2007. SZEPTEMBER 25., KEDD - European Parliament...az egyperces beszédekre, melyeket a plenáris ülés kezdetén tartottak. Az egyperces beszédek során történt egy incidens

2007. SZEPTEMBER 25., KEDD

ELNÖKÖL: MARTÍNEZ MARTÍNEZ ÚRalelnök

1. Az ülés megnyitása

(Az ülést reggel 9-kor nyitják meg)

2. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvben

3. Határozat sürgősségi eljárásról

Javaslat: a Tanács rendelete a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlentámogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdaságitermelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló1782/2003/EK rendelettől a 2008. évi területpihentetés tekintetében való eltérésről(COM(2007)0523 - C6-0302/2007 - 2007/0194(CNS))

Neil Parish (PPE-DE). - Elnök úr, tegnap a bizottságom rendkívüli ülésen vizsgálta aBizottság javaslatát és a javaslat sürgősségi tárgyalására vonatkozó kérését. A bizottságegyhangúlag támogatta, hogy a sürgősségi kérelmet jóváhagyjuk. A javaslatot egyhangúlagszavaztuk meg. A Bizottság 0%-os kötelező területpihentetést javasol 2008-ra. Ezt ajavaslatot a lehető legkorábban el kell fogadni – tehát még a hónap vége előtt – hogymaradjon elég idő a gazdák számára eldönteni, mit fognak termeszteni 2008-ban apihentetett földeken. A szóban forgó földeket vissza kell állítani a termelésbe, mivel egygyenge 2008-as termés, 10%-os területpihentetéssel komoly kockázatok elé állítja a belsőpiacot.

A gabonapiacot a 2007-2008-as gazdasági év elején történelmi csúcsárak jellemzik mindközösségi, mind világszinten. A 2007-es termés valószínűleg közel marad a múlt évi termésszintjéhez, és a magántulajdonú gabonatartalékok további csökkenéséhez fog vezetni a2007-2008-as gazdasági év végére. Globális szinten a 2007-2008-as zárókészletekvárhatóan történelmi mélypontra fognak süllyedni, különösen a főbb exportálóországokban. Ebben az összefüggésben, egy átlagos 2008-as termés feleslegeketeredményezne, és a javasolt 2008-as területpihentetési derogáció az EU-ban lehetővé tennéa magántartalékok részleges újratermelését. Mindezek miatt gyors lépéseket javaslok.

(A Parlament beleegyezik a sürgősségi eljárásba) (1)

** *

Martin Schulz (PSE). – (DE) Elnök úr, szeretnék visszautalni a tegnapi plenáris ülésre ésaz egyperces beszédekre, melyeket a plenáris ülés kezdetén tartottak. Az egyperces beszédeksorán történt egy incidens. Egy lengyel képviselő (nem tudom, melyik képviselőcsoporttagja) elnökünket méltatlan módon kritizálta a Házban. Én megvédtem a Ház elnökét,mivel ezt szükségesnek találtam. Az volt a benyomásom, hogy sok kollégám a Házon belülhozzám hasonlóan látta a dolgokat. Ennek nyomán ugyanakkor képviselőtársam, Markus

(1) További részletekért lásd a jegyzőkönyvet.

1Az Euròpai Parlament vitàiHU25-09-2007

Ferber, később egy megjegyzést tett felém, amelynek lényege az volt, hogy én úgy gondolom,jogomban áll mindenhez megjegyzést fűzni - noha ez semmiképp nincs így. Sajnálom,hogy nincs jogom ezt tenni, de nem is teszek megjegyzést mindenre. Ennekeredményeképpen, a felforrósodott általános légkörben, Ferber urat megsértettem kétnémet kifejezéssel, amelyeket nem szeretnék itt megismételni, és amelyek ugyancsak nemigazak. Szeretném tehát visszavonni ezeket a kifejezések, és kifejezni sajnálatomat miattuk,továbbá hálás lennék, ha önök közölnék képviselőtársammal, Ferber úrral, hogy arra kérem,hogy fogadja el bocsánatkérésemet, illetve hogy egyébként nagyon szórakoztatóképviselőtársnak gondolom őt.

(taps)

Elnök. − Schulz úr, megjegyzéseit belevesszük az ülés jegyzőkönyvébe és figyelembefogjuk őket venni.

4. A cukoripar szerkezetátalakítása - A cukorágazat piacának közös szervezése(vita)

Elnök. − A közös vita következő elemére térünk:

- a Katerina Batzeli által, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság nevében készítettjelentés a cukoripar szerkezetátalakításáról (COM(2007)0227 - C6-0176/2007 -2007/0085(CNS)), és

- a Katerina Batzeli által, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság nevében készítettjelentés a cukorágazat piacának közös szervezéséről (COM(2007)0227 - C6-0177/2007- 2007/0086(CNS)).

Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja . − Elnök úr. hadd mondjak először is köszönetetBatzeli asszonynak és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság tagjainak mindazérta munkáért, amit a javaslat kidolgozása során végeztek. Most pedig rátérnék a javaslatkontextusának ismertetésére.

Ahogy közismert, a szerkezetátalakítási alap nem váltotta be reményeinket aszerkezetátalakítási időszak második éve során, a voltaképpen eléggé ígéretes első év után.

Ahogyan emlékezhetnek rá, körülbelül 1,5 millió tonnányi kvótáról való lemondást vártunkaz első év folyamán és több, mint 3 millió tonnáról való lemondást a második év során. Avalóságban a teljes kvóta-lemondások összege az első két év folyamán csak 2,2 milliótonna volt, a várt 4,5 millió tonnával szemben.

Még mindig meg vagyok győződve, hogy a szerkezetátalakítási alap önmagában jó eszköz,amit meg kellene erősíteni, és fejleszteni kellene, az eddigi tapasztalatok figyelembe vételemellett.

A mai nap során megvitatandó javaslatot illetően hadd tegyem világossá, hogy nem fogjuk2005-ig visszamenően újratárgyalni a cukorreformot. A szerkezetátalakítási alap első kétéve alatt tapaszalt nem kielégítő igénylések fényében a célunk az utolsó két év sikeressététele. Ennek hiányában a kvóták utolsó, kárpótlásra nem jogosító visszavágása 2010-benérvénybe fog lépni.

Ennek a javaslatnak a célja, hogy nagyon kecsegtető ajánlatot tegyünk azoknak avállalkozásoknak és azoknak a termelőknek, akik a 2008-2009-es gazdasági év soránakarnak kvótáik egy részéről lemondani, miközben elviekben változatlan feltételeket

25-09-2007Az Euròpai Parlament vitàiHU2

tartunk fenn a szerkezetátalakítás utolsó évére is. Ez lesz az első eset, hogy a termelőkmaguk elindíthatják a szerkezetátalakítási eljárást, de csak az egy vállalkozáshoz tartozókvóta 10%-áig. A szerkezetátalakítási segély termelők számára fenntartott aránya 10%-nállesz meghúzva, és ezt a kifizetést egy 237.5 euró tonnánkénti összegű cukorkvóta-rápótlásfogja kiegészíteni, ami végösszegében 300 euró per tonna kifizetést jelent.

Nézetem szerint ez nagyon tetszetős ajánlat a termelők számára, és nem tartomszükségesnek, hogy ennél tovább menjünk. Ezért személy szerint nem gondolomtámogathatónak azokat a változtatásokat a szerkezetátalakítási alapról szóló jelentésben,amelyek változtatásokat irányoznak elő a kifizetendő összeg tárgyában, például a 6., 7.,és 12. módosításban, vagy a gazdák számára előirányzott százalékos arányt illetően, a 8.módosításban.

A visszaható hatályról szóló rendelkezés biztosítani fogja, hogy azok a vállalkozások ésazok a cukorrépa-termelők, akik már eddig is részt vettek a szerkezetátalakítási tervben,nem kerülnek hátrányba és a jövőben sem fognak hátrányba kerülni a korábbi részvételükmiatt.

A 9. módosításban foglaltaknak megfelelően, az inulinszirup-termelők és a cikóriatermelőkjogosultsága a visszaható hatályú kifizetésekre külön fel lesz tüntetve a végleges szövegben.Továbbá azokat a vállalatokat, amelyek a 2008-2009-es termelési vagy gazdasági évfolyamán alakulnak át, mentesíteni lehet a 2007-2008-as preventív visszavonástól függő,mennyiségre vonatkoztatott szerkezetátalakítási díj alól, feltéve, hogy ennek megfelelőenlemondanak a kvótájukról. Végül, de nem utolsósorban, további ösztönző a vállalkozásokrészére, hogy az egyéni szerkezetátalakítási erőfeszítéseiket számításba fogják venni egyesetleges végleges kötelező kvótacsökkentés esetén.

A piaci egyensúly a szerkezetátalakítási periódus alatt történő elérésének megkönnyítéséreazt is javasolják, hogy a megelőző visszavonást állandó eszközzé tegyük, azaz ne csak aszerkezetátalakítási periódusban működjön, pontosan úgy, ahogy Batzeli asszony javasoljaa jelentésében.

Az előterjesztett rendelettervezet célja a biztonságos környezet megteremtése és a létezőakadályok eltávolítása a rendszerből. Mindezek a javítások az alapot várhatóan sikeresséteszik a harmadik évében, anélkül, hogy megváltoztatnánk a cukor közös piaciszervezésének 2005-ben elfogadott reformját. A javasolt intézkedéseket úgy válogattukössze, hogy a szerkezetátalakítási folyamatban érintett összes fél számára erős ösztönzőkkeletkezzenek.

Szeretném megköszönni önöknek az együttműködést, amely lehetővé teszi számunkra aszoros határidő betartását, és ennek a sokkal hatékonyabb rendszernek a működésbehozatalát a 2008/09-es gazdasági év során. Tisztában vagyok azzal, hogy az alapon javítanikell ahhoz, hogy elérje a célját, és ha ez nem lehetséges, biztos vagyok benne, hogy egyáltalánnem lesznek nyertesek. Csak vesztesek lesznek, és ennek megfelelően nagyon hálás voltamés vagyok mindazért a támogatásért, melyet a képviselőktől és a Mezőgazdasági Bizottságtólkaptunk.

Katerina Batzeli (PSE), előadó. – (EL) Elnök úr, biztos asszony, engedjék meg nekemlegelőször is, hogy emlékeztessem önöket arra, hogy az eredeti, a cukor közöspiacszervezéséről (KPSZ) szóló véleményében az Európai Parlament rámutatott, hogy aBizottság javaslatainak hozzá kell járulniuk az új rendszer alapjainak életképességéhez,valamint védelmezniük kell a cukorrépa-termelőket, akárcsak a cukormalmok és a termelő


régiók munkásait, akiket egyaránt sújtani fogja a kvóták megvonása. Ez volt a politikaikötelezettségvállalásunk és megállapodásunk tárgya, amelyek alapján hozzájárulásunkatadtuk a Bizottságnak.

A Tanács 2005-ös végső határozata a cukorágazat felülvizsgálatáról azonban nem teljesítetteezeket a magas elvárásokat. A ágazat különösen fontos a szántóföldi növények piacánakkiegyenlítése, az európai cukor- és bioetanol-gyárak ellátása, valamint az új KAPkontextusában felülvizsgálatra kerülő többi KPSZ módosítására szolgáló új politikákkeretrendszereinek előmozdítása szempontjából. A Tanács határozatai már meghozatalukpillanatától rövid élettartamra és jelentéktelenségre kárhoztatottnak tűntek, mivel sohasem voltak egyebek, mint tagállami követelések és összetett eljárási módok mozaikjai.

Ez a határozat, valamint a tagállami szintű végrehajtás módja azt eredményezik, hogy máiga termeléscsökkentés csak 2,2 millió tonnát tesz ki, míg a célmennyiség hozzávetőlegesen6 millió tonna 2010-ig. Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy bármilyen, 2010 utánitermeléscsökkentésért a termelő régiók, munkavállalók és termelők már semmifélekompenzációt nem fognak kapni a Szerkezetátalakítási Alapból, ami teljesenönfinanszírozott.

Ezek tehát azok a fontos politikai kérdések, amelyek a Mezőgazdasági és vidékfejlesztésibizottságban foglalkoztattak minket, amikor döntenünk kellett az önök által is jól ismertjelentésről.

Biztos asszony, a Mezőgazdasági bizottságban jelentős javításokat végeztünk a közösségidöntések tagállami szinten való akadálytalan végrehajtásának érdekében. Nem volt célunkradikálisan megváltoztatni a cukor KPSZ-eket, amint azt ön egyébként meg is jegyzi aszövegében. Nem volt célunk többsebességű felülvizsgálatot javasolni sem, mivel sokrégióban, mint például Írországban, a cukortermelést már részlegesen csökkentették vagyteljesen abba is hagyták.

Ezen túlmenően figyelembe vettük a már létező költségvetési megtakarításokat, amelyekkörülbelül 3 millió eurót tesznek ki. Ha ezt az összeget nem használjuk fel, azt nem fogjákvisszaforgatni a cukorágazatba, hanem más projekteket fog finanszírozni, vagyvisszafizetésre kerül.

Végül pedig, az egyenlőség és az arányosság alapelveire tekintettel, és ezeket acukorrépa-termelőkre alkalmazva, mindannyian egyet kell értsünk a javasolt intézkedésekvisszaható hatályával, hogy azon termelők, malmok és régiók, amelyek már csatlakoztakaz új rendszerhez ne érezzék igazságtalannak az elbánást.

Ugyancsak rá szeretnék mutatni arra, hogy a tagállamok rugalmasságának ésszubszidiaritásának sok tekintetben tapasztalt nem hatékony volta aggaszt minket. Arugalmasság az intézkedések informális nemzeti kisajátításának módjává vált: a tagállamokszabadon megválaszthatták az új KPSZ végrehajtásának módját, kollektív szervek ésregionális hatóságok révén kikerülve a rájuk helyezett nyomást. A rugalmasság fogalmánakés politikájának tagállami értelmezését aggodalommal kell kezelnünk a jövőben esedékesfelülvizsgálatok során. Ugyanez áll ezen politikának az egészségellenőrzési határozatokkeretszabályzatán belüli felhasználási módjára is.

Biztos asszony, most át kell térnünk a politikai kérdésekről a technikai problémákra,amelyek ugyancsak hatással vannak a KPSZ-felülvizsgálat irányára. A 318/2006 sz. rendeletmódosításával kapcsolatban úgy gondoljuk, hogy a végső lineáris kvótacsökkentésekigazságosabb alkalmazására van szükség 2010-re. Ha a kvóták egyenes csökkentését


szükségesnek vélik 2010-ben, a bizottságunk úgy gondolja, hogy ezt a csökkentést kétrészletben kéne végrehajtani. Első lépésként egy lineáris, 13,5%-os csökkentést lennekívánatos végrehajtani. Második lépésként lehetne aztán a Bizottság javaslatát végrehajtani;ennek megfelelően, a tagállamok és azok a vállalkozások, amelyek a szerkezetátalakításieljárás ideje alatt már lemondtak a kvótáik egy részéről, mentességet kapnának. A mentességösszhangban lesz a tagállami szinten tett erőfeszítésekkel.

Mindazonáltal, a Bizottság és a mai vitán magát nem képviseltető Tanács számára szeretnékrámutatni arra, hogy nem szabad megfeledkeznünk azon vállalkozások csökkentetthozzájárulási kötelezettségéről, amelyek vagy önkéntesen csökkentették a kvótáikat aszerkezetátalakítási rendszerben való részvételük során, vagy részt vettek a megelőzőkivonási mechanizmusban. Javasoljuk a megelőző kivonási mechanizmus szélesebb körűés hosszabb távú használatát, ezáltal segítve az ágazatot a jövőbeni kihívásokhoz valósimább alkalmazkodásban. Mivel a megelőző kivonás mindeddig nem került bele a tanácsikompromisszumba, szeretném, biztos asszony, belevenni, ha ezzel egyetért.

Ami pedig a szerkezetátalakítási rendszerről szóló 320/2006 sz. rendelet módosításátilleti, ami, akárhogy is nézzük, a reform központi aspektusa, a jelentésem a következőketjavasolja:

- először is, növeljük tonnánként 260 euróra a 237 eurós átalányösszeget, amelyet atermelők fognak kapni. Mi ragaszkodunk ehhez, az önök ellenkezése ellenére is, mivel miúgy gondoljuk, hogy ez jelentős ösztönző a termelők számára, hogy a 10%-os önkénteslemondásról szóló elképzelést elfogadják;

- másodsorban, növeljük 50%-ra a termelők számára a szerkezetátalakítási segélybőlkapható egyszeri kártérítési összeget, amelyet jelenleg 10%-ban szabtak meg. Ez a növeléspolitikai kötelezettségvállalást jelent az Európai Parlament részéről; azt mutatja, hogy atámogatásoknak főképp a termelőkhöz kell eljutniuk. Ez inkább politikai, mint pénzügyiüzenet;

- harmadsorban, a bioetanolt termelő vállalkozások ellentételezését 35%-ról 100%-rakellene növelni, mivel, véleményünk szerint, jelentős ösztönzőket kell biztosítani amegújítható energiaforrásokat termelő ágazatnak;

- negyedrészt, és ez a régiók számára különös jelentőséggel bír, a diverzifikációs segélyszinten tartása azok régiók részére, amelyekben malmokat zártak be: ennek tonnánként109.5 eurónak kell maradnia a csökkentett cukormennyiségre vonatkozóan a 2009-2010-esidőszakig. Biztos asszony, mi részben a finanszírozás javítását kívánjuk elősegíteni arégiókat sújtó kihatások csökkentése érdekében, amellett, hogy további ösztönzőketbiztosítunk. A felülvizsgálat célja nem az, hogy egyes általános előírásokat módosítson,hanem az, hogy megerősítse az ösztönzőket;

- ötödrészt, a kvóták 10%-áról való lemondásnak mindenekelőtt a kisebb vagy kevésbéversenyképes termelőkre kell vonatkoznia;

- hatodrészt, a termelésből való részleges végleges kivonásért kapott szerkezetátalakításisegélyt növelni kell, 218.75 euróról 625 euróra a 2008-2009-s időszakra. Meg kellmondanom, hogy az előadó pozíciója különösen jelentőséggel bír az ilyen kérdésekbennyújtott támogatások szempontjából.

Előadóként arra is felhívnám a figyelmet, hogy a Mezőgazdasági bizottság egyes javaslataitújra meg kellene vizsgálni, hogy ennek révén helyes megvilágításba kerüljenek a dolgok.


Ezért úgy vélem, hogy figyelembe kellene vennünk a Szerkezetátalakítási Alapból és azEurópai Mezőgazdasági Orientációs- és Garanciaalaptól kapott további finanszírozást.

Mint előadó, ezért szeretném felkarolni a 27.-től a 30.-ig következő módosításokat, amelyekhárom alapvető elvet vezetnek be:

- először is egy visszaható hatályú intézkedést. mivel azok a termelők, vállalkozások ésrégiók, amelyek progresszíven alkalmazkodtak a kezdetektől fogva az új KPSZ-hez, nembüntethetőek ezért;

- másodszor, a segély összege méltányos és az összes fél számára elfogadható kell, hogylegyen (és nem 625 euró egy évre);

- harmadszor, fontos visszaható hatállyal és az átmeneti időszak végéig a malmok számáraa termelésből való részleges végleges kivonásért folyósított segélyt növelni.

Befejezésképpen engedjék meg nekem, hogy egy figyelmeztető megjegyzést tegyek. Jelenlegfolynak a Bizottság és az ACP országok közötti tárgyalások. A Bizottság késznek mutatkozikeltörölni a biztonsági klauzulákat mind a Közösség területére importálható teljescukormennyiség, mind az importált cukorra vonatkozó árminimum tekintetében. Szerepeltovábbá a javaslatokban az is, hogy a Közösség piacára való belépést hasonlóan liberalizáljáka cukorról szóló jegyzőkönyvet aláíró tizenhat ország számára.

Biztos asszony, úgy gondolom, hogy fontos feladatunk van itt. Az ilyen, az intézményikereten kívüli döntéseknek érvénytelennek kellene lenniük, hiszen másképpen ezekérvénytelenítenék az Európai Parlament által játszott politikai és intézményi szerepet.

Surján László (PPE-DE), a Költségvetési Bizottság véleményének fogalmazója. – (HU)Köszönöm a szót, elnök úr! A Költségvetési Bizottság alapvetően támogatja az előterjesztést.Legyen szabad nekem is személyesen gratulálni a raportőrnek. Nagyon nehéz feladatminden körülmények között, amikor arra akarjuk rávenni egy ágazat termelőit, hogy atermelésüket fogják vissza. Nem is tüntet fel minket az európai polgárok szemébenkülönösképpen nagy jósággal az, hogyha ilyesmire szánunk valamilyen támogatásokat éspénzeket.

Mégis, ha már szükségessé válik egy ilyen beavatkozás, aminek ráadásul az Unió egészköltségvetésére nincs különösebb hatása az eddigiekhez képest, akkor helyénvaló az, hogycélzottabban történjék, és azokhoz áramoljon bizonyos kompenzáció és támogatás, akikvalójában a termelés oldaláról szólnak bele a kérdésbe, mint ahogy ez a jelen esetben istörténik.

Az azonban nagyon nagy problémát jelent, hogy az esetek egy részében az országok márlemondtak bizonyos kvótákról, és utólag mások a szabályok. A jelentés javaslatokat teszennek a megoldására, és ebben a formában azt javaslom, hogy a Parlament is támogassaazt. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Albert Deß, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeimés uraim, szeretnék rövid áttekintés adni az eddigi reformokról. Sok cukorrépa-termelőazt kérdezi, hogy miért szükséges egyáltalán ennek a piacnak a szabályozását, amelyévtizedeken át állta az idők próbáját, megreformálni. Két fő oka van annak, hogy miértvolt és marad szükséges ez a reform. Először is, pár évvel ezelőtt, a „Fegyvereken kívülbármit”-kezdeményezés nyomán úgy döntöttünk, hogy 2009-től a legszegényebb országokfegyvereken kívül bármit exportálhatnak Európába. Ez a cukorágazatot is befolyásolta.


A második ok az, hogy született egy WTO-döntés, amelynek értelmében meg kellszüntetnünk többleteket. Ez azt jelenti, hogy több mint 6 millió tonnányi cukorral kellcsökkenteni a termelést. Biztos asszony, mi már 2005-ben javaslatokat terjesztettünk aParlament elé, és ön épp most mondta, hogy a szerkezetátalakítási alap nem váltotta be areményeinket. Itt és most azt szeretném mondani, hogy ha a Bizottság és a Tanácsszorosabban követte volna a Parlament javaslatait 2005-ben, akkor valószínűleg nagyobbcukormennyiségről mondtak volna le önként a termelők.

Most itt a lehetőség korrekciókat végezni, javítani az ösztönzőkön. Csak arra tudom kérnia Tanácsot és a Bizottságot, hogy kövessék a javaslatokat. Szeretném megköszönni azelőadónak, Batzeli asszonynak, az általa készített jelentést. A Mezőgazdasági Bizottságnagyrészt követte ezeket a javaslatokat – kisebb korrekciókkal –, és meg vagyok győződveróla, hogy ha a Bizottság is követni fogja ezeket a javaslatokat, az ösztönzők olyan szintrefognak emelkedni, hogy sokkal nagyobb mennyiségű cukorról fognak önként lemondani.Szeretném kijelenteni, biztos asszony, hogy sok tagja van a Mezőgazdasági Bizottságnak,akik figyelmesen meghallgatták a cukorrépa-termelőket. Ha az itt felsorolt feltételekteljesülnek, úgy hiszem, hogy ez a reform sikeres lesz.

Tabajdi Csaba Sándor, a PSE képviselőcsoport nevében. – (HU) Kedves Fischer Boel asszony,szakmailag megalapozottnak és politikailag nagyon korrektnek tartom Katerina Batzelijelentését és Surján László véleményét. Fontos, hogy helyre álljon a piaci egyensúly és mégnagyon messze vagyunk az európai cukorgyártás és cukorrépa-termelés területén, hogypiaci egyensúly legyen 2010-re.

Nem irigylem sem a Bizottságot, sem a Parlamentet, mert nem könnyű egy torz, egytúlbonyolított és egy túltámogatott rendszerben rendet teremteni és egyensúlyt teremteni,hiszen ez az ágazat a KAP-nak édesgyermeke volt, más mostoha ágazatokhoz képest.

Teljesen egyetértek azzal, ami az ellensúlyt illeti. Ha a további 10%-os csökkentéstvégrehajtjuk, akkor még mindig 2,1 millió tonna fölösleg marad a rendszerben, és ha2010-ig ezt nem tudjuk kezelni, akkor újabb 14%-os csökkentésre van szükség.

Méltánytalannak tartom, és kérem, biztos asszony és a Bizottság gondolja át, hogy azoknakaz országoknak – Olaszország, Portugália, Finnország –, akik sokat csökkentettek, ugyanúgya 10%-ot továbbra is csökkenteniük kell. Ez nem méltányos.

Támogatom azt is, hogy a kis- és közepes termelők érdekeit jobban védjük, mert az érkezésisorrendben a multikhoz képest információs hátrányban vannak. Magyarországon az ötbőlegy gyár szűnt meg. A legjobb cukorgyár szűnt meg, de sem a gyár, sem a termelők nemjártak rosszul, egyedül a munkavállalók kárpótlását, a cukorgyár munkavállalóinak akárpótlását nem rendezte kellőképpen a korábbi rendelet.

Nagyon fontosnak tartom végezetül, hogy ne kelljen szerkezetátalakítási illetéket fizetnia gyáraknak a kvótacsökkentés esetén. Ilyen kérelem van. Én kérem erre Fischer Boelasszonyt, mivel ez segítené a további csökkentést, a piaci egyensúlynak a helyreállítását.Nagyon fontos lenne tehát még egyszer a kis- és közepes termelők segítése, mert ezszociálisan rendkívül fontos az európai cukorrépa-termelők számára. Köszönöm a figyelmet.

Andrzej Tomasz Zapałowski, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, acukortermelői ágazat reformja a jelenlegi formájában elfogadhatatlan. Elsősorban acukorrépa-termelőket és a cukorgyári munkásokat sújtja. Az európai konszernek általmutatott, a kelet-európai cukorgyáraknak az európai uniós csatlakozás előtti felvásárlására


irányuló kivételes aktivitás arra enged következtetni, hogy ez a reform már akkor tervezésalatt állt, óriási kompenzációs összegekkel a cukorgyáraikat bezáró tulajdonosok számára.

Az új tagállamokban a csatlakozási időszak során a mezőgazdasági termelők óriásiösszegeket fektettek be üzemeik korszerűsítésébe, beleértve a cukorrépa-termelést is. Kétévvel később kiderült, hogy a termelést csökkenteni kell, míg a cukortermelés feladásáértjáró kompenzáció fő haszonélvezői a cukorgyárak új tulajdonosai lesznek. Becslések szerintcsak Lengyelországban körülbelül tíz gyárat fognak bezárni.

A javasolt változtatások, amelyek magasabb összegeket juttatnak a szerkezetváltoztatásialapból a termesztőknek, jók. Kétségeim vannak ugyanakkor a gyártók számára juttatotttámogatással kapcsolatban, akik az utóbbi pár év során cukorgyárakat vásároltak fel, mertnem lehetséges-e, hogy csak azért vásárolták fel őket, hogy aztán nyereségesen bezárhassákőket?

Friedrich-Wilhelm Graefe zu Baringdorf, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE)Elnök úr, biztos asszony, a cukorpiaci szabályozás bizony nem a Bizottság és a Tanácsmestermunkája! Deß úr már mondta, hogy ha egy kicsit jobban figyeltek volna a Parlamentjavaslataira, a hibák egy része elkerülhető lett volna.

Amikor egy olyan eszközünk van, mint a kvóta, akkor használnunk kell azt, és nemfenyegetőznünk vele 2010-ig, majd pedig egységes vagy emelkedő rátájú csökkentéseketvégrehajtani, és ellentételezést fizetni mindezért. Az önök árszabáson alapuló módszereazért mondott csődöt, mert ezt követően egyszerre megnövelték a kvótát egymillió tonnávala C cukor egy részének kvótacukorrá való átminősítésével. A fogyasztók általi finanszírozás,az árszabás következménye, továbbá azt eredményezte, hogy a cukoriparnak nem voltérdekében a szerkezetátalakítás. Az exporttámogatásokat sem csökkentették radikálisan.Erre is szükség lett volna.

A hibákat meg kellett volna határozni, de ehelyett most sem fogjuk helyrehozni őket. Aszerkezetátalakítási alap és a szerkezetátalakítási segély lényegük szerint megszakítások.A régiók, a szakszervezetek és a termelők ellenük vannak. Semmiféle diverzifikációt nemfogadtak el, a Parlament kérései ellenére, a régiók társadalmi és ökológiai fejlődésénekbiztosítására. Ezen hibák egy részét most sem javítják ki. Tehát rossz tüneteket gyógyítunk.

Egy másik fontos pont az, hogy most önök 10%-ra akarják maximalizálni a termesztőknekjuttatott szerkezetváltási segélyt. Régebben a tagállamok megszabhattak magasabb áratis. Egy másik javaslatot terjesztünk be, és remélem, hogy a Parlament ezúttal élni fog abeterjesztés eszközével, mert önök nem tartották tiszteletben a legutolsó szavazásnálnekünk tett ígéreteiket, és most visszavonták őket.

Diamanto Manolakou, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr, a cukorágazat2006-ban elfogadott és már végrehajtás alatt álló új szabályozása egy keserű pirula, amelymáris áldozatokat követelt.

Mi természetesen ellene szavaztunk, és igazunk is volt: cukorgyárak zártak be, és sokcukorrépa-termesztőből munkanélküli lett. Csekély juttatásokat kapnak, melyek céljaellenállásuk és tiltakozásaik megfojtása.

Az én országomban, Görögországban, a cukorrépa-termesztés régen garantálta, hogy azemberek önellátóak voltak cukorból; az ágazat sok munkásnak és földművesnek adottmunkát, és gazdasági dinamizmust lehelt elhanyagolt régiókba. Ma ötből két gyár bezárt,


a termelés 50%-kal esett, az ágazaton belül nőtt a munkanélküliség, a gazdák nincstelenekkélettek, és teljes régiókat romboltak le.

A ma javasolt módosítások célja az új szabályozás teljes végrehajtása. Nincs lanyhulás atermelés csökkenésének ütemében, amely 2,2 millió tonnánál tart jelenleg, és tovább fognövekedni a tervezett 6 millió tonnás csökkenésig.

Ez még az eddig látottnál is nagyobb hatásokkal jár majd. A nyertesek az élelmiszeriparnagytőkései lesznek, akik olcsó cukrot fognak importálni; a vesztesek pedig a cukoriparimunkások lesznek, mivel még több malom fog bezárni, és még több kis- és középbirtokongazdálkodó cukorrépa-termesztő fog eltűnni.

Mi ellenezzük mindezt, és a pótlólagos rendelkezések ellen fogunk szavazni: ezek sürgetikaz alapszabályozás kiteljesítését, és egy újabb bűntettet jelentenek az európai cukoripar ésaz ágazat dolgozói ellen folyó hadjáratban.

Hélène Goudin, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök úr, az európaicukoripar infúzión él. A lélegeztetőgép maga az EU, ami évente több millió eurónyiközvetlen és beavatkozási segélyt nyújt az európai cukortermesztőknek. Az európaiadófizetők egy idejétmúlt rendszert finanszíroznak, amely már túlélte hasznosságát. Sajnosa Bizottság javaslatai magasabb költségeket és lassabb reformokat jelentenek, a piachozvaló alkalmazkodás szöges ellentétét, amire pedig ennek a versenyképtelen ágazatnakolyannyira szüksége lenne.

Az EU-n kívüli cukortermelő országoknak megkötések nélküli hozzáférést kell biztosítania belső piachoz. A méltányosabb feltételeken alapuló nemzetközi kereskedelem lehetőségetjelent a kevésbé fejlett országok számára a világpiacon való versengésre. A cukoriparliberalizációja az európai fogyasztóknak is hasznára válna. Elkerülhetnék a termelőkszámára létrehozott mesterséges támogatási rendszer további finanszírozását az adóikrévén, és alacsonyabb árakat találnának a boltokban. Ez mindenkinek javára válna.

Jean-Claude Martinez, az ITS képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, biztos asszony, acukorpiac közös szervezése működött. Olcsó volt és hozzáférést biztosított a piacunkhozaz ACP országok számára.

Ám a WTO tárgyalások folyamán Thaiföld, Ausztrália és különösen Brazília ragaszkodtaka cukormonopóliumhoz. Ezzel egyidőben, a dohai fordulón szövetségeseket keresve, PascalLamy, aki abban az időben a kereskedelemért felelős európai biztos volt, felajánlotta, hogyeltörli a vámokat a 49 legkevésbé fejlett ország számára a „Mindent a fegyvereken kívül”program keretében. 2009-2010-től kezdődően Európa olyan importcukorral fog találkozni,mely elvileg szegény országokból származik, amelyet mindazonáltal kuvaiti, szaúdi vagymás tőkével állítottak elő, Szudánban vagy máshol.

A legkülső régiókban lévő európai cukorgyártókat és cukorrépa-termesztőket tehát fel kelláldozni Brazília és más országok javáért, ezért a 2006-os reform. Ugyanez igaz a gabonáraés a tejre. Nemsokára a borra is igaz lesz. A termelőink el fognak tűnni, és ezt Európában‘szerkezetátalakításnak’ nevezzük.

Természetesen fizetünk a gabonatermesztőknek, hogy hagyjanak fel a termesztéssel: ezt‘szerkezetátalakítási segélynek’ hívjuk, ahogyan a területpihentetési kifizetéseket és akivágási prémiumot is.

Mindazonáltal 18 hónappal azután, hogy elkezdődött a segélyprogram, még mindig nemműködik. Biztos asszony, ön a régi beszédet mondja el nekünk a gabonahegyekről és a


tejtavakról. Azt állítja, hogy 2007-2008-ban 4 millió tonnás túltermelés lesz, ami miattszükséges a mai két javaslat ennek szabályozásáról – úgy tűnik, majdnem 4 millió tonnacukortól való megszabadulás érdekében. Megnöveljük a pénzügyi ösztönzőket és az évesvisszavonásokat, a kifizetéseket és a támogatásokat. Természetesen, ez a segélyezés végetfog érni 2010-zel és a mezőgazdasági termelőink el lesznek söpörve, akárcsak az AKCStermelők, nem is beszélve a munkavállalókról. Az egyedüli nyertesek az importőrök lesznek.

Ezeket a malthusi politikákat már 1993 óta alkalmazzuk a gabonafélékre. 9 órakor Parishúr azt mondta nekünk, hogy gabonahiány van, hogy az árak rakétaként emelkednek, éshogy a területpihentetést el kell vetni. A remény tehát még él: 2011-ben lesz egy új rendelet,amely szerint cukorhiány van és el kell kezdenünk újra termelni!

Jana Bobošíková (NI). - (CS) Hölgyeim és uraim, mint a Parlament csehországiképviselője, ahol már átszervezték a cukorpiacot, nem tudok egyetérteni a javasoltváltoztatásokkal. Nem célszerűek és igazságtalanok is.

Kezd világossá válni, hogy a reform eredménye nem egy sor gazdaságilag versenyképtelencég. Aránytalan helyzetet teremt, amiből csak a nagy európai cukortársaságok profitálnak,míg a fogyasztók és a termesztők számára semmilyen haszonnal nem jár a folyamat.

Nem tudom elmagyarázni a polgároknak, hogyan sikerülhetett egy pár országnak nemlemondani a cukorkvótájáról, vagy csak nagyon kis részben, míg nekünk, többieknek mostmég több pénzt kéne fizetnünk nekik, amiért megszegtek egy kötelezettséget.

Legelőször is, egyáltalán nem értek egyet a részleges szerkezetátalakítás esetén járó segélymegemelésével, a teljes szerkezetátalakítás szintjére. Másodsorban, a szerkezetátalakításisegély szintjének megemelése 10%-ról 50%-ra a cukorrépa-termesztők és a szerződésesgépbeszállítók esetében teljességgel indokolhatatlan. Harmadsorban, nem támogatom apótlólagos kifizetések növelését a termelőknek, vagy az ideiglenes szerkezetátalakításisegéy bármilyen emelését; sem pedig a további kifizetések emelését a szállítók számára.Negyedsorban, az a javaslat, miszerint az előző év során felszámolt gyárakra tekintsünkúgy, mintha az idei pénzügyi év és a következő évek során történt volna a szétszerelésvéleményem szerint teljesen abszurd.

A fentiekkel éles ellentétben, hölgyeim és uraim, a kulcskérdés számomra az egészszerkezetátalakítási periódus alatt lemondott kvóták teljes mértékének figyelembe vétele.Semmiképp sem támogatom a vállalatok által a 2008-2009-es pénzügyi évtől kezdvelemondott kvóták figyelembevételét célzó lépést.

Úgy gondolom, hogy ha a Bizottság nem kívánja módosítani teljesen bürokratizált ésigencsak igazságtalan cukorreform-igazgatási módszereit, akkor a legjobb dolog acukorkvóták lehető leggyorsabb eltörlése és a cukorpiac liberalizálása lenne.

Kyösti Virrankoski, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FI) Elnök úr, az EUcukorpolitikája furcsa helyzetben van. A cukorkvótákat 2,2 millió tonnával csökkentették,ugyanakkor a Bizottság több millió tonnányi új kvótát értékesített. A nettó csökkenés végülis alig egymillió tonna, miközben a cél hatszor ennyi volt.

Ugyanakkor a nagy termelő országok növelték a termelésüket. Németország például évikörülbelül 240 000 tonnáról, Franciaország pedig évi körülbelül 350 000 tonnáról növeltemeg a mostanira a termelését. Elsősorban a kisebb országok azok, amelyek csökkentettéka termelésüket. A legnagyobb országok közül csupán Olaszország csökkentette jelentősen


a termelését. Ennek az lett az eredménye, hogy a kisebb és természeti feltételeiket illetőenszegényebb országoknak kellett csökkenteniük a cukortermelésüket.

Ezzel egy időben, több mint 3 milliárd – háromezer millió – euró halmozódott fel aszerkezetátalakítási alapban, amiből talán körülbelül 2 000 euró maradt meg elköltetlenülmostanra. Ez a pénz leginkább a fogyasztóktól származik, mert a fogyasztói árak lassabbancsökkentek, mint a termelői árak, és a különbség az Alapban halmozódott fel. Másrészrőla mezőgazdasági termelőktől is származik, akiknek csökkentek a termelői áraik. Ezt apénzt főleg az iparnak fizették és fizetik, a tonnánként 730 euró körüli masszívkompenzáció formájában, miközben ennek a pénznek csupán 10%-a, legjobb esetben20%-a jut az ipar szerkezetének megváltoztatására és a gyárak lebontására.

Az egész cukorpolitika figyelmeztető példája annak, hogy mi történhet, ha az iparfeltételeivel hajtunk végre mezőgazdasági politikát. Az iparnak óriási összegűkompenzációkat fizetünk, és nagyon keveset kapunk viszonzásul. A jövőben remélhetőlega mezőgazdasági politikát mint mezőgazdasági politikát, és nem mint iparpolitikát fogjukirányítani.

Külön figyelmet kellene fordítanunk a szolidaritás fontosságára. Számításba kellene venniezt is, mert az összes országnak, beleértve azokat is, amelyek csökkentették acukortermelésüket, még mindig a világpiaci áraknál magasabb árat kell fizetniük a cukorért,bár termelniük már nem szabad, mert az ipar ez ellen döntött.

Ugyanígy a jövőben azt is biztosítanunk kell, hogy nem alkalmazunk hasonló rendszereketa mezőgazdasági termelés más ágazataiban

Neil Parish (PPE-DE). - Elnök úr, szeretném Batzeli asszonynak nagyon szépenmegköszönni a jelentését. Ugyancsak szeretném Deß úrnak megköszönni, amiért a PPE-DEképviselőcsoport számára végigkövette a jelentést.

Azt hiszem, Margaret Thatcher mondta egyszer, hogy „a piac ellen nem lehet harcolni”, ésa probléma az egész cukorrendszerrel az, hogy pontosan ezt próbáltuk tenni az évek során.

Csak dicsérni tudom a biztos asszonyt és tevékenységét, mert ez egy nagyon összetetthelyzet, amit mégis ki kell bogoznunk. Több cukrot kell kivonnunk a rendszerből, ésEurópát sokkal versenyképesebbé kell tennünk a cukortermelésben. A KAP most agazdáknak nyújtott környezetvédelmi célú támogatás felé fordult, de egyben a piacra valótermelés felé is.

Úgy gondolom, hogy idén a cukorreform könnyebben fog menni, mint korábbi években,azon egyszerű oknál fogva, hogy épp láttuk megháromszorozódni a gabonaárakat a múltéviekhez képest. Tehát bizonyára lesznek olyan cukortermelők, akik a szerkezetátalakításbankapott pénzt fogják, és gabonát vagy olajrepcét termesztenek belőle, amiből jól meg tudnakmajd élni. Mivel bármit is teszünk a cukorral, biztosnak kell lennünk abban, hogy, amintemlítettem, az Európában termelt mennyiség csökkentésének irányába haladunk – de aztis mindig lehetővé kell tennünk, hogy a gazdák megélhessenek a földből.

Az Európai Unión belüli cukortermelés egyensúlya mellett figyelembe kell vennünk azt atényt is, hogy vannak AKCS országok, amelyekből cukrot importálunk. Hazámban, azEgyesült Királyságban, a Tate & Lyle több mint egymillió tonnányi cukrot importál. Nagyonnagy gondot fordít arra, hogy cukorhoz jusson, míg mi lecsökkentjük és megreformáljuka cukorrezsimet. Szeretném megkérni a biztos asszonyt arra, hogy tekintsen jóindulattala vitának ennek az oldalára is.


María Isabel Salinas García (PSE). – (ES) Elnök úr, biztos asszony, csaknem két évvelezelőtt egy jogszabály-csomagot fogadtak el a cukorágazat reformjáról, azzal a céllal, hogyazt a globalizált piachoz igazítsák, amely nagyon kevés lehetőséget hagyott a gazdáinkszámára.

Ahogyan ön is emlékszik rá, biztos asszony, traumatikus reform volt, amiről nehéz voltmegállapodást elérni a Parlamenten belül. Most úgy tűnik, hogy a kvótacsökkentési célokatnem sikerült elérni, ezért a Bizottság ezt az új javaslatot helyezi elénk a helyzet orvoslásaérdekében, még mielőtt túl késő lenne.

Úgy gondoljuk, hogy elviekben a Bizottság javaslata pozitív, mivel bizonyos mértékigmegadja a gazdáknak a lehetőséget, hogy ők kezdeményezzenek a lemondás során.Ugyanakkor, bizonyos vonatkozásokban, biztos asszony, azt gondoljuk, hogy ez nemelegendő, és lehet, hogy kedvezőtlen hatásokat váltana ki egyes országokban, így példáulSpanyolországban.

Szeretnék tehát kiemelni két pontot, amelyek szerintem nagyon fontosak. Elsősorban,szeretném hangsúlyozni a szocialista képviselőcsoport által előterjesztett módosításokfontosságát, és szeretném megköszönni az előadónknak, Katerina Batzelinek a kiválómunkát arra vonatkozóan, hogy egyes esetekben szükséges kiterjeszteni a visszavonásértkapott pótlólagos segélyt a 2009-2010-es értékesítési évre. Úgy gondoljuk, hogy ez aváltozás létfontosságú, hogy az intézkedések ne bizonyuljanak elégtelennek, és a termelőkvárakozásait kielégítsük.

Másodsorban, szeretném felhívni a figyelmet arra a módosításra, mely a bizottságban azén nevem alatt szerepelt és került elfogadásra, és amely a plenáris ülés elé a 11.módosításként került. Ennek alapján egy üzemet teljesen szétszereltnek kell tekintenünk,ha a gyártást átállították bioetanol-termelésre. Ennek a rendelkezésnek két célja van: egyrésztbátorítja a termelésről való lemondást, mivel ezeknek az üzemeknek belépést kínál egymásik piacra, és másfelől támogatja a bioüzemanyag-ágazatot egy olyan pillanatban, amikorannyi szó esik a kínálatbővítés szükségességéről.

Biztos asszony, ez a reform már így is traumatikusnak bizonyult sok ország számára, azenyémet beleértve, és úgy gondolom, hogy kell lennie pénznek és lehetőségeknek eddigibevételi szintjük megőrzésére a gazdák számára, akik le akarnak mondani a termelésről,és még inkább azok számára, akik folytatni kívánják.

Janusz Wojciechowski (UEN). - (PL) Elnök úr, a cukorpiac reformja egyike azoknak areformoknak, aminek az értelmét nagyon nehéz elmagyarázni a gazdáknak az EurópaiUnióban, beleértve az én országomat, Lengyelországot. Az adminisztratív és pénzügyinyomás arra, hogy 18-ról 12 millió tonnára csökkentsük a termelést, nincs meggyőzőenindokolva. Beszélnek a más földrészeken élő mezőgazdasági termelőkkel való szolidaritásszükségességéről, bár világos, hogy ez nem az ő érdekeikről szól: nem annyira a gazdákérdekeiről van szó, mint a nagy konszernek globális érdekeiről. Ezen érdekek nevében azEurópai Unió, az egymást követő ‚reformok’ leple alatt, fokozatosan felszámolja sajátmezőgazdaságát, és elindul a külső élelmiszerszállítmányoktól való függés igen veszedelmesútján. Ez a politika az élelmiszerellátás biztonságának elvesztéséhez vezet, ami az eljövendőgenerációk számára egy igen fontos dimenziója a biztonságnak. A félelmem az, hogynemsokára mindenki, nem csak a gazdák, meg fogják bánni a most zajló felelőtlenreformokat, amelyeknek a káros következményeit hamarosan mindannyian észre fogjukvenni.


Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) Amint az közismert, mi nagyon kritikusak vagyunka cukorágazat reformjával szemben. Mi mindig támogatjuk az élelmiszer-szuverenitást,és ezért úgy gondoljuk, elfogadhatatlan, hogy egy olyan ország, mint Portugália, ahol csakegyetlen cukorgyár van Coruche-ban és egy kicsinyke gyár São Miguelben, azAzori-szigeteken, amelyek alig képesek az ország felének a fogyasztási szükségleteit ellátni,azzal a követeléssel szembesüljön, hogy csökkentse a cukorrépából készült cukorkvótájánaka mennyiségét.

Világos az is, hogy mik lesznek a következmények: a földművesek és a vállalatok abbafogják hagyni a termelést, ezáltal nagyobb munkanélküliséget teremtve és hátrányosanérintve a vidéki területek fejlődését. Ezért létszükséglet – ahogyan azt több ezer kis- ésközepes mezőgazdasági termelő követelte Porto utcáin szeptember 17-én, miközben aMezőgazdasági Tanács Portugáliában ülésezett –, hogy megváltoztassuk a politikát mindentagállam egyedi helyzetének, saját termelési és fogyasztási szükségleteinek figyelembevételemellett, biztosítva a gazdák bevételeit és a vidéki területek fejlődését. Mi újból ezt javasoljuka biztos asszonynak.

Kathy Sinnott (IND/DEM). - Elnök úr, mielőtt belekezdenék, szeretnék mindenkitemlékeztetni arra, hogy a kérdés nem a cukorrépa és a gabona közötti kényszerű választásrólszól. Írországban a cukorrépát kölcsönösen kedvező rotációban termesztették a búzával.

Biztos asszony, a cukorágazat szerkezetátalakítása Írországban katasztrófa volt. A Greencorecég és a földművelésügyi miniszterünk rosszul irányította a folyamatot. Választóim közülsokan megszenvedték, sokaknak el kellett hagyniuk a lakóhelyüket, így a legkevesebb, amittehetünk, hogy hozzájuk fordulunk, és kártalanítjuk ezeket az embereket.

A racionális bioüzemanyag-iparba vetett reményünk, amely integrálódna, és nemversenyezne az élelmiszertermeléssel, évekkel tolódott ki, ha nem szűnt meg teljesen.Amikor a Bizottsághoz fordultam, hogy megpróbáljam elkerülni a katasztrófát, azt mondtáknekem, hogy a tervet már elfogadták, és az utólagos megváltoztatása, még ha jó okkal is,az egészet szétfeszítené. Most viszont mégis barkácsolunk a terven. Nem lehetséges aváltoztatásnak ebben a stádiumában valamit tenni az Írországban hátrahagyott káosszal?

Ioannis Gklavakis (PPE-DE). - (EL) Elnök úr, Biztos asszony, Batzeli asszony és Deß úr,mindannyian tudjuk, hogy a cukor-KPSZ szabályozásának javasolt módosításai a Közösségcukoriparában a szerkezetátalakítási rezsimben történő részvétel vonzóbbá tételét célozzákmeg, hogy elérjék a Közösség cukortermelésének csökkenését. Engedjék meg, hogy hárommegfigyelést tegyek ezzel kapcsolatban.

Először is, a Bizottság hozzáállása pozitív. Ez különösen így van azzal a javaslatávalkapcsolatban, amely még visszaható hatállyal is megnövelt támogatást ad azoncélszemélyeknek, akik már eleget tettek a 318/2006 sz. rendeletnek, ezáltal lehetőségetteremtve nekik, hogy ne érezzék igazságtalannak az őket ért bánásmódot, annak ellenére,hogy ők járultak hozzá először a ágazat szerkezetátalakításához;

Másodszor, úgy gondolom, hogy tökéletesen világossá vált, hogy ha a kívánt csökkentettszintű termelést nem érjük el, a lineáris csökkentésről szóló jövőbeli intézkedések csakazokat a tagállamokat fogják érinteni, amelyek nem tettek erőfeszítéseket ezen cél elérésére.Másfelől, a rendelet figyelembe fogja venni azokat az országokat, amelyek jelentőscsökkentéseket értek el, és amelyeknek a megmaradt ipari létesítményeik mára kritikusanalacsony szintet értek el. Olyan országok számára, mint az enyém, különösen fontos, hogy


biztosak legyenek abban, ez az álláspont nem felejtődik el, amikor a cukor-KPSZ jövőjérőlfogunk tárgyalni a 2010 utáni időszakot illetően;

Harmadszor, föl szeretném hozni a bioetanol témáját. Használjuk fel ezt az alkalmat arra,hogy komolyan megvizsgáljuk azt a lehetőséget, hogy végül a bioetanolba vetettlelkesedésünk elpárolog, és talán az azt termelő gyárak nagy része nem lesz életképes. Mitfog a jövő tartogatni ennek az iparág munkavállalói számára, és mi lesz a mezőgazdaságitermelőkkel? Újra meg kell birkóznunk egy hadseregnyi munkanélkülivel?

Harangozó Gábor (PSE). - (HU) Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt biztos asszony,kedves kollégák! A cukorpiac szerkezetének átalakítása sajnos nem az elvárt eredménythozta. A szerkezetátalakítás módosításánál figyelembe kell venni, hogy az egyes tagállamokmár kvótájuk jelentős részét visszaadták. Magyarország a kvóta 27%-át, miközben azEurópai Unió átlagosan mindössze 10,5%-ot.

A végső kvótacsökkentésnél ezért az egyes tagállamok termelésére jellemző mértékettámogatom. Helytelen lenne, ha az Európai Unió tagállamainak egyszerre ugyanolyanmértékű csökkentést írnánk elő, hiszen mindenhol mások a termelési jellemzők.

A módosítás emellett nem érintheti hátrányosan azokat a tagállamokat, amelyek már azátlagnál nagyobb mértékben teljesítették a kvótacsökkentést. Éppen ezért a visszaadottkvóta indulókvótához viszonyított arányának kiszámításánál ellenzem a répacukor- ésizoglükózkvóta összevonását. A szerkezetátalakítási támogatás teljes összegét pedig kikéne fizetni akkor is, hogyha a gyárakat nem bontják le, hanem alternatív hasznosításraalakítják át, biomasszára vagy bioetanolra. Köszönöm szépen figyelmüket.

Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN). - (PL) Elnök úr, az a tény, hogy a cukorpiacireform részeként a cukortermelés 0,2 millió tonnával esett az utóbbi két évben, amely adatjelentősen eltér a javasolt szinttől, nem kellene, hogy bárkit is meglepjen. Ezt az eredménytelőre látták a lengyel európai parlamenti képviselők, amint azt a Földművelésügyi ésVidékfejlesztési Bizottságban és az Európai Parlament plenáris ülésein elmondott beszédeinktanúsítják.

A feltett célok elérésének kudarca azt mutatja, hogy nem megfelelő ösztönzőket éslehetőségeket illesztettek a programba, ideértve a cukorrépa-termesztők számára a másfoglalkozás felvételére való lehetőségeket. Ezt elismerte a Mezőgazdasági és VidékfejlesztésiBizottság is, amikor ők javasolták, egyebek között, a termesztőknek és aszolgáltatásnyújtóknak a cukorgyártási ágazat számára folyósított segély elkülönítettrészének növelését 10%-ról 50%-ra, és a termesztők extra juttatásának a 2008-2009-esértékesítési évre járó részének növelését 237,50 euróról 260 euróra (a lemondott kvótatonnájánként).

Arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a Bizottság jelenleg nem alkalmazza a reformalapelveit, amelyek célja a termelés fenntartása a legversenyképesebb régiókban. A javasoltmegoldások semmit sem tesznek a problémák csökkentéséért, leküzdésükről nem isbeszélve – ehelyett csak súlyosbítják őket.

ELNÖKÖL: MECHTILD ROTHE ASSZONYAlelnök

Carmen Fraga Estévez (PPE-DE). – (ES) Elnök asszony, köszönetet mondok a biztosasszonynak, hogy ma itt van közöttünk. Véleményem szerint a biztos asszony, az előadó


és számos hozzászóló már rámutatott a 2005-ös cukorreform végrehajtása során felmerültproblémákra, ahogy arra is, hogy a termelés leállítása késésben van, és így messze nem ériel a hat millió tonnás célt, amelyet a reform előír.

Ezért meggyőződésem szerint mindannyian üdvözöljük a Bizottság által most előterjesztettjavaslatot, amely a termelés leállításának új lendületet fog adni. Az érintett ágazat, azazleginkább a cukorrépa-ágazat, szintén megelégedéssel nyugtázza, hogy az átalakításifolyamat felgyorsul, hiszen ennek alternatívája, amint azt a biztos asszony szintén jelezte,nem más, mint a kvóták fűnyíróelv alapján történő leszállítása 2010-ben. Ez utóbbi esetbentámogatások sem kerülnének kifizetésre, melyek kompenzálnák a kvótacsökkentéseket.

Úgy vélem, hogy az Európai Néppárt (a kereszténydemokraták) és az Európai Demokratáknevében általam benyújtott módosítások összhangban állnak ezzel a felfogással és az újjavaslattal egyaránt. A 31. módosításra utalok itt, amely a reformot értékelő jelentéskészítését írja elő, valamint rendelkezik az említett segélyalap szükség esetén történőegyéves meghosszabbításáról, amely a 2010-2011-es piaci évet érintené. Az alap az eredetitervek szerint négy évig működött volna, ám a reform végrehajtása eleinte váratott magára,és ez a hosszabbítás ezt kompenzálja. [Angol fordítás értelmetlen, ezért a spanyol alapján– lektor

A termelők maguk is kérték, hogy ez így történjen, és véleményem szerint kérésükettámogatnunk kell, annál is inkább, mert az alapot kizárólag az ágazat maga finanszírozza,és ezért semmilyen pénzügyi hatása nincsen a közösségi költségvetésre.

Biztos asszony, arra kérem a Bizottságot, hogy fogadja el a módosítást, és hasonló kérésselfordulók természetesen képviselőtársaimhoz is.

Végezetül szeretném megköszönni Batzeli asszony munkáját, jelentéseit, az általa javasoltváltoztatásokat, melyek az egész Mezőgazdasági bizottság támogatását is élvezik, valamintköszönetet mondok a Bizottságnak is a beterjesztett javaslatért.

Libor Rouček (PSE). - (CS) Hölgyeim és uraim, nem férhet kétség ahhoz, hogy az EurópaiUnió cukoripara átfogó reformra szorul annak érdekében, hogy a jövőben sikeresmaradhasson. A termelés csökkentése ennek a reformnak kulcsfontosságú része. Ám enneka csökkentésnek leginkább a nem versenyképes vállalkozásokra kellene vonatkoznia –sajnos a valóságban gyakran más a helyzet.

Hazámban, a Cseh Köztársaságban például új, hatékony és jól működő cukorgyárakatzártak be, míg a felszabadult kvótákat transznacionális gyártók kapták meg. Eztermészetesen nagyon negatívan érintette a hazai termelőket és fogyasztókat egyaránt.

Ezért azt kérem a Bizottságtól, hogy határozottabban vegye figyelembe a versenyképességelvét, mint az eddig történt, amikor a cukoriparban szükséges reformok végrehajtásátvégzi. Ennek során szánjon nagyobb figyelmet a bioüzemanyag-ágazat fejlesztésének is.Úgy vélem, hogy a bioüzemanyagok a cukorrépa-termesztők számára új lehetőségetjelentenek, és a jövőt vetítik előre.

Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN). - (PL) Elnök asszony, a 2005-ben megkezdettcukorpiaci reform nem vezetett a várt eredményre, a nagyon jelentős pénzügyi dimenzióellenére. Komoly pénzügyi ösztönzők kialakítása ellenére – hiszen a cukortermeléscsökkentése tonnánként 730 euró támogatást kapott – a Közösség területének egészén acukortermelés alig 1.1 millió tonnával csökkent, a remélt hatmillió helyett. A cukorpiacműködését érintő változtatások következő köre, amelyet a Bizottság javasolt, nemcsak


hogy nem javít a helyzeten, hanem tovább rontja azt, mivel nem kompatibilis a reformlegfőbb alapelvével, nevezetesen a cukortermelésnek a leginkább versenyképes régiókbanvaló fenntartásával.

Ezért véleményem szerint először meg kell teremteni a Közösség legversenyképesebbcukortermelőinek kiegyensúlyozott fejlődéséhez szükséges körülményeket, amely lehetővétenné, hogy az EU-s termelés az egyre nyitottabb világpiacon is versenyezni tudjon.

Másodsorban maximálisan ki kell használnunk a cukor exportpotenciáljából származóelőnyöket, a Világkereskedelmi Szervezetben elfogadott korlátokon belül.

Végezetül, harmadsorban, ha ezek a lépések nem vezetnek a cukorpiacon érezhetőjavuláshoz, szükségessé válik a termelés csökkentése, ám ez lineáris hányadossal történhetcsak, amely minden tagállam számára azonos.

Vladimír Železný (IND/DEM). - (CS) Elnök asszony, azt az országot képviselem,amelyben a kockacukrot feltalálták. Jó minőségű cukrunkra egykor büszkék voltunk, ámaz Európai Unió könyörtelenül elvette tőlünk ezt a büszkeségünket.

Amennyiben a 320/2006/EK rendeletet végrehajtják, a Cseh Köztársaság azért részesülmajd hátrányos elbírálásban, mert a régi tagállamok befektetőivel szemben az elvárásoknakmegfelelően viselkedett, és megengedte, hogy azok átvegyék az ellenőrzést az országcukoriparában. Ez a rendelet méltatlan kísérlet arra, hogy a nagy európai cukorfinomítóvállalatok érdekeit kiszolgálják, a hagyományos termelő és előállító országok érdekeitsemmibe véve.

Ezért a Fajmon úr módosításának és a mások által javasoltaknak megfelelően feltétlenüllehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy eldöntsék, hogyan kezelnék a kvóta 20%-osvagy még nagyobb arányú csökkenése esetén bekövetkező krízishelyzetet. Ha ez nemtörténik meg, a Cseh Köztársaság abszurd módon annak a hagyományos terméknek azimportőrévé válhat majd, amelyet évszázadokon át állított elő.

Egy nap majd, amikor unokáink felsorolják az okokat, amelyek miatt a Cseh Köztársaságnakki kellene lépnie az Európai Unióból, a cukorpolitika és az idevágó szabályozás, amelyekrőlma itt vitatkozunk, listájuk elején fog állni.

Ville Itälä (PPE-DE). - (FI) Elnök asszony, biztos úr, teljes mértékben értem, hogy acukorkvótákat még jobban csökkenteni kell, és támogatom ezt a lépést. Azt is értem, hogya rendelkezésünkre álló adatok alapján az előző reform nem járt sikerrel.

Most azonban arról beszélünk, hogy a jövendőbeli reformot hogyan hajtsuk végre. Ennekminden tagállammal szemben igazságosnak kell lennie – és hasonlítsuk most ezt össze ahazám, Finnország történetével, ahol két cukorgyár működött. A kvóta legutóbbicsökkentése, amely a gyakorlatban a termelés 40%-os visszavágását jelentette, ahhozvezetett, hogy az egyik gyár bezárt. Ha a jelenlegi reform további 13%-os csökkentéstirányozna elő, az a legrosszabb forgatókönyv alapján azt is jelenthetné, hogy acukortermelés teljesen megszűnik Finnországban, mivel mindkét gyárnak be kellene zárnia.

Ez a helyzet nyilvánvalóan igazságtalan a finn cukortermesztőkkel és a finn iparral szemben.Ezért támogatom a képviselőtársam, Fajmon úr által beterjesztett módosítást, amelyleszögezni, hogy ez a tervezet nem vonatkozna semelyik részletében sem azokra atagállamokra, amelyek kvótáik 20%-nál nagyobb részét már így is elvesztettték – feltéve,hogy maguk a tagállamok nem döntenek másképpen.


Remélem, hogy biztos asszony megértő lesz a kis országok helyzete iránt. Finnországbanmost vitatjuk meg a déli területeknek folyósított támogatások csökkentésének kérdését,mely a csatlakozási szerződés 141. cikkében előírtak alapján történne. Ám figyelembe kellvenni, hogy a vidéki társadalom alig-alig hisz az Európai Unióban. Kell, hogy maradjonegy reménysugár, és mindenekelőtt arra van szükség, hogy ezeket a reformokat igazságosanhajtsák végre, azonosan kezelve az összes tagállamot..

Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja . − Elnök asszony, mindenekelőtt mindannyiuknakmeg szeretném köszönni értékes hozzászólásaikat. Úgy vélem, a mai hozzászólásokbólis kiviláglik a kérdés összetettsége. Én magam néhány megjegyzésre szorítkoznék.

Mindenekelőtt hangot adnék meggyőződésemnek, mely szerint amit most javaslunk, ezaz ágazat orra elé lógatott nagy sárgarépa, működni fog. A sárgarépa ugyanis vonzó leszmajd, mivel a mezőgazdasági termelők az átszervezési alap 10%-át is megszerezhetik, ésaz átszervezési alap a 2008-2009-es évre 625 euró. Ez 62,5 eurót jelent, amihez méghozzászámítódik a nemzeti kiegészítés összege, amely az átszervezési alapból származik.Ez utóbbi 237,5 euró, és így a Bizottság javára lemondott minden tonnáért 300 euró jármajd.

A legfontosabb eredménynek azt tartom, hogy most előízben a mezőgazdasági termelőkmaguk beindíthatják az átszervezési alap mechanizmusát. Ez eddig nem volt lehetséges,ezt csak az ipar tehette meg. Most a mezőgazdasági termelők azt mondhatják, hogy „kiakarok szállni, és kérem a tonnánkénti 300 eurómat, és az árcsökkenésért járó ellentételezéstmég ezek felett meg fogom kapni.” Ez pedig nem egyszeri kifizetés, ez folytatólagosanérkezik.

Teljes mértékben egyetértek Parish úrral. A cukorépa-termesztés alternatívái ma sokkalvonzóbbak, mint évtizedek óta bármikor, a gabonák és az olajos magvak árszintje miatt.Ezért úgy vélem, hogy a mezőgazdasági termők majd osztanak-szorzanak, és végül megfogják találni a jövőbeni termelés szempontjából legjobb megoldást.

Első felszólalásomban említettem a visszaható hatály kérdését. A visszaható hatály célja,hogy azok, akik már a kezdet kezdetén alkalmazkodtak, ne szenvedjenek hátrányt. Acélcsoport répatermesztőkből, inulinszirup-termelőkből és cikóriatermesztőkből tevődikössze. A répatermesztés egyes fajtái között tehát nem teszünk különbséget.

Ezért bizakodva tekintek előre, és köszönöm a Parlament gyors reagálását, amely reményeimszerint lehetővé fogja tenni, hogy holnap politikai megállapodás szülessen a Tanácsban,világos jelzést küldve az ágazatnak, a répatermesztőknek, hogy már ennek alapjánkezdhessék meg a következő mezőgazdasági év tervezését.

Nagyon bízom abban, hogy ez az egész ágazat javára fog válni, mivel, ahogy ma iselhangzott itt, a lehetőség kihasználásának elmulasztása esetén lineráris visszavágásokrafog sor kerülni, amely nem jogosít fel ellentételezésre. Ezért úgy gondolom, az egyesgazdaságokban sok-sok számolgatás kezdődik majd arról, hogy mely vonatkozásokvonzóak, és végül az a tonnaszám kerüljön leszállításra, amely lehetővé teszi a cukorágazategyensúlyának kialakulását.

Még egyszer nagyon köszönöm önöknek – különösen az előadónak, Batzeli asszonynak– a sok munkát, amelyet ebbe a bonyolult dossziéba fektettünk.

Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra ma kerül sor.


Írásbeli hozzászólások (142. cikk)

Glattfelder Béla (PPE-DE), írásban. – (HU) Tisztelt elnök úr! Az Európai Bizottság acukorreform mostani felülvizsgálatakor arra hivatkozva kér újabb értelmetlen áldozatotaz európai gazdáktól és az európai cukorágazattól, hogy helyre tudja állítani a cukorpiaciegyensúlyt. Az Európai Parlament jelentéséhez a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságnevében készített véleményemben annak idején felhívtam a figyelmet arra, hogy az európaicukorpiacon mindaddig nem fog létrejönni a kívánt egyensúly, amíg a jogszabályok nemgondoskodnak hatékony importvédelemről. Az Európai Parlament jelentésében javaslatokatis tett az Európai Bizottságnak és a Mezőgazdasági Miniszterek Tanácsának a harmadikországokból származó cukorbehozatal korlátozására. Ezeket a jogalkotó végül nem építettebe a végleges jogszabályba.

Egyetértek a mostani javaslathoz benyújtott azon módosító indítvánnyal, amely szerintazokban a tagállamokban, amelyekben legalább 20%-os kvótavisszaadás történt, ne kelljenújabb kvótacsökkentést végrehajtani. Ez így lenne méltányos és igazságos azontagállamokkal szemben, amelyek már komoly erőfeszítéseket tettek a cukorreformvégrehajtása érdekében.

Fontosnak tartom ugyanakkor, hogy a cukorreform felülvizsgálata során versenyképesebbéis tegyük a cukorágazatot. Ennek érdekében nyújtottam be azt a módosító indítványomat,amely a tagállam döntésének függvényében lehetővé teszi, hogy először a kisebb, kevésbéversenyképes termelők adhassák vissza répaszállítási jogaikat. Ez jelentős kedvezmény akisebb, kevésbé jól informált termelők számára, de egyben hozzásegíti az európaicukorágazatot ahhoz, hogy nemzetközileg is versenyképesebb legyen.

Mairead McGuinness (PPE-DE), írásban . – Sajnálatos, hogy a Bizottság ilyen rövid időmúltán visszatért, ezúttal a második cukorágazati átszervezési csomagról kérve parlamentiszavazást. Az első csomag az ír cukoripar romlását jelentette, az ország, a mezőgazdaságitermelők és termesztők kárára.

Az ellentételezési csomag sajnos máig nem jutott el teljes egészében a mezőgazdaságitermelőkig és a beszállítókig.

Nem értek egyet a Bizottság arra irányuló kísérletével, hogy az újabb csomag 10%-ábanmaximálják a mezőgazdasági termelőknek és a beszállítóknak kifizethető ellentételezést.A feldolgozóknak fenntartott 90% túlzásnak tűnik.

Az első átszervezési rendszer 10%-os minimumot biztosított a termesztőknek ésbeszállítóknak, és meghagyta a tagállamoknak a lehetőséget, hogy az előbbiek pontosrészesedéséről ők döntsenek. Ehhez képest ezzel a csomaggal a Bizottság rendkívül merevenmegszabja, hogy az ellentételezések milyen módon oszthatók meg.

Az látszott, hogy az átszervezési segély szintjét meg kell emelni a Bizottság célkitűzéseielérésének érdekében. Üdvözlendőnek tartom, hogy emelt szintű átszervezési segélytkapnak azok, akik a répatermesztést már feladták.

Azt kérem, hogy az ír mezőgazdasági termelőknek és beszállítóknak járó ellentételezéseketsürgősséggel fizessék ki – ez a történet már túlságosan hosszúra nyúlt..

Witold Tomczak (IND/DEM), írásban. – (PL) Elnök úr, a közös agrárpolitika szabályaithosszabb ideje sok piacon látványosan megsértik az ipar szereplői. A cukorpiac csak mégegy a dicstelen példák sorában. A cukorpiac reformja, melyet alig két éve fogadtunk el, azúj tagállamok számára méltánytalan megoldásokat tartalmazott, mivel azoknak a régi


tagállamoknak kedvezett, amelyek az úgynevezett B kvótában, amelyek az adófizetőknekkerülnek sokba, rendelkeznek feleslegekkel. A reform egyik célja az ágazatversenyképességének javítása volt. A piacon eszerint azok maradtak volna, akik a leginkábbversenyképesek. A most javasolt felülvizsgálat azokat bünteti azonban, akik alegversenyképesebbek. Hiszen az új szorzók bevezetése és a visszaható hatály pontosanehhez fog vezetni. Felfedezhető bármilyen logika abban, ami az ügyben történik?

Amikor a régi EU érdekei sérülhetnek, az elveket kihajítják az ablakon. A szolidaritás, aversenyfeltételek és az esélyek egyenlősége mára üres szavakká váltak.

Ez az egész agrárágazatra igaz, amelyen belül a gazdagabb országok kapják a nagytámogatásokat. A szegényebb új tagállamokkal szembeni diszkrimináció megszüntetéséreirányuló erőfeszítések pedig a régi tagállamok képviselőinek lefegyverző őszinteségébeütköznek. „Igaza van, mondják, de nem fogjuk kinyitni Pandóra szelencéjét.” És mostmégis, legalábbis a cukorágazat vonatkozásában lehetőség nyílt a nem sokkal ezelőttelfogadott megállapodás megváltoztatására! Ennek egy oka van: ez a kérdés ugyanis érintia régi tagállamok és a nagy konszernek érdekeit!

5. Kínában gyártott veszélyes játékok (vita)

Elnök. − A következő napirendi pont a Bizottság nyilatkozata a Kínában gyárott veszélyesjátékokról.

Két biztos kíván felszólalni.

Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Ajátékok nem hasonlítanak az egyéb árucikkekre. A legsérülékenyebb fogyasztói csoportszámára tervezik őket, és ebből egyenesen következik, hogy a gyermekek biztonságátérintő szempontokból a játékokkal szemben a legmagasabb elvárásokat kell támasztanunk.Egy amerikai gyártó által legutóbb visszahívott termék kapcsán a Házban egy sor sornagyon súlyos kérdés került napirendre – bár az amerikai gyártó a selejtes termékeketönként, saját kezdeményezésére vonta ki a piacról.

Mindenekelőtt le szeretném szögezni, hogy mindkét előttünk fekvő eset az európai jogalapján az európai piacon történő értékesítésre nem engedélyezett játékokat érint. Azólomalapú festéket tartalmazó játékok Európában – nem úgy, mint az Amerikai EgyesültÁllamokban – természetesen már régóta nem engedélyezettek. A mágneses vagy másveszélyes, potenciálisan kilazuló elemeket tartalmazó játékokat szintén jó ideje betiltottukmár Európában. Ezért itt a probléma nem az alkalmazandó jogszabályokat érinti (bár kifogok még térni az alkalmazandó jogszabályok kérdésére, ahol szükség van részlegesváltoztatásra), hanem azok végrehajtását és a vonatkozó törvények betartását.

Az általunk napi rendszerességgel használt termékek nem lehetnek száz százalékosanbiztonságosak. A világ legjobb törvényhozója sem garantálhatja, hogy a gyártás során nemfordulnak majd elő hibák. A világ legjobb törvényhozója sem lehet képes garantálni, hogya világot behálózó beszállítói hálózatokban nem jelentkezik majd egy adott pillanatbanvalamilyen probléma. Ez éppannyira igaz, mint az, hogy a világ legjobb törvényhozójasem képes megakadályozni a csalás szándékával, jogsértő módon folytatott kereskedelmet.

Szeretném emlékeztetni önöket arra esetre, amelynek következményeként Görögországbanhárman haltak meg egy gyártási hibás vasalót használva. Ez a vasaló pedig nemcsak azeurópai CE jelöléssel volt ellátva, de még egy bizonyos német biztonsági igazoló jelzést is


hordozott. Ám a készülék ennek ellenére nem volt biztonságos – valószínűleg azért, merthamisítvány volt. Nincs az a törvényhozó a világon, aki ezt meg tudná akadályozni. Ez agyártók felelőssége, és azoké, akiknek feladata biztosítani, hogy a gyártók betartsák a létezőszabályozást. Ez utóbbiak a tagállamok piacfelügyeleti szerveit jelentik. Európai piacfigyelőrendszer ugyanis nem létezik, mivel ez a terület a tagállamok kizárólagos felelőssége.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy jelen esetben olyan problémával állunk szemben,amely szorosan összefügg a gazdaság globalizációjával. Ez utóbbi azt is jelenti, hogy mamár az egész világot behálózzák az árumozgások. Olyan vállalkozásokat kell elképzelnünk,amelyek rendkívüli költségnyomás alatt működnek, azaz beszállítóikat folyamatosan aköltségek csökkentésére szorítják, és ezzel hozzájárulnak az árak csökkenéséhez. Ez nagyonnagy kockázattal jár, hiszen egy adott ponton a biztonság rovására mehet ez az igyekezet.

Emiatt mondjuk folyamatosan, hogy minél nemzetközibb és kiterjedtebb a beszállítóihálózat, annál nagyon a vállalkozások felelőssége annak biztosításában, hogy a meglévőszabályozást a beszállítói hálózat minden szintjén betartsák. Ez okozta a problémát azamerikai gyártó által előállított játékokon található ólomtartalmú festék esetében is. Afestéket egy kínai beszállító biztosította, amelyet típusa alapján pedig nem szabadott volnaszállítani. Az ügy valójában erről szól.

A vállalati felelősség elve meghatározó súllyal bír. A vállalkozás felelőssége, hogy termékeikmegfeleljenek az aktuális európai szabályozásnak. A tagállamok felelőssége csak ezutánkövetkezik. Az ő feladatuk a piacfelügyelet biztosítása. És végül következünk mi, európaijogszabályalkotók. A mi feladatunk annak biztosítása, hogy a szabályozás korszerűmaradjon, és az esetleges kockázatok jóelőre felismerhetők legyenek, és bekerüljenek aszabályozásba.

A Bizottság ezért kezdte meg több mint két évvel ezelőtt a már meglévő, a játékokbiztonságáról szóló irányelv alapos felülvizsgálatát. A játékok biztonságáról szóló irányelvaz “új megközelítésmódot” követő direktívák közül az egyik legrégebbi. Világosan látszik,hogy az elmúlt húsz évben a játékok piacán drámai változások mentek végbe, így az újirányelv egész sor nemrégiben azonosított kockázatot és veszélyforrást igyekszik kezelni,nagyon szigorú szabályokkal biztosítva, hogy a veszélyeket kiszűrjük – így például ajátékokban található vegyi anyagok esetében. Ezt az irányelvet még az év vége előtt ajogszabályalkotók eléé fogjuk terjeszteni.

Az év elején már Önök elé terjesztettünk egy olyan csomagot, amely a piacfelügyeleterősítését célzó intézkedések és a CE jelölés védelmének javítását célzó intézkedések egészcsomagját foglalta magába. Ennek kapcsán hadd szóljak röviden a CE jelzésről. Ez a jel azttanusítja, hogy a gyártó – akár európai, akár európai piacra termelő gyártóról van szó –teljeskörű garanciát vállal arra, hogy terméke a hatályos európai szabályozás által előírtaknakmindenben megfelel. Ez az, amit a gyártó a CE jelöléssel garantál. Ez jelenti a CE jelzés.

Egész sor esetben a gyártó nem kaphat engedélyt a CE jelzés használatára pusztán a sajátnyilatkozata és az általa felmutatott bizonyítékok alapján. Minden ilyen esetben egyharmadik testületnek kell tanúsítványt kiadnia. Ezeket a szervezeteket megfelelésértékelőtestületeknek nevezzük, és működésükön még sok szempontból lehetne javítani. Márbeterjesztettük a megfelelő javaslatokat, amelyek önök, európai jogszabályalkotók számáraelérhetőek.

A játékok kapcsán a Bizottságnak és önöknek, mint jogszabályalkotónak, egyaránt nagyonnehéz kérdésben kell most döntést hozna. Akarjuk-e bevezetni azt, hogy minden egyes


játékról még piacra kerülése előtt egy harmadik testület állítson ki tanusítványt, vagymeghagyjuk a rendszert, amelyben a gyártók adnak garanciát a CE jelölés használatával,és ezzel felelősséget is vállalnak. Ehhez hozzátenném, hogy a jelenlegi szabályozásértelmében a gyártóknak minden időpontban, minden vonatkozó irattal alátámasztvebizonyítani kell tudniuk, hogy jogszerűen használták a CE jelölést. Vagy egy harmadik utatválasztunk inkább, és meghatározzuk azokat a játékfajtákat, amelyekről a játékokbiztonságáról szóló új irányelvben szerepelni fog, hogy harmadik testületnek kell majdtanústványt kiállítaniuk?

Nem akarom leplezni, hogy ez utóbbi megoldás nagyon rokonszenves a számomra. Errefelhoznék egy példát is: mit tehetünk a faforgácsot tartalmazó játékokkal? Ha ugyanis agyerekek a szájukba veszik, a faforgács veszélyes anyag. Ezért garantálni kell, hogy ezek ajátékelemek semmiképpen nem jelenthetnek a gyerekek számára fenyegetést. Ha nemakarjuk a gyerekektől elvenni Gameboy-aikat – és nem hiszem, hogy bárki erre készülne– a jelen helyzetben nem marad más lehetőség, mint kötelezővé tenni egy harmadikszervezet tanúsítványának megszerzését. A Bizottság ezeken a területeken hasonlóangondolkodik, és reményeim szerint a délutáni, erről szóló vita során a Parlamentbenfelmerült gondolatokról is képet tudok majd alkotni.

Végezetül a gyártókhoz és a fogyasztóvédelemhez szeretnék hozzászólni. A termelőknektisztában kell lenniük azzal, hogy a költségnyomás, bármekkora is legyen, nem menti felőket a gyártási folyamat és a beszállítói útvonalak minden egyes elemének megvizsgálásától.Minél nemzetközibbé válik a termelés és a beszállítói hálózat, annál nagyobb a piaconszereplő vállalatok felelőssége.

Túl a fentieken, megjegyzem, hogy a fogyasztói szervezetek nagy jót tennének, ha sikerülnetudatosítaniuk, hogy az olcsó és a jó nem mindig ugyanaz. Ez nem csak biztonsági, deminőségi kérdés is, hiszen hányszor látthatták már – akár a karácsonyfa alatt kinyitottjátékok esetében is – hogy a gyerek kinyitja, egyszer játszik vele, majd a játék el is romlik.Talán olcsó volt, de bizots nem volt jó minőségű! Az olcsó nem mindig azonos a jóval, dea biztonságossal sem. Ez megköveteli, hogy a fogyasztó felismerje, a termék ára közvetlenülösszefügg annak minőségével és biztonságával. Az alacsony ár kultuszát – amely legalábbisnémelyik tagállamban terjedőben van –, nos ezt a kérdést egyre aggasztóbbnak találom.

Befejezésül annyit mondanék, hogy az európai jog, bármit is mondjunk, ma jobb, mintamit a világ más részein találunk, ugyanakkor lehet fejleszteni, sőt, fejlesztjük is, és amikorjátékokról van szó, minden minőségi elvárás közül a legszigorúbbakat kell alkalmazni, ésmi ezeket is alkalmazzuk.

Meglena Kuneva, a Bizottság tagja . − Elnök asszony, megtiszteltetés és valódi örömszámomra, hogy Verheugen alelnök úrral együtt a Parlament előtt beszélhetek a veszélyestermékek és a termékbiztonság kérdéseiről. A Bizottságban, mint láthatják, teljes azegyetértés ennek a területnek a rendezésével kapcsolatban, és örömmel osztjuk megálláspontunkat két, egymást kiegészítő nézőpontból is.

Nyitott társadalmunk és gazdaságunk az állampolgárok számára olyan választást teszlehetővé, amelyet még egy generációval ezelőtt sem engedhettek volna meg maguknak,vagy egszerűen el sem tudtak volna képzelni. Ez komly előrelépés, de, ahogy az elmúlthónapokban láthattuk, egy problémát is felvet. Itt természetesen a termékbiztonságkérdésére gondolok, különösen pedig a gyermekjátékokra. A polgároknak tudniuk kell,hogy biztonságukat megfelelő szabályok, éber és határozott hivatalok és felelősvállalkozások segítik.


A helyzet rövid ismertetését a jogszabályok és végrehajtásuk néhány szóban történőbemutatásával kezdem, mivel ez rendkívüli jelentősséggel bíró terület. Úgy vélem, a afogyasztóvédelem jelenlegi jogszabályi keretei az EU-ban lényegüket tekintve megfelelőek,és tovább fognak erősödni az új megközelítésű irányelvekre vonatkozó bizottságijavaslatnak köszönhetően, amely előkészítés alatt áll. Különösen az általánostermékbiztonságról szóló irányelvre gondolok itt, amely RAPEX-, azaz gyorstájékoztatásirendszere révén nagyon szilárd alapok létrehozása felé tett lépés. Már rendelkezünk aszükséges szabályozással ahhoz, hogy megfelelően tudjuk kezelni a kínai vagy egyéberedetű veszélyes termékeket. A biztonságos termékekkel ellátott belső piaccal kapcsolatoslegnagyobb kihívás az, hogy miként történjen a már létező jogi szabályozás hatékonyvégrehajtása, kikényszerítése. Ez a terület azonban, ha figyelmesen elolvassuk az irányelvet,a tagállamok kompetenciája. A tagállamok piacfelügyeleti szerveinek és vámhatóságainaka kötelessége, hogy a veszélyes termékeket kiszorítsák a piacról, megakadályozvaodajutásukat, vagy akár visszahívva, kivonva őket. A tagállamoknak hatékony, arányos ésvalódi visszatartó erejű büntetéseket kell bevezetniük, és erre vonatatkozóan mondja kiaz általános termékbiztonságról szóló irányelv 7. cikke, hogy ez bizony a tagállamokfeladata.

A hatóságok által alkalmazott jogi szabályozás ugyanakkor természetesen csak a jogi ésetikai kötelezettségeiket tiszteletben tartó vállalkozásokkal együtt működhet, ahogy aztVerheugen biztos úr is említette néhány perccel ezelőtt. A gyártók, importőrök ésforgalmazók felelőssége, hogy csak biztonságos termékeket juttassanak a piacra, ésamennyibben tudomásukra jut bármilyen, a fogyasztók biztonságát érintő kockázat, úgymegfelelő lépéseket foganatosítsanak.

Néhány szót szólnék egyes termékek közelmúltban történt visszahívásáról is, amelyekettermészetesen kiemelten figyelünk. Ezeknek a közelmúltban történt, veszélyes termékeketérintő visszahívásoknak a kapcsán annyit mondanék, hogy a Bizottságot a hallgatás jobbanaggasztaná, mint amikor történik valami, mivel a bizalom az átláthatóságnak köszönhetőenerősödik. Ezért csak bátorítani tudom a nemzeti hatóságokat, hogy fokozzák piacfigyelőtevékenységüket, és tájékoztassák a Bizottságot a veszélyes termékekről. Azaz nehallgassanak, se ezért, se azért, mondjuk mert nem akarnak az embereknek karácsony előttgondot okozni, vagy mert csendben próbálják megoldani a problémát.

Természetesen vannak még nyitott kérdések. A piaci szereplők vajon elég gyorsantájékoztatnak a felmerült problémákról, és elég erősek-e belső ellenőrzési rendszereik?Hogya biztosíthatjuk, hogy a piacfelügyeleti szervek korábban és hatékonyabbanléphessenek fel, és a termék-visszahívásokat hatékonyabban tudják követni? De mindezekellenére a közelmúltban történt visszahívások annyit megmutattak, hogy lehetséges ésszükséges is javulást elérni a teljes beszállítói hálózatok kérdéseben, beleértve egyebekmellett a terméktervezést, a beszállítók felügyeletének végrehajtóit, gyártási folyamatellenőrzését és az elkészült termékek tesztelését egyaránt.

Szólni szeretnék most a Kínához és az Egyesült Államokhoz fűződő viszonyunkról is. ABizottságban is kételyek élnek azzal kapcsolatban, hogy Kína vajon eleget tesz-e ezen aterületen. A közelmúltban tett kínai látogatásom során a legfőbb üzenet, amelyet közvetíteniprobáltam, az volt, hogy Európa sem ma, sem holnap nem hajlandó kompromisszumokraa fogyasztó biztonságával kapcsolatban. Ezt hangsúlyoztam, és sikerült is a kínaihatóságokat rávennem, hogy meghatározott célkitűzések mellett elkötelezzék megukat.A piac részéről nem merülhet fel olyan érv, amely versenyezhetne a termékbiztonság ésaz emberi élet biztonságának követelményével. Készen állok arra, hogy, amennyiben az


ígéretek nem teljesülnek, kikényszerítsük ezek teljesítését. Októberre várom a kínaihatóságok jelentését, és minden, de minden lehetséges dolgot megteszek, hogy meggyőzzemőket: habozás nélkül lépéseket fogok tenni, ha ígéreteiket nem teljesítik.

A Kínával való konstruktív együttműködés máris hozott eredményeket: egyes nemelfogadható minőségű termékek exportengedélyét bevonták. Nézzék, négy napot töltöttemKínában, és ezalatt a négy nap alatt a két legnagyobb játékgyártó engedélyei közül többetis megvontak. Ennek alapján Európa lényegesen kedvezőbb helyzetben van, mint a többihasonló gondokkal küszködő fejlett ország. Mint tudják, az Egyesült Államok elnöke általlétrehozott munkacsoport szeptember 16-án kiadott jelentésében olyan intézkedéséketjavasolt, mint amelyeket Európában már meghoztunk a termékbiztonság javításánakérdekében. Kapcsolatban állunk az amerikai fogyasztóvédelmi hatósággal és az érintettdöntéshozókkal annak érdekében, hogy a kínai kormánynak szánt üzeneteink kölcsönösenerősítsék egymást. McCarthy asszonnyal, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságelnökével már beszéltem amerikai látogatásának eredményeiről. Jövő héten, amikor magamutazok az Egyesült Államokba, át fogom tekinteni az együttműködés lehetséges formáit.A cél az, hogy a kínaiaknak félreérthetetlen jelzést küldjünk. A megfelelő biztonságossággarantálása ugyanis nem alku tárgya valamely gazdasági térséggel épített kapcsolatokban,hanem a bármelyikre való bejutás elengedhetetlen feltétele.

Az általunk tervezett soronkövetkező lépések ismertetésével zárnám hozzászólásomat. ABizottság feltett szándéka, hogy mindent megtegyen a karácsonyi idény során eladottjátékok biztonságáért, a kellemetlen meglepetések elkerüléséért – és ezt a szándékunkatnagyon világossá tettük. Talán jó ötlet lenne egy karácsonyra szóló megegyezés a gyártókkal,importőrökkel, a fogyasztói szervezetekkel és az összes tagállam hatóságaival is, aszabályozás határozott végrehajtásának érdekében. A Bizottság rendszeresen tájékoztatnifogja a Parlamentet a fejleményekről, különös tekintettel a jelenlegi fogyasztóvédelmimechanizmus gyengéit és előnyeit számba vevő belső ellenőrzési gyakorlat Novemberközepére várt eredményeiről, valamint a soronkövetkező, november végi EU-Kína csúcsután. A jövő hónap elején, pontosabban harmadikán, a nemzeti szervek Brüsszelbentalálkozót tartanak, amelyen össze fogjuk vetni nézeteinket arról, hogy a biztonságravonatkozó irányelvek végrehajtása egyes helyeken hogyan halad. A nagy játékgyártókkal,köztük a Mattel céggel is, már hosszú tárgyalásokat folytattunk, egyebek mellett azeljárásmódok megosztásáról. Ahogy arról nemrégiban a Belső piaci és fogyasztóvédelmibizottságot tájékoztattam, ez most nem az a pillanat, amikor reflexből, mérlegelés nélkülis cselekedhetünk. Verheugen alelnök úrral és más biztosokkal együtt gondoskodni fogunka globális termékbiztonság felügyeletével kapcsolatban a közvéleményben felmerültaggályokat erősítő kérdésekre adandó szükséges, arányos és megfelelő válaszokmegszületéséről.

Bár Verheugen biztos úr beszámolójában meglehetősen részletesen tárgyalta, hadd mondjakmég annyit, hogy az úgynevezett új megközelítésű irányelv-csomag felülvizsgálata soránaz európai polgárok egészségének és biztonságának megőrzése érdekében meg kell őriznünkaz általános termékbiztonságról szóló irányelv alapján létrehozott célzott és sikeresrendszert. Az év végén be fogjuk mutatni az első jelentést, amely az irányelv előírása szerintminden három évben esedékes, és ebből ki fog derülni, hogy a mechanizmus valóbanhatékony, és a közösségvállalás, a szolidaritás és az arányosság elvein alapul. Az Önökidevágó nézeteiben egy percig sem kételkedve kérem, hogy helyezzék a biztonság elvét azelnagyolt szabályozáshoz vezető egyszerűsítés célja elé, és támogassák a Bizottság eredetielőterjesztésében foglalt rendelettervezetet.


Azt is tudnunk kell, hogy hasonló dolgok már történtek velünk. Ha visszaemlékezünkarra, hogy milyen kellemetlen piaci események kísérték az élelmiszerbiztonságszabályozását, jó intézményi összehasonlításra nyílik lehetőség, és megkísérelhetjük atermékbiztonság területén a lehető legjobb munkát végezni – ha már a globalizált világbanszigetként úgysem létezhetünk. Felügyelnünk kell a folyamatokat, biztosítva arról azeurópai polgárokat, hogy a Közösség hatóságai mindenütt egyaránt éberek, és ezzelkiegészítik a tagállamok által tett erőfeszítéseket.

Malcolm Harbour, a PPE-DE képviselőcsoport nevében . – Elnök asszony, egy japán –hangsúlyozom, japán, nem kínai – mondás szerint “minden probléma gyomrában kincsetőrző hegy”.

Véleményem szerint a Mattellel kapcsolatban felmerült probléma rendkívüli módonráírányította a figyelmet a Házban általunk és különösen a Belső Piaci és FogyasztóvédelmiBizottságban dolgozó képviselőtársaim által végzett munka fontosságára, nohahagyományosan ezt a területet igencsak száraznak tartják, legyen szó akártermékszabályozásról, piaci felügyeletről vagy megfelelőségértékelésről. Nos, most már aközvélemény számára is világos, hogy miért fontos ez a munka, és remélem a jövőben isa figyelem homlokterében marad majd.

Szeretném a Bizottság két tagjának megköszönni, hogy eljöttek ma, egyben mindenekelőtttalán emlékeztetném őket arra, hogy olyan szóbeli kérdést kaptak, amelyet előre lehetettlátni, és valóban ki is tértek a legtöbb kérdéses elemre – ezzel együtt szerintem mi márvalamennyivel előttük járunk.

Holnap szavazásra kerül az állásfoglalás, amely széles összefüggéseiben tárgyalja atermékbiztonságot és különösen a játékok biztonságát, figyelembe véve a globáliskörnyezetet.

Egy sor ügyben mindkét biztoshoz szeretnék szólni. Örömmel nyugtázom, hogy Verheugenbiztos úr megerősítette nekünk, hogy a játékokról szóló irányelv készül, és az év végérevárható – ezt mi egy ideje már kértük. Az is pozitívum, hogy némi betekintést engedett azennek kapcsán folyó gondolkodásba, de szívesen vennénk, ha többet is megosztana velünkebből. Nem látjuk teljesen tisztán, hogy a biztos úr milyen irányt kíván venni. Úgy véljük,talán egyes területekre vonatkozó, eltérő szabványok lehetőségére utalt. Ezzel kapcsolatbanóvatosságra inteném őt. Nem vagyok ugyanis teljességgel meggyőződve arról, hogy egymikrochipet tartalmazó játék veszélyesebb mondjuk egy biciklinél, de ebben az ügybenhagyom a biztos urat tovább gondolkodni.

Hadd emeljem ki ezért csak azt a néhány kérdést, amelyet át szeretnénk tekinteni. Előszöris, a mai reggel nagy csalódása volt, hogy a Tanácstól senki sem jelent meg itt. Holott atermékek megfelelőségértékelésében az ő szerepük megkülönböztetett fontossággal bír.

Másodikként azt emelném ki, hogy egyetértek mindkét biztos arra vonatkozó értékelésével,hogy a beszállítói lánc felügyeletével kapcsolatos felelősség oroszlánrésze a termelőkre ésa gyártókra háruljon, és ők végezzék a minőségellenőrzéseket, valamint biztosítsák, hogyaz előálíltott termékek minősége egyenletesen magas legyen.

Végezetül hangot adnék véleményemnek, hogy a fogyasztókat több és jobb információilleti meg. Nem tudom megérteni, miért vonakodunk ennyire attól, hogy közöljük afogyasztókkal, hol készült valamely termék. A Tanács éppen egyes meghatározottterületekre vonatkozó javaslaton ül. Úgy gondolom, hogy a játékiparnak nagyon komolyanneki kéne veselkednie egy komoly, saját maga által kifejlesztett és felügyelt játékbiztonsági


norma kialakításának, hogy a fogyasztók a karácsonyra vásárolt játékokról majd biztosantudhassák, azok valóban biztonságos, jó minőségű játékok.

Evelyne Gebhardt, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, úgy vélem, hogynekünk az Európai Unióban sikerült minden szempontból nagyon magas szintűtermékbiztonsági szabványokat bevezetnünk. Egyetértek Verheugen úrral abban, hogy a100%-os biztonságosságot sosem fogjuk elérni, mégis, Európában a lehető legmagasabbfokú biztonság elérését kell célként meghatároznunk, és ezt még nem sikerült elérni. Mielőttez a célkitűzés megvalósulhat, még sokat kell tennünk. A visszahívási akciók – és nemcsaka Mattelről van szó, más vállalkozások is hasonlóan cselekedtek az elmúlt hónapokban –megmutatták, hogy nagy szükség van olyan lépésekre az Európai Unióban, amelyekgarantálják, hogy a termékbiztonság az Európai Unióban az elérhető legmagasabb szintrekerüljön.

Karácsony előtt három hónappal természetesen különösen figyelünk a játékokra, mivelezeknek különösen biztonságosnak kell lenniük. A gyermekeink jelentik a jövőt, ésbiztonságukra ezért fokozottan kell ügyelni. Ezért különösen dühítő, hogy az EurópaiBizottságnak ilyen sokáig tart a játékokról szóló irányelv átdolgozása. Remélem, valóbanigaz, hogy az irányelv felülvizsgálata az év végére, vagy akár már az év vége előtt befejeződik,hogy aztán teljesen korszerűvé alakíthassuk. Aggodalmaim vannak azzal kapcsolatban is,hogy milyen javaslatok kerülnek előterjesztésre majd, mivel ebben a kérdésben máig nemlehet tisztán látni.

Egy további meglehetősen jelentős kérdés a kérdéses jogszabály végrehajtása. A Bizottságtagjai is kitértek erre, és ez valóban még egy nehéz ügy. Hétfőn lehetőségem nyílt egyminősítő intézetbe ellátogatni, körülnézni, és rákérdezni, hogy milyen problémákkal kellküzdeniük. Egy nagyon jól látható nehézség az volt, hogy a CE jelölés nem garantálja azt,amit megígér. Ezen változtatnunk kell, és ezért azt szeretnénk, hogy szülessenek továbbibiztonsági jelölések, különösen a játékok esetében, hogy az ígért biztonság valóban elérhetőlegyen.

Nem elegendő, ha a már boltokban lévő termékeket vizsgálják, erre még ezt megelőzőensort kell keríteni. Az ellenőrzésnek korábban kell történnie, kötelező jelleggel bármikor,ha erre szükség van – márpedig a játékok esetében ez különösen indokolt.

Egy harmadik megjegyzés, amely egyben az utolsó is: a RAPEX rendszeren javítani kell.Ha megnézzük a statisztikákat, látható, hogy tagállamonként nagyon nagy különbségekmutatkoznak a területen kifejtett aktivitás szintjében. Azt hiszem, ennek kapcsán atagállamokat fel kellene szólítani, javítsák és segítsék a rendszer működését, hogy szükségesetén a valóságban is sikerüljön visszahívni termékeket, vagy akár kitiltani őket a piacról.

Toine Manders, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök asszony, megelégedésread okot, hogy két biztos is jelen van ma. Ez bizonyítja a Mattellel kapcsolatban felmerültprobléma kezelése során tanúsított dinamikus fellépést. A szóban forgó probléma perszekettős természetű, és ezt mutatja, hogy egyfelől kínai vonatkozásaiban nem annyira jelentős,másfelől viszont még a Mattel is képes volt hibázni. Ahogy mondottam, a probléma tehátkettős természetű. Először is, ha szabad Clintont idéznem, a politikusoknak előbbgondolkodniuk kell, és csak utána cselekedni. Ezt Clinton elnök mondta egy tavalyiválasztási gyűlésen, amelynek során azt is hozzátette, hogy nem szabad egyből idegesneklenni, ha egy tyúkszemünkre lépnek, ahogy ez a játékok esetében is történt. Ennek kapcsánén magam is bűnös vagyok. Ha történik valami, mi politikusok idegesek leszünk, és azonnalszigorúbb intézkedéseket és szigorúbb szabályozást kívánunk. Ám meggyőződésem szerint


először gondolkodnunk kell, és csak ezután cselekedni. Szerencsére állásfoglalásunkesetében ezt pontosan így csináltuk.

Ezek után rátérnék a második megjegyzésre, nevezetesen arra, hogy a Mattel-ügynek vanpozitív következménye is. Arra gondolok, hogy így kifejezetten a CE jelölés fontosságávalis foglalkozni fogunk, egy olyan jelzéssel tehát, amely a biztonságosságot igazolja, valamintazzal a kérdéssel, hogy hogyan javíthatnánk a jelzés szabályozásán.

Teljes mértékben egyetértek Verheugen biztos úrral abban, hogy a 100%-osbiztonságosságot és biztonságot soha nem érhetjük el. De – és ebben már Gebhardtasszonyhoz csatlakozom – mégis törekednünk kell a 100%-os biztonságra. Ha egy termékena CE jelzés szerepel, úgy ez 100%-os felelősségvállalást tanúsít, amely a fogyasztó számárakülönös jelentőséggel bír. Hiszen a jelzés láttán a fogyasztó tudja, hogy ha a megvásárolttermékkel kapcsolatban probléma merül fel, úgy lehetősége lesz a gyártóhoz vagy azimportőrhöz fordulni.

Az állásfoglalás, elnök asszony, amelyről holnap szavazni fogunk, ennek a kérdésnek aszempontjából különösen releváns. Úgy érzem, hogy sikerült kiváló állásfoglalástelőkészítenünk, azonban ennek alkalmazása még fejlődhetne – ebben teljes mértékbenegyetértek Kuneva biztos asszonnyal, aki szerint nem több jogszabályra van szükség,hanem a létező szabályozást kell hatékonyabban alkalmazni. Nem bízhatjuk egyestagállamokra, hogy harmadik országokban folytassanak ellenőrzéseket. Összehangolteurópai megközelítésre van szükség, valamint a tagállamokkal való együttműködésre, hael akarjuk érni ezt a célt, és remélem, hogy a Bizottság ennek érdekében erőfeszítéseketfog tenni.

Továbbá ki szeretnék térni arra, Elnök Asszony, hogy a fogyasztók számára világossá kelltenni, hogy milyen jelölések léteznek. A CE jelölés már létezik, és az állásfoglalásbanindítványozzuk egy, a játékok biztonságosságát tanúsító jelölés bevezetését, amelyminimálisan a ma létező nemzeti jelöléseket váltaná fel. A célunk nem az, hogy egészrendszere jöjjön létre a jelzéseknek, hogy aztán a fogyasztó a fától ne lássa az erdőt, azazelveszítse képességét, hogy megfontolt döntést hozzon – ezzel véleményem szerinttúllőnénk a célon. A dolgoknak világosabbá kell válniuk, a szabályozást egyszerre kellösszevonni és fejleszteni. Véleményem szerint ez elsődleges jelentőséggel bír. Ezért aztremélem, hogy sikerülhet a jelzéseket önkéntes alapon bevezetnünk, a piac kikényszerítőképességére hagyatkozva. Ha kötelező előírásokat hozunk, úgy nekünk magunknak kellegy hatóság révén a felügyeletet biztosítanunk, és úgy vélem, hogy a piac, a fogyasztómindenekelőtt a biztonságot és a világos jelzést választja majd. Ha ez történne,képviselőcsoportom és én magam is elégedettek lennénk a fejleményekkel. Várjuk tehát ajátékokról szóló irányelv felülvizsgálatának eredményét, amelyről már esett szó.

Hiltrud Breyer, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, az ellenőrzésekés az új jelölések erdeje teljes mértékben megkerüli a probléma gyökerét! Persze, azellenőrzések hasznosak, a jogszabályok még hasznosabbak! Nem kell több ál-biztonság,se több politika ál-cselekvés csak azért, hogy történjen valami. Jobb jogszabályok és jobbszabványok kellenek. A gyerekjátékok még mindig nem teljesen CMR-mentesek, azazrákkeltő, mutagén vagy reprotoxikus anyagokat tartalmazhatnak. A játékoknak nemszabadna mérgező gyermek-csapdának lenniük! A méreg nem való a gyerek kezébe, méga legkisebb mennyiségben sem.

Verheugen úr, elfogadhatatlannak tartom, ahogy felmenti magát a saját hibája alól, agyártókat és a fogyasztókat feddve meg. Tudjuk, hogy a jogszabályi alap, a játékokról szóló


irányelv nem védi a gyermekeket a toxikus játékoktól – és évek óta ez a helyzet. A Bizottságis tudja ezt. Saját 2004-es jelentésében is utánanézhet, már akkor komoly pofont kellettzsebretennie. Feketén-fehéren szerepel benne, hogy a játékokról szóló irányelv kudarcotvallott. 2001 óta küldünk emlékeztetőket az irányelv felülvizsgálatát sürgetve, ám ezekcsak az íróasztalfiókig jutottak el. Nem igaz, hogy az ólom a játékokban nem fordulhatelő. Az ólom mint olyan nem szerepel tiltott anyagként a játékokról szóló irányelvben! Ésazt vajon meg tudja magyarázni a Bizottság, hogy miért nem kezdeményezett még egyetlentermékvisszahívási eljárást sem, és miért a játékgyártók önkéntes visszahívási akciójárakerült sor végül?

Ezért aztán nem szabadna a fogyasztót még tovább azzal hitegetnünk, hogy a problémaellenőrzésünk alatt áll. Jobb védelemre van szükség. Ez pedig nem jelenthet mást, mint azalapok megváltoztatását, és a hiányzó szabványok világos jogszabályokkal és tiltásokkaltörténő pótlását. Abszurdnak tartom, hogy rákkeltő anyagok kerülhetnek gyermekekkezébe. A jobb ellenőrzés ebben a kérdésben nem fog minket egy jottányit sem előrébbvinni. Nem másra van most szükség, mint a jogszabályok megszigorítására, és aztán jobbellenőrzési rendszer működtetésére. Nem szabad hagynunk, hogy gyermekeink a játéksorán mérgezzék magukat!

Eva-Britt Svensson, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök asszony, ajátékvisszahívások körül kialakult vitában gyakran elhangzott, hogy a veszélyes játékokpiacra kerüléséért a felelősség a gyártó országé, azaz ebben az esetben Kínáé. Sajnálom,hogy a vita nem emelte ki jobban a termelésüket Kínába telepítő vállalkozások felelősségét– ez jelen esetben a Mattelt jelenti. Nem akarok egy céget kiválasztani, hiszen sok vállalkozástelepíti külföldre a termelést. Ezt az árak alacsonyan tartása érdekében teszik. A hasznukatakarják növelni.

Mégis, sokkal többet kell beszélnünk ezeknek a vállalatoknak a felelősségéről. Az a céljuk,hogy a költségeiket minimalizálják, és sem a fogyasztó, sem a veszélyes termékekkeldolgozó munkavállalók biztonságáért nem vállalják a felelősséget. Az ilyen vállalatokranyomást kell gyakorolnunk, hogy megértsék, fogyasztóként biztonságos termékeketkövetelünk, amelyekben meg tudunk bízni. Azt is követeljük, hogy a termékek gyártásatisztességes munkakörülmények között történjen, nem fenyegetve a munkavállalókegészségét és biztonságát.

Különösen tragikus, amikor veszélyes termékek gyermekeknek ártanak. Nem lehet kérdés,hogy össze kell fognunk ennek megszüntetéséért.

Bastiaan Belder, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök asszony, az EurópaiUnió és Kína fontos kereskedelmi partnerei egymásnak. Ez azt jelenti, hogy Kína felelősségrevonható az ideszállított termékek minőségével kapcsolatban. Az Európai Unió nemfogadhatja el, hogy a ruházat vagy a játék ne legyen biztonságos. Az Uniónak nem szabadmegengednie, hogy kínai gazdasági érdekei fontosabbnak bizonyuljanak az európaifogyasztó érdekeinél. Ez a vita is azt illusztrálja, hogy az európai fogyasztó nem csakalacsony árakból profitálhat, hanem abból is, ha minőséget és biztonságos terméket kap– ahogy erre Verheugen biztos úr is utalt. Ez különösen igaz, amikor a gyermekekbiztonságáról van szó.

Ebben a vitában nemcsak az importőrre szeretnék koncentrálni, a kínai gyártókról isfeltétlenül szót ejtenék. A biztonság nemcsak akkor válik kérdéssé, amikor a termékekmegérkeznek Európába. A biztonságosságra való törekvésnek már az előállítási folyamatlehető legkorábbi szakaszában alapelvként kell működnie. A biztonságosság nem luxus


vagy valamilyen rendelhető extra, sem itt, sem Kínában. Felszólítom a Tanácsot és aBizottságot, hogy ezt az üzenetet világos és határozott formában juttassa el kínaikereskedelmi partnereinkhez. Különösen Kuneva biztos asszony szavai alapján úgy vélem,hogy ez meg is fog történni, és ezért kitartást kívánok neki ehhez a feladathoz.

Luca Romagnoli, az ITS képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim,Kína tisztában volt és ma is tisztában van számos terméke veszélyességével – és nemcsaka játékokra gondolok. Kína sokszor biztosított minkat arról, hogy exportjának nagyobbrésze megfelel az európai szabványoknak, ám a fogyasztók kevéssé bíznak a kínaitermékekben.

A veszélyes termékekről szóló 2006-os bizottsági jelentés a veszélyes szabályszegéseknövekedését állapítja meg, az érintett termékek elsősorban játékok, hajszárítók és öngyújtók.A játékok esetében tapasztalható a legtöbb szabályellenesség, és Kína az a származásiország, amelyhez a szabálytalanságok leginkább köthetőek. Kuneva biztos asszony arrafigyelmeztetett, hogy ha Kína nem reagál az EU követeléseire,a következő lépés egyes kínaitermékek behozatalának tilalma lesz.

Véleményem szerint meg kellene erősíteni a vámvizsgálatokat, mivel az EU-nak nemcsaka vásárlókat kellene védenie, nem is csak saját iparát, nem elegendő a szabadversenyttámogatnia a piacrajutás esélyegyenlőségének biztosítása révén sem – társadalmi éskörnyezetvédelmi megfontolásokból kellene fellépnie a kínai ipar felettébb bizonytalantermékeivel szemben.

Nemcsak a termék elkészülte utáni minőségét kell ellenőriznünk, hanem a származási helyvilágos feltüntetésére és ellenőrzésére is ügyelni kell, mielőtt a kínai termékeknek a belsőpiacon történő értékesítését engedélyezzük. Hasonlóképpen ügyelnünk kell a termékekelőállítási helyén érvényesülő biztonsági szabványokra és feltételekre – ha ugyanis ezt nemtesszük meg, bűnrészesek leszünk a környezeti katasztrófákban, a társadalmikizsákmányolásban és a kínai ipar tisztességtelen versenymagatartásában.

Jim Allister (NI). - Elnök asszony, kétségtelenül helyénvaló, hogy a Mattelnek ezeket aveszélyes játékokat vissza kellett hívnia. Ám egy sor idevágó kérdés merül fel az ügyben.

Először is, minden fogyasztóvédelmi szabályozásunk ellenére nem az EU vagy valamelyikügynöksége figyelt fel a veszélyre, hanem a gyártó amerikai anyacége. Nem mond ez elnekünk valamit a védelmünk hatékonyságáról és megbízhatóságáról is?

Másodszor, saját hazai iparunkra minden területen szigorú szabványokat és elvárásokaterőltetünk, legyen szó akár egészségvédelemről, akár szén-dioxid kibocsátásról. Ugyanakkorszélesre tárjuk az ajtót a kínai termékek előtt, amelyek tragikus munkahelyi körülményekközött keletkeznek, messze nem teljesítik a saját gyárainkkal szemben támasztottelvárásokat, és olyan üzemekből származnak, amelyek úgy öntik magukból a szennyezőgázokat, mintha a holnappal sosem kellene gondolni. Így aztán nem meglepő, hogy rengetegtermék gyártása a Távol-Keletre vándorolt tőlünk! Ha büntetéssel felérő szabályozássalnem tizedeltük volna meg saját iparunkat, akkor most talán nem függnénk ennyire Kínátólés a bóvlijaitól.

Marianne Thyssen (PPE-DE). – (NL) Elnök asszony, egy játékgyártónak a közelmúltbantörtént visszahívási akciója úgy hatott, mintha meghúzták volna a vészharangot, és ezteljes joggal történt így. Most rajtunk áll, hogy a problémával racionálisan és megfontoltanszembenézzünk. Ha számos, a fogyasztóvédelem magas színvonalának elérésére áldozottév után, amely erőfeszítések természetesen a termékbiztonságra is kiterjedtek, még mindig


olyan helyzetekbe ütközünk néha, amikor nem szabványos termékek kerülnek le agyártósorról, majd importálják őket, és a piacon is felbukkannak – nos, akkor a helyzetnyilván nem ideális. Ám ennek ellenére az európai polgárok bízhatnak abban, hogy továbbrais megteszünk mindent az ilyen helyzetek megakadályozása érdekében.

A vita ürügyéül szolgáló esetben az érintett termékek kínai eredetű játékok. Ennek ellenéreamellett érvelnék, hogy ne korlátozzuk magunkat ennek tárgyalására, tehát arra, hogyKína a származási ország, mivel nem biztonságos termékek más országokból is érkezneka piacra. Néha pedig egyenesen nálunk gyártják őket. Jobb hatékony megállapodásokatkötni, mint protekcionista kampányokba fogni. És nem szabad kizárólag a játékokrafigyelnünk, noha négy hibásként azonosított termékből egy valóban játék. Azt kellbiztosítanunk, hogy a termékbiztonság általánosságban érvényesüljön. Nem újmegközelítésre van szükség, hanem inkább a létező rendszer hiányosságainak kijavítására.Erre törekszünk az árucikkekről szóló belső piaci intézkedéscsomaggal. Szeretném mindenkiszámára világossá tenni, hogy a javaslatokat a belső piac hatékonyabb működésénekelősegítése motiválta. Ezekben a javaslatokban a fogyasztók védelmét mindig kiemeltcélként szerepeltetjük, és úgy tűnik, hogy most valóban így is lesz majd. A belső piac és afogyasztóvédelem ezért nem ellentétes prioritások, hanem teljességgel összeegyeztethetőek,és nekünk is ennek a felismerésnek a nyomán kell továbbhaladnunk.

Mindössze egy kérdésem van a Bizottsághoz, elnök asszony: közös állásfoglalásunkbanannak kivizsgálását kérjük, hogy a CE jelölés mellett rendelkezésre áll-e egy önkéntesbiztonsági jelölés is. A biztos úrtól és a biztos asszonytól erre a kérdésre szeretnék választkapni.

Erika Mann (PSE). – (DE) Elnök asszony, azzal ütöttem el az időt, hogy a „játékok” és a„Kína” kifejezésekre kerestem rá az interneten. Azt ajánlom, önök is tegyék ezt. Meg fogjákkapni az exportőrök teljes listáját, a beszállítókkal és a gyártókkal együtt, és látni fogják,mi mindent lehet ott vásárolni. A Kínából származó játékok nyolcvan százaléka hozzánkkerül, a Bizottság internetes oldalán meglátják, és azt is, hogy a szám fordítva is igaz: azeurópai játékpiac 80%-át kínai eredetű termékek teszik ki. Ha a két adatot egyszerremérlegeljük, el tudják képzelni, milyen nagyságrendekről van itt szó.

Természetesen azt is látniuk kell, hogy egyfelől a nemzetközi környezetet a világgazdaságegyre sűrűbb hálózatai határozzák meg, és az európai ipar, ahogy sok munkahely is, Kínábólérkező beszállításoktól függ. Másfelől azt is ki kell mondani, hogy az iparnak ez a fajtahálózatosodása csak a bizalom megléte esetén működik. A bizalom olyan forrásból fakad,amelyet ápolni is kell.

A bizalom akkor nő, ha tisztességes verseny folyik. A tisztességes verseny akkor érhető el,ha a kínaiak garanciákat vállalnak, a gyártók és a beszállítók is, hogy képesek arra,rendelkeznek a szaktudással ahhoz, hogy a termékeik európai exportjához szükségesminden szükséges ellenőrzést lebonyolítsanak, az európai piac szabályainak megfelelően.

A bizalom azonban csak akkor nő és a méltányos verseny csak akkor alakul ki, ha a gyártók,és ebben az esetben a kínai kormány, garantálják, hogy a nálunk érvényesülőkörnyezetvédelni, társadalmi és munkavállalói normák hasonló szinten majd fokozatosanKínában is bevezetésre kerülnek – hiszen egyébként tisztességtelenek lennének aversenyfeltételek.

A tisztességtelen verseny mindig kihat egy állam ellenőrzés-végrehajtó képességére is. Ezjól látható, hiszen minden adat azt bizonyítja, hogy a veszélyes kínai játékokkal kapcsolatos


legtöbb probléma nem feltétlenül a nagy márkanevek tulajdonosaival kapcsolatban merülfel, hanem azokkal, akiknek a beszállítói lánca felettébb kétes minőségű. A kínaiaknakezért jelentős mértékben fejleszteniük kell ellenőrzési és nyomonkövetési eszközeiket.

Tisztelt biztos úr, biztos asszony, nekünk is rendet kell tennünk a saját házunk táján, ésmég sok a rendetlenség Európában. Nem szeretném megismételni képviselőtársaimmegfigyeléseit, ehelyett inkább a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságot érintő kérdésekrehívnám fel a figyelmet, különösen az európai importőrök arra vonatkozó felelősségére,hogy határellenőrzést vezessenek be, továbbá a legális termékvisszahívási akciókszükségességére, valamint a behozatali tilalom vagy korlátozás elrendelésének indokairólés feltételeiről való gondolkodás szükségességére. Nemsokára nehézségekkel fogunkfarkasszemet nézni, legalábbis néhány ágazatban, így a textiliparban, mivel a jelenlegműködő biztosítékok le fognak járni. Akkor pedig további gondjaink lesznek legalábbisebben az ágazatban.

Frédérique Ries (ALDE). – (FR) Elnök asszony, mit tanulhatunk a Mattel-ügyből? Tennékegy rövid megjegyzést, ami kissé messze visz a témától, ám nagyon nagy jelentőségű, ahogymások már kiemelték. Ha ez kereskedelmi szappanopera jó véget ér majd, az részben avállalatvezetés felelősségtudatának lesz köszönhető, akik meghozták a szükséges döntést,és tömeges visszahívást rendeltek el, hatékonyan kommunikálva üzenetüket.

Másodsorban gratulálni szeretnék Kuneva biztos asszonynak, aki valóra váltottareményeinket azzal, hogy a RAPEX hatékony kihasználására szólított fel, még ha a rendszerttermészetesen lehet is tovább finomítani, valamint határozott üzenetet küldött a kínaihatóságoknak.

Harmadsorban csalódottságomnak szeretnék hangot adni. A valóságban a Mattel-ügy egyszinte előre látható bukás története: ami megbukott vele nem más, mint a CE jelölésthordozó termékek megfigyelése az Európai Unióban. Most éppen játékokról van szó, dea dilemma nemcsak ezt a termékcsoportot érinti. 2004-ben a termékek ökodizájnjárólszóló irányelv vitájában én és más ma reggel jelen lévő kollégáim – látom Karin Scheelét,Peter Liesét, Claude Turmes-t – már kifogásoltuk, hogy más veszélyes termékek is találhatóakaz európai piacon, melyek a CE jelölést hordozzák.

Közös állásfoglalásunk érdekes lehetőségeket vet fel: a létező irányelvek módosítását,intenzívebb együttműködést – a jelen esetben Kínával –, valamint a vámhatóságoknak ésa nemzeti felügyeleti szerveknek juttatott források növelését. Ezt a lényeges kérdést ma abiztos úr és a biztos asszony egyaránt nyomatékosította. Jó lett volna, ha ma reggel aTanácsot is képviseli valaki, szükség lett volna a jelenlétükre.

Befejezésül annyit mondanék, hogy ha Európa a fogyasztók és egészségük védelméretörekszik, akkor a csalókat meg kell találni és el kell ítélni, ahogy ez a múltban mármegtörtént, de emellett meg kell tiltani a veszélyes anyagokat tartalmazó fogyasztásicikkeket is, legyen szó akár CMR anyagokról, akár hormonháztartást befolyásolóanyagokról.

ELNÖKÖL: BIELAN ÚRAlelnök

Heide Rühle (Verts/ALE). – (DE) Elnök úr, örömmel tölt el, hogy a Bizottság ekkorajelentőséget tulajdonít a mai napirend ezen témájának. Az a tény, hogy két biztos isfelszólalt, tisztán mutatja, hogy végül a Bizottság is megértette, hogy lépnünk kell ezen a


területen. Ugyanakkor maradnak kételyek azokkal a nyilatkozatokkal kapcsolatban, amelyekelsődlegesen a tagállamok és a gyártók felelősségére hivatkoznak. Természetesen atagállamok felelőssége nagy, ráadásul a piacfelügyelet az utóbbi években több tagállambanis háttérbe szorult. A globalizáció kihívásaira ez rossz válasz. Ugyanakkor önmagábanvéve mindez nem lenne elegendő.

Szükség van a játékok biztonságáról szóló irányelv sürgős felülvizsgálatára. Ha arragondolunk, hogy 2006 novembere óta ez a negyedik visszahívási kampány, több kérdésis felmerül, például az, hogy valójában ki követi nyomon ezeket a forgalomból valóvisszahívást célzó akciókat? Milyen szankciók alkalmazandóak az egyes tagállamokban,és melyek az importőrök és a gyártók felelősségre vonását biztosító jogszabályok? Nagyszükség van a játékok biztonságáról szóló irányelv felülvizsgálatára úgy, hogy az valóbanmegfeleljen az új kihívásoknak Az irányelv ezekre az új kihívásokra jelenleg nem ad választ.

Olyan témákat kell megtárgyalnunk, mint a közös fellépést szabályozó jog kérdése.Verheugen úr, ön helyesen mutatott rá arra a tényre, hogy a fogyasztók számára világossákell tennünk, hogy a minőség is fontos, és hogy az áraknak és a minőségnek ezt tükrözniekell. Ugyanakkor természetesen kérdem magamtól, hogy a fogyasztóknak miért nincs márkézenfekvő lehetősége arra, például egy a közös fellépést szabályozó európai jogszabálykeretein belül, hogy kiköveteljék, hogy valami megváltozzon a költségek tekintetében is?

Mélyebbre szeretnék ásni a CE-jelölés tárgyában is. Ezt a témát széltében-hosszábanmegvitattuk, és tisztában vagyunk a CE-jelölés gyengeségeivel és korlátaival. Véleményemszerint helytelen azt sugallni a fogyasztóknak, hogy a CE-jelölés egyértelmű jele annak,hogy a termék biztonságos. A CE-jelölés elsősorban egy nyilatkozat arról, hogy ez a jelölésmegfelel az európai irányelvek követelményeinek. Ez vonatkozhat a termék bizonyosrészeire, a termék egészére, de a termék biztonságosságáról összességében nem fed felsemmit. Ez egy olyan hiba, amelyet haladéktalanul el kell távolítanunk a játékokbiztonságára vonatkozó irányelvből.

Kyriacos Triantaphyllides (GUE/NGL). - (EL) Elnök úr, az Európai Unióba importáltjátékok 65%-a Kínában készül. Augusztusban az Egyesült Államokban egy meghatározottjátékgyártó megközelítőleg 18 millió kínai készítésű játékot hívott vissza a forgalombólvilágszerte.

A problémát a játékokhoz felhasznált festék magas ólomtartalma jelenti. Ez azt a komolykérdést veti fel, hogy milyen jövőt szeretnénk a gyerekeinknek. A gyártási költségekvisszaszorításáért folytatott küzdelemben a multinacionális cégek figyelmen kívül hagyjáka közegészségre rótt költségeket.

Kuneva biztos asszony úgy nyilatkozott, hogy szándékában áll felülvizsgálni a játékokravonatkozó szabályozást. Szeretnék neki gratulálni ehhez a kezdeményezéshez, ugyanakkorsajnálatos tény, hogy a Bizottságnak megint azután kell bezárnia az ajtót, hogy a ló márkiszaladt, ahelyett, hogy az ilyen szerencsétlen incidenseket megelőznék.

Andreas Mölzer (ITS). – (DE) Elnök úr, amikor a csecsemők előkéiben, a gyermekekruháiban és játékaiban található mérgező anyagokról vagy akár az öngyulladószárazelemekről hallunk, egyértelművé válik, hogy az ellenőrző rendszerünk nem működikmegfelelően. Majdnem minden európai gyártó legalább a termékei egy részét Kínában,vagy más, alacsony költségű országban állíttatja elő, ahol olcsóbb termékeket használnakannak érdekében, hogy az emelkedő nyersanyagárak és fizetések ellenére több nyereségettermeljenek. Természetesen az importőrök felelőssége, hogy biztosítsák a jogszabályoknak


való megfelelést, ami ezért az általuk alkalmazott szabványokon és ellenőrzésimechanizmusokon múlik.

Veszélyes mentalitásbeli problémával nézünk szembe, amikor a felelősség néhány szóvala gyártókra terelődik, a gyártók pedig inkább bírságot fizetnek, minthogy visszahívásikampányokat kezdeményezzenek. Véleményem szerint ez az a pont, ahol az EU-nak elkell kezdenie a beavatkozást, esetleg a bírságok növelésével, hogy azok nagyobb büntetéstjelentsenek, ha a cégek nem adnak tájékoztatást haladéktalanul és a termékeket nem hívjákvissza. Mindemellett véleményem szerint a CE-jelölésnek többet kell jelentenie az iparágpuszta önszabályozásánál.

Robert Sturdy (PPE-DE). - Elnök úr, globális piacgazdaságban élünk és dolgozunk, ésezért nem számíthatunk olyan jogi szabályozás megalkotására, amely ebbe beleavatkozik.Kuneva biztos asszony, nincs hozzáfűznivalóm az Ön által elmondottakhoz. Mindennel,amit mondott, teljes mértékben egyetértek – gratulálok; csak gondoskodjon is arról, hogymindez végrehajtásra kerüljön.

Ami Verheugen biztos urat illeti, sajnálattal kell közölnöm, hogy a felelősség-áthárításvalahol megáll, és ugyan teljes mértékben rendben van az, hogy a Bizottság folyamatosana tagállamokra hárítja a felelősséget, hát persze, de valójában végre kell hajtania azt ajogszabályt, amit ez a Parlament elfogadott. Ennél fogva úgy hiszem, hogy az ön szervezetiegységének a feladata annak biztosítása, hogy az Európai Unióba érkező termékek legalábbannyira biztonságosak legyenek, mint azok, amelyeket az Európai Unióban állítunk elő.Breyer asszonynak, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottságtagjának válaszolva, aki nagyon is helyénvalóan nyilatkozott a jogszabályalkotásról: nincstúl sok értelme az Európai Unióban jogszabályt alkotni, ha mindössze annyit teszünkutána, hogy importálni kezdjük azokat a termékeket, amelyek nem felelnek meg azoknaka szabványoknak, amelyeket az Európai Unióban alkalmazunk. Például jogszabálytalkottunk a barométerekre nézve. Hány gyerek eszik barométert? És mégis, leállítottuk abarometer-gyártást. Körülbelül 10 perce leállítottuk a cukorgyártást Európában, és aztmondjuk, hogy támogatnunk kell a Tate&Lyle céget, amely importálja azt. Olyan dolgokjönnek Európába, mint a ragadós száj- és körömfájás, vagy a kéknyelv betegség, mertglobális piacgazdaságban élünk, és mégsem kényszerítjük ki a jogszabályokat belépéspillanatában a termékek biztonságosságának garantálása érdekében.

Valóban globális piacgazdaságban élünk és a legutolsó dolog, amit látni szeretnék, azprotekcionista jogi szabályozás. El kell fogadnunk azt a tényt, hogy a termékek a világtöbbi részéből is érkezni fognak, de ezeknek ugyanolyan szabványokat kell követniük.Szeretném biztosítani a választópolgáraim biztonságát – és az engem megválasztókgyerekeiét, unokáiét – hogy amikor a karácsonyi ajándéknak szánt játékaikat vásárolják,biztosítva és garantálva legyen, hogy nem fognak meghalni valami ólomfesték miatt.

Egy utolsó gondolattal szeretnék zárni. Gazdálkodóként a saját szememmel láttam az aszarvasmarhák által lenyalt ólomfesték hatásait, ami nagyon lassú és undok módon ölimeg őket, és ez évek óta probléma. Biztosítsa és garantálja, biztos úr, hogy az én és aválasztóim gyerekei és unokái biztonságban vannak.

Anna Hedh (PSE). – (SV) Elnök úr, kisgyermekes szülőként ezt az ügyet magam is nagyonfontosnak találom. Hogy őszinte legyek, amikor a gyerekeimnek játékokat vásárolok, nemmindig gondolom át, hogy milyen vegyi anyagokat tartalmazhat, vagy milyen biztonságiszabványoknak felel meg az a játék. Mondanom sem kell, hogy számomra egyértelmű,hogy azok a játékok, amiket Svédországban, Brüsszelben vagy Strasbourg-ban vásárolok,


biztonságosak. Talán azt gondolják most, hogy naív vagyok, de ezzel nem vagyok egyedül.Amikor három hete nekiestem a lányom játékosdobozának, és egy-két dolgot kivettembelőle, megkérdeztem néhány szomszédomat az utcában, hogy mit gondolnak erről,amikor játékokat vesznek. Mindannyian azt válaszolták, hogy amíg az egyes cikkeketjátékboltokban árulják, és CE-jelöléssel vannak ellátva, bizalommal vannak.

A fogyasztóinkat tehát így hamis biztonságérzetbe ringatjuk. A mi felelősségünk most,hogy biztosítsuk, ez a biztonságérzet nem lesz többé hamis. Ezért a Bizottsághoz fordulok,hogy vizsgálja felül a játékok biztonságáról szóló irányelvet olyan gyorsan, amennyirecsak lehet. Mi lehet fontosabb a gyermekeinknél? Többek között biztosítanunk kell, hogya játékok ne tartalmazzanak karcinogéneket. Be kell tiltanunk minden karcinogén és másmérgező anyagot. Az ilyen anyagok közül sok felgyülemlik a szervezetben. Az ennek kitettgyerekek egész életükben a testükben fogják hordozni ezeket az anyagokat. Ezt a felelősségetnem hagyhatjuk a szülőkre. Nincs meg a kellő szakértelmünk. Ki venne olyan játékot,amiről tudja, hogy karcinogéneket tartalmaz?

Módosítanunk kell és erősebbé kell tennünk a CE jelölési rendszert. A fogyasztók ma azthiszik, hogy a CE-jelölés azt jelenti, hogy a termék biztonságos, azonban ahhoz, hogytényleg ez legyen a helyzet, jól kiépített piacfigyelő rendszerrel és egységes tesztelésirendszerrel kell rendelkeznünk. Továbbá azt is biztosítanunk kell, hogy a nem biztonságostermékeket forgalmazó kiskereskedők és beszállítóik teljes felelősséggel tartozzanak.Üdvözlöm a RAPEX rendszer felülvizsgálatát is. A svéd fogyasztóvédelmi tanácsadókkalfolytatott egyeztetést követően megértettem, hogy ez egy nagyon fontos eszköz, amitrutinszerűen alkalmaznak. Ugyanakkor ez mindaddig nem lehet teljes, amíg minden EUország nem kezdi el ezt a rendszert teljes mértékben használni és ebben teljes mértékbenközreműködni.

Végül szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy a fogyasztóinknak elsőbbséget kellélveznie, mivel biztonságban lévő és nyugodt fogyasztók nélkül nem fog virágozni a belsőpiac.

Danutė Budreikaitė (ALDE). - (LT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a belső piaclétrehozásával az EU elsősorban és a lehető leghatékonyabban az áruk szabad áramlásánakelvét ülteti át a gyakorlatba. Az EU az új megközelítésű irányelveket a fogyasztók védelmeérdekében hajtja végre. A játékok biztonságára vonatkozó irányelv egy ezek közül. AzEU-n belüli gyártók felelősek az általuk előállított árukért. Az importőrök azonbanfelelősek-e az áruk biztonságáért?

Az európai és a globális játékpiacok helyzete nagyban különbözik. Csak tavaly augusztusbanaz amerikai játékgyártó Mattel majdnem 19 millió, Kínában előállított játékot hívott vissza.Az EU-ban is árulnak Mattel játékokat. 2006-ban az egészségre veszélyesnek ítélt termékekfelét Kínában gyártották.

Ugyanazokat a biztonsági szabályokat kellene alkalmazni nemcsak az EU gyártóira, deazokra a nem az EU országaiban működő exportőrökre is, akik az EU belső piacán kívánjáktermékeiket értékesíteni. Úgy hiszem, hogy azok a gyártók, akik az EU-ból Kínába helyezikát a gyártást, sokat tehetnek ennek az ügynek az érdekében, de teljes felelősséget is kellvállalniuk. Nem használhatják ki az olcsó kínai munkaerőt csak úgy, hanem őszintének iskell lenniük a fogyasztóikkal – vagyis az országaik állampolgáraival.

Arra bátorítanám a Bizottságot, hogy amint csak lehet, vizsgálja felül a játékok biztonságáravonatkozó irányelvet, vezessen be egyértelmű játékbiztonsági kritériumokat és ellenőrző


mechanizmusokat a CE-jelölés tekintetében, valamint védje meg gyermekeinket az EUpiacára behozott veszélyes játékoktól.

Az intézmények által kiadott tanúsítványok kérdését illetően pedig úgy hiszem, mindengyártó és importőr kötelező érvénnyel veszítse el a gyártási tanúsítványát, ha az általukpiacra bocsátott áruk nem tekinthetők biztonságosnak, vagyis ha elvesztik a bizalmat.

Carl Schlyter (Verts/ALE). – (SV) Elnök úr, azért vásárolunk játékokat a gyermekeinknek,hogy szórakozzanak, és fejlődésük során ösztönzést kapjanak. A szülők kivétel nélkülelvárják a társadalomtól, hogy az megvédje a gyermekeket, ugyanakkor a jelenlegi jogiszabályozás lehetővé teszi, hogy mérgeg-bombákat adjunk gyermekeink kezébe. Verheugenúr azt állítja, hogy tilos ólomot használni a játékokhoz, de az igazság az, hogy a jogmegengedi a napi 0.7 mikrogramnyi bevitelt. Ugyanakkor a jog az iparra hagyja azoknaka szabványoknak a meghatározását, amivel a biztonság elérhető, és ez az a pont, ahol agyermekeink védelme megszűnik.

Az előírások szerint az 1985-ös toxicitási adatok elegendőek. A Bizottság saját szakértőiis szeretnék ezt felfrissíteni. A szabvány szerint az egész napra számítottmérgezőanyag-bevitel beszámítható a játékok javára. A szakértők szerint ez maximum10%, ami tízszer szigorúbb követelményt jelentene. A szabvány azt feltételezi, hogy egyetlengyermek sem nyel le 8 miligramnál több mérgező anyagot játékokból. A szakértők szerintez abszurd. A szabvány szerint elegendő kategóriánként egyetlen játékot tesztelni, nempedig minden terméket. A szakértők szerint ez is abszurd.

A Bizottság saját szakértői gondolják azt, hogy katasztrofális a védelem szintje, és ez csaka kezdet. Harmincnégy olyan aroma megengedett a játékok tekintetében, amelyek akozmetikumokban tiltottak. Karcinogének, mutagének és reprotoxinok, amelyeket akozmetikumokból kitiltottak, megengedettek a játékokban. Allergének szinténfelhasználhatók a játékok előállításában. Erről a problémáról a Bizottság 10 éve tud. Jogiszabályozást akarunk, olyan jogszabályokkal, amelyek megvédik a gyermekeinket papíronés a valóságban is. A Parlament miért nem kapja meg a dokumentumokat, amikor a játékiparés a kormányok igen?

Françoise Grossetête (PPE-DE). – (FR) Elnök úr, az Európában terjesztett és eladottjátékok 65%-a Kínában készül, és a két biztosunk jelenléte is mutatja, hogy mennyire nagyjelentőséggel bír ez a probléma. Ez nem csak biztonsági, hanem egészségügyi kérdés is,ami a fogyasztók egy különleges csoportjára van hatással, akik a gyermekeink. Amikornagyon fiatal gyermekek is érintettek, a probléma még súlyosabb.

Nem köthetünk kompromisszumot a biztonság kérdésében, különösen, amikor az érintetttermékek kisgyermekek számára készülnek. Különösen aggódom amiatt, hogy a tagállamoknem végzik el a szükséges ellenőrzéseket.

Tudjuk, hogy sok, Kínában készített termék veszélyes, de ez nem csak a játékokra igaz,hanem a textíliákra és most már a járművekre is. Ezért mindez óriási problémát jelent, ésaz Európai Bizottságnak megfelelően kell foglalkoznia ezzel az üggyel.

Azért támogatom a biztonsági szabványok emelését – a híres CE-jelölést -, hogy ezzelcsökkenteni tudjuk a kockázatát annak, hogy a Kínából származó termékekben veszélyesanyagok legyenek találhatóak. Főleg a vegyi anyagokra gondolok, amelyeket már részletesenmegtárgyaltunk.


A vállalatok társadalmi felelősségvállalásáról szól ez az ügy, és a Mattel nyilvánvalóvá tette,hogy elfogadja a felelősséget a kérdéses ügyben. A tagállamok felelőssége még ennél isfontosabb: azért sokkal fontosabb, mert mélyen nyugtalanít, hogy mi fog történni azinterneten keresztül történő vásárlásokkal. Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy a Matteláltal visszahívott játékokat nem kínálják majd eladásra az európai fogyasztóknak azinterneten keresztül? Hogyan tudjuk ezt ellenőrizni?

A fogyasztók tájékoztatása szintén fontos: a fogyasztóknak tisztában kell lenniük azokkala kockázatokkal, amelyekkel ezeknek a termékeknek a megvásárlása jár, és fel kell ismerniük,hogy az alacsony árak és az olcsó termékek nem férnek meg jól az egészséggel és abiztonsággal.

Szintén fontos, hogy ellenőrzési mechanizmusokat vezessünk be – ellenőrzést a gyártásihelyszíneken, függetlenül és önállóan végzett ellenőrzést – valamint hogy megakadályozzuk,hogy a selejtes termékek elöntsék a piacot, még több kárt okozva ezzel.

Karin Scheele (PSE). – (DE) Elnök úr, Verheugen biztos úr azt állította, hogy a mainapirendünkön lévő téma elsősorban a jogszabályok be nem tartásának problémája. Ezrészben igaz is. Nekünk az Európai Parlamentnek egyértelmű üzenetet kell küldenünk atagállamoknak, miszerint nem követelhetünk egyre szigorodó európai jogszabályokat, haaztán otthon nem szánunk elég pénzt a végrehajtásukra.

Az is elhangzott ugyanakkor, hogy a játékiparban a lehető legszigorúbb szabványokat kellalkalmaznunk. Ez az a terület, amivel kapcsolatban a már régóta hatályban lévő, a játékokbiztonságáról szóló irányelvet felül kell vizsgálni. Az irányelv felülvizsgálata soránegyértelmű állasfoglalást várok arra nézve, hogy a lehető legszigorúbb szabványokat fogjákalkalmazni és a karcinogénként, mutagénként, vagy reprotoxikus vegyi anyagokat betiltják.Remélem, hogy ma az Európai Parlamentben ehhez az állásponthoz fogjuk tartani magunkata döntéseink során.

Nem csak ez a vita szolgáltat bizonyítékot arra, hogy a CE-jelölés félrevezető, hanem azotthon, az állampolgárainkkal folytatott számos beszélgetés is ezt tanúsítja. Ahogy látom,a származás, vagy legalább is a minőség meghatározott szintjének feltüntetését reméljük.Véleményem szerint a felülvizsgálat részeként újragondolhatnánk azt is, hogy hogyantudnánk az állampolgárainkat kevésbé félreveztni.

Őszintén szólva, nem igazán értem az önkéntes biztonsági megjelölést sem. Európábanés az Európai Unióban törekednünk kell a jobb megfelelésre, ugyanakkor annak nincsértelme, hogy magunkat jutalmazva speciális jelölést fejlesszünk ki azért, hogy hosszúideje betartjuk a már létező szabályokat. Nagyon szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban ésazt hiszem, sokkal fontosabb, hogy a szigorú szabályok végrehajtásának nyomon követésérekoncentráljunk.

Dirk Sterckx (ALDE). – (NL) Elnök úr, biztosok, mint a Kínai Népköztársasággalfenntartott kapcsolatért felelős delegáció elnöke, azt szeretném mondani, hogy az EurópaiBizottság és Kína közötti együttműködés természetesen különös fontosságú, és hogy aBizottság tevékenységét ezen a területen olyan szorosan követjük figyelemmel, ahogy azcsak lehetséges. Ugyanakkor szeretnék a kínai kollégáink Kínában folytatott tevékenységérőlis érdeklődni. Mondhatom, szinte véletlen egybeesés, hogy a kínai delegáció itt tartózkodika héten, mivel az interparlamentáris találkozónkat holnap és a rákövetkező napon tartjuk,és a napirenden lévő pontok egyike pontosan a termékbiztonság, valamint az, hogy hogyantudunk ebben a tekintetben hatékonyabban együttműködni. Ha a biztosnak lennének


további javaslatai a napirendi pontokat illetően – egyébként ebben a témában a Bizottságtólmár kaptunk egy memorandumot – természetesen örömmel fogadnánk ezeket, mivelteljesen egyértelmű, hogy a Kína és Európa közötti együttműködésnek különösen nagyjelentősége van. Szeretném kiemelni, hogy a biztos asszony ennek érdekében már tetterőfeszítést és a további fejlemények októberre várhatóak. Ami a RAPEX rendszeren belüliegyüttműködést illeti, amelynek keretei között információt cserélünk a kínaiakkal és akínai AQSIQ hatóságokkal, az ügyeknek a lehető legsimábban előre kell haladniuk.Ugyanakkor nem alakulhat ki olyan helyzet, amelyben mi – vagyis a hatóságok, a kormány– vállalja a felelősséget a termékekért. Ha minden egyes terméket ellenőrizni szeretnénk,a gyártók azt mondhatnák, hogy “menjenek csak és csinálják; tudjuk, hogy mit vezetünkbe a piacra”. A felelősségnek a gyártót kell terhelnie. Ez a Mattel-ügyben is teljes mértékbenvilágossá vált. A gyártóknak kutatás és ellenőrzések révén igazolni kell, hogy a termékbiztonságos legyen. Sőt, biztosítanunk kell, hogy ezek az ellenőrzések Európa-szerte ésegész Kínában olyan hatékonyan történjenek, amennyire csak lehet, valamint hogy helyszíniellenőrzések segítségével meg tudjuk állapítani, hogy mi történik éppen.

Andreas Schwab (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, alelnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim,valójában nagyon visszafogott vitának vagyunk tanúi ezen a reggelen. Ezt örömmelfogadom, ugyanakkor ez egy nagyon nehéz téma. Összességében három problémánk vana fogyasztói termékeket, és ezen belül a különösképpen a játékokat illetően, amelyeketmár bőségesen megtárgyaltunk. Először is, a piaci ellenőrzés kérdése – és ön, Verheugenbiztos úr már valóban említette azt a tényt, hogy egy vasaló indokolatlanul egyből kétkülönböző biztonsági jelölést is kapott az európai belső piacon. Ez már önmagában véverossz, de a legrosszabb az, hogy egy tagállam megtalálta ezt a vasalót, és erről csak körülbelülegy évvel később tájékoztatta a többi tagállamot. Változásra van szükség ezen a területen,különösen a Tanácsban.

Másodszor, az importőrök felelősségének kérdése már felmerült. Csak támogatni tudomaz itt elmondottakat.

Ugyanakkor azt hiszem, hogy a kritikus probléma– és ez a harmadik pont – a különbözőeurópai szintű megközelítésekben rejlik. Egyrészről rendelkezünk az általánostermékbiztonsági irányelvvel (GPSD), amely kiterjed minden fogyasztási cikkre, másrészrőlitt van az “új megközelítés”. A fogyasztási cikkeknek ez a többféle szabályozása még mindignem teljesen kifogástalan minden területen. Ezért gondolom úgy, hogy az újmegközelítésben használt CE-jelölést kell a termékbiztonság alapjául és a közös piacrabelépő termékek tekintetében használnunk, valamint további tanúsítványra van szükségminden, az európai belső piacon és azon túlmenően tevékenységet kifejtő gyártó számára,amelynek önkéntesnek kell lennie, és amely az európai gyártók számára felkínálja az egészglobális versenyt meghatározó követelmények megemelésének lehetőségét – mivel Európabelső piaca a világ legnagyobb belső fogyasztói piaca, nagyobb az USÁ-énál, és nagyobbminden más országénál is ebben a termékszektorban. Ez a megoldás – amely önkéntesalapon történik és egy európai szinten jogilag szabályozott alapelven nyugszik – a fogyasztószámára azt a biztonságot kínálja, hogy megtudhatja, a tanúsítvány mit rendel az adotttermékhez. Mindez tehát egy belső piac-barát megoldás, amely egyben a globalizációvalvaló küzdelemben is megoldást jelent.

Egy további megjegyzés a játékokkal kapcsolatban. Sokféle különböző játék létezik.Számomra teljesen egyértelmű, hogy egy plüssmacinak, amit a gyerekek a szájukba vesznek,nyilván más feltételeknek kell megfelelnie, mint egy számítógép billentyűzetének, és hogyezt a különbségtételt figyelembe kell vennünk a jogi szabályozás végrehajtása során. Ennek


fényében a következő felhívást intézném képviselőtársaimhoz: gondolkozzunk a CE-jelölésalapvetővé tételén minden, a belső piacra érkező áru tekintetében, valamint a további,önkéntes tanúsítványokon a fogyasztási cikkek esetében.

Béatrice Patrie (PSE). – (FR) Bizottsági tagok, hölgyeim és uraim, az a tény, hogy egyamerikai játékgyártó cég, a Mattel visszahívott néhány millió kínai gyártmányú játékot,három szempontból bír jelentőséggel. Először is, mindez megerősíti, hogy sürgősen szükségvan az 1988-as, a játékok biztonságáról szóló irányelv felülvizsgálatára. Másodszor, ez azesemény azt jelzi, hogy nagyobb ellenőrzésre és piaci felügyeletre van szükség, a CE-jelöléstkötelezővé kell tenni, valamint biztosítani kell, hogy az tényleg megbízható legyen. Végül,jogosan mutatunk rá a jelenlegi globalizációs kereskedelmi modell gyengeségeire, és szinténjogosan kérdezzük magunktól, hogy a világ vezető játékgyártója hogyhogy nem tudottmegbízható alvállalkozókkal dolgozni.

Az Európai Uniónak rendkívül ébernek kell lennie, mind az egészségügyi éstermékbiztonsági előírások tekintetében, mind az ILO alapvető munkaügyi előírásainaktiszteletben tartásának kérdésében minden országban, amellyel partnerségi-,együttműködési- vagy szabadkereskedelmi megállapodást írt alá.

Jorgo Chatzimarkakis (ALDE). – (DE) Elnök úr, először is szeretném mind Verheugenalelnök úrnak, mind Kuneva biztos asszonynak megköszönni, hogy eljöttek és jelenlétükkelemelték a vita színvonalát.

Ha a kereskedelmi- és gazdasági politikának van kiemelkedően fontos feladata, akkor azaz a terület, ahol gyermekeink biztonsága jön szóba. Az elmúlt évtizedekben agyermekjátékok egyre drágultak, és minél olcsóbb egy játék, annál valószínűbb, hogy nemaz EU-ban állították elő. Még liberálisként is azt kell mondanom, hogy jogos kétely merülfel arrra nézve, hogy a szülők tudják mindig a legjobban, hogy mi a jó a gyerekeiknek,amikor játékokat vásárolnak. A választék kolosszális és kezelhetetlen. Az Európábangyártott minőségi játékok, mint a Lego, a Playmobil, a Märklin, aBrio favonatok vagy aWader műanyag játékok ennek megfelelően szintén drágák.

A versenyhez olyan emberekre van szükség, akik tudnak és akarnak is felelősséget vállalni.Bárki, aki a legolcsóbb, teszteletlen, ócska játékot veszi a gyerekeinek, nem akarja ezt afelelősséget! Azt is mérlegelnünk kell, hogy a Bizottság indítson-e információs kampánytaz ilyen szülők részére. Igen, támogatom a szabadkereskedelmet, de nem mindenáron!Európaiként vannak bizonyos normáink – ez itt már többször elhangzott –, ésegyértelműbben kell érvényesítenünk ezeket.

Ezen a pontoon szeretném még egyszer kiemelni a ‘Made in …’ kampányt. A jelenlegiesemények alapján talán időszerű lenne bevezetni a kötelező eredetmegjelölést, legalábbis a játékok tekintetében. Ismerem Kuneva biztos asszony törekvéseit ezen a területen, éscsak bátorítani tudom őt ezekben. A címkének a terméken megfelelő nagyságúnak kelllennie. Még ha nem is vagyunk abban a helyzetben, hogy megváltoztassuk a gyártásifeltételeket Kínában, ez legalább az állampolgárokat megfelelően tájékoztatná.

Nickolay Mladenov (PPE-DE) . – (BG) Elnök úr, Kuneva biztos asszony, Verheugenbiztos úr, kollégák, ott szeretném kezdeni, ahol az előző felszólalás véget ért.

Úgy hiszem, a Parlamentben mindenki egyetért azzal, hogy csak a tájékozott fogyasztólehet a legnagyobb biztonságban. Ha a piacra kerülő termékek biztonsága mindannyiunkszámára prioritás, a gyermekjátékok biztonságossága kétszer olyan fontos, mivel agyermekek jelentik a legsérülékenyebb fogyasztói csoportot.


Mindannyian szeretnénk csak biztonságos gyermekjátékokat látni a piacon, és ezért gyakranhagyatkozunk a CE-jelölésre. A legtöbb Európai Unión kívül tevékenykedő gyártómegértette, hogy az európai importőrök nem fogják többé vállalni a kockázatát annak,hogy olyan termékeket kínáljanak a piacon, amelyek nem felelnek meg ennek a jelölésnek.Állampolgárainknak pedig szilárd meggyőződése, hogy ez a jelölés a minőség, éskülönösképp a biztonság garanciája.

Emiatt, elnök úr, a CE-jelölés pontos jelentése különös fontossággal bír mindannyiunkszámára. Számos felmérés mutatta ki, sajnálatos módon, hogy sok fogyasztó, különösenaz új tagállamokban, nem ismeri a valódi jelentését ennek a jelölésnek. Ezért arra szeretnémfelhívni a Bizottságot, hogy:

Amint az Európai Parlament döntést hozott az új megközelítésről, szervezzen kampányta közvélemény tájékoztatására annak érdekében, hogy az európai polgárok információtkapjanak a CE-jelölés valódi tartalmáról, hiszen az egyik legjobb módja az 500 milliófogyasztó érdekei megvédelmezésének az, hogy formáljuk a szemléletüket, mivel csak atájékozott fogyasztó lehet a legnagyobb biztonságban.

Joan Calabuig Rull (PSE). – (ES) Elnök úr, a veszélyes játékok visszahívása augusztusbanés szeptemberben aggodalmat váltott ki a közvéleményben. Ezzel együtt nem gondolom,hogy fokoznunk kéne ezt a nyugtalanságot, mivel általánosságban véve az Európábaneladott játékok kétséget kizáróan a legbiztonságosabbak világszerte. Mindazonáltal avalóság azt mutatja, hogy fejlesztenünk kell az európai biztonsági szabványokat, különösenazokra a termékek vonatkozásában, amelyekkel a fogyasztók közvetlenül érintkeznek,mint például a játékok vagy a textiláruk.

A kialakult helyzetnek kiterjedtebb piacfelügyeletet, több vizsgálatot és a veszélyes termékekbetiltását vagy visszavonását kellene eredményeznie. Ám néha az egyetlen cél a haszonkulcsnövelése, amely egyre nagyobb nyomást gyakorol a válalkozásokra, és növeli akockázatokat. Ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy Kína javítsa a termékbiztonságot, de azis alapvető fontosságú, hogy együttműködjünk velük ezen célok elérésében.

A karácsonyi időszak előtt, amikor is játékok millióit veszik meg Európában, a Bizottságtóla helyi hatóságokig minden hatóságnak, csak úgy mint a játékokat előállító és forgalmazócégeknek, felelősen kell eljárniuk a lehető legnagyobb elővigyázatosság tanúsítása mellet,magukat a játékok biztonságának garantálása mellett kötelezve el. Minannyiunknak fontosérdeke, hogy átláthatóságot, biztonságot és bizalmat kínáljunk az európai fogyasztóknak.

Zuzana Roithová (PPE-DE). - (CS) Biztos úr, vissza kell adnunk a szülők bizalmát azeurópai piacban. Mivel a gyermekek egészsége a tét, gyorsan szeretnénk cselekedni, ésmost arról vitatkozunk, hogy ez hogyan történjen.

Hölgyeim és uraim, nem hiszem, hogy új jogi szabályozásra vagy akár új jelölésre vanszükségünk amint egy probléma felmerül. Először is minden országot arra kellösztönöznünk, hogy teszteljék a termékbiztonsági mechanizmusaikat. Másodszor,tárgyalnunk kell harmadik országokkal annak érdekében, hogy biztosítsuk, ők is bevezetnekbiztonsági szabványokat azokra a termékekre nézve, amelyeket az Unióba exportálnak.

A Bizottság elemzése, amelyet hamarosan elénk tár, rá fog világítani a tagállamokgyengeségeire a termékbiztonsági ellenőrzés terén. Ezt követően talán választ kapunk majdarra, hogy az azonos jogi szabályozás ellenére például Dánia és Ausztria miért enged beveszélyesebb termékeket, mint Németország.


Biztos asszony, örömmel tölt el, hogy ilyen határozottsággal kezdett tárgyalásokat a kínaikormánnyal. Végre helyes irányban halad az ügy, és remélem, hogy a többi biztos is követnifogja ezt a példát.

Mos pedig szeretnék visszakanyarodni Európához. Szeretném a Bizottságot felszólítani,hogy vizsgálja meg, hogyan lehetne megakadályozni a helytelen használatát annak ajelzésnek, ami azt sugallja az állampolgároknak, hogy ártalmatlan terméket vásárolnak.Egy új jelzés nem fogja megoldani ezt a problémát. Mindössze megfelelő szankciókra vanszükségünk a már meglévő CE-jelöléssel való visszaélésekkel szemben. Így jelentős költségeknélkül tudják majd a gyártók javítani a belső minőségellenőrzési mechanizmusaikat, és apiacon lévő más veszélyes termékeket, nemcsak a játékokat, gyorsan vissza fogják hívni.Például komoly szankciókat foglal magában a szlovák jogi szabályozás a játékoktekintetében, a Cseh Köztársaságban viszont nem ez a helyzet. Akárhogy is, az országoktólelvárható, hogy a jogrendszerük kínálta általános keretek között bírságot rójanak ki ajátékokkal, a lábbelikkel és más termékekkel kapcsolatos hamis tájékoztatásért.

Ezért arra kérem a Bizottságot, biztosítsa, hogy a tagállamok egyszer és mindenkorrafelvállalják a felelősségüket.

Elisa Ferreira (PSE). – (PT) A mai vita tárgyát képező téma azóta van napirenden, amiótaaz amerikai játékóriás, a Mattel 21 millió játékot hívott vissza, mivel azok veszélyesekvoltak. Határozott fellépést és tetteket ígérő felszólalásához szeretnék gratulálni a biztosasszonynak. Csak remélni tudom, hogy hatékonyan fog cselekedni, mielőtt az erős euróés a karácsonyi időszak együttes hatásaként elárasztják az európai piacot a veszélyesimportjátékok.

Ugyanakkor két kérdés még mindig egyértelmű válaszra vár. Először is, ha a Mattel-ügynem történt volna meg, tudna minket a Bizottság arról biztosítani, hogy az európaifogyasztóvédelem megfelelő figyelemben részesül? Milyen speciális tanulságokat von lemindebből a Bizottság a CE-jelölés jelentésére nézve, a gyártókra és az importőrökre azellenőrzés tekintetében hárított felelősséggel kapcsolatban, valamint általánosságban vévea kikényszerítési mechanizmus hatékonyságáról az európai piacon?

Másodszor, ez nem egy rövidtávú probléma. Ami a játékokkal történik, az a textilekkel ésmás termékekkel is történik. A gyakorlatban az Európai Uniónak a környezettel, azegészséggel és a minőséggel kapcsolatban meghatározott magas szintű szabványaitfolyamatosan megszegi az import, a beszállítás és az európai vállakozások kitelepülése.Hogyan szándékozik a Bizottság feloldani ezt az alapvető ellentmondást a mai globálispiac keretien belül? Köszönöm.

Zita Pleštinská (PPE-DE). - (SK) A játékok nagyon érzékeny termékek, amelyek már acsecsemőkortól hatással vannak az emberi egészségre.

Az a hír, hogy az amerikai játékgyártó Mattel három millió kínai játékot hív vissza a piacrólazok magas ólomtartalma és az apró mágnesek leválása miatt, a fogyasztóvédelemhatározott támogatójaként érzékenyen érintett engem, és ezzel egyidőben arra ösztönzött,hogy jogalkotást kezdeményezzek. Az apró mágnesek ügye, meg kell említeni, új típusútermékbiztonsági kockázatot jelent, amellyel azonnal foglalkozni kell a játékok biztonságáravonatkozó irányelv keretei között, és ez további késedelem nélkül az Európai Parlamentelé kell, hogy kerüljön.

A RAPEX rendszer céljait tisztázni kell annak érdekében, hogy minden tagállam ugyanúgyértse azokat. Egyértelműen meg kell határozni, hogy a RAPEX elsődleges célja az-e, hogy


egy adott veszélyes termék jelentette kockázatról tájékoztatást nyújtson, vagy hogy értesítseazokat az azonosított csatornákat, amelyeken keresztül a veszélyes termékek belépnek azeurópai belső piacra, mely utóbbi nagyon időigényes. A tapasztalatok azt mutatják, hogya CE megfelelőségi jelölés nem jelent kellő bizonyosságot arra nézve, hogy a kérdésestermék valóban biztonságos-e. A játékok esetében a helyzetet tovább bonyolítja az a tény,hogy a gyártónak nem kötelessége megfelelőségi nyilatkozatot kiadni. A felügyelő hatóságszámára a CE jelölés az egyetlen jelzés arra nézve, hogy a megfelelés követelménye, vagyisa de facto biztonságé, teljesül-e.

Abban a vitában, hogy a CE-jelölés támogatása vagy elvetése kívánatos-e, személy szerinta jelölés megtartását támogatom, feltéve, hogy a jelölés használatára való jogosultságot ésa jelölés használatát a tagállamok felügyeleti hatóságai nyomon követik. Meg kell említenem,hogy a fogyasztói nagyközönség erre a jelölésre úgy kezdett el tekinteni, mint egy technikaiútlevélre minden, az európai egységes piacra belépő áru tekintetében. Az áruk mozgásárólszóló csomagként ismert új megközelítésű irányelvek felülvizsgálatával kapcsolatosjogalkotási csomag megfogalmazásakor, amelyben a PPE-DE képviselőcsoport egyikárnyék-előadójaként közvetlenül részt veszek, fontos lenne a részletesebb megvitatásaannak, hogy szükséges-e az árukon további jelzéseket elhelyezni, mint például a máralkalmazásban lévő K-markt minőségjelzés, vagy új jelzéseket, amelyek aránytalan terhetrónának a válallkozásokra, elsősorban a kis- és közepes vállalkozásokra, és amelyek a végsőfelhasználók számára zavaróak lehetnek. Úgy hiszem, hogy közös erővel sikerülni fogolyan hatékony eszközöket létrehoznunk, amelyek biztosítják majd, hogy idén a gyerekekcsak biztonságos játékokat kapjanak karácsonyra.

Daciana Octavia Sârbu (PSE). - (RO) Elnök úr, a a Kínában készült veszélyes termékeklegutóbbi önkéntes visszahívása komoly kérdéseket vet fel az európai fogyasztóvédelmiszabályozás megfelelő végrehajtásával kapcsolatban.

Ezek a termékek magukon viselték az EC jelölést, ezzel is elősegítve a kínai gyártók általelőállított játékok exportálását az európai piacra. Számos fogyasztó félreérti a jelentésétennek a jelölésnek, azt gondolva, hogy ez a jelölés garantálja: az adott termékeket Európábanállították elő. Ugyanakkor az EC jelölés elvetése nem életképes megoldás, mivel ez azeurópai gyártóknak előnyt jelent a nemzetközi kereskedelemben. Szükséges találni egykiegészítő jelzést a már meglévő mellé, ami kötelező ellenőrzéseket, valamint az EC-jelölésselvisszaélők tekintetében drasztikus szankciókat vezetne be.

Annak megakadályozása érdekében, hogy a jövőben potenciálisan veszélyes termékekjelenjenek meg, fontos, hogy a nemzeti fogyasztóvédelmi hatóságok fejlesszék a az EUjogszabályainak való megfelelést mérő nyomonkövetési és vizsgálati mechanizmusaikat.Sőt, a nemzeti hatóságoknak biztosítaniuk kell a fogyasztókat arról is, hogy joguk vanvisszakapni a pénzüket az általuk megvásárolt veszélyes termék után.

Bogusław Sonik (PPE-DE). - (PL) Elnök úr, a legtöbb esemény, amely a kínai gyártókáltal előállított játékok visszahívásával kapcsolatos, azok túlzott mértékű ólomtartalmárakoncentrált. A rövidtávú megoldás erre a problémára az aggodalmat kiváltó árucikkvisszavonása post factum. Ez a megoldás persze csak rövid távon hatékony, ami tragikuskövetkezményekkel is jár, mint például az egyik játékgyártó cég vezetőjének öngyilkossága,amely az érintett játékokat gyártotta.

Sokkal job és ígéretesebb megoldást jelentene biztonságos korlát meghatározása a játékokés más cikkek ólomtartalmáról. A korábbi intézkedések alapja egy ajánlási formula volt,amelynek elhanyagolható ereje van, amint azt a különböző tagállamokban a megengedett


ólomtartalmak közötti eltérések is tanúsítják. Ténylegesen kötelező korlátokat kellbevezetnünk, amelyek minden EU tagállamra egyformán vonatkoznak.

Továbbá, bármennyire is elismerem a RAPEX rendszer működését, úgy látom, hogy alegfontosabb dolog az importált játékok biztonságosságával kapcsolatban az, hogy azegész közösség szintjén koncentráljunk az intézkedések összehangolására.

Egyébként szeretném kiemelni, hogy az EU-nak minden Kínából importált áruviszonylatában alapos nyomonkövetési eljárást kellene alkalmaznia. A játékok ügye csakegy elemét képezi egy szélesebb problémakörnek.

Szeretném ezt a vitát kihasználni, hogy felhívjam a figyelmet valamire, amiről úgy tűnik,megfeledkeztünk. Nem emeltek túl sokan szót a gyermekek biztonságáért Kínában. Azebből az országban élő gyermekeket gyakran zsákmányolják ki embertelen körülményekközött végeztetett munka során. A gyakran tíz év alatti gyermekek dolgoztatása általános,például téglafalaknál. Ez egy mód felett élő probléma, különös tekintettel az olimpiaijátékok közeledtére. A Nemzetközi Szakszervezti Szövetség egyik jelentése szerint, az erreaz olimpiára emléktárgyakat előállító gyárak megengedik a munkajogi szabályokmegszegését, beleértve a kisgyermekek rabszolgaszerű kizsákmányolását. Habár nemzetköziszervezetek, mint például a Fair Play Alliance foglalkozik a következő év olimpiai játékairakészülő szuvenírek gyártási feltételeivel, azon a véleményen vagyok, hogy az EurópaiParlamentnek állást kell foglalnia ebben az ügyben.

Christel Schaldemose (PSE). - (DA) Elnök úr, azt szeretném mondani a biztos úrnakés a biztos asszonynak, hogy egyetértek nézetükkel, amely szerint problémáink vannak apiacfelügyelettel kapcsolatban. Ez ma a belső piac egyik gyenge pontját képezi. Atagállamoknak a piaci felügyeletettel kapcsolatos kezdeményezései egyszerűen nem elégjók. Pédául hazámban, Dániában csökkentették az általános termékbiztonsági megfigyelésreszánt forrásokat. Kérem, használjon ki minden rendelkezésre álló eszközt, amivel mielőbbnyomást tud gyakorolni a tagállamokra annak érdekében, hogy azok többet tegyenek apiaci felügyelet terén. Létfontosságú, hogy biztosítsuk és megerősítsük ezt.

Ugyanakkor a piaci felügyelet önmagában véve nem elegendő. Jobb szabályokra vanszükségünk, és ezen pillanatnyilag dolgozunk is, ideértve a belső piacra szánt csomagotaz áruk mozgásáról és a játékok biztonságáról szóló irányelvet. Szükség van a piacfelügyeletminimális szintjének meghatározására. Keményebb feltételeket kell szabnunk a gyártóknakés az importőröknek, valamint a piacra vonatkozó szabályok megszegésénekkövetkezményeit is érvényesítenünk kell. Egyelőre mindezen dolgozunk, és reméljük, hogya tervek hamarosan végrehajtásra is kerülnek.

Corien Wortmann-Kool (PPE-DE). – (NL) Elnök úr, jó dolognak tartom, hogy aParlament hallatja a hangját egy, a médiában folyó vitával kapcsolatban, mivel atermékbiztonság kérdése közvetlenül érinti az polgárainkat és a gyerekeinket.

Elnök úr, pozitívan viszonyulok a kérdéshez, mivel a nemzetközi kereskedelem hozzájárulaz egyre növekvő jóléthez, mind itt, mind máshol a világban. Kína jelentős kereskedelmipartner. Ennél az oknál fogva a viszony szorosabbá tételét és méltányos kereskedelmikapcsolatokat kell elérnünk, amiből Kína is, és európai polgáraink is profitálnak. Ennélfogva nem lehet, és nem is szabad tolerálnunk, hogy kereskedelmi partnereink termékeine feleljenek meg az általunk szabályozott biztonsági szabványoknak. Megközelítőleg aveszélyes importtermékekkel kapcsolatos figyelmeztetések fele vonatkozik kínai termékekre,


és nem csak a játékok tekintetében, hanem igaz a fogkrémre, a testápolóra, az ágyakra, ahajszínezőkre, a macska- és kutyaeledelre, sőt, a szívritmus-szabályozókra is.

Elnök úr, Európában javítanunk kell a szabályozásaink és az ellenőrzési mechanizmusainkrendjén, valamint megfelelő erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy biztonságostermékeket állítsanak elő Kínában és harmadik országokban általában. Ez természetesenegyike a gyártók saját felelősségeinek, akik nem tűzhetik maguk elé kizárólagos célként alegalacsonyabb ár elérését, ugyanakkor ez a kereskedelemért felelős biztosunk, Mandelsonúr felelőssége is. Dícséretes, hogy most két biztosunk is megjelent, de tudna gondoskodniarról, hogy Mandelson biztos úr sokkal nagyobb hangsúlyt helyezzen majd atermékbiztonságra a kereskedelmi konferenciák napirendjein, mivel ezeken akonferenciákon tudjuk pontosítani az intézkedéseket, és ennek érdekében harcolnunk iskellhet. Természetesen a technikai segítségnyújtást is fel kell ajánlanunk, ugyanakkor atermékbiztonság kiemelkedően fontos eleme kell, hogy legyen a például Kínával kötöttkereskedelmi megállapodásoknak. Ha szükséges, ösztönzőkkel is élhetünk – más szóvalszankciókkal.

Ennél fogva, Kuneva biztos asszony, a kereskedelmi kapcsolatainkban is kövessen határozottirányvonalat, valamint vonja be ebbe Mandelson biztos urat is, mivel ő eddig sajnálatosmódon nem tanúsított kellő érdeklődést a téma iránt.

David Martin (PSE). - Elnök úr, 23 éve az első felszólalásaim egyike volt ebben a Házbana játékok biztonságáról szóló irányelv megalkotására tett javaslat kapcsán mondottbeszédem. Ma pedig üdvözlöm az irányelv erősebbé tételére irányuló terveket. Valamitazonban tisztáznunk kell: a Mattel-problémával majdnem egészen biztosan szembesülnénka megerősített játékok biztonságáról szóló irányelv megléte és annak hiánya esetén is

Úgy hiszem, három tervre van szükségünk, amelyet kollégáink már említettek a délelőttfolyamán. Először is, nyomást kell gyakorolnunk a gyártókra, hogy jobban szemmel tartsáka beszállítói hálozatukat, és, amennyiben szükséges, szankciót kell alkalmaznunk azokkalszemben, akik nem így járnak el. Másodszor, a Bizottság hozza össze a tagállamokat annakérdekében, hogy Európában szigorúbb vizgsálatokat tartsanak, és biztosítsák a megfelelővámellenőrzést és a már meglévő európai uniós jogszabályok alkalmazását.

Ami Kínát illeti, tudjuk, hogy nem foglalkoztatják az egészségügyi és termékbiztonságimegfontolások, ugyanakkor a gazdasági veszélyekre reagál. Fontolóra kellene vennünk aCE-jelölés betiltását minden Kínából származó termék tekintetében, amíg egy vagy többteljesen független, magas színvonalú akkreditációs- és tesztközpont létre nem jön Kínában.Csak akkor lehet bármennyi bizalmunk is a Kínából származó árukkal szemben, és Kínacsak egy ilyen természetű lépésre fog reagálni.

Bernadette Vergnaud (PSE). – (FR) Elnök úr, bizottsági tagok, hölgyeim és uraim, anyáron a Mattel 20 millió Kínában készült játékot hívott vissza, és ezzel újra megnyitottaa vitát a CE jelölés értékéről, valamint az olyan gazdasági szereplők elleni szankciókról,akik nem tesznek eleget az európai szabványoknak. Minek kell történnie ahhoz, hogy azEU reagáljon? Brazília már betiltotta az importot. Az Egyesült Államok és Kanada vizsgálatotindítanak. Ami minket illet, mi vitatkozunk.

A Bizottságnak lépnie kell. Ez a következőket jelenti: felülvizsgálni a játékokkal kapcsolatosEU jogszabályokat karácsony előtt; gondoskodni arról, hogy a gyártók eleget tegyenek abiztonsági szabványoknak éppúgy, mint a társadalmi és környezetvédelmi elvárásoknak(miért is ne vezessünk be egy új európai jelölést a CE-jelölés megerősítésére?); felülvizsgálni


az ellenőrzés hatékonyságát és szükség esetén a gyártókat szankcióval súlytani; tisztáznia gyártók és az importőrök felelősségét; fokozni a piac felügyeletét a tagállamok közöttivalódi vámügyi együttműködés révén.

A tét az EU felelős híre és hitelessége a fogyasztók szemében. Hogyan tudnánk afogyasztókat arra ösztönözni, hogy pozitív képet alkossanak az EU-ról, ha nem tudjukhelyreállítani a bizalmukat?

Anne Ferreira (PSE). – (FR) Elnök úr, bizottsági tagok, hölgyeim és uraim, világszerteszámtalan gátlástalan gyártó és vállalatvezető van, aki a WTO-n belül folytat kereskedelmitevékenységet. Nem foglalkoznak semmivel sem többet a környezettel, mint alkalmazottaikvagy fogyasztóik egészségével, sem azzal, hogy ezek akár gyerekek is lehetnek.

Számukra a nyereség bármit megér. Ezek nem csak kínai cégek, és nem is csak játékokatárulnak. Olyan intézményekkel és jogi szabályozással kell őket szembesíteni, amelyekalkalmasak arra, hogy megakadályozzák tisztességtelen – akár bűncselekménynek isminősülő – tevékenységüket.

Fel kell ismernünk ellenőrzési rendszerünk gyengéit és górcső alá kell vennünk a CE-jelöléstartalmi vonatkozásait az Európában forgalmazott termékek kapcsán. Ennek a jelölésnekazt kell jelentenie, hogy az érintett termék megfelel az európai jogi szabályozásnak, és nemazt, hogy lehet, hogy megfelelnek ezeknek, mert ez félrevezető a fogyasztók szempontjából.A CE-jelölésnek nincs értelme, ha nincs mögötte igazi termékbiztonsági mechanizmus.Ezt kérik számon az európai fogyasztók, mint ahogy azt is követelik, hogy az egészségükkérdése élvezzen előnyt a piaci érdekekkel szemben. Ennek érdekében az Európai Uniónakhatározottabb álláspontot kell képviselnie a WTO-val való tárgyalásai során.

Genowefa Grabowska (PSE). - (PL) Elnök úr, ma igazából egy kritikus helyzetrereagálunk, féltve gyermekeink életét és egészségét. A javasolt állásfoglalásban elsősorbana termékbiztonságra koncentrálunk, a termék pedig jelen esetben a gyermekjátékot jelenti.Kérdésünk: miként érhetnénk el, hogy ezeket a termékeket az európai szabványoknakmegfelelően állítsák elő. Jobb ellenőrzést akarunk, biztonságos terméket akarunk, mert azeurópai fogyasztóknak, legyenek ők kicsik vagy nagyok, biztonságban kell érezniükmagukat. De nem ez az egyetlen lehetséges válasz.

Képviselőtársaim, a gyermekjáték nem csak egy termék a piacon, és nem elegendő csupána termékbiztonság és az ár szempontjából szemlélni. A gyermekjáték valami több, mintegy másfajta áru – mivel alakítja a gyermek gondolkodását, segíti a fejlődését, befolyásoljaaz ismeretszerzést – ezért hívom fel a Bizottságot arra, hogy miközben felülvizsgálja ajátékok biztonságáról szóló irányelvet, vegye ezeket a szempontokat is figyelembe.

Biztos úr, a felülvizsgálatnak az a célja, hogy gyermekeinknek többet adhassunk egy, azamerikai népszerű kultúrát tükröző kínai terméknél. Gyermekeinknek nagyobb választásilehetőséget kell biztosítani a játékok terén, köztük az európai szellemiséget magukbanhordozó játékokat is. Ennyit megérdemelnek.

Mia De Vits (PSE). – (NL) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, egy halom Kínábólimportált játék nem bizonyult biztonságosnak. Ez együttműködést kíván a kínaihatóságokkal. A terméklánc elejére kell koncentrálni, ahol az okok találhatóak. Amultinacionális vállalatoknak is van felelőssége ebben. Az olcsó munkaerő miatt fektetnekbe abban az országban. A Bizottságtól azt várom, hogy átfogó, magas színvonalú ésbiztonságos termékpolitikát kövessen, amely a következő intézkedéseken alapul. Egyetértekazzal, amit képviselőtársaim mondtak a CE-jelölésre irányadó jogi szabályozás szigorú


felülvizsgálatának elrendeléséről, beleértve az importőrök és a létesítmények felelősségérevonatkozó szabályozást annak érdekében, hogy szankcióval lehessen sújtani azokat, akikmegszegik ezeket a szabályokat. A Mattel kijelentette, hogy hibát követett el, ezért aztvárom a Bizottságtól, hogy súlyosan feddje meg ezért. A WTO keretein belül megállapodástkell kötni a Kínából vagy máshonnan származó nem biztonságos termékekről, még hatovábbi exportra szánt termékről van is szó. A piacfelügyeleti hatóságok és a vámügyrészéről fokozottabb határokon átnyúló együttműködés szükséges. Mindez politikaiakaratot és pénzügyi forrásokat kíván. Ezek már léteznek a munkahelyi biztonság és azélelmiszerbiztonság területén, így miért is ne lehetnének meg a termékbiztonsághoz is?

Roberto Musacchio (GUE/NGL). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a ‘szabad’kereskedelem viszonylatában az elmúlt években követett megközelítés meglehetősenideologikus volt: ez a laissez-faire globalizáció kizárólagos dogmáját jelentette. Most pedigcsodálkozunk, hogy olyan problémákkal küzdünk, mint például a veszélyes termékekügye, amely különösen aggasztó, mivel a gyermekjátékokat is érinti.

Van problémánk Kínával? Igen! Azokkal a garanciális szabályokkal kapcsolatban,amelyeknek kötelező megfelelni. Mi mégis egy hatékony garanciális jelölésen gondolkodunk,ami a CE-jelölést egészítené ki, valamint az Európán kívülről érkező termékek tekintetébenakár egy elismerési jelzésen is, a ‘made in’ jelölésen.

A Kínában vagy máshol gyártó nyugati multinacionális vállalatokkal is vannak probléma,mert ezek nagy felelősséget viselnek a biztonság és az ellenőrzés területein, ideértve ajátékok biztonságát és ellenőrzését is; továbbá az is problémát jelent, hogy az Európábanelőállítottnak nevezett termékeknek tényleg Európában kellene készülniük. Nem kérhetjükKínát arra, hogy kötelezettségeinek megfelelően tartsa tiszteletben a munkavállalók jogaités a környezetvédelmi szabványokat, miközben eltitkoljuk azt a tényt, hogy az ilyen típusúszabályszegésekért a mi multinacionális cégeink szintén felelősek.

Meglena Kuneva, a Bizottság tagja . − Elnök úr, valóban nagyon érdekes és mélyenszántóvitának lehettünk tanúi, amit mindannyiuknak köszönök. Ez a vita sok kételyt és sokkonkrét intézkedést vetett fel, amit a Bizottság bizonyos tekintetben előre várt. Örömmelmondom ezt, mert, ahogy ezt meg tudjuk erősíteni, a Parlamenttel alaposan megtárgyaltukezeket az intézkedéseket.

Úgy vélem, hogy bármilyen típusú jelzést is adnánk, legyen az az Önök által elfogadottállásfoglalás, vagy a Bizottság javaslatai, vagy a Bizottság által kidolgozott határértékeknéltörténő közbeavatkozás annak összehasonlítása érdekében, hogy a különböző tagállamokhogyan teljesítenek a gyakorlatban, csak akkor lehetünk sikeresek, ha közös jövőképünkvan, amely nyitott társadalmakra és szabad piacra épül, de elsősorban arra, hogy amikora fogyasztókról van szó, nem fogunk kompromisszumot kötni a fogyasztóvédelemkérdésében.

Végül szeretném még egyszer megismételni, hogy számomra ez a legfontosabb, és ebbennem fogok kompromisszumot kötni.

Önök közül sokan említették a RAPEX rendszert. A RAPEX a nap huszonnégy órájábanés a hét minden napján működik, ami azt jelenti, hogy a RAPEX-en keresztül történőértesítések késedelem nélkül érkeznek. Ezért arra is szeretném kérni Önöket, hogykezdeményezzék a helyi közösségeknél a RAPEX népszerűsítését, mivel ezeken azértesítéseken keresztül már sokszor, sokféleképpen megakadályoztuk, hogy veszélyestermékek kerüljenek a piacra. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a termékek visszahívásával


a gazdasági szereplők az európai jogszabályok szerinti kötelezettségeiknek tesznek eleget.Ez nem jóakarat kérdése: ez azért történik, mert az általános termékbiztonság az európaijogi szabályozás része. A Mattel-ügyben az ólomfestékre először egy európai forgalmazóáltal kért tesztek során derült fény. A RAPEX rendszer hatékonyságát tehát sosem szabadalábecsülnünk. A RAPEX Kínára történő kiterjesztésén is dolgozunk, ami szintén nagyonfontos lenne.

Mielőtt a mondanivalóm végére érnék, szeretném Önöket tájékoztatni arról, hogymegkérdeztem a Matteltól, hogy mi történt a visszahívott játékokkal. Elsősorban az internetjutott eszembe, valamint az, hogy azokhoz a játékokhoz esetleg hozzá lehetne jutni azinterneten keresztül. Szeretném elmondani, hogy minden játékot megsemmisítettek, ésezt a Mattel is megerősítette.

Azt hiszem, mindannyiunknak teljesíteni kell a kötelességünket és kötelezettségeinket,mert a Közösség csak ezen az egy úton haladhat tovább.

Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim,mindenekelőtt további két tényt szeretnék tisztázni. Először is, a termékek minőségére ésa termékbiztonságra irányadó európai szabályok minden termékre vonatkoznak, függetlenülattól, hogy hol állították elő. Függetlenül attól, hogy az adott terméket Kínában vagyEurópában gyártották, amennyiben azt az európai piacra behozzák, 100%-ban ugyanazoka szabályok vonatkoznak rá, mivel semmilyen különbségtétel nem létezik ezen a téren.Ezt mondanom sem kell.

Másodszor, szeretném megismételni: nyilvánvalóan még a régi, meglévő a játékokbiztonságáról szóló irányelv is tiltja a veszélyes játékok importálását. A Mattel általvisszahívott játékok nem feleltek meg az európai szabályoknak, és ezért nem lehetett volnaőket Európában forgalomba hozni.

Most pedig szeretnék rátérni arra a két jelentős és összetett témára, amelyek kulcsszerepetjátszottak a vita során. Először is, a játékok biztonságáról szóló irányelv kérdésére. ABizottság, amelynek tagja vagyok, 2005 elején jelentette be az irányelv felülvizsgálatát.2005 elején! Ez azóta képezi részét a Bizottság jogalkotási programjának. Ez a jogalkotásiprogram ebben a Parlamentben is megvitatásra került. Nem hallottam, hogy bármelyikparlamenti képviselő azt sürgette volna, hogy az új játékok biztonságára vonatkozó irányelvennél gyorsabban kerüljön megalkotásra. Nem is lenne ez lehetséges. Ez egy annyiraösszetett és borzasztóan kiterjedt piac, hogy az ilyesmit nem lehet csak úgy összeütni.

Biztosítok mindenkit még egyszer: a játékok biztonságáról szóló új irányelv az év végéreelkészül. A tisztviselőknek adott politikai utasítás, amely alapján a munkájukat végzik, akövetkező: a lehető legszigorúbban szabályozni a játékbiztonságot, a “lehetőlegszigorúbban”. Ez például kifejezetten utal arra a tényre – mivel néhányan ezt itt márszóba hozták – hogy nem csak most, hanem már korábban is adtam utasítást arra nézve,hogy karcinogén, mutagén és reprotoxikus kémiai anyagokat ne lehessen játékokhozfelhasználni. Pedig több, mint 900 van belőlük. És ezekről már született döntés. [Tévesangol fordítás, német eredeti alapján korr – a lector]

Aztán itt van a piacfelügyelet és a CE-jelölés kérdése. Azt kell mondanom, Sturdy úr, hogyigazán nem helyénvaló a Bizottságot hibáztatni amiatt a tény miatt, hogy tiszteletbentartjuk a jogszabályban lefektetett munkamegosztást az európai szint és a tagállamokközött. A piacfelügyelet a tagállamok kizárólagos felelőssége. Amit mi tehetünk – és teszünk


is – az az, hogy megerősítjük és fejlesztjük az együttműködést, felelősséget azonban nemvállalhatunk.

Kérések sora hangzott el arra nézve, hogy hogyan tudnánk a rendszeren javítani. Nagyonörülök ezeknek a kéréseknek, mivel pontosan arra mutatnak rá, amit a Bizottság az évelején tárt Önök elé a belső piac reformjával kapcsolatban. Ezek szerint a tagállamokszámára legyen kötelező a piacfelügyelet a területükön belül és a külső határoknál – éspontosan ezt tartalmazzák a javaslataink is. A tagállamokat rá kell kényszeríteni arra, hogyerre a célra megfelelő forrásokat szabadítsanak fel – ezt is tartalmazza a javaslatunk. Atagállamokat kötelezni kell a fontos információk haladéktalan megosztására – ezt istartalmazza a javaslatunk. És végül arra is hallottunk javaslatot, hogy a szabályok megszegőitsúlyos bünetésekkel és szankciókkal sújtsuk – ez szintén szerepel a javaslatunkban.

Ezért sürgősséggel fordulok önökhöz, az Európai Parlamenthez, valamint az éppen jelennem lévő Tanácshoz, hogy az év elejétől kezdve haladéktalanul vitassák meg a Bizottságajánlásait és fogadják el azokat. Így a ma jogosan felvetett igények nagy része már teljesülniis fog.

(Taps)

Elnök. − Hat állásfoglalásra (2) irányuló indítvány érkezett hozzám az eljárási szabályzat103(2) cikkének megfelelően.

A vitát lezárom.

A szavazásra 2007 szeptember 26-án, szerdán kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142-es cikk)

Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. – (PL) Elnök úr, az áruk áramlása önszabályozófolyamat. A Kínában előállított veszélyes játékok ügye mindannyiunk közös problémája.Ezek közül több millió jutott ki Ázsiából, és jelent meg Európában, valamint az EgyesültÁllamokban. Ki felelős mindezért? A gyártó? Az alvállalkozó? Az importőr? Mindenki?Vagy senki?

Az egyre erősödő globalizáció jelenlegi korszakában semmi sem lehet helytelenebb annál,mint azt gondolni, hogy mások problémái nincsenek hatással ránk.

Az EU megpróbál szembenézni ezekkel a kihívásokkal és ezért az áruk forgalombahozatalára nézve szabályozási javaslattal állt elő. Az év végére a játékok biztonságárólszóló irányelv felülvizsgálatára is javaslatnak kell születnie.

Úgy vélem, a termékek forgalomba hozatalának problémája több további kérdéshezkapcsolódik, és ezeket hangsúlyozni kell:

- információ biztosítása a fogyasztónak az általa vásárolt termékekről; a megbízhatóinformáció a legjobb fogyasztóvédelmi eszköz,

- piacfelügyelet a tagállamok részéről,

- fokozott együttműködés az államok között,

- új megközelítés a CE-jelölés tekintetében, amely olyan biztonságos terméket jelöl, amelymegfelel az EU követelményeinek.

(2) Lásd a jegyzőkönyvet.


Mindez csak néhány a számtalan javaslat közül, amely a jelenlegi helyzet javítását célozzaa termékek forgalomba hozatala és a fogyasztóvédelem szempontjából. Épp csak az elejénjárunk egy hosszú útnak, amely olyan piacot eredményez majd, amely mentes a nemellenőrzött és kockázatos áruktól. Sok munka van még hátra, de az EU jogalkotása amegfelelő irányban halad előre, ami reményt ad arra, hogy a jövőben a hétköznapi árucikkeknem jelentenek majd veszélyt sem ránk, sem gyermekeinkre.

Harangozó Gábor (PSE), írásban . – A fogyasztók biztonságának ügye komoly aggályokatvet fel a polgárok körében, amikor a legsérülékenyebbeket, a gyermekeket érintőfenyegetésekre derül fény. Ezért gyorsan és átlátható módon kell reagálnunk ezekre azaggályokra, hiszen a fogyasztók biztonságának kérdésében nem köthetünkkompromisszumokat. Az Európai Uniótól elvárható, hogy biztosítsa megemelt elvárásainakbetartását, amikor alacsonyabb minőségbiztosítási szabványokat alkalmazó országokbólimportál termékeket, ahogy ez Kína esetében is történik. Ebben a tekintetben a RAPEX, aveszélyes nem élelmiszernek minősülő fogyasztási cikkekre vonatkozó információcsererendszere, amelyhez a veszélyes játékok is tartoznak, a lehető legnagyobb jelentőséggelbír, mivel hatalmas mennyiségű termék áramlik be a Kínához hasonló országokból. Ezértrészletes és rendszeres jelentésekre van szükség, akárcsak a releváns fogyasztóvédelmielvárások partnereinknek történő átadására, hogy hatékonyan kezdhessék meg a veszélyestermékek azonosítását. A fogyasztók bizalma létfontosságú, és ezért a megelőzésre, agyorsreagálású mechanizmusokra és az uniós szabványelőírások hatékony érvényesítésére,valamint az ezeknek a területeknek szentelt további megkülönböztetett figyelemre vanszükség.

Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban . – Az amerikai játékgyártó cég, a Mattel több milliójátékot hívott vissza biztonsági aggályok miatt, melyek között az ólomtartalom is szerepelt.Ezzel világszerte megszólaltatta a vészcsengőket. Ez az ügy mindannyiunkat érint, mivela közegészség és a közbiztonság van veszélyben. Egy korszerűsített irányelv alapvetőfontosságú lenne belföldi érdekeink és gyermekeink egészségének védelmében.

Arra hívom fel a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket a veszélyes termékek kérdésévelkapcsolatban, és vegyen fontolóra alternatív szabályozási megközelítést is. A kínaihatóságoknak meg kell tenni a megfelelő intézkedéseket gyártási szabványaik javítására,de legalább ennyire fontos az olyan játékgyártó cégeket a biztonsági szabványok betartásárakötelezni, amelyek az alacsony költségek kihasználása miatt rendelnek termékeket aTávol-Keletről. A termékbiztonság a közegészségügy körébe tartozik és ez az ügy azonnalifigyelmet kíván.

ELNÖKÖL: HANS-GERT PÖTTERINGElnök

6. Szavazások órája

Elnök. − Most a szavazás következik.

(A szavazás eredményét és egyéb részleteit lásd a jegyzőkönyvben)

6.1. Megállapodás az EK és Panama között a légi szolgáltatások bizonyos kérdéseiről(szavazás)

– Jelentés: Costa (A6-0306/2007)


6.2. Az Európai Közösség és a Kirgiz Köztársaság között a légi szolgáltatásokbizonyos kérdéseiről létrejött megállapodás (szavazás)


6.3. Az EK és Jordánia között a légi szolgáltatások bizonyos kérdéseiről létrejöttmegállapodás (szavazás)


6.4. Az EK és Izrael között létrejött, a tudományos és műszaki együttműködésrőlszóló megállapodás (szavazás)

– Jelentés: Niebler (A6-0316/2007)

6.5. Bulgária és Románia részvétele az EGK és San Marino közötti együttműködésrőlés vámunióról szóló megállapodásban (szavazás)

– Jelentés: Markov (A6-0324/2007)

6.6. A Finnország által a vetőmagokra és a gabonafélék vetőmagjaira megítélt nemzetitámogatás (szavazás)

– Jelentés: Parish (A6-0311/2007)

6.7. A rumra kivetett jövedékiadó (szavazás)

– Jelentés: Galeote (A6-0318/2007)

6.8. Közúti biztonság: a motorkerékpárok utasülésének kapaszkodója (szavazás)

– Jelentés: Mayer (A6-0331/2007)

6.9. Közúti biztonság: a motorkerékpárok kitámasztószerkezete (szavazás)


6.10. A motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok hátsó rendszámtáblájánakelhelyezése (szavazás)


6.11. A vasúti, közúti és belvízi szállítási ágazatokra vonatkozó versenyszabályokalkalmazása (szavazás)



6.12. A kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok visszapillantó tükrei(szavazás)


6.13. A kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok borulás hatása ellenivédőszerkezetei (szavazás)


6.14. Az oktatással és az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos statisztikák(szavazás)

– Jelentés: Sifunakis (A6-0307/2007)

6.15. Közösségi vasutak fejlesztése (szavazás)

– Jelentés: Jarzembowski (A6-0314/2007)

6.16. A közösségi vasúthálózat mozdonyait és vonatait üzemeltető vasúti személyzetképesítése (szavazás)

– Jelentés: Savary (A6-0315/2007)

6.17. A nemzetközi vasúti utasok jogai és kötelezettségei (szavazás)

– Jelentés: Sterckx (A6-0313/2007)

6.18. A cukoripar szerkezetátalakítása (szavazás)

– Jelentés: Batzeli (A6-0309/2007)

– A 8. módosításról szóló szavazást megelőzően:

Friedrich-Wilhelm Graefe zu Baringdorf (Verts/ALE). – (DE) Tisztelt elnök úr, ez ajavaslat a mezőgazdasági termelők által a szerkezetátalakítási alapban birtokoltbefektetésekre vonatkozik és a bizottság a következő megszövegezést hagyta jóvá: “…azidevonatkozó szerkezetátalakítási támogatás 50%-a…” Ezt 25%-ra szeretném módosítani.Ebben megállapodtunk a többi képviselőcsoporttal és remélem, hogy sikerül elfogadni.

(A szóbeli módosítást elfogadják.)

– A jogalkotási állásfoglalás szavazását megelőzően:

Friedrich-Wilhelm Graefe zu Baringdorf (Verts/ALE). – (DE) Tisztelt Elnök úr, aképviselőcsoportom nevében a bizottsághoz történő visszautalást szeretnék kérni azeljárási szabályzat 168. cikk (2) bekezdése alapján. Ennek oka az, hogy épp az iméntállapodtunk meg abban, hogy a cukorrépa-termesztők 25%-kal járulnak hozzá aszerkezetátalakítási alaphoz, de a Bizottság 10%-hoz ragaszkodik.

A legutolsó változatban a tagállamok ennél többet is elfogadtak. De most ezt is elvetették.A legutóbbi alkalommal már azt fontolgattuk, hogy nem kellene-e kérnünk a bizottsághoz


történő visszautalást, és ezért megelégedtünk a 10%-kal. Nem szabad még egyszer ígytennünk! Mivel konzultációs eljárás zajlik, a Bizottsággal csak úgy tudunk párbeszédetkezdeményezni, hogy most visszautaljuk a jelentést és tárgyalunk a Bizottsággal és aTanáccsal.

Neil Parish (PPE-DE), a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság elnöke. – Tisztelt Elnökúr, nem hiszem, hogy helyes lenne visszavinni ezt az ügyet a bizottság elé. Azt gondolom,hogy döntést akarunk hozni. Tovább kell haladnunk a szerkezetátalakítással, ezért nemvinném vissza az ügyet a bizottság elé, és így, attól tartok, elleneznem kell, amit Graefe zuBaringdorf úr szeretne tenni.

Katerina Batzeli (PSE), előadó . – (EL) Tisztelt Elnök úr, nem értek egyet Graefe zuBaringdorf úr javaslatával. Szeretnék teljesen egyértelműen fogalmazni a Ház előtt: azimént szavaztuk meg azt a javaslatot, amelynek alapján minden termelő, most első ízben,kap 260 euró plusz 25 euró átalányösszeget. Ezáltal a teljes támogatás csaknem eléri a 400eurót.

Pénzügyi szempontból ez kiegyensúlyozottnak mondható, és úgy vélem, hogy az egésziparágnak segítséget jelent.

(A bizottságnak történő visszautalásra vonatkozó kérést elutasítják.)

6.19. A cukorágazat piacának közös szervezése (szavazás)

– Jelentés: Batzeli (A6-0310/2007)

– A 1. módosításról szóló szavazást megelőzően:

Katerina Batzeli (PSE), előadó . – (EL) Tisztelt Elnök úr, engedje meg, hogy ne olvassamfel a módosítás technikai szövegét, feltéve, természetesen, hogy Ön nem ért egyet a politikaikérdéssel, amelyet felteszek Önnek:

A 318/2006 rendelet 10. cikkének (2) bekezdése a cukorkvóták 2010 utáni időszakravonatkozó lehetséges további csökkentéséről szól. A Mezőgazdasági és vidékfejlesztésibizottság azelőtt javasolta a módosítást, mielőtt megismerhettük volna az új egységesközös piac szervezésének a tagállamokra és a vállalkozásokra gyakorolt hatásait. Amódosítás a kvóták 13,5%-os lineáris csökkentését javasolja a 2010 utáni időszakra. Haviszont a Bizottság például 10%-os csökkentést javasol a 2010 utáni időszakra, akkor gondlesz.

Az én szóbeli módosításom egyszerűen üzenetértékű és a lehetséges további csökkentésrevonatkozóan olyan módszert igyekszik kialakítani, amelyet el lehetne fogadni a 2013 utániidőszak tekintetében. A módosítás figyelembe fogja venni az üzletvitel menetét, azaz hogyaz üzleti vállalkozások milyen mértékben alkalmazkodtak a fennálló helyzethez és atagállamok helyzetéhez.

(A szóbeli módosítást nem fogadják el.)

6.20. Megújuló energia-útiterv Európában (szavazás)

– Jelentés: Thomsen (A6-0287/2007)

– A jogalkotási állásfoglalásról szóló szavazást megelőzően:


Britta Thomsen (PSE), előadó . – Tisztelt Elnök úr, csak annyit szeretnék mondani, hogyremélem, mindenki megszavazza az állásfoglalást, mivel nagyon fontos, hogy közösálláspontot foglaljunk el a kérdésben az Európai Parlamentben.

7. A szavazáshoz fűzött indokolások

– Jelentés: Niebler (A6-0316/2007)

Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam a német képviselőtársam,Niebler úr által az Európai Közösség és Izrael Állam közötti tudományos és műszakiegyüttműködésről szóló megállapodás megkötését célzó tanácsi határozatról szólójelentését. Teljes szívből gratulálok az Európai Bizottságnak, amely a kölcsönös előnyök,a másik félnek a megállapodás által érintett területeken folytatott programjaiban éstevékenységeiben való részvételre vonatkozó kölcsönös lehetőségek, a hátrányosmegkülönböztetés tilalma, a szellemi tulajdon hatékony védelme és a szellemi tulajdonjogokméltányos megosztásának elvei mentén tárgyalások során kialakította ezt a megállapodást.

– Jelentés: Galeote (A6-0318/2007)

Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam spanyol kollégámnak, Galeoteúrnak arra a tanácsi határozatra vonatkozó jelentését, amely felhatalmazza Franciaországot,hogy csökkentett jövedéki adókulcsot alkalmazzon a tengerentúli megyéiben előállított„hagyományos” rum tekintetében, és amely hatályon kívül helyezi a 2002. február 18-itanácsi határozatot.

A javasolt határozat felhatalmazza Franciaországot, hogy csökkentett jövedéki adókulcsotalkalmazzon a tengerentúli megyéiben előállított „hagyományos” rum jelentős kvótájatekintetében 2007. január 1. és 2012. december 31. között. Ez megnöveli a hagyományosrum esetében jelenleg alkalmazott adóügyi szabályozás volumenét és időtartamát, mivelaz elmúlt években romlott a helyzet. Ez nagyszerű hír a cukornád-cukor-rum ágazatszámára, amely alapvető jelentőséggel bír e területek gazdasági és társadalmi egyensúlyaszempontjából.

Örülök, hogy ez a módosítások nélkül, első olvasatban történő szavazás megnyitja az utata szöveg gyors elfogadása előtt, és elismerésem azért a fontos munkáért, amelyet franciakollégám, Sudre asszony végzett, aki rendíthetetlenül védelmezte az ügyet a Regionálisfejlesztési bizottságban.

Margie Sudre (PPE-DE), írásban. – (FR) Az új adóügyi szabályrendszer figyelembe veszika tényt, hogy a tengerentúli megyékből származó hagyományos rum versenyképességeszámottevő mértékben csökkent 2001 óta, és hogy a cukornád-cukor-rum ágazattámogatása alapvető jelentőséggel bír e régiók gazdasági és társadalmi egyensúlyaszempontjából.

Az intézkedés arányban van az ágazat által a legkülső régió státusszal is jelzett hátrányok– különösen az elszigetelt földrajzi fekvés, a kisméretű piac és a nehéz topográfia –következtében jelentkező pluszköltségekkel, amelyek megmagyarázzák a cukornád magasárát.

A Bizottság nagyon helyesen figyelembe vette, hogy 5500 mezőgazdasági üzemben 40000munkahely függ közvetlenül vagy közvetve a cukornád termesztésétől. Az új adórendszera Guadeloupe-on működő tíz, a Martinique-on működő kilenc, a Réunionon működő


három és a Francia-Guyanában működő egyetlen lepárló, illetve a rumtermeléshezközvetlenül kapcsolódó 22000 munkahely megtartásához is hozzájárul.

Az európai segély hozzájárul a tengerentúli megyékből származó rum piacra jutásához,az ACSK-országok termelői jelentette versenyben való sikerhez, és a segély hasznára válika helyi termelőknek is, akik pozitív jelre várnak, tudva hogy az elkövetkező években milyennehézségekkel kell majd szembenézniük, különösen azután a pusztítás után, amelyet aDean hurrikán a múlt hónapban az Antillákon okozott.

Lars Wohlin (PPE-DE), írásban. − (SV) Ma Gerardo Galeote jelentése (A6-0318/2007)ellen szavaztam. Franciaországnak nem szabad megengedni, hogy az előírtnál alacsonyabbadók révén előnyben részesítse a tengerentúli megyéiben működő rumtermelőket. Akevésbé fejlett régiók mezőgazdaságát a világ valamennyi országából származómezőgazdasági termékekre kivetett vámokon keresztül és a közös agrárpolitika (KAP)felszámolása révén lehet a legjobban támogatni. Ezen túlmenően az alkoholra kivetettjövedéki adók az alkoholfogyasztás csökkentését is szolgálják. Az alkohol káros hatásaiugyanakkorák, ha az alkoholt Guadeloupe-on vagy Martinique-on állítják elő, minthabárhol máshol készülne.

- Jelentés: Hans-Peter Mayer (A6-0331/2007)

Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam a német képviselőtársam,Mayer úr által készített jelentést, amely a motorkerékpárok utasülésének kapaszkodójárólszóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó módosított javaslatról szól(kodifikált szöveg).

Ám kihasználnám ezt a szavazathoz fűzött indoklást, hogy kritizáljam az európai uniósjogszabályok egységes szerkezetbe történő foglalásának késedelmességét. Az ezzel azüggyel kapcsolatos tények 2003. március 27-ig nyúlnak vissza, amikor az Európai Bizottságelőterjesztette a motorkerékpárok utasülésének kapaszkodójáról szóló 93/32/EGK tanácsiirányelv egységes szerkezetbe foglalásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvrevonatkozó javaslatát. A jogalkotási szövegek hivatalos kodifikációjának gyorsítottmunkamódszeréről szóló 1994. december 20-i intézményközi megállapodás értelmébenlétrehozott Jogi Szolgálatok Konzultatív Munkacsoportja 2003. június 26-i véleményébenmegállapította, hogy a fenti javaslat nem módosítja érdemben az érintett jogszabályokat,hanem kizárólag az egységes szerkezetbe foglalásra terjed ki. Mégis csak 2007szeptemberében szavazunk az egységes szerkezetbe foglalásról. Ez nincs rendjén.Felszólítom az Európai Bizottságot, hogy gyorsítsa fel az európai uniós jogszabályokegységes szerkezetbe foglalását.


Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam német kollégám, Mayer úrjelentését, amely a motorkerékpárok kitámasztó szerkezeteiről szóló európai parlamentiés tanácsi irányelvre vonatkozó módosított javaslatról szól (kodifikált szöveg).

Kihasználom ezt a szavazathoz fűzött indoklást, hogy kritizáljam az európai uniósjogszabályok egységes szerkezetbe foglalásának lassúságát. Az ezzel az üggyel kapcsolatostények 2003. március 28-ig nyúlnak vissza az időben, amikor az Európai Bizottságelőterjesztette a motorkerékpárok kitámasztó szerkezeteiről szóló 93/31/EGK tanácsiirányelv egységes szerkezetbe foglaló európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozójavaslatát. A jogalkotási szövegek hivatalos egységes szerkezetbe foglalásának gyorsított


munkamódszeréről szóló 1994. december 20-i intézményközi megállapodás értelmébenlétrehozott Jogi Szolgálatok Konzultatív Munkacsoportja 2003. június 26-i véleményébenmegállapította, hogy a fenti javaslat nem módosítja érdemben az érintett jogszabályokat,és kizárólag az egységes szerkezetbe foglalásra terjed ki. Ám mégis csak 2007szeptemberében szavazunk az egységes szerkezetbe foglalásról. Ez nincs rendjén. Felkéremaz Európai Bizottságot, hogy gyorsítsa fel az európai uniós jogszabályok egységesszerkezetbe foglalását.


Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam német kollégámnak, Mayerúrnak a jelentését, amely a motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok hátsórendszámtáblájának elhelyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozómódosított javaslatra vonatkozik (kodifikált szöveg).

Kihasználom ezt a szavazáshoz fűzött indoklást, hogy kritizáljam az európai uniósjogszabályok egységes szerkezetbe foglalásának lassúságát. Az ezzel az üggyel kapcsolatostények 2006. szeptember 5-ig nyúlnak vissza, amikor az Európai Bizottság előterjesztettea motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok hátsó rendszámtáblájának elhelyezésérőlszóló 1993. október 29-i 93/94/EGK tanácsi irányelv egységes szerkezetbe foglalásárólszóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó javaslatát. Nem tudom, hogy eztátküldték-e a jogalkotási szövegek hivatalos egységes keretbe foglalásának gyorsítottmunkamódszeréről szóló 1994. december 20-i intézményközi megállapodás értelmébenlétrehozott Jogi Szolgálatok Konzultatív Munkacsoportjához. Mindenesetre csak 2007szeptemberében szavazunk az egységes szerkezetbe foglalásról. Ez nincs rendjén. Felkéremaz Európai Bizottságot, hogy gyorsítsa fel az európai uniós jogszabályok egységesszerkezetbe foglalását.

– Jelentés: Sifunakis (A6-0307/2007)

Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Tudjuk, hogy a Közösség oktatási és képzésistatisztikáit az elmúlt évtizedben a tagállamok közötti informális megállapodás alapjánfejlesztették, amely az oktatási és képzési statisztikák támogatásáról szóló, 1994. december5-i tanácsi állásfoglalásra adott válaszként született.

A statisztikákat az együttműködő tagállamok állítják össze és továbbítják önként és évenkénta Bizottságnak (Eurostat) az UNESCO Statisztikai Intézetével (UIS) és a GazdaságiEgyüttműködési és Fejlesztési Szervezettel (OECD) közösen végzett, a hivatkozásokbanrendszerint "UOE adatgyűjtésként" szereplő közös intézkedés keretein belül. Az Eurostatemellett és a vállalkozásoknál zajló szakképzésre vonatkozó adatokon felül egyébforrásokból is gyűjt oktatással, képzéssel és az egész életen át tartó tanulással kapcsolatosadatokat.

Most új jogszabályi keretet próbálunk kialakítani a közösségi statisztikák készítésénekszabályozására és formalizálására, hogy életképes rendszerben készülhessenek statisztikákezekben a szektorokban, de volt némi információhiány és zavar, amelyet tisztázni kelletta parlamenti vita során. A végleges szöveg ezért nagyobb átláthatóságot biztosít; reméljük,hogy a végrehajtás nem fog aránytalan adminisztratív vagy pénzügyi terheket eredményezni.

Milan Gaľa (PPE-DE), írásban . – (SK) Gratulálok Nikolaos Sifunakisnak az alaposjelentéshez. Fenntartás nélkül az előterjesztett dokumentum mellett szavaztam. A Kulturálisés oktatási bizottságnak az egész életen át tartó tanulás Európai Képesítési Keretrendszerének


létrehozásáról szóló javaslattal megbízott előadójaként üdvözlöm a Bizottság jogalkotásikezdeményezését.

Fontosnak tartom, hogy az oktatás, a szakképzés és az egész életen át tartó tanulásnak alisszaboni stratégia keretében történő hangsúlyozására tett kísérleteinkben azt is biztosítsuk,hogy visszajelzések érkezzenek erről az erőfeszítésről, illetve az oktatás területén az EurópaiUnióban tett konkrét lépésekről.

Az összehasonlítható statisztikák életképes rendszer alapjait teremtik meg, amely elősegítiaz oktatásra és az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó statisztikai adatok összevetését.A lehetséges legcélirányosabb statisztikai információ fog rendelkezésünkre állni, amelynekrévén figyelmünket a hiányosságokra vagy a rosszul kiválasztott célkitűzésekrefókuszálhatjuk a közösségi oktatáspolitika végrehajtása során.

Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A Júniusi Lista elfogadjaa Bizottság javaslatát és az Európai Parlament módosításait, feltéve, hogy az EU intézményeitiszteletben tartják azt az alapelvet, hogy az oktatáspolitika nemzeti ügy.

A 7. számú módosításában azonban az Európai Parlament Kulturális és oktatási bizottságaazt javasolja, hogy az „Európai Unió alapjogi chartájára” vonatkozó hivatkozás is kerüljönbeillesztésre. Ilyen nem létezik. Az EU tagállamai nem fogadtak el ilyen chartát. Csak azalkotmányszerződés tervezete, amelyet 2005 nyarán demokratikus folyamat soránelutasítottak, hivatkozott egy ilyen dokumentumra. Másfelől viszont valamennyi EUtagállam aláírta az Európa Tanács emberi jogokról szóló európai egyezményét. Ez aztjelenti, hogy minden EU-állampolgár érvényesítheti alapvető szabadságjogait az EmberiJogok Európai Bíróságán.

Az európai charta a szubszidiaritásról szóló emelkedett beszédekben gyakran emlegetett„karcsúbb, de hatékonyabb” EU ellentétét képviseli. Az EU-nak a határokon átnyúló ügyekrekellene koncentrálnia, távoltartva magát azoktól az ügyektől, amelyek tekintetében atagállamok önálló döntéseket hozhatnak, vagy amelyeket nemzetközi szerződések márszabályoznak.

Ebből is következik, hogy az EU alapjogi chartáját el kell utasítani, természetesen az EU-rólszóló „új” szerződéssel együtt.

Andreas Mölzer (ITS), írásban . − (DE) A statisztikák igazolják azt, amit valamennyientudunk: a jó oktatás magasabb jövedelmet és a munkanélküliségtől való védelmet ígér.Ebben a tekintetben felelőtlenség az EU részéről, hogy folyamatosan beengedi a képzetlenbevándorlók hatalmas tömegeit, akik aztán élethosszig tartó munkanélküliségre vannakítélve, és illegálisan kezdenek dolgozni, aminek következtében az alacsony munkabérekáltal jellemzett ágazatok még nagyobb nyomás alá kerülnek, vagy éppen bűnözőkkélesznek, illetve „csak” nyomás alatt tartják a jóléti államot.

És ha valóban hiány van a képzett munkaerőben, a saját lakosainkat kellene kiképezni,ahelyett, hogy zöld vagy kék kártyákkal olcsó helyettesítőket csábítanánk ide külföldről,lenyomva ezzel a béreket. Ezért fontos, hogy statisztikai adatok álljanak rendelkezésünkre,és segítségükkel választ fel tudjunk lépni a kedvezőtlen trendekkel szemben.

– Jelentés: Jarzembowski (A6-0314/2007)

Andreas Mölzer (ITS). – (DE) Tisztelt Elnök úr, tartózkodtam a Jarzembowski-jelentésszavazásakor, mivel Európában a nagysebességű útvonalakat az elmúlt években kibővítették,


főleg a nagyvárosok között, míg a rövidebb útvonalakat megdöbbentően elhanyagolták,annak ellenére, hogy az utazások 90%-a a rövidebb útvonalakon történik. Egyrészt Brüsszelazt követeli, hogy az emberek legyenek mobilabbak, és a közlekedést az utakról a vasútraakarja átirányítani, másrészt egy pontosan ezzel ellentétes fejlődést is igyekszik beindítania privatizáció varázsszere segítségével.

Az EU-nak biztosítania kell, hogy közös szabványok és rendszerek tegyék lehetővé ahatárokon átnyúló vasúti közlekedést, illetve, hogy támogassák a főútvonalakat érintőfontos projekteket. Végül azonban meg kell érteni, hogy a magánbefektetők nem az országés a lakosság érdekeit tartják szem előtt, hanem csak a befektetéseik megtérülését és az ígyelért hasznot.

Carlo Fatuzzo (PPE-DE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Georg Jarzembowskijelentése mellett szavaztam, részben azért, mert remélem, hogy kiváló előadónk figyelnifog a római nyugdíjasok szavára, akik – amikor Strasbourgba indultam és tudták, hogyerről a jelentésről fogunk szavazni – azt mondták nekem: de Fatuzzo úr, Ön már olyanrégen nem fűzött indoklást a szavazásához! Szeretnénk, ha elmondaná az EurópaiParlamentnek, még akkor is, ha mindenki kimegy, amikor Ön beszél, és csak a saját dolgaikragondolnak és beszélgetnek – szeretnénk, ha elmondaná az Elnöknek, aki figyelmesenhallgatja Önt, hogy olyan igazolványokat kellene végre kiadni, amelyek lehetővé teszik azEurópán belüli szabad mozgást a nyugdíjasok számára, azok számára, akik a saját szemükkelakarják megnézni Európát, miután annyi éven át dolgoztak a felépítésén.

Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az Európai Parlament és a Tanács közöttaz eufemisztikusan a “közösségi vasutak fejlesztésének” nevezett kérdésben zajlotttárgyalások folyamatának lezárása megalapozza a nemzetközi személyszállításiszolgáltatások 2010. január 1-jétől esedékes liberalizációjának kezdetét.

Szeretnénk rámutatni, hogy a korábbi olvasatokban javaslatokat terjesztettünk elő azEP-ben ennek az európai bizottsági kezdeményezésnek az elutasítására. Az EP többségeazonban a vasúti személyszállítási szolgáltatások liberalizációjának (és privatizációjának)felgyorsítása mellett szavazott, és megpróbálta bevonni ebbe a nemzeti személyszállításiszolgáltatásokat is, 2017-es kezdettel. Ez a próbálkozás azonban nem volt sikeres, és nemérte el az elfogadásához szükséges többséget.

A vasúti szállítás liberalizációja a (legnyereségesebb) vonalak befolyásos magánérdekeknektörténő átjátszására tett kísérlet a vonalak működtetésének privatizációja révén (különösenkoncessziók eszköze révén), és ez közpénzekkel támogatja monopóliumok létrehozását.

A vasúti szállítás stratégiai ágazat az ország fejlődése szempontjából: fontos szerepet töltbe az áruk mozgatásában, és a munkaerő és az általános populáció mobilitásában, ráadásulhatalmas haszonnal jár a környezet, illetve a társadalmi és területi kohézió szempontjábólis. Ezért amire szükség van, az a közösségi vasúti szállítási rendszerek támogatása ésfejlesztése a különböző országokban, és nem a privatizáció.

Ezért szavaztam nemmel.

Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) A nemzetközi szállítás 2010-től történőliberalizációja mellett szavazok.

Legkésőbb két évvel azután, hogy a jogszabály hatályba lép, az Európai Bizottságnak megkell vizsgálnia az irányelv hatásait, és a további nyitás tekintetében vitára kerülhet sor.


A verseny így korlátozott mértékben válik csak lehetővé, és a nemzeti szolgáltatók nemkerülnek veszélybe.

Megkönnyebbüléssel nyugtázom, hogy az Európai Parlament a nemzeti vasúti szállítás2017-es automatikus liberalizációja ellen lépett fel.

Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban . − (PL) Georg Jarzembowskinak a közösségi vasutakfejlesztéséről szóló 91/440/EGK tanácsi irányelv és a vasúti infrastruktúra-kapacitáselosztásáról, továbbá a vasúti infrastruktúra használati díjának felszámításáról és abiztonsági tanúsítványról szóló 2001/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvmódosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az egyeztetőbizottság általjóváhagyott egyesített szövegéről szóló jelentése mellett szavazok.

A harmadik vasúti csomag nagyon fontos részét képezi a szállítás jogi szabályozásának.A nemzetközi személyszállítási hálózatokat meg kell nyitni, és az Európai Bizottságnakelemeznie kell a nemzetközi személyszállítási piac helyzetét, hogy döntést születhessen anemzeti szállításra is kiterjedő további liberalizációról.

Lars Wohlin (PPE-DE), írásban. − (SV) Üdvözlöm a határokon átnyúló vasúti szállításlehetőségét, de a piac megfelelő működéséhez arra van szükség, hogy a verseny egyenlőfeltételek mellett történjen. Ezért sajnálatos, hogy az EU olyan jogszabályt erőltet át,amelynek keretében azok az országok, ahol még nem liberalizált a vasúti szállítás, jogotkapnak a liberalizált piacon működő piaci szereplőkkel való versenyre a nemzetközi vasútiszolgáltatások területén. A gyakorlatban ez a javaslat lehetőséget nyújt az államilagsegélyezett vasúttársaságoknak, hogy a szabad verseny alapján működő piaconversenyezzenek, ami hosszú távon a piaci mechanizmusok kikapcsolásának veszélyévelfenyeget. Ezért úgy döntöttem, hogy a jelentés ellen szavazok. Az államilag támogatottvasúttársaságoknak nem szabad megengedni, hogy a szabad verseny elve alapján működőpiacon versenyezzenek.

– Jelentés: Savary (A6-0315/2007)

Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) „A közösségi vasúthálózat mozdonyait ésvonatait üzemeltető vasúti személyzet képesítéséről” szóló irányelvre vonatkozó javaslata “harmadik vasúti csomag” részét képezi, amely főként a nemzetközi vasútiszemélyszállítási szolgáltatások liberalizációjának támogatását célozza.

Itt is mindenekelőtt azt kell kihangsúlyozni, hogy az irányelv első célkitűzése az lesz, hogya harmonizáció segítségével eltávolítsa a nemzetközi vasúti személyszállítási szolgáltatásokliberalizációja előtt álló akadályokat, amelyek az ágazatban a szakmai követelményeketmeghatározó és országonként eltérő szabályokból erednek. Az intézkedés a munkavállalókmobilitását is elősegíti a szektorban.

Azokon a fontos kérdéseken túl, amelyeket egy ilyen irányelv felvet, ki kell azt ishangsúlyozni, hogy az egyes országok vasúti szektorában dolgozó munkavállalókképesítésére vonatkozó harmonizált szabályok közösségi szinten történő elfogadása nemveszélyeztetheti az egyes tagállamok szintjén már kialakított progresszívebb jogokat ésszabványokat, és nem tagadhatja meg az egyes tagállamoktól a jogot, hogy ilyen jogokatés szabványokat hozzanak létre.

A valóság itt is azt mutatja, hogy a vasúti szolgáltatások liberalizációja és privatizációjavolt az, ami veszélyeztette a munkavállalók jogait, és ami lecsökkentette a munkavállalók


számát a vasúti szektorban, aminek súlyos következményei voltak a szolgáltatás színvonalaszempontjából.

Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) A mozdonyvezetők szabványosított vezetőiengedélyének létrehozása mellett szavazok.

A mozdonyvezetők képzésének harmonizációja a jövőben nagyobb biztonságot iseredményez a vasutakon. A 20 éves minimális életkor, a megfelelő iskolai végzettség és anyelvtudás kötelező feltétel, ha valaki mozdonyvezetőként akar dolgozni a nemzetközivasúti szállításban. A képzés szabványosítása kulcsfontosságú az európai vasúti hálózatszempontjából. Az egyik tagállamban kibocsátott vezetői engedélyt a jövőben elismerikmajd az összes tagállamban.

– Jelentés: Sterckx (A6-0313/2007)

Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) A “harmadik vasúti csomag”, amelynekcélja főként a nemzetközi vasúti személyszállítási szolgáltatások liberalizációjánaktámogatása, tartalmaz “a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól éskötelezettségeiről” szóló szabályozást is.

Mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy a szabályozás fő célkitűzése az, hogyeltávolítsa a nemzetközi vasúti személyszállítási szolgáltatások liberalizációja előtt állóakadályokat, amelyek a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogaira éskötelezettségeire vonatkozó, országonként eltérő szabályokból erednek.

Ezen első pont hangsúlyozásán túlmenően – amely az ügy központi kérdése – természetesenúgy véljük, hogy az utasok jogainak védelme alapvető fontosságú, kezdve azzal a joggal,hogy a közszolgáltatásokat biztosító vállalkozások által nyújtott közösségi vasúti szállítástvehessenek igénybe az egyes országokban.

Csakhogy a valóság azt mutatja, hogy a vasúti szolgáltatások liberalizációja és privatizációjaaz, ami veszélyezteti az utasok jogait: a közösségnek kínált szolgáltatások romlását és azutasok mobilitási feltételeinek romlását eredményezték, valamint a díjak növekedéséhez;több szár kilométernyi vasúti pálya forgalomból való kivonásához, állomások bezárásához,a vasúti szektorban dolgozó munkavállalók számának csökkenéséhez vezettek, valamintveszélyeztetik fizetésüket és munkavállalói jogaikat is.

Ez egy katasztrofális politika, amelyet a munkavállalók és a közvélemény egyaránt ellenez.

Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban . − Támogattam a vasúti személyszállítást igénybevevő utasok jogaival és kötelezettségeivel foglalkozó egyeztetőbizottsági megállapodásrólszóló jelentést. Ez eredetileg csak a nemzetközi útvonalakon közlekedő utasokravonatkozott volna, de örülök, hogy odafigyeltek a véleményünkre, és a szabályok mostmár a belföldi útvonalakon közlekedő utasokra is vonatkozni fognak.

2009-től alapvető jogok számottevő köre lép érvénybe, ideértve a mozgáskorlátozottszemélyek számára elérhető közlekedési eszközökhöz való jogot is. Ezen túlmenőenüdvözlöm azt a tényt is, hogy a késések tekintetében kártérítési rendszert fognak bevezetni.

Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) Az új személyszállítási szabályozás 2009-tőltörténő bevezetése mellett szavazok.

Az új szabályozás egyebek mellett a nagyobb késések esetén járó kártérítést, a társaságokáltal az utasokért és a csomagjaikért viselt felelősséget, a fogyatékkal élők szállítását és a


vasúttársaságok által nyújtandó információk körét is szabályozza. A gyakorlatban ez aztjelenti, hogy a jövőben, amikor a határokon átnyúló szállítás során 60-119 perces késéstörténik, a jegy vevője a díj 25%-ának megfelelő visszatérítésre lesz jogosult. Ez 50%-raemelkedik a két óránál hosszabb késések esetében.

Ez több jogi igényt jelent, de nagyobb biztonságot is a vasúti utasok számára.

Most már a tagállamokon is múlik, hogy a lehető leghamarabb – és ne csak 15 év múlva– kiterjesszék ezeket a szabályokat a nemzeti szállítási hálózatokra.

Catherine Stihler (PSE), írásban . − A vasúti utasok jogaival és kötelezettségeivelfoglalkozó jelentés elismerést érdemel.

Lars Wohlin (PPE-DE), írásban. − (SV) Bár a legutolsó javaslat nem fogalmaz meg olyanszigorú követelményeket a vonatok üzemeltetőivel szemben, mint azt a korábbiak tették,mégis túlságosan kiterjedt előírásokat tartalmaz mindennel kapcsolatban, a jegyekvásárlásának módjától (telefonon, interneten keresztül vagy jegyautomatákból) kezdve avonatok üzemeltetői által az utasok csomagjaiban keletkezett kárért viselt felelősségig.Részletes szabályok szólnak a késések esetén fizetendő kártérítés különböző formáiról(kártérítési szintek, étkezéshez való jogosultság stb.), és a késés lehetséges okaira vonatkozóinformációval kapcsolatos minimális követelményekről is.

Úgy döntöttem, a javaslat ellen szavazok, mert a vonatok üzemeltetőinek lehetőséget kelladni, hogy maguk fejlesszék a szolgáltatásaikat annak a védelemnek az alapján, amelyetaz utasok megkövetelnek (és amelyért hajlandóak fizetni a magasabb díjak formájában).Továbbá a kiterjedt szabályozás nem áll arányban azzal a hozzáadott értékkel, amely atagállamok szintjén jelenleg is létező szabályok felváltása révén keletkezik azokban azországokban, amelyekben nemzeti szabályozás kialakítása mellett döntöttek.

– Jelentések: Jarzembowski (A6-0314/2007), Savary (A6-0315/2007) és Sterckx(A6-0313/2007)

Mathieu Grosch (PPE-DE), írásban. − (DE) A vasutak liberalizációja nem öncél, afelhasználókat kell szolgálnia, és javítania kell a hatékonyságot. A nemzetközi szállításliberalizációja természetes dolog, mivel egyetlen országnak sem lenne szabad elzárniamagát a másiktól. A nemzeti szállításban nincs értelme és célja a liberalizáció soránversenynek kitenni a nyereséges vonalakat, ugyanakkor pedig meghagyni a veszteségesvonalakat a közszektornak, mindenféle kompenzáció nélkül. Ezt szem előtt tartvatürelmetlenül várom a vasúti személyszállítási közszolgáltatásról a közelmúltban elfogadottszabályozás alkalmazását.

A Parlament az utasok jogainak érdekében képesnek bizonyult szembeszállni tagállamokkalés a vasúttársaságokkal, ami hatalmas sikere az EU polgárok számára. Különösen atranzitországokban, mint amilyen például Belgium, nem volna értelme és méltánytalan islenne különbséget tenni a nemzetközi és a belföldi utasok között.

Ebben az értelemben a harmadik vasúti csomag jó irányba tett lépést jelent, még akkor is,ha biztosan nem lesz az utolsó.

Brian Simpson (PSE), írásban . − Meg fogom szavazni az előadók és a Miniszterek Tanácsaközött létrejött kompromisszumot, mert úgy vélem, hogy ez az egész Európai Unióbanelőrelépést jelent a vasúti ágazat számára, és ez a legjobb megállapodás, amelyet a Parlamentjelenleg elérhet.


Azonban az a lassú tempó, amellyel a vasúti ágazat eljár, nem csupán bőszítő, de nagyonhatékony fékező erőként is hat az olyan radikális intézkedésekkel szemben, amilyenekreszámos tagállamunk vasúti szektorának felrázása érdekében szükség lenne.

Széles szakadék tátong például Franciaország és Németország, illetve Bulgária és Romániavasútjai között. Ezt a szakadékot meg kell szüntetni, ha valóban olyan vasúti rendszertakarunk kialakítani, amely Európa egészét lefedi.

Végül, miközben üdvözlöm a megállapodást, mely szerint 15 éven belül minden vasutatteljesen hozzáférhetővé kell tenni a mozgáskorlátozottak számára, nem szomorú-e az atény és nem súlyos vád-e a vasúti ágazatunkkal szemben, hogy számos mozgáskorlátozottszemély számára a vasút nem hozzáférhető a 21. században? A vasúti ágazat leragadt a„nem lehet” filozófiája mellett a „meglesz” filozófiájának elfogadása helyett.

Remélem, hogy ez az intézkedéscsomag legalább abban segít, hogy meghaladjuk ezt anegatív hozzáállást, és pozitívabb korszak nyíljon vasútjaink történetében.

(A szavazáshoz fűzött indoklás a 163. szabály alapján lerövidítve)

– Jelentések: Batzeli (A6-0309/2007) és (A6-0310/2007)

Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). - (PL) Elmondtuk már a véleményünket az EUcukorpiacának korábbi reformját érintő változtatásokról. Ezt a reformot 2005-ben terveztékmeg, és a piaci egyensúly helyreállítását várták tőle.

Sajnos az a benyomásom, hogy az összes javaslat számottevő mértékben korlátozza acukorrépa-termesztést annak érdekében, hogy piaci rést teremtsen a cukornádból előállítottcukor számára. Ezt elvi alapon ellenzem. Nem engedhetjük meg, hogy a hagyományoscukorrépa-termesztés és cukorgyártás eltűnjön az Európai Unióból.

Úgy vélem, hogy az Európai Bizottság által 2007 májusában előterjesztett új javaslat, amelycsaknem 3,8 millió tonna cukor az EU piacáról történő kivonásához kínál ösztönzőket,ismét nem fogja meghozni a várt eredményeket. Ha a kvóták 2010-ben esedékes, márfenyegetően előrevetített kötelező csökkentésére kerül sor, úgy a kvóták csökkentése soránnem tudják majd figyelembe venni a szerkezetátalakítási alap javára korábban – önkéntesenés anyagi ellenszolgáltatásért – feladott kvóták miatt bekövetkezett változásokat, mivel areform céljával összhangban a termelés – a megfelelő pénzügyi költségtérítés kézhezvételétkövetően – a kevésbé versenyképes régiókban került korlátozásra.

Jan Březina (PPE-DE). - (CS) Elnök úr, a javasolt cukorreformnak sajnos nem lehet jóvége. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy bár a cukorreform látszólag gazdaságitényezőkön alapul, ám amikor az érdekelt felek a piacról történő kilépést fontolgatják,hajlamosak egyéb tényezőket figyelembe venni.

Bár a Cseh Köztársaság cukortermelése nyereséges, mégis lemondtunk a kvótánk 22%-áról:ez a kvóta most Nyugat-Európa kezében van. A javasolt intézkedéseknek sajnos negatívhatásuk lehet a Cseh Köztársaságban. Ugyanazok a tényezők, amelyek országunkbannyereségessé teszik a cukortermelést, és előnyt biztosítanak számunkra, mint például aza tény, hogy a cukorrépa-termesztők üzemei átlagban magasabban helyezkednek el,ezeknek a javaslatoknak a fényében hátránnyá válhatnak, ha a mezőgazdasági termelőknekjoguk van elhagyni a piacot. Az a trend, hogy azok, akiknek nincsenek rászorulvatámogatásokra a túléléshez, elhagyják a piacot, aligha nevezhető kívánatosnak. Ebben atekintetben a reform a rossz irányba halad.


Ezért szavaztam az előadó, Batzeli asszony mindkét jelentése ellen.

Hynek Fajmon (PPE-DE). - (CS) Hölgyeim és Uraim, amikor ma a szavazásra került sor,a Cseh Polgári Demokratikus Párthoz tartozó képviselőtársaimmal együtt az előadó, Batzeliasszony a cukorpiaci rendszerről szóló jelentései ellen szavaztam. A reform eddig károkatokozott a Cseh Köztársaságnak: számos cukorgyár bezárt, a gépek és a technológiaelvesztették az értéküket. Országom több évszázados hagyományokkal bír a cukorgyártásés -export terén. Most azonban az Európai Unió politikája miatt nettó cukorimportőrökkéváltunk; ez az eredménye az inkompetens brüsszeli döntéshozatalnak. A Cseh Köztársaságmár eddig is több mint 20%-kal csökkentette a cukortermelését. Az Európai Unió egyébtagállamainak most ugyanezt kellene tenniük, különösen azoknak az államoknak, amelyekeddig még egyáltalán nem csökkentették a termelésüket. Ezek az okok, melyek miatt areform ellen szavaztam.

Danutė Budreikaitė (ALDE). - (LT) Hölgyeim és Uraim, a cukoripar szerkezetátalakításaés a cukorágazat piacszervezésének megváltoztatása szükséges lépés. Lehetséges azonban,hogy a Bizottság javaslata nem fogja megoldani a problémákat, sőt, még többet okozhategyes országok cukorpiacán.

Ha egy ország nem képes önállóan felállítani a termesztők igényléseinek elfogadásáraalkalmazandó kritériumok fontossági sorrendjét, figyelembe véve a mezőgazdasági üzemtermelékenységét és a termelés nagyságrendjét, úgy előfordulhat, hogy nem csak alegalacsonyabb termelékenységgel működő mezőgazdasági üzemek, de a versenyképestermesztők is beszüntetik a cukorrépa-termelést. Litvánia esetében a cukorgyáraknakesetleg a nyerscukor hiányával kell majd szembenézniük, és ennek negatív gazdasági éstársadalmi hatásai lehetnek.

A Bizottság továbbá nem fontolta meg Litvánia javaslatát, hogy a kvóta 2010-ig kerüljöncsökkentésre, figyelembe véve nem csupán azt, hogy az adott tagállam önkéntesencsökkenti-e a termelési kvótáját, hanem azt is, hogy vásárolt-e kiegészítő termelési kvótát.

Arra bíztatnám a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az elhangzott megjegyzéseket.Megjegyzem, a tervről tartott szavazás során tartózkodtam.

Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh és Inger Segelström (PSE), írásban. − (SV)Mi, svéd szociáldemokraták, a cukorágazat piacának közös szervezéséről szóló parlamentijelentése (A6-0310/2007) ellen szavaztunk.

Alapvetően támogatjuk a Közösség cukorágazatának reformját. Úgy véljük azonban, hogya Parlament által javasolt módosítások semmi értékelhetőt nem tesznek hozzá a Bizottságjavaslatához. Véleményünk szerint a költségek növekedésének veszélyét hordozzákmagukban a mezőgazdaság egy olyan ágazatában, amely már most is túlságosan nagy, ésmi, svéd szociáldemokraták, ezt nem támogathatjuk.

Ezen túlmenően úgy véljük, hogy a cukor exporttámogatását hosszú távon teljesen megkell szüntetni. Azokat a támogatásokat, amelyeket továbbra is adunk a mezőgazdaságnak,közvetlen kifizetések formájában kell adni a termeléstől teljesen leválasztva.

Marie-Arlette Carlotti (PSE), írásban. – (FR) A cukorágazat piacának közös szervezésérőlszóló reform részeként az Európai Unió 150 millió EUR összegű “átmeneti támogatás”nyújtásával akarta segíteni a finomítóknak az európai cukoripar szerkezetátalakításáhoztörténő alkalmazkodását.


Örültem ennek a kezdeményezésnek, amely egyebek mellett segít a Saint-Louis Sucrefinomítónak is Marseille-ben, hogy megfeleljen a cukorpiac új feltételeinek anélkül, hogymunkahelyeket kellene megszüntetnie.

Felhívtam azonban az illetékes francia és európai hatóságok figyelmét az átláthatósághiányára, amely a támogatás elosztásával kapcsolatos feltételek terén tapasztalható, amelyekma tagállamok felelősségi körébe tartoznak.

Jelenleg ezt a támogatást nem azzal a céllal nyújtják, hogy fenntartsák a finomító ipart,vagy hogy megőrizzék a munkahelyeket. Arra sincs garancia, hogy ezt a támogatást nemaz EU-n kívüli országokba való „áttelepülésre való ösztönzőként” fogják használni.

Az új reformnak tisztáznia kellett volna ezt a kérdést.

Sajnos nem ez történt.

Az ügy most a Tanács kezében van. Nagyobb éberséget kérek a Tanácstól, különösen afrancia hatóságok tekintetében, hogy végre tisztázhassuk ezt a kérdést, amely hatással vanpolgártársaink munkahelyeire is.

Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A Júniusi Lista támogatjaaz EU cukorpiacának radikális reformját, mert a lehető leghamarabb liberalizálni kell ezta piacot, és esélyt kell adni az EU-n kívüli cukortermelő országoknak arra, hogy tisztességesfeltételek mellett versenyezhessenek.

Az Európai Parlament Mezőgazdasági és vidékfejlesztési bizottsága által a jelentéshez fűzöttmódosítások tulajdonképpen csak további próbálkozások arra, hogy a lehető legnagyobbmértékben megakadályozzák a reformot, és így a protekcionista kereskedelmi politikatovább folytatódhasson. A módosítások azt is jelentenék, hogy a reform által érintettmeglévő finomítók ipari szerkezetátalakításának költsége megnövekedne, akárcsak acukorpiac szereplőinek nyújtott nagylelkű közvetlen költségtérítés is.

A Júniusi Lista soha nem támogatna olyan jelentést, amely meghiúsítja az EU cukorpiacireformjának célkitűzéseit, és amely elkerülhetetlenül felhígítaná a reformokat, ésveszélyeztetné a végrehajtásukat. Ellenezzük a kevésbé fejlett országokkal szembenikötelezettségvállalások visszavonására tett otromba próbálkozásokat is.

A fenti okok miatt a jelentés ellen szavazunk.

Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A valóság azt mutatja, hogy más ágazatokhozhasonlóan ebben a szektorban is igaz az, hogy ha a verseny támogatásának szándékávalmeggyőzzük a kistermelőket, hogy mondjanak le kvótáikról, és hagyják abba a termelést– amint azt a cukorrépa-termelés és a cukorgyártás esetében javasolják –, az kedvezőtleneredménnyel jár; erősíti a fejlődésbeni egyenlőtlenségeket, és növeli a szegénységet és azelvándorlást a vidéki régiókban. Ezért ellenezzük az Európai Bizottság javaslatát éshangsúlyozzuk, hogy a politikát vissza kell fordítani, figyelembe véve a tagállamok egyediadottságait és a termeléssel kapcsolatos igényeiket.

Ezért támogatjuk az önellátást az élelmiszerek terén, és elfogadhatatlannak tartjuk, hogyegy olyan ország, mint Portugália, amely nagyon korlátozott, az ország fogyasztását aligfélig fedező cukortermeléssel rendelkezik, azzal a kötelezettséggel kénytelen szembesülni,hogy csökkentenie kell a cukorrépából előállított cukorra vonatkozó kvótáját. Alapvetőfontosságúnak tekintjük, hogy visszafordítsuk az egymást követő KAP-reformokbantapasztalt liberalizációs trendet, és intézkedéseket hozzunk a nemzeti cukortermelés


fenntartása érdekében, támogatva az alapvetően az élelmiszertermelésre koncentrálómezőgazdaságot, és ezzel biztosítsuk a két üzem működését és a munkahelyeket.

Jaromír Kohlíček (GUE/NGL), írásban . − (CS) Az Európai Uniót gyakran jogosankritizálják, hogy beavatkozik a legkülönbözőbb ipari ágazatok működésébe. Különösenellentmondásos a beavatkozása az élelmiszer-feldolgozó ipar ügyeibe. Az igaz, hogy egyestagállamok maguk idézik elő a problémáikat. Az egyik klasszikus példa számos közép- éskelet-európai ország fáradhatatlan erőfeszítése az egyébként sikeres termelőszövetkezeteklikvidálására.

A Cseh Köztársaságban a termelőszövetkezetek működését szabályozó több módosítottjogszabály pontosan ezt kívánta elérni. Sok termelőszövetkezet szétesett, mások különfélejogi személyiséggel bíró társulásokká alakultak át. Ugyanakkor számos iparágban a termeléscsökkent, például a cukorrépa-termesztésben is. A feldolgozás pedig a privatizációeredményeként sajnos levált a termelésről. A legtöbb cukorgyárat külföldiek vásároltákmeg. Ez katasztrofális helyzetet eredményezett a Cseh Köztársaság cukoriparában: anyereség a külföldiek zsebében köt ki, miközben a veszteségek a Cseh Köztársaság polgáraitsújtják. A cukortermelés több mint 20%-kal csökkent egy olyan országban, amely 150évig cukorexportőr volt. Most az országnak el kell kezdenie cukrot importálnia, ésugyanekkor új lehetőségeket kell keresnie az eddig cukorrépát termelő mezőgazdaságiüzemek számára. Ezt a tarthatatlan helyzetet nem oldják meg Katerina Batzeli asszonyjelentései; azért szavaztunk azonban mégis mellettük, mert legalább felhívják a figyelmeta nem kielégítő helyzetre. Ezen túlmenően pedig figyelmeztetném azokat, akik a maiszövegeket a probléma megoldásának tekintik. Bízom benne, hogy vissza fogunk térni acukorkérdésre, és a legközelebbi alkalommal képesek leszünk sikeresebb választ adni amezőgazdasági termelőink igényeire.

David Martin (PSE), írásban . − Támogatom a cukorágazat reformjáról szóló jelentést,bár akad néhány aggodalomra okot adó terület a jelentésben. Nem értek egyet a jelentésbenmegfogalmazott szándékkal, amely a cukorfelesleg kivonására vonatkozó eljárást anádfinomítókra is kiterjesztené. Ez ellentmond a Bizottság javaslatának, amely kizárja anádfinomítókat a kivonási eljárásból. A finomítók nem közvetlen résztvevői aszerkezetátalakítási programnak, és így a finomítók szokásos ellátási szükségleteinek (TSN)kivonás útján történő csökkentése nem befolyásolná az EU piacán kialakult cukorfelesleget,mivel az EU-nak meg kellene felelnie nemzetközi kötelezettségeinek, és meghatározottmennyiségű cukrot kellene importálnia az ACSK-országokból. A módosítás azonbangyengítené az intézkedésnek a répafeldolgozókat az üzemük felszámolására ösztönzőhatását.

Brian Simpson (PSE), írásban . − A Batzeli asszony által összeállított jelentés mellettfogok szavazni, mivel teljesen nyilvánvaló, hogy a cukoripar szerkezetét át kell alakítani.

Egyetlen aggályom a 31. számú módosítással kapcsolatos, amely, ha elfogadják, arrakötelezné az Európai Bizottságot, hogy 2011-ig még tartsa nyitva a meglévő alapot, és eza szerkezetátalakítási folyamat szempontjából negatív fejlemény lenne.

Ez a jelentés nem tökéletes ugyan, de egyensúlyt teremt a termelők igényei és az ágazatreformjának nyilvánvaló szükségessége között. Az egyetlen aggályom azzal a hatássalkapcsolatos, amelyet bármely szerkezetátalakítás gyakorolna a fejlődő országoknádtermesztőire. Bármi áron el kell kerülnünk az olyan szerkezetátalakítást, amely anádtermesztők kárára védi meg a répatermesztőket. Remélem, a Bizottság gondoskodik


arról, hogy ez ne következzen be, és eközben igazságosak maradjunk saját mezőgazdaságitermelőinkkel szemben is.

Catherine Stihler (PSE), írásban . − Amikor a mezőgazdasággal kapcsolatos jelentésekrőlszavazunk, mint amilyen ez a cukorról szóló jelentés is, a pénzügyi érdekeltséggelrendelkező képviselőknek nyilvánosságra kellene hozniuk az érdekeltségeiket, vagytartózkodniuk kellene a szavazástól.

– Jelentés: Thomsen (A6-0287/2007)

Bernadette Bourzai (PSE), írásban. – (FR) Támogatnunk kell az EU kötelezettségvállalásátannak az ambiciózus célkitűzésnek az elérésére, hogy 2020-ra az Európában felhasználtösszes energia 20%-át megújuló energiaforrásokból állítsa elő. A megújuló energia számoselőnyt kínál Európa számára: alacsonyabb CO2-kibocsátást, Európa energiafüggőségénekcsökkenését, valamint hozzájárul a munkahelyek teremtéséhez és növekedéshez is.

Ugyanakkor valamennyi megújuló energia fejlődését a természetesen a tagállamokkapacitásaitól is függő fenntarthatóság, az alacsonyabb fogyasztás és a megnövekedettenergiahatékonyság révén elért energia-megtakarítások szempontjait mérlegelve kellfigyelemmel kísérnünk.

Sajnálom, hogy a megújuló energiaforrásokból származó villamos energiáról szóló irányelvnem teszi kötelezővé a kapcsolt energiatermelést és így kapcsolt energiatermelés nélkülműködő, nagyméretű biomassza erőművek építéséhez fog vezetni, amelyek nemenergiahatékonyak, és ipari és energiatermelési céljaikat követve destabilizálják a faárukpiacát. Saját régiómban, Limousinban már vannak erre példák.

Ezért örülök, hogy az Európai Parlament azt kéri, hogy a fűtési és hűtési ágazatokról szólójavaslat központi helyet töltsön be a megújuló energiákról szóló születendőkeretirányelvben, és ezért én a Thomsen-jelentés mellett szavaztam.

Edite Estrela (PSE), írásban. – (PT) Az európai Megújulóenergia-útitervről szólóThomsen-jelentés mellett szavaztam (A6-0287/2007), mert úgy vélem, hogy a megújulóenergiába történő beruházások növelése alapvető jelentőségű az Európai Unió külsőenergiafüggőségének csökkentése, a CO2-kibocsátás csökkentése, és ezáltal a klímaváltozásleküzdése szempontjából.

A jelentés aláhúzza a bio-üzemanyagok fenntartható használatának jelentőségét a szállításiágazatban az olajfüggőség és az üvegház-hatást okozó gázok kibocsátásának csökkentéseérdekében, enyhítve ezáltal a környezetet érő hatásokat.

Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelentés nagyon kiegyensúlyozatlan, annakellenére, hogy tartalmaz néhány pozitív változást a korábbi jelentésekhez képest, különösenmert beismeri, hogy a fosszilis energiaforrások a közeljövőben kimerülnek (bár nem teszemlítést a magas olajárakról), és mert elismeri a nemrégiben még az egekig magasztaltmezőgazdasági üzemanyagokkal összefüggésbe hozott környezeti és társadalmi károkat.

Ezt követően azonban megfeledkezik arról, hogy új energiapolitikai prioritásokra vanszükség, amelyek a fogyasztói árak csökkenését, a fogyasztás (nem pusztán azenergiahatékonyságon keresztül megvalósuló) csökkentését célzó racionalizálást, a kevésbészennyező tömegközlekedést és az emberek érdekeit hitelesen szolgáló közpolitikakialakítását tűzik ki célul.


A közös európai energiapolitika kialakítására vonatkozó ötlet kísérlet arra, hogy megtaláljákaz ágazat privát pénzügyi csoportjainak bőkezűbb támogatását szolgáló módszereket,megkerülve a tagállamok szuverén jogát, hogy maguk alakítsák ki az energiapolitikájukat.

A jelentés a gáz halmazállapotú bioüzemanyagok elemzését nem hajtja végre, nemhangsúlyozza, hogy ösztönözni kell a biogáz kutatását és fejlesztését, és nem említi a Target2020 programot. Ez azért van, mert a jelentés fő célkitűzése még nagyobb nyereséggarantálása, különösen az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási kvótáival valókereskedelem felhasználásával.

Françoise Grossetête (PPE-DE), írásban. – (FR) A jelentés mellett szavaztam, mert azazoknak a szükséges intézkedéseknek a meghozatalára ösztönzi a tagállamokat, amelyeklehetővé teszik, hogy növekedjen a megújuló energiák részaránya az energiatortában.

A megújuló energiáknak „ugródeszkaként” kell működniük, hogy elérhető legyen az ellátásmegnövekedett biztonságából és az üvegházhatást okozó gázok lecsökkent kibocsátásábólálló kettős célkitűzés.

Az energiahatékonysági célkitűzést nem szabad a megújuló energiaforrásokra vonatkozó20%-os célkitűzés 2020-ra történő eléréséhez szükséges előfeltételnek tekinteni, hanemönálló feltételként kell kezelni.

Ez új munkahelyeket fog teremteni, és ösztönözni fogja a kutatást és az innovációt azenergiaágazatban. Ennek kapcsán például a lakásépítéshez használható környezetbarátanyagok elérhetőségének növelését célzó kutatásra gondolok.

A megújuló energia a fogyasztók és az ipar rendelkezésére álló egyik legjobb eszköz amegnövekedett energiaimport és az emelkedő üzemanyag-árak kettős hatásával szembenivédelmére.

Végül örömmel nyugtázom, hogy biztosított lesz a legmegfelelőbb megújuló energiaforráskiválasztásának szabadsága, tekintetbe véve, hogy a sajátos geológiai, hidrológiai és éghajlatifeltételek miatt az egyes tagállamokban eltérő lehetőségek adódnak az egyes megújulóenergiák fejlesztésére.

Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban . − Támogattam a Thomsen-jelentést, és szilárdmeggyőződésem, hogy több erőfeszítést kell tenni a megújuló energia támogatásaérdekében. Országom, Skócia, hatalmas potenciállal rendelkezik a megújuló energiákterületén, és a skót kormány a közelmúltban jelezte azt a szándékát, hogy a megújulótechnológiák lehető legszélesebb körét kívánja támogatni. Úgy vélem, hogy Skóciaerőfeszítéseire fontos szerep vár az EU megújuló technológiákra vonatkozó céljainakterületén.

A növényi üzemanyagokra vonatkozó 10%-os cél kitűzése ellen szavaztam, és támogattamazt a kérést, hogy teljes hatásvizsgálatot kell végezni, mielőtt bármilyen lehetségesbioüzemanyag célt fontolóra vennénk.

A bioüzemanyag-termelés a szénelnyelőként szolgáló és a klímaszabályozásban szerepetjátszó erdők, tőzegtalajok, egészséges talajok és egyéb ökoszisztémák pusztulásánakmeggyorsítása révén felgyorsíthatja a globális felmelegedést.

Jaromír Kohlíček (GUE/NGL), írásban . − (CS) Rajongok az amatőr előadásokért. Aznem igazán számít, hogy milyen témáról beszél az ideológiai szemellenzőt viselő amatőr:az eredmény mindig ugyanaz: a fekete-fehérnek látott valóság leírása és a tények világától


elrugaszkodó, elragadtatott következtetések. Aztán a gyakorlati alkalmazás során néhamagas költségek és „váratlan problémák” jelentkeznek.

Különösen elragadóak az egyes képviselőtársaim által az olyan vonzó témákban tartottbeszédek, mint például a biomassza és a bioüzemanyagok kérdése, amelyeknek magasenergiaigénye pedig megmutatkozik a nyersanyagok szállítása, a feldolgozás és a termékdisztribúciója során – a tapasztalatok alapján ez egy alapvető tény.

A költségek csökkentése érdekében kisméretű termelőegységeket kell építeni, amelyekalternatív üzemanyagokkal látják el a helyi közösségeket. Ki kell hangsúlyoznom, hogyezek a források nem jelentenek megoldást az energiaellátási helyzetünkre. Csupán a jelenlegihelyzet viszonylag csekély mértékű javításának lehetőségét kínálják.

Ugyanez vonatkozik az esővíz-hasznosító rendszerekre, amelyek kezdenek nagyonnépszerűvé válni, illetve számos egyéb megújuló energiaforrásra is.

Az elkövetkező 10 évben a nagyvárosok és az ipar a nagyüzemi energiatermeléstől és aföldgáztól fognak függeni. Ha teljesíteni akarjuk a Kiotói Jegyzőkönyvből fakadókötelezettségeinket, a gyorsan növekvő bruttó hazai termékkel rendelkező országoknaknagy erőműveket kell építeniük. Ez csak egyetlen dolgot jelenthet: több atomerőművet.Különben az Európai Unió hamarosan nagymértékben függővé válik az energiaimporttól.Ezen a tényen a romantikus amatőrök álmodozása sem fog változtatni.

Romano Maria La Russa (UEN), írásban. − (IT) Támogattam a Thomsen-jelentést, amelymegerősíti annak szükségességét, hogy 2020-ra az energia 20%-át megújulóenergiaforrásból fedezzük. Ez nagy kihívás lesz valamennyi európai ország számára, ésnem szabad tovább keresnünk a kibúvókat, vagy csak a legerkölcsösebb és legmesszebbretekintő tagállamoktól elvárni, hogy megfeleljenek a célkitűzésnek.

Úgy vélem, hogy tisztességesen elosztott, differenciált nemzeti célkitűzéseket kellmegfogalmazni, tekintetbe véve a megújuló energiatermelés már elért szintjét, az egyesenergiatortákat és az eltérő fejlődési potenciálokat, amelyek az egyes tagállamokat jellemzőeltérő éghajlatból, geológiai és területi feltételektől függnek. A megújuló források a jövőtjelentik. Jelentős méretű beruházásokra lesz szükség az innováció és a technológia területén,hogy lehetővé váljon Európa számára az energiafüggőség problémájának belátható időnbelül történő megoldása, megfizethető árakat garantálva a felhasználóknak.

Úgy vélem azonban, hogy pragmatikusnak kell lennünk, és nem szabad a képmutatástválasztanunk. Irreális azt képzelni, hogy a megújuló energia termelése önmagábanelérhetővé teszi számunkra ezeket az ambiciózus célokat, bár egyes baloldali és zöldpolitikusok előítéletei és gyakran ideológiai ihletésű ötletei ennek ellenkezőjéről győzhetnekmeg minket.

Középtávon egy olyan energiatorta mentheti meg Európát, amely azokat azenergiaforrásokat is magában foglalja, amelyek nem teljesen megújulók, mint például azatomenergiát, amely – tetszik vagy nem – Európa elektromos energiatermelésnekegyharmadát adja.

(A szavazáshoz fűzött indoklás az eljárási szabályzat 163. cikke alapján lerövidítve)

Kartika Tamara Liotard (GUE/NGL), írásban. − (NL) Tekintettel a tényre, hogy pártunk,a Holland Szocialista Párt nagy jelentőséget tulajdonít a megújuló energiaforrásoknak, ésúgy érzi, hogy e tekintetben sokkal komolyabb lépéseket kell tenni, nem szavaztunk ajelentés ellen. A jelentés azonban tartalmaz néhány nagyon problematikus pontot.


Határozottan elutasítjuk, hogy az atomenergia fenntartható, megújuló energiaforrás lenne.Ezenkívül ellenezzük az elképzelést, mely szerint az energiapiacok liberalizációja európaiszinten történjen. Végezetül pedig az a véleményünk, hogy a napenergia, a szélenergia ésa vízenergia a bioüzemanyagok jobb alternatívái.

Diamanto Manolakou (GUE/NGL), írásban. – (EL) A Bizottság javaslata, amely amegújuló energiák arányának célértékét az összes termelt energia 20%-ában határozzameg valamennyi tagállam számára, és amelyet a nemzeti cselekvési tervekben is rögzítenikell, elfogadható lett volna, ha az emberek igényeinek kielégítését célozná, csökkentenéaz energiafüggőséget, energia-megtakarítást eredményezne, védené a környezetet ésmegerősítené, hogy a termelt energia köztulajdont képez, és nem árucikk.

Az EU iránymutatásai azonban a befektetők nyereségességének biztosítására irányulnak,és a megújuló energiát arra használják, hogy kikövezzék az utat a magántőke előtt,garantálva a megújuló energia nyereségességét. Bár a megújuló energiaforrásoktermészetesek és kimeríthetetlenek, továbbá hozzájárulnak a szennyező anyagokhasználatának visszaszorításához, a környezetnek a nyereség nevében történő rombolásatovább folytatódik. Egy példa erre a magánprofitot termelő szélerőművek ellenőrizetlentámogatása, még a NATURA által védett területeken is.

Ennek következtében a környezetre való hivatkozás csak képmutatás, amely elfedi azenergiaágazat liberalizációját és ennek az emberek érdekeire gyakorolt hatásait. Az energiátúgy kezelik, mintha árucikk lenne, nem pedig köztulajdon.

Ami a bioüzemanyagokat illeti, provokáció az élelmiszereket energiatermelési célokrahasználni, és nem az éhezőket etetni velük, miközben emberek milliói halnak éhen.

Andreas Mölzer (ITS), írásban . − (DE) Bár a megújuló energia támogatása fontos kérdés,ez nem szolgálhat ürügyként arra, hogy titokban még tovább csökkentsék a tagállamokszuverén jogait – kapcsolódva az EU alkotmányához. Mivel ez a szempont sajnos nemkerült bele ebbe a jelentésbe, és tisztázása sem történt meg, el kell utasítanom a jelentést.

A drága atomerőművek előtérbe helyezése nagyon régen elzárta az utat az egyébenergiatermelési technológiák fejlődése előtt. Az atomenergia kutatásának költségvetésemég mindig hét-nyolcszor nagyobb, mint a megújuló energiaforrásokra és azenergiahatékonyságra szánt pénzalapok mérete. Ha az EU útiterve a megújulóenergiaforrásokat valóban komolyan veszi, gondoskodnia kell a támogatásoktisztességesebb elosztásáról, de erre ebben a jelentésben, amelyről ma szavazunk, semtörténik utalás.

Luís Queiró (PPE-DE), írásban. – (PT) A fogyasztás növekedése az életkörülményekáltalános (ha nem is mindig kiegyensúlyozott) fejlődésének a jele. A növekvő fogyasztásnegatív hatásainak leküzdését célzó intézkedéseknek szem előtt kell ezért tartaniuk, hogyaz egyenlet egyik változóját, a növekedést nem lehet szabályozni. Ez két lehetőséget hagya cselekvésre: a fogyasztás ésszerűsítésének és a termelés hatékonyságának (különösen azenergiahatékonyságnak) fokozása területén. Ez azt jelenti, hogy annak nagy része, amitmeg kell próbálnunk elérni, a kutatástól és az innovációtól függ.

A jóváhagyott állásfoglalás nagyon helyesen nyomatékosítja, hogy a „megújulóenergiaforrások kulcsszerepet játszanak a fenntartható energiatortában, hozzájárulva: azimportfüggőség csökkentéséhez és az üzemanyag-torta diverzifikálásához; az alacsonyabbCO2- és egyéb kibocsátásokhoz; az új innovatív technológiák kifejlesztéséhez; afoglalkoztatáshoz és a regionális fejlesztési lehetőségekhez”. Egyik levont következtetése


ezért az, hogy jobban ki kell használni az EU kutatási és technológiai programjait,elősegítendő a megújuló energia technológiáinak fejlesztését.

Összefoglalásul: egyetértek az alkalmazott megközelítéssel, és támogatom az ebből a célbóltörténő beruházások növelését. Ez a fő ok, amiért a jelentés mellett szavaztam.

Lydia Schenardi (ITS), írásban. – (FR) Teljes mértékben a megújuló energia támogatásamellett állunk, akár a szállításhoz, akár a fűtéshez szükséges energiáról, akár az elektromosenergiáról van szó. Mint valamennyi képviselőtársunk, mi is a környezet védelmének, deegyúttal energiafüggőségünk csökkentésének egyik módját látjuk benne.

Nem tudjuk azonban támogatni Thomsen asszony jelentését. Először is, az igazi célja nemökológiai vagy éppen gazdasági, hanem ideológiai: amint az az indoklásban szerepel, céljaegy közös európai energiapolitika bevezetése, és ennek minden egyéb szemponttal szembenelsőbbséget kell élveznie. Azonban az energiapolitikának, amely a szuverenitással ésfüggetlenséggel összefüggő kérdés, kizárólagos nemzeti kompetenciának kell lennie. Ezugyanakkor egyáltalán nem akadályozza az együttműködést és a szolidaritást.

A jelentés javaslatai nem tűnnek továbbá elégségesnek annak garantálásához, hogy anemzeti sajátosságokat megfelelően számításba fogják venni – nem csupán a földrajzijellegzetességeket, de a specifikus gazdasági kényszereket is. A szöveg szintén hallgat arról,hogy miként fognak segíteni azoknak az országoknak, amelyek a legkevésbé haladtak előreezen a területen, hogy aztán kötelező érvényű, mindenkire vonatkozó célt lehessen kitűzni.

Igent mondok a megújuló energiákra, de nem mint olyan ürügyre, amely az Európai Unióhatásköreinek kiterjesztését szolgálja.

Brian Simpson (PSE), írásban . − A megújuló energia fontos kérdés Európában,véleményem szerint azonban nem kapja meg azt a figyelmet, amelyet pedig teljes mértékbenmegérdemelne. Az energiaválság, a globális felmelegedés és a hagyományos fosszilisüzemanyagok csökkenő készleteinek időszakában helyénvaló, hogy a Parlamentmegvizsgálja a megújuló energiák jobb kihasználását. Szeretném azonban azt is kiemelni,hogy az EU-ban még nagy széntartalékok vannak, és a tisztaszén-technológia fejlődéséregondolva felteszem a kérdést, hogy nem vetettük-e el túl korán a szenet, mint energiaforrást?

Támogatni fogom ezt a jelentést, de úgy vélem, realistának kell lennünk abban a tekintetben,hogy mit lehet elérni a szél- és árapály-energiával, különösen, ha összevetjük azokat az EUfolyamatosan növekvő energiaszükségletével. Szerintem helyénvaló felkérni a Bizottságot,hogy állítson össze cselekvési terveket a megújuló energiákkal kapcsolatban, ideértve aszél-, a hullám- és a napenergia termelését, valamint hogy alakítson ki stratégiát abioüzemanyagok vonatkozásában is. Bár e tekintetben gondoskodnunk kell arról, hogyne úgy mentsük meg a bolygót a környezetvédelem szempontjait követve, hogy közbenaz emberek éhen halnak, és ezért a bizottságnak az élelmiszer- és az energiatermelés közöttimegfelelő egyensúly kialakítására tett felhívása korrekt álláspont.

Kathy Sinnott (IND/DEM), írásban . − Hazámban, Írországban, a lakossági energia tetteki a teljes végfelhasználói energiafogyasztás 25%-át. Ennek az energiának jelentős része afűtési célú energiafelhasználáshoz kapcsolódik. A lakossági szektor energiafogyasztásanagyobb a szükségesnél, mivel a nem energiahatékony lakásokban élő embereknek többenergiát kell felhasználniuk a lakásuk fűtésére.

Egy háztartás energiahatékonyságát gyakran néhány viszonylag egyszerű és olcsó lépésmegtételével is javítani lehet, mint például termosztátoknak a radiátorokra való


felhelyezésével vagy energiahatékonyabb háztartási készülékek használatával. Az egyébintézkedések magukban foglalják a teljes központi fűtésrendszerek beépítését, vagy aszigetelés kialakítását az üreges falakban vagy a padlásokon. Ezek az utóbbi lehetőségekrövidtávon komolyabb zavart okozathatnak, de a hatásuk hosszantartó.

Szeretném felhívni a kormányokat, hogy támogassák a lakóházak szigetelését és az egyébáltalam említett intézkedéseket. Ezen intézkedések támogatása révén energiaköltséget lehetmegtakarítani, miközben hozzájárulunk a környezet védelméhez is. A kormányoknaktámogatniuk kell a felújítást terhelő ÁFA csökkentését. A jobb szigetelés akár 5%-kal iscsökkenti a lakossági energiafogyasztást.

Peter Skinner (PSE), írásban . − A jelentést támogathatónak tartom, és úgy vélem, hogyáltalános célkitűzései kiegyensúlyozottak, az energiabiztonsággal kapcsolatos továbbélőaggályok ellenére. A megújuló energiák fontos részét alkotják a jövőbenienergiatermelésünknek, de a meglévő energiatermelésünkkel is kell kezdenünk valamit.Ha az EU képes lesz a hangsúlyt a 21. századba vivő technológiára helyezni, azelkövetkezendő években még versenyelőnyt is fog élvezni ebben a szektorban.

Bart Staes (Verts/ALE), írásban . − (NL) A megújuló energia-útitervről szóló jelentésokos munka. Világosan kijelenti, hogy az elkövetkező évek kulcsfontosságúak lesznek, éshogy jogalkotási keretre van szükség az együttdöntési eljárás támogatására annak érdekében,hogy a megújuló energiának az energiatortában jelenleg elért 7%-os részarányát 2020-ra20%-ra lehessen emelni.

A jelentés helyesen hangsúlyozza a tengeri szélenergia hatalmas lehetőségeit: az EU teljesenergiaszükségletéhez való hozzájárulása 2020-ra elérheti a 15%-ot, amely 368.000munkahely teremtését eredményezheti. A szükséges kérdőjeleket nagyon helyesen odatettéka bioüzemanyagok fejlesztése mellé, különösen a fenntartható termelési módszerekszükségessége és az élelmiszer- és energiatermelés közötti ésszerű egyensúly tekintetében.A Zöldek/Európai Szabad Szövetség csoportja kissé élesebben fogalmazott volna, és ezértazt kéri, hogy alapos elemzést végezzenek a bioüzemanyagoknak az éghajlatra, akörnyezetre, a társadalmi szerkezetre és az élelmiszerellátás biztonságára gyakorolt hatásaitekintetében.

Sajnálatos, hogy a jelentésben változatlan maradt a bioüzemanyagokra vonatkozó 10%-oscélkitűzés. További negatív pont a jelentésben az E preambulum-bekezdés, amelyben azatomenergia-lobbi az atomenergiát „áthidaló” technológiaként javasolja. A zöldek nemértenek ezzel egyet, és ezért nyújtották be a 2. számú módosítást. Összességében, ez egyalapos jelentés, amely megérdemli a támogatásunkat.

8. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet

(Az ülést délelőtt 12 óra 35 perckor felfüggesztik, majd délután 3 órakor újból megnyitják)

ELNÖKÖL: Diana WALLISAlelnök

9. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet


10. A Tanács határozatának végrehajtása a halálbüntetési moratóriummalkapcsolatban (vita)

Elnök. − A következő napirendi pont a Tanács nyilatkozata a halálbüntetés moratóriumárólszóló tanácsi határozat végrehajtásáról.

Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalvezetője – (PT) Tisztelt elnök asszony, örömömreszolgál, hogy itt lehetek ma, és egy olyan ügyről beszélhetek, amely központi szerepet töltbe közös európai értékrendszerünkben. A halálbüntetés ellenzése szerves része az EUemberi jogi politikájának és tárgya volt az EU első emberi jogi iránymutatásának is. Ez aziránymutatás, amint azt Önök is tudják, hölgyeim és uraim, 1998 óta meghatározza akérdéssel kapcsolatos uniós álláspont fő aspektusait, és így kikristályosította jól ismert, ahalálbüntetést ellenző álláspontunkat.

Idézzük fel az EU-nak a halálbüntetéssel kapcsolatos célkitűzéseit, ahogyan azokat aziránymutatás magában foglalja. Az első célkitűzés, hogy a halálbüntetés egyetemeseltörlésére törekedjünk. Ez olyan politikai álláspont, amelyet valamennyi EU-tagállamelfogadott és betart.

A második célkitűzés, hogy azokat az országokat, ahol a halálbüntetés még létezik,felszólítsuk alkalmazásának fokozatos korlátozására, és ragaszkodjunk ahhoz, hogy anemzetközi normák minimumának megfelelően hajtsák azt végre. Nagyon örülök, hogyitt lehetek ma a képviselőházban és beszámolhatok Önöknek a halálbüntetés eltörléséértfolytatott küzdelmünk legfrissebb fejleményeiről. Amint tudják, a közelmúltban útnakindítottunk egy fontos kezdeményezést ezen EU-célkitűzések támogatására. Természetesena Tanács ez év június 18-i határozatára utalok, amelyben az Európai Unió elköteleztemagát, hogy egy régiókon átnyúló szövetség tagjaként a halálbüntetés elleni állásfoglalástterjeszt elő az ENSZ 62. közgyűlésén.

A Parlament két, idén februárban, illetve áprilisban elfogadott állásfoglalásban szólítottafel az Európai Uniót, hogy ilyen kezdeményezést tegyen. Mivel az ENSZ közgyűlésénekharmadik ülésszaka hamarosan megkezdődik, megértem, hogy szeretnék tudni, hogyankészül a Tanács erre az eseményre. Pár pillanat múlva egy kicsit többet fogok mondani afolyamatban lévő előkészületekről.

De előtte engedjék meg, hogy röviden visszatekintsek a halálbüntetésre vonatkozóiránymutatás elfogadása óta eltelt csaknem 10 évre. Kihangsúlyoznám, hogy nagyon sokatelértünk 1998 óta. Az eszközök széles körét alakítottuk ki a halálbüntetés ellen folytatottkampányunk során, a diplomáciai lépésekben, nyilatkozatokban és multilaterálisdiplomáciában megtestesülő politikai fellépéstől az Európai Kezdeményezés aDemokráciáért és az Emberi Jogokért keretében adott pénzügyi támogatásig, amelyneklétezését, és hogy eszközként rendelkezésünkre áll, alapvetően az Európai Parlamenterőfeszítéseinek köszönhetjük.

2006. július 1. és 2007. június 30. között például az Európai Unió 28 országban tett ahalálbüntetéssel kapcsolatos általános diplomáciai lépéseket, Bahreintől Zambiáig; ésegyedi esetekben is több országban tettünk diplomáciai lépéseket Jementől Iránig; továbbá,az EU gyakran tesz nyilatkozatokat is ezzel a témával kapcsolatban. Hogy egy olyan példáthozzak, amely eléggé széles médianyilvánosságot kapott: idén augusztusban az EurópaiUnió kibocsátott egy nyilatkozatot a 400. Texasban történt kivégzéssel kapcsolatban. Aztis szeretném kiemelni, hogy a halálbüntetés a harmadik országokkal az emberi jogokügyében folytatott párbeszédek és konzultációk napirendjén is szerepel, és egy országgal


szemben sem félünk szóba hozni a kérdést. A hatékony multilateralizmusba vetett hitünkaz ENSZ és egyéb nemzetközi testületek keretei közt folytatott kitartó cselekvés formájátis ölti a halálbüntetés elleni fellépések során.

Az Európai Unió 1997 és 2005 között minden évben előterjesztett egy állásfoglalást ahalálbüntetéssel kapcsolatban az ENSZ emberi jogi bizottságának, és – akciónkat 2006decemberében újraindítva – az EU előterjesztett egy nyilatkozatot a halálbüntetésselkapcsolatban az ENSZ közgyűlésének is, amelyen kezdetben 85 aláírás szerepelt és későbbmég 10 további ország is aláírta. Az Európai Unió elnöksége megismételte a 2006.decemberi nyilatkozatot az Emberi Jogi Tanács negyedik ülésének 2007. márciusimegnyitóján.

A halálbüntetés alkalmazásával kapcsolatos folyamatos aggályok ellenére örömmelnyugtázzuk a halálbüntetés eltörlésével vagy az arra vonatkozó moratórium bevezetésévelkapcsolatban világszinten megnyilvánuló trendet. A világ országainak több mint a felehivatalosan vagy a gyakorlatban már eltörölte a halálbüntetést: az Amnesty Internationalszerint 133 ország. Szeretném azt hinni, hogy az Európai Unió, ideértve természetesen azEurópai Parlamentet is, az elmúlt években végzett rendszeres és kitartó munkája révénszerepet játszott – még ha szerényet is – ebben az eltörlés irányába mutató változásban.Az Európai Unió által a halálbüntetés ellen tett lépések e rövid listája bizonyítja az üggyelkapcsolatos elkötelezettségünket, és engedjék meg, hogy kihangsúlyozzam: köszönetteltartozunk az Európai Parlamentnek, amiért lojális szövetségesünk volt a munkánk során.Ez visszavisz engem a napirendi ponthoz, azaz az ENSZ közgyűléséhez beterjesztendőállásfoglaláshoz, amely a halálbüntetés moratóriumára és a halálbüntetés eltörlésére szólítfel.

A kezdeményezés megerősíti, hogy az Európai Unió az egész világon az eltörléstszorgalmazó erőfeszítések élén áll, és hogy a jövőben is minden esetben és mindenkörülmények között ellenezni fogja a halálbüntetést, mivel kegyetlen és embertelenbüntetésnek tekinti. Sokat nyerhetünk ezzel a kezdeményezéssel, de sokat is veszíthetünk,ha nem érünk el sikert. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ez a harmadik kísérletünk,megismétlem, a harmadik kísérletünk, hogy – az előző kettő, 1994-es és 1999-es kudarcunkután – állásfoglalást kapjunk az ENSZ közgyűlésétől a halálbüntetés tekintetében.

Itt nem több és nem kevesebb forog kockán, mint a halálbüntetés eltörlését célzó globáliserőfeszítés vezetőiként élvezett szavahihetőségünk. A Tanács ezért tartotta szükségesnek,hogy alaposan felkészüljön, és hogy elegendő ideje legyen egy régiókon átnyúló szövetségkialakítására. Ez nem lett volna lehetséges a 61. közgyűlés időpontjában, ahogyan azt Önökközül néhányan szerették volna. Nem csupán a Tanács szakértői voltak ezen az állásponton.Számos nem kormányzati szervezet, amely az ezzel kapcsolatos küzdelmet vezette, mintpéldául a Koalíció a Halálbüntetés Ellen, arra kért minket, hogy ne siessünk túlságosan azállásfoglalás előterjesztésével, hanem inkább várjunk, hogy a siker biztosítva legyen.Pontosan ezt az utat követtük. A Tanács június 18-i, az állásfoglalásnak az ENSZ 62.közgyűlésén történő előterjesztéséről szóló határozata egy új szakasz kezdetét jelöli atöbboldalú diplomáciában.

A Tanács, az Elnökség és a tagállamok mind szerepet játszottak a Tanács határozatánakgyakorlatba történő átültetésében. A KKBP Emberi jogi munkacsoportja már a nyári szünetelőtt döntött az alkalmazandó megközelítésről, vagyis arról, hogy az EU-tagállamokmegegyeznek egy szövegtervezetben, majd a második fázisban további társszerzőketkeresnek a világ különböző régióiból; ez megtörtént, és így augusztus végén sor került azelső megbeszélésre a társszerzőkkel New Yorkban. Két héten belül megállapodás született


a szöveggel kapcsolatban. Most lobbykampányt indítunk, hogy társtámogatókat találjunkaz állásfoglalás-tervezetünkhöz. Miközben itt beszélek, nagykövetségeink az egész világonlehetséges támogatókat keresnek a kezdeményezésünkhöz. Minden lehetséges lépéstmegteszünk, hogy maximális támogatást szerezzünk, és sikeres legyen ez az állásfoglalás.

Ebben a szellemben, hölgyeim és uraim, a bizalmukat és támogatásukat kérem ahhoz,hogy kiteljesíthessük ezt a folyamatot. Önök bizonyára tisztában vannak azzal, milyenbonyolultak néha a politikai tárgyalások. Meg fogják ezért érteni, hogy az Elnökségnekbizonyos fokú rugalmasságra és mozgástérre van szüksége, hogy kialakíthassa ésmenedzselhesse egy ilyen komplex kezdeményezés megfelelő menetrendjét, mert ez egyrégiókon átnyúló kezdeményezés, és a társszerzőknek is át kell nézniük az állásfoglalásszövegét és stratégiáját; ezenkívül gyorsan kell kapcsolatot kiépítenünk sok lehetségestársszerzővel, hogy a kezdeményezésnek súlya legyen.

Egy olyan kampányba kezdtünk, amely egyben nagy kihívás is, de meggyőződésem, hogyha összehangolt lépéseket teszünk, sikerre vihetjük ezt a kezdeményezést.

Laima Liucija Andrikienė, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (LT) Tisztelt elnökasszony, biztos úr, államtitkár úr, hölgyeim és uraim, ma visszatérünk itt az EurópaiParlamentben a halálbüntetésre vonatkozó moratórium kérdésére. Az elmúlt évben márkétszer megtárgyaltuk ezt a kérdést, és két állásfoglalást is elfogadtunk a halálbüntetésrevonatkozó világszintű moratórium alkalmazásáról (február 1-jén és április 26-án).

Csak sajnálni tudjuk, hogy bár az Európai Parlament mindegyik állásfoglalás esetébenfelkérte a Tanácsot, terjessze elő az állásfoglalást az ENSZ közgyűlésének, a Tanács mégnem tette ezt meg. A Tanács ezt a 62. közgyűlés ülésének megkezdése előtt is megtehetné,és az állásfoglalásokat még az év vége előtt el lehetne fogadni.

A halálbüntetés kegyetlen és embertelen büntetés, amely sérti az egyik alapvető emberijogot, az élethez való jogot, és valóban nem tűrhetjük, hogy minden évben emberek ezreinekkell szembenézniük a halálbüntetéssel Iránban, Kínában és egyéb országokban. Ahalálbüntetésre vonatkozó globális moratórium bevezetése – amelynek célja a halálbüntetéseltörlése – ezért az egyik legfontosabb politikai célunk marad, és a kérdés tekintetébennem csupán a parlamenti képviselőcsoportok közötti konszenzusra van szükség, hanemvalamennyi EU-tagállam konszenzusára is.

Biztos vagyok benne, hogy az állásfoglalás elfogadása során az Európai Parlament rendkívüliszolidaritásról és összefogásról tehet tanúbizonyságot, az olyan véleménykülönbségekellenére is, amelyek például február 10-ének a halálbüntetés elleni európai nappá történőnyilvánítását érintik.

Az Európai Parlament előtt óriási lehetőség áll, hogy demonstrálhassa egységét ésszolidaritását a Tanácsnak, különösen hogy olyan politikai kérdésben kell döntést hozni,amelynek nyilvánvaló hozzáadott értéke van. Az érték nélküli politizálás csak olcsópolitikacsinálás és populizmus, miközben az emberi élet mindannyiunk számára érték,tekintet nélkül a földrajzi vagy kulturális különbségekre.

Arra bíztatom képviselőtársaimat valamennyi képviselőcsoportban, hogy támogassák ezta fontos állásfoglalást.

(Taps)

Martin Schulz, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök asszony, Lobo Antunesállamtitkár meggyőzően mutatta be a Tanács erőfeszítéseit. Nincs semmi hozzáfűznivalóm


ahhoz, amit a miniszter elmondott. A képviselőcsoportunk teljes mértékben támogatja azÖnök erőfeszítéseit, amelyeket annak nyilvánvalóvá tétele érdekében tesznek, hogy azEurópai Unió nem csupán a moratóriumot kívánja erőteljesen támogatni, hanem ahalálbüntetés egész világon történő betiltását is.

Amint azt az előző felszólaló elmondta, az Európai Parlament idén már kétszer iskijelentette: ez a Parlament a halálbüntetés betiltásáért folytatott küzdelem élén áll.Számunkra, európai szociáldemokraták számára, a halálbüntetés az emberi etika legmélyebbpontja. Egy olyan országból jövök, amelyben az emberi méltóság az alkotmány elsőcikkében szerepel. A kormány minden egyes rendeletével köteles azt megőrizni ésmegvédeni. Ez hazám alkotmányának üzenete. Ennek az üzenetnek az alapján állítottukössze az Európai Unióban az alapjogi chartát, amelynek legfontosabb üzenete ugyanaz,mint a fenti: az emberi méltóság az Európai Unió legfontosabb vezérlő elve.

Egyszerűen fogalmazva, a halálbüntetés az emberi méltóság ellentéte. A halálbüntetés azemberi lény lealacsonyítása a létezés legalacsonyabb szintjére. Minden egyes erkölcsösdemokratának az a kötelessége, hogy betiltassa. Azért küzdünk, hogy ezt a moratóriumotaz Európai Unió támogassa. Ám miért nincs akkor egyetértés a Tanácsban?

Van egy tagállam a Tanácsban, amely bojkottálja az Európai Unió közös állásfoglalását.Nem habozom nyilvánosan megnevezni ezt az országot itt. Ez a lengyel kormány, amelynem akarja, hogy meghozzuk ezt az alapvető döntést. Összekapcsolja a halálbüntetéskérdését egyéb témákkal, és a következőket mondja: ha mások összekötik az erre a témáravonatkozó véleményüket az abortusszal és az eutanáziával kapcsolatos véleményükkel,akkor mi is készek leszünk a halálbüntetés ellen érvelni. Ez egy átlátszó érvelés! Miért?Örömmel elmondom Önöknek. Felolvasnék egy idézetet, amely egy idén július 28-ánelhangzott rádióinterjúból származik. Idézem: „Én személy szerint a halálbüntetés szószólójavoltam, vagyok és leszek. Ennek a büntetésnek a visszaállítása jelenleg nem lehetséges, deazzal számolok, hogy a jövőben kedvezőbbé válik a légkör az EU-ban.” Lech Kaczyński, aLengyel Köztársaság elnöke.

Ez az oka, hogy még nem született meg az európai tanácsi állásfoglalás a moratóriumról.A lengyel elnök a halálbüntetés szószólója és reméli, hogy a jövőben kedvezőbb lesz alégkör az újbóli bevezetéséhez az Európai Unióban. Ezért azt mondom: ez a Parlamentgondoskodni fog róla, hogy az európai légkör halálbüntetés-ellenes maradjon. Ez a kérdéskulcsa.

(Taps)

Amíg csak az európai szocialistáknak lesz befolyása, ezt fogjuk tenni. Feltennék azonbanegy kérdést a Tanácsnak – nem Önnek személy szerint, Lobo Antunes úr, hanem a többi26 ország állam- és kormányfőjének. Meddig nyugszik bele a többi 26 állam- és kormányfőa dologba, és hallgat arról a tényről, hogy valaki, aki nyíltan kijelenti, hogy ő a halálbüntetésszószólója, megbénítsa az Európai Tanácsot ebben a kérdésben? Erre is választ kell kapnunk.

(Taps)

Marco Pannella, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeimés uraim, ha olyan parlament lennénk, mint a brit parlament vagy az Egyesült Államokparlamentje, a kijelentések, amelyeket az elnökség már egy éve tesz a Parlamentnek, nemcsak az igazság, hanem a Parlament megsértésének is tűnnének.


Nem, tanácsi hivatalvezető úr, véleményem szerint Önt félretájékoztatta az Ön mögöttjelenleg álló apparátus és struktúra, amely 1994 óta méltatlan és érthetetlen megközelítéstalkalmaz, és ezért az egymást követő hathónapos elnökségek a felelősek, vagy hozzákmagukat olyan helyzetbe, hogy felelőssé váljanak!

1994-ben a győzelem küszöbén álltunk. 8 szavazattal veszítettünk, mert 20 európai ország,amelyek ma az Európai Unió tagjai, kollaboráltak egymással és tartózkodtak a szavazássorán. Az egyetemes moratóriumot az egész világon ki lehetett volna hirdetni, ha nemkerült volna sor arra a szégyenre, amelyet nem szabad elfelejtenünk: 20 európai tartózkodás,1994-ben, és egy teljesen és képmutató módon bűnrészes Tanács.

Önnek, tanácsi hivatalvezető úr, volt képe azt mondani 1999-ben a szavazás reggelén –az összes európai nagykövet szerint győztünk, mert nagyon nagy abszolút többségünkvolt –, hogy távirat érkezett Brüsszelből, hogy vissza kell vonni az állásfoglalást. Ezmegmagyarázhatatlan! 2003-ban az olasz külügyminiszter, aki akkor a Tanács elnökevolt, kinyilvánította, hogy az Európai Unión belüli megegyezés hiányában Olaszországnem viszi tovább az állásfoglalást, amely tekintetében ismét többségünk volt. Most a helyzetmég megdöbbentőbb.

Érti, Antunes úr? Melyik országban mondhatnánk el egy ilyen hihetetlen történetet? Önazt mondja, hogy az ENSZ 192 tagállamából 173 már eltörölte a halálbüntetést agyakorlatban vagy jogilag. Ez mind az Önök hatalmas erőfeszítésének az eredménye! Egyállásfoglalást már a 61. közgyűlésen elő kellett volna terjeszteni, az előző közgyűlésen,egyet pedig ennek a közgyűlésnek a kezdetén, azaz tegnap, de a New Yorkból ma érkezetthírek további halogatásról szólnak.

Ön egy másik kicsi, de komoly valótlanságot is mondott: az igaz, hogy 95 ország írta aláa nyilatkozatot és hogy december 28-án nekünk, az olasz kormánynak már 85 aláírónkvolt, és amit Önök elértek, azt tulajdonképpen mi közösen értük el, vagyis csupán 11további aláírót. Szóval, ha veszíteni akar, csak így tovább, de szégyen, hogy mi…

(Az elnök megszakítja a felszólalót)

Konrad Szymański, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt elnök asszony, azemberiesség keresése az igazságszolgáltatásban Európa egyik fontos küldetése. Szembekell szállnunk a nyilvános kivégzésekkel, amelyek során a kivégzett személy földimaradványai a tömegek szórakoztatásának eszközévé válnak. Minden lehetőt meg kelltennünk, hogy szembeszálljunk a kínai vagy iráni hatóságok politikai parancsa alapjánvégrehajtott kivégzésekkel.

Amit azonban nem fogadhatunk el, az az egész problémakör szűk értelmezése. Különösennem fogadhatjuk el a témával kapcsolatos vita lezárását. Nem fogadhatjuk el azt a fajtacenzúrázást, amelyet Schulz úr javasolt a hozzászólásában. Nem tőle függ, hogy meddigmarad Lech Kaczyński Lengyelország elnöke, bármennyire szeretné is, hogy így legyen.Ez a lengyelektől függ, akiknek megvannak a maguk kételyei. És nem csak a lengyeleknekvannak kételyei a globális moratórium kapcsán, vagy a Bizottság által javasolt propagandaés társadalmi kampányok kapcsán.

Egy kérdésem van: lehetséges egyáltalán egy kényelmes párizsi vagy lisszabonikormányposztról intézni felhívást a halálbüntetés felfüggesztése érdekében olyan régiókhoz,ahol a kegyetlenség és az erőszak mindennapos? Nem képmutatás a halálbüntetés eltörlésételvárni Irakban vagy Afganisztánban, miközben semmit nem teszünk a biztonság és azigazság helyreállítása érdekében ezekben az országokban?


Nem osztom a meggyőződést, hogy a halálbüntetés eltörlése a világ más részein megoldástnyújt az erőszak és kegyetlenség problémájára. Lengyelország már csaknem 20 éve,1988-ban eltörölte a halálbüntetést. Ezt a saját közvéleményünk ellenében tettük. Azeurópai egység nevében tettük. Ma is támogatni akarjuk ezt a döntést.

Lehet, hogy a világ felénk eső részén megengedhetjük magunknak a halálbüntetésalternatíváit. Szolidaritást kívánunk mutatni azáltal, hogy együttműködünk ebben akérdésben, az ENSZ-fórumon is, de nem fogadhatjuk el a Schulz úr által a halálbüntetéskapcsán javasolt európai cenzúrát.

Az állásfoglalás-tervezet feleslegesen hivatkozik a halálbüntetés elleni európai nap kérdésére.Emlékeztetném Önöket, hogy a halálbüntetés nem az egyetlen terület, ahol élet és halálkérdéseibe ütközünk a politikában és a jogban. Ha párbeszédet akarunk folytatni Európábana humanitarianizmus előtt álló aktuális kihívásokról, nem korlátozhatjuk magunkat ahalálbüntetésre, amelynek tekintetében végül is közös az álláspontunk. Nem kerülhetjükki a nem orvosilag indokolt abortuszok megvitatását, amelyet ez a Parlament és Schulz úrképviselőcsoportja szintén nagyon buzgón védelmez Európában és szerte a világon. Nemkerülhetjük ki az eutanáziának, az emberi méltóság garantálásának vagy a biogyógyászatdinamikus fejlődésének megvitatását. Ha az európai naptár egyik napját a jogalkotómunkájának – és saját munkánk – humanitárius vonatkozásairól való elmélkedésnekakarjuk szentelni, akkor nem csukhatjuk be a szemünket ezek előtt a dolgok előtt, mertakkor képmutatókká leszünk.

Monica Frassoni, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (IT) Tisztelt elnök asszony,hölgyeim és uraim, szeretném a Pannella úr által elmondottak mentén folytatni és megkéremaz elnökséget, hogy adjon választ, ha lehetséges.

Szeretném tudni, hogy az elnökség visszavonta-e a kérést vagy javaslatot, amely ahalálbüntetéssel kapcsolatos európai nap létrehozására vonatkozik. Sehol nincs leírva,hogy ez egy olyan döntés, amelyet egyhangúlag kellene meghozni. Hálás lennék, hatudnának olyan szabályt idézni, amelyben ez ki van kötve, bár mivel politikaiegyüttműködésről beszélünk, meg vagyok győződve, hogy ha Önök úgy akarták volna,képesek lettek volna kierőltetni a szavazást, és elsöprő többséget szerezni, mínusz egyfővel. Azt hiszem, ez nagy nap lett volna Európa számára. Így viszont elvesztegettünk egylehetőséget.

Másodszor, Antunes úr, én is értetlenül állok az előtt, ahogyan Ön rekonstruálta amoratóriumra vonatkozó állásfoglalások különféle előterjesztéseinek és visszavonásainakszomorú történetét. Szeretném, ha megválaszolna egy konkrét kérdést: mivel Ön – aportugál elnökség képviseletében – úgy döntött, hogy gyakorlatilag egyedül intézkedik,kizárva a többi országot, mint például az enyémet is az ENSZ-tárgyalásokból – de ezt nemezen a fórumon kell megbeszélnünk –, szeretném megtudni, hogy mikor terjeszti elő azállásfoglalást. Ez sem világos, pedig ha Ön túl későn terjeszti elő, akkor teljesen hiábavalólesz.

Harmadszor, Ön mondott két olyan dolgot, amelyek kissé aggasztanak. Fenn voltam aszobámban, mert volt egy kis problémám, de eredetiben meghallgattam, az Ön csodálatosnyelvén. Ön azt mondta, hogy rugalmasságra és mozgástérre van szükség, és ez olyasmi,ami engem nagyon aggasztott. Mire gondol? Ön egy úgynevezett frontról is beszélt, amelyaz eltörlésre törekszik és nem nagyon hisz a moratóriumban. Ez még inkább aggasztó,mert pontosan emiatt a hamis kettősség miatt vesztettünk eddig. Ezért azt szeretném, ha


konkrét válaszokat adna nekünk, és remélem, hogy ezeket a válaszokat hamarosanmegkapjuk.

Luisa Morgantini, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében . – (IT) Tisztelt elnök asszony,hölgyeim és uraim, elmélyülten hallgattam Frassoni urat, akinek kérdéseit és szenvedélyétteljes mértékben osztom, és azt is támogatom, amit Pannella úr mondott.

Ma nagyon szomorú vagyok, Szymański úr beszédének meghallgatása igazán elcsüggesztett.Az a gondolat, hogy Európának – amelyért valamennyien harcoltunk, küzdöttünk, ésamelyben hiszünk – ezekkel az akadályokkal, ezekkel az álláspontokkal kell szembenéznie,mindannyiunknak okot ad a szomorúságra. Ma azonban azért is szomorú vagyok, mertegy nagy ember, egy történelmi jelentőségű palesztin személyiség meghalt Gázában, rákban,mert nem volt lehetősége kezeltetnie magát. Gáza ostrom alatt áll, de valószínűleg egyébkéntis meghalt volna, mert nagyon öreg volt. Olyan ember volt, aki mélyen hitt a békében, ademokráciában, a demokratikus, szekuláris és erőszakmentes Palesztinában. A neve HaiderAbdel Shafi volt, és szeretnék kegyelettel adózni neki itt, mert olyan sok a halálbüntetés avilágban, amely ellen harcolnunk kell.

Én is támogatom, amit a többi képviselő mondott. Az ülés megnyílt és remélem, hogyszeptember 28-án, amikor a portugál elnökség és az olasz kormány mindenkivel találkozik,tényleg úgy döntenek, hogy előterjesztik a halálbüntetés egyetemes moratóriumáravonatkozó állásfoglalást.

Az igaz, hogy az elmúlt 14 évben az állásfoglalást hibák és késedelmek, ha nem egyenesena nyílt obstrukció veszélyeztették. Most sikerrel járhatunk és így is kell tennünk. OlaszországEurópával közösen fel fog építeni egy szövetséget, amely valamennyi kontinensre kiterjed.A nemzetközi közösség túlnyomó többsége támogatja ezt az állásfoglalást, miközben ahalálbüntetés mellett álló országok kevesen vannak. Természetesen a moratórium és azeltörlés közötti különbségtétel lehetőségét nem szabad kihasználni.

Mi a halálbüntetés eltörlését támogatjuk, de ma a moratórium az, amely egyesíthet minket,és amely győzelmet arathat. Tudjuk, hogy bonyolult, tudjuk, hogy nem vehetjük biztosra,és ezt látjuk a nemzetközi álláspontokban is, nemcsak Lengyelország esetében, hanem avilág minden részén élő polgárok részéről és azoknak az európai politikai vezetőknek arészéről, akik a halálbüntetést támogatják. Ha azonban a nemzetközi kapcsolatokbanérvényes megközelítésünk olyan értékek erkölcsi keretén alapul, amelyekben az emberiélet, az igazság és a jogok a meghatározóak, akkor győznünk kell. Ezért az elkövetkezőnéhány hét kulcsfontosságú lesz, és a moratórium valóban alapvető feltétele annak, hogya nemzetközi közösség elutasítsa ezt a barbár gyakorlatot, amely az igazságszolgáltatásta bosszúval helyettesíti. Sikerre kell vinnünk az ügyet, és el kell szigetelnünk azokat ahangokat, amelyek „nemet” mondanak.

Jean-Claude Martinez, az ITS képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök asszony, aTanács tagjai, 1977-ben, a Carter-adminisztráció idején, két szondát küldtek fel a világűrbe,a Voyager 1-et és a Voyager 2-t. Önök azt hihetnék, hogy ennek semmi köze a mostanivitánkhoz. Ebben a két szondában azonban a néhai fizikus, Carl Sagan elhelyezett együzenetet Waldheim elnöktől, egy rajzot egy férfiról és egy nőről, a Földön ismert alapvetőmatematikai képleteket, és egy felvételt a szél, egy traktor és egy csecsemő hangjával, ésrészleteket Mozarttól, Beethoventől és Chuck Berrytől. Tavaly ez a két szonda elhagyta anaprendszert, vagy ahogyan nevezik, a „helioszférát”, hogy 42.000 fényévet utazzanak alegközelebbi csillagig, más szóval 200.000 kilométert szorozva 3.600-zal, szorozva24-gyel, szorozva 365-tel, szorozva 42.000-rel.


30 év alatt ez a két szonda nem küldött vissza egyetlen jelet sem, mivel semmit nemészleltek. Jelenleg az egyetlen ismert élet a Földön van. Ebből a nézőpontból evidens, hogyTexas és Kína büntető törvénykönyve, amely megengedi valami olyan ritka dolognak, mintaz életnek a kioltását, igazi aberrációnak tekinthető. Ezzel ellentétben az élettel és az emberiméltósággal foglalkozó konferenciára vonatkozó portugál javaslat ennek a felfedező népneka nézőpontját tükrözi, mert a halálbüntetéssel való szembenállás csak egyik aspektusa akihívásnak és a végső politikai célkitűzésnek.

Bármely politika célja csak a gazdag és változatos élet lehet. A halálbüntetés ellenzésenagyon helyes, de – az eutanáziához hasonlóan – csak egy aspektusa egy központi politikaiproblémának: mi a politika értelme? Olyan gazdasági, társadalmi és fizikai feltételekmegteremtése, amelyben virágozhat az a misztikus dolog, amelyet „életnek” nevezünk,vagy pedig a jövőtlenség malthusiánus politikája, a megszorítási csomagok, azélelmiszerjegyek, az alkoholtilalom, az erődirtás, a heródesek jutalmai, és a brit száj- éskörömfájás miatti kényszervágások és máglyák? A dolog kulcsa és a halálbüntetés igazijelentősége: politikai választás a jövőtlenség és az élet között.

Irena Belohorská (NI). - (SK) Egyértelműen támogatom azt a kezdeményezést, hogybevezessük a halálbüntetés elleni európai napot, még ha nincs is egyhangú döntés 27tagállam részéről.

Üdvözlöm azt a tilalmat, amelyet – részben az Európai Unió nyomására – egyes afrikaiországok a közelmúltban bevezettek. A halálbüntetést például Ruanda és Gabon is eltörölte.Ezek az országok is felismerték, hogy a halálbüntetésnek nincs helye demokratikustársadalomban. Úgy hiszem, más országokra is nyomást kell gyakorolni, mint példáulAmerikára és Kínára, hogy ez a gyakorlatot a múlt részévé váljon. Másrészt ki kell emelniegyes európai országokat, amelyekben nem többszöri nekifutásre sem sikerült megerősítenia halálbüntetés alkalmazását tiltó jegyzőkönyveket.

Mind a 27 tagállam megerősítette az Emberi jogok európai egyezményének 6.jegyzőkönyvét, amely abszolút módon tiltja a halálbüntetést békeidőben. A 13.jegyzőkönyvet azonban, amely minden körülmények között tiltja a halálbüntetést, minda 27 tagállam aláírta ugyan, de öt még mindig nem erősítette meg, nevezetesenFranciaország, Olaszország, Lengyelország, Spanyolország és Lettország. Ezért – bár maa halálbüntetés elleni európai nap bevezetésével kapcsolatban a fő kritika Lengyelországotérte – teljesen egyetértek Schulz úrral, Frassoni asszonnyal és Morgantini asszonnyal, éstámogatom az álláspontjukat, hogy ezekre az országokra is rá kell mutatni.

Szeretném kihangsúlyozni, hogy nincs bizonyíték arra, hogy a halálbüntetésnek elrettentőhatása lenne az erőszakos bűncselekményekre. Visszafordíthatatlan jellege azzal jár, hogyaz igazságszolgáltatás kudarcait, amelyek minden jogrendszerben elkerülhetetlenek, nemlehet korrigálni.

Maria da Assunção Esteves (PPE-DE). – (PT) Emlékeztetném Önöket arra, amit VictorHugo mondott: a vért a könnyek mossák le, nem a vér. Amikor Európa meghatározta azértékeit és a halálbüntetés eltörlését a csatlakozás és a tagság feltételévé tette, olyan elveketfektetett le, amelyek a felvilágosodás otthonaként és olyan térségként mutatják, ahol nemlétezik jogszabály az emberi méltóság fennkölt erkölcsi alapja nélkül.

A halálbüntetés elleni harc a civilizáció harca a barbárság ellen. A hivatalos, szervezett,számító és hidegvérű halál elleni harc. A szabályok, de nem a jog szabályai szerinti halálelleni harc, mert a halálbüntetés minden, a nevére méltó jog határán kívül esik. Egy brutális


és illegális szabály által okozott halál elleni harc. A halálbüntetés elleni harc egyetemesigazság kérdése, mivel az emberiség humanitásának lényegét érinti és meghatározza avilággal való kapcsolatunkat. Ez az oka, hogy Európa nem feledheti, hogy az olyan országok,mint Kína, Irán, Pakisztán, Irak, Szudán és az Egyesült Államok tragikus módon osztoznaka halálbüntetés barbár intézményében.

Európának nincs joga ahhoz, hogy hallgatásával bűnrészességet vállaljon mindebben. Sajátbelső dinamikájával kapcsolatban sem burkolózhat hallgatásba. Európának emlékeztetniekell Lengyelországot, hogy a halálbüntetés elleni harc le van fektetve az igazságszolgáltatása priori elveiben, amelyek az európaiság sine qua non-ját képezik. Ami a halálbüntetés ellenieurópai napot illeti, helyénvaló lenne feltenni a kérdést, és itt most a portugál elnökségetkérdezem, hogy milyen körülmények között van joga egy országnak arra, hogy az EurópaiUnióról szóló szerződés 6. cikkében foglalt konszenzusos értékekkel szemben döntsön?Azt is megkérdezném a portugál elnökségtől, hogy szabad-e az egyhangúság elvétalkalmazni az olyan szabályokat érintő konszenzusos területeken, amelyeken az Unióalapul? Az egyhangúságot csak az olyan kérdések esetére szánták, amelyek megosztanakminket, ahelyett, hogy arra az alapvető konszenzusra vonatkoztatnák, amelyen Európaalapul?

Ezek a kérdéseim az elnökséghez és a gondolataim a halálbüntetés elleni európai napról.

Pasqualina Napoletano (PSE). - (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim, ez aharmadik alkalom idén, hogy az Európai Parlament visszatér a moratórium kérdésére. Úgyvéljük, hogy az év vége előtt el lehet érni ezt a célkitűzést, és ezért sürgősen felkérjük aportugál elnökséget, hogy az elkövetkező néhány órán belül terjessze elő a szöveget azENSZ illetékes bizottságában. Az elnökségtől azt kérjük, hogy ezt a kampánytkezdeményező Olaszországgal szoros együttműködésben tegye, és azt is kérjük, hogy necsak az Európai Unió országaira terjesszék ki a kezdeményezést, hanem mindazokra azországokra is, amelyek hajlandóságot mutattak, hogy társtámogatói és társszerzői legyeneka dokumentumnak.

Szeretném még egyszer tisztázni, hogy a moratórium célja nincs ellentmondásban azeltörlés általánosabb céljával, és a moratórium az, amit ma el szeretnénk érni, részben azeltörlés felé vezető első lépésként. Ez azonban nem zavarhatja össze a képet! Végül,csatlakozom képviselőtársaim megdöbbenéséhez, hogy egy olyan jelentős európai ország,mint Lengyelország, távol tarthatja magát attól, hogy október 10-ét a halálbüntetés ellenieurópai nappá nyilvánítsuk, és hogy ennek következtében ezt az ügyet el kellett halasztani.

Tisztelt elnök asszony, tanácsi hivatalvezető úr, megkérjük Önöket, hogy ne adják fel eztaz ügyet. Kérjük, ne tékozolják el a szellemiséget, amelyet sikerült behoznunk Európába,amely felett még mindig túlságosan erősen uralkodnak a gazdaságpolitikai,kereskedelempolitikai és monetáris kérdések.

Hélène Flautre (Verts/ALE). – (FR) Tisztelt elnök asszony, a halálbüntetést eltörlő vagymoratóriumot bevezető országok száma, évről évre növekszik. Az emberek még az olyanállamokban is ingadoznak, amelyekben létezik a halálbüntetés, mint például az USA-ban,és koalíciók alakulnak a muzulmán országokban is.

Naponta tesznek lépéseket a kivégzések elkerülésére. A homoszexualitást még mindighalállal büntetik számos országban, és sajnos az aktuális európai klíma is emlékeztethetminket arra, hogy ez továbbra is egy nagyon nehéz küzdelem.


Tanácsi hivatalvezető úr, a moratórium és az ENSZ közgyűlése témájában a Parlamentidén már harmadszor kéri meg Önt, méghozzá a legünnepélyesebb formában: mindentmeg kell tennünk, hogy a lehető leghamarabb és még az év vége előtt állásfoglalástharcoljunk ki az ENSZ közgyűlésétől, azzal a szándékkal, hogy bevezetésre kerüljön amoratórium, és szülessen stratégia az eltörlés tekintetében. Úgy vélem, mi mind ugyanaztmondjuk itt: Önöknek most lépniük kell.

A halálbüntetés elleni európai napra térve, mivel magyarázzuk, hogy egyetlen szót semejtettünk az aktuális európai helyzetről? Hogyan képzelhető el az, hogy egy ország politikaicélokra használja ezt a kérdést, szembefordulva Európa többi részével, az alapjogi charta2. cikkével, és külkapcsolati politikánk talán legrégebbi közös célkitűzéseivel? Az EurópaiUnió intézményei, és Ön, mint a Tanács hivatalvezetője, nem tűrhetik el ezt a helyzetet.

A halálbüntetés elleni világnap október 10-én van. Az Európai Parlament aznap Brüsszelbentart plenáris ülést. Fontos, hogy a Parlament a lehetséges legünnepélyesebb ésleghatározottabb formában adjon súlyt ennek az eseménynek.

Piia-Noora Kauppi (PPE-DE). - Tisztelt elnök asszony, nagyon örültem, amikor aBizottság kezdeményezéséről hallottam, mely szerint október 10-ére helyezik ahalálbüntetés elleni európai napot, és teljes mértékben támogatom ezt a kezdeményezést.Minden képviselőtársamat arra buzdítom, hogy támogassa, amint azt a vita során mársokan megtették. Megdöbbentő volt számomra, hogy nem mindegyik EU-ország támogattaezt a kezdeményezést. Lengyelország álláspontja veszélyezteti az EU, az eltörlés mellettálló legnagyobb erő szavahihetőségét és őszintén remélem, hogy a lengyel kormányátgondolja az álláspontját.

A halálbüntetés kegyetlen és embertelen büntetés. Rombolja az emberi méltóságot, ésegyáltalán semmi bizonyíték nincs arra, hogy a halálbüntetés alkalmazása elrettentő hatásúlenne a bűnözéssel szemben. Szerencsére a világban manapság az eltörlés irányába mutatótrend uralkodik. Már egész Európa, Fehéroroszország kivételével, támogatja az ügyet, ésvalamennyi kontinensről egyre több állam csatlakozik a halálbüntetést eltörlő országokfolyamatosan gyarapodó listájához.

Úgy vélem továbbá, hogy sürgetnünk kell amerikai kollégáinkat, egyszer s mindenkorratöröljék el a halálbüntetést. A kivégzésekre vonatkozó moratórium az első lépés az eltörlésfelé. Az EU-nak tovább kell sürgetnie minden államot, ahol még fenntartják a halálbüntetést,moratórium bevezetését javasolva. Az ENSZ közgyűlése által a halálbüntetés ellen hozottállásfoglalás remélhetőleg fontos szerepet játszik majd ebben a tekintetben.

Gondoskodnunk kell azonban arról, hogy a helyzet ne alakuljon úgy, mint 1999-ben,amikor hazám, Finnország kísérelte meg, hogy az ENSZ közgyűlésével halálbüntetés elleniállásfoglalást fogadtasson el. Az a szöveg annyira felhígult, hogy többet ártott volna, mintamennyit használ. Most, hogy Olaszország visszaemelte az ügyet az ENSZ napirendjére,remélem, hogy az EU egyként fogja támogatni a javaslatot, és elérjük, hogy az ENSZközgyűlése állásfoglalást hozzon a kérdésben.

Józef Pinior (PSE). - (PL) Tisztelt elnök asszony, biztos úr, miniszter úr, kötelességemegy személyes észrevétellel kezdeni ezt a hozzászólást. Miközben nem sokkal ezelőtt alengyel jobboldalt képviselő Konrad Szymańskinak a Parlamentben elmondott beszédéthallgattam, eszembe jutott Ahmadinedzsád elnöknek a new yorki Columbia Egyetementegnap tartott beszédének egy jelenete. Szymański úr, az Ön Jog és Igazság-párti kormánya,a lengyel jobboldal, olyan országok társaságába terelte az országomat, a hazámat, mint


Irán és Fehéroroszország. Ahmadinedzsád elnök tegnap büszkén hivatkozott Amerikapéldájára, mint olyan országéra, ahol még halálbüntetéseket hajtanak végre.

A lengyel közvélemény fel van háborodva, hogy a varsói kormánynak sikerült az EurópaiUnió halálbüntetés elleni napját zátonyra futtatnia. Hiszen ez egy olyan ügy, amelyegyesítette az Európai Uniót, egyesíti az európai közvéleményt, egyesíti az európai politikaipártokat, és demokratikus-liberális konszenzust teremt, tekintet nélkül az Európán belüliideológiai különbségekre. Meggyőződésem, hogy a közeledő lengyelországi választásokmegmutatják, hogy a lengyel társadalom elkötelezett amellett, hogy az Európai Unió képeslegyen együttesen fellépni ebben a kérdésben az ENSZ jelentette fórumon a halálbüntetéselleni kezdeményezés eszközévek.

Ana Maria Gomes (PSE). – (PT) Országom, Portugália, a halálbüntetés eltörlésénekéllovasa volt 1867-ben, és ezért nagyon büszke vagyok a portugál elnökségkezdeményezésére, hogy létrehozzuk a halálbüntetés elleni európai napot, összhangbanPortugáliának a nemzetközi szinten, Európa és az Egyesült Nemzetek keretein belül ahalálbüntetés eltörlése érdekében tett valamennyi lépésével, és tiltakozva azon kormányokellen, amelyek ennek az embertelen gyakorlatnak a legfőbb alkalmazói – különösen Kína,az Egyesült Államok és Irán ellen.

Teljesen megdöbbentőnek tartom, hogy a lengyel kormány megpróbálta ilyen opportunistaés ellentmondásos érvekkel meggátolni ezt a kezdeményezést. A lengyel embereknektudomására kell hozni, hogy a Kaczynski-kormány nem csak rossz szolgálatot tesz azEurópai Uniónak és alapvető értékeinek, de félelmetes károkat okoz Lengyelország nevénekés tekintélyének is. A legalapvetőbb értékek forognak kockán, amelyek a civilizációtmegkülönböztetik a barbarizmustól. A portugál elnökséget nem lehet megállítani, nemengedheti meg, hogy a lengyel kormány ellenállása megfélemlítse. Fenn kell tartania ajavaslatot, gyorsan elő kell terjesztenie szavazásra az Általános Ügyek és KülkapcsolatokTanácsának, ott kell hagynia Lengyelországot a maga választotta elszigeteltségben, éstovább kell haladnia a halálbüntetés elleni európai nap október 10-i megünneplése felé.

Genowefa Grabowska (PSE). - (PL) Tisztelt elnök asszony, elhatárolódomképviselőtársam Konrad Szymański megnyilatkozásától, és teljes mértékben csatlakozoma Pinior úr által elmondottakhoz. Lengyelország aláírta a halálbüntetés eltörléséről szólóhatodik jegyzőkönyvet, és magára vállalta a jogi kötelezettséget, hogy kiirtsa a büntetésnekezt a formáját az országunkból. Tavaly június 17-18-án Luxemburgban az európaikülügyminiszterek – valamennyi európai külügyminiszter, ideértve a lengyelkülügyminisztert is – megállapodtak, hogy az Európai Uniónak elő kell terjesztenie egyállásfoglalás-tervezetet a halálbüntetés ellen.

Mi történt június 17. óta, hogy szeptemberre Lengyelország megváltoztatta a véleményét?Nyilvánvalóan valamilyen belföldi oknak kell lennie, és nyilvánvalóan a választásokról vanszó. De valóban kijelenthetjük-e, hogy Lengyelország megváltoztatta a véleményét?Lengyelország nem, csak a lengyel kormány. A lengyelek nem barbárok, nem fogadják ela halálbüntetést. A lengyelek számos alkalommal kiálltak a halálbüntetés ellen. És meg kellmondanom Önöknek, és különösen Szymański úrnak, hogy a közvélemény-kutatások aztjelzik, hogy a lengyelek 57%-a nem akarja a halálbüntetést. Kérem, ne feledkezzen megerről, amikor Lengyelországot képviseli, és tartsa szem előtt ezt a trendet, amikor a lengyeltársadalom véleményét közvetíti.

Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalvezetője. – (PT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeimés uraim, köszönöm a gondolataikat, észrevételeiket és kérdéseiket.


Ez egy könnyű vita volt a Tanács számára, és tudtam, hogy így lesz. Könnyű volt, mert aTanács és az Európai Parlament megállapodott az alapvető feladatban, ami a moratóriumrólés a halálbüntetés eltörléséről szóló állásfoglalás kiharcolása az ENSZ közgyűlésénekkövetkező ülésén; természetesen örömmel látom, hogy egyetértünk a lefolytatott vitaközéppontjában álló célkitűzésben, és együtt fogunk dolgoznunk ennek megvalósításán.

Amint azt egy portugál képviselő megemlítette, én is nagyon büszke vagyok, hogy Portugáliaképviseletében vehetek részt ezen a vitán, mert mi voltunk az első ország Európában, amelyeltörölte a halálbüntetést. Ez egy olyan téma, olyan ügy, olyan probléma, amelyre aportugálok különösen érzékenyek, és én büszke vagyok, hogy elmondhatom ezt itt, éshogy jelenleg én vezethetem a Tanácsnak az Egyesült Nemzete fórumain kifejtetterőfeszítéseit, hogy elérhessük kitűzött célunkat.

Nem azért vagyok itt, hogy a múltról beszéljek. Természetesen tanulnunk kell a múltból,és ezért el kell kerülnünk azokat a hibákat, amelyeket esetleg elkövettünk, és amelyek amúltban nem tették lehetővé, hogy elérjük a kitűzött céljainkat. A múlt elmúlt, fókuszáljunkmost a jövőre. Elkötelezettséggel, elszántsággal fókuszáljunk, abban a tudatban, hogy afeladat – a politikai nyelvén mondva – nem könnyű, de lehetséges. Amikor rugalmasságrólbeszélünk, az elnökség munkájába vetett bizalomról beszélünk. Amit keresünk és kérünk– és biztosak vagyunk abban, hogy az Európai Parlament meg fogja nekünk adni, mertmegérti, hogy ez egy politikailag összetett és néha bonyolult ügy –, az természetesen azEurópai Parlament bizalma az elnökségben és az elnökség erőfeszítéseiben, annakérdekében, hogy végre sikeresen lezárhassuk ezt a célkitűzést.

Október elején-közepén fogjuk előterjeszteni az állásfoglalás tervezetét. Ez a szándékunk,és elmondhatom Önöknek, hogy a számos diplomáciai lépés és kapcsolatfelvétel, amelyettettünk, némi bizakodásra ad okot. Reméljük, hogy a bizakodásunk az idő múltával erősödnifog, mert az ügyünk igaz ügy. Végül azt is szeretném elmondani, hogy az Európai Uniónakmár vannak társszerzői, akik velünk együtt fogják aláírni ezt az állásfoglalás-tervezetet;azt is el kell mondanom Önöknek, nagyon büszke vagyok, hogy ezek közé a társszerzőkközé tartoznak olyan portugálul beszélő országok is, amelyek Afrikát, Ázsiát ésLatin-Amerikát képviselik – országok, akik hozzánk, Portugáliához hasonlóan, aláírásukkaltámogatják az élet feltétlen értékének tiszteletben tartását.

Megismétlem, bízunk benne, hogy az Önök támogatása és bizalma segítségével a portugálelnökség az ENSZ 62. közgyűlésén valóra váltja ezt a célkitűzésünket, és megvalósul azállásfoglalás, azoknak a feltételeknek megfelelően, amelyekkel az Európai Parlament és aTanács el szeretné azt fogadtatni.

Martin Schulz (PSE). – (DE) Tisztelt elnök asszony, egy személyes megjegyzést szeretnéktenni a 145. cikk alapján. A lengyel képviselő, aki az UEN képviselőcsoport nevében beszélt,teljesen hibásan idézett engem abban az észrevételben, amelyet a beszédemmel kapcsolatbantett, és szeretném ezt kijavítani.

Azt kérdeztem a Tanácstól, hogy meddig akar belenyugodni a lengyel elnök, Kaczyński úrhozzáállásába. Idéztem Kaczyński urat, aki nagyon is szeretné, ha a kedvezőbb légkörnekköszönhetően lehetővé váljon a halálbüntetés újbóli bevezetése Európában. A kérdésema Tanácshoz ezért a következő volt: meddig fog a Tanács belenyugodni ebbe? Meddig fogjaa többi 26 kormány csendben eltűrni ezt? Semmilyen formában nem tételeztem fel afelszólalásomban, hogy eldönthetném (hogyan is tehetném?), hogy meddig marad Kaczyńskiúr Lengyelország elnöke. A lengyel emberek abszolút szuverén joga, hogy megválasszák


a kormányukat és az elnöküket. Megkérem azonban a lengyel embereket, hogy legyenekbölcsek és a lehető leghamarabb váltsák le ezt a kormányt!

Elnök. − Köszönöm, hogy tisztázta ezt.

Monica Frassoni (Verts/ALE). – (PT) Egy nagyon konkrét kérdést tettem fel. Szeretnémtudni, hogy melyik cikk alapján jelentette ki az elnökség, hogy egyhangúságra van szükségaz olyan típusú ügyek esetében, mint például a halálbüntetés elleni napról szóló döntés,és miért nem ragaszkodott ahhoz, hogy a Tanácsban szavazás legyen erről. Szeretnémtudni, hogy az elnök miért nem mondott semmit arról a pontról, amelyet valamennyifelszólaló megemlített.

Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalvezetője. – (PT) A Tanács értelmezése szerint azilyen jellegű döntések egyhangúságot igényelnek.

Elnök. − Öt állásfoglalási indítványt kaptam (3) , amelyeket az eljárási szabályzat 103.cikk (2) bekezdése alapján terjesztettek elő.

A vitát lezárom.

A szavazásra 2007. szeptember 27-én, csütörtökön kerül sor.

11. Tárgyalások egy régióközi együttműködési egyezményről a Mercosur-ral és újkétoldali kapcsolatról Brazíliával (vita)

Elnök. − A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozatai a régióköziegyüttműködési egyezményről a Mercosur-ral és az új kétoldali kapcsolatról Brazíliávalfolytatott tárgyalásokról.

Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalvezetője. – (PT) Értelmezésünk szerint az EurópaiUnió és a Mercosur közötti együttműködési egyezménynek minden tekintetben átfogónakkell lennie, azaz politikai és gazdasági együttműködésről kell szólnia, amely nem csupána kereskedelem és a beruházások támogatását célozza, hanem az Európai Unió és a régióközötti stratégiai kapcsolat határozott erősítését is. Ez a megállapodás a legnagyobbszabadkereskedelmi övezetet hozza létre két regionális blokk között, csaknem 700 milliólakossal, erősítve a gazdasági és társadalmi integrációt, elősegítve a beruházásokat ésszámottevő gazdasági növekedést eredményezve mindkét régió számára.

A dohai fejlesztési menetrendről folytatott tárgyalások eredményei befolyásolták a tárgyalásifolyamatot. Nem nézhetjük azonban az együttműködési egyezményt tisztán gazdaságiszempontból, ki kell hangsúlyozni az egyezmény politikai dimenziójának jelentőségét is.

A minőségi előrelépéshez – amelyet az Európai Unió és a Mercosur közötti kapcsolatokterén valamennyien szeretnénk elérni – alapvetően fontos, hogy figyelembe vegyük apolitikai és gazdasági elemek közötti egyensúlyt. El kell azonban ismernünk, hogy hétévestárgyalások után holtpontra jutottunk. A holtpont az előterjesztett ajánlatok közöttiellentmondásból vagy különbségből ered.

Az Európai Unió által tett ajánlat minden ágazatot lefedett, míg a Mercosur ajánlatakihagyott olyan ágazatokat, amelyek nagyon fontosak az Európai Unió számára. A portugálelnökség arra vár, hogy a Mercosur által mutatott politikai elkötelezettség továbbfejlesztett

(3) Lásd a jegyzőkönyvet.


javaslat formáját ölti, és így a Bizottság folytatni tudja a tárgyalásokat olyan egyezménygyors megkötésének szándékával, amely mindkét fél szempontjából tisztességes éskiegyensúlyozott.

Az Európai Unió és Brazília között július 4-én, a lisszaboni csúcstalálkozón létrehozottstratégiai partnerséget nem csupán a Brazíliával meglévő kapcsolatok erősítésére szolgálóeszközként, hanem az Európai Unió és Latin-Amerika közötti régióközi kapcsolatokbővítésének eszközeként, és különösen az EU és a Mercosur között folyó tárgyalásokelőmozdítását szolgáló eszközként kell tekinteni.

A Brazíliával lefolyt csúcstalálkozót követően kiadott közös közlemény egyértelműenkinyilvánítja az EU-Mercosur együttműködési egyezményről folytatott tárgyalásoklezárására vonatkozó elkötelezettséget.

Különös tekintettel Brazíliára és szem előtt tartva ennek az országnak a nemzetköziszíntéren egyre növekvő stratégiai jelentőségét, a portugál elnökség tevékenységénekkeretében létrehozott partnerség az Európai Unió és Brazília közötti új kapcsolatok kezdetétjelentette, hasonlóan ahhoz, mint amit jelenleg Oroszország, India és Kína vonatkozásábanlátunk. A partnerség cselekvési terv alapján fog fejlődni, amely magában foglalja a párbeszédés az együttműködés erősítését a kölcsönös érdeklődésre számot tartó területeken,amelyeket a Bizottságnak a Tanácshoz címzett, az EU és Brazília közötti stratégiaipartnerségről szóló közleménye vázol fel, és amelyek közé természetesen aMercosur-napirend is beletartozik.

Ján Figeľ, a Bizottság tagja . − Tisztelt elnök asszony, hálás vagyok a lehetőségért, hogymegvitathatjuk ezt a nagyon fontos ügyet. Amint azt helyesen kiemelték, a Brazíliával valóstratégiai partnerség létrehozásáról szóló döntés visszavezethető a Bizottság Brazíliárólszóló első közleményéhez, ahol javasoltunk a Brazíliával fennálló kapcsolatainkbankövetendő stratégiát javasoltunk, és a Lisszabonban tartott első EU-Brazília csúcstalálkozómegerősítette és megszilárdította ezt az új kapcsolatot.

Miért érdemes szorosabb kapcsolatot ápolni Brazíliával? Az EU és Brazília stratégiaipartnersége természetes válasz a geopolitikai realitásokra. Brazília fokozatosan nemzetköziszereplővé válik, amelynek komoly súlya van az olyan fontos globális kérdésekben, mintpéldául az éghajlatváltozás, a szegénység elleni küzdelem, a béke, a biztonság és amultilateralizmus. Tiszteletnek örvend a fejlődő világban, amit az is mutat, hogy Brazíliatölti be a WTO-n belül a G20 elnöki posztját, vagy hogy aktív támogatója a dél-délpárbeszédnek.

Új partnerségeket alakított ki minden fontos szereplővel: Kínával, Oroszországgal és azEgyesült Államokkal. Az Európai Unió sokat nyerhet a Brazíliával ápolt szorosabbpartnerségből, előrehaladásra törekedve a közös érdeklődésre számot tartó globálisügyekben.

A stratégiai partnerség biztosítja ehhez a megfelelő keretet, amint azt a BRIC-csoport többitagjával kapcsolatban szerzett tapasztalatok is alátámasztják. Milyen hatása lesz ennek apartnerségnek Latin-Amerikára és különösen a Mercosur-régióra? A regionális integrációtámogatása a partnerség egyik sarokköve. Ezt a Bizottság közleménye világosan kijelenti,és Brazília is így értelmezi. Lula elnök nagyon határozottan kijelentette ezt a júliusbantartott első EU-Brazília csúcstalálkozón.

Nem hangsúlyozhatom ki eléggé a Déli Közös Piac jelentőségét az Európai Unió számára.Amellett, hogy osztozunk a kulturális és politikai értékeinkben, úgymint a demokrácia,


az emberi jogok és a társadalmi igazságosság, hatalmas gazdasági potenciál vár feltárásraa gazdaságilag egymást kiegészítő két régió között. Az EU a Mercosur elsőszámúkereskedelmi és beruházási partnere. Évente 50 milliárd euró értékű termék és szolgáltatásszeli át az óceánt. A Mercosur-országokban történt EU-beruházások összértéke pedigkörülbelül 100 milliárd euró volt 2005-ben.

És a legfontosabb az, hogy őszintén hiszünk a gazdaságilag és politikailag integrált Mercosurpotenciáljában. A strukturális konvergenciaalap és a Mercosur parlament közelmúltbantörtént létrehozása nagyon biztató jelek. Az EU határozottan támogatja ezt az integrációsfolyamatot, nem pusztán szavakban, de konkrét tettekben is.

Az Európai Unió a Mercosur-integráció szinte kizárólagos pénzügyi támogatója volt éslesz a jövőben is. 50 millió eurót különítettünk el az elmúlt öt évben és ugyanekkora összegáll rendelkezésre az aktuális pénzügyi terv (2007-2013) számára is a Mercosurintézményeinek kiépítésére, a civil társadalom megerősítésére és a gazdasági integrációelősegítésére.

Az EU-Mercosur együttműködési egyezmény megkötése hatalmas lépés lenne előre a régióintegrációs folyamatában. Ezért marad az Európai Unió továbbra is határozottan elkötelezetta tárgyalások lezárása mellett, és ezért akarja folytatni a tárgyalásokat, mihelyst világosabbáválik a helyzet a dohai fejlesztési fordulón.

A Brazíliával való stratégiai partnerség Brazília és a Mercosur melletti döntés. A kapcsolatokkét szintje – nemzeti és regionális – kiegészíti és kölcsönösen támogatja egymást. Apartnerség semmilyen formában nem helyettesíti régióközi EU-Mercosur tárgyalásokat.

Teljesen egyetértünk Brazíliával abban, hogy a Mercosur volt és marad bilaterális gazdaságiés kereskedelmi kapcsolataink egyetlen platformja. Meggyőződésem, hogy a Brazíliával,a Mercosur legnagyobb tagjával történő kapcsolatfelvétel révén valódi hozzáadott értékadódik a regionális integrációs folyamathoz. Az EU-val közös menetrend kapcsán szerzetttapasztalatok arra fogják bátorítani Brazíliát, hogy jobban támogassa a Mercosurerőfeszítéseit a közös piac és a politikai unió kiépítése terén.

ELNÖKÖL: ONESTA ÚRAlelnök

Daniel Varela Suanzes-Carpegna, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (ES) Tisztelt elnökúr, tanácsi hivatalvezető úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Először is szeretnék köszönetetmondani a portugál elnökségnek és a biztos úrnak a Nemzetközi kereskedelmi bizottságáltal feltett világos kérdés szövegével kapcsolatban szükséges és fontos észrevételekmegtételéért.

Ahogy azt mindannyian tudjuk, Brazília hatalmas és csodálatos, óriási potenciállalrendelkező ország, amely politikai és gazdasági fejlődése fordulópontjához érkezett. Aközöttünk lévő kapcsolat erős, de még tovább tudjuk és még tovább is kell erősíteni. Aztis mindenki tudja, elismeri és tiszteletben tartja, hogy Brazília és Portugália között különlegeskapcsolat létezik.

– (PT) Teljesen megértjük kiváló és nagyra becsült portugál barátaink álláspontját, érdekeités aggályait, mivel osztjuk ezeket.


(ES) Mindemellett az Európai Unió, a Bizottság, a Tanács és a Parlament mindig támogatásátfejezte ki a Mercosur regionális integráció megszilárdítása iránt, tárgyalást folytatott atömbbel és lehetőség szerint támogatta a regionális egyesülést.

Ahogy az már korábban elhangzott, Brazília kétségtelenül kulcsfontosságú szerepet töltbe ezen a téren. Ha a Bizottság közleménye és a Brazíliával való tervezett stratégiaipartnerség ebbe az irányba mutat, annál jobb. Ez az Európai Parlamentet igazolná, amelyvéleményt nyilvánított az EU és a Mercosur által folytatott tárgyalásokról szóló, egy évvelezelőtt elfogadott jelentésről szóló vita és szavazás során – amely jelentésnek megtiszteltetés,hogy én lehettem az előadója.

Tehát tekintettel a közlemény miatt kialakult zűrzavarra, a Parlamentnek biztosítaniakellett, hogy ez a kérdés tisztázódjon, és hogy folyamatos tájékoztatást kapjunk.

Azzal is tisztában vagyunk, hogy az Európai Unió és a Mercosur közötti ambiciózusmegállapodás megkötésével kapcsolatos várakozások nem tarthatnak örökké, ésamennyiben maga a Mercosur nem ér el előrehaladást az integrációja terén, továbbá azEurópai Unió és a Mercosur közötti tárgyalások továbbra is stagnálnak – a dohaimegállapodással vagy anélkül –, döntést kell hozni a tárgyalásokkal kapcsolatban, és alegfontosabb dolognak ismét a hatékonyságot kell tekinteni: a Brazíliával való kétoldalúmegállapodás megkötését.

Amennyiben azonban erre nem kerül sor, tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim, a Mercosurralvaló megállapodás elérésére kell törekednünk. Összefoglalva, igent mondunk a Brazíliávalvaló megállapodásra anélkül, hogy az hátrányosan érintené a Mercosur egészével folytatotttárgyalásokat.

Erika Mann, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr, biztos úr, a tanácsihivatalvezető úr! Mi a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságban azért kértük ezt a vitát, mertnagyon aggaszt bennünket az, hogy egyre több és több különféle megállapodást kötünk,amelyek a külgazdaság területén végzendő munkánk egészére kihatnak, és amelyeknektermészetesen mindig van külpolitikai vonatkozása. Vannak kétoldalú szabadkereskedelmimegállapodásaink, partnerségi megállapodásaink és stratégiai megállapodásaink, és aggasztószámunkra, hogy hogyan lehet ezeket úgy összehangolni, hogy a külpolitika és akülgazdaság terén a globalizációval kapcsolatban tapasztalható kihívások megoldásaérdekében következetes európai megközelítést alkalmazzunk.

Biztos úr! Ön nagyon helyesen mondta azt, hogy Brazília fontos ország számunkra. Ezenkívül rendkívül örülök annak, hogy a Tanács hivatalvezetője is jelen van, és természetesenebben mindannyian egyetértünk. Brazília nem csupán jelentős ország; sok tekintetbenfantasztikus ország. A kérdés pusztán a következő: hogyan kapcsolható össze értelmesenez a stratégiai megállapodás azzal az elképzeléssel, miszerint egyidejűleg regionálismegállapodást kötünk a Mercosurral, amely nagyon zavaros helyzetbe került? Az egyszerűennem igaz, hogy csodálatosan haladnak a tárgyalások. Ez nagyon bonyolult dolog.

Ezenfelül többoldalú megállapodást akarunk kötni a Dohai Fordulón. Egyáltalán nem tűnikvalószínűnek, hogy ez a dolgok megkoronázása lehet majd, ha egyáltalán véghez tudjukvinni. Tehát hogyan szeretnék összehangolni egyszerre mindezt? Ez a kérdés.

Természetesen ez egy stratégiai megállapodás is. Mi jellemzi a stratégiai megállapodást?Ha megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy sok mindent tartalmaz. Brazíliával kapcsolatban rengetegpolitikai szándéknyilatkozatot foglal magában, mindegyik rendkívül ésszerű. Aképviselőcsoportom annak is nagyon örül, hogy ezek szintén szerepelnek a


megállapodásban, de hogyan szeretnék ezt összehangolni a többi taghoz, példáulLatin-Amerikai országokhoz fűződő kapcsolatainkkal, amelyekkel szabadkereskedelmimegállapodásunk van? Vagy hogyan akarják Önök ezt visszacsatolni annak érdekében,hogy kereskedelempolitikánkat úgy hassa át az egységes európai politika, hogy az az összespartner számára látható is legyen?

Ignasi Guardans Cambó, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (ES) Tisztelt elnök úr, aTanács soros elnöke, biztos úr! A Mercosur valóban nagyon sokkal tartozik az EurópaiUniónak. Kétségtelen, hogy a Mercosur alapvetően a tagok, kétségtelenül a négy – ha semmisem akadályozza Venezuela tagsági kérelmének folyamatban lévő ratifikálását, reményeinkszerint hamarosan öt – teljes jogú tag szabad és független döntésének eredménye.

Nyilvánvaló tehát, hogy ez a tagok által elért eredmény. Az is nyilvánvaló azonban, hogya Mercosurnak a Foz de Iguazú nyilatkozat 1985-ös, majd az Asunción Szerződés 1991-esaláírásával fémjelzett kezdete óta az Európai Unió nagyon közel állt az akkor még születőbenlévő, mára azonban valóssággá vált szervezethez. Nagyon közel áltt azáltal, hogy támogatta,védelmezte a Mercosur létezését, valamint az általa kitűzött célokat és részt vállalt azokban,mert tudtuk, hogy a két regionális együttműködés közötti regionális kapcsolatnak sokelőnye van számukra és számunkra is.

Ezért az Európai Parlament mindig támogatta, hogy az Európai Unió és a Mercosur közöttitársulási megállapodás maximális ösztönzést kapjon. Egy olyan megállapodás, amelymegállja a helyét, nagyra törő, valamint kiegyensúlyozott. Egy olyan megállapodást,amelynek a kereskedelmi, szigorúan kereskedelmi dimenzión túl van politikai és intézményifejezete, valamint a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés támogatására irányulófejezete is.

Az Európai Parlament ezeket az értékeket védelmezte a Mercosurral való kapcsolata során.Ez az oka annak, hogy azon parlamenti képviselők, akik a Nemzetközi kereskedelmibizottságban a külkereskedelmi kérdésekkel foglalkoznak, meglepődtek – ahogy az többfelszólalásból is kiderült – a Brazíliával való kétoldalú stratégiai megállapodás bejelentésén.

Mi valamennyien mindig is úgy gondoltuk, hogy e célkitűzéseket regionális keretek közöttlehet elérni a leghatékonyabban, és hogy ezek a keretek biztosítják a valódi pillért, amelyrekapcsolatainkat alapozhatjuk. Magától értetődő, hogy Brazília egyre nagyobb szerepe nemcsupán tiszteletet érdemel, hanem ehhez tényleg gratulálnunk kell. Lula elnök és kormányamegszilárdítja az ország vezető szerepét, ami nagyban hozzájárul a térség stabilitásáhozés sokmillió ember sorsának javulásához. Ha megnézzük a számokat, mindenki számáravilágos, mennyire jelentős Brazília befolyása a világ e nekünk kedves részével valókereskedelmi kapcsolatainkban, és hogy ez a befolyás egyre fontosabbá fog válni.

Az Európai Unió és Brazília közötti külön stratégiai kapcsolat azonban – amelyet május30-án jelentettek be – az Európai Unió és a Mercosur közötti regionális kapcsolatsérülésének kockázatával jár.

Ezzel kapcsolatban a tanácsi hivatalvezető úr és a biztos úr próbált megnyugtatni bennünket,és meghallgathattuk a magyarázatokat. Mindemellett azt kérjük, hogy a tárgyalások sorána Parlament továbbra is kapjon folyamatos tájékoztatást, mert mindannyian megértjük,hogy elvileg lehetséges egy külön stratégiai megállapodás Brazíliával, de nem szeretnénkés nem támogatnánk semmi olyat, amely gyengítené a regionális kapcsolatot.

Liam Aylward, a UEN képviselőcsoport nevében . – Tisztelt elnök úr! A brazil marhahúsügye továbbra is az újságok címlapján szerepel, mivel ez az európai állattenyésztőket és


fogyasztókat érintő probléma. Ír kormánypárti európai parlamenti képviselőként idénmájusban, majd augusztus végén találkoztam az Európai Unióhoz delegált brazilnagykövettel, hogy kiemeljem a brazil marhahúsnak az EU-ba történő kivitelével kapcsolatosaggályaimat. Ezek közé tartozik a címkék illegális eltávolítása, a szarvasmarhák ragadósszáj- és körömfájás által érintett területekről a határokon történő átcsempészése, valaminta szarvasmarhák megfelelő vizsgálata.

Az EU helyesen alkalmazta a régiók szerinti csoportosítás politikáját, amely által,amennyiben ragadós száj- és körömfájás-járvány tör ki egy országban, csak az érintettterületet zárják ki a marhahús-kivitelből. Ez a politika jól bevált 2001-ben Írországban,majd ezen a nyáron az Egyesült Királyságban, mivel azonnal szigorú nyomonkövethetőségieljárásokat foganatosítottak. Brazíliában nincs ilyen mértékű nyomonkövethetőség, és ezelfogadhatatlan az EU szempontjából. Az EU-ban a szarvasmarha-tenyésztőknek a Bizottságáltal előírt, szigorú szabályokat kell teljesíteniük. Nyomatékosan javasolnám a Bizottságnakannak biztosítását, hogy Brazíliában ugyanolyan szabályokat és előírásokat alkalmazzanak,mint jelenleg Európában is, annak biztosítása érdekében, hogy mindenki számára egyenlőfeltételek legyenek adottak. Örömömre szolgál, hogy Fischer Boel biztos a jövő hónapbanBrazíliába látogat, és remélem, hogy látogatását követően választ tud adni az európaiállattenyésztők és fogyasztók jogos aggályaira.

Alain Lipietz, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök úr, tanácsihivatalvezető úr, biztos úr! Úgy gondolom, hogy nem köntörfalazhatunk. A kérdés nemaz, hogy tisztelettel tartozunk-e ennek a nagyszerű országnak, Brazíliának, hanem anemzetközi kapcsolatokban mostanság végbemenő fordulat.

Mandelson úr és, úgy tűnik, a Kereskedelmi Főigazgatóság feladta a multilateralizmuseszményét, és átveszi az Egyesült Államok által alkalmazott bilaterális megközelítést.Korábban a nemzetközi kereskedelemmel kapcsolatos európai álláspontot az jellemezte,hogy legalábbis régióközi tárgyalásokra törekedtünk; más szóval arra, hogy régiónkéntvitassuk meg a dolgokat. Nos, azt mondták nekünk, hogy tárgyalásokat folytatunkBrazíliával és Indiával: mintha a brit imperializmus emlékét valahogy ellensúlyoznunkkellene a portugál, illetve spanyol imperializmus emlékével! India két és félszer nagyobbEurópánál, Törökországot is beleértve. India háromszor akkora, mint Latin-Amerika.

Célunk az, hogy elősegítsük egy többpólusú világ kialakulását. Ez mindenekelőtt azt jelenti,hogy elő kell segítenünk a Mercosur és az Andok Közösség, majd az egész Dél-amerikaiNemzetek Közösségének egyesülését.

Ebben a vonatkozásban semmi kifogásunk az akár Bolíviával, akár Brazíliával folytatandótárgyalások ellen, de szem előtt kell tartanunk, hogy az egyesítésre, nem pedig a megosztásrakell törekednünk. Prioritásaink között a Mercosurt Brazília elé kell helyeznünk, és amikorBrazíliával tárgyalunk, figyelembe kell vennünk, hogy ennek milyen következményeilehetnek többek között az ASEAN-nal a cukorról folytatott tárgyalásainkra.

Helmuth Markov, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr, a Tanácssoros elnöke, biztos úr! Jóllehet a Mercosurral való tárgyalások lassan haladnak, az EU-nakegyértelműen jeleznie kell a brazil kormánynak és a többi partnerünknek, hogy nem fogolyan kétoldalú megállapodást kötni egyes kormányokkal – sem Brazíliával, amely aMercosur tagja és az Unasur potenciális jövőbeni tagja, sem Kolumbiával vagy Peruval,amelyek az Andok Közösség tagjai és szintén az Unasur potenciális tagjai –, amely szembenáll az adott térségekben végbemenő integrációs folyamatokkal.


A Mercosurral való tárgyalások során felmerült nehézségek nem jelentéktelen dolgok. Agazdálkodás, és nem csupán az élelmiszergazdaság, a szolgáltatási ágazat, az iparosítás, atechnológiaátadás, a gyógyszerekhez való hozzájutás alakulása – ezek mind olyan kérdések,amelyekre latin-amerikai partnereinkkel együtt kell választ találnunk, ha ténylegesegyüttműködést akarunk kialakítani ezzel a régióval. Olyan együttműködés kiépítését kellkitűznünk célként, amelyben az emberek érdekei foglalják el a központi helyet. Azegyüttműködés nem korlátozódhat pusztán a piaci részesedés felosztására, valamint azenergiához és a vízhez való hozzáférésre, illetve a szellemi tulajdonnal kapcsolatosszabadalmak kiosztására.

Képviselőcsoportom lelkesen üdvözölte azt, hogy Brazília, Thaiföldhöz hasonlóan, agyógyszeripar tiltakozása ellenére jelentős lépéseket tett a gyógyszerekhez való hozzájutásjavítása érdekében. A Bizottságnak és a Tanácsnak támogatnia kell ezeket a lépéseket. Aztis örvendetesnek tartjuk, hogy Brazília már kinyilvánította, hogy hajlandó megvitatni azamazonasi esőerdő pusztulásának problémáját, mivel ez elengedhetetlen az éghajlatstabilizációjához.

Jóllehet az esőerdő pusztulása lelassult az utóbbi két évben, a folyamat nem állt meg. AzEurópai Unió és az Amerikai Egyesült Államok, valamint más szereplők részéről abio-üzemanyagokhoz, főleg az etanolhoz való hozzáférés érdekében gyakorolt nyomás –ahelyett, hogy jobban irányítanák fogyasztóik magatartását – újabb veszélyt jelent azesőerdő és az élelmiszerbiztonság tekintetében.

Mind gyakrabban halljuk a brazil hatóságoktól azt, hogy az országnak bővítenie kellagráriparát annak érdekében, hogy a külföldi adósságai dacára javítsa pénzügyi helyzetét.Köztudott, hogy a régióban az új kormányok új utakat próbálnak követni a problémamegoldása érdekében. Bolívia, Ecuador, Nicaragua, Venezuela, Paraguay és Argentínaegyesítették erőiket a „Bank of the South” (a „Dél Bankja”) létrehozása céljából, valamintazért, hogy ezáltal függetlenné váljanak a Világbanktól és az IMF-től. Ez szintén jó hír, mégakkor is, ha az Európai Unió részvényes más bankokban, és így a hitelallokáció tekintetébenveszteség éri. Mindemellett majd fel kell adnunk feltételrendszerünket.

E téren az Európai Unió nem lehet passzív szemlélő, hanem kezdeményezőként kell fellénie,továbbá fejlesztenie és bővítenie kell ezeket a fejleményeket, amelyek teljesen összhangbanállnak az együttműködéssel és a környezetvédelemmel kapcsolatos célkitűzéseinkkel.

Bastiaan Belder, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) Tisztelt elnök úr! Sokatelmond az a tény, hogy a Brazíliával való kétoldalú stratégiai partnerség a portugál elnökségalatt vetődött fel. Értékelem azt, hogy minden egyes tagállam lehetőséget kap arra, hogyelnöksége alatt rajta hagyja kézjegyét az EU politikáján. Szeretném hozzátenni azonban,hogy a tagállamoknak csak az EU jelenlegi politikai programjának figyelembevételévelszabadna kihasználni ezt a mozgásteret.

Pontosan ezért osztozom abban az aggodalomban, amelyet a mostani vita tárgyát képezőkérdéssel kapcsolatban érzékelek. Az Európai Uniónak már egy ideje az a célja, hogyrégióközi társulási megállapodásra lépjen a Mercosurral. Ezt a célkitűzést akadályozza aBrazíliával való kétoldalú stratégiai partnerség.

Először is, a többi Mercosur-ország úgy érzi, hogy az Európai Unió rászedte őket. Arégióközi megállapodás helyett az Unió szemmel láthatóan előnyben részesíti a kétoldalúmegállapodást. Ezért azt szeretném megkérdezni a Bizottságtól, hogy milyenkezdeményezéseket tesz annak érdekében, hogy más országokban, például Argentínában,


Uruguayban és Paraguayban eloszlassa ezeket az aggályokat. Az említett országokkal valókereskedelmi kapcsolatok ugyanolyan fontosak az Unió számára.

A Mercosurral kapcsolatos aggályom második oka az együttműködés stabilitásában éspolitikai folyamatában rejlik. Az elmúlt néhány évben világossá vált, hogy Brazília globálisszinten erőteljesebben szeretné a kontinens természetes vezetőjeként feltüntetni magát.Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a WTO-n belül magabiztosan lép fel, hanem példáulabban is, hogy a Biztonsági Tanácsban is helyet szeretne kapni.

Következésképpen Brazíliát kevéssé érdekli, hogy milyen szerepet tölt be a kontinensen.Elvégre a Mercosurba a brazil exportnak csupán 10%-a irányul. Ezért úgy tűnik, hogy azország kevésbé kész arra, hogy más Mercosur-országokba fektesse bizalmát. Azáltal, hogybelépett a globális színtérre, Brazília jelzi, hogy úgy gondolja, hogy kinőtte a régión belüliszerepét.

A brazil politika hátrányos oldala az, hogy a Mercosur stabilitását és politikai folyamatátveszélyezteti. Brazília visszalépését követően Venezuela a Mercosuron, és így az egészkontinensen belüli vezető szerep átvállalására törekszik. Chávez az olajbevételek és anyugatellenes retorika segítségével próbálja növelni régión belüli szerepét. Venezuelaprotekcionista, befelé orientálódó gazdaságpolitikát folytat, amely újraállamosítássalfenyegeti a főbb gazdasági ágazatokat. Így nem marad több lehetőség a szabad kereskedelemfolytatására és új piacok megnyitására. Feltételezem, hogy a Tanács és a Bizottság tisztábanvan azzal, hogy ezek a fejlemények következményekkel járnak a dél-amerikai országokszámára, de minden bizonnyal az Uniónak a térséggel kapcsolatos gazdasági és kereskedelmiérdekeire nézve is.

Felkérem a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az általam ismertetett tendencia megfordításaérdekében használja ki azt, hogy Brazíliával kétoldalú partnerség jött létre. Az Uniónakarra kell ösztönöznie Brazíliát, hogy az EU-val való kétoldalú partnerség új politikai súlyáthasználja fel arra, hogy a Mercosuron belül és a kontinensen új politikai vezetést biztosítson.Ennek azt kell szolgálnia, hogy olyan országok, mint például Venezuela és Bolíviaelszigetelődési politikái ne terjedhessenek tovább az egész kontinensen.

Elnök úr, végezetül észrevételt szeretnék tenni a partnerség tartalmára vonatkozóan. Aza véleményem, hogy az EU és Brazília közötti partnerség nem helyezheti a hangsúlytkizárólag olyan témákra, mint például a bioetanol, hanem arra is összpontosítania kell,hogy a Dohai Forduló kimozduljon a holtpontról. Hiszen Brazília célja eddig túlnyomóana mezőgazdasággal kapcsolatos egyéni sikerek elérése volt, miközben az ország nincsigazán felkészülve a kompromisszumra a NAMA [nem-agrártermékek] és a szolgáltatásoktekintetében.

Małgorzata Handzlik (PPE-DE). - (PL) Tisztelt elnök úr! Meggyőződésem, hogy azEurópai Unió és a Mercosur közötti tárgyalásoknak elsőbbséget kell kapniuk az elkövetkezőhónapokban általunk végzendő munka során. A jelenleg előttünk álló sok problémaellenére a régió vonatkozásában a többoldalú együttműködés sokkal előnyösebb, mivellehetővé fogja tenni, hogy a Mercosuron belül társult valamennyi állammal valóegyüttműködés – az országok régión belüli gazdasági helyzetétől függetlenül –fennmaradjon és egyben erősödjön is.

Az Európai Unió és a Mercosur közötti tárgyalások sikeres befejezése esetén megvan az alehetőség, hogy a világ legnagyobb szabadkereskedelmi területe alakul ki, aminekkövetkeztében jelentősen megnő mindkét partner, az európai uniós és a Mercosur-országok


kereskedelmi volumene és erősödik a világgazdasági pozíciójuk. Nyilvánvaló, hogy amegállapodás legnagyobb haszonélvezői az EU és Latin-Amerika kis- és középvállalkozásailesznek, és mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy az erősödő kis- ésközépvállalkozások biztosítják az új munkahelyeket, a jobb minőségű szolgáltatásokat ésa társadalmi jólétet.

Úgy gondolom, hogy a Brazíliával, régióbeli legnagyobb partnerünkkel való viszonyrendkívül fontos és azt tovább kell fejlesztenünk, de a Mercosurral való együttműködéségisze alatt, ami azt jelenti, hogy először a Mercosurral kell tető alá hoznunk a társulást,és csak ezt követően, ennek alapján kellene kétoldalú együttműködést kiépíteni az egyeslatin-amerikai országokkal. Ha a régióban csak egy országgal építünk ki együttműködést,ez alááshatja a korábban elért egyetértést, és olyan tényezővé válhat, amely visszafogja aMercosurral való társulási megállapodással kapcsolatos munkát.

Ezért úgy gondolom – és ezt szeretném ismételten hangsúlyozni –, hogy a Mercosurralvaló ambiciózus megállapodás megkötését, amely mindenki, az EU számára és a Mercosurlétrehozása érdekében egyesült latin-amerikai országok számára is előnyös, nekünk ésBrazíliának, a régió legerősebb országának is prioritásként kell kezelni, és éppen ennekkell a tárgyalási folyamat motorját képeznie.

Edite Estrela (PSE). – (PT) Tisztelt elnök úr, tanácsi hivatalvezető úr, biztos úr, hölgyeimés uraim! Az EU és Brazília közötti stratégiai partnerség nem veszélyezteti a regionálisegyensúlyt, sem pedig az EU és a többi latin-amerikai partner közötti kereskedelmikapcsolatokat. Éppen ellenkezőleg, kedvez az említett kapcsolatoknak, ahogy azt a július4-i EU–Brazília csúcstalálkozóról kiadott közös nyilatkozat említi.

A mai vitának az a haszna, hogy vitát vált ki az EU és Latin-Amerika, valamint az EU ésBrazília közötti kapcsolatokról, amelyek mindegyike rendkívül fontos. Ahogy az márelhangzott itt, az EU és Brazília közötti partnerséget hiánypótlónak tekintem.Elfogadhatatlan volt, hogy az Európai Uniónak a BRIC-országokkal való stratégiaipartnerségéből ki kell hagyni a Brazíliát jelölő „B”betűt. A portugál elnökségnek ezért igazavolt abban, hogy támogatta az EU–Brazília csúcstalálkozót, egyébként összhangban azzal,amit 2000-ben tett, amikor is megszervezte az első EU–India csúcstalálkozót, amely nemártott a régió többi országával való kapcsolatoknak.

Tehát most jobbak a feltételek Európa számára, hogy friss lendületet adjon a Mercosurralvaló kapcsolatoknak és a dohai tárgyalásoknak. Az EU és Brazília közötti párbeszéderősítésének értelme van, mert lehetővé fogja tenni az együttműködés fokozását olyanterületeken, mint például az energiabiztonság és a fenntartható fejlődés, a biodiverzitás,az éghajlatváltozás, a szegénység és a kirekesztés elleni küzdelem, a demokrácia és azemberi jogok támogatása, stb. Brazília demográfiai súlya, gazdasági fejlődése és politikaistabilitása miatt szükségszerűen kulcsfontosságú szereplő a nemzetközi porondon.

Európa csak nyerhet azáltal, hogy stratégiai partnernek tekinti Brazíliát. Ahogy azt itt atanácsi hivatalvezető úr már elmondta, az Európai Unió és Brazília közötti kapcsolatoknem vizsgálhatók kizárólag gazdasági szempontból. Ez túlságosan szűk látókörűmegközelítés, amely figyelmen kívül hagyja a történelmi, kulturális és nyelvi kapcsolatokat,az egyetemek közötti együttműködést és a különböző területeken meglévő több közösérdeket.

Johan Van Hecke (ALDE). – (NL) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Hisznek-e mégtovábbra is a dél-amerikaiak az EU és a Mercosur közötti régióközi megállapodásban? Úgy


gondolom, hogy ezt a kérdést kell feltenni magunknak. A Mercosur-országok kereskedelmistratégiája két különböző irányt követ, egyrészt lehetővé teszi a Mercosur továbbfejlesztését,másrészt viszont, ahogy az Brazília esetében is történik, minél több kétoldalú kereskedelmimegállapodás megkötésére irányul az egyes országok piaci pozíciójának megvédéseérdekében, szükség esetén a többi Mercosur-tag rovására. Ez időnként olyan, mintha azargentin tangót a brazil szambával vegyítenénk. Mindazonáltal amennyiben az EU és aMercosur továbbra is hisz a két kontinens közötti, széles körűen támogatott együttműködésértékében, akkor megmarad a remény, annak ellenére is, hogy Bush amerikai elnök nyomástgyakorol az Amerikai Szabadkereskedelmi Övezet létrehozása érdekében. A 34 országotszámláló Mercosur-tagok lelkesedése nem túl nagy. Csalódottak a legutóbbi súlyos gazdaságiválság idején az Egyesült Államok által felajánlott támogatás elmaradása miatt. Európa mamár a Mercosur legfontosabb kereskedelmi partnere, és még mindig hatalmas növekedésilehetőségek adottak mindkét kereskedelmi blokk számára. Ha tehát tudunk valamit tennia Mercosur-országok közötti viszály megoldása érdekében, például együttműködésünkrévén a többoldalú kereskedelmi tárgyalásokon (például a WTO-ban, ahol az EU-nak és aMercosurnak gyakran közösek az érdekei) talán ismét egy kicsivel közelebb kerülhetünka régióközi megállapodás eléréséhez.

Seán Ó Neachtain (UEN). – (GA) Tisztelt elnök úr! Szeretnék felvetni egy kérdést azEurópa és Brazília közötti kereskedelemmel kapcsolatban, mégpedig az általunk ahústermelés tekintetében Európában betartott szabványok és az európai húskereskedelemszámára megállapított szigorú szabályok kérdését. Ennek ellenére fogadjuk a Brazíliából,azaz egy olyan helyről behozott húst, ahol nem alkalmaznak ilyen szabályokat. Úgygondolom, ideje, hogy a Bizottság foglalkozzon ezzel a témával és tegye fel a saját kérdéseit.Miért van ilyen nagy különbség a hús nyomonkövethetősége, az állatállomány jelöléséreszolgáló címkék és a ragadós száj- és körömfájás tekintetében Európában betartott szigorúszabályok és a Brazíliában megengedett normák között? Ideje, hogy a Bizottság felvesseezeket a kérdéseket, mivel a normák közötti nagy eltérés igen nyugtalanító a fogyasztókszámára. A kereskedelem egy dolog; az életre szóló egészség pedig egészen más.

José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra (PPE-DE). – (ES) Tisztelt elnök úr, a tanácsihivatalvezető úr, biztos úr! Úgy gondolom, hogy egyértelmű, hogy Brazília a nagysága,lakossága, természeti erőforrásai és mindenekelőtt a nemzetközi színtéren betöltött szerepemiatt – az Egyesült Nemzetek reformjával, az éghajlatváltozás minden vonatkozásábanbetöltött és az energiaforrásokról folytatott vitával kapcsolatos szerepére gondolok – teljesmértékben indokolja a Bizottság által előterjesztett közleményt abban a tekintetben, hogyki tudjuk használni az Európai Unió és egy olyan nagyszerű ország, mint Brazília közöttistratégiai partnerség előnyeit.

Véleményem szerint e stratégiai partnerséget három szinten kell megvizsgálni: globális,regionális és bilaterális szemszögből.

Mindemellett egy dolog az, hogy Brazília megkapja azt az elbánást, amelyet nagy országkéntmegérdemel, és más dolog az, hogy az Európai Unió feladja az azon munka irántielkötelezettségét, amelyet az Európai Unió és a Mercosur közötti megállapodás megkötéseérdekében eddig végzett. Nem gondolom, hogy a Bizottságnak ez lenne a szándéka aközleménnyel; úgy vélem, hogy a közleményből egyértelműen következtethetünk arra,hogy a két hipotézis teljesen összeegyeztethető: egyrészt a Brazíliával való stratégiaipartnerség, másrészt az integrációs folyamatok határozott támogatása, amelyeknekleglátványosabb és legnyilvánvalóbb példája az Európai Unió.


Egy másik dolog az, hogy az Európai Unió és a Mercosur közötti társulási megállapodásmegkötése nem olyan feltételek mellett zajlik, mint amelyeket mindannyian szerettünkvolna, és a megállapodás megkötése most már túl sokat késik. Jogos a következő kérdés:mennyi ideig szándékozik még várni az Európai Unió a megállapodás megkötésével?

Úgy gondolom, hogy támogatnunk kell a regionális integrációs folyamatokat, és csak ebbőla perspektívából, ebben a dimenzióban fogjuk megérteni az unió és az integráció előnyeit.

David Martin (PSE). - Tisztelt elnök úr! E Ház kereskedelmi tárgyalásokkal kapcsolatosprioritásai egyértelműek. Először is szeretnénk, hogy a multilaterális forduló sikeresenzáruljon le. Másodszor eredményes régióközi megállapodásokat szeretnénk kötni éstartalékként – de kizárólag tartalékként – a kétoldalú megállapodások fejlesztéséretörekszünk.

Be kell vallanom, hogy amikor először hallottam arról, hogy a Brazíliával való stratégiaipartnerség kap elsőbbséget, úgy gondoltam, hogy egy olyan országot jutalmazunk, amelya Dohai Forduló többoldalú tárgyalásai során a kellemetlenebb partnereink közé tartozott.Ezenkívül úgy gondoltam, hogy ez tönkreteszi a Mercosurt, hiszen Brazília nélkül nincsMercosur. Miután azonban ma reggel meghallgattam a Tanács véleményét és beszéltemportugál kollégáimmal, meggyőződésem: van lehetőség arra, hogy a Brazíliával kötendősikeres stratégiai partnerségi megállapodás megkönnyítse a Dohai Forduló előrehaladását,ha meg alakul ki köztünk és a Dohai Forduló egyik kulcsfontosságú szereplője között.

Megkönnyítheti a Mercosur-megállapodás elérését, ha megoldást találunk egyesbonyolultabb gazdasági kihívásokra, és a Brazíliával való megfelelő megállapodástermészetesen olyan értelmű jelzést közvetítene, hogy támogatjuk azt, hogy a társadalmikirekesztés és a szegénység problémájának megoldását egy országon belül prioritáskéntkezelik. Tehát nem teljesen, de jobban meg vagyok győződve arról, hogy az EU és Brazíliaközötti megállapodás most kívánatosabb célkitűzés, mint néhány héttel ezelőtt.

Nathalie Griesbeck (ALDE). – (FR) Tisztelt elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Ilyenváltozó globális geopolitikai körülmények között a Parlament több alkalommal szilárdeltökéltségét fejezte ki a két kontinens közötti partnerség erősítése iránt.

Meglátásom szerint ezt a szerepet a Mercosurnak kell betöltenie. Segíthet nekünkambiciózus, kiegyensúlyozott és politikai megoldásokat találni az energiaellátással, azüvegházhatás csökkentésével vagy éppen a mezőgazdasági termékeink minőségévelkapcsolatos problémákra.

Dél-Amerika regionális integrációját nem segíti elő, és ez az integráció nem lehet hatékony,ha úgy döntünk, hogy a Mercosur egyik tagjával tárgyalunk ahelyett, hogy a partnerségalapján az új szervezet egészével működnénk együtt.

Ami engem illet, én a regionális integráció mellett állok ki, amelyet a világ e részénekvonatkozásában és a mi szempontunkból is a stabilitást és prosperitását elősegítő eszköznektekintek, amelyet figyelemmel kísérni és támogatni kell. Ezenkívül úgy gondolom, hogyszégyen lenne, ha egyes Mercosur-országoknak eltávolodnának ettől a jelentős vállakozástólazért, mert részünkről hiányzik a politikai ambíció, és így nem tudjuk megragadni a mindkétkontinens, Latin-Amerika és Európa számára egyaránt kedvező alkalmat.

Ez egyértelműen megkülönböztetne bennünket az Egyesült Államok politikájától, amelyarra irányul, hogy az egész amerikai kontinensen egy hatalmas gazdaságiszabadkereskedelmi terület jöjjön létre.


Luís Queiró (PPE-DE). – (PT) Ha azt kérdezzük, hogy az Európai Unió és Brazília közöttistratégiai partnerség milyen mértékben tud hozzájárulni az EU és a Mercosur közöttikapcsolat fejlesztéséhez – szem előtt tartva többek között az annyira és oly régóta vártmegállapodás megkötését –, úgy gondolom, csak egyetlen válasz adható: a hozzájárulásrendkívüli jelentőségű.

Ugyanakkor ki kell jelentenünk, hogy az EU és Brazília közötti stratégiai partnerség mindigis indokolt lenne, és hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatban az az egyetlen hiba, hogy mársok időt veszítettünk. A négy BRIC-ország – Brazília, Oroszország, India és Kína – közülBrazília volt az egyetlen, amellyel az EU a július 4-i csúcstalálkozóig nem tartott magasszintű találkozót. Ez annál is inkább visszás volt, hogy Brazília a legjelentősebb regionálishatalom Dél-Amerikában. Demokratikus állam, az új demokráciákra jellemző hibákkal,amely osztja a mi értékrendünket. Hagyományos és megbízható szövetséges, valamintigen jelentős gazdasági partner regionális szinten és a világgazdaság szempontjából.

Mindezen okok miatt a Brazíliával való stratégiai partnerség indokolt, mert ez az országegyedül is az Európai Unió stratégiai partnerének számít. Mindemellett más okokat isfelhozhatunk a Brazíliával való kapcsolat és stratégiai partnerség erősítésére. Ahogy azt aBizottság közleménye kimondja, ez a kapcsolat lehet a Mercosurral folytatandó párbeszédkialakításának hajtóereje, és annak is kell lennie. A két partnerség nem áll ellentétbenegymással; kiegészítik egymást. Ezenkívül a kapcsolat kedvező tényező lehet – és annakkell lennie – a Kereskedelmi Világszervezetben kialakítandó megoldások szempontjából.Végezetül, a kapcsolat éppígy arra utaló jelzés lehet – és annak is kell lennie –, hogy azEurópai Unió elismeri ennek az országnak a különleges jelentőségét a nemzetközikapcsolatokban, és ezt az ENSZ reformjával kapcsolatos tárgyalás során figyelembeszándékozik venni.

Elnök úr! Egyre inkább szükség van arra, hogy az Európai Unió globális gazdaságipartnerként lépjen fel, és a Brazíliával való stratégiai partnerség azt jelzi, hogy ezt az iránytakarjuk követni. Ezen az úton kell haladnunk, ha megállapodást akarunk kötni aMercosurral. Méltánytalan is volna kizárni Brazíliát a kiváltságos kétoldalú kapcsolatokköréből, ám mindenekelőtt súlyos politikai hiba lenne.

Silvia-Adriana Ţicău (PSE). - (RO) Tisztelt elnök úr! Szeretném hangsúlyozni ennek adokumentumnak a fontosságát, az EU–Mercosur küldöttség tagjaként pedig szeretnémkiemelni a régió jelentőségét. Ez egy hatalmas térség sok lakossal, ígéretes régió, amelynekgazdasági növekedését elő kell segíteni.

A régió rengeteg természeti erőforrással rendelkezik, és a Mercosur régió exportjának25%-a tulajdonképpen az Európai Unióba irányul. Fontos, hogy segítséget nyújtsunk arégió gazdasági, ipari fejlődéséhez, ugyanis e régió rendkívül fontos szerepet fog játszaniaz éghajlati változások kérdésében, és ezért támogatnunk kell a regionális integrációt.

A 2007–2013-as stratégia esetében a Mercosurral való kapcsolat számára juttatottköltségvetés egyötöde az oktatás és az információs társadalom fejlesztésénekfinanszírozására fog szolgálni, ami rendkívül fontos, figyelembe véve, hogy Brazíliábankörülbelül 90%-os az analfabetizmus. Ezenkívül úgy gondolom, hogy Brazília fontosszerepet játszik azért is, mert a Mercosur régió lakosságának csaknem fele Brazíliában lakik.Ismételten megjegyzem, hogy az éghajlat változásai nagyon fontosak, és ez a régió jelentősszerepet tölt be a kérdésben.


Georgios Papastamkos (PPE-DE). - (EL) Tisztelt elnök úr! Kétségtelen, hogy Brazíliajelentős kereskedelmi szerepet tölt be a világban. Ezért kívánatos, hogy erősítsük az EU ésBrazília közötti gazdasági kötelékeket.

Brazília legfőbb kereskedelmi partnere az EU, ugyanakkor Brazília az EU-nak csak atizenkettedik legfontosabb kereskedelmi partnere. Az EU és Brazília közötti stratégiaipartnerség véleményem szerint nem fog megosztó hatással járni a régióközi kapcsolatokbana Mercosur régió egészére nézve..

Mindazonáltal ez a kapcsolat kiegészítő szerepet játszhat két területen: a KereskedelmiVilágszervezet (WTO) többoldalú tárgyalásain, valamint az EU és a Mercosur közöttiszabadkereskedelmi övezet kérdésében. Ez lesz a legnagyobb régióközi együttműködésitérség; amely ellenpéldaként rávilágít majd a többoldalú és régióközi tárgyalásokon történőelőrehaladás hiányára. A két tárgyalási terület nagymértékben összekapcsolódik.

Az EU és a Mercosur közötti szabadkereskedelmi terület – a WTO Dohai Fordulójáhozhasonlóan – a mezőgazdasági termékek kereskedelmével kapcsolatos kérdésekbe keveredettbele. E téren Brazília szerepe különösen fontos: tekintettel a tágabb régió gazdaságistabilitására és integrációjára gyakorolt hatására, Brazíliának kreatívan hozzá kellenejárulnia ahhoz, hogy az EU és a Mercosur között kiegyensúlyozott, ambiciózusmegállapodás jöjjön létre.

A WTO szintjén Brazília nem várhat arra, hogy a fejlett tagállamok mezőgazdasági áruinakpiacai további egyoldalú megnyitására sor kerül. Tisztelt biztos úr, a Tanács soros elnöke!A többi felemelkedő gazdasághoz hasonlóan a Dohai Forduló jelenlegi tárgyalásainBrazíliának is ki kell vennie a maga részét a felelősségből a különösen protekcionista piacokmegnyitása iránti tényleges kötelezettségvállalások, valamint a WTO szabályainak ésfegyelmi szabályzatának betartása révén.

Józef Pinior (PSE). - (PL) ) Tisztelt elnök úr, biztos úr, miniszter úr! Először is szeretnékazon meggyőződésemnek hangot adni, miszerint a portugál elnökség helyes stratégiátkövet az Európai Unió és Brazília közötti stratégiai partnerség megvalósítása tekintetében.Úgy vélem, hogy az Európai Uniónak minél gyorsabban el kellene indítania és véglegesformába kellene öntenie ezt a partnerséget. Brazília által a modern globalizált világbanbetöltött – gazdasági és kulturális – szerep egyértelmű, ahogy a Brazíliának az EgyesültNemzeteken belüli szerepe is.

Az Európai Unió és Brazília közötti stratégiai partnerség lehetővé fogja tenni a kölcsönöskapcsolatok ösztönzését, és világviszonylatban hasznos lesz a mai politikai, kulturális ésa gazdasági rend szempontjából. Újra megismétlem, globálisan a politikai harmóniafejlesztésére szolgál.

Úgy gondolom, hogy ez a stratégiai partnerség semmiképpen nem akadályozza majd aMercosurral való stratégiai partnerség kialakítását. A Mercosurral való partnerség éppenhogyigényli a Brazíliával való partnerséget.

Vasco Graça Moura (PPE-DE). – (PT) A portugál elnökség programja a kezdettől fogvamagában foglalta a Brazíliával való csúcstalálkozó megtartását. Világossá vált idővel az is,hogy a felek javasolni fogják a stratégiai partnerség alapjainak lefektetését. Így nincs sokértelme annak, hogy most meglepetésünket vagy aggodalmunkat fejezzük ki a Mercosurfigyelmen kívül hagyása és Brazília indokolatlan vagy túlságosan korai pártfogolása miatt.


Az európai exportőrök szempontjából nem becsülhetjük alá a brazil kereskedelmi piacnagyságát. Az Európai Unió nem pazarolhatja el a Brazíliával való stratégiai partnerségmegvalósításának lehetőségét. A tények azt bizonyítják, hogy az Európai Uniónak aMercosurral, illetve Brazíliával való kapcsolatai arra vannak kárhoztatva, hogy eltérőütemben fejlődjenek. Ez nem ideális, de semmi sem bizonyítja, hogy az, ami gyorsabbanhalad, bármilyen kárt okoz másnak. Éppen ellenkezőleg, erős ösztönzést jelenthet a dolgokfelgyorsítására.

Napjainkban Brazília egy felemelkedő világhatalom, a Mercosur-tagállamok közül azegyetlen, piaci részesedése a Mercosur-piac 85%-át teszi ki. Brazília képviseleti demokrácia.Az Európai Unió egyik legfontosabb kereskedelmi partnere, egy olyan ország, amelynek200 millió lakosa az egyik legelterjedtebb európai nyelvet – a portugált – beszéli, ésamelynek civilizációs és kulturális értékei szorosan kapcsolódnak Európa értékeihez. Azonelőnyök sérelme nélkül, amelyeket a Mercosurhoz fűződő kapcsolatok valódi fejlődésejelentene az EU számára, úgy gondolom, hogy nincs, és nem is volt semmilyen nyomósérv a Brazíliával fenntartott kapcsolatunk erősítésének és bővítésének késleltetése mellett.Az sem az Európai Unió feladata, hogy a Mercosur tagjai közötti belső viszontagságokatfelügyelje.

Ha másképp gondolkodunk és a végtelenségig halogatjuk az Unió rendkívül fontoscélkitűzéseinek elérését, úgy vágyálmokat kergetünk, ami összeegyeztethetetlen a jelenlegihelyzettel. Ez esetben ugyanis úgy tennénk, mintha a terveink és kívánságaink megvalósultakvolna, noha nem így történt, és nem is tudjuk, mikor válnak valóra.

Sérgio Sousa Pinto (PSE). – (PT) A Mercosuron belüli regionális integráció kísérletealapjában véve mind gazdasági, mind politikai szinten siker volt. Vitathatatlan tény, hogya Mercosur hozzájárul a régió demokratikus konszolidációjához és a blokkon belülikereskedelmi volumen növekedéséhez.

Igaz, hogy az EU és a Mercosur közötti tárgyalások pillanatnyilag megtorpantak, mertvárunk a Dohai Fordulón megszületendő kötelezettségvállalásokra és megállapodásokra,amelyek a kétoldalú kereskedelmi tárgyalásaink új kiinduló pontjául szolgálhatnak. Bárnem szeretnék túl pesszimistának tűnni, az a veszély fenyeget bennünket, hogy a DohaiFordulóval pusztán a drága időnket vesztegetjük. Az EU-nak hozzá kell járulnia adél-amerikai regionális integráció sikeréhez azáltal, hogy minden erőfeszítést megtesz akét blokk közötti eredményes tárgyalások érdekében.

Kapcsolatunknak sokkal szélesebb körűnek kell lennie az egyszerű szabadkereskedelmimegállapodásnál. Egy globális megállapodásról van itt szó, amely sokat többet jelent azazon árukkal kapcsolatos számadatoknál és mennyiségeknél, amelyekkel kereskedniszeretnénk. A társulási megállapodás magában foglalja az együttműködést és a politikaipárbeszédet, amelyek a jövőbeni kapcsolatunk alapvető pillérét képezik.

Napjainkban senki sem vonja kétségbe, hogy az Európai Uniónak szüksége vanIberoamerikára, valamint annak nagyszerű vívmányára, a Mercosurra annak érdekében,hogy megvalósítsa a kiegyensúlyozottabb és multilaterális nemzetközi rend kialakításávalkapcsolatos célkitűzését.

Az Európai Bizottság elnöke és a Mercosur soros elnöke, Tabaré Vásquez, Uruguay elnökeáltal a szeptember 19-i találkozót követően tett együttes nyilatkozat, amelyben azt ígérik,hogy az év végére a két blokk együttes nyilatkozatot tesz közzé a környezetvédelemről ésaz éghajlatváltozásról, fontos példája ennek a politikai együttműködésnek. A Mercosur


nagyon ígéretes, ami a gazdasági integrációt illeti, valamint abból a szempontból is, hogyDél-Amerika politikailag megerősödhet a nemzetközi porondon, de ez nem jelenti azt,hogy figyelmen kívül hagyhatjuk, vagy úgy tehetünk, mintha nem látnánk azt, ami aszemünk előtt van – Brazília kétségbevonhatatlan, a tények erejével igazolható vezetőhatalmi pozícióját Dél-Amerikában. Brazília a Mercosur lelke és hajtóereje. Brazília –amelynek 190 millió lakosa van és a Mercosur GDP-jének körülbelül 75%-át kitevőgazdasága – az egyetlen olyan BRIC-ország, amellyel eddig az Unió nem tartottcsúcstalálkozót.

Hölgyeim és uraim! Képtelenség azt gondolni, hogy az Európai Unió kioktathatja Brazíliáta Mercosur jelentőségéről, vagy kinevezheti magát a Mercosur védelmezőjének Brazíliaszíne előtt. Ez teljesen nevetséges. Ezenkívül Brazília az egyetlen Mercosur-ország, amelyaz ENSZ Biztonsági Tanácsának tagságára pályázik, amelyet meg is érdemel, és amely révénegész Latin-Amerikát fogja képviselni ebben a fontos szervezetben.

Charles Tannock (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! Régebben az EU által a regionálismultilaterális blokkok, például a Mercosur számára nyújtott preferenciális elbírálás révénösztönzött latin-amerikai regionális integráció védelmezője voltam. Sajnálatos módonazonban – a tagországok (Argentína, Brazília, Paraguay és Uruguay) kulturális közelségeellenére – a nemzeti érdekekhez viszonyítva a Mercosur politikai szempontból továbbrais túl gyenge, ezért akadályozza az EU-éhoz hasonló egységes piac létrejöttét a régióban –bár ezt természetesen hosszú távú célnak kell tekintenünk.

A Mercosur működése nehezebbé vált azáltal, hogy Venezuela nemrégiben a csatlakozásmellett döntött, és Chávez szabadpiac-ellenes retorikája még nagyobb mértékűprotekcionizmushoz vezetett a Mercosuron belül, amelynek az EU-val való tárgyalásaibizonyos időre megrekedtek. Ezért örvendetesnek tartom, hogy, amint arról júliusbanmegegyezés született, az EU Brazíliával stratégia kétoldalú partnerséget szorgalmaz, azzala Brazíliával, amely gazdasági óriás, de amelynek a világkereskedelemből való részesedésea többi fejlődő országéhoz viszonyítva még mindig túl kicsi – pontosan azért, mert nemkötött előnyös kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodásokat, túl sok bizalmat helyezvea Mercosurba.

Mexikótól eltérően – amely már kötött megállapodást az EU-val, és amely napjainkban amásik domináns latin-amerikai szereplő – Chávez olajdollárokból Argentína irányábatanúsított nagylelkűsége arra kényszerítette Brazília elnökét, Lulát, hogy ne törődjön többeta Mercosur ügyeivel, míg lehetővé tette Kirchner argentin elnök számára protekcionistaálláspontjának erősítését.

Manapság a populista Ecuador is sokat hallat magáról azáltal, hogy a Venezuela vezette,Egyesült Államok-ellenes, bolivári alternatíva Amerika számára (ALBA) elnevezésűkereskedelmi kezdeményezés való csatlakozása ellenére a Mercosurhoz is csatlakozik.

Az Argentína és Uruguay közötti legújabb csetepaté egyértelműen bizonyítja, hogy aMercosur nem képes hatékonyan fellépni a partnerek nézeteltéréseinek rendezésében,amelyek oka egy uniós finn vállalat, a Botnia által az Uruguay folyó partján építendőpapírgyár. Kirchner elnöknek nem sikerült leállítania a projektet, ugyanakkor magáraharagította szomszédját és Mercosuron belüli partnerét, Uruguay-t azzal, hogy megtagadta,hogy a Mercosur szupranacionális intézményei dönthessenek ebben a kérdésben. Ehelyettmit csinált? A spanyol királyhoz fordult, hogy döntsön ő.


David Casa (PPE-DE). – (MT) Tisztelt elnök úr! Ma egy olyan megállapodás van előttünk,amely megismétli és megerősíti, hogy az Európai Unió fontos szerepet játszik a világpolitikaszínpadán – olyan szerepet, amelynek nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk, mert azállamok ezen uniójának sikerei közé tartozik. Ez a megállapodás nem csupán a szomszédosországokkal, hanem más földrészek országaival való kapcsolat erősítését hangsúlyozza,különösen azokkal, amelyek több százmillió európai származású embernek adnak otthontpéldául Latin-Amerikában és Közép-Amerikában. Mindkét félnek érdekében áll, hogy ezeka kapcsolatok a párbeszéd és az elképzelések áramlása révén tovább erősödjenek.Biztosítanunk kell azonban, hogy gondosan védelmezik a demokráciát azokban azországokban, amelyeknek valamilyen segítséget nyújtunk. Azt is biztosítanunk kell, hogymindenféle, közvetlen és közvetett segítségnyújtás a szegénység csökkentésére, azegyenlőség növelésére és végül, de nem utolsósorban a világ két régiója közöttiegyenlőtlenség csökkentésére szolgáljon. Ennek mindig az átláthatóság és azelszámoltathatóság elveinek alapján kell megvalósulnia. Ezenkívül a szólásszabadság ésaz alapvető jogok védelmét minden tárgyaláson prioritásként kell kezelni. Noha az EurópaiUniónak bizonyos időszakokban segítséget kell nyújtania meghatározott országoknak,de különleges segítséget igényel, biztosítanunk kell, hogy erre strukturált keretek közöttkerüljön sor, hogy senkit ne felejtsenek el, és hogy a javakat igazságosan osszák el. Európaiparlamenti képviselőként lehetőség szerint támogatnunk kell az Európai Unió és a Mercosurközötti kapcsolatokat, valamint meg kell határoznunk, hogyan erősítsük meg a gyengepontokat, hogy – amennyire lehetséges – biztosíthassuk a kapcsolatok eredményességétés sikerét. Mivel programunkban egyre nagyobb jelentőséget kapnak az olyan új kihívások,mint például az éghajlatváltozás, ezeket a kapcsolatokat egy stratégiai partnerség kezdeténekkell tekintenünk, amelynek a környezetvédelmi dimenzió és a fenntartható fejlődés is részelesz majd, kölcsönös hasznot generálva.

Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalvezetője. – (PT) Tisztelt elnök úr, biztos úr, hölgyeimés uraim! Nagyon köszönöm a közreműködésüket.

Korábban már többször is nyílt alkalmam arra, hogy az Európai Parlament számáramagyarázattal, indoklással és tájékoztatással szolgáljak az EU és Brazília közötti elsőcsúcstalálkozóval, illetve annak eredményeivel és céljaival kapcsolatban. A Brazíliával valóstratégiai partnerség fontosságát ugyanakkor ma már több képviselő részletesen kiemelte,és én csak örülni tudok annak, hogy azon államok, amelyekről először úgy tűnt, hogybizalmatlanok, illetve habozók a portugál kezdeményezés szándékait illetően, mostérezhetően megértőbbnek tűnnek azon stratégiai döntés iránt, amelyet Portugália, a soroselnökséget betöltő ország, de az Európai Unió egésze is hozott Brazíliával kapcsolatban.

Brazília jelentőségéről politikai és gazdasági szempontból, valamint a környezetvédelemés az energia tekintetében beszélünk és beszéltünk itt a Parlamentben, amely tényezők amai világ alapvető részét képezik, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül. Különös lenne– ahogy arra rámutattunk –, ha az Európai Unió stratégiai partnerséget alakítana kiOroszországgal, Indiával és Kínával, de Brazíliával nem. Úgy gondoljuk, hogy megszüntettükezt a hiányt, és ezenkívül úgy véljük, hogy néhány éven belül mindenki egyértelműenhelyeselni fogja a portugál elnökség e kezdeményezését. Mi azonban azt is mindigegyértelművé tettük, hogy ez a stratégiai partnerség, amelyet véleményünk szerint azEurópai Uniónak létre kell hoznia Brazíliával, a legkevésbé sem zárna ki vagy korlátoznamás olyan kapcsolatokat, amelyeket gazdasági és politikai szinten szintén folytatniszeretnénk a Mercosurral.


Meg kell mondanom, hölgyeim és uraim, hogy ezzel kapcsolatban meglehetősen nyugodtvagyok, mert Portugália mindig azon EU-országok közé tartozott, amelyek folyamatosana Mercosur-országokkal fentartott szolidaritáson alapuló, szoros és mély kapcsolatértküzdöttek a kapcsolat minden vonatkozásában. Ezért sem nem tétovázunk, sem nemszeretnénk, hogy az a benyomás alakuljon ki, hogy a Brazíliával való partnerség kizárjavagy kizárhatja a Mercosur-országokkal való szoros partnerséget.

Ez a felfogás, amely a kiegészítő jelleg helyett mások kizárást vetíti előre, nem hasznosszámunkra, és mindenekelőtt úgy tűnik, hogy nem felel meg a valóságnak sem – sőt szögesellentétben áll azzal. Ráadásul – ahogy arra rámutattunk – éppen az EU és Brazília közötticsúcstalálkozó záróközleménye jelenti ki nyíltan és teljesen egyértelműen, hogy az EurópaiUnió és Brazília együtt fog munkálkodni annak érdekében, hogy az EU és a Mercosurközötti társulási megállapodás végre létrejöhessen.

Mindannyian tudjuk, hogy z EU és a Mercosur közötti társulási megállapodás milyenhányattatásokon ment keresztül. Tényleg zsákutcába jutottunk, nagyrészt – mint ismeretes– az Európai Unió és a Mercosur közötti kereskedelmi problémák miatt. Időközbenelkezdődött a dohai forduló, és az ott történtek nyilvánvalóan szintén hatást gyakoroltakaz EU és a Mercosur közötti tárgyalások kereskedelmi vonatkozásaira.

Egyértelművé szeretném azonban tenni az Önök számára, hogy amint a portugál elnökségúgy véli, hogy adottak a minimális feltételek a vita és a kapcsolat újraindításához, nemfogunk tétovázni. Arról is biztosítjuk Önöket, hogy amennyiben erre nem kerül sor aportugál elnökség ideje alatt, akkor Portugália mint tagállam – ahogy azt mindig is tette,és ahogy arra mindig is törekedett – nem fogja elmulasztani, hogy felhívja partnereifigyelmét a Mercosurral való társulási megállapodás valamennyi dimenziójára kiterjedőtárgyalások újraindításának nagyon is valós szükségességére.

Végezetül el kell mondanom Önöknek, hogy gondolkodunk azon, hogy lehetőség szerintmég a portugál elnökség alatt magas szintű trojka-találkozót tartsunk aMercosur-országokkal. Jelenleg vizsgáljuk ezt a lehetőséget, és ahogy mondtam, annak alehetőségét, hogy a portugál elnökség menetrendjébe beillesszük ezt a találkozót, amelymenetrend, mindannyian tudjuk, nagyon sűrű és összetett, ám minden tőlünk telhetőtmeg fogunk tenni, hogy újraindíthassuk – politikai szinten is – a Mercosur-országokkalezt a vitát.

Ján Figeľ, a Bizottság tagja . − Tisztelt elnök úr! Én is nagyon hálás vagyok a beszélgetéslégköréért, a vitáért és a témával kapcsolatos valódi nyitottságért. Úgy gondolom, hogyreagálnunk kell a korszak realitásaira, és szerencsére most sokkal több fontos partnerünkvan a többoldalú együttműködés vonatkozásában, mint esetleg 10 vagy 20 évvel ezelőtt.A tény az, hogy Brazília az egyetlen ország, amelyet a BRIC-csoport tagjai közül kimaradt,a G8-ak által a csúcstalálkozójukra rendszeresen meghívott öt ország egyike, egy olyanország, ahová olyan mennyiségű európai uniós befektetés irányul, mint az EU-országokbólOroszországba, Kínába és Indiába összesen, tehát valóban nagyon fontos partnerünk.

Még ennél is fontosabb hozzátenni, hogy a stratégiai partnerség kiegészíti az általános,szélesebb körű prioritásokat, többek között a Latin-Amerikával és a Mercosurral valóegyüttműködést is: magán a partnerségen belül az egyik közös stratégiai kérdés a regionálisintegráció, valamint az EU és a Mercosur közötti társulási megállapodás előmozdítása.

Sok minden elhangzott a tartalommal kapcsolatban, és bizonyos aggályok is hangot kaptak.Ezekkel foglalkoztunk. Például az élelmiszer-biztonság terén ez év első felében intenzív


ellenőrzési programot hajtottunk végre, különösen a marhahús, a halászati termékek és abaromfihús tekintetében. Jelentős javulásokat tapasztaltunk az élelmiszerbiztonság terén,sok hibát nagy részben orvosoltak, de természetesen a munka folytatódik, ahogy néhányanÖnök közül említették, politikai szinten is. A biztos úr a jövő hónapban Brazíliába látogat,hogy megvitassa ezt a területet, amely a szorosabb együttműködés nagyon fontos aspektusátképezi.

Közös ügyünk, közös érdekünk, hogy a dohai fejlesztési forduló sikeresen záruljon le.Ebben a vonatkozásban minden oldalon minden tőlünk telhetőt megteszünk annakérdekében, hogy remélhetőleg még ebben az évben befejeződjenek a tárgyalások.

Egy apró észrevételt teszek azzal kapcsolatban, hogy mit tehetünk a többi országgal valóegyüttműködés előmozdítása terén. Van például egy terület, amelyet pozitív példakéntszeretnék felhozni. Brazília az első latin-amerikai ország, amellyel kutatási programunkbanegyüttműködünk, és e tapasztalat és híd révén úgy gondolom, hogy fokozatosan többettehetünk más országokban. Tehát Brazília nem a többiek ellen van; a térségben az egyikvezető gazdaság és partner, és az együttműködés összességében fejlődik. Tökéletesenkiegészíti arra irányuló törekvéseinket, hogy a latin-amerikai kontinensen nagyobb mértékűintegráció jöjjön létre.

A Bizottság a kérésnek megfelelően pontosan tájékoztatni fogja Önöket a folyamatról.Jelenleg a brazil félnek a közleménnyel kapcsolatos politikai reakciójára várunk. A válaszalapján megpróbálunk közösen megfogalmazni egy cselekvési tervre vonatkozó javaslatot,majd ezt követően remélhetőleg elfogadtatjuk és végrehajtjuk ezt a cselekvési tervet.

Végül, de nem utolsósorban szeretném hálámat kifejezni az elnökségnek elkötelezettségéértés rendkívül pozitív hozzájárulásáért, nem csupán az első történelmi jelentőségűcsúcstalálkozóra gondolva, hanem az EU és Brazília, valamint szélesebb körben az EU ésa Mercosur közötti együttműködés fejlesztésének területére is.

Elnök. – Nagyon köszönöm, biztos úr.

A vitát berekesztem.

12. Zöld könyv a városi szállításról (vita)

Elnök. - A következő napirendi pont a városi szállításról szóló zöld könyv.

Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Tisztelt elnök úr! Korábban a biztosoktestületéhez nyújtottam be ezeket a városi mobilitásról szóló javaslatokat, és örülök annak,hogy most az Európai Parlamentnek is ízelítőt adhatok ezekből.

Az Egyesült Nemzetek az éghajlatváltozásról szóló nemzetközi konferenciát készíti elő,amelyet Balin rendeznek meg decemberben. Tegnap New Yorkban az államfők részvételévelsor került egy előkészítő ülésére, amelyen az Európai Unió előterjesztette rendkívülambiciózus javaslatát az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának legkésőbb 2050-iga felére történő csökkentéséről.

A városi közlekedés azon területek közé tartozik, ahol erőfeszítéseket kell tenni. Az egyéniés tömegközlekedés, valamint az teheráru-szállítás felelős a közutakról származóCO2-kibocsátás 40%-áért és az egyéb szennyező anyagok kibocsátásának 70%-áért.

Az általam a mai napon Önök elé terjesztett zöld könyv egy januártól júniusig tartó intenzívkezdeti konzultáció eredményeképpen született meg: megbeszéléseket folytattunk


intézményekkel, városi önkormányzatok képviselőivel, az érintettekkel és a lakossággal.Ebből a konzultációból az derült ki, hogy az érintettek nagyon szívesen felhelyeznék azeurópai napirendre a városi mobilitás kérdését. Nem hagyhatjuk az európai helyihatóságokra, valamint a városokra és a nagyvárosokra, hogy saját maguk oldják meg ezta nagy kihívást jelentő helyzetet.

Nem áll szándékomban, hogy központi megoldásokat szabjak meg, amelyek nem felelnekmeg a helyi körülményeknek. Az Uniónak – az összes érintett féllel együttműködve –inkább az a szerepe, hogy felismerje a városi mobilitás akadályait, és megoldásokat találjonazok megszüntetésére. Az Európai Uniónak fel kell hívnia a figyelmet erre a kérdésre ésszükség esetén vezető szerepet kell vállalnia.

Milyen szempontok alapján kell átgondolnunk a városi mobilitás kérdését? Személy szerintén úgy gondolom, hogy öt alapvető célt kell kitűzni. Először is, elnök úr, hölgyeim ésuraim, ki kell alakítani a közlekedési dugóktól mentes városokat és nagyvárosokat.Európa-szerte a városok és nagyvárosok központjaiban egyre növekvő forgalom miattállandó közlekedési dugók alakulnak ki. A városi forgalmi dugók gazdasági következményeiaz EU bruttó hazai termékének körülbelül 1%-át teszik ki. A tapasztalatok azt mutatják,hogy nem létezik egyetlen megoldás a forgalmi dugók csökkentésére. A tömeg- és társasközlekedést, a gyalogos közlekedést és a kerékpározást – amelyek aszemélygépkocsi-használat alternatíváját jelentik – biztonságosabbá és vonzóbbá kelltenni. A személygépkocsik közös használata (az autót egy utazás során több ember osztjameg egymás között – „car-pooling” –, illetve az autót több ember használja különbözőidőpontokban – „car-sharing”), valamint hatékonyabb teherszállítási rendszer bevezetésea városok és a nagyvárosok közlekedését dinamikusabbá teheti.

Másodszor, az energiahatékonyság javulása és az alternatív üzemanyagok használatakövetkeztében a városok és a nagyvárosok zöldebbé válnak. A városi forgalomkorlátozások,a zöld zónák létrehozása és a városi útdíjak alkalmazása a megoldás részét képezhetik, defejleszteni és javítani kell a tömegközlekedési infrastruktúrát.

Ezenkívül a városoknak és a nagyvárosoknak intelligensnek kell lenniük. Az európaivárosokban és nagyvárosokban jelenleg állandóan nő a teher- és az utasszállítás irántiigény. Az intelligens szállítási és forgalomirányítási rendszerek, valamint a műholdasnavigáció a lehetőségek tárházát kínálja a mobilitás fejlesztéséhez, amennyiben élünk azáltaluk biztosított lehetőséggel. A városokban és a nagyvárosokban a kiszállításracionalizálása a műholdas navigációs tájékoztatás alkalmazásával fejleszthető. Ez jelenlega GPS, a jövőben pedig a Galileo alkalmazását jelenti.

Negyedszer, a városoknak és a nagyvárosoknak jobban ”hozzáférhetőnek” kell lenniük.Mindenekelőtt a fogyatékkal élők, a csökkent mozgásképességűek, a kisgyermekes családokszámára. Mindenki számára lehetővé kell tenni, hogy használhassa városaink ésnagyvárosaink infrastruktúráját. Alapvető fontosságú, hogy a városfejlesztés hatékony éskörültekintően átgondolt legyen. Természetesen az elővárosokban élők számára isbiztosítani kell a városok megközelíthetőségét, ami azt jelenti, hogy hatékony kapcsolatokatkell létrehozni a városi és elővárosi közlekedés között. Elő kell segítenünk, hogy minőségitömegközlekedés, sőt az utasok jogairól szóló charta jöjjön létre.

Ötödször és végezetül, biztonságosabb városokra és nagyvárosokra van szükségünk. Rákell mutatnom arra, hogy a közúti balesetek kétharmada városi térségekben fordul elő. Ahalálesetek egyharmada – háromból egy haláleset – városi térségben következik be. Haemberek életét akarjuk megmenteni, intézkedéseket kell tennünk annak érdekében, hogy


az emberek magatartása, a járműpark és az infrastruktúra biztonságosabbá váljon.Figyelembe kell vennünk annak szükségességét, hogy a jövőbeni járművezetők oktatásasorán előtérbe kell helyeznünk a járművezetés ökológiai aspektusát. Általánosságbanbiztosítanunk kell, hogy Európában fokozottabban tartsák be a közúti közlekedés szabályait.

Elnök úr, hölgyeim és uraim! Ez a zöld könyv lehetővé teszi, hogy legkésőbb 2008. március15-ig széles körű konzultációt indíthassunk a kormányok, az üzleti világ és polgárokrészvételével. A dokumentum 25 világosan feltett, nyílt kérdést fog tartalmazni.

A vitában való részvételemet követően, 2008 őszén cselekvési tervet szándékozombenyújtani, amely konkrét intézkedéseket javasol, míg a feladatokról és a kötelezettségekrőlegyértelmű elképzelést terjeszt elő a szubszidiaritás elvének figyelembevételével. A cselekvésiütemtervet is elkészítem.

A konzultációs folyamatban az Európai Parlamentnek, valamint a Közlekedési ésIdegenforgalmi Bizottságnak természetesen jelentős feladatot kell vállalnia. Általánosságbanúgy gondolom, hogy a városi mobilitásról szóló széles körű vita révén mindannyian teljesentisztában vagyunk azzal, hogy ez valóban érinti a polgárok mindennapjait, és ha az európaiuniós polgárság jelent bármit is, akkor biztonságosabb városi mobilitásra kell törekednünk,amely nagyobb összhangban van a környezetvédelmi előírásokkal.

Elnök úr, hölgyeim és uraim! Előre is szeretnék köszönetet mondani az értékesközreműködésükért. Most arra kérem Önöket, hogy tegyenek észrevételeket a szöveggelkapcsolatban. A szövegről szóló tájékoztatóm elég rövid volt, de úgy gondolom, hogy elégrészletes is. El kell mondanom, hogy a dokumentumot valamennyi európai parlamentiképviselő megkapja majd. Ebben a formában épp most fogadta el a biztosok testülete.Minden szükséges intézkedést megtettem annak biztosítására, hogy minél hamarabbértesülhessenek róla.

Elnök. – Nagyon köszönöm, biztos úr.

Ritkán fordul elő, hogy egy vita ennyire aktuális, mivel Ön éppen csak hogy kijött az ülésről.Köszönöm, hogy ilyen gyorsan eljuttatták hozzám a zöld könyv egy példányát.

Ismerik a szabályt, hölgyeim és uraim: a „catch-the-eye” módszert fogjuk alkalmazni.

Georg Jarzembowski (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök úr, alelnök úr, hölgyeim és uraim!A képviselőcsoportom nevében köszönetünket szeretném kifejezni. Ez egy fantasztikuselképzelés – a mobilitás előmozdítása, miközben intézkedések történnek a katasztrófákés a környezetszennyezés elkerülése érdekében. Ön azonban azt is hangsúlyozta, hogyszeretnék betartani a szubszidiaritás elvét. Ha elolvassuk a dokumentumot, kiderül, hogynagyon gyakorlatias javaslatok szerepelnek benne például a városi útdíjakról és egyébtémákról. Hogyan szeretnék Önök biztosítani, hogy a kiváló javaslataik és a mindannyiunkáltal várt vita, amely egy egész évig fog tartani, nem vezet oda, hogy megmondjuk avárosoknak és régióknak, hogy mit csináljanak, hanem valóban csak ösztönzést adunkarra vonatkozóan, hogy a legjobb gyakorlatot alkalmazzák? Egyetértünk abban, hogytennünk kell valamit a városokért, valamint ki kell alakítanunk a legjobb gyakorlatot. Jólismerjük a baleseti statisztikákat. Sok nagyvárosban és városban magas a baleseti arány,máshol viszont nem. Ez attól függ, hogy helyileg hogyan kezelik a dolgokat.

Hogyan szeretnék majd kezelni a kollektív elképzelések kidolgozását anélkül, hogy Európatámogatását a városok és a régiók leereszkedőnek éreznék?


Saïd El Khadraoui (PSE). – (NL) Tisztelt elnök úr, biztos úr! Tudjuk, hogy még az egészfolyamat elején tartunk, és ezért nagyon kíváncsi vagyok az érintettek válaszaira és azÖnök által a következő évre tervezett konkrét intézkedésekre. Úgy gondolom azonban,rendkívül fontos, hogy ez a kérdés szerepeljen a politikai napirenden, bizonyítandó, hogya Bizottság és az Európai Unió egésze prioritásként kezeli ezt a kérdést egyrészt azért, hogyfenntartható mobilitás jöjjön létre, másrészt az éghajlatra vonatkozó megállapodásainkvalóra váljanak. Az egyik legfontosabb dolognak tartom, hogy egy olyan eszközt hozzunklétre, amelynek segítségével a több városban már meglévő jó példákat kicserélhetjük olyanmódon, hogy azokból tapasztalatokat nyerhessünk. Minden város és minden problémamás, én mégis úgy gondolom, hogy mindennek a kulcsa egy hatékony mechanizmuslétrejötte, és kíváncsi vagyok az ezzel kapcsolatos nézeteire. Hogyan cserélhetjük kimindazon kiváló elképzeléseket, amelyek a kisebb és nagyobb városokban a kapcsolatokalapját képezik, hogy tanulhassunk is azokból?

Jean Marie Beaupuy (ALDE). – (FR) Tisztelt elnök úr! Biztos úr, különös örömmelnyugtáztam az Ön által meghatározott öt célkitűzét, bár ahogy utólag említette, amárciusban befejeződő konzultációt követően kerül sor konkrét intézkedésekre.

Engedje meg, biztos úr, hogy elismételjem azt, amire a városi és lakhatási frakcióközicsoport tagjai rámutattak: integrált megközelítést kell alkalmaznunk nemcsak a városok,hanem – ahogy korábban Ön elmondta – az elővárosok esetében is.

Az integrált megközelítés részeként – szem előtt tartva, hogy az Európai Unió regionálisalapokat (ERFA, ESZA és EMVA) működtet, melyek közül az utóbbi a vidéki és elővárositérségekre is kiterjed – önnek és a többi biztosnak figyelembe kell vennie ezeket a különféleadottságokat, hogy a városok és a helyhatóságok valóban megvalósíthassák integráltmegközelítésük rendszerét. Ezért ma ismételten kérem, hogy a városi közlekedésselkapcsolatban vegyük tekintetbe az integrált megközelítés elvét.

Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Tisztelt Jarzembowski úr, ezek javaslatok.Nem befejezett tények. Minden egyes kérdéssorozat végén egy bekeretezett részben feltettükazt a kérdést, hogy mi legyen az Európai Unió szerepe. Ezért nem is szándékozommegjósolni a vita kimenetelét. A kérdés nyitott, és valóban be kell bizonyítani, hogy léteziktényleges európai hozzáadott érték a kérdésben. Nem akarunk semmilyen felügyeleti jogotgyakorolni az európai városok és nagyvárosok felett.

Tisztelt El Khadraoui úr, úgy gondolom, hogy fején találta a szöget: szeretnénk, ha ez akérdés politikai prioritássá válna. Úgy vélem, hogy a saját gondolataimat fejezte ki a témávalkapcsolatban. Azt szeretném, hogy a választott tisztviselők – egymás támogatásával és abevált gyakorlat alkalmazása, valamint a legjobb tapasztalatok megosztása révén – valahogymeggyőzzék honfitársaikat arról, hogy vegyenek részt ezekben a bátrabb és sokkal inkábbkörnyezetbarát városi politikákban.

Beaupuy úr kiegészítette az Ön által elmondottakat azzal, hogy rámutatott arra, hogyigazán csak az integrált megközelítés alkalmazásával lehetünk sikeresek, ami valójábanazt jelenti, hogy a városfejlesztőknek a jövőbeni mobilitási követelmények, és különösenaz elővárosi térségek konstrukciójának figyelembevételével kell megtervezniük a városokés nagyvárosok fejlesztését: ez pedig nem lehet ötletszerű. Külön köszönetet szeretnékmondani Beaupuy úrnak és a városi mobilitással foglalkozó csoportnak, amely – ebbenbiztos vagyok – hasznosan közre fog működni.


Jan Olbrycht (PPE-DE). - (PL) Tisztelt elnök úr! Mindenekelőtt szeretném köszönetemetkifejezni a városi közlekedés témája iránti tanúsított érdeklődésért. Ez egy rendkívül komolyés bonyolult kérdés, főleg mivel az EU eleve foglalkozik a városi politikával.

Az, hogy a városokkal kapcsolatos téma az Európai Bizottság szintjén vetődik fel, aztbizonyítja, hogy a szubszidiaritás elvének rendkívül érdekes értelmezésével van dolgunk.Nagyom támogatom a Bizottság e területtel kapcsolatos intézkedéseit. A Bizottság eterülettel kapcsolatos intézkedéseit támogatva szeretném megkérdezni a biztos úrtól,jóllehet talán egy kicsit túl korai a kérdés, de azért mégis felteszem, hogyan kell értenünkazt a rendelkezést, hogy a Bizottság ebben az ügyben a partnerség elvét fogja alkalmazni,más szavakkal, milyen lehetséges eszközei vannak a partnerségnek? Tapasztalatcserérőlvan szó? Egy partnerről van szó, aki bizonyos értelemben többet tesz annál, mint hogycsak javaslatot terjeszt elő, hanem valójában követel?

A Jarzembowski úr által elmondottakon túl támogatást szeretnék kérni a RegionálisFejlesztési Bizottság számára, amely ebben az ügyben megerősítette együttműködését aKözlekedési és Idegenforgalmi Bizottsággal.

Ulrich Stockmann (PSE). – (DE) Tisztelt elnök úr, biztos úr! Szeretnék köszönetetmondani az Ön által elmondott beszédért és a zöld könyvért, amelynek részleteit még nemismerjük. Igaz, hogy egyre több ember él városokban és városkörnyéki területeken, determészetesen a zsugorodó városokkal kapcsolatban is vannak bizonyos problémák,amelyeket nem hagyhatunk teljesen figyelmen kívül. Először is azt szeretném megkérdezni,hogy ezeket is szem előtt tartjuk-e. A belvárosok túlterheltek, elsősorban az egyéniközlekedés miatt, amely nagyon nagymértékű gázkibocsátáshoz,légszennyezőrészecske-kibocsátáshoz, zajhoz és ezenkívül biztonsági problémákhoz vezet.

Másodszor, ha most a tömegközlekedés szerepének növelésére törekszünk, és amegoldásban döntő szerepet játszik az intelligens hálózatépítés, természetesen felvetődika kérdés, hogy a strukturális alapokból egyáltalán fel tudunk-e használni tőkét erre a célra.

Harmadszor, a teherszállítási rendszerekre és sok egyébre vonatkozó egyéni javaslatokatilletően a következőt kérdezném: rendelkezünk-e a legjobb gyakorlatok kicserélésére olyanfórummal, ahol a cserére szervezett keretek között kerülhet sor?

Michael Cramer (Verts/ALE). – (DE Tisztelt elnök úr, biztos úr! Szeretnék köszönetetmondani a jelentésért. Ön azt írja a jelentésben, hogy támogatni szeretné aszemélygépkocsi-használat alternatíváit, azaz az autóbuszon történő, illetve a vasúti,kerékpáros és gyalogos közlekedést. Ön bizonyára azt is tudja azonban, hogy az EurópaiUniótól a városok által kért társfinanszírozás 95%-át kizárólag a közúti közlekedésrefordítják. Ön ezért fontolgatja, hogy vajon azt kellene-e mondani, hogy a jövőben legalább50%-ot az említett alternatívákra kell fordítani, mert például szülővárosom, Berlin aztállítja, hogy az európai uniós pénzeszközök nem fordíthatók a helyi közlekedés fejlesztésére.Szerintem ez őrültség! Ha nem változik meg a finanszírozás, soha nem leszünk sikeresek.Tehát hogyan szeretné biztosítani, hogy az európai uniós alternatívákat a jövőbenfigyelembe lehessen venni?

Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Olbrycht úr! A partnerség a bevált gyakorlatokcseréjében, valamint a városok kérésére iránymutatások biztosításában nyilvánulhat meg,amelyek például a város központi infrastruktúrájának kihasználásához adnak ötletet. Demegnyilvánulhat a partnerség az összehangoltabb tájékoztatás formájában is: időnkéntelőfordul, hogy az egyik városban vagy tagállamban a jelzőtáblák egy bizonyos színnel


jelzik az autópályát, egy másik városban vagy tagállamban pedig más színnel.Gondolkodnunk kell a tájékoztatás összehangolásának módján. Tehát nyilvánvalóan úgygondolom, hogy ez a partnerség teljes mértékben tekintetbe fogja venni a régiók céljait,valamint hogy találni fogunk együttműködési lehetőségeket a források előteremtéséhez.

Stockmann úr! A strukturális alapok bizonyos kísérleti kezdeményezésekre felhasználhatók.A transzeurópai hálózatokra vonatkozó költségvetésben, valamint általánosságban azEnergiaügyi és Közlekedési Főigazgatóság költségvetésében rendelkezésre állnak forrásoka kísérleti rendszerek ellenőrzésére, főleg a Civitas keretében, amely ismerős az Ön számára.Igaz, hogy tovább kell pontosítanunk a strukturális alapok felhasználását is, ami arrakésztet, hogy kimondjam, hogy Cramer úr észrevétele jogos, valamint hogy bizonyosesetekben körültekintőbbnek kell lennünk a strukturális alapok felhasználási módjátilletően.

Igaz az is, hogy az Európai Unió nem közölte az alapok felhasználásának százalékos arányát:ezt a városok, nagyvárosok és régiók dönthetik el. Ezért tehát úgy gondolom, hogy a zöldkönyv és a vita segítségével az lesz a feladatunk, hogy meggyőzzük a városokat,nagyvárosokat és régiókat arról, hogy jobban használják ki az alapokat. Úgy vélem, hogyaz Ön által említett példa nagyon érdekes.

Jörg Leichtfried (PSE). – (DE) Tisztelt elnök úr, alelnök úr! Az Ön által említettek közülnéhány dolgot nagyon helyeslek. Ön kiemelte a tömegközlekedés korszerűsítését, a nagyobbmértékű közúti közlekedésbiztonságot, valamint a járművezetők oktatásán belül akörnyezetvédelmi szempontokat és a műholdas navigációt. Mindez összekapcsolódikbizonyos problémákkal – ez sokba kerül. Cramer úr már szemléltette az összehangoltcselekvés egyik formáját. Szeretnék ismertetni egy másikat, amelyet eddig még nememlítettünk. Kezünkben van a valódi csodatévő szer. Előttünk áll a külső költségekinternalizálása. Úgy halljuk, hogy készen áll az új elszámolási modell, és a város közlekedésazon elemei, amelyek másképp nem finanszírozhatóak, a külső költségek átfogóinternalizálása révén támogathatókká és finanszírozhatókká válnak.

Ezzel kapcsolatban két kérdésem van: reálisan mikorra várható egy előzetes modellbemutatása, amely aztán bővíthető és fejleszthető? Számolhatunk-e azzal, hogy ez apénzeszköz hasonló projektekre is felhasználható?

Gilles Savary (PSE). – (FR) Tisztelt elnök úr! Jarzembowski úrral osztom azt a nézetet,hogy a helyi hatóságoknak szabadságot kell adni az irányítás tekintetében, és úgy gondolom,hogy az általános választójog alapján megválasztott, független helyi hatóság számára nemírhatunk elő semmilyen közlekedéspolitikát. Rosszul döntenénk, ha így tennénk.

Úgy tűnik, hogy a közösségi hozzáadott érték vitathatatlan, mivel az üvegházhatásproblémáját próbáljuk megoldani. A szennyező anyagoknak a közlekedés által különösenregionális szinten történő kibocsátásával foglalkozunk, amiről tudjuk, hogy a szennyezőanyagok és az üvegházhatást okozó gázok fő forrását képezi. Ezért úgy gondolom, hogynem szorul különösebb magyarázatra, hogy az Európai Unió érdeklődik a terület iránt,egyebek mellett a közjavakkal való gazdálkodást.

Másrészt igenis úgy gondolom, hogy nem alkalmazhatjuk a kényszer politikájánaksemmilyen fajtáját. Biztos úr, ösztönzőkön alapuló politikát kell kidolgoznunk.Meg-megfordul a fejemben, hogy rendkívül szerencsés lenne, ha lenne például egy közösségiURBAN-program a közlekedés vonatkozásában; másképpen fogalmazva, egy olyanprogram, amely arra ösztönzi a helyi hatóságokat, hogy a fenntartható mobilitásra


vonatkozó iránymutatásokon alapuló fenntartható mobilitással foglalkozzanak. Nemtudom, hogy ez célul tűzhető-e ki.

Inés Ayala Sender (PSE). – (ES) Tisztelt elnök úr! Szeretnék gratulálni a biztos úrnak atémával és annak indítványozásában megmutatkozó politikai bátorságáért, hogy aszubszidiaritás itt valódi lehetőség. A Petíciós Bizottságban állandóan olyan petíciókkaltalálkozunk, amelyeket helyi szinten polgárok terjesztenek elő, akik az Európai Uniósegítségét és támogatását kérik pontosan olyan problémák megoldásához, amelyek helyiszinten már nem rendezhetők, mert azokkal globális szinten kell foglalkozni, ide tartoznakpéldául a környezetvédelmi és biztonsági kérdések, stb.

Szeretném megkérdezni a biztos úrtól, hogy ha az intelligens rendszerekben tekintetbevesszük a polgárok tájékoztatásának kérdését, csökkenthető-e jelentősen afélretájékoztatással kapcsolatos stressz. Ezenkívül még azt is megkérdezném, hogy amunkába járás céljából történő napi ingázással kapcsolatos közúti közlekedésbiztonságproblémáit is figyelembe fogják-e venni, mivel ez azon területek közé tartozik, ahol alegtöbb probléma tapasztalható. Továbbá érdekelne, hogy milyen elképzelések vannak azáruszállítás racionalizálására, amely gyakran okoz forgalmi dugókat és így problémákat.

Silvia-Adriana Ţicău (PSE). - (RO) Tisztelt elnök úr, biztos úr! Az Európai Unió fejlődésea mobilitáson, valamint a személyek és az áruk szabad mozgásán alapul. Az európaipolgárok 80%-a városokban, 40%-a nagyvárosokban él. 60%-uk gondolja úgy, hogy avárost forgalmi dugók és környezetszennyezés jellemzik, és több mint 70%-uk európaiintézkedésre vár. Úgy gondolom, hogy a városi szállításról szóló zöld könyv meg fogjaoldani, meg kell hogy oldja a polgárok 40%-ának problémáját, akik nem rendelkeznekautóval és városban laknak, valamint a fogyatékkal élőknek a gazdasági és társadalmi életbetörténő integrációjának problémájára is megoldást fog találni.

A városfejlesztés rendkívül fontos, és én is azt kérem, hogy bizonyos alapokat – a strukturálisalapokat, a JESSICA-t, a regionális alapokat – lehetséges legyen felhasználni a városiközlekedés fejlesztésére. Támogatom a CIVITAS projekt és a CIVITAS+ alkalmazását, éskülönösen azt, hogy ösztönözzük és segítsük az új tagállamokat annak érdekében, hogyezeket a pénzeszközöket a városi közlekedés fejlesztésére költsék.

Brigitte Douay (PSE). – (FR) Tisztelt biztos úr! Ön egy olyan ambiciózus projektbekezdett bele, amely mindnyájunkat érint.

Őszintén remélem, hogy a közlekedésről szóló vitában nem feledkezünk el arról, hogy aközlekedés fontos szerepet játszik a területi kohézió kérdésében. Ön beszélt a városok ésnagyvárosok tömegközlekedés segítségével történő megközelítéséről. Őszintén remélem,hogy ebben a nagyszerű vitában a vidéki térségekről sem feledkezünk meg, és – ahogy Önis mondta – a helyi hatóságoknak a vidéki közlekedéssel kapcsolatos ösztönzéséről sem,amelyet gyakran figyelmen kívül hagyunk.

Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Tisztelt elnök úr! Mindenekelőtt szeretnékköszönetet mondani azon európai parlamenti képviselőknek, akik hangot adtak elsőreakcióiknak. Rendkívül érdekes volt hallani a véleményüket.

Leichtfried úr, csakugyan szembe kell néznünk a „regionális lemez”, illetve az eurocímkeproblémájával, amelynek a vizsgálatára az eurocímkéről szóló (Eurovignette-) irányelvvelkapcsolatban 2008-ra tervezett tanulmány részeként kerül sor. Az irányelv meghatároztaa céldátumot, és a munka már folyik. Úgy gondolom, hogy foglalkoznunk kell a városiútdíjakkal, valamint azzal, hogy az ezekből származó bevételeket hogyan használjuk fel.


Szerintem ez nagyon fontos kérdés, mert – ha meglenne a jogi keret – segíthetne apolgármestereknek abban, hogy bizonyos esetekben fel tudják használni ezt az eszközt,ugyanakkor ellenőrizhessék a források elosztását.

A kérdőíven szereplő utolsó kérdés bizonyos mértékben választ ad a Savary úr általmondottakra. Idézem: „hosszabb távon milyen hozzáadott értéket teremthet a tiszta ésenergiahatékony városi közlekedés finanszírozásához nyújtott, célzott európai támogatás?’A kérdés szinte megismétli a Savary úr által feltett kérdést; azaz hogy végül is van-e lehetőségegy közösségi programra. Ezt túl korai megmondani, de nagyon fontos, hogy felvessük akérdést. Szeretném megköszönni Savary úrnak, hogy azt mondta, hogy a jövőre nézvevan bizonyos közösségi hozzáadott érték egy ilyen fontos politikában.

Tisztelt Ayala Sender! A nyilvánosság tájékoztatása természetesen nagyon fontos tényezőaz intelligens mobilitás terén, és tudjuk, hogy ebben a tekintetben a műholdas navigációnakaz új információs és kommunikációs technológiák terén tapasztalható fejlődéssel együttbiztosítania kell, hogy mondjuk egy autóbusz-megálló utastájékoztatási pont is lehessen.Ezzel kapcsolatban rengeteg a teendő, és alapvető fontosságú, hogy a leghatékonyabbtechnológia álljon a városok és nagyvárosok rendelkezésére. Ön említette még a városokbanvárosközpontokban történő áruelosztás racionalizálását: ezen a téren még szintén soktennivalónk van.

Ţicău asszony! Köszönöm, hogy a megközelíthetőség problémájával kapcsolatban felvetettea fogyatékkal élők és általában a csökkent mozgásképességűek helyzetét. Úgy vélem, hogyez egy további fontos aspektusa a kérdésnek. Az „európai polgárság” fogalmát tartalommalkell megtöltenünk, és csak előnyét látom annak, ha az utasok jogairól és kötelezettségeirőlszóló, valódi chartával rendelkezünk, amely a polgárok számára is hasznos lenne.

Douay asszony természetesen helyesen emlékeztetett bennünket arra, hogy a mobilitástegészként kell kezelnünk. Vannak, akik városokban és nagyvárosokban laknak, vannak,akik városokba és nagyvárosokba járnak dolgozni, és esetükben integráltabb megközelítésrevan szükség. Mindemellett azzal fejezem be, hogy Önnek, Douay asszony, valamintvalamennyi európai parlamenti képviselőnek a következőt mondom: ha úgy tetszik, egyelég nyers vázlatot készítettünk, mert ebben a szakaszban nem akartuk a válaszokatbizonyos korlátozott szabályok közé szorítani. A kérdések szándékosan nyíltak. Ezenkívülfelmérem az összes erőfeszítést, amely egy koherens és hatékony cselekvési tervlétrehozásához szükséges, különben nem születik európai hozzáadott érték.

Köszönöm, elnök úr, hölgyeim és uraim, és őszintén várom, hogy a következő hónapokbanfolytassuk a városi mobilitásról szóló izgalmas vitát.

ELNÖKÖL: Diana WALLISAlelnök

13. Kérdések órája (a Bizottsághoz intézett kérdések)

Elnök. − A következő napirendi pont a kérdések órája (B6-0316/2007).

A következő kérdéseket intézika Bizottsághoz.

Első rész


Elnök. − 32. kérdés (Richard Corbett) (H-0607/07)

Tárgy: A sport sajátosságának tiszteletben tartása

Egyetért-e a Bizottság azzal, hogy az UEFA „saját nevelésű játékosok” kezdeményezéseösztönözni fogja a sportolók összetartását és védeni fogja az európai labdarúgás érdekeit?A jogalkotási javaslatok összeállítása és a meglévő európai uniós jog értelmezése során aBizottság milyen intézkedések megtételét tervezi a sport sajátosságának tiszteletben tartásaérdekében?

Ján Figeľ, a Bizottság tagja . − Tisztelt elnök asszony! Örülök annak, hogy válaszolhatoka sport sajátosságával kapcsolatos kérdésre. Nagyon időszerű lenne részletesebbenmegvitatni ezt a témát − nem most, hanem később − mert idén július 11-én a Bizottságelfogadta a sportról szóló fehér könyvet. Ez egy rendkívül fontos dokumentum, amelykiemeli a fiatalok, a tehetséges sportolók megfelelő körülmények között történő képzésévelkapcsolatos támogatás jelentőségét, ami minden szinten döntő fontosságú a sportfenntartható fejlődésének szempontjából. Ez a dokumentum intézményi és valódi politikaihozzájárulást jelentett a kérdés és a témával kapcsolatos együttműködés tekintetében.

Idézek a dokumentumból: „Nem engedhető meg, hogy az olyan szabályok, amelyek előírjákpéldául az „otthon nevelt” játékosok meghatározott számát, közvetlen megkülönböztetéshezvezessenek illetve az esetleges közvetett megkülönböztetésből fakadó hatásoknak a jogoscélkitűzéssel arányban kell állniuk, hogy a Szerződéssel való összeegyeztethetőség biztosítottlegyen.” Úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos pontosítást jelent abban a tekintetben,hogy hogyan értelmezzük ezt a kérdést.

A Bizottság jelenleg értékeli az UEFA saját nevelésű játékosokra vonatkozó intézkedéseineka közösségi joggal való összeegyeztethetőségét abból a célból, hogy megtalálja a megfelelőegyensúlyt egyrészt a közösségi joghoz és a sportszervezetek autonómiájához, másrésztaz európai labdarúgás érdekeihez való alkalmazkodás szükségessége között.

Erre az Amszterdami Szerződéshez mellékelt, az Európai Tanács 2000. évi, úgynevezettNizzai Nyilatkozatának, valamint a sportról szóló fehér könyvnek a figyelembevételévelkerül sor, amely a „Pierre de Coubertin” cselekvési terv 9. számú tevékenységekéntkifejezetten megemlíti a következőt: „azon szabályok vizsgálatának elvégzése, amelyekelőírják a csapatok számára a saját nevelésű játékosok meghatározott számát”. Jelenleg atagállamok futballakadémiáival és a saját nevelésű játékosokkal kapcsolatos átfogó,összehasonlítható információk még nem állnak rendelkezésre.

2006-ban a Bizottság elindította a tagállamok sportakadémiáiról, többek között a sajátnevelésű játékosokról szóló tanulmány elkészítését. E tanulmány eredményei várhatóanértékes adatokkal fognak szolgálni a vizsgálathoz.

Ami a kérdés második részét illeti, – mivel a sport sajátosságáról szóló kérdés két mondatbóláll – a fehér könyv 4. fejezete a sport sajátosságával kapcsolatos koncepciót a meglévőeurópai uniós kompetenciák keretében alakítja ki. Ahogy azt a személyzetimunkadokumentum mellékletei részletesebben kifejtik, az Európai Bíróság és a Bizottsághatározatai azt mutatják, hogy a sport sajátosságait korábban is felismerték és tekintetbevették. A Bizottság osztja azt a nézetet, miszerint az európai sport bizonyos értékeit éshagyományait támogatni kell, és továbbra is el fogja ismerni ezen ágazat sajátosságait azEU-jog tiszteletben tartása mellett. Ugyanakkor továbbra is az eseti alapon történőmegközelítés marad a Bizottság által az európai uniós jog, különösen a verseny- és a belső


piaci szabályok alkalmazásával kapcsolatban végzendő ellenőrzés alapja. Ez összhangbanáll a Szerződés jelenlegi rendelkezéseivel.

Annak érdekében, hogy minden érdekelt számára jogi egyértelműséget biztosítson éshozzájáruljon az európai sporton belüli irányítás javításához, a fent említett személyzetimunkadokumentum és annak két melléklete részletesen kifejti a sajátosság kérdését.Foglalkozik a sport- és az európai uniós versenyszabályokkal, valamint a sporttal és a belsőpiaci szabadságokkal, továbbá első ízben veszi számba az Európai Bíróság joggyakorlatátés a Bizottság határozatait a sport terén.

Szeretném aláhúzni, hogy stratégiai dokumentumunk most első ízben sokkal jobbankiemeli a sport sajátosságát, mint ahogy arra az EU keretében a közelmúltban bármikor issor került. Ez az egyik legfontosabb hozzájárulás – nem csupán ehhez a válaszhoz, hanema sportnak az Európai Unión belüli támogatásához is.

Richard Corbett (PSE). - Az UEFA azon szabályai, amelyek előírják a klubok számáraa saját nevelésű játékosok meghatározott számát, annak biztosítására szolgálnak, hogy aklubok ne csak a játékospiacon meglévő pénzügyi erejükre támaszkodjanak, hanem helyiszinten, a saját közösségükben is kelljen a képzésbe fektetniük. Ez alapvető fontosságúterv. A Bizottság a fehér könyvében azonban még mindig nem adta fel várakozó álláspontját,és nem mondta ki, hogy ez a Szerződés értelmében elfogadható terv, és most Ön, biztosúr azt mondja, hogy lehet, ha ... – és Önök még mindig csak vizsgálódnak. Megkérdezhetema Bizottságtól, hogy miért tart ez ilyen sokáig? Mikor lesz a Bizottság olyan helyzetben,hogy jóváhagyhassa ezt az örömmel fogadott tervet?

Ján Figeľ, a Bizottság tagja . − Szeretnék megfelelőbb választ adni, de már így istapasztalható valamiféle előrelépés az egy évvel ezelőtti vitáinkhoz képest, legalábbis aParlament szemszögéből. Úgy gondolom, hogy az általam idézett válasz, amely aközlemény, a stratégiai dokumentum része, fontos biztosíték arra vonatkozóan, hogytámogatni szeretnénk a sport, különösen a labdarúgás, sajátos tartalmaira és jellegéretámaszkodva a fiatalok védelmét és sikerességét, egyszerre tekintve ezt a fiatalokképzésének-edzésének, és beléjük helyezett tőkének.

A tanulmány még nem készült el, mert nincs meg minden adat, amit szeretnénkbirtokunkban tudni. Remélem, hogy a kiegészítő kérdőív segítségével – amelyen mostdolgozunk – megszerezzük a hiányzó adatokat. Nagyon fontos, hogy partnereink atagállamok egyesületeiben, szövetségeiben, klubjaiban és ligáiban együttműködjenekvelünk. Remélhetőleg belátható időn belül végleges választ tudunk adni – én azt szeretném,hogy erre már a jövő év elején sor kerülhessen. Két héten belül Brüsszelben találkozunk asport világából valamennyi érdekelttel, hogy megvitassuk a fehér könyv tartalmát ésvégrehajtását. Úgy vélem, hogy munkánknak ez a része döntő fontosságú lesz a konkrétcselekvés és a sport értékeinek támogatása szempontjából.

A Bizottság nevében azt mondhatom Önöknek, hogy továbbra is elkötelezettek maradunkaz említett kérdések iránt, és az összes kérdéssel kellő időben kell foglalkozni. Mielőtthatározatot hozunk – nem csak ezzel az elég különleges területtel kapcsolatban –, alaposvizsgálatot kell végeznünk, majd azt követően kerülhet sor tényleges határozathozatalra.

Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Tisztelt biztos úr! Az az érzésem – anélkül, hogy megakarnám bántani a Bizottságot vagy a Bíróságot –, hogy sem a bírákat, sem a biztosokatvagy a Bizottság nőtagjait sem láthatjuk gyakran futballpályán. Ha gyakrabbanmegfordulnának ott, észrevennék, hogy épp most kezdődik az európai kupaszezon, ahol


olyan csapatok játszanak egymás ellen, amelyekben gyakorta csak egy játékos szerepel anemzeti válogatottból. Ezért annak lehettünk szemtanúi, hogy teljesen elhanyagolják azutánpótlás nevelését, és mindenre kizárólag gazdasági szemszögből tekintenek.

A labdarúgás több a belső piacnál, és nem pusztán jogi értelemben vett verseny. Alabdarúgás a nemzeti, regionális és helyi csapatok közötti sportverseny. Valaminek történniekell ezen a területen, mégpedig gyorsan. Tud-e ígéretet tenni a Bizottság arra vonatkozóan,hogy tanulmányok készítésén túl is valóban történik valami?

Ján Figeľ, a Bizottság tagja . − Biztos vagyok abban, hogy valamit valóban tenni fogunk.A labdarúgást tökéletes példaként alkalmazom, mert bizonyos tekintetben Európáé alegjobb a labdarúgás világában. Úgy gondolom, hogy lehetünk a legjobbak sok másterületen, például a felsőoktatásban, amelyben Európát rendszerint nem tartják a legjobbnak.Nem, Európának nem csak arra van szüksége, hogy a történelmi fejlemények és a jelenlegieredmények tekintetében hivatkozzon a sikereire, illetve a labdarúgás vagy a sportjelentőségére, hanem a jövő szempontjából is. Az egyik válasz a sporttevékenységekkiegyensúlyozott megközelítése, ami azt jelenti, hogy elsősorban nem a pénzről van szó,hanem azon szabályokról és értékekről, amelyek irányítják a világot, valamint az egészségesbefektetés támogatására szolgáló pénzről.

Tudok az egyenlőtlenségekről, a problémákról és a versenyek hitelességével kapcsolatoskételyekről, valamint a korrupcióról, továbbá arról, hogy túlzottan nagy mértékben a pénzhatározza meg, hogy valójában ki az erős partner vagy versenytárs.

1999-től, a Helsinki Jelentéstől kezdődően – lehet, hogy önök még jobban emlékeznek rá–, majd később a nizzai nyilatkozattal, úgy gondolom, egy új lendület volt tapasztalható.A Bizottság viszont soha nem terjesztett elő stratégiai dokumentumot. Ha már előállunk,és nem csak egy papírral a kezünkben, hanem azért, hogy intézkedéseket javasoljunk –márpedig a „Pierre de Coubertin” elnevezésű cselekvési tervben 53 intézkedés szerepel –,akkor sokat tehetünk. Ha hitelesek maradunk a végrehajtás tekintetében, úgy gondolom,hogy a Szerződés sportról szóló első cikkét is össze tudjuk állítani, mert jelenleg hiányzika jogalap, és ezért nem tudunk meghatározni bizonyos intézkedéseket, így pedig esetialapon kell döntenünk az egyes problémákról.

Ehhez a válaszhoz sok járulékos kérdés kapcsolódik, így a nagyobb hitelesség kérdése,amelynek elérése az EU-intézmények, a nemzeti jogalkotók, sőt a sport különbözőterületeinek irányító szervei közötti együttműködést feltételezi. Ők határozzák meg aszabályokat, ők irányítanak és hitelesnek is kell lenniük az egyes sportágak, illetve játékokvagy versenyek irányítása tekintetében.

Azt mondanám, hogy a sportfórumok, amelyeket a portugál elnökség ideje alatt fogunkszervezni, megoldást jelenthetnek az állandó vagy rendszeres, átlátható és hiteles, az összesproblémáról és a lehetséges szűkebb, európai keretekre támaszkodó vagy szélesebb,nemzetközi együttműködést megcélzó megoldásokról folytatandó párbeszédre.

Manolis Mavrommatis (PPE-DE). - (EL) Tisztelt elnök asszony, biztos úr! Michel Platini,az UEFA elnöke az általa írt levélben arra kéri a 27 EU-tagállam vezetőit, hogy avatkozzonbe a jelenlegi helyzetbe azáltal, hogy foglalkozik a futballklubok egyre növekvő vagyonánakkérdésével, amely klubok mind többet költenek a játékosokra és egyéb vásárlásokra, ígyértékeket hordozó sport helyett inkább üzletté válik a labdarúgás.

A levelét megelőző nyilatkozataiban azonban azt kérte a politikusoktól az UEFA elnöke,hogy ne avatkozzanak be a labdarúgással kapcsolatos kérdésekbe. Azt mondta, hogy az


EU-nak és az Európai Parlamentnek politikai feladataik elvégzésére kell szorítkozniuk éstávol kell maradniuk a sporttól.

Egyetért-e az UEFA elnökének nézeteivel, ha igen, milyen mértékben? Megfelelő alkalmatbiztosít-e majd a sportról szóló fehér könyv a rendezetlen ügyek tisztázására?

Ján Figeľ, a Bizottság tagja . − Köszönöm, hogy foglalkozott a kérdéssel, és köszönöm aközvetve az UEFA elnökétől, Michel Platinitől érkezett üzenetet; több ízben találkoztunk,sőt még „a saját nevelésű játékosokról” szóló javaslat is a birtokomban van.

Most általánosabb fellépést sürgetünk, beleértve a sport témájának lehetséges beépítését areformszerződésbe – ez szerepel a megbízásban és a tervezetben. Nem hatalmat kérünk;a fehér könyvben együttműködést kérünk, nagyon konkrét intézkedéseket, amelyek többterületre – oktatás, képzés, társadalmi integráció, közegészségügy – kiterjednek, másrésztviszont visszaszorítják az olyan jelenségeket, mint a sporton, illetve egyes szervezetekenbelül vagy eseményeken tapasztalható erőszak, rasszizmus, korrupció. Nem várhatunkegyszerűen a következő szerződésre, sőt a ma elért konszenzust nem tekinthetjüktermészetesnek a jövőre nézve. Ma kell tennünk a jobb jövőért, akár a sportról, akár másterületről legyen szó.

Úgy gondolom, hogy az Európai Parlament, a Bizottság és a Tanács sok problémávalfoglalkozhat, és – ahogy azt már elmondtam – együtt sokat tehetünk. Ez nem jelenti azt,hogy az Európai Unió szintjén kell beavatkoznunk. Ha például októberben miniszteriszinten megállapodunk a doppingellenes egyezményre vonatkozó szabályzat vagy aDoppingellenes Világszervezeten belüli szabályok módosításának vagy fejlesztésénektartalmáról, akkor ez máris egy doppingellenes intézkedés. Mavrommatis urat és többkollégámat emlékeztetem, akik 2004-ben, amikor biztos lettem, az Unió részéről sürgősfellépést követeltek a doppinggal szemben, amely az olimpiai játékok problémája volt.

A dopping nagyon nyilvánvaló, káros és erős rákfene, illetve jelenség a sporton belül. Sokattehetünk e téren, de cselekednünk kell, nem csak vitázni, és most ezt a megközelítéstalkalmazzuk.

Elnök. − 33. kérdés (Chris Davies) (H-0618/07)

Tárgy: Bio-üzemanyagok

A Bizottság várhatóan mikor fogadja el a bio-üzemanyagok előállítására szolgálónövénykultúrák vagy maguk a bio-üzemanyagok tanúsítására vonatkozó javaslatokatannak biztosítása céljából, hogy az említett termékek iránti európai uniós kereslet ne növeljea trópusi erdők pusztításának mértékét?

Andris Piebalgs, a Bizottság tagja . − A Bizottság most véglegesíti a megújuló energiáktámogatásáról szóló irányelv szövegét, és az év végére teszem az elfogadás időpontját. Azirányelvben tárgyalt egyik legfontosabb kérdés pedig a bio-üzemanyagok fenntarthatósága,az azzal kapcsolatban ismertetett alapelvek és biztosítékok, hogy a bio-üzemanyagok negyakoroljanak kedvezőtlen hatást a környezetre. Éppen ezért feltétlenül előterjesztésrekerül egy meghatározott rendszer, amely felhasználható – és fogják is alkalmazni – minda hazai előállítású, mind az importált bio-üzemanyagok vonatkozásában.

Chris Davies (ALDE). - Egyetért-e a biztos úr azzal, hogy az illegális forrásokból származófabehozatal ellenőrzésével kapcsolatos teljesítményünk siralmas – egyszerűen szörnyű?Figyelembe véve ezeket a tapasztalatokat, valamint a korrupciónak és a dokumentumokmeghamisításának lehetőségét, hogyan bízhatunk abban, hogy a bio-üzemanyagok


előállítására szolgáló növénykultúrák tanúsítványa hiteles lesz? Nem fejezhetnénk be azt,hogy egy súlyos problémából még súlyosabbat kreálunk?

Andris Piebalgs, a Bizottság tagja . − Először is, nem tudom megerősíteni azt, hogy sokillegális faanyag jut be az Európai Unióba, de azt egyértelműen kijelenthetem, hogy eddignagyon kevés bio-üzemanyag került az Unióba. Mindenesetre az esőerdők tekintetébensemmilyen káros következményt nem idéztünk elő. A javasolt tanúsítási rendszereket megfogjuk valósítani. Ezzel kapcsolatban semmilyen kétségem nincs, mert a vámhatóságoknaknagyon meggyőző volt a teljesítménye az Európai Unión belül.

Jörg Leichtfried (PSE). – (DE) Tisztelt biztos úr! Amit említettünk, az igenis probléma.Kétségtelenül egy újabb problémát jelent az, hogy a bio-üzemanyagok fokozott alkalmazásamiatt elkezdett nőni az alapvető élelmiszerek ára, különösen azokban az országokban,ahol ez valóban problémát jelenthet, és főleg ezekben az országokban sokan nem tudjákmegfizetni az alapvető élelmiszereket. Tisztában van Ön ezzel a problémával? Ha igen,mit gondola róla, és mit tesznek ellene?

Andris Piebalgs, a Bizottság tagja . − (DE) A jelenlegi élelmiszerár-emelkedés fő oka anövekvő kereslet, különösen Kínában, Indiában és más államokban is. Ez az áremelkedéslegfőbb oka. Az utánam felszólaló kollégám ki fogja fejteni, milyen intézkedéseket kelltennünk. Az egyértelmű, hogy növelni kell a termelést, mert a keresletet is ki kell elégíteni.

Ami a bio-üzemanyagokat illeti, az élelmiszerárakra gyakorolt hatásuk elhanyagolható,mert a bio-üzemanyagok fogyasztása összességében még mindig csekély. Természetesentekintetbe kell vennünk, mert például az Egyesült Államokban a kukorica nagy részétjelenleg bio-üzemanyagok előállítása céljából termelik. Ez hatással lehet bizonyoságazatokra, de megvan a módja annak, hogy továbbra is ki lehessen elégíteni a növekvőkeresletet. Az a meglátásom, hogy a Bizottságban megoldást kell találnunk a világpiaciárak emelkedésére. Kollégám már elkészített néhány javaslatot ezzel kapcsolatban.

Georgios Papastamkos (PPE-DE). - (EL) Tisztelt elnök asszony, biztos úr! Kialakult egyolyan nézet, mely szerint a bio-üzemanyagok előállítása és kereskedelme lekötheti a fejlődőországok többlettermelését a bio-üzemanyagokra saját felhasználás vagy export céljábóltörténő áttérés révén.

A Bizottság úgy véli-e, hogy bioüzemanyag-ágazat megoldást jelenthet a KereskedelmiVilágszervezet tárgyalásainak dohai fordulója tekintetében?

Andris Piebalgs, a Bizottság tagja . − Kétségtelenül vannak bizonyos országok, amelyekjobban érdekeltek a bio-üzemanyagok nemzetközi kereskedelmében − különösen Brazília;ez igaz, de a tárgyalások dohai fordulója sokkal átfogóbb ennél. Nem csupán abio-üzemanyagokról van szó, ez a téma a tárgyalásoknak egy kis részét teszi ki, és sokkaltöbb kérdésben kell megállapodásra jutnunk. Azt mondanám, hogy a bio-üzemanyagokigen csekély hatást fognak gyakorolni a dohai forduló kimenetelére.

Elnök. − 34. kérdés (Brian Crowley) (H-0630/07)

Tárgy: A WTO-tárgyalások előrehaladásának állapota

Tud-e az Európai Bizottság átfogó nyilatkozatot tenni a WTO-tárgyalások előrehaladásánakállapotáról?

Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja . − Ez egy szokásos skandináv megközelítés:meglehetősen rövid, de lényegre törő.


Egyértelműen kijelenthetem, hogy a következő két hónap döntő fontosságú lesz a dohaifejlesztési forduló szempontjából. A mezőgazdasági és ipari termékekkel kapcsolatban amegfelelő tárgyalócsoportok elnökei által júliusban benyújtott javaslatok alapjánújrakezdődtek a tárgyalások.

A tárgyalócsoportok elnökei a tárgyalási javaslat elkészítése során lelkiismeretes munkátvégeztek. Úgy gondolom, kijelenthetjük, hogy igazságosan elosztották a terheket. Mindenegyes jelentős szereplőre nyomást gyakoroltak az úgynevezett tárgyalási háromszögmindegyik kérdésével – az AMA-val, a NAMA-val (tehát az élelmiszeripari és nemélelmiszer-termékekkel)és a hazai támogatásokkal – kapcsolatban, ami leginkább kényestéma a különböző szereplők számára.

Az is nyilvánvaló, hogy a tárgyalócsoportok elnökei által összeállított szöveg nem kőbevésett változat. A WTO-tagság előzetesen reagálhatott a szövegekre még a nyári szünetelőtt.

Most azonban a tárgyalásoknak valóban rá kell térniük a konkrétumokra. A módozatokrólszóló tárgyalások újabb fordulója szeptember legelején kezdődött el Genfben. A WTOfőigazgatójának, Pascal Lamynak és a tárgyalócsoportok elnökeinek az a célja, hogyvalamikor októberben közzé tudjanak tenni egy felülvizsgált dokumentumot, amely amódozatokról szóló, legkésőbb idén ősszel létrehozandó megállapodás végleges alapjáulszolgál. Hogy így lesz-e, vagy egy végleges dokumentum születik, teljesen a különbözőszereplők tárgyalási álláspontjától függ.

Az Egyesült Államoknak a Bush elnök által az APEC-országok csúcstalálkozóján tettpolitikai nyilatkozatot most konkrét tárgyalási lépésekre kellene váltania a megállapodásmegkötése érdekében. Az Egyesült Államok számára feltétlenül fontos, hogy azt lássák,hogy foglalkozik a mezőgazdasági támogatásokkal és haladást ér el, többek között azoncélkitűzése tekintetében, hogy biztosítsa a fejlődő országok mezőgazdasági piacaira valóbejutást.

Brazíliának, Indiának, sőt a többi felemelkedő gazdaságnak is a helyes irányba kellelmozdulnia és hozzá kell járulniuk a megállapodáshoz, ami azt jelenti, hogy bizonyosmértékig csökkenteniük kell az ipari termékek jelenlegi vámtarifáit.

A tárgyalásokkal kapcsolatos valós helyzet az, hogy – ha gazdasági szempontból nézzük– az eddig megtett távhoz képest már igen közel van a cél, tehát a finisig már csak egy rövidszakaszt kellene leküzdeni.

A hiányzó – egyrészt a fejlett, másrészt bizonyos fejlődő országok által a véglegescsomaghoz hozzáteendő – engedmények értéke kicsi a megállapodás elérésének általánoselőnyéhez képest, főleg mivel a globális gazdasági feltételek egyre bizonytalanabbá válnak.

De az óra ketyeg. Ha ősszel nem születik megállapodás a módozatokról, valószínűtlennéválik, hogy a dohai fejlesztési fordulót sikerül hamar lezárni. Az Egyesült Államokbanfelgyorsul az elnökválasztási kampány, és a tárgyalások évekre befagyhatnak.

Ahhoz, hogy most sikeresen lezáruljon a forduló, valamennyi érintett félnek rugalmasságrólés hajlandóságról kell tanúbizonyságot tennie a kompromisszum elérése érdekében. AzEurópai Unió továbbra is megpróbál kommunikálni a WTO-tagság különféle támogatóiköreivel és legfontosabb tagjaikkal a konstruktív kötelezettségvállalás biztosítása céljából.


Brian Crowley (UEN). - Szeretném megköszönni a biztos asszony válaszát. Örültemvolna, ha Mandelson biztos úr is itt lenne, mivel tudom, hogy múlt héten részt vett egytalálkozón Amerikában, ahol a kapott válaszok csalódást okoztak számára.

Ön nagyon röviden beszélt a fejlődő országokról, aminek kapcsán megemlítette Brazíliátés Indiát. Ezek az országok az ipari termelés és az export szempontjából nem sorolhatóka fejlődő országok közé. Ugyanakkor kulturális szempontból mégis a fejlődő országokközé tartoznak, tekintettel az előnyökre, amelyekben részesülnek majd.

Kell-e Európának többet engednie a mezőgazdaság terén, különösen mikor azt láthatjuk,hogy az Egyesült Államok agrártámogatási rendszere, a „Farm Bill” révén – amely mostjött létre – több támogatás kap a csomagból, mint amiről eredetileg tárgyaltak, és úgy tűnik,hogy Európa minden mozgásteret megad, miközben Amerika semmilyen terhet nem vállal?Ez lenne a követendő út?

És végezetül, ha ősz a határidő, október vége még az őszhöz tartozik. A tél november 1-jénkezdődik. Így elegendőnek tartja-e az időt a siker eléréshez?

Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja . − Ha a tél kezdetét akarjuk meghatározni, azén naptáram szerint a tél decemberben kezdődik, de hát legyen úgy, ahogy Ön mondja.Mindenekelőtt nyilvánvaló, hogy ha az Egyesült Államok agrártámogatási rendszere, a„Farm Bill” által kijelölt irányt nézzük, a dohai forduló keretében elérendő megállapodásesélyei szempontjából ez nem nevezhető nagyon produktívnak, de nem vághatunk elébea Szenátusban végül meghozandó határozatoknak.

Nem bocsátkozom vitába azzal kapcsolatban, hogy Brazília fejlett vagy fejlődő ország-e,amennyiben mezőgazdasági és ipari termékekről is szó van, de nyilvánvaló, hogy azagrárszektorban – és a bio-üzemanyagok terén, amelyekről néhány perce beszéltünk –Brazília nagyon versenyképes ország. A cukornádból előállított bio-üzemanyagok rendkívülversenyképesek a világpiacon.

Marian Harkin (ALDE). - Köszönöm a válaszát, biztos asszony. Ön azt mondta, hogynagyon fontos, hogy az Egyesült Államok ajánlatot tegyen. Az utóbbi napokbanhatározottan azt érzékeltették, hogy az Egyesült Államok valóban nagyon jelentős ésérdekes ajánlatot tett hazai piaci támogatásait illetően. Szeretném megkérdezni Öntől,hogy ez így történt-e, és ha igen, tudna-e valamilyen tájékoztatást adni erről?

Második kérdésem pedig a következő: egyet tud-e érteni azzal, hogy úgy tűnik, hogymostanáig mi vagyunk az egyetlenek, akik engedményeket teszünk? Meg tudja-e erősíteniazt, hogy Mandelson biztos felajánlotta, hogy 70%-kal csökkentjük az európai uniósmezőgazdasági termelők támogatását, és ha igen, Ön támogatja-e ezt az álláspontot?Egyetért-e azzal, hogy a támogatások ilyen mértékű csökkentése az európai mezőgazdaság,különösen a marhahús-ágazat tönkretételét jelentené?

Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja . − Először is, amikor a két tárgyalócsoportelnökének tárgyalási dokumentumait vizsgáltuk, Falconer úr, aki a WTO-n belül azagrárszektor felelőse, egy dokumentumot terjesztett elő, amelyben két szám közöttiintervallum is található. És a hazai támogatások kapcsán, amely a legnehezebb kérdés azamerikaiak számára, most jelezték, hogy el tudják fogadni, hogy a Falconer-javaslat kétsarokszáma között mozogjanak.

A tárgyalások, illetve megbeszélések folytatódnak, így rendkívül nehéz megmondani, hogyhol fejeződik be a játék. De meg kell mondanom, hogy – ami az agrárszektort illeti – az


Európai Unió számára természetesen a vámtarifák jelentik a legnehezebb kérdést. De méga vámtarifáknál is fontosabb, hogyan kezeljük az érzékeny termékekeinket. Ez egyszerűenkulcsfontosságú és ténylegesen fontosabb, mint a különböző csoportokon belülivámtarifa-csökkentés.

Tehát csak buzdítani tudom Önöket, hogy szorosan kövessék nyomon az érzékenytermékekkel kapcsolatos elbánást, mivel ez kulcsfontosságú lesz a végjátékban.

Jörg Leichtfried (PSE). – (DE) Megértem, hogy foglalkoznunk kell a kontingensek árávalkapcsolatos tárgyalásokkal stb., de azt nem látom, hogy tárgyalás folyna az Európa általképviselt dolgokról, illetve nem tapasztalom azok terjesztését, az európai életformaterjesztését. Tisztelt elnök asszony! Számomra az a kérdés, hogy Önök tárgyalásbabocsátkoznak-e és kimondják-e a következőket: nem akarunk olyan termékeket, amelyekgyerekmunkával készültek! Nem akarunk olyan termékeket, amelyeket kényszer- vagyrabszolgamunka révén állítottak elő! Nem akarunk olyan termékeket, amelyeket nem azalapvető munkaügyi szabályoknak megfelelően állítottak elő! Ennyiről van szó, de mostönök nagy hűhót csapnak körülötte?

Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja . − Valóban megpróbáltunk megszervezni egymegbeszélést az úgynevezett nem kereskedelmi vonatkozásokról, de néhány másszereplővel nagyon nehéz volt újraindítani ezt a megbeszélést. Meg vagyok győződve arról,hogy a kérdés azon termékekkel kapcsolatos, amelyek vonatkozásában a munkavállalókmegélhetésére és egészségére való, bizonyos mértékű odafigyelésre szólítunk fel – személyszerint természetesen úgy gondolom, hogy van egy kötelezettség a vállalatok számára, haaz adott országból termékeket importálnak Beszélhetünk az Indiából származó, olyanszínezőanyagot tartalmazó törölközőkről, amelyet meghatározott helyeken alkalmaznak.Tehát úgy gondolom, hogy ha mindannyian összetartunk, remélhetőleg elfogadhatómegoldást találhatunk.

Második rész

Elnök. − 35. kérdés (Georgios Papastamkos) (H-0594/07)

Tárgy: Mezőgazdasági tárgyalások a Dohai Forduló keretében

Hogyan értékeli a Bizottság a Dohai Forduló mezőgazdasági tárgyalásainak előrehaladásátés az Európai Unió tárgyalópartnerei által tett „felajánlásokat”?

Igaz-e, hogy tervezik, hogy az EU nevében a 2005. októberihez képest jelentősebb ajánlatottesznek az agrárágazattal, elsősorban a piacra jutással kapcsolatban? Mindenesetre készült-etanulmány az európai agrárágazatra gyakorolt hatásról?

Amennyiben a WTO-tárgyalások kudarcba fulladnak, mik a Bizottság prioritásai amezőgazdasági termékek kétoldalú és régióközi/regionális kereskedelme terén?

Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja . − A Bizottságnak még mindig az a véleménye,hogy megvan annak a lehetősége, hogy a dohai tárgyalások kedvező kimenettel záruljanaka nagyon közeli jövőben, ahogy azt már az előző válaszomban is említettem.

Ismét csak azt tudom mondani, hogy amennyiben az év vége előtt nem lesz áttörés, nagyonnehéznek tartom a tárgyalások lezárását, mert közeledik az amerikai elnökválasztás.

Mindemellett a bizonyos tárgyalópartnereink által tett ajánlatok még mindig nem érik ela tárgyalások kiegyensúlyozott végeredményének eléréséhez megkövetelhető szintet.


Ami az EU végleges ajánlatának hatókörét illeti, a közös agrárpolitika folyamatban lévőreformja egyértelműen kijelöli a Bizottság tárgyalási megbízatásának határait, ami aztjelenti, hogy nem fogadhatunk el olyan megállapodást, amelynek következtében ismétreformot kellene végrehajtanunk a közös agrárpolitika terén. Ez egyértelműen összhangbanáll a Tanács által adott felhatalmazással, és a tárgyalás meghatározza, hogyWTO-partnereinktől természetesen mi is egyenértékű engedményeket kapunk amezőgazdaság terén és egyéb területen, aminek eredményeképpen exportőreinknek jobbpiaci lehetőségeik lesznek.

Lényeges, hogy amikor a vámtarifák csökkentéséről beszélünk, időnként attól tartunk,hogy az agrárágazatunk óriási nyomás alá kerül a behozott árucikkek miatt. Ne felejtsükel, hogy az éremnek két oldala van, azaz a vámtarifa-csökkentésre az új feltörekvő piacokonis sor fog kerülni, amelyekre az európai termelők számára rendkívül fontos lehet bejutni− és biztos vagyok benne, hogy ez be fog következni −, például a kínai és indiai piacra.Tehát még mindig arra törekszünk, hogy a Dohai Forduló kedvezően záruljon. Nyilvánvaló,hogy a többoldalú megoldást kell előnyben részesítenünk, míg a kétoldalú tárgyalásokkiegészíthetik a többoldalúakat.

A jelenlegi szakaszban megtesszük a tőlünk telhetőt, de döntő fontosságú, hogy hamegoldást találunk, az kiegyensúlyozott legyen − a mezőgazdaság három pillérére nézveéppúgy, valamint a mezőgazdaság, az ipari termékek és a szolgáltatások közöttii arányszempontjából is.

Georgios Papastamkos (PPE-DE). - (EL) Köszönöm a választ, biztos úr. Az az érzésem,hogy Ön inkább nemzetközi kereskedelmi biztosként, mint mezőgazdasági biztoskéntbeszél.

Mandelson úr, nemzetközi kereskedelmi biztos osztja-e az Ön nézetét, miszerint a KAPfelülvizsgálata semmilyen veszteséget nem fog okozni? Egyetért-e azzal, hogy a 2007.júliusi módozatok elfogadása – amelyek meghaladják az EU által 2005. októberben tettajánlat mértékét – nem jelenti a Miniszterek Tanácsa által adott tárgyalási meghatalmazástúllépését? Ha nem, akkor a kereskedelmi partnereink irányába teendő kötelezettségvállaláselőtt nem kell új meghatalmazást kérni a Tanácstól.

Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja . − Amikor a KAP-reformról 2003-banmegállapodtunk a Miniszterek Tanácsának keretében, a kereskedelmi és mezőgazdaságibiztosok kaptak meghatalmazást. E meghatalmazás keretében tudtunk tárgyalni. Amitmost előterjesztünk – illetve amit november 20-án fogunk előterjeszteni –, az azagrárpolitika felülvizsgálata, és ez nem egy új reform. Nem új reform, ezért úgy gondolom,hogy – függetlenül attól, hogy megállapodásra jutunk-e a dohai fordulón – nem leszkihatással az általunk javasoltakra, mivel a közös agrárpolitika felülvizsgálatáról van szó.Tehát nem fogja befolyásolni vagy megváltoztatni azt a meghatalmazást, amellyel márrendelkezünk.

Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök asszony! Európában sokannyugtalankodnak, aggódnak és félnek amiatt, hogy a mezőgazdasági élelmiszerekkelkapcsolatban géntechnológiát alkalmaznak. Szóba kerül rendszeseresen a téma a dohaifordulón, esetleg ez már korábban kialakult álláspont – mindenesetre mennyire van jelena megbeszélésekben?.

Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja . − Nyilvánvaló, hogy az, amit az elmúlt néhányhónapban, főleg a nyári szünet során a németországi újságok híradásai alapján az európai


áremelkedés tekintetében tapasztaltunk, sok kérdést vetett fel. Ezek elég új kérdések azeurópai agrárpolitikával kapcsolatban, ahol korábban a túltermelés, az intervenciós készletekellen küzdöttünk, most pedig sokkal kiegyensúlyozottabb a piac, úgy gondolom, amezőgazdasági termelőknek nyújtandó közvetlen kifizetés függetlenítésének köszönhetően,ami lehetővé teszi a mezőgazdasági termelők számára, hogy a piaci fejleményekrereagáljanak ahelyett, hogy azt számolgatják, hogy a Brüsszelből érkező csekken milyenoptimális összeg fog szerepelni.

Egyértelmű, hogy a dohai fordulón a préférence communautaire (a közösségi preferencia),illetve az élelmiszer-ellátás biztonsága önmagában nem tartozik a tárgyalt kérdések közé.Természetesen a világon mindenki számára alapvető fontosságú annak biztosítása, hogyel tudja látni élelemmel a lakosságot, de ez a téma a tárgyalások során nem képez különfejezetet.

Jim Allister (NI). - Azonkívül, hogy aggodalmamnak adok hangot a mezőgazdaságiérdekeinket sértő, még további engedmények miatt, szeretném megkérdezni Öntől, hogya tárgyalások során milyen hangsúlyt kapott a marhahús-termeléssel kapcsolatos előírásokszigorítása azok körében, akik nagyobb mértékben szeretnének bejutni az európai piacra?Csak így vethetünk véget a saját termelőinket érő diszkriminációnak, amit az okoz, hogyonnan engedélyezünk élelmiszer-behozatalt, ahol a nyomon követhetőség és a minőségmessze elmarad azoktól a normáktól, amelyek teljesítését saját termelőinktől elvárjuk.

Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja . − Azt hiszem, hogy már hallottam ezt korábban.Lehet, hogy tévedek, de ez a kérdés az ír miniszter úr és egyes ír európai parlamentiképviselők által a Brazíliából származó behozatallal, a nyomon követhetőséggelkapcsolatban felvetett bizonyos kérdésekre, valamint az ír mezőgazdasági termelőknek anyomon követhetőség hiányával kapcsolatos véleményére emlékeztet. Magától értetődő,hogy szorosan nyomon követjük az ügyet, és tudom, hogy kollégám, Kyprianou biztosúr, a Parlamentben találkozni fog az érintett bizottsággal.

Tisztességes kereskedelmet akarunk biztosítani, ami azt jelenti, hogy az Európai Unióbaimportáló és exportáló vállalkozásoknak ugyanazokat a minőségi előírásokat kellbetartaniuk, mint a saját termelőinknek.

A jövő hónapban Brazíliába látogatok, hogy kiderüljön, meg tudják-e mutatni nekem,amit látni szeretnék: hogy miként működnek a dolgok Brazíliában, mennyiben adott azEurópai Unióba szánt termékek nyomonkövetésének lehetősége.

Elnök. − A 36. kérdés nem tehető fel, mivel benyújtója már nem tagja a Parlamentnek.37. kérdés (Ioannis Gklavakis) (H-0636/07)

Tárgy: A borpiac közös szervezésének felülvizsgálata

2007. július 4-én a Bizottság előterjesztette a borpiac közös szervezéséről szóló tanácsirendeletre irányuló javaslatot (COM(2007)0372). A „nemzeti keretekhez” rendelt összegeketegy kulcs alapján osztották ki, 50%-ban a tagállamok múltbeli hozzájárulásán, 25–25%-bana területen, illetve a termelésen alapul. Ezen túlmenően bizonyos tagállamok javárakiigazításokra került sor.

Közölni fogja-e a Bizottság, hogy milyen szempontokat alkalmaztak az adott felosztásikulcs kiválasztása során, és hogy az összegeket miért nem a tagállamok reprezentatívreferencia-időszak alatti, múltbeli befizetései alapján osztják el, ahogy az az eddig módosítottvalamennyi KPSZ esetében történt? Továbbá, mivel a források teljes összege korlátozott,


hogyan döntötték el, hogy bizonyos tagállamok javára kiigazítják a hozzájárulás mértékét,ami szükségképpen ugyanolyan mértékű csökkenést jelent mások számára?

Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja . − A nemzeti kerethez rendelendő teljes összegtagállamok közötti, továbbá a vidékfejlesztési politika céljára átcsoportosított összegigazságos elosztásának tervezése érdekében valójában három különböző szempontotveszünk figyelembe. Az összes rendelkezésünkre álló múltbeli adat alapján a bortermelőterületeket; másodszor, a múltbeli átlagok alapján számított termelési mennyiséget; ésharmadszor, a múltbeli átlag alapján számított kiadásokat, Bulgária és Románia kivételével,ahol a csatlakozás során kiszámított költségvetési követelményeket alkalmaztuk, mivelkizárólag ezek voltak az általunk felhasználható, megbízható adatok. A három különbözőtényező között a következőképpen alakult a súlyozás: 25% a területi arány, 25% a termelésiarány, valamint 50% a nemzeti keretekhez rendelt költségvetés és a vidékfejlesztési politikacéljára történő átcsoportosítás. A kifejezetten a harmadik országokon belüli promócióvalkapcsolatos keret e része esetében 50% a területi arány és 50% a termelési arány, amit újés nagyon fontos, előretekintő politikának tartok a borágazat szempontjából. A tagállamikeretek újraelosztásával kapcsolatos tárgyalás során pozitív irányú kiigazítást hajtottunkvégre három tagállam esetében, hogy korlátozzuk az e tagállamok esetében a múltbelikiadásokból és a másik két kritériumból való részesedése közötti jelentős eltéréscsökkentését. Ezt a kiigazítást nem a többi tagállam számára kiosztott összegek rovásárahajtottuk végre, azaz nem csökkentettünk más összegeket, hogy pénzt találjunk a háromtagállam számára, hanem egyszerűen növeltük a teljes költségvetést. Ez lehetővé teszi,hogy a közösségi támogatást igazságosan osszuk el úgy, hogy egyrészt figyelembe vesszükaz egyes tagállamok csökkentési kapacitását, másrészt a reform keretében javasolt újintézkedések hatékony végrehajtását.

Ioannis Gklavakis (PPE-DE). - (EL) Tisztelt elnök asszony, biztos úr! Amikor a Bizottságúgy gondolja, hogy bizonyos tagállamok vonatkozásában szükséges strukturálisváltoztatásokat foganatosítani, méghozzá jogszabályi úton, vizsgálja-e annak lehetőségét,hogy hasonlóképpen reagáljon a nemrégiben katasztrofális tűzvészek által sújtott görögbortermelők megsegítése érdekében? A következő években jelentősen csökkenni fog abevételük. Több ezer hektárnyi területet kitevő hatalmas szőlőültetvények váltak a tűzmartalékául; ez azt jelenti, hogy a bortermelők veszteséget szenvedtek és ültetvényeiketkár érte.

Emiatt a Bizottság szándékozik-e szolidaritását kinyilvánítani és segítséget nyújtani ezeknekaz embereknek?

Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja . − Mindenekelőtt úgy gondolom, hogy mindenki,aki a televízióban nézte a görögországi pusztító tűzvészekről bemutatott képeket, eltűnődöttazon, hogy mit fog történni ezt követően ezekkel a leégett területekkel. Lehetőségem voltarra, hogy görög parlamenti képviselőkkel, a miniszterrel, a minisztériummal, valamint agörög gazdasági miniszterrel is tárgyaljak erről, azon az utamon, amit azért tette, hogymegoldásokat találjunk..

Több megoldás is van, erről a következő kérdésnél fogok beszélni. Csak annyit mondhatok,hogy a borpiac közös szervezésének keretében nem tudjuk megoldani az erdőtüzekkelkapcsolatos problémákat. Ez kizárt. És azt mondhatom Önöknek, hogy ha újrakezdjük akeretek és a tagállamok közötti pénzelosztást, az a Pandora szelencéjének kinyitásáhozlesz hasonló, és nem áll rendelkezésemre több pénz, mint a jelenleg évi körülbelül 1,3milliárdeuró összegű, a borágazat számára elkülönített költségvetés.


A vidékfejlesztési politika, a regionális finanszírozás keretében kell megoldást találnunk atűzvész következményeire, biztos vagyok abban, hogy megfelelő megoldások születnekmajd.

Elnök. − Mivel a következő kérdések ugyanazzal a témával foglalkoznak, ezekkel egyszerrefoglalkozunk: 38. kérdés (Katerina Batzeli) (H-0655/07)

Tárgy: A tűzvészek által elpusztított térségek számára nyújtott KAP-segélyek folyósítása

A nemrégiben Görögországban bekövetkezett tűzvészek katasztrofális hatást gyakoroltaka gazdálkodásra, főleg az olívaolaj-, a gyümölcs- és zöldség-, valamint borágazatban, amisúlyos következményekkel járt az érintett térségek környezete és fejlődése szempontjából,és komoly fenyegeti a gazdálkodási tevékenység folytatását.

Hogyan kellene újrafogalmazni a kölcsönös megfeleltetés alkalmazását a termeléstőlfüggetlen egységes jövedelemtámogatások az érintett mezőgazdasági termelők számáratörténő jogos kifizetésének biztosítása érdekében?

Hogyan biztosítható a borpiac új, közös szervezésének megvalósítása a tűzvészek általérintett térségekben, főleg ami a környezetet kímélő eljárásokat alkalmazó bortermelőkneknyújtandó közvetlen támogatásra vonatkozó bizottsági javaslatokat illeti?

Milyen további rendelkezésekre és pontosításokra van szükség a mazsolaszőlőre vonatkozóúj rendszer keretében, hogy azonnali válságkezelő intézkedéseket lehessen végrehajtani?Van-e lehetőség a működési alapok forrásainak növelésére az ilyen intézkedésekválsághelyzetekben történő finanszírozása érdekében?

Megvalósítható-e az, hogy a mezőgazdasági termelők támogatása céljából egy különnemzeti program jöjjön létre a gyümölcs- és zöldség-, valamint a borpiac közösszervezéséből származó finanszírozás segítségével?

39. kérdés (Georgios Karatzaferis) (H-0661/07)

Tárgy: Nem kormányzati szervezetek és egyesületek pénzügyi támogatása a görögországiazonnali újraerdősítés érdekében

Görögország a közelmúltban élte át történelme eddigi legnagyobb környezeti katasztrófáját.Sok görög környezetvédelmi szerv és a tűzvészek által elpusztított területeken találhatókolostorok azonban rendelkeznek e területek átfogó telepítési műveletekkel történő gyorsújraerdősítésének megszervezéséhez szükséges know-how-val és szakemberekkel.

Hogyan biztosíthat a Bizottság közvetlen finanszírozást (azaz a harmadik CSF kereténkívül) a nem kormányzati szervezeteknek, kolostoroknak, környezetvédelmi szerveknekstb., hogy azonnal helyre tudják állítani a tűzvészek által elpusztított görögországi erdőkkörnyezetét?

Milyen közösségi kezdeményezések alkalmazhatók e célra?

Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja . − Mindenekelőtt ismételten csak együttérzésemettudom kifejezni mindazok felé, akiket a tűzvészek következményei sújtanak.

Úgy gondolom, hogy fontos, hogy kimondjuk azt, hogy az egységes támogatás − amezőgazdasági termelőknek nyújtandó közvetlen kifizetés − nincs veszélyben. Anövénykultúrák, állatok vagy épületek esetleges pusztulása nem hat ki a termeléstőlfüggetlenített kifizetésre, mivel nincs termelési kötelezettség.


Ami a kölcsönös megfeleltetést illeti, az egyik fontos szabály, hogy a kölcsönös megfeleltetésalapján történő közvetlen KAP-kifizetések csökkentéséről csak a közvetlenül amezőgazdasági termelőknek tulajdonítható tevékenységek vagy mulasztások következtébenlehet határozni. Ezért az idén nyáron Görögországban bekövetkezettekhez hasonlóerdőtüzek miatt nem csökkenhetnek a kifizetések.

Ami a borágazatot illeti, részleges pusztulása esetén a szőlőültetvények támogatásra lehetnekjogosultak a jelenlegi rendelet értelmében a szerkezetátalakítási program keretében, valamintazon nemzeti keretek alapján, amelyeket az új KPSZ vonatkozásában meg fogunk határozni.

A gyümölcs- és zöldségpiac átalakított közös szervezése új válságmegelőző és válságkezelőeszközöket irányoz elő. Ez az szabályozás azonban csak 2008-tól lép életbe, ésvisszamenőleg nem érvényes.

Az utolsó kérdéssel kapcsolatban azt mondhatom el, hogy a pénzügyi szabályok nemteszik lehetővé a Bizottság számára, hogy a piacszervezési költségvetésből esetlegesmegtakarításokat csoportosítson át a görög mezőgazdasági termelők támogatására szolgáló,meghatározott nemzeti programokhoz.

Ami a nem kormányzati szervezetekkel, kolostorokkal, illetve környezetvédelmi szervekkelkapcsolatos konkrét kérdést illeti, a Bizottságnak nincs lehetősége arra, hogy közvetlenültámogassa az említett szerveket a környezeti helyreállítással kapcsolatos tevékenységekelvégzése céljából. Európai uniós segítségnyújtásra csak a tagállamok által a szubszidiaritáselvének megfelelően összeállított és társfinanszírozás céljából a Bizottsághoz benyújtott,kifejezetten az említett célra tervezett programok és beavatkozások esetén van lehetőség.

A vidékfejlesztési politikán belül hadd említsek néhány konkrét lehetőséget, amely szinténfelhasználható segítségnyújtás céljából. Előző válaszomban utaltam ezekre. Az elsőlehetőség a 2000–2006-os programmal kapcsolatos, és magában foglalhatja a nemzetiműködési programok és a regionális működési programok teljes összegének módosításáta mezőgazdasági potenciálnak a katasztrófákkal kapcsolatos nemzeti intézkedéseket követőhelyreállítása érdekében. Ez például jelentheti azt, hogy a mezőgazdasági termelőkpénztámogatást kaphatnak állatok, gyümölcs- vagy olajfák vásárlásához, illetve atönkrement épületek helyreállításához.

Ismételten nagyon határozottan ki kell jelentenem azonban, hogy nincs arra lehetőség,hogy a vidékfejlesztési politika keretében kártérítést nyújtsunk a mezőgazdaságitermelőknek az elveszett bevételért.

A második lehetőség a 2007–2013-as új vidékfejlesztési program, amely intézkedésekettartalmaz a mezőgazdasági termelési potenciál, valamint az erdőgazdálkodási potenciáltermészeti katasztrófákat követő helyreállítására.

Meg kell jegyeznem, hogy az említett két lehetőségen keresztül történő beavatkozások azújraerdősítésre és a termelési potenciál helyreállítására korlátozódnak, és nem használhatókfel a bevételekkel kapcsolatos veszteségek kompenzálására.

Azokat a lehetőségeket hagytam a végére, amelyek az állami támogatási programokonbelül állnak majd rendelkezésre. A görögországi erdőtüzekhez hasonló katasztrófákatáltalában kivételes eseménynek minősülnek, ami ténylegesen lehetővé teszi a tagállamokszámára, hogy támogatást nyújtsanak az anyagi veszteségek kompenzálásához.


A mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás számára nyújtott, nemzeti forrásokbólfinanszírozott támogatásra az állami támogatási program bejelentését és a Bizottságjóváhagyását követően kerülhet sor.

Arra is emlékeztetném önöket, hogy van egy sokkal egyszerűbb lehetőség, azaz azúgynevezett de minimis állami támogatás felhasználása, ami azt jelenti, hogy a tagállamokaz új változások alapján háromévente 6000 eurót kifizethetnek a mezőgazdasági termelőkszámára. Tehát szükség esetén, bárki megkérdezése nélkül maximum 6000 EUR ténylegesenkifizethető a mezőgazdasági termelők azonnali megsegítése céljából.

Stavros Arnaoutakis (PSE), a szerző képviseletében. – (EL) Tisztelt biztos asszony!Szeretném megkérdezni, hogy kapott-e a tűzvész által sújtott régiók helyreállításáravonatkozó konkrét tervezetet?

Milyen eljárás vonatkozik egy ilyen terv jóváhagyására?

Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja . − Ahogy azt már említettem, a programokkeretében két lehetőség adott. A vidékfejlesztési program keretében – ahogy azt elmondtam– lehetőség van támogatást szerezni a helyreállításhoz, új olajfák és borkészletekvásárlásához. Aztán ott van még a regionális politika, amely kollégám, Hübner biztos úrhatáskörébe tartozik. Tudom, hogy közvetlen és nagyon jó kapcsolatokat alakított kimindenütt, ahol csak őt jelölték ki arra a feladatra, hogy tartsa kézben a szálakat. Biztosvagyok abban, hogy rengeteg konstruktív megbeszélés zajlik éppen.

Elnök. − 40. kérdés (Marie Panayotopoulos-Cassiotou) (H-0601/07)

Tárgy: Kutatásfinanszírozás

A Bizottság megítélése szerint a 2007–2013-as programozási időszakra vonatkozó tervekszerinti finanszírozási rendelkezés vonatkozásában mely kutatási ágazatok vannaklemaradva? Milyen szempontok határozzák meg a finanszírozási prioritásokat? Hogyanbefolyásolja a hatodik keretprogram alapján finanszírozott kutatás hasznosságának éshatékonyságának értékelése az új kutatási projektek kiválasztását? Milyen szempontokhatározzák meg a finanszírozási prioritásokat az egyes kutatási ágazatokban?

Janez Potočnik, a Bizottság tagja . − Tisztelt elnök asszony! Jó, hogy ismét itt lehetek.Köszönöm a tisztelt képviselő asszonynak a kutatásfinanszírozással kapcsolatos kérdését.Kérdése egyértelműen és elsősorban az Európai Unió által finanszírozott kutatásravonatkozik, és válaszomban ezekkel a szempontokkal fogok foglalkozni. Akárhogy isnézzük, a kutatással kapcsolatos – inkább magán-, mint állami – befektetések nemzeti éseurópai szinten történő növelésének szükségessége központi jelentőségű a lisszaboni célokelérése szempontjából. Ugyanakkor arról is meg kell győződnünk, hogy a lehető legjobberedmény elérése érdekében megfelelően használják fel a pénzösszegeket.

A kérdés alapvetően négy részből áll, és én sorjában mindegyikre fogok válaszolni.Ugyanakkor azt is szem előtt kell tartanunk, hogy még mindig túl korai véglegeskövetkeztetéseket és tanulságokat levonni a hatodik és hetedik keretprogramok alapján.Mielőtt azonban rátérnék a tisztelt képviselő asszony kérdésének négy aspektusára,szeretnék emlékeztetni arra, hogy az Európai Unió kohéziós politikája, főleg az EurópaiRegionális Fejlesztési Alap és az Európai Szociális Alap az Európai Kutatási Térségkialakításához is jelentősen hozzájárul. A Bizottság számításai szerint a kohéziós politikaáltal a kutatáshoz és az innovációhoz a 2007–2013-as időszakban nyújtandó támogatása 2000-2006-os programozási időszakhoz képest több mint háromszor nagyobb.


Térjünk rá a kérdés első részére: a Bizottság megítélése szerint a 2007–2013-asprogramozási időszakra vonatkozó tervek szerinti finanszírozási rendelkezésekvonatkozásában mely kutatási ágazatok vannak lemaradva? A Bizottság megítélése szerintmegfelelő egyensúly alakult ki a program inkább felülről lefelé irányuló tematikus területeiés a keretprogramok inkább alulról felfelé irányuló tevékenységei, például a felderítő kutatásés az ösztöndíjak között. Nem lenne helyénvaló kiemelni konkrét területeket, amelyeknekkülönösen szüksége van finanszírozásra. Minél közelebbről megvizsgáljuk a 10 tematikusprioritást, annál egyértelműbb, hogy valójában mindegyikkel kapcsolatban többfinanszírozásra és kutatásra van szükség. De hogy egy példával szolgáljak, megemlíthetema páneurópai érdekű kutatási infrastruktúrákat, amelyeknek a 7. keretprogramon belülivégleges költségvetése sokkal kisebb, mint ahogy azt a Bizottság eredetileg tervezte. Ez egyfontos terület, ahol európai perspektívából szemlélve valódi hozzáadott érték keletkezik.Arra törekszünk, hogy több forrásból – elsősorban nemzeti és regionális forrásokból,valamint az Európai Beruházási Bank forrásaiból – álljon össze a finanszírozás. Az EurópaiKutatási Tanács első pályázati felhívását követően az is nyilvánvaló, hogy komolytúljelentkezés tapasztalható. Sokkal több kiváló pályázat érkezett az alapvető felderítőkutatásra, mint amennyit finanszírozni tudunk.

Ha megnézzük a tematikus kutatásokat, egyértelműen kiderül, hogy például az energiávalés az éghajlatváltozással kapcsolatos kutatási területek számára nagyobb támogatást kellnyújtanunk. E téren a tagállamok nem csupán a kutatásba történő befektetések növelése,hanem – elszigetelt erőfeszítések helyett – a kutatási erőfeszítések összefogását szolgálómechanizmus kialakítása révén is segítséget nyújthatnak. Ez is azon területek közé tartozik,amelyeket az Európai Kutatási Térségről szóló zöld könyvünkben javasoltunk.

Most pedig nézzük az általános szempontokat: a finanszírozás tematikus prioritásait az„Együttműködés” egyedi program határozza meg. Ezek azon kutatási területek, amelyekpályázati felhívások révén támogatást fognak kapni a 2007–2013-as időszakban.Javaslatunkat az érintettekkel 2004-ben folytatott széles körű konzultáció után terjesztettükelő, mely kiterjedt az „Együttműködés” témáinak internetes megvitatására, és ipari szereplőkbevonására az Európai Technológiai Platform segítségével. Ezenkívül a javaslat széles körűelőzetes hatásvizsgálaton alapult. Az utólagos értékelés és ellenőrzés eredményei szinténa kutatásfinanszírozásra vonatkozó prioritások meghatározásának fontos elemét képezik.A korábbi tapasztalatok alapján levont tanulságok tényleg kulcsfontosságúak voltak akeretprogramon belüli prioritások meghatározásában, ahogy azt Ön is érzékelteti a kérdésharmadik részében, amelyre most rátérek.

Ön a következő kérdést tette fel: Hogyan befolyásolja a hatodik pénzügyi keretprogramalapján finanszírozott kutatás hasznosságának és hatékonyságának értékelése az új kutatásiprojektek kiválasztását? Ezzel kapcsolatban két módszer is felmerül, melyek a kettőviszonyát meghatározzák. A részletesebb, műveleti szinten a Bizottság szolgálatai többezer FP6-projektet ellenőriznek, ami kiemelendő teljesítmény. A kollégák állandókapcsolatban vannak a kutatási közösséggel, és az adott projekt soránl elért előrehaladássalkapcsolatos naprakész információik fontos részét képezik a 7. keretprogrammunkaprogramjainak előkészítésének. Másodsorban pedig, általánosabb szinten, a Bizottság2008-ban meg fogja szervezni az FP6 utólagos értékelését. A különböző kutatásitevékenységek általános hatásával kapcsolatos értékelést magas szintű szakértők fogjákelvégezni. Az FP6 utólagos értékelésének eredményei adják majd a legfontosabbinformációkat az FP7, közelgő, 2010-es időközi felülvizsgálatához.


Végül rátérek a kérdés utolsó részére: amikor az egyes kutatási ágazatokban a finanszírozásiprioritásokat mérlegeljük, a finanszírozásban részesülő témákat az évesmunkaprogramokban és a pályázati felhívásokban határozzuk meg. A munkaprogramokelkészítése során évente konzultációt folytatunk különböző érdekelt felekkel. Külsőtanácsadó csoportoktól, az adott terület kiemelkedő szakértőitől is segítséget kérünk, akikhozzájárulnak annak biztosításához, hogy a munkaprogramok tartalmazzák aleglényegesebb kutatási területeket, figyelembe véve a folyamatban lévő projekteket,amelyeket a korábbi pályázati felhívások keretében finanszíroztunk. Amint a felhívásrabeérkeznek az egyes pályázatok, az irányadó értékelési szempontok alapján elvégezzükszakértői értékelésüket. Azon pályázatok részesülnek finanszírozásban, amelyek alegmagasabb összpontszámot kapják a pályázati felhívás vagy annak a projekt által lefedetrészé.

Végezetül úgy gondolom, hogy helyes elmondani, hogy a közösségi eszközök révénfinanszírozott kutatás tekintetében átlátható rendszerrel renelkezünk, amely a legjelentősebbterületeknek juttatja a finanszírozást, továbbá biztosítja, hogy ezt követően a támogatásta legjobb pályázatoknak ítéljék oda.

Maria Panayotopoulos-Kassiotou (PPE-DE). - (EL) Köszönöm a kellőképpen informatívválaszt. Szeretném megkérdezni, hogy figyelembe veszik-e a kutatás nemzetközi szintűfejlődését, amikor döntést hoznak a különböző tevékenységekről, tekintettel arra, hogyglobalizált világban élünk. Milyen mértékben részesülnek az európai fiatalok különfinanszírozásban annak érdekében, hogy részt vegyenek a kutatásban?

Janez Potočnik, a Bizottság tagja . − Természetesen csak globális viszonylatbangondolkodhatunk. Ha ténylegesen megvizsgáljuk, hogy a világ legjelentősebb közösségeimilyen területekre helyezik a hangsúlyt a kutatás során, láthatjuk, hogy ezek megegyezneka mi prioritásainkkal. Ezen túlmenően több területen egyesítjük erőfeszítéseinket. A hetedikkeretprogramban pontosan a nemzetközi együttműködés volt az, amelyet valóbanmegerősítettünk. Ehhez finanszírozást és támogatást biztosítunk, és ez a jövőben méginkább így lesz, mert úgy gondoljuk, hogy a globalizált világ előttünk álló kihívásai – akáraz élelmiszerekről, az egészségügyről, az ivóvízről, az éghajlatváltozásról, akár abiztonságról vagy az energiáról legyen szó – világméretűek, és mindnyájunknak megfelelőenfoglalkoznunk kell velük.

Justas Vincas Paleckis (PSE). - Tisztelt biztos úr! A kiemelt prioritások között említetteaz energia és az éghajlatváltozás tematikus területét. Ez helyes rangsorolás, és az EurópaiUniónak áttörésre van szüksége. Hogyan szándékozik a Bizottság megszervezni az EU„legjobb koponyái” közötti együttműködést ezen a területen, és esetleg – még inkább – avilág „legjobb koponyái” közötti együttműködés előmozdítását? Mert ez a kérdés döntőfontosságú.

Janez Potočnik, a Bizottság tagja . − Igen, valóban hangsúlyt helyezünk erre. Alapvetőenez volt az elgondolás – ez szerepel a jelenlegi keretprogramban is –, de az igazság az, hogymost az európai technológiai stratégiai terv elkészítésére is koncentrálunk. A tervetlegkésőbb az év végén el kell fogadnia a Bizottságnak. Ezzel kapcsolatban tulajdonképpentermészetesen minden európai érintettel konzultálunk.

Így konzultáltunk a már létező valamennyi technológiai platformmal. Nagyon nyílttárgyalásokat folytattunk. Gyakorlatilag valamennyi platform részt vesz atevékenységeinkben, és megpróbáljuk ezt megfelelően összehangolni.


Nagyon helyesen említette, hogy az is alapvető fontosságú, hogy a lehető legmegfelelőbben,nemzetközi szinten vegyünk részt annak meghatározásában, hogy hogyan kezeljük ezeketa kérdéseket. De ezzel kapcsolatban két dolgot kell megemlíteni: ha a magánszféraszempontjából is próbáljuk ezt kezelni, kiegyensúlyozott módszert kell választani, azegyüttműködés és a versenyképesség előtt, illetve között, és pontosan ezt próbáljukfigyelembe venni.

Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Tisztelt biztos úr! A Tanács csökkentette a 2008-askutatásfinanszírozást. Hogyan készülnek a pénzügyi terv felülvizsgálatára, félidősértékelésére? Úgy gondolja, hogy benyújthatunk még új kezdeményezéseket és javaslatokat,amelyek a kutatásnak az európai költségvetésen belüli jelentőségét is kifejezik?

Janez Potočnik, a Bizottság tagja . − Úgy vélem, hogy inkább az a fő kérdés, hogy mennyirekell kiterjednie ennek a félidős értékelésnek. Úgy gondolom, hogy ez egy megválaszolandókérdés. Ha válasz az, hogy a sürgősség miatt foglalkoznunk kell bizonyos kérdésekkel,amelyek a már elfogadott pénzügyi időszak részét képezik, akkor biztos vagyok abban,hogy a tudomány és a kutatás azon területek közé tartozna, amelyekkel foglalkoznunkkell.

Elnök. − 41. kérdés (Esko Seppänen) (H-0640/07)

Tárgy: Az ITER-projekt

Az ITER egy ambiciózus projekt, amely kétségtelenül véletlenszerű, szerencsés tudományosfelfedezésekre való képességre emlékeztet: rábukkanhatunk dolgokra anélkül, hogy tudnánk,hogyan keressük azokat. A projektben több nem európai uniós ország is érintett. Apartereink eddig megfelelően kezelték a – gazdasági és egyéb – kötelezettségvállalásaikat?

Janez Potočnik, a Bizottság tagja . − Az ITER-projekt, ahogy azt a tisztelt képviselők istudják, a világ fúziós energiával kapcsolatos kutatási programjának nemzetközi vezetőprojektje. A kezdetektől és az 1980-as években tartott csúcstalálkozók során Európa vezetőszerepet játszott a projekt egymást követő előkészítő szakaszaiban.

A Bizottság méltán lehet büszke az ITER-partnerek bizalmára, amely abban fejeződött ki,hogy Európának adták a fogadó fél központi szerepét a projekt közös végrehajtásában.

Az Euratom és a tagjai együttes fellépésével tervezett és épített JET-létesítmények kiválópéldát szolgáltattak arra, hogy mit lehet elérni, ha a fúziós kutatással foglalkozó vezetőszervezetek egyesítik tapasztalataikat és forrásaikat. Az ITER-projekt kiterjeszti ezt az elvetaz európairól a globális együttműködési szintre.

Az ITER műszaki célkitűzései és szándéka a nemzetközi fúziós kutatás szilárd éstudományos szempontból precíz távlati fejlődési folyamatán alapul, amely az utóbbiévtizedekben a nemzetközi, politikai határokon átlépő tudományos együttműködéslégkörében drámai növekedésen ment keresztül a kísérleti fúziós létesítmények teljesítményetekintetében.

A JET-en kívül az ITER olyan szintre terjeszti ki a kísérleti részt, ahol a fúziós energiatudományos és technológiai megvalósíthatósága bizonyítható.

Az ITER-megállapodás 2006. novemberi aláírása óta az ITER-partnerek mindannyianmegfelelően teljesítették az ITER-tárgyalásokon vállalt kötelezettségeket.


Politikai szinten minden partner törekedett a megállapodás ratifikálásával, illetveelfogadásával kapcsolatos saját alkotmányos kötelezettségeinek teljesítésére, és amegállapodás idén októberben hivatalosan hatályba lép.

Eközben a partnerek tiszteletben tartották arra vonatkozó kötelezettségvállalásaikat, hogya hatálybalépésig a lehető legnagyobb mértékben betartják a megállapodás feltételeit.

A nemzetközi ITER-csapat és a franciaországi cadarache-i ITER-helyszín személyzetét ajelenlegi összes partner képviselőiből állítják össze.

A partnerek pénzügyileg hozzájárulnak az ITER-szervezet költségvetéséhez éslelkiismeretesen végzik a műszaki és tudományos közreműködéshez szükséges, általukvállalt közös műszaki előkészületeket.

Az Európai Unióban a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Közös Vállalkozást a Tanács 2007.március 27-i határozata hozta létre. A vállalkozás feladata a demonstrációs fúziós reaktorokés a kapcsolódó létesítmények megépítésével kapcsolatos tevékenységek előkészítése ésösszehangolása.

Eddig a felügyeleti szerv, a kormányzótanács kétszer ült össze és elfogadta az elsőmunkaprogramot és az ahhoz szükséges igazgatási határozatokat, hogy a közös vállalkozás2008 elején működőképes legyen. Mindenekelőtt sor került a székhelyről szólómegállapodás aláírására Spanyolországgal. Ezenkívül a kormányzótanács kijelölte azigazgatót, a közös vállalkozás vezető tisztviselőjét.

Az ITER valóban egy ambiciózus projekt. Megvalósításához tágítanunk kell a tudományos,technológiai és szervezeti tapasztalataink határát. A kísérletek sajátossága, hogy azeredmények nem jelezhetők előre biztosan. De az ITER nem olyan vállalkozás, amelybekönnyelműen vagy a véletlenszerű felfedezések reményében léptünk be. Az ITER hosszútávú nemzetközi partnerségekből és kötelezettségvállalásokból áll, olyan partnerekettömörít, akik több mint a világ népességének felét képviselik, hogy a közös jövőnkszempontjából központi kérdésekkel foglalkozzanak, a fenntartható, nem szennyezőenergiaforrásoknak az emberiség javára történő fejlesztésével. Az ITER lehetőségei a projektszilárd tudományos és technológiai alapjain, valamint az összes partner – vagy inkábbmindnyájunk – által eddig tanúsított lelkesedésen és elkötelezettségen alapul. Még sohanem volt a világon ilyen együttműködés, mint az ITER.

Esko Seppänen (GUE/NGL). - (FI) Tisztelt biztos úr! Egy bizonyos együttműködésiprojekttel, a Galileo-projekttel kapcsolatban rossz tapasztalataink vannak. Az eredetitervekkel ellentétben az Európai Uniónak kell finanszíroznia a projektet, miközben nemminden érintett fél osztozik a tervek szerinti finanszírozásban.

Értelmezhetjük-e a biztos úr válaszát úgy, hogy a kötelezettségek teljesítése tekintetébenaz ITER-rel nem lehetnek problémáink, azaz nem alakul ki olyan probléma az ITER esetében,mint a Galileo-projektnél, ahol az érintett felek elmulasztották a vállalt kötelezettségekteljesítését?

Janez Potočnik, a Bizottság tagja . − Pontosan így van. Nagyon röviden elmagyarázoma dolgot. Annak idején a kormányok vállalták a kötelezettségeket. Mind államikötelezettségvállalás. Tehát a Galileóval kapcsolatban vállalt állami kötelezettségek valójábansoha nem jelentettek problémát. Őszintén mondom, a Galileóval kapcsolatban felmerültproblémák egyáltalán nem fognak előfordulni az ITER-projektben.


Elnök. − 42. kérdés (Carl Schlyter) (H-0643/07)

Tárgy: Nanotechnológia

A nanotechnológia a technológia új ága, amely sok lehetőséget kínál, de egyre többkockázattal jár. A Nano Dialogue projekt szerint az EU lakosságának 48%-a moratóriumotszeretne a nanotechnológia fogyasztási cikkekben történő alkalmazása tekintetébenmindaddig, amíg a az emberekre és a környezetre gyakorolt hatásai nem válnak ismertté.

Milyen jogszabály van készülőben az olyan ágazatok vonatkozásában, ahol nanoanyagokattartalmazó termékeket alkalmaznak és ezek már piaci forgalomban vannak, példáulkozmetikumok, testápoló termékek, gyógyszerek, tisztítószerek és egyéb fogyasztásicikkek? Tervez-e a Bizottság ágazatspecifikus megközelítést vagy horizontális jogszabályta nanotechnológia fogyasztási cikkekben történő alkalmazásával kapcsolatban?

Janez Potočnik, a Bizottság tagja . − Mindenekelőtt szeretném megköszönni ananotechnológiával kapcsolatos kérdést. A Bizottság nagyon komolyan veszi a biztonságés a fogyasztóvédelem kérdését, és annak biztosításán fáradozik, hogy a lakosság élvezhessea nanotechnológiák által előidézhető innovációk előnyét, ugyanakkor védett legyen a károshatásoktól.

Sok erőfeszítést fordítunk a biztonsági problémák megoldására. Az FP5-ből és az FP6-bólmintegy 28 millió eurót fordítottunk olyan projektekre, amelyek kifejezetten ananotechnológiák környezeti és egészségügyi vonatkozásaira helyezték a hangsúlyt,továbbá a tervek szerint az ilyen jellegű kutatás a nagyság és a kiterjedés tekintetében isjelentősen növekedni fog a 7. keretprogramban. Ahogy azt Önök is tudják, a Bizottságelfogadta a nanotudományokkal és a nanotechnológiával foglalkozó, a 2005–2009-esidőszakra vonatkozó európai cselekvési tervet, a Parlament pedig elfogadott egyállásfoglalást ezzel kapcsolatban, amelyben a cselekvési terv kedvező fogadtatásra talált.

Az e hónapban a nanotechnológiai cselekvési terv végrehajtásával kapcsolatban közzétettközleményben teljes körűen foglalkozunk a kérdés második részével. Sokféle európai ésmég több nemzetközi – főleg OECD- és ISO- – megközelítést, szabályozási és nemszabályozási jellegűt, követünk a nanotechnológiák esetleges káros hatásával kapcsolatosprobléma megoldása érdekében.

A Bizottság szabályozási vizsgálatot végez a nanotechnológia alkalmazásán alapulótermékek egészségügyi, biztonsági és környezeti vonatkozásainak tekintetében. Az előzeteseredmények arra utalnak, hogy a meglévő közösségi szabályozási keret összességébenmegfelelően lefedi a nanotechnológián alapuló, napjainkban fejlesztett termékeket.

A termelés és a termékek különböző aspektusaira, például a kérdésben említettkozmetikumokra és gyógyszerekre már különféle közösségi rendelkezések vonatkoznak,jóllehet nem kifejezetten a nanotechnológiával kapcsolatosak. Ezért most úgy tűnik, hogynincs szükség a nanotechnológiával kapcsolatos biztonsági kockázatokra vonatkozó újjogszabályok kidolgozására, illetve jelentős módosítások előterjesztésére. Mindazonáltala tudományos fejlődés, illetve a Bizottság által szigorúan ellenőrzött egyes területekentapasztalható szabályozási igények alapján szükség esetén szabályozási változtatásokatlehet javasolni. Nem magával a nanotechnológiával, hanem inkább a nanotechnológiánalapuló termékekkel kapcsolatban kell megvizsgálni a szabályozási vonatkozásokat.

A Bizottság meg van győződve arról, hogy a nanotechnológiával kapcsolatos moratóriumnemkívánatos hatásokat idézne elő. Amellett, hogy a társadalmat megfosztanánk az ilyen


technológiák lehetséges előnyeitől, ez oda vezethet, hogy Európán kívül „technológiaiédenkertek” alakulnának ki, ahol a kutatás és az innováció szabályozási keretek nélkülfolyik.

Végül szeretnék megemlíteni egy másik Eurobarometer-felmérést, amelyet az újtechnológiákkal kapcsolatban 2005-ben készítettek 25 000 ember részvételével. Ha eztösszevetjük az ön által a kérdésben említett NanoDialogue projekttel, ez utóbbi 700válaszadón alapult. Az Eurobarometer megállapította, hogy az európaiak összességében– körülbelül 50%-ban – támogatták a nanotechnológia fejlesztését. A társadalomhasznosnak és erkölcsileg elfogadhatónak találja ezeket a technológiákat. Érthető módona válaszadók mintegy 42%-a bizonytalan volt az új technológia hatásait illetően, de afelmérés szerint a válaszadók közel 70%-a, akik véleményt nyilvánítottak a technológiahatásairól, optimista volt.

Carl Schlyter (Verts/ALE). – (SV) Úgy gondolom, hogy egyetértünk abban, hogy ananotechnológia szempontjából az lenne a legrosszabb, ha a jelenleg piacra bocsátotttermékekkel kapcsolatban nem végeznénk megfelelő ellenőrzést, és a termékek rontanáka kezdeti fejlesztési szakaszban lévő technológia jó hírét.

Úgy gondolom, hogy a hagyományos toxicitás-vizsgálatok nem állapítják meg elégmegbízhatóan a nanotechnológiához kapcsolódó kockázatokat; éppen ellenkezőleg, úgygondolom, hogy a jelenlegi jogszabályokban előírt toxicitás-vizsgálatokat korszerűsítenikell. Úgy gondolom, hogy címkézési rendszerre van szükségünk, hogy a fogyasztók magukválaszthassanak, és kíváncsi vagyok, hogy a Bizottság tervez-e ilyen jogszabályt.

Janez Potočnik, a Bizottság tagja . − Teljesen egyetértek önnel és az első állításával. Alegrosszabb az lenne, ha valami történne, tehát ezt meg kell akadályoznunk, éselővigyázatosnak kell lennünk. Ez a legfontosabb, és teljes mértékben egyetértek Önnel.

A jogszabályok előterjesztése nem az én feladatom, hanem a Bizottságon belül azonkollégáim hatáskörébe tartozik, akik a védekezéssel foglalkoznak. Biztos vagyok abban,hogy nagyon körültekintően foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Azt mondhatom Önnek, hogya kutatás terén minden tőlünk telhetőt megteszünk annak érdekében, hogy megpróbáljukelemezni az Ön által említett esetleges kockázatokat, és ez feltétlenül olyan dolog, amelyaz én hatáskörömbe tartozik.

Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Tisztelt biztos úr! A hetedik kutatási keretprogramban hovákerül majd a hangsúly a nanotechnologiai szektorban? A lakosság rendkívül nagyreményeket táplál ezzel a szektorral, különösen az „élj hosszú és egészséges életet”programmal kapcsolatban. Ön is teljesen új lehetőségeket lát az orvosi ágazatban abbana tekintetben, hogy hosszú és egészséges életet lehessen élni?

Janez Potočnik, a Bizottság tagja . − Igen, a válasz egyértelműen pozitív. Ez azon területekegyike. Ha valamivel össze akarjuk vetni, a nanotechnológia egy kissé azinformációtechnológiához hasonlít, mert több ágazatot érintő horizontális hatásról vanszó. Az egészségügy azon területek közé tartozik, ahol az eredmények nagyon ígéretesek,így a mi kutatásunknak is részét képezi, amely kutatás kétségtelenül ebbe az irányba halad.

Piia-Noora Kauppi (PPE-DE). - Köszönöm a válaszokat, biztos úr. Örömmel hallottam,hogy úgy gondolja, hogy a közös szabályozási keret a helyes irányba fejlődik, valaminthogy kétségbe vonja a NanoDialogue projektet és a tanulmány megállapításait, amelyekrea kérdés hivatkozik. Úgy vélem, hogy az Eurobarometer egyértelműen bizonyítja, hogyaz európai polgárok támogatják a nanotechnológiák fejlesztését.


Kérdésem azzal kapcsolatos, hogy Schlyter úr a kérdésében azt állítja, hogy ananotechnológia egyre több kockázattal jár. Rendelkeznek-e olyan adatokkal, amelyekazt bizonyítják, hogy a nanotechnológia olyan kockázatot jelentene, amelyről Schlyter úrmár tényként beszél?

Janez Potočnik, a Bizottság tagja . − A nanotechnológia minden bizonnyal olyan terület,amelyre oda kell figyelni, többek között a kockázataira is. Ha olyan területre lépünk,amelyben valóban benne rejlik a kockázat veszélye, körültekintően kell eljárnunk. Ha nemakarjuk, hogy az emberek olyasmi ellen forduljanak, ami – gondos eljárás esetén – bizonyáraa javukat szolgálná, akkor úgy kell végezni a dolgokat, hogy minden tőlünk telhetőtmegtegyünk, hogy ez ne történjen meg. Ez pontosan megfelel a mi módszerünknek. Eddigtermészetesen még nem került sor e területtel kapcsolatos incidensekre, de ez nyilvánvalóanegy olyan ágazat, ahol sokkal jobb, ha körültekintően járunk el. Bizonyára ez az a helyesút, amelyet követnünk kell.

Elnök. − A 43. és 44. kérdésre írásban válaszolnak majd. 45. kérdés (Sarah Ludford)(H-0595/07)

Tárgy: Londoni autóbuszok

A „Greater London Assembly” (Nagy-London Önkormányzata) által júniusban közzétettadatok szerint az úgynevezett „csuklós buszok” (hosszú, nem emeletes, két kocsiból állóbuszok), amelyek sok európai városban megtalálhatók, és amelyek 2002-ben Londonbanis megjelentek, 2006-ban 1751 balesetben voltak érintettek. Ez 75%-kal több, mint másbuszok esetében, és ez átlagosan csaknem napi öt balesetet jelent, illetve minden egyeslondoni csuklós buszra vonatkoztatva évi több, mint öt balesetet.

Mivel ez elfogadhatatlan helyzet, különösen, ha más típusú buszokkal összevetjük, milyenlépéseket tesz a Bizottság annak biztosítása érdekében, hogy megfelelő biztonságiintézkedésekre kerüljön sor csuklós buszok üzemeltetése szempontjából, valamint hogya buszvezetők megfelelő képzésben részesüljenek? Hogyan üzemeltethetők ezek a buszokbiztonságosan a zsúfolt városokban?

Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) A Bizottságnak nincs tudomása a többi olyaneurópai várossal kapcsolatos aggasztó statisztikai adatokról, ahol szintén csuklós buszokathasználnak. Mindemellett a közösségi jogszabályok többféleképpen tárgyalják a problémát.

A gépjárművek és pótkocsijaik egyes kategóriáinak tömegéről és méreteiről szóló 97/27/EKirányelv megállapítja a buszok fordulékonyságára vonatkozó általános, valamint a csuklósbuszokra vonatkozó egyedi követelményeket.

Az egyes közúti árufuvarozást vagy személyszállítást végző járművek vezetőinekalapképzéséről és továbbképzéséről szóló 2003/59/EK irányelv célja a járművezetőkképzettségi szintjének növelése. Ebben a vonatkozásban kívánatos lenne, hogy az irányelvetátültető nemzeti jogszabály rendelkezzen a a csuklós buszok vezetőinek biztosított egyediképzési programokról.

A járművezetők látásával kapcsolatban az európai jogalkotás a Közösségben nyilvántartásbavett nehéz tehergépjárművek visszapillantó tükrökkel való utólagos felszereléséről szóló2007/38/EK irányelv révén foglalkozott a nehéz tehergépjárművek problémájával.

Mindemellett a Bizottság tisztában van azzal, hogy más kategóriájú járműveket, például avárosi buszokat is számításba kell venni. Ezért a jogalkotó által a fent említett irányelvben


előírtaknak megfelelően a Bizottság kellő időben jelentést nyújt be az eredményekről,amelyhez adott esetben a meglévő jogszabály felülvizsgálatára irányuló javaslatot mellékel.

Ezt tudom válaszolni Ludford bárónőnek.

Sarah Ludford (ALDE). - Úgy gondolom, hogy a kérdésem jól időzített, mivel a Bizottságépp ma tette közzé a város mobilitásról szóló zöld könyvet.

Nem várom el a Bizottságtól, hogy megértse azt, hogy személyes veszteséget érzek amiatt,hogy a jelképpé vált emeletes „London Routemaster” autóbuszokat alacsony, a kontinensenhasznált csuklós autóbuszokkal cserélték le, de nagyom köszönöm, hogy több európaiuniós jogszabályt megemlített, amelyeket alkalmazni kell.

Megkérhetem Önt, hogy vegye fel a kapcsolatot London polgármesterével és a londonitömegközlekedési vállalattal („Transport for London”) annak kivizsgálása érdekében, hogyezeknek a buszoknak miért rosszabb 75%-kal a baleseti statisztikája, mint más buszoké,valamint azt megállapítandó, hogy az említett irányelveket megfelelően alkalmazzák-e azEgyesült Királyságban, különösen Londonban?

Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. − (FR) Nagyon helyes, hogy kitartóan követeli acsuklós buszok biztonságát. Ha nincs kifogása ellene, megkérdezzék a londoni hatóságokata problémával kapcsolatban.

Az igaz, hogy a csuklós buszokat könnyebb vezetni, mint a merev vázú buszokat, de aminta vezető felméri, hogy mire képes a jármű, hajlamos egy kicsit gyorsabban vezetni, ésmagabiztosabban kanyarodik, sajnos időnként túl magabiztosan.

Ön nagyon jó témát vetett fel, és ahogy már említettem, megpróbáljuk kivizsgálni, hogytényleg szükség van-e a meglévő jogszabályok módosítására.

Az is nagyon helyes, hogy ezt a problémát annak figyelembevételével vetette fel, amit aParlament előtt már korábban kiemeltem, azaz hogy valójában a balesetek kétharmadavárosokban és nagyvárosokban következik be, és hogy ezért e balesetek okait meg kelltudni. Szerencsés időzítéssel emelt ki egyet az okok közül.

Elnök. − 46. kérdés (Silvia-Adriana Ticau) (H-0598/07)

Tárgy: Bukarest, Constanta és Szófia nagy sebességű európai vasúthálózattal valóösszekötése

A transzeurópai közlekedési hálózat 30 kiemelt fontosságú projektjének egyike a 22.tengely, amely a következő vasúti szakaszokat foglalja magában:Athén-Szófia-Budapest-Bécs-Prága-Nuremberg/Drezda. Románia a Curtici és Brassó közötti480 km hosszú vasúti szegmenssel vesz részt ebben a projektben.

Mivel Románia és Bulgária csatlakozása óta az Európai Unió a Fekete-tengerhez vezetőfolyosóval rendelkezik, és népessége mintegy 30 millió lakossal nőtt, azt szeretnémmegkérdezni a Bizottságtól, hogy Romániának és Bulgáriának milyen lépéseket kell tennieahhoz, hogy a romániai Bukarestet és Constantát, illetve a bulgáriai Szófiát a nagy sebességűeurópai személy- és áruszállító vasúthálózathoz kapcsolja?

Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Tisztelt Ţicău asszony! A kiemelt fontosságú,22. vasúti tengelynek valójában Németországot és Görögországot kell összekapcsolniaPrágán, Bécsen, Budapesten és Szófián keresztül. A tengely északi elágazása Curticin ésBrassón keresztül Bukarestig és Constantáig vezet.


Románia és Bulgária, valamint a többi érintett ország jelentős erőfeszítéseket tesz enneka vasútvonalnak a megépítése érdekében, hogy fővárosaik és Constanta kikötőjekapcsolódjon az Európai Unió többi részének vasúthálózatához. Ezeket az erőfeszítéseket2007–2013-as időszakban tovább kell folytatni. Ezek a projektek potenciálisan jogosultaka Kohéziós Alap, illetve a strukturális alapok, sőt a transzeurópai hálózatok költségvetésébőltörténő közösségi finanszírozásra.

Románia a Curtici-Brassó-Bukarest-Constanta vasútvonal fejlesztését részesíti előnyben.Bukaresttől északra egy 92 km-es szakasz már megépült. A Bukarest és Constanta közöttiszakasszal kapcsolatos projektek már folyamatban vannak. Ezeket 2010-ig fokozatosanbe kell fejezni. Románia a 2007–2013-as időszakra vonatkozó közlekedési operatívprogramjában már jelezte, hogy a kohéziós alapból származó 1,1 milliárd eurófelhasználásával a Curtici-Brassó-Predeal vonal fejlesztését tervezi.

Szófia európai uniós hálózathoz történő kapcsolása tekintetében jelentős lépést jelentetta Dunán Vidin-Calafatnál átvezető közúti és vasúti hídnak az ISPA-alapból finanszírozottmegépítésére vonatkozó szerződés aláírása. A híd megépítését 2010-ben kell befejezni.Ezen túlmenően Bulgária a 2007–2013-as időszakra vonatkozó közlekedési operatívprogramjában a Vidin-Szófia vonal egy részének kialakítását. A legkésőbb 2013-igelvégzendő munkálatok költsége 320 millió eurót tesz ki az egész vonalra vonatkozó1 380 millió eurós teljes összegből.

Románia vállalta, hogy legkésőbb 2013-ra minden előkészítő tanulmányt elvégez aDuna-hídtól északra található Craïova-Calafat vonal korszerűsítéséhez, tehát kész arra,hogy rögtön 2013 után elkezdje a munkálatokat.

Ezt tudom válaszolni. Elnézést kérek azért, hogy szóban közöltem ezeket az információkat,de szükség esetén nyilvánvalóan ki tudjuk ezt egészíteni írásban, ha úgy kívánja, Ţicăuasszony.

Silvia-Adriana Ţicău (PSE). - (RO) Tisztelt biztos úr! Ha lehetséges, valóban szeretnémezeket az információkat írásban is megkapni. Ezenkívül azt szeretném kérni Öntől, hogyszervezzen egy szemináriumot a strukturális alapok romániai felhasználásáról, mert úgyvélem, hogy az új tagállamoknak támogatásra van szükségük ahhoz, hogy hozzá tudjanakjutni a strukturális alapokból származó finanszírozáshoz és fejleszthessék közlekedésiinfrastruktúrájukat.

Az Európai Unió számára fontos a Fekete-tenger megközelíthetősége, és ezért úgy vélem,hogy az utasok és az áruk mobilitása szempontjából a vasút fejlesztése is fontos. Visszatérvea nagy sebességű vasúttal kapcsolatos kérdésre: az utasok mobilitása fontos, és ezértpárbeszédet szorgalmazok annak érdekében, hogy mindent, ami ehhez a jelentős projekthezszükséges, lépésről-lépésre meg tudjunk valósítani.

Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Tisztelt Ţicău asszony! Engem legalább annyirafoglalkoztat ez a kérdés, mint önt is. Valóban azt szeretném, hogy az új tagállamok, ebbenaz esetben különösen Románia és Bulgária a legoptimálisabban fel tudja használni akohéziós alapot. Amennyiben lehetséges, természetesen előnyben kell részesítenünk avasúti közlekedést, ami aztán elő fogja segíteni, hogy a későbbiekben elkerüljük akörnyezetvédelmi követelményekkel kapcsolatos nagyobb problémákat és a forgalmidugók kialakulásának kockázatát az európai autópályákon.


Köszönöm a kérdést. Meg fogom kérni a kollégáimat, hogy adjanak részletesebb választ.Ha lehetőségem lesz ezen országok meglátogatására, természetesen még több információvaltudunk majd szolgálni.

Elnök. − 47. kérdés (Bernd Posselt) (H-0600/07)

Tárgy: Nagy sebességű vasútvonalak Párizs és Budapest, valamint Strasbourg és Brüsszelközött

A Stuttgart 21 projekttel kapcsolatos alapvető megállapodásokat követően mi a Bizottságvéleménye a Párizstól Strasbourgon és Münchenen keresztül Bécsbe/Pozsonyba, illetveBudapestre vezető „Magistrale for Europe” egyes szakaszai megépítésének ütemezéséről?

Milyen lehetőségeket lát a Bizottság arra, hogy ezt a fővonalat a három „európai főváros”,Strasbourg, Luxembourg és Brüsszel közötti nagy sebességű vasútvonallal bővítsék ki?

Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Én válaszolok a kérdésére, Posselt úr. APárizs-Strasbourg-Stuttgart-Bécs-Pozsony közötti 17. vasúti tengely a transzeurópaiközlekedési hálózat 30 kiemelt fontosságú projektjének egyike. Az Ön által említettStuttgart 21 projekt ennek a kiemelt fontosságú projektnek egy fontos láncszeme.

2007. július 19-én megállapodást írt alá Tiefensee úr, a német közlekedési miniszter ésBaden-Würtemberg Szövetségi Állam hatóságai, a stuttgarti régió és Stuttgart városa,valamint a Deutsche Bahn képviselője. Ez a megállapodás kulcsfontosságú mozzanatnaktekinthető a Stuttgart-Ulm szakasz miatti elakadás megszüntetésében, mivel biztosítja afinanszírozást a munkálatok 2010-es elkezdéséhez.

A Bizottság szorosan figyelemmel kíséri a Stuttgart és Ulm közötti szakaszokkorszerűsítését. 2005 júliusában a Bizottság ehhez a vonalhoz európai koordinátort jelöltki Balázs Péter személyében, aki már második jelentését nyújtotta be. A jelentésttovábbították a Parlament Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságának elnökéhez. Ajelentés az Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóság honlapján megtekinthető. Akoordinátor, Balázs úr továbbra is nagy figyelmet fordít a Stuttgart és Ulm közötti szakasszalkapcsolatos elakadásra, amelyet meg kell szüntetni. Jelentésében a koordinátor elemeztea Párizs-Pozsony kiemelt jelentőségű projekt előrehaladását, és arra a következtetésrejutott, hogy a projekt nagy részét 2015-ben be lehet fejezni. Ugyanakkor a Stuttgart-Ulmszakasz – tekintettel a feladat összetett voltára – 2019-ig nem fog elkészülni.

Egyértelmű, hogy egy bizonyos kiemelt jelentőségű projekt nem zárja ki a munkálatokegyéb irányokba való folytatását. Más kiemelt jelentőségű projektek, például azAthén-Szófia-Budapest-Bécs-Prága-Nürnberg-Drezda tengely a Párizs-Pozsony projektetfogja egészen a Fekete-tengerig és Görögországig kiterjeszteni, míg az Eurocaprail 28.kiemelt jelentőségű projekt Luxembourgon keresztül Brüsszelt fogja összekötniStrasbourggal.

2007 júliusában a tagállamok benyújtották a közösségi társfinanszírozás irántipályázataikat. Ezeknek a pályázatoknak az értékelése jelenleg is tart. A Bizottság az értékelésalapján fog javaslatot tenni az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az RTE-T költségvetés2007–2013-as időszakra történő elosztására vonatkozóan.

Ezeket a válaszokat szerettem volna elmondani Önnek, Posselt úr. Személy szerint engemrendkívüli módon érdekel a Párizs-Budapest tengely, és elmondhatom Önöknek, hogyBalázs úr és én is valóban arra törekszünk, hogy minden erőfeszítést megtegyünk enneka jelentős projektnek a befejezése érdekében.


Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Tisztelt biztos úr! Önt illeti meg a történelmi érdemazért, hogy működőképessé tette azt, amit még 1982-ben Kohl úr és Mitterand úrelhatározott, és ami most végül megvalósul.

Két rövid kérdést szeretnék feltenni. Először is, a Strasbourg-Kehl-Appenweier és aMünchen-Mühldorf-Salzburg, határokon átnyúló projektek szintén meglehetősenösszetettek. Van- valami hír ezekről a projektekről?

Másodszor: meg tudná-e azt tenni, hogy ismételten a vasúttársaságokhoz fordul és megkériőket, hogy – ha már az európai alapokból annyi pénzt fordítottunk a határokon átnyúlóútvonalakra – hagyják abba a határokon átnyúló vasúti kapcsolódási pontok leépítését?Saját forrásaink felhasználásával bővítjük a vasutakat, ugyanakkor a vasúttársaságok anemzeti menetrendekkel darabokra tördelik a közlekedési útvonalat.

Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Természetesen kész vagyok beavatkozni.

Össze tudná foglalni írásban a témát, hogy fel tudjam venni a kapcsolatot a DeutscheBahnnal? Azt is meg fogom vizsgálni, hogy ebben a szakaszban hogyan tudnánk javítania dolgokon, mivel ez is része a feladatunknak: hogy ne csupán a jövő jelentős közlekedésifolyosóit tervezzük meg, hanem a jelenlegi helyzeten is javítsunk.

Várom Öntől a rövid feljegyzést, amely alapján intézkedni tudunk.

Elnök. − 48. kérdés (Dimitrios Papadimoulis) (H-0606/07)

Tárgy: Egy görög bíróság által az Olympic Airways (OA) társasággal kapcsolatban elfogadottjogerős határozat

„A görög államnak az Olympic Airways (OA) légitársaság irányában fennálló adósságainakkiegyenlítésével kapcsolatos bírósági határozatról” szóló, 2007. március 17-i H-0091/07,szóbeli választ igénylő kérdés vitája során Jacques Barrot biztos úr a következőket mondta:„A bíróságok által hozott határozat egy új szempont, amelyet jelenleg vizsgálunk”. A görögsajtóban nemrégiben megjelent tudósítások (2007. június 3.) pedig azt állítják, hogy Barrotbiztos úr a legutóbbi görögországi látogatása során a görög Gazdasági és PénzügyiMinisztérium magas beosztású tisztviselőivel való találkozóin „engedélyezett bizonyosmozgásteret az adósságok kiegyenlítése tekintetében, feltéve, hogy előrelépés történik azOA privatizációja terén”.

Pontosan mit is vizsgál a Bizottság? Azt vizsgálja vajon, hogy a döntőbíróság jogerőshatározata összhangban van-e a közösségi joggal? Meg tudja-e erősíteni a Bizottság, hogytárgyalást folytat arról, hogy amennyiben a görög hatóságok nekilátnak az OAprivatizációjának, akkor elfogadja a bírósági határozatot?

Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Papadimoulis úr feltett nekem egy kérdést,amelyre most megpróbálok válaszolni.

A Bizottság tudomásul vette a görög döntőbíróság 2006. július 13-i, a közszolgáltatásiérdekként végrehajtott repülésekről szóló határozatát, valamint 2006. december 6-i, azOlympic Airwaysnek az Athéni Nemzetközi Repülőtérre történő áthelyezéséről szólóhatározatát. A görög hatóságok nem hivatalosan már konzultáltak a Bizottsággal akártérítéssel kapcsolatos határozatokról, amelyeket előzetes vizsgálatnak rendeltek alá.

Az előzetes vizsgálat és az e szakaszban a görög hatóságok által benyújtott dokumentumokalapján a Bizottság az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályok szerint még mindignem tud állást foglalni ezekkel a határozatokkal kapcsolatban. Amennyiben e határozatok


újabb állami támogatás bevonását vonnák maguk után, a Szerződés 88. cikkének (3)bekezdése értelmében nyilvánvalóan be kellene jelenteni őket.

A Bizottság szolgálatai tájékoztatták a görög hatóságokat erről az előzetes értékelésről,most pedig várjuk a válaszukat.

Általánosságban a Bizottság a hatáskörében mindent megtesz annak biztosítása érdekében,hogy azt a támogatást, amelyről elrendelte, hogy visszafizessék, ténylegesen vissza is legyenfizetve. Ezt a tájékoztatást adhatom Önnek, Papadimoulis úr.

Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL). - (EL) Tisztelt elnök asszony, biztos úr! Nemcsupán az Olympic Airways tartozik az államnak. Az állam is tartozik az OlympicAirwaysnek egy igen nagy összeggel. Az Olympic Airways összesen több mint 1 milliárdeurót követel a görög államtól.

Szeretném megkérdezni, hogy a Bizottság meg akarja-e várni, és főleg tiszteletben akarja-etartani a hatáskörrel rendelkező görög bíróságok jogerős határozatait.

Úgy értesültem, hogy a jövő héten találkozni fog az illetékes görög miniszterrel, akiveltárgyal majd ezekről az ügyekről. Tudná-e röviden ismertetni, hogy az üggyel kapcsolatbanmely pontokban ért egyet és melyekben nem a görög kormánnyal?

Görögországot nagyon foglalkoztatja az ügy, és a közvélemény jelentős része azzal vádoljaa Bizottságot, hogy a versenytársak javára jelképes árért felszámolta a még működő OlympicAirways társaságot. Mit tud válaszolni erre?

Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Pillanatnyilag a görög hatóságoknak adöntőbíróság döntésével kapcsolatos pontosítására várunk.

Az utóbbi időben nem léptünk kapcsolatba a görög hatóságokkal privatizációs terveketilletően.

A kérdés nem az, hogy a döntőbíróság helyes határozatot hozott-e, hanem az, hogy akiindulási pontnak tekintett szerződéses kapcsolatok összeegyeztethetők-e a közösségijoggal. Nem tudok túl sokat mondani erről, Papadimoulis úr, mivel, ahogy Ön is mondta,éppen csak megállapodtam arról, hogy találkozni fogok az új görög miniszterrel. Úgygondolom, hogy akkor lehetőségünk lesz arra, hogy erről a kérdésről tárgyaljunk.

Pillanatnyilag ennyit tudok mondani Önnek. Több információra van szükségünk a göröghatóságoktól, mielőtt meghozhatjuk a szükséges határozatokat.

Elnök. − Köszönöm, biztos úr, és azt is köszönöm, hogy foglalkozott ezzel az utolsókérdéssel.

Az idő hiányában megválaszolatlanul maradt kérdések írásban kerülnek megválaszolásra(lásd a mellékletet).

A Bizottsághoz intézett kérdések órája lezárva.

Jörg Leichtfried (PSE). – (DE) Tisztelt elnök asszony! Engedje meg, hogy az eljárásiszabályzatról beszéljek. Beszéltem kollégámmal, Madeira asszonnyal és természetesenmeghallgattam a biztos úr válaszait is. Most már körülbelül három éve teszünk felkérdéseket, és egyetlen kérdésre sem sikerült szóbeli választ kapni. Természetesen az írásbeliválasz is nagyon részletes és pontos, de szóban könnyebb kérdéseket feltenni és érdeklődni,


és így az eredmény még érdekesebb. Van-e valami tanácsa vagy útmutatása arravonatkozóan, hogy a jövőben esetleg hogyan lehetne ezt elérni?

Elnök. − Leichtfried úr, köszönöm az észrevételeit. Mindössze annyit mondanék – aParlament működésének reformjával foglalkozó magas szintű munkacsoportjára utalva–, hogy a kérdések órájának lebonyolítása azon kérdések közé tartozik, amelyeket nagyonkörültekintően vizsgálunk, és foglalkozni fogunk az Ön észrevételeivel.

(Az ülést 1930-kor felfüggesztik és 21.00-kor folytatják)

ELNÖKÖL: VIDAL-QUADRASAlelnök

14. Európai Technológiai Intézet (vita)

Elnök. − A következő napirendi pont Reino Paasilinna jelentése az Ipari, Kutatási ésEnergiaügyi Bizottság részéről az Európai Technológiai Intézet létrehozásáról szóló európaiparlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2006)0604 - C6-0355/2006- 2006/0197(COD)).

Ján Figeľ, a Bizottság tagja . − Tisztelt elnök úr! Nagyon boldog vagyok, hogy ma este ittlehetek és részt vehetek egy nagyon fontos lépés megtételében, nemcsak az Önjóváhagyásával, hanem egyszersmind az Európai Technológiai Intézetre (EIT) irányulójavaslatára és létrehozására irányuló elkötelezettsége mellett.

Amint azt mindannyian tudják, közös erőfeszítéseink eredményeként jelentős előrehaladástörtént az elmúlt pár hónapban e fontos jelentés tekintetében. Szeretnék köszönetetmondani különösen Paasilinna úrnak, a téma előadójának; az Ipari, Kutatási és EnergiaügyiBizottság elnökének Niebler asszonynak; Hennicot-Schoepges asszonynak a Kulturális ésOktatási Bizottságban; valamint Böge úrnak a Költségvetési Bizottságban fáradhatatlanerőfeszítéseikért és igen értékes hozzájárulásukért. E hozzájárulások nélkül soha nemértünk volna el a jelenlegi állapotot és lehetséges eredményt.

Az Ipari Bizottság által elfogadott jelentés, valamint a Tanács által elfogadott általánosmegközelítés szerinti szöveg azonos irányba halad. Szerintem ez nagyon fontos. Mindenkétséget kizáróan megkönnyíti a kompromisszumos szöveg irányába való elmozdulást.Az EIT olyan környezetet fog biztosítani, amelyben a saját területükön kiváló vállalkozók,kutatók és akadémikusok együttdolgozhatnak és amely ösztönözheti innovációspotenciáljukat.

Megállapodtunk abban, hogy az EIT-nek fokozatosan kell kialakulnia. Két-háromtudományos és innovációs társulást (TIT-ek) hozunk majd létre egy ún. kezdeti szakaszban.További TIT-ek jönnek létre a második szakaszban, az EIT és a TIT-ek tevékenységeinekértékelésétől függően. A Parlament és a Tanács egy stratégiai innovációs menetrendenkeresztül nyújt hosszú távú stratégiai tevékenységi vagy politikai iránymutatást.

A Parlament jelentése olyan hasznos módosításokat tartalmaz, amelyek egyértelműen ajavaslat javára válnak és ezért köszönettel tartozom. Üdvözlöm például azt a javaslatot,miszerint jelentést kellene tenni az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az igazgatótanácstagjainak kiválasztási eljárásáról annak biztosítása érdekében, hogy erre átlátható módonkerül sor. Javaslatot tettek az EIT nevének „Európai Innovációs és Technológiai Intézet”-retörténő megváltoztatására is, de jól ismert „EIT” rövidítésének megtartása mellett.


Üdvözlöm továbbá az EIT pénzügyi igazgatásának korszerűsítésére irányuló módosításokatis, amelyek egyértelművé teszik, hogy az intézményközi megállapodás 47. cikkébenmegállapított eljárás erre a struktúrára is vonatkozik.

A Bizottság szintén támogatja számos, kimondott-kimondatlan olyan módosításukat, ahola megfogalmazást kell kiigazítanunk. Aggályaink vannak azonban az Ipari Bizottság általjavasolt néhány módosítás miatt. Most négy kérdésre fogok összpontosítani.

Először is az oktatási vonatkozások. Gondosan el kell kerülnünk az EIT oktatási vetületénekfelhígítását, amely a javaslat egyik sarokköve és egyik leginnovatívabb jellemzője. Osztjuka Parlament azon véleményét, hogy a kutatók mobilitása és a hallgatók mobilitása óriásijelentőségű és ezért hangsúlyozni kell. Erőteljesen hiszem azonban azt, hogy az egyetemidiplomákra és oklevelekre vonatkozó megfogalmazást érintetlenül kell hagyni.

Másodsorban: az EIT bemutatása egy kísérleti jellegű szakasz alapján történt. Véleményemszerint mindannyian egyetértünk abban, hogy az EIT-nek fokozatosan kell létrejönnie ésfolyamatos értékelés alatt kell állnia. Nem lehet azonban kétség az Európai Unió ekezdeményezéssel szembeni hosszú távú szemléletmódja és elkötelezettsége felől. Az ekérdéssel kapcsolatos – különösen a kezdeti – bizonytalanság veszélyezteti a projekt egészét.

Harmadrészt a harmadik országok részvétele tekintetében mindannyian teljes mértékbenegyetértünk a harmadik országok EIT-ben való részvétele megkönnyítésének elvével, ezaz egyik legfontosabb feltétel. Ennek azonban együtt kell járnia az uniós tagállamokelsőbbségének elvével. Az EIT európacentrikus kezdeményezés és annak is kell maradnia.

Negyedszer az EIT és a TIT-ek közösségi programokban való részvételéhez még a kétségárnyéka sem férhet. Maga az EIT nem fog megpróbálni közösségi programokban résztvenni, igazgatási költségeit pedig nem közösségi programok fogják finanszírozni. A TIT-ekmásfelől jogosultak lesznek alapokhoz ajánlatot intézni, de semmiféleképpen nemrészesülhetnek privilegizált hozzáférésben, kedvezményes elbánásban. Ahhoz, hogy eztkristálytisztává tegyük, úgy véle, hogy a helyes megközelítés az volna, ha az intézményekegy, a javaslathoz csatolandó, ilyen értelmű politikai nyilatkozatban állapodnának meg.

Most az EIT finanszírozása a leglényegesebb kérdés. Tudják, hogy a múlt héten a Bizottságelfogadott egy, a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatára irányuló javaslatot annakérdekében, hogy megfeleljen mind a Galileo, mind pedig az EIT igényeinek. Remélem,hogy ez szilárd alapot fog biztosítani a tárgyalásokhoz és a költségvetési hatóság általi,még az év vége előtti megállapodáshoz. Ezt még júniusban az Európai Tanács kérte.

Nagyon várom a vitát.

Reino Paasilinna (PSE), előadó . – (FI) Tisztelt elnök úr! Az Európai Technológiai Intézetetmár több mint egy éve készítjük elő és azért volt szükség időre, mert a Bizottság eredetijavaslata jelentős javításra szorult. Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság vezetésévela parlamenti bizottságok átdolgozták a javaslatot, hogy az új köntösben jelenjen meg. AParlament és a Tanács több szóhoz jutott a kérdésben – az EIT autonómiájánakveszélyeztetése nélkül. Az EIT igazgatótanácsa igencsak emlékeztet az Európai KutatásiTanács megválasztásának módjára, így tehát tudományos körökben vita folyt az eljárásról.Kísérleteket tettek a KKV-k részvételi lehetőségeinek megerősítésére. Épp ez az a pont, ahola foglalkoztatásra gyakorolt hatás a legmarkánsabb lesz, és épp ez az a pont, ahol gyorsanmegtaláljuk az innováció végrehajtásához szükséges rugalmasságot.


Az Európai Innovációs és Technológiai Intézet – ahogyan azt elnevezése is sugallja – azinnovációra fog összpontosítani. A „tudás-háromszög” másik két eleme – az oktatás és akutatás – továbbra is megmarad, de egyértelműen az innováció képezi a háromszög csúcsátés ez élvez prioritást. Az innovációra azért kell kiemelt figyelmet fordítani, mert az innovációEurópa Achilles-sarka.

Hihetetlen, hogy az amerikaiak csaknem egyharmaddal több szabadalmi kérelmet nyújtanakbe az Európai Szabadalmi Hivatalhoz – saját szabadalmi hivatalunkhoz! –, mint mi magunk.Ez remek kiindulópont. A szkeptikusok azt kérdezhetik, hogy az Unió versenyképes lesz-einnováció vagy fokozódó innováció nélkül. Nos, olyan találmányokról és folyamatokrólbeszélünk, amelyeket széles körben lehet bevezetni az üzleti világban. Kell ennél több?Jobban tennénk, ha megmozdulnánk, mert az Egyesült Államok előretör, Kína pedig nemsokkal marad el mögöttünk. A lisszaboni stratégia is gyorsaságra sarkall. Miért nincs hitünkmég a saját stratégiai döntéseinkben sem?

A kutatás és fejlesztés az Unió GNP-jének a más világgazdasági hatalmakéhoz képest egyrekisebb arányát teszi ki. Kevesebb mint 2%-ot költünk erre, míg az Egyesült Államok csaknem3%-ot, Japán több mint 3%-ot, Svédország és Finnország pedig 4%-ot fordít erre.

Igen jó minőségű oktatásunk, képzésünk és kutatásunk azonban sokkalta kevesebbkereskedelmi hatást vált ki vagy legalábbis azok nem Európában, hanem az EgyesültÁllamokban – és főleg ott – jelennek meg. A problémának nyilvánvalóan számos aspektusavan és részben ahhoz kapcsolódik, hogy az egyetemek és főiskolák mennyire hajlandóakegyüttműködni az üzleti világgal, valamint ahhoz, hogy szabadalmi rendszerünk mennyirebizarr és így tovább.

Az EIT-tel természetesen nem szűnnek meg ezek a problémák, de valamelyest talánenyhülhetnek. Az agyelszívást nagyon komolyan kell venni! Hogy miért? Mert épp mostpróbálunk a világ vezető, tudásalapú gazdaságává válni, a szellemi tőke pedig elvándorol!

Az EIT egy, az oktatási és kutatási közösséggel létrejövő, új típusú szerződést fog ajánlania magánszektor számára. Ez segít majd a kutatási eredmények kereskedelmi kiaknázásárairányuló lehetőségek megteremtésében és mindkét irányban megerősíti az együttműködést.Az Intézet nem lesz egyfajta szuperegyetem, amely elcsábítja a legjobb egyetemek legjobbkutatóit és hallgatóit. A Parlament módosításai gondoskodnak erről. Az EIT képes leszarra, hogy a legjobb egyetemeknek és főiskoláknak új és tartós lehetőséget kínáljon arra,hogy az innovációra éhes vállalkozásokkal szorosan együttműködjenek. Segíthet abban,hogy a legjobb egyetemek magukhoz vonzzák a világ legjobb és legmegfelelőbbkészségekkel rendelkező hallgatóit, egyetemi tanárait és kutatóit, hogy azután a kutatástés az innovációt, valamint az azok kezelésével kapcsolatos folyamatokat és módszereketa vezető cégekkel együttműködve fejleszthessék és alkalmazhassák.

Tagadhatatlan, hogy a javaslat tartalmaz olyan területeket, amelyek átfedik a jelenlegieszközöket. A hetedig keretprogram szerinti technológiai platformok és a nagyobb léptékűKTK-k – működésük során – nagy vonalakban az EIT tekintetében körvonalazott elvekrealapulnak. Ugyanez vonatkozik a versenyképességi és innovációs keretprogramra.

Elképzelhető, hogy van egy csekély mértékű átfedés, de Európára nem sok innovációt,hanem inkább túl keveset tapasztal, úgyhogy van helyük az új, versengő vállalkozásoknak.Csak az a kérdés, hogy az EIT hogy fér bele a jelenlegi kirakósba. Szerintem anélkül tudbeilleszkedni az európai kutatási jelenbe, hogy sértené az említett környezetet. Kiegészítettükegy értékelésekkel bíró kísérleti szakasszal, a Parlamentnek pedig több hatáskört juttattunk.


A Bizottság egy héttel ezelőtt jelentett be egy javaslatot, miszerint pénzt vonnak ki azigazgatási bürokráciából és a mezőgazdaságot – ha úgy tetszik, a bort és a krumplit –támogatják helyette, valamint az innovációra fordítják. Vajon nem ezt kellene tennünk?Érdekes elgondolás. Az EIT sorsa tekintetében most azon tagállamok finanszírozásihajlandósága a létkérdés, amelyek nem fektetnek be eleget.

Vajon mindahányan a lisszaboni célkitűzések mögött állunk? Ez lesz ennek a próbája. AZEIT esetleg több hozzáadott értéket produkálhat a lisszaboni célok elérése tekintetében,de csak akkor, ha nem nyeli le a lisszaboni programot. Az Uniónak innovációra vanszüksége, hölgyeim és uraim. Ez kell az embereknek – ez kell a jövőnknek. Miért is netámogatnánk a szükségességet?

Nina Škottová (PPE-DE), a Költségvetési Bizottság véleményének előadója . – (CS) Tiszteltelnök úr, hölgyeim és uraim! A Bizottság úgy tárja elénk az Európai Technológiai Intézetlétrehozására irányuló javaslatát, mint egy olyan fontos európai intézetet létrehozóprojektet, amely a kutatást, az oktatást és az innovációt fogja integrálni és amely elősegítimajd az innovatív jellegű felfedezéseket kereskedelmi lehetőségekre váltani.

Következésképp a Költségvetési Bizottság igen gondosan vizsgálta meg aköltségvetés-tervezetet. Sajnos az derült ki, hogy az egységes szerkezetbe foglaltköltségvetés-tervezet számos problémát tartalmaz és igen homályos. A legfőbb problémaaz, hogy a finanszírozást nem vették be kifejezetten a 2007–2013-ra szóló többévespénzügyi keretbe: az érintett összeg pedig 308 millió euró. Kételyek vannak egy további1,5 milliárd eurós összeg miatt is egy arra irányuló javaslat miatt, hogy az Intézetet másprogramokból – különösen a Strukturális Alapból és a hetedik kutatási keretprogramból– finanszírozzák.

Noha számos megbeszélésre került sor mind a Bizottsággal, mind pedig a Tanáccsal azóta,hogy a Költségvetési Bizottság elfogadta véleményét, az Intézet finanszírozásának kérdésemég mindig nem oldódott meg kielégítő módon. További pénzeszközök azonban – mintmár említettük – csak a pénzügyi keret felülvizsgálatának részeként ölthetnek testet.

Természetesen mindaddig nem tudjuk, hogy milyen hatékony és mennyire sikeres az EIT,míg létre nem jön. Életképességét viszont már bizonyította azzal, hogy pénzt vonzott bea magánszektortól is, amint azt maga a Bizottság is javasolja. Ez csak akkor valósulhatmeg, ha a projektek témák köré összpontosulnak és jó minőségűek, továbbá, ha azeredmények sikeresek. Remélem, hogy az Intézet sikerre viszi ezeket a törekvéseket.

Umberto Guidoni (GUE/NGL), a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményének előadója.– (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! A politikai stratégiákról szóló, 2007-revonatkozó jelentésében az Európai Parlament szkepticizmusának adott hangot az EurópaiTechnológiai Intézet tekintetében, hangsúlyozva a már meglévő struktúrákmegkétszereződésének kockázatát és attól tartva, hogy az versenyre kelhet a már így iskorlátozott, kutatásra szánt finanszírozással,.

Bizonyára javítani kell a kutatásra, innovációra és oktatásra irányuló közösségierőfeszítéseket, létre kell hozni az állami-magán partnerségeket és – mindenek felett – megkell könnyíteni a kis- és középvállalkozások új tudáshoz való hozzáférését. Nem hagyhatjukazonban figyelmen kívül azt, hogy mennyire elhamarkodottan terjesztették elő az Intézetet,amelynek hosszú távú hatásai vannak. Ezek az olyan stratégiai eszközök, mint az EurópaiKutatási Tanács egyidejű elindításából is igencsak nyilvánvalóak.


Meg kell állapítani, hogy a hetedik keretprogram pénzügyi forrásait a pénzügyi tervrevonatkozó megállapodást követően 30%-kal csökkentették. Az európai szinten kutatásraszánt finanszírozás korlátainak ismeretében biztosítanunk kell, hogy az EurópaiTechnológiai Intézet nem olyan forrásokat fog magához vonzani, amelyeket máskülönbenaz ágazatban végzett más tevékenységekre szántak volna. A finanszírozásnak a jelenlegipénzügyi tervet kell kiegészítenie, az új forrásoknak pedig különböző – közösségi, nemzeti,regionális és magán- – forrásokból kell érkezniük.

Először is biztosítani kell egy átlátható kiválasztási eljárást az irányítási bizottság esetében,amelyben a Bizottságot a megfelelő pillanatban fel kell hívni arra, hogy beszámoljon atöbbi intézménynek. Ezen túlmenően az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak képesnekkell lennie arra, hogy az Európai Technológiai Intézet stratégiai prioritásaival kapcsolatbanazoknak a Bizottság általi végleges jóváhagyását megelőzően fejezze ki hozzájárulását.

Végül az Intézet számláinak teljes egészében láthatóknak kell lenniük az Európai Parlamentés a Számvevőszék számára. Úgy vélem, hogy csak egy független külső értékelés alapjánlefolytatott kísérleti program átfogó felülvizsgálatát követően lesz lehetséges annakmegállapítása, hogy az Európai Technológiai Intézetet állandó közösségi szervkénttanácsos-e létrehozni vagy pedig nagyobb előnyökre tehet e szert azáltal, hogy a kutatássalés fejlesztéssel kapcsolatos más közösségi tevékenységekre irányítjuk a finanszírozást.

Erna Hennicot-Schoepges (PPE-DE), a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményénekelőadója. – (FR) Tisztelt elnök úr! Szégyen, hogy a Bizottság anélkül indította el az EurópaiTechnológiai Intézettel kapcsolatos projektet, hogy először finanszírozást biztosított volnaa számára. A Kulturális és Oktatási Bizottság néhány kérdés – mint például a szakképesítésekodaítélése – tisztázását követően hagyta jóvá a javaslatot. Ez valóban a tagállamok és afelsőoktatási partnerintézmények hatáskörében marad. E szakképesítések az EIT-címkétegyfajta európai kiválósági jelzésként fogják viselni, noha a szakképesítések célja az lesz,hogy figyelembe vegye az Európai Unió felsőoktatási palettáján meglévő sokszínűséget.

Ezen túlmenően az EIT-nek pozitív módon kell a hallgatói mobilitáshoz hozzájárulnia. Etekintetben az ösztöndíjak átvihetőségének kérdését még meg kell oldani. Azt kérem aképviselőktől, hogy szavazzanak a 36. módosítás mellett, a hallgatói mobilitás ösztönzéseérdekében. Tudták Önök, hogy az európai egyetemek hallgatóinak mindössze 3%-ahasználta ki a mobilitás adta előnyöket?

Az EIT vonzó jövőbeli projekt az együttműködés, innováció és kutatás tekintetében, amagánszektor pedig segíteni fog annak biztosításában, hogy a felsőoktatási intézményekebben részt vegyenek. Ez valódi kihívás lesz az európai versenyképesség számára. Szeretnékgratulálni az előadónak, Paasilinna úrnak, továbbá szeretném megköszönni a Bizottságnakés a német elnökségnek, amelyek valóban segítettek a szöveg jobbá tételében.

Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE), a Jogi Bizottság véleményének előadója. –(PL) Tisztelt elnök úr! A 2005-ben először felbukkant, egy Európai Technológiai Intézetlétrehozására vonatkozó elgondolás minden tekintetben támogatásra érdemes. Atudományos és innovációs társulások hálózatának javasolt struktúrája jó eséllyel válhataz innováció kiváló hajtóerejévé az egész EU-ban.

A megfelelő jogalap nyújtása, valamint következésképpen az Intézet állandófinanszírozásának lehetővé tétele volt a prioritásom a Jogi Bizottságban a véleményelkészítésére felkért bizottság véleményének előadójaként. Ezzel összefüggésben mérhetetlenfontos az Intézetnek a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás – és különösen


annak C. része és 47. cikke – alapján ügynökségi jogállás juttatása, csakúgy mint abizottságnak a 2007–2013-as költségvetésben szereplő összeg emelésére vonatkozójavaslata, amely az Intézetnek 309 millió eurót garantál.

Az EIT megszületése különösen fontos az egyesült Európa új részének tudományoskörnyezete számára, amelyben egy széles és eleddig kiaknázatlan potenciál rejlik. Ezértteljes szívből támogatom a wrocławi hatóságok döntését, akik azt próbálják meg elérni,hogy az igazgatótanács vagy az egyik ismerettársulás a városban létesítse irodáig, amelyvárosban 140 000 diák tanul.

Végül szeretném legőszintébb gratulációimat és hálámat átadni Reino Paasilinnának akiváló együttműködésért és gratulációimat a nagyszerű jelentés miatt.

Romana Jordan Cizelj, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (SL) Tisztelt Elnök úr!Tájékoztatásunk Wim Kok jelentésével kezdődött. Üzenete egyértelmű volt. Mi voltunk afelelősek azért, hogy a lisszaboni stratégiát annak legfontosabb célkitűzései felé irányítsukés megfelelő tartalommal ruházzuk azt fel. Együtt dolgoztuk ki a hetedik keretprogramotés a versenyképességi és innovációs keretprogramot. Ezzel európai dimenziót biztosítottunka kutatásnak és a vállalkozásnak.

Bizonytalanok voltunk azonban abban, hogy ez elegendő-e az európai innovációfokozásához. Tudtunk arról, hogy nagyjából 100 000 mérnökkel és kutatóval kevesebbvan Európában és hogy nem tudjuk magától értetődő módon ösztönözni az innovációtpusztán közvetlen ösztönzőkkel és projektekkel. Még mindig nem volt kapcsolatunk azegyetemekkel és ezért humán erőforrás-igazgatásunk sem volt.

A hiányt az EIT fedezi. Hozzáadott értéke az általa megteremtett kapocs a kutatási szektor,valamint az egyetemek és az üzleti világ között. A kutató és az egyetemi csoportoknak –amelyek az EIT-en belül a tudós és innovatív közösség tagjaivá fognak válni – bizonyítaniukkell kiválóságukat. Az EIT-jelölés – amelyet a résztvevők használhatnak – ezért a csoportminőségének külső jelölője is lesz. Várakozásaim szerint a résztvevők a címkét – minőségükcímkéseként – saját előnyükre használják majd.

Az EIT-jelölésnek ugyanakkor a potenciális vállalkozási fogyasztókat is segítenie kell. Amegfelelően képzett munkavállalók kritikus tömegét kell biztosítania, valamint reagálniakell a kutatási és fejlesztési projektek rövid- és hosszú távú problémáira. Az EIT-jelölésmegkönnyíti majd a partnerek vagy igazgatók képzési és kutatási projektekre irányulóválasztását.

Az EIT működésére szánt megfelelő pénzeszközök biztosítása kínos súrlódási pont volt akorábbi tárgyalások során. Úgy gondoljuk, hogy sikerrel tudjuk biztosítani az államipénzeszközöket, de ez csak kicsi rész. Hamarosan a vállalkozásokra, a magánszektorrakerül a sor, hogy ugyanazzal az elkötelezettséggel reagáljon a globalizációra, mint amitmi is tanúsítottunk.

Hannes Swoboda, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr, biztos úr,hölgyeim és uraim! Először is természetesen szeretnék gratulálni kollegámnak, Paasilinnaúrnak fáradságos munkájáért. Igazán nehéz szülés volt – nem csak az e Parlamenthezcímzett jelentés, hanem maga az Intézet is.

Valójában szomorú, hogy az EIT-nek egy ilyen fontos munkát különösen a Tanács néhánytagja és talán a Bizottság részéről tapasztalható ilyen csekély lelkesedés mellett kellmegkezdenie. Teljes mértékben egyetértek a biztos úr megjegyzéseinek lényegével, még a


TIT-ekre vonatkozókkal is. Amint azt Paasilinna úr – akinek szeretnék hálásan gratulálnimunkájához – is javasolta, korlátozott számra van szükségünk annak érdekében, hogyegyáltalán bármiféle kísérleti rendszert összeállítsunk. Ez teljesen így van, Remélem, hogya rendszerek pozitív eredményeket is hoznak majd.

A finanszírozás tekintetében is egyetértek. Igencsak komolytalan volt a Tanács néhánytagjától, hogy azt mondták: ha valami újat akartok csinálni, rendben, de semmi nem jönmajd új finanszírozásból. Egyszerűen vegyétek el azt a pénzt, ami a költségvetésben arendelkezésetekre áll. Nincs helye a komolytalanságnak, amikor valami újat kell alkotni.

Az, hogy alapvetően kutatási pénzeszközöket használunk, teljességgel elfogadható, deteljesen helyénvaló új finanszírozási lehetőségek után nézni e projekt számára, valamintpéldául a Galileo számára, részben az el nem költött költségvetési többletek keretében,részben pedig az egyes tagállamok kötelezettségvállalásaival összefüggésben.

Az egyik fontos kérdés – és ezt Paasilinna úr is említette –, hogy az EIT és a TIT-ek segítettekbennünket abban, hogy megtartsuk illetve visszaszerezzük a magasan képzettmunkavállalókat Európában. Sok elemzésből tudjuk, hogy az emberek nem feltétlenül apénz miatt mennek el, hanem a lehetőség miatt. Ha az új lehetőségeket ezeken azintézeteken keresztül újra tudjuk teremteni oly módon, hogy a magasan képzettmunkavállalók Európában maradjanak vagy visszatérjenek Amerikából vagy másországokból, akkor alapvetően járulunk hozzá ahhoz, hogy Európa ismét az új technológiákközéppontja legyen.

Jorgo Chatzimarkakis, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr! Előszöris szeretném megköszönni Paasilinna úrnak az igen hatékony együttműködést. Nagyonnehéz munka volt, de Ön mindig kész volt az együttműködésre. Szeretném megköszönnia biztos úrnak is az által oly sok hónapon át tanúsított állhatatosságát, valamint a projektiránti lojalitását. Meglátja majd, biztos úr, hogy az Ön kitartása kifizetődik majd a végén,az Ön által már a kezdetektől fogva – főleg a tudományos világtól – tapasztalt valamennyiellenállás ellenére.

Mivel Barroso elnök nyilván ihletet merített az MIT-ből és elhintette egy európai technológiaiintézet létrehozásának gondolatát, amellyé ez az elgondolás, ez a projekt átalakult. Ma márkülönbözik az eredeti verziótól. És ez rendjén is van, mert már az elején is még valamelyesthomályosak voltunk a szerkezetet illetően. Mostanra egy európai projekt merült fel ésvalami új alakult ki. Az ideák kontinense vagyunk. Ezt tudjuk. Nagyon jók vagyunk akutatásban; nagyon jók vagyunk a tudományban; de ahol gondjaink vannak, az az, hogya világot forradalmasító ilyen nagyszerű ideákat kézzelfogható termékre váltsuk. Ez aproblémánk.

Ezért amikor a kutatás – mint a tudásba való pénzügyi befektetés – meghatározására kerüla sor, az innováció ezzel ellenkező irányba ható folyamat lenne. A tudásból lesz a termék,a licensz, a szabadalom, amiből pedig újból pénz lesz. Ez a mi gyengepontunk itt Európábanés pontosan itt segíthet az EIT, az Európai Technológiai Intézet. Mondani sem kell, hogya szabályozási szöveg nem maradéktalanul sikeres. Ezt rögtön leszögezhetjük. De jókompromisszum és most rajtunk a sor, hogy az emberek elé tárjuk és különösen, hogyegyértelművé tegyük azt az érintettek előtt.

Az előadók igen jól működtek együtt. Nem veszíthetjük szem elől a nagyszerű célkitűzéstannak egészében, mert az EIT célközönsége különösen a kis- és középvállalkozásokból


áll. Cél az is, hogy tudást juttassunk az egyetemi intézményeknek, de ez főkéntkapcsolattartási folyamat kérdése, ami nekünk nem megy annyira.

Egypár ellentmondásos kérdésre szeretnék reagálni. A Bizottság azt javasolja, hogy azEIT-nek magának kellene meghatároznia stratégiai menetrendjét. Erre azt mondanám,hogy ezt nem szabadna megtennünk. Autonómiának kell itt is lennie, csakúgy, mint azEurópai Kutatási Tanács esetében. Máskülönben alig van esélye a magánszektornak.

Azután a szellemi tulajdon kérdésével kell foglalkozni oly módon, hogy aközépvállalkozások számára is vonzóvá váljon az EIT-ben való részvétel. Természetesenszükségünk van egy EIT-re, amely márka és márkanév. Erős EIT-et akarunk, nemcsak egykísérleti projektet azért, mert az sok befektetőt elrettenthet, befektetőkre márpedigszükségünk van.

Hadd mondjak még valamit a finanszírozásról. Már egy ideje személy szerint én foglalkozomköltségvetésünk „lisszabonizálásának” kérdésével. Ez azt jelenti, hogy „lisszabonizálhatjuk”azt a nagy költségvetést, amellyel az agrárágazatban és a regionális politikával kapcsolatbanrendelkezünk, és nyilvánvalóan ez az a pont, amikor arról beszélünk, hogy összeömlesztika Galileót és az EIT-et. Ez megközelíti a „lisszabonizálást”, nevezetesen azt, hogy azinnovációba fektetünk.

Tehát: haladjunk vele! Felkérem a Parlamentet, hogy holnap nagy többséggel hagyja jóváezt a kompromisszumot. Paasilinna úr, gratulálok még egyszer a munkájához!

Konrad Szymański, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt elnök úr! Nagyszerűdolog, hogy az egykori kételyek ellenére most alkalmunk van arra, hogy konstruktívmegjegyzéseket mondjunk itt a Parlamentben egy Európai Technológiai Intézetlétrehozásának tárgyában. Nagyon-nagyon szeretném, ha ez egy valóban európaikezdeményezés lenne.

Szerintem nagyobb hangsúlyt kellene helyeznünk a tudományos és innovációs társulásokegyenletes földrajzi eloszlásának elvére. Meg kellene próbálnunk biztosítani, hogy e projekteurópai finanszírozása prioritást élvezzen sok okból – nem utolsósorban a szabadalmakeurópai védelmének gyengesége miatt. Képtelenek leszünk ezzel a magánvállalkozásokatterhelni.

Európának szüksége van erre az intézetre, Ennek legjobb bizonyítéka az üzletemberek, ahelyi hatóságok és az alsó-sziléziai tudományos közösség élénk reakciója. Az erre irányulójogalkotási eljárás befejezése előtt már létrehoztunk egy vállalkozást, az EIT+-t, hajlandóakvagyunk bevonni a strukturális alapokat, szándékleveleket kaptunk a legnagyobbalsó-sziléziai vállalkozásoktól, és rendelkezünk 35 000 olyan alsó-sziléziai lakos aláírásával,akik azt kérik, hogy az Intézet vagy az annak részét képező intézmények székhelyeWrocławban legyen.

David Hammerstein, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (ES) Tisztelt elnök úr! Ténylegsajnáljuk, de ez a javaslat nem komoly. Európa ismét cselekedni akar, de nem tud. A Zöldekaz Intézettel kapcsolatos projekt mellett voltak, de egy valódi projekt mellett, az elénk tártjavaslatok azonban nem megfelelőek és nem következetesek.

A tárgyalások után még mindig nem megoldott a finanszírozás kérdése. A 308 millió euróseurópai javaslat egyértelműen nem megfelelő, sőt, sokkal, de sokkal alacsonyabb szám,mint amit maga az Európai Bizottság javasolt az általa elvégzett tanulmányok alapján. Egy


arra irányuló felhívás van tehát előttünk, hogy kebelezzünk be és gyengítsünk le más olyaneurópai projekteket, mint a hetedik kutatási keretprogram.

Ha az Európai Bizottság tényleg létre akarja hozni az Intézetet, mint mi, akkor újra kellkezdenünk a pénzügyi tervvel kapcsolatos tárgyalásokat és egy valódi költségvetést kelllétrehoznunk, egy nagy, több mint 2 milliárd eurós költségvetést, mert erre van szükségünk.Röviden: ha elő akarjuk mozdítani a kutatást és a technológiát, akkor támogatnunk kell,nem adhatunk muníciót az euroszkepikusoknak, mint ahogyan azt egy ilyen következetlenprojekttel tesszük.

A tartalommal is problémák vannak. Megszüntettük az igazgatási kiadásokkal kapcsolatosplafont; plafont kértünk valamennyi projekt tekintetében, itt viszont eltöröltük.Megszüntettük általánosságban véve az élet egyik legfőbb kérdését – az éghajlatváltozást– is, amely az egyik kérdés, illetve az egyik legfőbb kérdés lett volna, de megszüntették. Ezigencsak megdöbbentő, nagyon megdöbbentő. Röviden: itt egy olyan projekt, aminyilvánvalóan nem célra törő, nincs mögötte pénz és nincs koherens projektje, amit mélyensajnálunk.

Derek Roland Clark, az IND/DEM képviselőcsoport nevében . – Tisztelt elnök úr! Jó ötletnekhangzik egy technológiai intézetet rendelni a meglévő egyetemek mellé, de a kínálatioldalon nem ez van. Egy olyan intézet létrehozását javasolják, amely esetében a Bizottságellenőrzi az igazgatótanácsot, amely azután kiválasztja azokat a tudás- és innovációsközpontokat, amelyekkel először együtt fog dolgozni, de amelyeket idővel maga alá rendel.Még az uniós logót is viselő képesítéseket is ki fog adni, anélkül, hogy hivatkozna azokraaz egyetemekre, amelyeket felhasznált. Persze mindez az innovációról szól, de ezt nemkaphatjuk meg azzal, ha kívánunk egyet. Főleg ez – az egyetemekbe való betolakodás –fogja elfojtani a vállalkozást, nem pedig előmozdítani azt.

Ha ösztönözni akarják az innovációt, vigyázzanak az egyetemet végzőkre! Vigyázzanaka KKV-knál dolgozókra és ajánljanak forrásokat, hogy elősegítsék fejlődésüket éselgondolásaik előmozdítását. Ha egy, az elképzelések fokozására és terjesztésére irányulóhálózatot javasolnak – akkor kár a fáradságért! Ez a Közösség már az egész világonkommunikál. A jó ötletek hamar válnak nemzetközivé. Az Isten szerelmére, hagyjanakmár fel az egyetemek harmonizálására irányuló kísérletezgetéssel és vizsgálják már megaz e különböző intézmények által tett különféle hozzájárulásokat!

Ha felesleges pénzük van, használják a feltalálók támogatására! Ők egyedül vagy kisebbcsoportokba tömörülve dolgoznak. Az olyan európaiak, mint Archimédeszt, Newtont,Pasteurt, Ehrlichet, Röntgent, Fermit, Tellert és Watson-Wattot nem intézmények termelték.Csak időre, gondolkodósarokra és kutatás elvégzésére alkalmas helyre volt szükségük.

Lydia Schenardi, az ITS képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök úr, hölgyeim ésuraim! A kutatás az egyik olyan terület, amely tekintetében elismerjük azt, hogy az EurópaiUnió tényleges hozzáadott értéket kínálhat a nemzeti kezdeményezésekhez képest. Ezérttámogatjuk egy Európai Technológiai Intézet létrehozását.

Egyszersmind osztjuk az előadó aggályait, vagyis kérdéseit. A jövőbeli EIT-nek kiegészítőjellegűnek kell lennie és nem szabad versengenie a kutatás és innováció terén már európaiszinten zajló kezdeményezésekkel. Mindenek előtt nem szabad kiapasztania a hetedikkutatási és technológiafejlesztési keretprogramhoz rendelt költségvetést – amely már ígyis elég sovány –, hanem további finanszírozásban kell részesülnie.


Állami és magánpartnerek összehozásából álló kialakítása tekintetében sokkal jobb lenne,ha forrásai főként magánfinanszírozásból és működésével kapcsolatos bevételeibőlszármaznának. Ez hasznosságának és hatékonyságának jele volna.

Ezen felül az Európai Uniónak löketet kellene adnia, nem pedig egy olyan másikbürokratikus szervezet létrehoznia, amely teher az európai adófizetők számára.

Ezen okok miatt úgy tűnik, hogy az EIT-címke jobb elgondolás, mint annak lehetősége,hogy az Intézet saját fokozatokat és okleveleket adjon ki. Az EU-nak ezen a téren ishozzáadott értéket kell kínálnia és nem szabad a már meglévő helyébe lépnie.

Végül pedig az értelmetlen megkétszerezés, valamint a más programokkal való pénzügyiés működési verseny arra ösztökélt minket, hogy egy, a Bizottság által javasoltnál korábbiszakaszban lefolytatott értékelést támogassunk, noha az ezt követő, hétévenkéntlefolytatandó további értékelések gyakorisága túl kevésnek tűnik. Ha félelmeinkbeigazolódnak, akkor gyorsan kellene cselekednünk a szabályozás szükséges kiigazításainakvagy akár lényeges módosításainak megtétele érdekében. Vagy pedig – noha Európa számáraez nem megszokott dolog –, véget kellene vetnünk a kísérletezgetésnek.

Roger Helmer (NI). - Tisztelt elnök úr! Már megint ez megy: még több pózolás, egy újabbönhitt kísérlet Amerika felülmúlására. Az USA-nak ott van a dollár, úgyhogy nekünk vaneurónk; az USA-nak van GPS rendszere, úgyhogy nekünk muszáj, hogy legyen Galileónk;az USA-nak ott az MIT, úgyhogy nekünk muszáj EIT-ünknek lennie. Talán megfeledkezünkarról, hogy az MIT magánfinanszírozású, nem pedig állami, sikere épp ebben rejlik.

A nagyszerű akadémiai intézmények alulról felfelé, nem pedig felülről lefelé növekednek.Nem a földből nőnek ki egy hivatalnok egyetlen tollvonásával már teljességgel kialakultan.

Senki nem kérdőjelezi meg az innováció és kutatás szükségességét Európában, de így rosszúton haladunk. Az állam által előírt megoldások nem fognak működni. A javasolt EITmegkétszerezi az olyan meglévő uniós programokat mint a kutatási, versenyképességi ésinnovációs keretprogram, valamint az egész életen át tartó program, és ütközik azokkal.

Ez a javaslat a jelenlegi pénzügyi terven kívül létezik, finanszírozása pedig egyáltalán nembiztosított, Nem csoda, hogy a már meglévő és kiváló európai akadémiai intézetek aggódnakamiatt, hogy veszíthetnek finanszírozásokból, kulcsfontosságú személyzetükből és kutatásiprojektjeikből az EIT-vel szemben.

Megértem, hogy Barroso elnök gondol az örökségére, de nem szabad hagynunk, hogyöröksége károsítsa az európai egyetemeket és kutatási lehetőségeket.

Gunnar Hökmark (PPE-DE). - Tisztelt elnök úr! Európaszerte támogatnunk kell azinnovációt és a kutatást. Ez létfontosságú feladat az üzleti élet, az egyetemek és akutatóintézetek, a tagállamok és az Unió számára. A kutatás és az innováció tekintetébensokkal több finanszírozást fog igényelni. Ezért szeretném hangsúlyozni azt, amit a biztosúr már korábban mondott, azt, hogy az EIT-tel kapcsolatban a legfontosabb kérdés mosta finanszírozás. Ez azért van, mert biztosítanunk kell, hogy az EIT nemcsak hogyfinanszírozásban részesül, hanem hogy nem olyan pénzekkel finanszírozzák és biztosítjákpénzeit, amelyekkel amúgy más programokban és projektekben szereplő kutatást ésinnovációt finanszíroztak volna.

Szerintem ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni, mivel az EIT finanszírozásának a költségvetésmás olyan tételeiből kell származnia, mint amelyek ma a hetedik keretprogramban, a


VIP-ben szereplő innovációs és kutatási erőfeszítésekhez vagy az 1A. címsor szerinti mástételekhez járulnak hozzá.

Ha ezt sikerül megtennünk, akkor további forrásokat tudunk majd bevonni az európaiinnovációra és kutatásra és hozzájárulhatunk a fejlesztésekhez. Képviselőcsoportomszemszögéből szeretném hangsúlyozni, hogy a Bizottságnak egy rendkívül fontos próbátkell kiállnia, nekünk pedig hozzá kell járulnunk ehhez, mert ha ezt tesszük, akkor mimindnyájan hozzájárulhatunk egy több és jobb innovációval bíró Európához. Ha ez sikerül,akkor innovációink is sikeresek lesznek.

Robert Goebbels (PSE). - (FR) Tisztelt elnök úr! Az Európai Technológiai Intézet mögöttmeghúzódó logika ésszerű: nevezetesen az, hogy a kutatás központi eleme mindengazdasági előrehaladásnak. A kutatás a legjobb egyetemeken tanult tudósoktól függ. Azegyetemeknek tudniuk kell számítani a jelentős és kiszámítható állami ésmagánfinanszírozásra.

Az Európai Unió elmaradt mindezeken a területeken. Kutatási alapjaink – EU-szerteátlagosan – jóval alatta maradnak Japán és az USA kutatásra fordított állami és főkéntmagánköltségvetéseinek. Az 500 millió lakosú EU 1,2 millió tudóst foglalkoztat. A 300milliós USA-nak 1,3 millió tudósa van. Európában átlagosan a felsőfokú oktatás állami ésmagánfinanszírozása a GDP 1,3%-át teszi ki, szemben az USA-beli 3,3%-kal. Európakevesebb mint 10 000 eurót költ hallgatónként, az USA pedig több mint 35 000 eurót.Azonban az Atlanti-óceán túlpartján sem minden leányálom. 2 500 egyetem közül csal100 az igazán kiváló és ezek évente összesen 32 milliárd eurót fordítanakkutatásfinanszírozásra. Ezt a számadatot kellene összehasonlítani az EIT tekintetébenjavasolt jelentéktelen pénzeszközökkel. Ha kormányaink nem különítenek el több pénzta kutatásra, akkor az EIT és más rendszerek elhullanak az út mentén. Az USA évente kb.40 000 doktort avat. Másik egyharmaduk a világ többi részéről jön. A fizikai és élettanterületén a nem amerikai doktorok aránya több mint 50%

Ez miért van így? Mert az USA még mindig hisz a tudományos előrehaladásban. Ahol azeurópaiak azonnal a kockázatokat látják és félénken megbújnak az elővigyázatosság elvemögött, az amerikaiak új lehetőségeket látnak. Ez vonatkozik a biotechnológiákra, ananotechnológiákra, még akkor is, ha az éghajlatváltozásról van szó. Miközben Európa alemondásra koncentrál, az USA magasztalja a technológiai és tudományos előrehaladást.A jövőtől való félelem és az előrehaladástól való félelem Európa kudarcának gyökere. Ehozzáállás megváltoztatása nélkül, elnök úr, az EIT-en semmi nem fog múlni.

Grażyna Staniszewska (ALDE). - (PL) Tisztelt elnök úr! Szeretnék azon reményemnekhangot adni, hogy az Európai Technológiai Intézetet alkotó tudományos és innovációstársulások egyenletesen fognak megoszlani az Európai Unióban. Ez különösen fontos,mert az Intézetnek kellene annak az eszköznek lennie, amely egységesen mobilizálja azegész Közösséget, továbbá fokoznia kellene a versenyképességet és technológiaielőrehaladást, az egész Európai Unió – és nemcsak a régi tagállamok – számára a gazdaságifejlődés következményével.

Szeretném továbbá ezt az alkalmat megragadni, hogy erőteljes támogatásomról biztosítsamazt a lengyel javaslatot, hogy helyezzék az Intézet igazgatótanácsának irodáit Wrocławba.Ez egy gyorsan fejlődő város a régi és az új Európa határán, négy állam – Lengyelország,Németország, Ausztria és Csehország – határa mentén. Olyan város, ahol van néhánykiváló felsőoktatási intézmény és közel 150 000 hallgató. Mind a lengyelországi nemzeti


hatóságok, mind pedig a wrocławi helyi hatóságok, továbbá a lengyel akadémiai világ isteljes mértékben felkészült arra, hogy e feladatot a gyakorlatba ültesse.

Szeretném hangsúlyozni, hogy az Intézet igazgatótanácsának, valamint a tudományos ésinnovációs társulás Wrocławban való elhelyezése semmilyen módon nem ütközik azEIT-tel kapcsolatos alapvető kritériummal, a kiválósági kritériummal; sőt, épp ellenkezőleg!A lengyel kutatás és egyetemek magas európai színvonalúak és sok esetben világelsők.

Az Intézetnek olyan eszközzé kell válnia, amely előmozdítja az innováció magasabb szintjétaz Európai Unióban mindenütt. Ez az egyetlen módja annak, ha jó eséllyel akarunkmegfelelnek egy globális, tudásalapú gazdaság kihívásának.

Ryszard Czarnecki (UEN). - (PL) Tisztelt elnök úr! Még az Európai Technológiai Intézetmegszületése előtt, nevét már Európai Innovációs és Technológiai Intézetre változtatták.Ha ez segít abban, hogy megvalósuljon, biztosan senki nem fog tiltakozni.

Érdemes rámutatni, hogy az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságban folyó munkávalpárhuzamosan a Költségvetési Bizottság előtt is felmerült egypár fontos kérdés az EurópaiInnovációs és Technológiai Intézettel kapcsolatban. Megállapodás született arról, hogyjövőre 400 millió eurót különítenek el erre a célra, továbbá hogy 2013-ra a költségvetésennek a hatszorosa lesz. A probléma viszont a következő: kitől veszünk el azért, hogy azIntézetnek adjunk, mivel erre vonatkozóan nem tartalmaz rendelkezést a hét évre szólóköltségvetés; egyetlen eurót sem különítettek el. Ez olyan, mintha azt gondolnánk, hogya lisszaboni stratégia – amelynek jelentős részét kellene képeznie ennek az Intézetnek –pusztán egy másik papírdarab, és hogy ez újabb politikusi tündérmese. Úgy értem, aBizottság korábban tájékoztatta a Parlamentet – hivatalosan vagy nem hivatalosan – azIntézet létrehozására irányuló szándékáról, és ugyanakkor még csak öt eurót semkülönítettünk el a számára. Ez az összeegyeztethetőség egyfajta hiányát, (xxx) vagyvalamiféle skizofréniát bizonyít.

Városom, Wrocław megfelel az összes kritériumnak ahhoz, hogy az Európai TechnológiaiIntézet igazgatótanácsának székhelyévé váljon. Az erre vonatkozó döntést az EurópaiBizottságnak a lehető leghamarabb meg kellene hoznia.

Alyn Smith (Verts/ALE). - Tisztelt elnök úr! A modern politikában minden bizonnyalaz egyik legnehezebb dolog egy politikus számára azt mondani – amellett, hogy „tévedtem”– az, hogy „álljunk csak meg és gondoljuk át!” Ezt megtehetnénk ebben a vitában. Elsőkéntismerem el az itt a Parlamentben és másutt végzett kemény munkát, amelyet ezzel ajavaslattal és ezzel a jelentéssel kapcsolatban végeztünk, és rendkívül sajnálatos a számomra,hogy a végeredményen ezt tényleg nem látszik.

Személy szerint nekem ez azért sajnálatos, mert kezdetben nagyon lelkesedtem a javaslatért.Jómagam is beszéltem arról a skóciai egyetemeknek, KKV-jeinknek és másoknak, azutánnéztem, ahogy a javaslat egyre gyengébbé, hígabbá, zavarosabbá, bizonytalanabbá és egyrekevésbé finanszírozottá válik.

Minden bizonnyal mindannyian egyetértünk ebben a teremben azzal, hogy Európa nemkereskedik elegendő mértékben a kutatásával. Megállapodtunk arról, hogy tennünk kellvalamint, de nyilvánvalóan rossz logika az, hogy „tennünk kell valamit; ez valami, úgyhogyezt kell tennünk”, mert ez rossz, mesterséges, gyenge uniós teremténnyé válik, amely neméri el majd reményeinket. Úgyhogy legyen bátorságunk ezt széttépni és újrakezdeni, ésinnováljunk és kutassunk ki egy jobb EIT-et Európa jövője számára!


Angelika Niebler (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim!Először is, őszinte köszönetem az előadónak, képviselőtársamnak, Paasilinna úrnak, azösszes árnyékelőadónak és a véleménynyilvánításra felkért bizottságokban helyet foglalóképviselőtársaknak, akik igen konstruktív módon dolgoztak az elmúlt hónapokban azon,hogy az EIT-et olyan formába öntsék, amelyről holnap nagy többséggel dönthetünk.

Az Európai Innovációs és Technológiai Intézetnek lehetősége van és alkalmas arra, hogyeurópai jelzőfénnyé váljon. Ez szilárd meggyőződésem és sajnálom, hogy ezzel a fontosprojekttel kapcsolatos vitát ilyen későre ütemeztük. Ez a kérdés tényleg megérdemeltevolna, hogy délelőtt tárgyaljunk róla. Nagyon-nagyon remélem viszont, hogy a Bizottságegész javaslatának elutasítására vonatkozó módosítások nem szerzik meg a többségetholnap.

Mi mindig egyhangúan gondolkodtunk az Európai Technológiai Intézet célkitűzéseinekmegállapításáról: meg akarjuk erősíteni Európa innovációs kapacitását. Javítanunk kell atechnológia és a know-how kutatásból és képzésből az iparba és a gazdaságba való átadásánis – ebben is mindig egyetértettünk. A döntő kérdés mindig az volt, hogy ehhez értékesentud-e hozzájárulni az Európai Technológiai Intézet?

Úgy vélem, hogy az EIT – a Paasilinna úr jelentésében szereplő formájában – tényleg képese munka elvégzésére és európai hozzáadott érték generálására. Megálljt parancsoltunk –nem úgy, mint az amerikaiak –, az Intézetet kidobtuk a mélyvízbe és rengeteg pénztpumpáltunk bele. Nem, mi ezt a saját módunkon, az európai módon csináltuk azzal, hogyhálózati struktúrát hoztunk létre itt, valamint azzal, hogy előmozdítjuk és támogatjukazokat az egyetemeket, műszaki főiskolákat, kutatólétesítményeket és tanintézeteket,amelyekkel már rendelkezünk. Ezután tudunk a remények szerint létrehozni európaihozzáadott értéket egy intelligens hálózati struktúrán keresztül.

Bízom abban, hogy az EIT sikeres lesz és boldogan járulok ehhez hozzá. Most nem Münchennevében beszélek, amely természetesen szintén lobbizik azért, hogy az EIT székhelye ottlegyen. Fontos, hogy holnap nagy többséggel adjuk áldásunkat a projektre.

Gyula Hegyi (PSE). - Tisztelt elnök úr! A legenda szerint egymás között magyarulbeszéltek azok a Los Alamos-i tudósok, akik az USA Manhattan Projektje keretébenkifejlesztették az atombombát a II. világháború idején. Csak Robert Oppenheimerjelenlétében váltottak át angolra. Valóban Teller Ede, E. P. Wigner és Szilárd LeóMagyarországon születettek és Budapesten tanultak.

Mi magyarok egy viszonylag kicsi nemzethez tartozunk, de büszkék vagyunk arra, hogy50 Nobel-díjasunk van, főként a természettudományok terén. Nyelvünk elszigeteltségemiatt sok tehetséges, a természettudományok iránt vonzódó fiatal magyar ott próbáltevékenységeket végezni, ahol nincsenek nyelvi akadályok.

Tudósainkat és fiatal kutatóinkat – főként a matematika, a fizika, a kémia és azélettudományok terén – nagyra becsülik a világon mindenütt. Hazám, honfitársaim ésjómagam ezért ajánlom fel örömmel Budapestet az Európai Technológiai Intézet (EIT)igazgatótanácsának és központjának székhelyeként. Természetesen arra buzdítok, hogya székhelyre vonatkozó döntést a lehető leghamarabb hozzák meg.

Egyfelől új tagállamként és egyetlen uniós intézmény székhelye nélkül, másfelől viszont atermészettudományok terén meglévő rendkívül gazdag tapasztalatokkal Budapest az EITideális székhelyéül szolgálna.


Teljes mértékben támogatom Paasilinna úr jelentését. Nincs szükségünk egy hatalmas,bürokratikus szervezetre, csak a tudományok társulások egy hálózatára. Az ilyentársulásokra vonatkozó, versenyképességi alapon zajló, nyílt és átlátható kiválasztási eljárásszintén rendkívül fontos. Az egyetemi kutatóközpontoknak és a vállalkozásoknak együttkell működniük, nekünk pedig a tőlünk telhető legtöbbet meg kell tennünk azért, hogybevonjuk a vállalkozásokat az EIT munkájába. Az EIT címkézések és az ilyen tudományosközösségeken keresztül nyújtott képesítések révén történő láthatóvá tétele valószínűlegtovábbi hozzáadott értéket biztosít.

Ami a finanszírozást illeti, nem támogatom azt az elgondolást, hogy az EIT-et a közösagrárpolitikai alapból finanszírozzuk, mivel senki nem láthatja előre a jövő évimezőgazdasági termést.

Kyösti Virrankoski (ALDE). - (FI) Tisztelt elnök úr! Először is szeretném megköszönniPaasilinna úrnak a kiváló jelentését. Az Európai Technológiai Intézet elgondolása akkorszületett meg a Bizottságban, amikor az EU többéves pénzügyi keretét már elfogadták. Ezaz oka annak, hogy az EIT finanszírozása miért volt annyira szórványos, küldetésénekkinyilvánítása pedig homályos. A Parlamentben lefolytatott vita után a javaslat jelentősenjavult, még akkor is, ha van még mit tisztázni.

Az uniós finanszírozás még mindig problematikus. Pontosan úgy, ahogy Škottová asszonymondta, a finanszírozás nagy részének – a feltételezések szerint – a strukturális alapokbólés az uniós kutatási programokból kell származnia. Ez azonban egyáltalán nem természetes,mivel a tagállamok döntenek arról, hogy saját prioritásaiknak megfelelően hogyanhasználják fel a strukturális alapokat. A kutatásra irányuló finanszírozás nagy részétversenyokok miatt nyújtják. A Bizottság által nyújtott biztosíték ellenére a tisztességesverseny elvéhez lehet, hogy nehéz lesz majd tartani magunkat, amikor egy pályázó valakineka saját gyermeke.

Elvileg az EIT tudományos és innovációs társulásai (TIT-ek) hálózatainak finanszírozásais nyitott. Ha uniós programokból nyújtanak pénzt, akkor a TIT-eknek is biztosítaniukkell saját pénzeszközeiket. Az uniós költségvetési pénzek erre nem használhatók fel: ennekmáshonnan kell származnia. Még az sem világos, hogy ezt hogy fogjuk megcsinálni. Apénzügyi terv Bizottság által múlt héten javasolt módosítása e problémák részlegesmegoldása csupán. Remélhetőleg jobbak lesznek a dolgok.

Az EU-nak egy életképes európai intézménnyé való fejlődése kemény munkát igényel. Eztnem lehet csupán pénzzel elérni. Ezért kívánok sok sikert a projekthez a jövőben!

Vasco Graça Moura (PPE-DE). – (PT) 2006 márciusában a Tanács elismerte, hogy aBarroso elnök által javasolt Európai Technológiai Intézet fontos lépést jelenteni afelsőoktatás, a kutatás és az innováció közötti rés betöltésében. Ez érthető. Mivel az európaikutatást és innovációt az észak-amerikainál alacsonyabb rendűként tartják számon, célszerűvolna olyan eszközöket alkalmazni, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy hatékonyanversenyezzünk az Egyesült Államokkal ezen a területen.

Mindannyian tudjuk, hogy a kutatók sokkal jobb munkafeltételek között és fizetés mellettdolgoznak az Egyesült Államokban, valamint hogy – különösen a védelmi iparágakban –az állami szektorba, egyetemekre és a magánszektorba irányuló befektetésekösszehasonlíthatatlanul magasabbak az európaiaknál. Ezért ahhoz, hogy versenyeznitudjunk, valódi európai hajtómotorra van szükségünk, amely alkalmas e cél elérésére, ehajtómotornak pedig elegendő üzemanyagot, azaz elégséges költségvetési eszközöket kell


adni. A terv tehát az volt, hogy azonosítsuk és kiválasszuk az állami és magánbefektetőket– amellett, hogy egy rész az EU saját forrásaiból származna –, de a Parlament megijedt ettőla javaslattól. Nem mérlegelte többé az alapvető célkitűzéseket, figyelmét erre a pontrafordította, bizonyos mértékben a kocsit fogta be a ló elé. Amit tennünk kellene az az, hogya Tanácsot bízzuk meg azzal, hogy az EIT rendelkezésére bocsássa az Unió hozzájárulásatekintetében szükséges eszközöket. A költségvetési vakmerőség és valószínűleg egy kevésvállalkozási egyetemi érdek keserítette meg a vitát. Ha az MIT elindításával kapcsolatoskérdéseket is így kezelték volna, akkor még ma sem lenne MIT.

Ezért tehát nagyon félek, elnök úr, attól, hogy amikor a Bizottság nagyteljesítményű Ferraritjavasolt, a Parlament csak egy kispedálos háromkerekűt adott neki. Az állásfoglalás mellettfogok szavazni, mivel csak ez az egy van, de sajnálom, hogy nem ment sokkal tovább, amiráadásul különleges hozzáadott értéket jelentett volna a számunkra, hölgyeim és uraim,mivel az az épület, ahol üléseinket tartjuk válik majd az EIT székhelyévé, megszüntetveegyszer s mindenkorra azt a politikai, igazságügyi, működési és pénzügyi rendellenességet,hogy havonta kelljen Strasbourgba jönni ezekre a plenáris ülésszakokra.

Jerzy Buzek (PPE-DE). - (PL) Tisztelt elnök úr! Remélem, tudok majd két percig beszélni.Gratulálok az előadónak a kiegyensúlyozott jelentése miatt és köszönöm a biztos úrnaka két és fél évnyi kemény munkáját. Ez a projekt jelentősen megváltozott ahhoz képest,hogy milyen volt az elején, a változások pedig igen pozitívak voltak. Az európaiversenyképesség és innováció voltak talán a legfontosabb kérdések az elmúlt időkbenegymást követő valamennyi elnökség számára. És amiről most beszélünk, az nagyon isEurópa azon jövőbeli versenyképessége, amelyet az Európai Technológiai Intézetmegjelenésének kellene előmozdítania. E tárgyban négy észrevételem van.

Először is az Európai Uniónak van már egy Közös Kutatóközpontja, van saját KutatásiTanácsa és jelenleg közös technológiai kezdeményezésekre ösztönöz. Nagyon fontos,hogy ne engedjük meg azt, hogy az európai piacon töredezetté váljon az európai tudományés innováció. Ezeknek az intézeteknek nem szabad, hogy csak a maguk javára, elszigeteltenkezdjenek el dolgozni. Ez is az Európai Bizottság egy igen fontos feladata.

Másodsorban szem előtt kell tartanunk, hogy az imént általam említett intézetek nemszüntethetik meg a közöttük meglévő különbségeket. Felejtsük hát el, hogy az EurópaiTechnológiai Intézetnek az a célja, hogy a tudás teljes háromszögéül szolgáljon! Különöshangsúlyt kell fektetni az oktatás/innováció terén folytatott együttműködésre, mivelegyetlen európai intézmény sem dolgozik ezen ténylegesen. Ez azt jelenti, hogy elő kellmozdítanunk az innovációra irányuló oktatást, mivel a kutatás végül is nem szükségesminden egyes adott innovációhoz. Olykor mindössze egyetlen jó mérnökre van szükség.

Harmadsorban ugyan támogatom egy intézet létrehozását, de az összes ilyen tudományosés kutató és fejlesztő intézet nem lesz képes arra, hogy minden problémát megoldjon,mivel csak arra szolgálnak, hogy innovációt pumpáljanak a gazdaságba. Ügyelni kell annakbiztosítására, hogy ez a mechanizmus egy másik irányba is hasson, ez pedig attól függ,hogy piacunk nyitott-e, és hogy valóban érzékelhetően korlátoztuk-e az állami támogatást.Más szóval: azon múlik, hogy hogyan fog működni a közös és szabad európai piac.

Negyedszer pedig mindig is a tudomány, a diákcserék, a szakértő mérnökök cseréi és azinnovációk képezték a népek és országok közötti integráció alapját. Most is ez lehet ahelyzet és ezért kell az Európai Technológiai Intézethez kapcsolódó intézményeket az újtagállamokban elhelyezni. Sürgősen felszólítanék arra, hogy ez történjen!


Teresa Riera Madurell (PSE). – (ES) Tisztelt elnök úr! Gratulálok Paasilinna úrnak anagyszerű munkájáért. Nem volt könnyű. Óriási erőfeszítésbe került egy életképes, máskiválósági modellek által ihletett, de egyszersmind Európa összetettségéhez éssokszínűségéhez alkalmazkodó intézet megtervezése.

Az eredmény az, hogy most hangot adhatok az EIT-tel kapcsolatos támogatásomnak,amennyiben az a tudás három tengelye – az oktatás, a kutatás és az innováció –integrációjának új és ígéretes eszköze, amely remélhetőleg értékkel egészíti ki a már meglévőintézményeket.

Az EIT-nek a kiválóságra is összpontosítania kell a kutatóintézetek vállalkozásokkal történőintegrációs modellje alapján, ami remélhetőleg katalizátorként fog szolgálni az innovációkultúrája számára, amely olyannyira elengedhetetlen versenyképességünk javításához.

Az EIT finanszírozása az a nagyszabású megállapodás, amelynek elérése még hátravan.Egyetértek abban, hogy a kezdeti finanszírozásnak, valamint az arra irányadó struktúránaka közösségi költségvetésből kell származnia, továbbá hogy mind a tagállamokból származóállami hozzájárulásokat, mind pedig a magán-hozzájárulásokat az Intézet prioritásainakmegfelelő innovációs és tudományos társulások kialakítására kell felhasználni.

Lambert van Nistelrooij (PPE-DE). – (NL) Tisztelt elnök úr! Az Európai Innovációs ésTechnológiai Intézet mostani nevét mi, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságegészítettük ki az innovációval, mégpedig kiváló együttműködés és konzultáció révén. Ezremek! Figel biztos úr azt is megérttette velem, hogy a Bizottság is szeretné ezt elfogadni.Ez valójában arról szól, hogy a) oktatást, egyetemi tanárokat, mérnököket és b) innovációtvigyünk a kutatóintézetekből és vállalkozásokból a piacra. A tudás–készség–kassza-láncegyre erőteljesebb versennyel szembesül világszerte és még intelligensebb szervezetetigényel. Ezt az európai rést innovációval kell betömnünk és nem engedhetjük megmagunknak, hogy továbbra is egyedül az oktatásba süppedjünk. Paasilinna úr óriásilelkesedéssel ejtette rabul figyelmünket e téma megvitatása során.

Egy másik észrevétel az, hogy nem rossz dolog az, ha most egy korlátozott struktúrát ésegy keretek közé szorított pénzügyi alapot választunk. Ha ez a képlet sikeres, akkor azüzleti közösségen belülről is látni fogjuk, hogy az állami partner – a tagállami államipartnerekkel együtt – pénzügyi támogatást kezd majd nyújtani strukturális finanszírozásútján vagy másként. Az EIT címét kívánni kell. E pillanatban a „kiválóság” a „világelsőt”jelenti. Ide akarunk tartozni és erre támogatás is van. Ha az egyetemekre, a nanotechnológiaiiparra és az éghajlattal foglalkozó, most megjelenő iparágra hallgatunk, láthatjuk, hogyszéles körű ennek támogatottsága. A Wrocław mellett szóló számtalan érvet hallva azt iskérdem, hogy kiválasztották-e már, hogy Közép-Európán belül ténylegesen hol létesítsenekellenőrzési központot. Úgy hallom, hogy sok helyütt lelkesednek ezért.

Végezetül, elnök úr, tényleges törés, rés van azok között, amelyekkel a korábbieszközeinkben és oktatási programjainkban rendelkeztünk, a különböző programokközött. Merészen és célra törően kell létrehozni ezeket. Egy erős vezetőre van szükség.Ebből valóban ki kell valaminek sülnie és azután 2010-ben azt mondjuk majd: naná, ezjó lépés volt. A befektetés idővel kifizetődik.

Silvia-Adriana Ţicău (PSE). - (RO) Tisztelt elnök úr, biztos úr! Mindenekelőtt gratulálokaz előadónak Paasilinna úrnak, aki csaknem teljes egészében átírta a Bizottságdokumentumát – ezzel működőképessé téve azt.


A tudás egyetemekből, kutatóközpontokból és -intézetekből, valamint vállalkozásokbólálló háromszöge – innováció, kutatás és oktatás – elengedhetetlen a lisszaboni stratégiaicélkitűzések teljesítéséhez, jelesül ahhoz, hogy a bruttó hazai termék 3%-át a kutatásbafektessük, amely kétharmadának magánkörnyezetből kell származnia. A tudományos ésinnovációs társulások képezik majd a hidat a magánszektor, valamint az egyetemi éskutatóközösség között.

Úgy vélem, hogy szükség van a Paasilinna úr által javasolt kísérleti projektekre és remélem,hogy Romániában is lesz ilyen kísérleti projektünk. Befektetésekre azonban mindvégig –az előállítástól kezdve egészen a kutatási és innovációs eredmények terjesztéséig ésfelhasználásáig – szükség van. Ezen intézet finanszírozása az első lépés, de a kis- ésközépvállalkozások területén és a magánszektorban is szükségünk van a befektetésekre,mert ott vannak a kutatási projektek társfinanszírozására képes emberek és források.

Hosszú távú stratégiával kell rendelkezni. A szellemi tulajdon fontos, de ügyelnünk kellarra, hogy ez a kezdeményezés ne tartalmazzon átfedéseket a közös kezdeményezésekkel,a közös vállalkozásokkal. Remélem, hogy ez az intézet többet fog dolgozni az éghajlatváltozás,az információtechnológia és a nanotschnológiák területén.

ELNÖKÖL: LUISA MORGANTINIAlelnök

Józef Pinior (PSE). - (PL) Tisztelt elnök asszony, biztos úr! A tervezett EurópaiTechnológiai Intézet – amelyet gyakran az európai innováció zászlós hajójának neveznek– összekapcsolja a tudás háromszögének három elemét: az innovációt, a kutatást és azoktatást. Véleményem szerint e vállalkozás sikerének kulcsa a tudományos központok ésaz üzleti környezet közötti jó együttműködés. Az Európai Technológiai Intézetnekmindenekelőtt olyan helyzetben kell lennie, hogy magánfinanszírozásból hatalmasösszegeket halmozzon fel.

Ma azon előkészületekre szeretném felhívni az Európai Parlament figyelmét, amelyeketWrocław végez annak érdekében, hogy az Intézet székhelye vagy pedig a tudományos ésinnovációs társulások egyik központja legyen. Wrocław az európai történelem szimbólumalehet; gyakran nevezik Közép- és Kelet Európa Strasbourgjának. Jelenleg több mint 140 000diák tanul Wrocławban; a város Lengyelország egyik legfontosabb kutatóközpontja.Létrehozta az ETI+ Innovációs és Technológiai Központot, amely azért lobbizik, hogy azIntézet Wrocławba kerüljön. Még egy utolsó megjegyzés. Az utóbbi tíz évben Wrocław amodern pénzügyi szolgáltatások városává vált, olyan hellyé, ahová a világ minden részérőláramlik a tőke, az európai alkotó energia és fejlődés szimbólumává, valamint a globalizációpozitív jelképévé.

Dorette Corbey (PSE). – (NL) Tisztelt elnök asszony! Ismét egy új intézet. Joggal lehetneez a ma esti következtetés. Az Európai Kutatási Tanácson és a technológiai platformokon,a közös technológiai kezdeményezéseken, az Eurekán, a CIP-en, a hetedik keretprogramonés a Közös Kutatóközponton (KKK) felül ismét van egy újabb tudományos intézet. Ahozzáadott érték az innováció, mert ez az, aminek az Egyesült Államokhoz, Japánhoz ésKínához képest híján vagyunk. E mögött az az elképzelés áll, hogy Európában elég jó ötletekés tudományos meglátások vannak, de ezekből nem alakulnak ki konkrét termékek. Akérdés természetesen az, hogy egy új intézet tud-e segíteni ebben a folyamatban. Az iskérdés, hogy vajon a kkv-k kiismerik-e magukat mindezen tudományos és kutatóintézetekközött. Az innováció hiánya talán a bonyolult jogszabályoknak tudható be, ami akadályozza


az innovációt, semmint az intézmények hiányának. Mindazonáltal az új intézet atudományos és innovációs társulásaival együtt az éghajlattal kapcsolatos politika terénközreműködhet és remélem jelentősen közre tud működni és jeleskedni fog, mert ezen aterületen nagyon nagy szükség van reformokra és innovációra. Kételyeim ellenére sikereskezdést és eredményes jövőt kívánok az ETI-nek.

Ján Figeľ, a Bizottság elnöke . − Tisztelt elnök asszony! Köszönöm, hogy szót adott nekem,és azt is, hogy részt vehetek ebben az érdekes vitában, mert ha visszatekintünk két évvelvagy legalább másfél évvel korábbra, szemmel látható a különbség. Csak néhány pontraszeretnék reagálni, és felkészíteni a további együttműködésre, mert még nem értünk adolog végére. Még messze vagyunk a biztos létrehozástól, de az, amit a Tanácson és aParlamenten belül elértünk, már tényleg nagyon jelentős.

Először is kezdjük egy kisebb részlettel, amelyet egyes kollégák a Verts/ALEképviselőcsoportból vetettek fel: Hammerstein úr szerint az éghajlatváltozást kihagytuk.Úgy gondoljuk, hogy ez nem felel meg a valóságnak. A jelenlegi javaslatban többek közöttszerepel a megújuló energia és az éghajlatváltozás témája. Nem akarunk erősködni, nemakarunk nagyon részletesen fogalmazni, mert erről egyértelműen az igazgatótanácsnakkell határozni és az igazgatótanács feladata az értelmezés is. De egyrészt éppen az előttünkálló globális kihívások, illetve a nagyon nehéz kérdések miatt beszélünk az ETI-ről, mertössze kell gyűjtenünk a forrásokat és egyesíteni kell a rendelkezésünkre álló erőket, hogyvalahogy reagálni tudjunk.

Smith úr! Látogatást tettem a Royal Society of Edinburghba és ott előadást tartottam afelsőoktatásról, az ETI-ről pedig egy nagyon heves, érdekes vitát folytattunk, amelykölcsönösen ösztönző volt. Az Edinburghból vagy azon rektoroktól érkező ilyen üzenetek,akikkel találkoztam, nem veszik el a kedvem, de természetesen a program még nincs kész.A részvétel önkéntes, és úgy gondolom, hogy ezt közös feladatnak kellene tekinteni,amellyel kapcsolatban teljesen szabadon lehet állást foglalni.

Az általános elégedettséggel kapcsolatban négy érvet szeretnék felhozni. Először is, nagyonköszönöm a Parlamentben tapasztalt innovatív hozzáállást, mert ahogy Önök közülegyesek mondták, az innovációról van szó, és az innovációt azzal kell kezdenünk, hogymegbeszéljük, hogy kezeljük az innovációkat. Az innováció nem csupán technológiánkeresztül valósul meg; mindenekelőtt új megközelítésként, új kommunikációs módszerként,valamint az intézmények, a mobilitásra, a képesítések elismerésére vonatkozó feltételekegyesítésén keresztül stb. kell megjelenni – és természetesen pénz is kell hozzá, de nem eza meghatározó elem. Nem ez a legelső. Az első a mentalitás, a megközelítés, természetesenésszerű finanszírozás mellett.

2005 tavasza óta az ötletektől eljutottunk a tervig, és Önök mindig közreműködtek. Eznem a Bizottság és a hivatalnokok vagy bárki másnak az érdeme, ez közös munka, és éppenezért kell tisztában lennünk azzal, hogy ha együtt próbálunk meg elérni valamit, sokkalsikeresebbek leszünk, mint az itt tapasztalt, elkötelezett megközelítés nélkül.

Ha visszaemlékeznek, két évvel ezelőtt a média Strasbourgról, illetve valamilyen valótlaninformációról, nem pedig az innováció iránti tényleges európai elkötelezettségről. Mostsok komoly jelentkezőnk van. Csak ma este Wrocław, Budapest, München és sok máshelyszín neve hangzott el – egyet sem akarok kihagyni. Sokkal több üzenetet kapokkülönböző egyetemekről. Ez nagyszerű, mert azt bizonyítja, hogy most legalább bízunkaz ötletben, illetve szeretnénk valami nagyon fontosat nyújtani. Ez az, amire Európánakszüksége van. Mi nem az „Európai Egyesült Államok” vagyunk. Ez nem Massachusetts.


Arról van szó, hogy hogyan hozunk létre jobb feltételeket és egy konkrét projektet annakérdekében, hogy Európa előrébb lépjen az innováció terén. Az ETI nem egy kizárólagosválasz. Egy a válaszok közül. Volt aki zászlós hajónak nevezte. Szerintem inkább jégtörő,amely egy olyan Európa felé halad, ahol innovatívabb hozzáállás tapasztalható, hogy jobbfeltételek jöjjenek létre a szellemi tulajdon vonatkozásában – közismert, milyen hosszúideig tartó folyamat és milyen gyengék vagyunk –, valamint nagyobb mértékű legyen azoklevelek és végzettségek elfogadása és elismerése stb. –, és még sok más kérdésrőlbeszélhetnénk.

Ha a három említett város nem lesz az intézet székhelye, legalábbis tudományos ésinnovációs társulássá kell válniuk. Szeretném azonban elmondani, hogy az elején helytelenvolt arról beszélni, hogy itt a pénzről és a helyről van szó. Nem, ez a javaslat része, de nema legfontosabb része. A választ az intézet létrehozásáról való határozott megállapodástólszámított 12 hónapon belül kapjuk meg. Tényleg nagyon örülök, hogy igen hiteles jelöltekvannak, de ez a kérdés a jogalapról való megállapodást követően kerül sorra. A Tanácsmegpróbálja majd a meglévő komoly jelöltek közül a legjobbat kiválasztani.

Másodszor, a pénzzel kapcsolatban a következőket szeretném elmondani: a múlt hétenjavaslatot tettünk arra vonatkozóan, hogyan tudnánk eljutni addig a döntő pontig, hogyne csupán azt mondjuk meg, hogy milyen pénzösszeggel, hanem azt is, hogy milyenforrásból tudjuk 2013-ig finanszírozni az intézetet. Csak az alapvető működésitevékenységeket, de ehhez – ahogy azt többen mondták – sokkal több pénz mobilizálásáravan szükség. Azt mondanám, hogy ez az összmennyiség tekintetében nem döntőjelentőségű, hanem hiteles hozzájárulás az Unió részéről. Nem várhatjuk senkitől, hogyegy biankó csekket adjon át vagy ígéreteket tegyen, ha mi nem teszünk valami hiteleset.Sok konkrét választ kaptunk, sokan jelezték befektetési szándékukat, üzleti vállalkozásokés üzleti szövetségek részéről is, de teljessé kell tennünk javaslatunkat.

Ami a Buzek úr által a kezdeményezésekről, illetve a közös technológiaikezdeményezésekről, hálózatokról és platformokról elmondottakat illeti, ez a javaslat nemversenyez a javaslatunkkal. Ez egy olyan javaslat, amely kiegészíti a meglévő politikákatés kezdeményezéseket, és azt el tudjuk képzelni, hogy bizonyos meglévő együttműködésimodellek fokozni fogják az együttműködés intenzitását és összefognak más, egyetemivagy üzleti partnerekkel, és az ETI keretében pályáznak a helyszínre. Tehát úgy gondolom,hogy a platformokról, a kezdeményezésekről, a hálózatokról egy integrált partnerségrevaló áttérés az innováció módjának ésszerű megváltoztatását jelenti.

Végül az új innovációs kultúra felé való elmozdulást szerettem volna megemlíteni. Ez ahelyes megközelítés. Az ETI nem annyira a helyszínről, egy székhelyről és a testületrőlszól, hanem egy új és megfelelőbb, európai innovációs kultúráról. Úgy gondolom, hogyezeket tudtam, illetve szerettem volna kiemelni válaszomban, és köszönettel tartozom aplenáris ülésen tapasztalt igen pozitív és konstruktív hozzáállásért. Továbbá az előadónak,Paasilinna úrnak is még egyszer köszönetet szeretnék mondani, mert tudom, hogy nemvolt és most sem könnyű a helyzet, és még nem tartunk a végénél. De véglegesíteni tudjukezt a javaslatot. Már alig várom.

(Taps)

Paasilinna-jelentés (A5-0293/2007)

A Bizottság elfogadja a 3., 12., 14., 18., 20., 23., 38., 44., 45., 46., 48., 49., 50., 63., 64.,65., 66., 67., 68., 72. és a 73 módosítást.


A Bizottság a lényeget illetően elfogadja a 7., 16. és a 28. módosítást.

A Bizottság újrafogalmazás esetén elfogadja a 2., 15., 17., 26., 39., 29., 30., 32., 36., 37.,41., 42., 43., 51., 52., 53., 54., 56., 57., 59., 60., 61., 62., 70. és a 74. módosítást.

A Bizottság a finanszírozásról szóló megállapodás létrejöttéig fenntartja a pénzügyivonatkozásokról szóló 21. módosítással kapcsolatos álláspontját.

A Bizottság nem tudja elfogadni az 1., 4., 5., 6., 8., 9., 10., 11., 13., 19., 22., 24., 25., 27.,31., 33., 34., 35., 47., 55., 58., 69., 71., 75., 77., 78. és a 79. módosítást.

Elnök. − A vitát berekesztem.

A szavazásra szerdán kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE), írásban . – (RO) Az Európai Technológiai Intézetképes arra, hogy csökkentse az Európai Unió és a külső versenytársak közötti innovációsszakadékokat, valamint hogy Európa-szerte több millió fiatal kutató érdeklődését elnyerje.E célkitűzések elérése érdekében alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy a projektmegvalósítható legyen.

Az ETI a Bizottság által javasolt formában több mint 1,2 milliárdot fog felhasználni akohéziós politikára elkülönített pénzösszegekből és azon programok forrásaiból, amelyeksikeresen működnek a lisszaboni stratégia megvalósítása érdekében. Ez a kutatási alapokegyetlen európai projektbe történő központosítását, valamint a magánvállalkozásokszámára elérhető finanszírozási lehetőségek csökkentését jelentené. Az ETI-nek kiegészítőeurópai innovációs intézménynek kellene lennie, és nem a kisebb kutató- ésfejlesztőközpontokat kellene helyettesítenie. Ezért a Tanáccsal együtt másik finanszírozásiformát kell találnunk a project számára.

A jelentésben foglalt rendelkezések egyike kijelenti, hogy az intézetet egy olyan európaiuniós országban kell létrehozni, ahol megtalálhatók „az európai tudományos kiválóság éselismertség központjai”. Romániában, amely a kutatás és az innováció terén jelentőstradícióval rendelkezik, fontos tudományos központok és a technológia terén sok jólképzett, egyetemet végzett szakember van. Ha Romániát választanák az EurópaiTechnológiai Intézet helyszínéül, az az egész régióban ösztönözné a gazdasági fejlődéstés hozzájárulna az Európai Unión belül most is meglévő szakadékok csökkentéséhez.

Alexander Stubb (PPE-DE), írásban . – A jövőt az oktatás, a kutatás és az innovációbiztosítja. Ez a három tényező alkotja az úgynevezett „tudásháromszög”-et.Versenyképesnek kell lennünk. A tudásháromszög a versenyképesség egyik kulcsa. Ezértén az Európai Technológiai Intézetet (ETI) a jövőbe való befektetésnek tekintem.

Szkepticizmus tapasztalható azzal kapcsolatban, hogy az ETI milyen hozzáadott értéketbiztosíthat. A Paasilinna úr jelentésében támogatott hálózati struktúra jó megoldás lesz.A szakértelmet a résztvevő egyetemek és felsőoktatási intézmények adják. Ezért ahelyett,hogy – ahogy a Bizottság elnöke, Barroso úr nevezte – az európai kutatás „zászlós hajója”lenne, az ETI arra fog törekedni, hogy az európai kutatás fémjelezze. Én ezt az elképzelésttámogatom.

Felidézve egyetemi éveimet, én is támogatom a jelentésben foglalt, azzal kapcsolatoselképzelést, hogy az ETI tudományos és innovációs társulásai függetlenek legyenek. Ez a


legjobb módja annak, hogy az ETI tudományos és innovációs társulásai ösztönzést adjanakmajd az európai innováció számára.

15. Egy közös európai energiaügyi külpolitika felé (vita)

Elnök. − A következő napirendi pont a Jacek Saryusz-Wolski által, a Külügyi Bizottságnevében készített, „egy közös európai energiaügyi külpolitika felé” című jelentés(2007/2000(INI)) (A6-0312/2007).

Jacek Saryusz-Wolski (PPE-DE), előadó . – Tisztelt elnök asszony! Egy sajátkezdeményezésű jelentést terjesztek Önök elé, amelyet a Külügyi Bizottság tagjainaktúlnyomó többsége támogatott. A jelentés egy közös európai energiaügyi külpolitikátjavasol az energiabiztonsággal kapcsolatos kihívások megoldása érdekében. A nemzetiszintű erőfeszítéseket elengedhetetlen és jelentős hozzáadott értékkel egészítené ki aszubszidiaritás elvének megfelelően, és lehetővé tenné az energiával kapcsolatos európaiérdekek megfelelőbb védelmét.

Milyennek kellene lennie ennek a politikának? A következő négy elven kellene alapulnia:diverzifikáció; egységesség az EU érdekeinek védelme terén és egységes véleménynyilvánítás;szolidaritás válsághelyzetekben; és a partnerekkel való megerősített együttműködés.

Kezdeményezésen alapuló átfogó energetikai diplomáciát kell kialakítanunk, amely azösszes fontos termelő-, tranzit- és fogyasztó országgal való együttműködésünkmegerősítésére, valamint a viszonosság elvén alapuló energiapiac létrehozására irányul.

A jelentés üdvözli a Bizottság által a múlt héten elfogadott, az energiára vonatkozó harmadikintézkedési csomag javaslatait, amely intézkedési csomag ezekkel a szempontokkalfoglalkozik, és összhangban van a jelentéssel. Az EU-nak aktívnak, eltökéltnek ésegységesnek kell lennie. Az energiabiztonság geopolitikai dimenzióját eddig figyelmenkívül hagyták, és legfőbb ideje, hogy ezt pótoljuk. Remélhetőleg az új Szerződés felruházzamajd az EU-t az energiával kapcsolatos szolidaritásra vonatkozó jogalappal, figyelembevéve az energiabiztonsági keretről harmadik országokkal való tárgyalásra vonatkozó uniósintézményi hatáskört. A jelentés azt javasolja, hogy a termelő- és tranzitországokkal valómegállapodásainkba építsünk be egy úgynevezett energiabiztonsági záradékot, amelymagatartási kódexet állapít meg, és és világosan ismerteti az ellátás szüneteltetése eseténmegteendő intézkedéseket.

Az európai uniós tagállamok által az energia terén jelenleg előnyben részesítettunilateralizmust a multilateralizmuson alapuló, az energiaügyi szolidaritás közöspolitikájának kell felváltania. Ugyanakkor szükség van arra, hogy a tagállamok közöttlétrejöjjön az azon stratégiai döntésekkel kapcsolatos konzultáció helyes gyakorlata,amelyek kihathatnak az EU-ra vagy valamely tagállamra.

Az új energiaügyi külpolitikának összhangban kell lennie az összes olyan európai unióspolitikával, amelynek külső vonatkozása van, ilyen pl. a belső politika, a verseny, aközlekedés, kereskedelem, a környezetvédelem, a fogyasztóvédelem, a költségvetés ésegyebek. Egyik napról a másikra nem lehet kialakítani egy új közös politikát. Ezért afokozatos megközelítés alkalmazását javasoljuk, és ezenfelül a hatékonyság érdekében eztaz új politikát megfelelő eszközökkel kell ellátni.

Javasoljuk, hogy az új Szerződés reményeink szerinti hatálybalépését követően egy újenergiaügyi külpolitikai főképviselői poszt jöjjön létre. Ez a hivatal lehetővé tenné az Unió


fent említett valamennyi ágazati politikáinak, és különösen az energiabiztonság külsővonatkozásainak összehangolását a közös kül- és biztonságpolitikai főképviselőfennhatósága alatt, aki a jövőben az Európai Bizottság alelnöke is lenne. Ez megerősítenéaz Unión belüli együttműködéseket.

Tehát ez az intézményi újdonság az új megközelítés fontos pillérét alkotja. Ezenkívüljavasoljuk egy pontos menetrend kidolgozását, amely meghatározza a rövid, közép- éshosszú távú célkitűzéseket a végrehajtásukat illető egyedi határidővel együtt, amelyeknyilvánvalóan az Európai Parlament ellenőrzése alá tartoznak..

Ahhoz, hogy sikeresek lehessünk, alkalmaznunk kell az EU belső dinamikáját ésbiztosítanunk kell a közvélemény szükséges támogatását. Az embereknek az az érdeke,hogy az energiaellátás biztonságos és megfizethető legyen. A polgárok érdekét kell a projektközéppontjába állítanunk, ez alkotja „Az eredmények Európája” megközelítés egyikcélkitűzését.

Az Európa energiaellátását fenyegető közös veszélyeknek közös válaszlépéseket kelleredményezniük. De még ennél is többet elérhetünk: az új közös politika előidézheti atovábbi európai integrációt azáltal, hogy ehhez új ösztönzést biztosít és új erőt ad az EU-nakmint globális szereplőnek. Az Európai Parlamentnek igényes és bátor megközelítésre kelltörekednie.

Napjaink Európai Uniójának kialakulása hosszú idővel ezelőtt az energiával kezdődött.Aztán jött a szén, amely megadta a kezdeti lökést a helyreállításnak. Nem mulaszthatjukel az alkalmat arra, hogy ez ismét megtörténhessen. Európának valóban energiára vanszüksége a szó szoros értelmében és átvitt értelemben.

Andris Piebalgs, a Bizottság elnöke . − Tisztelt elnök asszony! Nagyon örülök a KülügyiBizottság, és különösen az elnök, Saryusz-Wolski arra vonatkozó kezdeményezésének,hogy jelentést nyújtson be a közös európai energiaügyi külpolitikáról. A legfrissebbfejlemények megerősítették, hogy ez egy nagyon időszerű kezdeményezés. A jelentés azenergiával kapcsolatos kérdéseknek a közösségi kontextusban való egyre növekvőfontosságát, különösen a külső vonatkozásokat és az Európai Uniónak a külső energiaügyikérdésekkel kapcsolatos egységes véleménynyilvánítását hangsúlyozza.

Értékelem, hogy a jelentés egyértelműen kiemeli, hogy az elmúlt évben az Európai Unióés az intézményei jelentős előrehaladást értek el az egységes véleménynyilvánítás terén.Ez magában foglalja az európai energiabiztonsági kapcsolattartók hálózatának (NESCO)létrehozását a meglévő gázkoordinációs csoporton és az olajellátási csoporton kívül. ANESCO nyár eleje óta működik, ami igen hasznos és korai, energiával kapcsolatosinformációcserét tett lehetővé a tagállamok között.

Az egyes tagállamok közötti, a tervezett kezdeményezésekkel kapcsolatos még korábbiinformációcsere azonban még örvendetesebb lenne. Ezért, ahogy azt a jelentés aláhúzza,még mindig sok a teendő.

Különösen fontos és időszerű az energiával és az energiabiztonsággal kapcsolatos, aSzerződésben foglalt megfelelő jogalap biztosítására vonatkozó felhívás, mint ahogy aszerződések azon konkrét rendelkezéseire vonatkozó felhívás is, amelyek a közös európaienergiaügyi külpolitika kialakulását eredményezik. Nagyon örvendetesnek tartom ezt amegközelítést, beleértve az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság arra irányuló javaslatát,hogy a közös energiapolitika elveit a közelgő kormányközi konferencián beépítsék az


EK-Szerződésbe, hogy az energia terén harmadik országokkal kapcsolatos együttes fellépéstekintetében szilárd alap jöjjön létre.

Azt is megjegyzem, hogy a bizottság további észrevételeket tett a javaslattal kapcsolatbanabban a vonatkozásban, hogy a külső energiapolitikák hogyan erősödjenek meg mégszilárdabban a Bizottságon és a Tanácson belül. Ezzel a fontos kérdéssel még tovább kellfoglalkoznunk.

Úgy gondolom, hogy a jelentés e változata földrajzi szempontból is kiegyensúlyozott,felismeri annak fontosságát, hogy nem csupán keleti szomszédainkkal, hanem aföldközi-tengeri, közel-keleti és közép-ázsiai partnereinkkel is meg kell erősítenünkenergiaügyi kapcsolatainkat.

Az Egyesült Államokkal már valódi energiaügyi partnerség alakult ki, de úgy vélem, hogymég többet is elérhetünk ezen a téren. Ezenkívül úgy gondolom, hogy folytatnunk kell azegyüttműködést a hasonló gondolkodású energiaügyi partnerekkel, például Norvégiával,Kanadával és Ausztráliával, hogy fokozzuk a nyitott, átlátható és versenyképes nemzetközienergiapiacok értékével kapcsolatos konszenzust.

Elismerve az Energia Charta Egyezmény értékét, egyetértek a bizottsággal abban, hogynagyon fontos lenne, ha Oroszország ratifikálná az egyezményt. Ugyanakkor azonbanarról is szilárdan meg vagyok győződve, hogy a Charta alapelveit egy markáns energiaügyimegállapodásba is be kell építeni az Oroszországgal való, a Partnerségi és EgyüttműködésiMegállapodást követő tárgyalások keretében.

Gyakorlati jellegű problémám van azzal kapcsolatban, hogy a javasoltak alapján aBizottságnak szám szerint hány jelentést kell készítenie. Tudom, hogy önmagábanmindegyik fontos, de úgy gondolom, hogy a felvetett kérdések nagy részét lefedi azenergiaügyi cselekvési terv rendszeres felülvizsgálata, vagy már szerepelnek a Bizottságáltal a versenyjog alkalmazásával kapcsolatban készített éves jelentésekben.

Ugyanakkor támogatom a Parlament nagyobb mértékű bevonását, és meg fogom vizsgálnia testületi kollégáimnak benyújtott javaslatokat annak megállapítása érdekében, hogygyakorlati szempontból mit tehet a Bizottság a felvetett aggályok kezelése céljából.

Végül a lényeget illetően, a Bizottság arra törekszik, hogy előrehaladjunk az elmúlt év elejénmegkezdett munkával, amely tükrözi a jelentésben meghatározott prioritások többségét,különösen az EU meglévő, arra az esetre vonatkozó jogi rendelkezéseinek vizsgálatárairányuló megvalósíthatósági tanulmány terén, ha a szomszédos országok energiaszektorainem érik el a meghatározott mértéket, valamint azt, hogyan erősíthetők meg ezek.

Az is fontos, hogy konkrét javaslatokat tegyünk le az asztalra a viszonosság elvévelkapcsolatban, és örülök annak, hogy a jelentés elismeri a belső energiapiac védelméreirányuló viszonossági intézkedések jelentőségét.

Ez egy nagyon időszerű jelentés mind politikai szempontból, mind a lényeg tekintetében.A Bizottság nagyon tevékenyn dolgozott az elmúlt másfél évben az EU külső energiaügyipolitikájának megerősítése érdekében, és – ahogy azt a jelentés is elismeri – számos jelentőseredményt ért el.

Tovább kell azonban haladnunk, és ezért teljes mértékben támogatom a jelentés arrairányuló felhívását, hogy a szerződésekben olyan konkrét rendelkezések szerepeljenek,amelyek egy közös európai energiaügyi külpolitika létrehozását eredményezik.


Ha az energiabiztonságról van szó, akkor gazdaságaink és életformánk biztonságáról isbeszélünk. Mivel az EU egyre nagyobb mértékben függ az energiaimporttól, döntőfontosságú, hogy koherens és célirányos válaszlépéseink legyenek az ez által előidézettkihívásokkal kapcsolatban, többek között a legfontosabb külső energiaellátóinkkal valókapcsolataink terén. Ez már tükröződött a Bizottság legutóbbi, a belső villamosenergia-és gázpiacról szóló intézkedéscsomagjában, és nagyon örülök, hogy értékelik a javaslatot.

Azt is bejelenthetem, hogy a Bizottság az EU külső energiaügyi politikájának tágabbaspektusaival kapcsolatban gyors és alapos felülvizsgálatot fog végezni, és hogy ennekeredményeit feltétlenül nyilvánosságra hozzuk.

Szeretnék köszönetet mondani a Külügyi Bizottságnak és különösen az elnöknek,Saryusz-Wolski úrnak ezért a kezdeményezésért, valamint azért, hogy a Parlamentlehetőséget kapott arra, hogy megvitassa ezt az Európa számára rendkívül fontos kérdést,és várakozással tekintek a jövőbeni együttműködés felé.

Jean-Pierre Audy (PPE-DE), a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményének előadója. –(FR) Tisztelt elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Mindenekelőtt gratulálni szeretnékkollégámnak és barátomnak, Saryusz-Wolski úrnak a kiváló jelentéshez.

Ideje, hogy Európa most már egységes véleményt képviseljen az energiával kapcsolatban,mert súlyos veszélyek fenyegetik az ellátás, a tranzit és befektetések biztonságát.

Szégyenletes azonban, hogy a jelentés 62. bekezdése túl kategorikus ami az energia-előállításés -továbbítás, illetve -elosztás egyértelmű elkülönítését illeti, mivel vannak másmegoldásokaz európai energiapiac létrehozásának és a hálózataink tekintetében fenntartandó alapvetőpolitikai biztonság összeegyeztetésére.

A nemztközi kereskedelem tekintetében ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy minden újkereskedelmi megállapodásba kerüljenek be energiával kapcsolatos fejezetek. A tisztességesversenyt nemzetközi szinten kell megteremteni, főleg a Kereskedelmi Világszervezet révénés felügyelete mellett.

Végül támogatnunk kell a nemzetközi tudományos kezdeményezéseket, például atermonukleáris kísérleti reaktorral kapcsolatos ITER-programot, amelyben az EurópaiUnió mellett a világminden részéről számos partneroszág részt vesz.

Umberto Guidoni (GUE/NGL), a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonságiBizottság véleményének előadója. – (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! A fosszilistüzelőanyagok kimerítése és a geopolitikai helyzet változása miatt az energiabiztonság azEurópai Unió politikai programjában kiemelt helyre került.

Amiatt, hogy az Európai Unió egyre nagyobb mértékben függ a külső energiaellátástól,főleg a nem stabil országokból származó forrásoktól, aggályok merülnek fel a tagállamokgazdasági és politikai érdekeivel, valamint az EU általános biztonságával kapcsolatban.Úgy gondolom azonban, hogy nem válaszolhatunk ezekre a kihívásokra kizárólag azzal,hogy növeljük a külföldi termelést és az onnan származó ellátást, hanem inkább Európánbelül kell választ keresnünk az energiaigény kielégítésére.

A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság éppen ezértösztönzött arra, hogy a következő évtizedben az energiahatékonyságra és a megújulóenergiaforrásokra helyezzük a hangsúlyt, ami az olajtól és a gáztól való függőségcsökkentésének legfontosabb módja. Mivel az energiatermelés és -fogyasztás tekinthetőaz üvegházhatást okozó gázok kibocsátása legfőbb forrásának, a környezettel és az


energiával kapcsolatban integrált megközelítésre van szükség a fenntartható energiapolitikacélkitűzéseinek eléréséhez.

Ezért az éghajlatváltozás elleni küzdelem nem maradhat a környezetvédelmi politikákkizárólagos területe, hanem az Európai Unió belső és kereskedelmi politikáinakközéppontjába kell kerülnie. Például a bio-üzemanyagokat illetően alapvető fontosságú,hogy az Európai Unió biztosítsa, hogy a bio-üzemanyagok nem fogják veszélyeztetni avilág élelmiszer-ellátását, és nem fognak nyomást gyakorolni a déli államok gazdaságáraabban a tekintetben, hogy fokozzák a monokultúrát és az erdőirtást.

A megújuló energiaforrások fejlesztésének és felhasználásának támogatása biztosíthatjaa technológiák tisztességes átadását a nem uniós országok számára, és előnyökkel járhatabból a szempontból, hogy európai irányítás alakuljon ki a nemzetközi piacok kialakításaterén. Ezért fontos az Afrikával való energiaügyi partnerségre vonatkozó javaslat, és hasonlópartnerséget kell kialakítanunk Kínával és Indiával tekintettel ezen országok növekedésére.A fejlődő országok tekintetében elsőbbséget kell biztosítani a millenniumi célkitűzésekelérésének.

Lena Ek (ALDE), az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményének előadója . – Tiszteltelnök asszony! Az energiapolitika terén az Európai Unió számára alapokat az átláthatóság,a viszonosság és a jogállamiság jelenti. És, ahogy azt az elmúlt két évben tapasztaltuk, azis rendkívül fontos, ha az energiáról és külkapcsolatokról van szó.

Már most is vannak problémáink Európában, ami az ellátás biztonságát, afogyasztóvédelmet és a környezetvédelmi szempontokat illeti, és tennünk kell valamit azüvegházhatással kapcsolatban.

Ezenkívül súlyos zavarok tapasztalhatók a piacon, amit a Neelie Kroes-jelentés nagyonvilágosan kimutatott, és amely az energia terén való függetlenedés szükségességéthangsúlyozza, ami a külkapcsolatokat is érint. Ez rendkívül fontos aspektua a kérdésnek.Tehát Európában újra kell építenünk energiarendszerünket a termelés, elosztás és afogyasztás tekintetében.

Szeretnék köszönetet mondani Saryusz-Wolski úrnak a kiváló együttműködésért. Az Ipari,Kutatási és Energiaügyi Bizottság valamennyi szövegét figyelembe vette. Annak viszontnem annyira örülök, amit az új Solana-féle funkcióval kapcsolatban említett, hogy azEurópai Unió egységes véleményt nyilváníthasson. Ez az új intézmény meglátásom szerintbizonytalanságot idézne elő a szerepek tekintetében, egy „oszd meg és uralkodj” helyzetetteremtene, és teljesen ellenkező megközelítést alkalmaz az energiapolitika alapjaivonatkozásában. Egy ilyen intézménnyel nem ellenőrizhetjük a viszonosságot, azátláthatóság ki van zárva és a Parlament hatásköre csökken, ami szintén ellentétes azzal,amit a többi területen szeretnénk elérni. Ezért holnapra részenkénti szavazást kértünkezzel a kérdéssel kapcsolatban.

Végül szeretném egyetértésemet kifejezni a biztos úrral abban a tekintetben, hogy alapvetőfontosságú, hogy az energiával kapcsolatos téma szerepeljen az új Szerződésben.

Christopher Beazley, a PPE-DE képviselőcsoport nevében . – Tisztelt elnök asszony! Ez ajelentés komoly, alapos és inspiráló munka. Az előadó összegyűjtötte a támogatást aKülügyi Bizottságon és a többi négy, épp az előbb említett bizottságon belül. Véleményemszerint a jelentés holnap széles körű támogatásban fog részesülni, beleértve az éntámogatásomat és örömmel mondhatom, hogy brit kollégáim támogatását is.


Tisztelt Piebalgs biztos úr! Bevezetőjében Ön hosszasan támogatta a bizottság elnöke,Saryusz-Wolski úr által – mivel sokak számára voltak kihívások – innovatív módon ésszakértelemmel felvetett kezdeményezést.

Két konkrét kérdésem van, amelyekre talán tud válaszolni. Az egyik legfontosabbenergiaellátónkkal, Oroszországgal kapcsolatban Ön kijelentette, hogy várakozással tekinta cselekvési terv alapján kötendő új megállapodás elé. Mi a a baj a régi megállapodással, azEnergia Chartával, amelyet Oroszország aláírt, beleértve a tranzitról szóló jegyzőkönyvet?Mert ha a szomszédaink és ellátóink, akikkel kölcsönös függőség köt össze bennünket,megszegik a megállapodásokat, milyen bizalom alakulhat ki a jövőben? Harmonikuskapcsolatokat szeretnénk, de védenünk kell saját magunkat, és nem teljesen értünk egyetazokkal, akik az ellátási oldalon állnak.

Nem értek egyet Ek asszonynak a főképviselővel kapcsolatos fenntartásaival, talán figyelrám. Úgy tűnik, hogy Saryusz-Wolski úrnak teljesen igaza van abban, hogy szükségünkvan egy nemzetközi képviselőre, legyen ez akár egy önálló poszt, vagy ahogy most látjuk,tartozzon akár kettős hatáskör alá, a Bizottság és a Tanács hatáskörébe. Egyáltalán nemértek egyet Ek asszonnyal. Ez növeli az átláthatóságot, mert a Parlamentnek közvetlenkapcsolata lenne a Bizottság alelnökével mint főképviselővel.

Válaszában ki tudná részletesebben fejteni ezt az intézményi kérdést, ami rendkívülfontosnak tűnik nekem, és amelyet a Parlament nagyon határozottan hangsúlyozni fog?

Justas Vincas Paleckis, a PSE képviselőcsoport nevében. – (LT) Tisztelt elnök asszony!Szeretné kgratulálni az előadónak és köszönetemet fejezem ki az erről az új, merész témárólszóló jelentéssel kapcsolatos változtatások összehangolása során tanúsított kiválóegyüttműködésért.

Az Európai Unió nehézkesen hajtja végre közös kül- és biztonságpolitikáját, és éppen mostbelefog energiapolitikájának kialakításába. Sőt, még további terveket sző a közös európaienergiaügyi külpolitika megteremtésével kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy ez a helyeslépés, mert a külpolitika és az energiapolitika összekapcsolódása egyre nyilvánvalóbb, ésnekünk a jövőre kell tekintenünk.

Az energiaforrásokat kezelő országok abba a kísértésbe eshetnek, hogy az egész világotirányítsák vagy legalábbis bizonyos térségekre különleges befolyást gyakoroljanak. Ez ajelentés bemutatja, hogy lehet ezt megakadályozni jogos európai uniós intézkedéssel, aszolidaritással. Biztos vagyok abban, hogy egy kettős alárendeltségű energiaügyi külpolitikaifőképviselői poszt létrehozása nagyon fontos. Henry Kissinger közismert mondása juteszembe: az energiaellátó országok, a tranzitországok és a nagyvállalatok képviselői hívnákőt, és ő nem lenne képes leállítani az EU-tagállmokból érkező hívásokat.

Az Európai Parlament képviselői elvárnák, hogy jelentéseket kapjanak az EurópaiBizottságtól a tervezett politika megvalósításáról és annak értékeléséről, hogy a harmadikországok hogyan tartják be az átláthatóság és a kölcsönösség elvét. Ha ez a politikaelfogadható az Európai Unió számára, elkerülünk mindenféle botladozást a kétoldalúmegállapodásoknak az európai uniós szomszédaik megkerülésével történő megkötésesorán.

Az EU és Oroszország egymástól függnek az energiaimport és -export terén. Mindegyikkeresi a diverzifikáció lehetőségeit, és ez továbbra is így lesz. Egymás kiegészítésében mégisjó ideig természetes partnerek maradnak. Nagyon fontos, hogy az EU és Oroszország


közötti megállapodások a nemzetközi jogon alapuljanak, valamint átláthatóak és világosanellenőrizhetőek legyenek. A jelentés az ehhez vezető utat is bemutatja.

(Taps)

István Szent-Iványi, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (HU) Elnök asszony, biztos úr!Először is gratulálni szeretnék Saryusz-Wolski úrnak kitűnő jelentést írt és egy nagyonfontos aktuális kérdésről írt, és köszönöm az együttműködését, köszönöm a kooperációtés a kompromisszumkészséget.

Kétségtelen, hogy az Európai Unió előtt álló egyik legnagyobb kihívás az energiabiztonságkérdése. Ez ma elsősorban nem technikai kérdés, nem üzleti kérdés, még csak nem isenergetikai kérdés, hanem alapvetően stratégiai kérdés.

Az Európai Unió egésze jelenleg energiaszükségletének 50%-át az Unión kívülről szerzibe. Szakértői becslések szerint 2030-ban az energiaszükséglet 70%-át fogja importálni.Ez tehát azt jelenti, hogy nagyon nagy az energiafüggősége és sok tagállam már ma is sokkalnagyobb mértékben függ külső beszállítóktól és az új tagállamok közül jó néhány egyetlenbeszállítótól. Egy olyan beszállítótól, amelyik egyre gyakrabban él az energiával mint apolitikai érdekérvényesítés eszközével. Néha büntetni kívánja a tagállamokat, néhamegosztani. Oroszországról beszélek, tisztelt képviselőtársaim.

Égető szükség van ma egy közös energiapolitikára. Egy energiapolitikára, amely az egységenalapul és a szolidaritáson, ahogy Saryusz-Wolski úr az imént ezt pontosan kifejtette.Elengedhetetlen, hogy a forrásokat és a szállítási útvonalakat is diverzifikáljuk, hiszen mindaz energiaforrások tekintetében, mind a szállítási útvonalak tekintetében instabil övezetekrőlvan szó, vagy nagyrészt instabil övezetekről van szó, amelyek az ellátás biztonságát isfenyegetik.

A jelentés javasolja egy energiaügyi főtisztviselő kinevezését, ezt az ALDE nem támogatja.Tartunk attól, hogy ez a kompetenciák vitájához vezetne, tartunk attól, hogy az EurópaiParlament ellenőrzési jogosítványai csorbulnának, és félünk attól, hogy valódi hozzáadottértékkel nem rendelkezik.

Ugyanakkor nagyon fontosnak tartjuk a jelentésben azt, hogy kiemeli az energiaügyiprojektek jelentőségét, itt is kiemelkedik a Nabucco, mint az Európai Unió közös nagyenergiaügyi vállalkozása, amely az első lépés lehet a valódi közös külpolitika felé.

Különleges érdeme ennek a jelentésnek, és Saryusz-Wolski úrnak, hogy felhívja a figyelmeta Nord Stream vezetékkel kapcsolatos aggodalmakra. Ezek részben környezetvédelmiaggályok, de legalább annyira politikai aggályok is, és csak akkor valósulhat meg ez avezeték, hogyha mindezekre az aggályokra megnyugtató megoldást találunk és megnyugtatóválaszt kapunk. Különösen fontos az Energia Charta Szerződés, mert ez az alapja az európaienergiaügyi együttműködésnek és ezt Oroszországnak is el kell fogadnia. Köszönöm.

Konrad Szymański, a UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Jó esélyünk van arra, hogymegvalósítsunk egy közös energiapolitikát. A Bizottság legújabb közleménye rámutat arra,hogy jó úton haladunk. Saryusz-Wolski úr jelentése szintén fontos lépést jlent ebbe azirányba.

Először is, a külpolitika vonatkozásában ésszerű képet kapunk az energiakereskedelemproblémáiról. Az Európai Unió hosszú ideje megkerüli ezt. Oroszország energiával valóellenséges visszaélése kellett annak felismeréséhez, hogy az energiakereskedelem szigorúanpolitikai eszközzé vált. A jelentés az EU prioritásai közé beépíti az energiabiztonságot.


A jelentés jól meghatározza a szolidaritás elvét, valamint az energiaellátók és közlekedésifolyosók diverzifikációjának követelményét. Nagyon jogosak az Északi Áramlattalkapcsolatos aggályok, az Oroszországra vonatkozó, az Energia Charta elveinek betartásávalkapcsolatos követelmény, a WTO bevonása és energiapolitikánknak az Európai Uniótagállamain túllépő kiterjesztése.

Az említett okok miatt képviselőcsoportom örömmel támogatja a jelentést. Gratulálok azelőadónak.

Rebecca Harms, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök asszony,hölgyeim és uraim! Egyetértek az előadó, Saryusz-Wolski úr értékelésével az importtólvaló függőség és az energiaforrások behozatalától való egyre nagyobb függőségproblémáinak tekintetében – a jelentés ezt nagyon jól ismerteti –, és nem tér el jelentősena véleményem. Nem értek egyet azonban a jelentés által előterjesztett megoldásokkal, ésaz a véleményem, hogy a belső európai energiapolitika fontos stratégiai célkitűzéseinektükröződniük kellett volna a jelentésben.

Véleményem szerint az importtól való egyre nagyobb mértékű függőség csökkentéséneklegfőbb eszköze az, ha az energiafogyasztást minden területen csökkentjük, valamint aza véleményem, hogy az energiahatékonyság 20%-os növelése, aminek az elérését Európalegkésőbb 2020-ra tűzte ki, olyan célnak kell lennie, amelynek nyomot kell hagynia astratégiai energiaügyi külpolitikán. Ha felismerjük, hogy az építési ágazaton belül egyedülOroszországban éppen annyi gázt fogyasztanak feleslegesen, amennyi egyébként az EurópaiUnióba irányuló oroszországi export, világossá válik, milyen sokat nyerhetünk, ha azUnión belül végrehajtjuk energiahatékonysági stratégiáinkat, majd az Európai Unió kifeléirányuló energiaügyi stratégiáját Oroszország számára megvalósítható módszerré tesszük.Következésképpen ez Oroszország belső energiapolitikájának befolyásolását is magábanfoglalná.

Az olaj kérdését illetően – az OPEC-től való függőség mindig hátrány, tekintettel azOroszországgal való heves vitára – a következőt szeretném elmondani: ha Európánaksikerül gazdaságos, takarékos kísérleti autómodelleket készítenie és sikerül arepülőgépüzemanyag-adót bevezetnie a repülőbenzinre, többet nyernénk, mint a piacokrólés az exportlehetőségekről az OPEC-kel folytatott heves viták révén.

Saryusz-Wolski úr, a jelentés egyes részeit támogatjuk, más részeit viszont nem!

Tobias Pflüger, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök asszony!Bizonyos értelemben ez egy nagyon őszinte jelentés. A megfogalmazás világos. Eddig aSzerződés nem tartalmaz jogalapot erre az energiapolitikára vonatkozóan. Helyesmegállapítás! Akkor viszont az a kérdés, mire jó ez a kezdeményezés?

A kezdeményezésre sor került – ez a hozzászólásokból már egyértelműbben kiderült, mintmagából a jelentésből – Oroszország energiapolitikája miatt. Ez a kiindulópont pontosanaz a szál, amely végigvonul az egész jelentésen. Ez egy oroszellenes jelentés – ahogy azkülönböző pontokon többféleképpen világosan megfogalmazódik –, egy olyan jelentés,amely egyértelműen kimondja, hogy az Európai Unió globális szereplő szeretne lenni, ésaz energiaügyi külpolitika tulajdonképpen erre a célra szolgáló eszköz. Bizonyos tekintetbenez is őszinte dolog, olyan, ami politikai szempontból lehet kívánatos vagy kevésbé kívánatos.Mi ezt nem szeretnénk!

Világos követelések fogalmazódnak meg bizonyos projektekkel kapcsolatban. A Nabuccogázvezetékkel kapcsolatos projektre irányuló érdekérvényesítési politika, amelyet a


Parlamenten belül is követnek, szintén megjelenik a jelentésben. Az országokat kollektívenkezeli: Törökországot szinte kizárólag az energiaellátás tranzitcsomópontjának tekinti.Jóllehet Törökország sokkal több ennél. Különösen jónak találom az Egyesült Államokkalkapcsolatos megfogalmazást. A jelentés ezzel kapcsolatban a következőket mondja: „kiemelikülönösen az USA-val és más, az EU-val közös értékrendet képviselő, fő energiapartnerekkelfolytatott, megerősített energiaügyi párbeszéd jelentőségét”. Csak emlékeztetném Önöketarra, hogy az Amerikai Egyesült Államok több szövetségessel együtt háborút folytat Irakban,részben az energiával kapcsolatos kérdések miatt is. Ha ezek a közös értékek, világosan„nem”-et kell mondanunk erre a fejleményre!

A megfogalmazás egyértelmű, hogy a G8-ban a különböző érintett tagállamok támogatnifogják az energiaágazat érdekeit, és kapcsolat jön létre a katonai komponensekkel. Ahogymár elmondtam, bizonyos tekintetben ez egy nagyon őszinte jelentés. Ahogy az egyikkollégám jellemezte: ezt a jelentést a hidegháború hangulata veszi körül. Úgy gondolom,hogy ez egy helyes megállapítás, és ezért a képviselőcsoportom elutasítja a jelentést.

Bastiaan Belder, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök asszony! Sürgetaz idő, hogy konkrét lépéseket tegyünk az európai külső energiapolitika megvalósításaérdekében. Saryusz-Wolski úr jelentése nem minden ok nélkül helyezi előtérbe aNabucco-projektet. Energiaügyi biztosunk, Piebalgs úr ékesszólóan „a közös európaienergiapolitika megtestesülésének” nevezte ezt a gázvezetéket. Az bizonyos, hogy a szavakattetteknek kell követniük, és ezért nagyon örülünk annak is, hogy Jozias van Aartsent aNabucco-projekt EU-koordinátorává nevezték ki.

A Nabucco potenciális gázbeszállítóival, Türkmenisztánnal és Azerbajdzsánnal kapcsolatoslegutóbbi brit és amerikai missziók is az európai eltökéltséget bizonyítják. Mindenesetreaz Ashgabattól és Bakutól kapott pozitív válaszok távlatot biztosítanak. A Nabucco-projekt– amelynek költsége több milliárd eurót tesz ki – hatékony folytatása szempontjából kétdolognak van rendkívüli jelentősége. Mindenekelőtt összhangnak kell lennie a jelenlegivállalatcsoportok tulajdonosai között. Röviden, az OMV projektvezetőjének azonnal felkell hagynia a vállalatcsoporton belüli partnerének, a Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt. (MOL)ellenséges felvásárlására irányuló makacs törekvéseivel. Az új Nabucco-koordinátor és azEU-t képviselő Van Aartsen úr számára egyértelműen sürgető feladat lesz, hogy résenlegyen, hogy ha Oroszország újból kísérleteket tesz arra, hogy beszivárogjon ebbe azérdekes energiadiverzifikációs projektbe.

Tisztelt elnök asszony! Abban az esetben, ha a Nabucco-projekt és a hasonló európai terveknem válnak be, az új EU-tagállamok esetében nem lesz megfelelő energiadiferzifikáció.Ennek következtében az európai energiapiac széttöredezetté válik, és sajnálatos módondiplomáciai függöny hull az európai energiaügyi külpolitikára. Az európai intézményeknem engedhetik meg, hogy ez megtörténjen.

Alessandro Battilocchio (NI). - (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! Azelőadóhoz hasonlóan én is úgy gondolom, hogy szükséges és fontos, hogy a külpolitikátösszehangoljuk az energiapolitikával.

Remélem, nem szükséges kifejteni, hogy a két politika – amelyeket közös stratégiasegítségével kell megerősíteni – közötti megfelelő összhang hogyan eredményezhetgazdasági növekedést és gyarapodást az európai polgárok számára, valamint nagyobbpolitikai stabilitást világméretekben, és lehetséges dominó-hatást fontosabb európaipartnereink számára.


A prioritás azonban ne csupán az ellátás biztonságára vonatkozzon, hanem egy olyanfenntartható, hatékony energiapolitikára kell a hangsúlyt helyeznünk, amelynekkövetkeztében Európa egyre inkább önellátóvá válik az energia terén, és így függetlenedika külső nyomásoktól, amelyek hatással – időnként erős hatással – lehetnek az EU-nak ademokrácia, az emberi jogok és a béke előmozdításával kapcsolatos elkötelezettségére.

A hatékony közös politikának azon kell alapulnia, hogy a megújuló energiaforrásokkalkapcsolatos kutatásra több forrást használunk fel, valamint befektetéseket hajtunk végreaz atomenergia terén, és arra kell helyeznünk a hangsúlyt, amivel rendelkezünk: hozzáértés,szakértelem és technológiák. Ha ezekhez politikai akarat is társul, az európaienergiaválságból páratlan lehetőség alakulhat ki: a fenyegető világméretű energiaválságbekövetkezése esetén a technológiai előny teljes mértékű kihasználása annak érdekében,hogy legfőbb versenytársainkat legyőzhessük a gazdasági kihívás során.

Tunne Kelam (PPE-DE). - Tisztelt elnök asszony! A mai vita címe joggal lehetne akövetkező: „ki fog diktálni az EU külpolitikájának végrehajtása során?” A nagyvállalatok,a harmadik országok vagy az EU-intézmények?

A közös energiapolitika létrehozásával – ahogy azt Saryusz-Wolski úr előterjesztette – azEU sokkal erősebb nemzetközi szereplővé válik, jobb helyzetben lesz, hogy megvédje azösszes tagállam érdekeit. A közös energiapolitikának a közös biztonságpolitika alapvetőrészévé kell válnia.

Az EU-országok már 2006 januárjában elkezdték felismerni, hogy Oroszországkülpolitikájának központi eszközeként használja és fogja használni az energia kérdését.Putyin elnök nyíltan ezt a szerepet jelölte ki az állami tulajdonú Gazprom számára. Hazám,Észtország számára ez nem jelent semmi újat: Észtország 16 évvel ezelőtt teljes körűenergiablokád alá került, amikor Oroszország a volt gyarmatot azért büntette, mert valóbanfüggetlenné akart válni.

Ez a jelentés bizonyítja, hogy legfőbb ideje, hogy egységes megközelítést alkalmazzunk.A kétoldalú megállapodások túlságosan gyakran valójában arra vezettek, hogy eltekintsünka demokratikus normáktól, és tényleges kart okoztak az EU egysége és hitelességetekintetében. Például a balti-tengeri gázvezetékkel kapcsolatos projektet elsősorban politikaieszköznek kell tekinteni, ami lehetővé teszi Putyin Oroszországa számára, hogy továbbrais megossza az EU-t azáltal, hogy kijátssza az egyes államokat egymás ellen.

Ezért a jelentés két kulcsfontosságú elképzelését határozottan támogatom: az energiaügyikülpolitikák koordinálásáért felelős európai uniós külön képviselői poszt létrehozását ésaz energiaügyi szolidaritásról szóló záradék jövőbeni szerződésekbe történő beépítését.Különösen ösztönöz engem Piebalgs biztos úr rendkívül szakmai, konstruktív és a jövőbenmegvalósítandó megközelítése, és örömmel tekintek a kiváló együttműködés elé.

Hannes Swoboda (PSE). – (DE) Tisztelt elnök asszony! Mindenekelőtt szeretnékköszönetet mondani az előadónak, Saryusz-Wolski úrnak a lehetőségért, hogy jól együtttudtunk működni és kompromisszumokat tudtunk kötni. Az egyik kompromisszumotépp az előbb említették, az energiaügyi külpolitikáért felelős személyekkel kapcsolatos.Tudom, hogy ez egy nehéz, vitatott kérdés, és a biztos úrnak még sok teendője lesz ezzelkapcsolatban. Ha erről a kérdésről lesz szó, nem csak külpolitikusokat kell bevonni, hanema Bizottság energiaügyi politikusait is.

Energiaügyi külpolitikánk egyik fontos célja a diverzifikáció. Ez nem jelenti azt, hogyintézkedéseket akarunk tenni azon országokkal szemben, ahonnan beszerezzük a


nyersolajat és a földgázt, hanem azt, hogy más forrásokat is ki akarunk használni. Mégmaga Oroszország is próbál forrásokhoz jutni annak érdekében, hogy nyersolajat vagyföldgázt szállítson Európába. Törvényes jogunk, hogy ezt a hozzáférési lehetőséget ismegpróbáljuk kihasználni. Ezenkívül Oroszországgal kapcsolatban a viszonosság kérdéseis nagyon fontos szempont. Képviselőcsoportunk számára ez nem Oroszországgal szembenipolitikát jelent, hanem az egyenlő jogok politikáját. Ha Oroszország megnyitja piacait, miis így teszünk. De nem kérhetnek arra bennünket, hogy minden piacot nyissunk meg,miközben Oroszország minden lezár. Ennek számunkra nincs értelme.

Még egy utolsó, nagyon nehéz kérdést szeretnék megemlíteni, amely a módosításban isszerepel, azaz az energiapolitika és az emberjogi politika közötti kapcsolatot. Amikorkollégáimmal egy rövid ideig Azerbajdzsánban voltunk, tárgyaltunk erről a kérdésről.Sajnálatos módon az energiaellátásunk fő forrásai olyan országokban találhatók, ahol azemberi jogok kérdése nem tartozik a prioritások közé. Ez nem vezethet oda, hogykijelentsük, hogy „ezekből az országokból nem szerzünk be több energiát”. Viszont aztkell jelentenie – ha hitelesek akarunk maradni –, hogy mindkettővel foglalkozunk, azenergiapolitikával és az érintett országokban az emberi jogok terén tapasztalható helyzetjavításával is. Nem jelenthetjük ki, hogy „mi csak energiát szerzünk be, semmi más nemérdekel bennünket”. Párhuzamos stratégiát kell alkalmaznunk. Ez az egyetlen hiteles dolog,amit tehetünk.

Samuli Pohjamo (ALDE). - (FI) Tisztelt elnök asszony! Én is gratulálni szeretnékSaryusz-Wolski úrnak a rendkívüli fontos kérdésről szóló kiváló jelentéshez. A jelentés isbizonyítja, hogy az Uniónak még sokat kell tennie a közös energiapolitika megteremtéseérdekében.

Szeretném kiemelni a megújuló energiaforrások jelentőségét, amelyek révén javíthatjukönellátásunkat az energia terén, diverzifikálhatjuk az energiaforrásokat és kézben tarthatjukaz éghajlatváltozást. Még mindig jelentős befektetéseket kell végrehajtanunk a kutatás ésa termékfejlesztés terén, ha növelni akarjuk a megújuló energiaforrások részarányát.

A tagállamoknak meg kell hagyni azt a jogot, hogy az energiával kapcsolatban magukdönthessenek és kiaknázhassák saját energiaforrásaikat, ugyanakkor együttműködésrevan szükség, a bevált gyakorlatok cseréjére, valamint közös szabályokra és előírásokra aközös energiapolitika létrehozásának előmozdításához.

Az is fontos, hogy az Unió szomszédos országaival együttműködve közös projektekethajtsunk végre a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatban, hogy Európa valamennyimegújuló energiaforrását hatékonyan, eredményesen és fenntartható módon használhassukfel.

Inese Vaidere (UEN). - (LV) Hölgyeim és uraim! Először is szeretnék köszönetet mondaniaz előadónak, Saryusz-Wolski úrnak ezért a rendkívül átfogó és időszerű jelentésért. Azenergia olyan terület, ahol az EU-nak és a tagállamoknak közös a hatásköre. Világos, hogyilyen körülmények között nem könnyű feladat, hogy az energia terén közös külpolitikátalakítsunk ki. A helyzet minél gyorsabb megoldása következtében azonban az energiaellátástekintetében függővé válunk olyan labilis országoktól, amelyekben kétséges a demokratikusnormák betartása. Az energiaellátás biztonsága az általános biztonság fontos része. Azeddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az energia a politikai nyomásgyakorlás rendjívülhatékony eszköze lehet. Az egyetlen ellenintézkedés a közös politika és a szolidaritás. AzEurópai Unió egyik legnagyobb beszállítója Oroszország, amellyel pillanatnyilag készítünkelő egy új partnerségi és együttműködési megállapodást. Az Energia Charta elveit be kell


építeni ebbe a megállapodásba, és Oroszországnak természetesen ratifikálnia kell a Chartát.Azon nemuniós országok vonatkozásában, ahol növekvő energiaszükséglet tapasztalható,az Európai Uniónak biztosítania kell, hogy kedvezményes feltételek mellett megkapják amegújuló energiaforrásokkal kapcsolatos technológiát. Ez a jövőben feltétlenül fontoslesz. A Bizottság a múlt héten tette közzé a további piaci liberalizációról szóló javaslatát.Sajnálatos módon azonnal egyes tagállamok és Oroszország ellenállásába ütközött.Jellemző, hogy az ellenállás azon országok részéről tapasztalható, ahol az üzletivállalkozások a közelmúltban egyedi kétoldalú megállapodások létrehozásának előnyeitpróbálták kihasználni, figyelmen kívül hagyva más tagállamok jogait és érdekeit, példáulaz észak-európai gázvezetékkel kapcsolatos projekt esetében. Szeretném remélni, hogyennek ellenére meg tudunk állapodni, és hogy külkapcsolatainkat ez is csak megerősíti.Köszönöm.

Marie Anne Isler Béguin (Verts/ALE). – (FR) Tisztelt elnök asszony! Szeretnék köszönetetmondani az előadónak. Az energia ismét geostratégiai kérdéssé vált. Az energia az EurópaiUnió legsebezhetőbb pontja. Mivel nem képes saját maga kielégíteni energiaszükségleteit,az EU a latin-amerikai, afrikai és eurázsiai országokkal kötött kereskedelmi megállapodásokalapján próbálja diverzifikálni beszerzési forrásait.

Az Európai Unió és Oroszország közötti legújabb, az Energia chartával kapcsolatosnézeteltérés is jelzi, hogy az energiabiztonság új korszaka kezdődött el. Tekintettel acsökkenő olajforrásokra, a mindig is jelenlévő nukleáris veszélyre, valamint az olyanenergiahatalmak megjelenésére, mint Oroszország és Brazília, az is rendkívül fontos, hogyújrafogalmazzuk az EU fenntartható fejlesztéssel kapcsolatos politikáját. Ebben avonatkozásban egy koherens külpolitika tükrözni fogja az Európai Tanács tavaszi ülésénmeghatározott, a megújuló erőforrásokkal kapcsolatos célokat. Ezenkívül ez a külpolitikaaz energiahatékonyságot a külkapcsolataink kiindulópontjává fogja tenni. Nem elegendő,hogy garanciákhoz ragaszkodjunk a más országokból, különösen a szomszédos országokbólérkező ellátás folyamatossága tekintetében. Azt is biztosítanunk kell, hogy a 27 tagállamközött tényleges összhang van.

Tulajdonképpen az energiabiztonság a stratégiai fontosságúvá vált európai övezeten belülikorlátlan hatalom elvesztését jelenti. Az energiaellátás következtében a kormányokranehezedő nyomás nem idézheti elő a döntések sürgetését vagy a közösen kidolgozott elvekfigyelmen kívül hagyását. Ahogy az Európai Parlament előző elnöke figyelmeztette Putyinelnököt, az energiaszükségletek kielégítéséért cserébe nem tárgyalhatunk az emberi jogokról.Éppen ellenkezőleg, a források beszerzését az emberi jogok tiszteletben tartásától kellfüggővé tenni.

Miguel Portas (GUE/NGL). – (PT) A jelentés egy tényleges probléma – az Unióenergiafüggőségének – ismertetésével kezdődik, de helytelen következtetésre jut. Az ellenségnem Oroszország, bármi is legyen a véleményünk Putyin elnökről, nem is Algéria,függetlenül attól, hogy elismerjük-e a fegyveres erőit. Az éghajlatváltozás, a fosszilistüzelőanyagok és az az életforma, amely nagy energiafogyasztással jár – ezek a mi belsőés külső ellenségeink. Ezeket nem tudjuk legyőzni azáltal, hogy a hidegháborús korszakhoztartozó biztonsági kérdésekre koncentrálunk.

A biztonság rögeszméje aláássa az együttműködést, és „az akármi megteszi” belsőpolitikájához vezet: a magfúziótól kezdve a bio-üezemanyagok alkalmazásáig. A Le Mondeéppen tegnap közölte Paul Crutzen következtetéseit: egy liter mezőgazdasági üzemanyag


kétszer nagyobb mértékben járulhat hozzá az üvegházhatáshoz, mint ugyanennyi fosszilistüzelőanyag.

Befejezésül a José Sócrates által mondottakat szeretném visszaadni: talán jó ötlet lenneismét a tudósokra és a közgazdászokra odafigyelni, semmint a geostratégiákmondanivalójára.

Thomas Wise (IND/DEM). - Tisztelt elnök asszony! Ha az EU közös energiaügyikülpolitikáról beszél, pontosan tisztában kell lenni azzal, hogy kivel szándékozik üzletetkötni. Putyin elnök szavait feljegyezték, amikor a következőket mondta: „A Bizottságnaknem lehetnek illúziói. Ha orosz gázt akar vásárolni, az orsozállammal kell üzletet kötnie.”

A Gazprom nem magánvállalat. Az orosz külpolitika államilag ellenőrzött eszköze. Sőt,Putyin elnök politikai híveinek és állítólag a szervezett bűnözés kezében. Vegyük példáulAlisher Usmanovot. Ez az úriember, egy kommunista hivatalnok fia, a Gazprom InvestHoldings elnöke, amely csoport a Gazprom Oroszországon kívüli üzleti tevékenységeivelfoglalkozik. Ő az, akivel üzletelünk. Ő az, aki elzárja a csapokat, ha a kliens-államokmerészelik megkérdőjelezni a Gazprom követeléseit. Állítólag egy gengszter és szélhámos,aki az 1980-as években hat évet töltött börtönben a Szovjetunióban, végleges kegyelmetaz üzbég maffia vezérének és heroinbárónak, Gafur Rakhimovnak – akit Usmanovmentorának tartanak – a nyomatékos kérésére kapott.

Usmanov felvásárolta a Kommersant nevű újságot. Három hónappal később Ivan Safronovújságíró – aki bírálta Putyin rendszerét, és akit csak néhány héttel korábban az FSB (előzőnevén KGB) nyomatékosan kihallgatott – titokzatos körülmények között kizuhant lakásaablakán és halálra zúzta magát, kezében még mindig szorongatta teli bevásárlószatyrát.

Craig Murray, volt üzbegisztáni brit nagykövet szerint egy évvel ezelőtt Usmanov rendelteel a gázszállítás Grúziába történő leállítását. Kérem, tisztelt elnök asszony, vegye figyelembe,hogy a Kreml most megtagadta, hogy szankcionálja egy gázvezeték grúz területen keresztülimegépítését. Ezekkel az emberekkel akarnak Önök üzletet kötni. Ezen emberek köré akarjákÖnök építeni az energiaügyi külpolitikát. Biztos úr, sok szerencsét kívánok. Szüksége leszrá.

Godelieve Quisthoudt-Rowohl (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök asszony! Mindenekelőttszeretnék gratulálni az előadónak, Saryusz-Wolski úrnak. A jelentés fontosságát az isbizonyítja, hogy ezen a késői órán milyen sokan vagyunk még jelen, és a különbözőállampolgárok és képviselőcsoportok tagjainak felszólalásait hallgatva azt is észrevehetjük,hogy mennyire érzelmekkel telített a légkör. Ezért dícséretes, hogy a jelentés elkészült éselfogadásra került.

Az EU ás Oroszország közötti kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok előadójaként kétszempontot szeretnék felvetni, majd egy általános észrevételt tennék.

Az első a kétoldalú energiaügyi megállapodásokkal kapcsolatos. Ha helyesen olvastam, aSaryusz-Wolski-jelentés címe: „egy közös európai energiaügyi külpolitika felé”. Másszavakkal kifejezve, ez közös európai energiaügyi külpolitika még nem jött létre. Amígnem létezik, más lehetőségeket kell találni arra, hogy az energia kérdésről beszéljünk. Atagállamok ténylegesen meg tudnak állapodni egymás között – ez igen kívánatos, nemmegterhelő. Nem lehetséges tiltást elrendelni a kétoldalú megállapodásokkal kapcsolatban.Ez az előadó realizmusának tudható be – mert én tudom, hogy valami mást szeretett volna–, hogy ezt így fogalmazta meg a jelentésben.


A második pont: az Energia Charta és Oroszország WTO-tagságának összekapcsolása. AzEnergia Charta ratifikálásának összekapcsolása a WTO-hoz való csatlakozással visszalépéstjelent. Az EU számára is előnyös, ha Oroszország WTO-tag. Ezenkívül mi egyedül nemdönthetünk erről.

Az előadó jelentése azt állítja, hogy közös energiapolitika Oroszország felé hajlik, de ezegyszerűen összhangban van a mai helyzettel.

Libor Rouček (PSE). - (CS) Hölgyeim és uraim! Az Európai Unió egyre inkább függ ahagyományos energiaforrásoktól, főleg az olajtól és a földgáztól. Ennek a függőségnek acsökkentése érdekében sok fontos intézkedést kell tenni. Például jelentősenergiamegtakarítást kell elérni és fokozni kell az e területtel kapcsolatos kutatást.Elengedhetetlen, hogy elkezdjük nagyobb mértékben alkalmazni az alternatívüzemanyagokat, a szél-, a vízenergiát a biomasszából, az nyert energiát, az atomreaktorokat.Biztosítanunk kell az ellátás területi diverzifikációját, több országot és útvonalat kellbevonni.

Mindezen kihívások és feladatok nem oldhatók meg egyénileg, kizárólag nemzeti szinten.Egyre világosabbá válik – még az euroszkeptikus országok politikusai is kezdik megérteni–, hogy közösen kell megoldást találnunk, közös európai politikák segítségével. Ez a közöseurópai energiaügyi külpolitikára is vonatkozik.

Ezért örvendetesnek tartom Saryusz-Wolski úr jelentését, amely szükséges lépés és alapvetőelem az e politika ismertetésével kapcsolatos vita során. A jelentés fontos elveket ésajánlásokat tartalmaz: Az Európai Uniónak követnie kell ezeket, hogy megvédhesse tagjaiérdekeit, hogy egységes véleményt képviseljen, az Unión kívüli is. Ezen tételek és fontoselvek közé tartozik a szolidaritás elve, a válsághelyzetekben kifejezett szolidaritás.Támogathatjuk ezeket a tételeket és elveket. A megvalósításukhoz azonban új, erősebbjogalapra is szükségünk van, más szavakkal szükségünk van egy reformszerződésre.Véleményem szerint ezt szem előtt kell tartanunk, amikor a közös európai energiaügyikülpolitika létrehozásáról vitázunk.

Henrik Lax (ALDE). – (SV) Tisztelt elnök asszony! Köszönöm az előadónak, hogytörekedett arra, hogy a Russo-German Nord Stream projektre mint az EU-t érintő közöstémára hívja fel a figyelmet. És ez valóban így van. Az EU-nak gázra van szüksége,Oroszországnak pedig az exportbevételekre. Ugyanakkor a projekt félelmet és aggódástvált ki a balti térség lakosai között és veszélynek tekintik. Bizalomépítő intézkedésekre vanszükség, hogy eloszlassuk a bizalmatlanságot. Oroszország nem szíthatja tovább azellenségeskedést saját maga és a legfontosabb exportútvonala körzetében élő emberekközött. De csak egy egységes EU változtathatja a veszélyérzetet lehetőséggé és azOroszországgal való kapcsolatok terén történő előrelépéssé.

Ahhoz, hogy a projekt zöld jelzést kapjon, az EU-nak a következőket kell megkövetelnie:a környezeti hatások megbízható vizsgálata, kártérítési garanciák arra az esetre, ha agázvezeték balesetet okoz és az üzemeltetés teljes körű ellenőrzése, amelyet egy olyanszerv végez, amelynek a Balti-tenger körüli országok képviselői is tagjai.

Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN). - (PL) Tisztelt elnök asszony, biztos úr! Az egyesországok és társadalmak szemszögéből szeretnék felvetni egy kérdést, a biztonság három,különösen fontos típusát különböztetjük meg: energiabiztonság, élelmiszerbiztonság ésszemélyes biztonság. Nagyon köszönöm a közös európai energiaügyi külpolitikáról szólójelentés szerzőjének, Saryusz-Wolski úrnak, hogy az Európai Unió energiabiztonságával


kapcsolatos összetett elképzeléseket összegyűjtötte. Ugyanakkor annak is hangot adok,hogy remélem, hogy a közös energiapolitika belekerül majd az Európai Unióreformszerződésébe.

Lengyelország, amelyet itt képviselek, saját maga is tapasztalja azon hatásokat, amelyeketaz energiapolitikával kapcsolatos, az egyes tagállamok közötti érdekellentétek váltanakki. Ennek egy kirívó példája az, ahogy Oroszország és Németország a balti-tengerigázvezetékkel kapcsolatos befektetéseket végrehajtja egyrészt Lengyelország, másrészt abalti államok érdekeinek rovására.

Két évvel ezelőtt az EU Tanácsának ülésén Lengyelország közzé tett egy javaslatot a közösenergiapolitikára vonatkozóan, amely javaslat az „egy mindenkiért, mindenki egyért”szlogennel jellemezhető. Jó, hogy a mai vita tárgyát képező jelentés ebbe az irányba haladolyan közös megoldások előterjesztése révén, amelyek valóra váltják a fenti alapelvet.Végül is nem lehet kétséges, hogy az Európai Unió csak akkor tekinthető egységes szervnek,ha az energiával kapcsolatos érdekei védelme terén egység tapasztalható, haválsághelyzetekben alkalmazzuk a szolidaritás elvét.

Jana Hybášková (PPE-DE). - Tisztelt elnök asszony, biztos úr! Szeretnék köszönetetmondani és gratulálni Saryusz-Wolski úrnak ezért a munkáért és az eredményekért.

Engedjék meg, hogy ma egy új javaslatról nyissak vitát, nem a főbiztosról, hanem egyteljesen új témáról. Hozzunk létre egy európai alapot az alternatív energiaforrásokhoz.Meghökkenhetnek azon, hogy miért beszélek erről a kérdésről. Hallottak Önök valaha egyszörnyű éjszakáról 1965-ben a fagyos Egyesült Államokban, amely aszületésszám-emelkedéséhez vezetett? Talán fel tudják idézni 1986 május elejét – Csernobilt– órákkal, napokkal és hónapokkal később. Biztos úr, Önnek valószínűleg nem voltlehetősége arra, hogy 1991-ben leszálljon Kuvaitban és ott maradjon, amikor 300 olajmezőégett.

Ezek mind az energiabiztonság hiányával kapcsolatos esetek. Miért is alakult ki azenergiabiztonság hiánya? Mert nincs választási szabadságunk; nagy mértékben ki vagyunkszolgáltatva. A ČEZ alapítójának unokájaként tudom, hogy emondhatjuk, hogy a Českárepublika már nem „Česká”, hanem „ČEZká”!

Amikor azt kérték, hogy a megújuló energiaforrások aránya legkésőbb 2020-ig 20% legyen,Topolánek miniszterelnök odajött hozzám és azt mondta: nyugodtan aláírhatom, mertez teljes képtelenség. Ezzel a megközelítéssel továbbra is gyengék maradunk, mert nincsválasztási lehetőségünk. Hogyan érhetjük le, hogy legyen? Természetesen, nem csupánkülső diverzifikáció révén – nekünk európaiaknak is meg kell találnunk saját forrásainkat.Ezért az alternatív energiaforrások európai alapjának létrehozására szolgáló energiatarifákalkalmazása segíthet abban, az olyan embereket is elérjük, mint Topolánek – nem abban,hogy 2020-ra újabb lisszaboni stratégiát alakítsunk – és lehetővé teszi, hogy új forrásokkalrendelkezhessünk, hogy ne legyünk kiszolgáltatottak.

Ana Maria Gomes (PSE). – (PT) Ez a szándék felfedi az európai politikák szembetűnőhiányosságait az energia terén. Valójában ezen a területen az Európai Unió nem globálisszereplő. Azok, akik hozzám hasonlóan úgy gondolják, hogy az Európai Uniónakbiztosítania kell magának a minimális stratégiai autonómiát, csak megdöbbenésselszemlélhetik az e területen való kiszolgáltatottságunkat. Itt nem arról van szó, hogyutópisztikus önellátást tűzzünk ki célul, hanem inkább arról, hogy ismerjük fel, hogy anemzeti politikák nagyobb mértékű összehangolására van szükség, annak biztosítására,


hogy a tagállamok szolidárisak egymás iránt és hogy olyan kapcsolatokat kell kialakítanunka nemzetközi partnerekkel ,amelyek kevésbé aszimmetrikusak, de kiszámíthatóak, és egyvalódi európai megközelítésen alapulnak. Például rajtunk, európaiakon áll, hogy küzdjünkaz „oszd meg és uralkodj” hozzáállás ellen, amely az Oroszországgal e területen valókapcsolatainkat jellemezte.

A jelentés kiemeli az európai energiapiac politikai vetületét. Amíg a tagállamok a védelmifelszerelések piacán alkalmazotthoz hozzáálláshoz hasonlóan országon belül továbbra isragaszkodnak a szuverén és anakronisztikus protekcionizmus támogatásához, kifelé pedigolyan mértékű liberalizmushoz, amely Adam Smith elképzeléseit is meghaladja, addigEurópa továbbra is lemarad a világban, ahol a legfontosabb szereplők elsősorban politikaiés stratégiai kérdésnek tekintik az energiát. Ezért hasznos az előadó arra vonatkozó javaslata,hogy jöjjön létre egy főképviselői poszt, és ezzel kapcsolatban minél gyorsabbancselekednünk kell.

Ezen a területen az EU azonban nem csupán az ellátásbiztonság garantálásának stratégiaiszükségességével áll szemben. Az európai energiapolitika tényleges fenntarthatósága ésaz energiaforrások diverzifikációjának hiányával kapcsolatos környezeti vonatkozásoksürgős változást tesznek szükségessé. Tehát Európa nem folytathatja a az olajtermelőországok korrupt és elnyomó rezsimjeinek támogatását. Az EU energiaügyi külpolitikájánakkötelességeket kell magában foglalnia az emberi jogok, a felelősségteljes kormányzás és akörnyezeti fenntarthatóság vonatkozásában.

Végül, a szennyezés és a Kiotó utáni forgatókönyv, az olajárak, az erkölcsi és emberi jogikötelességek, a szénhidrogénektől való függőség miatt kialakult politikai és gazdaságiinstabilitás, az új európai és nemzetközi ipari forradalom serkentésére szolgálókörnyezetbarát technológiákban rejlő potenciál, körülöttünk minden arra mutat, hogy azEU-nak többoldalú, ugyanakkor külső politikát kell kialakítania.

Végül, tisztelt elnök asszony, szeretnék gratulálni az előadónak, Saryusz-Wolski úrnak.

Šarūnas Birutis (ALDE). - (LT) Hölgyeim és uraim! Szeretnék köszönetet mondani azelőadónak a kiváló jelentésért. Csak ismételni tudom magam, hogy ez egy szükséges ésnagyon időszerű, ha nem túl késői jelentés. Már több alkalommal hangsúlyoztam a közösenergiapolitika és az energiaellátás biztonságának kérdését, mert ezek alapevtő fontosságúakLitvánia és a többi balti ország számára.

Emlékezzünk vissza by Laperrouze asszonynak a transzeurópai hálózatokra vonatkozóiránymutatásokról szóló, két éve vizsgált jelentésére. Sajnálatos módon a Parlamentbenteljesen eltérő volt a felfogás és bizonyos országokban még mindig az például a NordStream projekttel kapcsolatban. Az élet igazolja, kinek van igaza.

Ma elégtételt okoz, hogy változik a helyzet, és az Európai Bizottság bátorkezdeményezéseket tett. Szeptember 19-én az intézkedéscsomag és a jelentés végremegfelelt várakozásainknak.

Anna Ibrisagic (PPE-DE). – (SV) Tisztelt elnök asszony! Először is hadd gratuláljak azelőadónak a jelentéshez, amely nemcsak rendkívül jó, hanem időszerű is. Saryusz-Wolskiúr nagyon fontos munkát végzett abban a tekintetben, hogy az energiáról mint akényelmünket szolgáló tényezőről az energiára mint geopolitikai fontosságú tényezőrehelyezze a hangsúlyt. Pontosan a geopolitikai és biztonsági dimenzió jár a fejünkbenleginkább, azoknak, akik a vasfüggöny mögött születtünk, de amely dimenziókat


Nyugat-Európa már régóta elhanyagol. Talán ezért ez a legfontosabb elem, amelyet azelőadó vitára bocsát.

Közös politikát kell kialakítanunk annak érdekében, hogy ezen a rendkívül fontos stratégiaiterületen hatékonyabban megvédhessük közös érdekeinket. Hálás vagyok Saryusz-Wolskiúrnak azért, hogy volt bátorsága előterjeszteni ezt a jelentést, amely számos fontos és újelképzelést tartalmaz. Valóban szem előtt kell tartanunk, hogy az energiaellátás biztosításatöbb száz millió európai polgár létfontosságú érdeke.

Végül, Saryusz-Wolski úr nagyon helyesen mondja, hogy egységes véleményt kellképviselnünk ebben a kérdésben, pontosan azért, mert az energiával kapcsolatos kérdésnyilvánvalóan biztonsági kérdés is. A kül- és biztonságpolitikával kapcsolatostapasztalataink azt bizonyítják, hogy minden gyes alkalommal, amikor nem képviseltünkegységes álláspontot, veszteség ért bennünket és a polgároknak kellett megfizetni az árat.Ennélfogva csak arra ösztönözhetem Önöket, hogy teljes egészében támogassukSaryusz-Wolski úr jelentését.

Adrian Severin (PSE). - Tisztelt elnök asszony! Saryusz-Wolski úr jelentése fontos ésigen időszerű. Az energia az Európai Unió számára éppolyan stratégiai kérdéssé vált,amilyen évtizedekkel ezelőtt a szén és az acél volt. Igen, az Európai Uniónak közös európaikülpolitikára van szüksége az energia terén. Ebből kiindulva úgy vélem, két jogos kérdésmerül fel.

Először is, hogyan lehetne közös külső energiapolitikánk úgy, hogy közben nincs közösbelső energiapolitikánk? Szükségünk van egy közös ügynökségre, amely foglalkozik az etéren folyó technológiai fejlődéssel; kell egy megfelelő módon, megfelelő forrásokbólfinanszírozott európai költségvetés; koherens stratégiára van szükségünk az energiaelőállításában; szükségünk van integrált energiaszállító hálózatra, összeegyeztethetőelosztóhálózatra és az Európai Unió szintjén készülő politikára a fogyasztás és a termeléskiegyensúlyozásához. Valóban szabad belső energiapiacra van szükségünk.

Másodszor, hogyan lehetne közös külső energiapolitikánk úgy, hogy közben nincs általánosközös külpolitikánk? Az orosz tényező kulcsfontosságú. Sajnálatos módon Oroszországminden közös európai energiaügyi stratégiát úgy tekint, mintha az ő érdekei ellen irányulna.Hogyan tudnánk az energia ügyében meggyőző, győztes–győztes stratégiát követni azOroszországgal való viszonyunkban? Oroszország aktuális magatartása elfogadhatatlan.Mégsem mondhatjuk azt egyszerűen Oroszországnak, hogy viselkedjen, motiválnunk kella viselkedésre. Ezért úgy vélem, üdvözölnünk kell Saryusz-Wolski úr jelentését,egyszersmind úgy kell tekintenünk, mint egy fontos lépést a közös célunk felé vezető,hosszú úton.

Alejo Vidal-Quadras (PPE-DE). – (ES) Tisztelt elnök asszony! Gratulálnunk kellSaryusz-Wolski úrnak, mivel jelentésében világosan megnevezi mindazokat az alapvetőpontokat, amelyeket az Uniónak figyelembe kell vennie egy valódi közös energiaügyikülpolitika kialakításához: a kölcsönösség az exportáló országokkal, az energiadiplomáciajobb koordinálása európai szinten és az integrált, versenyképes piac létrehozásánakfontossága.

A külső energiapolitika terén rendkívül fontos szem előtt tartanunk, hogy egy vállalkozás,amely az előállítástól a végső értékesítésig uralja a piacát – ez a helyzet a villamos energiaterén – nem ugyanolyan, mint egy másik vállalkozás, amelynek a terméke nagyrészt ahatáskörén kívül eső tényezőktől függ, ahogyan a gáz esetében.


Emellett nem szabad összetévesztenünk a megvetett protekcionizmust a védelemmel,amely óvintézkedést jelent. Át kell fogalmaznunk a problémát a kölcsönös függőségszempontjából, tekintve, hogy az Unió körülbelül 500 millió fogyasztót képvisel, amijelentős súlyt ad neki a globális piacon.

Most azonban ugyanazt a hibát követjük el ismét, hogy nemzeti és európai szinten nemhangoljuk össze a diplomáciai erőfeszítéseket, ami gazdasági és geopolitikai szempontbólgyengíti a pozíciónkat. Biztosítanunk kell, hogy a tagállamok és harmadik országok közöttikétoldalú megállapodások ne veszélyeztessék az európai szinten tett erőfeszítéseket. Atagállamok jelentős számban energiafogyasztásuk több mint 90%-ában a behozataltólfüggenek, ami a termelő országokkal való jól működő, stabil viszony fenntartására kötelezminket.

Vannak azonban olyan időszakok, amikor váratlan események folytán meggyengülnekezek a kapcsolatok, ami jellemzően hátrányos következményekkel jár a régiók közöttikereskedelemre nézve; ilyen következményektől szenvedünk most Spanyolországban, dea közelmúltban hasonlót láttunk Lengyelországban és más tagállamokban is.

Befejezésül, tisztelt elnök asszony, azt szeretném mondani, hogy a jövőben csak egy valódieurópai külső energiapolitika révén tudjuk majd elkerülni a hasonló helyzeteket, és ezértbármilyen új jogalapnak és bármilyen új intézményi eszköznek, amely hozzájárul ennekmegteremtéséhez, olyannak kell lennie...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

Roberta Alma Anastase (PPE-DE). - (RO) Hölgyeim és uraim! Mindenekelőtt szeretnékgratulálni az előadónak a szorgalmas munkához és a közös európai energiapolitikasokoldalú megközelítése során mutatott nyitottsághoz.

Az egyik szempont, amelyet a felszólalásomban szeretnék megemlíteni, az, hogy milyenfontos szerepet tölt be fekete-tengeri térség a fent említett, jövőbeni politikában. Az elmúltévekben több energiaválságot átéltünk, amelyek az Európai Uniót is érintették. A stabilenergiaellátás biztosításával, valamint az átlátható piaccal kapcsolatos célkitűzésekkétségbevonhatatlan prioritássá váltak az Európai Unió számára.

Ebben az összefüggésben a fekete-tengeri térség jelentős szerepet tölt be abban a tekintetben,hogy az európai energiaágazat számára biztosított legyen aaz energiaforrásokdiverzifikációja, biztosítottak legyen a tranzithálózatok, valamint a fekete-tengeri térségszinergiák létrehozás révén történő megszilárdítására irányuló európai kezdeményezésszempontjából, és e célból maximálisan ki kell használni a lehetőségeket. Elsősorban aNabucco-projekt és a Constanţa-Trieste projekt stratégiai jelentőségét emelem ki.

Következésképpen örvendetesnek tartom, hogy Sarvusz-Wolski úr jelentése felhívta afigyelmet ezekre a projektekre, valamint a Nabucco-projekt európai koordinátoránakkinevezésére. Az energiaügyi koordinátorok hálózatának megszilárdítására és azEnergiaközösséget létrehozó szerződés végrehajtására vonatkozó célkitűzések sem kevésbéfontosak. Remélem, hogy ezeket a kezdeményezéseket még határozottabb lépések követika közös energiapolitika létrehozásával kapcsolatban, olyan lépesek, amelyeknek afekete-tengeri térség hasznát látja, és amelyek megalapozzák a külső partnerekkel aviszonosság és a kölcsönös bizalom, a közös értékek,a nemzetközi kötelezettségek teljesítésealapján folytatandó párbeszédet.


Bogdan Klich (PPE-DE). - (PL) Tisztelt elnök asszony, Jacek Saryusz-Wolski kiválójelentése bizonyítja, hogy az EU energiapolitikájának jelenlegi legfontosabb aspektusa azellátás biztonsága. Már majdnem 50%-ban külföldi beszállítóktól függünk: a gáz esetébenez valójában 57%, az olaj esetében pedig 82%. Ez azt jelenti, hogy bármilyen válság, amelyérinti a beszállítók egyikét és az Európai Uniót, vagy a beszállítók és a tranzitországokegyikét, végzetes hatást gyakorolhat a gazdaságra és a polgárokra. Emiatt még fontosabb,hogy a reformszerződéssel együtt jogrendünkbe bevezessük a válsághelyzet esetén atagállamok közötti szolidaritás elvét.

Ahhoz azonban, hogy ez az elv a gyakorlatban betartható legyen, elengedhetetlen, hogylétrehozzuk a stratégiai készletek rendszerét, növeljük a közlekedési hálózatok közöttikapcsolódások számát, és röviden, hozzuk létre a válaszlépések munkamechanizmusát,amely technikai segítséget nyújtana a válás által leginkább sújtott országoknak. A tagállamokközötti szolidaritásnak a közös energiaügyi politika formájában is meg kell nyilvánulnia,és nagyon helyes, hogy a Bizottság biztosít bennünket arról, hogy szándékában áll egyilyen politika létrehozása, ahogy azt Piebalgs biztos úrtól hallottuk. A tagállamokat mégmeg kell győzni erről, rá kell venni őket, hogy a közös megközelítés és a közjó javárafeladják önös érdekeiket.

Fontos, hogy ez a politika egyrészt a források, másrészt a beszállítók, továbbá az útvonalakés az energiaszolgáltatási módszerek diverzifikációjának elvére épüljön. Ezért szükséges,hogy politikai és pénzügyi támogatást biztosítsunk az új infrastrukturális projektekhez,például az Ogyessza-Brody-Płock vezetékkel vagy a Nabucco gázvezetékkel kapcsolatosprojekthez. Ugyanakkor fel kell lépnünk az olyan projektek ellen, amelyek megosztanakbennünket, például a balti gázvezetékkel kapcsolatos projekt. És végül egy olyan állandóelem, amely mindig szerepel az Európai Unió és a szomszédai, főleg a legközelebbiekközötti „játékban”, a terrorizmusellenes záradékhoz hasonlóan, amelyet itt a Parlamentbenalkalmazunk, egy energiaügyi záradékot kell beépíteni a harmadik országokkal kötöttmegállapodásokba.

Andris Piebalgs, a Bizottság tagja . − Tisztelt elnök asszony! Először is szeretnékköszönetet mondani az előadónak.

Úgy gondolom, hogy mindenki láthatja, hogy mennyire összetett kérdéssel van dolgunk,és nem könnyű, hogy minden aspektusával foglalkozzunk, helyes viszont, ha megpróbáljukkezelni a téma összetettségét. Munkám során nem teszek úgy, mintha én lennék „MrEnergy”. Az energiaügyi külkapcsolatoknak három pillére van: az egyik a tranzitszállítás(ezen a területen kollégáimmal, Benita Ferrero-Waldnerrel és Peter Mandelsonnal dolgozomegyütt); a második a tiszta energia és energiahatékonyság, például egy globálisenergiahatékonysági platform elindítása (ezen a területen Stavros Dimas és Janez Potočnika munkatársam); a harmadik pillér pedig az energiaszegénység (ezen a területen LouisMichellel dolgozom együtt).

Ez is mutatja, milyen összetett a téma, és ezenfelül ott vannak még a tagállamok. ASzerződés és a reformszerződés egy nagyon fontos dolgot mond ki: az egyes tagállamokfelelősek a saját energiaforrás-készletük összetételéért. Úgy gondolom, hogy a jelentésezért szólít fel arra, hogy egységes álláspontot képviseljünk. Számomra ez a jelentéslegfontosabb üzenete. Távolról sem egyszerű dolog, és még nagyon messze van a vége.Úgy vélem, hogy ez a jelentés jó esélyt biztosít arra, hogy az egész Unió ezen az útonhaladjon.


Most pedig rátérek Beazley úr kérdésére, mert úgy gondolom, hogy az az egész folyamatlényegét érinti: Miért kell az energiával kapcsolatos kérdésekkel az Oroszországgal valópartnerségi és együttműködési megállapodásokban, valamint a partnerségi ésegyüttműködési megállapodásokat követő megbeszéléseken is foglalkoznunk, ha ott vanaz Energia Charta?

Az Energia Charta egy multilaterális eszköz. Oroszország esetében az energiaügyikapcsolatok lényegesen kiterjedtebbek. Befektetéseket hajtunk végre Oroszországban.Oroszország befektet az Unióban. Belaruszban talán megépül egy orosz atomreaktor. Ezazt jelenti, hogy mindkét részről bizalmat kell kiépítenünk, és erre akkor van lehetőség,ha nagyon világos jogi előírások határozzák meg a két fél kötelességeit és jogait.

Ha ezek megvannak, akkor dönthetünk úgy is, hogy vannak területek, ahol energiaügyikülső képviselőre van szükség. Elhangzott egy felhívás, hogy más partnerek közül kerüljönki egy főképviselő. Ha a Szerződés rendelkezik az Unió fejlesztéséről, akkor hozzá kelljárulnunk a meghatalmazáshoz – a meghatalmazás alatt például a külkereskedelmi politikáravonatkozó 133. bizottsági dokumentumot értem –, majd ennek a meghatalmazásnak azalapján a meghatalmazott tárgyalhat a külső beszállítókkal, tranzitországokkal vagy azenergiapiac egyéb résztvevőivel.

Ha ezzel külön foglalkozunk, kétségtelenül minden befolyása elvész. Szimbiózisként kellfelfognunk, mert ez nem különíthető el az egységes álláspont képviselésének kérdésétől.Ha nem képviselünk egységes álláspontot, nincs szükség üzenetközvetítőre. Ha egységesálláspontot képviselünk, feltétlenül szükség van üzenetközvetítőre.

Ennél az álláspontnál maradok. Köszönöm a nagyon hasznos vitát. Nagyon érdekes volt.Miután a Bizottság elkészíti az energiaügyi külkapcsolatokról szóló dokumentumot, hiszem,hogy a Parlament visszatér erre a kérdésre, mert egy jelentéssel nem lehet megoldani ezt aproblémát. Ez túl optimistán hangzana. Még egyszer szeretnék köszönetet mondani azelőadónak a kiváló munkáért.

Elnök. − A vitát berekesztem.


Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

John Attard-Montalto (PSE), írásban . – A gazdasági hatalmak ma nem győznek tülekedniaz energiaforrásokért, jobban, mint valaha. Kína az energiaellátásért cserébe hatalmasösszegű támogatásokat ad a fejlődő országoknak, megkötések nélkül. Oroszország gáz-és olajkészleteit próbálja arra használni, hogy ismét globális szereplővé válhasson. AzEgyesült Államok a jövőt a nukleáris technológiától való, erősebb függőségben képzeli el.Mi marad ezek után az Európai Uniónak?

Mára alapvető fontosságúvá vált az összefogás az energiaellátás és -biztonság érdekében.Az olyan EU-országok előtt álló problémákkal, mint Málta, amelyeknek megvan alehetőségük arra, hogy az energia beszállítóivá váljanak, az Európai Unió egészének kellfoglalkoznia. Az illegális bevándorlás kérdéseihez hasonlóan az energiaügyi kérdésekbenis az EU-nak kell beavatkoznia. A közös energiaügyi külpolitika nem korlátozódhat azellátásra és a biztonságra, mivel még két alapvető kérdésre ki kell terjednie: az üvegházhatástokozó gázok kibocsátására, illetve az alternatív energiaforrások kutatására. A közösenergiaügyi külpolitikának csak e tágabb összefüggések között lehet értelme, egy olyan


háromszögben, amelynek csúcsa az ellátás és a biztonság, alapját pedig az éghajlatváltozásés az alternatív források képezik.

Avril Doyle (PPE-DE), írásban . – Az éghajlatváltozás kezelésére irányuló erőfeszítéseinkközepette nem szabad veszélybe sodornunk a biológiai sokféleség, az ökoszisztémák ésaz európai élelmiszerbiztonság védelmére tett törekvéseket. A Tanács március 8–9-iülésének következtetéseiben rögzítette, hogy a bio-üzemanyagokra vonatkozó 10%-os célcsak akkor tekinthető megfelelő célnak, ha ez a fenntartható fejlődés függvénye. Azelsőgenerációs bio-üzemanyagok hatásai az eredeti elképzeléseknél talán nagyobbaklesznek, az USA-ban például a bioetanol használatára való törekvés a bio-üzemanyagokelőállítására szolgáló gabonatermelés ugrásszerű növekedéséhez vezetett. Ez a keresletnegatívan érinti az európai gabonabeszállítókat, azt is kilátásba helyezve, hogy a helyzetmég sokkal rosszabb lesz, ha az amerikai gabonafelesleg lecsökken. Az OECD-FAO aztjósolja, hogy a bio-üzemanyagok előállítása jelentős hatással lesz a mezőgazdaságialapanyagok áraira, ami az élelmiszer-importőr országokra nézve is következményekkeljárhat. Ezért szükség van egy átfogó nemzetközi tanúsítási rendszerre a bio-üzemanyagokravonatkozóan – amint ezt a Saryusz-Wolski- és a Thomsen-jelentés egyaránt megemlíti –,amelyben az EU-ból történő kiviteleket és az érkező behozatalokat egyaránt tanúsítanák.A tanúsítási kritériumokat úgy kellene kialakítani, hogy biztosítsák, hogy abio-üzemanyagok teljes életciklusuk során komoly megtakarítást jelentenek azüvegházhatást okozó gázok kibocsátása szempontjából, és előállításuk nem okozveszteséget a biológiai sokféleség terén, sem nagyszabású szociogazdasági problémákat,mint például az élelmiszerárak nagyarányú inflálódását.

András Gyürk (PPE-DE), írásban. – (HU) „Az energiára vonatkozó közös európaikülpolitika felé” című jelentés fontos megállapítása, hogy Európa energiaellátása növekvőmértékben függ instabil és nem demokratikus országoktól. Az egyre inkább egyértelműfüggőséget az is súlyosbítja, hogy az energia mind gyakrabban válik a politikainyomásgyakorlás eszközévé.

Az említett folyamatok miatt sürgető feladat a szolidaritáson alapuló közös európaienergiapolitika megteremtése.

A közös politika gyakorlati megvalósulását jelenthetik a nagy európai energetikai projektek.Ezért üdvözlendő, hogy az Unió nemrégiben koordinátort nevezett ki a legfontosabb ilyenprojekt, a Nabucco élére. Ez a tény, valamint az, hogy az eddig vonakodó magyar kormányimmár kiáll a vezeték megépítése mellett, azt jelentheti, hogy az európai fogyasztókat aKaszpi-térségben lévő forrásokkal összekötő gázvezeték a bizonytalankodás jelképe helyetta sikeres közös energiapolitika szimbólumává válhat. A források és a szállítási útvonaltekintetében is diverzifikációt megvalósító Nabucco vezeték már néhány éven belülbebizonyíthatja, hogy a közös fellépés a fogyasztók számára növekvő ellátásbiztonságotés megfizethető árakat jelent. Ez minden tagállamnak érdeke, de különösen fontos a jelenlegkizárólagosan orosz gázra támaszkodó Magyarországnak.

Marian-Jean Marinescu (PPE-DE), írásban . – (RO) Az európai energiapolitikaközéppontjában a belső piac megteremtése, stabilizálása és szabályozása áll, ami az EurópaiBizottság legfrissebb energiaügyi csomagjában is jól felismerhető tendencia.

Korábban úgy hitték, hogy a belső piaci liberalizáció révén az EU fontos szereplővé lép előa nemzetközi energiaügyekben, de mára kiderült, hogy az Uniónak valójában nincs külső,homogén energiapolitikai dimenziója.


Az új helyzet, amelyben a verseny és a liberalizáció kölcsönösen összefügg azéghajlatváltozással és az erőforrások biztonságával, nemcsak külső kihívásokat idéz elő(félelem az egy beszállítótól való energiafüggőségtől, aki helyzetét politikai fegyverkénthasználja), de egy fontos belpolitikai kihívást is, ugyanis próbára teszi a tagállamok arravaló képességét, hogy nemzeti érdeküket hátrébb helyezzék egy közös, koherensenergiapolitika előfeltételeinek megteremtése érdekében.

A következő lépés az erőforrások diverzifikálása a szomszédos országokkal való fokozottegyüttműködés révén, különös tekintettel Kelet-Európa és Közép-Ázsia országaira. Ezáltalbiztosított lesz a tagállamok és szomszédaik egy irányba mutató fejlődése, és ösztönzéstnyer a regionális és régiók közötti együttműködés, amely Európa külső energiapolitikájánakhatékonyabbá tételéhez elengedhetetlenül fontos.

Az Európai Energiaközösség keleti irányú bővítése serkentőleg hatna az energiaügyiliberalizáció véghezvitelére, ami az Európai Unió esetleges jövőbeni bővítése szempontjábólminden oldal számára előnyös lenne.

Gay Mitchell (PPE-DE), írásban . – Létfontosságú, hogy az energia- és külpolitika terénelőirányzott intézkedések révén biztosítsuk az EU fejlesztéspolitikájában megfogalmazottelvek és célok tiszteletben tartását és támogatását. Az energiához való hozzáférés a gazdaságinövekedést és minden ember alapvető életkörülményeinek biztosítását lehetővé tevő,nélkülözhetetlen tényezők egyike.

Az EU-tagállamok és az európai energiavállalatok az energia terén széles körűegyüttműködést folytatnak a fejlődő országokkal, mégsem mindig egyértelmű, hogy apolgárok valójában milyen mértékben részesednek ezen erőforrások előnyeiből. Ezérttámogatok minden olyan lépést, amely az átláthatóság, a jogállamiság és a jobb kormányzásösztönzésére irányul az energiaágazatban.

A gazdasági fejlődés nem szükségszerűen jelenti az iparosodott országokkörnyezetszennyező gyakorlatainak megismétlését. A fejlődő országok közül sokannagymértékben függenek a magas szénkibocsátású energiaforrásoktól. Segítségre vanszükségük ahhoz, hogy diverzifikálni tudják energiaforrásaikat, és egy fenntarthatóbbösszetételt állíthassanak elő. Helytelenítem a széntüzelésű erőművek Kínában elterjedt,széles körű használatát. Minden ésszerű lépést meg kell tennünk, hogy ösztönözzük atiszta technológiákra való átállásukat, a fenntartható energiakapacitás építése és a tisztatechnológiákra való átállás megkönnyítése révén.

16. Területpihentetés 2008-ban (vita)

Elnök. − A következő napirendi pont a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlentámogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelőkrészére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló 1782/2003/EKrendelettől a 2008. évi területpihentetés tekintetében való eltérésről szóló tanácsi rendeletreirányuló javaslat, amely a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság vizsgálatának tárgyátképezi.(COM(2007)0523 - C6-0302/2007 - 2007/0194(CNS)).

Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja . − Tisztelt elnök asszony! Elmondhatom Önnek,hogy a gabonapiac komolyan foglalkoztat bennünket, hiszen jelenleg olyan helyzetbenvagyunk, amelyben az árak soha nem látott mértékű növekedést mutattak az elmúlt néhányhónapban. Ez a jelenség pedig nem csak az Európai Unióban, hanem világszertetapasztalható.


Európa egyes részein túl sok eső esett, máshol szárazság pusztított, aminek következtébenebben az évben a saját régióinkban tapasztalt éghajlati viszonyok kedvezőtlenül érintettéka gabonaterelést. Ennek következtében a 2007. évi termés – hozzávetőleg 258 millió tonna– átlagon alulinak mondható. A régi tagállamokban, azaz az EU-15 országaiban jelenlegérvényes 10%-os mértékű kötelező területpihentetés nem összeegyeztethető a jelenlegipiaci helyzettel. Ennek fényében a Bizottság a 2007-es őszi betakarítás és a 2008. tavaszivetés tekintetében 0% mértékű területpihentetési arányt javasolt. Becsléseink szerint ez azEurópai Unióban 10 és 17 millió tonna közötti többlettermeléssel járna, és véleményemszerint ez pozitív jelet küld az ágazatnak, továbbá – remélhetőleg – hozzájárul agabonaágazat stabilizálásához.

Egyértelmű, hogy ebben a kérdésben gyors döntésre van szükség, hogy a gazdálkodókdönthessenek a következő termelési évükkel kapcsolatban, és ennek kapcsán különösenhálás vagyok azért, hogy a Parlament nyilvánvalóan megértette a kérdés fontosságát, éshozzájárult a gyorsított eljárás lefolytatásához. Igazán hálás vagyok ezért.

Végül, jogi javaslatunk a lehető legrövidebb és legegyszerűbb lesz, és nem jár semmiféleúj igazgatási teherrel.

Ha a távolabbi jövőbe tekintünk, az állapotfelmérés keretében alaposan meg kellvizsgálnunk, hogy a jelenlegi és a jövőbeni piaci körülményeket tekintve a területpihentetésvajon még mindig megfelelő eszköznek tekinthető-e. Azt is mérlegelnünk kell, hogyterületpihentetési rendszerünkben miként tarthatjuk meg a környezetvédelmi előnyöket,úgymint az állandó legelők fenntartását, a parti sávok védelmét, valamint azéghajlatváltozáshoz is kapcsolódó intézkedéseket.

Köszönöm tehát a gyors reagálást. Jó látni, hogy a Parlament képes cselekedni, ha nagyszükség van rá.

Neil Parish (PPE-DE), az AGRI bizottság elnöke . – Tisztelt elnök asszony! Biztos asszony!Igen, a Parlament tud nagyon gyorsan cselekedni. Természetesen az a gondolat, hogy aParlament okolható azért, mert a gazdálkodók nem tudják, mit vessenek idén a földjükbe,nem igazán kötötte le a gondolatainkat, és nagy örömmel dolgoztunk Önnel e határozottdöntés kidolgozásán. Dicséret illeti a saját bizottságomat, a Mezőgazdasági ésVidékfejlesztési Bizottságot is egyhangúlag hozott határozatáért.

Amiről tulajdonképpen beszélni szeretnék az az, hogy milyen változást is képes egyetlenév hozni! Tizenkét hónapja a búza esetében 90 EUR/tonna árról beszéltünk. Most meg250-270 euróról van szó, azaz háromszoros árról. Tehát most van itt az ideje, hogykomolyan elgondolkodjunk azon, hogy a területpihentetés mértékét 0%-ra csökkentsük.Én még ennél is tovább mennék. Ha arra gondolunk, hogy 20 éven keresztül Európábanélelmiszertöbbletről beszéltünk, arról, hogy nem igazán van szükség gazdálkodókra, hogya földeket valami másra kell felhasználnunk, és hogy az élelmiszerbiztonság nem igazánszámít – és hirtelen fontossá vált az élelmiszerbiztonság!

Úgy vélem, ennek kapcsán etikai kérdések is felmerülnek. Amikor a világban bőségesenáll élelmiszer rendelkezésre, akkor talán Európának nem kell feltétlenül kivennie a részéta termelésből. De amikor a világban kevés az élelmiszer és az árak mennek felfelé, akkorEurópának erkölcsi kötelessége az élelmiszertermelés. Európa soha nem fog éhezni, bármiis legyen az ára az élelmiszernek, mivel egyszerűen megvan a pénzünk ahhoz, hogymegvásárolhassuk azt. A Föld számos részén azonban éhezni fognak. Hirtelen egy másikvilágban találjuk magunkat, és szembe kell néznünk az általa jelentett kihívásokkal. A


Bizottság 2008-ra 0%-os mértékű területpihentetést javasol, és a 2008-as gazdasági évkezdetén, amint már elmondtam, a piacot magas árak jellemzik.

Amint azt a biztos asszony is elmondta, míg Európai egyes részeit aszály sújtotta, másholárvizek pusztítottak. Ha szétnézünk a világban, változó körülményeket látunk agabonatermelés tekintetében – például Ausztráliában só jelenik meg a termőfölben, aminagyon megnehezíti a vetést. Ott van például Kína és India, amelyek soha nem látottmennyiségben fogyasztanak élelmiszert, mivel növekszik gazdaságuk és azélelmiszerigényük. Mindezek következményekkel járnak a búza- és a gabonatermelésrenézve az egész világon. Most körülbelül a valaha is volt készletek felénél tartunk, és ekészletek egyre jobban kimerülnek, tehát most eljött az idő a cselekvésre.

Biztos asszony! Úgy hiszem, és biztos vagyok benne, hogy Ön is egyetért velem, hogy haolyan közös agrárpolitikánk van, amely különválik a termeléstől, sok tekintetben nemigenvégezhetünk területpihentetést, mivel ha van olyan politika, amely a termeléshezkapcsolódik, akkor a területpihentetés pontosan ilyen, így tehát itt az ideje, hogymegszüntetésre kerüljön.

A területpihentetés megszüntetésekor nem feledkezhetünk meg a hozzá kapcsolódókörnyezetvédelmi előnyökről, és arról sem, hogy a gazdálkodók szabadon eldönthetikmajd, hogy felszántják-e a pihentetett területüket vagy sem. A gazdaságok egységestámogatási rendszere értelmében a gazdálkodók továbbra is alkalmazhatják aterületpihentetést, ha ezt akarják, de a gabonatermeléssel járó gazdasági előnyök azteredményezik majd, hogy sokan fel fogják szántani földjüket. Környezetvédelmimegfontolásból megtarthatjuk a földterületek határain a hatméteres sávokat és sövényeket,amely véleményem szerint szintén nagyon jó elképzelés.

Ez nem olyasmi, amiről ma este vitáznunk kellene, de úgy vélem, hogy az állapotfelméréskoraz egyik téma, amin el kell gondolkodnunk, az az lesz, hogy kétségtelenül át kell térnünka második generációs bio-üzemanyagok alkalmazására, és nem búzát és repceolajat kellenefelhasználnunk bio-üzemanyagként. Egy éve kifejezetten támogattam ezt, amikor az árakalacsonyak voltak, de most, amikor ezzel ellentétes a helyzet, ez szó szoros értelmébencsak olaj a tűzre.

Azt javaslom a Parlamentnek, hogy minél hamarabb foglalkozzunk ezzel. Köszönömvalamennyi képviselőcsoportnak a támogatást, és nagyon köszönöm a biztos asszonynaka gyors reagálást. Hiszem, hogy együtt meghozhatjuk a helyes döntést. Van néhánymódosítás a PSE és a Verts/ALE képviselőcsoport részéről, amelyek többségét támogatnitudjunk. Egyet azonban nem fogadhatok el – mégpedig a gabona kivitelére vonatkozóadót, mivel a gazdálkodók a múltban alacsony árakkal küzdöttek. Amint megemelkednekaz árak, kérem, nem terheljük meg azonnal adóval, mivel véleményem szerint az nemlenne helyénvaló. Ha kezdeni akarunk valamit a piaci erőkkel, szembe kell néznünk az életrealitásaival.

Esther de Lange, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (NL) Tisztelt elnök asszony! Előszöris szeretnék köszönetet mondani a biztos asszonynak, hogy e vita kapcsán ismét megtiszteltjelenlétével és eljött közénk ma délelőtt, bár e vitát csak az utolsó pillanatban illesztettékbe a napirendbe. De leginkább az arra irányuló javaslatát szeretném megköszönni, hogya kötelező területpihentetést szüntessék meg a következő időszakra. Dicsértegyorsaságunkat, de a Bizottság is megmutatta, hogy képes viszonylag gyorsan reagálni apiac fejleményeire, amelynek jelenleg akadozó gabonaellátással kell megküzdenie. Az


előrejelzések szerint a készletek – világszinten is – soha nem látott alacsony szintre fognakesni az idény végére.

Az ellátás kontrollálására szolgáló eszköz – úgymint a kötelező területpihentetés – 1992-benkerült bevezetésre, tehát mára már nincs igazi célja. Ezért logikus, hogy a Bizottság javasoljae kötelezettség megszüntetését. Az is logikusan következik, hogy a Bizottság megtartja aterületpihentetési rendszert, csupán a kötelező százalékos arányt a jelenlegi 10%-ról 0%-racsökkenti. Ez a vitát mederben tarja. Végül is, csak amikor eljön az állapotfelmérés ideje,akkor beszélhetjük meg a meglévő rendeletek és struktúrák lehetséges változtatásait.

Ezenkívül, tudomásom szerint, amennyiben egyetértünk ezzel a javaslattal, és a Tanács isgyors döntést hoz, valószínűleg megdöntjük a jogszabály-elfogadás sebességi rekordját.Ez jelzésértékű lesz a polgárok, és különösen a gazdálkodók számára, és azt az üzenetetküldi, hogy ha szükséges, az EU képes gyors döntéseket hozni.

Már csak egy dolog van, ami a szívemet nyomja, tisztelt elnök asszony – nem a PPEfelszólalójaként, hanem a holland CDA tagjaként itt, az Európai Parlamentben. Vannakmás ágazatok is, amelyekben – a jelenlegi piaci fejleményeket tekintve – bizonyos fokúrugalmasság megengedhető lenne. Vegyük például a tejipart, amelyben a kereslet meredekennövekszik és Európa valószínűleg a legtöbbet hozza ki a benne rejlő potenciálból. Az egyiklehetőség valószínűleg az, hogy azokat a kvótákat, amelyek bizonyos tagállamokban nemkerülnek maximálisan kihasználásra, értékesíthetővé tennénk a határokon túl, vagy ha2008. április 1-jétől néhány százalékkal tovább növelnénk a kvótát.

Végül, tisztelt elnök asszony, személyesen arra kérném az Európai Bizottságot, hogy azta lelkesedést, amelyet ma a gabonapiac tekintetében kinyilvánított, más ágazatok esetébenis mutassa ki, ha ez szükségessé válik.

Luis Manuel Capoulas Santos, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PT) Én is örömmelüdvözlöm körükben a biztos asszonyt. A gabonapiacon jelenleg uralkodó körülményekarra köteleznek bennünket, hogy reflektáljuk azokra, de mindenekelőtt arra, hogycselekedjünk; ezért gratulálok a Bizottságnak az általa képviselt proaktív hozzáálláshoz.

Az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportja egyetért a biztos asszony által ajelenlegi helyzetről felvázolt képpel, valamint azzal, hogy az állapotfelmérés keretébenlehetőségünk nyílik arra, hogy a kérdést mélységében megvizsgáljuk és megfelelőbb véglegesdöntéseket hozzunk a jövőre vonatkozóan. Annak is teljesen tudatában vagyunk, hogy azelőttünk álló probléma nem oldható meg pusztán azzal, ha az általunk tervezett átmenetiintézkedések keretében megszüntetjük a területpihentetést, hanem egyetértünk azzal, hogyezen intézkedések jelentős mértékben hozzájárulhatnak a piac egyensúlyánakvisszaállításához a jövő évben.

Osztjuk azt a véleményt, hogy ez az intézkedés – egy pesszimista forgatókönyvet véve –a jelenlegi 3,89 millió hektárnyi földterület legalább felét visszahozhatja a termelésbe,amely szokványos időjárási viszonyok esetén legalább évi 5-10 millió tonna továbbitermelési mennyiséget eredményezné, annak ellenére, hogy egyes fölterületek kevésbétermékenyek, ami természetesen indokolja azt, hogy a gazdálkodók miért pihentetikazokat.

Azt gondoljuk azonban, hogy e cél elérése érdekében helyénvaló lenne a Bizottság számára,ha kissé kiterjesztené ezt az eltérést, azaz ha az intézkedés érvényességét egy helyett kétévre változtatná; és érthető, hogy szükség van a meghosszabbítására, mivel nyilvánvaló,hogy hiányos a mezőgazdaságra vonatkozó programozás, és a következő őszi-téli időszakig


még mindig nem lesz végleges döntés az állapotfelmérés keretében tartandó vitakimeneteléről. Ezért felhívom a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az általunk e célbólelőterjesztett módosítást, amely – biztos vagyok benne – többségi támogatást érdemel aholnapi plenáris ülésen.

Másrészről mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy ha ezeket a földterületeket mindvisszaállítjuk a termelésbe, az nyilvánvalóan negatív hatással jár majd mind a fölbőlfelszabaduló szén-dioxid, mind pedig a biológiai sokféleség tekintetében, mivel manapságmindenki elismeri a területpihentetés kedvező hatásait. Ezért úgy véljük, hogy a Bizottságszámára helyénvaló lenne, ha mihamarabb hatásvizsgálatot végezne annak érdekében,hogy rendelkezésünkre álljon minden olyan tényező, amely a relevanciával bír annak adöntésnek a meghozatalához, amelyet egy éven belül meg kell hoznunk ebben a kérdésben.

Friedrich-Wilhelm Graefe zu Baringdorf (Verts/ALE). – (DE) Tisztelt elnök asszony!Biztos asszony! Igen, gyorsan dolgoztunk, de a Bizottság késett javaslatai benyújtásával.Ez a vita már hosszú ideje folyik, és a termelők türelmetlenül várják, mikor kerül pont avégére. Nem álltunk semminek az útjába, ez igaz, és ez nem is volt célunk.

Az Ön indokolása az, hogy az árak magasak és e téren némi stabilitásra lenne szükség.Remélem mindketten – de különösen az Ön férje a vállalkozásával – elégedettek vagyunkazzal, hogy a pénz végül eljut a vállalkozásokhoz. Ez már régóta esedékes volt, és óvatosanszabad csak mondanunk, hogy tennünk kell valamit az árak leszorítása érdekében. Mitöbb, ez némiképp ellentmond azzal a kijelentésével, amit ma délelőtt a cukor kapcsántett. Bizonyára emlékszik arra, amit mondott: a jelenlegi gabonaárak mellett az emberektalán gyorsabban fordulnak a gabona felé, és ugyanígy fordulnak el a cukortól. Ha agabonaárakat ismét leszorítja, saját logikáját és szándékát áshatja alá vele.

Azt a tényt hozza fel, hogy ez a vetésforgót vonja maga után. Igen, helyes gondolat.Eredetileg ez az intézkedés a vetésforgóhoz kapcsolódott, mivel a vetésforgóhoz szinténnövényzetre van szükség. Ez azt jelenti, hogy figyelnünk kell a környezeti szempontokrais – jóllehet azokat nagyon elhanyagolták az elmúlt években –, egyszerűen azáltal, hogylehetővé kell tenni a folyamatos területpihentetést, ami által a földek nagy része bevonhatólenne az energiatermékek termelésbe.

Az egyik módosításunkban arra kérjük Önt, hogy ne csak azzal foglalkozzon, amit 2008tekintetében gondol, hanem mondja el nekünk itt, a Parlamentben, hogyan kellmegszervezni a vetésforgót a környezetvédelmi szempontok figyelembe vétele mellett.

Vincenzo Aita, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében . – (IT) Tisztelt elnök asszony!Hölgyeim és uraim! Úgy vélem, hogy a Parlamentnek erre új elemként kell tekintenie,olyanra, amely új megvilágításba helyezi az európai mezőgazdasági termelést és új vitátkezdeményez arról. A probléma nem csak az, hogy megváltozott az időjárásunk és egyesvidéki területeken termelési nehézségek léptek fel. A központi probléma az, hogy e térena mezőgazdasági termelés egész rendszere változóban van, mert – és voltak erre vonatkozóutalások a korábbi vita során – ma számos növényi kultúrát más termelési rendszerekalkalmazásával termesztenek, mint hallottuk.

A lényeg az, hogy felül kell vizsgálnunk azt a politikát, amelyet az Európai Közösség hajtottvégre a mezőgazdasági termelés tekintetében az elmúlt években. Nem csak a gabonakérdésével kell foglalkoznunk, de néhány hónap múlva a hús- és a tejtermelés problémájátis meg kell oldanunk, mivel már most látható, hogy változások történnek a termelésben,amelyben e téren csökkenés tapasztalható. Ezért úgy vélem, hogy a biztos asszonynak és


a Bizottságnak gondosan mérlegelnie kell a helyzetet, és lehetővé kell tennie a Parlamentszámára, hogy határozottan reagálhasson e problémákra, a jelenlegi helyzet, azaz azélelmiszerárak növekedésének elkerülése érdekében, amely Európában és másutt sokcsaládnak okoz problémát.

Jim Allister (NI). - Tisztelt elnök asszony! Most, amikor a takarmányárak folyamatosemelkedését látjuk, amely nagyon érzékenyen érinti az intenzív ágazatunkat, vétek lennetermelésre alkalmas földeket kizárni a termelésből, olyan földeket, amelyek képeseklennének csökkenteni a külföldi behozataltól való függőségünket. Ezért a területpihentetéstmeg kell szünteti, most!

De ennél többre van szükség: kell például egy olyan megelőző terv, amely az intenzívágazatot fenyegető válság megoldását nyújthatja. Ami engem illet, e tervnek egyebek mellettérezhetően nyomást kell gyakorolnia a multinacionális szupermarketláncokra, annakérdekében, hogy hagyjanak fel a termelői árakat lenyomó árazási stratégiájukkal. Ha eznem történik meg, az intenzív ágazatunk nagy részére teljes megsemmisülés vár. Ez lennea jelen agrárpolitikájában elkövetett legnagyobb hiba, és ez olyan dolog, amellyel – biztosasszony – sürgősen foglalkozni kell.

Esther Herranz García (PPE-DE). – (ES) Tisztelt elnök úr! Először is üdvözlöm az EurópaiParlament arra irányuló határozatát, hogy sürgősségi eljárással elfogadja a kötelezőterületpihentetés azonnali megszüntetését.

Véleményem szerint a mezőgazdasági nyersanyagok ára tekintetében tapasztalható erőteljesemelkedésnek az európai fogyasztók és a gazdálkodók a legfőbb áldozatai. A jelenlegihelyzet arra ösztönözzön bennünket, hogy mélyreható vitákat folytassunk közösagrárpolitikában jelenleg végbemenő a változásról, és gondoskodnunk kell arról, hogy aze téren elfogadott határozatok összhangban legyenek a globális helyzettel, amelyben aharmadik országok által támasztott kereslet elképesztő mértékű növekedése figyelhetőmeg, ami legfőként annak tudható be, hogy a világgazdaságban meghatározó szerepetbetöltő országokban, úgymint Kínában és Indiában, megnőtt a fogyasztás mértéke.

Amennyiben folytatódik ez a deficites helyzet, az Európai Uniónak el kell gondolkodniaúj mechanizmusok megteremtéséről az élelmiszerárak nem fenntartható módon történőemelkedésének elkerülése érdekében.

Éveken keresztül azt hallottuk, hogy a közös agrárpolitika túlzott költségeket von magaután, amelyeket az európai adófizetőknek kell állniuk, de most azt szeretném, ha akormányok elmagyaráznák polgáraiknak, miért kell most majd többet fizetniük a kenyérértés a tejért. Azt is szeretném, ha a kormányok elmagyaráznák azokat az intézkedéseiket,amelyeket készek elfogadni annak érdekében, hogy méltányos árat garantálhassanak afogyasztóknak, és megakadályozzák, hogy túlzott teher kerüljön a termelőkre, ami sokgazdaság nyereségességét veszélyeztetné.

A világnak több és több élelemre van szüksége, és a fogyasztás exponenciális emelkedésenem oldható meg olyan agrárpolitikával, amely kifejezetten szűkmarkú az európaitermelőkkel szemben. Úgy vélem, hogy az európai vezetőknek jól meg kell gondolniuk,mielőtt a termelőket olyan helyzetbe hozza, amelyben nincs választási lehetőségük.

Véleményem szerint az Európai Uniónak a közös agrárpolitika állapotfelmérését olyanmechanizmusok bevezetésére kell felhasználnia, amelyekkel a jövőben elkerülhetők asúlyos deficites helyzetek, ha nem akarjuk, hogy más globális termelők monopolizálják anemzetközi piacokat.


Rosa Miguélez Ramos (PSE). – (ES) Tisztelt elnök asszony! Igaz, hogy a gabonakészletekcsökkentek az elmúlt években, és már hallottunk néhány, a jelenleg tapasztalható helyzethezkapcsolódó indokot – növekvő fogyasztás a gazdaságilag felemelkedő országokban,kedvezőtlen időjárási viszonyok a termelő országokban, vagy az exportáló országokbana termelés belső fogyasztásra történő tartalékolása. És nem feledkezhetünk meg az érintettpiacokon – például Párizsban vagy Chicagóban – történő bizonyos spekulatív mozgásokhatásairól. E tényezők mindegyike hozzájárult ahhoz, hogy az árak soha nem látottmagasságokba szöktek.

Mindazonáltal, a Nemzetközi Gabonatanács adatai értelmében a kínálat problémája melletta tartalékok is problémát jelentenek: a globális tartalékok, amelyek 17% alatt vannak, ésamelyek a FAO szerint az élelmiszerbiztonságot garantálják, illetve a közösségi tartalékok,amelyek gyakorlatilag kimerültek egy olyan piacon, ahol az árak meghaladták a nemzetköziszintet.

Biztos asszony! Véleményem szerint – tekintettel az állapotfelmérésre – el kellgondolkodnunk azon, hogy e válságban milyen szerepet játszik a piac szabályozásátszolgáló közösségi eszközök megszűnése.

Az Európai Unión rögeszmésen foglalkozik a készletek kezelésének költségeivel és aKereskedelmi Világszervezet által gyakorolt nyomással; agrárpolitikáját a termelésvisszafogása és a piacok liberalizációja felé irányította, és elfordult a termelőktől és afogyasztóktól, feladva a KAP alapelvét: az önellátás biztosítását.

Bernadette Bourzai (PSE). – (FR) Tisztelt elnök asszony! Biztos asszony! Hölgyeim ésuraim! Először is támogatásomat szeretném kifejezni az iránt, hogy – önkéntes alapon –újból művelés alá vonják a jelenleg pihentetett területeket, hogy így növeljék az európaigabona- és olajnövény termelést, újból feltöltsék a készleteket és ekképpen biztosítsákönellátásunkat.

Mindazonáltal, két termelési és gazdasági év szükséges ahhoz, hogy a gazdálkodókalkalmazkodhassanak e változáshoz. Az is fontos, hogy kvótákat alkalmazzunk agabonakivitel tekintetében, hogy így először Európa igényeiről gondoskodhassunk.

Ellenben már óvatosabb vagyok az állati takarmányokra vonatkozó adók megszüntetéséreirányuló javaslattal kapcsolatban. Nagyon jól tudom, hogy az élelmiszerárak növekedésenagyon megnehezíti a gazdálkodók dolgát, de azt nem szeretném, hogy ez az intézkedésmegnyissa a kapukat a génmódosított szója és kukorica nagy mennyiségű behozatala előtt.Ugyanakkor támogatom és bátorítom az európai GMO-mentes állati takarmányelőállításával foglalkozó ipar fejlesztését, amely jobban garantálhatná mind azélelmiszerbiztonságunkat, mind pedig a függetlenségünket.

Szeretnék rámutatni arra, hogy jóllehet a területpihentetés gazdaságilag már nemindokolható, mindazonáltal elengedhetetlen a biodiverzitás, valamint a talaj és a folyókvédelme érdekében – ezt a tényt pedig el kell ismernünk és támogatnunk kell. A szocialistaképviselőcsoport ezért arra kéri a Bizottságot, hogy végezzen környezeti hatásvizsgálatota területpihentetési rendszer megszüntetésének hatásairól. Itt elsősorban azokra akövetkezményekre gondolok, amelyekkel a területpihentetés megszüntetése járna a méhekszámára pollen- és nektárforrások szükséges sokfélesége tekintetében, most, amikor ez azágazat komoly válságot él meg.


Végül, a területpihentetés megszüntetése nem segít abban, hogy megoldjunk mindenproblémát, amely a KAP 2008-ban és 2009-ben folytatott felülvizsgálatánakközéppontjában áll.

Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja . − Köszönöm, elnök asszony! Szeretnék nagyköszönetet mondani képviselőtársaimnak pozitív észrevételeikért, és a gabonapiacunkstabilizálására irányuló minden törekvésért. Úgy érzem, minden eszközzel rendelkezemahhoz, hogy holnap a Tanácsban folytathassam ezt a vitát a tagállamokkal, és remélem,hogy a jogi aktus rövid időn belül közzétételre kerülhet. Biztos vagyok abban, hogy agazdálkodók figyelemmel kísérik tevékenységünket, hogy lássák, milyen döntést hozunkitt a Parlamentben, és holnap a Tanácsban.

Röviden szeretnék szólni a módosítások négy különböző csoportjáról. Azon elképzeléskapcsán, miszerint az egy évre szóló 0% mértékű területpihentetést két évre hosszabbítsukmeg, el kell mondanom, hogy a tél során lehetőségünk nyílik a közlemény megvitatására,jövő tavasszal és nyáron pedig a jogi javaslatok megtárgyalására, amikor már világoselképzelésünk lesz arról, milyen irányba szándékozunk elmozdulni. Így nem tudomtámogatni az egyéves időszak meghosszabbítására irányuló elképzelést, de még visszatérünkerre a kérdésre.

A területpihentetés környezetvédelmi előnyei tekintetében nyilvánvaló, hogy – amint máraz első hozzászólásomban is említettem – ezt meg kell vizsgálnunk az állapotfelméréskeretében, hogy lássuk, találunk-e megoldást a területpihentetés által a környezetvédelemreés a biológiai sokféleségre gyakorolt kedvező hatások fenntartására.

Ami a gabonapiac nyomon követését illeti, nyilvánvaló, hogy minden lehetőségetmegragadunk annak érdekében, hogy erőteljes párbeszédet tartsunk fenn a tagállamokkal,érdekeltekkel és a nagy nyilvánossággal, hogy láthatóvá váljon, milyen irányba mozdul ela piac.

Az exportkorlátozásokról szóló 8. módosítás és az exportadó lehetséges bevezetése kapcsánel kell mondanom, hogy nem ezt az utat szeretnénk járni. Ez a piacnak egy teljesen másés hamis jelzéseket küldene. Oroszországhoz és Ukrajnához hasonló helyzetbe kerülnénk,amely országokat azzal vádoltunk, hogy ezt az eszközt termelésük saját maguknak valómegtartására használták fel. Tehát nem ez a követendő példa.

Ami a másik elképzelést illeti, amit a behozatallal kapcsolatban hoztak fel, meg fogjukvizsgálni – sőt, már el is kezdtük megvizsgálni – a gabona behozatalára vonatkozó vámokfelfüggesztésének kérdését. Ezek nem illenek a jelenlegi helyzetbe. Véleményem szerint ateljes politika, a készletekkel kapcsolatban folytatott politika megváltoztatásának lehetőségétmegvitathatnánk az állapotfelmérés során, hogy mind a gazdálkodók, mind pedig agabonaipari érdekeltek és a gabonaágazat számára megtaláljuk a legjobb egyénre szabottmegoldásokat.

Még egyszer nagyon köszönöm. Nagyra értékelem azt a lelkesedést, amelyet a Parlamentés a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság tanúsított ebben az ügyben.

Elnök. − A vitát lezárom.


Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)


James Nicholson (PPE-DE), írásban . – Súlyos helyzet alakult ki szerte az Európai Unióbana növekvő gabonaárak miatt, amit a magas világpiaci árak okoznak. Fontos, hogy biztosítottlegyen a saját élelmiszer-ellátásunk. Ez a biztonság azonban már nincs meg. A gabonaáraknövekedése nem állt meg. Ezt a helyzetet csak úgy kezelhetjük, ha növeljük a fogyasztóiárakat. Múlt héten az ausztrál kormány bejelentette, hogy ebben az évben az ausztráltermelés 30%-kal kevesebb lesz. Mindenképpen piaci hozzáférést kell szereznünk azEgyesült Államokból származó gabonahelyettesítőkhöz, vagy a marha-, juh- és csirkehúselőállítása nehezebbé válik. Felhívom a Mezőgazdasági Tanácsot és az EU szakértőit, hogygyorsítsák meg az új gabonák jóváhagyását az ellátás biztonságának garantálása érdekében.

17. A következő ülés napirendje: lásd a jegyzőkönyvet

18. Az ülés berekesztése

(Az ülést 24.00-kor berekesztik.)


Documents

2007. SZEPTEMBER 25., KEDD - European Parliament...az egyperces beszédekre, melyeket a plenáris ülés kezdetén tartottak. Az egyperces beszédek során történt egy incidens