János evangéliumában olvasunkLázárról, akit Jézus szeretett. Ami-kor megbetegedett, azonnal Jézus-hoz küldtek ezzel az üzenettel:„Uram, ímé, akit szeretsz, beteg. Jé-zus pedig, amikor ezt hallotta, mon-da: Ez a betegség nem halálos, ha-nem az Isten dicsőségére való, hogydicsőíttessék általa az Istennek Fia”(3-4. v.) . Ezek után Jézus „két napigmarada azon a helyen, ahol vala”(6. v.) . Mire Jézus Bethániába ér, Lá-zár már 4 napja halott. Későn érke-zett Jézus. Legalábbis így éli eztmeg Márta, Lázár testvére. Ezzel afelsóhajtással fogadja Jézust:„Uram, ha itt lettél volna, nem haltvolna meg a testvérem” (Jn 11 ,21).Mi van ebben a sóhajtásban?

Van benne némi hit. Márta hit-te, hogy Jézus meg tudta volna gyó-gyítani testvérét annak súlyos állapo-ta ellenére is. Van azonban ebben hi-tetlenség is. Márta ugyanis nem hit-te, hogy Jézus számára a távolságnem akadály abban, hogy testvérétmeggyógyítsa. Mennyire megfeled-kezett Márta Krisztus istenségéről!„Csak a közelben vagyok-é én Is-ten? Azt mondja az Úr, és nem va-gyok-é Isten a messzeségben is?”(Jer 23,23) Mennyire megfeledke-zett arról, hogy volt már rá példa,hogy Krisztus úgy gyógyított, hogynem volt jelen. Két ilyen esetről tu-dunk, mindkettő egy galileai város-hoz, Kapernaumhoz fűződik. Azegyik a százados szolgájának a meg-gyógyítása (Lk 7,6-7; Lk 7,9-10). Amásik pedig egy királyi ember fiá-nak a meggyógyítása (Jn 4,46-54). Jé-zus egyik esetben sem volt jelen,mégis mindkét esetben megtörtént

a gyógyulás. A mi hitünknek van-nak korlátai, testvérek, és nem aKrisztus hatalmának! Hiszen Krisz-tus Isten, és Ő mindent megcsele-kedhet, amit akar. „.. .a mi Istenünkaz égben van, és amit akar, aztmind megcselekszi.” (Zsolt 115,3)

Márta hitetlensége azonban a je-lenre is vonatkozik. Úgy beszél Lá-zár ügyéről, mintha itt már semmitnem lehetne tenni. S valóban úgytűnik, hogy a halál végleg lezárjaegy ember sorsát – de nem akkor,ha Krisztus jelen van! „Uram, ha ittlettél volna..., de most már késő” –hallatszik Márta hangjából a keserűsóhaj. Most már semmit sem lehettenni. Dehát sohasem késő, testvé-rek, amíg Krisztus jelen van az éle-tünkben!

Mennyire el tudja szomorítaniaz embert a múlton való sajnálko-zás. Márta nem tudott örülni a je-lennek, mert leragadt a múltnál.Nem tudott örülni annak, hogyKrisztus ott van, mert azon bánkó-dott, hogy pár nappal azelőtt nemvolt ott. Talán Márta másképp isköszönthette volna Jézust, példáulígy: „Ó, Uram, milyen jó, hogymegjöttél, tudtam, hogy el fogszjönni. Mi az akaratod a jelennelkapcsolatosan? Akarsz-e tenni vala-mit a testvéremért?”

Persze, tudom, hogy irreálisnaktűnhet ez az elvárás Mártával szem-ben, de ha ezt mondanánk, akkor ahitet neveznénk irreálisnak. S való-ban, a hit meghaladja az értelem-mel felfogható dolgokat. A hit több,mint látás. És a hitnek nincs lehetet-len, amíg egy mindenható Istenretekint. Avagy kisebb dolog az, hogy

A tartalomból

„Uram, ha itt lettél volna”

A szentségről és amegszentelődésről

George Whitefield

„Engedjétek hozzám jönni akisgyermekeket!”

Van-e üdvösséged?

„Még ha a halál árnyékánakvölgyében járok is”

„Azoknak, akik Istent szeretik,minden a javukra van”

Az emberektől való félelem

Az Isten előtt kedves böjt

Keresztyén „fogások” a stresszcsökkentésére

Szabályok és üdvösség

Innen-onnan

Acél tükör

KESKENY ÚT

KERESZTYÉN FOLYÓIRAT

KIADJA:KÁROLYI GÁSPÁR TEOLÓGIAI

ÉS MISSZIÓI INTÉZET

3527 Miskolc, Kartács u. 1 .Tel.: 46/412-558

E-mail: kgtmi@axelero.huhttp://www.reformatus.org

Szerkesztő: Bagoly GyulaISSN 1788-5450

„Uram, ha itt lettél volna”

Jn 11,21

A Közép-Kelet Európai Református Presbiteriánus Egyház lapja · X. évfolyam, 42. szám, 2007. június

2KE S K EN Y ÚT

egy bűnös ember üdvözül?Márta sóhajában van még némi

elfogadás, de panaszkodás is. Az elfo-gadás a megszólításból derül ki. Már-ta Urának szólítja Jézust: „URAM,ha itt lettél volna...”. Ez a megszólí-tás azt sugallja, hogy Márta alávetimagát Jézus akaratának. Ez azt jelen-ti, hogy Márta elismeri, hogy az Is-ten döntéséből történt ez a halál-eset, és ezt ő kész elfogadni. Mártaazonban mégsem tudja elfogadniKrisztus akaratát. Panaszának han-got is ad. „Uram, ha itt lettél volna,nem halt volna meg a testvérem.”Vagyis: „Uram nem voltál itt, pedigitt kellett volna lenned. Mi idejébenüzentünk Neked, s Te nem jöttélazonnal.”

Márta ezzel azt fejezi ki, hogyjobb lett volna, ha úgy alakulnak adolgok, ahogyan ő szerette volna.De vajon miből gondolja Márta,hogy Jézus feltétlenül meggyógyítot-ta volna Lázárt? Avagy nem azt kel-lett volna először Mártának kérdez-nie, hogy „Uram, mi a Te akaratodezzel az esettel? Mire akarsz taníta-ni engem és leánytestvéremet?”

Pedig Isten akaratából történtekígy a dolgok. Nem azért halt meg Lá-zár, mert Jézus nem volt ott, hanemazért, mert Isten így akarta. Céljavolt ennek. „Ez a betegség nem halá-los, hanem az Isten dicsőségére va-ló, hogy dicsőíttessék általa az Isten-nek Fia.” (4. v.) Minden betegség-nek és minden egyéb nyomorúság-nak van valamilyen célja Isten gyer-mekeinek életében. Akár dorgálás-ként, akár próbaként érkezzen egyszenvedés, ez nem zárja ki Isten sze-retetét. Jézus szerette Lázárt, akimégis beteg lett, sőt, belehalt beteg-ségébe.

Mennyire meg tudunk feledkez-ni Isten szempontjairól, amikor vala-mi kellemetlenség ér bennünket!Igen, mert megvannak az elképzelé-seink, s azt szeretnénk, ha mindenúgy alakulna, ahogyan mi eltervez-tük. Nem igazán érdekel bennünketIsten akarata és dicsősége, sokkal in-kább a saját akaratunk és elképzelé-sünk.

Sokszor elégedetlenek vagyunka helyzetünkkel, s azon gondolko-

dunk, hogy alakulhatott volna mind-ez másképpen is. Ilyenkor jönnek afelesleges kérdések. „Vajon ha ezttettem volna, akkor is megtörténik?Vajon nem hamarabb kellett volnaorvoshoz menni ezzel a betegség-gel? Vajon ha ez az orvos rendelt vol-na s nem a másik, akkor nem lettvolna jobb?” S lehetne még sorolni,hogy mennyi mindenre tudunkilyenkor gondolni.

Bizonyára nehéz a nyomorúságidején Isten tökéletes végzéseire gon-dolni, de mégiscsak ez az, ami vi-gasztalást ad a keresztyén ember szá-mára. Az, amit a zsoltáros is ír: „Ke-zeinek cselekedetei hűség és igaz-ság; minden Ő végzése tökéletes.Megingathatatlanokörökké és mind-végig; hívségből és egyenességbőlszármazottak” (Zsolt 111 ,7-8). Istenvégzései tökéletesek és változhatatla-nok.

„Így jó, Márta, ahogyan van. Ígyvan ez jól, hogy testvéred megbete-gedett, meghalt, és én nem voltamitt, mégha te másképpen is érzed.”Ez volt Isten végzése, és Isten végzé-se tökéletes és változhatatlan.

Ne gondold, testvérem, hogy Is-ten téved veled kapcsolatosan. Negondold, hogy jobb lenne úgy, aho-gyan te elképzelted. Ne gondold,hogy módosítani kellene a forgató-könyvet. Lehet, hogy emberi felelőt-lenség is volt egy dologban, lehet,hogy nem használtál minden esz-közt úgy, ahogyan használhattálvolna. Talán lehettél volna figyelme-sebb, ügyesebb, okosabb, talpraeset-tebb, felelősebb. Talán mások is job-ban odafigyelhettek volna rád.

Ne feledd azonban, hogy ezek isIsten kezében vannak. A másodla-gos eszközöket is egy szuverén Is-ten tartja kézben. Isten Úr a te töké-

Igei üzenet

3KE S K EN Y ÚT

letlenségeid és mások tökéletlensé-gei fölött is. Lehet, hogy voltak em-beri tévedések – amiért bűnbánatotkell tartani –, azonban ne korlátozdIsten szuverenitását a jó dolgokra.

Ne engedj magadban a fölösle-ges gondolatoknak: „ha így lett vol-na, s ha úgy lett volna”. Bánd megazt, amit meg kell bánni, de láss min-

dent Isten tökéletes és szilárd végzé-sének szemüvegén keresztül. Légynyugodt, ha Isten másképp akartavolna, másképp lett volna. Istennélnem következhet be sem tévedés,sem mulasztás, sem erőtlenség.Nem emberek kezében vannak a dol-gok, hanem a mindenható és minde-neket kormányzó Isten kezében.

Ne a múlton töprengj, hogy milett volna, ha így vagy úgy történik,hanem fogadd el alázattal a jelenle-gi helyzetet, és foglalkozz a jelenlegikötelességeiddel. Higgy Istenben,mert Ő mindenható, és számárasemmi sem lehetetlen. Ámen.

Sikó Mihály

A szentségről és a megszentelődésről

„Tévedés azt feltételezni, hogy Is-ten csak a halálunkkor akar szenttétenni, hiszen ez azt jelentené, hogyhalálunkig a szentségtelenséget tá-mogatta. Isten soha nem akarhatja,hogy szentségtelenségben éljünk.”

Anonymus

„Isten nem tisztogatna oly erőtel-jesen, ha a tisztátalanság nem ivó-dott volna be olyan mélyen a termé-szetünkbe. Isten annyira szereti atisztaságot, hogy inkább látna az Őgyermekei ruháin egy lyukat, mint-sem egy szennyfoltot.”

William Gurnall

„Aki nem gyűlöli a gonoszt, ajót sem szereti igazán.”

C. H. Spurgeon

„Miben áll a külső megszentelte-tés? Az egész külső magaviselésnekés életnek az Isten törvényével valóegyezőségében. Kicsoda a mi meg-szenteltetésünk authora és szerzője?Amint hogy az Atya elválasztott, ésa Fiú megváltott, úgy a Szentlélek tu-lajdonképpen megszentel.”

Mikolai Hegedűs János

„A megszentelődés csupán aztpusztítja el bennünk, ami bennün-ket pusztítana el.”

William Jenkyn

„Abszurd dolog azt képzelni,hogy Isten megigazít egy népet, denem szenteli azt meg.”

Thomas Watson

„A szentség valóban a menny-ben jut kiteljesedésre, de kezdetemindig is ehhez a világhoz köthető.”

John Owen

„Hogy élhet az ember ártatlanéletet? 1 . Ha az Istennek törvényitmindenkor szem előtt tartja, mintegy tükört, és abból nézi, mit kelles-sék cselekedni, és mit távoztatni. 2.Ha az ember nem vágyódik mind-járt arra, amit szemével lát, és fülé-vel hall, hanem megöldökli a testetkívánságaiban. 3. Ha az édességesígéretekről, melyeket Isten ígér azengedelmeseknek, és a büntetések-ről, melyekkel Isten fenyegeti az en-gedetleneket, éj jel-nappal gondolko-dik. 4. Az utolsó ítéletnek meggon-dolása is, midőn Isten megfizet ki-nek-kinek az ő cselekedete szerint,nem kicsiny ösztön az ártatlan ésfeddhetetlen életre: mert ha az erősIsten felkél az ítéletre, mit fogsz felel-ni Néki?”

Pápai Páriz Imre

„A szent dolgokban nem szeret-nék semleges lenni. Nem és nem!Hadd legyek mindig a helyes olda-lon! Alaposan, megfontoltan és elkö-telezetten.”

C. H. Spurgeon

„Miben áll a belső megszentelte-tés? 1 . Az elmének és értelemnek fel-újíttatásában, mely által a tudatlan-ság elvétetik. 2. Az akaratnak elvál-toztatásában, midőn az késszé és il-lendővé tétetik a gonosznak eltávoz-

tatására és a jónak elválasztására. 3.Az indulatoknak megújításában,mely által a megszenteltetett emberalkalmatosíttatik az ő indulatinakigazán és egyenesen bírására s igaz-gatására.”

Mikolai Hegedűs János

„Az állítólagosan megszenteltélet legjobb tesztje a következő: kér-dezd meg a családját is erről.”

C. T. Studd

„A tökéletes szentség a keresz-tyén célja a földön, és jutalma amennyben.”

Joseph Capyl

„Fontosabb szent életet élni,mint arról beszélni. A világítótor-nyok nem harangoznak – figyelem-felkeltés gyanánt – hanem világíta-nak.”

D. L. Moody

„A szentség nem lehet semmi-vel sem kevesebb, mint az Isten jel-leméhez való hasonulás.”

Jerry Bridges

„A megszentelődés a megváltáslátható része.”

C. H. Spurgeon

„Szentek legyetek, mert Énszent vagyok.”

1Pt 1 ,16

Válogatta, és fordította: Szőke Imre

Idézetek

4KE S K EN Y ÚT

BevezetésGeorge Whitefield – John és

Charles Wesley mellett – a későbbönálló egyházzá szerveződött meto-dista mozgalom egyik megalapítójavolt, akit Isten különös módon fel-használt a XVII. századi ébredések-ben. Ebben a cikkben az ő életét mu-tatjuk be röviden.

Születéstől az újjászületésigGeorge Whitefield 1714-ben szü-

letett az angliai Gloucesterben, a Ha-ranghoz címzett fogadóban, amelyjómódú szülei tulajdonában állt. Afiatal Whitefieldet a család többi fér-fitagjához hasonlóan Oxfordba küld-ték tanulni, ahol az iskolaszínház el-ső embere lett. Whitefield annyiraszerette a színjátszást, hogy gyakranmég az órákat is kihagyta azért,hogy készüljön a következő darab-ra.

Édesapja azonban hamar meg-halt, és a család anyagi helyzete ak-kor nem tette lehetővé George tanít-tatását. Másfél évvel később mégis le-hetőség nyílt tanulmányai folytatásá-ra, és George gazdag családok fiai-nak mentora lett. Az ifjú Whitefieldezt az akkoriban alantasnak számí-tó munkát is hűséggel végezte.

Az egyetemen mélyen vallásoséletet élt, nagyon figyelt szavaira,mozdulataira, többször is 36 órán ke-resztül böjtölt. Ebben az időszak-

ban került kapcsolatba a ,,Szent Tár-saság”-gal, amelynek tagjai szinteszerzetesi fegyelmű életet éltek: azönmegtagadás jellemezte őket, reg-gel hosszú csendességeket tartottak,egy héten kétszer böjtöltek, és rend-szeresen látogatták a börtönöket.Ugyanakkor mindannyian hittek ab-ban, hogy jó cselekedeteik üdvössé-güket munkálják. Ennek a társaság-nak volt tagja John és Charles Wes-ley is. Whitefield azonban olvasmá-nyaiból kezdte felismerni, hogy jócselekedetei mégsem menthetikmeg őt az örök kárhozattól. A kárho-zattól való félelem még nagyobb ön-megtagadásra késztette, nem evettgyümölcsöt és édességet, és nagyonkeveset beszélt. E lelki teher alatt ta-nulmányai is megroppantak, békes-séget mégsem talált. A további böjtö-lés és önsanyargatás végül annyira le-rontotta az egészségét, hogy máregy emeletnyit sem volt képes fel-menni a lépcsőn. Hét hétig feküdtbetegen, és akkor, amikor már min-denre képtelen volt, és az önbizal-ma romokban hevert, ért el hozzáaz Úr kegyelme: rábízta életét az ÚrKrisztus kegyelmére, és Ő biztosítot-ta arról, hogy sosem hagyja el őt.1735 tavaszán Whitefield megtért.

A szolgálat kezdeteWhitefield öröme akkora volt,

hogy nem bírta magában tartani.,,A nővéremnek és minden lelki test-véremnek megírtam, és minden di-áknak elbeszéltem, aki bejött a szo-bámba.” Whitefield mindent újnaklátott maga körül, nagy örömet leltaz igeolvasásban és az imádságban.Minden reggel 5 órától olvasta a Bib-liát (angolul és görögül) és hozzáMatthew Henry kommentárját.Ezek a komolyan vett csendességeklehettek későbbi igehirdetéseinekalapjai, hiszen amikor heti 40 órátprédikált, nem igazán volt ideje ké-szülni.

Mindeközbenmegerősödöttben-ne, hogy az Úr valóban elhívta őt a

szolgálatra. Mégsem kezelte köyny-yelműen a munkával együtt járó fe-lelősséget. Naplójában a következő-ket írta: ,,Azt mondtam, Uram,nem mehetek, felfuvalkodok majd,és az ördög tőrébe esek.”1 John ésCharles Wesley hívására Ameriká-ba készült misszionáriusnak. Kiuta-zása azonban csúszott, és eközbenszámos gyülekezetnél járt, hetimintegy öt alkalommal prédikált. Ahirdetett igazságnak és meggyőzőelőadásmódjának olyan nagy hatásavolt, hogy a templomok pillanatokalatt megteltek, az emberek a hely-hiány miatt az ereszcsatornákramásztak fel, bent pedig olyan melegvolt, hogy az emberek lehelete pára-ként lecsapódott a mennyezeten, ésmintha eső esne, úgy hullt alá.2

Whitefield azonban elsősorbannem az érzelmekre kívánt hatni, ha-nem a hallgató értelmét céloztameg, majd az érzelmek segítségévelpróbálta az akaratát helyes iránybaterelni. A megtért és buzgó embe-rekkel metodista társaságokat alapí-tott, ezek lettek a későbbi metodistaegyház alapjai. Végül 1737. decem-ber 30-án nagy tömeg kíséretébenhajóra szállt, és elindult Amerikába.

Az első amerikai útA hajóút első reggelén White-

field természetesnek vette, hogy kö-zös imádságot és prédikációt tart-son a hajón. Szolgálatát azonban né-mi gúny, de leginkább általános kö-zöny kísérte. ,,Az első Úr napján…csak kártyákat lehetett látni, és át-kozódáson és esküdözésen kívülnemigen ütötte meg más az emberfülét.”3 A lelki sötétséget látvaWhitefield elhatározta, hogy igyek-szik mindenkit elérni az evangéli-ummal. Az amerikai útra szánt cso-magokból orvossággal és élelemmellátta el a betegeket, reggelente a fe-délzeten imádságokat olvasott fel, anegyedik napon pedig elkezdte ahitvallásokat tanulmányozni a kato-nákkal. Eleinte csak hatan-heten,

George Whitefield

(1714-1770)

Életrajz

5KE S K EN Y ÚT

később azonban már húszan is résztvettek ezeken az alkalmakon, ígyWhitefield az Úr imádságának ma-gyarázatába is belekezdett. Mind-emellett a személyes kapcsolatokrais igyekezett hangsúlyt fektetni, meg-határozott emberekkel reggelizett,és eközben egy órán át ,,az Ádám-ban való bűnbeesésünkről és az újjá-születés szükségességéről”4 beszélge-tett velük. Női bibliaórát is indított,a gyermekeket pedig olvasni tanítot-ta, amely alkalmakra szívesen láttaaz írni-olvasni nem tudó katonákatis. A kottát ismerő férfiakból ének-kart szervezett. Isten Whitefieldenkeresztül úgy átformálta a hajónuralkodó viszonyokat, hogy mireGibraltárba értek, a korábban ká-romkodó matrózok ,,kisgyermekekmódján álltak elő, hogy felmondjáka katekizmust.”

Gibraltárból folytatta útját to-vább Amerikába, ahol munkáját azÚr a korábbiakhoz hasonlóan hasz-nálta fel. Whitefieldet nagyon érzéke-nyen érintette az a sok otthontalangyermek, akik szüleik korai halála mi-att árván maradtak. Elhatározta,hogy visszatér Angliába, hogy pénztgyűjtsön egy árvaház építésére.

Visszatérés AngliábaTizenegy hónapnyi távolléte

alatt népszerűsége mit sem csök-kent az emberek között. Bárbeiktatott lelkész volt, ám az angli-kán egyház részéről ugyanakkor egy-

re komolyabb szembenállást tapasz-talt: nemcsak lenézték, de egyre töb-ben a szószéket is megtagadták tőle(ekkor Whitefield már az egyház hi-vatalos lelkésze volt! ) . Hasonló ellen-állással találkozott az időközbenszintén megtért két Wesley fivér is.A Szent Társaság többi tagjávalegyütt komolyan imádkoztak ébre-désért.

A hivatalos egyház részéről érke-ző nyomás mindinkább keménye-dett, és Whitefield egyre többet gon-dolkozott azon, hogy – puritán elő-deihez hasonlóan – a szabadban pré-dikáljon. Ebben nagyszerű társralelt a walesi Howell Harris személyé-ben. Első szabadtéri prédikációját1739 februárjában egy bányászfalu,Kingswood mellett tartotta. White-fieldék szinte minden házba beko-pogtattak, hogy meghívják az ott la-kókat az igehirdetésre, és a nagy hi-deg ellenére mintegy 200-an el is jöt-tek. Az Úr áldása volt a szolgálaton,és a következő vasárnapon mármintegy tízezren jöttek el hallgatnia prédikációt. Azt, hogy az Úr méga kemény bányászszíveket is képesmegtörni, az arcokon megjelenő fe-hér árkok jelezték, amelyeket akönnycseppek húztak a szénporosarcokra.

A következő állomás Londonvolt. Itt Whitefield a rossz hírűMoorfields és Kennington Com-mon nevű területen prédikált, ame-lyek a szegények gyülekezői voltak;

sokan hevertek részegen, mosdatla-nul vagy betegen szerteszét. Lelkük-kel senki sem törődött. Whitefieldmájusban kezdte el az Igét hirdetni,és minden nap szolgált a szegényekközött. Naplójában rögzítette a Lé-lek munkáját.

,,Szerda, május 9.: …miután Is-ten megengedte, hogy prédikáljakmintegy húszezer embernek egyórán keresztül Kenningtonnál, fel-buzdította a hallgatók szívét, hogyönként és örömmel adakozzanak azárvaház javára. …több mint 46 fon-tot gyűjtöttünk össze, amelyből 16font félpenny-sekben volt.” [Akko-riban 1 font 360 penny-t ért.]

,,Péntek, május 11 .: A vámsze-dőről és a farizeusról beszéltem, ésőszintén igyekeztem meggyőzni enemzetség önigazult farizeusait,szabadon felkínálva Jézus Krisztustmindenkinek, aki az alázatos vám-szedővel együtt…kiáltja: Isten, légyirgalmas nékem, bűnösnek!”

,,Péntek, június 1 .: Ez esténMayfairnél, a Hyde Park sarkánálprédikáltam. A gyülekezet, azt hi-szem, közel 80 ezer emberből állt.…bár gyenge voltam magamban,mégis Isten megerősített, hogyolyan hangosan tudtam beszélni,hogy a legtöbben hallhatták, ésolyan hatalommal, hogy legtöbben,hiszem, érezhették. Minden szere-tet és dicsőség legyen Istené Krisz-tus által!”5

A második hajóút: tanbeli meg-győződés

Miután az árvaházra összegyűlta pénz, Whitefield elindult másodikútjára Amerikába. A hajóúton leg-inkább a John Wesley-vel éleződőellentétek kötötték le. Wesleyugyanis meg volt győződve arról,hogy ő Isten különös módon kivá-lasztott embere, és hevesen fellépettaz eleve elrendelés általa nagyon el-lenzett tanításával szemben. Különprédikációban támadta e tan védel-mezőit, köztük Whitefieldet is. Szá-mára ez a tan Krisztust hazuggá, Is-tent kegyetlenné és erőtlenné tette.,,Ellenfelei” álláspontjának elferdí-tett bemutatásával próbálta a hallga-tóságot meggyőzni. Whitefield igye-

Életrajz

6KE S K EN Y ÚT

kezett a kérdést békességben elintéz-ni, és a következőket írta Wesley-nek: ,,Úgy hallom, tisztelt Uram,hogy Ön egy predestináció-ellenesprédikáció kinyomtatását tervezi.Megdöbbenek, ha rá gondolok! Milenne más következménye ennek,mint a viszálykodás? …Az lenne alegjobb, ha mindkét oldal hallgat-na.”6 Wesley ennek ellenére nagyszámban terjesztette ezt a prédikáci-ót. Volt azonban egy ennél nagyobbprobléma is Wesley tantételei kö-zött. Ő ugyanis hitt a perfekcioniz-musban, azaz abban, hogy az emberitt a földön elérheti a teljes bűntelen-ség állapotát. A Whitefield és Wes-ley közti nyilvánvaló különbségekmiatt Wesley elkezdte megszervez-ni a metodizmus külön ágát.

Mindezen terhek mellett a hajó-úton Whitefield arra használta azidőt, hogy az Úr elé vigye szolgálatá-nakhiányosságait. Az önvizsgálat so-rán olyan mélyre került, hogy amunka abbahagyása is felmerült ben-ne. Ám végül az elhívásában megerő-södve nemcsak a kálvinista tanokigazsága mellett tett bizonyságot, ha-nem kinyilvánította, hogy ezen igaz-ságok az igazi forrásai buzgóságá-nak. 1739. október 30-án a hajó meg-érkezett Lewistownba. Whitefieldekkor 24 éves volt.

A Nagy ÉbredésMásodik amerikai útja idejére

esett a Nagy Ébredés, amely soránWhitefield három evangélizációskörúton prédikált. A Whitefield ige-hirdetése által kiváltott hatásról Ben-jamin Franklin, a híres államférfi éstudós így számolt be:

,,Whitefield úr nagy adományo-kat volt képes gyűjteni, mivel ékes-szólásának csodálatos hatása volthallgatóinak szívére és pénztárcái-ra, amelynek én is alanya voltamegyszer… Egyik prédikációján vet-tem részt, amelyet – mint megtud-tam – gyűjtéssel akar befejezni, éscsendben elhatároztam, hogy tőlemsemmit sem fog kapni. A zsebem-ben egy maréknyi rézgaras, háromvagy négy ezüstdollár és öt arany-font volt. Ahogy Whitefield belekez-dett, kezdtem egyre lágyulni, és úgy

döntöttem, odaadom a rézgaraso-kat. Szónoklatának következő hullá-mától elszégyelltem magam, és elha-tároztam, hogy odaadom az ezüst-pénzeket, végül olyan lenyűgözőenfejezte be prédikációját, hogy azegész zsebemet a perselybe ürítet-tem.

[Egyik ismerősöm] elővigyázatosságból

már otthon kiürítette a zsebeit. A prédikáció vé-ge felé, azonban olyan erős vágyat érzett az ada-kozásra, hogy megkérte a mellette állót, hogy ad-jon neki kölcsön egy kis pénzt erre a célra.”7

Whitefield a korra nem jellem-ző módon határozottan kiállt a nége-reket ért bántalmazások ellen. Min-dig olyan egyszerűen prédikált,hogy azt az iskolázatlan emberek ismegértették. A négerek a lelki igazsá-gokat ismételgették egymás között,mindaddig, amíg az ismételgetések-hez először ritmus, majd dallam istársult. Így keletkeztek a spirituá-lék, amelyek azután a feketék min-dennapjainak részévé váltak.

A metodizmus megszervezése,konfliktus Wesley-vel

Második amerikai útjáról vissza-térve Whitefield angliai munkáját ro-mokban találta, a predestinációvalkapcsolatos előítéletek miatt ,,hívei”közül alig maradtak páran. Emiattkiadott egy választ Wesley predesti-náció-ellenes prédikációjára, mely-nek stílusa nyílt és határozott, de se-hol sem volt sértő vagy durva.

A metodista társaságok ekkor

ugyan még nem alkottak különállófelekezetet, az anglikán egyházon be-lül működtek, mégis komoly szintenszervezettek voltak. Az egyes ,,Vallá-sos Társaságok”-ban külön voltakférfi és női csoportok, és mindegyikélén egy vezető állt. A férfi és nőicsoportok hetente egyszer találkoz-tak. A vezetők rendszeresen tartot-ták a kapcsolatot a lelkészekkel, akikígy a tagok lelki életét folyamatosankövethették. A rendszer hasonlókép-pen működött a nők esetében is. Abeiktatott lelkészek felett a főfelügye-lők álltak, az egész munkát pedig a,,nagy közvetítő”, Whitefield fogtaössze, akinek vezetése sokkal inkábbszemélyes életének példamutatásá-ból állt, semmint utasítások osztoga-tásából. Havonta tartottak konferen-ciát helyi, negyedévente regionális ésévente az egész mozgalom szintjén.

Számos külföldi (amerikai, skót,holland, ír) szolgálata során Angliá-ban újabb és újabb problémák me-rültek fel, melyek miatt Whitefieldegyre inkább azon gondolkodott,hogy miként lehetne a két metodistairányzat közötti rivalizálást meg-szüntetni. Felvetette az egyesítés ötle-tét is, ám közeli munkatársai közülezt többen is ellenezték, mondván,hogy sem Whitefield, sem Wesleynem tudja magát a másiknak aláren-delni. Whitefield végül egy óriási ön-megtagadást igénylő, ám nem túlbölcs döntésben látta a megoldást: le-mondott a Kálvinista Metodista

Életrajz

7KE S K EN Y ÚT

Mozgalom vezetői posztjáról, ezáltalfelszabadítván magát a célból, hogyszervezeti korlátoktól függetlenül,,,egyszerűen mindenki szolgája lehes-sen”. Amikor döntésének okáról kér-dezték, így válaszolt: ,,Tűnjön elWhitefield neve, de Krisztusé legyendicsőítve. Haljon ki nevem minde-nütt, még a barátaim is felejtsenekel, ha ezáltal az áldott Jézus ügye elő-mozdul. Ki Kálvin, vagy kicsoda Lu-ther? Ne törődjünk a nevekkel és pár-tokkal, legyen Jézus a mi minde-nünk mindenben.”

A csőcselékBár a metodizmuson belül vol-

tak különbségek, hasonlóság volt ab-ban, hogy az egész mozgalom a cső-cselék kedvelt célpontja volt. Egy be-számoló a John Cennick és HowellHarris elleni egyik támadásról:

,,A csőcselék a fejünk felé lövöl-dözött, de olyan közel az arcunk-hoz, hogy teljesen feketék lettünk apuskaportól. Nem féltünk, hanemfeltártuk mellkasunkat, és azt mond-tuk nekik, hogy készek vagyunk azéletünket letenni… Akkor egy á-gyút szegeztek ránk, amely a bűzöl-gő csatorna tartalmával volt megtölt-ve. Amíg Harris testvérre irányítot-ták, én prédikáltam, amikor felémfordították, ő prédikált.”

Ehhez hasonlóan Whitefield ésa Wesley testvérek ellen is több tá-madást intéztek. Az Úr kegyelmeazonban elkísérte őket, és bizonyság-tételeik eredményt hoztak, nemcsaka személyes bizonyságtételben so-

rán, hanem jogi téren is. A lelké-szek ugyanis összegyűltek imádkoz-ni, és tanácskozni, és minden társa-sághoz üzenetet küldtek, hogy imáik-ban hordozzák a gyűlést. Végül úgydöntöttek, hogy a támadások ügyé-ben lépniük kell, és feljelentették alázítókat. A bíróság ítéletében a me-todisták javára döntött, Whitefieldpedig – látva, hogy a bírósági eljá-rás megfelelő nyilvánosságot kapott– nem követelt további büntetést.

Mindenki szolgája és az arisztokrá-cia

A 18. századi angol arisztokrá-cia jellemzően nem olyan emberek-ből állt, akik vonzódtak az evangéli-umhoz. Legtöbbjük életét az üres-ség és az istentelenség jellemezte, ivá-szat, szerencsejáték és erkölcstelen-ség. Istennek azonban itt is kedvesvolt munkálkodnia, először egy idő-sebb nemesasszony, Huntingdongrófnője bízta rá életét egészen Krisz-tusra. Whitefield a vezetői tisztség-ről való lemondása után Hunting-don grófnő egyik lelkésze lett, így al-kalma nyílt az arisztokráciát elérni.Persze ez nem ment könnyen White-fieldnek sem: ,,Félelemmel és rette-géssel megyek, tudva, hogy milyennehéz a magas rangúaknak úgy be-szélni, hogy megnyerjem őket Krisz-tusnak.” Mégis a Szent Lélek min-dent átformálni képes ereje felhasz-nálta Whitefield szónoki képességétés csiszolt stílusát, hogy az arisztok-rácia szívéhez is eljutassa az evangéli-um üzenetét. Bath grófja, Lady Ches-terfield (aki korának egyik legjobbnem hivatásos zenésze volt, Händel-lel barátkozott) és még mások is töb-ben megtértek prédikációinak hatá-sára. Ezen kívül hallgatta őt DavidHume és a királyi család tagjai is.Nemcsak szóban, de a levelezés út-ján is elért sokakat.

Utolsó éveiÉletének utolsó tíz évében sokat

betegeskedett, de amikor prédikálnikellett, gyorsan megerősödött, és ké-pes volt teljes lelki-szellemi frisses-ségben az Ige üzenetét szólni. BárWhitefieldet színdarabokban csúfol-ták, és obszcén balladákat is írtak ró-

la, ő mégis hűségesen, szeretettel,indulatok nélkül végezte feladatait.Európa több részén segített a nehézsorsú keresztyéneknek (pl. Oroszor-szágban a bántalmat szenvedett né-met lelkészeknek). Romló egészségiállapota ellenére sokat dolgozott:,,inkább használódjak el, mint rozs-dásodjak be” – mondta. 1768-banelvesztette feleségét, majd a követ-kező évben hetedik, egyben utolsóútjára ment Amerikába. 1770 szep-temberében Bostontól nem messzeismét prédikált. A többszöri figyel-meztetésre, miszerint pihennie kel-lene, az égre nézve ezt felelte: ,,ÚrJézus, elfáradtam a munkádban, denem a Te munkádtól. Ha még nemvégeztem be pályámat, engedj men-nem, és beszélnem még egyszer Ró-lad a mezőn, hogy megpecsételjema Te igazságodat, hazajöj jek, ésmeghaljak.” A prédikáció után márépp lefeküdni készült, amikor a házajtaja előtt várakozók meglátták, éskérték, hogy prédikáljon nekik.Gyertyával a kezében kiállt, és ad-dig prédikálta Krisztust nekik, amíga gyertya kialudt. Így aludt ki az őélete is azon a napon.

Hogyan lehet tehát az Úrnak szol-gálni?

Öt rövid pontban összefoglal-juk, amit Whitefield életéből az Úr-nak való szolgálatról tanulhattunk.

1 . Helyes tanítás nélkül nemmegy. Mint láthattuk, Whitefieldszilárd református tanítása volt azalapja kegyes életének, buzgóságá-nak. Az igazsághoz való ragaszko-dás által tette a Szent Lélek haté-konnyá prédikációit.

2. Félszívvel, félelemmel nemmegy. Az Úrnak való szolgálatbanszembenállásra vagy gúnyolódásrais számítani kell. Whitefieldnek éskortársainak a bátorsága ékesen bi-zonyítja, hogy Isten a nehéz helyze-tekben is hű marad ígéretéhez:„Mert az Úr szereti az ítéletet, és elnem hagyja az Ő kegyeseit; megőrziőket mindörökké” (Zsolt 37,28).

3. Társak nélkül nem megy. Bárebben a cikkben kevés szó esett veleegyütt szolgáló társairól, nélkülükWhitefield mégsem tudta volna ezt

Életrajz

8KE S K EN Y ÚT

a munkát elvégezni.4. Szervezés nélkül nem megy. Ér-

demes kiemelni, hogy Whitefieldsokrétű szolgálata milyen szervezett-séget igényelt. A metodista társasá-gok megszervezése, külföldi útjainakösszehangolása, kiterjedt levelezésemind igényelte a tervezést, a pontosidőbeosztást és az ahhoz való ragasz-kodást.

5. Hitvalló egyház nélkül nemmegy. Whitefield egész életét végigkí-sérte az anglikán egyházhoz fűződőviszonyának kettőssége. Metodistatársaságokat szervezett, amelyekszinte önálló gyülekezetekként mű-ködtek, azonban a formálissá váltanglikán egyháztól mégsem bírt el-szakadni. Ráadásul lemondásávalWesley irányítása alá került az egészmetodista mozgalom. Mindezek kö-vetkeztében a metodizmus whitefiel-di ágából mára nem sok maradt.Egyedül Whitefield walesi szolgatár-sának, Howell Harris-nek gyülekeze-tei élnek tovább ma is Wales-i Pres-biteriánus Egyházként, de ők márkorábban is viszonylag elszigeteltenműködtek. Ezen kívül minden másmetodista egyház sajnálatos módonvagy liberális vagy arminiánus.

Szabó Péter András

Jegyzetek1 Idézi Arnold A. Dallimore: GeorgeWhitefield, 30. old.2 Ugyanő, 37. old.3 Ugyanott4 Ugyanő, 55-57 old.5 Ugyanő, 68. old.6 Ugyanő, 82 old.

„Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket”

Az emberek nagy többségeegyütt érez a kisgyermekes szülők-kel, mivel tudják, hogy milyen gon-dokkal szembesülnek nap mintnap.

Egy kisgyermek nevelése, a rólavaló gondoskodás nagy felelőssé-get, állandó munkát, heti 7 napi fel-adatot, és folyamatos harcot jelent.6 napi 0-24 órás, embert próbáló ké-szenlét, fáradság, kényelmetlenségés gyereksírás után az anyukáknakaz Úr napján is különféle kellemet-lenségekkel kell szembenézniük. So-kan fel is teszik maguknak a kér-dést: „Miért is kell nekem a gyüleke-zetbe vinni őt?”

Amikor az anyuka belép a gyüle-kezeti terembe, elmond egy csön-des imát, hogy a gyerek viselkedjenjól, az igehirdetés pedig ne legyentúl hosszú. Elkezdődikaz istentiszte-let. Miközben az anyuka orrot éskönnyeket töröl, pelenkát cserél, ésfegyelmez, próbál részt venni azéneklésben, követni az imádságotés az igehirdetést. Sokfelé kell figyel-nie, és különböző nehéz helyzetek-kel, kisebb-nagyobb balesetekkelmegküzdenie. A kisgyerek részéreugyanis a gyülekezeti terem is izgal-mas kalandok színtere: az énekes-könyv fehér lapjai csak úgy vonz-zák a színes ceruzát, a persely töké-letes tárolója a kis teherautónak, ésaz egy helyen tárolt játékok is – ott-honról hozott társaikkal együtt – alehető legnagyobb területet „akar-ják” elfoglalni a helyiségben. De,kedves szülők, ne csüggedjetek, in-kább gondoljatok a következőkre.

- Isten előtt kedves a családotokigaz szívből jövő, bár nem töké-letes istentisztelete.

- Gyermekeiteknekkifejezetten ja-vára van a fegyelem és az, amitaz istentiszteleten az igehirde-tésből és a keresztyén közös-ség tagjainak viselkedéséből lát-nak, hallanak, és tapasztalnak.

- A gyerekek, hacsak nem hango-

san rosszalkodnak, távolrólsem zavarják annyira a többitestvért, mint azt gondoljátok.

- Mások figyelmét kevésbé köti lea gyerekzaj, ha félreeső, a kijá-rathoz közel lévő helyen ültök.

- A többiek valóban megértik ahelyzeteteket, különösen azok,akik már túl vannak gyermeke-ik felnevelésén, és titeket látvavisszaemlékeznek azokra azidőkre, amikor ők voltakugyanebben a helyzetben.

- Véssétek jól a szívetekbe, hogya gyülekezet közös istentiszte-letén rátok is nagy szükségvan.

- Imádkozzatok azért, hogy azoka kezek, amelyek most kisau-tót tolnak, vagy babát fésül-nek, egyszer majd Isten orszá-gának magjait hintsék.

„Szeresd azért az Urat, a te Iste-nedet teljes szívedből, teljes lelked-ből és teljes erődből! Maradjanak aszívedben azok az igék, amelyeketma parancsolok neked. Ismételgesdazokat fiaid előtt, és beszélj azokról,akár a házadban vagy, akár útonjársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!Kösd azokat jelként a kezedre, és le-gyenek fejdíszként a homlokodon.Írd azokat házad ajtófélfáira és ka-puidra!” (5Móz 6,5-9)

Az E-mail Ministry alapjánfordította és átdolgozta: Tihanyi Pál

Elmélkedjünk

9KE S K EN Y ÚT

Tudom, ma sokkal több és fonto-sabbnak tűnő kérdés foglalkoztatjaaz embereket. Lehet, hogy valakimost szembesül először ezzel a kér-déssel, mert magának sem tette fel,és mások sem tették fel neki. Valószí-nű, hogy sokan nem is értik ezt akérdést.

Mégis, Isten Igéjét vizsgálva aztláthatjuk, hogy ez nem egy mellékeskérdés. Sőt, a Biblia ezt a legfonto-sabb kérdésnek tartja: van-e üdvössé-ged? Hiába nyered meg az egész vilá-got, ha a lelked elkárhozik. Hiába ajó befektetés, hiába nyered el a rég-óta áhított munkahelyet, pozíciót,ha a lelkednek nincsen üdvössége.

Ez a kérdés mindig aktuális. Mitjelent üdvözülni, és mi az üdvösségalternatívája? S egyáltalán: hogyanlehet elnyerni az üdvösséget?

Mit jelent az üdvösség hétköznapiértelemben?

A Bibliában ez a szó egy veszé-lyes vagy fenyegetett helyzetből va-ló szabadulást, megmenekülést je-lent. A Biblia első részében, az Ószö-vetségben gyakran fordul elő ez a ki-fejezés ilyen értelemben. Egy beteg-ségből való felgyógyulás, szoronga-tott helyzetből való szabadulás ill.az ellenségtől való megmenekülésmind olyan igei példák, amelyeknélez a szó szerepel. Ez az „üdvösség”,vagyis szabadulás Istenhez fűződik.Isten a Szabadító. Ő szabadítottameg Dávid királyt az ellenség kezé-ből, Dánielt az oroszlánok vermé-ből és Jónást a cet gyomrából. AzÓszövetségben Istennel megismer-kedni annyit jelent, mint az Üdvözí-tővel, vagyis a Szabadítóval megis-merkedni.

Isten szabadításának legna-gyobb példája az Ószövetségbenszinte mindenki számára ismerős: azsidó nép Egyiptomból való szaba-dulása. Több mint 400 évig volt a vá-lasztott nép Egyiptomban. Ez nemtovábbképzés volt, hanem rabszolga-ság. A rabszolgáknak nem voltak jo-gaik, csak munkájuk. Szabadságuk-

tól megfosztva kellett dolgozniuk,és uruknak rendelkezésére bocsáta-niuk teljes lényüket. Isten választottnépe siránkozott, és imádkozott sa-nyarú sorsa miatt. Isten meghallgat-ta imádságukat, és kimentette őketaz egyiptomi fogságból. Mózest hasz-nálta fel ebben a szabadításban. Mó-zes kivezette a népet Egyiptomból,de a fáraó hadseregével utánuk nyo-mult. Isten akkor is megmentetteőket, mert a Vörös-tenger vizét ket-téválasztotta, így Isten népe szárazlábbal kelt át a tengeren. A fáraó vi-szont csapataival együtt odaveszett.

Ez volt tehát az üdvösség általá-nosságban, amikor valamilyen fizi-kai veszélyből, bajból történt a meg-menekülés Isten által. A kifejezés te-hát feltételez egy szorongatott hely-zetet, egy súlyos betegséget, egy élet-veszélyes szituációt, amiből törté-nik a szabadulás. Van azonban a szó-nak egy másik értelme is.

Mit jelent az üdvösség lelki/vallásiértelemben?

Az alapgondolat itt is marad:egy veszélyes helyzetből, bajból kellmegszabadulni. De milyen veszé-lyes helyzetben van az ember lelki ér-telemben? Milyen baj az, amibőlmeg kell szabadulnia?

Először is azt szeretném világos-sá tenni, hogy ez az üdvösség vagyszabadulás nem egy testi, földi sza-badulás. Ez az üdvösség nem foglal-ja magába az anyagi jólétet, egy ma-gasabb társadalmi pozíciónak az el-nyerését, a testi gyógyulást vagyminden fizikai nehézségtől valómegszabadulást. Ez az üdvösségnem azt jelenti, hogy minden társa-dalmi igazságtalanságtól megmene-külök. Nem azt jelenti, hogy meg-emelik a fizetésemet vagy nyugdíja-mat, vagy meggyógyulok a betegsé-gemből. Ezek is megtörténhetnek,ha Isten úgy akarja, de az üdvösségnem erről szól. Itt egy lelki üdvös-ségről, szabadulásról van szó.

Jézus Krisztus a világ Üdvözítő-je. Ezt olvassuk a Bibliában: „És miláttuk, és bizonyságot teszünk,hogy az Atya elküldte a Fiút a világÜdvözítőjéül” (1Jn 4,14). JézusKrisztus azért jött, hogy a világMegmentője, Üdvözítője legyen.Sok emberrel találkoztam már, akiknoha elismerték Jézus felettébbnagyszerű voltát, mégis sajnálattalnyilatkoztak megváltó munkájáról:„Próbálta megváltani ezt a világot,de nem sikerült neki.” Úgy gondo-lom, ez a félreértés abból adódik,hogy az emberek nem értik, miértjött Jézus a földre. Azt gondolják,azért jött, hogy megszüntesse a vilá-gon az igazságtalanságot, a szegény-séget, a betegséget és minden fizikainyomorúságot. Jézus kortársai isezt hitték. De Ő nem ezért jött. Ha-nem miért?

Amikor József el akarta bocsáta-ni menyasszonyát, mert kiderült,hogy várandós, angyal jelent meg,és ezt mondta neki: „József, Dávid-nak fia, ne félj magadhoz venni Má-riát, a te feleségedet, mert ami ben-ne fogantatott, a Szentlélektől vanaz. Szül pedig fiat, és nevezed an-nak nevét Jézusnak, mert Ő szaba-dítja meg az Ő népét annak bűnei-ből” (Mt 1 ,20-21). Három igazságotis megláthatunk ebből az utolsómondatból: egyrészt, hogy Krisztus

Van-e üdvösséged?

Evangélizáció

10KE S K EN Y ÚT

a Szabadító; másrészt, hogy Ő a bűn-ből szabadítja meg az embert; har-madrészt pedig, hogy Ő nem min-denkit szabadít meg, csak az Ő vá-lasztottait. Csak akkor fogjuk megér-teni Jézus küldetését, ha ezt a há-rom dolgot figyelembe vesszük, ésakkor nem fogunk csalódni Benne.

Mi az a nagy baj tehát, amibenvan az ember? A BŰN. Azt írja a Bib-lia, hogy minden ember bűn alattvan. „Amint meg van írva, hogy nin-csen csak egy igaz is. Nincs, aki meg-értse, nincs, aki keresse az Istent.Mindnyájan elhajlottak, egyetem-ben haszontalanokká lettek; nincs,aki jót cselekedjék, nincsen csak egyis.” (Róm 3,9-12).

Ez tehát a legnagyobbbaj, amiben van az ember, ésamiből szabadulnia kell. Na-gyobb baj a szegénységnél,nagyobb baj a munkahelyiproblémáknál, nagyobb bajaz elviselhetetlen szomszéd-nál. Az ember fellázadt, ésvétkezett Isten ellen, de ma-gától nem tudja megoldaniezt a problémáját. Naprólnapra növeli adósságát Isten-nel szemben. Isten adott tízparancsolatot, amit betölteninem tud, áthágni viszont an-nál inkább. És a bűn csakgyűlik, csak gyűlik. Ahánynap, annyiszor több lehetőség, hogyvétkezzen Isten ellen gondolatai-ban, szavaiban, cselekedeteiben.

De miért olyan nagy baj az,hogy az ember bűnös?

(1 ) Isten haragszik az emberre bű-nei miatt. „ ... nyilván van az Isten-nek haragja mennyből az emberek-nek minden hitetlensége és hamissá-ga ellen, kik az igazságot hamisság-gal feltartóztatják.” (Róm 1,18) Abűnnek egyik megnyilvánulása az,amikor az ember okosabbnak tartjamagát Istennél, és Isten igazságátvisszautasítja a saját hazugságával.Amikor azt mondja, hogy a Bibliacsak egy emberi könyv, és nem fo-gadja el azt annak, ami: az Isten sza-va. De ez csak egyik módja annak,ahogyan az ember vétkezik Isten el-len. Még sokféleképpen vétkezik: Is-ten helyett magát imádja vagy

egyéb bálványokat, a vasárnapotnem szenteli meg, Isten nevét kép-mutató módon használja, a tekin-télyt nem tiszteli, gyűlölködik, hazu-dik, lop, irigykedik, paráználkodik,stb.

Isten azonban szent Isten, aki ha-ragszik a bűnre. Minden bűn újabbharagot jelent. Minél több bűn, an-nál több harag. Ahogyan az embergyűjti a bűneit, úgy gyűjti magáraaz Istennek haragját is. És lesz egynap, amelyet a Biblia a harag illetveaz ítélethirdetés napjának nevez(Róm 2,5). A Szentírás utolsó köny-vében, a Jelenések könyvében olva-sunk Isten haragjának hét pohará-

ról, amelyet Isten kiönt a világra azutolsó időben. Nyilván ez Isten ha-ragjának egy jelképes leírása, de aztmindenképpen megláttatja velünk,hogy Isten lát minden bűnt, és nemrezzenéstelen arccal figyeli a földieseményeket és az ellene elkövetettbűnöket. Egyszer megtelik Isten ha-ragjának pohara. S azon a naponazok, akik nem nyertek üdvösséget,meg kell, hogy igyák ennek a pohár-nak a tartalmát, mely olyan bőségeslesz, hogy egy örökkévalóság szüksé-ges a kiürítéséhez.

(2) Isten megbünteti a bűnt örök-kévaló büntetéssel. Ez a halál. Nem-csak lelki, nemcsak fizikai, hanemörök halál. „.. . a bűn zsoldja halál”– mondja a Szentírás. (Róm 6,23)Az üdvösség alternatívája tehát akárhozat. Ez az a nagy baj, ami fe-nyeget minden embert, akinek nin-

csen üdvössége. Ez az a nagy vesze-delem, amely felé visz a széles út.Ezért mondja Jézus, hogy „menje-tek be a szoros kapun. Mert tágasaz a kapu és széles az az út, amely aveszedelemre visz, és sokan vannak,akik azon járnak” (Mt 7,13). Embe-rek százai, ezrei, milliói haladnakezen a széles úton a veszedelem fe-lé. S az út végén Isten haragja várjaőket. Az út végén az örök kárhozat,Istennek örökké tartó igazságosbüntetése vár rájuk.

Júdást a Biblia a veszedelem fiá-nak nevezi. Talán te is a veszedelemfia vagy. Talán te is a kárhozat feléhaladsz. Talán te is Isten haragját

gyűjtöd a harag napjára. Hanincsen üdvösséged, akkornincs más lehetőséged, csakaz örök kárhozat s a pokol, akárhozat helye.

Lehet, hogy azzal nyugta-tod magad, hogy téged nemfenyeget ez a veszély. Aztmondod, te nem ilyen útonhaladsz. Vigyázz, int IstenIgéje: „Van oly út, mely igazaz ember szeme előtt, de vé-ge a halálnak útja” (Péld16,25). Bizonyosodj meg,hogy jó úton haladsz-e vagysem, nehogy becsapd magad,nehogy meglepődj, amikoraz út végére érsz.

Erről szól tehát az üdvösség, abűnből és a bűn következményébőlvaló szabadulásról. Isten haragjaalól és az Ő igazságos ítélete alól va-ló szabadulásról. A ma élő bűnösembert Istennek nem Egyiptomból,a cet gyomrából vagy az oroszlánokverméből kell kiszabadítania, ha-nem a bűn és a Sátán rabságából.Ezt az üdvösséget hozta el Krisztus.Nos, már csak egy kérdést kell meg-válaszolnunk.

Mi módon lehet üdvözülni?Ha valaki egy kicsit is felmérte a

veszélyt, bűneinek ideig és örökkétartó következményeit, bizonyárakeresni fogja a módját annak, hogyezt a nagy veszedelmet elkerülje, Is-ten haragjától megmeneküljön. Ter-mészetesen az is megtörténhet,hogy valaki nem veszi komolyan a

Evangélizáció

11KE S K EN Y ÚT

Bibliában leírtakat, és nem készülfel az Istennel való találkozásra.Mondhatja valaki, hogy butaság azegész, egy kicsit el vannak itt túloz-va a dolgok. De mégis, ha van vala-ki, akit foglalkoztat a kérdés, mostazokért szeretném megválaszolniazt, hogy hogyan lehet üdvözülni,hogyan lehet megmenekülni Istenharagjától. Ez az a kérdés, amit fel-tett az első században egy börtönfel-ügyelő is Filippi városában: „Ura-im, mit kell nékem cselekednem,hogy üdvözüljek” (ApCsel 16,30).

Nos, erre a kérdésre már na-gyon sok rossz válasz született. Arossz válaszokban van valami, amiközös: az önmegváltás. Az embermég mindig becsapja magát, és azthiszi, hogy erkölcsös élettel, jó csele-kedetekkel, vallásossággal, meditáci-óval vagy különféle más praktikák-kal meg tudja váltani magát. Ez vi-szont az az út, amelyet az ember jó-nak hisz, de a kárhozatba visz. Az

üdvösséget nem lehet emberi eszkö-zökkel megnyerni. Más út vezetoda. A bűnnek és következményei-nek a problémáját egyedül Isten tud-ja megoldani.

Pál apostol a helyes választmondta a börtönfelügyelőnek:„Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és id-vezülsz mind te, mind a te házadné-pe” (ApCsel 16,31). Nem a titkos is-meret, nem a különféle misztikuspraktikák, nem az erkölcs vált meg,hanem egyedül Jézus Krisztus. Ő avilág Üdvözítője, Ő a világ Megváltó-ja. Jézus Krisztus szabadíthat meg abűnből és a bűn minden következ-ményéből, Isten haragjától és az eljö-vendő ítélettől. Egyedül Ő tud meg-menteni a kárhozattól. Ő tud tégedis az üdvösség gyermekévé tenni.„Igaz beszéd ez, és teljes elfogadásraméltó, hogy Krisztus Jézus azért jötte világra, hogy megtartsa (ÜDVÖ-ZÍTSE) a bűnösöket, akik közül elsővagyok én.” (1Tim 1,15)

Jézus Krisztus áldozata engesz-telő áldozat volt az emberek bűnei-ért. Azért halt meg, hogy Isten igaz-ságos haragját kiengesztelje, és azIstent megbékéltesse az emberrel.Egy dolgot kell tenned: meg kellszűnnöd magadban bízni, és hin-ned kell Jézus Krisztusban. Be kelllátnod, hogy nem tudod magadatmegváltani, üdvözíteni. És senkimás nem tud: egyedül Jézus Krisz-tust nevezi a Biblia Üdvözítőnek.

Az üdvösség készen van. Ez azörömhír. Van Isten az égben, akimeg tud szabadítani. Ugyanaz az Is-ten, aki megszabadította Izráel né-pét Egyiptom földjéről, téged ismeg tud szabadítani a bűn átkából,rabságából és következményéből.Mert noha a bűn következménye azörök halál, azonban „az Isten ke-gyelmi ajándéka ... örök élet a miUrunk Krisztus Jézusban” (Róm6,23).

Sikó Mihály

Elmélkedjünk

A legjobb barát

Tegnap este összevitáztál a bará-toddal. Megkeményítetted a szíve-det, és úgy döntöttél, hogy ma nembeszélsz vele.

Ő mosolyog rád. Te fortyogsz ma-gadban, és a fogaidat csikorgatod. Őjó dolgokat mond rólad másoknak.Te vádakat és pletykákat terjeszteszróla. Ő megpróbál veled beszélni. Teleteszed a telefont, eltolod magadtól.Ő úgy gondol rád, mint nagyszerű ba-rátjára. Teszerinted ő egy borzasztóember. Ő levelet ír neked, amelybenszép közös emlékeket idéz fel. Te le-írod neki minden sérelmedet, ami va-laha is volt vele szemben. Mélyen aszívedben tudod, hogyvalóban sajnál-ja a történteket. De benned csak a sér-tődöttség és a gyűlölet van.

Másnap egy kis levél jut el hoz-zád, ami ezt írja.

Kedves József!

Próbáltalak elérni tegnap, de nem akar-tál velem beszélni. Szerettem volna ve-led jó dolgokról beszélni, de nem akar-

tál meghallgatni. Mosolyogni akar-tam rád, hogy feloldjam a feszültséget,és megoldjuk a problémát.De most már azt hiszem, hogy késő.Meg fogok halni.Este rosszul lettem, és egyre rosszabb- a régi betegségem.Nagyon sajnálom, hogy nem tud-tunk találkozni tegnap. Itt vagyok akórházban, innen írok neked. Azt hi-szem, betölt az időm.Őszintén sajnálom, hamarabb kel-lett volna elmondjam, hogy megérte-lek téged és az érveidet. Te vagy a leg-jobb barátom. Mindig emlékezni fo-gok rád.

Sok szeretettel,István

Egy pillanat alatt más színű előt-ted a világ. Rohansz a kórházba,hogy beszélj vele, de már csak az

édesanyját találod a folyosón. Kezeibetakarják könnyes arcát, csöndben

imádkozik.De már késő. Elkéstél. Kétségbe-

esetten arra gondolsz, hogy bárcsakne lettél volna olyan keményszívű,

bárcsak beszéltetek volna idejében,bárcsak kibékültetek volna, és bár-

csak elbúcsúzhattál volna tőle.Az emberi kapcsolatokban van-

nak jobb, és vannak nehezebb idők,de meg kell tanulnunk azonnal bo-csánatot kérnünk, és megbocsáta-

nunk. Nem várhatunk a másikra, aprobléma rendezését nekünk kell

kezdeményeznünk. Mert soha nemtudjuk, hogy mikor lesz már késő.

„Ha haragusztok is, ne vétkezze-tek: a nap ne menjen le a ti harago-tokkal, helyet se adjatok az ördög-

nek.” (Ef 4,26-27)„Ha tehát áldozati ajándékodat az

oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogyatyádfiának valami panasza van elle-ned, hagyd ott ajándékodat az oltár

előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiá-val, és csak azután térj vissza, s vidd

fel ajándékodat.” (Mt 5,23-24)

Az E-mail Ministry nyománfordította és átdolgozta: Tihanyi Pál

12KE S K EN Y ÚT

„Még ha a halál árnyékának völ-gyében járok is, nem félek a gonosz-tól, mert te velem vagy, a te vessződés botod, azok vigasztalnak engem.”(Zsolt 23,4)

A halál mindenkit megrendít, fő-leg, ha közvetlen hozzátartozóját ve-szíti el az ember. Édesapám négyéve halt meg, hirtelen, váratlanulszívinfarktusban. Emlékszem, felsem fogtam, mikor közölték velema tragédia hírét. Gondolataim össze-vissza jártak, kérdések gyötörtek:Nem látom többé, csak odaát? Va-jon hová került, a pokolba? Vagy ta-lán a mennybe?

Tudtam, ezt senki sem tudjamegválaszolni. Mindig is tudtam,hogy van menny, van pokol és egymindenható Isten. De az Úr Jézus-ról, a megváltásról, a keresztről, abűnbánatról, a bűnbocsánatról szin-te semmit. Vagy ha hallottam is,nem jutott el a szívemig.

Nem vagyok egy érzékeny típus,inkább mindig én vigasztalom, s erő-sítem a másikat. De akkor gyen-gébb, fogékonyabb lettem érzelmi-leg. Később világosodott meg, hogya Megváltóm készítette elő a talajt(lelkem), felszántotta mélyen, hogya mag jó földbe essen, és erős gyöke-ret eresszen.

Sokan jöttek hozzám a munkahe-lyemre részvétet nyilvánítani, beszél-getni, kíváncsiskodni. Bár kívülrőlerősnek tűntem, de valójában senkiés semmi sem csillapította érzelmei-met. Egy alkalommal utcabeli isme-rősöm hozott be egy könyvet, mely-nek címe: Istennek beszéde élő és ha-tó, és Trausch Liza igehirdetéseinekgyűjteményét tartalmazza. E könyvsorain keresztül ismertem meg azÚr Jézust. Akkor döbbentem rá,mily mérhetetlenül bűnös, mocskossenki vagyok, hogy csak halált érde-melnék. Lassan kezdett kinyílni aszemem a valóságra. Átértékelődöttbennem minden, amit egykor fon-tosnak tartottam. Rájöttem, hogy azmind haszontalan és múlandó,hogy nem az e világra kell berendez-kedni, mert az csak átmeneti és mú-landó. Hanem az azt követő életre,mely örökké tart.

Mikor megtudtam, hogy mindenkegyelemből van, semmi érdememsincs, és kiválasztott engem Krisztus-ban a Mennyei Édesatyám már a vi-lág teremtése előtt, ez először ledöb-bentett, majd szívemet hála és bol-dogság töltötte el. Bár tudom, ha anap minden percében hálát adnék azÚrnak, az is kevés lenne. Hálából azéletem adtam át neki. Boldog vagyok,hogy mily hatalmas Uram van. Minéljobban ismerem, annál inkább vágyó-dom utána, jelenlétére. „Lelkem hoz-zád vágyódik éjjel, teljes szívből keres-lek téged.” (Ézs 26, 9)

S minél jobban vágyódom je-lenlétére, annál inkább szeretnékhasonlítani Őrá. Nehéz a küzdel-mem az óemberrel szemben. Sok-szor elkeseredek, elcsüggedek, deekkor Pál szavaival vigasztalódom:

„Mert tudom, hogy nem lakik énbennem, azaz a testemben jó, mertaz akarás megvan bennem, de a jóvéghezvitelét nem látom. Mert gyö-nyörködöm az Isten törvényében abelső ember szerint. De látok egymásik törvényt az én tagjaimban,mely ellenkezik az elmém törvényé-vel, és engem rabul ád a bűn törvé-nyének, mely van az én tagjaim-ban.” (Róm 7, 18-25)

Ambrusné KropfGyörgyi

„Még ha a halál árnyékának völgyében járok is…”

„Azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van…” (Róm 8,28)

Vallásosság vagy hit? Családunk-ban sok lelkész akad. Nagypapám Vi-lonyán volt lelkipásztor, keresztszü-leim Dunavecsén, testvérem kereszt-szülei Sárbogárdon. Nagymamámkiskoromtól fogva tanított bibliaitörténeteket tesómnak s nekem, ésegyütt imádkoztuk esténként az„Én Istenem, jó Istenem” című imád-ságot. Miután édesanyám is meg-tért, ővele is imádkoztunk, s kötele-ző volt minden vasárnap istentiszte-

letre járni, ami persze nem volt ká-romra. Pedig a Walt Disney Com-pany pont akkor vetítette nagyon ér-dekfeszítő és tanulságos meséit. Las-san megtanultam Istentől kérni – adolgozatokra nem tanultam eleget,s Istentől vártam a csodát. Egyre ka-maszodtam, s már ez a fajta „hit”is kezdett a süllyesztőben elmerül-ni. Magamban akartam bízni, Isten-ben csak akkor, amikor nagy bajvolt.

2005 nyarán, egy horvátországirajztábor alkalmával megismertemegy csodálatos teremtést, Fannit.Tábor után hétvégenként együtt sé-tálgattunk, s beszélgettünk. (Ekkormár jártam Szilárd bácsi hitmélyítőalkalmaira.) Azt hozzáteszem, hogya Padányi Bíró Márton Római Kato-likus Gimnáziumba jártunk mind-ketten, Fanni és én. Sok mindenthallottam, de a tiszta evangéliumotnem. Szilárd bácsinál pedig csak azt

Bizonyságtétel

13KE S K EN Y ÚT

hallottam meg, hogy mi baj van a pá-pával, a szentekkel és a bálványok-kal, de amit Krisztus váltsághalálá-ról mondott, azt nem, amit oly buz-gósággal hirdetett, s kőkeményenharcolt az Ő dicsőségéért. Fannivalsok szép emléket hagytunk magunkután. 100%-osan biztos voltam a dol-gomban. Aztán beszélgettem vele akatolicizmus hibáiról, nem volt tőleoda. Szeptember végén elmeséltem,mit érzek iránta. Ő nem érzett sem-mit. Ennyi? Ennyit ér az én erőfeszí-tésem és az akaratom? Hiába szere-tem, ha ő nem szeret engem. Telje-sen elvesztettem önmagam felett azuralmat, egy hatalmas űr tátongottbennem, valami nagyon hiányzott,de nem tudtam, hogy mi. Magambazuhantam. Vergődtem, mint hal aszatyorban. Morcosan feküdtem azágyamban, s a fehér falat figyel-tem... Szóval a 100%-ból 0% lett.

Testvérem, Balázs, érezte, hogyvalami nincs rendben velem. Felhí-vott, elmondtam a kínos történetet.Isten tudta mindig is, mire van szük-ségem. Kellett ez a „hanyattesés”,mert különben nem figyeltem vol-na oda Reá s az Ő akaratára. Sze-gény testvérkém, próbált vigasztal-ni, nehéz fába vágta a fejszéjét. De Is-ten képes a legkeményebb szívet ismegpuhítani. Testvérem szájábólelég volt egy ige is, s a jég megre-pedt:

„ . . . akik Istent szeretik, minden ajavokra van. . .”

Gondolkoztam, valóban így van?Felháborodtam, és méltatlankod-tam, hogy ez hogyan lehet a javam-ra, hisz nincs jó hatással az idegrend-szeremre. Majd még többet gondol-koztam ezen az igén. Nem tudom,miért pont a hátulját néztem, s nemaz elejét. Valóban szeretem Istent?

Hoppá?! Hol maradt eddig Is-ten? Elfeledkeztem Róla? Most bez-zeg megint eszembe jutott. Hogy le-het? Csak nem bajban voltam, ésszükségem volt a segítségére?Mennyiszer vagyok még most isígy. Jól megy dolgom, és esetleg elfe-lejtek Néki hálát adni, s nem dicsőí-tem.

Reméltem, Isten megmutatja akiutat. Elkezdtem figyelmesen hall-gatni cd-n Szilárd bácsi igehirdetése-it. Most már figyelemmel hallgat-tam. Hosszú lelki harcok közepetteösszeállt a kép, hogy milyen helyzet-ben vagyok Isten színe előtt. Megér-tettem, hogy nekem nem az a ba-jom, hogy van-e barátnőm vagynincs, ez fáj, vagy az fáj, hanem azlett a legnagyobb kérdésem, hogymi lesz, ha én meghalok. Kárhozat-ra fogok jutni, mert Isten előtt bű-nös vagyok, s ha tetszik, ha nem, Is-ten meg kell, hogy büntesse a bűnt,mert Ő igazságos. A büntetésem kár-hozat.

Aztán megláttam Isten szerete-tét és irgalmát. Csodálatos és felül-múlhatatlan, amiben megmutatko-zik az Ő kegyelme és szeretete.

Egyik igehirdetésben szépenvolt illusztrálva: egy nap a börtön-ben ülő bűnös embert – aki várta ahalálos ítélet végrehajtását – meg-szánta az ítélethozó bíró. Odaálltelé a kivégzés napján, s közölte vele,hogy kifizeti helyette az árat. Mivela büntetés halálbüntetés volt, nemlehetett készpénzzel kifizetni. A bí-ró önmaga ment a kivégzésre. Kifi-zette az árat. Milyen lesz ezek utánez a nyomorult, láncaitól megszaba-dított ember? Csakis hálás. Nincssemmi érdeme. S miután meglátta,mi volt az ár, elgondolkodik, hogyhogyan fog ezek után élni. Ugyan-így én is bűnös ember vagyok, te is,és minden ember. Isten pedig úgyszeretett, hogy elküldte egyszülöttFiát, Jézus Krisztust, akit megaláz-tunk, és keresztre kellett mennie abűneink miatt. Krisztus mindazo-kért meghalt, akik hisznek Őbenne,s követik Őt, s azok nem veszhet-nek el. Ez tölt el hálával, s ha ez ahála tölti el a szívemet, akkor ez ahála kitölti azt a légüres teret, ami aszívemben ott tátongott, amit a röp-ke világi örömök nem tudnak betöl-teni.

S mit jelent Krisztust követni?Olvassuk el a következő igehelyet:Luk 9,23-26.

Ezeket a verseket olvasva kicsitelhagyott a buzgóság. Isten ilyenzsarnok lenne? Tagadjam meg ma-gam? Mi lesz a vágyaimmal, a világadta lehetőségekkel, örömökkel,szórakozással?

Rossz a kiinduló pont. Istenigazságos, és szereti az Övéit, s biz-tos, hogy nem akar rosszat annak,akiért az Ő egyetlen Fiát, JézusKrisztust adta. Nem tudom, kit sze-retett jobban, engem vagy Krisz-tust.. .? Úgyhogy ha elvesztem világiéletemet Őérette (ami szerintem aztjelenti, hogy felvállalom, hogy eset-leg kinevetnek, vagy bolondnak,őrültnek vagy együgyűnek tartanak,mert igyekszek Neki tetszeni azzal,hogy hallgatok az Ő szavára, ami el-lenkezik a világi szokásokkal, felfo-

Bizonyságtétel

14KE S K EN Y ÚT

gással), nem lesz káromra,mert ez egy dicsőséges harc. Is-ten bölcsebb, mint én, és érde-mes az Ő bölcsességére hallgat-ni (Péld 9,10). Bíznom kell Is-tenben, mert Ő jobban tudja,mire van szükségem, mi jó, ésmi nem jó (Péld 5,6). Emlékez-nem kell arra az ígéretre is,hogy Isten nem próbál megerőmön felül. Ha magambanbízok, úgy fogok járni, mintFannival (hogy nem jártam ve-le, hiába akartam). Az érzékiember nem figyel Istenre, azthiszi, okosabb Nála, nincsszüksége Rá. Ezért van olynagy káosz a világban...

Tanuljunk meg bízni Isten-ben. S kérjük Őt, hogy erősít-sen a hitünkben. Nem szabadcsüggednünk, ha nem lesz egy-kettőre sikerélményünk, ez las-sú folyamat, a megszentelődésegy életre szóló ajándék, telepróbával, kudarccal, sikerrel,melyek által erősödni fog a hi-tünk. Sokszor el fogunk bukni,de csak egy valaki van, akihezodafordulhatunk, bocsánatotés megújult erőt kérhetünk:Krisztus. Szépen lassan vezetnifog, egyengetni fogja az utun-kat, és tanítgat. Ha a tanítvá-nyokat nézzük, hányszor meglettek szidva, hogy miért hitet-lenkednek, pedig ők közvetle-nül ismerték Jézust, látták a kétszemükkel, s mégsem tudtakbízni. Ez azért mégse biztassonbennünket hitetlenségre, mertnézzük meg őket később, Pált,Pétert, Jánost és a többieket,mennyi szenvedést tűrtek Mes-terükért boldogan és hittel. Ne-künk is kell még növekednünk.Van alapja, hogy reményked-jünk, mert Isten mondta, hogyamit elkezd, azt be is végzi. Samit mond, az úgy van, mert Őmaga Igazság.

S aki Istent szereti, mindena javára van, még a kudarcokis. Ámen.

Szántó István

„Annakokáértmi is, kiket a bizony-ságoknak ily nagy fellege vesz körül, fél-retéve minden akadályt és a megkör-nyékező bűnt, kitartással fussuk megaz előttünk levő küzdő tért. Nézvén ahitnek fejedelmére és bevégezőjére, Jé-zusra, aki az előtte levő öröm helyett,megvetve a gyalázatot, keresztet szen-vedett, s az Isten királyi székének jobb-jára ült. Gondoljátok meg azért, hogyŐ ily ellene való támadást szenvedettel a bűnösöktől, hogy el ne csüggedje-tek lelkeitekben elalélván. Mertmégvé-gig nem állottatok ellent, tusakodvána bűn ellen… Annakokáért mozdítha-tatlan országot nyervén, legyünk hálá-datosak, melynél fogva szolgáljunk azIstennek tetsző módon kegyességgel ésfélelemmel. Mert a mi Istenünk meg-emésztő tűz.”

(Zsid 12,1-2; Zsid 12,28-29)

Jelen írás témája annyira ismerősjelenség, hogy nem szorul különö-sebb bemutatásra. Ez pedig nem más,mint az emberektől való félelem.Mindannyian küszködünk ezzel aproblémával, és egyszerűen fogalmaz-va az istenfélelem harcol a szívünk-ben folyamatosan az emberfélelem el-len. A fenti igerész a hithősök fejeze-te után következik, amikor mindenkifelteszi magának kérdést: És én ho-gyan lehetnék ilyen? A választ pedigezekben a versekben olvashatjuk.Nem imádkozni kell a hithősökhöz,de tekinteni kell rájuk, mint bizonysá-gokra, mint tanúkra, akik ebben aharcban megállták a helyüket Isten ke-gyelméből. Vagyis lehetséges, hogyne éljünk az emberektől való folyama-tos félelemben. Miért nem teszünk bi-zonyságot? Mert félünk az emberek-től. Miért teszünk bizonyságot? Mertfélünk az emberektől. Miért nem me-rünk sportolni? Mert félünk az embe-rektől. Miért sportolunk? Mert fé-lünk az emberektől. Hogyan is vanez? Hadd illusztráljam az emberekrevaló figyelést egy történettel. 10. osztá-lyos lehettem, és egy szavalóverse-nyen vettem részt a gimáziumunk-ban. Nagy tömeg. Egész végig azon iz-

gultam, hogyan fogok kiállni, hogyanfogom mondani. Végre ott volt lehe-tőség. Kiállhattam. Mondtam, mond-tam, és egyszer csak elvágták a filmet.Nem tudtam tovább a verset. Kínosvolt. Egyszer csak az egyik tanárnőmegszólalt: Tudjuk, hogy tudod, csakhát ilyen ez a lámpaláz, menj helyre,és majd újra elmondod. Lassan bal-lagtam helyre. Mit gondolhat min-denki rólam? Végül lehetőség nyílt,hogy újra elmondjam. Elmondtamhibátlanul. Majd vártam az ered-ményhirdetést. Nem hiszem, hogy énkapom az I. díjat, mégiscsak belesül-tem, mondogattam. Ha pedig nekemadnák, mit mondanának mások.Hogy lehet egy ilyennek adni? Mitszólna a legjobb barátom, aki a fő esé-lyes volt, a tanárok kedvence, és a szí-nművészetire készült gyerekkora óta.Jött az eredményhirdetés. I. díj : Ba-goly Gyula. Jelképes volt nyilván. Ezaz, ettől rettegtem. Kínos volt, nemtudtam örülni. Vajon mit gondolnakrólam? Biztosan azt hiszik, hogy pro-tekciós vagyok. És láss csodát! Mi-előtt a tömeg elszéledne, összeülnek atanárok, beszélgetnek, és kihirdetik,hogy meggondolták magukat. Mégis-csak a barátom fogja kapni az I. díjat,

Az emberektől való félelem

Gyakorlati keresztyénség

15KE S K EN Y ÚT

én pedig a másodikat, mert háttény, ami tény, jobban mondtam,de mégis kétszer kellett elmonda-nom. Örvendtem ennek? Nem.Azon gondolkoztam, hogy na, mostmit gondolnak rólam. Csak máso-dik? Pedig nem megérdemeltem vol-na? Milyen égő! El kellett telni egykis időnek, míg megértettem, hogynem minden az embereknek valómegfelelni akarás. Egyszerűen: nemműködik. Lassan már azt sem tu-dod, hogy kinek akarsz tetszeni. Pe-dig mindig van valaki, akinek nemtetszel.

1. Ismerd fel, hogy az emberektőlvaló félelem a Biblia és a te életed-nek is egyik fő témája.

„El ne csüggedjetek lelkeitekbenelalélván”

Ez az emberfélelem sok helyentémája a Bibliának. Ha pedig e sze-rint élsz, a vége mindig a csüggedés,a depresszió, sőt, a lelki rosszullét.Milyen szépen fogalmaz a magyarfordítás: „lelkeitekben elalélván”.

Ha az emberekhez méred ma-gad, mindig ott lesz a félelem. Ez nyil-ván abból a tényből fakad, hogy bű-nösök vagyunk, ez a bűnösség pedigszégyennel jár. Ezt a szégyent pedigel szeretnénk rejteni az emberek elől.Ezért nem tudunk őszinték lenni. Tu-dod azt, hogy felfedhetnek, és meg-szégyeníthetnek. Ez az, amitől mene-kül minden ember: senki sem akarmegszégyenülni. Ez a szégyen perszenéha jogos, de van, amikor nem az:amikor jó dolgok miatt szégyenke-zünk. Mit szólnak, ha kiderül, hogyén egy ilyen könyvet olvasok, vagyha kiderül, hogy gyülekezetbe járok.Ha Isten igazságait képviselni aka-rod, akkor ne számíts tapsviharra.Ezért nem osztanak itt díjakat. Veddtehát tudomásul, hogy elutasíthat-nak, kigúnyolhatnak, és igazságtala-nul megvethetnek. Ezért mondja azIge, hogy nézz Jézus kigúnyolására,nehogy elalélj. Miért, milyen volt Jé-zus? Sok mindent el lehet Róla mon-dani, de egyet biztos nem, hogy em-bereknek akart volna megfelelni. Jé-zus mondta:

„Mi módon hihettek ti, akik egy-mástól nyertek dicsőséget, és azt a

dicsőséget, amely az egy Istentőlvan, nem keresitek?” (Jn 5,44)

Még a farizeusok és mások is fel-ismerték, hogy Jézus nem hízelegniakar, vagy karriert csinálni. Azérthagyta ott az állást, és lett hajlékta-lanná, mert egy biztos üzenete voltIstentől. Ezt mondták:

„Mester, tudjuk, hogy igaz vagy,és az Isten útját igazán tanítod, és nemtörődöl senkivel,mertemberekneksze-mélyére nem nézel.” (Mt 22,16)

Jól mondták, ez Jézus volt. Hi-szen neki nem volt szüksége az em-berekre, Ő Isten volt. Jó, de Ő is em-berként élte át. Őt is bántotta Júdásárulása, Péter tagadása és a tanítvá-nyok gyávasága. De aki Jézusra te-kint, az lehet Hozzá hasonló. Aki-nek szívében Jézus él, annak lehetbátorsága. Így például Pál apostol:

„Mert most embereknek enge-dek-é avagy az Istennek? Vagy embe-reknek igyekezem-é tetszeni? Bizo-nyára, ha még embereknek igyekez-ném tetszeni, Krisztus szolgája nemvolnék.” (Gal 1 ,10)

Lássuk meg, hogy bátrak és szé-gyenlősek egyaránt vétkesek ebbena bűnben. Ott van például Péter, őnem volt szégyenlős. Mégis egy kis-lány előtt sem merte felvállalni Jé-zust. Azt azonban olvassuk a levelé-ben, hogy Isten kegyelméből válto-zott meg ő is, és mondhatta:

„És kicsoda az, aki bántalmaz tite-ket, ha a jónak követői lesztek? Deha szenvedtek is az igazságért, boldo-gok vagytok, azoktól való félelembőlpedig ne féljetek, se zavarba ne esse-tek; Az Úr Istent pedig szenteljétekmeg a ti szívetekben.” (1Pt 3,13-15)

2. Azonosítsd, hogy életed mely te-rületein erősödött fel ez a félelemaz emberekmiatt.

„Gondoljátok meg azért, hogy őily ellene való támadást szenvedettel a bűnösöktől.”

Gondold át, hogy Jézus milyentámadást szenvedett el a bűnösök-től, és mégsem adta föl. Gondol-kozz el azon, hogy életed mely terü-letein nyilvánul meg az emberektőlvaló félelmed. Hiszen ez néha nehe-zen felismerhető. Néha szép köntös-be bújik, és feltétlen jó akaratnak

mutatja magát. Miben ismerhető ezfel? Néhány példa erre.

- Állandóan felelősnek érzed ma-gad másokért – nem gondolod,hogy ez a nagy felelősségválla-lás néha éppen abból fakad,hogy tetszeni akarsz mások-nak, hogy bizonyítani akarsznekik, és megfelelni a szemük-ben?

- Mások problémáját akarod meg-oldani – ez a nagy serénységmások problémáinak orvoslá-sában szintén jelentheti azt,hogy nem a problémák és meg-oldásuk, hanem valójában azérdekel, hogy miként tekinte-nek rád mások.

- Belefáradsz abba, hogy mindigte adsz, de te nem kapsz – ez azsörtölődésben ismerhető fel,hogy te mennyi mindent meg-tettél, de bezzeg ezért te sem-mit nem kaptál. Ez legalább anyílt elismerése annak, hogy amások kedvében járásért és amagad büszkeségére tettél dol-gokat.

- Mások hibáztatása – ez akkortörténhet, ha nem jöttek összea terveid, ha nem az a kép ala-kul ki rólad, amire számítottál.

- Úgy érzed, hogy nem értékel-nek, nem becsülnek meg, nemértenek meg eléggé – ezt mon-dogatni világosan tükrözi a bó-logatást arra, hogy amit te jó-nak látsz, az mindenek felettvaló. Hányan siránkoznak úgy,hogy őket nem tartják annyirajónak, mint amennyire ők ma-gukat gondolják. Ha azonbanezért élsz, soha nem is fognakolyan jónak tartani.

- Szégyelled, hogy ki vagy – ez isvilágosan tükrözi, hogy nemtudsz elszakadni mások rád vo-natkozó véleményétől. Perszenem azt mondom, hogy ez lé-nyegtelen, mert valóban nemárt, ha feltűnik, ha pl. sokanrosszat mondanak rólad.

- „Nem az vagy, akinek gondolodmagad, sem akinek mások gon-dolnak, hanem akinek gondo-lod, hogy mások gondolnak té-ged.” Nos, ez a magukkal fog-

Gyakorlati keresztyénség

16KE S K EN Y ÚT

lalkozó emberek csapdája. Tu-datosítani kellene, hogy azvagy, akinek Isten gondol.

- Aggódsz, hogy mit gondolnakmások rólad most – az ilyen ag-godalmaskodás világosan tükrö-zi ezt a magatartást.

- Fenyegetni, zsarolni, könyörög-ni, manipulálni – ha nem az ál-talad kívánatosnak tartott képalakult ki rólad másokban, ésezekhez az eszközökhöz folya-modsz, akkor világos, hogy bárerőszakosan próbálsz érvénytszerezni akaratodnak, mégis azemberek kedvéért teszed ezt.

- Gyakran megsértődsz, de nemmondod el – ez is világos jele:nem szólni semmit a sérelme-inkről, haragudni azokra, akiknem díjaztak valamiért, vagynem a mi elvárásaink szerintszóltak.

- Mártírnak érzed magad.

Nos, ezek után mit mondha-tunk? Próbáld meg minél pontosab-ban meghatározni, hogy az életedmely területein és milyen formábanfordul elő ez a magatartás, és nézz Is-tenre és az Ő Igéjére:

„Az Úr az én világosságom és üd-vösségem: kitől féljek? Az Úr az énéletemnek erőssége: kitől remegjek?Ha gonoszok jőnek ellenem, hogy tes-temet egyék: szorongatóim és ellene-im – ők botlanak meg, és hullanakel. Ha tábor fog körül, nem fél szí-vem; habár had támad reám, mégisőbenne bízom én. Egyet kérek az Úr-tól, azért esedezem: hogy lakhassamazÚr házában életemnekminden ide-jében; hogy nézhessem az Úrnakszépségét, és gyönyörködhessem aző templomában.” (Zsolt 27,1-4)

Amint láthattuk, az emberektőlvaló félelem legtöbbször szavaktólvaló félelem, szavaktól és nem Isten-től. Véleménytől való félelem.

3. Azonosítsd be, hogy életed me-lyik területén erősítették fel ezt afélelmet a világ előítéletei.

„Mert még végig nem állottatokellent, tusakodván a bűn ellen.”

A világ számos előítéletet sugall,amit néha gondolkodás nélkül elfo-

gadunk, vagy elfogadtunk koráb-ban, és azután csodálkozunk, hogymiért akarunk embereknek annyiratetszeni.

- Személyes identitásunk meghatá-rozása – ki a sikeres a világ sze-mében? Akinek pénze van, jólnéz ki, egészséges, fitt, és rajon-ganak utána. Vagyis a mai hí-res emberek, sikeres sztárokidentitását kívánják legtöbben.Mégis, az emberek 99%-a nemaz, és nem is lesz azzá.

- Isten-érzés – az Istenről való ha-mis feltételezés, hogy ha Istenvalós, akkor valamilyen nagy él-ményben kell Őt megismerni,és erről beszámolni, hogy min-denki ámuljon. Nos, ha nincsilyen nagy élményed, akkor eset-leg ismét úgy látod, hogy nemtudsz annyira megfelelni.

- Magunkról alkotott feltételezés,miszerint alapvetően jók va-gyunk. Ezért fájdalmas mindenolyan felismerés, amiből kide-rül, hogy mégsem vagyunkannyira jó lelkészek, sem ta-gok, sem testvérek, sem szülők,sem barátok.

- Pszichológiai szükségeink – a vi-lág azt mondja, hogy szüksé-ged van elfogadásra, szeretetre,biztonságra, összes fizikai igé-nyed kielégítésére, a hatalom ér-zésére stb. Ugyanakkor az Igeazt mondja, hogy legjobban Is-tenre van szükséged, és min-

den mást ráadásként kapszmeg, ahogyan Isten kirendeli,mivel Ő tudja, hogy mi szolgál-ja a te javadat.

4. Értsd meg, hogy mi az Isten fé-lelme, és növekedj ebben.

„Mert a mi Istenünk megemész-tő tűz.”

A félelmet két dolog űzheti ki.Egy nagyobb félelem vagy a szere-tet. Ezért kell meglátni, hogy az em-berfélelemtől való szabaduláshoz,Isten félelmére van szükség, mertaz egy nagyobb félelem. „Aki Istenféli, senki emberfiától nem kell fél-ni.” Csodáld tehát Istent, és lásdmeg Őt Teremtődként és Megvál-tódként.

- Teremtő hatalma – nem indít fé-lelemre, hogy Ő teremtette aztaz embert is, akinek te éppmeg akarsz felelni? Ő, aki egypillanat alatt elnémíthatja atengert, aki fenntart mindent?

- Szentségének szépsége – nem in-dít félelemre Isten tökéletes jó-sága, igazsága? Minden tulaj-donságának összhangja? Nincsbenne semmi disszonáns, Ő-benne minden tökéletesenszép. Leginkább egy ilyen töké-letes szépségű Jézusnak kellenemegfelelned.

- Szeretetének ereje – hogyan len-ne lehetséges, ha nem éreznédszeretetének erejét, ha nemtudnád, hogy megbocsátott?

Gyakorlati keresztyénség

17KE S K EN Y ÚT

Pl. egy muzulmán nőnekmennyit kell gürcölni a Paradi-csomért.

- Haragjának tüze – emlékeztessenerre az a tűz, amely Isten szívé-ben lángol. A szent harag, melylángol minden bűn, képmutatásés megalkuvás ellen. Lehet,hogy éppen az ellen az ember el-len is, akinek megfelelni vágysz.

5. Vizsgáld meg, hogy vágyaid holvoltak túl nagyok (nagy emberek,nagy vágyak, kis Isten).

„Annakokáért mi is, kiket a bi-zonyságoknak ily nagy fellege vesz kö-rül, félretéve minden akadályt és amegkörnyékező bűnt, kitartással fus-suk meg az előttünk levő küzdő tért.”

Egy valakire van igazán szüksé-günk, és ez Jézus. Helyette mi pedig ami vágyainkat azokhoz igazítjuk, akik-nek megfelelni akarunk. Csodálkozol,hogy ezek az emberek olyan naggyáletteka szemedben? Mert nagydolgok-ban akarsz megfelelni nekik.

A bűn a szükségeinket emberek-kel és tárgyakkal tölti be. A hit szük-ségeinket Krisztus által tölti be.Ezért tegyünk félre minden bűnt,amely akadályként jelentkezik, ésminden ólálkodó bűnt. Ha vágya-ink túl nagyok, akkor ilyen hatal-mas akadályokká válnak. Egyszerű-en nem tudunk túljutni rajtuk. Ezeka vágyak hol rövid idő alatt nőnekki mintegy a földből nagy akadályok-ká, hol pedig kisebb bűnökben éve-ken keresztül ott ólálkodnak, és az-után növik ki magukat.

6. Örvendezz, hogy Istenmegbocsá-tott, eltörölte bűneid, és betöltöttszeretetével.

„Nézvén a hitnek fejedelmére ésbevégezőjére, Jézusra, aki az előtte le-vő öröm helyett, megvetve a gyaláza-tot, keresztet szenvedett, s az Isten ki-rályi székének jobbjára ült.”

Nézz Jézusra és az Ő szeretetére,aki felvállalta a szenvedést érted. Ő ate hited fejedelme és célba juttatója.Ő keresztet szenvedett éretted. Ő apélda neked is, hogy miként kell vál-lalnod azt, hogy ne mindig azt tedd,ami az embereknek kedves. Persze,az nem okoz olyankor örömet. De te-

kints előre hittel az eljövedő örömre.Az Istennek engedelmes élet mindigörömet von maga után, még akkoris, ha ez azonnal nem látható is. Jé-zus is előretekintett az előtte állóörömre, és vállalta a keresztet. Per-sze, ha csak barátaidért teszel megvalamit, helyeslésük és elismerésükáltal nyersz egy pillantnyi kis örö-met, de ez múlandó, és nagyon ha-mar kiderül, hogy milyen felszínesöröm volt ez. Olyan ez, mint a drog:újra és újra azt kell tenned, és mon-danod, ami nekik tetszik, hogy nyerjegy aprócska kis örömet. Isten azon-ban az örökkévaló örömet adja elédengedelmességed zálogaként. Mármost megtapasztalhatsz valamit ab-ból a lelki örömből, ami azzal jár,hogy a világban népszerűtlen igazsá-got felvállalod.

7. Függj az emberektől kevésbé, deszeress jobban, és szolgálj nekiktöbbet Isten szerint.

„Annakokáért mozdíthatatlan or-szágot nyervén, legyünk háládatosak,melynél fogva szolgáljunk az Istennektetsző módon kegyességgel és félelem-mel.”

Természetesen az eddig elmon-dottakat nem elég csak tudni, gya-korlatba is kell azokat ültetni.

1 . Tekints a mozdíthatatlan or-szágra, amely már tied hit által.

2. Adj hálát mindenért, és ettől ahálától vezérelve kezdj el csele-kedni.

3. Szolgálj másoknak, de nem az őelvárásaik szerint, hanem Isten-nek tetsző, kegyes módon ésszent félelemmel.

Könyörülj ellenségeiden. Sze-resd az idegent. Szeresd a testvére-det, és törekedj az egységre. Sorol-hatnánk még, hogy hányféleképpenlehet szolgálni, de most talán nemis szükséges egy hosszú listát össze-állítani. Tegyél Istennek tetsző dol-gokat Istennek tetsző módon máso-kért. Ha teljes szívvel és teljes lélek-kel az Úrnak szolgálsz, el fog ma-radni életedből az embereknek valómegfelelni akarás. Jobb ezt mielőbbelkezdeni.

Bagoly Gyula

Kegyelem

A fiú egyenes háttal, feltartottorral és kihívóan, ökölbe szorítottkézzel állt az igazgató szobájában.– No, hadd legyünk mán túl rajta –mondta. Az igazgató ránézett az if-jú lázadóra, és fejét ingatva azt kér-dezte:– Fiam, hányszor voltál már itt?– Nyilván nem elégszer, he–he –válaszolta a rebellis gúnyos mo-sollyal.– És mindannyiszor megkaptad abüntetésedet, ugye? – hunyorítottaz igazgató.– Ja, persze, mindannyiszor, ha ép-pen ezt akarja tudni – düllesztetteki a mellét a gyerek. Na, gyerünk,essünk mán túl rajta, akármit is ta-lált ki, most is állok elébe, mintmindig.– És nem hatott rád, hogy követke-zőleg visszatartson a rosszalkodás-tól.– Még mit nem! Azt csinálok, amitcsak akarok! És csinálhat akárkiakármit, nem akadályozhat megsemmiben.

Az igazgató a tanárhoz fordult:– Ezúttal mit tett?– Verekedett. Megütötte a kis To-mit, belelökte a homokozóba, és be-lenyomta az arcát a homokba.– Miért csináltad ezt? – kérdezte azigazgató. Mit ártott neked Tomi?– Semmit, csak nem tetszett, ahogyrám nézett, mint ahogy az se tet-szik, ahogy maga néz rám.

A tanár arca megfeszült, és márépp meg akart szólalni, de megláttaaz igazgató nyugodt arcát, aki egyfinom mozdulattal leintette. Azigazgató egy pillanatig figyelte amákvirágot, majd higgadtan meg-szólalt:– Ma, drága fiam, eljött a napja,hogy megtanuld a leckét a kegye-lemről.– Kegyelem? Ez valami ősrégi do-log, amiről az olyan öreg emberekszoktak beszélni, mint maga? Sem-mi szükségem a maga kegyelmére!– Ó, de igen – suttogta az igazgatóa bűnös arcát fürkészve. De mégmennyire, hogy szükséged van rá.

Gyakorlati keresztyénség

18KE S K EN Y ÚT

A gyerek csak állt ott flegmán,és szenvtelenül nézett az igazgatóra.– A kegyelem ki nem érdemelt jóin-dulat és meg nem érdemelt irga-lom. Nem tehetsz semmit, hogymegszerezd, mert ingyen adott aján-dék. Nem azt kapod, amit valójá-ban megérdemelsz.

A fiú kissé zavart lett.– Akkor most nem büntet meg?Csak úgy elenged?

Az igazgató ránézett az ellensze-gülőre.– Nem büntetlek meg, és majd elme-hetsz.– Egyáltalán semmi büntetés? – san-dított a vétkező az igazgatóra. Mégakkor sem, ha megvertem Tomit, ésbelenyomtam az arcát a homokba?– Nos, a büntetés természetesennem marad el. Rossz, gonosz dolgo-kat tettél, de minden cselekedetnekmegvannak a maga következmé-nyei. Lesz büntetés. A kegyelemnem ürügy vagy mentség a bűnre!– Persze, persze, tudom – szólt egyfélvigyorral kölyök, és kinyújtotta akezét. No, hadd haladjunk.– Hozza a pálcát, kérem – bólintottaz igazgató a tanárnak.

Amikor a tanár visszajött a pálcá-val, az igazgató előjött az asztala mö-gül, odament a gyerekhez, lassanmegfogta annak kinyújtott kezét,visszatolta, és ezt mondta neki:– Számold.

Ekkor kinyújtotta a saját kezét,és odafordult a tanárhoz:– Kezdje.

A pálca lesújtott a kinyújtott kéz-re. Csatt! A bűnös összerezzent, ésegy nagyot ugrott. A döbbenet kiültaz arcára.– Egy – suttogta.

Csatt!– Kettő – rebegte.

Csatt!– Három! – visította most már.Nem hitte el, amit látott. Az igazga-tó szótlanul állt, és szilárdan tartot-ta a kezét.

Csatt!– Négy! – könny fakadt a szeméből.– Elég! Most már elég! – kiáltotta.

A pálca újra és újra lesújtott azigazgató sebesedő kezére.– Nem, elég, ne többet, kérem! –könyörgött a fiú. Ezt én érdemlem!– kiabálta sírva.

Amikor a pálca „elvégezte a dol-gát”, végül megállt.

Az igazgató homlokáról izzad-ságcseppek gördültek le. Odahajolta zokogó gyerekhez, mélyen belené-zett a szemébe, és megsimította azarcát.– A kegyelem...

„Bűneinket maga vitte fel testében afára, hogy miután meghaltunk a bű-nöknek, az igazságnak éljünk: az Ősebei által gyógyultatok meg.” (1Pt2,24)

Az E–mail Ministry nyomán fordí-totta és átdolgozta: Tihanyi Pál

Az Isten előtt kedves böjt

Isten Igéjét olvasva előbb vagyutóbb találkozunk a böjt kérdésköré-vel is. Ezenkívül a hétköznapi élet-ben is könnyen szembe találhatjukmagunkat a böjt gondolatával, gya-korlatával.

Napjaink élvezetközpontú társa-dalma számára a böjt nem túl elter-jedt gyakorlat, de még nem tűnt elteljesen. Ha nem is túl gyakran, demanapság is találkozhatunk olyanemberekkel, akik vallásos meggyőző-désükből fakadóan esetenkéntböjtöl-nek.

Jelen írásban azt szeretnénk vizs-gálat tárgyává tenni, hogy milyen azIsten előtt kedves böjt. Mindenek-előtt azért, mert ha valaki vallásosmeggyőződéséből fakadóan böjtöl,az nem feltétlenül jelenti azt, hogyez kedves is lesz Isten előtt.

A Bibliában találhatunk példá-kat arra, hogy Isten egyeseket meg-fedd azért, ahogyan gyakorolják aböjtöt (pl. Ézs 58,3-14, Zak 7,1-14).Habár ők azért gyakorolják a böjtöt,hogy Isten jótetszését elnyerjék, még-is inkább Isten haragját vonják ma-gukra általa.

Isten Igéje jóváhagyja a vallásosindíttatásból vállalt böjtöt, sőt, figyel-münkbe ajánlja azt, de nem mind-egy, hogy mi célból és hogyan élünkvele.

A böjt az Isten előtt való kedvesséválás eszköze?

Nagyon sok ember azt gondolja,hogy igyekszik jókat cselekedni,imádkozni, bizonyos időközönkéntlemond bizonyos ételekről, és ezzelIsten előtt elfogadhatóvá teszi ma-

gát. Az Isten előtt vállalt áldozatho-zatalokat kiegészíti a böjttel, és re-méli, hogy ezekért az áldozatokértIsten elfogadja őt. Egyfelől tudja,hogy ott vannak az ő bűnei, de ezekellensúlyozásaképpen különféle ál-dozatokat hoz, többek között böj-töl. Reméli, hogy Isten látja ezeketaz áldozatokat, és ezért cserébemajd felmenti a bűneinek büntetésealól, sőt, elfogadja majd őt az örökéletre.

De Isten Igéje, a Biblia határo-zottan tanítja, hogy a böjtölés nemmozdítja elő a mi Isten előtt valómegigazulásunkat. A böjtölésneknincs bűnt eltörlő vagy érdemszer-ző ereje. Ezt az igazságot talán a fa-rizeus és a vámszedő történeteszemlélteti legjobban (Lk 18,10-14).A farizeus különféle áldozatokat ho-

Elmélkedjünk

19KE S K EN Y ÚT

zott, remélvén, hogy ezek által Istenelőtt elfogadható lesz, többek kö-zött rendszeresen böjtölt. De a törté-netből egyértelműen kiderül, hogya farizeus áldozatvállalása nem tetteőt Isten előtt kedvessé és a bűntőlszabaddá. A bűn kérdése sokkal sú-lyosabb annál, hogy puszta ételmeg-vonással ellentételezhető lenne.

Ha le is mondunk különféle éte-lekről, akár rendszeresen gyakorol-va is ezt az áldozathozatalt (példáulpéntekenként soha nem eszünkhúst), az még nem fog Isten előttkedvessé tenni minket. Isten Igéjeszerint a bűnért csak egyféleképpenlehet fizetni. A bűn büntetése a ha-lál (Róm 3,23), és vérontás nélkülnincsen bűnbocsánat (Zsid 9,22)! Abűn eltörlése csak akkor történhetmeg, ha vér folyik, és a halál bekövet-kezik. Vagy a miénk vagy a Krisztu-sé! Ha egész életünkben böjtölnénkis (és valami csoda folytán nem hal-nánk éhen), Isten előtt akkor semtudnánkezzel a bűneinket semlegesí-teni. A Szentírás alapján ezzel semtudnánk az örök életre méltóvá ten-ni magunkat.

Isten előtt elfogadhatóak csak aJézus Krisztus áldozatába vetett hitáltal lehetünk. Jézus eleget tett az is-teni igazságnak az Ő halálával: voltvérontás is és halál is! Sőt, egy éle-ten keresztül engedelmeskedett he-lyettünk, és érdemeket szerzett az Őnépe számára!

Ha az Isten előtti igazságot és bé-kességet keressük, akkor az JézusKrisztus által érhető el, és nem aböjt áldozatvállalásával. „Megigazul-ván azért hit által békességünk vanIstennel, a mi Urunk Jézus Krisztusáltal.” (Róm 5,1)

Ha valaki még nem békült megIstennel Jézus Krisztus által, akkora vallásos indíttatásból gyakorolt böj-tölése csak a hamis vallásosság példá-it gyarapítja. De ha már megbékül-tünk Istennel a Jézus Krisztusba ve-tett hit által, akkor az életünkben le-het Isten előtt kedves szerepe a böjt-nek.

Az Isten előtt kedves böjtA böjt szerepe Isten népének éle-

tében megfigyelhető úgy az Ó-,

mint az Újszövetségben. Isten népea nagyobb megpróbáltatások, külön-leges események idején az Isten elévaló járulásnak, megalázkodásnakvelejárójaként rendszeresen gyako-rolta a böjtöt is.

Amikor Isten népét valami na-gyon megterhelte, amikor valami na-gyon nagy nyomorúságnak néztekelébe, amikor különösebb módon ki-áltottak Istenhez, akkor az imádsá-got társították azzal is, hogy lemond-tak bizonyos ételek fogyasztásáról.Az Isten előtt való megalázkodásuk,az Istenre való utaltságuk jelekéntnem éltek azokkal az ételekkel, ame-lyekkel amúgy nyugodtan élhettekvolna (Bír 20,26, 1Sám 7,6, 2Sám1,12, 2Sám 12,16, 2Krón 20,3, Ezsd8,23, Neh 1 ,4, Eszt 4,3, Zsolt 35,13,Dán 9,3, Jóel 1 ,14, ApCsel 13,2).

De a böjt nemcsak az ételekrőlvaló lemondást jelenti, hanem lehetlemondás bármilyen fizikai dolog-ról, jogos előnyről annak érdeké-ben, hogy a lelkiekre nagyobb hang-súlyt helyezhessek. Nem élek azzal,amivel amúgy Isten törvénye sze-rint nyugodtan élhetnék. Lehet ezétel, de lehet még sok más dolog is,ami közel áll hozzám, amivelamúgy élhetnék, és amiről a lemon-dás valóban áldozathozatal számom-ra. Például az 1Kor 7,5-ben arról ol-vasunk, hogy a férj és a feleség kö-zös megegyezéssel hozhat olyan dön-

tést, hogy a testi együttlét idejét egyrövid időre feláldozzák a közösimádságra (vagy: Jóel 2,15-16 is).Lemondanak arról, ami Isten aján-déka, amivel amúgy élhetnek Istentörvényének keretén belül.

Böjt az, amikor lemondok arról,amivel élhetek törvényesen, amitszeretek, amihez ragaszkodok – acélból, hogy az így felszabadult időtkülönös módon is Istennek áldoz-zam, a lelkiekkel törődjek, imádkoz-zak. Le lehet mondani ételről, ital-ról, de valamilyen kedvtelésről is.Ha például valaki nagy előszeretet-tel csüng a számítógépen, az elhatá-rozhatja, hogy ezt az időt inkábbimádsággal tölti. Ez a lemondás isegyfajta áldozathozatal, egyfajtaböjt.

Az, hogy lemondok valamiről,amit amúgy sem szeretek, nem kife-jezetten tekinthető böjtnek. Ha va-laki amúgy sem szereti a csokolá-dét, és már egy éve nem evett egy fa-latot sem, az nem igazán nevezhetőböjtnek. Ha csak emberek ámításá-ra törekedünk, akkor esetleg bevál-na az ilyen dolog is, de Istent nemlehet félrevezetni.

Bármiről is mondunk le, bár-mennyi időre is, a hangsúly nemazon van, hogy emberek előtt dicse-kedjünk vele. Ha Isten előtt kedvesmódon akarunk böjtölni, akkor az,hogy miről és mennyi időre mon-

Teológia

20KE S K EN Y ÚT

dunk le, egy köztünk és Isten közöt-ti kérdés. A farizeusok is böjtöltek,és ebből nagy ügyet csináltak az em-berek előtt megfeledkezvén arról,hogy a böjtölés az Isten elé járuláskeretén belül történik. Ezért is taní-totta Jézus azt, hogy: „Mikor pedigböjtöltök, ne legyen komor a nézés-tek, mint a képmutatóké, akik eltor-zítják arcukat, hogy lássák az embe-rek, hogy ők böjtölnek. Bizony mon-dom néktek, elvették jutalmukat. Tepedig mikor böjtölsz, kend meg a tefejedet, és a te orcádat mosd meg;Hogy ne az emberek lássák böjtölése-det, hanem a te Atyád, aki titkonvan; és a te Atyád, aki titkon néz,megfizet néked nyilván” (Mt 6,16-18).

Ha valamiről rövidebb vagyhosszabb ideig lemondok, akkor ahangsúly ne azon legyen, hogy azemberek előtt ezzel dicsekedjek, éspróbáljak nagynak tűnni. A böjtnem a büszkeséget és a felfuvalko-dottságot kell táplálja – hogy énjobb vagyok másoknál, én mások-nál nagyobb áldozatot vállalok. Aböjt az Isten előtt való megalázko-dás velejárója kell legyen, ezért elég,ha a mit, hogyan és meddig köztemés Isten között marad!

De a lemondásnak ezen túl muta-tó célja is van! Lemondok ezekről,hogy a lelkieknek helyet biztosítsak.Akárcsak a munka nyugalom napifélretételének, úgy a böjtnek is céljavan. Nem az a lényeg, hogy nem dol-gozom, hanem azzal a céllal teszemfélre a munkát, hogy most kizáróla-gosan a lelkiekkel foglalkozzak. Le-mondok valamiről, amivel amúgy él-hetnék azért, hogy több időt szán-jak az imádságra. Mivel Isten népeezt nem tartotta szem előtt, és mi-közben böjtölt, a kedvteléseit űzte,Isten fel is rótta ezt nekik (Ézs58,3).

Sőt, nemcsak a kedvteléseimrőlmondok le, hanem ami még hangsú-lyosabb Isten Igéjében, a böjt idejénmég inkább lemondok a bűnről. Mi-közben lemondok valamiről, ami-vel nyugodtan élhetnék Isten törvé-nye szerint, ezzel párhuzamosanmég kevésbé élek azzal, amivel

amúgy sem élhetnék, mert Isten tör-vénye ezt megtiltja. Ha megvonommagamtól azokat a dolgokat, ame-lyekkel egyébként élhetnék, akkorsokkal inkább tartsam távol magam-tól a bűnt, amivel pedig egyébkéntsem élhetnék. Ha arról is lemon-dok, amivel amúgy élhetnék, akkormég inkább azzal a lelkülettel igye-kezzek lenni, amire Isten elhívott.Még inkább buzgólkodjak azokbana dolgokban, amelyekre Isten felszó-lított!

Erről sokan, sokszor megfeled-keztek már. Lemondtak arról, ami-vel amúgy nyugodtan élhettek vol-na, és megtartották az életükbenazt, amiről böjt nélkül is le kellettvolna mondaniuk – a bűnt. Az Ézs58,3-14 versei is ezt a magatartást os-torozzák. Miközben Isten népe böj-tölt, olyan dolgokat tűrt meg az éle-tében, amelyeknek amúgy sem ad-hattak volna helyet, mert Isten törvé-nye megtiltotta azokat. Nem éltek az-zal, amivel amúgy élhettek volna,de közben nem szorgoskodtak ab-ban, amire Isten felszólította őket.Egyfelől böjtöltek, és elvárták azt,hogy Isten meghatódjon ettől! Demiközben bizonyos ételektől megtar-tóztatták magukat, addig az így fel-szabadult időt azzal töltötték, hogykedvteléseiknek hódoltak, és egyreinkább elmerültek a bűnben! Miköz-ben megvonták maguktól az ételtegy bizonyos időre, aközben kizsák-mányolták az atyafiaikat könyörtele-nül. Először az Isten előtt nem ked-ves bevételi forrásról kellett volna le-mondjanak, és utána arról, amivel Is-ten törvénye szerint amúgy élhettekvolna helyes módon is. Miközbenmegvontak maguktól bizonyos étele-ket, amelyekkel amúgynyugodtan él-hettek volna, aközben az egymássalvaló kapcsolatukat nem rendezték,egymás közt versengtek, perleked-tek – holott ezt még akkor sem sza-badott volna megtűrjék, amikorépp nem böjtöltek! Isten parancsola-tait lábbal tiporták, s közben mégbüszkék is voltak arra, hogy ők mi-lyen rendszeresen böjtölnek! Méltat-lankodtak, hogy Isten miért nemhallgatja meg őket, hisz még böjtöl-tek is rengeteget – hát mennyire mél-

tóak ők arra, hogy Isten meghallgas-sa őket!

Azonban Isten ezt mondja errea magatartásra: „Hát nem ez-é aböjt, amit én kedvelek: hogy meg-nyisd a gonoszságnak bilincseit, azigának köteleit megoldjad, és szaba-don bocsásd az elnyomottakat, éshogy minden igát széttépjetek? Nemaz-é, hogy az éhezőnek megszegd ke-nyeredet, és a szegény bujdosókatházadba bevigyed, ha meztelentlátsz, felruházzad, és tested előtt elne rejtsd magadat?” (Ézs 58,6-7)

Ugyancsak ez a témája a Zakari-ás könyve 7. részének is. Kezdjetekel egyszer abban buzgólkodni, ami-re amúgy is felszólítottalak titeket!Mondjatok le mindenekelőtt arról,amit parancsolatként is megtiltot-tam! És ha ebben buzgólkodtok, ak-kor ezt kiegészíthetitek azzal, hogyidőszakonként lemondtok azokróla dolgokról is, amelyekkel amúgynyugodtan, törvényesen élhetnétek!De nehogy azt gondoljátok, hogyegynéhány ételtől való megtartózta-tás helyettesítheti a bűn elleni har-cot és az Istennek odaszánt életet!

A böjt emlékeztethet arra is,hogy a bűn miatt azt is elveszíthe-tem, amivel amúgy nyugodtan éstörvényesen élhetek. Az Istentőlfüggetlenedett ember nemcsak az-zal akar élni, amit Isten törvénye le-hetővé tesz, hanem azon kívüli dol-gokkal is. S a végeredmény sokszoraz, hogy még azt is elveszíti, amivelamúgy élhetett volna. A bűn miattsokan jutottak szűkölködésbe, nél-külözésbe, hogy azután már azzalsem rendelkeztek, amivel törvénye-sen élhettek volna.

A böjt arra is emlékeztethet,hogy mi az, amit a bűn miatt elve-szíthetek, és hogy milyen az, ami-kor ezekkel a dolgokkal már nem él-hetek.

Ahogy eme írás elején kihangsú-lyoztam, az Isten előtt kedves böjtazzal kell kezdődjön, hogy megbékü-lünk Istennel, az Ő Fia, az Úr JézusKrisztus által. Ezt követően azzalkell folytatódjon, hogy az életünketodaszánjuk Istennek, és harcolunk a

Teológia

21KE S K EN Y ÚT

bűn ellen. Buzgólkodunk abban, ami-re Isten felszólított, és lemondunk ar-ról, amit Ő megtiltott. És ezzel párhu-zamosan szóba jöhet az is, hogy le-mondunk bizonyos dolgokról, ame-lyekkel amúgy nyugodtan élhetünk,mint Isten ajándékaival.

A böjt kérdése egyébiránt nemközömbös dolog, hiszen szerepérőlolvashatunk mind az Ó-, mindmind az Újszövetségben. Láthatunkpéldákat az egyéni böjtre és a közös-ségi böjtre is.

Az Ószövetségben leggyakrab-ban akkor láthatjuk a nagy böjt jelen-létét, amikor Isten népét valamilyennagy veszély fenyegette, példáulnagyhaderővel támadt rájukvalame-lyik nép (Bír 20,26, 1Sám 7,6). Imád-koztak Isten szabadításáért, és ezttársították azzal, hogy lemondtak bi-zonyos dolgokról. Megfigyelhetjüka böjt jelenlétét Eszter könyvébenis, amikor a zsidó nép tömeges lemé-szárlásának veszélye fennállt (Eszt4,3-16). Böjtöl, és imádkozik Dávidkirály, amikor a gyereke megbeteg-szik, és úgy tűnik, hogy meg fog hal-ni (2Sám 12,16). Böjtöl Izráel népe,amikor a babiloni fogságból készülhazaindulni. Tudatában vannak,hogy egy nagyon hosszú, sok ve-széllyel teli, kockázatos út áll előt-tük. Isten oltalmáért könyörögnek,és ehhez kapcsolódik a böjt (Ezsd8,21-23).

Indokolt az imádság társításaböjttel, hogyha valamilyen nagymegpróbáltatás előtt állunk, ha kü-

lönleges kéréseket viszünk Isten elé.Amikor Nehémiás tudomást szerezaz Izráelben uralkodó siralmas álla-potokról, akkor Isten elé viszi ezt akérdést imádkozván és böjtölvén(Neh 1 ,4).

Szintén Nehémiás könyvében lát-hatjuk, hogy Isten népe ráébred ar-ra, hogy milyen távol kerültek mind-attól, amire Isten elhívta őket. Istenelőtt vallást tesznek a bűneikről, kö-nyörögnek Isten irgalmáért, és imád-ságaik mellé a böjtöt is társítják(Neh 9,1 ).

Indokolt a böjthöz való folyamo-dás a bűnbánat és a megtérésért va-ló könyörgés esetén is. Jóel könyvé-ben maga Isten szólítja fel a népet ar-ra, hogy térjenek meg: sírással, meg-alázkodással és böjtöléssel. „De mégmost is így szól az Úr: Térjetek meghozzám teljes szívetek szerint; böjtö-léssel is, sírással is, kesergéssel is. Ésszíveteket szaggassátok meg, ne ruhá-itokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, ati Istenetekhez; mert könyörülő és ir-galmas Ő; késedelmes a haragra ésnagy kegyelmű, és bánkódik a go-nosz miatt.” (Jóel 2,12-13) AmikorDániel próféta rájön, hogy a babilo-ni fogság Isten által megígért ideje le-járt, akkor imádságban Isten elé já-rul. Megvallja saját és népének bűne-it, az imádsághoz a böjtöt kapcsolja,és könyörög Isten ígéretének betelje-sedéséért, a babiloni fogságból valószabadulásért (Dán 9,3).

Szolgálata kezdetét megelőzőenJézus is elvonul a pusztába, és 40 na-pig böjtöl, és imádkozik (Mt 4,2).

Mielőtt kiválasztaná tanítványait, éselkezdené igehirdetői szolgálatát,imádsággal és böjttel készül erre.Mielőtt Pál apostolt és Barnabást ki-választanák a missziói munkára, agyülekezet imádkozik, és böjtöl,hogy Isten előtt kedves döntést hoz-zanak (ApCsel 13,2).

Különös fontosságú eseményekkapcsán közösségileg is meg lehetegyezni, hogy egy gyülekezet azimádság általi Isten elé való járulástkiegészíti az adott imakérésekhezkapcsolódó böjttel.

Mivel a történelem folyamán so-kan helytelen módon éltek a böjttel,ezért manapság sokan teljesen mel-lőzik azt. Ők úgy gondolják, hogymivel egyedül Krisztus érdemeiértjárulhatunk Isten elé, a böjtnek márnincs szerepe a mai személyes ke-resztyén ill. a gyülekezeti életben.

Mi is valljuk azt, hogy egyedülKrisztus érdemeiért járulhatunk Is-ten elé, de ez nem jelenti azt, hogyaz Újszövetség idején ne lenne he-lye a böjtnek. Jézust megvádolták afarizeusok, hogy tanítványai nemböjtölnek olyan buzgón és gyakran,mint maguk a farizeusok, amire Jé-zus azt válaszolta, hogy lesz majdidejük böjtölni, amikor a vőlegénynem lesz már velük (Mt 9,14).

De ez még akkor sem jelentetteazt, hogy az Ő tanítványai számárasemmi szerepe nem volt a böjtnek.

Egy alkalommal a tanítványoknem tudtak meggyógyítani egy be-teget, akin aztán Jézus segített. Megis kérdezték a tanítványok, hogy mi-ért nem boldogultak ők ebben azesetben. Jézus azt válaszolta nekik:„Ez a fajzat pedig ki nem megy, ha-nemha könyörgés és böjtölés által”(Mt 17,21).

Az, hogy nagyon sokan tévesenértelmezik, és használják a böjtöt,nem jelenti azt, hogy emiatt telje-sen mellőznünk kell annak gyakor-latát. Élnünk kell vele, mert IstenIgéje igen sok helyen beszél róla, dearra is figyelnünk kell, hogy Istenelőtt kedves módon gyakoroljuk.

Mivel Isten Igéjében igen gyak-ran előforduló cselekményről van

Eszter és Márdokeus

(Aert de Gelder festménye)

Teológia

22KE S K EN Y ÚT

szó, Isten népe ma sem mondhat leróla egy legyintéssel. Ha Isten Igéjé-ben azt látjuk, hogy a böjt mindenidőben elterjedt gyakorlat volt Istennépe körében, akkor a mi keresz-tyénségünk sem lehet mentes tőle.

Isten előtt való elfogadtatásunkegyedül Krisztusért és az Ő érdemei-ért van. Imádságaink meghallgatásá-nak a kiérdemlője is egyedül Krisz-tus – ezért is kérünk mindent az Őnevében. De ha Isten Igéjét vizsgál-juk, akkor azt látjuk, hogy igenisvan szerepe és fontossága a böjtnek.

Isten Igéje nem írja elő, hogy mi-lyen időközönként tegyük ezt, pl.minden pénteken vagy nagypénte-ken. Nem is tehetjük kötelezővésem a gyakorlásának időpontját,sem a lemondás tárgyait (pl. pénte-ken soha nem enni húst).

Isten Igéje nem írja elő ponto-

san, hogy miről és mennyiről mond-junk le. Így semmi létjogosultságanincs olyan sokakra vonatkozó, köte-lező és állandó érvényű előírások-nak, amely minden péntekre vagy ahúsvétot megelőző hetekre vonatko-zóan tiltja a húsfogyasztást. Lemond-hat valaki a húsról is, de lemondhata böjtös ételekről is. Lemondhat egyrövid időre mindenről, de lemond-hat egyes dolgokról is. Hozhatolyan elhatározást, hogy egy fél na-pig, egy napig semmit nem eszik,de olyat is, hogy csak a felét annak,amit amúgy szokott.

Isten Igéje nem határozza megazt sem, hogy mennyi időre mond-junk le dolgokról. Ezért a Szentírásalapján nem támasztható alá az az el-képzelés sem, hogy a böjtnek leg-alább 24 óráig kell tartania, mint-hogy annak a lelki cél nélküli próbál-

kozásnak sincs sok értelme, amivelegyesek kísérleteztek, hogy bírják-eevés nélkül tovább, mint amennyitJézus – azaz 40 napig.

A böjt az Úr előtt önként vállaltáldozathozatal, Isten és köztünkmeghozott elhatározás, aminek afeltételeit a körülmények szem előtttartásával mi magunk döntjük el.Lemondunk arról, amivel amúgy él-hetnénk Isten törvénye szerint.

Összefoglalva tehát a böjt csakakkor lehet kedves Isten előtt, haazt az Ő Igéjének útmutatásai alap-ján gyakoroljuk, Előtte kedves lelkü-lettel. A lényeg az, hogy Isten előttkedves módon, Isten dicsőségéreigyekezzünk ezzel is élni!

Szász Attila

Keresztyén „fogások” a stressz csökkentésére

– Sose végy kölcsön a jövőtől: haazon aggodalmaskodsz, ami hol-nap esetleg bekövetkezhet, ésnem következik be, akkor hiá-ba aggodalmaskodtál; ha pedigbekövetkezik, akkor kétszer ag-gódtál.

– Imádkozzál.

– Minden nap tarts személyescsendességet.

– Térj időben nyugovóra.

– Kelj fel időben, így a napod nyu-galomban kezdődhet.

– Légy megfontolt.

– Élj egyszerűen, fölöslegesen nezsúfold tele az életedet egymás-ra halmozott nagy és nehéz fel-adatokkal.

– Mondj nemet azokra a dolgok-ra, amelyek nem elsődlegesek,felborítják az időbeosztásodat,és/vagy veszélyeztetik a saját

vagy a családod lelki egészsé-gét.

– Adj át feladatokat arra alkalmasembereknek.

– A napi rutin teendőkön túlszánj időt egyéb fontos dolgok-ra, pl. beszélgetésre, vendéglátás-ra, látogatásra.

– Tarts hosszú távon is fenntartha-tó tempót.

– Ne hagyd, hogy feladataid a kör-mödre égjenek.

– Tanulj meg hallgatni. Ez az egyjó tanács rengeteg félreértést,gondot és bajt előzhet meg.

– Másokkal való beszélgetéseidreés esetleges üres félóráidra le-gyen mindig nálad a Bibliád.

– Addig nyújtózkodj, ameddig atakaród (pénzed) ér: ne végy felkölcsönt mindennapi kiadása-idra.

– Legyen életed tervezett és szer-vezett, lakóhelyed rendezett.

– Pihenj eleget, és időnként táb-lázz be pihenőnapokat.

– Hálaadással élvezd ételedet, tes-tednek táplálékát, melyet az Úrrendel ki neked.

– Problémád van? Vidd az Úr eléazon nyomban, ne várj vele es-tig.

Elmélkedjünk

23KE S K EN Y ÚT

– A kezdetben kis problémákatmég időben kezeld, hogy ne nő-jék ki magukat.

– Ismerkedj meg, és barátkozz is-tenfélő emberekkel.

– A kevesebb sokszor több.

– Autóban utazva hallgass vala-mit, ami építő számodra.

– Jegyezd le gondolataidat.

– Tarts magadnál egy kis igegyűjte-ményt.

– Emlékezz arra, hogy a legrövi-debb út a kétségbeeséstől a re-ménységig ez: „Köszönöm, Jé-zus.”

– Örvendezzél az Úrban.

– Örvendezzél az Úrban többet.

– Mosolyogj, és légy kedves a go-

romba emberekhez is (talán ép-pen erre van a legnagyobb szük-ségük).

– Tartsd fontosnak a munkádat, aszolgálatodat, másokat; de nemagadat.

– Növekedj a megbocsátásban(gondolj arra, hogy a legtöbbember valóban a lehető legjob-bat próbálja kihozni magából).

– Ne lankadj meg harcolni az óem-bereddel.

– Legyen pótkulcsod a lakásod-

hoz és az autódhoz, a tárcád-ban 1-2 plusz bélyeg stb.

– Beszélj kevesebbet, és hallgasstöbbet.

– Ne felejts el játszani.

– Emlékeztesd magadat arra,hogy nem te vagy a világegye-tem vezérigazgatója.

– Lefekvés előtt minden este adjhálát valamiért, amiért azelőttsosem.

„Ismerd meg a bölcsességet és az in-tést, értsd meg az értelmes mondáso-kat!” (Péld 1 ,2)

„Taníts engem utaidra, Uram, hogyigazságod szerint járjak, és teljesszívvel féljem nevedet.” (Zsolt 86,11 )

Az E-mail Ministry nyomán fordí-totta és átdolgozta: Tihanyi Pál

Szabályok és üdvösség

Krisztus evangéliuma ingyenesKrisztus és az Ő vére által szer-

zett megváltás mindenki előtt nyit-va áll, aki őszinte szívvel vágyik rá.Nincsen semmilyen előfeltétel, mely-nek a bűnös embernek saját cseleke-deteit tekintve meg kellene felelnie.Azok, akik Isten megbocsátásáértesedeznek, bátran mehetnek Krisz-tushoz, aki megnyugvást ígér azok-nak, akik az Ő igáját felveszik. „Jöjje-tek énhozzám mindnyájan, akikmegfáradtatok és megterheltettetek,és én megnyugosztlak titeket. Vegyé-tek föl magatokra az én igámat, és ta-nuljátok meg tőlem, hogy én szelídés alázatos szívű vagyok: és nyugal-mat találtok a ti lelkeiteknek. Mertaz én igám gyönyörűséges, és az énterhem könnyű” (Mt 11 ,28-30).

A bűnös embernek nem kellmást tennie, mint megbánni a bűne-it, és hinni az evangéliumban. „Ésmondván: Betelt az idő, és elközelí-

tett az Istennek országa: térjetekmeg, és higgyetek az evangélium-ban” (Mk 1,15).

Nincsenek szabályok, amelyek bár-milyen előfeltételhez lennének köt-ve

Nincsenek bonyolult szabályok,melyeket a hitetleneknek be kellenetartaniuk ahhoz, hogy megbocsátástnyerjenek bűneikre.

Ha bármilyen szabályt állítanánka megtéretlen bűnös és Isten bocsá-nata közé, akkor a kegyelem evangé-liumát a cselekedetek evangéliumáváváltoztatnánk. Ez az, amit Isten az ŐIgéjében megtilt, és amely cselekedet-tel Isten szörnyű haragját vonnánkmagunkra. „De ha szinte mi avagymennyből való angyal hirdetne isnéktek valamit azon kívül, amit nék-tek hirdettünk, legyen átok. Amintelőbb mondottuk, most is ismétmondom: Ha valaki néktek hirdetvalamit azon kívül, amit elfogadta-tok, átok legyen” (Gal 1 ,8-9).

Krisztus teljes és tökéletes meg-váltást szerzett a bűnös embernek.Az egyedüli dolog, amit tehetünk,hogy hálásan elfogadjuk ezt Istenkezéből.

Az a szabadság, hogy megérthet-tük ezt a tanítást, és ezt átadhatjukmás bűnös embereknek, szintén akegyelem által lehetséges.

Fórum

24KE S K EN Y ÚT

Ha bonyolítani akarnánk azevangéliumot egyéb extra feltételek-kel és követelményekkel, amelyek-kel a bűnös embernek saját részérőlki kellene egészítenie a megváltást,csak összezavarnánk őt, és akadályo-kat gördítenénk elébe.

Őszinte megbánásA Bibliában találhatók olyan törté-

netek, amelyek első látásra talán eltér-ni látszanak a kegyelem evangéliumá-nak ingyenes megváltásától. Az egyikilyen eset a gazdag ifjú esete. „És íméhozzá jövén egy ember, monda néki:Jó mester, mi jót cselekedjem, hogyörök életet nyerjek?” (Mt 19,16)

A fiatal férfi az örök élettel kap-csolatosan tesz fel egy kérdést,amelyre Krisztus a következő felele-tet adja: „.. .eredj, add el vagyono-dat, és oszd ki a szegényeknek.” Tu-lajdonképpen Krisztus itt nem egyújabb szabállyal egészítette ki azevangéliumot, hanem őszinte szív-ből fakadó bűnbánatot kívánt az ifjú-tól éppen abban a dologban, ami szá-mára a nagy problémát jelentette.Ebben az esetben a férfi elbukott,mert egy másik bálvány lakozott aszívében: a pénz szerelme. Elbukottabban, hogy elmulasztott őszinte éskomoly megbánást tanúsítani.

Kiéhezett hitA János 6-ban, miután Krisztus

enni adott az 5000 embernek, nyo-matékosan felszólítja őket: „Munkál-kodjatok ne az eledelért, amely el-vész, hanem az eledelért, amely meg-

marad az örök életre, amelyet az em-bereknek Fia ád majd néktek, mertőt az Atya pecsételte el, az Isten”(Jn 6,27).

Tudatja velük, hogy „… ha nemeszitek az ember Fiának testét, ésnem isszátok az ő vérét, nincs életbennetek” (v. 53).

Itt szintén nem egy újabb sza-bállyal állunk szemben. A mi Urunkegy különleges beszédet tart, és elma-gyarázza, hogy mi az igaz hit, és ho-gyan működik. Az igaz hit mindig vá-gyakozik Krisztus után, aki az élet ke-nyere. A sokaság kudarcot vallott,mert nem rendelkeztek az igaz hittel.

A keresztyén élet és annak szabá-lyai

Miután keresztyénné lettünk, aszabályok szerepe megváltozik szá-munkra. Ahhoz, hogy megtéretlenhitetlenként üdvösséget nyerjünk,csak két dologra van szükségünk:megbánásra és hitre. Ahogyan aztmár említettük, nincsenek plusz„szabályok”, amelyeket be kellenetartanuk ahhoz, hogy üdvösségetkapjunk. Amikor azonban hívőkkéválunk, egész életünk számos sza-bály által lesz irányítva és kontrollál-va. Sajnálatos, hogy sokan úgy be-szélnek ezekről a szabályokról, mint-ha azok rosszak (pl. túl szigorúak,idejétmúltak, érvényüket vesztettekstb.) lennének. Mindjárt meglátjukazonban, hogy a vallásnak szabá-lyok nélkül nincs értelme. Hogyanlehetne valaki Krisztus követője, haközben úgy él, mintha nem lenne kö-

telessége engedelmeskedni az őMesterének? Krisztus erre akar rá-mutatni, amikor azt kérdi: „Miértmondjátok pedig nékem: Uram!Uram! Ha nem mívelitek, amiketmondok?” (Lk 6,46) Abszurd lenneazt állítani valakinek magáról, hogyő Krisztus követője, ha úgy él, hogyJézus tanításának semmi hatásasincs az értékrendjére, a magatartá-sára, az életvitelére.

Az erkölcsi törvények megvizsgá-lásának fontossága

Egy keresztyénnek az életét Istentörvényének és parancsolatainak afényében kell élnie. Krisztus erről atanításról elég világosan beszél a he-gyi beszédben: „Ne gondoljátok,hogy jöttem a törvénynek vagy aprófétáknak eltörlésére. Nem jöt-tem, hogy eltöröljem, hanem in-kább, hogy betöltsem” (Mt 5,17).

Majd Jézus kifejti, hogy mit is érta törvény alatt, és rögtön a tízparan-csolatra tér rá. Jézus Krisztust követ-ni azt jelenti, hogy meg kell vizsgál-nunk magunkat a törvény tükrében,és igyekeznünk kell azt be is tartani.Ma elég elterjedt nézet az, hogy a ke-resztyén élet fő szabálya nem a tör-vény, hanem a szeretet. Ez tulajdon-képpen féligazság. A szeretetet nemkezelhetjük szabályként, hacsak megnem határozzuk először, hogy mi aszeretet. A biblikus szeretet a tör-vény betöltése. „A szeretet nem illetigonosszal a felebarátot: Annakoká-ért a törvénynek betöltése a szere-tet.” (Róm 13,10) Tehát a mi köteles-ségünk Isten erkölcsi törvényénekbetöltése. Csak akkor tehetünk ele-get a szeretet követelményének, ha alegnagyobb mértékben betartjuk Is-ten törvényét.

Nem vagyunka a törvény alattEgy elég gyakori és felelőtlen kije-

lentés az, hogy azt feltételezzük, hogya keresztyénnek nem kell betartaniaaz erkölcsi törvényt. Pál ezt írja a Ró-ma 6,14-ben: „Mert a bűn ti rajtatoknem uralkodik, mert nem vagytoktörvény alatt, hanem kegyelem alatt”.

Alig található olyan szövegrészaz Újszövetségben, amelyet többszörmagyaráztak volna félre, mint ezt az

Fórum

25KE S K EN Y ÚT

igehelyet. Szükséges azonban, hogyelmondjuk, hogy a Róma 6,14-ben a„törvény alatt” lenni kifejezés a bűn-ben megkötözött állapotra utal. Abűn rabszolgái vagyunk. Az a keresz-tyén, aki kegyelem alatt van, márnincs ebben az állapotban; a kegye-lem egy isteni erőt jelent, amely ké-pessé teszi a hívőt arra, hogy szentéletet éljen. Ez a szent élet nem je-lent mást, mint betölteni Isten paran-csolatait. A hívő ember tudatosanpróbál eleget tenni azoknak a felada-toknak és kötelességeknek, amelye-ket Isten kér tőle. Természetesennem azért akar engedelmeskedni Is-ten Igéjének, hogy érdemeket szerez-zen magának, és ezzel vívja ki Istenjótetszését. Ellenkezőleg, Isten irántiszeretetből és Krisztus iránti hálábólteszi ezt, aki így szól hozzánk: „Ha en-gem szerettek, az én parancsolatai-mat megtartsátok” (Jn 14,15).

Nem törvény nélkülAzt feltételezni, hogy a keresz-

tyén vallás létezhet szabályok nél-kül, olyan képtelen ötlet, mintha aztmondanánk, hogy egy nyelv létez-het szavak nélkül, vagy a számtanszámok nélkül. Igaz keresztyénneklenni azt jelenti, hogy többé márnem törvény nélkül élünk, mint azttettük megtéretlen korunkban. A ke-resztyén nem a törvény betartása ál-tal üdvözül, hanem azért váltatottmeg, hogy ezentúl hálából Krisztus-nak éljen, és engedelmeskedjen Ne-ki. Röviden a megtérés azt is jelenti,hogy Isten törvénye beleíratott a szí-vünkbe, kegyelemből megszeretjükazt, és hálából betartjuk.

NehézségekKét nehézség gördülhet utunk-

ba, amikor ebből a szemszögből vizs-gáljuk a keresztyén életet.

(1 ) Nem teher. Először is, talánhajlamosak vagyunk a keresztyénéletet tehernek érezni: Muszáj azösszes szabályt nap mint nap alkal-maznom a saját életemre? A válaszigen, de csakis Isten kegyelmére tá-maszkodva. Minden cselekedetün-ket, szavainkat, munkánkat és pihe-nésünket is úgy kell véghezvin-nünk, hogy azok az Ige mérlegén

megálljanak. Ennek megcselekvésenem lehet terhes, mivel Isten paran-csolatainak betöltését „nagy juta-lom” követi majd (Zsolt 19,1 ).

(2) Nincs miért elcsüggedni. Má-sodszor, talán félünk attól, hogy hakomolyan vesszük Isten törvényeit,csalódottság fog erőt venni rajtunk.Mindezekutánbizonyáramindannyi-an tudatában vagyunk annak, hogyerőfeszítéseink híjával vannak a töké-letességnek. Ha életünk irányításátteljes egészében Isten törvényénekvetnénk alá, akkor vajon nem buká-sokkal és kétségekkel végződnénekazok?

Ez a kérdés egy fontos tétel rögzí-tésének szükségességére mutat rá.

A mi állapotunkLelki életünk alapja a Krisztus tö-

kéletesen elvégzett munkája. Bukása-ink nem befolyásolják megigazulá-

sunkat az Úr előtt; ezért tekintetün-ket Krisztus kereszten elvégzett tö-kéletes munkájára vetjük. Bukása-ink alázatra tanítanak, de nem tör-nek össze minket.

Pál apostollal együtt mondjukmi is: „Mert gyönyörködöm az Is-ten törvényében a belső ember sze-rint: de látok egy másik törvényt azén tagjaimban, mely ellenkezik azelmém törvényével, és engem rabulád a bűn törvényének, mely van azén tagjaimban.” (Róm 7,22-23).

Ez az evangéliumi alázat az,amire szükségünk van. Keresztyén-ként meg kell tanulnunk egyre na-gyobb szentségre jutni Isten kegyel-me által.

Maurice Roberts

Engedélyezett fordítás a FreeChurch Witness 2006. decemberiszámából, fordította: Nagy Márta

Fórum

26KE S K EN Y ÚT

A legveszélyesebb hely a világonA romániai nőknek közel fele

nem védekezik, és mintegy 43 száza-lékuk ismerte be, hogy volt legalábbegy abortusza – adta hírül egy felmé-rés alapján az Országos Családterve-zési Egyesület. A kutatásból kide-rül, a védekező nők 14 százaléka agyógyszeres megoldást választja,míg a szexuálisan aktív nők 17 száza-léka a naptármódszernek hódol. Amegkérdezettek 45 százaléka elis-merte, hogy nem rendelkezik elegen-dő tudással a védekezési módszerek-ről, a kutatók szerint ennek az lehetaz oka, hogy ezek a nők a művi ter-hesség-megszakítást sürgősségi meg-oldásnak tekintik. Mintegy 40 száza-lék nyilatkozott úgy, hogy volt máregy abortusza életében, 29 százalékpedig két magzatelhajtást vallott be.Az Egészségügyi Világszervezet ada-tai szerint 2004-ben Európában Ro-mánia állt az első helyen az abortu-szok tekintetében, abban az évben1000 szülésre 900 terhesség-megsza-kítás esett.

Szabadság

Ezek szerint a messze legéletve-szélyesebb hely az anyaméh. Sokanmeghalnak háborúkban, de közel-ről sem ilyen arányban. Sokan meg-halnak autó- és repülőbalesetben,de közelről sem ilyen arányban. Pe-dig az anyaméhnek a legbiztonságo-sabb helynek kellene lennie.

GyermekújságÖrömmel tájékoztatjuk Olvasó-

inkat, hogy megjelent felekezetünkgyermekújságának 1 . száma. A KisZarándok terveink szerint negyed-évente jelenik meg. Az újságotSzász Attila testvérünknél lehet meg-rendelni, esetleges kérdésekkel, ja-vaslatokkal is hozzá lehet fordulni.E-mail címe: attilaszasz@upcnet.ro.

Keskeny Út

A pokol valóban létezikA pokol valós, a mennyország in-

kább csak egy állapot, a purgatóriummeg csupán koncepció, összegezhe-tő a hivatalos pápai álláspont arról,mi várhat az emberekre a halál után.XVI. Benedeknek elege lett belőle,hogy már a hívők sem rettegnek elég-gé a kárhozattól… Elege lett a pápá-nak abból, hogy már a hívők közül issokan vallásos szimbólumként gon-doltak a pokolra. Róma egy északielővárosában tartott miséjén kijelen-tette, hogy a pokol márpedig létezik,a bűnösök pedig tényleg az örök kár-hozat tüzében égnek. A pápa, aki ko-rábban a katolikus dogmarendsze-rért felelős egyházi testületet vezette,a bűnbocsánatot nevezte a keresz-tény vallás alapkövének. Ugyanak-kor, mint mondta, a kereszténységnem kötelező, valójában „ajándék,ajánlat az emberiségnek”. Bár a pápaelég egyértelműen fogalmazott, a vati-káni illetékesek szerint valójában csakaz új katekizmust akarta megerősíte-ni, ami szerint a pokol az Istentől va-ló szeparáció állandósult állapota,nem pedig fizikai valóság. AgostinoParavixini Bagliani egyháztörténészszerint azonban a pápa helyesen fo-galmazott, amikor valósként írta le apoklot.

XVI. Benedek elődje, II. JánosPál ugyanakkor inkább a szimboli-kus értelmezés pártján állt. Amennyországot legalábbis vidámfodros felhőcskés klubhelyiség he-lyett „az Istennel való örök és teljesegybeforrás állapotaként” írta le. Avalós pokol és az elvi mennyország

között a katekizmus szerint még lé-tezik a purgatórium. Az utólagosmegváltásban reménykedő bűnösö-ket azonban még októberben elke-serítette XVI. Benedek. Mint mond-ta, a purgatórium valójában csakegy teológiai hipotézis, nem pedigalapvető vallási igazság.

www.index.hu

Ha már a pápa is ezt mondja,akkor biztosan van pokol. Már csakaz a kérdés, hogy melyik pápánakhiggyünk! De amíg ezt a szakavatot-tak eldöntik, mi inkább visszaté-rünk a Szentíráshoz, hiszen az egy-értelműbb a pápáknál. Mindig is azvolt.

Antiszociálissá válhatnak az óvo-dába járó gyerekek

Rosszat tesz a gyerekeknek, hasok időt töltenek az óvodában – de-rül ki egy brit kutatásból. Az óvodá-sok ugyanis nyugtalanabbak, és ese-tenként antiszociálisan viselkednek.A brit kormány 370 millió fontot(13,5 milliárd forint) költött arra atervre, amelynek célja az volt, hogya kisgyerekes szülőket rávegyék amunkaerőpiacra való visszatérésre,mondván: csemetéik jó kezekbenvannak az óvodákban is. Egy felmé-rés azonban azt mutatja, nem jó, haa gyerekek túl sok időt töltenek azoviban, egyre többen válnak ugyan-is antiszociálissá.

Innen-Onnan

FórumFórumHírek

27KE S K EN Y ÚT

A kutatás persze az óvodába járáspozitívumait is felsorolja: a cseme-ték magabiztosabbak lehetnek, ésgyorsabban fejlődnek, ha nagyobbtársaikkal vannak együtt. Emellettazonban találtak példát erőszakosko-dásra, kötekedésre, hatalmaskodás-ra, a gyerekek egy része pedig feszült-té válik.

www.inforadio.hu

Nagy csoda, hogy a liberális mé-dia ezt beismerte. Merthogy eddigaz óvoda mellett kardoskodók ed-dig éppen annak szocializációs elő-nyeit bizonygatták. De ez a felmérésis feltárta, hogy van negatív szociali-záció is, amely kifejezetten antiszoci-álissá tesz.

Tinik a párkapcsolatukrólKét hete van barátom, négy év-

vel idősebb nálam. A nagyobbik test-vérem jó barátja, szilveszterkor jöt-tünk össze… Főleg abban különbö-zünk, hogy én keresztyén családbannőttem fel, ő nem, és gondjai van-nak a családjával is, amikben nem tu-dok neki segíteni, tanácsot adni.Nem értünk egyet a hitbeli kérdések-ben, mert én hívő családban élek, őpedig hallott Istenről, de nem hiszBenne… Lehet, hogy szakítok vele,ha hallani sem akar a keresztyénség-ről. Nem tudom, hogy meddig fogtartani, lehet, hogy még túl fiatal va-gyok egy kapcsolathoz… (Noémi,15 éves)

Kis Tükör

Lehet, hogy a mai tinik így csinál-ják. De hogy ezt így is kell-e csinál-ni, az már kérdéses. Fölöttébb érde-kes, hogy egy református misszióilap ezeket a véleményeket minősí-tés nélkül lehozza… Hadd gondoljaa többi tini is, hogy ezt így kell csi-nálni… Ilyen interjúk helyett in-kább az Isten előtt kedves udvarlás-ról kellene valamilyen biblikus taní-tó anyagot leközölni.

Farkasréti ökumenikus estékFolytatódnaka farkasréti ökume-

nikus összejövetelek a Budapest XI.Németvölgyi út 138. sz. alatti refor-mátus-evangélikus templomban. To-

vábbra is minden hónap másodikhétfőjén este fél hétkor lesznek azösszejövetelekmegtartva. Az ökume-nikus esték következő vendége: dr.SulyokElemér római katolikus teoló-giai tanár (Pannonhalma). Előadásá-nak címe: A Mária-tisztelet biblikusalapja. Időpont: 2007. május 14-én,hétfőn este ½7-kor. A beszélgetés,az éneklés, az imaközösség és az egy-szerű szeretetvendégség továbbra isa program szerves része.

www.reformatus.hu

Ezzel a hirdetéssel „csak” egy agond. Hogy a református egyházweboldalán jelent meg… Mióta nép-szerűsítika reformátusokMária-tisz-teletét? Talán senki sem olvasta a II.Helvét Hitvallás idevágó fejezeteit(V., XXVI. fejezetek)? Illetve a Hei-delbergi Káté 30. kérdés-feleletét?Íme: „Hisznek-e azok is az egyedülüdvözítő Jézusban, akik üdvösségü-ket a szenteknél, önmaguknál vagymásutt keresik? Felelet: Nem, sőt va-lójában megtagadják az egyetlenegyÜdvözítőt és Megváltót, Jézust, no-ha dicsekszenek Ővele. Mert vagy Jé-zus nem tökéletes Megváltó, vagyakik ezt a Megváltót igaz hittel elfo-gadják, azoknak mindent Őbennekell megtalálniuk, ami üdvösségük-re nézve szükséges.”

Teremtéspárti múzeum OhiobanTeremtéspárti múzeum nyílt az

Ohio állambeli Cincinattiban. KenHam szerint, ez az első ilyen jellegűlétesítmény a világon. A múzeumtöbb mint 40 ezer négyzetméteresterületen mutatja be a teremtéspártibizonyítékokat. A látogatók meg-győződhetnek afelől, hogy a helye-sen értelmezett bizonyítékok aSzentírás megbízhatóságát és törté-netiségét nemhogy aláaknáznák, ha-nem igencsak alátámasztják. A láto-gatóknak továbbá lehetőségük leszarra, hogy különféle kérdéseket te-gyenek fel a múzeum munkatársai-nak. Végül, de nem utolsósorban, amúzeum a legmodernebb technikaifelszereléssel rendelkezik azért,hogy a bejárást minél élvezhetőbbéés emlékezetesebbé tegye…

Evangelical Times

Talán egyszer majd nálunk islesznek ilyen létesítmények – addigviszont maradnak a mi kis nyárikreacionista táboraink.

A pizzasütő serpenyőben jelentmeg Szűz Mária

Szűz Mária arcát vélték felfedez-ni egy iskola konyhásai: Jézus anyjá-nak vonásai a pizzasütő serpenyő al-ján jelentek meg, és hiába dörzsöl-

Hírek

28KE S K EN Y ÚT

Nyári táborok és csendesnapok

ték, nem tudták lemosni. A hír az-után kezdett terjedni, hogy a texasiiskola konyhásai súrolással sem tud-ták eltávolítani a foltot a serpenyő-ről.

Azóta zarándokok tömege érke-zik az iskolába, hogy lerója tisztele-tét, és segítséget kérjen a Szűzanyá-tól. „A harmadik öblítés után meg-néztem közelebbről, hogy kiderít-sem, mi is ragadt úgy az edény aljá-ra. Aztán úgy tűnt, ez maga SzűzMária” – mondta Guadalupe Rodri-guez, aki először vette észre a jele-nést. „Azt kiabálták: a Szűz a men-zán van! Így én is odaszaladtam,hogy megnézzem, és Istenem, tény-leg Mária volt az. Elsírtam magam,miután a saját szememmel is láthat-tam” – mondta az egyik tanuló. Aziskola igazgatója is meg van győződ-ve arról, hogy valaki vigyázza az in-tézményt.

www.inforadio.hu

Ez a Mária – amennyiben ő volt– tényleg leleményes, hiszen várat-lan helyeken jelenik meg. Csak aztnem világos, honnan tudják, hogy őaz… Látta-e valaki Máriát az iskolá-ból? Hogyan tudják ilyen magabiz-tossággal felismerni a vonásait?

Homoszexuális aktivista meglepő„coming out”-ja

Minden „coming out” (kilépés)nagymédiafigyelmet kap, de különö-sen azok az esetek, amikor keresz-tyén vezetőkről derül ki, hogy „má-sok”. Az ilyen fordított „megtéré-

sek” rávilágítanak a keresztyénségolykor álszent állapotára. Ha evangé-liumi vezetőkről derül ki, hogy bár„hetero” erkölcsöt prédikálnak, tit-kos szobáikban „homo” álmokat ker-getnek, az nagy hír. Az pedig egyene-sen gyönyörűséges, amikor olyan ke-resztyének válnak a meleg büszke-ség szószólóivá (pl. Roy Clements),akik korábban minden erejükkelküzdöttek ellene. De mi van akkor,ha fordítva történik? Ha egy vezetőmeleg aktivista jelenti be, hogy ezen-túl Jézus követője lesz? Mi van ak-kor, ha egy homoszexualitást propa-gáló lap főszerkesztőjéről kiderül,hogy titkos szobájában heteroszexu-ális álmokat szőtt? Mi van akkor, haa „coming out” lényege, hogy szakí-tott homoszexuális életformájával,és élete hátralévő részében mások-nak is ebben akar segíteni? Charle-ne E. Cothran, a Venus Magazine fe-kete homoszexuális folyóirat főszer-kesztője nemrégiben bejelentette,hogy keresztyén lett, és felhagy lesz-bikus életmódjával. A Venus februá-ri számának címlapja a következőszalagcímmel jelent meg: „Megvált-va! A homoszexuális életmód feladá-sának 10 útja – ha meg akarsz szaba-dulni.” Az ismert aktivista ezt írja:„Az elmúlt 29 évben erőszakosan,kreatívan és stratégiai szempontokszerint támogattam a homoszexuáli-sok és leszbikusok ügyét. Számtalantüntetésben vettem részt szervező-ként is, és sokféle módon lobbiztama homoszexuális és leszbikus embe-rek egyenlő elbírálása érdekében.”

Néhány bekezdéssel később aztánrobbant a bomba: „De most, újbólelő kell jönnöm titkos szobámból.Nem sokkal ezelőtt változást tapasz-taltam meg, miután alávetettem azéletemet Jézus Krisztus tanításai-nak.” Cothran ezután leírja, hogyhogyan ment végbe ez a változás.Egy lelkipásztorral való „véletlen”találkozása eredményeképpen „oda-adta szívét és lelkét az Úrnak”.„Nem tudtam abbahagyni a sírást,amikor Jézus megmosott, és meg-váltó munkája révén megbocsátottnekem.” Krisztushoz való megtéré-se után Cothran új módon láttaleszbikusságát is. „Isten Igéjében hí-vőként elfogadom, amit mindig istudtam, hogy az azonos neműekkapcsolata nem Isten akarata sze-rint való… Jézus megtisztít, és meg-bocsát minden bűnt, amit készségesszívvel megvallunk neki. A homo-szexualitás csak egy bűn a többi kö-zött. Nem nagyobb bűn, mint a töb-bi, de bűn.” A Venus Magazinemostantól új missziót végez. Az újüzenet Jézus Krisztus evangéliuma.A lap azoknak akar segíteni, akikszeretnének felhagyni homoszexuá-lis életmódjukkal, de nem tudják,hogyan. A Venus legfrissebb számamár olyan emberek élménybeszá-molóit, történeteit tartalmazza,akiknek ez sikerült.

Venus Magazine

A híreket válogatta ésmegjegyzésekkel ellátta: Szőke Imre

Az alábbiakban közreadjuk nyári tá-boraink időpontjait. Jelentkezni, va-lamint a részletekről (részvételi díj,utazás, jelentkezési határidők, egyébtudnivalók) érdeklődni a helyi gyüle-kezetek lelkészeinél lehet. Imádkoz-zunk, hogy Isten áldja meg ezeket aheteket, könyörüljön a szolgálattevő-kön és a résztvevőkön egyaránt.

Miskolcjún. 25-30: Gyerektáborjúl. 2-7: Angol nyelvi táboraug. 18-20: Nyári csendesnapok

Erdély (Szováta)jún. 25 - júl. 2: Gyerektáborjúl. 16-22: Ifjúsági evangelizációs táborjúl. 23-30: Ifjúsági hitmélyítő táboraug. 13-20: Kreacionista táboraug. 20-27: Idősebbek tábora

Kárpátaljajúl. 11-14: Felnőttek hitmélyítő táborajúl. 16-28: Gyerektáborok (I + II)júl. 30 - aug. 6: Kisifjúsági táboraug. 6-13: Ifjúsági táboraug. 13-20: Házaspárok tábora

Hírek

29KE S K EN Y ÚT

Debreceni Szűcs János ismerte ko-ra egyházának problémáit. Tudta,hogy az egyház állapota az egyházitisztségviselők, tanítók állapotától isfügg.

Ha a viszkető fülű nép választja atanítókat, nem vizsgálva meg Isten el-várását, elhívását, akkor a választotttanítók egyebet sem tesznek, mint a fü-leket vakargatják. Ha viszont Istenhívta el a tanítót, akkor is nagy kísér-tés az, hogy a hallgatók szája íze sze-rint cselekedjen, vagy éppen ne csele-kedjen. Debreceni János látta a próblé-mát, és felhívta rá a figyelmet. (Ez aprédikációrészlet egy zsinaton hang-zott el; kiadták 1866-ban.)

– Mit használ ez nekem? – kér-dezhetné a kegyes olvasó. A válaszegyszerű. Napjainkban annyira elter-jedt vallás az individualizmus, hogykeresztyének is hódolnak előtte. Ezúgy szokott megnyilvánulni, hogy azemberi jogokra és hasonló humanis-ta erkölcsiségre hivatkozva tiltják atanítóknak, hogy megfelelőképpen ta-nítsanak. Ha pedig mégis azt teszik,akkor a tanítókat leváltják, kiebru-dalják, csakhogy az egyén nehogyszembesüljön az igazsággal. Ennek ér-dekében tiltják az Ige tiszta hirdeté-sét, ami nemcsak a prédikálást jelen-ti, hanem a pásztorolást is. Nemelég, hogy tiltják, de tagadják is,hogy tiltják, mondván, hogy csakisaz egyén érdekében teszik ezt. Istenérdeke, mondják, hogy az egyház ér-deke szóba se kerüljön. Vajon mi betudjuk-e venni ezt a tanítást?

Tamás Sándor

„Igyekezzél, hogy Isten előtt be-csületesen megállj, mint oly munkás,aki szégyent nem vall, aki helyesenhasogatja az igazságnak beszédjét.”(2Tim 2,15)

Pál apostol Tituszhoz írott leve-le 2. részének 12. versében három ki-váltképpen való dolgot kíván minde-nektől, hogy cselekedjen. (1 ) Hogymértékletesen, (2) igazán, (3) szen-tül és jámborul éljenek e jelenvaló vi-lágon. Mértékletesen magukra néz-

ve, igazán másokra nézve, szentül sjámborul Istenre nézve.1 . Először azt kívánja mindenkitől,hogy mértékletesen éljen magá-ra nézve, azaz sem ételben, semitalban sem ruházatbanmód nél-kül cifrálkodó, bujálkodó és bu-borékoló ne legyen.

2. Másodszor azt kívánja Pál min-denkitől, hogy igazán éljen má-sokra nézve, azaz kinek-kinekamivel tartozik,megadja. Eztma-gyarázza Pál a Római levél 13,7-ben, kinek adóval, az adót, ki-nek vámmal, a vámot, kinek féle-lemmel, félelmet, kinek tisztes-séggel, tisztességet, senkit híré-ben, nevében, becsületében megne sértsen, mocskoljon, rágal-mazzon, senkit erőszaktétellelmeg ne nyomorítson, senkineka jóért gonoszt ne fizessen, sőt,a gonoszt is jóval győzze meg.Miként Krisztus Urunk tanítja aMt 5,44-ben.

3. Harmadszor azt kívánja Pál min-denkitől, hogy szentül és jámbo-rul éljen Istenére nézve, azazszent életet éljen, a bűnt ne te-gye, azzal Istenét ne haragítsa, ésbosszantsa, a maga kárhozatárane bosszantsa, és ingerelje, mintaz első világbéliek (1Móz 6).

De ha mindezeket jól megfontol-juk, és Isten szolgáinak életével és álla-

potával jól egybevetjük, azt találjuk,hogy ezeket Isten nagyobb grádus-ban és mértékben kívánja őtőlük.

Pál sommásan inti, nógatja, ésserkenti Timóteust arra, hogy azegyházi tisztben, hivatalban mint shogy viselje ő magát.1 . Az intés: „Igyekezzél”.2. A dolog, amelyre inti: (1 ) hogyIsten előtt kedves legyen; (2)oly munkás, ki meg ne szégye-nüljön; (3) ki igazán hasogatjaaz igazságnak beszédét.

MagyarázatHogy ez igéket jobb módjával

megérthessük, ilyen három dolograkell figyelmeznünk.

I. Miképpen cselekedheti a tanító,hogy Isten előtt kedves legyen?

Először, ha magát emberekkelnem kedvelteti, és szeretteti, hanemmindenekfelett Istennek akar tet-szeni, Pál mondásaként: „Ha embe-reknek tetszenék, Krisztus szolgájanem volnék” (Gal 1 ,10).

A tanító ilyen dolgok által ked-velteti magát az emberek előtt:

1 .1 . A tanításban és beszédbenvaló cifraság, negédesség által. Ezmézes beszéd, amely ellen Pál is ta-nít az 1Korinthus 1 ,17-ben. Szelíd-séggel és alázatossággal kell az Igétprédikálni, nem fület csiklandozta-tó cifra beszédek által.

Acél tükör

Hitvalló őseink

30KE S K EN Y ÚT

1 .2. Hízelkedéssel, ámítgatással,hitegetéssel, bárányi szelídséghez,alázatossághoz hasonló külső tette-tő magaviselettel, amilyenek ama ha-mis tanítók, akik felől szól KrisztusUrunk a Máté 10,16-ban. Juhoknaköltözetében járnak, de belül ragado-zó farkasok.

1 .3. Az igazságnak ki nem mon-dásával, hanem elhallgatásával. Mi-dőn látja a népben a vétket, de az el-len nem fenyegetőzik, dörög, és kiál-toz, hanem azt elsiketli, vesztegli, ésmegeszi, amilyenekről szól Ézsaiásaz 56,10-11-ben.

1.4. A bűnözőnek a gyülekezetbőlminden kedv, barátság és atyafiságnél-kül való ki nem tiltásával és rekesztésé-vel. Olvasd el, mint mond Pál az ilyenfelől az 1Korinthus 5,5-ben.

1.5. Az emberekhez mód nélkülvaló maga bocsátásával.

A tanítónak apostoli súllyal bíró-nak kell lennie, úgy, mint aki az őUrának, Krisztusnak méltóságát ésautoritását előtte viselje.

Másodszor úgy cselekedheti a ta-nító, hogy Isten előtt kedves legyen,ha tiszteit minden úton, módonúgy viseli, hogy építhessen. Építhetpedig: (1 ) ha örömmel, jó kedvvel,víg szívvel és szabad akarattal ésnem kénytelenségből tanít; (2) haaz evangéliumot tisztán, igazán pré-dikálja; (3) ha tisztiben hűségesenés szorgalmasan jár el; (4) ha tudóslévén a Szentírásban, tanult, hallott,látott, röviden olyan, aki tudja haso-

gatni az igazságnak beszédét, mi-ként Pál e leckében mondja.

II. Hogy nem pirul, és szégyenül mega tanító Isten előtt?1) Ha szorgalmas, és nem henyélő,a hasát nem hizlalja. Ha nem támasz-kodik csupán a mások írására, ha-nem magától is, amint lehet, tanul,tanít, és munkálkodik. Háromkép-pen szokott a tanító munkálkodni:1 . élő nyelve és beszéde által valótanításával;

2. írásával;3. életével, jó példa adásával és iste-nes, kegyes magaviselésével,amit szájával mond, élete, erköl-cse azzal nem ellenkezik. Amitprédikál, abban torkig nem ül,hogy reá ne illedjen ama közön-séges mondás: „Rút dolog az atanításban, mikor mást fedd, ésmaga torkig ül benne.”

2) Ha tisztit nem viseli úgy, mint bé-res. Miképpen lészen ez?1 . Ha csak jövedelemért, haszo-nért, bérért a prédikátori tisztetnem viseli, egyébként sem tud-ván, hogy kell élni, hanemmint a varga a vargáskodásután, a szabó a szabóság után,ő is a prédikátorság után él.

2. Ha világi szorgalmatosságra nemadja magát, tudniillik nem szánt,vet, kalmárkodik, kereskedik stb.Maga előtt látván Krisztus Urunkmondását aMáté 6,24-ből.

3. Ha az üldözésnek idején a nyá-jat el nem hagyja, és amellőlmaga el nem fut, és szalad, sőt,életét is kész mellette letenni(Jn 11 ,12).

3) Ha hűséges szolgának találtatik,úgy, mint aki az ő Urának akaratátminden személyválogatás nélkülhirdeti, ami igaz, el nem hallgatja, abűnt meg nem eszi (Ez 3,17-19).

4) Ha számot ad sáfárságáról, mertamiatt pirult amaz hamis sáfár elté-kozolván Ura javait (Lk 16,3).Ugyanis Isten a tanítókat sáfárok-nak nevezi (Tit 1 ,7).

III. Kicsoda hasogatja igazán azigazságnak beszédét?1 . Aki haszontalanul nem beszél,szót nem szaporít, bő beszéddelaz időt nem tölti, a textust nemnyalja, kerüli, miképp cseleksze-nek a hamis tanítók az ő böl-csességüket mutogatván, ha-nem a velején jár.

2. Aki a Szentírást nem toldozza, fol-dozza, nem húzza, vonja, csavar-ja, kínozza, és gyötri Szent Lélek-nek elméje és a kontextus ellen.

3. Olyan, aki meggondolja, hogymit szól, kinek szól, miképpenszól és mennyit, mert ha ezekközül egy is elmarad, a tanításhelyes nem lesz.

4. Aki a felvett textust igazán ma-gyarázza, emberi tradíciókkalnem elégíti. A hallgatóknaksokféle hasznaira, oktatására,rettentésére, meggyőzésére, vi-gasztalására vagy intésére szab-ja, és alkalmazza.

5. Aki a Szentírást erejével, nagybecsülettel és bátorsággal pré-dikálja. (1Pt 4,11 ; 1Thessz 2)

Hasznai1 . Tudósnak kell tehát lennie a ta-nítónak, mint aki ismeri a hitetés a vallást, meg tudja az ellen-szegülőket cáfolni (Tit 1 ,9).

2. Nem minden ember lehet lelkitanító, mert nem minden em-ber van ezzel az ajándékkal fel-ékesítve, hogy igazán és idves-ségesen taníthasson.

Keresztelő János prédikál

(Breenbergh festménye)

Hitvalló őseink

31KE S K EN Y ÚT

3. Csak a Szentírást kell prédikál-ni, mert a tanító így tanít iga-zán és idvességesen, ha a Szent-írást, amely az igazságnak beszé-de, hasogatja, és magyarázza.

4. A hallgatókat minden félelem ésszemélyválogatás nélkül meg kellfeddni, akár megharagszanak,akár nem érette. Hiszen a tanítóa tiszte szerint ezzel tartozik (Ez3,17). Mert így taníthat idvesség-re. A tanítóknak egymást szere-tőknek, jó példaadóknakkell len-niük, mert különben idvessége-sen nem taníthatnak, mivel ben-ne megbotránkoznak, és csakazt mondják, hogy ha a tanítókilyenek, akkor mi miért ne len-nénk olyanok.

Rettenti ez a tudomány az olyantanítókat, akik nem igazán és idves-ségesen tanítanak. Kicsodák ezek?1 . Ilyenek a gyengék, tudatlanokés alkalmatlanok, akik nem-hogy a Szentírást igazán haso-gathatnák, és magyarázhatnák,de olvasni is alig tudnak.

2. Akik haszontalanul vitatkoznak,a textus körül szót szaporítanak,nem annak a velőin járnak.

3. A Szentírást a kontextus és Szent-lélek elméje ellen mindenfelé fa-csarják.

4. Akik a hallgatókat minden féle-lem nélkül meg nem feddik,dorgálják, a bűn ellen nem kiál-

toznak, félvén attól, hogy kies-nek. A tanító a tisztében járjonel, a hitnek feleljen meg, ha Is-ten ügye mellett szenved, sohaa sárban nem marad, hanem Is-ten csudaképpen gondját viseli.

5. Akik szeretet nélkül valók, ver-sengők, civakodók, egyet nemértők, akik egymást prédikál-ják, mocskolják, a köznép előttegymást megszólják.

Pál nem olyan volt, mintmi, még-is azt mondja a 2Korinthus 2,16-ban, hogy kicsoda alkalmatos. Magá-tól bizonyára senki sem, de Isten, kiaz embert erre a súlyos, bajos, gon-dos tisztre hívja, elégséges erőt is ad,és szolgáltat neki. Csakhogy ezt a ket-tőt viselje: ora et labora – könyörög-jön, és munkálkodjon.

Először könyörögjön, hogy Is-ten tanítsa őt könyörögni, prédikál-ni (Lk 11 ,1 ).

Másodszor munkálkodjon. Mi-képpen?1 . A Szentírást olvasva szüntelen új-ra és újra elölről kezdve végig.

2. Arról elmélkedvén és gondol-kodván éjjel és nappal, lefekted-ben, felkeltedben és teljes életed-ben (Zsolt 2,3).

3. Ha a Szentírásban valami nehézakad elődbe, melyet nem ért-hetsz, annak megértésére jó éshasznos kommentárokat szerez-ve, ha másképp nem, marhá-

dat, fegyveredet, búzádat is el-adván. Ha így sem igazodsz el,a náladnál tudósabbakat meg-keresed.

4. A gyakorlást el nem mulatván,hanem reggel, délben, este, va-lamikor érkezel abban gyako-rolván magadat.

5. Szorgalmasan tanítván, mert akitanít, tanul az.

6. Csupán csak a mások írásáranem támaszkodva, hanem ma-gadtól is koholván valamit.

Intetnek a tanítók ezekre.1 . Könyörögjenek Istennek azért,hogy tegye őket erre a szentmunkára alkalmasokká.

2. Alázatossággal és szelídséggel,ne kérkedéssel prédikálják azIgét.

3. Ne annyira a cifra beszédre,mint a dologra és az épülésrevigyázzanak.

4. Minden dologban rendesek le-gyenek, hogy építhessenek(1Kor 4,40). Mindenek ékesenés rendesen legyenek az eklé-zsiában.

5. Tanuljanak, és tanítsanak, hogymeg ne szégyenüljenek.

6. Jó tükrök és példaadók legye-nek. Amit feddnek, azt ne te-gyék, mert amit a tanító épít ta-nításával, életével, ha rossz ma-gaviseletű, azt mind elbontja.Ide járul az, hogy a tanító töb-bet épít jó magaviseletével, éle-tével és erkölcsével, mint taní-tásával.

Vigasztaltatnak az olyan taní-tók, akik igazán, idvességesen taní-tanak.1 . Mert azok Isten előtt kedvesek.2. Mert azok meg nem pirulnak,és szégyenülnek.

3. Mert örvendetes szentenciát fog-nak hallani az ítéletnek napjánaz ő Uruktól, az Úr Jézus Krisz-tustól.

„Jól vagyon, jó és hű szolgám, ke-vesen voltál hű, sokra bízlak ezután;menj be a te Uradnak örömébe.”(Mt 25,21)

Debreceni Szűcs János

Hitvalló őseink

Heti szolgálati alkalmaink gyülekezeteinkben

HELYSÉG KAPCSOLAT KEDD SZERDA CSÜTÖRTÖK PÉNTEK SZOMBAT VASÁRNAPBalatonalmádi Hazuga Nándor 18:00 FB 13:30 IB

06-20-942-5696 14:30 ITBudapest Sikó Mihály 18:00 FB 9:30 IMA 10:30 IT

06-1-322-9317 15:00 GYA 17:00 FBKaposvár Bencs Miklós 18:00 FB 10:30 IT

06-70-328-5471Miskolc Bagoly Gyula 17:30 NIM 9:45 IMA

06-46-412-558 18:00 FB 10:30 ITBarót Simon Szabolcs 19:00 IT

0744-307-550 19:00 FBBrassó Simon Szabolcs 18:00 FB 11:30 IMA

0744-307-550 12:00 ITErdőszentgyörgy László Lehel 17:00 FB 10:00 IT

0723-630-793 17:00 FBKézdivásárhely Simon Szabolcs 15:30 FB

0744-307-550Kolozsvár Szász Attila 17:00 EV 10:00 IT

0264-450-567 18:00 FBMarosvásárhely Molnár Sándor 17:00 NIM 9:30 KIT 11:00 IT

0265-225-561 18:00 FB 17:00 FB 19:00 IMANyárádszentanna László Lehel 17:00 FB

0723-630-793Rava László Lehel 14:00 IT

0723-630-793 15:00 GYAPetrozsény Zólya Csaba 15:00 FB

0723-395-260Sepsiszentgyörgy Simon Szabolcs 18:00 FB 18:00 IMA 10:00 IT

0744-307-550 15:00 GYASzamosújvár Szász Attila 14:30 IT

0723-368-408 (minden 2. héten)Székelykeresztúr Tamás Sándor 8:30 IT

0723-332-053Székelyudvarhely Curcubet Gábor 18:30 IMA 19:00 FO 10:00 IT 11:00 HIT

0366-102080 19:00 FB 16:00 FBSzováta Kovács Ferenc 17:00 FB 10:00 IT

0265-577-592 15:00 GYA 17:00 FBVulkán Zólya Csaba 17:00 FB 10:00 GYA 10:00 IT

0723-395-260 17:00 FBBadaló Demeter Géza 13:00 IMA 13:00 IT

380-66-3488224 13:40 FBBeregszász Lőrinc Bertalan HÉTFŐ 17:00 IMA 10:00 IT

380-31-4142926 17:00 IB 18:00 FBBúcsú Lőrinc Bertalan 15:00 GYA 15:00 FB

380-31-4142926Gát Gál István 15:30 IMA 10:00 IT

380-31-4176372 16:00 FB 11:30 GYA 11:30 IBIzsnyéte Lőrinc Bertalan 18:00 IB 17:00 IMA 14:00 GYA

380-31-4142926 18:00 FB 15:00 ITRafajna Gál István 16:30 FB 14:00 IT

380-31-4176372 17:30 IMAZápszony Gál István 18:00 FB 15:00 FB 12:00 GYA

380-31-4176372 16:00 IMA 15:30 IT 16:30 IB

IT – istentisztelet, KIT – kórházi istentisztelet, FB – felnőtt bibliaóra, IB – i�úsági bibliaóra, IMA – gyülekezeti imaóra,NIM – női imaközösség, FO – fórumbeszélgetés,HIT – hitvallás tanulmányozás, GYIT – gyerekistentisztelet,

GYA – gyerekalkalom, EV – evangelizáció

FelhívásÖrömmel vesszük tudomásul, hogy lapunk tartalma sok hívő testvérünknek segít a lelki- és hitbeli növekedésben. Kérjük kedves olva-sóinkat, hogy bizonyságtételeikkel, cikkeikkel és egyéb írásaikkal járuljanak hozzá, hogy lapunk gazdagabb és színvonalasabb lehessen.Szeretnénk tehát bátorítani mindenkit, hogy kapcsolódjon a lap szerkesztéséhez és – nem utolsó sorban – terjesztéséhez.

A Szerkesztő