2.2. A számítógép felépítése 2.2.3. A perifériák típusai ... · egyenletesen elosztva pálcika alakú kivágások vannak. Amikor a kivágás a LED-ek (fénykibocsátó dióda)

2.2. A számítógép felépítése 1

2.2.3. A perifériák típusai és főbb jellemzőik

Periféria fogalma:

Mindazokat az egységeket, amelyeknek nem a tulajdonképpeni adatfeldolgozás a feladata, hanem

például a bevitel, a kivitel és a tárolás egységei, vagyis nem a központi egységhez tartoznak,

perifériáknak nevezzük. Ha a periféria segítségével a külvilág felől jön az adat, akkor beviteli, ha a

külvilág felé megy az adat, akkor kiviteli perifériákról, ha pedig tartós adattárolás céljából oda-

vissza történik az adatáramlás, akkor háttértárakról beszélünk.

Billentyűzet jellemzői:

Olyan beviteli periféria, ahol a billentyűk billentyűmátrixba vannak kapcsolva; egy-egy billentyű

leütése esetén annak jelzése kerül a géphez, hogy melyik sor melyik oszlopában található billentyűt

ütötték le. Az ennek megfelelő kód jut el a gépbe, amihez egy szoftver egy karaktert rendel, vagy

speciális billentyű esetén valamilyen eseményt.

Fontos jellemzője a billentyűzetnek a billentyűk száma, ill. a billentyűzet nyelvezete.

Nyomógombok csoportosítása:

A billentyűzetet 3 fő részre oszthatjuk: írógépre emlékeztető alfanumerikus billentyűzet;

számológépre emlékeztető numerikus billentyűzet; és a speciális nyomógombok a

funkcióbillentyűzet. Ezen kívül beszélhetünk még:

Kurzor mozgatására alkalmas billentyűk: nyilak, home, end, page up, page down, enter.

Törlőbillentyűk: del, backspace.

Kódmódosító billentyűk: ctrl, alt, altgr, shift.

Kapcsolóbillentyűk: caps lock, scroll lock, num lock.


A billentyűzet fontos jellemzője még a számítógéphez történő csatlakoztatási mód: PS/2-t kiszorítja

az USB csatlakozás; de újabban terjed a vezeték nélküli kapcsolódás, ami lehet rádiófrekvenciás

vagy bluetooth kapcsolat.

Egér jellemzői:

Olyan beviteli pozícionáló eszköz, mely grafikus felületű operációs rendszerek igen fontos beviteli

eszköze. Az egér régebben soros vagy PS/2-es porton keresztül csatlakozott a számítógéphez. Ma

számottevő az USB port használata, de szokás vezeték nélküli (bluetooth) kapcsolattal is csatolni.

Az egér fontos jellemzője még a nyomógombjainak száma. Régebben az egy, kettő majd

háromgombos egeret használták. A mai 3 gombos egereknél a középső billentyű helyett a görgő

beépítése a jellemző, ami a képernyős objektumok gyors görgetését teszi lehetővé.

Egerek fajtái:

1. Optomechanikai egér: Belsejükben

egy tömör gumigolyó van, mely az

asztallal érintkezve az egér

elmozdulásakor forogni kezd, és

elforgat két, egymásra merőleges (x és

y) irányba elhelyezett tengelyt, és az

azokhoz rögzített kódtárcsát. A

gumigolyót a támasztó görgő szorítja a

pozícionáló görgőkhöz. Az egér

elmozdulásakor a görgők és az azokhoz

kapcsolódó tárcsák is forognak. A

kódtárcsákon sugár irányban

egyenletesen elosztva pálcika alakú

kivágások vannak. Amikor a kivágás a

LED-ek (fénykibocsátó dióda) elé ér,

akkor ezt a fototranzisztorok érzékelik, és a keletkező impulzus a megfelelő számláló értékét

eggyel növeli vagy csökkenti. A számlálók tartalmát továbbítják a CPU felé. Így a mozgatás

irányát és sebességét is érzékelni lehet.


2. Optikai egér: Egy fényforrás segítségével és egy szenzor közreműködésével folyamatosan kép

készül az egér alatti területről, ennek megváltozásával képezi le az eszköz az egér fizikai

elmozdulását. A mai optikai egerek szinte bármilyen sima, homogén felületen képesek

működni.

3. Hanyattegér: Az egér fejjel lefelé áll, a kezelő nem az egér házát, hanem közvetlenül a golyót

mozgatja. A laptopok tartalmaztak régebben ilyet.

Egérműveletek:

Mutatás

Kattintás (click)- kijelölés

Dupla kattintás (double click) megnyitás vagy futtatható program elindítása.

Húzás (drag and drop) másolás (jobb gombbal helyi menüből választhatjuk a másolást

vagy áthelyezést) vagy áthelyezés (bal gombbal).

Lapolvasó jellemzői:

A képdigitalizáló (lapolvasó) egy olyan beviteli

eszköz, amely segítségével egy kép a számítógép

számára feldolgozható formában (digitalizálva)

vihető be a számítógépbe, és feldolgozás után

megjeleníthető vagy tárolható. Általában

párhuzamosan vagy USB porton keresztül

csatlakoztathatók a számítógéphez. Jellemzésére a

digitalizált kép minőségét meghatározó felbontást

és színmélységet használjuk.

Felbontás: A lapolvasók a letapogatáshoz egy

képpontrácsot (raszterhálót) használnak, melyet

dpi-ben adnak meg. DPI: (dot per inch)

megmutatja, hogy egy inch (2,54 cm) hosszú és

egy képpont szélességű vonal hány pontból áll.

Minél nagyobb ez a szám, annál nagyobb lesz a

kép felbontása, részletesebb lesz.

Színmélység: egy digitális képpontot (pixelt) a

pont színének és árnyalatának megfelelően egy bináris számmal jellemezhetjük. A bináris szám

hossza adja a színmélységet. Ha a színmélység 8 bit, akkor egy képpont 28=256-féle színű lehet.

Síkágyas lapolvasó:

A képet vagy dokumentumot egy üveglapra helyezzük, majd a mozgó kocsi a képet fénnyel

megvilágítva végigpásztázza azt. A visszaverődő fénysugarak elektromosan feltöltenek egy

fényérzékelő felületet. Az elektromos töltésekből egy átalakító egység bináris számokat állít elő a

raszterhálónak megfelelő felbontásban. Az így keletkező számokat továbbítja a számítógép

illesztőegységéhez.


Vonalkód-leolvasó jellemzői:

Áruk, termékek raktározása, szállítása során gyakori igény,

hogy egy-egy termékről bizonyos alapadatokat gyorsan

lehessen leolvasni. Erre való a vékony és vastag vonalakból

álló, jól leolvasható grafikus bélyeg, a vonalkód, ami

nagyon elterjedt, viszonylag olcsó és mára nemzetközileg is

szabványosított mód. A vonalkód-leolvasó egy speciális

szkenner, mely egy lézersugárral megvilágítva a

vonalkódot, a visszavert fényt érzékeli, és egy elektronika

kiértékeli.

Digitális fényképezőgép jellemzői:

A gépekben alumínium- vagy magnéziumötvözet alkotja a vázat, fontos a kis súly és a nagy

merevség. A fém váz hátránya, hogy fokozottan reagál a környezeti hőmérsékletre.

A képérzékelő CCD1. A gépek egyik fontos jellemzője a képalkotásban ténylegesen résztvevő

érzékelő elemek száma.

A nagyobb megapixelszám2 nagyobb képet jelent, ezen keresztül jelenthet jobb képminőséget is.

A gépek rendelkeznek zoomolási lehetőséggel. A digitális zoom megegyezik azzal, mintha a

képszerkesztőben nagyítanánk a képet; az optikai zoom a lencséken keresztüli közelítést (nagyítást)

jelent.

A képstabilizátor valamelyest kompenzálja a gépet tartó kéz remegését.

Az automata fókusz a képmező egy részének, gyakorta a középső területnek a kontrasztját érzékeli.

A digitális gépek a memóriájuk helyett memóriakártyán rögzítik a képet. A gép memóriája olyan

kicsi, hogy semmilyen gyakorlati célra nem alkalmas. Sokféle memóriakártya kapható (flash

memória): régebbiek a CompactFlash és a MicroDrive kártyák; elterjedt a Secure Digital és a

MultiMedia Card.

1 A CCD (Charge-coupled Device, azaz töltés-csatolt eszköz) a fényt digitális képpé alakító elektronikus eszköz, mely

egymáshoz csatolt kondenzátorokból álló integrált áramkört tartalmaz. Külső áramkör segítségével minden kondenzátor

képes átadni a töltését a szomszédjának, így kiolvasható a kép. A CCD-ket a digitális fényképezés és a csillagászat

területén alkalmazzák, valamint videokamerákban és (optikai) szkennerekben. 2 Megapixel – Körülbelül 1 millió képpont. A digitális fényképezőgépek CCD érzékelőinek minősítésére használt

mérőszám. Az 1 Megapixeles kép mérete hozzávetőleg 1280x960 pixel, ami fotónyomtatón kinyomtatva 10×15-ös

képnek felel meg. Így a megapixelszám nemcsak a digitális fényképet alkotó képpontok darabszámát, de a kép fizikai

méretét is meghatározza.


A gépek fontos jellemzője a számítógéphez való kapcsolódás módja: régebben soros, ma már USB

port az elterjedt.


Videokártya jellemzői:

A számítógép és a monitor a videokártya közvetítésével tart kapcsolatot. A monitor megjelenítő

képességeinek kihasználásához a videokártyák grafikus processzort és memóriát tartalmaznak. A

ma használatos, ill. továbbfejlesztett kártyatípus az SVGA (Super Video Graphics Array). A

videokártyát jellemezhetjük a felbontással, megjeleníthető színek számával, az alaplapon való

elhelyezkedéssel.

Felbontás: A monitoron megjelenő kép képpontokból (pixelek) áll, melyek szabályosan sorokban és

oszlopokban rendezetten helyezkednek el. A videokártya által megvalósított felbontás azt adja meg,

hogy a képernyőn mennyi képpont-oszlop és képpont-sor helyezkedik el. Egy kártya többféle

felbontást is meg tud valósítani, de leginkább az általa megvalósítható legnagyobb felbontás

jellemzi. (Full HD 1920x1080) A mai modern monitorok, tucatnyi felbontás szerint képesek

üzemelni a monitorok képarányától függően.

Színmélység: A videokártyát a megjeleníthető színek száma is jellemzi, azaz a színmélység. A

színmélység azt mutatja meg, hogy egy pixel színét ahány biten tárolják, annyi lesz a megjeleníthető

színek száma. Tehát ha a színmélység 8 bites, azaz a pixel színét (mint tulajdonságot) 8 biten

ábrázolják, akkor a megjeleníthető színek száma 28=256 db szín.

Elhelyezkedés: A videokártya kialakítása kétféle lehet. Vagy az alaplapra integrálják, és ekkor a

főtárból (operatív tár) vesz el memóriát, vagy külön fizikai egység, és ekkor az alaplap egy

kártyabővítő aljzatába illeszkedik.

AGP: A videokártya felé nagyon sok adat áramlik egyszerre, ennek megvalósítása speciális műszaki

megoldásokat igényel. A monitorok csatlakoztatására az AGP (Accelerated Graphics Port- gyorsított

grafikus kapu) használják, melyek különösen játékprogramok futtatásához szükségesek. Az AGP

lehetőséget biztosít arra, hogy az operatív tárat is igénybe vegye a program a képek tárolására. A cél

az volt, hogy minél életszerűbb képeket minél gyorsabban lehessen létrehozni úgy, hogy közben a

CPU-t csak akkor terheljék, amikor tényleg szükség van rá. A korábbi rendszerekben a memóriához

és a memóriától jövő adatok mindig a processzor segítségével jutottak a megfelelő helyre. Ez a

hatalmas számítási és memóriaigényeket követelő grafikai feladatoknál a processzor túlterhelését

eredményezte. Ennek kiküszöbölésére a garfikai kártyák saját grafikai processzort kaptak, valamint

az AGP segítségével közvetlenül (a CPU kihagyásával) férhetnek az operatív tár (RAM) egyes

területein tárolt adatokhoz.

DMA: A videokártya és a memória közötti adatátvitel rendkívül gyors, amit a DMA (Direct

Memory Access- Közvetlen memória elérés) biztosít. A DMA-vezérlő a memória közvetlen

elérését biztosítja. Ennek előnye, hogy a memória és a perifériák közötti adatforgalom alól


mentesíti a processzort, mert a CPU-nál gyorsabban tud a memóriából adatokat kiolvasni és a

perifériáknak kiküldeni, ill. adatokat behozni a perifériáról és azokat beírni a memóriába.

Monitorok jellemzői:

A monitorok az információk képi megjelenítésére szolgáló output perifériák. A monitorok a

videokártyán lévő csatlakozó segítségével csatlakoztathatók a számítógéphez.

Technikai jellemzői:

A képátló mérete: 17”-24” (1”=1 inch 2,54 cm).

Képfrissítés frekvenciája: A képernyő tartalmát meghatározott időnként (másodpercenként) frissíteni

kell, mert változik (mozog a kép). A gyártók a másodpercenkénti képfrissítés számát adják meg.

Minél nagyobb a frissítési frekvencia, azaz minél többször rajzolja újra a teljes képernyőképet a

monitor, annál kevésbé érzékeljük a képernyő vibrálását. (75 Hz feletti frekvencia már egészségügyi

szempontból is megfelelő.)

Monitorok csoportosítása működési elv szerint:

Katódsugárcsöves (Cathode Ray Tube-CRT):

működési elve a televíziók működési elvéhez

hasonló. A képcső nagy méretű és nagy

fogyasztású, de jó minőségű képet szolgáltat.

Működése: A képet egy gyorsan mozgó

elektronsugár rajzolja ki, melyet az

elektronágyú bocsát ki. Színes monitorokba 3

ilyen ágyú van az alapszínek számának

megfelelően (vörös, zöld, kék; RGB). Az

elektronsugár felvillantja a katódsugárcső

foszforréteggel bevont belső felületének egy

pontját. Minden képernyőponthoz tartozik egy

vörös, zöld, kék, foszforpont. A 3 különböző

színű pont különböző árnyalataiból áll össze a

színes képpont. Ahhoz, hogy ne villogó képet

lássunk, legalább 60 teljes képnek kell

kirajzolódnia másodpercenként, azaz az elektronsugaraknak ilyen gyorsan kell

végigpásztázniuk a képernyő felületének minden egyes pixelét.

Folyadékkristályos (Liquid Cristal Display-

LCD): A képpontokat a folyadékkristályok

alkotják. Kis helyigényű, kis fogyasztású, ezért

leginkább hordozható számítógépeknél

alkalmazzák, de asztali számítógépek

monitoraként is találkozhatunk vele.

Működése A folyadékkristály 2 átlátszó

üveglap között helyezkedik el, melyeken

elektródák vannak, mely egy vékony, átlátszó

fémréteg. A kristályok térbeli elrendeződése

elektromos mező hatására megváltozik, azaz a kristályok elfordulnak, helyzetüket

változtatják. A fény a monitorban egy fényszűrőn halad át, ami piros, zöld és kék színekből

áll. Így különböző szűrők alkalmazásával állítják elő a megfelelő színeket. A képernyőt alkotó

kristályok elektromos vezérlésével érik el azt, hogy ezek fényáteresztő, ill. fényvisszaverő

képességeiket megváltoztatják.


A nyomtatók technikai jellemzői:

Az információk számítógéptől független eszközön (pl.

papírlapon, fólián) történő megjelenítésének kiviteli

eszköze.

A nyomtatók csoportosítása:

A festékanyag papírra vitele szerint:

Érintéses (hozzáér a papírhoz)

Érintés nélküli (nem ér hozzá a papírhoz)

Az egyszerre nyomtatott mennyiség szerint:

Karakternyomtató

Sornyomtató

Lapnyomtató

A karakterek kialakítása szerint: Folytonos (a karakter képe folytonos)

Pontmátrix (a karakter képe pontokból áll)

A nyomtatók fő műszaki adatai:

A nyomtatási sebesség:

A karakternyomtatók esetén: karakter/másodperc

Sornyomtatók esetén: sor/perc

Lapnyomtatók esetén: lap/perc

A nyomtatás minősége: A nyomtatott pontok sűrűségével jellemezhetjük szám szerint megadva,

hogy egy inchen (2,54 cm) belül hány pont kerülhet nyomtatásra. Mértékegysége a DPI (dot per

inch). Minél nagyobb ez a szám, annál jobb a nyomtatás minősége.

Mátrixnyomtatók: érintéses nyomtató, mert a

nyomtatófej és a papírlap között elmozduló

festékszalagra üt a nyomtató mechanika. Az ütő elemek több

oszlopban és sorban (mátrixszerűen) elhelyezett tűk,

melyek pontokból állítják elő a kívánt karaktert. A

nyomtatás minőségét befolyásolja, hogy a nyomtatófej

mennyi tűt tartalmaz. Általában 9, 18, 24, 48 tűs

kialakítások terjedtek el. Működésük jellegéből adódóan

zajosak, viszonylag lassúak. Grafikus ábrák és

többpéldányos számlák nyomtatására is alkalmasak. Felbontóképessége: 144-360 DPI.

Tintasugaras nyomtatók: érintés nélküli

nyomtató, mivel a karaktert előállító egység nem

kerül közvetlen kapcsolatba a papírral. A

működésekor egy tartályból fúvókán keresztül

tintacseppeket lő a papírra. A cseppek mozgási

energiáját egy, a cső végén levő piezzokristály

(feszültségváltozásra méretét megváltoztatja, és ez

nyomásnövekedést okoz) biztosítja. A

mátrixnyomtatónál jobb minőségű nyomtatást

képesek végezni. Megbízhatók, csendesek, de

papírminőségre érzékeny, lassú nyomtatók. Felbontóképessége: 9600 x 2400 dpi. Üzemeltetési

költségük magas (a tintapatronok magas ára miatt).


Lézernyomtatók: érintéses lapnyomtatók.

Működési elvük:

A fotóhenger felületén elektromos töltést

hoznak létre a töltőkorona segítségével.

A hengert végigpásztázzák a lézer változó

intenzitású fényével. Az intenzitás változása a

kinyomtatandó oldal tartalmától függ.

A lézer által ért pontokban a töltés semleges

lesz. Ahol nem érte lézerfény a fotóhengert,

megmarad a negatív töltés. A hengeren a

negatív töltéssel rendelkező részek a szöveg

képével azonosak.

A fotóhengert bevonása műanyag alapú festékporral, ami csak ott tapad a hengerre, ahol

töltés van.

A pozitív töltésű por az ellentétes, negatív töltésű papírra kerül, majd a fűtőhengerpár a port

a papírra olvasztja.

A lézernyomtatók drága, gyors nyomtatók. A tintasugaras nyomtatóknál jobb nyomtatási minőséget

biztosítanak. Felbontóképessége 4800x600, vagy 1200x1200 DPI, nyomtatási sebessége is kiváló.


Az adataink, programjaink hosszabb idejű tárolására háttértárakat használunk. A háttértárak a

számítógép kikapcsolása után is megtartják a rajtuk rögzített adatokat. A háttértárak működési

elve lehet mágneses, optikai és elektronikus (flash).

Mágneses adattárolás elve:

Alapvetően két fő összetevőre bonthatók: az adathordozóra és az író-olvasó egységre. Gyártáskor a

lemez felületére króm-dioxid alapú, vékony mágnesezhető réteget visznek fel.

Adatfelírásakor az egység író-olvasó fejébe –ami tulajdonképpen egy elektromágnes –elektromos

impulzusokat vezetnek. Ezek a jelek a bináris működésnek megfelelően az áram irányától függően

kétfélék lehetnek. Az elektromos áram hatására a tekercs körül elektromágneses tér keletkezik. Az

előtte elhaladó adathordozó egyes pontjai a mágneses tér aktuális irányának megfelelő mágneses

tulajdonságot kapnak. A bináris információ tehát mágneses jelek formájában tárolódik.

Az adatok olvasását ugyanaz a fej végzi. Ekkor a fej – mint vasmagos tekercs – előtt elhaladó

felmágnesezett adathordozó hatására a tekercsben elektromos áram indukálódik. Tehát az adatfelírás

során, az adathordozó egyes pontjaiban rögzített változó irányú mágneses jelek olvasáskor változó

irányú elektromos impulzusokat indukálnak, így azok a számítógép megfelelő részegységéhez

elvezethetők.

Mágneses elvű háttértárolók: A hajlékonylemez és a merevlemezek mindkét oldalán a mágnesezhető felületen az adatokat

koncentrikus körök mentén helyezhetjük el. Ezek a sávok. Minden sáv azonos számú további

részekre (szektor) osztható. Egy-egy így kialakított szektor tárolókapacitása 512 byte. A


lemezeken mágnesesen tárolt adatok olvasását, illetve az információk lemezre írását, az adatokat

tároló oldalak felett (illetve alatt) sugár irányban mozgó író/olvasó fejek biztosítják. A fej sugár

irányú mozgása közben a lemezek állandó fordulatszámmal forognak.

Merevlemez

A lemez alumínium ötvözet hordozóra felvitt

mágnesezhető réteget tartalmaz. A meghajtóból nem

vehető ki, fixen rögzített. A légmentesen zárt házban

általában több, de legalább kettő, egy tengelyre

elhelyezett lemez található. A lemezek szerkezete a

hajlékonylemezhez hasonlóan sávokból és

szektorokból épül fel. A különböző lemezoldalakon

egymás felett levő, azonos sorszámú pályák egy

képzeletbeli hengert alkotnak, amit cilindernek

nevezünk.

A lemezek mindkét oldalát használják

adatrögzítésre, így a meghajtóban annyi

író/olvasó fej lehet, ahány lemezoldal. A

légmentes zárás a szennyeződések bejutását

akadályozza meg. Az író/olvasó feje a

lemezek gyors forgásából eredő légpárnán

lebegnek (5400 ill. 7200 percenkénti

fordulat).

A lemezek kapacitását a cilinderek száma,

az író/olvasó fejek száma, az egy pályán

levő szektorok száma és a szektor mérete

határozza meg. A merevlemezeket

logikailag több, összefüggő részre

oszthatjuk. Ezeket az összefüggő, önálló névvel azonosítható és önállóan kezelhető területeket

partícióknak (más néven logikai meghajtóknak) nevezzük. (Egy merevlemez különböző partícióin

egymástól különböző operációs rendszerek installálhatók fel.)

A merevlemez kapcsolódási felülete az alaplaphoz az IDE, SATA vagy a SCSI csatlakozó.

Külső HDD USB porton csatlakoztatható hordozható adattároló, ami a belső HDD-ktől lassabbak.

Fizikai méretük alapján megkülönböztetjük a 3,5, a 2,5 és az 1,8 colos merevlemezetek. A 3,5 colos

HDD a legnagyobb kapacitású, viszont működéséhez tápegységre van szüksége.


Optikai elvű háttértárak:

CD

A CD-k mindegyike 120 mm átmérőjű, 1,2 mm vastag, műanyag alapú átlátszó tárcsa, melyen

speciális adathordozó, fényvisszaverő réteget alakítanak ki. Az adatokat spirális pálya mentén

helyezik el. A lemez fordulatszáma folyamatosan változik, itt a lemez író/olvasó fej alatti részének

sebessége állandó! (ellentétben a floppy-és merevlemezzel) A fordulatszám attól függ, hogy a lemez

belső vagy külső részét olvassa a fej.

A CD olvasása azon az elven alapszik, hogy a lézerfény egy azonos állapotú (homogén) felületről

másként verődik vissza, mint egy ettől eltérő felületről. Az elegendő erősségű visszavert fény

jelenti az 1-es bit értéket, a gyengén visszaverődő fény a 0 értéket. A lemezek olvasásához

használt lézerfény teljesítménye kisebb, mint a lemezek írásához, illetve törléséhez használt lézer

teljesítménye.

A CD/DVD felületén az egyes bitek a spirális vonalban elhelyezkedő mikrométernél kisebb

kiemelkedések, pitek és a köztük lévő sík közök, a landok átmenetei jelentik. A lemezt letapogató, a

felületről visszaverődő lézersugár intenzitása a pit/land átmeneteknek megfelelően változik, ezt

elektromos jelekké alakítva olvashatjuk az adatokat

Hosszabb élettartamúak, nagyobb tárolókapacitásúak és kevésbé érzékenyek a szennyeződésre, mint

a floppy lemezek. A CD-k tároló kapacitása általában 650, 700 illetve 800 Mbájt.

CD-ROM

Az adatok kódolását mélyedések létrehozásával oldják meg. A lemezek nagy sorozatgyártásban,

préseléssel készítik. A préselés után rendszerint alumínium tükröző réteggel vonják be, majd erre

védőlakk réteget helyeznek az oxidáció megakadályozása érdekében. Csak olvasható.

CD-R

Egyszer írható CD. A lemezeket speciális, tisztán optikai elven működő meghajtóval a felhasználó

egyszer írhatja.

CD-RW

Újraírható CD. Az adathordozó réteg néhány μm vastagságban olyan speciális fémötvözeteket

tartalmaz, amelyek kristályszerkezet hő hatására ideiglenesen megváltozik (írás), majd újabb hő

hatására visszaalakul (törlés). Az íráshoz és törléshez azonos lézerfényt használunk, csak az adott

hely megvilágítási idejében van eltérés. A CD-olvasók és CD-írók jellemzésére leggyakrabban az

olvasási, illetve az írási és újraírási sebességet használjuk. (Szabvány szerint az egyszeres (1x)

sebesség 150 Kbájt/másodperc.)


DVD

A DVD („Digital Versatile Disc”) nagy kapacitású, univerzális optikai tároló, mert az információ

különböző fajtáit (számítógépes adatok, kép, hang, mozgókép) egységes formában tárolja.

Méreteit tekintve általában akkora, mint a CD, vagyis 120 mm átmérőjű és 1,2 mm vastagságú

műanyag alapú korong.

Mindkét oldalán alakítható ki adathordozó felület, mégpedig oldalanként akár kettő is. Mivel a

DVD-n a pitek és landok váltakozása és mérete sűrűbb és kisebb, ezért jóval több információ

eltárolására alkalmas, mint a CD.

Van egyoldalú, egyrétegű DVD lemez, melynek kapacitása 4,7 Gbájt. De a DVD lemez lehet két

összeragasztott lemez is, mely mindegyike egy vagy két rétegben tartalmazhat adatokat. Így egy

kétoldalas DVD lemez közel 17 Gbájt tárolására alkalmas. A kétrétegű DVD adathordozóin lévő

adatokat különböző hullámhosszúságú lézerfény segítségével olvashatjuk.

A DVD-k különböző fajtái a következők:

DVD–Video (mozgóképek tárolására)

DVD–Audio (hang tárolására)

DVD–ROM (adat, préselt)

DVD–RAM (adat, közvetlen(direkt) elérésű)

DVD-R és DVD-RW (adat; az R egyszer írható [recordable], az RW újraírható [rewritable])

DVD+R és DVD+3RW (fenti kettőhöz hasonló, azokkal rivalizáló formátum)

3 A +R/+RW, illetve -R/-RW formátumok egymással nem teljesen kompatibilisek, támogatottságuk kb. fele-fele

arányban oszlott meg megjelenésük táján a piacon, majd viszont 2006 végére szinte az összes otthonokba kerülő lejátszó

támogatta mindkét típust.


Blue Ray Disc (kék lézersugárral olvasott lemez)

A nagy képméretű LCD televíziók akkor adnak megfelelő képet, ha a felbontásuk is kellően magas.

A nagy felbontású televíziók lehetőségeinek kihasználásához azonban a megjelenítendő

jelfolyamnak is több képpont-információt kell hordoznia. A digitálisan átvitt TV-adás magas (akár

920x1080) felbontású mozgóképet közvetít. Egy ilyen film optikai lemezre rögzítése körülbelül 5-

ször több helyet igényel annál, mint amit a hagyományos DVD-lemez kínál, így ehhez BD lemezt

kell használnunk.

Az egy rétegű blueray lemez kapacitása 25 GB, a kétrétegű lemezé ennek kétszerese. Minél több

adatot tárolunk a lemezen, annál kisebbek és annál közelebb helyezkednek el egymáshoz a bináris

információt hordozó gödröcskék. Minél kisebb a gödröcske, annál pontosabbnak kell lennie a

lézerolvasónak. A kék lézerfény hullámhossza kisebb, mint a vörösé, emiatt kisebb felületre

koncentrálható.

Elektronikus elvű háttértárak:

Ezek a tárolók flash-memóriából épülnek fel, melynek jellemzői:

- az adatok megőrzése áramellátást nem igényel;

- az adatok felírása, törlése, módosítása, leolvasása áramellátást igényel;

- kapacitásuk 1 – 256 GB terjed;

- az írási/olvasási ciklusok száma korlátozott (kb. 1 millió);

- előállításuk viszonylag olcsó.

Többféle szerepkörre készülnek:

Pendrive:

Önálló adathordozó, amely USB csatlakozóval rendelkezik. Ezen keresztül csatlakoztatható egy

„intelligens” eszközhöz, amely leggyakrabban személyi számítógép, de lehet pl. SMART-TV,

médialejátszó, stb.


Az USB-porton keresztül kapja az íráshoz szükséges 5 V feszültséget, illetve ezen keresztül

történik az adatok átvitele.

Memóriakártya:

Elsősorban más eszközbe – telefon, digitális fényképezőgép, digitális videokamera, médialejátszó –

építve használatos.

Az adatok számítógépre való fel- és letöltése történhet a gazdaeszköz USB-portjára csatlakoztatott

kábelen keresztül, vagy az eszközből kiemelve az erre a célra rendszeresített kártyaolvasó

egységben.

SSD (Solid State Disk = szilárd-test meghajtó)

A hagyományos merevlemezek alternatívájaként forgalomba került elektronikus tároló. A

merevlemezhez hasonlóan általában a számítógép házba építik, és csatlakoztatása az alaplaphoz

ugyancsak a merevlemezeknél megszokott SATA felületen történik. Előnye, hogy nem tartalmaz

mozgó alkatrészt, ezért:

- gyorsabb az adatok felírása és leolvasása, mint a hagyományos winchesternél;

- kevésbé érzékeny a működés közbeni mozgatásra, ütésre;

- kisebb a meghibásodás valószínűsége;

- alacsony az energiafelhasználása (akkumulátorról működő laptop esetén fokozottan lényeges

szempont);

- zaj nélkül működik.

Documents

2.2. A számítógép felépítése 2.2.3. A perifériák típusai ... · egyenletesen elosztva pálcika alakú kivágások vannak. Amikor a kivágás a LED-ek (fénykibocsátó dióda)