-- , - . --- - -, - ,

• 42 , , ,

, , -- ' -, ,

-'.-' -'!o , -

-,-

• - , -

, ,

• - - .. ,

- ,

- •

A gyermekek • orszaga . .

(Egyházi beszéd.)

- , ,

Ala pige : ·Mt. XIX, 13-1H o, Mt. 1- 2- 3.

Szeret.em _a gyermekeket. .. nagyon szeretem őket. Sokszor úgy érzem" hogy oda tudnám adni az életemet is érettük. Valami titokzato!> erő ellenállhatatlanul vonz ~özéjük. És ha elgondolom, hogya gyermek: lélekben mennyi szent öröm, mennyi tisztaság, milyen sok nemesség ... mennyi jóság fér el . ,. mennyi szelid ség, milyen sok imádság és ._ mennyi reménység . s mily csodálatos 8zépségek és mekkora hit ... ilyenkor mindig 8zomoruság fog el és nagyon fája tudat, hogy én már nem vagyok olyan, mint ők és aligha .lehetek olyan, mint ők ... it kis gyermekek! Óh I . , , mi, akik a földi élet fokozatai szerint már nagyok lettünk s valamilyen formában többé· kevésbbé a gyermekek nevelésével foglalkozunk ... mennyivel mögöttük maradtunk az égi erényekben.,.

- Égető melegen tűzött le a nap az égről ... S forró hőség nehezedett a földre j)llius végén... Elmenekült a városból mindenki, aki csak tehette, , . tengerpartokra, fürdőhelyekre, hűvös hegyek közé, Mert a földnek és az embernek nehéz az Ég melegsége, ha nagyon forró az .. , Mintha csak azt jelképezné ez a hőségtől való menel\ülés, hogy az ember már nem birja el azt a meleg, tiszta, égető szeretetet sem, amely tisztán, minden megtörés nélkül merőlegesen tűz le az égről

s melynek elemei: a hűség, az alázatos8ág, a szelidség, az engedel­messég, a szerénység, a jóság és az imádság. Mint sok itIhonmaradt testvérem, ezekben a meleg 'nyári napokban a városliget árnyékos, zöld fái közé mentem én is. Komoly életgondok töltötték meg a lelkemet s nehéz miértek csatáztak benne s úgy elmerültem a töprengéseimben, , mintha a képzel~tem messze járt volna valahol idegen, ismeretlen or-szágokon, világokon túl, ahol csendesebb az élet és aho! az emberek szíve olyan meleg, mint itt a napsúgár,.. Iránytatan bolyongással, ahogy egy napos térségre érkeztem, valami különös zsibongás ébresz-

, -

•

I

•

,

• , tett fel gonclolataimból: édes nevetések, hangos kiabálások, szépen csengő gyermekhangok , .. Olt a nagy hőségben vidám arcú gyermekek játszadozlilk . , o Különös megilletődés fogott el. Leültem egy padra és

,

elnéztem őket ... Milyen szép a gyermek élete? Talán csak most látták először egymást? Talán nem is fognak soha többé találkozni e földi életben .. o Vagy talán egyszer, majd, : amikor ők is nagyok lesznek, ugy állnak szembe egymással, mint ellenségek o . ' 0 Lehet, bogy egyikük .. nagyon gazdag szülők gyermeke és lehet, hogy a másitmak édes apja . . . ,

.azon gyötrődik, hogy holnap már nem lesz egy falat kenyere, amit a gyermekének adjon o •• Az egyiket otthon csak németül beszéltetik . , , a másikat angoIra taníttat ják . .. a harmadikat franciára ' ... s ime! .. mégis itt most együttesen hogy megértik egymást? .' Semmi válaszfal nincs közöttük... Egyformák mind: gyermekek. o • Szeretik egymást, mintha születésük óta mindig együtt lettek volna. És akkor elővettem a Bibliámat és olvasfam belőle: "Iiyeneké az Istennek országa ... ha meg nem tértek és olyanok nem leszteIt, mint a kisgyermekek, semmi­képpen nem mentek be a Mennyek Qrszágába ... " S akkor megéreztem a Jézus lelkét. . Megéreztem az ő üzenetét, melyet a gyermeliek által küldött hozzám ... S egyszerre mintha megvilágosodott volna előttem a mi életünknek minden rejtelme, titokzatossága ...

- Ime, az örölt rejtély! •

: Kétezer évei már nemsokára a kereszténység. Eletöltővel mérve:

•

idős. Kétezer esztendeje Mt, hogya hegyen elhangzott a Boldogság himnusza a Jézus ajkáról!.. S azóta? .•. ,Mennyi boldogtalan élet keterve, könnye, panasza . és jajkiáltása szaltadt bele a levegől.>e? ... Ha egyszer mind fölfogná a rádió ezeket a siró hullámokat és ráveti­tené a lelkünkre: mi szőrnyet halnánk tőle ... Jézus lefektette a Menny­ország alapját nem elérhetetlen magasságokba - csak a kis gyer­tnekszívekbe s 'mennyi' prédiltáciot reámondtak azóta a keresztény papok az 'Istepországáról ... ha azt leirva összegyüjthetnők, a megszám­láiása 100000 munkanélküli embernek ki tudhatná mily sokáig biztosí­taná megélhetést ... És az lstenországa elveszett ... Maradt a mi bol­dogtalanságunk . .. És talán marad egy-egy prédikáció is ' . legalább irásban, rövid ideig ... Legyünk csak őszi nték Testvéreim és ismerjük ' el, hogy igy ' van. Hiszen, . ha föl is száradt már a földről az a sok kiömlött vér - amelyért mégi& csak legelsősorban a 2000 éves keresz- , ténység a felelős de a p'árája . még .ezután . éri el az eget. 'Különben megmondotta Jézus: a gyermel!'eké az lstenországa I ... Nekünk pedig még a gyermekjátékainkat is összetörte az 'élet ...

Vajjon nem tévedett· e a Mester, amikor a küzdő embert igy meg­fosztotta a világon a legnagyobb gazdagságtól: az Istenor&zágától?

,

•

•

44 •

• . • ,

I

• , . •

•

•

Legyen fel .elet e .Ilérdésre a gyermek s7Íve, lelke, éle(e I Mondjátoll el ti édesanyáll : láttatok ·e .már itt a f!l1dön nagyobb,

fensége!;ebb, tisztább és csodálatosabb dolgot, mint a még beszélni sem . . tudó Ilis gyermeketek s?Íve! ... A gyermek, ha liönnyezni lát valaki!,..

sir ő is ... pedig nen; is iómeri a könnyell okát . . , tla rámosolyogtok, .nevet ő is. . tla haragosan' néztell reá, 'arca elkomorul . . . 'Mily!:n hűséges a gyermek? ' .' . tlogy ragaszllOdik hozzánil ? . ... És milyen hamar kész ·a segítségre még olt is, aholllevés az ereje dhhoz, hogy segíthessen. Ezért egy ártatlan 'gyermekszív nagyobb és fenségesebb, mint a nagyemberell palotái . " nagyobb a nemze:ek ·országainál ... és a világfészeknél is ... mert 'a palotákban , az országokban és a földön sehol, csak a gyermekóZÍvben fér ela Mennyország ... Igen I : .. Ott, ahol békesség van, ahol még nem földiesedtek el az égi erények, ahol ártatlanok az örömök és önzetlen a nemesbég . .. ahol szent a jóság és tiszta a szelidség . . .. ahol az imádság őszinte szívek vallomása és nem képmutatás ... és . ahol a szeretet végtelen, mert mindent .hiszen, mindent remél, mindent eltür és örökké megbocsát .•. Csak a gy.ermek tud igazán szeretni l · Kisdedóvodállban még sohasem sziintelték be az előadásokat üldözések, verekedések miatt ... m~rt a gyermekek szeretik egymásban szent közösségüllet : téstvérségüllet. Csak a gyermek tud igazán hinni. Csak a gyermek tud igazán örvendeni és sirni, imádllOzni és reménykedni ... , A gyermek szíve, lelke, élete: Istenországának a földje. Szent föld ez, melyet viharok csapkodnak, em~sztenek l a mi felnőtt, nagy emberségünk kegyetlen, vad viharjai, küzdelmes életünll szomorú történései . .. Ilyen szívet, ilyen lelket és ilyen életet akar a a jó lsten az ő nagy, ember· gyermekeitől is 'l

Tudom l Látszat szerint az élet ellenem bizonyít. Mert azt mondjáll, hogy az, maga a fejlődés, ahogya bölcső mellől elindultunk - suhan az idő feleltünk és a gyermekekből ifjak, emberek, öregell lesznek . Pedig a fejlődés csak célja lehet Isten legnemesebb teremtményénel!. S ahogy ez úton végigmegyünk, lassanként elveszítjük minden gyermek­jellegünket. Megváltozik a hitünk, a reményünil ... Más lesz a jóság ozívünkben, mások a szépségei!. A szeretetünk és az örömeink is mások lesznek ... S mások az imádságaink is ha ugyan egyáltalán lesznell. Megváltozik még II szívünk dobbanása is. S ez egészen bizonyosan igy van. De mindennél bizonyosabb az, hogy ha az elfogulatlan Hélet mér­legére tesszük a kisgyermek és a felnőttell szívét, lelllét és életét, a mérleg hat"lmas lendületlel csap át II gyermekek felé és mi nagyolt - sulyosabbak - elszomorítóan könnyebbeknek találtatunh. Mert a mi hitünll, majdnem csak . hitetlenség, reményünk fáradt ... és a mi jóságunk nem ,jóság, a szeretetünk is majdnem gyülölség ... örömeink . ,

,~

,

•

I

, , , , . - ,

,

, 45

nem örömök és a szívünk dobbanása sokszor föllázadás az ' isteni ,

Gondviselés ellen, Hiszen mi szívet tépő fásultsággal tudunit elmenni a könnyek és a jajkiáltásolt mellett", Bizony, csak , látszat a mi em­beri nagyságun k a gyermek lente, szí ve, élete mellett. Ezért aztán amig mi Itüzdli'nk, beszédeitet mondunk, sirunk és ünnepeiünit a mi földi ,

orbzágainkért , , , a gyermekeké a Mennyeltneit országa I Igen! A, gyer-•

melt·lelkelté, az el nem fö ldiesedett' égi erényeké , , ,Ha egyszer ezért az országért indulnánk Itüzdelembe! Ha egyszer ezért az országért kevesebbet ' beszélnénk és többet tennénit I Ha egyszer t'zért az országért Itezdenénk sirni, de igazán szívből I Ha egyszer ezért az országért tud­nánk ünnepe.lni, de igazán léleltből ! , " Óh, akkor jobban megáldana itt a földi országunkban il> a jó lsten, : ', a mi Istenünk", Bizony mondom: ezért az á ldásért érdemes volna midörökité gyermek ' lenni ! Ilyen áldásra várón szeretném látni én az én népemet! Olt szeretném látni a gyermeitek országáért folytatott küzdelemben a legelső sorban, Óh,. ha a sZÍvem elég forró lenne ahhoi, hogy sötét életünkben -bűnös küzdelmeinkben erre a harcra csak egy őrtilzet gyújthat. nélt vele I , , ,

És a többi bizonyság is, ami ellene akarna mondani a Jézus íté· letének, " minél c5ak a látszat bizonyságai. Ime! Nagy emberi életünk könyörtelen tanusltodásainak igazolására élő valóságui állíthatja oda bárhi a tudomány, a' rr,űvészet, a technika csodás alkotásait, , , a 2000

•

éves, hatalmas Iteresztény kulturánkat, De legyünk csak ,őszinték: Mit ér a mi Eget ostromló minden alkotásunk, ha nem elég fejlett a tudo·

,

mányunk ahhoz, hogy megszámlájuk a kenyértelen, munltátlan, rongyos ruhában szenvedő, éhező, nyomorgó emberek létszámát", és nem tudunk még falat I;enyereket se, filléreket se előszámolni a megmen, tésükre, Én pedig ,láttam már, hogy 'a I(is gyerfuek megosztotta játszó·

. társával a darab kenyerét. Vagy: közvetítte, e már a rádió Itét ellenséges tábor lövészárkaiból, vagy ,vezérkari asztalairól egymásnak akibéltülő szeretetneit, a megbocsátó' jó,ágnak bár egyet'len sóhajtását?! , , , Vagy:

, viI!, e már repülőgép nyomoruságai miatt ..(ingyilkosságra készülő em· bernek bár igéretet, a segítség igéretét?", Bizony mondom néktelt :

, a könyörülő szamaritánus ' g'yorsabban járt egykor, mint mi 'minden csodás művészetünitkel, tudományunkkal, vagy csodás járműveinkkel .,. Pedig úgy e 2000 év óta ebben a hatalmas műveltségében, csodás

• • p •

vívmányaiban, fenóéges kuiturájában már c5ak túlnőtte a keresztenyseg a gyermekség ltOrát?! .

' Férfi kórában az emberiség most 'újra neki lendült a fejlődés úljánúj erővel", tovább, " És hol lesz egy másik megálló? l:alá,n egy hatalmasa~b, véresébb és ' hosszabb vilá~háborunál : " A tamtva-, ,

, ' ,

, ,

•

46

nyok csatája ez I Ki a nagyobb? Ez az egy kérdés körül forog a mi életünknek minden történést!. S amig mi ezredévek alatt összehalmozódott életenergiánkkal vívjulI Itönyörtelen élet-c8atáinkat ... ebben a bomlott zürzavarban még a keresztfáról is lehai lik a Jézus keze áldólag aIds gyermek fejére .. . ajkáról pedig halkan száll a sóhaj: "Bizony mondom nélttek, ha meg nelll tértek és olyanok nem lesztek, mint a kis gyer­mekek, semmiképpen nem menteIt be a Mennyekn ek országába". Ámen.

•

•

Péthö István , budapesti le lk és?

l

I I •

;

I , • •

• •

• 47 -

•

•

. , • •

' . • •

•

•

Esketési beszéd.

K. ifju pár, 5zeretett gyermekei in ! Ürömmel és boldogan látla II titeket e szent helyen. mert eZ7el azt igazoljátok. hogy földi életetek új útját itt allarjátok Ilezdeni 13--engedelmeskedtek Jézus parancsának: ke­ressétek először lsten orszlÍgát s azután mindének megadatnak néktek.

Isten országa itt a földön ez az egész világ- minden szépségével , ,

gazdagságával, mindennel, amiben 'a szem gyönyörködni, alélek láp-lálllOzni tud. Ennell az országnak legékesebb koronája az embervilág a maga egészében és egységében, melyet sem szin, sem alak, sem nyelv, sem hit nem választ el, mivel a különbségek egységbe olvadnak abban a lélekben, melyet lsten kiiöltött mindenekre a saját lelkéből.

Ez az isteni lélek teremti, bennünll és általunk istenors7ágát itt a földön, mihelyt a drága égi kincwek tudatára jutunk. Istenországa a ' lélellOrszága, amely először is összhangot teremt, közöttem, kit gyarlóvá tesz a testem, és lsten között, aki tölléletes lélell, aki mindeneket átölel , mindenek szint, illatot, mozgást, fejlődést, ' megújulást, nemesedést és tökéletesedést ad.

Ez az a nagy érték ' bennem az emberben, ami nélkül ' nincsen én, ., nincsen te, nincsen ő, mert ' ebben rejlik az emberré levés nagy titka. Ebben rejlik az, amit nyelvünk most szerelemnek, majd szeretetnek nevez.

Ugy van, kedves ifju pár: előözör a szerelem, mert először földiek­nek születtünk, fölszerelve ' azzal, . ami a földi és testi életet lehetővé,

örökké kezdődővé és lioha nem. végződővé teszi, ami 'biztositja alétel virágfakadásá t s ami végül tmberivé tökéletesülvE', átlilakul szeretetté. Olyan' erővé, amely túl terjed a pillanat kivánságain és átömlik abba a nagy szeretet állományba, amely ép úgy árad szét Isten lelkéből, mint a fénysugarak a nap ·szivéből . és mint ezel! szint, illatot, bájt, finom­ságot· lehelnek mi.ndenbe, ami földi, úgy azok jóságot, hűséget, önmeg­tagadást, türelmet, : reménységet ébrellztenek fől az ember lelkében. Igy kezdő dili meg az épitése bennünk és általunk, ann_ak a. boldogságnak, melyet Jézus istenorsi'ágának nevez. ,

.. '.

. '

•

•

•

1

· •

• . , ' . . , , ' • • ,

• • • , • •

• •

48 •

• - . •

Á'Pde . kedves ifju pár, ti jól tudjátok, hogy az élet nem áll csak ' ideálizmusból, a képzelet még nem valóság. A földi és mennyei örök­harcban á1l' egymással ' s . minthogy az velünk s mi l1lindig a földdel

.' , \ . vagyunk, annak nemcsak előnyeit, hanem hátrányait is éreznüak . kell. ,

Bizony harc, ~üzdelem, gyakori csalódás, s.ókszor hosszas szenvedés az, amit a földi élet nyújt, de ti tudjátok már, mit vihet Ili nemes szivláng alatt az elszántság hatalma és ' az ércakarat.

Ime: ez a léleknek köztünk érvényesülhető legfőbb tényezője: az akarat. Akarjatok boldogoll lenni, s úgy lesz, akarjalok hivek lenni egymáshoz, az emberekhez és Istenhez, s úgy lesz.'

A csalódás ne csüggesszen, a reménység soha el ne hagyjon, a . ~ . hit legyen az a Ilőszírt, amelyre mindenkor vissz<}térhettek, s amivel megerősödve újra, meg újra építhetitek Istenországát, mely után min­denell megadatnall nektel!. Eiért imádkozzunk:

•

Imádság.

Istenünk, te örök szeretet, te, aki szent vagy és tökéletes, te, aki (

fent vagy s mégis velünk, óh, könyörgünll, ölelj magadhoz e szent helyen. Érintsd lelllünket lellled lehelletevel, áld meg szívünk-.érzelmeit tartóssággal, erősítsd meg reménységiink szárnyait, hogy emellledhes' sünk föl abba az országba, melyben mindent megtalál a tiszta lélek. · A te országodba vágyódunk, mert szeretnénk boldo"gok lenni,. a te a~yai szíved szeretetéért epe.kedünk, mert úgy érezzük, hogy boldogsá­gunll csall ' te nálad van, óh, · tisztítsd meg szívünllet égi harmatod cseppjeivel, hogy láthassunk tégedet és boruihassunil szent kebledre, ha az élet gondja, csalódása , ha fájdalom s nem várt napok keserve bánt. 'Mi hinni akarunk, mert szer~tni tudunh, mi egy új élet kapuján ,. -. hopogtatunk. mert ama nemes harcot megharcoltuk és vágY l'nl1 az igaz szivek boldog életére. Jó atyánk, ' tenálad az erő és a hatalom, te tartod kezedben a mi reménységünk hajnalhasadását, fogadj ' be alázatos és hivő gyermekeid körébe, ' hogy élvezhess(ik a. te országod gazdag kin-cseit életünk utain. .

Kérünk áld meg azokat, akik eletünknek eme nagy és nevezetes órájában a szeretet könnyében csillogó szemmel tekintenek tánh. Kérünk tartsd meg őket nellünll s minket nellik, hogya családi érzés szent láncaival vonzódjunk egymáshoz és igyekezzünll boldogílva boldogol!

• lenni. Amen.

Dr. Boros György .

•

•

I

l

I ,

, , ,

I , ,

• ,

,

•

• • ,

-•

• , , Halotti beszéd.

•

•

(Pá key L felett.) , ,

Lehunyta szemeit egy pillanatra a művészet isfennője s Íehullt egy fényes csillag a művéSzet egéről. . . .

Lehunyta szemeit egy pillanatra a, milvészet istennője és elsÖté­ted ett ... s kiesett az iron a művész kezéből, megdermedtell a húron újjai és elhallgatott ajkán a melodia ... • Sir, .. sir a szeretet istennője, mert eggyel ismét kevesebb, ki a szellemvilágból eszmét hoz e nyomorult föld büszke lakójának, aki

, '

eszményt állít a (ölléletességre mégis. vágyó, törekvő léleknek. Sir ... sir 'Il szeretet istennője, mert amig behuny ta szemeit a

művészet istennője, a szüntelen ólálkodó halál elragadta, elrabolta a ,

művészet kertjének egy drága Ilincsét. Művészetnek Imtje! , , . óh, minő fogalom! Nekünll ez csak egy

vágy, egy álomkép csupán; nell~d ez valóöág volt, te benne éltél. Ke­resve-keressük, kútaJva-kútatjuk hol, merre van a művészetnek kertje? S te újjal mutatod, ott ... ott; hol tisztultabb, finomabb az érzés, ma­gasztos a gondolat s elragadtatásban él a lélek; ho!' nem halljuk már a földi zaj dübörgését, elvete!(ünk minden önzést és száműzve érezzük magunkat e világtól s annak biróitól. Ott ... ott van a művészet kertje, hol csillagruhás tündérell enyelegve csábíÜtnak tovább, hol virágillattól telítet! , levegőben szellemszárnyalwn röpkedünk ' s hol álmaink feleU tul világi lényell zengenek mennyei beszédeket és rózsákat hintve, gyön­géd angyalok lejtenek körültünk lenge táncokat: Ott ... ott van a mil­vészet kertje, hol megvalósulva látjuk atyáink évezredes fényes tündér­meséinek Ilépét s hol , szárnilzve e gyarló világból nem utánoz többé, hanem már teremt a lélek. . . . ,

Óh, minő llert, óh, mily gyönyörü világ r Nekünk csak vágy, csak álomkép ez, nelled, megboldogult" barátu.l k, ez valóság vala, te benne éltél. S lehetett volna e ez máskép? Nem! Hitem szerint sohasem I .. .

•

• • • •

• •

, - , , • ,

50 -, J; « - .,

fával keleten, a szép SzéltelyföldiÍn, egy "szép';lezo , van, .gy~-nyörü rónaság magas hegyek től IW5zoruzottan; a ber:ek .. ~rm~m es lejtőin százados tölgyek viharral dacolnak, százados fenyok ~rokzo.ldben pompáznak ; ' zuhogó patak siet le a völgy ölébe, pa.cslrta. ,enek~l fenn a levegőben s a tága& szépmezőn gazdag aranyltalasz haltogatJa fejét. .. Semmi sem köznapi; mind en oly szép, oly magasz~os, a lélek felemelkedik s nem él e sarteltén, han em egy szellemvIlagban, fennebb, Istenhez Itözelébb. Csaknem párszázévvel ezelőtt egy iJt ősöd e szellemvilágban élt, ezt hozta ide önmagával s itt is azt megőrizte, sőt utódain ak szent örökségül átadta . ..

* • * -

, Egyszerü, de tiszta s tisztaságában felemelő ; magasztos tem plo m ; a gyillekezet is egyszerü, de lelke áhitattal tell. Az Ur szerény szolgája _ áhitatos, buzgó 'imában vezeti a lel\telt sóhajáJ Istenhez s megható sza­vakban hozza el és hirdeti az Urnall igéjét, ,akaratát és szólja áldását. . Az, Ur e szerény szolgája is egy más világban élt, ott . . , olt a szel,- ' lemvilágban, fennebb, Istenhez közel ebb. "

, Megboldogult halott! Ez a te ősöd, nem is olyan régi elődöd !

Ők eltávoztak, hogy örökké éljenek egy magasabb, dicsőbb világban .

• Egy kis gyermek pihent" kicsiny bölcsőj ében ; nyugodtan, édes ell

aludta csecsemő álmait, angyalok őrköd telt a csendben álma i felett. Az elköltözött ősök szóltak s a művészet istennője a földre szállt és hom-lokon csókolta az ártatlan gyermeltet. "

- • • • Ott éltél te, megboldogult, a művészet \tert jébe n, egy szellemvilág­

ban, innen fennebb, , Istenhez közelebb. S leh ete tt volna , e ez má sil ép ? Nem I Soha I Hiszen megtag'adhattad volna-e őseid drága örök ét, ' letö­rülhetted volna-e a művészet istennőj ének eljegyzési csókját. Ne111 ! A neked készített világba be kellett lépned, atyáid örökségét meg \tellett őrizned, az istennő csó\tját nagyra Itellett becsülnöd.

Oröklés és Istennői csók eljegyezték a csecsemőt a művészetn e k. Aztán teltek az évek s a gyermek lábai előtt megnyiltak a . muzsák és erények" csarnokának (az unitárius ItOllégi um) kapui. S te e csarnokban pengetted a huroitat s rolwllérzelmü barátaiddal mega lapította d int éze­tünkben azt a zeneegyletet, mely csak nem régen érzet t gyönyöriisé-gedre is hála lsten - fennáll s szépen virágozik.

Telt az idő s a pályaválasztás keresztú tjára jutottál j minden elő -

,

•

I

•

•

• i • •

•

• 51 •

itélet, ellenszenv legyőzésével a képzőművészeti pályára léptél. Aztán távol (jeidtől, a nagy világvárosban leültél az . ó-kori épitészet az időben legnagyobb mesterénell lábaihoz (Br. Hattsen.). É5 te, a kedvenc tanít­vány, lelive-Iested a szót a nagy mester ajkairól; vezess vezess több világosságra. egy szebb. egy dicsőbb. egy megtisztult világra; hangzott ajllaidról és a nagy mester áldólag vezette a mű-vészel szellemvilágába vágyó tanítványt. Óh. mi lett . volna belőled, minő fényes pályát futottál volna meg, a hirnévnek minő 110szorúja övezte volna homlo110dat, ha miívészetedet nem egy llis helyen, hanem egy világvárosban érvénye­síted, hol rendelkezésedre állt vo lna műízlés, míí~rtés s az ezeket meg­valósítani segítő vagyon l?

De családod szeretete haza vonzott ide, várva· várt és hivott e város, hol először pillantottad meg a napvilágot és feléd tárta karjait az egyház és te ide jöttél. szülőhelyedre, a mÍÍvészetre nézve e kicsiny városba. S aztán megkezdted itt újabb tanulmányaidat és ' alkotásaida t

•

s megkezdted családi életedet is. Es bten szeretet!. Olyan nővel áldott meg. aid nem volt féltélteny. ha tündérek enyelegve vittek tovább; nem

ff

irigyelle. ha a szellemvilágban élted életedet. O veled ment a tündérek után. veled élte a magasabb életet; sőt lehet. nem egyszer ő vezetett. ő emelt fel . hogy menjetek s éljetek egy világban a földről fennebb • Istenhez közelebb.

l\\egllezdted Í1jabb tanulmányaida!. Külföldi útazásaid Imilett be­jártad bérces hazánkat. mert érpekelt a népnek lelke. miívészete s mű -

•

vészeteben t)1 egnyilatkozott szellemvilága. A tulipán05 láda. a galamb-bú gos Ilapu. az egyszerüen Itifaragott fejfa, vagy a monumentalis em­lékoszlop egyenlően érdekeltell ..... el nem kerülték figyelmedet. És te min­deniitt nem azt láttad , amit a természet mutat, hanem amit az kifejez: a lelket. a jellemet. A templomfalának freskói előtted a vallásos lélek­nek va lának hangjai, szavai; a templom mennyezetének irásai a Itebel­ben történt isteni megnyilatkozásoknak valának bizonyságai Egy szép képen te nem a szemek tŰlfényét. ragyogását. nem az arca deriis vi­dámságát. hanem a szellemzt. a lélek kifejezését láttad. tanultad és

•

bámultad. Megllezdted alkotásaidat e városban s e bérces hazában, a közel­

ben és távolban. S mi. akik szeretnők látni és ludni. hogya sok köziii melyik volt legszebb. legnagyobb és legkedvesebb alkotásod. nem tud­juk. hogy tudatlanságunkban merre térjünk? Megálljunit· e a szomorúfűlek bánatosan · c.iingő ágainak árnyéltában a sima, nyugodt tó partján (ko­lozsvári sé tatéren), hol a tó sima tiiköre a tiszta kék égbolttal egyiitt gyönyörii en tiikrözi vissza a te alkotiisaidat? megálljunk e innen nem messza. a nagytemplom mellett. melynell müvés~i becsél. gyönyöre! te

•

,

, ., ..... ".~ .. ,. . .'

52 . , , . , •

• .. . " , • • . •

•

tártad fel tán~lság gyanánt it jelen és j~~ő ' n~t1'1zeMkn~~ " í; , júili&a~8ilk " ott lelkes magyarázataidat, avagy elmenlunk es, ~orra JarJu\ a.z ~Iméd és lelked alkotta tanitézetek~t, muzeumokat s köz- és maganlntezrné_ : nyeket l' .. , Megálljunk~e e városban a r?lad. b~szelő fahil\ és ~t~á~ " között vagy kimenjü'nk a temetőkertbe s barnuljuk ott azo,kat a strem- . lékeke~, . melyek az elporladó test felelt a lélek halhatatlanságát, az örök- . életet szimbolizálják, avagyelmenjünk . bér.ces hazánk vidékeire s irnár'a , boruljunk le ama szép és korszerü templom· alkotásai dban, melyekben Bzellemlények most búcsúzó összharangozást rendeznek a művész v~g­búcsúja felelt s mennyei karok zsolozsmája hirdet örökéletet aporhalál · felelt? ... Valóban nem tudjuk, hogy hol álljunk ml'g s hol keressük . legszebb, legdicsőbb és legkedvencebb alkotásodat? Csalt azt tudjul! bárhová nézünk, bármit bámul unk, hogy mindenütt ott van a te magas szellemed, tökéletességre vágyó lelked, szerény, szeretteljes lényed -egy ~szményi világnak megfinomult tisztasága, egy állandó vágyódás, törekvés fennebb, Istenhez közelebb. . -

.. Én azonban megállok most koporsód melleit s te itt vagy e meg-o nentelt falak között (unitárius kollégium), hol ' őseidnek szellern~ s .. annyi kedves hitelódödnek lelke lebeg és azt mondom, hogy minden alkotásaid Itözött ez a monumentálisabb. Ide hoztunk s' innen bocsátunk

, , •

végső útadra, hogy hódoljon meg még egyszer a legmonumentálisabb alkotás az alkotó előtt; hiszen én ebóen látom egészen megteste­sítve lénY.edet: ,a merészséget az egyszerüséggel, az alázatosságot a fen­ségessel, a puritánizmust, a látszó merevséget ai örökké beszélő nyájas, bensőségteljes szeretettel. Ez az épület, mely eddig is elismerést, dicsq­séget szerzett neked a külföld előtt is, beszélni fog r61ad s évszázado· kon át hirdetni fogja dicsőségedet s ezzel együtt a' mi hirnevünket. . .

. Alkotásaid közben, alkotásaidért bár nem bont hattad ki il! , egészen lelked szárnyait, mint tehetted volna azt egy világvárosban .­

ismerjük el, sol. elismerés, so.k tisztelet és becsülé,s ért az egyesell, . testületek és . egyházad részérŐl, sőt része~üJtél legfelsőbb királyi ~

elismerésben is. Te azonban ' leginkáhb annak örültél, ha az elmédb'ől, lelkedből kipattant szikrát megvalósít hattad: ha' eszményképedet testté varázsolhattad. .

• • • •

Lehunyta szemeit egy pillanatra a művészet istennője ... s baj" •

fájdalom, csa,pás, 'gyász borult reánk., Legnagyobb a csaÍ>á~ reád, .gya, szol6 ö.zvegy. Bánatodban legyen legerősebb vigasztalásod az, hO.gy 39 éven át boldoggá tetted azt, aki neked boldogságod, vala . . Aztán leg­közvetlenebbül ·tietek a csapás és bánat gyermekei az·

, , _.

• >{"'" , . ,I _"

, •

,

i ,

.. ''):-<'>'" ,," ;' .F~~ I .. • •. • • • • • , .

•

53

szes kedveseit~kkel egyetemben, mert azt veszítettétek el, akit li forrón a bálványozá,sig szerettetek és aki önfeláldozó szeretettel csüngött raj­

' tatok. A megboldogult egy eszményi világot mutatott meg nektek tele tisztasággal és szeretettel. Kövessétek őt s igyekezzetek járni egy világ­ban, e földitől fennebb, Istenhez közelebb. ,Legyen vigasztalástok a jó' Istentől.

Osszes közeli és távolabbi jó rokonok, kartársak és jó barátok I Jertek, tegyük le utoljára a megboldogultnak lábaihoz a mi szeretetünk, , becsülésünk, hálánk és elismerésünk . koszorúját, zálogát s igyeltezzünk megőrizni az ő 'emléllét. .

És elhozza az unitárius egyház is, ennek legfőbb barátja is búc5ú­zásul legmélyebb elismerését és háláját. E testületnek nemcsak tagja, hanem hív munkása, büszkesége is valál. fáj megválnunk tőled, emlélledet szeretettel fogjuk megőrizni s nevedet egyházunkban, mi közöttünk, mi mellettünk, alkotásaid fogják évszázadokon keresztül hirdetni.

Lehunyta szemeit egy pillanatra művészet istennője s a test felett diadalmat aratott a halál, késztet minket, hogy porhüvelyedet átadjuk már a sir ölében nehi. De lsten erősebb a ' halálnál, ő még marasz!, ő azt aharja, koporsód felett . beszéljünk vele, szóljunk hozzá . az örölléletnek urához, forrásához . J ertell ilát imádlwz2unk .

•

•

e sifó Salamon, leol. la na r .

-•

• •

•

•

• , •

. . •

• • • . - •

• • •

• • •

-

•

54

..

•

• • , • •

• • .. .. .~

, -•

• ..

• , •

•

Az én igám .. gyönyörüséges. * ..

Máté Xl. 30. "Az é n igám gyönyörü,égc" az én terhem könnyü" .

A galileai tó nyugati oldalán egy rendkiviil szép, gazdag és ter­mékeny kis sikság volt, melyet Genriezáretnek - Galilea kertjének -neveztek. ennek a kis síkságnak közepén feltüdt Kapernaum, Jézus kedvenc tartózkodási helye, melyről sokszor emlékezik meg az evangé­lium is, mint az "ő városáról". Gyönyörü szép pálma, dió és olajfa er­dőlt árnyas ligete nyújtott hűs pihenőt a terhes munkában elfáradt ke­leti embernel!. füge és szöllő volt e Itis térség igazi szépsége, mely hihetetlen bőségben ontotta . áldásait és kinálta izletes gyümöcsét az éhező vándornak, Itt e helyen, a "természet büszkeségén" tanított Jézus, midőn a felolvasott igék megcsendültek ajaltán. Mi ly egyszerü, Ínilyen könnyen megjegyezhető szavak: Az én igám gyönyörüséges, az én ter-

•

hem . könnyü. Jézusnak minden szava, minden mondata egyszerü és •

világos, tiszta és érthető, a legegyszerübb kebelbe is útat talál, a leg-tudatlanabb szivét is megfogja s annak mélyébe vésődik. Az ő beszéde lélek és élet. A legfenségesebb eszméltet a legegyszerübb szavald!al fe­jezte ki, melyek a sziveit mélyéig, a velők oszlásáig értek.

Egyszer beszél az illatos mezőn, hol az emberi szorgalomnalt ál­dott jelei vannal! a termékeny barázdákon, hol a hulló verej tél!et áldAssá szentelte a mindenség Atyja, hol II gazdag áldás láttára elfelejti al em­ber a munkának sulyos terhét, hulló verejtéltét, az élet nehéz igájának hordását és csak a szivn'ek csordult'ig telt öröme, a lélelmek gyönyörü­sége van, melyet nyújt a ringó kalász, a karcsa kéve, azizletes szöllő és gyümölcs. ' • .

Máskor beszél a családi körben, melyet megszentel az ő jelenlété­vel, melynek örömét, boldogságát lell!ének fényével sugározza be, fáj­dalmait keble melegével kötözgeti. Amott tanitványainak, hallgatóinalt lelkére köti, .. hogya miként ő cseleksz il! , ők is úgy cselekedjenek. És

. lelkesíti, buzditja őket, hogy bár nyomoruságotok lenne e világon, az

• !':lmondaloU a papi kepe behordásakor,

. 'l

i

,

i • I , •

f ,

•

• • j , •

!

!

• , I •

! I

i , ! • , •

I ,

-•

•

55 -

evangélium hirdetésében vegyétek fel igámat, mert az én igám gyönyö-nyörüséges és az én terhem kőnnyü. -

Ezek a szavak a testi · lelki erőkkel és tehetségekkel egyező munka­Itör dicséretét hirdetik . Azt az igazságot · vélem ' felfedezni ez -igékben, hogy aiti az ő testi erejének, testi hajlandóságának megfelelő munkakört megtalálta s annak ldvánalmait igaz keresztényi buzgósággal teljesíti, terh eit szelid és alázatos lélekkel hOTdozza: az ami véges értelmünk szerint boldog, 'arra nézve igaz lesz a jézusi mondás: az én igám gyö­nyöriiséges, az én terh em könnyü.

Mivel azoltban az iga és a gyönyörüség, a teher és a Itönnyüség egy mással Itapcsolatban ellentétes gondolatot fejeznek ki, nem lész ér­delttelen, ha ez alkalommal ez igék mélyére hatolunk és megtalJljuk a hit ama drága gyöngyeit, melyekkel a kételkedő elménket fölékesitjük e jelen ünn epélyes órában, mely éppen ezt a lelki gyönyörüséget van hi­vatva fö lragyogtatni előttünk,

lsten minden embert egy munkamezőre áll ított. Egyik testi, másik sze ll emi nIlInItás ; egyik teöti ' erővel vesz részt a földi élet nemes ver­senyében és ott van mind enütt, hol azokat az erőket al egyéni és csa­ládi, a társada lmi és magasabb közérdeltü ügyek szolgálatában haszno­san gy ümölcsöztetni lehet és keli; a másilt az észnek, a s7ellel!1nelt t iszta lálásaiva l dedt fényt és világosságot, mutat irányt ama mindenki á lt a l sovárgo tt állapot: a boldogság felé. A testi és lelki erőkfelhasz­

nálása nélltül egyiIt téren se érhető el eredmény. Mindenütt izzadni és verejtékezni kell, mert azolt a verejtéltcseppek az életnek igazi értékes gyöngye i. A~ol nincs verejtélt ott vajmi kevés érték terem. Az a szellemi munkás az árnyéltban is éppen ugy megizzadhat, mint a testi, fizikai mun ltás az áldott na psugárban és ki tudná megmondani, melyik verej­ték csepp fakadt mélyebb forrásból? tlány ember van , aki csak addig

/

kell igénybe vegye eszét, szellemét, mig a nevét leirja, vagy ltatona fiá-nalt levelet ir s lI1áris egész testét forró melegség önti el és nagyot sóhajtva teszi le pennáját, mintha óriási teh e rtől szabadult volna, akár csa lt aZ 'a szellemi munkás, milw-r a sürü harmatos füvön jó rende­ket vág ...

A munka fáradsággal jár ... Jézus is dolgozott, neki is igája volt, az ő vállára is sulyos teher nehezedett ... /'I\unkálkodott a szivek ne­mesí tésén , a lelkek tisztitásán , a gondolatok szépítésén, az isten orszá­gá nak eljövetelére. Bekötözte a fájó sebeket, letörölte a keserü csalódás. I,önnyeit, ragyogtatta a felebaráti szeretet ' áldott napsugarát, lecsende­sítette a háborgó lelkiismeret viharzását. Súlyos 'igája volt: embertársai életének megszépítése s az élet egyenlótlenségének kiegyenlitése. Nehéz t~ he r súlyosodott vállaira: fölemelni az embert a~ ő emberi méltóságára,

-•

- , , "

,

56 , -,

- ,

öntudatos és önérzetes teremtménnyé tenni. - És ebben az emberiség javáért küzdő munkában mennyi Szenvedés és Iteserüség, félreértés és rosszindulat, rágal,mazás és Üldözés- jutott osztályrészeül. A sötétség és tudatlanság, az irigység és rosszindulat hányszor elkes~rithette az ő ál­dott jó lelkét is és mégis a teljes meggyőződés hangján mondja: az én igám gyönyörüséges, ~z én terhem könnyU:,. Minden Itülső fáradt~ ságot feledtetett az a belső megelégedés, mely elömlött lelkivilágán, mikor látta aző munkásságának eredményét, hogy a vakolt láinah, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak éi> az evangéliumát a szivek, lelkelt áhitattal fogadják, A munka eredményét, áldását mondta gyönyö­rüségesnek, mely fel,edteti az iga terhét, könnyüvé teszi a munka sulyát. És igaz is, mert ahol a 'testi· lelki erők a maguk munkakörét megtalál­ták : az elért eredmény minden terhet megkönnyit, minden fáradöágot gyönyörüséggé magasztosit.

A mai vil~gban minden embernek meg van a maga igája ' s meg van a maga terhe. Sokszor vérzi' meg ' életünket az iga s gönyeszti meg hátunkat a teher, mert munka nélkü I tisztességesen élni nem lehet. Minden fáradságos, de becsületes munka magában hordja számunkra a g&önyörüssg érzetét. Nememlítem fel, hogy milygyönyörüség érzete árad. szét annak az iparosnak, kézmüvesnek lelkében, aki fárasztó munka után végül egy formás, remek alkotái>ban látja munkája gyümölcsét mely jóhirnevét széleskörben ragyogtatja (ismertté teszi), Minek mond­jam, hogya belső gyönyörüség, érzetnek dicső glóriája ott van annak a ,művésznek ragyogó arcán, ki sokszor megtörölte verejtéke" homlokát, míg lelkél}ek gondolatát megöröIdtette abban a szoborban, képben vagy költeményben, .

Az elért eredmény mindig feledteti it munka terhét és gyönyörü­séget varáz~)01 a lihegő emberi kebelbe. '

A földmives eníbernek is van igája,súlyos terhe. Miért tagadnólt: a fölmivelés nehéz munka, minden izomerőt megfeszítő iga; s terhes feladat a föld' kebelének megpuhítása, de tegyük hozzá, hogy az az iga gyönyörüséges és az a t,eheris könnyü. A világon semmiféle foglalko­zás nincs, amelynek eredménye oly hamar gyqnyörüséggel töltse el a kebJet, mint a földmivelés. , -

Igaz, hogy gyenge gazdasági évek keserüséget is adnak, de hát . ~-

az áldás az Istené ... Ennelt a munkának gyönyörüsége már a terhévelegyütt kezdődilt

ott, mikor a harmatos mezőn az első barázda hasá d, mikor a virágilla--tos légben a szántóvető felett 'megcsendül a kis pacsirta dala, mikor a fölékesitett , mezőn a dolgos kéz összeköti az első kévét és . a szorgalom . jeleltént áll az első kalangya a hegy oldalá.n vagy a völgy kebelén. Ki-

\ . ,

, ,

,

...., ~,-" ... .,... ." , ~ y • ~ ;,

• •

, "

.'

... . ,

,

• • •

57

nek jut eszébe a nehéz iga, a terhes munlla, millOr mosolygó arcu ara-tók mennek hazafelé a békés családi -hajlékba s az édes teher aíatt re-

, . csegő suherek \Iiszi\\. a' gazdag Isten-áldásf be az éleibe ?

Em lékszik· e ilyenhor vaiaid az igára, a teherre, melyet hordott testén •

és lelkén aveleslől . az ~Iső kéve aratásáig, Sokkal nagyobb gyönyörü. ség, hogysem a.zok terhe búsítana,

Hát nem igy van ? .Az ember elfelejti a munkát és örvend a munlla • •

eredményének. ' Nem könnyü teher· e , az édesanya ölében az a kedves gyermeh,

Ilinek mosolygó arcát gyönyörüséggel csókolja? Hát nem terhes iga a családfetitartás, a gyermeknevelés, mégis mily örömmel hajljuk fejünket e ierhes igába, melyet gyönyörüségessé tesznell a családi örömök, a jó gyermekek,-akik mint -olajfa ágai illatoznalI a családi oltár körül? Igy lesz igaz a legnagyobb élet- és emb'erismerö próféta mondása: az én igám gyönyörüséges, az én terh~m könnyü,

• A lelkészi szolgálat is nehéz, de gyönyörüséges iga és könnyü

teher a megértő és méltányló nép IlözÖtt, mert ennél felségesebb szol-•

gálat , nincs; ' de a rossz emberek között a világ legterhesebb szolgálata Nem a dicsőség, az anyagi javak halmaza a lelkipásztor gyönyörlisége, hanem az az áldás, melymunkája nyomán fakad, mely az ő életét ál­dássá teszi azok számára, kik között -él: Iga és teher csak al előtt, ki · a gyülekezetben nem a testvéreit látja, kikért az életét is feltudja áldozni, 'hanem sokszor csak egy ellenséges tömeget, melynek fizetésért prédikál. Az ilyen nem érzi a felelősség terhét; mint a béres elfut, ha a nyájra farkas jő és Ilem felel a llárért, mert csak béres és nem pász­tor. (Ján, X. 12, l S ) -

A jópásztor értéll.e olyan mint a sóé, a világosságé. A só akkor értékes, ha feláldozza magát ízében él. A gyertya el é.g, de világit, mindaketlő feláldozza magát, hogy használjon.

Igy az igazi lelkipásztor is egy gyülekezetben a só és világosság szerepét tölti be: a mindennapi éíetet ízesíti, a sötét szivelIbe világos­ságot:áraszt, miközben önmaga áldozat lesz, de megmarad a lelki gyö­nyörüség, mely elfeledteti az érte hozott áldozatot. Igy valósul meg az irás szava: éretlük szentelem meg magamat, hogy Őll is szentek legyenek,

A lelkipásztor munkájának jutalma, anyagi és erllölcsi. Az anyagi a tes.ti életre, az erkölcs i_ a lelki világra tartozik. Az anyagi jutalom az a fizetés, vagy kepe, melyet a hivek adnak. Aki csak testi, anyagias ember, az inegelégszik a dús kepével, de aki lelki életet is él: az fölébe helyezi a 'kalongyállllall > az egyes lelkek bizalom- és szeretetteljes meg­nyilatkozását: .Mit ér a .dús kepe, ha zúgolÓdás kiséri 's átoll van rajta? Mit ér a na~y kalon~ya, hj! kicsi a szeretet és becs.ülés. lIz igét gyö-

• , , •

" • , -

•

-

58 •

nyörüségessé az a benső jóindulat, az arcról sugárzó az a nemes öröm teszi, mely mutatja, hogy örvend az a felebarát, hogy az ő tiszteletét , lell!észe iránt azzal az istenáldotta jó kévével mutathatja.

A lelkész igája csalt úgy !esz gyönyörüség~ssé, az ő tel he úgy lesz igazán Itönnyüvé, ha abban a kepében benne van a hívek szere­tete, becsülése és tiszteletadása, I!iilönben csak fizetés, mely a \levésn ek jár és nem a pásztor van szeretve benne és tisztelve általa .

A mi siolgálatunl!at is gyön~örüségessé, terhünket könnyüve tette egyfelől a jó bér, másfelől az a törekvés, mely .a jóból is a legjobbat választotta és hozta. Ez a belső emberek és hivataluk iránti tisztelet­érzésnek 'és jóindulatnak legékesebb jele. Igy lelt ebben az esztendőben mindnyájunkra nézve igaz Jézus szava: Az én igám gyönyörüséges, az én terhem I!önnvü. -

Amit a jó lsten adott, áldja és tartsa meg az egyesek és családol! boldogítására, a lelkeknel! közös örömére, hogy igehird ető és hallgatók ezzel a . megelégedett benső örömmel, egymás iránti nemes tiszteletlel és őszinte igaz érzéssel boldogan éljeneit. Hála é5 I!öszönet nektel! !

Dicsőség Istennek az embertől! Áldás az embeinelt I'stentől! Ámen.

-

- --- _ ..

•

• •

B a!ázs András, s~ékelyJerzs i lelké.,.

•

• ,

•

,

•

•

•

•

ÁGENDÁK. •

.. •

-•

A nagy vacsora. (Bibliui la nilá's gyermekis tenliszlelelre,l

Ala píge: Luk. XIV. 16- 24. , 16. "ö a nnak: Egy ember I<észile és sokaka t meghiva , s lb." •

•

•

pedig mond u na(fV vacso ra t o.

Az evangélium szerint Jézus a felolvasott példázatot egy főfarizeus házában mondotta az előtte szólónak e kijelentésére: "Boldog az, aki eszik kenyeret az Istenországában". Kapcsolata is, tartalma is azt bizo­nyitja, hogy e példázat az lsten országára vonatkozik. Arra az országra, mely hasonla tos a terebélyes fává fejlődő mustármaghoz, vagy a drága gyöngyhöz, melyet a kereslledő megtalálván, minden vagyonát eladá, hogy megvehesse azt. J ézus tanitása szerint lsten országa nem földi or­szág s mégis egy birodalom, melynek meg vannak a maga isteni tör­vényei; lakósai pedig ez országnak Istennek ama boldog gyermekei, l\iket hit s ragaszkodó szeretet kapcsol a mennyei Atyához és akik min­denkor arra törekednek, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedvén, az Atya allaratának teljesitése legyen mindennapi eledelük.

És Jézus, áki nagyon szerette nemzetét, melynek tagjai közé számlálhatta anyját és testvéreit szomoruan tapasztalta, hogy nemzete tagjai nem vonzódnak lsten országa felé. ' Épen ezt a zsidó népnek világi dolgaiba és üzldi ' ügyeibe való elmerülését, lsten országától való rideg távolmaradását s ennek következményeit mondja el a felolvasott példázatban ilyenképen: "Egy ember készíte nagy vacso· rát és sokakat meghiva· stb.

Mintha csak ezt mondotta 'Volna: a próféták, mint az Ur szolgái szóltak már a boldogságról, melyet Izrael nemzete, mint lsten választott népe érhet el, .- már azok meghivtálI a népet a nagy lakodalomra -s most, milIOr minden kész, mikor jühetnének a mennyei Atya fzíne elébe, mint az Ö gyermellei, most, mikor maga Jézus, mint Isten kül­dötte, hivja öket az . lsten országába, akkor mentségeket keresnek, kifo •

•

• • •

•

. , ,'" .-' I ;1"

• • • --• •

60 - ,

. - . , . ,' ,

'-

• , . -

. . ,",':',,- , •

, - ,

gasokat (aláinait. Pedig a~ok helyébe, allik . világi gondjaikba merii!ve, önként zárjált el magukat Isten országától, másL-lt kerülnek, a. világ minden részéből beh ivott népek. .

Nem gondoljátok e, hogy mikór a vasárnapi iskolára figyelmez­tet a csengő, milwr a. templomba híva -harangszó, mikor intünk és serkentünit; hogy tanuljátok az imádságot vagy a bibliatörléneteket - ' mindannyiszor Isten hív az O liZolgái által titeket, hogy igéjével táplál-kozva, országa tagjaiva növekedjelek.

Ámde nincsenek-e Itöztetek is olyanoit, kik, mint a példázat sze­rint előre meghivolt vendégek, mentegelőznelt kifogást Iteresnek. Egyik még nem ebé~elt s azt· meg heli várni, másiItat hivják játszótársai . s oda kivánna elmenni, a harmadHt valami látványosságot szeretne meg­nézni és onnan nem akar elmaradni -- s igy mindenik különb-különb okoltat heresve, önként tartja távol magát az Isten országának táplálékától.

Pedig amint táplálkozás nélkül nincsen élet és fejlődés, a testi világban, épenúgy a lelki világban sincs. E világ táplál minket testünk­ben, hogy neki 3zolgáljunk, lsten is táplál lelkünkben, hogy az ő gyer­rnekei legyünk. Az ember hivatása magasabb a fö ldi dolgoltban való el­merülésnél és nekünk ama magasabb hivatás betöltéséhez készülniink ltell, táplálni magunkat lsten igéjével.

• Es itt eszembe jut egy szegény napszámos család Itiváló tanuló

fia, ki úgy megtndta becsülni a kÖNyveltet, hogy a szegényes ház egyet­len éltességét a gyermek szép rendben tartott füzetei s könyvei képez­téh, az a szegény fiu megtakarított pénzével könyveket vásárolt s tiz kilométer távolságról többször jött el, hogy templomunkban anyanyel­vén imádkozzék s hallgathassa az igét. Egy alkalommal szinte mennyei boldogságot láttam sugározni a szeméből, mikor a bizonyára nagyon szűkös kenyerü házban az édes anya egy könyvecskéért adta oda egy . .

pár fillérét. . ' . •

Van- e bennetek hasonló szeretet · és vágyakozás a szép, jó és igaz

•

iránt? !'lekünk Iiövetnünk kell Jézus tanitását: "Keressétek először [5- .

tennek ors~ágát". Azert valahányszor jó alkalom kinálkozik a lelki táp­lálkozásra, mindenkor ragadjátok meg azt örömmel, sőt egész élteteket állitsátok lsten akaratánaK szolgálatába, mert lsten egyedül Ur a világ

•

felett és atyai szeretetével megáld titeket, ha hív gyermekei lesztek. Amen .

,

'. .

• .. Sigmond József, jánosfa tvi telkesz.

. .. " . ~

•

. ,. ,

;

• ." J

.~

S·Z E M L E. , ,

-

• ,

.

Ferenéz József, Derzsi Károly és Péterfi Dénes, mint szónokok.

(Összehasonlító' tanulmá ny),

Érdekes és hálás feladat lenne a mult századvég e három legna­gyobb magyar unitárius papjának szónoiti arckép ét . összes beszédeik

I _ ,.

alapján megraj70lnL S hiszem is, hogy avatott tollu I!ritikusaink között volna olyan, aki egy hozzájuk . méltó nagyszabású munka megírására vállalkozni fog, Min-rhogy én . sem összes idevonatltozó műveikltel nem ' rendeIItezem, sem kellő hivatottságat nem érzek magamban egy terje" delmesebb tanulmány elkészítésére, ezúttal egy-egy karácsonyi urva­csorai becséd tükrében kisérlem meg szónoki sajátosságaikat felmutatni. Mert meggyŐződésem, hogy valamint egy harmatcsepp is híven adja . '

vissza az égboltozat képét, úgy' ~a legkisebb sz~lJemi alkotásban is meg-találhatjlik szerzójének jellegzetes tulajdonságait

B~szédeik méItatása céljából kiválasztottam Ferencz József: Egy­házszertanási dolgozatolt c, Itötetéból az L sz., Derzsi Károly: Urvacso­rai beszédek c. füzetéből szintén az L sz. és Péterfi Dénes: Jézus asz-. . talánál c. művéből a III. sz. beszédet Tartaimultat részben szószerinti idézeteltben ismertetem, hogy azok is, kiknelt könyvtárából az imént jelzett művek talán hiányoznak, némileg tájékozódhassanak nagy szó­nokaink irásművészetéről.

ferencz József . rendes szokásától eltérően, nem használ alapigét, de ennek'Jhiányát mégsem érezzük, mert ltedves közvetlenséggel a jászolbö!csőről Jézus- koporsójára irányítja figyelmünket. A bölcsőt és koporsót testvéreknek mondja, ,csa'khogy egyiIt a másikat az idő nagy óráján nehány , perccel rendesen megelőzi. Pompás hasonlatban- felinu­tatja a közöttük- Iev!í különbséget: .A bölcső' nyájas, mosolygó és vonzó, mint egY l kedvesgyermeltarc, melyet ~ az édesanya csókja pirosra festett, II kopol só komor, hideg és visszataszító, ' mint egy · feldúlt ábrázat, melyre ~ fájdaloÍlds ItH~égbeesésnyomt~ rállzívfa~ylaló bélyegét".

/

.. , -, ,

,

,

, '

,

62 ,

S itt tovább fűzve a hasonlatot, arra a követ1tezletésre jut: "bizony, nem csoda, ha jobb szívvel adunk helyet házunkban a bölcsőnek, mint a koporsónak, nem csoda, ha örömestebb társalgunk az elsővel, mint az utolsóval ".

, <

,

De a kO'porsónak is van előnye a bö ' cső felett, mely "abban a tanúságban áll, melyet életünk folytatására abból elvonhatunk". Hasz­nosabb tanuságokat, mint Jézus koporsójánál, aligha találhatunk vala­hol, .mert mind a hit, mind aí erkölcs mezején oly magasan áll felet, tü;!lt, hogy őt eddig még senki utól nem érte, annál kevésbbé felül nem multa" A beszéd vége felé megftapó közvetlenséggel Jézus nagy­ságára és saját gyarlóságunltra mutat rá: ,;Avagy mutassatok embert, -ki hitének és Isten iránti bizalmán'ak oly fényes jeleit adta volna, mint adta az Ur Jézus rövid életéneit egész folyamában? Hiszen az a hit, a mi bennünlt van, ' gyahran arra sem elég, hogy muló síenvedéseink­ben megvigasztaljon . Mutassatolt embert, ki szeretetével annyi ezreket

• boldogított volna, mint Jézus? Oh, az a mi szeretetünk! Hiszen ez gyakran ' arra sem elég, hogy szülőinket vagy gyermekeinl!et, éllettár: sunkat, vagy rokonainkat boldogítsuk, nemhogy még ellenségeinkre is

,

kiterjesszül! ", Végül önvizsgálatra, lsten imádására és emberbaráti sze-retetre buzdí lja a ' hiveket. ,

Derz~i ez i1lapigéből indul ki: "tlol van a zsidóknak szüle lett királya, mert láttuk az ő csillagát napkeleten és , jöttünk" hogy neki tiszteletet tegyünl! ", Tehát beszédének tárRya a J ézus előtti hódolás, tisztességtevés. Fölteszi e I!érdést: "liol, milwr volt nagyobb Jézus?' S a feleletet kérdésekben adja meg, föltárva Jézus életének legjelen l ő­

sebb eseményeit és tetteit. Majd lendületes, niegragadóanszép stilusban ,

igy folytatja: .Es ha napkeletnek e f~nylő csillagát, az erl!ölcsi és lelki élet e diéső királyát a századok s a nép lIlilliói - a királytól a kol ­dusig, a bölcsektől a tudatlanokig - ma is hódolattal és tisztelettel ünneplik, ha a ' ltöltők magasztos ódák ban dicsőitik, ha a ' festői! mű vé­szileg illusztrálják s a zenészel! szívemelő dallamokban magasztalják a nagy Mestert, a Messiást é,s tetteit, ha kezükben a toll az ihletés esz-,

hözévé, az ecset varázsvesszővé s az akitordok egy mennyei kórus által zengett hallelujává változnak: akkor valjon mi is, mint tanítványai, ne járulnánk-e lélekltel e szép és méltó tisztelethez, ne szánnánk, e ellllé­l!ezetének egy-egy gondolatot." A "beszéd végén a bánatba merliltel! , tévelygők, bünösök szívét gyógyílgatj a egyegy találó jézusi mondálösal , , s a nagy lell!i király iránti tiszteletre s példája követésére buzdít ja hallgatóit.

Péterfi beszédének tárgya ugyanaz, mint a Derzsiének ez igék alapján: .Ime a csillag. melyet láttak vala napkeleten, előttök megyen

• • , ~~,:, ... ' -•

• •

6J , , -

vala, tnigfen íutóá és . megállana a hely felett, ahol a gyermek vala." Óh al!inel, a napkeleti bölcsek hódolnak, az nem a csecsemő Jézus " ,

Mária ölén, ha'nem egy dicső, hasonlílhatlan élet után a Golgotán el-vérzett Mester, lábainál a fájdalma!> szívü anya, a I,önnyező Máriával. Az első keresztény ' idő napkeleti bölcsei után napnyugati bölcsek kö­vetkeznel, ... Hódoltok· e, meghajoltol,· e ti is Jézus előtt? Elhozzátok· e

, bölcseségtelle.l alázatos szívvei ? . '. Vagy ' ha elhozzátok, felettetek me­gyen-e az a ragyogó csillag, mely nélkül hódolatotok üres hajlongás, ékes ajándék bár, de szintelen _virág. Magatok előtt látjátok· e azt a fényes csillagot, mely az eszmény c~illaga, mely bensejében ég szent tűzzel, levegője szellemiség, sugarai az ember legmagasztosabb aspira­ciói; azt . a csillagot, amely a legjobbalwak mutatja az útat, mely ahol fönnragyog, fényébe az egyéni üdv, nemzetell nagysága, dicsősége, dicső jö vendője van , beszőve." S igy végzi: .Látjuk, látjuk Uram a fényes csillagot ... és látunk téged a Golgota gyászából mennyei világosság-

o

•

ban Iliemelkedő Krisztus I Látunk és emlékezünk te rólad." Mint a beszédek tartalmából kivehető, FerenczJózsef tárgya meg­

választásában konzervatJv. Jézus születésének emlékünnepén .az ő ha­lálára irányítja figyelmünllet. Nem hiba, mert az evangélium utasításá­hoz s papsága idejének általános gyakorlatához alkalmazkodott. Derzsi és Péterfi a karácsonyi ünnep hangulatához illő tárgyat választanalI. És ez nemcsak megengedhető, hanem kivánatos is, mert megment ' az egyhanguságtól. Tekintettel összes beszédeikre, tárgya megválasztá~ában legleleJllynyesebb Péterfi. Merész kézzel még a tanítványok tévedését is (Péter tagadása, Judás árulása) bevonja , témallörébe. XI. sz. pünkösti beszédét az Ótestamentumból yett alapigére épiti fel. S mily változa­tosságot találhatunk beszédeinek tartalmában is. Mindenikben új és meglepö eszmék ötlenek szemünkbe. Sohasem ismétli magát. Ezt Ferencz Józsefről és Derzsiről llevésbbé mondhatjuk el. Mig előbbi többnyire Jé­zus halálának jelentőségét, utóbbi , az ő életénell fönnségét rajzolja meg s némely beszédeik között tartalmi hasonlatosság határozotlan ki-mutatható. .'

Tárgyának fölfogásáb'an legracionálisabb Derzsi. Átható eszénel, fényszórójával mindent megvilágílani törekszill , Alapigéjéről azo~nal megállapíija, hogy a .keresztény világ legendája s I!ől : ői I,épzelődés birodah~ába tartozik," Nem hiszem" hogy erre a felvilágosításra buda­pesti művelt hallgatóinak szüksége lelt volna s aligha járult hozzá az ünnepi bangulat folt07ásál)oz. f~ren.cz Józstf a vallási eszmél! fölfogá­sában közvetitő állásponto( foglal el az orthodox és radikális irányza­tok Itözött. Megértő szellem ü gondolkozásmódja nem bolygat ja meg a régi gyepüI, nem ' ostromolja meg a maradiság mohós bástyáit, de a

, ,

,

•

•

•

• • • •

, ,

mindenáron val@ újításnall sem barátja. Ám ' a kor intíÍ szavaira mindíg fölfigyel s ha vallásának érdeke úgy kivánja, nem zárkózik el az üdvös reformok tól., .'

ferencz Józsefben és Derzsiben tulnyomó az értelmi rész az érzelmi róvására. Péterfi ben ész és sZÍv a legszebb összhangzásban vannak. KözÖl­tük q a leghivőbb lélek. Beszédeiből az evangélium balzsamos levegője áramlik feléllk, a hit élővizének üdítő cseppjei hullanak szomjuhozó lelkünkre. Alapigéjét a szentirás iránti kegyeletből b etüről-betür~ úgy adja, amint azt az evangéliumban találta. Nem birálja, elavult formáján nem változtat. biblikus hamvasságát nem törli le. Hanem inspirált kép-

•

zel éte müvészienmegformált aran:ylleretbe foglalja az egyózerü bibliai " képet, mesteri módon Ilészítve elő hivei .hangulatát az urasztalához. O

meg tudja sejtetni, éreztetni a hit csodiÍs világának gyönyörüségét. Erre kitünő bizonyság V. sz. husvéti beszéde, amelyben lélektani alapon, megragadó 'szinekllel rajzolja Mária Magdolna csodás látomását. .A hivő szeretet látja a testi szemmel láthatatlant, hallja azt a hangot, melyet földi fül nem hallhat." Az ihletett lelkü szerző mily teremtő Ilészség­gel s páratlan művészettel oldja meg e kényes problémát s a illO t ja meg legremekebb úrvacsorai beszédét. .

Derzsi b~szédeinell főértélle az eszmegazdagság. Mintegy sűrítve adja a szebbnél ·szebb gondolatokat. Ha elek nek elbűvölő hatása alá Ilerült a hallgató, többé ne,1l sz&badulhatott tő l ük: vitték, ragadtáll mint

_ a sodró áradat, éHlápráztattáll, mint a sziporkázó tüzijáték . Néha azon­ban, mikor tulbágosan összezsúfolja eszméit s hozzá még hitelvi kér­déseket bonczolgat, túlterheltté, fárasztóvá lesz. Ellenben azok a beszé­dei, melyeket hasonlatokkal sző át, vagy amelyekben környezetrajlOt és

Jermészetfestést ad, figyelmünket nem fárasztják Ili, s magasrendü szellemi gyönyört nyujtanak. Ilyen például az V sz. husvéti beszéde, amely valóban egy ihletett lélek nagyszerü alkotása.

Mint ferencz József beszédváz1<itából látható, ő a ha sonla tok nagy mestere. Beszédének legszebb része. az, me ly a bölcs;; és 11Oporsó közti különbséget egy megkapó képben szemlélte ti. Agendáiban fősúlyt he­lyez az értelem fölvilágosítására és meggyőzésére, s ehhez képest azoll többnyire oktató, magyarázó jellegüek, miért néhol terjengőssé, szárazzá lesznek, s szívünket kevéssé érintik meg. Beszédei formaművészet te­kintetében nem mérllőzhetn ek Der,zsinek és Péterfi nek ma is Iwrszerü be­szédeivel. De nem is szabad azollat a mának Ilritillájával mérniinll. tliszen ezelőtt 60-70 évvet irattak. Allilor protestáns irodalmi Ilöröld;en nagy feltünést keltettell újszerü, változa tos formájullilal. S mi , hajlott Iwru p3poll, bizony Illa is őzivesen meritiink áldott emlékezetü nagy püspökünk müveiből. .

•

I l

• ,

"• , ,. .- " " ;>, • I .. ' • , . ,

, 1": :'." ;. . , .". . -'t. • .. ~ ~ . q . , '; ,I.

, \ . • ,. I" •

, : " /(özös '· irói éftéhllh' aszlgor'ffan fogi'ktls gondolat~eíetés. Alapest-méjükhöz ' szerveseir! kapcs.ólják mellékgoildblaiilikat. Minden beszéd ült

I egységes ' és ' művészi alkotás , A főkü\öttli~ég közöttük a. stilusl1'art van, ! . mely midegyiknél jéll'egietesen egyéni: f'erená 'József stilu~a egyszerU; , . '. -, ~ , ... !

I

,

, ;

, , , ,

,

! ,

,

l I

,

I ,

világos, ' közvetlen, inkább ' értekeZő, niinf szónoki. Nyelve maga a meg-nemesíteti nép'nyelV'; melyet kQnnyen riJegeffhet li falusi ' földmi~es is, s találhat 'bennesüpsé'ge! :aVárosiprofesszói-' is. legs'zónokibb, leg­lendületesebb iralya 'D'erzsinek ' va'n. Nehatu'ls'ágosan is néki lendül.

" "'0 • ." ' .

Mint jelzett fiizele ' 1 O. és t1.lapjáÍl látható, !erem~ő , heve annyira el-- " '! '" • t _

ra'gadta, hogya ' 36· ik sor 'után jutott eszébe pontot tenni, nem kis, próbára téve hallgatói figyeimét. Különben 'nyelve siép, szines, ragyogó.

t , '. - -

Péterfi stilusa ;' is s"zoíióki s egyben ' hlasszillUsan szép Mai költőink' közül: sohan megtanulhatnálttőle, hogy ' milyen a hö:tői nyelv. SItöl" tőisége mellettniily választékos és tömör. Mig ferenCI József és Der­

' zsinél , lalálhatunk iIt~olt fölösleges " siávákat, nála sehol. Csak annyit " ,

használ szókincséből , amennyi gondolatainak kifejezésére föltétlenül ,

szükséges, , 'c' ' ,,' , ,

Ugy " gondoloin, nem" fÖlösiegéá föl~ennünk azt a kérdést, hogy . . . '. ' '

szónokai i1k mily építő hatást gl"akorolhallak hiveiltre, En ahhan a sze-rencsében részesüllem; ' hogy ' iiiin>dhárrÍiulÍat többször ' is hallottam szó-. ' '

noko!ni. Derzsi beszédeivel Úgy voltam, mint a hegyoldalon fekvŐ szán-tóföld a hirtelen I~omlott záporesővel, melyet nagy bősége miatt mind be nemfogadhatván, 'csak ' kevéssé termékenyült meg. Derzsi esime-

• . . i . ~ .

zuhatagja pillanafra bárrJUlátb1i ' ejlett li Szines sugártörésében gyönyör-ködlem is, de rililtor a nagyiizerU iii'Í1eménylő' r eltávoztam' s be ahartam

, " " számolni ' magamnalt' 'a kapott ' beny'ómií'sokról, arról kelititt meggyőződ-nöm; hogy ' a lelkemre huilóH lündöklő cseppek nagy része lepergett nyomtalánu!. EI1e'nbEitl Ferencz J6zsef és Pé'terfi a púzsiénél nem hisebb művészettel elkészített lelki táplálékukat gyérebb adagolásban osztogat­ván, volt időm arra, hogy azt befogadjam és elrahlározzam, Tehát ma-radartdó ' hálás "" sze'luponljából nem utolsó , Itl'rdés, hogya szónok mit, mennyit' és 'hogyan 'közöl hallgatóival. Péterfi a mit, Derzsi a mennyit, ferencz József a hogyan kérdését tartotta fontosabbnak. Utóbbi meg­kapó hasonlataival, példái val jól megtud ta rögzíteni beszédei tartaimát

, hivei emlékezetében. Kedves emlékezet ü Kovács Jánosról hallottam, hogy ő évek mulva is idézni tudott prédikációi ból. Egy alkalommal így szólott püspök barátjához: .Emlékszel-e, hogyakereszturi zsinaton e;t mpg ezt mondtad." Annyi gondja között hogy is emlékezhetett volna az agg főpásztor .Ielkéből lelkezett" édes szülöttjére. De bizo­n'yára nem kis örömet érezhe,tett, hogy ily módon győződheteIt meg , szónoki sikeréről. -

,

, , •

•

•

• ,

•

66 , • •

, • •

• ,

•

. . , • • • •

> ' ••

•

Végűl legyen. szabad elmondanom véleményemet eliiadásmódjukról . is. Hármuk között igazán nagy előadószónolt csak Ferencz József volt.

Elóadásában meg volt a három legfőbb föltétel: művésziesség, termé. szetesség és ' közvetlenség. Ezekhez járu.lt 'tiszta, . kellemes csengésü érces hangja, méltóságteJjes alakja, választékos és- Itifejező tagiejtése. Beszédmódja oly kedves és szívhez szóló volt, hogy papsága idején valláskülönbség nélkül tolongott a magas műveltségii közönség prédi­kációi meghallgatására. Péterfi is nagy előadó .művész volt, de tenné­szetes csak ritkán; közvetlen sohasem tudott lenni. Előadásában a silját maga által egy.szersmindenkorra · megállapított normátólsoha egy pilia­nátig sem tért el. Pedig beszédtémái elég váliozatosak voltak s mintegy Itöveteiték, hogy e1őa~ása hozzájuk ' igazodjék. Gyönyörü zengésü, szine­zésre kiválóan alkalilías hanggal rendelkezett, bánm is jól tud ott vele, de nekem mindig az volt az érzésem, hogy kitünőbb szavaló, mint szónoit. Sokan megcsodáiták művészetét, de mivel nem volt hözvellen, aránylag kevesen szerették igazán. De.rzsi mind hangterjedelemben, mind .. .

,

művészi előadás teltintetében mögötte maradt társainak .De volt Ita· . thedrára termett, férfiasan szép alakja, terlllész.etes, gynrsan pergő be ·

o

szédmódja s hozzá 'meg volt mondan,ivalóinalt vivőereje, amelyeltkel magával tudott ragadni mindenkit, még Brassai bácsit is, kineit érde­meit egy alkalommal remek pohárköszöntőben méltalván, az öreg úr kedves kötekedéssel · jegyezte meg: .Maga bizonyosan egy egész évig , készült beszédére.« . o .

Ha most valaiti azt kérdezné lőlem, högy e 'nagyjaink között ki volt. a legnagyobb, őszintén , megvallom, hogy kérdésére határozott fe­leletet adni nem tudnék, Annyi azonba,n bizonyosfIak látszi It előtlem, hogy min.t előadó szónok Ferencz József v'olt legkiválóbb, eszmegaz· dagság tekintetében Derzsi Károlyt illeti az elsős.ég, de a hit csodás világába fölemelni a lelkeket: leginltább Péterfi Dénesneit állott ha­talmában .

•

•

• _ ___ o

•

•

• , •

..

• •

•

• -.

, o

Kelemen Árpád, sz~kelykáli lelkész . •

• o •

•

•

• .i

;-

• • . ... .. . -.,., '.,

"";'> "

•

, ,

ij t, , .'

, •

I

• •

67

•

-

Dr. Wilbur szónoklaltanának . rövid vázlata.

Soltféle szónoklási rendszerrel iSll1erltedtem meg. Általában az a benyomásom, hogy mind eniitt a prédikáció céljának a meghatározásától fii gg, hogy ' milyen módszert választunk annak fölépitésére. Igy például, ha a beszédünkkel a biblia valamely - igéjét akarjul! magyarázni, a fő­

tét el-altétel módszer elég természetesen követkt'zik. Angliában a prédi­káció célja homályos; ott a lelltészek irodalmi, bölcsészeti és egyéb kér­d ése ltről tetszésük szerint olvashatnak föl: ott tehát semmi határo~ott,

• kialakult módszerrel nem talállwztam. Amerikában gyalwrlatibb az egy-házi beszéd célja, o.lt tehát egy lényeges kikö tés általános: a beszéd legyen tele magyarázó képekkel és történeteltkeJ. .

A legltiválóbbnak a kaliforniai unitárius teológia igazgatójának, Dr. Earl Morse Wilburnak a rendszerét t~láltam. Ebben Itét lényeges vonás

•

a legnagyobb fontosságu. • 1. A bebzédirás előlt tisztába I!ell jönni a beszéd céljával, ami

valami (helyes) cselekedetre való indítás lellet. Ez lényeges. Az, hogya tiszta szívről beszéljünl!, nem lehet, mint egyházi szónokolmak, a cé­lunll. Az ellenben igen, hogy reábírjuk a hiveket, hogy legyetek tiszta szivüek. Amilwr tehát, akármilyen formában vaÍami prédikációba kiván­kozó gondolatunl! támad, azt át kell alakítanunk olyanná, hogy az köz--vetlenül cselekedeteltre indítson. Dávid Ferenccel kapcsolatban olyan cél· lal beszélhetünk, hogy mint ő, mi is engedjünl! teret folwzatos haladás­nak; az össze I kapcsolathan, hogya bekövetkezŐ' nyugalom uj munkára való készülődés legyen és igy tovább.

2. Nem elég azonban az, hogya beszédünkben egyszerü fölszóli­tás legyen. Lélektanilag a ltözvetlen felhivásnak gyakran az ellenkező hatása van, mint amit vártunk. Egyik- másik szónok m~g képes akkora, - . erővel, meggyőződéssel és {üzzel beszélni, hogyahiveket új lélekkel tölti el, úgy, hogy ezek a fölhivásának eleget -is tesznek, de a körülmé­nyekhet számolni kell: a legtöbb lelkész nem Itépes ilyen erejü lelki megmozdulást kiváltani. A Dr. Willbur re,ndözerének az értéke éppen itt

" domborodik ki. O megmagyarázza, hogy az átlagos lelkész miképpen ~rhet el viszonyla~os sikert az ö átlagos képességével i~ó '

• , --- -

• •

•

•

•

•••

• • • • •

• •

68 ,

· Egy bizonyos: az átlagos szónok nem, Ilépes a~ra, hog~ új élet-• célokat elfogadtasson. Az ö hive, ha a beszede foly tan megindul, ,föl-. tétlenül elő állhat alzal, hogy ö már előzőleg is olyan formán altarta a

dolgot, a lelllész éppen csak . megvilágosította előtte, hogy ő tulaidon­képpen mit is !Ikar!. Teljességgel úgy van! -- hangsu~yozza dr. Wilbur _ nekünk éppen erre a pontra kell épitenünk I Mi tehat számot velünk azzal, hogy ténylegesen mik azok a célok, kivánságok és vágyódások, amelyek a hivei nket ellöltik. Hangsulyozom, hogy itt lényeges, legtöbb­ször ösztönszerüleg mélyen .heidegze.tt altaratokról van szó, mint például a követllezőli : legyünk boldogok, embertársainli becsüljenek meg, ne legyenek lelki vívódás~irk, , ne ke,lljen, háboruba mennünk, legyen az éfelÜok , gazd agabb, másollkal tudjunk , megférni, egyiitt dolgozni stb., ' nem pedig olyan föltételezéseltről, am elyeket csak szeretnénk, hogya híveink Ilivánjanak, mint ' például, hogy: Istennek , méltó gyermellei le- . gy'enelí, Istent megismerjék, lelkük üdvösségét elnyerjék, stb, A beszé­dünkkel mos'l már föltétlenül ezt a ténylegeq Ilivánságot kell megmoz­gátnunk. De semmit sem érnénk el. ha csak ennyit tennénk. Tényleges .. kivánságaink 1. nagyban öné.rdellüek és 2,. általánosak A valláserkölcsi életei' p'edig ,'csakis qlyan irányelvek nevelhetik, amelyek az embereket , valami L' közérdekii és 2 megfogható, meghatározott, cselelle.detekre in- ; dítják. Nyilvánvaló most már, hogy miképpen kell eljárnunk. A beszéd folyamán be Ilell bizonyítanunk, hogy az, alli valamilyen . közérdelfü és

• • megfogható dolgot cselekszik, az megvalósítja az ő nagyban önérdellü és általáno& célját, vagy más alakban, hogy ez utóbbit csallis úgy lehet

• , # •

elérni, ha az előbbit cselekesszük. ,Ez,által elérjiik azt, hogya mi vallás- . . . . ' .' .

erkölcsi életre irányuló ~uzdilásu.nkat II hivek valamely ténylegesen meg-•

levŐ. elha!ározoitságához, kö!iiik; .hogy tehát az őll t.ényleges kivánságait . . " ,

áttereljük . valami vallás· erkölcsi cél szolgálatába. . . . , , , .

. Enne.k megf~lelőleg , a beszéd tétele ,lIJil}dig, hét részből áll és ez a váza: aj Alli a vallás· er,kölcsi célt az életében .megvalósítja,-az bJ el · . , .

,

éri az általa ténylegesen v4gyott állapoto!. , i\ beszéd folYílmán ezt a, tételt bi7~nyítjuk, il vég4,n pedig a hiye~et "a bizonyítás alapján, a eél . irányában bizdítjuk. Mintául álljon iJt ;,egy pár beszéd ·tétel. ti) A tiszta­szivüek}l' boldqgok. a), A~állhatatosoknak , b) minden' helyes feladatuk sik~rül; . l!) ImádllOzás által , b) a . lelkün!t ,. nyugalmát rnegszerezziík, a) Segíts lJlagadon s .. az lsten , is megsegít. a) Ha el nem bizzuk magun- .. ) kat;. ~) aZ eP,lberek jobban meg~ecsülnek stb. figyeljük meg, hogy ' e . tételell ~gy,ik'éb \\n sincsen Jölszólítás; ellenben . azok mind lIizonyításra " í1lkalmasak. . , , l ;',1- " ,-, .. ..

• ~ . ~ . ,".' ';; . Arra vonatko~ólag, hogy milyen célokat prtíbáljunk elérni a beszé-

• : I ' ..

. ' ..... . " ... ....;, , .

" ,l • , . . ,'- , 'h : r ' \ ... •

~,,..,,' , . .... •

-

-

, - • -• 69

. . .. . -• .. ,

deiniIkel dr. Wilbur azt a megszivlelendő tanaálOt adja, hogy induljuniI ki a gyÜlekezetIinil vaIlHnHy'e'n';hliíny'aból;'artilt 'Orl'oSóI", kell'.:; fia 'p~ ldául azt találjult, hogy ahiveilnk 'ilemgyakorblják -a ' Iellii eli11élyedés', imád­kozás ,.szolfását)., tű'z~iill " lii ·célu'i" ·ann'ak - növelését' ayíllal; hogy ' b'ebj'ztó~

- sit juk', nekill; hogy 'a~ "az 'alfi-' l-elkilegelmélyédő életet' · él -(irtiádKozik), annak: Ú~ · nyugodP és derült -a kedélye min(Jig: A' beszédet 'általáfiá'n há­rom oldaláról megközelitve építhetjük ~ki ; ' l. 'Ha a 'gyülekezet valámely fogyatékosságára jövünkr,á · (val·amit · ni'm csit1~lnak); akkor a beszéd célja , anna II ' ellentéte-lesz ' (h'ogy' tehát aztcsinál]álf); azután föl II ell _ fe­dezni, hogy· a.nnall meg·tevése- által 'a gyülekezet 'áfta'1 'ténylegesen vágyolt melyil! állapot · érődik el l s e két~ utóbbi össz~kapcsolásából meg kell al , Ilotnunk a· be5zéd' tételét 2. Valamicél " kitűlell'éből is kiindulhatunk 's ugyancsak 3. valami tényleges kivánság fö:fe'dezéséből. ." ..

Mikor a beszéd vázlatban vagy megirva -Ilészen áll, a követ/lező kérdésekre" kell mégfelelniink, hogya beszéd értékét megállapílhassuk:

. L·'Vajjon· egyházi beszédet irtunk-e, amelyi\1 vallás-erllölcsi ter-mészetünkhöz szól, vagy csak tanulmányt, vagy előadást?

2. A tárgya életbe vágóan fonlos-j!? Minden igazsága mellett is • •

nem olyan-e, amelyikről nem érdemes prédikálni? 3. Az alapige összfügg-e szervesen a beszéddd? Ha az alapígét _ r

elhagynók, éreznők e valami hiányát? 4. A b'e<lzéd célja világosan . kiderül· e a beszéd folyamán? 5. Egy rövid állító mondatban ki tudod· e fejezni azt az igazságot,

amit be akartál ~izonyítani? . ' . . 6. Egységes- e a beszéd, azaz egy fő tárgyról van- e benne szó? 7. Kidolgoztad-e a tárgyat alaposan,. vagy csak érintetted ? 8. Olyan-e a bevezetés, amelyik magára vonja a hivek figyeimét

és megkapja érdeklődésüket? 9. A beszéd főbb állításai olyanok-e, hogya beszéd téfelét bebi­

zonyítsáll ? Logikusan és kellő sorrendben vannak· e elrendezve? 10. Mindegyik főbb állítás IleIlőkép alá van-e támogatva? 11. A bevezetés, a tárgyalás és a befejezés egymással helyes

arányban állanak e? •

12. A befejezés elég hatásos- e ? 13. Ai átmenetek a főbb állltásolt Ilözött kellőkép tagozzáll- e a

beszédet? •

14. A beszéd ereje, mélysége és 'hatása nő · e, amint halad, vagy egy s~it1ten marad, talán éppen hanyatlik?

15. Magyarázó llépekkel és történetekkel a beszédet ~I~nkké, meg­foghatóvá és könnyen érthető~é tetted-e? .

l\i. ertelmel? .emberell nlit ~z(>lnának il beszédhez? • -, -• • .. ,

-

- •

70 •

-

17. Helyes érzéseit et igyelteztél-e felliöJleni? 18. Az altarainak mutattál· e irányt, Ílgy hogya hívek megindul­

janait valami igenleges cselekedetre, vagy megjavítsált életűl! irányát? 19. Tulságos bőbeszédii, vagy pedig szükszavu nem vagy·e? 20. Ha a beszédet megirtad, magyaros · e az irálya s irodalmilag .

emelltedetten fejezted e Iti magad? 21. A beszéded cime találó e vagy fé lrevezető?

• IlIIe ezel! a dr. Wilbur rendszerének főbb pontjai Erdemes őket

Itipróbálni. Az általam ismert rendszerek köziil ei. az egyedüli, amelyik amellett, hogy elvi értéliii és lélektanilag megala poz ott föltét e l e ltből in­dul Iti, egylIttaJ a legaprólékosabb és legérzéltelhetőbb ll'baigazításokal adja annalt megszerltesztésére.

•

•

•

•

Balázs Ferenc, s. lelkész .

,

•

•

,

• •• • • , . .' , . -, ~ . . ~ '-; ~ - , , ". . . . , • . , •

• • -- • •

• • - - • •

• • •

. -,

•

/

Előfizetés.ek nyugtázása' . . •

•

(1928. október l-től 1929. május 31-ig.) •

1925-re: Csegez, Németh István 80 - 80 L. . 1926-ra: Csehétfalva, AranyosrállOs, Csegez, Székelyllereszturi fő­

gimn. Ilönyvtára 80 L., Toroczkó 60, Simó József, Németh István, Kádár Lajos, Énlaka 100-100 L.

1927-re: Bordos, 'Rava, Ujszékely, Alsóboldogfalva, Csehétfalva, ZsállOd, Bözödkőrispatak, Tarcsafalva, Csellefalva, Bágyon, Sinfalva,

'Torda, Kövend, Alsófelsősz.entmihály, Abrudbánya, Csegez, Szind, To­roczkó, Alsórákos, Aranyosrákos, . Simó József, Német István, Nagy Béla, Sárosi József, Kádár Lajos, Énlaka 100-100 . .

•

1928,ra: Bordos, Rava, Ujszékely, Szentábrahám, Alöóboldogfalva, Csehétfa Iva, ZsállOd, Bözödkőrispatak, Tarcsáfalva, Csekefalva, Abrudbánya, Nyárádgálfalva, Sinfalva, Várfalva, Unit. Kol\. könyvtára, Homoródujfalu, Homoródalmás, Homoródszentpéter, Homoródszentpál, Keményfalva, Abásfalva , Recsenyéd , TorocllÓ 40~40 L.,Alsóráltos, ' Kolozsvár, Kénos, Lókod, Homoródszentmárton, Székelyudvarhely, Vargyas, Aranyosrákos, Alsófelsőszentmihály, Bágyon, Csegez, Kövend, Torda, Szind, Segesvár, Dicsőszentmárton, Désfalva, Ádámos, Bethlenszentmiklós, Gálfalvl J ános, Kozma Zoltán, Katona József, Pálfi Árpád, Dr. Borbély István, Csifó Salamon, Fazakas Béla, Fekete Lajos, Kovács Imre, Oo\'áth Gábor, Ré­diger Géza, Raffaj Zsigmond, Sándor Gergely (Désfalva), Dr. Varga Béla, K. Nagy Árpád ; Simó József, Dr. Mikó Lőrinc, Bedő Árpád, Dr. Boros György, B.edő Milliós, Gálfi Lőrinc, Vári Albert, Kovács Kálmán, ürmösi Károly, Bartók Endre, Dr. Pázsint Mihály, Dr. Szathmári Miklós. Németh István, Gvidó Béla, ÜlŐ Lajos, Székely Tihamér, Nagy Béla, Orbók Gyula, László Balázs, Pap Gyula, Kelemen Árpád, Kelemen Sándor, Dr. Kiss Elek, Gyulai Árpád, Sófalvi DomolIos, Marosi Márton, Pap Feren, Sárosi József, Sebe Ferenc, Kádár Lajos, Sáridor Gergely (Kenos), Vári Domo­kos, Péter Sándor. Kisgyörgy Sándor, Biró István, Székely Kelemen, Gál Mózes, Kozma Bélá, Gombási János, Barabás Mik:ós, Máthé Zsigmond, Lórinczy László, Sientiványi Sándor, Major Sándor, 'Benczédi Dom.okos, Énlaka 100-100 Lei. ' .

• • •

-

,

•

•

• • , , .

• . -,

72 •

1929-re: Abrudbánya, Homoródújfalu, Unit. leo\' Akad rosfalva, Gyepes, Magyarsáros, Dombó; Kálnok, Sepsiköröspatak

. . I

• • •

Laborfalva, Nagyajta, Bölön, Báró József, Bálint Albert, Bölöni ViI Gálfi Lőrinc, Bedő Miklós, Osváth Gábor, Bartók Endre, Nagy . Gvidó Béla, Varga Andor 1QO -=100 LeL . ,

Hadházy 8álldor pénztárnok ur utján .1928. Ill. ,negy~dévre 1 Lei , 1928 IV. negyedévre 1225 Lei, 1929. I. negyedévre 1200 'LeL

,

•

•

•

• •

• •

• •

•

•

•

•

, . •

•

•

• •

•

•

••

•

.. •

• • .. .. , • ..

•

•

• . ..

• • '. ., . •

, ,

•

•

•

.. •

•

•

•

..

.. .

•

..

," .­.

..

. -: . . . ..

~. ..... .. ," ~ , .. ,

• •

. ,"). -

.. . -. ~

· . ' .. _.' . '-<=.. ~

• •

•