A bizánci birodalom államszervezete

Kr. u. IV. századra a Római Birodalom erős hanyatlásnak indult. Az uralkodó, Constantinus egy új központot épített ki a hatalom számára: Konstantinápolyt. A gazdasági hanyatlás, a piac visszaszorulása e keleti felét a birodalomnak nem érintette oly erősen, mint a nyugatiét. Bizánc, ellenben a valós Rómával 1453-ig egységben állt, egészen a török hatalom terjeszkedéséig.

A bizánciak büszkék voltak mivoltukra, a római eredetükre. Ebből eredendően sok szokást vettek át a nyugati féltől. Ebből is meglátszik: maga a császári cím. Az uralkodót a gondviselés választotta; s mi több: „a közakarat, a nép akarja”, melyet törvény nem szabályozhat, legalábbis a trónöröklés terén. Természetesen tudhatjuk, hogy a szokásba majd bele-bele szónak a különféle hivatalok. A koronázást is ünnepélyes keretek mellett végezték, nagy figyelmet fordítottak ezen elemekre. Ilyen volt a pajzsra emelés is, mely során a testőrök a koronázandó uralkodót a Nap szimbólumával jelképezve egy pajzson felemelték. A császár és személye tévedhetetlen volt, mint a római dominátus korában.

Tárcsászárság

A bizánci birodalomban tárcsászárok uralkodtak. Ennek lényege a trónutódlás biztosítása volt, így az uralkodó kinevezhette utódját, továbbá egy olyan személy, ki segít a császárnak a birodalom ügyeiben. A korai időkben a császáron kívül volt egy cézár, kinek bizonyítania kellett rátermettségét a trónhoz. Ilyen volt Septimius Severus, ki fiának először cézári és csak két évvel később augusztuszi címet adott, ellentétben Honoriussal, ki azonnal megkapta e címet vagy V. Konstantin, ki születendő fiát, Leót már 4 hónapos korában megkoronáztatta. A cézári méltóság a 9. századra a palotai hierarchia élére került. Jelvénye egy kereszt nélküli korona arannyal szegélyezett bíbor khalmisz. A tisztség a századra már veszített szerepköréből. A gyengülés oka az volt, hogy két másik cím, a szebasztokratóri és a deszpotészi megjelentek, melyek a 10. század végére nem szolgáltak uralkodói joggal, s szerepüket véglegesen elvesztették.

A társcsászárok hatalma

A társcsászárság korszakában mindig volt egy főcsászár, ki a többi felett állt. Ez a felsőbbrendűség a szertartások során, a konstitúciókban és a pénzügyekben mutatkozott meg. A későbbiekben, mikor a főuralkodó nem volt az országban a társcsászároknak ugyanolyan tisztelet jár: kürtszólók, kíséretek.

Az örökrész

Más kutatások alapján a társcsászárt autokratórnak nevezték. A Palaiologosz-dinasztia idején már a főuralkodó is ezt a címet viselte. Ezen időkben a számuk lecsökkent és csak a trónörökös herceget koronázták meg.

Az állam és az egyház kapcsolata

A császár az Isten helytartója, az egyház született oltalmazója. Ezzel szemben az egyház pedig olyan mértékben támogatja az uralkodót, amilyen mértékben betartja az isteni törvényeket. A valóságban azonban nem áll összhangban a dolog: a papok alárendeltjei a császárnak. Valójában a császár is csak egy egyszerű hívő lenne, ratione peccati. A császár címe a kereszténység során az iszaposztoloszi címvolt, mely egy igehirdető jogot jelentett a pogányok között. A császári méltóság közel áll a papsághoz, s ugyanazzal a tiszteletreméltó jelleggel, sérthetetlenséggel ruházzák fel, de

semmiképp sem adnak magyarázatot az egyházkormányzatba való szüntelen beavatkozásra. A cezaropapizmus fogalma: egy olyan egyházi-politikai rendszer, mely során az uralkodó a legfőbb egyházi uralkodó. Érdemes megemlíteni, hogy szélsőségesebb esetekben még a dogmákba való beleszólási joggal is rendelkezhet. Habár Jézus elválasztotta a világi és egyházi témakört, itt Bizáncban ez kialakult. Az bizánci univerzalizmus ehhez kötődik: a császár az Isten földi helytartója, hatalma az Úrtól származik, ő maga pedig propagator et defensor fidei (a hit terjesztője és védelmezője). Ez az ideál vallási, missziós feladattal ruházta fel a császárságot, melynek az a küldetése, hogy mindenhol győzelemre vigye a kereszténységet.

Az uralkodók hivatalos címei

A régi protocollum

A fejedelem egy egyszerű hivatalnok, ki korlátlan hatalommal bír. Címe a semper Augustus, mely személyét dicsőíti. Iustinianus protocollumai: 1. praenomen; 2. nomen; 3. cognomina. A dominus szó is az engedelmességet tükrözte, mellyel a szolgák tartoztak iránta. Ezen rangokat megjelentették az irodalmi szövegekben, feliratokban, dokumentumokban, ediktumokban, pénzeken.

A baszileuszi cím

Hérakleiosz nevezte át a császári címet erre a jelzőre, mely egy új formula volt a császár és fia nevében, mely a Krisztusban hívő uralkodónak titulálta őket. A pénzeken is át kellett préselni azt, mely lassú folyamat volt. Az oka ugyanis, hogy a birodalmon kívüli területek szegényebbek voltak, így nem lehetett mindenhol azonnal a pénzt újra veretni. Továbbá a gazdasági érdekek is ezt követelték: egy lassú folyamatot.

Protokolláris konfliktusok a Nyugattal

A latin megfelelője a baszileuszi címnek a jól ismert imperator. A többi nyugati frank uralkodóktól éppen ebből eredendően megtiltották annak viselését. Kivételt képzett Nagy Károly. Hogy különbséget tegyenek az érmékre a rómaiak császára címet préselték megkülönböztetés céljából. Érdekes, hogy nemcsak Jusztinianosz, hanem Nagy Károly pecsétjein is megjelenik ez a cím.

A birodalom kormányzása

Kormányzási módszerek

A császár kormányoz és rajta kívül nincs más akarat. Azonban a döntésekhez tanácsért fordulhat: eunuchok, rokonok, kegyencek, kegyencnők.

1) A császári kabinet

A császár, ha rendeletet mond, a Koitón rejtelmes ülésein, azt egy fiatalkorú magántitkárral először lediktáltatja. Ezenkívül más leveleket, bizalmas információkat is leírathat vele. A „titkárok” gyorsírók is volt egyben.

2) Kancellária

Feladatuk volt a rendelkezések és a hivatalnokokkal folytatott levelezések továbbítása. Ügyintézést a hierarchikusan szervezett irodák végezték, főnökük pedig ellenőrizte a hivatal által írásba foglaltakat. A beadványok hivatalnoka egy külön irodát irányít, ki megvizsgálja a kérvényeket s számol be róla a császárnak. A tintatartó khartulariosza a magas rangú okmányokat fogalmazza.

3) Császári oklevelek

Kétfajta okmány volt ekkoriban: az epistula és az editcum. Az epistula egy jogi kérdésre ad választ, míg az utóbbi egy rendelet. A 9. századra átalakulnak ezek: belföldi és külföldi levelek formájában. A külföldi az idegen fejedelmekhez szóló levelek, szerződések, míg a belföldi a két részre oszlott: az aranypecsétes logosz, mely egy ünnepélyes okmány volt. A másik a prosztagma, mely egyszerű rendelkezéseket tartalmazott. Az előbbi rendkívül díszes volt. Az új rendeletek és törvényeket a tartományi kormányzók ismertették a néppel.

4) Hivatalos nyelv

A latin a 6. századig hivatalos nyelvként szolgált. A törvényeket azonban görögre is lefordították a keleti népek miatt. Az 5. századra a bírák már a törvénykezés nyelveként is használták a görögöt. A katonai nyelv a latin volt: a császár éljenzése céljából. Annak ellenére, hogy a nyelv inkább a hellén irányzat felé hajolt Bíborban-született Konstantin a latint használta élete végéig.

Alapvető törvények: közjog

A birodalom alkotmánya

Kihirdetésük után kötelező törvények lettek. A császár sem hozhat felelőtlenül döntéseket: köti őt a törvény és elődjei törvénye. Alattvalói érdekében kormányoz, igazságosan jár el. Felelősek voltak a Gondviselésnek.

A törvények kodifikációja

Megalkotott kodifikációik voltak: Digesta, Intstitutiones, Codex. A művek törvényerejűek lettek. Sok helyen hiányosak voltak, kevés figyelmet fordítottak a megfogalmazásra, így ezek értéke romlásba kezdtek. Ennek ellenére a theodoszioszi Codex nagy lépést jelentett.

Jusztinianosz jogi műve

A császár a Corpus iurist, egy jogi könyvet és egy teljesen átdolgozott kódexet jelentetett meg. A Corpus iurist 5 év leforgása alatt alkották meg a legjobb jogászok csoportjával. Sok más művet is tartalmazott: Gregorianus és Hermogenianus kódexeket is. Az 50 könyvből álló beosztást 7-re szűkítették le, mely során átláthatóbbá tették az egészet. Ezenkívül ediktumait, szám szerint 158-at; haláláig összegyűjtötték és Novella néven kiadták.

Jusztinianosz után

Mezőgazdasági törvény a 6. században: szentesíti a szabad parasztok közösségeit. Hadügyi törvény, a katonai büntetőjog. Tengerészeti törvény: a hadihajók felszerelését szabályozta. VI. Leó Baszilika műve egy átalakítása lesz a jusztinianuszi kodifikációnak. Célja volt az előbb említett mű törvényhozásának egységesítése.

A császári kormányzat és az alattvalók

A szenátus

Az uralkodó korlátlan hatalma ellenére a szenátus és a gyűlések véleménye sosem volt elhanyagolható az uralkodó számára. Ezek tanácsi szervként is működtek a birodalomban. A szenátus

itt is, mint Rómában hasonló szerepkörrel rendelkezett. A Város praefectusa elnökölt rajta: kinevezte a praetorokat és ellenőrizte ügyvezetésüket. Figyelte a rendes ellátást és vezette a közoktatást. A szenátus azonban a „Gondviselés” ellenére beleszólt az uralkodó-választási kérdéskörbe és jóváhagyta azt. Végül pedig tanácsadói szervként üzemelt. Iustinianus kibővíti a rangjukat: közigazgatási és konzisztóriumi tagok lettek. Helyet kaptak a gyűléseken is. 615-ben a konfliktusos helyzetben, vagy az uralkodó fiatalkorú a hatalom letéteményeseként lép fel.

Gyűlések

Az uralkodó és az alattvalók közti kommunikáció helyszíne. Céljuk a viták, a tanácskozások, a végrehajtások lebonyolítása. Latin megfelelője a conventus volt. A tagokat a baszileusz választotta. Különleges témákat a Magnaura-palotában tartottak a császár elnökletével szűk körben. Témájuk a politikai per, a patriachaválasztás voltak. A hanyatlás idejekor ezen gyűlések nem ritkultak. A gyűlések tagjai lehettek: kleikusok, szenátusi tagok, hadsereg tagja, különböző testületek és maga a nép. A kormányzás eszközeként voltak jelen, ugyanis vidéken elterjedté vált a kiabálás, melyek törvényes erejű felszólalások voltak.

Konstantinápoly közigazgatása

Jogi státusz, a város praefectusa

Az elsődleges feladat Konstantinápoly kormányzása volt. Azonos tekintélyű volt, mint Róma, innen az „Új Róma” elnevezés. Eleinte a bizánci arkhón igazgatta Konstantin idejében – prokonzuli cím. 359-től a Praefectus Urbi címet viselte, római mintára. Később a császár helyettese, büntetőjogi személy és a város irányítója. Az első szenátor, a rend fenntartásáért felelős – eparkhoszi tisztség, polgári magisztrátus volt. A 9. századra megnő a hatásköre. Ezenkívül ő volt a rendőrfőnök, a rabszolgákat felügyeli, kiket szabadnak tituláltak és figyeli a piacokat. Külföldi ügyletekben is jártas volt: hozzá nyújtották be a peregrinus területekről a fellebbezéseket. A században a praefectus praetorio jogkörét is átveszi. Beleszólt a Város pénzügyi életébe is: kereskedelem, pénzváltás. A városi iparosokat is felügyeli, nehogy megszegjék a szabályokat. Az eparkhoszt sok más kisebb hivatal is segítette: magister census, a két kancellár, legatariosz. Ezek sorban: törvényhatósági hivatal szervezője, okiratok, levelek őrzői, továbbadói és az áruk be- és kiviteli ellenőrzői. A 10. századra az eparkhosz hatásköre hanyatlani kezd, és más tisztségviselők veszik át munkáját.

Városi szolgálatok

A Várost 14 körzetre osztották fel. Egy kerületnek egy gondnoka, egy vernaculusa és egy vicomagistere volt s ezenkívül a helybéli tűzoltócsapat is. Őket a praefectus vigilum irányította. Iustinianus ezt a későbbiekben megváltoztatta. Bevezeti a quaestori címet, mely rendfenntartási szolgálatot jelentett. Másik tisztség volt a körzetek bírái, kik rend biztosok voltak.

Az annona - támogatás

Támogatandók: szegények, palotai szolgák és testőrcsapatok. A folyamatot az eparkhosz felügyelte. Általában gabonát szállítottak az említetteknek. Ezt Egyiptomból szerezték be. Ha rossz volt a termés vagy késett a szállítmány az katasztrófa volt, ugyanis lázadásokba torkollott. Iustinianus

szigorúan szabályozza ezen okok miatt. Adót is bevezet rá: hajóbérlet. Mikor a perzsák elfoglalták Egyiptomot a kenyérosztást végleg beszüntették.

A hippodrom és a démoszok

A játékokat itt is, mint Rómában fontosnak tartották. A hippodromokban itt is négy szín, négy párt különült el egymástól: zöld, vörös, kék, fehér. Ezek sportegyletek voltak. Politikai háttere is volt: mindegyik császár trónra kerülésekor pártját fogta egyik vagy másik cirkuszi csoportnak.

Szertartáskönyvek

Játékokkal szokásos információt írtak le. Például: ha a baszileusz kihirdette a játékot, egy zászlót raktak a hippodrom kapujára.

Más célja a Hippodromoknak

Itt tartották a koronázásokat is, továbbá a harcból dicsőségesen visszatérő császár diadalmenetét is itt bonyolították le. Néhány gyűlést is itt tartottak. Egyszóval: a nép szólásszabadságának a helye, mely sokszor felkelésbe is torkollott.

A pártok és politikai jellegük

Egy ilyen párt volt egyszerre sportegylet és démosz is. Ez egy területi pártot jelentett. Például a kékek, az arisztokraták a Blakhernai-templomban gyülekeztek, míg a zöldek a Szent Euphemia-templomban. Ebből látszik: kékek az előkelők, zöldek a nép. Társadalmi, politikai vallási különbségek adódtak ebből eredendően. A játékok végén a vesztesek felgyújtották a város azon részét ahol ellenfelük lakott.

Sporton kívüli feladatok

5. századtól katonai és municipiumi hatáskörük lesz. Ilyen volt a barbárok visszaverésének a feladata. A nép védelmezőiként is felléptek, sőt a városokat is megerősítették. Ez nem állt mindig erős lábakon a folytonos viszályok miatt. Egy nagyobb polgárháború során az egész birodalom a lángokban állt. Ekkor Hérakleiosz lett az uralkodó a zöldek oldalán foglalt állást és helyreállította a helyzetet. Ettől kezdve a démoszok hatásköre csökkent.

A démoszok új szervezete

9. századra teljesen átalakultak a pártok: városi és külvárosi párttá alakultak. A városi élén a démarkhosz állt. Játékok szervezése lett mindkettő feladatköre. Végül ez is lecsökkent: díszelgés a császári körmenet során. Azonban némi területen magasabb tisztségeket tölthettek be: tekintélyes szerep jutott nekik a Palotai élet terén. A 14. századra azonban szerepük a szó szoros értelmében eltűnik.

A hatalom gyakorlása

A közigazgatási intézmények állandó jellemzői

A jog és a szokások

A császár az élő törvény, nincs más hatalom rajta kívül. A népének az atyja. Tudjuk azonban, hogy az előbb felvázolt hivatalok és szervezetek ezt korlátozták. Fontos megemlíteni, hogy az abszolutista helyzet mégsem annyira erős, ugyanis a császárnak fel kellett esküdnie. Továbbá a Hippodromokban levő tűntetések is garantálják a nép véleményét.

A Szent Palota

A kormányzás helyszíne a Szent Palota. Innen irányítja a birodalmat, innen kerülnek ki rendeletei. A palota a császár és rokonai lakhelye. A palotát egy fennsíkra építették, ezzel is szimbolizálva a hierarchikus rendszert. Az épület része volt a Daphné-palota, ahol a magánlakosztály volt, továbbá az összekötő rész a Hippodrommal.

Funkciók és palotai méltóságok

Akik a palotában szolgálták az uralkodót nagyon közel álltak hozzá. Tisztségeket kaptak a nevük elé: palotai méltóságot; mely egy ranggal ért fel, továbbá egy tiszteletbeli jelzőt, egy nemesi címet. Ezen emberek közigazgatási szerepkört is betölthettek. Voltak alacsonyabb tisztségek is: ruhatár gondozása. Augustus is hasonlóan járt el. Náluk amici Caesarisnak hívták, tehát a császár barátainak. Konstantin alatt comesekké válnak kísérő címként a civil és katonai funkciót viselőknek. A 9. századtól az uralkodó személyes szolgálati körébe állította őket. Ilyen rangok voltak a: besztarkhosz és a besztész.

A konstantini korszakban

Konstantin módosítja Diocletianus rendszerét: a polgári funkciókat militarizálja. A főnökök e helyzetben mind-mind a császárnak voltak alárendelve. Palotai méltósági és nemesi címeket kaptak. A legfontosabb ismérve az volt, hogy a polgári és katonai hatalmat szétválasztotta az uralkodó. Az ok a barbárok megjelenése volt a hadsereg terén, továbbá a praefectus praetoriok szerepének csökkenése volt, melyek funkcióit szétdarabolták: kancellár, ki a prefektust váltotta fel. A scriniat a hivatalokat ellenőrizte. A kancellár a palotaőrség vezetője is volt. Rendészeti feladatköröket is kapott az uralkodó körül. A Palota bírája a császár jogát képviselte és a kancellárokhoz hasonló feladatkörrel is bírt. A kincstartó az államkasszát felügyelte, továbbá az adószedőket ellenőrizte. Az adók természetben is befolyhattak. A császári vagyont a comes rerum privatarum irányította.

Az eunuchkok

A császári lakosztály felügyelete volt a fő feladata. Rangjának emelkedését mutatja az is, hogy a korona legfőbb tisztviselőjének a rangjára emelkedett. Csakis a császárhoz közeli személy tölthette be e rangot. Rengeteg kitüntetést kapott éppen ebből kifolyólag és sok más közigazgatási illetékességre tett szert ezáltal. Ilyen volt 414-ben Eutropiosz is, ki a kappadokiai magánbirtokot irányította. Képviselője volt a primicerius sacri cubiculi, vagyis akit parakoimómenosz néven hívtak, feladata a kamarások irányítása volt. A kamrások feladata volt: az uralkodó lakosztályának felügyelte, továbbá a terítékek rendje. A többi szolgát catrensisnek hívtak. Ide tartoztak: munkások, napszámosok, ványolók, pékek, szakácsok, szabók. A másik réteg a ministeriales; kik valóságos tisztségviselők voltak. Közülük kerültek ki a császári számadást végzők, továbbá a leltárt kezelők. Fontos tisztség volt még a praepositus sacri cubiculi, ki fontos szerepet töltött be a kormányzás terén. Ezen személyek, mint például Eutropiosz rabszolgából a király kegyeltjévé vált. A kuropalatészok a palota épületeit felügyelték. Tulajdonképpen a palotaőrség vezetői voltak. Innen jön az elnevezés: „a palota marsallja”. Beleszólást jelentett a törvénykezésbe is a rangja, tehát országos főméltóság is volt egyben.

A consistorium

Ezen tisztek összefoglaló neve a consistorium principis volt. Jelentése az államtanács és a legfelsőbb bíróság. Konstantin idejére azonban már csak kivételes esetekben kaptak meghívást a prefektusok e testületben a praefectus praetorioval szemben. Üléseik rendszeresek voltak. Nagy befolyásuk volt a törvényhozásban, továbbá a helyi hatóságok által hozott rendeletekben. Munkájukat a jegyzők segítették. Feladatuk a rendeleteik továbbítása volt.

Az állami főtevékenységi körök

Az igazságszolgáltatás

A nyugati hatalomhoz képest a bizánci birodalom túlélte az 5. századi inváziókat és tovább fejlesztette az intézményeit.

A császár, mint legfőbb bíró

Mindenfajta ítélkezés az uralkodótól ered, csak az ő nevében lehet azt tenni.

A régi kor (5-7. század)

Az első századokban a császárok erős korrupciót fedeztek fel az ítélkezési hivatalokban, melynek hamar véget vetettek.

A consistorium principis

A császár kétféleképpen szólt bele az igazságszolgáltatásba: a tanácsban hozott ítéletekkel és a leiratokkal, melyek egy magistratus kérvényére adtak választ. Konstantin az összes birodalomból érkező törvényszéki fellebbezéseket fogadta. Munkáját, hogy könnyítse a provinciákba delegált számos tisztségviselőt, hogy az ő nevében ítélkezzenek. A császár titkárai a referensek lettek, kik a császári törvényszékhez lettek beosztva. Feladatuk volt, hogy elküldjék és előkészítsék a császári törvényszékhez beterjesztett ügyeket. A quaestor elnökölt a törvényszéken, ha a császár épp nem volt jelen.

Fellebbezési eljárás

A panaszos egy supplicatiót nyújtott be a császári törvényszékhez egy beadvány formájában, majd az ítélet felolvasása után a praefectus praetorio kijelölt egy ítéletvégrehajtót. A korrupció itt is felütötte a fejét, ezért Iustinianusz úgy döntött, hogy minden feliratot a színe elé vigyenek, majd ő hoz személyesen ítéletet.

A főhivatalnokok hatásköre

A főméltóságok által hozott ítéletek ellen nem lehetett fellebbezni. A magister officiorum az 5. századra törvénykezési jogkört kapott a Palota összes hivatala felett. A quaestor fellebbviteli jogkört gyakorolhatott a császár nevében. A praefectus praetorio képviselte a császár akaratát. Ebből eredendően ezért nem lehetett fellebbezni az ő ítélete ellen. Jusztinianusz enyhített ezen és megengedte, hogy egy fellebbezési retractatio-t indítsanak 10 napon belül. Hogy mindenki számára elérhetővé tegye az igazságszolgáltatást közbenső fellebbviteli bíróságokat hozott létre. Továbbá fellebbezési joggal ruházta fel a comes Orientist, az egyiptomi augustalist és az ázsiai provinciák helytartóit. Ők polgári és bűnügyi fokon igazságot szolgáltattak.

Az ügyvédek

A 6. századra testületeket öltöttek és korlátozott számúvá váltak. Ügyvéddé csak az válhatott, ha 5 évig jogi tanulmányokat végzett. Csakis ügyvédi foglalkozásukat űzhették, mást nem volt szabad. Tekintélyes emberek voltak, kik jó jövedelemmel rendelkeztek. Clarissimusi címük mellé egy első osztályú comesi rangot is kaptak.

A Hérakleidáktól a Komnénoszokig

6. században a Hérakleidák idejében feloszlatják a főhivatalnokokat: magister officiorum, quaestor, praefectus praetorio. A hatalom immáron a katonai vezetők kezében összpontosult.

A császár személyesen ítélkezik

Ezen korszakra visszaköszönt a személyes ítélkezés rendszere: Hebegő Mihály, Örmény Leó, Hérakleiosz. Példa: Hebegő Mihály csonkítást végzett egy szicíliai turmarkhoszon, ki elrabolt egy apácát.

Átalakítások

A birodalom főbírája az eparkhosz lett. Továbbra is tevékenykedik a quaesitor, de már nagyobb hatáskörrel rendelkezve. Megkapja azt a jogot, mellyel tartományi kormányzókat idézhet a császár elé. A szakellariosz tisztség ekkor tűnik fel nagyobb mértékben, ki az ügyész szerepét tölti be, továbbá a császári kincstár felelőse lesz. Az ítélet végrehajtása is az eparkhosz hatásköre lesz. A császár bizonyos, kényes ügyek kivizsgálása céljából rendkívüli bűntető törvényszéket állítatott fel. Az uralkodó maga elnökölt az élén és ítélkezett is rajtuk.

I. Baszeliosz reformjai

A bírók esetében az uralkodó nem tartotta fontosnak azt, hogy milyen társadalmi osztályból származnak. A becsületes életmódot helyezte előtérbe. Megfelelő fizetéssel látta el őket és elvárta tőlük, hogy kívülről tudják a Prokherion 40 titulusát. A perek a Khalké-palotában, a hippodromokban és a Magnaurában voltak. VI. Leó még egy eskütétellel is erősíteni próbálta a méltányos voltát ennek a munkának, mely esküt minden egyes per előtt meg kellett újítaniuk. A bíráknak alá kellett írniuk ítéletüket, melyet saját maguk írtak meg.

A császári törvényszék

A császár személye az igazságszolgáltatás központja, törvényszéke pedig a legfelsőbb bíróság. Itt természetszerűen első fokon ítélkeznek a felségárulási perekben. A fellebbezésnek három formája volt lehetséges: az ítélet után egy hivatalnok közben szóló határozat iránti kérésével, vagy ha az ügy kétséges volt, melynek a végleges ítéletét a császár hozta. Legvégül pedig ha egy perben megszületett az ítélet, végül pedig kérelemként, amelyet egy hivatalnoknak nyújtottak át, bár előzetesen még nem született ítélet. A magister memoriale gyűjtötte össze a kérvényeket és nyújtotta át a császárnak személyesen.

Az új hatáskörök

A városprefektus megkapta a quaestor és quaesitor címet. Megkapta a régi városi praetorok hatáskörét, ugyanis az előbb említett tisztség megszűnt. Feladata volt: hamisítási, örökösödési ügyek, továbbá házassági problémák és végrendeletek megoldása. A quaestor szerepe megnőtt a 11. századra, mely során a legmagasabb címeket viselte. A Függöny bírái a Palota egyik termében üléseztek és magas rangú méltóságokat fogadtak, kik leborultak a császár előtt. Feladatuk az volt, hogy a protokollal kapcsolatos vitákat megoldják. Ellenőrizték az ünnepek csendes leforgását, továbbá döntőbíróként léptek fel. A Hippodrom bírái a cirkusz körüli oszlopcsarnokban üléseztek.

Feladatuk a palotabeliek, a méltóságok, a hivatalnokok és a császári külön flotta között folyó jogi perek lebonyolítása volt. A 11. századra az uralkodóhoz küldött kérvények vizsgálata lesz. A két testület összefonódott. Voltak olyan időszakok, mikor mindkettő csoport vezetője egy s ugyan azon személy volt, továbbá mindkét testület csakis polgári perekkel foglalkozott.

Az igazságszolgáltatás a themákban

A themák katonai és közigazgatási területegységek voltak, épp ezért bonyolult kérdést vetett fel az igazságszolgáltatásban elfoglalt helyzetük. Thesszalonikiben a 8. században a kormányzó birtokolja a legfőbb bírói hatalmat, kivéve, ha van a közelben egy arkhón. A themmákká átszervezett területeken a sztratégoszok gyakorolják a legfőbb bírói hatalmat. A 9. századra területi körzetekké válnak és végleg a sztartégosz irányít polgári és katonai hatalommal. Néhány polgári kormányzó megmarad, de az is az előbb említett hivatalnoknak lesz alárendeltje. A sztratégosz abszolút fegyelmi hatáskörrel rendelkezett.

Ügyvédek és jegyzők

Feladatuk az igazságszolgáltatási munkák segítése volt. Szabályukat a Baszilika rendszerezte: tisztesség biztosítéka, tulajdonságaik és hivatalukkal mely munkák nem férnek össze. Vezetőjük a primikériosz, ki még testi fenyítéssel is élhetett a szabályt megszegők ellen. Segítőik a jegyzők voltak. Mindkettő testület tagjainak becsületesnek kellett lennie és fizetésük az ügy nagyságától függött. Pár év alatt a tanárok előadásait hallgatva válhatott valaki ügyvéddé vagy jegyzővé. 1045-től kezdve Konsztantinosz Monomakhosz rendelte alapján a nomophülax jóváhagyása nélkül senki sem léphetett be soraikba.

Komnénosz Mánuel igazságszolgáltatási reformja

1204-re a birodalom jócskán összezsugorodott. Az új helyzethez új törvények kelletek volna, ennek ellenére a Baszilika maradt az alaptörvény. Összesen két reform volt ezekre: Komnészosz Mánuelé és Andronikiszé.

A visszaélések

A folytonosan elhúzódó perek és visszaélések miatt egyre nagyobb zűrzavar lett úrrá a bíróságokon. A felek rosszhiszeműsége végeláthatatlanul elnyújtotta a pereket. Gyakoriak voltak az érvénytelenítő okok és a formahibák felkutatása, melyekkel még tovább húztak egyes pereket.

I. Mánuel reformjai

Gyorsabbá kívánta tenni a perek lefolyását, ezért főleg a konstantinápolyi törvényszéken végzett átalakításokat. Négy szekcióra osztotta, melyek élére egy-egy elnököt ültetett, kiket ülnökök segítettek. Eleinte a testőrparancsnok (nagydrungariosz) védelmi, később bírói feladatokat lát majd el polgári ügyekben. A prótoaszekretisz a császári kancellária vezetője lesz. Régebben az ülnökök választották meg a szekciót, azonban ebből problémák adódtak, így ezt korlátozni kellett. A pereknél, hogy ne legyenek húzódások a felszólítástól számított 30 napon belül meg kellett, hogy jelenjen, különben bűnösnek tituláltak. A perbeszédeket lerövidítették.

A császári törvényszék szerepe

Mánuel 1166-ban egy szabályzatot írt elő, mely során megtiltotta, hogy bárkit úgy pereljenek be, hogy ügyét egy kérvénnyel a császári törvényszék elé vigyék és elrendelte, hogy érvénytelennek tekintsenek miden olyan leiratot, amely megtiltja, hogy egy bíró folytassa a peres eljárást. Bűnvádi ügyekben is a császári törvényszék ítélkezett, melyen az eparkhosz elnökölt.

Kivételes bíróságok

Amikor külföldi kereskedők telepedtek le a birodalom területén, akkor olyan bíróságokat hoztak létre, melyek a bel- és külföldi emberek ügyeit oldották meg. 1198-ban III. Alexiosz rendeletében az ügyeket a Hippodrom vagy a Függöny bíráira bízza. Ha gyilkosságról van szó a logothetész tu dromu az illetékes.

Vidéken

A themák területe jelentősen összeszűkült és ez nagy zűrzavarhoz vezetett a 12. században. Ugyanis egyidejűleg működtek: themabírák, polgári és katonai hatáskörrel rendelkező praetorok, duxok, themaparancsnokok, sőt konstantinápolyi bírák is. Azonban Mánuel reformjai sem tudtak véget vetni a bonyolultságnak az igazságszolgáltatás körében. - 1296

A Palaiologoszok reformjai

Vidéken a 11. század végén a themabírák szerepét a praetorok vették át. A polgári ügyekben való döntéshozás a katonai duxokra és a püspökökre hárul.

II. Andronikosz reformja

Egy Isteni jel miatt megfogadta a törvények reformálását, a korrupció végleges eltörlését és az igazságszolgáltatás megújítását. A jel egy földrengés volt. A Hippodrom helyére egy 12 tagú bíróságot állított, mely bírái egyházi személyek voltak. A palotát is ezen új bírákkal töltette be és feleskette őket, hogy méltányosan fognak eljárni. Az ítéletük ellen nem lehetett fellebbezni.

III. Andronikosz reformja

1329-ben az összes helyi magistratust elbocsátotta és négy jogtanácsosból álló bíróságot hozott létre. Nevük a „rómaiak egyetemes bírái” volt. Feladatuk az összes konstantinápolyi ügy ítélete, továbbá az összes vidéki törvényszékről érkező fellebbezések fogadása. Apellálásnak nem volt helye. Vándorbíróként is dolgoztak, tehát vidéken is ítélkeztek. Az arkhónok és a többi magistratus csakis állva beszélhetett előttük. Beiktatásuk a Hagia Szophiában volt, mely során esküt tettek a császári kardra és az evangéliumra. Azonban nem sokkal a reformok után itt is felütötte a fejét a korrupció. A bírók mindkettő féltől egyaránt fogadtak el ajándékokat. A hivatalát elkobzott tisztségviselőnek a császár előtt kellett felelnie. A reform végeredményeképpen új négyfős hivatalt állítottak fel és központosult az igazságszolgáltatás, mely immáron az egyház kezében volt.

A büntetőjog

A kereszténység hatása

A büntetések eleinte sokkal radikálisabbak voltak. Az egyházi jogok befolyása miatt enyhültek az idők folyamán a büntetések erőssége. Megjelent az állami ügyekben is a menedékjog, mely során a bűnös mentességet nyert a büntetés terhe alól vagy a halálbüntetés helyett csak csonkítást alkalmazták.

A régi korszak

A Codex Iustinianus, mely Konstantinig nyúlik vissza: halálbüntetést lehetett elnyerni, ha valaki házasságot tört vagy gyilkolt, vagy valakit megrontott. Eltörlik a kereszthalált, továbbá a bélyegezést a bányamunkákban. A 6. századra ezek a büntetési fajták ismertek: száműzés, monostorban való ternálás, pénzbírság, vagyonelkobzás ritkán pedig a halálbüntetés.

A menedékjog

Minden bűnös számára elérhetővé vált, kivéve az adósoknak. Volt olyan korszak, mikor a püspököknek kellett megfizetni a tartozást. Ezt I. Leó eltörölte. Jusztinianosz azonban megvonta a menedékjogot a gyilkosoktól, házasságtörőktől, emberrablóktól és az adósoknak odaadta azt, de adósságaik visszafizetésére kötelezte őket. Továbbá megtiltotta, hogy az adós és családja védelemben részesüljön. A menedékjog tulajdonképpen csakis az ártatlanok, magánadósok és a bántalmazott rabszolgák csoportjára szűkült.

Újfajta büntetések

Iszauriai Leó bevezeti a testi fenyítéseket. A halálbüntetések és a csonkítások mellé a nyelvkivágást és a szemek kiszúrását is bevezetik. Ez visszamaradás lesz Konstantinhoz képest, ki az embert és annak lényét, mivel az Istentől származik, szentnek kell tekinteni. Ezekkel a szörnyű eljárásokkal a halálbüntetések számának gyakoriságát próbálták meg elkerülni, nem is számolva azzal, hogy néha ez erősebb volt, mint az előbbi. Az oka a barbárok betelepülése és asszimilálódása lehetett a társadalomban, kiknél „szokássá” vált az efféle bánásmód. 8. századra már a tisztségviselőket is megbüntették nyilvánosan: korbácsolás, arcbélyegzés. Niképhrosz Botaneiatész bevezette, hogy a türelmi idő ismét 30 legyen, ezzel egy jelentős enyhítést hozva létre. A menedékjogot ismét elkezdték „használni”.

Az egyház közbeavatkozása

9. századtól egyre több az egyházi „vezeklés”, mint az állami büntetés. A menedékjoggal élő gyilkosok például, miután éltek az előbb említett lehetőséggel halál helyett 15 évre ki voltak közösítve, továbbá minden vagyonuktól meg lettek fosztva és mindennapjaikat egy monostorban kellett tengetniük. Mánuel, hogy ezt a „jólétet” elvegye rendeletet adott ki, mely során a bűnös, ha nem volt előre megtervezett a gyilkosság, a Hagia Szophiába menekülhetett, majd egyházi vezeklést kellett letennie, majd kíméletlen és komoly vizsgálat alá vetették, majd egy távoli tartományba száműzték.

A kínvallatás

Római mintára: korbács, kerék, kínpad és szorító. A rabszolgákat gyakran vetették alá efféle eszközöknek különböző peres eljárásokban. A szenátori rangban levőket nem lehetett ilyen kínvallatások alá vetni.

Nyugati szokások

A 12-13. századra meghonosodik a párbaj és az istenítélet is. – tüzes vas –

A börtönök

Ellenben a mai fogalommal itt csak vártak az ítéletre, ahonnan vagy kivégezték őket vagy pedig száműzetésbe vitték a bűnöst. Börtönként az előbb említett monostorok szolgáltak. Bár a császári rendeletek tiltották a mai tényleges börtönöket, de némely magánbirtokon léteztek olyanok, melyek fogságban tartottak embereket. A főbörtön, várakozó a Praetoriumban, mely után a Künégionban végezték ki a bűnöst. Későbbiekben maga a Nagy Palota együttese is börtönként szolgált.

A rendőrség

Hogyan alakult ki?

Mindig is voltak olyan szervek, kiknek a feladata a közvélemény figyelése, az utak védelme, a rablások akadályozása volt. Azonban sosem működött az előbb említett feladatkörökre egy autonóm, önálló szerv. Érdemes megemlíteni, hogy a császári posta is egy rendőri szervként üzemelt. Jusztinianosz idején elszaporodnak a bűnözések, ezért egy violentiae prohibitores nevű csapattest alakul, mely félelmetes eszközöket használva üldözte a bűnözőket. A császár eltörli őket, ugyanis a lakosság jobban félt tőlük, mint a rablóktól. A későbbiekben a dux lesz a rendőrség főparancsnoka, alárendeltjei a praeses, vagyis a polgári kormányzók, a városok defensoria és ripariusai, a falvak prótokmétoszai és az egyszerű mezőőrök lesznek a rendőrség, mint fennálló szerv. A határ menti provinciákban volt szigorú az ellenőrzés. A kor titkosrendőrei a fizetett kémek voltak, kiket a császár bérelt fel.