Embed Size (px)
Citation preview
102
4.4. A beszédtechnika fejlesztése szintagma- és szövegszinten
A szövegfonetikai eszközök helyes használatát is sokat kell gyakoroltatnia a tanítónak. Az élőbeszéd zenei elemeiként is emlegetjük őket. Ezek a következők: a hangsúly, a hanglejtés, a beszédritmus, a beszédtempó, a beszédszünet és a be-
szédfolyamat váltásai. Az élőszóban elhangzó szöveg egységének fenntartásában és tagolásában, valamint az érzelmek kifejezésében is igen fontos szerepük van. A beszédben a szövegfonetikai eszközöket a szöveg tartalmához, a kommunikáció körülményeihez, érzelmeinkhez, szándékunkhoz igazodva nagyon változatosan használhatjuk fel. Szövegértelmező és érzelemkifejező szerepe van a hang-színezetnek (keményebb, lágyabb) a hangerőnek (hangos, halk), a beszéd hangter-jedelmének, a beszédtempónak (lassú, gyors), a hosszabb-rövidebb szüneteknek.
A mondat- és szövegfonetikai eszközök széles skáláján több fokozatot szok-tunk megkülönböztetni: így a hang erejében a leghangosabbtól a leghalkabbig legalább 3–5 fokozatot, a beszéd hangterjedelmében három (felső, középső, alsó) hangfekvést, a beszédritmusban is három fokozatot: lassú, középső, gyors tempót. Az eszközök „középső” fokozata általában az átlagosan fontos, érzelmileg semle-gesebb mondanivalót kíséri. Az ettől való eltérést az érzelmi telítettség határozza meg. Például a felhívó funkciójú szövegeket általában nagyobb hangerővel, ma-gasabb hangfekvésben, gyors beszédtempóval, többszöri hangsúlyváltozással mondjuk.
A szövegfonetikai eszközök helyes használatára szoktatás is kulcskérdése a beszédtechnika fejlesztésének. „Semmi sem annyira jellemző egy nyelvre, mint sajátos hangzása. Olyan ez, mint a virág illata, a bor zamata, a zománc, az opál tüze. Megismerni róla a nyelvet már messziről, mikor a szót még nem is értjük. Minden nyelvnek megvan a maga hangszíne, tempója, ritmusa, dallama, egyszó-val zenéje.” (Kodály Zoltán)
A közlésfolyamatban a beszéd hangzásának, a mondat- és szövegfonetikai eszközöknek kulcsfontosságú a szerepük, mert a közlők és hallgatók számára ezek biztosítják a mondanivaló könnyű megértését és a közlés esztétikumát.
A mondat- és szövegfonetikai eszközök természetüknél fogva „együttjárók”, azaz együttesen jelennek meg a beszédben, együttesen szolgálják a lényeges mon-dandó kiemelését, a kevésbé fontos süllyesztését és a szövegmondatok tagolását. Ezért szétválasztásuk – ugyanúgy, mint a beszédmozgásoké – csak elméletben lehetséges. Mégis lássuk őket külön-külön!
103
4.4.1. A hangsúly
A hangsúly bizonyos szótagok ejtésében megnyilvánuló hangerőtöbblet, na-
gyobb nyomaték. A kiemelt nyomatékú szótagot hangsúlyosnak, az átlagos hang-erejűt hangsúlytalannak mondjuk. A magyar nyelvben a szóhangsúly kötött, ha a szó a mondatban, szövegben hangsúlyos, a hangsúly mindig a szó első szótagjára esik. A hangsúly igazi szerepét a mondatban, a szövegben kapja meg. A mondat-ban, a szövegben nem hangsúlyozunk minden szót, hanem csak a kiemelt része-ket. A hangsúlyos szótagok szerint a mondat szólamokra, szakaszokra tagolódik. A legerősebb nyomatékú szakaszhangsúlyt (vagy szólamhangsúlyt) nevezzük mondathangsúlynak vagy főhangsúlynak. Az előzményekhez képest új, lényeges közlést emeljük ki vele. Ha a szakaszhangsúlyt középerejűnek vesszük, akkor a főhangsúly hangereje ennél nagyobb. A közbevetett részeké pedig gyengébb, vagy hangsúlytalanul hangzanak el a szavak.
A jelölés alapeszközei
Szakaszhangsúly: szőlőt (egy vonallal aláhúzva) Főhangsúly: diákokkal (két vonallal aláhúzva) Rövid szünet: / (a szavak közötti egy ferde vonallal) Hosszabb szünet: // (a szavak közötti két ferde vonallal) Szavak kapcsolása: ∩ Szakaszhangsúly, ha kissé erősebb: hatvan
Szakaszhangsúly, ha kissé gyengébb: hatvan ∩ ∩ ∩
Példa: A szőlőt tegnap – minthogy az idő sürget – diákokkal szedtük le. ∩ ∩ ∩
Jövő héten ismét szüretelnek a diákok.
A mondat hangsúlyviszonyait, így főhangsúlyos részét is – ha van – csak a szövegösszefüggés alapján állapíthatjuk meg. Éppen ezért tudnunk kell, hogy a hangsúlyozás, a helyes hangsúlyviszonyok megállapítása utánmondással, főleg olvasástanításkor valósítható meg. Ne felejtsük el a hangsúlyproblémák felismeré-se olvasástanításkor fejlett olvasási készséget feltételez. Ezért nagyon jól olvasó gyermekre bízzuk a szöveg vagy szövegrész bemutatását. A kisiskolás természe-tes, spontán beszéd közben kevésbé, inkább a reproduktív beszédtevékenysége so-rán vét a helyes hangsúlyozás ellen. Minden szót hangsúlyoz a mondatban, nehe-zen tudja tolmácsolni az értelmi-érzelmi szövegtagolást. Az erősebb nyomaték ki-fejezheti a beszélő érzelmeit is. Az érzelmi hangsúly nem teremt külön szakaszo-kat a mondatban, nem iktatja ki az értelmi hangsúlyt, de kiegészítheti, erősítheti, sőt kissé módosíthatja azt.
Hogy a macska rúgja meg! A kiskésit neki! Meglesz ám a kirándulás!
104
A leghatékonyabb nevelési tényező itt is a példamutató tanítói beszéd. Tudjuk azt, hogy a tagolt és megszerkesztett egyelemű mondatok (pl. Villám-
lott.), illetve a tagolatlan és szerkesztetlen (Igen. Jó. Ejnye.) mondatok, az egy-elemű megszólítások (Asszonyom! Uram! Fiam!) mindig hangsúlyosak.
A tagolt, megszerkesztett, többelemű mondatokban a szavak szószerkezeteket alkotnak, s ezek szerint tagolódik a mondat. A szószerkezeteket egy-egy hangsúly fogja össze, amelyek a mondatot hangsúlyozási szakaszokra bontják. Ez a szólam- vagy szakaszhangsúly.
Egy-egy szakasz a hangsúlyos szótaggal kezdődik, s követik a hangsúlytala-nok. Az adott mondatszakasz vagy szólam a következő hangsúlyos szótagig ter-jed. Egy-egy szakasz élén is állhat hangsúlytalan nyelvi elem: a szakaszelőző. Ezeket a fogalmakat a tanulóknak is ismerniük kell, ezért használatukra megtanít-juk őket.
Zsolnai József szerint a leggyakoribb kisiskoláskori hangsúlyozási hibák a kö-vetkezők:
a kijelentő mondatokban nem találják a szakaszhangsúlyt, a jelzőt képe-sek leginkább hangsúlyozni;
a kérdő mondatok esetében a kérdő névmást, a kérdő határozószót nem mindig találják meg, s ezért nem hangsúlyozzák;
rendszerint hangsúlyozzák a névelőt, névutót és a kötőszót is;
mivel a szakaszhangsúlyt nem találják, a tagoló szüneteket ritkán tudják helyesen alkalmazni;
a sokat szereplő gyermekeknél kísért a túlzott hangsúlyozás veszélye, azaz minden szót főhangsúllyal mondanak ki.
A helyes hangsúlyozás tanítását még az is bonyolítja, hogy a hangsúlyozás nagyon erősen összefügg a hanglejtéssel és a beszédszünet tartásával.
Milyen hangsúlytanítási gyakorlatokat ajánlunk mégis? Tudatosítás céljából hasznos egyszólamú kifejezések helyesen hangsúlyozott
utánmondása. Ha látják is a szöveget, akkor jelöljük a hangsúlyt (a főhangsúlyt húzzuk alá két vonallal, a mellékhangsúlyt eggyel).
állja a szavát feltételt szab
hasznot hajt virágot szed
tőrbe csalta fejéhez kap
győzelmet arat átlát rajta
beszédet mond vállát vonja
kenyeret kér haragra lobban
105
Kétszólamú kifejezések utánmondását és helyes hangsúlyozását is gyakorol-tassuk! A játékos mondóka fokozza a tanulók beszédkedvét:
Aki fázik, vacogjon, Jeget tartó január,
Fújja körmét, topogjon, föloldozó február,
Földig érő csizmába, méhröptető március,
Üljön rá a kályhára, ágzöldítő április,
Mindjárt megmelegszik. madárszavú május,
játékos június.
Az összetartozó szólamegységeket kitűnően gyakoroltathatjuk az állandó szó-kapcsolatokkal. A helyesejtés mellett igyekezzünk a jó ritmust is megoldani, s kü-lönösen vigyázzunk a fő- és mellékhangsúlyok elhelyezésére!
A következő szólásokban egy főhangsúlyos szakasz van: Párosával jár a baj. Szó szót húz. A szerelem veszedelem. Tengelyt akasztottak. Adja ő még alább. Borúra derű. A bölcs is hétszer botlik egy nap. Kiterítették a bőrét. A bú sem tart örökké. Kőszikla tetején is elél. Nem sok köszönet van benne.
Az alábbiakban két főhangsúlyos szakasz van: Lassan járj, tovább érsz. Fazekat kongásán, madarat szólásán. Hamar tanács, hamar bánás. Sok szava, kevés sava-borsa. Vénség kész betegség. Ha nem tudsz hozzá, ne szólj hozzá. Döglött méh nem hord mézet. Vak vezér verembe vezet. Gazdag hízik, szegény fázik. Jóllakott ember nem hisz az éhesnek. Ésszel indulj, okkal járj. Pereg a nyelve, mint a pergő rokka.
106
A hangsúlyozásnak jelentős szerepe van az ellentét kiemelésében. Ilyen-kor az ellentét mindkét tagja nyomatékos. Krecsmáry László alábbi ver-se nagyon alkalmas ennek érzékeltetésére. Játékos jellege a beszédked-vet, a beszéd örömét is fokozza.
Hát nem érdekes?
Két füle van a fazéknak mégis süket szegény, feje van a csizmának, de nincsen haj a fején. Nyelve van a cipőnek, de nem felel a szóra, s nem érzi az illatokat, hiába van orra. S hasztalan van a szőlőnek ki tudja, hány szeme, akármilyen erősen néz, semmit sem lát vele. Négy lába van az asztalnak, s mégsem táncol tvisztet, háta, oldala a hegynek, amely sosem viszket.
A kabátnak ujja van, de köröm nincsen rajta, a fésűnek foga van, ám, hiányzik az ajka. Nem társalog a kemence, hiába van szája, és nem köthetsz nyakkendőt az üveg nyakára. Nem fordul az utca sarkon, bár van neki sarka, s nem döf fel az eke senkit, hiába van szarva. S hiába van tolla minden kacsának és lúdnak: én írom a verset, hisz ők még ennyit sem tudnak.
A mondatban, szövegben a tagadó és tiltószók mindig hangsúlyosak. Válogas-sunk olyan nyelvi anyagot, amellyel erre szoktathatjuk a gyermekeket.
Ne menj el! Nem láttam. Nem vitte el. Nem szólt semmit. Ne kiabálj! Ő sem vette észre. Marika sem találta meg. Senki ne menjen el! Nincs pénzem.
A kérdő névmások és kérdő határozószók is mind hangsúlyosak a szövegben. Például: Hogy vagy? Mikor érkeztél? Meddig marad nálatok? Mióta nem láttad? stb.
Rendszerint hangsúlyosak a mutató névmások is. Például: Azt üzente… Ezt választottam stb.
Gondoljunk a Szózat néha helytelenül hangsúlyozott versmondataira: „Ez a föld, melyen annyiszor… Ez, melyhez minden szent nevet… Itt küzdenek a honért… Itt törtek össze rabigát…”
107
Majdnem mindig hangsúlyos a megszólítás. A kiemelést gyakran még a be-szédszünet is fokozza. A megszólítás előtt vagy után, ha közbeékelt, akkor előtte is, utána is gyakran van beszédszünet. Például:
Anyám, az álmok nem hazudnak… (Petőfi)
Alszom hát én is, testvérek… (József Attila)
Szeress engem, szívem gyöngye, ha lehet… (Petőfi)
Egyformán hangsúlyosak a mondat halmozott mondatrészei, a felsorolások és a párhuzamos elemek, például a páros kötőszók.
Például: Eb vagy kutya, mind egy tatár. Sem utódja, sem boldog őse, Sem rokona, sem ismerőse, Nem vagyok senkinek, Nem vagyok senkinek. (Ady) Pityu, Laci, Kati; Andi kirándulni mentek. Rendszerint hangsúlyos mindkét fő rész a mondatban (az alany is, az állít-
mány is). Az alábbi szövegben felsorolás is van:
Holló, varjú károg,
Sunyi macska nyávog,
Fecske ficserékel,
Méhike döngicsél,
A vadkacsa vákog,
A félénk nyúl mákog,
Virgonc kecske mekeg,
Béka vartyog, brekeg,
A ló tüsszög, horkol,
Medve dörmög, dormol,
Kisegérke cincog,
Éhes kutya kuncog,
Mérges pulyka pöfög.
Tudnunk kell, hogy:
o a megkülönböztető jelző erősebb hangsúlyt kap, mint a jelzett szó. Példá-ul: az ifjúi vér
o a díszítő jelző nem hangsúlyos. Például: kis Túr;
108
o az egymás mellé rendelt jelzőket külön-külön, egyforma erővel hangsú-lyozzuk, mint a felsorolást általában. Pl.: híves, borongó őszi nap;
o nem hangsúlyozzuk külön a második jelzőt, ha az első jelző az egész jel-zős kifejezésre vonatkozik: borongó őszi nap;
o vagy ha az első jelző csak a második jelzőre vonatkozik: fekete kalapos nő;
o az értelmező jelző mindig hangsúlyos: kendőt, pirosat.
Természetesen ez nem a gyermekek számára szolgál megtanulandó tananyag-ként, hanem a tanító gyakorlati munkáját könnyíti meg.
A szórendet az értelmi kiemelés, a beszélő szándéka szabja meg. Így a szórend alkalmas finom jelentésárnyalatok kifejezésére. (Persze a szórend szabad volta nem jelent teljes kötetlenséget.) Rendszerint a mondat élén álló mondatrész a leg-fontosabb jelentés hordozója, következésképpen főhangsúlyos is. A következő gyakorlatokkal ezt tudatosíthatjuk tanulóinkban.
Vera néni vette át a violát Évitől.
A violát vette át Vera néni Évitől.
Átvette a violát Vera néni Évitől.
Évitől vette át a violát Vera néni. Vagy
Autó áll a ház mellett.
A ház mellett áll az autó.
Áll az autó a ház mellett. Vagy
Űrhajót látott Imi.
Imi látott űrhajót.
Látott Imi űrhajót?
A beszédhelyzet, a kommunikációs tényezők döntik el például, hogy a követ-kező mondatban a változatlan szórend ellenére is „táncolhat”, azaz változhat a fő-hangsúly: Három kislány énekelt a teremben. Ha a beszélőtárs arra kíváncsi, hogy hány kislány énekelt, a főhangsúly a mennyiségjelzőre esik.
Három kislány…
Ha az alanyra kérdez rá, azaz a „kik” énekeltek megismertetésére kell vállal-koznia a beszélőnek, akkor az alany a főhangsúlyos: Három kislány (nem kis-fiú)…
Ha arra válaszolunk, hogy hol énekelt a három kislány, akkor a helyhatározó a főhangsúlyos: Három kislány énekelt a teremben.
109
Ha azt szeretnénk megtudni, hogy a három kislány mit csinált, akkor az állít-mány a hangsúlyos: Három kislány énekelt a teremben.
Láthatjuk tehát, hogy receptet adni nem lehet, nem szabad. A beszélő gondola-ti–érzelmi szándéka, a szöveg tartalma határozza meg adott esetben a hangsúly helyét. Bár értelmi hangsúlyról beszélünk, az érzelem is befolyásolja, néha eltol-hatja az értelmi hangsúlyt. Ezért mindig adott szövegben, az élőbeszédben gyako-roltassuk a helyes hangsúlyozást. I. osztályban a gyermek nyelvérzékére alapozva a tanító csak javítsa a hangsúlyozási hibákat, de a hangsúlyozási szabályait ne ta-nítsa!
Olvasásórán fontos feltétel a folyékony és értelmes olvasás készsége, ezért csak a II. osztályban kezdhetjük el a hangsúlyozásnak az olvasástechnika fejlesz-tésével összekapcsolt tanítását. A beszédalkotási, szövegszerkesztési gyakorlatok végzésekor is szoktassuk a tanulókat a helyes hangsúlyozásra.
4.4.2. A hanglejtés
A hanglejtés az egymást követő beszédhangok magassági váltakozása, hul-
lámzása. Beszéddallam. Szorosan kapcsolódik a hangsúlyozáshoz. Alapegysége a hangsúlyszakasz vagy a szólam, tehát hangsúlytól hangsúlyig terjed. A hanglej-tésnek nyelvünkben ötféle mozgása lehetséges:
A hanglejtés az egymást követő beszédhangok magassági váltakozása, hul-lámzása. Beszéddallam. Szorosan kapcsolódik a hangsúlyozáshoz. Alapegysége a hangsúlyszakasz vagy a szólam, tehát hangsúlytól hangsúlyig terjed. A hanglejtés-nek nyelvünkben ötféle mozgása lehetséges:
– ereszkedő (a dallamvonal süllyed):
– emelkedő (a dallamvonal felfelé ível):
– lebegő (ha azonos magasságban marad):
– eső (hirtelen lefelé irányul):
– szökő (hirtelen felfelé irányul):
A beszéddallam egybefoglalja a mondanivaló nagyobb nyelvi–tartalmi egysé-geit, érzékelteti az egyes alkotóelemek összetartozását és a nagyobb tartalmi egy-ségek tagolódását. Szoros kölcsönös kapcsolatban van a hangsúllyal. A hanglejtés alapegysége is a hangsúlyos szótagtól a hangsúlyos szótagig terjedő szakasz. A hangsúlyos szótagot magasabban ejtjük, utána esés következik a beszéd dallamá-ban. A főhangsúlyos szakaszt magasabb hangfekvésben mondjuk, mint a mellék-hangsúlyos szakaszokat (szólamokat). Így a hanglejtésnek a beszédtartalom árnya-lásában ugyanolyan fontos a szerepe, mint a hangsúlynak.
110
Az alábbiakban nézzük meg az egyszakaszos, valamint a több szakaszból álló egyszerű és összetett mondat hanglejtésformáit. Az ismertetést Wacha Imre: A
retorika vázlata című munkája (Magyar Rádió Nyelvi Bizottsága, Budapest, 1992.) alapján végezzük.
1. Ereszkedő vagy elül eső a hanglejtés a kijelentő mondatban és abban a ki-egészítendő kérdő mondatban, amelyben kérdő névmás vagy határozószó van. Abban az eldöntendő kérdő mondatban is, amely -e kérdőszócskát tartalmaz.
Kolozsvárról érkeztünk. Hol voltál tegnap? Ki adta neked? Mondtad-e? Hol?
Szintén ereszkedő vagy elül eső a lejtésformája a felszólító felépítésű felszólí-tó mondatnak. Tüzet hozzál!
2. Emelkedő-eső vagy végén eső a lejtésformája a kérdő névmás vagy a kérdő-szó nélküli eldöntendő kérdő mondatnak.
Otthonról jössz? Eladta?
3. Ereszkedő, lebegő, szökő lejtésformája van a nem felszólító felépítésű egy-
szakaszos mondatnak. Indulás!
Beszállás!
111
Jobbra!
4. Enyhén ereszkedő lejtésformája van a felkiáltó és az óhajtó mondatnak.
De szép ruhád van!
Bár elmennének!
A több szakaszból álló mondat hanglejtésformái az egyes szakaszok hanglej-tésformáiból tevődnek össze. Emlékeztetünk arra, hogy a szakaszokat a hangsúly-viszonyok határozzák meg.
A gyermekek az udvaron játszanak. A gyermekek az udvaron játszanak.
A gyermekek az udvaron játszanak?
Az összetett mondatok hanglejtésének alapformái szintén a hangsúlyszaka-
szokból állnak össze.
Fáj a fejem és lázam van.
Lehet, hogy így történt. Nem csak ettem, hanem ittam is.
Ami igaz, az igaz.
112
A hanglejtés tanításának külön gyakorlatrendszere nincs. Itt is a szoktatás a legfontosabb. A tanító éber őrködéssel figyelje a vétőket, és azonnal javíttassa a hibát. Leggyakoribb hiba a hanglejtés lebegtetése, a mondatlezárás elhagyása. Gyakoroltatásakor használjuk a hanglejtés kifejezést, és ábrázoljuk az ívelését, hogy a tanító tudatosítani tudja a hanglejtési formákat! Ajánlhatjuk gyakorlásra a bővülő szószerkezetek építését, mert hozzájárul a mondat és a szószerkezet közöt-ti különbség szimultán differenciálásán át a mondatzárás tudatosításához.
A szószerkezet nyitott, nem teljes gondolat, bármilyen hosszú. Attól kerek egész, ha az állítást is hozzákapcsoljuk az alanyi részhez, vagy fordítva.
Például: a meghonosodott bükk a lejtőkön meghonosodott bükk a hegyvidéki lejtőkön meghonosodott bükk a hegyvidék északi lejtőin meghonosodott bükk De: A hegyvidék északi lejtőin meghonosodott bükk rengetegei csodaszépek.
a pettyes labda a piros pettyes labda a nagy piros pettyes labda a nagy piros pettyes labda a fűben a nagy piros pettyes labda a zöld fűben
De: A nagy piros pettyes labda a zöld fűben elgurult.
a sötét barlang a sötét barlangban tanácskozó a sötét barlangban tanácskozó fiúk a sötét barlangban tanácskozó fiúk egyik csoportja
De: A sötét barlangban tanácskozó fiúk egyik csoportja elment.
egyik padján a park egyik padján a park egyik padján olvasó a park egyik padján olvasó gyermek
De: A park egyik padján olvasó szőke gyermek megijedt.
Ha már folyékonyan olvasnak a gyermekek, a tanító olvasásórán a hangsúly helyes használatával egyidejűleg a hanglejtés helyességét is alakítsa. Javítsa és javíttassa a gyermekekkel mindaddig, amíg a mondat, a szöveg helyesen nem hangzik. Természetesen minden esetben be kell mutatnia a tanítónak a helyes dal-lamívet. A kérdő mondatok hanglejtésének gyakoroltatására az alábbi verseket ajánljuk. Azért jók, mert változatos mondatfajtákat tartalmaznak. Jól dramatizál-hatók. A kérdő mondatok helyes hanglejtésének gyakorlását is jól szolgálják.
113
Hárs László: Miértek és hogyanok
Hogyha nyár van, hol a tél? Egész télen hol a nyár? Mikor nem fúj, hol a szél? És hogyha fúj, hova száll?
Fényes délben hol a Hold? Sötét éjjel hol a Nap? Ha kimosták, hol a folt? Ha nem habzik, hol a hab?
Ha beszélnek, hol a csend? Ha felszárad, hol a sár? A mente, az hova ment? A várkastély mire vár?
A félóra mitől fél? Az aludttej hánykor kel? Két adagot mért nem kér, Ki nyaklevest ebédel?
A golyóban mi a jó? Kiabálban mi a bál? Miért folyik a folyó? A tó vize miért áll?
Mért nem úszik a csibe? A hal mért nem repül el? Az eső mért esik le? Miért nem esik soha fel?
Miért mindig ma van ma? A holnap mért nem ma van? Minden csupa hol meg ha, Csupa miért és hogyan?
Mondják: néhány év alatt nagyra növök biztosan, s mind az összes titkokat megfejthetem egymagam.
De marad egy nagy titok, amit akkor se értek: hogy lesznek a HOGYANOK, s miért vannak MIÉRTEK?
Egy, kettő, három, négy (népköltés)
Weöres Sándor: Táncnóta
– Egy, kettő, három, négy, te kisleány, hová mégy? – Zöld erdőbe virágért. – Minek az a virág? – Szitát kötögetni. – Minek az a szita? – Tejet szűrögetni. – Minek az a tej? – Vajat köpülgetni. – Minek az a vaj? – Aranykocsit kenegetni. – Minek az az aranykocsi? – Márványkövet hordogatni. – Minek az a márványkő? – Kis palotát építeni. – Minek az a kis palota? – Sok szép játszó gyermeket beleültetgetni!
Van-e szoknya eladó? tarkabarka suhogó, a derékra simuló, nyárba-télbe jó?
Nincsen szoknya vehető, csak egy régi lepedő, ráncos, rojtos, repedő, üsse meg a kő!
Van-e csizma eladó, patkós sarka kopogó, szattyán szára ropogó, sárba-vízbe jó?
Nincsen csizma vehető, csak egy rozzant tekenő, ócska, egéretető, üsse meg a kő!
114
Zelk Zoltán: Alszik a szél (részlet)
– Honnét szomszéd? – Ahol voltam, onnét. – Mit evett? – Eleget! – Mi jót? – Hernyót! – Hány volt? – Egy volt! – És még? – Kukacot!
– Mennyit? – Hatot! – Hát még? – Legyet! – Hányat? – Hetet! – Mást még? – Pondrót! – Sok volt? – Nyolc volt! – Jó volt? – Jó volt.
Bárányka (magyar népköltés)
Zelk Zoltán: Hová futsz te, kicsi őz?
(részlet)
– Hol jártál, báránykám? – Zöld mezőben, asszonykám. – Mit ettél, báránykám? – Édes füvet, asszonykám. – Mit ittál, báránykám? – Forrásvizet, asszonykám. – Ki vert meg, báránykám? – Szomszéd legény, asszonykám. – Sírtál-e, báránykám? – Sírtam bíz én, asszonykám.– Hogy sírtál, báránykám? – Ehem-behem, asszonykám.
– Hová futsz te, kicsi őz? – Oda, ahol várnak, ahol sárga falevél búcsút int a nyárnak…
– És az hol van, merre van? – Hát az éppen arra, ahol most lép rá az ősz az első avarra…
– S ha oda érsz, ott maradsz őszi őzikének? Leszel társa rozsdaszín fűnek, falevélnek?
115
Weöres Sándor: Csali-mese
Hoztam neked kaskát, hiszed-e? A kaskában macskát, veszed-e? Jó lesz egerésznek, tudod-e? Háztető zenésznek,, hallod-e? Hoztam kézzel-lábbal, várod-e? Hegyen-völgyön által, járod-e?
Hegyi út magas volt, kúszod-e? Völgyi út síkos volt, csúszod-e? Nehéz volt a kaska, sejted-e? Nyávogott a macska érted-e? Felkarmolta vállam, látod-e? Ott hagytam a sárban, bánod-e?
Ludwik Jerzy Kern: A zsiráf a fényképésznél
Fénykép kellett a zsiráfnak, fényképészhez ment vasárnap. – Le tud engem fényképezni? – Le én, kérem! – Szépen tud ön fényképezni? – Csudaszépen! – És a képet most csinálja? – Nyomban! – Van-e hozzá masinája? – Ott van!
– Nem fog a kép elmozdulni? – Kár izgulni. – És elférek majd a képen? – Csak a fele fér rá, kérem. – S mi lesz a másik felemmel? – Hát azt majd külön veszem fel. – De remélem, nem lesz drága? – Két kép ára. – Hátha elférek egy képen? – Semmiképpen. – Na jó, kezdjünk akkor bele! Csett: a lába. Csett: a feje.
Fél meg fél az egy egész. És pompásan sikerült! – Csak kicsit sokba került!
(Rab Zsuzsa fordítása)
Kányádi Sándor: Három kérdezgető
I. Miből van a pántlikád? – Hajnal pirosából. – Miből szőtték a ruhád? – Kék ég bársonyából.
– Miből van a köténykéd? – Havasok havából. – Hát te magad miből vagy? – Mezők harmatából.
116
II. – Te kis juhász, merre mész? – Merre nyájam legelész. – Hát a nyájad merre jár? – Ahol zöld füvet talál.
– Hallod-e, te kis juhász, ha farkas jő, mit csinálsz? – Megmarkolom a botom s a farkast megugratom.
III. – Hallod-e, te kis kovács, mit kopog a kalapács? – Azt kopogja, kippre-kopp, csengős csikót patkolok.
– Hallod-e, te kis kovács, mit dohog a kalapács? – Azt dohogja, dön-de-leg, ekevasat élezek, mert a tavasz kö-ze-leg.
Kányádi Sándor: Farkas
Ki üvölt, mi üvölt? farkas. Ne üvölts, ne üvölts, hallgass! De bizony üvöltök: ó-hó! Szemembe ment a por hó.
Bendőmben nincsen semmi, jó volna valamit enni. Üvöltök velőt- rázón, üvöltök, mert én fázom.
Üvölts hát, üvölts, ne hallgass, fázó, éhező farkas!
Nem célszerű I. osztályban a mondatzáró kérdőjelre figyeltetni a tanulókat oly
utasítással, hogy „a kérdőjelnél kérdezni kell”. Csak következetes, helyes hanglej-téssel a tanulóval utánmondatni. Az ösztönösen jól elsajátított dallamformákat így nem zavarjuk meg.
117
4.4.3. A beszédritmus
Beszédünkben rendezettség, ritmus érvényesül. Beszédünk ritmikus tagolódá-sának legkisebb egysége a szótag. A rövid és hosszú szótagok váltakozásából adódik az ún. artikulációs ritmus. A verses beszédben fontos szerepe van a rit-musnak, ez vagy a hangsúlyos és a hangsúlytalan szótagok váltakozásából adódik, vagy pedig a rövid és hosszú szótagok lüktetéséből. Verstani szempontból rövid az a szótag, amelyben rövid magánhangzó van, és utána csak egy rövid mással-hangzó következik. A többi mind hosszú szótag. Például:
Paripám csodaszép pejkó. Ide lép, oda lép, hejhó!
Rövidek: pa, -ri, cso, -da, i-de, o-da Hosszúak: -pám, szép, pej-kó, lép, hej-hó
Természetesen a hosszú és rövid szótagok pontos ejtése fontos a nem verses
beszédben is. Tudjuk, hogy a hangok, szótagok tiszta ejtésének jelentésmegkülön-böztető szerepe van. Ezen felül azonban, ha minden szótagot egyforma hosszan vagy röviden ejtünk, megbomlik beszédünk természetes hangzása. A természetes beszédben hosszú az a szótag, amelyben hosszú, rövid az a szótag, amelyben rö-vid magánhangzó van.
A legtöbb kisgyermek nem tesz különbséget a rövid és hosszú szótag időtar-tama között. Beszéde ezért pattogó, magyartalan, nem tetszetős. Némely gyermek pedig a rövid szótagot is hosszan ejti. Ezeket leppegő beszédűeknek mondjuk.
A gyakoroltatás azt célozza, hogy a szótagok időtartamát tartsák tiszteletben. Olyan szósorokkal gyakoroltassunk, amelyekben előbb rövid, majd hosszú a szó-tag, aztán megfordítva.
rövid-hosszú szótag (ti-tá)
ma-dár ha-zát
ha-tár le-vél
be-tű be-szél
sze-mű ta-lál
ba-rát ma-gát
be-lát tu-dás
stb.
118
hosszú-rövid szótag (tá-ti)
á-ra
mér-te
kér-te
tép-te
sál-ja
száll-na
rág-ta
A gyakorlás következő lépése a kombinálás:
vagy: rövid-hosszú-rövid (ti-tá-ti)
ma-gá-ra
ha-tá-sa
kö-zép-re
fe-jé-be
cso-dál-ja
do-bál-ja stb.
vagy: hosszú-rövid-hosszú (tá-ti-tá)
é-te-lét
vág-ta-tás
á-ra-dás
szám-a-dás
gé-pe-lés
é-de-sít
vál-to-zás
gő-zö-lés stb.
119
Hosszú és rövid szótagok sorrendjének variálása
Három fokozatban végeztetjük. A következő utasításokat adhatjuk a gyerme-
keknek:
1. Figyeld meg a táblára vagy írásvetítőre írt szavakat! Olvasd el néma olvasás-sal! Olvasd el fennhangon a megadott ritmusképlet szerint!
2. Figyeld meg a táblára vagy írásvetítőre írt szavakat! Olvasd el néma olvasás-sal! Találd ki a szavak ritmusképletét!
3. Nézd meg a megadott ritmusképletet! Tapsold ki! Gyűjts hozzá szavakat!
ti-tá talán, határ, tanú, karó, kalács, anyám, igyál, tehén, bogár, lakó, lecsó, levél, barát, talál stb.
tá-ti érez, lázas, óvja, őrzi, várja, súgja, rúgja, nézi, szépen, kérem, hátas,mázas, tálal, táncol, sárga, láda, sátor, sáros, káros, márka, várta, lárma, táska stb.
ti-ti-ti karima, karika, lakoma, akarat, kereke, kerete, cicoma, katona, kü-lönös,
üzenet, ceruza, citera, almafa, vadalma stb.
ti-ti-tá keserű, tüzelő, robogó, csobogó, lobogó, dalolás, borotvál, belefér stb.
tá-ti-ti átevez, éjszaka, gőzmalom, kóborol, ágyhuzat, állatok, átcipel, bó-logat stb.
ti-tá-ti akácfa, barázda, világos, sugára, cikázik, rakéta, madárka, bejárat, találat, kivétel, leányka stb.
Minden beszédtechnika-fejlesztési gyakorlat végeztetésekor teremtsük meg, keltsük fel a beszélgetés örömét! Népköltészetünk és gyermekirodalmunk kiapad-hatatlan tiszta forrása ennek. Az alábbi sorokat Montágh Imre Nyelvművesség cí-mű könyvéből idézzük: „Jó lenne a magyar beszéd ritmusát feltámasztani. Kár
lenne Európa egyik veszendő értékét, a minden más nyelvtől elütő magyar beszéd-
ritmust a szomszéd nyelvek hatására elpusztulni hagyni. Figyelmes füllel hallgat-
va tragikus a folyamat, amely a magyar beszédritmust fenyegeti. Mesofanti a múlt
században még a harmadik helyen emlegette a magyar nyelvet ritmusosság dol-
gában – az olasz és a görög után (a nagynevű nyelvész több mint száz nyelvet is-
mert).”
120
Jó ritmusú népdal- és versszövegek Szőlőtőke, szőlőtőke, Venyige, venyige, Rászállott egy sárgalábú Cinege, cinege.
Erre, erre, most ment erre, Haragszik rám, nem néz erre, Ha haragszik, mért jár erre? Mért jár az én ellenemre?
Gazdag Erzsi: Hej, danárom…
Hej, danárom, danárom, férjhez megyek a nyáron! Ha ezen nem, jövő nyáron
elkelek majd a vásáron. Hej danárom, danárom, ezt a táncot eljárom!
Székely táncszók
Nosza rajta, legények, én is néktek segítek. Édes kicsi kerekem, fordulj egyet előttem. Ne haragudj, ne, ne,ne, ne pogácsa, me, me, me. Háj-háj, rigó, a kertemből, ne pusztíts ki mindenemből!
Ide lábam, ne tova, hátra van még a java. Ide vele, ha szeretsz, ha nem szeretsz, elmehetsz. Nem számítok egyebet, csak egy darab kenyeret. Sárgarigó, köménymag, jaj, be kevély legény vagy!
Verébnóta
Ágon ugrált a veréb, megrándult a lába, üggyel-bajjal lejutott a fekete sárba.
Most sír a veréb, igen fáj a lába, nem jár az idén verébiskolába. (Magyar népköltés)
121
Nagyon alkalmasak a mondókák is. Például: Csokor szegfű, gólyaorr – okos, aki gyalogol!
Oroszlánfog, bakszakáll – kölcsönkenyér visszajár!
Búzavirág, iringó – nyíljon ki mind a bimbó!
Rétizsálya, orbáncfű – ne sírjál, te gyönyörű!
Madármályva, vérfűve – ne csavarogj messzire!
Búzavirág búzakék – kenyeret süt ma a pék!
Nyári hérics mákvirág – szemed alatt szarkaláb!
Margaréta, naprózsa – ebből lészen bokréta!
Kányádi Sándor: Hullámok hátán Bihari gyermekmondóka
Süt a nap. Rajta, gyerünk a partra! Kart karba fűzve, bele a vízbe! Előbb csak térdig, aztán derékig. Föl-földobódva, le-leguggolva, langyosan locskán fölkap a hullám. Fölkap és ringat, a végtelen hátán úszni tanítgat.
Egy, kettő, három, négy, Cigány legény hová mégy? Elmegyek a kovácshoz, Kovács nekem vasat ád, Vasat adom lovamnak, Földem nekem búzát ád, Búzát adom molnárnak, Molnár nekem lisztet ád, Lisztet adom anyámnak, Anyám nekem dercét ád, Dercét adom disznómnak, Disznóm nekem hájat ád, Sütök vele pogácsát.
Csanádi Imre: Ficánkoló
Felleg szakadoz, friss fű fakadoz, bolyhos a barka –
boci, boci, tarka, nagyot ugrik, ficánkol, nem marasztja a jászol.
122
Weöres Sándor: A medve töprengése
Jön a tavasz, megy a tél, barna medve üldögél: – Kibújás vagy bebújás? ez a gondom óriás!
Ha kibújok, vacogok, ha bebújok, hortyogok. Ha kibújok, jót eszem ha bebújok, éhezem.
Weöres Sándor: Forgós–ropogós
Sej-haj, folyóba sok a hal valóba, Dunába, Tiszába se-szeri, se-száma.
Sej-haj, vadonba kivirít a gomba keményre, kerekre, ha bolond, ne szedd le!
Sej-haj, fonóba sok a lány valóba, ki barna, ki szőke, sose fuss előle!
Weöres Sándor: Hold és felhő
Árok mellett üszkös a fa dereka, üszkös a fa dereka, kikorhadt. Felhő cápa úszik az egeken, űzi a hegyeken át a holdat.
Egyszer égig fölmásznék, mennyei cápát horgásznék. Föl ne mássz, mert üszkös a fa dereka, üszkös fa dereka, kikorhadt.
Weöres Sándor: Biztatás
Hét-pupu zivatar, felássuk a kertet. Ki dolgozni nem akar, gyümölcsöt se nyelhet.
Hét-karu zivatar, felmossuk a konyhát! Ki dolgozni nem akar, meghúzzuk a kontyát.
Hét-fejü zivatar, tanuljuk a leckét. Ki tanulni nem akar, vegyen más fejecskét.
123
Weöres Sándor: Paripám csodaszép pejkó
Paripám csodaszép pejkó, ide lép, oda lép, hejhó! Hegyen át, vízen át vágtat, nem adom, ha igérsz százat.
Amikor paripám ballag, odanéz valahány csillag. Amikor paripám táncol, odanéz a Nap is százszor.
Weöres Sándor: Újesztendő
Újesztendő küszöbét hó fedi,
örökzöldjét zivatar tépkedi.
Újesztendő fut tovább: fény-özön,
virágnyitó kikelet ránk köszön.
Aztán az év közepe, nyár heve,
megérik a gabona sűrűje.
Túl az esztendő felén itt az ősz,
piros, kék gyümölcs virít, lomb esőz.
Túlsó küszöbét megint fedi hó.
Ha nem töltöd hasztalan, az a jó.
Kiss Benedek: Vonatozó
Zaka-Zaka-Zakariás! zakatolás! bakfütty! Zaka-Zaka-Zakariás! zakatolás! bakfütty! Legelőn bika fut, kormos fekete,
a nyomán tehenek bojtos serege!
Zaka-Zaka-Zakariás! zakatolás! bakfütty! Zaka-Zaka-Zakariás! zakatolás! bakfütty! De hiszen mozdony, csattog a kereke:
a nyomán pöttöm vagonok serege!
124
Zaka-Zaka-Zakariás! zakatolás! bakfütty! Zaka-Zaka-Zakariás! zakatolás! bakfütty! De hisz egy asszony, suhogó a haja,
a nyomán gyermekek csipegő csapata!
Zaka-Zaka-Zakariás! zakatolás! bakfütty! Zaka-Zaka-Zakariás! zakatolás! bakfütty!
Weöres Sándor: Fülemüle
Fülemüle, fülemüle, gyönyörű madár, Szólal,szólal, szólal már. Pittyen a fészek, zörren az ág, moccan a hegyeken a hajnali láng. Jegenyefa-, jegenyefa-, jegenyefa-lánc sima út szélén kettős ránc.
Denevér, bak-egér, északi szél, kondul az óra, megszöktél.
Három mérföld és egy fél, hosszú hajamba mért téptél?
Fülemüle, fülemüle, gyönyörű madár
hallgat, hallgat, hallgat már.
Weöres Sándor: Csupa fehér
Reggel süt a pék, süt a pék, gezemice-lángost. Rakodó nagyanyó beveti a vánkost.
Reggel nagy a hó, nagy a jég belepi a várost. Taligán tol a pék gezemice-lángost.
125
4.4.4. A beszédtempó
A beszédtempó vagy beszédsebesség nyelvenként más és más. A magyar be-széd sebessége lassú, természetesen helyzetenként is változik. Átlagosan négy-öt szótagot hangoztatunk másodpercenként. Ha a tagolási szüneteket is figyelembe vesszük, percenként átlagosan 150–180 szótagot ejtünk ki nyugodt, indulatmentes beszédben. Ünnepélyes hangvételű szövegben lassúbb a beszéd sebessége, vidám társalgásban vagy sportközvetítésben viszont gyorsabb.
A beszédsebesség – a többi fonetikai beszédeszközhöz hasonlóan – tagol és kiemel, vagyis benne akusztikusan tükröződnek a beszéd logikai és nyelvi viszo-nyai. A sebességnövelés a kevésbé fontosat, a már ismertet, a magától értetődőt vagy a közbevetést jelzi. A tempómérséklés kiemeli a fontosat, az újat, lényege-set.
Különösen fontos a hangsúlyos, ritmikus beszéd a nevelői pályán, mert követ-hetőbb, érthetőbb és értelemformálóbb is, mint az aritmikus beszédmód.
A beszédtempó szorosan összefügg a beszédszünettel. A szünet előtti szó ki-mondása-olvasása gyakran lelassul, s ez növeli a szünet tagoló-határoló szerepét. A beszédtempó lehet gyors, lassú, közepes, illetve lassuló és gyorsuló. A felgyor-sítással azt fejezzük ki, hogy valami kevésbé fontos, ismert a hallgató előtt. Lelas-sítjuk a beszédtempót a fontos, eddig nem hallott, a beszédnek kiemelésre szánt részeinél.
A tanító a szélsőségesen lassú tempóban beszélő gyermekeinek tempógyorsító beszédfeladatokat adjon, és fordítva. Tempólassító és tempógyorsító feladatokat valamennyi gyermekkel végeztessünk!
4.4.5. A beszédszünet
A beszédszünet is a mondanivaló tagolására szolgál. Elkülöníti a mondat és a mondatnál nagyobb beszédszakaszok egybetartozó részeit a többitől. A szünet te-hát vagy lezár egy már elhangzott részt – ez az ún. utószünet –, vagy felhívja a figyelmet arra, hogy a beszédben egy új rész következik. Ez az ún. előszünet.
Utószünetet tartunk az egyszerű mondatok végén és az összetett mondatban a tagmondatok végén. Ha az elő- és utószünet párosan fordul elő, határoló szünetpárról beszélünk. Az előszünet időtartama kisebb az utószünet időtartamá-nál (annak kb. 1/3-a). Az előszünet főleg a beszéd hangsúlyos részére figyelmez-tet.
Az indokolatlanul sok és hosszabb szünet megtörheti a beszéd lendületét, szét-tördelheti a gondolatot.
Természetesen a szüneteket levegővételre is használjuk: a szöveg szerkezeti egy-ségeit elválasztó kiadósabb szüneteket gyors alaplevegő-vételre, a rövidebb szünete-ket pótlevegővételre.
126
Ismerünk ún. hatásszünetet is. Közismert eszköze a meglepetés, megdöbbenés, rémület kifejezésének.
A szünetnek a ritmusalakító hatása is nagyon jelentős. Ennek a fontos szövegfonetikai eszköznek a tudatosítása is főleg az olvasásta-
nítással párhuzamosan történhet. Leghatásosabb tényező a tanulók beszédének állandó, türelmes, tapintatos javítása, s ugyanakkor a példamutató tanítói beszéd.
A szünet elmulasztása vagy rossz helyen való alkalmazása gyakori hiba a kis-iskoláskori beszédben, olvasásban. A hibás tagolás kommunikációs zavart okoz, gátolja a beszédértést. Legfontosabb tehát annak tudatosítása, hogy az illető szö-veg hogyan tagolódik értelmi egységekre, mert beszédszünetet csak egy-egy ér-telmi, nyelvi-logikai egység után tarthatunk. Beszédlégzésünket (az alap- és pótlevegővételt) ehhez igazítjuk. A beszédszünet elhatároló, tagoló szerepét tuda-tosítanunk kell a gyermekekben. Erre nagyon alkalmasak a szójátékok. A hang-sorok azonosak, de jelentésük különböző, mert a beszédfolyamatban a hangsor eltérő módon tagolódik.
Például:
Szemben a nagy teátrummal, Rendelt egy úr teát rummal. De mire a tea kész lett, Eltörött a teakészlet. Nyomban elment a célból, Hogy vegyen egyet acélból. Szembe jött egy fiakeres, Kit éppen a fia keres. Szól az apa tekintéllyel, Mit keresel te kint éjjel? Nem tűnik a panoráma kiesnek azoknak, kik az ablakból kiesnek.
A játékos jelleg megragadja a tanulókat. Lehet ilyen szövegek összeállítására
is serkenteni őket.
Azonos szerkezeti felépítésű, de más-más gondolati tartalmú mondatokkal is lehet bizonygatni a beszédszünet fontosságát. Például az alábbi nagyon közismert mondat, amelynek kétféle olvasata egymással teljesen ellentétes gondolati tartal-mat fejez ki.
127
A kérdezett igenli a királynő elleni merényletet:
A királynőt megölni nem kell félnetek, jó lesz, ha mindenki beleegyezik, én nem el-lenzem.
A kérdezett ellenzi a királynő elleni merényletet:
A királynőt megölni nem kell, félnetek jó lesz, ha mindenki beleegyezik, én nem, ellenzem!
Az alábbi mondatok kétféle tagolásához is más-más jelentéstartalom társul.
Nézd meg, Gábor, jól tette-e! Nézd meg, Gábor jól tette-e!
Vette kalapját, az asztal mellől csendesen távozott. Vette kalapját az asztal mellől, csendesen távozott.
Ismét szólt neki, valaki induljon haza. Ismét szólt neki valaki, induljon haza.
Ne dobd ide, mamlasz, ember van itt! Ne dobd ide, mamlasz ember van itt!
Olvasástanításkor a versek, szépprózai szövegek a beszédszünet helyes hasz-nálatára szoktatnak. A versek értelmes és kifejező olvasása (a reproduktív beszéd) nagyobb nehézséget jelent a kisgyermeknek. Mindig előzze meg bemutató olvasás és szövegmagyarázat! Lássuk példaként Kányádi Sándor Hófoltos még a határ című versét. A négyszakaszos vers utolsó három szakaszában a 3. és 4. verssor között egyáltalán nincs beszédszünet, hiszen a 3. sor végén van a jelző, a 4. sor pedig a jelzett szóval kezdődik. Ezt a költői eljárást, a sorátvetést tanulóinkkal is megismertethetjük.
Hófoltos még a határ / s a dombok oldala. // Szunnyadoz még a kökény s galagonya. // Alszik még a rengeteg / s a kertekben a fák, / de nyitogatja fehér szemét a hóvirág. //
S az ibolya is ébredez
a sombokor alatt: /
költögetik a szelíd
napsugarak. //
Az ibolyatő fölött
a sombokor pedig /
álmában már színarany
virágot álmodik. //
Lássuk még egy szamosszegi húsvéti köszöntő beszédszüneteit!
128
Húsvét másodnapján Az jutott eszembe, / Egy üveg rózsavizet Vettem a kezembe. // Elindultam véle Piros tojást szedni. //
Adjátok hát lányok, / Ha nem sajnáljátok. // Ha pedig sajnáljátok / Licskes-lucskos-facsaros Víz lesz a ruhátok. //
4.4.6. A beszédfolyamat váltásai (beszédmodulációk)
A hangerő, hangmagasság, beszédtempó és beszédszünet összekapcsolódik egymással, különböző formáikban, váltásaikban és fokozataikban is segíthetik a szöveg értelmének és a beszélő érzelmeinek kifejezését, de egymást váltva is jelenkezhetnek.
A magassági váltás mértékét a beszéd stílusa, a beszélő egyénisége és hanganyaga határozza meg. A magas hangfajú ember (szoprán, tenor) képtelen mélyre modulálni, a mély hangfajúak a magassági váltást tudják nehezen megol-dani. A hangtörés, hangkibicsaklás nagyon kellemetlen, zavaró tényező. A kisis-koláskori és későbbi „hangedzés” jó alapozás a felnőttkori esztétikus beszédhang-záshoz. Óvakodjunk mindig az olyan magassági váltástól, amely nincs kapcsolat-ban a tartalommal, értelmileg-érzelmileg nem motivált. Az ilyesmi csak sikeres hangtorna. Sajnos manapság a természetesség ürügyén igen elterjedt a monoton beszéd.
Az erősségi váltásra azért van szükségünk, mert a beszélőnek érdeke, hogy a hallgató megértse őt. A hangerő változtatása a mondanivaló súlypontozásának, a fontos részek kiemelésének is kitűnő eszköze. A hangerő alsó határa a halk sutto-gás, felső határa a nagyon hangos beszéd, kiabálás. Mindkettő hatástalan. Aki in-dokolatlanul kiabál, az visszatetszést vált ki a hallgatóból. Akkor esztétikus be-szédünk hangzása, és akkor segíti a beszéd megértését, ha a hangerőnövelésben fokozatosság van. Ha két közlendő rész között nagy a hangerőkülönbség, bántó, nem esztétikus, visszatetszést válthat ki.
Tanulóinkkal úgy gyakoroltatjuk a hangerőváltást, hogy az egyes fokozatokon mindig áthaladjanak. Ezek a következők: suttogó, halk, közepes és hangos. Most is mondókák, versek utánmondásával gyakoroltathatunk. Ismét emlékeztetünk a mintaszerű tanítói beszédre, amely ne legyen bántóan hangos a tanulókkal való érintkezésben. A gyermekek egyik általános beszédhangzásbeli hibája éppen a túlságosan hangos beszéd. Következetes, türelmes munkával és példaadással le kell szoktatnunk őket erről. A hangerőváltás gyakoroltatásakor tudatosítjuk ben-nük azt, hogy csak indokolt esetben van szükség a hangos vagy nagyon hangos
129
közlésfolyamatra. A kiabálás csúnya és durva, kerülendő. Szívleljük meg Horváth Imre költő tanácsát:
„Ha kívánod, hogy csend legyen, Intsél csendre, de csendesen!”
A beszédszínezet váltásai
A beszédhang színezete több tényező által meghatározott beszédhangzásbeli
tulajdonság. Az alaphang és a felhangok száma, ereje, valamint aránya határozza meg. A beszédhang színezetét a hangszalagok rezgése és a toldalékcső (garat-orr-szájüreg) üregeinek együtthangzása adja. A rezonáló üregek felépítése, mérete egyénenként más és más, ezért a beszéd színezete is egyedi jellegű. Annyira jel-lemző minden emberre, hogy beszédét hallva látatlanul is ráismerünk. A beszéd-hang alapszínezetét természetesen az együtthangzó üregek változtatásával a be-szélő befolyásolhatja, változtathatja. Ha a rezonáló űr kisebb, a beszédszínezet „világos”, „üde”; ha nagyobbodik, a beszédszínezet „sötétebbé” válik. A változta-tást a beszélő testi alkata, hangképző szerveinek felépítése meghatározza, korlátok közé szorítja.
Természetesen a gége és más beszédszervek működése is szerepet játszik a beszédhang színének alakításában. A feszes hangszalagokkal, feszes izommunká-val képzett hangsorok élesebb, keményebb beszédszínezetet adnak; a „laza” hang-szalagokkal, nagyobb mellrezonanciával képzett beszéd teltebb, lágyabb hangha-tást eredményez.
A beszédhang színezetének váltásai – a többi szövegfonetikai eszközzel együtt – az értelmi és érzelmi árnyalatok kiemelésében fontosak. A sötét, világos, lágy, kemény, éles beszédszínezet a hallgatóban ugyanazt a hatást kelti, mint ami a be-szélőt az adott színezetváltás alkalmazására késztette. A beszédszínezet érvénye-sülését művészi szövegben az egyes beszédhangok hangszínéből eredő akusztikai hatás is segíti, fokozza.
Az üde, játékos tavaszi hangulatot Petőfi Sándor: Mi kék az ég! egyik ismert versében világos, üde beszédszínezettel kell érzékeltetnünk. Ebben segíti a beszé-lőt a magas magánhangzók halmozása és hanghatása:
„Mi kék az ég, Mi zöld a föld. Zöld föld felett, kék ég alatt a Hangos pacsirta fütyörész: Dalával a napot kicsalta, A nap rá gyönyörködve néz.”
130
A mássalhangzók képzése alapján beszélhetünk „kemény” és „lágy” hangszín-ről. Lágyan hangzók a magánhangzók és azok a mássalhangzók, amelyeknek kép-zése könnyebb. Csupa lágy az l, gördülékeny az r. A lágyság hanghatását kelti még a hallgatóban az m, n, ny, ty, gy mássalhangzók gyakorisága. A h mással-hangzó fuvallatként jön elő a gégefőből, és magánhangzók társaságában szintén lágy színezetet, finomságot kölcsönöz a beszédhangzásnak. Például:
Hallom hogy hallom hallom hogy hallod Hallom hogy hallali hó Hallom hangtalan halni a hangod Hallom hogy hullik a hajnali hó (Vásárhelyi Géza: Hajnali hó)
Kemény, pattogó hanghatásúak, színezetűek azok a hangsorok, amelyekben a zöngétlen zárhangok a p, t, k nagy gyakorisággal fordulnak elő. Sziszegő han-goknak mondjuk a foghangok közül az sz–z, s–zs, c–dz, cs–dzs hangokat. Az erő-teljes hanghatás jó szolgálói!
Példaként egy részlet Tamkó Sirató Károly: Csillagjáró Fehér Ráró c. verséből: Hogyha meghorkantja torkát, zsákba szorítom az orkánt. A szügye most vízben csobog, meglasszózom a polipot. Mind megölöm, víva tusát a sok betegség vírusát. A sörénye lángol, ragyog, táncra perdítem a napot. Verejtéktől torzon-borzon a Tejutat végigporzom. S estére, ha fáradt vagyok, karámunkba levágtatok.
A Hortobágy hídja mellett Csillagjáró Fehér Ráró paripám már leheverhet. A farára nagyot csapok, s jó abrakot adok néki vacsorára: táltos zabot: három tonna atommagot!
131
A gyorsasági váltás a beszédtempó átlag iramának, tempójának fokozását vagy lassítását jelenti. A gyorsasági váltás két véglete: a nagyon gyors és nagyon lassú tempó. A hadarás nem engedhető meg, mert a beszédértést gátolja. Helyte-len az egyenletesen lassú beszéd is, mert a vontatottság és egyhangúság idegesítő, zavaró tényező a beszédfolyamatban. Törekedjünk tehát tudatosítani tanulóinkban a változatos tempójú beszédmódot. Hangulati, stiláris, értelmezési szándékunknak jó kifejezője a gyorsasági váltás. A fontos közlés, a meghitt társalgás például lassú beszédtempót, a közbevetések, az epizódjellegű részek, az erős indulatok nyelvi megformálása pedig gyors beszédtempót igényel.
A beszédfolyamat váltásainak fent említett összetevőit csak elméletben lehet szétszedni. A gyakorlatban, a megvalósulás folyamán egységükben, összetettsé-gükben hatnak. Külön csak egyet nem is tudunk megvalósítani. Csak az a beszéd-hangzás sikeres és esztétikus, amely együtt érvényesíti őket a gondolatok, érzések színes, szemléletes megelevenítésére. Egyetlen váltástípus állandó és egyoldalú alkalmazása modorossá teszi a beszédet. A gyakorlásra alkalmas szövegeket nem osztályozva, csoportosítva tárgyaljuk. Mutatóban adunk közre néhányat, és a fel-adatok végeztetésekor mindig csak a legfontosabb modulációra hívjuk fel a fi-gyelmet.
Mivel az alábbi tréfás versikében a lényeges elemek a bűvész cselekedetei, az erősebb hangsúly az állítmányokra esik. Ezt még nyomatékosíthatjuk a hang-magassággal és a hangerővel is.
Itt látható a nagyhírű bűvész: A lábával karikázik, A kezével citerázik, Az orrával orgonázik, A fülével figurázik, A szemével gurgulázik, A szájával vacsorázik. (Weöres Sándor)
Az alábbi csúfoló szövegének mondása hangerőfokozásra készteti a gyerme-keket. Hogy ezt jobban érzékeljék, kérjük, hogy előbb érzelmileg közömbösen is, leltározó jelleggel is olvassák fel. Azután pedig hangosan és nagyon dühö-sen:
Te, kutyakapartató! Te, emberrongyosító! Te, gyermeknyomorító! Te, egérugráltató! (Bihari gyermekmondókák)
132
A hangerőváltás gyakoroltatására alkalmas Tamkó Sirató Károly Mondjam még? című verse, mert mesteri szerkezete van. Egy-egy versszak három vers-mondatból áll. Az első kijelentést, a második kijelentést-kérdést, a harmadik pedig felszólítást tartalmaz. Párbeszédesítve olvastassuk fel. Az első gyermek a kijelentő mondatokat olvassa közepes hangerővel, a második fokozza ezt a hangerőt, a harmadik fokozza a legerősebbre!
Volt egy dongó, meg egy légy. Tovább is van, mondjam még?
– Mondjad! Volt egy asztal meg egy szék. Tovább is van, mondjam még?
– Mondjad!
Volt egy molnár, meg egy pék. Tovább is van, mondjam még?
– Mondjad! Volt egy kantár, meg egy fék. Tovább is van, mondjam még?
– Mondjad!
A befejező versszak módosított felépítésű. Az első négy sorát a második tanuló mondja:
Ha ez neked nem elég, öleld meg a kemencét! Bumm!
(Az utolsó sort a tanulók kórusban mondhatják.)
A gyöngédség, szeretet kifejezése lágy beszédszínezetet, halk hangerőt, lassú beszédtempót kíván. A Bihari gyermekmondókákból válogattuk az alábbiakat:
Bubája, bubácska, Esti csillag ragyog. Aludjál, aludjál, Én is álmos vagyok.
Tündér öltöztessen, Csillag csókolgasson, Liliom öleljen, Anyád simogasson.
Olvashatjuk suttogva is. Az artikulációt jól fejleszti. Kányádi Sándor alábbi verse ugyanezt a gyakorlást segíti.
Bújj, bújj búzácska bújj be a földbe, eressz araszos kalászt jövőre!
Minden egy magod barnára érjen, nádszálként szalmád a szélben.
Bújj, bújj búzácska ágyad megvetve, takarózz omló meleg rögökbe! Esztendő múltán belőled ízes, piros karéjú puha kenyér lesz.
133
Jó játék a magas és mély hangszín szembeállítására Weöres Sándor alábbi nyelvi bravúrja:
Tillilli tillilli tillilli, itt nyílj ki, ott nyílj ki estike, őszike itt nézz ki ott nézz ki éjbe éjbe tillilli tillilli…
Tallala tallala tallala, csönd hangja, éj hangja, nagy zúgók tajtéka, lomb-ernyők árnyéka hallga hallga tallala tallala…
A hangerőváltást az alábbi nyelvi anyaggal is gyakoroltathatjuk. A szóanyagot vízszintesen olvassuk.
halk közepes erős
learatta megverte megégette eloltotta megitta levágta elrágta
nem aratta le
nem verte meg
nem égette meg
nem oltotta el nem itta meg
nem vágta le
nem rágta el
arassa le! verje meg! égesse meg! oltsa el! igya meg! vágja le! nem rágta el
A beszédfolyamatban (a kommunikációban) a közlemény nagyon gyakran a közlő érzéseit is kifejezi. Az emotív funkció megvalósításában a szövegfonetikai eszközöknek rendkívül fontos szerepük van. A hanglejtés, a beszédszínezet, a hangerő és a hangsúlyok modulációja végtelen gazdag és változatos. Ennek meg-éreztetésére végeztethetünk a gyermekekkel olyan gyakorlatokat, hogy hányféle-képpen lehet kimondani azonos szavakból álló kifejezést vagy mondatot. Sztanyiszlavszkij azt kérte az egyik színészjelölttől, hogy a „ma este” kifejezést mondja el negyvenféleképpen. Például a „Szép időnk van.” mondatot mondhatjuk futó, jelentéktelen megjegyzésként, megerősítésként, gúnyosan (mert éppen esik az eső), figyelemfelkeltően stb. A „Csendet kérek!” mondat elhangozhat figyel-meztetésként, erélyes utasításként, kérlelően sőt reménytelenül. (Tudom, hogy nem lesz csend.) „Hogy tetszik?” lehet formális érdeklődés, szenvtelen hangon,
134
lehet kényszeredetten, lehet rábeszélően, kedvező választ sugallva, kihívó hang-hordozással stb. mondani.
A „Jaj, ne mondd már annyiszor!” mondatot mondhatja a beszélő érzelmi ál-lapotától függően kérlelve, parancsolva, fenyegetően stb.
A beszédtempó gyorsítását–lassítását olyan szövegeken gyakorolhatjuk, ame-lyekben kevésbé fontos szervetlen közbeékelés vagy a már ismert rész ismétlése van, s ezért ennek hangoztatásánál felgyorsul, más szövegrészeknél lelassul a be-szédsebesség. Például Weöres Sándor Száncsengő című közismert versében a kö-zeledés, illetve távolodás hangélményét éppen a közbevetett hangutánzó szavak erősödő, illetve halkuló megszólaltatásával lehet fokozni (csing-ling-ling, kopp-kopp-kopp).
Éj-mélyből fölzengő – csing-ling-ling – száncsengő. Száncsengő – csing-ling-ling – tél csendjén halkan ring.
Földobban két nagy ló – kopp-kopp-kopp – nyolc patkó. Nyolc patkó – kopp-kopp-kopp – csönd-zsákból hangot lop
Szétmálló hangerdő – csing-ling-ling – száncsengő. Száncsengő – csing-ling-ling – tél öblén távol ring.
A beszédfolyamat váltása kitűnően gyakorolható Weöres Sándor Haragosi című versében:
Fut, robog a kicsi kocsi, rajta ül a Haragosi, din don diridongó.
Ha kiborul a fakutya, lepotyog a retyerutya, din don diridongó.
Fut a havon a fakutya, vele fut a retyerutya,
din don diridongó. Ha kiborul az a kocsi,leröpül a Haragosi
din don diridongó.
Visszafogottabban, de pattogóan mondhatjuk Weöres Sándor Pletykázó asszo-nyok című versét:
Juli néni, Kati néni – letye – petye – lepetye! – üldögélnek a sarokba, jár a nyelvük, mint a rokka, – letye – petye – lepetye! –
Bárki inge rokolyája – letye – petye – lepetye! – Lyukat vágnak közepébe, kitűzik a ház elébe – letye – petye – lepetye! –
135
A Bábel Ábel angol népköltés hangerőfokozással is társul:
Bábel Ábel bőbélű barátom többet evett, mint más harminchárom Bekapott egy borjat meg egy tehenet, bekapott egy ökröt és még egy felet, bekapta a házat, kútágasát, kútját, erősödő bekapta a gazdát s minden pereputtyát! gyorsuló Borjat, tehenet, ökröt, másfelet, kútágasát, kútját, gazdát s pereputtyát, lassuló s egyre sírt, hogy ez semmi, semmi, halkuló és éhen hal, hogyha nem kap enni.
