Szerkesztők: Hochbauer Gyula, Kovács Lehel István Független művelődési és helytörténeti havilap

Alapította és szerkesztette (1906–1911):dr. Fekete Endre és Kiss Béla

X. évfolyam 1. (513.) szám 2004. január 23. – péntek

* K i a d j a a H é t f a l u s i M a g y a r M ű v e l ő d é s i T á r s a s á g – © H M M T , 2 0 0 4 . * I S S N 1 5 8 2 - 9 0 0 6 *

Nagy istenünk, örök, felséges Úr,Ismét egy új év virradott reánk,S ím buzgó néped föld porába hull,S dicsőit Téged, égi jó Atyánk!Mert Te mérted ki pályáját a Napnak,Te forgatod a századok sorát,A csillagok Igéd szerint haladnak,S Te élteted a föld múló porát.

Oh, hányan vannak, akik sírba tértek,Korán kidőlve a kereszt alatt;Akik hiába vártak és reméltek,A szép idők szent földje elmaradt.De mi élünk – s itt állunk útra készen,És indulunk, mihelyt kegyelmed int,Zúgó viharban – fényes napsütésen:A Te legbölcsebb tetszésed szerint.

Vaj, vár-e béke, lesz-e jobb világEz évben, melyet megnyit szent kezed.Mosolyog-e napfény, nyílik-é virágAz úton, merre irgalmad vezet.Szeretnénk tudni – ámde elfedeztedSzemünk előtt a ködlő holnapot.Örömpohárt rejt-e, avagy keresztet,Halandó, soha meg nem tudhatod.

I m a ú j é v r e g g e l é nDe Te tudod, Atyánk, mit rejt az óra,Amely némán suhan fejünk felett:S tudod, mi válik testi-lelki jónkra;Mi hoz reánk halált, s mi életet.Rád bízzuk hát magunkat mindenestül,Sorsunk nyugton tesszük kezedbe le.Vezess megint egy esztendőn keresztül,S légy szemeinknek látó ereje.

Vezess, Uram, a cél felé előre,Amíg pályánk a földön véget ér,Te légy tévelygő lépteinknek őre,Te légy a hű és jóságos vezér!Ints, feddj, dorgálj, büntess, hafélrelépünk;Csak elszakadni Tőled, – jaj, ne hagyj!Ha vétkezünk, bocsásd meg mind avétkünk,Maradj velünk, míg száll az év, maradj!

Nikodémusz Károly

A borica mint farsangi szokásA boricát a „téli napforduló szokás-

köréhez kapcsolódó rituális elemekkelátszőtt farsangi dramatikus táncként”határozza meg a Néprajzi Lexikon, s e mi-nősítést illetően a táncot vizsgáló szakiro-dalom is egyetért.

A farsangi szokáskörbe tartozó borica-tánc műfajának közelebbi megállapításáhozÚjváry Zoltán a farsangi hagyományokkapcsán felállított kategorizálását vesszükalapul. Újváry szerint a farsangi hagyomá-nyok két csoportba oszthatók:1. Az egyes egyén hagyományokban

gyökerező hiedelemvilágának egyénimegnyilvánulása, amely főleg termés- ésbőségvarázsló hiedelemanyagot foglalmagába, illetve

2. az egész közösségre vagy kisebb-nagyobb csoportokra kiterjedő, nyilvá-nos, közös alakoskodó dramatikus já-tékok csoportjára.

E fenti tipológia értelmében és RóheimGézának a farsangi szokás jellegzetes vo-násairól írt méltatását is figyelembe véve,miszerint: „e szokások mindenütt kap-csolatosak a termékenység, a házasság,a szerelem képzetével és annak szimbo-likus ábrázolásával”, a borica dramati-kus táncként definiálható, ugyanakkor ter-mékenységvarázslásként, avató rítusként,világteremtő aktusként, a világot felforgatójátékként, illetve az egykori harci táncokszelídebb formájaként is felfoghatjuk, ezutóbbi megállapítást a férfitáncosok ki-zárólagos részvételi jogából vezetve le.

A táncban tetten érhető archetipikusszimbólumok kimutatása segíthet a boricaműfajának osztályozásában, pontosabbmeghatározásában.

A tánc előadásának tere és ideje bír szim-bolikus jelentéssel; továbbá a játékbanrésztvevő passzív vagy aktív szereplők, aboricát kísérő ijesztő maskarák, a „kukák”szerepének vizsgálatakor mutathatóak kijelképes jelentéssel bíró archaikus elemek.

A hétfalusi boricajárás több tekintetbenis jellegzetesen világítja meg a téli ünnepkörjellegét, legősibb történelmi rétegeit.

A magyarság e messze szakadt szigeté-nek szokását régebben egész farsangban,a múlt század ’70-es éveitől már csak ka-rácsony másodnapján járták, noha a boricatermészetesen illeszkedik bele az Európa-szerte elterjedt farsangi játékok sorába.

*A farsang különösen Dél-Európában az

év legnagyobb ünnepe volt, olyan kivételesidőszak, amikor viszonylag büntetlenül ésnyíltan ki lehetett fejezni azt, ami addig csakaz elmékben fogalmazódott meg. Az u-ralkodó igazság és a fennálló rend alóliideiglenes felszabadulásnak, a hierarchikusviszonyok, kiváltságok, normák, tilalmakátmeneti felfüggesztésének ünnepe volt.Benne az idő, a változás, a megújulás ün-nepelte önmagát. A középkorig visszanyúlófarsangi látványosságok, a karneváli nyelvvalamennyi formáját, szimbólumát amegújulás pátosza, az uralkodó igazságokés hatalmak viszonylagos voltának vidámtudása hatja át. Jellegzetessége volt a„megfordítás”, a „viszszájáról”, a „fonák-járól” látás logikája, a fent és a lent, az arcés az ülep felcserélhetőségének logikája.

Gyakoriak voltak a lefokozó, profanizálóátfogalmazások, a csúfolódó felmagaszta-lás és rangfosztás. (Lenyomatokban látjukpl., hogy ezt fizikai megfordításként is áb-rázolták: fejen álló emberek, égben lebegővárosok, hátrafelé lépegető ló, amelyen alovas is fordítva ül.) Éltek az ember és em-ber közti viszony megfordításának lehető-ségével: a szolgák parancsot osztogattak,laikus celebrálta a misét, a király gyalog, aparaszt lovon járt, a férj csitítgatta a gye-reket és font, a feleség dohányzott és fegy-verével hadonászott. Ezek a képek a felsőosztályok szemében a káoszt, a rendezet-lenséget, a zűrzavart szimbolizálták. Afarsangra rásütötték a felforgatás bélyegét,azt állítva, hogy a feje tetejére akarják állítania világot. Persze, abból indultak ki, hogy afennálló rend maga a természetes rend ésminden más alternatíva káoszhoz vezet.

(Folytatás a 3. oldalon)Csere Magda

Boricás csoportkép az álarcos kukákkal - Zajzon

pag. 7

* S z e r k e s z t ő s é g : R O - 5 0 5 6 0 0 N é g y f a l u , G e o r g e M o r o i a n u u t c a ( N a g y ú t ) 8 7 . s z á m * Te l e f o n : 0 2 6 8 / 2 7 5 7 7 3 *

2. oldal H É T F A L U X. évf. 1. szám

Lapszámunkat azIllyés Közalapítvány

támogatta.

T á m o g a t ó k

Tájszavak: L , Ly• lábbedugó: fatalpú cipő, bőr- vagy

vászonborítással• lájbi: mellény• lajkó: rest, lomha• lajtorja: létra, de a szekér oldal-

deszkái is• lakóca: mátkaság• lámpi: lámpa• lang: láng• lapi: levél• lapta: labda• lebedeg: nyeldeklő, de így hívják a

torokfájás egyik fajtáját is• leducolták: letaposták• leffës ember: lanyha, lágy ember• leffës: lelógó• légely: többnyire cserefából

készített víztároló edény (nagykulacs), melyben a mezőre, erdőreszokták vinni a vizet

• lekucorodni: leguggolni• lepallja: lepucolja• leptibe: lassan• lész: leszel• leszakaszt: leszakít• lévendő: jövendő• lik: lyuk• lin: gallér• lingár: édes• linka: zöldes pálinka• lóbadugó: hám• lobogó: zászló• löcskönös: híg leves• lődörc: helytelen, rossz gyermek• lőjtő: lejtő• lug: mosószer• luptázni: küzdeni, harcolni• lütyülni: iszogatni

Ú j r a o l v a s o t t k ö n y v e k : Ve r e s S á n d o r f ö l d r a j z k ö n y v eA földrajz alapfogalmai kapcsolatban

Brassó megye földrajzával. Összeállítot-ta Veres Sándor, Brassó, 1886.

A gróf Bethlen Andrásnak, Brassó me-gye hajdani főispánjának ajánlott munkaszerzője La Bruyere-mottóval teremt kap-csolatot cselekedet és elismerés között:„Mindig a tökély felé törekedjünk s hakortársaink az elismerést tőlünk néhamegtagadják, az utókor meg fogja aztadni.”

A 134 oldalnyi kis könyvet méltán tekint-hetjük az első barcasági honismereti tan-könyvnek. Könnyen áttekinthető, a szöveg-tagolással is tanulásra csalogató összefog-laló közérthetően vezeti be olvasóját a szü-lőföld értékrendszerébe.

Igaz, az első 36 oldal inkább földrajzottanítók számára lehetne szellemi ajándék,de minden pedagógus, tankönyvszerkesztőtanulsággal lapozhatná az ismeretközlő má-sodik részt működtetni képes módszertani a-lapozást, melynek egyben fogalomtisztázószerepe is világos.

Sugallt tanmenete a bölcsőhely közpon-tú, fokozatosan növelt sugarú ismeretkör-gyűrűztetés. A közvetlen környezetből ki-induló tapasztalással elsajátítható ismeret-rendszer tartósan alapozhat földrajzból, nö-vény- és állattanból, társadalomismeretből,történelemből, művelődéstörténetből, mű-vészettörténetből, gazdasági ismeretekből.

Ma tanári kézikönyvnek hívnák az ilyent.A 120 éves szöveg szerzőjének pedagógiaiszemlélete korszerű. Ezt annak ellenére ál-lítom, hogy szemléletét az utóbbi 80 évbena mi vidékünkön nem alkalmazták soha ma-radéktalanul. Vagy a templomot hazudtákki a környezetünkből, vagy egymásra nemvolt szabad nézni, vagy múltszűrőt alkalmaz-tak, vagy helyneveinket terelték gettóba.

A könyv korszerűségét mégsem tartal-ma, hanem pedagógiai szemlélete adja, mega szándék, melyről maga a szerző vall atanítótársait megszólító zárszóban: „E mun-ka tehát egy gyűjtemény, melyből ki-kisaját szükségéhez képest válogathat atanításhoz anyagot: ahol kell, pótolja;ahol kell, rövidíti. Arra törekedtem, hogylegyen miből válogatni. Figyelmes tanítóeligazodik belőle; aki nem ilyen, annaknem lehet könyvet írni…”

A könyvön érződik, hogy szerzője jelle-mét s tartását az 1848/49-es szabadság-harc formálta, közvetlen elöljárója Koós Fe-renc királyi tanácsos volt, legfelső elöljárójapedig Eötvös József utódja a miniszteritárcában, Trefort Ágoston. Az is igaz, hogytanítói bölcsessége és méltósága hátteré-ben ott állott a kiegyezés után magára találtnemzet erős országa.

Veres Sándor a zárszövegben felsoroljafelhasznált adatainak forrásait, s mintegyfolytatja a címlap megjegyzését „a Brassó

megyei hivatalos tanítótestület megbízá-sából és adatai nyomán”.

Figyelmesen olvasva e munkát markán-san körvonalazódik szerzője is: szerény, dehatározott, céltudatos, fegyelmezett, rendsze-rező elme, kreatívan megnyilvánuló szabad-ságszeretete meghatározza magatartását.

Most a második rész olvasmányélmé-nyeiből szemelgetek:

„1. Brassó város és a hozzá tartozóterületek, úm. Derestye, Alsó-Tömös,Felső-Tömös és Méhkertek a város ren-dezett tanácsa alatt állnak 29 584 lé-lekszámmal, melyből 9599 német-szász,9508 magyar, 9079 oláh, vagyis román,a többi egyéb hazai nyelvű.” (…)

„4. Hétfalusi járás Hosszúfalu köz-ponttal. Ehhez a következő 7 község tar-tozik: 1. Bácsfalu; 2. Türkös; 3. Cser-nátfalu; 4. Hosszúfalu; 5. Tatrang; 6.Zajzon; 7. Pürkerec, együtt 21 783 la-kossal, kikből 10 872 magyar, 9571 o-láh, 236 német.”

A magyarok, a románok, a zsidók és agörögök iskolái. A római katolikus gimná-ziumban 167 tanulót tanított 12 tanerő, ele-mi iskolájukban 369 tanulót 4 férfi, 3 nőtanító és két vallásoktató.

A bolgárszegi román tannyelvű gimnázi-umban és tagozatán 334 tanulót 25 tanítótanított. A románok négy osztályú népis-kolájában 10 tanerő 436 tanulót.

A görögök iskolája a Bolgárszegben, a Ka-talin utcában volt, ahol egy görög tanító görögnyelven oktatott 6-8 gyereket.

A tankönyv ismerteti az iskolák államiváalakítása utáni iskolahálózatot: mintegy1200 ipariskola, a főreáliskola, a középkereskedelmi és a faipari közép ipariskola.Ezeknél az állami iskoláknál 28 tanerőműködött.

A város művelődését társalgókörök, da-lárdák, könyvnyomdák, könyvkereskedé-sek, időszaki színház, szegényház, polgárizenekar szolgálta.

A város történetébe a tankönyv beépítilegjelesebb középületeinek a történetét is:valamennyi felekezetének a templomát, aTanácsházat, a Jogházat, a laktanyát, a pol-gári lövöldét, a katonai kórházat, a kórhá-zat, Brassó fürdőit és a bolonyai uszodát.

Brassó nevezetesebb férfiai közül Hon-terusz Jánost, Hirscher Lukácsot, Fuch Já-nost, Weisz Mihályt emeli ki.

Krizbán a „Köncze nevű erdő aljábanegy mesterséges haltenyészde is van, holpisztrangot szaporítnak az üde forrá-sokban alkotott apró tavakban.”

Újfaluban „régi és elterjedt házi-ipara a népnek a cserépedény-gyártás,melyet szinte minden háznál űznek ésigen jó edényeikkel a távolibb vidékek-re is nagy kereskedést folytatnak.Azonban gyártmányokhoz az agya-

got a feketehalmiaktól pénzen veszik.”Krizba három gyümölcsösében: a Hor-

váth János-félében, a Szemerjai Károly-fé-lében s a „városi” kertben a legelterjedtebbrégi körtefajták: a veres nyári, őszi perga-men, császár-, fojtó-, bartaliskörte; az újabbfélékből a nyári muskotály, magdolna, ol-vadó; ősziek: Mária Lujza, Tottlében, piszt-rang-, vilmoskörte; téliek: Herman, Har-denpont, Liegelcz, mannakörte volt.

Apácán „a gabonafélékből rozs, tö-rökbúza, zab, haricska, köles nagyobbmennyiségben; búza és borsó kevesebb;továbbá pityóka, paszuly, kender. Sokhagymát termesztenek eladásra egyébkerti zöldséget házi használatra.”

A földvári vár „a jelen század harma-dik évtizedében még olyan állapotbanvolt, hogy a lakók gabonájukat mint tűz-biztos helyen, itt tartották.”

Botfaluban „a Papdombon is, melyetmás néven Gorgánynak hívnak, látsza-nak valamely várerőd nyomai, de törté-nete ismeretlen.”

Szászhermányban a szászok iskolájában„4 tanító 4 tanteremben 385 tanulót ta-nít”, Prázsmáron pedig 7 tanító tanít átla-gosan 320 gyereket.

Növényeinél kiemeli, hogy „Borcsa Mi-hály gyümölcsösében 400 kitűnő fajúés az éghajlati viszonyoknak megfelelőalma- és körtefa van.”

Csernátfalu 2846 főnyi népességéből1630 magyar, 1040 román, 42 német, 12tót; hitfelekezet szerint 1513 evangélikus,1095 görögkeleti, 112 római katolikus, 85református, 27 izraelita, 8 görög katolikus,5 unitárius.

A templomokon és iskolákon kívül Cser-nátfalu középülete „a vendéglő, szép nagytáncteremmel az emeleten, hol vándorszí-nészek és műkedvelők gyakran tartanakszíni előadást. Népesebb gyűlések s köz-lakomák szintén ezen termet szokták i-génybe venni.”

„Hosszúfalu összes iskoláiban 1200 ta-nuló nyer oktatást.”

Tatrang határában sok a szilfa, melyet akerekesek dolgoznak fel és a kosárfűz.

Zajzonban „az 1848/49. évi szabadság-harc idején a Szakadáton, mint arra igenalkalmas ponton, volt felállítva az oroszsereg őrszeme s e pontot azóta Muszkákasztalának nevezik.”

Zajzon vadai: „a medve, farkas, róka,borz, vidra, és hiúz is fordul elő, továbbáőz, nyúl, mókus, menyét, sün, süketfajd,fogoly, szalonka.”

Pürkerec magyar iskolájában „szalma-fonást is tanítanak.” „A községnek há-rom katlana van, melyekbe egyszerre105 szekér mészkő megy, melyet azIgazpatak völgyéből szállítanak.”

Hochbauer Gyula

Az elmúlt év második felében dr.Papp Ilona 1 000 000, Fodor Leventegyógyszerész 500 000 lejjel támogattaa Hétfalu előállítását. Köszönjük.

Szerkesztői üzenetek

• 2003 decemberében emlékművet a-vattak a bácsfalusi evangélikustemplomkertben, a véres karácsonybácsfalusi áldozatainak adózva. Azeseményről következő számunkbanolvashatnak.

• Szász Márton a borica Tatrangon to-vábbélő hagyományairól számol bekövetkező számunkban.

pag. 8

* K i a d j a a H é t f a l u s i M a g y a r M ű v e l ő d é s i T á r s a s á g – © H M M T , 2 0 0 4. * I S S N 1 5 8 2 - 9 0 0 6 *

2004. január 23. H É T F A L U 3. oldal

(Folytatás az 1. oldalról)Több szerzőnél találkozunk azzal a gon-

dolattal, hogy a farsangi időszak a termé-szetes világrend felbomlásának, a káoszbavaló visszatérésnek az ideje. A farsangi jel-mezek lehetővé tették, hogy a férfiak ésnők szerepet cseréljenek. Ilyenkor az em-bereket kimondottan ösztönözték arra, hogya szex és az agresszív ösztönök kifejezé-sét tiltó mindennapi tabukat megszegjék.

A farsangi résztvevőknek ez az időszakaz eksztázis, a felszabadulás ideje volt.

A farsangnak – valós és jelképes érte-lemben – egyaránt három fő témája volt:az étel, a szex és az erőszak. Rengetegdisznó-, marha és másféle húst fogyasz-tottak, ezeket szimbolikusan meg is jelení-tették. A „hús” másféle értelemben is sze-repelt. A szexuális aktivitás farsang idejénmegnő, ilyenkor szinte kötelező kétértelműdalokat énekelni.

A farsang nemcsak a szexualitás, hanemaz agresszivitás, a rombolás, a szentségtö-rés, a durva tréfák ideje is. Az erőszak, aszexualitáshoz hasonlóan, többé-kevésbé rí-tusokban szublimálódott. Megengedett volta verbális agresszió is. Az agresszivitástolyan áldozatokon élték ki, akik nemigentudták magukat megvédeni (kutya, macska,kakas – ez utóbbit a bujaság jelképénektekintették).

Az emberek ilyen és ehhez hasonló sa-játos alkalmakkor abbahagyták a munkát,ettek, ittak és elköltötték, amijük volt.

A farsang, amit gyakran allegorikusan ismegjelenítettek, hordóhasú, pirospozsgás,jó kedélyű ember képében, akire ínyenc-ségeket (kolbászt, szárnyast) aggattak, abőség, a fennálló rend, a kultúrát szabályozótörvények felfüggesztésének, a mértéktelenadakozásnak, ivászatnak, az agyoncicomá-zott, meghökkentő öltözékeknek, a pazar-lásnak az ünnepe; intézményesített zűrza-var, a megfordításon alapuló rítusok összes-sége. Nem csoda, hogy a kortársak az „ő-rület” időszakának nevezték, amikor a bo-londság veszi át a hatalmat. Mindezek mel-lett a farsang mint a világ különleges álla-pota minden kultúrában a jobb elvek szerintimegújulás, az újjászületés szimbóluma is.

*Magyarországon a farsang kialakulása

a középkorra tehető, elsősorban német ha-tás eredményeként.

A farsangi ünnepkör történetéről többettudunk, mint más népszokások múltjáról.Lévén, hogy a farsang zajos lármázással,rendbontással járt, a világi és az egyházihatóságok a jelenség megítélésekor egy vé-leményen voltak: sok, fennmaradt tilalmirendeletet bocsátottak ki.

A farsangi világfelfogás kifejezésformáia termékenységvarázslástól a primitív a-vatási szertartásokon át egészen a „po-

gány” ember- és állatáldozatokig, különbözőidőben lerakódott elemekről árulkodnak. Anéptánc, esetünkben a borica mint farsangiszokáshagyomány ilyen értelemben olyanemberi közlésrendszerként fogható fel, a-melynek üzenetet hordozó mondataiból le-tűnt korok rejtelmei, egykori emberi gon-dolkodásmódok, a világhoz való viszonyu-lások olvashatók ki.

londoztak, s igyekeztek a gazdától valamit(ásót, kapát), ami épp a „kezük ügyibe”kerül, elemelni, lévén hogy farsangkor a tu-lajdonjog kevésbé szent és sérthetetlen, mintmás napokon. Ezeket a gazda pénzado-mány ellenében kiválthatta. Mialatt az e-gyik kuka ezzel szorgalmatoskodott, a má-sik, hogy el ne maradjon társa mögött abolondozásban, lekapta valakinek a fejérőla sapkát, elszaladt vele, s ezt is csak vált-ságdíj fejében volt hajlandó visszaadni.

A fenekestől felfordult farsangi világ han-gulatát további abszurdumokkal „ízesítet-ték”: gyúrtak egy nagy hógomolyát, rá-tették a lapátra és belökték a kemencébe,hadd süljön. Az egyik kuka négykézlábraállt, társa a hátára tette a szánkót s így kö-rülszánkózták az udvart.

*Mindezeken kívül még egy sajátos kis

komédiát is eljátszottak álarcos bohócaink.A játék arra az ősi hagyományra, hitre ve-zethető vissza, amely szerint az évszakokváltakozását emberfeletti hatalmak végzik.A tél-tavasz küzdelmébe igyekeznek pri-mitív módon a tavasz segítségére lenni ésa telet elűzni.

A játék a következő: adott pillanatban aboricásokat kísérő kukák egymásnak estek,a három erősebb legyőzte, maga alá gyűrte agyengébbet. Fakardjukkal szimbolikusan fel-hasították, bőrét lenyúzták, testét feldarabolták.

Mindezek után, megbánva borzasztó tet-tüket, fejüket rázni kezdték, sírtak, majd akorbács nyelén keresztül, amelyet az áldo-zat füléhez, hátához, szájához illesztettek,életet, mintegy lelket fújtak belé. A „feltá-madó” áldozat életrekelésének fölöttébb ö-rültek, támogatták is első lépéseit, hisz méggyenge volt, de hamar ráuntak a dologra, shamarosan ismét csattogtatták ostoraikat.Erre az újjászületett társ úgy elszaladt elő-lük, mint a „pusztai csikó”. A játék, minttavaszi alakoskodó szokásban megmutat-kozó eszmei tartalom, egyfajta pszichikaimagatartás megnyilvánulásaként foghatófel: az ó és az új küzdelmét jelképezi, a go-nosz elűzését és a termékenység ígéretét.

Ilyen értelemben a hétfalusi boricábantermékenységvarázslás aktusa mutathatóki. A kukák közötti vetélkedés, kivégzésfunkció szempontjából tulajdonképpen a tél-tavasz küzdelmeként is értelmezhető. A ku-ka földhöz vágásában az fejeződik ki, hogya telet mint a gonosz jelképes megtestesü-lését leigázzák, az újjászülető, feltámadó ta-vasz, mint a jó szimbóluma, jelképesen győ-zelmet arat a rossz fölött.

A kivégzés mozzanata emberáldozat ma-radványának is tekinthető. Egyúttal kötődikaz európai kultúra farsangi hagyományai-nak jelképes kivégzéséhez, mélyebb össze-függéseit azonban a primitívebb vallások-ban vagy akár a samanisztikus világfelfo-

A borica mint termékenységvarázslás, avató rítus, mágikus cselekvés, a világrendet felbontó farsangi szokás

A boricajárás alkalmával egy bizonyosrítust játszanak el. Az európai népek téliszertartásai, rítusai egymással mind roko-nok. A farsangi játék magját alkotó kivégzésaz európai farsangi szokások jellegzetes vo-násai közé tartozik. Róheim Géza szerint:„a démonikus erejű alakoskodók egyi-két, akár farsang, karácsony vagy va-lamelyik tavaszi ünnepről van szó, meg-ölik”. Napjainkban ennek a szokásnak aváltozatai legfeljebb tréfás változatokbanmaradtak fenn.

*A hétfalusi csángók farsangi boricájában

is volt egy mozzanat, amely a kivégzésrevonatkozó jellegzetes formai-tartalmi elem-ként fogható fel. A tizenhat-húsz legénybőlálló tánccsapat elmaradhatatlan kelléke amaskarás alakoskodó, azaz a kuka volt,szám szerint négyen kísérték a sereget. Akuka afféle tréfás, bolondos legény, de tréfáimögött megtalálni a mélyebb értelmet. Ar-cát álarc fedi, ami ijesztő és félelmetes,mert viselője igyekezett hivatásának ma-gaslatára emelkedni. A maszk fából voltfaragva, a bajusz helyén disznósörte, a sza-káll helyén tehénfarok lógott. Kezében kor-bácsot tartott, félméteres nyéllel, ezen bőr-darab lógott. Kukáknak rendszerint olyanembereket választottak, akik bolondozni, tré-fálni jól tudtak, s megfelelően tudták mu-lattatni a bámészkodókat.

Míg a többiek táncoltak, ők tréfáltak, bo-

Fából készült borica álarc

gásban is kereshetjük. A primitívek elkép-zelésében a külső világ, az ember felett u-ralkodó természeti elemek befolyásolásacsak emberáldozat révén sikerülhetett, s en-nek a mozzanatnak az emléke az állatál-dozatokkal együtt különböző népek kultú-rájában is fellelhető. Később, az egykoriemberáldozatok megszűntével, az áldozatialanyt helyettesítő, jelképező objektumotdobták a vízbe, égették el, tépték szét, vagymagát az embert, az alakoskodók által akorábbi formát utánozva, jelképesen végez-ték ki, ölték meg.

Ez utóbbi mozzanat érhető tetten a hét-falusi boricások kukáinak játékában.

A kuka alakjának eredetéről, kialakulá-sáról Róheim Géza ír, aki hangzásilag a ku-kát a bolgár „kuker”-nek felelteti meg, deértelmét tekintve a szomszédos oláh népek„căluşarii” táncjátékában fellépő „mutu”-val rokonítja. Ha a bolgárszegi oláhok bolgárelődei ismerték a kukereket – elmélkedikRóheim, magyar szomszédaik a szokástmár eloláhosodott normában vehették át.

A hétfalusi kuka pantomimjátékkal ijeszt-get. Álarca mintegy felszabadítja őt a ha-gyományos kötöttségek, az „én”-re érvé-nyes viselkedési normák alól, de bohó játé-kai során nem szabad megszólalnia. Hét-faluban már szóláshasonlat formájában éla jelenség: „Néma, mint a kuka.”

A némaság mintegy a mezítelenség, aszent kezdet ideje. Egyfajta megtisztulástkonnotál, melynek révén a mágikus erő nö-vekszik. A farsangi boricajárás eszerintegyfajta mágikus cselekvés is. A feltáma-dás aktusa – melyre csak a nem emberilények képesek –, a mindenhatóság jelképe.A föltámadott egyszerre beavatott is lesz,aki az isteni beavatkozásnak köszönhetiújjászületését (lásd: életet fújt belé).

Ilyen vonatkozásban termékenységva-rázslás és beavató rítus is a játék, főkéntha arra is figyelünk, hogy a közösség fiatal,16-20 éves szép szál legényei járják a táncotvagy állnak be kukának. A borica körtánc,s mint ilyen, kör jellegéből adódóan a gonoszkirekesztését vagy épp ellenkezőleg,bezárását szimbolizálja. A védhetőség vagyépp a védekezés egyik legtermészetesebbformája.

Ugyanezt a funkciót tölthetik be a csiz-mákra felszerelt zörgők, őrharangok, illetvea kukák kolompjainak zaja. A harang akeresztény mitológiában Remete Szent An-tal attribútuma. Feladata az ördögi kísértés,a gonosz, a vihar eltávolítása, elűzése.

A boricás legények tánc közben kezük-ben szépen írott botot, faragott lapockát tar-tanak. A bot az emberi életerő regenerá-lódásának, újjászületésének a jelképe, s ez-zel a többletjelentéssel is kerülhetett a le-gények kezébe.

Csere Magda

pag. 17

* S z e r k e s z t ő s é g : R O - 5 0 5 6 0 0 N é g y f a l u , G e o r g e M o r o i a n u u t c a ( N a g y ú t ) 8 7 . s z á m * Te l e f o n : 0 2 6 8 / 2 7 5 7 7 3 *

4. oldal H É T F A L U X. évf. 1. szám

A bodolai református templom.

A s z o b o r v á l a s z o l V e r e s S á n d o r é l e t r a j z a

Fából készült borica álarc

A Brassói Lapok 2004. január 16-ikiszámában dr. Magdó János tollábólmegjelent Gondolatok egy szoborrólcímű írását a harmadik rész hangnemeés néhány megalapozatlan állítása miattnem fogadta el a Hétfalu.1991-ben a hétfalusi magyarság ér-

dekvédelmi képviselete és cselekvő ér-telmiségei döntöttek a Zajzoni Rab Ist-ván-szobor elkészítéséről, és határoztákel, hogy ez a költő nevét viselő középis-kola udvarán álljon.

A Barcasági Csángó Alapítvány el-nöke akkor Nagy Béla nyugalmazott ta-nár volt (s ebben a minőségében is kerültbe a szoborbizottságba, s amit elvállalt,teljesítette is). A szobor állításával kap-csolatos teendők a bizottság hatáskörébetartoztak, így Antal László lelkész (akiakkor az alapítvány alelnöke volt) fel-kérését Magdó János nem is vehette hi-vatalosnak. Ebben a bizottságban Mag-dó János a szükséges engedélyek be-

szerzését vállalta. Ez a bizottság sohanem is kötött semmilyen megállapodástBocskai Vince szobrászművésszel, ígyvissza sem vonhatta az egyezséget.

Gellérd Lajos nem befolyásolta a dön-tésre összehívott gyűlést, ugyanis az azérv érvényesült, hogy miként Istók Jánosis elkezdte volt valahol, úgy Szász-Bene-dek István számára is esélyt jelenthetettez a munka. És Szász-Benedek Istvánsikerrel teljesítette, amit vállalt. A szobornem középszerű, hanem próbálkozás,amilyenszerű az orvos első gyógyításikísérletei is, a költő zsengéi, a madár elsőröpte is lehet. Ezt középszerűnek csakértékficam nevezheti.

A hétfalusi magyarság szoborállításiszándéka, sikertelensége ellenére, egyévszázadon át összetartó erőként mű-ködött. A szoborállítás sikerét sem sza-badna sem megosztásra, sem a közép-szerből való kiemelkedésre használni.

Hochbauer Gyula

Pacséron jártunk

2003. november 26–30. között aZajzoni Rab István Középiskolából 12gyerek és 3 felnőtt részt vehetett a pa-cséri (Szerbia) iskolanapokon, az ottaniiskola vezetőségének meghívására.

Rövid ottlétünk alatt betekinthettünka vajdasági magyarok életvitelébe, prob-lémáiba, megmaradási próbálkozásaiba.

Bár a hosszú út mindannyiunk türelmétpróbára tette, emlékezetes hétvégét tölt-hettünk együtt, ugyanis iskolánk diákjaiés tanárai is először voltak Pacséron.

Megérkezésünk utáni napon, pénte-ken, a szabadkai Városházát látogattukmeg, amelynek építési stílusa a maros-vásárhelyi Kultúrpalotáéhoz hasonló,majd a Topolya melletti lovardában meg-csodálhattuk a fajlovakat. Este a pacséridiákok ünnepi műsorának tapsolhattunk.

A szombati nap sporttevékenységek-kel telt, lehetett kosarazni, sakkozni, asz-taliteniszezni, majd a délután folyamána tanulók a játszóházban tehették pró-bára gyorsaságukat és feladatmegoldóképességüket. A nap a diákok számáraszervezett bulival zárult, a látogatás pedigkönnyes búcsúval.

Jó, hogy kissé jövőbekacsintón, határoknélküli napokon lehettünk együtt pacsé-ri–kisújszállási–négyfalusi magyarok.

Czimbor Magdolna

Egyszer volt egy különleges cica aNekeresse országban. Azért volt külön-leges, mert tudott énekelni.

Egész nap csak dudorászott:– Trillilli, trallala.Egy napon találkozott egy emberrel.

Az ember megszólította:– Ne énekelj annyit, már a fejem is

fáj.– Miért ne énekelnék, ha nincs más

mit tennem? – kérdezte a cica.Erre nem tudott válaszolni az ember,

hát vont egyet a vállán.– Ha nem tudsz válaszolni a kérdé-

semre, akkor hagyj békén és ne avat-kozz az éneklésembe, ha nekem ez ahobbim.

Az ember elment, és a cica addig é-nekelt, ameddig letelt az élete.

Czimbor IzabellaZajzoni Rab István Középiskola

Az éneklő cica

Tavalyra emlékezgető

Meseszerű allegorikus szövegecske

Sólyom, még mielőtt a királyi solymá-rok kezére került volna, valamilyen táv-latból idefigyelt.

– Én medvehagyma vagyok – biccen-tett majdnem gyöngyviráglevélnyi levelecsücskével.

– Én salama vagyok. Én salama va-gyok… – ismételgette meggyőzően kétlevelét egymáshoz dörzsintgetve.

– Valahonnan ismerhetlek – gondol-hatták egyszerre, miközben úgy figyel-ték egymást, mintha mélyen a tükörbenéztek volna önvizsgálatkor.

A sólyom ezt jelentette majd a nevét-felejtettem velencei dózsénak, aki értet-lenül nézhetett rá, két szerencsés vadá-szat között.

(Szóbeli megjegyzés*. Csak abbannem vagyok biztos, pontosan hol történtmindez: Kommandón, a Laur sípályamögötti lejtőn vagy Keresztváron, a vár-hegy előtti nyirkos lapályon, vagy a Kot-lán, vagy Hétfalu határában, az Ördög-bérce felé. Mindenesetre ezen a vidékenhitelesítés végett érdemes érdeklődni.Ám ki elindul, számoljon azzal, hogy amegjelölt helyek pár tucat vízszintesrefordított madártávlatnyira vannak egy-mástól.) *Ez tőlem származik:Hochbauer Gyula

M e s e

A hosszúfalusi műfaragó ipartanmű-hellyel kapcsolatos m. kir. állami felsőnépiskola 1878–1885 között kiadott ér-tesítőiből, munkáiból, az iskolai élet meg-szervezéséből egyértelműen kitűnik Ve-res Sándor igazgató kiváló pedagógusialkata.

Igazság- és szabadságszeretete az1848-as idők fergetegében edződött,rendszeretete, szervezőkészsége szinténa Kossuth-huszárok tálentumainak örök-sége.

*1826. március 6-án született a Nagykü-

küllő vármegyei Kóboron (Kőhalomszék).Apja, Veres Sándor középajtai huszár-családból származott, majd községe re-formátus papja lett, anyja, Kendi Máriaszintén papleány, kinek ősei is mind papokvoltak. Saját bevallása szerint: „én tehátpapi és katonai vérből származtam,talán ezen körülményben fekszik azoka annak, hogy életem oly gazdagvolt ellentétekben.”13 éves korában apja a székelyudvar-

helyi főiskolába íratta, ahol a grammati-ca, syntaktika, retorika, poetica, oratoricaés logica classisokat elvégezve, kitűnősikerrel tette le záróvizsgáit.1848. szeptember 8-án Kossuth-hu-

szárnak állt be az udvarhelyszéki zász-lóaljhoz.

Részt vett az agyagfalvi gyűlésen ésErdély különböző településein a csaták-ban (Marosvásárhely, Szászrégen,Gyergyó, Parajd, Hídvég, Miklósvár, Rá-kos, Kökös, Szentpéter stb.). Segesvár-nál zászlóaljuk Bem hadaihoz csatlako-zott, majd Medgyesnél, Nagycsűrnélharcolt. A szabadságharcra mindig szí-vesen emlékezett vissza, írásai a harcokkrónikái is lehetnének.1849. augusztus 13-án Világosnál Ve-

res Sándor is letette a fegyvert. Oroszfogságba esett, ahonnan hamarosanmegszökött és Háromszéken bujdosnikényszerült. Azért ott, mert feltételezéseszerint a szászok üldözése ott el nem ér-hette. Erről így ír: „Nagybaconban egyvezetőt fogadtunk fel, ki Bikszádon sa Torjai Büdös nevű hágónál gyalogs a lovakat csaknem méteres hóbanvezetve, átkalauzolt Torjára, hová ép-pen virradatkor érkeztünk meg, sKun Gáborhoz tértünk be, kinek fiaiskolatársam és jó barátom volt.”

A bujdosás éveit is nevelőmunkávaltöltötte. 1852 tavaszáig Alsócsernáton-ban, Domokos József házánál nevelős-ködött, majd még egy fél évig Márkos-falván, Barabás Józsefnél, azután – mi-vel a házitanítóskodásból megélni nemlehetett – Sepsiszentgyörgyön napidíjasirodai munkára jelentkezett.

1855-ben az udvarhelyi kollégiumbankapott segédtanári állást, majd 12 évreZágonba került tanítónak. 1869-ben 6hónapos szászországi (Chemnitz) tanul-mányutat nyert el a kormánytól. Meg-fordult Türingia és Poroszország jele-sebb iskoláiban is. Visszatérte után a kéz-divásárhelyi póttanfolyamot vezette.1879-ben a hosszúfalusi felső népiskola

igazgatójának nevezték ki, és itt tartóz-kodott 12 éven keresztül, haláláig. Ma-gyar nyelvet, földrajzot, történelmet,hazai alkotmánytant, gyakorlati irálytanttanított, heti 23 órában.

Saját bevallása szerint: „tanítványaimmindenütt szerettek...”

Jó barátja volt Molnár Viktornak,Borcsa Mihálynak, Kupcsay Jánosnak.

Írásokat, tanulmányokat közölt a Nép-tanítók Lapjában, a Család és Isko-lában, a Felső Nép- és Polgári IskolaiKözlönyben, a Székely Nemzetben, azIskola és Szülőházban. Brassó megyeföldrajzáról igen jól sikerült tankönyvetadott ki.

A Brassó Megyei Tanítótestület vá-lasztmányi tagja, majd alelnöke, a Négy-falusi Kör elnöke, református egyház-tanácsi jegyző volt.

Kovács Lehel István

pag. 18