6. A Szudétanémet kérdés és München

Csehszlovákia története 1918–1948

Csehszlovák belpolitika 1935–37 között• Masaryk lemondása és Beneš elnökké választása (1935. dec. 14–18.)

– 1935. nov.-ben vették rá a lelépésre; utódnak Benešt ajánlotta– Beneš kénytelen volt Esterházy Jánosra és Hlinkára támaszkodni, akiknek

számos kedvezményt ígért (utóbbinak az ország decentralizálását is) – nagy többséggel (340 voks) meg is választották, de sokaknak nem tetszett

• támogatta a CSKP is, ellene csak a cseh fasiszták és Henleinék voksoltak• A Hodža-kormány létrejötte (1935. nov. 4.) és működése

– a szlovákok lecsillapítása: az első szlovák kormányfő, de 1936-ra nyilvánvaló lett, hogy autonómiát ő sem tud elérni (a koalíciós pártok ellenállása miatt)

– a Hlinka-párt pöstyényi kongr.-án (1936. szept.) fr. fasiszta és nm. náci vendégek is, Hlinka újra auton.-t követelt; előretörtek a nástupisták

• Hlinka saját kormányát vádolta a materialista ideológia és a „judeobolsevik anarchia” képviselőivel való együttműködés miatt

– a Német Ker.szoc. Párt belépett a koalícióba (1936. júl.)– Hitler rajnai bevonulása után előkészületeket tettek az 1920-as alkotmány

felfüggesztésére és egy új, diktátori jogokat lehetővé tevő alaptörvényre • a határmenti 25 km-es sáv militarizálása, minden politikailag megbízhatatlan

személy kiűzése, a rendőrség teljes egészében cseh vezetés alá helyezése stb.– 1937 elején megígérték, hogy növelik a nm.-ek közig.-i arányát, több részt

kapnak a kult. és jóléti összegekből, a hiv. közleményeket nm.-ül is kiadják– ez megijesztette Henleint, de a cseh bürokrácia nehézkessége, gyanakvása és a

kétnyelvű hivatalnokok kis száma miatt ebből kevés valósult meg

„Tízmillió német érdekei”• Hitler új programja (1938. febr.) és végrehajtás kezdete

– a Birodalom megvédi a határain kívül élő tízmillió németet– ennek első lépése lett a márc. 13-i Anschluss, amivel szemben sem Au., sem

Nbr. nem tiltakozott, de lényegében a NSz sem– márc. 11-én Göring biztosította a berlini čs. követet, hogy No. nem akarja Čs.-

t megtámadni, s ezt később Ribbentrop és a prágai nm. köv. is megismétli– ua. Hitler márc. 28-án Henleint Berlinbe rendelte, ápr.-ban pedig Keitelt

utasította a Čs. elleni haditerv (Fall Grün) kidolgozására – márc. 22–24-én a két nm. aktivista erő, a Gazdapárt és a Ker.szoc. P. is

feloszlott, csatlakozva Henleinhez (Spina és Mayr-Harting visszavonult) – egyedül a Nm.SzDP tart ki Čs. mellett, bár idős zsidó vezetője (Ludwig

Czech) helyett a fiatalabb (nem zsidó) Wenzel Jaksch-t választják élére (Henlein nyomására Czech távozott min.-i posztjáról is)

• Henlein és a karlsbadi nyolcpontos program, 1938. ápr. 24.– 1934-ben közig.-i decentralizálást akart Henlein, 1936. jún.-ban faji alapon

álló szöv.-i tart.-okat, s 1938 ápr.-tól teljes pol. autonómiát és náci rsz.-t– karlsbadi pártkongresszusán a náci világnézet kifejezésének szab.-t, az 1918

óta fennálló igazságtalanságok felszám.-t (és kárpótlást), újabb spec. kisb.-i jogokat követelt, pl. teljes önkorm.-i és jogi auton.-t a Szudétavidéknek, német hivatalnokok kinevezését, továbbá teljes külpolitikai irányváltást

– máj. elejére paramilitáris alakulatot állított fel (Freiwilliger Schützkorps)

A májusi válság• Előzmények

– „Hűek maradunk” petíció, máj.-tól egymillió aláírással– Henlein máj. közepén Londonban elsősorban helyi auton.-t követelt népének, de

ha ez nem sikerül, népszavazás kell és egy nemzetközi biz. döntése. Ha egyik sem, háború lesz – vélte. Nbr. mindkét „békés” megoldást támogatta

– Beneš híreket kapott a határ közelében zajló német csapatösszevonásról• Csehszlovák részleges mozgósítás, ill. okai

– máj. 20-án behívtak 200ezer tartalékost, készültséget hirdettek ki, a čs. egységek bevonultak a Szudéta-vidékre; Beneš: „készen állunk a harcra”

– No. tiltakozott, provokációról beszélt (Hitler a čs. helyi választás befoly.-ról is)– a németeknek igazuk volt, csapataikat nem vonták össze sehol– a čs. ügynökök tévedtek vagy a prágai elhárítás értelmezte rosszul őket?– legvalószínűbb, hogy Benešt tudatosan ültették fel, talán a szovjetek– ha volt titkos terv, sem a szovjet, sem a Beneš-féle nem vált valóra

• Következmények– máj. 28. Hitler utasítást ad a Fall Grün véglegesítésére, támadási nap: okt. 1.– Henleint utasítja, hogy tárgyaljon, de elfogadhatatlan követelésekkel– a községi választásokon a nm. területen Henlein pártja 91%-t ért el– Čs. bebizonyította eltökéltségét, de Beneš „háborús uszító” lett a Ny előtt– nemzetiségi statútum kidolgozása Cs.-ban (ún. „második terv”, 1938 nyara)

Az appeasement felülkerekedése• Anglia: már régóta cél volt Németország megbékítése

– a versailles-i béke túl szigorú volt, enyhíteni kell a feltételeken– különösen a tory Chamberlain miniszterelnök és Halifax külügyminiszter nem

akart harcolni egy távoli, ismeretlen, etnikailag vegyes ország érdekében• Fro. ingadozása és átállása Anglia mellé

– márc.-ban Gamelin tábornok úgy véli, a nm. védelmi vonalat nem lehet áttörni– Belgium nem járult hozzá, hogy Fro. területén átvonulva támadjon– ápr.-ban új francia kormány (Daladier; külügyminisztere: Bonnet)– Daladier nem kételkedett Hitler valódi céljaiban, de Anglia támogatása nélkül

egyedül nem mert (nem akart) szembeszállni vele • minden tárgyaláson igyekezett rávenni a briteket a keményebb fellépésre, de hiába

– vele szemben Bonnet a megbékítés híve volt és már máj. 17-én javasolta, hogy Beneš adjon meg minden engedményt Henleinnek

• kettős célja: elkerülni Fro. háborúba sodródását és a čs. szöv.-i szerződés felrúgását– a májusi válság hatására mindkét ország (22-én) megismételte e javaslatot– ennek ellenére a realitásérzékét elvesztő Beneš még júl.-ban is bízott Fro.

szövetségesi támogatásában• Az appeasement értékelése

– utólag a gyengeség, gyávaság és az árulás szimbólumává vált– 1938-ban azonban tömegek éltették; két rossz közül lehetett csak választani;

Hitler valódi szándékait csak kevesen látták meg (pl. Churchill)

Runciman küldetése• Lord Walter Runciman és küldetésének okai

– Hitler az önrendelkezés jogára és békés szándékaira hivatkozik; türelme azonban fogyóban van, kéri a Ny közvetítését, Benešt okolja a válságért

– júl. 26-án jelöli ki Chamberlain Runcimant közvetítőnek– németbarát felesége miatt ő elfogult volt, Jan Masaryk londoni čs. követ

ellenezte is szerepvállalását (habár apjának barátja és támogatója volt a lord)• Runciman tárgyalásai Csehszlovákiában

– aug. 3-án érkezett Prágába németbarát küldöttséggel; nem volt hajlandó az aktivista Jaksch érveit elfogadni; szud.nm. előkelőségek vendéglátását élvezte

– Henleinnel aug. 18-én tárgyalt, követeléseit megalapozottnak vélte– folyamatosan tárgyalt Benešsel is, aki a nyomásnak engedett is

• František Moravec ezredes, a hírszerzés vezetője meggyőződött róla, hogy London mindenáron megbékítést akar, nem fog hallgatni Beneš érveire

– Beneš ún. harmadik terve négy német etnikai kantont javasolt, Henlein ezt visszautasította a német terület megosztását ellenezve

– szept. elején Beneš negyedik terve elfogadta a karlsbadi pontokat: a szudéta-nm. vezetők megdöbbentek, de Hitler összetűzések provokálását javasolja

– szept. 7. provokált zavargások során egy cseh rendőr lelőtt egy német tüntetőt, ennek ürügyén a tárgyalás másnap megszakadt; elszabadult az erőszak

– különösen Hitler 12-i nürnbergi beszéde után (13-án újabb halottak Cheb-ben)– egy levert német puccs után 15-én Henlein No.-ba menekült, Runciman bejelenti

(másnapi) hazatérését

Berchtesgadentől Godesbergig• Runciman jelentése (szept. 21.)

– a tárgyalások megszakadásáért kizárólag Henlein és Frank felelős– ennek ellenére követeléseik jogosak; a két nép együttélése lehetetlen– a nm. területeket népszavazás nélkül Németo.-hoz kell csatolni

• Chamberlain tárgyalása Hitlerrel (Berchtesgaden, szept. 15.)– a nm. többségű területet át kell adni, a vegyes területeken népszavazás lesz

• Brit–francia jegyzék és ultimátum (szept. 19–21.)– Beneš hajlandó volt három tisztán német „kantont” átadni, de sem párizsi,

sem londoni követét nem fogadták– Daladier és Bonnet Londonban 18-án elfogadta Berchtesgadent– szept. 19-én jegyzékben követelték Čs.-t ennek azonnali teljesítését– Beneš időt kér, hogy tárgyaljon a čs. vezetőkkel: Hodža elfogadná, Beneš

szovjet segítséget kér, Moszkva válasza azonban késik– 20-án este Beneš ennek ellenére elutasítja a jegyzéket– éjjel 2 órakor a brit és fr. követ ultimátumot ad át: Beneš háborús uszító, akit

magára fognak hagyni (a SzU válasza: Fro. vagy a NSZ kérésére segít)– többórás vita után Beneš és kormánya meghátrált, elfogadta az ultimátumot

• Hitler újabb követelései (Bad Godesberg, szept. 22–24.)– személyesen Chamberlain vitte Hitlernek a jó hírt– de ő a „teljes” (nem nemzetközi biz., hanem No. által meghatározott) terület

28-ig (majd okt. 1-ig) való megszállását és Cs. felosztását követeli (szlovák autonómia, magyar és lengyel igények kielégítése) + háborúval fenyeget

A müncheni diktátum• A csehszlovák elszántság és a remény napjai

– Prágában tüntetések; 23-án Hodža lemondott, utóda Jan Syrový tábornok (még aznap teljes mozgósítást hirdet ki, 25-én elutasította Godesberget)

– Fro. is mozgósított, háború esetén Nbr. is támogatást ígért, Beneš tárgyalt a légi úton nyújtott szovjet segítségről

• Hitler visszatáncolása (szept. 26.) és az olasz „közvetítés”– „egyetlen csehet sem akarok”; ez „az utolsó területi követelésem” – patthelyzet; D. Grandi londoni olasz követ 27-én közli Mussolini segítségét– a prágai fr. és br. követ jelzi: Čs. érdekeit Chamberlain fogja képviselni…

• A müncheni konferencia, szept. 29.– csak a négy nagyhatalom tárgyal Mussolini elnökletével; tárgyalóasztal

helyett fotelek, díványok; nem volt napirend, se ülésrend– Hitler előtárta követelését, s eztán csak a hogyan és mikor volt kérdés, az

nem, hogy mindezt elfogadják-e– a német területet népszavazás nélkül okt. 1–10. közt No.-hoz kell csatolni

(négy kijelölt zónát 7-ig azonnal, a többi túlnyomóan német területről 10-ig egy ötfős „nemzetközi bizottság” dönt, amiben Čs. is képviseli magát)

– a čs. kormány felelős a sértetlen átadásért (főleg a katonai építményekért) – nem provokált támadással szemben a br. és fr. kormány garantálta az új

határt (No. és Olo. csak a lengyel és magyar igények rendezése után; ha ez 3 hónapon belül nem rendeződik, a négy hatalom újra összeül)

A müncheni döntés – képek és térkép

Csehszlovákia első reakciói• A határozatok átvétele

– Vojtěch Mastný berlini követtel közlik: nem is várnak választ Prágától– Krofta küm.-t a német követ ébresztette; a térképért menjen a br. követségre– Beneš is pizsamában olvasta el, döbbenten árulásról beszélt és arról, hogy

ennek ellenére a Nyugat sem fogja elkerülni a háborút• A prágai vezetés tárgyalásai, szept. 30.

– Beneš behívta Alekszandrovszkijt és kérte a SzU hivatalos véleményét; ő nem tudott (akart?) időben üzenni és a válasz is késlekedett

– a kormány, a vezérkar és még a kommunista Gottwald is tárgyalt a teendőkről– a katonai vezetők úgy vélték, Beneš elhibázott külpolitikája vezetett idáig– Syrový (me. és hm. is) közölte, hogy az erődök még nincsenek készen, s még

ha segítene is a SzU, már késő lenne. Ludvík Krejčí vezérkari f. egyetértett– egy másik tbk. szerint a kat.-i terveik az Anschluss nélküli No. kétfrontos

harcára, alapultak, feltételezve, hogy Mo. ellen pedig minden kisantant állam fellép, Lo. és Ro. pedig átengedi a szovjeteket…

– egyetlen tbk. (az orosz származású S. Vojcechovski) javasolt csak ellenállást– délre elfogadták az egyezményt – ezután jött Alekszandrovszkij követ, de már nem kérték tőle a Kreml válaszát

(később Gottwald híresztelhette, hogy Sztálin segített volna) – Még a Közt. Védelmi Tanácsa előtt is be kellett jelenteni a hírt: Beneš sápadtan,

akadozva beszélt a Nyugat árulásáról. Gottwald úgy vélte, még a mezítlábas etiópok is harcoltak az olasz túlerő ellen. Ladislav Rašín is harcolna

A külvilág reakciói• Nyugat-Európa és Németország

– Chamberlain, a közvélemény, de a Népszövetség is a békét ünnepelte, Benešt jelölték a béke Nobel-díjra is!

– okt. 1-jétől a német csapatok bevonultak az első négy zónába– felállt a nemzetközi bizottság, amely dühös kiabálással „működött”

• Beneš próbálta elérni, hogy csak a 75%-nál nagyobb arányban német ter.-t csatolják el, ill. hogy ne tartsanak a belső nyelvszigeteken népszavazást

• az elcsatolt lakosság 79%-ban német, de 700e cseh is; Cseho.-ban marad 260e nm.• Lengyel igények és kielégítésük

– okt. 1-jén ultimátumban követelték Teschent, ennek teljesítése után okt. 2–12-e között meg is szállták csapataik a területet (a legnyugatibb sáv kivételével)

• Magyar igények és megoldásuk– aug. 22: Hitler rá akarta venni Mo.-t Čs. megtámadására, egész Szlk.-t ígérve– Hitler felháborodott Bp. óvatosságán és a kisantanttal folyó bledi tárgy. miatt– az óvatossággal csak szept. közepe után szakított Mo., de csak diplomáciai

szinten (Londonban, Varsóban stb. egyeztet)– 28-án követelte Bp. a magyar területek visszaadását, Szlk. autonómiáját– okt. 1-jén Budapest még csak a tárgyalás megkezdését követelte– ez végül csak okt. 9-én Komáromban indult meg, tk. már Mo. és Szlk. között,

de 13-án eredmény nélkül végződött. – nov. 2-án az első bécsi döntés 12e km2-t csatolt Mo.-hoz (870e lakos, 87% m.)

Csehszlovákia felosztása, 1938–39

Az első köztársaság bukása• A veszteségek összesítése

– elvesztette ter.-e 30%-t, lakossága 1/3-t; GNP-je 40%-t, szene 2/3-t, textil-term.-e 80%-t, vasipara 70%-t; gazdasági és hadi értelemben életképtelen

• Beneš lemondása, okt. 5.– Hitler is követelte távozását, de belső nyomás is volt rá – főleg miután gyen-

gesége miatt No. több területet kapott, mint Hitler remélte– 4-én Syrový lemondott, de Beneš ismét őt bízta meg kormányalakítással– az elnök 5-én este a rádióban mondott leköszönő beszédet, s még aznap

elhagyta a Várat és Sezimovo Ustí-i házába ment, ahol ágynak esett. • minden felelősséget személytelen körülményekre, külső tényezőkre hárított. • Čs. áldozatát aránytalanul nagynak és igazságtalannak tartotta. • a haza veszélyben van – figyelmeztetett, de igyekezett reményt kelteni: végre

nemzeti államunk lesz, s még sokan vagyunk és erősek. Tovább harcol – ígérte• Szlovákia autonómiája

– 3-án Matúš Černák, a szlk. miniszter 24 órán belül auton.-t követelt– ennek lejárta után pedig lemondott, ezzel a kormány is megbukott– 5-én este a Szlk. Néppárt bejelentette, hogy másnap Zsolnán nyilatkozatot

fognak kiadni a szlovák nemzet önrendelkezési jogával kapcsolatban – Tiso lett Szlovákia minisztere (Hlinka még aug.-ban meghalt), s további 4

min.-t nevezhetett ki– 6-án Zsolnán be jelentette a a szlk.-ok szuverenitását, saját tört.-nek kezdetét – a Csehszlovák Köztársaság véget ért, kezdetét vette a 2. Cseh–Szlovák Közt.