A bájos jövevény

8/7/2019 A bájos jövevény

http://slidepdf.com/reader/full/a-bajos-joeveveny 1/64

Szkennelte, javította: Matyi Sándor, Lebcelter Dóra; 2007.Tördelte: Dr. Kiss István; 2007.

A BÁJOS JÖVEVÉNY

1. FEJEZETSteve Kinane lekanyarodott az autópályáról. Kisvártatva halk szitkozódás közepette a padkárakormányozta a Rangé Rovert. Egy lány állt ott, és magasra tartott hüvelykujjal stoppolt azelhagyatott, poros dűlőúton.A szokás s az illem úgy diktálja, hogy az ember segítsen a bajbajutott utazókon, ám Steve-nek fárasztó napja volt, és semmi kedvet nem érzett újabb bonyodalmakhoz. Ráadásul a hölgynem is olyan gyámoltalan, állapította meg, mikor észrevette a gazdája lába mellett ülő, feketefoltos blue heelert. A középtermetű ausztrál juhászkutya hűsége legendás.

Ugatás fogadta, amint kinyitotta az ajtót, ám gazdája egyetlen szavára az eb elnémult és leült,csak a szemét tartotta rendületlenül Steve-en.- Üdv! - lépett oda Steve a nőhöz. - Merre felé tart?A csinos, szőke teremtés a húszas évei elején járhatott. Kék vászonkalapja alól lófarokbakötött, hullámos fürtök buktak ki. Szürke szemét nyíltan a férfira szegezte, akinek nemkerülték el figyelmét a farmer és a póló alatt megbúvó karcsú test domborulatai.- Jó napot! Köszönöm, hogy megállt. A Mount Heléna birtokra megyek, tudtommal nagyjábóltíz mérföldre lehet innét.Steve összevonta a szemöldökét.- Tudnak az érkezéséről?- Talán ismeri a helyet? - kérdezett vissza a lány udvariasan, és szemügyre vette a férfi foltos,kirojtosodott nadrágját, megfakult dzsekijét, viharvert csizmáját és piszkos kezét.Steve is végignézett magán.- Hm... ott dolgozom. - Meg nem tudta volna mondani, miféle ösztön súgta, hogy takarékosan

bánjék az igazsággal.- Ó! Akkor igazán hálás lennék, ha elvinne. Nem sokan járnak errefelé. Egyébként CharlotteWinslow vagyok.Steve megrázta a feléje nyújtott kezet, és óhatatlanul megfigyelte a nő karjának enyhénlebarnult, selymes bőrét. A kutya fenyegetően felmordult.- Semmi baj, Rich! - csitította a gazdája, miközben visszahúzta a kezét.- Sajnálom, de a Charlotte Winslow név nem cseng ismerősen.

- Szólítson csak Chattie-nek, mint mindenki! Nos... lehet, hogy nem volt idejük szólni...magának.- Lehet - hagyta rá Steve gúnyosan, és újfent behatóan végigmérte. - Lehetséges, hogy Mark Kinane-t keresi?- Miből gondolja?- Volt már rá példa. Szóval?Pillanatnyi habozás után Chattie úgy döntött, nem köntörfalaz, gondoljon róla ez a fickó, amitakar.- Igen, őt keresem.- Milyen ügyben?- Hát... Mark mesélt a birtokról, és felajánlotta, hogy bármikor meglátogathatom. Tehát itt

vagyok! - mosolygott, ám tartott tőle, hogy a férfi átlát a hazugságon.- És hogy az ördögbe jutott el idáig?



- Egy barátom, aki Augathellába ment, elhozott Brisbane-ből. Tovább is vitt volna, de azautója nem ilyen terepre való - biccentett a lány a kátyúktól, barázdáktól, vízmosásoktólszabdalt, vörös földút felé.- No és ha senki nem jön erre, akkor mi lett volna?Chattie vállat vont, és igyekezett palástolni, milyen kínos helyzetbe hozta az ismerőse, akit

cseppet sem izgatott ez a lehetőség, amikor itt hagyta ezen az isten háta mögötti helyen.- Úgy terveztem, várok még egy órát, aztán visszamegyek az országútra, ahol könnyen kapok fuvart a legközelebbi városig. Aztán... holnap is lesz nap.A férfi még egy pillanatig nézte, aztán bólintott.- Rendben. A kutya beülhet hátra, a csomag mellé. - Azzal felkapta a lány utazótáskáját.Öt perccel később a kis társaság bent ült a kocsiban, és Steve bosszúsan érezte tarkóján az eblihegését, aki a hátsó ülésről nyújtogatta a nyakát izgatottan.Chattie ellenben elismeréssel figyelte, milyen biztos kézzel kormányozza az autót az idegen afölöttébb rossz állapotban levő úton, és akaratlanul is arra gondolt, hogy a Mount Heléna

birtok erős kezű és markáns arcú alkalmazottja igen jóvágású fickó. Erről eszébe jutott a pár perccel korábbi jelenet, mikor a férfi pillantása leplezetlenül végigmustrálta a testét - és

elpirult.Sietve rendreutasította magát, hiszen sem a hely, sem az idő nem volt alkalmas efféle bujagondolatokra, és inkább a tájra fordította figyelmét. A pusztaság sivár képét néhány érdekessziklaalakulat felbukkanása enyhítette.Egyszer csak megszólalt az útitársa:- Mióta ismeri Markot?- Pár hónapja, azt hiszem.Steve rásandított. A nő levette a kalapját. Elbájoló az arcéle! Rövid, egyenes orrocska, telt,érzéki ajak, finom vonalú állkapocs, és hosszú, karcsú nyak. Még a füle is helyes, ahogymögé tűri a rakoncátlan szőke fürtöket.Meg kell hagyni, Mark, jó az ízlésed, bár valami azt súgja, hogy ezúttal túl nagy fába vágtad afejszédet.- Hogyan ismerkedtek meg?- Egy bulin - felelt Chattie őszintén, ugyanakkor érezte, hogy miközben igyekszik minélegyszerűbb válaszokat adni, olyan színben tünteti fel magát, mintha Mark barátnője lenne.Ebből pedig még adódhatnak nehézségek. Mosolyt erőltetett az arcára, hogy elvegye a kérdésélét: - Kihallgatást tartunk?A mosoly megtette hatását, a férfi vidáman válaszolt:- Csak kíváncsiskodom. Végre valami más, mint a tehenek megszokott látványa! -A legelőegyik fertályán összesereglett jószágok felé intett. - Az egyhangúság néha azember agyára megy.

Chattie követte szemével a mozdulatot, és elnevette magát. Csilingelő hang töltötte be akocsit.- Meg tudom érteni. Azt hiszem, Mark is így érez. - Elhallgatott, és az ajkába harapott. Azért

jött, hogy megtalálja Mark Kinane-t, nem pedig hogy egy alkalmazottal fecsegjen róla! -Tudja mit? Mesélek magamról. Tanár vagyok.A kocsi egy pillanatra önállósította magát.- Mi ebben olyan meglepő? - nevetett Chattie a férfi döbbenetén.- Nem úgy néz ki, mint egy tanár.Tekintetük egy kurta, de jelentőségteljes másodpercig összekapcsolódott.- Attól tartok, a tanárokról alkotott képe kissé idejétmúlt.- Lehet. Mit tanít?

- Háztartási ismereteket. Vagyis főzést meg varrást. Magam is imádom mindkettőt. .



Egyre érdekesebb, tűnődött Steve Kinane. Az öccse, Mark - eddigi tapasztalatai szerint - nema házias erényeket kereste a nőkben. Modellek és színésznőcskék szerepeltek a szerelmiéletében, csillogó, könnyed teremtések, akik vajmi kevés gyakorlati érzékkel rendelkeztek,legalábbis az ő szemében.Ez a lány külsőre beleillik a sorba, ugyanakkor nemcsak hogy gyakorlatias, kézzelfogható

dolgokat tanít, de annak alapján, ahogy nekivágott a világnak, meg ahogy beidomította akutyáját, ő maga is elég gyakorlatias és talpraesett lehet.- Van valami kifogása ellene? - törte meg Chattie a hosszúra nyúlt csendet.- Nem, semmi. - Csak nem áll össze a kép, tette hozzá magában a férfi.- Festegetek és zongorázom is.Steve-nek most már határozottan az volt az érzése, hogy a lány kineveti. A férfi szemegyanakvóan összeszűkült.- Mark csak mesélt valamit.Chattie hirtelen ráébredt, hogy izmos útitársa voltaképp könnyűszerrel megtagadhatja tőle azingyenfuvart, ha úgy találja, jogtalanul akar befurakodni a birtokra.- Hát... tudtommal Mark még nem döntötte el, hogy akar-e hosszú távon itt dolgozni, viszont

azt mondta, nagyon érdekes hely. Sosem jártam még marhatenyésztő telepen.- Folytassa!- Mit akar még tudni? - fortyant föl a lány a parancsoló hangnem hallatán. - Mark diktátortermészetű bátyja vezeti a birtokot, de ez magának nyilván nem újdonság, ha ottdolgozik.Rich egyetértőén felmordult.A férfit láthatóan majd szétvetette a düh, de az arcáról eltűnt a gyanakvás.- És ezt a bestiát akarja ráuszítani a gyanútlan háziakra? - dohogott.- Rich elalszik a szabadban is, ha kell, és szíves örömest bemutatom mindenkinek. Nem kelltőle félni. Roppant barátságos állat.- Amíg valaki nem emeli fel a hangját magával szemben.- Kölyökként találtam rá, egy kuka aljában. Nem is tudom, hogy maradt életben, úgy kellettkiásnom a szemét alól. Azóta elválaszthatatlanok vagyunk.- Illően hálás és elkötelezett - bólintott a férfi. - Azért nem kell ilyen vasvillaszemetmereszteni - tette hozzá csitítóan. - Én is kimentettem volna.Elforgatta a kormányt, és behajtottak egy széles, rácsos kapun. A kerekek alatt megcsörrent arostély, mely visszarettenti a jószágot az átkeléstől. A kapun nem hivalkodón, de jól láthatóanott állt: MOUNT HELÉNA, s az út minősége látványosan megjavult. Az utolsó mérföldetcsendben tették meg.A szélvédő üvegén keresztül Chattie végül megpillantott egy terjedelmes, fehérre festett házatvörös bádogtetővel. Cserjék, pázsit és tetszetős léckerítés övezte. Voltaképp minden ápolt

benyomást keltett, a láthatóan öreg házon csillogott a friss festék. Az épület mögött hatalmasvíztartályok álltak, lila és sárga virágokba öltöztették őket a murvafürt és a kis télizöld bokrai,a háttérben pedig szelíd dombok sora emelkedett, arányló fűtakarójukat egy-egy cserje

pettyezte sötéten.A lányt lenyűgözték a színek: a vörösesbarna talaj, a kék ég, a sárguló fű s a ház meg a kertélénk árnyalatai. Megkönnyebbülten felsóhajtott.A férfi kérdőn nézett rá.- Elég civilizáltnak tűnik - magyarázta zavart mosollyal.- Valami vadonra számított?- Őszintén szólva, nem is tudom. Mark elbeszélése... a férfiak nem túl ügyesek, ha le kellírniuk egy házat, nem igaz?

Steve nem felelt, csak komor, tűnődő arcot vágott, aztán kiszállt az autóból.- Mindjárt szólok a... házvezetőnek. Itt is van.



Chattie csak bámult. A "házvezető" egy markos, cserzett bőrű, középkorú férfi volt, akinek fölül tar koponyája mögött őszes lófarok leffegett. Hogy mit beszéltek a kerti kapuban állva,azt nem hallotta, de látta, hogy a lófarkas hitetlenkedve csóválja a fejét. Aztán odajöttek akocsihoz.- Chattie, ő Síim - mutatta be a férfit az útitársa, akinek, mint erre csak most döbbent rá a

lány, még a nevét sem tudta. - Ő vezeti a háztartást, és magának is gondját viseli, míg...elrendeződnek a dolgok.- Üdvözlöm, Síim! - nyújtott kezet a nő a kocsi ablakán keresztül. Rich vakkantott.- Üdv! - szólalt meg Síim érdes hangja, ahogy lehajolt, és benézett az autóbanülőkre. - Akarom mondani, isten hozta Mount Helénán, kisasszony.- Köszönöm. Mark itt van?- Pillanatnyilag nincs.-Ó!- Ez nem jelenti azt, hogy ne helyezhetné magát kényelembe. Hozom a csomagját. Szobatisztaa jószág?Chattie elmondta, hogy igen, és megtudta, hogy bár a birtok kutyái nem a házban élnek, nincs

akadálya egy jól nevelt négylábú vendégül látásának. Nem állhatta meg, hogy ne vessen diadalmas pillantást a sofőrjére - ám az rá se nézett.Visszaült a kocsiba és elhajtott, mielőtt ő megköszönhette volna a segítséget, vagymegkérdezhette volna a nevét.Chattie rövidesen egy tágas vendégszobában találta magát Mount Heléna vörös bádogtetejealatt. Síim egy tálcán teát hozott neki, és arra biztatta, ne fáradjon a pakolással, inkább

pihenjen le kissé. A kérdésre, hogy mikor találkozhat Mark Kinane-vel, a férfi csak a vállátvonta meg, s legyintett, mint aki azt akarja mondani, ezzelnem érdemes foglalkozni.Aztán Chattie egyedül maradt. Leült a széles ágyra, Rich pedig az ölébe fektettea fejét.- Miért van olyan fura érzésem? - tanakodott a lány fennhangon, miközben megsimogatta azeb buksiját. - Ne mondd, hogy hiába jöttem el a világ végére, és Mark nincs itt!Körülnézett a régimódi hangulatú, mégis kényelmes szobában, melyhez fedett, zárt verandatartozott, meg egy külön bejáratú fürdőszoba. Nagy volt minden. Méretes ágy, hatalmasmahagóni ruhásszekrény, a középső ajtón ovális tükörrel, óriási fiókos szekrény, sok aprórekesszel felül és nagyobbakkal az alján. Az ablakokat kedves, régies virágmintával díszítettfüggöny övezte, melyet sodrott díszzsinór fogott össze, az ágyon pedig pazar, vörösselyemtakaró díszlett. A fürdőszobát a közelmúltban újíthatták fel, a verandán két öblösnádszék meg egy kisasztal állt - és minden ragyogott a tisztaságtól.

Miközben Chattie kitöltötte és megkóstolta a teát, felötlött benne, milyen kínos helyzetbesikerült hoznia magát... már amennyiben a birtok lakói Mark Kinane barátnőjének hiszik.Természetesen ittléte valóban egy vészterhesen kínos helyzetnek köszönhető, de a pácban ahúga, Bridget ül nyakig.Ami cseppet sem meglepő, morfondírozott tovább a lány, és nagyot sóhajtott. Mindig isBridget volt a problémás gyerek a családban. Tizenkilenc éves, szépséges, és modellnek készül, ám most is éppolyan sérülékeny és hiszékeny, mint amikor kiskorukban elvesztették aszüleiket.Vagy egyszerűen ez a sorsa? Hogy nagylelkű legyen, szeretetteljes és melegszívű,ugyanakkor szeleburdi és időnként elképesztően oktondi, aki rendszeresen a nővéresegítségére szorul?

Az övé pedig az, hogy vigyázzon rá, segítse, és időnként százévesnek érezze magát mellette,miközben csupán három évvel idősebb nála?



Egy újabb sóhaj kíséretében visszatette a csészét a tálcára. Akárhogy is, mikor egy bulin belépett az életükbe Mark Kinane, és teljesen megbabonázta Bridgetet a csinos küllemévelmeg a kedves modorával, ő minden tőle telhetőt megtett. Józanságra intette a húgát, a lelkére

beszélt, hogy ne hagyja magát levenni a lábáról, végül vigasztalta és ápolta az összetört szívét,mikor szakított Markkal.

Csupán akkor jött ki a sodrából, mikor Bridget egy pozitív terhességi tesztet lobogtatva bejelentette, hogy egyetlen igaz szerelme, Mark gyermekét hordja a szíve alatt.- Tud róla? - kiáltott fel Chattie elkeseredetten. - Egyáltalán hogyan történt?Mark persze nem tudott róla, mert az egész csak a szakítás után derült ki, és a hogyant illetőenBridget is értetlenkedett. Talán a szenvedélyes találkák valamelyikén megfeledkeztek azóvintézkedésekről, vagy egyszerűen elfelejtette bevenni a tablettát...?Chattie mindenesetre életében először szigorúan val latóra fogta a húgát, és kiszedte belőle aszakítás kozmetikázatlan körülményeit.Mint kiderült, Mark, aki annyi idős volt, mint Chattie, összezavarodott. Túl volt már egyfelbontott eljegyzésen, nem tudta biztosan, milyen pályát válasszon, és ráadásul hazarendeltea birtokra a kiállhatatlan bátyja. Bridget szerint egyébként is e zsarnoki fivér - akit az apjuk

jobban szeretett! - okolható Mark összes kételyéért és nehézségéért. Rá akarja kényszerítenivalamire az öccsét, amihez annak nincs kedve. Aláássa az önbizalmát. Bezzeg az ő szeretőtámogatásával, a családi együttélés hátterével mindjárt más lenne a helyzet, jelentette kiBridget lelkesen.Chattie nem volt ebben ennyire biztos. Markot elragadó fiatalembernek tartotta, akinek nehézellenállni, ám hogy valóban olyan kiváló ember-e, s hogy valóban oly lelkesen fogadná-e ahírt - nos, efelől voltak kétségei. Mindazonáltal úgy vélte, joga van tudomást szerezni agyermekéről, miként a gyerek is joggal várhat el némi támogatást.Természetesen Bridget maga akarta közölni Markkal a nagy hírt, ám ebben a kérdésbenChattie nem engedett. Nem hagyhatta, hogy törékeny, zaklatott húga, akit reggelente egyregyakrabban kínozott émelygés, ilyen bizonytalan kimenetelű kalandra vállalkozzék. Nem,majd ő felkeresi Markot!Először is felhívta a birtokot, ahol azt a felvilágosítást kapta, hogy Mark épp kint van azállatoknál, de hagyhat neki üzenetet - amit ő nem tett. Másodszor pedig megkérte egy

barátjukat, hogy költözzék oda Bridgethez, míg ő távol van, hátha esetleghosszúra nyúlik a távolléte.- Remélem, felesleges óvintézkedés volt! Ha Mark két napja itt volt, akkor mégmost is biztosan itt van, ugye?Rich, aki időközben összegömbölyödött a padlón, felnézett fél szemmel, és megcsóválta afarkát.- Viszont - folytatta a hangos elmélkedést Chattie mosolyogva - még mindig nem tudom,

mihez kezdjek azzal a félreértéssel, hogy én lennék Mark barátnője.Rich megvakarta a fülét, és Chattie elnevette magát.- Igazi tévedések vígjátéka, ugye? No, majd megpróbálok rögtönözni. Úgy tűnik, eléggégyanakvó népek laknak errefelé, legalábbis a délutáni sofőröm alapján ítélve.Lelki szemei előtt felderengett a férfi képe, és Chattie összevonta a szemöldökét. Képzelődik,vagy tényleg volt abban a fickóban valami... valami olyasmi, amitől többnek tűnt egyszerűtehénpásztornál egy isten háta mögötti birtokon?Ám hiába kutatott az emlékezetében, csupán azt szögezhette le újból, hogy a rárakódott koszés por dacára a sötét hajú, sötét szemű, izmos férfi kimondottan vonzó volt.- Biztos attól izmos, hogy annyit hajkurássza a teheneket - legyintett fitymálóan, de agondolataiból nem sikerült ennyivel száműznie az erős kezű ismeretlent, még kevésbé az

átható pillantását, amellyel szinte levetkőztette. Ám a legfurcsább az egészben, hogyamennyire bosszantó volt az a leplezetlen mustra, legalább annyira



izgató is...Most hagyd abba! - figyelmeztette magát, és nagyot ásított. Fárasztó nap volt a háta mögött.

Nem akart lepihenni, ahogy Síim tanácsolta, de a vágy, hogy lehunyja a szemét egy pillanatra,ellenállhatatlannak bizonyult.Mikor két órával később felébredt, egy pillanatig zavartan bámult a sötétbe, aztán felkapcsolta

az éjjeliszekrényen álló lámpát. Az óra fél hetet mutatott.- No, elég a tespedésből! - buzdította magát hangosan, és lendületesen felült.Rich is feltápászkodott, és kimentek a kertbe. Bár a birtok kutyái elvben nem jöhettek be ide,

biztos, ami biztos alapon Chattie felcsatolta Richre a pórázt, és úgy tettek pár lépést.- Most be kell érnünk ennyi testmozgással - magyarázta neki, mikor visszatértek a szobába.Épp csak annyi ideje maradt, hogy letusoljon, máris kopogtak az ajtón. - Rövidesen asztalon avacsora, kisasszony! - közölte Síim. - Mr. Kinane pedig azt üzeni, hogy örömmel látná egyitalra.-Mark?Síim a fejét rázta.

- Egyébiránt készítettem az ebnek is harapnivalót. Mit gondol, eljön velem? , Chattiemegköszönte a figyelmességet, és Síim gondjára bízta Richet, mikor eszébe jutott valami.- Voltaképp hány Mr. Kinane van? Tudtommal Mark édesapja már nem él, fivére pedig csak egy van.- Őróla van szó. Jöjjön, mutatom az utat! Chattie nagyot nyelt, de felszegte az állát.- Köszönöm.Steve Kinane kezében megállt a whiskyspohár, mikor meghallotta Síim hangját:- Erre tessék, kisasszony!Megfordult. A társalgó ajtajából döbbent, szürke szempár meredt rá.Charlotte Winslow átöltözött a vacsorához. Steve is tiszta farmert meg inget vett, ám a nőegyszerűen elragadó volt. Szőke haja kibontva omlott a vállára, a loknik aranylón csillogtak alámpafényben. Egyszerű, de elegáns krémszínű pantallót és aranybarna selyemblúzt viselt,melyekben tökéletesen érvényesült karcsú, nőies alakja. Vonzó volt minden ízében, és Steverájött, hogy eddig nem találkozott olyan személlyel, aki még akkor is bájos, hameglepetésében tátva marad a szája.- Jöjjön be, Chattie! Mit kér inni? A nő becsukta a száját.- Jól sejtem, hogy ki maga? - sziszegte összeszorított fogakkal.- Steve Kinane vagyok, Mark bátyja. A zsarnok személyesen!

2. FEJEZET

- Miért nem mondta? A férfi vállat vont.- És vajon ön mit nem mondott el nekem, Miss Winslow? Tölthetek magának valamit?Chattie villámló szemmel vetette oda:- Igen, azt hiszem, rám fér egy ital!- Nevezze meg, milyen mérget óhajt!- Ha esetleg akad a háznál bor, lehetőleg fehér...- Magától értetődik. - Az egyik szekrényke ajtaja mögött hűtő tárult fel.Chattie figyelte, ahogy a férfi kinyitja a borosüveget. Steve Kinane nem hasonlított azöccsére. Míg Mark szőke volt, kék szemű és könnyen vette az életet, addig fivére, aki aharmincas évei elején járt, sötét színeivel és izmos, magas termetével egy terebélyes fát

juttatott az eszébe. Hogyhogy nem ismerte fel sofőrjében Mount Heléna parancsoláshozszokott urának a magabiztosságát?!



Kiülhetett az arcára a gyanakvás, mert a férfi fanyarul elmosolyodott.- Nyugodjék meg, és foglaljon helyet!Chattie egy zöld bársonyhuzatos karosszéket választott. A ház társalgóját ugyanolyan finomelegancia jellemezte, mint a hálószobát, csak itt a mahagóni- és cédrusbútorok kárpitjain ahamvaszöld és topázszín árnyalatok uralkodtak.

A férfi letett eléje egy pohár bort, majd maga is helyet foglalt a szemközti fotelban.- Tehát?Chattie belekortyolt az italba.- Igyekszem kitalálni, miről gondolja, hogy nem mondtam el magának. - Finom vonalú állát,melyet Steve korábban már megcsodált, dacosan felszegte.- Kezdhetjük mindjárt azzal, hogy miért hajkurássza az öcsémet.- Miből gondolja, hogy hajkurászom?- Abból, ahogy teljesen váratlanul betoppant. Nem maga az első, és azt sem titkolom, hogyamint alkalom adódik, visszaküldöm oda, ahonnét jött.Miért?- Mert Mark két napja elutazott.

- Miért? - ismételte Chattie döbbenten.A férfi összehúzott szemmel fürkészte az arcát.- Mikor hallott róla utoljára?- Mit számít az? Voltaképp magának mi köze mindehhez? Miért nem közölte rögtön, hogyMark nincs itt?- Én sem tudtam. Pár napig a birtokot jártam, és csak most délután szereztem tudomást a...távozásáról.Chattie-nek óhatatlanul a húgára kellett gondolnia, aki a kezét tördelve várja a híreketBrisbane-ben.- Hová ment? - tudakolta fátyolos hangon. - És miért ilyen hirtelen?- Ez csak egy ötlet, de elképzelhető, hogy Broome-ba ment meglátogatni a voltmenyasszonyát... - Steve elhallgatott, és a szavai hatását leste, ám a lány arcáról semmit nemtudott leolvasni. - Ami pedig a hirtelenséget illeti, nos hát Mark - dühösen elfintorodott - nem

bírja ki sokáig itt.Chattie akaratlanul is felnyögött. Zavarodottnak érezte magát, és egyre elkeseredettebbnek.Steve hűvösen méregette.- Talán nem említette Mark az eljegyzését? Akkortájt bonthatta fel, amikor megismerkedettmagával.- Én... vagyis... szóval... - Chattie felhajtotta a bor maradékát, és megborzongott.- Nem maga lenne az első lány, aki halálosan belehabarodik az öcsémbe, ám aztán kénytelen

belátni, hogy légvárakat épít. Sőt nem maga az első, aki átkel utána a fél földrészen.

- Tálalva van! - harsant fel Síim hangja az ebédlőbe vezető boltív alól.- Nem vagyok éhes, köszönöm.- Nem éhes? - A férfi csípőre tett kézzel bejött. - Miután egész délután a tűzhely fölöttgörnyedtem, hogy valami finomat hozzak össze?- Miss Winslow-t kisebb megrázkódtatás érte - dünnyögött a házigazda.- Az már mindnyájunkkal előfordult. Mark lelépett, de azért a világ nem dől öszsze. Legyen

jó kislány, és egye meg szépen a vacsorát! Nem fogadok el nemleges választ! - Síim megráztaa fejét, hogy csak úgy röpködött utána a lófarok.Chattie habozott. Úgy érezte magát, mint Alice Csodaországban, ugyanakkor gyanította, idejelenne fellebbenteni a fátylat jövetele okáról. Épp nyitotta a száját, hogy eloszlassa afélreértést, mikor Steve felállt, és gunyorosan ránézett.

- Ne fáradjon, nem hatnak meg az öcsémért hullatott könnyek.



Chattie felpattant. Ha pillantással ölni lehetett volna, Steve Kinane holtan zuhan a padlóra. Aférfit azonban láthatóan inkább mulattatta a gyilkos tekintet. Túlzó udvariassággal az ebédlőfelé intett. - Csak ön után! Hozom a bort.Chattie öntudatosan elmasírozott mellette. Talán így akarja kimutatni ez a fickó, hogy velenem lehet kukoricázni? Ugyanakkor Chattie-nek az az érzése támadt, hogy kelleténél jobban

magára vonja a férfi figyelmét. A hátát perzselte a sötét szempár tüze.Az asztalhoz érve megfordult és szembenézett vele. Elszörnyedve látta, hogy a férfitekintetében leginkább vidámság bujkál - meg a küllemének szóló elismerés. Aztán elfordult,és lehajolt a borért. Chattie a fogát csikorgatta, ám ugyanakkor valami furcsa, ismeretlen érzéskerítette a hatalmába. Nem volt ideje kielemezni, mertSíim hellyel kínálta.Rövidesen kiderült, hogy vagy az éhségét becsülte alá, vagy Síim főztje volt ellenállhatatlan:előételnek pármai sonka sárgadinnyével, utána marhasült yorkshire pudinggal. Épp a

pecsenyéből falatozott nagy élvezettel, mikor Steve megszólalt:- Meséljen magáról, Chattie! Brisbane-ben született? Élnek még a szülei? A lány ivott egy

korty bort, és pár szóval felvázolta a múltját.- Nem szokványos történet - állapította meg várakozón a férfi.A lány azonban nem mondott többet, inkább nagy odaadással beletunkolta a mustárba avilláján levő húsdarabot.- Egész életét Brisbane-ben töltötte? Chattie a pudingból is bekapott egy falatnyit.- Hm! Síim aztán érti a dolgát! Mennyei!- Síim érti a dolgát, de maga miért nem akar mesélni az életéről, Chattie? Összecsaptak aszürke és a barna szempár sugarai.- Nem tudom, miért érdekelné magát az életem - szólalt meg végül a lány. - Elvégre engemsem érdekel a magáé!- Le vagyok törve - somolygott a férfi, majd elhallgatott, és jóízűen falatozott tovább.Chattie egy míves állóórát nézegetett, míg csendben befejezte a vacsorát. A kék számlapon arany holdsarló jelezte az est beköszöntét.Amint letették a villát, megjelent Síim egy tál gyümölccsel meg sajttal.- Mindjárt elkészül a kávé! -jelentette.Steve levett egy barackot a tálról, és nekilátott meghámozni. Chattie szeme önkéntelenül azerős, kidolgozott, de formás kezekre tapadt, és a gondolatai egészen érdekes irányt vettek...Aztán erőt vett magán, elfordította tekintetét, és körülnézett. Meglehet, a ház berendezéserégimódi, ám gondozott és finom. Sőt ami azt illeti, értékes. Ahogy körbejártatta szemét afestményeken, melyek az ebédlő zöld tapétával borított falain függtek, ámulva ismert felegypár megfizethetetlen darabot. Aztán ott volt a teríték: körmével megkocogtatta a

borospoharat, és gyanúját nemes kristály csendülése erősítette meg. Legszívesebben atányérját is megfordította volna, hogy kiderüljön, milyen márkajelzést visel a finom, díszes,aranyozott porcelán. Az abrosz kétségkivül súlyos, fehér damasztból készült.Gondolatban felidézte az autót, mellyel idejöttek. Bár vastagon borította a por, a legújabbmodell szerinti, minden extrával felszerelt terepjáró volt.Eltűnődött. Eddig nem sokat foglalkozott vele, milyen háttérrel rendelkezik Mar Kinane. A

jelek szerint viszont igencsak tehetős családból származik, és az jutott eszébe, vajon nem ezértoly bizalmatlan-e Steve az öccse körül forgolódó nőkkel szemben?-Nos?Chattie összerezzent.- Tessék?

- Látom, értékbecslést tart. Ellenőrzi az ezüstöt, az étkészletet meg a többit. A lány könnyedénelpirult, de nem sütötte le a szemét.



- Én meg azt látom, hogy az öccse jó parti. Igaz?- Igaz. Vegyen szőlőt meg sajtot!Chattie kivett egy fürtöt a tálról, de csak elgondolkodva nézte a hamvas szemeket.- Ezért érzi úgy, hogy joga van zsandárként felügyelni a szerelmi életét? A férfi ajkamegkeményedett, szeme haragosat villant.

- Nem felügyelem az öcsém szerelmi életét. Csupán a számító leányzókat nem kedvelem,akik "véletlenül" teherbe esnek, és aztán el akarják magukat vetetni. Remélem, MissWinslow, maga nem ezek közé tartozik.Chattie állta a kihívó tekintetet. Most mitévő legyen? Menjen haza, és közölje! Bridgettel,hogy felejtse el Markot, mert zsarnoki fivére cerberusként őrzi? Vagy tartson ki bármi módon,míg lehetősége nyílik beszélni Markkal? Tanácstalanságát hirtelen elsöpörte újult erővelfelhorgadó dühe.- Emiatt ne fájjon a feje, Mr. Kinane, nem vagyok terhes! Mark szerelmi ügyeit felügyelhetitetszés szerint, ám fölöttem nincs hatalma. Nem megyek el innét, míg meg nem tudom, hol azöccse!Ellenséges csend telepedett rájuk. S mégis, Chattie hirtelen úgy érezte, valami más érzés is

táplálja e feszültséget: talán kölcsönös érdeklődés?Váratlanul motorzúgás és fékcsikorgás hallatszott az udvarról, s a lányban feléledt a remény,hogy Mark jött meg. Ám a társalgóba egy fiatal nő viharzott be.- Nem fogod elhinni, Steve! - csattant fel, amint megpillantotta a házigazdát. - Jack lelépett!Már megint! Az a kétszínű disznó! De ha azt hiszi, hogy ennyivel megússza, hát nagyontéved! - Zihálva elhallgatott, mikor észrevette Chattie-t.Közben egy hatévesforma kisfiú is megjelent, egy plüssmacival a hóna alatt. ügyet sem vetvesenkire felmászott a kanapéra, és összegömbölyödött, mint akinek természetes, hogy akkor ésott aludjék, ahol és amikor lehetőség nyílik rá.- Az ég szerelmére, Harriet! - dörmögött Steve bosszúsan. - Miért nem tudtad ezt telefononelmondani, ahelyett hogy kirángatod Brettet az ágyából? Harriet méltatlankodva megvonta avállát, aztán Chattie felé bökött a fejével.- Ez meg ki az ördög?Chattie ösztönösen kihúzta magát. Ez a Harriet nevű nőszemély igencsak tűzrőlpattantteremtés. Magas termetű, szeplős arcát gesztenyebarna, rövidre vágott haj keretezi, kék szemeszúrósan villog, és egész tartása, csípőre tett keze harcias természetet sejtet. Chattieismeretlenül is sajnálatot érzett Jack iránt.- A hölgy Chattie Winslow, átutazóban. Harriet...Ám Harriet ebben a pillanatban éktelen zokogásban tört ki. Steve az égre emelte a szemét,aztán odament a bárszekrényhez, és töltött egy pohár brandyt.- Tessék, idd meg! - Odakísérte a nőt az ebédlőasztalhoz.

Harriet ivott egy kortyot, majd kitört belőle a panaszáradat. Chattie földbe gyökerezett lábbalhallgatta a nem mindennapi, ellentmondásokkal teli sirámot. Merthogy miközben Harrietszívbéli gyűlöletét hangoztatta Jack Barlow iránt, teljesen kétségbeesett a gondolattól, hogyelveszítheti. Szerinte Jack a legcsapnivalóbb férj, aki képtelen megérteni csalódott nejét, ám ősosem engedné át más nőnek...Brett átaludta az egészet, s végül a mamája is elcsendesedett. Kivörösödött szemekkel nézettSteve-re.- Ugye megérted, hogy utána kell mennem?A férfi arckifejezése azt sejtette, hogy egyáltalán nem érti meg, ám tudja, mikor nem érdemesvitáznia.- De nem most - mondta végül. - Majd reggel. -De...

- Nem, Harriet! Ez a feltétel, ha azt akarod, hogy Brett itt maradjon. Kis habozás után a nőfelállt, és megölelte.



- Derék ember vagy, Steve! Alhatunk nálad ma éjjel?A férfi bólintott, Harriet pedig felnyalábolta a csemetéjét a kanapéról, és anélkül hogy ügyetvetett volna a vendégre, kilejtett a szobából. Chattie pislogva nézett utána.- Mintha egy forgószél látogatná meg az embert -jegyezte meg Steve.- Nem sikerült eldöntenem, hogy szereti vagy gyűlöli azt a Jack nevű fickót - csóválta a fejét a

lány, aztán a szája elé kapta a kezét. - Bocsánat, semmi közöm hozzá!- Imádja - mondta komoran Síim, aki behozta a kávét -, de nem ismerek nála tapintatlanabb ésveszekedősebb teremtést. Jack időnként nem tud mást tenni, mint elmenekülni. Most, hamegbocsátanak, megyek és gondoskodom róla, hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt.Steve elhúzta a száját, és Chattie akaratlanul is elmosolyodott.Úgy látom, Síim jól ismeri magukat.A szép, szürke szemekben csillogó vidámságnak még Steve Kinane sem tudott ellenállni. -Valójában Síim az úr a házban - biccentett cinkos mosollyal, aztán megvonta a vállát. -Harriet az unokatestvérünk. Gyerekkorától fogva itt él, mert a szülei elváltak, úgyhogy olyan,mintha a testvérünk lenne. Jack munkavezető a telepen, a birtok másik részén van a házuk.Ezek szerint - összeszűkült a szeme - róluk nem mesélt Mark.

Chattie megrázta a fejét. Úgy tűnt, véget ért a fegyverszünet kettejük csatájában.A férfi a tarkójára támasztotta a kezét, és kifejezéstelen, ám annál figyelmesebb tekintettelnézte. Chattie, hogy zavarát leplezze, felemelte az ezüst kávéskannát, és kitöltött két csészekávét. Legalább az ízlésük hasonló, állapította meg, miközben belélegezte az erős, kesernyésillatot. Mindketten feketén, de cukorral isszák a forró italt.- Nem maradhat itt óhajom ellenére, Miss Winslow - szólalt meg végül a férfi komoran.- És Mark óhaja? Az nem számít?- Mark nem adott hangot semmilyen óhajának magával kapcsolatban. Meg meremkockáztatni, hogy nincs is neki.- Nézze, valóban ismerem az öccsét, és jogom van... megkeresni.- Mennyi idős maga?- Huszonkettő. Miért kérdi?- Valami azt súgta, túl öreg Markhoz.- Nos, most már tudja, hogy nem. Egyidősek vagyunk.- Voltaképp hogy lehet az, hogy az országot járja? Nem kislányokat kellene oktatnia a főzésmeg a varrás fortélyaira? Már amennyiben valóban az a foglalkozása.Chattie nagy levegőt vett.- Nem kislányokat oktatok. A felnőttképzésben veszek részt, és most szünet van.- Annál érdekesebb. Maga egyszerűen nem Mark esete. Ő nem a józan, két lábbal a földönálló nőket kedveli.- Arra céloz, hogy nem ütöm meg a mércét?

- Nem ezt mondtam.Chattie megtámaszkodott az asztalon, és emlékeztette magát, hogy nem szabad elveszítenie azönuralmát. Ugyanakkor minden eddiginél erősebb kísértést érzett, hogy tisztázza a félreértésta személyét illetően.Ám a férfi elgondolkodva folytatta:- Ha már szóba került, akkor inkább azt mondanám, hogy maga túl jó ahhoz, hogy igazlegyen. Mark világéletében modellekbe, színésznőcskékbe meg egyéb efféle bombázó, ifjúteremtésekbe habarodott bele, akik teljesen elveszettek lennének itt, ahol nincs butik, fodrász,étterem és a többi.Chattie az ajkába harapott. Való igaz, annak alapján, amit eddig látott, elég elszigetelt itt azélet. Nélkülözi mindazokat a szórakozásokat, melyek Bridget számára fontosak. Ugyanakkor,

ha Bridget és Mark együtt akar élni, nem törvényszerű,



hogy Mount Helénán tegyék azt. Steve maga mondta nem sokkal korábban, hogy az öcse nem bírja ki sokáig a birtokon.Elállt a szava, Miss Winslow?Fenyegető mosoly fogadta a tűnődéséből felocsúdó lányt. Makacsul félreérti a helyzetet. Mark a barátom, a szó eredeti értelmében. Badarság! Magának nyomja valami a lelkét. Egy

egyszerű ismerőst nem rázott volna meg ennyire a hír, hogy Mark elutazott.Ördög vigye, hogy ennyire kevéssé tudom palástolni az érzelmeimet! - gondolta . lány. Egy pillanat alatt elszállt a kísértés, hogy tisztázza a félreértést, amint megfogant benne azelhatározás: bármi áron meg fogja találni Mark Kinane-t! Nemcsak a húga kedvéért, hanemhogy a fivérét bosszantsa!Rendben van, játsszunk nyílt kártyákkal! Van igazság a kétélű bókjában, ám mindössze ennyi:szerintem igenis jól illenék Markhoz. Ami pedig a fodrászt, az éttermet meg a többit illeti -körülnézett -, szeretem a kihívásokat... Elakadt a szava,Mr. Kinane?Sosem tudta meg a választ, mert bejött Síim, Richcsel a sarkában. Nagyszerű kutyája van,kisasszony! Roppant jól nevelt. Amikor épp nem fal fel senkit elevenen - zsörtölődött Steve.

Hát igen! - nevetett egyetértőn Síim. - Nekem is volt egy régen, és majdnem dutyiba kerültemmiatta. Megtépte egy rendőr gatyáját, amúgy ám! Egyébként Mrs. Barlow és a fiatalúr nyugovóra tért.Köszönöm, Síim! Magam is visszavonulok. Kimerített a tábori élet, Miss Winslowtársaságáról nem is szólva. - Steve felállt. - Tegyen, amit csak akar - nézett Chattie-re -, csak az ezüstöt ne fújja meg! És készüljön fel, hogy reggeli után azonnal elhagyja a birtokot. Jóéjszakát!Síim csípőre tett kézzel nézett utána, aztán nekilátott leszedni az asztalt.

Ne vegye a szívére! - mondta a lánynak, aki sóbálvánnyá meredve ült a székében. - Sok teher van a vállán.

Nem veszem. De nem találkoztam még ilyen... - egyszeriben nem is talált szavakat.Hát, nem dobta fel, hogy az öccse eltűnt, mint szürke szamár a ködben. Pár nap múlva mustráttartunk, vendégek jönnek, miegymás, és erre Mark lelép, Jack Barlow úgyszintén. Tudja,egyébként Steve rendes ember.Ebben sajnos nem vagyunk egy véleményen. De magának, Síim, szeretném megköszönni avendéglátást. Segíthetek? Síim hálásnak tűnt, ám megrázta a fejét.Bújjon ágyba! De azért köszönöm.

3. FEJEZETHajnali kettőkor Chattie még ébren hevert a vörös selyempaplan alatt.Rich az ágy előtt szuszogott, ettől eltekintve csend honolt a házban, csak a tető reccsent meg

olykor-olykor, ahogy a nappali meleg után összehúzódott az éjszaka hűvösében. Nem jött álom a szemére, többek közt azért sem, mert összerándult a gyomra, havégiggondolta a nap eseményeit, melyek oda vezettek, hogy rövidesen kipenderítik MountHelénáról. Még mielőtt erre sor kerül, valamiképp Mark Kinane nyomára kellene bukkannia,de halvány fogalma sem volt, miképpen. Ha a háziak nem tudják, hol tartózkodik, milyenesélye van neki?Amellett lehet, hogy izgalmas dolog a pillanat hevében szembeszállni Steve Kinane-nel, de hanem a húga érdekét kellene védelmeznie, inkább örülne, hogy megszabadul ennek azembernek a társaságától. Lehet, hogy Steve Kinane tekintete és férfias külleme izgalmat éskíváncsi borzongást ébresztett benne, ám ezt a hatást maradéktalanul megsemmisítette amegjegyzéseivel és gyanúsítgatásaival. A lekezelőn odavetett "csak az ezüstöt ne fújja meg"

pedig az utolsó csepp volt a pohárban, még ha nyilván nem is gondolta teljesen komolyan.



És az a gúnyos pillantás! Elég volt rágondolnia, hogy elöntse a méreg. De a düh mellettműködésbe lépett a híres - vagy hírhedt? -józan esze is. Vajon valóban nem tudja Steve, holaz öccse? Vagy csak nem akarja elmondani?Talán Síimtől többet megtudhatna, tűnődött. A férfi mintha nem osztaná a főnökeellenszenvét iránta. .Chattie nem szívesen használta volna ki Síimet, de hát végtére is

miért válogatna az eszközökben azok után, hogy Steve Kinane kimondva kimondatlanul azzalvádolta, házasságra akarja kényszeríteni az öccsét egy terhesség ürügyén!Arról nem is szólva, hogy nincs más ötlete.Reggelihez a tágas konyhában terítettek. Az ablakok a piros, lila és sárga virágú bokrok mögött megbúvó víztartályokra néztek, s minden szakács szíve megdobbant volna a parafa

padló, a mennyezetről lecsüngő kovácsoltvas edénytartó és a kerekeken gördülőzöldségesállvány láttán. Az ablakpárkányon fűszernövények zöldelltek cserepekben, és asarokban álló nagy, kerek asztalon tarka fajanszbögrék csillogtak. Harrietnek vagy Steve-nek nem volt nyoma, egyedül Brett kavargatott kedvetlenül egy tálka zabpelyhet, miközben alábát lógázta. Síim fölnézett a fával fűtött tűzhelytől.- Jó reggelt, kisasszony! Kipihente magát?

-Nehezenjött álom a szememre, de aztán annál mélyebben aludtam. Későn is ébredtem.- Sose bánja! Töltsön magának gyümölcslevet, és foglaljon helyet! Mit kér enni? A tűzhelyenkolbász, szalonna és rántotta rotyogott. Chattie kolbászt meg tojástkért, és töltött magának egy pohár narancslevet.- Te ki vagy? - szólalt meg Brett. - Neked miért nem kell zabpelyhet enned?- Mert már felnőttem. A zabpehelytől te is nagy és erős leszel. Brett a szemét forgatta.- Mindenre ezt mondják, amit nem szeretek. Steve barátnője vagy?- Szó sincs róla!Ebben a pillanatban belépett a hátsó ajtón az említett férfi. Felakasztotta kalapját a falraszerelt kampóra, kibújt a csizmájából, és zokniban ballagott oda az asztalhoz. Széles vállával,szálas termetével, homlokába hulló sötét hajával egyszerre keltett tiszteletet parancsoló

benyomást, és árasztott frissességet meg életkedvet.- Az rosszabb lenne a halálnál - felelt ő is Brett kérdésére, majd a nőhöz fordult. - Jó reggelt,Chattie! - Tekintete gunyoros és kihívó volt, és ismét a lány bőréig hatolt.- Az mit jelent? - firtatta Brett.- Azt jelenti... - Steve töltött magának narancslevet -, hogy...- Azt jelenti - vette át a szót Síim, miközben letette Chattie elé a tányért -, hogy ezek kettennem igazán pendülnek egy húron, ennyi. Brett, öregfiú, ha nem végzel azzal a zabkásávalsürgősen, én... - Hirtelen elnémult, a melléhez kapott, és elvágódott.

Nagy ívben repült le az asztalról a narancslé meg a kolbász, ahogy Chattie és

Steve kétségbeesetten utánaugrott.- Mi történt? Mi baja? Síim bőre elkékült.- Rossz a szíve. Hozza ide a telefont!Chattie izgatottan körülnézett, s a kredencen meglátta a vezeték nélküli készüléket. Sebesen aférfi kezébe nyomta. - Értek az újraélesztéshez...- Helyes! Kezdjen hozzá, míg riasztom a mentőket!Másfél órával később a mentőhelikopter, fedélzetén Síimmel, felszállt a ház melletti kifutóról.- Meg fog halni? - tudakolta Brett elcsukló hangon. - Nem hiszem. Most már egyébként is jókezekben van. - Steve felnyalábolta a kisfiút, a nyakába ültette, és elindult vele a ház felé.- Nagyon megijedtem! - panaszolta a gyerek. Hirtelen izgatott csaholás vágott a szavába.- Rich! - kapott észbe Chattie. - Teljesen megfeledkeztem róla! A reggeli rövid séta óta be van

zárva a verandára.Brett arca felélénkült. - Van kutyád?



- Igen. Megnézed?Steve a vendégszoba felé kanyarodott, és letette a kisfiút, aki nyomban nekiiramodott averanda felé.- Rich imádja a gyerekeket. Talán felvidítja Brettet.Szavai pillanatokon belül beigazolódtak. Amint kinyílt a veranda kapuja, Rich kirohant,

üdvözölte Chattie-t, majd Steve-re ügyet sem vetve, lelkesen visszavágtatott a gyerekhez.- Valóban kedves jószág - nézett utána a férfi.- Hihetetlen, mennyi szeretetet tud adni. Még most is felforr a vérem, ha arra gondolok, hogyvalaki csak úgy kidob, nyomorúságos pusztulásra kárhoztat egy ilyen aranyos állatot!Steve összevont szemöldökkel nézett rá, mint akinek eszébe jutott valami, de csak annyitmondott:- Igen, érthetetlen. Nem gondolja, hogy megérdemlünk egy csésze kávét? - A lány bólintott. -Hozom.Chattie töprengve nézett utána. Ellentétes érzelmek kavarogtak benne. Hála Stevehidegvérének, amellyel a helyzetet kezelte, pontosan végrehajtva az orvosok telefonon adottutasításait, míg a mentők megérkeztek, Síim esélyei a gyógyulásra jelentősen javultak.

Tulajdonképpen, elmélkedett a lány, vészhelyzet esetén Steve Kinane kiváló társ. Már ha azember amúgy el bírja viselni...Steve mazsolás kalácsot is hozott a kávéhoz, és letelepedtek a vendégszoba verandájára. Bretta gyepen labdázott Richcsel.Kellemes, nem túl meleg délelőtt volt, egyetlen felhő sem zavarta a ragyogó napsütést. A nyár

biztosan forró Mount Helénán, tűnődött Chattie, de így április végén enyhülést hozott az ősz -és olyan színeket, hogy legszívesebben ecsetet ragadott volna.- Ez a következő gond - jegyezte meg a férfi, miközben kitöltötte a kávét. Chattie felriadt azábrándozásból.- Brett? - tippelt. - Jól sejtem, hogy Harriet már elutazott?- Hajnalhasadáskor.- Most mihez kezd?Steve elgondolkodva nézett rá a csészéje fölül. A lány farmert és halványkék blúzt viselt, ahaját féloldalas, laza varkocsba fonta. Az első rémület elmúltával ügyesen és segítőkészenviselkedett Síim rosszullétekor, majd Brett-tel. Csakhogy elegendő Indok-e ez ahhoz, amineki most az eszébe jutott? Mert hát mi értelme megkérni, hogy maradjon még pár napot -hacsak nem az, hogy a rejtélyes Miss Winslow felkeltette az érdeklődését?- Nos - szólalt meg hosszú hallgatás után -, az életem váratlanul roppant bonyolulttá vált. Rám

bíztak egy gyereket, a házvezetőm kidőlt, a munkavezetőm lelépett, az öcsém úgyszintén, ésmindez alig huszonnégy óra leforgása alatt.Chattie nem szólt semmit, csak összevont szemöldökkel rágcsálta a kalácsot.

- Mennyi van még hátra a vakációjából? - kérdezte akkor a férfi.- Ó! - A lány már kezdte sejteni, mire megy ki a játék. - Csupán három hét.- Elmondása szerint maga a háztartási ismeretek szakértője. Nem akarok sokat köntörfalazni.Kutyaszorítóban vagyok, és maga kisegíthetne, Chattie Winslow. Természetesen megfizetnéma fáradozását.A lány hitetlenkedve nézett rá.- Pontosan miről beszél?- Helyettesíteni kellene Síimet. Hiszen állítólag azért jött - folytatta Steve, a nő tétovázásaláttán -, hogy megismerje a marhatenyésztő telep életét, nem?- Igen, de... - Épp ezt akarta, nem? Itt maradni, míg Mark nyomára bukkan. S tessék, ölébehullik a lehetőség!

- De mi? - vonta fel a szemöldökét gúnyosan a férfi.



- Az... nos... arra számítottam, hogy itt lesz Mark - szedte össze végül magát a lány. - Ez ígyteljesen más helyzet. Magáról semmit nem tudok.- Ugyan már, mit kellene tudnia? Ültünk egy asztalnál, találkozott az őrültunokatestvéremmel, az öcsémet állítólag ismeri, és épp az imént mentettük meg együtteserővel valakinek az életét.

Chattie nem akart túlságosan lelkesnek mutatkozni. Még felkeltené ennek a bizalmatlanembernek a gyanúját.- Nem kedvelem magát. Maga sem engem. A férfi szája megvonaglott.- Nem arra kértem, hogy bújjék ágyba velem, hanem hogy vezesse a háztartásomat. Egy kisideig.A lány arcán dühös grimasz jelent meg, de hűvösen vágott vissza:- No és az ezüstöt nem félti?- Nem. Tegnap csak bosszantani akartam, nem feltételeztem komolyan, hogy lop Egyébként -tette hozzá csendesen - ki tudja, talán Mark is előkerül időközben.Hosszúra nyúlt a csönd, míg Chattie mérlegelte magában egyrészt a nyugtalanságot, amelyarra a gondolatra fogta el, hogy egy fedél alatt éljen ezzel a férfival, más részt a lehetőséget,

hogy segíthet a húgán. - Jól fizetek.- Miből gondolja, hogy számomra ez szempont? - húzta ki magát a lány büszkén- Csak gondoltam, emlékeztetem, hogy ez végül is üzleti ajánlat.- Mit jelent az a jól?Tekintve, hogy a koszt és a kvártély benne foglaltatott, az összeg, melyet Steve megnevezett,valóban figyelemre méltó volt.- Síimnek is ennyit fizetett? - álmélkodott a nő.- Nem, neki többet. De ő már öt éve végzi ezt a munkát, amióta az egészsége engedi, hogynyeregbe üljön, szóval igen tapasztalt, és errefelé meg kell becsülni a jó munkaerőt.Természetesen megértem, ha nem meri elvállalni. Ez a munkakör bonyolultabb, mintamilyennek a felszínen látszik.- Amennyiben?- Lássuk csak: rövidesen vendégek érkeznek Mount Helénára. Két napon át el kell látni ötembert, azonkívül egy ünnepélyes fogadás is szerepel a tervekben, tíz személy részére.- És gondolja, hogy nem birkóznék meg vele? -Hát, ez a kérdés...- Behunyt szemmel is elintézem. De van egy feltételem. -Halljuk!- Ha az alatt az idő alatt, míg itt vagyok, tudomására jut, hol tartózkodik Mark, akkor velem isközli.Feszültséggel telt meg a levegő, ahogy a barna s a szürke szempár farkasszemet nézett. VégülSteve szólalt meg:- Maga tényleg fülig szerelmes az öcsémbe.

- Ehhez semmi köze - tért ki a válasz elől óvatosan Chattie. - Áll az alku?- Hát, ha Mark most Broome felé gurul...- Gurul? Azt állítja, kocsival akarja átszelni a kontinenst?- Mi, vidéki népek megszoktuk, hogy nagy távolságokat tegyünk meg autóval. Egyébkéntcsak feltételezem, hogy Broome-ba igyekszik, de ha tényleg így van, útközben sokszor nincstérerő.- Egy ekkora útra nem visz magával valami komolyabb távközlési eszközt, mint az egyszerűmobiltelefon?- Mire gondol?- Műholdas telefonra.- Van magának fogalma arról, mibe kerül az?

- Nincs, de úgy látom, el vannak látva mindenféle műszaki herkentyűvel.- Miből gondolja?



- Hát, az a készülék, amellyel mentőt hívott...- .. .az valóban műholdas telefon. Kizárólag vészhelyzet esetére! Nem arra való - vigyorgott aférfi leplezetlen gúnnyal -, hogy az öcsém azon bonyolítsa a szerelmiéletét.Chattie úgy ugrott fel, mint akit kígyó mart meg. Úgy látszik, a húgának mégiscsak igaza volt,

amikor Mark nehézségeit a kiállhatatlan bátyja számlájára írta!- Arra nem gondolt még, Mr. Kinane, hogy jobbat tenne az öccsének, ha nem balhézna velefolyton?Pár pillanatig némán méregették egymást.- Az ujja köré csavarta magát, igaz?- Igen - hagyta rá a lány, és gondolatban azzal nyugtatgatta magát, hogy ebben a háborúbanminden eszköz megengedett.- Akkor nincs sok értelme elmondanom: minden tőlem telhetőt megtettem, hogy Markot ahelyes útra tereljem, amióta csak elhagyta az iskolát. - Steve félrebillentett fejjel nézett alányra. - Egyébként azt mondják, nagyszerű teljesítményt nyújt azágyban.

Chattie arcából kiszökött a vér.- Hogy merészel...!?- Nem hinném, hogy rövid kalandjuk alatt egyéb tulajdonságait is kiismerhettevolna.

No és vajon Steve Kinane milyen az ágyban? - kuncogott egy pajkos kisördög Chattie fülébe.Férfias, erős, nyugodt a bajban, és parancsoláshoz szokott - de vajonvan másmilyen oldala is?Hát, annak alapján, ahogy őrá néz ebben a pillanatban, gondolta a lány, alighanem igen. Sötét,kutató tekintete olyan férfira vallott, aki jól ismeri a nőket, és épp azt latolgatja, vajon őmilyen lehet az ágyban. Chattie-t már a gondolattól is elöntötte a hév, és kirázta a hideg. Aligismeri ezt az embert! Miért járnak mégis ilyen gondolatok a fejében? Miért színezi kimagában kéjes remegéssel, hogy milyen lehet az érintése?- Egy tulajdonságát biztosan ismerem - szólalt meg, és elhessegette az érthetetlenül arcpirítógondolatokat. - Magával ellentétben nem gazdálkodónak született. Ke gyetlenség arrakényszeríteni, hogy itt töltse az életét, ha egyszer mindezt utálja. A férfi összefonta a karjait,és meglepő módon halkan felnevetett.- Ezt mondta magának?- Igen.- Akkor hadd világosítsam fel, Miss Winslow: Mark azt tehet, amit akar! De ami; a birtok

bevételeiből él, márpedig ez idáig nem dicsekedhetett más forrással, addig elvárom, hogyszükség esetén kivegye a részét a munkából. Miért olyan egetverő

gazság ez?Chattie összefonta a karjait a mellén, és mély lélegzetet vett.- Egy családnak össze kell tartania. Mark az öccse, akkor is, ha fiatal, bohó és nem leli ahelyét - mondta csendesen, de mély meggyőződéssel. A férfi szemeelkerekedett ameglepetéstől. - Másrészt pedig - folytatta a lány -, nem vagyok még túl öreg, mégis tudom,könnyen elfelejti az ember, milyen fiatalnak lenni.- Mégis hány évesnek néz maga engem?- Harminckettőnek, hiszen Mark huszonkettő, és tíz év van maguk között.- És a harminckét évemmel maga szerint öreg vagyok?- Nem az évek számítanak, inkább a hozzáállás, a gondolkodásmód. Alighanem szerencsésfordulatnak lehetett nevezni, hogy ebben a pillanatban

Brett odajött a verandához Rich kíséretében.- Éhesek vagyunk!



- Maradt még kalács, tessék! - Chattie odanyújtott egy szeletet a gyereknek. -Nem hiszem,hogy Rich szereti... Ó, dehogynem! - nevette el magát, mikor látta, hogy az eb rágás nélkülelnyeli a süteményt. - Remélhetőleg - nézett Steve-re -, ez nem jelenti azt, hogy Brett is rákapa kutyaeledelre!A férfi gépiesen elmosolyodott, pedig nem volt jó kedve. Chattie Winslow lefőzte, de ami

ennél is rosszabb: minél inkább megismeri, annál vonzóbbnak találja, ismerte be kelletlenül,miközben a nő lehajolt a gyerekhez meg a kutyához. Mindegy, mit visel, a csípője elbájolóangömbölyödik, s ebből még gond lehet...Imádni való a teste, hajlamos filozofálni - és fülig szerelmes az öccsébe. Mi lehetne ennélrosszabb az ő szempontjából?Chattie kiegyenesedett. Ismét magán érezte a férfi zavarba ejtő tekintetét. Miért olyellenállhatatlan annak a barna szempárnak a pillantása? Hiszen jól tudja, hogy a gazdájuk önkényes, érzéketlen fráter.Steve végül elfordult.- Ha velem jön, megpróbálhatjuk most rögtön felhívni Markot.Az apró, zsúfolt iroda az épület túlsó végén kapott helyet. A falon a birtok térképe függött, és

az öreg, ütött-kopott redőnyös íróasztal mellett egy asztalon állt a számítógép, a telefon megegy rádió adó-vevőnek látszó készülék.A férfi kinyitott egy fekete fedelű noteszt.- Gondolom, már megpróbálta felhívni a mobilját.- Hm... azt hiszem, elvesztette. - Legalábbis neki Bridget ezt mondta.- Már megint? Megáll az eszem! - Steve dühösen lecsapta a telefonkönyvet. - Ez már legalábba hatodik volt! Mondja csak, tisztában van vele, hogy a fickó, akiért tűvé teszi az országot,gyalázatosan figyelmetlen?Chattie hallgatott. Az ő húga semmivel sem jobb. Kulcsok, pénztárcák, esernyők rendreelmaradoznak mellőle. Egyszer elfelejtette, hova tette le a kocsijukat egy többszintes

parkolóházban, és két órán át kellett keresniük. Voltaképp a testvéreik, ha úgy hozza a sors,hogy összekötik az életüket, tökéletesen összeillő, ám katasztrofális pár lesznek.- Mi az? - nézett rá a férfi áthatóan. - Nem szabad bírálnom az öcsémet? Chattie kapva kapotta kibúvón. - Erre próbáltam célozni az előbb.Steve cifrán káromkodott, de rögvest úrrá lett az indulatán.- Nézze, nem tudom, hogyan léphetnénk kapcsolatba Markkal, de szavamat adom, hogy ha

jelentkezik, szólok magának. Időközben viszont meg kell szerveznem a mustrát, avendégséget már említettem, és itt a gyerek is. Szóval vállalja a munkát, vagy sem?- Igen - mondta a lány lassan. - Persze csak addig, amíg jól érzem itt magam. Steve a szemétforgatta, de csupán annyit mondott:- Köszönöm! Egyébiránt nem várom el, hogy halálra dolgozza magát. Már annak is örülök, ha

ellát bennünket tiszta ruhával meg valami táplálékkal. Síimnek segítsége is volt, aki -elhallgatott és a fülét hegyezte -, ha jól értelmezem a konyhai zajokat, meg is érkezett. Jöjjön, bemutatom Merlene-nek.Merlene a harmincas éveiben járt, testes volt, legalább száznyolcvan centi magas, tüskésfrizurája, erős álla meg férfias öltözete igen harcias külsőt kölcsönzött neki. Steve rövidenelmondta, mi történt Síimmel, és bemutatta Chattie-t mint a házvezető átmeneti helyettesét.Merlene szemöldöke magasra szaladt. - Ez gyorsan ment! Szóval megint rendetlenkedik szegénynek a ketyegője? Teringettét! - Aztán alaposan szemügyre vette Chattie-t. - Eztkomolyan gondolja, főnök? - Miss Winslow a legjobb ajánlásokkal rendelkezik -jelentette ki aférfi ünnepélyesen. - Mindazonáltal örülnék, ha segítene neki, amiben csak tud, Merlene. Éskérem, költözzék be a melléképületbe, Síim szállására, amíg így áll a helyzet! Most mennem

kell, vár a munka.



- Tehát a lényeg, Chattie! - szólalt meg Merlene, amint Steve elhagyta a konyhát. - Felmosok,ablakot pucolok, mosok és vasalok, meg felvágom a tűzifát.- Ez nagy segítség! - Nem takarítok fürdőszobát, nem törlök port, nem fényesítek bútorokatmeg tükröket, nem főzök, nem mosogatok, és ha valóban Brett hangját hallom, akkor közlöm,hogy gyerekeket sem pesztrálok. - Természetesen - hebegett Chattie, akit szinte ledöntött a

lábáról Merlene határozottsága és kék szemének átható tekintete. - Nem stoppolok, nemvarrók, nem szolgálok fel, és nem rendezgetek virágcsokrokat. -Világos...- És nem szeretem, ha valaki kritizálja a munkámat, ami csúf szokása Síimnek!- Álmomban sem jutna eszembe! - biztosította sietve Chattie, különösképp, mert tartott tőle,hogy Merlene fél kézzel a levegőbe tudná emelni, ha úgy hozná a kedve Steve Kinanelegalább figyelmeztethette volna, mielőtt ennek az érdes modorú amazonnak a gondjaira

bízta.- Egyébként pedig - Merlene leült a konyhaasztalhoz - egy pillanatig sem hiszem, hogyhelyettesíteni jött. Az a szóbeszéd járja, hogy Mark egyik babája utána jött Helénára,miközben a fiú lelépett Broome-ba. Legalábbis mindenki ezt gondolja. - Összefonta a karjait,és kihívóan nézett a lányra.

Chattie megemésztette a hallottakat, és úgy döntött, ideje helyre tenni a dolgokat.Elmagyarázta, hogy ugyan ismeri Markot, de ehhez senkinek semmi köze, és fütyül mindenkivéleményére, mert elég biztosan tudja magáról, hogy senkinek sem a ba bája.Merlene kényelmesen hátradőlt.- Szerintem ki fogunk mi jönni egymással. Mit szólna egy bögre kávéhoz? Én általában azzalkezdem a munkát.Chattie fellélegzett.- Jó ötlet!- Aztán megmutatom, mi, merre, hány méter. Egyébként három óra a munkaidőm, és akosztom miatt ne fájjon a feje! Attól, hogy itt alszom a szomszédban, még a fiúkkal eszem aszálláson.- Akkor minek alszik itt?- Kérdezzen könnyebbet! Azt hiszem - mondta kis gondolkodás után -, Steve szereti betartania szabályokat, és nem lenne illendő, hogy csupán kettesben töltsék itt az éjszakákat.-Ó!- Habár - Merlene szemében most először villant vidámság, ahogy végigmérte Chattie-t -kérdéses, melyikük jó hírét félti. Föl ne fújja magát! Csak tréfáltam.Mire eljött az ebéd ideje, Chattie bevezetést nyert a Mount Helena-i ház működésébe, ésmenet közben felcsipegetett pár adatot, melyekből némi képet alakíthatott ki az itteni életrőlmeg a lakókról.Síim és Merlene például esküdt ellenségek, mindazonáltal teljesen el lennének veszve, ha nem

civakodhatnának egymással. Merlene a birtokon született, és gulyásként dolgozott, akárcsak az apja, mígnem egy baleset nyomán kevésbé fáradságos te vékenység után nézett. Manapságcsupán a négylábúaknál lényegesen kiszámíthatóbb motorbiciklije nyergébe pattan fel, és aházban végzett tevékenysége mellett egy kis boltot üzemeltet a birtok öt állandó munkása megaz esetleges kisegítők számára. Rajta kívül Mount Helénán egyedül Harriet Barlow képviseltea női nemet, akit Merlene nem tartott túl sokra.Mesélt a birtok méreteiről is, és Chattie elkerekedett szemmel hallgatta, mekkoramarhacsordákkal rendelkeznek. A házban levő számtalan kedves dísztárgy kapcsán Merleneelmondta, hogy Steve és Mark mamája finom, jó ízlésű dáma volt.Mark Kinane-ről nem szólt semmit - alighanem tapintatos igyekezett lenni -, elvbennyilvánvaló elfogultsággal nyilatkozott a másik fivérről, úgyhogy ha nem tapasztalta volna az

ellenkezőjét, Chattie azt hihette volna, Steve Kinane feje körül dicsfény ragyog.Aztán egy óra lett, és Steve hazajött ebédelni.



Hűtőszekrény nem állt a konyhában, ellenben a kamra mellett hűtőszoba nyílt, ahonnétChattie hamarjában hideg sültet és salátát kerített az asztalra.- Most csak ennyi tellett - szabadkozott, miközben felszelte a húst Brettnek. - Marlene voltolyan kedves, és megmutatta... mi, merre, hány méter.- Nagyon jó ez! Ezek szerint - Steve ajka körül mosoly bujkált - összebarátkoztak Marlene-

nel?- De nem a maga jóvoltából!Kétlem, hogy bármi foganatja lett volna az ajánlásomnak. Na ne mondja! - nevetett Chattie,és leült az asztalhoz. - Merlene-t hallgatva az a benyomása támad az embernek, hogy maga itta kedvenc. De maga nem osztja ezt a nézetet.- Nem bizony!- Chattie - nevette el magát a férfi -, nem vagyok emberevő! Az milyen? - tudakolta Brett.- Félelmetes.- Hát, anya azt mondta, hogy Steve az egyetlen, akivel nem szeretne komoly vitába keveredni.Apa meg csodálkozott, amikor ezt hallotta.Chattie sokatmondó pillantást vetett a házigazdára.

- Szerintem - folytatta a gyerek - nem rosszabb, mint mások. Sőt jobb!- Köszönöm, pajtás! Mit gondolsz, el tudsz szakadni egy kis időre Richtől, hogy kigyerevelem a legelőre délután?Brett lelkesen felugrott.- Igen, uram!- Addig Chattie kipihenheti magát, és szebb színben fogja látni a világot, összekapcsolódott atekintetük. Végül a lány elfordult.- Köszönöm, rám fog férni. Tulajdonképp még ki sem pakoltam.- Jut eszembe, ha kedve tartja, használja a zongorát!- Igazán kedves, de eddig nem találkoztam vele.- Az ebédlőből nyílik a zeneszoba. - Steve kiitta a teáját, megtörölte a száját, és felállt. -Gyerünk, fiatalember!így esett, hogy mivel Merlene már korábban elpöfögött a motorján, Chattie magára maradt aházban - Richet leszámítva persze -, és végre alkalma nyílt végiggondolni az események váratlan fordulatát.Tűnődve töltött magának még egy csésze teát. Bármilyen kutyaszorítóba került is SteveKinane, nem hitte volna, hogy őtőle kér segítséget! Miért nem egy munka közvetítő irodávallépett kapcsolatba? Miért épp őt választotta?

Nyugtalanul fészkelődött a széken. Bár a nyakát merte volna rátenni, hogy bár szemernyitsem találja vonzónak Steve Kinane-t, mégis lappangott közöttük valami furcsa, dühvelhatáros, de erős érzés. Lehet, hogy ez a fickó, akárcsak az öccse, akaratlanul is mágnesként

vonzza a nőket? Családi jellegzetesség... De ha így van is, a saját reakciója akkor sem érthető.Chattie megrázta a fejét, és felállt, hogy leszedje az asztalt, majd miután telepakolta amosogatógépet, kissé azért is, hogy elterelje a figyelmét a sok érthetetlen kérdés ről,nekiindult megkeresni a zongorát. Óvatosan lenyomta az ebédlőből nyíló ajtó kilincsét, majdelragadtatottan kapott levegő után.A fekete rövid zongora a szoba közepén állt, a háttérben fehér függönyös ablakok nyíltak egyoldalsó verandára, és a sarokban öblös, kék bársonyhuzatos karosszék kinálgatta magát, hozzáillő lábzsámollyal. Itt is festmények lógtak a falakon, tarka, izgalmas csendéletek és egzotikustájképek. Az egyik fal mellett rózsafa íróasztal állt, a másiknál polcos szekrény, melyenkönyvek és bűbájos műtárgyak között ezüst keretes fényképek sorakoztak.Alighanem ez lehetett a ház úrnőjének a birodalma. Az úrnő pedig nem volt más mint Steve

és Mark édesanyja, aki iránt Chattie egyre nagyobb kíváncsiságot érzett



Felemelte a zongora fedelét. A billentyűk megsárgultak, némelyiken elvékonyodott azelefántcsont a sok használattól, de valahányat leütött, kristálytisztán szólt.Leült a szintén tengerkék huzatos zongoraszékre, és eljátszott pár akkordot HandcVízizenéjéböl. Az egyik h billentyű kissé merev, állapította meg, de egyébként tökéle tesállapotú a hangszer.

Abbahagyta a játékot, az ölébe ejtette a kezét, és újból körülnézett. Hirtelen meg lepőelhatározás fogant meg benne: Most, hogy ő felelős e ház működéséért, meg fogja mutatniSteve Kinane-nek, hogy nem túl jó ahhoz, hogy igaz legyen.Azután visszament a szobájába, elővette a mobilját, és dióhéjban beszámol Bridgetnek azeseményekről.4. FEJEZETDélután ötkor Steve hazahozta Brettet, és közölte, hogy van még valami elintéznivalója, devacsorára itthon lesz. Rich kitörő örömmel fogadta kis pajtását. Chattie hagyta őket játszaniegy darabig, aztán szigorúan elküldte a gyereket mosakodni, aki fáradtnak tűnt, ezértmegvacsoráztatta, és ágyba dugta. Alig fejezte be a mesét, a kisfiú már aludt is.- Hát, ahhoz képest, hogy nem nagyon ismersz engem, és a szüleid kissé furcsa embereknek

tűnnek, elképesztően jól nevelt gyerek vagy - dünnyögte.- Ugye, az?Chattie meglepetten nézett hátra. Steve Kinane állt mögötte. Ó, nem hallottam, hogy bejött!a férfi egy pillanatig elgondolkodva nézett rá, aztán megfordult. Tíz perc alatt rendbe szedemmagam, Nem sokkal később belépett a konyhába.Remélem, nem bánja, hogy itt terítettem - fogadta a lány. - Merlene azt mondta itt szoktak enni, ha nincs vendég.Pontosan. Kér egy sört? Vagy inkább bort? Síimmel sörözni szoktunk. Egy pohár bort kérek.Egyébként van valami hír Síimről?Épp az imént hívtam fel a kórházat. Rendben van, de az orvosok bypassműtétet javasolnak, ésahhoz át fogják szállítani Brisbane-be.Míg a férfi kitöltötte az italokat, Chattie feltálalta a tejszínnel sűrített zöldséges csirkelevest,és az asztalra tett pár ropogós kiflit, melyeket a kenyérsütőgépben készített.- Hm, finom! Ez nem porból készült - biccentett a férfi az első kanál után.- Tán arra számított?- Nem akartam megsérteni, de hát még egy napja sincs, hogy munkába állt.- Nos - Chattie felállt, és leszedte a kiürült tányérokat -, a dicsőség elsősorban Siinnét illeti.Elképesztő rend uralkodik a kamrában, így könnyű főzni. Remélem -nézett várakozásteljesen a férfira -, szereti az indiai konyhát.Steve nem sietett a válasszal. Az előtte álló nőt nézte, aki ezúttal fél lábszárig érő virágosszoknyát és fehér blúzt viselt. Üde volt, vonzó, és nagyon karcsú - amiről az jutott eszébe,

hogyan hozza szóba a kérdést, amely változatlanul nem hagyta nyugodni.- Igen... szeretem.- Helyes. Nem szórtam bele az összes csípős fűszert, mint máskor, hátha nem szereti, de azértazt hiszem, jól sikerült.- Szereti az erős ételeket? Chattie kitárta a karjait.- Imádom! - Aztán megpördült, és ellibbent a tűzhely irányába.Vajon tudatában van, milyen csinos abban a tarkabarka szoknyában, vagy csak kéntelenülringatja a csípőjét tánclépéseket lejtve, mert jó a kedve? Vagy pontossan kiszámítja mindenmozdulat hatását?A lány hirtelen megfordult, és mókásan aggodalmas kifejezés ült ki az arcára- Lehet, hogy egyáltalán nem is szereti az indiai kosztot?

- Épp ellenkezőleg! Szeretem, ha paprikás. - A férfi elfordította a szemét. mint az étel - tettehozzá dörmögve, és közben azon tűnődött, mit szólna a lány, ha tudná, hogy képzeletben



levetkőzteti, ágyba viszi, és felkutatja teste minden zugát... attól lenne csak paprikás ahangulat!Chattie egy pillanatig félrebillentett fejjel nézett rá, mint aki sejti, hogy felületes értelme van atársalgásnak, de nem tudja meghatározni, mi az. Aztán elnevette magát.- Kár, hogy ezt eddig nem tudtam! - Azzal ismét a lábasokra fordította a figyelmét.

Steve összehúzott szemmel figyelte, és egy újabb felmerülő kérdésen kezdte törni az agyát.Reggel sikerült meggyőznie magát, hogy belehabarodni egy lányba, aki az öccsébe szerelmes,az ostobaság csimborasszója lenne. Csakhogy akár tetszik akár nem, mégis így áll a helyzet,miközben még azt sem tudja, mennyire bízhat meg benne.Máskülönben nem villódznának buja ábrándok a lelki szemei előtt, gondolta csendesen. Ésnagyot téved-e, ha úgy érzi, hogy a nő nagyon is tudatában van a helyzetnek.- Valóban finom -jegyezte szólalt meg kis idő múltán, egy adag tökéletes állagú, rizstegyensúlyozva a villáján. - Úgy látom, a kedve is kiváló, Chattie.A lány meglepetten nézett fel, aztán ráébredt, hogy neki itt Mark elhagyott kedvesét kellenealakítania. Lesütötte a szemét.- ó... A főzés mindig felvidít.

Hirtelen megcsördült a telefon, mire izgatottan felkapta a fejét. Steve a konyhai készülékenfogadta a hívást, ám csak Harriet jelentkezett.- Kibékültek? - kérdezte a beszélgetés végeztével Chattie.- Beszélgetnek. Már ez is valami.- Nem mondta neki, mi történt Síimmel. tudom. nehogy Harriet úgy érezze, haza kell jönnie.A félmegoldás csak nagyobb összeveszéshez vezetne. Ugye Brett nem jelent gondot?magának? nem. Úgy látom, rajong magáért. - Chattie eltolta maga elől a tányérját , atenyerébe támasztotta az állát. - Jól sejtem, hogy maga is szereti a gyereketIgen Brettet mindenképpen.kérdezhetek valamit?a férfi bólintott. A lány háromszöget hajtogatott a szalvétájából. Nemszívesen vetette fel e kínos témát, de nem hagyta nyugodni a kérdés.Bróme nagyon messze van Queensland nyugati szélétől. Miért épp az ország másik végébőlválasztott Mark menyasszonyt?darvinban ismerkedtek meg, az egyetemen.Ó, válaszolta Cathie Steve kutatva nézett a nőre -, van valami, amit nem mondott el nekem?Például a férfi kiitta a sörét, és az üres poharat forgatta a kezében. Tegnap este azt állította,nem várandós. - Felnézett. - Igaz ez? A lány nagyot nyelt. Átfutott a fején, hogy talán mostkellene beszámolnia Bridget terhességéről .1/ De az előző este eseményei még túl élénkenéltek az emlékezetében, Nem úgy értem, nem vagyok terhes. Biztos benne?.

persze hogy biztos vagyok! véletlenek - mondta Steve gúnyosan Nincs kétségem - helyeselt a lány őszinte meggyőződéssel, majd hirtelen Hittől

visszakérdezett: - És ha az lennék, mit tenne? a férfi tekintete elsötétült, hazudozással nemsegít magán!Én nem hazudozok - tiltakozott a lány, bár tudta jól, hogy bizonyos értelemben azt....Tulajdonképpen miért aggasztja ennyire a kérdés? nem tudok más okot elképzelni, amiértilyen elkeseredetten fel akarja kutatni Markot én fütyülnék egy ilyen emberre. Eltöltöttmagával egypár víg napot, aztán megfeledkezett az egészről, és lelépett. Cathie egyre kisebbháromszöget hajtogatott a szalvétából. De nem válaszolt a kérdésemre: Mit tenne, ha teherbeestem volna az öcssétől? Steve kesernyésen elmosolyodott. Ezen majd akkor töröm a fejemet,ha bekövetkezik, ami, nagyon remélem, soha viszont hadd kérdezzem meg még egyszer:

biztos benne?Teljesen biztos vagyok abban, hogy meg kell találnom Mark Kinane-t, gondolta hangosan

csak annyit mondott: - Nem vagyok terhes.Ebben a pillanatban felberregett Merlene motorbiciklije. Megjött a botcsinálta gardedám!



- Remélem - állt fel a lány -, szereti a ragacsos datolyapudingot. . Egymásodpercig Steve fenyegetően bámult rá, aztán elnevette magát, és valaminagyon meglepőt mondott:- Vajon Mark tudja, mit hagy ki? Igen, Míss Winslow, szeretem a ragacsos datolya pudingot.Két nappal később Chattie már egész otthonosan mozgott a házban, és a birtokról is többet

tudott.Ezen tűnődött, miközben a pázsiton piknikezett Brett-tel meg Richcsel a gumifa árnyékában.Steve nem jött haza ebédre, a gyerek meg a kutya fáradhatatlanul játszottak egy kivénhedtgumicsővel, ő pedig újfent megcsodálta a táj színeit, és arra gondolt, hogy ez a birtok egyönálló kis birodalom. .Előző nap Steve röviden körbevezette a munkások szállásán, az istállókban meg a kifutókban,és megmutatta a hegyet, melyről a birtok a nevét kapta. Nem kell ahoz marhatenyésztésiszakembernek lenni, hogy valaki méltányolni tudja a gondosan karbantartott épületeket meg adrága műszaki berendezéseket, melyek között egy; helikopter is helyet kapott.Mint ahogy az is félreismerhetetlenül látszott, hogy bár Steve Kinane barátsági hangot üt megaz embereivel, nagyon is ő a főnök. Hogy is hihette róla először, hogy egyszerű munkás,

amikor pedig körüllengi valami - nem talált rá jobb szót - előkelőség?Chattie meglepetten forgatta a fejében ezt a megállapítást. Elég érdekes jelző egymáskülönben számtalan szempontból ellenszenves emberre. Vajon miért ez a benyo másamégis? Több ez, mint pusztán a külső adottságok hatása. Talán, mert bizonyos tartózkodástérez a viselkedésében? Mióta kezdi megismerni, rájött, hogy Steve lényegesen összetettebbegyéniség, mint az öccse. Felelősségteljes, komoly ember, és nem is kellemetlen társaság -egészen addig, míg szóba nem kerül közöttük Mark Tűnődve rágcsált egy fűszálat. Vajon milyen lenne a viszonya Steve Kinane-nel ha máskörülmények között ismerkednek meg?- Hogy telt a napja?- Jól, köszönöm. - Aznap este Chattie csirkeragut tálalt fel vacsorára. - És a magáé.- Mozgalmasan. - Steve felemelte a tűzálló tál fedelét, és elismerően szimatolt.. Nincs elégemberem, lehet, hogy a mustrát is el kell halasztani. Az éjjel meg vallószínűleg esni fog.- Láttam a felhőket - nézett ki aggodalmasan az ablakon Chattie. - De a legelőnek biztos kellaz eső, nem? Igen feltétlenül, ám most még jól jönne néhány száraz nap, míg ez a cécólezajlik. No, majd kialakul. Nagyon várod már a papádat meg a mamádat, igaz-e, Brett?A gyerek is velük vacsorázott, mert kijelentette, hogy nem fáradt. Teljesen felvillanyozta az ahir, hogy a szülei kibékültek és nemsokára hazatérnek. Egyetlen dolog árnyékolta be a

boldogságát, ecsetelte Steve-nek, miközben a lány az asztalra tette a krumplit és a zöldbabot,hogy tudniillik el kell válnia Richtől.Szerintem elég nagy vagy már ahhoz, hogy legyen saját kutyád. Addig pedig olykor átjöhetsz

játszani Richcsel.egy kutya... hm. De honnét tudjam, hogy ugyanolyan játékos lesz-e, mint Rics A legtöbbkutya játékos, persze sok múlik az idomításon. Nem igaz, Chattie?valahogy úgy. Ámbár én is elvittem Richet kutyaiskolába. A fiu szeme felcsillant.Cathi értesz az idomításhoz? Megmutatod, hogy kell csinálni? Én nem hiszem, hogy olyansokáig itt maradnék. De - tette hozzá gyorsan a kisfiú elszomorodott arcát látva - apukád vagySteve biztosan segít. A mamád szereti a kutyát? Nem szeret takarítani utánuk. Azt mondja, azilyesmi mindig a mamákra marad. esetleg mondta Steve kis gondolkodás után - kezdetbennálam lenne, és csak akkor vinnéd haza, ha már szobatiszta. De ez nem megy egyik napról amásikra, először találnunk kell egy megfelelő kiskutyát.Bret lelkesedését azonban nem volt könnyű lehűteni. Végül csak néhány parti dominó után

sikerült ágyba dugni.



remélem nem húzzuk ki a gyufát Harrietnél a kutyával - jegyezte meg Chattie, végülvisszatért a konyhába.én is remélem - mosolygott a férfi. - Adott esetben össze kell fognunk.a lány nekiállt kávét főzni, s közben azon töprengett, milyen meglepően kellemes acinkostársi viszony Steve Kinane-nel, ám mielőtt kivesézhette volna akkor irgalmatlanul

megdörrent az ég, elaludt a lámpa, és a kezéből kiesett a kávétartó. ami szerencsére üres volt,ám a villám kékes fényében jól látszott, hogy alány kétségbeesetten kapaszkodik a kredenc szélébe, Cathie? Jól van? - Steve felállt.igen. - Alig jött ki hang a torkán.Kutya füle! - A férfi odatapogatózott mellé. - Fél a mennydörgéstől? .. nem... akármilyenmennydörgés. - Megremegett, amint ismét megrecsent az ég. nohát, nohát, nem hittem volna.- A férfi átkarolta a derekát... mit nem gondolt? hogy a vasszűznek is vannak gyengéi. Tíz perc alatt elmúlik, és kétlem,hogy sok eső lenne belőle - tette hozzá gyorsan, mielőtt a lány fennakadhatott volna az iméntikifejezésen. - Hogy a villany mikor jön vissza, azt csak találgatni lehet. Mind mindjárt hozok

petróleumlámpát.

Chattie lehunyta a szemét. Verejték ütközött ki a homlokán és csörgött végig a gerincén,ahogy további villámok szaggatták meg a sötétséget.- Lenne szíves - nyögte nehézkesen - sehova sem menni még egy kis ideig? Újabbágyúsortüznek beillő dörrenés csattant el a fejük fölött, és Chattie azon kapta magát, hogy úgykapaszkodik Steve Kinane-be, mintha az élete függne tőle.- Nincs semmi baj, biztonságban van - csitította a férfi. - Ez az öreg ház sok vihart kiállt már,és villámhárítónk is van.Ám Chattie a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudott úrrá lenni remegő térdén és vadul zakatolószívén.- Sajnálom... tudom, butaság... a zsigereim nem hallgatnak a józan észre. - Öszszerezzent,ahogy a vihar újabb hang- és fényhatásokat produkált.- Jól van, kapaszkodjék hát belém! Együtt átvészeljük az égiháborút.- Brett-tel mi van?- Nem fél a vihartól, bár bizonyára felébredt rá. Hát Rich?- Alighanem az ágyam alatt lapul. Ezen a téren ugyanolyan anyámasszony katonája, mint agazdája.- Szép kis pár! - nevetett a férfi. - Hallja? Már csitul.Valóban, eleredt az eső, de a dörgés meg villámlás mintha távolodott volna] Chattie már felsóhajtott a megkönnyebbüléstől, mikor újból megdördült az ég, és ettől ismét megdermedt.- Ezek már csak a búcsúlövések - vigasztalta Steve. - Egyébként is szerintem kellemes.- Micsoda?

- A karomban tartani Chattie Winslow-t. Nem ért egyet? A lány elkerekedett szemmel bámultrá a sötétben. -Én... én...- Erre a szempontra nem gondolt?- Nem. Erre nem. - Ámbár most, hogy szóba került, valóban nagyon kellemes érzés volt.Megnyugtató és biztonságos. Viszont ahogy egyre jobban tudatosult benne a szép szál férfitest közelsége, úgy ébredtek fel egyéb érzékei is.- Pedig lehet, hogy jobban tenné. Egészében véve sokkal jobb fogás lennék, mint az öcsém.Már csak azért is, mert itt vagyok. - Chattie keble megfeszült, a dereka bizsergett a férfitenyere alatt, ám igyekezett minderről megfeledkezni, és a mennydörgés ellenére elhúzódni.Csakhogy Steve nem engedte. - Még magasságban is jól illik hozzám - elmélkedett. - A túlalacsony nőktől megsajdul az ember nyaka.

- Hogy mondhat ilyet!? - fortyant fel a lány. - Elképesztő!



- Ugyan miért? Igazán bizalmas helyzetben vagyunk. azt hiszi - sziszegte Chattieösszeszorított fogakkal -, hogy csak színleltema félelmet, akkor nagyon téved! Ezek szerintmég annál is pökhendibb, mint amilyennek hittem. Igazi beképzelt férfi!

jogos minden vád, hölgyem - vigyorgott Steve. - Ám pökhendi, vagy sem, roppant férfiassátesz egy ilyen nőies nő érintése.

ami azt illeti, a véleményétől teljességgel függetlenül, Chattie teste is élvezte ahogy visszaél ahelyzettel, Steve Kinane!ühüm ismerte be a férfi, ám a felgyúló lámpa fényében szemernyi megbánás sem volt azarcán.hová lett a szigorúan üzleti megállapodásunk?füstbe ment. Az is eszembe jutott, hogy ki kellene használnom a helyzetet, míg Rics azágyalatt bujkál. Érti, mire gondolok.Értem, és annál rosszabb!, ej! Egyáltalán hogyan érezheti magát biztonságban egy ilyen ellenszenves férfi karjában?Cathie nem akadályozhatta meg, hogy az arcába szökjék a vér, ám a szeme annál

jobban villogott.

lehet, hogy biztonságban érzem magam, de még nem felejtettem el azt a megjegyzéstt azezüsttel kapcsolatban, akárhogy is értette. a férfi elgondolkozva nézett rá.Én meg változatlanul nem tudom, mi a szándéka voltaképpen, Miss Winslow. nem változtatazon, hogy az adott helyzet mindkettőnket felajz. ha elengedne, rájönne, hogy nincs mitőltartania, szívesen belemegyek én az ilyen játékba magával!összekapcsolódott a tekintetük, és Chattie rádöbbent, hogy a lelke mélyén ő is hasonlóan érez.Van ebben a férfiban valami elemi, különleges vonzerő, ám ehhez annyi más érthetetlen

benyomás társul, hogy bolond lenne, ha engedne a kísértésnek... Hogy lüktet itt ez a kis ér -mondta Steve halkan, és ujja hegyével végigsimított a nyakán. Chattie az ajkába harapott. - Aszája pedig csókra csábít - folytatta halllhatóan, és az ujjával körberajzolta az ajkát. - Nemteszünk egy kísérletet? Cattie ajka remegett, és nem tehetett ellene semmit. Nem, tehetetlenvolt a hatással szemben, amelyet Steve Kinane izmos, erős tagjainak az érintése kiváltott atestéből.inkább ne! - nyögte rekedten. - Ez nevetséges!épp ellenkezőleg! Ez az ősi erő, mely egymás karjába hajt férfit és nőt, függetlenül arokonszenvnek nevezett érzelgős magyarázkodástól. Nem, ez csupán újabb mód, amellyelkifejezi, hogy mennyire lenéz. Lefogadom , hogy amint megcsókolt, tesz valami csípősmegjegyzést Markra meg rám. a férfi szeme felvillant. - Majd kiderül, emlékszik-e még azöcsémre, ha egyszer megcsókolom!- Steve! Ne!- De, Chattie! Ha tetszik, kenje a viharra! Én valószínűleg azt fogom tenni. Vagy

s ezúttal egyértelműen gúny csillant sötét szemében - maradhat a "tipikus férfi"magyarázatnál, mindegy. Innen nincs visszaút.Chattie vadul fogadkozott magában, hogy ellenáll, ám a férfi mintha olvasott volna agondolataiban. Vagy a dacosan összeszorított szájáról. Steve taktikát váltva lejjebb csúsztattaa kezét, és magához szorította a nőt. Chattie azt a tarka szoknyát viselte, amelyet két nappalkorábban. A virágmintás kelme meg a bikiniszabású bugyi nem sok védelmet nyújtott acsípőjére feszülő izmos marokkal szemben. Zihálva kapott levegő után, mire a férfi fanyarulfelvonta a szemöldökét, és visszahúzta a kezét a derekához.

- Majdnem átérem. Hadd találjam ki! Ötvenöt centi?- Magánügy - ellenkezett a lány rekedten.

- Hát, azt mondanám - Steve keze kéjes lassúsággal felkúszott az oldalán nyolcvanöt,ötvenöt, nyolcvanöt.



- Sok nővel lehetett dolga! - Chattie szeme villámokat szórt.- Egypárral.- Megvetem az olyan férfiakat, akik mell-, derék- és csípőbőség alapján osztályozzák a nőket!- Igaza van - mosolyodott el a férfi halványan. - Gyerekes szórakozás, nem is igenl szoktamezzel múlatni az időt, de a maga eszményi alakja óhatatlanul eszembe juttatta. - Megvonta a

vállát. - No és az sem könnyíti meg az ember dolgát, hogy mindig! olyan csábosan riszálja -mondta, miközben keze megint a lány csípőjére siklott.- Nem riszálom! Egyszerűen járok.- Szóval nem szándékos? Örömmel hallom. De akkor is kihívó. Akárcsak a bőre. Ezúttal akarján simított végig. - Mint a selyem. - Átölelte. - Ráadásul szőke. Ki hinné, hogy ennek atörékeny szépségnek úgy vág az agya, mint a borotva?- Pedig jobb lesz, ha elhiszi - feleselt Chattie, bár egyre nehezebben tartotta fenn az ellenségeshangnemet.Csapdába került, melyet a csábítás puha selyemszálaiból szőttek, s melybe leginkábbönmagának köszönhetően került.Világéletében félt a vihartól. Ez volt az egyetlen terület, ahol alulmaradt a húgával szemben.

Bridget szerette az égiháborút - feltéve, hogy ő maga védve volt tőle -, sőt valamiképpenergiát merített az elemek tombolásából. Ellenben ő igen nagy bolond volt, amikor elárulta agyengéjét ennek az embernek, méghozzá ilyen körülmények között!- Miss Winslow?Chattie nagyot nyelt. Orrában érezte a férfi illatát, a frissen mosott ing szagát, látta a borostakékes árnyékát az állán, a feszült vonást a szája zugában - és hallotta a kérdést fülében.Csalódottan felnyögött, két keze közé fogta Steve arcát, lábujjhegyre állt és könnyű csókotlehelt a szájára. Lehet - súgta -, hogy én tehetek az egészről, de akkor is őrültség, és nemváltoztatsemmmin. Most már elenged? Kérem! egy pillanat. Nem szeretek félmunkát végezni.ezzel a férfi magához szorította, lehajolt és megcsókolta. Alaposan. Mikor szétvált az ajkuk,Chattie remegett a vágytól, érzékeit betöltötte az elsöprő férfias erő, és nem tudott másragondolni, mint Steve Kinane-re - az ellenségére! ekkor engedte el a férfi -, mi volt ebben aza nagy őrültség? Cathie egy másodpercig kábultan bámult a kifürkészhetetlen, sötétszemekbe, aztán megtette az egyetlen lehetséges lépést: sarkon fordult és visszamenekült aszobájába megpaskolta Rich fejét, aki lelkesen előmászott az ágy alól, hogy üdvözölje, majd-M hátra vetette a hátát, és megpróbálta rendezni gondolatait. Csakhogy ennél furábbhelyzetet még kitalálni sem tudott volna!egyenesen a sorsot hívja ki maga ellen, ha beleszeret a férfiba, aki törvényszerűen el fogjazavarni amint kiderül az igazság! Semmivel sem lesz róla jobb véleménnyel, mint Bridgetről,hiszen ő is a drágalátos öccse frakkját akarja elkapni, igaz, nem a maga hanem a húga

számára. Vagy legalább rávenni a fiút, hogy törődjön a megszületendő gyerekével. ViszontSteve a napnál is világosabban kifejtette, mi a véleménye az ilyen nőkről, akik rá akarják sózni magukat Markra, Nagyot sóhajtott, odament az ágyhoz és leült.Mit gondolsz, Rich? Mondjam el neki most az igazságot? - tanakodott hangosan Mielőttteljesen elfajul a helyzet? Azt hiszem, kénytelen leszek. Nem is értem,miért titkolóztam eddig.Lehunyta a szemét, és maga előtt látta Bridgetet, aki odahaza egyre idegesebb ahogy telnek anapok - és ki tudja, hány nap fog még eltelni, míg Mark Kinane hírt ad magáról? Na és nekimagának hány napot kell még eltöltenie egy ördögien jóképű férfi társaságában, aki cseppetsem bízik benne, és akitől hosszú távon nem számithat másra, mint megvetésre? Ez őrület!Most azonnal elmondom neki.

El is indult, de az ajtóig sem ért, amikor motorzúgás ütötte meg a fülét. Nem Herrieette bömbölő járgányáé, hanem Steve terepjárójáé. Teringettét! Hova megy ilyenkor? bárhova



ment is, még két órával később sem tért vissza. Chattie végül feladta a várakozást, és lefeküdt,ám megfogadta, hogy reggel első dolga lesz tiszta vizet önteni a pohárba.Csakhogy minden másként alakult.

5. FEJEZET

Reggelihez Steve áthívta Merlene-t, és Brett is ott kanalazta a zabkásáját, Chattie nem tudottnégyszemközt beszélni a férfival. Csupán hűvös pillantásokat váltottak, és a lányt kirázta ahideg Steve Kinane szúrós tekintetétől.- Mintha haditanácsra készülnénk - jegyezte meg Merlene, miközben Chatie húst és rántottáttálalt fel.- Úgy is lehet mondani - felelt a férfi. - Közeleg a vendégség. Öt ember, akik éjszakát töltenek a birtokon. Köszönöm - mondta Chattie-nek, amint az eléje tette a teli tányért. - Kedd délutánérkeznek, és csütörtökön reggeli után indulnak. Szerdán lesz az ünnepélyes fogadás, melyen afentieken kívül részt vesz Harriet, Jack, valamint a megyei elnök a nejével.- Hűha! Ez tényleg haditanács a javából! - nevetett Merlene, és megvajazta a pirítósát. -Útkarbantartás, kármentesítési alap a következő aszály idejére, gyomirtás és ilyenek lesznek

terítéken, igaz? És közben finoman a beképzelt, vén elnök tudtára adjuk, hogy a következőválasztáskor veheti a kalapját és szépen átadhatja a helyét másnak?- Valamelyest finomabban, de lényegében igen - húzta el a száját Steve.- Legfőbb ideje, hogy az édesapja nyomdokaiba lépjen. Az öreg Mr. Kinanek jómunkátvégzett!- Majd meglátjuk. Mindenesetre a vendégség ideje alatt lehet, hogy Chatí-nek több segítségrelesz szüksége.A lány már nyitotta a száját, hogy közölje, még a vendégség előtt távozik, Merlene megelőzte:- Felszolgálást vagy főzést nem érdemes rám bízni, suta vagyok hozzá. Viszont kivételesenmosogathatok, vagy segíthetek többet a takarításban.- Köszönöm! Chattie hálás lesz.- Hm... igen, de...- Chattie - vágott a szavába Brett -, átjöhetek akkor is mindennap játszani Ricsel, ha anyáék hazajönnek?- Hm... igen, de... Ezúttal Steve szólt közbe: Már másodszor mutatkozik bizonytalannak.Jöjjön be az irodámba, kérem! - Azzal felállt.Chattie mély lélegzetet vett, és követte. A férfi leült, de őt nem kínálta hellyel. fürkészvenézett rá, a székét hintáztatva. El akar szökni, igaz? Ahhoz képest, hogy többször iskihangsúlyozta, nincs okom itt tartózkodni, aligha lehet a távozásomat szökésnek titulálni.Azt hinné az ember, időközben talált okot, nem is akármilyet. - Vérlázító pillantással mértevégig a lányt. - Úgy akar tenni, mintha mi se történt volna, Chattie? A lány elpirult, de nem

sütötte le a szemét.Ami történt, az csupán véletlen figyelmetlenség következménye, legalábbis részemről, és...Egy frászt! Ide figyeljen! Mark miatt ne legyenek aggályai, tőle nem kell engedélyt kérnie,hogy kikezdjen velem. Láthatóan végzett magával, máskülönben nem az ország túlsó végefelé igyekezne. Nézze, valójában a látszat csal...Azt hiszi, nem tudom? - csattant keményen a férfi hangja. - Mondja csak el, miért jött, ésmiért fúj egyszerre visszavonulót! Lehet, hogy Mark tud magáról valamit, ami nekem nemtetszene? Valamit, ami kínos helyzetbe hozná, ha később kiderülne? Nem a szabad szerelemhíve véletlenül?Chattie elsápadt, és előző esti döntésével homlokegyenest ellentétes elhatározásra jutott nagyhirtelen.

Félreért, Mr. Kinane - mondta fagyosan. - Távozásról csupán elméletben beszéltem. Nem állszándékomban cserbenhagyni magát, legalábbis egyelőre, úgyhogy megnyugodhat.



Steve előrehajolt, és összevont szemöldökkel nézett rá. No és akkor mi az a látszat, ami csal?- Újabb félreértés az ön részéről. Én nem akartam csókolózni tegnap este, és a jövőben semszándékozom. A maga helyében nem is erőltetném, mert a végén még kevesebb alkalmazottjalesz, mint jelenleg.A férfi résnyire szűkült szemmel méregette, aztán megdörzsölte az állát.

- Akkor hát mi az ördögért bizonytalankodott az előbb a konyhában? Tudnom kellene pár dolgot a vendégségről. Jóval többet, mint a létszám. Például? - tudakolta a férfi gyanakvón.szerencse, hogy állítólag vág az eszem, mint a borotva, gondolta Chattie, odahúzott egyszéket, és komoly arccal leült az íróasztal másik oldalára. Mesélne például egy kicsit avendégekről? Sokat segít, ha az ember tudja, kiket kell táplálnia.Ismereteim szerint maga úgy főz, mint egy angyal. Tökéletesen elég, ha betartja a gyakorlatot.- De hát fiatalok ezek az emberek, öregek vagy középkorúak?- Ugyan mi jelentősége van ennek?- Tapasztalatom szerint hacsak nem olasz származású személyekkel van dolgunk a pizzát és atésztaféléket inkább a fiatalok, esetleg a középkorúak kedvelik. Ugyan ez igaz a kínai, indiaiés thai konyhára. Az idősebbeknek, akik pecsenyén nevelkedtek, nem sok örömük telik

bennük, hacsak nem töltöttek hosszabb időt a Közép- vagy TávolKeleten. A saláta úgyszinténrázós lehet korosztálytól függően. Az idősebbek többnyire szívesebben esznek pároltzöldségeket.- Értem. Maga aztán tudományos alapon forgatja a fakanalat - mosolyodott el Steve.- Valóban! Szóval lehet csupa hagyományos ételt készíteni, de azért örülnék, ha nem kelleneragaszkodnom a marhasülthöz zöldségkörettel.- Attól tartok, meglehetősen vegyes a társaság. Az egyik házaspár a helyi állatorvos meg afelesége, a harmincas éveikben járnak. A másik pár, a szomszéd birtok tulajdonosai,ötvenesek, de mondhatni "haladnak a korral". Harriet és Jack szintén A megyei elnök és nejeőnagysága ellenben inkább a "marhasült, vegyes zöldség köret" fajta.- Vagyis, úgy tűnik, a fogadást leszámítva vihetek egy kis változatosságot az étllapba. No ésaz ötödik vendég? Meg maga?- Velem nincs gond. Az ötödik vendég pedig nagyon is haladó szellemű: huszon valahányéves újságírónő, aki riportot készít a birtokról.- Ejha! - Chattie-t láthatóan felvillanyozta a kihívás. - Akarja, hogy összeállítsak] néhánymenüt, és aztán maga kiválasztja, melyik készüljön el?- Nem, köszönöm - nevetett a férfi. - Mount Helénán nincs úrnő, járjon el nyugodtan a saját

belátása szerint! Csak ne rokkanjon bele! Nem ötcsillagos szálloda vagyunk.- Csupán gondoskodom róla, hogy jól érezzék magukat, és örömüket leljék az ételekben. -Chattie felállt. - Ó, még egy kérdés! Úgy látom, én lakom a legszebb vendégszobában.Kiköltözzek?

- Ne, van elég szoba. Maradjon csak!- Köszönöm. Nos, akkor vissza a munkához! - búcsúzott a lány. Majd a férfi tekintetét látvacsendesen, de határozottan hozzátette: - Nem tréfálok.- Igenis, kisasszony. Jól sejtem, hogy rettegnek magától a diákok?- Nem, de jobban tenné, ha komolyan venne, Steve Kinane!- Ó, komolyan veszem én magát. Egyébként míg ez a nyavalyás vendégség le nem zajlik,nyugodt lehet a magaviseletem felől - mondta a férfi félig bosszúsan, félig epés öngúnnyal.- Köszönöm - biccentett a lány komolyan, és azzal kiment.Steve Kinane pedig percekig mereven bámulta a falat, és feltett magának néhány kellemetlenkérdést. Lehet, hogy jól jön a segítsége, de miért nem küldte már rég útjára, ezt az izgató,titokzatos és őrjítő nőt? Hogyan fogja kibírni, hogy egy fedél alatt legyen vele, és nem nyúlhat

hozzá egy ujjal sem?



- Bridget - ecsetelte valamivel később Chattie a telefonba -, továbbra sem tudja senki, hovautazott el Mark, de biztosra veszik, hogy rövidesen jelentkezik. Alighanem már csak pár napra van szükségem. Hogy vagy?- Kutyául. Émelygek - panaszolta a húga, majd megkérdezte, hogy ugye nem fedte fel azigazságot Steve Kinane előtt.

- Nem, Bridge, még nem, ám ha Mark nem kerül elő, lehet, hogy kénytelen leszek. De neaggódj, természetesen először megbeszélem veled. Egyébként képzeld el - váltott vidámabbtémára -, munkát kaptam a birtokon! Kész szerencse, mert vendégként nem tűrnének megsokáig.Jó pár perccel később azzal a megnyugtató tudattal fejezte be a beszélgetést, hogy a mókásravett beszámolóval valamelyest felvidította a húgát.A következő napok még az átlagosnál is szorgosabb munkával teltek, viszont minden jelszerint működött a fegyverszünet. Chattie maga sem értette, hogyan sikerült, mindenesetremegkönnyítette a dolgát, hogy olyasmivel foglalkozott, amit szeretett, és ehhez a tágas házkülönösen kellemes keretet nyújtott.Mindazonáltal furcsa volt, hogy azzal a férfival, akivel bizonyos szinten oly zűrzavaros a

viszonya, máskor szinte pajtási hangot tud megütni. Olyannyira, hogy kezdett megmutatkozniveleszületett élénk, vidám természete, melyet eddig erősen elfojtott. Mikor egyik napkikapcsolódásként Steve elvitte kirándulni, önfeledten jól szórakozott, bár az eset komoly

próbára tette a megállapodásukat.Vasárnap, egy nappal Harriet és Jack hazatérte előtt, piknikkosárral és fürdőruhávalfelszerelkezve sétarepülésre indultak a birtokon. Steve vezette a helikoptert, s Chattie-tlegalább annyira lenyűgözte az út, mint Brettet, aki menten elhatározta, hogy helikopterpilótalesz, ha megnő.- Milyen hatalmas ez a farm! - álmélkodott a lány, ahogy kibontakozott előtte a táj. Mikrofontés fejhallgatót viseltek, így tudtak útközben beszélgetni. - Ismeri mindennégyzetcentiméterét?- Azt nem állítom, de számtalanszor láttam innen a magasból, tizennyolc éves korom óta.- A csordákat is helikopterről ellenőrzik? - Lent egy csapat állat épp egy sötétzöld csík feléigyekezett, mely kanyarogva szelte át a pusztát, s alighanem egy folyót jelzett.- Néha. Járhatatlan terepen jó, de általában motoros vagy lovas gulyásokkal dolgozunk.- Szívesen megnéznék egy mustrát - jegyezte meg Chattie.- Ha elég sokáig marad, megteheti. No, látják azt a nagy zöld foltot? - mutatott ki a férfi azablakon. - Az egy billabong, azaz holtág. Nagyon nagy aszálynak kell ahhoz lenni, hogykiszáradjon. Ott fogunk ebédelni.Varázslatos órákat töltöttek a billabong partján. Bejárták a ligetet, ejtőztek a partot szegélyezőgumifák árnyékában, pancsoltak a sekélyesben. Végül Chattie leterített egy pokrócot a fűre, és

elővette az elemózsiás kosarat.- Különleges hely ez -jegyezte meg, aztán számba vette a készletet. - Tessék! Tojásosszendvics, sonka, paradicsom, fejes saláta meg zöldséges táska, melyet Barlow fiatalúr közismerten imád, de magának nem kell belőle ennie - kacsintott a férfira. -ó, és van itt mégegy kis hideg csirkesült is. Ne kéresse magát, vegyen! Utána lesz püspökkenyér meg tea.Felvett egy fehér pólót a fürdőruhájára, és törökülésben letelepedett a pokrócra. Steve asötétzöld, hosszú szárú fürdőnadrágját viselte. Brett egy gallyakból összerótt, kezdetlegestutajon hasalt, melyet a férfi segítségével eszkábált, és a vizet kémlelte, miközben a kezévelevezett. A férfi szólni akart a gyereknek, de a lány leintette:- Hagyja csak! Majd jön, ha megéhezik.- Miért olyan különleges hely ez? - kérdezte Steve, miután elfogyasztott egy csirkecombot

meg néhány szendvicset.



- Olyan érzésem van itt, mintha csak mi hárman lennénk az egész földrészen. Meg esetlegegypár marha, de más nem.- Érdekes, hogy ezt mondja. Néha engem is elfog ez az érzés.- És szereti?- Szeretem a tág teret. Néha a magányt is élvezem. Bár ez igazából nem magány. Chattie

gyönyörködve nézte, ahogy a lombok közt átszűrődő napsugarak táncot jártak a vízen.- Én is így vagyok vele.- Nem azt mondta, hogy van egy húga? A lány bensője megremegett.-De.- Együtt laknak?- Igen. Eléggé szoros a kapcsolatunk. De ez itt más - tette hozzá lassan.A férfi elgondolkozva nézett rá, és hirtelen rádöbbent, hogy Chattie is ugyanezt teszi.- Mi az? - nevetett ijedtséget színlelve.A nő elpirult. Épp azon tanakodott, hogy valójában mennyire magának való ember Steveaztán azon, hogy képtelen elfelejteni azt a minapi csókot. Természetesen a két kérdés

összefügg, a felejtést pedig nem könnyíti meg a fürdőnadrágos férfi látványa, amint lustánelhever a pokrócon.Ha Brett nem lenne itt, folytathatnánk...Elszédült, ahogy átvillant az agyán a gondolat. Az előtte fekvő, napbarnított, izmos ésarányos Steve Kinane szinte elviselhetetlen kísértést jelentett, ugyanakkor egyre inkábbvágyott arra, hogy jobban megismerhesse...Csitulj, bolond szívem! - figyelmeztette magát, aztán fájdalmas sikollyal felszökkent, merthirtelen mintha egy tüzes tüt szúrtak volna az oldalába.- Juj! - Vadul megdörzsölte az érintett pontot, ám máris jött a következő marás. Steve azonnaltalpra ugrott, derékon kapta, és egy szó nélkül beugrott vele a vízbe.- Mi?... Miért? - hebegett a lány prüszkölve.- Zöld hangyák. Csípnek, mint az ördög. Tessék, itt le tud állni.Chattie letette a talpát, de mielőtt magához térhetett volna, a férfi lerángatta róla a pólót, sőtminden teketóriázás nélkül a fürdőruha felső részét is. -Ne!... Mit képzel...!- Ne lamentáljon most nekem! - mordult rá Steve, és állig belenyomta a vízbe, mely rögvestáldásos enyhülést hozott.- Ez jó! - sóhajtott Chattie megkönnyebbülten, s egy pillanatra még pőreségéről ismegfeledkezett. - Ezek aztán tudnak csípni.- Tudnak bizony. Maradjon így minél tovább!- Jól mondja! - kurjantott Brett.- Nem kétlem - fonta össze a karjait a lány a keblén -, ám most már bizonyára megfulladtak,

és az illendőség...- A hideg víz lelohasztja a csípést, ami pedig az illendőséget illeti, hát... tőlem nem kell félnie,ha ez aggasztja.- Remélem is!- No nem mintha nem lenne rám hatással ennyi női báj - villant meg a férfi szeme -, de hát jómagaviseletre vagyok kényszerítve. így még nehezebb - tette hozzá alig hallhatóan, mikor anő felemelte a karját, hogy elsimítsa az arcába lógó vizes hajat.Chattie sebesen maga elé kapta a kezét.- Lenne szíves elfordulni? - A hangja fojtott volt, de a szeme villámlott. - Végül is magahozott ilyen helyzetbe.- Kizárólag a maga javát tartottam szem előtt.

- Rendben, de most már köszönöm, jól vagyok.



- Én nem. Na mindegy - vonta meg a vállát Steve -, a hideg víz állítólag erre is használ. -Sötét haja csapzottan hullott az arcába, szempillái összetapadtak, ám még így islélegzetelállítóan vonzó volt a széles vállával s a villogó, fehér fogaival.Chattie akaratlanul is arra gondolt, milyen lenne kettesben maradni vele a holtágban, és fehér

bőrét a férfi napbarnított, izmos tagjaihoz tapasztani a csendesen kavargó, hüs vízben...

Lehunyta a szemét, és egy hosszú másodpercig átengedte magát az érzéki látomásnak.Mikor újból felnézett, a férfi mélységesen komoly tekintete fogadta. Megdermedt. Ám Steveelfordult, kimászott a partra, és közben odakiáltott Brettnek. A dolgok visszatértek ahétköznapi kerékvágásba.- Látom, ismeri a mesterség fortélyait - mondta másnap reggel Merlene, akivel nekiláttak rendbe hozni a vendégszobákat.Chattie eligazította a terítőt a makulátlanul megvetett ágyon, felegyenesedett, és csípőre tettkézzel körülnézett.- Olyan kopárak ezek a vendégszobák! Nincsenek bennük dísztárgyak.- Kedvesem, ha a házában hat háló meg öt fürdőszoba van, és akkor a mellék épületet mégnem is számoltam, nagyon hamar rájön, hogy irgalmatlan meló mind ezt rendben és tisztán

tartani. Síim tehát csak egy vendégszobát tart naprakészen ezt kapta maga, a többit akkor cicomázza fel, ha szükség van rájuk, ami elég ritka.- Felcicomázza?- Lehet, hogy még nem látta, de a vasalószoba mellett nyílik egy raktár, tele mindenfélecsecsebecsével.Chattie szeme felcsillant.- Megnézhetem? Merlene vállat vont.- Steve biztosan szólt volna, ha azt akarná, hogy...- Azt mondta, járjak el a saját belátásom szerint. Természetesen a maga irányításával - sietett

bölcsen hozzátenni Chattie.- Legyen hát! Meg kell hagyni, gyönyörű volt ez az egész, amikor az öreg Mrs. Kinane élt,meg persze akkor is, amikor... - Motorzúgás szakította félbe. - Ez meg ki lehet?Brett válaszolta meg a kérdést, aki repesve nyargalt el mellettük.- Apa! Anya! Vennetek kell nekem egy kutyát, vagy eljövök lakni Steve-hez és Chattie-hez!Merlene az égre emelte a szemét.- Megérkezett őnagysága. Vigyázzon vele! Kiállhatatlan tud lenni.Ám Harriet Barlow boldogságtól sugározva libegett be a házba egy sovány, szeplős, szőkeférfi karján. Lelkendezve megölelgették a fiukat, megismerkedtek Rich-csel, és csak utánavették észre Chattie-t. Merlene visszavonult a konyhába.- Maga bizonyára az a mennyből pottyant segítség, akiről Steve mesélt - nyújtott kezet a férfi.- Jack Barlow vagyok. Köszönjük, hogy vigyázott erre a fiatalemberre.

- Örömmel tettem - mosolygott Chattie -, bár a dicsőség elsősorban Riché.- Mindenesetre köszönjük - szólt közbe Harriet. - A múltkor az a benyomásom volt, hogy csak átutazóban van itt, de úgy látszik, tévedtem.- Én is úgy terveztem, míg Síim rosszul nem lett - felelt Chattie, majd úgy döntött, elejét veszia találgatásoknak. - Voltaképpen Markhoz jöttem, ám a jelek szerint elkerültük egymást.Harriet felvonta a szemöldökét, de nem szólt semmit. Felpakolták a fiukat, és rövidesentávoztak.- Tra-ta-ta-taaa! - bukkant elő ismét Merlene. - Elvonult a viharfelhő... egyelőre. Chattienevetett.- Megnézhetem akkor Aladdin barlangját?A gondosan rendszerezett raktár valódi kincsesbánya volt. Chattie boldogan bogarászott a

karosszékekbe való csinos díszpárnák, az élénk színű, vastag, monogramos fürdőlepedők,vázák, nippek és egyéb dísztárgyak között.



- Ez így mindjárt jobban néz ki - dünnyögött, mikor a vendégek érkezése előtti délután mégegyszer végigjárta a szobákat. A kertet gondozó munkás tanácsát követve levágott pár mutatós, tarka levelű meg apró csillagvirágokat hintáztató gallyat, melyek kellemes citrom- ésmézillatot árasztottak. Minden szobába kötött egy-egy csokrot, a nappaliba és az ebédlőbetöbbet is.

Miután úgy érezte, minden a legnagyobb rendben, még egy újítást is kitalált: az ebédlősarkába beállított egy zsúrkocsit, rajta kávéfőzőt, csészéket, tejet, cukrot és egy vízforralótmeg filtereket azoknak, akik teázni kívánnak.Épp az összhatást vizslatta, miközben megpróbálta felcsatolni a vékony arany nyakláncát,mikor váratlanul megszólalt mögötte Steve:- Jó ötlet! Főzzék meg maguknak a kávét! Chattie összerezzent.- Elnézést, nem akartam megijeszteni, Miss Winslow. Meg kell hagyni - mondta mosolygósszemmel -, jól áll magának a szerep. Segíthetek?Chattie végignézett magán. Szalmasárga, egyenes, háromnegyedes vászonszoknyát éstengerészkék ujjatlan felsőt viselt. A haját egy kék-sárga tarka kendővel fogta öszsze, ésmindehhez lapos, fonott szandált vett fel.

- A szerep?- A ház úrnőjének szerepe. A lány elvörösödött.- Nem kívánok többnek látszani, mint egy házvezetőnő. Túl feltűnő az öltözetem? - kérdezteaggodalmasan.Steve megrázta a fejét, aztán kivette a kezéből a láncot, és a háta mögé került, hogyfelcsatolja.- Maga mindig feltűnő - mondta, miközben az ujjai egy pillanatig megpihentek a lánytarkóján, amitől az megborzongott.Aztán a férfi továbbment, a felajzott és zavarodott Chattie-t maga mögött hagyva.Egy órával később leszállt a szomszédék gépe, s nemsokára az állatorvos is megérkezett afelesége meg az újságírónő társaságában.- Engem nem ver át - kuncogott Merlene. - Ez a firkász már jó ideje a környéken szimatolgat,állítólag anyagot gyűjt valami cikkhez vagy könyvhöz, de gyanítom, hogy ez csak maszlag, ésegyszerűen szemet vetett Steve-re.Chattie, aki épp zsúrszendvicseket készített a verandán felszolgálandó italok mellé, felnézett.- Tényleg?A "firkász" egy karcsú, barna hajú, fiatal nő volt, levendulakék szemekkel, és Sasha Kellynévre hallgatott. Sportos vászonöltözékben és kurta csizmában is elegáns benyomást keltett,és eltekintve attól, hogy szép szemében meglepődés tükröződött, mikor bemutatták aházvezetőnőnek, kedvesen viselkedett.Miként a többiek is: Ray Cook, az állatorvos és Lucy, a neje, valamint John és Joan Jackson, a

három J, ahogy magukat nevezték, a szomszéd birtokról, mely száz mérföldre feküdt.Chattie kinek-kinek megmutatta a szobáját, lelkükre kötötte, hogy szóljanak bátran, haszükségük van valamire, majd visszasietett a konyhába.Kis idő múlva szünetet tartott a kaviáros falatkák gyártásában.- Voltaképpen meglepő - elmélkedett hangosan -, hogy még nem nősült meg. Merlenemegtörölte a kezét a kötényében.- Ó, hát... - Elnémult, mert Steve lépett be a konyhába.Chattie szeme elkerekedett. Ezúttal nem a férfi váratlan felbukkanása lepte meg, vagy az,hogy a szokásos farmer meg zsebekkel és övvel ellátott zubbony helyett csontszínű

pamutbársony nadrágot és vörös-bézs kockás inget visel, hanem a tekintete. Olyan ridegennézett szét a konyhában, hogy a lány akaratlanul is azon kezdett tűnődni, mi hibát követhettek

el Merlene-nel.



- Felszolgálom az italokat - közölte Steve egy pillanatnyi csend után idegesítően színtelenhangon -, és egy óra múlva tálalhatják a vacsorát.- ó! - Chattie gyorsan befejezte a kaviár kiporciózását. - Tessék, kész is vannak! -mutatott alátványos és ínycsiklandó apró szendvicsekkel megrakott két nagy ezüsttálcára. - Bevigyem?- Nem szükséges, köszönöm! - Steve felkapta a tálakat, és bement.

- Mi baja? - nézett Chattie meglepetten Merlene-re.A nő csak vállat vont, bár kissé zavartnak látszott. Mindazonáltal Chattie-nek nem volt idejetöbbet foglalkozni a kérdéssel.Fél tizenegyre a ház elcsendesedett, minden edény a helyén pihent, a reggelizőasztal terítvevárta a vendégeket, és Chattie végre visszavonulhatott a szobájába egy csésze teával. Kiült averandára, és Rich, aki felébredt, a lábához telepedett.- Hát - mesélte neki halkan -, az előétel ízlett, a báránysült nudlival és szezámmagosszilvaszósszal sok dicséretet kapott, a tejszínes sárgabaracktorta szintén.Rich ásított.- Elnézést, untatlak? - mosolygott a lány. - Még a recepteket is elkérték! Egyedül Miss Kellynem volt túl lelkes. Lehet - nézett tűnődve a sötétségbe -, hogy Merlene-nek van igaza, és

Sashát Steve érdekli. No, ez a másik. A főnök nincs jó kedvében. Érzem.Rich felkapta a fejét, morogni kezdett, majd hirtelen nekiugrott a veranda rácsának egy kisszőrös állat után, mely a tetőről szökkent le, és sebesen eltűnt a bokrok közt. Chattie kezébenmegbillent a csésze, a forró tea a blúzára ömlött, és ő feljajdúlt.

Ebben a pillanatban Steve Kinane bukkant elő a sötét kertből.- Mit keres itt? - hebegett a lány, miközben felállt, és eltartotta az átnedvesedett kelmét a

bőrétől. - Leülni, Rich!- Lefekvés előtt sétálni szoktam egyet, és hallottam a lármát. Csak egy oposszum volt, nemkell berezelni.- Tudom, hogy egy oposszum volt! Nem vagyok teljesen elvárosiasodva! Csak Rich kilökte akezemből a teát.- Megégette magát? Hadd lám! - Válaszra sem várva Steve odalépett és felhúzta a lány blúzát.A sötétkék, drapp és rózsaszín csipkével díszített melltartó láttán felvonta a szemöldökét, decsak annyit mondott: - Kissé kipirult a bőre, Hűtse le hideg vízzel! Addig hozok egy italt.Chattie döbbenten nézett utána, aztán bement a fürdőszobába. Mikor kis idő múlva előjött

pizsamában és sárga frottírköpenyben, a férfi a verandán várta két pohár brandy társaságában.- Jobban van?- Igen, semmi bajom. Nem is érdemlek brandyt.- De az este után igen.- Egészen jól sikerült... szerintem.

- Kitűnően sikerült - vigyorgott Steve. - Fogadja elismerésemet!- Nahát, én meg azt hittem, elégedetlen.- Miből veszi?- Nem tudom. Érzem.- Történt valami, de... már elrendeződött.- No persze - dünnyögött a nő alig hallhatóan.- Higgye el, minden rendben. A vendégek le vannak nyűgözve, akárcsak jómagam.- Köszönöm. - Chattie-ben maradt még szemernyi kétség, de nem erőltette a kérdést. - Szóvalholnap a birtokot járják be?- Igen. Nem leszünk láb alatt, csak étkezések idején.- És mégis mit fognak csinálni?



- Bevezettem pár újítást a közelmúltban a legelők ápolása és gyomtalanítása terén. Ilyenkor szokás tartani egy nyílt napot, többnyire az alkalmazott új masinák vagy termékek gyártóivalegyütt. A holnapi kirándulás a nyílt nap próbája lesz.- Izgalmas! - Chattie egy darabig elgondolkodva nézett maga elé, mint aki kezdi új színbenlátni a birtokot. - Van ennek... köze ahhoz, hogy indul a megyei választáson?

- Nem esett a feje lágyára, Miss Winslow. Igen, van hozzá köze.- Mondhatok valamit?- Rajta!- Nos... úgy tűnik, magának tényleg mindene ez a birtok meg a tenyésztelep.- Lát ebben valami kivetnivalót?- Egyáltalán nem, sőt kezdek rájönni, hogy nagyszerű dolog, csak... nem tudom, nem válik-emagányossá, ha szívét-lelkét beleadja.- Valóban pokoli sok időt felemészt, ha valaki rendesen csinálja - húzta el a száját a férfi -, deazért nem vagyok vadember, ha erre céloz.- Nem így értettem!- Legyen őszinte, Chattie! Szűklátókörű bugrisnak tart. - Kiitta a brandyjét. -Vagy Markkal

hasonlít össze? Aki igazán kifinomult, de nem tudna vezetni egy marhatenyésztő telepet? -Steve felállt.A lány gépiesen követte a példáját. -Félreért, én...- Nem, Chattie! Pontosan értem. Jó éjszakát! - Azzal sietősen távozott a kert felé. A lányelhűlve nézett utána egy darabig, aztán visszaroskadt a székbe. Akaratlanul is újból elrontottaSteve Kinane hangulatát, s közben semmivel nem lett okosabb.

6. FEJEZETA következő napnak már a reggele is rosszul indult.Chattie elaludt, és csak irdatlan kapkodás árán tudta időben felszolgálni a reggelit. KözbenJohn Jackson közölte vele, hogy a feleségét migrén kínozza, és ágyban marad.- Ó, sajnálom! Tudok érte tenni valamit?- Köszönöm, nem, Miss Winslow. Erre a pihenés és az elsötétített szoba az orvosság. Habár,esetleg jólesne neki valami könnyebb étel, ha majd jobban lesz.- Hogyne, gondoskodni fogok róla - ígérte Chattie, és közben hirtelen magán érezte Stevesötét pillantását.Eddig egy futó üdvözlésen kívül nem sok figyelmet fordított a férfira, ami nem volt nehéz,mivel öt emberről kellett gondoskodnia, miközben palástolni igyekezett, hogy ki van csúszvaaz időből. Sikerült is levezényelni a reggelit, s a társaság immár szedelőzködött, hogyinduljanak a kirándulásra. Mindazonáltal most, hogy elkapta Steve tekintetét, úgy érezte, aférfi figyelmét nem kerülte el, hogy nincsen csúcsformában.

Egyszer csak Sasha Kelly lépett oda hozzá, újfent talpig sportos vászonöltözékben, habár előző este egy elragadó, sötétkék ruhát viselt, és megkérte, hogy vegye gondjaiba aszennyesét.- Már egy hete úton vagyok, anyagot gyűjtök a cikkemhez, és egyszerűen nem jutottam hozzá,hogy mossak és vasaljak - magyarázta fesztelenül. - Amellett szerintem maga sokkal jobbanért az ilyesmihez.Akár sértésnek szánta, akár nem, Chattie olyan hangulatban volt, hogy annak fogta fel.Hátravetette a fejét, és csípőre tette a kezét.- Nagyon szívesen megmutatom önnek a mosógépet meg a vasalódeszkát, Miss. Nos - fordulta többiekhez -, arra az esetre, ha megéheznének vagy megszomjaznának útközben, ebbe ahűtőtáskába betettem némi italt meg szendvicset. Magára bízhatom, Steve?

- Természetesen, Miss Winslow - felelt a férfi alázatosan.



Nyilván csúfolódik, gondolta Chattie, habár a többieket láthatóan meghökkentette a kisközjáték Sasha Kelly vel. - Helyes! Menjenek hát, érezzék jól magukat! - Az ajtó felé intett,majd kimasírozott a konyhába.Ahol Merlene a hasát fogta a nevetéstől.- Maga aztán gyorsan tanul! - hahotázott.

- Hallotta? Mégis kinek képzeli magát ez a nő?! Vagy talán az is a munkakörömhöz tartozik,hogy mossak rájuk?- Isten ments! Senkinek sem jutna eszébe ilyet kérni!- Vagyis tényleg a lenézését akarta éreztetni? De hát miért?- Vannak ilyen nők. Nem bírják elviselni, hogy mások is jól néznek ki. Amellett Steve értékeszsákmány.Mielőtt Chattie válaszolhatott volna, megcsördült a telefon. Harriet Barlow jelentkezett beizgatottan, és érdeklődött, hogy nincs-e náluk Brett.- Nincs - felelt Chattie. - Miért lenne?- Mert meg akarta látogatni azt az átkozott kutyát, de én nem értem rá átvinni. Tisztában vanmaga azzal, hogy két víztározó is van útközben?! Brettnek szigorúan tilos egyedül elmennie

itthonról.- Akkor talán jobban oda kellett volna rá figyelni.- Még van képe kioktatni engem?! Az a nyavalyás dög, a maga kutyája tehet az egészről!- Hallja, hölgyem, ne beszéljen így velem! Üljön fel a biciklijére, és igyekezzék megkeresni afiát! Mi is azt fogjuk tenni. - Azzal Chattie letette a telefont, és röviden elmondta Merlene-nek, mi történt. - Már csak az a kérdés, melyik kocsival menjünk.- Semelyikkel. A motorom tökéletes a feladatra. Szegény kis krampusz!így hát ahelyett, hogy nekiláttak volna megfőzni az ebédet, nyeregbe pattantak és nekivágtak a birtoknak. Lelki szemeik előtt rémképek lebegtek a vízbe fúlt vagy eltévedt Brettről, akitaztán békésen szunyókálva találtak egy út menti fa alatt, nagyjából félúton az otthona és anagy ház között.Rövidesen befutott Harriet is. Magánkívül volt az aggodalomtól, és könnyek közt öleltekeblére elveszett csemetéjét, aki viszont nem egészen értette, mire föl a nagy cécó.- Ha akarja, elviszem magammal Brettet, hadd játsszék Richcsel - ajánlotta Chattie.- Köszönöm - mondta Harriet fagyosan, de aztán felsóhajtott. - Ne haragudjék! Megijedtem,és olyankor kimegy nálam a biztosíték. Maga borzasztó kedves Brett-hez, és ezért roppanthálás vagyok.Chattie meglepődött, de az asszony láthatóan őszintén beszélt.- Örülök - felelte. - Én általában tudok uralkodni az idegeimen, de ma már valakifelbosszantott. Te jó ég! - kiáltott föl a homlokára csapva. - Mrs. Jacksonról teljesenelfeledkeztem! Ha felébred, nem fogja érteni szegény, hová tűnt mindenki. De Joan Jackson

mélyen aludt, mikor hazaérkeztek, és Chattie óvatosan bekukucskált a szobájába.- Sosem fogom utolérni magam! - nyögött fel, mikor végre visszatérve a konyhába, az órára pillantott.- Adhatok egy tanácsot?- Kettőt is.-- Tálalja az ebédet az elülső verandán büfé formájában, hadd szolgálják ki magukat!Összpontosítson a főzésre, a többit én elintézem, kivéve a vacsoraasztal elrendezését.- Merlene, maga egy kincs!Az ebéd gond nélkül lezajlott, Steve csak azon csodálkozott, hogy miért van ott Brett. Chattieröviden elmagyarázta. A férfi a szemét forgatta.- Csőstől jön az áldás!

- Ó, Brett nem zavar. Csak az időbeosztásom látta kárát a kalandnak.- Kissé... ziláltnak látszik.



Chattie szúrós pillantást küldött felé, és közölte, hogy estére maga lesz a megtestesültnyugalom és kiegyensúlyozottság.- No, azt megnézem!- Mindenesetre értékelném, ha most ígéretéhez híven elvinné itthonról az egész díszestársaságot.

- Már itt sem vagyunk. De azt még hadd mondjam el - tette hozzá Steve csibészesen csillogószemmel -, hogy kegyed... új értelmet ad a házvezetőnői szerepkörnek.Chattie az ajkába harapott, és hosszan, elgondolkozva nézett utána.

Négy órakor úgy érezte, ismét ura a helyzetnek, köszönhetően az elhatározásának, hogykizárólag a munka szakmai oldalával foglalkozik.Lezuhanyozott, átöltözött - közben Brettet hazavitte az anyja -, és kikapcsolódásként

besurrant pár percre a zeneszobába. A zongorázás mindig megnyugtatta.Kisvártatva megnyikordult a kilincs, s ahogy hátrafordult, Joan Jacksont pillantotta meg.- Ó, Mrs. Jackson! Remélem, nem ébresztettem fel. Hogy érzi magát?- Nem ébresztett fel, Chattie. Ugye szólíthatom így? Már egy órája ébren vagyok. De most,hogy meghallottam a zenét, azt hittem, álmodom. Gyönyörűen játszik, kedvesem!

- Köszönöm.- Olyan volt, mintha visszarepültem volna a múltba, amikor még Christine barátnőm, Steveédesanyja ült ennél a zongoránál. Nagy érzéke volt a zenéhez. Mesélt róla Steve? -Nem.- Kell itt legyen valahol egy fénykép róla... Itt is van! - Odament a polchoz, leemelt egyezüstkeretes képet, és átnyújtotta a lánynak. - Milyen szomorú, hogy már nincs velünk!Elragadó teremtés volt minden tekintetben - folytatta, miközben Chattie a fotón szemügyrevette a szép, szőke asszonyt, aki erősen emlékeztette Markra, és a mellette álló, Steve-hezhasonlatos, magas férfit. - Hinné-e, hogy ott voltam a kisebbik fia keresztelőjén? - Joan

jelentőségteljesen kacsintott egyet. -Egyébként itt volt Steve esküvői képe is, de nemlepődnék meg, ha eltüntette volna... Nem, itt van, ni! - Egy váza mögül húzta elő a felvételt.- Steve nős? - álmélkodott a lány.- Elvált. Az asszony gyönyörű volt, de vérbeli városlakó, aki nem bírta az itteni életet.Sokszor hányta Steve szemére, hogy egyetlen dolog érdekli igazán: a tehenek.Chattie fejében egyszerre világosság gyúlt. Vakító világosság. Steve úgy vélte előző este,hogy ugyanazzal vádolja, mint egykori neje! Ezért nézett rájuk csúnyán, amikor bejött akonyhába. Ezért volt zavarban Merlene.A lány nagyot nyelt.- Nem tudtam.- Mostanra valószínűleg kiheverte, bár azóta sem próbálkozott újra. Pedig már elég régentörtént, és jelentkező akadt volna bőven.Chattie vetett még egy alapos pillantást a felvételre, aztán visszaadta.

- Kér egy csésze teát, Mrs. Jackson? Esetleg egy szendvicset? Szívesen beviszem a szobájába.- Jaj, de kedves! Tudja, elég ritkán jön rám ez a borzalmas fejfájás, de ha igen, akkor aztán...!Míg elkészítette az uzsonnát, Chattie gondolatai egyre Steve Kinane kudarcba fúlt házasságakörül forogtak, és akörül, milyen végtelen szerelemmel nézett a képen a bájosmenyasszonyára.Hat órakor a vendégek a társalgóban kortyolgatták italaikat, az ebédlő gyertyák fényébentündökölt, a konyhában példás szervezettséggel folytak az előkészületek, ám ekkor hirtelenkialudtak a lámpák.- Áramszünet - állapította meg Merlene. - Előfordul.- Tréfál? - Chattie megkövülve meredt rá a félhomályban. - Csak nem vihar van kitörőben?- Nem hiszem, más is okozhatja.

- Ez a nap az ördögé! Steve kijött a konyhába.- Van tartalékgenerátorunk, Chattie, ne essék pánikba! - Ezzel kiment a hátsó ajtón.



A lány vett néhány mély lélegzetet. - Nem esem pánikba! Legfeljebb kicsit...- A tűzhely így is működik - biccentett Merlene a fafütéses sparhelt felé. - Ezért is nem dobták még ki.Chattie bólintott, de közben a mikrohullámú sütő, a kenyérpirító, a kávéfőző és a háztartásirobotgép járt az eszében, az a sok elektromos herkentyű, melyek mind szerepeltek a rövid

távú terveiben.- Mennyi idő alatt lehet beindítani a generátort? - tudakolta kábultan.- Általában gyorsan - vonta meg a vállát Merlene. - De a biztonság kedvéért keresek gyertyátmeg petróleumlámpát.Chattie legrosszabb sejtései igazolódtak, mikor negyedórával később Steve komor arccalvisszatért.- Jaj, ne!- Sajnálom, de az átkozott szerkezetben kiment egy biztosíték, és zárlatos lett. Órákba telik a

javítása. Nézze - körbepillantott a konyhában -, megelégszünk azzal, ami már kész van. Avendégek meg fogják érteni. Szólok Harrietnek, hogy jöjjön ki segíteni.Merlene horkantott, de Chattie mély lélegzetet vett, és kijelentette:

- Hálás leszek Harrietnek, ha segít felszolgálni, de nem adom meg magam, még ha maminden összeesküdött is ellenem! - Felszegte az állát. - Kérem, közölje a vendégekkel, hogykörülbelül fél órával később tálaljuk a vacsorát, de egyébként minden rendben.- Chattie... - kezdte Steve, de aztán elhallgatott, és csak nézte a nőt. Fehér alapon virágmintás,szűk nadrágot viselt, és almazöld blúzt az átlátszó műanyag kötény alatt. A haját kontybatűzte, lapos, zöld saru volt a lábán. Bájos arcán mérhetetlen elszántság tükröződött, minthaegy bosszúálló istennő állt volna előtte, a nagyon karcsú és nagyon fiatal fajtából. - Várjon! -Kiment, és egy perc múlva két pezsgőspohárral a kezében tért vissza. - Tessék, egy kisfájdalomcsillapító. Csatára fel!- Köszönjük! Ez a legjobb, ami ma ért. - Chattie jókedve hirtelen visszatért. -Menjen hát! Mirendben leszünk.És a terveknek megfelelően asztalra került a finom spárgakrémleves, a fenséges marhasültcsőben sült karfiolt is felvonultató zöldségkörettel, és végül a citromos túrótorta kandírozottcitromszeletekkel díszítve, meg a gyümölcssaláta kézzel felvert tejszínhabbal.Mire Harriet, aki nagy buzgalommal szállította a tálakat és edényeket ide-oda, az édességet is

bevitte, a konyha egy csatatérre emlékeztetett, és Merlene hangosan káromkodott, mert nemtudott rájönni, hol rejtőzik a kézi kávédaráló.- Itt kell lennie valahol! Vagy szégyenszemre nem lesz kávé. .- Merlene - rogyott le Chattie egy székre -, hadd áruljak el egy titkot! Pár csepp Tia Máriakávélikőr csodát tesz a neszkávéval. éS lön világosság! - sóhajtott egy hatalmasat, mikor felgyúltak a lámpák. Körülnézett, és kuncogni kezdett. - Maradjunk a gyertyánál!

Steve ebben a pillanatban lépett be, s még láthatta a helyszínt, mielőtt megint elaludt avilágítás.- Vaklárma! Szerencsére, hogy csatlakozzak az előttem felszólalóhoz. Miss Wins-low, várják az ebédlőben.Chattie megtapogatta izzadt, zsíros arcát, kócos haját, megnézte a körmeit, és közölte:- Nem!- Akkor ők jönnek ide.- Kicsodák?- A megyei elnök és a felesége. Mindenáron meg akarják ismerni.- Szó sem lehet róla! - hördült fel a két nő, s Merlene így folytatta: - Mosson kezet, nyálazzameg a szemöldökét, túrjon bele a hajába, Chattie, de ne engedje, hogy lássák ezt a

felfordulást! Nem élném túl. És vegye le a kötényt.A lány engedelmeskedett, de Steve-re gyilkos pillantásokat lövellt.



- Ez zsarolás!- Ha meghallja, mit akarnak mondani, majd más színben látja a dolgot. Csak állásajánlatot nefogadjon el, nem szeretném, ha cserbenhagyna.- Hát, hölgyem - kezdte az elnök, egy nagydarab, pocakos öregúr, akinek, mikor közelebbrőlis meglátta Chattie-t, elakadt a szava. - Nos - folytatta aztán -, meg kell mondanom,

szerencsés az az ember, akinek egyszer a kezét fogja nyújtani. Szeretném, ha megismerkednea fiammal. Ugye, Beryl? - fordult a nejéhez.Beryl lelkesen bólogatott. Jack Barlow, Ray Cook és John Jackson egyetértőén köszöntésreemelte a poharát, mire Harriet Barlow arcára szokatlanul méla kifejezés ült ki, és Sasha Kellyúgy látszott, meghal az unalomtól, de a többi hölgy szívből csatlakozott az ünnepléshez, ésragaszkodtak hozzá, hogy Chattie kis időre leüljön közéjük.Két órával később, mikor azok, akik kocsival jöttek, elindultak haza, és azok, akik maradtak,lefeküdtek, Steve az ebédlőasztalra borulva találta a házvezetőnőjét. Láthatóan reggelihezterített, de legyűrte a fáradtság, és a karjára hajtott fejjel mély álomba zuhant.Steve nézte egy pillanatig, majd a nevén szólította.Semmi válasz.

- Mégsem hagyhatom itt éjszakára - dörmögött maga elé, azzal óvatosan a karjába emelte.A lány nem ébredt fel, míg bevitte a szobájába, ahol Rich szerencsére megértette a helyzetet,és csendben maradt. Ám amikor le akarta tenni az ágyra, Chattie felnyögött, befészkeltemagát a karjába, és a nyaka köré fonta a karját.- Chattie?Megrebbent a lány szempillája, de nem volt igazán ébren. Elégedett sóhajjal a férfi válláhozszorította az arcát.Steve szája megfeszült, ahogy végignézett a formás, karcsú alakon, mely teljesen elernyedvefeküdt a karjában. A haja citromillatot árasztott, a ruhája pecsétes volt, és a cipője lemaradtvalahol útközben. Ám a viharos est nyomainak dacára, vagy tán épp azok miatt - hiszenlenyűgöző akaraterőről tanúskodtak -, elbájoló volt. Selymes bőrű, nőies, hamvas... és Stevelelki szemei előtt hirtelen megjelent az elnök fiának, Ryannek a képe. Elfintorodott.Ryan Winters testes, jóképű legény volt, aki sokra tartotta magát. Nagy szoknyavadászhírében állt, és annyira volt tapintatos, mint egy őrmester. Steve egyszerűen nem tudtaelképzelni Chattie Winslow-t a karjaiban.Ámbár máséban sem, tűnődött komoran, egyedül a sajátjában, ami igen nagy gondot jelentettszámára. Nem csupán a lány Markhoz fűződő viszonya miatt, hanem azért is, mert nem hittemagáról, hogy még egyszer áldozatul eshet efféle érzelmeknek.Hogy az ördögbe habarodhatott bele egy olyan lányba, aki ugyanolyan szemrehányásokkalilleti, mint a volt felesége?Chattie megmoccant, és álomittasan megszólalt:

- De jó ez egy fárasztó nap után! - Aztán kinyitotta a szemét. Pár másodpercig üvegesen bámult a férfira, aztán gyors egymásutánban döbbenet, rémület és szégyen futott át az arcán. -Elnézést! - dadogott elvörösödve, és megpróbált felülni. -Nem... Nem is tudom, mit gondolhatrólam! Nem tudtam, hogy maga az... - Nehézkesen felállt, helyre rángatta a blúzát, lesimítottaa nadrágját. - Sajnálom, kimerültem, és...- Azt hitte, Mark vagyok? - kérdezte a férfi epésen.- Nem tudom, mit hittem...- Vagy nem is számít, ki ölelgeti?- Hogy mondhat ilyet? Tudja, néha kedvelem magát, Steve Kinane, de időnként egyszerűenelviselhetetlen!- Akkor maradjunk Marknál! - vonta meg a vállát a férfi.

Chattie hirtelen ráébredt, mit is hitt. Öntudatlanul mindvégig érezte, hogy Steve tartja akarjában, és öntudatlanul biztonságban érezte magát vele, mintha hozzá tartozna.



- Szerintem - megdörzsölte az arcát, hogy leplezze zavarát - írjuk a hosszú, különösen fárasztónap számlájára.Steve váratlanul elmosolyodott.- Legközelebb mindjárt veszélyességi pótlékot fog kérni. - Én csak próbálommegmagyarázni.. . ó, semmi értelme! - Elfordult. - Jobb lesz, ha lefekszem - mondta rekedten.

- Úgy látszik, törvényszerű, hogy félreértjük egymást.Hosszú másodpercek teltek el csendben, és végül Chattie megfordult. Ahogyöszszekapcsolódott a tekintetük, ráébredt, hogy valami hatalmas, elemi, veszélyes és mégisnagyszerű erő örvénylik közöttük, mintha egy fizikai és érzelmi vihar lenne kitörőben, akár akarják, akár nem, akár értik, akár nem. S ő határozottan nem értette.Mert ebben a pillanatban elképzelhetetlennek tűnt, hogy biztonságban érezze magát SteveKinane mellett. Mert a felfoghatatlan és mégis lehengerlő vonzerő, mely ott vibrál közöttük,még képes és a karjába taszítja, miközben azt sem tudja, hogy szereti vagy gyűlöli, csak aztérzi, hogy nem tud neki ellenállni... Soha férfi nem kavarta fel ennyire. Soha ilyen borzasztó

bizonytalanságot nem érzett.Végül Steve felállt.

- Mindkettőnkre ráfér az alvás. Ne higgye, hogy nem értékelem a mai erőfeszítését. Még Síimis büszke lenne magára, ami pedig nagy szó. Erről jut eszembe, a műtét sikeresen lezajlott.Chattie torkán alig jött ki hang. -Ezjó hír.- Igen. Jó éjt!Chattie hosszan bámult a férfi mögött bezáruló ajtóra. Talán kezd megőrülni? Ez az érzelmihullámvasút - rokonszenv, tisztelet, bizalom, majd gyűlölet szédítő váltakozása - egyszerűenelviselhetetlen. Megrázkódott, és kábán bement a fürdőszobába.Már a vörös ágytakaró alatt feküdt, mikor eszébe jutott, hogy talán sosem fog tudnimegszabadulni Steve Kinane-től, mert nemcsak a férfi, de az egész birtok kezd a szívéheznőni.

7. FEJEZETMásnap reggelre helyreállt az áramszolgáltatás, és Chattie épp az omletthez valókatkavargatta, mikor valaki bejött a hátsó ajtón. Merlene-t későbbre várta, így csak Steve lehetettaz, s a gondolattól kiesett a kezéből a tál.Merlene - merthogy mégiscsak ő jött meg - alaposan szemügyre vette a gombaszeletekkel ésapróra vágott hagymával pettyezett sárga tócsát, majd a zavart, sápadt nőre nézett.- Jól van, kislány?- Ideges vagyok. Nem tudom, miért, de úgy érzem, valami borzalmas fog történni, az énhibámból.- Badarság!

- Ne is törődjék velem! Majd elmúlik... - Chattie erőtlenül legyintett. - ideadná afelmosórongyot?- Mi múlik el? - Megérkezett Steve. Ő is szemrevételezte a tócsát, aztán Chattie-t, végülfelvont szemöldökkel Merlene-re nézett.- Chattie úgy véli, itt a világvége, s ő tehet róla - magyarázta a nő. A férfi elfojtotta amosolyát.- Adja át, kérem, az üdvözletemet Miss Winslownak, és mondja meg neki, szerettem volnaszólni, hogy ne fáradjon reggeli készítésével, mert Mount Heléna összes lakójának grillsütéstszerveztem a munkásszállásnál.- Remek ötlet, főnök! Attól tartok, a mentőangyalunk kissé lestrapálta magát az elmúltnapokban.

- Mondtam neki, hogy ne... mindegy, ami történt, megtörtént. Mit válaszol a hölgy?



Chattie felelt, igaz, csak gondolatban, de a szavak úgy visszhangoztak a fejében, hogy biztosra vette, mindenki hallja: Az állapotomnak semmi köze a fáradtsághoz! Zavart ésnyugtalan vagyok, igaz, de azért, mert nem értem, mi zajlik Steve Kinane elvált ember ésCharlotte Winslow hajadon között!- Megkukult - állapította meg Merlene. - De az ő nevében is mondhatom, hogy örülünk a

könnyebbségnek. Vigye most ki a kertbe, hadd nézegessen virágokat, míg itt rendet csinálok!Jót fog tenni neki. Chattie végre megtalálta a hangját:- Köszönöm, de arra azért nincs szükség. Csak tréfáltam...Mielőtt Steve válaszolhatott volna, megcsörrent a telefon. Merlene felvette, majdátnyújtotta a férfinak.- Jack az. Van egy kis gond.Steve meghallgatta a munkavezetőjét.- Öt perc múlva ott vagyok - közölte vele, majd letette a telefont. - Kérem, gondoskodjon róla,hogy a díszes társaság lemenjen a szálláshoz - mondta Merlene-nek, majd Chattie-hez fordult:- Maga pedig velem jön.-. Miért? Mi történt? Mire kellek?

- Kell, és kész! Gyerünk!A lány már tiltakozni készült, ám a szeme sarkából észrevette, hogy Merlene bőszen integet,mint aki azt akarja tudtára adni, hogy ne ellenkezzék a főnökkel.- Még mindig nem értem! - Chattie már a terepjáróban ült. - Csak nem Brett-teltörtént valami?- Nem, Brett tudtommal jól van. - Steve beindította a motort. - A kedvenc lovamszorult be az állásba.- Beszorult? Hogyhogy?- Túl közel feküdt a falhoz, vagy ráfordult, és most nincs elég helye, hogy lábraálljon.- Miért nem fordul vissza?- A lovak nem gondolkoznak mindig ilyen ésszerűen. Néha annyira megijednek hogy nem isgondolkoznak. Néha nagy igyekezetükben komoly sérülést okoznak maguknak.- Ugye nem képzeli, hogy ebben segíteni tudok magának?! Semmit sem tudok a lovakról!- Nem képzelem. Csak arra gondoltam, hogy élvezne egy kis változatosságot Nem nézhetemtétlenül, hogy a házvezetőnők gyöngye a világvégétől retteg.Hát így vagyunk, gondolta Chattie, és a kezében tartott piros almát nézte, melyet kifelé jövetmarkolt fel. Úgy teszünk, mintha mi sem történt volna. Fonák helyzet szó mi szó! Persze ő isugyanezt a stratégiát követte a viharos éjszakán elcsattant csók után.- Megjegyzés?A lány megrázta a fejét.

- De köszönöm, hogy megmentett a reggelikészítéstől.- Miért, eddig mi másról beszéltünk?- Fogalmam sincs...- Ajaj, már megint zsákutcába jutottunk!- Már megint? - Ilyenek a meghitt perpatvaraink. - Megálltak az istálló előtt. - No lássuk, mi ahelyzet!Chattie nem mozdult, de láthatóan arcába szökött a vér a dühtől.- Értem én - kommentálta a látványt Steve. - Most azt gondolja, FÉRFIAK, csupanagybetűvel, de én is így vagyok ezzel: NŐK!- Tudja, mit gondolok? Hogy maga egy kiállhatatlan nagyokos, aki agyonszekálja azembertársait! - Chattie kiszállt, és bevágta maga mögött a kocsi ajtaját.

A férfi összerezzent, ám abban a pillanatban éles nyerítés vonta magára a figyelmét.



Az istállóban rémisztő jelenet tárult a szemük elé, legalábbis Chattie annak látta. Stevekedvenc hóka kancája az állás hátsó falánál feküdt beékelődve, gesztenyeszín szőrét tajték festette sötétre, és rémületében meg-megremegett.- Ha a közelébe megyünk, kapálózik, és félek, megsérti magát - magyarázta Jack Barlow. -Mint most is. - A ló vadul rugdalni kezdett, de hasztalan, nem tudta megvetni a lábát.

- Hozzatok hevedereket! - adta ki az utasítást Steve, aztán belépett az állásba, és odatérdelt aló feje mellé.- Daisy, gyöngyöm, hogy sikerült ilyen csávába kerülnöd? - becézgette csitítóan, ésgyöngéden megsimogatta az állat orrát.Chattie csodálkozva látta, hogy a ló szinte azonnal lehiggad, már-már emberi sóhajjalelernyed. Steve tovább dörzsölgette a nyakát, miközben másik kezével az embereketirányította. Mikor minden a helyén volt, Jack és az egyik lovász egyesült erővel megemelték az állatot, aki vad kalimpálás közepette lábra állt. Aztán, talán túláradó örömében, hogymegszabadult szorult helyzetéből, nagyot rúgott hátrafelé. Jack káromkodva félreugrott, Steve

pedig ügyesen kötőféket dobott a ló fejére.- Ej, Miss Daisy - mosolygott -, micsoda viselkedés ez?

Daisy nyeherészett, és az orrát a férfi hónaljába fúrta. Steve pár percig babusgatta, aztánátadta a kötőféket Bilinek, az egyik lovásznak, és gondosan végigtapogatta a lovat.- Azt hiszem, nem esett baja, de sétáltassa meg egy kicsit!Bili párszor végigvezette Daisyt az istálló folyosóján, hogy Steve és Jack megfigyelhessék amozgását.- Szerintem jól van -jelentette ki végül Jack, aztán mindenki nevetésben tört ki, mert Daisyelmentében megpróbálta kivenni Chattie kezéből az almát.A lány nem ijedt meg, sőt lelkesen tudakolta, hogy odaadhatja-e a gyümölcsöt a lónak.- Harapjon le belőle egy-egy darabot, és a tenyerén nyújtsa oda őket!Daisy bársonyos orra mókásan csiklandozta Chattie tenyerét, aki, miután elfogyott az alma,megpaskolta a kanca nyakát, és mosolyogva nézett Steve-re.- Csodálatos állat! Nem is értem, miért nem tanultam meg lovagolni. - Nos hát, nagyok,rúgnak és harapnak is néha... - A férfi figyelmesen nézte a lányt, aztán a lovászhoz fordult.- Jól van, Bili, kiviheti a legelőre.- Meséljen még a kedvencéről! - mondta Chattie, amikor visszamentek a kocsihoz.- Miss Daisy néven versenyez, hároméves, és már félmillió dollárt nyert.- Hűha! Csak nem maga idomítja?- Nem, de itt született, és ide hozzák pihenni a versenyek után.- Szóval születésétől fogva ismeri. Akkor már értem, miért bízik meg magábanennyire. -- Megvan a módja, hogyan nevelje az ember ezeket a bohó, szeleburdi, négylábú

kislányokat. Engedni kell őket játszani, meg kell nyerni a bizalmukat, de aztán tudtukra kelladni, ki az úr a háznál.- Csak a lányokat? - Chattie elmosolyodott, mert Miss Daisy a legelőn eget verő szökdécseléstcsapott, és csak azután kocogott oda az etetőkosárhoz, melyet Bili a kerítésre akasztott.- A fiúk kevesebb babusgatást igényelnek, és több szigort.- Na jó, akkor már értem a nemi megkülönböztetést. Még a végén téves benyomásom alakultvolna ki magáról.- Nincs már elég?- Csak tréfáltam - komolyodott el a lány.A férfi összefont karokkal nekidőlt a terepjáró oldalának, Chattie pedig minden józanmegfontolással ellentétben ismét az érzelmi hullámvasúton találta magát.

Reggel ideges volt Steve Kinane miatt, az imént lenyűgözte, ahogy a lóval bánt de nem sokkalelőtte olyan dühös volt rá, hogy az autó ajtaját csapkodta. Hogy mos hol tartott, azt már nem



is tudta. Tisztelet és csodálat kavargott benne, élvezte a fér fi társaságát, aki ugyanolyankönnyedén gerjesztett éktelen haragot, mint veszedelmes vágyat benne...- Chattie... - Ez is a veszedelmes pillanatok egyike, futott át a lány fején, ahogy a sötétszempár végigmérte. - Mihez kezd, ha visszatér Brisbane-be?- Megyek tanítani, természetesen.

- Élvezni fogja?Chattie beárnyékolta a szemét, és körülnézett. Mint ragadozó madár karma a zsi mányba, úgyvágott bele ismét a felismerés, hogy napról napra jobban rajong Mo Helénáért. Megszerette avégtelen teret, minden reggel felszabadultan üdvözöli festői színeket, a kalandokat ígérő tájat.Örömét lelte a munkájában, a kihívásoki s bár nem vágyott házvezetőnőként keresni akenyerét, be kellett vallania magának hogy sokkal elégedettebb jelen helyzetével, mintkorábbi életével.Most hagyd abba! - figyelmeztette magát, s a képzelet madara visszatért az elérhetetlenmagasságokból. Minek ábrándozni? Ha Bridget híre elér Mount Helénára, nem lesz itt továbbmaradása.- Chattie?

- Dolgozó lány vagyok.- Itt marad a szünidő végéig? Ha jól számolom, az még két hét.- Én... - Chattie elpirult a kutató tekintet tüzében. - Nem.- Miért?- Nos... - A lány széttárta a kezét, és igyekezett valami épkézláb magyarázattal előállni. -Most már nincs akkora kutyaszorítóban. Amellett Síim biztosan tovább lesz távol, mint kéthét, úgyhogy úgyis kellene helyettest keresnie.- És Mark?- Mi van Markkal?- Nem miatta jött ide? Vagy már el is felejtette az öcsémet? A lány lehunyta a szemét.-Nem.- Nem tud hazudni. Múlt éjjel...- Kérem, ne!- Talán azért nem akar maradni, mert összezavarom? Vigasztalódjék, én ugyanígy érzek, tehátkvittek vagyunk.- Steve... én...- Nem, Chattie, elég volt ebből! - vágott közbe a férfi nyersen, és magához ölelte. - Nemtudom, milyen ördögi játékot űzöl, de nem is érdekel. Amióta megláttalak, vágyom rád, és teis énrám, valld csak be! - A nő szája fölé hajolt.- Megígérted, hogy nem teszel ilyet!- A vendégség sikeresen lezajlott, és magad mondtad, hogy már nem vagyok akkora

kutyaszorítóban.- De bárki megláthat!- Hadd lásson! Egész éjjel azon törtem a fejem, milyen lenne veled szeretkezni, mit élveznél alegjobban. Azonkívül te voltál az, aki elaludt az asztalnál, aztán nem akart elengedni.Chattie torkát zavar és tehetetlenség szorongatta. Könnyekkel küzdött.- Sajnálom - motyogta. - Nem tudom, mit mondhatnék még.- Ne mondj semmit! Hacsak azt nem, mit élveznél legjobban. - Válaszra Steve már nemhagyott időt. Lecsókolta a könnycseppet, mely lecsordult a lány arcán, aztán mohón birtokbavette a száját.Mikor végül elengedte, Chattie úgy érezte, olyan közel került a beteljesüléshez, amennyirecsak lehet tényleges szeretkezés nélkül. Az ajka sajgott, de a teste feléledt, ereiben

mámorosan zubogott a vér, megrészegítette a férfi érintése. Mintha új élet küszöbén állna, s



mégis ott lenne, ahová tartozik - Steve karjában. - Most is színes melltartó van rajtad? - Aférfi ujjai a pulóver alá csúsztak. - Mert amit a múltkor láttam, az igazán különleges volt.- Magam varrom a fehérneműmet - motyogott a lány, és megborzongott, mert Steve ujjai akeblére simultak.- Van valami, amit nem tudsz?

- Elviselni a mennydörgést.- Most már itt maradsz? Meglátom, hátha sikerül megszerveznem, hogy ne legyen vihar akövetkező két hétben. - Ujjai rendületlenül becézték a lány keblét, aki nem tehetett mást,felnyögött a gyönyörűségtől. - Chattie?Hirtelen sietős léptek csikordultak a kavicsos járdán. Steve elhúzta a kezét, gondosaneligazította a pulóvert, de nem engedte el a lányt, csak a fejét fordította a Rangé Rover orrafölött az érkező felé.Jack Barlow torpant meg pár. lépésre tőlük.- Elnézést... nem akartam... vagyis...- Hagyd csak, Jack! Valami baj van?Jack megvakarta a fejét, mint aki csak most fogja föl, mit is látott, aztán elkomorult.

- Mondhatni. Lezuhant egy helikopter a birtokon. Egy ismeretlen gép, meghibásodott amotorja. A pilóta megsérült...Steve szitkozódva elengedte Chattie-t. -Súlyos?- Összetörte a lábát, amennyire értettem. Sürgősen szervezni kellene egy mentőexpedíciót.- Fele királyságom egy kis nyugalomért - sóhajtott Steve, és a lányhoz fordult. -Megkérhetlek rá, hogy búcsúztasd el a vendégeket?- Természetesen. Tudok még valamiben segíteni?- Nem, köszönöm. Csak ne tegyél semmi olyat, amit én nem tennék', Chattie nagyot nyelt.-Megígérem.A baleset híre sebesen feloszlatta a társaságot. Joan Jackson és Lucy Cook szívélyes öleléssel

búcsúzott Chattie-től, Sasha Kelly csupán lagymatag viszlátot mormolt. Harriet pedig,meglepő módon, azt ajánlotta, igyanak meg egy csésze kávét, miután mindenki elment. Mivelaz asszony már előző este is roppant barátságosan segédkezett, Chattie szívesen igentmondott.- El kell ismernem - mondta Harriet, miközben megtöltött két bögrét -, tegnap este lenyűgözőteljesítményt nyújtott.- Köszönöm! A segítséget úgyszintén.- Tulajdonképp Steve-nek épp ilyen nőre lenne szüksége - sandított rá az asszony a csésze

pereme fölött. - Hogy érti?... Ó, látom, Jack nem vesztegette az idejét!- Valóban nem - hagyta helyben Harriet fesztelenül. - Mindazonáltal valamit tudnia kell.Steve nagyon megváltózott, mióta elhagyta a felesége, Nadine. Rideg lett, és meglehetősen

bizalmatlan a házasságot illetően.- Harriet, miért mondja ezt el nekem?- Két okból. Egyrészt hogy értse az olykor furcsa, rosszmájú viselkedését. Másrészt mertSteve nagyon jó volt hozzám, és nem szeretném azt látni, hogy újból csalódik. - Az asszonykék szemében őszinte aggodalom tükröződött.- Alig ismerjük még egymást. Ki tudja, mit hoz a jövő?- Jack szerint annak alapján, amit látott reggel, bármi megtörténhet. Amellett Steveegyébként sem túl nagy érdeklődése Sasha Kelly iránt látványosan lelohadt. Roppant elutasítóvolt vele, amikor tegnap este Sasha megpróbált... hogy is mondjam... bizalmaskodni.- Tényleg?- Bizony! És magának is tetszik itt, ne is tagadja! Tökéletesen beilleszkedett. Bámulatos!

Nadine erre sosem volt képes.- Akkor miért házasodtak össze? - bukott ki Chattie-ből akaratlanul is a kérdés.



- Látnia kellett volna! Gyönyörű nő volt. Illettek is egymáshoz, csak Nadine nem bírta ezt azelszigetelt életformát. Habár igazából, azt hiszem, az ment az idegeire, hogy Steve fontolórasem vette, hogy másra bízza a birtok vezetését, és beköltözzön a városba. Hiába, imádja a

birtokot!Chattie kiitta a kávéját, és felállt. Egymást kergették a fejében a gondolatok. Mi lesz két hét

múlva, ha úgy dönt, hogy marad? Kizárt, hogy ellen tudnának állni a kísértésnek... Tűnődvenézett ki a mezőkre. Vajon lenne jövőjük Steve Kinane-nel? Vagy csak futó kalandot keres aférfi? Nem lenne meglepő, ha tényleg annyira bizalmatlanná vált a házassággal szemben,ahogy Harriet mondja... Ő viszont Bridgetet semmiképpen sem hagyhatja ki a számításból.

Nagy sóhajjal megfordult.- Van valami elképzelése arról, hol lehet Mark?- Nincs. Miért? - csodálkozott Harriet.- Csak kíváncsi voltam. Ismeri esetleg a menyasszonyát?- Nem, egyikünk sem találkozott vele. Amennyire tudom, afféle diákszerelem volt.- Vagyis... nem hiszi, hogy visszament hozzá?- Fogalmam sincs - tárta szét a kezét Harriet. - Miért?

- Mindegy... Tulajdonképpen Mark miatt jöttem ide.- Felejtse el Markot! - legyintett az asszony. - Gyerek még! Azt hittem, Steve elég nagy

benyomást tett magára - puhatolózott kitartóan Harriet.- Jól hitte! - ismerte el Chattie kesernyés mosollyal. Ebben a pillanatban Merlene lépett ki averandára. - Van egy Bridget nevű húga, Chattie?- Igen.- Vonalban van.- Ó! Bocsásson meg, Harriet...- Semmi gond, úgyis indulni akartam.- Itt vagyok, Bridget. Jól vagy? - emelte fel Chattie a konyhai telefont. Aztán csak hallgatta ahúgát leesett állal. - Hogy micsoda?Két perccel később letette a kagylót, és a kezébe temette az arcát.- Minden rendben? - tudakolta Merlene.- Nem. Vagyis... a húgom idejön. Egy ismerőse, aki Longreach felé repül, elhozza.- És ez akkora tragédia?- El sem tudja képzelni, mekkora! Délután érkezik, a pilóta állítólag ismeri Mount Helénát.Mark barátja, aki légi futárként dolgozik.- Ó, akkor Andrew Watson az! Gyakran hoz sürgős küldeményeket. De még mindig nemértem, mi itt a baj. Minél nagyobb a társaság, annál vidámabb!Chattie behunyta a szemét.- Csak azt remélem, van elég papírzacskó a gépen!

8. FEJEZETEnnek természetesen így kellett történnie, gondolta Chattie lemondóan.A sikeres mentőexpedícióról hazaérő Steve kocsija abban a pillanatban állt meg a ház előtt,amikor Andrew Watson apró gépének kerekei a Mount Helena-i kifutópálya füvéhez értek.Chattie a pálya szélén állt, mert már rádión értesítették.Steve összevont szemöldökkel nézte a Watson Futárszolgálat feliratú masinát, majd odasétálta lányhoz.- Nem várok küldeményt. Lemaradtam valamiről?- Igen - sóhajtott Chattie. - De meg tudom magyarázni. Steve még jobban elkomorult.

- Valóban?



Chattie-nek eszébe jutott a reggeli ölelkezésük, és arra gondolt, jól be kell vésse azemlékezetébe azt az élményt, mert halálbiztos, hogy még egyszer nem kerülnek olyan közelegymáshoz.- A húgom.- A... - Steve elhallgatott, mert a repülő megállt, kinyílt az ajtaja, leereszkedett a lépcső, és

kiszállt belőle Andrew Watson, egy huszonéves fiatalember, majd megfordult és lesegítetteBridgetet, aki szörnyű állapotban volt. Sápadt, kócos, a helyzethez cseppet sem illő kusza,áttetsző öltözéke ronggyá volt gyűrve, és alig állt a lábán. -Ez a húgod?- Chattie válasz helyett a testvéréhez sietett.- Nem kellett volna erre az útra vállalkoznod, Bridget! Jól vagy?- Kicsit rosszul volt - mondta Andrew. - Vagyis nagyon rosszul volt - helyesbített, bánatos

pillantást vetve Steve-re. - De hát ebben a helyzetben nem meglepő. A feleségem ugyanígyvolt ezzel.- Tud róla? - csodálkozott Chattie.- Elmondtam neki - húzta ki magát Bridget -, hogy értse, miért olyan fontos megtalálnomMarkot. Egyébként sem érdekel, ki tud róla! Szeretem Markot, gyereket várok tőle, és kész! -

Könnyek peregtek végig az arcán.Steve Kinane megdermedt. - Ez mindent megmagyaráz.Chattie nagyot nyelt. Hozzávetőleg egy óra telhetett el. A húga egy kis uzsonna után lepihenta szobájában. Kimerültségét látva nem követelt tőle bővebb magyarázatot, mint amelyetBridget készségesen hajtogatott: megelégelte, hogy ölbe tett kézzel várjon, s különben semszégyelli, hogy gyermeket vár, vagy hogy szereti Mark Kinane-t.Steve kifürkészhetetlen arccal, de udvariasan üdvözölte Bridgetet Mount Helénán, és aztajánlotta, pihenjen kissé, mielőtt bármit megbeszélnének, majd kocsiba ült, és elhajtott.Andrew rövidesen távozott, így a nővérek magukra maradtak, s mivel Merlene is visszament aszállásra, nem kellett senki előtt magyarázkodni Bridget állapota miatt.Aztán Steve hazajött, Chattie pedig összeszedte a bátorságát, és megkereste.A férfi a társalgóban töltött épp italt magának. A lányt hűvös pillantással fogadta, de elővettea fehérbort, és kiöntött neki egy pohárral, miközben a fenti megjegyzést tette.Chattie leült, mert remegett a lába.- El sem tudod képzelni, hányszor voltam azon a ponton, hogy elmondom, de te... Stevehelyet foglalt vele szemben, s fagyosan nézte.- Azt akarod mondani, hogy az egész az én hibám?- Nem. Vagyis annyira nyilvánvalóvá tetted, hogy mi a véleményed az olyan lányokról, akik meg akarják fogni férjül az öcsédet, hogy... Nézd, kezdhetnék tiszta lappal?-Parancsolj!Chattie letette a poharát, összefonta a kezét, és a következő tíz percben elmondott neki

mindent. Attól kezdve, hogy kora gyerekkoruk óta mindig ő istápolja a húgát, Bridget ésMark románcán keresztül egészen odáig, hogy tekintettel a testvére állapotára és természetére,magára vállalta, hogy megkeresi a születendő gyermek apját.- Értem. - Steve faarccal forgatta a poharát. - És mire számítasz, hogyan fogadja majd Mark ahírt?- Fogalmam sincs. De akárhogy is, a gyerek joggal várhat el támogatást, de legalább azt, hogytudja, ki az apja.- Biztosak lehetünk benne, hogy Mark az apa? Chattie szeme dühösen felvillant.- Nekem nincs felőle kétségem.- Az nem segít, ha dühbe gurulsz, Chattie.- Akkor ne mondj ilyeneket! - A lány felállt, és nyugtalanul járkálni kezdett.

- Jogunk van, vagy ha úgy tetszik, Marknak joga van megbizonyosodni az apaságról.Egyébként sosem próbáltál egy kis bölcsességet tölteni a húgod fejébe?



- Gondolhatod, hogy minden tőlem telhetőt megtettem. De ha egyszer jobban megismered, ráfogsz jönni, hogy nem a józan gondolkodás az erős oldala. Ettől függetlenül melegszívű,hűséges, szeretetre méltó ember.- Ami Markot szemmel láthatóan nem tartotta vissza attól, hogy faképnél hagyja -jegyeztemeg a férfi gúnyosan.

- Ezért Bridget téged okol. - Chattie az ajkába harapott. - Nézd, én nem tudom, mi azigazság...- Nem tudod?! - förmedt rá a férfi.- Vannak kétségeim. Mindenesetre Mark elbeszélése alapján Bridget meg van róla győződve,hogy az öcséd kisebbségi érzésben szenved, össze van zavarodva, és azért szakított vele, mertte hazarendelted.- Milyen kényelmes!- Mármint Marknak?- Igen. Ülj már le, Chattie, megfájdul a nyakam, ha még sokáig nézem, hogy így mászkálsz!A lány nagy kísértést érzett, hogy elküldje a pokolba, de aztán inkább teljesítette az óhaját.- Hát jó! - Steve kiürítette a poharát. - Ha már én vagyok a rosszfiú a darabban, hadd meséljek

el valamit! Anyám szeretett volna még gyereket, miután én megszülettem, de csak tíz évvelkésőbb, mikor már szinte feladta a reményt, számtalan vetélés és két korán meghalt csecsemőután jött a világra Mark. Majomszeretettel csüngött rajta, még a széltől is óvta, és borzasztó

boldog volt, mert úgy tűnt, Márk örökölte a művészi hajlamait. Apám ellenezte, hogyelkényeztesse a gyereket, s így Mark igen ellentmondásos légkörben nőtt fel. Alighanemebben rejlik nyughatatlanságának a kulcsa. Mindazonáltal sosem próbáltam gulyást faragniMarkból. Az tény, hogy minden lelkifurdalás nélkül hazahívom, ha szükségem van asegítségére, és szerintem neki sem árt meg, ha emlékeztetik rá, honnan kapja a zsebpénzét, devégtelenül boldog leszek, ha egyszer végre kitalálja, mihez akar kezdeni az életével.Chattie zavartan nézett maga elé.- Lehet, hogy ugyanabban a csónakban evezünk a testvéreinket illetően -jegyezte meg Steve. -És bármit képzelsz is rólam, igenis fontos a számomra Mark boldogsága. - Kihívóan a nőszemébe nézett. - Csak azt nem tudom megérteni, hogyan voltál képes ennyi ideig becsapniengem? - Sötét szemében őszinte harag látszott.- A húgomra kellett gondolnom elsősorban - mondta Chattie csendesen. - Nem tudhattam,milyen hatalmad van Mark felett, vagy mire lennél képes, hogy megvédd ettől a helyzettől.- Szerinted alkalmas a házasságra és a gyerekvállalásra?- Nem tudom. Kedves fiú, de őszintén szólva szerintem ugyanolyan meggondolatlan éséretlen, mint Bridget.- Szerinted viszonozta a húgod mélységesnek tartott érzéseit?- Úgy látszott, bár... - Folytasd!

- Rossz formájában ismerted meg Bridgetet. Elfogultság nélkül mondom, egyébkéntgyönyörű!- Ezt mondani sem kell. Mivel foglalkozik? Egyáltalán foglalkozik valamivel? Chattielenyelte a dühét.- Modellnek készül.- Gondolhattam volna. Szóval a gyakorlatias génekből neki nem jutott?- Még csak tizenkilenc éves. Nézd, ami történt, megtörtént. Nem lenne jobb, ha azon törnénk a fejünket, hogyan hozzuk ki a legjobbat a helyzetből? Hidd el, én ugyanolyan ártatlanvagyok az ügyben, mint te.- Mit vársz tőlem? Hogy cipeljem oda Markot az oltárhoz?- Nem! Ha cipelni kell, semmi esetre sem! De egy kis segítséget, támogatást a gyerekének.

- Bankók formájában? Chattie arcából kifutott a vér.- Nem hiszem el, hogy ezt mondod!



- Nem? Érdekes, annyi minden mást elhiszel rólam! Láthatóan valamiféle szörnyetegnek tartasz, akiben nem lehet megbízni, akivel nem lehet őszintén beszélni. Nem is csoda, hogyannyit viaskodsz magaddal a vonzalmunk miatt.- Bridget az egyetlen hozzátartozóm - mentegetőzött Chattie. - Megértem, hogy megrázott ahír, én is így voltam vele. De be kell látnod, hogy ha Mark nem akar kapcsolatot, akkor a

gyereknevelés terhe Bridget vállán lesz.- Ha nem élnek együtt, a támogatás csakis anyagi jellegű lehet -jelentette ki a férfi, deváratlanul elhallgatott, és úgy nézett a nőre, mint egy ragadozó a zsákmányra.- Mi az? - suttogott Chattie.- Van más megoldás is - mondta végül Steve. - Feleségül jöhetnél hozzám, Chattie Winslow!A nővel megfordult a szoba.- Mi ebben olyan döbbenetes? Alig tudjuk megzabolázni a vágyunkat. -Én...- Jól bírod az itteni életet, merem állítani, élvezed. Sőt vannak pillanatok, amikor olyan arccal

járkálsz a házban, mintha te lennél az úrnője.- Nem igaz! - tiltakozott a lány elszörnyedve.- Hidd el - Steve fanyarul mosolygott -, igaz! De nemcsak a ház, hanem szerintem az egész

birtok igencsak kedvedre való.- Nos... nem tagadom, de ez még nem ok rá, hogy... feleségül menjek hozzád.- Mondok más indokot - vetette ellen csúfondárosan a férfi. - Ezúton biztosíthatnád a húgod

jövőjét, melyet olyannyira a szíveden viselsz.Chattie tátott szájjal bámult rá. - Ugye abban egyetértünk - a férfi összehúzott szemmelfigyelte -, hogy nem megoldás egymáshoz kényszeríteni a testvéreinket, ha nem akarják mindketten?-Igen, de...- Ha hozzám jössz, Bridget meg a gyerek családtaggá válik, Mount Heléna az ő otthonuk islesz.- Mindenképp Mark gyereke, kénytelen lesz elismerni.- Igen, viszont ha nem kötik össze az életüket, Brídgetnek nem sok haszna lesz belőle. Hacsak te nem élsz itt.- De milyen kínos lesz Brídgetnek itt lenni, miközben Mark esetleg mással él.- Ezen a kérdésen túl kell lépniük adott esetben, bár meg kell valljam, nem hiszem, hogyMark itt telepedne le. És ellentétben a rólam alkotott rossz véleményeddel - kihívó pillantástvetett a nőre -, sosem hagynám, hogy egy Kinane szükséget szenvedjen.- Ezt... ezt még át kell gondolnom.- Mit kell ezen átgondolni? Azt hittem, a mai reggel után nem maradtak kétségeink.- Reggel - Chattie nehezen formálta a szavakat - a következő két hétről tárgyaltunk.- A húgodnak köszönd, hogy fölpörögtek az események!

- Steve - a lány hirtelen megborzongott -, hogyan vagy képes megkérni a kezem, miközbendühös vagy rám?- Az el fog múlni. Sőt - mosolyodott el a férfi gunyorosan - azt is megmondhatnám, mimulasztaná el nagyon... gyorsan és kellemesen. Viszont ha az ajánlatom üzleti oldalát nézzük,el kell ismerned, hogy mindenki számára előnyös. Nekem, neked, Bridgetnek. Nemgondolod?Chattie szürke szeme mindent elmondott. Döbbenet és egyre növekvő harag tükröződött

benne, meg valami, aminek Steve hirtelenjében nem tudott volna nevet adni. Fájdalom talán?De még ez sem tudta eltéríteni a tervtől, mely egyre határozottabb formát öltött a fejében,mióta rájött, mennyire rászedték.- Ritkán adódik ilyen kiváló alkalom, hogy valaki összekösse a kellemest a hasznossal.

Ez bevált. A vihar, amelyre számított, kitört.Chattie ökölbe szorított kézzel ugrott fel, s már nyitotta a száját, ám Steve megelőzte:



- Hadd találjam ki! Ha én lennék az utolsó ember a földön, akkor se jönnél hozzám. Inkábbközösködnél egy csörgőkígyóval, mint velem.A nő szeme szikrákat hányt, és hallgatott. Láthatóan Steve kitalálta a gondolatait.- Nem érzed, hogy becsapod magad? - mondta a férfi halkan, már-már fenyegetően, miközbenodalépett hozzá.

Chattie nagy levegőt vett. - Nem!- Szerintem viszont azt teszed. - Megfogta a karját. - Reggel még élvezted, amikor átöleltelek.Ugyan mi változott meg?- Te! - felelt a lány epésen.- A lényeget tekintve nem. Például - magához vonta - az egész mentőexpedíció alatt ez járt azeszemben. - Ghattie szeme elkerekedett, mert Steve keze a pólója alá csúszott. - Tudom -folytatta a férfi fanyarul -, engem is meglepett, hogy miközben a szerencsétlenül járthelikopter utasait keressük, azt szinezgetem magamban, milyen lenne apránként levetkőztetnitéged, és megtudni, milyen melltartót viselsz. No és te min gondolkoztál ezalatt?A lány lehunyta a szemét. Rajtad. A feleségeden. Azon, milyen jövőnk lehet... míg Bridgetmegjelenésével értelmét nem vesztette az egész.

- Chattie?A lány nem tudott megszólalni. Steve ujjai nyomán működésbe lépett az ismert varázslat.Kinyitotta a szemét. A férfi félig lehunyt pillákkal nézett rá. Látszott, ugyanúgy kívánja, a dühtalán még fokozza is a vágyát. Chattie-t pedig megbűvölte az átható tekintet. Elképzelte,ahogy a férfi lefejti róla a ruhát, szinte érezte a gyönyörűséget - olyannyira, hogy keblemegfeszült, teste átforrósodott, és sóvárgó, ugyanakkor csalódott nyögéssel hajtotta a fejétSteve vállára.Miként lehetséges ez? Hogyan táplálhatnak ilyen eszeveszett testi vágyat egymás iránt, mikor még annyira sem értenek egyet, mint eddig?Aztán a férfi szája az ajkára tapadt, és ő megfeledkezett mindenről.Egy meglepett hördülés térítette őket vissza a valóságba. Bridget állt az ajtóban, majd bejött,és lehuppant az egyik karosszékbe.- Hát, ha ez az, aminek látszik, akkor ennél jobb hírt hetek óta nem kaptam. Steve nemengedte el Chattie-t, miközben a húgához fordult:- Vagyis nem bánja, ha megkérem a nővére kezét?- Megkéri? - Bridget gyönyörű kék szeme, melyet sűrű, sötét pillák kereteztek, elkerekedett. -Ó egek, dehogy bánom! Már azt hittem, a válogatós nővérkém sosem fogja megtalálni a

párját. És még ő mondta nekem, hogy elkapkodom a dolgokat...! No mindegy. Természetesennem bánom, ha ő is ezt akarja.Steve a karjában tartott nőre nézett:- S ön mit szól ehhez, idősebb Miss Winslow?

Chattie-t egy látogató felbukkanása mentette meg attól, hogy választ kelljen adnia.- Van itthon valaki? - hallatszott a bejárati ajtó felől. Steve karja lehanyatlott.- A társalgóban vagyunk, Ryan - szólt megadóan.Csizma koppant, aztán erőteljes, zokniba bújtatott lábak léptei, s végül megjelent egy jólmegtermett fiatalember. - Szevasz, cimbora! Jöttem megnézni a mennyei házvezetőnődet...hogy a mennydörgős mennykő! - álmélkodott, mikor megpillantotta Chattie-t. - Steve, tealattomos csibész! Azt hittem, az öreg túloz, de életében először fején találta a szöget.- íme Ryan Winters, Chattie - jegyezte meg Steve fanyalgó arckifejezéssel. -Tegnap estetalálkoztál a szüleivel.Ryan kezet nyújtott.- Nagyon nagy örömömre szolgál, hogy megismerhetem, kisasszony! - Aztán észrevette

Bridgetet. Ez már nem az a szerencsétlen, zilált teremtés volt, aki lemászott a repülőről.Farmert és testhezálló ciklámenlila pulóvert viselt, a haját rendbe szedte, és smink nélkül is



jól érvényesültek bájos vonásai. Egyszóval Chattie cseppet sem lepődött meg, mikor a megyeielnök fiának elakadt a szava, akárcsak a papájának előző este. - Ördög és pokol, Steve! Aztnem mondták, hogy egész háremre való házvezetőnőd van!- Nincs is. A kisasszony Chattie húga, Bridget. De miben lehetek szolgálatodra, Ryan?Bizonyára nem csak azért jöttél el idáig, hogy megcsodáld a házvezetőnőmet.

- Ez is nagyban hozzájárult, de tény, hogy jövetelem elsődleges célja a permetezöberendezés,melyet kölcsönígértél apának.- Használtál már efféle masinát?- Nem. Épp ez a kirándulás lényege. Ha elég hasznosnak és praktikusnak találjuk, mi is

befektetünk egybe. Ráérsz megmutatni?- Természetesen ráér. - Chattie végre szóhoz jutott. - A vacsorát leghamarabb egy óra múlvatálaljuk. Leghamarabb! Bridget, gyere, segíteni! Örülök, hogy megismertem, Ryan. - AzzalSteve gunyoros tekintetét figyelemre se méltatva kisietett a szobából.- Nem muszáj ám segítened, csak beszélni szerettem volna veled. Kérsz teát?- Igen, köszönöm. Szívesen segítek. Voltaképp mi ez az egész? Chattie feltette a 'teavizet,aztán odaadott egy tál zöldborsót a húgának.

- Tessék, ezt az asztalnál ülve is megpucolhatod. Mindjárt jövök. - Megrakta a tűzhelyet,elkészítette a teát, aztán előhordta a hűtőhelyiségből a vacsora alapanyagait: egy nagy darab

bárányhúst, egy edény mélyhűtött levest meg lisztet, vajat és cukrot az almás pitéhez.

Bridget figyelmesen nézte, aztán tűnődő arccal, mintha hirtelen új fényben látná a nővérét,nekilátott kifejteni a borsót.Miközben megspékelte fokhagymával és megszórta rozmaringgal a húst, Chattie idegeilassanként lecsillapodtak, és végre - órák óta először - képesnek érezte rá magát, hogy józanulgondolkozzék. Betette a húst a sütőbe, a levest a tűzre, és elővette a gyúródeszkát meg anyújtófát.- Szóval nem olyan szörnyű alak? Mármint Mark bátyja - szólalt meg Bridget. . -Hm... nem.- Komolyan beleszerettél?Chattie kimérte a lisztet egy tálba, és nekilátott belemorzsolni a vajat.

- A jelek szerint alaposan egymásba gabalyodtunk - felelt tétován. - De az egész olyanváratlan...



- Csak nem vesztetted el a fejed? - mosolygott a húga.- Bagoly mondja verébnek, hogy nagy fejű? Erre célzól? Igazad van, Bridget! Chattie

bánatosan bólintott, aztán komolyan a húga szemébe nézett. - Nézd, itt mindenki azt hiszi,hogy Mark Broome-ba ment, a volt menyasszonyához.- De csak mert nem tudják, mi a helyzet! - vágta rá Bridget elszántan.

- Édesem - sóhajtott a nővére -, hálátlan feladat, hogy épp nekem kell ezt mondanom, deszerintem nem zárhatjuk ki a lehetőségét, hogy Mark nem fogadja kellő lelkesedéssel azörömhírt. El kell gondolkoznunk rajta, hogy ez esetben mihez kezdesz.- Hogy érted ezt? - Bridget szeme könnybe lábadt.- Úgy értem, hogy nem kényszerithetjük Markot házasságra. Mindazonáltal Steve úgynyilatkozott, hogy el fogják ismerni a gyereket, és számíthatsz a támogatásukra.- De én nem akarom ezt egyedül végigcsinálni!- Én mindig melletted leszek!- Nem fogok tudni dolgozni, te viszont nem hagyhatod ott a munkádat... miféle támogatástnyújtanának?- Anyagit.

- Milyen ridegen hangzik! - Bridget megborzongott.- Jobb, mint a semmi.Bridget leborult az asztalra, és zokogni kezdett. Chattie kezet mosott, és átölelte a húga vállát.- Ne sírj, kérlek! - mondta csendesen, aztán egy hosszú percig üveges tekintettel bámult magaelé. - Van más megoldás is - ismételte meg Steve délutáni szavait.-Micsoda? 'Chattie odahúzott egy széket és leült.- Egyedül miattad habozom elfogadni Steve házassági ajánlatát.- Miért?- Remek megoldás lenne sok szempontból. Steve biztosított felőle, hogy itt te meg a baba isotthonra lelnétek, akármit tesz is Mark. Együtt lehetnénk. Viszont bármennyire tetszik isnekem ez a hely...- Gyanítottam! - vágott a szavába Bridget. - Amikor legutóbb beszéltünk telefonon, hallottama hangodon, hogy rettenetesen élvezed az ittlétet. Többek közt ezért is akartam idejönni.- Igaz. Nos... a dolog hátulütője viszont az, hogy te hogyan éreznéd itt magad. Nagyonelszigetelt. - Chattie! Mióta rájöttem, hogy gyereket várok, úgy érzem magam, mintha...Szibériában lennék. Ennél elszigeteltebb semmi nem lehet.- A másik az - folytatta a nővére rendíthetetlenül -, hogy ha Mark nem akar öszszeházasodniveled - felemelte a kezét -, tudom, nem is akarsz gondolni erre a lehetőségre, de mégis:muszáj! Szóval akkor hogyan éreznéd itt magad?Bridget a hasára tette a kezét, és legalább egy percig nem szólt semmit, csak a szemén

látszott, hogy ellentmondásos érzelmekkel viaskodik. Aztán mély lélegzetet vett.- Bár borzasztóan fájna, ha kiderülne, hogy Marknak nem kellünk, a tudat, hogy a gyerekének van rendes otthona, és a jövője is némiképp biztosítva van, hatalmas terhet venne le avállamról. Nem kétlem, hogy nehéz lenne, de a baba kedvéért elviselném.

9. FEJEZETA vacsorát végül még meg is kellett szaporítani, mert épp mikor Steve visszatért a

permetezőberendezés bemutatásából, megjelent a Cook házaspár, akik csak ügy beugrottak, sa házigazda egyből meghívta őket, hogy maradjanak vacsorára. Chattie hallott már a vidékiAusztrália legendás vendégszeretetéről - mely azonban, ki tudja, miért, ez esetben nem terjedtki Ryan Wintersre -, így nem lepődött meg.

Sőt megkönnyebbülést érzett. Szamárság, korholta magát. Csak halogatjuk az elkerülhetetlent.



Mindazonáltal legalább kevésbé feszült hangulatban telt az este. Bridget lelkes beszélgetőpartnert talált Lucy Cookban, akiről kiderült, hogy rajong a divatért, Steve pedigigen jó benyomást keltett, ahogy a kedélyesen zajló étkezés alatt mókás történeteket mesélt azállatorvossal együtt a tehenekről, akik mindenféle buta helyzetekbe képesek kerülni. Bridgetláthatóan felengedett a kellemes és cseppet sem falusias hangulatban. Talán a végén még

megszereti Mount Helénát, morfondírozott a nővére, és rájön, hogy nem is olyan isten hátamögötti hely.Ám mint minden jó dolog, az est is véget ért. Bridget segített rendet csinálni, de már nagyokatásított, ezért Chattie aludni küldte. A sajátja melletti vendégszobában szállásolta el.Ő még kivitte sétálni Richet a kertbe. Ekkor bukkant fel Steve. Rich lassan barátkozott megSteve Kinane-nel, ám most már odáig jutott, hogy odament hozzá, és a farkát csóválta, mikor a férfi megsimogatta a buksiját. Vajon ez valamiféle kedvező előjel?Hűs, tiszta idő volt, csillagok ragyogtak a bársonyfekete égbolton, a hold sápadt, ezüst fénytöntött a tájra, s egy hatalmas eukaliptuszfa fűszeres illattal töltötte meg az üde levegőt.- Micsoda éjszaka! - mondta a férfi.- Gyönyörű! - helyeselt Chattie, de összébb vonta magán a pulóvert.

- És micsoda napunk volt, ha már itt tartunk! Gyakran vannak ilyen megérzéseid? Mármintamit reggel a konyhában jósoltál...- Nem, szerencsére nem.- Tudunk most beszélni?Chattie ránézett. A férfi az eukaliptusznak vetette a hátát, zsebre vágta a kezét, éselgondolkodva szemlélte őt. A vacsora alatt teljesen fesztelenül viselkedett, csupánnéhányszor érezte magán a titokzatos, sötét tekintetet.- Steve... mikor akartad szóba hozni az első feleségedet?- Ami azt illeti, most. Bár nem volt felőle kétségem, hogy már tudomást szereztél róla.Hallottam a múltkor, hogy Merlene pletykáit.- Hát ezért volt rossz hangulatod!- Többek közt. -De...- Chattie, untig elég, ha a történet egy változatát ismered: az enyémet. De ha már itt tartunk, kimindenki tartotta kötelességének, hogy felvilágosítson?Chattie kimentette Merlene-t, mesélt Joan Jacksonról, és bölcsen hallgatott Harriet-ről.- Nadine nyilván nem volt alkalmas erre a fajta életre - tette hozzá.- Ahogy mondod.- Azon tűnődöm - folytatta a lány lassan -, akarva-akaratlanul mennyire vagy még most is ahatása alatt.- Amennyiben? - vonta fel a szemöldökét Steve.- Hát például ilyesmire utal az, hogy érdekházasságra akarsz rávenni zsarolással.

- Nagyon jól tudod, hogy nem csupán erről van szó! A lány megborzongott.- Szerelmes sem vagyok már belé - folytatta a férfi. - Évekkel ezelőtt túljutottam az ügyön. Nadine is férjhez ment újból. De az igaz, hogy megfogadtam, ha még egyszer megházasodom,sokkal gyakorlatiasabb szempontok alapján döntök. Azt hittem, neked, aki magad is roppantgyakorlatias személy vagy, ez tetszeni fog. - Kihívó pillantást vetett a lányra.Miként mondja meg az ember egy férfinak, hogy arra vágyik, szeressen belé vadul,szenvedélyesen? Nem jutott eszébe megoldás, így inkább hallgatott.- Amellett - folytatta kis idő múlva Steve - belefáradtam az agglegényéletbe. Szeretnék sajátcsaládot, hogy ne Bretten kelljen kiélnem az apai ösztöneimet. Szeretnék valakit, akivelterveket kovácsolhatok, akivel jól érzem magam, aki jól érzi magát itt, aki megment attól,hogy szikkadt, vén marhapásztorrá váljak Szeretném, ha te lennél az.

Chattie szíve megdobbant. Steve csendes szavain érződött, hogy egytől egyig komolyangondolja őket. Furcsamód meghatódott.



- És akkor még arról nem is beszéltem, milyen hatással vagyunk egymásra fizikailag. - A férfikiegyenesedett, de nem lépett közelebb. - Hát olyan elképesztő az ajánlatom?Egyáltalán nem lenne elképesztő, gondolta Chattie, ha nem gyanítanám közben, hogyváltozatlanul dühös vagy rám, hogy sosem fogsz megbízni bennem, és sosem hallom aszádból azt a szót: szeretlek... Ám ha ennyire fontos neki hallani ezt a szót, látta be hirtelen,

nem azt jelenti e hogy beleszeretett Steve Kinane-be? -Steve... Legnagyobb meglepetésére aférfi a szavába vágott:- Aludj rá egyet! - Ezúttal tényleg közelebb lépett, két kezébe fogta a lány arcát és alighallhatóan hozzátette: - Szerintem csodálatos feleség válna belőled, Chatti Winslow. - Aztánegy hosszú, kutató pillantás után elengedte, és elsétált.Reggelinél találkoztak.- Jó reggelt! Hogy van Bridget?- Hagytam, hadd aludja ki magát.Chattie karamellszín kordnadrágot viselt, meg ráncolt rózsaszínű inget, melynél a nyakátzsinórral húzta össze. Szokatlan módon a haját szigorú, sima kontyba fog ta, és karikás szemearról árulkodott, hogy nem aludt jól.

Steve megvárta, míg ő is asztalhoz ül.- Tehát?- Igen. Köszönettel elfogadom az ajánlatot - felelt Chattie, miközben a vajért nyúlt.Egy pillanatra összekapcsolódott a tekintetük, s a lány hirtelen úgy érezte, mégiscsak helyesvolt a megérzés, mely a kimerítő éjszaka során jutott eszébe valamikor: hogy ez az egészlánykérés csak egy próba... melyen elbukik, ha igent mond...A férfi szólásra nyitotta a száját, de meggondolta magát.- Várj! - ugrott fel, és kisietett a konyhából.Rövidesen egy régi, bőrbevonatú dobozzal tért vissza. Felpattintotta a tetejét, és letette a lánytányérja mellé.Chattie elkerekedett szemmel nézte a kétségkívül nem új, de bájos eljegyzési gyűrűt. A nagy,ovális rubin körül apró gyémántok csillogtak virágsziromszerűen.- Anyámé volt.- És az első feleséged...?- Akkor anyám még élt. - Kézen fogta és felállította a nőt. - Lehet, hogy a körülmények nemtúl romantikusak - ismerte el, miközben ujjára húzta a gyűrűt -, ám anyám nagyon kedveltvolna téged.Olyan váratlan volt ez az egész. Chattie szürke szemében döbbenet tükröződött, ahogyújsütetű vőlegényére nézett.Hogyan képes áthidalni a szakadékot? A szakadékot, mely ott tátong közöttük, mert eltitkoltaelőle az igazságot, s mely ehhez a zsarolás formájában előadott leánykéréshez vezetett? De

még jobb kérdés, hogy miért viselkedik most így? Elpárolgott az előző napi mindent áthatógúny, vagy csak hamis biztonságérzetet akar kelteni?- Ilyenkor meg szokás csókolni a menyasszonyt - mondta Steve halkan, és ujjával könnyedénvégigsimított a nő szája szélén. - Kapok rá engedélyt?Chattie nagyot nyelt. - Tetszik a gyűrű?- Nagyon szép. Köszönöm.- Szívesen. - Magához ölelte. - Jó illatod van.- Biztos a sampon... Nem tettem fel parfümöt.- Vagy belőled árad. De a samponról jut eszembe: mit műveltél szegény hajaddal?- Úgy döntöttem, gyakorlatias külsőt öltök - nézett kihívóan a szemébe Chattie. Steve csak mosolygott, láthatóan értette, mire megy ki a játék, de nem vette fel a

kesztyűt. Addig matatott a hajtűkkel, míg a szőke, loknis hajzuhatag leomlott.



- No, így már szeretem! - dünnyögött. - Rakoncátlan és gyönyörű, mint te magad. Olyannyira,hogy nem is tudok tovább ellenállni. - Azzal átkarolta, és megcsókolta.Chattie tiltakozni akart, ám ez irányú terve dugába dőlt, ahogy a férfi keze vándorútra indult atestén: rásimult a keblére, körbejárta a csípőjét, aztán végigsiklott a karja selymes bőrén.Elveszett. Mámoros érzések kerítették hatalmukba, teste titkos zugai keltek életre, és zihálva

kapkodott levegő után, amint egész lénye szomjas virágként fordult Steve Kinane, az egyetlenszóba jöhető kertész felé...A férfi megoldotta a blúz nyakát összetartó zsinórt, s egy ibolyakék, fehér és zöld virágokkalékesített melltartó bukkant napvilágra.- Hm, egyre jobb - suttogott, s a lány nyaka fölé hajolt.Chattie majd elolvadt, s kéjesen felnyögött. Steve még lejjebb húzta az ing vállát, magáhozszorította a lány csípőjét, s szó szerint lángba borította a bőrét, ahogy ajkával a kebléhezközeledett.Ha továbbmennek ezen az úton, akkor nem lesz többé megállás, súgta Chattie-nek a józanesze, és bármily nehezére esett is, erőt vett magán.- Ez nem a legjobb ötlet - lehelte.

- Nem? - Steve szemében csibészes láng villant, ahogy felemelte a fejét.- Bizonyos testrészeim elég önfejűek, de ha még bátorítod is őket...- Jól hangzik!- Lehet, de nem alkalmas sem az idő, sem a hely.- Hat hálószoba van a házban.- Komolyan gondoltam. - Chattie torkán alig jött ki hang. - Szerintem várnunk kellene, mígösszeházasodunk.A férfi megdermedt egy pillanatra.- Akkor minél hamarabb essünk túl rajta! Ebben a pillanatban felberregett Merlene motorja.- Azt hiszem - húzta el a száját Steve -, hálásnak kellene lennünk neki, mert egyébkéntnehezen tartanánk be a szabályt, melyet az imént hoztál.Chattie a ruházatát igyekezett rendbe szedni, és lecsillapítani a testét emésztő kéjes tüzet,aztán rájött, hogy a férfi választ vár, valamiféle megerősítést, hogy nem hátrál ki amegállapodásukból.- Igen.Steve szeme felvillant, ahogy kézen fogta és a hátsó ajtó felé fordult vele, melyen keresztül

belépett Merlene.- Jó reggelt, főnök, jó reggelt, Chattie! Csak elugrottam a tejért. Hát, tudják, jó érzés, hogyvégre magunk vagyunk, legalábbis... többé-kevésbé... - Elhallgatott, ahogy feldolgozta azelébe táruló látványt, aztán csak annyit kérdezett: - Jól sejtem?- Attól függ. Összeházasodunk. -Tudtam!

- Honnét? - álmélkodott Chattie.- Úgy értem, a főnök mindig betartja a szabályokat. Hát, ennél jobb menyecskét én semtudtam volna találni magának.- Köszönöm.- Nincs mit. Mikor és hol?- Természetesen itt... de az a helyzet, Merlene, hogy ezt még nem beszéltük meg- No hát, ha igaz, amiket hallok, akkor jobb lesz, ha mihamarabb túlesnek rajta Chattieelvörösödött, Steve a szemét forgatta.- A bozóttűz nem terjed úgy, mint a pletykák!- Akkor ne csókolgassa nyílt színen! - vágott vissza Merlene, azzal megragadta Chattie kezét,és megrázta. - Szép munka, kislány! Síim is büszke lenne magára, pedig az ő tetszését nehéz

elnyerni!



Steve-nek rövidesen el kellett mennie, de megígérte, hogy ebédre visszajön, délután pediglesz idejük terveket kovácsolni.- Még egy kérdés - fordult vissza az ajtóból. - Bridget mit tud mindebből?- Sejtelme sincs róla, hogy... - Chattie elhallgatott. Hogy őérte teszem, akarta mondani, deaztán elbizonytalanodott. Valóban pusztán ennyiről lenne szó?

- Chattie?A lány felemelte a tekintetét.- Nem tudja, hogy mi váltotta ki a döntést.- Vagyis nem tudja, hogy feláldozod magad a kedvéért - mondta a férfi csöndesen.- Nem ezt mondtam.- Nem, de valami bánt, érzem. Hányszor kell megöleljelek és megcsókoljalak hogy elhidd...- Hallgass, Steve! Világossá tetted az álláspontodat, és én elfogadtam. Egyszerüen elszédít asebesség, amellyel az események peregnek. Végtére is - tanácstalanul széttárta a kezét - aligegy hete ismerjük egymást.- Érdekes, hogy ezt mondod! Nadine-nal kilenc hónapnyi ismeretség után házasodtunk össze.- És ezek után sem... ? - Nem. Túl kevés közös vonásunk volt. Ezen gondolkozhatsz, míg

visszajövök -dörmögött Steve, és már elindult, de ismét visszafordult. - Meg ezen. - Azzalmagához ölelte, és addig csókolta, míg Chattie levegő után kapott, aztán végérvényesentávozott.- Tehát megteszed?Bridget az ágyban ült, ölében a tálcával, melyen a nővére behozta a reggelit. Azonnalészrevette a gyűrűt Chattie kezén.- Igen. - A nő leült egy karosszékbe a kávésbögrével, melyet magának hozott. -Bár néha attóltartok, elveszítem a józan eszem - vallotta be őszintén.- Én is így voltam Markkal kapcsolatban - bólogatott Bridget bánatosan, s már-már úgylátszott, könnyekben tör ki, de erőt vett magán. - Hát nem furcsa - elmélkedett, miközbennekilátott a lágy tojásnak -, hogy a két ember, akiket a legjobban szeretek, ilyen különbözővéleménnyel van Steve Kinane-röl?Valóban annyira különbözőek azok a vélemények? Chattie egyáltalán nem volt ebben biztos.Hangosan azonban azt mondta:- Steve is beszélt az öccsével kapcsolatos gondokról. - S továbbadta, amit hallott.- Meggyőzően hangzik - ismerte el Bridget, és a kávéjáért nyúlt. - Tudod, mivel szeretneMark valójában foglalkozni?- Valami művészi tevékenységgel? Bridget megrázta a fejét.- A jelek szerint nagyon jól ért a lovakhoz. Családi vonás lehet. Folytasd!- Versenylovakat szeretne idomítani.- No és mi az akadálya?

- Azt hiszem, csak a közelmúltban jött rá, hogy a művészi hajlamai, melyeket az anyjátólörökölt, nem elegendőek egy hivatáshoz. Annak alapján viszont, amit elmondtál, úgy sejtem,olyasmit érezhet, hogy hűtlen lenne az anyja emlékéhez, ha más pályát választana.-Elképzelhető...- Ez megmagyarázná, miért olyan zavarodott.- Valóban.- Most azonban ennyi elég Markról! - Bridget kinyújtózott. - Nem szabad mindig csak velefoglalkoznom.Chattie felállt.- Tusolj le, öltözz fel, aztán körbevezetlek a házban.Lehetséges, hogy Bridget kezd felnőni? - tűnődött, miközben kiment a szobából. Méghozzá

elég gyorsan... Steve nem tudott hazajönni ebédre. Bili, a lovászfiú hozta az üzenetet,valamint azt, hogy Chattie jelenjék meg a munkások szállásánál kettő órakor.



- Minek? - kérdezte a nő.- Fogalmam sincs - vonta meg a vállát a legény. - Én csak a futár vagyok. De a főnök aztmondta, vegyen farmert meg csizmát, ha van olyan a ruhatárában.- Kirándulni megyünk?- Nem tudom.

Kettőkor Harriet várta a lányokat a szállás mellett.- Chattie húga vagy, igaz? - rázta meg Bridget kezét. - Én Mark meg Steve unokatestvérevagyok, azaz a kisbabád másod-unokatestvére, vagy efféle. Chattie elfojtott egy szisszenést.Maga sem tudta, hogy bosszankodjék vagy örüljön, amiért a pletyka ilyen sebesen terjed. ÁmHarriet lefegyverzö mosollyal fordult felé:- Biztos arra is van valami elnevezés, hogy mi milyen rokonsági viszonyba kerülünk. Fogadd

jókívánságaimat! De ne feledd, amit mondtam! - tette hozzá halkan. -No jó! Steve-nek terveivannak veled, nekem pedig Bridgettel.Mielőtt Chattie bármit mondhatott volna, megjelent Steve az épület sarkánál, két felnyergeltlóval.Fél órával később Chattie az egyik ló hátán ült, akit Steve vezetett kantárszáron, szintén

nyeregből. Bridget és Harriet kuncogva végignézte a bevezető oktatást, aztán az asszony beterelte a lányt a terepjárójába.- Nem is tudom... - kezdett aggodalmaskodni Chattie.- Nem lesz semmi gond. Harriet megesküdött, hogy előveszi a vasárnapi modorát. Csak megisznak egy kávét, és beszélgetnek. Harriet majdnem olyan súlyos eset, mint Lucy Cook,ha divatra terelődik a szó. Egyébként is úgy vélem, minél hamarabb megismerkednek, annál

jobb lesz Bridgetnek. - Steve karba fonta a kezét. -Nem azt mondtad valamikor, történetesentegnap, hogy szeretnél megtanulni lovagolni?-Igen, de...- Helyes! A tiéd! - A két ló közül a gesztenyebarnára mutatott. Chattie egy mukkot sem tudottszólni meglepetésében.- Négyéves kanca, eddig terelésnél használtuk, de igen jámbor és kezes, és már korábbanelhatároztam, hogy hátaslovat faragok belőle. No, kipróbálod?Kétségkívül az egyik legjobb módszer levenni a lábáról valakit, állapította meg Chattie, hakap egy saját lovat meg egy lovaglóleckét azon nyomban.Lassan elpárolgott a mérge, melyet Steve önkényes viselkedése kiváltott belőle, sőt be kellettlátnia, hogy a férfinak igaza van: minél előbb túlesik Bridget az ismerkedés esetleges kínos

pillanatain, annál jobb. És nemcsak a húga, hanem minden érintett számára. Végül pedigminden kétséget elűzött az öröm, melyet az új élmény jelentett.- Ösztönös tehetséged van - állapította meg a férfi, mikor óvatos kocogásba váltottak. - Nefeledd, tartsd úgy a lábfejed a kengyelben, hogy a sarkad lefelé, a lábujjaid fölfelé nézzenek!

- Ez mire jó?- Ha úgy hozza a sors, hogy sebesen kell leszállnod, csak kicsúsztatod a lábad. Tartsunk pihenőt? - Egy gát oldalában zöldellő gumifaliget felé intett.Leszálltak, megitatták az állatokat, majd Steve megmutatta, hogyan kell hosszú pányvárakötni őket, hogy legelészhessenek.- Egyébként mi a neve? - tudakolta Chattie, és megcirógatta a kancája orrát.- Hinnéd, hogy Cathy Freeman?- Elég furcsa név egy lónak!- Igaz, de Bili kereszteli el a birtokon tartott állatokat, és mindegyiknek sportolók nevét adja.Az istállóban ott áll Tiger Woods, Pete Sampras és Venus Williams.Chattie nevetett, és a férfi példáját követve letelepedett a fűbe.

- Legközelebb elhozhatjuk Richet is?



- Hogyne! Láthatóan neki is tetszik az élet a birtokon. Mesélj a szüleidről, Chattie! Csak azért- tette hozzá a lány kérdő pillantása láttán -, hátha a családod magyarázatot adhat rá, hogy úgyhozzászoktál az itteni élethez, mintha... mintha a véredben lenne.A nő szürke szeme felcsillant. - Lehet, hogy nem jársz messze az igazságtól!Apám intéző volt egy birtokon. Rajongott a munkájáért, egyetlen bánata az volt, hogy neki

nem telt saját farmra. Toowoomba mellett éltünk, csak a haláluk után kellett beköltöznünk Brisbane-be, anyám testvéréhez.- Ő még él? Egyéb rokonok?- Tavaly meghalt. Egyéb rokonok nincsenek.- Értem. Hát barátok?- Ó, abból van sok... hová akar kilyukadni, Mr. Kinane? - mosolyodott el a lány.- Arra, hogy hol tartsuk az esküvőt. Chattie elkomorult.- Szédít a sebesség? - tudakolta Steve.A nő elgondolkodva nézte. Jövendőbelije a szokásos farmert meg zubbonyt viselte, és ahogylustán elhessentett pár legyet, Chattie-t lenyűgözte az előkelőség, erő és határozottság, melykörüllengte. Kemény ember, futott át a fején, olyan, akinek nehéz nemet mondani...

Letépett egy fűszálat, és bosszúsan látta, hogy remeg a keze. Ez is Steve Kinane hatása,többek közt. Bevonulhatok a diliházba, dohogott magában, ha ez a kívánom-utálom játék ígymegy tovább! - Én is gondolkoztam már rajta - szólalt meg óvatosan. - Bridget kedvéért jólenne valami visszafogottabb ceremóniát tartani.- Miért?Chattie már a hangjából tudta, hogy vitára készülhet. Nagy levegőt vett.- Ő szeretett volna férjhez menni. Egy nagy lakodalom elkerülhetetlenül arra emlékeztetné,miben nem lehet része.- Dicséretes a testvéred iránti elkötelezettséged, de mindennek megvan a határa. Ne, hallgassmeg! - Steve a lány kezére tette a kezét, mikor az tiltakozni kezdett. -Ez az esküvőmindenképpen óriási érdeklődést fog kelteni a környéken. Már csak a te szempontodból semlenne jó, ha azzal fokoznánk a feltűnést, hogy zártkörű vagy titkos lagzit tartanánk.-De...- Nem azt mondom, hogy hivalkodó legyen - torkolta le ismét a férfi. - De a birtokon tartottszertartásnak ki kell elégítenie a környék elvárásait, azonkívül szeretném, ha neked is ünneplenne, nem csak kötelesség. - Mélyen a lány szemébe nézett. -Meghívhatod az összes

barátodat. Megrendezheted álmaid esküvőjét.Chattie új kancájára szögezte a szemét, és igyekezett józanul gondolkodni. Mi haszna lenne

belőle bárkinek is, ha azt a benyomást keltené, csupán kötelességet teljesít?- Rendben - mondta végül. - De vissza kell mennem Brisbane-be, hogy először lezárjam azeddigi életemet.

- A munkád?- Van két hónapnyi felgyülemlett szabadságom, abból ki fog telni a felmondási idő. Nem ígyszerettem volna, de jobb ötletem nincs.- A brisbane-i utat egyből összeköthetjük a vásárlással. Elugrunk repülővel. -És Bridget?- Velünk tarthat, ha hajlandó felülni a gépre.- Mikor legyen hát? Úgy értem, az esküvő - kérdezte Chattie.- Mondjuk... mához három hétre?- Legyen négy! - mosolyodott el a lány.- Szerinted kibírjuk addig? Chattie elpirult.- Kénytelenek leszünk. Mindig úgy terveztem, hogy magam készítem el az esküvői ruhámat,és ha a környék elvárásait is ki kell elégíteni, akkor szükségem lesz egy hónapra. Ez az utolsó

ajánlatom - állt fel -, de nem fogod megbánni.Steve is feltápászkodott.



- Erre mondják, hogy róka fogta csuka, már bocsánat...Olyan bánatos képet vágott, hogy Chattie kacagásban tört ki. A férfi is vele nevetett, aztánfelültek a lóra, és csendes egyetértésben hazaporoszkáltak. Meglepő módon a lány lényegesen

jobban érezte magát, mint az elmúlt napokban bármikor. Legalább ennyire meglepő módonBridget élvezte a Harriettel eltöltött délutánt.

- Úgy kezelt mint családtagot! - mesélte a nővérének. - Pedig azt hittem, utálni fognak mind.Aztán mesélt a terhességi tapasztalatairól. Állítólag a középső három hónap a legjobb. Harrietabban az időszakban egyáltalán nem émelygett, és remekül nézett ki.- Nagyszerű! Tényleg, rosszul lettél mama?- Nem, épp csak egy kicsit émelyegtem reggeli után.- Remek! Le kell tusolnom. Hámoznál addig egy kis krumplit?- Persze. Mi lesz vacsorára?- Sertéssült.- Készítsek hagymás-paradicsomos rakott krumplit?- De aranyos vagy! Annak nagyon örülnék!Azzal Chattie bezárkózott a szobájába, hogy rendbe szedje magát, és terveket szőjön a

közelgő brisbane-i kirándulásra.Végül mégsem Steve vitte el Brisbane-be.Míg Chattie zuhanyozott, telefonált Joan Jackson. Elmondta, a férje ragaszkodik hozzá, hogyfelkeressen egy szakorvost a migrénje miatt, és másnap reggel elviszi repülővel Brisbane-be,majd ott hagyja pár napra. Voltaképp azért jelentkezett, hogy megkérdezze, van-e valamireszükségük a nagyvárosból.Steve megkérte, hadd hívja vissza később, aztán elment megkeresni először Bridgetet, majdChattie-t. Mikor bekopogott és benyitott a szobájába, a lánynak csak a két karja lógott ki egy

palakék ruhából, mely selymesen hullámzott a teste körül.- Elnézést! - hátrált meg Steve.- Semmi baj! Most már szalonképes vagyok - szólt utána Chattie, bár a visszatérő férfi enyhe

pírt látott az arcán. - Mit tehetek érted?Steve beszámolt Joan Jackson terveiről, s azzal fejezte be:- Arra gondoltam, nem mennél-e szívesebben vele, mint velem?- Miért?- Mert az időjósok szerint eső közeleg, s az egyik csordát feltétlenül szeretném még szárazidőben megnézni. Egyáltalán, jó lenne minél több munkát elvégezni a rossz idő beállta előtt.Chattie elmosolyodott, s már épp azon volt, hogy csipkelődik kicsit, milyen szép is az élet egymarhatenyésztő oldalán, mikor eszébe jutott valami.- No és Bridget?- Pillanatnyilag a világ minden kincséért sem lenne hajlandó felülni egy kisrepülőre.

- Már beszéltél vele?- Igen. Harriettel is, aki boldogan vendégül látja a húgodat, míg te távol vagy.- Hogy a csudába bírtad rá Harrietet, hogy ilyen... készséges legyen? Steve elmosolyodott.- Továbbadtam neki a tőled hallott bölcsességet, hogy ami történt, megtörtént, és jobb lenne,ha azon törnénk a fejünket, hogyan hozzuk ki a legjobbat a helyzetből. Ámbár úgy tűnik,Harriet magától is nagyon megkedvelte a húgodat.- A legtöbb ember így van vele.- Talált - nézett a szemébe a férfi, majd odajött. - Szóval elmégy Joannal? Több hasznát látodaz esküvői előkészületeknél, mint nekem. Három lányt házasított ki.-Hát jó...- Mintha kétségeid lennének.

.- Olyan sebességgel szervezed az életemet, hogy néha elakad a lélegzetem - mosolyodott el alány tétován.



- Sajnálom! De hát egyébként is nem úgy szokás, hogy az esküvő csupa meglepetés avőlegény számára?- De, a hagyomány ezt diktálja, azt hiszem.- Hát akkor miért ne kövessük a hagyományt? Ha már egy bizonyos területen oly régimódiak vagyunk.

Chattie meglepetten nézett föl, ám a férfi sötét tekintetéből azonnal rájött, mire céloz.Megborzongott, és mély lélegzetet vett. A ruha bő szabású volt, de a selymes kelme lágyanrásimult a keblére, és úgy érezte, túl sokat is megmutat Steve Kinane-nek, ettől pedig csak még jobban zavarba jött. Meglódult a képzelete, látta magukat, ahogy szerelmeskedéshezkészülődnek, csókolóznak és önfeledt szenvedéllyel lehántják egymásról a ruhát, birtokbaveszik egymás testét, s elmerülnek a mámor hullámaiban. .. Hirtelen megsejtette, hogymeztelen összefonódásuk nem pusztán önfeledt lesz, de igazi felszabadító élmény...

Nagyot nyelt, és kézfejével megtörölte a homlokát. Vajon a férfi is hasonló sóvárgássalviaskodik?Abból, ahogy Steve a vállára tette a kezét, és magához vonta, gyanította, hogy igen. Ám aférfi csupán csókot lehelt a feje búbjára, és elengedte.

- Attól félek, egyelőre itt húzódik a határ - mondta vidáman, de az állkapcsa árulkodónmegfeszült. - Alighanem igazad van - mosolygott a lány erőtlenül.- Mehetünk vacsorázni?- Igen.Joan Jackson majdnem olyan izgatott volt, mintha ismét egy lánya menne férjhez.Mire másnap beköltöztek egy luxusszálló két egymás melletti lakosztályába, áldását adta azifjú párra, és elmondta, titokban első pillanattól fogva sejtette, hogy Steve-nek épp ilyenlányra van szüksége. Ami pedig a hirtelenséget illeti, megnyugtatta, hogy ő meg John aligismerték egymást pár napja, mikor már tudták, hogy egymásnak vannak rendelve.Ráadásul Joan kifogyhatatlan volt a jó tanácsokból esküvőszervezés terén, s magával hozta anoteszát, melyben ott lapult az összes fontos telefonszám: virágkötők, szabók, nyomdászok,cukrászok, szállítók, fodrászok, akik hajlandóak elmenni vidékre és a többi.Chattie igyekezett visszafogni az áradatot, halkan, de határozottan közölve, hogy maga akarjamegvarrni a ruháját, megsütni az esküvői tortát, nem tart igényt fodrászra meg szállítókra, éstervei szerint nem lesznek koszorúslányok.Joan végül beadta a derekát a ruha, a torta és a fodrász terén - de másban nem.Chattie-ben gyanú ébredt. ,- Steve utasításokat adott?- Ez így túlzás... Csak annyit mondott, ne engedjem, hogy a jövendőbelije túl sok terhetvállaljon magára, és költségeket nem kímélve szervezzünk szép, emlékezetes ünnepséget. Mitlehet ennél többet elvárni egy férfitól?

Chattie bánatosan mosolygott. Mit is, valóban? Esetleg azt, hogy ne akarjon mindenbenhelyette dönteni?- Azonkívül - folytatta Joan - muszáj, hogy Bridget koszorúslány legyen, és tudom, hogyHarriet is boldogan lenne az.Három nappal később csomagok garmadájával repültek vissza.A szakorvosnál tett látogatástól eltekintve Chattie és Joan minden idejét együtt töltötte. Azasszony kiváló társnak bizonyult a vásárlásban. Jó szemmel választott ki szép és minőségiholmikat, és verhetetlen volt, ha alkudozásra került a sor a szállítókkal vagy például anyomdásszal a meghívók elkészülési határidejének ügyében.Segített felszámolni a lányok brisbane-i otthonát is. A holmijukat teherautón útnak indították Mount Heléna felé, a házba új bérlőt kerestek, a kocsijukat rábízták egy autókereskedőre, aki

majd eladja, végül Chattie felkereste a munkahelyét, és bejelentette, hogy felmond, mertférjhez megy.



Egyedül a barátok meglátogatásával maradt adós, Idő sem nagyon jutott rá, azonkívül azaddigi élete romjai és a váratlan esküvő előkészületei közepette gyakran tört rá kétség.Legtöbbször sikerült legyűrnie, de volt, hogy nem, s mikor arra gondolt, hogy találkozniakellene a barátaival, ez utóbbi lelkiállapot vett erőt rajta.Késő délután szállt le a kis repülőgép Mount Helénán.

- Jó munkát végeztünk! - búcsúzott Joan Jackson Chattie-től.- Magának köszönhetően. Majd szólok, ha elkészült a ruha. Hátha John áthozza megnézni.John maga válaszolt".- Afelől nyugodt lehet, Chattie. Mostantóla nagy napig számtalanszor fogjuk megtenni ezt azutat! Viszlát!Merlene fogadta az érkezőt, és elmondta, hogy a mustrán kisebb baleset történt, az egyik gulyás leesett a lóról, eltörte pár bordáját, és Steve vele marad, míg megérkezik a helikopter.- De ő maga jól van, ugye?- Igen. A húga is meg Rich is. Mennyei atyám! - álmélkodott Merlene, miközben bepakolták az összes csomagot a Rangé Rover hátuljába. - Maradt még valami a brisbane-i boltokban?- Három napot töltöttem a vásárlás szerelmesével - nevetett Chattie. - Életemben nem láttam

még Joanhoz foghatót! Azt mondja, azért van ez, mert egy évben csak kétszer szabadul ki aketrecből. Lehet, hogy én is ilyenné válók majd?- Lehet. Én a magam részéről nem lelkesedem különösebben az efféle csecsebecsékért. - Deazért később Merlene is megjelent egy kanna teával Chattie szobájában, és kíváncsianvégignézte a csomagok tartalmát.- Egyébként hol vannak? Mármint Bridget és Rich?- A Barlow-házban. A lányok egészen odavannak egymásért, ami jó is a húga állapotában.Hogy Brett és Rich milyenek, azt maga is tudja. Mi lenne, ha áthívnánk Barlow-ékatvacsorára?- Remek ötlet! De Steve és Jack..?- Addigra vissza kell érniük. Rögvest odacsörgök Harrietnek.Ahogy magára maradt a szobáját eluraló tarka zűrzavarban, Chattie-n ismét erőt vett a kétely.Csak még sokkal erősebben, mint eddig bármikor.Hihetetlen, hogy ez velem történik, gondolta, s hirtelen úgy érezte, megfullad Mintha egyfékevesztett vonaton ülne, mely feltartóztathatatlanul robog a házasság fe lé, egy olyanemberrel, aki kívánja a testét, de nem szereti. Képtelen vagyok végig csinálni...Mit? - feleselt magával.- Haladni ezen a pályán tovább - válaszolt hangosan. - Belemenni egy érdek házasságba,miközben szerelemre vágyom. Elviselni a tudatot, hogy Steve Kinane sötét oldala mindigközöttünk fog állni. Rémülten érezte, hogy könnyek peregnek végig az arcán. Soha életébennem tapasztalt ilyen bizonytalanságot, ilyen félelmet, soha ilyen erővel nem tört föl belőle az

ősi menekülési ösztön.Gondolj Bridgetre! Steve igazán igyekszik megkönnyíteni legalább az ő helyzetét. Gondoljerre, Chattie, tarts ki, muszáj!Steve ugyanakkor érkezett haza, amikor befutott Harriet, Bridget, Brett és Rich. Jack méghazaugrott átöltözni.- Emlékszel még rám? - évődött halkan Steve, mikor végre rá került a sor az üdvözlésben, ésátölelte Chattie-t.- A férfira, aki elküldött Brisbane-be? - A lány iparkodott huncut mosolyt erőltetni az arcára. -Rémlik valami.- Mi baj?- Semmi! Mozgalmas három nap volt.

- Akkor mire föl a népgyűlés?



- Merlene ötlete volt. Azonkívül - Chattie kétségbeesetten igyekezett tréfás hangot megütni -elfelejtettél szólni, milyen törődött lesz az ember az első lovaglólecke után.-Súlyos?- Megőrjít a lábam!- Tudok rá orvosságot. Egy jó masszázs csodát tesz.

Chattie-nek már a gondolattól is arcába szökött a vér. Remegve simult a férfi karjába.- így már jobb! - súgta Steve. - Már kezdtem azt hinni, eltávolodtál tőlem.- És ha így lenne?- Annak nagyon nem örülnék - nézett a szemébe vőlegénye, és a tekintetében valamihihetetlen elszántság parázslott.Mielőtt Chattie válaszolhatott volna, Harriet jókedvűen rájuk szólt:- Elég a turbékolásból! Kiskorúak is vannak itt. Mindenki nevetett, s ők szétrebbentek.A vacsora vidám hangulatban telt, az esküvői előkészületekről társalogtak, csak Bridget lettegyre csöndesebb, és Chattie elkeseredetten tanakodott, hogyan fogja a húga átvészelni azegész felhajtást.Viszonylag hamar asztalt bontottak, Barlow-ék hazamentek, Chattie és Bridget pedig

mosogatott, mikor újabb autó zaja verte fel a csöndet.- Ez meg ki a csuda lehet? - tűnődött Chattie hangosan, miközben hallotta, hogy Steve kimegya verandára.- Ahhoz képest, hogy állítólag félreeső hely, szakadatlan a jövés-menés -jegyezte megBridget, aztán megdermedt, mert odakint felcsendült egy férfihang.Chattie kérdő pillantást vetett rá. - Mark! - lehelte Bridget, és már-már nekilódult a verandafelé, a nővére azonban elkapta a karját, visszatartotta, majd az előtérbe vezette, ahol mindenszót hallhattak.- Ez aztán a meglepetés, Mark! - hallatszott Steve hangja. - Hol az ördögben voltál?- Megfogadtam a tanácsodat, bátyó, és kezembe vettem az életemet. Ámbár attól tartok, nemfogsz lelkesedni a döntésemért. De azért, ugye, meghallgatsz?- Hogyne! - felelt Steve szárazon, egy pillanatnyi csönd után. Nyikorgás hallatszott. A férfiak leültek, aztán Mark szólalt meg:- Van munkám! Rájöttem, hogy versenylovak idomításával akarok foglalkozni. Jelentkeztemegy szakembernél Sydneyben, s ő felvett fél évre segédnek. Lakás is jár az álláshoz. Ismeredaz illetőt: Brian Matthews. Jó nevet szerzett a szakmában, és van mit tanulni tőle. Remélem,hogy fél év múlva megnyithatom a saját versenyistállómat.- Mi kifogásom lehetne ez ellen? - kérdezte Steve. - Szerintem piszok jó idomár lesz belőled,és boldogan küldök neked lovakat.- Köszönöm! Ám nem erre céloztam, hanem az okra, mely ahhoz vezetett, hogy kezdjek valamit az életemmel. Az a helyzet, hogy megházasodom.

Bridget megdermedt.- Most nyilván azt fogod mondani, túl fiatal vagyok - folytatta Mark -, hogy mindketten túlfiatalok vagyunk meg efféle badarságok, de tudom, hogy számomra ő az igazi, úgyhogy ne isfáradj, nem tudsz lebeszélni. Egyszerűen... nem tudok élni nélküle. Családot akarok alapítanivele. Az utóbbi hetek legnehezebb próbatétele az volt, hogy távol kellett lennem tőle. Reggelindulok is hozzá, csak előbb személyesen el akartam mondani mindezt neked.-Ki az illető?- Nem ismered.- Feltételezem, van neve.- Bridget Winslow. A legédesebb lány a világon.Chattie elengedte a húga karját, s az repesve rohant ki a verandára. Ő lassabban követte, de

még időben ért oda, hogy lássa, amint Mark Kinane elhülten felemelkedik, majd boldoganátöleli a karjaiba omló lányt.



- Bridget, édesem! Hogy kerülsz ide?- Senki sem hitt nekem, de én tudtam, hogy szeretsz engem, Mark, és vissza fogsz hozzám

jönni!- Kettős esküvő lesz?Chattie a verandán állt, s a holdfényben ezüstösen ragyogó kertet meg réteket nézte. Mark és

Bridget immár visszavonult, miután pár órán át meghatóan őszinte öröm' ünnepet ültek.Chattie meg is volt hatódva, szívből örült a húga boldogságának Akármilyen éretlenek ésszeleburdiak voltak mindketten, a vak is láthatta, hogy fülig szerelmesek egymásba.Bridget terhességének híre teljesen lenyűgözte a fiatalembert, s alig tudták megállni, hogy nenyílt színen találgassák, melyik romantikus randevún foganhatott a baba.Ám a fejlemények negatív hatást is tettek, méghozzá Chattie-re. A húga boldogsága láttánmég szembeszökőbb volt a kettejük helyzete közti különbség. A kölcsönös szerelem s afizikai vággyal társított üzleti megállapodás közti különbség.Lassan megfordult. Steve a háta mögött állt.- Nem, nem lesz kettős esküvő. Képtelen vagyok rá, Steve.- Miért? - kérdezte a férfi komoran.

- Már nincs okom, hogy hozzád menjek.- Nincs okod? Mindvégig többről volt szó, mint Bridgetről, s ezt te is nagyon jól tudod!- Mégis Bridget helyzete volt az eszköz, amellyel nyomást gyakoroltál rám. Hát ez az eszközmost megszűnt - mondta a lány keserűen -, és mi maradt... ? Gyakorlatilag egy üzletimegállapodás. Milyen jól beilleszkedtem a birtokra, milyen nagy szükség van itt rám, tenekedmilyen nagy szükséged van rám... de arra gondoltál-e valaha, hogy én hogy érzem magam?- Ha a karjaimban tartalak, nem kérdéses, hogy összeillünk-e.- Steve, huszonhárom éves leszek hamarosan, s még szűz vagyok. - Chattie arcán könnyek

peregtek le. - Nem túl gyakori manapság, ám én eldöntöttem, hogy csak egy nagyonkülönleges kapcsolatban és csak a nászéjszakán adom oda magam valakinek. Lehet, hogyBridget kedvéért hajlandó voltam megalkudni, de most már nem. A "gyakorlatias üzletikapcsolat" nem az, amire én gondolok.Steve némán, összevont szemöldökkel figyelte. Mint egy sólyom. Csak amikor a lány elővettegy zsebkendőt, és elfordult, tette a vállára a kezét.- Tehát igazán nem akarsz feleségül jönni hozzám, Chattie?- Nem, Steve. így nem! Lehet, hogy két lábbal állok a földön, de azért még meg tudomkülönböztetni az igazi, testi-lelki vonzalmat férfi és nő között attól, amit te kínálsz nekem.- Rég nem hallottam ilyen jó hírt.Chattie szíve bánatosan megdobbant. Elszállt hát minden remény!- Akkor ezt tisztáztuk - mondta rekedten. - Kis szerencsével visszakaphatom a brisbane-iállásomat, és talán a kocsimat sem adták még el.

- Nem, nem tisztáztuk! - Steve kutatva nézte a lány sápadt, feszült arcát. - Mert az az igazság,hogy amióta megismertelek, azt igyekszem bemagyarázni magamnak, hogy nem vagyok őrülten szerelmes beléd. - Óvatosan megsimogatta a döbbent lány arcát, aztán zsebre tette akezét, mintha félne megérinteni. - Tudod, nemcsak azt fogadtam meg, hogy gyakorlatiasabbszempontok alapján választok feleséget, ha még egyszer megnősülök, hanem azt is, hogy sohatöbbé nem leszek szerelmes. - Ennyire megbántott?- Akkor azt hittem. Ma már tudom, hogy az semmi volt ahhoz a fájdalomhoz képest, amit az

jelentene, ha téged elveszítenélek. Nadine becsapott. A pénzem érdekelte. Majd megveszett,mikor rájött, hogy nem tud elszakítani Mount Helénától. Kalandokba bocsátkozott, hogyféltékennyé tegyen... mindegy. - Megvonta a vállát. -Azt hittem, kővé vált a szívem.- És én is becsaptalak!



- Tegyük hozzá, sokkal jobb céllal. Ha minden szerettedről úgy gondoskodsz, mint ahúgodról, akkor csak csodálni tudlak. Mindazonáltal az első gondolatom az volt, hogy tessék,már megint beleszerettem egy nőbe, aki nem engem akar, hanem valamittőlem.- Jaj, Steve! - Chattie szeme ismét könnybe lábadt. - Nem szabadultam az érzéstől, hogy ezvalamiféle próba.

- Őrültség, ugye? Téboly! Mert feleségül vettelek volna, ha cigány gyerekek potyognak azégből, akkor is. - A férfi egy pillanatra lehunyta a szemét.- Miközben dühös és bizalmatlan lettél volna - dünnyögte Chattie, aztán nagy levegőt vett. -Kérdezhetek valamit?Steve bólintott.- Feleségül veszel? A férfi összerezzent.- Ez azt jelenti, hogy... a kapcsolatunk különleges?- Most már az. - Chattie szemében könnyek helyett immár boldogság ragyogott. Mert én is aztakartam elhitetni magammal, hogy nem szerettem beléd őrülten első látásra.A férfi feszült vonásai végre megenyhültek.- Drágám! - vonta magához a nőt. - Ha tudnád, milyen átkozott érzelmi zűrzavarban éltem az

utóbbi napokban! Gyűlöltem magamat, mert néha kimondottan fájdalmat akartam okoznineked, hogy te is átéld azt, amit én...- Tudom! Én is összezavarodtam. Megbántani nem akartalak, de néha gyűlöltelek,

bármennyire fájt is... - Chattie remegve elhallgatott.- Soha többé! - Steve csókot lehelt a hajára, aztán izzó tekintettel a szemébe nézett: - Biztos,hogy ezt akarod, Chattie?- Biztos. Megteszed?- Hogy feleségül veszlek-e? Csak próbáljon valaki visszatartani! Megtiszteltetést jelent!Három és fél héttel később hat apró, könnyű repülő pihent a Mount Helena-i leszállópályán, akerítés mellett egy regiment terepjáró vesztegelt, miközben odáb a gyepen bármely

pillanatban elkezdődhetett a szertartás.A fehér vászonnal és ezüstös csipketerítővel letakart asztal körül vasárnapi öltözékbengyülekeztek a környékbeliek, sokan tarka kalapot viseltek, és némely öltöny elég enyhenaftalinszagot árasztott.Merlene szoknyát húzott, amit évek óta nem tett. Brett kis szmokingban feszített, felelősségeteljes tudatában, mert ő felügyelt Richre, akinek esküvői ezüstcsengők csilingeltek anyakörvén. Joan Jackson roppant elegáns, ám kissé zilált benyomást keltett. Jack Barlow Biliés a birtok többi dolgozója mellett ácsorgott.Steve Kinane sötét öltönyben állt az asztal előtt, az oldalán vőfélyként az öccse, kiszórakozóttan forgatta vadonatúj jegygyűrűjét, a tiszteletes pedig várakozásteljesen nézett aház bejáratára.

Felcsendült a nászinduló, megjelent a küszöbön a két koszorúslány, és a tömegen elismerőmorajlás futott végig. Tündöklőén néztek ki vállat szabadon hagyó selyemrúhájukban, Harriethalványibolyában, Bridget rózsaszínben, egy-egy kis fehér virágcsokorral a kezükben.Aztán, ahogy elindultak lefelé a lépcsőn, és mögöttük felbukkant Chattie, Síim karján, amorajlás még hangosabb lett.Síimre alig lehetett ráismerni a jól szabott szürke öltönyben, ám az elismerés mégiscsak Chattie-nek szólt, aki egy pillanatra megállt a veranda szélén. Hosszú, egyenes, fehér szaténruhájához kurta uszály tartozott, fedetlen vállára virágmintás fátyolszövetböl készült,

puffos ujjú kabátka simult, melynek állógallérját apró gyöngyök szegélyezték. Gyöngyösdiadémjából habos fátyol omlott alá, mely elfedte a haját és az arcát, rövid szárú fehér kesztyűbe bújtatott kezében fehér rózsacsokrot szorongatott.

Ahogy ott állt, nem az egybegyűlteket vette számba, hanem az eltelt hetek meglepőeseményeit.



Bridget például hallani sem akart kettős esküvőről, mondván, ez a nővére ünnepe.- Mi majd megrendezzük a saját lagzinkat - mondta.éS így is lett. Egy héttel korábban az egész társaság - Jacksonékat és Barlow-ékat is beleértveelrepült Gold Coastba, és a magániskola kápolnájában, ahol a Kinane fiúk tanultak, Mark ésBridget örök hűséget esküdött egymásnak, majd egy tengerparti étteremben hajnalig folyt a

dáridó.Még nagyobb meglepetést okozott Steve, aki azt javasolta, hogy maradjanak továbbra is"régimódiak" az esküvőig.Chattie őszintén hálás volt az ajánlatért, de erős kétségei voltak az önuralmukat tekintve, ésezt szóvá is tette - a férfi ölében ülve. Steve erre hosszú eszmefuttatásba kezdett a hideg tushatékonyságáról, mígnem Chattie-nek a könnye is kicsordult a nevetéstől.- Mulatságosnak találod? - nézett rá a férfi szemrehányóan.- Igen.- Hát én nem! - De persze Steve is elnevette magát, aztán viszont elkomolyodott. -Azt hiszem,nem fog káromra válni egy kis fegyelem, amellett gyanítom, hogy szíved mélyén ígyszeretnéd, ugye? - Biztos nagyon ódivatúnak tartasz, de igen.

- Többek között ezt szeretem benned. Hogy vannak elveid, és tiszteletben tartasz bizonyosértékeket.Mindez alig pár másodperc alatt futott át a fején, míg ott állt a verandán. Aztánmegelevenedett, és Síim karján lement a gyepre. Az ég kéken ragyogott, s egy fél óra múlva,mikor Steve fellebbentette a fátylat, és megcsókolta újdonsült nejét, az egybegyűltek éljenzésben törtek ki, melyhez Rich vidám csaholással csatlakozott.Az ünnepi ebéd után Steve-vel elrepültek Brisbane-be, átszálltak egy Cairnsbe tartómenetrend szerinti járatra, majd kocsival tették meg az utolsó kilométereket észak felé, PalmCove-ba, ahol egy gyönyörű, tengerparti szálloda nászutaslakosztálya várta őket. Chattieelragadtatottan nézett körül a távol-keleti stílusban, faragott és nádból készült bútorokkal meg

batikolt kelmékkel berendezett terrakotta-padlós szobában, ahol a főhelyet egy baldachinoságy foglalta el, és felsóhajtott,- És ez még nem minden! - Steve kézen fogta, és kivezette a lakosztály külön bejáratúkertjébe, ahol úszómedence és pezsgőfürdő kínálgatta magát. - Mondtam már -karolta át -,hogy káprázatos menyasszony voltál?Chattie játékosan összeráncolta az orrát.- Többször is, ami azt illeti. És én mondtam már, hogy lélegzetelállítóan néztél ki abban azöltönyben?- Többször is, ami azt illeti. Viszont azt még nem mondtam, hogy lassacskán belepusztulok avárakozásba. Hiszen már egy hónapja, ha jobban meggondolom...- Maradéktalanul egyetértek. Javasolhatok egy megoldást?

- Csak rajta!- Úszunk egyet, meg kipróbáljuk a pezsgőfürdőt, hogy felfrissüljünk, majd elfogyasztjuk agyönyörű, rózsaszínű koktélt, amelyet odakészítettek üdítőként, aztán.. aztán mindenmegtörténhet.- Hála istennek! Rettegtem, hogy még azt is mondod, menjünk el vacsorázni. Chattielábujjhegyre állt, és két keze közé fogta a férfi arcát.- Ami azt illeti, nem vagyok ellene, hogy megváltoztassuk a sorrendet.- Például így? - Steve csókolni kezdte.Öt perccel később a nő minden ízében kéjesen remegve simult hozzá.- Steve! - rebegte elfúlva.- Gyere! - A férfi a karjába emelte. Csak az ágy mellett tette le újból, és neki látott lassan,

komótosan lefejteni róla a ruhát, nem sajnálva az időt közben egy-egy 1 becéző simogatásrasem.



A világoskék vászonkabátka alól fehér csipkés türkizkék melltartó bukkant elő melytől alélegzete is elállt, a kosztüm szoknyája alól pedig ugyanolyan bugyi, a csipkés harisnyakötö.Elragadtatva fogta át felesége derekát.- Ötvenöt? Igen. Jól sejtetted: nyolcvanöt, ötvenöt, nyolcvanöt.! gyönyörű az egész! Különösen ez - keze a nő csípőjére siklott. - A ringásával őrületbe

kergetett.Mondtad - mosolygott Chattie.- De most már legalább nem vagy dühös érte.

Nem, sőt... Szabad? - Válaszra sem várva, nekilátott kigombolni a férfi ingét. innentől eléggéfelgyorsultak a dolgok, ahogy lefosztották egymásról a maradék ruhadarabokat, és nekiláttak gyönyörködve felfedezni egymás testét.- Tévedtem - jegyezte meg valamikor Steve. - Minden porcikád őrületbe kerget! A selymes

bőröd, a kebled, az illatod! - Aztán ismét felnyalábolta a nőt. Ezúttal az ágyra fektette le,maga is mellé dőlt, és addig becézte, míg Chattie teste kéjesen megfeszült, s felnyögött:- Kérlek!Steve egy csókkal belefojtotta a szót, majd a combját kezdte cirógatni, feljebb, egyre feljebb,

s mikor a nő felforrósodott teste mohón megvonaglott, föléhengeredett.- Élvezed? - kérdezte halkan.- Steve... sejtettem, hogy... csodás lesz - rebegte Chattie szakadozottan -, és igazam volt... -Elfúlt a hangja, mert a férfi tovább szította a gyönyörteljes vágy tüzét, mígnem testük összeforrt, és a mámor hullámai a csúcsra repítették őket.Összefonódva, zihálva és mérhetetlenül meghatódva tértek vissza a valóságba.- Ez... - szólalt meg Chattie - ilyet... még nem éltem át. Steve elsimította a haját az arcából.- Nem okoztam fájdalmat?- Nem. Legalábbis nem tűnt fel a sok öröm közepette. A férfi szorosan magához ölelte.- El sem tudom mondani, te mennyi örömöt okozol nekem, testileg és lelkileg! És meg kellmondanom, a fegyelem ezen a téren végérvényesen a múlté, Mrs. Kinane!- Hadd áruljam el - nevetett a nő, és megsimogatta férje arcát -, hogy tanár létemre furcsamódmegutáltam a fegyelmet.Steve elkapta a kezét, és megcsókolta az ujjai hegyét.- Kimondhatatlanul örülök, hogy rögtön a szertartás után eljöttünk.- Én is... de voltaképp miért?- Még napokig buliznak.Chattie meglepetten könyökölt fel, maga elé húzva az ágyterítőt.- Napokig? Nélkülünk?- Ühüm. - Steve lehúzta róla a vásznat.- Ez... szokatlan, nem? - Chattie a terítő után nyúlt, de a férfi megfogta a kezét.

- Miért ilyen szégyenlős, Mrs. Kinane? - Sötét szeme csillogott. A nő elpirult.- Megszokás, azt hiszem. A férfi átölelte.- Arra gondoltam, hogy tusoljunk le, ússzunk egyet a medencénkben, aztán üljünk be a

pezsgőfürdőbe azokkal a koktélokkal. Mit szólsz hozzá?- Addig nem megyek sehova, míg nem árulod el, hogy komolyan beszéltél-e! Ténylegnapokig buliznak?- Komolyan beszéltem, hát. Régi vidéki szokás. Van ellene valami kifogásod?- Nem, és nem is az én házamról van szó, csak...- Ó, dehogynem, Mrs. Kinane! Most már a tied is.- Erre még nem gondoltam, de a régi vidéki szokásokat akkor sem zavarnám meg.- És a nászutasokra vonatkozó szokásokhoz hogy állsz?

- Arra gondolsz,-hogy pucéran szaladgálnak, meg ilyesmi?- Aha.



- Hát... - Chattie ajka mosolyra görbült -, igyekezni fogok, hogy betartsam őket. Stevehevesen megölelte, aztán a szemébe nézett.- Ugye tudod, hogy elviselhetetlenül magányos lennék nélküled? Szeretlek!Kerek egy esztendővel később, az első házassági évfordulójukon, megszületett Patrick Charles Kinane, akit két és fél évvel később követett a húga, Francesca Christine Kinane.

Addigra Rich már nemcsak Brett-tel és Patrickkel játszhatott, hanem Brett iker-öccseivel,Luke-kal és Jonathannal, akik pontosan kilenc hónappal azután születtek, hogy Harrietelviharzott a birtokról Chattie érkezésének másnapján. Gyakori látogatásaik alkalmávalcsatlakozott hozzájuk Louella, kinek a szülei, Mark és Bridget boldog házasságban éltek.Síim és Merlene változatlanul a nagy házban civakodtak barátságosan, Miss Daisy pedigkiöregedvén a versenyekből, elragadó kancacsikónak adott életet.Francesca keresztelőjét ülték, mikor Steve végignézett az udvaron, és tagadhatatlan büszkeségtöltötte el a szívét. A leszállópályán ismét kisrepülők sorakoztak, terepjárók álltak a kapuelőtt, és a szomszédság ünneplőben feszített. A különbség csak az volt, hogy immár népesgyereksereg lábatlankodott a színen.Mivel nem látta, akit keresett, elindult megkeresni a nejét.

A hálószobájukban lelt rá. Épp letette a babát, és a blúzát gombolta. Steve becsukta az ajtót,aztán csak némán nézte. Chattie Winslow - ahogy néha még ma is nevezte magában - nemsokat változott az elmúlt négy évben: szőkesége, csilingelő nevetése, megbízható természeteugyanolyan. Kissé kigömbölyödött, és az elégedett családanyák boldogsága sugárzik róla.Jobban szeretem, mint valaha, tűnődött Steve.- Miért vagy ilyen komor? - jött elébe vidáman az asszony. - Ne mondd, hogy Luké és Patrick verekszik! Kidőlt Merlene vagy Síim? Áramszünet van, vagy vihar közeleg? Harrietledorongolt valakit, és...Steve az ajkára tette a kezét. - Egyik sem, bár mindegyikre volt már példa. Nem, egyszerűenkettesben akartam lenni veled.- Miért? Chattie szeme csillogott.- Komoly dolgokat forgatok a fejemben.Ihüm. - Steve félig lehunyt szemmel végigmérte. - Bár szép ez a blúz - megérintette agombokat -, és elegáns a szoknyád, szeretném mindkettőt letépni rólad! A. nő megfogta akezét.- Bármilyen boldogan is hallom ezt, Steve, nyakig ülünk egy keresztelőben. A férje átölelte.- Van egy ötletem. Mit szólnál hozzá, ha hazaterelnénk az egész társaságot a saját melegfészkeikbe? Reggel óta itt ténferegnek.Chattie átkarolta a nyakát.- Patrickct le lehet fektetni egy óra múlva - elmélkedett hangosan -, Franny pedig szerintemúgy kimerült, hogy egy darabig remélhetőleg aludni fog.

- Mindebből mi következik?- Telihold van. Rendezhetnénk pezsgős pikniket a szabad ég alatt, aztán korán nyugovóratérhetnénk.- Megbeszéltük, Megyek, felgyorsítom az eseményeket.- Csak ne túl... rámenősen! - színlelt aggodalmat a nő.- Rámenősen? Én? Szoktam én olyat?- Igen!- Ugyan már! Vegyük csak szépen sorba a dolgokat! - mondta Steve már-már katonás hangon.Chattie elengedte, és hátrább lépett. - Közismert tény, vagy sem, hogy a barátaink, ha nemteszünk ellene semmit, néha napokig a nyakunkon ülnek?- Régi vidéki szokás...

- Kijelenthetjük-e - folytatta a férfi, és sötét szeme sokatmondón csillogott -, hogy az eddigitapasztalat alapján, ha idáig fajulnak köztünk a dolgok, csak egyetlen dolgot tehetünk?



Chattie megnyalta a szája szélét.- Találó megfogalmazás.Steve tekintete a nyakán pihent, ahol egy kis ér árulkodón lüktetett.- Nos akkor, miután tőlünk telhetően teljesítettük a kötelességünket, egyetértünk-e abban,hogy ideje kipenderíteni Mount Helénáról a kívülállókat? Udvariasan, persze, de sebesen?

.- Ha vállalod a felelősséget a régi vidéki hagyományok felrúgásáért - Chattie öszszecsapta asarkát, és tisztelgett -, igen! Jövök és segítek.Ám először kacagva omlott a férje karjába, aki szenvedélyesen megcsókolta, majd kéz akézben elhagyták a szobát.

Documents

A bájos jövevény