A 4 messiási csodaDr. Arnold G. Fruchtenbaum

Az ősi izraelita rabbika csodákat két csoportba sorolták:

1. Az első csoportba tartozókat bárki végre

tudta hajtani, akinek Isten Szelleme erre

hatalmat adott.

2. A csodák második csoportját „messiási csodáknak” nevezték, amelyeket csak a

Messiás tud megtenni.

Jézus Krisztus mindkét csoportbatartozó csodákat tett.

Valahányszor az Úr Jézus messiási csodát tett,

a reakció más volt, mint a többi esetben.

A 4 messiási csoda

1. Leprás meggyógyítása

2. Néma démon kiűzése

3. Vakon született ember meggyógyítása

4. Négy napja halott feltámasztása

A Messiás személyénekkivizsgálása

A Szanhedrin (Nagytanács) törvénye szerint,ha megindult egy messiási mozgalom,

akkor azt ki kellett vizsgálni két fokozatban.

Az első fokozat volt a „megfigyelés”.Küldöttséget szerveztek, hogy az vizsgálja ki

az ügyet,de pusztán megfigyelés útján.

Meg kellett figyelniük, ami elhangzott,amit az illető tett és tanított.Ekkor még nem volt szabad

kérdést feltenniük, vagy kifogást emelniük.Ha a mozgalmat jelentéktelennek tartották,

akkor nem foglalkoztak tovább vele.

A Messiás személyénekkivizsgálása

Ha úgy látták, hogy jelentős dologról van szó,akkor következett a vizsgálat második fokozata,

amelyet „kikérdezésnek” neveztek.

Ezen a fokonkikérdezték az illetőt vagy a mozgalom tagjait.

Ez alkalommal kérdéseket tettek fel és kifogásokat emeltek,

hogy megállapítsák:igényeiket el kell fogadni, vagy el kell vetni.

A leprás meggyógyításának esetébenLukács az első fokozatot, a „megfigyelést” jegyzi

fel.

A Messiás személyénekkivizsgálása

A zsidó vezetők megfigyelték tehát,hogy a názáreti Jézus azt állítja,

joga van megbocsátani a bűnöket.Ezért vagy istenkáromló, vagy messiási személy.

Nyilvánvaló tehát, hogy ezt látva és hallvaa zsidó vezetők vissza fognak térni Jeruzsálembe,és bejelentik, hogy az Úr Jézus mozgalma jelentős.

Ez után az esemény utánelkezdődött a Szanhedrin vizsgálatának

második lépcsőfoka, a „kikérdezés”. Az Úr Jézust, amerre csak ment, a farizeusok

követték,és többé már nem maradtak némák.

Kérdéseket és ellenvetéseket tettek fel neki.Alapot kerestek arra, hogy elutasítsák,

vagy elfogadják messiási igényeit.

2. Messiási csoda:A néma démon kiűzése

A zsidó vezetők válasza: Jézust is démonoktól megszállottnak titulálták.

Jézus Krisztus kétféleképpen reagált. a) Az elsőben védte magát

b) A második reagálása ítélet volt

Jézus azt mondta, hogy ez a nemzedék megbocsáthatatlan bűnben vétkes, mégpedig a Szent Lélek káromlásában. Az ítélet tehát ki lett mondva e

fölött a nemzedék fölött, és ezt az ítéletet semmiféleképpen nem lehetett enyhíteni. Ez bekövetkezett 40 évvel később, Kr. u. 70-ben

Jeruzsálem és a templom lerombolásával.

3. A vakon született ember meggyógyítása János 9, 1-41.

Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?” Jézus így válaszolt: „Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei. Nekünk - amíg nappal van - annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok.” Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire, majd így szólt hozzá: „Menj el, mosakodj meg a Siloám-tavában” - ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért. Ezt a nemrég még vak embert a farizeusok elé vezették. Az a nap pedig, amelyen Jézus a sarat csinálta, és megnyitotta a szemét, szombat volt. Ekkor a farizeusok is megkérdezték tőle, hogyan jött meg a látása. Ő ezt mondta nekik: „Sarat tett a szemeimre, aztán megmosakodtam, és most látok.”

Erre a farizeusok közül néhányan ezt mondták: „Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot.” Mások így szóltak: „Hogyan tehetne bűnös ember ilyen jeleket?” És meghasonlás támadt köztük. Ezért ismét a vakhoz fordultak: „Te mit mondasz őróla, hogy megnyitotta szemedet?” Ő azt mondta, hogy próféta.A zsidók azonban nem hitték el róla, hogy vak volt, és megjött a látása, amíg oda nem hívták a szüleit, és meg nem kérdezték tőlük: „A ti fiatok ez, akiről azt állítjátok, hogy vakon született? Akkor hogyan lehetséges, hogy most lát?” Szülei pedig így válaszoltak: „Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született, de hogy most mimódon lát, azt nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg a szemét, azt sem tudjuk. Tőle kérdezzétek meg, nagykorú már, majd ő beszél önmagáról.” Ezt azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól, mivel a zsidók már megegyeztek abban, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, azt ki kell zárni a zsinagógából. Ezért mondták a szülei: „Nagykorú már, tőle kérdezzétek meg.” Odahívták tehát másodszor is a nemrég még vak embert, és ezt mondták neki: „Dicsőítsd az Istent: mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.”

Erre ő így válaszolt: „Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: bár vak voltam, most látok.” Ekkor megkérdezték tőle: „Mit tett veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet?” Ő így válaszolt: „Megmondtam már nektek, de nem hallgattatok rám. Miért akarjátok ismét hallani? Talán ti is a tanítványai akartok lenni?” Megszidták, és ezt mondták: „Te vagy az ő tanítványa, mi a Mózes tanítványai vagyunk. Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, de erről azt sem tudjuk, hogy honnan való.” Az ember így válaszolt nekik: „Ebben az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, mégis megnyitotta a szememet. Tudjuk, hogy az Isten nem hallgat meg bűnösöket; de ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja. Örök idők óta nem hallotta senki, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született ember szemét. Ha ő nem volna Istentől való, semmit sem tudott volna tenni.” Erre így feleltek neki: „Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket?” És kiközösítették. Meghallotta Jézus, hogy kiközösítették, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel te az Emberfiában?” Ő így válaszolt: „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?” Jézus így felelt neki: „Látod őt, és aki veled beszél, ő az.” Erre az ember így szólt: „Hiszek, Uram.” És leborulva imádta őt.

A történet vázlata

1. A vakon született testi gyógyítása (1-1. A vakon született testi gyógyítása (1-

7.)7.)

2. A szomszédok és ismerősök faggatása

(8-12.)

3. Az első kihallgatás (13-17.)3. Az első kihallgatás (13-17.)

4. A szülők kihallgatása (18-23.)4. A szülők kihallgatása (18-23.)

5. A férfi második kihallgatása (24-34.)5. A férfi második kihallgatása (24-34.)

6. A szellemi gyógyulás (35-38.)6. A szellemi gyógyulás (35-38.)

7. Hitbeli látás és lelki vakság (39-41.)

1. A VAKON SZÜLETETT TESTI GYÓGYÍTÁSA

Az első részlet (1-12. v.) feljegyzi magát a testi gyógyulást. A vak a templom bejáratánál koldult. Ez az esemény szombaton játszódott le. De aznap nemcsak szombat volt, hanem sátoros ünnep is, tehát egy különlegesen szent szombat.

Az apostolok kérdése különösen hangzik: „…ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?” A kérdésben nem az a furcsa, hogy vajon az ember szüleinek a bűne okozta, hogy fiúk vakon született.

A 2Mózes 34,6-7-ben van egy olyan elv, amely szerint Isten megbünteti az apák vétket a gyermekeikben a harmadik, sőt a negyedik nemzedékig is. Elképzelhető tehát, hogy a szülők elkövettek egy olyan bűnt, amelyért Isten megbüntette a fiúkat.

A VAKON SZÜLETETT TESTI GYÓGYÍTÁSA

Csakhogy a tanítványok azt is kérdezték: talán ez az ember maga vétkezett, azért születetett vakon. Ez a kérdés furcsa része. Hogyan vétkezhetett valaki, amikor meg még sem születetett, hogy azután vakon szülessék? A júdaizmus soha nem tanította a reinkarnaciót. Viszont a farizeusi júdaizmus szerint a fogamzásnál a magzatnak kétféle hajlama van. S a kilenc hónapos fejlődés során az anyaméhben küzdelem folyik a jóra és a rosszra való hajlamok között.

Előfordulhat, hogy a magzatban a fejlődés folyamán a gonosz hajlam az erősebb, és haragjában megrúgja az anyját. E bűn miatt vakon születhetik. Így tehát a tanítványok kérdése gyakorlatilag a farizeusi júdaizmust tükrözte, amelyben nevelkedtek.

A VAKON SZÜLETETT TESTI GYÓGYÍTÁSA

De a tanítványok két dologban tévedtek. Az első az volt, hogy elfogadták a farizeusok tanítását, amely szerint a magzat vétkezhet anyja méhében, és ezért vakon születhet. A másik tévedés az volt, hogy egy születési rendellenesség, mint pl. a vakon születés, szükségszerűen valami különlegesen súlyos bűn következménye. Az Úr Jézus röviden eloszlatja mindkét félreértést: „Nem ő vetkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei” (3. v.).

Tévedés azt állítani, hogy egy adott születési rendellenesség, betegség vagy sérülés mindig valamilyen bűn vagy démoni megszállottság következménye. Az Úr Jézus világosan megcáfolta ezt a tanítást. Isten úgy rendelte, hogy ez az ember vakon szülessen, és ez által Isten dicsősége ragyogjon fel, mert Ő nagy dolgokat visz véghez. Az Úr Jézus eloszlatta és kijavította tanítványai helytelen nézeteit erre vonatkozólag.

A VAKON SZÜLETETT TESTI GYÓGYÍTÁSA

Utána a gyógyításnak olyan módját választotta, amellyel ez az ember sohasem válhatott volna látóvá. Jézus a földre köpött, nyálát elkeverte a föld porával, s ezzel a sárral megkente a vak ember szemét. Majd elküldte a Siloám tavához, hogy ott mossa le a sarat a szeméről, és azután látni fog.

Jelentős, hogy bár Jeruzsálemben számos tó volt, az Úr Jézus éppen a Siloám tavához küldte ezt az embert. Mivel most éppen a sátoros ünnep volt, ez ünnep alkalmából a papok egy különleges szertartást végeztek. Lejöttek a templomhegyről, egészen Siloám taváig, megtöltötték korsóikat annak vízével, azután visszamentek a templomhegyre, és kiöntötték a vizet a templomudvarban levő mosdómedencébe.

Ezt a nép nagy örömujjongása követte. Tehát sátoros ünnepkor a zsidók figyelmének fő iránya a Siloám tava volt. Ekkor a tó körül gyűltek össze a legtöbben, és így megfigyelhették a harmadik messiási csodát.

A VAKON SZÜLETETT TESTI GYÓGYÍTÁSA

A vakon születetett lement a Siloám tavához, megmosta a szemét, és amikor kinyitotta, életében először látni kezdett.

Mivel mindenki ismerte ezt az embert, és tudták róla, hogy vakon születetett, nagy kavarodás támadt. Egyesek felismerték, mások viszont nagyon nehezen tudták elhinni, hogy meggyógyulhatott. Ez utóbbiak azt mondták, hogy nem ő az, csak hasonlít hozzá. Végül maga az ember megszólalt: „Én vagyok az”. Amikor megkérdezték tőle, hogy ez hogyan történt, a 11. vers szerint ezt válaszolta: „Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szememet, és azt mondta nekem: „Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg. Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok”.

Amikor megkérdezték tőle: „Hol van ő?”; azt felelte, „Nem tudom.” Ne feledjük, hogy még soha nem látta az Úr Jézust, és nem tudta, hogy milyen.

3. AZ ELSŐ KIHALLGATÁS

Mivel az Úr Jézus úgy döntött, hogy éppen szombaton gyógyítja meg, élénk mozgolódás támadt a sokaságban. A farizeusok nagyon jól tudták, hogy tenniük kell valamit ebben az ügyben. Mivel az volt a véleményük, hogy a szombati gyógyítás a szombat megszegése, nem hitték, hogy Jézus Istentől való, vagy hogy Ő az Isten embere, a Messiás. De voltak mások, még a farizeusok között is, akik megkérdezték: „Hogyan tehetne bűnös ember ilyen jeleket?”

Figyeljük meg, hogy a szöveg kiemeli: ilyen jeleket (tehát nemcsak általában jeleket, amilyeneket a hamis próféták is tudtak tenni), sajátosan messiási csodajeleket. Amikor megkérdezték a vakon született, de meggyógyult embert, mi a véleménye Jézusról, az ember egyszerűen arra következtetett, hogy próféta. Csakhogy a farizeusok tanítása szerint a próféták, bár tudnak csodákat tenni (ahogyan Illés és Elizeus is tettek), a messiási csoda kívül esik a hatáskörükön, az a Messiás kiváltsága volt. Így emberünk első kihallgatása nem vezetett határozott eredményhez.

4. A SZÜLŐK KIHALLGATÁSA

A szülők két dolgot igazolnak: azt, hogy ez az ember a fiúk, és hogy vakon született. Így tehát a farizeusoknak semmi lehetőségük nem maradt arra, hogy azt állítsák, itt csalásról van szó. A szülők azonban elhatározták, hogy nem szólnak többet, hanem engedik, hogy fiúk beszéljen önmagáért. Féltek ugyanis, hogy kizárják őket a zsinagógából, ha Jézust Messiásnak vallják.

A farizeusi júdaizmusban a kiközösítésnek három szintje ismert.

1. Az első, a legenyhébb fokozat az egyszerű feddés, amely 7-30 nap közti időtartamra szólt. Ez három rabbi együttes határozatával történhetett.

2. A második szint legalább 30 napig vagy tovább tartott, és szintén fegyelmező jellegű volt. Ezt tíz rabbinak kellett kimondania.

3. A kiközösítés harmadik és legszigorúbb fokozata a zsinagógából, a zsidó közösségből való kitiltás volt. A zsidók az ilyen kiközösítésben részesült embert átkozottnak, halottnak tekintették, és senkinek sem lehetett vele semmiféle kapcsolata.

Ebben az esetben a farizeusok egy, az Úr Jézusban hívő zsidót nemcsak megfeddtek, nemcsak időlegesen zártak ki maguk közül, hanem véglegesen. Mivel a szülők tudták, hogy a farizeusok úgy döntöttek az Úr Jézussal kapcsolatban, hogy a harmadik szintű kiközösítést alkalmazzák, úgy látták jónak, hogy nem szólnak többet az esetről. Így tehát a szülők vallatása is eredménytelen volt.

5. A FÉRFI MÁSODIK KIHALLGATÁSA Ezen a kihallgatáson a farizeusok kezdték elveszíteni logikai érzéküket. Másodszor is maguk elé hívták a férfit, és azt mondták neki: „Dicsőítsd az Istent: mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.” Figyeljük meg, hogy mennyire logikátlan ez az állítás. De a farizeusok már annyira magukon kívül voltak Jézus Krisztus miatt, hogy nem képesek józanul gondolkodni. Ezen a ponton a meggyógyult az, aki nyugodtan el tudja mondani: „Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: bár vak voltam, most látok” (25. v.). Ez az egyszerű ténymegállapítás kihívás volt a farizeusok számára, amelyre válaszolniuk kellett.

A farizeusok elfogadtak a kihívást, és újra megkérdezték tőle: „Mit tett veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet?” Ezt a vakon született ember már többször is elmondta nekik, ezért most így válaszolt: „Miért akarjátok ismét hallani? Talán ti is a tanítványai akartok lenni?” Természetesen, nem volt túl bölcs dolog azt kérdezni a farizeusoktól, hogy Jézus tanítványai akarnak-e lenni. De itt a meggyógyult már nem volt tapintatos, és a válasz sem, amit kapott.

5. A FÉRFI MÁSODIK KIHALLGATÁSA A farizeusok elkezdték ócsárolni és gúnyolni: Nos, ha akarsz, ám légy az ő tanítványa, mi azonban Mózes tanítványai vagyunk. Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, de erről azt sem tudjuk, hogy honnan való” (29. v.). Ezzel azt fejezték ki, hogy Mózes tanítványának lenni sokkal nagyobb, mint Jézusénak. Az emberünk azonban nem hallgatott. A 30. versben így olvashatjuk a szavait: „Ti Izráel vallási vezetői vagytok, ti tanítottatok engem arra, hogy csak a Messiás nyithatja meg a szememet. Nos, most látok, ti pedig nem tudjátok ezt megmagyarázni.” Vannak feljegyzések vakok meggyógyításáról, de egyetlen sincs arról, hogy vakon született embert meggyógyított volna valaki. Az emberiség történetében most először tett valaki ilyen messiási csodát.

Ezzel ez az ember azt állította a farizeusoknak, hogy semmi okuk sincs arra, hogy tagadják Jézus Krisztus Messiás voltát. Viszont a farizeusi teológia szerint, aki vakon született, az valami különleges bűnt követett el még anyja méhében, vagy a szülei vétkeztek, ezért mondták: „Te mindenestől bűnben születtél… És kiközösítették” (34. v.).

6. A SZELLEMI GYÓGYULÁS

Jézus meghallotta, hogy kivetették a zsinagógából, ezért odament hozzá, és megkérdezte tőle: „Hiszel te az Emberfiában?” A férfi így válaszolt: „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?”

Gondoljuk meg, hogy ez az ember még nem látta az Úr Jézust, ezért Jézus ezt mondta neki: „Látod őt, és aki veled beszel, ő az.” Erre az ember így szólt: „Hiszek, Uram.” És imádta Őt.

Ha valaki imád valakit, akkor ezzel elismeri, hogy az az ember Isten is. A korábban még vak ember tehát szellemileg is meggyógyult.

ÖSSZEFOGLALÁS

Az első messiási csoda eredményeként elkezdődött az erőteljes tudakozódás Jézus Krisztus messiás volta iránt.

A második csoda eredménye az a határozat volt, hogy az Úr Jézus nem Messiás, mivel démonoktól megszállt.

A zsidók vezetőinek a harmadik messiási csodára az volt a reakciójuk, hogy aki Messiásnak mondja Jézust, azt ki kell közösíteni a zsinagógából.