

Második miniszterelnöki kinevezésétTeleki 1939. február 16-án kapta. Õ emel-tette törvényerõre az elõzõ, Imrédy általvezetett kormány szigorított zsidótörvény-javaslatát, és parlamenti felszólalásaibannemegyszer hangoztatta: ezt a javaslatotmeggyõzõdésbõl vállalja, hiszen az Im-rédy-kormány tagjaként õ volt ebben a kér-désben a miniszterek között a legradikáli-sabb.

Teleki igyekezett az országot távol tar-tani a háborútól, lazítani a náci Német-

országtól való függésen. Ennek feltételeitazonban õ maga morzsolta szét. Átvette aHitlert fenntartás nélkül kiszolgáló Imrédyminisztereit, köztük a nácibarát HómanBálintot; alig egy héttel miniszterelnökikinevezése után aláírta, Mussolinit is meg-elõzve, Magyarország csatlakozását a Né-metország és Japán által létesített antiko-mintern paktumhoz. Miniszterelnökségealatt, 1940 márciusa és júniusa közöttzajlott le az alagi csendõrlaktanyában adarutollas idõk rémtetteire emlékeztetõinkvizíciós eljárás a forradalmi baloldalellen, és megkezdõdtek az elõkészületek akövetkezõ, még nagyobb méretû terror-akcióra. 1940 második felében a Teleki-kormány engedélyezte a német csapatokátvonulását Románia felé; elismerte a köz-vetlen náci vezetés alatt álló Volksbundota magyarországi németek egyedüli szer-vezetének; nagy mennyiségû élelmiszertszállított ki Németországba, és elsõkéntcsatlakozott a német-olasz-japán három-hatalmi egyezményhez. Bár Teleki fellépetta nyilasok ellen, valósággal kesztyûs kéz-zel bánt velük ahhoz képest, ahogy Hitlerszámolt le az SA-val; általános politikaivonala pedig gyakorlatilag elõmozdítottaa nyilasok ugrásszerû parlamenti elõre-törését és tömegbázisuk megerõsödését.

1941 februárjában Teleki kormánya“örökbarátsági és megnemtámadási egyez-ményt� kötött Jugoszláviával. Nem sokkalezután Hitler � Horthynak és körének tel-jes jóváhagyásával � belerántotta Magyar-országot a Jugoszlávia elleni orvtámadás-ba, és lényegileg a világháborúba. Telekitiltakozásul április 3-án agyonlõtte magát.�Szószegõk lettünk gyávaságból – írta bú-csúlevelében. – A gazemberek oldalára áll-tunk, mert a mondvacsinált atrocitásokbólegy szó sem igaz! Hullarablók lettünk! Alegpocsékabb nemzet.”

Teleki utolsó cselekedete tiszteletet ér-demel. De jóváteszi-e az életutat, amelynem csekély mértékben felelõs az országkatasztrófájáért?

Rozsnyai Ervin

A földrajztudósHiller István miniszter: �Teleki Pál

minden vitán felül álló kitûnõ földrajztudósvolt.�

Gy. Németh Erzsébet, az MSZP fõváro-si frakciójának vezetõje: �Teleki Pál tudo-mányos érdemeihez nem fér kétség.�

Részlet Ungváry Krisztián történészcikkébõl (�Szobrot Teleki Pálnak?� Nép-szabadság, 04. 02. 17.): �Teleki rasszistanézetek népszerûsítésére használta felföldrajzi ismereteit. Szerinte a népek jel-lemvonásait lakóhelyük földrajzi jellegze-tességei alakítják ki, kivéve a zsidóságot.»Ezek rontottak meg minket, ezek nem tud-tak nálunk hazát találni, mert ennek a nem-zetiségnek odakünn nem volt hazája, és ahazafias érzés, a lakott föld iránti szeretetki nem fejlõdhetett« � mondta 1919. de-cember 14-én, Szegeden egy választásinagygyûlésen. Teleki nézeteit »tudományosalapossággal« is kifejtette. Gróf RévayJózsef 1922-ben a Független Szemlébentalálóan mutatott rá ezek abszurditására.»Teleki Pál, a földrajz egyetemi professzo-ra, A földrajzi szintézis címû jeles érteke-zésében kimutatta a zsidó faj alsóbbren-dûségét és tudományos módszerekkel iga-zolta kártékony hatásait. Az más kérdés,hogy hogyan kerül bele mindez a földrajziszintézisbe, de éppen ez a mulatságos, ésebben áll a módszer eredetisége: akárhogycsûröd-csavarod, az eredmény mindigugyanaz. Kezdheted a Popocatepetl vagya Yellowstone park leírásával, mindig csaka zsidóknál lyukadsz ki, ez minden bajnakaz oka�«�

Még egy mondat a cikkbõl: �Teleki akortársak szerint kedves és szeretetre méltójelenség volt. De miközben zsidónak mi-nõsített egyetemi hallgatókat vertek »ke-resztény« diákok Teleki tanári szobájánakablaka alatt, hogy azok ne juthassanak be avizsgaterembe és ne kaphassanak diplomát,így nyilatkozott az üvöltözésekre reagálva:»Nem zavar a lárma, mert úgyis a tenger-rõl felelnek, és így e zajongás megfelel atenger lármájának.«�

Teleki alkotmányreform-tervezetetok ne úgy fogják fel az érdekképviselete-ket, hogy az elsõsorban vagy kizárólag sa-ját érdekeinek képviselete másokkal szem-ben, másokkal való versenyben avagy azállammal mint velük szembenállóval szem-ben, hanem helyesen úgy fogják fel azérdekképviseletet, hogy õk az államnakegyik érdekét, az állami érdek egyik részétképviselik a többi között, a többivel együttés így ezen keresztül a nemzet egyetemesérdekét.� Közös rendet alkotnának az õs-termelõk (akár százezer holdjuk van, akármásfél), az iparral foglalatoskodók (tröszt-vezértõl a segédmunkásig), a papok, azanyák. �Az anyák rendjébe foglalt válasz-tók, nagy számuknál fogva, kisebb arányúképviselettel bíró, reprezentatív rend kelle-ne hogy legyen.”

1940. novemberében Teleki eljuttattaHorthyhoz alkotmányreform-tervezetét,amely félreérthetetlenül mutatja Mussoli-ni fasiszta korporációs eszméinek hatását.A tervezet szerint az új törvényhozó szerv“a gazdasági élet elemeinek csoportonkénti,rendenkénti, hivatásrendi részvételével”alakulna, “az egyes hivatásrendekbe pedigmindenkit együttesen bele kell foglalni,munkaadót és munkást, szellemi irányítót,kereskedelmi alkalmazottat, technikaivezetõket, szakmunkásokat, tanulatlanmunkásokat, tanoncokat � minden rendûés rangú részesét a közös munkának�, hogya nemzetnek végzett munkát �mint közösmunkát végezzék�. �Úgy hiszem, az ilyen-formán való összefogás biztosítani fogja,hogy ezek a nemzeti anyagi munkacsopor-


(folytatás a 4. oldalról)

jelszavával fellépõ jobboldal vezére a szo-cializmust nemrég �az elmúlt évszázadoklegnagyobb hazugságának� nevezte, mostszemforgató módon, populista álruhában,�a munka becsületének helyreállítását�ígéri, a �pénzközpontú társadalommal�szemben �munkaközpontú társadalom�építését hirdeti. A �panelprolikat�, a �jú-dáspénzzel megvásárolható nyugdíjasokat�dühödten támadó jobboldali politikusokmost képmutatóan megértésükrõl biz-tosítják azokat, akik úgy vélik, �az elõzõrendszerben biztonságosabban, s talán job-

ban is éltek�. Nyugtatgatják õket, hogynincs okuk félni a jobboldali, szélsõjobb-oldali politikusoktól. A �kötelet� ajánlópropaganda, úgy látszik, rossz választásitaktikának bizonyult.

Tétovázó, folyton hátráló politikávalnem lehet megállítani a jobboldalt. A jobb-oldali támadásokat visszaverni csak határo-zott baloldali politikával, a baloldali, de-mokratikus erõk széles összefogásával le-hetséges. Ennek kialakítása és érvénye-sítése közös feladatunk és felelõsségünk.Ehhez valamennyi baloldali erõ jobbkoordinálása és együttmûködése szükséges.

Magyar Lajos fiának levele MoszkvábólDr. Benedikt Szvetlána, szerkesztõbi-

zottságunk tagja, levelet kapott Moszk-vából: írója Magyar Vladimir, MagyarLajosnak, az 1919-es Tanácsköztársaságharcosának fia. Szerkesztõségünk köte-lességének érezte, hogy ezt a megindító,meggondolkoztató és rendkívül tanulságosírást nyilvánosságra hozza.

Örömmel értesültem Szolovjov elv-társtól, a �Moszkva � Szadovoje Kolco� c.újság fõszerkesztõjétõl, hogy szüleim ha-zájában, Magyarországon, most is, anéphatalom megdöntése után, létezik �Dia-lektika� címû lap és Marx Károly Társaság,amelynek tagjai tanulmányozzák és terjesz-tik a marxista eszméket. Én magam négy-szer jártam Magyarországon vendégség-ben, még a néphatalom idején. VoltamIstvándiban, ahol apám született, Pécsen,ahol gimnáziumba járt, és jólesõen tapasz-taltam, hogy õrzik az emlékét. Budapestenmegtudtam, hogy utcát neveztek el róla.Gondolom, azóta már ezt az utcát átnevez-ték.

Boldogult édesanyámtól sok mindenthallottam apám magyarországi életérõl. ATanácsköztársaság bukása után letartóztat-ták, és 15 évi börtönre ítélték. 1922 már-ciusában a szovjet kormány által kezde-ményezett fogolycsere során kiszabadult,és a Szovjetunióba érkezett. Mint újságíró,a TASSZ külügyi osztályán dolgozott,késõbb a Komintern munkatársa lett.

1934 decemberében apámat letartóztat-ták, és 5 évi fogságra ítélték. 1936 nyaránanyámat behívta a �Pravda� fõszerkesztõje,apám volt fõnöke, és javaslatot tett: utazzékel apámhoz, gyõzze meg, hogy nyilatkozat-ban ismerje el hibáit és tévedéseit � ebbenaz esetben hamarosan visszatérhet Moszk-vába. Apám nem volt hajlandó ilyen nyi-latkozatot írni. Azt mondta, korábbi hibáitmár elismerte elvtársai elõtt, amit pedignem követett el, azt nem fogja elismerni.További információkat nem kaptunk róla,csak jóval késõbb érkezett az értesítés, hogy

1940. június 17-én meghalt. � Halála utánteljes mértékben rehabilitálta a SzovjetunióLegfelsõbb Bíróságának Katonai Kollégiu-ma.

1937-ben anyámat is letartóztatták, és8 évre ítélték. 1955-ben rehabilitálták. Visz-szaemlékezéseim megjelentek a “Moszk-va – Szadovoje Kolco” 1994-es évfolya-mában.

Én magam gyermekotthonban voltam1939-ig. Akkor Moszkvába utaztam vizs-gázni, azután technikumba iratkoztam. Denem fejeztem be: jött a háború. 1941 szep-temberéig a Szmolenszki Terület védelmiépítkezésein dolgoztam, késõbb a harcolóhadsereg katonájaként vettem részt a há-borúban.

A háború után az üzbekisztáni Ferga-nában építõmunkás lettem, 1952-ben pediga Kalugai Területre utaztam, ahol anyámélt. Tizenötéves távollét után ismét együttlehettünk. 1959-ben befejeztem az építõi-pari technikum esti tagozatát, de nyugdíja-zásomig munkásként dolgoztam: voltamkõmûves és vasbeton-szerelõ. 1992-ben be-léptem az oroszországi kommunista pártba.

Néha megkérdezik tõlem: miért lettempárttag, azok után, ami a szüleimmel tör-tént? Azt válaszolom: azért, mert szilárdmeggyõzõdésem, hogy még az a tökéletlenszocializmus is, amely a Szovjetunióbanlétezett, sokkal, de sokkal jobb a legcivili-záltabb kapitalizmusnál is. Azért, mert akommunisták alkotják az egyetlen reáliserõt, amely képes kivezetni az országot amai megalázottságból.

Anyám, röviddel a halála elõtt, eztmondta nekem: �Mindenkinek kedves aház, ahol született, de még kedvesebb az,ahol befogadták, amikor halálos veszély-ben volt, és megosztották vele az utolsófalat kenyeret is. Ez a ház a mi számunkraa Szovjetunió. Légy hozzá hûséges, amígcsak élsz.� � Teljesítem anyám végakaratát.

Kívánok Önnek és elvtársainak jóegészséget és sok-sok erõt a harcokhoz.

Magyar Vladimir

AZ OROSZORSZÁGIBALOLDAL HÍREIBÕL

* BALOLDALI IFJÚSÁGI FRONTlétrehozására a KOMSZOMOL és máskommunista, szocialista, antikapitalistaszervezetek munkacsoportot hoztak létre.A kezdeményezést a Pravda és más bal-oldali lapok is támogatják, Internetes fóru-mok is rendelkezésre bocsátották esz-közeiket. B.Kagarlickij neves politológus,tudományos intézeti vezetõ is részt vesz aprogramok kidolgozásában.

* Az Oroszországi Föderáció Kom-munista Pártja KB Elnökségének fel-hívása a kommunistákhoz és a baloldalihazafiakhoz.

A felhívás kifejezésre juttatja, hogyOroszország nehéz helyzetben van a már-ciusi elnökválasztások elõtt. A választásiprogram centrumában a dolgozók szociá-lis problémái, a baloldali hazafiak szövet-ségének kiszélesítése állnak. Az oligarchiaterrorjának fokozódása, az ellenzéki moz-galmat ért ütések (soraik megosztása, mes-terséges és törvénytelen eszközökkel pozí-cióik meggyengítése után), a párt széles-körû, a pártonkívülieket és az alkotó értel-miségieket is bevonó vitára szólít fel a XXI.század kihívásainak megfelelõ stratégia éstaktika, reális program kidolgozására. A fõvita-kérdések közé tartoznak a globalizmusproblematikája, annak tõkés és progresszív,szocialista alternatívája, az új imperializ-mus globalizációjával szembeni világ-mozgalom kibontakozásának perspektívá-ja, a jelenlegi társadalmi-gazdasági rendjellegzetességei, az átmenet problémái, atermelés modernizálása, a párt tömegbázi-sának szélesítése, az információs terrorralszembeni korszerû módszerek, a nemzetségikérdés megoldása, a szuverenitás õrzé-se.Tudatában vannak annak, hogy az el-méleti vita és a marxista elmélet továbbfej-lesztése nélkülözhetetlen a dolgozók poli-tikai harcának megújítása során.

* A Pravda február 18-i száma cikketközöl az Orosz Föderáció KommunistaPártja konszolidálása érdekében történõerõfeszítések szükségességérõl.

A cikk szerint a X. kongresszus elõ-készítése során a párt sorainak stabilizálása,fiatalítása szükséges. Tudományos-elméletikonferencián vitatják meg a párt választásivisszaesése után a taktikai és stratégiaiirányvonal megújításának kérdéseit. Kü-lönös fontosságot tulajdonítanak a területiszervezetek megerõsítésének, az önkor-mányzatokban a befolyás erõsítésének.Nélkülözhetetlennek tartják �a vagyonosüzletemberek� elõretörésének leküzdését,akik meg akarják szállni a párt vezetését,zavart okoztak a párt szövetségi politi-kájában, ekletikus ideológiájukkal a moz-galom szétzilálására törtek. A párt létkér-dése a Szemigin-Potapov csoport oppor-tunizmusának leküzdése, a párton belülilenini normák minden szinten való megszi-lárdítása, megújítása.


Az 1932-33-as ukrajnai éhínségrõlAz 1933-as ukrajnai éhínség 70. évfor-

dulója alkalmából zajos megemlékezése-ken ontja rágalmait a burzsoá propagan-da. Lássuk, a tényeket. (Forrásunk a�Markszizm i szovremennoszty� c. kijevifolyóirat.)

Mezõgazdasági viszonyok akollektivizálás elõtt

A cári Oroszországban 10-12 évenkéntismétlõdtek az éhínségek. Így történt Ukraj-nának abban a részében is, amely Ausztria-Magyarországhoz tartozott. De az 1930-asévek elején tömegesen éheztek az emberekNyugat-Európában és Amerikában is, aholmegsemmisítették a gabonát, hogy azáreséseket lefékezzék. (Lásd Steinbeckregényét, az �Érik a gyümölcs�-öt.) Ma isszázmilliók éheznek világszerte. EgyENSZ-jelentés szerint minden 7. másod-percben meghal egy gyerek az éhségtõlvagy annak következményeitõl.

A forradalom földet osztott a szovjetországban a parasztoknak, de az áruvi-szonyok megmaradtak. A NEP alatt fel-erõsödött a falusi osztálytagozódás. 1927-ben a gazdaságok 3 százaléka rendelkezettUkrajnában a teljes mezõgazdasági felsze-relés mintegy 15-20 százalékával, a gépekkb. egyharmadával. Mit jelentett ez a dif-ferenciálódás a nincstelen parasztok szá-mára? Azt, hogy február-márciusbankölcsön kellett kérnie egy zsák gabonát ajómódú gazdától. Majd vissza kellett ad-nia kettõt. Lovat csak akkor kaphatott, ha akulák már megmûvelte a saját földjét. Amegkésett szántás miatt csökkent a termés,a lóért pedig 1 pud (16,38 kg.) gabona bér-leti díjat kellett fizetni, vagy öt napon átaratni a ló gazdájánál. Ez ötször-hatszorolcsóbb volt a gazdának, mintha napszá-most szegõdtetett volna.

A jómódú parasztok tisztában voltakerejükkel. Már 1928-ban megtagadták,hogy a gabonát rögzített árakon eladják azállamnak. A városokat éhínség fenyegette;az államnak erõszakot kellett alkalmaznia,hogy a megtermett gabonát raktárakbagyûjtse, és biztosítsa a vetést.

A kulákok gazdasági ereje politikaibefolyással párosult. Kezdték csendbenmegszerezni a falvakban a hatalmi pozí-ciókat, például a szovjetek elnökségét,közvetlenül vagy kreatúráikon keresztül.Megvesztegették a helyi párttagokat, há-zasságokkal a befolyásuk alá vonták õketstb. A kollektivizálás ellen minden eszköztmozgósítottak. Elásták a gabonát, levágtákaz állatokat, magántulajdonosi pszi-chológiájukkal fertõzték a falut. A szovjetország pedig be volt kerítve, és blokád alattállt. A készülõ háború elkerülhetetlenülnapirendre tûzte a patriarchális falusi vi-szonyok gyökeres átalakítását.

Az éhínség okaiMi okozta az éhínséget? Két szóban

nem lehet erre válaszolni. Sem szovjetelle-nes hisztériakeltéssel, ahogy az EgyesültÁllamokban 1988-ban felállított �UkrajnaiÉhségbizottság� tette, amely teljesen meg-feledkezett róla, hogy a Nagy Depresszióéveiben Amerikában is éhínség volt.

Azt mondják, az éhséget az okozta,hogy az állam elvette a gabonát a parasz-toktól. Az igazság az, hogy az 1932-es be-gyûjtési terv jóval alacsonyabb volt, mintaz 1930-as vagy 31-es (amikor nem voltéhség), és a csökkentett tervek sem tel-jesültek. Az sem igaz, hogy a történtekérta gabonaexport megnövelése felelõs. Az1930-as export 298 millió pud volt, a 31-es 316 millió, a 32-es 107,9 millió, a 33-as105,8 millió.

Sokan az erõltetett kollektivizálásbanlátják az okot. �Nem lett volna szabad an-nyira sietni� � mondják. Csakhogy közele-dett a háború (és nem egészen 10 év múlva

Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja ellenzi az EurópaiBaloldali Párt azonnali megalakítását

kirobbant). Felülkerekedhettünk volna-e afasisztákon modern haditechnika nélkül?Korszerû ipar nélkül? Pénzt ehhez csak amezõgazdasági termékek eladásából sze-rezhettünk. Emelni kellett tehát a hoza-mokat, ami viszont korszerû technikátkövetelt. A kör bezárult. A szovjethatalomléte forgott kockán.

Az egyéni parasztgazdaság elvileg al-kalmatlan volt a feladatok teljesítésére.1927-ben a háború elõtti vetésterület 95százalékát bevetették, de az árugabona aligérte el a háború elõtti átlag felét. 1926-bana termés gyakorlatilag egyenlõ volt az1913-assal, az export mégis alatta maradta háború elõtti mennyiség egynegyedének.A félnaturális mezõgazdaság, amely semgépeket, sem vegyszereket, sem tudomá-nyos módszereket nem alkalmazott, kép-telen volt többre. És a parasztok helyzetesem javult. A paraszti vásárlóerõ, bár apolgárháború befejezése után gyorsan nõtt,1926-ig nem érte el az 1913-as szintet.

Különbözõ híresztelésekkel ellentét-ben, Cseh- és Morvaország KommunistaPártja (CSMKP) nem támogatja az ún.Európai Baloldal Pártjának áprilisra terve-zett megalakítását. (A CSMKP Európaegyik legbefolyásosabb kommunista párt-ja, amelynek 120 000 tagja, 41 parlamentiés több mint 6000 helyi önkormányzatiképviselõje van.)

A január 11-12.-én tartott berlini talál-kozón, ahol 20 párt képviselõi � a németPDS (Demokratikus Szocializmus Pártja)vendégeiként � a pártalakítás tervét megvi-tatták, erõsen megoszlottak a vélemények.Különösen heves vita folyt a szervezeti sza-bályzatról: ezt ugyanis az EU elé kelljóváhagyásra beterjeszteni, ha az új pártrészesedni akar a brüsszeli pénzalapokból.A szabályzattervezet egyik pontja így szól:“Az Európai Baloldal Pártja az EU in-tézményeinek érdekében fogja kifejtenitevékenységét.” A Görög KP élesen ellen-zi ezt a pontot, és nem is vett részt a berlinitalálkozón.

A CSMKP Központi Bizottsága egy-értelmû határozatban foglalt állást a terve-zett szöveg ellen. �A baloldali pártok együtt-mûködésének intézményesítése csak azeredményes közös akciók természeteseredményeként jöhet létre. Ezt a szakasztnem lehet átugrani.” “Pártunk mindigigyekezett elõmozdítani az európai baloldalegyüttmûködését és koordinációját. Azegész európai baloldalnak szembe kellszállnia a militarizálással, a neoliberaliz-mussal, a globalizálás jelenlegi meneténekimperialista jellegével. Az európai baloldalfogalma az Európában mûködõ politikaipártok széles skáláját fogja át. A baloldalazonban sem politikailag, sem eszmeileg

nem egységes, és ez mind a pártok közöttiviszonyra érvényes, mind pedig egyes pár-tok belsõ viszonyaira. A gazdasági és tár-sadalmi fejlõdés feltételei különbözõek.Ahhoz, hogy munkánk eredményes legyen,figyelembe kell vennünk az objektív ésszubjektív feltételek történelmileg kialakultkülönbségeit.�

Közismert, hogy a januári berlini talál-kozót elsõsorban két párt szervezte: a németPDS és a Francia KP. Ezek a pártok nemértenek egyet a CSMKP-nak és szövetsé-geseinek azzal a meggyõzõdésével, hogyaz európai baloldal egyesítését két- és több-oldalú kezdeményezésekre, a militarizmus,a neoliberalizmus és a háborús veszély el-leni közös harci akciókra kell alapozni �nem pedig elhamarkodott döntésekre, ame-lyek azonnali pártalakítást tûznek ki célul,különös tekintettel a júniusban tartandó EU-választásokra.

A PDS is, a Francia KP is azzal érvel,hogy az EU belülrõl megreformálható, ésa tervezett baloldali párt önállóan mûköd-hetne az Európai Parlamentben. A CSMKPazonban, számos más európai kommunis-ta párttal egyetértésben, elfogadhatatlannaktartja, hogy az új párt alapszabályát Brüsz-szellel kell jóváhagyatni.

A CSMKP öt alelnöke közül egyedülMiloslav Ransdorf, a nemzetközi kapcso-latok felelõse áll szemben a KB határoza-taival. A berlini találkozón a CSMKPnevében aláírta a pártalakítást támogatóokmányt, noha a párt csak megfigyelõnekdelegálta a tanácskozásra. Ransdorf politi-kailag közel áll a PDS és a Francia KPvezetõségéhez, erõsen EU-párti, és szótemelt a NATO-bõvítés mellett.

(Befejezés a következõ számban)


A TÜNTETÉSEK TÖRTÉNETE(1994 - 2003)

Chiapas, Seattle, Porto Alegre, Prága,Firenze, Thesszaloniki, Párizs, a globali-zációkritikai mozgalom tíz évének legfon-tosabb megnyilvánulásai, kronológiai sor-rendben.

1994. január 1. Életbe lépett a NAF-TA. (Mexikó, USA, Kanada közti szabad-kereskedelmi egyezmény). Ugyanakkortört ki Mexikóban a zapatista felkelés, aneoliberalizmus elleni világmozgalomcsírája.

1999. november. A seattle-i WTO-üléssikerét tízezres tömegtüntetés akadályoztameg. Ezt követõen, a mozgalmak szerte avilágban készen álltak arra, hogy az akciótmásutt is megismételjék. Ausztráliábanpéldául gomba módra szaporodni kezdtekaz antiglobalista csoportok Sydney-tõl Mel-bourne-ig és Adelaide-tõl Brisbane-ig. Aseattle-i tanácskozás meghiúsítása után atiltakozók követték a WTO-t, bárhol is ta-nácskozott, egészen addig amíg a világszer-vezet nem találta meg a menekülés módjátazáltal, hogy az utolsó nagy összejöveteltKatarban tartották meg, ahol a tiltakozásteleve törvény tiltja. Ennek ellenére ekkoris világméretû demonstrációra került sor atanácskozással egy idõben, a Föld többmint 120 városában.

2000. április. A Washingtonban lezaj-lott tiltakozás az IMF/Világbank tanácsko-zás ellen Seattle óta az elsõ nagyobb meg-mozdulás volt. Mintegy 30.000 ember gyûltössze, ami kevesebb, mint Seattle-ben, dekb. tízszer annyi, mint az 1998-ban ugyan-itt, ugyanebbõl az alkalomból tartott de-monstráció volt.

2000. június. A kanadai Windsorbanaz Amerikai Államok Szervezetének talál-kozója ellen tüntettek.

2000. szeptember. Prágában került soraz elsõ európai antiglobalizációs tömegtün-tetésre az IMF és a Világbank ottani üléseidején. 20.000 ember vett részt, három el-lenkonferenciát tartottak.

2000. december. Nizzában 100.000ember tiltakozott az EU-ellen.

2001. január 25 - 30. között, PortoAlegre, a Tarso Genro polgármester általvezetett város látta vendégül a Világgaz-dasági Fórum (World Economic Forum -WSF) idején és ellenpontjaként a �Szociá-lis Világfórumot�. Ugyanekkor Davosbanis volt tüntetés.

2001. július. A G7 találkozója idejéntöbb százezres tüntetés zajlott le Geno-vában. A rendõri provokációk összecsapá-sokhoz vezettek, melyben egy diák (CarloGiuliani) életét vesztette.

2001. december. Leakenben az EU-csúcson a tüntetõk kirakatokat törtek be ésautókat gyújtottak fel.

2001. szeptember 11-én következettbe a terrortámadás a világkereskedelem ésaz USA hatalmának jelképei ellen. Akkorúgy tûnt, ez egy idõre visszaveti a globali-

záció-kritikai mozgalmakat, de az esemé-nyek mást mutattak. 2001 októbere és de-cembere közötti megmozdulások során Pe-rugiában 250 000, Rómában 100.000, Lon-donban 75.000, Madridban 350.000 em-ber vonult az utcákra.

2002. január. A II. Szociális Világ-fórum Porto Allegrében 60 (más becslésekszerint 80) ezer résztvevõvel. A WSF Nem-zetközi Tanácsa ekkor hívta fel a társadal-mi mozgalmakat regionális fórumok szer-vezésére. Ezek közül az elsõ a 2002. No-vemberben Európai Szociális Fórum(ESZF) volt Firenzében. Idõközben számosországban indult a helyi (országos, kis-régiós) szociális fórumok szervezése.

2002. február. Barcelonában 300.000ember vonult az utcákra a transznacionálisvállalatok, az IMF és a Világbank tevékeny-ségét bíráló jelszavakkal.

2002. május. Berlinben Bush amerikaielnök látogatásakor több tízezren tüntettekaz USA imperialista politikája ellen.

Madridban az EU, Latin-Amerikai éskaribi országok csúcstalálkozójával egyidõben 50.000 ember vonult fel, és Olasz-országban is több helyütt voltak tömegeketmegmozgató demonstrációk.

2002. június. Az ENSZ Mezõgazdasá-gi és Élelmezési Szervezete (FAO) csúcs-találkozójának küszöbén, mintegy 50.000ember tüntetett Rómában, a világélelmezésiproblémák igazságosabb megoldását kö-vetelve.

A sevillai EU-csúccsal egy idõben, �eu-rópai tõke� ellen szervezett tüntetésen100.000-ren vettek részt. Rómában is tün-tettek a FAO-csúcs idején.

2002. augusztus. A �Fenntartható fej-lõdés�-rõl szóló világcsúcs-értekezlet kap-csán tüntetések voltak Johannesburgban.

2002. szeptember. Washingtonban azIMF/Világbank közgyûlése idején kerültsor nagyszabású demonstrációkra.

2002. november 9. Firenzében 2 mil-lióan vonultak fel a készülõ iraki háborúellen, a békéért, a rasszizmus és mindenfajtaelnyomás ellen.

2003. február 15. A világ 75 országá-ban több száz városában, legalább 12 mil-lióan tiltakoztak az USA iraki háborújaellen, köztük Magyarországon is legalább15 ezren.

2003. szeptember 19 - 21. A görög-országi EU-csúccsal egy idõben 100 ezerember három napos tüntetés-sorozata aneoliberalizmus Európája ellen Thessza-lonikiben. Egy több száz fõs radikális anar-chista csoportot a rendõrség csak gumi-lövedékekkel tudott szétoszlatni.

2003. november 16. Újabb 200.000fõs tüntetés Párizsban, a II. Európai Szo-ciális Fórumot követõen.

Artner AnnamáriaForrás: AlternatívA 2 évf. 1. sz.

Körültekintõ eljárás

A �Népszabadság� február 6-i számaközölte (Fispán Géza, Debrecen aláírással)a következõ olvasói levelet:

�Meglepett, hogy a Fõvárosi Fõügyész-ség nem rendelt el nyomozást a SchlechtCsaba által eladott cégek ügyében, ezértfelkértem levélben Polt Pétert, hogy vála-szoljon az alábbi kérdésekre: Vajon én isbüntetlen maradnék, ha vállalkozásom azelvégzett munka után nem fizetné be a köz-terheket? Ugyanolyan elbírálás alá esnék,ha egy lopott útlevél felhasználásával, ügy-védi, közjegyzõi közremûködéssel eladnáma céget? Lehetséges-e, hogy akkor is meg-úsznám a felelõsségre vonást, ha nem egypárt árnyékában követném el ezt a törvény-telen, de valami oknál fogva pillanatnyilagmégsem büntethetõ cselekedetet?

A következõ választ kaptam:»Legfõbb ügyészhez címzett, 2003. no-

vember 27. napján kelt beadványával kap-csolatban értesítem, hogy az abban említettügyre vonatkozóan nem áll módombanÖnnek tájékoztatást adni. Arról azonbanbiztosítom, hogy az ügyészség minden eset-ben korra, nemre és minden egyéb körül-ményre tekintet nélkül, a jogszabályoknakmindenben megfelelõ, körültekintõ eljárásnyomán megalapozottan hozza meg dön-téseit.«�

A CIVILEK A BÉKÉÉRTMOZGALOM NYILT LEVELE

A MINISZTERELNÖKHÖZ

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Ön egy évvel ezelõtt, 2003. február 13-án, a milliós világméretû és többtízezresbudapesti nagy béketüntetések idején aParlamentben a Civilek a Békéért mozga-lom képviselõi elõtt, elõttünk, kijelentette:amíg Ön magyar miniszterelnök, nem men-nek magyar katonák Irakba, és ezt az el-határozását Bush elnökkel is tudatta.

Azóta már sebesültek is vannak.Ne várja meg, amíg halottak is lesznek!Egy politikus roppant nagy erénye az

önkritikára való képesség. Most, hogy azIrak elleni agresszió indokainak hazugsá-ga, a világ békemozgalmának igaza két-séget kizáróan bebizonyosodott, ismerje eltévedését! Hajtson fejet az igazság elõtt,álljon a legszebb és legigazabb emberi óhaj,a világ népeit, a magyar népet is egységbeforrasztó békevágy mellé:

Rendelje haza a magyar katonákatIrakból!

Tegyen meg nemzetközi fórumokonmindent azért, hogy az összes megszállókatona kivonuljon onnan. Ne hulljon az õvérük se! Ezt várja Öntõl a magyar néptöbbsége! Civilek a Békéért.


Drága egészségünk(Németországi levél)

KÖNYVAJÁNLÓ

A MARX KÁROLYTÁRSASÁG KÖZLEMÉNYEI

* Februári központi vitafórumunkvendége Szabó Vilmos, a MeH kisebbsé-gi ügyekkel foglalkozó államtitkára volt.Téma: Kettõs állampolgárság, autonómia.A Bal-lal és a MET-tel közösen szervez-tük az összejövetelt.

* Március 19-i központi vitafórumunkvendége Hajdú János újságíró, v. nagy-követ, az MSZP v. orsz. gy. képviselõje lesz.Téma: Esélyek egy kényszerpályán. Ma-gyarország csatlakozása az EU-hoz. Ezt avitafórumot is a Bal-lal és a MET-tel ren-dezzük közösen.

* A BET február 25-i tanácskozá-sának Társaságunk több vezetõje és tag-ja is aktív résztvevõje volt. Téma: A bal-oldali együttmûködés eddigieknél szer-vezettebb módszereinek kialakítása, aBaloldali Koordináció létrehozása. A részt-vevõk közös állásfoglalást fogadtak el.

* Lapunk elõzõ számában ismertettüka központi fórumainkon kapható könyvekjegyzékét. A jegyzék tovább bõvült WirthÁdám 36 oldalas tanulmány-füzetével,melynek címe: � Osztályok és osztályviszo-nyok a rendszerváltás után�. Önköltségiára: 200-Ft.

Hozzáférhetõ központi fórumunkon a�Dialektika� 2003 évi számainak spirálosbekötésû gyûjteménye. Önköltségi ára:400-Ft. (Amíg a készlet tart!)

* Kérjük Társaságunk tagozat- és cso-portvezetõit, a �Dialektika� terjesztõit,hogy azoknak a tagjainknak, olvasóinknak,akiktõl a tagdíjat, támogatásokat nem tud-ják átvenni, csekket juttassanak el a �Dia-lektiká�-val együtt. Fordítsanak figyelmetarra, hogy a befizetõk rendszeresen meg-kapják újságunkat. Amennyiben a szemé-lyesen átvett összegeket közösen fizetik be,úgy a csekken a befizetõk neveit kérjükfeltüntetni. � Köszönjük.

* Januári közgyûlésünkön elhangzot-tak olyan javaslatok, melyek szerint kihe-lyezett vezetõségi ülést, illetve vitafórumotkellene tartani egyes megyei tagozataink-nál. Komáromban és Miskolcon nyílikilyen lehetõségünk. A konkrét idõpontokraés témákra a megfelelõ idõpontban vissza-térünk.

* Ismeretes, hogy Társaságunknakegyedül Vas megyében nincs tagozatavagy csoportja.

Kérjük tagjaink, olvasóink segítségét:közöljék azok neveit és címeit, akiket Vasmegyében megkereshetünk a �Dialektiká�-val, bekapcsolhatunk marxista közössé-günkbe. Hasonló a kérésünk ipari és mezõ-gazdasági munkások lakta területeken élõ,velünk szimpatizáló barátaink vonatko-zásában is. � Elõre is köszönjük segít-ségüket!

Nem sok idõ telt még el az évbõl, dearra bõven elég volt, hogy mi itt Német-országban megtapasztaljuk, mit is jelent azegészségügyi reform. Megértettük, hogy a�reform� szót megreformálták, és a beve-zetett intézkedések nem elõnyt, hanemhátrányt jelentenek a legtöbb érdekeltnek.Ezekre az intézkedésekre azért volt szük-ség, hogy feltöltsék az üres betegpénztárt,és a biztosítási összeg csökkentésévelserkentsék a munkáltatókat új munkahelyeklétesítésére.

Németország 82 millió lakosának kb.10 százaléka privátbiztosított, számukranem változott semmi. A többségnek viszontsúlyos gondokat okozhat a reform. Leg-inkább a nyugdíjasokat sújtja, de a munka-nélküliek, sõt a hajléktalanok sem kapnakkegyelmet. Ebben az évben nyugdíjemelésnem lesz, sõt, április 1-tõl az ápolási biz-tosítást sem fizeti a nyugdíjpénztár, tehát anyugdíj csökken. Jövõ év januártól a fog-pótlásra külön biztosítást kell majd kötni,mert a betegpénztár ennek támogatását ismegvonja. Csak azt nem értem, miért vanszükség több mint ezer betegbiztosítóra,tekintélyes létszámú igazgatóságokkal,amelyek még tekintélyesebb fizetésekethúznak.

Nézzük, mi is változott a nyugdíjasokszámára. (A lakosság több mint 30 száza-léka 60 éven felüli.) Nincs támogatás szem-üveghez, a kórházi ápolásért 28 napig kellnapi 10 eurót fizetni (az eddigi 14 nap he-lyett), és ha orvoshoz megyünk, legelõszöris a negyedévenkénti ún. praxis-illetéket,10 eurót vagyunk kötelesek kifizetni � amígezt le nem guberáltuk, nem járulhatunk azorvos színe elé. A pénz nem az orvosé,hanem a biztosítóé, fölösleges tehát a ren-delõben méltatlankodni, a doktor nem te-het róla. Aztán, ha gyógyszert kell kiválta-

nunk, az egyhavi gyógyszercsomag faj-tánként térítési összege 5-10 euró közöttmozog. Vegyük hozzá, hogy a gyógyszer-tárak 60 százalékban nem receptkötelesgyógyszert árulnak; nagyon fontos, élet-mentõ gyógyszereket is levettek a támo-gatási listáról, így a betegnek a teljes össze-get kell értük kifizetnie. Elvégre a gyógy-szeripart is segíteni kell.

A fogorvosnál is esedékes a 10 euró,ha pedig valaki ne adj’isten kénytelen ki-hívni az ügyeletet, úgyszintén. Ha valami-lyen kezelést ír fel a háziorvos, példáulgyógymasszázst, a recept 10 euró, plusz akezelési költség 10 százaléka. Mindeztfizetnünk kell az évi jövedelmünk 2 száza-lékáig; ha ezt elértük, kérhetjük a fizetés-mentességet.

A fenti számításokhoz egy kevésgyógyszert fogyasztó, még jó karban lévõnyugdíjast vettem alapul. Akinek sokgyógyszerre van szüksége, bizony meggon-dolja, hogy ebédeljen-e, vagy inkább azorvosságát vegye meg, mert könnyen össze-jöhet a patikai kiadásokra havi 100 euró,amit a 4-500 eurós nyugdíjból bajos kifizet-ni, legalábbis amíg a 2 százalékot le nempengette. Ajánlatos tehát, hogy mindenkijól viselje gondját az egészségének, ha márennyit fizet érte. (Annál is inkább, mert atemetkezési segély is megszûnt.)

Leginkább az gondolkoztat el, hogymindezt egy szociáldemokrata kormányvitte végbe. Mi az, ami ebben a “reform-ban” szociális és demokratikus? Hiszen alegszegényebbeket sújtja a legjobban! Sze-rintem semmi más az egész, mint egy poli-tikailag legalizált nyugdíjasnyúzás, vagykerekebben fogalmazva, passzív eutanázia.

A “Dialektika” számára írtaKornagel Kis Piroska

Megjelent Kárpáti Sándor közíró leg-újabb (tizedik) kötete �Ezüsthajú nemzedék� Az idõs kor életvilága� címmel. A 232oldalas ízléses megjelenésû könyv gazdagtartalmú, érdekes és olvasmányos. Már azelején harminc kérdéssel találkozunk: Mi-lyen érzés a mai Magyarországon idõsembernek lenni? Melyek az idõs korjellemzõi? Mi a célszerûbb: ha együtt él-nek a fiatalok a szülõkkel, vagy külön?Hogyan lehetne az idõs emberek tapaszta-latát, bölcsességét jobban érvényesítenistb.

A kötet élvezetes és tanulságos látleletarról a nemzedékrõl, amely a Horthy-rendszerben született, megélte a másodikvilágháborút, ifjúként az ötvenes éveket,látta és átélte 56 történetét. A hatvan fölöt-ti korosztály a Kádár-rendszerben töltötte

felnõtt életének legnagyobb részét, hogynyugdíjas korát a rendszerváltásban talál-ja, a XXI. század elejének mindennapjai-ban, az EU-hoz csatlakozás sokszínû gond-jai közt. És ez az élet nem semmi, nemakármilyen életút!

Jó szívvel ajánlhatjuk ezt az aktuális,információkban, gondolatokban gazdagkönyvet minden idõsödõ embertársunknak,és különösen a nyugdíjas szervezetekvezetõinek, aktivistáinak.

A könyv ára 1000 forint. Kapható aszerzõnél (1135 Bp. Raktár u. 6. T: 3683124), az Ezedvég Bp. VIII. Baross u. 61.sz. alatti helyiségében, valamint a MarxKároly Társaság központi fórumai alkal-mával. Megrendelhetõ a �Dialektika�terjesztõinél.


Kolumbia másképpKolumbiát sokan a kokainnal, a mari-

huánával és a kábítószerek terjesztésévelazonosítják. Még a magyar tévé �Aktív� c.mûsora is ilyen képet vetített errõl a dél-amerikai országról. A legtöbben talán nemis tudják, hogy itt született a Nobel-díjasGarcía Márquez, vagy Fernando Botero, avilágszerte ismert festõ és szobrász, ElkinPatarroyo, a neves kutató, a malária ellenivédõoltás feltalálója és számos más jelentõsalkotó. Termékeny földek és dolgos embe-rek hazája ez, akik a világ legízesebb ká-véján kívül banánt és számtalan trópusigyümölcsöt termelnek, gyönyörû egzotikusvirágokat termesztenek, olajat, aranyat éssmaragdot bányásznak.

A spanyol gyarmatosítók, akik 1499-ben véletlenül jutottak el Kolumbia terü-letére, a Katolikus Anyaszentegyház nevé-ben elpusztították vagy rabszolgamunkárafogták az õslakókat, elpusztították kulturá-lis és vallási értékeiket. Évszázadokon áturalkodtak, míg el nem ûzte õket felkelõseregeivel Simón Bolívar, a kitûnõ had-vezér és politikus.

Az újonnan alakult köztársaságnakBolívar lett az elsõ elnöke. Hamar felismer-te, hogy a spanyol függõségtõl megszaba-dult országot az észak-amerikai hatalomtólvaló teljes függõség fenyegeti. Az EgyesültÁllamokat � mondotta � �a Gondviselésarra szánta, hogy a szabadság nevében nyo-morral árassza el az amerikai földrészt�.

Az USA több fegyveres intervencióthajtott végre Kolumbia ellen, és 1903-banállamcsínnyel elszakította tõle Panamát. Amásodik világháború után � amelybenKolumbia az antifasiszta koalíció oldalánvett részt � tovább erõsödött az országbanaz amerikai befolyás. 1948-ban népi fel-kelés tört ki Bogotában az idegen érdekeketkiszolgáló kétpárti liberális-konzervatívrendszer ellen. A felkelés vezetõjét, JorgeEliecer Gaitán népvezért, április 9-én meg-gyilkolták. A gyilkosság, amelynek elkö-vetõit sohasem vonták felelõsségre, olyannépharagot váltott ki, hogy a felkelés feldúl-ta Bogotá belvárosát, és az ország számospontjára átterjedt. A �bogotái csapás� né-ven híressé vált lázadás után megkezdõdött�az erõszak idõszaka�, az állami terrorhul-lám. 1948-58 között volt a legsúlyosabb ahelyzet, a halottak számát 300 ezerre becsü-lik.

A konfliktus elmélyülése és a földbir-tokosok kegyetlenkedése szervezett véde-kezõ akciókra ösztönözte a parasztságot.A kb. 16 ezer fõs hadsereg felvonult a �ban-diták� megsemmisítésére, akik az országközépsõ területein harcoltak. Eleinte mind-össze negyvenkét gerilláról volt szó, ve-zetõjük Manuel Marulanda Vélez. Az õnagy tapasztalata, vakmerõsége és ragyo-gó katonai képességei révén a lázadók át-törték az ostromgyûrût, majd megala-kították a Kolumbiai Forradalmi FegyveresErõket (Fuerzas Armadas Revolucionariasde Colombia/FARC), amely önvédelmimozgalomból mozgó partizánhadsereggé

fejlõdött, és azóta is keményen harcol mint-egy száz fronton, az ország egész területén.

A Kolumbiai Forradalmi FegyveresErõk mellett az 1960-as években más par-tizánalakulatok is szervezõdtek, mint pl. aChe szellemében létrejött Nemzeti Felsza-badító Hadsereg (Ejército de LiberaciónNacional/ELN), a maóista eredetû Felsza-badító Népi Hadsereg (Ejército Popular deLiberación/EPL), vagy az 1970-es évekbenaz Április 19-e Mozgalom (Movimiento 19de Abril/M19).

Az utóbbi évtizedekben új elemkénttûnt fel Kolumbia életében a kábítószer-kereskedelem Valódi földalatti �párhuza-mos gazdaságot� hozott létre, és mélyenbehatolt a társadalom minden pórusába: abanktõkébe, a tömegkommunikációba, alabdarúgó szövetségbe, az iparba és akereskedelembe; a kormány és a parlamentmagasrangú vezetõin keresztül pedig köz-vetlenül befolyásolja a társadalmi és poli-tikai életet, a munkaerõpiacot és ingatlan-árakat. A drogkereskedelem néhány szek-tora kapcsolatokat épített ki a hadsereggel,ösztönözve a piszkos háborút, az erõszakújabb és újabb hullámait. Ma a kábítószer-kereskedelem növekvõ számú munkaerõtfoglalkoztat, befolyásolja a nemzet társa-dalmi és osztályszerkezetét. Nem lehetvisszaszorítani hatékony politikai eszkö-zök, demokratikus és radikális agrárreformnélkül, amely valódi alternatívát képvisela parasztok ezrei számára, akik jelenleg akábítószerek termesztésétõl függnek. Nyo-matékosan fel kell hívni a figyelmet arra,hogy amíg a legnagyobb fogyasztó, azEgyesült Államok eltûri a kábítószerektömeges fogyasztását, addig a kolumbiaiés más termelõk kínálata nem fog csökken-ni, a termesztõk és terjesztõk ellen bevetettsemmiféle elnyomó módszer nem jelentmegoldást a problémára.

Az 1980-as években megjelentek afélkatonai alakulatok, vagy másképpen ahalálbrigádok, amelyek a hadsereg, arendõrség, az állattenyésztõ gazdák és akábítószer-kereskedõk titkos támogatásávalalakulnak azzal a világosan megfogalma-zott céllal, hogy harcoljanak a partizáncsa-patok ellen. Hivatalosan Önvédelmi Egy-ségeknek nevezik õket. Mûködésüket akolumbiai társadalom és a nemzetköziközösség is bírálja, annál is inkább, mert atörvények lehetõvé teszik a büntetlenségeta tömeggyilkosságok, az emberiség ellenibûntettek elkövetõi számára.

Több próbálkozás történt már, hogy akormány és a partizánok párbeszédetfolytassanak. Megoldás máig sincsen. Ál-varo Uribe Vélez elnök fokozza a harcot, aPentagon beleegyezésével növeli a katonaiköltségvetést, megtagadja a párbeszédetmég a humanitárius fogolycserérõl is.

Ilyen elõzmények után került sor 2003

október 25-én az elnök által kezdeménye-zett népszavazásra, 26-án pedig a hely-hatósági választásokra. Kolumbiában nemszokás 48 órán belül két szavazást is lebo-nyolítani, de a kormány kikényszerítette.

A népszavazással az elnök az 1991-esAlkotmány részleges reformját kívánta el-fogadtatni, hogy az állam szerkezetete ésgazdasági-politikai alapjai alkalmazkod-janak a Nemzetközi Valutaalappal és a Fe-hér Házzal kötött megállapodáshoz, amelyaz Amerikai Szabadkereskedelmi Övezet-be való belépésre vonatkozott. Hiába voltazonban a kormány és a magánvállalkozók2 millió pesós ráfordítása, a hivatalos tö-megpropaganda, a katonai, rendõri és félka-tonai erõk megfélemlítõ kampánya, azEgyesült Államok nagykövetének köz-vetlen beavatkozása, vagy az adócsökken-téssel való szavazatvásárlás: a népszavazásmegbukott, mert a választásra jogosult sza-vazók aránya nem érte el a 25%-ot. A ko-lumbiai nép visszautasította az elnöki ön-kényt, a gazdasági és politikai elnyomást,az elnök korrupciós botrányait.

Másnap, az október 26-i választáson,egy másik Kolumbia mutatta meg magát.A szavazók megyei politikai és közigaz-gatási vezetõket, megyei közgyûléseket,városi tanácsokat és polgármestereketválasztottak. Ez alkalommal újjárajzolódottKolumbia politikai térképe. A hétmilliólakosú Bogotában egy ismert szakszerveze-ti vezetõt választottak fõpolgármesternek,aki az olajmunkások vezetõjeként kezdte,s egyszersmind a Kolumbiai KommunistaPárt vezetõje volt. Az 52 éves, rendkívülszerény Luis Eduardo Garzón � akit a népkörében csak Luchónak neveznek �imád-ja a rumbát, a karibi zenét, kitûnõen tán-col, és ha mikrofon van a közelben, magais szívesen énekel. Beiktatásán megbéké-lést, de mindenekelõtt hangsúlyozottan szo-ciális jellegû politikát hirdetetett. �Az lesza gondom, hogy jól kormányozzak, nempedig az, hogy másra hárítsam a hibát.�

Kolumbia fõbb városaiban és megyéi-ben a Baloldali Demokrata Párt közvetlenjelöltjeit vagy a párt által támogatott jelöltetválasztottak kormányzónak és polgármes-ternek. Ez a párt három hónappal a válasz-tások elõtt alakult, szenátorok, kamarai kép-viselõk, értelmiségiek, mûvészek, újság-írók, egyetemi oktatók, szakszervezeti ésszakmai vezetõk részvételével. Ideológiá-ja szociáldemokrata színezetû, marxista éshagyományos liberális elemekkel. Egyikvezetõje, a népi származású, baloldali An-gelino Garzón, Pastrana elnök idején mun-kaügyi miniszter, a Dolgozók EgységesKözpontjának volt elnöke.

Október 26-át nagy jelentõségûnektartják a nemzet jelen és jövõje szempont-jából. Újító erõk léptek színre, nyitottak akolumbiai társadalom minden egészségesirányzata számára. Programjuk a szolidáris,békés és demokratikus Kolumbia.

A �Dialektika� számára írta F. H.Kolumbia


Felelõs kiadó: a Társaság elnöke1067 Bp. Eötvös u. 2. Tel: 342-1068Szerkeszti: a SzerkesztõbizottságFelelõs szerkesztõ: dr. Rozsnyai ErvinOTP számlasz.: 1171 1041-2085 9590

DialektikaA Marx Károly Társaság idõszaki lapja

Nytsz.: 75/763/1997Internet: www.extra.hu/dialektikaE-mail: [email protected]ás: Unio-Print Kuvert Kft.Felelõs vezetõ: Szabó László igazgató

Emlékezzünk Németh Imréné Kerekes Ilonára,Magyarország második, Pápa város elsõ nõi

polgármesterére-tanácselnökére

A 4. SZOCIÁLISVILÁGFÓRUM INDIÁBAN

Roy globális ellenállásaa �birodalommal� szemben

A NEMZETKÖZI NÕNAP ALKALMÁBÓL TISZTELETTEL ÉS SZERETETTELKÖSZÖNTJÜK ASSZONYAINKAT ÉS LEÁNYAINKAT!

Szinte észrevétlen maradt a nemzetközitömegtájékoztatásban az indiai Mumbaiban(Bombay) január 16-21 között rendezettSzociális Világfórum. Pedig az alternatívglobalizációs mozgalom legtekintélyesebbszemélyiségei vettek rajta részt. A világ 140országából 100 ezer fõ részvételével 1200különbözõ rendezvény keretében tanács-koztak a résztvevõk. A fórum záró napjánmintegy 30 ezren vonultak fel karneválihangulatban �Le Bush-sal!, Le Blair-rel!�jelszavakat skandálva. Arundhati Roy in-diai írónõ, politikai aktivista szorgalmaz-ta, hogy a neoliberalizmussal, az új gyarma-tosítással szemben szervezzenek globálisellenállási mozgalmat.

Forrás: AlternatívA 2 évf. 2 szám

A 100 esztendeje született és 17 éveelhunyt kiváló közéleti vezetõ azt vallotta,hogy �nem a rang a fontos, hanem a mun-ka!�

A pápaiak közismert és nagy tisztelet-ben tartott Ilus nénije szegény sorsú mun-káscsaládban született, 14 testvére közül amagyar munkásmozgalom jelentõs egyé-niségei kerültek ki. 1919 után testvérbáty-jait kivégezték. Kerekes Ilona szövõnõkéntdolgozott a textilgyárban, míg 1948-banmegválasztották polgármesternek, majdtanácselnöknek. A város elsõ számú veze-

tõjeként fáradhatatlanul tevékenykedett,ajtaja mindig nyitva állt, mûködése alattkezdõdött Pápa fejlõdése. Nyugdíjazásaután sem pihent. Mindenütt ott volt, ahol apápaiakért tenni tudott valamit. Munkás-ságáért több kitüntetésben részesült.

A sírjánál tartott megemlékezésen aKJBK pápai elnöke hangsúlyozta: Ilus néniszemélyét, cselekedeteit nem méltányoljákma sehol a városban, � elfelejtették õt. Aváros vezetõi nem hoznak virágot a sírjára,és egykori városvezetõhöz méltatlan ál-lapotban hagyják romlani síremlékét. Demi, a Munkáspárt, illetve a KJBK fejet haj-tunk emléke elõtt, és megfogadjuk, hogysírjának állandó gondozottságát kez-deményezni, emlékét továbbra is fenntar-tani fogjuk!��

A Marx Károly Társaság Veszprém-megyei és pápai szervezete is csatlakozikaz emlékezõkhöz, tisztelettel adózik Né-meth Imréné, Kerekes Ilona emléke elõtt.

Ifj. Kerecsényi Zoltán

Civil programok március-április* Találkozó Haidi Gulianival, a ge-

novai G7-elleni tüntetés diák áldozatánakédesanyjával. Idõ: március 12. 16 óra. Hely:Kossuth Klub.

* Március 20-án az iraki háború elsõévfordulóján békedemonstrációra kerül sor.Aki aktivista szerepet vállal, jelentkezzenFarkas Péternél, Tel.: 387 5338. Este aHõsök terén a Civilek a Békéért és a Béke-lánc közösen, sokszáz résztvevõvel béke-jelet formál.

* Április 3-án, az európai szakszer-vezetek petíció napján, a VASAS Szak-szervezet Magdolna utcai székházábankonferenciát rendeznek. Téma: BokrosLajos 130 pontja. Minden érdeklõdõt vár-nak!

Március 8-án 17 órakor a KossuthKlubban (Bp. VIII. Múzeum u. 7.) a Nem-zetközi Nõnap alkalmából kerekasztalbeszélgetésre kerül sor.

Téma: A nõk jogai és esélyegyenlõ-sége az Európai Unióban.

Védnök: Ferge Zsuzsa szociológus,akadémikus

Documents

2004. március-április