4. tanulmány

Követendő jó példák Magyarországról és külföldről

Jelen tanulmányunk a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásról szóló tananyagunk

kiegészítéseként, háttéranyagaként szolgál. Az irodalmi hivatkozások jegyzékét és forrását az

egyes gyűjteménybe felvett példák végén, külön-külön adjuk meg. Néhány esetben a jó példa

leírása a tananyagunk törzsszövegében került ismertetésre, ez esetben itt csak címét tüntetjük

fel, jelezve, hogy leírása hol olvasható.

Tanulmányunk fejezetei:

I. Jó példák és jó gyakorlatok szerepe a klímaváltozási stratégiák és projektek

kidolgozásában

II. A klímaváltozáshoz való alkalmazkodáshoz felhasználható jó példák dokumentálási

módja és felhasználható típusai

III. Jó példák és gyakorlatok gyűjteménye (Best Practices)

I. Jó példák és jó gyakorlatok szerepe a klímaváltozási stratégiák és projektek

kidolgozásában

A klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban, a hatások mérséklésében, a rugalmasság

fokozásában, technikai megoldásokban és a felkészülésben hasznos lehet, ha másutt már bevált

jó tapasztalatokat, sikeres projekteket, jó gyakorlatokat is figyelembe veszünk, azokból

ötleteket, megoldási módokat merítünk. Tisztában kell azonban lennünk azzal, hogy komplex

megoldás-rendszerek nem importálhatók „egy az egyben”, ahogyan az ökológiai tudás sem

importálható. Minden településnek mások a sajátosságai, más az ökológiai környezete, mások a

népesedési viszonyai, szociális körülményei, társadalmi-gazdasági viszonyai, mások a

településen található vállalkozások és civil szervezetek is.

A problémák megoldásához vezető útkeresés egyik fontos eszköze a szakértői ötletbörze,

amikor egy terembe összehívjuk a kérdéses probléma bármely részletkérdésében kompetens

személyeket és egy közös beszélgetésben összegyűjtjük, hogy milyen ötletek merülhetnek fel a

kérdéses probléma megoldására, kezelésére. Az ilyenkor összegyűlt ötletek jelentős része nem

lesz ténylegesen megvalósítható, de lehetőséget ad arra, hogy a problémát minél több oldalról

megvizsgálhassuk és végül kiválasszunk a sok ötlet közül (egy hosszabb szelekciós folyamat

során) egy olyat, amit az adott helyzetben legjobbnak és leginkább megvalósíthatónak

gondolunk.

Az élvonalbeli tudományos kutatók legmagasabb szintű szakmai továbbképzésére és munkájuk

színvonalának javítására a nemzetközi konferenciák és workshopok adnak lehetőséget, ezeken a

mindössze 3-5 napos rendezvényeken nagyon sok rövid előadás hangzik el, amelyek során a

világ minden tájáról érkező kutatók megismerkedhetnek a mások által alkalmazott

módszerekkel, eljárásokkal, és legfrissebb eredményekkel. Ezek a konferenciák

megtermékenyítően hatnak a kutatók szakmai munkásságára még akkor is, ha egyetlen olyan

előadás sem hangzik el, ami szorosan kapcsolódna saját kutatásaikhoz. A konferenciák előnye

kettős, egyrészt ötletek kavalkádjával látják el az azon résztvevőket, hasonlóan egy

ötletbörzéhez, másrészt ismerkedésre, szakmai kapcsolatok esetleg együttműködések

kialakítására nyílik lehetőség. A tudományos konferenciák után, az ott ismeretséget kötött

kutatók később nagyobb valószínűséggel látogatják meg egymást kutatóhelyeiken és így

lehetőség nyílhat komolyabb (néhány hetes vagy hónapos) tanulmányutakra, amelyek már

kifejezetten egy célzott kérdés megválaszolását, egy konkrét együttműködés megvalósítását

szolgálják.

A best practice gyűjtemények hasonló célokat szolgálnak, ezekben egy adott kérdéskör

(esetünkben a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás, klímavédelem és felkészülés) lehetséges

(máshol már bevált, sikeres) megoldásai jelenthetik azokat az ötleteket, amelyek nyomán

elindulva előreléphetünk saját problémáink megoldásában. A jó példák és jó gyakorlatok

sohasem azt a célt szolgálják, hogy szolgaian lemásoljuk őket, hiszen az a megoldás, amely

egyik helyen, időben és körülmények között sikeres, az nem biztos, hogy máshol más

körülmények között is megállja a helyét. Még ha egy ötlet máshol bevált is és jó tapasztalatok

fűződnek hozzá, azt a mi saját körülményeinkre adaptálni kell.

Egy sikertörténetből mindig lehet tanulni, egy jó példák, jó gyakorlatok gyűjtemény akkor

hasznos igazán, ha az ötlet felvetése után a további tájékozódás lehetőségeit is megnyitja. Ezért

fontos, hogy jó példáinkhoz mindig törekedtünk konkrét kapcsolattartót és további irodalmi

vagy internetes forrásokat is megjelölni.

A Best Practice gyűjtemények sajátossága, hogy sohasem lehet és nem is célszerű lezárni őket,

hiszen minél nagyobb készletünk van a jó példákból annál nagyobb esélyel alkotunk mi magunk

is olyan megoldásokat, amelyek később bekerülhetnek egy ilyen gyűjteménybe. Jelen

tanulmányunkkal a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás kérdéseivel foglalkozó kollégák és

leendő kollégák jó példa gyűjteményének megalapozásához és elindításához szeretnénk

hozzájárulni.

II. A klímaváltozáshoz való alkalmazkodáshoz felhasználható jó példák dokumentálási

módja és felhasználható típusai

Egy „jó gyakorlat, jó példa” leírása akkor felel meg igazán céljainknak, ha lehetőleg a

következő elemek megtalálhatók benne:

- Cím: rövid, tömör, fejezze ki az eset lényegét és azonosítsa egyértelműen az esetet;

- esettípus sorszáma, ahová tartozik (alább megadott listából);

- a készítők egyértelmű megjelölése. (Résztvevő intézmények, szervezetek, személyek

megnevezése, elérhetőségi adataikkal: cím, telefonszám, fax, e-mail, honlap közül

legalább 1 potenciális kapcsolattartó vonatkozásában.);

- probléma ismertetése, amire jó megoldást találtak;

- a megoldás ismertetése részletes adatokkal (mit, hol, hogyan, esetleírással);

- legalább 1 db fénykép, térkép, logo, grafikon, képernyőfotó, táblázat, vagy más ábra,

amivel a kommunikáció során illusztrálható;

- források ahol bővebben utána lehet nézni.

Csak konkrét, valós, ellenőrizhető, jól dokumentált esetek kellenek, amik minden szempontból

példaértékűek és világszinten nézve legjobb megoldásnak, példaértékűnek, követendőnek

tekinthetők az adott problémára. Fontos, hogy a példák összegyűjtése során gyűjtőkörünk az

egész világra terjedjen ki, hiszen minél meglepőbb, kreatívabb újszerűbb megoldásokra van

szükségünk, amelyekből ötleteket meríthetünk.

Esettípusok, amikre biztosan szükségünk lehet (az itt szereplő sorszámokat a gyűjteményben

típusmegjelölésként alkalmazzuk):

1. Klímaváltozással összefüggésben fontos monitoring rendszerek, környezeti adatbázisok

(meteorológiai adatsorok, nagyfelbontású dátumozott műholdfelvétel sorozatok,

térinformatikai adatbázisok, földhasználati, statisztikai, fenológiai, vízügyi,

közegészségügyi, állategészségügyi, klímaszcenáriók modellfuttatási outputjai…)

nyilvánossá és ingyenesen online elérhetővé tétele mint eset, gyakorlat.

2. Kiemelkedően sikeres tudományfinanszírozási megoldás a klímaváltozással,

biodiverzitás védelemmel, ökológiával kapcsolatos témák preferálására és az ilyen

kutatások fellendítésére. (Ez lehet pályázatkiírás, intézetalapítás, egyetemek-

kutatóhelyek kiemelt támogatása, társadalmi összefogás.)

3. Kiemelkedően sikeres oktatási-nevelési projekt a klímaváltozással, ökológiával,

környezeti problémákkal, globális változásokkal, természetvédelemmel kapcsolatban

(óvoda, általános iskola, középiskolák, szakképző intézmények, egyetem, doktori

képzés, post-graduális képzések, e-learning, távoktatás…).

4. Kiemelkedően sikeres ismeretterjesztési-szemléletformálási projekt vagy akció,

kampány a felnőtt lakosság, aktív szakemberek vagy döntéshozók között.

5. Klímavédelmi célú erdőtelepítés, az adott kontinensen őshonos fajokkal, diverz

növényzettel, mezőgazdasági művelésből kivett vagy volt ipari vagy volt települési

területen.

6. Vízi és vizes ökoszisztémák hatékony védelmével kapcsolatos eset. (pl. Holtágat, tavat,

patakot, lápot, mocsarat… alakítottak védett területté, természetvédelmi oktatóhellyé,

kutatóállomássá, ökoturizmus központtá…).

7. Természetes vagy természetközeli erdő ökoszisztémák hatékony védelmével kapcsolatos

eset. (Nagy összefüggő erdőterületet, városkörnyéki erdőt stb… alakítottak védett

területté, természetvédelmi oktatóhellyé, kutatóállomássá, ökoturizmus központtá,

tanösvénnyé…)

8. Természetes vagy természetközeli gyepek, kaszálók, legelők lágyszárú ökoszisztémák

hatékony védelmével kapcsolatos eset ( pl. füves élőhelyet alakítottak védett területté,

természetvédelmi oktatóhellyé, kutatóállomássá, ökoturizmus központtá,

tanösvénnyé…).

9. Kiemelkedően sikeres biogazdálkodási projekt (növényvédőszerek és műtrágyák

mellőzésével, alacsony széndioxid kibocsátással, energia- és víztakarékosan piac és

versenyképes növénytermesztés, állattartás).

10. Kiemelkedően sikeres környezetbarát agrárerdészeti projekt.

11. Kiemelkedően sikeres mitigációs megoldás a közlekedés, ipar, lakóházak, települések,

hulladékgazdálkodás területén. (pl. Energia és víztakarékos megoldás, ami csökkenti a

CO2 kibocsátást is.)

12. Sikeres, környezetbarát vízgazdálkodási megoldás.

13. Kiemelkedően sikeres munkaszervezési megoldás (otthonról végezhető távmunka,

online munka…), amivel jelentősen csökkentette a cég a közlekedést, közlekedési

eszközök igénybevételét.

14. Sikeres klímaadaptációs megoldás az egészségügy területén. (Kórházak olyan építészeti

megoldása, ami csökkenti a klimatizálási költségeket, klímaváltozással összefüggő

járványügyi intézkedések, közegészségügyi fejlesztések, hőségriasztáshoz kapcsolódó

hatékony intézkedéssor…)

15. Sikeres városépítészeti, területrendezési megoldás, vagy jogalkotás, ami növelte a

zöldfelületek, parkok, fasorok, zöldtetők, magánkertek arányát, számát, felületét,

településkörnyéki jóléti erdők létesítését.

16. Sikeres adópolitikai, államigazgatási vagy jogalkotási megoldás, ami csökkentette a

széndioxid kibocsátást, környezetszennyezést, növelte a természetes élőhelyek arányát.

17. Sikeres adózási, felvilágosító, szociálpolitikai vagy jogi megoldás a túlnépesedés

megfékezésére, a népsűrűség csökkentésére (külföldi jó példák).

18. Sikeres oktatási-szakképzési megoldás a lakosság (vagy fiatalok) képzettségi

diverzitásának, sokféleségének növelésére (sok választható tárgy bevezetése köz- és

felsőoktatásban, szakképzés diverzifikálása, választható szakirányok, kreditrendszeres

megoldások, szakok számának növelése szakképzésben és felsőoktatásban). Olyan

megoldás, amivel csökkenthető a munkaerő-piaci verseny, növelhető a társadalmi szintű

rugalmasság, alkalmazkodóképesség, diverzitás.

19. Sikeres megoldások a munkavállalói mobilitás (mint társadalmi alkalmazkodási forma)

fokozására bel- és külföldi szinten (nyelvtudás, családcentrikus megoldások, támogatási

formák, képzés).

20. Sikertörténetek a nemzetközi összefogások erejére a környezet- és klímaügy területén.

Szervezetek, intézmények, cégek, kormányok, civil-szervezetek, vagy önkormányzatok

közötti nemzetközi együttműködés.

III. Jó példák és gyakorlatok gyűjteménye (Best Practices)

Az esettanulmányok sorszáma a II. fejezetben ismertetett esettípusok sorszámával egyezik meg,

így egy sorszámból több is előfordulhat, miközben más sorszámok hiányozhatnak.

A gyűjtemény tartalma:

1. A NASA szerepe a klímaváltozás globális megfigyelésében

2.a. A klímaváltozáshoz kötődő tudományfinanszírozás problémái és megoldásai (jó

gyakorlatok, jó példák a nagyvilágból) című esettanulmányok a jelen tanulmányhoz

kapcsolódó tananyag 13-18. leckéinél került bemutatásra jelen gyűjteményünkben csak a

teljesség kedvéért hivatkozunk rá.

2.b. A klímaváltozással, alkalmazott ökológiával és környezeti kutatásokkal

kapcsolatos tudományfinanszírozás publikációs problémáinak újszerű megoldása –

Az Applied Ecology and Environmental Research című nemzetközi tudományos

folyóirat publikációs politikája

3. Pioneers into Practice – tudásmegosztás egy nemzetközi csereprogram szakértői

között

4. Szemléletformálás - A Föld napja

5. Helyi és őslakos közösségek szerepe az erdőgazdálkodásban

6. A Balaton vízminőségének javítására tett intézkedések

9. A biogazdálkodás módszere a klímaváltozás mérséklésére Kubában és

Ugandában

10. Agrárerdészeti (Agroforestry) projektek Nepálban

11. Kiemelkedően sikeres mitigációs megoldás a lakóházak és középületek esetén -

Velux Modell Otthon 2020 projekt

12. Sikeres, környezetbarát vízgazdálkodási megoldás - Ivóvíz előállítása levegőből

különböző technológiákkal

13. Perth és Melbourne munkahelyi közlekedési terveinek sikere

(A Workplace Travel Plans in Melbourne and Perth, 2007 tanulmányban foglalt

eredmények bemutatása a jelen tanulmányhoz kapcsolódó tananyag 13-18. leckéinél

került bemutatásra, jelen gyűjteményünkben csak a teljesség kedvéért hivatkozunk rá)

14. Ökobarát kórházak - Chlidren’s Hospital of Pittsburgh of UPMC

15. Zöldtetők létesítésének elősegítése jogi szabályozás révén - Torontó városa,

Kanada

16. A Hulladékmentes Dánia - Erőforrás Stratégia a Hulladékkezelésben

20.a HERMES - Nemzetközi együttműködés az európai mélytengerek felfedezésére

20.b. Sikeres összefogás a társadalmi rugalmasság és szolidaritás fokozására – Az

Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza: Jóléti Programja

Jó példák, jó gyakorlatok

1. A NASA szerepe a klímaváltozás globális megfigyelésében

Earth Science Communications Team, NASA's Jet Propulsion Laboratory, California Institute of

Technology

Street address for use in online map searches:

4800 Oak Grove Drive

La Cañada Flintridge, CA 91011

Mailing address: 4800 Oak Grove Drive

Pasadena, CA 91109

Telephone: (818) 354-4321

Az klímaváltozás globális jelenség, melynek hatása és annak mértéke lokálisan eltérő lehet.

Bolygónk éghajlati folyamatait külső tényezők és az éghajlati rendszer belső folyamatai is

befolyásolják, így érthető, hogy az éghajlatváltozás egy többtényezős, bonyolult jelenség,

melynek az antropogén hatások nélkül is végbemegy, és ahogy azt megismertük, a földtörténet

során számos okból kifolyólag folyamatosan zajlik. Az ENSZ Kormányközi Éghajlatváltozási

Testületének ötödik jelentése „majdnem biztos” kategóriába sorolja, hogy a globális

felmelegedés gyors üteme antropogén tevékenységek következménye. Ez szorosan összefügg az

üvegházhatás jelenségével, ugyanis tény, hogy emberi tevékenység hatására a légkörben

folyamatosan nő az úgynevezett üvegházgázok koncentrációja, ami tovább növeli a természetes

eredetű üvegházhatást. A mérések alapján (ábra) az átlaghőmérséklet túlzottan gyors

emelkedése figyelhető meg, ami olyan környezeti, éghajlati változásokat eredményez, amikkel

az emberiség a saját fennmaradását veszélyezteti. Az is tény, hogy 2013-ban a CO2 napi szintje

meghaladta a 400 ppm-et, ismereteink szerint először az emberiség történelmében. Utoljára a

Pliocén korban, 3-5 millió évvel ezelőtt lehetett ekkora.

1. ábra. A globális felmelegedés üteme (1880-2013) (Forrás: National Aeronautics and

Space Administration - Goddard Institute for Space Studies)

Számunka azért fontos és jelentős e kérdéskör, mert jelenleg olyan mértékű változások mennek

végbe, amik az emberiség egészét is komoly kihívások elé állítják. A tudomány jelenlegi állása

szerint természetes és mesterséges okok is előidézik a klímaváltozást, ezért az emberi felelősség

megállapítása és a cselekvési lehetőségek feltárása saját jövőnket határozhatja meg. Mivel

összetett jelenség, érdemes tisztázni, hogy mit jelent, hogyan érzékelhető és miért érdemes

odafigyelni rá, tudományos eszközökkel megfigyelni és cselekedni.

Az éghajlatnak igen fontos szerepe van mindennapi életünkben: közvetve vagy közvetetten

meghatározza egészségünket, környezetünk és a természeti értékeink állapotát, a

mezőgazdaságot és az élelmiszerellátást, sok tekintetben pedig társadalmi és gazdasági

lehetőségeinket. Az évezredek alatt megfigyelt és lejegyzett időjárási tendenciákat az elmúlt

száz-százötven évben az emberiség számos módszerrel már számszerűsítve tudta követni, sőt,

különböző tudományos módszerekkel visszamenőleg, sok évezred távlatából is sok mindent

megtudtunk már a régmúlt éghajlati viszonyairól (pl. oxigénizotópos módszerrel a sarki

jégtakaróból vagy üledékekből). Ma már számos különböző indikátort figyelünk, amiknek

változása néha drasztikus, olyannyira, hogy akár életeket követel: a hőmérséklet változása, a

hőhullámok gyakorisága és intenzitása, a fagyos napok száma, a csapadékintenzitás különböző

időtávokra vizsgálva stb. Mindezeket helyi vagy globális szinten is érdemes vizsgálni.

Nemzetek teljes termése mehet tönkre egy extrém száraz időszak miatt, a sosem látott

csapadékintenzitás és a sokszor velük járó viharok városok áramellátását képesek egy időre

tönkretenni vagy a közlekedésen keresztül megbénítanak városrészeket. Az éghajlatváltozással

összefüggésben potenciálisan növekszik az UV sugárzásnak való kitettség, ami elsősorban a

bőrre és a szemre gyakorol káros hatást. A krónikus betegségekben szenvedők, a 65 év felettiek

és a gyermekekre különösen veszélyesek lehetnek ezek a változások, hiszen nehezebben

alkalmazkodnak a szélsőséges körülményekhez. A szárazságok és az intenzív esőzések a

városok közüzemeit teszik próbára, így azoknak fel kell készülniük az új, eddig kevésbé

jellemző időjárási viszonyokra. De ez nem csak az embernek kihívás. Míg mi csak a szélsőséges

időjárási jelenségeket és környezeti katasztrófákat (pl. gleccserek visszahúzódása,

vízszintemelkedés, belvízkár) érzékeljük, addig a nehezen vagy nem alkalmazkodó fajok és

egyedek fokozott veszélynek vannak kitéve. A felmelegedés sebessége olyan gyors, hogy

számos faj képtelen alkalmazkodni és új élőhelyeket találni.

Megoldás

A cselekvés első lépése, hogy megfelelő információval, tudással, adattal rendelkezzünk a

környezetünkről és annak változásairól. A NASA jelenleg óriási adatmennyiséget gyűjt, tárol és

bocsájt bárki rendelkezésére, amik a klímaváltozás számos indikátorának méréseiből

származnak – mindebből kimutatások, grafikonok, ábrák készülnek az egész bolygóra

vonatkozóan.

A NASA kétféle megközelítést alkalmaz a klímaváltozást illetően:

Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése és szintjének stabilizálása;

A klímaváltozás elkerülhetetlen következményeihez való alkalmazkodás.

A csökkentés terén kétféle cselekvési irány van: csökkenteni a kibocsátást a légkörbe (pl.

fosszilis tüzelőanyagok égetése energia vagy hő előállítása, vagy közlekedés céljából, továbbá

azon „nyelők” erősítése, amik képesek akkumulálni vagy tárolni az üvegházhatású gázokat (pl.

óceánok, erdők, talaj). Utóbbiba értendőek a káros hatások enyhítési megoldásai, pl. túlzott

tengerszint-emelkedés, élelmiszerellátási problémák, extrém időjárási események).

Példaként szolgál a fenti, NASA által készített térkép a globális hőmérséklet-anomáliákat

mutatja 2000-2009 között. Nem abszolút-hőmérsékletet mutat, hanem az eltérést: egyes régiók

mennyivel melegedtek fel vagy hűltek le, összehasonlítva az 1951-1980 közötti időszak

átlagával. Átlagosan 0,6 °C magasabb, mint akkor volt. Érdekes módon a sarkvidéken kb. 2 °C-

kal melegebb van.

Ennek oka a tengeri jégveszteség. Mivel a jégnek nagy a fényvisszaverő képessége (albedója),

ezért amikor megolvad, átadja a helyét a sötétebb óceánnak, ami felerősíti a felmelegedést,

hiszen az óceán felülete több hőt nyel el a Napból, mint a hó és a jég.

A NASA „Eyes on the Earth” programja, az éghajlati rendszerre vonatkozó tudásbázisa és

annak komponensei a világ egyik legnagyobb adatbázisát képezik a klímatudomány területén. A

NASA küldetése, hogy hatalmas mennyiségű tudományos adatot szolgáltasson, ami a

klímaváltozás megértéséhez. Például az Ügynökség adatai a Gravity Recovery and Climate

Experiment (GRACE) és az Ice, Cloud and land Elevation Satellite (ICESat) küldetéseiből,

továbbá az űrbéli radareszközökből egyértelműen azt mutatják, hogy nem várt gyors ütemben

változnak a Föld nagy jégtakarói. A Jason-2/Ocean Surface Topography Mission (OSTM) és a

Jason-1 küldetések megállapították a tengerszint emelkedésének sebességét.

Ezen eszköz segítségével megfigyelhetőek bolygónk „életjelei”, pl. a tengerszint-változás, a

CO2 vagy a sarki ózonkoncentráció. Nyomon követhető a víz útja az egész bolygón a „gravity

map” segítségével a NASA GRACE műholdjairól, vagy vulkánkitöréseket és erdőtüzeket lehet

nyomon követni a szén-monoxidkibocsátást figyelve. Láthatóak a feldfelszín leghidegebb és

legmelegebb helyei a globális felszíni hőmérséklettérképen.

Az "Eyes on the Earth" bemutatja a NASA összes működő Föld-megfigyelő küldetését valós

időben, és lehetővé teszi azok összehasonlítását egy tudós vagy egy iskolás mércéje szerint is.

A NASA a részletes klímaadatbázist elérhetővé teszi a globális közösség számára – civilek,

döntéshozók, tudományos élet képviselői az ügynökségeknél szerte a világon. (Nem feladata

ugyanakkor a klímapolitikák írása, vagy akárcsak részlegesen is megválaszolni a klímaváltozás

kérdéseit.) A NASA az Amerikai Egyesült Államok kormányának egyik ügynöksége a

tizenháromból, amit az Egyesült Államok „Global Change Research” programjának része,

melynek jog szerinti kötelessége segíteni a nemzet és a világ megértését, becsülni, megjósolni és

választ adni a globális változásokra.

Üvegházhatású gázok városi kibocsátásának megfigyelése az űrből

Jobbról balra: A NASA Orbiting Carbon Observatory-2 (OCO-2) műholdja, amely szinte

globális lefedettséggel készít CO2 mintákat a városok egy részéről. Második a Japán Űrkutatási

Ügynökség (Japanese Space Agency) GOSAT műholdja durvább felbontással készít felvételeket

a városok egy részéről, mint az OCO-2. A NASA OCO-3 műholdja hasznos teher a Nemzetközi

Űrállomáson (International Space Station), mely tartalmaz egy un. városi módot is, melynek

segítségével majdnem az összes földi város és erőmű rendszeresen időközönként

feltérképezhető. Utoljára, a távérzékeléses eszközök következő generációja, amit ha három

geostacioner pályán lévő műholdra telepítenek, akkor közel folyamatos, teljes lefedettséget

biztosít szinte minden városról a földön.

2010-ben indult a Carbon Monitoring System (CMS), azaz a NASA Karbonmegfigyelő

Rendszere, mely az Egyesült Államok kormánya által alapított előremutató kezdeményezés. A

CMS folyamatosan fejleszti a földi karbonformák nyomonkövetését (vagyis hol vannak a

különböző szénformák) és azok átalakulását (vagyis hogyan vándorolnak egyik formából a

másikba).

A rendszer végső célja a szénforrások és –nyelők változását mérni, megérteni és megjósolni, és

áttörést elérni e téren, tekintve, hogy ez nagymértékben meghatározhatja, hogy bolygónk

hogyan reagál a növekvő kibocsátásokra és/vagy a klímaváltozás elleni erőfeszítéseinkre. E

munka szintén segíthet a rövidtávú stratégiaalkotás és -tervezés során.

A NASA-hoz kapcsolódó Megacities Carbon Project a világ nagyvárosainak üvegházhatású

gázkibocsátásának pontos mérésére és megfigyelésének nehézségeire fókuszál. A fosszilis

üzemanyag CO2 kibocsátásának háromnegyede a földfelszínnek csupán 2%-áról érkezik: a

városokból és az azokat ellátó erőművekből. A projekt jelenleg a párizsi és Los Angeles-i

mintaprojektekre fókuszál, ezeken a helyeken a levegőminőséget ellenőrzik. A cél világszerte

elterjeszteni és telepíteni egy olyan karbon megfigyelő rendszert, mely a döntéshozóknak

lehetővé teszi, hogy teljes mértékben lássák a szénforrások és –nyelők rendszerét, és azok

változását az idővel.

A Los Angeles-i megaváros megfigyelő rendszer bemutatása

A Los Angeles-i övezetben in-situ szenzorok végeznek folyamatos és pontos méréseket az

üvegházhatású gázok kibocsátásáról, illetve annak CO2, CH4 és CO tartalmáról. a Wilson-

hegyen lévő eszköz naponta többször szkenneli a területet és ferde-oszlopos keveredési

arányokat mér. Egy másik távérzékelési eszköz a Kaliforniai Egyetemen folyamatos nappali

méréseket végez az oszlopok keveredési arányairól. Légi és mobillaborok nyújtanak ritkán, de

intenzíven mérési adatokat. Más eszközök a szelet és a réteghatárok magasságát vizsgálják.

A klímaváltozás, üvegházhatás, kibocsátások összefüggő rendszere miatt elkerülhetetlen, hogy

ne foglalkozzon a klímaváltozás kapcsán az alternatív energiaforrásokkal a NASA is, így a szél-,

hullám- és napenergiával, továbbá a bio-üzemanyagokkal, de a klímaváltozás összefüggéseit

aligha tárhatnánk fel ilyen és ezekhez hasonló mérések, adatok nélkül.

[1] A NASA klímaváltozással foglalkozó honlapja: http://climate.nasa.gov/solutions/adaptation-

mitigation/

[2] Magyarország Környezeti Állapota 2013,

http://neki.gov.hu/?TeruletKod=0&Tipus=content&ProgramElemID=2&ItemID=1501

[3] Berényi Dénes: Hogy állunk a klímaváltozással?,

http://www.termeszetvilaga.hu/szamok/tv2011/tv1103/berenyi.html

[4] A NASA adatbázisai: http://data.giss.nasa.gov/

[5] A NASA adatbázisa alapján készített klímaváltozást bemutató képei:

http://climate.nasa.gov/state_of_flux

[6] A NASA Föld megfigyelő: http://earthobservatory.nasa.gov/

2.a. A klímaváltozáshoz kötődő tudományfinanszírozás problémái és megoldásai (jó

gyakorlatok, jó példák a nagyvilágból) című esettanulmányok a jelen projekt tananyagának

13-18. leckéinél került bemutatásra itt csak a teljesség kedvéért hivatkozunk rá.

2.b. A klímaváltozással, alkalmazott ökológiával és környezeti kutatásokkal kapcsolatos

tudományfinanszírozás publikációs problémáinak újszerű megoldása – Az “Applied

Ecology and Environmental Research” című nemzetközi tudományos folyóirat publikációs

politikája

Dr. Hufnagel Levente

főszerkesztő

Applied Ecology and Environmental Research

ALÖKI Alkalmazott Ökológiai Kutató és Igazságügyi Szakértői Intézet Kft.

e-mail: aeerjournal@gmail.com, leventehufnagel@gmail.com

Probléma:

A tudományfinanszírozás egy speciális kérdése az elsőfajú tudományos publikációk

megjelentetésének támogatása. Ahhoz, hogy a kutatók tudományos eredményei bekerüljenek a

nemzetközi szakmai vérkeringésbe, lehetőleg olyan nemzetközileg jegyzett, indexelt, referált

tudományos folyóiratokban kell publikálni azokat amelyek minél jobban megfelelnek az alábbi

kritériumoknak:

A folyóiratnak nemzetközi szerkesztőbizottsága van, akik segítik a magas szakmai

színvonal fenntartását és a folyóirat szakmai hírnevének erősítését, a legjobb szerzők és

lektorok felkutatását, a cikkek szakmai ellenőrzését.

A folyóiratban minden beérkezett kéziratot regisztrálnak és előzetes formai és tartalmi

szűrés után (ha a kézirat az alapvető követelményeknek megfelel) titkos és anonim

módon lektoráltatnak legalább 2 bíráló felkérésével.

A folyóirat nemzetközileg regisztrált periodika, amely ISSN számmal rendelkezik,

A folyóiratban megjelent valamennyi cikk DOI azonosítóval rendelkezik, így mindig

megtalálható és elérhető a kutatók számára.

A folyóiratot több nagy könyvtár és egyéb intézmény is felveszi repozitóriumába.

A folyóiratban megjelenő cikkeket referáló folyóiratok és adatbázisok folyamatosan

nyomon követik és feldolgozzák.

A folyóirat Enhanced Publication Policy-t alkalmaz, vagyis a megjelenő cikkekhez

háttéradatok, felhasználást segítő dokumentációk csatolhatók, így értéknövelt

publikációk keletkeznek.

A folyóirat Open Access Policy-t alkalmaz, vagyis a megjelent cikkeket teljes

terjedelmükben szabadon és térítésmentesen az olvasók rendelkezésére bocsátja az

interneten.

A folyóirat szerepel az évente megjelenő világszintű Journal Citation Report-ban így

nemzetközileg elismert impact factora van.

Az ilyen folyóiratok fenntartása, működtetése jelentős anyagi ráfordítást igényel. Egy folyóirat

működtetése háromféle finanszírozási szerkezetben képzelhető el:

1. „Az olvasó fizet modell”: ez a hagyományos folyóiratok alapvető finanszírozási

módja. A folyóirat példányait, vagy internetes olvasási lehetőségét meg kell

vásárolni. A rendszer hátránya, hogy akadályozza a folyóiratban megjelent

tanulmányok lehető legszélesebb terjesztését és különösen a harmadik világ

országaiban az ilyen folyóiratban megjelent cikkeket a kutatók nem tudják

figyelembe venni munkájuk során.

2. „A szerző fizet modell”: ez az Open Access típusú, tehát szabad hozzáférésű

publikációk tipikus finanszírozási formája. Hátránya, hogy szegény országok

tehetséges, de anyagiakban hátrányos helyzetű kutatói nem mindig engedhetik

meg maguknak, hogy a publikáció sokszor borsos árát megfizessék. Így fontos és

jó színvonalú kutatások esetleg publikálatlanul, vagy a nemzetközi tudományos

vérkeringéstől elzárt lokális nemzeti folyóiratokban elsikkadhatnak.

3. „A kiadó fizet modell”: ezen az elven működhetnek egyes rangos egyetemek

házi folyóiratai, vagy valamilyen állami vagy közösségi forrásból finanszírozott

orgánumok esetleg cégek saját folyóiratai. Ez egy elvileg ideális rendszer lenne,

de sokszor nehéz olyan jótékony és tőkeerős kiadót vagy mecénást találni, aki

önkéntes és ellenszolgáltatás nélküli garanciát vállal egy folyóirat folyamatos

működtetésére. Ezen rendszernek is vannak továbbá hátrányai, nevezetesen, hogy

a finanszírozást vállaló kiadótól, mecénástól, vagy az államtól függővé válik a

folyóirat szerkesztősége, ami nemzetközi tudományos folyóiratnál erősen

kétséges helyzet, hiszen megnyitja a publikációs politika manipulálásának

lehetőségeit, amikor felmerül annak gyanúja, hogy a kéziratok elfogadását,

nemcsak a cikk szakmai minősége, hanem annak tartalmi megállapításai is

befolyásolják. Például egy gyógyszergyár által finanszírozott folyóiratban esetleg

nehéz olyan cikket megjelentetni, amely az adott cég termékét kevésbé

hatékonynak vagy jónak, esetleg veszélyesebbnek találja egy vagy több másik

cég termékéhez képest. Egy államilag támogatott folyóiratnál esetleg nehéz olyan

tudományos cikket megjelentetni, amely az adott kormányzat politikájának

szakmai bírálataként is felfogható. Egyház által támogatott folyóiratban nehéz

olyan cikket publikálni, ami ellentétes következtetésékre vezet, mint az adott

egyház által képviselt tantételek.

Megoldás:

Az Applied Ecology and Environmental Research című folyóirat küldetésének tekinti, hogy az

emberiség egészének érdekeit szolgáló kiemelkedő jelentőségű ökológiai és

környezettudományi cikkek, köztük különösen a globális klímaváltozás hatásait vizsgáló magas

színvonalú tanulmányok a világ minden országából származó kutatók számára ingyenesen

megjelentethetők és ingyenesen elérhetők, olvashatók legyenek, méghozzá úgy, hogy az

államtól, magáncégektől, vagy más szervezetektől való függetlenség is biztosítható legyen.

Ennek érdekében a világon elsőként vezette be „az alacsonyabb minőség és jelentőség

finanszírozza a magasabbat modellt”, amelynek lényege, hogy a folyóirathoz beérkezett

cikkek a témájuk tudományos és társadalmi jelentősége, valamint szakmai színvonaluk és

minőségük alapján 4 prioritási osztályba sorolódnak a lektorálás folyamata során. Ezek közül a

„nagyon magas és magas prioritású” kéziratok ingyenesek, ezen belül a “nagyon magas”

prioritási kategóriába kerültek még időbeli és sorrendi elsőbbséget is élveznek, a „közepes és

alacsony prioritású” kéziratok viszont elfogadásuk esetén Open Access publikációs díjat

fizetnek, vagyis finanszírozzák a folyóirat többi cikkének megjelentetési költségeit és az ehhez

vezető szakértői és technikai szerkesztői munkát is. A medium és low kategóriák között a

fizetendő díj tekintetében van különbség. Ezen túlmenően a folyóirat minden díjfizetésre

kötelezett kategóriában díjkedvezményt biztosít a fejlődő országok kutatói számára, így némileg

a „gazdagabb országok támogatják a szegényebbeket” elv is megvalósul.

Forrás:

[1] A folyóirat honlapja: www.aloki.hu

3. Pioneers into Practice – tudásmegosztás egy nemzetközi csereprogram szakértői között

Climate-KIC Közép-Magyarország

Alkotás út 17-19.

DéliPont Irodaház 6. em.

Budapest 1123 Magyarország

+36 (1) 793-1974

A Climate-KIC oktatási programja – Barna Orsolya

orsolya.barna@ppis.hu

A Pioneers into Practice program – Nagy Edit

edit.nagy@ppis.hu

A klímaváltozás kihívásai radikális innovációt – vagy változást – igényelnek a szocio-

technológiai rendszerben, például a városok és régiók mobilitási, energiahálózati és a háztartási

rendszerében. Ez elkerülhetetlenné teszi a klímaváltozáshoz és az innovációhoz való hozzáállás

gyökeres megváltozását. A klímaváltozás hatásainak csökkentése, vagy az adaptáció is számos

új innovációt, technológiát igényel. Ezeken túl azonban új szaktudást, képességeket is igényel

elsősorban azok részéről, akik ezen területeken dolgoznak.

Mivel a klímaváltozás globális jelenség, ezért nem elég helyi megoldásokat találni, hanem minél

szélesebb körű nemzetközi összefogást kell megvalósítani. Ennek finanszírozása nem csak

támogatásokon keresztül valósulhat meg, hanem piaci alapon is. Mind az USA-val, mind a

Távol-Kelet több képviselőjével nehezen lehet tartani tempót, a technológiai újítások egymás

után születnek, miközben a klímaváltozás hatását nap mint nap érezhetjük és egy modernkori

népvándorlásnak vagyunk tanúi.

Az IPCC 5. jelentése egyértelműen és naprakészen mutatja be ismereteinket a klímaváltozásról,

ugyanakkor részben felhívja figyelmünket az ismerethiányokra is. Míg a klímaváltozással

foglalkozó tudósok 98 %-a egyetért abban, hogy van klímaváltozás és ez az emberi tevékenység

következménye, addig újra és újra hallhatunk olyan döntéshozókat, politikusokat és más, nem

szakembereket nyilatkozni ez ügyben, akik az egész jelenséget tagadják. Akárhogy is, a

klímaváltozás egy mérhető, folyamatban lévő, a bolygónk jelentős részén gyors és radikális

változásokat előidéző jelenség, amiről minél többet kell, hogy tudjunk – ahogy azokról az

eszközökről is, amikkel ellene tehetünk.

Míg ezen területek őslakosainak évszazadok álltak rendelkezésére, hogy megismerjék

környezetüket, tudásukat növeljék arról, milyen az időjárás, hogyan tudják hatékonyan művelni

földjeiket és alkalmazkodni a változásokhoz (pl. tengerszint-változás, erdőtűz), addig ma már

őket is jelentősen érinti a klímaváltozás. Két professzor a Kansas-i egyetemről kiadott egy

tanulmányt, melyben összegyűjtöttek olyan eseteket, amikor sikeres adaptációs

mechanizmusokat sikerült hagyományos tudásra alapozva kidolgozni, ezáltal kiküszöbölve a

klímaváltozás káros hatásait. Ezek többnyire meliorációs megoldások, amiket a saját jogaik

védenek vagy tartatnak be. Egy alaszkai faluban, Husliában, az őslakos közösséget kb. 300 lakó

alkotja. Mint Alaszka nagy részén, ezen a területen is drasztikusan változik a hőmérséklet az

elmúlt 15 évben, és egyre sűrűbben pusztítanak nyaranta intenzív tüzek. A lakosok azonban

régóta ismerik a módját, hogyan kell a fafajtákat ültetni és aljnövényzetet ritkítani, hogy meg

tudják fékezni a tüzet, „pufferzónát” alkotva a védendő területek körül és ezek segítségével

elcsitítják azokat. Más alaszkai őslakosok az árvizek előrejelzéséhez értenek, és ezek a tudások

rengeteg embernek segíthetnek – ugyanakkor nincsen kiaknázva a bennük rejlő potenciál.

Ezeket a tudásokat – a tanulmány szerint piacosítani lehet, ezen keresztül megosztani másokkal,

ez pedig közösségi szinten óriási előnyökhöz vezet. Ez természetesen rengeteg jogi kérdést is

felvet, ugyanis a fejlett és fejlődő országokban a tudás, például egy új találmány birtoklása az

egyén sikerességét növelheti, ha a tudást megőrzi és piacképes termék vagy szolgáltatás születik

belőle. A fenti példához hozzátartozik, hogy az őslakos törzsek jó része

nem szívesen osztja meg tudását, ugyanis félnek, hogy elveszítik ezáltal szuverenitásukat. A

megoldáshoz olyan jogszabály alkotása volt szükséges, ami egyszerre védi meg a tudást és

osztja meg másokkal, hogy ők is alkalmazkodhassanak a klímaváltozáshoz.

Az Európai Unió tehát mind a piaci érdekek, mind az ezzel szorosan összefüggő adaptációs

készség növelése miatt érdekelt abban, hogy a tudás, ami a múltban felhalmozódott vagy épp

most az egyetemeken, kutatóközpontokban, vállalkozásoknál születik, mihamarabb eljusson a

közösség minden részéhez. A jelen döntéshozóihoz manapság különösen fontos lenne eljuttatni.

Megoldás:

Ahhoz, hogy az Európai Unió számos területen képes legyen a világ élvonalában maradni,

ráadásul még növelni is a versenyképességet, ezért létrehozta az Európai Innovációs és

Technológiai Intézetet (European Institute of Innovation and Technology; EIT). Az EIT az

Európai Unió 2008-ban alapított független szervezete, mely 2009-ben kezdte meg működését

azzal a céllal, hogy támogassa az innovációt és a vállalkozóvá válást Európa szerte. Ezzel az

unió gyorsabb gazdasági növekedést célzó stratégiájának egyik eszköze. Az elsődleges cél, hogy

a legmagasabb színvonalú felsőoktatási, kutatási és fejlesztési tevékenységek integrálásával

hozzájáruljon az unió és a tagállamok innovációs kapacitásának fejlesztéséhez.

A közösség szerepe

Az EIT céljait többek között az un. Tudás- és Innovációs Társulásokon (Knowledge and

Innovation Community) keresztül igyekszik elérni, amik az egyetemek, kutatóintézetek és

vállalatok partnerségén alapuló hálózatát jelentik. Az Intézet létrehozásával az EU megpróbálja

egységesíteni az úgynevezett "tudásháromszöget", vagyis összehangolni ezen intézmények

tevékenységét, lökést adva ezzel az európai innovációnak. Az EIT székhelye Budapesten

található, melyet 2008. március 11-én hoztak létre az Európai Parlament és a Tanács

294/2008/Ek Rendeletével. Működését 2010-ben kezdte meg. Az EIT jelenleg 50 főt alkalmaz,

elnöke José Manuel Leceta.

2009 decemberében három KIC-et hoztak létre, ezek a klímaváltozással (Climate-KIC), az

energetikával (InnoEnergy), valamint az infokommunikációval (EIT ICT Labs) foglalkoznak.

(2014-ben újabb két KIC alapult meg: az egészséges élettel és az aktív korosodással az EIT

Health, a fenntartható kitermeléssel, feldolgozással, újrahasznosítással és helyettesítéssel az EIT

Raw Materials foglalkozik.) Az EIT a KIC-ek felállításával az innovációs akciók

menedzsmentjének referenciamodelljét szándékozik kialakítani. A KIC-ek termékeket,

szolgáltatásokat fejlesztenek ki, új vállalkozásokat indítanak, és a vállalkozók egy teljesen új

generációját képzik.

A Climate-KIC több mint 250 európai partnert összefogó közösség, melynek célja, hogy széles

körben elérhetővé tegye a klímaváltozás negatív hatásainak csökkentéséhez szükséges

szaktudást és elősegítse innovatív termékek, szolgáltatások piacra jutását. Feladata az

innovációs folyamatok ösztönzése és egyszerűsítése az érintett európai intézmények, vállalatok

és tudományágak releváns szereplőinek közösséggé szervezésén keresztül. Az oktatásra,

innovációra és vállalkozói készségek fejlesztésére támaszkodva a gyakorlatban gyorsan

alkalmazható megoldásokat kínál a klímaváltozás által támasztott stratégiai kihívásokra. A

Climate-KIC jelenleg brit, dán, francia, holland, lengyel, magyar, német, norvég, olasz, spanyol

és svájci regionális központokkal működik.

Oktatás

A Tudás- és Innovációs Társulásokon kívül az EIT-nek egy másik fontos tevékenysége is segíti

a tudás növelését, terjedését: az oktatás. Az EIT egyik legfőbb hozzáadott értéke, hogy az

oktatást az innovációs hálóba integrálja, tekintve, hogy az gyakran hiányzik a sokkal

hagyományosabb kutatási-üzleti partnerségi kapcsolatokból. Az EIT ezáltal igyekszik támogatni

a jövő vállalkozóit, és alapvető változást elősegíteni a vállalkozói szféra kultúrájában és

hozzáállásában. Azáltal, hogy az EU az EIT-t finanszírozza, nem csak a jövő tehetségeibe fektet,

akik start-upokat hoznak létre, hanem hozzájárul a meglévő vállalkozások innovációjához így ez

lehet a növekedés forrása. Ezzel a szemlélettel hozták létre a KIC közösségek a saját oktatási

programjukat , ami nagyon erősen támogatja a vállalkozói és innovációs képességek fejlődését,

amiket az európai innovációs rendszer igényeire szabtak.

A KIC-ek felsőoktatási partnereinek fókuszában az innovatív tananyagok fejlesztése áll, mely

segítségével a tanulók, vállalkozók, üzleti innovátorok olyan tudáshoz és képességekhez jutnak,

ami elengedhetetlen egy tudásra és vállalkozásokra épülő társadalomban. Ezek az innovatív

programok az egyetemek, vállalkozások és kutatóközpontok partnerségén alapulnak, akik

szorosan együttműködnek és kettős diplomát adnak, nemzetközi és ágazatokon átívelő

mobilitási tapasztalatot, továbbá az innovációhoz és vállalkozáshoz szükséges tudást.

2011-ben több mint 600 tanuló volt, 2012-ben több mint 1300 csak a mesterfokon. Az EIT

2014-2020 között 3,18 milliárd eurós teljes költségvetést irányozott elő az oktatási

tevékenységekre. Ezalatt az időszak alatt a tervek szerint 10000 mester- és doktori fokozatú

jelentkezőt kíván kiképezni az újfajta tananyaggal, ami kombinálja a kiemelkedő tudományos és

technikai tudást a vállalkozásfejlesztési ismeretekkel.

A Pioneers into Practise program

A Climate-KIC-en belül kifejlesztettek egy szakmai programot Pioneers into Practice (PIP)

néven. E program a résztvevőknek segít minél szélesebbkörű szemléletre és minél részletesebb

tudásra szert tenni egy általa preferált részterületen. A PIP egy 12 EU régió részvételével zajló,

nemzetközi szakértő-csereprogram. A program célja, hogy elősegítse az alacsony széndioxid

kibocsátással működő, versenyképes európai gazdaság kialakulását. Ennek érdekében

klímaváltozással és fenntarthatósággal foglalkozó szakértőket helyeznek el a fogadó

szervezeteknél egy-egy hónapra. A szakértőknek és a fogadószervezeteknek is meg kell felelni

bizonyos szakmai feltételeknek, majd a szakértők a fogadó szervezettel egyeztetve egy

klímaváltozással vagy fenntarthatósággal kapcsolatos projekten dolgoznak, és egy egyeztetési

folyamat során találják meg egymásban az ideális partnert. Ilyen projekt lehet például egy cég

energiafelhasználásának csökkentése, fenntartható városi rendszerek megtervezése

önkormányzatok számára, vagy akár egy környezetvédelmi kérdés rövid, gyerekek figyelmét

felkeltő ábrázolása. A különböző hátterű szakértők és szervezetek együttműködésével,

tapasztalatcseréjével fejlődik a résztvevők innovációs képessége. Ez különböző hátterű egyének

számára nyújt egy sor olyan lehetőséget, amivel fejleszthetik tudásukat a rendszerinnováció

működéséről, hogy aztán egy fenntarthatóbb társadalmat hozzanak létre. A PIP egy ember-

orientált program, amely kimozdít a komfort zónából, s melynek középpontjában a Climate-KIC

régiók és városok kulcsfontosságú kihívásai állnak.

A fogadó szervezeteket egy hazai és/vagy egy külföldi szakértő segíti egy klímaváltozással vagy

fenntarthatósággal kapcsolatos projekt megvalósításában. A szakértők egy hónapot egy hazai,

egy hónapot egy külföldi szervezetnél töltenek. A résztvevők így kikerülnek a megszokott

környezetükből, és tudásukat innovatívan hasznosítják egy eltérő közegben. A gyakorlati

munkán túl a szakértők workshopokon vesznek részt, továbbá ellátogathatnak egy nemzetközi

innovációs fesztiválra is. A program a résztvevők összes költségét, továbbá a kétszer egy

hónapra járó munkabérét és annak járulékait is fedezi.

Szakértőnek jelentkezhet, aki Közép-Magyarországon vagy a 12 programrégió bármelyikében

él, dolgozik, vagy tanul, aki egyetemi végzettséggel rendelkezik klímaváltozással vagy

fenntarthatósággal kapcsolatos területen, vagy egyetemi végzettséggel rendelkezik bármilyen

egyéb területen és kétéves fenntarthatósággal vagy klímaváltozással kapcsolatos

munkatapasztalata van, továbbá alkalmazotti munkaviszonnyal rendelkezik, vagy szabadúszó,

vállalkozó, vagy PhD/posztdoktori képzés hallgatója. Természetesen a folyékony angol

nyelvtudás is feltétel, legalább B2-es szinten. Utóbbi szintén elvárás a fogadó szervezet részéről,

továbbá biztosítani kell munkaállomást és szakmai felügyeletet a szakértőnek, illetve szintén

feltétel az angol nyelvtudás azon alkalmazottak részéről, akik a szakértővel kapcsolatba

kerülnek. Alapvetően bármilyen a 12 programrégióban működő szervezet jelentkezhet, de a

szakértő feladatának mindenképpen kapcsolódnia kell a klímaváltozás vagy a fenntarthatóság

témaköréhez.

A Climate-KIC oktatási tevékenységeinek portfóliójában e program kiemelkedő tevékenység,

ugyanis különös hangsúlyt fektet a PPP elvre: People, Place and Practice (emberek, gyakorlat,

hely). Emberek: A szocio-technológiai rendszerinnovációk függnek a különböző szereplőktől és

azok együttműködésétől: kormányzati, üzleti, kutatási intézmények, civil szervezetek.

Gyakorlat: Ezeknél a szervezeteknél gyökeres változás szükséges a hagyományos szemléletben,

szerepekben, és a vezetők és szakértők mindennapi gyakorlatában. Hely: A társadalmi szereplők

a legalkalmasabbak arra, hogy támogassák e rendszerinnovációt, melynek helyi szereplői a

települési és a regionális szervezetek, melyek helyi rendszerek működtetéséért felelősök,

továbbá a helyi vállalkozások, kutatási intézmények, civil szervezetek. Az oktatási

tevékenységen belül több más is található ugyanezen céllal (pl. Journey – nyári egyetem).

2014-ben Európaszerte 220-an vettek részt a programban, amely 2010-es indulása óta több mint

100 új üzleti vagy tudástranszfer megállapodáshoz és projektjavaslathoz segítette hozzá a

résztvevőket.

[1] Az EIT honlapja: http://eit.europa.eu/ (2015.08.24.)

[2] Az IPCC 5. jelentése: http://www.ipcc.ch/(2015.08.24.)

[3] A tudásmegosztás szerepéről, Alaszkában: http://phys.org/news/2015-06-indigenous-

knowledge-key-climate.html (2015.08.25.)

[4] A Climate-KIC központi honlapja: http://www.climate-kic.org (2015.08.24.)

[5] A PIP program magyar honlapja: http://klimainnovacio.hu/hu/program/pioneers-into-

practice (2015.08.24.)

További képek, infografikák itt: http://klimainnovacio.hu/hu/program/pioneers-into-practice

4. Szemléletformálás

A Föld napja

1616 P St. NW, Suite 340

Washington, DC 20036

Phone: +1-202-518-0044

communications@earthday.org

http://www.earthday.org/

A klímaváltozás jelensége sok szempontból a mai napig vitatott, nem csak a lakosság, hanem a

tudóstársadalom körében is. Anélkül, hogy az okokba belemennénk, a klímaváltozás jelenségét

egyértelműen és megingathatatlanul, számos tanulmányban bebizonyították, ám ez mit sem

számít, ha a lakosság, vagy éppen a döntéshozók erről semmit sem tudnak – ezzel lehetetlenné

téve a cselekvést, a megelőzést, vagy az adaptációt az elkerülhetetlen változásokhoz. Ezt segíti a

szemléletformálás, vagy más néven figyelemfelkeltés.

A szemléletformálás a klímaváltozás esetén olyan intézkedés, amely igyekszik felhívni a

figyelmet a klímaváltozás miatt megváltozott körülményekre és az adaptáció szükségességére.

Ugyanakkor nem minden résztvevő tájékozott kellőképpen arról, hogy mennyire sebezhető a

klímaváltozással szemben és milyen cselekvési lehetőségei vannak, hogy proaktívan

alkalmazkodjanak hozzá. Emiatt van óriási jelentősége a szemléletformálásnak az adaptációs

folyamat során, hiszen a megfelelő tudás birtokában lehet kezelni a klímaváltozás hatásait,

erősíteni az adaptációs képességet és csökkenteni a sebezhetőséget.

A lakosság tudatossága, klímaváltozással kapcsolatos veszélyérzete fontos, hogy növelni

lehessen a lelkesedést és a támogatást, az emberek mozgósítsák magukat és cselekedjenek, a

helyi ismereteket és erőforrásokat pedig megosszák és elterjesszék.

A döntéshozók és politikusok politikai tudatossága kulcsfontosságú, ugyanis meghatározó

szereplői az adaptációs folyamatoknak. A szemléletformálás hatékony kommunikációs

stratégiákat igényel, hogy meghozza a kívánt eredményt. Ezen stratégiák kombinációja a

megfelelő célcsoportokon egy bizonyos időn keresztül, széleskörben nevezhető személetformáló

kampánynak.

A személetformáló kampányok célja a helyi sajátosságoktól függ, de általánosságban

elmondható, hogy növelik az érdeklődést, a célcsoportot ellátják a megfelelő információkkal,

pozitív képet festenek és igyekeznek megváltoztatni az emberek viselkedését. Bár a

szemléletformálás gyakran az adaptációs folyamat első lépésekor fontos, a kutatások azt

mutatják, hogy a tudatosság szintje külső változók hatására időben ingadozik. Például Al Gore

Kellemetlen Igazság (An Inconvenient Truth, 2006) című filmje és az IPCC Nobel-békedíja

pozitív hatású volt a lakosság tudatosságára, viszont a 2010-11-es hideg európai tél idején az

IPCC kisebb hibái és a Kelet-angliai Egyetem (A természetes és antropogén eredetű

klímaváltozásról készítettek tanulmányokat) e-mailjei negatívan hatottak a lakosság

klímaváltozás iránti fogadókészségre, és növelték az általános szkepticizmust. Ebből

következik, hogy a figyelemfelkeltést a folyamat alatt végig szükséges fenntartatni és növelni az

általános szintjét.

A figyelemfelkeltő kampányok célcsoportjai lehetnek olyan embercsoportok, akik valamilyen

különös klímafenyegetés hatásának vannak kitéve, az érintettek, általában a lakosság. A végső

cél mindig a hosszútávú viselkedésváltozás. Ehhez egyének és szervezetek tudását kell növelni,

hogy több szinten is képesek legyenek megérteni és reagálni a klímaváltozás hatásaira. Persze

néha elég csak egyetlen hatást előtérbe helyezni, pl. Hollandiában: Élj a vízzel! (Live with

Water, don’t fight it)

Ezek a kampányok általában akkor hatékonyak, ha többféle kommunikációs csatornán

működnek: Nyomtatott anyagok terjesztése, megbeszélések és képzések szervezése a lakosság

számára, szakmai konzultációk, kommunikáció és információk megosztása a közösségi médián

és tömegkommunikációs eszközökön keresztül, informális hálózatok igénybevétele.

Kombinálható olyan közösségek megalapításával, melyek a helyi lakosok és a vállalkozások

közti önellátást segítik elő, hogy csökkentsék a személyi és vagyonbiztonsági kockázatokat, pl.

egy árvíz esetén. Kommunikálni lehet televízión, interneten, újságokon keresztül egy üzenetet,

ráadásul már számos előre kidolgozott eszköz és módszer áll rendelkezésre a döntéshozók

(http://www.ukcip.org.uk/) és a lakosság figyelmének (rendezvények, társasjátékok)

felkeltésére.

A nagy klímaváltozás témájú kampányok gyakran inkább állnak olyan intézkedésekből, mint a

csökkentés, energiahatékonyság, fenntarthatóság, semmint az adaptációs intézkedésekből. 2006-

ban az Európai Bizottság „You Control Climate Change” (Te irányítod a klímaváltozást)

kampánya célul tűzte ki, hogy az egyén számára nyújt tudást a klímaváltozásról, proaktív

párbeszédet kezdeményez és inkább kisebb viselkedésváltozást próbál elérni anélkül, hogy meg

akarná változtatni az egyén mindennapi életét, továbbá, hogy inkább a személyes felelősség

érzését alakítsa ki. A legkiemeltebb célcsoport azon egyének, akik csak „néha aktívak” a

környezetvédelmi eseményeken (az EU állampolgárok 42%-a). A Bizottság stratégiája arra

épült. hogy ezen célcsoport szkepticizmusát eloszlassa, és meggyőzze őket, hogy az egyéni

tettek meghozzák gyümölcsüket és nagyban hozzájárulnak a klímaváltozás csökkentéséhez.

Az EU ezért olyan eszközökbe invesztált nagy összeget, mint a hirdetések, weboldalak,

kiállítások, médiakapcsolatok, események, iskolai programok mind EU-s, mind nemzeti

szinteken. Ráadásul az EU a tagállamainak saját figyelemfelkeltő kampányait is finanszírozza.

2008-ban az EU azon országokra kedzte fordítani a figyelmét, ahol még nem került

megvalósításra: Magyarországon, Lengyelroszágbnan, Csehországban, Romániában és

Bulgáriában.

1970. április 22-ét a modern környezetvédelem születésének tartják, és azóta is minden évben

megünneplik, mint a Föld napját. Azokban az években virágzott az Amerikai Egyesült

Államokban a hippi kultúra, és országszerte tüntettek diákok a vietnámi háború ellen. Akkoriban

még ólmozott üzemanyagot használtak a gépjárművekben, az ipari tevékenység folytán rengeteg

füst és iszap hagyta el a gyárakat bármilyen következmény nélkül. Akkoriban úgy tekintettek a

szennyezésre és a rossz levegőminőségre, mint a fejlődés velejárójára. A környezet fogalmát a

sajtó szinte nem ismerte. Igazi fordulatot csak 1962-ben hozott Rachel Carson Néma Tavasz

(Silent Spring) c. könyve, mely New Yorkban bestseller lett. Mindenképp vízválasztónak

nevezhető a modern környezetvédelem történelmében, ugyanis több mint 500 000 példányt

adtak el huszonnégy országban, ami akkoriban rekord volt. Így került először reflektorfénybe és

lett a szemléletformálás egyik központi témája az élő szervezet, a környezet és a

közegészségügy. A Föld napja kihasználta az emberek növekvő tudatosságát és a háborúellenes

tüntetések lendületét, és a környezetügyet előtérbe helyezte.

A Föld napja ötlete az alapító Gaylord Nelsontól származik, aki az Egyesült Államok egyik

szenátora volt Wisconsinban, miután megtapasztalta az 1969-es hatalmas olajkiömlést a

kaliforniai Santa Barbarában. Gaylord felismerte a lehetőséget, hogyha a diákok háborúellenes

mozgalmának energiáját a levegő- és vízszennyezésről szóló tudással egyesíti, akkor

nemzetpolitikai szintre emelheti a környezetvédelmet. Nelson szenátor az ötletet környezetügyi

„nemzetoktatásnak” hívta, ezzel meggyőzve Pete McCloskey konzervatív republikánus

kongresszusi tagot, hogy legyen a társelnöke és felkérte Denis Hayes-t nemzeti koordinátornak.

Hayes egy 85 főből álló csapatot hozott létre, hogy mindenfelé szervezzenek eseményeket.

Ennek eredményekképpen április 22-én 20 millió amerikai vonult az utcákra, parkokba és

különböző előadótermekbe hogy tüntessenek egy egészséges, fenntartható környezetért mindkét

part között. Kollégiumok és egyetemek ezrei szerveztek tüntetéseket a környezetállapot romlása

miatt. Különböző csoportok, akik az olajkiömlések, a szennyező gyárak és erőművek, a

nyersszennyvíz-kibocsátás, a mérgező szemétlerakók, peszticidek, autópályák, a vadvilág

pusztulása és a vadon élő állatok kihalása ellen tüntettek, hirtelen rádöbbentek, hogy ugyanazon

értékeket képviselik.

Az 1970-es Föld napja ritka politikai irányt vett: republikánusok és demokraták, gazdagok és

szegények, városlakók és gazdák, iparmágnások és munkavezetők egyöntetű támogatását

elnyerte. Az első Föld napja az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynökségének (UNEP)

és a Tiszta levegő, tiszta víz, és a veszélyeztetett fajok Törvényének létrehozásához vezetett.

Gaylord visszaemlékezése szerint „Kockázatos volt, de működött”.

Ahogy közeledett 1990, egy környezetvédelmi vezetőkből álló csoport felkérte Denis Hayst,

hogy szervezzen egy másik nagy kampányt. Ezúttal a Föld Napja globális lett, 141 országban

200 millió embert mozgatott meg, és a környezetvédelem ügyét világszintűre emelte. Az 1990-

es Föld Napja világszinten is felgyorsította az eseményeket, kitaposva az utat az 1992-es ENSZ

Föld Csúcstalálkozónak Rio de Janeiroban. Továbbá arra sarkallta Bill Clinton elnököt, hogy az

Elnöki Szabadságéremmel jutalmazza Nelson szenátort 1995-ben a Föld napja alapításáért, neki

adva így a legmagasabb kitüntetést, amit az Egyesült Államokban egy állampolgár megkaphat.

A millenium elérkeztével Hayes beleegyezett, hogy egy újabb kampányt vezet, ezúttal a globális

felmelegedésre és tiszta energiára fókuszálva. Rekord született: 5000 környezetvédelmi csoport

184 országból több százmillió embert ért el az üzenettel, és a Föld Napja 2000 sikeresen

egyesítette az első Föld Napja nagyléptékű lendületét az 1990-es Föld Napja nemzetközi

aktivizmusával. Az aktivisták szervezése az interneten zajlott, továbbá futótűzként terjed faluról

falura az afrikai Gabonban, százezrek gyűltek a washingtoni National Mall nemzeti parkba. A

Föld Napja 2000 hangos és egyértelmű üzenetet küldött a világ vezetőinek: a lakosság szerte a

világon gyors és határozott tetteket akar a tiszta energiát illetően.

1970-hez hasonlóan a 2010-es Föld Napja is fordulópont a környezetvédelmi közösségek

történelmében. A klímaváltozás tagadói, jól-fizetett olajlobbisták, elzárkózó politikusok,

közönyös állampolgárok és a megosztott környezetvédelmi közösség kommunikációi mind

hozzájárultak ahhoz, hogy sokáig beárnyékolják a fejlődés és változás okát. A kihívás ellenére, a

Föld Napja Hálózat újraalapította a Föld Napját annak 40. születésnapja alkalmából, mint egy

erős üzenetet, ami mellett ki lehet állni. A Föld Napja Hálózat 225 000 embert hozott össze a

National Mallban az ún. Climate Rally-ra, összegyűjtve 40 millió környezetvédelmi

szolgáltatást a 2012-es A Billion Acts of Green (Egymilliárd zöld tevékenység) célját elérendő,

elindítva egy nemzetközi egymillió faültetési kezdeményezést az Avatart rendező James

Cameronnal és megtriplázva az online közösségi tagok számát 900 000-re. A harc a tiszta

környezetért folytatódik, és egyre sürgetőbb, ahogy a klímaváltozás pusztításai egyre inkább

kézzelfoghatóbbak a mindennapokban.

A Föld Napja Hálózat azóta is az egyik leghatékonyabb eszköz, amin keresztül az aktivisták

kapcsolatot tartanak, egymás közösségere hatással gyakorolnak, és pozitív változást érnek el a

helyi, nemzeti és a globális politikában. A Nemzetközi Hálózatnak több mint 50 000 partnere

van 192 országban, míg az amerikai programot több mint 30 000 oktató segíti, koordinálva a

közösségi fejlesztések ezreit és a környezetvédelmi tevékenységeket egész évben.

A Föld Napja Hálózat azonban nem állt meg itt: számos környezetvédelmi programot indítottak

el az elmúlt 45 évben:

Iskolák zöldítése és a környezeti oktatás elősegítése: A zöld iskolák pénzt spórolnak,

energiát és vizet takarítanak meg és jobban teljesítő, egészségesebb tanulókat

eredményeznek.

A globális zöld gazdaság felgyorsítása: Párbeszéd és konferencia szervezése a civil

társadalom, a vállalatok és a kormányzati vezetők között arról, hogyan térjenek át a

hagyományos, fosszilis-alapú gazdaságról a megújuló energiákra, az

energiahatékonyságról és más fenntartható fejlesztési elvekről. Lsd. még: A párbeszéd

világnapja, Nők és a zöld gazdaság, Klíma-jólét létrehozása konferencia stb. (Global

Day of Conversation, Women and the Green Economy (WAGE™), Creating Climate

Wealth Conference).

Egymilliárd zöld tevékenység (A Billion Acts of Green®): A 2011-es Föld Napja témája,

ami a környezetvédelmi szolgáltatások hivatott összegyűjteni, ezzel inspirálva és

jutalmazva az egyéni tevékenységeket és nagyobb szervezetek kezdeményezéseit,

melyek csökkentik a CO2 kibocsátást és támogatják a fenntarthatóságot.

A Canopy Projekt: Fák ültetése a természet és a természetvédelmi területek védelme

érdekében. A projekt elkötelezte magát a Globális Szegénységi Projekt iránt, vagyis 10

millió fát ültetnek a következő 5 évben a világ legsebezhetőbb közösségeiben. Több mint

450 000 fát már elültettek Etiópiában, Kenyában, Kamerunban, Haitin és az oroszországi

és norvégiai boreális erdőkben. A fák nem csak a klímaváltozás miatt hasznosak: ételt

adnak, megkötik és javítják a talajt.

Föld Napja India: 2010-ben önálló program indult el Indiában, Kolkata-i központtal,

hogy mozgósítsa a civil társadalmat és a vezetőket a környezetvédelem alábbi területein:

környezetvédelmi oktatás, Nők és a zöld gazdaság, kapacitásbővítés és képzés, Föld

Napja Indiában

Kampány az Ázsiai Elefánt védelmére

A zöld városok kampány: a klímaváltozást okozó gázok csökkentésével igyekszik

megvédeni a világ legsebezhetőbb városait, pénzügyi lehetőségeket teremtve, és

figyelemfelkeltő kampányokat megvalósítva.

Források:

[1] A klímaadaptációs kapmányokról általában, http://climate-

adapt.eea.europa.eu/viewmeasure?ace_measure_id=656

(2015.08.28)

[2] Föld Napja kampány története: http://www.earthday.org/earth-day-history-movement

(2015.08.28)

[3] Föld Napja Hálózat, http://www.earthday.org/about-earth-day-network-3

(2015.08.28)

5. Helyi és őslakos közösségek szerepe az erdőgazdálkodásban

További információ:

International Secretariat:

1238 Wisconsin Avenue NW, Suite 300

Washington, DC 20007

United States of America

Telephone: +1 202 470 3900

Fax: +1 202 944 3315

Email: info(at)rightsandresources.org

A nemzetközi közösség egyetért abban, hogy sürgősen szükséges csökkenteni az üvegházhatású

gázok kibocsátását, ami az erdőirtásból és az erdők pusztulásából adódik. Évente 13 millió

hektár erdőt vágnak ki, ami jelentősen hozzájárul a klímaváltozáshoz (ez 50 futballpálya mérete

percenként). Emiatt kiemelt erőfeszítések szükségesek, amik megállítják a klímaváltozást

mielőtt az elér egy kritikus pontot. De a klímaváltozás elleni küzdelemhez hiányzik egy

meghatározó erő: az őslakos népek földhöz és erőforrásokhoz való jogának erősítése, hiszen ők

azok, akiknek a jólléte az erdőktől függ.

Ezt a klímaváltozás-enyhítési megközelítést régóta alulértékelik. Bár a világ erdeinek nagy

részét a kormányok saját tulajdonuknak tekintik, sok ilyen terület valódi gazdái az őslakos

népek és a helyi közösségek, melyek történelmi és kulturális kapcsolatot őriznek a földdel.

Világszerte több millió közösség alapvető szükséglete és megélhetése függ az erdőktől. Ezek az

őslakosok és helyi közösségek segíthetnek elkerülni az erdők pusztulását, és az ezzel járó

széndioxid-kibocsátást, helyette pedig fenntarthatják az erdőket, melyek elnyelik a szén-dioxidot

a légkörből. Az őslakos népek és helyi közösségek ma 513 millió hektár erdő felett gyakorolnak

törvény szerint vagy hivatalosan jogot, ami csupán egy nyolcada a világ összes erdőterületének.

Ezek az erdők összesen 37,7 milliárd tonna szenet tartalmaznak, ami nagyjából egyenlő Észak-

Amerika összes erdejének széntartalmával. Sokkal nagyobb erdőterületeket szokásjog alapján

birtokolnak, amit jogilag nem ismernek el a kormányok. A legtöbb közösségi erdő az alacsony

és közepes bevételű országokban található, amikben óriási az erdőkivágás kényszere. Még a

kormányok, adományozók és a klímaváltozás elleni küzdelem más szereplői figyelmen kívül

hagyják vagy lebecsülik azt a hatalmas hozzájárulást a klímaváltozás elleni küzdelemhez,

melyet a közösségek szélesebb körű és erősebb erdészeti jogai valósíthatnak meg. Az erdőirtás

és más földhasználat manapság kb. 11%-át teszi ki az éves üvegházhatású gázkibocsátás

mennyiségének, ami főleg CO2-t, metánt, nitrogén-oxidokat és fluorozott gázokat tartalmaz. A

szén-dioxid teszi ki a globális üvegházhatású gáz kibocsátások 82 %-át.

Az erdei közösségek gyenge jogi védelme nem csak föld- és erőforrásügyi probléma, hanem a

klímaváltozás problémája. A megoldás részét képezi az olyan intézkedések megelőzése, melyek

aláaknázzák a közösségek erdészeti jogait. Tehát cél bátorítani a nemzetközi közösségeket, hogy

támogassák az erdei közösségeket a fejlődő világban, hiszen ők védőbástyái a globális

hőmérséklet-emelkedés elleni harcnak.

Ezért a World Resources Institute az alábbi megállapításokat tette:

1. Ha az őslakos népek és helyi közösségek nem vagy csak gyenge jogokkal rendelkeznek,

az erdeik egyre sérülékenyebbé válnak az erdőirtással szemben, ezáltal a széndioxid-

kibocsátás forrásául szolgálhatnak. Az őslakos közösségek erdeinek kivágási aránya

Brazíliában valószínűleg huszonkétszer magasabb a jogaik elismerése híján.

Indonéziában, az erdei közösségek hiányzó vagy gyenge jogai vezettek részben az

erdőirtásból származó szén-dioxid magas kibocsátásához. Az olajpálma-koncessziók

például lefedik a részben Nyugat-kalimantai erdei közösségek 59 %-át.

2. A közösségek erdészeti jogai és ezek kormányzati védelme folyamatosan csökkenti az

emissziót és az erdőirtást. Brazíliában, az őslakosokhoz kötődő erdők irtása 2000 és 2012

között kevesebb, mint 1 % volt, a tőlük független erdők esetén 7 %. A magasabb

erdőirtási arány a bennszülött közösségekhez nem kötődő erdőkben 27-szer több

széndioxid-kibocsátáshoz vezetett, mint amit az őslakos közösségek erdeinek kiirtása

okozott. Utóbbi erdők 36 %-kal több szenet tartalmaznak hektáronként, mint más

területek a brazíliai Amazónia más területein.

3. Az erdőkhöz kötődő jogokkal rendelkező bennszülött népek és helyi közösségek

fenntartják vagy javítják az erdeik széntároló kapacitását. A nigériai közösségek

erdészeti jogának kormányzati védelme 200 millió új fát eredményezett, elnyelve 30

millió tonna szenet az elmúlt 30 év alatt. A nepáli erdei közösségek támogatása az erdők

állapotát annyira feljavította, hogy több mint 180 millió tonna szenet kötött meg 1,6

millió hektáron.

4. Még ha a közösségek rendelkeznek is az erdészeti jogokkal, a kormányzati

tevékenységek, amik aláássák ezen jogokat magas széndioxid-kibocsátáshoz és

erdőirtáshoz vezethet. A perui őslakos közösségek erdei, ahol a kormányzati tevékenység

gyengítette az erdészeti jogokat nagyobb arányú erdőirtáshoz vezetett, mint a perui

Amazónia más területein.

5. A közösségek részben képesek áthidalni azon kormányzati intézkedéseket, amelyek az

erdőkhöz való joguk elé állítanak akadályokat. Hondurasban és Nicaraguában a

bennszülött közösségek képesek voltak részben gátat vetni az erdőirtásnak annak

ellenére, hogy a kormány képtelen volt megvédeni a jogaikat. Bizonyos esetekben a

közösségek elveszítették erdeik 0,01 %-át, míg a környező területeken 1,4 %-át.

Milyen erdészeti jogokat gyakorolnak az közösségek?

Sok közösség a gyakorlatban is rendelkezik bizonyos az erdeikre vonatkozó jogokkal, de ezek

elismerése a kormányaik által jogilag nem biztosított. Ezek engedik nekik például, hogy az erdei

erőforrásokat olyan speciális célokra használják, mint faanyag vagy gyógynövények

kitermelése. Számos más közösség egyáltalán nem rendelkezik olyan erdővel, amit otthonának

nevezhet, így hivatalosan el nem ismert vagy általános jogokat gyakorolnak. Vannak olyan

jogok, amiket a közösségek gyakorolhatnak és a kormányoknak adott a lehetőség, hogy azokat

jog szerint is elismerje. A Jogok és Erőforrások Kezdeményezés (Rights and Resources

Initiative – RRI) az alábbi jogokat fogalmazta meg:

Hozzáférés: jog belépni vagy áthaladni az erdőn.

Visszavonás vagy használat: a haszonszerzés joga az erdő erőforrásaiból.

Igazgatás: döntéshozatali jog az erdő erőforrásait és egy erdőterületet illetően, amelyen a

közösség hozzáférési és visszavonási vagy használati jogot gyakorolhat.

Kiutasítás: jog visszautasítani a hozzáférést és az erdőhasználatot.

Tisztességes eljárás és a kártérítés: jog, hogy jogszerűen támadják egy kormány

törekvéseit arra, hogy elvegye a közösség egy, néhány vagy minden erdészeti jogát.

Időtartam: azon idő hossza, amíg a közösség gyakorolhatja jogait, akár korlátozva vagy

elismerve azokat.

Elidegenítés: jog eladással, lízinggel vagy valamilyen más módon átadni az erdőt

másnak.

Az elismert jogoknak általában ott lehet jobban érvényt szerezni, ahol az tartalmazza az összes

említett jogot az elidegenítés kivételével, és ahol azok gyakorlata elterjedtebb. Sok ilyen jog

kritikus szerepet játszik azon közösségek megsegítésében, akik az erdőirtás kényszerének

ellenállnak és egészséges erdőket tartanak fent. Például a kizárás joga nélkül a közösségek a

külső érdekeket, pl. fakitermelőket és bányászati vállalkozásokat jogi eszköz hiányában

képtelenek megállítani törekvéseikben. A legegészségesebb erdőkkel rendelkező közösségek

gyakran azok, akik képesek saját szabályaikat meghozni és elérni, hogy legyen saját döntéshozó

hatóságuk. Az országok, ahol a kutatás valós összefüggést mutatott: Honduras, Nicaragua és

Tanzánia. Hasonló korrelációt mutatott 84 afrikai és ázsiai közösség elemzése. Valószínűleg egy

közösség joga erdei erőforrások használatára vagy kitermelésére pozitív gazdasági megtérülést

hoz, amikor a közösségeknek erős ösztönzők állnak rendelkezésükre, hogy beruházzanak az

erdeik fenntartható kezelésébe és védelmébe. A közösségi erdészeti jogok erősítése azonnal

képes növelni a fejlettebb erdőgazdálkodást. Ez pedig képes növelni az értékes javak és

szolgáltatások áramlását, és megerősíteni az erdőt védő gazdasági ösztönzőket.

Javaslatok

Ezen megállapításokra alapozva készült el az alábbi öt praktikus, tényeken alapuló javaslat az

adományozók, kormányok, civil társadalom és más érintettek számára, akik a klímaváltozáson, a

földhöz való jogon és az erdészetben dolgoznak.

1. El kell ismerni az őslakos népek és helyi közösségek erdeikhez való jogát. Figyelmet kell

szentelni azon erdővel rendelkező milliónyi közösségnek, akiknek nincsenek meg a

jogaik az erdőkhöz. Indonéziában, ahol a közösségeknek általában nincsenek vagy

gyenge jogaik vannak, új jogszabály van készülőben, amelyben elismerik a közösségek

erdészeti tulajdonjogát. Ahol a közösségek rendelkeznek az erdészeti joggal, a

kormányoknak és partnereinek erősíteni kéne ezen jogokat.

2. Meg kell védeni az őslakos népek és helyi közösségek erdeikhez való jogát. A

kormányoknak és partnereinek segíteni kéne ezen közösségi erdészeti jogokat például

azáltal, hogy feltérképezik a közösségi erdők határait, kiutasítani az illegális favágókat,

és nem pedig kereskedelmi koncessziókat biztosítani a közösségi erdőkhöz. Brazíliában a

kormány feltérképezi és regisztrálja az őslakos közösségek erdeit, segít a közösségeknek

eltávolítani az illegális telepeseket, és általánosan kizárja a vállalatokat a közösségi

erdők kereskedelmi jogának használatából.

3. Technikai segítségnyújtással és képzéssel támogatni a közösségeket. Kormányok,

adományozók és a civil társadalom ezt kéne, hogy tegyék, és kapacitásnövelő

tevékenységeket vállalni, például Mexikóban néhány közösség azért kap képzést és

támogatást az államtól, hogy fejlesszék az erdők fenntartható használatát és a piachoz

való hozzáférést.

4. Az erdei közösségek bevonása az erdeiket érintő beruházásokról szóló döntéshozatalba.

Kormányok és üzletek működhetnek együtt, hogy biztosítsák a kormányzati tervezés

során a megfelelőséget a nemzetközi szabványokkal és, hogy ezen beruházások nem

csorbítják a közösségek erdészeti jogait. Peruban a kormány képtelen volt teljesen

megfelelni a nemzetközi előírásoknak, ami a bennszülött közösségek erdeinek

nagymértékű irtásához vezetett.

5. A közösségek kompenzációja a klímáért és más előnyökért cserébe, amiket az erdeik

nyújtanak. A kormányoknak és partnereiknek pénzügyi támogatásokat és beruházásokat

kéne nyújtani ezen közösségek és azok civil társadalmi partnerei számára, hogy ezzel

erősítsék az erdők fenntartható használatára vonatkozó gazdasági ösztönzőket. Ráadásul

egy jövőbeni nemzetközi egyezmény részeként az érintetteknek kéne támogatni a

közösségek erdőkhöz való jogainak erősítését, hogy ezáltal csökkentsék az erdőirtásból

és pusztulásból származó emissziókat.

A klímaváltozás enyhítésének alulértékelt megközelítése

A fent említetteken túl az is gondot jelent, hogy a közösségek erdészeti jogainak el nem

ismerése sérülékenyen hagyja az erdőket a kereskedelmi, legeltetési, termőföldként való

hasznosítás, olajpálma termesztés vagy bányászati célú fakitermeléssel, erdőirtással szemben.

Néhány területen a kábítószer-kereskedelem okoz erdőveszteséget. Az erdei közösségek

jogainak elismerése és védelme kudarcba fulladt, és ez nem csak az emberiség számára jelentett

veszteséget, hanem a Föld éghajlatának is.

A pusztítás ellenére a világ erdei még mindig hatalmas szénelnyelő kapacitással bírnak, ami

nélkül a klímaváltozás még radikálisabb lenne. Összességében, a világ erdői több szenet kötnek

meg, mint amennyit maga az atmoszféra tartalmaz, elnyelve így az üvegházhatású-

gázkibocsátás 50 %-át 2009-ben. Ha a közösségek nem kapják meg azokat a jogokat és

kormányzati védelmet, amire szükségük van, és amit megszolgáltak, az erdőterületek

valószínűleg további széndioxid-kibocsátó forrássá válnak. Ennek a kettős veszteségnek

elsősorban Latin-Amerika, Afrika és Ázsia vannak kitéve, a közösségi erdők nagyszabású

földüzletek és beruházási projektek gyakorolta nyomás miatt (pl. bányászati, olaj- és földgáz-

koncessziók fedik le a perui Amazónia háromnegyedét, ami számos bennszülött közösségnek és

helyi közösségnek az otthona). Az erősen erdős Libéria kb. felét kereskedelmi használatra

bocsátották, elsősorban külföldi bányászati és olajpálma-vállalkozások részére.

Néhány, az erdőirtásból és erdőpusztulásból eredő emisszió csökkentését célzó nemzetközi

kezdeményezéstől eltekintve (REDD+), a fejlesztési ügynökségek, kormányok és mások is

kudarcot vallottak, hogy elegendő súlyt fektessenek a klímaváltozás enyhítése és a közösségi

erdei jogok erősítése közötti kapcsolatra. Például a 2014-es ötödik IPCC jelentés alig említi,

hogy a tiszta földjogok, a végrehajtás és a közösségi erdőgazdálkodás igen fontosak a

mitigációhoz (a klímaváltozás és a kibocsátások mérsékléséhez), és csupán levonja a

következtetést, hogy „több kutatás szükséges”. Vezető fejlesztési ügynökségek sem ragadták

meg a lehetőséget, hogy erősítsék a közösségi erdészeti jogokat és azokat központi elemévé

tegyék a klímaváltozási szakpolitikáknak vagy programoknak. Az Egyesült Államok

Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége, ami a világ legnagyobb adományozó szervezete, alig

említi ezt a témát a Klímaváltozási és Fejlesztési Stratégia 2012-2016 dokumentumban.

Erős bizonyíték van rá, hogy a közösségek erdészeti joga összefügg az erdők állapotával.

Például egy közelmúltban végzett tanulmány 30 közösségi erdőben mérte a szénmennyiséget 3-

4 éven át, lefedve Bissau-Guineai Köztársaságot, Indiát, Malit, Nepált, Pápua Új-Guineát,

Szenegált és Tanzániát. A 30 közösségi erdőben kimutattak átlagos, évenkénti 4,9 tonna/hektár

növekedést az erdők széntároló kapacitásában. Három erdőben a teljes karbontartalék csökkent,

köszönhetően a nem közösségi tagok általi illegális gabonatermesztési célú tarvágásnak. Egy

másik, ettől független, tíz Latin-amerikai, Kelet-afrikai és Dél-Ázsiai ország 80 erdejét vizsgáló

elemzés rámutatott, hogy a közösségi erdőgazdálkodás összefügg a karbonkapacitás magas

szintjével. Ezen közösségek jogainak erősítése és kiterjesztése más közösségi erdőkben képesek

új eszközt adni a klímaváltozás elleni harchoz, és el kéne ismernie őket és magasabb prioritási

szintre kéne emelnie a döntéshozóknak és a segélyszervezeteknek.

Forrás:

http://www.rightsandresources.org/wp-content/uploads/Securing-Rights-Combating-Climate-

Change.pdf

Kolumbia, Amazónia 2010.

9. A biogazdálkodás módszere a klímaváltozás mérséklésére Kubában és Ugandában

Amióta tudjuk, hogy az üvegházhatású gázok felelősek a klímaváltozásért, azt is tudjuk, hogy a

mérséklést elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok használatának csökkentésével tudjuk elérni, és

ez megkerülhetetlen – az eddigi hagyományos megoldásokat nem lehet folytatni. Az IFOAM

egy tanulmányt készített arról, hogy a biogazdálkodás hogyan képes elkerülni és lekötni az

üvegházhatású gázokat, és összehasonlítja azt a hagyományos mezőgazdasággal. A második

része azt mutatja be, hogy a biogazdálkodás hogyan alkalmazható a Kyótó-i Egyezmény

megvalósítása során. A tanulmány eredményei szerint a biogazdálkodásnak fontos szerep jut

mind az üvegházhatású gázok csökkentésében, mind a szén megkötésében.

A biogazdálkodás (más néven ökogazdálkodás, organikus gazdálkodás) olyan gazdálkodási

forma, mely szerves trágyázáson, biológiai növényvédelmen és természetes biológiai ciklusokon

alapul, a szintetikus műtrágya és (szintetikus) növényvédő szerek mellőzésével, például

baktériumalapú biotrágyák használatával. Tevékenységek alatt itt erdő-, mező-, tájgazdálkodást,

vidékfejlesztést és élelmiszertermelést értünk.

A biogazdálkodás eredménye a mikroelemekben, vitaminokban gazdag, kevés káros anyagot

tartalmazó biotermék. Míg a szokványos gazdálkodásban a károkozók elleni védelem érdekében

rovarölő- és gyomirtó szereket használnak, addig a biogazdálkodásban a megelőzésé a főszerep.

Ezért például nem szabad olyan növényeket egy területre, egymás után ültetni, melyeket azonos

károkozók pusztítanak. Növényvédő szerek közül csak olyanokat használnak, melyek káros

szermaradékot egyáltalán nem hagynak. Hozamfokozásra hormonok, antibiotikumok nem

használhatóak fel, valamint nem termesztenek génmódosított növényeket.

A mezőgazdaság szerepe a klímaváltozásban

A mezőgazdaság egyik fő forrása a metán (CH4), dinitrogén-oxid (N

2O) és szén-dioxid (CO

2)

kibocsátásnak. 2010-ben a világ teljes kibocsátása 49 Gt CO2 ekvivalens volt, ennek 15 %-a

ered a földhasználatból és földhasználatváltásból (erdőirtás, kultúraváltás), és további 7 %-a a

mezőgazdaságból. (Ugyanebben az évben Magyarországon a teljes kibocsátás a metán 53 %-a, a

dinitrogén-oxid 65 %-a és a szén-dioxid 8 %-a a mezőgazdaságból származott.)

Ebből jól látható, hogy a mezőgazdaság kiválóan alkalmas az üvegházhatású-gázkibocsátás

csökkentésére. Az egyik lehetőség csökkenteni a kibocsátást, így csökkentve a légköri CO2, CH4

és N2O képződést. Természetesen ehhez az iparnak és más szektoroknak is hozzá kell járulniuk.

A másik lehetőség a szén-dioxid szisztematikus megkötése a talajban és a növényi

biomasszában. Ez minden földhasználat esetén egyedi.

Ugyanakkor a földhasználatból eredő széndioxid-megkötésben rejlő potenciál határai végesek,

az ezekben történő CO2 megkötés nem elegendő, hogy kompenzálja a fosszilis

energiahordozókból származó kibocsátásokat. A hosszútávú megoldást a fosszilis

energiahordozók használatának csökkentése jelenti, pl. alternatívák kifejlesztése,

energiafogyasztás-csökkentése. Ám a mezőgazdaság fő iránya pontosan az ellenkezője:

csökkentés helyett a kibocsátás egyik fő forrása.

A biogazdálkodás emissziócsökkentési potenciálja

A biogazdálkodás – mint a kultúraváltás életképes alternatívája, állandó termesztéstechnológiai

rendszer fenntartható termeléssel – jelentősen képes csökkenteni a CO2 kibocsátását. Mint

intenzív mezőgazdasági rendszer, jelentősen kevesebb fosszilis tüzelőanyagot használ, mint a

hagyományos mezőgazdálkodás. Ez főleg a következőknek köszönhető:

A talaj trágyázása főként a farmon belül keletkező termékekkel (szervestrágya,

hüvelyes növénytermesztés, változatos vetésforgó stb.).

Energiaigényes műtrágyák és növényvédőszerek mellőzése, és

Külső forrásból származó állateledelek – gyakran ezer mérföld távolságból szállítva

– használatának minimalizálása.

A szerves anyagoknak többnyire kedvezőbb az energiamérlege. A biogazdálkodóknak

ugyanakkor van oka tovább csökkenteni a fosszilis energiahordozóktól való függést, odafigyelni

az energiafogyasztásra az élelmiszerelosztási rendszerben.

A metánképződést elkerülendő, a biogazdálkodásnak fontos, de nem mindig jobb hatása van a

csökkentésre. A talajban az aerob mikroorganizmusok alkalmazása és a magas biológiai

aktivitás képes növelni a metán oxidációját. A kérődzők diétája jelentősen képes csökkenteni a

metánkibocsátást. A rizsföldeken végzett metáncsökkentési technológiai kutatások még

gyerekcipőben járnak. A nitrogén-oxidok képződése a túladagolásnak köszönhető, és

nitrogénveszteséget okoz. Ezeket hatékonyan minimalizálták a biogazdálkodásban, ugyanis:

A nitrogén műtrágya mellőzése, ami egyértelműen lehatárolja a teljes

nitrogénmennyiséget és csökkeni az emissziót, ami a műtrágya-előállítás energiaigényes

előállítása során keletkezik.

A mezőgazdasági termelés a kis tápanyag körforgás során a veszteségminimalizálást

célozzák meg

Az állattartás mértéke limitált, ami összefügg a rendelkezésre álló terület méretével és

így a túltermelés és az állati trágya alkalmazása elkerülhető.

A tejgazdasági diéták fehérjében szegények és rostokban gazdagabbak, ezáltal

alacsonyabb az emissziós értékük

A biomassza használata a fosszilis tüzelőanyagok kiváltására egy újabb emissziócsökkentési

lehetőséget jelent. A biogazdálkodás további előnye, hogy nem alkalmaz szervetlen nitrogén-

műtrágyát, mert az jelentős dinitrogénoxid-kibocsátást okozna és nagyon energiaigényes lenne.

Kuba

Kuba átállása a biogazdálkodásra válaszként érkezett az élelemhiány okozta krízisre, ami az

1990-es években sújtotta a népet. A Szovjetúnió összeomlása és a hosszan fennálló

kereskedelmi embargó kikényszerítette az iparosított mezőgazdasági gyakorlatot a szigeten, és a

kubai termelők a rovarölők, műtrágyák és petróleum csökkenő elérhetőségét egy lehetőséggé

transzformálták, hogy biotermelésre váltsanak, aminek számos környezetvédelmi, társadalmi és

gazdasági hozadéka lett.

A kubai kormány válaszolva az élelmiszerhiány okozta krízisre, 1993. szeptemberében eltörölte

az állami farmok többségét, és ezeket változtatta meg egy együttműködésen alapuló termelés

alapegységeivé. Az állami farmok 80 %-a a munkások kezébe került, akik újra alapították

vállalkozásaikat. Bár a földművesek nem birtokolták a területet, időkorlát nélkül és adómentesen

bérelhették, amíg bizonyos kulcsnövények termelési kvótáit képesek voltak hozni.

Az ezeket a kvótákat meghaladó élelmiszernövényeket szabadon árulhatták a gazdák a

piacokon, ezzel motiválva a farmereket, hogy hatékonyan használják az új biogazdálkodási

technológiákat, mint a szervestrágyát, földigilisztákat, komposztot és a legelő állatok tartását. A

gazdák a terméshozam növelése érdekében újraélesztettek olyan hagyományos módszereket,

mint a köztestermesztés és a trágyázás.

A közpolitika szintén támogatta a városi biogazdálkodást az 1994-es Városi Mezőgazdaság

Nemzeti Programjával (Programa Nacional de Agricultura Urbana), aminek célja volt bátorítani

a gazdákat, hogy változatos, egészséges és friss termékeket állítsanak elő. A havannaiak a

foghíjtelkeiket és udvaraikat átalakították kis farmokká és legelőterületekké. Ez 350 000 új jól

fizető munkahelyet jelentett (az 5 milliós teljes munkaerőn kívül), és évente 4 millió tonna

gyümölcsöt és zöldséget állítottak elő Havannán (egy évtized alatt a tízszeresét) és a város 2,2

millió mezőgazdaságilag önellátó lakosra tett szert.

A kereskedelmi embargó alatt, biztosítandó a nemzeti élelmiszerellátást, Kuba váltása a

biogazdálkodásra pozitívan hatott az emberek megélhetésére, mert folyamatos bevételt nyújtott

a népesség jelentős részének. Ráadásul a rovarölők használatának hiánya a mezőgazdasági

termelésben valószínűsíthetően hosszútávon is pozitív hatással bír a kubaiak jóllétére, tekintve,

hogy az effajta vegyszereket gyakran összefüggésbe hozzák olyan negatív egészségi

következményekkel, mint a rák bizonyos formái.

Uganda

Uganda szintén jelentős lépéseket tett, hogy átalakítsa hagyományos mezőgazdaságát

biogazdálkodási rendszerré, ami hasonlóképp jelentős környezeti, gazdasági és társadalmi

hasznot hozott. A biogazdálkodást a Codex Alimentarius Bizottság úgy definiálta, mint egy

holisztikus termelésirányítási rendszert, amely elősegíti és erősíti az agrár-ökoszisztéma

egészségét, beleértve a biodiverzitást, a biológiai körforgásokat és a talaj biológiai aktivitását.

Tiltja a mesterséges anyagok használatát, mint gyógyszerek, műtrágyák és rovarölő szerek.

Uganda az egyike azon országoknak, amik a világon a legkevesebb műtrágyát használják.

Kevesebbet, mint két százalékát (1 kg/ha) a már egyébként is alacsony 9 kg/ha

kontinensátlagnak a Szubszaharai Afrikában.

A műtrágyák használatának általános hiánya hasznosnak bizonyult, mint valós lehetőség, hogy a

mezőgazdasági termelés biotermékeit állítsák elő – ez a politikai irány Ugandában széleskörben

meghonosodott.

Ugandában a népesség 85 %-a részt vesz valamilyen módon a mezőgazdasági termelésben, 42

%-kal járulva hozzá a GDP-hez és 80 %-kal az exportból származó bevételekhez 2005/2006-

ban. Már az 1994-es években be lett vonva néhány kereskedelmi vállalkozás a

biogazdálkodásba, és ugyanekkor megindult egy általános mozgalom a mezőgazdasági

szektorban a fenntartható mezőgazdaság meghonosítására, azzal a szándékkal, hogy növeljék az

emberek életszínvonalát.

2003-ra Uganda lett a világ 13. legnagyobb földterülete, ahol biogazdálkodást folytattak, és a

legnagyobb Afrikában. 2004-ben kb. 185 000 hektárnyi földterület került a biogazdálkodási

termelés alá, ami lefedi több mint két százalékát a mezőgazdasági földterületnek, több mint

45 000 minősített gazdával. 2007-ben már 296 203 hektárnyi földterületen 206 803 minősített

farmer dolgozott. Ez azt jelenti, hogy 2002 és 2007 között 359 százakkal nőtt a gazdálkodók

száma és 60 %-kal a vetésterület.

Az IFOAM szerint a bioélelmiszerek és -italok globális piaca kb. 50 billió amerikai dollárra

becsülhető, és 2000-2007 között 10-20 %-kal nőtt évente. Ez az alszektor egyedi

exportlehetőséget nyújt számos fejlődő országban, ami annak a ténynek tudható be, hogy a

jövedelmek 97 %-a OECD országokban képződött, míg a termelők 80 %-a Afrika, Ázsia és

Latin-Amerika fejlődő országaiban él.

Uganda, mint a biotermékek egyik legfőbb előállítója, hasznot húz az exportjövedelmének

jelentős részéből és a gazdálkodók jövedelméből. A minősített biotermék-export a 2003/2004-es

3,7 millió USD-ről 6,2 millióra nőtt 2004/2005-re, mielőtt 2007/2008-ban 22,8 millióra ugrott

volna. Az árkedvezmények feltételeit és a gazdák bevételét illetően a UNEP és UNCTAD által

készített tanulmány azt mutatja, hogy 2006-ban a bioananász, a biogyömbér és a biovanília

farm-kapuára 300 %-kal, 185 %-kal és 150 %-kal volt magasabb, mint a hagyományos termékek

árai.

Következtetésképpen, a biogazdálkodás jelentősen hozzájárulhat az üvegházhatású

gázkibocsátás csökkentéséhez, és a szén-dioxid talajban és biomasszában történő elnyeletéséhez.

Továbbá megállapítható, hogy minden szempontot figyelembe véve a biogazdálkodás

előnyösebb a hagyományos mezőgazdálkodásnál. Ez annál is fontosabb, mivel a

biogazdálkodásban rejlő kapacitás hozzájárulhat a klímaváltozás mérsékléséhez, mint a

fenntartható földhasználat járulékos előnye. A biogazdálkodás alkalmas az elsődleges célok

elérésére: a talaj termőképességének növelése, a folyamatos élelmiszerbiztonság, a biodiverzitás

megőrzése.

Forrásjegyzék

[1] Kotschi J & Müller-Sämann K (2004): The Role of Organic Agriculture in Mitigating

Climate Change. IFOAM. Bonn.

[2] International Federation of Organic Agriculture Movements: The Role of Organic

Agriculture in Mitigating Climate Change,

http://infohub.ifoam.bio/sites/default/files/page/files/role_of_oa_migitating_climate_change.pdf

(2015.10.19.)

[3] Rosset et al. (2006), Surviving Crisis in Cuba : The Second Agrarian Reform and

Sustainable Agriculture

[4] Andy Fisher, The Exceptional Nature of Cuban Urban Agriculture, (2010),

http://civileats.com/2010/04/21/the-exceptional-nature-of-cuban-urban-agriculture/

(2015.10.19.)

[5] Ministry Of Agriculture (2009), Animal Industry and Fisheries of Uganda, Draft Uganda

Organic Agriculture Policy

[6] UNEP (2009), Global Green New Deal: Policy Brief.

http://www.unep.org/pdf/A_Global_Green_New_Deal_Policy_Brief.pdf (2015.10.19.)

[7] Küstermann, B. and K.-J. Hülsbergen (2008): Emission of Climate-Relevant Gases in

Organic and Conventional Cropping Systems, 16th IFOAM Organic World Congress, Modena,

Italy, 16-20 June 2008.

http://orgprints.org/12813/1/12813.pdf (2015.10.19.)

[8] IFOAM and FiBL (2009): The World of Organic Agriculture. Statistics and Emerging

Trends 2009. International Federation of Organic Agriculture Movements (IFOAM), Bonn and

Research

[9] UNEP-UNCTAD (2008): Capacity Building Task Force on Trade, Environment and

Development, Best Practices for Organic Policy What developing country Governments can do

to promote the organic agriculture sector, United Nations: New York and Geneva.

[10] UNEP-UNCTAD (2010): Capacity Building Task Force on Trade, Environment and

Development, Organic Agriculture: Opportunities for Promoting Trade, Protecting the

Environment and Reducing Poverty. United Nations: New York and Geneva.

(Uganda)

6. A Balaton vízminőségének javítására tett intézkedések

Balaton, Magyarország

A jelenlegi biológiai és kémiai felügyeletet végzi:

Fejér megyei kormányhivatal, Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztály

Központi cím: 1016 Budapest, Mészáros u. 58/a

Központi telefonszám: 06-1-224-9100

Központi email cím: orszagos@zoldhatosag.hu

Az élet legalapvetőbb feltétele a víz. Életünk során számtalan módon kapcsolódunk hozzá,

elsősorban természetesen ivóvíz szükségletünk révén, de legyen szó bármilyen mezőgazdasági

vagy szinte bármilyen ipari tevékenységről, a víz nélkülözhetetlen.

Felszíni vizeink jó állapotban való megőrzése kiemelt érték, hiszen egy ökológiailag egészséges

víztest, legyen az folyó vagy állóvíz, sok rendkívül értékes funkciót és ökoszisztéma-

szolgáltatást lát el, mely az egész társadalom és az elkövetkező generációk számára is hasznos.

Ezzel összhangban az Európai Unió kinyilvánította akaratát és 2000-ben létrehozta a Víz

Keretirányelv elnevezésű direktívát, melynek célja hogy 2015-re, de legkésőbb 2027-re az

összes felszíni és felszín alatti vizet jó ökológiai állapotba kell hozni. Felszíni vizeink funkciói

között szerepel a vízellátásra való hasznosíthatóság, továbbá igen fontos rekreációs

szolgáltatásokat nyújtanak, mint például a horgászat vagy a fürdőzés, melynek kiemelkedő

turisztikai értéke van. Természetvédelmi szempontból a vizes élőhelyek megőrzése is rendkívül

fontos, mely szintén hozzájárul a megfelelő vízminőség fenntartásához, valamint a biodiverzitás

megőrzéséhez.

A Balaton, mint Magyarország és Közép-Európa legnagyobb tava kiemelten fontos rekreációs

jelentőséggel bír, mely komoly gazdasági bevételt jelent az ott élők számára. Éves szinten a

külföldi és belföldi vendégek összes vendégéjszakáinak 25 százalékát a Balatonnál töltik, mely

igen figyelemre méltó, mivel ennek tetemes része a nyári hónapokban történik.

A Balaton megfelelő vízminősége alapkövetelmény a sikeres rekreációs hasznosításhoz, de a

természeti értékeinek megőrzésében is fontos szerepe van. Különböző szennyezések

következtében már az 1940-es évektől romlani kezdett a Balaton vízminősége, mely a ’60-as

években fokozódott. Ekkoriban még inkább a környező mezőgazdasági területek vegyszerezése

jelentett problémát, mely 1965-ben súlyos halpusztulást okozott, mely 10 %-kal (150 tonna)

visszavetette az éves fogást. Vizsgálatok kimutatták, hogy DDT származékok (főként endrin és

dieldrin) jutottak a tóba. Mivel ezek a vegyszerek leginkább az ívásra érett példányokat

pusztította, a következő években is érezhetőek voltak a halpusztulás következményei, hiszen

eltartott néhány évbe, mire az ivadék-utánpótlás visszaállt a halpusztulás előtti szintre.

Szerencsére a DDT-t és legveszélyesebb származékait a világon elsőként Magyarországon

tiltották be először 1968-ban, így a ’60-as évek végétől kezdődően a vízminőségének romlása

elsősorban az erősödő eutrofizációban mutatkozott, melyet a limitáló növényi tápanyagok

(foszfor- és nitrogénformák) okoztak. Az eutrofizáció révén olyan mértékű algavirágzások (az

algák rendkívüli mértékben való elszaporodása) alakultak ki elsősorban a Keszthelyi-

medencében, melyek rontották vagy nem tették lehetővé a fürdőzés élményét és

halpusztulásokat is okoztak. A legjelentősebb problémát okozó faj a süveges kékmoszat vagy

tudományos nevén a Cylindrospermopsis raciborskii. Ez a faj a tóban nem őshonos,

megjelenését elsősorban a megnövekedett tápanyagmennyiség – elsősorban az eltolódott

foszfor- nitrogén arány ‒ okozta. A ’80-as évek végén, ’90-es évek elején, nyár végére minden

más algát kiszorítva tudott elszaporodni. Az eutrofizációs folyamatok egyik legfőbb problémája

a kékalgák megjelenése és elszaporodása, melybe a süveges kékmoszat is tartozik. A kékalgák

legtöbb faja neuro- és hepatotoxinok termelésére képes, mely fürdéskor a víz lenyelésével, vagy

ivóvízként való hasznosításkor is komoly egészségügyi és állategészségügyi kockázattal jár.

Érzékeny embereknél enyhébb-súlyosabb bőrirritációt is okozhatnak. A világ számos részén

történtek már mind állati mind emberi megbetegedések, melyek sok esetben halálosak voltak.

Ezen felül a kékalgák tömeges elszaporodásuk során halpusztulást is okozhatnak mind a

toxinok, mind az éjszakai oldott oxigénkoncentráció csökkentése révén. A tóba érkező

tápanyagok elsődleges forrásai a tisztítatlan szennyvíz, valamint a nagy területeket érintő

műtrágyázás bemosódása, továbbá az állattartó telepek hígtrágyájának helytelen kezelése révén

jutott. A Balaton elsődleges felszíni vízutánpótlását a Keszthelyi-öbölbe torkolló Zala biztosítja,

melynek vízgyűjtő területe 2600 km2

és az összes vízhozam 40-45% teszi ki. Az 1864-ben

megépült Sió-zsilip megépítése előtt a Kis-Balaton tulajdonképpen a Balaton egy öble volt,

mely igen fontos szűrő funkciót biztosított. A Zala vize erre a nagykiterjedésű mocsaras

területre érkezett, ahol lerakhatta hordalékát. A zsilip megépítése révén a Balaton

vízszintingadozása jelentősen csökkent, mely korábban akár az 5-6 métert is elérte, így a Kis-

Balaton folyamatosan szárazra került, majd a Zala töltéseinek megépítése révén egyenesen a

Keszthelyi-öbölbe szállította hordalékait és a bemosódott tápanyagokat. A Balaton vízminősége

ennek valamint az egyre fokozódó gazdasági és technológiai fejlődések miatt úgymint a

városiasodás, vagy a növekvő műtrágya használat, romlásnak indult. A nemkívánatos jelenségek

visszaszorítására számos tervet dolgoztak ki, mely munkálatok az 1970-es évektől kezdődtek.

Elsőként az 1971-ben készített Balatoni Vízgazdálkodási Fejlesztési Program (BVFP) érdemel

említést. A programban a tó vízminőségének javítása érdekében kiemelten szükségesnek

tartották a vízgyűjtőterület, de különösen az üdülőövezet csatornázásának fejlesztését, a

megfelelő szennyvíztisztítási technológiák bevezetését, melyben központi fontosságú volt a

szennyvizek gazdaságosan kialakítható körzetenként való összegyűjtése és központi telepen

történő tisztítása és ahol arra lehetőség van (pl. Sió környéke) a Balatontól még a tisztított

szennyvíz távoltartása is. Továbbá a mezőgazdasági területek kemizálásának mértéktartó

fejlesztését, valamint az ipari tevékenységekből származó szennyezések kizárását tűzték ki

célul. A kitűzött célok közül több részben vagy teljesen megvalósult, mint például a Fűzfői

Nitrokémiai Ipartelepről minden szennyvíz elvezetése a Balatontól, de a megfelelő vízminőség

eléréséhez még további munkálatokra volt szükség.

A ’70-es és ’80-as években többször is módosították a BVFP-t, melyben továbbra is kiemelt cél

volt az évek során egyre növekvő mennyiségű szennyvíz tisztítása, valamint előtérbe került a

Kis-Balaton rekonstrukciójának programja. Ennek révén a Zalából érkező nagymennyiségű

hordalék újra a Kis-Balatonon terült volna szét, valamint a szállított tápanyagokat az itt lévő

növények használták volna fel. Ezen kívül további cél volt a part menti nádasok megtartása

esetlegesen állapotuk javítása.

Ezt követően a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer első üteme 1981 és 1985 között megépült.

Első része a Hídvégi-tó, mely egy mély fekvésű, észak-déli irányultságú terület, mely az első

védelmi vonalát képezi a Zala által szállított oldott tápanyagok visszatartásának a Balaton elől.

A Zala folyó vize erre a 18 km2-es területre érkezik. A kialakítás során létrehoztak egy

duzzasztógátat, mely 2 méterrel magasabbra tereli a Zala vizét. A folyó jobb parti töltése

szakaszosan elbontásra került, így az előkészített területre áramolhatott a víz, ezen felül

terelőtöltés épült, hogy a folyó vize hosszabb útvonalat tegyen meg a Balaton felé. A területen a

víz tartózkodási ideje hozzávetőlegesen 30 nap, mely során az algák, hínárnövények továbbá a

part és a töltések mentén lévő nád és gyékény felveszi a Zala vízgyűjtőjéről érkező tápanyagok

egy részét. Az átlagos vízmélység 1,5 m körüli.

A Kis-Balaton Vízvédelmi rendszer második üteme a Fenéki-tó, melyet eredetileg 51

négyzetkilométeresre terveztek két terelőtöltéssel, mely révén a víz tartózkodási ideje 90 nap

körülire várható. A rendszer első része az Ingói-berek, melyet 1992 novemberében került

átadásra, mely 16 km2-t foglal magába. A Fenéki-tó teljes tervezett kiépítésére a rendszer

többszöri felülvizsgálata miatt nem került sor. A vizsgálatok eredménye rámutatott egy

rugalmas üzemrend kialakításának fontosságára, mely révén a Fenéki-tó vízzel még el nem

árasztott területeinek a Zala vízjárását leutánzó elöntésével egy wetland-szerű terület kialakítása

nagyban hozzájárulna a természetvédelmi és ökológiai értékek védelméhez, növeléséhez.

Továbbá fontos cél az árvízi kockázat csökkentése.

A Kis-Balaton nem csak a Balaton vízminőségének megőrzésében fontos, hanem a megfelelő

kezelés révén élőhelyként szolgál rengeteg gerinces és gerinctelen fajnak. Gerinctelen fajok

közül kiemelkedő egyik legbecsesebb rovarfajunk a védett lápi szitakötő. Védett halfajaink

közül a lápi póc és a réti csík is megtalálja itt életfeltételeit. A kétéltűfaunája is rendkívül

gazdag, békafajaink jó része megtalálható itt, továbbá említésre érdemes a pettyes és a dunai

tarajosgőte. A gerinces fauna kiemelt értékét képviseli a terület madár világa. Nagyszámban

találkozhatunk kócsag-, gém- és récefajokkal, ragadozó madaraink közül kiemelendő a barna

rétihéja és a rétisas. Az állatvilág mellett számos védett növényfajunknak is élőhelyéül szolgál.

Értékét jól mutatja, hogy 1951 óta nemzeti szinten védett, 1979 óta a ramsari egyezmény által

jegyzett terület, továbbá 2004 óta a Natura 2000 –es elnevezésű program kiemelkedő

jelentőségű egysége.

A Kis-Balaton vízvédelmi rendszer megépítésével és a megfelelő mindenfajta

szennyvízkezeléssel kapcsolatos szabályozás révén sikerült elérni, hogy a Balaton a nyílt vízi

részein, manapság a hatóságok által ivóvíz tisztaságúnak minősített. Így a Balaton és a Kis-

Balaton együttesen, egyszerre képez egy természeti értékekben gazdag vízi ökoszisztémát és

egy rendkívül jó rekreációs adottságokkal bíró vizes területet.

Az ingói berek és a Fenéki-tó (forrás: www.ovf.hu)

Forrás: http/www.vizugy.hu

Felhasznált és ajánlott irodalom:

[1] Virág Árpád (1997): A Balaton múltja és jelene, Egri Nyomda Kft, Eger, ISBN: 963 9060 21

6

http://ec.europa.eu/environment/water/water-framework/index_en.html (2015.10.03.)

[2] http://www.kvvm.hu/szakmai/balaton/lang_hu/bitrol1.htm (2015.10.03.)

[3] https://www.vizugy.hu/uploads/csatolmanyok/44/balaton2.pdf (2015.10.03.)

[4] http://www.kisbalaton.hu/index.php/hu/ (2015.10.03.)

10. Agrárerdészeti (Agroforestry) projektek Nepálban

További információk:

http://www.nafnepal.org/content.php?page_id=4

https://www.iucn.org/about/union/secretariat/offices/asia/asia_where_work/nepal/programmes/o

ngoing_projects/enhancing_livelihoods_and_food_security_from_agro_forestry_and_communit

y_forestry_in_nepal/

Az agroerdészet (agroforestry) egy viszonylag új elnevezése régi, jól bevált módszereknek. A

legelfogadottabb meghatározás szerint egy földhasználati rendszerré nőtte ki magát:

Agroerdészet bármilyen földhasználati rendszer, amely az élelmiszer célú növénytermesztést

(egynyári) egyszerre vagy váltakozva kombinálja a fás növényekkel (évelők) és/vagy

állattartással ugyanazon egységnyi földterületen, ezáltal fenntartja vagy növeli a teljes hozamot,

a helybéliek társadalmi és kulturális jellegzetességeinek és a terület gazdasági és ökológiai

feltételeinek megfelelő gazdálkodási eszközök segítségével.

Az agroerdészet összefoglaló neve a földhasználati rendszernek és a technológiának, ahol fás

évelő növényeket ültetnek szándékosan ugyanazon a területgazdálkodási egységen, mint

amelyen a mezőgazdasági gabonák és/vagy az állatok vannak, egyfajta térbeli vagy időbeli

elrendezés szerint.

Egy agroerdészeti rendszerben mind az ökológiai, mind a gazdasági kapcsolatok jelen vannak a

különböző komponensek között. A definíció szerint:

Az agroerdészet normális esetben két vagy több növényi vagy állati fajt alkalmaz, és legalább az

egyik évelő. Egy agroerdészeti rendszernek ezért mindig két vagy több terméke van (output). A

rendszer körforgása mindig legalább egy év és még a legegyszerűbb rendszer is bonyolultabb

egy monokultúrás rendszernél, mind ökológiailag (szerkezetileg és funkcionálisan), mind

ökonómiailag.

Ahogy az alábbi táblázat is mutatja, Nepál területének 40 %-át lefedő erdők elpusztultak. A

vidéki lakosság szenved a nagymértékű alulfejlettségtől, az élelmiszerbiztonság hiányától és a

szegénységtől. Az infrastruktúra kevés, az ivóvízforrások gyakran távol esnek a közösségektől.

Emiatt Nepálban a probléma megoldására különböző, az agroerdészethez kötődő projektek

indultak el.

Nepál területi megoszlása:

1. Az ország teljes területe (km2) 147 181

Hegyvidék 51 817

Dombság 61 345

Terai 34 019

2. Földhasználati statisztikák (ezer

ha)

Mezőgazdaságilag művelt

terület

3 091

Mezőgazdaságilag nem művelt

terület

1 030

Erdőterület (A cserjéseket is

beleértve: 1560)

5 828

Rétek és legelők 1766

Vízfelület 383

Egyéb 2620

3. A GDP (NRs – millió nepáli 1 261 210

rúpia), 2010/2011-es árfolyamon

Mezőgazdaság 449 676

Nem mezőgazdaság 811 534

Előnyök:

Környezetvédelmi előnyök: az erdő terhelése csökken, a helyszíni, mély gyökérzetű

fáknak köszönhetően a tápanyagok újrahasznosítása hatékonyabb, az ökológiai

rendszerek védelme erősebb. A fák gyökérzetének és szárának visszatartó hatása miatt

csökken a felszíni lefolyás, a tápanyag kimosódás és a talajerózió ezen folyamatok során.

A mulcsozás és árnyékolás kombinálásának köszönhetően a talajnedvesség kipárolgása

csökken, a talajfelszíni hőmérséklet csökken, a mikroklíma fejlődik. Az őszi avar

lebomlása és az addíció a talaj tápanyagtartalmát növeli. A lombhullás utáni bomlás

miatt a szervesanyag-tartalom folyamatosan javítja a talajszerkezetet is.

Gazdasági előnyök: Az élelmiszerek, a tűzifa, a takarmány, a trágya és a faanyag

termelése nő. A módszer csökkenti a tönkremenő gabona mennyiségét, növekszik a farm

bevétele köszönhetően a fejlesztett és fenntartható termelésnek

Társadalmi előnyök: a fenntartható foglalkoztatásnak és a magasabb jövedelemnek

köszönhetően fejlődik a vidéki életszínvonal, a tápanyagok és az egészség fejlődik,

köszönhetően a változatos és magasabb minőségű élelmiszertermékeknek, a

stabilizációnak, továbbá a hegyvidéki közösségek is fejlődnek, mivel nincs szükség a

farm tevékenységének folyamatos változtatására.

Nepáli agroerdészeti projektek:

1. Nepáli Agroerdészeti Alap (NAF – Nepal Agroforestry Foundation)

A NAF célja volt javítani a nők, kisebbségek, csoportok, hátrányos helyzetű vidéki közösségek

megélhetésén a társadalmi igazságosság és egyenlőség, a jogalapú szemlélet, az erőforrások

egyenlő elosztása, nem egyenlőséget célzó programok, kapacitásnövelés és a jogalkalmazók

védelme és a konfliktuskezelés eszközein keresztül. Hosszútávú cél volt egy hálózat létrehozása

és a kapcsolatok erősítése a kormányzati, nem kormányzati és civilszervezetek között.

Tevékenységük során megőrzik és kiterjesztik a növények és élőhelyeik helyi és nemzeti

tudásbázisát, az agroerdészeti technikákat. Védik és erősítik a természetes és kulturális

környezetet. Hatékony és igazságos piaci információs rendszert fejlesztenek a vidéki

profitorientált vállalatoknak, fejlesztik és erősítik a helyi szervezeteket, bevonják és támogatják

a helyi közösségeket vidéken és az érzékeny területeken.

2. Közösségen alapuló Himalaya-i erdőgazdálkodás (COMFORM – Community Based

Forest Management In Himalayas)

A Dán Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség (DANIDA – Danish International Development

Agency) által finanszírozott projekt dán és nepáli szervezetek együttműködése során jött létre. A

projekt időtartama 2010-2013. Végső célja a fenntartható és igazságos erdőgazdálkodáson

keresztül növelni a megélhetést Nepálban, segíteni jobban megérteni a dinamikus erdei életmód

kapcsolatokat, válaszképp a klímaváltozásra. Erősíteni a társadalmi, humán, fizikai és szervezeti

tőkét, ezáltal növelni a klímaváltozáshoz kötődő erdőgazdálkodási és természeti erőforrás-

kutatási kapacitást a főbb nepáli erdőgazdálkodási kutatóközpontokban.

3. Szágarmantha Közösség Agroerdészeti Projekt (SCAFP – Sagarmatha Community

Agroforestry Project)

A projekt célja növelni az erdőborította területeket és integrációs, megőrzési és fejlesztési

programokon keresztül erősíteni a természeti erőforrások fenntartható gazdálkodását. Nepál

védett területei a legfőbb turisztikai célok, és a látogatók számát tekintve a Szágarmantha

Nemzeti Park (SNP – Sagarmatha National Park) a Királyi Nemzeti Park és az Annapurna

természetvédelmi területhez hasonló jelentőségű. Míg az alföldi területek arról híresek, hogy

meg lehet tekinteni veszélyeztetett fajokat, mint a bengáli tigris és a nagy egyszarvú rinocérosz,

addig a védett hegyvidéki területek festői pompát és gazdag kulturális örökséget kínálnak.

A Szágarmantha Közösségi Agroerdészeti Projekt (SCAFP – The Sagarmatha community

Agroforestry project) egy sokrétű közösség, ami természetmegőrzéssel, azon belül az erdőirtás

témájával foglalkozik 1996 óta.

4. Klímaváltozás Mérséklése a Mezőgazdaságban Program (MICCA – The Mitigation of

Climate Change in Agriculture Programme)

A MICCA programot a FAO indította 2010-ben, hogy klímatudatosabbá tegye a

mezőgazdaságot. Azért létezik, hogy segítse a kisbirtokos farmerek megélhetését a fejlődő

országokban és lehetővé tegye számukra a hozzájárulást a klímaváltozás enyhítését célzó

globális erőfeszítésekhez. A program egyik komponense négy pilot program megvalósításából

áll, és ezáltal kívánja számszerű bizonyítékokkal alátámasztani, hogy a klímatudatos

mezőgazdaság képes enyhíteni a klímaváltozás hatásait, javítani a gazdák életminőségét, és

képessé tenni a helyi közösségeket, hogy jobban alkalmazkodjanak a klímaváltozáshoz.

Utóbbi két projekt üvegházhatású gázkibocsátásra gyakorolt hatását az EX-ACT eszközzel

számították ki.

5. Nepáli Erdészeti Szövetség (NFA – NEPAL FORESTRY ASSOCIATION)

Az NFA nagyon sok magasan képzett és jó képességű taggal rendelkezik különböző

tapasztalatokkal a természetvédelem megannyi területéről, úgy mint társadalmi vonatkozású

biodiverzitás-gazdálkodás és természetmegőrzés. Széleskörű kapcsolatrendszerrel rendelkezik,

többek között minisztériumokkal, nemzetközi szervezetekkel (pl. Globális FSC Hálózat).

Tanácsadói szolgáltatásokat nyújt a legkülönbözőbb intézményeknek. Néhány példa a

szolgáltatásaikra: Terai és a belső terai erdőgazdálkodásról szóló tréning és workshop, tervezés

és konzultáció az erdészeti szektorral kapcsolatosan, tanulmányok, hatástanulmányok,

fordítások, oktatási anyagok elkészítése, Erdő Tanúsítási Figyelemfelkeltő Program.

6. Fejlődéskutatás (DFID PROGRAMME)

A program célja, hogy növelje a kutatók, oktatók és kommunikációért felelős hivatalnokok

előrejelző képességét, a gazdák döntéseinek különböző gazdálkodási forgatókönyveit illetően.

Mindezt az agroerdészeti rendszerben a fény, a víz és a tápanyagok fák és növények hozamára

gyakorolt hatására alapozva készítik el.

Ezáltal az agroerdészeti rendszer egy gazda vagy egy régió szintjén képes megbecsülni a

gazdálkodási rendszer változásait, a népességre gyakorolt nyomást, a környezet pusztulását és a

klímaváltozást a különböző érintetteken.

A projekt célországai a modellt továbbfejleszthetik, majd a nemzeti kutatóközpontokban és

erdészeti és mezőgazdasági főiskolákban használják képzésre, tervezési kísérletekre és

különböző helyek gazdálkodási lehetőségeinek előzetes becslésére. Természetesen az optimális

választás egy agroerdészeti rendszer számára minden talajon és éghajlaton más.

7. Nemzetközi Természetmegőrzési Unió (IUCN - International union for conservation of

Nature), Program Keretmunka (2013-2016)

A program elősegíti a biodiverzitás megőrzését, a környezetvédelmi igazságot és a fenntartható

életmódot Nepálban azáltal, hogy törekszik maximalizálni a szinergiákat és minimalizálni a

kompromisszumokat e három cél között.

A keretmunka az alábbi kulcselemekből áll:

„Ecosystem Focus”: Az IUCN az alábbi kulcsterületekre koncentrálja az erőfeszítéseit:

Erdők: A legnagyobb erőforrás Nepálban, a biodiverzitás legfontosabb helye, változatos

ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújt. A vidéki megélhetés szempontjából

kulcsfontosságú biztosítani, hogy ez így is maradjon.

Ivóvíz: A legszegényebb és legmarginálisabb közösségek Nepálban a lápos területektől

és a vízforrásoktól függnek. Ezek regionálisan és globálisan is értéket képviselnek, és

csak a megfelelő gazdálkodás képes megállítani vagy visszafordítani a tiszta víztestek

pusztulását és további megélhetési lehetőségeket biztosítani.

Mezőgazdaság: A nepáli vidéki populáció többsége a mezőgazdaságtól függ, de a

fenntarthatatlan mezőgazdasági gyakorlat fenyegeti a vidéki megélhetést és az

élelmiszerellátást. A fenntartható megoldások elősegítése megóvhatja az agro-

biodiverzitást, míg a megélhetés-biztonságot erősíti.

Az IUCN Nepál Program Keretmunka 2013-2016 tematikus programterületei:

A Természetértékelés és –megőrzés erősíti az IUCN biodiverzitás-védelmi

háttérmunkáját, hangsúlyozva mind a megfogható, mind a megfoghatatlan természeti

értékeket

Az IUCN munkáját az emberekkel megszilárdítja a Hatékony és Méltányos

Természethasználat Szabályozása – természeti kapcsolatok, jogok és felelősségek és a

természet politikai gazdasága.

A természeten alapuló megoldások kibővítik az IUCN természettel kapcsolatos

munkáját, hogy megbirkózzon a fenntartható fejlődés, az élelmiszerbiztonság és a

társadalmi-gazdasági fejlődés kihívásaival.

8. Banántermesztési és agroerdészeti tevékenységek támogatása, erősítendő a nepáli Terai

régió árvízzel sújtott közösségeinek megélhetését

Ennek a USAID/NFRP-Fintrac Inc. által támogatott projektnek az a célja, hogy növelje az

árvízkárosultak háztartásainak bevételét azáltal, hogy kármentesíti és hasznosítja a lepusztult

talajt a banántermesztésben és az agroerdészetben. A banántermesztésből kereskedelmi bevételt

indukál, az agroerdészeti gyakorlatot pedig bevezeti az árvízzel sújtott területeken. Főbb

eredmények:

Összesen 945 háztartást támogatott a projekt (30,35 hektáron), ebből 583 az agroerdészetből és

362 a banántermesztésből szerzi a bevételét.

9. Fejlesztési Többdimenziós Mezőgazdaság (MADE – Multi-Dimentional Agriculture for

Development)

Valós igény támadt az aktív és fenntartható erdőgazdálkodás iránt Nepálban, amelyek

segítségével maximalizálni lehet az erdészetből származó termékeket és a bevételt a közösség

számára. Régen, a legtöbb közösségi erdőhasználó csak megvédeni akarta azt, és nem kapott

kellő figyelmet a fenntartható gazdálkodás és erdei erőforrások használata. Mivel Nepál erdei

nem voltak sem gazdaságilag, sem környezetvédelmileg optimalizálva, ezért a MADE Nepál

kifejlesztette a Fenntartható Erdőgazdálkodást. Így az erdőket igénybe vevő csoportokat

összeszervezték, és támogatást nyújtottak nekik hogy elkészítsék saját szabályaikat, operatív

terveiket, hogy megvalósítsanak és módosítsanak vagy felújítsanak. Ráadásul a program

támogatja a bérelt erdők, magánerdők, vallási erdők, a kormányzati tulajdonú és minden más

típusú erdő fenntartható gazdálkodását, tanítják az önellátást, a nem fűrészáru célú erdők

gazdálkodását.

10. Vidéki Régiók és Agroerdészeti Fejlesztési Központ (Rural Region and Agro-forestry

Development Centre)

Az RRAFDC egy nem kormányzati, nonprofit civilszervezet és a társadalmi-gazdasági

felhatalmazás és fenntartható fejlődés területein működik a vidéki közösségekben élő

legszegényebb emberekért. 2000-ben alapult, a szakértők az erdészet, szociológia,

mezőgazdaság, mérnöki tevékenységek, közgazdaságtan és egészségügy területein rendelkeznek

tapasztalattal. Számos agroerdészethez kapcsolódó programot indítottak, például alternatív

energiát, állatállományt, mikrovállalkozásokat és mikrofinanszírozást, önsegítő csoportokat

támogató programokat.

Forrásjegyzék:

[1] Chundawat B.S. and Gautam S.K. (1993): Text Book of Agro forestry, Oxford and IBH

Publishing Co.Pvt.Ltd

[2] Dwivedi A.P. (1992): Agroforestry Principle and practices, Mohan Primlani for Oxford and

IBH Publishing Co. Pvt. Ltd.

[3] Wojtkowski, Paul (2002): Agroeclogical Prespectives In Agronomy, Forestry and

Agroforestry. Oxford and IBH Publishing Co.Pvt.Ltd

Hagyományos esőtáplált mezőgazdaság és agroerdészet, mint elterjedt gyakorlat Nepálban

(2011)

Fotó: Chiranjibi Rijal

11. Kiemelkedően sikeres mitigációs megoldás a lakóházak és középületek esetén

Velux Modell Otthon 2020 projekt

LichtAktiv Haus, Németország, Hamburg

Készült: 2010. november Dizájn csapat: Katharina Fey (koncepció), Prof. Manfred Hegger és Tim Bialucha, TU Darmstadt ee

(dizájn), Ostermann Architekten (projekt megvalósítás), Prof. Klaus Daniels, HL Technik (energia

dizájn), Prof. Peter Andres, PLDA. (fény tervezés)

Akadémiai partnerek: Technical University Braunschweig, Technical University Darmstadt,

Humboldt University Berlin

Fejlesztő: VELUX csoport

http://www.velux.com/sustainable_living

The Active House Secretariat

cabinet DN Rue d'Arlon 25

1040 Brussels, Belgium

secretariat@activehouse.info

Az EPA adatai szerint országonként eltérő mennyiségben ugyan, de az egy évre eső széndioxid-

kibocsátás 8-12 %-a, az energiafogyasztás 14-22 %-a származik a lakossági és kereskedelmi szektorból.

A tendencia 1990 óta növekedést mutat, de éves szinten rövidtávú fluktuációk mutatkoznak az

energiafogyasztásban, részben az időjárási viszonyok változásainak köszönhetően. Az

energiahatékonysági fejlesztéseknek köszönhetően a lakások és üzletek üvegházhatású gázkibocsátása 1

%-al csökkent 1990 óta, azonban az áramfelhasználás indirekt emissziója 28 %-al nőtt ugyanebben az

időszakban a világítás, fűtés, légkondicionálás és egyéb elektromos készülékek fogyasztása miatt. A lakossági és kereskedelmi szektor a háztartásokat és a kereskedelmi üzleteket foglalja magába. A

szektor üvegházhatású gáz emissziója alapvetően a fosszilis üzemanyagok fogyasztásához kötődő fűtés

és sütés-főzésből, a hulladékok és a szennyvizek kezeléséből valamint a hűtőközegekből származik. Ide

tartozik az elektromos áramfogyasztás indirekt emissziója is. A fűtés és sütés-főzéshez használt földgáz- és petróleumtermékek szén-dioxidot (CO2), metánt (CH4) és

nitrogén-oxidokat (NOx) emittálnak. A földgázfogyasztás az összes háztartási és kereskedelmi szektor

összes CO2 kibocsátásának 81 %-áért felelős. A szénfogyasztás a használt energia csak kis részét teszi

ki. A hulladéklerakóba deponált szerves hulladék metánt termel. A szennyvíztisztítók működésük során

metánt és N2O-t emittálnak. A légkondicionálókból és hűtőrendszerekből működésük során, vagy

meghibásodásuk esetén fluorozott gázok (főleg hidrofluorokarbonok, HFC-k) juthatnak a környezetbe.

Európában az energiafogyasztás megközelítőleg 40 %-áért épületek felelősek. Ezzel szemben az összes

szállítmányozás - ide értve a közúti, a vasúti és a légi szállítmányozást is - csupán 30 %-ot tesz ki.

Ahhoz, hogy elérjük a globális CO2 szint csökkenését, egy új épületépítési előirányzat bevezetése

szükséges. A jövő épületei CO2-semlegesek kell, hogy legyenek amellett, hogy egészséges beltéri

klímával, természetes napfénnyel és friss levegőellátottsággal kell rendelkezzenek.

A CO2-emisszió csökkentéséhez alapvető fontosságú, hogy számba vegyük az épület összes minőségi

tulajdonságát és funkcionalitását az energiahatékonyság, az egészséges beltéri környezet és a megújuló

energiák tekintetében. Ez a három kulcsfontosságú terület képezi az alapját a fenntartható

életkörülményeknek, mely magában foglalja az otthonaink minőségi javítását, miközben magas

életszínvonal mellett redukáljuk vagy akár teljesen kiiktatjuk a CO2-emissziót.

Megoldás Ahhoz, hogy redukálni tudjuk a CO2-emissziót és optimalizálhassuk az energia háztartást, az épületet

egy egész egységként kell tekintenünk, nem csak, mint különálló komponensek összessége. Az

energiahatékonyságot már az épület tervezésekor terveznünk kell, és maximálisan ki kell használnunk a

természetes úton elérhető energiaforrásokat, mint a nap és a szél. Kezdésként az ablakokat

energiatovábbító közegnek kell tekinteni, melyeket stratégiai pontokon kell elhelyezni a nap hőjének

hasznosítására, és az optimális természetes szellőzés érdekében, továbbá más típusú ablakokat kell

használnunk az épület északi és déli oldalán. Ezek hatásfoka redőnyökkel és napellenzőkkel együtt

fokozható, amelyek mintegy flexibilis burkolatot képeznek az épület körül, benn tartva a meleget a

hideg téli éjszakákon és kinn tartva nyáron. A jövő intelligens házai úgy lesznek megalkotva, hogy

automatikusan kontrollálják a belső klímát, és elég okosak lesznek hozzá, hogy tudják, mikor kell a

hideg elől szigetelni, mikor kell a meleg ellen védekezni és mikor kell szellőztetni. A maximális napfény és a kiváló szellőzés az optimális beltéri komfort előfeltételei, a minimális

energiafogyasztás pedig egybevág a jövő által támasztott követelményekkel. Egy olyan világban,

amelyben egyre több egészségügyi problémával nézünk szembe (részben például az egyre nagyobb

számban megjelenő allergiás megbetegedések miatt), a beltéri klímaviszonyok alakítása esszenciális

faktor az épületek tervezése során. Számos tanulmány bizonyítja, hogy a természetes napfény jótékony

hatással van az egészségre, a produktivitásra, a gyermekek tanulási képességeire és általánosan az

egészségre. Hasonlóképpen a természetes szellőztetés eredményeként bejutó friss levegő is alapvető az

egészséges beltéri klíma kialakításában, csökkenti az elektromos készülékek és a házban található

kemikáliák toxikus emisszióinak lehetséges hatásait, ezáltal is csökkentve az allergia kockázatát.

Manapság az EU-ban élő emberek jellemzően az idejük 90 %-át beltérben töltik. Ennek ellenére az

épületek több mint 30 %-a nem nyújt megfelelően egészséges környezetet. Átlagosan két kg élelmiszert

fogyasztunk naponta és körülbelül 15 kg levegőt. Ez az arány is jól mutatja a beltéri levegőminőség

jelentőségét.

A napenergia hasznosítása az épületek CO2 csökkentésének egyik kulcsa. Azzal, hogy a megújuló

energiákat az épületeink szerves részévé alakítjuk, energiafogyasztókból energiatermelőkké

alakíthatjuk. A napenergiát felhasználva melegvíz állítható elő és az újabb technológiák segítségével az

épületek hűtése is kivitelezhetővé válik. Napkollektorok működtetésével a háztartási melegvíz előállítás

energiájának 70 %-a fedezhető. Ha szolár- vagy termálpanelek lennének minden európai otthonra

szerelve, a megtakarítás megközelítőleg 20 millió tonna olajjal lenne egyenértékű évente. A Nap a

legjobb energiaforrás, amivel rendelkezünk és ezt sokkal jobban ki kellene használnunk.

A társadalomnak olyan energiahatékony épületekre van szüksége, amelyek egészséges beltéri

viszonyokat biztosítanak a benne élőknek, dolgozóknak vagy az ott játszóknak, miközben minél kisebb

negatív hatást gyakorolnak a környezetre nézve. Ehhez átalakulás szükséges.

A VELUX csoport aktívan részt vállal ebben az átalakulásban és az épületipar érdekelt feleivel együtt

kísérleteket indított. A cég csúcsminőségű tetőtéri ablakokat kínál, olyan ablakokat, melyek lehetőséget

teremtenek az egészséges és komfortos élethez az épületekben, napfényt és friss levegőt szolgáltatva,

miközben kiváló energiaegyensúlyt tartanak fenn az épületben. A VELUX csoport az Aktívház Szövetség egyik vezető tudásbázis gyarapítója, amely olyan holisztikus

alapelvek mentén dolgozik, mely integrálja a komfort, az energia és környezet hármast. A cég 2008-ban

több északi és déli klímaviszonyokhoz igazított bemutató házat épített, majd 2009-ben elindította a

Modell Otthon 2020 programot, mely során kezdetben hat épületet építettek öt európai országban, hogy

megmutassák, hogy lehetséges a már rendelkezésre álló technológiákkal, termékekkel és eljárásokkal

fenntarthatóan közel zéróenergiájú épületeket létrehozni úgy, hogy közben fontos prioritás marad az

emberi egészség és jólét, de a vonatkozó EU-s követelményeknek is megfeleljen. A tervezés és

kivitelezés során nagyszabású törekvés volt, hogy olyan, az aktív házak alapelvein nyugvó

modellházakat építsenek, melyek kényelmesek és mégis fenntarthatóak.

A program elindítása óta mára több mint 20 különböző klimatikus viszonyokhoz beállított épületet

kiviteleztek 12 országban. A modellépületek valódi körülmények közt történő tesztelésével rengeteg

hasznos információt sikerült nyerni, melyekkel tovább gyarapították a rendelkezésre álló tudásbázist.

2010-ben készült el a LichtAktiv Haus (Fényes Aktív Ház) Németországban. A projekt során egy

Hamburg Wilhelmsburg negyedében található 1950-es években épült ikerházat alakítottak át

karbonsemleges, energiahatékony házzá költséghatékony innovatív modernizálási megoldásokat

alkalmazva. Ez a kísérlet ékes példája annak, hogy hogyan lehet realizálni a bőséges természetes fényt, a friss

levegőt és a jó kilátást egy nagy kihívásokat nyújtó modernizációs projekt esetén is. A cél az

energiahatékonyság optimalizálása volt úgy, hogy az élhetőséggel szemben támasztott legnagyobb

követelményeknek is megfeleljenek, miközben karbonsemleges szinten tartsák az épület működését.

Az építészeti koncepció egyedi modernizációs megoldásokat tartalmaz. Az épület valaha zárt

struktúráját fénnyel elárasztott nagy terekké alakították át, ezzel jelentősen javítva az élhetőségét. Két

gyerekszoba, két fürdő és egy hálószoba található a régi épületben. Az úgynevezett „napfénylámpa”

segítségével, mely a természetes napfény optimális mértékű beáramlását teszi lehetővé, a tető alatti tér

kitágult, ezáltal létrehozva egy központi nappali életteret és olvasószobát. Az élettér horizontális

tágulását biztosítja a majdnem öt méter hosszú, kertre néző üveghomlokzat. Az ablakfelületek 18 m2-ről

60 m2-re növekedtek a felújított épületben (1. ábra). Az így kitágult tér ad helyet a nappalinak és

étkezőnek, a konyhának és a mosókonyhának. A felújítási munkák eredményeképp a LichtAktiv Haus

egy doboz-szerű zárt szerkezetű házból nyílt, nagy terekkel és természetes napfénnyel megvilágított

épületté alakult át. A modulos kialakítás a ház modernizálásának több variációját teszi lehetővé a

rendelkezésre álló financiális háttértől, az energetikai ambícióktól és az elképzelt bővítésektől függően.

Az itt bemutatott épület két gyerekszobából, két fürdőszobából, egy felnőtteknek szánt hálószobából,

egy központi nappaliból és egy olvasószobából áll. Az összes szobára jellemzőek a homlokzati- és

tetőablakok a természetes fény optimális beáramlásának érdekében. A nappali rész egy öt méter hosszú

üvegfallal van lezárva, amely kertbe nyíló ajtókkal rendelkezik. Az elektromos áramellátást

fotovoltaikus elemek, míg a meleg vizet napkollektorok fedezik, melyek teljes egészében kielégítik a

felmerülő igényeket. Az így létrejött épület jó példája annak, hogy hogyan lehetséges a modernizáció az

épületstruktúra komoly átalakítása nélkül, hiszen az épület alapja az eredeti maradt, és csak a

homlokzatot és a tetőt kellett megújítani. Új tetőablakok kerültek beépítésre, így a felső szint is kellő

megvilágításban részesül. A napkollektorok is a tetőre kerültek. Az épület interiorját a több tér

érdekében hatékonyan áttervezték, a régi melléképületből lett a konyha és a nappali, így sikerült egy új

bejárati teret kialakítani, miközben kiváló kilátás nyílik a kertre. A meglévő épület és a modulos bővítés alapstruktúrája ugyanolyan, azonban a mérete, a felhasznált

anyagok és a technológia is eltérő. A modulokkal modernizált kibővített rész keretét fagerendázat

biztosítja, amely lehetővé teszi, hogy az igényekhez igazítsák a bővítés mértékét és kialakítását. A fa

gerendázat lehetővé teszi a lakók számára, hogy az elképzeléseiknek megfelelően tervezzék meg a

bővítést, valamint szabadon választhatnak, hogy milyen anyaggal töltsék ki a gerendakeret közötti teret.

A LichtAktiv House esetében kifinomult technikai eszközöket és minőségi anyagokat használtak. Az

így létrejött épület hatékony az energia és térkihasználás tekintetében, valamint az életteret a kert

irányába nyitja meg. A napfénnyel történő megvilágítás központi szerepet játszott a LichtAktiv Haus

tervezése során, hiszen az egészséges bioritmus az általános egészségre és jólétre is hatással van, arról

nem is beszélve, hogy a napfény optimalizált és kontrollált használata nagy mértékben csökkenti a

mesterséges megvilágítás idejét, továbbá a téli hónapokban más tekintetben is hasznát vehetjük. Ezt

figyelembe véve a napfény intelligens használatával nagymértékben csökkenthetjük az épület

energiaigényét. A LichtAktiv Haus tervezése során ezt igyekeztek a lehető legtökéletesebben

kihasználni, ezért szakértők bevonásával kiterjedt tanulmányokat végeztek. Napfényanalízist

alkalmaztak a projekt kezdeti időszakában, amely eredményeit már az épület tervezésébe is bevontak. A

napfény optimális kihasználtságára törekedve kiváló minőségű és energiahatékony élettereket lehetett

kialakítani. A konyha, étkező terek és hálószobák átlagosan 5 %-os DF-el (daylight factor – napfény

faktor a belső és külső fényviszonyok arányának mutatószáma), a nappal leginkább használt életterek

pedig átlagosan 10 % fölötti DF-el rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos napon nincs szükség

elektromos világításra. A rugalmasan alakítható környezet érdekében a bejövő napfény mértéke

redőnyökkel szabályozható. Ezzel nem csak a vakító fény és túlmelegedés előzhető meg, hanem a

megfelelő belső klíma kialakításában is segít. A sok napfény és kiváló kilátás közelebb hozza a

természetet a lakók számára és lehetővé teszi, hogy átéljék a természet napi ritmusát és

megfigyelhessék a természet szezonális változásait. A redőnyökkel és napellenzőkkel együtt a szellőzési koncepció természetes légkondicionálóként

működik és gondoskodik a kellemes belső klímáról. Az év melegebb periódusában déltájban a dél

irányába néző redőnyök zárva maradnak. A nyugati oldalon a külső napellenzők délutánonként

automatikusan leereszkednek. Amint az idő hűlni kezd, a redőnyök ismét felemelkednek és kinyílnak az

ablakok, hogy friss éjjeli levegőt engedjenek be és lehűtsék az életteret. Az év hidegebb periódusában a

felhúzott redőnyök nappal többlet-napenergiához juttatják az épületet. Alkonyatkor a redőnyök

lecsukódnak, ezzel növelve a szigetelés mértékét. Az automatikusan vezérelt tetőablakok

szükségtelenné teszik a szellőzőrendszer beépítését. A házban uralkodó hőmérséklet, széndioxid

koncentráció és levegő páratartalomtól függően a napenergiával működtetett rendszer automatikusan

nyitja és zárja az ablakokat, hogy mindig komfortos és egészséges közeget teremtsen (2. ábra).

Az épület teljes egészében megújulókból fedezi az energiaszükségletét. A régi házak felújításakor

különösen nagy kihívást jelenthet, hogy általában nagyobb az energiaigényük, mint egy újépítésű ház

esetén. A LichtAktiv Haus esetén egy levegő-víz-hőpumpa és 22,5 m2 napkollektor dolgozik együtt,

hogy a fűtés- és melegvízigényt kielégítse. Ez a kiváló hatékonyságú technológia nagymértékben

csökkenti az üvegházhatású gázemissziót, és a konvencionális energia szükségességét. A tetőn található

75 m2 felületű polikristályos fotovoltaikus cella gondoskodik a hőszivattyú áramellátásáról és

környezetbarát módon termel elektromos áramot. A LichtAktiv Haus karbonsemleges, mivel nincs

beépített hővisszanyerő rendszer és központi légkondicionálás, amelyek beüzemelése túl költséges

lenne idős épületek esetén. Az épület vízellátottságát esővízgyűjtő rendszerrel egészítették ki, ezzel is

hozzájárulva a fenntarthatósághoz. Az itt bemutatott épület csak egy a több mint 20 modellépület közül, melyek szintén példaértékű,

innovatív megoldásokat alkalmaznak az emisszió csökkentés és fenntarthatóság érdekében. Az

Aktívház Szövetség és társszervezetei élen járnak és példát mutatnak a fenntartható és egészséges

épített környezet kialakításában, melyhez felbecsülhetetlen tudásbázist halmoztak fel és számos

szolgáltatással járulnak hozzá.

1. ábra. A LichtAktiv Haus sematikus vázlata: 1 - tetőtér, 2 - „napfénylámpa”, 3 -

hálószoba, 4 - bejárat 5 - konyha, 6 - napelemek-napkollektorok, 7 - étkező/nappali, 8 - étkező/nappali, 9 - Fürdőszoba, 10 - extra toalett, 11 - mosókonyha

CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és

külföldről (Best Practices Gyűjtemény)

-46-

2. ábra. Az automata szellőzési rendszer és az esővízgyűjtő

Források jegyzéke [1] United States Environmental Protection Agency - Sources of Greenhouse Gas Emissions

http://www.epa.gov/climatechange/ghgemissions/sources/commercialresidential.html (2015.09.10)

[2] ActiveHouse.Info – LichtAktiv Haus http://www.activehouse.info/cases/lichtaktiv-haus

(2015.09.10.)

[3] Velux.com – LichtAktiv Haus

http://www.velux.com/sustainable_living/demonstration_buildings/lichtaktiv_haus (2015.

09.10.)

[4] Velux.com – Sustainable living brochure http://www.velux.com/SiteCollectionDocuments/_PDF-

Documents/Brochures/Sustainable_Living.pdf (2015.09.10.)

[5] Velux.com – Model Home 2020 brochure http://www.velux.com/ar-

DZ/Documents/PDF/V14417-001-004-002_Model-Home_brochure%202015_interaktiv.pdf

(2015.09.10.)

[6] International Building Exhibiton IBA- Hamburg – LichtAktiv Haus http://www.iba-

hamburg.de/en/themes-projects/velux-model-home-2020-lichtaktiv-haus-light-active-

house/projekt/velux-model-home-2020-lightactive-house.html (2015.09.10.)

[6] International Building Exhibiton IBA- Hamburg – LichtAktiv Haus http://www.iba-

hamburg.de/en/themes-projects/velux-model-home-2020-lichtaktiv-haus-light-active-

house/projekt/velux-model-home-2020-lightactive-house.html (2015.09.10.)

CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és

külföldről (Best Practices Gyűjtemény)

-47-

12. Sikeres, környezetbarát vízgazdálkodási megoldás.

Ivóvíz előállítása levegőből különböző technológiákkal

Gyártó: Eole Water SAS

Rue des Alpes

ZA Les Bastides Blanches

04220 SAINTE TULLE / FRANCE

Phone: +33 4 92 72 11 64

Email: contact@eolewater.com

Probléma ismertetése:

1992-ben, a jordániai Azraq lápterületeket ellátó, többszáz éves talajvíz-források teljesen

elapadtak. Azóta, Jordánia más részein (pl. Kerak és Jerash) szintén elapadtak források. Az

1990-es évek alatt a szíriai Khabour folyó, az Eufrátesz legnagyobb mellékfolyója több évre

teljesen kiszáradt. 2006-tól 2010-ig pusztító szárazság sújtotta Jordánia, Izrael, Szíria, Irak

and Törökország területeit, elüldözve emberek millióit és elpusztítva az állatállományt és a

termést.

Globális és regionális klímaszimulációk alapján készített tanulmányok azt mutatják, hogy a

kelet-mediterrán és az Észak-afrikai országok valószínűleg lényegesen nagyobb éves

átlaghőmérsékletre, kevesebb éves csapadékra és növekvő vízhiányra számíthatnak a XXI.

században. A NOAA (National Oceanic and Atmospheric Administration) egyik tanulmánya

szerint megfigyelhető az a trend, hogy a mediterrán övezetben máris egyre szárazabb az

éghajlat. Három független havi adatsor bizonyítja az 1900 és 2010 közötti

csapadékrekordokat, amik alapján kijelenthető, hogy a szárazság 1970 óta növekszik a

mediterrán szárazföldi területeken. Továbbá a Világbank vízhiányról szóló jelentése a Közel-

Keleten és Észak-Afrikában felhívja a figyelmet az Arab Világ vízellátás-biztonságának

növekvő veszélyére. Ez a két terület a legvízhiányosabb – a jelentés a régióban 14 országból

9-et „hiperszáraznak” minősített.

A várható, talán már folyamatban lévő Közel-keleti ivóvízválság, az emelkedő víz- és

szennyvízdíjak és a megállíthatatlannak tűnő népességnövekedés miatt egyre fontosabb az

elmaradottabb, szárazabb területek ellátása tiszta ivóvízzel. Ezeknek a területeknek az

éghajlata többnyire száraz és forró. Irakot porviharok pusztítják, Szaúd-Arábiában és

Jemenben elképesztő áradások vannak. Az óceánok szintje emelkedik, elöntve Egyiptom

partjait, és ezeknek köszönhetően mára a világ legszárazabb régiójává változtatva a Közel-

Keletet. A térségben az üvegházhatás tekintetében nagyon eltérőek a kibocsátási adatok,

Katarban 2006-ban 56,2 t CO2-t bocsátottak ki, míg Egyiptom 2,5 tonnát. Bár ez a

„történelmi” kibocsátásnak csak töredéke, mégis a globális felmelegedés szempontjából

leginkább sebezhető területekké válnak. Az ENSZ adatai szerint 1970 óta az arab világ

népessége megtriplázódott, elérte a 360 milliót, és 2050-re elérheti a 600 milliót is. A

jelenlegi, modern népvándorlás, mely a Közel-Keletről Európába tart, háborús okokra

vezethető vissza, ugyanakkor a közeljövőben várhatóan a vízhiány miatt újabb, még nagyobb

tömegekre lehet számítani. A megfelelő intézkedésekkel és technológiákkal valószínűleg

megelőzhető, hogy – legalábbis a vízhiány miatt – tömegek hagyják el az otthonaikat, és

szomjazzanak. Míg a világátlag több mint 6000m3/év, az araboknak kevesebb mint 500

m3/év áll majd rendelkezésükre.

CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és

külföldről (Best Practices Gyűjtemény)

-48-

Több technológiai megoldást is született, amelyek részben segíthetnek, vagy segíthetnének

ellátni ivóvízzel a helyi közösségeket, ezáltal megelőzni a népvándorlást, és segíthetnek

betelepíteni egyébként vízben szegény területeket szervesanyag akkumuláló növényekkel,

mezőgazdaságra alkalmassá tenni azokat. A helyi körülményektől függően többféle

technológiát is kidolgoztak. Bár források és kutak nem mindenhol állnak rendelkezésre, a

levegőben mindig van nedvesség. Ezzel ugyan kevés cég foglalkozik, de most már több féle

megoldással képesek rá, ezzel jelentősen enyhíthetnek a küszöbön álló Közel-keleti

klímaválság hatásain.

Olyan megbízható technológiák állnak rendelkezésre, amik képesek összegyűjteni ezt a

nedvességet, fenntartható hozzáférést biztosítva ezzel biztonságos ivóvízhez.

Megoldások ismertetése:

Az egyik megoldás egy 75 éves Sevilla-i hűtőmérnök, Enrique Veiga nevéhez fűződik.

Majdnem húsz éve kezdte fejleszteni 1995 egy különösen száraz év volt Spanyolországban, és

a feltalálónak innen jött az ötlet. A találmány menekülttáborokban, természeti katasztrófák

helyszínén, különösen száraz területeken különösen hasznos lehet – a víz ugyanis teljesen

szennyeződésmentes. A találmány prototípusa 3000 liter ivóvizet képes előállítani naponta, és

képes a levegő nedvességéből kondenzációval ivóvizet előállítani. A berendezés nagyjából

annyi energiát használ a folyamathoz, mint egy mosógép, és automatikusan termeli a vizet.

Az eredmény tiszta „esővíz”, kb. 30 °C-on, és hosszabb ideig is képes tárolni a vizet. Namíbia

kormánya, melynek komoly problémát okoz a szárazság, 1500 darabot rendelt a

berendezésből.

Peruban, a Mérnöki és Műszaki Egyetemen (University of Engineering and Technology) egy

olyan hirdetőtáblát hoztak létre, mely ugyancsak a levegőből állít elő vizet. Azonban itt

mások a környezeti tényezők: Az Atacama Sivatag szélén, a Föld egyik legszárazabb helyén,

a perui Limában szinte sosem esik az eső. Lima a Csendes Óceán partján fekszik, emiatt nyári

napokon, decembertől februárig több mint 90%-os a páratartalom. Kb. 700 000 ember él tiszta

víz nélkül. További 600 000 lakója a 7,5 millió lakosú városnak ciszternákból tud vízhez

jutni, amiket kézzel vagy pumpákkal kell feltölteni és a hagyományos úton tisztítják. Az

egyetem mérnökei 2012-ben felállítottak egy olyan hirdetőtáblát Limában, ami következő év

március elejéig 9450 liter vizet állított elő. Az ötletet jelentkező diákok hiánya adta – olyan

hirdetés akart az egyetem, ami odavonzza a diákokat.

A tábla elektromos áramot használ, öt kondenzátorral működik, a lecsapódó vizet fordított

ozmózissal tisztítja, és egy húsz literes tárolóba vezeti el, ami a hirdetőtábla alján helyezkedik

el. Naponta kb. 96 liter vizet álít elő, és egy egyszerű csapon keresztül ad vizet a helyi

lakosoknak. Az ára kb. 1200 dollár – az egyetem még nem döntötte el, hogy a vizet ingyen

adja-e vagy sem. A technológia költségeinek fedezésére hamar megtalálták a megoldást:

hirdetnek. Az egyetemre jelentkezők száma 28%-kal nőtt.

A Dél-afrikai Namíb-sivatagban él egy bogárfaj, aminek az egész hátát apró dudrok borítják.

A dudrok végéhez tapad a víz, viszont az oldala taszítja. Reggelente a bogár úgy fordítja

magát, hogy a pára, ami lecsaódott a hátán lecsúszik a rovar szája felé. A bogár vízgyűjtő

képessége inspirálta a tudósokat az NBD Nanotechnologies vállalatnál (az NBD a rövidítése a

“Namíb Bogár Tervezés”). A cég egyik célja bevonni egy vizes üveg belsejét olyan anyagok

kombinációjával, a bogár hátához hasonlóan. amikor egy ventilátor elé helyezzük, a levegő

páratartalmának az üvegben kell lecsapódni és összegyűlni.

CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és

külföldről (Best Practices Gyűjtemény)

-49-

Az Eole Water nevű francia alapítású cég úttörője ennek a problémakörnek. 2008-ban

alapították, és az alapötlet Marc Parent nevéhez fűződik, aki egy karíbi szigeten élt még 1997-

ben, amikor vezetékes víz híján elhatározta, hogy a légkondícionálójának a vizét fogja inni.

Számos áramkimaradás után döntött úgy, hogy a víztermelés szélenergiával fogja

kiegészíteni.

Főleg olyan megoldásokat találtak fel, amik szélturbinákat használnak, hogy tiszta ivóvizet

állítsanak elő kondenzációval a levegőből. Jelenleg az egyesült Arab Emirátusokban tesztelik

technológiájukat, megvalósítottak projektet már Abu Dhabi külvárosában, ami naponta 500-

800 liter vizet termel. A cég szerint ez a mennyiség akár az 1000-et is elérheti. A Eole Water

már olyan partnerekkel dolgozik együtt, mint a Siemens, a Carel és a Danfoss. Működés

közben 30kW energiát termel a turbina, amit arra használ, hogy eljuttassa a vizet a

tárolótartályba és működtesse a víztisztítórendszert. A prototípus elérte, hogy a levegő

térfogatából a víz 50%-át képes kinyerni. A víztermeléshez legalább 24 km/h szélsebességre

van szükség.

A szél a szellőzőnyílásokon lép be a közepes méretű turbina orrtölcsérje körül, majd ott a

generátor úgy felmelegíti, hogy gőz legyen belőle. A gőztérfogatot csökkenti a kompresszió,

ezáltal el kezd gyűlni a nedvesség. Ekkor kondenzálódik, és a víz átáramlik a turbinatorony

csővezetékein az acélmentes tartályokba szűrés és tisztítás céljából. A forró levegő kifújásra

kerül a motorburkolatból egy hőcserélő és egy levegőelszívó segítségével.

Technológiáik a következők:

Vízgenerátor (WMS1000 szélturbina): Távoli helyeken képes 1200 liter vizet termelni

naponta, teljesen automatikusan működik, akár 20 éven át is. A turbina külső áramforrás

nélkül képes ezt teljesíteni, az energiaigényét a szélből fedezi, 30kW beépített kapacitással

működik. Semmilyen további infrastruktúrára nincs szüksége a működéshez. Szén-dioxidot

nem bocsát ki, sem talajvízhez, sem felszíni vízhez nem kapcsolódik, a környezetterhelése

megközelíti a nullát.

CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és

külföldről (Best Practices Gyűjtemény)

-50-

1. Rotor-agy (forgószárny-agy) 2. Szárnyak 3. Követlen meghajtású generátor 4. Homokvihar

redőny 5. Hűtőkompresszor 6. Hidraulikus egység 7. Elektromos doboz 8. Vízgyűjtő 9.

Nedvesség kondenzátor 10. Nedvesség kondenzátor légfúvója 11. Légáram-szabályzó 12.

Hőcserélő 13. Hőcserélő öntisztító rendszer 14. Szélsebesség és –irányérzékelő 15. Hőcserélő

levegőelszívója

Víz előállítás napelemmel (WMS-30kW napelem): Csak napenergia segítségével állít elő

vizet. Elektromos hálózatra épp emiatt nincs szüksége, használata olyan területeken javasolt,

ahol állandóan magas a napsugárzás intenzitása és vízhiány van. Teljesen önellátó, bárhova

telepíthető, a konténer mérete szabvány szerinti.

WMS-30kW „Grid Tie”: Ahol van stabil és megbízható, kiépített energiaforrás, ott

alkalmazható a WMS-30kW Grid Tie, melynek legfőbb célja a vízelőállítás. Generátorhoz

vagy elektromos hálózathoz is csatlakoztatható, így 24 órán keresztül tud megbízhatóan és

folyamatosan vizet előállítani, nagy energiahatékonysággal. A szabványos konténerméretnek

köszönhetően olcsón szállítható, és nem igényel semmilyen nehéz emelőgépet a telepítése

során. Praktikus és ergonómikus kialakítása miatt minimális fenntartási igényei vannak.

NERIOS.S3: Kompakt design. Névleges teljesítménye 3,2 kW, önellátó, napelemet használ és

egy innovatív jégtároló rendszerrel lehet felszerelni, mely segít a napi víztermelést arra a

napszakra koncentrálni, amikor a legnagyobb a szükség rá, vagy amikor a levegőnek a

legnagyobb a nedvességtartalma. A jégtároló rendszernek köszönhetően a berendezés

zöldebb, mert kevesebb hagyományos akkumulátort használ és hozzájárul a hosszabb

élettartamhoz. Könnyen mozgatható és telepíthető, kulcsrakészen szállítható.5,1 kWc

telepített napenergiára van szüksége az önálló működéshez, ami 35m2 hagyományos napelem

energiahozamának felel meg. Naponta 150 l ivóvizet képes előállítani, és 1000 l-es tároló

tartozik hozzá. Bármilyen terepen telepíthető, polgári vagy katonai célokra használható,

CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és

külföldről (Best Practices Gyűjtemény)

-51-

ideális vészhelyzetekben vízelőállításra. Környezetbarát függetlenséget, megbízhatóságot

jelent a tulajdonosának.

NERIOS.G3: elektromos hálózatról működtethet ez a még kompaktabb tagja a NERIOS

családnak, mely nem tartalmaz invertert, akkumulátort, jégtárolót, ezáltal könnyebb,

fogyasztása pedig mindössze 3.2kWh. Teljes nap képes működni sztenderd energiaforrásra

vagy generátorra csatlakoztatva.

Egy másik cég más szempontoknak is igyekezett megfelelni.

A Skywater® 300 Military: Mobilis, tartós és megbízható vízforrás. Alapvetően hasonlít az

előzőekben ismeretett megoldásokhoz, azonban úgy alakították ki, hogy a legkeményebb

körülmények között is megbízhatóan működjön. Külsejét váz védi, neoprén rázkódáselnyelő

tömítésekkel, és a belső alkatrészeknek megerősített rögzítése van. Edzett acélból készült.

Üzemanyaggal működik, egy gallon JP8 üzemanyaggal 10-14 gallon ivóvizet állít elő

óránként. Megspórolható vele a szállítás és csomagolás összes költsége.

.

A Skywater® Harmony lúgos vizet képes előállítani bármilyen környezetterhelés nélkül. Ez a

víz alapvetően különbözik a hagyományos víztől, mert a mérete és az alakja a vízmolekula-

szerkezeteknek megváltozik, hatszögletű lesz, ami lehetővé teszi a víznek, hogy könnyedén

áthaladjon az emberi szöveten, ezáltal hatszor jobban hidratál a hagyományos víznél. A

Skywater Harmony® annyira energiahatékony a megfelelő körülmények között, hogy 0,16

dollárért képes előállítani 3,78 liter vizet. Összehasonlítva, 3,78 liter palackozott víz 1

dollárba kerül.

A Skywater® ESU20 Sürgősségi Kiszolgáló Egység

Egy krízishelyzetre készült termék, mely vészhelyzetben képes 900 gallon (több, mint 3400

liter) vizet előállítani naponta. A Skywater® ESU-20 tartalmaz 3 Skywater® 300-as

atmoszférikus vízgenerátort, egy kb. 4825 literes víztároló tartályt, ami másodlagos

víztisztítóval van kiegészítve és egy 30kW-os elektromos dízelgenerátorral, amik a

formatervezett Featherlite® 20’ lábas szabványú mobilkonténerben kaptak helyet. A

Skywater® ESU-20 adiabatikus desztillációs víztisztító folyamata egyedülálló. A berendezés

páratartalomtól és hőmérséklettől függően szinte bárhol képes 1700-3400 liter vizet előállítani

naponta.

CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és

külföldről (Best Practices Gyűjtemény)

-52-

WMS1000 szélturbina

The Skywater® ESU20 Emergency

Service Unit

Forrásjegyzék:

[1] Közel-keleti vízhiány okozta válság: http://www.businesstoday-

eg.com/environment/middle-east/climate-change-threatens-middle-east-water-supply.html

(2015.08.19.)

CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és

külföldről (Best Practices Gyűjtemény)

-53-

[2] Közel-keleti vízhiány okozta válság:http://www.mepc.org/journal/middle-east-policy-

archives/water-insecurity-climate-change-and-governance-arab-world (2015.08.19.)

[3] A spanyol feltaláló története, http://peacefulwarriors.net/engineer-creates-a-device-

capable-of-producing-drinking-water-in-the-desert/ (2015.08.19.)

[4] Hirdetőtáblákból víz, http://www.popularmechanics.com/science/green-tech/a8875/a-

billboard-that-condenses-water-from-humidity-15393050/ (2015.08.19.)

[5] Hirdetőtáblákból víz, http://www.adweek.com/adfreak/utec-follows-billboard-created-

drinking-water-one-cleans-air-157397 (2015.08.20.)

[6] Eole Water S.A.S., http://www.eolewater.com/gb/our-products/range.html (2015.

augusztus 16.)

[7] Eole Water, http://designtoimprovelife.dk/eole-water-brings-drinking-water-to-dry-areas/

(2015.08.19.)

[8] Skywater, http://www.skywater.com/products2014long.php#ESU (2015.08.19.)

[9] NBD, http://www.nbdnano.com/ (2015.08.19.)

CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és

külföldről (Best Practices Gyűjtemény)

-54-

13. Perth és Melbourne munkahelyi közlekedési terveinek sikere

(A Workplace Travel Plans in Melbourne and Perth, 2007 tanulmányban foglalt eredmények

bemutatása a jelen tanulmányhoz kapcsolódó tananyag 13-18. leckéinél került bemutatásra,

jelen gyűjteményünkben csak a hivatkozunk rá)

14. Ökobarát kórházak

Chlidren’s Hospital of Pittsburgh of UPMC

4401 Penn Avenue

Pittsburgh, PA 15224

Phone: +1-412-692-5325

http://www.chp.edu/CHP/Home

nem betegségekkel kapcsolatos koordinátor:

Andrea Kunicky

Phone: 412-692-6254

E-mail: andrea.kunicky@chp.edu

Továbbá az építkezésben részt vett két legfőbb építőipari vállalat:

PJ Dick Inc. Cím: 225 North Shore Dr, Pittsburgh, PA 15212, Egyesült Államok; Telefon: +1

412-807-2000

Astorino Co. Cím: 227 Fort Pitt Boulvard, Pittsburg, PA 15222, Egyesült Államok; Telefon:

+1 412-765-1700

Az építőipar körülbelül a világ teljes energia-felhasználásának egyharmadát használja, mely

révén az összes közvetlen és közvetett széndioxid emisszió hasonló arányú kibocsájtásáért

felelős [1]. Továbbá az épületek energiaigénye 2010 és 2050 között 50 %-kal fog emelkedni,

ha a jelenlegi, általános trendeket vesszük alapul, viszont energiahatékony, alacsony

széndioxid kibocsájtású épületek építésével, akár 25%-os csökkenés is elérhető lenne az

általános tendenciákhoz képest, amely körülbelül 40 exajoule energia megtakarítást

eredményezne [2]. Ez hozzávetőlegesen India és Oroszország teljes energiafelhasználásával

egyenértékű. Sok cég és intézet is érdekelt, hogy energiahatékony épületekbe fektessen,

melyet jól példáz, hogy az ebből származó megtakarítások 80 milliárd dollárt érnek el

világszerte [3]. Ez ígéretes kezdet, viszont vannak olyan adatok melyek jól mutatják, hogy

még igencsak gyerekcipőben járnak az ezzel kapcsolatos fejlesztések: a Nemzetközi

Energiaügynökség szerint még messze vagyunk az épületek energiahatékonyságának

maximalizálásától, mivel nagyjából a lehetséges fejlesztések 80 százaléka kihasználatlan

marad. Természetesen ez alól az egészségügyi szektor sem kivétel.

A modern kórházak az év 365 napján 24 órában működnek, ahol egészségügyi dolgozók

tucatjai egyre nagyobb technológiai háttérrel dolgoznak, mely révén igen magas a kórházak

víz és energia felhasználása, nem beszélve a nagymennyiségben termelődő különböző típusú

hulladékokról. Továbbá a betegek és a társadalom egészségére, valamint a környezetre is

negatív hatással vannak a régi, rosszul tervezett és/vagy nem megfelelő építőanyagból épült

kórházak. Több olyan tanulmány is napvilágot látott már, mely egyértelmű kapcsolatot

mutatott a felhasznált burkolóelemek és az ott dolgozó emberek egészsége között. Ezek az

építkezés során használt nem megfelelő minőségű anyagok illékony szerves vegyületeket

tartalmazhatnak, melyeknek egészségkárosító hatása egyértelmű. Ilyen illékony vegyületek

például a formaldehid, acetaldehid, toluol vagy naftalin.

CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és

külföldről (Best Practices Gyűjtemény)

-55-

Sajnálatos módon a kórházak energiafelhasználása négyzetméterenként nagyjából kétszer

akkora, mint más állami intézményeké. Egy felmérés szerint az amerikai kórházak

üzemeltetése nagyjából 56 millió tonna széndioxid kibocsájtással járnak évente, mely

egyenértékű 240 ezer vagon szén elégetése közben keletkező széndioxiddal [4]. Mivel a

klímaváltozás jelenti valószínűsíthetően a legkomolyabb fenyegetést az emberi egészségre a

21. században [5], így az egészségügyi központok a jövőben nem csak a klinikai

szolgáltatások helyszínéül kell hogy szolgáljanak, hanem egy hatékony társadalmi válasz

alapját is képezniük kell a klímaváltozás indukálta egészségügyi fenyegetettségre.

Ebből kifolyólag egyre nagyobb az igény az ökobarát kórházakra, melyek mind a víz, mind az

energiafelhasználás területén hatékonyak, építésük során környezetbarát, egészségre

ártalmatlan alapanyagokat használnak fel és kis széndioxid emisszióval rendelkeznek. Az

ökobarát kórházak építésére vagy átalakításra szolgáló fenntarthatósági programok révén nem

csak csökkenthetjük a keletkező hulladék mennyiségét, vagy energiát takaríthatunk meg –

melyek akár 30-50 százalékos csökkenést is eredményezhetnek az energiafelhasználásban, így

igen kifizetődőek –hanem segít az egész társadalom védelmét szolgálni.

Nagyban hozzájárul a kórházak fejlesztéséhez az úgynevezett LEED bizonyítvány

(Leadership in Energy and Environmental Design), melyet olyan környezetbarát épületeknek

ítélnek oda, melynek: 1.) alacsonyak a működési költségei, 2.) energiát, vizet takarítanak meg

3.) Egészségesebb környezetet biztosítanak a felhasználóknak 4.) Továbbá megfelelő

kialakítással elősegítik a természetes fény minél nagyobb arányú hasznosítását valamint

fontos az elérhető zöldterületek maximalizálása, hiszen több kutatás is egyértelmű kapcsolatot

tudott kimutatni a természetben töltött idő és a stressz csökkenése között. Ezen felül a jól-lét

kialakításhoz szükséges tényezők mindenkörű fejlesztését figyelembe kell venni.

Az ökobarát kórházak közül példaértékű az amerikai Pittsburgh városában található

gyerekkórház (Children’s Hospital of Pittsburgh of UPMC) amely két LEED díjat is elnyert.

Az építkezés során elsődleges cél volt, hogy egy olyan központot hozzanak létre mely

megfelelő környezetet biztosít a gyógyuláshoz és kimondottan gyerekbarát, így például a

lehető legtöbb közösségi teret színesre tervezték. Az épületegyüttes hozzávetőlegesen 2,6

hektáron fekszik, az épület pedig körülbelül 5500 m2. A felújítási munkálatok mintegy 185

millió dollárra rúgtak. A kivitelezés során a környezetbarát gondolkodásmódot a kórház

minden részlegében figyelembe vették. E sokrétűséget a következő felsorolás szemlélteti:

A kórház zöld területének parkosítását víztakarékos módon alakították ki, egy

rendkívül takarékos csepegtető öntözőrendszer révén, valamint olyan növényeket

telepítettek, melyeknek alacsony a vízigénye.

Az építkezés során több mint 25 százalékban újrahasznált anyagokat építettek be,

melyek a lebontott Lawrenceville-i kórházból származtak. Továbbá nagymennyiségű,

újrahasznosítás révén gyártott elemeket használtak, mint például újrahasznosított

szerkezeti acélelemek, alumínium csövek vagy gipszkarton elemek. A szállításból

származó emissziók csökkentésének érdekében helyben gyártott építkezési anyagokat

használtak fel [6].

Az építkezés során csak olyan festékeket, burkolatokat, tömítő- és ragasztóanyagokat

használtak fel, melyek nem tartalmaznak, vagy nem kimutatható mértékben

tartalmaznak illékony szerves vegyületeket (VOC). A festéshez a PPG Pure

Performance típusú festéket használtak, mely a világ első prémium kategóriájú VOC

CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és

külföldről (Best Practices Gyűjtemény)

-56-

mentes festéke. Továbbá igyekeztek minimalizálni a higany tartalmú eszközök

használatát, mind a világítás technikai, mind a klinikai eszközökben.

A belső terek kialakításánál olyan környezetet igyekeztek létrehozni, mely a legjobban

elősegíti a gyerekek gyógyulását. Így például megfelelő szigeteléssel láttak el a falakat

vagy többrétegű gipszkarton válaszfalakat használtak. A személyzeti szobák

elhelyezését a folyósok stratégiai pontjain alakították ki, továbbá a nővérhívók csendes

jelzéseket adnak. A csendesebb környezet kialakításáért a padlóburkolatoknál

rezgéscsillapítókat is alkalmaztak.

Az épület takarításához környezetbarát vegyszereket használnak, melyek többek

között illatmentesek.

Az épület levegőjének minőségét szűrőrendszerek beépítésével növelték.

A lehető legtöbb helyen a csaptelepeket perlátorral látták el a vízfogyasztás

csökkentése érdekében.

A helyiségeket úgy alakították ki, hogy a természetes fény hasznosítása maximális

legyen, valamint automatikus árnyékoló berendezéseket is telepítettek, így csökkentve

a szobák klimatizációs költségeit. További klimatizációt csökkentő elem volt az

úgynevezett Sungate típusú (PPG IdeaScapes) [7] ablaküvegek beépítése, mely a

látható fényt nagy arányban átengedi, viszont a látható hullámhossz-tartományon kívül

eső sugárzásokat visszaveri, így a bejutó hő nagymértékben csökkenthető.

A tetőn nagyméretű zöldtetőt alakítottak ki, melyet „Gyógyító Kert”-nek neveztek el,

ahova mind a betegek, mind az ott foglalkoztatottak, könnyen ki tudnak menni, így

például a gyerekeknek lehetőségük van a családdal a szabadban sétálni, még ha nem is

hagyhatják el az épületet, így elősegítve a környezettel való kapcsolatot.

A kórházban több helyen olyan művészeti munkákat helyeztek el, amelyek teljesen

egészében újrahasznosított anyagokból készültek, valamint témájuk bemutat egy-egy

környezeti problémát. A műveknél továbbá oktatási céllal feliratokat helyeztek el,

hogy a gyerekek környezettudatosságát így is elősegítsék.

A közlekedésből eredő emissziókra is figyelve alakították ki a terveket, így a

kórházhoz megállót telepítettek, hogy tömegközlekedéssel is elérhető legyen. Az oda

közlekedő járművek többnyire hibrid meghajtásúak [8]. Továbbá nagymennyiségű

biciklitárolót is kialakítottak, valamint hogy tovább csökkentsék a járművek

szennyező anyagainak kibocsájtását a dolgozókat jutalmazták, ha a munkahelyre való

utazást többen egy közös járművel oldották meg vagy pedig alternatív meghajtású

járművel közlekedtek. Ezen felül kötelezővé tették, hogy a kórházhoz eszközöket

szállító kamionok motorját a rakodás alatt, mindenképpen le kell állítani. A

parkolóhelyek kialakításánál maximalizálták a férőhelyek sűrűségét, így csökkentve a

leaszfaltozott terület hősziget hatását.

A kórház energiaellátásának 9,2 %-a megújuló energiaforrásból származik.

A kórház körüli világítást úgy alakították ki, hogy az a lehető legkevesebb

fényszennyezéssel járjon.

A kórházban a hulladék csökkentésére újratölthető elemeket használnak.

CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és

külföldről (Best Practices Gyűjtemény)

-57-

A kórházi dolgozók környezettudatos oktatási programban és továbbképzéseken

vesznek részt, így miközben a gyerekekkel foglalkoznak, nem csak a gyógyulásukat

segítik elő, hanem igyekeznek egy környezetbarát gondolkodásmódot is átadni nekik.

A betegek adatainak tárolását papír felhasználása nélkül, csak elektronikai eszközökön

tárolják.

A LEED minősítéstől függetlenül nagy segítséget jelenthet egy környezeti problémákra

fogékony kórházigazgatónak vagy befektetőnek az az ajánlás, amit a Health Care without

Harm (Egészségügy ártalmak nélkül) nevű nemzetközi szövetség készített abból a célból,

hogy segítse az egészségügyi szektor átalakulását ökológiailag fenntarthatóvá és elsődleges

támogatója lehessen a környezeti méltányosságnak és a környezet megóvásának, ahol

természetesen a betegek védelme és gyógyítása teljes prioritást élvez.

Az ajánlás 5 témakörben tesz javaslatokat, ahol komoly lehetőség van a környezetbarát

fejlesztésekre legfőképpen a megújuló energiaforrások használata és megfelelő vízhasználat

révén. Legfontosabbnak az épületekkel kapcsolatos fejlesztéseket tartják, mint például az

épület fűtéséhez és klimatizálához kapcsolódó fejlesztések, a külső burkolatok korszerű

szigetelése vagy az épület világításának korszerűsítése. Fontos továbbá hogy a felhasznált

energia minél inkább megújuló forrásokból származzon, tehát ajánlatosnak tartják napelemek,

napkollektorok telepítését, esetleg szél vagy geotermikus energia felhasználását.

Kiemelkedően fontos a megtermelt energia hatékony felhasználása, melyre kiváló megoldást

nyújt a kapcsolt energiatermelés, ahol a villamos és hőenergiát együttesen állítják elő, így

minimalizálva a veszteségeket. A bostoni Longwood Klinikai Központ például 24%-kal

csökkentette a felhasznált energia mennyiségét kapcsolat energiatermelő rendszer telepítése

révén. Harmadik témakör az energiatakarékos berendezések használata, mely magában

foglalja az energiatakarékos kijelzők és monitorok alkalmazását. Fontos kiemelni, hogy egy

azonos méretű energiatakarékos és egy normál típusú monitor áramfelhasználásában akár 75

%-os különbség is lehet, mely az egész intézetre vetítve igen jelentős megtakarítást

eredményezhet. Külön témakör a személyzet elkötelezettsége és megfelelő képzettsége a

környezettudatosság terén. Fontosnak tartja az ajánlás a foglalkoztatottak ilyen jellegű

továbbképzését vagy egy „zöld team” alkalmazását, akik környezettudatos tanácsokkal tudják

ellátni a személyzetet. Ötödik témakörként a szállítással kapcsolatos lehetőségeket említi,

mint például csökkenteni vagy mellőzni a légi szállítással kapcsolatos anyag és

eszközbeszerzéseket. Továbbá kiemelkedő lehetőségnek tartja alternatív meghajtású járművek

alkalmazását, valamint olyan korszerű telekommunikációs rendszerek telepítését, melyek

lehetővé teszik online konferenciabeszélgetések lebonyolítását, így csökkentve az utazásból

adódó emissziókat.

Források:

[1] Binswanger, M. (2001): Technological Progress and Sustainable Development: What

about the Rebound Effect. - Ecological Economics, Vol. 36, Issue 1, Elsvier, Amsterdam, pp.

119-132.

[2] International Energy Agency. (2013): Transition to sustainable buildings; Strategies and

Opportunities to 2050, CORLET Publishing, France Paris, ISBN: 978-92-64-20241-2

http://www.iea.org/media/training/presentations/etw2014/publications/Sustainable_Buildings

_2013.pdf

[3] Pike Research (2012): Energy efficiency retrofits for commercial and public buildings.

CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és

külföldről (Best Practices Gyűjtemény)

-58-

[4] Dan Quinlan (2014): Health care and Climate change, an opportunity for transformative

leadership https://noharm-uscanada.org/sites/default/files/documents-

files/2704/Health%20Care%20Climate%20Change%20-

%20Opportunity%20Transformative%20Leadership_0.pdf

[5] Costello A., M. Abbas, A. Allen, S. Ball, S. Bell, R. Bellamy, S. Friel, N. Groce, A.

Johnson, M. Kett, M. Lee, C. Levy, M. Maslin, D. McCoy, B. McGuire, H. Montgomery, D.

Napier, C. Pagel, J. Patel, J. A. Puppim de Oliveira, N. Redclift, H. Rees, D. Rogger, J. Scott,

J. Stephenson, J. Twigg, J. Wolff, C. Patterson (2009): Managing the health effects of climate

change – Lancet 373: 1693-1733

https://www.ucl.ac.uk/global-health/project-pages/lancet1/ucl-lancet-climate-change.pdf

[6] https://www.go-gba.org/projects/childrens-hospital-of-pittsburgh-clinical-services-

building/ (2015.09.12)

[7] http://www.ppgideascapes.com/getmedia/25e6dbc3-2db3-447d-837b-

132f6311f8e4/18333PGAG-Childrens-Hospital-(CS009).pdf.aspx (2015.09.12)

[8] Institute of Medicine (IOM). (2007): Green healthcare institutions; Health, environment,

and economics (Workshop summary) Washington, DC: The National Academies Press.

ISBN:13:978-0-309-10592-7

A Pittsburgh-i gyerekkórház épülete

CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és

külföldről (Best Practices Gyűjtemény)

-59-

A kórház egyik folyosója

CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és

külföldről (Best Practices Gyűjtemény)

-60-

15. Zöldtetők létesítésének elősegítése jogi szabályozás révén

Torontó városa, Kanada

Shayna Stott

Green Roofs

City Planning Division

Metro Hall, 55 John Street, 22nd

Floor

Toronto ONM5V 3C6

Email: sustainablecity@toronto.ca

Weboldal: www.toronto.ca/greenroofs

A zöldtetők, falak vagy homlokzatok létesítése különböző előnyökkel jár mind az adott

település, mind az épület tulajdonosa vagy bérlője számára, azonban az elérhető előnyök

maximálása nagyban függ a megfelelő dizájntól és kivitelezéstől. A tetőkön elhelyezett

növények hatékonyan csökkenthetik a levegőben található szennyezőket, viszont ez nagyban

függ a kihelyezett növények típusától, a levelek felületének nagyságától valamint szövettani

tulajdonságaitól [1]. A zöld falakon felfutatott szőlő például kiváló tulajdonságokkal

rendelkezik, hiszen kimagasló levélfelületet tud produkálni négyzetméterenként, mely révén

igen hatékonyan tudja eltávolítani a szennyező részecskéket [2]. A városi infrastruktúrában

rendkívül nagy hőabszorbeáló felületek vannak, melyek úgynevezett hőszigetek

kialakulásához vezethetnek, ezek a területek többnyire 1-4, de akár 7 C°-al magasabb

hőmérsékletűek lehetnek, mint egy városon kívüli terület. A globális klímaváltozás révén

valószínűsíthetően ezek az értékek nőni fognak, viszont a megfelelően kialakított zöldtetők az

árnyékolás és párologtatás révén csökkenthetik a hőszigetek hatásának erősségét [3]. A

zöldtetők részt vesznek továbbá a biodiverzitás növelésében, leginkább rovarok és madarak

számára megfelelő élőhelyek teremtésével melyek összekötetést nyújtanak a nagyobb

élőhelyfoltok között [4]. A klímaváltozás révén igen nagy valószínűséggel egyre gyakoribbá

válnak az extrém nagy csapadékkal járó időjárási események, mely a csatornahálózat

túlterheléséhez vezet, akár jelentős károkat is okozva. A zöldtetők számottevően

mérsékelhetik ezeket a károkat, mivel nagyban hozzájárulnak a hirtelen lezúduló,

nagymennyiségű csapadék egyenletesebb eloszlásához [1]. Ezen kívül nagy előnyük, hogy

csökkenteni tudják az épületbe beszűrődő zajok mértékét is, akár 40-60 decibellel is, ami

természetesen nagyban függ a telepített növényállománytól. Továbbá fontos szerepük lehet az

épületek állagmegóvásában, mivel közvetlenül a falnál vagy tetőn mérhető

hőmérsékletingadozást kiegyenlítettebbé teszik, valamint az épületet érő UV sugárzást is

csökkentik [1]. A zöldtetők további fontos előnye, hogy jelentősen hozzájárulnak egy

élhetőbb város kialakításához, hiszen a túlzsúfolt városi területek zöldterületét, pont ott

növelik ahol a legjobban szükség van rájuk, anélkül hogy a beépített területeket csökkenteni

kellene. A zöldtetők segíthetnek az embert nap, mint nap érő stressz csökkentésében, könnyen

elérhető rekreációs tereket biztosítva. Ezen túlmenően a városi kertészeknek is területet

biztosíthat, melyen akár helyi élelmiszert is termeszthetnek. Néhány kutatás vizsgálta a

zöldtetők napelemekkel való kombinálását, mely meglepően jó eredményeket hozott, mivel a

kiegyenlítettebb hőmérséklet révén növekedett a napelemek hatékonysága [1].

A zöldtetők, falak vagy homlokzatok pozitív hatásai egyértelműen bizonyíthatóak, viszont

elterjedésüket legfőképpen jogi szabályozással és pénzügyi támogatással lehet elősegíteni.

Ennek oka, hogy a zöldtetők fő hátránya, hogy a kezdeti beruházás költsége, akár duplája is

lehet egy normál építésű tetőhöz képest több okból kifolyólag. A tetőszerkezetet jóval

erősebbre kell tervezni, amelynek biztonságosan el kell bírnia a ráhelyezett talajnak és

CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és

külföldről (Best Practices Gyűjtemény)

-61-

növényeknek, továbbá a csapadékhulláskor felfogott csapadéknak az együttes tömegét.

Többlet költséget jelent a talaj és a tetőszerkezet közé kerülő rétegek, mint például a

geotextília vagy a vízelvezető csövek.

Többféle szabályozással találkozhatunk, mely bátorítja a zöldtetők építését, ritkább esetben

zöld falak és homlokzatok kialakítását. Torontó méltán érdemli ki a „Zöld Város” hírnevet, jó

példával szolgálva más városok számára, mely több stratégiai tervet is elfogadott, mint

például a Climate Change, Clean Air and Sustainable Energy Action Plan (Klímaváltozás,

Tiszta levegő, és fenntartható energia akció terv), mely egyértelmű elkötelezettséget mutat a

klímaváltozás elleni harcban és a fenntartható jövő érdekében, mind a városlakók, mind a

városvezetés részéről. Torontó már 25 éve a zöldtetők építésének élvonalában jár, hiszen a

már a ’90-es évek elején a Rooftop Garden Resource Group (Tetőkert forrás csoport)

elnevezésű szervezet igyekezett a zöldtetők építését elősegíteni a városban. Később ebből

nőtte ki magát a ma is torontói székhellyel rendelkező Green Roofs for Healthy Cities

(Zöldtető az egészséges városért) nonprofit szervezet, mely többek között információáramlást

biztosít a zöldtetők kutatásával, építésével és jogi szabályozásával foglalkozó szakemberek

között, továbbá szakmai anyagokat fejleszt a zöldtetők tervezésével, építésével és

karbantartásával kapcsolatban. A város a 2000-es évek elején műhelyfoglalkozásokat tartott

zöldtető tulajdonosoknak, hogy információkat szerezzenek a zöldtetők nagyobb fokú

elterjedését segítő stratégiai tervhez. Ezt követően a város elkészítette a Making Green Roofs

Happen („Készíts zöldtetőket”) tervet, mely már tartalmazott olyan kutatási adatokat,

melyben igazolták a zöldtetők építésének előnyeit. A város további kerekasztal beszélgetések

révén igyekezett még több információhoz jutni majd a 2006-os The City of Toronto Act

(Torontó város cselekvési terve) cselekvési tervben elfogadott egy határozatot, melyben

szükségessé teszi a zöldtetők építését. Így a kezdeti stratégiával ellentétben nem csak

ösztönözni kívánta a zöldtetők építését, hanem hatóságilag kívánta kötelezni az új épületeken.

Továbbá elkészítették a zöld tetők építési standardjának első vázlatát. Ezt követően a

határozattal és a standarddal kapcsolatban újabb konzultációkat tartottak, többek között egy

több mint 150 főt magába foglaló kerekasztal beszélgetést, melyen tulajdonosok, építészek,

tájépítészek, fejlesztők, zöldtető kivitelezők, tetőszerkezetek gyártásával foglalkozó cégek

képviselői, a városi tanács valamint további érdeklődők mind a civil lakosság, mind a

befektetők részéről részt vettek. Végül sikeresen létrehozták a Toronto Green Roof

Construction Standard (TGRCS) (Torontói zöldtetők építési standardja) dokumentumot és a

hozzá kapcsolódó jogszabályokat, mely révén Torontó lett az első város Észak-Amerikában,

ahol törvénybe iktatták az új épületek kötelező jellegű beépítését zöld tetővel. 2010. január

31-e után minden lakó, kereskedelmi és intézeti épületek tetejét zöld tetővel kell ellátni,

valamint az újépítésű ipari létesítményekre vonatkozó határidőt 2011. január 31.-ét jelölték ki.

Az ipari, kereskedelmi és intézeti épületek beépítésére akkor vonatkozott a jogszabály, ha a

tetőfelület elérte a 2000 m2 és a magassága legalább 6 emelet volt. A lakóházaknál a

minimum 5000 m2-t elérő épületeknél tették kötelezővé a beépítést. A város így nem csak

zöldtetők számát gyarapította, hanem TGRCS ajánlásai és megkötései révén egy egységes

városkép kialakításának alapjait is sikeresen lefektette. A beépítés a tető 20-60%-át érintette

[5], a tető méretétől függően a következők szerint:

Tetőfelület A beépíteni szükséges

tetőfelület mértéke

2000 – 4999 m2 20%

5000 – 9999 m2 30%

10000 – 14999 m2 40%

CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és

külföldről (Best Practices Gyűjtemény)

-62-

15000 – 19999 m2 50%

20000 m2

vagy nagyobb 60%

Az ipari épületeknél különleges esetekben lehet kivételt tenni a beépítéssel kapcsolatban, ha

valamilyen praktikus technikai ok vagy a speciális tetőszerkezet miatt nem lehet kivitelezni a

zöldtető építést. Ekkor viszont a tetőt olyan módon kell kialakítani, hogy a felület 100%-a

kiváló hővisszaverő tulajdonságokkal rendelkezzen. Továbbá a parkolóban minden 5

parkolóhelyre ültetni kell egy fát, valamint az utcafrontot az épület előtt 6-8 méterenként

szintén szükséges megfelelő árnyékoló hatást elérő fákkal beültetni. További megkötés hogy

vagy egy akkora zöld felületet (ez lehet: zöld fal vagy homlokzat, gyepráccsal fedett terület,

vagy normál zöldterület) kell a talajszinten kialakítani, mely megegyezik a tetőre eredetileg

kijelölt zöldtető mérettel vagy a zöldfelület 25%-át kell megvalósítani és a tető teljes

felületéről gyűjteni az esővizet, melynek képesnek kell lennie az utóbbi 100 évben mért

legnagyobb csapadékmennyiséggel járó zivatar vizének befogadására. Ha ennek ellenére nem

kerül sor a zöldtető beépítésre, vagy az azzal ekvivalens munkálatokra, akkor a tulajdonosnak

kötelezően bírságot kell fizetnie, mely elérheti a 200 kanadai dollárt is négyzetméterenként.

Toronto pénzügyi támogatással is ösztönözte a zöldtetők építését azokon az épületeken, amik

nem tartoztak a kiadott törvény hatálya alá, tehát 2000 vagy 5000 négyzetméternél kisebb

méretűek voltak. A pénzügyi támogatások két fő csoportra oszlottak. Egyrészt egyszeri

támogatás formájában, mellyel a kezdeti beruházás költségét kívánták támogatni, másrészt

adókedvezmények formájában. Ezáltal a tulajdonosok csökkenteni tudták az épületadó

költségeit, mivel bónuszokat kaptak a zöldtetők, falak vagy homlokzatok építéséért. A nem

megépült zöldtetőkből vagy azt kiváltó lehetőségek nem megvalósításából befolyt büntetések

100%-át ennek a támogatói programnak a finanszírozására fordították és természetesen

további pénzügyi támogatásról is gondoskodott a város. A törvény bevezetése óta 140 új

építésű ingatlanra 160000 m2 felületű zöldtetű került megépítésre, továbbá az ösztönző

program révén további 25000 m2 zöldtető épült meg. Habár a városban a zöldtető építésére

alkalmas teljes tetőterület eléri az 5000 hektárt (50 millió m2), így bőven van még hova

fejlődni. Ennek az 50%-os beépítésével a következő hasznokat lehetne elérni, ha a

talajvastagság átlagosan 150 mm és a standardeknek megfelelő növényekkel telepítik be:

Valószínűsíthető egészségügyi megtakarítások a levegő minőség javulása révén: 2,5

millió kanadai dollár/év

Az épületek fűtés/hűtés költsége révén adódó energiamegtakarítás értéke: 21,56 millió

kanadai dollár /év

A hőszigetek hatásainak csökkenéséből adódó nyereség: 12,32 millió kanadai

dollár/év

A hirtelen lezúduló csapadékhullásból származó károk csökkenése: 750 ezer kanadai

dollár/év.

Jelenleg (2015. Március 1.) 444 nyilvántartott zöldtető van Torontóban, melynek összterülete

jóval meghaladja a 200 ezer m2-t. Az ebből származó megtakarítások többé kevésbé

arányosak a fent bemutatott értékekkel.

A bemutatott esettanulmány rendkívül jól rámutat, hogy a megfelelő előkészületek és

többszöri konzultációk révén olyan sikeres városrendezési programokat lehet megvalósítani,

amelyek az érintettek mindegyikének hasznára válik, tehát igazi „win-win” típusú

CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és

külföldről (Best Practices Gyűjtemény)

-63-

kapcsolatokat eredményeznek, továbbá a város élhetőbbé tétele mellett a fenntartható

környezetvédelem mintapéldája is.

Forrásjegyzék:

[1] Tolderlund, L. (2010): Design guidelines and maintenance manual for green roofs int he

semi-arid and arid west.

http://www2.epa.gov/sites/production/files/documents/GreenRoofsSemiAridAridWest.pdf

(2015.09.02.)

[2] de Roo, M. (2011): The green city guidelines; techniques for a healthy liveable city,

Zwaan Printmedia, Wormerveer, Hollandia, ISBN: 978-94-91127-00-7

http://www.greenlandscape.in/site/mmbase/attachments/345174/The_Green_City_Guidelines.

pdf (2015.09.02.)

[3] New York City department design + construction, (2005): Cool and green roofing manual

http://www.nyc.gov/html/ddc/downloads/pdf/cool_green_roof_man.pdf (2015.09.02.)

[4] Kingsbury, N. & Dunnet N. (2008): Planting green roofs and living walls, Timber Press,

London, United Kingdom, ISBN-13: 978-0881929119 (2015.09.02.)

[5] Mirovic, S. (2010): Action plan for sustainable city of Toronto case study of green roofs,

ISOCARP Congress, Nairobi (2015.09.02.)

További információ:

Torrance, S. (2013): City of Toronto guidelines for biodiverse green roofs.

https://www1.toronto.ca/City%20Of%20Toronto/City%20Planning/Zoning%20&%20Enviro

nment/Files/pdf/B/biodiversegreenroofs_2013.pdf (2015.09.02.)

CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és

külföldről (Best Practices Gyűjtemény)

-64-

16. A Hulladékmentes Dánia

Erőforrás Stratégia a Hulladékkezelésben

The Danish Government

http://eng.mst.dk/media/mst/Attachments/Ressourcestrategi_UK_web.pdf

Közismert, hogy a hulladék a társadalmunk gazdasági tevékenységének következménye.

Minél élénkebb a gazdaság, annál több hulladékot termelünk, ám a hulladék anyagot és

erőforrást is tartalmazhat, amit érdemes újrahasznosítani. Az Európai unió tagországai – a

folyamatosan fejlődő direktíváknak és célkitűzéseknek köszönhetően – régóta fejlesztik

hulladékgazdálkodásukat: a fejlődés nem csak a keletkezett hulladékok ártalmatlanítását, és

újrahasznosítását jelenti, hanem a keletkező hulladékok mennyiségének csökkentését is. A

legújabb, körkörös gazdaság elképzelése szerint a hulladékok, mint nyersanyagok kell, hogy

része maradjon a termelési folyamatoknak.

Az 500 millió lakosával és 28 tagállamával az Európai Unió több mint a 7%-át teszi ki a világ

népességének és évente kb. 3 milliárd tonna hulladékot termel. Itt született a kiterjesztett

gyártói felelősség elve és terjedt el világszerte. Az EU mutatta be először az 1980-as évek

elején a csomagolások kezelésére vonatkozó intézkedését, mely irányelvvel az

italosdobozokat kívánta szabályozni – igaz, ez nemzeti szinten nem mindenhol lett sikeres,

emiatt a tagállamok maguk kezdték szabályozni a hulladékgazdálkodásukat. Az 1990-es évek

kezdetén azonban az Európai Parlament és a Miniszterek Tanácsa már hatékonyabb választ

tudott adni a csomagolásra és a csomagolási hulladékokról szóló a 94/62/EC direktívával,

melynek célja volt a nemzeti intézkedések harmonizálása hogy elősegítse a kiegyensúlyozott

újrahasznosító piac létrejöttét a tagállamokban. Bár az EU Direktíva minden tagállamra

vonatkozik, az egyéni országoknak szabadságában áll saját céljaikat kitűzni. Az üzleti,

kulturális, gazdasági és geográfiai különbségek, továbbá az eltérő szemléletmódok és

vásárlási szokások miatt megmaradt a különbözőség egész Európában.

2014. július 2-án az Európai Bizottság elfogadta a jogszabályi javaslatot és annak mellékletét,

hogy áttekintsék az újrahasznosításhoz és más hulladékkezeléshez kötődő célokat az

2008/98/EC Hulladék Keretirányelvben, a hulladéklerakásról szóló 1999/31/EC irányelvben,

továbbá a csomagolásról és a csomagolási hulladékokról szóló a 94/62/EC direktívában. A

javaslat célja segíteni Európát a körkörös gazdaság felé fordulni, felgyorsítani az

újrahasznosítást, biztosítani az anyagokhoz való hozzáférést, munkát teremteni és a gazdasági

növekedés. Így ambiciózus célokat fektettek le és hozzátettek kulcsfontosságú intézkedéseket

a meglévő eszközökhöz, hogy elérjék ezen célokat és ellenőrizzék őket.

2015. június 25-én kb. 700 delegált vett részt a körkörös gazdaságról szóló konferencián. Ez

az egész napos rendezvény a másodlagos nyersanyagban rejlő potenciálról, a jövőben várható

gazdasági növekedés forrásairól szólt, ahol a hulladékra már mint értékes forrásra tekintettek,

amire innovatív üzleti modellek tartják vissza hosszabb ideig és nagyobb hatékonysággal a

termelési folyamatokban. A kapott visszajelzések alapján készül el az új és még

ambiciózusabb Körkörös Gazdasági Csomag, melyért a DG ENV és a DG GROW felelős. A

csomagot várhatóan ez év (2015) végén fogadják el.

Ezen események alatt Dánia hosszú utat járt be a környezettudatos hulladékgazdálkodásban és

a hulladékégetésben. Ezzel együtt Az EU-ban Dánia állítja elő az egyik legnagyobb egy főre

CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és

külföldről (Best Practices Gyűjtemény)

-65-

eső hulladékmennyiséget. 2011-ben a dán háztartások egy főre nézve 447 kg hulladékot

termeltek. Ez egyezik azzal, hogy egy dán hetente több mint 8 kg hulladékot dob ki.

Megoldás

A kormány emiatt egy olyan jövőt vizionált Dániának, ahol megvédi erőforrásait és

nyersanyagait, több háztartási hulladékot hasznosít újra és kevesebbet éget el. Ezáltal több

anyag kerül vissza a gazdasági körfolyamatokba, mely a környezetvédelem szempontjából is

igen kedvező. Ezzel egy időben fontos az erőfeszítéseket költséghatékonyan és a társadalmi

környezetnek megfelelően megtenni. A hulladékgazdálkodás területének ezen új

megközelítése hagyományos (dán) alapokon nyugszik, ugyanis sok éven át szem előtt

tartották a véges természeti erőforrásokat, és erre tekintettel aknázták ki és védték azokat

egyszersmind, pl. a talajvíz megóvása teszi lehetővé, hogy ivóvizet lehet inni közvetlenül a

csapokból. A vízfolyásokba és tengerbe jutó nitrogén kibocsátását drasztikusan csökkentették,

és ambiciózus célokat tűztek ki, hogy a mezőgazdasági eredetű peszticidterhelést

csökkentsék. Természetesen Dánián kívül, az egész EU-ban is napirenden van az erőforrás-

hatékonyság növelése. Minden tagállam egyetértett a 7. Környezetvédelmi Cselekvési

Programmal – aminek jelmondata: Jólét bolygónk felélése nélkül – és az útitervvel egy

erőforrás-hatékony EU-ért. Világszerte vitatkoznak az államfők és a kormányok a

zöldgazdaságról és az erőforrás-hatékonyságról. Dánia aktív partner ezekben a vitákban,

politikája szerint ugyanis növeli az alapanyagok és erőforrások árát, hogy még inkább

elősegítse azokat a fejlesztéseket és alkalmazott megoldásokat, amikkel még hatékonyabban

tudják felhasználni a nyersanyagokat, vagy amikkel helyettesíthetőek. Ezért új piaci

lehetőségek nyílnak azon dán vállalkozások számára, amik ilyen technikai megoldásokat és

tudást képesek nyújtani. Ezzel a mentalitással kívánják a hulladéklerakást is lecsökkenteni

annyira, hogy hosszútávon csak azok az anyagok kerüljenek lerakásra, amiket nem

gazdaságos újrahasznosítani vagy elégetni. Így kívánják elérni a hulladékmentes Dániát a

következő területekre fókuszálva:

1. Kevesebb hulladékot égetnek és jobban kiaknázzák a benne rejlő értéket és erőforrásokat.

2. Csökkentik a hulladék környezetterhelését, így a gazdasági növekedéssel párhuzamosan

nem jelentkezik járulékos hatás a környezetre és a természetre.

3. Az újrahasznosítást kiváló minőséggel fogják végezni, és az újrahasznosítás előtt

elkülönítik a veszélyes anyagokat a hulladéktól.

4. Erősebb állami-civil együttműködéssel erősítik meg a hulladékgazdálkodás újraszervezését.

Az önkormányzatoké az elsődleges felelősség a hulladékrendszerekért, elsősorban a háztartási

hulladékért. A magánvállalkozások rendelkeznek a szükséges szaktudással, hogy kifejlesszék

a technológiai újításokat. Ezért fontos az állami-civil együttműködés.

5. Rugalmas kezdeményezések és a fejlesztések szigorú ellenőrzése szükségesek a

hulladékgazdálkodásban, különösen az háztartási hulladék újrahasznosításában. A kormány a

helyi mozgástérre építve próbálja a helyes megoldásokat megtalálni. A kormánynak 2016-ban

fogja kiértékelni a stratégiát, és ez alapján dönti el, hogy szükségesek-e további erőfeszítések.

A Erőforrás Stratégia a Hulladékkezelésben

2011-ben kb. 9 millió tonnányi anyag végezte hulladékként Dániában. Ennek 61 %-a került

újrahasznosításra, 29 %-a lett elégetve és 6 %-a került lerakásra. Ez azt jelenti, hogy túl sok

értékes anyag kerül elégetésre és lerakásra. A dán hulladékpolitikában változás várható,

CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és

külföldről (Best Practices Gyűjtemény)

-66-

ugyanis a kitűzött cél szerint a következő 10 évben a maihoz képest kétszer ennyi háztartási

hulladékot szeretnének újrahasznosítani. Ez jelentős változás lesz; némely hulladék

alkalmasabb az újrahasznosításra min az égetésre, pl. a fém és az üveg, amiket nem lehet

gazdaságosan elégetni, hogy energiához jussunk. Pl. 1 tonna alumínium újrahasznosítása

annak előállítása helyett globálisan 10 tonna CO2-t tudna megspórolni. Ma a fémek

újrahasznosításának aránya kevesebb, mint 50 % és az olyan ritka elemek, melyeket pl.

mobiltelefonokban használnak, az újrahasznosítás aránya 1 %. Ez a gyűjtési és feldolgozási

módszernek köszönhető, és a ténynek, hogy túl költséges a fémek újrahasznosítása.

Ezen persze a technológiai fejlesztés tud változtatni a jövőben. Bár a papír és a karton jól ég,

újrahasznosítani is megéri őket, a fa kivágása és feldolgozás energiaigénye megspórolható ily

módon, az ára pedig azt jelenti, hogy megéri. A szerves hulladékot, főleg a háztartásokból

származó élelmiszerhulladékot lehet biogáz-termelésre használni, ami energiatermelés

szempontjából is értékes, továbbá csökkenti a háziállatok termeléséből fakadó környezeti

problémákat. Dánia e technológia terén vezető szerepet tölt be, ugyanis a szerves hulladékból

származó tápanyagokat műtrágyaként használják a mezőgazdasági területeken, ez pedig

égetés esetén nem történhet meg.

A stratégia a független önkormányzatoknak új követelményeket nem ír elő, rajtuk múlik,

hogy a hulladékkezelés szolgáltatásának és szervezeti szintjét megállapítsák. A

hulladékgazdálkodás újraszervezése néhány önkormányzatnak rövidtávon is vonzó lesz, míg

mások hosszútávon fognak belőle hasznot húzni. A cél, hogy megduplázzák a háztartási

hulladék újrahasznosítását, a hulladékválogatás jelentős fejlesztését igényli. Ez történhet a

háztartásokban, a keletkezés forrásánál, vagy központilag, hulladékválogató üzemekben, de

ezeket a döntéseket helyi szinten kell eldönteni, szem előtt tartva a költséghatékonyságot és a

társadalmi viszonyokat.

További potenciál rejtőzhet még a vállalatok hulladékainak újrahasznosításában is. Ez

történhet válogatással és újrahasznosítással, de a felesleges anyagok elszállításával egyik

cégtől a másikhoz, így a vállalatok pénzt spórolhatnak a hulladék újrahasznosításával, ahelyett

hogy újat szereznének be. A környezet szempontjából előnyös az anyagi források minél

hatékonyabb kihasználása, és ezzel ugyancsak könnyíteni lehet a természeti erőforrásokra

nehezedő globális nyomáson.

A dán hulladékszektor átalakítása

A célok eléréséhez elengedhetetlen a szektor átalakítása. A kormány átalakítja az égetés

rendszerét, hogy az égetés a leghatékonyabb égetőkben történjen, így a hulladékszektor

támogatja az újrahasznosítást. A stratégia megvalósítása más kezdeményezésekkel és a

megduplázott háztartási hulladék újrahasznosításával együtt várhatóan jelentős

anyagújrahasznosítás-növekedést eredményez Dániában. A költséghatékony átalakítása a

hatékonyabb újrahasznosításért igényli, hogy mind a hulladékszektornak, mind a

háztartásoknak legyen ideje átalakulni.

Az átalakítás nem terjed ki minden hulladékfajtára, csak bizonyos típusokra fókuszál, de

ezekkel a célokkal és kezdeményezésekkel Dánia el tudja érni az EU-s célokat, pl. a

csomagolást és csomagolási hulladékokat, az elektronikai hulladékokat vagy a háztartási

hulladékokat illetően. Ezekkel a kezdeményezésekkel 820 000 tonnával kevesebb hulladék

CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és

külföldről (Best Practices Gyűjtemény)

-67-

kerül elégetésre 2022-ben, mint nélkülük. Kb. 22 000 tonnával kevesebb háztartásokból és a

vállalatoktól származó műanyag kerül elégetésre 2022-ben, ezzel megspórolva több mint

25 000 tonna CO2-t.

A folyamat jól mutatja az EU és a tagállamok jogszabályozásának pozitív egymásra hatását.

Forrásjegyzék:

[1] EU – Körkörös gazdaság, http://ec.europa.eu/environment/circular-economy/index_en.htm

(2015.09.14.)

[2] EU – A hulladékgazdálkodás átvilágítása,

http://ec.europa.eu/environment/waste/studies/pdf/Screening_report.pdf (2015.09.14.)

[3] EU – Hulladékgazdálkodási célok,

http://ec.europa.eu/environment/waste/target_review.htm (2015.09.14.)

[4] Kiterjesztett Gyártói Felelősségvállalás, http://www.cssalliance.ca/portal/epr-eu-recycling-

evolution (2015.09.14.)

[5] Dánia Erőforrás Stratégiája a Hulladékkezelésben,

http://eng.mst.dk/media/mst/Attachments/Ressourcestrategi_UK_web.pdf (2015.09.14.)

CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és

külföldről (Best Practices Gyűjtemény)

-68-

20.a. HERMES - Nemzetközi együttműködés az európai mélytengerek felfedezésére

Weboldal: www.eu-hermes.net

Projekt koordinátor: Philip P. E. Weaver

National Oceanography Centre Southampton European

Way Southampton Hampshire SO14 3ZH, UK

Tel: +44 (0) 2380 596020

Az európai tengerek mélységei bővelkednek az életben és olyan biodiverzitási

csomópontokban, mint a mélytengeri korallzátonyok és mélységi kanyonok. A HERMES

projekt (Partszegélyek és Európai Tengerek Csomóponti Ökoszisztéma Kutatása – Hotspot

Ecosystem Research on the Margins of European Seas) felfedezte ilyen óceáni oázisok helyét,

azt, ahogyan működnek és, ami nagyon fontos, hogy hogyan hatnak rájuk az antropogén

tevékenységek. A HERMES 2005-ben kezdte meg munkáját és 4 évig tartott, 2009

márciusában fejeződött be. A HERMES konzorciumot 15,5 millió euróval támogatta az

Európai Bizottság 6. Keretmunka Programja. A HERMES az interdiszciplináris tengeri

tudomány új korszakának kezdetét jelentette. A HERMES-t befejezése után a HERMIONE

követte –Csomóponti Ökoszisztéma Kutatás és az Emberiség Hatása az Európai Tengerekre

(Hotspot Ecosystem Research and Man's Ipact on European Seas).

A projektcsapat csúcstechnológiák alkalmazásával új tengerfenéki sajátosságokat fedezett fel

és ennek a rejtett világnak a megértését felgyorsítja. A kutatás kulcsfontosságú, ugyanis az

érdeklődés a mélytengeri biológiai, energia- és árványi erőforrások feltárása iránt egyre nő.

Ezt figyelembe véve a HERMES kutatók eredményeiket a döntéshozóknak továbbítják, hogy

biztosítsák, hogy a tengeri erőforrások-igazgatásra vonatkozó döntéshozatal a legújabb

tudományos eredményeken alapul.

A főbb megközelítések a következők voltak:

Jobban megérteni a természeti hajtóerőket, amik az óceánhatárok ökoszisztémáját

irányítják:

Jobban megérteni a csomóponti ökoszisztémák biodiverzitási és ökoszisztéma

funkcióit

A klímaváltozáshoz kötődő biodiverzitási és ökoszisztéma funkciók változásainak

előrejelzése

Koncepciók és stratégiák kidolgozása a tengeri erőforrások fenntartható használatára

Egy fel nem fedezett világ

A mélytenger határa a 200 méter mély kontinentális talapzattól a kb. 4000 méteres mélységig

tart, ahol az óceáni medence kezdődik. Európa mélytengerének határai egy 3 millió

négyzetkilométeres területet ölelnek fel 15 000 km hosszan, az északi sarktól a déli

mediterrán területekig, és az Atlanti-óceántól nyugaton a keleti Fekete-tengerig. Ez a hatalmas

terület még mindig alig lett felfedezve és alig értjük.

Amit tudunk, az az, hogy a mélytenger az egyik legfőbb szénelnyelő, és emiatt

nagymértékben befolyásolhatja a klímaváltozás mögött zajló folyamatokat. Ugyancsak ez a

terület ad otthont egyedi, még szinte ki sem aknázott genetikai forrásoknak. A HERMES célja

CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és

külföldről (Best Practices Gyűjtemény)

-69-

tanulmányozni egy a víz alatti világot, mielőtt visszafordíthatatlanul megváltozik vagy

károsodik a klímaváltozás és az antropogén tevékenységek következtében. A projekt

különleges hangsúlyt fektet a biodiverzitási csomópontokra, vagyis olyan helyekre, ahol a

környezeti feltételek lehetővé teszik számtalan ismert és ismeretlen fajnak a gyarapodását. Az

50 projektpartner egyetemekről, kormányzati laboratóriumokból, civilszervezetektől,

kutatóintézetekről és magánvállalkozásoktól érkezik, 17 különböző országból. A szakértők a

tengeri biológia, geológia, oceanográfia, biogeokémia, mikrobiológia, geofizika, modellezés

és a társadalmi-gazdasági tudományok területét képviselik.

A projekt végrehajtása sürgős, mivel a legtöbb európai mélyóceáni határ a 200 tengeri

mérföldes Exklúzív Gazdasági Zónán (EEZ) belül fekszik. Az államok mindenkori, exklúzív

jogokat gyakorolnak ezen területen belül a tengeri erőforrásokra és tevékenységekre, mint a

vonóhálós fenékhalászat, a szénhidrogén feltárás és kitermelés, és a mélytengeri bányászat.

Ha a politikai döntéshozók sikeresen átlátják Európa értékes tengereinek erőforrásainak

fenntartható gazdálkodását, a HERMES-től származó információk létfontosságúak lesznek,

mivel ez az első projekt, ami ennyi tudományterület kutatásait integrálja.

Merülés a mélybe

Egyedül a projekt első felében a HERMES partnerek vállalkoztak kb. 80 expedícióra az

európai határok környékén, beleértve az északi lejtőt Skandinávia partjainál, a Porcupine-

Rockall területet az Atlanti-óceánon, a keleti és nyugati mediterráneumot és a Fekete-tengert.

A csapat az anyahajóhoz kikötött távvezérlésű járműveket használt kamerákkal felszerelve,

hogy bepillanthasson ebbe a rejtett világba. Ezekhez a járművekhez speciálisan adaptált

eszközöket csatoltak, hogy a tudósok adatokat gyűjthessenek a biodiverzitási csomópontokról,

például hideg szivárgásokról, ahol a szénhidrogénben gazdag folyadék szivárog ki a

tengerfenékből, hideg vízi koralldombok és zátonyok, kanyonok és anoxikus területek, ahol a

tengervíz oxigénben szegény. Amint az információkat összegyűjtötték, archiválják és

elérhetővé teszik a Páneurópai GIS-ben (geoinformációs rendszerben)

A rejtett világ felfedezése

A projekt egyik legfontosabb felfedezése rávilágított a biodiverzitás és az ökoszisztéma

működése közti kapcsolatra. A tudósok bemutatták, hogy az ökoszisztéma működése a

mélytengerben exponenciálisan függ az ott élő fajok számától. Más szóval, ha az emberi

tevékenységek vagy más okok miatt eltűnnek fajok, a következmények az ökoszisztémára

nézve borzalmasak. Egy másik felfedezés a halászati ágazatot érinti. A halászok gyakran más

fajokat is kifognak, mint amit eredetileg akartak, és ezt a mellékfogást visszadobják. Sok faj

ezekből a mellékfogásokból széles mélységtartományban él. Ahogy a modern halászeszközök

elérték a 2000 méteres mélységet, még nagyobb hatást tud gyakorolni az ökoszisztémákra.

Más felfedezések arra világítanak rá, hogy mennyi mindent kell még tanulnunk a

kontinensünk óceáni határairól. A közép-mediterráneumban egy korall „függőkertet”fedeztek

fel, mely egy zátonyból lefelé növekszik, míg egy nagyon gazdag mélyvízi korallzátonyt

találtak a skóciai Külső Hebridák szigeteitől délkeletre. A látszólag kopár, mély Fekete-

tengeren új mikrobiális közösségeket fedeztek fel, amelyek új gyógyszerek kifejlesztését

teszik lehetővé. A tengeralatti kanyonokról készített felmérések az északnyugati

mediterrániumban feltártak egy szezonális áramlattípust, amit Sűrű Aljzati Víz Zuhatagnak

(DSWC – Dense Shelf Water Cascading) neveztek el, ami hatalmas mennyiségű vizet és

üledéket mozgat a mélyóceánban, újraalakítva az óceánfeneket feltöltve azt oxigénnel és

CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és

külföldről (Best Practices Gyűjtemény)

-70-

tápanyagokkal, ami újratölti e titokzatos világot és jelentős garnélarák halászatot tart fenn. A

HERMES csapat meggyőződése, hogy a klímaváltozás képes csökkenteni ennek a

jelenségnek a gyakoriságát és intenzitását, ezáltal hatva a mélytengeri ökoszisztémára és az

ott élő organizmusokra. Máshol a Tirrén-tenger mélységeit kutató tudósokat elborzasztotta a

hatalmas mennyiségű szemét, ami fennakadt az ottani korallokon.

Az ige terjesztése

A projekt partnerek keményen dolgoznak, hogy a felfedezéseket politikai tanácsokká

formálják azok számára, akik felelősek Európa mélytengeri környezetének és erőforrásainak

igazgatásáért. Például a Tudománypolitikai Panel hozta össze a HERMES tudósait és

résztvevőit az európai ügynökségek, az ipar és a civilszervezetek képviselőivel. Ezen

keresztül és más módokon, a HERMES csoport biztosította, hogy a döntéshozók odafent

tudják, mi a zajlik a tenger fenekén.

Együttműködő partnerek:

• IFREMER (France)

• Royal NIOZ (The Netherlands)

• University of Barcelona (Spain)

• Hellenic Centre for Marine Research (Greece)

• IFM-GEOMAR (Germany)

• CNR-ISMAR (Italy)

• Alfred-Wegener-Institut für Polar- und Meeresforschung (Germany)

• University of Tromsø (Norway)

• National University of Ireland Galway (Ireland)

• University of Erlangen (Germany)

• University of Ghent (Belgium)

• CSIC (Spain)

• CoNISMa (Italy)

• Max-Planck-Institute (Germany)

• CNRS-CEFREM (France)

• Instituto Hidrográfico (Portugal)

• International University Bremen (Germany)

• University of Bremen (Germany)

• University of Wales, Cardiff (UK)

• Institute of Marine Research (Norway)

• University of Göteborg (Sweden)

• University of Southampton (UK)

• OGS (Italy)

• University of Birmingham (UK)

• Netherlands Institute for Ecology (The Netherlands)

• University of Aberdeen (UK)

• University of Liverpool (UK)

• DEU Institute of Marine Science and Technology (Turkey)

• Scottish Association for Marine Science (UK)

• University of Aveiro (Portugal)

• GeoEcoMar (Romania)

• Intergovernmental Oceanographic Commission/UNESCO (France)

CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és

külföldről (Best Practices Gyűjtemény)

-71-

• University of Pierre and Marie Curie (France)

• University Bretagne Occidentale (France)

• Institut Scientifique Rabat (Morocco)

• Institute of Biology of the Southern Seas(Ukraine)

• The Shirshov Institute (Russia)

• Odessa National University (Ukraine)

• Lomonosov Moscow State University (Russia)

• United Nations Environment Programme (Kenya)

• SMEs

• Challenger Oceanic (UK)

• Volcanic Basin Petroleum Research (Norway)

• Praesentis(Spain)

• Median (Spain)

• MMCD (Germany)

• Olex AS (Norway)

• ArchimediX (Germany)

• Proteus (France)

• Jobin Yvon (Spain)

Forrásjegyzék:

[1] http://www.eu-hermes.net/intro.html (2015.10.25.)

[2] Európai kutatási példák sikeres EU-s projektekre:

https://www.eurotransbio.eu/lw_resource/datapool/_items/item_72/research_for_europe_-

_success_stories.pdf (2015.10.25.)

További hasonló sikertörténetek:

http://www.greenpeace.org/international/en/about/victories/

http://www.fao.org/3/a-i3817e.pdf

http://www.chinatoday.com.cn/english/columns/2015-09/28/content_705342.htm

Egy mini ROV elindítása az Közép-mediterráneumi Adriai-tengeren, hogy korallok után

kutasson

CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és

külföldről (Best Practices Gyűjtemény)

-72-

Egy idősort vizsgáló kamera felméri a korall környezetét

Lencsevégen a Sebastes hal a hidegvízi Lophelia pertusa korall ellen

Kép: T. Lundalv, TMBL. jóvoltából

CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és

külföldről (Best Practices Gyűjtemény)

-73-

20.b. Sikeres összefogás a társadalmi rugalmasság és szolidaritás fokozására – Az Utolsó

Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza: Jóléti Programja

Kapcsolat:

Latter-day Saint Humanitarian Center

1665 Bennett Road

Salt Lake City, UT 84104

Phone: 801-240-5954

E-mail: HumanitarianCenter@LDSChurch.org

Honlap: https://www.lds.org/topics/humanitarian-service/center?lang=eng

Probléma:

A klímaváltozáshoz való társadalmi szintű alkalmazkodás egyik legfontosabb eleme a

közösségek összetartó ereje, az önkéntes segítségnyújtás a bajbajutottaknak, a szolidartás és

az altruizmus. Mindezek lehetnének elsősorban az állam feladatai is, de az állam és az állami

intézmények iránti közbizalom nem mindenhol áll magas szinten. Az emberek gyakran úgy

tekintenek az adókra, mintha az csupán azt jelentené, hogy valaki elveszi a pénzüket és ritkán

jut eszükbe, hogy az adók közcélokat, és a közérdeket szolgálják, tehát ha több adót

fizethetnek az azt jelenti, hogy jobban hozzájárulhatnak a társadalom közös jólétéhez.

Amikor az állam iránti közbizalom és ebból következően az adózási kedv alacsony, különösen

nagy szerepe lehet azoknak a kisközösségeknek, illetve azok nemzetközi hálózatainak ahol a

tagok közötti szolidaritás, a jótékonyság erkölcsi megbecsültsége, a globális társadalmi

felelősségvállalás és a globális, regionális és lokális vezetők iránti közbizalom kiemelkedően

magas szintű.

Megoldás:

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza egy világszerte 15 milliónyi

egyháztagot számláló közösség, amely számos szokatlan és mégis nagyon sikeres megoldási

módot alkalmaz működése során. Ezek a megoldási módok más szervezetek által is átvehetők,

adaptálhatók és hasznosíthatók lehetnek és mintaként szolgálhatnak civil szervezetek,

egyesületek vagy más egyházat számára.

A közbizalom és társadalmi hitelesség fenntartásának módja:

1. Az egyházat világszerte maguk az egyháztagok tartják el és tartják fenn, sehol, senkitől,

semmilyen állami támogatást, vagy külső forrásból származó támogatást nem kérnek és nem

is fogadnak el, még szja 1%-hoz hasonló törvényben rögzített felajánlásokat sem.

2. Az egyházban nincs fizetett papság vagy vezetőség, még a püspökök, misszióelnökök,

területi vezetők is önkéntes munkaként (polgári foglalkozásuk mellett) látják el feladataikat.

A teljesidejű misszionáriusok (akik rendszerint 2 éves missziós szolgálatot vállalnak napi 24

órában szünetek, szabadságok nélkül) és így ez idő alatt jövedelmet nem tudnak szerezni)

missziójuk alatti megélhetésüket maguk, családjuk, baráti körük segítségéből finanszírozzák,

és nemritkán gyerekkoruk óta gyűjtenek majdani szolgálatukra.

3. A vezetőket és egyéb egyházi megbizatások, tisztségek viselőit mindig a magasabb vezetők

választják ki és hívják el posztjukra, de mindig az a kisközösség szavaz róluk ahová

megbizatásuk szólítja őket. Csak egyhangú támogató szavazás jelenti a pozícióban való

megerősítést. Ellenszavazat esetén az ügyet kivizsgálják és annak megnyugtató lezárásáig a

CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és

külföldről (Best Practices Gyűjtemény)

-74-

poszt betöltetlen marad. A támogató (bizalmi) szavazásokat legalább évente egyszer, de

magasabb tisztségeknél félévente megismétlik.

4. Az egyháztagok jövedelmük 10%-át, valamint egyénenként eltérő mértékű és célú önkéntes

felajánlásaikat minden hónapban befizetik (egyfajta önkéntes egyházi jövedelemadó) és

ezekből az összegekből fizetik az épületek fenntartását, a humanitárius segítségnyújtást és

minden más programot. Az egyháztagok anyagi hozzájárulásukon kívül önkéntes munkáikkal

működtetik szervezeteiket és programjaikat.

Jóléti segítségnyújtás rendszere a kisközösségen belül:

Az egyháztagok felajánlásainak egy részét elkülönítik és arra használják, hogyha valamelyik

egyháztag, vagy valamelyik egyháztag egyházon kívüli hozzátartozója betegség,

munkanélküliség, válás, haláleset vagy más ok miatt anyagi nehézségbe kerül, akkor a

püspökéhez fordulva hatékony átmeneti segítségben részesülhessen, ez a támogatás akár a

teljes évi jövedelem pótlását is kiteheti, mindeközben azonban az egyház munkaügyi és jóléti

központjai is segítségére sietnek, munkakeresési, vállalkozásindítási, átképzési tanfolyamok,

tanácsadások formájában. A rászoruló személy ezen kívül közvetlen fizikai gondoskodásban

(étel, ruházat, takarítási segítség, kórházban való meglátogatás, épületfelújítás, kerti munkák)

is részesülhet a püspök iránymutatása alapján. Ebből következően a mormon közöségek tagjai

természeti csapások és a klímaváltozás káros hatásai ellen is védettebbek összetartó

kisközösségeik miatt.

Nemzetközi Humanitárius segítségnyújtás közösségen kívül:

Az egyháztagok felajánlásainak egy másik része az egyház világszintű humanitárius alapjába

kerül, amely az egyházon kívüli jóléti segítségnyújtás fedezésére szolgál. Magyarországon

például az egyház többszáz kerekesszéket osztott ki mozgássérülteknek, de ahol nincs

megfelelő közoktatás ott iskolát, ahol nincs megfelelő egészségügyi ellátás ott kórházat, ahol

mezőgazdasági tanácsadásra van szükség ott tanácsadószolgálatot alapítanak, de segítik a

szülők nélkül maradt gyermekek örökbefogadását, a családtörténeti kutatásokat és még

sokminden mást is.

A pénügyi segítségen túl a humanitárius és közérdekű fizikai segítségnyújtásra külön

programjuk van. Ez a Mormon Segítő Kezek (Helping Hands). Cunamik, tornádok vagy más

természeti csapások után a világ minden táján megjelennek a sárga láthatósági mellényben

vagy pólóban dolgozó egyháztagok akik mindenkinek segítenek aki rászorul.

Magyarországon a mormonok az ajkai vörösiszap-katasztrófa idején és a dunai-árvízi

védekezésben is segítettek. 2015-ben pedig az egyház világszintű vezetősége felszólította az

egyháztagokat, családjaikat valamint az egyház szervezeti egységeit, hogy vallásra,

nemzetiségre, kulturális szokásokra és bőrszínre való tekintet nélkül nyújtsanak hatékony

segítséget (anyagi támogatást, információs segítséget, fizikai szolgálatot és átmeneti

befogadást) a bárhonnan bárhová érkező menekültek és gazdasági okok miatt bevándorlásra

kényszerült emberek számára; az egyház erre a célra nemzetközi humanitárius alapját is

rendelkezésre bocsátja.

Klímaváltozási és ökológiai szempontból előnyös egyéb szokások és tanítások:

Az egyháztagok nem isznak alkoholt, nem dohányoznak, nem fogyasztanak kávét, vagy teát

(gyógyteákat és gyümölcsteákat kivéve), továbbá egyik tanításuk szerint csak ritkán ajánlott

számukra a húsfogyasztás. Ezek a táplálkozási szokások a havi egyszeri 24 órás böjtöt is

beleérve jelentősen javítják egészségüket és életkilátásaikat, aminek következtében a

mormonok körében a várható élettartam jelentősen hosszabb az amerikai átlagnál. Ökológiai

CLIM-NET/HUN tananyagot kiegészítő 4. tanulmány: Követendő jó példák Magyarországról és

külföldről (Best Practices Gyűjtemény)

-75-

szempontból az általuk követett táplálkozási mód jelentősen kisebb szén-dioxid és víz

lábnyommal, valamint környezeti károkozással jár, mint az általános amerikai életforma.

A mormon tanítások közé tartozik a munka és a tanulás megbecsülése. Az Egyház Általános

Oktatási Alapja tanulmányi támogatásokat biztosít szociálisan nehéz helyzetű, de egyébként

érdemes egyháztagjaiknak felsőfokú tanulmányaik elvégzéséhez. Az egyház ezen kívül

vallási és világi tanfolyamok sokaságát szervezi az egyháztagok és minden érdeklődő

számára. Magyarorzágon például ismert szolgáltatásuk az ingyenes angolóra (www.angolora-

info). A felsőoktatás, gyakorlatias képzések és az angol nyelvtanulás egyaránt fontos

alkalmazkodási kapacitás amely elősegíti a klímaváltozáshoz való eredményesebb

alkalmazkodást.

Mormon Segítő Kezek (Helping Hands) akció

Források:

[1] http://www.mormonnewsroom.org/topic/welfare-and-self-reliance

[2] https://www.lds.org/topics/welfare?lang=eng

[3] https://www.lds.org/general-conference/1975/10/an-overview-of-church-welfare-

services?lang=eng

[4]https://apps.lds.org/welfareoperations/overview.jsf?operation=humanitarian.services

[5]https://www.lds.org/topics/humanitarian-service?lang=eng

[6]http://www.angolora.info/