550 évvel ezelõtt választották meg Hunyadi Mátyást ... Tajekoztato 2008_1_2.pdf · XXVII.évfolyam,1–2.szám Budapest,2008 550 évvel ezelõtt választották meg Hunyadi Mátyást

XXVII. évfolyam, 1–2. szám Budapest, 2008

550 évvel ezelõtt választották meg Hunyadi MátyástMagyarország királyává

Uralkodott: 1458–1490Született: Kolozsvár, 1443. február 23. – Meghalt: Bécs, 1490. április 6.

2008 a Reneszánsz éve is

Kolozsvár, Fadrusz János alkotása,1902. október. Fõalakok Mátyás körül: a Fekete Sereg hadvezérei: MagyarBalázs, Kinizsi Pál,(jobbról) Báthory István, Szapolyai János

EMLÉKÉNEK MÁTYÁS KIRÁLYUNKRÓLNéhai való jó Mátyás királ!Sok országokat te bírál,Nagy dicséretet akkoron vallál,Ellenségednek ellene állál.

Hatalmasságodat megjelentéd,Bécsnek hogy városát te megvevéd,Ékes sereged ott féletéd,Királi széked benne helheztetéd.

Németországot mikort kéványád,Szent koronához választád,És nagy sok részre hasogatád,Magyari uraknak tisztül mind elosztád.

Akkoron te lél oly igen drága,Téged kéványa cseh Prága.Meghervadozott szép zeld ága,Nem kellemetes neki virága.

Terekektül nyerél ajándokokat,Ne pusztítanád országokat,Ne kerengetnéd basájokat,Ne fenyegetnéd û császárokat.

Igyekezel vala sok országokra,Es nagy hatalmas városokra,Az vizen álló Velencére,És benne való belcs olaszokra.

Magyarországnak fényes csillaga,És rettenetes bajnaka,Nyumurultaknak kies hajlaka,Nagy ékességnek es te valál oka.

Nagy ékessége tisztességenknek,Nagy bátorsága félelmenknek,Ótalmazója magyar népeknek,Rettenetes lél az lengyeleknek.

Királok kezett léll te hatalmas,És nagy igyeknek diadalmas,Néped kezett nagy bizodalmas,Légy Úristennél nyugodalmas.

(Ének az 1400-as évek végérõl)

2 VITÉZI TÁJÉKOZTATÓ 2008/1–2.

Tartalom:

Kiadja:Történelmi Vitézi Rend Egyesület

Felelõs kiadó:v. Dékány Ágoston orsz. tkp.

Felelõs szerkesztõ: v. Tolnai Eta

Vitézi Tájékoztató SzerkesztõségePostacím: 1399 Budapest, Pf. 694/123

e-mail: [email protected]

Honlap címe:www.vitezirend.co.hu

Húsvétköszöntõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2Feltámadott! Valóban feltámadott az Igazság! . 3Babits Mihály: Áldás a magyarra . . . . . . . . . . . . . 3140 évvel ezelõtt született... . . . . . . . . . . . . . . . . . 4Számvetés. Egy tanulságos összeállítás Horthy

17 évérõl. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4Az évszázad magyar sportdiplomatájának levele. . 5v. Wass Albert: Egységes magyarság (részlet) . . 6Dr. Endre Wass von Czege köszönõlevele. . . . . . . 6Bemutatták Koltay Gábor új filmjét

Wass Albertrõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6Vitézavatás Budapesten . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7Magyar Vitézek Bálja – 2008. február 2. . . . . . . . 8Harmadik Vitézi Bál Pápán . . . . . . . . . . . . . . . . 10Ne bántsd a magyart! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10Erdély . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12Ukrajna . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14A Veszprém megyei alcsoport hírei. . . . . . . . . . 16v. Pintér Kornél észak-dunántúli törzskapitány

összefoglalója. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16Kárpátalján a Kárpátiával. . . . . . . . . . . . . . . . . . 16Hadisírgondozás Debrecenben . . . . . . . . . . . . . 17Hõsi halált halt 1944 decemberében . . . . . . . . . 17Emlékezés a Don-kanyar hõseire . . . . . . . . . . . 18November 4-i megemlékezés Veszprémben. . . 18Emléktábla dr. Dömötör Tibor püspöknek . . . 18Emlékezés a Don-kanyar hõseire . . . . . . . . . . . 19Észak-Dunántúli Törzsszék

2007. december 8-i állományülése. . . . . . . . . . 19Kodály Zoltán születésének 125. éve . . . . . . . . 20Hagyománnyá vált megemlékezés Mányban . . 20Dél-Kelet Magyarország,

Bács-Kiskun megye, Kecskemét . . . . . . . . . . . 21Mikor egy álom teljesül . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24Bemutatjuk Prof. v. Szirmay Lászlót . . . . . . . . . 24Közép-Magyarország Keleti

Törzsszékének eseménynaptára . . . . . . . . . . . 25Dr. Erdõ Péter bíboros

nemzetközi tevékenysége . . . . . . . . . . . . . . . . . 31Képes beszámoló. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32Kormányzó úr újratemetésének évfordulója . . 32Kenderes, 2007. szeptember 14.. . . . . . . . . . . . . 32Szent Imre-emléknap, Soltszentimre . . . . . . . . 32Budai állománygyûlés, 2007. nov. 11. . . . . . . . . 331956 emlékezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34–35Csak a szépre emlékezem. . . . . . . . . . . . . . . . . . 36Történelem közelrõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36V. Potocska János visszaemlékezése . . . . . . . . . 38Beszámoló . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39Köztársasági elnöki kitüntetés október 22-én . 39Prof. dr. v. Balogh Ádám tb. törzskapitányt,

a „Szabadság Hõsét” köszöntjük . . . . . . . . . . . 40A Civil Jogász Bizottság tagjainak kitüntetése. . . 40Köszöntés az Amerikai Egyesült Államokban élõ

rendtársunknak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41Házasságkötés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41Örömhír – Gólyahír! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41A helyreigazítás késik, Magyar Nemzet? . . . . . 42Jogi tájékoztatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42Magyarország II. világháborús megszállásának

hadmûveleti története . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43Hadak útjára léptek… . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45Helyreigazítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46A Történelmi Vitézi Rend esemény naptára

a 2008-as esztendõre. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47

Húsvét: a szabadulás és megváltás ünnepe

HÚSVÉTKÖSZÖNTÕMennyei Atyánk! Úgy, ahogy meg-

töltötted a Jézust követõk lelkét erõ-vel, és az Anyaszentegyház híveit lel-kesedéssel, ugyanúgy add meg ne-künk is azt a felemelõ, boldog érzést,ami húsvétot a hit ünnepévé teszi.Add, hogy a feltámadás öröme átjárjaéletünket és újjászülethessünk Krisz-tusban. Tégy bennünket hû szolgájá-vá Megváltónknak, aki a bûnnek és ahalálnak fogságából ingyen kegye-lembõl kiszabadított bennünket.

Megvalljuk, Atyánk, hogy a világ kívánságai annyira lekötik fi-gyelmünket és erõnket, hogy nem szakítunk elég idõt arra, hogyüdvösségünk létfontosságú dolgaival törõdjünk. Elrepülnek felet-tünk az évek, és egyszer csak arra ébredünk, hogy a testünk meg-gyengült és porból lett életünk hamuvá lesz. Mindazok a földi ja-vak, amiket összegyûjtöttünk, hiábavalókká válnak a mulandóság-ban, ha lelkünkrõl és a Te országodról elfelejtkezünk. Figyelmez-tess arra, hogy mindenek felett a Te országodat keressük, és akkorminden megadatik nekünk. Jóban és rosszban a húsvéti feltáma-dás biztató ígéretével irányítsd életünket, hogy az örök élet és üd-vösség reményében szolgálhassunk Téged itt a földön és a menny-ben is. Ámen.

2008/1–2. VITÉZI TÁJÉKOZTATÓ 3

Történelmi Vitézi Rend EgyesületA Fõvárosi Bíróság 11883 sorszám alatt jegyezte be.

Székhely: 1095 Budapest, Soroksári út 46.Postacím: 1453. Budapest, Pf.20.

E-mail cím: [email protected]: www.vitezirend.hu; www.vitezirend.co.huBankszámlaszám: 11709002-20127262-00000000

Adószám: 18258325-1-43

Feltámadott! Valóbanfeltámadott az Igazság!Mert a sikert a Jóknak találta ki az Úr!A Teremtõ bölcsessége, hogy sikere dacára a sátán

– boldogtalan! Görcsös igyekezettel próbál egy„sikerorientált, sikerágazati, sikerdíjas világba bele-hajszolni mindenkit, ahol azonban csak egyvalamihiányzik: a Szeretet. – Mert az nem áru!

A sikert sikerre halmozva, hazugságtébolybanszenvedve, a világ tönkretétele árán is igyekszik újraés újra túlnyerni magát.

Bár tudja, hogy nem kerülheti el sem a részleges,sem a végsõ SZÁMONKÉRÉST!

Így jár az ember is, ha a sátán asszisztense, statisz-tája, szolgája lesz. – Aki viszont nem válik azzá, arrahamar rásütik, hogy – sikertelen.

Lehet, hogy az Úr kegyelme, ha az ember sikerte-len?

Istenfélõ, becsületes, szorgalmas, áldozatkész, ön-zetlen, család- és felebarát-szeretõ, ráadásul még:hazaszeretõ!

Tehát – legtöbbször – szegény, sikertelen!A sátán számára érthetetlenül (értelmetlenül) mi-

haszna ágyútöltelék!A feltámadt Jézus Krisztus segítségét kérve, for-

dítsuk meg együtt az ágyú csövét!! Ebben legyünkvégre egyek!

Az elsõ tiszta siker már mögöttünk. Az egység,összefogás még elõttünk. De már érezzük az ízét!

ÁLDOTT HÚSVÉTOT KÉZ A KÉZBENA KÁRPÁT-MEDENCÉBEN!

Budapest, 2008.

v. Hunyadi Lászlófõkapitány

Babits Mihály:Áldás a magyarra

Ne mondjátok, hogy a haza nagyobbodik.A haza, a haza egyenlõ volt mindigezer év óta már, és mindig az marad,mert nem darabokból összetákolt darab:egytest a mi hazánk, eleven valami!Nem lehet azt csak úgy vagdalni, toldani!

Máskor is hevert már elkötözött tagokkal.Zsibbadtan alélt a balga erõszakkal.De mihelyt fölengedt fojtó köteléke,futni kezdett a vér elapadt erébe.Visszakapta, ami soha el nem veszett.Nagyobb nem lett avval. Csak egészségesebb.

Lám, igaz jószágunk visszatér kezünkre,bár a világ minden fegyvere õrizze.Mert erõs a fegyver és nagy hatalmasság,de leghatalmasabb mégis az igazság.Útja, mint a Dunánk és csillagok útja:nincs ember, aki azt torlaszolni tudja.

Él a nagy Isten és semmise megy kárba,Magyarok se lettünk pusztulni hiába,hanem példát adni valamennyi népnek,mily görbék s biztosak pályái az égnek.Ebbõl tudhatod már, mi a magyar dolga,hogy az erõs elõtt meg ne hunyászkodna.

Erõs igazsággal az erõszak ellen:így élj, s nem kell félned, veled már az Isten.Kelnek a zsarnokok, tûnnek a zsarnokok.Te maradsz, te várhatsz, nagy a te zálogod.Zsibbad a szabadság, de titkon bizsereg,és jön az igazság, közelebb, közelebb...(1938. november 2–6.)


140 évvel ezelõtt született...Számvetés. Egy tanulságos összeállítás Horthy 17 évérõl

Tizenhét év. Ez a történelemben semmicske, apró idõnéha megtelik nemzetpusztító tragédiákkal, mint egykorMohácstól a török berendezkedéséig, de megtelhet nem-zetet felemelõ építkezéssel, mintmáskor: az 1832-es reform-ország-gyûléstõl a szabadságharcig eltelttöbb mint másfél évtized.

Épp ennyi, tizenhét évünk adó-dott – hatalmas csapások sora után– végre újból egy független Ma-gyarország felépítésére. Nem voltkönnyû: infláció, munkanélküliség,válságok, kis háborúk, merényletekkörnyékeztek bennünket, nagyha-talmak és kelletlen szomszédainkacsarkodtak ránk. De sikerült. Ha-zánk lakossága e másfél évtizednélalig több idõ alatt 1 639 479 fõvelnövekedett. Alap- és középfokú is-koláink száma 7418-ról csaknem aduplájára: 13 780-ra; óvodáinké975-rõl 1140-re emelkedett. Új kór-házat 160-at is építettünk a kezde-tekkor meglévõ 187 mellé, s ben-nük megkétszerezõdött az orvosokszáma. 2628 km elsõrendû ország-utat építettünk, vasútvonalainkhossza 8671 km-re nõtt, ebbõl 243km-t villamosítottunk – magyar találmány alapján. Dízel-mozdonyok gyártásában pedig világelsõk lettünk!Duna-tengerjáró flottánk összeköti vízi útjainkat a világ-tengerekkel. Államadósságunkat az idõszak felére kifi-zettük, sõt, el tudtuk engedni a gazdák összes tartozását.Megteremtettük a mindenkire egyaránt vonatkozó szoci-ális ellátórendszert, biztonságos mûködéshez szükségesvagyonnal látva el a nyugdíj- és betegségbiztosítókat. In-gyenes gyógyszert kapnak az egyre növekvõ számúcukorbetegek. Budapest (gyógy)fürdõvárossá vált. Nya-ralótelepeket építettünk a munkásoknak a Dunakanyar-ban, a Soroksári Duna-ágban; a tisztviselõknek a hegyvi-dékeken és a Balatonnál. Filléres vonatok szolgálják ahétvégi kikapcsolódást. A köz szolgáinak (közüzemekdolgozó, köztisztviselõk, közalkalmazottak) vasúti, üdü-lési, biztosítási, közüzemi díjbéli és egyéb kedvezmé-nyekkel honoráltuk áldozatos munkáját. Mindehhez a vi-lág egyik legértékállóbb valutájának megteremtése is já-rult. Politikai téren önállóságra törekedtünk. Korlátokközé szorítottuk a szélsõséges pártok mûködését, megtil-tottuk a horogkereszt használatát, és az Egyesült Álla-mokat másfél évtizeddel megelõzve (!) eltöröltük a más-különben csupán ideiglenesen bevezetett numerusclausust.

No persze nem az 1990–2007 közötti tizenhét évrõlszólnak ezek az adatok, hanem egy másik idõszakról.Horthy Miklós kormányozta ekkor a világháborút el-szenvedett, spanyolnáthát, eszeveszett vörös terrort, és

Trianont elszenvedõ Magyarországot – vagyis a 1920 és1937 közötti, a még új világháborútól mentes korszakrólszól az írás. Adataim pontosak. A „boldog” Kádár-kor-

szak alatt kiadott enciklopédiafé-lékbõl szemelgettem õket, legfõ-képp az 1982-ben megjelent Ma-gyar Történelmi Kronológiából(Akadémiai Kiadó). A milliószám-ra elõforduló munkás-mozgalmárszócikk közé nyilván nem a gazhorthy fasiszta érát dicsérendõenpöttyentették ezt a néhány adatot,így bátran elfogadhatjuk hiteles-nek mindet. Természetesen fel-használtam saját jegyzetanyago-mat is. Lássunk ezekbõl is egyet!Nagyanyám, Sárközy Istvánné,született Bleszkányi Irén – a Cso-bánc utcai elemi iskola tanítónõje– 275 pengõ nyugdíjra volt jogo-sult. Egy pengõ ma 1200–1300Ft-nak felel meg, bár az írásommegjelenésig ez még változhatgyurcsányilag. Unokája (kétszerhosszabb munkaviszonnyal, né-hány diplomával és egy vasas szak-mával) mintegy a negyedét-ötödétkapja ennek a nyugdíjnak. Jó-jó –

mondhatja az iskolázott olvasó –, de az elnyomó értelmi-ség (tanítónõ) kivételezett helyzetben volt, a szegénymunkások pedig folyamatosan nyomorogtak. No, jóma-gam egy megbélyegzett osztályban érettségizvén (AntallJózsef volt az osztályfõnökünk) kényszerûségbõl Angyal-földön dolgoztam évekig, s tanultam szakmát. S nemcsakszakmát tanultam az öreg szakiktól, hanem azt is, hogy azesztergályos kétszeres úr volt (Herr Dréher/r/), és glaszé-kesztyûben, keménykalapban ment be dolgozni a Láng-ba, Ganz-Mávagba – s az általa gyártott dízelvonatokmáig vidáman szolgálják a dél-amerikai közlekedést.

Üres óráiban nem maszekolt, hanem énekelt a gyár kó-rusában, evezett a gyár csónakházában, sportolt a kötele-zõen (úgy bizony!) elõírt s felépített gyári sportpályán – te-hette, mert a feleségének nem kellett dolgoznia. Gyerme-kei pedig – óh, borzalom! – a hazáról tanultak az iskolá-ban. A hazáról. Természetesen – mai szóval – „vesztesei”is voltak e kornak. Gyámolításukra ott voltak azONCSA-házak, az ínségakciók, a tehetségmentõ szolgála-tok... Tehettünk, amennyit tehettünk. Hisz ne feledjük:ebbõl a tragédiákkal induló 17 évbõl 3-4 év a nagy gazda-sági világválság – épp a közepén! Hogyne lettek volna„vesztesek”! Hisz egész Magyarország vesztes volt!

És hogyan is állunk azzal a rémületes Horthy-fasizmus-sal? Mindenekelõtt szögezzük le: a fasizmus és nácizmuskét különbözõ dolog, elemi tudatlanság és gonosz indulatösszekeverni a kettõt. Horthy alatt nálunk se fasizmus, se


nemzeti szocializmus nem volt! Szálasi más eset: az való-ban náci típusú rendszer volt. Késõbb, és idegen hatalomkatonai megszállása alatt. (Csupán zárójelben fûzöm ide:ma Magyarországon új politikai fogalom született meg: anemzeti szocializmus ikertestvére, a nemzetellenes szoci-alizmus). Nem volt hivatalos ideológia a történelmi jog- ésszokásrendszer durva leváltására, majd erõszakolt helyet-tesítésére. Nem uralta egy, egyetlenegy politikai irányzat amédiumokat, és hallatlan választék: 1500 lap, s ebbõlmintegy 400 politikai jellegû jelent meg e korban! És bi-zony nem tartotta rettegésben semmiféle terrorrendszer alakosságot. Csupán az értékeket tisztelõ, azokat megõrzõs továbbadó konzervatív világ volt. Érzékletes a neve:értékkonzervatív.

Természetesen nem volt XXI. századi értelemben vettdemokrácia, már csak azért sem, mert a XX. század elejé-rõl van szó. A mai fogalmak visszavetítése egy más korraelemi tudatlanság vagy gonosz indulat – valószínûleg minda kettõ! Mai politikailag korrekt mércénk szerint valóbanantidemokratikus a szélsõséges pártok korlátozása. Ak-kor nemzetet mentett. Valóban volt cenzus (1920-tól50%), viszont nem döntötte el végzetesen az ország és anemzet sorsát néhány tányér levessel vagy lejárt szavatos-ságú tésztacsomaggal, esetleg a nyugdíjasoknak adott 500

Ft-os utalvánnyal vásárolt szavazat. Tekintélyuralmi rend-szer? A kormányzó csupán egyszer küldhette vissza meg-fontolásra a képviselõháznak a törvényjavaslatokat – em-lékezzünk Göncz papára, mit mûvelhetett az Antall-kormány törvényeivel! A puszta tekintélyt pedig megérde-melte, mint tisztakezû, becsületes, erõs akaratú magyarvezetõ!

Barátaim! Egyszer végre el kellett mondani mindezt.Csak azt kérem: adjátok tovább!

Arpad CzikoHannover

MeghívóTisztelettel meghívjuk a Nagykõrösi Református

Temetõ Hõsök Emlékmûvénél felállítandókopjafák avatására, 2008. május 24-én 15 órára.

A kopjafák felállításával emlékezünk meg vitéznagybányai Horthy Miklósról, Magyarország kormány-zójáról születésének közelgõ 140. évfordulóján, a ma-gyar vitézekrõl és a nemzetben gondolkozó 1956-os hõ-sökrõl és áldozatokról.

Az évszázad magyar sportdiplomatájának leveleA világháború befejezéséig a Fõiskolai Sport Központ

külügyi vezetõje voltam, és ebben a minõségemben 1940-ben az Olasz Fõiskolai Sport Központ javaslatára a kor-mányzó úrról elnevezett olasz–magyar fõiskolai versenymegrendezését terveztük.

A kabinet engedélyezése után Coppa AmiraglioHorthy néven az olasz–magyar fõiskolai vitorlásversenymegrendezésre került. Ennek emlékére 50 számozott pél-dányban egy emléklapot készítettem, melyet ajándékkép-pen szeretnék elküldeni az illetékeseknek.

95. életévemben a jelenlegi sportélet doeyenje vagyok,aki átélte az újkori magyar történelem legtragikusabb év-századát, és részese voltam a megcsonkított, csakneméletképtelenné vált kis ország kiemelkedõ olimpiai ered-ményeinek.

Hazánk a 20. században elért olimpiai eredményeialapján, így például az 1952-es helsinki olimpián, a kétszuperhatalom mögött, a nemzetek rangsorában a harma-dik helyen végzett és három sportágban – azaz birkózás-ban: Poják Imre, súlyemelésben: Földi Imre, vívásban:Elek Ilona tõrben, Gerevich Aladár kardban – az évszázadsportolója lett, sporthatalommá váltunk.

Abban a reményben, hogy ezt a már történelemnek szá-mító emléklapot szívesen fogadja,

üdvözlettel:Dr. Nedeczky László

Magyar Olimpiai Díj kitüntetettje,Nemzetközi Vívó Szövetség Membre d’Honneur tagja

Drága Laci Bácsi!

Köszönjük, hogy levelével megkeresett bennünket;szívesen emlékezünk – és elevenítjük fel történelmünkdicsõséges pillanatait! Köszönjük, hogy nem hagyta el-veszni ezt az emléket sem! Megköszönjük az igen ér-tékes, immár 67 év elõtti Horthy-vitorlásversenyrekiadott emléklapot, melyet Rendünk archívumában ki-emelten kezelünk, s büszkén mutatjuk az ifjabb generá-cióknak is.

Az Ön életútja bizonyítja, hogy a kimagasló teljesít-mény sportban, tudományokban – nem csak az egyéndicsõségét, de Nemzetének, Hazájának dicsõségét isszolgálja. Isten segítségét kérjük életére, s további mun-kájához.

v. Hunyadi László fõkapitány


v. Wass Albert: Egységes magyarság (részlet)

Ahhoz, hogy szólhassunk valamit magunkról, s arról,ami bennünket összeköt, meg kell vizsgáljuk elõbb becsü-letesen magyarságunk fogalmát, az egység jelentését éstisztáznunk kell az akadályokat, melyek elõttünk állnak.

Mindenki önmagán keresztül méri le a fogalmakat.Számomra a magyarságom ezt jelenti: mint ember, vérségés lelki alkat szerint egy családhoz tartozom, s ezt a csalá-dot szeretem erényeivel és bûneivel együtt, s javáért mun-kálkodni életem értelme ezen a földön. Tehát ember va-gyok s ezáltal magyar. Mennél jobban sikerül emberneklennem, annál igazabb, tisztább és termékenyebb lesz amagyarságom is.

Ha csak magyar volnék, s nem ember, olyan lenne ez,mintha gyalogosan vágnék neki a tengernek, hogy élelmetvigyek testvéreimnek a túlsó partra. Ostoba volnék, elfo-gult, egyoldalú és kártékony.

Emberségem az, mely a magyarsághoz, mint családom-hoz való viszonyomat szabályozza. De szabályozza egyút-tal magyarságom viszonyát a többi népek irányában is, hanem is mentesen az önzéstõl, de mindig törekedve az igaz-ságra. Magyarságom a gyökér, mely hozzáköt a földhöz snemzethez. Emberségem a korona, mely a fa törzsét egye-nesen nõni tanítja, s mindig fölfele.

Hogy amellett a magyarságom helyhez kötött, abbannincsen semmi meglepõ. Ha sehova-semvaló magyarnaktudnám magamat, akkor már gyökértelen lenne bennem amagyarság. Regionális a magyarságom, mint ahogy em-berségem is az, midõn azt mondom, hogy magyar vagyok.Magyarország a hazám, de Erdély az otthonom, s ezt nemis akarom soha elfeledni.

MI AZ EGYSÉG? Ha mindannyian egyet akarunk. Hamindannyian másképpen is akarjuk azt az egyet, már ak-kor is egység az. A különbözõ felfogás vitát virágzik, s a vi-ta felismerések és tisztázások gyümölcsét érleli. Csak jóin-dulat kell hozzá és megértés egymás irányában. Tudni ésmegérteni azt, hogy az is jót akar, aki másképpen akarja ajót, mint én. Ehhez még az szükséges, hogy mindenki iga-zán jót akarjon. Itt érkeztem el az akadályokhoz, amiketelhallgatni nem szabad. Minden egységnek veszedelme atagozódás. De nem csak az olyan tagozódás, mely nem kö-zös gyökérbõl indul és nem közös irányba nõ. Tudom, el-nyomás alól szabadult népünket kétféle betegség vesze-delme fenyegeti, mint behozatali cikk az anyaország felõl:a politikai pártoskodás, s az osztályellentétek.

Minálunk, Erdélyben voltak eddig gazdák, iparosok,kereskedõk, papok, tanítók, tanárok, munkások és tisztvi-selõk. Ezek együtt mind magyarok voltak. Ennyi volt kö-zöttük a párt és az osztály. Legalábbis én így látom ezt.

Különbözõ foglalkozásokat ûzõ magyarok voltunk, sbár apró érdekeink vékony ágacskái néha keresztezték isegymást, a vezérágak közös irányba nõttek, s ez az iránymagyarságunk iránya volt. Igaz, hogy mind szegények vol-tunk, s a szegénység közelebb hozza egymáshoz az embe-reket. De talán szeret bennünket egy kicsit az Isten, sezentúl sem fulladunk bele a tejfölbe. A bacilusok pedigcsak a kövéreket szeretik.

Ezeknek az egységet megrontó betegségeknek a leküz-désében jut az írókra elsõrendû feladat. Ha külön utakonindulnak emberek közös kincset keresni, kiáltókat kell vi-gyenek magukkal, kik a sûrûségen át egymásnak kiáltjákaz eredményt, a felfedezett titkot, s ha kell, a veszedelmet.De aki egyszer kiáltónak szegõdött, jól nézze meg, hogymit tart a kezében, s a sárga agyagot aranynak ne kiáltsa.

És most, hogy idáig eljutottam, már felelhetek õszinténés becsületesen:

Egységes a magyarság akkor, ha minden magyar em-berebbé lenni igyekszik, hogy ezáltal magyarabbá váljon.

Otthonán keresztül szolgálja hazáját, s minden akadá-lyon keresztül igaz jó szándékkal törekszik a közös cél felé.

És a cél ugyebár egyszerû: hogy békességben, s igazság-ban éljünk mindnyájan egy fedél alatt.

S kiket egyformán ver a zivatar, egyformán süssönazokra a nap is.

Nyugat, 1940

Dr. Endre Wass von Czege köszönõleveleA Czegei Wass család nevében hálásan megköszönöm, hogy a Történelmi Vitézi Rend tagjai sorába fogadja édesapán-

kat, Wass Albert írót. Életmûve alapján õ valóban méltán kerül abba a nemes és történelmi társaságba, ahol a nemzetiösszetartozást, a magyar nép történelmi örökségeit hûen õrzik és ápolják. A Vitézi Rend jelképesen hozzájárul ahhoz,hogy Wass Albert hontalansága megszûnjön. Tisztelet és hála övezze mindazoknak az emlékét, akik munkásságukkal,hõsiességükkel, hazafias gondolkodásukkal és alkotásukkal a magyar nép felemelkedéséhez hozzájárultak! Meg vagyunkgyõzõdve arról, hogy édesapánkat is ez a cél vezérelte kilenc évtizeden keresztül.

A Czegei Wass Alapítvány éppen ebben a szellemiségben mûködik, a magyarok, elsõrendûen Erdély magyarságánakboldogulása és megmaradása a cél, ami Wass Albert missziójának a folytatása. Könyvei kiadásával mind kulturális, mindszellemi és anyagi támogatást kívánunk nyújtani a magyarok nagy családjának.

A Czegei Wass Alapítvány nevében is hálásan köszönöm a befogadást.Hamburg 2007, augusztus 30.

Tisztelettel, Wass Endre; Wass Vid, Wass Huba, Wass Miklós és Wass Géza nevében

Bemutatták Koltay Gábor újfilmjét Wass Albertrõl

Adjátok vissza a hegyeimet! – az írófejedelem méltánlegnépszerûbb regényével megegyezõ címmel mutatták beKoltay Gábor legújabb filmjét. A fõszereplõ útra kel, hogyfelkutassa a koncepciós, népbírósági perrel lejáratottWass Albert igaz történetét. A „nyomozás” során elkalau-zol minket meseszép tájakra, eddig nem látott dokumen-tumokat mutat be, megszólal az író egyik fia, sõt egy archívfelvételen maga Wass Albert is.


Vitézavatás BudapestenKormányzó úr szavait idézzük:

„Vitéz Bajtársaim!

Az évenként megismétlõdõ vitéziavatás egyike legszebb hazafias ün-nepeinknek.

Új csillagok gyúlnak ki e napon amagyar éjben és új õrszemek állnakfel a Csonka Ország földjén.

Legyetek ti ezeken az õrhelyekenszerény, vallásos és munkás embe-rek, de egyszersmind kemény, dacos,mindenre elszánt magyarok is.

Sajnos, vannak még olyan félreve-zetett testvéreink e hazában, kik lelki-ismeretlen izgatók vak eszközeivésüllyedve, Istent, hazát megtagad-nak, az örökös lelki kútmérgezésekfolytán erkölcsileg elzüllve, képesekhazájuk és hazájukat híven szolgáló,legjobbjaink ellen becstelenül, gyá-ván és orvul támadni.

Álljatok ti ezen szerencsétlenekmellé felvilágosító munkával, elnézõtestvéri szeretettel, legyetek e lelki be-tegeknek orvosai, a valódi hazaszere-tetnek alázatos apostolai.

Kivált ma, mikor naponta látjuk,hogy létünkre törnek, mikor gyerme-keinket kitûnõ képzettségük dacáranem tudjuk elhelyezni, mikor gondotokoz, miképpen és hol értékesíthes-sük munkánk gyümölcseit, meg kellérteni mindenkinek, hogy szûk hatá-rainkon belül csak közös érdekeinklehetnek.

A legfontosabb érdekünk pedig az,hogy a dolgozni akaróknak munkátadjunk és a dolgozó emberek anyagiés erkölcsi jólétét megteremtsük,mert az állam nyugalma és egész ere-je végeredményben a megelégedett éserõs exisztenciákon fordul meg.

Ma, mikor forr a világ, nehézségekés felfordulások vannak mindenfelé,mindnyájunknak vigyázni kell, hogytovábbra is keményen álljunk, mint aszikla a tomboló viharban.

Kiknek sem ideáljaik, sem céljaiknincsenek, kik nem azért rombolnak,hogy a romokon újakat építsenek,kik minden jót tagadnak, azoknak amunkája tûrhetetlen. Az idõ meghoz-za a belátást, a »Jó« szerencsére mégmindig gyõzött. Majd rátalálnak egy-

szer õk is Krisztus igéire, mert csakegy alapon lehet az egymás ellen törõkét világot kiegyeztetni, ez az alap pe-dig Megváltónk mûve: a tiszta keresz-tény erkölcs. Legyetek õrhelyeitekenminden jónak apostolai és a magya-rok Istene vezéreljen utaitokon.

1926. június 20.

A Szent Mihály Arkangyal Lovagrendképviseletében Õexcellenciája Cyrill, Ukrajnaés Ungvár püspöke áldást mond

v. Jókai Anna író, v. Pitti Katalinoperaénekesnõ és v. Kardos László alezredesavatandók

v. Lázár Elemér Erdély országos tkp. –Országvédõ pajzsunkkal

v. Hunyadi László fõkapitány úr avat

Szent László Lovagrendszalag-adományozása

v. Woth Imre koronaõrparancsnok tkp.a hivatalos Szent Korona-másolattal

Dél-Dunántúl tb. tkp. v. Horváth Gyulavezetésével kivonul a Vitézi Szék


Magyar Vitézek Bálja – 2008. február 2.Évente megismétlõdõ fényes ünnepe a Történelmi Vi-

tézi Rendnek a Magyar Vitézek Bálja, mely 2008-ban aHadtörténeti Intézet Márványtermében került megrende-zésre.

Az összes bálok közül a legnépszerûbb, a legmagyaro-sabb és leglátványosabb mulatság. A Vitézi Szék tagjaicsaládtagjaikkal, a rendi elöljárók és a rend számos tagjakülhonból, Budapestrõl és vidékrõl, a társ-lovagrendek éscivil szervezetek képviselõi, közéletünk meghívott szemé-lyiségei ez alkalommal kellemes, hangulatos esten ünne-pelnek.

A bálteremben felcsendül a Magyar Himnusz; a fõkapi-tányi köszöntõ és az áldás. Meghatott csendben a magyarpalotás dallama hangzik. Tánc, forgás, – taps.

A báli megnyitót a pezsgõspoharak csendülése, az el-hangzó jókívánságok és kacagások teszik még meghitteb-bé. Lélektõl lélekig szólnak a versek-zenék gondolatai,dallamai. Ezeket mi tudjuk így átérezni, magyarok, e gyö-nyörû Kárpát-medencében…

Kitüntetések-kitüntetettek. Büszkék vagyunk rájuk:életükkel, tetteikkel, önzetlenségükkel, magyarságukkalkiérdemelt elismerések.

Ünnepi vacsora, halk felszolgálás, arany- és rubin-színûnedûk a poharakban; s a tánc – hajnalig.

Bálozók

Ünnepélyes bevonulás

Bálnyitó – Áldás és ima – v.Kocsis István esperes, táb. lel-kész. v. Erdélyi Takács Istvántkp. ref. lelkipásztor

v. baron James Short of Catleshortszkp. átveszi az ’56-os MagyarokVilágszövetsége 56-os emlékérmetv. Hajdú Szabolcs tkp. úrtól

8kor Színtársulat, Sárospatak Mányi Hagyományõrzõ Tánccsoport


A 3 borász együtt: dr. v. Béres József, v. Szanyó Árpád, v. Suhajda Krisz-tián

Bálozó hölgykoszorú

Rendünk egyes törzsszékei szintén rendeznek magasszínvonalú, mûsoros estéllyel vitézi bálokat, melyek a kör-nyék nemzeti érzésû társadalmának emlékezetes kulturá-lis eseményei.

Köszönetet mondunk mindazoknak, akik segítõkészhozzáállással, felajánlásaikkal, munkájukkal elõsegítettéke tradicionális rendezvény létrehozását.

Köszönjük a hercegkúti Göncz Pincészetnek, a sárospata-ki Zemplén Huszár Panzió és Étteremnek, a sárospataki Rá-kóczi Panzió és Étteremnek, a Béres, Suhajda, Szabó-Sza-nyó pincészeteknek, a Szent Korona Cukrászdának felaján-lásaikat.

V.T.v. Harmath Lajos tb.tkp. a T.V.R. arany Nemzetvédelmi Keresztkitüntetését veszi át

Szervánszky László a T.V.R. ezüst Nemzetvédelmi Kereszt polgárifokozatának kitüntetettje

v. Horváth András tkp. a T.V.R. ezüst Nemzetvédelmi Keresztjénekkitüntetettje

A Szent Mihály Arkangyal Lovagrend, Ukrajnaés a Szent László Lovagrend képviselõi a bálon

A Magyar Vitézek Bálján a Szé-csényi Mûhely alkalmi és estélyiruhái bemutatóját láthattuk.

Elérhetõség: Szécsényi Mûhely2194 Tura, Szent István út 52.Tel.: 06 (70) 330-5590;06 (28) 469-332e-mail:[email protected]


Harmadik Vitézi BálPápán

2007. november 24-én,Edvy Malom Barokk Udvarházban„Nemzeti józanságNemzeti önbecsülésHelyes értékrend”

– etikai kategóriák szellemében hangzott el v. Pin-tér Kornél területi tkp. pohárköszöntõje, valamint v.Hunyadi László fõkapitány úr báli megnyitója. A báliprogram a vidám, a külsõségekben elegáns szórakozá-son kívül érdekes, tényszerû ismereteket is nyújtott aváros korábbi évszázadairól: v. Galántai Márta Edit v.hdgy elõadása Pápa történelmérõl, az iparosodást elõ-segítõ mintegy 28 malomról, mely meghatározó volt aközépkori város életében, rendkívüli tárgyi tudásróltett tanúbizonyságot. Ehhez a helytörténeti elõadás-hoz kapcsolódott a vendéglátó, tulajdonos, v. SánthaCsaba rendtársunk elõadása a pompázatosan felújí-tott volt malomépületrõl, mely a barokk bál helyszíneévrõl évre.

A történet a II. vh. után indult, amikor is elvették acsaládtól tulajdonukat, s inkább hagyták tönkre menni:a család nem kaphatta vissza jogos tulajdonát. v. SánthaCsaba néhány éve visszavásárolta – és õsei iránti nemestiszteletbõl is –, rendbe hozatta. Jelenleg a város egyikgyönyörû mûemlék-objektuma.

A bál szervezõje és háziasszonya v. Galántai MártaEdit v. hdgy. A nevezetes esemény szervezésében résztvállaltak: v. Sántha Csaba, v. Kun László, nemzetes Ko-vács Imréné, Terike, nemzetes Takács Anikó, TóthnéMarika.

Köszönet a hagyományokat õrzõ, s újabb hagyo-mányt teremtõ, közösséget megtartó kiváló munkáért!

Fotó: Bakó LászlóV.T.

Ne bántsd a magyart!„Látok egy rettenetes sárkánt, mely méreggel, dühös-

séggel teli, kapóul és ölében viseli a magyar koronát; éncsaknem, mint egy néma, kinek semmi professiom a mes-terséges szólásra nincsen, felkiáltok mindazonáltal, ha ki-áltásommal elijeszthetném ezt a dühös sárkánt, kiáltván:Ne bántsd a magyart! Szegény magyar nemzet, annyira ju-tott-e ügyed, hogy senki ne is kiáltson fel utolsó veszedel-meden? Hogy senkinek ne keseredjék meg szíve romláso-don? Hogy senki utolsó halállal való küszködéseden egybiztató szót ne mondjon? Egyedül legyek-e én õrállód, vi-gyázód, ki megjelentsem veszedelmedet? Nehéz ugyan ez ahivatal nékem, de ha Isten az hazámhoz való szeretetet re-ám tette, ímé kiáltok, ímé üvöltök: hallj meg engem élõ ma-gyar, ihon a veszedelem, ihon az emésztõ tûz!”

(gr. Zrínyi Miklós író, költõ, hadvezér legismertebb mûve;avagy: Az török áfium ellen való orvosság, 1661)

Kedves Társaim!Soha idõszerûbbet, mint ez a jajkiáltás! Zrínyi idejében

ott voltunk, igen, a végpusztulás szakadékánál. S az elem-zõ értelem számára máig sem felfogható, hogyan lett eb-bõl feltámadás. De lett. Mai állapotunkat látván ezért tör-nek fel bennem az õ szavai.

Kárpátország szétzúzása óta nincs béke, nincs fejlõdés,egymásra utalt népek egymásra uszítása folyik. Minket anyugat széttépett, a kelet bekebelezett és ma egyre inkábbúgy látszik, hogy el is emésztett. Húsz évvel ezelõtt abbana feltörõ reményben éltünk, hogy megteremtjük a magunkotthonát. Adyval szólva: felépítjük a Templomot. Azótakitört a bábeli nyelvzavar és építés helyett összeomló tár-sadalmunk romjain kotorászunk..

Szemünk elõtt folyik világunk még ép részeinek szétve-rése, a hazugságpolitika tébolya, a kormányzást pótlószájalás, a kötelékek és kötelességek széttépése, a jog el-szakítása az igazságtól, a nemzetmaradványok egymássalszembefordítása. Megismertük, hogyan lehet a kifosztot-takat öngondoskodásra biztatni, a betegeket szervezettencserben hagyni, a nyugdíjakat ismételten körülfaragni, amagyar vidéket kiüríteni.

Megismertük a rendõrterror demokráciáját, az õrzõ-védõkre bízott honvédelmet, a közvagyont kezelõ pénz-mosodát, az adósságcsapdát és az új államnyelv kifacsartfogalmait, mint vizitdíj, a fejlesztési részhozzájárulás (ma-gyarul: tandíj) és a pénzügyi hiánycél. Megpróbálják a fe-jünkbe verni, hogy a gyermekvállalás csak magánkedvte-lés, hogy a lopott tulajdon a tolvajt illeti, s egyébként is az afõ baj velünk, hogy nem hagyjuk el saját országunkat.

Hogy hová jutottunk, misem mutatja jobban, hogy míg1988. június 27-én – vagyis amikor még okkal tarthattunkmegtorlástól! – az ország népe egységesen tüntetett Erdé-lyért, addig 2005. december 4-én népszavazáson bukottmeg a Kárpát-medencei magyar összetartozás gondolata.S történt ez a magyarnak választott kormány irányításávalés nyomására, a nyomortól való rettegés közegében.

Zrínyi korában körülvett minket az oszmán hódoltság és aHabsburg hódítás közé szorult puszta ország képe. A Habs-burgok által ránk erõltetett német-osztrák birodalmi egysé-gesítés évszázados küzdelmek után megbukott és már-mármegnyílt az út a magyarság fennmaradását biztosító, nemze-tek együttélését lehetõvé tevõ Kárpátország felé.


Ezt rombolta szét az I. világháborút lezáró békerendszer.Most pedig körülvesz minket a szovjet hódoltság sivata-

gát elöntõ Világözön képe. A szülõföldjén 8 országba szét-szakított magyarság; alávetettségével, üldözöttségével,menekülésével és rohamos fogyásával…

Kinek kiáltom hát, hogy ne bántsd a magyar?Nektek, társaim, testvéreim és fiaim! Nektek, sok-sok

Esze Tamás! Szivárvány-távolinak tûnik most minden re-mény, de mégis itt vagyunk – ahol négy-öt magyar összeha-jol. És a vagyon, test, és lélek iszonyú pusztulása után vakonés sebzetten újra tapogatunk egymás felé. És arrafelé, aholott tündöklik a „haza a magasban” (Illyés). Talán hihetet-len, de törvény: minden pusztulást élet követ. S itt miért nea mi életünk kövesse? Mert van, akiknek nem tetszik?

Tavaly õsszel nagyon sokak számára vált világossá,hogy pusztul az ország. S mint egy váratlan rúgásra, egy-szerre megmozdult a pihegõ nemzettest. Elindult a ma-gyar társadalom szervezõdése. Még messze van a nemzetiegység, de az alakuló közpolitizálás magában hordja en-nek az eszméjét. Van bõven zavaró jelenség is. Ismeret-hiány, berögzült félelmek, egyéni kivagyiság, és leplezettegymásnak-ugratás nehezíti ezt a folyamatot. De mármegindult az országépítés a lelkekben, az útkeresés a kö-zös lelkület felé. Mert ezt fejezte ki az elsõ, a Kossuth tér-rõl, az ország terérõl – az Ország Házába küldött üzene-tünk is: amikor a felkelt nép nevében alkotmányozó – pon-tosabban: alkotmányt helyreállító – nemzetgyûlést köve-teltünk. Akkor a Házelnök azzal utasított el, hogy van –szerinte – törvényesen választott parlament és kormány; sezzel szemben minden ellenkezés maga a törvényszegés.És tényleg, az Országgyûlés elfogadott egy nyilatkozatotaz erõszak ellen, a békességért. Azonban fel sem vetette abékétlenség okát. Ezzel hallgatólag beletörõdött abba,hogy az emberek becsapásával, fölényes semmibevételé-vel is szabad kormányozni.

Elszakadt a néptõl, amelybõl vétetett. Hiszen a meg-semmisülésbõl történõ feltámadással egyenértékû ese-mény az, hogy a kormányfõ egy titkos beszédének bûnözõihangnemére és tartalmára elemi erejû felháborodás törtki. S épp ’56 félévszázados évfordulóján, éppúgy, mint ak-kor: a nép kimutatta akaratát és elszántságát.

A politikában megindult a maszatolás. Mintha nem de-mokráciánk alapkérdéseirõl lenne szó!

Arról, hogy– Mit jelent a népképviselet? – Semmit, ha nem köti a

kormányt a néptõl kapott megbízatása.– Mit jelent a gyülekezés, a véleménynyilvánítás sza-

badsága – ha a politika helye pusztán a jól kezelhetõ parla-mentben van. Ez bizony a nép kizárása a közügyekbõl.

– Szükség van-e politikai erkölcsre? A választ már meg-adtuk ’56-ban és megadták az emberek azzal, hogy 2006.szeptember 17-én kirúgták maguk alól a széket és elindul-tak a Kossuth térre tiltakozni.

Õsszel nem sikerült megteremtenünk a nemzet közössé-gét, mert még nem tudtuk kimondani, hogy a nemzeti egy-ség nem azt jelenti, hogy mindenki! Hogy az árok nem léphe-tõ át azok között, akik építeni akarják országunkat és akik-nek esze ágában sincs ez. Hogy megbocsáthatsz annak, akiõszintén feléd fordul és szeretheted ellenségedet is, ha ké-pes vagy rá, de sosem szeretheted magát a bûnt. Azt, amitönzésbõl, közösségünket kiszolgáltatva követnek el!

A magyar államot a Szent Korona fogta össze. Ezt méga tömegek is átérezték, mert amikor a múzeumból elõvéveátvittük, hogy megkoronázzuk a népfelséget az Ország-házban, szakadatlan zarándoklat vette kezdetét. Kimon-datlanul átéreztük, hogy a szentistváni állam elpusztításá-val megszûnt a történeti jogfolytonosság, s hogy a magyartörténeti alkotmányosság helyreállítása az önazonossá-gunkhoz való visszatalálás útja. S akkor találkozik a jog azigazságérzetünkkel.

Feladatunk: meg kell fogalmaznunk újra a nemzette-remtõ feladatokat, úgymint:

1. Népességfogyásunk megállítása – elválaszthatatlan atársadalom ép szövetének újraszövésétõl.

2. A középrétegek és a saját értelmiség megerõsítése,helyzetbe hozása.

3. Összehangolt szegénységellenes politika: lehetünk aszegények pártján, de sosem a szegénység pártján – ahogyegyik méltatlan vezetõnk elszólta magát!

4. Megmaradást célzó tevékenység – függetlenül a poli-tikai határoktól és viszonyoktól.

S ebbe bele kell tartozzék:– a magyar vidék lakosságmegtartó erejének fokozása,– a magyar állampolgárság megadása a hovatartozás

szabad megvallása alapján,– a bevándorlási folyamat tervezése és kézbentartása,– a magyarországi hivatali szervek szemléletváltoztatá-

sa nemzettagjainkkal kapcsolatban,– kölcsönös elõnyökre törekvõ távlati szomszédsági és

közel-térségi politika,És végül:5. A globalizáció gátszakadásának a kezelése a nemzet

érdekében. Uniós belépésükkor sokan azt várták, hogyEurópa majd megvéd minket. Egyszer már meg kéne ta-nulnunk – akár magától Zrínyitõl –, hogy csak magunkraszámíthatunk! Mi ebben a feladatunk?

– Elõ kell hívnunk a nyitottnak nevezett, valójában szét-szakadt társadalom öngyógyító képességét,

– ápolnunk, fejlesztenünk kell magunkról való ismere-teinket és hagyományainkat – s nem hagyni felmagasztalnia társadalmi beilleszkedés mégoly látványos zavarait sem,

– határozottan érvényre kell juttatnunk az élet akaratátaz agyonsajtoló hazai, szomszédsági és világerõkkel szem-ben (mint amilyenek a gazdasági és tömegtájékoztatási mo-nopóliumok vagy amilyen a központosított hivataluralom)

– szembeszállni azzal, hogy az állam megszegi a társa-dalommal fennálló szerzõdését és rablóvá válik: kifoszt ésnem akarja megadni a közszolgáltatásokat.

Átadom itt a szót Zrinyinek:„Gondolom, hogy itt mondja valaki: mind igaz ez, de mi

magunktul elégtelenek vagyunk magunk oltalmára.”„Elfussunk? Nincs hová, sohun másutt Magyarországot

meg nem találjuk…”„Által kell minékünk esnünk a mi szerencsénken, ha

megmaradást kévánunk, és úgy vessünk számot, hogy mi-nékünk magunknak.”

Én pedig ma úgy vélem, hogy ez a „fegyver kévántatik”és ehhez kell a „jó vitézi rezolúció”! (elszántság)

Lakitelek, 2007.Dr. Kelemen András

országgyûlési képviselõ


ERDÉLY„Egy nemzet gyermekei vagyunk, ebbõl csak azok rekesztik ki önmagukat,akik a nemzeti gondolatot megtagadják” (v. Nagybányai Horthy Miklós)

Vitézi avatás SzilágysomlyónDerûs õszi napsütés köszöntött reánk szeptember utol-

só hétvégéjén, amikor a Báthory-napok emlékünnep kere-tében Szilágysomlyón rendezett vitézi avatást a Történel-mi Vitézi Rend. A Magura gerincébe ékelt katolikustemplom adott otthont az avatásnak, az a templom, aholBáthory István lengyel király és erdélyi vajda nyerte el akeresztséget. Az õsi Báthory-fészek sokat megélt polgárai,meghívottak, családtagok zsúfolásig megtöltötték a temp-lomot és környékét. A fölsorakozott koronaõrök, vitézielöljárók, rendtagok hosszú sora kígyózott föl a stációkkalszegélyezett úton, a templom felé.

A szentmisét Zsitáru Antal és Bodor Zoltán rómaikatolikus plébánosok celebrálták, igét hirdetett v. MikeZoltán református lelkész; az esküt v. Pataki József, Tordaszékkapitánya olvasta fel, majd v. Bondár Imre, Nagysza-lonta székkapitánya szólította az avatandókat.

Az avatást v. Hunyadi László fõkapitány végezte, v.Lázár Elemér Erdély országos törzskapitánya és v. KocsisLászló Észak-Erdély törzskapitánya segédletével. Nemze-

ti imánk eléneklése után a ki-vonuló 18 várományoskéntavatott, és 13 VRNT, valamint3 posztumusz új rendtagunknak a családtagjai bajtársi va-csora keretében vette át oklevelét a fõkapitánytól. Ezt kö-vetõen v. Dimén József, Torda hadnagya, valamint JósaKároly New South Wales hadnagya (Ausztrália) kapott ki-nevezést.

v. Buzetzky Antal tanár urat nemzetvédelmi bronz ke-reszttel tüntették ki. Másnap a Történelmi Vitézi RendBáthory István szobránál koszorúval emlékezett meg anagy uralkodóról. Az emlékünnepet követõen megtekin-tettük a Báthory-vár romjait. Felemelõ, emlékezetes kétnap volt!

v. Kocsis LászlóÉszak-Erdély törzskapitány

Erdélyi Törzsszék programjából:

Vitézi Avatás

2008. május 3. szombat, délelõtt 10:30Millennium templom, Csíkszereda. Az ünnepi szentmi-

sét celebrálja: v. Darvas Kozma József esperes plébános,szkp.

Megemlékezés, emléktábla-avatás

2008. augusztus 29-30-31. (péntek-szombat-vasárnap)Aug. 30. Bilibók-tetõi ütközet emlékére rendezett ün-

nepség Gyimesbükkön.Aug. 31. Csíktaplocán a v. Lázár-család vitézei emléké-

re elhelyezett emléktábla leleplezése.

vitéz Lázár ElemérErdély országos tkp.Fo

tó:K

oczk

ásE

rzsé

bet


A 90 éves Serényi István köszöntéseA ’90-es évek elején ismertük meg Bécsben és akkor

csak annyit tudtunk róla, hogy elõtte Amerikában élt. Azeltelt 16 esztendõben már sokkal többet tudtunk meg rólaés mivel az idén decemberben tölti a 90-ik életévét, kö-szöntsük fel ezt a szívvel lélekkel hû magyar embert. Idéz-zük tehát fel az általunk ismert eddigi életére vonatkozófontosabb eseményeket. Vitéz Serényi István Trencsén-Teplicen született 1917. december 13-án katonacsaládból.Édesapja akkor ott teljesített csendõri szolgálatot. Azösszeomlás után menekültek Magyarországra, ahol édes-apját visszavették a csendõrség kötelékébe, és végül Veszp-rémbe került mint õrparancsnok. Így István Veszprémbenvégezte iskoláit, és ott kezdett sportolni is a veszprémi Ma-gyar Országos Véderõ Egyesületnél (MOVE). Mint az or-szág egyik legjobb atlétája, több országos bajnokságot isnyert. Az 1940-es években a veszprémi Danuvia üzem tiszt-viselõje és sportoktatója lett. Ebben a minõségében kezdõ-dött a hírlapírói tevékenysége, és így lett a Veszprémi Hír-lap, a Nemzeti Sport és a Sport Hírlap munkatársa. Azösszeomlás után riportjai és haditudósításai miatt kényszer-munkára ítélték, ahonnan 1947-ben szabadult. 1949-benszökött át Ausztriába és Salzburgban telepedett meg,amely akkor amerikai fennhatóság alatt volt. Itt vállalta el a„Csillagok és stráfok” amerikai katonai lap kézbesítését azott állomásozó négy-ötszáz családnak. Öt és fél évig hordtaaz újságot és ebben az idõben ismerkedett meg a szinténkatonacsaládból származó Nikkolini Erzsébettel (Zsóka),akivel házasságot kötöttek. 1956-ban Amerikába emigrált,

ahol 35 évig éltek, és csak 1991-ben tértek vissza Európába.Kiemelkedõ esemény az életébõl, amikor 1959-ben Hrus-csov amerikai látogatásakor a New York-i Szabadság-szo-bor szemeit fekete lepellel kötötte be, jelképezve az USAvakságát a magyar szabadságharc eltiprójával szemben.1960 októberében, a rab nemzetek memorandumával NewYork-ból Washingtonba futott, és a világsajtó nyilvánossá-ga elõtt nyújtotta át a memorandumot a Fehér háználNixon akkori alelnöknek. 1962-ben San Franciscóból„Remember Hungary” feliratú trikóban New York-ba gya-logolt, és ezen a távon megjavította az 1909 óta fennálló re-kordot. 1988-ban európai körútja alkalmából trianoni és er-délyi memorandumokat adott át vezetõ állami személyek-nek. 1989-ig 4 világrész 47 országában vitte a maga módjána magyar ügyet a világ nyilvánossága elé. Rendszeresen sze-repel, mint hírlapíró, ünnepi szónok; több emigrációs ma-gyar szervezet vezetõségi tagja. 1991-ben Bécsben települtle, ahonnét körútjai során leginkább a magyar ifjúság nem-zeti öntudatát iparkodik erõsíteni. Évtizedek alatt kiépítettnemzetközi kapcsolatai révén pedig „csendes diplomáciá-val” igyekszik minden magyar ügyet elõsegíteni. A 90-ikszületésnapja alkalmával kívánjunk neki erõt, egészséget azelkövetkezõ esztendõkben is, hogy az õ életútján keresztülreményt meríthessünk a magyarságunk és keresztényi éle-tünk megtartására. – Kedves Pista bácsi, Isten éltessen!

Dr. Száva Tibor

(Megjelent: Erdélyi Szemmel XX. évf. Tél, 2007)

Szilágyság az a vidék, amely Erdélyt és Magyarországotösszekapcsolja

Könyvajánló

Dobai István: Múlandó SzilágyságNemcsak a világban bárhol élõ szilágyságiaknak…

Szilágyság vidéknév legtágabb földrajzi értelemben azAlföld északkeleti peremvidékének Sebes-Körös és Sza-mos, illetve Nagyvárad és Szatmár közötti területét jelen-ti. A honfoglalást leíró krónikák szerint az itteni Erdõsé-gen vonultak Töhötöm vezér seregei a Meszes kapun át,az erdõntúli tartományba, Erdõelvére, azaz Erdélybe. La-tinul pedig Erdõvidék = Sylvania, amelybõl a Transsylva-nia elnevezés ered. Szilágyság tehát az a vidék, amely Er-délyt és Magyarországot összekapcsolja. Mohács után akét János király, késõbb, pedig Erdély fejedelmeinek ural-ma alatti Magyarország része volt, és Partes Regni Hunga-riae – többes genitivus: Partium – nevet viselt Erdély1848/1867-es uniójáig.

A Múlandó Szilágyság címû könyv a hajdani szilágy vár-megye emlékezetét kívánja szolgálni, azét a Szilágyvármegyéét, amely 1876-ban Közép-Szolnok és Krasznavármegyék egyesítésébõl létesült, és amelyet 1948-ban aromán kommunista diktatúra törölt el a térképrõl. A ma-gyar mûvelõdéstörténetben azonban ott van, és ott maradSzilágyság minden értékes öröksége.

Eseményeka Sóvidéken

2007. augusztus 10-én a Történelmi Vitézi LovagrendSzováta Sóvidék Szék tagjai a Szovátai 15. Mátyás Huszár-ezred Hagyományõrzõ Csapatának tagjaival együtt fogad-ták és köszöntötték Szováta város határánál a Szent ImreMillenniumi Lovas Emléktúra résztvevõit, akik lóhátonérkeztek Csíkszentimrérõl, és együtt vonultak fel vitézDomokos Bocskai János lovasfogatán, hintóján a város-háza udvarára, ahol részt vettek a Szovátai 15. MátyásHuszárezred Hagyományõrzõ Csapatának zászlószentelé-si ünnepségén.

A felvonuláson Szováta város lakosai különféle hagyo-mányõrzõ – honvéd, honfoglaló, huszár öltözetû – lovaso-kat láthattak. A lovasok kezében és a fogatokon lobogótörténelmi és nemzeti zászlók, köztük a Történelmi VitéziLovagrend Szováta Sóvidék Szék zászlóija gyönyörû lát-ványt és meglepetést nyújtott Szováta város lakosai szá-mára.

Szováta város idõsebb lakói szerint Szovátán utoljára1940 szeptemberében volt ilyen gyönyörû lovasfelvonulás,amit könnyes szemekkel kísértek végig.

vitéz Bocskai Istvánszékkapitány, Szováta Sóvidék


UKRAJNA

Szent Mihály Arkangyal LovagrendHivatalos diplomáciai kapcsolatfel-

vétel a Szent Mihály Arkangyal Lovag-rend, Ukrajna és a Történelmi VitéziRend, Magyarország lovagrendek kö-zött 2007. november 17–18.

A Szent Mihály Arkangyal Lovag-rend meghívására a Rend újjászületé-sének 10. évfordulója alkalmából – elõ-zetes egyeztetések után – Rendünk de-legációja részt vett az ünnepségsoroza-ton, melynek egyik fontos eseményevolt a két lovagrend közötti együttmû-ködési megállapodás aláírása.

A Szent Mihály Arkangyal Lovag-rend részérõl Ivan Mikulinszkij nagy-fejedelem, a Rend Nagymestere és gr.Ginajlo Mikola, a Lovagrend nagykan-cellárja írták alá az okmányt, míg aTörténelmi Vitézi Rend részérõl vitéz


Hunyadi László fõkapitány úr és vi-téz Kintzly Péter törzskapitány úr lát-ta el aláírásával a megállapodást. Aceremónia helyszíne a bukovinaiCsernivci város OrvostudományiEgyetemének aulája volt.

A következõ napon az ortodoxegyház egy XV. századi építésû, gyö-nyörû templomában, a TörténelmiVitézi Rend irányában megnyilvánu-ló gesztusként, a rend nagymestere v.Hunyadi László fõkapitány urat aSzent Mihály Arkangyal Lovagrendtiszteletbeli lovagjává ütötte. Az or-todox egyházi szertartást Õexcellen-ciája Cyrill, Kárpátalja és Ungvárpüspöke celebrálta.

Delegációnk tagjai a Szent MihályArkangyal Lovagrend megtisztelõ ju-bileumi kitüntetésében részesültek.

A Történelmi Vitézi Rend nevé-ben kitüntetéseket és elismerõ okle-velet nyújtott át Fõkapitány úr a ren-dek közötti együttmûködés elõsegí-tésében nyújtott kiemelkedõ mun-kájukért a Szent Mihály ArkangyalLovagrend elöljáróinak.

Ezzel a történelmi eseménysorraltávlatot nyithatunk a rendjeink kö-zötti együttmûködéshez, keretet ad-hatunk mindannak a nemes elképze-lésnek, mely elõsegítheti egymásjobb megismerését és a sokrétû kap-csolatfelvétel lehetõségét.

Köszönetünket fejezzük ki a SzentMihály Arkangyal Lovagrendnek ameghívásért és az együttmûködés té-nyének felvetéséért. Köszönetet feje-zünk ki az irányunkban tapasztalt fel-tétlen barátságért.

V.T.


ÉSZAK-DUNÁNTÚLI TÖRZSSZÉK

A Veszprém megyei alcsoport híreiv. Pintér Kornél észak-dunántúli törzskapitány összefoglalója

2007. szeptember 8-án a Szent Korona Szövetség szerve-zésében koszorúzással egybekötött megemlékezés voltVeszprémben a Jókai utca 31. szám alatt, a LégierõParancsnokság központi épületének oldalán elhelyezettemléktáblánál. Az ellenséges erõk 1944-es elõrenyomulá-sának idõszakában ugyanis a törvényes magyar királyi kor-mány rendelkezésére 1944. november 6-tól december 6-igitt helyezték biztonságba a Szent Koronát.

A megjelenteket Mayer Ferenc VRNT., a Szent KoronaSzövetség Veszprém megyei tagozatának elnöke köszön-tötte, majd vitéz Kiss Imre, a Szent Korona Szövetség or-szágos elnöke mondott ünnepi beszédet. A népes delegá-ció élén Veszprémbe érkezett ünnepi szónok kiemelte,hogy amikor a világnézetek és fogalmak felfordulását él-jük, akkor a magyarságot összetartó eszköz maga a SzentKorona. A rendezvényen Katona János VRNT. karnagyvezetésével közremûködött a Légierõ Zenekara, valaminthazafias szavalataival Juhász Antal, a Trianon TársaságBakonyi Tagozatának elnöke is.

Az ünnepség végén Veszprém Megyei Jogú Város Ön-kormányzata nevében Czaun János alpolgármester, a Tör-ténelmi Vitézi Rend Észak-Dunántúli Törzsszéke képvi-seletében vitéz Pintér Kornél törzskapitány és vitéz Spring-mann Mihály, illetve számos hazafias szervezet is – katonaitiszteletadás mellett – megkoszorúzták az emléktáblát.

Ezt követõen a városon keresztül díszmenet kísérte aSzent Korona másolatát a Várba, ahol a Piarista temp-lomban fõtisztelendõ dr. Szendi József nyugalmazottveszprémi érsek szentmisét mutatott be.

Az ünnepi megemlékezésen a Vitézi Rend zászlós egy-ségét vitéz Brenner Imre székkapitány és Eckert EmilVRNT. vitézi alhadnagy vezette.

2007. október 5-én a Vitézi Rend Veszprém megyei al-csoportja és „Az 1956-os Forradalom és Szabadságharcemlékéért” Alapítvány könyvbemutatót tartott Veszp-rémben, melyen a vizitdíjjal szembeni orvosi ellenállást ismeghirdetõ debreceni orvos, dr. Nagy Attila „Feltámadás anemzetgyalázásból” címmel tartott elõadást. Az elõadáskeretében bemutatásra kerültek a szerzõ „Lopakodószabadkõmûvesség” és az „Alattomos agymosás” címûkönyvei is. Az elõadáson és könyvbemutatón megjelente-ket vitéz Pintér Kornél törzskapitány köszöntötte.

2007. október 23-án a Vitézi Rend Veszprém megyei al-csoportja az elmúlt évek hagyományaihoz hûen az idén isa Magyar Vidék Országos 56-os Szövetség bajtársi közös-ségével közösen emlékezett ’56 hõseire. A Veszprém Me-gyei Rendõrkapitányság épületében elhelyezett emlék-táblánál az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 51. év-fordulójának tiszteletére rendezett ünnepségen a kommu-nista diktatúra börtöneiben 14 évet raboskodó vitéz Mol-nár József, az 56-os Parlament elnöke mondott ünnepi be-szédet. A megemlékezés végén a Történelmi Vitézi Rendnevében vitéz Török Károly vitézi hadnagy koszorúzott.

A Vitézi Rend képviseletében e napon Zircen vitézSpringmann Mihály, Nemesvámoson vitéz Brenner Imreszékkapitány, Balatonfûzfõn vitéz Ambrus Árpád, Lovason

vitéz Pintér Kornél törzskapitány, Balatonfüreden vitézBrenner Imre székkapitány és Eckert Emil VRNT. vitézi al-hadnagy koszorúztak a helyi önkormányzatok által rende-zett ünnepi megemlékezéseken.

Kárpátalján a KárpátiávalA Kárpátia együttes – melynek tagjait vitéz Hunyadi

László fõkapitány úr 2007. szeptember 15-én a Nemzetvédel-mi Tagozat soraiba fogadta – az idén Kárpátalján ünnepel-te államalapító Szent István királyunk ünnepét.

2007. augusztus 19-én a jelenleg ukrán fennhatóság alátartozó Kárpátalja történelmi jelentõségû helyén, a Verec-kei-hágón félezernél is többen hallgatták meg a Kárpátiaakusztikus koncertjét. A nagysikerû rendezvény idõtartamá-ra újra nemzeti színû és Árpád-házi zászlók sokasága fedtebe azokat az õsi rögöket, melyeken keresztül Árpád vezérvezetésével õseink a Kárpát-medence területére léptek.

A megemlékezés végén több hazafias szervezet is meg-koszorúzta a torzóként félbe maradt honfoglalási emlék-mûvet, a Történelmi Vitézi Rend képviseletében vitéz Pin-tér Kornél észak-dunántúli törzskapitány, valamint VeresBalázs tisztelgett honfoglaló õseink emléke elõtt.

A hágóra menet és onnan leereszkedõben Alsó-Verec-ke ruszin nemzetiségû lakói integetve üdvözölték a fel-zászlózott autóbuszokat és személygépkocsikat, jelezve,hogy még nem felejtették el az ezredéves együttélés öröm-teli idõszakát.

Kárpátalja magyarsága ezen a napon emlékezett megelsõ királyunk szentté avatásának 924. évfordulójáról, srendezvényük keretében este a beregszászi szabadtériszínpadon adott ingyenes koncertet a csonka hazában ésaz elcsatolt területeken is rendkívül népszerû nemzetirock együttes. A koncertre nem csak Kárpátaljáról,Csonka-Magyarországról, de Délvidékrõl, Felvidékrõl ésErdélybõl is eljöttek.

A nézõk elkötelezettségét és lelkiségét nem csak a„Vesszen Trianon!” és egyéb hazafias jelszavak hangozta-tása példázta, de az is, hogy a 2000 fõnél nagyobb nézõse-reg a koncert végén eleredt zivatar ellenére is végig a he-lyén maradt.


Hadisírgondozás Debrecenben2007. május 8-tól 18-ig Debrecenben az MH. 5. Bocskai

István Könnyû Lövészdandár látta vendégül a Német Tar-talékos Katonák Szövetsége képviseletében – hadisírgon-dozás céljából – érkezett bajor katonákat.

A debreceni Honvédtemetõben 4500 katona hõsalussza örök álmát, köztük 220 német származású. Azirántuk érzett tiszteletbõl is visszatérõ vendégek az önkén-tes német hadisírgondozók, akiknek egységét Beyer Gerdtartalékos ezredes vezetette.

A katonai eszmény ápolásához csatlakozott vitéz FeketeFerenc Zoltán székkapitány, nemzetõr dandártábornok, aMagyar Nemzetõrök Országos Szövetsége (MNOSZ)Hajdú-Bihar megyei elnök-parancsnoka is, aki Fõnix egy-ségével szintén részt vett e nemes munkában. Az elsõ na-pon ünnepélyes körülmények között felvonták a magyar

nemzeti zászlót és a német lobogót, mely nyitóünnepsé-gen megjelent dr. Dohány András nemzetõr altábornagy,az MNOSZ elnök-fõparancsnoka is.

Ezt követõen minden nap 10 német katona, 10 magyarhonvéd és 10 nemzetõr fáradozott azon, hogy a debreceniHonvédtemetõ 1848/49-es, illetve I. és II. világháborúshõsei méltó körülmények között nyugodhassanak. Nemcsak a sírokat és a Pantheon környezetét tették rendbe, deaz elburjánzott növényzetet is kiirtották, sõt átfestették asírköveken olvasható hõsök neveit is.

286 sír kivételével csaknem az egész Honvédtemetõtgondozott állapotba hozták, ezeket viszont 2007. augusz-tus 10–13. között az MNOSZ Fõnix egysége – vitéz FeketeFerenc Zoltán székkapitány, nemzetõr dandártábornokvezetésével – önállóan rendbe tette.

Hõsi halált halt 1944 decemberében2005. május 7-én egy Tolna me-

gyei ház bontásakor a padlástérbenegy kis rejtett helyiséget találtak,benne sok gyertyacsonkkal, egy fe-születtel, egy szentképpel és egy né-met katona sírkeresztjével. A rejtek-

hely deszkafalára egy dátum volt fel-írva: 1943. július 8.

Kovács János VRNT. ny. honv. õr-nagy, nemzetõr dandártábornok, aMagyar Nemzetõrség (Magyar Nem-zetõrök Országos Szövetsége) Kato-nai Hagyományõrzõ Szakszolgálataparancsnokának köszönhetõen mostfelelevenedett két hõsi halált halt ka-tona emléke. A ház akkori tulajdono-sának fia, egy jó magyar katonaugyanis 1943 nyarán – egy harci cse-lekményt követõen – eltûnt a Szov-jetunióban. Eltûnt fia emlékét ez afejfa õrizte, és mindig itt emlékezettmeg róla. Az elmondások alapján asírkereszt úgy kerülhetett a tulajdo-nába, hogy a német katona nyughe-lye harci területre esett, a folyamatosharci cselekmények következtébenpedig a sír megsemmisült. Ez a sírke-reszt maradt csak meg felismerhetõépségben, melyet akkor érzelmi

okokból magához vett. A német sír-keresztet – eltûnt fiához kapcsolódókegyeletbõl – haláláig megõrizte, házabontásakor a hozzátartozók pedig el-juttatták Kovács János VRNT. nem-zetes úrnak, aki felkutatta a most le-írtakat.

A sírkeresztet 2007. május 8-ánDebrecenben vette át Beyer Gerd tar-talékos ezredes, a Német TartalékosKatonák Szövetségének helyi pa-rancsnoka, akinek egysége önkénteshadisírgondozó munkára érkezett ahelyi Honvédtemetõbe.

A feltehetõen 1944. december20-án a Margit-védvonal védelmiharcaiban hõsi halált halt német ka-tona neve: Georg Bolke.

Végsõ nyughelye a mai napig is-meretlen, lélekben azonban hazatért.Emléke itt él közöttünk, minden ma-gyar hõsével együtt, akik életüket ál-dozták a Hazáért!


November 4-i megemlékezés Veszprémben2007. november 4-én az 1956-os for-

radalom és szabadságharc szovjet el-tiprására emlékeztek a veszprémi Vár-ban. Az 50. évfordulón a Hõsök kapu-jánál emléktáblát helyeztek el az1956-os ostrom során – a megszállóVörös Horda által – agyonlõtt 21 ma-gyar katona emlékére. A hõsi halálthalt katonák hozzátartozóinak jelen-létében itt mondott beszédet JuhászJános ny. alezredes, a MATASZ (Ma-gyar Tartalékosok Szövetsége) Veszp-rém megyei szervezetének elnöke ésvitéz Pintér Kornél észak-dunántúlitörzskapitány, a Magyar Vidék Országos 56-os Szövetségországos elnöke.

Emlékbeszédében vitéz Pintér Kornél felelevenítette atöbbségében 21–22 éves magyar katonák névsorát, majd a

szovjet rezsim magyarországi kiszolgá-lóinak és azok – ma is kormányzó – utó-dainak felelõsségre vonását szorgal-mazta. Reményének adott hangot,hogy végre beteljesül az irodalomtörté-netbõl 1945 után méltatlanul kitöröltmagyar költõ, Alföldi Géza legendásjóslata:

„Egyszer mindenért felelni kell,egyszer minden számadásra kerül,mert él még bennünk a törhetetlen hit,hogy nem mindig a szemét marad felül…”

A gyászünnepség koszorúzással zárult, majd a jelenlé-võk többsége átvonult a Szent Mihály Székesegyházba,ahol dr. Márfi Gyula veszprémi érsek mutatott be szent-misét.

Emléktábla dr. Dömötör Tibor püspöknek2007. november 24-én a Pest megyei Csömör község-

ben felavatták a gyermek és ifjúkorát a településen töltõfõtiszteletû dr. Dömötör Tibor amerikai magyar reformátuspüspök emléktábláját.

A fiatal lelkész az 1956-os forradalom szabadság-harcosaként érkezett az Egyesült Államokba. Áldozatostevékenységével az emigráció szolgálatában megalapí-totta a Szabad Magyar Református Egyházat. Késõbbfelépítette a legnagyobb magyar szeretetotthont Akron-ban, az emigrációs közéletet irányította, újságot alapí-tott, könyveket adott ki, verses köteteket írt, szobrokat,emlékmûveket állíttatott híres magyarok tiszteletére.

Halálának 7. évfordulóján, a kommunizmus 100 millióáldozatának tiszteletére közadako-zásból emelt GloriaVictis Emlékmû mellett került felállításra emléktáblája.

Az ünnepség kezdetén Bátovszki György, Csömör pol-gármestere köszöntötte a népes számú megjelenteket,majd Nagytiszteletû Solymár Péter ny. evangélikus lelkész

felidézte a Dömötör családhoz, illetve Dömötör Tiborhozfûzõdõ emlékeit.

Az emlékbeszéd után vitéz Pintér Kornél, az emléktáblaállítását kezdeményezõ Magyar Vidék Országos 56-osSzövetség országos elnöke, észak-dunántúli törzskapitánykülön köszönetet mondott a pénzügyi támogatást biztosí-tó Polgári Magyarországért Alapítványnak.

Ünnepi beszédében Bíró Ildikó országgyûlési képvi-selõ (FIDESZ), a Magyar Országgyûlés Emberi Jogi,Kisebbségi, Civil- és Vallásügyi bizottságának, illetve aPolgári Magyarországért Alapítvány Kuratóriumánaktagja méltatta a néhai püspök életútját és munkásságát.Ezt követõen Bátovszki György polgármesterrel közö-sen leleplezték Kliegl Sándor szegedi szobrászmûvészalkotását, melyet megáldottak a történelmi egyházak je-lenlévõ képviselõi is.

Az emléktáblánál dr. vitéz Bucsy László törzskapitány ve-zetésével koszorút helyezett el a Történelmi Vitézi RendKözép-Magyarország Keleti Törzsékének díszegysége is,majd vitéz Dömötör Zoltán nemzetõr altábornagy, dr. Dö-mötör Tibor püspök öccse köszönte meg, hogy Akron váro-sa után már Csömör is tiszteleghet bátyja emléke elõtt.

MeghívóSok szeretettel várjuk a kedves Rendtársakat nemze-

tes Szabó Balázs VRNT orgonamûvész-tanári diploma-hangversenyére!

Helyszín: Mûvészetek Palotája,Bartók Béla Nemzeti Hangver-senyterem

Idõpont: 2008. április 15., 18 óraIngyenes belépõjegyek iránti

igényüket a következõ telefonszá-mon szíveskedjenek jelezni: 06 (30)303-6325

BUDAI KLUBNAPOK!Minden hónap elsõ péntekén (du.) 15.00–18.00 órá-

ig a XI. Budafoki út 11. sz. (FIDESZ-helyiség)Nyári szünet: július – augusztusMinden kedves Rendtársunkat szeretettel várjuk!Nem csak a budaiakat!

v. Lejtényi Éva, dr. Kállayné ter. szkp.


Észak-Dunántúli Törzsszék 2007.december 8-i állományülése

Székesfehérvár, MH Helyõrségi KlubA gyûlést v. László Tibor székkapitány nyitotta meg és

köszöntötte a megjelenteket.Program: csapatzászló bevonulása, Himnusz és a Ma-

gyar Hiszekegy közös éneklése. Id. v. László Tibor elõadá-sa Bocskay erdélyi fejelem életútjáról és kapcsolódóan ahajdúk történelme. v. Pintér Kornél törzskapitány részle-tes helyzetismertetése a Rend belsõ életébõl. v. SmohayFerenc tiszteletbeli székkapitány gazdasági beszámolója.

Rendi oklevelek is igazolványok átadása. Számos hoz-zászólás és az új tagok rövid bemutatkozása. A 3 órás rend-kívül sikeres áll. gyûlést állófogadás zárta.

Írás és fotó: v. Mordényi Endre ny. szds.

v. Tökölyi Jenõ 56-os bajtársunk átveszi a Rendi díszoklevelet

Emlékezés a Don-kanyar hõseire65 esztendõvel ezelõtt, 1943. január 12-én beteljesedett a

2. magyar hadsereg golgotai útja, amikor a jelentõs szovjettúlerõ áttörte a Don mentén általuk védett 200 km-es front-szakaszt. Az áldozatok számát jelentõsen növelte a VörösHadsereg és a szovjet hatóságok embertelensége, melyet1944 õszét követõen a kifosztott, legyilkolt, megbecstelení-tett százezrek Magyarországon is megismerhettek. A Szov-jetunió ugyanis sohasem írta alá a hadifoglyok tartását sza-bályozó Genfi Konvenciót, így sok tízezer család azon sze-retteiket sem láthatta viszont, akik fogságba estek.

Hõseink immáron hat és fél évtizede alusszák örök ál-mukat jeltelen sírokban és tömegsírokban, valahol Orosz-országban.„Hol van a sok sírkereszt?” címû tanulmányábanSzabó Péter így írt errõl 15 éve: „Sírjaikat benõtte a gaz,utak, lakóházak épültek felettük. Fejfáikat, keresztjeiket máraz 1943 januári harcok alatt és után sem lehetett volna felfe-dezni. Harckocsik gázolták le, a helyi hatóságok tüntették el,épületeket emeltek rájuk, vagy egyszerûen az enyészeté lettek.”

A Közép-Európában és Magyarországon 1945 után történ-tek igazolták, hogy saját szülõföldjén a bolsevizmus ellen vívottküzdelem igazságos, de sajnos eredménytelen volt. A magyarhõsök mártíromsága sem tudta feltartóztatni a késõbbránk zúdult veszedelmet.

Emlékük azonban azóta is ott él családjaik szívében ésegykori lakóhelyük emlékezetében. Tiszteletükre szeret-teik csak az 1989 után emelt II. világháborús emlékmûvek-nél róhatják le kegyeletüket. Számos családnak Lovason iscsak ekkor adatott meg, hogy Mindenszentek napján elhe-lyezhessenek végre egy szál virágot.

Anyai nagyapámra, Holczhauser János magyar királyiszakaszvezetõre ugyanígy emlékezhetünk. Eltûnt 1943. ja-nuár 12-én… Fónay Márta Humánia Drámai Mûhely

Vác város színjátszó csoportja.Színi oktatás, színvonalas elõadásokat mutatnak be ne-

ves mûvészek vezetésével. Az egyesületben folyamatosanjelentkezési lehetõséget kínálnak!

Vezetõk: v. Kautzky Ervin, Góczán Zsolt és Vetõ IldikóFoglalkozások idõpontja: szerdán és pénteken15.00–17.00, szo.: 10.00–13.00Helyszín: Madách Imre Mûvelõdési Központ.Jelentkezés: 06 (30) 275-3971Ahogy v. Kautzky Ervin mûvész úr írta: „A Váci Mûve-

lõdési Központban mûködik az a Drámai Mûhely, melyalig három esztendõ alatt öt remekmû elõadásával ajándé-kozta meg a várost. A mûhely 2006-ban a Költészet Nap-ján városi kitüntetésben is részesült, nevelõ munkánk el-ismeréseként!

2008. január 22-én mi adtuk a város Költészet napi ün-nepsége mûsorát, mégpedig „A HAZÁÉRT” irodalmi-színházi elõadásunkkal.

Azonosak vagyunk a Pesti Vigadóban szereplõ társa-dalmi színházzal, mely Pozsgai Zsolt tolla nyomán, a ma-gyar történelem hû ábrázolását tûzte ki célul. A társulatmûvészeti vezetõje fiam, Kautzky Armand.”

Iskolaszínházunk, a Fónay Márta – HUMÁNIA – Drá-mai Mûhely szeretettel hív és elvár…/de ha gondolsz is ve-lünk, köszönjük!

vitéz Kautzky Ervin

Magyar Kereskedelmiés Vendéglátóipari Múzeum

(KULTEA KLUB) programjából1051 Budapest, Szent István tér 15. Tel.: 375-6249.

Április 12., 13., 15., 21., 30., 19 óra: Örkény István:Macskajáték

Rendezõ: Szitás Barbara. Fõszereplõ: rendtársunk, v.Andresz Kati színmûvésznõ. Három gyermek édesanyja –s ebben az évadban már folytatja munkáját; jelentõs szere-pek várnak már rá! Sok sikert kívánunk Mûvésznõ!

További fõszereplõk: Borbáth Ottília, Detre Annamá-ria, Fabó Györgyi, Papp János, Pálos Zsuzsa.

Április 27. 19 óra: Pozsgai Zsolt: Törõdj a kerttel!Fõszereplõk: v. Andresz Kati és Rosta Sándor

HORTHY-EMLÉKELÕADÁSSzeretettel hívunk és várunk mindenkit!Április 25-én, 18 órakor a Hazatérés Templomában

(Budapest, Szabadság tér) sorra kerülõ rendezvényünkelõadói: Szakály Sándor történész és v. Cseresnyés Páltb.tkp. Belépõdíj: 500 Ft.


Észak-Dunántúli Törzsszék, Mányi alcsoport

Kodály Zoltán születésének 125. évev. Sz. Kovács Ferenc törzsszéki szkp. emléktáblát állított

Kodály Zoltán születésének 125. évfordulóján Mányon. Ezaz emléktábla megörökíti az évfordulón túlmenõen KodályZoltán 1922. évi mányi népdalgyûjtését. Olvasóink figyel-mébe ajánljuk ezzel kapcsolatosan v. Sz. Kovács FerencKodály-tanulmányát, melyet honlapunkon is olvashatnak.

Az emléktábla alkotója: v. Csák Attila v.hdngy. Díszõr-séget állt: v. Szabó János, v. Szanyó Árpád szkp.

A falu nevében köszönetet mondunk v. Sz. KovácsFerenc adományának, v. Csák Attila nagyvonalú gesztu-sának.

V.T.

Hagyománnyá vált megemlékezés Mányban2008. február 09-én megemlékeztünk immár negyedik

alkalommal, a doni harcokban hõsi halált halt, Mányrólbevonult katonákról, valamint a budai ostromgyûrût áttö-rõ, Mány községig eljutott magyar katonákról.

Rendezvényünk a református templomban vette kez-detét, köszöntöttem kedves vendégeinket, Vitéz Hunya-di Lászlót a Történelmi Vitézi Rend fõkapitányát, házi-gazdánkat Szabó Ferenc tiszteletes urat és Holnapy D.Márton plébános urat, a Történelmi Vitézi Rend tiszt-ségviselõit, Mány község képviselõ-testületének megje-lent tagjait.

Felállva fogadtuk a zászlók be-vonulását, majd elmondtuk hitval-lásunkat, a Magyar Hiszekegyet.

Közös ökumenikus imádsá-gunkkal emlékeztünk. A liturgiátSzabó Ferenc tiszteletes úr vezet-te, beszédet mondott Holnapy D.Márton, községünk plébánosa.

Ezt követõen, vitéz Erdélyi-Ta-kács István területi törzskapitányúr mondta el emlékezõ beszédét.


Meghallgathattuk vitéz Harmath Lajos volt MagyarKirályi ejtõernyõs fõhadnagy, tiszteletbeli székkapitány úrszívbemarkoló szavalatát. Ezúton is köszönöm Lajos bá-tyámnak, hogy részvételével emelte rendezvényünk szín-vonalát.

Közösen elénekeltük a Himnuszt és állva fogadtuk azászlók kivonulását. Átvonultunk a Hõsi Emlékmûhöz. Amenetet a szolnoki Szent László Hadosztály HonvédHagyományõrzõ Egyesület katonái vezették, a TörténelmiVitézi Rend zászlóit vivõ vitézi díszszakaszt kísérve. Ezt kö-vette tíz történelmi zászló, az egyházi méltóságok, a Törté-nelmi Vitézi Rend tisztségviselõi és tagjai, falunk vezetõi, ameghívott vendégek, s a falu megjelent lakossága. A HõsiEmlékmûnél Dr. Szabó József János hadtörténész mondtael beszédét, majd koszorúzás következett, majd az egyhá-zak képviselõi áldást mondtak. A Székely Himnusz elének-lése után a díszszakasz és a zászlók elvonultak. Gépkocsik-kal átvonultunk a Kitörés Emlékkövéhez, ahol dr. Szabó

József János hadtörténész beszélt az akkori hadi esemé-nyekrõl és a kitörésben résztvevõk szenvedéseirõl.

Az egyházak képviselõivel imát mondtunk a harctere-ken és a hadifogságban meghalt katonákért.

Ünnepélyes pillanatok: a Mehlschmidt család e kegyele-ti helyhez haranglábat készíttetett és harangot öntetett. Aharangot megszentelte Holnapy D. Márton atya. A falu ne-vében is köszönetünket fejezzük ki Mány egykori birtokoscsaládjának ezért a manapság nem mindennapi gesztusért.A harang mély, zengõ hangjai mellett emlékeztünk, imád-koztunk – és idéztük azokat a Hõsöket, akik szembeszálltak– s elhullottak az iszonyatos túlerõvel szemben. Ez a harangfog emlékeztetni bennünket a jövõben is!

Ezúton szeretnék köszönetet mondani mindazoknak,akik segítettek a szervezésben és a lebonyolításban.

vitéz Sz. Kovács Ferenc szkp.magyarországi széktartó

Dél-Kelet Magyarországi Törzsszék, Bács-Kiskun megye, Kecskemét

Vitézek, nemzetõrök, iskolák, óvodák, vállalkozásokés magánszemélyek összefogása

„Hol sírjaink domborulnak,Unokáink leborulnakÉs áldó imádság mellettMondják el szent neveinket.”

(Petõfi Sándor)

Az I. világháborúban, a történelmi Magyar-ország területén nem folytak harcok, mégis eza kecskeméti föld rejti 364 katona földi marad-ványait. Akik itt nyugszanak, sebesülten, bete-gen kerültek ide, valamelyik kecskeméti kato-nai kórházba, legtöbben a harctéren szerzettbetegségük, sebesülésük következtében haltakhõsi halált.

Mi, az utókor, 80–100 év múltán sem feled-kezhetünk meg emlékük, nevük megõrzésérõl!

Fotó

:v.T

olna

iEta


Hiszen, amikor 1918 õszén nem szöktek!!, hanem a há-ború hivatalosan bejelentett végén léptek hazai földrenem kaphattak dicséretet! Gúny,szidalom, kitüntetéseik és rangjel-zéseik letépése, fegyverük elkob-zása fogadta õket, Károlyi Mihályés bandájának bûneként. Kétség-beesve tapasztalhatták a frontrólhazatérve, sebesülten, tífusztólgyötrötten és elrongyolódva a for-radalom zûrzavarát, Trianon kö-nyörtelenségét, az ország meg-csonkítását, amely országért 4éven át véreztek. A többiek, köz-tük kb. 1400 kecskeméti magyarSzerbiában, Olaszországban, Szi-léziában, Galíciában, az Adriánál,vagy Romániában, Oroszország-ban alusszák örök álmukat. S eb-ben a temetõben is találkozhatunka magyar fülnek idegenül hangzónevekkel, amelyeket 80 év után –kemény munkánk eredményeként– most újra olvashatókká váltak. –

Röviden szeretném elmondani, hogyan jöttek elõ a nevek:magyar, szerb, német, olasz származású fiatalokat sejtet-

ve, a szeretet és az összefogás erejé-bõl, az „ész, erõ és oly szent akarat”nyomán!

Hagyomány, hogy minden évmájus utolsó hetében a Hõsök nap-ján a környezõ iskolák ifjúságánakbevonásával megemlékezést tar-tunk ebben a temetõben is. 2007-ben is így történt, s láttuk, hogy azemlékkövek pusztulása folyamatosés rohamos. Ez nekünk, mint kato-nai hagyományok õrzõinek, elfo-gadhatatlan. Elhatároztuk, hogysaját erõbõl megtisztítjuk a köveketés a neveket újra írjuk. Önkéntesmunkánkat felajánljuk Kecskemétvárosának. A köveken a nevek99%-a olvashatatlan volt, az idõjá-rás okozta repedések, kopásoknagy károkat okoztak bennük. Vas-tag moharéteg fedte legtöbbjüket,hiszen ebben a temetõben 1989 óta


már nincs temetés; e hõsök sírjaibizony igen elhanyagolt állapotbakerültek. Vitéz Fekete Ferenc Zol-tán, Debrecen város vitézi hadna-gya közvetítésével kapcsolat léte-sült a Nemzetõr Szövetség balló-szögi, kerekegyházi, lajosmizsei,kecskeméti tagjaival, ill. MolnárJános nör.dandártábornok úrral,aki katonás, együttmûködõ jó szív-vel és férfi-erõkkel is segítségünkresietett! Ennek nyomán a több má-zsás kõtömböket fondorlatos tech-nikával és kreatív erõkkel a helyük-rõl kimozgatták és szponzori segít-séggel, Polyák tábornok úr gálánsjóvoltából elegendõ kõágyra sike-rült ezeket vissza is helyezni, majdnemzetõrök és vitézek együttmû-ködésével egy hétvégén a mohátólis megszabadítani.

Az ötletek tárháza gazdago-dott. Mivel sem a temetõgond-nokságnak, sem a római katolikusegyháznak nem volt írásos anyagaaz itt eltemetett hõsökrõl, így le-véltári munkával – hála sz ott dol-gozók lelkiismeretes munkájának– megtaláltuk a katonák neveit ésmegkezdõdhetett a sírkövek neve-inek elõvarázsolása., hiszen a ne-vek olvashatatlanok és így azono-síthatatlanok voltak már! Ki a víz-zel való bedörzsölés, ki a homok-szórás híve volt, végül a hypos-ho-mokos-vizes-súrolókefés módszergyõzött – és lassan elõtûntek a be-tûk… A névsorok többszöri egy-bevetése után, mint egy-egy betû-rejtvény álltak elõttünk a sírkö-vek. A megfejtést követõen a ne-veket papírlapokra írtuk, s aztánszorgos és türelmes kezek a filc-tollal elõrajzolt és így életre kel-tett neveket – a kövek véseteit –több heti munkával, maradandófestékkel töltötték ki. A Juniperusfaiskola örökzöldeket adományo-zott, a kõmûvességhez értõ nem-zetõrök a repedések eltüntetésétés a széttört kövek újra éppé tételét vállalták. És a képze-letbeli lánc egyre erõsebb és hosszabb lett egy-egy újabbláncszem nyomán.

És most itt vannak! Itt vannak eltemetett, elfelejtett hõ-seink, frissen, fiatalon, erõsebben, mint valaha. Személyesismerõseinkké váltak. Elõjöttek a megtalált és újrafestettbetûk nyomán, hogy ragyogó példájukkal álljanak elénkjelen és jövendõ küzdelmeinkben, a szeretet és összefogáserejét hirdetõ hagyományõrzõk elé.

1927-ben alakították ki ezt az I.világháborús hõsi parcellát. A kö-zéppontban álló, a feszület elõtttérdeplõ katona alakját ábrázolókompozíciót 1939-ben, a háborúkitörésének 25. évfordulójára ké-szíttették el a szociális Missziósnõvérek, Imre Gábor kecskemétiszobrászmûvésszel. Ennek emlé-két egy tábla örökítette meg. ATörténelmi Vitézi Rend és a Ma-gyar Nemzetõrök táblája a 80. év-fordulón annak állít emléket, hogya Hazáért elesettek példája, áldo-zata nem volt hiábavaló, mert mi, akésõi utódok, ezt az áldozatot ér-tékén õrizzük és emléküket, nevü-ket fenntartjuk! De ezt kérjükmajd az utánunk következõ nem-zedéktõl is!

Köszönetet mondunk mind-azoknak, akik fáradtságot, idõt ésanyagiakat nem sajnáltak, nemeslélekkel hozzásegítettek ahhoz,hogy a 80. évfordulóra ez a parcel-la megújulhasson. Így elsõsorbanMolnár János nör. dandártábor-nok úrnak, aki bölcs derûvel és ha-tározottsággal állt az ügy mellé.Köszönet nemzetõr bajtársaink-nak, akik derekasan, hûséggel ésszakértelemmel tették dolgukat.

Köszönet a Történelmi VitéziRend azon tagjainak, akik – bárlétszámban kevesebben ugyan – dekitartóan végezték munkájukat.Köszönetet mondok mindkét szer-vezet nevében szponzorainknak,akik pénzbeli és egyéb módon se-gítették nemzeti hõseink emlékkö-veinek megújulását. Úgy érzem,hogy egy keveset tettünk azért,hogy a ránk nehezedõ súlykönnyebbé váljon. A mérleg egyikserpenyõjét lehúzó „átoksúly”mellé a másik oldalra „a szeretetés összefogás” ellensúlyával az ész,erõ és szent akarat gyõzelme ismegvalósult ebben a közös mun-kában.

Ezzel átadtunk Kecskemét városának kb. 1320 munka-órát, kb. 1 655 000 Ft értékben, melyet fogadjanak jószívvel.

A hõsi parcellával szemben találtunk rá Révész Istvánegykori tábori püspök úr elhanyagolt sírjára, melynek fel-újítása is megkezdõdött. A sírok beszentelését FarkasLászló érseki helynök úr végezte.

v. Molnár Piroska, dr. Juharosné szkp.


Miskolc – Mikor egy álom teljesülA családon kívül nem sok öröm éri manapság az em-

bert. Hánya-vetett sorsunk van nekünk, fiataloknak. Mun-kahely, lakás... és még sorolhatnám. Ezért gondolom,hogy egy álom hozza csak a megnyugvást, és talán motivál-ja is az embert.

1998-ban költöztünk Hangonyra. Ez egy Ózd környékigyönyörû falu, tele dombokkal, gyönyörû-szép völgyekkel,patakokkal. Nem volt nehéz beilleszkednünk, hiszennagyszüleim is itt laktak, és már valamelyest ismertem is afalut. De most ez valami más volt – rabja lettem a környe-zetnek, a falu hangulatának, az emlékeknek.

Kiköltözésemkor találtam egy fényképet a Hõsök Em-lékmûvérõl… De ez nem is a „miénk”, gondoltuk, hiszenezen Nagy-Magyarország térképe látható – és most eznem így néz ki.

Kimentem megnézni, és rájöttem, hogy ezt sem kerülteel a szocializmus. Bemocskolták az I. világháború hõseit ésbeléjük vetett hitünket!

Abban a percben tudtam, hogy ezen változtatni kell.Egy szép vasárnapon megállt egy autó, kiszállt belõle kétúr. Õk hozták az álom beteljesülését: Nagy Zsolt és TóthVladimir, a Trianoni Emlékmûveket Helyreállító Alapít-vány tagjai. Nagyon hamar egy síkra terelõdött a beszélge-tés – és felpörögtek az események. A polgármester bólin-tott, a képviselõ-testület úgyszintén.

Elkezdõdött a munka: kap-tam jót, de rosszat is. Volt, akimegkönnyezte, volt, aki elítél-te…

Majd elérkezett 2007. má-jus 27. A Hõsök napja. Hango-nyi László polgármester úr be-szédében emlékezésre szólí-totta fel a falulakosságát; helyitörténelmünk átgondolására.

Emlékeztetett Hangonyhõsi halottaira, majd a Tria-nonban megcsonkított Magyarország elvesztett területei-rõl, adatairól beszélt. Fontos tudni ezt azért, hogy mi ma-gunk és gyermekeink tiszta képet kapjanak arról, amit kü-lönbözõ politikai áramlatok másképpen magyaráznak. Eztörténelem! – Majd megköszönte a Trianoni Emlékmûve-ket Helyreállító Alapítvány, a Gömör és Kishont Kulturá-lis és Hagyományõrzõ Egyesület és Kovács Róbert úr se-gítségét, munkáját. Végül polgármester úr ezzel fejezte bebeszédét: „Pünkösdvasárnap van, és kérjük a Szentlelket,világosítsa meg értelmünket.”

Remélem, Fõkapitány úr és Rendtársaim is egyszertiszteletüket teszik a megújult-régi Hõsök Emlékmûvénél.

v. Kovács Róbert Zoltán, Hangony

Észak-Magyarországi Törzsszék

Bemutatjuk Prof. v. Szirmay LászlótProf. v. Szirmay László (Leslie Szirmay) Eger-

ben, a Dobó István Gimnáziumban érettségi-zett 1942-ben, majd a Pázmány Péter Tudo-mányegyetem kémia szakos hallgatója; dip-lomát szerez 1949-ben. Katonai szolgálattalszakította meg tanulmányait 1944–46 kö-zött, s az Egri Jogakadémia hallgatója1943-44-ben. Ajánlólevéllel folytatja tanul-mányait a bécsi Technische Hochschule-ban,fizika-kémia szakon. 1960–62-ben M.S.(Master of Science) vegyészmérnök-képzés aDetroiti Mûszaki Egyetemen. Iowa ÁllamiEgyetem, M.E.(Master of Engineering) -kép-zés: atomenergetikus. Denver (Colorado)Egye-tem vegyészmérnök PhD (Doctor of Philosophy).

Tanulmányai befejezése után 1969–1997-ig egye-temi tanár a YSU (Youngstown, Ohio) Egyetem vegyész-mérnöki karán. Négy évig tanszékvezetõ.

Mintegy 20 éves ipari gyakorlattal rendelkezik, változómûszaki területeken, úgymint: petrokémia, fémelõállítás,atomerõmû-tervezés, csakúgy, mint a kutatás- és üzemel-tetés-technológia Európa és Észak-Amerika területein.Több, mint 100 tudományos publikációja, az USA-ban be-jegyzett 2 szabadalma van. Könyve, az „Atomfúziós erõmû-vek tervezési Alapjai” – Prof. Salvatore R. Pasino méltattav. Szirmay professzor munkáját: Valós elméleti alapelvek-

kel kombinálja gyakorlatot. A látszólag kifogyha-tatlan olajkészletek, – melyek oly drámaian

megváltoztatták a technikai fejlõdést; ezáltaléletünket és történelmünket is – felhasználá-si módjával a Föld elszennyezését sikerültelérnünk! Ez a káros folyamat eddig megál-líthatatlan! Ugyanakkor az olajtartalékokmár csak mintegy 100 évre elegendõek! – Anukleáris fúzió, mellyel v. Szirmay pro-fesszor foglalkozik, a Napban lezajló reak-ció, mely kimeríthetetlen és tiszta energiát

biztosít.Prof. Pasino hangsúlyozza: számos atom-

energetikus, elektromérnök, akiket v. Szirmayprofesszor oktatott, ennek a szaktudásnak kö-

szönhetõen tudott elhelyezkedni és jelentõs pozíció-kat elfoglalni az atomfizika területén.

A Történelmi Vitézi Rendben, törzsszékünk egyik oszlopostagja dr. vitéz Szirmay László atomfizikus, aki ötven (!) évigtartó emigrációból érkezett haza hozzánk Kanadából.

Rendkívül széles látókörû ember, aki idõs kora ellenéreteljes szellemi frissességgel rendelkezik; s aki az atomfizi-ka ma is hasznosítható tudományának ismeretein túl szá-mos Magyarország – és a Magyarság Történetével foglal-kozó könyv szerzõje.

Ig. v. Horváth László tkp.


Közép-Magyarország Keleti TörzsszékénekESEMÉNYNAPTÁRA

(2007. június –2008. február)A központi programok figyelembevételével

2007. jún. 17. – A Gödöllõi Nemzeti Együvé TartozásParkjában fogadták a gödöllõi térség hagyományõrzõ lo-vasai az Árpád év kapcsán az Árpád fejedelem halálának

1100-ik évfordulójára szervezett történelmi lovaszarán-doklat résztvevõit. A lovasok Vereckérõl hozott föld, vízés vadvirág „ereklyéket” adtak át a város polgármesteré-nek, aki a város szalagját kötötte a csapat zászlajára.Törzsszékünk lovas egysége az érkezõkhöz hasonló,hon(vissza)foglalás öltözékét idézõ hagyományõrzõ ruhá-zatban vett részt a felemelõ eseményen.

2007. jún. 23. – A nyári napfordulón Veresegyházánrendezett „Szentiváni Vígalom” szép példája annak, hogymég egy népies vígasság közepette is lehet hiteles magyar-ként szerepet vállalni és a rendezvénynek nemzeti jellegetadni. Lehet a mesében a király magyar, sõt a turulnemzet-ség tagja, a királyi udvartartás zászlói lehetnek történelmimagyar zászlók, a kisdobostól és az apródtól a lovászig ésaz udvarhölgyig a mesében is lehet mindenki egy kicsitmagyar. A királyi beszédben pedig szóba jöhet az istenhit,a másik személyétõl független önzetlen segítség, a család

és a haza védelme és bizalom a jövõben akkor is, ha a ve-tésben a búzavirág helyett vadszegfû kezd nõni.

Egy vitézi család, Bárány István nemzetes úr, mint ki-rály, a fia ifj. Bárány István, mint lovász, a feleség Bárány-né vitéz Antal Terézia mint apródunokáival körülvettkirályasszony idén is felvállalták ezt a meseformába bújta-tott fontos szerepet.

2007. július – A Károlyi Család úgy határozott, hogy afóti kastélyon elhelyezett Károlyi Mihály –emléktáblát le-veszik és e helyre az Újpest községet (1840) megalapító ésa fóti templomot (1855) építtetõ gr. Károlyi István emlék-tábláját helyezik el. Az emléktábla-avató ünnepségen aT.V.R. díszegysége is részt vett.

2007. júl. 8. – A moldvai Lészpedrõl tanáraikkal együtt21 csángó magyar diákot hívott meg a Gödöllõi ÉrtékvédõEgyesület. Az egy hétig Magyarországon tartózkodó, ma-

gyarul beszélõ, de írni már nem tudó gyerekeket a városbalatonlellei üdülõjében is vendégül látták. Tanáraik sze-rint a magyar környezetben a gyerekek magyar szókincseegy hét alatt is rengeteget fejlõdött. A gyerekeket törzs-székünk képviselõi is fogadták Gödöllõn. Üdültetésüket a


Történelmi Vitézi Rend is támogatta, amit a vendéglátóegyesület szép levélben köszönt meg.

2007. júl. 14. – Közép-Magyarország Keleti és NyugatiTörzsszékeinek vitézi eskütételére, a Gödöllõ-Mária-besnyõi Kegytemplomban került sor. Az eskütételhez kül-sõségeiben is méltó eseményen résztvett fõkapitányunk ésa Vitézi Szék több tagja mellett a város polgármestere ésalpolgármestere is. A Keleti Törzsszék új zászlajának fel-szentelésére is sor került, a zászlószalagokat, mint zászló-

anya, vitéz Wittner Mária, továbbá Gáspár István, a Kegy-templom plébánosa és dr. vitéz Bucsy László törzskapi-tány kötötte fel. A zászlót ezalatt ifj. vitéz Bárány István és„Horthy Miklós katonája”, a tordai csatát is végigharcolóvitéz Pántis István segített tartani, akinek az eskü kapcsánírt levelét külön közöljük. Az esküt tevõk, hozzátartozóikés a törzsszék nagyszámban megjelent tagjai az eskütételután megkoszorúzták a máriabesnyõi temetõben nyugvógróf széki Teleki Pál miniszterelnök, vitéz Szabó Pius fe-rences szerzetes és Ivánka Imre 1848-as honvéd ezredessírját.

2007. júl. 21. A hon(vissza)foglalást idézõ „Pusztai Né-pek Lovasviadala” elnevezésû, Szadán rendezett lovasver-seny fõ szervezõi, Czapp Béla VRNT vitézi hadnagy és vitézLégrádi Lilla rendtársaink. Mindketten elhivatott módonfoglalkoznak fiatalokkal, nemcsak a lovassportra, hanembecsületre, kitartásra és magyarságra is oktatva õket. A fia-tal és idõsebb lovasok, valamint a nézõközönség magyar-ságtudatát is elmélyítõ, kifejezetten magyaros lovaspróbák,

mint pl. a kelevézhajítás, akoszorúszúrás, a törökfejvá-gás és teherhúzás elõtt a ver-senyt a Keleti Törzsszéktörzskapitánya az alábbiak-kal nyitotta meg:

„Amikor az eurázsiaisztyeppéken, majd a Kár-páthazában élõ eleink ruhá-zatát idézõ öltözetben, ék-szereik, tarsolyaik, fegyve-reik másolatát viselve jele-nünk meg, akkor elkötelezzük magunkat egy olyan ma-gyar hagyomány mellett, amelyet évszázadokon át igye-keztek meghamisítani, eltagadni elõlünk.....

Mégis az évszázados, magyarellenes hamisság burkaalatt mindig maradtak olyan túlélõ, rejtõzködõ magyar„magok”, mint Ti, akik hirdetni és továbbadni voltak ké-pesek a szkita–hun–avar–magyar történelemfolytonossághagyományát....

A maihoz hasonló rendezvények nagyon sokat segíthet-nek a tájékozódásban, a magyar összefogásban, az önvé-delmünkben. Ezért tartsátok egyre szorosabban a zászlóés a kelevéz nyelét, a szablya markolatát!”

2007. aug. 20. Történelmi Vitézi Rend törzsszékeinek lát-ványos együttmüködéseként Rendünk és a 64 vármegyezászlói valamint történelmi zászlók alatt vettünk részt a Bazi-lika elõtt a Szent Jobb körmenetet megelõzõ nagymisén és avihar miatt csak röviden és jelképesen megtartott körmene-ten. Talán nem tévedünk, ha úgy gondoljuk, hogy a zord idõellenére is kitartó, mintegy 150 fõs rendezett vitézi egysé-


günknek döntõ szerepe volt abban, hogy a Szent Jobbotesernyõk alatt is kihozták a térre. A bõrigázás ellenére vala-mennyi rendtársunk úgy vélekedett, hogy jövõre ugyanígykell kiállnunk, talán azért is, mert a szakadó esõben a kapu-aljakban menedéket keresõk énekében reményt keltõ erõtérezhettünk... „éljen a magyar szabadság, éljen a haza!”

2007. aug. 23. A gödöllõi Szentháromság Templom ésKözösségi Ház felszentelési ünnepsége alkalmával a Tör-ténelmi Vitézi Rend és a Magyar Nemzeti Lobogó Társa-sága egy nemzeti és egy pápai zászlót ajándékozott az újtemplomnak.

2007. aug. 25. A Gödöllõi Királyi Kastély parkjában agödöllõi térség vitézei közös megemlékezést és koszorú-

zás tartottak vitéz Nagybányai Horthy István kormányzó-helyettes szobránál, 1942. aug. 20-án történt halálának 65.évfordulója alkalmából. Megemlékezõ beszédet mondottvitéz Koós Ottó, vitéz Szentgyörgyi Dezsõ és dr. vitézBucsy László. A kormányzóhelyettes egykori repülõokta-tójának fia ifj. vitéz Fejes István is részt vett a megemléke-zésen. A tragikus repülõbaleset (?) helyszínérõl készült,Gödöllõn elõkerült archív felvételeket törzsszékünk ez al-kalommal mutatta be.

2007. szept. 15. A Belvárosi Templomban a TörténelmiVitézi Rend vitézavatása során törzsszékünk vitézi állo-mánya 29 fõvel bõvült. Közülük 3 rendtárs saját jogon, 12fõ várományosi jogon avattatott fel, 14 fõt pedig a Nem-zetvédelmi Tagozatba fogadott rendünk fõkapitánya. Az

avatás után hangulatos dunai hajóúton és bajtársi ebédenvettünk részt.

2007. okt. 17. Az Aranybulla kinagyított képe, a VitéziRend zászlaja továbbá a szervezõpártok és civil szerveze-tek jelképei alatt széleskörû nemzeti összefogással ren-dezték meg „A magyarok emberi méltóságáért és emberijogaiért!” címû elõadást.

A Gödöllõi Petõfi Sándor Mûvelõdési Központ zsúfo-lásig megtelt színháztermében a Civil Jogász Bizottság ré-szérõl dr. Morvai Krisztina, az Emberi jogi, kisebbségi, ci-vil és vallásügyi Bizottság részérõl Ékes Ilona országgyûlé-si képviselõ volt az elõadó. Az esemény egyik moderátoradr. vitéz Bucsy László törzskapitány volt, aki az est során a2006-os rendõrterror áldozatai támogatására összegyûj-


tött 146 000 Ft adományt eljuttatta az Október 23. Bizott-ság Alapítványa részére.

2007. okt. 22. A Történelmi Vitézi Rend zászlós dísz-egységeként vettünk részt a Magyarok Házában azon arendezvényen, amelyen az 1956-os Magyarok Világszö-vetsége a forradalom és szabadságharc 50. évfordulójáraalapított emlékéremmel, Rendünk pedig a Történelmi Vi-tézi Rend Nemzetvédelmi Keresztjével tüntette ki a CivilJogász Bizottság tagjait. A kitüntetéseket vitéz Wittner

Mária, vitéz Hunyadi László fõkapitány és vitéz DékányÁgoston országos törzskapitány adták át.

2007. okt. 30. A Magyarok Világszövetségével és a Ma-gyar Nemzeti Lobogó Társaságával közösen szerveztükmeg Kéri Edit és Körömi Teréz „Kik lõttek a Kossuth té-ren ’56-ban?” címû könyvének bemutatóját és a témávalkapcsolatos elõadást a Gödöllõi Városi Könyvtárban.

2007. nov. 10. A Magyarok Világszövetsége, a MagyarGárda és számos hagyományõrzõ szervezet képviselõivelközösen hajdani vármegyéink zászlóival vettünk részt aPátyi Hun–Magyar Hagyományõrzõ Egylet Árpád fejede-lem halálának 1100-ik évfordulójára is emlékezõ emlék-oszlop- és szoboravató ünnepségén. Az oszlopon õseinkszent madara, a vitéz Csák Attila rendtársunk által újszerûfelfogásban, rendkívül összefogottan és erõt sugárzóanmegmintázott kerecsensólyom látható.

2007. nov. 17. Az õszi tereplovaglások egyikeként, im-már hagyományosan rendezzük meg az ún. „Szent Lászlólovaglást”, melynek egyik célállomása a mogyoródi dom-bon álló, Makovecz Imre tervezte kilátó, ahonnan csodá-latos körpanoráma nyílik. Ezért nemcsak a hagyományõr-zõ lovasok, hanem gyalogos rendtársaink, ismeretségi kö-

rük és nemzeti érzelmû „civilek” is szívesen vesznek résztaz eseményen, mely mindig a kilátóban lévõ hatalmasSzent László szobor elõtt elmondott Magyar Hiszekeggyelkezdõdik. A kilátó „oldalkápolnájában” álló szobor mel-lett évek óta láthatók a törzsszékeink által adományozottvitézi, árpádházi és nemzeti zászlók.

2007. nov. 22. Az õszi állománygyûlés évente a törzs-szék legnagyobb létszámú és legfontosabb összejövetele,melyen a részvételt nemcsak kötelességnek, hanem becsü-letbeli ügynek is tekintjük. A személyi, szervezeti és pénz-ügyi információk és utasítások mellett megtörténik az


újonnan felavatott rendtársak bemutatkozása, és vitéziigazolványaik, valamint díszes vitézi oklevelük átvétele.Megtisztelõ, amikor kiemelkedõ rendi szolgálatot végzõrendtársaink kitüntetésére kerül sor a területi törzskapi-tány által felterjesztett indoklás és javaslat alapján. Ez al-kalommal a fõkapitány úr vitéz Pántis István nemzetes úr-nak ezüst, Fejéregyházi Kornélia VRNT és dr. KardosGábor VRNT nemzetes rendtársainknak pedig bronzérdemkeresztet adott át. A megérdemelt kitüntetésekhezezúton is gratulálunk.

2007. nov. 24. A Magyar Vidék 56-os Szövetség szervezé-sében avatták fel a Csömörrõl emigrációba kényszerült dr.Dömötör Tibor amerikai-magyar református püspök em-

léktábláját a Gloria Victis emlékmû falán. A Rendünkettörzsszékünk 3 tagú koszorúzó díszegységgel képviselte.

2007. dec. 5. A gyászos emlékû 2004. dec. 5-i népszava-zás évfordulójára – a Kossuth tériek 444-ik tüntetési nap-jára szervezett megemlékezést a Magyarok Világszövetsé-ge. A nemzetvesztõ Károlyi Mihály szobránál tervezetteredeti helyszínt azonban kordonnal kerítette el és védte aregnáló hatalom. Az eseményre így – számos rendtársunkrészvételével az Olimpiai Parkban került sor, ahol vitézHompoth Zoltán, az MVSZ Pest megyei elnöke, törzsszé-künk vitézi alhadnagya is beszédet mondott.

2007. dec. 6. Az évente megrendezett évadzáró tereplo-vaglásunk alkalmával a többi lovasokhoz hasonlóan anemzetes hölgyek és urak is Mikulás és Krampusz jelmez-ben lovagoltak Barta Zsolt VRNT rendtársunk vendéglá-tó mogyoródi lovastanyájára. A gyerekek és idõsebb lova-sok számára is ez a térség egyik legfelszabadultabb és leg-kedvesebb lovasrendezvénye.

2007. dec. 7. Az 1956-os Pesti Srác Alapítvány PongrátzGergely Érdemérmeket adott át a Corvin Filmpalota Já-vor Pál termében. A kitüntetéseket vitéz Wittner Máriátólés Trencsényi Lászlótól, az Alapítvány elnökétõl vette át –többek között – Gyarmati Dezsõ, Grosics Gyula és VanekBéla. A rendezvény zászlódíszét törzsszékünk biztosította,képviseletünkben Czapp Béla VRNT vitézi hadnagy je-lent meg.

2007. dec. 8. – A Szent Korona Szövetség hagyományosévzáró, hálaadó szentmiséjén a budai, pesti, KÖMA nyu-

gati törzsszékkel együtt Rendünk zászlós díszegységébenvettünk részt a Mátyás Templomban.

2007. dec. 16. Dr. vitéz Bucsy László tkpt. a 4. sz. válasz-tókörzet – egyben Gödöllõ – országgyûlési képviselõjénekFogarasiné Deák Valériának nyilvánosan adott át írásbelifelszólítást arra, hogy dec. 17-én, a Parlament elé kerülõegészségügyi törvényt választói és az ország tényleges ér-dekeinek megfelelõen ne szavazza meg. Az MSZP-s kép-viselõasszony azonban kijelentette, hogy „igen”-nel fogszavazni, és ezt meg is tette.

2007. dec. 21. Talán hagyomány is lehet abból a télinapfordulón elsõ ízben megvalósított „szertartásból”,melynek lényege, hogy a legrövidebb és legsötétebb nap


estéjén – szép idõben egymást is látva – „kigyúlnak a ma-gyar tüzek” a magas dombokon és hegyeken.

A híradás õsi formájára emlékeztet az a Fénypatak név-vel illetett, az eljövendõ több fényt, világosságot, a hivõkszámára akár Jézus születését is jósló tûzgyújtás, mely egy-szerre történik például a Bakonyban, a Pilisben és a Bör-zsönyben. Rövid imádság után, bízva a magyarság sorsá-nak jobbrafordulásában, falat kenyeret, csipetnyi sót és jómagyar bort osztva magunk is hatalmas máglyát gyújtot-tunk.

2008. jan. 5. Posztumusz rendtársunk, Wass Albert szü-letésének 100. évfordulóján, mûveinek felhasználásávalGödöllõ városa és Gödöllõi Református Líceum felemelõmûsoros megemlékezést és koszorúzást rendezett. Az ese-ményrõl, melynek védnöke a Történelmi Vitézi Rend volt,

a helyi sajtón túl hírt adtak a Nemzetõr és a Honlevél címûlapok is. A mûsorban felléptek Maczkó Mária és dr.Bucsyné Prém Katalin VRNT rendtársaink, és a koszorú-zás során az író szobra mellett is rendtársaink álltak dísz-õrséget. A köztéri szobor bronzosított, gipsz másolatát aszobor állításában élenjáró törzsszékünk nevében a terü-leti törzskapitány, A Magyar Nemzeti Lobogó Társaságá-nak képviselõje, valamint a szobor alkotója adománylevél-lel a Református Líceumnak adományozta.

2008. jan. 6. A Szent Korona hazatérésének 30. évfor-dulóján a Magyar Koronaõrök Egyesületének kezdemé-nyezésére, Liszt Koronázási Miséjével hálaadó istentiszte-letet tartottak a Budavári Mátyás Templomban. A Koro-naõrség a fõoltárnál, a Nagyboldogasszony feje felett lévõ

– II. János Pál pápa ál-tal is megáldott – SzentKorona másolatnak álltdíszõrséget, törzsszéke-ink 22 fõbõl álló köpe-nyes egyesített vitézidíszegysége pedig aszentélyben vonultattafel a történelmi zászló-kat. A templomot meg-töltõ hívek mellett szá-mos lovagrend és szer-vezet képviseltette ma-gát, a meghívott közjogiméltóságok nem jelen-tek meg. A MagyarokVilágszövetségéneklapja, a Honlevél dr. vi-téz Bucsy László cikkével és nagyméretû színes fotómon-tázzsal emlékezett meg az eseményrõl.

2008. febr. 10. A vitéz nagybányai Horthy Miklós Kor-mányzó Urunk emlékére tartott nagymisén a Baziliká-ban törzsszékeink egyesített díszegysége vonult fel a Tör-ténelmi Vitézi Rend vitézi és történelmi zászlóival. AHorthy Miklós Társasággal való kifogástalan kapcsolat-tartásért és a díszegység szervezésével kapcsolatos szol-gálatért vitéz Szilasi-Horváth Csaba székkapitány urat il-leti köszönet.

Az eseménynaptárt azzal a céllal is közöltük, hogy rá-mutassunk arra, hogy a Történelmi Vitézi Rend „hivata-


los megjelenésein túl” mindennapi életünkben és a köz-élet legkülönfélébb területein is van lehetõségünk magyarföldön valamiféle „ magyar missziót” végezni és a vitézi ér-tékrendet felmutatni.

Az eseménynaptárt összeállította:

Dr. vitéz Bucsy Lászlótörzskapitány

KOMA Keleti Törzsszék

Fotók:Ifj. v. Bárány István, Bárány István VRNT, dr. v. Bucsy-

né Prehm Katalin VRNT, Koczkás Erzsébet, Papp Tibor,Samuné Tusor Mária, Szabadi Attila, Szitkei AdriennVRNT, v. Tolnai Eta

Dr. Erdõ Péter bíborosnemzetközi tevékenysége

II. Alekszij Moszkvaés egész Oroszországpátriárkája 2007. június15-én fogadta Erdõ Pé-ter bíborost, Magyaror-szág prímását, aki e talál-kozón Szent István-erek-lyét ajándékozott az or-todox egyháznak. SzentIstván még az egyházsza-kadás elõtti idõben élt,„az egységes keresztényegyház szentje, akitszentté avatott a Kons-tantinápolyi Pátriárkátusis.” – emelte ki dr. Erdõ Péter. II. Alekszij a bíborosnakegy nyugati hagyomány szerint készült püspöki keresztetadományozott.

A neves találkozóra az ortodox-katolikus konzultációsorán került sor.

„Ez az együttmûködés éppen a keresztény gyökerû európaikontinensen rendkívül fontos, amit most sajnos elfelejtenek,sõt megcsúfolnak. Éppen Európában érezni különösen erõsenazokat a kísérleteket, hogy a társadalmakra kizárólagosszekuláris gondolkodásmódot és életmódot kényszerítsenek, avallást pedig a társadalmi folyamatok szélére szorítsák.” –nyilatkozta az Orosz Ortodox Egyház elöljárója.

II.Alekszij hangsúlyozta, hogy a két egyház közös állás-pontja a globalizációról, a vallás társadalmi szerepérõl, aszemélyiség jogairól és méltóságáról, a családi értékekrõl,a demográfia és a bioetika kérdéseirõl gazdagítja azegyüttmûködést, mely révén egyre gyakrabban sikerülmegtalálni a hatékony közös tevékenység formáit az egy-házak között és az ENSZ-ben is.

Magyarországi vonatkozásban a pátriárka kihangsúlyozta:testvéri jellegû a két egyház viszonya, ebben pedig jelentõs szere-pe van dr. Erdõ Péter bíborosnak. „Meg vagyok gyõzõdve arról,hogy e kapcsolatok elõtt nagy jövõ áll, figyelembe véve azt atényt, hogy jelenleg Ön a Római Katolikus Egyház legfiatalabbbíborosa. Isten segítségét kívánom Önnek munkásságában.”

Magyarország prímása kifejtette: „Az ortodoxok és akatolikusok közötti együttmûködés fõ céljának a keresz-tény értékek európai megújulását tekinti. Magyarországés Oroszország együttmûködésével kapcsolatban arrólazólt, hogy a kommunista ideológia bukása után Oroszor-szág világban betöltött szerepének pozitív átértékelésénekvagyunk tanúi.”

Az érsek meleg szavakkal emlékezett vissza a pátriárka1994-es magyarországi útjára.

Erdõ Péter bíboros meghívta II. Alekszij pátriárkát, lá-togasson el újra hazánkba.

Az egyházak szerepe és feladata korunkban rendkívülösszetett. Üdvözöljük a diplomáciai kapcsolatok e legma-gasabb szintû megújulását, mely új, sokrétû kapcsolatokkibontakoztatását feltételezheti, s tartalmában hozzájá-rulhat a közös célkitûzések megvalósításához.

(Forrás: Moszkvai PatriarchátusKülsõ Egyházi Kapcsolatok Osztálya)


KÉPES BESZÁMOLÓKormányzó úr

újratemetésének évfordulója

Kenderes, 2007. szeptember 14.A Történelmi Vitézi Rend nagy létszámmal vett részt

alapítónk, vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úrújratemetésének 14. évfordulóján.

A Történelmi Vitézi Rend legnagyobb eseménye a vitéz-avatás. Minden 10. évben Kenderesen tartjuk Rendünk-nek e legnagyobb, legjelentõsebb rendezvényét.

2008. szeptember 6-án, szombaton, 10:30-kor Rendünkleendõ vitézeinek ünnepélyes avatására kerül sor Kende-resen.

2008. szeptember 7-én Kormányzó úr újratemetésének15. évfordulója – Emlékünnepség Kenderes, reformátustemplom. Kérjük Rendtagjainkat, részvételi szándékukatelöljáróiknál jelentsék.

Szent Imre-emléknap,Soltszentimre

Hívunk és várunk minden Rendtársunkat a már hagyo-mányos Szent Imre megemlékezésre, Soltszentimrére2008. szeptember 12-én, pénteken. István király fia halálá-nak feltételezett (bizonyított)helyén, ahol templomotemeltek eleink, Péli Zoltán Gábor helytörténész számolbe kutatásairól, s napsütéses idõ esetén igen érdekes ter-mészeti jelenségnek is szemtanúi lehetünk.

Igaz történelmünk megismerése a fiatalabb generáció-nak is kiemeltenfontos! – várjuk te-hát a családok je-lentkezését. A sza-bad térségben íjá-szat, s egyéb érde-kes program várbennünket.

Jelentkezés aszerkesztõség elér-hetõségein.

Fotó:Koczkás Erzsébet

V.T.

KoszorúzásTisztelgés a Szent Imre-keresztnél


Fõkapitány úr megnyitotta az állományülést v. Csoknyay Jenõ ny.szds. történelmi visszaemlékezést tartott Magyar-ország orosz megszállásának elõzményeirõl és körülményeirõl

Budai állománygyûlés, 2007. november 11.

Rendtársainknak szeretettel gratulálunk, nagyon jóegészséget kívánunk. Feladataink sokrétûek, s számítunktovábbra is konstruktív gondolataikra, tettrekészségükre.Köszönjük v. Béres Ferenc helytállását, melyet tisztelettelkérünk a jövõt illetõen is.

Megköszönjük v. Miklósi Zsolt Miklós törzskapitány úrmindeddig kifejtett lelkes és építõ munkáját, mellyel nemcsak Buda Törzsszékének, de egész Rendünknek egységétés erõsödését szolgálta. Kérjük Isten áldását további éle-tére, munkájára. Várjuk mielõbbi aktív közremûködésétRendünk ügyeinek intézésében. Rendezvényeink, ünne-peink nem zajlottak nélküle: szervezésével, katonai fe-gyelmével, rendszeretetével állt az ügyek mellé. Személyi-

ségének kisugárzása, szívének meleg baráti érzése min-denkit barátjává tett. Kitüntetése elismerése mindannak afáradhatatlan munkának, melyet a Történelmi VitéziRend épülésére tett. Az elõttünk álló idõszakok sem te-kinthetõek sokkal egyszerûbbnek, mint azok, melyekremár „csak” emlékezünk. Számítunk Törzskapitány úrenergiáira, gondolataira és az eddig megszokott tettre-készségére.

Ahogy már annyiszor mondtuk: „Ha Isten velünk, ki le-het ellenünk?”

Szeretettel köszönti törzskapitányát

v. Hunyadi László fõkapitány

A díszes oklevelek átvétele

Kitüntetések átadása: v. Miklósi Zsolt Miklós Buda törzskapitánya részére a Történelmi Vitézi Rend arany Nemzetvédelmi Keresztjét, v. BéresFerenc Buda szkp. részére a Történelmi Vitézi Rend ezüst Nemzetvédelmi Keresztjét adományozta v. Hunyadi László fõkapitány úr


1956 emlékezeteSzoboravatás

Felavattuk Kossuth Lajos kormányzó, v. NagybányaiHorthy Miklós kormányzó úr, v. Wass Albert író, SzabóDezsõ író szobrait, melyek a Hazatérés templomának elõ-terében kerültek felállításra.

Nemzeti imánk a Hazatérés templomában. Ünnepi beszédet tartott: id.Hegedûs Lóránt püspök úr.

Az ünnepi szónokok, mûvészek és díszvendégek, a T.V.R. elöljárói azErdélyi Gárda díszegységével.

Ezrek a Corvin-közben, zászlók erdejében.

v. Kellner Lajos és a lyukas zászló… „Töretlen hittel, ember – és magyar.”

Corvin-köz

„Ez a magyar erdõ, ez a mi Hazánk,

ezt járjuk, az avarban néha megállunk,

novemberi õszre gondolunk, és azt mondjuk,

hogy megérte, csodálatos volt,

tõlünk tanult valamint,

ha tanult – a világ.”

v. Végvári Vazul


A kegyelet lángjait az unokák és az akkori idõket átélt nagyszülõkgyújtották

Mány 1956-os emlékünneppillanatai

Emlékezés a forradalom és szabadságharc hõseire. Azemlékmûvet alkotta: v. Csák Attila hadnagy. Ökumenikusistentisztelet a református templomban a T. V. R. díszegy-ségével.

Kovács Gitta az akkori fiatalokra emlékezik

A 301-es parcellánálA november 4-ei megemlékezésen ünnepi beszédet

mondott v. Dékány Ágoston országos tkp., imát mondottErdélyi Takács Istvántkp., Pitti Katalinmegrendítõ- és fel-emelõ énekmûvésze-te: a Hõsökért – s éret-tünk, magyarságun-kért; Kovács Gitta sza-valt – õ a legifjabbakközül: a fiataloknak emártírok áldozata mu-tatja: mit jelent nagyidõkben az igaz helyt-állás!

Fotó

k:K

ocká

sE

rzsé

bet,

v.To

lnai

Eta


Csak a szépre emlékezemJártunk Kassán, holRákóczi várt.Csíksomlyón Szûz MáriaVigyázott ránk.

Szent Erzsébet, Patak nagy szülöttje800 éves ünnepéreA Szent Korona jelenléteJelzi, hogy Õ is azÁrpád-ház királyi vére.

Zebegénynek büszke bérce,Hirdeti milyen gyilkos isA trianoni béke.Furcsán hálás Európa népe,Hisz értük is hullottSok-sok magyar vére.

Kenderes, hol a mindenkitÖsszetartó szeretet terem.

Magyarország, Erdély Felvidék van itt jelen.A kastély, a templom,a kripta fényea történelmet megidézte.

Szeptember, az avatások havaHol jelen van a vitézek java.Büszkén száll az eskü szava.Csattan a pajzs érces hangjaFelvillan Horthy Miklós kardja.

Erdély népe, hõs vitézeka hûségnek példaképe.Ezer éve állnak a vártánSorsuk jóra fordulását várván.

2007. október 13.v. Madaras Ágnes v. hdgy.

KANADATörténelem közelrõl

v. Detre Gyula László MHBK, emeritus fõcsoportveze-tõ, a Történelmi Vitézi Rend Kanada országos tb. törzs-kapitányának visszaemlékezései

Ajánlom családomnak, édesapámnak, v. Detre Gyulaállami népiskolai tanító 50 éves mûködése emlékére, bará-taimnak és kiegészítésül a történetíróknak az 1944–45-ös„zivataros idõk” politikai eseményeibe csöppent szemtanú-ként.

Bevezetõ„Ahogy most 87 évesen visszatekintek a múltra, annak

megannyi jó és kevésbé jó, de mindenképpen karakter-formáló eseménye mellett két fontos vezérfonal volt éle-temben. Az egyik a katonaélet, a másik pedig tagadhatat-lan nagy vonzódásom a gyengébb nemhez. A következõk-ben olyan idõkrõl számolok be, amiknek mára igen kevésszemtanúja maradt. A leírt események egyike-másikahollywoodi filmtémának is beillene és többen közületektalán elképzelhetetlennek tartjátok majd, pedig így volt,ez volt a valóság.

A leírtakból megismerhetitek családunk történeténekegy élõ szakaszát, amibõl végeredményben ti is fakadta-tok. Ezen kívül magyarságszolgálatom hosszú évtizedei isköteleznek a beszámolóra. Mindez a magyar történetírás-nak fontos lehet, hiszen azokról a sokáig tudatosan takar-gatott magyar történelmi eseményekrõl szól, melyek kato-nai szolgálatom évei és az 50 éves emigrációs munkássá-gom alatt történtek.

v. Radnóczy Antal a Vitézi Rend fõkapitánya törzskapitányaival (2002)


Valamikori szemtanúként – úgy érzem – meg kell szó-lalnom és a magyar történetírást olyan momentumokkalkiegészítenem, amirõl nem sok információ forog közké-zen. Elsõsorban a katonai szolgálati idõmre gondolok, aztesetleges hiányzó adatokkal megvilágíthatnom és amivel a„magyar történetírás adósa vagyok!” – ezzel egyben néhaiGábor Áron író kérését teljesítem. A felhívás a CaliforniaiMagyarság-No. 29, 1979. júl. 20-i számában jelent meg.

A könyvbemutatón a szerzõ szavai:Kedves Rendtársaim! Köszönöm vitéz Hunyadi László

fõkapitány úr meghívását és részvételét azoknak, akik maitt vannak ezen a baráti-rendtársi összejövetelen.

Õszinte elismerésemet és köszönetemet szeretném tol-mácsolni magam és a kanadai rendtársak nevében vitézHunyadi László fõkapitány úrnak és a mellette dolgozóvezetõségnek, hogy hûségesen kitartottak a TörténelmiVitézi Rend mellett és nem hallgattak a „szirén” hangok-ra, hanem hûségesen, kimagasló munkájukkal gazdagítot-ták, még erõsebbé formálták Rendünket.

Jólesõ érzéssel jöttem közétek, mint olyan, aki 57 évedolgozott együtt az emigrációban a volt katona bajtársa-immal az MHBK-ban, vagy késõbb, rendtársaimmal aVitézi Rendben.

A most megjelent Történelem közelrõl címû vissza-emlékezéseimben idézem: „Mindig jó ügy érdekében har-coltam, a Választott útról másfelé le nem tértem, Hitemet,eskümet megtartottam. Isten segítségét kérem továbbiéletemre.” – Mindezeket köszönhetem szüleimnek, a gim-náziumban cisztercita tanáraimnak és a Ludovika Akadé-mián kapott nevelésnek.

Valamikor 1944–45-ben, az úgynevezett „zivatarosidõkben”, mint m. kir. fõhadngy. fiatalon, szemtanúkéntcsöppentem bele az akkori eseményekbe. Ezt írtam megkönyvemben, melyet úgy érzem, le kellett, hogy írjak,meg kellett szólalnom és a magyar történetírást ki kellettegészítenem személyes élményeimmel, amirõl nem so-kan tudnak, vagy egyáltalán le nem írtak eddig. Úgy érez-tem, hogy a külhonban, a magyarság szolgálatára magyarhazánknak szüksége van. Itt különösen az MHBK-ban ésa Történelmi Vitézi Rendben vállalt közösségi munkáragondolok. Megkíséreltük tisztára mosni azokat a folto-kat, melyeket elkövettek a múltban és elkövetnek most isúgy itthon, mint az ország határain kívül megjelent újsá-gokban.

Ahogy az éveink repülnek felettünk, odakint mindigerõsebb bennünk a hovatartozás érzése... Magasztos büsz-keség tölt el, hogy magyarnak születtünk. Annak a Nem-zetnek vagyunk fiai, mely Árpádot, Hunyadi Jánost adotta világnak, melyet évezredek óta elesett hõsei szellemetáplál és éltet, s melyet ez a szellem éltetni fog idõtlen idõ-kig. A Történelmi Vitézi Rendnek ez is a feladata, ezt aszellemet fenntartani!

Sokszor manapság összeszorul a szívünk, mikor a maiitthoni politikai rendszerben Hazánk jövõjére gondo-lunk... De mégis hiszünk és bízunk itthon és odakint. Míg akórus a Mátyás templomban szívbõl énekli a „Boldog-asszony Anyánk” megrázó szavait, vagy a debreceni nagy-templom orgonáján még nem hal ki a „Tebenned bíztunk”fenséges dallama, addig igenis remélnünk kell és hinnünkkell, hogy lesz feltámadás.

Megismétlem és felhívom a figyelmeteket arra a mon-datra, melyet vitéz Radnóczy Antal, a Történelmi VitéziRend fõkapitánya temetésén, kegyelettel emlékezve: Õirányt mutatott, és azt meg ne másítsátok!

v. Detre Gyula tb.tkp.Kanada

v. Detre Gyula tb. tkp. átveszi fõkapitány úrtól a TVR arany érdemke-resztjét

Kellemes találkozás Budapesten

1025 Budapest, Csalán u. 34.Telefon: 200-1973Bankszámlaszám:10700378-27035304-51100005Adószám: 18109386-1-41Nyilvántartási szám: 8738

Kérjük Rendtársainkat, a Vitézi Tájékoztató kiadásá-hoz – anyagi lehetõségeikhez mérten – szíveskedjenekhozzájárulni. Szívesen vesszük hirdetések elhelyezésénekkérését.

Hirdetésre vonatkozó szerzõdésünket elküldjük; azalapítványi támogatásról kérésre igazolást küldünk.


KANADA

Bajtársait keresi az egykori forradalmár

Vitéz Potocska János szkp. visszaemlékezéseAz 1956-os forradalmi események emléke sokakban ma

is eleven él. Különösen azokban az emberekben, akikrészt vettek a harcokban. Vitéz Potocska János Kelet-Kanada székkapitánya 76 évesen mesélte el történetét.

– Három hónappal a forradalom kitörése elõtt jöttemel Pomázról, ahol állami gazdaságban agronómuskéntdolgoztam. Közelebb akartam kerülni szüleimhez, ezértBékéscsabára költöztem. Akkormár nagycsaládos voltam, s mivelnem találtam a szakmámban mun-kát, ezért a jaminai téglagyárban,mint fûtõ helyezkedtem el – mond-ta bevezetõjében Potocska úr. –Ezen a munkahelyen ért utol a for-radalom. Annak másnapján többhelyi üzemival együtt kivonultunka Kossuth térre, majd átmentünkaz akkori Pártház elé. A tömegbenvalaki megemlítette, alakulóbanvan egy forradalmi harci csapat.Éreztem: nekem ott a helyem, ésjelentkeztem. Ez a csapat a Kazin-czy utcai, volt híradós laktanyábanvolt. Toborozójuk – mivel akkor 26éves négy gyermekes családapavoltam – többször is rákérdezett je-lentkezési szándékom komolyságá-ra. Bár a gyõzelmünkre nem voltsemmiféle garancia, ennek ellené-re én részese akartam lenni a forra-dalomnak, így megkaptam azegyenruhámat. Ezek után jelent-keznem kellett a békéscsabai Petõfi utcai iskolánál, a fõ-parancsnoknál.

– Hány önként jelentkezõvel találkozott az iskolában?– Az iskolában háromszázan lehettünk. Szalmazsák

volt a fekvõhelyünk és a fegyvernemekkel ismerkedtünk.A fõparancsnok kikérdezett katonai múltamról, közöltemvele, hogy a Honvéd Kossuth Akadémiát is elvégeztem.Ott helyben szakaszparancsnoki beosztást kaptam, és fel-adatként harminc fiatal diákot rám bízott, mutassam megnekik a fegyverek kezelését. 3-án szabad éjjelt kaptam, dea visszaérkezésem reggelén, november 4-én az utcán fi-gyelmeztettek, Békéscsabát megszállták az oroszok. Én ahallottak ellenére bementem az iskolába, majd nem sok-kal késõbb kintrõl harckocsi mozgásokat észleltünk. Azegyik orosz tank a Felszabadulás szobornál, kettõ az iskolabejáratával szemben, valamint még egy a görög-katolikustemplom irányában, a Bartók Béla út sarkánál állt. Körbe-vették az iskolát,.és az volt a sejtésünk valami készülõbenvan. Abban az idõben az iskola mögött lakóházak voltakléckerítéssel bekerítve. Mi vágtunk rajta egy rést, amit az

oroszok nem vettek észre, és elsõ felszólításuk után ottszöktettük ki társaink egy részét. Érdekesség, a nagy ká-oszban a fõparancsnokunk is eltûnt, azóta sem találkoz-tam vele, viszont Szilágyi Ferenc alhadnagy sokáig ott ma-radt velünk és segített. Tizenöt percenként kaptuk a fel-szólítást, hogy adjuk meg magunkat és szabad elvonulástbiztosítanak. A még bent lévõket sürgette az idõ, hogymitévõk legyenek. Szilágyi alhadnaggyal hátramentünk a

tornaterembe, ami tele voltMolotov-koktéllal és gránátokkal,amirõl elõzõleg még nekünk semvolt tudomásunk. Félõ volt, ha nemadja meg magát a bent lévõ 43 sze-mély, az oroszok belõnek az iskolá-ba és felrobban az a sok lõszer, amia tornateremben volt felhalmozva.Továbbá leéghet az iskola, de méga környezõ házak is romba dõlhet-nek. A harmadik felszólítás utánvégül könnyes szemmel, teleszégyenérzettel kimentünk. Bántó-dásunk ott nem esett, de egy oroszezredes közölte velünk, majd ha arend helyreáll, elõszednek minketés felelõsségre vonnak.

– Az ön életét milyen irányba so-dorták az akkori események?

– A történtek után tíz nappalmég voltam egy értekezleten, demire hazaértem a feleségem a gye-rekek holmiját összecsomagolta.Közölte velem félelmeit, így elin-dultunk a hosszú útra, ami egyálta-

lán nem volt zökkenõmentes. Útközben derült ki, hogy fe-leségem az ötödik gyermekünket várja, de végül révbe ér-tünk, és Torontóban letelepedtünk. A Ford Autógyárbanhelyezkedtem el, ahol húsz évig minõségellenõrként dol-goztam.

– Úgy tudjuk, rangos kitüntetések tulajdonosa.– Igen. 1996-ban a POFOSZ-tól kaptam egy E. kereszt

kitüntetést, majd 2002-ben a Vitézi Rend ezüstkeresztjétKanadában vehettem át.

– Milyen érzés hazalátogatni?– Nagyon jól érzem magam Magyarországon, mert itt

születtem ez a hazám, de ahol élek, ott is igazi magyarnakvallom magamat. Végül kéréssel fordulok mindazokhoz,akik 1956 õszén velem együtt ott voltak az 1-es számú is-kolában: kérem, jelentkezzenek, mert szeretném felvennivelük a kapcsolatot. (vitéz Potocska Úr címe a szerkesztõ-ségben)

Bróda Ibolya(Megjelent a Délkeleti Hírnök folyóiratban)


Beszámolóv. Potocska János, a Történelmi Vitézi Rend Kanadai

Törzsszék szkp. beszámolója a Történelmi Vitézi RendFõkapitányának, 2007.október 23-án végzett ünnepi meg-emlékezés az 1956-os forradalom és szabadságharc békés-csabai rendezvényein való részvételrõl:

Okt. 22-én koszorút helyeztem el a Berényi úti temetõ-ben, a mártírhalált halt Mány Erzsébet (21 éves volt) ésFarkas Mihály (29 éves volt) emlékére, sírhelyükre.

Okt. 22-én megkoszorúztam a Szabadság téren HarmatImre rendõr alhdgy. emléktábláját, aki nov. 4-e reggelén avárosra támadó szovjet páncélosok tüzében esett el.

Az ünnepség a Szent István téren folytatódott, KovácsZoltán honvéd alezr. emléktáblájánál, aki nov. 4-én szov-jet páncélosok tüzétõl halt hõsi halált.

Okt. 23-án emlékeztünk Mány Erzsébet és Farkas Mi-hály kivégzésének helyén, a Kazinczy úti emléktáblánál, skoszorút helyeztünk el. Beszédet mondott Köles István(Fidesz) alpolgármester, közremûködtek a Belvárosi Ál-talános Iskola és Gimnázium tanulói.

Okt. 23-án emlékünnepség a Nagy Imre téren, a szo-bornál. Beszédet mondott Vantara Gyula polgármester.Szülõvárosomban a megtisztelõ koszorúzást végeztem,költségtérítést Rendemtõl nem kértem.

1956. októberében a Békéscsabai Forradalmi Harcicsa-pat, Petõfi úti 1-es sz. Iskola hadnagya voltam. Azóta semtörtént említés a kb. 200 fõs Forradalmi Harcicsapatról.

Akár, mintha nem is léteztünk volna!2001-ben a Vitézi Szék határozata alapján, v. Radnóczy

Antal v VR fõkapitánya megbízást adott nekem a VR Ka-nadai pénztáros és ellenõri teendõinek ellátására, melyetma is, 77 éves koromban, sikeresen végzem. Nem könnyûfeladat egy ilyen hatalmas ország területén élõ TörténelmiVitézi Rendnek a munkája. Igyekszünk a jövõben is méltótámogatói lenni a Történelmi Vitézi Rendnek.

Vitézül Magyar Hazánkért!

v. Potocska János szkp.

Elismerésünket és köszönetünket fejezzük ki vitézPotocska Jánosnak, a Kanadai Törzsszék székkapitányá-nak azért az áldozatos munkáért, melyet Kanadában ésMagyarországon nemzetéért, s a Történelmi Vitézi Ren-dért, Kanadában élõ Rendtársainkért kifejt.

Tisztelettel kérjük és várjuk további értesítését a rendieseményekrõl, bajtársainkról.

Kívánunk székkapitány úrnak egészséget, erõt és to-vábbi sikeres munkát.

Rendtársi tisztelettelv. Hunyadi László

fõkapitány

Köztársasági elnöki kitüntetés október 22-énv. Pintér Kornél törzskapitány úrnak, aVidék 56-os

Szövetségének elnöke felterjesztésére az 1956-os emlék-érmet a „Hazáért és Szabadságért” Hummel Margitnakés posztumusz v. Szabó Zoltánnak (átvette ifjabb SzabóZoltán) adta át Sólyom László köztársasági elnök úr.

Családjaink nevében köszönetet mondunk a kitünte-tésre való felterjesztésért és köszönetet mondunk azért,hogy szeretteinkrõl ily módon is megemlékeztek.

Kovács és Szabó családok


AUSZTRIAProf. dr. v. Balogh Ádám tb. törzskapitányt,

a „Szabadság Hõsét” köszöntjük2007. szeptember 20-án a

Ludovika-utód ZMNE (Zrí-nyi Miklós NemzetvédelmiEgyetem) rektora az 1942-esés 1937-es avatási évfolya-mok még élõ tisztjeinek avas és a rubin díszoklevele-ket adta át.

A kitüntetettek nem kisszázaléka a Történelmi Vité-zi Rend tagja. Alább prof.dr. v. Balogh Ádám tb. tkp.rendtársunk válasza az okle-vél átvételekor:

„Hálás köszönet az em-léklapok odaítéléséért! Per-

sze, nagyon jól tudjuk, hogy ezen nemes szimbolikus aktu-son túlmenõleg, akiknek igazán köszönet jár, azok márnincsenek köztünk, azaz, mint hõsi halottak alusszák örökálmukat.

Kihullottak sorainkból azok is, akik többnyire háborúskitüntetésekkel, többnyire sebesülésekkel teljesítették kö-telességüket, emlékezetes esküjüknek megfelelõen. S en-nél a gondolatnál, illetõleg megállapításnál asszociálnomkell egykori felejthetetlen zlj.pk-unknak, vitéz SzombathyPál alez.Úrnak egy csapatpedagógiai órán tett spontán de-finícióját, mellyel a tiszti hivatást, a tiszt jellemét kvalifi-kálta: „Ha a tiszt jó, és magát az istenfélelem és a hazasze-retet égisze alatt a szolgálatnak és emberei javára áldozza,akkor a katonái is jók, bátrak, áldozatkészek.”

Kétségtelen, hogy a nagy többség közülünk igenis meg-próbált ezeknek az elveknek, elvárásoknak megfelelni.Messze a hõsi halált halt bajtársaink hõsiességétõl – én iskét sebesülést szenvedtem, a háború után pedig mint aszovjet megszállók elleni ellenállási mozgalom egyik veze-tõje 25 évre ítélve, 1948-tól 1956-ig, 8 és fél év alatt 3 ország-ban (Magyarország, Ausztria majd ismét Magyarország –és Szovjetunió..) összesen 33 börtönben és szibériai tábor-ban olyan idõket élhettem meg, hogy a magyar kommunis-ták börtönében volt olyan nap, amikor 23 rózsafüzért imád-koztam azért, hogy ne kelljen gondolkodni, ne gondoljakarra, hogyan leszek éjszaka megint „puhítva”. Mintha ma ishallanám a katpolos õrök vicsorgását, hogy „maguknakmég a csontjaikkal sem kell elszámolnunk!” – vagy a részegorosz táborpk-ot a Bratszk melletti Viharjovkán: „Nekünknem kell a munkátok, mi a szenvedéseteket akarjuk látni!”Aztán az Adenauer-Bulganyin találkozó után visszaMagyarországra, azaz az egyik vagonból a másikba, egyikbörtönbõl a másikba – következett el a dicsõséges ’56-osnépfelkelés. Amikor bár a Központi Gyûjtõben az utolsópillanatig nem tuzhattuk, hogy mi jön elõbb: egy géppisz-tolysorozat, egy kézigránát, vagy kiszabadítóink… De 1956.nov. 1-jén ütött a szabadulás órája, és nov. 19-én, Erzsébetnap éjszakáján sikerült átlépnem a határt…

Kedves Bajtársak! – Bizony, nem kívánunk ilyen élmé-nyeket, tapasztalatokat a mai tiszti növendékeknek, tisztigenerációnak, de annál inkább és szívbõl kívánunk nyu-godt, meggyõzõdéses munkalehetõségeket az istenféle-lem és hazaszeretet jegyében, ahogy nekünk kívánt annakidején zászlóalj-parancsnokunk. Ezt kívánjuk fiatal Baj-társainknak – embereik javára és a Haza üdvére.

Idézzük Bad Ischl. – Ischler Woche írását prof. dr. v.Balogh Ádám rendtársunkról:

„A magyar szabadságharc 50. évfordulója alkalmából ahivatalos Magyarország Balogh Ádám professzor úrnaka »Szabadság Hõse« kitüntetést adományozta, melyet Õ abécsi magyar nagykövetségen vett át. Ezzel a kitüntetéssela magyar államelnök azokat a személyiségeket ismeri el,akik 1956. októberében és az azt követõ véres megtorlástragikus eseményei során a szabadságért, az emberiméltóság megõrzéséért és a nemzeti egységért léptek fel,ezáltal példát mutatva a Hazaszeretetrõl.”

Köztudomású, hogy a kényszerûségbõl külhonban élõrendtársaink befogadó országaikban is minden tettükkel aHaza és Rendünk érdekeit képviselik és a Magyarság jóhírnevét öregbítik.

Egyidõben jutott tudomásunkra, hogy az 1956–2006-osország-, ill. világszerte tartott ünnepségek és megemléke-zések során prof. v. Balogh Ádám tb. tkp. rendtársunknaka Felsõ-ausztriai kormány az osztrák honvédelmi minisz-ter oklevélben fejezte ki köszönetét és elismerését fejezteki iskolai és iskolán kívüli társadalmi munkájáért.

* * *

A Történelmi Vitézi Rend nevében gratulálunk Pro-fesszor úrnak, Rendünk tb. Törzskapitányának e magaselismeréseihez. Töretlen erõt és hitet kívánunk Magyarsá-gunk, Hazánk és Rendünk érdekében kifejtett áldozatosmunkájához.

Isten áldását kérjük életére, egész munkásságára.Vitéz Hunyadi László

fõkapitány

A Civil Jogász Bizottságtagjainak kitüntetése

2007. október 22. Magyarok HázaA Történelmi Vitézi Rend és az ’56-os Magyarok Világ-

szövetsége a 2006-ban, a Forradalom és Szabadságharc50. évfordulójára alapított „1956-os Vitézi Jubileumi Ke-reszt” – kitüntetést adományozta a Civil Jogász Bizottságtagjainak, akik a 2006. október 23-i törvénytelen rendõritámadások ellen olyan bátran léptek fel, mint 1956-ótasenki más.

A kitüntetéseket feltûzte: v. Wittner Mária ’456-os ha-lálraítélt; az emléklapokat átnyújtotta: Trencsényi László’56-os elítélt.


KÖSZÖNTÉSaz Amerikai Egyesült Államokban élõ

rendtársunknakA Történelmi Vitézi Rend nevé-

ben ezúton is szeretettel gratulálunkkorelnök Rendtársunk 100. születés-napja alkalmából! Földrajzilag távol –de lélekben közel. Közös szívdobba-nással, azonos hullámhosszon gon-dolkodva, hazánkért és nemzetünkértélve életünk.

Boldog családdal körülvéve, akik-nek Te vagy a támpont – s nagycsalá-dod, Rended szeretetétõl is övezve,kiknek felemelõ érzés, megnyugtató

gondolat, hogy barátként, Magyar-ként erõsíted Rendünket.

Ha a Gondviselõ lehetõvé tenné,hogy Magyarországot, ’édes Hazán-kat’ meglátogathatnád, várjuk értesí-tésed. Addig is mindenképpen kér-jük és várjuk Rólad a további híreket.

Isten áldását kérjük életedre, Csa-ládodra. Rendtársi szeretetteljestisztelettel


vitéz Pákh Sándor vitéz Miklós József tb.törzskapitánnyal

Házasságkötés2007. július 28-án Lovas–Paloznak

Körjegyzõség paloznaki anyakönyvihivatalában házasságot kötött MódiOrsolya és vitéz Pintér Kornél észak-dunántúli törzskapitány. 2007. au-gusztus 11-én Debrecenben a Bolyaiúti református templomban, ökume-nikus egyházi szertartás keretébenIsten elõtt is örök hûséget fogadtakegymásnak.

A polgári szertartáson vitéz Hu-nyadi László Fõkapitány, vitéz Bren-ner Imre székkapitány, vitéz TörökKároly vitézi hadnagy és Eckert EmilVRNT. vitézi alhadnagy, az egyházi

esküvõn vitéz Fekete Ferenc Zoltánszékkapitány is megjelent.

A Történelmi Vitézi Rend nevé-ben szeretettel gratulálunk házasság-kötésetekhez.

Kérjük Isten áldását életetekre,munkátokra. Erõsítsétek nemzetün-ket. Vigyázzatok egymásra, hogy csa-ládotok mindig biztos pont legyenebben a gyarló és jobbításra szorulóvilágban. Legyetek Ti is az a biztospont, akiket a Család és barátaitokmindig megtalálnak. Legyetek egy-más támaszai a nehezebb idõkben, sörüljetek minden reátok áramló Iste-

ni napsugárnak. Ilyen erõs hittel ésszeretettel kísérjétek egymás életét.Ilyen erõs szeretettel és barátsággalkísérjük életeteket.


ÖRÖMHÍR – GÓLYAHÍR!„Azt kérdezed tõlem, hogyan vártalak?

Mint az éjszakárafölvirrad a nap,mint délutánrajõ az alkonyat,

mint ha szellõ jelzia förgeteget –ezer pici jelbõl

tudtam jöttödet.” (Beney Zsuzsa)

Szeretettel köszöntjükv. Holczmann Balázs és v. Fehér Ildikó második kisfiának,

Ferencnek megérkezését!

Isten hozott ezen a gyönyörû világon, ebben a gyönyörû országban!Legyen életed gond- és baj nélküli! Légy egészséges, erõs, okos, segítõkész.Legyetek testvéreddel, Jánossal együtt Családotok, Barátaitok öröme,Hazátok büszkesége!


A helyreigazítás késik,Magyar Nemzet?

T. Liszkay Gábor igazgató-fõszerkesztõ úra Magyar Nemzet vezetõjeSok éve újságjuk elõfizetõi és olvasói vagyunk, mivel gon-

dolatvilágunkhoz ez az újság áll legközelebb. Sajnos a folyóévi február 11-ei, hétfõi számuk 2. oldalán negatív meglepe-téssel szolgáltak számunkra és mindazok számára, akik tud-ják az igazságot. A félreértések elkerülése céljából szó szerintismétlem cikküket:

„A kormányzóra emlékeztek. Horthy Miklós néhai kor-mányzó halálának 51. évfordulójára emlékezett a MagyarGárda és a Jobbik tegnap Budapesten. A teljesen megteltSzent István-bazilikában emlékmisét celebráltak az 1957.február 9-én, a portugáliai Estorilban elhunyt, majd 1993.szeptember 4-én Kenderesen újratemetett Horthy emlékére.”

Szíves tudomásukra hozom, hogy az emlékmisét a Törté-nelmi Vitézi Rend és a Horthy Miklós Társaság rendezte. Ezta tényt azért is jól tudom, mert mindkét társaságnak tagja va-gyok, a misén részt vettem, és a valóságról meggyõzõdhettem.Ezért az újság kézhezvétele és olvasása után még aznap tele-fonáltam a szerkesztõségbe, és megkértem Német Enikõmunkatársukat, hogy az igazgató-fõszerkesztõ úrral közöljeezt a valótlanságot, és helyreigazítást kértem. Azóta két hét el-telt, de ez ügyben részükrõl semmi sem történt. Végül meg-jegyzem, hogy ki megy el a bazilikába vagy eléje, az mindenki-nek állampolgári joga!

vitéz Szentimrey BélaMegköszönjük v. Endre Zsigmond rendtársunk adományát, mellyelelõsegíti lapunk megjelenését. Szerkesztõség

Jogi tájékoztatásTisztelt Vitézurak és Vitézúrnõk!Alulírott Dr. Orbán László Tibor, mint a Történelmi

Vitézi Rend jogi képviselõje az utóbbi idõben arról kap-tam tájékoztatást, hogy úgy Magyarországon, mint az el-csatolt területeken élõ Vitézi körökben felröppentekolyan hírek, hogy a Történelmi Vitézi Rend védjegybitor-lást követne el azzal, hogy használja a Történelmi VitéziRend jelvényét (Leírása: Kék alapon koronás magyar cí-mer, a címer közepén fekszik a hegyével felfelé mutatóezüst vitézi kard. A korona fehér alapon helyezkedik el,amelyen arany sugarak láthatók. A címertõl jobbra zöldtölgyfaág, piros makkokkal és balra arany kalászok díszítika pajzsot.), mivel arra másnak lenne védjegyoltalma.

Tájékoztatom Önöket, hogy:A magyar (és a nemzetközi) jog szerint a védjegyolta-

lom alapján a védjegyjogosultnak kizárólagos joga van avédjegy használatára.

A védjegyoltalom lényege tehát a védjegy használatá-hoz való kizárólagos jog, ezért az aki a védjegy árujegyzé-kében szereplõ vagy ahhoz hasonló áruval kapcsolatbanjogosulatlanul használja más védjegyét védjegybitorlástkövet el.

Ahhoz viszont, hogy valaki a védjegyoltalmával élhes-sen, elõször meg kell szerezze az oltalmat. Az oltalommegadása, azaz az oltalomban részesítendõ ábra vagy szó

(jelen esetben: színes ábra) nyilvántartásba vételére véd-jegy-lajstromoztatásra Magyarországon kizárólagosan aszellemi tulajdon védelméért felelõs kormányhivatal: aMagyar Szabadalmi Hivatal jogosult.

A Magyar Szabadalmi Hivatal nyilvántartása bárki szá-mára hozzáférhetõ, és nyilvános (interneten is:www.mszh.hu).

A Történelmi Vitézi Rend jelvényét, mint színes ábrásvédjegyet (mint azt a mellékelt Szabadalmi Hivatali nyil-vántartási lap is igazolja) korábban (1997. szeptember 18-ibeadványban) lajstromoztatni szerették volna, de ezt a hi-vatal elutasította.

Az elutasítást követõen a jelvény a védjegylajstromban„Elutasítás miatt érvénytelen"-ként szerepel.

Fentiekre való tekintettel a Történelmi Vitézi Rend jel-vényére senkinek nincs védjegyoltalma, ezért senki nemhivatkozhat arra, hogy s jelvény használatával védjegybi-torlást követne el, ha csak nem bizonyítja, hogy a jelvény asaját, védjegyoltalommal rendelkezõ saját védjegyéhez azösszetéveszthetõségig hasonló lenne.

Budapest, 2007. október 27.

Dr. Orbán László Tibor ügyvédOrbán László Tibor Ügyvédi Iroda


94 éves nyugalmazott rendtársunk visszaemlékezése

Magyarország II. világháborús megszállásánakhadmûveleti története

„Eléggé tisztában vagyok ezzel a helyzettel, ami itt tör-tént. Egyértelmû, hogy szovjet megszállásról van szó. Anémetek a szovjet megszállási szándékról 3-4 hónappalkésõbb szereztek tudomást, és ezért törtek be az országba.De nem volt megszállás, csak bevonultak, mert a magyarhonvédséggel nem kerültek harcba, nem fegyverezték le,az államigazgatást sem vették át. A Tisza vonaláig jöttek,azon nem keltek át, és mi az egész dologról úgy vettünk tu-domást, hogy ’44 elején mozgósítottak minket. Nem tud-tuk miért, nagyon meg voltunk ijedve, már azt hittük, hogya végén kilépünk a háborúból, és akkor hát ez lett…

Magyarország megszállásának hadmûveleti történeteA németeknek Magyarországgal nem voltak háborús

céljaik, nem is szerepeltünk a német haditervekben. Ma-gyarországnak nem volt háborús célkitûzése, nem is akartháborúba keveredni. A Szovjetunióról köztudomású volt,hogy hatalmi szándékai vannak és törekvései, és szeretneterjeszkedni. Amikor a háború beindult, a németek Délfelé – Magyarország és Jugoszlávia felé – nem akarták ki-terjeszteni a háborút. Ennek meg voltak a tárgyi okai is,ezért barátsági szerzõdést kötöttek a Jugoszláviával ésMagyarországgal is. Ezt a barátsági szerzõdést a jugoszlá-vok bontották fel, ez indította be a háborút. Magyarorszá-got ez majdnem belesodorta a háborúba, de Telekinek si-került megmenteni az országot a háborútól. A késõbbiekfolyamán, amikor a németeknek nem sikerült a villámhá-ború a szovjetekkel – elakadtak a támadásban – Magyar-országhoz fordultak, hogy nyújtson segítséget mind a há-rom hadsereggel. Magyarország ezt nem teljesítette, tár-gyaltak és végül is abban állapodtak meg, hogy ebben ahelyzetben a II. hadsereget a németek rendelkezésére bo-csátják. Ennek a mozgósításában én is részes voltam. Báraz alakulat mozgósításának nem volt határozott célkitûzé-se, szóvá tettem, hogy az alakulat nincs annyira kiképezve,hogy be lehessen vetni. Erre azt a választ kaptam, hogy ahadmûveleti területen tovább folyik az újonckiképzés.

Ez a hadsereg a doni harcokban, a visszavonulásbanfelmorzsolódott. Magyarországnak további szándéka nemvolt, hogy segítséget nyújtson a németeknek, a másik kéthadsereget nem mozgósították, úgyhogy úgy nézett ki,hogy mi evvel befejeztük a háborút. Nagyon örültünk en-nek, de meglepetésünkre ’44 elsõ hónapjaiban a magyaralakulatokat, többek között az én alakulatomat is, én vol-tam a századparancsnok, mozgósították. A mozgósításcélját nem közölték. Késõbb mondták, hogy nagy szovjeterõk támadnak Magyarország irányába, ezt felfogni nemtudjuk. Vagy visszavonulunk, vagy letesszük a fegyvert. Azvolt az érzésünk, hogy valami hiba van, hogy ennyire ma-gunkra maradtunk. Késõbb parancsot kaptunk a lakta-nyák megerõsítésére, majd az állások megszállására. Utá-na tûzparancsot kaptunk, de nem határozták meg, hogykivel szemben. Késõbb pedig egyértelmûvé tették, hogy anémetekkel szemben kell a fegyvert használni. Én fegyver-használatról Debrecenben tudok csak. Pontosan nem tud-tuk már mi a Tiszán túliak, hogy mikor jöhettek be a né-

metek az országba. A Tiszán túl nem is jöttek, tehát a Ti-szánál rendezkedtek be védelemre.

Megtudtuk azt is, hogy Horthy kiment Hitlerhez, na-gyon helytelenítette ezt a hadicselekményt. Az önéletraj-zában ez lényegesen szerepel, és történt egy bizonyos fokúkiegyezés közöttük. A szovjetek nem tudtak Magyar-ország felé törni, mert mint késõbb megtudtuk, a németeka Magyarország irányába indított szovjet támadást még aKárpátok túlsó oldalán oldaltámadással megállították, aszovjetek a támadásukat Románia felé vitték. Aztán a ro-mánok átállása, árulása után megindult Délrõl a támadásMagyarország irányába is. A magyarok és fõleg a visszavo-nuló németek halogató harcokkal jöttek a Tisza vonaláig.

Szeptemberben Horthy úgy látta, hogy lehetõség van aháborúból való kilépésre. A nyugatiak nem adtak fegyver-szünetet, mondván azt, hogy mi a szovjetekkel állunkharcban, ezért forduljunk a szovjetekhez. Hát ez nem voltteljesen igaz, mert a nyugatiak igenis támadtak minket re-pülõvel. Bombázás és vadászrepülõ harcok is voltak, na-gyon sok polgári áldozattal. Õk csak a földi harcokbannem vettek részt. Késõbb úgy néz ki, észbekaptak a nyuga-tiak, üzentek Horthynak, hogy tárgytalan az elõzõ üzene-tük; nem kell egyedül a szovjetektõl kérni a fegyverszüne-tet, de ezt Horthy nem kapta meg.

Ezért Horthy elküldte Faragót a szovjetekhez fegyver-szünet kérésére. Ennek a fegyverszüneti kérelemnek ajegyzõkönyvét én megkaptam. Ennek az volt a lényege,hogy kis idõhalogatás után Faragóékkel szóba álltak, Fa-ragó elõadta a fegyverszüneti kérelmet, melyre azt a vá-laszt kapta, hogy támadják meg a németeket. Mi fegyver-szünetet kértünk és nem átállást, a harcok további folyta-tását. Ennek ellenére Horthy, hogy elejét vegye a továbbinehézségeknek, elvileg elfogadta a szovjet feltételeket, demég tárgyalni akart róluk.

A tárgyalási lehetõségre azonban nem adtak módot aszovjetek, beindították a támadást. Ugyanakkor Horthy anémetekkel már tárgyalásban volt a kivonulásról, Rahnnagykövettel tárgyalt ez ügyben, és eléggé jól állt a helyze-tünk. Szóban akkor még október 15-e elõtt közölték ve-lünk–itt a Kis-Duna-ágon, Csepelen, ahol folyamszabá-lyozási és hídrobbantási feladatokat láttunk el, de legfõ-képpen Horthy szovjet kézre jutását kellett megakadá-lyoznunk–hogy remény van rá, hogy finn módra fegyver-szünetet kapunk. Késõbb közölték, hogy kútba esett azegész; nincs fegyverszünet, tovább kell harcolnunk.

Ekkor mondta be Horthy a rádióbeszédét, amelyben lé-nyegében kifejtette, hogy be akarja szüntetni a háborút, ésa vérontásnak elejét akarja venni. Ennek az lett a követ-kezménye, hogy a németek eltávolították Horthyt és he-lyére ültették Szálasit.

Szálasi nem sokat csinált, mivel a németekkel lefolyta-tott beszélgetésbõl tudom, hogy Szálasit félig-meddig félre-tették. Közölték, hogy sem az ideológiájára, sem pedig ahatalmi mûveletekbe történõ beavatkozására nincs szüksé-gük. Kõszegre ment és apró-cseprõ tevékenységeket fejtett


ki. Az nem vitás, hogy alatta történtek háborús bûncselek-mények anélkül, hogy erre õ külön parancsot adott volna.Szálasi végsõ soron nem volt se fasiszta, se náci, mertMagyarországon a törvények a fasizmus és a nácizmus szer-vezését bûncselekménynek tartották és büntették.

A németek próbálkoztak a magyarországi németek kö-zött sorozni, ezt a kormány észrevette, leállította a soro-zást, még a németeket is kiutasította az országból, tehátõket sem engedte tevékenykedni nácizmus és fasizmus vo-natkozásában. Elsõsorban az SS-be szerveztek, ezen kívüla Hitler Jugend-be is akartak, de ezt is leállították.Magyarországon a Német Népi Társaság (Volksbund)mûködött, mint szervezet, de ennek nem volt szabad nácitevékenységet kifejtenie, csak a német népi egységet gya-korolhatták. Tehát a községekben, illetve ahol éltek, ki-sebbségi szervezeteket alkothattak.

Szálasinak egyébként nagyon zavaros elméletei voltak,egy szélsõséges fajvédõ volt, aki Horthy alatt nem tudta te-vékenységét kifejteni. Igen kevés volt a nyilas, ezért fékentudták õket tartani. Lényegében Magyarországon fasiz-musról, nácizmusról nem lehetett beszélni, a rendszerpiacgazdasági rendszer volt, amit az állam felügyelt, minta nyugati országokban.

A német bevonuláskor Magyarországot komoly sére-lem tulajdonképpen nem érte, azon túlmenõen, hogy anémetek ténylegesen bevonultak, ellenben a szovjet tá-madás alatt létrejött német bevonulás magával hoztaEichmannt. A Magyarország elleni akció felkeltette Hit-lerben az indulatokat, és elrendelték a zsidók deportálá-sát. A helyzetre jellemzõ, hogy én még ’43-44 telén zsidóférfiakkal vadásztam, tehát még fegyverhasználati joguk isvolt abban az idõben.

A magyarországi zsidó férfiakat a honvédséghez hívtákbe lényegében mûszaki munkás alakulatokhoz, tehát az õtevékenységük és a velük szemben tanúsított viselkedésugyanaz volt, mint a többi mûszaki munkás alakulatnál dol-gozók esetében. Voltak bizonyos megszorítások, nem kap-tak hadiélelmezést, szabadon nem mászkálhattak, de nemvoltak táborokba elzárva. Az otthon maradottak pedig sza-badon gyakorolhatták az addigi foglalkozásukat, tevékeny-ségüket, semmiféle megszorítás nem volt. Az üzletbenbenn volt a feleség, a gyerek, a nõtestvér, én bejártam be-szélgetni. Semmiféle megkülönböztetést nem tettünk.

Horthy mentette a zsidókat, védte a gettót még csendõr-séggel is. A csendõrségtõl még a németek is tartottak. Utcaiplakátok jelentek meg róla már Szálasi idejében, és zsidó-bérenc árulónak titulálták. Õ azonban csak azt tette, amittennie kellett. Nem engedett a német nyomásnak. A depor-tálást a németek rendelték el, ez teljesen értelmetlen és fe-lesleges döntés volt. Én nagyon fel voltam háborodva ezen.Ekkoriban záródott be a gyûrû. A háború Magyarországonmég folyt, Budapest megtámadását a szovjetek határoztákel, és miután hadmûveleti szempontból mindig a támadófél határozza meg a harcok helyét és idejét, mivel õ van fö-lényben, ettõl függõ helyzetbe kerül a védekezõ. Tehát az,hogy egy háború hogyan zajlik le, nem a visszaszorulótól – avédekezõtõl – függ, hanem a támadótól. A németek azértvonultak be Magyarországra, mert a szovjet támadó félMagyarország felé támadt, de a németek még a határon kí-vül elhárították ezt a támadást, és elhúzták addig, amígDélrõl, Romániából nem törtek be a szovjetek.

Tehát semmi szín alatt nem beszélhetünk német meg-szállásról, mert hiszen a szovjeteknek már ’43 telén azutolsó hónapokban el kellett határozni Magyarországmegszállását, a Magyarország irányába való támadást. Ezta támadást az év elején indították be, ekkor még a néme-teknek eszük ágában sem volt bejönni Magyarország terü-letére. Annál is inkább, mivel a németeknek már túl nagyerejük nem volt, õk lényegében minden erõt Német-országba összpontosítottak. Azért csoportosítottak át ide,mert a fõ támadási irányt a szovjetek Magyarország terü-letén nyitották meg. A németek a késõbbiek folyamánmég arra akartak minket felkérni, hogy – mivel annyiranem volt erejük – Jugoszláviát szálljuk, meg és ott tartsuka vonalakat. A németek nem voltak olyan erõben, hogyMagyarországot megszállják, különösen arra nem voltakfelkészülve, hogy az õ ideológiájukat harcok és háborúkközött terjesszék. Az az állítás tehát, hogy a szovjetekMagyarországot felszabadították, nem igaz.

Ez egy sokkal korábban eltervezett, elõkészített meg-semmisítõ támadás volt. Akkor is megtámadtak volnabennünket, ha a németek nem jöttek volna be Magyar-országra. A szovjetnek a terület kellett és õ volt a támadófél, õ határozott. Pl. a szovjet megszállás a hadifogságbanis szóba került. A szovjetek meg közölték – ez ilyen propa-ganda-szerû elõadások keretében zajlott le -, hogy a zsi-dók ügyét a németek belügyével együtt közös ügynek tar-tották, teljesen távol tartották magukat ettõl, semmifélefelszabadítási szándékuk a szovjeteknek nem volt. Az,hogy megszabadultak a zsidók a németektõl az a háborúvelejárója volt, de õk ezért (ti. a szovjetek) külön hadmû-veletet nem tettek. A „felszabadítás” csak a kommunis-tákra vonatkozott, a többiek az ún. forradalmi szellemfenntartása alá tartoztak. Megsemmisíteni, provokálni, hanincs ilyen, mesterségesen létrehozni, szítani.

Ez ugyebár nem igazán nevezhetõ az ország felszabadí-tásának. Náci és fasiszta szervezet pedig egyáltalán nemlétezett. A háború elhúzódásának oka kizárólagosan aSzovjetunió magatartása volt, õk ui. a doni áttörés utánnem Németország/Berlin irányába támadtak, hanemMagyarország irányába. Ezzel áthelyezték a háború súly-pontját magyar területre. Az itt lezajlott harcok kb. 6-7 hó-napig tartottak. Õk határozták el Budapest ostromát, ez-zel mintegy 5 hónapig húzták el a háború végét. Bizonyítjaez azt, hogy amikor a háború végén a szovjetek Németor-szág irányába támadtak erõsen és Berlint veszélyeztették, amagyarországi német alakulatokat egymás után vonták kiés vitték Berlin alá, ahol 1 hónapon belül befejezték a har-cokat. Ha tehát hozzáteszem azt, hogy mondjuk valamivelerõsebbek lettek volna a németek, és a szovjetek a doni át-törést követõen rögtön Németországot támadják meg,már ’44 közepére be tudták volna fejezni a háborút.

Tehát itt nem lehet senki mást sem hibáztatni, csupánazt a tényt, hogy látszólag teljesen indokolatlanul tettek aszovjetek egy kitérõt Magyarország irányába. Az õ szem-pontjukból pedig indokolt hadmûveletek voltak ezek.Nem felszabadítás, hanem megszállás volt, mégpedig a sa-ját hatalmi rendszerük kiépítését kezdték meg ekkor amagyar kommunisták segítségével.

A visszaemlékezést leírta, rendtársunk segítségére volt:

v. Hanzély-Kovács Attila


HADAK ÚTJÁRA LÉPTEK…

Életének 88. évében, 2007. augusztus 7-én a Hadak Út-jára lépett vitéz Derecskei Fodor Jenõ m. kir. fõhadnagy,akit korábban elhunyt felesége mellé, a szentendrei teme-tõben helyeztek örök nyugalomra. A 2007. augusztus 24-ivégtisztesség-adáson vitéz Dömötör Zoltán nemzetõr al-tábornagy vezetésével megjelentek bajtársai, az ’56-osMagyar Nemzetõrség tagjai is. Kegyelettel emlékezünk.

vitéz Pintlér Kornél É-dunántúli tkp.

Dr. v. Padányi Máriusz 2007. augusztus 15-én, életé-nek 83. évében elhunyt.

Élete a szolgálat volt: Ha-záját és Magyar Népét szolgál-ta – rendületlenül. A Hadirok-kantak, Hadiözvegyek, Hadi-árvák Országos Nemzeti Szö-vetsége (HONSZ) elnökeként– síkra szállt a Kárpát-meden-cében élõ magyarok kárpótlá-sáért. Mindazokért, akik a II.világháború idején, és az aztkövetõ kommunista rendszer-ben sérelmeket szenvedtek el.

A Magyar Királyi Elsõ és Második Honvéd EgyetemiRohamzászlóalj Baráti Kör alapítója.

Fájdalommal búcsúzunk. Emlékét megõrizzük.

Emlékezzünk egy – a hadak útjára lépett– igaz magyar emberre!

Kegyelettel emlékezünk Oláh József úrra, a MagyarokVilágszövetsége bicskei szervezetének elnökére, aki 2007.november 14. én életének 83. évében tért meg teremtõjéhez.

Õ volt az, aki elõször szervezett Bicskén megemlékezé-seket a Trianoni országvesztés, a Donnál elesett magyarkatonák és az ’56-os szabadságharc emlékére. Ezzel köve-tendõ példát állítva a fiatalabb nemzedékek elé. Szervezõ-munkáját dicséri a katolikus templom kertjében felállítottegész alakos Szent István királyunkat ábrázoló szobor, il-letve a református templom kertjében található ország-zászló.

A fentiekbõl kitûnik, hogy az általa megálmodott éslétrehozott emlékmûvek csak egyházi területen kaphat-tak helyet, ez azért történt így, mert a város vezetése gá-tolta az elnök úr munkálkodását és nem engedte ezenemlékmûvek közterületen való felállítását, de õ ennek el-lenére mégis megvalósította elképzeléseit. Ez évbenOláh József elnök urat Bicske városáért végzett áldoza-tos munkájáért tisztelõi felterjesztették a Díszpolgáricímre, amit a képviselõtestület leszavazott, és így sajnoséletében már nem részesülhetett ebben az elismerésben.Reményeink szerint 2008-ban (hibáját jóvátéve) leg-alább posztumusz odaítéli a bicskei képviselõtestület aDíszpolgári címet néhai Oláh József elnök úrnak, ebbena Történelmi Vitézi Rend Mány és vidéke alcsoportjamesszemenõen támogatja a Magyarok Világszövetségebicskei szervezetét.

A temetésen vitéz Szabó János és vitéz Sz. Kovács Fe-renc székkapitány, magyarországi széktartó képviselte aTörténelmi Vitézi Rendet és helyezett el koszorút a Rendnevében.

v. Sz. Kovács Ferenc székkapitánymagyarországi széktartó

2007. november 22. napján, életének 85. évében HadakÚtjára tért idõs vitézünk,

Horváth Kálmánné úrhölgy, szül. vitéz Pálfalvi Margitrendtársunk. Felejthetetlen halottunk, az Észak-KeletMagyarországi Törzsszék tagja, 2007. december 1-én,Erdõbényén, a családi sírboltban talált örök nyugalomra.A II. világháborúban hõsi halált halt édesapja után, mintvárományos lett a Történelmi Vitézi Rendbe felavatva;haláláig büszkén viselve az Édesapjától örökölt VitéziNagyjelvényt.

v. Lovass-Sajtos Szilárd vitézi hdgy.

V. Fejéregyházi Pál, a Történelmi Vitézi Rend tb. had-nagya, villamos üzemmérnök, 2007. december 24-énBudapesten, életének 79. évében visszaadta nemes lelkétTeremtõjének. Rendünk Budapest, III. kerületében,

Juhász Gyula: ConsolatioNem múlnak õk el, kik szívünkben élnek,Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.Õk itt maradnak bennünk csöndesen még,Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.

Emlékük, mint a lámpafény az estben,Kitündököl és ragyog egyre szebbenÉs melegít, mint kandalló a télben,Derûs szelíden és örök fehéren.

Szemünkben tükrözik tekintetük mégS a boldog órák drága, tiszta üdvétFölissza lelkünk, mint virág a napfénytÉs élnek õk tovább, szûz gondolatként.


Óbudán volt vitézi hadnagy. Korábban a nagyváradiMagyar Királyi Gábor Áron Honvéd Tüzérségi Hadap-ródiskola növendéke. Két évig munkaszolgálatos, rehabi-litált ny. tüzér hdgy. Munkáját lelkiismerettel és a hazairánti becsülettel végezte.

Emlékét kegyelettel megõrizzük.v. Mátray Dezsõ ny.szkp.

Búcsúzunk rendtársunktól, v. Gimesi Istvántól, aki éle-tének 92. évében, 2008. január 8-án hagyott el bennünket.

Emlékét kegyelettel megõrizzük.

V. Frázon Károly életének 87. évében, 2008. január22-én elhagyott bennünket. Isten adjon neki örök nyugo-dalmat. Drága emlékét megõrizzük.

v. Sz. Kovács Ferenc szkp., mo-i széktartó

v. Simorjai András, m. kir. repülõ hadnagy, ny. alezre-des – eltávozott közülünk. 86 éves volt.

A Vitézi Tájékoztató2004/1-es számában megje-lent írásával idézzük meg sze-mélyiségét, emlékezzünk arraaz emberre, „ki hitét mindigmegtartotta”.„Ahogy én emlékezem...

És még egy napra is emlé-kezem, mert kell. Még a dátu-mát is pontosan tudom: 1944.július 3.

Délelõtt már voltunk egybevetésen, így nem számítot-tam rá, hogy még egyszer kellrepülnöm. János jött a beveté-

si paranccsal, vele egy mokány gyalogos fõhadnagy. Isme-rõsnek tûnt. Bemutatkozom, hát kiderül: Kun Szabó Lász-ló, aki a soproni fõreálban felettem járt vagy négy évvel. Najó! Most majd megmutatjuk – néztem össze Jánossal – mi-lyen is egy jó rázós bevetés.

K. volt a cél. Egy megerõsített frontszakaszt fogunkvégigrepülni és a k.-i repteret bombázni. Nem ment si-mán. Lag.5-ös vadászok cirkáltak a város felett.

Mi dél felõl kerültünk és úgy akartunk a város fölé jutni,de észrevettek. Rövid fordulózás után felhõk mögé búj-tunk. Most északról próbálkoztunk, de a vadászok is ébe-rek voltak, észrevettek és üldözni kezdtek. Lõttek, mi isvisszalõttünk és sikerült egérutat nyerni.

De János makacs volt. Harmadszor, majd negyedszer isnekivágtunk a feladatnak. Sikerült is fontos adatokat sze-reznünk.

Talán ez a siker vette el egy pillanatra a figyelmünket:egyszerre támadt mindhárom gép... De hol a negyedik?

– Alulról támad! – kiáltja a lövész Murankó János sza-kaszvezetõ és már látom is gépágyújuk vörös gömbjeitalattam. Leborítok balra és ebben a pillanatban telibe találegy sorozat!

János lezuhan a felsõ géppuskaállásból, ernyõje szét-nyílik, a léghuzat kiviszi a gépbõl, ütést érzek a fejemen, azarcom csupa vér, a jobb motor rángat. Jánost húzza kifelé

a léghuzat, félkézzel lekapcsolom az ernyõjét, az kivágó-dik és fennakad a jobb függõleges vezérsíkon. A gép mégzuhanásban, hallom János elhaló hangját: – Visszafordul-ni, még van néznivalóm!

Mindez másodpercek alatt történt. Sikerült a gépet ki-venni a zuhanásból, alacsonyan repülünk, talán ötven mé-teren. Mit csináljak? A jobb motor füstöl, a jobb oldalkor-mány nem mûködik. Hol vagyunk? Meddig bírja a gép ésmeddig mi? Szörnyû pillanatok.

A vadászok nem követnek. Úgy látszik végeztek velünk.Alattunk árokrendszer. Saját, vagy ellenséges? Nem tu-dom. De elhatározom: az elsõ felismerhetõ saját területenleszállok. Jánosnak orvos kell. Csak addig bírja ki. Sajátrepülõterünktõl még messze vagyunk...

Ni csak! Ott egy flakk-állás, elõtte tisztás! Leszállok.Jánost kiemeljük a gépbõl. Próbáljuk bekötözni, de hát –valamennyien véresek vagyunk. De már jön is a segítség:német tüzérek, terepjárón. Bevisznek az elsõ vonal kötözõ-helyére. Engem istápolnak a legjobban: én vagyok a legvé-resebb. Szegény János vére fröccsent rám a szétlõtt balkarjából.

A segélyhelyen ellátnak, értesítik a századunkat, jön-nek értünk, estére biztos helyen vagyunk egy kórházban.Én néhány szilánkkal megúsztam, János nagyon rosszuljárt. Megsebesült a haditudósító és a lövész is.

A gép kabinjában négy lövedék robbant. Egy Jánosgéppuskaállásán, ettõl sebesült meg a fején és a karján,egy a rádión (ennek a robbanását éreztem a hátpáncélonkeresztül), egy a fõtartóban és egy a gép orrában. A jobbmotor is találatot kapott.

Miért emlékezem mindezekre? Talán, mert túléltük,talán mert János szíve ismét a helyén volt.

Talán azért, mert most nem féltem...”Vitéz Simorjai András

Temetésére 2008. március 31-én de. 11:00 órakor,Szentendre régi temetõjében kerül sor.

Gyászmise érette: 2008. március 31-én du. 16:00 órakora Kapucinusok templomában, Budapest, Fõ utca 30.

„A boldogságraKevés csak a jelenA múlton épül azS az emlékezeten.”(Tompa Mihály)

v. Lejtényi Éva, dr. Kállayné ter. szkp.

HelyreigazításVitézi Tájékoztató, XXVI. évf., 2.szám,5. oldal: Az emléktábla-avatásra a Horthy Miklós

Társaság szervezésében és részvételével került sor, aTörténelmi Vitézi Rend Egyesület és a Magyar Tenge-részek Egyesületével együtt.

Imát mondott v. Kalcsics Péter.22.old. – 2. kép. Díszõrség: 1. zászlótartó: v. Mordé-

nyi Endre ny.szds., a Honvéd Hagyományõrzõ Orszá-gos Egyesület Székesfehérvári Csoportja.


A Történelmi Vitézi Rend esemény naptáraa 2008-as esztendõre

HISZEK EGY ISTENBEN, HISZEK EGY HAZÁBAN, HISZEK EGY ISTENIÖRÖK IGAZSÁGBAN, HISZEK MAGYARORSZÁG FELTÁMADÁSÁBAN! ÁMEN

JANUÁR6. A Szent Korona hazahozatalának 30. évfordulója,

Mátyás templom 18.00;8. (1.) Törzskapitányi értekezlet;12. Doni mise;22. (2.) Kibõvített törzskapitányi ért.;

FEBRUÁR2. Vitézi bál, Budavár 19.005. (3.) Törzskapitányi értekezlet;9. Kitörés Mány, 10.00;10. Bazilika 12.00;19. (4.) Kibõvített törzskapitányi ért.;23. Oktatás-továbbképzés, hadnagyok-alhadnagyok

részvétele kötelezõ;

MÁRCIUS4. (5.) Törzskapitányi értekezlet;15. Nemzeti ünnep;18. (6.) Kibõvített törzskapitányi ért.;

ÁPRILIS1. (7.) Törzskapitányi értekezlet;15. (8.) Kibõvített törzskapitányi ért.;

MÁJUS6. (9.) Törzskapitányi értekezlet;20. (10.) Kibõvített törzskapitányi ért.;24. Kopjafa-avatás, Nagykõrös;25. Hõsök napja;

JÚNIUS3. (11.) Törzskapitányi értekezlet;13. (12.) A Vitézi Szék ülése;17. (13.) Kibõvített törzskapitányi ért.;

JÚLIUS – nyári szünet.

AUGUSZTUS26. (14.) Kibõvített törzskapitányi ért.;

SZEPTEMBER5. (15.) A Vitézi Szék ülése;6. Vitézavatás, Kenderes;7. Újratemetés 15. évf. Emléknap16. (16.) Törzskapitányi értekezlet;30. (17.) Kibõvített törzskapitányi ért.;

OKTÓBER6. Nemzeti gyásznap;14. (18.) Törzskapitányi értekezlet;22–23. ’56-os megemlékezések;28. (19.) Kibõvített törzskapitányi ért.;

NOVEMBER4. Nemzeti gyásznap;11. (20.) Törzskapitányi értekezlet;25. (21.) Kibõvített törzskapitányi ért.;

DECEMBER9. (22.) Összevont évzáró – törzskapitányi – értekezlet.

Történelmi Vitézi Rend Buda Törzsszék

Programnaptár 2008Április 19. szombat, 8 óra: Vácrátót – Gödöllõ – Mária-

besnyõ kirándulás autóbusszalMájus 16–17–18. péntek–szombat–vasárnap: Burgen-

landi vár(os)nézõ kirándulás autóbusszalMájus 25.: Hõsök napjaJúnius 4.: Trianoni emléknapAugusztus 14–17., csütörtöktõl vasárnapig: Hosszú hét-

vége a Felvidéken, kirándulás autóbusszalAugusztus 20.: Szent István-napi körmenetSzeptember 6. szombat: Vitézavatás, KenderesOktóber 4. szombat: Gemenci erdõ – Baja, kirándulás

autóbusszalOktóber 23.: Nemzeti ünnepNovember 10. szombat, 15 óra: ÁllománygyûlésA koszorúzásokon, megemlékezéseken való részvételrõl

a kerületi hadnagyok adnak tájékoztatást. A kirándulásokrajelentkezni lehet v. Almásy Sz. Attilánál, a 06 (30) 410-4028telefonszámon 20–22 óra között, vagy üzenet hagyható.

„ÖRÖK HÛSÉGGEL A VITÉZI ESKÜHÖZ”A Vitézi Rend irodája: H-1053 Budapest, Magyar utca 27. Telefon/fax: (0036)-1-267-58-06

Történelmi Vitézi Rend Egyesület: H-1095 Budapest, Soroksári út 46.

Adószám: 18258325-1-43Banksz.sz.: 11709002-20127262

Az alábbi programokon való részvételre kérték fela Magyar Koronaõrök Egyesületét.

Április 5. – Muhi – megemlékezésÁprilis 26. – Fót – Szuverén Máltai Lovagrend AvatásMájus 4. – Sajószentpéter – Pitypalaty ÜnnepségJúnius 28. – Budapest – Rendõrtiszti AvatásJúnius 29. – Szabolcs – Szent László Király ünnepség


HA FÉRFI VAGY, LÉGY FÉRFI...Ha férfi vagy, légy férfi,S ne hitvány gyönge báb,Mit kény és kedv szerint lökA sors idébb-odább.Félénk eb a sors, csak csahol;A bátraktól szalad,Kik szembeszállanak vele...Azért ne hagyd magad!

Ha férfi vagy, légy férfi,S ne szád hirdesse ezt,Minden DemosthenesnélSzebben beszél a tett.Építs vagy ronts, mint a vihar,S hallgass, ha mûved kész,Mint a vihar, ha megtevéMunkáját, elenyész.

Ha férfi vagy, légy férfi,Legyen elved, hited,És ezt kimondd, ha mindjártVéreddel fizeted.Százszorta inkább éltedetTagadd meg, mint magad;Hadd vesszen el az élet, haA becsület marad.

Ha férfi vagy, légy férfi,FüggetlenségedetA nagyvilág kincséértÁrúba ne ereszd.Vesd meg, kik egy jobb falatértEladják magokat.„Koldusbot és függetlenség!”Ez légyen jelszavad.

Ha férfi vagy, légy férfi,Erõs, bátor, szilárd.Akkor, hidd, hogy sem emberSem sors könnyen nem árt.Légy tölgyfa, mit a fergetegKi képes dönteni,De méltóságos derekátMeg nem görbítheti.

Petõfi SándorPest, 1847. január

160 éve... 1848–2008

Documents

550 évvel ezelõtt választották meg Hunyadi Mátyást ... Tajekoztato 2008_1_2.pdf · XXVII.évfolyam,1–2.szám Budapest,2008 550 évvel ezelõtt választották meg Hunyadi Mátyást