2011. MÁJUS 11., SZERDA - European Parliament...2011. MÁJUS 11., SZERDA ELNÖKÖL: JERZY BUZEK elnök 1. Az ülés megnyitása (Az ülést 9.05-kor megnyitják.) Elnök. – Hölgyeim

2011. MÁJUS 11., SZERDA

ELNÖKÖL: JERZY BUZEKelnök

1. Az ülés megnyitása

(Az ülést 9.05-kor megnyitják.)

Elnök. – Hölgyeim és uraim, szeretnék elnézést kérni a késésért. Barroso elnök,Lewandowski biztos és a képviselőcsoportok vezetői között nagyon izgalmas, érdekesmegbeszélés zajlott, emiatt néhány perc késésben vagyunk. Most egy nagyon fontos vitavár ránk, erre szeretném meghívni Önöket.

2. Végrehajtási intézkedések (az eljárási szabályzat 88. cikke): lásd a jegyzőkönyvet

3. Felhatalmazáson alapuló jogi aktus (az eljárási szabályzat 87a. cikke): lásd ajegyzőkönyvet

4. A közös kül- és biztonságpolitika főbb vonatkozásai és alapvető választásilehetőségei, valamint a közös biztonság- és védelempolitika (EUSz. 36. cikk) - ASzíriában és az asrafi menekülttáborban kialakult helyzet, valamint az egyiptomikopt keresztény közösség helyzete - A közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) főszempontjairól és alapvető választási lehetőségeiről szóló, az Európai Parlamenthezintézett 2009-es éves tanácsi jelentés - A közös biztonság- és védelempolitikaalakulása a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése után - Az EU mint globális szereplő:a multilaterális szervezetekben betöltött szerepe (vita)

Elnök. – A következő napirendi pont a következők együttes tárgyalása:

- a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéneknyilatkozata a közös kül- és biztonságpolitika főbb vonatkozásairól és alapvető választásilehetőségeiről, valamint a közös biztonság- és védelempolitikáról (EUSZ 36. cikk)(2010/2986(RSP)),

- a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéneknyilatkozata a Szíriában és az asrafi menekülttáborban kialakult helyzetről, valamint azegyiptomi kopt keresztény közösség helyzetéről (2011/2690(RSP)),

- Gabriele Albertini jelentése a Külügyi Bizottság nevében, a közös kül- és biztonságpolitika(KKBP) fő szempontjairól és alapvető választási lehetőségeiről szóló, a 2006. május 17-iintézményközi megállapodás II. része G. pontjának (43) bekezdése alapján az EurópaiParlamenthez intézett 2009-es éves tanácsi jelentésről (2010/2124(INI)) (A7-0168/2011),

- Roberto Gualtieri jelentése a Külügyi Bizottság nevében, a közös kül- és biztonságpolitikaalakulásáról a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után (2010/2299(INI)) (A7-0166/2011)és

- Maria Muñiz De Urquiza jelentése a Külügyi Bizottság nevében, az Unióról mint globálisszereplőről: a multilaterális szervezetekben betöltött szerepe (2010/2298(INI))(A7-0181/2011).

1Az Euròpai Parlament vitàiHU11-05-2011

Mielőtt elkezdenénk, néhány szót szeretnék szólni. Hétfőn emlékeztünk meg az EurópaNapról, az Európai Unió ünnepéről. Az Európai Unióban ma kétségkívül a közös kül- ésbiztonságpolitikára van a legnagyobb szükségünk. Történelmi kihívásokkal nézünk szembe,és ezek közül csak egy az Európába behozott válság leküzdésének szükségessége. A jövőbenfel kell készülnünk erre a fajta helyzetre, és meg kell oldanunk a válság problémáit, amelyekEurópán kívül is léteznek, nem csak az Európán belülieket.

Szíriában, Bahreinban és Jemenben is egyre nőnek a zavargások, ahogy Tunéziában ésEgyiptomban is kiújult a nyugtalanság. Nem szabad megfeledkeznünk keletiszomszédainkról – éppen pár nappal ezelőtt indítottuk el az Euronestet. Megvan a közöseurópai diplomáciánk, amelynek az Európai Unión kívüli fellépés hatékony eszközévé kellválnia, mert ma már nem lehetséges a problémák megoldása az Európai Unión belül, haaz Európai Unión kívül nem kezdünk komolyan neki a problémamegoldásnak. Az EurópaiUniónak nagyobb politikai erő kell, nem csak gazdasági erőre van szüksége.

Catherine Ashton, a Bizottság alelnöke és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője.– Elnök úr, a ma délelőtti három felszólalásom közül ez lesz az első, amelyet a tiszteltképviselőkhöz fogok intézni, ezért szeretném azzal kezdeni, hogy felvázolom Önöknekaz elképzeléseimet az előttünk álló kérdésekről, egyúttal megpróbálok valamennyirerészletesen belemenni azokba a kérdésekbe, amelyeket a tisztelt képviselők tettek hozzáehhez a vitához, mivel tudom, mekkora jelentőséget tulajdonítanak ezeknek. Kezdemtehát.

Viharos szelek fújnak a szomszédainknak nevezett országokban – az arab tavasz szele, aváltozás szele, bármilyen képi megfogalmazást is használunk. Itt a Házban egyikünk semtudja, hogyan lesz vége, és mivel jár majd az a vég. Vannak magasztos törekvések, nagyelvárások, hogy a forradalmak megérik majd a vérontást, megérik a felfordulást és a félelmet,megérik a gazdasági pusztítást, miközben a világ már amúgy is az elmúlt évtizedeklegsúlyosabb gazdasági problémáival küzd.

Az Észak-Afrikában és az arab világban zajló felkelések komoly kihívások elé állítjákEurópát, ugyanakkor lehetőségeket is jelentenek, és ezek elmulasztását nem engedhetjükmeg magunknak. A tetteinket két alapelvnek kell alátámasztania. Az első, hogy mi ittEurópában tudjuk, milyen hosszú és fájdalmas út vezethet a szabadsághoz. A mi sajátutunk a XX. századi liberális demokrácia felé nagyon lassú volt. Maga az Európai Unió isa konfliktusok romjain született, amelyek arra emlékeztetnek bennünket, hogy milyenrettenetes lehet az élet, ha a demokrácia csődöt mond. Mindehhez vegyük még hozzá azeurópai birodalmak vegyes múltját, és akkor el is kél némi alázatosság, még ha ragaszkodunkis hozzá, hogy a demokrácia az emberi fejlődés szükségszerű alapja.

Másodszor, a demokrácia természetesen szavazásokról és választásokról szól – de ennélsokkal többről is. Amit itt Európában nagy nehézségek árán tanultunk meg, az az, hogymély demokráciára van szükségünk: a jogállamiság, a véleménynyilvánítási szabadság, azemberi jogok tiszteletben tartására, független bírói karra és pártatlan közigazgatásra. Ehhezérvényesíthető tulajdonjogok és szabad szakszervezetek kellenek, és nemcsak a kormányokleváltásáról van szó, hanem a megfelelő intézmények és a helyes hozzáállás kialakításárólis. Hosszú távon a felületes demokrácia – a felszínen lebegő demokrácia, amelyben azemberek szabadon adják le szavazatukat a választás napján, és megválaszthatják sajátkormányukat – nem marad életben, ha a mélyreható demokráciának nem sikerül gyökeretvernie.

11-05-2011Az Euròpai Parlament vitàiHU2

De nincs bizonyosság – végeredményben egyik országban sem –, ahogy nincs gyorsítottvagy rövid távú megoldás se arra, hogy megteremtsük az oly sokak által hőn áhított világot.Minderre a vallási türelmetlenség kísértete is ráveti árnyát – ez látható a közelmúlt egyiptomieseményein –, és a bizonytalan időkre hivatkozva kihasználja az emberek félelmét, ésszabad utat enged a pusztításnak. A vallás vagy meggyőződés szabadsága egyetemes emberijog, amelyet mindenhol védelmezni kell. El kell ítélnünk mindazokat, akik a vallásimeggyőződést az elnyomás eszközeként használják, és támogatnunk kell azokat, akikpártolják a toleranciát, akár Szíriában, akár Pakisztánban, Egyiptomban vagy bárhol máshol.

Európának is döntéseket kell hoznia. Ha megnézzük a szomszédságunkat, készen kellállnunk arra, hogy felemelkedjünk a velünk szemben támasztott kihívásokhoz.Nyilatkozatok százait tehetném – és teszem is. Elítélem, bírálom, szorgalmazom, követelem,de cselekednünk is kell, és ennek a cselekvésnek különböző formákban kell megvalósulnia.

Hadd említsem meg a szankciókat. Szankciókat szabunk ki az olyan rezsimekkel szemben,amelyek semmibe veszik a polgáraik életét, ahol az irányításuk alatt álló rendőrség vagybiztonsági szolgálat embereket öl. Szíriára tegnap szabtunk ki szankciókat –fegyverembargót, vagyonbefagyasztást és utazási tilalmat a rendszer 13 kulcsfigurájára, atársulási megállapodásunk és a Szíriával való együttműködésünk befagyasztását.Fogalmazzunk nyersen és világosan, ahogy én is tegnap a szíriai külügyminiszterrelszemben. Ami most Szíriában történik, az a demokráciára és a jogállamiságra való össznépitörekvés – nem holmi külföldi összeesküvés. Ha a rezsim nem hajlandó belátni, hogy mirőlvan szó, elveszti legitimitását, és elidegeníti magát a néptől és a nemzetközi közösségtől.Az erőszakos elnyomás és a belső és külső fenyegetések egy rég letűnt kor eszközei. Itt aHázban és az Európai Unióban aggódunk Daraa népéért, ahova az ENSZ-t nem engedtékbe, Banijasz népéért, ahol folytatódik az elnyomás, Hama népéért, ahová bevonultak atankok. A szíriai nép nem hajlik meg a tankok előtt. Azt üzenjük a rendszernek, hogyváltozzon, mégpedig most változzon meg.

(Taps)

Moallem miniszternek, Szíria külügyminiszterének tegnap azt mondtam: Önnekhaladéktalan, akadálytalan hozzáférést kell engednie a humanitárius segélyekhez és amédiához. Csak ekkor lehet megalapozottnak tekinteni azokat az állításait, miszerinttámogatja a békés tiltakozásokat.

Keleti szomszédságunkban – Belaruszban – Lukasenko elnök nem használta ki a tavalydecemberi elnökválasztást, hogy megmutassa, készen áll a változásra és egy nyitottabb,európai társadalomra. Nemcsak hogy nem élt ezzel a lehetőséggel, de azzal, hogy erőszakotalkalmazott a békés demonstrálókkal szemben, és többszörösére növelte a politikai foglyokszámát, kifejezte megvetését a demokrácia és a jogállamiság iránt. Találkoztam azoknaka családjával, akiket bebörtönöztek, és tudom, hogy nem hagyott számunkra máslehetőséget, mint hogy erőteljes szankciókat fogadjunk el válaszul azokkal szemben, akika rezsimen belül felelősek az elnyomásért, magát Lukasenko elnököt is ideértve. Azt istudom, hogy fokoznunk kellene a civil társadalom támogatását és az emberek közöttikapcsolatokat.

Ott van azután a közvetlen érintettségünk az asrafi menekülttáborban. Az április 8-ántörténtek sajnálatosak, és ezeket a leghatározottabban elítélem és elítéltem. Ragaszkodomahhoz, hogy erős, egységes uniós válaszra van szükségünk. Írtam az irakikülügyminiszternek, és tegnap ismét beszéltem vele. Miközben nem kérdőjelezem meg


Irak szuverenitását az ország teljes területén, kötelessége védeni az asrafi lakosok emberijogait.

Elítéltem az említett erőszakot, és vizsgálatot kértem – alapos és független vizsgálatot,amelyből kiderül, hogy pontosan mi történt. Amint azonban a tisztelt képviselők aszemélyesen általam és kollektíven e Ház és a nagyobb nyilvánosság által kapott levelekbőltudják, erre a helyzetre sincs egyszerű megoldás. Az Egyesült Nemzetek vezetésével számoshosszú távú megoldási lehetőséget mérlegelünk, és ezek mindegyike kihívásokat rejt.Nagyon hálás vagyok e Ház munkájáért, mindazoknak a munkájáért, akik odautaztak, ésa kapott hozzászólásokért. Ezt is a Külügyek Tanácsa elé kell vinnünk, és meg kelltárgyalnunk az ENSZ menekültügyi főbiztosával. Iraki nagykövetünk ma érkezik, és tudja,mekkora jelentőséget tulajdonítok ennek a kérdésnek. Tovább kell haladunk, ésgondoskodnunk kell arról, hogy megtaláljuk a helyes eljárást ebben az ügyben, de a vizsgálatés a bírálat elengedhetetlen.

Jemenben az Öböl-menti Együttműködési Tanács előterjesztette javaslatait, és Száleh elnökismét habozott. Nemrég beszéltem vele. Beszéltünk az ellenzékkel folytatott tárgyalásairólés a beterjesztett javaslatokról. Megmondtam neki, hogy tudja, az országa érdekében mitkellene tennie, és tegye is meg. Az Öbölben rendezett tárgyalásaim során találkoztam abahreini királlyal. Megtárgyaltuk a párbeszédre irányuló kezdeményezést a koronahercegáltal beterjesztett előfeltételek nélkül, és szorgalmaztam, hogy folytassa az említettpárbeszédet. A dolgok jelenlegi menete nem a válasz. Tisztességes polgári tárgyalásokatkell látnunk, ha Bahreinban tárgyalásokat tartanak, és látnunk kell, hogy a halálbüntetéstminden körülmények között igyekeznek elkerülni.

Mindezekben az esetekben a közvetlen részvételünkről van szó, a nyomásgyakorlásunkrólés a megközelítésünk egyenességéről. Ne legyenek illúzióink: nagyon világosanfogalmazunk, nagyon világosan fogalmazok mindazokkal a vezetőkkel szemben, akikkeltárgyalok arról, hogy szerintem minek kellene történnie, és ezt a Ház támogatásával, illetvea 27 tagállamot képviselő Külügyek Tanácsának támogatásával teszem.

Természetesen Líbiáról is szeretnék beszélni. Vannak képviselők itt a Házban, akik aztszeretnék, ha erősebb védelem- és biztonságpolitikánk lenne. Nekik ezt mondom: az elmúlthetekben és hónapokban láttuk, hogy bizonyos tekintetben milyen messzire jutottunk, deazt is, hogy még milyen hosszú út áll előttünk. Összefogtunk, hogy megtervezzük ahumanitárius szükségletek miatti katonai támogatást: az Egyesült Nemzetek kérésérekészen állunk, hogy erőforrásainkkal szerte Európából támogassuk az embereket. Ugyanúgy,ahogy akkor tettük, amikor a szörnyű földrengés lesújtott Haitire – katonai kórházhajók,nehéz emelőberendezések, civilek és katonák együtt dolgoztak az ügy érdekében. Ne értsékfélre: tudom, hogy a humanitárius segítségnyújtás politikamentes, és hogy a humanitáriusmunkatársakat nem szabad veszélybe sodorni, de az életmentés elsődleges célkitűzésekapcsán néha csak a katonaság rendelkezik a cél eléréséhez szükséges felszereléssel vagyszemélyzettel – hogy a segélyt gyorsan célba juttassa, az infrastruktúrát beüzemelje –, ésezért van, hogy amennyiben az ENSZ-től felkérést kapunk, készen kell állnunk asegítségnyújtásra.

Gyorsabbnak és okosabbnak kell lennünk ennek kivitelezésében. Elsőként mondom ki ésismerem el, hogy sokkal többet kell tennünk, és erről a délelőtt folyamán még többet isfogok beszélni.

Javítjuk az együttműködésünket a NATO-val, és a kapcsolataink továbbfejlesztése jegyébenmost először a műveleteinkre vonatkozó részleteket is megosztjuk. Múlt pénteken


Rasmussen főtitkárral együtt voltunk társelnökök a Politikai és Biztonsági Bizottság és azÉszak-atlanti Tanács ülésén a Líbiáról tartott legelső megbeszélésünkön. Ott van az AfrikaiUnió elnökével, Jean Ping elnökkel való együttműködésünk is, valamint az Arab Ligarészéről Amr Mousszával és természetesen az utódjával, valamint az Iszlám KonferenciaSzervezetével és Ihsanoglu professzorral, az ENSZ különmegbízottja, Al-Khatib vezetésealatt. Ban Ki-Munnal folytatott tárgyalásaim során állapodtunk meg arról, hogy a regionálisszervezeteket közös tanácskozásra hívjuk össze Kairóba, és a kapcsolattartó csoport rómaiülése után nyomon követjük a kérdést.

Együtt beszéljük meg, hogyan játsszunk szerepet Líbia jövőjében – hogy támogassuk anemzeti párbeszédet, segítsük az alkotmányozást és a választásokra való felkészülést. Kétmissziót küldtem Líbiába, hogy találkozzanak, és együtt dolgozzanak a líbiai fiatalokkalés a nőkkel. Mint a csoportom vezetője elmondta, ez volt az első alkalom, hogyalkotmányról beszéltek – olyan szavakról és érvekről, amelyeket azelőtt nem is ismertek.Arról beszéltek, hogy mennyire várták már a rezsim végét, úgyhogy világosan kimondhatjukmi is: Kadhafinak mennie kell a hatalomból, és véget kell vetnie a rendszerének.

(Taps)

Tervezem egy iroda megnyitását Bengáziban, hogy tovább tudjunk lépni a támogatásügyében, amelyről tárgyaltunk az emberekkel …

(Taps)

… hogy támogassuk a civil társadalmat, támogassuk az átmeneti nemzeti tanácsot ésDzsibril urat (akivel már többször is találkoztunk); hogy támogassuk a biztonsági szektorreformját; hogy építsünk arra, amit az emberek elmondtak, hogy mit szeretnének. Segítségetszeretnének az oktatás, az egészségügyi ellátás, a határbiztonság terén, olyan fajtatámogatást, amilyet képesek vagyunk megadni és meg is akarunk adni nekik. És mindabban,amit teszünk, az emberi jogok ezüstfonala végighúzódik a munkánkon.

Ott van az új szomszédságpolitika is – az ambíciók és elképzelések egy másik szintje.Lényege a kölcsönös elszámoltathatóság: az EU és a szomszédság egymás felé felelősek azországoknak, a szomszédságunkban élő embereknek és Európa népének tettkötelezettségvállalások megvalósításáért.

Kiindulva abból, amiről már beszéltünk, a mobilitás, a piacra jutás és a pénz (angolul ahárom M) az, amivel egyszerűen le lehet írni a problémát. Néhány dolog rendkívül fontos,hogy átsegítsük ezeket az országokat a jövőbe. Az egyik példa erre a fiatalok mobilitása.Ezek fiatal társadalmak, ahol a fiatalok több lehetőségre vágynak, és az EurópaiParlamentnek nagy szerepe van abban, hogy támogassa a fiataloknak szóló lehetőségeket,hogy előnyökhöz és ismeretekhez juthassanak Európából. Ugyanez a helyzet atagállamokkal: utazási, tanulmányi lehetőségekről van szó.

Az üzletembereknek és üzletasszonyoknak fontos, hogy esélyük legyen új piacokatfelderíteni, hogy eladhassák áruikat és szolgáltatásaikat, és erről a tagállamaink döntenek,amelyek közül néhánynak régi kapcsolata van az érintett országokkal, de most meg kellerősíteniük a kapcsolatokat, és biztosítani kell az említett lehetőségeket.

Ami a piacra jutást illeti, tudjuk, hogy valóban hozzá kell járulnunk a gazdasági növekedésés a fellendülés ösztönzéséhez. Önök tudják, milyen hatással van ez a felfordulás a tárgyaltországok gazdaságára. Ezen országok némelyike ránk támaszkodik, mivel mi jelentjük afő kiviteli piacát és a behozatalainak forrását. Ha lehetővé tesszük ezeknek az országoknak


a piacaik fejlesztését, az komoly különbséget jelenthet, ha nemcsak a piacok megnyitásáttámogatjuk, hanem azt is, hogy hogyan jutnak el a piacokra, gondoskodva arról, hogymegfeleljenek az előírásainknak, és valódi lehetőségeket biztosítva számukra. A leginkábba kisvállalkozásokra igaz ez, de ehhez meg kell, hogy legyen bennünk a politikai akarat.Szükségünk van a politikai akaratra, hogy elkötelezetten törekedjünk arra, hogy a piacainkathozzáférhetővé tegyük. Ez kihívást jelent. Ez minden körülmények között kihívás; kihívása gazdasági idők szempontjából, de szerintem ez olyan kihívás, amelyhez fel kell nőnünk,mert ha nem tesszük, akkor a szomszédságunkba tartozó gazdaságok kudarca ránk isközvetlen hatással lesz.

Ott van azután a pénz vagy inkább az erőforrások kérdése. Nemcsak az, hogy mit tudunktenni közvetlen támogatás formájában – noha ez is fontos –, hanem hogy mit tudunkkatalizálni. Házigazdaként már teret adtunk a világ és a nagy pénzügyi intézmények vezetőtisztviselői közötti találkozónak, hogy megvitassák, kérés és hajlandóság esetén miveltudnánk hozzájárulni, de a szomszédainkkal egyeztetve többet kell tennünk, hogytámogassuk a források hatékonyabb összefogását.

Ennek a politikának talán sehol nem lesz akkora jelentősége, mint Tunéziában. Esz-Szebsziminiszterelnök televíziós beszéde esetleg segít, ahogy az ország közeledik a július 24-iválasztásokhoz, de ő is felismerte a problémákat az országban, ahol a gazdasági növekedésiráta 0 és 1% között van. Gondoskodnunk kell arról, hogy támogassuk Tunéziát, a gazdaságátés a civil társadalmát, és ez azt jelenti, hogy nemcsak a hosszú távra kell gondolnunk, egyúj stratégia fontosságára, hanem arra is, hogy most mit teszünk, és most hogyan támogatjukezeket az országokat – Egyiptomot, Tunéziát és másokat – a költségvetési problémáikmegoldásában. Emiatt kezdtünk el tárgyalni a pénzügyi intézményekkel, a tagállamainkkal,mindazokkal, akik velünk együtt támogatni akarják ezeket az országokat, mert most azszámít, hogy segítsük őket kezelni a hiányt, amikor a turizmus összeomlott, és a gazdaságnem működik rendesen. A tisztelt képviselőknek meg kell érteniük, hogy van a közvetlenszükséghelyzet, és van a hosszú távú stratégia, és mindkettőnek jelen kell lennie abban,amit teszünk.

Ami Egyiptomot illeti: az utóbbi hetekben háromszor voltam ott, sok időt töltöttem néhányfiatal vezetővel a Tahrír térről, és találkoztam néhány női vezetővel is. A nők különösenazt az erősebb hangot keresik, amelyre meggyőződésük szerint ígéretet kaptak Egyiptomjövőjére nézve. Találkoztam egy nővel, aki elnökjelölt lesz, és akinek feltett szándékamegmutatni, hogy a nőknek megvan a maguk szerepe Egyiptomban. Sokkormányminiszterrel tárgyaltam, és hadd hozzam fel példának a tervezési miniszter, FajzaAbu-an-Naga esetét. Ez az asszony házakat akar építeni az embereknek; nagyszabásúelképzelései vannak arról, hogy húsz év alatt egymillió ház megépítése mit jelenthetneEgyiptomnak.

El kell fogadnunk ezeket a nagyszabású elképzeléseket az országoktól, amelyekkel együttdolgozunk, és át kell váltani őket arra, hogy mit tudunk biztosítani és támogatni. Ilyen azoktatás és képzés integrálása, a lakásprogramokhoz tartozó infrastruktúra, akisvállalkozásoknak szóló növekedési lehetőségek, együttműködés az ENSZ-ben szerepetvállaló nőkkel – amint azt én is teszem –, hogy mérlegeljék, a lakhatási projektek menténhogyan lehet biztonságosabb közösségeket kialakítani, hogyan tudunk együtt dolgozniegy sokkal nagyobb szabású jövőkép kialakításán, amely arra épül, hogy az egyiptomiemberek mit akarnak. Tárgyalok al-Arabi egyiptomi külügyminiszterrel, aki elkötelezettentörekszik arra, hogy szorosan együttműködjön velünk a közel-keleti békefolyamatban,


igyekszik erősíteni a már meglévő kapcsolatainkat és mindenképpen partnernek akartekinteni minket a régióban való együttműködésben.

Az elkövetkező hónapokban és években sok kihívás vár Egyiptomra. Ott kell lennünk,hogy átsegítsük őket mindezeken a kihívásokon, és hajlandónak kell lennünk azerőforrásaink, tudásunk, szakértelmünk és kapcsolataink mozgósítására, hogy támogassukőket.

Mindig azt mondtam itt a Házban és azon kívül is, hogy a Külügyi Szolgálat egy erő akonfliktusok megelőzésére és rendezésére, úgyhogy hadd említsem meg azt is, hogy ezértszámít, hogy milyen szerepet játszunk Szerbiában és Koszovóban. Ezért lehet szerepe azENSZ-ben elnyert szavazatnak, annak, hogy most hallathatjuk a hangunkat. Ezért kellbevonnunk a boszniai vezetőket, hogy emeljék fel a tekintetüket, ne csak a sajátközösségükre gondoljanak, hanem az országuk szükségleteire is, nézzenek a jövőbe ésnézzenek az Európai Unióra.

Ezért van szerepünk a közel-keleti békefolyamatban is. A tisztelt képviselők jól tudják,hogy a Közel-Kelet stabilitásához békére van szükség. A régiót évtizedek óta a tárgyalásokútján elért megállapodás keresése uralja. Az utóbbi hónapokban új lendületet vittünk aKvartettbe. Februárban én voltam a házigazdája a Kvartett vezetői találkozójának és azutókövetésnek, amelyen a Kvartett megbízottjai a Kvartett létrehozása óta most előszöregyütt dolgoztak az izraeli és palesztin tárgyalókkal.

Áprilisban akartam még egy vezetői találkozót, és az álláspontunk alapján el is készítettünkegy fontos nyilatkozatot. Továbbra is hiszek abban, hogy a tárgyalásos megoldás azelőrevezető út, ezért a jövőben is elkötelezettek maradunk, és a hónap későbbi szakaszábantartunk egy újabb megbízotti találkozót.

Ugyancsak határozott támogatói vagyunk a palesztin államépítésnek, ezért amikor április13-án mi voltunk a házigazdái az ad hoc összekötő bizottság ülésének, meghallgattamSzalam Fajad munkájának méltatását, mivel figyelemre méltó eredményeket ért el akormányzás, a jogállamiság és az emberi jogok, az oktatás, az egészségügy és a szociálisvédelem terén – ami a Világbank szerint elegendő egy működőképes kormányhoz.Elismerem az Abbász elnök mögött zajló palesztin megbékélés mint lehetőség fontosságát,amit az Európai Unió évek óta kér.

Ami most történik, az az eddigi legkomolyabb erőfeszítés az egység megteremtésére, amiönmagában kulcsfontosságú a kétállamos megoldás eléréséhez. Szoros kapcsolatbanvoltam Abbász elnökkel és Fajad miniszterelnökkel, valamint Egyiptommal, az ArabLigával, az Egyesült Államokkal és Izraellel. Az erőszakmentesség, az államépítés folytatásaés a meglévő kötelezettségvállalások betartása kulcsfontosságú lesz, és az eredményeialapján kell majd megítélnünk ezt az erőfeszítést. Hiszek abban, hogy Izraelnek át kelladnia a palesztinoknak járó adóbevételeket, ugyanakkor szeretném világossá tenni, hogya Hamászt illetően nem változott az álláspontunk, és Izrael biztonságát továbbra ismindnyájan kiemelten fontos szempontnak tekintjük.

Azt is szeretném elmondani, hogy nem hiszem, hogy egy flottilla lenne a helyes válasz agázai humanitárius helyzetre. Eddig kétszer jártam ott. Továbbra is szeretném felhívni afigyelmet az emberek helyzetére, és különösen nagyobb hozzáférést kérni, hogy a gazdaságelkezdhessen fejlődni. Őszintén szólva, az ottani helyzet rettenetes, különösen a gyermekekszámára. Izrael felé tettünk már javaslatokat ennek a nagyobb hozzáférésnek a támogatására.Szeretném, ha Gáza népének lenne jövője, de azt is szeretném, ha a Gázában évek óta fogva


tartott Gilád Salit lehetőséget kapna, hogy hazatérjen édesanyjához és édesapjához, akikkelmár találkoztam.

Az európai tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a tolerancia, a béke és a prosperitás szükségesalapja a valódi demokrácia. Észak-Afrikában és az arab világban ezt a célt nem lehet gyorsanvagy hányattatások nélkül elérni, mégis a mélyen gyökerező demokrácia felépítése azegyetlen út ahhoz, hogy ezt a célt egyáltalán el lehessen érni. Megvan a tapasztalatunkahhoz, hogy segítsünk minden olyan országnak, amelyik most segítséget kér tőlünk ademokráciához vezető úton. Ezért javasolom a demokráciát segítő alapítványlétrehozásának támogatását, amely számunkra is lehetővé tenné, hogy forrásainkat alehetőségek támogatására használjuk, különösen a fiatalok számára, hogy részt vegyünka politikai életben, hogy támogassuk a politikai pártok fejlődését, hogy lehetővé tegye azembereknek azt, amit a tisztelt képviselőknek az itt képviselt országok közül sokban sajátmaguknak kellett megtenniük – azaz a politikai folyamat kidolgozását a politikai pártok,a civil társadalom és a mélyre nyúló gyökerek megteremtésével, amelyeknek köszönhetőena demokrácia virágzik és növekszik.

Amikor ezekbe az országokba látogatok, gyakran azt mondom, hogy nem annyira akormány megválasztásának a jogáról van szó, mint inkább arról a jogról, hogy egy kormánytki lehessen dobni. A demokrácia arról szól, hogy az üdvözlés mellett el is lehessen köszönni,és ez fontos: tudni, hogy az embernek joga van – egyszer, kétszer, háromszor vagy négyszeris – kormányváltásra használni a szavazóurnákat, kulcsfontosságú, hogy a kormánytólkövetelni lehet, és ezt csak akkor lehet megtenni, ha a demokrácia mélyen gyökerező,virágzó. Ezért olyan fontos, amit Elefántcsontparton láttunk megtörténni, hogy Ouattaraelnök végül elfoglalhatta a helyét, és mi is jelentős szerepet töltöttünk be ennek afolyamatnak a támogatásában. Ezért jó látni, hogy a nigériai választások rendben zajlanak,és Goodluck Jonathan elnököt most rendesen kinevezik. Jó látni, hogy a demokrácia kezdmegszilárdulni, felvirágozni és elmélyülni, és ez az, amit támogatnunk kell.

A változás nem feltétlenül garantálja az előrehaladást, de az előrehaladáshoz mindenképpenszükség van a változásra. Ez azt jelenti, hogy elszántabban kell cselekednünk. Az általamvázolt dolgok közül némelyik a tagállamoktól kíván cselekvést, némelyik a Bizottságtól,sokhoz e Ház támogatására van szükség, és el kell határoznunk, hogy mindnyájan betöltjüka saját szerepünket. Ha ezt csak olyankor tesszük meg, amikor a média figyelme az adottországokra vagy ránk irányul, akkor el fogunk bukni. Benne kell lennünk ebben a hosszú,nehéz munkában, és határozottnak kell lennünk, amikor a szomszédainknak azt mondjuk,hogy a demokrácia felé vezető úton nemcsak elindulniuk kellene, de végig is kell menniük.

Volt három kitűnő jelentés, amelyekről a következő felszólalásomban fogok beszélni,mindazonáltal az előadóknak most szeretnék köszönetet mondani. Befejezésül egy nagyonrövid idézetet szeretnék mondani egy antropológustól, egy asszonytól, akit őszinténcsodálok, Margaret Meadtől. Ezt mondta: „Soha ne kételkedjetek abban, hogy akötelességtudó, elhivatott polgárok kicsiny csoportja képes megváltoztatni a világot.Valójában mindig csak ők voltak képesek erre”.

Joseph Daul, a PPE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, Ashton bárónő, hölgyeimés uraim, a külpolitikát a Földközi-tenger szomszédos országaiban zajló forradalmakuralják – némelyik békésebb a többinél –, illetve újabban egy szimbolikus esemény anemzetközi terrorizmus elleni harcban, mégpedig a Bin Laden-korszak vége.

Milyen szerep jut Európának mindebben? Készségesen és aktívan részt veszünk ahelyzetben? Igen, bizonyosan részt veszünk. Az Egyesült Nemzetek égisze alatt, egyes


európai állam- vagy kormányfők kezdeményezésére zajló líbiai fellépés megmutatta, hogyha akar, Európa – vagy Európa bizonyos része – döntő szerepet tud vállalni a nehéz időkben.

Ezáltal kulcsfontosságú nemzetközi szereplővé lépünk elő, a gazdasági erőnkhöz foghatóbefolyással? Erre hangos „nem” a válasz. Európa még mindig epizódszereplő, legjobbesetben is csak egy Hüvelyk Matyi a politikában és a geostratégiában, az európaiközvélemény egyre növekvő elvárásai ellenére. Európa támogatta a stabilitást és a fejlesztésisegélyt a Földközi-tenger térségében. Az emberek azonban – kellő joggal – politikaiszabadságot követelnek, és elmenekülnek az országukból, mert nincs kilátásuk a méltóéletre, nincsenek lehetőségek előttük vagy a gyermekeik előtt. A humanitáriussegítségnyújtás, amelyet az elmúlt hónapokban biztosítottunk, egyértelműen hasznos volt.

Ashton bárónő, ennél többet kell tennünk. Tanultunk végre ezekből az eseményekből?Szeretném azt gondolni, hogy igen. Ennél is rosszabb, hogy az összetákolt hajókban, újabbés újabb hullámokban érkező migránsok, akik ott halnak meg a tengeren – és hadd hívjamfel a figyelmet arra is, hogy ezekről a halálesetekről nincs elegendő információnk – túlontúlgyakran szembesülnek a megosztottsággal, vitákkal, lezárt határokkal, sőt, néhány országmég a szabad mozgás alapvető eszközét, a schengeni térséget is képes kétségbe vonni.

(Taps)

Méltó mindez Európához, az európai értékekhez, elvekhez és eszmékhez? Nem gondolnám,ahogy képviselőcsoportom, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportsem gondolja, és biztos vagyok benne, hogy a Ház képviselőinek többsége szintén nem.

Hölgyeim és uraim, ma délelőtt amiatt találkoztunk az Unió külügyi és biztonságpolitikaifőképviselőjével, mert arra törekszünk, hogy a Lisszaboni Szerződés keretében saját hangotés arcot adjunk Európának. Most tovább kell lépnünk, és cselekednünk kell. Ez azzal jár,hogy döntéseket hozunk, és ragaszkodunk hozzájuk. Melyek tehát az európai prioritások?A keleti és déli szomszédainkkal való kapcsolatok? A terrorizmus elleni harc? A közel-keletikonfliktus megoldása? A kereskedelempolitika? A felsoroltakat egyidejűleg kezelni nemkönnyű feladat.

Kik az elsőbbséget élvező partnereink? Az Egyesült Államok, a feltörekvő országok vagymások? Hogyan érhetjük el a legjobb eredményeket? Ha hagyjuk, hogy az egyes tagállamokmaguk határozzák meg saját politikájukat, ahogy az elmúlt 60 évben tették, vagy ha egyetlenerős hangon emelünk szót?

Hölgyeim és uraim, a külügyekben, a biztonság- és védelempolitikában immár nem akormányközi megközelítés a helyes: ehelyett több Európára van szükségünk. El kellszakadnunk a nemzeti egóktól, és európai szinten tovább kell lépnünk a nagyobbhatékonyság felé.

Ashton bárónő, csak akkor lesz erőteljes kül- és biztonságpolitikánk, ha minden súlyunkkalmögé állunk, és minden energiánkat néhány jól meghatározott célkitűzésre összpontosítjuk.Hölgyeim és uraim, 2011 a földközi-tengeri térség éve kell, hogy legyen, a terrorizmuselleni küzdelem éve, de még akár a közel-keleti konfliktusban elért áttörés éve is lehetne.Ha Európa képes meghatározó szereplővé előlépni ezen a területen, a fiatalkorábanelkövetett hibáit is képes lesz maga mögött hagyni.

Befejezésül hadd idézzek valakitől, akit nagyon jól ismernek: II. János Páltól. „Ne féljetek!”Ne féljen, Ashton bárónő! 4 milliárd eurót sikerült megtakarítanunk az európai


költségvetésben. Kérem, javasoljon valamit ennek a pénznek a felhasználására, ahelyetthogy visszaadnánk a tagállamoknak.

(Taps)

Martin Schulz, az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, az Európai Unióban,ahol minden területen a renacionalizáció felé tett elmozdulásoknak vagyunk szemtanúi,a Lisszaboni Szerződést egy új közösségi politika – a közös kül-, biztonság- ésvédelempolitika – megteremtésének eszközeként kellene használni.

Ez az első olyan fontos általános vita, amelyet Ashton bárónő részvételével rendezünk, ésha visszanézünk az első napokra, már akkor világosan kiderült, hogy bizonyos kormányoknem akarják „az Európai Unió külügyminisztere” címet használni, és végül ez vezetett a„főképviselő” megnevezés kiválasztásához. Ez érthető, mert az adópolitika és a belpolitikamellett a független külpolitika a nemzeti szuverenitás egyik fő jellemzője, majdhogynemazt is mondhatnánk, hogy az egyik meghatározó jegye. A kül-, biztonság- és védelempolitikaterületén ezt a szuverenitást átruházni egy nemzetek feletti szervre különösen bátor, egyúttalnehéz lépés.

Nekünk azonban itt az Európai Parlamentben a főképviselővel együtt egy másik kérdéstkell feltennünk. A kérdés az: az Unió mint független szerv milyen szerepet tölt be anemzetközi politikában? Az utóbbi pár napban olvastam néhány újságcikket Ashtonbárónőről, amelyek megdöbbentettek, mert bírálták a távollétét és a politikájának hiányát.Ez a bírálat olyan emberektől ered, akik csak arra gondolnak, hogy saját nemzetikülpolitikájukat és saját nemzeti érdekeiket tegyék a legfőbb prioritássá, és akik – anélkülhogy bármelyik partnerükkel egyeztetnének – egyoldalú döntéseket hoznak, amelyekvégső soron nem egyesítik, sokkal inkább megosztják Európát.

Elég, ha csak a líbiai missziót nézzük. Az Európai Unió nemzetközi politikájában ésnemzetközi részvételében ritkán volt annál nyilvánvalóbb megosztottság, mint abban akérdésben, hogy hogyan viselkedjünk Líbiával szemben. Az Európai Unió nagyobbfővárosaiban van egy olyan tendencia, hogy az EU kül-, biztonság- és védelempolitikájátúgy tekintik, hogy az valójában az egyes országok saját nemzeti politikájánakmeghosszabbítása, európai pénzből finanszírozva. Minél nagyobb az Auswärtige Amt, aForeign Office vagy a Quai d’Orsay, annál kifejezettebben jelentkezik ez a tendencia. Ashtonbárónő, Ön kétségkívül széles körű támogatást fog kapni a Parlamenttől, ha ezeknek azembereknek megmondja, hogy bár tiszteletben tartja az egyoldalú érdekeiket, a közöseurópai külpolitika nem veheti ugyanazt az irányt. Ezt a politikát Ön, a főképviselő fogjameghatározni, a konszenzus minden területén.

Pártolom egy olyan fajta iroda megnyitását Líbiában, mint amiről beszélt, mert Önnekmint főképviselőnek, magának az Uniónak és a Parlamentnek mint független szervnekegyformán megvan a hitelessége humanitárius és politikai téren. Hitelesebbek vagyunkazoknál az államoknál, amelyek kényszerűségből katonai fellépést kezdtek Líbiában,ugyanakkor tavaly ősszel az ő fegyverexportőreiknek volt a legnagyobb standjuk alegfontosabb líbiai fegyvervásáron. Németország, Franciaország, az Egyesült Királyság,Olaszország és Belgium a fő beszállítója Kadhafi ezredes hadseregének, amely a líbiailázadók ellen harcol. Európának nem ilyen hitelességre van szüksége.

(Taps)

Európának a puha hatalom hitelességére van szüksége, amely segít a demokráciakialakításában, irodát nyit a civil társadalom fejlesztésének támogatására, és az Európai


Unióval való nemzetközi együttműködést nem úgy határozza meg, hogy azzal másokatalárendel az Unió egyoldalú diplomáciai és gazdasági érdekeinek, hanem ehelyett a világkülönböző régiói közötti, egyenrangú partnerségen alapuló politikákat ösztönzi. Én ígyképzelem el az Európai Unió kül-, biztonság- és védelempolitikáját.

Említette a három M betűs angol szót: a pénzt, a mobilitást és a piacra jutást. A következőszakaszban hozzá kellene tennie a három K-t is: a koherenciát, a konkrétumokat és aközösségi módszert. Véleményem szerint a három M és a három K segítségével az EurópaiParlamentben könnyen fog partnereket találni. Mi a Szocialisták és Demokraták ProgresszívSzövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportjában tudjuk, hogy az Ön és a Parlamentközötti együttműködés még mindig a kezdeti szakaszban jár, és bizonyosan vannakfejlesztésre váró területek. Ezért ismétlem meg az ajánlatomat, úgy hiszem, a Házképviselőinek többsége nevében. Itt kétségkívül több támogatásra fog találni a közös kül-és biztonságpolitikáról szóló elképzeléséhez, mint a 27 külügyminiszter körében, akiketegytől egyig tisztelek, de akiknek kivétel nélkül egy problémájuk van, mégpedig az, hogyegyes országok külügyminisztereiként működnek.

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót.)

Ön ellenben egy egész kontinens diplomáciai képviselője.

(Taps)

Guy Verhofstadt, az ALDE képviselőcsoport nevében . – Elnök úr, szombaton Kairóbanhosszú találkozóban volt részem Saraf úrral, az új egyiptomi miniszterelnökkel. Atalálkozónak az volt a konklúziója, ami egyben az én konklúzióm is e találkozó után, azutóbbi két hónapban tett második kairói utamon, hogy – amint Ön jelezte – erőteljesensegítenünk kell ezeket az észak-afrikai forradalmakat, és különösen az egyiptomifejleményeket. Abba kell hagynunk a kis atyáskodó kiigazításainkat, amiket eddigbejelentettünk.

Egy rövid összehasonlítást szeretnék tenni. Tudják, hogy az amerikai Marshall-terv keretébenmennyi pénzt utaltak át? Évek hosszú során át? A GDP 1%-át minden évben. Ténylegespénzben 162 milliárd USA-dollárt. És mi miről beszélünk, mit ígérünk Egyiptomnak?Egymilliárdot. Nem 162 milliárdot, hanem egymilliárdot. Nem 2011-ben, nem is 2012-ben,hanem 2013-ban, amikor majd lehetőségünk lesz rá. Én azt gondolom, hogy ez semmi.Amit Önöktől és a Bizottságtól várok – merthogy láthatólag bizottsági pénzről beszélünk–, az nem a szomszédságpolitika megváltoztatására vonatkozó nagyszabású terv. Ezt ajövőben majd meg kell tennünk, de most közvetlen költségvetési segélyt várok Egyiptomrészére, a lehető leggyorsabban, mert az év végére nem lesz pénz a költségvetésükben, ésez akár egy ellenforradalom kezdetét is jelentheti Egyiptomban. A közvetlen költségvetésitámogatás vagy az ország adósságainak eltörlése – ez az egyenesen előremutató út. Egy ezirányú mai bejelentés bizonyosan segítene Egyiptomnak és az egyiptomiaknak.

A második üzenetem Szíriáról szól. Legyünk őszinték, Ashton bárónő. Szíria maga akatasztrófa. Ami ott történik – és erre nincs más szavam –, nem más, mint az arabTienanmen. Egy arab Tienanmen tér. Az embereket tankok és orvlövészek gyilkolják napmint nap. Eddig 800 embert öltek meg, és 8000 embert tartóztattak le. Az embereketválogatott kegyetlen kínzásoknak vetik alá, hogy elárulják a facebookos jelszavukat és aFacebookon dolgozó társaik nevét. Azokat a katonákat, akik nem akarnak a saját népükrelőni, a hadsereg és Bassár el-Aszad titkosszolgálatai lövik le. Abból, ami ma Szíriábantörténik, teljesen egyértelmű, hogy Bassár el-Aszadot egyféleképpen lehet csak jellemezni:


pillanatnyilag ő a legkegyetlenebb diktátor a világon. Ma egyértelműen így értékelhetjüka helyzetet.

(Taps)

Akkor mit lehet tenni? Tudjuk, hogy eddig 800 embert megöltek, 8000 embertbebörtönöztek, mi pedig befagyasztottuk 13 ember vagyonát, de Aszadét nem. Szerintemez a hozzáállás nincs egyensúlyban. Valójában ez egyenesen nevetséges, és nem segít abban,hogy rászorítsuk az Aszad-rezsimet az irányváltoztatásra. Nem elég azt mondani, hogyott van 13 ember és Aszad egyik bátyja, és valamelyik unokahúga vagy unokaöccse is rajtavan a listán. Nem; több százakat kellene haladéktalanul felvenni a listára ahhoz, hogy valódinyomást tudjunk gyakorolni.

Egy kicsit meg tudom érteni az Ön hozzáállását. Ön azt mondja, hogy ha lehagyom Aszadota listáról, ezzel talán hozzásegítem ahhoz, hogy a későbbiekben változtasson az attitűdjén.Akkor rendben van, ezt mondja ki teljesen világosan a mai vitában. Azt szeretném, hakijelentené, hogy ad Aszadnak egy pár napot. Ha ebben a pár napban nem vet véget annak,ami pillanatnyilag zajlik, akkor be kell fagyasztani a vagyonát, nemcsak annak a 13embernek, hanem az egész Aszad-családnak.

(Taps)

Amikor 800 embert megölnek, nem 13-ra kell elrendelni az utazási tilalmat, hanem azegész Aszad-családra, és ki kell jelenteni, ami nagyon fontos. Erre várnak.

Tegnap közvetlen kapcsolatba kerültünk a szíriai néppel, akik azt mondják, hogy meg kellerősíteni a szankciókat, máskülönben nem fog leállni. Mondja ki, hogy az Európai Unióaz Aszad-családot soha nem fogja a szíriai nép valódi képviselőinek tekinteni, és hogyfelelniük kell majd a bűncselekményeikért. Ezt tegye meg most rögtön. Ez az, amit maelvárunk Öntől. Ön is segíthet véget vetni ennek az arab Tienanmen térnek. Nem igaz,hogy nincs semmilyen szerepünk: alapvető szerepünk van, és a szíriai nép erre a világosüzenetre vár, mégpedig ma. Nem holnap. Ma.

(Taps)

Charles Tannock, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a közös kül- ésbiztonságpolitika (KKBP) idei fő fejleménye kétségtelenül az Európai Külügyi Szolgálat(EKSZ) megalapítása volt. Ashton bárónő, Ön mint alelnök/főképviselő a közelmúltbannyomás alá került a szolgálat középszerű teljesítménye miatt. Ön azonban csak annyiratud hatékony lenni, amennyire a tagállamok megengedik, és természetesen nem szívesenél a saját kezdeményezési jogával – én pedig teljes mértékben támogatom ezt a hozzáállást.Az egyik oldalon az EU úgy akarja kialakítani a globális szerepét, mintha nehézsúlyúdiplomata lenne, ugyanakkor a másik oldalon a KKBP-hez egyhangúságra van szükség,ami kompromisszumokat jelent az egyes tagállamok, különösen a nagyok érdekeinekmegőrzése érdekében.

Ez a hibrid sui generis megközelítés az uniós külpolitikával szemben azokat igazoljaközülünk, akik első körben ellenezték az EKSZ létrehozását, mivel úgy gondolták, hogyaz EU globális ambíciói alá fogják ásni a nemzeti szuverenitást. Paradox módon most úgytűnik, hogy a nemzeti szuverenitás ássa alá az EU globális ambícióit, amint azt aközelmúltban láthattuk abból, ami Líbiában történt. Képviselőcsoportom, az ECRmindazonáltal továbbra is konstruktív viszonyban marad az EKSZ-szel. Csak jót kívánunk


neki. Reméljük, működni fog. Be kell járódnia, és szeretnénk látni a költségvetésisemlegességet és a nagyobb fokú politikai elszámoltathatóságot.

Bár az alelnök/főképviselő kitűnő vezetőket nevezett ki – közülük néhányat láttam aKülügyi Bizottság előtt –, fel kell tennem a kérdést, hogy miért kellett előre eltervezettmódon megrövidítenie a Bizottságnak, amely láthatólag aránytalan mennyiségű forrásttartott meg az EU bővítéséhez és az európai szomszédságpolitikához. Ez a felosztás nemkifizetődő az uniós adófizetők számára, és a mi külpolitikai érdekeinket sem szolgálja.

Lehet két konkrét kérésem, először is a közelgő gázai II. Mark flottillával kapcsolatban?Ön, alelnök/főképviselő asszony, nem tudna nyomást gyakorolni Törökországra, hogyvessen véget ennek a veszélyes provokációnak, most, amikor Izraelre rendkívüli nyomásés feszültség nehezedik a Gázából induló rakétatámadások és az iráni hadihajóknak aSzuezi csatornán való újbóli áthaladása miatt? És hogyan fog az EU együttműködni egyúj, egységes Palesztin Hatósággal, amelynek az EU által betiltott terroristaszervezet, aHamász is ott van a tagjai között?

Másodszor, alelnök/főképviselő asszony, nem tudna kialkudni valamilyen megoldást azasrafi menekülttábor bezárására Irakban?

A következő, hogy egyenesen és teljes mértékben el fogja-e ítélni a Bahati-törvényjavaslatugandai elfogadását, amely lehetővé teszi a homoszexuálisok kivégzését?

Befejezésül, teljes mértékben egyetértek Verhofstadt úrral: helyeslem az Ön összeserőfeszítését a Közel-Kelet és az észak-afrikai országok stabilizálása érdekében, és különösenaz egyiptomi keresztények megölésére vonatkozó bírálatát, de – ahogy Verhofstadt úr isrámutatott – miért hagyták le Aszad szíriai elnököt az uniós szankciók listájáról, miutána hadereje az elmúlt napokban is folytatta az ártatlan civil tiltakozók kegyetlenlemészárlását?

Daniel Cohn-Bendit, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, Ashton bárónő,hölgyeim és uraim, csak néhány kérdést szeretnék ma feltenni Önnek, Ashton bárónő.

Először is, Szíria kérdésével kapcsolatban, Verhofstadt úrhoz hasonlóan én is azt szeretnémtudni, hogy Európát mi tartja vissza attól, hogy Aszad elnököt felvegye az uniós szankcióklistájára? Pillanatnyilag melyik ország vagy országok akadályozzák meg az Európai Uniótabban, hogy meghozza az egyetlen lehetséges döntést? Kérjük, mondja meg! Ha Westerwelleúr az akadály, akkor mondja, hogy Westerwelle úr az: így legalább azt megtudjuk, hogymi alakítja az egyes tagállamok politikáját.

A német külügyminisztériumtól eltérően mi nem fogjuk azt javasolni, hogy Aszad elnöka válasz Aszad elnök diktatúrájára. Ha azt kérik tőlünk, hogy gondoljuk így, az tényleghihetetlen. Szíria számára az egyetlen megoldás az, ha Aszad elnök lemond a hatalomrólSzíriában: Európának ezt az álláspontot kellene képviselnie. Ezért nyilvánvaló, hogy Aszadelnöknek és egész családjának fel kell kerülnie a listára – nem holnap, nem holnapután,hanem még ma. Ha ez nem megvalósítható, mert egyhangú döntésre van szükség, akkormeg kell mondania, mi gátolja az előrehaladást. Ki kell jelenteni nyilvánosan, hogy rendesvita lehessen róla Európában.

Másodszor, mi gátolja meg Izraelt a palesztinoknak járó adók kifizetésében, és miért?Izraelben természetesen fenn kell tartanunk a biztonságot, de a palesztinoknak nemszabadna szenvedniük az izraeli biztonság fenntartásáért. Ez nem lehet a megoldás.

(Taps)


Az utolsó kérdésem: pár nappal ezelőtt 600 ember halt meg a líbiai parton. Volt egy hajóa térségben. Nekünk azt mondták, hogy nem a NATO hajója volt, nem a Charles de Gaullevolt. Úgy tűnik, egy máltai hajó volt az. Ezért tehát azt szeretném tudni, hogy milyen hajóvolt ez, és milyen információ van róla. Ki mulasztotta el kimenteni a 600 líbiai menekültet?A XXI. században biztosan senki nem fogja azt mondani nekem, hogy a szóban forgó hajótnem lehet azonosítani. A tett hiánya maga is bűncselekmény: a veszélyben lévő embereknekszóló segítségnyújtás elmulasztása.

Lothar Bisky, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, Ashton bárónő, evita folyamán nemcsak dicséretet fog hallani, hanem bírálatokat is. Hogy őszinte legyek,nyilvánvaló, hogy az uniós külpolitika néhány területen kudarcot vallott, többek közöttaz arab világban, Afganisztánban, a palesztin probléma megoldásában és a keletiszomszédaink közötti konfliktusokban. A következőt szeretném kérdezni: mi az okaennek? Amikor 27 különböző nemzet hozza a döntéseket, hogyan tudunk konszenzusrajutni az EU-ban és a közös kül- és biztonságpolitikában?

Nyilvánvaló, hogy a külpolitika az egyéni érdekek politikája. Az az idő azonban rég elmúlt,amikor a Nyugat érvényre tudta juttatni az érdekeit anélkül is, hogy figyelembe venné apartner nemzeteket és népeket. Az EU-nak meg kell mutatnia, hogy nyitott azérdekegyeztetés politikájának elfogadására. A kudarcban közrejátszó tényezők között élenjárt a kettős mérce és a hajlam a katonai keretek közötti gondolkodásra. E Ház képviselőimajdhogynem éljeneztek, amikor az ENSZ Biztonsági Tanácsa úgy döntött, hogy katonaibeavatkozást indít Líbiában. Ma azt hiszem, mindannyian tanácstalanok vagyunk, amikoraz ottani eseményekről van szó. Mit fogunk tenni Gáza vagy Dárfúr lakossága érdekében?A napi egy dollárból élő 1,4 milliárd embernek hogyan fogjuk biztosítani a méltó élethezvaló jogot? Képviselőcsoportomat ez a kérdés különösen aggasztja.

Az arab országokban zajló forradalmaknak van egy fontos közös követelésük. Mindegyikigazságot és tisztességet kér, mind a javak társadalmon belüli elosztásában, mind a politikaidöntéshozatalban való demokratikus részvételben, a nemzetközi kapcsolatokat is beleértve.Az EU-nak reagálnia kell erre a követelésre. E cél eléréséhez együtt kell dolgoznunk anemzetközi jog fejlesztésén, ahelyett hogy csak egyoldalúan értelmezzük és érvényesítjük.

Bastiaan Belder, az EFD képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, Ashton bárónő, többégető kérdésem is van az izraeli/palesztin konfliktus fejleményeivel kapcsolatban. AzEurópai Unió a tagállamai – az Egyesült Királyság és Franciaország – révén milyenálláspontra fog helyezkedni az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának szeptemberiülésén, a Palesztin Hatóság arra irányuló egyoldalú erőfeszítéseivel kapcsolatban, hogykikiáltsa a palesztin államot, különválasztva – ezt hozzá kell tenni – az Izraellel valóbékefolyamattól?

Ez a kérdés, főképviselő asszony, annál is inkább égető, miután a Fatah és a Hamász múlthéten újra megalakította a palesztin egységet, miközben teljességgel figyelmen kívül hagyjáka felek, más szóval többek között az Európai Unió által a palesztin egységkormányhozelőírt feltételeket, azaz Izrael állam elismerését, az erőszak és a terrorizmus beszüntetésétés a korábbi kötelezettségvállalások teljesítését. A Hamász időközben világossá tette, hogyvalóban odatartozik az Európai Unió terroristaszervezetekről készített listájára. A sürgetőkérdésem tehát: ebben az új helyzetben az Európai Unió hogyan fogja alkalmazni aKvartettre vonatkozó saját elveit? Ha Ramallahhal minden marad a régiben, ez mindenesetreazzal jár, hogy lemondunk a béke ezen alapelveiről. Mindez súlyos károkat fog okozni az


európai–izraeli kapcsolatokban, és nagyon kevéssé segíti elő a békefolyamatot, sőt, valójábanépp az ellenkező hatást éri el.

Gabriele Albertini, előadó. – (IT) Elnök úr, Ashton bárónő, hölgyeim és uraim, az európaikül- és biztonságpolitika témája különösen fontos lett ebben a konkrét történelmipillanatban, amelynek sajátossága a Földközi-tenger térségét uraló, de a Közel-Keleten isterjedő rendkívüli tiltakozáshullám.

Tekintettel a Földközi-tenger déli partjának egészét érintő, és most már az Arab-félszigetenis terjedő súlyos válságra, az Európai Parlamentnek szócsőként kell közreműködnie, amelyfelerősíti az átlagemberek mindezen tiltakozásait. Ezek az emberek az életüket kockáztatják,amikor szót emelnek a körülmények javításáért, és azért, hogy a demokráciába való átmeneta jelenlegi rendszerek megdöntésével kezdődjön. Ez a Ház közvetlenül akar tárgyalniAshton bárónővel, a főképviselővel és alelnökkel, különösen a közös kül- ésbiztonságpolitika (KKBP) és a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) alá tartozópolgári és katonai missziók költségvetésének ellenőrzésében betöltött szerepünk miatt.

A jelentés első része konkrétan a Parlament és a többi intézmény közötti kapcsolattalfoglalkozik, elsősorban a Tanáccsal és a Bizottsággal, az európai politikával szembeni,Lisszabon utáni megközelítéstől vezetve. A másik nagyon fontos téma az EUmultilateralizmusa, amelynek mindenekelőtt a végre megalakult Európai Külügyi Szolgálatközelmúltbeli létrehozása kedvez. Ezzel kapcsolatban üdvözölnöm kell az EgyesültNemzetek Közgyűlésének nemrég elfogadott határozatát, amelyben az Európai Uniónakmegfigyelői státust biztosít a Biztonsági Tanácsban, és ezzel elismeri a LisszaboniSzerződésben foglaltakat.

Próbáltunk olyan értékelést készíteni, amely a lehető legnagyobb mértékben megfelel ajelenlegi helyzetnek. A jelentés helyesen hívja fel a figyelmet a polgári tiltakozások elsöprőhullámára Tunéziában, Egyiptomban és Líbiában, illetve Szíriában, Bahreinban és Jemenbenis, és rámutat az egyes országokhoz tartozó eseményekre, összefüggésekre és elvárásokra,valamint más, külön érdeklődésre számot tartó kérdésekre, amilyen például az erőstranszatlanti szövetségünk és az Oroszországgal való, rendkívül fontos kapcsolataink.

A bővítés, a polgári jogok támogatása és a jogállamiság kialakítása, a BRIC-országokkal(Brazília, Oroszország, India és Kína) való diplomáciai kapcsolatok, az arab-palesztinkonfliktus és a legvéresebb rezsimek elítélése csak néhány a jelentés témái közül, amelyetmost Önök elé terjesztek szavazásra.

Roberto Gualtieri, előadó. – (IT) Elnök úr, Ashton bárónő, hölgyeim és uraim, a közösbiztonság- és védelempolitika (KBVP) rendkívül nehéz időket él át.

Éppen akkor, amikor a nemzetközi rendszer fejleményei azt kívánják, hogy az EurópaiUnió hiteles szereplővé váljon a biztonság és a védelem terén; pont amikor úgy tűnik, hogyaz exportálás helyett a demokrácia támogatásán keresztül végzett válságkezelés európaimódszere jobban megfelel a mostani idők kihívásainak; éppen amikor a gazdasági válságelkerülhetetlenné teszi a közös védelem fejlesztésének lehetőségét; amikor a LisszaboniSzerződés új eszközöket biztosít a KBVP integrált módszer keretében történő fejlesztéséhez;röviden tehát, éppen akkor, amikor a KBVP terén szükségessé és lehetségessé vált egyminőségi ugrás, az európai építmény veszélyesen rogyadozni látszik, és fennáll a valósveszélye annak, hogy a KBVP ambícióit és lehetőségeit radikálisan le kell csökkenteni.

A jelentés, amelyet most bemutatok, ezt az ellentmondást próbálja kezelni, és lehetségesválaszokat javasol a többi intézménynek. A líbiai válságot illetően nem szorítkozunk arra,


hogy csalódásunknak adjunk hangot amiatt, hogy az Európai Unió nem képes meghatározniaz álláspontját és cselekedni, vagy hogy milyen korlátozásokat vezettek be az EUFOR Líbiamandátumára. Úgy gondoljuk, hogy eljött az ideje egy európai politikai kezdeményezésnek,más partnereinkkel együttműködésben, hogy tűzszünetet érjünk el, és tárgyalásokattartsunk, amelyek véget vetnek a Kadhafi-rezsimnek, és megkezdik az átmenetet a befogadódemokrácia felé. A NATO katonai beavatkozása nagy valószínűséggel nem old meg semmit,és jól is teszi, ha szigorúan ragaszkodik az ENSZ-határozat mandátumához, kerülve az erőaránytalan alkalmazását.

Reméljük ugyanakkor, hogy a KBVP eszközeit hatékonyan fogják felhasználni a támadásokalatt álló polgári lakosságnak szóló humanitárius segítségnyújtásra, és a jövőbeniműveleteket úgy fogják megtervezni, hogy támogassák a líbiai demokrácia fejlődését. Alíbiai helyzet tágabb értelemben is elgondolkodásra szólít fel, és úgy hiszem, megerősíti ajelentés javaslatait. Európa jövőjéért, a biztonságért és a védelemért való felelősségelsősorban természetesen az Európai Tanácsra, tagjaira és elnökére hárul, aki az említettszinten képviseli az Uniót kül- és biztonságpolitikai ügyekben.

Nekik világosan megmondjuk, hogy a kétoldalú együttműködés és a tettre kész országokbólalakult koalíciók nem helyettesíthetik a KBVP-t mint uniós politikát. Nem találjukmeggyőzőnek e politika renacionalizálásának gondolatát, nem azért, mert purista módonviszonyulunk a Szerződéshez, hanem mert ha renacionalizálnánk, ez a politika nem lenneösszemérhető az előttünk álló kihívásokkal. Azt javasoljuk, hogy a Parlament kezdjenstratégiai párbeszédet az Európai Tanáccsal, utóbbit pedig arra hívjuk fel, hogy vitassa mega Parlament ajánlásait, készítsen rendes külpolitikai stratégiát és szánjon egy rendkívüliülést az európai biztonság és védelem kérdésének.

Önt, Ashton bárónő, arra hívjuk fel, hogy fokozza a tagállamok közötti konszenzuskeresésreirányuló erőfeszítéseit, és a többféle funkcióját használja fel arra, hogy javítsa az összhangota KBVP, a közös kül- és biztonságpolitika és az Unió külső tevékenységének másvonatkozásai között. Az Európai Külügyi Szolgálat olyan eszköz, amely rendkívülilehetőségeket kínál ebben a munkában. A jelentés több javaslatot is megfogalmaz arravonatkozóan, hogy milyen szerepet kellene játszania, kezdve azzal, hogy működjönválságkezelési tanácsként, amely képes valóban integrált válaszokat adni a válságokra, ésörömmel látjuk, hogy ez kezd kialakulni. A líbiai helyzet az európai katonai képességalkalmatlanságát is megerősíti, amely jócskán elmarad a nemzeti védelmi költségvetésekáltalánosan magas szintjétől.

Nyilvánvaló, hogy erő csak az egységben van. Ebbe beletartozik az összefogás, a megosztás,az Európai Védelmi Ügynökség megerősítése, az állandó, szervezett együttműködés, egyhatékony és versenyképes európai védelmi piac kiépítése, az ipari és technológiai háttérmegerősítése, valamint a közös irányítási és ellenőrzési képességek növelése. A felsoroltképességek elégtelensége az egyik olyan tényező, amely megakadályozza Európát abban,hogy azonnal reagáljon a líbiai válságra, kezdve egy állandó műveleti főparancsnokságlétrehozásával. A jelentés számos konkrét javaslatot fogalmaz meg ezzel és más kérdésekkelkapcsolatban, mint például a kül- és belbiztonsági politika oly módon történő integrálása,amely tiszteletben tartja a közösségi módszer elsőbbségét.

Érdemes megjegyezni, hogy a főbb Európa-párti képviselőcsoportok egységesek etekintetben, és az árnyékelőadóknak és koordinátoroknak ezúton köszönöm ezt atermékeny együttműködést. A Parlament kész támogatni az Unió külső tevékenységébeteljes mértékben illeszkedő, az európai értékekből és elvekből eredő KBVP fejlesztését.


Ashton bárónő, reméljük, meggyőző választ tud adni nekünk, egyrészt szóban, de amimég fontosabb, tettek formájában is.

María Muñiz De Urquiza, előadó. – (ES) Elnök úr, Ashton bárónő, Henry Kissinger amostani világot úgy határozta meg, hogy katonailag kétpólusú, gazdaságilag egypólusú,politikailag pedig zavaros.

Ma a nemzetközi rend minden területen sokpólusú, és a globalizációnak köszönhetőenpolitikailag komplex. A globalizáció többek között a hatalmi központok szétszóródásávalés a közös problémák és érdekek kollektív kezelésével jár. Új nemzetközi szervezetek ésfórumok jöttek létre – példa erre a G20, G8, G7 stb. csúcs –, és újabb javaslatok születneka hagyományos nemzetközi szervezetek megreformálására.

Ebben a változó közegben, és figyelembe véve az Európai Unió nemzetközi jogiszemélyiségét, létfontosságú, hogy sürgősen újradefiniáljuk, hogy az Európai Unió milyenszerepet játszik ezen a színtéren, és hogy elfoglalja a neki járó helyet a multilaterális rendben,hogy érdemi globális szereplőként betölthesse a Szerződés által ráruházott szerepet, amitez az intézmény – merem állítani, az európai társadalom nagy részével együtt – kér tőle.

Ez a folyamat már megkezdődött az Egyesült Nemzetek május 3-i Közgyűlésén meghozotthatározat jóváhagyásával, amely lehetővé fogja tenni, hogy az Európai Unió részt vegyena Közgyűlés munkájában. Ez történelmi jelentőségű esemény és diplomáciai diadal, amitmellébeszélés nélkül el kell ismernünk, és amihez gratulálok Önnek, Ashton bárónő.Tekintettel azonban az 1973-as határozat jóváhagyásához szükséges tárgyalásokbonyolultságára, számíthatunk arra, hogy fáradságos munka áll Ön előtt az Európai Unióképviseletének korszerűsítése és racionalizálása érdekében, mivel ez a képviselet jelenlegszétszórt és megosztott, és az Európai Uniót érintő 249 többoldalú megállapodásmindegyikében ad hoc státusa van.

Ez értelemszerűen nemcsak Önön múlik, hanem a különféle többoldalú szervezetekbentagsággal rendelkező, nem uniós államoktól is függ. Attól is függ, hogy sikerül-emegszervezni a leghatékonyabb képviseleti formát az Európai Unión belül, és a szervezésalatt egy olyan kialakítást értek, amelynek része Ön – az Európai Külügyi Szolgálat – aBizottság elnöke, az Európai Tanács elnöke és az Unió soros elnökségeinek most háttérbeszoruló részvétele. Attól is függ, hogy a tagállamok átadják-e a képviselet felsőbbrendűségétaz Európai Uniónak, különösen az olyan politikák iránt elkötelezett nemzetközi szervekesetében, amely politikák terén az Európai Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik.

Ashton bárónő, mindnyájan jól emlékszünk a koppenhágai éghajlat-változási csúcs esetére,amely példázta, hogy az Európai Unió és tagállamainak túlreprezentáltsága milyen feleslegeshangzavart tud előidézni. Arra is emlékszünk, hogy az Unió képviselete milyen jól működötta Kereskedelmi Világszervezetben vagy az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetben.Emellett arra is emlékszünk, hogy az Európai Unió különböző elnökségeinek többszörösképviselete milyen zavaró tudott lenni a legmagasabb szintű diplomáciában, vagy hogymilyen működési zavar eredhet abból, hogy nem hajtják végre a Lisszaboni Szerződés 34.cikkének rendelkezéseit az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának európai tagjai közöttiegyeztetésre vonatkozóan, amikor az Európai Unió közös álláspontjait terjesztik elő. Schulzúr a beszédében már utalt ezekre a felháborító működési zavarokra.

Ebben az értelemben inkább a tagállamokra utalok, mint Önre, abban a felhívásban, hogyépítsük fel az Európai Unió szerepét ebben a strukturáltabb, többoldalú világrendben, és


fogalmazzunk meg egy valódi uniós külpolitikát, félretéve a renacionalizálási tendenciákatés kísértéseket, amelyek több tagállamunkban megjelennek.

Miközben azonban alapvetően a tagállamokhoz folyamodunk, hogy építsék fel az Unióilyen szerepét, az Ön kötelezettségvállalását is kérjük, hogy használja fel politikaikezdeményezési képességét és szolgálatait az Európai Unió külső képviselete szintjénekemelésére és a képviselet racionalizálására.

Történelmi pillanat ez a világ számára, Önnek pedig lehetősége van arra, hogy az EUnemzetközi szerepvállalásának élére álljon, például olyan kezdeményezésekkel, mint amitaz előbb jelentett be, a Bengáziban tervezett uniós iroda megnyitásával. Számíthat aParlament támogatására, és nemcsak a támogatására, hanem valójában a megbízására is,hogy a lehető leghamarabb hozza létre az Európai Unió ésszerű, strukturált és koherensképviseletét a nemzetközi színtéren.

Catherine Ashton, a Bizottság alelnöke és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője.– Elnök úr, szeretném megköszönni a képviselőknek a hozzászólásokat.

Az egyik téma, ami teljesen világossá vált az összes képviselőcsoport vezetője általelmondottakból – noha Tannock úr rámutatott, hogy az ő képviselőcsoportja soha nempártolta az EKSZ-t –, az, hogy szeretnék, ha egyetlen, egységes megközelítésünk lenne.Egyetértek ezzel. Nem vagyok híján ambícióknak a tekintetben, hogy mi lehetne Európából.Amivel foglalkoznom kell, az a realitás, hogy most ténylegesen mik vagyunk. Elfogadtunkegy Szerződést, és én azzal viccelődtem, hogy amikor a Szerződés elfogadást nyert, nekemis odaadták egy ceruzával együtt, és ezekkel a forrásokkal kellett kezdenem valamit. Ez ígyis van, de még nem vagyunk ott, ahol leszünk. A kihívás az, hogy hogyan gondoskodjunkróla, hogy nemcsak ez a Ház és a tisztelt képviselők – az itt érezhető szenvedéllyel –, de aBizottság, a Tanács, a Külügyek Tanácsa, a Fejlesztési Tanács, a védelmi miniszterek –mindazok a szereplők, akiknek az elnökeként felelős vagyok az összefogásukért –ugyanazzal a lendülettel cselekedjenek. Egyáltalán nem lepett meg, és azt gondolom, atisztelt képviselők sem lepődtek meg azon, hogy az efelé vezető úton – különösen olyankor,amikor ilyen sok dolog történik – azzal szembesülünk, hogy ez nem feltétlenül működikolyan hatékonyan, ahogy szeretnék, sőt, ahogy időnként én is szeretném.

Most azt kell tennünk, hogy ugyanolyan szintű ambícióval dolgozunk azon, ahová elakarunk jutni. Ez minden tevékenységünkre érvényes, akár szankciókat szabunk ki – aholszükség van mind a 27-re, mert egyhangúságot kell elérnünk –, akár arról van szó, hogyhogyan viszonyulunk az Egyiptomnak és Tunéziának szóló támogatás kérdéséhez. MintVerhofstadt úr mondta, szükségünk van a Bizottság támogatására, hogy ténylegelindulhassunk a változás irányába, és legyen egy új stratégiánk és új törekvésünk, hosszúés rövid távon egyaránt.

Nos, most éppen embereket támogatunk. Mindezek a dolgok azt kívánják tőlünk, hogyváltsunk és változtassunk. Elindultunk ezen az úton. Mindenfajta önelégültség nélkül aztgondolom, hogy reálisan látom, hogy pontosan hol tartunk. Önök felelősségre vonhatnak– és ezt tegyék is meg, amilyen gyakran csak szeretnék –, hogy próbáljam meggyorsítaniezt az előrehaladást, és ezt is fogom tenni. De ne vádoljanak azzal, hogy nemkezdeményezek, hogy nincsenek ilyen ambícióim, hogy nem mondom ezt hangosan ésvilágosan a Külügyek Tanácsában, a médiában és máshol, mert ez nem igaz. Igazánambiciózus vagyok ebben a dologban. Határozott meggyőződésem, hogy Európa sokkaltöbb is lehetne, mint most, de ehhez az kell, hogy elinduljunk ezen az úton, és együtthaladjunk előre. Az egyéni választókerületekkel rendelkező tagállamoknak nehéz, hogy


szükségszerűen mindig képesek legyenek azon a szűrőn keresztül nézni ezt, hogy mi lennea legjobb Európának a világban, és nem azt vizsgálni, hogy belpolitikai szempontból mia legjobb. Én ezt is megértem.

Egyetértek Daul úrral abban, amit a szomszédságban zajló terrorizmusról és a közel-keletibékefolyamatról mondott, azaz hogy ezek a fő célkitűzések közé tartoznak, ami az ideiévi munkánkat illeti. Ezért foglalkoztunk olyan sokat, például Líbiában, a regionálisszervezetek összefogásával – gondolok itt az Afrikai Unióra, az Arab Ligára, az ENSZ-reés az Iszlám Konferencia Szervezetére. Ez tényleg fontos munka a tekintetben, hogyátgondoljuk, hogyan fogunk előrelépni egy olyan folyamatban, amely jelenleg rendkívülnehézkes. Hogyan jutunk el arra a pontra, amikor Kadhafinak mennie kell? Folytatjuk apárbeszédet, ahol az emberek láthatják a jövőt, és ez a munka megállás nélkül folyik. Ezabszolút kulcsfontosságú, és azt kívánja tőlünk, hogy egységfrontot képezzünk.

Schulz úr azt mondta, hogy hosszú út áll előttünk. Egyetértek. Még sokkal több, amit megkell tennünk, és gondoskodnunk kell arról, hogy a demokrácia építése komoly része ennekaz útnak, de abban a tekintetben is rajta vagyunk az úton, hogy mit tehetünk. Nekem tetszika három K ötlete. Úgy gondolom, hogy sokkal koherensebbé válhatunk. Azt hiszem, azegyüttműködés terén is lehetünk jobbak, és természetesen tudom, hogy a közösségi módszere Parlament célkitűzése. Úgyhogy kérem, tartsák fenn a rám gyakorolt nyomást, de ezttegyék meg a tagállamokkal is.

Ami a Marshall-tervet illeti, úgy gondolom, amit George Marshall tábornoknak sikerültelérnie a Kongresszustól 1948-ban eredetileg kapott 13 milliárd dollárral, rendkívül jóminta. Azért is jó modell, mert különböző dolgokat tett. Kölcsönöket kapott,szolgáltatásokat, tanácsadókat és olyan dolgok széles körét, amelyekkel eredményt lehetelérni, úgyhogy szerintem ez egy jó modell. Nyilvánvaló okokból most nem a tervrőlbeszélünk. Az emberek akarnak valamit, ami új, és ami értük van, de ez lényeges. EgyetértekÖnnel a támogatás ügyében és az adósság kérdéseiben. Ezért tárgyalunk az országokkal,amelyekkel az említett országoknak ilyen kapcsolatuk van, és ugyanezért tárgyalunk aBizottsággal is.

Egyetértek Önökkel a Szíriában zajló rettenetes erőszak kérdésében. Semmilyen tekintetbennem vagyok híján az ambícióknak arra vonatkozóan, hogy mit kellene tennünk Szíriával.Ami most van, azzal ismét az a helyzet, hogy elindultunk egy úton a szankciók kérdésében.Kezdtük azzal a 13 emberrel, akik közvetlenül részt vettek a rendszer általi elnyomásban.Sok vita volt, Cohn-Bendit úr, arról, hogy Aszad elnöknek rajta kellene-e lennie a listán,és számos különböző álláspont volt. Nem tudom most felsorolni Önnek, hogy melyiktagállam mondott igen vagy nemet. Voltak határozott vélemények arról, hogy hogyankellene ezt csinálnunk, szem előtt tartva bizonyos helyzeteket. Az a döntés született, hogyaz első listára nem vesszük fel, de ezen a héten ismét megvizsgáljuk. Biztosíthatom Önöketarról, hogy feltett szándékom a tőlünk telhető legnagyobb politikai nyomást gyakorolniSzíriára, és igyekszem elérni – mint azt a Moallem külügyminiszterrel folytatott tegnapitárgyalásom során is tettem –, hogy megértsék a jelentőségét annak, amit teszünk, és hogykihasználják ezt a bezárulóban lévő lehetőséget arra, hogy ténylegesen irányt váltsanak,és változást érjenek el.

Tannock úr, Ön beszélt arról, hogy sok dolgot kellene véghezvinni a 27 országtámogatásával, arról a vágyáról, hogy hozzájussunk a megfelelő erőforrásokhoz, valamintarról, hogy megrövidítettek bennünket. Én nem gondolom, hogy átvertek volna bennünket.Az európai intézmények egytől egyig ugyanabba az irányba összpontosítanak.Gondoskodnunk kell arról, hogy ténylegesen meg lehessen valósítani az Önök arra


vonatkozó ambícióit, hogy mit tudnánk elérni. Meg kell találnom az erőforrásokat egyiroda megnyitásához Bengáziban. Az iraki küldöttségeink jobb támogatásához, amiről atisztelt képviselők közül néhányan beszéltek velem ma délelőtt, szintén erőforrásokra vanszükség. Meg kell találnunk ezeket, részben azzal, hogy jobbak és hatékonyabbak leszünk– ezzel egyetértek –, de azzal is, hogy felismerjük, mit kell tennünk.

Már beszéltem a flottilláról, a Palesztin Hatósággal kapcsolatos kérdések némelyikéről,illetve a Fatah és a Hamász között most folyó tárgyalásokról – Belder úr, Ön is felvetetteezeket. Világosan jeleztem, hogy a Hamász tekintetében nem változott az álláspontunk,de azt is világossá tettem, hogy támogatjuk azokat a módszereket, amelyek segítségévelAbbász elnök a technokrata kormányával és a választásokkal egységbe kovácsolhatja apalesztinokat, ami nagyon fontos lesz. Nem változtattunk az álláspontunkon, és teljesenvilágosan kimondjuk, hogy óvatosan szemléljük ezt a helyzetet.

Arról is akartam pár szót ejteni, amit Bisky úr mondott, amikor a világ legszegényebblakosairól beszélt, és a „támogatni a méltó életet” kifejezést használta. Úgy gondolom, amita millenniumi fejlesztési célokkal teszünk, illetve a fejlesztési együttműködés terén végzettmunkánk ebből a szempontból nagyon fontos lesz a jövőben.

Csak gyorsan – mert nem akarok túl sok időt elvenni – még szeretnék pár szót szólniAlbertini úrhoz a jelentésével kapcsolatban, és idéznék is belőle. A koherenciáról szólvaezt mondja: a „teljes egység eléréséhez elsősorban az uniós tagállamok arra irányuló politikaiakaratára lesz szükség, hogy felülemelkedjenek a legfontosabb külpolitikai kérdésekrevonatkozó eltérő szemléletükön”. Abszolút igaz. Tudjuk, hogy ha sikeresek leszünkLisszabon teljes végrehajtásában – és a jelentés ezt mondja –, a következő keretben isszükségünk lesz arra a fenntartható finanszírozásra. Sok dologban egyetértek a jelentéssel,de abban különösen, hogy aktívan elő kell mozdítanunk az értékeinket, és fel kellhasználnunk az összes rendelkezésre álló politikai eszközt. Én magam is törekszem azáltalunk folytatott párbeszéd javítására.

Az egyik legnagyobb nehézséget az idő jelenti – hogy mennyi időt töltünk el valamivel –,és szeretném biztosítani, hogy az Önökkel való vitában a lehető legjobban használjuk felaz időt. Gualtieri úr, Önnek és nekem volt tegnap egy jó megbeszélésünk. Egyetértek azelőrelépés fontosságával, különösen az összevonást és a megosztást tekintve, ami részelesz a védelmi miniszterekkel tartandó jövő heti megbeszélésnek. Gondoskodnunk kellarról, hogy az európai erőforrásokat hatékonyabban használjuk fel. Az összevonás ésmegosztás nagyon egyszerű gondolat, de nagyon hatásos. Nagy katonai potenciálunk van,nagyrészt kihasználatlanul, ezért elő kell mozdítanunk az arra vonatkozó döntéseket, hogyhasznosítjuk a katonai eszközöket, és támogatjuk egymást az összevonásban és amegosztásban. Arra is törekszünk, hogy javítsuk az Európai Védelmi Ügynökség munkáját,és próbálunk szembenézni azokkal a kihívásokkal, amelyek világosan megjelentek azelmúlt hetekben adott válaszainkban, különösen Líbiában.

Befejezésül szeretném megköszönni Muñiz De Urquiza asszonynak ezt a jelentést és atámogatását az ENSZ ügyében. Úgy gondolom, hogy az ENSZ-ben végzett múlt hetimunkámmal bebizonyítottam a többoldalú fellépés ereje iránti személyeselkötelezettségemet. Meg kell vizsgálnunk az EU-t az ENSZ rendszerében és az összes többinemzetközi szervezetben. Jobban kell hallatnunk a hangunkat, és határozottabbnak,egyúttal kreatívabbnak kell lennünk abban, amit teszünk.

Most csak az maradt hátra, hogy köszönetet mondjak a felszólalók első körének, éselmondjam, hogy a végén számítok néhány záró megjegyzésre.


Jörg Leichtfried, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményének előadója. – (DE) Elnökúr, Ashton bárónő, az európai külpolitika és Európa által a világban elfoglalt helymegvitatása során egyetértünk abban, hogy különféle körülmények folytán javítani kell ahelyzeten. Követhetnénk azonban egy hasonló politikai terület példáját, amely már mostis rendkívül jól működik, ez pedig a külkereskedelmi politika. A külkereskedelmi politikaterén az Európai Unió kizárólagos felelősséggel rendelkezik. Az Unió az egyetlen szereplő,és a tagállamok egyetlen képviselője. Nem emelnek ellene állandó kifogásokat a nemzetihiúság alapján. Lehet, hogy más területeken nem értünk egyet, de itt erősek és egységesekvagyunk.

Ideje, hogy erőnket arra használjuk, hogy gondoskodjunk róla, hogy a partnerországainkbanélő emberek részesülhessenek azokból az értékekből, amelyek nekünk is segítségünkrevoltak: az emberi jogokból, a szociális biztonságból, az igazságból és a szabadságból. Azeurópai külpolitika ezen új dimenziója olyasmi, amit végig kellene, sőt végig kell vinnünk,hogy a világot a jövőben szabadabb, igazságosabb és szociálisabb hellyé tegyük.

Krzysztof Lisek (PPE). – (PL) Elnök úr, Ashton bárónő, engedjék meg, hogy először isköszönetet mondjak az előadónak, Gualtieri úrnak, a kemény munkáért, és egyúttalmegköszönjem a többi árnyékelőadónak is, akikkel volt szerencsém együtt dolgozni.Szeretném elmondani, hogy – újonc lévén ebben a szerepben – éles veszekedésekreszámítottam, különösen mivel a jelentésnek van bizonyos katonai vonatkozása is, de mintkiderült, a munka nagyon békésen haladt előre.

Ashton asszony első beszédében, amikor az Észak-Afrikában kitört konfliktusokról beszélt,azt mondta, hogy nem tudjuk, hogyan lesz végük, és mit hoz majd ez a vég. Természetesennem mondhatjuk azt, hogy a közös biztonság- és védelempolitika lesz a csodaszer mindenrossz ellen a világban, de a KBVP fejlesztése bizonyosan azt jelentené, hogy többet tudnánkaz említett konfliktusokról, és talán megelőzhetnénk vagy feloldhatnánk őket. Gondolokitt az Észak-Afrikában és a Közel-Keleten kitört konfliktusokra, és azokra a befagyasztottkonfliktusokra, amelyek még mindig parázslanak Hegyi-Karabahban, a Dnyeszteren túliterületen és Grúzia megszállt területein.

Örvendetes, hogy Gualtieri úr jelentése sok kérdésre kitér – meglehetősen hosszú jelentés.Időtakarékossági okokból sokat nem fogok megemlíteni ezek közül, de két dolgot szeretnékérinteni. Az első az európai uniós missziók működésének kérdése. A Biztonsági és VédelmiPolitikai Albizottságban sokszor beszéltünk arról, hogyan kell tanulnunk a hibákból vagybizonyos hiányosságokból, hogy ezek a missziók a jövőben jobban működjenek. Azeurópai uniós műveletek megtervezésének és irányításának kérdése továbbra is nyitott. Aweimari kezdeményezés miniszterei ezt egy Önhöz intézett levélben vetették fel, Ashtonasszony. Konkrét cselekvésben reménykedünk ezen a területen.

Befejezésül szeretném megemlíteni az EU–NATO kapcsolatokat. Örülök annak, hogy Önállandó kapcsolatokat tart fenn a NATO főtitkárával és az Egyesült Államokkülügyminiszterével. Tovább kell folytatnunk ezeket a kapcsolatokat, hogy ne végezzükel kétszer ugyanazt – pusztán a takarékosság érdekében. Tudjuk, hogy nem lehet forradalmatcsinálni, Ashton asszony, de azt elvárjuk Öntől, hogy az intézkedéseivel elősegítse afejlődést.


ELNÖKÖL: ROBERTA ANGELILLIalelnök

Véronique De Keyser (S&D). – (FR) Elnök asszony, Ashton bárónő, Önnek az elmúltnapokban sok bírálattal kellett szembesülnie, Ashton bárónő. Ezek némelyike nem többolcsó politikai húzásnál, és ezeket a képviselőcsoportom el is ítélte. Másokat azonban nemlehet visszakézből elutasítani, ezért szeretném megosztani Önnel az aggályaimat.

Igaz, hogy nem mindig értjük világosan az EU külpolitikáját, különösen a tekintetben,hogy mit kíván elérni, más szóval, hogy mi a célja. Az Ön közleményeit elfogadjuk, deezek gyakran visszafogottak, amiből arra következtethetünk, hogy az Unión belülfeltehetőleg nézetkülönbségek vannak, és ez önmagában véve is egy üzenet, noha negatívüzenet. Ön tehát munkához látott, találkozókat rendez, telefonokat bonyolít, mindentbelead, ahhoz kétség nem férhet, de mindezen erőfeszítések eredményei sajnos felhígulnaka média ricsajában, és az uniós külpolitika ezáltal rendkívül gyengének tűnik az európaiállamfők némelyikének dörgedelmes beszédeivel összehasonlítva.

Most mégis rendkívüli politikai tér nyílik meg Ön előtt az arab forradalmakkal, és az európaidiplomácia által ebben a térben betöltött szerepet nagyon világosan ki kell jelölni, mert azegyes országok egyéni sajátosságain túl az is igaz, hogy minden mindennel összefügg. AFatah-Hamász megbékélés például elképzelhetetlen lett volna az egyiptomi arab forradalomnélkül, illetve a nemrég történt véres szíriai elnyomás nélkül is. Sőt, amiatt, hogy Bassárel-Aszad átlépte a tiltott vonalat, a Hamász hirtelen nem érzi jól magát Damaszkuszban,és fontolgatni kezdte a továbblépést Katarba és Kairóba, és emiatt akart nagyon sürgőstárgyalásokat, miközben már időtlen idők óta tárgyal. Meg kell ragadni ezeket alehetőségeket!

Milyen tehát a jelenlegi politikánk Szíria és a Közel-Kelet ügyében? Mint mondtam, ez apolitika nem kielégítő. Ráadásul én is osztom néhány képviselőtársam haragját a szíriaikivételezéssel kapcsolatban, illetve most Bassár el-Aszad kihagyásával kapcsolatban, akimegúszta a szankciókat. Ezt jobban el kell magyarázni nekünk, Ashton bárónő.

Még egy dolog. Hacsak az Egyesült Államok felbujtására az utolsó pillanatban nem érkezikegy jelölés Kuvaittól vagy Nepáltól, még az is megeshet, hogy május 20-án Szíria lesz azENSZ Emberi Jogi Tanácsának elnöke. Tényleg el tudjuk képzelni, hogy Szíria elnököljönaz ENSZ Emberi Jogi Tanácsában?

Ashton bárónő, a szankciók nem elegendők. Ön folytatott valamilyen kampányt az ellen,hogy Szíria legyen az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának elnöke? Szorgalmazta a nemzetközivizsgálatot a mészárlások ügyében? Még ha nem is sikerül meggyőznie az államfőket – ésebben egyetértek Cohn-Bendit úrral –, legalább mondja ki, ne kelljen találgatnunk! Ez akétértelműség számunkra nagyon megterhelő.

Ami a Közel-Keletet illeti, nem teljesen értek egyet Önnel. Ön óvatosan üdvözölte aFatah-Hamász megbékélést, de párbeszédet is fog kezdeni a Hamásszal? Ténylegmegismételjük a 2007-ben elkövetett hibákat? Mint tudják, a helyzet bizonyosan nagyonbonyolult. Én azonban úgy gondolom, hogy meg kell ragadnunk ezt a lehetőséget. AHamász támogatta az arab békekezdeményezést. Mindkét fél elképesztően nagyengedményeket tett a kormány megalakítása érdekében. A jövőbeni – talán egy hónapmúlva esedékes – kormányalakítást szabályozó megállapodásban elfogadták a választásokgondolatát, a Palesztin Hatóságot, azt, hogy Mahmúd Abbász részt vehet a tárgyalásokon,valamint az 1967-es határok fogalmát, amelyek egyrészt alapvető követelménynek


minősülnek, másrészt Izrael hallgatólagos elismerését jelentik. Úgyhogy ne mondja nekem,hogy még mindig ott áll, ahol két évvel ezelőtt állt. Ez számunkra elképzelhetetlen lenne.

Ashton bárónő, az ügy sürgős. A politikában az óvatosság nem helyettesíti a bátorságot:a kettőnek együtt kell járnia. A Parlament mindig Ön mögé fog állni, ha megvan a bátorságaegy határozott elképzeléshez.

Alexander Graf Lambsdorff (ALDE). – (DE) Elnök asszony, Ashton bárónő, még mindigmessze vagyunk attól a közös külpolitikától, amely igazán méltó lenne erre a névre. Öntbírálják ezért, de nekem néha úgy tűnik, hogy Ön csak a bűnbak egy olyan helyzetben,amely kívül esik az ellenőrzésén, és amelyet az idézett elő, hogy a tagállamokban nincsmeg a politikai akarat ahhoz, hogy megállapodjanak egy közös megközelítésről.

Vegyük például Líbia esetét. Legelőször Olaszország akadályozta meg a szankciókkiszabását, azután Franciaország egyeztetés nélkül elismerte a Bengáziban alakult átmenetitanácsot, és végül Németország tartózkodott a határozatról szóló szavazáson az ENSZBiztonsági Tanácsában. Semmit nem tud tenni azért, hogy változtasson ezen, mindazonáltalEurópáról negatív kép alakul ki emiatt. Szíriában szigorúbb szankciókat kellett volnakiszabnunk, de ebben ismét egyhangúságra volt szükség. Van néhány tagállam – a sajtóbanGörögországot, Olaszországot és Spanyolországot említették, de Németország is közéjüktartozhat –, amelyik ezt ellenzi. Ebben az esetben Önnek itt ki kell állnia, és azt kellmondania, hogy „Csak 13-at tudtunk felvenni a listára”.

Az egyhangúság szükségessége megbénít bennünket. Ez 27 tagállammal már nem működik.Meg kell tennünk a következő kvantumugrást a közös kül- és biztonságpolitikában. Eztszeretném világosan jelezni Tannock úr és Tory párti barátai felé.

Mi az, amit tehet? Hozza nyilvánosságra azt a tényt, hogy az európai együttműködéskudarcot vallott, és nevezze meg a felelősöket. Használja fel a közösségi eszközöket,különösen a demokrácia előmozdítása érdekében.

Meglepetten hallottam, hogy ilyen nyíltan beszélt itt a demokráciát segítő európaialapítványról. Erről

Documents

2011. MÁJUS 11., SZERDA - European Parliament...2011. MÁJUS 11., SZERDA ELNÖKÖL: JERZY BUZEK elnök 1. Az ülés megnyitása (Az ülést 9.05-kor megnyitják.) Elnök. – Hölgyeim