RICK RIORDAN

CSATA ALABIRINTUSBAN

PERCY JACKSON ÉS AZOLIMPOSZIAK

Könyvmolyképző KiadóSzeged, 2011

Írta: Rick Riordan A mű eredeti címe:

Percy Jackson and the Olympians – TheBattle of the Labyrinth

A művet eredetileg kiadta: HyperionBooks for Children

Fordította: Acsai Roland A szöveget gondozta: Garamvölgyi

Katalin

Copyright © 2008 by Rick Riordan Jelen kiadás a Nancy Gallt Irodalmi

Ügynökség engedélyével jöhetett létre.

ISBN 978 963 245 490 0 © Kiadta a Könyvmolyképző Kiadó,

2011-ben Cím: 6701 Szeged Pf. 784

Tel.: (62) 551-132 Fax: (62) 551-139E-mail: info@konyvmolykepzo.hu

www.konyvmolykepzo.huFelelős kiadó: A. Katona Ildikó

Műszaki szerkesztő: Balogh JózsefKorrektor: Szűcs Márta Zita

Nyomta és kötötte az Alföldi NyomdaZrt. Debrecen Felelős vezető: György

Géza vezérigazgató Minden jogfenntartva, beleértve a sokszorosítás, amű bővített, illetve rövidített kiadásánakjogát is. A kiadó írásbeli engedélyenélkül sem a teljes mű, sem annak részesemmilyen formában – akárelektronikusan vagy mechanikusanbeleértve a fénymásolást és bármilyenadattárolást – nem sokszorosítható.

1. MEGKÜZDÖK APOMPONLÁNYOKKAL

Higgyétek el igazán nem egy újabb sulilerombolásával akartam kezdeni a nyáriszünetet. De eljött június első hétfője, ésén ott ültem anyám kocsijában a KeletiNyolcvanegyedik utcán található Goode

Középiskola előtt. A Goode Középiskola egy East Riverrenéző, nagy homokkő épület volt. Jó párBMW és Lincoln parkolt előtte. Abejárat díszes boltívét méregetve azontűnődtem, vajon milyen gyorsan fognakkicsapni innen. – Nyugi! – mondta anyám meglehetősenidegesen. – Ez csak egy nyílt nap. De nefelejtsd el drágám hogy ez Paul iskolája!Szóval próbáld meg nem… szóvalérted… – Lerombolni? – Pontosan. Paul Felfújt, anyám pasija a bejárat előttállva köszöntötte a lépcsőn felkaptatóleendő kilencedikeseket. Mákos hajával,farmerjával és bőrdzsekijével egy

tévészínészre emlékeztetett pedigegyszerű angoltanár volt. Sikerültmeggyőznie a Goode vezetőségét, hogyvegyenek fel kilencedikbe annakellenére, hogy eddig minden iskolámbólkirúgtak. Én megpróbáltam figyelmeztetni hogy eznem jó ötlet de nem hallgatott rám. Anyámra néztem. – Ugye nem tudja rólam az igazat? Ujjaival dobolni kezdett a kormányon.Állásinterjúhoz öltözött: kék, ünneplőkosztümben és magas sarkú cipőbenvolt. – Még várnék ezzel – vallotta be. – Nem akartad rögtön az elejénelijeszteni. – Biztosra veszem hogy nem lesz gond

hiszen csak bemutatják az iskolát, éskész. Egyetlen délelőtt az egész. – Remek. Most majd sikerül mégazelőtt kirúgatni magam, hogyelkezdeném a sulit. – Legyél kicsit optimistább! Gondoljarra hogy holnap táborozni mész. A suliután meg randid lesz… – Nem randi anya! – ellenkeztem. –Jesszus hisz csak Annabethszeltalálkozom! – Eljön a táborból hogy veled lehessen. – Igen. – Moziba mentek. – És? – Édes kettesben. – Anya! Feltette a kezét mint aki megadja magát

de látszott rajta hogy alig állja megmosolygás nélkül. – Ideje bemenned szívem! Estetalálkozunk. Már éppen ki akartam szállni a kocsibólamikor észrevettem, hogy Paul Felfújtéppen egy lányt üdvözöl a lépcsőn. Alánynak kócos vörös haja voltgesztenyeszínű pólót és szakadt farmertviselt. Amikor megfordult egy pillanatramegláttam az arcát. Még a szőr is felállttőle a karomon. – Percy? Mi a baj? – kérdezte anya. – Se-semmi – dadogtam. – Van asulinak hátsó bejárata? – Igen. A következő utcában, jobbról.De miért? – Este találkozunk!

Anyám mondani akart még valamit dekiugrottam az autóból és rohannikezdtem. Reméltem hogy a vörös hajúlány nem vett észre. Mi a csudát keres itt? Nem lehetekennyire peches. De sajnos lehettem. És hamarosanrájöttem hogy ez még csak a kezdet.

Nem sikerült észrevétlenül besurrannoma nyílt napra mert az oldalbejáratnálletámadott két bíborba és fehérbeöltözött gólyákra éhes pomponlány. – Helló! – köszöntöttek mosolyogva ésén tudtam hogy ez volt az első és azutolsó mosoly, amit pomponlányoktólkapok. Az egyik hidegkék szemű, a

másik afroamerikai volt. A tincsei úgytekeregtek mint a Medúzának (éshiggyétek el nálam kevesen tudjákjobban hogyan tekeregnek a Medúzatincsei). A ruhájukon kitűzőt viseltek, amelyekenott állt a nevük dőlt betűkkel, amiket adiszlexiámnak köszönhetően csaktekergő spagettiszálaknak láttam. – Üdvözlünk a Goode-ban! Imádnifogod! – amikor végigmért leolvastam azarcáról hogy azt gondolja: „Te jó ég idemár minden szerencsétlent felvesznek?!" A másik lány zavarba ejtően közel lépetthozzám. Behatóbb tanulmányozás utánkisilabizáltam a kitűzőjén a nevet: Kelli.Rózsaillata volt és még valami másszagot is árasztott amilyet a táborban a

lovardában éreztem. A frissen csutakoltló szaga egyáltalán nem illett egypomponlányhoz de arra gondoltam talánodahaza lovat tart. A lány olyan közelállt hogy azt hittem, le akar lökni alépcsőn. – Mi a neved gilice? – kérdezte. – Gilice? – Gólya. – Ööö… Percy.A lányok egymásra néztek. – Percy Jackson már vártunk rád –mondta a szőke.Ez dupla hidegzuhanyként ért. Elállták azutat és nem kifejezetten barátságosannéztek rám. A kezem önkéntelenül iselindult a zsebem felé ahol harcosgolyóstollamat Árapályt tartottam.

Akkor újabb hangot hallottam. PaulFelfújt hangját valahonnan a folyosóról: – Percy te vagy az? Higgyétek el még soha nem örültemannyira neki mint akkor. A lányok utat engedtek. Annyiraiparkodtam minél távolabbra kerülnitőlük, hogy Kellit véletlenül combontaláltam a térdemmel. Bang! A lába fémesen kongott mintha egyzászlórúdba rúgtam volna. – Aú! Jobban is vigyázhatnál gilice! Lenéztem de a lábán semmi különösetnem láttam. Ahhoz meg túlságosan bevoltam rezelve, hogy kérdezősködnikezdjek. A folyosó felé rohantam magammögött hagyva a vihogó

pomponlányokat. – Itt vagy végre! – mondta Paul. – Istenhozott a Goode-ban! – Jó napot Paul! Akarom mondani Mr.Felfújt. – Hátrafordultam de a furcsapomponlányok addigra eltűntek. – Olyan képet vágsz mint aki szellemetlátott. – Igen vagyis… Paul hátba veregetett. – Tudom hogy izgulsz de nincs okod rá.Itt sok ADHD-s és diszlexiás gyerek vana tanárok tudják miként segíthetneknekik. Kis híján elröhögtem magam. De jó islenne ha az ADHD és a diszlexia lenne alegnagyobb problémám. Tudom én hogyPaul csak segíteni akart de ha

elmondanám neki az igazat akkorsikoltozva elmenekülne, vagy azt hinné,hogy megőrültem. Ha beszélnék nekipéldául azokról a pomponlányokról…Rossz érzésem támadt velükkapcsolatosan. De amikor végignéztem a folyosóneszembe jutott hogy van más problémámis. A vörös hajú lány éppen akkor lépettaz épületbe. Nehogy észrevegyen – fohászkodtam. Persze hogy észrevett. Ő is alaposanmeglepődött. – Hol tartják a tájékoztatót? –kérdeztem Pault. – A tornateremben. Erre. De… – Viszlát! – Percy! – kiáltott utánam de akkor már

messze jártam.

Bíztam benne hogy lerázom a lányt.Csatlakoztam a tornaterem felé özönlőgyerekhadhoz, és hamarosanelvegyültem a lelátóra préselődötttizenhárom éves kölykök között. Arezesbanda rázendített egy indulóraolyan hamisan játszottak mintha egy zsákmacskát püfölnének fém baseballütővel. Néhány idősebb srác, talán a diáktanácstagjai, iskolai egyenruhában feszítettek azenekar előtt, és nagyon vagánynakképzelték magukat. Tanárok jöttek-mentek és kezet ráztak a diákokkal. Afalakon bíbor- és fehér zászlók megilyen felirat ok díszelegtek:

ÜDVÖZÖLJÜK A LEENDŐGÓLYÁKAT! EGY NAGY SZERETŐCSALÁD VAGYUNK! A TANÁRNŐKAZ ANYUKÁINK, A TANÁROK AZAPUKÁINK! A vidámnak szántszövegektől émelyegni kezdett agyomrom. De a többi gólya sem volt sokkal jobbhangulatban nálam. Senkinek sem tetszettez a korai tájékoztató amikor a suli csakszeptemberben kezdődik. De a Goode-ban ahogy az ismertetőfüzetben is álltnem lehetett elég korán kezdeni afelkészülést. A rezesbanda abbahagyta a játékot. Egycsíkos öltönyös srác kiállt a mikrofonelé és beszélni kezdett de a teremannyira visszhangzott, hogy egy árva szót

sem értettem belőle. Ennyi erővel akárgargarizálhatott volna. Valaki megragadta a vállamat. – Te meg mit keresel itt? Ő volt az. A vörös hajú rémálmom. – Rachel Elisabeth Dare – ejtettem ki anevét. Úgy nézett rám mintha nem értenéhogyan merészelek emlékezni a nevére. – Üdv Percy Akárki! Nem jegyeztemmeg a neved decemberben amikormegpróbáltál megölni. – Nézd én nem akartalak és nemtudtam… De mit keresel te itt? – Ugyanazt mint te. A tájékoztatórajöttem. – New Yorkban laksz? – Miért? Azt hitted hogy a Hoover-

gátnál? Ráhibázott. Tényleg azt hittem. Amikorrágondoltam (de nehogy azt higgyétek,hogy sokszor fordult elő, csak néhaeszembe jutott rendben?) mindig úgygondoltam rá mint a lányra aki aHoover-gátnál lakik. Jó ha tízmásodpercet töltöttünk együtt. Igaz, hogyez a néhány másodperc elég sűrű volt:megpróbáltam lekaszabolni a kardommalaztán megmentette az életemet majdtovább kellett menekülnöm mert egycsapat természetfölötti gyilkológépüldözött. Tudjátok milyenek ezek avéletlen találkozások! A hátunk mögül suttogva ránk szólt egysrác: – Fogjátok be! A pomponlányok

beszélnek! – Sziasztok srácok! – csacsogta amikrofonba az egyikük. A bejáratnállátott szőke volt. – Tamminek hívnak. Ezitt mellettem Kelli. Kelli cigánykerekezett egyet. Rachel feljajdult mellettem minthavalaki megszúrta volna egygombostűvel. Néhányan ránéztek, ésvihorászni kezdtek, de Rachel rémültarccal továbbra is a pomponlányrameredt. Tamminak nem tűnt fel, milyenhatást tett Rachelre, mert továbbcsacsogott arról, milyen nagyszerűmulatságokban lehet része náluk agólyáknak. – Futás! Most! – suttogta Rachel. – Miért?

Rachel nem kezdett magyarázkodásba.Átfurakodott a lelátó széléig nemérdekelték a szemöldöküket ráncolótanárok sem a morgó kölykök akiknek alábára taposott. Haboztam. Tammi arról beszélt hogyhamarosan kis csoportokra bontvamegnézhetjük a termeket. Kelli aszemembe nézett és gonoszulelmosolyodott mintha kíváncsi lenne mitszólok ehhez az új fejleményhez. Rosszulvette volna ki magát ha lelépek. PaulFelfújt lent állt a többi tanárral és nemtudta volna elképzelni mi ütött belém. Aztán Rachel Elisabeth Dare különlegesképességére gondoltam, amiről tavalytélen adott számot a Hoover-gátnálamikor a biztonsági őrök csapatáról

rögtön megmondta, hogy nem őrök, demég csak nem is emberek. A szívemkalapálni kezdett felálltam éskifurakodtam a nyomában a teremből. A zenekari teremben találtam rá, az ütősszekcióban egy nagydob mögé rejtőzött. – Gyere ide és lapulj a dobok mögé! –mondta.Nevetségesnek tűnt a bongó dobokmögött bujkálni, de mellé kuporodtam. – Követtek? – kérdezte. – A pomponlányok? Idegesen bólintott. – Nem hiszem. Kik ezek? Láttálvalamit? Zöld szemében rémület izzott. Az arcána szeplők a csillagképekreemlékeztettek. Barna pólójáról

leolvastam a feliratot: HARVARDMŰVÉSZETI KAR. – Úgy sem… úgy sem hinnél nekem. – Dehogynem. Tudom hogy átlátsz aködön. – A micsodán?! – A ködön. A Köd olyan mint egyfátyol elrejti a dolgok valódi arcát.Akadnak olyan halandók akik átlátnakrajta. Mint például te is. Gyanakodva mért végig. – A Hoover-gátnál is így hívtál.Halandónak. Mintha te nem az lennél. Úgy éreztem magam mint egy dob amirealaposan rásóztak. Most mihez kezdjek?Nem tudtam még soha rendesenelmagyarázni. Talán jobb ha meg sempróbálom.

– Te tudod, hogy mik ezek a szörnyűdolgok, amiket látok. Mond el nekem is!– kérlelt. – Figyelj ez nagyon furcsán foghangzani. Tudsz valamit a görögmitológiáról? – A Minótauroszra gondolsz meg aHidrára? – Igen de légy szíves ne mond ki ezeketa neveket ha a környéken vagyokrendben? – Meg a fúriák meg a szirének meg a…– lendült bele a felsorolásba. – Elég! – gyorsan körbepislantottammert biztosra vettem hogy a hangszerekmögül menten vérszomjas szörnyek vetikránk magukat Rachelnek köszönhetően,de nem lett társaságunk. A folyosó felől

gyerekek zsibongása hallatszott, akiketcsoportokra osztva vezettek körbe aziskolában. Nem volt sok időnk abeszélgetésre. – Ezek a szörnyek ahogy a görögistenek is mind valóságosak! – Tudtam! Jobban éreztem volna magam ha Rachelhazugsággal vádol de úgy nézett rám,mint akit most erősítettem meg alegszörnyűbb gyanújában. – El sem tudod képzelni milyen rosszvolt. Éveken át attól féltem hogy dilisvagyok. Senkinek nem beszélhettem róla.Nem tudtam hogy… De várjunk csak! Teki vagy? Úgy értem valójában. – Nem vagyok szörny. – Ennyit én is tudok. Észrevettem volna

ha az vagy. Te úgy nézel ki mint… te. Denem ember vagy ugye? Nagyot nyeltem. Bár három évem volt ráhogy megszokjam, ki vagyok, halandóvalmég nem beszéltem erről, az anyámatleszámítva, de ő előbb tudott róla, mintén. Nem tudom, honnan vettem abátorságot de kinyögtem. – Félvér vagyok. Csak félig ember. – És félig meg micsoda? Tammi és Kelli abban a pillanatbanlépett be a terembe és becsapták magukmögött az ajtót. – Szóval itt vagy Percy Jackson! –mondta Tammi. – Ideje hogy tartsunkneked egy kis tájékoztatót! – Rémisztőek! – kapkodott levegő utánRachel.

Tammi és Kelli a szurkolólányok bíbor-és fehér színű egyenruháját viseltekezükben pomponokat tartottak. – Hogy néznek ki? – kérdeztem Racheltaki túlságosan meg volt döbbenve ahhozhogy válaszolni tudjon. – Felejtsd el a kislányt! – villantottarám ragyogó mosolyát Tammi és elindultfelénk. Kelli az ajtónál maradt és elálltaaz utunkat. Csapdában voltunk. Tudtam hogy csakharc árán szabadulhatunk de Tammimosolya teljesen elszédített. Csak azokraa gyönyörű, kék szemekre tudtamgondolni, és a vállára omló fürtökre… – Percy – figyelmeztetett Rachel. Valami nagyon butát válaszoltam valamiolyat hogy: „He?"

Tammi egyre közelebb ért,előrenyújtotta pomponjait. – Percy! – hallottam Rachel hangjátvalahonnan nagyon távolról. – Térjmagadhoz! Minden akaraterőmre szükség volt, hogyvégül előkotorjam a zsebembőlÁrapályt, és lecsavarjam a kupakját. Atollam egyméteres bronzkarddá változottés aranyfényben derengett. Tammimosolya grimasszá torzult: – Ugyan már erre igazán semmiszükség! Mit szólnál inkább egy mézédescsókhoz? Rózsa- és ázottállatszőr-szaga volt –furcsa kombináció de teljesen elbódított.Rachel a karomba csípett: – Nem látod hogy meg akar harapni!

Vigyázz! – Csak féltékeny a kicsike – mondtaTammi aztán Kellire nézett, aki mégmindig az ajtó előtt állt, és éhesennyalogatta a száját: – Megengedi, úrnőm? – Csak tessék! Jól csinálod Tammi. Tammi újabb lépést tett felém demegállítottam a kardom hegyével. – Vissza!Tammi rám vicsorgott: – Gólya! – mondta undorral. – Ez a miiskolánk félvér! Abból táplálkozunk akitmegkívánunk. Hirtelen megváltozott. Arcából kifutott avér. A karjából is. Olyan fehér lett abőre, mint a kréta, a szeme vörösenégett. Fogai agyarrá nőttek.

– Egy vá-vámpír! – dadogtam. Aztánészrevettem a lábát. A szoknya alatt azegyik lába barna volt, és szőrös,ráadásul patában végződött. A másiknakemberláb formája volt, de bronzbólöntötték. – Egy vámpír akinek a lába… – Hagyjuk a lábamat! Udvariatlanságfelemlegetni a másik testi hibáját. Tovább közelített felemás lábán. Apomponjait leszámítva elég bizarrlátványt nyújtott de valahogy nem tudtamnevetni rajta – addig nem amíg ilyenvörös szempárral és hegyes tépőfogakkalnéztem szembe. – Vámpírnak neveztél? – kacagott felKelli. – Az csak egy ostoba legendaaminek mi szolgálunk alapul. Mivagyunk az empuszák Hekaté szolgálói!

– Mmm – lépett egészen közel Tammi.– Fekete mágia keltett bennünket életreés formázott meg állatból bronzból ésszellemekből! Fiatalemberek vérénélünk. Na, mi lesz azzal a csókkal? Kivillantott tépőfoga láttán sóbálvánnyádermedtem. Még szerencse, hogy Rachelegy pergődobbal megcélozta az empuszafejét. A démon sziszegve ütötte el a felérepülő hangszert, amely végiggurult azenekari állványok közt majd döngvenekipattant egy nagydobnak. Rachelezután egy xilofont vágott hozzá de aszörny azt is elhárította. – Nem szoktam lányokkal csókolóznide a te kedvedért halandócskám most azegyszer kivételt teszek. Túl jól célzol.

Azzal Rachelre vetette magát. – Ne! – kiáltottam és felé suhintottam akardommal. Megpróbált elhajolni előle,de pengém felhasította a pomponruháját.Szörnyű halálsikolyt hallatott, majd egyporfelhő kíséretében megsemmisült. Rachel köhögni kezdett. Úgy nézett kimintha egy zacskó lisztet öntöttek volnaa fejére. – Fúj! – Nem én voltam hanem a szörny! Bocs– védekeztem. – Megölted a tanítványomat! – visítottaKelli. – Na megállj csak, most aztánízelítőt kapsz az iskola szellemiségéből,félvér! Ő is átváltozott. Göndör fürtjei sistergőlángokká váltak, a szeme vörös lett, és

hosszú tépőfogakat növesztve elindultfelém. A zenekari terem padlójánsántikálva koppantak felemás lábai. – Én vagyok az empuszák nagy öregje!– morogta. – Egyetlen hős sem tudottelbánni velem sok ezer év óta. – Valóban? Akkor már lejárt aszavatosságod! Kelli sokkal gyorsabb volt Tamminál.Az első ütésem elől ügyesen elugrott ésa rezes szekcióról nagy csörömpölésközepette lesodort egy sor trombitát.Rachel elmenekült az útjából.Testemmel védtem a lányt azempuszától. Kelli körbejárt bennünket.Tekintete a kardomra siklott. – Milyen csinos kis penge. Kár hogyközénk áll – mondta.

Sziluettje villogni kezdett: hol démonnaklátszott hol csinos pomponlánynak.Megpróbáltam koncentrálni de nagyonzavart folyamatos alakváltása. – Szegény fiúcska! – kacagott fel Kelli.– Ugye még fogalmad sincs arról miminden fog történni? A drágalátostáborod hamarosan a lángok martalékalesz és a barátaid az idő uránakrabszolgái. Nem tehetsz semmit ellene.Akkor lennék a legkegyesebb hozzád haelvenném az életed hogy ne kelljenvégignézned. Hangokat hallottam a folyosó felől. Egycsapat leendő gólya közeledett, avezetőjük éppen a szekrényzárakrólbeszélt nekik. Az empusza szeme felszikrázott.

– Nagyszerű! Hamarosan vendégeinkérkeznek. Felkapott egy tubát és felénk hajította.Rachellel elhajoltunk előle. A tubaelszállt a fejünk fölött, és csörömpölvekitörte az ablaküveget. A folyosó elcsendesedett. – Percy! – kiáltotta Kelli tettetettrémülettel. – Miért dobtad ki a tubát azablakon? Hirtelen azt sem tudtam mit mondjak.Kelli egy kottatartó állvánnyal lesöpörtegy sor klarinétot és furulyát. Székekborultak mindenféle hangszerekpotyogtak a padlóra. – Hagyd abba! – kiáltottam, amikor afolyosó felől dobogó lábak zaja ütöttemeg a fülemet.

– Itt az ideje hogy üdvözöljem alátogatóinkat – vicsorgott rám Kelli ésaz ajtó felé rohant. Árapállyal akezemben Kelli után vetettem magam.Nem engedhettem hogy a halandóknakbaja essék. – Percy ne! – kiáltott utánam Rachel.De csak akkor jöttem rá, mire készülKelli, amikor már késő volt. Kelli kinyitotta az ajtót. Paul Felfújt és agólyák visszahőköltek. Pont ekkoremeltem fel a kardomat. Az empusza felém fordult nagyon jóljátszotta az ártatlan esdeklő áldozatot: – Kérlek kegyelmezz! – rimánkodott. De nem tudtam megállítani a kardomatvitte a lendület. Mielőtt a mennyei bronz hozzáérhetett

volna, Kelli felrobbant mint egyMolotov-koktél. Mindent lángokborítottak. Még nem láttam szörnyetamelyik ilyesmire képes lett volna denem volt időm meglepődni. A terembehátráltam, amikor a lángok az ajtó felécsaptak. – Percy! – nézett rám döbbenten PaulFelfújt a lángokon keresztül. – Mittettél?! A gyerekek sikoltozva elrohantak. Atűzjelző vijjogni kezdett. Azoltóberendezések vizet spricceltek afejünkre. A nagy felfordulásban Rachelmegrángatta a ruhámat: – Ki kell jutnod innen!

Igaza volt. Az iskola lángokban állt és éntehettem róla. A halandók nem látnak áta ködön. Ők annyit láttak az egészből,hogy rátámadtam egy védtelenpomponlányra egy csapat gyerek előtt.Ebből nem fogom tudni kimagyaráznimagam. Hátat fordítottam Paulnak és akitört ablak felé sprinteltem. Kirohantam a sikátorból a Keleti 81.utcára ahol Annabethbe ütköztem. – Hová sietsz?! Mozijegyed van?! –viccelődött, amikor elkapta a vállamatnehogy elvágódjak. – Nézz a lábad eléHínáragyú! Egy tört másodpercig úgy tűnt, minden alegnagyobb rendben van. Annabethjókedvű volt, farmert, narancssárgatábori pólót és agyaggyöngy nyakláncot

viselt. Szőke haját lófarokba kötötteszürke szeme csillogott. A délutánifilmre igyekezett amit együtt szerettünkvolna megnézni. Ám ekkor Rachel Elisabeth Dareszörnyportól fehérlő arccal előbukkant amellékutcából és felkiáltott: – Percy! Várj!Annabeth arcáról eltűnt a mosoly.Először rám, aztán az iskolára nézett.Mintha csak ekkor tűnt volna fel neki atűzjelzők vijjogása és a feketéngomolygó füst. Összehúzott szemöldökkel nézett rám. – Már megint mibe keveredtél?! És ezki a csoda? – Ó bocs! Rachel Annabeth. AnnabethRachel. Egy barátom. Vagy legalábbis

azt hiszem. Nem tudtam mi másnak nevezhetnémRachelt. Jó tudom alig ismertem de kétközösen átvészelt életveszélyes kalandután egyszerűen nem hívhattam másnak. – Szia! – köszönt Rachel aztán felémfordult. – Hatalmas bajban vagy. És mégmindig tartozol nekem egymagyarázattal. Az FDR Drive felől rendőrautókszirénája hallatszott. – Percy! – szólalt meg Annabethhalálos nyugalommal. – Mennünk kell. – Többet akarok tudni a félvérekről –kötötte az ebet a karóhoz Rachel. – Mega szörnyekről, és az istenekről. – Elkaptaa karomat majd egy tartós filccel atenyerembe írta a telefonszámát. – Hívj

fel hogy megmagyarázd! Megteszedugye? Ennyivel tartozol nekem. Mosteredj! – De… – Én majd kivágom magam valahogy.Elmondom nekik hogy nem a te hibádvolt. Csak menj már! Visszaszaladt az iskolába és ott hagyottbennünket az utcán. Annabeth rám bámult. Aztán megpördült,és ő is elindult. – Hé! – kiabáltam a nyomában lihegve.– Találkoztam két empuszával –magyaráztam – pomponlányalakotöltöttek érted? És azt mondták hogy atábor a lángok martaléka lesz és… – Képes voltál egy halandóval afélvérekről beszélni? – kérdezte.

– Átlát a ködön. Előbb látta meg aszörnyeket, mint én. – És te elmondtad neki az igazat. – A Hoover-gátnál futottunk összeelőször, és most felismert így… – Szóval már találkoztál vele azelőttis? – Ööö… tavaly télen. De voltaképpenalig ismerem. – Csinos lány. – Ne-ne-nekem fel sem tűnt –dadogtam. Annabeth továbbnyargalt a YorkAvenue-n. – Nyugi elsimítom ezt a kis problémát!– ígértem neki csak hogy témát váltsunk.– Minden rendben lesz a suliban! Annabeth rám sem hederített.

– A délutáni mozizásnak lőttek. Arendőrség tűvé fogja tenni utánad avárost. Valahogy ki kell juttatni téged. A Goode gimnázium felől sötétfüstfelhők bodorodtak az égre, és úgytűnt, hogy a füstoszlopból egy vörösszemű lánydémon arca nevet le rám. A drágalátos táborod a lángokmartaléka lesz – jósolta Kelli. – És abarátaid az idő urának rabszolgái. – Azt hiszem igazad van – ismertem beelszorult szívvel. – El kell jutnunk aFélvér Táborba. Most.

2. AZ ALVILÁGI TELEFONBETYÁR

Semmi sem vág tönkre úgy egykellemesnek indult délelőttöt mint egy

hosszú taxiút egy dühös lánnyal.Megpróbáltam beszélgetni Annabethszelde továbbra is úgy viselkedett minthaleütöttem volna a nagymamáját. Csakanynyit tudtam kiszedni belőle, hogy egyszörnyfertőzött San Franciscó-i tavaszvan a háta mögött és hogy karácsony ótakétszer járta meg a tábort de nem mondtael miért (ez egy kicsit meglepett igazánszólhatott volna hogy New Yorkba jön);végül megtudtam hogy Nico di Angelotartózkodási helye továbbra isismeretlen (hosszú történet). – Hallottál valamit Luke-ról? Megrázta a fejét. Annabeth számára ezkényes téma volt. Régebben csodálta afiút aki mielőtt elárult volna minket,hogy a titánisten Kronosz szolgálatába

álljon a Hermész-csapat vezetője volt.Annabeth be nem vallotta volna, de éntudtam, hogy a szíve mélyén még mindigszereti. Amikor a múlt télen aTamalpais-hegyen megküzdöttünk vele afiú lezuhant egy húszméteres szakadékbade csodával határos módon túlélte. Hajól sejtettem, Luke jelenleg is a tengertjárja szörnyfertőzött hajójával arravárva hogy feldarabolt ura Kronosz egyaranyszarkofágban mint egy kirakós játéklassan összeálljon és elég erős legyenOlimposz isteneinek lerohanásához. Mi,félistenek ezt hívjuk „problémának". – A Tam-hegyen még mindighemzsegnek a szörnyek. A közelébe semmerek menni – mondta Annabeth. – Dekétlem hogy Luke odafent lenne. Arról

tudnék. Ettől a hírtől nem lett jobb kedvem. – Tudsz valamit Groverről? – A táborban van. Holnap találkozunkvele. – Hogy áll a srác? Úgy értem a NagyPán keresésével. Annabeth a nyakláncát birizgálta mintmindig ha aggódott. – Majd meglátod – válaszolta kurtán. Brooklynon áthaladva kölcsönkértemAnnabeth telefonját hogy felhívjamanyámat. Mi félvérek ha tehetjük nemhasználunk mobilt. Ennyi erővellengethetnénk egy „Hahó szörnyek ittvagyok egyetek meg!" feliratú zászlót is.De most úgy éreztem muszájtelefonálnom. Hagytam egy üzenetet az

otthoni rögzítőnkön, próbáltammegmagyarázni anyámnak a sulibantörténteket. Nem biztos hogy sikerült.Elmondtam hogy jól vagyok nem kellaggódnia és hogy a táborban maradokamíg a botrány el nem ül. Továbbámondja meg Paul Felfújtnak hogy nagyonsajnálom a történteket. Némán autóztunk tovább. A város eltűntmögöttünk, és már Long Island északirészén suhantunk végig a sztrádán.Gyümölcsöskertek, szőlőültetvények észöldségesstandok mellett húztunk el. A telefonszámra néztem amit RachelElisabeth Dare írt a kezemre. Tudom,hogy örültség, de erős késztetést éreztemrá, hogy felhívjam. Talán ő segíthetnekideríteni, mire célzott az empusza,

amikor a tábor felégetéséről és abarátaim rabszolgasorba hajtásárólbeszélt. És miért változott KelliMolotovkoktéllá? Tudtam hogy a szörnyek csakátmenetileg halnak meg. Hetek hónapokvagy talán évek múlva Kelli újjáéledmajd az Alvilágban kavargó ősigonoszságból. Ráadásul a szörnyekáltalában nem adják ilyen könnyen abőrüket. Lehet hogy Kelli el sempusztult. A taxi elérte a 25-ös utat. Fák közötthaladtunk tovább az Északi parton, amígbalról fel nem tűntek a hegyszirtek.Annabeth a Félvér-hegy lábánál futó3.141-es földútra irányította a taxist. A taxis a homlokát ráncolta.

– Biztos hogy itt akartok kiszállni asemmi közepén? – Igen itt tegyen ki kérem – nyújtott átegy köteget a halandók pénzéből ataxisnak, elejét véve ezzel a továbbivitának. Annabethszel felkaptattunk a hegytetőre.A fiatal őrzősárkány éppen a fenyő körétekeredve szundikált, de érkezésünkrefelemelte a rezes fejét és hagyta hogyAnnabeth megvakargassa az állát. Az orrából sípolva távozott a gőz, mintegy teavízforralóból, a két szeme megfennakadt a gyönyörtől. – Hé Péleusz! – köszöntötte Annabeth.– Minden rendben van? Amikor utoljára láttam a sárkányt mégkét méter sem volt azóta a duplájára nőtt,

és legalább olyan vastag lett, mint a fa,ami köré tekeredett. Feje fölött, a fenyő alsó ágán lógott acsillogó aranygyapjú, amelyvarázserejével védte a tábort abetolakodóktól. A sárkány nyugodtanviselkedett mint általában ha mindenrendben van és a Félvér Tábor isbékésnek tűnt: a zöld mezők és erdőkközött görög házak fehérlettek. Anégyemeletes farmház amelyet mi NagyHáznak neveztünk büszkén trónolt azeperföld felől szálló ködgomolyban.Északon a Long Islandszoros szikrázott anapsütésben. És mégis… Valami nem stimmelt.Feszültség vibrált a levegőben, mintha ahegy visszafojtott lélegzettel várná, hogy

valami rossz kezdetét vegye. Lesétáltunk a völgybe ahol a nyáriszezon már javában tartott. A táborozokmár a múlt pénteken megérkeztek énkéstem egyedül. Az eperföldön szatírokjátszottak pánsípjaikon hogy erdeivarázslattal serkentsék a palántáknövekedését. Néhány táborlakó éppenlovaglóleckét vett a szárnyas lovakonpegazusok suhantak a fák fölött. Füstszállt fel a kovácsműhelyből, éskalapácsok pengése hallatszott ahogy asrácok a Művészet és mesterségkurzuson saját fegyvereiket kovácsolták.Az Athéné- és a Démétér-csapat tagjaiéppen kocsiversenyt tartottak a pályán.Az evezőtavon néhány gyerek egy görögtriremén ülve jókora narancssárga

tengeri kígyó ellen küzdött. Egy tipikustábori nap volt. – Beszélnem kell Clarisse-szal! –mondta Annabeth. Úgy néztem rá mintha azt közölte volnahogy szívesen elrágcsálna egy nagybüdös bakancsot. – Minek? Clarisse az Árész-bungalóból méltánkiérdemelte az általam legkevésbékedvelt ember címét. Egy aljas éshálátlan kötekedő volt. Legtöbbszörpéppé akart verni. Apja a háború istenemeg akart ölni. Máskülönben igazánremek lány volt. – Van egy közös ügyünk – mondtaAnnabeth. – Majd később beavatlak arészletekbe.

– Milyen ügy? Annabeth az erdő felé nézett. – Értesítem Kheirónt hogy megjöttél.Beszélni szeretne veled a meghallgatáselőtt. – Milyen meghallgatás előtt? De Annabeth már elindult az íjászmezőkfelé, és vissza sem nézett. – Szia! Élmény volt veled társalogni! –motyogtam utána.

Miközben átvágtam a táboronüdvözöltem néhány barátomat. Connorés Travis Ellelop a Hermész-bungalóbóléppen a tábori autót próbálták ellopni.Silena Beauregard az Afrodité kölykökvezetője integetett nekem ahogypegazusán elröppent felettem. Grovert

hiába kerestem nem láttam sehol. Végüla vívóarénában kötöttem ki mintáltalában ha rossz kedvemben vagyok. Agyakorlás mindig megnyugtat. Talánazért mert a vívás azon kevés dolgokegyike amihez tényleg értek. Az amfiteátrumba sétáltam és majdnemszívinfarktust kaptam. Az aréna közepénnekem háttal egy akkora pokolkutyafeküdt amekkorához még nem voltszerencsém. Pedig volt már dolgom pár nagyméretűpokolkutyával. Egy tank nagyságú dögpéldául tizenkét éves koromban megakart ölni. Nem tudtam elképzelni hogyan jutott át atábor varázshatárán. Láthatóan otthonérezte magát. A hasán feküdt és

elégedetten morogva az egyikgyakorlóbábu fejét rágcsálta. Egyelőrenem vett észre, de tudtam, hogy ezelőbbutóbb megtörténik. Nem volt időmerősítést kérni. Előhúztam Árapályt éslecsavartam a kupakját. – ÁÁÁÁÁ! – lendítettem a kardomat aszörny hátsója felé de egy váratlanulfelbukkanó másik kard felfogta az ütést. BANG! A pokolkutya felkapta a fejét. „Hmm?" Hátraugrottam és ösztönösen a harcosfelé csaptam. A görög páncélt viselő,őszes hajú férfi könnyűszerrel hárította atámadásomat. – Állj! Fegyverszünet! – VAU! – rázta meg a pokolkutyaugatása az arénát.

– De ez egy pokolkutya! – kiáltottam. – Ártalmatlan! Ez csak Mrs. OLeary –mondta a férfi.Pislogtam egyet. – Mrs. OLeary?A neve hallatán a pokolkutya ismétfelugatott. Most vettem csak észre, hogyegyáltalán nem mérges. Egyszerűen csakizgatott. A nyáltól csöpögő, féligmegrágott bábut a kardforgató felé lökte. – Jó kislány! – mondta a férfi majd apáncélos babát a nyakánál fogva eldobtaa lelátó felé. – Kapd el a görögöt! Fogdmeg! Mrs. OLeary a bábu után vetette magátmajd ráugrott és kilapította a páncéljátvégül a sisakját kezdte cincálni. A kardforgató hidegen elmosolyodott.

Az ötvenes éveiben járhatott amennyiremeg tudtam ítélni rövidre vágott szürkehaja és szakálla volt. A korához képestegészen jó kondícióban volt. Feketehegymászó nadrágot viselt narancssárgatábori pólójára bronz mellvértetszíjazott. A nyaka tövében bíborszínű,furcsa foltot vettem észre minthaanyajegy vagy tetoválás lenne. De nemtudtam jobban szemügyre venni mertigazított egyet a páncélszíjon, és a folteltűnt a gallér alatt. – Mrs. OLeary a kiskutyám –magyarázta. – Nem hagyhattam hogyfenékbe szúrd. Még a végén megijedtvolna nem igaz? – Ki maga? – Megígéred hogy nem ölsz meg ha

leteszem a kardom? – kérdezett vissza. – Elképzelhető. Hüvelyébe csúsztatta a fegyverét ésfelém nyújtotta a kezét: – Quintus vagyok – mutatkozott be. Megráztam a kezét. Érdes volt és durvamint egy csiszolópapír. – Percy Jackson. Bocsánat… Elárulnáhogyan… ööö… – Hogy hogyan szelídítettem meg apokolkutyát? Hosszú történet! Sokhalálos veszéllyel járt és még többóriásműcsonttal! Különben én vagyok azúj vívótanár. Kisegítem Kheirónt amígMr. D. távol van. – Ó – lepődtem meg, és próbáltam nemtúl feltűnően bámulni hogyan tépi le Mrs.OLeary a gyakorlóbábu pajzsát a pajzsot

tartó kézzel együtt és hogyan rázogatjamint más kutya a frizbit. – Mr. D. nincsitt? – Nincs. Tudod sok a munka. Annyihogy még Dionüszosznak is be kellsegítenie. Meg kell látogatnia néhányrégi barátját, hogy meggyőződjön róla, ajó oldalon állnake. Egyelőre többet nemmondhatok az ügyről. Ha Dionüszosz csakugyan elment akkorez a nap híre. Csak azért volt ő atáborvezetőnk, mert Zeusz ide száműzte.Az volt a bűne, hogy üldözőbe vettnéhány tiltott erdei nimfát. Utálta atáborozókat és mindent megtett azérthogy mindegyikük roszszul érezze magáta bőrében. Nélküle egész jó kis nyárnaknézhettünk elébe. Másfelől viszont, ha

még Dionüszosz is hajlandó voltmegmozdítani a hátsóját hogy a titánistenellen toborozzon istenségeket akkornagyon rosszul állhat a helyzet. Balkéz felől zörgést hallottam. Hat asztalnagyságú faládát vettem észre amelyekegymás tetejére pakolva álltak aközelemben, és erősen rázkódtak. Mrs.OLeary felkapta a fejét és feléjükrobogott. – Állj meg kislány! – mondta Quintus. –Azok nem a te játékaid! – és a frizbinekhasznált bronzpajzzsal igyekezettelterelni a kutya figyelmét. A dobozok egyre csak rázkódtak észörögtek. Oldalukon három rövid feliratállt, de a diszlexiámnak köszönhetőeneltartott egy darabig, amíg kibetűztem

őket.

HÁROM G FARM TÖRÉKENY

EZZEL AZ OLDALÁVAL FELFELÉ!

A doboz alján kisebb betűkkel szedveegy figyelmeztetés szerepelt:ÓVATOSAN NYISSÁK KI! A HÁROMG FARM NEM VÁLLALFELELŐSSÉGET A TULAJDONBANKELETKEZETT KÁROKÉRT SEMVÉGTAGVESZTESÉGÉRT VAGY AKÜLÖNÖSEN GYÖTRELMESHALÁLÉRT! – Mi van a dobozokban? – tudakoltam. – Egy kis meglepetés – felelte Quintus.– A holnapi edzésre. Tetszeni fog!

– Ha maga mondja – hagytam rá bár afigyelmeztetés alapján ebben nem voltamolyan biztos. Quintus eldobta a bronzpajzsot Mrs.OLeary meg utánalódult. – A fiataloknak kihívásokra vanszükségük. Az én időmben még nemvoltak efféle táborok. – Maga… Maga félvér? – kérdeztem ésa hangom elárulta mennyiremeglepődtem a dolgon. Még nemtalálkoztam idősebb félistennel. Quintus felkacagott. – Néhányan azért megérjük afelnőttkort. Nem szólnak mindenkirőlrémes próféciák. – Tud a próféciáról? – Hallottam ezt-azt.

Már éppen rá akartam kérdezni hogypontosabban mit hallott amikor Kheirónbeügetett az arénába. – Percy hát itt vagy! Bizonyára egyenesen az íjászóráróljöhetett mert „A kentaurok legjobbikaaki nem bika" feliratos pólóján átvetveott lógott az íja és a tegeze. Göndörsörényét és szakállát a nyárra valótekintettel rövidre nyírta. Kheirón másikfele egy fű- és sárfoltos fehér ménbenvégződött. – Látom megismerkedtél az újtanárotokkal – Kheirón könnyed hangonbeszélt de a szemében aggodalmat láttamfelcsillanni. – Quintus ugye nem baj hakölcsönkérem egy kicsit Percyt? – Egyáltalán nem Kheirón mester! –

válaszolta a férfi. – Hagyjuk ezt a mesterezést! – mondtaKheirón de látszott rajta hogy jólesikneki a titulus. – Gyere fiam sokmegbeszélnivalónk van! Vetettem egy utolsó pillantást Mrs.OLearyre aki éppen a gyakorlóbábulábát hasította le. – Akkor… majd találkozunk –búcsúztam el Quintustól. Az arénából kifelé odasúgtamKheirónnak: – Ez a Quintus olyan… – Titokzatos? Nehezen megfejthető? – Igen. Kheirón bólintott. – Egy nagyon magasan kvalifikáltfélvér. Kiváló kardforgató. Bárcsak

tudnám hogy… – meggondolhatta magátmert nem fejezte be a mondatát. – Detérjünk a lényegre! Annabeth említettehogy találkoztál néhány empuszával. – Igen. – Elmeséltem a Goodegimnáziumban történt összecsapást, ésazt, hogyan tűnt el a lángokban Kelli. – Mmm… – kezdte Kheirón. – Errecsak a leghatalmasabbak képesek. Nempusztult el, egyszerűen csak elmenekült.A nődémonok mozgolódása nem jó jel. – Mit kerestek ott? – kérdeztem. – Rámvártak? – Lehetséges – ráncolta a homlokátKheirón. – Az a csoda hogy túlélted.Mindenkit elcsábítanak… alig van férfihős, aki ellen tudna állni nekik. És akkorvégeznek velük.

– Én sem tudtam volna ellenállni hanincs ott Rachel. – Vicces hogy egy halandó mentett megmindenesetre tartozunk neki – bólintottKheirón. – Arról amit az empusza atáborunk megtámadásáról mondott, majdkésőbb beszélünk. Most gyere, azerdőbe kell mennünk. Grover márnagyon vár téged. – Mi van az erdőben?

– Grover meghallgatása – közöltekomoran Kheirón. – A Párosujjú PatásokTanácsa most dönt a barátod sorsáról. Mivel Kheirón azt javasolta siessünkelfogadtam az ajánlatát és felültem ahátára. A kabinok mellett elgaloppozva

visszatekintettem az étkezőpavilonra –egy tengerre néző, nyitott, görög épületrea domb tetején. Tavaly nyár óta mostláttam először viszont az épületet és nemébresztett bennem kellemes emlékeket. Kheirón bevetette magát az erdőbe. Afák mögül kíváncsi nimfák lesték ahogyelsuhanunk mellettük. Az árnyékokmélyén nagy testű lények mocorogtak.Szörnyek amik itt laktak s részei voltak atábori képzésnek. Azt hittem egész jólismerem már az erdőt, hiszen már kétnyáron is részt vettem a zászlókeresőversenyben, de Kheirón olyan útonhaladt velem, amelyen még nem jártam:öreg nyírfák alatt ügettünk el majd egykis vízesést magunk mögött hagyva egyvadvirágos rétre érkeztünk.

A réten szatírok ülték körbe Grovert.Három vén és súlyproblémákkalküszködő szatír ült művészien metszettrózsabokor trónokon középen meg abarátom állt. Nem találkoztam még azöregekkel de nem volt nehéz kitalálnihogy a Párosujjú Patások Tanácsánaktagjait látom. Grover mintha egy történetet meséltvolna nekik idegesen gyűrögetve pólójaszélét, és csak toporgott kecskepatáin.Tavaly tél óta nem sokat változott. Talánazért mert a szatírok feleolyan gyorsanöregszenek mint az emberek. Apattanásai vöröslöttek. Szarvaivalamivel hosszabbak lettek de még ígyis éppen csak kikandikáltak göndörhajából. Meglepődve tapasztaltam hogy

magasabb lettem nála. A kör szélén Annabeth állt egy általamnem ismert lánnyal és Clarisse-szal.Kheirón mellettük tett le. Clarisse egy terepszínű hajpánttal fogtahátra fésületlen haját. Olyan mogorvavolt mintha direkt erre gyúrna. Rámnézett és ennyit motyogott: „punk". Ezekszerint jó kedvében volt. Máskorüdvözlésképpen meg akar ölni. Annabeth átkarolta az ismeretlensírdogáló lány vállát. A lány kicsi volt –vagy filigrán ha így szebben hangzik –vékony szálú borostyánszínű hajjal, éscsinos, manós pofikával. Tógát viselt,szíjas sarut, és egy zsebkendőveltörölgette a szemét. – Nagyon rosszul áll a szénája –

szipogta. – Ugyan már Boróka! Minden rendbenlesz! – veregette meg a vállát Annabeth. Annabeth rám nézett, és ezt tátogta:Grover barátnője! Legalábbis én ezt olvastam le a szájárólbármekkora képtelenségnek is tűnt.Grovernek barátnője van? Miutánalaposab ban megnéztem Borókátészrevettem hogy a füle szokatlanulhegyes. A szeme pedig ahelyett hogyvöröslött volna a sírástól zöldben úszotta klorofil színében. Egy fanimfa volt:egy driád. – Underwood fiatalúr! – vágott Groverszavába hangosan a jobb oldalon ülővénség. – Azt akarja hogy mindeztelhigygyük?!

– De… de Silenus! Ez az igazság –hebegte Grover. A Silenus nevű tanácstag a társaihozfordult, és sutyorogni kezdtek. Kheirónmelléjük ügetett. Eszembe jutott, amirőláltalában el szoktam feledkezni hogyKheirón is a tanács megbecsült tagja. Avéneket enyhén szólva sem sikerültmeggyőzni. Engem az állatkertiállatsimogató kecskéire emlékeztetetthatalmas pocakjuk álmos képük és ködösszemük amely legfeljebb a következőmarék kajáig lát el. Nem értettem miértidegeskedik Grover. Silenus ráhúzta kibuggyanó pocakjára asárga pólóját és riszált egyetrózsatrónján. – Underwood úr hat hónapja igen hat

hónapja vagyunk kénytelenek hallgatniazt a botrányos pletykát hogy hallotta aNagy Pánt beszélni! – De ha egyszer tényleg hallottam! – Micsoda arcátlanság! – kelt kimagából a bal oldalon ülő vén szatír. – Maron egy kis önuralmat ha lehet! –kérte Kheirón. – De ez akkora arcátlanság hogy hamegenném megfeküdné a gyomromat!Mintha a Nagy Pán beszélne! Na hiszen!És éppen… ehhez. Ha Annabeth és Clarisse nem fogja leBoróka leüti a vén szatírt. – Nyugi kislány csak rontanál vele ahelyzeten. Türelem – suttogta a lánynakClarisse. Nem tudom min döbbentem meg jobban:

azon hogy Clarisse visszatart valakit abunyótól, vagy azon, hogy ő és Annabetha két ellenség egy húron pendült. – Hat hónapja – folytatta Silenus – nemvontuk kérdőre magát Underwood úr.Hagytuk hogy utazgasson. Nem vontukvissza a kutatási engedélyét. Vártuk hogyarcátlan istenkáromlására bizonyítékothozzon. És mit talált a hat hónaposutazgatása alatt? – Több időre van szükségem – fogtakönyörgőre Grover. – Semmit! – csattant fel a középső vén.– Nem talált semmit! – De Leneus… Silenus felemelte kezét. Kheirón közéjükhajolt és mondott valamit a szatíroknak.Azok nem voltak éppen jó kedvükben.

Suttogva vitatkoztak. Kheirónfelvethetett valamit mert Silenusfelsóhajtott majd vonakodva bólintott. – Fiatalúr – kezdte Silenus – adunkmagának egy utolsó esélyt. Grover felderült: – Köszönöm! – Kap még egy hetet. – Hogy mi?! De uram! Az semmi! – Egy hét, Underwood, és ha ennyi időalatt nem tudja bebizonyítani az igazátakkor itt az ideje hogy más hivatástválaszszon magának! Olyat ami jobbanillik a színészi vénájához. Ajánlom abábszínházat. Vagy a sztepptáncot. – De uram nem veszíthetem el akutatási engedélyemet az egész életemeterre…

– A meghallgatásnak ezennel vége! –közölte Silenus. – És most nagyraértékelnénk ha hagynák hogy nyugodtanelfogyasszuk jól megérdemelt ebédünket.Az öreg szatír tapsolt egyet mire a fákközül nimfák siettek elő kezükbenzöldségestálakkal gyümölcsökkelkonzervdobozokkal és máskecskefinomságokkal. A szatírok körefelbomlott és megrohamozták az ebédet.Grover legyőzve kullogott felénk. Kopottkék pólóján egy szatír díszelgett alatta akövetkező felirat: „Vén kecske ismegnyalja a sót hát még a fiatal!" – Szia Percy – üdvözölt de annyira levolt törve hogy kezet sem nyújtott. –Egész jól ment nem? – Azok a vén kecskék! Fogalmuk sincs

arról mennyit törted magad! – fakadt kiBoróka. – Van egy másik lehetőség is – mondtasötéten Clarisse. – Nem nem! – rázta a fejét Boróka. –Nem engedem Grover. Grover arca hamuszürke lett.

– Go-gondolkoznom kell rajta. De aztsem tudjuk hol keressük. – Elárulnátok, miről beszéltek? –kérdeztem. A távolban megszólalt egy kagylókürt. Annabeth lebiggyesztette az ajkát. – Később elmondom, Percy. Most idejevisszamennünk a bungalóinkba.Ellenőrzés lesz.

Igazságtalanságnak éreztem hogy aligestem be a táborba máris ellenőrzéstkapok, de ez már csak így ment. Az egyikcsapatvezető minden áldott délutánvégigjárta a bungalókat egypapirusztekercsre írt listával a kezében.Az első helyezett csapat zuhanyozhatottelőször, ami garantált forró vizetjelentett. A vesztes büntetése pedig azesti mosogatás volt.Elmondom mi volt a problémám: aPoszeidón-bungalóban általában egyedültartózkodtam és nem vagyok az akifejezett „mindent élére rakó" típus.Mivel a takarító hárpiák csak a nyárvégén érkeznek a kabinom nagy eséllyelugyanúgy fest ahogy a téli szünetbenhagytam: az ágyamon cukorpapírok és

chipseszacskók a Kapd el a zászlót!játékhoz használt páncélom darabjai aszanaszét szórva a sarkokban. Az udvar felé vettem az irányt amelynekzöld pázsitját U alakban ölelte körbe atizenkét bungaló (minden olimposziistennek egy). A Démétér-csapat tagjaiéppen a házukat söprögették azablakokban friss virágokat neveltekcserepekben. Csak csettintettek azujjukkal, és az ajtó előtt a lonc márisvirágba borult, és százszorszépekborították el a tetőt. Ezt újabbigazságtalanságként könyveltem el.Biztos vagyok benne hogy még sohasemlettek utolsók a versenyben. A Hermészkölykök pánikba esve rohangáltakkoszos edényeket dugdostak az ágy alá

és különféle lopásokkal vádoltákegymást. Trehányak voltak ugyan, dejóval előttem jártak a rendrakásban. Az Afrodité-kabinból Silena Beauregardlépett ki és szemügyre vette a listát.Magamban káromkodtam egyet. Silenakedves volt, de rendmániás, tehát alegrosszabb ellenőr. Szerette ha rendbenvannak a dolgok. Velem ellentétben.Máris éreztem a karomban az izomlázatamit a rengeteg tányérsikálástól kapokmajd. A Poszeidónbungaló a mező jobboldalán, a „hímnemű istenek" soránakvégén állt. Szürke kagylóberakásútengeri sziklákból épült hosszú volt éslapos mint egy bunker de ablakai atengerre néztek, és mindig friss tengeri

szellő lengedezett odabent. Berohantam hogy a Hermész kölykökhözhasonlóan én is megpróbáljam a rumlinagy részét eltüntetni az ágy alatt delegnagyobb meglepetésemre ott találtamTysont a féltestvéremet aki éppen apadlót söprögette. – Percy! – bődült fel, majd eldobta aseprűt, és felém rohant. Ha még nemláttál virágos kötényt és gumikesztyűtviselő érzelgős küklopszot, semmit semláttál az életben. – Helló nagyfiú! Hé vigyázz abordáimra! Összeroppanok! Valahogy sikerült túlélnem az ölelését.Lerakott és úgy vigyorgott mint akineknincs ki mind a négy kereke egyetlenbarna borjúszemében izgatottság

csillogott. A fogai ugyanolyan sárgák éscsálék voltak mint régen és a hajaleginkább egy patkányfészekrehasonlított. Virágos köténykéje alattszakadt XXXL-es farmert viselt ésfoszlott flanelinget. De mindezekellenére nagyon örültem hogy láthatom.Egy éve nem találkoztam vele, azóta,hogy beállt a tenger alatti műhelybekovácsnak. – Jól vagy? Nem ettek meg a szörnyek?– kérdezte. – Egyetlen harapást sem kaptakbelőlem – mutattam neki a kezemet és alábamat hogy lássa még megvannak.Tyson boldogan összecsapta a tenyerét. – Hurrá! Végre ehetünk mogyoróvajasszendvicset lovagolhatunk halpónikon

láthatjuk Annabetht és sok BUMMOTcsinálhatunk! Reménykedtem benne hogy mindezeketnem egyszerre akarja művelni, de azértbiztosítottam, hogy sok mulatságban leszrészünk a nyáron. Annyira lelkes volthogy nem álltam meg mosolygás nélkül. – De először is koncentráljunk azellenőrzésre! Mindent ki kell… De amikor körbenéztem észrevettemhogy Tyson nem tétlenkedett. Azemeletes ágyak megigazítva, a sarokbanlévő sós vizű szökőkút koralljai fényesresikálva. Az ablakpárkányon vízzel teltvázákban tengeri anemónák és másvízinövények hajladoztak, amiket atenger mélyéről hozott és százszorszebben festettek a Démétér kölykök

szikkadt kóróinál. – Tyson a kéró… szuperül néz ki! Sugárzott a boldogságtól.

– Láttad a halpónikat? Felakasztottamőket a mennyezetre. Egy csorda bronzból készített csikóhallógott a plafonról és úgy tűnt, mintha alevegőben úsznának. El sem tudtamképzelni, hogy Tyson két péklapátnyikezéből ilyen finom ötvösmunka kerülhetki. Aztán az ágyamra néztem és amellette álló falon észrevettem a régipajzsomat. – Megjavítottad! A pajzs a múlt télen a mantikórral vívottküzdelem során csúnyán megrongálódott

de most újra hibátlan volt egyetlenkarcolás sem látszódott rajta. A bronzdomborművek, amelyek a SzörnyekTengerén Tysonnal és Annabethszel átéltkalandjainkat örökítették megkifényesítve ragyogtak. Tysonra néztem. Nem tudtam hogyanköszönjem meg neki. Aztán valaki megszólalt mögöttem: – Te jó ég! Silena Beauregard állt az ajtóbankezében a listával. Aztán belépettgyorsan körbefordult és felvontszemöldökkel rám tekintett: – Vannak bizonyos kétségeim de amiazt illeti szépen kitakarítottál Percy.Észben tartom majd. Kacsintott egyet aztán elhagyta a szobát.

Tysonnal a délután folyamánmegpróbáltuk kipihenni magunkat éscsak lazítottunk, ami rám fért a délelőttipompondémonok támadása után.Lementünk a kovácsműhelybe, éssegítettünk a fémmunkákban aHéphaisztosz-házból származóBeckendorfnak. Tyson megmutatta,hogyan tud varázserejű fegyvereketkovácsolni. Olyan gyorsan elkészítettegy izzó, kétpengéjű harci baltát, hogymég Beckendorfnak is leesett az álla. Munka közben Tyson a tenger alattiélményeiről mesélt. A küklopszokkovácsműhelyéről és Poszeidónpalotájáról csillogó szemmel áradozott,de azt is megtudtuk tőle, hogy odalentsem túl rózsás a helyzet. Az ősi tengeri

istenek, akik még Kronosz idejénuralkodtak háborúba kezdtek apám ellen.Tyson távozásakor az Atlanti-óceánbanegymást követték a harcok. Ezt hallvaelkapott a vágy hogy apám segítségéresiessek de Tyson szerint Poszeidónhatározott kívánsága hogy mindketten atáborban maradjunk. – A szárazföldön is sok a rosszfiú. Egynagy bummot érdemelnek! A kovácsműhely után, a kenuzótóhozmentünk, ahol Annabethszelbeszélgettünk. Örült hogy viszontlátjaTysont de mintha egészen máshol jártakvolna a gondolatai. Folyton az erdő felépislogott, mintha még mindig Groverproblémája foglalkoztatta volna.Megértettem a viselkedését. Grovert

mintha a föld nyelte volna el. Nekem isrossz előérzetem támadt. A kecskefiú azegész életét arra tette fel hogy megtaláljaPán istent. Az apja és a nagybátyja is eztaz álmot követte s mindkettőnek nyomaveszett. Múlt télen Grover fejébenmegszólalt egy hang: Várlak téged!Grover biztosra vette hogy Pán szólthozzá de kutatásai zsákutcába jutottak.Nem heverte volna ki ha megfosztják akutatási engedélyétől. – Mire célzott Clarisse amikor arról a„másik útról" beszélt? – kérdeztemAnnabetht. Felvett egy követ és a tó felé dobta. – Valamire, amire ő jött rá. Segítettemneki egy kicsit tavasszal. De túlságosanveszélyes lenne. Különösen Grover

számára. – Félek a kecskefiútól – motyogtaTyson. Rábámultam. Tyson bátran nézett szembelángot fújó bikákkal tengeri szörnyekkelés óriáskannibálokkal. – Ugyan miért félnél te Grovertől? –tudakoltam. – A patája meg a szarva miatt –válaszolt Tyson idegesen. – És akecskeszőrtől mindig viszketni kezd azorrom… Több szót nem ejtettünk Groverről. Vacsora előtt Tysonnal lementünk avívóarénába. Quintus örült atársaságnak. Azt továbbra sem árulta elmit rejtenek a dobozok de néhány újcselre megtanított. Ez a fickó nagyon

értette a dolgát. Úgy kardozott ahogymások sakkoznak – az egymást követőmozdulatokból csak akkor állt össze akép amikor az utolsó csapásra került asor de akkor már a penge ott volt anyakadnál. – Szép próbálkozás – mondta. – Deegyáltalán nem védekezel. Előrelendült, és én hárítottam. – Maga mindig kardforgató volt? –kérdeztem.

Kivédte egy csapásomat. – Ó én már annyi minden voltaméletemben! Döfött majd oldalra lépett. Vállpántjafélrecsúszott és megint megláttam a

nyakán a jelet – azt a bizonyos bíborlilafoltot. Nem is folt volt inkább egyszabályos madáralak kiterjesztettszárnyakkal. Talán egy fürj vagy ilyesmi. – Mi van a nyakán? – kérdeztempimaszul ugyanis ami a szívemen az aszámon s ezt a fajta szemtelenségemetáltalában a figyelemhiányoshiperaktivitás-zavarom az ADHDszámlájára szokták írni… Quintus kiesett a ritmusból. A kardjamarkolatára csaptam és kiütöttem afegyvert a kezéből. Megvakarta az ujjait. Aztánmegigazította a páncélt hogy eltakarja ajelet. Nem tetoválás volt azt láttam.Inkább egy régi égési sérülés. Minthamegbillogozták volna.

– Egy emlékeztető – vette fel a kardját,és mosolyra erőltette a száját. –Folytathatjuk? – támadott rám olyanerővel, hogy felhagytam akérdezősködéssel. Amíg Quintusszal kardoztam Tyson Mrs.OLearyt becézgette hogy így kutyuli úgymutyuli kis kutyulimutyuli…Nagyszerűen elszórakoztak a pajzs-frizbivel és a Kapd el a görögöt!játékkal. Lement a nap és Quintus homloka mégcsak nem is gyöngyözött. Ez elég furcsavolt mivel Tyson és én úsztunk azizzadságban, így nekünk vacsora előttmég fel kellett keresnünk a zuhanyozót. Jól éreztem magam. Majdnem olyan jólmint egy tipikus tábori napon. Eljött a

vacsoraidő, a táborlakók felsorakoztak abungalók előtt, aztán elindultak azétkezőpavilon felé. Legtöbbjük ügyetsem vetett a márványpadló befoltozottrepedésére a bejáratnál – a majdnemhárom méter hosszú cikcakkos vonal amúlt nyáron még nem volt ott de énóvatosan átléptem. – Jó nagy repedés – mondta Tyson azasztalunkhoz érve. – Talán földrengésvolt… – Nem. Ez nem egy földrengés műve. Bizonytalankodtam hogy elmondjameneki. Erről csak hárman tudtunk:Annabeth Grover és én. De amikorTyson nagy szemébe néztem tudtam hogysemmit nem titkolhatok el előle. – Nico di Angelo csinálta az a félvér

akit a múlt télen hoztunk a táborba.Ööö… Tudod megkért rá hogy vigyázzaka testvérére egy küldetésen, de elbuktam.A nővére meghalt. A srác most engemokol érte. Tyson a homlokát ráncolta: – Ezért repesztette be a padlót? – Csontvázak támadtak ránk. Nicoelzavarta őket, mire a föld megnyíltalattuk, és egyszerűen elnyelte őket.Nico… – körbepillantottam hogy nemhallgatózik-e valaki – Hadész fia. Tyson elgondolkozva bólintott: – A halottak istenéé? – Pontosan. – És Nico eltűnt? – A-azt hiszem. Tavasszalmegpróbáltam megkeresni ahogyan

Annabeth is. De nem jártunk sikerrel. Eztitok Tyson. Senki sem tudhat róla.Megértetted? Ha valaki megsejti hogyHadész fia akkor veszélybe kerül azélete. Még Kheirónnak sem mondhatodel. – A rossz prófécia. A titánok biztosfelhasználják a fiút ha megtudják. Meghökkentem. Tyson olyan, mint egynagyra nőtt csecsemő, így az emberhajlamos elfeledkezni róla, hogy megvana magához való esze. Tudta, hogy ahárom főisten, Zeusz, Poszeidón vagyHadész fia a prófécia szerint vagymegmenti vagy megdönti az Olimposzt.A legtöbben úgy sejtették hogy aprófécia rólam szól de ha nem élnémmeg a tizenhatodik évemet akkor a

prófécia főszerepe átszállna Nicóra. – Pontosan ezért… – Pecsét lesz a számon mint azon arepedésen – ígérte Tyson.

Azon az éjen álmatlanság gyötört. Csakfeküdtem az ágyamon és a hullámokat abaglyokat és az erdei szörnyekethallgattam. Attól féltem ha elalszomrémálmom lesz. Mert tudjátok a félvérek álmai nemcsakálmok hanem üzenetek is. Álmunkbanmeglátjuk mi történik a barátunkkal vagyaz ellenségünkkel. Az is előfordul, hogya múltba vagy a jövőbe nyerünkbepillantást. És a táborban sokkalgyakrabban és sokkal élesebben

látogattak meg az álmok. Nyitott szemmel hevertem, bámultam afölső ágy alját, amikor valami furcsafény derengett fel a szobában. A sós vizűszökőkút világított. Lerúgtam a takarót, és óvatosanelindultam a kút felé. Gőz csapott fel aforró, sós vízből. Szivárványos színekjelentek meg benne pedig csak a holdvilágított odakint. Aztán a gőzből egykellemes női hang hallatszott: Kérem, helyezzen be egy drachmát! Tysonra néztem de még mindighortyogott. Olyan melyen aludt mint egyelkábított elefánt. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Eddigmég nem volt R beszélgetéses Írisz-hívásom. A szökőkút alján megcsillant

egy aranydrachma. Kihalásztam ésátdobtam a ködön. Az érme eltűnt. – Ó, Írisz, szivárvány istennője, mutasdmeg nekem… Izé… szóval akit megakarsz mutatni – suttogtam. A pára megremegett. Egy sötétfolyópartot láttam a fekete víz felettködfoszlányok lebegtek. A partonvulkanikus sziklák kiálló fogai. A vízmellett egy fiatal fiú guggolt és egytábortüzet élesztgetett. A lángoktermészetellenes kék fényt vetettek.Aztán megláttam a fiú arcát. Nico diAngelo volt. Papírokat dobált a tűzbe: amitomágiáskártya-gyűjteményéneklegféltet tebb darabjait amelyekkel télenmég olyan megszállottan játszott. Nico még csak tízéves, vagy talán

tizenegy, de idősebbnek látszott. Hajahosszabb lett. Összetapadt tincsei avállát verdesték. Szeme sötétlett.Olívaszínű bőre valahogy sápadtabb.Szakadt fekete farmert viselt és feketepólója felett néhány számmal nagyobbpilótakabátot. Arca komor volt szemevad. Úgy nézett ki mint egy utcagyerek. Vártam hogy rám nézzen. Azt hitemmindjárt dühöngeni kezd és azzal vádolmajd hogy hagytam meghalni a testvérét.De mintha észre sem vett volna. Némán álltam, moccanni sem mertem.Ha nem ő küldte az Írisz-üzenetet akkorki? Nico egy újabb kártyát dobott a kéklángok közé. – Micsoda ostobaság – motyogta. –

Hihetetlen hogy valaha erre pazaroltamaz időt. – Gyerekes játék ez uram – értett egyetvele egy másik hang. A tűz mellőljöhetett, de nem láttam senkit. Nico átbámult a folyó túloldalára. Amásik parton köd terjengett. Egybőlfelismertem: az Alvilág volt. Nico aSztüx, az alvilági folyó partján verttábort. – Elbuktam – mondta halkan. – Nemtudom visszahozni őt. A másik hallgatott. Nico kétkedve ránézett: – Vagy mégis? Beszélj! Valami felfénylett. Először azt hittemhogy csak egy lángnyelv de aztánészrevettem hogy a kék füstnek

emberformája van. Nico egy árnnyalbeszélt. Ha egyenesen ránéztél semmitsem láttál de ha a szemed sarkábóltekintettél rá kivehetted az alakját. Egyszellemét. – Lehet hogy nem sikerül de érdemesmegpróbálni… – Mire célzol? – kérdezte Nico vadulvillogó tekintettel. – Egy cserére. Lelket a lélekért. – Már felajánlottam! – Nem. Nem a sajátodat – mondta aszellem. – Nem ajánlhatod fel azt alelket az apádnak ami úgyis az övé lesz.A saját fia halála nem izgatná. Olyanlélekről beszélek, akinek halottnakkellene lennie. Valakiről, aki kijátszottaa halált.

Nico arca elsötétült. – Ne kezd megint! Ez gyilkosság. – Én igazságszolgáltatásról beszélek –felelte a szellem. – Bosszúról. – Mintha a kettő ugyanaz lenne! A szellem szárazon felkacagott: – Ha nagyobb leszel majd megérted. Nico a lángokba bámult. – Ha legalább meg tudnám idézni anővéremet! Beszélnem kell vele. Tudomhogy… segítene. – Majd én segítek neked – ígérte aszellem. – Nem mentettelek meg mártöbbször is? Nem vezettelek azútvesztőben, és nem tanítottalak meg rá,hogyan használd az erődet? Meg akarodbosszulni a nővéredet, vagy sem? Egyáltalán nem tetszett a szellem hangja.

Egy régi iskolatársamra emlékeztetettegy kötekedő alakra, aki mindenfélehülyeségre rá tudta venni a többieket:például hogy lopjanak a laboratóriumbólvagy karcolják össze a tanárok autóját. Afelbujtó persze mindig megúszta a dolgotde egy csomó gyereket kirúgtak miatta. Nico elfordult a lángoktól. A szellemnem láthatta csak én hogy az arcán egykönnycsepp gördül végig. – Legyen ahogy akarod. Van valamiterved? – Hát persze! – válaszolt a szellem akia hangjából ítélve örült Nicodöntésének. – Rengeteg sötét út van.Kezdjük a… A kép megremegett. Nico eltűnt.Megszólalt újra a női hang: Kérem,

helyezzen be egy újabb drachmát,amivel újabb öt percig beszélhet! A szökőkútban nem találtam másikdrachmát. A zsebembe nyúltam de apizsamanadrágom volt rajtam. Azéjjeliszekrényhez ugrottam hogy aprótkeressek de Íriszék addigra bontották avonalat. A szoba újra sötétbe borult. A szoba közepén álltam, hallgattam a sósvizű szökőkút csobogását és a hullámokneszezését. Nico életben van. És vissza akarja hoznia nővérét a halálból. Nem kétséges kineka lelkére akarja kicserélni – valakiéreaki már kicselezte a halált. Nicobosszúra készül. Nico di Angelo engem akar.

3. NEM CSÍPJÜK A SKORPIÓKAT,DE ŐK MINKET IGEN

Areggeli meglehetősen izgatotthangulatban zajlott. Hajnalban a tábor határában egy etiópsárkányt észleltek. Olyan álmos voltamhogy rám még az izgatott moraj iszsongítóan hatott. A mágikus határ kívültartotta de a sárkány fellopakodott ahegyre és onnan akarta kilesni hol avédelem leggyengébb pontja és egészenaddig nem méltóztatott távozni amíg LeeFletcher vezetésével az Apolló-csapat kinem vonult ellene. Miután néhánynyílvesző bejutott a pikkelyei alá, vetteaz adást és visszavonult.

– Még mindig odakint ólálkodikvalahol – mondta Fletcher abeszámolója végén. – Húsz nyílvesszőnkis belefúródott, de meg se kottyant nekicsak feldühítettük vele. Tíz méter hosszúsárkány zöld szemmel. Soha nem fogomelfelejteni a tekintetét… – borzongottmeg Fletcher. – Szép munkát végeztél Lee! –veregette meg Kheirón a fiú vállát. –Legyetek résen, de őrizzétek meg anyugalmatokat! Történt már ilyenkorábban is. – Bizony! – szólalt meg Quintus avezetőségi asztal mellől. – És történni isfog. Egyre gyakrabban. A táborlakók izgatottan pusmognikezdtek. Mindenki hallott a pletykáról:

arról hogy Luke a szörnyhadseregével leakarja rohanni a tábort. Legtöbben aztgyanították hogy a támadás idén nyáronfog megtörténni de pontosabbat senkisem tudott. Nem javított a helyzetünkönaz alacsony létszám sem. A táborozokszáma alig tette ki a nyolcvanat. Háromévvel ezelőtt, az első évemben, száznális többen voltunk. Néhányan meghaltak.Néhányan csatlakoztak Lukehoz. Ésnéhányan egyszerűen eltűntek. – Akkor ideje hogy megmozgassuk aberozsdásodott izmaitokat! – jelentettebe Quintus csillogó szemmel. – Kíváncsileszek hogy boldogultok ma este… – Igen… De elég a bejelentésekből!Áldjuk meg az ételünket és együnk! –emelte fel Kheirón a serlegét. – Az

istenekre! Mindannyian felemeltük poharunkat ésmegismételtük az áldást. Tyson és én tálcáinkat a parázstartóhozvittük és belekapartunk valamennyit azételünkből. Remélem, az istenek szeretika mazsolás pirítóst és a gumicukrot. – Poszeidón! – kezdtem aztán suttogvafolytattam. – Segíts rendezni a dolgotNicóval, segíts legyőzni Lukeot és oldmeg kérlek Grover problémáját és… –Voltaképpen annyi bajom volt hogy estigsorolhattam volna ezért inkábbvisszamentem az asztalunkhoz. Miután mindenki enni kezdett Kheirón ésGrover átjött az asztalunkhoz. Grovernekkarikás volt a szeme és fordítva vette fela pólóját. Letette a tálcáját az asztalra

aztán lehuppant mellém. Tyson kényelmetlenül feszengenikezdett: – Mennem kell. Még ki kellfényesítenem a… halpónikat – állt felTyson félig megevett reggelije mellől, éselindult vissza a házunkba. Kheirón megpróbált mosolyogni.Magabiztosnak akart tűnni amikorkentauralakja fölém tornyosult ésárnyékot vetett rám. – Nos Percy hogy aludtál? – Ööö… Jól köszönöm! Meglepődtem a kérdésén. Talán tudvalamit a múlt éjszakai furcsa Írisz-üzenetről? – Áthoztam Grovert gondoltam talán…van egy kis megbeszélnivalótok. Most ha

megbocsátotok el kell küldenem egyÍrisz-üzenetet – nézett sokat sejtetőenGroverre, aztán kiügetett a pavilonból. – Mire célzott Kheirón? – tudakoltam. Grover tükörtojásán nyammogott. Abbóltudtam hogy gondolatban máshol járhogy a villa hegyét is elrágcsálta hozzá. – Meg akar győzni – nyögte ki végül. Újabb vendég ült az asztalunkhoz:Annabeth. – Majd én elmondom neked, miről vanszó. A Labirintusról. Nehéz volt arra figyelni, amit mond,mert az étkezőben mindenki felénkpillantgatott és rólunk sugdolózott.Ráadásul Annabeth mellettem ült. Úgyértem egy kicsit túl közel. – Nem szabadna itt lenned – mondtam.

– Beszélnünk kell. – De a szabályok! – ellenkeztem. Ugyanolyan jól tudta mint én hogy atáborlakók nem ülhetnek le akárkinek azasztalához. A szatírok kivételt képeztek aszabály alól. Ők nem voltak igazábólfélistenek. De a félvérek csakis a sajátcsapatuk asztalánál étkezhettek. Nemtudtam milyen büntetéssel jár ha valakiátül máshová. Még sohasem próbáltam.Ha Mr. D. ott lett volna talán megfojtegy mágikus szőlővesszővel, de Mr. D.szerencsére máshol járt. Kheirón iselhagyta addigra a pavilont. Quintuscsak összevont szemöldökkel ránk nézettde nem szólt semmit. – Figyelj Grover bajban van! És csakegy esélye van: a Labirintus. Clarisse-

szal egész nyáron a Labirintus utánnyomoztunk. Fészkelődni kezdtem, megpróbáltammegérteni, miről van szó: – Arra a Labirintusra gondolsz amibenréges-régen a Minótaurosz élt? – Igen – felelt Annabeth. – És ha jól sejtem akkor a Labirintusmár nem a krétai király palotája alatt vanhanem átkerült egy amerikai épület alá. Látjátok? Ilyen gyorsan vág az eszemelég néhány év és képben vagyok.Tudtam hogy a fontos helyeketáthelyezték a nyugati civilizációba: ígykerült az Olimposz az Empire StateBuilding tetejére és az Alvilág LosAngelesbe. Nagyon büszke voltammagamra.

De Annabeth csak a szemét forgatta: – Egy épület alatt? De Percy! ALabirintus hatalmas egy város alatt isalig fér el nemhogy egy ház alatt! Ekkor jutott eszembe az álmom a Sztüxfolyó partján ülő Nicóról. – Akkor a Labirintus… Az Alvilág egyrésze lett? – Nem – ráncolta a homlokát Annabeth.– Lehetséges hogy a Labirintusból átlehet jutni az Alvilágba nem tudom. Deaz Alvilág sokkal-sokkal mélyebbenvan. A Labirintus éppen a halandókvilága alatt található, mint egy másodikbőr. Az elmúlt több ezer év soránfolyamatosan növekedett terjeszkedett anyugati városok alatt és most mármindent összeköt. Gyakorlatilag bárhová

eljuthatsz a Labirintusban. – Feltéve ha nem tévedsz el és halszkínhalált – morogta Grover. – Grover biztos nem lehetetlen – feleltAnnabeth és az volt az érzésem hogy ez abeszélgetés párszor már lezajlottközöttük. – Clarisse túlélte. – Majdnem ott hagyta a fogát! –méltatlankodott Grover. – És ami amásik srácot illeti… – Ő csak megőrült. Nem halt meg. – Ó, nagyszerű! – remegett meg Groveralsó ajka. – Így már sokkal jobban érzemmagam! – Álljon meg a menet! Mi ez a sztoriClarisse-ról meg az őrült srácról? Annabeth az Árész-asztal felé pillantott.Clarisse úgy nézett ránk, mintha

pontosan tudná, miről beszélünk, aztántovább fixírozta a tányérját. – Clarisse tavaly egy küldetésen vettrészt amire Kheirón kérte fel – kezdteAnnabeth. – Emlékszem. A küldetés titkos volt –feleltem. Annabeth bólintott. Bar nagyonkomolyan viselkedett örültem neki hogylegalább már nem dühös rám. Az istetszett hogy a szabályra fittyet hányvamellém telepedett. – Titkos – értett egyet Annabeth. –Azzal kezdődött, hogy Clarissemegtalálta Chris Rodriguezt. – A srácot a Hermész-bungalóból? –kérdeztem mert emlékeztem rá két évvelazelőttről. Kihallgattuk egyik

beszélgetését Luke hajóján azAndroméda hercegnőn. Chris egyike voltazoknak akik elhagyták a tábort éscsatlakoztak a titánsereghez. – Igen – mondta Annabeth. – Tavalynyáron egyszer csak felbukkant azarizonai Phoenixben Clarisseédesanyjának háza mellett. – Hogy érted azt hogy felbukkant? – A sivatagban tévelygett. Ötvenfokban teljes páncélzatban és valamifonalról makogott. – Fonalról – ismételtem meg. – Teljesen bekattant. Clarisse bevitteaz anyja házába hogy a halandók nezárják diliházba. Megpróbáltameggyógyítani. Aztán megjelent Kheirónés kihallgatta. Nem sokra ment vele.

Csak annyit tudott kihúzni belőle, hogyLuke emberei a Labirintus felderítéséndolgoznak. Kirázott a hideg bár pontosan nemtudtam miért. Szegény Chris… nem voltrossz gyerek. Vajon mi ment az agyára?Groverre néztem aki addigra az egészvilláját elmajszolta. – Értem – mondtam. – De miért akartákfelderíteni a Labirintust? – Ezt kérdeztük magunktól mi is. Ezértindult Clarisse felderítő expedícióra –folytatta Annabeth. – Kheirón titokbantartotta a dolgot mert nem akart pánikotkelteni. Engem is csak azért avatott bemert… nos a Labirintus mindig akedvenc témám volt. Elvégre egyépítészeti alkotás – nézett rám Annabeth

álmodozó szemekkel. – Daidalosz, azépítője egy zseni volt! De a lényeg azhogy gyakorlatilag bárhol lejuthatsz azútvesztőbe. Ha Luke-nak sikerülmegtalálni a módját hogyan igazodjon elbenne bárhová eljuthat méghozzágyorsan. – De ez egy útvesztő, nem? – Tele halálos csapdákkal – értett egyetGrover. – Zsákutcákkal.Szemfényvesztéssel. Kecskegyilkos,őrült szörnyekkel. – Ezeket mind elkerülheted ha náladvan Ariadné fonala – tette hozzáAnnabeth. – Réges-régen Ariadné fonala vezetteki Thészeuszt a Labirintusból. Affélenavigációs szerkentyű volt, Daidalosz

találta ki. És Chris Rodriguez is valamifonalról motyogott. – Tehát Luke megpróbálja megtalálniAriadné fonalát? – kérdeztem. – Miért?Mire készül? Annabeth a fejét rázta. – Nem tudom. Először arra gondoltam,talán a Labirintuson keresztül akarjamegtámadni a tábort de ezt azért kétlemmert a legközelebbi bejárat amireClarisse bukkant Manhattanben van.Vagyis nem a tábor határain belül.Clarisse a Labirintus egy darabját márfelderítette de… roppant kockázatos.Adódott néhány életveszélyes helyzet.Minden anyagot felkutattam amiDaidaloszról fellelhető. Sajnos nemsokra mentem velük. Továbbra sem

tudom mi lehet Luke pontos célja de egydolog biztos: Grover problémájára csaka Labirintus lehet a megoldás. Pislogtam egyet. – Arra gondolsz hogy ott bujkál a NagyPán? – Ez megmagyarázná mért nem találjukidefent. Grover megborzongott: – Mi szatírok vagyunk nem vakondok!Még soha egyetlen kutató semmerészkedett le oda! Nincs napfénynincsenek virágok nincsenek kávézók… – De a Labirintusban majdnemmindenhová eljuthatsz – mondtaAnnabeth. – Olvasni tud agondolataidban. Arra tervezték, hogyátverjen, tőrbe csaljon és megöljön. De

ha képes vagy rávenni hogy a Labirintusneked dolgozzon… – Elvezethet a Pánhoz – fejeztem beAnnabeth helyett. – Nekem biztosan nem fog sikerülni –kapott a hasához Grover. – Már agondolattól is mindjárt kihányom azezüst étkészletet! – Grover talán ez az utolsó esélyed! –erősködött Annabeth. – A tanács nemtréfált. Egy hét és kezdheted asztepptáncoskarriered! A táborvezetők asztalánál Quintusköszörülni kezdte a torkát. Az volt azérzésem hogy nem akar jelenetet de haAnnabeth még sokáig nem ül vissza ahelyére elkerülhetetlen lesz. – Később folytatjuk – szorította meg

Annabeth a kezemet egy kicsit erősebbena kelleténél. – Győzd meg rendben? Visszaült az Athénéasztalhoz, és rá semhederített az őt bámulókra. Grover a tenyerébe temette az arcát. – Nem fog menni Percy! Mindentelveszítek. A kutatóengedélyem. A Pánt.Nyithatok egy bábszínházat! – Ne mondj ilyet majd kitalálunkvalamit! – vigasztaltam. Könnyes szemmel meredt rám. – Percy te láttál odalent. A küklopszbarlangjában. Tényleg azt hiszed hogysikerülne nekem a… Hangja elcsuklott. Eszembe jutott amikora Szörnyek Tengerének egyik szigeténGrover a küklopsz barlangjának foglyavolt. Régebben sem rajongott a föld

alatti helyekért de azóta egyenesenrosszul volt tőlük. A küklopszok a frászthozták rá. Tyson is. …Grover megpróbált úgy tenni minthanem így lenne de valójábanmeglehetősen jól olvastunk egymásérzelmeiben. Ennek a Grover általlétesített együttérző-kapcsolat volt azoka. Tudtam miként érez Tyson iránt.Rettegett a nagydarab sráctól. – Mennem kell – mondta Groverszomorúan. – Boróka vár rám. Még jóhogy a gyávákra bukik. Miután elment Quintusra pillantottam.Komoran bólintott mintha valami közössötét titkunk lenne. Aztán továbbszeletelte tőrével a tányérján lévőkolbászt.

Délután a pegazusistállót vettem célba.Meg szerettem volna látogatni barátomatFekete Pétert.Szevasz, főnök!, ugrándozott körbe akarámban és veszettül csapkodott feketeszárnyaival. Ugye, hoztál kockacukrot ajó öreg haverodnak? – Az egészségtelen Fekete Péter. Nem azt kérdeztem, hogy egészséges-e,hanem, hogy hoztál, vagy sem, he? Mosolyogva egy maroknyi kockacukrotnyújtottam felé. Fekete Péterrel régibarátok voltunk. Néhány éve énmentettem meg Luke hajójáról azóta úgyérzi tartozik nekem. Nincs újabb küldetés a láthatáron,főnök?, kérdezte a pegazus. Alig várom

már, hogy újra repüljek! Megpaskoltam az orrát.

– Egyelőre ne éld bele magad –hűtöttem le. – Mindenki a föld alattiLabirintusról pusmog. Fekete Péter idegesen felnyerített: Nem lónak való hely az! Remélem, tesem leszel olyan lökött, főnök, hogylemenj oda! Nem szeretném, hacsontenyvként végeznéd! – Lehet hogy igazad van Fekete Péter!Majd meglátjuk! Fekete Péter elmajszolta akockacukoradagját aztán úgy rázogatta afejét mint aki túladagolta magát. Hú, főnök! Ez aztán ütős anyag! Szóval,

ha megjön az eszed, és el akarsz szállnivalamerre, csak füttyents! Az öregFekete Péter és a haverjai márrepülnek is érted! Azt feleltem hogy majd észben tartom.Egy csapat fiatalabb táborlakó érkezett alovaglóórájára és úgy láttam jobbnak hatávozom. Valami azt súgta hogy egyideig nem fogom látni Fekete Pétert… Aznap este vacsora után Quintus harcipáncélba parancsolt bennünket minthaKapd el a zászlót! indulnánk játszani dea hangulat kevésbé volt vidám. A napfolyamán az arénából eltűntek adobozok, és biztosra vettem, hogyakármi is volt bennük, azt az erdőbevitték. – Rendben – kiáltotta Quintus. –

Gyülekező! Fekete bőrbe és bronzba öltözött. Afáklya megvilágította őszes haját, ettőlúgy festett, mint egy szellem. Mrs.OLeary boldogan ugrált mellette abbanreménykedve hogy kap avacsoramaradékból. – Kétfős csoportokra osztalakbenneteket – folytatta Quintus miremindenki egyszerre kezdett beszélni ésigyekezett magához húzni a legjobbbarátját. – A csoportbeosztás mármegtörtént. – Neeeeee! – panaszkodtak kórusban. – A játék egyszerű. Meg kellszereznetek az arany babérkoszorútanélkül hogy meghalnátok. A koszorútegy selyemdobozban az egyik szörny

hátára erősítettem. Mind a hat szörnyhátán lesz selyemdoboz de csak az egyiktartalmazza az arany babérkoszorút.Próbáljátok megszerezni a másik csapatelől. Ehhez természetesen… végeznetekkell a szörnnyel és életben kellmaradnotok. A tömeg izgatott mormogásba kezdett. Afeladat egyértelmű volt. Hé, nem előszörölünk szörnyet! Erre képeztek kibennünket. – Most kijelölöm a csapatokat. Nincscsereberélés átállás nyafogás. Aughhh. Mrs. OLeary egy pizzábanyomta a képét. Quintus kihajtott egy nagy tekercset ésolvasni kezdte a neveket. Beckendorflegnagyobb örömére Silena

Beauregardot kapta csapattársul. AzEllelop testvérek Travis és Connor egycsapatba kerültek. Ez nem voltmeglepetés. Úgyis mindent együttcsináltak. Clarisse Lee Fletchert kaptaaz apollósoktól. Ütős kis páros:közelharc, távolharc, mindkettőkipipálva. Quintus tovább darálta aneveket amíg ránk nem került a sor: – Percy Jackson és Annabeth Chase. – Hurrá! – vigyorogtam rá de azÉszlány csak ennyit mondott: – Hogy néz ki a páncélod?! – és segítettújra szíjazni. – Grover Underwood és Tyson –folytatta Quintus. Grover ijedtében majdnem kiugrott akecskebőréből:

– Hogy?! Mi?! – Ne ne – nyöszörgött Tyson is. –Biztos csak tévedés. Kecskefiú… – Mondtam hogy nincs nyafogás!Mindenki fogja a társát. Két percetkaptok a felkészülésre. Tyson és Grover segélykérőpillantásokat vetett felém. Bátorítólagbólogattam és a kezemmel jeleztem hogyelindulhatnak kifelé. Tyson márisszipogni kezdett Grover pedig idegesenrágcsálta a bunkósbotját. – Jól ki fognak jönni egymással – vélteAnnabeth. – Gyere! Inkább azt találjuk kihogyan maradjunk életben.

Még világosban elértünk a fákhoz, de

odabent, az erdő sűrűjében mintha máriséjszaka lett volna. És hideg is volt a nyárellenére. Egyből a nyomokra bukkantunk.Egy menekülő, soklábú lény nyomaira.Követni kezdtük. Amikor átugrottunk egy patakonágreccsenést hallottunk a közelünkben.Elbújtunk egy szikla mögé de csak azEllelop fivérek voltak, akik káromkodvacsörtettek át az erdőn. Hiába volt azapjuk a tolvajok istene olyan „halkan"lopakodtak mint két vízibivaly. Miután Ellelopék elvonultak mégmélyebbre hatoltunk a nyugatierdőségbe, oda, ahol a legvadabbszörnyek élnek. Egy kiszögellésenálltunk a mocsaras tó fölött amikorAnnabeth megjegyezte:

– Itt hagytuk abba a keresést! Eltartott néhány pillanatig amíg rájöttemmire céloz. Tavaly télen itt hagytuk abbaNico di Angelo keresését. GroverAnnabeth és én ugyanezen a sziklánálltunk amikor megeskettem őket, hogynem fedik fel Kheirón előtt Nico kilétét.Nem akartam hogy kiderüljön róla azigazság, és ez tűnt a legjobbmegoldásnak. Én szerettem volnamegtalálni a fiút és elrendezni vele adolgokat hiszen én voltam az aki nemtudta megvédeni a nővérét. Elkeserített,hogy hat hónap elteltével sem sikerült anyomára bukkannom. – Láttam őt múlt éjjel – mondtam. Annabeth összevonta a szemöldökét: – Ezt meg hogy érted?

Miután beszéltem neki az Írisz-üzenetről, Annabeth az erdő sötétjébebámulva megjegyezte: – Halottakat idéz meg? Rossz úton jár. – A szellem rossz tanácsokat ad neki.Azt javasolta álljon bosszút – mondtam. – Igen… a szellemek nem jótanácsadók. Őket más dolgok vezérlik.Ősi átkok. Ráadásul megvetik az élőket. – Engem keres. A szellem említette azútvesztőt is. Annabeth bólintott: – Akkor nincs más választásunk. Felkell derítenünk a Labirintust. – Meglehet – véltem vonakodva. – Deki küldhette az Íriszüzenetet ha nemNico? Ágroppanás hallatszott. Avar zörögött.

Valami nagydarab lény mocorgottmögöttünk a fák között. – Ezek tuti nem az Ellelop fivérek –suttogta Annabeth. Mindketten előhúztuka kardunkat. Elértük Zeusz Öklét, egy nagy sziklát anyugati erdőség kellős közepén.Természetes tájékozódási pontkéntszolgált ez a szikla ahol vadászat közbengyakran találkoztak egymással atáborlakók. De most senki sem volt akörnyéken. – Ott – suttogta Annabeth. – Nem várj! Inkább mögöttünk –feleltem. Elég furcsa volt. A zajok egyszerre többirányból érkeztek. Kivont karddalmegkerültük a sziklát.

– Sziasztok! – köszönt ránk valaki ahátunk mögül. Fegyverrel a kezünkben megpördültünkmire Boróka az erdei nimfa ijedtenfeljajdult. – Eresszétek le azokat rendben? Adriádok nem szeretik az éles pengéketvilágos? – Boróka! – fakadt ki Annabeth. – Temeg mit keresel itt? – Én? Én itt élek.

Leengedtem a kardom. – A sziklánál? A tisztás széle felé mutatott. – Nem. A borókák közt te gyagya. Ez logikusnak hangzott és hirtelen

nagyon hülyén éreztem magam. Évek ótaismerem a driádokat de még sohasemálltam le velük beszélgetni. Annyittudtam hogy nem távolodhatnak el túlmesszire az életük forrását jelentőfájuktól. – Látom nagyon elfoglaltak vagytok –sóhajtotta Boróka. – Nyakig benne vagyunk egy játékbanaz ellenfelünk egy csapat szörny.Próbálunk életben maradni – feleltem. – Ráérünk Boróka – mondta Annabeth.– Mondd csak mi a baj? Boróka szipogott egyet aztán selyemruhaujjával megtörölte a szemét. – Grover. Mintha nem is ő lenne. Évekóta keresi a Pánt a nagyvilágban. Deegyre rosszabb a kedve amikor

visszatér. Először azt hittem, megtetszettneki egy másik fa. – Dehogy! – nyugtatta a síró nimfátAnnabeth. – Erről szó sincs. – Egyszer már összejött egy feketeáfonyával – vallotta be Borókaszipogva. – Boróka, Grover nem vágyik másikfára! Egyszerűen csak aggódik a kutatásiengedélye miatt. – Nem mehet a föld alá. Nem szabadleengednetek oda! Annabeth kényelmetlenül érezte magát. – Pedig ez az egyetlen esély. Legalábbazt tudjuk hol kezdjük. – Ah! – törölt le egy újabbkönnycseppet Boróka az arcáról. – Arróla…

A fák közül újabb zajt hallottunk ésBoróka felkiáltott: – Bújjatok el! Mielőtt megkérdezhettem volna, hogymiért, puff, zöld ködgomolyaggáváltozott. Megfordultunk. A fák közül egyborostyánsárgán csillogó rovar mászottelő. Lehetett vagy három méter hosszúrecés ollói voltak és páncélozott farka avégén akkora fullánkkal mint a kardom.Egy skorpió. A hátán vörös csomagotvitt. – Egyikünknek mögé kell kerülni –mondta Annabeth miközben a rovarfelénk csörtetett – és elterelni afigyelmét hogy a másikunk levághassa afarkát.

– Rendben – feleltem. – Nálad van aláthatatlanná tévő sapka? Bólintott. Annyiszor küzdöttünk máregymás oldalán hogy ismertük egymásminden rezdülését. Megoldottuk volna aproblémát könnyedén ha nem bukkan felkét további skorpió az erdőből. – Három? – lepődött meg Annabeth. –Ez lehetetlen! Az egész erdő és a félszörnycsapat ellenünk van? Nagyot nyeltem. Eggyel könnyedénvégeztünk volna. Kettővel is, egy kisszerencsével. De hárommal?Kétségesnek látszott. A skorpiók ránk támadtak úgy lengettékkampós farkukat mintha fel akarnánaknyársalni vele. Annabethszel alegközelebbi sziklának vetettük a

hátunkat. – Felmásszunk? – kérdeztem. – Nincs rá idő – válaszolta Annabeth. Igaza volt. A skorpiók máriskörbevettek. Olyan közel voltak hogyszinte láttam hogyan fut össze ocsmányszájukban a nyál a friss félistenhúslátványára. – Vigyázz! – hárított el kardlappal egyfullánkot Annabeth. ElőredöftemÁrapállyal de nem tudtam elérni avisszahúzódó skorpiót. Oldalazvaelindultunk a szikla mellett de a szörnyekkövettek. Egy másik skorpió felécsaptam de túlságosan veszélyesnekítéltem a támadást. Ha a testét vettemcélba, felülről döfött a fullánkjával. Haa farkára támadtam akkor meg az

ollóival akart elkapni. Csak védekezésrevoltunk képesek de arra sem sokáig. Tettem egy újabb lépést oldalra és ahátam mögül hirtelen eltűnt a sziklafal.Egy réshez értem, ami a két legnagyobbszikla között húzódott. Vagy százszorelmentem mellette és még sosem tűntfel… – Befelé! Annabeth az egyik skorpió felé csapottaztán úgy nézett rám mint akimegbolondult: – Oda? Túl szűk! – Fedezlek! Menj előre! Bebújt és igyekezett átpréselni magát arésen. De egyszer csak feljajdult, és apáncélszíjam után kapott. A következőpillanatban már én is zuhantam utána a

gödörbe, ami az előző pillanatban mégott sem volt. Egy darabig még láttamfölöttünk a skorpiókat a fákat és azalkonyi ég bíborát aztán a gödöröszszezáródott fölöttünk, mint afényképezőgép lencséje, és sötétségborult ránk. Zihálásunk visszhangzott a falak között.Nyirkos hideg volt odalent. Göröngyöspadlón ültünk mintha téglából raktákvolna. Felemeltem Árapályt. A pengederengése elég volt ahhoz hogymeglássam Annabeth rémültarckifejezését és a mohás falakat. – Ho-hol a csudában vagyunk? –dadogta. – Biztonságos távolságban a

skorpióktól – próbáltam magabiztosanbeszélni de engem is kivert a hidegveríték. A rés nem vezethetett egybarlangba. Ha lett volna itt egy barlangbizonyára tudtam volna róla. Ez biztos.Mintha elnyelt volna a föld. Nem tudtammásra gondolni, csak az étkezőpavilonpadlójának gödrére amely a múlt nyáronelemésztette a csontvázakat. Azontűnődtem, vajon nem ugyanez történt-evelünk is. Ismét felemeltem a kardomat. – Egy hosszúkás teremben vagyunk. – Ez nem terem. Ez egy folyosó –javított ki Annabeth. Igaza volt. Azelőttünk kavargó sötétség valahogy…mélyebbnek tűnt. És mintha langyosszellő lengedezett volna, mint a

metróalagutakban. De ez a szellő sokkalősibb volt, és sokkal fenyegetőbb. Elindultam előre, de Annabeth karonragadott: – Egyetlen lépést se tovább! Meg kelltalálnunk a kijáratot.Annabeth egyre ijedtebbnek hangzott. – Rendben – ígértem meg neki. – Akijárat…Amikor felnéztem rádöbbentem hogynem látni a gödör száját. Vastag kőrétegzárta el. A folyosó mintha mindkétirányban a végtelenbe nyújtózna. Annabeth megfogta a kezemet. Máskorettől zavarba jövök, de abban a sötétbenörültem neki hogy tudom hol van. Ez voltaz egyetlen dolog amiben biztoslehettem.

– Két lépést vissza! – vezényelteAnnabeth és mint két bányász hátrálnikezdtünk. – Rendben – mondta ekkor. – Mostsegíts átvizsgálni a falakat! – Minek? – kérdeztem.

– Hogy megtaláljuk Daidalosz jelét –közölte mintha ennek csakugyan lettvolna értelme. – Ööö vagy úgy! Milyen jelet ke… – Megvan! – sóhajtottamegkönnyebbülten Annabeth. A kezétegy kis mélyedésbe nyomta a fal kékszínnel felderengett és megjelent rajta agörög ábécé negyedik betűje, a delta: Δ. A mennyezet szétnyílt a fejünk felett, és

feltűntek az éjszakai égbolt csillagai.Sokkal sötétebb volt odakint mintszámítottam rá. Fém létrafokok jelentekmeg a falon és hangokat hallottunk. Anevünket kiabálták. – Percy! Annabeth! – bőgött túl mindentTyson, pedig a többiek is teli torokbólordítoztak. Idegesen Annabethre pillantottam aztánmászni kezdtünk. Megkerültük a sziklátés Clarisse-ba valamint a többi fáklyáttartó táborlakóba ütköztünk. – Ti meg hol voltatok?! – ripakodottránk. – Már egy örökkévalóság ótakeresünk benneteket! – De csak néhány percre tűntünk el… –motyogtam. Kheirón előreügetett, Tyson és Grover

követte. – Percy! – kiáltott fel Tyson. – Jólvagy? – Jól vagyunk. Csak beleestünk egylyukba. A többiek hitetlenkedve néztek előszörrám, aztán Annabethre. – Nem hazudok! El akartunk bújnihárom skorpió elől a sziklák között. Decsak néhány percre tűntünk el. – Már egy órája eltűntetek – mondtaTyson. – A játéknak vége. – Így igaz – bizonygatta Grover. – Minyertünk volna ha ez a küklopsz nem ül anyakamra. – Véletlen volt! – ellenkezett Tyson ésegy nagyot tüsszentett. Clarisse viselte az arany babérkoszorút

de még csak el sem dicsekedett vele. Eznem vallott rá. – Egy lyukba? – kérdezte gyanakodva. Annabeth nagy levegőt vett, aztán atáborlakókra tekintett: – Kheirón talán jobb lenne ha ezt aNagy Házban beszélnénk meg. Clarisse levegő után kapkodott: – Megtaláltad ugye?! Annabeth az ajkába harapott. – Megtaláltam. Azaz megtaláltuk –helyesbített. A táborlakók kérdezősködni kezdtek,mert hozzám hasonlóan, ők sem értették,miről is van szó, de Kheirón csendreintette őket. – A ma este nem alkalmas erre és ez ahely túl veszélyes – nézett a sziklákra

mintha csak most döbbent volna rá erre.– Menjen vissza mindenki abungalójába! Aludjatok. Ügyesekvoltatok de eljött a takarodó ideje. A táborlakók nyafogva ugyan demindannyian elindultak visszafelémiközben össze-összesúgtak ésgyanakvó pillantásokkal méregettek. – Ez sok mindent megmagyaráz –mondta Clarisse. – Például azt hogyLuke-ot miért érdekli újabban annyira aLabirintus. – Várjatok egy percet! – szakítottamfélbe. – Miről van szó? Elárulnátok hogymit találtunk meg? Annabeth felém fordult szemébenaggodalom sötétlett. – A Labirintus bejáratát. Egy titkos

támadási útvonalat amelyen keresztül azellenségeink a tábor szívébe juthatnak.

4. ANNABETH SZABÁLYT SZEG

Kheirón ragaszkodott hozzá hogyreggel beszéljük meg a dolgot. Ennyierővel ezt is mondhatta volna: „Skacok,az életetek veszélyben forog. De azértszép álmokat!" Nehezen aludtam el, ésamikor végre sikerült, egy börtönrőlálmodtam. Egy guggoló fiút láttam szandálban ésgörög tunikában vastag kőfalak közt. Abörtön felülről nyitott volt ugyan,látszódtak a csillagok de a hétméternyitükörsima márványfalon emberfia nemlett volna képes felkapaszkodni.

A padlón faládák hevertek. Feldöntveösszetörve mintha csak bedobálták volnaőket ide. Az egyikből bronz szerszámokdőltek a földre: iránytű, fűrész és máshasonló dolgok, amiket nem tudtambeazonosítani. A fiú a sarokban kuporgott, és a hidegtőlvagy a félelemtől reszketett. Testesárfoltos volt. Arca karja és lába telikarcolással és zúzódással, minta őt is aládákkal együtt hajították volna le ide. Aztán nyikorogva kinyílt egyduplaszárnyú tölgyfa ajtó. Kétbronzpáncélos őr lépett be rajta, akik amagukkal hurcolt öszszevert, idősembert úgy hajították a börtön kövére,mint egy rongycsomót. – Apám! – futott hozzá a fiú. Az öregről

cafatokban lógott a ruha. Hajába ősztincsek vegyültek, és hosszú, göndörszakálla volt. Orrát betörték. Szájafelrepedt. A fiú a két keze közé vette az idős emberarcát. – Mit tettek veled? – kérdezte, aztán azőrök felé kiáltott. – Megöllekbenneteket! – Az öldöklés ma elmarad – szólaltmeg egy hang. Az őrök félreálltak. Mögöttük egymagas, fehér köpenyes alak jelent meg.Fején vékony aranykoronát viselt.Szakálla olyan hegyes mint alándzsahegy. Tekintetében kegyetlenségvillogott. – Segítettél az athéninek megölni a

Minótauroszt. Ellenem fordítottad a sajátlányomat. – Magának köszönheti királyom –felelte rekedten az öreg. Az őr mellkason rúgta az idős embert,aki fájdalmában feljajdult. – Hagyják abba! – kiáltotta afiatalember. – Mivel annyira imádod aLabirintusodat – folytatta a király – úgydöntöttem, hogy itt hagylak. Ez lesz az újműhelyed. Készíts nekem egy új csodát.Nyűgözz le. Egy útvesztő nem lehet megszörny nélkül. Az enyém leszel! – Nem tud megfélemlíteni – nyögte azöreg. A király hidegen mosolygott. Aztán afiúra nézett.

– De a saját fiadat csak félted nem? Haújabb csalódást okozol a fiad issza mega levét. A király kifordult a teremből, és azőreivel együtt elvonult, ott hagyva a fiútés az öreget a sötétben. – Most mihez kezdjünk? – kérdezte afiú. – Apám megölnek téged! Az öreg nagy nehezen nyelt egyet aztánmosolyt erőltetett az arcára, ami vérzőszája miatt ijesztő grimaszra sikeredett. – Tarts ki fiam – mondta. – Majdcsak… kijutunk… innen valahogy… –nézett fel a csillagos égboltra. Az ajtóra kívülről hangos csattanássalráhullott a retesz, és jéghideg verítékbenúszva felriadtam. Még mindig az álom hatása alatt voltam

amikor Kheirón öszszehívatta a tanácsota vívóarénában. A helyszínt mindenestreelég furcsának találtam: miközben atábor sorsáról tárgyaltunk Mrs. OLearyegy életnagyságú, nyikorgó, rózsaszínűgumijakon csámcsogott. Kheirón és Quintus a fegyvertartó előttállt. Annabeth és Clarisse egymásmellett ülve tartotta meg azösszefoglalót. Tyson és Grover olyantávol helyezkedett egymástól amennyirecsak lehetett. Az asztalnál helyet kapottmég Boróka az erdei nimfa SilenaBeauregard Travis és Connor EllelopBeckendorf Lee Fletcher és még Árgusis ott ült közöttünk a százszeműbiztonsági főnök. Jelenléte továbbnövelte az esemény komolyságát. Árgus

ugyanis amennyire én tudtam csak alegvégső esetben mutatkozottnyilvánosan. Amíg Annabeth beszélt,Árgus olyan erősen bámulta, hogybevérzett az égszínkék szeme. – Bizonyára Luke is tud a bejáratról. Őmindent tud a táborról – mondtaAnnabeth. Egy kis büszkeséget véltem kihallani ahangjából mintha gonoszsága ellenéreegy kicsit még most is tisztelné a fiút. Boróka megköszörülte a torkát: – Én is erről akartam tegnap estebeszélni veletek. Az a rés régóta ott van.Luke többször is használta. Silena Beauregard felvonta aszemöldökét: – Tudtál a Labirintus bejáratáról és

nem szóltál nekünk róla?

Boróka arca elzöldült. – Nem tudtam hogy fontos lehet. Azthittem csak egy barlangbejárat. Nemszeretem a koszos öreg barlangokat. – Mondtam én hogy jó ízlése van! –sóhajtott fel Grover. – A barlangra nem is figyeltem volnafel csak… Luke-ra – lett egy újabbárnyalattal zöldebb a nimfa. Grover felhorkant: – Felejtsétek el, amit a jó ízlésérőlmondtam az előbb! – Érdekes – jegyezte meg a kardjátélesítgető Quintus. – Úgy vélitek hogy eza fiatalember ez a Luke azon a résen

keresztül akarja lerohanni a tábort? – Egész biztosan ez a terve – mondtaClarisse. – Ha fennáll a veszélye hogyLuke a Félvér Tábor varázshatáraitkijátszva az erdő közepén felbukkan aszörnyhadseregével, akkor nem szabadkockáztatnunk. Könnyűszerrel eltörölhetbennünket a föld színéről. Bizonyárahónapok óta tervezi a rajtaütést. – Felderítőket küldött az útvesztőbe –szólalt meg Annabeth. – Errőltudomásunk van mert… találtunk egyet. – Chris Rodriguezt – nézett Kheirónsokat sejtetően Quintusra. – Ah. A fiú aki… Igen. Értem. – A fiú aki micsoda? – vágtam közbe. Clarisse rám nézett: – Figyelj! Luke olyan eszközt akar

amivel tájékozódhat az útvesztőben.Ezért keresi Daidalosz műhelyét. Eszembe jutott a tegnap éjszakaiálmomban látott szakadt ruhás öreg. – A fickóét aki a Labirintust tervezte –mondtam. – Igen – felelt Annabeth. – Ő mindenidők legnagyobb építésze és feltalálója.A legenda igaz a Labirintus közepén vana műhelye. Ő az egyetlen, aki átlátja azútvesztőt. Ha Luke megtalálja, és megtudja győzni, hogy segítsen neki, akkornem fogja a Labirintus feltérképezéséveltölteni az idejét. Túl sok embere életébekerülne. Eltalál benne bárhova – gyorsanés biztonságosan. Legelőször a FélvérTáborba, hogy végezzen velünk aztánpedig…

Az Olimposzra.Az arénára halálos csönd borult csakMrs. OLeary csámcsogott tovább akibelezett gumijakon: NYÍK! NYÍK! Beckendorf az asztalra fektette hatalmaskezét és azt kérdezte: – Várjunk csak, Annabeth! Jólhallottam? Meggyőzni Daidaloszt? Ezekszerint Daidalosz él? Quintus felhorkant: – Ezt kötve hiszem. Háromezer éveéletben lenne?! De ha életben is van alegenda szerint elmenekült aLabirintusból nem? Kheirón idegesen toporgott a patáin. – Ez itt a probléma drága Quintusom!Ez az amit senki sem tud biztosan.Vannak különféle pletykák… Nos sok

zavarba ejtő szóbeszéd járjaDaidaloszról ezek közül az egyik azhogy élete vége felé visszamenekült aLabirintusba. Lehet hogy még ma is ottvan. Az álmomban látott öregre gondoltamaki olyan törékenynek tűnt, mint aki akövetkező hetet sem húzza ki, nem hogya következő háromezer évet. – Le kell mennünk – jelentette beAnnabeth. – Meg kell találnunk aműhelyét Luke előtt. Ha Daidaloszéletben van meggyőzzük, hogy minketsegítsen, és ne Luke-ot. Ha Ariadnéfonala még mindig létezik tennünk kellróla hogy soha ne kerüljön Luke kezébe. – Várj egy percet! – szóltam közbe. –Ha a támadás miatt aggódunk miért nem

robbantjuk fel a bejáratot. Miért nemzárjuk le? – Jó ötlet! Én majd szerzek dinamitot –lelkesedett Grover. – Az nem olyan egyszerű, idióták! –mordult ránk Clarisse. – Valójában aphoenixi kijáratot megpróbáltukbeomlasztani. Nem sikerült túl jól. Annabeth bólintott: – A Labirintus egy mágikus építményPercy. Egyetlen bejáratánakfelszámolásához is hatalmas erőre lenneszükség. Clarisse egy rombológolyóvalledöntött egy egész épületet de aLabirintus bejárata épp csak elmozdult.A legtöbb amit tehetünk hogymegakadályozzuk Luke-ot abban hogytájékozódni tudjon a Labirintusban.

– Meg is küzdhetünk velük – vélte LeeFletcher. – Tudjuk hol a bejárat.Felállíthatunk elé egy védelmi vonalat ésfelkészülve várnánk őket. Ha megjelenika hadsereg, nyílzáport neki! – Valóban felállíthatnánk egy védelmivonalat – értett egyet Kheirón. – De attóltartok Clarisse-nak igaza van.Táborunkat a mágikus határok óvjáktöbb száz év óta. Ha Luke-nak sikerülnea határokat kikerülve egy igazán nagyszörnyhadsereggel felbukkanni atáborban… akkor alulmaradnánk aküzdelemben. Ez a hír mindenkit lesújtott. Kheirónáltalában derűlátó volt, és bizakodó. Haő is úgy vélte, hogy nem tudnánkvisszaverni egy támadást akkor valóban

rosszul állt a szénánk. – Nekünk kell először megtalálnunkDaidalosz műhelyét – erősködöttAnnabeth. – Meg kell kaparintanunkAriadné fonalát hogy Luke nehasználhassa. – De ha senki sem képes tájékozódni azútvesztőben, akkor milyenek azesélyeink? – Évekig tanulmányoztam az építészetet– kezdte Annabeth – nálam jobban senkisem ismeri Daidalosz Labirintusát. – De csak könyvekből. – Voltaképpen igen. – Az nem elég. – Elégnek kell lennie. – De nem elég. – Akarsz segíteni vagy sem?

Most vettem csak észre hogy mindenkiúgy kapkodja a fejét hol Annabethre holrám nézve mint egy teniszmeccsen. Mrs. OLeary jakja egy fülsértőnyikorgás kíséretében megvált rózsaszíngumifejétől. Kheirón megköszörülte a torkát: – Kezdjük a legfontosabbal. Le kellmenni a Labirintusba meg kell keresniDaidaloszt és megakadályozni Luketámadását. – Nem kérdéses hogy kinek kellvezetnie a küldetést – mondta Clarisse. –Annabethnek. Mindenki helyeselve hümmögött.Annabeth kislány korától arra várt hogymegkapja a saját küldetését most mégiszavarban volt.

– Te is ugyanolyan sokat tettél aküldetésért mint én – szólalt megAnnabeth – neked is köztünk a helyed. De Clarisse megrázta a fejét: – Én többé be nem teszem oda a lábam.Travis Ellelop felkacagott: – Mi az Clarisse berezeltél? Clarisse felállt az asztaltól. Azt hittemhogy agyoncsapja Travist. De csakennyit mondott remegő hangon: – Te nem értesz semmit punk! Nemmegyek le oda még egyszer és kész!Soha többé. Azzal kirobogott az arénából. Travis ijedten pislogott körbe: – Én igazán nem akartam… Kheirón felemelte a kezét: – Szegény lány nehéz év áll mögötte.

Mindannyian egyetértünk abban hogyAnnabeth vezesse a küldetést? Mindenki bólintott csak Quintus nem akiösszefont karral az asztalt bámulta. Nemhiszem hogy ezt rajtam kívül bárkiészrevette volna. – Rendben – fordult KheirónAnnabethhez. – Akkor itt az idő, hogyellátogass az Orákulumhoz. Remélem,egy darabban visszatérsz ésmegbeszélhetjük hogyan tovább.

Az Annabethre való várakozás sokkalrosszabb volt mint az Orákulumnál tettlátogatásaim. Az Orákulumot már kétszer hallottampróféciát mondani. Először a Nagy Ház

poros padlásán, ahol Delphoi szellemeegy mumifikálódott hippiben szunnyadt.Másodszor az erdőben, mert azOrákulumnak kedve szottyant egy kissétához és kijött utánam. Rémálmaimbanazóta is kísért ez a kép. Jómagam sohasem éreztem hogyfenyegetve lennék az Orákulum által dehallottam történeteket: táborlakókrólakik megőrültek, és akadtak olyanok isakiket olyan valóságosnak tűnőlátomások gyötörtek, hogy szörnyethaltaka félelemtől. Fel-alá járkáltam az arénában. Mrs.OLeary eközben az ebédjét fogyasztottaami negyven kiló darált húsból ésnéhány szemeteskuka nagyságúkutyakekszből állt. Azon tűnődtem, hol

szerezhette be Quintus azokat a nagykekszeket. Nem tűnt valószínűnek, hogyegyszerűen bement egy állateledelboltba,és bepakolta a cuccot abevásárlókocsiba. Kheirón, Quintus és Árgus elmélyültentársalgott. Úgy tűnt, mintha valamibennem értenének egyet mert Quintusfolyamatosan rázta a fejét. Az aréna túloldalán az Ellelop fivérekés Tyson miniatűr, bronz harciszekerekkel játszottak amiket Tysonkészített páncéldarabokból. Abbahagytam a fel-alá járkálástkisétáltam az arénából és a mező másikoldalán álló Nagy Házra pillantottam. Apadlásab lakok sötétek voltak. Semmisem moccant mögöttük. Mi tart

Annabethnek ilyen sokáig? Biztosvoltam benne hogy az én küldetésemmelnem foglalkozott ennyit az Orákulum. – Percy! – suttogta egy lányhang. A bokorban Borókát pillantottam meg,aki zavarba ejtő ügyességgel rejtőzött ela zöldben. Türelmetlenül magához intett: – Úgy gondoltam tudnod kell hogy nemcsak Luke-ot láttam a barlang körül. – Mire célzol? – Szerettem volna elmondani mégvalamit, de ő is ott volt – nézett az arénafelé. – A kardmester. Láttam ahogy abarlang körül szaglászik. A gyomrom összeszorult: – Quintus? Mikor? – Nem tudom, nincs túl jó időérzékem.

Azt hiszem, egy héttel ezelőtt bukkant felarrafelé először. – Mit csinált? Bement a barlangba? – Nem tudom Percy. Az az alak nagyonfurcsa. Nem is láttam, hogy átvágottvolna a mezőn. Egyszer csak ott termett.Meg kell mondanod Grovernek hogy túlveszélyes a… – Boróka! – harsant fel Grover hangjaaz arénából. – Hová tűntél? Boróka felsóhajtott: – Mennem kell – suttogta. – Ne felejtsdel továbbadni Grovernek amit mondtam.Ne bízzatok abban az emberben! Azzal visszafutott az arénába. Ismét a Nagy Házra pillantottam. Mostkezdtem csak igazán aggódni. HaQuintus készült valamire… Szükségem

volt Annabeth tanácsára. Talán ő tudja,mit kezdjünk Boróka híreivel. De hollehet Annabeth? Mit művel vele azOrákulum? Nem szokott ilyen sokáigtartani. Végül nem bírtam tovább.

Igaz hogy szabályellenes volt de úgysemfigyelt senki. Fogtam magam, ésátvágtam a mezőn. A Nagy Ház nappalija szokatlanulcsendes volt. Nem kártyázott a kandallóelőtt Dionüszosz, nem zabált szőlőt, ésnem panaszkodott a szatíroknak. Elindultam a folyosón a padló nyikorgotta lépteim alatt. A lépcső aljánáltétovázni kezdtem. A padlásra egy

csapóajtón keresztül lehetett feljutninégy emelettel feljebb. Annabethbizonyára ott van valahol. Némán álltamés hallgatóztam de egyáltalán nem azthallottam amire számítottam. Valaki zokogott. Ráadásul nem fentről,hanem valahonnan lentről jött a hang. Megkerültem a lépcsőt. A pinceajtótnyitva találtam. Eddig nem is tudtamhogy a Nagy Háznak pincéje is van.Bekukucskáltam és két alakotpillantottam meg a túlsó sarokban azambróziásüvegek és az eperbefőttekközött. Az egyikük Clarisse volt. Amásik egy tizenéves spanyol fiú akiszakadt terepnadrágot és fekete koszosrövid ujjút viselt. A haja zsírosanösszetapadva lógott. Saját vállait

markolászva zokogott. Chris Rodriguezvolt az a félvér aki átpártolt Luke-hoz. – Nincs semmi baj – nyugtatta Clarisse.– Igyál még egy kis nektárt! – Te csak a képzelet szüleménye vagyMary! – hátrált Chris a sarokba. – Me-menj innen! – Nem Mary vagyok – mondta Clarissekedves de szomorú hangon. Nahát ez alány így is tud beszélni? – EngemClarissenak hívnak. Emlékezz! Kérlek! – Itt olyan sötét van! – fakadt ki a fiú. – Gyere ki a napfény majd segíteni fog!– csalogatta a lány. – Ezer… koponya. A föld meggyógyítjaőt. – Chris – könyörgött Clarisse minthasírás fojtogatná. – Meg kell gyógyulnod!

Mr. D. hamarosan visszatér. Ő az őrületszakértője. Tarts ki addig! Chris tekintette olyan volt mint a sarokbaszorított patkányé: vad és kétségbeesett. – Innen nincs kiút Mary! Nincs kiút! Ez volt az a pillanat amikor észrevett ésrekedt halálra rémült hangon felkiáltott: – Ott az a szörnyeteg Poszeidón fia! Hátrébb húzódtam nehogy Clarissemeglásson. Biztosra vettem hogy mentenkirobog és leüvölti a fejem de ehelyettszomorú hangon tovább kínálgattanektárral Christ. Talán ezt is csak a fiúlátomásainak tudta be de… Poszeidónfia? Igaz hogy Chris rám nézett de miértéreztem úgy mintha nem rólam beszélne?Ráadásul Clarisse kedvessége… El semtudtam képzelni hogy valakit ennyire

kedvelhet de ahogyan kiejtette a fiúnevét… Bizonyára ismerte azelőtt is,hogy átállt volna a másik oldalra.Közelebbről, mint gondoltam volna. És afiú most egy sötét pincében reszketahonnan ki sem meri dugni az orrát ésvalami Maryt emleget. Nem csoda haezek után Clarisse nem hajlandó lemennia Labirintusba. De mi történhetettChrisszel odalent? Nyikorgás hallatszott odafentről, minthaa padlásajtó nyílt volna ki. Az ajtóhozrohantam. Minél messzebbre akartamkerülni ettől a háztól.

– Kedvesem – kezdte Kheirón – teháttúl vagy rajta. Annabeth az arénába

sétált, lerogyott egy kőre, és a földetbámulta. – Nos? – kérdezte Quintus. Annabeth először rám nézett. Nemtudtam eldönteni figyelmeztetni akare apillantásával, vagy egyszerűen csak abenne tükröződő félelmet láttam meg.Ezután Quintusra nézett: – Megkaptam a próféciát. Nekem kellvezetnem a küldetést hogy megtaláljukDaidalosz műhelyét. Senki sem éljenzett. Nem mintha nemszerettük volna Annabethet és nemörültünk volna hogy végre küldetéstvezethet, de ez az út őrültenveszélyesnek ígérkezett. Miután láttammi történt Chris Rodriguezzel én semszerettem volna hogy Annabeth betegye a

lábát abba a szörnyű útvesztőbe. Kheirón az egyik patájával kapálnikezdte a homokot. – Hogyan szólt a prófécia kedvesem?Pontosan ismételd el minden szó számít! Annabeth nagyot sóhajtott: – Ööö… nos, a prófécia így hangzik:„Az útvesztő sötétjét bejárjad…" Visszafojtott lélegzettel vártuk afolytatást. – „A halott az áruló az elveszettfeltámad." Grover felkapta a fejét: – Az „elveszett" csakis a Nagy Pánrautalhat! Ez aztán a jó hír! – De hogy a halottal és az árulóvalegyütt az már kevésbé – tettem hozzá. – És? Halljuk a folytatást! – kérte

Kheirón. – „Athéné gyermekének végsőcsatája…" – szavalta Annabeth. –„Bízva lészen a szellemkirályra." Mindenki kényelmetlenül pislogottkörbe. Annabeth Athéné gyermeke volt,és ez a „végső csata" nem hangzott túljól. – Hé… Ne vonjunk le elhamarkodottkövetkeztetéseket! – figyelmeztetettSilena. – Elvégre nem Annabeth Athénéegyetlen gyermeke. – De ki lehet a szellemkirály? –tűnődött Beckendorf. Senki sem válaszolt. Eszembe jutott azÍrisz-üzenet a szellemmel társalgóNicóról. Rossz érzés fogott el aztgyanítottam hogy a próféciának köze

lehet az álomhoz. – Nincs több sor? – kérdezte Kheirón.– Mintha nem lenne teljes a prófécia. Annabeth habozott. – Nem emlékszem rá pontosan. Kheirón összevonta a szemöldökét.Annabeth agya olyan mint a szivacs.Elég egyszer hallania valamit hogy nefelejtse el többé. Annabeth kényelmetlenül fészkelődött ahelyén. – Volt még valami olyasmi hogy… „Akapu elpusztul ha a hős utolsót inhalál." – És még? – faggatta tovább Kheirón. Annabeth felállt: – Nem emlékszem az utolsó sorára –hazudta. – A lényeg hogy le kell mennema Labirintusba meg kell találnom

Daidalosz műhelyét, és megállítanomLuke-ot. De ehhez… segítségre vanszükségem. – Felém fordult: –Elkísérnél? – Persze – vágtam rá rögtön. Annabeth azon a napon előszörelmosolyodott. Már ezért megérte. – Grover te is jössz? Vár a vadonistene. Mintha Grover elfelejtette volnamennyire utál a föld alatt tartózkodni. Aprófécia Nagy Pánra utaló sora egészenfelvillanyozta. – Rágcsálnivalónak bepakolok egyextra szemétadagot! – Tyson – folytatta Annabeth. – Rád isszükségem van. – Hurrá! Várnak a nagy BUMMOK! –

Tyson olyan hangosan csapta összeörömében lapáttenyerét hogy a sarokbanszundikáló Mrs. OLeary is felriadt rá. – Várj Annabeth! – szólalt megKheirón. – Ez ellent mond az ősiszabályoknak. Egy hős csak két társatvihet magával. – De mindegyikükre szükségem van –kötötte az ebet a karóhoz Annabeth. –Kheirón ez nagyon fontos! Nem tudom miért volt ennyire eltökélt denekem tetszett hogy Tysont is bevette acsapatba. El sem tudtam képzelni hogyitt hagyjuk. Hatalmas volt, erős, emellettnagyszerűen értett a szereléshez. És aszatírokkal ellentétben a küklopszokszerettek a föld alatt tartózkodni. – Annabeth! – Kheirón idegesen

csapkodta ide-oda a lófarkát. – Gondoldát még egyszer! Az ősi törvényeket nemlehet következmények nélkül megszegni.Tavaly télen öten indultak Artemiszmegmentésére és csak hárman tértekvissza. Ezt ne felejtsd el. A három szentszám. A három Moira a három fúriaKronosz három olimposzi fia. Egy erősszám, ami sok veszélynek ellenszegül. Anégy… az kockázatos. Annabeth felsóhajtott. – Tudom. De nem tehetünk mást.Kérlek! Láttam Kheirónon hogy nem tetszik nekia dolog. Quintus úgy nézett ránk minthaazt latolgatná melyikünk hagyja majd otta fogát. Kheirón nagyot sóhajtott.

– Legyen. A megbeszélésnek vége. Aküldetés résztvevői kezdjék meg afelkészülést. Holnap hajnalbanleküldünk benneteket a Labirintusba. Quintus félrevont miután a tanácsfeloszlott. – Rossz érzésem van – mondta.Mrs. OLeary odajött hozzám boldogancsóválta a farkát és a lábam elé ejtette apajzsot. Eldobtam neki. Quintus azelrobogó kutya után pillantott. Nemfelejtettem el hogy Boróka látta Quintusta barlang körül szaglászni. Nem bíztammeg benne de a szeméből őszinteaggodalmat olvastam ki. – Nem örülök neki hogy lemész oda.Senkinek sem szabadna. De ha mégis

megteszed valamit ne felejts el! ALabirintust úgy tervezték hogymegbolondítson hogy becsapjon hogyelvonja a figyelmed. Túl veszélyes helyez a félvéreknek. Könynyű elterelni a mifigyelmünket. – Maga is járt odalent? – Réges-régen – mondta rekedten. – Demajdnem ott hagytam a fogam. És alegtöbben nem annyira szerencsések mintén. Megmarkolta a vállamat: – Percy mindig arra koncentrálj ami alegfontosabb. Ha erre képes leszelsikerülhet. Most pedig szeretnék nekedadni valamit. Egy kis ezüsthengert adott át ami olyanhideg volt hogy majdnem eldobtam.

– Egy sípot? – Egy kutyasípot. Mrs. OLearyét. – Ööö… köszi… de… – Arra vagy kíváncsi hogyan veszedmajd hasznát az útvesztőben? Nemvagyok benne száz százalékig biztos,hogy működni fog. Mrs. OLeary egypokolkutya nem létezik számáralegyőzhetetlen távolság. Könnyebb lennea lelkem, ha tudnám hogy nálad van.Csak akkor használd ha ténylegsegítségre van szükséged. De légyóvatos. A síp sztüxi jégből készült. – Milyen jégből? – A Sztüx folyó jegéből. Nagyon nehézmegmunkálni. Nagyon törékeny. Nemolvad el de ha belefújsz összetörik.Vagyis csak egyszer használhatod.

Luke-ra gondoltam, ősi ellenségemre.Mielőtt elindultam volna elsőküldetésemre, Luke-tól is kaptamvalamit – varázscipőket, amelyekmajdnem a halálba sétáltak velem.Quintus kedvesnek tűnt. Gondoskodónak.Mrs. OLeary is kedvelte ami márjelentett valamit. A pokolkutya a lábamelé dobta öszszenyálazott pajzsát ésizgatottan felvakkantott. Szinte szégyenkeztem amiért nem bízommeg Quintusban. De Luke-ban sem lettvolna szabad megbíznom akkoriban. – Köszönöm – csúsztattam zsebembe ajéghideg sípot de megfogadtam hogysoha sem fogom használni. Aztánelsiettem Annabeth után. Elég sok időt töltöttem már el a

táborban, de még soha sem jártam azAthéné-bungalóban. Ezüstös épület volt semmi kirívó nemvolt rajta az ablakokon egyszerű, fehérfüggönyök, és bagolyszobor a bejáratfelett amely mintha engem figyelt volnaónixszemével ahogy közeledtem.

– Helló! – kiáltottam be. Senki sem válaszolt. Beléptem és elállt alélegzetem. Zsenipalánták játszóteretárult a szemem elé. Az ágyak félretolvaa sarokba mintha az alvás csak mellékesdolog lenne. A szobát munkaasztalokszerszámok és fegyverek töltötték be. Aszoba hátuljában hatalmas könyvtár álltrégi tekercsekkel, bőr- és papírkötéses

könyvekkel. Észrevettem egytervezőasztalt vonal zókkal,szögmérőkkel és háromdimenziósépületmakettekkel. A mennyezethatalmas és ősi háborús térképekkel voltkitapétázva. Az ablak alatt páncéloklógtak csillogtak-villogtak. Annabeth a szoba végében állt és a régitekercsek között keresgélt. – Kop-kop! – Ó… te vagy az? Nem is hallottamhogy bejöttél – pördült meg ijedten. – Minden rendben? – kérdeztem. – Igen – nézett homlokát ráncolva akezében tartott tekercsre – csakfolytatom a felkészülést. DaidaloszLabirintusa hatalmas. Csupa egymásnakellentmondó történetet találok róla. A

térképek pedig sehonnan sehovávezetnek. Eszembe jutott Quintus figyelmeztetésehogy a Labirintus el akarja terelni azember figyelmét. Azon tűnődtem,Annabeth tud-e erről. – Majd megoldjuk valahogy – ígértem. Haja elszabadult és kócos fürtök lógtakaz arcába. Szürke szeme most szintefeketének tűnt. – Hétéves korom óta arra vágyom hogyküldetést vezethessek – mondta. – Te leszel a legjobb vezető! Hálás tekintettel nézett rám. Aztán azasztalon heverő könyvek és tekercsekhalmára meredt. – Aggódom Percy. Talán nem lett volnaszabad téged Tysont és Grovert is

belerángatnom ebbe. – Hé Észlány nem zavar hogy abarátaid vagyunk? Semmi pénzért nemhagynánk ki. – De… – hallgatott el hirtelen. – Mi a baj? A prófécia? – kérdeztem. – Nem azzal semmi baj – mondtavékony hangon. – Mi az utolsó sora? Valami olyasmit tett ami igazánmeglepett. Vissza kellett pislognia akönnyeit és kétségbeesve felemelte akarját. Előreléptem, és megöleltem. Pillangókkezdtek verdesni a gyomromban. – Hé semmi baj minden rendben lesz! –veregettem meg a hátát. Egyszerre éreztem az egész szobát.

Mintha a polcokon lévő könyveklegapróbb betűit is el tudnám olvasni.Annabeth haja citromszappan-illatú volt.Egész testében remegett. – Lehet hogy Kheirónnak igaza volt ésnem lett volna szabad megszegnem atörvényt. De nem tehettem mást.Szükségem van mindhármótokra. Ígyérzem. – Akkor meg miért aggódsz? –próbálkoztam. – Azelőtt is rengetegnehézséget legyőztünk már együtt. – De ez most más. Nem szeretném hatörténne valami… akármelyikőtökkel. A hátam mögött valaki megköszörülte atorkát. Annabeth egyik féltestvére volt azMalcolm. Arca szinte lángolt.

– Oh… bocs – kezdte. – Az íjászatóraelkezdődött. Kheirón azt üzeni jelenjmeg rajta. Utánad küldött. Elengedtem Annabetht: – Csak régi térképeket nézegettünk –mondtam zavaromban. Malcolm rám bámult: – Értem. – Mond meg Kheirónnak hogy mindjártmegyek – szólalt meg Annabeth Malcolmsietve távozott. Annabeth megdörzsölte a szemét: – Menj előre, Percy! Fel kellkészülnöm az íjászatórára! Bólintottam de még sohasem voltamennyire összezavarodva. Legszívesebben kirohantam volna akabinból. De valami ott tartott.

– „A kapu elpusztul, ha a hős utolsótinhalál…" Ez a próféciád utolsó előttisora. – Azon gondolkozol, melyik hősrecélozhatott? Fogalmam sincs. – Nem. Más dolog fúrja az oldalam. Azutolsó sor általában az előzőre rímel.Vagyis lehet, hogy az utolsó sor… Ugyea „halál" szóra végződik? – nyögtem kivégül. Annabeth lehajtotta a fejét és a tekercseitbámulta. – Jobb ha most mész Percy! Fel kellkészülnöd a küldetésre. Majd… majdreggel találkozunk. Ott hagytam őt a sehonnan sehová tartótérképekre meredve. De nem hagyottnyugodni a gondolat hogy egyikünk nem

tér vissza élve erről a küldetésről.

5. HAPPY MEAL A HOLTAKNAK

Legalább jól kialudtam magam aküldetés előtt, gondolhatjátok.De rosszul gondoljátok.Azon az éjszakán álmaimban azAndroméda hercegnő egyik kabinjábanvoltam. A nyitott ablakokon át aholdfényes tengerre láttam. Aselyemfüggönyökkel hűs szél játszott. Luke egy perzsaszőnyegen térdeltKronosz aranyszarkofágja előtt. Abeszüremlő holdfényben haja egészenfehérnek tűnt. Görög tógában volt fölötteválláról leomló köpenyt fehér himationt,viselt. A fehér ruhadarab egészen

időtlenné és egy kicsit valótlanná is tettealakját egy kisistenhez hasonlított azOlimposzról. Amikor legutóbb láttaméppenhogy csak túlélt egy súlyoszuhanást a Tam-hegyről. Most teljesenegészségesnek tűnt. Majd kicsattant. – Kémeink jelentése szerint sikerreljártunk nagyuram a Félvér Táborcsakugyan küldetést indít ahogyanmegjósolta. Az egyezséget szintemegkötöttnek tekinthetjük. Kiváló. Kronosz nem beszélt sokat,hangja mégis tőrként szúrt elmémbe.Hideg kegyetlenség áradt belőle. Hamegszerezzük a navigáláshoz szükségeseszközt, én magam fogom vezetni acsatát. Luke lehunyta a szemét mintha össze

akarná szedni a gondolatait. – Uram talán túl korai lenne… Krioszvagy Hüperión is vezethetnék… Nem, közölte Kronosz halkan, deellenvetést nem tűrően. Én fogomvezetni. Elég, ha még egy lélekcsatlakozik hozzánk, és én hiánytalanultérek mega Tartaroszból. – De az alakja uram… – remegett megLuke hangja. Add ide a kardod, Luke Castellan! Akkor hasított belém, hogy még sohanem hallottam azelőtt Luke vezetéknevét.Eszembe sem jutott hogy van neki. Luke előhúzta a kardját. Intrikus kettőspengéje gonoszan csillogott – féligacélból félig mennyei bronzból készült.Velem párszor már majdnem végzett.

Ördögi fegyver volt végzetes halandókés szörnyek számára egyaránt. Ez volt azegyetlen kard amelytől féltem. Felesküdtél nekem, emlékeztetteKronosz. Ez a kard fogadalmad jelképe. – Tudom uram de… Hatalmat akartál. Megadtam neked.Sebezhetetlen vagy. Hamarosan uraleszel a halandók és az istenekvilágának. Nem akarsz bosszút állni?Nem akarod látni a ledöntöttOlimposzt? Luke teste megremegett. A szarkofágfelragyogott és arany fénye betöltötte aszobát. Akkor készítsd fel a csapatot. Amint azegyezséget megkötjük, támadunk.Először a Félvér Tábort tesszük a

földdel egyenlővé. Miután a mitugrászhősökkel végeztünk, jöhet az Olimposz! Kopogtattak a hajókabin ajtaján.Kronosz szarkofágja elhalványult. Lukefelállt. Visszatolta hüvelyébe a kardjátmegigazította fehér ruháját, és nagylevegőt vett. – Szabad! Az ajtó kinyílt. Két dracaenae csúszott be rajta –kígyónők, akik lábak helyett duplakígyótesten siklottak. Közöttük Kellilépdelt az empusza a pomponlány agólyanapról. – Helló Luke! – mosolygott Kelli.Vörös ruhájában káprázatosan nézett kide engem már nem tudott megtéveszteni.Tudtam, mit rejtőzik alatta: felemás

lábak, vörös szem, éles tépőfogak éslángoló haj. – Mi az démon? – kérdezte Lukehidegen. – Mondtam hogy ne zavarj! Kelli durcásan csücsörített az ajkával. – Ez igazán nem szép tőled. Feszültnektűnsz. Nem akarod hogymegmasszírozzam a vállad? Luke hátralépett. – Ha van valami jelenteni valód,jelentsd! Ellenkező esetben távozz! – Nem tudom mi van veledmostanában. Régebben sokkalszórakoztatóbb voltál. – Ez azelőtt lehetett, hogy láttam, mitműveltél azzal a sráccal Seattle-ben. – Ó, az a srác igazán nem jelentettsemmit nekem. Ő csak egy kis

harapnivaló volt. Tudod hogy a szívem atiéd. – Köszönöm, nem kérek belőle. Jelents,vagy távozz! Kelli vállat vont: – Rendben. Az előőrs felkészült, ahogyparancsoltad. Indulhatunk ha… – Kelliösszevonta a szemöldökét. – Mi az? – kérdezte Luke. – Van itt valaki – mondta Kelli. – Azérzékszerveid kezdenek tompulni Luke.Valaki hallgatózik. Kelli körbepásztázta a hajókabint aztánegyenesen a szemembe nézett. Arcaaszott lett mint egy vénasszonyé.Csattogó fogakkal felém vetette magát. Felriadtam szívem a torkombandobogott. Megesküdtem volna rá hogy az

empusza foga csak néhány centire volt atorkomtól. Tyson a mellettem lévő ágyonhortyogott. A horkolása valamelyestmegnyugtatott. Nem tudom hogyan érezte meg Kelli ajelenlétemet álmomban de így is éppeneleget hallottam. A hadsereg készen álltés Kronosz fogja vezetni személyesen.Ahhoz hogy megtámadják és leigázzák aFélvér Tábort már csak az kell hogytájékozódni tudjanak a Labirintusban. ÉsLuke szerint közel járnak a céljukhoz. Legszívesebben felkeltettem volnaAnnabetht az éjszaka közepén hogymindent elmeséljek neki. Akkor vettemcsak észre hogy a szoba világosabb akelleténél. A sós vizes szökőkút kéken-

zölden ragyogott, de sokkal élesebben éssürgetőbben, mint a múlt éjjel. Mintha avíz duruzsolt volna. Kiugrottam az ágyból, ésmegközelítettem a szökőkutat. Most nem szólított fel senki hogy dobjakbe egy drachmát. Mintha a kút arra vártvolna, hogy én tegyem meg az elsőlépést. Talán jobban tettem volna havisszafekszem. De eszembe jutott amitmúlt éjjel láttam: az a furcsa álom aSztüx partján ülő Nicóról. – Valamit mondani szeretnél nekem? –kérdeztem.

De nem érkezett válasz.

– Rendben mutasd Nico di Angelót! Nem dobtam be érmét de most nem isvolt rá szükség. Mintha Íriszen, azistenek hírnökén kívül más erő isirányította volna az üzenetet. A vízvibrálni kezdett és megjelent Nico akimár nem az Alvilágban tartózkodott. Egytemetőben állt a csillagos ég alattóriásnyírfákkal körülvéve. A munkálkodó sírásókat nézte. Hallottamaz ásó sercegését és láttam a gödörbőlkirepülő földet. Nico fekete köpenytviselt. Itt is, ott is ködfelhők lebegtek.Fülledt, meleg éjszaka volt,békakoncerttől hangos. Nico lába mellettegy nagy Walmart-táska állt. – Elég mély már? – kérdezte Nico.Feszültnek látszott.

– Hamarosan elég mély lesz uram! –Ugyanaz a szellem volt akit múlt éjjelláttam Nico mellett egy férfi halványanderengő alakja. – De uram én mondtamhogy ez szükségtelen. Itt vagyok éntanácsadónak. – Kíváncsi lennék egy másikvéleményre is! – csettintett Nico, mire azásás abbamaradt. A gödörből két alakmászott ki. Két rongyokat viselőcsontváz. – Mehettek! Köszönöm! – mondta nekikNico mire azok csonthalmokká estekössze. – Ennyi erővel az ásónak ismegköszönhetted volna – fanyalgott aszellem. – Nem rendelkeztek többöntudattal egy szerszámnál.

Nico rá sem hederített. Kinyitotta aWalmart-táskát és kivett belőle egykóláskartont. Kinyitotta az egyik dobozt.De ahelyett hogy megitta volna a sírbaöntötte. – Ízleljétek meg ismét holtak! –suttogta. – Fogadjátok el áldozatomat ésjelenjetek meg kísértet képében!Emlékezzetek! Az egész karton kólát a sírba dobta aztánkivett egy ábrákkal díszített dobozt.Évek óta nem láttam ilyet de rögtönmegismertem: a McDonalds HappyMeal-es doboza volt. A sült krumplikat a hamburgerekkelegyütt a sírba öntötte. – Az én időmben még állatvérthasználtunk erre – jegyezte meg a

szellem. – Az is tökéletesen megfelelt acélra. Nem érzik a különbséget. – Megadom nekik a kellő tiszteletet –válaszolt Nico. – Akkor legalább a játékot haddtartsam meg! – könyörgött a szellem. – Hallgass! – parancsolta Nico. Miután három újabb Happy Meal és mégegy karton kóla is a sírban végezte Nicoógörög nyelven kántálni kezdett. Csak néhány szót csíptem el belőle.Halottakról beszélt, meg emlékekről,meg a feltámadásról. Csupa vidámdologról. A sír bugyborékolni kezdett habos barnafolyadék nyaldosta a széleit, minthamegtelt volna kólával. A köd egyresűrűbb lett. A békák elhallgattak. A

sírkövek között tucatnyi kékesemberszerű alak imbolygott. Nicokólával és sajtburgerrel megidézte aszellemeket. – Túl sokan vannak – idegeskedett aszellem. – Nem vagy tisztában a sajáthatalmaddal. – Ura vagyok a helyzetnek – közölteNico elcsukló hangon. Előhúzta akardját: egy rövid, vastag, feketepengéjű fegyvert. Még sohasem láttamehhez hasonlót. Nem mennyei bronzbólvagy acélból készült. Talán vas lehetett?Az árnyak hátrálni kezdtek a láttára. – Egyszerre csak egy! – parancsoltaNico. Egy magányos alak előrelebegett, ésletérdelt a gödör mellé. Szürcsölve

beleivott a lébe. Szellemkezévelkihalászott némi sült krumplit. Amikorfelállt jobban szemügyre vehettem:görög páncélt viselő tizenéves srác volt.Göndör hajú és zöld szemű, köpönyegétkagyló alakú csat fogta össze. – Ki vagy! Beszélj! – szólalt meg Nico.A fiatal fickó homlokráncolva próbáltemlékezni. Aztán megszólalt, hangja minta száraz, összegyűrt papíré. – Thészeusz vagyok. Kizárt dolog gondoltam. Ez nem lehetThészeusz. Ez csak egy kölyök. A rólaszóló történeteken nőttem fel: mikéntgyőzte le a Minótauroszt meg hasonlók.Világéletemben nagyda rab, megtermettfickónak képzeltem. Ez a szellem semerős, sem nagy nem volt. És egy nappal

sem lehetett idősebb nálam. – Hogyan hozhatnám vissza a nővérem?– kérdezte Nico. Thészeusz szeme élettelen volt, minthaüvegből lenne. – Ne próbáld meg! Őrültség. – Mondd el! – A mostohaapám a tengerbe vetettemagát mert azt hitte meghaltam aLabirintusban. Vissza akartam hozni deelbuktam. Nico szellemtársa sziszegni kezdett: – Nagyuram, kérdezze a lélekcseréről! Thészeusz megköszörülte a torkát. – Ez a hang. Ismerem ezt a hangot. – Dehogy ismered bolond! – vágottvissza a szellem. – Válaszolj az úrkérdéseire különben meg hallgass a

neved! – Ismerlek – ismételte Thészeusz ésmintha igyekezett volna felidézni honnan. – A nővéremről beszélj – mondta Nico.– A Labirintusba indított küldetés segítabban hogy visszakapjam? Thészeusz a szellemet kerestetekintetével, de úgy tűnt, nem találja.Lassan visszafordult Nico felé. – A Labirintus álnok. Engem is csakegyetlen dolog vezetett ki belőle: egyhalandó lány szerelme. A fonálegymagában nem jelentett volnamegoldást. A hercegnő vezetett engem. – Nekünk nincs szükségünk egyikresem uram! Én mutatom neked az utat!Inkább a lélekcseréről kérdezd! Ő majdelmondja neked.

– Lelket lélekért – kezdte Nico. –Létezik ilyesmi? – I-igen létezik de a kísértet… – Csak arra felelj amit kérdeztekszolga! – szólt rá a szellem. A sírgödör szélénél álló szellemekhirtelen nyugtalanok lettek. Idegesen mocorogtak és suttogtakegymás között. – Látni akarom a nővéremet! –követelte Nico. – Hol van? – Közeledik – szólalt meg rettegveThészeusz. – Megérezte aszellemidézést. Közeledik. – Elárulnád, kiről beszélsz? – kérdezteNico. – Jön, hogy rátaláljon az erő forrására.El kell engedned bennünket!

A szökőkutam vize remegni kezdett éshangosan felzúgott. Akkor vettem csakészre hogy az egész szoba rázkódik. Azaj szinte elviselhetetlenné fokozódott. Akép a temetőben álló Nicóról izzanikezdett. Olyan éles fényt árasztott hogyvégül belesajdult a szemem. – Elég! – kiáltottam fel. – Legyen vége!A szökőkút repedezni kezdett. Tysonmorogva a másik oldalára fordult. Abíborfény rémisztő, kísérteties árnyakatvetített a falra, mintha a szellemek aszökőkúton keresztül menekültek volnael. Kétségbeesésemben előkaptam Árapályt,hogy kettéhasítsam vele a szökőkutat. Anagy kőkád darabokra tört. Tysonfelhorkant és motyogott valamit álmában.

A padlóra rogytam remegtem attól amitláttam. Tyson másnap reggel ugyanotttalált rám. Csak ültem, és a sós vizűszökőkút darabjait bámultam.

Virradatkor a küldetésre indulók ZeuszÖklénél találkoztak. Bepakoltam ahátizsákomba: egy termosz nektárt egyzacskó ambróziát hálózsákot köteletruhákat elemlámpát és persze rengetegpótelemet. Árapály a zsebemben lapult.A Tyson által kovácsolt órának álcázottvarázspajzs a csuklómon.Tiszta reggelre ébredtünk. A ködeliszkolt kéklett az ég. A táborlakók mais órákra járnak majd. Pegazusonrepkednek íjászkodnak és megmásszák a

lávafalat amíg mi egyre mélyebbrehatolunk a Labirintusban. Boróka és Grover kissé távolabb állt.Boróka megint sírt de Grover kedvéértmegpróbált erős maradni. A szatír ruháitigazgatta kiegyenesítette rasztasapkájátés lesöpörte a pólójáról a kecskeszőrt.Mivel fogalmunk sem volt róla,kivelmivel találkozunk odalent Groverembernek öltözött. A sapka elrejtette aszarvait, a farmer, az álláb és azedzőcipő pedig a kecskelábait volthivatott álcázni. Kheirón Quintus és Mrs. OLeary atáborlakók mellett állt. Mindannyianeljöttek hogy szerencsés küldetéstkívánjanak nekünk. Megpróbáltakvidámnak mutatkozni de nem nagyon

sikerült. A sziklák mellett néhányőrsátrat állítottak fel. Beckendorfcsapata lándzsák és árkokfelhasználásával éppen egy védővonalfelállításán fáradozott. Kheirón úgydöntött, fel kell készülni a támadásra. Annabeth a hátizsákja készletétellenőrizte. Amikor Tysonnalmelléléptünk homlokát ráncolva nézettrám: – Percy elég lestrapáltnak látszol. – Tegnap éjjel felaprította a szökőkutat– tudatta vele Tyson. – Hogy mi?! Nem volt idő a magyarázkodásra, mertKheirón mellénk ügetett. – Úgy látom készen álltok! Hiába akart lelkesnek hangzani láttam

rajta hogy ideges. Igazán nem szerettemvolna még jobban felidegesíteni deeszembe jutott a múlt éjszakai álmom. – Kheirón kérdezhetnék valamitnégyszemközt? – Persze fiam. – Mindjárt visszajövök srácok –mondtam és fejemmel a fák felébiccentettem. Kheirón tanácstalanulmegemelte az egyik szemöldökét de azértkövetett amíg hallótávolságon kívülrenem értünk. – Múlt éjjel Kronoszról és Luke-rólálmodtam – számoltam be nekirészletesen a látomásról. A hírtől,mintha összébb görnyedt volna. – Ettől tartottam – sóhajtotta. –Apámmal Kronosszal szemben semmi

esélyünk. Kheirón ritkán nevezte Kronoszt azapjának. Nem mintha nem tudtunk volnaróla. A görög világban – istenekszörnyek titánok – valamilyen módonmind rokonai vagyunk egymásnak. DeKheirón nem vágott fel a rokonsággalelég furcsa is lett volna: „Az én apám arettenetes titánisten bibibí aki arrakészül hogy porig rombolja a nyugaticivilizációt! Ha nagy leszek, én is olyanakarok lenni, mint ő!" – Tudja milyen üzletre célozhatott? –kérdeztem. – Nem vagyok benne biztos de attóltartok hogy Daidaloszszal szeretnéneküzletet kötni. Ha az öreg feltaláló még élés ha nem őrült meg a Labirintusban

eltöltött pár ezer év alatt… TudodKronosz bárkit rá tud venni hogy úgytáncoljon ahogyan ő fütyül. – Nem mindenkit – csattantam fel. Kheirón elmosolyodott. – Talán vannak kivételek. Deóvatosnak kell lenned Percy! Már egy jóideje attól tartok hogy Kronosz nem csaka Labirintus miatt keresi Daidaloszt. – Mi a csudát akarhat még tőle? – Annabethszel már beszélgettünkerről. Emlékszel, mit tudtál meg azAndroméda hercegnőn, amikor elsőalkalommal láttad meg Kronoszaranyszarkofágját? Bólintottam: – Luke arról beszélt hogy Kronosz testeújból egész lesz. Valahányszor valaki

csatlakozik hozzá egy újabb porcikávalgyarapodik a teste a szarkofágban. – És mit mondott Luke mi fog történniha Kronosznak minden darabja aszarkofágban lesz? Borzongás futott végig a gerincemen. – Azt mondta hogy Kronosznak olyan újtestet készítenek amire még Héphaisztoszkovácsműhelye is büszke lenne. – Pontosan. Daidalosz a világlegnagyobb feltalálója. Nemcsak aLabirintust találta fel hanem sok másdolgot is. A robotokat a gondolkodógépeket… Lehet hogy Kronosz arraakarja rávenni Daidaloszt hogy készítsenneki új testet. Ez volt aztán a jó hír! – Meg kell találnunk Daidaloszt hogy

lebeszéljük erről! – kiáltottam. Kheirón az erdő felé tekintett: – Van valami amit nem egészen értek…Az a bizonyos utolsó lélek aki hahozzájuk csatlakozik… Nem hangzikvalami jól. Tartottam a szám, de közben bűntudatmardosott. Én döntöttem úgy hogyKheirón nem tudhat Nico és Hadészrokonságáról. De ha már ez alélekkérdés szóba került: mi van haKronosz tud Nicóról? Mi van ha átállítjaa rossz oldalra? Majdnem kibukottbelőlem az igazság, de mégis hallgattam.Úgy véltem Kheirón már úgy sem tehetsemmit. Nekem kell megtalálnom Nicót,és beszélnem a fejével. Meg kellgyőznöm, hogy hallgasson rám.

– Számomra is homályos a dolog –válaszoltam végül. – De… Ööö…Boróka mondott valamit, amirőlmagának is tudnia kell. – ElmondtamKheirónnak hogy a fanimfa többször láttaQuintust a sziklák körül somfordálni. Kheirón állkapcsa megfeszült. – Ez sajnos nem lep meg – felelte. – Ez nem lepi meg… Vagyis sejtette? – Percy amikor Quintus megjelent atáborban és felajánlotta a szolgálatait…Nos tökkelütött bolond lettem volna hanem élek némi gyanúperrel amegbízhatóságát illetően. – Akkor miért engedte be? – Néha jobb a gyanús alakokat aközeledben tartani így legalább a szemedelőtt vannak. Lehet, hogy csakugyan az,

akinek mondja magát: egy otthont keresőfélvér. Tudtommal egyelőre nem tettsemmi olyasmit, amiért meg kellenekérdőjeleznem a hűségét. De hidd el,rajta tartom a szemem… Annabeth lépett hozzánk. Talán kíváncsivolt, miről beszélgetünk olyan sokáig. – Percy készen állsz? Bólintottam. A zsebembe nyúltam ahol aQuintustól kapott síp lapult. Felnéztemés észrevettem hogy Quintus engembámul. Aztán felém intett. Kémeink jelentése szerint sikerreljártunk – jutottak eszembe Luke szavai.Alig állapodtunk meg a küldetésbenLuke máris tudomást szerzett róla. – Vigyázzatok magatokra! – köszönt elKheirón. – És jó vadászatot!

– Minden jót magának is! – feleltem. A sziklákhoz sétáltunk ahol Tyson ésGrover várakozott. A szirtek közti résremeredtem – a szájra ami arra készülthogy elnyeljen bennünket. – Akkor – mondta Grover szorongva –viszlát napocska! – Helló sziklák! – köszönt Tyson is. És négyesünk leereszkedett a sötétségbe.

6. TALÁLKOZÁS A KÉTARCÚISTENNEL

Harminc méter után menthetetlenüleltévedtünk. Az alagút nem hasonlított arra amelybenAnnabethszel botladoztunk. Cső alakúvolt, mint egy vörös téglából épült

szennyvízcsatorna három méterenkéntberácsozott lyukakkal. Kíváncsiságbólbevilágítottam az egyik lyukon de nemláttam semmit. Áthatolhatatlan sötétségre nyíltak. Azthittem hallok valami motozást atúloldalról de csak a hideg szél játszottvelem. Annabeth vezetőként minden tőle telhetőtmegtett. Az az ötlete támadt hogymindannyian maradjunk a bal oldali falmentén. – Ha egyik kezünket a bal oldali falontartjuk és azt követjük könnyedénvisszatalálunk majd. De sajnos, mire ezt kimondta, baloldalt afal teljesen eltűnt. Kör alakú terembentaláltuk magunkat, amelyből nyolc alagút

nyílt és fogalmunk sem volt arról hogykerültünk oda. – Melyik úton is érkeztünk ide? –kérdezte Grover elszorult torokkal. – Csak fordulj meg – mondta Annabeth.Megfordultunk de egy teljesen másalagutat láttunk. Nevetséges volt azegész. Egyikünk sem tudta volnamegmondani melyik út vezet vissza atáborba. – A bal falak gonoszak – jegyezte megTyson is. – Most merre? Annabeth zseblámpájának fényévelvégigsöpört a nyolc alagút boltívesbejáratán. Teljesen egyformánaklátszódtak. – Arra! – Honnan tudod? – kérdeztem.

– Deduktív logika. – Vagyis… csak a hasadra ütöttél –fordítottam le. – Mindjárt a fejedre is ütök ha nemjössz! Az Annabeth által választott alagúthamarosan összeszűkült. Szürkecementfalak vettek körbe és le kelletthajolnunk hogy ne verjük be a fejünket amennyezetbe. Tysonnak négykézlábrakellett ereszkednie. Az útvesztőben Grover lihegése volt aleghangosabb zaj. – Nem bírom tovább! – zihálta. – Ottvagyunk már?! – Még öt perce sem vagyunk lent –válaszolta Annabeth. – Én egy évszázadnak érzem –

nyavalygott Grover. – Mi a fenét keresneebben a pöcegödörben a Nagy Pán? ALabirintus a vadon szöges ellentéte! Továbbnyomultunk az alagútban. Amikormár azt hittem végleg beszorulunkhirtelen kitágult. Végigfuttattam azelemlámpám fényét a falakon ésfelkiáltottam: – Nahát! A termet mozaikcsempék borították. Aképek maszatosak és kopottak voltak dea színeket még ki lehetett venni: vöröskék zöld és arany. A fríz a lakomázóolimposzi isteneket ábrázolta. Apám isszerepelt rajta háromágú szigonyával éséppen szőlőfürtöket nyújtott átDionüszosznak hogy változtassa borrá.Zeusz szatírokkal mulatozott és feje

fölött szárnyas sarujában Hermész repültel. A csempemozaik gyönyörű volt, denem elég pontos. Én láttam ezeket azisteneket. Dionüszosz közel sem ennyirejóképű, és Hermész orra is valamivelkisebb. A terem közepén egy háromszintesszökőkút állt. Régen nem láthatott márvizet. – Hol vagyunk? – kérdeztem zavartan.– Olyan mintha… – Római lenne – fejezte be helyettemAnnabeth. – Ezek a mozaikok kétezerévesek lehetnek. – Hogy kerülnek ide? – kérdeztem.Nem vagyok valami pengetörténelemből, de annyit azért sejtettem,hogy a Római Birodalom nem ért el

egészen Long Islandig. – A Labirintust úgy képzeld el mint egyfoltvarrással készült takarót –magyarázta Annabeth. – Már említettemneked hogy terjeszkedik és mindentmagába olvaszt. Ez az egyetlen épületami magától növekszik. – Úgy beszélsz róla, mintha egy élőlénylenne. Előttünk, az alagútból visszhangzómorgást hallottunk. – Ha kérhetem ne mondjátok többéhogy él! – nyüszítette Grover. – Rendben – mondta Annabeth. –Előre! – A rossz hang irányába? – kérdezteTyson. Még ő is ijedtnek tűnt. – Igen – hangzott a válasz. – Az

építmény öregszik ez jó jel. Daidaloszműhelyének a Labirintus legősibbrészében kell lennie. Ebben volt némi logika. De az alagútjátszadozni kezdett velünk – tizenötméter után újra cementfalak közötttaláltuk magunkat felül csövek futottak.Spray-vel fújt graffitik mindenütt. Azegyik neonszínű feliratot sikerültelolvasnom: „MOZ AZISTENKIRÁLY". – Ha nem tévedek ez nem római –jegyeztem meg pusztán segítőszándékkal. Annabeth nagyot sóhajtott és mégmélyebbre hatolt az alagútban amelynéhány méterenként elkanyarodottmegfordult vagy elágazott. A padló

cementből sárrá, aztán téglává válto zottmajd megint cement lett. Semmi logikanem volt benne. Egy borpincébenlyukadtunk ki a fából készültállványokon poros üvegek sorakoztakmintha csak egy ház pincéjében járnánk,azzal az eltéréssel, hogy innen nemvezetett lépcső felfelé. Egyik alagútkövette a másikat. A mennyezet hirtelendeszkává lett. Nyikorgott a lépteink alattés hangokat hallottunk fentről, minthaegy kocsma alatt haladnánk el.Megnyugtató volt emberi hangokathallani nem mintha feljuthattunk volnahozzájuk. Be voltunk zárva a Labirintusfalai közé és nem menekülhettünk. Akkorbukkantunk az első csontvázra. Mintha valami fehér egyenruhát viselt

volna. Mellette egy dobozban üvegek. – Egy tejesember – mondta Annabeth. – Mi? – hüledeztem. – Tejesember egy férfi aki tejet szállít. – Igen tudom mit jelent a szó de… Azutolsó tejesember már anyámgyerekkorában nyugdíjba ment. Hogykerült ide? – Lehet hogy véletlenül – vélteAnnabeth. – Mindig akadnak olyanokakik fel akarják deríteni de nem jutnak kiélve. Réges-régen a krétaiak azemberáldozataikat a Labirintusbaküldték. Grover nagyot nyelt. – Ez a fickó nem ma került ide –mutatott Grover a vastag porréteggelborított tejesüvegekre. A néhai

tejesember csontujjaival a téglábakapaszkodott mintha akkor érte volna ahalál amikor ki akart mászni. – Ezek csak csontok – mondta Tyson. –Ne félj tőlük, kecskefiú! A tejesembermár halott. – Engem nem a tejesember zavar hanema szag. Szörnyszag. Te nem érzed? Tyson bólintott. – Erős szörnyszag. De a föld alatt márcsak ilyen büdös van. A szörnyek és ahalott tejesemberek miatt. – Nagyszerű – nyöszörgött Grover. –Azt reméltem csak becsapott a szimatom. – Mélyebbre kell hatolnunk azútvesztőben, meg kell találnunk aközéppontjába vezető utat. Annabetht követve először jobbra, aztán

balra kanyarodtunk majd áthaladtunk egyrozsdamentes acélból készült alagúton,mintha valami szellőztetőkürtőbenlépkedtünk volna, aztán újrakilyukadtunk a római mozaikcsempékkelborított szökőkutas teremben. De most nem voltunk egyedül. Először az arcaira figyeltem fel.Merthogy kettő volt neki. A koponyájakét oldalán egy-egy szemük a vállakirányába nézett. A feje a két arctól olyanszéles lett, mint egy pörölyfejű cápának.Szemből mindössze két egymást fedőfület, és két egymást tükröző barkótlehetett látni. New York-i szálloda ajtónállójának voltöltözve: hosszú fekete kabát, kisuvickoltcipők és egy cilinder, ami csodával

határos módon megmaradtduplaszélességű fején. – Mire vársz Annabeth?! Mozogj már!– szólalt meg a bal arca. – Ne is törődj vele! Elképesztőenudvariatlan – mondta a jobbik. – Errefáradjon kisasszony! Annabethnek még az álla is leesett. – Ööö… Én nem… Tyson a homlokát ráncolta. – Ennek két arca van. Vicces. – Ennek a vicces figurának fülei isvannak – figyelmeztette a bal arc. – Errejöjjön kisasszony! – Nem nem – ellenkezett a jobb arc. –Erre tessék! Velem beszéljen kérem! A kétarcú férfi a szeme sarkábólamennyire csak tudta végigmérte

Annabetht. Lehetetlen volt egyenesenránézni úgy hogy az ember ne az egyikvagy a másik arcára tekintsen. Akkoresett le hogy mit akar – azt hogyAnnabeth válasszon közülük. A férfi mögött két faajtót láttunkhatalmas vaszárakkal. Amikor először ittjártunk, még nem voltak itt. A kétarcúajtónálló egy ezüstkulcsot dobált egyikkezéből a másikba. Azon gondolkoztamvajon ugyanabban a szobában vagyunk-ede az istenek frízére ráismertem. Az ajtó, amelyen át beléptünk, eltűnt ahátunk mögül, és helyette újabbmozaikok jelentek meg. Arra már nemtávozhattunk, amerről jöttünk. – A kijárat bezárult – mormogtaAnnabeth.

– Végre észrevetted! – fújt egyet a balarc. – Ezek hová vezetnek? – kérdezte őketAnnabeth. – Az egyik talán oda vezet ahová menniszándékozol – kecsegtette a jobb arc. –A másik talán a biztos halálba. – É-én tudom ki maga – dadogtaAnnabeth. – Hogy te milyen okos vagy! –gúnyolódott a bal arc. – De azt már nemtudod melyik ajtót kellene választanodmi? Siess nem fogok itt állni egész nap. – Miért akar összezavarni? – kérdezteAnnabeth. A jobb arc elmosolyodott. – Te vezeted a küldetést drágám!Minden döntés a te válladra nehezedik.

Nem erről álmodoztál mindig? – Én… – Ismerünk Annabeth – mondta a balarc. – Tudjuk mivel viaskodsz egésznap. Ismerjük a határozatlanságodat. Deelőbb vagy utóbb választanod kell. Éstalán a választásodon fog múlni azéleted. Nem egészen értettem, miről isbeszélnek, de gyanítottam, hogy nemcsupán az ajtókról van szó. Annabeth elsápadt: – Nem… Én nem… – Szálljon le róla! – szólaltam meg. –Kicsoda maga egyáltalán? – A legjobb barátod – felelte a jobbarc. – A legádázabb ellenséged – vágta rá a

bal. – Janus vagyok – szavalta kórusban akét száj. – Én vagyok a kapuk istene. Akezdeté. A végé. A választásé. – Hamarosan eljön a te időd is, PercyJackson, de most Annabeth van soron –mondta a jobb arc és pajkosanfelkacagott. – Jó kis móka! – Fogd be! – állította le a bal arc. – Ezkomoly. Egy rossz választás az egészéletedet romba döntheti. Végezhet veledés a barátaiddal. De nem akarlak továbbnyomasztani Annabeth: válassz! Megborzongtam amikor eszembe jutottaka prófécia szavai: „Athéné gyermekénekutolsó csatája…" – Ne válassz! – kértem. – Attól tartok nincs más választása csak

a választás – viccelődött a jobb arc. Annabeth megnedvesítette kiszáradtajkát. – É-én azt az ajtót választottam –kezdte, de mielőtt rámutatott volnavalemelyikre fényár öntötte el a termet. Janus felemelte kezeit hogy mindkétoldalon beárnyékolhassa a szemét.Amikor a ragyogás kihunyt, a szökőkútelőtt egy asszonyt láttunk. Magas volt kecses csokoládébarna hajátaranyszalaggal fonta copfokba.Egyszerű, fehér ruhát viselt, amely alegkisebb mozdulatra is csillogni kezdettmint olajfolt a vízen. – Janus már megint valami bajtkevertél? – kérdezte. – De-dehogy asszonyom! – dadogta a

jobb arc. – Hát persze! – vágta rá a bal. – Fogd be! – mondta a jobbik. – Ezt nekem mondtad?! – hördült fel anő. – Nem asszonyom csak magambanbeszéltem! – Értem. Tudod nagyon jól hogylátogatásod korai. Nem jött még el a lányideje. Most neked kell választani: vagymeghagyod ezeket a hősöket nekem, vagyte fogsz kirepülni az egyik ablakon ésabban nem lesz köszönet! – Milyen ablakon? – kérdezte Janus balarca. – Mondtam hogy fogd be! – szólt rá ajobb. – Mert a franciaablakokat például

kifejezetten kedvelem. Az a soktermészetes fény! – Fogd már be! – vonyította a jobb arc.– Nem önnek mondtam asszonyom!Persze hogy távozunk. Csak egy kicsitszórakoztam. A munkámat végeztem.Felkínáltam egy választást. – Elbizonytalanítottál valakit! –javította ki a nő. – Tűnj el innen! – Ünneprontó – suttogta Janus bal arcaaztán felállt az ezüstkulcsot a levegőbedugta, és eltűnt. Az asszony felénk fordult és a szívemetfélelem markolta meg. Tekintetébőlhatalom áradt. Hagyd meg nekem ezeketa hősöket! Ez nem hangzott valamibiztatóan. Egy másodpercig bántam hogynem fogadtuk el a Janus által felkínált

választást. De az asszony végülelmosolyodott. – Bizonyára megéheztetek. Üljünk leegy kicsit beszélgetni! Intett egyet, mire a római szökőkútmegélénkült. Tiszta vízsugarakszökkentek a légbe. A terembenmegjelent egy szendvicsestányérokkal éslimonádéskancsókkal megrakottmárványasztal. – Ki… ki maga? – kérdeztem. – Héra vagyok. Az ég királynője! Egyszer már láttam Hérát az IstenekTanácsában de nem néztem megalaposabban. Akkor csak arra tudtamfigyelni hogy az egymással vitázó istenekvégül hogyan is döntenek: végeznekvelem vagy sem?

Meglepett hogy ilyen hétköznapian nézki. Persze az Olimposzon hétméteresalakjában láttam és ilyen óriásmérettelnehéz hétköznapinak látszani. De mostHéra egy hétköznapi anyának tűnt. Szendvicsekkel kínált és limonádéttöltött: – Grover drágám! A szalvéta arra vanhogy a szádat töröld vele és nem azérthogy megedd! – szólt rá a szatírra. – Igenis asszonyom! – Tyson még a végén elfogysz! Kérszmég egy mogyoróvajas szendvicset? Tyson elnyomott egy böfögést:

– Kérek kedves néni! – Héra királynő – javította ki Annabeth.

– El sem hiszem hogy itt van! De mitkeres a Labirintusban? Héra elmosolyodott. A levegőbe pöcköltujjával, mire Annabeth kócos hajakisimult, és a maszat is eltűnt az arcáról. – Azért jöttem hogy lássalak – felelteaz istennő. Grover és én ideges pillantásokatváltottunk egymással. Ha egy istenmeglátogat akkor azt általában nem azértteszi mert annyira szeret hanem mertakar valamit. De ez nem vette el az étvágyam apulykás szendvicstől, és a chipsektől,amiket hűs limonádéval öblítettem le.Csak most döbbentem rá milyen éhesvagyok. Tyson egymás után nyomta be amogyoróvajas szendvicseket. Grover a

limonádét lefetyelte, és úgy rágcsáltahozzá a műanyag poharat, mint afagylalttölcsért szokás. – Nem gondoltam hogy… – kezdteAnnabeth – …kedveli a hősöket. Héra türelmesen rámosolygott. – Arra a kis civódásra célzolHéraklésszal? Egy apró nézeteltérésaminek rossz sajtója volt. – De próbálta megölni… többször is. Héra legyintett egyet. – Hol van már a tavalyi hó! Ne felejtsdel hogy a drágalátos férjem gyereke voltegy másik asszonytól. Néha elfogyott atürelmem nem tagadom. De azóta Zeuszés én találtunk egy nagyszerű házasságitanácsadót. Megosztjuk egymással azérzéseinket és megbeszéljük a

gondokat… Különösen azt az utolsóesetet követően. – Arra gondol amikor Thaliátnemzette? – bukott ki belőlemmeggondolatlanul Amint kiejtettem aszámon barátunknak Zeusz félvérlányának nevét Héra hideg tekintete rámszegeződött: – Percy Jackson ha nem tévedek!Poszeidón egyik… gyereke. – Valami aztsúgta hogy a gyerek szó helyett egykevésbé szalonképes titulussal akartilletni. – Ha jól emlékszem a télinapfordulón amellett szavaztam hogyéletben maradj. Ne akard hogymegbánjam! Sugárzó mosollyal az arcán visszafordultAnnabeth felé:

– Biztosíthatlak hogy nincsenek ártószándékaim az irányodban lányom.Tudom mekkora nehézségekkel kellszembenézned a küldetés során. És eztcsak tetézik a Janushoz hasonlóbajkeverők. Annabeth lesütötte a szemét: – Mit keresett itt? Megőrjített. – Legalábbis megpróbált megőrjíteni.Ne felejtsd el hogy az olyankisisteneknek mint Janus mindigkisebbségi komplexusuk van amiért csakmellékszerep jutott nekik a világmindenség nagy előadásában. Megkockáztatom,néhányuk ellenszenvvel viseltetik azOlimposz iránt így ezek arra isrávehetők, hogy apám lázadása melléálljanak.

– Az apja mellé? Ja már értem – álltössze a kép. Kiment a fejemből, hogy Kronosz Héraapja is, ahogy Zeuszé Poszeidóné és azösszes többi öreg olimposzi istené is.Ezek szerint Kronosz a nagypapám de agondolat annyira bizarrnak tűnt, hogyinkább kivertem a fejemből. – Szemmel kell tartanunk a kisisteneket– folytatta Héra. – Janust. Hekatét.Morpheuszt. Ők csak kényszerbőlszolgálják az Olimposzt és mégis… – Dionüszosz is ezért indult el –kapcsoltam hirtelen. – Hogy a kisistenekkörmére nézzen. – Igen – nézett az olimposzi istenekfakuló mozaikképére Héra. – Tudjátok, anehéz időkben még az istenek is

elveszíthetik a hitüket. Rossz dolgokbankezdenek el hinni apró dolgokban. Nemlátják az összképet és felülkerekedikbennük az önzés. De én a házasságistennője tudjátok megtanultam mi azállhatatosság! Felül kell emelkednünk akáoszon és a civakodáson és nem szabadmeginognunk! A nagy célokat kell szemelőtt tartani. – És mik a maga céljai? – kérdezett ráAnnabeth. Az istennő elmosolyodott: – Természetesen az hogy összetartsama családomat az olimposziakat! Ennekérdekében akkor teszem a legtöbbet hasegítelek benneteket. Zeusz nem soklehetőséget ad nekem a beavatkozásra deszáz évenként teljesíthetem egy

kívánságát az általam pártfogoltküldetéseknek. – Egy kívánságunkat? – De mielőtt kívánnátok, hadd adjakegy ingyenes tanácsot! Tudom hogyDaidaloszt keresitek. Labirintusaszámomra is titok. De ha kíváncsiakvagytok rá mi történt vele én a helyetekben meglátogatnám a fiamatHéphaisztoszt a kovácsműhelyében.Daidalosz nagy feltaláló volt és azonkevés halandók egyike akit Héphaisztoszis kedvelt. Nem volt ember akit jobbancsodált volna nála. Ha valaki tudja milett Daidalosz sorsa akkor azHéphaisztosz. – De hogyan jutunk el hozzá? –kérdezte Annabeth. – Az a kívánságom

hogy tájékozódni tudjak a Labirintusban!Héra csalódott képet vágott. – Ha ezt akarod. De sajnos olyat kértélami már teljesült. – Nem értem. – Pedig a magyarázat ott van aközeledben – nézett rám az istennő. –Percy tudja a választ. – Hogy én?! – Ez nem igazságos! – panaszkodottAnnabeth. – Nem mondta el mi az! Héra megrázta a fejét: – Birtokolni valamit az egy dolog… Aza kérdés hogy vane benned elég kurázsia használatához… Biztos vagyok bennehogy édesanyád Athéné egyetértenevelem ebben. A szoba morajlani kezdett mint egy

távoli mennydörgés. Héra felállt. – Ez nekem szólt. Zeusztürelmetlenkedik. Emlékezz rá amitmondtam Annabeth. Keressétek megHéphaisztoszt. Ehhez útba kell ejtened afarmot ha jól sejtem. De csak menjtovább. Használj fel mindent ami arendelkezésedre áll legyen azakármilyen hétköznapi dolog is. A két ajtóra mutatott, és a helyükön kétsötét folyosó tűnt fel. – Még valami Annabeth. Csakkésleltettem a választást. Nemakadályozhatom meg hogybekövetkezzen. Ahogy Janus is mondtahamarosan meg kell hoznod egy döntést.Isten veletek! Intett egyet és fehér füstté változott és

vele együtt az ételek is. Tyson szájábanfüstté vált a szendvics amin éppencsámcsogott. A szökőkút megállt. Amozaikok még inkább elfakultakhomályosabbá és porosabbá váltak mintkorábban. A teremben már senkinek nemlett volna többé kedve piknikezni. Annabeth toppantott egyet: – Miféle segítség volt ez?! Tessék ittegy szendvics! Kívánj valamit! Hoppánem segíthetek! Puff! – Ami azt illeti annyit azért elárult hogyPercy tudja a választ. Már ez is valami –jegyezte meg Grover. Mindenki rám meredt: – De ha egyszer nem tudom! – fakadtamki. – Fogalmam sincs mire célozhatott! Annabeth nagyot sóhajtott:

– Rendben. Akkor folytassuk az utat. – Merre menjünk tovább? – néztemAnnabethre, akitől szívesenmegkérdeztem volna hogy Héra miféledöntést emlegetett, de Tyson és Grovermár tűkön ült. Olyan egyszerre pattantakfel, mintha előtte begyakorolták volna. – Balra! – kiáltották kórusban. – Mért vagytok ebben olyan biztosak? –ráncolta a homlokát Annabeth. – Mert a jobb oldali folyosónközeledik valami – mondta Grover. – Valami nagy. És nagyon siet –egészítette ki Tyson. – Meggyőztetek. Balra! – kiáltottam ésmindannyian bevetettük magunkat a sötétalagútba.

7. TYSON BÖRTÖNLÁZADÁSÉLÉRE ÁLL

Ajó hír hogy a bal oldali alagútegyenes volt és legalább nem jártunkkörbe-körbe. A rossz hír hogy gyorsankiderült róla: zsákutca. Kilencven méterfejvesztett rohanás után egy sziklábaütköztünk ami elzárta az utunkat. Ahátunk mögül csoszogás és ziháláshallatszott. Valami – egész biztosan nememberi lény – üldözött bennünket. – Tyson – kezdtem el – tudnád… – Igen – nyomta a vállát olyan erővel asziklának, hogy az egész folyosórázkódni kezdett. A mennyezetről porszitált a fejünkre.

– Igyekezz de azért ne omlaszd ránk azalagutat! A szikla végül hangosan ropogvamegadta magát. Tyson félretolta annyirahogy el tudjunk surranni mellette. – Elzárni a bejáratot! – parancsoltaAnnabeth. A túloldalról együttes erővela sziklának veselkedtünk, és sikerültvisszatolnunk a helyére. Üldözőnkfelüvöltött kétségbeesett dühében,amikor észrevette hogy megszöktünkelőle. – Csapdába ejtettük! – ujjongtam. – Én inkább úgy fogalmaznék hogycsapdába estünk – javított ki Grover. Megfordultam. Egy hatszor hatméteresbetonkockában álltunk melynek túlsóoldalát fémrácsok zárták le. Dutyiba

kerültünk. – Hol a fenében vagyunk? – rázta megAnnabeth a rácsot ami természetesenmeg sem mozdult. A rácsokon átbörtöncellákra láttunk amelyek egy sötétudvart fogtak közre. Háromemeletnyirács és fémhíd. – Egy börtönben – mondtam. – TalánTyson ki tudná törni a… – Psszt! Halljátok? – kérdezte Grover. Fentről mély hangú sírdogálásthallottunk. Aztán valaki recsegő hangonmondott valamit, de nem értettem, mit.Mintha kavicsokat ráztak volna egyvödörben. – Ez milyen nyelven volt? – kérdeztem. – Ez lehetetlen… – hitetlenkedettTyson tágra nyílt szemmel.

– Mi? Megragadott két rácsot, és elhajlítottaőket annyira, hogy kiférhessen közöttük. – Várj! – kiabált utána Grover. De Tysonnak esze ágában sem voltmegállni. Utánafutottunk. A börtönsötétjében csak néhány fénycsőderengett. – Ismerem ezt a helyet – mondtaAnnabeth. – Ez az Alcatraz. – Arra a szigetre gondolsz SanFrancisco közelében?

Annabeth bólintott. – Az iskolával ide jöttünk tanulmányikirándulásra. Olyan mint egy múzeum. Elég valószínűtlennek tűnt, hogy a

Labirintusból az ország másik felénbukkanunk elő, de mivel Annabeth az évnagy részét San Franciscóban töltöttehogy szemmel tarthassa az öböltúloldalán található Tamalpais-hegyet,feltehetőleg tudta, mit beszél. – Egy lépést se tovább! – mondtaGrover. Amikor Tyson továbbra sem állt megGrover megragadta a karját és mindenerejét beleadva visszarántotta. – Állj meg! Nem látod? Odanéztem ahová Grover mutatott és agyomrom szaltózott egyet. Az udvartúloldalán a második emeleten egyszörny állt. Még életemben nem láttamnála ijesztőbbet. Derékig női teste voltebben a kentaurokra hasonlított. De

velük ellentétben nem lótestbenfolytatódott hanem egy sárkányéban: egyfekete pikkelyes sárkánytestben amelyhat méter hosszú hegyes farokbanvégződött. A karmai hatalmasak voltak.Először azt hittem hogy indákcsavarodtak a lábára de amikor jobbanmegnéztem, rájöttem, hogy ezernyivipera tekergőzik körülötte, és csak arravárnak, hogy valakit megmarhassanak. Anő hajzata is kígyókból állt mintMedúzának. De a legfurább a derekavolt az embertest és a sárkánytest közöttiátmenet: folytonos mozgásban volthullámzott és dagadozott. Akidudorodások néha állatfej alakotöltöttek: hol vérengző farkasét, holoroszlánét mintha egy különféle

állatokból álló övet viselt volna. Az voltaz érzésem hogy egy félkész lényt látokegy szörnyet ami a világ teremtésénekidejéből származik, abból az időből,amikor még semmi sem nyerte elvégleges alakját. – Ez ő – szűkölt Tyson. – Bukjatok le! – utasított Grover. Lekuporodtunk az árnyékba de a szörnyránk se hederített. A második emeletegyik cellája előtt állt, és beszéltvalakihez. A zokogás innen érkezett. Asárkányasszony furcsa, recsegő hangonújra megszólalt. – Mit mondott? – suttogtam. – Ésmilyen nyelven beszél? – Ez az ősi idők nyelve – borzongottmeg Tyson. – Földanya beszélt ezen a

nyelven a titánokhoz és… a többigyerekéhez. Még az istenek előtt. – Érted ezt a nyelvet? Le tudnádfordítani? Tyson lehunyta a szemét, és ijesztőenrekedt, női hangon kezdett beszélni: – Vagy dolgozol neki vagy szenvednifogsz! Annabetht kirázta a hideg: – Utálom amikor ezt csinálja. Mint minden küklopsz Tyson isemberfeletti hallással rendelkezett amiegészen különleges hangutánzóképességgel párosult. Amikor valakimás hangján beszélt teljesen transzbaesett. – Nem leszek a szolgája! – folytattaTyson mély fájdalmas hangon.

Aztán visszaváltott a szörnyhangra: – Akkor kiélvezhetem a szenvedésedBriareósz! – Tyson hangja elcsuklottamikor kiejtette a nevet. Eddig akárkit isutánzott, még nem láttam kiesni aszerepéből, de abban a pillanatbanakkorát nyelt mintha gombóc lenne atorkában. A szörny hangján folytatta: – Ha az előző börtönödetelviselhetetlennek találtad, mit mondaszmajd akkor ha megismered az igaziszenvedést! Gondolkozz el ezen amígvisszatérek! A sárkányasszony elrobogott a lépcsőfelé, a viperák susogó fűszoknyakéntsziszegtek a lábai körül. Csak akkorvettem észre hogy szárnya van amikorkitárta. Levetette magát az erkélyről, és

átsiklott az udvar fölött. Még jobbanlelapultunk. Amikor a szörny elrepültfelettünk forró kénszagú szél csapott azarcomba. Aztán eltűnt a sarok mögött. – Szö-szö-szörnyű! Még soha neméreztem ilyen szörnyű szörnyszagot! –fulladozott Grover. – A küklopszok rémálma – suttogtaTyson. – Kampé. – Kicsoda? – kérdeztem.Tyson nagyot nyelt. – Minden küklopsz ismeri. Amikorkicsik voltunk vele ijesztgettek minket. Ővolt a küklopszok börtönőre a rosszidőkben. Annabeth bólintott: – Emlékszem. A titánok az uralkodásukalatt bebörtönözték Gaia és Uránosz

korábbi gyermekeit – a küklopszokat ésa hekatonkheireket. – A heka-miket? – kérdeztem. – A százkezűeket! – világosított fel azÉszlány. – Így nevezték őket… a százkarjuk után. A küklopszok bátyjai. – Nagyon erősek. Hihetetlen, hogymennyire! Az égig érnek és ha akarják ahegyeket is lerombolják! – Klassz – ismertem el. – Persze nem ahegyek szempontjából – tettem hozzá. – Kampé volt a börtönőr – folytattaTyson. – Kronosznak dolgozott.Testvéreinket a Tartaroszban tartottafogva és egészen Zeusz eljöveteléigkínozta őket. Zeusz megölte Kampét, éskiszabadította a százkarúakat hogysegítségére legyenek a titánok ellen

vívott nagy harcában. – De Kampé visszatért – mondtam. – Rossz hír – foglalta össze Tyson. – Ki is van a cellában? Elfelejtettem anevét – kérdeztem. – Briareósz – vidult fel Tyson. – Egyszázkarú! Az égig érnek és ha akarják ahegyeket is… – Mondtad már lerombolják – fejeztembe helyette. Felnéztem a cellára, és azon tűnődtem,hogyan férhet be oda valaki, aki az égigér, és ha olyan erős, miért siránkozik? – Látogassuk meg – ajánlotta Annabeth–, mielőtt Kampé visszajönne. A cellához közeledve egyre erősödött asírás. Amikor először megláttam aszázkarút hirtelen nem is tudtam felfogni

mit látok. Akkora volt, mint egy ember, de nagyonsápadt, tejszerű bőrrel. Ágyékkötője,akár egy óriáspelenka. Lábaiaránytalanul nagyok a testéhez képest.Nyolc-nyolc lábujja volt a körmeifeketék és repedezettek. De a legfurább afelsőtesté volt. Elég, ha annyit mondokhogy Janus egy hétköznapi ürge volthozzá képest. A mellkasából több sorbankarok nőttek ki, olyan sok, hogy meg semtudtam számolni. Normális emberi karvolt mindegyik, de annyi volt belőlük ésannyira össze voltak gabalyodva hogy amellkasa egy adag villára tekertspagettihez hasonlított. Zokogó arcáttöbb karral is eltakarta. – Vagy az ég van alacsonyan vagy ez a

fickó kicsi – motyogtam. Tyson rám sem hederített. Térdre esett arács előtt.

– Briareósz! – kiáltotta. A zokogás abbamaradt. – Nagy százkarú! Segíts nekünk! – kérteTyson. Briareósz felnézett. Arca hosszúkás voltés szomorú. Sasorra és sötétbarna szemevolt – a szó szoros értelmében mert azegész szeme barnán csillogottszemfehérje és pupilla nélkül minthaagyagból gyúrták volna. – Menekülj amíg tudsz küklopsz! –szólalt meg Briareósz bánatosan. – Énmég magamon sem tudok segíteni.

– De te egy százkarú vagy! Számodranem létezik akadály! – erősködött Tyson.Briareósz öt-hat kezével megtörölte azorrát. Néhány kezével a törött priccsbőlszármázó fa- és fémdarabokkal játszottahogy Tyson is szokott a feleslegesalkatrészekkel. Lenyűgöző látványtnyújtott. Mintha mindegyik keze különakarattal rendelkezett volna. Afadarabokból összeraktak egy játék hajótmajd ugyanilyen gyorsan szétszedték.Néhány kezével a betonpadlót kapargattaszórakozottan párral Kő, papír, ollótjátszott. A maradékkal pedigárnyjátékozott: a hátsó falon kacsa- éskutyaalakok imbolyogtak. – Semmit sem tehetek – nyöszörögteBriareósz. – Kampé visszatért a titánok

feltámadnak és újra a Tartaroszba vetnekbennünket. – Vágj bátor képet! – kérte Tyson. Briareósz abban a pillanatban új arcotöltött. Vonásai megváltoztak csak barnaszeme maradt a régi. Turcsi orra lettívelt szemöldöke és furcsa mosolya –mint aki megpróbál nagyon bátornaklátszani. Aztán visszaváltozottugyanolyan szomorúvá mint az előbb. – Hiába nem megy – vallotta be. –Mindig felülkerekedik az ijedt arcom. – Ezt meg hogy csináltad? –kíváncsiskodtam. – Ne udvariatlankodj! – bökött meg akönyökével Annabeth. A százkarúnakötven különböző arca van. – Ha fotózni akarják egymaga kitesz

egy érettségi tablót – jegyeztem meg. De Tyson tovább lelkesedett: – Ne aggódj Briareósz! Mindenrendben lesz! Majd mi segítünk! Deaddig is kaphatnék egy autogramot? – Ha van nálad száz toll… – Srácok – kezdte Grover – mennünkkéne! Kampé hamarosan visszatér.Előbb vagy utóbb megérzi ajelenlétünket. – Kitörni a rácsokat! – rendelkezettAnnabeth. – Igen! – mosolygott büszkén Tyson. –Briareósznak az semmi! Nagyon erős.Még a küklopszoknál is erősebb. Eztfigyeljétek! Briareósz nyafogni kezdett. Ahelyetthogy a rácsokat feszegette volna piros

pacsit játszott az összes kezével. – Ha annyira erős, akkor miért csücsüldutyiban? Annabeth megint a bordáim közékönyökölt: – Meg van rémülve – suttogta. –Kampé több ezer évig fogva tartotta aTartarosz mélyén. Kíváncsi lennék tehogyan éreznéd magad a helyében? A százkarú megint a tenyereibe temetteaz arcát. – Briareósz? – kérdezte Tyson. – Mi…Mi a baj? Mutasd meg hatalmas erőd! – Tyson, azt hiszem, előbb végzünk, hate feszíted szét a rácsokat – javasoltaAnnabeth. Tyson ajkáról leolvadt a mosoly. – Majd én szétfeszítem a rácsokat –

ismételte. Aztán megragadta a cellaajtótés úgy tépte le mintha a pántokgumicukorból lettek volna. – Gyere Briareósz! – mondta Annabeth.– Kiszabadítunk! Annabeth kinyújtotta kezét. Briareószegy másodpercre felöltötte bizakodóarcát. Pár karja előrendült, de kétszerannyi visszahúzta őket. – Nem tudok – vacogta Briareósz. –Meg fog büntetni. – Minden rendben lesz – ígérteAnnabeth. – Azelőtt is harcoltál már atitánok ellen, és legyőzted őket, vagymár elfelejtetted? – Emlékszem a háborúra – öltött újarckifejezést. Összehúzott szemöldökeés lebiggyesztett ajka alapján arra

tippeltem hogy ez a töprengő arca. –Villámcsapás rázta meg a földet.Sziklákat dobáltunk. A titánok és aszörnyek majdnem győztek. De mostvisszanyerték erejüket. Kampélegalábbis ezt mondta. – Ne hallgass rá! – mondtam. – Gyere! A százkarú nem mozdult. Tudtam hogyGrovernek igaza van és Kampéhamarosan visszatér. De nem hagyhattukitt. Tyson hetekig bömbölt volna utána. – Játsszunk kő, papír, ollót! – vetettemfel az ötletet. – Ha nyerek velünk jössz.Ha vesztek itt maradhatsz a dutyiban. Annabeth úgy meredt rám mint akinekelment az esze. Briareósz felöltötte gyanakvó arcát. – De hát én mindig nyerek kő, papír,

ollóban! – Akkor kezdjük! – lendítettem megháromszor ökölbe szorított kezemet. Briareósz mind a száz kezével ugyanígytett. Úgy hangzott mintha egy egészhadsereg előrelépett volna hármat. Egykőbányányi kővel, egy ruhagyárnakelegendő ollóval, és annyi papírralrukkolt elő, hogy abból egy egészpapírrepülő-flottát lehetett volnahajtogatni. – Mondtam neked – kezdte – hogymindig… – Ekkor felöltötte zavarodottarcát. – Te meg mit mutatsz? – Pisztolyt – mutattam felé fegyvertformázó kezemet. Ezzel a trükkel PaulFelfújt ugratott be de ezt nem kötöttemBriareósz orrára. – A pisztoly mindennél

erősebb. – Ez nem szabályos!

– Mondtam én egy szóval is hogyszabályosan fogok játszani? Kampé semfog szabályosan játszani ha visszatér.Téged fog hibáztatni a kitépett rácsmiatt. Most pedig gyere! Briareósz sértetten szipákolt: – A félistenek csalók! – de azértfeltápászkodott és kijött utánunk acellából. Bizakodni kezdtem. Már csak le kellsétálnunk és megtalálni a Labirintusbejáratát. De Tyson megtorpant. A földszinten Kampé állt és felénkvicsorgott.

– A másik irányba! – kiáltottam. Rohanni kezdünk a vashídon. MostBriareószt sem kellett győzködni, hogykövessen bennünket. Sőt száz kezévelrémülten csapkodva leelőzöttmindegyikünket. Hátunk mögül hangos szárnycsapásokjelezték hogy Kampé a levegőbeemelkedett. Sziszegett és morogottmindenfélét ősi nyelvén és nem kelletthozzá szótár hogy megértsem mit mond:meg akart ölni bennünket. Lerohantunk a lépcsőn, aztán végig egyfolyosón, majd az őrbódét elhagyvaújabb börtönrészlegbe jutottunk. – Balra! – mutatta az irányt Annabeth. –Most veszem csak igazán hasznát atanulmányi kirándulásnak!

Kirobogtunk az ajtón, és az őrtornyokkalés szögesdróttal körbevettbörtönudvaron találtuk magunkat. Anappali fény elvakított a hosszú sötétségután. Fényképezgető turisták sétálgattakkörülöttünk. Az öböl felől hideg szélfújt. Délről San Francisco fehérlett, s igenmegkapó látványt nyújtott de északról aTamalpais hegy fölött hatalmasviharfelhők örvénylettek. Mintha egyfekete búgócsiga forgott volna a hegyfölött ahol Atlasz volt bebörtönözve ésahol a titánok Othrys-hegyi palotájalassan újjáépült. Nehéz volt elhinni hogyebből a természetfeletti viharból aturisták semmit sem vesznek észre és úgyviselkednek mintha minden a legnagyobb

rendben lenne. – Ez egyre rosszabb – pillantottAnnabeth észak felé. – Egész évbencsúnya viharok voltak de ez… – Mozogjatok! – üvöltötte Briareósz. –Mindjárt itt lesz! Az udvar túlsó felére futottunk, a lehetőlegmesszebb a börtönépülettől. – Ugyan már Kampé túl nagy ahhozhogy kiférjen az ajtón! Amikor a börtönfal szabályosankirobbant rádöbbentem mekkoráttévedtem. A turisták sikoltozni kezdtek amikor atörmelékek közül a gomolygó porbólelőbukkant Kampé, akinek kiterjesztettszárnya olyan széles volt mint az udvar.Két pengét tartott a kezében: két hosszú

bronzszablyát. Különös zöldes derengésvette körbe a fegyvereket, amelyekrőlpárafelhők szálltak fel, s forróságuksavanykás bűzét az udvar túloldalán isérezni lehetett. – Méreg! – kiáltotta Grover. – Nehagyjátok hogy hozzátok érjen velemert… – Meghalunk? – találgattam. – Csak miután szárazzá aszalódsz ésszétporladsz… – Akkor tényleg jobb ha elkerüljükazokat a kardokat. – Briareósz! Küzdj! – biztatta Tyson. –Nőj óriássá! De hiába. Briareósz mintha inkább egyrekisebbre húzta volna össze magát. Ésfelöltötte a halálosan berezelt arcát.

Kampé felénk dübörgött sárkánylábain ateste körül kígyók százai tekeregtek. Eszembe jutott hogy kivonom Árapálytés elébe állok de a szívem a torkombankezdett dobogni és Annabeth kimondtahelyettem: – Futás! Ennyit a csatáról. Nem vehettük fel velea harcot. Átszeltük az udvart majd asárkánnyal a sarkunkban kirohantunk abörtönkapun. A halandók sikítozvamenekültek. Bekapcsoltak a vészjelzőszirénák. Éppen akkor értünk a rakpartra amikoregy újabb turistahajó kikötött. A turistákdöbbenten nézték ahogy feléjük futunkhátunk mögött a látogatókkal a látogatókmögött a… Azt nem tudnám megmondani

hogy mit láthattak a ködön keresztül deabban biztos vagyok hogy semmi jót. – A hajó? – kérdezte Grover. – Csigalassú! – mondta Tyson. – ALabirintus! Az az egyetlen esélyünk! – El kell terelnünk a figyelmét! –kiáltott Annabeth.Tyson kitépett egy lámpaoszlopot aföldből: – Majd én feltartom! Menjetek! – Segítek! – ajánlottam fel. – Nem – mondta Tyson. – Aküklopszokra ártalmas a méreg. Nagyfajdalom. De nem halálos. – Biztos vagy ebben? – Menj testvér! Találkozunk odabent! Nagyon nem tetszett az ötlet. Egyszermár majdnem elvesztettem Tysont és

nem akartam újra kockáztatni. De nemértünk rá vitatkozni és jobb megoldásnekem sem jutott az eszembe. AnnabethGrover és én megragadtuk Briareószhárom kezét és a büfé felé rángattuk.Tyson felüvöltött és a lándzsakéntelőreszegezett lámpaoszloppal, mint egybajvívó lovag, a sárkányasszonynakrontott. A sárkány Briareósz felé pillantgatott deTysonnak sikerült elterelnie a figyelmét.Az oszloppal mellkason döfte és asárkány a falnak csapódott. Felsikoltottmajd kardjaival felaprította avillanypóznát. Körülötte sistergőtócsákban gyűlt a méreg a betonon. Tyson hátrálni kezdett, amikor Kampéhajszálai sziszegő korbácsként

csapkodtak feléje és a lába körülvonagló viperák kilátott szájjal harapnikészültek. A derekán most egy üvöltőoroszlán feje dudorodott ki. A cellák felé menekülve utoljára mégannyit láttam hogy Tyson felkap egyjégkrémesbódét és Kampéhoz vágja.Méreg és fagyi fröccsent mindenfeléKampé hajának kígyói tuttifruttibanáztak. Visszarohantunk a börtönudvarra. – Nem fog sikerülni – lihegteBriareósz. – Tyson az életét kockáztatja érted.Sikerülnie kell. Amikor elértük a börtönépület ajtajátdühödt morgás ütötte meg a fülem.Visszanéztem. Tyson sarkában aszörnnyel tel jes sebességgel felénk

robogott. Kampéról olvadó fagyicsorgott, és pólók tapadtak a testére. Aderekán kitüremkedő medvefej orrántörött alcatrazos napszemüveg csücsült. – Siess! – kiáltotta Annabeth minthabiztatásra lett volna szükségem. Végre sikerült rábukkannunk a celláraamelyen át bejutottunk de a hátsó falonegy repedés nem sok annyi semlátszódott. – Keressétek a jelet! – mondtaAnnabeth. – Megvan! – érintett meg Grover egyapró vésetet ami görög deltává változott.Daidalosz jele kéken felderengett és aszikla recsegve-ropogva szétnyílt. Csak túl lassan. Tyson berohant afolyosóra. Kampé utánacsapott kardjával

rácsokat és falakat egyaránt pusztítva. Belöktem Briareószt az útvesztőbe, aztánAnnabeth következett majd Grover. – Sikerülni fog! – néztem Tysonra deamint kimondtam rájöttem hogy ez nemigaz. Kampé utolérte. Felemelte akardját. Szükségem volt valamire amivelelterelem a figyelmét – valami nagyra.Az órámra ütöttem ami bronzpajzzsábomlott. Kétségbeesésemben azt vágtama szörny képébe. BANG! A pajzs telibe találta. Amígmagához tért Tyson beugrott mellettem aLabirintusba. Követtem a példáját. Kampé újra támadásba lendült, deelkésett. A kőajtó bezáródott mögöttünkés varázserejével úgy visszaforrt a falbamintha soha nem létezett volna. Kampé

hiába csapkodta dühödt morgással. Nemmaradtunk ott hogy visszakopogjunk nekipedig jó móka lett volna. Berohantunk asötétségbe, és első (valamint utolsó)alkalommal boldog voltam hogy aLabirintusban lehetek.

8. LÁTOGATÁS A DÉMONFICSÚRFARMJÁN

Addig rohantunk amíg el nem értük avízesés termét. A padló helyénvíznyelőgödör ásított, és csúszós járdafutott körülötte. Vaskos csövekbőlömlött a víz, és miután lezúdult afalakon, a gödörben gyűlt össze.Belevilágítottam az elemlámpámmal denem láttam az aljáig.

Briareósz leroskadt a fal tövébe éstucatnyi kezével mosni kezdte az arcát. – Ez a gödör leér egészen a Tartaroszig– suttogta. – Ha belevetném magam,legalább megszabadulnátok tőlem. – Ne mondj ilyeneket – kérte Annabeth.– Visszajöhetsz velünk a táborba.Segíthetsz felkészülni. Te többet tudsz atitánok elleni harcról mint bárki más. – Ugyan mit kínálhatnék fel? – kérdezteBriareósz. – Mindent elvesztettem. – Mi van a testvéreiddel? – kérdezteTyson. – Ők még biztos most is olyanmagasak mint egy hegy! Elviszünkhozzájuk. Briareósz felöltötte eddigilegszomorúbb ábrázatát ez lehetett agyászoló arca.

– Nincsenek többé. Eltűntek. A zuhatagok tovább mennydörögtek.Tyson a gödörbe bámult és kipislogottegy könnycseppet. – Hogy érted azt, hogy eltűntek? –kérdeztem. – Eddig azt hittem a szörnyekis halhatatlanok mint az istenek. – Percy – szólalt meg Grover halkan –a halhatatlanság sem tart örökké. Néha…néha megesik a szörnyekkel is hogyelfeledik őket, ilyenkor nem akarnaktovább halhatatlanok maradni. Groverre néztem, és azon tűnődtem, hogyvajon most a Nagy Pánra gondol-e.Eszembe jutott amit Medúza mondott azőt magára hagyó nővéreiről, a kétgorgóról. Aztán Apollóra gondoltam, akiarról beszélt, hogyan tűnt el Héliosz, az

ősi napisten és hagyta rá teljesegészében a feladatkörét. Eddig nemgondoltam bele de Briareószra pillantvaát tudtam érezni milyen rettenetes lehetennyire öregnek lenni – több ezerévesnek – és ennyire magányosnak. – Mennem kell – mondta Briareósz. – Kronosz hadserege le akarja igázni atábort. Segítségre van szükségünk. Briareósz lehorgasztotta a fejét: – Nem lehet küklopsz. – Erős vagy. – Csak voltam – állt fel Briareósz. – Hé – ragadtam meg a karjait ésoldalra húztam oda ahol a vízesésrobajától senki sem hallhatta rajtunkkívül, miről beszélgetünk. – Briareószszükségünk van rád. Ha nem vetted

volna észre Tyson hisz benned éskockára tette érted az életét. –Elmondtam neki mindent: azt hogy Lukele akar minket igázni, beszéltem aLabirintus bejáratáról, Daidaloszműhelyéről, Kronoszaranyszarkofágjáról. De Briareósz csak a fejét rázta: – Nem lehet félisten. Nincsenpisztolyujjam hogy én nyerjem aversenyt – és mind a száz kezénekujjával pisztolyt formázott. – Talán ezért tűnnek el a szörnyek –mondtam. – Nem azért amiért a halandókgondolják. Talán azért mert te nem hiszeltöbbé önmagadban. Tiszta barna szemével rám nézett. Azarcot amit felvett egyből felismertem – a

szégyené volt. Ezután megfordult majdelindult lefelé a folyosón amíg el nemnyelte a sötét. Tyson zokogni kezdett.

– Minden rendben – veregette meg avállát vonakodva Grover. Ehhez a barátigesztushoz össze kellett szednie mindenbátorságát. – Semmi sincs rendben, kecskefiú. Ővolt az én hősöm. Szerettem volna jobb kedvre deríteni denem tudtam mit mondhatnék. Végül Annabeth felállt és felvette ahátizsákját. – Gyertek srácok! Idegesít ez a gödör.Keressünk másik táborhelyet éjszakára!

Márványfalú folyosón vertünk tábort.Mintha egy görög sírboltban lettünkvolna. A falakból bronz fáklyatartókálltak ki. Az alagút egy régebbi részénjárhattunk. Ezt Annabeth határozottan jójelnek tekintette. – Közel járhatunk Daidaloszműhelyéhez – mondta. – Ajánlommindenki pihenjen egyet.Hajnalhasadáskor továbbindulunk. – Honnan fogjuk tudni mikor hasad? –kérdezte Grover. – Ha korogni fog a hasad – válaszoltAnnabeth Grovernek nem kellett kétszermondani kivett egy adag szalmát ahátizsákjából, evett belőle egy kicsit, amaradékot a feje alá tette, és már horkoltis. Tysonnak nem jött ilyen könnyen

álom a szemére. Szerszámkészletébőlelővett néhány fémdarabot, ésmegpróbálta összeszerelni őket. De nemlehetett elégedett az eredménnyel mertmindig szétszedte. – Bocs hogy elvesztettem a pajzsot –mondtam neki. – Tudom milyen sokmunkádba került hogy megjavítsd. Tyson felnézett. Szeme vöröslött asírástól. – Nem számít testvér. Megmentettél.Nem kellett volna megmentened haBriareósz segít. – Csak megijedt – mondtam. – Biztosvagyok benne hogy túlteszi magát rajta. – Gyenge – válaszolta Tyson. – Ő márnem számít többé – sóhajtott felszomorúan aztán lehunyta a szemét. A

fémdarabok kipottyantak a kezéből, ésTyson hortyogni kezdett. Én is megpróbáltam elaludni de nemment. Valahogy nem tudtam ellazulni amérgező pallossal kergetősárkányasszony megrázó élménye után.Fogtam a hálózsákom, és az őrködőAnnabethhez húztam. Leültem mellé. – Jobban tennéd ha te is aludnál –mondta. – Nem tudok. Jól vagy? – Persze. Ez volt az első napomküldetésvezetőként. Hogyan isérezhetném magam ha nem jól?! – Ne aggódj megtaláljuk a műhelytLuke előtt! Félresöpörte az arcába hulló tincseket.

A szája alatt koszfolt sötétlett, éshirtelen magam előtt láttam, milyenlehetett Annabeth kislányként amikormég Thaliával és Luke-kal járta azállamokat. Alig töltötte be a hetet amikortársait kimentette a gonosz küklopszokházából. Amikor Annabeth félt mint mostis még akkor is bátrabban viselkedettlegtöbbünknél. – Bárcsak lenne egy szemernyi logikaebben a Labirintusban! – panaszkodott. –Soha nem tudhatjuk hol kötünk ki vé gül.Képtelenség New Yorkból egy nap alattKaliforniába gyalogolni! – A Labirintusban egy másik tér-időrendszerbe kerültünk – emlékeztettem. – Tudom tudom de… – nézett rámbátortalanul. – Csak ámítottam magam.

Hiába volt a sok olvasás tanulás.Fogalmam sincs merre tartunk. – Jól csinálod! Különben sem tudtuksoha hogy mit teszünk. De mindigkiderült a végén. Emlékszel Kirkészigetére? Kuncogni kezdett: – Milyen cuki tengerimalac voltál! – Aztán ott volt a Vízi világ! Miattadjártuk meg azzal a játékkal! – Miattam? A te hibád volt! – Látod? Nem kell aggódni! Jó volt látni hogy mosolyog. Kár hogycsak egy pillanatig tartott. – Percy mire gondolt Héra amikor aztmondta te tudod a módját miként kell aLabirintusban tájékozódni? – Fogalmam sincs – vallottam be. –

Tényleg. – Ha tudnád elmondanád? – Persze. Talán ha… – Mi talán ha? – Talán ha elmondanád a próféciautolsó sorát segítene. Annabeth megborzongott: – Ne itt. Ne a sötétben. – És mi a helyzet a választással, amirőlJanus beszélt? Héra azt mondta… – Hallgass! – csattant fel Annabeth,aztán remegő hangon hozzátette: – BocsPercy. Egy kicsit feszült vagyok. De énnem… Még gondolkoznom kell rajta. Némán ültünk. Az útvesztő gyanúsnyikorgásait, morgásait hallgattuk.Reccsenések visszhangzottak ahogy azalagutak változtak, nőttek, terjeszkedtek:

A sötétségről eszembe jutott az álmomNico di Angelóról és hirtelenrádöbbentem valamire. – Nico is idelent van. Így szökött meg atáborból. Rátalált a Labirintusbejáratára. Aztán innen még mélyebbrejutott. Le az Alvilágba. De mostvisszajött az útvesztőbe. És rámvadászik. Annabeth hosszú ideig hallgatott: – Percy remélem hogy tévedsz de hamégsem akkor… – Annabeth azelemlámpa homályos fénykörére bámulta falon. Az volt az érzésem hogy apróféciára gondol. Még sohasem láttamilyen fáradtnak. – Mit szólnál hozzá, ha átvenném azőrséget? Felébresztelek ha történik

valami. Annabeth ellenkezni akart de végül csakbólintott lefeküdt a hálózsákjára és máraludt is.

Amikor rám került a sor hogy szundítsakegyet álmomban ismét az idős férfibörtönében jártam. Most már inkább tűnt műhelynek, mintbörtönnek. Az asztalokon mérőeszközökhevertek. A sarokban egy kohó izzottvörösen. Ugyanaz a fiú élesztgette bennefújtatóval a parazsat akit az elsőálmomban láttam, de magasabb ésidősebb lett azóta nagyjából velemegykorú. A kohó kéményére furcsatölcsérszerű dolgot szereltek, ami

foglyul ejtette a füstöt és a forróságot, ésegy cső segítségével a padlóba vezette,pontosan a bronz csatornafedél alá. Nappal volt. Fent kéklett az ég de abörtön falai sötét árnyakat vetettek aműhelyre. Miután annyi időt töltöttem elaz alagútban furcsának találtam hogy aLabirintus néhány helyen nyitott is lehet.Ettől valahogy még kegyetlenebbnektaláltam az útvesztőt. Az öreg betegesnek látszott. Sovány voltkét keze sebes és vörös a sok munkától.Ősz haja a szemébe hullott, tunikájánolajfoltok éktelenkedtek. A munkapadfölé hajolt és egy páncélinghez hasonlítóhosszúkás fémszerkezeten dolgozott.Felvett egy apró bronzlapot és a helyéreillesztette.

– Készen vagyok! – szólalt meg végül. Felemelte művét. Olyan gyönyörű volt,hogy az én szívem is nagyot dobbantlátványára: ezernyi bronztollból készültfémszárnyat mutatott a fiú felé. A párjatovábbra is az asztalon feküdt.Daidalosz széthúzta a vázat mire aszárny hét méter szélesre nyílt. Valamiazt súgta ezzel bajosan fognak repülni.Nemcsak túlságosan nehéz de hely sincsahhoz hogy felszálljanak vele. De ez mitsem vont le szépségéből: egy igaziműtárgy volt. Amikor a fémtollakra fényesett az arany harminc különbözőárnyalatában kezdtek csillogni. A fiú letette a fújtatót, és odaszaladt.Bár tetőtől talpig izzadt és szurtos voltszélesen vigyorgott.

– Apám te zseni vagy! Az idős férfi mosolygott: – Ez nem újdonság, Ikarosz. Mostpedig siessünk. Idő kell hozzá, hogyfelerősítsük őket. Gyere! – Te vedd fel először! – javasoltaIkarosz. Az idős férfi ellenkezett, de Ikarosz nemengedett. – Te készítetted őket, legyen a tiéd amegtiszteltetés, hogy elsőnekpróbálhatod ki. A fiú apja mellkasára erősítette a hámot,ahogy a hegymászókra szokták a csuklójaés a válla között szíjak feszültek. Ezutánnekilátott hogy egy melegragasztó-pisztolyhoz hasonló eszközzel a hátáhozerősítse a szárnyakat.

– A viasz jó néhány óráig kitart majd –mondta Daidalosz idegesen aszorgoskodó fiúnak. – De hagynunk kellhogy megszáradjon. Nem szabad sem túlmagasan sem túl alacsonyan szállnivelük. Mert a víz lemoshatja a viaszt… – A nap pedig megolvaszthatja –fejezte be a fiú az öreg helyett. – Tudomapám! Már vagy ezerszer elmondtad! – Az ember sohasem lehet eléggéóvatos. – Én teljesen megbízom atalálmányaidban apám! Te vagy a világlegokosabb embere. Az öreg tekintete felcsillant. Látszottrajta hogy senkit és semmit nem szeretjobban a fiánál. – Most én csatolom a hátadra a

szárnyakat addig az enyémnek lesz idejemegszáradni. Gyere! Lassan ment a munka. Az öregügyetlenkedett a pántokkal. Csak nagynehezen tudta a ragasztáshoz megfelelőpozícióba állítani a szárnyakat. Sajátfémszárnyai húzták a vállát és mindigútban voltak. – Túl lassú – motyogta az öreg. – Túllassú vagyok. – Van időd, apám – mondta a fiú. – Azőrök nem jönnek vissza amíg… BUMM! A műhely ajtaja megrázkódott.Daidalosz egy oszloppal támasztotta kibelülről, de még így is majdnemleszakadt a pántjairól. – Siessünk! – kiáltotta Ikarosz.

BUMM! BUMM! A túloldalról valami nehéz tárggyalostromolták az ajtót. Az oszlop mégkitartott de az ajtó bal szárnyán repedésjelent meg. Daidalosz kapkodni kezdett. Forró viaszcseppent Ikarosz vállára. A fiú az ajkábaharapott hogy fel ne kiáltson. Amikor abal szárnyat sikerült a pántokhozerősíteni, Daidalosz hozzákezdett a jobbszárnyhoz. – Több időre van szükségünk – suttogtaDaidalosz. – Korai lenne elindulnunk.Nem száradt meg eléggé a viasz. – Működni fognak – nyugtatta Ikaroszamikor az apja végzett a jobb szárnyávalis. – Segíts felemelni acsatornafedelet…

RECCS! Az ajtót átszakította egy bronzfaltörő kos. A lyukat a két őr fejszéveltovább tágította, majd a hegyes szakállúkirállyal a nyomukban beléptek acellába. – Nocsak – kezdte a király kegyetlenmosollyal az ajkán – úgy látom készültökvalahová… Daidalosz és a fia megdermedt. Hátukoncsillogtak szárnyaik. – Elmegyünk Minósz – mondta az öreg.Minósz király felkacagott: – Kíváncsi voltam hogyan sikerül a kistalálmányod mielőtt összetöröm areményeid. El kell ismernem szépmunka. A király megcsodálta a szárnyakat. – Úgy néztek ki mint két vastyúk. Itt az

ideje hogy megkopasszunk, és levestfőzzünk belőletek. Az őrök bután felröhögtek. – Vastyúk! – ismételte az egyikük. –Levest! – Elhallgass! – dörrent rá a király majdDaidaloszhoz fordulva folytatta: –Hagytad hogy a lányom megszökjön. Afelségemet őrületbe kergetted, öreg.Megölted a szörnyemet, miattad nevetrajtam az egész Földközi-tenger! Sohanem jutsz ki innen. Ikarosz felkapta a ragasztópisztolyt, és akirály felé lőtt vele, akit meglepett atámadás és hátrálni kezdett. Az őrökIkaroszra támadtak, de mindkettő kapottegyegy forró viaszfröccsöt a képébe. – A szellőzőt! – kiáltotta Ikarosz az

apjának. – Kapjátok el őket! – őrjöngött Minósz.Ikarosz és az apja a csatornafedélnéltermett és együttes erővel felemelte. Aföldből forró levegő csapott ki. A királyelképedve figyelte ahogy a felszállólégáramlat kirepíti a börtönből abronzszárnyat viselő feltalálót és fiát. – Lőjétek le őket! – kiáltotta a király,de az őröknél nem volt íj. Az egyikkétségbeesésében előhúzta a kardját, deIkaroszt és Daidaloszt már nem tudtaelérni vele. Tettek egy kanyart aLabirintus és a királyi palota felett majdátsuhantak Knósszosz egén és végülmaguk mögött hagyták Kréta szikláspartjait. Ikarosz felkacagott:

– Szabadok vagyunk apám! Hála nekedsikerült! A fiú teljesen kitárta a szárnyát éssiklani kezdett a széllel. – Óvatosabban fiam! – figyelmeztetteDaidalosz. De Ikarosz már kint járt a nyílt tengerfelett észak felé repült, alig fért a bőrébea szerencséjük feletti örömtől. Felfelésiklott, megzavart egy körútját végzősast, ezután lebucskázott, és mint akirepülésre született csak akkor váltottirányt amikor már majdnem a tengerbecsapódott. Saruját megmártotta ahullámokban. – Azonnal hagyd abba! – kiáltott utánaaz apja de a szél elsodorta a hangját. Fiaegészen megrészegült a szabadságtól.

Az öreg megpróbálta utolérni ügyetlenülIkarosz után siklott. Mérföldekkel elhagyták már Krétapartjait és a nyílt tenger fölött jártak,amikor Ikarosz először visszatekintett ésészrevette apja aggódó tekintetét. A fiú elmosolyodott. – Ne aggódj apám! Te zseni vagy!Megbízom a kezed munkájá… Az első bronztoll ekkor vált le aszárnyról, és messzire sodorta a szél.Aztán levált a második is. Ikaroszbukfencezett egyet a levegőben. Sorralevált a többi toll is, és úgy kavarogtak alégben mint a megrémült madarak. – Ikarosz! – kiáltott az apja. – Tárd széta szárnyaidat amennyire csak lehet éspróbálj meg siklani!

De Ikarosz csapkodni kezdettkétségbeesetten próbálta viszszaszerezniuralmát a szárnyak felett. A bal oldali szárny vált le először –elengedték a pántok. – Apám! – kiáltotta Ikarosz. Aztánszárnyafosztottan zuhanni kezdett.Ikarosz már csak egy fiú volt akihegymászópántokkal a mellkasán fehértunikában kitárt karokkal hiába próbáltszállni a levegőben. Felriadtam. Mintha én is Ikarosszalzuhantam volna. A folyosó sötét volt. Afolyton nyögdécselő Labirintusban úgyrémlett mintha Daidalosz hangjáthallanám. Aggódva kiáltotta fia életeegyetlen boldogságának nevét akizuhanni kezdett a száz méterrel alatta

hullámzó tenger felé.

Az útvesztőben természetesen nemléteztek napszakok, így reggel sem devalamikor csak fel kellett ébredni hogyaz útravalónak hozott granolaszeletekbőlés dobozos narancslevekből csapottnagyszerű reggeli után tovább folytassukutunkat. Senkinek sem említettem azálmomat. Valami nagyon megrémisztettbenne és nem találtam szükségesnek,hogy erről a többiek is tudomástszerezzenek. Kő helyett földespadlózaton lépkedtünk tovább egycédrusoszlopok által tartott alagútban.Mintha egy régi aranybányában jártunkvolna vagy valami hasonlóban. Annabeth

izgatott lett. – Valami nem stimmel. Itt kőfolyosónakkéne lennie.Egy barlangba értünk, amelynekmennyezetéről cseppkövek lógtak. Abarlang közepén egy földbe ásotttéglalap alakú gödröt láttunk mintha sírlett volna. Grover megborzongott: – Olyan bűz van itt, mint az Alvilágban!Valami megcsillant a gödör szélén – egycsomagolófólia. Belevilágítottam alámpámmal a lyukba, és a barna, pezsgőlében egy félig megevett sajtburgertvettem észre. – Nico – morogtam. – Már megintmegidézte a halottakat. Tyson nyafogni kezdett:

– Itt szellemek jártak. Tyson nemszereti a szellemeket. – Meg kell találnunk – nem tudom miértde a gödör szélén állva hirtelen eztéreztem a legsürgetőbb feladatomnak.Nico a közelben volt. Éreztem ajelenlétét. Nem hagyhattam hogy ittcsászkáljon egyedül a halottakkal.Futásnak eredtem. – Percy! – kiáltott utánam Annabeth. Bevetettem magam egy alagútba aminekfényt láttam a végén. Mire AnnabethTyson és Grover utolért már a fejemfölötti rácsokon át behulló napfénytnéztem. Egy vascsövekből készült rácsalatt álltunk. Láttam a kék eget és a fákat. – Ez meg mi? – tűnődtem. Árnyék hullott a rácsra és egy tehén

nézett vissza rám. Hétköznapi tehénneklátszott a színét leszámítva – élénkpirosvolt ugyanis mint a cseresznye. Eddig nem is sejtettem hogy létezik ilyenszínű tehén. A tehén bőgött egyet, aztán óvatosanrálépett a rácsra, majd hátrálni kezdett. – Ez egy csordarács – mondta Grover. – Micsoda? – A kijáratok elé helyezik őket, aföldre, az állatok nem tudnak rajtaátmenni. – Honnan értesz ehhez ennyire? Grover sértetten fújt egyet. – Ha neked is patáid lennének te isértenél hozzá. Utálom ezeket. Annabethhez fordultam. – Mintha Héra emlegetett volna valami

farmot. Lehet hogy Nico odafent van. Lekell ellenőriznünk. Annabeth habozott. – Rendben. De hogy jutunk fel? Tyson oldotta meg a problémát. Egylendülettel kiütötte a csordarácsot ahelyéről, ami jó messzire szállt alevegőben. Egy koppanást hallottunk,amit méltatlankodó tehénbőgés követett. Tyson elpirult: – Bocs bocika – hebegte aztánkisegített minket az alagútból. Annyi biztosnak látszott, hogy egylegelőn vagyunk. A horizonton dombokhullámzottak amiket tölgyfák kaktuszokés sziklák pöttyöztek. A kapu két oldalán szögesdrót kerítésfutott. Cseresznyepiros tehenek kószáltak

és legeltek mindenfele. – Vörös gulya – mondta Annabeth. – ANap gulyája! – Kié? – kérdeztem. – Apollónak szentelték őket. – Szent tehenek? – Pontosan de mit keresnek… – Várj csak! – szakította félbe Grover.– Hallgassátok! Először minden csendesnek tűnt, aztánmeghallottam… a távoli kutyaugatást. Ahang egyre erősödött. Aztán azaljnövényzet zörögni kezdett, és kétkutya rontott ki belőle. Vagyispontosabban egy kutya két fejjel. Karcsúés barna volt mint egy agár de nyakakétfelé ágazott. Mindkét fejével dühösenugatott és morgott. Nem volt túl szép

látvány. – Csúnya Janus kutyák! – nyiffant felTyson. – Arf. – morogta Grover ésüdvözlésképpen mindkét kezét felemelte.A kétfejű kutya még jobban vicsorgott.Úgy látszik, nem hatotta meg hogyGrover beszél kutyául. A fák közülhamarosan előbújt a kutya gazdája is ésrádöbbentem hogy nem a kutya alegnagyobb problémánk. Nagydarab fickó volt dús fehér hajjal ésfehér befont szakállal a fejénszalmakalap ült. A Kaszáshoz hasonlítottamennyiben a Kaszás egy legatyásodottföldtúró lett volna. Farmert viselt Neszemétkedj Texasszal! feliratú pólót ésegy szakadt ujjú farmerkabátot amely

látni engedte dagadó izmait. Jobbkarjának bicepszére két keresztbe tettkardot tetováltak. Akkora bunkósbotottartott a kezében hogy az nukleárisrobbanófejnek is beillett volna, és avégéből tizenöt centiméter hosszú tüskékmeredeztek. – Lábhoz Orthus! – parancsolta akutyának. A kutya még egyszer ránk mordult csakhogy irántunk táplált érzelmeitegyértelművé tegye, aztán gazdájalábához sétált. A férfi tetőtől talpigvégigmért bennünket, és továbbra iskészenlétben tartotta bunkósbotját. – Mit kerestek itt? Marhatolvajokvagytok? – Utazók vagyunk. Egy küldetésen

veszünk részt. A férfi szeme megrándult. – Félvérek vagytok mi? – Honnan tudja hogy… – kezdtem deAnnabeth a karomra tette a kezét ésmegállított. – Én Annabeth vagyok Athéné lánya. Ezitt Percy Poszeidón fia. Grover a szatírés Tyson a… – Küklopsz – fejezte be a férfi. – Én islátom. – A férfi rám meredt. – Onnantudom hogy félvérek vagytok öcsi mertén is az vagyok. A nevem Eurytion énvagyok itt a tehénpásztor és melleslegÁrész fia. Gondolom ti is aLabirintusból jöttetek mint az a másik. – A másik? – kérdeztem. – Nico diAngelóra gondol?

– Rengeteg látogatónk érkezik aLabirintusból – mondta Eurytion. – Éscsak kevesen távoznak élve. – Ez aztán a kedves fogadtatás! –jegyeztem meg. A tehenek őrzője mögém pillantott,mintha valakit várna. Aztán halkabbanfolytatta: – Csak egyszer mondom el félistenek.Térjetek vissza a Labirintusba, mielőttnem késő. – Addig nem megyünk vissza amíg nemtalálkozhatunk a másik félistennel.Engedje meg kérem! – erősködöttAnnabeth. Eurytion felmordult:

– Akkor nincs más választásom kishölgy mint hogy a főnököm elé kísérjelekbenneteket. Nem állíthatom hogy túsznak éreztükmagunkat vagy más ilyesminek. Eurytionvállára vetett bunkósbotjával mellettünklépdelt. Orthus továbbra sem hagytaabba a morgást Grover lábátszimatolgatta és néha a bokrok közévetette magát ha kedve támadtmegkergetni valamilyen állatot de agazdája többé-kevésbé irányítás alatttartotta. Egy véget nem érő, kitaposott ösvényenhaladtunk. Minimum negyven fok volt ésa forróság alaposan fejbe vágottbennünket San Francisco után. Délibábremegett a tisztás fölött a fák közt

rovarok zümmögtek. Már néhány lépésután úgy izzadtam mint egy ló. Abögölyök megrohamoztak. Néha újabbkarámok kerültek a szemünk elé vöröstehenekkel vagy még furcsább álltokkal.Egyszer egy azbesztbevonatú karám előtthaladtunk el, amelyben tüzet lehelőlovakat tartottak. Az eléjük rakott szénais lángolt és füstölgött lábuk alatt a föld.Amúgy elég szelídnek tűntek. Az egyiknagy csődör rám nézett és felnyerítettorrából lángok csaptak ki. Azontűnődtem, hogy a csudába nem égeti szétaz orrlyukát. – Ezek mit keresnek itt? – kérdeztem. Eurytion haragos tekintettel meredt rám: – Különböző kuncsaftok számáratenyésztjük állatainkat. Apollónak

Diomédésznek és… másoknak. – Kik azok a mások? – Elég a kérdésekből. Végre kiértünk az erdőből. Egy dombotpillantottunk meg, aminek tetején nagyfarmház csücsült. Széles ablakai voltakfehér kövekből és fából épült. – Mintha Frank Lloyd Wright terveztevolna! – lelkesedett Annabeth. Ez megint valami építészettelkapcsolatos dolog lehetett. Nekem csakegy háznak tűnt, ahol néhány félistenkomoly bajba kerülhet. Felkaptattunk adombra. – Ne szegjetek meg a szabadokat! –figyelmeztetett Eurytion, miközbenfelsétáltunk a lépcsőn az első tornácra. –Tilos a harc. A fegyverhasználat. És ne

tegyetek megjegyzéseket a gazdámküllemére. – Miért hogy néz ki? – kérdeztem, demielőtt Eurytion válaszolhatott volna újhang ütötte meg a fülünket. – Üdvözlöm önöket a Három GFarmon! A férfi feje egészen normálisnak tűnt,ami nagy megkönynyebbülést jelentettszámomra. Arca barna volt és cserzett anapon eltöltött évektől. Olajtól fénylőhaja és vékony bajsza volt mint a régifilmek banditáinak. Ránk mosolygott deinkább kárörvendően, mint barátságosan.Mintha azt gondolta volna magában: „Dejó még több kínzásra váró alapanyag!" De nem morfondírozhattam ezen sokatmert észrevettem a testét… vagy inkább

a testeit. Mindhármat. Aztgondolhatnátok hogy Janus és Briareószután hozzászoktam már a furcsaságokhozde tévedtek: ennek a fickónak ugyanishárom teste volt. Nyaka a középsőmellkasához kacsolódott a megszokottmódon de két további mellkassal isrendelkezett amelyeket csak néhány centiválasztott el egymástól és a vállaknálkapcsolódtak össze. A bal karja a baltestéből, a jobb a jobb oldaliból nőtt ki,vagyis mindössze két karja volt, de négyhónalja, ha ez így érthető. A hárommellkast egy óriási derék fogta össze.Deréktól lefelé két normális de aszokásosnál vastagabb láb látszódott. Afickó az általam valaha látott legnagyobbméretű Levis farmert viselte. A

felsőtestein három különböző színűvadnyugati pólót viselt: zöldet pirosatsárgát. Olyan volt mint egy közlekedésilámpa. El sem tudtam képzelni hogyanhúzza fel a pólót a középső testére,hiszen arról hiányoztak a kezek. Eurytion a tehénpásztor oldalba bökött: – Üdvözöld Mr. Geryont! – Jó napot! Szép felsőteste… akarommondani farmja van! Mielőtt Geryon válaszolhatott volna, azüvegajtón Nico di Angelo lépett ki. – Geryon nem fogok várni… Megtorpant amikor meglátott bennünket.Aztán kirántotta a kardját. A fegyveréppen olyan volt amilyennek álmombanláttam: rövid éles és sötét mint azéjszaka.

Geryon ráförmedt amikor meglátta: – Tegye el Mr. di Angelo! Nem hagyomhogy a vendégeim egymást öldököljék! – De ezek… – Percy Jackson és Annabeth Chase –fejezte be helyette Geryon. – Néhányszörny barátjukkal… – Szörny barátjukkal?! – sértődött megGrover. – Ezen az emberen három póló van! –mondta Tyson mint akinek ez a tény csakmost jutott el a tudatáig. – Hagyták meghalni a testvéremet! –Nico hangja remegett a dühtől. – És mosteljöttek hogy engem is megöljenek! – Nico mi nem akarunk bántani –emeltem fel a kezemet. – Ami Biancávaltörtént…

– Ki ne ejtsd a nevét! Arra sem vagyméltó hogy a szádra vedd! – Várjunk csak egy percet! – mutatottAnnabeth Geryonra. – Honnan tudja anevünket? A háromtestű férfi kacsintott: – Igyekszem minél informáltabb lenni,drágám! Időről időre különböző alakokjelennek meg a farmon. És mindenki akarvalamit a jó öreg Geryon bácsitól. Mostpedig Mr. di Angelo tegye el azt a rondakardot, mielőtt Eurytion csavarja ki akezéből! Eurytion nem túl lelkesen de meglengettepárszor a bunkósbotját. Orthus ismorogni kezdett a lábánál. Nico habozott. Sápadtabbnak éssoványabbnak látszott mint az Írisz-

üzenetben. Úgy vettem észre nem sokatevett az elmúlt héten. Fekete ruhájaporos volt a Labirintusban valóvándorlástól, szeme gyűlölettől izzott.Túl fiatal még ekkora gyűlölethez,gondoltam. Eszembe jutott amikor mégvidám mitomágiás kártyáival játszadozókiskölyök volt. Nico vonakodva visszadugta a kardját. – Ha közelebb jössz Percy segítségetkérek! Ne akard hogy megismertesselekvelük! – Nem akarom – hagytam rá. Geryon megveregette Nico vállát. – Jól ki fogunk jönni egymással. Mostpedig hadd mutassam meg nektek afarmomat!

Geryonnak volt egy kisvonata. Azállatkertben furikáztatják körbehasonlóval a gyerekeket. A kisvasutatfekete-fehér tehénfoltosra festették. A motorházból hosszú tehénszarvakálltak ki. Olyan hangjuk volt mint akolompnak. Arra gondoltam hogyGeryon így kínozza meg a vendégeit. Egykör a bocivonattal és máris halálraalázta őket. Nico leghátra ült. Talán azért hogyszemmel tarthasson bennünket. Eurytiona bunkósbotjával mellé telepedett ésszemére húzta szalmakalapját minthaszunyókálásra készülne. Orthus az elsőkocsi ülésén foglalt helyett Geryonmellett majd kétszólamú boldogcsaholásba kezdett. Nekünk a középső

két kocsiban jutott hely. – Mi nagyban dolgozunk! – hencegettGeryon és a bocivonat meglódult. –Főleg lovaink és marháink vannak, deakadnak egyéb különlegességek is! Felértünk egy domb tetejére és Annabethnem akart hinni a szemének. – Hippalektryonok?! Azt hittem márrégen kihaltak! A domb lábánál egy elkerített kifutóbanéletem legkülönösebb teremtményeitpillanthattam meg. Elölről lovak,hátulról kakasok voltak. Hátsó lábukhatalmas sárga karomban végződött.Tollas farkuk és vörös szárnyuk volt.Amíg figyeltem őket, két példányösszeveszett egy kupac magon.Ágaskodva nyerítettek és szárnyukat

csattogtatták amíg a kisebbik meg nemfutamodott groteszkül ugrálva hátsócsirkelábain. – Kakaspónik! – lelkesedett Tyson. –Tojnak is? – Egyetlen egyet évente – vigyorgottvissza Geryon a hátsó tükörben. –Mennyei omlettet lehet belőle készíteni,nem győzzük kielégíteni a keresletet! – Ezt hallani is rossz! Nem zavarjahogy egy veszélyeztetett fajról beszél?! –rökönyödött meg Annabeth. Geryon legyintett: – Az arany az arany szívem! Szerintemcsak azért ágál ellene mert még nemkóstolta a tojásukból készült omlettet! – Nagyon téved! – motyogta Grover deGeryon tovább folytatta az

idegenvezetést. – Ott pedig a tűzokádó pónikat tartjuk,talán látták őket idefelé jövet.Természetesen harci lovaknaktenyésztjük őket. – Melyik háborúra? – kérdeztem. Geryon arcán ravasz mosoly jelent meg: – Mikor melyikre… Amott a díjnyertesvörös teheneinket csodálhatják meg! A domb oldalában több százcseresznyepiros tehén legelészett. – Rengetegen vannak – mondta Grover. – Igen tudják Apolló túl elfoglalt ésbennünket bízott meg a gondozásukkal.Főleg a tenyésztésükre koncentrálunkmert nagy irántuk a kereslet. – Mire használják őket? – kérdeztem. Geryon felhúzta fél szemöldökét:

– Hogyhogy mire?! Megeszik őket. Ahadseregeknek nagy a húsigényük. – Maguk levágják a szent teheneket éshamburgert csinálnak belőlük?! –rökönyödött meg Grover. – Ez ellentétesaz ősi törvényekkel! – Ó szatírom azért ne túlozza el adolgot! Ezek csak állatok. – Csak állatok! – Igen és biztos vagyok benne hogy haApollónak nem tetszene a dolog tudatnávelem. – Szerintem nem is sejti mi folyik itt –suttogtam. Nico előrehajolt: – Engem untat a téma. Fontos dolgokrólkellene beszélnünk Geryon ez pedig nemaz.

– Mindent a maga idejében Mr. diAngelo! Ha abba az irányba néznekvethetnek egy pillantást néhány egzotikusjátékszeremre! A szögesdróttal körbevett mezőnóriásskorpiók mászkáltak. Három G Farm – jutott eszembehirtelen. – Quintus magától rendelte askorpiókat! – Quintus… – tűnődött el Geryon. –Izmos férfi katonásra nyírt, őszes hajjal?Kardforgató? – Igen! – Nem tudom, kiről beszél – válaszoltaGeryon. – És íme az én díjnyertesistállóm! Ezt feltétlenül látniuk kell! Háromszáz méternyire járhattunk azállatoktól de még mielőtt megláthattam

volna őket, orromba csapott a bűzük.Futballpályányi karámjuk egysmaragdzöld folyó mellett állt. Az egyikoldalán istállósor húzódott. Körülbelülszáz ló sétálgatott a trutyiban – és trutyialatt most tényleg trágyát értek. Kevésundorítóbb dolgot láttam életemben.Mintha egyik éjszaka trágyalavinaárasztotta volna el a karámot.Gyomorforgató volt a trágyában gázolólovak látványa és az istálló sem voltjobb állapotban. Úgy bűzölgött, hogynem is tudom, mihez hasonlíthatnám –talán az East River-i szemeteshajókhoz. Nico is fulladozott: – Ez meg mi?! – A lovacskáim! – büszkélkedettGeryon. – Nos egészen pontosan

Augiász állatai de egy szerény havijuttatásért elvállaltam a gondozásukat.Hát nem édesek? – Undorítóak! – felelte Annabeth. – Sok kaka – állapította meg Tyson. – Nem szabadna ilyen körülményekközött tartania őket! – csattant felGrover. – Kezdenek mindannyian az idegeimremenni. Ezek húsevő lovak világos? Ezekaz ilyen körülményeket kedvelik. – Ja. Meg sajnálja a pénzt atakarításra… – jegyezte meg Eurytion akalapja alól. – Téged ki kérdezett?! – szólt ráGeryon. – Igaz hogy nem egyszerűkialmozni, és ha felőlük fúj a szél, akkora rosszullét kerülget. De kit érdekel?! A

lényeg hogy sokat fizetnek a lovakért amegrendelőim. – Miféle megrendelők? – kérdeztem. – Meglepődne, ha tudná, mennyienvásárolnak húsevő lovakat!Hatékonyabb szemétpusztítók mint akonyhamalacok! És náluk jobban semminem rémíti meg az ellenséget!Születésnapi bulikon nélkülözhetetlenek!Sokan akarják kikölcsönözni őket. – Maga egy szörnyeteg – vonta le akövetkeztetést Annabeth. Geryon megállította a bocivonatot ésAnnabethre meredt. – Miért kapom ezt a megtisztelő jelzőt?A három testem miatt? – Az állatokkal való bánásmódja miatt– morogta Grover.

– A vevői miatt, akiket emleget! –felelte Annabeth. – Maga Kronosznakdolgozik. Az ő hadseregét látja elhússal, lovakkal, meg mindennel. Geryon vállat vont. Ez elég furcsalátványt nyújtott hiszen hat válla volt.Mintha breakelne úgy hullámzott. – Én annak dolgozom kisasszony akimegfizet. Üzletember vagyok. Azzalkereskedem amim van. Kimászott a bocivonatból, és mint akiélvezi a friss levegőt, elindult az istállókfelé. A folyó a dimbes-dombos fás tájegész szép látványt nyújtott volna ha nemrondítja el a trágyamező. Nico kiszállt a kocsi hátuljából ésGeryon után futott. Eurytion a tehénpásztor nem is volt

olyan álmos mint amilyennek látszott. Abuzogányát meglengetve Nico utánlódult. – Azért jöttem, hogy az üzletrőlbeszéljünk, Geryon – kezdte Nico. – Ésmég nem válaszolt. – Mmm – vett szemügyre Geryon egykaktuszt aztán bal kezével megvakarta aközépső mellkasát. – Igen talán leszüzlet. – A szellem azt mondta maga tudsegíteni. Elvezet ahhoz a lélekhez akitmeg akarunk szerezni. – Egy pillanat! Azt hittem én vagyok aza lélek akit akarsz – vágtam közbe. Nico úgy meredt rám, minthamegőrültem volna: – Te? Miért akarnálak én téged?

Bianca lelke ezerszer többet ér a tiédnél!Most pedig válaszoljon Geryon tudsegíteni vagy nem? – Ó azt hiszem tudok – mondta afarmer. – Hol van most az a bizonyosszellem barátja ha szabad kérdeznem? Nico zavarba jött: – Nappal nem látszik. Nehéz alakotöltenie. De itt van valahol. Geryon elmosolyodott: – Ez jellemző rá. Minósz mindigeltűnik, ha… Nehézségek akadnak. Minósz? Felötlött emlékezetemben azaranykoronás hegyes szakállú kegyetlenpillantású alak. – Az a gonosz király? Az ő szelleme atanácsadód? – Semmi közöd hozzá Percy! – Nico

ismét Geryon felé fordult. – Hogy érti azt hogy „nehézségekakadnak"? A háromtestű férfi felsóhajtott: – Nos Nico… ugye szólíthatom így? – Nem! – Tudja Nico Luke Castellan nagyon jópénzt fizet a félvérekért. Különösen azerős félvérekért. Ha megtudná, ki azapja, akkor egy zsák pénzt kapnékmagáért. Nico előrántotta a kardját, de Eurytionkiütötte a kezéből a bunkósbotjával.Mielőtt felpattanhattam volna Orthus amellkasomra ugrott, és közvetlenközelről a képembe vicsorgott. – Ha nem akarják hogy Orthus kitépjeMr. Jackson gigáját javaslom

maradjanak a helyükön! Eurytion lennélolyan kedves és vigyáznál Nicóra? A tehénpásztor a fűbe köpött: – Ez parancs volt? – Természetesen te marha! Eurytion unott képet vágott. Aztán vastagkarjaival felemelte a fiút mint egybirkózó. – Vedd fel a kardot is! – mondtaundorodva Geryon. – Semmit sem utálokjobban a sztűgiai vasnál. – Az idegenvezetés véget ért menjünkvissza a házba és harapjunk valamit!Közben pedig küldjünk egy Írisz-üzenetet a titánok seregében szolgálóbarátainknak! – A barátai?! – kiáltott fel Annabeth. Geryon rámosolygott.

– Ne aggódjon kisasszony miután Mr.di Angelót átadtam nekik magukszabadon távozhatnak. Nem szeretekbeleavatkozni a missziókba ráadásulvalaki fizetett is nekem azért hogy egybizonyos küldetés minden részvevője épbőrrel távozhasson innen. És ha jólsejtem Mr. di Angelo nem tartozikönökhöz. – Ki fizette le? – méltatlankodottAnnabeth. – Miről beszél? – Ne foglalkozzon vele drágám!Indulhatunk? – Várjon! – szólaltam meg demozdulatlan maradtam mint egy szobormert nem szerettem volna ha Orthuselharapja a torkomat. – Geryon aztállítja magáról hogy üzletember. Akkor

kössünk üzletet! Geryon összehúzta a szemét. – Milyen üzletről beszél? Nincs isaranya. – Annál sokkal jobbat ajánlok.Árucserét. – De Mr. Jackson magának nincssemmije! – Esetleg kitakaríthatná az istállókat –javasolta ártatlanul Eurytion. – Áll az alku. Ha elbukom eladhatbennünket is Luke-nak! – Feltéve ha a lovak nem eszik megaddig – jegyezte meg Geryon. – A barátaimat akkor is eladhatja. Deha mégis sikerülne akkor Nicóval együtttávozhatunk. – Nem! – kiáltott fel Nico. – Ne tegyél

nekem szívességet Percy! Nem kérek asegítségedből! Geryon kuncogni kezdett. – Percy Jackson azokat az istállókatnem takarították ki vagy ezer éve… Bárigaz ami igaz ha azt a rengeteg trágyátkitakarítaná valaki több állatot tarthatnékaz istállókban. – Mi vesztenivalója van? A farmer habozott. – Rendben elfogadom az ajánlatát! Denapnyugtáig végeznie kell azistállótakarítással különben eladom a kisbarátait és gazdag leszek! – Rendben! Geryon bólintott. – A barátait addig magammal viszem aházba. Ott várunk magára.

Eurytion vicces képet vágott. Akár azegyüttérzés jelének is vehettem. Aztánfüttyentett egyet a kutyájának és azrögvest átugrott Annabeth ölébe.Annabeth sikkantott egyet. Tudtam hogyGrover és Tyson semmivel nem fogpróbálkozni amíg Annabeth túsz. Kiszálltam a kocsiból és Annabethszemébe néztem. – Remélem tudod mit csinálsz –suttogta. – Én is. Eurytion a hátsó üléshez vonszoltaNicót. Geryon a kormány mögé ült. – Napnyugtáig végezzen! –emlékeztetett. – Nem várunk tovább egypercet sem. Búcsúzásképpen rám nevetett majd

megnyomta a kolompdudát és abocivonat elrobogott az ösvényen.

9. FEJEZETÜNK TÁRGYA: ATRÁGYA

Amikor megláttam az éles fogakathirtelen reménytelennek láttam ahelyzetemet.A kerítéshez közeledve a pólómat azorrom elé kellett tartanom, hogytompítsam a bűzt. Az egyik csődör felémgázolt a kakában és dühösen rámnyerített. Ezután vicsorgott egyet. Fogaihegyesebbek voltak a medvéénél. Megpróbáltam vele telepatikusaneltársalogni. A legtöbb ló esetébenmenni szokott.

Helló! Én fogom kitakarítani azistállótokat! Ugye milyen nagyszerű? Igen!, válaszolt a ló. Gyere be!Felfalunk! Fincsi félvér! De én Poszeidón fia vagyok! Őteremtette a lovakat!, ellenkeztem. A lovak világában e bejelentéstkövetően rögtön VIP vendégként szoktakkezelni de ez az eset kivételt képezett. Igen! Ő is jöhet! Szeretjük a tengerikaját! Tengeri kaja! Azonnal érdeklődnikezdtek a társai is. Mindenfelé legyekdöngtek, és a hőség sem tett jót a bűznek.Volt valami halvány elképzelésem arrólhogyan teljesítsem a feladatot: rémlettugyanis hogy Héraklésznek sikerült máregyszer a dolog. Egy folyót vezetett az

istállóba, ami kimosta belőle a trágyát.Bíztam benne hogy sikerül majdparancsolnom a víznek. De hogyanközelítsem meg a lovakat anélkül hogyme gennének? Ez volt a kérdés. A folyópedig lejjebb volt az istállóknál. Sokkaltávolabb mint hittem majdnem kétkilométernyire. Közelről mégnagyobbnak látszott a trágyaprobléma.Egy rozsdás lapáttal próbaképpenbelekotortam a kerítés melletti trágyába.Szuper. Mindössze négybillió lapátolásválasztott el a tiszta és ragyogóistállótól. A nap már jócskán túljutott a delelőjén.Legjobb esetben is csak néhány órámmaradt alkonyatig. Úgy döntöttem afolyó az egyetlen esélyem. Mindenesetre

sokkal könnyebb lesz a folyópartongondolkozni, mint ebben a bűzben.Elindultam lefelé a dombon.

A folyóparton egy lány várt rám.Farmerben volt és zöld pólóban a hajátsáslevelekkel fonta össze. Összefontkarral állt és szigorúan nézett rám. – Ne is álmodj róla! – jelentette kihatározottan. – Te egy najád vagy? – bámultam rá. – Nem is a Mikulás – forgatta a szemét. – De angolul beszélsz és nem vagy avízben. – Miért azt hitted hogy nemviselkedhetünk emberként ha úgy tartjakedvünk?

Ezen még sohasem gondolkoztam.Hülyén éreztem magam. Egy csomónajádot láttam már a táborban de azoknem sok mindent csináltak azon kívülhogy a kenuzótó fenekéről vihogtak ésintegettek felém. – Figyelj azért jöttem hogy… –kezdtem. – Tudom ki vagy és azt is mit tervezel.És a válaszom: nem! Nem engedem hogya folyómmal takarítsd ki azt az undorítóistállót. – De… – Ne törd magad tengeri fiú! Ti óceántípusúak azt hiszitek hogy sokkalfontosabbak vagytok egy kis folyónáligaz? Hadd hívjam fel a figyelmed arrahogy ez a najád nem fog úgy táncolni

ahogy te fütyülsz csak azért mertPoszeidón fia vagy. Ez egy édesvíziélőhely, uram. A srác, aki legutóbbhasonlót kért tőlem, sajnos túlságosanjóképű volt, nálad mindenesetre sokkalhelyesebb és sikerült rávennie a dolograde most már tudom hogy életemlegnagyobb hibáját követtem el! Vanneked fogalmad arról mit tenne annyisalakanyag az ökoszisztémámmal?! Aztképzeled szennyvizet csinálok afolyómból a kedvedért?! A halaimelpusztulnának. A növényeimet sohasemlennék képes megtisztítani a trágyától!Évekig émelyegnék. KÖSZÖNÖMSZÉPEN, NEM KÉREK BELŐLE! Az, ahogyan beszélt, egyik halandóismerősömre bizonyos Rachel Elisabeth

Dare-re emlékeztetett – mindkettenszinte bokszoltak a szavaikkal. Igazánnem vethettem semmit a najád szemére.Be kellett látnom hogy én is dühöslennék ha valaki több millió kiló trágyátzúdítana a lakásunkra. De mégis… – A barátaim veszélyben vannak –próbálkoztam. – Az elég kellemetlen de nem az énproblémám. Nem fogod tönkretenni afolyómat. Úgy állt ott mint aki bunyózni akar. Akezét ökölbe szorította de a hangja kissémegremegett. Észrevettem hogy mindendühe ellenére fél tőlem. Talán attóltartott, hogy erőszakkal akarom átvenni afolyó felett az irányítást és aküzdelemben alul maradna.

Ettől elszomorodtam. Kötekedő alaknakéreztem magam, Poszeidónparancsolgató fiának. Leültem egy farönkre. – Rendben te nyertél. A najád meglepetten nézett rám: – Tényleg? – Nem akarok harcolni veled. Ez a tefolyód.Leeresztette a vállát. – Oh. Ez jó. Úgy értem, szép tőled. – De a barátaimat velem együtt eladjaka titánoknak ha napszálltáig nemtakarítom ki az istállókat. És fogalmamsincs hogyan sikerülhetne. A folyó boldogan csobogott mellettünk.Egy kígyó úszott át a tükrén aztánlebukott. A najád végül felsóhajtott.

– Elárulok egy titkot tengeristen fia.Markolj fel egy kis földet. – Hogy mit?! – Jól hallottad. Lehajoltam és belemarkoltam a texasiföldbe. Száraz volt és fekete apró fehérkövekkel… De valami mást isészrevettem benne. – Ezek kagylók – mondta a najád. –Megkövült tengeri kagylók. Több millióévvel ezelőtt, még az istenek ideje előtt,amikor Gaia és Uranosz uralkodott ezt aterületet víz borította. A tengerheztartozott. A markomban ősi tengeri sünök éspuhatestűek kagylódarabjait tartottam.Még a mészkőkavicsokban isbeágyazódott kagylókat találtam.

– Értem. De nekem mi hasznom ebből?– kérdeztem. – Te hasonlítasz rám félisten. Amikornem a vízben vagyok akkor a víz vanbennem. Ez az életelemem. – Egy lépésttett hátra és belelógatta a lábát a folyóbaezután rám mosolygott: – Remélemmegtalálod a módját hogy kiszabadítsd abarátaidat! A következő pillanatban vízzé változottés egyé vált a folyóval. Mire visszaértem az istállókhoz a napmár a domboknál járt. Valaki bizonyáramegetette a lovakat mert éppennagydarab állati tetemeket marcangoltak.Nem tudtam volna megmondani milyenállatokét de nem is voltam rá kíváncsi.Ha volt valami ami ezeket az egyébként

is undorító istállókat méggusztustalanabbá tehette akkor az ötvendögöt marcangoló ló látványa feltétlenülaz volt. Tengeri kaja!, üzente telepatikusan azegyik amikor meglátott. Gyere be! Mégvan hely a hasunkban! Mihez kezdhettem? A folyóval nemtakaríthattam ki az istállókat és azzal aténnyel sem tudtam mit kezdeni hogyezen a helyen több millió évvel ezelőtttenger hullámzott. Először a tenyerembentartott maroknyi apró megkövesedettkagylóra néztem aztán a trágyahegyrevégül elkeseredésemben elhajítottam akagylókat. Amikor hátat fordítottam alovaknak furcsa zajt hallottam. SSSSSZ!– sziszegett valami mint egy kilyukadt

luftballon. Ahová a kagylót hajítottam ottészrevettem egy trágyából feltörő, apróbuzgárt.

– Lehetetlen… – ámultam el. Óvatosan közelebb léptem a kerítéshez. – Magasabbra! – parancsoltam. PSSSSSSSSS! A vízsugár egyméteresre nyújtózott éstovább buzogott. Nem akartam hinni aszememnek. Néhány ló odamerészkedetta forráshoz hogy megvizsgálja. Az egyikbelekóstolt és elkapta a fejét: Fúj! Ez sós! Tengervíz tört fel Texas közepén egyfarmon. Újból a földbe markoltam és

kiszedegettem belőle a megkövültkagylókat. Nem igazán tudtam mit teszekcsak végigrohantam a karám mentén éskagylókat dobáltam a trágyába. Sós vízbugyogott fel mindenütt ahová a kagylókhullottak. Hagyd abba! Mi zabálni akarunk, nemfürödni!, ellenkeztek a lovak. Újabb furcsaságra lettem figyelmes: avíz nem futott ki a karámokból és folyt lea domboldalon mint az várható lettvolna. Tócsává gyűlt a források körül,majd leszivárgott a földbe a trágyávalegyütt. A lótrágya feloldódott a sósvízben és helyen csak a jó öreg anyaföldmaradt. – Erősebben! – kiáltottam. Valamimegrándult a gyomromban, és a sós vizű

források olyan erővel törtek fel, mintha avilág legnagyobb autómosójában járnék.A lovak megvadultak kétségbeesvevágtatni kezdtek, amikor a feltörőgejzírek több irányból mosdatni kezdtékőket. A trágyahegyek úgy olvadtak elmint a jégkockák. A bensőmben érzett rángás annyirafelerősödött, hogy szinte már fájt, de afájdalmat elfeledtette velem a feltörő sósvíz fantasztikus látványa. Megcsináltam.Az óceánt ide varázsoltam a lankákközé. Kérem, uram, hagyja abba!, kiabálták alovak. Addigra már mindent elöntött a víz. Abőrig ázott lovak ijedten csúszkáltak asárban. Trágyának nyomát sem lehetett

látni a több tonna ürülék felszívódott aföldben és a tócsák tóvá dagadtak. A vízkifolyt a karámból és több száz kispatakban elindult a domboldalon a folyófelé. – Állj! – parancsoltam a víznek. De nem történt semmi. Csak a hasambanerősödött a fájdalom. Ha nem sikerülidőben elzárnom a gejzíreket, a sós víz afolyóba ömlik és megmérgezi a halakat avízinövényekkel együtt. – Állj! – minden akaraterőmmel arraösszpontosítottam, hogy elzárjam afeltörő tengervizet. A gejzírek hirtelen elapadtak.Holtfáradtan estem térdre. Egymakulátlanul tiszta istállót láttam magamelőtt és egy kifutónyi friss sós sarat,

amelyen ötven csillogó szőrű lóálldogált. A zuhany még a foguk közül iskimosta a húsdarabokat. Kérem, uram, ígérjük, hogy nem esszükmeg! Csak ne zúdítson a nyakunkbaújabb sós zuhanyt! Rendben, de akkor ígérjétek meg, hogynem esztek többé mást, csak amit agondozóitok elétek tesznek. Embereketsoha. Vagy visszatérek a kagylóimmal! A lovak felnyihogtak és szentülmegfogadták hogy ezentúl szimpla ésrendes húsevő lovacskák lesznek. Nemértem rá tovább csevegni velük mert anap leszállni készült. Megfordultam ésrohanni kezdtem a farmház felé.

A barbecue illata már messzirőlmegcsapott. Még nagyobb sebességrekapcsoltam mert imádtam a barbecue-t. A tornácon minden készen ált egy jóbulihoz. A korlátokat szalagok és lufikdíszítették. Geryon egy olajoshordóbólkészített barbecue sütőnhamburgerhúsokat forgatott. Eurytion azasztal mellett ült és késével a körmétpiszkálgatta. A kétfejű kutya a sülőoldalasokat és hamburgereket szimatolta.Végül az egyik sarokban észrevettem abarátaimat: Tysont Annabetht Grovert ésNicót. Csuklóikat a bokáikhoz kötöztékmint a rodeóállatoknak és betömték aszájukat. – Engedje el őket! – ziháltam arohanástól. – Kitakarítottam az

istállókat! Geryon megfordult. Mindhárommellkasán egy-egy feliratos köténytviselt. „CSÓKOLD… MEG… ASZAKÁCSOT!" – olvastam össze afeliratot. – Csak nem?! Elárulná hogy csinálta? Nem voltam mesélős kedvemben, deelmondtam neki. Elismerően bólintott: – Kifejezetten ügyes. A maga helyébenmegmérgeztem volna azt az idegesítő kisnajádot, de így is minden elismerésem. – Engedje el a barátaimat!Megállapodtunk. – Azóta átgondoltam a dolgot. Haelengedem őket, sajnos, üres marad azsebem.

– De megígérte! Geryon ciccegni kezdett. – Kérte tán hogy tegyek esküt a Sztüxfolyóra? Eszébe sem jutott. Vagyis nemígértem semmit. Ha legközelebbegyezséget köt valakivel fiatalember nefelejtse el megesketni! Kirántottam a kardomat. Orthusfelmordult. Az egyik fejével Groverfüléhez hajolt, és elővillantottatépőfogait. – Eurytion ez a fiú kezd idegesíteni.Öld meg! – vetette oda flegmán Geryon. Eurytion szemügyre vett. Nem sok jövőtjósoltam magamnak vele és hatalmasbuzogányával szemben. – Ölje meg maga! – mondta atehénpásztor.

– Hogy mi?! – emelte fel szemöldökétGeryon. – Hallotta – morogta Eurytion. –Mindig velem végezteti el a piszkosmunkát. Ráadásul nem a jó ügyértharcolunk. Unom már hogy maga miatthaljak meg. Ha annyira ragaszkodikhozzá küzdjön meg maga a kölyökkel! Még soha nem hallottam ennyire„árészietlen" szöveget egy Árész sarjtól.Geryon elhajította a húsforgató villát: – Szembe mersz szegülni velem?! Haakarom akár most rögtön kirúglak! – Igen? És akkor ki fog a marháiravigyázni? Orthus lábhoz! A kutya otthagyta Grovert és atehénpásztor lábához telepedett. – Rendben! – mondta Geryon. – Még

visszatérünk a dologra ha végeztem akölyökkel! – felkapott és elhajított kétszeletelőkést. Az egyiket félreütöttem a kardommal. Amásik a kempingasztalba állt, néhánycentinyire Eurytion kezétől. Támadásba lendültem. Geryon az elsőcsapást egy izzó húsfogóval hárította elaztán az arcom felé döfött a barbecuevillával. A következő támadásátkikerülve sikerült a védővonalán belülrejutnom, és kardomat a középsőmellkasába döftem. – Arrgh – esett térdre előttem. Arraszámítottam, hogy mint a szörnyekszoktak, ő is semmivé foszlik. De csakgrimaszolt egyet és feltápászkodott. Akonyhakötényén vöröslő seb gyógyulni

kezdett. – Szép próbálkozás fiam de az ahelyzet hogy három szívem van.Tökéletes regeneráló rendszer. Felrúgta a barbecue-t és izzó parázsrepült mindenfelé. Az egyik Annabetharca mellett landolt és amennyirebekötött szája engedte felsikoltott. Tysonmegpróbálta szétszakítani a kötelét demeghaladta erejét a feladat. Pontotkellett tennem a csata végére, mielőttvalamelyik barátom megsérül. Pengémmel a bal mellkasára csaptam deGeryon csak kacagott. Ezután a jobbgyomrába szúrtam. Semmi. Arcizma semrándult. Mintha egy játék mackótpróbáltam volna kibelezni. Három szív. Tökéletes regeneráló

rendszer. Amíg egyszerre csak egyszívében tudok kárt tenni, nem győzömle. Beszaladtam a házba. – Gyáva! – kiáltott utánam. – Gyerevissza és halj meg tisztességgel! A nappali falain az őz- és sárkányfejekvisszataszító trófeái mellett egyfegyvertok és egy kardtartó is lógott.Aztán észrevettem a puzdrát és az íjat. Geryon elhajította a barbecue villájátamely remegve beleállt a mögöttem lévőfalba, éppen a fejem mellett. Elvett kétkardot a tartóról: – A te fejedet oda fogom kitenniJackson! A grizzly medve mellé. Őrült ötletem támadt. Eldobtam Árapálytés lekaptam az íjat a falról.

Én voltam a világ legrosszabb íjásza. Atábori céltáblát sem találtam el nemhogya közepét. De nem volt más választásom.Tudtam hogy ezt a csatát karddal nemnyerhetem meg. Artemiszhez ésApollóhoz fohászkodtam az íjászikeristenekhez hogy most az egyszersegítsenek nekem. Kérlek, istenkéim,csak egyetlen lövés erejéig! A nyílveszőt az idegre helyeztem. Geryon nevetett: – Te bolond! Egy kard többet ér egynyílvesszőnél! Felemelte kardját és támadásba lendült.Oldalra hajoltam. Mielőtt felémfordulhatott volna, a nyílvesszőt a jobboldalába lőttem. PAF, PAF, PAF! Hallott am, ahogy a

nyílvessző sorban átfúródik mindhárommellkasán aztán kirepül a bal oldalán ésbelefúródik a grizzly medve trófeájába. Geryon elejtette a kardját és kidülledtszemmel rám nézett: – De nekem azt mondták hogy nemtudsz lőni. Hogy nem tudsz lőni… Arca beteges zöldre változott. Térdreesett azután szétporlott. Nem maradt másbelőle, csak három kötény, és egynagyméretű cowboycsizma. Kiszabadítottam a barátaimat. Eurytionmeg sem próbált megállítani. Aztánolajat öntöttem a tűzre, és a barbecuesütő lángjai közé dobáltam mindenféleennivalót. Ezzel az égő áldozattalszerettem volna megköszönni Artemiszés Apolló segítségét.

– Köszönöm! Jövök nektek egyel. A távoli mennydörgésből arrakövetkeztettem, hogy a hamburgernek jóillata volt. – Éljen Percy! – lelkendezett Tyson. – Megkötözhetjük a tehénpásztort?Hadd tudja meg ő is, milyen érzés –szólalt meg Nico. – Benne vagyok! – csatlakozott Grover.– Az ölebe le akarta harapni a fülemet. Eurytionra néztem aki nyugodtan ült apiknikasztal mellett. Orthus atehénpásztor térdére helyezte mindkétfejét. – Mennyi időbe telik Geryonnak, hogyvisszatérjen? – kérdeztem.

Eurytion vállat vont: – Talán száz évbe. Elég sokáig tart nekiszerencsére! Hálával tartozom neked. – Azt mondta unja már hogy meghaljonGeryonért – jutott eszembe. – Hogytörtént a dolog? – Már több ezer éve dogozom ennek apatkánynak. Szokványos félvérkéntkezdtem de elfogadtam ahalhatatlanságot amikor apámfelajánlotta. Ez volt életem legrosszabbdöntése. Itt ragadtam ezen a farmon.Nem hagyhatom el. Nem léphetek le.Csak terelgetem Geryon teheneit ésvívom ostoba harcait. Sajnos összevagyunk mi már nőve. – Talán tudna változtatni néhány dolgon– mondtam.

– Mire gondolsz? – kérdezte Eurytionrésnyire húzott szemmel. – Legyen kedves az állatokkal. Viseljea gondjukat. Ne adja el őket húsnak. Ésszüntesse be a titánokkal való üzletelést.Eurytion elgondolkozott ezen: – Ezentúl úgy lesz ahogy mondtad. – Állítsa a saját oldalára az állatokat.Ha Geryon visszatér talán ő fog majdmagának dolgozni. Eurytion elvigyorodott: – Azt el tudnám viselni. – Nem fogja megakadályozni hogytávozzunk? – Ugyan miért tennék ilyet?! Annabeth megvakarta kidörzsöltcsuklóját. Még mindig gyanakodvapislogott Eurytion felé.

– A főnöke szerint valaki fizetett abiztonságos utazásunkért. Kicsoda? A tehénpásztor vállat vont: – Lehet hogy csak bolondított titeket. – És mi a helyzet a titánokkal? Geryonelküldte nekik az Írisz-üzenetet Nicóról? – Nem. Meg akarta várni vele abarbecue parti végéig. Tőle nem tudtakmeg semmit. Nico rám meredt. Nem tudtam mihezkezdjek vele. Abban biztos voltam hogynem fog velünk jönni hiába is próbálnámrávenni. Ugyanakkor azt sem hagyhattamhogy folytassa magányos ámokfutását. – Maradj itt a farmon amíg nemteljesítjük a küldetésünket – javasoltam.– Itt biztonságban lennél. – Biztonságban? Mit törődsz te az én

biztonságommal? A nővéremet ishagytad meghalni! – Nico – kezdte Annabeth – nem Percyhibája volt. És Geryon nem hazudottamikor azt mondta jó lesz vigyáznodKronosszal. Ha tudomást szerezne arrólhogy ki vagy mindent elkövetne hogy asaját oldalára állítson. – Én nem állok egyik oldalon sem! Ésegyáltalán nem félek! – Pedig jobban tennéd – folytattaAnnabeth. – A nővéred nem akarnáhogy… – Ha tényleg érdekelne benneteket anővérem, akkor segítenétekvisszaszerezni! – Egy lelket lélekért cserével? –kérdeztem.

– Igen! – De ha nem az én lelkemre pályázolakkor… – Nem fogom neked elmagyarázni! –pislogott ki egy könnycseppet aszeméből. – És vissza fogom hozni anővéremet. – Bianca nem szeretné hogy visszahozd– mondtam. – Legalábbis nem így. – Te nem ismered őt! Honnan tudnád,mit akarna és mit nem?! A barbecue sütőben táncoló lángokbanéztem. Felidéztem magamban Annabethpróféciájának sorát: „Bízva lészen aszellem királyra." Nem volt kérdéseskire vonatkozhat a sor. Meg kellettgyőznöm Nicót, hogy ne hallgassonMinószra:

– Kérdezd meg Biancát! Az ég hirtelen elsötétedett. – Már megpróbáltam. De nemválaszolt. – Próbáld meg újra! Most hogy én is ittvagyok talán válaszolni fog. – Ugyan miért tenné? – Mert Írisz-üzenetet küldött nekem. –Hirtelen elöntött a bizonyosság hogy ígytörtént. – Figyelmeztetni akart arra amirekészülsz. Azt szerette volna hamegvédelek. Nico a fejét rázta: – Nem hiszem. – Csak egy mód van rá hogy kiderítsük.Azt mondtad nem félsz. – Eurytionhozfordultam: – Szükségünk lenne egygödörre olyasmire mint egy sír. Valamint

ételekre és italokra. – Percy – figyelmeztetett Annabeth –nem hinném hogy ez jó… – Rendben. Megpróbálom – határozottNico. Eurytion megvakarta szakállát. – Van hátul egy gödör amit aszennyvíztárolónak ástunk. Használjátokazt. Küklopszfiú, hozd ki a hűtőtáskámata konyhából! Remélem a holtak nemvetik meg a gyökérsört…

10. EGY HALÁLI KVÍZMŰSOR

Sötétedés után kezdtünk aszellemidézésbe a hét méter hoszszúgödör mellett. A mellette lévőszennyvíztároló kanárisárga tartályára

egy mosolygós arcot festettek valamint avállalat nevét: BOLDOG BUDI. Ez nemigazán illett a szellemidézéshangulatához. Telihold volt. Ezüstfelhők úsztak azégen. – Minósz bizonyára itt ólálkodikvalahol – mondta Nico homlokráncolva.– Besötétedett. – Lehet hogy lelépett – bizakodtam. Nico gyökérsört öntött a gödörbe ésbedobált némi grillezett húst majdógörög nyelven kántálni kezdett. Abbana másodpercben elhallgattak a fák közöttciripelő tücskök. A zsebemben lapuló,sztűgiai jégből készült kutyasíp ishidegebb lett, majdnem lefagyott tőle alábam.

– Hagyd abba! – kérte Tyson. Részben egyetértettem vele.Természetellenes dolgot műveltünk. Azéjszakai levegő erősen lehűlt.Fenyegetés vibrált benne. De mielőttmegszólalhattam volna, az első szellemmár meg is jelent. A gödörből kénszagúköd szivárgott. Az árnyakemberformákká sűrűsödtek. Az egyik kékárnyalak a gödör széléhez lebegett majdtérdre esett és belekortyolt. – Zavarjátok el, ebből csak Biancaihat! – fejezte be váratlanul Nico akántálást. Előrántottam Árapályt, a szellem pedighangosan sziszegve hátrálni kezdett amennyei bronzpenge láttán. De az elsőszellemet nem lehetett megállítani.

Emberi alakot öltött: egy fehér köntöstviselő szakállas férfiét. A fejénaranykorona ült és halott szemébengonoszság csillogott. – Minósz! – ismerte fel Nico. – Mitkeresel te itt? – Bocsáss meg uram! – kezdte Minószde nem úgy hangzott mintha bármitsajnálna. – A bemutatott áldozatillatának egyszerűen nem tudtamellenállni. – Szemügyre vette saját kezét.– Jó újra látni magamat majdnem testetöltve. – Megzavartad a rituálét – rótta megNico. – Takarodj in… A halott király szelleme éles fénnyel,fenyegetően vibrálni kezdett. Nicokénytelen volt folytatni a kántálást hogy

sakkban tartsa. – Igen igazad van uram – felelte aszellem kárörvendve. – Folytasd csak akántálást! Csak azért jöttem hogymegvédjelek ezektől a hazugoktól, akiktőrbe akarnak csalni. Felém fordult és úgy nézett rám mint egycsúszómászóra. – Percy Jackson… ejej. Úgy látomPoszeidón fiai semmivel sem lettekjobbak az elmúlt évszázadok során… Legszívesebben bemostam volna nekiegyet. De mivel sejtettem, hogy ennyierővel a levegőt is bokszolhatnám,lemondtam róla. – Bianca di Angelóval szeretnénkbeszélni. Tűnjön el! – vágtam oda neki. A szellem kuncogni kezdett.

– Az egyik testvéred puszta kézzelvégzett a Minótauroszommal. De azútvesztőben ennél sokkalveszedelmesebb dolgok várnak rád.Honnan veszed hogy Daidalosz segíthet?A többi szellem egyre izgatottabb lett.Annabeth előhúzta a tőrét, hogy segítsentávol tartani őket a gödörtől. Groverannyira berezelt hogy Tyson nyakábacsimpaszkodott. – Daidalosz nem törődik veletek,félvérek – figyelmeztetett Minósz. –Nem bízhattok meg benne. Egy ravaszvénember. Megkeseredett a kezéheztapadó vértől, és az istenek is elátkozták. – A vértől? – kérdeztem. – Megöltvalakit? – Ne térjünk el a tárgytól! – mordult fel

a szellem. – Ti csak Nico útjába akartokállni. Le akarjátok beszélni hogy elérje acélját! Én istenné teszem! – Hallgass Minósz! – parancsolta Nico.Minósz gúnyosan mosolygott. – De uram ezek az ellenségeid. Nehallgass rájuk! Engedd hogymegvédjelek! Elveszem a józan eszüketmint a többinek! – Mint a többinek? – kapkodott levegőután Annabeth. – Chris Rodriguezrecéloz?! Maga tette! – Az útvesztő az én tulajdonom, nemDaidaloszé: a betolakodók nemérdemelnek mást, csak őrületet! – Tűnj el, Minósz! – parancsolta Nico.– Látni akarom a testvéremet! A szellem alig tudta fékezni dühét.

– Ahogy kívánod uram! Defigyelmeztetlek: nem szabad megbíznodezekben a hősökben! Azzal köddé vált. Újabb szellemek rohantak előre, deAnnabethszel visszatartottuk őket. – Bianca megidézlek! – kezdett Nico aszövegébe és egyre gyorsabban kántált.A szellemek nyugtalanul suhantak ide-oda. – Most már barmikor itt lehet –motyogta Grover. A fák között ezüstös fény villant – egylélek volt, erősebb és bátrabb atöbbinél. Közelebb jött és valami aztsúgta engedjem át. Letérdelt a gödör eléhogy igyon. Amikor felemelkedettBianca di Angelo szellemalakja állt

előttünk. Nico hangja elcsuklott. Leengedtem akardom. A többi szellem furakodottvolna előre, de Bianca feltartott kezeláttán visszavonultak a fák közé. – Szia Percy! – köszöntött. Ugyanúgy nézett ki mint amikor mégéletben volt: dús fekete haj, és zöld,oldalra fordított baseballsapka. Szemeés bőre az öccsééhez hasonlóan sötét.Farmert viselt és csillogó kabátot azArtemisz Vadászainak egyenruháját.Válláról íj lógott halványanelmosolyodott és a szellemalakjavillogni kezdett. – Bianca – szólítottam meg elszorulttorokkal. Régóta bűntudat gyötört ahalála miatt, de most, hogy magam előtt

láttam, legalább ötször rosszabbuléreztem magam. Felszakadt a seb amit ahalála okozott. Eszembe jutott ahogyhiába kutatom át utána azóriásbronzharcos maradványait aminekelpusztításáért feláldozta az életét. – Annyira sajnálom – mondtam. – Nem kell bocsánatot kérned Percy!Az én választásom volt. Nem bántammeg semmit. – Bianca! – tántorgott előre Nico,mintha csak most ocsúdna a kábulatból. A testvére felé fordult. Bianca arcaszomorú volt mintha félne a pillanattól. – Szia Nico! De megnőttél! – Miért nem válaszoltál előbb?! –vágta a szemébe a fiú. – Már hónapokóta próbálkozom hogy kapcsolatba

lépjek veled! – Abban bíztam hogy feladod. – Feladom? – kérdezte Nicocsalódottan. – Hogy mondhatsz ilyet?!Csak próbállak megmenteni. – Nem fog sikerülni Nico. Hagyd abbaa próbálkozást! Percynek igaza van. – Nincs igaza! Hagyott meghalni! Percynem a barátod! Bianca kinyújtotta a kezét mintha megakarná érinteni Nico arcát, de ujjaiköddé váltak az élő bőrének közelében. – Hallgass meg! Hadész fiának tilosharagot tartania mert veszélyes. Ez a mivégzetes hibánk. Meg kell bocsátanodneki. Ugye megígéred? – Nem fogok megbocsátani. Soha. – Percy aggódott miattad, Nico. Ő

segíthet neked. Bepillantást engedtemneki abba amire készülsz. Bíztam bennehogy rád talál. – Szóval tényleg te voltál? Te küldtedaz Írisz-üzenetet – mondtam. Bianca bólintott. – De miért őt segíted miért nemengem?! Ez nem igazságos! – ordított alánnyal Nico. – Most jársz legközelebb az igazsághozNico – folytatta Bianca. – Te nemPercyre vagy dühös hanem rám. – Nem igaz! – Dühös vagy rám mert magadrahagytalak hogy csatlakozhassamArtemisz Vadászaihoz. Dühös vagy rámmert egyedül maradtál a halálom után.Nagyon sajnálom Nico! Tényleg. De

felül kell emelkedned a dühödön. És neokold többé Percyt az én választásomért!Ez végzetes következményekkel járhat. – Igaza van – szólt közbe Annabeth. –Kronosz lassan feltámad. És mindenkit amaga oldalára akar állítani akit csak tud. – Kit érdekel Kronosz?! – válaszoltNico. – Én csak a nővéremet akaromvisszakapni! – Nem fog sikerülni – mondta halkanBianca. – Hadész fia vagyok kinek sikerülne hanem nekem?! – Ne próbálkozz Nico. Ha szeretszne… – Bianca hangja elcsuklott. A szellemek ismét körénk gyűltek, ésszemlátomást izgatottak voltak. Árnyaikide-oda suhantak és azt suttogták:

Veszély! – A Tartarosz nyugtalan – magyaráztaBianca. – Az erőd és hatalmadfelkeltette Kronosz figyelmét. Ahalottaknak vissza kell térniük azAlvilágba. Nem biztonságos ittmaradnunk. – Várj! Kérlek! – tartóztatta Nico. – Szia Nico! Szeretlek! Ne felejtsd elamit mondtam! Alakja megremegett és eltűnt a többiszellemmel együtt. Ott hagytak bennünketegy gödörrel egy BOLDOG BUDIfeliratú szennyvíztartállyal és ateliholddal.

Mivel egyikünk sem égett a vágytól hogy

éjnek évadján folytassuk utunkat úgydöntöttünk hogy másnap reggel vágunkneki. Grover és én elfoglaltuk Geryonnappalijának bőrkanapéit.Kényelmesebb fekvés esett rajta, mint azútvesztő padlójára terített hálózsákbande rémálmaim itt is meglátogattak. Álmomban Luke-ot láttam a Tam-hegysötét palotájában. Most már befejeztékaz épületet – nem csak félkész illúzióvolt mint amilyennek múlt télen láttam.A falakon zöld fénnyel égtek a fáklyák apadlót fekete márvány borította. Afolyosón hideg szél fújt és a nyitottmennyezeten túl szürke viharfelhőkgomolyogtak. Luke csatához volt öltözve. Terepszínűnadrágot viselt, rövid ujjú pólót bronz

mellvértet de kardja Intrikus nem voltnála oldalán üresen lógott a kardhüvely.Kiléptünk egy nagy udvarra ahol tucatnyiharcos és dracaena készülődött aközelgő ütközetre. Amikor észrevették afiút a félistenek Luke felé fordultak éskardjukat a pajzsukhoz ütögetveüdvözölték. – Ssszóljon uram és támadunk! –mondta egy dracaena. – Hamarosan sor kerül rá – ígérteLuke. – Most folytassátok a felkészülést! – Uram! – szólt egy hang Luke hátamögül. Kelli volt az empusza. Azon azéjjelen kék ruhát viselt, ésszívdöglesztően jól nézett ki. A szemefel-felszikrázott: hol sötétbarna volt holvérvörös. A haja összefonva hullott a

hátára, és úgy tűnt, mintha tüzet fogottvolna a fáklyáktól és semmi mást semakarna csak visszaváltozni tiszta lánggá. A szívem dobolni kezdett. Arraszámítottam hogy Kelli felfedez ésmegint kiüldöz engem az álmomból minta múltkor. De egyelőre nem vett észre. – Látogatód érkezett! – mondta ésfélreállt. A látogató személye még Luke-ot is meglepte. Kampé a szörny tornyosult fölé. A lábakörül kígyók sziszegtek derekánállatfejek morogtak. Kivont kardjainakpengéin csillogott a méreg. Kitártdenevérszárnya az egész folyosótbetöltötte. – Te? – csuklott el Luke hangja. –Megmondtam hogy maradj az

Alcatrazban! Kampé pislogóhártyái oldalról csúsztaka szemére mint a hüllőknek. Most isugyanazon a morgó hangon beszélt, de atudatom mélyén értelmet nyertek szavai: Jöttem, hogy szolgáljam. Engedje meghogy bosszút álljak! – Te börtönőr vagy, a te dolgod az,hogy… – kezdte Luke. Senki sem szökhet el előlem. Holtanakarom látni őket. Luke habozott. Az arcán egyizzadságcsepp gördült végig. – Legyen ahogy akarod! Velünk jössz.Vihetnéd Ariadné fonalát. Ez nagymegtiszteltetést jelentő feladat. Kampé a csillagokra sziszegett aztánvisszadugta kardjait a hüvelyekbe majd

hatalmas sárkánylábain eldübörgött afolyosón. – Bánom már hogy felhoztuk aTartaroszból… – motyogta Luke. – Túlkiszámíthatatlan. Túl erős. Kelli lágy hangon felkacagott: – Luke, nem félni kell az erőtől, hanemhasználni! – Minél előbb indulunk, annál jobb.Túl akarok lenni rajta. – Óóó – dongta együtt érzőn Kelli, ésvégigfuttatta ujját Luke karján. –Szegénykém nagyon fájdalmas lehetszámodra hogy a régi táborod ellen kellvonulnod ugye? – Ezt egy szóval sem mondtam. – Ugye nem bántad meg? Luke arca megfeszült:

– Tudom mi a kötelességem. – Az jó – mondta a démon. – Mitgondolsz, elég ütőképes a csapatunk?Vagy kérjem meg Hekaté anyát hogysegítsen? – Elegen vagyunk! – felelte mogorvánLuke. – Az egyezséget megkötöttük.Most már csak abban kellmegállapodnunk hogy az arénánbiztonságosan áthaladhassunk. – Mmm… – kezdte Kelli – nagyonizgalmasan hangzik. Nem szeretném azt ahelyes fejecskédet egy lándzsa hegyénviszontlátni ha elbuknál. – Nem fogok elbukni – mosolygotthidegen Luke. – Nincs jobb dolgod annálhogy engem nyaggass démon?! – Hogyne lenne – mosolygott Kelli. –

Például el kell ijesztenem a hallgatózóidegeneket. Ahogyan most is… – azzalmegpördült és egyenesen a szemembenézett majd megvillantotta karmait ésszéthasította vele álmom szövetét. Hirtelen egy másik helyen találtammagam. Egy torony csúcsán álltam odalent azóceán hullámai csapkodták a hegyesszirteket. Az öreg Daidalosz amunkapadja fölé hajolt, és egy nagyiránytűhöz hasonló navigációs eszközzelbajlódott. Idősebbnek tűnt annál,amilyennek utoljára láttam. Háta hajlottvolt keze bütykös és eres. Ógörögülkáromkodott és úgy hunyorgott minthanem látna jól pedig fényes nappal volt. – Bácsikám! – kiáltott fel valaki.

A lépcsőn, faládával a kezében egymosolygó fiú szökdécselt felfelé. Annyiidős lehetett, mint Nico. – Szia Perdix! – köszöntötte az öreghidegen. – Elkészültél a munkáddal? – Igen bácsikám! Gyerekjáték volt! Daidalosz a homlokát ráncolta: – Gyerekjáték? Már hogy lennegyerekjáték pumpa nélkül rábírni a vizethogy hegynek felfelé folyjon? – Pedig az volt gyere nézd meg! A fiú ledobta a ládáját és turkálnikezdett benne. Végül kihúzott belőle egypapiruszdarabot, amelyen különbözőjegyzetek és ábrák látszódtak. Nekemnem mondtak semmit de az öregmogorván biccentett: – Értem. Nem rossz.

– A király imádta! Azt mondta nálad istehetségesebb vagyok! – Valóban? – De nem hittem neki. Annyira örülökhogy anyám hozzád küldött tanulni!Mindent tudni akarok amit te! – Azt elhiszem – motyogta Daidalosz. –Hogy a helyembe állhass igaz-e? A gyerek szeme elkerekedett. – Jaj ne mondj ilyeneket bácsikám! Sőt,azon tűnődöm, hogy… az embernekmiért kell egyáltalán meghalnia? A feltaláló haragos tekintettel meredt afiúra: – Mert ez a dolgok rendje.Mindenkinek meg kell halnia csak azisteneknek nem. – De miért? – makacskodott a fiú. – Ha

valahogy fogva tarthatnánk az animust alelket… egy másik formában… Te voltálaz aki robotokról beszéltél nekem:bronzbikákról -sasokról sárkányokról -lovakról. Miért ne alkothatnánk bronzbólembert is? – Ugyan már fiam! – szólt rá Daidaloszélesen. – Ne álmodozz! Az efféle dolgokelképzelhetetlenek! – Én nem vagyok ebben olyan biztos –makacskodott a fiú. – Egy kismágiával… – Mágiával? Nevetséges! – De igen bácsikám! Mágiávalgépészettel és egy kis munkával olyanemberi test állítható elő, ami jobb mintaz eredeti! Készítettem is néhányvázlatot.

Vastag tekercset nyújtott át az öregnek.Daidalosz kihajtotta majd hosszasantanulmányozta. Összehajtotta a tekercsetés a fiúra pillantott. – Nem sikerülhet. Ha idősebb leszel,majd te is belátod. – Majd én beállítom azt a csillagórát!Megint bedagadtak az ujjaid? Az idős ember állkapcsa megfeszült. – Meg tudom csinálni magam isköszönöm! Nincs más dolgod? Perdix mintha észre sem vette volnahogy felbosszantotta az öreget.Szerszámai tetejéről lekapott egybronzból készült bogarat és a toronyszéléhez futott vele. A torony szélénalacsony korlát futott körbe éppen csak afiú térdéig ért. A szél erősen fújt.

Ne menj a szélére! – akartamfigyelmeztetni de nem jött ki hang atorkomon. Perdix felhúzta a bogarat,aztán a levegőbe dobta és kacagvafigyelte ahogy elrepül. – Okosabb mint én – motyogta magábanaz öreg hogy a fiú nem hallja. – Igaz hogy a fiad meghalt? Hatalmasszárnyakat készítettél neki deelromlottak. Daidalosz keze ökölbe szorult. – A helyemre akar állni – suttogta.A szél a fiú körül csapdosott belekapotta ruhájába lobogtatta a haját. – Én is szeretnék repülni – csacsogottPerdix. – Elkészítem a saját szárnyaimat.De azok nem fognak elromlani mint atieid. Szerinted sikerülni fog?

Talán csak álom volt az álomban deDaidalosz mellett a kétarcú Janus fejejelent meg remegve a levegőben, ésvigyorogva egyik markából a másikbadobálta az ezüstkulcsot. Válassz, suttogtaaz idős feltalálónak. Válassz! Daidalosz felkapott egyet a fiúfémbogarai közül. Szeme vörösen égett adühtől. – Perdix! – kiáltotta. – Kapd el! A bronzbogarat a fiú felé dobta. Perdixboldogan ugrott hogy elkapja de a dobáshosszabb lett mint gondolta. A bogár azég felé vitorlázott. Perdix túl messzirenyújtózkodott. A szél megtaszajtotta. Esés közben valahogy sikerültmegkapaszkodnia a kőkorlátban. – Bácsikám! Segíts!

Az öreg arca maszkká merevedett. Nemmozdult. – Mi az Perdix! Hol vannak azok ahíres szárnyaid? Készítsd el őket, mertkéső lesz! – Bácsikám! – kiáltotta a fiú utolsóerejéből. Nem bírta tovább tartani magátés a tengerbe zuhant. Egy másodpercnyi halálos csend támadt.Janus isten villant egyet, és eltűnt.Mennydörgés rázta meg az eget.Odafentről egy asszony szigorú hangjahallatszott: Megfizetsz még ezért,Daidalosz! Nem először hallottam ezt a hangot.Annabeth anyjáé, Athéné istennőé volt. Daidalosz hunyorgó szemmel meredt azégre:

– Világ életemben tiszteltelek, Athénéistennő! Mindent feláldoztam azért hogya te utadat járjam. Azon a fiún az én áldásom volt, és tevégeztél vele. Ezért fizetned kell! – Mást se tettem csak fizettem ésfizettem egész életemben… Nemkétséges hogy az Alvilágba kerülök deaddig… Felvette a fiú tervrajzait tanulmányoztaegy darabig majd ruhaujjába csúsztattaőket. Úgy látom, nem érted – mondta hidegenAthéné. – Fizetni fogsz érte most ésmindörökké! Daidalosz összeroskadt a rátörőfájdalomtól. Azt éreztem, amit ő érzett.Égető fájdalom szorította össze a

nyakamat, mintha olvadt forró vasbólöntöttek volna rá gallért. Elállt alélegzetem, és elsötétült előttem a világ.

Sötétben ébredtem kezemmel a torkomatmarkolásztam. – Percy! – szólalt meg Tyson a másikkanapéról. – Jól vagy?Végre újra egyenletesen lélegeztem.Nem tudtam mit felelni. Most voltam tanúja annak hogy a fickóakit keresünk végzett a sajátunokaöccsével. Kék fény villódzott aszobában. – Hány… hány óra van? – kérdeztemrekedten. – Hajnali kettő – felelt Grover. – Nem

tudtam aludni. Néztem egy kicsit azAnimal Channelt – szipogta. – Tudodnagyon hiányzik Boróka. Kidörzsöltem az álmot a szememből. – Elhiszem de… nemsokáraviszontláthatod. Grover szomorúan rázta a fejét. – Tudod milyen nap van ma? Mostláttam a tévében. Június tizenharmadika.Hét napja hagytuk el a tábort. – Hogy mi? – lepődtem meg. – Az kivan zárva! – Az idő sokkal gyorsabban telik aLabirintus falai között – emlékeztetettGrover. – Amikor Annabeth és teelőször lementetek, azt hittétek, hogycsak néhány percre tűntetek el, nememlékszel? Pedig órákig nem tudtunk

rólatok semmit. – Ja tényleg… – aztán leesett a tantuszhogy mi bántja kecskepajtást. – APárosujjú Patások Tanácsánakhatárideje! Grover a szájába vette a tévétávirányítóját és rágni kezdte. – Kifutottam az időből – mondtaműanyag darabokkal teli szájjal. – Havisszatérek elveszik a kutatásiengedélyem és nem indulhatok többé aPán keresésére! – Beszélünk velük! Megkérjük őket,hogy adjanak több időt! Grover nagyot nyelt: – Nem fognak belemenni. A Földhaldoklik. Minden nap rosszabb. Avadon… érzem, ahogy lassan eltűnik.

Meg kell találnom a Pánt. – Sikerülni fog haver ne aggódj! Grover rám meredt nagy szomorúkecskeszemével: – Te mindig jó barát voltál Percy. Amitma is csináltál! Ahogy megmentette-e-edaz állatokat Greyontól! Az valamicsodálatos volt! Azt kívánom bárcsakolyan lehe-e-etnék mint te. – Hé, ne mond ezt! Te sem vagy kisebbhős… – De sokkal kisebb vagyok. Hiábapróbálkozom… – sóhajtott. – Percy nemmehetek vissza a táborba anélkül hogymegtaláltam volna a Pánt. Egyszerűennem. Ugye megérted? Nem tudnékBoróka szemébe nézni ha elbukom. Méga saját szemembe sem.

Hangja annyira boldogtalan volt hogyfájt hallani. Annyi mindenen átmentünkmár együtt de még nem hallottam ennyireletörtnek. – Majd kitalálunk valamit. Nem buktálel. Te vagy a legnyerőbb kecskefiú ésezt Boróka is tudja. Hát még én. – Nyerő kecskefiú – sóhajtottaszomorúan. Miután Grover elaludt még sokáig ébrenbámultam az Animal Channel kék fényeita trófeákon.

Másnap reggel lesétáltunk atehénpásztorhoz és elköszöntünk tőle. – Nico ha akarod velünk jöhetsz –mondtam neki mert eszembe jutott

milyen kísértetiesen hasonlított azálmomban Perdix Nicóra. De csak a fejét rázta. Kétlem hogybármelyikünk jól aludt volna adémonfarmon, de Nico tűnt alegnyúzottabbnak. A szeme vöröslöttarca krétafehér volt. Fekete köntöstviselt amely bizonyára Geryoné volt,mert még egy felnőtt férfinak is háromszámmal nagyobb lett volna nemhogyNicónak. – Sok mindent át kell gondolnom –mondta. Nem nézett felém de tudtamhogy még most is dühös rám. A tényhogy a nővére az én hívásomra inkábbelőjött az Alvilágból mint az övére csaktovább rontott a viszonyunkon. – Nico – szólalt meg Annabeth –

Bianca csak azt szeretné ha nem kelleneaggódnia miattad. A fiú vállára tette a kezét de Nicoelhúzódott és visszafordult az úton a házfelé. Talán csak a szemem káprázott deúgy tűnt, mintha a hajnali ködökkövetnék. – Aggódom érte – mondta Annabethfelém fordulva. – Ha megint Minószszellemétől kér segítséget… – Minden rendben lesz ne aggódjatok!– ígérte Eurytion. A pásztor szépenkimosakodott. Farmert viselt és tisztacowboyinget még a szakállát is rövidrenyírta. A lábán Geryon csizmájáraismertem. – A fiú addig maradhat ésaddig gondolkozhat, ameddig csak kedvetartja. Itt biztonságban lesz, erről

kezeskedem. – Mi lesz magával? – kérdeztem. Eurytion megvakarta Orthus egyik állátaztán a másikat is. – A dolgok megváltoznak ezen afarmon a mai naptól. Többé nem esziksenki a szent állatokból. Lesz helyettükszójafasírt. És összehaverkodom ahúsevő lovakkal. Ki tudja, lehet hogybenevezek velük egy rodeóra! Hideg futott végig a hátamon agondolatra: – Maga tudja. Mindenesetre sokszerencsét! – Kösz! – köpött Eurytion a fűbe. – Hajól sejtem most tovább keresitekDaidalosz műhelyét. Annabeth tekintete felcsillant:

– Talán tud segíteni? Eurytion a csordarácsot tanulmányozta.Látszott rajta hogy a téma kissékényelmetlen a számára. – Nem tudom merre lehet. DeHéphaisztosz talán tud segíteni nektek. – Héra is ezt javasolta. De hogyantaláljuk meg Héphaisztoszt? Eurytion kihúzott valamit a gallérjából.Egy nyakláncot – egy ezüstláncon lógósima ezüstlemezt. A lemez közepén egymélyedés látszott mintha valakibelenyomta volna a hüvelykujját.Átnyújtotta Annabethnek. – Héphaisztosz néha meglátogat –kezdte. – Az állatokat tanulmányozzahogy minél élethűbben készíthesse elbronzból a robotváltozataikat. A

legutóbbi alkalommal… ööö… tettemneki egy szívességet. Segítettem nekicsőbe húzni apámat, Árészt ésAphroditét. Hálából nekem ajándékoztaezt a láncot. Azt mondta ha egyszer megakarom találni ez a lemez majd elvezet akovácsműhelyébe. De csak egyetlenegyszer. – És maga továbbajándékozza nekem?– kérdezte Annabeth. Eurytion elpirult. – Engem nem érdekelnek akovácsműhelyek, kisasszony. Éppen elégdolgom akad itt. Csak nyomja meg agombot kisasszony és próbálja megkövetni! Annabeth engedelmeskedett és a lemeznyolc fémlábat növesztve életre kelt.

Barátnőm visítva hajította el aszerkezetet, ettől a tehénpásztor mégjobban zavarba jött. – Pók! – kiáltott fel.

– Tudja Annabethnek pókfóbiája van –magyarázta Grover. – Az édesanyjaAthéné esküdt ellensége Arakhnénak. – Ó – pislogott Eurytion. – Ezt nemtudtam bocsásson meg kisasszony! A pók a rács felé iszkolt, és eltűnt kétcső között. – Siessünk! A robotpók nem fog várniránk – javasoltam. Annabeth éppenséggel nem lelkesedetttúlzottan de nem volt más választásunk.Elbúcsúztunk a tehénpásztortól Tyson

félrehúzta a marharácsot, és lemásztunkaz útvesztőbe. Azt kívántam bárcsak pórázt is adottvolna Eurytion a pókhoz! Olyan gyorsaniszkolt az útvesztőben, hogy az idő nagyrészében nem is láttuk. Ha nem lett volnavelünk Tyson és Grover akik kifüleltékmerre jár gyorsan elvesztettük volna apókot.Végigrohantunk egy márványfolyosónaztán balra fordultunk és nem sokonmúlott hogy nem zuhantunk egyszakadékba. Engem Tyson rántott visszaa biztos halálból. A folyosó a túloldalonfolytatódott. Előttünk harmincméteresmélység sötétlett. A mennyezethezvízszintesen egy vaslétrát erősítettek. Amechanikus pók már félúton járt a

szakadék fölött fémszálakat lőtt kimagából, és azon lendült egyik fokról amásikra. – Majommászóka! – szólalt megAnnabeth. – Ebben jó vagyok! Felugrott, elkapta az első fokot, ésátkapaszkodott a túlpartra. A pókoktól rettegett de egy feneketlenszakadék fölött feszülőmajommászókának simán nekivágott. Tiértitek ezt? Annabeth a túloldalon folytatta tovább apók üldözését. Én is átcsimpaszkodtam amászókán. A másik oldalrólvisszanéztem. Grover mint egy kismajom(ha lehet egy kecskét majomhozhasonlítani) Tyson hátán lógott.Termetes küklopsz testvérem három

lendülettel a túloldalon termett. Mégszerencse hogy ilyen gyorsan mert azutolsó fok kilazult a súlya alatt és a létralezuhant a mélybe amint Tyson lába aszakadék túlsó széléhez ért. Azalagútban elhaladtunk egy csontvázmellett. Ing, nadrág és nyakkendőfoszlányait véltem felfedezni acsontokon. A pók nem lassított elszaladtegy farakásféle mellett csak akkor jöttemrá hogy voltaképpen ceruzák miutánrávilágítottam a zseblámpámmal. Egyhalom félbetört ceruza. Az alagút egy nagy terembe futott. Élesfény vakított el bennünket. Miutánhozzászokott a szemünk megláttuk acsontvázakat. Egy tucatnyi hevertkörülöttünk a padlón. Némelyik nagyon

régi volt és teljesen kifehéredett desajnos akadtak sokkal frissebb ésgyomorforgatóbb maradványok is. Aztnem mondhatnám, hogy annyirabűzlöttek, mint Geryon istállói demajdnem. Aztán észrevettem a szörnyet. Egycsillogó emelvényen állt a terem túlsófelében. A feje egy asszonyé volt de ateste egy oroszláné. A nő egész csinoslett volna, ha nem köti a haját szigorúkontyba, és nincs olyan erősen kifestve,mert így egy énektanárnőmreemlékeztetett harmadikos koromból. Amellkasán kék szalagos kitűzőt viselt.Eltartott egy kis ideig, amíg kibetűztem:EZ A SZÖRNY ELNYERTE APÉLDAMUTATÓ DOLGOZÓ CÍMET.

– Szfinx! – nyöszörögte Tyson. Tudtam miért ijedt meg annyira.Kiskorában amikor még New Yorkbanélt megtámadta egy szfinx. Azösszecsapásra máig emlékeztették ahátán éktelenkedő hegek. Reflektorok világítottak a szörny kétoldalán. Az alagút az emelvény mögöttfolytatódott. A pók átsurrant a szörnytappancsai alatt, és eltűnt. Annabeth utánarohant de a szfinxrámordult és emberszájábóloroszlántépőfogak villantak elő. A teremmindkét kijárata elé rács zuhant. A szörny vicsorgása váratlanul sugárzómosollyá változott. – Üdvözlöm a szerencsésvendégeinket! Akkor vágjunk bele

aaaz… Élje ön is túl! játékba! Konzervtaps hangzott a mennyezet felől,mintha hangszórókat rejtettek volna elodafent. A reflektorok végigsöpörtek atermen diszkófények villogtak acsontokon és végül megállapodtak azemelvényen. – Csodás nyeremények! Ha helyesenválaszoltok sértetlenültovábbhaladhadtok ha nem, megeszlekbenneteket szőröstülbőröstül! Kérem azelső játékost! Annabeth megragadta a karomat. – Hagyd majd én! Tudom mit fogkérdezni. Bevallom nem ellenkeztem. Nem azértmert jobban örültem volna ha Annabethteszik meg helyettem de tudtam hogy a

műveltségi vetélkedőkben csak ő rúghatlabdába közülünk. Fellépett a játékosok pódiumára amelyreegy iskolai egyenruhát viselő csontvázhajolt. Mivel útban volt, Annabethfinoman félretolta mire annak darabjaikopogva a földre hullottak. – Bocs… – mondta Annabeth. – Üdvözöllek Annabeth Chase! –kiáltotta a szörny, mielőtt még Annabethbemutatkozhatott volna. – Készen állsz ajátékra? – Persze – válaszolt Annabeth. –Halljuk azt a találós kérdést! – Húsz kérdést fogok feltenni – mondtaboldogan a szfinx. – Mi?! De a régi időkben csak… – Azóta szigorítottunk a játékon. Ahhoz

hogy áthaladhass mind a húszat meg kellválaszolnod! Ugye milyen izgalmas?! A taps hol felharsant hol elhalt minthavalaki egy csapot csavargatna. Annabeth idegesen rám pillantott.Biztatóan bólintottam. – Rendben – mondta a szfinxnek. –Készen állok. Fentről dobpergés hallatszott. A szfinxszeme izgatottan csillogott. – Mi… Bulgária fővárosa? Annabeth a homlokát ráncolta. Egyszörnyű másodpercig azt hittemleblokkolt. – Szófia de… – Helyes válasz! – újabb konzervtapshangzott fel. A szfinx szélesenvigyorogva mutogatta az agyarait. –

Kérlek a válaszaidat jól láthatóan jelöldbe egy hagyományos kettes ceruzával azelőtted fekvő tesztlapon. – Hogy mi? – lepődött meg Annabeth.Egy kifaragott ceruza és egy tesztfüzetjelent meg előtte a pódiumon. – Vigyázz hogy a jó kockát pipáld ki ésmaradj a kockán belül! – mondta aszfinx. – Ha radírozol akkor gondosanradírozz mert a gép nem képesértelmezni a válaszodat. – Miféle gép?! A szfinx megmutatta. A reflektor felettegy bronzból készült dobozra bökött amancsával, amiből különféle műszerekmeredeztek. A doboz oldalán egy nagygörög éta állt Héphaisztosz jele. – És most jöjjön a második kérdés… –

folytatta volna a szfinx de Annabethközbevágott: – Várjunk csak és hol marad az atalálós kérdés hogy „melyik az azélőlény, amelyik reggel négy lábonjár…" – Bocsáss meg nem értem… – aszfinxet kezdte határozottan zavarni azokvetetlenkedés. – A találós kérdés az emberről. Akireggel négy lábon jár mert csecsemő,délben két lábon, este három lábon, mertbotja van. Ezt szokta kérdezni! – Látod, ezért változtattuk meg akérdéseket! Mert előre tudtad volna! –csattant fel a szfinx. – És most jöhet amásodik kérdés! Mi tizenhatnégyzetgyöke?

– Négy de… – Helyes! Melyik amerikai elnök írtaalá a Felszabadító nyilatkozatot? – Abraham Lincoln de… – Helyes! Négyes kérdés! Mennyi… – Elég! – kiáltotta Annabeth. Annyira jól haladt hogy szívesenrászóltam volna ne nyavalyogjon hanemválaszolja meg sorra a kérdéseket ésmenjünk végre. – De ezek nem találós kérdések! – Ezt meg hogy érted! – csattant fel aszfinx. – Mik lennének?! Ez akérdéssorozat direkt erre a célra… – Ez csak véletlenül egymásra dobáltszellemtelen tények halmaza! A találóskérdéseken el kell gondolkozni. – Gondolkozni? Miért most nem azt

csinálod?! Nevetséges! Szóval mekkoraerő szükségeltetik… – Hagyja abba! Ez csak egy ostobaröpdolgozat! – Bocs Annabeth – szólt közbe Grover.– Arra gondoltam hogy talán előbb…csináld meg a tesztet, ráérsz későbbakadékoskodni! – Én Athéné gyermeke vagyok. Ez akérdéssor sértés az intelligenciámranézve. Nem vagyok hajlandó több ehhezhasonló kérdésre felelni. Lelkem egyik része egyetértett vele éselismeréssel adózott bátorsága előtt, dea másik része azt súgta: büszkeségeokozza a vesztünknek. A reflektorok ragyogtak. A szfinx szemefeketén csillogott.

– Biztos vagy ebben? – kérdeztehidegen a szfinx. – Ha nem mész át avizsgán megbuksz. Mivel a tanulókkalnincs módunk osztályt ismételtetniMEGESZLEK! A szfinx kimeresztette rozsdamentesacélként fénylő karmait éselrugaszkodott az emelvényről. – Ne! – lendült támadásba Tyson akinagyon nem szerette ha Annabethtfenyegetik. De bátorsága megdöbbentett:képes volt kiállni a szfinxszelgyermekkori rémélményei ellenére is. A levegőben csaptak össze, aztán egycsonthalmazra zuhantak. Annabeth időtnyert, és kivonhatta a kardját. Tysonfelállt, cafatokban lógott a pólója. Aszfinx morogva leste honnan támadhat.

Előrántottam Árapályt, és Annabeth eléálltam. – Válj láthatatlanná! – Le tudom győzni! – felelte. – Nem! A szfinx téged akar. Bízd ránka dolgot! Mintha csak alá akarta volna támasztania szavaimat a szfinx félrelökte Tyson ésmegpróbált elugrani mellettem. Groverfelkapott egy lábszárcsontot a padlórólés szemen bökte vele a szörnyet. Aszfinx felüvöltött fájdalmában. Annabethfeltette a varázssapkáját és láthatatlannávált. A szfinx már csak Annabeth hűlthelyére ugorhatott. – Ez nem szabályos! Csaltál! –üvöltötte. Mivel Annabetht már nem láthatta, felém

fordult. De mielőtt a kardommallecsaptam volna rá Tyson kitépte aszörny osztályozógépét a padlóból és afejéhez vágta. Tönkretette vele a kontyátés a gépet is ami darabokra esett szét. – Az osztályozógépem! A tesztkönyvemnélkül hogy legyek példamutatódolgozó?! A rács felemelkedett az alagút túlsószája előtt. A kijárat felé sprinteltünk ésnagyon bíztam benne hogy Annabethugyanezt teszi. A szfinx utánunk vetette magát, deGrover elővette nádsípját, és játszanikezdett rajta. A padlón heverő ceruzákhirtelen ráébredtek hogy egykoron fákvoltak. Körbevették a szfinxet gyökereteresztettek ágakat hajtottak és a szörny

lábára tekeredtek. A szfinxkönnyűszerrel lerázta magáról azindákat, de addigra mi már eltűntünk azalagútban, és a rács csattanva hullott leismét mögöttünk. – Annabeth! – kiáltottam. – Itt vagyok! – szólalt meg mellettem. –Szedjétek a lábatokat! Rohantunk a sötét alagútban miközben aszfinx egyre morgott a hátunk mögött.Hangosan méltatlankodott amiért ezentúlkézzel kell majd javítania a teszteket.

11. HOGYAN LETTEM TŰZRŐLPATTANT

Amíg Tyson meg nem hallotta a távolifémes csengést azt hittem elvesztettük a

pókot. Ide-oda kanyarogtunk köröztünkde végül megtaláltuk: apró fejével egyfémajtót ostromolt amely oválisalakjával vasszögeivel és kerék alakúzárjával régi tengeralattjárók ajtajárahasonlított. A közepén zöld patinásréztábla állt egy görög éta betűjellel. Egymásra néztünk. – Felkészültetek a Héphaisztosszalvaló találkozásra? – kérdezte Groverfeszülten. – Én nem – vallottam be. – Én igen! – ujjongott Tyson és márfordította is el a kereket. Az ajtó kinyílt Tyson pedig berohant apók után. Mi is követtük de közel semolyan lelkesen. Egy hatalmas terembe jutottunk. Mintha

egy autószerelő műhelybe léptünk volna,különböző hidraulikus emelők közé.Néhány emelő autókat tartott ésnéhányon az autóknál sokkal furcsábbdolgok álltak: egy lófejű, bronzhippalektryon amelynek kakasfarkábóldrótok lógtak ki egy fémoroszlán amiúgy nézett ki mintha most tették volnaakkutöltőre, és egy lángnyelvekbőlkészült, görög harci szekér. Aműhelyasztalokon kisebb munkákvárakoztak. A szerszámok a falakonlógtak de egyik sem a megfelelő helyen.Ott, ahol a kalapács ló gott acsavarhúzónak kellett volna. Atűzőpisztoly a fémfűrész helyét bitorolta.A legközelebbi hidraulikus emelő alól,amely egy 98-as Toyota Corollát tartott

két láb kandikált ki szürke koszosnadrágban és akkora cipőben, amelynekmérete még Tyson bakancsméretén istúltett. Az egyik lábat fémkapcsoktartották. A pók befutott az autó alá és a kalapálásabbamaradt. – Lám lám! Úgy látszik látogatómérkezett – hallatszott a kocsi alól. Az autószerelő kigurította magát a kiskocsin amin feküdt és felült. Egyszerláttam már Héphaisztoszt az Olimposzonígy azt reméltem nem érhet meglepetésde most amikor újra találkoztam velenyeltem egy nagyot. Az olimposzi látogatása előtt bizonyárakimosakodott vagy valami varázslattaltette elviselhetőbbé az egyébként szinte

elviselhetetlen küllemét. Itt, a sajátműhelyében nem adott a megjelenésre.Tetőtől talpig zsíros és olajos melósoverallt viselt. A mellső zsebére valakiráhímezte a nevét. A lábán lévő pántokkattogtak és nyikorogtak amikor felállt.A bal válla lejjebb volt mint a jobb ígymég egyenesen állva is görnyedtnek tűnt.Feje alaktalan, és mintha krumplitvetettek volna a bőre alá. Szemöldökétállandóan összeráncolva tartotta. Feketeszakálla füstölgött és sistergett. Néhamég egy-egy kóbor lángocska iskicsapott a bajszából aztán kihunyt. Atenyere akkora volt, mint egybaseballkesztyű, de a pókot meglepőügyességgel forgatta. Előszörszétszerelte, majd újra összerakta.

– Így ni! Most már sokkal jobb! –motyogta. A pók boldogan szakozott egyet atenyerében majd egy vékony fémszálatlőtt a mennyezet felé, és himbálózvafelhúzta magát rajta. Héphaisztosz ránk meredt: – Ti nem az én munkáim vagytok ugye? – Ööö… nem uram – válaszoltaAnnabeth. – Mindjárt gondoltam. Selejtmunka –morogta az isten.Annabetht és engem alaposan szemügyrevett. – Félvérek. Lehetnétek robotok is defélvérek vagytok. – Mi egyszer már találkoztunk uram –szóltam közbe.

– Valóban? – kérdezte de láttam rajtahogy egyáltalán nem érdekli a téma. Azarcomat bámulta de úgy mintha aztpróbálná kitalálni, hogy emelővel vagycsuklópánttal mozgatom-e azálkapcsomat. – Ha nem csináltambelőled palacsintát az elsőtalálkozásunkkor talán most ismegúszod. Homlokát ráncolva Groverre nézett: – Szatír. Ezután Tyson került sorra. Felcsillant aszeme: – Nicsak! Egy küklopsz! Örülök neked!De miért utazgatsz ezekkel? – Ööö… – nézett Tyson csodálattal aszemében az istenre. – Jól mondod kis barátom. Mindjárt

gondoltam. Remélem jó okotok volt ráhogy megzavarjatok. A Corollafelfüggesztésén dolgozom nem kis munkasejthetitek. – Uram – kezdte vonakodva Annabeth.– Daidaloszt keressük. Azt gondoltuk… – Daidaloszt?! – hördült fel az isten. –Azt a vén csirkefogót? Nem féltek tőle? Szakálla lángba borult szeme sötétenvillogott. – Igen uram vagyis nem. Tudnasegíteni? – kérdezte Annabeth. – Ajaj. Csak az időtöket vesztegetitek –nézett összevont szemöldökkel amunkaasztalára Héphaisztosz. Rugókatés fémlapokat markolt fel majd bütykölnikezdett velük. Hamarosan egy bronzbólés ezüstből készült sólymot tartott a

kezében. A madár széttárta fémszárnyaitpislantott egyet obszidiánszemével aztánkörberepülte a termet. Tyson nevetve tapsikolt. A madár avállára ült, és évődve csipegetni kezdtea fülét. Héphaisztosz hosszan elnézte őket. Azarckifejezése bosszús maradt de szemekedvesebben csillogott. – Úgy érzem valami mondanivalód vannekem küklopsz! Tyson arcáról eltűnt a mosoly. – I-igen uram. Találkoztunk aszázkarúval. Úgy tűnt Héphaisztoszt nem lep meg adolog. – Briareósszal? – I-igen. Félt. Nem segített nekünk.

– És ez bánt téged? – Igen! – változott meg Tyson hangja. –Briareósznak erősnek kellene lennie!Öregebb és nagyobb a küklopszoknálmégis elszaladt. Héphaisztosz felmordult. – Volt idő, amikor csodáltam aszázkarúakat. Még az első háború előtt,de nemcsak az emberek, a szörnyek, mégaz istenek is változnak fiatalküklopszom. Nem bízhatsz meg bennük.Nézd meg az én szerető anyámat, Hérát!A szemedbe mosolyog és a családfontosságáról papol ugye? De azértlelkiismeret-furdalás nélkül lehajított azOlimposzról amikor meglátta milyen rútvagyok. – Én azt hittem Zeusz volt – mondtam.

Héphaisztosz krákogott egy nagyot, majda bronz köpőcsészébe köpött. Csettintettaz ujjával mire a robotmadárvisszareppent a munkapadra. – Igen anyám ezt a változatot szeretiterjeszteni. Sokkal szimpatikusabbá teszimagát azzal ha mindent apámra ken. Azaz igazság hogy az anyám tényleg szeretia családot. De csak egy bizonyoscsaládot. A tökéleteset. Elég volt nekiegyetlen pillantást vetnie rám hogy lássanem illek bele a képbe. Kihúzott egy tollat a sólyom hátából,ettől az egész madár darabokra hullott. – Hidd el fiatal küklopsz nem bízhatszmeg senkiben és semmiben csak a sajátmunkád gyümölcsében. Meglehetősen magányos életet

eredményez egy ilyen szemlélet nembeszélve arról hogy én megHéphaisztosz munkáiban sem bíztam megszázszázalékosan. Egyszer Denverben agépesített pókjainak köszönhetőenAnnabeth és én majdnem ott hagytuk afogunkat. Héphaisztosz másikalkotásával a Táloszszoborral valótalálkozás pedig Bianca életébe került. Résnyire húzott szemmel rám nézettmintha olvasna a gondolataimban. – Na úgy látom ez a srác nincs odaértem! – mondta töprengve. – Nem gond!Hozzászoktam már. Mit akarsz tőlem,töpörödött félisten? – Már mondtuk. Daidaloszt keressük.Van egy fiú Luke aki Kronosznakdolgozik. Meg akarja szerezni Ariadné

fonalát hogy aztán az útvesztőn keresztülrohanja le a táborunkat. Ha ő találja megDaidaloszt először… – Mondtam már fiú ne keressétekDaidaloszt felesleges! Nem fog nekteksegíteni. – Miért nem? Héphaisztosz vállat vont: – Van, akit ledobnak egy hegyről, ésvan akit… Nagy árat kellett fizetnünkazért hogy megtanuljuk sohase bízzunk azemberekben. Kérjetek tőlem aranyatvagy egy lángpallost. Vagy egy mágikusparipát. Ezeket könnyedén megadom.Csak azt ne hogy elvezesselekDaidaloszhoz. Ez túl nagy kívánság. – Vagyis tudja hol van? – makacskodottAnnabeth.

– Nem bölcs dolog őt keresni kislány! – Anyám szerint a keresés a bölcsességalapköve! Héphaisztosz megint összehúzta aszemét: – Kinek a lánya vagy te? – Athénéé. – Hát persze! – sóhajtott. – Csinos nő.Kár, hogy nem ment férjhez soha.Rendben félvér! Segítek nektek de nemingyen! Meg kell tennetek nekem egyszívességet! – Rendben mi legyen az a szívesség? –kérdezte Annabeth. Héphaisztosz felnevetett – öblös,mennydörgő nevetéssel, mint egyhatalmas fújtató. – Ti hősök, híresek vagytok az

elhamarkodott ígéreteitekről! Milyenaranyos! Megnyomott egy gombot a munkapadján,mire a falon lévő fémspaletták kitárultak.Nem tudtam rögtön eldönteni hogy egynagy ablak vagy egy széles képernyőstévé van-e mögöttük. Egy erdőtől övezettszürke hegyre láttunk. Könnyen lehetettvulkán is mert füstölt a teteje. – Ez volt az egyik kohóm – mondtaHéphaisztosz. – Rengeteg van de ez volta kedvencem. – Ez a St. Helen-hegy – ismert ráGrover. – Nagy erdőségek veszik körül. – Te már jártál ott? – kérdeztem. – Kerestem a… de úgyis tudod kit. APánt. – Várjunk csak! – nézett Annabeth

Héphaisztoszra. – Azt mondta, hogy akedvence volt? Miért használt múlt időt?Héphaisztosz megvakarta parázslószakállát. – Tudjátok itt tartják fogva a Tüphónt aszörnyet. Régebben az Etna alattraboskodott de amikor Amerikábaköltöztünk átkerült a St. Helen-hegy alá.Nagyon erős, és kissé veszélyes is.Sajnos, valószínűleg hamarosankiszabadul. Sok a kitörés mostanában ezis mutatja hogy egyre jobban háborog.Tüphón a titánfelkelés miattnyugtalankodik. – Mit akar tőlünk? Küzdjünk meg vele?– kérdeztem. Héphaisztosz felhorkant: – Az öngyilkosság lenne. Még az

istenek is elmenekültek előle, amígszabadon garázdálkodott. Kívánom, hogysoha ne találkozzatok vele! Debehatolókat érzékeltem a hegyembenvalaki használja a kovácsműhelyemet.Amikor odamegyek, nem találok senkit.De tudom hogy használták. Megérzikhogy jövök, és eltűnnek. Odaküldtemnéhány robotomat hogy szimatoljanakkörbe de nem jöttek vissza. Valaminagyon… ősi rejtőzik ott. Ősi és gonosz.Meg kell tudnom ki járkál aműhelyembe, és hogy nem Tüphóntakarjae kiszabadítani. – Leplezzük le a betolakodót? –kérdeztem. – Pontosan! Menjetek oda. Talánbenneteket nem éreznek meg. Elvégre

nem vagytok istenek. – Csak félig-meddig – motyogtam. – Menjetek és szaglásszatok körbe.Aztán jelentsétek nekem mit találtatok.Utána elmondom merre találjátokDaidaloszt. – Áll az alku – mondta Annabeth. – Dehogyan jutunk oda? Héphaisztosz összecsapta a tenyerétmire a pók leereszkedett a gerendákközül. Annabeth fintorgott, amikor acipőjén landolt. – A teremtményem megmutatja nektekaz utat – mondta Héphaisztosz. – ALabirintusnak köszönhetően nincs olyanmessze. És próbáljatok meg életbenmaradni rendben? Az emberek sokkaltörékenyebbek a robotoknál.

Minden rendben ment amíg el nem értüka gyökereket. Igyekeztünk a póknyomában maradni de amikorelhaladtunk egy földbe vájt, gyökerekkelbenőtt alagút mellett, Grovermegtorpant. – Mi van? – kérdeztem.Nem mozdult. Csak leesett állal meredt asötét alagútba. Göndör tincseit szellőfújdogálta. – Gyere már! Sietnünk kell! – sürgetteAnnabeth. – Ez az! Ez az út vezet hozzá – suttogtaámulva Grover. – Kihez? Csak nem a… Pánhoz? Grover Tysonra nézett: – Te nem érzed?

– Föld és növények – hangzott a válasz. – Igen! Ez az út vezet el hozzá! Biztosvagyok benne! A pók már messze előttünk járt akőfolyosón. Néhány másodperc éselveszítjük. – Visszajövünk – ígérte Annabeth. –Megállunk itt visszafelé jövet. – Addigra ez az alagút eltűnik – mondtaGrover. – Követnem kell. Az ilyen ajtóknem maradnak sokáig nyitva. – De nem maradhatunk! Elfeledkeztél akovácsműhelyről?! Grover szomorúan nézett a lányra. – Mennem kell Annabeth. Hát nemérted?! Annabeth olyan kétségbeesett képetvágott mintha tényleg nem értené.

A pókot már alig láttuk. Eszembe jutott ategnap esti beszélgetésünk Groverrel éstudtam mit kell tennünk: – Szétválunk. – Ne! – tiltakozott Annabeth. – Az túlveszélyes! Hogyan találjuk meg újraegymást? Grover különben sem mehetegyedül! Tyson Grover vállára tette a kezét: – Majd én elkísérem – mondta. Nem akartam hinni a fülemnek: – Tyson biztos vagy ebben? A nagydarab srác bólintott: – A kecskefiúnak segítségre vanszüksége. Majd én segítek nekimegtalálni azt az ürgét. Én nem vagyokolyan mint Héphaisztosz. Nekemfontosak a barátaim.

Grover nagyot sóhajtott:

– Percy valahogy majd csakösszeakadunk. Ne felejtsd el hogyösszeköt bennünket az együtt érző lánc.De nekem most… mennem kell. Nem hibáztattam Grovert. Tudtam hogyez az életcélja. És ha ezen az utazásonsem találja meg a Nagy Pánt, akkorlőttek a kutatási engedélyének. Atanácstól nem kap újabb esélyt. – Remélem nem tévedsz – sóhajtottam. – Tudom hogy ott lesz – jelentette ki.Még soha nem hallottam ilyenhatározottnak. Na jó csak egyszer amikorazt állította hogy a sajtos enchilada jobbmint a csirkés.

– Vigyázz magadra! – mondtamGrovernek. Láttam Tysonon hogy aligtudja visszatartani a könnyeit. Olyanszorosan ölelt magához, hogy a szememmajd kiugrott a helyéről. AztánGroverrel együtt eltűntek a gyökerekkelbefont alagút sötétjében. – Ez nem volt jó ötlet. Határozottanrossz ötlet volt különválni – jelentette kiAnnabeth. – Ugyan már hidd el megtaláljukegymást! – próbáltam magabiztosnakhangzani. – Igyekezzünk nehogyelveszítsük a pókot! Az alagút hamarosan forrósodni kezdett.A sziklafalak izzottak, mintha egysütőben lépkednénk. A folyosó lejtett éshangos morajlás ütötte meg a fülem

akárha egy vasfolyó hömpölygéséthallanám. A pók tovább iszkoltAnnabeth utána. – Hé várj csak! – kiáltottam. – Mi a baj? – nézett vissza rám. – Héphaisztosz említett valamit…Athénéről. – Esküt tett arra hogy soha nemházasodik meg. Ugyanolyan szűz istennő,mint Artemisz vagy Hesztia. Pislogtam egyet. Ez új információ voltszámomra. – De aztán… – Hogyan lettek mégis gyermekei? Bólintottam. Reméltem hogy Annabethazt hiszi a forróság miatt pirultam el. – Percy tudod hogyan született Athéné? – Kipattant Zeusz fejéből teljes

fegyverzetben, vagy ilyesmiben… – Pontosan. Vagyis nem természetesmódon született. Hanem agondolatokból. Nos, az ő gyermekei ishasonló módon születnek. Athénészámára a szerelem pusztán plátói.Gondolj Odüsszeusszal valókapcsolatára abban a régi történetben!Két intellektus találkozása. Szerintenincs ennél tisztább szerelem. – Vagyis apád és Athéné… nem is…szóval érted… – Én egy elméleti gyerek vagyok. Szószerint. Athéné gyermekei az istenigondolat és az emberi zsenialitásgyümölcsei. Mi ajándékok vagyunkáldások azon férfiak számára akikAthénének megtetszettek.

– De… – Percy a pók hamarosan meglóg. Ugyenem akarod hogy részletesen ecseteljemneked a születésem körülményeit?! – Persze… nem. Már értem. Arcára gúnyos mosoly ült ki: – Na látod! – előrerohant, én megkövettem De tudtam, hogy ezentúlmáshogy fogok nézni Annabethre. Talántényleg jobb ha bizonyos dolgok titokbanmaradnak az ember előtt. A morgás egyre erősödött. Egy kilométerután egy stadion nagyságú barlangbanlyukadtunk ki. A pók megállt ésösszegömbölyödött. MegérkeztünkHéphaisztosz műhelyébe. A barlangban olvadt fém fortyogott. Abarlangot szegélyező sziklaperemen

álltunk. Vashidak íveltek át a láva fölöttegy széles platóig amelyen különfélegépek üstök kohók álltak valamint avilág leghatalmasabb üllője – egyakkora vastömb mint egy ház. A platónlények mozogtak – furcsa sötét alakok detúl messze voltak, hogy alaposabbanmegnézhessük őket. – Hogyan lopózzunk a közelükbe? –kérdeztem. Annabeth felvette a fémpókot és azsebébe süllyesztette. – Bízd csak rám! – Várj! – de mielőtt nekiállhattamvolna vitatkozni, fejébe csapta Yankees-sapkáját és láthatatlanná vált. Nem mertem utánakiáltani pedigegyáltalán nem tetszett hogy egymaga

akarja becserkészni a műhelyt. Ha ezek alények képesek megérezni egy istenközeledtét vajon Annabeth biztonságbanvan-e? Visszanéztem a Labirintusba. Grover ésTyson máris hiányzott. Végül úgydöntöttem nem ülök ölbe tett kézzel. Asziklapárkányon próbáltam megközelebb kerülni a platóhoz. Szörnyű hőség tombolt. Geryon farmjaehhez képest hideg téli táj volt.Pillanatokon belül verítékben áztam.Szememet füst csípte. Továbbhaladtam.Megpróbáltam minél távolabb húzódni aperem szélétől, amikor egy bányászcsilleállta utamat. A tetejét borító ponyva alatta kocsi félig volt vasdarabokkal. Máréppen el akartam surranni mellette

amikor hangok ütötték meg a fülemet.Talán valamelyik oldalalagútbóljöhettek. – Behozzuk? – kérdezte valaki. – Igen. A film a végéhez közeledik.Pánikba estem. Nem volt hovámenekülnöm nem tudtam hová bújni csaka… csillébe. Bemásztam és magamrahúztam a ponyvát. Reméltem hogy senkisem vett észre. Megmarkoltam Árapálytfelkészültem a harcra. A csille elindult. – Uff – nyögte valaki. – Ez legalábbegy tonna! – Mennyei bronz – mondta a másik. –Mire számítottál?! Továbbtoltak. Befordultunk valahová. Avisszhangból ítélve egy kisebb terembe

értünk. Szerencsére nem borítottak egyfortyogó üstbe. Felkészültem hogyszükség esetén a kardommal vágjam kimagam szorult helyzetemből, méghozzánagyon gyorsan. Beszélgetésekethallottam. A nem emberi hangok valahola fókaugatás és a kutyamorgás közöttiregiszterben helyezkedtek el. De máshangokat is hallottam. Mintha egyrégimódi filmvetítő berregett volna,hangalámondással. – Csak tegyék le hátul! – hallottam egyismeretlen hangot. – Nebulók, mostnézzétek a filmet, ráértek későbbkérdezősködni! A hangok elhalkultak és végre a filmrekoncentrálhattam: – Amikor a fiatal tengeri démon

idősebb lesz – mondta a narrátor – atestén változások mutatkoznak. Talán tiis észrevettétek, hogy az agyaraitokmegnőttek, és néha elfog benneteket avágy hogy embert egyetek. Ezek aváltozások teljesen természetesek, ésminden fiatal szörnnyel előfordulnak! Izgatott morgás töltötte be a termet. De atanár – az előadását hallgatva énlegalábbis tanárra tippeltem – újracsendre intette a fiatalokat és a filmfolytatódhatott. Nem értettem mindenszavát és nem mertem kipillantani sem.A film a szörnypubertásról és akovácsműhelyben való izzadságosmunka eredményeképpen kialakulópattanásokról továbbpergett végül a lábúszóhártyáinak tisztántartását

taglalásával fejeződött be. – Na gyerekek! Mi a mi fajtánk pontoselnevezése? – Tengeri démonok – vakkantottaegyikük. – Nem. Tudja valaki? – Telekhin! – morogta egy másik. – Helyes! És miért vagyunk mi itt? –kérdezte a tanár. – Hogy bosszút álljunk! – kiáltottáktöbben is. – Igen igen de miért? – Mert Zeusz gonosz! – felelte az egyikszörny. – A Tartaroszba űzött bennünket,csak mert varázslatot használunk! – Pontosan! Tette mindezt azok utánhogy elkészítettük az isteneklegremekebb fegyvereit. Példának okáért

Poszeidón háromágú szigonyát –folytatta a tanár. – De természetesen atitánokat sem hagytuk fegyverek nélkül.Zeusz ezzel mit sem törődve elűzöttbennünket, és azokat az ügyefogyottküklopszokat részesítette előnyben. Ezértvagyunk mi itt, a helyünket bitorlóHéphaisztosz műhelyében. Dehamarosan visszaszerezzük az irányítástősi otthonunk, a tengermélyi kohókfölött! Megmarkoltam golyóstoll-kardomat.Ezek a kaffogó kis szörnyetegekkészítették apám szigonyát? Bizonyáracsak öszszevissza beszélnek. Még sohanem hallottam a telekhinekről. – Ki a mi urunk? – kérdezte a tanár. – Kronosz! – kiáltották kórusban.

– És ha majd nagy telekhinek lesztekfogtok-e fegyvereket kovácsolni ahadseregének? – Fogunk fogunk! – Hoztunk nektek egy kis vasmaradékothogy gyakoroljatok. Lássuk milyenügyesek vagytok! Hallottam, ahogy felpattannak helyükről,és izgatottan pusmogva a csille feléindulnak. Megfogtam Árapály kupakját.Amikor fellebbent fölülem a ponyva ésbronzkardommal a ke zembenfelpattantam szembetaláltam magam egycsomó… kutyával. A fejük mindenesetre kutyafej volt feketeorral barna szemmel és hegyes füllel. Atestük áramvonalas volt mint a tengeriemlősöké. Rövid lábaik uszonyszerű

valamiben végződtek. Emberszerűmancsaikon jó nagy karmok nőttek. Haképzeletben egybegyúrjátok azembergyereket a dobermannal és atengeri oroszlánnal akkor nagyjából eltudjátok képzelni hogyan festettek. – Egy félisten – morogta valamelyik. – Együk meg! – lelkesedett a másik. De a terv megvalósításában ennéltovább nem juthattak mert suhintottamegyet a kardommal és lekaszaboltam aszörnyek első sorát. – Vissza! – kiáltottam a többinek ésmegpróbáltam nagyon ijesztőnekhangzani. Mögöttük a tanáruk állt egy két métermagas kifejlett telekhin ésdobermannagyarával rám vicsorgott.

Igyekeztem a lehető leglefitymálóbbannézni rá. – Tanuljátok meg nebulók – okítottamaz egybegyűlteket – hogy az a szörnyakihez egy mennyei bronzból készültkard hozzáér megsemmisül! Ez aváltozás teljesen normális és veletek ismegtörténik rögtön ha NEMTAKARODTOK INNEN! Legnagyobb meglepetésemre hatásosnakbizonyult a fellépésem. A szörnyekhátrálni kezdtek de mivel legalábbhúszan voltak, tudtam, hogy a félelemelőbb-utóbb ki fog ülni az arcomra. Kiugrottam a csilléből, és felkiáltottam: – KICSÖNGETTEK! – majd a kijáratfelé futottam. A szörnyek ugatva és morogva utánam

vetették magukat. Abban reménykedtem,hogy tömpe, uszonyszerű lábaikkal csaklassan tudnak majd haladni de egészgyorsan mozogtak. Szerencsére találtamegy ajtót amelyen keresztül a folyosóróla főbarlangba jutottam. Becsaptammagam mögött, és elfordítottam a zárat,de sejtettem, hogy nem tartja őket visszasokáig. Valamit ki kellett találnom. Annabethvalahol a barlang közepén járhatott deláthatatlan volt. A tervünk hogyészrevétlenül lessük meg a behatolókat,csődöt mondott. Elindultam a láva fölöttlebegő platón. – Annabeth! – kiáltottam. – Psszt! – fogta be egy láthatatlan kéz aszámat és húzott le egy nagy bronzüst

mögé. – Mindenáron azt akarod hogymegöljenek? Kitapogattam a fejét aztán lekaptam rólaa Yankees-sapkát. Néhány vibrálás utánújra láthatóvá vált. Arca tiszta korom éshamu volt. Dühösen pislogott rám: – Percy, te megőrültél?! – Hamarosan társaságunk akad! –számoltam be neki gyorsan aszörnyosztályról. Szeme tágra nyílt arémülettől. – Szóval ezért vannak itt. Telekhinek.Tudhattam volna. És készítik a… Denézd meg inkább magad! Kikukucskáltunk az üst mögül. A platóközepén négy kifejlett három métermagas tengeri démon állt. Feketetestükön lángok csillogtak. Szikrák

pattantak minden egyes ütésnél.Felváltva kalapáltak egy hosszú izzófémdarabot. – A penge már majdnem kész – mondtaaz egyikük. – Még egyszer vérbe mártjukhogy ötvözzük a fémeket. – Igen – lelkesedett egy másik. –Élesebb lesz mint valaha! – Miről beszélnek? – kérdeztem. Annabeth a fejét csóválta. – A fémek ötvözéséről. Azongondolkozom, hogy… – Azt mondták, ők készítették a legjobbtitánfegyvereket. És apám szigonyát is. – A telekhinek elárulták az isteneket –súgta Annabeth. – Fekete mágiáthasználtak. Nem tudom pontosan mit deZeusz a Tartaroszba száműzte őket érte.

– Kronosszal együtt – mondtam. Annabeth bólintott: – Ki kell jutnunk in… De mielőtt befejezhette volna, azosztályterem felé vezető ajtó kivágódottés a kis telekhinek kiözönlöttek rajta.Nagy volt a kavarodás mert hirtelen nemtudták merre folytassák az üldözést. – Vedd fel a sapkád! – mondtam. – Ésmenekülj! – Mi?! – kiáltott fel Annabeth. – Nemhagylak itt! – Van egy tervem. Elterelem afigyelmüket. Használd a fémpókot, azmajd visszavezet Héphaisztoszműhelyébe! El kell mondanod mirekészülnek! – De meg fognak ölni!

– Nyugi kivágom magam valahogy.Különben sincs olyan sok választásunk. Annabeth úgy meredt rám, hogy azthittem, a következő pillanatban bemosegyet. De ehelyett valami olyat csináltamivel jobban meglepett mintha orrbavágott volna. Megcsókolt. – Vigyázz magadra Hínáragyú! – tettevissza a sapkát a fejére és eltűnt. Ha a tengeri szörnyek nem zökkentenekvissza a valóságba egész álló napelbámultam volna a hullámzó lávatengerta nevemre sem emlékezve. – Ott van! – vett észre az egyik szörny.A telekhinosztály elindult felém a hídon.A plató közepére futottam. A négyidősebb tengeri szörny annyirameglepődött, hogy az izzó pengét a

platóra ejtették. A penge másfél méterhosszú volt alakja mint a fogyó holdé.Láttam már sok ijesztő dolgot, de ez afélkész mit-tudom-énmi a legijesztőbbekközött szerepelt. Az idősebb démonok hamar felocsúdtaka meglepetésből. A platóról négy hídvezetett le de mire bármelyikreráléphettem volna mind a négyet elállták.A legmagasabb rám vicsorgott: – Na nézd csak ki látogatott meg! Csaknem Poszeidón fiacskája?! – Az bizony – morogta a másik. – Innenis érzem a vérének sós szagát! Dobogó szívvel felemeltem Árapályt. – Ha levágod valamelyikünket félisten– mondta a harmadik – a többiekdarabokra szaggatnak. Apád elárult

bennünket. Elfogadta az ajándékunkat deegyetlen szava nem volt az ellen hogy agödörbe száműzzenek minket. De látjukmi még őt darabokban ahogy a többiolimposzi istent is! Bárcsak tényleg lett volna egy tervem ésnem csak hazudtam volna Annabethnek.Azt akartam hogy épségben kijusson ésreméltem elég okos ahhoz hogy így istegyen. De most megértettem hogy talánezen a helyen ér véget az életem. Hiábaa rólam szóló prófécia. Egy vulkánközepén végez velem egy csapatkutyapofájú fóka. A fiatal telekhinek ismegérkeztek a platóra és kíváncsianvárták mihez kezd velem a négy öreg. Valami égetni kezdte a combomat. Azsebemben lapuló jégsíp egyre hidegebb

lett. Ennél nagyobb szükségem talánsohasem volt még a segítségre. Mégishaboztam. Nem bíztam Quintusajándékában. Mielőtt elhatároztam volna magam, alegmagasabb telekhin megszólalt: – Lássuk, milyen erős a fiú, és milyengyorsan ég! Tenyerével lávát kanalazott alegközelebbi üstből. Még az ujjai islángoltak de mintha meg sem éreztevolna. A többiek ugyanígy tettek. Az elsőrám fröccsentette a lávát, amitől anadrágom máris lángra kapott. Két újabbadag a mellkasomon talált el. Rémültenhajítottam el a kardom és kezdtemcsapkodni a ruhámat. A lángok lassanelborítottak. Különös módon először

csak kellemesen langyosnak éreztemőket, de aztán egyre jobban égetnikezdtek. – Az apád megpróbál megvédeni –mondta az egyik. – Nehezen égsz öcskösde te sem bírod öröké! Újabb lávaadagokat fröcsköltek rám.Arra emlékszem hogy ordítani kezdtem.Az egész testem lángolt. Soha neméreztem még ekkora fájdalmat. A tűzlassan, de biztosan kezdett elemészteni.Összekuporodva a fémpadlóra zuhantam.Hallottam hogy a démongyerekekfelvonyítanak örömükben. Aztán eszembe jutottak a folyami najádszavai: A víz bennem van. Csak a tenger segíthetett. Éreztem, hogya bensőm megrándul. Nem találtam

semmit amihez segítségül fordulhattamvolna. Se egy csap se egy folyó. De mégegy árva megkövesedett kagyló sem.Arról nem is beszélve hogy amikor amúltkor szabadjára engedtem az erőmet,egy rémes másodpercig azt hittem hogyelvesztem az uralmat felette. De nem volt más választásom. Hívnikezdtem a tengert. Bensőmből idéztemmeg a hullámokat és az áramlatokat, azóceán végtelen erejét. Aztán szabadonengedtem egy szörnyű ordításkíséretében. Nehéz szavakba önteni ami aztán történt.Robbanás szökőár és forgószél erejeegyszerre kapott fel és vágott a lávába.Amikor a víz és a láva egymáshoz ért,forró gőz keletkezett, és egy hatalmas

robbanás kirepített a vulkán gyomrából.Mintha uszadékfa lennék amit többmillió bár nyomás a magasba lök. Azutolsó emlékem az volt, mielőttelvesztettem volna az eszméletem hogyrepülök de olyan magasra hogy Zeuszkönynyen felségsértésnek vehette volnaaztán zuhanni kezdtem.

Tűz- füst- és lángcsóvát húztam magamután. Egy föld felé száguldó üstökös

voltam.

12. BETEGSZABADSÁGOT VESZEKKI

Amikor felébredtem úgy éreztemmagam mintha még mindig lángolnék. A

bőröm szúrt. A torkom száraz, mint asivatagi homok. Fákat láttam, és kék eget. Szökőkútcsobogását hallottam. Boróka cédrus ésmás növények édes illatát éreztem. Akavicsos partot lágyan nyaldosták ahullámok. Megfordult a fejemben hogyhalott vagyok de tudtam a halottakföldjén nem látnám az eget. Megpróbáltam felülni de mintha azizmaim is elolvadtak volna. – Maradj fekve! – halottam egy lányhangját. – Túl gyenge vagy még. Homlokomra nedves ruhát helyezett. Azorrom előtt feltűnt egy bronzkanál,amelyből folyadék csepegett a számba.Az ital enyhítette az égést a torkombanés forró csokis utóízt hagyott maga után.

Az istenek nektárja. Aztán a lány arcamegjelent fölöttem. Mandulaszeme volt, karamellszínűcopfja a vállára hullott. Tizenöt éveslehetett vagy tizenhat? Nem tudtammegmondani. Azok közé tartozott,akiknek időtlen az arcuk. Énekelnikezdett, és a fájdalom eltávozott atestemből. Varázslatot használt. Éreztem,ahogy dala a bőrömbe szivárog, ésmeggyógyítja az égési sérüléseimet. – Ki vagy te? – kérdeztem rekedthangon. – Csitt bátor fiú! Most pihenj ésgyógyulj! Itt nincs mitől félned.Kalüpszó vagyok.

Amikor legközelebb felébredtem egybarlangban találtam magam. De nem egyakármilyen hanem egy ötcsillagosbarlangot képzeljetek magatok elé. Amennyezeten különböző színű – fehérbíbor és zöld – kristályalakzatokcsillogtak. Mintha egy olyan ásványközepében lennék amiket azajándékboltokban félbevágva árulnak.Kényelmes ágyban feküdtem tollal béleltpárnám és gyapjútakaróm volt. Abarlangot fehér selyemfüggönyválasztotta ketté. A fal mellett egy nagyszövőszék és egy hárfa állt. A másik falmellett egy befőttekkel teli polc. Amennyezetről szárított fűszernövényeklógtak: rozmaring, kakukkfű, és máshasonlók. Anyám tudta volna a nevüket.

Az egyik falba tűzhelyet vájtak, és alángok fölött lógó üstben valamiínycsiklandozó rotyogott. Illatából ítélvemarhapörkölt. Felültem, és igyekeztem elfeledkezni afejemben lüktető fájdalomról.Vonakodva a karomra néztem biztosvoltam benne hogy csúnyán meg leszégve de egészen jól nézett ki. Egy kicsitpirosabb volt a szokásosnál de semmikülönös. Fehér gyapjúpóló volt rajtamés egy derékban megköthető nadrág –nem a saját ruhadarabjaim. Eszembejutott vajon megvan-e Árapály ésmegtapogattam a zsebemet. A tollammindig viszszatért a zsebembe egy időután, akárhol is hagytam, most semtörtént ez másként.

De nemcsak a kardom volt meg, asztűgiai jégből készült kutyasípom is ottlapult a zsebemben. Valahogy a síp iskövetett. Ez a tény nem nyugtatott meg. Nagy nehezen felálltam. Talpam alattjéghideg padlót éreztem. Megfordultam,és egy kifényesített bronztükör előtttaláltam magam. – Te magasságos Poszeidón! –szörnyülködtem amikor megláttam bennemagam. Leadtam vagy nyolc kilót pedig nemvoltam túlsúlyos. A hajam akár egypatkányfészek. Megperzselődött, mintHéphaisztosz szakálla. Ha a piroslámpánál egy ilyen alak jön hozzámkéregetni bezárom még a kocsiajtót is. Elfordultam a tükörtől. Bal oldalamon

megláttam a barlang bejáratát.Elindultam a napfény felé. A barlang egy zöld mezőre nyílt. Balracédrusligetet, jobbra hatalmasvirágoskertet láttam. A mezőt négyszatírszobros szökőkút díszítette, a víz aszatírok sípjaiból lövellt ki. A szikláspartig füves lejtő futott. Egy tó hullámaipaskolták a köveket. Honnan tudtam,hogy tó volt? Egyszerűen csak tudtam.Édesvíz. Nem sós. Napfény táncolt atükrén a kék ég alatt. Mintha azédenkertbe csöppentem volna. Ettőlrögtön feszült lettem. Több évefoglalkoztam már ezekkel a mitologikusdolgokkal és megtanultam hogy aparadicsomi helyek alegveszélyesebbek.

A karamellhajú copfos lány aki magátKalüpszónak nevezte a parton állt ésbeszélt valakihez. A csillogó vízelvakított de úgy tűnt, mintha veszekednevele. Megpróbáltam visszaemlékeznimilyen is a mítoszok Kalüpszója.Hallottam már a nevét, de… egyszerűennem ugrott be semmi. Lehet, hogy egyszörny, aki hősöket ejt foglyul, és ölmeg? De ha gonosz, akkor miért vagyokmég mindig életben? Elindultam felé de megmerevedettlábbal csak vánszorogni tudtam. Akavicsos parton a lábam elé kellettnéznem ha nem akartam elveszteni azegyensúlyom. Mire felnéztem Kalüpszóismét egyedül volt. Ujjatlan fehér görögruhát viselt aminek mély kivágású

arannyal szegett nyaka volt. Megdörgöltea szemét mintha sírt volna. – Felébredtél álomszuszék? – próbáltmosolyt erőltetni az arcára. – Kivel beszéltél az előbb? –kérdeztem. A hangom úgy csengett, mintegy mikrohullámú sütőbe tett békáé. – Ó senkivel… Csak egy hírnökkel –felelte. – Hogy érzed magad? – Meddig voltam eszméletlen? – Egy ideje – tűnődött el Kalüpszó. –Az idő itt nem egyszerű dolog. Ténylegfogalmam sincs, Percy. – Tudod a nevem? – Beszéltél álmodban. – Igen? Mondták már mások is… – Ki az az Annabeth? – Ööö… egy barátom. Vele voltam

amikor… De várj csak! Hogy kerültemide? És hol vagyok egyáltalán? –Kalüpszó végigfuttatta ujjait megtépázotthajamon. Idegesen hátraléptem. – Bocs csak hozzászoktam hogysimogathatlak. Úgy kerültél ide, hogylepottyantál az égből. Beleestél a vízbepont oda! – mutatott a tó közepe felé. –Nem is tudom miként élted túl. Azthiszem a víz felfogta az esést. És hogyhol vagy? Ogügié szigetén. Először azt hittem, gügyög, de csak asziget nevét mondta. – A St. Helen-hegy közelébentalálható? – kérdeztem mert földrajzbólmindig csapnivaló voltam. Kalüpszó felnevetett. Látszott rajta hogysokkal viccesebbnek találja amit

mondtam csak nem akar megbántaniazzal hogy kiröhög. Aranyos arca voltamikor nevetett. – Se közel se távol nincs ilyen nevűhegy, vakmerő hősöm. Ogügié az énfantomszigetem. Magában áll egyszerresehol és mindenhol. Itt biztonságbanfelgyógyulhatsz. Sose félj! – De a barátaim… – Annabeth Grover és Tyson? – soroltafel őket. – Igen! Vissza kell mennem hozzájuk.Veszélyben vannak.Megsimította az arcomat. Most hátráltamel. – Előbb pihenned kell. Betegen nemtudsz segíteni a barátaidon. Amint kimondta máris álmosnak éreztem

magam. – De ugye te nem vagy… gonoszvarázsló? Ravaszul mosolygott: – Ugyan miért lennék?

– Tudod, egyszer találkoztam Kirkével,neki is gyönyörű szigete volt. De szerettetengerimalaccá változtatni a férfiakat. Kalüpszó ismét felkacagott: – Ígérem hogy nem változtatlaktengerimalaccá! – És aranyhörcsöggé sem? – kérdeztemmert biztosra akartam menni. – Nem vagyok gonosz varázsló –felelte Kalüpszó. – Nem vagyok azellenséged, vakmerő hősöm! Most

pihenj! A szemed már majdnem leragad. Igaza volt. A térdem megroggyant ésarccal a kavicsokra buktam volna haKalüpszó nem kap el. Hajánakfahéjillata volt. Vagy ő volt nagyon erős,vagy én voltam nagyon gyenge és vézna.Visszasétált velem a szökőkút mellettipuha fekhelyig és segített lefeküdni. – Pihenj! – parancsolt rám éshamarosan elaltatott a szökőkút-csobogás a fahéj- és a borókaillat. Amikor legközelebb felébredtem éjszakavolt. Nem tudtam volna megmondanihogy ugyanannak a napnak vagy egy későbbinek az éjszakája. Felkeltem azágyáról, és egy köpenyt magam körétekerve kibattyogtam a barlangból.Odafönt csillagok szikráztak ezrével.

Ennyit csak a városokon kívül látni.Sorra megtaláltam a csillagképeketamiket Annabeth mutatott meg nekem: abakot a pegazust a nyilast. A délihorizonton megláttam egy újcsillagképet: a Vadászlányt ami a tavalytélen elhunyt barátunk emlékére került azégre. – Percy mit nézel? Az égről a földre siklott a tekintetem.Bármennyire is ragyogóak voltak acsillagok Kalüpszó kétszer olyanragyogó volt. Én már találkoztamAfroditével, a szerelem istennőjével isés szerény véleményem szerint – bár ezta világért sem vallanám be neki mertazon nyomban halálra sújtana –Kalüpszó még nála is sokkal gyönyörűbb

volt. Hogy miért? Mert természetesszépség. Anélkül volt szép hogy szépnekakart volna látszani. Mintha nem isérdekelné a dolog. Egyszerűen csak azvolt. Összefont hajával fehér ruhájábanszinte ragyogott a holdfényben. Egy kisnövényt tartott a kezében. Törékenyezüstvirágai voltak. – Én csak a… – Azon kaptam magamhogy nem tudom levenni róla a szemem.– Már nem is tudom mit néztem. Lágy hangon felkacagott. – Ha már úgyis ébren vagy segíthetnélelültetni. Átnyújtotta a növényt. A gyökerénföldlabda volt. A virágai fénylenikezdtek a kezemben. Kalüpszó felkapta kertészszerszámát és

a virágágyás szélén ásni kezdett. – Ez egy holdraforgó – magyaráztaKalüpszó. – Csak éjszaka lehet elültetni.A szirmok körül villogó ezüstös fénytnéztem: – És mit tud? – Hogy mit tud? Voltaképpen nemsokat. Él fényt ad és szép. De kell ennéltöbb? – Azt hiszem, ennyi bőven elég. Amikor elvette a növényt összeért akezünk. Éreztem melegségét. Elültette aholdraforgót aztán távolabb lépett hogygyönyörködjön az eredményben. – Szeretem a kertemet. – Van is mit szeretni rajta! – ismertemel. Kalüpszó lugasait hat különféle színűrózsa borította. Lonccal befuttatott

kerítése volt, és olyan szőlősorai,amelyeknek vörös és bíborterméséértmég Dionüszosz is sírva könyörgöttvolna. – Anyám mindig szeretett volna egykertet – mondtam. – Miért nem ültetett virágokat? – Manhattanben élünk. Egy lakásban. – Manhattan? Lakás? Rámeredtem: – Ugye fogalmad sincs, miről beszélek? – Attól tartok tényleg nincs. Ogügiészigetét… nem hagytam el már egy jóideje. – Manhattan egy nagyváros. Nincs helykertészkedni. Kalüpszó a homlokát ráncolta: – Szomorú. Hermész néha meglátogat.

Tőle tudom, hogy alaposan megváltozotta világ. De azt nem gondoltam volnahogy már kertészkedni sem lehet. – Miért nem hagytad el a szigeted? Kalüpszó lesütötte a szemét: – Büntetésben vagyok. – Miért? Mit követtél el? – Hogy én? Én semmit. Apám annáltöbbet. Atlasznak hívják. A név hallatán hideg futott végig ahátamon. Tavaly télen találkoztamAtlasszal és nem zártam a szívembe.Majdnem mindenkit megpróbált megölniakit szeretek. – Szerintem nem igazságos dologolyasvalamiért büntetni valakit amit azapja követett el. Ismertem egy másikAtlaszgyereket is. Zoénak hívták, ő volt

a legbátrabb ember, akivel találkoztam. Kalüpszó hosszú ideig tanulmányozta azarcomat. Láttam hogy elszomorodik. – Valami rosszat mondtam? –kérdeztem. – Úgy látom, lassan meggyógyulsz,hősöm. Hamarosan elég erős leszelhozzá hogy elhagyj ugye? – Tessék? Nem tudom. –Megmozgattam a lábamat de még mindigmerevnek éreztem és a sok álldogálástólmáris szédülni kezdtem. – Szeretnéd haelmennék? – Reggel… – csuklott el a hangja. –Reggel találkozunk! Aludj jól! A part felé futott. Nem tudtam mit tegyekcsak néztem utána amíg el nem nyelte asötétség.

Fogalmam sincs, mennyi idő telhetett el.Ahogy Kalüpszó is mondta, a szigetennehéz volt követni az idő múlását.Sejtettem hogy lassan ideje lenneindulnom. A barátaim a legjobb esetbenaggódnak értem a legrosszabb esetbenhalálos veszélyben forognak. Azt semtudtam hogy Annabethnek sikerült-ekijutnia a vulkánból. Megpróbáltampárszor üzenni Grovernek az együtt érzőláncon keresztül, de nem tudtam velekapcsolatot teremteni. Utáltam hogy nemtudom mi van velük.Másfelől tényleg nagyon gyenge voltam.Néhány óránál többet nem bírtam állvamaradni. Amit a St. Helen-hegyenműveltem, úgy kiszívta az erőm, mint

még soha semmi. Nem éreztem rabnak vagy túsznakmagam. Eszembe jutott a vegasi LótuszHotel és Kaszinó. Becsalogattak egycsodás játékvilágba és majdnem sikerültmindent elfelejtetniük velem ami fontosaz életemben. De Ogügié szigete egészenmás volt. Másra sem tudtam gondolnicsak Annabethre Groverre és Tysonra.Pontosan tudtam miért kellene távoznom.Csak egyszerűen… nem tudtam rávennimagam. Mert ott volt Kalüpszó… Nem sokat beszélt magáról, de ettől csakmég többet szerettem volna tudni róla.Szerettem volna a mezőn ülni nektártkortyolgatva, és a virágokat, a felhőket,vagy a tavon táncoló tükröződéseketnézni, de képtelen voltam rá. Mindig

azon kaptam magam, hogy őt bámulom:ahogy dolgozik, ahogy átdobja vállánhajfonatát ahogy az arcába hull egytincse vagy letérdel kertészkedni. Néhacsak kinyújtotta a karját, és az erdőbőlmadárkák röppentek a kezére: papagájokgalambok kanárik. Megkérdezte őket, miújság otthon, a fészekben, mire azokcsiripelni kezdtek majd vidámanvisszarepültek a fák közé. Kalüpszószeme csillogott. Rám nézett ésegymásra mosolyogtunk. Aztán megintkiült arcára a szokásos mélabú éselfordult. Nem értettem mi bántja. Egyik nap a parton vacsoráztunk.Láthatatlan szolgák marhapörköltet ésalmasört szolgáltak fel nekünk azasztalnál. A menü talán nem hangzik

olyan izgalmasnak de csak azért mertmég nem kóstoltad meg! Eleinte fel semtűntek a láthatatlan szolgák, de egy időután gyanús lett, hogy az ágy beágyazzamagát, az ételek maguktól főnek, és hogya ruhákat láthatatlan kezek mossák ésfoltozzák. Szóval Kalüpszó és én éppenvacsoráztunk arca a gyertyafényben mégszebbnek tűnt. Először New Yorkrólmeséltem neki aztán a Félvér Táborrólvégül elmeséltem hogyan nyelte leGrover az almát amivel fociztunk. Rámvillantotta káprázatos mosolyát ésfelkacagott. Amikor egymás szemébenéztünk gyorsan félrekapta a fejét. – Látod már megint! – mondtam. – Mi megint?

– Megint elfordulsz mintha nem mernédelengedni magad. Az almasörét bámulta. – Mondtam már neked Percy hogybüntetésben vagyok. El vagyok átkozvaha így jobban tetszik. – Hogyan? Mondd el hátha segíthetnék! – Ne kérj erre! – Áruld el mi a büntetésed! Vacsorája maradványai közé dobta aszalvétáját. Egy láthatatlan szolga máriselkapta előle a tányért. – Percy, ez a sziget, Ogügié, azotthonom, a szülőhelyem, de a börtönömis… Én… házi őrizetben vagyok. Azthiszem, te így neveznéd. Soha nemláthatom a te Manhattanedet. Másvárosba sem utazhatom. Itt kell élnem

egyedül. – Mindezt azért mert Atlasz volt azapád ugye? A lány bólintott: – Az istenek nem bíznak meg azellenségeikben. Megértem őket. Igazánnem akarok panaszkodni. Nincsmindenkinek ilyen szép börtöne mintnekem. – De ez akkor sem igazságos! Attólhogy a rokona vagy még nem biztos hogymellette is állsz. A másik lánya akit máremlítettem Árnyék Zoé egyenesen azellensége volt. Bár igaz ami igaz, ő nemis csücsült börtönben. – De Percy – szólalt meg halkanKalüpszó – én mellette álltam az elsőháborúban. Elvégre az apám.

– Hogy mi?! De hát a titánok gonoszok! – Valóban? Kivétel nélkül? Ésállandóan? – biggyesztette le az ajkát. –Mond csak Percy! Nem vitatkozniakarok veled de te például azérttámogatod az isteneket mert annyirajóságosak vagy azért mert a rokonaid? Nem feleltem. Egy pont oda. Tavalytélen miután megmentettük az Olimposztaz istenek arról tartottak tanácskozásthogy megöljenek-e. Ez tényleg messzeállt a jóságosságtól. Mégis támogatomőket, és miért? Mert Poszeidón az apám. – Talán tényleg a rossz oldalon álltam– folytatta Kalüpszó. – És ami azt illetiaz istenek egészen jól bánnak velem.Meglátogatnak időnként. Híreket hoznaka világból. De ők távozhatnak. Én nem.

– Barátod sincs? Úgy értem aki itt élneveled? Nagyon szép hely. Könnycsepp gördült végig az arcán. – Meg… megfogadtam magamnak hogynem beszélek erről, de… Szavait dörgő hang szakította félbe a tófelől. A horizonton halvány fény jelentmeg, egyre erősödött, végül már kitudtam venni a közeledő lángoszlopot. Felpattantam és megtapogattamÁrapályt. – Ez meg mi?! – Egy látogató – sóhajtott Kalüpszó. Amikor a lángoszlop elérte a partotKalüpszó felállt és udvariasanmeghajolt. A lángok kihunytak és egyszürke overallos, magas férfi álltelőttünk. Egyik lábát fémkapcsok

tartották, haja és szakálla parázslott. – Héphaisztosz isten! Ez aztán amegtiszteltetés! Egy igazán ritka vendég!– mondta Kalüpszó. A tűz istene felmordult. – Kalüpszó, gyönyörű vagy, mint mindig!Ugye megbocsátasz? Beszédem vanezzel a fiatalemberrel.

Héphaisztosz darabos mozdulatokkalletelepedett a vacsoraasztal mellé éskért egy Pepsit. A láthatatlan szolga márhozta is de túl hirtelen nyitotta ki és akóla Héphaisztosz overalljára fröccsent. Héphaisztosz felmordult majd átkozódvalesöpörte az asztalról a kólásdobozt. – Kétbalkezes banda! – jegyezte meg. –

Ennek a lánynak jó robotokra lenneszüksége! Azok legalább megbízhatóak! – Héphaisztosz – kezdtem – milyenhíreket hozott? Annabeth… – Jól van! Találékony lány az biztos!Visszatalált és elmondta mi történt.Nagyon aggódik miattad. – Nem mondta neki hogy jól vagyok? – Az nem az én dolgom – válaszoltHéphaisztosz. – Mindenki azt hittemeghaltál. Nem akartam híresztelni hogyhol vagy amíg vissza nem térsz. – Nem értem. Miért ne térnék vissza?! Héphaisztosz hitetlenkedve nézett rám.Kivett valamit a zsebéből – egy iPodnagyságú fémlemezt. Megnyomott rajtaegy gombot, mire egy bronzból készültkistévé lett belőle. A képernyőn a St.

Helenhegy jelent meg a vulkán tüzet ésfüstöt okádott az égre. – További kitörések várhatók – tudattaa híradó műsorvezetője. – A hatóságokelővigyázatosságból félmillió emberkitelepítését rendelték el. Eközbenhamueső hullik még a Tahoetónál ésVancouverben is. A St. Helen-hegykörnyékét százöt ven kilométereskörzetben lezárták. Halálesetekrőlegyelőre nincs tudomásunk, demegbetegedésekről és kisebbsérülésekről kaptunk jelentéseket… Héphaisztosz kikapcsolta a tévét: – Szép kis kitörést okoztál! A bronzlapra meredtem. Félmillióembert kitelepítettek. Sérülések.Betegségek. Mit tettem!

– A telekhinek sorait szétziláltad –mondta az isten. – Néhányukmegsemmisült. Néhányan elmenekültek.Egy darabig biztos nem lesz kedvükhasználni a műhelyemet. A baj csak az,hogy én sem használhatom. A robbanásfelébresztette Tüphónt. Ki kell várnunkhogy… – Ugye nem szabadítottam ki? Ugyenem vagyok olyan erős? Az isten felmordult: – Nem vagy olyan erős?! Ne vicceljvelem, öcskös! Te a Földrengető fiavagy. El sem hinnéd, hogy mekkora erőlakik benned! Ez volt az, amiről leginkább hallgatniszerettem volna. Hogy a vulkánbanképtelen voltam megfékezni az erőmet.

Annyi energiát szabadítottam fel hogykis híján magamat is szénné égettem ésmajdnem meghaltam. Most meg arrólkell értesülnöm hogy majdnemleromboltam egész északnyugatot ésfelébresztettem az istenek általfogvatartott szörnyek legrémesebbikét.Talán túlságosan veszélyes vagyok.Talán a barátaimnak is jobb ha halottnakgondolnak. – Hallott valamit Groverről ésTysonról? – kérdeztem. Héphaisztosz megrázta a fejét: – Sajnos semmit. Attól tartok, aLabirintus elnyelte őket. – Mit tegyek? – Ezt egy öreg nyomoréktól kérded? Deegy tanácsot adhatok. Találkoztál a

feleségemmel ugye? – Aphroditével?Héphaisztosz grimaszolt egyet. – Vele bizony! Csalafinta nőszemély!Légy óvatos a szerelemmel. Megzavarjaaz agyadat és a végén a fentre azt hiszedlent a jóra hogy rossz. Eszembe jutott amikor tavaly télen asivatagban egy fehér Cadillac hátsóülésén Aphroditével találkoztam. Aztmondta hogy különösen közel állok aszívéhez és amiért ennyire szeret egykicsit megnehezíti a szerelmi életem. – Ez is a terv része? Hogy itt értemföldet? – Lehetséges. Nála sosem lehet tudni.De ha úgy döntesz hogy távozol innen…nem fogom minősíteni, bárhogy döntesz

is… akkor segítek neked. Tartozomneked egy válasszal. Halld hogyanjuthattok el Daidalosz műhelyébe!Ariadné fonalához semmi köze sincs adolognak. Vagyis nem az a lényeg. Bár afonal valóban működik. Nem hiábaakarja megkaparintani a titánhadsereg…De a legjobb módja annak hogyáthatoljatok a Labirintuson…Thészeusznak a hercegnő segített. Ahercegnő halandó volt. Egyetlen cseppistenvér sem csörgedezett az ereiben. Deokos volt, és éles szemű. És nagyontisztán látott. Azt akarom mondanihogy… Szerintem tudod hogyantájékozódj a Labirintusban. Akkor értettem csak meg. Miért nemvettem észre előbb! Hérának igaza volt.

A válasz ott volt az orrom előtt. – Igen. Tényleg tudom. – Akkor most már csak azt kelleldöntened hogy mész-e vagy maradsz! – Persze hogy… – azt akartam mondanihogy megyek de hirtelen elhallgattam.Azon kaptam magam hogy a tavatbámulom és elképzelhetetlennek tartom atávozás gondolatát. – Nem kell még döntened – tanácsoltaHéphaisztosz. – Várj hajnalig. A hajnal alegjobb időszak a döntéshez. – Daidalosz hajlandó lesz nekünksegíteni? – kérdeztem. – Ha Lukemegkapja tőle a navigációs eszköztelvesztünk. Láttam egy álmot arról hogyDaidalosz… megölte az unokaöcscsét.Keserű lett, dühös, és…

– Nem könnyű zseniális feltalálónaklenni – morogta Héphaisztosz. – Örökremagányos vagy. Senki sem ért meg. Azember könnyen megkeseredik és szörnyűhibákat vét. Emberekkel sokkalnehezebb dolgozni mint a gépekkel. Azembereket nem lehet megjavítani hatönkremennek. Héphaisztosz lesöpörte az utolsó cseppkólát is a kezeslábasáról. – Daidalosz rendes emberként kezdte.Segítette Ariadné hercegnőt ésThészeuszt mert megesett rajtuk a szíve.Megpróbált jót cselekedni. És erreráment az egész élete. Szerintedigazságos ez? – Héphaisztosz megvontaa vállát. – Nem tudom Daidaloszhajlandó lesz-e nektek segíteni öcsém de

addig ne mondj ítéletet mások felett amígnem álltál a kohója előtt, és nemdolgoztál a kalapácsával. – Ezt nem fogom elfelejteni… Ígérem. Héphaisztosz felállt.

– Viszlát öcskös! Jól csináltad.Odasóztál a telekhineknek. Nem felejtemel neked. Ez úgy hangzott mintha máris indulna.Lángcsóvává vált és a tó felett suhanvavisszatért a világba. Órákig sétáltam a parton. Amikor végrevisszaértem a rétre már nagyon későrejárt, legalább hajnali négy vagy öt óralehetett. Kalüpszó a csillagok fényénélkertészkedett. A holdraforgó ezüstösen

derengett a többi virág vörös sárga éskék fénnyel felelt a varázslatra. – Megparancsolta hogy visszatérj –találgatta Kalüpszó. – Nem parancsolta meg. Nekem kelldöntenem. Tekintete találkozott az enyémmel: – Ígérem nem kérlek meg rá… –mondta. – Mire? – Hogy maradj. – Úgy érted örökre? – kérdeztem. – Ha itt maradnál elnyernéd ahalhatatlanságot – suttogta. – Nem várnarád öregség sem halál. Másrahagyhatnád a csatákat. Ésmegszabadulnál a prófécia súlyátólPercy Jackson.

– Ilyen egyszerűen? – lepődtem meg. Bólintott: – Ilyen egyszerűen. – De a… barátaim. Kalüpszó felállt és megfogta a kezem.Érintésére meleg áram járt át. – Nemrégiben megkérdezted hogyanátkoztak el az istenek. Akkor nemfeleltem, most megteszem. Az istenekidőről időre küldenek nekem valakit.Százévenként egy hős vetődik itt partra,valaki, akinek szüksége van asegítségemre. A hős egyre közelebbkerül a szívemhez. De ez sohasemvéletlen. A párkák olyan hőst küldenekhozzám mindig, aki… A hangja megremegett nem tudtafolytatni.

Megszorítottam a kezét: – Mit tettem amivel elszomorítottalak? – Olyan hősöket küldenek, akik nemmaradhatnak – suttogta. – Akik csakrövid időre fogadhatják el abarátságomat. Olyan hősöket küldenek,akikbe… Beleszeretek. Az éjszaka csendes volt, csak aszökőkutak és a hullámok csobogásátlehetett hallani. Eltartott egy darabigamíg megértettem mit mond. – Úgy érted… belém is? – Ha látnád milyen képet vágsz! –kuncogott még mindig könnyes szemmel.– Igen beléd is… – Ezért húzódsz el minden alkalommal? – Próbálok tenni ellene. De hiába. Apárkák kegyetlenek. Azért küldtek

hozzám, hősöm, mert tudták, hogy teösszetöröd majd a szívem. – De… én csak… én vagyok. – Az éppen elég – mondta Kalüpszó. –Megfogadtam hogy nem beszélek erről.És anélkül bocsátalak el, hogyfelajánlanám a szerelmemet. De ez semsikerült. Azt hiszem a párkák ezt istudták. Maradj velem Percy. Sajnoscsakis így segíthetsz rajtam. A horizont felé néztem. A hajnal vöröscsíkja már felgyújtotta az eget. Ittmaradhatnék örökre, eltűnve a földről. Ittélhetnék Kalüpszóval és láthatatlanszolgák lesnék minden kívánságunkat.Gondozhatnánk a virágokaténekesmadarakkal társaloghatnánk éssétálhatnánk a parton a szeplőtlen ég

alatt. Soha többé háború. Viszlátprófécia! Többet nem kellene egyikoldalra sem állnom. – Nem maradhatok – válaszoltam. Szomorúan sütötte le a szemét. – Igazán nem akarok neked fájdalmatokozni de a barátaimnak szükségük vanrám. Most már tudom hogyan segíthetnékrajtuk. Vissza kell mennem. Leszakított egy virágot – egy szál ezüstholdraforgót. Annál halványabbanderengett minél magasabbra ívelt a nap.A hajnal a legjobb időszak a döntésre,mondta Héphaisztosz. Kalüp szó a rövidujjú pólóm zsebébe dugta a virágot.Azután lábujjhegyre állt és homlokoncsókolt mintha megáldott volna. – Akkor gyere a partra, hősöm, hadd

búcsúzzam el tőled! A tutaj négyzet alakú volt az oldalaiegyenként háromméteresek lehettekközepén egy árboc állt egyszerűvászonvitorlával. Nemhogy tengerre demég egy kacsaúsztatóba semmerészkedtem volna vele szívesen. – A tutaj elvisz oda ahová szeretnéd –mondta Kalüpszó. – Elég biztonságos. Megfogtam a kezét, de ő kihúzta amarkomból. – Talán meglátogathatlak majd –mondtam. De ő a fejét rázta: – Még egy férfi sem talált visszaOgügié szigetére Percy. Ha elmész sohanem látlak viszont. – De…

– Menj kérlek! – csuklott el a hangja. –A párkák kegyetlenek Percy. Csak annyitkérek hogy ne felejts el! – Aztánhalványan elmosolyodott. – Ígérd meghogy ültetsz egy kertet nekemManhattanben! – Megígérem! – Ahogy a tutajra tettema lábam sodródni kezdtem a parttól. A tó közepe felé vitorlázva én isátéreztem mennyire kegyetlenek apárkák. Olyan hőst küldenekKalüpszóhoz, akibe beleszeretbármennyire is küzd ellene. Tudtam hogyegész életemben elkísér majd az emléke.Ő lesz a nagy mi lett volna, ha. Néhány perc múlva Ogügié szigetételnyelte a köd. Magányosan vitorláztama felkelő Nap felé.

Aztán megadtam a tutajnak az úti célt.Mivel barátokra és vigasztalásra voltszükségem csakis egyet mondhattam: – A Félvér Táborba! Vigyél haza!

13. RACHEL CSATLAKOZIK

Néhány óra elteltével a tutajom aFélvér Tábor partjához sodródott. Nemtudtam volna megmondani hogy kerültemoda. A tó édesvize egyszer csak sóssáváltozott és nem sokkal később feltűntLong Island ismerős körvonala. Azutánmegjelent néhány feltűnően barátságosfehér cápa és a part felé kormányozták atutajomat. Amikor partot értem a tábor kihaltnaklátszott. Jól benne jártunk már a

délutánban, de az íjászmezőn nemgyakorolt senki. A mászófal magábanfüstölgött és öntötte a lávát. Azétkezőpavilon kihalt. A bungalók üresek.Aztán észrevettem az amfiteátrumbólfelszálló füstöt. Túl korán volt még atábortűzhöz, és nem hittem hogy bárkinekmályvacukrot pirítani támadt volnakedve ilyen nehéz időkben. Futnikezdtem arrafelé. Mielőtt odaértem volna, Kheirón hangjaütötte meg a fülem. Amikor megértettemmit mond megtorpantam. – …azt hiszem hogy eltávozott. Olyanhosszú csend után nem hiszem hogy azimánkra válasz érkezne. Megkéremlegjobb barátját, a túlélőt, hogyrészesítse végső tisztességben! – mondta

Kheirón. Hátulról érkeztem az amfiteátrumba ígysenki sem vett észre. Mindenkielőrenézett, Annabeth irányába, akiéppen egy hosszú zöld selyem halottileplet dobott a lángok közé. A szö vetetháromágú szigony díszítette. Az énhalotti leplemet égették el. Annabeth a többiek felé fordult.Rémesen nézett ki szeme bedagadt asírástól és alig tudott megszólalni: – Bár sohasem vallottam be neki, ő volta legjobb és a legbátrabb barátom. Ővolt a… – hirtelen észrevett.Paprikavörös lett. – Ő volt a világlegnagyobb csirkefogója! – mutatott rám.Sikerült mindenkit meglepnem. – Percy! – vigyorgott Beckendorf.

Néhány srác odajött hozzám és hátbaveregetett. Az Árész-kabin tagjai közülnéhányan nagyot káromkodtak deClarisse csak a szemét forgatta minthanem akarná elhinni hogy volt képeméletben maradni. Kheirón előreügetett, a tömeg szétváltelőtte. – Nos – sóhajtott fel megkönnyebbülve– azt hiszem még soha nem örültemennyire egy táborlakó visszatértének! Deáruld el nekem hogy… – HOL A FENÉBENKÓDOROGTÁL?! – szakította félbeAnnabeth, és félrelökdöste az előtteállókat. Azt hittem, kapok tőle egynyaklevest, de csak megölelt, olyanerősen, hogy azt hittem összeroppanok.

A táborlakók hirtelen elnémultak.Amikor Annabeth rájött hogy mindenkiminket bámul ellökött: – Én… Mi azt hittük meghaltálHínáragyú! – Bocs. Csak eltévedtem.

– ELTÉVEDTÉL?! – kiáltott fel. – Kéthétig?! Hol az istenben… – Annabeth – szólt rá Kheirón. – Talánjobb lenne ha ezt máshol beszélnénkmeg. A többiek folytassák az edzéseket! Mielőtt ellenkezhettünk volna mint kétkismacskát felkapott a hátára éselvágtatott velünk a Nagy Házba. Nem árultam el nekik mindent valahogynehezemre esett Kalüpszóról beszélni.

Elmondtam hogyan okoztamvulkánkitörést, amikor kilőttem magam aSt. Helen-hegyből. És hogy egy lakatlanszigetre zuhantam ahol Héphaisztoszmeglátogatott és bátorított az indulásra.Végül hogy egy varázstutajon egészen atáborig vitorláztam. Amit mondtam voltaképpen igaz volt azutolsó szóig a tenyerem mégis izzadt. – Két hétre eltűntél! – csattant felAnnabeth de hangján érezni lehetett hogymég mindig fel van kavarva. – Amikormeghallottam a robbanást azt hittemhogy… – Tudom. Bocs. De van egy jó hírem:rájöttem hogyan haladhatunk át aLabirintuson. BeszéltemHéphaisztosszal.

– Héphaisztosz elmondta? – Csak annyit mondott hogy a válasz abirtokomban van. És tényleg. Most mártudom mi az. Elmondtam nekik az ötletemet. Annabeth elképedt. – Percy, ez őrültség! Kheirón visszatelepedett agurulószékébe és a szakállát simogatta: – Persze vannak rá példák.Thészeusznak Ariadné segített. Hermészlánya Harriet Tubman a föld alattivasútjában éppen ilyen okból használthalandókat. – De ez az én küldetésem! Nekem kellvezetni! – háborgott Annabeth. Kheirón is átérezte mennyire kényes azügy:

– Drágám hát persze hogy a teküldetésed. Mindössze szükséged vanegy picike segítségre. – És ez lenne a segítség?! Ugyan már!Ez akadályoztatás! Gyávaság! Ez… – Nem könnyű beismerni, hogy halandósegítségére van szükségünk pedig ez ahelyzet – mondtam. Annabeth rám bámult: – Te vagy a világ legidegesítőbbembere, akivel találkoztam! – azzalkiviharzott a szobából. Utánabámultam. És legszívesebbenföldhöz csaptam volna valamit. – Ennyit arról hogy én vagyok alegjobb és legbátrabb barátja –motyogtam. – Majd megnyugszik – ígérte Kheirón.

– Féltékeny a kicsike. – Kizárt! Ő nem az én… A mikapcsolatunk nem olyan, mint… Kheirón kuncogni kezdett. – Nehéz ügy. Ha nem vetted volnaészre Annabeth nem szeret osztozni abarátain. Nagyon aggódott érted. És mostmár sejti, hol időztél ennyi ideig… Kheirón és én összenéztünk. Láttam rajtahogy tud a Kalüpszó-ügyről. Nehéztitkolózni egy olyan ember előtt, akiháromezer éve hősök kiképzésévelfoglalkozik. Ő már mindent látott. – Felesleges a döntésedet firtatni –mondta Kheirón. – Az a fő, hogy itt vagy. – Ezt mondja el Annabethnek is! Kheirón elmosolyodott: – Reggel megkérem Árgust hogy

fuvarozzon benneteket Manhattanbe.Útközben ugorjatok be édesanyádhoz akiérthetően… nagyon aggódik. A szívem összeszorult. A szigeten megsem fordult a fejemben mit érezne anyámha Kalüpszónál maradnék. Azt hinnéhogy meghaltam. Teljesen összetörne.Mi ütött belém hogy erre nemgondoltam?! – Kheirón – kezdtem –, tud valamitGroverről és Tysonról? Gondoljahogy… – Nem gondolok semmit fiam – meredtKheirón az üres kandallóba. – Borókanagyon le van sújtva. Minden ágamegsárgult. A Párosujjú PatásokTanácsa megfosztotta Grovert a kutatóiengedélyétől, in absentia. Ha valaha

visszatér bizonyára a szégyenteljesszáműzetés vár rá – sóhajtott fel. – Deami azt illeti Grover és Tyson nagyontalálékony fickók. Mégreménykedhetünk. – Már bánom hogy elengedtem őket. – Grovernek meg volt a saját útja amitkövetnie kellett. Tyson pedig elégbátornak bizonyult hogy segítsen ebbenneki. Tudnál arról ha Grover halálosveszélyben forogna vagy tévedek? – Azt hiszem. Az együtt érző kapcsolat.De… – Van még valami amit el kellmondanom neked Percy. Egészenpontosan két dolog két kellemetlendolog. – Alig várom hogy halljam!

– Chris Rodriguez a vendégünk… Eszembe jutott milyen kedvesen beszélta pincében Clarisse a Labirintusrólzagyváló fiúhoz. – Kilehelte a lelkét? – Még nem. De egyre rosszabbul van –mondta komoran Kheirón. – Olyangyenge hogy mozdulni sem bír. Clarisseminden percét vele töltötte. Úgy kellettvégül utasítanom hogy térjen vissza anapi teendőihez. A fiúnak nem használsemmi. Nem fogad el ételt sem italt.Egyik gyógyszerem sem segít. Úgy tűnik,nem akar élni. Megborzongtam. Bár volt néhánynézeteltérésünk most mégis sajnáltamClarisse-t. Annyira szeretett volnasegíteni a fiún. Most hogy már jártam a

Labirintusban azt is tudtam miért voltolyan könnyű Minósznak megőrjítenieChrist. Ha ne kem is egyedül kellettvolna bolyonganom odalent a barátaimnélkül én is megbolondultam volna. – Sajnálom hogy ezt kell mondanom dea második hír még ennél iskellemetlenebb. Quintus szőrén-száláneltűnt. – Eltűnt? Hogyan? – Három éjszakával ezelőtt lement aLabirintusba. Boróka látta, ahogytávozik. Úgy tűnik, igazad volt velekapcsolatban. – Luke-nak kémkedik – mondtam. Aztánmeséltem neki a Három G Farmról ésarról hogy Quintus onnan hozatta askorpiókat. Attól a Geryontól aki

Kronosz hadseregét látja el. – Ez nemlehet véletlen – vontam le akövetkeztetést. Kheirón mélyet sóhajtott:

– Kezd elegem lenni az árulásokból.Reménykedtem benne hogy Quintus jóbarátnak bizonyul. De rosszul ítéltemmeg őt. – Mi van Mrs. OLearyvel? – A pokolkutya még mindig azarénában van. Nem engedem senkinekhogy a közelébe menjen. De nincsszívem ketrecbe zárni… vagyelpusztítani. – Furcsa hogy Quintus csak úgy itthagyta.

– Úgy van ahogy mondtam Percy:rosszul ítéltük meg őt. De most idejefelkészülnöd a holnap reggelre. Nekedés Annabethnek rengeteg dolgotok lesz. Ott hagytam Kheirónt a kerekes székébenülve ahonnan szomorúan bámulta akandallót. Az jutott eszembe vajonhányszor ülhetett így olyan hősökrevárva, akik sohasem tértek vissza. Vacsora előtt megálltam a vívóarénában.Mrs. OLeary hatalmas, fekete, szőrösdombbá kucorodva kedvetlenülrágcsálta az egyik gyakorlóbábu fejét azaréna közepén. Amikor észrevett rámvakkantott és felém rohant. Biztosravettem hogy bár vacsorára igyekeztemmost én leszek a vacsora. Csak annyittudtam mondani hogy Várjááá!, a kutya

máris feldöntött és az arcomatnyalogatta. Poszeidón fiaként általábancsak akkor leszek vizes ha úgy akaromde hatalmam nem terjedt ki a kutyanyálraamiben most alaposan megfürdetett. – Hú, kislány! Hadd kapjak levegőt!Engedj felállnom! Valahogy sikerült feltápászkodnom.Alaposan megvakargattam a fülét éstaláltam számára egy extragigantikuskutyakekszet is. – Hol van a gazdád? Hogyan hagyhatottitt téged csak úgy? Úgy nyüszített, mintha ő is erre keresné aválaszt. Készséggel elhittem Quintusrólhogy ellenséges áruló de az továbbrasem fért a fejembe hogyan hagyhattamagára Mrs. OLearyt. Biztos voltam

benne hogy Quintus szereti amegakutyáját. Ezen gondolkoztam miközben akutyanyálat törölgettem le az arcomról. – Szerencséd hogy nem harapta le afejed! – mondta egy lányhang. Kardjával és pajzsával a kezébenClarisse állt az aréna túlsó végében. – Amikor tegnap edzésre jöttemmajdnem felfalt a dög. – Nagyon intelligens kutya –vélekedtem. – Te meg nagyon humoros vagy. Clarisse elindult felénk. Mrs. OLearymorogni kezdett de a fejét paskolvamegnyugtattam. – Ez a hülye pokolkutya nem fogmegakadályozni az edzésben! –

mérgelődött Clarisse. – Hallottam Chrisről. Sajnálom. Clarisse tett egy kört az arénában aztánrárontott a közelébe kerülő első bábura.Egyetlen csapással lenyeste a fejét, aztángyomron döfte. Kihúzta a kardot aztántovábbsétált. – Igen. Néha nem úgy mennek a dolgokahogy az ember szeretné – suttogtaremegő hangon. – A hősök megsérülnek.Vagy… meghalnak. És csak a szörnyektámadnak fel. Felkapott egy lándzsát és áthajította azarénán. Az egyik bábu sisakjának éppena szemrésébe talált. Christ továbbra is hősnek nevezte,mintha nem dezertált volna Lukeseregébe. Arra gondoltam hogy

Annabeth is ugyanígy beszél Luke-rólezért inkább nem tettem szóvá a dolgot. – Chris bátor srác volt. Remélemmeggyógyul. Úgy meredt rám, mintha én lennék akövetkező gyakorlóbábu. Mrs. OLearymorogni kezdett. – Megtennél nekem egy szívességet? –kérdezte. – Persze! – Ha megtalálod Daidaloszt, ne bízzmeg benne. Ne kérj tőle szívességet,egyszerűen csak öld meg! – De Clarisse… – Aki képes egy olyan épületetlétrehozni mint a Labirintus az gonosz.Maga a gonoszság. Clarisse egy pillanatig Eurytionra a

tehénpásztorra emlékeztetett, idősebbféltestvérére. Olyan keményen nézettmaga elé mintha kétezer éve lenne azélők sorában, és nagyon elege lenne azegészből. Visszadugta a hüvelybe akardját: – A felkészülés idejének vége. Ezentúlminden élesben megy.

Aznap éjjel ismét a saját ágyambanaludhattam és Kalüpszó szigetére valóérkezésem óta először megintmeglátogattak az álmaim. Egy királyi palota fehér márványbólépült tróntermében voltam. Körülöttemoszlopok álltak előttem egy fábólfaragott trón. A trónon egy kövér vörös

hajú alak ült és babérkoronát viselt. Azoldalán három lány állt. Bizonyára agyermekei lehettek mert nagyonhasonlítottak rá. A kék köpenyeslányoknak ugyanolyan vörös hajuk voltmint apjuknak. Az ajtó nyikorogva kinyílt és azajtónálló felkiáltott: – Minósz Kréta királya! Megrémültem de a király csakrámosolygott a lányaira: – Alig várom már hogy lássam milyenképet vág! Minósz robogott be a trónterembe azsarnok személyesen. Olyan magas éskomoly volt hogy a másik király hozzáképest kis mitugrásznak látszott. Minószhegyes szakálla megőszült, és soványabb

is volt mint amikor utoljára álmodtamróla. Saruján sárfoltok éktelenkedtek, dea szemében ugyanaz a gyűlölet égett. Mereven a király felé biccentett: – Kókalosz király úgy hallottamsikerült megoldania a kis rejtvényemet. Kókalosz rámosolygott: – Én azért nem nevezném kicsinek hiszbejelentette hogy ezer talentum arany ütia markát a megfejtőnek. Áll még azajánlata? Minósz tapsolt egyet. Két megtermetttestőr lépett be egy nagy faládával avállukon. Letették Kókalosz lába elé éskinyitották. Aranyrudak csillogtak bennelegalább egy gazillion dollár értékben. Kókalosz elismerően füttyentett: – Az egész királyi kincstárat kiürítette

hogy kifizesse a jutalmat? – Az nem a maga gondja. Kókalosz vállat vont. – A találós kérdés elég egyszerű volt.Az egyik szolgám fejtette meg. – De apám… – figyelmeztette alegidősebb lánya, aki a legmagasabbvolt a három közül. Kókalosz nem törődött vele. Köntösének zsebéből egy spirál alakúkagylót vett elő. A kagylón egyezüstcérnát fűztek át. Úgy lógott rajta,mint egy túlméretezett gyöngymedál. Minósz előrelépett, és átvette a kagylót. – Azt mondja az egyik szolgája?Hogyan sikerült a cérnát úgy átfűzni akagylón hogy ne törjön szét? – Akár hiszi akár nem egy hangya

segítségével. Ezüstcérnát kötött az aprólényre és mézet tett a kagyló csúcsábahogy azzal csalogassa át. – Zseniális fickó. – Az bizony. A lányaim tanítója. Ők israjonganak érte. Minósz tekintete megkeményedett: – Én óvatosabb lennék! Figyelmeztetni akartam Kókaloszt: Nebízz meg ebben a gonosz királyban!Zárd a várbörtönbe egy emberevőoroszlán mellé! De a vörös hajú királycsak kacagott: – Felesleges aggodalmaskodni Minósz!A lányaim bölcsebbek a koruknál. Demost térjünk vissza az aranyamhoz… – Rendben. De mint mondtam az aranyazt illeti aki a feladatot megoldotta. És

erre Daidaloszon kívül senki sem lettvolna képes. Maga menedéket adottDaidalosznak. Kókalosz kényelmetlenül fészkelődött atrónján: – Honnan tudja a nevét? – Az a tolvaj annak idején az énudvaromban dolgozott Kókalosz. Alányomat ellenem fordította. Segített egytrónbitorlónak hogy bolonddá tegyen.Aztán megszökött az igazságszolgáltatáselől. Tíz éve üldözöm. – Erről most hallok először. Tényleg apártfogásomba vettem az illetőt, de nembántam meg… – Üzletet ajánlok – szólalt meg Minósz.– Adja át a szökevényt és öné a jutalom.Máskülönben az ellenségévé tesz. És

gondolom nem akarja Krétát azellenségévé tenni. Kókalosz elsápadt. Hiba volt ennyiremegrémülnie a saját tróntermében.Elfogathatta volna a katonáival hiszenMinósz mindössze két őrrel érkezett. DeKókalosz csak ült a trónján, és verítékgyöngyözött a homlokán. – Apám ugye nem akarja… – kezdte alegidősebb lány. – Hallgass Aelia! – vakargattaszakállát a király a csillogó aranyrasandítva. – Sajnálom Minósz! De azistenek nem szeretik azokat akikmegsértik a vendégjogot. – Az istenek azokat sem szeretik, akikbűnözőket bújtatnak – hangzott a válasz. Kókalosz bólintott:

– Meggyőzött! Átadom láncra verve. – Apám! – kiáltott fel Aelia de aztánészbe kapott és mézesmázos hangonfolytatta: – Egy va-vaacsora azért mégiskijárna a vendégnek. A hosszú út utánbizonyára jólesne neki egy forró fürdő,hogy aztán tiszta ruhába bújva tölthessemeg királyi bendőjét a legfinomabbfalatokkal. Megtiszteltetés lenneszámomra ha személyesen vezethetném afürdőbe! A lány kedvesen Minószra mosolygott.Az öreg király felmordult: – Egy fürdés még belefér! – NézettKókaloszra. – Viszlát a vacsoránál! Dehozza magával a rabot is! – Erre parancsoljon uraságod! –mutatta Aelia az utat. A nővéreivel

együtt kivezették Minószt a teremből. Követtem őket a mozaikcsempésfürdőbe. Alig lehetett látni a gőztől. Egycsapból forró víz folyt a kádba. Aelia ésa testvérei rózsaszirmokat szórtak avízbe, és valamit, ami a habfürdő antikmegfelelője lehetett, mert a kádhamarosan színes habbal telt meg. Alányok elfordultak, amíg Minósz kibújtköntöséből, és elmerült a kádban. – Ahh! Nincs ami jobban esne egyhosszú út után egy fürdőnél! Köszönömkedveseim! – mosolygott Minósz. – Tíz éve üldözi őt, uram? – kérdezteAelia lesütött szemmel. – Uraságodnagyon kitartó. – Én mindig behajtom az adósságot.Apátok bölcsen tette hogy nem húzott

velem ujjat – vigyorgott Minósz. – Ahogy mondja uram nagyon jól tette!– felelte Aelia. Aelia túlzásba vitt hízelgése még nekemis szemet szúrt de az öreg királynaksemmi sem tűnt fel. Aelia testvéreiillatos olajat öntöttek Minósz fejére. – Daidalosz tudta hogy el fog jönniuram. Tudta hogy a feladvány egycsapda de nem tudott ellenállni neki. Minósz összehúzta a szemöldökét: – Daidalosz beszélt nektek rólam? – Igen uram. – Daidalosz rossz ember, hercegnő. Asaját lányom is az igézetébe került. Nehallgass rá! – Ő egy igazi zseni! – mondta Aelia. –És véleménye szerint a nők ugyanolyan

okosak, mint a férfiak. Ő volt az elsőtanítónk aki nem nézett le bennünket.Lehet hogy a felséged lánya ugyanígyérzett vele kapcsolatosan. Minósz megpróbált felülni de Aeliatestvérei visszanyomták a vízbe. Aelia akirály mögé állt. A tenyerében háromgyöngyöt tartott. Először azt hittem, hogyfürdőgyöngyök. De amikor a vízbe dobtaőket, bronzindák pattantak ki belőlük, éskörbefonták a királyt. Befutották a lábátkarját a testéhez kötözték és a nyakáratekeredtek. Én aztán tényleg utáltamMinószt de akkor majdnemmegsajnáltam. Hánykolódott segítségértkiabált, de a lányok erősebbek voltaknála. Végül megadta magátmozdulatlanul feküdt a kádban csak az

álla kandikált ki a vízből. Az indák atestére tapadtak, és úgy vonták be, minthernyót a báb. – Mit akartok tőlem! Miért tettétek eztvelem? – kérdezte. Aelia rámosolygott: – Daidalosz mindig kedves volt velünkés nem tetszett ahogy apámmal bánt. – Mondjátok meg Daidalosznak hogyhalálomig üldözni fogom! És még azutánis! Ha van igazság az Alvilágban akkoraz örökkévalóságig vadászni fogok rá! – Bátor szavak királyom! – válaszoltaAelia. – Szerencsés utat az Alvilágba! A bronzindák Minósz arcára tekeredtekés múmiává változtatták a királyt. A fürdő ajtaja kinyílt, Daidalosz lépettbe rajta kezében egy utazózsákkal.

A haja rövid szakálla fehér mint a hó. Törékenynek látszott és szomorúnakamikor a kádba nyúlt és megérintette amúmia homlokát. A bronzindáklesüllyedtek a kád aljára. De a múmiabelseje üres volt. Minósz király testeeltűnt. – Fájdalommentes halál – tűnődöttDaidalosz. – Sokkal jobb mint amitmegérdemelt. Köszönöm a segítségethercegnők! Aelia magához szorította az öreget: – Nem maradhat itt mester! Ha apámmegtudja mi történt… – Igen – mondta Daidalosz – attóltartok bajt hoztam a fejetekre. – Ne féltsen bennünket! Apám örülnifog majd a vén zsarnok aranyának és

Kréta nagyon messze van. MindenesetreMinósz haláláért magát teszi majdfelelőssé. Biztonságos helyre kellmenekülnie! – Biztonságos helyre? Évek óta egyikkirályságból a másikba vándorolok éssehol nem találtam menedéket. Attóltartok Minósz nem hazudott és még ahalála után is üldözni fog. Nem leszmaradásom a nap alatt, ha ez a bűnkitudódik! – Hová megy most? – Egy helyre ahová megfogadtam hogynem teszem be többet a lábam. Lehethogy a börtönöm lesz utolsó menedékem– válaszolta Daidalosz. – Nem értem – nézett rá Aelia. – Addig jó amíg nem érted – felelte

Daidalosz. – De mi lesz magával az Alvilágban? –kérdezte az egyik húg. – Szörnyűbüntetés vár majd magára. Senki semmenekülhet el a halál elől. – Ki tudja? – tűnődött el Daidalosz,aztán zsákjából kihúzta azt a tekercsetamelyet legutóbbi álmomban láttam. Azunokaöccse terveit. – Talán mégis… Megveregette Aelia vállát aztánmegáldotta húgait. A kád alján csillogóbronzindákra nézve így szólt: – Gyere utánam ha mersz szellemkirály! A mozaikcsempék felé fordult ésmegnyomta az egyiket. A csempénfelderengett a görög Δ és a fal oldalracsúszott. A hercegnők levegő után

kapkodtak. – Nekünk egy szóval sem említette ezt atitkos kijáratot – mondta Aelia. – Úgylátom nem tétlenkedett. – A Labirintus nem tétlenkedett –javította ki Daidalosz. – Ne gyertekutánam, kedveseim, ha meg akarjátokőrizni a józan eszeteket! Egy másik álom vette kezdetét. Egy földalatti kamrában találtam magam. Lukeegy harcostársával elemlámpafénynél atérképet tanulmányozta.

Luke káromkodott egyet. – Itt kellene lennie az utolsó kanyarnak!– Összegyűrte a térképet és elhajította. – De uram! – tiltakozott a harcos.

– Itt semmire sem megyünk a térképpel.Ne aggódj megtalálom az utat! –bizonygatta Luke. – Uram igaz hogy a nagyobbcsapatok… – Könnyebben eltévednek? Igaz. Mitgondolsz miért küldözgettünk magányosfelfedezőket az elején? De nyugi, hameglesz a fonál az egész csapat átjut! – De hogyan találjuk meg a fonalat? Luke az ujjait ropogtatva megállt. – Quintus hamarosan megérkezik. Nemkell mást tennünk mint elérnünk azarénát. Az aréna egy kereszteződés.Sehova nem juthatsz el anélkül hogy nehaladnál át rajta. Ezért is kötünkmegállapodást az urával. Nem kell másttennünk csak épségben elérnünk odáig…

– Uram! – kiabálta egy másik páncélosharcos aki fáklyával a kezében Luke-hozfutott. – A dracaena egy félvért talált! Luke a homlokát ráncolta: – Itt bolyongott az útvesztőben,magányosan? – Igen, uram! Kérem, siessen! Akövetkező teremben szorították sarokba. – Nem ismerjük? – kérdezte Luke. – Eddig még senki sem látta.

Luke bólintott. – Kronosz ajándéka. Még hasznunkralehet ez a félvér. Gyerünk! Futni kezdtek a folyosón és énfelriadtam. Egy magányos félvér, aki azútvesztőben bolyong. Sokáig nem jött

álom a szememre. Másnap reggel első dolgom az volt, hogyelegendő kutyakekszről gondoskodjamMrs. OLearynek. MegkértemBeckendorfot hogy vigyázzon rá. Nemmondhatnám hogy örült a feladatnak.Aztán nekivágtam a Félvér-hegynek.Útközben találkoztam Annabethszel ésÁrgussal. Annabeth és én szótlanul ültünk afurgonban. Árgus sohasem beszélt talánazért mert a testét szemek borították ésahogy hallottam még a nyelve hegyére isjutott egy. A helyében én semmutogattam volna. Annabeth nyűgösnek látszott, mintha mégnálam is rosszabbul aludt volna. – Rosszat álmodtál? – kérdeztem végül.

Megrázta a fejét. – Egy Írisz-üzenet Eurytiontól. – Eurytiontól?! Ugye Nicóval történtvalami?! – Távozott a farmról és visszatért aLabirintusba. – Mi?! Eurytion nem tudta megállítani? – Mire felébredt, már eltűnt. Orthus acsordarácsig tudta követni a nyomát.Eurytion hallotta hogy éjszakánkéntmagában beszél. De most már tudja hogyMinósz szellemével társaloghatott. – Veszélyben van. – Az biztos. Minósz a holtak bírája dea velejéig gonosz. Nem tudom mit akarNicótól de… – Én nem erre céloztam. Múlt éjjelálmot láttam.

Beszámoltam Annabethnek az álmomról.Elmondtam hogy Luke Quintus nevétemlegette és hogy egy magányos félvérretaláltak az útvesztőben. Annabeth állkapcsa megfeszült. – Ez nagyon nagyon rossz hír. – Mit tegyünk? Felvonta az egyik szemöldökét: – Ezt tőlem kérdezed? Nem te vagy az,akinek van egy terve?

Szombat volt és a szokásos dugó avárosban. Dél körül értünk anyámlakására. Amikor a kopogtatásunkrakinyitotta az ajtót majdnem úgy vetetterám magát mint a pokolkutya. – Én mondtam nekik hogy jól vagy! –

de úgy megkönnyebbült mintha az égsúlyát vették volna le a válláról éshiggyétek el én tudom mit beszélek. Leültetett a konyhaasztalhoz ésragaszkodott hozzá hogy megkóstoljuk aspecialitását a kék csokis-chipsessütijét. Falatozás közben beszámoltunkneki a küldetésről. Mint általában, azijesztőbb részeket most is kihagytam (ésmivel az egész küldetés meglehetősenijesztő volt, a beszámolóm igen nyúlfarknyira sikeredett) de így valahogy mégveszélyesebbnek hangzott az egész. Amikor Geryon istállójához értem abeszámolómban anyám meg akartfojtani: – Arra képtelenség rábírni a fiatalurathogy a szobájában kitakarítson de egy

istállóból simán kitakarít több száz tonnalótrágyát! Annabeth felnevetett. Régen nem nevetettmár és nagyon jólesett hallani. Amikor beszámolómmal végeztemanyám így szólt: – Az Alcatrazt leromboltad a St.Helen-hegy vulkánja kitört miattadkitelepítettek félmillió embert de telegalább jól vagy! Ilyen az én anyám mindig a dolgok jóoldalát nézi. – Igen – feleltem – jól összefoglaltad! – Kár hogy Paul nincs itt. Szeretnebeszélni veled. – Ja tényleg. A suli. Annyi minden történt azóta hogy aGoode tájékoztatóján történtekről

teljesen megfeledkeztem. Kiment afejemből, hogy felégettem egy egészzenekari termet és hogy anyám barátjaakkor látott utoljára amikor kiugrottamaz ablakon és elmenekültem mint egyközönséges szökevény. – Mit mondtál neki? Anyám a fejét csóválta: – Mit mondhattam volna?! Annyit mársejt hogy más vagy mint a többiek. Paulokos férfi. És hisz benne hogy jó embervagy. Nem tudja pontosan mi történt deaz iskola várja a válaszát. Végül is ő vittoda téged. Meg kell győznie az iskolavezetését hogy nem te okoztad a tüzet.De nem vet rád jó fényt hogy azóta isszökésben vagy. Annabeth az arcomat tanulmányozta.

Láttam rajta hogy együtt érez velem. Havalaki, hát ő tudta, hogy nem egyszerű afélvérek élete a halandók világában. – Majd én beszélek vele – feleltem. –Ha végzünk a küldetéssel. Ha akarodelmondom neki az igazat. Anyám megfogta a vállamat: – Megtennéd? – Miért ne? Bár bolondnak fog tartani. – Már most is annak tart szívem. – Akkor meg mit veszíthetek?! – Köszönöm Percy! Megmondom nekihogy hamarosan hazajössz majd és…Mikor is jössz haza? – kérdezte ahomlokát ráncolva. – És mi is lesz akövetkező lépésetek? Annabeth félbetört egy süteményt. – Percynek van egy terve.

Vonakodva elmondtam anyámnak mirekészülök. Bólintott. – Nagyon veszélyesnek tűnik. Deműködhet. – Ugye te is hasonló képességgelrendelkezel? – kérdeztem anyámat. – Teis átlátsz a ködön? Anyám sóhajtott: – Nem vagyok már a régi. Fiatalabbkoromban jobban ment. De igen így vanmindig többet láttam mint amennyitlátnom kellett volna. Az apád is erre atulajdonságomra figyelt fel amikorelőször találkoztunk. De légy óvatos! Ésígérjétek meg, hogy vigyáztok egymásra! – Azon leszünk Mrs. Jackson! – mondtaAnnabeth. – Bár a maga fia ön- és

közveszélyes – bámult ki akonyhaablakon öszszefont karral.Megtöröltem a számat és inkább nemmondtam semmit. Anyám összehúzta a szemöldökét: – Mi van veletek? Ugye nemveszekedtetek? Nem válaszoltunk. – Értem – mondta anyám és arragondoltam hogy nemcsak a ködön képesátlátni hanem rajtunk is. Úgy hangzottmintha tudná mi folyik Annabeth ésköztem de én biztos voltam benne hogynem tudja. – Ne felejtsétek el hogyGrover és Tyson számít rátok. – Tudjuk! – vágtuk rá kórusban, amitőlmég jobban zavarba jöttem. – Percy, szerintem az előszobából

telefonálj. Sok szerencsét! Megkönnyebbülve léptem ki akonyhából. Enyhe lámpalázzal felvettema kagylót, és tárcsáztam. A kezemről márrégen lekopott a telefonszám de nemszámított mert megjegyeztem.

A Times Square-n beszéltünk megtalálkozót. Rachel Elisabeth Dare-rel aMarriot Marquis előtt találkoztunk. Alány tetőtől talpig aranyszínbenpompázott. De nem csak a ruhája, a haja és az arcais aranyszínű volt – egyszóval mindene.Úgy nézett ki mintha megérintette volnaMidasz király. Öt fémszínre – rézrebronzra és ezüstre – pingált gyerekkel

szobroztak a járdán. Különböző pózokbamerevedve álltak a mellettük elsietővagy őket bámuló turisták előtt. Néhányan pénzt dobtak a járdára terítettponyvára. Rachel lába előtt egy tábla állt akövetkező felirattal: „Utcaművészet agyerekekért! Minden támogatástelfogadunk". Annabethszel legalább öt percig álltunkelőtte, de ha észre is vett bennünket nemadta jelét. Öt percig még a szempillájasem rezdült vagy csak én nem láttam. AzADHD-mal biztosan nem tudtam volnautánacsinálni. Én egy percig sem tudokegy helyben maradni. Elég furcsa voltRachelt talpig aranyban látni minthavalami híresség színésznő, vagy más

ilyesmi szobra lett volna. Csak a szemevolt a megszokott, zöld színű. – Talán ha meglöknénk… – javasoltaAnnabeth.Ez meglehetősen aljas megjegyzés volt,de Rachel erre sem reagált. Újabb ötperc elteltével a hotel taxiállomásafelől, ahol addig a pihenőidejét töltötte,egy másik ezüstre festett srác érkezett.Beállt Rachel mellé és egy utcaiprédikátor pózába merevedett. Rachelugyanabban a pillanatban megmozdult éslelépett a ponyváról. – Helló, Percy! Tökéletes időzítés!Igyunk egy kávét! Bementünk a Java Moose kávézóba aNyugati 43. utcán. Rachel egyEszpresszó Extrémet rendelt és Groverre

gondoltam aki imádta a tejeskávét. MiAnnabethszel gyümölcsturmixot kértünkés leültünk a jávorszarvas-trófea alá.Rachel senkinek sem tűnt felaranyruhájában. – Szóval, ő Annabell, ugye? – kérdezte. – Annabeth – javította ki a barátnőm. –Te mindig aranyszínű ruhában jársz? – Nem mindig – mondta. – Pénztgyűjtünk a csoportunknak. Önkéntesművészeti oktatásban szeretnénkrészesíteni az általános iskolásokat, merteltörölték a művészeti órákat. Havontaegyszer szobrozunk egy jó hétvégénötszáz dollár is összejön. De kétlem,hogy erről szeretnél velem beszélni. Teis félvér vagy ugye? – Psszt! – nézett körbe Annabeth. –

Miért nem kürtölöd rögtön világgá hogyki vagyok?! – Ha azt akarod – állt fel Rachel éselkiáltotta magát: – Figyelem figyelem!Ezek itt ketten félig görög istenek féligemberek! Senki sem méltatta őt figyelemre. Rachelvállat vont, és leült. – Úgy látszik senkit sem érdekel atéma. – Ez nem vicces. Ez nem vicc halandó. – Higgadjatok le mindketten! – vágtamközbe. – Én nyugodt vagyok. Mindössze csaknéhány szörny szokott rám támadni, hafeltűnsz a közelemben. Tényleg, miértlennék ideges?! – Bocs a zenekari teremben történtek

miatt. Remélem nem rúgtak ki miattavagy ilyesmi. – Dehogy! Csak rólad kérdezgettek. Demegjátszottam a hülyét. – Biztosan nem esett nehezedre –jegyezte meg Annabeth. – Befejeznéd végre?! – állítottam le. –Rachel van egy kis probléma. Ésszükségünk van a segítségedre. Rachel résnyire összehúzott szemmelnézett Annabethre: – Neked is szükséged van asegítségemre? Annabeth kevergetni kezdtegyümölcsturmixát a szívószállal. – Mondhatni – húzta el a száját azÉszlány. Meséltem Rachelnek a Labirintusról és

arról hogy meg kell találnunkDaidaloszt. Arról is beszámoltam hogymi történt odalent a látogatásaink során. – Szóval azt akarjátok hogy vezesselekát benneteket egy olyan helyen ahol mégsohasem jártam. – Igen te átlátsz a ködön ugyanúgy mintAriadné. Biztos vagyok benne hogymeglátod a helyes utat. A Labirintus nemtud majd átverni legalábbis nemegykönnyen. – Mi lesz ha tévedsz? – kérdezte. – Akkor eltévedünk. Demindenféleképpen veszélyes lesz.Nagyon nagyon veszélyes. – Meg is halhatok? – Sajnos igen. – Mintha azt mondtad volna hogy a

szörnyeket nem érdeklik a halandók. Akardod… – Igen mennyei bronzból készült.Halandókra nem ártalmas. A legtöbbszörny valóban nem fog veled törődni.De ott van Luke… őt nem zavarja, hogyhalandó vagy. Mindenkit felhasznállegyen halandó félisten vagy szörnyakármi. És végez mindenkivel aki azútjába áll. – Szimpatikus srác – mondta Rachel. – A titánok irányítása alatt áll – védtemeg Luke-ot Annabeth. – Félrevezették. Rachel hol rám hol Annabethre nézett. – Rendben számíthattok rám. Csak pislogni tudtam. Nem hittem volnahogy ennyire könnyen megy. – Biztos vagy benne?

– Hé a nyaram totál dögunalomnakígérkezik! Ez a legizgibb programom.Mit keressek? – A Labirintus bejáratát – felelteAnnabeth. – Van egy bejárata a FélvérTáborban de oda te nem juthatsz be.Tiltott terület halandók számára. Olyan undorral ejtette ki a halandók szótmintha ez lenne a világ legszánalmasabbállapota de Rachel csak bólintott. – Jó de hogy néz ki a Labirintusbejárata? – Bármi lehet – felelt Annabeth. – Egyfaldarab. Egy szikla. Egy ajtó. Egycsatornafedél. De ott lesz rajtaDaidalosz jele: egy kéken derengő,görög delta. – Olyan mint ez? – kérdezte Rachel és

vízcseppbe mártott ujjával az asztalrarajzolta. – Pontosan. Mi az te tudsz görögül?! –válaszolta Annabeth. – Nem – válaszolta Rachel, miközben azsebéből elővett egy nagy műanyag fésűt,és nekiállt kifésülni az aranyfestéket ahajából. – Át kell öltöznöm és jobb leszha ti is átjöttök velem a Marriottba. – Ugyan minek? – Mert a hotel alagsorában ahol aruháinkat tároljuk van egy ajtó.Daidalosz jelével.

14. A TESÓM PÁRBAJRA HÍV, DE ŐHÚZZA A RÖVIDEBBET

Avasajtót félig eltakarta egy

törülközőkkel megrakott szennyeskosár.Először nem láttam rajta semmit demiután Rachel megmutatta, melyikszögből kell nézni, észrevettem ahalványan derengő jelet. – Úgy látom régen nem nyitották ki –mondta Annabeth. – Egyszer megpróbáltam pusztakíváncsiságból de nem ment. Teljesen bevan ragadva. – Dehogy! Csak egy félvér érintésérevan szüksége! Igaza volt. Annabeth érintésére a jelfelragyogott és a kinyíló ajtó mögött egylefelé vezető, sötét lépcső jelent meg. – Nem semmi! – Rachel nyugodtan tűnt.Nem tudtam eldönteni hogy csakmegjátssza vagy valóban megőrizte a

hidegvérét. Rachel felvette a kopottModern Művészet Múzeumapólóját, és aszokásos kihúzófilcszínű farmerját,amelynek zsebéből kikandikált kék,műanyag fésűje. Vörös haját hátrakötötte, de még mindig maradtak bennearanyszínű tincsek és az arcán ismegcsillant egy-egy aranypötty. – Szóval… Menjek utánatok? –kérdezte. – Te vagy a vezető! – gúnyolódottAnnabeth. – Csak utánad. A lépcsők egy téglaalagútba vezettek.Olyan sötét volt odalent hogy nem láttama saját lábamat de Annabethszel alaposan felszerelkeztünk elemlámpákkal.Amikor felkattintottuk a lámpákatAnnabeth nagyot sikkantott.

Egy csontváz vigyorgott ránk. Nememberi maradvány volt. Már csak azértsem lehetett emberé mert sokkal nagyobbvolt – legalább három méter magas.Csuklóit és bokáit a falhoz láncolták egynagy X-ként állta utunkat. De a hidegakkor kezdett el futkosni a hátamonamikor észrevettem hogy a koponyájaközepén egyetlen szemgödör sötétlik. – Egy küklopsz – mondta Annabeth. –Nagyon régi. Ez nem… nem olyané akitismerünk. Úgy értette, hogy ez nem Tysoncsontváza. De ettől még nem éreztemmagam jobban. Mintha valakifigyelmeztetésként tette volna ide. Bárkiis volt a küklopszgyilkos nem szerettemvolna vele találkozni.

Rachel nyelt egyet: – Neked van egy küklopsz ismerősöd? – Tyson. A féltestvérem – válaszoltam. – A féltestvéred? – Remélem hogy a nyomára akadunkidelent. És megtaláljuk Grovert is. Ő egyszatír. – Ah! – csuklott el a hangja. – Akkorjobb lesz ha sietünk! – bújt át a csontvázbal karja alatt és továbblépkedett.Annabeth és én egymásra néztünk.Annabeth megvonta a vállát. KövettükRachelt az útvesztő mélyére. Tizenhat méter után egykereszteződéshez értünk. Előttünktovább folytatódott a téglaalagút. Jobbfelől egy márványfolyosó, bal felől egyföldbe vájt járat nyílt, a falából gyökerek

meredeztek. A bal oldalira mutattam: – Grover és Tyson pont egy ilyenalagútban tűnt el. – Na igen – vélte homlokráncolvaAnnabeth – de elnézve a jobb oldalialagút antik márványfalait úgy vélemhogy a Labi rintus egy régebbi részébe,azaz Daidalosz műhelyébe vezet –okoskodott. – Egyenesen tovább megyünk – döntöttRachel. Ismét összenéztünk Annabethszel: – Azt hiszem ez a legrosszabb választás– kritizálta Annabeth. – Tényleg nem látjátok? Nézzétek apadlót! – válaszolt Rachel. Kopott téglákon és sáron kívül semmit

sem láttam. – Nagyon halványan de világít –szögezte le Rachel. – Egyenesen továbbkell mennünk. A bal oldali alagútbelsejében úgy mozognak a gyökerekmintha csápok lennének. Nekem nagyongyanús. Ami a jobb oldali alagutat illetihét méter múlva egy csapda vár ránk.Lyukak vannak a falban amik talánlándzsákat rejtenek. Nem hinném hogyérdemes kockáztatni. Semmit nem láttam abból, amirőlbeszélt, de bólintottam. – Te hiszel neki? – kérdezte Annabeth. – Miért te nem? Annabeth vitatkozni szeretett volna devégül csak intett Rachelnek hogymutassa az utat. Mindhárman elindultunk

a téglafolyosón. Kanyargott tekergett denem ágazott el semerre. Mintha lefeléhaladtunk volna egyre mélyebbre. – Látsz csapdákat? – kérdezemfeszülten. – Egyet sem – húzta össze aszemöldökét Rachel. – Ilyen könnyűáthaladni a Labirintuson? – Nem tudom. Eddig az ellenkezőjéttapasztaltuk – feleltem. – Rachel te meg honnan jöttél? –kérdezte Annabeth mintha azt kérdeztevolna hogy téged meg honnanszalasztottak?, de Rachel nem sértődöttmeg. – Brooklynból. – A szüleid nem fognak aggódni, hakésőn érsz haza?

Rachel felsóhajtott: – Nem hiszem Ha eltűnnék egy hétre,azt sem vennék észre. – Miért nem? – tudakolta Annabethkomoly hangon. Ha valamit át tudottérezni akkor azok a családi problémákvoltak. Mielőtt Rachel válaszolhatott volna,nyikorgó hang ütötte meg a fülünketmintha egy ajtó nyílt volna ki. – Ez meg mi volt? – kérdezte Annabeth. – Nem tudom talán egy ajtó zsanérja –felelte Rachel. – Nem azt kérdeztem hanem hogy minyitotta ki?! A közeledő léptektől megremegtek afalak. – Iszkoljunk? – kérdeztem.

– De gyorsan! – hangzott a válasz. Sarkon pördültünk és rohanni kezdtünkde hét méter múlva régi ismerőseinkbefutottunk. A görög páncélt viselőkígyónők sikeresen megállítottakbennünket a mellkasunknak szegezettlándzsáikkal. Közöttük Kelli az empuszaállt iskolám pomponlánya. Lecsavartam Árapály kupakját, ésAnnabeth is előhúzta tőrét, de mielőtt atollam karddá változhatott volna azempusza elkapta vezetőnket, és karmaitRachel nyakának szegezte. – Megsétáltatjátok a kis halandóölebet? – kérdezte. – Szegények, olyantörékenyek. Olyan könnyű bennünk kárttenni! A hátunk mögött egyre közeledtek a

döngő léptek. Háromméteres laisztrügónalakja bontakozott ki a sötétből. Vörösszeme volt és agyara. Az óriás megnyalta a száját amikormeglátott bennünket: – Megehetem őket? – mennydörögte. – Nem. Az uradnak szüksége van rájuk.Remekül elszórakozunk majd velük! –mosolygott rám. – Most pedig nyomásfélvérek! Ha nem akartok meghalni ahalandó lánnyal együtt! Még a legrosszabb rémálmomat isfelülmúlta ami következett. Pedig nekemaztán sok volt belőlük. Kelli a kétkígyónő vel közrefogott bennünkethátunk mögött pedig az óriásgondoskodott róla hogy eszünkbe nejusson meglógni. Csak abba az irányba

menekülhettünk volna amerre terelniakartak. Hamarosan egy bronzajtó tűntfel a folyosón. Legalább három métermagas volt és egy keresztbe tett karddíszelgett rajta. Bentről olyan zajhallatszott, mint egy stadionból. – Ssszépségeim nagyon ssszeretni fogbenneteket házigazdánk! – sziszegte akígyónő. Addig még nem láttam közelrőlkígyónőt, és most is szívesen lemondtamvolna az élményről. Az arca – eltekintvea villás nyelvtől, a sárga szemtől, és apupillák függőleges réseitől –éppenséggel szépnek is mondható.Derékig érő páncélt viselt. A lábakhelyén két vastag bronz- és zöld pöttyöskígyótest látszódott. Mozgása a csúszásés a lépkedés közti átmenet volt, mintha

élő síléceken siklana. – Milyen házigazdáról beszél?! –kérdeztem. – Ssszeretnéd tudni mi?Ssszimpatikusssznak fogod találnihissszen a tesssztvéred – sziszegte aképembe. – Kicsodám?! Csakis Tysonra célozhatott, de nemakartam elhinni. Miről beszél ez itt?! Az óriás előrelépett, és kinyitotta azajtót, aztán Annabetht felemelte agrabancánál fogva. – Te itt maradsz! – Azt te csak hiszed! – ellenkezettAnnabeth de mivel az óriás háromszornagyobb volt nála, és a barátnőmtőlelőzetesen elvették a fegyvereit is nem

sok eséllyel tiltakozott. Kelli még mindig Rachel nyakátszorongatta karmos ujjaival. Az empuszafelkacagott: – Fáradj be Percy és szórakoztassbennünket! A kis barátaid kint maradnakhogy eszedbe ne jusson rosszulviselkedni. Rachelre néztem: – Bocs ígérem hogy kiszabadítalak akarmai közül! Amennyire az empusza karmai engedtékbólintott: – Leköteleznél vele!

A kígyónő belökdösött az ajtón alándzsája hegyével, és egy arénában

találtam magam. Nem mondom hogy az életemben nemláttam ennél nagyobb arénát de aLabirintus termeihez képest egészentágasnak volt mondható. Kör alakú voltés porondjára homokot szórtak. Ha akerületén végig akartál volna menni egyautóval nagyon húznod kellett volna akormányt. Az aréna közepén egy kentaurés egy óriás küzdött egymással. Akentaur karddal és pajzzsal a kezébenijedten ügette körbe ellenségét. Amikoraz óriás csapott egyet a telefonpóznánakbeillő lándzsájával, a tömeg felujjongott.A lelátó első sora három méterrellehetett az aréna porondja fölött. Alelátó egyszerű kőpadjai tele voltak. Anézőközönség óriásokból, kígyónőkből,

félistenekből, telekhinekből ésmindenféle más, furcsa szerzetből állt:denevérszárnyas teremtményekből, amikfélig emberek, félig madarak, hüllők,rovarok vagy emlősök voltak. De az egészben a koponyák voltak aleghátborzongatóbbak. Tele volt velükaz aréna. Ott sorakoztak a körben futókorlátokon a lelátó lépcsőin.Lándzsahegyekről vicsorogtak rám, ésmint szörnyű csillárok, láncokraakasztva lógtak a mennyezetről.Némelyikük nagyon réginek tűnt – ezekfehéren világítottak. Sajnos akadtakfrissebbek is. De inkább le sem írommilyenek voltak. Hidd el jobban jársz! Ekkor észrevettem valamit ami sehogyansem illet e rémes díszletek közé: egy

zöld transzparenst Poszeidón jelével.Hogy kerül ez a zászló egy ilyen helyre? A transzparens feletti dísztribünön régiellenségem foglalt helyet. – Luke – ejtettem ki a nevét. Nem tudom hogy meghallotta-e a nagyzajban mindenesetre hidegen rámmosolygott. Terepszínű nadrágot viselt,fehér pólót és egy mellvértet – pont mintálmaimban. De a kardja még mindig nemvolt nála ezt furcsának találtam. Melletteegy óriás ült nagyobb volt még azarénában harcoló társánál is. Simánmegvolt öt méter és olyan széles hogyegymaga három ülőhelyet elfoglalt.Ágyékkötőben volt, mint aszumóbirkózók. Vörös bőrét kékhullámminták díszítették. Luke új

személyi testőre lehetett vagy valamiilyesmi. Üvöltés harsant és félre kellettugranom a homokba csapódó kentaurelől. Könyörgő tekintettel nézett rám: – Segíts! A kardom után kaptam de Árapály mégnem jelent meg újra a zsebemben, miótaelvették tőlem. A kentaur megpróbált felállni, az óriáselőreszegezett lándzsával odaért hozzá. Karmok ragadták meg a vállamat. – Ha fontosssz ssszámodra a barátaidélete nem fogsssz beavatkozni! Várj assszorodra! – sziszegte a kígyónő. A kentaur nem tudott felállni. Az egyiklába eltört. Az óriás a lóembermellkasára taposott és döfésre emelte

lándzsáját. Luke-ra nézett. A közönségkántálni kezdett: „HALÁL! HALÁL!" Luke meg sem mozdult, de a melletteülő, tetovált fickó felállt. A földön fekvőkentaur nyöszörögni kezdett: – Ne! Kérlek ne! Aztán a szumóbirkózó előretartotta akezét, és lefelé fordította hüvelykujját. Lehunytam a szemem amikor azóriásgladiátor lándzsája a kentaurbaszúrt. Mire újra kinyitottam, a kentaurmár eltűnt porrá és hamuvá lett. Nemmaradt más belőle, csak egy patkó. Azóriás felemelte és mint egy trófeátkörbemutatta az elismerően morgótömegnek. Az aréna túlsó felén kitárult egy kapuamelyen át az óriás diadalittasan

kimasírozott. A szumóbirkózó feltartott kézzel csendetkért. – Egész kellemesen elszórakoztam desemmi különös! Van még valami atarsolyodban Luke Hermész fia? Luke állkapcsa megfeszült. Nem szeretteha Hermész fiának titulálják. Utálta azapját. A legnagyobb nyugalomban felálltszemei csillogtak. Mintha egész jóhangulatban lett volna. – Anteusz! – kezdte Luke elég hangosanahhoz hogy mindenki hallja. – Miveljobb vendéglátót el sem tudnánkképzelni önnél szeretnénk valami igazánkülönlegessel kedveskedni ígyköszönvén meg a nagylelkűséget, hogyátenged a területén.

– Senki nem mondta, hogy átengedlek.Előbb szórakozni akarok! Luke bólintott: – Az arénában bohóckodó kentauroknálvalami sokkal érdekesebbel isszolgálhatok! Itt van például az egyiktestvére – mutatott rám. – Percy JacksonPoszeidón fia. A szörnyek felém fordultak majdfitymáló hangok kíséretében kőzáporbanrészesítettek. Sikerült elhajolnom akövek elől, de az egyik mellkason talált,és felrepesztette a bőrömet. Anteusz szeme felcsillant: – Poszeidón fia! Akkor bizonyáranemes harcot láthatunk majd! Vagynemes halált! – Remélem, a fiú halála elegendő

fizetség lesz, hogy cserébeáthaladhassunk a területén! – Majd meglátjuk. Luke nem volt elégedett a válasszal. Úgymeredt rám mintha azt mondaná:Látványosan halj meg, vagy jaj neked! – Luke! – kiáltott fel Annabeth. –Állítsd le a harcot! És engedj elbennünket! Luke most vette csak észre Annabethtjelenléte alaposan meglepte: – Annabeth?! – Sorra kerülnek majd a hölgyek is! –mennydörögte Anteusz. – De most PercyJacksonon a sor milyen fegyvernemetválasztasz? A kígyónő az aréna közepére lökött: – Nem hiszem el hogy maga Poszeidón

fia – néztem Anteuszra. A szumóbirkózó felnevetett és a tömegvele együtt hahotázott. – Méghozzá a kedvenc fia! – bömbölteAnteusz. – Nézd a Nagy Földrengetőtiszteletére emelt templomomat!Azoknak a koponyáiból építettem akiketa nevében öltem meg. A te koponyád ishamarosan közéjük kerül! Szörnyülködve meredtem a koponyákszázai fölött feszülő transzparensre.Kizárt dolog hogy apám templomalegyen! Apám alapjában véve kedvesfickó. Tőlem nemhogy koponyát nem kértsoha de még egy apák napi képeslapotsem! – Percy! – kiáltott Annabeth. – Azanyja Gaia… Ga…

De nem folytathatta mert a laisztrügónbetapasztotta tenyerével a száját. Azanyja Gaia. A földistennő. Annabethbiztos azért mondta ezt el nekem mertfontos lehet. Csak azt nem tudtam méghogy miért. Lehet hogy mindössze annyitakart közölni, hogy két istentőlszármazik. Vagyis sokkal nehezebbmegölni. – Maga őrült, Anteusz! Ha azt hiszi,hogy így kell leróni a tiszteletétPoszeidón előtt, akkor téved – hívtam felrá a figyelmét. A tömeg természetesen lehurrogott deAnteusz felemelt kézzel csendet intett. – Térjünk vissza a fegyverekre –mondta – és lássuk végre hogyanpusztulsz el! Van nálad harci balta?

Pajzs? Háló? Lángvető? – Csak a kardom. A szörnyek először kiröhögtek, deamikor Árapály megjelent a kezembenideges pusmogásba kezdtek. Abronzpenge halványan derengett. – Első kör! – jelentette be Anteusz. Akapu kinyílt és egy kígyónő siklott berajta. Az egyik kezében háromágúszigony a másikban egy harci háló.Klasszikus gladiátorfelszerelés.Szerencsére a táborban megtanultamhogyan kell ilyen fegyverek ellenküzdeni. A kígyónő felém döfött, de elléptem aszúrás elől. Azután felém hajította ahálóját hogy a kardot tartó kezembelegabalyodjon. Könnyedén

félreugrottam és kettévágtam a lándzsájátmajd a páncélja egyik résébe döftem akardomat. Halálsikolyt hallatva semmivéfoszlott és az addig ujjongó tömegdöbbenten elhallgatott. – Ez nem ér! Túl gyorsan végeztél vele!Várnod kell amíg megadom a jelet! –bődült fel Anteusz. Annabethre és Rachelre pillantottam.Arra vártak hogy kiszabadítsam őket.Valahogy el kellene vonnom az őrökfigyelmét. – Szép munka volt Percy! – mosolygottLuke. – Sokat fejlődtél az elmúlt időben,én mondom neked! – Második kör! De most ne kapkodd el!Ki akarjuk élvezni a harcot! Addig ne öljmeg senkit amíg nem engedélyezem

MEGÉRTETTED? A kapuk kinyíltak és egy ifjú harcoslépett a porondra. Valamivel idősebb volt nálam, olyantizenhat éves lehetett. Fényes fekete hajavolt és a bal szemét fekete kötés fedte.Vékony inas testén egy kicsit lötyögött apáncél. Kardját a homokba szúrta,ellenőrizte a pajzs szíját, hogy jól tart-emajd feltette lófarkas sisakját. – Ki vagy te? – kérdeztem. – Ethan Nakamura. Rám vár a feladathogy megöljelek. – Miért engedelmeskedsz? – Hé! – hördült fel az egyik óriás. –Fejezzétek be a traccspartit és küzdjetekvégre! – A többi óriás egyetértésétfejezte ki.

– Be kell bizonyítanom arátermettségemet különben nemcsatlakozhatok hozzájuk – mondta azzaltámadásba lendült. Kardjaink a levegőben találkoztak, aszörnyek felhördültek. Nem volt ínyemrea szörnyek szórakoztatása de EthanNakamura nem hagyott más választást. Előrenyomult. Jól forgatta a kardot. AFélvér Táborban emlékeim szerint nemjárt de képzett volt annyi bizonyos.Kivédte a csapásomat és ha nem ugromhátra eltalál a pajzzsal. Felém vágott.Oldalra ugrottam. Váltottunk néhányütést hogy kitapasztaljuk a másik félküzdőstílusát. Megpróbáltam azt azoldalát célba venni amelyik szemére vakvolt de nem sokra mentem vele.

Nyilvánvalóan elég régóta küzdött félszemmel ahhoz hogy tökéletesen védenitudja a bal oldalát is. – Vért akarunk! – harsogták a szörnyek.Ellenfelem felpislantott a lelátóra. Ezvolt a gyenge pontja. Velem ellentétben,ő le akarta nyűgözni a közönséget. Dühödt csatakiáltást hallatva rámtámadt. Hátrálni kezdtem és csak avédekezésre koncentráltam. Hagytamhogy kövessen. – Ébresztő! Fejezd be a menekülést ésharcolj! Ethan tovább támadott. Csapásaitkönnyűszerrel hárítottam, még pajzsnélkül is. Mivel védelemhez volt öltözve– nehéz páncél és pajzs –, meglehetősenfárasztónak bizonyult számára a

folyamatos támadás. Én könnyebbcélpontot nyújtottam viszontkönnyedebben és gyorsabban ismozogtam. A szörnyek dühösek lettekrám szitkozódtak és kövekkel dobáltak.Már majdnem öt perce küzdöttünk ésmég egyetlen csepp vér sem hullott. Végül Ethan hibázott. Gyomron akartszúrni de kardja keresztvasát azenyémbe akasztva kicsavartam a kezébőla fegyverét és a penge a porba hullott.Mielőtt feleszmélt volna kardommarkolatával sisakon kólintottam aztántaszítottam egyet rajta. Szinte meg sekellett löknöm a súlyos páncél magátólhátrahúzta. Kábán és kimerülten a hátáraesett. Mellkasának szegeztem akardomat.

– Legyünk túl rajta – nyögte Ethan. Anteuszra pillantottam vörös képérekiült a nemtetszés. De azért megkaptamtőle a lefordított hüvelykujjat. – Felejtsd el! – mondtam ésvisszadugtam a hüvelybe a kardomat. – Megőrültél? Így mindkettőnkkelvégeznek – préselte ki a szavakatmagából a fiú. Kinyújtottam felé a karomat. Vonakodvabár de elfogadta. Talpra állítottam. – Senki sem szentségtelenítheti meg ajátékot! – üvöltötte Anteusz. –Mindkettőtök koponyáját Poszeidónnakáldozom! Ethanre néztem. – Amikor nem figyelnek rád menekülj!– Aztán visszafordultam Anteusz felé: –

Miért nem küzdesz meg velem sajátmagad? Bizonyítsd be hogy te vagyPoszeidón kedvenc fia! A lelátón ülő szörnyek hümmögnikezdtek. Anteusz szétnézett és beláttahogy nincs más választása. Ha nemetmond gyávának nézik. – Én vagyok a világ első számúpankrátora, öcsi! – figyelmeztetett. – Énmár az első pankráción is birkóztam! – Pankráció? – értetlenkedtem. – Élet-halál harc. Szabályok nélkül.Mindent szabad. A régi görögöknélolimpiai versenyszám volt – világosítottfel Ethan. – Kösz a segítséget! – Semmiség! Rachel a rémülettől kitágult szemmel

meredt rám. Annabeth vadul rázta a fejéta laisztrügón tenyerével a száján. Anteuszra mutattam a kardommal. – A győztes mindent visz! Ha énnyerek, szabadon elvonulhatunkmindannyian! Ha te nyersz elveheted azéletünket! Esküszöm a Sztüx folyóra! Anteusz felkacagott: – Én meg esküszöm hogy ez gyorsmenet lesz! – azzal a lelátóról azarénába ugrott. – Sok szerencsét! Szükséged lesz rá –vetette oda Ethan és eliszkolt. Anteusz az ujjait ropogtatva rámvigyorgott. Akkor vettem észre hogy méga fogába is hullámokat véstek. Biztosannagyon fájhat neki fogmosáskor. – Milyen fegyvereket választasz?

– Maradok a kardnál. Te? Anteusz feltartotta lapáttenyerét ésmegtáncoltatta ujjait: – Én maradok ennél. Luke te leszel abíró! Luke rám vigyorgott: – A legnagyobb örömmel!Anteusz felém lendült. Átbújtam a lábaközött és combon szúrtam. – Arrrgh! – mordult fel. Vér helyetthomok csorgott ki a testéből, minthakilyukasztottam volna egy homokzsákot.Miután a földre pergett, a lábánálösszegyűlő homok gipszbe vonta a lábát.Mire a homokflastrom eltűnt, a sebneknyoma sem látszott. Újból támadott. Szerencsére küzdöttemmár azelőtt is óriással, és volt már némi

tapasztalatom. Félreugrottam előle, és akarja alá döftem. Árapály pengéjemarkolatig fúródott a mellkasába. Ezvolt a jó hír. A rossz hír az volt hogyamikor megpördült kicsavarodott akezemből a kardom és fegyvertelenülelterültem a homokban. Anteusz felüvöltött fájdalmában. Vártammikor semmisül meg. Egyetlen szörnysem élt még túl egy ilyen találatot. A mennyei bronznak el kellett volnapusztítania. De Anteusz csakmegmarkolta a kardot egy mozdulattalkirántotta és maga mögé hajította. Asebből újabb adag homok dőlt ki. A földmegint segítségére sietett és egészen aválláig bevonta. Mire a homok a földrepergett Anteusz sebe ismét begyógyult.

– Most már látod miért nyerek énmindig! – hencegett az óriás. – Gyerehadd lapítsalak palacsintává! Ígéremgyors leszek. Anteusz köztem és a kardom között állt.Kétségbeesetten forgattam a fejem aztánelkaptam Annabeth pillantását. A földregondoltam. És arra hogy mit akartAnnabeth mondani. Anteusz anyja aföldanya, a legősibb isten. Lehet, hogyAnteusz apja csakugyan Poszeidón volt,de nem ő tartotta életben hanem Gaia.Amíg kapcsolatban marad a földdel nemvégezhetek vele. Megpróbáltam elsurranni mellette deAnteusz gyorsabb volt és kacagva elémugrott. Most már csak játszott velem. Asarokba szorított.

Felnéztem a láncokra a kampókrólAnteusz ellenségeinek koponyái lógtak.Hirtelen zseniális ötletem támadt. Úgytettem mintha a másik oldalán próbálnékelsurranni. Elállta az utam. A tömegfelüvöltött mindenki a véremet követeltede Anteusz túlságosan jól szórakozott. – Nyámnyila egy kölyök vagy te! Nemérdemled meg hogy Poszeidón fiánaknevezzenek! – gúnyolódott. Anteusz nem sejthette, hogy Árapályidőközben visszatért a zsebembe. Azthitte még mindig ott hever valahol aporban. És meg volt róla győződve, hogyegyetlen célom visszaszerezni. Nemnagy előny, de be kellett érnem ennyivel.Leszegett fejjel előreugrottam, haddhiggye azt, hogy a lába között akarok

átsurranni. Beroggyantott térdel várt mintkapus a labdát. Létraként használvatestrészeit az alsó karjáról a válláraléptem majd onnan a feje búbjára. Pontilyen reagálásra számítottam. Dühösenfelpattant és így kiáltott: „Mitképzelsz?!" Az óriást élő katapultkénthasználva kilőttem magam a mennyezetfelé. Amikor elkaptam a láncot akampókra akasztott koponyákmegcsördültek alattam. Minthatestnevelésórán kötelet másznék a láncköré csavartam a lábam. KihúztamÁrapályt és levágtam vele a mellettemlógó láncot. – Mássz le te gyáva! – kiáltotta.Megpróbált elkapni de nem ért el. Úgykapaszkodtam mintha az életem múlna

rajta (ahogyan az is múlott) éslekiáltottam a féltestvéremnek: – Mássz fel te hájpacni vagy félsz hogyleszakad alattad?! Üvöltve újra megpróbált elkapni.Belekapaszkodott az egyik láncba ésmegpróbálta felhúzni magát. Amígpróbálkozott én kampóval lefeléleeresztettem a levágott láncot. Másodikpróbálkozásra sikerült Anteuszágyékkötőjébe akasztanom. – VÁÁÁ! – üvöltött Anteusz amikor alánc másik végét villámgyorsmozdulattal a saját láncomhoz kötöttemés amennyire erőmből telt, meghúztam.Anteusz hiába próbálta visszaállítanitomporát függőleges helyzetbe, azágyékkötőjébe akasztott kampó a

levegőben tartotta. Mivel nem akartfejjel lefelé lógni bele kellettkapaszkodnia egy másik láncba.Imádkoztam hogy az ágyékkötő és a lánckitartson még néhány pillanatig. AmígAnteusz káromkodva csapdosott akezével, addig én őrült majomként egyikláncról a másikra kapaszkodvacsapkodtam a kardommal. Egyik csomótés hurkot kötöttem a másik után. Nemtudom hogyan csináltam. Anyám mindigmondta hogy született tehetségem van adolgok összekuszálásához és ehhez mosthozzájött hogy kétségbeesetten megakartam menteni a barátaimat. Néhánypercen belül az óriás úgy lógottvicsorogva a láncokon mint egy légyamelyik belegabalyodott a pókhálóba.

Leugrottam a földre. Ziháltam éspatakokban folyt rólam a víz. Atenyerem vörös volt a sok mászástól. – Engedj le! – kiáltotta Anteusz. – Azonnal engedd le a vendéglátónkat!– parancsolta Luke. Lehúztam Árapály kupakját. – Kiszabadítom ne aggódj! – azzal azórás gyomrába döftem a kardomat.Felüvöltött, a sebből homok folyt ki. Detúl messze volt a földtől, hogy anyjamegvédhesse. Anteusz lassanmegsemmisült. Élete elpergett ahomokszemekkel együtt végül nemmaradt más belőle, csak egy nagyméretűágyékkötő a kampó végére akadva. Ahalálfejek vigyorogni kezdtek minthavégre valami olyasmit láttak volna ami

nekik is tetszik. – Jackson! Csak tudnám miért nemöltelek meg már régen?! – kiáltotta Luke. – Mert nem tudtál pedig megpróbáltadpárszor – emlékeztettem. – Engedjbennünket tovább Luke! Anteusz és énfogadást kötöttünk. Én győztem. Éppen ilyen válaszra számítottam tőle: – Anteusz halott az ígéretét magávalvitte a halálba. De mivel ma különösenkegyes kedvemben vagyok ígérem gyorshalálod lesz. – Annabethre mutatott. –Hagyjátok életben a lányt! – hangja alighallhatóan megremegett. – Beszélniakarok vele a… nagy győzelem előtt! A teremben ülő szörnyek fegyvertrántottak vagy éles karmaikatvillogtatták. Kutyaszorítóba kerültünk,

és túlerővel néztünk szembe. Aztán a zsebemben érezni kezdtemvalamit. Valami hideget ami egyrefagyosabb lett. A kutyasíp.Megmarkoltam. Eddig sikerültmegúsznom hogy használnom kelljenQuintus ajándékát. Csapdát sejtettem…De most tényleg nem maradt másválasztásom. Kivettem a zsebemből ésmegfújtam. Nem adott ki hallható hangotcsak széttört és a jégszilánkokolvadásnak indultak a kezemben. Luke felkacagott. – Ez meg mi volt?! A hátam mögül nyekkenést hallottam. Akövetkező pillanatban az Annabetht őrzőlaisztrügón elrepült mellettem ésnekicsapódott az aréna falának.

– ARUUUF! Kelli az empusza felsikoltott amikor egyháromszáz kilós éjfekete masztifffelkapta mint egy rágócsontot és Lukeölébe hajította. Mrs. OLeary egyetlenmorgására a kígyónők hátrálni kezdtek.A nézőtéren ülő szörnyek döbbentenültek. – Gyertek! – kiáltottam a barátaimnak.– Mrs. OLeary lábhoz! – A másik kijáraton! – mondta Rachel.– Arra kell továbbmennünk! Ethan Nakamura követte példánkat. Mrs.OLearyvel a sarkunkban az aréna túlsókijárata felé futottunk. Nem fordultammeg de a hátunk mögötti zajongásbólítélve arra következtettem hogy aszörnyhadsereg most próbál meg lejutni

a lelátóról hogy a nyomunkba eredjen.

15. LENYÚLUNK NÉHÁNYHASZNÁLT SZÁRNYAT

Erre! – kiáltott Rachel. – Miért hallgatnék rád? Egyszer márhalálos csapdába vezettél! – csattant felAnnabeth. – Mert az volt a helyes út. Ahogyan ezis az. Gyertek! – felelte a lány. Annabetht nem sikerült meggyőznie, deazért követett bennünket. Úgy tűnt,Rachel pontosan tudja, merre tart.Határozottan vette be a kanyarokat és akeresztutak sem hozták zavarba. Amikoregyszer felkiáltott hogy földre!, olyanegyszerre bukott le az egész csapat

mintha láthatatlan fejsze suhant volna elfelettünk. Aztán felálltunk és továbbmentünk mintha mi sem történt volna. A rengeteg kanyar miatt jómagamteljesen elvesztettem a fonalat. Előszöregy gimnázium nagyságú terembenálltunk meg pihenni ahol a mennyezetetfehér márványoszlopok tartották.Megálltam a küszöbön és füleltemkövetnek-e. A Labirintus néma volt. Úgytűnt, Luke és csatlósai elvesztették anyomunkat. De Mrs. OLeary is eltűnt. Nem tudtam,mikor, és hogyan történt hogy eltévedte,vagy legyőzte Luke serege. Szívemólomnehéz lett. Megmentette az életemén meg arra sem voltam képes hogymegvárjam.

Ethan a földre rogyott. – Ti tényleg őrültek vagytok! – vette lea sisakját arca izzadságtól fénylett. Annabeth meglepődött: – Ismerlek téged! Néhány évetalálkoztunk. Te voltál az a bizonytalanszármazású srác a Hermész-kabinból. A fiú rámeredt: – Én is emlékszem rád te vagyAnnabeth. – Mi… mi történt a szemeddel? Ethan elfordította a fejét hogy értésünkreadja ez az a téma amiről nem fog velünkbeszélgetni. – Akkor te vagy az álmomban látottfélvér akit Luke emberei sarokbaszorítottak! – jöttem rá. – Mégsem Nicótkapták el!

– Ki az a Nico? – Nem érdekes – váltott témát gyorsanAnnabeth. – Miért akartál átállni a rosszoldalra? Ethan gúnyosan elhúzta a száját. – Mert nincs jó oldal. Az istenek sohanem törődtek velünk. Akkor én miért… – Akkor inkább átállsz egy csapatbaahol a szörnyek szórakoztatásáraembereket ölnek halomra. Gratuláloktényleg jó döntés! Ethan feltápászkodott. – Nem állok le veled vitatkozni.Köszönöm hogy megmentettetek! De énlelépek. – Daidaloszhoz megyünk. Gyere te is!Ha megtaláltuk viszszajöhetsz velünk atáborba ahol tárt karokkal fogadnak –

javasoltam. – Te tényleg dilis vagy ha azt hiszedhogy Daidalosz segíteni fog! – Nem lesz más választása – mondtaAnnabeth. – Teszünk róla hogymeghallgasson. Ethan felhorkant: – Ja persze! Sok szerencsét hozzá!Megragadtam a karját:

– Nem vághatsz neki egy szál egyedül aLabirintusnak. Kész öngyilkosság! Alig visszafojtott dühvel nézett ám. Aszemén kirojtosodott a kötés és a feketeanyag kifakult mintha nagyon nagyonrégen hordaná. – Kár volt megkegyelmezned nekem

Jackson! Ebben a háborúban nincs helyelágyszívűségnek. Azzal visszarohant a sötétségbe odaahonnan jöttünk. Annabeth Rachel és én annyirakimerültek voltunk hogy ott helybentábort vertünk. Találtam néhányfadarabot és tüzet raktam. A körülöttünkálló oszlopok erdején árnyak táncoltak. – Valami nincs rendben Luke-kal –mondta halkan Annabeth, miközbentőrével a parazsat piszkálta. – Nem tűntfel a viselkedése? – Olyan elégedett volt, mint egy hősökkínzásával eltöltött nap után lett volna –feleltem. – Ez nem igaz! Valami nem stimmeltvele. Olyan… idegesnek látszott.

Megparancsolta a szörnyeinek hogyhagyjanak életben. Valamit mondaniszeretett volna nekem. – Igen tényleg. Valami olyasmit hogySzia, Annabeth, csüccs le, amíg fasírtotcsinálok a haverodból! Remekül fogszszórakozni! – Reménytelen eset vagy! – morogtaAnnabeth aztán viszszacsúsztatta tőrét atokjába, majd Rachelre nézett. – Mostmerre tovább Sakakawea asszony? Rachel nem válaszolt rögtön. Az arénaóta egy kicsit csöndesebb lett. Annabethgúnyos kérdésére nem akaródzottfelelnie. Egy ágat dugott a lángok közé,és megperzselődött végével a padlórarajzolgatott. Szörnyek kerültek ki a kezealól. Néhány ügyes vonás és a porból

egy kígyónő nézett vissza ránk. – Követjük az utat. A fényeket a padlón– mondta végül. – A csapdába vezető fényeket? –kérdezte Annabeth. – Hagyd abba a froclizását! – siettemRachel védelmére. – Látod hogy mindentmegtesz amit tud. – Már csak pislákol a tűz. Hozoktűzifát. Ti meg édes kettesben találjátokki hogyan tovább! – masírozott el azárnyak közé Annabeth. Rachel most a láncokról lógó Anteusztrajzolta le kormos végű pálcájával. – Nem tudom mi ütött belé – kezdtem. –Általában normális szokott lenni. Rachel felhúzta fél szemöldökét: – Tényleg nem tudod mi baja?

– Gőzöm sincs. – Ti férfiak! Azt sem látjátok meg amikiböki a szemeteket. – Hé most meg te kezded akötözködést! Figyelj tényleg nagyonsajnálom hogy belerángattalak ebbe! – Nem kell sajnálnod. Igazad volt.Tényleg látom az utat. Nem tudomhogyan de látom – mutatott a terem túlsósötétbe burkolózott oldala felé. – Arravan a műhely. A Labirintus közepén.Nagyon közel vagyunk már. Nem tudommiért kellett áthaladnunk azon az arénán.Bocs… Annyira féltem hogy ottvégzed… – elcsuklott a hangja. – Semmi probléma! Én így élek.Folyamatos életveszélyben. Emiatt nelegyen lelkiismeret-furdalásod!

Az arcomat tanulmányozta. – Szóval így töltöd a nyaraidat?Szörnyeket ölsz világot mentesz. Arranem is jut időd, hogy… emberi dolgokatművelj? Tudod mint a halandók! Igazság szerint ebbe még nem isgondoltam bele. Lássuk csak mikor iséltem utoljára hétköznapi embermódjára? Hm. Azt hiszem soha. – A félvérek hozzá szoktak márehhez… nem mondom hogy megszoktákde… – kezdtem kényelmetlenül éreznimagam. – És mi a helyzet veled? Hogytöltöd a napjaidat? Rachel vállat vont. – Festek. És falom a könyveket. Rendben, sejtettem. Eddig egyetlenközös érdeklődési területünk sincs.

– És milyen a családod? Szinte éreztem hogy a szíve elé pajzsothúz mintha kényes témához érkeztünkvolna. – Semmi különös. Olyan mint acsaládok általában. – Azt mondtad, észre sem vennék, haeltűnnél egy hétre. Letette a rajzpálcáját. – Hú de elfáradtam! Nem baj ha alszomegy kicsit? – Aludj csak! Igazán nem akartalak… Rachel a hátizsákjára hajtotta a fejétösszekucorodott és behunyta a szemét.Az volt az érzésem csak tetteti az alvást. Annabeth néhány perccel későbbvisszatért, és ágakat dobott a tűzre.Először Rachelre aztán rám tekintett.

– Én kezdem az őrködést. Rád fér egykis alvás. – Nem kellene így viselkedned –mondtam. – Hogyan? – Semmi felejtsd el – feküdtem le. Elégnyomorultul éreztem magam. Annyirafáradt voltam hogy alig hunytam le aszemem már aludtam is.

Álmomban nevetést hallottam. Hidegnyers kacagást mintha kést élesítenének. A Tartarosz mélyén álltam egy gödörszélén. Alattam úgy kavargott a sötétmintha tintaleves lenne. – Kis hősöm, ott állsz pusztulásodkapujában, és fel sem tűnik! –

gúnyolódott Kronosz. A hangja megváltozott mióta utoljárahallottam. Mintha testesebb lett volna.Úgy értem, mintha igazi testből szóltvolna és nem… abból a szeleteltszalámiból. – Nem is tudod milyen sokatköszönhetek neked! Te segítetted elő afeltámadásom! – folytatta. A barlang árnyai nehezebbek éssötétebbek lettek. Megpróbáltamtávolabb hátrálni a gödörtől, de minthaolajban próbáltam volna meg úszni. Azidő lelassult. A légzésem leállt. – Ezért teszek neked egy szívességet –mondta Kronosz. – A titánisten mindigmegfizeti a tartozását! Megmutatomneked elveszett barátaidat!

A sötétség hullámzani kezdett körülöttemés egy másik barlangban találtammagam. – Siessünk! – rontott be Tyson aterembe Grover a nyomában csetlett-botlott. A hátuk mögött a járatból zajhallatszott és a következő pillanatbanegy hatalmas kígyó dugta be a fejét abarlangba. Olyan vastag volt hogymajdnem beszorult az alagútba.Pikkelyei rezesen fénylettek. A fejegyémánt alakú mint egy csörgőkígyóé,sárga szeme gyűlölettől égett. Kitátottszájában akkora fogak nőttek, mintTyson. Grover felé kapott, de a szatír elugrottelőle. A kígyó szája teli lett földdel.Tyson felkapott egy sziklát, és a hüllő

szeme közé vágta. A szörny sziszegverántotta vissza fejét. – Lenyel mint egy patkányt! – kiáltottaTysonnak Grover. – Ezt meg honnan veszed? – Éppen most mondta nekem!Menekülj!Tyson nekiiramodott de a kígyó úgydöntötte fel a fejével mint kugligolyó afabábut. – Ne! – kiáltotta Grover, de mielőttTyson visszanyerte volna az egyensúlyáta kígyó a küklopszra tekeredett ésmegpróbálta összeroppantani. Tyson igyekezett lefejteni magáról aszörnyet de a kígyó tovább szorította.Grover a nádsípjával kezdte püfölni ahüllőt, de ennyi erővel egy betonfalat is

ütlegelhetett volna. Az egész terem megrázkódott amikor akígyó és Tyson teste egymásnak feszült. Grover a beomló barlangcseppkőzáporában játszani kezdett apánsípján. Arra ébredtem hogy Annabeth rázza avállam: – Percy ébredj! – Tyson… Tyson bajban van!Segítenünk kell neki! – Mindent a maga idejében! Előszöréljük túl ezt a földrengést… Igaza volt az egész terem rázkódott.

– Rachel! – kiáltottam fel. A lány szeme kipattant. Felkapta

hátizsákját és mindhárman futásnakeredtünk. Már majdnem kijutottunk ateremből, amikor a mellettünk állóoszlop hangos roppanással leomlott.Továbbrohantunk a hátunk mögött többszáz tonna márvány zuhogott alá. A kijáratot elérve visszapillantottunk akidőlő oszlopokra. Mindenfelé fehér porkavargott. Továbbrohantunk. – Tudjátok mit? Végül is szeretem eztaz utat! – jegyezte meg Annabeth. Hamarosan fény derengett fel előttünk,valami elektromos világításnak tűnt. – Ott van! – mondta Rachel.

Az acélfolyosó, amelyben haladtunképpen egy űrállomásé vagy más

hasonlóé is lehetett volna. Fejünk felettfénycsövek világítottak lábunk alattfémpadló dongott. Annyira hozzászoktam már a Labirintussötétjéhez hogy hunyorognom kellett. Alányok sápadtnak látszottak az élesfényben. – Erre! – kezdett el futni Rachel. –Közel járunk! – Itt valami nem stimmel! A műhelyneka Labirintus legősibb részében kellenelennie! Kizárt hogy… De nem fejezte be a mondatát mertközben egy kétszárnyas fémajtóhozértünk. Szemmagasságban az ajtóbavésve megláttuk Daidalosz jelét: a nagykék deltát. – Megérkeztünk – mondta Rachel. –

Íme, Daidalosz műhelye! Annabeth megnyomta az ajtón lévő jelet,mire a szárnyak sziszegve kinyíltak. – Ennyit az antik építészetről –jegyeztem meg. Annabeth homlokráncolva besétált. A fényár, ami a műhelyben fogadott, egykissé meglepett. Hatalmas ablakokon átömlött a terembe a napfény. Az emberegy kazamata közepén mindenre számítcsak ekkora világosságra nem. A műhelyleginkább műteremhez hasonlított. Akörülbelül tíz méter belmagasságú teremmennyezetéről ipari lámpák lógtak és azablakok alatt asztalok sorakoztak amakulátlan fémpadlón. Csigalépcsővezetett fel a galériára. Arajzállványokon épületek és gépek

Leonardo da Vinci vázlataira hasonlítótervrajzai álltak. Az asztalokon laptopokfeküdtek. A polcokon zöld olajjal teligörögtüzes üvegek sorakoztak. Olyantalálmányok is akadtak itt – különös,fémből készült gépezetek –, amikről megnem mondtam volna, hogy micsodák. Ottvolt például az a vasszék ami kiállódrótjaival engem leginkább egyvillamosszékre emlékeztetett. A másiksarokban egy embernagyságú vastojásállt. De akadt itt üvegből készült ingaórais amelynek minden egyes fogaskerekétláthatta az ember. A falra akasztva többgarnitúra bronz- és ezüstszárny lógott. – Di immortales – suttogta Annabeth.A legközelebbi állványhoz futott ésszemügyre vette a vázlatot: – Zseniális!

Nézzétek ennek az épületnek a vonalait! – Született művész! – tette hozzáRachel. – Ezek a szárnyak káprázatosak! A falon lógó szárnyak többszörösfejlesztésen átesett változatai voltak azálmomban látottaknak. A tollak sokkalszorosabban és pontosabban illeszkedtekegymáshoz. Megérintettem Árapályt. Úgy tűnt,Daidalosz házon kívül van a nyomokbólítélve nem olyan régen távozhatott. Alaptopokon képernyővédő villogott. Azegyik munkaasztalon félig megevettáfonyás muffint és egy kávéscsészétvettünk észre. Az ablakhoz léptem. Csodálatos kilátástárult elém a távoli Sziklás-hegységre.Százötven méterre lehettünk a hegy

lábától. Alattunk vöröslő fennsíkokkal,sziklahalmokkal és kőoszlopokkal egyvölgy terült el. Mintha egy óriásgyereképített volna magának játékvárost amitösszedöntött miután megunt. – Hol vagyunk? – kérdeztem. – Colorado Springsben – szólalt megegy hang a hátam mögött. – Az IstenekVölgyében. Fegyverrel a kezében, a csigalépcsőtetején Quintus állt, a vívómesterünk.

– Maga?! – lepődött meg Annabeth. –Mit akar Daidalosztól? Quintus halványan elmosolyodott. – Hidd el nekem aranyom hogy jobb hanem találkoztok vele!

– Higgye el Mr. Áruló – mondta fojtotthangon Annabeth – nem azért küzdöttemmeg egy sárkányasszonnyal egyháromtestű fickóval, meg egy őrültszfinxszel, hogy magával társalogjak! Kivele hol van DAIDALOSZ?! Quintus az oldala mellett tartott karddallesétált a lépcsőn. Farmert viselt,csizmát, és a Félvér Tábor vezetőinekpólóját, ami felért egy inzultussal hiszentudtuk kinek kémkedik. Nem voltambenne biztos, hogy le tudnám győzni egykardpárbajban mert elég jól forgatta afegyvert de nem volt más választásom. – Azt hiszitek hogy Kronosz ügynökevagyok és Luke-nak dolgozom ugye? – Valahogy úgy – mondta Annabeth. – Te okos lány vagy de most tévedsz.

Én a saját szakállamra dolgozom. – Luke beszélt magáról és Geryon isismerte a nevét. Megfordult a farmján. – Mi ebben a különös? Sok helyenmegfordultam már életemben például ittis. – Úgy sétált el mellettem minthasemmiféle fenyegetést nem jelentenék aszámára. – Ami a panorámát illetinaponta változik. Tegnap például egyfelhőkarcolóból tekintettünkManhattanre. Tegnapelőtt gyönyörűkilátás nyílt a Michigan-tóra. De azIstenek Völgye mindig visszatér. Azthiszem a Labirintus szereti ezt a helyet.Mindenesetre találó név. – Tényleg nem ma jár itt először –mondtam. – Elég sok napot eltöltöttem már itt.

– Az a völgy illúzió ugye? Valahogyodavetítették… – Nem illúzió. Valóságos. TénylegColoradóban vagyunk – suttogta Rachel. Quintus alaposan szemügyre vette: – Abszolút látásod van ha nemtévedek… Nagyon emlékeztetsz egyhalandó lányra akit valaha ismertem.Egy hercegnőre aki elég rosszul végezte. – Elég a játékból! Mit műveltDaidalosszal? – kérdeztem. Quintus rám bámult:

– Fiam igazán tanulhatnál egy kistisztánlátást a barátodtól. Én vagyokDaidalosz. Erre a bejelentésre több lehetséges

válasz is eszembe jutott úgymint:„Tudtam én!" „Hazudik!" vagy: „Ja énmeg a dalai láma!" De csak ennyit tudtam kinyögni: – Maga nem feltaláló. Maga egykardforgató! – Ez is vagyok és az is – felelt Quintus.– És építész is. Valamint tudós. És ahhozképest hogy csak kétezer éves korombankezdtem elég jó vagyok kosárlabdábanis. Egy igazi művésznek több dologhozkell értenie. – Igaza van! Én például nemcsak akezemmel de a lábammal is tudokfesteni! – értett egyet Rachel. – Látjátok? Ilyen egy sokoldalútehetség – mondta Daidalosz. – De maga még csak nem is hasonlít

Daidaloszra! – ellenkeztem. – Láttam őtálmomban, és… – szörnyű gondolathasított belém. – Most már kezded kapiskálni – szólaltmeg Quintus. – Maga egy robot. Új testet készítettmagának. – Percy – döbbent meg Annabeth – azlehetetlen. Ne-nem lehet robot. Quintus felkacagott: – Tudjátok mit jelent a Quintus szókedveseim? – Latinul azt hogy az ötödik de… – Ez az ötödik testem – nyújtotta előrea karját a kardforgató. Megnyomta akönyökét mire a csuklóján kinyílt egynégyzet alakú ajtócska. Alatta bronzalkatrészek zúgtak a fénylő kábelek

között. – Ez hihetetlen! – ámult el Rachel. – Inkább morbid – válaszoltam. – Megtalálta a módját hogyanköltöztesse át az animusát egy gépbe?De ez… természetellenes. – Biztosíthatlak kedvesem hogy én mégmindig a jó öreg Daidalosz vagyok. Azanyám Athéné gondoskodott róla hogy nefelejthessem el – hajtotta le a gallérjáthogy megmutassa a nyakánál a jeletamelyre már régebben is felfigyeltem.Azt a sötét madár alakú foltot amit abőrébe égettek. – A gyilkosok billoga – ismerte felAnnabeth. – Ha jól sejtem Perdixért kapta a fiúértakit lelökött a toronyból – gondolkodtam

hangosan. Quintus arca elsötétedett: – Nem löktem le. Csak… – Gondoskodott róla hogy elveszítse azegyensúlyát és hagyta lezuhanni. Quintus kitekintett az ablakon a bíborbanúszó hegyekre. – Megbántam amit tettem Percy. Dühösvoltam és elkeseredett. De nem tehetemmeg nem történtté. És Athéné nem hagytahogy elfelejtsem. Amikor Perdix meghaltmadárrá változtatta egy fürjjé. A fürjjelét pedig a nyakamba égetteemlékeztetőül. Mindegy, milyen testetcsinálok magamnak a jel mindigmegjelenik a bőrömön. Amikor a szemébe néztem rádöbbentemhogy tényleg ugyanazzal az emberrel

állok szembe akit az álmomban láttam.Az arca teljesen más volt de a lelkeugyanaz maradt – ugyanazt azintelligenciát és szomorúságot tükrözte atekintete. – Maga tényleg Daidalosz – hittem elvégre. – Miért jött el a táborba miértkémkedett utánunk? – Hogy megnézzem fennmaradásraérdemes-e a táborotok. Luke eljött, éselőadta a saját változatát, de én a sajátszememmel akartam látni. – Vagyis beszélt Luke-kal? – Ó, többször is! Nagyon rámenős fiú. – De most már látta a tábort – érveltAnnabeth – tudja hogy szükségünk van asegítségére. Nem engedheti át Luke-ot aLabirintuson!

Daidalosz letette kardját az egyikmunkaasztalra. – A Labirintus már nem áll azirányításom alatt Annabeth. Én hoztamlétre, ez igaz, és kapcsolatban áll azéleterőmmel. De megengedtem neki,hogy úgy fejlődjön, ahogy neki tetszik.Ez volt az ára hogy békében élhessek. – Békében? Kitől? – Az istenektől és a haláltól. Kétezeréve élek itt, kedvesem, kétezer éve nemtalált rám a vég. – Hogyan tudott elbújni Hadész elől? –kérdeztem. – Pedig a fúriák is nekidolgoznak. – Ők sem tudnak és ők sem látnakmindent. Ezt saját magad istapasztalhattad Percy hiszen találkoztál

velük. Egy okos ember sokáigelrejtőzhet előlük, és én elég mélyrebújtam. Csak a legősibb ellenségem nemadta még fel, de őt is mindig sikerülkijátszanom. – Minószra céloz? Daidalosz bólintott: – Egyfolytában vadászik rám. És mosthogy a holtak bírája lett, semmit semakar jobban, mint hogy elítélhessenbűneimért. Mióta Kókalosz lányaimegölték Minósz szelleme kínoznikezdett álmaimban. Megfogadta hogymegtalál. Csak egyet tehettem. Teljeseneltűntem a világ elől. Visszatértem aLabirintusomba. Úgy döntöttem, életemfő műve az lesz, hogy kijátszom a halált. – Sikerült. Kétezer éve életben van –

mondta Annabeth csodálattal ahangjában mintha elfeledkezett volnaDaidalosz bűnéről. A folyosóról hangos vakkantáshallatszott. Hatalmas mancsokdübörögtek, és Mrs. OLeary beügetett aműhelybe. Engem futólag képen nyaltaztán ledöntötte gazdáját a lábáról. – Itt van az én öreg barátom! –vakargatta meg Daidalosz a kutyafültövét. – Hosszú magányos éveimegyetlen társa. – Ez a kutya megmentett. Segített akutyasíp amit adott – ismertem el. – Miért ne mentettelek volna meg,Percy? Te jószívű vagy. És Mrs. OLearyis kedvelt. Segíteni akartam. Éspersze… volt egy kis bűntudatom is.

– Ugyan miért? – Mert hiába vágtatok neki aküldetésnek. – Mi?! De még mindig segíthet!Segítenie kell! Adja ide Ariadné fonaláthogy Luke ne kaparinthassa meg! – Na igen a fonál… Én mondtam Luke-nak hogy nincs jobb vezető egytisztánlátó halandónál, de meg semhallgatott. A fonál lett a mániája.Különben a fonál tényleg működik,képes rá hogy megmutassa az utat ha nemis olyan pontosan mint halandó barátunkde azért elég jól. – Hol van most? – kérdezte Annabeth. – Luke-nál – vallotta be szomorúanDaidalosz. – Sajnálom kedveskéim denéhány órát késtetek.

Akkor értettem meg, miért volt Lukeolyan jókedvű az arénában ésbeleborzongtam. Megszerezte a fonalatDaidalosztól már csak az aréna urávalkellett lepaktálnia. Azzal hogy megöltemAnteuszt megkönnyítettem Luke dolgát. – Kronosz szabadságot ígért nekem –mondta Daidalosz. – Ha Hadész uralmamegdől, leszállhatok az Alvilágba afiamért, Ikaroszért és jóvátehetem amitszegény ifjú Perdix ellen elkövettem.Minósz szellemét a Tartaroszba záratomhogy ne zavarhasson többet. Nemkellene tovább menekülnöm a halál elől. – Ez lenne a maga zseniális ötlete?Segít Luke-nak lerohanni a táborunkat ésmegölni néhány száz félistent hogy aztánaz Olimposz ellen fordulhasson?!

Elpusztítja az egész világot csak hogymegkaphassa amit akart?! – hördült felAnnabeth. – Ti bukásra vagytok ítélve ezt rögtönláttam amint betettem a lábam a táborba.Nincs esélyetek Kronosszal szemben. – Ez hazugság! – kiáltott Annabeth. – Azt tettem amit tennem kellett. Egyilyen ajánlatot nem lehetettvisszautasítani kedvesem. Sajnálom. Annabeth fellökött egy állványt atervrajzok a padlóra hulltak. – Eddig csodáltam magát! Maga volt ahősöm! Maga… csodálatos épületekettervezett! Problémákat oldott meg. Demost… de most már nem tudom mitszerettem annyira magá ban. Athénégyermekének nemcsak okosnak bölcsnek

is illene lennie. Talán maga tényleg márcsak egy gép. Jobb lett volna haelpusztul több ezer éve. Daidalosz ahelyett hogy kikérte volnamagának Annabeth szavait csaklehorgasztotta a fejét. – Talán jobb lenne ha figyelmeztetnéteka táborotokat. Most hogy Luke megkaptaa fonalat… Mrs. OLeary hegyezni kezdte a fülét: – Jön valaki – figyelmeztetett Rachel. A műhely ajtaja kivágódott, és belöktékrajta az összeláncolt csuklójú Nicót.Kelli jelent meg mögötte kétlaisztrügónnal akiket Minósz követett.Inkább tűnt élő embernek, mintárnyalaknak egy sápadt szakállas királyvolt akinek köntöse körül a köd

gomolyai lebegtek. Daidaloszra meredt: – Most meg vagy végre kedvesbarátom! Daidalosz állkapcsa megfeszült Kellirenézett: – Mi a csudát jelentsen ez?! – Luke az üdvüzletét küldi! Aztgondolta hogy biztos szívesen találkoznaegykori főnökével, Minósszal. – Ez nem szerepelt amegállapodásunkban – mondtaDaidalosz. – Valóban nem. De magától mármegkaptuk amit akarunk. Most már másmegállapodáshoz tartjuk magunkat.Minósz ezért a kedves fiatal félistenértcserébe szeretne valamit – vakarászta

meg Nico állát. – Ez a fiú hasznunkralesz. És Minósz nem kér érte mástcserébe csak a maga fejét öreg! – Árulás! – sápadt el Daidalosz. – Ilyen az élet – válaszolta Kelli. – Nico jól vagy? – kérdeztem. A fiú komoran bólintott: – Sa-sajnálom Percy. Minósz aztmondta bajban vagy. Rávett hogy menjekvissza a Labirintusba. – Te meg akartál menteni? Engem? – Becsapott. Ahogy mindenki mást is. Kellire néztem: – Hol van Luke? Miért nincs itt? A lánydémon úgy mosolygott minthavalami titkot árulna el: – Luke… nagyon elfoglalt. Készül arajtaütésre. De ne aggódj jön még

néhány barátunk! Addig is harapjunkvalamit! – azzal karmokat növesztett hajalángba borult egyik lába öszvérlábbá amásik bronzlábbá változott. – Percy a szárnyak! Mi lenne ha… –suttogta Rachel. – Ide velük! Én addig megpróbálomfeltartani őket! Azzal elszabadult a pokol. Annabeth ésén Kellire támadtunk. Az óriásokDaidaloszt vették volna kezelésbe haMrs. OLeary nem állja útjukat. Aláncaival küszködő Nicót fellökték akavarodásban Minósz király pedigüvölteni kezdett: – Öljétek meg a feltalálót öljétek meg! Rachel lekapta a szárnyakat a falról.Senki nem figyelt rá. Kelli Annabeth felé

kapott. Megpróbáltam megállítani de adémon gyors volt és halálos. Asztalokatborított fel találmányokat zúzott szétmegközelíteni sem tudtuk. A szememsarkából láttam ahogy Mrs. OLeary egyóriás karjába mélyeszti a fogát. Az óriásfelüvöltött és megpróbálta lerázni akutyát. Daidalosz a kardjáért nyúlt de amásik óriás öklével szétzúzta az asztalt,és a kard messzire repült. Egy tégelynyigörögtűz a padlóra ömlött ésmeggyulladt. A zöld lángok gyorsanterjedtek. – Holtak szellemei hozzám! – emeltefel Minósz a szellemkarját, és a levegőzúgni kezdett. – Ne! – tápászkodott fel Nico akineksikerült közben megszabadulnia

láncaitól is. – Te nekem nem parancsolsz bolondkölyök! – húzta el a száját megvetőenMinósz. – Eddig is én irányítottalaktéged. Lélek a lélekért? Igen! De nem ate nővéred tér majd vissza azAlvilágból, hanem én! Csak előbblemészárolom a feltalálót! Minósz körül egyre több lélek villódzottlassan alakot öltöttek és krétai katonákkáváltak. – Hadész fia vagyok! Takarodjatokinnen! – parancsolta Nico. Minósz felkacagott: – Már mondtam hogy nincs hatalmadfelettem! Én vagyok a lelkek ura aszellemkirály! – Téved – húzta ki Nico a kardját – a

szellemkirály én vagyok. Fekete kardját a padlóba szúrta. A pengeúgy szaladt a kőbe, mint kés a vajba. – Soha! Nem fogok… – villódzottMinósz árnyalakja amikor a föld hirtelenrengeni kezdett. Az ablaküvegekmegrepedtek, aztán szilánkokra törtek,friss levegő áradt be rajtuk. A műhelyközepén tátongó szakadék nyíltbeszippantotta a szellemeket és ahátborzongatóan üvöltöző Minószt. A rossz hír hogy ez az esemény eltereltea figyelmemet és Kelli olyan gyorsanvetette rám magát hogy védekezni semtudtam. Kardom kihullott a kezemből, észuhanás közben bevágtam a fejem azegyik asztalba. Csillagokat láttam és nemtudtam megmozdítani a karomat.

Kelli felkacagott: – Biztosan fincsi falat leszel! Kimeresztette vámpírfogait, de akövetkező pillanatban megmerevedett ateste. Kitágult szemmel levegő utánkapkodott: – Ez… ellenkezik… az… iskola…szellemiségével…Annabeth kihúzta tőrét az empuszahátából.A démon felüvöltött, és sárga gőzfelhővéváltozott.Annabeth felsegített még mindigszédültem de nem volt vesztegetni valóidőnk. Mrs. OLeary és Daidalosz azóriásokkal küzdött. A folyosó felőlkiáltásokat hallottam. Újabb szörnyektartottak a műhely felé.

– Segítenünk kell Daidaloszon! –kiáltottam. – Nincs rá időnk! Mindjárt itt azerősítés! – mondta Rachel aki időközbenmár felcsatolta a szárnyait és mostNicónak segített. A fiú sápadt volthomloka gyöngyözött a Minósszal valóküzdelemtől. Rachel gyorsanfelerősítette karjára és hátára aszárnyakat. – Most te jössz! – mondta nekem. Néhány másodperc múlva mind anégyünk hátán rézszárnyak villogtak. Azablakon át besüvítő szél a szárnyaimbakapott és felemelt. A görögtűz már azasztalokat, és a bútorokat harapdálta ésfelfutott a csigalépcsőn. – Daidalosz! – kiáltottam. –

Meneküljön! Legalább száz vágás volt a bőrén, de vérhelyett aranyszínű olaj szivárgott asebeiből. Megtalálta a kardját, ésmiközben az óriásokkal küzdött töröttasztalokat tartott maga elé pajzs gyanánt. – Nem hagyhatom itt Mrs. OLearyt!Meneküljetek! – ordította. Nem voltidőnk vitázni, és ha maradunk, akkor sembiztos hogy meg tudjuk menteni. – De egyikünk sem tud repülni! –ellenkezett Nico. – Itt a nagyszerű alkalom, hogymegtanuljunk – feleltem és az ablakon átmind a négyen a levegőbe vetettükmagunkat.

16. KINYITOK EGY KOPORSÓT

Százötven méteres magasságbólkiugrálni valahogy nem tartozik akedvenc elfoglaltságaim közé.Különösen akkor nem habronzszárnyakkal kell kacsakéntverdesnem. A vörös sziklás völgy felé zuhantam.Egyre biztosabb voltam benne hogyhamarosan palacsintává lapulok azIstenek Völgyének közepén amikormeghallottam Annabeth kiáltását a fejemfölül. – Tárd szét a karod! Ne csapkodj! Agyamnak az a diónyi része amin mégnem uralkodott el teljesen a pánikfelfogta szavait és végtagjaimengedelmeskedtek. Széttártam a karom

és a szárnyak kifeszültek. Amikormegtámaszkodtam velük a szelekenlassult a zuhanás. Körözve ereszkedtema völgy felé, ügyelve a megfelelő szögre,mint egy lefelé sikló papírsárkány. Kíváncsiságból csaptam egyet aszárnyammal és felíveltem a levegőbe afülembe fütyülő szélben. – Juhú!!! Leírhatatlan érzés volt. Miutánbelejöttem úgy éreztem mintha testemeggyé olvadna a széllel. Szabadonköröztem bucskáztam, siklottam alevegőben. Megfordultam. A barátaim RachelAnnabeth és Nico felettem köröztekcsillogó szárnyaikkal a napfényben.Daidalosz műhelyének ablakából füst

bodorodott elő. – Leszállás! – kiáltotta Annabeth. –Ezek az új szárnyak sem bírják örökké! – Kíváncsi lennék meddig lehet velük alevegőben maradni – töprengett Rachel. – Én nem akarom megtudni – felelteAnnabeth. Az Istenek Völgye felé vitorláztunk.Amikor megkerültem az egyiksziklacsúcsot néhány hegymászómajdnem szívinfarktust kapott tőlem.Azután átsiklottunk egy út felett, és aTurista Központ teraszán leszálltunk.Javában benne jártunk már a délutánban,a hely kihaltnak tűnt, de a biztonságkedvéért lekaptuk a szárnyainkat.Amikor alaposabban is szemügyrevettem őket, beláttam, hogy Annabethnek

igaza volt, a szárnyak erősen vedlenikezdtek és a ragasztó amivel a hátunkhozrögzítettük őket, megolvadt. Sajnáltuk,hogy nem javíthatjuk meg őket, hogymegajándékozzuk vele a halandókat:sajnos ki kellett őket dobnunk a kávézóelőtti kukába. Belenéztem a turisták általhasznált messzelátóba, de Daidaloszműhelyét hiába kerestem vele. Se füst sekitört ablak csak a csupasz sziklafal. – A műhely változtatja a helyét. Nemlehet tudni, hová költözött – mondtaAnnabeth. – Most mit tegyünk? Hogyan jutunkvissza a Labirintusba? Annabeth a távolban derengő SpikesPeak csúcsát szemlélte. – Ha Daidalosz meghalt lehet hogy

sehogy… Azt mondta hogy életeösszeköttetésben áll a Labirintussal.Lehet hogy az egész Labirintus eltűnt, ésLuke terve a tábor lerohanásáról csődötmondott. Tysonra és Groverre gondoltam akiktalán ott rekedtek a föld alatt. Ami pedigDaidaloszt illeti… igaz hogy elkövetettnéhány szörnyűséges bűnt, és veszélybesodorta mindazok életét akik egy kicsitis közel állnak a szívemhez de ilyenhalált talán mégsem érdemelt. – Nem – szólalt meg Nico. – Daidaloszél. – Honnan tudod? – csodálkoztam. – Egyszerűen érzem, ha meghal valaki.Olyan ez, mint a fülzúgás egyszer csakelkapja az embert.

– Grover és Tyson él még? –kérdeztem. – Nem tudom megmondani, mivel őksem nem emberek sem nem félvérek.Nincs halandó lelkük. – Menjünk be a városba ott nagyobbeséllyel találunk bejáratot aLabirintusba. A táborba kell érnünkLuke és a hadserege előtt. – Üljünk repülőgépre! – javasoltaRachel. – Nem repülök – futott végig a hátamona hideg. – De hiszen az előbb is repültél! – Az csak vitorlázás volt méghozzáalacsonyan. Nem mintha nem lett volnaez is rizikós. De ahol a repülők járnak,az már Zeusz felségterülete. Felejtsd el!

Különben sincs időnk repülőzgetni. ALabirintuson keresztül jutunk vissza aleghamarabb. Titokban abban reménykedtem hogyodalent megtaláljuk Grovert és Tysontis. – Egy kocsira lenne szükségünk ami avárosba visz – mondta Annabeth. Rachel a parkoló felé nézett. Majd olyanképet vágott mintha olyasmit készülnetenni amit máris megbánt. – Bízzátok rám. – Mit akarsz csinálni? – kérdezteAnnabeth. – Nyugi minden rendben lesz. Annabeth aggodalmas képpel bólintott: – Rendben. Én beugrom azajándékboltba prizmáért. Megpróbálok

vele szivárványt előidézni, hogy Írisz-üzenetet küldhessek a tábornak. – Veled megyek! – csatlakozott Nico. –Kopog a szemem az éhségtől. – Akkor én Rachellel maradok –döntöttem el. – Találkozunk aparkolóban! Rachel a homlokát ráncolva fogadtabejelentésemet mintha a terhére lennék.Elég rosszul esett de mit tehettemkövettem a parkoló felé amelynek aszélén egy fekete autó várakozott. Egy sofőrrel ellátott Lexus volt,amilyenek Manhattanben furikáznak. Asofőr az autó mellet állt, és újságotolvasott. Sötét öltönyt és nyakkendőtviselt. – Mire készülsz? – kérdeztem.

– Várj meg itt oké? – kérlelt. Rachel a sofőrhöz sétált, és mondott nekivalamit. A sofőr a homlokát ráncolta.Rachel ismét megszólalt. A sofőrelsápadt, és sietve összehajtotta azújságot azután bólintott, majdelőhalászta zsebéből a mobiltelefonját.A rövid hívás után kinyitotta Rachelneka hátsó ajtót. Rachel felém mutatott, mirea sofőr szaporán bólogatni kezdettmintha csak azt mondaná amit csak akarhölgyem kívánsága számomra parancs. El sem tudtam képzelni, mitől lettennyire lelkes. Nico és Annabeth éppen akkor lépett kiaz ajándékboltból amikor Rachelvisszajött értem. – Beszéltem Kheirónnal – szólalt meg

Annabeth. – Igyekeznek felkészülni aküzdelemre. Azt akarja hogy menjünkviszsza, mert minden hősre szüksége vana harcban. Sikerült fuvart találni? – A kocsi indulásra kész – válaszoltRachel. A sofőr most egy homokszínű pantallótés rövid ujjú pólót viselő fickóvalbeszélt, talán azzal, aki eredetileg aLexust rendelte. A kuncsaft háborognikezdett, de a sofőr csak ennyit válaszolt: – Sajnálom uram. Vészhelyzet.Rendeltem egy újabb kocsit önnek. – Gyertek! – mondta Rachel és ügyetsem vetve a méltatlankodó férfirabeszállt a kocsiba. Egy perc múlva már az úton suhantunk.A kocsiban bőrülések voltak és rengeteg

hely a lábaknak. Fejtámaszokba építettlapos képernyős tévék gondoskodtak azutasok szórakoztatásáról és akinek ennivagy inni támadt kedve bizalommalfordulhatott az ásványvizekkel, üdítőkkelés rágcsálnivalókkal teli hűtőhöz. Mitermészetesen rögtön kifosztottuk. – Hová parancsolja Miss Dare? –érdeklődött a sofőr. – Nem is tudom Robert. Egyelőre csakhajtson át a városon… és tartsa nyitva aszemét! – Ahogy parancsolja kisasszony! – Te ismered a sofőrt? – Nem. – Akkor meg miért hagyott ott csapot-papot hogy segítsen neked? – Csak tartsd nyitva a szemed! Segíts

keresni! Nem kaptam választ a kérdésemre. Már vagy egy fél órája kocsikáztunkColorado Springsben de Rachelegyelőre nem talált semmi olyasmit, amia Labirintus bejárata lehetett volna. Amiengem illet nem tudtam másra gondolnicsak arra hogy Rachel válla a vállamhozér és hogy ki a csuda lehet ez a lányakinek elég egyet füttyentenie hogyakármelyik sofőr készségesen arendelkezésére álljon. Amikor már egy kerek órája furikáztunkhiába úgy döntöttünk hogy észak feléindulunk Denverbe. Úgy okoskodtunkhogy egy nagyobb városban nagyobbeséllyel találjuk meg a Labirintusbejáratát. Egyre idegesebbek lettünk,

mert az idő vészesen fogyott. De amint elhagytuk Colorado SpringstRachel felkapta a fejét: – Kanyarodjon le a főútról! A sofőr hátrapillantott: – Biztos benne kisasszony? – Mintha láttam volna valamit.Kanyarodjon le!A sofőr néhány manőver után letért aforgalmas útról. – Mit láttál? – kérdeztem csodálkozvahiszen a városon kívül jártunk, aholhegyeken, mezőkön, és elszórt tanyákonkívül nem sok minden akadt. Rachel arrakérte a sofőrt, hogy hajtson végig egynem túl sok jót ígérő földúton.Elhajtottunk egy tábla mellett de nemtudtam elolvasni mert túl gyorsan

mentünk. – Nyugati Bányaipari Múzeum –segített Rachel. Inkább tűnt régimódi, apróvasútállomásnak, mint múzeumnak.Néhány fúró egykét pumpa és kimustráltgőzlapátok árválkodtak az udvarán. – Ott van! – mutatott Rachel a közelihegyre egy bedeszkázott és leláncoltbejáratra. – Egy régi bányabejárat. – Ez a Labirintus bejárata?! – kérdezteAnnabeth. – Honnan vagy benne ilyenbiztos? – Mert lesír róla! Legalábbisszámomra. Érd be ennyi magyarázattal! Megköszönte a fuvart a sofőrnek, ésmindannyian kiszálltunk. A sofőrnekeszébe sem jutott pénzt, vagy ilyesmit

kérni. – Biztos benne hogy nincs szükségerám Miss Dare? Én igazán nagyonszívesen segí… – Nincs! – szakította félbe Rachel. –Tényleg nincs Robert köszönöm! Innenmár egyedül is elboldogulunk. Mivel a múzeum zárva volt senki nemfirtatta miért mászunk fel a bányanyílásához. Amikor közelebb értünk alakaton észrevettem Daidalosz jelét. Dehogy Rachel ezt az apró jelet hogy szúrtaki az útról arról halvány gőzöm sincs.Amikor hozzáértem a lakathoz magátólleesett. Lerúgtunk néhány deszkát ésbesétáltunk. Nem tudom jó hír-e vagysem de visszajutottunk a Labirintusba.

A földalagút egy kőfolyosóbanfolytatódott. Tekergőzött, szétágazottlátszott rajta hogy megpróbál bennünketösszezavarni. De Rachel eszén nemtudott túljárni. Gond nélkül megtalálta ahelyes utat. Arra kértük hogy vezessenbennünket vissza New Yorkba és Rachelhabozás nélkül kiválasztotta a megfelelőjáratot. Legnagyobb meglepetésemre Rachel ésAnnabeth útközben beszélgetésbeelegyedtek. Annabeth eleinte Rachelcsaládi hátteréről kérdezősködött, demiután a lány többször is kitérő választadott végül az építészetnél maradtak.Kiderült hogy Rachel aművészettörténetnek köszönhetően sokattud a témáról. New York

épülethomlokzatairól társalogtak. „Jaj éste láttad már ezt meg ezt a bla-bla-bla…" Inkább lekoptam és Nicóvalfolytattam az utat akivel egy ideig kínoscsöndben lépkedtünk egymás mellett. – Kösz hogy utánunk jöttél – nyögtemki. Nico résnyire húzta a szemét. Már nemtűnt dühösnek, de óvatos és gyanakvómaradt. – Ennyivel tartoztam neked azért amit afarmon tettél értem. Különben iskíváncsi voltam Daidaloszra. Minósznakbizonyos szempontból igaza volt.Daidalosznak meg kellett halnia. Senkisem menekülhet a halál elől ilyensokáig. Ez egyszerűen természetellenes. – Tehát ezt szeretted volna? Daidalosz

lelkét a nővéredére cserélni? Nico csak ötven méter múlva adottválaszt: – Hidd el, nekem sem volt könnyű!Csak holtakkal barátkozni. Tudni, hogyaz élők közt többé nincs helyed, és hogycsak a holtak tisztelnek, de ők is csakfélelemből. – Miért mondod hogy nincs helyed? Atáborban barátokra lelnél. – Ugye ezt magad sem hiszed Percy? Nem válaszoltam. Igazság szerint ténylegnem voltam benne biztos. Nico mindig isfurcsa fiú volt de Bianca halála ótaegyenesen… ijesztő lett. Az apja szemétörökölte – azt az izzó mániákustekintetet, ami a zsenikre és az őrültekrejellemző. Tiszteletet parancsoló volt

ahogy önmagát kiáltva kiszellemkirálynak elintézte Minószt demég én is egy kicsit kényelmetlenüléreztem magam mellette. Mielőtt kitalálhattam volna, mitválaszoljak, Rachelbe ütköztem. Egyelágazáshoz értünk. A főalagútból egymellékalagút ágazott el jobb felé. Egyfekete vulkanikus sziklába vájt csőszerűjárat. – Mi az? – kérdeztem. Rachel a sötét folyosóba meredt. Azelemlámpa fényében Rachel arca olyansápadtnak tűnt, mint Nico szellemeié. – Erre kell mennünk? – kérdezteAnnabeth. – Nem. – Akkor miért álltál meg? – tudakoltam.

– Hallgasd csak! – szólalt meg Nico. Az alagútból fütyülő szél közeli kijáratotjelzett. Orromat megcsapta egy ismerősillat – és rossz emlékeket csalt elő. – Eukaliptuszfák mint Kaliforniában –szólaltam meg. Tavaly télen amikor a Tamalpais-hegyenösszecsaptunk Luke-kal és Atlasszal, atitánnal, a levegő éppen ilyen illattalvolt terhes. – Valami nagyon gonosz van aközelben. És nagyon erős. – Ez a halál szaga – tette hozzá Nico,amitől mindjárt jobban éreztem magam. – Ez lehet Luke bejárata. Bizonyára azOthrys-hegyről, a Titán Palotából nyílik. – Utánajárok – mondtam.

– Percy állj meg! – Lehet hogy ott találom Luke-ot… éstalán magát Kronoszt is. Ki kellderítenem mire készülnek! Annabeth habozott: – Akkor elkísérünk. – Szó se lehet róla! Túl rizikós! HaKronosz elkapja Nicót vagy akárRachelt, felhasználhatja őket a sajátcéljaira. Maradj itt és vigyázz rájuk! Bár kihagytam a felsorolásból Annabethmiatt is nagyon aggódtam. Nemtudhattam hogyan viselkedne ha újratalálkozna Luke-kal. A fiúnak túl sokszorsikerült már manipulálnia és becsapniaeddig is. – Nem mehetsz fel egyedül Percy! –aggódott Rachel.

– Sietek, és nem csinálok semmiőrültséget! Annabeth előhúzta a zsebéből aYankees-sapkát: – Akkor legalább ezt vedd fel! Ésvigyázz magadra! – Köszi! Eszembe jutott hogyan váltunk el amúltkor a St. Helenhegyen. Akkorszerencsepuszit adott, most csak egytökfödőt. – Itt jön a láthatatlan ember! – csaptama fejembe és elindultam a sötét folyosón.Még el sem értem a kijáratot de márhallottam a telekhin kovácsok ugatómorgó hangját. – Sikerült megjavítanunk a pengét! Azurunk nagyon hálás lesz nekünk! –

hörögte az egyik. – Igen igen! – csaholt a másik. –Végtelenül hálás lesz nekünk! – Ööö… valószínűleg… Ugye, nembaj, ha én most lelépek? – kérdezte egyemberi hang. – Itt maradsz félvér és segítesz átadniaz ajándékot. Ez nagy megtiszteltetés! – Nagy? Én mégis kihagynám –válaszolt a félvér. Megismertem ahangját. Ethan Nakamura volt az a srácakit futni hagytam miután az arénábanmegkíméltem hitvány életét. A kijárat felé araszoltam. Folytonemlékeztetni kellett magam hogyláthatatlan vagyok és nem vehetnekészre. Az alagútból kilépve hideg levegő

csapott meg. A Tamhegyen álltam, afelhős ég alatt szürkén hullámzott aCsendesóceán. A hegyoldalban,mindössze hatméternyire tőlem a kéttelekhin egy hosszú vékony feketeszövetbe burkolt tárgyat helyezett asziklára. Ethan segíteni akart nekik akicsomagolásban. – Vigyázz te bolond! Ha hozzáérsz apengéjéhez a tested búcsút mondhat alelkednek! Ethan nagyot nyelt: – Akkor inkább csináljátok ti. Rátokbízom a kicsomagolást! Feltekintettem a csúcsra ahol a feketemárványból épült erőd éppen olyanbaljósan tornyosult fölém mintálmaimban. Egy túlméretezett

mauzóleumra hasonlított tizenhat méteresfalaival. Hihetetlennek tűnt, hogy ahalandók mit sem látnak belőle, deeltakarta az örvénylő köd, ami a csúcsotelválasztotta a hegy alacsonyabbrészeitől. A mágia átláthatatlan köde voltez. Tölcséralakban örvénylettek fejemfölött a felhők. Atlasz az erőd mögötttartotta az eget. Bár nem láttam,hallottam távoli nyögéseit. – Íme a mű! – mondta az egyik telekhinés ünnepélyes ábrázattal felemelte akardot. Ereimben megfagyott a vér. Egy másfél méteres szablya voltholdsarló alakú pengével. Fából készültmarkolatát fekete bőr borította. A pengebronz- és fémszínben tündökölt. Kronoszezzel a szablyával darabolta fel apját,

Uranoszt, mielőtt az istenekmegfosztották volna fegyverétől, hogyvele is ugyanazt műveljék, és darabjait aTartarosz mélyére vessék. A tengeridémonok ezt a kardot javították meg. – Most már csak fel kell szentelnivérrel – morogta a telekhin. – Aztán a te segítségeddel félvérbemutatjuk ajándékunkat feltámadóurunknak! Vérem a fülemben dörömbölt. Semmikedvem nem volt a szörnyű, feketemauzóleum közelébe menni, de nemtehettem mást. Talán ez volt az egyetlenesélyem. Átvágtam egy sötét előcsarnokon, és afőterembe jutottam. A padló úgy fénylettmint egy mahagónizongora. Teljesen

fekete volt mégis világított. A fal mellettfekete márványszobrok sorakoztak. Nemismertem fel őket, de sejtettem, hogy azistenek előtt uralkodó titánokatábrázolhatják. A terem végében kétbronz parázstartó között állt az emelvényamely Kronosz arany szarkofágjáttartotta. A teremben csak a tűz pattogásahallatszott. Luke-nak nyomát sem láttam,ahogyan az őröknek sem. Egyedülvoltam. Gyanúsan könnyűnek tűnt, de azértelindultam az emelvény felé. A szarkofág olyan volt amilyennekemlékeztem rá. Három méter hosszú –túl nagy ahhoz hogy emberi lényélehessen. Az oldalát a halál és a

pusztulás domborművei díszítették. Azegyik jeleneten isteneket vetettek harciszekerek alá és több kép egy-egy híresépület vagy templom lerombolását vagyporig égetését ábrázolta. A koporsóbóljeges hideg áradt mintha egy hűtőládáhozközelítenék, a levegőben párállott aleheletem. Elővettem a kardomat, ismerős súlyakissé megnyugtatott. Eddig akárhányszor közelítettemKronoszhoz a fejemben mindigmegszólalt gonosz károgó hangja. Vajonmost miért hallgat? A saját szablyájávalszeletelték darabokra. Milyen látványtárul majd elém ha kinyitom a koporsófedelét? Képesek voltak új testet alkotnia számára és ha igen milyet?

Nem kaptam választ a kérdéseimre. Deannyit tudtam hogyha tényleg feltámadnikészül, még azelőtt kell lekaszabolnomhogy megkaparintaná a fegyverét.Valahogy meg kell állítanom. Akoporsófedél még díszesebb volt:vérontások és a mindent leigázó erőképei sorakoztak rajta. A közepébe egy agörögnél is régebbi nyelv betűit, avarázslat nyelvének szimbólumaitvésték. Nem mondhatnám hogy pontosanel tudtam olvasni, mégis sejtettem, mi állrajta: KRONOSZ, AZ IDŐ URA. Amikor megérintettem a fedelet azujjhegyeim szederjesek lettek és akardomra zúzmara telepedett. Zajt hallottam a hátam mögül – közeledőhangokat. Cselekednem kellett. Lelöktem

a koporsó fedelét hatalmas robajjal aföldre zuhant. BAAANG! Felemeltem a kardomat. Eltartott egydarabig amíg felfogtam mit látok amikora szarkofágba néztem. Szürke nadrágbaburkolt emberlábakat. Egy fehér rövidujjú pólót és hason öszszetett kezeket. Amellkasból ott ahol a szívnek kellettvolna lennie hiányzott egy darab ésakkora fekete lyuk tátongott a helyenmint egy lőtt seb. Csukott szem. Sápadtarc. Szőke haj… És egy forradás a balarcon. A koporsóban Luke feküdt.

Ledöfhettem volna, Árapály hegyét teljeserőmből a testébe szúrhattam volna.

De úrrá lett rajtam a döbbenet. Nemakartam hinni a szememnek. Hiábagyűlöltem Luke-ot hiába árult el nem férta fejembe, mit keres a koporsóban, ésmiért tűnik teljesen és totálisanhalottnak. Újra meghallottam a telekhinek hangját ahátam mögül. – Mi történt itt?! – kiáltott fel az egyikdémon amikor meglátta a szarkofágfedelét. Elfeledkezve arról hogyláthatatlan vagyok, leugrottam azemelvényről, és elrejtőztem egy oszlopmögé. – Óvatosan! Lehet hogy már ébredezik!– mondta a másik démon. – Át kelladnunk az ajándékunkat most azonnal! A telekhinek az emelvény elé slattyogtak

aztán térdre rogytak és előrenyújtották abecsomagolt szablyát: – Uram! Újrakovácsoltuk hatalmajelképét! Csend. A koporsó néma maradt. – Te bolond! – motyogta az egyiktelekhin. – Előbb a félvér kell neki! Ethan hátrálni kezdett: – Hogy mi?! Rám célzol?! – Nem kell berezelni! – suttogta amásik. – Nem az életed kell neki. Csak ahűséged. Tegyél esküt, hogy őt fogodszolgálni az istenek helyett! Ennyi azegész. – Ne! – Tudom hogy marhaság volt delekaptam a sapkámat és előléptem azoszlop mögül. – Ethan ne hallgass rájuk! – Behatoló! – vicsorogtak

rozmáragyaraikkal a démonok. – Azurunk hamarosan elbánik veled! Te megmire vársz fiú?! Halljuk azt az esküt! – Ethan! Kérlek ne esküdj felKronosznak! Inkább segíts elpusztítani! Ethan felém fordította fejét. A szeménlévő kötés nem látszódott az arcára esőárnyékban. Ajkát szánakozva húzta el. – Én mondtam neked Percy hogy nekíméld meg az életem. Hallottad már azta kifejezést hogy „szemet szemért"? Én asaját bőrömön tapasztaltam meg, mitjelent ez, amikor isteni származásomfeltárult előttem. Én Nemesziszgyermeke vagyok a bosszú istenéé. Abosszúé amit tenni készülök. Az emelvény felé fordult:

– Le az istenekkel! Mi jót tettekvelem?! Látni akarom a pusztulásukat.Felajánlom Kronosznak aszolgálataimat! Az épület megremegett. Ethan Nakamuralábánál kék fényfátyol emelkedett ki apadlóból. Villogva a koporsó felé úszottmint egy elektromos felhő, majdleereszkedett a szarkofágba. Luke hirtelen felült. Szeme felpattant deírisze nem volt többé kék – aranyszínűlett, mint a szarkofág. A szíve helyénsem ásított már sötét lyuk. Teste teljesvolt. Könnyedén kipattant a koporsóból.Ahol földet ért lába alatt jégkráterekkeletkeztek. Úgy meredt Ethanre és a telekhinekreszörnyű aranyszemével mint egy

újszülött csecsemő, aki azt sem tudja,mit lát. Azután rám nézett és ajkára aviszontlátás mosolya kúszott. – Ez aztán a test! – szólalt meg. Hangjaborotvapengeként szabdalta a bőröm.Mintha Luke-é lett volna de mégsem –ismerős hangjába egy másik, ijesztő hangvegyült, egy ősi és hideg hang minthakardpengét élesítenének a köveken. – Tenem így gondolod Percy Jackson? Nem hogy mozdulni válaszolni semtudtam. Kronosz hátravetett fejjel hahotáznikezdett. Arcán hullámzani kezdett a heg. – Luke tartott tőled – szólalt meg újra atitán. – Gyűlölete és féltékenységehasznos volt a számomra. Engedelmessétette. Ezt neked köszönhetem.

Ethan rémülten összerogyott. Arcát atenyerébe temette. A telekhinek remegvenyújtották Kronosz felé a szablyát. Végül sikerült magam összeszedni és atest felé ugrottam mely hajdan Luke-évolt hogy kardomat a mellkasába döfjemde úgy pattant le róla a pengém mint egyöntöttvas szoborról. Láttam rajta, hogyjól szórakozik. Egyetlen legyintésétőlátrepültem a termen és nekivágódtamegy oszlopnak. Alig bírtamfelkászálódni. Mire a szemem előtttáncoló csillagokon kívül mást is láttamKronosz a kezében tartotta szablyáját. – Ah… sokkal jobb lett! Intrikusahogyan Luke nevezte. Illik rá a név.Most hogy újrakovácsolták majd ténylegbajt kever!

– Mit művelt Luke-kal? – nyögtem fel. Kronosz felemelte a szablyáját: – Átadta nekem egész lényét, ahogyelvártam tőle De egy különbség azértvan kettőnk között: ő félt tőled, PercyJackson, de én nem. Ez volt az a pillanat amikor futnikezdtem. Gondolkozás és habozásnélkül. Álljak ki ellene ismét? Kösznem. Inkább felveszem a nyúlcipőt. De a lábam ólomnehéz lett, az időlelassult, mintha a körülöttem lévővilágra zselét öntöttek volna. Ismerősérzés volt, és tudtam, hogy Kronoszműve. Ereje még az időt isvisszahajlította önmagába. – Pucolj, kis hősöm, persze, csak hatudsz! – vihorászott.

Hátranéztem a pengéjét suhogtatvakényelmesen közeledő Kronoszra.Szemlátomást ki akarta élvezni hogy amarkában vagyok. A világ összesfegyvere nem lett volna elég hogymegállítsam. Nincs az a mennyei bronz! Három méterre járhatott tőlem, amikorkiáltást hallottam: – PERCY!Rachel volt.Valami elsuhant mellettem, és a kék,műanyag fésű a szeme között találta elKronoszt. – Aú! – kiáltott fel a titán de most nema saját hanem Luke meglepett ésfájdalmas hangján. Ismét könnyűvé vált alábam az ajtóhoz rohantam ahol RachelAnnabeth és Nico állt a rémülettől

elkerekedett szemmel. – Luke! Veled meg mi… – kiáltott felAnnabeth de megragadtam a pólóját ésmagam után rántottam. Olyan gyorsanrohantam mint még soha igyekeztemminél messzebb kerülni az erődtől. Mármajdnem elértük a Labirintus bejáratát,amikor felhangzott a világ leghangosabbordítása. Kronosz hangja volt akivisszaszerezte uralmát Luke teste felett:UTÁÁÁNUK! – Nem! – kiáltott fel Nico, és tapsoltegyet. Az erőd előtt egy kamionnagyságú, csipkés szélű sziklaemelkedett ki a talajból. A földrengéserejétől a palota első oszlopai ledőltek.A telekhinek hangját elnyomta arobajlás. Porfelhők kavarogtak

mindenfelé. Bevetettük magunkat a Labirintusba éstovábbrohantunk. A titán isten kiáltásábabelerázkódott a világ.

17. AZ ELVESZETT ISTENMEGSZÓLAL

Addig futottunk amíg bírtunk. Rachelügyelt rá hogy kikerüljük a csapdákat.Csak egy célunk volt: minél távolabbkerülni a sötét hegyen ordító Kronosztól.Egy fehér barlangfolyosón álltunk meg.Nem hallottam már Kronosz hangját, deettől még nem éreztem magam nagyobbbiztonságban. Nem tudtam másragondolni csak azokra a Luke arcából rámmeredő, természetellenesen sárga

szemekre. – Nem bírom tovább – zihált Rachelmellkasára tapasztott kézzel. Annabeth aki még futás közben is sírtmost leroskadt és térdei közé szorította afejét. Zokogása visszhangzott azalagútban. Én Nico mellé ültem. Letettekardját az enyém mellé és remegőhangon felsóhajtott: – Ez kemény volt. Azt hiszem ez elég jól összefoglalta atörténteket. – Megmentetted az életünket. Nico letörölte arcáról a port. – Köszönd a lányoknak hogyodarángattak! Ez volt az egyetlen dologamiben egyetértettek. Azt mondtáksegíteni kell rajtad ha nem akarjuk hogy

mindent elszúrj. – Örülök hogy ennyire bíznak bennem –jegyeztem meg aztán a zseblámpámmal abarlangba világítottam. A cseppkövekrőllassú esőként csepegett a víz. – Nico… ugye tudod hogy lelepleztedmagad. – Mivel? – Azzal a fekete sziklával. Nagyonemlékezetes volt. Ha Kronosz eddig nemsejtette ki vagy most már biztosan tudjahogy az Alvilág gyermeke. Nico a homlokát ráncolta: – Nem nagy ügy. Ejtettem a témát. Láttam rajta hogymegpróbálja palástolni ijedtségét ésezért nem tudtam hibáztatni. Annabeth felemelte fejét. Szeme

vöröslött a sírástól. – Mi… mi történt Luke-kal? Mit tettvele? Beszámoltam neki arról mit láttam akoporsóban. Elmondtam hogyanköltözött Luke testébe Kronosz lelkénekutolsó darabja is amikor EthanNakamura felajánlotta szolgálatait. – Ez lehetetlen. Hazugság. Nem hiszemhogy Luke… – Egész lényét Kronosz szolgálatábaajánlotta? Sajnálom Annabeth de Luke-nak vége. – Nem igaz! Amikor Rachel hozzávágtaa fésűjét, őt láttam! Bólintottam és a legnagyobb tisztelettelnéztem Rachelre: – Te hozzávágtad a műanyag fésűdet a

titánok urához. Rachel zavarba jött: – Csak az akadt a kezem ügyébe… – Te is láttad – győzködött továbbAnnabeth. – Amikor homlokon találta afésű, ha kábán is, de ő állt előttünk.Néhány pillanatra visszanyerte azöntudatát. – Talán mert Kronosz nem szállta mégmeg teljesen de ez nem jelenti azt hogyLuke irányíthatná. – Te persze örülnél neki, hakikiálthatnád ősgonosznak! – kiabált rámAnnabeth. – Te nem ismerted őt azelőtt,Percy! Én ismertem! – Mi ütött beléd?! – csattantam fel. –Miért véded folyton?! – Mind a ketten az agyamra mentek! –

szólalt meg Rachel. – Leállnátok végre? Annabeth Rachel felé fordult: – Te maradj ki ebből, halandó! Ha ahelyedben lennék… De nem tudta befejezni a mondatát merthangja elcsuklott és keserves sírásrafakadt. Szerettem volna megvigasztalnide nem tudtam hogyan fogjak hozzá. Mégmindig le voltam blokkolva, minthaKronosz időlelassító trükkje az agyamrais hatott volna. Azt sem fogtam fel amit asaját szememmel láttam. Kronosz él.Felfegyverezték. Megeshet hogy avilágvége karnyújtásnyira van tőlünk. – Jobb ha szedjük a lábunkat. Utánunkfogja küldeni a szörnyeit – mondta Nico.Mindannyiunknak fogytán volt az erejede nem volt más választásunk.

Feltápászkodtam és Rachelt isfelsegítettem. – Köszönöm amit odafent tettél –mondtam neki. Halványan elmosolyodott. – Nem akartalak elveszíteni… – Aztánelpirulva hozzátette: – Vagyis… deúgyis tudod miért tettem. Túl sokkaljössz nekem. Hogyan hajtom be atartozást ha meghalsz? Annabeth mellé térdeltem: – Bocs az előbbiért! Tényleg mennünkkéne… – Tudom. Én… Én… Már jól vagyok. A vak is látta hogy nincs jól. De talpraállt és folytattuk kanyargós utunkat aLabirintusban. – Vissza kell mennünk New Yorkba…

Rachel el tudsz… – Ledermedtem.Zseblámpám fénye megakadt egy néhányméterre heverő, vörös ruhadarabon.Egészen pontosan egy rasztasapkán.Grover kedvenc tökfödőjén. Remegő kézzel emeltem fel. Mintharátapostak volna egy nagy sároscsizmával. Azok után amiken aznapátmentem nem tudtam volna elviselni agondolatot hogy Groverrel is történtvalami. Aztán észrevettem még valamit. Afolyamatosan csöpögő víztől lágy földönlábnyomokat fedeztem fel, bal felévezettek. Egy nagy tappancsosét – ezekbizonyára Tyson nyomai lehettek és aprópatákét amiket Grover hagyhatott magaután.

– Kövessük őket! Arra mentek. Úgylátom, egészen friss nyomok. – És mi lesz a Félvér Táborral!Kifutunk az időből – figyelmeztetettNico. – Meg kell találnunk őket. Abarátainkról van szó – állt a pártomraAnnabeth. Felkapta Grover széttaposott sapkáját éskövetni kezdte a nyomokat. Semmi jóbannem reménykedtem amikor én isnekivágtam. Aljas egy alagút volt. Alegkülönbözőbb szögekben lejtettráadásul csúszott a sártól. Inkábbszánkáztuk mintsem gyalogoltunk. Végreelértünk a lejtő aljára, és egy nagy,cseppkőoszlopos barlangban találtukmagunkat. A barlang közepét föld alatti

folyó metszette ketté. Tyson a folyópartján ült és az ölében dajkálta Grovert.A szatír szeme csukva volt és nemmozgott. – Tyson! – kiáltottam oda neki. – Percy! Gyere gyorsan! Odarohantunk. Grover szerencséreéletben volt de úgy reszketett mint akimindjárt halálra fagy. – Mi történt? – kérdeztem. – Sok minden – mormogta Tyson. –Nagy kígyó. Nagy kutya. Emberekkarddokkal. De aztán… a barlangközelében Grover izgatott lett. Futnikezdett. Amikor idáig ért elbukott. Aztánígy maradt. – Mondott valamit? – kérdeztem. – Csak annyit hogy közel vagyunk.

Aztán beverte a fejét a sziklába. Mellé térdeltem. Legutóbb akkor láttamilyen állapotban Grovert amikor Új-Mexikóban megérezte a Pán közelségét. Körbeforgattam zseblámpámat a barlangcsillogó kövein. A túlsó végébenhatalmas kristályoszlopok álltak minthagyémántból lettek volna közöttük pedigegy másik barlangba lehetett jutni ahol… – Grover! Ébredj! – költögettem. – Öööööööhhhh. Annabeth is mellé térdelt és jéghidegfolyóvizet loccsantott a képébe. – Ummm – kezdett rezegni Groverszempillája. – Percy Annabeth! Hol… – Semmi baj. Csak elájultál. Nembírtad elviselni a közelségét. – Hm. Már emlékszem! A Pán!

– Igen. A bejáraton túl valami hatalmasvár rád. Mivel Tyson és Grover még nemtalálkozott Rachellel gyorsan bemutattamőket egymásnak. Amikor Tyson dicsérnikezdte Rachel szépségét Annabethorrcimpái remegni kezdtek mintha tüzetkészülne fújni. – Gyere Grover! Támaszkodj rámbátran! – biztattam kecske pajtásom. Annabethszel felsegíttettük Grovert ésátgázoltunk vele a föld alatti folyón. Azáramlás erős volt. A víz a derekunkigért. Az akaraterőmmel elértem, hogy nelegyek vizes. Hasznos kis képesség de atöbbieken nem segített és a hidegettovábbra is éreztem mintha egy

hólavinán vágnék át. – A Carlsbadi-barlangokban lehetünk –vélte Annabeth vacogó fogakkal. – Talánegy felderítetlen részében. – Honnan veszed? – Carlsbad Új-Mexikóban található. Ezmegmagyarázná a múlt télen történteket. Bólintottam. Grover legutóbb akkorveszítette el az eszméletét amikor tavalyáthaladtunk Új-Mexikón. Ott jártlegközelebb a Pánhoz. Kikecmeregtünk a folyóból éstovábblépkedtünk. Ahogy akristályoszlopok egyre közelebbrőltornyosultak fölénk, úgy kezdtem egyreáthatóbban érezni a következőbarlangból kiáradó erőt. Nem előszörkerültem már istenek közelébe, de ez

most valahogy más volt. A bőrömelektromosságtól bizsergett. Olyanfrissnek és kipihentnek éreztem magammint a legjobb alvások után. Egyreerősebb lettem, szinte kinyíltam, mint avirágok a gyorsított filmfelvételeken. Abarlangból áradó illatnak semmi közenem volt az alagútban terjengődohszaghoz. A nyári napok virág- ésfaillata szállt felém. Grover nyüszíteni kezdett izgalmában.Nekem egy hang sem jött ki a torkomonde még Nicónak is elállt a szava. Abarlangba lépve Rachel felkiáltott: – Hú! Ez nem semmi! A falakon vörös zöld és kék kristályokcsillogtak. A furcsa derengésbenlenyűgöző növények nőttek –

óriásorchideák és csillag alakú virágoka falakat indák futották be rajtuk bíbor-és narancssárga bogyók híztak. Lábunkalatt selymes zöld mohaszőnyeg. Abarlangnak magasabb volt a mennyezete,mint egy katedrálisnak és úgy ragyogottmint egy galaxisnyi csillag. A barlangközepén egy aranyozott U alakú rómaiágy terpeszkedett rajta rengetegselyempárna. Körülötte régen kihaltállatok heverésztek: egy dodó madár,egy emlős, ami mintha a farkas és atigris keveréke lett volna továbbá egyhatalmas rágcsáló talán a tengerimalacokősanyja, és az ágy mögött egy gyapjasmamut lépkedett az ormányávalgyümölcsöket tépegetve. Az ágyon egy vénséges szatír ült és

égszínkék szemével figyelte ahogyközeledünk. Göndör haja és hegyesszakálla hófehér volt, de még a lába isősz szálaktól szürkéllet. Hatalmas,csillogó barna csavart szarvai voltak.Ezeket már nem lehetett volna sapka alárejteni ahogy Grover tette a sajátjaival.A nyakába akasztva pánsíp lógott. Grover térdre rogyott az ágy előtt: – Nagy Pán! Az isten kedvesen mosolygott rá deszomorúság csillogott a szemében: – Grover kedves bátor szatírom! Márrégóta vártalak! – Sa-sajnos eltévedtem – mentegetőzöttGrover. A Pán felkacagott. Gyönyörűen tudottnevetni. Kacagása, mint a tavasz első

fuvallata, reménnyel töltötte meg abarlangot. A tigris-farkas fújt egyet és fejét gazdájatérdére fektette. A dodó szeretettelcsipkedte az istenség patáit és furcsahang szüremlett a csőréből. Meg mertemvolna esküdni rá, hogy az Its a SmallWorldöt dúdolja. De a Pán fáradtnak tűnt, teste hullámzanikezdett, mintha ködből lenne. Amikor észrevettem hogy a barátaimkivétel nélkül letérdelnek éstiszteletteljesen pislognak a Pánra én iskövettem példájukat. – Dúdol a dodója – mondtam ostobán. A Pán szeme felcsillant: – Igen ez Dudu az én kis primadonnám. Dudu a dodó mintha megsértődött volna,

mert a Pán térdébe csípett és egygyászindulót kezdett dúdolni. – Örülök hogy tetszik a búvóhelyemkedveseim! – mondta a Pán. – Ez azutolsó igazán érintetlen helyek egyike. Afenti birodalmam már a múlté. Csakaprócska rejtekhelyek maradtak. Kistermészetdarabok. Ez a hely talán mégfennmarad… egy darabig. – Uram kérem jöjjön velem hogy aVének is higgyenek nekem! Nagyonfognak örülni! Megmenthetné a világot!– kérte Grover. A Pán Grover hajába túrt az ujjaival: – Te olyan fiatal vagy, Grover, olyan jóés őszinte. Jól választottam. – Választott? Nem egészen értem… A Pán teste villogni kezdett és egy

pillanatra ködgomollyá változott. Atengerimalac rémült visítással az ágy aláiszkolt. A gyapjas mamut idegesenfelhorkantott és Dudu a szárnya alá dugtaa fejét. Aztán a Pán visszanyerte régialakját. – Annyi eont átaludtam – kezdte azisten kétségbeesetten. – Álmaim sötétekvoltak. Frissen ébredtem de egyrekevesebb ideig bírtam ébren. Azt hiszemközeledem a véghez. – Mi?! – kiáltott fel Grover. – Ne! Dehiszen itt van! – Kedves szatírom – kezdte a Pán –már kétezer évvel ezelőtt figyelmeztetniakartam a világot. Egy szatírt kértemmeg, hogy segítsen. Lyszasznak hívták ésnagyon hasonlított rád. Epheszoszban élt

az volt a feladata hogy világgá kürtölje ahírt. Annabeth szeme elkerekedett. – Az a régi történet az Epheszoszmellett elhajózó tengerészről, akiegyszer csak kiáltást hallott a partról:„Mond el mindenkinek hogy a Nagy Pánhalott!" – Hazugság volt! – fakadt ki Grover. – A hozzád hasonlók nem tudtákelfogadni ezt – sóhajtott a Pán. – Azolyan drága csökönyös szatírok mint tesohasem tudták elfogadni a távozásom!És ezért nagyon szeretlek benneteket decsak késleltetni tudjátok aminek meg kelltörténnie megakadályozni nem. Csakmeghosszabbítjátok fájdalmashaláltusám a hajnali sötétségben! Ideje

hogy véget érjen. – Az lehetetlen! – kiáltotta Groverremegő hangon. – Kedves Grover – kérte a Pán –fogadd el az igazságot. A barátod, Nico,tudja, miről van szó. Nico lassan bólintott: – Haldoklik. Rég meg kellett volnahalnia. Már csak önmaga árnyéka. – De az istenek nem halhatnak meg! –ellenkezett Grover. – De eltűnhetnek – mondta a Pán – halétezésük értelmetlenné válik. Amikorhatalmuk elszáll és szent helyeikmegszűnnek. A vadon olyan kicsi márGrover olyan megtépázott hogy nincs azaz isten aki megmenthetné. Abirodalmam a múlté. Ezért kérlek meg rá

hogy vidd el az üzenetem. Térj vissza atanácshoz. Mondd el minden szatírnakdriádnak és a többi erdei szellemnekhogy a Nagy Pán tényleg halott. Beszéljnekik az elmúlásomról nem szabadtovább arra várniuk hogy megmentemőket. Mert nem vagyok rá képes. Csakmagatok válthatjátok meg sajátmagatokat. Nektek… Nem fejezte be a mondatát, mert adúdolni kezdő Dudura nézett: – Jól hallom Dudu? – csattant fel – Temegint a Gyere el!t dúdolod?! Dudu ártatlanul pislogott rá sárgaszemével. A Pán felsóhajtott: – Ez az állandó cinizmus… De vissza afeladathoz! Mindenkihez el kell jutnia az

üzenetemnek. – De… Nem! – nyüszített Grover. – Erősnek kell lenned. Megtaláltál, ésmost el kell engedned. Át kell venned aterhemet. Egyetlen isten ezt már nembírja el a vállán. Mindannyiótoknakcipelnie kell. Amikor a Pán tiszta kék szemével aszemembe nézett rádöbbentem hogynemcsak a szatírokra céloz hanem afélvérekre és az emberekre is.Mindenkire. – Percy Jackson tudom mit láttál ma.Ismerem a kételyeidet. Egy valamitelárulhatok: ha eljön az idő, a szívednem ismer majd félelmet. Annabethhez fordult: – Athéné lánya közeleg az időd. Egy

olyan darabban vár rád főszerep, amirenem is számítottál. Most Tyson következett: – Küklopsz mester, ne csüggedj! Ahősökről sokszor többet képzelünk mintamilyenek valójában. De a te nevedTyson tovább él majd generációkonkeresztül. És végül hozzád szólok MissRachel Dare… Rachel arca megrándult amikormeghallotta a nevét. Hátrálni kezdett,mintha valami bűnt követett volna el, dea Pán csak elmosolyodott. Felemeltkézzel megáldotta. – Tudom hogy azt hiszed nem leszelképes jóvátenni. De neked isugyanakkora hatalmad van mint azapádnak – mondta a Pán.

– Én… én… – csuklott el Rachelhangja és könny gördült végig az arcán. – Tudom hogy nehéz elhinni. Nem kellmást tenned csak várni a megfelelőalkalomra. Végül újra Groverre nézett: – Kedves szatírom rád bízhatom azüzenetem? – Kép-képtelen vagyok rá… – Menni fog – biztatta a Pán. – Te vagya legbátrabb és a legerősebb. A szívedőszinte. Te erősebben hittél bennem,mint bárki más ezért vár rád a feladathogy átadd az üzenetem és ezért kellneked elsőnek elengedned. – Nem akarlak elengedni. – Tudom – felelte az isten. – A nevemPán… eredetileg azt jelentette, hogy

egyszerű, de ma már azt jelenti, minden.A vadon szellemét mindenkinek át kelladnod akivel találkozol. Azt üzenemnekik hogyha meg akarják találni a Pántmagukban kell keresniük! Állítsátokhelyre a természetet, négyzetméterrőlnégyzetméterre. Mindenki abban asarkában kezdje a világnak ahol lakik.Ne várjatok senkire még az istenekresem hogy megcselekedje ezt helyettetek. Grover megtörölte a szemét és lassanfelállt: – Az egész életemet annak szenteltemhogy megtaláljalak. De most…elengedlek téged. A Pán elmosolyodott. – Köszönöm kedves szatírom!Fogadjátok utolsó áldásom!

Azzal lehunyta a szemét és szertefoszlott.A fehér ködgomoly energiafoszlányokrabomlott de ebben az energiában –Kronosz kék kisüléseivel ellentétben –semmi ijesztő nem volt. Egy-egy füstcsíkkúszott mindannyiunk szájába de úgyláttam hogy Grover szájába valamiveltöbb jutott. A kristályok elhalványultakaz állatok bánatosan bámultak magukelé. Dudu a dodó szomorúan felsóhajtott,aztán a többi élőlénnyel együtt ő iselszürkült és porrá lett. A hajdan zöldindák elszáradtak és egy sötétbarlangban találtuk magunkat egy üreságy előtt. Felkapcsoltam az elemlámpám. Grover felsóhajtott. – Jól vagy? – tudakoltam.

Idősebbnek látszott, és sokkalszomorúbbnak. Elvette a sapkájátAnnabethtől, letörölte róla a sarat, aztánegy határozott mozdulattal göndör fejébecsapta. – Induljunk hogy mindenkinekelmondhassuk hogy a Nagy Pán halott.

18. GROVER PÁNIKOT KELT

ALabirintus kisebbnek tűnt. De mireRachel visszavezetett bennünket a TimesSquare-re mégis úgy éreztem minthafutva tettem volna meg az utat Új-Mexikóból. Előmásztunk a Marriotpincéjéből, megálltunk a járdán aragyogó, nyári napsütésben éshunyorogva néztük a forgalmat.

Hirtelen nem is tudtam volna eldönteni,melyik tűnt valótlanabbnak: New Yorkvagy a barlang ahol a szemünk láttárahalt meg egy isten. Egy jól visszhangzó sikátorba vezettem acsapatot és hangosat füttyentettem. Egy perc múlva Rachel meglepettenlevegő után kapkodott: – Gyönyörűek! Az égből egy pegazuscsorda ereszkedettalá a felhőkarcolók között. Fekete Péterrepült elöl, őt követte négy fehér barátja.Szevasz, főnök!, szólalt meg a fejembena hangja. De jó hogy élsz! – Én is örülök neki. Mázlim volt. Egygyors fuvarra lenne szükségünk atáborig. Az a specialitásom. Ember, ezt a

küklopszot is magaddal rángattad?!Guidó, hogy van a hátad? Mert a fuvarután sajogni fog… Guido egy darabig morgott éspanaszkodott de végül ráállt hogyelvigye Tysont. Rachel kivételévelmindannyian nyeregbe szálltunk. – Azt hiszem eljött a búcsú ideje –fordult felém. Zavartan bólintottam. Mindketten tudtukhogy nem jöhet velünk a táborba.Annabethre néztem de úgy tett minthanagyon lekötné hogy kényelmesenelhelyezkedjen a nyeregben. – Köszönöm Rachel. Nélküled nemsikerült volna – válaszoltam. – Ilyen bulit kar lett volna kihagyni.Persze azt leszámítva hogy majdnem

meghaltunk meg hogy a Pán… – csuklottel Rachel hangja. – Mondott valamit az apádról – jutotteszembe. – Te tudod mire célzott? Rachel a hátizsákja pántját babrálta. – Az apám… az apám munkájára.Tudod, ő afféle híres üzletember. – Vagyis… te gazdag vagy? – Valami olyasmi. – Akkor ezért segített az a sofőr. Elégvolt meghallania, hogy kinek a lányavagy és… – Igen – vágott a szavamba Rachel. –Percy az apám telkekkel kereskedik.Körberepüli a világot beépítetlenterületek után kutatva – remegett meg ahangja. – A vadon. Ő… felvásárolja avadont. Én is utálom de ráereszti a

földgyalukat és a helyére rondalakóövezeteket és bevásárlóközpontokatépíttet. Most hogy láttam a Pánt… Aztahogyan meghalt… – Hé ne okold magad! – Ezt azért mondod mert még nemhallottad a legrosszabbat. Én… nemszeretek a családomról beszélni. Nemakartam hogy tudd. Bocs. Jobb lett volnaha meg sem szólalok. – Ugyan! Minden oké! Figyelj Rachelnagyon sokat segítettél! Átvezettél aLabirintuson. Bátran viselkedtél. Nemérdekel, mit művel az apád. Rachel hálásan nézett rám: – Ha megint kedved szottyanna együttlógni egy halandóval… akkor tudod aszámom.

– Persze majd egyszer rád csörgök! Összevonta a szemöldökét. Úgy látszik,nem tűntem elég lelkesnek pedig örültemaz ajánlatnak. Csak az zavart hogy olyansokan álltak körülöttünk. Ráadásul azelmúlt napokban érzelmilegmeglehetősen összezavarodtam. – Az akartam mondani hogy… nagyonjó lenne újra találkozni. – A számom nincs benne atelefonkönyvben. – Már megadtad. – Ugyan! Biztosan lekopott már akezedről! – Az igaz, de… Tudom fejből. Lassan elmosolyodott. Most már sokkalboldogabbnak tűnt. – Remélem hamarosan találkozunk

Percy Jackson! Menj és mentsd meg avilágot helyettem is rendben? –búcsúzott el. Kisétált a Fifth Avenue-ra, és eltűnt atömegben. Amikor visszafordultam észrevettemhogy Nicónak gondjai támadtak apegazusával. Az állat nem hagyta hogy ahátára üljön. Dögszaga van, fintorgott apegazus. Most mit izélsz, Húsos Pite?!, rótta megFekete Péter. Én sok büdös félistenneltalálkoztam már. Nem tehetnek róla,ilyen a szaguk! Nyugi, Főnök, nem rádértettem! – Menjetek nélkülem! Semmi kedvemvisszamenni abba a hülye táborba! – Nico szükségünk van a segítségedre!

– fordultam felé. Összefonta karját amellkasa előtt, és a homlokát ráncolta. Annabeth a vállára tette a kezét. – Nico kérlek!Zord arckifejezése lassan megenyhült. – Na jó – egyezett bele vonakodva. –De csakis a te kedvedért. És egy perccelsem maradok tovább a szükségesnél! Kérdő tekintettel néztem Annabethre. – Mi történt közöttetek hogy Nicohirtelen így hallgat rád? Annabeth válasz helyett kiöltötte rám anyelvét. Végre mindenki lóháton ült. Kilőttünk alevegőbe, hamarosan az East Riverfölött jártunk és Long Islandterpeszkedett előttünk. A bungalóknál landoltunk és szinte

nyomban Kheirónba a pókhasúSilenusba és az Apolló-csapat néhányíjászába botlottunk. Kheirón félszemöldökét kérdőn felvonva nézett újvendégünkre Nicóra. Ha azt hittemKheirónt meglepi a hír hogy Quintus ésDaidalosz ugyanaz a személy vagy hogyKronosz felébredt akkor nagyottévedtem. – Sejtettem – hangzott válasza. –Sietnünk kell! A titánistent talán sikerültegy időre megállítani, de a csapataibármelyik pillanatban áttörhetnek. Vérreéheznek. A harcosaink már a helyükönvannak. Gyertek ti is! – Álljunk meg egy szóra! –akadékoskodott a vén szatír. – Szeretnémtudni mi a helyzet a Nagy Pánnal?

Három hetet késett Grover! A kutatásiengedélyét fújhatja! Grover felsóhajtott és egyenesen Silenusszemébe nézett: – A kutatási engedély nem számíttöbbé. A Nagy Pán halott. Eltávozott ésránk hagyta szellemét. – Mi?! – vörösödött el a szatír feje. –Miféle szentségtörő hazugsággal jönmegint! Ha így folytatja, száműzetem,Grover Underwood! – Igazat mond – siettem Groversegítségére. – Ott voltunk amikor a Páneltávozott. Mindannyian. – Az lehetetlen! Akkor mind hazudnak!Maguk közönséges környezetszennyezők!Kheirón Grover arcát tanulmányozta: – Majd később visszatérünk rá.

– Most kell megbeszélnünk! – kiáltottaSilenus. – Egyszer és mindenkorra leakarom törni a szarvát éhnek a kis… – Silenus – szakította félbe az őrjöngőszatírt Kheirón. – A táboromathamarosan megtámadják. Ha a Nagy Pánügye várhatott kétezer évet egy-két óraigazán nem számít. Persze ha megéljük ama estét. Ezzel az optimista kijelentéssel otthagyott bennünket elvágtatott az erdőbeíjjal a kezében, hogy kövessük, ahogytudjuk.

Ez volt a legnagyobb hadművelet, amit atáborban valaha láttam. Mindenki atisztáson állt talpig páncélban de most

n e m Kapd el a zászlót! játékrakészültünk. A Héphaisztosz-csapatcsapdákat állított a Labirintus kijárataköré: szögesdrót akadályok görögtüzesedényekkel teli vermek és hegyesnyársak várták a behatolókat.Beckendorf két kamion nagyságúkatapultot állított fel és megcéloztavelük Zeusz Öklét. Az Árész ház tagjailegelöl foglalták el harcállásukat ésClarisse parancsára klasszikus görögfalanxba rendeződtek. Az Apolló- és azÁrész srácok az erdőben rejtőztek elíjaikkal. Sokan a lombok között kerestekbúvóhelyet. Még a driádok kezében isíjakat láttam a szatírok pedigbunkósbotokkal indultak harcba pajzsgyanánt durva fakérget emeltek maguk

elé. Annabeth nyomban csatlakozott atársaihoz, akik egy sátorból ahadműveleteket irányították. A sátorelőtt szürke, bagolycímeres zászló lobogott. A tábor biztonsági főnöke, Árgusállt őrt a bejáratnál. Az Aphroditékölykök a csatába indulók páncéljaitigazgatták és a lovak sörényétfésülgették. De a Dionüszosz gyerekeksem tétlenkedtek. Apjuknak egyelőrenyomát sem lehetett látni, de szőke ikreiide-oda futkostak ásványvizespalackokat és dobozos üdítőket kínálvaa verítékező harcosoknak.Egész ütőképes csapatnak látszódtunk,de Kheirón mégis ezt ismételgette: – Kevés nagyon kevés… Eszembe jutotta amit a Labirintusban

láttam a szörnyek Anteusz arénájábanKronosz ereje amit a Tam-hegyenéreztem és a szívem összeszorult.Kheirón jól mondja: tényleg kevés, de atőlünk telhető legtöbb… Életembenelőször azt kívántam bárcsak a táborbanlenne Dionüszosz de nem voltam bennebiztos hogy segíteni tudna rajtunk. Haharcra kerül a sor az istenek nemavatkozhatnak bele csak távolrólfigyelhetik – ez a szabály. A titánokpersze fittyet hánytak a szabályokra. A tisztás szélén Grover Borókávalbeszélgetett. A lány feltartott karralhallgatta beszámolóját. Szemében zöldkönnyek gyűltek a Pán halálhírére. Tyson a Héphaisztosz-csapatnak segítetta védekezésben. A katapultok mellé

hatalmas sziklákat hordott lövedéknek. – Maradj mellettem Percy, a csatakezdetéig! Először felmérem mi vár ránkaztán oda küldelek majd ahol alegnagyobb szükség lesz rád! – kérteKheirón. – Láttam Kronoszt – nyögtem ki mertmég mindig nem tértem magamhoz adöbbenettől. – Szemtől szembe álltamvele. Luke volt. És mégsem ő… Kheirón megsimította íja idegét: – Ha jól sejtem aranysárga szeme volt.És a közelében lelassult az idő. Bólintottam. – Hogyan költözhetett halandó testbe? – Nem tudom Percy. Az istenekemberalakot ölthetnek akár hosszabbidőre is, de hogy beleköltözzenek

valakibe… isteni lényüket halandótesttel ötvözve… Luke testének mindenemberi számítás szerint porrá kellettvolna égnie. – Kronosz azt mondta dolgoznak még atestén. – Nem szívesen gondolok bele hogy mitjelent ez. De talán Kronosz ereje kisebblesz. Legalábbis arra az időre, ameddigemberi testbe kényszerül. Mert az ugyanformát ad neki de talán korlátozza is. – Kheirón, ha ő fogja vezetni atámadást… – Nem hinném fiam. Érezném haközeledne. Lehet hogy erre készült de aszámításait alaposan keresztülhúztadamikor a fejére döntöttétek a tróntermet.– Aztán szemrehányóan hozzátette: – Te

meg az a Hadész ivadék. Gombócot éreztem a torkomban: – Bocsánat tudom hogy el kellett volnamondanom de… Kheirón felemelte a kezét: – Megértem, miért döntöttél így, Percy.Felelősnek érezted magad. Meg akartadvédeni. De ígérd meg fiam hogy bíznifogunk egymásban ha ezt túléljük… –Kheirón hangja elcsuklott mert talpunkalatt megremegett a föld. A harcmezőn mindenki felkapta a fejét.Clarisse kiadta a parancsot: – Összezárni a pajzsokat!

És a titánisten hadserege kitört aLabirintusból.

Nem ez volt az első ütközet, amibenrészt vettem, de az biztos, hogy alegnagyobb. Azzal vette kezdetét hogytucatnyi laisztrügón zúdult ki a földből,olyan hangos csatakiáltást hallatva, hogymajdnem megrepedt tőle a dobhártyám.Pajzsaik összepréselt autóroncsok voltaka bunkósbotjuk egy-egy rozsdásácskapcsokkal megtűzdelt fatörzs.Egyikük ordítva az Árész-csapatratámadt és botjának egyetlen suhintásávalelsöpörte az egész falanxot. A harcosokrongybábukként repültek a levegőbe. – Tűz! – kiáltott fel Beckendorf. Akatapult két sziklát lőtt ki az óriásokra.Az első sziklát az egyik óriásnak sikerülthárítania, még csak be sem horpadt tőlea pajzsa. De a második kő mellkason

találta a társát és az óriás elterült.Apolló íjászai nyílzáporral köszöntöttéka behatolókat. A nyílvesszők beleálltakvastag páncéljaikba és a laisztrügónokatóriássündisznókká változtatták. Néhányvesszőnek sikerült utat találnia apáncélzat résein és a szerencsétlenül jártóriások megsemmisültek a mennyeibronz érintésétől. De amikor már úgy tűnt, hogyfelülkerekedünk a laisztrügónokon,megérkezett az erősítés: harmincnegyvenpáncélba öltözött lándzsákkal és harcihálókkal felfegyverzett kígyónő.Egyszerre több irányból támadtak.Néhányuk beleesett a Héphaisztosz-csapat által felállított csapdákba. Azegyik fennakadt a hegyes nyársakon,

könnyű céltáblának kínálkozva azíjászoknak. Egy másik szörny lábabeleakadt a görögtüzes aknák drótjába ésa robbanás lángba borított több kígyónőt.A többieket Árgus és Athéné gyermekeivárták. Láttam ahogy Annabeth kivontkarddal rátámad egyikükre. Tysonnakvalahogy sikerült meglovagolnia azegyik óriást és bronzpajzsával csapkodtaa fejét: BANG! BANG! BANG! Kheirón halálos nyugalommal lőtte kiegymás után a nyílvesszőket, és mindenlövésével újabb szörnyet terített le. De aLabirintusból további ellenfelekérkeztek. Egy pokolkutya ron tott ki azalagútból – természetesen nem Mrs.OLeary és a szatírokra támadt. – Most te jössz Percy! – engedett el

Kheirón. Előrántottam Árapályt, és támadásbalendültem. A harcmezőt átszelve szörnyű dolgokattapasztaltam. Az egyik ellenséges félvérDionüszosz fiával küzdött aki nemjelentett számára ellenfelet. Karon szúrtaa fiút aztán leütötte kardja markolatával.Dionüszosz gyermeke elesett. Egy másikellenséges harcos égő nyílvesszőket lőtta fák közé nem kis riadalmat keltve a miíjászaink és a driádok körében. Egy tucatnyi kígyónő otthagyta atűzvonalat, és a táborba vezetőösvényhez indult mintha ismernék ajárást. Ha sikerül meglépniük úgyégethetik fel az egész tábort hogy mégcsak ellenállásba sem ütköznek.

Csak Nico di Angelo volt a közelben.Ledöfött egy telekhint fekete sztűgiaipengéje a szörny testébe hatolt, és addigszívta életerejét, amíg nem maradtbelőle más, csak por és hamu. – Nico! – figyelmeztettem. Abba azirányba kapta a fejét amerről a veszélytjeleztem. A közeledő kígyónők láttánegyből tudta, mit kell tennie. Nagy levegőt vett, és feltartotta feketekardját: – Szolgáljatok! A föld megremegett, majd szétnyílt aszörnyek előtt, és a szakadékbólélőhalott katonák másztak elő.Rémesebbnél rémesebb hullákkülönböző történelmi korokegyenruháiban: katonák az amerikai

függetlenségi háborúból római centuriókNapóleon lovasai csontvázlovak hátán.Egyszerre rántottak kardot mind, és akígyónőkre támadtak. Nico térdre hullott,odaugrottam hozzá hogy megnézzem jólvan-e. A pokolkutya az erdő felé űzte aszatírokat. Utána vetettem magam. Aszörny az egyik szatír felé kapott de azelugrott elő le. Ezután egy lassabbtársára ugrott. A szatír kéregpajzsamegreccsent amikor felbukott. – Hé! – kiáltottam fel. A pokolkutya felém kapta a fejét ésmorogva rám támadt. Szétmarcangoltvolna a karmaival ha a hátamra esvenem akad meg a kezem Beckendorfgörögtüzes edényében. A pokolkutya

képébe vágtam, mire az élő fáklyáváváltozott. Zihálva kúsztam minéltávolabb a lángoktól. A szatír akit a kutya eltaposottmozdulatlanul feküdt. Oda akartamszaladni hozzá de ekkor meghallottamGrover kiáltását: – Percy! Erdőtűz támadt. Boróka fájától alignéhány méterre lángok morogtak. Adriád és Grover kétségbeesve próbáltamegmenteni. Grover esődalt kezdettfújni a sípján, míg Boróka zöld sáljávalcsapkodta a lángokat. De csak rontottaka helyzeten. Feléjük futottam. Párbajozó harcosok ésóriáslábak közt siklottam el. Alegközelebbi vízlelőhely a patak volt,

ami tíz méterre csobogott tőlünk.Segítenem kellett rajtuk.Összpontosítottam. Valami megrándult agyomromban és a fülem zúgni kezdett. Afák között víz söpört át és elöntötte atüzet Borókástól, Groverestől,mindenestől. Grover, mint egy szőrős vízköpő, vizetspriccelt ki a száján: – Kösz haver! – Szívesen máskor is! – rohantamvissza a harctérre. Grover és Borókakövetett. Grovernek bunkósbot volt akezében Boróka pedig egy régimódinádpálcára hasonlító vesszővelfegyverezte fel magát. Olyan dühösnektűnt, mintha ki akarná vele porolni azellenség hátsóját.

Amikor úgy látszott, hogy a küzdelemújból kiegyenlítődött, és feltámadtbennünk a remény a Labirintusbólhátborzongató túlvilági kiáltás harsant ésmesszire visszhangzott. Kampé szökkent az ég felé kiterjesztettdenevérszárnyakkal majd Zeusz Ökléretelepedett és onnan figyelte a vérontást.Arcára gonosz vigyor ült. A mutánsállatfejek hullámzani kezdtek derekánál.Lába körül sziszegő kígyók tekeregtek.Jobb kezében csillogó gombolyagottartott Ariadné fonalát. Bedobta derekánelőbukkanó oroszlán szájába, éselőhúzta görbe kardjait. A pengéken zöldméreg csillogott. Kampé diadalittasanfelrikoltott. A táborlakók pánikba estekés kiáltozva menekülni kezdtek.

Néhányukat menekülés közben eltiportáka pokolkutyák és az óriások. – Di immortales! – kiáltotta Kheirón.Megcélozta a nyilával de a Kampé,mintha megérezte volna, ijesztőgyorsasággal a levegőbe vetette magát,és a nyílvessző elsuhant a feje mellett,nem sebezte meg. Tyson kimászott az óriás alól akitsikerült félholtra püfölnie és a vonalainkfelé futott: – Állj! Ne meneküljetek el!Harcoljatok! – de akkor a pokolkutyarávette magát és összegabalyodvaelgurultak. Kampé az Athéné-sátorra szállt éspalacsintává lapította. Miközben feléfutottam észrevettem hogy nem vagyok

egyedül Annabeth szaladt az oldalamonkarddal a kezében. – Lehet, hogy ez lesz a végső küzdelem– mondta. – Előfordulhat – feleltem. – Örülök hogy veled küzdhetekHínáragyú! – Dettó Észlány! Megálltunk a szörny előtt. Kampé felénkcsapott. Elhajoltam és megpróbáltamelterelni a figyelmét hogy Annabethtámadhasson, de úgy tűnt, hogy a szörnyegymástól függetlenül képes küzdeni akezeivel. Kivédte Annabethkardcsapását akinek hátra kellettugrania, hogy elkerülje a méregfelhőt. Aszörny közelébe úgy éreztük magunkat,mintha savas esőben állnánk. A szemem

égett. Alig kaptam levegőt. Biztosvoltam benne hogy ilyen körülményekközött jó ha néhány pillanatig állvamaradunk. – Gyertek ide! – kiáltottam. –Segítsetek! De senki sem segített. Vagy a sajátellenfelükkel voltak elfoglalva vagysebesülten hevertek vagy túlságosanféltek ahhoz, hogy megmozduljanak.Kheirón három nyílvesszője Kampémellkasába fúródott de csak annyit ért elvele hogy Kampé még dühösebbenmorgott. – Most! – kiáltotta Annabeth. Egyszerre lendültünk támadásba.Kikerültük Kampé csapásait és avédvonala mögé kerültünk ahol majdnem

sikerült – de sajnos csak majdnem –mellkason döfni. Egy medvefej hajolt kia szörny derekából és hogy elkerüljük aharapást hátra kellett ugranunk. BANG! Elsötétült előttem a világ. Amikor újraki tudtam nyitni a szemem Annabeth ésén a földön feküdtünk és a szörny amellkasunkon áll. Több száz kígyósziszeget az arcom előtt, mintha csaknevetnének rajtam. Amikor Kampéfelemelte méregtől csöpögő kardját,tudtam, hogy végünk. De akkor valami felvonyított mögöttünk.Mintha egy fekete vonat csapódott volnaKampénak a szörny messzire repült. Mrs. OLeary állt felettünk és vicsorogvaKampé után kapdosott.

– Jó kislány! – tűnt fel a Labirintusajtajában Daidalosz, és kardjával vágvautat maga előtt felénk indult. Nemegyedül érkezett. Egy ismerős óriássaljött, aki még a laisztrügónoknál ismagasabb volt és mind a száz kezébenegy-egy hatalmas sziklát tartott. – Briareósz! – csodálkozott Tyson. – Szia kistesó! Tarts ki! – kiáltottvissza Briareósz. Mrs. OLeary félreállt az útból mert aszázkarú egy olyan kézilabdameccsrehívta ki Kampét amelyet labda helyettsziklákkal játszottak. A kődarabokvalósággal megnőttek, amikor kirepülteka kezéből. Annyi szikla zúgott el alevegőben, mintha eldobált volna egy félhegyet.

BUUUM! Ahol az előbb még Kampé állt, most egyakkora sziklahalom tornyosult, mintZeusz Ökle. A szörnyből nem látszottmás csak a sziklák közül kikandikálózöld kardjai. A mieink éljenezni kezdtek pedig acsatának még korántsem volt vége. Az egyik kígyónő elkiáltotta magát: – Irtssszátok ki őket mind egy ssszálig,ha nem akarjátok, hogy Kronossszelevenen nyúzzon meg benneteket! Úgy látszik, ez a fenyegetés ijesztőbbvolt nálunk, mert az óriások egy utolsóelkeseredett kísérletet tettek alegyőzésünkre. Az egyikük hátulrólkiütötte Kheirón alól a lábait. Hat óriásrontott diadalittas üvöltéssel a kentaurra.

– Ne! – kiáltottam de túl messze voltamhogy segíthessek. Aztán megtörtént. Grover kinyitotta aszáját és a legszörnyűségesebb hangon,amit valaha hallottam, elkiáltotta magát.Mintha egy ezerszeresre hangosítotttrombitaszó lett volna – a színtisztarettegés hangja. Kronosz katonái eldobták fegyvereiketés fejvesztett menekülésbe fogtak minthaaz életükért rohantak volna. Az óriásokakartak először a bejárathoz érni futásközben eltapostak néhány lábuk alákerülő kígyónőt. A telekhinek, apokolkutyák és az ellenséges félvérekkövették példájukat. Amikor az alagútszája recsegve-ropogva becsukódott acsata a véget ért. A harcmezőre csend

telepedett, csak az égő erdő ropogását ésa sebesültek nyögését lehetett hallani. Miután felsegítettem AnnabethtKheirónhoz rohantunk. – Jól van? – kérdeztem.Az oldalán feküdt és hiába próbált megfelállni. – Ez elég kellemetlen – nyögte. – Azthiszem nincs komolyabb bajom.Szerencsére a kentaurokat nem szoktáklelőni, ha… aúúú! …eltörik a lábuk. – Segítségre van szüksége! Idehívokegy felcsert az Apollócsapatból –ajánlotta Annabeth. – Ne! Jól vagyok! Először a komolyabbsérülteket lássátok el! Menjetek! Neaggódjatok miattam! Grover… azértkíváncsi lennék rá hogyan csináltad…

– Káprázatos voltál öregfiú! –ismertem el. Grover elpirult: – Fogalmam sincs honnan jött a hang. – Nekem van! – ölelte magáhozszenvedélyesen Boróka. De mielőtt többet mondhatott volnameghallottuk Tyson kiáltását: – Percy gyere! Történt valami Nicóval!Fekete ruhájából füst szállt fel ökölbeszorított kézzel feküdt, és a teste körülelszáradt a fű. Óvatosan a hátára fordítottam és amellkasára tettem a kezem. A szíve aligvert. – Nektárt ide! – kiáltottam. Az egyik Árész kölyök egy flaskátnyújtott felém. A varázsitalt Nico

szájába csepegtetem. Köhögni ésköpködni kezdett a pillája megremegettaztán kinyitotta a szemét. – Nico mi történt veled? – kérdeztem. –Tudsz beszélni? Bólintani is alig tudott: – Csak egy kicsit túlerőltettem magam.Még soha nem idéztem meg ennyiszellemet. Se-semmi bajom. Felültettük és újabb adag nektárt itattunkvele. Úgy meredt ránk mintha nem ismernemeg bennünket aztán tekintete megakadtvalakin a hátunk mögött: – Daidalosz – mondta rekedten. – Igen fiam én vagyok. Nagy hibátvétettem és eljöttem hogy segítsekhelyrehozni. Daidaloszon csak néhány karcolás

látszott azokból is sárga olaj szivárgottde jobb állapotban volt mindenkinél.Úgy tűnt, hogy robotteste gyorsanregenerálódik. Mrs. OLeary a hátamögött állt és gazdája fejsérülésétnyalogatta. Daidalosznak akutyanyálzselétől vicces kakastaréja lett.Briareósz a közelünkben állva fogadta acsodálatára sereglő táborlakókat ésszatírokat. Kicsit zavarban volt deboldogan osztogatta autogramjaitpáncélokra pajzsokra és pólókra. – Idefelé jövet belefutottam aszázkarúba. Ő is a táborba tartott hogysegítsen de nem találta az utat.Összeálltunk és eljöttünk hogyjóvátegyük tévedésünket – magyaráztaDaidalosz.

– Jaj de jó Briareósz én tudtam hogy elfogsz jönni! – ugrándozott Tyson. – Én ebben nem voltam olyan biztos.Te vagy az igazi hős, küklopsz mertemlékeztettél rá hogy ki is vagyokvalójában. Tyson elvörösödött. Hátba veregettem ésígy szóltam: – Én mindig tudtam, hogy hős vagy! DeDaidalosz… a titánsereg még mindig aLabirintusban van. A fonál nélkül isvisszatalálnak ide, és előbbutóbb ismétmegtámadnak bennünket méghozzáKronosz vezetésével. Daidalosz visszadugta a hüvelybe akardját. – Igazad van. Amíg az útvesztő létezik,fennáll a veszélye, hogy az ellenségeitek

ismét használni fogják. Éppen ezért elkell tüntetnünk. Annabeth a férfire meredt: – De hiszen azt mondta hogy aLabirintus összeköttetésben áll azéleterejével amíg maga életben vanaddig… – Pontosan kis építészem! Meg kellhalnom hogy a Labirintus elpusztuljon.Hoztam neked egy kis ajándékot! A vállán lógó táskát maga elékanyarította és miután kicipzárazta,kivett belőle egy vékony, ezüstlaptopot,a műteremben látott gépek egyikét,fedelén a kéken derengő deltával. – Ebben vannak a munkáim. A tűzbőlcsak ezt tudtam kimenteni. Néhány tervamit soha nem valósítottam meg. A

kedvenc találmányaim. Az utolsó ezerévben nem nagyon fejlesztettem őket.Féltem a halandó világ elé tárni atalálmányaimat. De te talán izgalmasnaktalálod majd őket. Átnyújtotta ajándékát Annabethnek akiúgy nézett a laptopra mintha tömöraranyból lett volna: – Nekem adja?! De ez felbecsülhetetlenérték! Ez megér vagy… Rengeteget! – Remélem ezzel valamelyestjóvátehetem a viselkedésem. Igazad voltAnnabeth. Athéné gyermekeineknemcsak okosaknak bölcseknek is kelllenniük én pedig nem voltam az. Egynapon nagyobb építész leszel még nálamis. Fejleszd tovább az ötleteimet. Ez alegkevesebb, amit megtehetek érted,

mielőtt távozom e világból. – Távozik a világból! Álljon meg amenet! Remélem nem akarja magátmegölni! Nem lenne helyes! –ellenkeztem. De Daidalosz csak a fejét rázta: – Az nem volt helyes, hogy abűneimmel több ezer évig bujkáltam.Szembe kell néznem a büntetéssel. – Ne reménykedjen igazságosdöntéshozatalban! Minósz a holtak bírájaés… – óvta Annabeth. – Elfogadom ami jön – felelte. – AzAlvilág igazságszolgáltatására bízommagam. Hiszen úgy sem tehetünk mástnem igaz? Nicóra nézett aki sötét képpel pislogottvissza rá:

– De igaz – válaszolt a fiú. – Ha akarod átadom neked a lelkemhogy kiválthasd vele a nővéredet.Szükséged van még rá? – Már nincs. Segítek abban hogyeltávozzon a lelke. De Bianca elhunyt ésa holtak között a helye. Daidalosz bólintott: – Helyes úgy látom Hadész fia te isegyre bölcsebb leszel – mondta azutánfelém fordult. – Kérhetek egy utolsószívességet? Nem hagyhatom Mrs.OLearyt egyedül és nincs kedvevisszatérni a pokolba. Megtennéd hogygondját viseled? A nagydarab fekete jószágra néztem amimég mindig Daidalosz haját nyaldostanyüszítve és megesett rajta a szívem.

Tudtam hogy anyám lakásában nem lehetkutyát tartani pláne olyat nem amelyiknagyobb mint a lakás de azért rávágtam: – Persze! Szívesen gondját viselem! – Akkor itt az ideje hogy újratalálkozzam a fiammal és… Perdixszelhogy elmondjam nekik mennyiresajnálom. Annabeth szemében könny csillogott. Daidalosz Nicóra nézett, aki időközbenkivonta a kardját. Egy pillanatig azthittem, le akarja döfni az idős feltalálót. – Sokáig menekült előle, de most eljöttaz idő, hogy elengedje a lelkét ésmegpihenjen! Daidalosz arcán megkönnyebbült mosolyjelent meg teste megmerevedett mint egyszobor. A bőre szürke lett, és áttetsző.

Látni lehetett a belsejét alkotó, vibrálóbronzalkatrészeket. Aztán a szoborszürke hamuvá vált és szétszóródott aszélben. Mrs. OLeary felvonított. Megsimogattama fejét hogy megvigasztaljam ennéltöbbet nem tudtam tenni érte. A földmegremegett, amikor az ősi Labirintusösszeomlott, a rengés talán az országminden nagyobb városában érezhetővolt. Bíztam benne hogy maga alá temetia titánsereg maradékát is. Végignéztem a vérengzés nyomain aztánbarátaimra tekintettem: – Menjünk sok dolgunk van még!

19. A TANÁCS FELOSZLIK

Túl sok embertől kellet búcsút vennem. Az volt az első éjszaka, amikor a halottilepleket holtakon láttam. Bíztam bennehogy többé nem lesz ilyen élménybenrészem. Az elhunytak között volt Lee Fletcherakit egy óriás bunkósbotja sújtott halára.Testét dísztelen aranylepelbe csavarták.Dionüszosz fia, akit egy ellenségesfélvér koncolt fel szőlőhímzésesbíborlepel alatt feküdt. Castornak hívták.Szégyelltem hogy hiába voltunk hároméve ugyanazon tábor lakói addig még anevét sem tudtam. Tizenhét éves volt.Ikertestvére Pollux megpróbált mondanivalamit de elcsuklott a hangja. Fogta afáklyát és meggyújtotta vele az

amfiteátrum közepén álló temetésimáglyát. Egy perc sem telt el és a lepleklángolni kezdtek. Füst és szikra szállt acsillagok felé. A következő napot a sérültek ápolásávaltöltöttük. Szinte mindenkinek voltvalamilyen sebesülése. A szatírok és adriádok az erdő sebeit gyógyítgatták. Délben a Párosujjú Patások Tanácsasoron kívüli tanácskozást hívott össze aszatírok szent ligetében. Ott volt a háromrangidős szatír és a tolószékben ülőKheirón is. Szegény kentaurkerekesszékbe kényszerült amíg töröttcsontja össze nem forr annyira hogyráállhasson. A liget megtelt szatírokkaldriádokkal és najádokkal – százávalvándoroltak ide és izga tottan várták

hogy kiderüljön mire ez nagy a felhajtás.Annabeth Boróka és én Grover mellettálltunk. Silenus mindenféle tárgyalás nélkülszáműzni akarta Grovert de Kheirónragaszkodott hozzá, hogy előszörhallgassa meg a vallomásokat.Beszámoltunk a kristálybarlangbantörténtekről, és továbbítottuk a Pánüzenetét. Ezután néhány szemtanúbeszámolója következett arról hogyanfutamította meg Grover a titánhadseregetegy felettébb furcsa kiáltással. – Teljes volt a pánik – mondta Boróka.– Groverből a Nagy Pán ereje áradt! – Pánik? – kérdeztem. – Percy – szólalt meg Kheirón –, atitánok és istenek első háborújában a

Pán az ordításával kergette szét azellenséges csapatokat. Ez volt alegnagyobb fegyvere, egy hömpölygőfélelemhullám, mely győzelemhezsegítette az isteneket. A pánik szó a Pánnevéből ered. Grover ugyanezt afegyvert használta fel mintha a Pán erejeátköltözött volna belé. – Micsoda arcátlanság! Szentségtörés!– mekegte felháborodottan Silenus. –Talán a Nagy Pán csodatétele volt de azis lehet hogy Grover macskazenéjét nemtudták elviselni az ellenségeink! – Téved uram – jelentette ki halálosnyugalommal Grover. Ha engemsértegetnek így én nem tudtam volnamegőrizni a hidegvéremet. – A Pánszelleme átáradt belénk. Mindenkibe.

Rajtunk a sor hogy cselekedjünk. Azonkell dolgoznunk hogy feltámasszuk avadont és megvédjük azt ami megmaradtbelőle. Tovább kell adnunk a hírt hogy aPán halott és csak magunkraszámíthatunk. – Kétezer év kutatás után ezzel akarmegetetni bennünket?! – kiáltottaSilenus. – Nem fogjuk bevenni! Inkábbfolytatjuk a kutatást és száműzzük azárulót! – Néhány szatír egyetértőenmormogott. – Szavazzunk! Különben iski hisz ennek a szánalmas, zöldfülűszatírnak! – kérdezte Silenus. – Például én – szólalt meg egy ismerőshang. Mindenki megfordult. A ligetbeDionüszosz lépett be. Fekete öltönyt

viselt, bíbor nyakkendőt és lila inget.Göndör, fekete haja beolajozva. Szememint általában most is véreres volt éstésztás arca vöröslött de látszott hogymost nem az alkoholmegvonástól hanema gyásztól szenved. A szatírok vigyázzállásba vágtákmagukat és meghajoltak amikor elvonultelőttük. Intésére szőlőágakból újabbtrónszék nőtt ki a földből éppen Silenusmellett. Dionüszosz keresztbe tett lábbal leült.Csettintett egyet és az egyik szatír márhozta is neki a szokásos sajttálat diétáskólával. A bor istene körbenézett azösszegyűlteken. – Hiányoztam már ugye?

A szatírok vad bólogatásba kezdtek: – Igen uram nagyon! – Nos nekem egyáltalán nemhiányoztatok – jegyezte meg Dionüszosz.– Rossz híreket hoztam barátaim.Gonosz híreket. A kisistenek átálltak.Morpheusz az ellenséghez csatlakozott.Janus Nemeszisz úgyszintén. Zeusz tudjamég hányan tették ugyanezt! Távoli mennydörgés hallatszott. – Tévedtem! Még Zeusz sem tudja!Most pedig én is meg szeretnémhallgatni Grover történetét, még egyszer,elejétől a végéig! – De uram ez az egész képtelenség! –ellenkezett Silenus. Dionüszosz szeme szikrákat szórt. – Most értesültem hogy a fiam Castor

elesett. Nem vagyok jó hangulatban. Nerontsd tovább a kedvem Silenus! Silenus nyelt egy nagyot majd intettGrovernek hogy ismételje megbeszámolóját. Amikor története végéhez ért Mr. D.bólintott: – Éppen ezt vártam a Pántól. Grovernem hazudik. A kutatást leállítom. Itt azideje hogy mindenki magába nézzen. –Az egyik szatír felé fordult: – Hántoltszőlőt ide, de nyomban! – Máris hozom uram! – iszkolt el aszolga. – Száműznie kell az árulót! –ragaszkodott álláspontjához Silenus. – Nem – felelt Dionüszosz. – Ez az énszavazatom.

– Én is a száműzetés ellen szavazok –szólalt meg Kheirón. Silenus megfeszítette állkapcsát éstovább ragaszkodott az álláspontjához: – Ki szavaz a száműzetés mellett? Silenus és a két vén szatír felemeltepatáját. – Három a kettő ellen – jelentette beSilenus. – Na igen! De pechedre az isteniszavazat duplán számít vagyis döntetlenaz állás. Silenus dühbe gurult: – Ez felháborító! A tanács nem kerülhetpatthelyzetbe! – Akkor oszlassuk fel! – mondta Mr. D.– Nekem nem fog hiányozni! Silenus mereven bólintott majd két

társával kivonult a ligetből. Húsz szatírkövette példájukat, a többiek a ligetbenmaradtak és idegesen pusmogtak. – Ne aggódjatok! – nyugtatta őketGrover. – Nagyon jól elleszünk a tanácsnélkül is tudni fogjuk mit tegyünk! Megismételte a Pán üzenetét hogy mikéntmentsék meg lépésről lépésre a vadont.Ezután csoportokra osztotta a szatírokat:az egyik csapatot a nemzeti parkokbaküldte a másikat a megmaradt érintetlenterületek felkutatására a harmadikatpedig a városi parkok védelmérerendelte. – No nézd csak – bökött oldalbaAnnabeth. – Úgy látszik Grover kezdfelnőni!

Tysont délután a parton találtam aholBriareósszal beszélgetett. Briareószötven kezével homokozott. Ő oda semfigyelt, de kezei egy háromemeletesvárat emeltek árokkal, megerősítettfalakkal és felvonóhíddal. Tyson térképet rajzolt a homokba. – A zátonynál fordulj balra aztánegyenesen le az elsüllyedt hajóig. Menjtizenöt métert keletre, és haladj el asellőtemető mellett onnan látni fogod alángokat. – Elmondod neki, hogyan találjon el akovácsműhelyig? – kérdeztem. Tyson bólintott: – Briareósz segíteni akar. Megtanítja aküklopszokat azokra a régi elfeledetttrükkökre amik segítségével jobb

fegyvereket és páncélokat készíthetnek. – A küklopszokkal akarok lenni elegemvan már az egyedüllétből! – bólogatottBriareósz. – Odalent biztosan nem fogsz unatkozni– mondtam egy kicsit irigykedve mert énmég sohasem jártam apámkirályságában. – Ellátnak majdmunkával! Briareósz felöltötte boldog arcát: – Az jó! Bárcsak Tyson is velemjöhetne! Tyson elpirult. – Itt kell maradnom a testvéremmel.Minden rendben lesz Briareósz!Köszönöm… Briareósz annyiszor rázta meg a kezemahány karja volt.

– Biztos vagyok benne hogy mégtalálkozunk Percy! Tudom! Miután Tysont hatalmas polipölelésbenrészesítette az óceánba gázolt. Figyeltükahogy a hatalmas fej eltűnik a hullámokközött. Megveregettem Tyson vállát: – Sokat segítettél neki. – Én csak beszélgettem vele egy kicsit. – Te hittél benne. Briareósz nélkül nemtudtuk volna legyőzni Kampét. – Szép sziklákat hajigált.

Felnevettem: – Igazad van tesó valóban szép sziklákvoltak! Gyere nagyfiú! Vár a vacsora! Jó érzés hogy a táborban mindig meleg

vacsora vár. Tyson és én a Poszeidón-asztalnál ültünk. A Long Island-i szorosfölött gyönyörűen ment le a nap. Adolgok még sokáig nem fognakvisszazökkenni a rendes kerékvágásbade amikor a parázstartóhoz léptem hogya vacsorám egy részét a lángok közékaparva Poszeidónnak áldozzak hirtelenúgy éreztem hogy nagyon hálás vagyokneki. Barátaim és én életben maradtunk.A tábor biztonságban van. Kronosz egydarabig nem heveri ki ezt a csapást. Csak Nico aggasztott aki kint ólálkodotta szürkületben ahelyett hogy bejött volnapedig nemcsak a Hermészasztalnál, demég a vezetőségi asztalnál is helyetkaphatott volna Kheirón mellett. Devisszautasította.

Vacsora után átvonultunk azamfiteátrumba. Az Apolló kölykök egydalesttel készültek hogy jó kedvrederítsenek bennünket. De Nico ehelyettaz erdő felé indult. Úgy döntöttem hogykövetem. A fák közé érve vettem csak észremennyire besötétedett. Az erdőben aszörnyek ellenére sem féltem soha. De acsata szörnyűségeire gondolva azontűnődtem, hogy vajon képes leszek-evalaha úgy belépni a fák közé hogyeszembe ne jutnának. Nicót sehol sem láttam de néhány percséta után világosságot vettem észre.Először azt hittem, Nico fáklyát gyújtott.De amikor közelebb mentem rájöttemhogy egy szellemet látok: Bianca di

Angelo fénylő és csillogó szellemalakjaállt a tisztáson. Az öccsére mosolygottés megérintette az arcát – azaz csakszerette volna megérinteni. Aztán eltűnt. Nico észrevett, amikor megfordult, denem tűnt mérgesnek. – Elbúcsúztunk egymástól – mondtarekedt hangon. – Hiányoltunk a vacsoránál. Mellémülhettél volna. – Nem. – Nico nem hagyhatsz ki mindenétkezést. Ha a Hermészkabinhoz nemfűlik a fogad, biztosra veszem, hogykivételt tennének a kedvedért éselszállásolnának a Nagy Házban. Ottaztán tényleg rengeteg hely van! – Nem maradok itt Percy.

– De… nem mehetsz el. Túl veszélyesodakint egy magányos félvérnek.Kiképzésre van szükséged. – Majd edzek a halottakkal – vetetteoda közömbösen. – Ezt a tábort nemnekem találták ki. Nem véletlen hogynem állítottak fel benne Hadész-bungalót. Ugyanolyan kevéssé látják őtitt szívesen mint az Olimposzon. Én nemtartozom ide. Mennem kell. Vitatkozni szerettem volna vele de egyikfelem tudta hogy igaza van. Ha tetszettnekem ha nem Nicónak meg kelletttalálnia a saját sötét útját. Eszembe jutotthogy a Pán mindenkit személyre szólóüzenettel látott el a barlangjában kivéveNicót… – Mikor indulsz?

– Most azonnal. Legalább egy tonnányikérdésem van. Például hogy ki volt azédesanyám. Ki fizette az oktatásunkatBiancával. Ki volt az az ügyvéd akikihozott bennünket a Lótusz Hotelből.Nem tudok semmit a múltamról. Idejeezen változtatni. – Végül is megértem – vallottam be. –De remélem hogy nem leszünk többéellenségek. Lesütötte a szemét: – Bocs. Hülyén viselkedtem.Hallgatnom kellett volna arra amitBiancával kapcsolatosan mondtál. – Most jut eszembe… – húztam kivalamit a zsebemből. – Tyson találtatakarítás közben a kabinban. Talánörülni fogsz neki.

Hadész ólomfiguráját tartottam akezemben egy kis mitomágiás szobrotamit Nico hagyott el amikor tavaly télenelszökött a táborból. Nico habozott: – Nem játszom már ezt a játékot.Kisgyerekeknek való. – Akkor sem ha négyezer atámadóereje? – próbáltam rábeszélni. – Ötezer – javított ki Nico. – De csakha az ellenfél támad először. Elmosolyodtam. – Néha nem árt újra gyerekké válni –dobtam felé a szobrot. Nico nézegette egy darabig aztán zsebrevágta. – Kösz. Kezet nyújtottam. Vonakodva elfogadta.

Tenyere hideg volt mint a jégcsap. – Ki kell nyomoznom jó pár dolgot –mondta. – Valaki közülük… Hamegtudok valamit értesítelek. Nem tudtam mire céloz de bólintottam: – Tartsuk a kapcsolatot Nico! Hátat fordított és elindult a fák felé.Amikor elhaladt mellettük az árnyékokmintha utánanyúltak volna hogy magukravonják a figyelmét. A hátam mögött megszólalt valaki: – Látom távozik a bánatos ifjonc. Megfordultam. Dionüszosz álltmögöttem aki még mindig a feketeöltönyét viselte. – Elkísérnél? – Hová? – kérdeztem gyanakodva. – Csak a tábortűzig. Kezdtem magam

összeszedni, és arra gondoltambeszélgetek veled egy kicsit. Te olyanjól fel tudsz idegesíteni. – Köszönöm az elismerést! Némán haladtunk át az erdőn. Útközbenészrevettem, hogy Dionüszosz lebegnéhány centiméterrel a föld felett suhanmert nem akarta összekoszolnikisuvickolt cipőjét. – Sokan elárultak bennünket. Rosszulállnak a dolgok az Olimposzon.Annabeth és te mégis megmentettétek atábort. Talán meg kellene köszönömneked. – Csapatmunka volt. Vállat vont: – Mindegy amit ti ketten tettetek márközelít az ügyeshez. Szóval nem vagytok

teljesen reménytelen esetek. Amikor elértünk az amfiteátrumhoz,Dionüszosz a tábortűz felé mutatott.Clarisse egy spanyol fiú mellett ült akivicceket sugdosott a fülébe. ChrisRodriguez volt, a félvér, aki megőrült aLabirintusban. – Meggyógyította? – csodálkoztam. – Az őrültség a szakterületem. Nemvolt probléma. – Maga most valami jót cselekedett…De miért? – Azért, mert jó vagyok! Csak úgycsöpög belőlem a jóság! Nem vettedmég észre Perry Johansson? – Hát… – Talán a fiam miatt érzett gyász miatttettem talán azért mert úgy gondoltam ez

a Chris gyerek megérdemel még egyesélyt. Akárhogy is Clarisse-t határozottanelviselhetőbbé teszi, ha a fiú aközelében van. – Miért mondta el ezt nekem? –kérdeztem. A bor istene felsóhajtott: – Hadész tudja! De ne felejtsd el fiamhogy egy jó cselekedet sokszor erősebba kardnál! Halandóként nem voltamrettegett harcos, izmos sportoló vagyhíres költő, egyszerűen csak bortkészítettem. A falubeliek kikacagtak. Aztmondták semmire sem viszem. Most nézzrám! Néha az apró dolgokból lesznek alegnagyobbak. Magamra hagyott hogy átgondolhassam

amit mondott. Amikor Clarisse-ra ésChrisre néztem akik a sötétben egymáskezét fogva egy idióta dalt énekeltekönkéntelenül is elmosolyodtam.

20. A SZÜLETÉSNAPI BULIMBALJÓS FORDULATOT VESZ

Anyár fennmaradó része egészenszokatlanra sikeredett, szokatlanulnormálisra. Mindennap ugyanazok azórák: íjászat sziklamászáspegazuslovaglás… Sokat játszottunkKapd el a zászló!-t (bár Zeusz Öklétmessze elkerültük). Énekeltünk atábortűz mellett, szekérversenyekettartottunk, és megvicceltük a másik háztagjait. Tyson és én sokat foglalkoztunk

Mrs. OLearyvel de éjszakánként mégmindig vonított ha régi gazdája eszébejutott. Annabethszel mintha kerültükvolna egymást. Örültem ha vele voltamde ugyanolyan szívfájdalmat éreztemmint amikor távol voltunk egymástól. Kronoszról szerettem volna velebeszélni. De ezt nem tehettem anélkülhogy Luke-ot ne hozzam fel. És ezt atémát kerülnöm kellett, mert nem volthajlandó erről beszélgetni. Eltelt a július is. Negyedikén tűzijátékotrendeztünk a parton. Az augusztus olyanforró volt hogy az eprek megsültek amezőn. Végül elérkezett a tábor utolsónapja. A hivatalos értesítés a párnánkonvárt amikor reggeli után visszatértünk abungalóba. Arra figyelmeztetett hogy ha

nem hagyjuk el a szállásunkat délig atakarító hárpiák elemésztenek bennünket.Tíz órakor már a Félvér-hegy tetejénálltam és vártam a tábori furgont amivisszafuvaroz a városba. Elintéztem hogy Mrs. OLeary a táborbanmaradhasson és Kheirón megígérte hogygondját viseli majd. Tysonnalmegbeszéltük hogy felváltva látogatjuk. Bíztam benne hogy Annabethszel együttutazom majd Manhattanbe de csakelköszönni jött ki. Elintézte hogy egykicsivel tovább maradhasson a táborban.Kheirónt akarta ápolni amíg lábra nemáll és a Daidalosztól kapott laptopottanulmányozni. A nyári szünet kéthónapjában is egyfolytában azt bújta.Azután San Franciscóba megy majd az

apjához. – Van ott egy magániskola oda fogokjárni. Lehet hogy utálni fogom de… –vállat vont. – Majd hívj fel! – mondtam. – Jó – bólintott nem túl lelkesen. –Majd nyitva tartom a szemem hogy nemlátome őt… Megint témánál voltunk. Luke-nál. Nemtudta kimondani úgy a nevét hogy nenyíltak volna ki lelkében a fájdalom azaggodalom és a düh kamrái. – Annabeth mi volt a prófécia utolsósora? A távolban álló fákra tekintett éshallgatott. – „Az útvesztő sötétjét bejárjad…" –kezdtem szavalni. – „A halott az áruló az

elveszett feltámad." Felébresztettük ahalottakat. Megmentettük EthanNakamurát aki árulónak bizonyult. Ésmegtaláltuk a Nagy Pánt az elveszettet. –Annabeth a fejét rázta mintha le akarnaállítani. – „Athéné gyermekének végsőcsatája" Daidalosz utolsó csatája volt.„Bízva lészen a szellemkirályra." Ez asor mégsem Minószra vonatkoztakhanem Nicóra. Azzal hogy mellénk álltmegmentett bennünket. – Percy… – „A kapu elpusztul, ha a hős utolsótinhalál…" Most már ezt is értem.Daidalosz meghalt hogy a Labirintuselpusztuljon. De mi volt az utolsó… – Kit szerettél rosszabb sorsra jut minta halál – suttogta könnyes szemmel

Annabeth. – Ez volt az utolsó sor. Mostmár boldog vagy? A nap hirtelen hidegebben sütött. – Oh – döbbentem meg. – VagyisLuke… – Percy nem tudom kire vonatkozik aprófécia. Nem tudom hogy… – hangjareménytelenül elcsuklott. – Luke és én…Hosszú évekig csak rá támaszkodhattam.Azt hittem… De nem folytathatta mert mellettünkfénybuborékok jelentek meg minthavalaki széthúzott volna a légben egyaranyfüggönyt. – Nem kell mentegetőznöd – mondtaegy magas fehér ruhás asszony a hegyenállva. Sötét összefont haja a vállárahullott.

– Héra! – ismerte fel Annabeth. Az istennő mosolygott: – Megtaláltad a válaszokat nemcsalódtam benned. A küldetésed sikeresvolt! – Sikeres? Luke eltávozott. Daidaloszhalott. A Pán is. Hogyan lenne… – A családunk biztonságban van –folytatta Héra. – Akik eltávoztak jobb isha nincsenek velünk. Büszke vagyok rád.Ökölbe szorult a kezem. Nem tudtamhogyan mondhat ilyet. – Ugye maga fizetett Geryonnak hogybiztonságban áthaladhassunk a farmján? Héra vállat vont. Ruhájaszivárványszínben ragyogott. – Csak azt akartam hogy gyorsabbanhaladjatok.

– De Nicóval nem törődött ölbe tettkézzel nézte volna végig hogykiszolgáltatják a titánoknak! – Ugyan kérlek! – legyintett Héra. –Hadész fia maga mondta hogy senkineksincs szüksége rá. Hogy nem tartoziksenkihez. – Héphaisztosznak igaza volt! –morogtam. – Magának csak az ideáliscsalád a fontos és nem a hús-véremberek! A szeme fenyegetően csillogott: – Vigyázz a nyelvedre Poszeidón fia!Én vezettelek át a Labirintuson anélkülhogy tudtad volna! Én voltam veledakkor is amikor kiálltál Geryon ellen. Énvoltam az aki a nyílvessződet célbaröpítette. Én küldtelek Kalüpszó

szigetére. Én nyitottam és mutattam megaz utat a titánok hegyére! Annabethlegalább te ismerd el hogy mennyitsegítettem! Elvárnám hogy cserébeáldozatot mutassatok be nekem! Annabeth olyan mozdulatlanul állt mintegy szobor. Köszönetet mondhatottvolna. Mondhatta volna hogy aparázstartóba belekapar majd egy kismaradékot Héra részére és ezzelelfelejthettük volna az egészet. De őmakacsul összeszorította a fogát. Olyanképet vágott, mint amikor a szfinx előttállt. Nem volt hajlandó a könnyebb utatválasztani akkor sem ha ezzel bajt hoz afejére. Ezt szerettem Annabethben alegjobban. – Percynek igaza van – fordított hátat

az istennőnek. – Maga az aki nemtartozik senkihez Héra királynő!Legközelebb inkább nem kérünk asegítségéből. Héra megvető mosolya az empuszáénális rosszabb volt. Teste ragyogni kezdett. – Megbánod még hogy megsértettélAnnabeth! Százszor megbánod! Amikor Héra felöltötte isteni alakját éselenyészett a ragyogásban el kelletttakarnom a szemem ha nem akartammegvakulni. A hegytető ismét csendes lett, Péleuszúgy szunyókált az aranygyapjú alattmintha mi sem történt volna. – Bocs. Most vissza kell mennem. Ma-majd beszélünk. – Figyelj Annabeth…

A St. Helen-hegyre gondoltam Kalüpszószigetére Luke-ra Rachel Dare-re arrahogyan kuszálódott össze minden. Aztakartam mondani Annabethnek hogy nemszeretnék elszakadni tőle. De Árgus dudálni kezdett, éselszalasztottam a lehetőséget. – Menned kell! Vigyázz magadraHínáragyú! – mondta Annabeth. Lerohant a hegyoldalon. Figyeltem ahogyleér a bungalókhoz. Annabeth egyszersem nézett vissza.

Két nap múlva eljött a születésnapom.Nem vertem nagydobra a dátumot. Mivela táborozás utánra esett a táborlakókúgysem tudtak volna eljönni halandó

barátokban pedig nem dúskáltam.Megjósolták hogy a tizenhatodikszületésnapomon vagy megmentem vagyelpusztítom a világot így hát nem voltamrá büszke hogy egy évvel megintöregebb lettem. A tizenötöt töltöttem beéppen. Már csak egy évem maradt aprófécia által megjelölt időpontig. Anyám egy kis születésnapi partitrendezett nekem a lakásunkban. ÁtjöttPaul Felfújt aki nem volt rám mérgesmert Kheirón manipulálta a ködöt és aGoode-ban mindenkivel elhitette hogysemmi közöm nem volt a robbanáshoz.Most Paul és a többi szemtanú már úgyemlékezett, hogy Kelli megőrült, ésMolotov-koktélokat kezdett dobálni azenekari teremben én meg a szegény

ártatlan gólya ijedtemben kiugrottam azablakon, és világgá menekültem. Akövetkező hónapban el is kezdhetem akövetkező tanévet. Ha tartani akarommagam az évi egy kirúgáshoz jobban kelligyekeznem. Tyson is eljött a partira anyám atiszteletére két extra kék tortát sütött.Amíg Tyson anyámnak fújta a lufikatPaul kihívott a konyhába hogy segítsekneki. Amíg a puncsokat töltögettük Paulmegszólalt: – Hallottam, édesanyád beírat ősszel azautósiskolába. – Igen. Klassz. Már alig várom! Az igazat megvallva egész addigiéletemben másra sem vágytam de most

valahogy mégsem tudtam igazán örülnineki és ezt Paul is észrevette. Furcsa desokszor Kheirónra emlékeztetett mertmindketten beleláttak a gondolataimba.Biztosan azért mert mindketten születetttanárok voltak. – Úgy látom kemény nyarad volt.Elvesztettél valakit aki fontos voltneked… Talán egy lány is van adologban. Rámeredtem: – Honnan tud erről? Az anyám… Felemelte a kezét. – Anyád nem mondott egy szót sem. Ésnem is hallgatóztam. Én csak annyit látokhogy más vagy mint a többi gyerek.Valami történik veled, amiről én nemtudok. De mivel én is voltam tizenöt

éves tudom mit jelent ez az arckifejezés.Nehéz hónapok állnak mögötted! Bólintottam. Megígértem anyámnak hogyelmondom Paulnak magamról az igazat,de ez valahogy nem tűnt megfelelőalkalomnak. Várnom kellett vele. – A táborban ahová járok elvesztettemnéhány barátomat nem a legközelebbibarátaimat de mégis… – Sajnálom! – Én is. De ami a lányügyet illeti… – Fogd! – nyújtotta a puncsospoharatPaul. – Igyunk a tizenötödikszületésnapodra, és arra, hogy azelőzőnél jobb éved legyen! Összekoccintottuk a papírpoharainkat ésittunk. – Percy, sajnálom, de úgy tűnik, hogy

egy újabb problémával kellszembesítenem téged… – Igen? – Nőügy. Ráncba szalad a homlokom. – Ezt hogy érti? – Az édesanyád. Arra gondoltam hogymegkérem a kezét. Majdnem elejtettem a kanalamat. – Úgy érti, feleségül akarja venni?Maga meg ő? – Valahogy úgy. Ha ez neked nemjelentene problémát… – Az engedélyemet kéri?

Paul a szakállát vakargatta: – Azt nem mondanám de mégis az

anyádról van szó. És tudom, hogy eddigsem volt egyszerű az életed.Lelkiismeretfurdalásom lenne ha nembeszélném meg veled mint férfi aférfival. – Férfi a férfival – ismételtem. Elégfurcsán hangzott. Paulra és anyámragondoltam arra hogy anyám mindigtöbbet nevet és mosolygósabb ha Paulmellette van. Eszembe jutott menynyitküzdött Paul hogy felvegyenek a Goode-ba. Hirtelen kibukott belőlem: – Ez az évszázad ötlete Paul! Hajrá! Paul elvigyorodott: – Egészségedre Percy! Irány a parti! Éppen akkor szólalt meg az ajtócsengő,amikor el akartam fújni a gyertyákat. – Ez meg ki a csuda lehet? –

csodálkozott anyám.A dolog azért adott okot a gyanakvásramert új lakásunkhoz egy portás istartozott aki normális körülményekközött felszól ha látogatónk érkezett.Anyám nyitott ajtót és leesett az álla. Az ajtóban apám állt. Bermudanadrágothawaii pólót és strandpapucsot viseltmint általában. Fekete szakállátgondosan megnyírta tengerzöld szemecsillogott. Szakadt horgászcsalis mintájúsapkáján egy felirat állt: „NEPTUNHORGÁSZSZERENCSE SAPKÁJA". – Posz… – mondta ki majdnem a nevétanyám. Tetőtől talpig elvörösödött. –Ööö… Szia… – Szia Sally! Szebb vagy mint valaha!Bejöhetek?

Anyám felnyöszörgött amit igennek ésnemnek egyaránt lehetett érteni, dePoszeidón az előbbinek értelmezte, ésbelépett. Paul hol rám hol az anyámra pislogottmegpróbálta leolvasni azarckifejezésünkről, ki lehet a látogató. Végül előrelépett: – Üdvözlöm Paul Felfújt vagyok! – Mint egy gömbhal? – kérdeztefelhúzott szemöldökkel apám miközbenkezet rázott. – Nem. Egyszerűen csak Felfújt, mint akiflifelfújt. – Kár szeretem a gömbhalakat. ÉnPoszeidón vagyok. – Jól hallottam? Poszeidón? Milyenérdekes név!

– Igen nekem is tetszik. Van többnevem is de ez a kedvencem. – Mint a tengeristennek. – Igen szinte pontosan úgy. – Nos – szakította félbe a társalgástanyám – nagyon örülünk, hogybeugrottál. Paul, ő Percy édesapja. – Á vagy úgy! – bólintott Paul devalahogy nem tudott szívből örülni atalálkozásnak. Poszeidón rám mosolygott: – Itt van az én gyermekem! És Tyson is!Szia fiam! – Apuci! – rohant oda hozzá Tyson ésúgy megölelgette hogy Poszeidón fejérőlmajdnem leesett a horgászsapka. Paulnak leesett az álla: – Tyson is?!

– Nem tőlem van! – védekezett anyám.– Hosszú történet! – Nem hagyhattam ki Percy tizenötödikszületésnapját. Ha Spártában lennénk amai naptól férfinak számítana! – Ez így van! Antik történelmet istanítottam! – helyeselt Paul. Poszeidón rám kacsintott:

– Sally Paul Tyson kisajátíthatnámPercyt néhány percre? – azzal átkarolt ésbesétált velem a konyhába. Amikor ketten maradtunk, eltűnt amosoly az arcáról. – Jól vagy fiam? – Igen jól. Azt hiszem. – Eljutott hozzám néhány pletyka. De a

te szádból szeretném hallani. Mesélj elmindent! Engedelmeskedtem. Egy kicsit zavarthogy Poszeidón a beszámolóm közbenegyetlen pillanatig sem vette le rólam atekintetét, olyan erősen figyelt.Pókerarccal hallgatott végig, majdlassan bólintott. – Ezek szerint Kronosz ténylegvisszatért. Akkor a nagy háború sincsmessze. – Mi lehet most Luke-kal? – kérdeztem.– Halott? – Nehéz megmondani Percy. Fölöttébbzavaró a dolog. – A teste egy halandóé. Miért nempusztítod el? Poszeidón gondterhelt arcot vágott:

– Halandóé, talán. De Luke nemegyszerű eset. Nem tudom hogyankészítették fel a titánisten lelkénekbefogadására fiam de azt hiszem, nemlenne egyszerű végezni vele. Félő, hogytényleg meghal ha Kronosztvisszaküldjük a gödörbe. Ezen méggondolkoznom kell. Sajnos van másproblémám is. Eszembe jutott amit Tyson mondott nyárelején: – Az ősi tengeristenek? – Igen. A háború engem ért el először.Nem maradhatok soká. Az óceán most isháborog. A heves küzdelemben azt isalig tudom megakadályozni hogy atájfunok és a hurrikánok kárt tegyenek ate világodban.

– Hadd menjek le hozzád segíteni! Poszeidón arcára ezer ránc szaladtamikor elmosolyodott: – Még nem, fiam. Érzem, hogy itt vanrád szükség. Erről jut eszembe… – vettki a zsebéből egy homokdollárt. –Tessék boldog születésnapot! De okosanköltsd ám el! – Hogyan lehet okosan elkölteni egyhomokdollárt? – Az én időmben még nagyon sokmindent lehetett kapni egyhomokdollárért. Biztos vagyok bennehogy ez ma sincs másként, csak meg kelltalálnod a megfelelő alkalmat. – Milyen megfelelő alkalmat? – Rá fogsz ismerni ha elérkezik! –felelt Poszeidón.

A markomba zártam a homokdollárt devalami nagyon zavart: – Apám amikor a Labirintusban jártamtalálkoztam Anteusszal. Azt állítottahogy a kedvenc fiad. Az arénájátkoponyákkal díszítette ki és… – Nekem ajánlotta őket – fejezte behelyettem Poszeidón. – És te nem érted,hogyan cselekedhet valaki ilyenszörnyűségeket az én nevemben. Vonakodva bólintottam. Poszeidón a vállamra tette kérges kezét. – Percy, sokan tesznek szörnyűdolgokat az istenek nevében de ez mégnem azt jelenti hogy az istenek áldásukatadnák erre. Amikor a fiaink és alányaink a mi nevünkben cselekednek…nos ez gyakran többet mond el róluk mint

rólunk. Különben is Percy te vagy akedvenc fiam. Apám ott mosolygott mellettem akonyhában és arra gondoltam hogy ennélszebb születésnapi ajándékot nem iskaphattam. Anyám kikiabált a nappaliból: – Percy a gyertyák mindjárt leégnek! – Most jobb ha mész! – biztatottPoszeidón. – De várj csak! Az a baleseta St. Helen-hegyen… Hirtelen azt hittem, az Annabethtőlkapott csókra céloz, és elvörösödtem devalami sokkal fontosabbra gondolt. – A kitörések még mindig folytatódnak.Tüphón ébredezik. Könnyen lehet, hogynéhány hónap, vagy legkésőbb egy évmúlva kiszabadul.

– Bocsánat igazán nem akartam… Poszeidón feltartotta a kezét: – Nem a te hibád. Előbb vagy utóbbúgyis bekövetkezett volna, hiszenKronosz elkezdte felébreszteni az ősiszörnyeket. De légy óvatos! Ha Tüphónkiszabadul… Akkor olyan ellenséggelkerülsz szembe amilyennel eddig mégsoha. Amikor első alkalommalmegjelent, az egész Olimposz kevés volthozzá, hogy legyőzze. Ha kiszabadul,első útja ide, New Yorkba vezet majd azOlimposzra. Az ember éppen ilyen híreket szerethallani a születésnapján de Poszeidónmegveregette a hátam mintha mindenrendben lenne: – Menj! Jó étvágyat a tortához!

Azután köddé vált, és egy meleg, óceániszellő hátán kisuhant a konyhaablakon.

Eltartott egy darabig amíg Pault megtudtuk győzni, hogy Poszeidón a tűzlétrántávozott, de mivel az ő világában azemberek nem szoktak levegővé válni,végül el kellett hinnie. Annyi kék tortát és fagyit ettünk hogy avégén nem fért több belénk. A bulihátralévő részét gyerekestársasjátékokkal töltöttükMonopolyztunk és Most mutasd megetjátszottunk. Tyson mindig kikotyogta mitmutogat de Monopolyban nagyon jó volt.Engem az első öt körben megvert, anyátés Pault pedig majdnem csődbe juttatta.

A szobámba mentem, hadd játszanak. A szekrényre raktam a félig megevett kéktortaszeletemet. Ezután fogtam a félvértáboros nyakláncomat és azablakpárkányra helyeztem. A lánconhárom medál lógott a három ott töltöttnyár emlékeként: az első szigony alakúvolt, a második aranygyapjú formájú aharmadik pedig egy gondosan faragottLabirintus volt hogy emlékeztessen aLabirintus csatájára ahogyan atáborlakók nevezni kezdték. Azontűnődtem, vajon milyen lesz a negyedikmedál. Persze ehhez az kellett hogy én ésa tábor megéljük a jövő nyarat. Az ágyam melletti telefonra meredtem,és erős késztetést éreztem hogyrácsörögjek Rachel Elisabeth Dare-re.

Anyám kérdezte is hogy kit szeretnékmég meghívni. Rögtön eszembe jutottRachel de nem hívtam fel. Nem tudommiért. Már az ötlettől is annyira idegeslettem, mintha a Labirintusbakészülődnék. Nekiálltam kiüríteni a zsebeimet:kivettem belőle Árapályt, egy csomagpapír zsebkendőt és a lakáskulcsom. Apólóm zsebében kitapintottam valamit.Addig nem is jutott eszembe hogy azt afehér pamutpólót viselem amit Kalüpszóadott nekem Ogügié szigetén. Aszövetdarabba csavartholdraforgószárról is teljesenmegfeledkeztem. A kis hajtás elszáradtaz elmúlt két hónap során de még így ishalványan érezni lehetett az elvarázsolt

kert illatát. Szomorúság telepedett rám. Eszembe jutott Kalüpszó kívánsága:Ígérd meg, hogy ültetsz egy kertetnekem Manhattanben. Kinyitottam azablakot és kiléptem a tűzlétrára. Anyámnak volt odakint egyvirágosládája. Tavasszal megteltvirággal de most csak föld volt benne.Arra várt hogy valami újat ültessenekbelé. Tiszta éjszaka volt. Kövér holdlebegett a Nyolcvankettedik utca fölött.Az elszáradt ágacskát gondosanelültettem és a tábori kulacsombólnektárt öntöttem rá. Egy darabig semmisem történt. Aztán egyszer csak új száracska szökkentki a földből, egy holdraforgóbébi ésfényleni kezdett a meleg nyári

éjszakában. – Szép növény – szólalt meg egy hang. Ijedtemben majdnem leugrottam atűzlétráról. Nico di Angelo álltmellettem. Mintha a semmiből termettvolna ott. – Bocs. Nem akartalak megijeszteni –mondta. – Nem ijedtem meg. Vagyis… Szóvalmit keresel te itt? Az elmúlt pár hónapban néhánycentiméterrel magasabb lett haja úgy álltmint egy hollófekete szénaboglya. Feketepólót farmert és egy új koponya alakúezüstgyűrűt viselt. Sztűgiai vasbólkészült kardja az oldalán lógott. – Kiderítettem néhány dolgot.Gondoltam érdekelni fog – mondta. –

Daidalosz elnyerte büntetését. – Láttad őt? Nico bólintott: – Minósz először arra akarta ítélni,hogy az örökkévalóságig forrósajtfondüben főjön, de apámnak jobbötlete támadt. Daidalosznak hidakat ésátjárókat kell építenie az aszfodéloszba.Segítenie kell enyhíteni a dugókat. Azigazat megvallva az öreg is elégedett abüntetésével elvégre tovább építhet ésalkothat. Ráadásul a fiát és Perdixet isláthatja hétvégenként. – Helyes. Nico megütögette ezüstgyűrűjét. – De nem ez a fő ok, amiértmeglátogattalak. Rájöttem valamire. Vanegy ajánlatom a számodra.

– Micsoda? – Tudom, hogyan győzhetnéd le Luke-ot. Azt hiszem ez az egyetlen módja. Hangosan felsóhajtottam: – Rendben. Hallgatlak. Nico bekukkantott a szobába. Összehúztaszemöldökét: – Jól látom? Kék születésnapi torta? –kérdezte Nico éhesen és vágyakozón. Arra gondoltam hogy ennek a szegénykölyöknek talán soha nem volt sajátszületésnapi bulija és az is lehet hogyeddig nem hívták meg egyre sem. – Azt hiszem sok mondanivalónk vanegymásnak mi lenne ha mindezt egyszelet torta és pár gombóc fagyi mellettbeszélnénk meg?

– vége –

Table of Contents1. MEGKÜZDÖK A

POMPONLÁNYOKKAL2. AZ ALVILÁGI TELEFONBETYÁR3. NEM CSÍPJÜK A SKORPIÓKAT,

DE ŐK MINKET IGEN4. ANNABETH SZABÁLYT SZEG5. HAPPY MEAL A HOLTAKNAK6. TALÁLKOZÁS A KÉTARCÚ

ISTENNEL7. TYSON BÖRTÖNLÁZADÁS

ÉLÉRE ÁLL8. LÁTOGATÁS A DÉMONFICSÚR

FARMJÁN9. FEJEZETÜNK TÁRGYA: A

TRÁGYA

10. EGY HALÁLI KVÍZMŰSOR11. HOGYAN LETTEM TŰZRŐL

PATTANT12. BETEGSZABADSÁGOT VESZEK

KI13. RACHEL CSATLAKOZIK14. A TESÓM PÁRBAJRA HÍV, DE Ő

HÚZZA A RÖVIDEBBET15. LENYÚLUNK NÉHÁNY

HASZNÁLT SZÁRNYAT16. KINYITOK EGY KOPORSÓT17. AZ ELVESZETT ISTEN

MEGSZÓLAL18. GROVER PÁNIKOT KELT19. A TANÁCS FELOSZLIK20. A SZÜLETÉSNAPI BULIM

BALJÓS FORDULATOT VESZ