A Dugonics András Piarista Gimnázium Lapja 2 0 0 6 . j a n u á r , I V . é v f o l y a m 1 . s z á m

Farsangi örömünk: a hal

Afarsangi tánchoz nem sokközünk van (legfeljebb ah-hoz a tánchoz, amelyet a te-

rített asztal láttára vagy pohárral akezükben járnak el a jókedvû em-berek – mikor virsli- vagy perecko-szorút akasztanak a nyakukba a té-li vásár lacikonyháján), de annáltöbb közünk van a farsangi táncotelõidézõ hangulatcsinálókhoz, így ajó ételekhez és italokhoz.

Az ételek közül ha-tározottan a halakdominálnak far-sangban. (A disz-nótor már böjtelõtt nagy ártatla-nul igyekszik el-tûnni, mintha semmiköze se lett volna atél mértéktelensé-geihez.) De a halolyan természetû jószág, hogy akára befagyott folyóban, akár a kalen-dáriumban átsiklik a húsos idõbõl aböjtös napokba, farsangi gyertya-szentelõtõl, húshagyókeddtõl, ami-kor a hal igazában megkezdi ural-mát – hamvazószerdába.

A folyókon ugyan még korántse lát-ni az olvadást, a Felsõ-Tiszán min-dennap léket kell vágni, hogy a ke-csegét megfoghassuk villámgyorsútjában; február közepe derék téliidõnek számít Magyarországon,pláne olyan esztendõben, amikorkésõn kezdõdött a tél; itt-ott mégegy kései hófúvás is meglátogatjaazokat, akik már nagy bátran utaz-nak szánkójukon vagy szekerükönaz utolsó bálokra, amelyeket min-denhol lebonyolítanak: – ilyenkorbizony meg kell elégedni a farsangihalak közül a zsebben cipelt szar-díniával vagy az útszéli fogadós

hagymás heringjével, mert az igazijó paprikás halat nem tudják készí-teni más háznál, mint ahová indul-tunk, de a hófúvás megakadályo-zott. Olyan egyszerû ezt a halpap-rikást csinálni, mikor hivatalos re-ceptjét hallják (amely legrövideb-ben így hangzik):

„Többféle halat veszünk, egyenlõdarabokra vágjuk,

másfél óráig sóbanhagyjuk állni, aztán lá-

basban bõven hagy-mát finomra vágva,vajon kissé megpá-rolunk, adunk jó

késhegynyi paprikátbele, aztán a halatfélóráig fedõ alatt

pároljuk, végre egykanál vizet és tejfölt

öntünk rá. Mikor fel-forrt, asztalra adjuk.”

Ugyebár ez úgy hangzik, mint azegyszeregy, csak a gyanakvó fantá-zia gondolna valamely „pisztráng-ra” a többféle hal emlegetésénél,mert mégiscsak biztosabb volna, hatudnánk, hogy miféle halakat ve-gyünk. „Semmi esetre se a nemeshalakat, a kecsegét, a pisztrángot, afogast; hanem elégedjünk meg aharcsával, potykával, csukával apaprikásnál” – mondják a tanács-adók, mert halfõzéshez minden em-ber értene, holott az ötszázadiktudja igazában.

E jó tanácsadók okozzák, hogynem élvezhetjük egyszerû halpapri-kásnak a legnemesebb halakat, pe-dig tán ez volna a halpaprikás titka.

Krúdy Gyula

Tarbay Ede:Farsangi maskarák

Három lyukasvicsori fogas,

kivájt belû sárga tök,mi volnánk az ördögök.

Három fehér tol las pucér

inges, rékl is szárnyasok,mi lennénk az angyalok.

Azt kívánjuk reggel -este ,vidám kedvvel

feküdjenek, kel jeneke házban az emberek.

Fazekukban pulyka,kappan,

mindenféle jó fõj jön,kéményük is füstöl jön.

Gimnáziumunk várja minden általá-nos iskolás diák jelentkezését 6 ill.

4 évfolyamos képzésünkre, valamint annyyeellvvii eellõõkkéésszzííttõõ éévvffoollyyaammuunnkkrraa. Infor-mációk, határidõk és feladatok, vala-mint a letölthetõ jelentkezési lapok awww.szepi.hu honlapunkon elérhetõ-ek.

Afélévi bizonyítványokat január 27-én, pénteken az osztályfõnököktõl

kapják meg diákjaink.

Február 3-án szülõi fogadóórát tar-tunk. A tanárokhoz bejelentkezni a

szokásos módon – honlapunkon, vagyiskolánk titkárságának telefonszámán –lehet.

Iskolánk és a Karolina Gimnáziumvégzõs diákjainak közös szalagavató

bálja február 4-én kerül megrendezésregimnáziumunk tornacsarnokában.

Síszünet: február 6. és 10. között. Aszünet utáni elsõ tanítási nap: feb-

ruár 13.

Atizenkettedik évfolyamosoknakfebruár 15-ig kell jelentkezniük az

érettségi vizsgákra. Ezzel kapcsolatbanaz osztályfõnököktõl, vagy a titkársá-gon kaphatnak felvilágosítást.

Idén február 18-19-én rendezzük aSZEPI-Kupa teremlabdarúgó-tornát.

A SSZEZEPP IIPressPress jelenti

Az elmúlt öt esztendõhöz híven most is a farsangiidõszak nyitányaként rendeztük meg iskolánkalapítványi bálját. Ebben az évben január 13-ra,

péntekre esett ez az alkalom. Több mint kétszázötvenenjöttek el; úgy látszik nem babonások az emberek. Különöröm számunkra, hogy elmúlt tíz esztendõben végzettöregdiákjaink közül sokukkal találkozhattunk ezen azestén, akik feleségeikkel, barátaikkal báloztak.

Egész estét betöltõen, nagyon színvonalasan muzsi-kált a One Door együttes. A vacsorát helyi erõkbõl oldot-tuk meg. Konyhai dolgozóink elsõ osztályú színvonalonkészítették el a svédasztalos vacsorát.

A találkozás, barátkozás mellett a bál másik célja,hogy iskolánk alapítványát anyagilag is támogassa. Töb-ben vásároltak támogató jegyet, míg mások értékes tom-bolákat ajánlottak fel. Az 1500 tombolajegy nagyon rövididõ alatt elfogyott. A fõdíj az elmúlt évekhez hasonlóan

idén is nagy meglepetést okozott. A kollégiumigazgatója került kisorsolásra, amely nem kis de-rültséget keltett a teremben.

A bál tiszta bevétele:683 000 Ft volt. Ez re-kordösszegnek számít,át is utaltuk az alapít-vány számlájára.Köszönjük hogy eljöt-

tek, és hogy ezzel tá-mogatták alapítvá-nyunkat.

Jövõre, farsang-kor újból várunkmindenkit!

Angyal László

(Sz)epicentrum 2

C O M E N I U S 1

DD UU GG OO NN II CC SS AA NN DD RR ÁÁ SSAA LL AA PP ÍÍ TT VV ÁÁ NN YY

KK ÉÉ RR JJ ÜÜ KK ,, TT ÁÁ MM OO GG AA SS SS AAAA DD ÓÓ JJ ÁÁ NN AA KK 11 %% -- ÁÁ VV AA LLAA LL AA PP ÍÍ TT VV ÁÁ NN YY UU NN KK AA TT !!

SSZZÁÁMMLLAASSZZÁÁMM::11 00 22 00 11 00 00 66 -- 55 00 00 44 33 33 44 11

Korábban beszámoltunk a sikerespályázatról, melynek keretébenkomoly munka folyik, hogy egy

iskolafejlesztési projekt keretei közöttminél jobban megismerjük a partneris-kolákat, tanáraikat, diákjaikat, elképze-léseiket az oktatási módszerekrõl és õkis megismerjenek minket.

A következõ feladat, hogy felkészül-jünk a norvég útra, s így Rjukanban ishasonlóan hasznosan töltsük el az idõt,mint Włocławekben, Lengyelország-ban. Keresünk érdeklõdõ diákokat, ta-nárokat és most már szülõket is, akikszívesen vállalnak részt a munkában.Angyal tanár úr ötlete volt, hogy legyenegy-egy tudósító, aki a partner iskolákújságjaiba írna cikkeket iskolánk ese-ményeirõl, (bálok, elõadások, március15., évfordulók, Bartók-év) ki-ki érdek-lõdésének megfelelõ témát választva...Ezeket a magyar és angol nyelvû cikke-ket elküldjük a partnereknek az õ új-ságjukba, és megjelennek az iskolawww.szepi.hu/comenius honlapján is.

Nagyobb lélegzetû munka az óra-tervezetek készítése magyar nyelven azegyes tantárgyakhoz, amelyeket lefor-dítunk angolra. Ezeket az órákat a tar-talomalapú oktatás elõmozdítása érde-kében feltesszük a honlapra, hogy akülföldi partnerek letölthessék és kipró-bálhassák azokat angol nyelven a nyel-vi órákon, és az anyanyelvükre lefordí-tott órákat saját szaktanáraik is hasz-nálhassák. Minden ilyen óra valami-lyen nemzeti sajátosságot, jellegzetesdolgot tartalmaz majd (népdalok, Ko-dály-módszer, Bartók Béla, 1956, forra-dalmak és más fontos történelmi ese-

mények, Magyarország földrajzi sajá-tosságai, magyar tájak, örökségvédelema nemzeti parkokban, fizikai kísérletek,amelyek nagy magyarokat idéznek, fel-találók, találmányok mûködése, híresmagyar írók és költõk és hasonló té-mák).

Keresünk tehát olyan tanár kollégá-kat, akik szeretnék tanóráikat köz-kinccsé tenni, annak anyagát más eu-rópai ország tanáraival, diákjaival meg-ismertetni. Ebbe a munkába a diákok isbekapcsolódnak, hatékony munkávalsegítve a közös sikert.

Készítünk az iskolában egyComenius-sarkot, ahol minden infor-máció részletesen megtalálható. Ter-vezzük, hogy a pályázat második ciklu-sában lesznek vendégtanárok a partne-rek iskoláiból, akik igyekeznek mégjobban megismertetni velünk iskolájuktörekvéseit, ötleteiket, tapasztalataikat,saját helyzetüket az Európai Közösség-ben.

Minden csütörtökön fél háromkorlesz foglalkozás, megbeszélés, ahol elõ-készítjük a norvég és az észt utat, vala-mint figyelemmel kísérjük a projekt to-vábbi tevékenységeit, megvalósítjuk aközös elképzeléseket.

Lehetõség lesz arra is februártól,hogy a tanárok egy angol nyelvi kom-munikációs tréningen vegyenek résztheti egy alkalommal, hogy gyakorolhas-sanak és fejlõdjön a szókincsük is.Használjuk ki a pályázat adta lehetõsé-geket!

További információk: psik@szepi.hu

Sík Péter

P i a r i s t a b á l – ö t ö d s z ö r

Fotó: Tóth Ilona

Cél: egy piarista közösségSzilvásy László igazgató úr báli beszéde

(Sz)epicentrum3

TTIISSZZTTEELLTT BBÁÁLLOOZZÓÓ KKÖÖZZÖÖSSSSÉÉGG,, KKEEDDVVEESS BBAARRÁÁTTAAIINNKK!!

Ötödik alkalommal rendezzük meg iskolánk alapítványi bálját,amely, ennyi év után már kimondhatjuk, hagyománnyá kezdválni. Amikor elsõ alkalommal gondolkodtunk a megszervezé-sén, bizonytalanok voltunk benne, hogy vajon lesz-e érdeklõ-dés, egyáltalán hogyan fogadják majd a szülõk az új kezdemé-nyezést. A célja sem volt egészen világos: vajon elsõsorban azadománygyûjtés a cél vagy inkább az együttlétet segítse elõ. Azelsõ bál után megfogalmaztuk: ez nagyon jó volt, mert a részt-vevõk – szülõk és tanárok – jól érezték magukat, és ebben a kö-tetlen formában jó volt együtt lenni. A bál célja ezzel egyértel-mûvé lett: azoknak a báli együttünneplése, akiknek van vala-milyen kapcsolódása iskolánkhoz. Ugyanakkor nem hallgat-hatjuk el, hogy egy iskolai bálnak a másik célja: hozzájárulnicéljaink eléréséhez anyagiakkal. Ezt a másodlagos célt a mirendezvényünknek elõször tavaly sikerült megvalósítania,amikor is tiszta bevételünk közel 600.000 forint volt, ami márjelentõs segítségnek számít ilyen, az oktatásra nézve nehézidõkben. Mindenekelõtt ezt a nagylelkûséget szeretném meg-köszönni minden akkor és most is jelenlévõnek.

Szintén hagyományunk része, hogy a bál elején az igazga-tó pár szóban beszámol az elmúlt évrõl, ahogy egyesek hívják:évértékelõ beszédet tart. A hagyományokat természetesenmindenki tiszteli és igyekszik megtartani, szólok tehát pár szótaz elmúlt évrõl, de talán kicsit kevésbé részletesen, mint a ko-rábbi években.AAZZ EELLÕÕZZÕÕ ÉÉVV RRÖÖVVIIDD FFOOGGLLAALLAATTAA

Ha az elmúlt évet egyetlen szóval kellene jellemeznem, akkorazt mondanám: minden bizonytalan volt.

Bizonytalanná vált az egész középiskola végsõ kimenetétbiztosító érettségi vizsga rendszere. A tavalyi végzõsök és szü-leik ezért velünk együtt nagy izgalomban és bizonytalanságbanpróbáltunk helytállni a megváltozott körülmények között. Úgytûnik a diákjaink nagyon nagy többségének az új érettségirendszer nem okozott problémát, és a továbbtanulási eredmé-nyeik is bizakodásra adnak okot. Az idei 12-eseket már nem az érettségi vizsga újdonságabizonytalanítja el, hanem inkább a felsõoktatás idei átalakulá-sa. Ezt a bizonytalanságot még nem sikerült megnyugtatóanrendezni, de reméljük ezzel is megbirkózunk.Bizonytalanná vált a gazdasági finanszírozás, mivel egyre ke-vesebb pénzbõl kell egyre több feladatot ellátni. Ezért szüksé-gessé lett, hogy az iskola épületét bérlõkkel osszuk meg, ily mó-don megosztva a fenntartás költségeit is.

Szerencsére voltak biztos dolgok is. Jótevõink továbbrasem szûntek meg támogatni minket, így az alapítvány az adók1%-os felajánlásából közel 900 ezer forinttal, egyéb adomá-nyokból mintegy 1,6 millió forinttal tudta támogatni az iskolát.Köszönjük az adakozók nagylelkûségét!

Szakképzési támogatásokból mintegy 6,6 millió forint bevé-tele volt az iskolának 2005. évben. Itt is köszönöm azok nagy-lelkûségét, akik maguk tudtak ilyen támogatást adni, és azokerõfeszítéseit, akik kapcsolataikkal segítettek hozzájutni aszakképzési támogatásokhoz.

A különbözõ pályázatokon is nagyon sikeresen szerepel-tünk, hogy néhány példát említsek: akadálymentesítésre közel20 millió forintot; új, ún. kompetencia alapú oktatási anyagokkipróbálására 17 millió forintot, Comenius külföldi iskolai cse-reprogramra 2 millió forintot, taneszközökre, könyvekre többpályázaton közel 3 millió forintot, a kulturális központ mûkö-

désére a német Renovabis segélyalaptól három évre 10 millióforintot és még sok egyéb célra kisebb nagyobb összegeketnyertünk el. Pályázati felelõseink Gonda Éva és István áldoza-tos munkája, Nagyné Rostás Mónika, Tóth Krisztina, AngyalLászló és Sík Péter erõfeszítése, a többi munkatársak és az is-kola gazdasági irodájának rengeteg munkája nélkül ezek töre-dékéhez sem juthattunk volna hozzá, köszönet érte.

Iskolai életünk mindennapjairól úgy gondolom elég hû ké-pet ad újságunk a Piár Futár, így nem is részletezem hétköz-napjainkat és nagyszerû eseményeinket, inkább mindenkit biz-tatok a rendszeres újságolvasásra.AA JJÖÖVVÕÕ AALLAAPPKKÖÖVVEEII

Szeretnék még néhány szót szólni azokról az elmúlt évi kezde-ményezésekrõl és ötletekrõl, amelyeknek inkább hosszabb tá-von lesz – reményeink szerint – nagyobb jelentõssége.

Egy iskola megítélésének elsõdleges szempontja természe-tesen az, hogy milyen színvonalú a benne folyó oktatás, de a pi-arista rend Kalazanciusra visszanyúló hagyománya szerintlegalább ilyen fontos, hogy milyen emberek kerülnek ki az is-kola falai közül. Persze a kettõ egyáltalán nincs ellentétbenegymással, sõt. Ahhoz, hogy önmagukkal tisztában levõ, azalapvetõ emberi és keresztény értékeket magukénak valló fia-talemberek kerüljenek ki iskolánkból, nagyon fontos, hogyszülõk, tanárok, diákok egy nagy nevelõ-nevelõdõ közösségettudjanak alkotni. Szintén ehhez a közösséghez kell kapcsolód-janak az öregdiákok és egyéb olyan barátok is, akik már nemélik mindennapjaikat az iskolával kapcsolatban, de akiknekéletpéldája, segítsége szintén nélkülözhetetlen. Így lesz lehetsé-ges, hogy az iskolába bekerülõ diák tényleg olyan „hozzáadottértéket” kaphasson itt töltött évei alatt ettõl a tág közösségtõl,amitõl tényleg olyan fiatalemberré serdül, akirõl fentebb be-széltem.

Ezen cél – vagyis egy piarista közösség – kialakítását céloz-za természetesen ez a bál is, aminek résztvevõi körét a jövõbenszeretnénk kitágítani, hogy azon ne csak jelenlegi és egykoriszülõk, hanem már kicsit idõsebb öregdiákok is itt legyenek.Az elsõ fecskék már most is közöttünk vannak, reméljük mégtöbben lesznek.

Az öregdiákoknak igyekszünk más találkozási alkalmat isteremteni, ezért szerveztük meg tavaly elõször a tavaszi öreg-diák focikupát és találkozót, amelynek sikerén felbuzdulvaidén is szervezünk hasonlót. Az iskolaújságot is eljuttatjukhozzájuk ez év õszétõl, remélve, hogy az újság ennek a tágabbpiarista közösségnek a lapjává válik. Mindenkitõl várunk akárcikkeket, akár közérdeklõdésre igényt tartó felhívásokat, ma-gyarán hirdetéseket is, szívesen közzétesszük õket.

A szülõk számára sem csak a bál az egyetlen alkalom azegyüttlétre és találkozásra: ugyanezért szervezünk õsszel éstavasszal szülõknek, tanároknak pedagógiai témájú elõadáso-kat, beszélgetéseket is, valamint a legtöbb osztályban ezértszerveznek az osztályfõnökök és a szülõk közösen külön osz-tály-szülõ találkozókat. Ahol még nem volt ilyen, ott nyugod-tan biztassuk erre a bátortalan osztályfõnököt, mert lehet,hogy pont ez a biztatás hiányzott eddig neki.

Nemrégiben vetette föl valaki a szülõk közül, hogy nemcsak a diákoknak kellene kirándulásokat szervezni, mert aszülõk közül is lenne, aki szívesen részt venne ilyenen. Azt hi-szem, megpróbálkozunk ebben az évben valami ilyesmivel.BBEEFFEEJJEEZZÉÉSSÜÜLL

Köszönöm, hogy türelmesen meghallgattak. Kívánom, hogy azidei bál is ugyanolyan jó hangulatban teljen, mint az eddigiekés jövõre is találkozhassunk ugyanitt!

11881122A 70 másodéves bölcsész között egyetlen helybeli sem volt.

11881166Január 28. Rettenetes hózivatar volt. A piarista lak és atemplom közti kertbõl 6 ember 10 nap alatt hordta ki a be-hordott havat.

11881188Július 25. Elhunyt Dugonics András. A szegedi társházbanyugdíjasként került, de Teréz nõvérénél lakott. A Deszkástemetõben kapott végsõ nyughelyet.Augusztus 16. A városi tanács kérte, hogy az elemi iskolák-ban a tanítást a rend vállalja magára. Csak a 3. elemit vettékát, mert Illyés Ágoston rajztanár már korábban is díjtalanuloktatott ott.

11881199Május 13. A városi tanács elrendelte, hogy minden osztály-ban kezdõdjön meg a magyar nyelv tanítása, és abból a diá-kok érdemjegyet kapjanak. A gimnáziumi oktatás VerseghyFerenc grammatikája alapján történhet. A szegedi gimnázi-umban 1816-tól kezdve a magyarországi hagyománytól elté-rõen már magyarul tanították. A tõsgyökeres magyar váro-sok óvták a tanulókat ettõl a fölösleges tehertõl.

11882200Augusztus 27. A gimnázium fennállásának százados évfor-dulóját ünnepelte. E nap emlékére Vedres István AA sszzeeggeeddiiMMúúzzssáákk sszzáázzaaddooss üünnnneeppee címmel verses füzetet adott ki.Katona Dénes a kor szokása szerint ódában dicsõítette azalapítókat és a tudományokat.

11882277Az év folyamán A város jogakadémiát szeretett volna alapí-tani. A hír hatására a diákság létszáma megugrott, elérte a734 fõt. A líceum oktató termeiben csak állóhely volt., ezértösszenyitották a természettudományi múzeummal.

11883322Március 16. A város megkötötte a szerzõdét a piaristákkalaz I. deák oskolai osztály átvételérõl. Növekedett a kegyes-rendi tanárok száma 1 fõvel. Menyhárt Ágoston az elemi 3.osztályában olyan jól végezte a munkáját, hogy a világi taná-rok által vezetett átlagos 10-15 fõs osztálylétszám lényegesenmegnõtt, 90 fõ fölé emelkedett.Április 1. A megye és a város felhívására megszûnt a németmise a palánki templomban.

Károlyi Attila

Fejezetek a szegedi kegyes oskola történetébõl

PPLLÉÉBBÁÁNNIIAAII HHIIRRDDEETTÉÉSSBBoonnaappaarrttee NNaappóólleeoonn lliippccsseeii vveerreessééggeett sszzeennvveeddeetttt..HHáállaaaaddóó mmiisséétt ttaarrttuunnkk aa ppaalláánnkkii pplléébbáánniiáánn.. 11881133..ddeecceemmbbeerr 88..

Forrás: KacsaPRESS

KKAARRAANNTTÉÉNN SSZZEEGGEEDDEENN

11883311.. jjúúlliiuuss 1177--éénn eelléérrttee SSzzeeggeeddeett aa kkoolleerraajjáárrvváánnyy,, aazziisskkoolláátt bbeezzáárrttáákk.. CCssaakk aazz eezzrreedd oorrvvoossaa llááttjjaa eell aa bbeetteeggeekkeett,,mmeerrtt aa vváárrooss oorrvvoossaa ééss aa sseeggééddoorrvvooss iiss mmeeggbbeetteeggeeddeetttt..GGrrúúbbeerr JJóózzsseeff ppiiaarriissttaa aattyyaa ssiikkeerreesseenn ggyyóóggyyííttoottttaa aa mmaaggaaöösssszzeeáállllííttootttt ggyyóóggyysszzeerrrreell aa bbeetteeggeekkeett.. 11117777 sszzeemmééllyytt ááppoolltt,,aakkiikk kköözzüüll ccssaakk 3333 ffõõ eesseetttt áállddoozzaattuull.. VViiddéékkeenn iiss kkbb..kkéétteezzrreenn ggyyóóggyyuullttaakk mmeegg ttõõllee.. AA 44 sszzeeggeeddii pplléébbáánniiáánn 55330000rróómmaaii kkaattoolliikkuuss hhíívvõõ lleetttt aa jjáárrvváánnyy áállddoozzaattaa..

Forrás: KacsaPRESS

AA RREEFFOORRMMKKOORR NNAAGGYYJJAAII ÉÉSS AA SSZZEEGGEEDDII PPIIAARRIISS--TTÁÁKK

11883333.. sszzeepptteemmbbeerr 44--éénn bbeejjeelleennttééss nnééllkküüll ggõõzzhhaajjóónn SSzzeeggeedd--rree éérrkkeezzeetttt SSzzéécchheennyyii IIssttvváánn.. GGrrúúbbeerr hháázzffõõnnöökk mmeegghhíívvttaaeebbééddrree.. MMeeggllááttooggaattttaa aa ggiimmnnáázziiuumm tteerrmméésszzeettttuuddoommáánnyyoossggyyûûjjtteemméénnyyéétt.. AAzz éévvkköönnyyvvbbeenn eezztt aazz üüzzeenneetteett hhaaggyyttaa::„„VViisssszzaatteekkiinntteekk lloovvaass kkaattoonnáákk sszzookkáássaa sszzeerriinntt aa PPaatteerr PPii--aarriissttáákk CCoolllleeggiiuummáárraa;; aazzookk iiss MMaarrsscchhhhaall iinndduullvváánn,, vviisssszzaa--nnéézznneekk kkvváárrttééllyyookkrraa,, mmeellyybbeenn jjóóll ttaarrttaattttaakk..”” AAzz éévv ffoollyyaa--mmáánn SScchheeffttssiikk AAllaajjooss tteerrmméésszzeettttaann ttaannáárr eellhhaaggyyttaa SSzzeeggee--ddeett,, JJóózzsseeff nnááddoorr IIssttvváánn ffiiáánnaakk lleetttt bbööllccsséésszzeett ookkttaattóójjaa..((RReeffoorrmmkkoorrii lleexxiikkoonn -- 11884400))

Forrás: KacsaPRESS

Oskolai mondandó 4

Nagy Márton piarista kéziratos önéletírásánakSzéchenyi látogatását tartalmazó részlete. (Forrás: Piarista Levéltár, Bp.)

Ajóságos lipcsei kántor-tanár,Johann Sebastian Bach már hatéve nem él. A messzi London-

ban Händel még három évig fel-felka-paszkodik néha a Westminster katedrá-lis karzatára, hogy vakon eljátssza a„Messiás” orgonaszólamát. Valami vég-leg lezárult. Úgy tûnik, a pompás, dí-szes barokk a múlté… Formálódik vala-mi új, amirõl még senki nem tudja mi-lyen is lesz. Az újságok egyre többet ír-nak a nagyszabású pompeji ásatások-ról, rajzokat is közölve a feltárt régésze-ti leletekrõl, fali- és pad-ló-mozaikképekrõl. Afigyelem – mint a rene-szánsz idején – ismét azókor mûvészete felé for-dul. A közízlés egyreidegenebbnek érzi a ba-rokk, rokokó díszített-séget, és az egyszerûségfelé fordul. Franciaföldrõl pedig egy új szel-lemi mozgalom hódítjameg Európát, mely azokszerû, racionális gon-dolkodást tûzi zászlajá-ra. Minden megvál-tozik…

A muzsikusok aRajna-parti városra,Mannheimre figyelnek,ahol az itt mûködõ ki-váló zenekari játékosokés komponisták hatal-mas lelkesedéssel és szaktudással kez-dik formálgatni az új zenét. Fontos sze-repet kapnak a zenekarban a fúvóshangszerek, az új hangszer, a klarinétpedig csodálatosan éneklõ hangszínévela fúvósok vezetõ hangszere lesz. Felta-lálják az eddig ismeretlen fokozatoshangerõsítést és fokozatos halkítást,mely a feljegyzések szerint óriási hatás-sal volt a hallgatóságra. Tématípusokatalakítanak ki, amelyek bizonyos sza-bály szerint vissza-visszatérnek. A ba-rokk bonyolultsága után arányossá, ta-golhatóvá kezd a zene válni. Csíráikbankialakítják azokat a formai jegyeket,amelyeket a három bécsi géniusznakmár csak beteljesítenie kell majd.

Mert a zene fõvárosa most már visz-szavonhatatlanul Bécs…

A nagy kalandokra és sikerekre vá-gyó muzsikusok, komponisták mind ideigyekeznek. Még szerény zongorakísé-rõként, de itt mûködik már egy huszon-négy éves, paraszti származású fiatal-

ember, bizonyos Joseph Haydn, aki te-hetségével, könnyed zenéjével egyre in-kább magára vonja a figyelmet, és párév múlva már az Esterházy hercegekkarmestere és zeneszerzõje.

És ekkor, 1756. január 27-én a távo-li érseki városban, Salzburgban felsíregy újszülött, akirõl ekkor még senkinem tudja, hogy tehetségét rövidesenámulattal fogja csodálni egész Európa.

Telik az idõ és a városszerte tekinté-lyes hegedûmûvész-karmester apa,Leopold Mozart izgatottan tapasztalja,

hogy kisfia, Wolferl élete tele van cso-dákkal. Szinte alig gügyög még, de acsembaló tiszta akkordjaira fölfigyel, ahamis hangokra meg sírni, toporzékolnikezd. Csak kisszékre állva éri el a bil-lentyûket, de már kipötyögteti az össze-verõdõ poharak hangjait, és az érsekitemplom harangszavát. Édesapja, akiazonnal felismeri a kis Wolfgang rend-kívüli talentumát, egyetlen életcélt is-mer csupán: nagy embert faragni fiából.Az eredmény várakozáson felüli: öt-évesen gyönyörûen hegedül, csembaló-zik és apja segítségével már papírra vetielsõ szerzeményeit. Hamarosan elter-jed a hír a városban: a kis Wolferl cso-dagyerek! Az apa, aki nem csak kiválózenepedagógus, hanem jó gazdasági ér-zékkel is rendelkezik, tudja, hogy szak-mailag és anyagilag is ki kell használnifia rendkívüli tehetségét. Európai tur-nékra indul hatéves fiával. Csupa elra-gadtatott arc: Ferenc császár, MáriaTerézia… A kisfiú pedig a zenei bemu-

tató után úgy játszadozik a kis MarieAntoinette-el, mintha testvérek lenné-nek. Majd Brüsszel, Párizs, fényes si-ker XV. Lajos udvarában. Röviddel ké-sõbb egy másik út Itáliába vezet, ahol apápa is meghallgatja. Ámulattal csodál-ják tehetségét a kor zeneszerzõi is. Alegnagyobb dicséretet III. György angolkirály udvarában kapja a király zene-szerzõjétõl, a lipcsei kántor itt mûködõfiától, Johann Christian Bachtól: „Ez agyermek mindazt tudja, amit egy negy-venéves zeneszerzõtõl elvárhat az em-

ber!” Senki nem tudhatta,hogy Mozartnak azértkellett így „sietnie”, mertnem élhette meg a negy-venet! Amikor huszonegyévesen, népszerû zene-szerzõként apja tiltakozá-sa ellenére otthagyja a jómegélhetést nyújtó salz-burgi állást, Bécsbe köl-tözve megnõsül és kétgyermeke születik, õ ma-ga sem tudja, milyen bi-zonytalan és rövid jövõtválaszt magának. Operái-ért, zongoradarabjaiért,versenymûveiért, szimfó-niáiért versengenek aszínházak. De minthamindenki megfeledkeznea szerzõrõl. A léha, szer-telen életmód, a kicsinyesmegélhetési gondok, az

egyre sûrûbben és súlyosabban jelent-kezõ vesebántalmak felõrlik amúgy istörékeny szervezetét. Fiatalon, har-mincöt évesen ragadja el a halál. Utol-só, befejezetlenül maradt mûve, melyethalálos ágyán komponál, a Requiem,hangokból faragott síremlékként ma-radt ránk. (Valódi sírjának helyét nemismerjük.)

Valóságos csoda, hogy rövid, moz-galmas és az utolsó években nélkülözé-sektõl sem mentes élete során hogyanvolt képes ennyire teljes életmû megal-kotására, és ilyen számos mû megírásá-ra, melyek között egyetlen gyenge, vagyelhibázott sincs! Kizárólag remekmûve-ket komponált.

Születésének 250. évfordulója ösz-tönözzön mindannyiunkat arra, hogyminél több mûvével megismerkedjünk,és kihalljuk belõle a zseni ma is lenyû-gözõ, nekünk is szóló üzenetét.

Lajos István

W. A. M.É l t 3 5 é v e t – É l 2 5 0 é v e

Horizont5

Apap elköltözik egy lakatlan szigetre, ahol egyedül élhetés teljesen Isten szolgája lehet. Épít egy templomot. –Nyugalom, magány…

– De szép is itt. – gondolja a pap.Ahogy telnek, múlnak a hónapok, egyszer csak bemegy atemplomba egy ember. Így szól a paphoz:– Pap! Légy jó ember és adjál nekem fél citromot!A pap jó ember volt és adott neki fél citromot.Kérdezi a pap:– Te! Minek kell neked az a fél citrom?Erre az ember kiszalad az ajtón, a pap is kiszalad az ajtón. Azfelmászik egy fára, a pap nem tud felmászni a fára. Másnapramegtanul felmászni a fára. Másnap megint jön az ember.– Pap! Légy jó ember és adjál nekem fél citromot!Mivel a pap jó ember volt, adott neki fél citromot.– De minek kell neked az a fél citrom? – kérdi a pap.Erre az ember kiszalad az ajtón, a pap is kiszalad az ajtón.Felmászik a fára, a pap is felmászik a fára. Leugrik a fáról, dea pap nem tud leugrani a fáról. Megtanul leugrani a fáról. Más-nap jön az ember.– Pap! Légy jó ember és adjál nekem fél citromot! Mivel a pap jó ember volt, adott neki fél citromot.– Minek kell neked az a fél citrom?Erre az ember kiszalad az ajtón, a pap is kiszalad az ajtón, fel-

mászik a fára, a pap is felmászik a fára, leugrik a fáról, a papis leugrik a fáról. Átúszik a folyón, de a pap nem tud átúszni afolyón. Megtanul átúszni a folyón. Másnap már várja, hogyjön-e az ember. Egyszer csak megjelenik.– Pap! Légy jó ember és adjál nekem fél citromot! Mivel a pap jó ember volt, adott neki fél citromot.– De mondd már meg, hogy minek kell neked az a fél citrom?!Már fut is ki az ajtón, a pap is utána. Felmászik a fára, a papis felmászik a fára, leugrik a fáról, a pap is leugrik a fáról. Át-ússza a folyót, a pap is átússza a folyót. Beszáll egy repülõgéproncsba, hát a pap nem tud beszállni a repülõgép roncsba. Eztis megtanulja, hogy kell. Másnap ima közben megjön az em-ber.– Pap! Légy jó ember és adjál nekem fél citromot!Mivel a pap jó ember volt, adott neki fél citromot.– De most már mond el, hogy minek kell neked az a fél cit-rom?! A következõ pillanatban már fut is, ki az ajtón a pap isfut ki az ajtón. Felmászik a fára, a pap is felmászik a fára. Le-ugrik a fáról, a pap is leugrik a fáról.Átússza a folyót, a pap is átússza a folyót. Beszáll a repülõgéproncsba, a pap is beszáll. Beragad az ajtó így az ember, nembír tovább menekülni. A pap megragadja a vállát és így szól li-hegve:– Na most végre megvagy! Majd egy hete futok, mászok, ug-rok, úszok miattad! Mond el végre, hogy minek kell neked aza nyavalyás fél citrom minden nap?– Na jó! Elmondom! De csak akkor, ha jó ember vagy és nemmondod el senkinek.A pap jó ember volt és nem mondta el senkinek…

Horizont 6

Amikor idén õsszel nekiindultunkkarácsonyi gyûjtésünk megszer-vezésének, némi aggodalommal

tekintettem a jövõbe, vajon tart-e még azelmúlt évek lelkes hozzáállása? Ugyanisúgy döntöttünk, idén nem Dévát, hanema nagykárolyi piarista nõvéreket próbál-juk meg támogatni, amennyire tõlünktelik. Pár héttel késõbb félelmeim el-szálltak a hideg téli széllel, ugyanis ami-kor nekiálltunk rendszerezni a sok-sokadományt, Matula bácsi szavai jutottakeszembe a Téli berekbõl; mikor fölsóhaj-tott a megpúpozott szekér láttán: „Ez aNáncsi fölrakta még az ángya térgyitis…”. Most elkanyarodhatnánk egy ér-dekes téma felé az ángy vonatkozásában(lásd Aranyköpések rovat a hátsó borí-tón), aki továbbra sem és itt sem „apámfelesége”, mindenesetre tény: hála Isten-nek sok iskolatársunk, ismerõsünk, ba-rátunk szíve nyílott meg advent hetei-ben. A Diákönkormányzat képviselõiosztályonként gyûjtötték be a partiumiNagykárolyba küldendõ adományokat,amiket aztán központi helyre, a történe-lem szertárba, majd pedig a volt stúdiumés fakultációs terembe helyeztünk el. In-dulás elõtti napon, több órán keresztültartott, míg mindennek a végére értünk,ami nem is csoda, hiszen még a szortíro-zás, csoportosítás, számolgatás ideje

alatt is érkeztek újabb szatyrok, csoma-gok. Itt szeretném megköszönni a 7.a,9.a és 10.a osztály több tanulójának, va-lamint Sík Péter és Dékány Zoltán ta-nár uraknak a munkáját, akik több óránát segítettek ebben a szakaszban is!Nyugodt szívvel állíthatom, hogy a diá-kok éppúgy dicséretesen összefogtak,mint ahogy a nevelõtestület és nem egyszülõ. Sajnálatos módon nem készítettminden osztály statisztikát saját gyûjté-sükrõl, bár elõzetesen kértük, ezért nemtudok beszámolni osztályokra lebontottadományokról (a 11.a osztály azonbankülönösen is nagylelkû volt), de az isko-lai szintû összesítésrõl igen. Amikor de-cember 17-én hajnalban elindultunk aziskolai mikrobusszal, a csomagtérbenmajdnem 900 (!!) füzet; 400 toll, filctoll,ceruza, ecset; egy tucat 100-as fénymá-solópapír; 1 teljes számítógép; 1 moni-tor; néhány zsák ruha és cipõ (ami „ti-tokban” gyûlt össze, hiszen megkérdez-tük, de nem kérték); rengeteg gyógyszer,melynek összértéke megközelítette a100.000 forintot; játékok, vonalzók, radí-rok tömege sorakozott. Innentõl kezdvegondolataimban nem a nagykárolyi gye-rekek, hanem inkább az intim szférám-ba hamarosan belépõ román vámosokvárható arckifejezése tolakodott elõre ésmakacsul tartotta is magát egészen a ha-

tárállomásig. A Gondviselés viszont nemhagyott el bennünket, ugyanis miutánbenyújtottam a tételes listát a szállított„cikkekrõl” valamint a „Fogadó nyilat-kozatot”, kisebb morgások után engedé-lyezték áthaladásunkat. Ettõl kezdve ahátra lévõ 7 km szerfelett jókedvûre si-keredett. A gyerekek, megérkezésünk-kor majdnem „szétszedtek” bennünket,lélekmelengetõ érzés volt látni, ahogy asok szerencsétlen sorsú árva, félárvakislány segített a pakolásban. Kürti-Bokor Judit nõvérrel egy finom ebédután még beszélgettünk, sétáltunk egyetabban a városban, mely oly sokat jelen-tett hajdanán a Károlyi grófoknak, Petõ-fi Sándornak, Ady Endrének, KaffkaMargitnak, majd pedig hazafelé vettükaz irányt. Az útra Gonda István ésDékány Zoltán kísért el a felnõttek ré-szérõl, míg diákjainkat Majzik Tamás12.a, valamint Jagicza Gergely és DávidFerenc 11.a osztályos tanulók képvisel-ték. Nem kis szomorúsággal vettem tu-domásul, hogy a fiatalabbak közül töb-ben is – különbözõ elfoglaltságaik miatt –visszamondták részvételüket. Bízombenne, hogy jövõre is sokan magukénakérzik majd a krisztusi példa követését,az adakozó szeretet megnyilvánulását.Még egyszer köszönet érte mindenki-nek!

Papp Attila

Nagykárolyi anzix

Egy sziporka farsangra

A HUMANISTIC Oktató és Szolgáltató Központ tevékenysé-ge számos területet lefed. Iskolánkban az elõzõ évben találkoz-hattunk a szervezettel egy drogprevenciós program keretében.Vezetõjük Kotogán Róbert. Vele beszélgettünk.

VVoolltt vvaallaammiillyyeenn sszzeemmééllyyeess ookk,, aammii mmiiaatttt eezztt aa ppáállyyáátt vváá--llaasszzttoottttaa??

Konkrét eseményhez nem kapcsolódik. Az indíttatás az volt,hogy az emberek nagyon sok minden olyasmit csinálnak, amia kiteljesülésükben, megvalósulásukban veszélyezteti az életü-ket. Ma nagyon sok fiatalt tesz tönkre, vagy legalábbis akaszt-ja meg az életének a folyását a drog. Igazából, az az én célom,hogy ezt a zsákutcát kiiktassam a fiatalok életébõl, és informá-ciót nyújtsak nekik, hogy ez nem egészen arról szól, amit el-képzelnek. Ennél sokkal fontosabb dolgok is léteznek az élet-ben és hasznosabb dolgokkal is ki tudják magukat teljesíteni. Adrogprevencióban a közvetítés, az értékátadás, információ-nyújtás a fontos, és ez az igazán hatékony. Én is, mint minden-ki, keresem a lehetõségeket, amikben kibontakoztathatom ma-gamat, kiteljesíthetem az életem. Az ember csak úgy tudja jólérezni magát, hogy azzal foglalkozik, amit szeret, amiben úgyérzi, hogy kiteljesül. De ez egy nehéz munka, amit én csinálok.Azt üzenem minden fiatalnak, hogy olyan ember legyen, ami-lyen szeretne lenni, és ezt igyekezzen betartani.

MMiiéérrtt nnyyúúllnnaakk aazz eemmbbeerreekk aa ddrrooggookkhhoozz?? MMii aa ttaappaasszzttaallaatt??

Konkrét recept nincsen, hogy ezért vagy azért. Szoktam is be-szélni a prevención, hogy van egy háromszög, ami három té-nyezõbõl alakul ki. Az illetõ maga milyen, milyen a környeze-te, amikor a drog belép, és hogy milyen drogra talál rá. Ez a há-rom határozza meg három különbözõ arányban, hogy az illetõegyáltalán nyúl-e a droghoz, milyen droghoz nyúl. Ami szerin-tem legegyszerûbben megmagyarázza ezt az egészet, az a bol-dogságkeresés, ami miatt az emberek ma problémamegoldó-ként használják a drogokat. Van, aki kifejezetten hajlamos ar-ra, hogy így oldja meg a problémáit.

VVoollttaakk oollyyaann kkuullttúúrráákk,, aahhooll ddrrooggookkaatt hhaasszznnáállttaakk.. MMiiéérrtt vvoolltteezz??

A kábítószer-használat egyidõs az emberiséggel, de amiérthasználták, az teljesen más, mint amiért ma használják az em-berek. Régen azért használták az indián kultúrában, a szibéri-ai sámán kultúrában, hogy megnyíljon elõttük egy más világ,kinyissa az érzékeiket, megnyissa más dimenziók felé a tudatu-kat. Akkor már tudták, hogy szellemvilág létezik. Azért hasz-nálták, hogy a közösségnek információt nyújtsanak, gyógyítsa-nak, jósoljanak, jó döntéseket hozzanak. A közösség érdeké-ben használták a drogokat, és nem a drogok használták õket. Aközösség felé építõ volt, ma meg pusztító. Élvezeteket hajszoló,keresõ eszköz.

MMiillyyeenn ttáájjéékkoozzttaattááss vvaann aa ddrrooggookkrróóll,, mmaa MMaaggyyaarroorrsszzáággoonn??

Az, amit mi csinálunk, a drogprevenció, mondjuk évente öt óraosztályonként. Ez annyira elég csak, hogy információt nyújt-sunk, elgondolkoztassunk. Amit mi csinálunk, csak azokrahat, akik nem próbálták még ki. Aki már benne van, használ-ja, azokról az információ lepattog, elhárítják ezt a dolgot.

AA ttaappaasszzttaallaatt sszzeerriinntt mmiillyyeenn aarráánnyybbaann lleehheett kkiiggyyóóggyyuullnnii aa ddrroo--ggoozzáássbbóóll??

Úgy tudom, 5-10 %, aki biztos, hogy felépül. Ez nagyon kevésItt inkább az ópiátfüggõkrõl van szó. A könnyûdrogoknál sok-kal nagyobb esélye van, hogy leálljon. Inkább az a veszély,hogy az embernek az értékrendje átalakul, és rááll az egyéni él-vezetek keresésére, meg minden más cél és érték kevésbé fon-tos. Alig várja már, hogy legyenek újra élményei, hogy füvez-hessen, vagy pöröghessen. Tehát ez az értékrend nem a sikerfelé visz.

AA kkoorrmmáánnyyookk mmeennnnyyiirree ttáámmooggaattjjáákk aa ddrrooggpprrooggrraammookkaatt??

A drogprevenció úgymond divatos dolog mostanában, mertmost tûzoltás van. Ugyanis a drogok elég gyorsan bejöttek Ma-gyarországra. A rendszerváltás elõtt is voltak drogok, amirõltudtunk, csak nem beszéltünk róla. A rendszerváltás után ki-robbant a nagy kulturális szabadság, és elterjedtek a drogok. Aváltozás után elkezdték ezeket a programokat, pályázatokat tá-mogatni, de nem volt hozzá koordinációs szervezet. Az állampályázatokkal támogatja a felvilágosításokat, és most már Uni-ós támogatások is vannak. Amennyit erre kellene költeni, an-nál azért kevesebb jut.

ÖÖnn sszzeerriinntt mmeeggoollddaannáá aa lleeggaalliizzáállááss aa pprroobblléémmáákkaatt MMaaggyyaarroorr--sszzáággoonn??

Ez egy nehéz kérdés. A régi kultúrákban legális volt. Volt egyhatár, volt egy cél, amiért használták. Nem volt meg a veszélye,hogy ez társadalmi jelenséggé válik, meg hozzászoknak embe-rek. Ezért nem volt kérdés, hogy legális, vagy illegális. Ma, mi-kor élvezeti cikké válik, és az emberek nem hajlandók gondol-kozni az egészségükrõl, így már a legalizálás veszélyes dolog.Mindig lesz olyan drog, ami tiltott lesz, és ezáltal izgalmas lesz.Vegyük például a KRESZ-t. Ha a nyolcvan a maximum, akkoráltalában az emberek mennek százzal, hogyha hatvan, akkornyolcvannal. Tehát mindig van egy olyan határ, amit túl kelllépni. Azzal, hogy kitoljuk a határt és felemeljük a társadalom-nak az ingerküszöbét, a toleranciáját, megvan a veszélye an-nak, hogyha szabad, akkor menjünk még egy kicsit túl. Az em-beri természet az ilyen, hogy mindig túl akarja lépni a szabá-lyokat. Ezért én azt mondom a legalizálásra, hogy nem. Denem hiszem, hogy csökkenni fog a drog kipróbálók, és a drog-használók száma...

Török Tibor 11.B

Légy, aki lennélIsmét a drogokról kell beszélgetnünk

Prizma7

SS ZZ AA KK KK ÉÉ PP ZZ ÉÉ SS IISS ZZ AA KK KK ÉÉ PP ZZ ÉÉ SS II TT ÁÁ MM OO GG AA TT ÁÁ SSTT ÁÁ MM OO GG AA TT ÁÁ SS

GGIIMMNNÁÁZZIIUUMMUUNNKK MMÛÛKKÖÖDDÉÉSSII FFEELLTTÉÉTTEELLEEIINNEEKK JJAAVVÍÍTTÁÁSSÁÁBBAANN ÉÉVVEEKK ÓÓTTAA NNAAGGYY SSEEGGÍÍTTSSÉÉGGEETT JJEELLEENNTT,, HHOOGGYY

CCÉÉGGEEKKTTÕÕLL ÉÉSS KKÜÜLLÖÖNNFFÉÉLLEE VVÁÁLLLLAALLKKOOZZÁÁSSOOKKTTÓÓLL JJEELLEENNTTÕÕSS SSZZAAKKKKÉÉPPZZÉÉSSII TTÁÁMMOOGGAATTÁÁSSTT KKAAPPUUNNKK.. EENNNNEEKK AA

TTÁÁMMOOGGAATTÁÁSSNNAAKK AA FFOOGGAADDÁÁSSÁÁTT AAZZ TTEESSZZII LLEEHHEETTÕÕVVÉÉ,, HHOOGGYY IISSKKOOLLÁÁNNKKBBAANN ÉÉRREETTTTSSÉÉGGII UUTTÁÁNNII SSZZAAKKKKÉÉPPZZÉÉSS

FFOOLLYYIIKK.. KKÉÉRRJJÜÜKK AAZZOOKKAATT AA SSZZÜÜLLÕÕKKEETT ÉÉSS ÖÖRREEGGDDIIÁÁKKOOKKAATT,, AAKKIIKK SSZZAAKKKKÉÉPPZZÉÉSSII TTÁÁMMOOGGAATTÁÁSS EELLNNYYEERRÉÉSSÉÉBBEENN

SSEEGGÍÍTTEENNII TTUUDDNNAAKK,, AAZZ EEGGYYÜÜTTTTMMÛÛKKÖÖDDÉÉSSII MMEEGGÁÁLLLLAAPPOODDÁÁSS MMEEGGKKÖÖTTÉÉSSEE ÉÉRRDDEEKKÉÉBBEENN KKEERREESSSSÉÉKK RRÁÁCCZZ

JJÁÁNNOOSSNNÉÉ GGAAZZDDAASSÁÁGGII VVEEZZEETTÕÕTT AA 6622--554499--009922 TTEELLEEFFOONNSSZZÁÁMMOONN,, VVAAGGYY AA MMAAGGDDII@@SSZZEEPPII..HHUU EE--MMAAIILL CCÍÍMMEENN..

Lélekemelõ 8

Szombati orgiák

HARMADIK FEJ: AMI NEM BUJASÁG„Milyen sok hangneme van a szerelemnek!”

Szent György

EEggyy hháárroommggyyeerrmmeekkeess ccssaalláádd éélleettéérrõõll sszzóóll eezz aakköönnyyvv.. AA ffõõsszzeerreeppllõõkk aa ggyyeerreekkeekk.. AA lleeggiiddõõ--sseebbbb ffiiúú MMaauurriizziioo,, BBrruunnaa aa kköözzééppssõõ lláánnyy.. NNii--kkoolleettttaa,, aa lleeggkkiisseebbbb lláánnyy,, mmeessééllii eell aa sszzoommbbaatteessttéékk ttöörrttéénneettéétt..

Ha hét közepén a bátyám este ajazziskolába vagy koncertre in-dul, apám elkíséri; Maurizionak

tulajdonképpen nincs ellenére a dolog (vé-gül is kényelmes, ha az embert kocsin vi-szik, hozzák), csak bosszantja a papa ked-vencének szerepe, "mindig a papával, per-cig se nélküle", ezért aztán sûrû veszeke-dések közepette távoznak és jönnek haza:azaz apám veszekszik, Maurizio pedigpasszív ellenállásba vonul, ami apát azõrületbe kergeti.

Nõvérem viszont marxista gyûlésekretart, ha esténként elmegy, és Dario tom-bolva kíséri el, megy érte és hozza haza, sa leányzó hasonlóképpen tombolva, csap-kodva tér nyugovóra, közölve, hogy ez ígynem mehet tovább. Mégis azt hiszem, dü-höngés közben nagyon jól szórakoznak,mint az a galambpár, amelyikbõl hol azegyik repül, hol a másik... Bruna aligha-nem tiltakozna a hasonlat ellen, szeren-csére gõze sincs róla, Paoloval (amolyanelsõ szerelme volt) sose veszekedtek, vi-szont nagyon megunták egymást.Darioval két éve csapkod, és hajtogatja,hogy ez így nem mehet tovább, de jaj an-nak, aki egy rossz szót szól Darioról. Ésminél többet civakodnak, annál jobban ra-gaszkodnak egymáshoz.

Én is szeretnék így civakodni egy fiú-val. Komoly dolgokon persze. Csak az abaj, hogy olyan vontatottan beszélek, hogynincs az a fiú, aki végighallgatna. Antoniovégképp nem.

De ez más tészta. Folyton elvesztem afonalat, mint anyám. A szombatokról be-széltem. Tehát szombaton este az õsök(az egyszerûség kedvéért így hívjuk a szü-lõk összességét, az anyákat is beleértve)vendéglõbe mennek, rendszerint valahováMilánó környékére, mi, gyerekek pedigösszecsõdülünk egy helyre, és otthon ma-radunk. Ami azt jelenti, hogy apám egészidõ alatt, vendéglõben, kocsiban és mindenlehetséges helyen kétségbeesésbe kergeti atöbbi õst (anyámat is beleértve) azzal,hogy állandóan tûkön ül, levegõ után kap-kod, a lábát rázza, tönkreteszi a társaságemésztését, mert szünet nélkül azon gyöt-rõdik, mi történik otthon.

Hát valóban minden, amit csak el le-het képzelni. Kivéve, amire – azt hiszem –õ gondol.

Olykor, ha az õsök korábban fölkere-kednek, vacsora elõtt beállítanak a bá-tyám jazz-zenész barátai egy jam session-ra, ami koncert akarna lenni, csak rögtön-zött, s ha jól értem, mindenki azt játszik,ami neki tetszik. A bátyám barátai kétrészre oszlanak (cool) jazz-zenészek, és(zen) buddhista filozófusok. A zenbud-histák - szemre bármennyire nyomott fe-jûek is - legalább nem lármásak, legfeljebbha van mit inniok, egy idõ után letelepsze-nek a földre, vagy beülnek a kádba és filo-zofálnak, vagy zen-poémákat költenekközösen, melyeket vécépapírra gépelnekle együttes erõvel. Az anyák tehát elég jóltûrik õket (az apák már kevésbé), s bár-melyik napon meg lehet hívni õket. Nemígy a jazzkedvelõket, akiket a zaj miatt seaz apák, se az anyák nem tûrnek meg, te-hát csak az említettek távollétében hívha-tók meg. Vagyis hozzánk szombat estére.

A hangszeresek távozása után hatanmaradunk: mi hárman testvérek és õkhárman testvérek (Dario, Tessa ésAntonio). Mi, lányok, fõzünk, terítünk, le-szedjük az asztalt, elmossuk a tányérokat,a fiúk pedig tanácsokat adnak, hogyanfõzzünk, terítsünk és mosogassuk el a tá-nyérokat. Úgyhogy egész idõ alatt civako-dunk: félig viccesen, félig komolyan. Idõn-ként kitör a sztrájk, táblákkal, tüntetések-kel, szakszervezeti követelésekkel, aztánminden marad a régiben.

Utána Dario és Bruna letelepszenek adívány sarkába, s kéz a kézben magánve-szekedésbe fognak, melynek tárgya: "alap-kérdések" avagy "ideológiai jellegû nézet-különbségek". Idõnként megfeledkeznekróla, hogy különbözõ nézeteket vallanak,s úgy bámulják egymást, mintha õk volná-nak az egyetlen fiú és egyetlen lány a föld-kerekségen, sutyorognak, nevetgélnek, sha igazán vidámak, még verekszenek is.

Maurizio és Tessa, akiknek nincsenekideológiai nézetkülönbségeik, állandóanverekszenek. Helyesebben, Tessa üti-veriMauriziot, aki összekulcsolt kezével védia fejét, s kínai verseket szaval. Például:JJeennbbeenn aa ffûû jjaaddee--fféénnyy ( í, jaj a fejem), MMiinnttaa sseellyyeemm oollyyaann fféénnyyllõõ (au, au, a fülem),SSzzéépp eeppeerrffáákk vvaannnnaakk CCssiinnbbeenn (ez csiklan-doz), HHaajjlloonnggaannaakk zzööllddeess sszzíínnbbeenn (hagydabba, te szerencsétlen).– Kiskorában is ilyen volt – jegyzi megDario, s a húgára néz. – Antonioval ki selátszottak a ragtapaszból.– Hát te? – érdeklõdik Bruna.– Én a gipszbõl – vallja be Dario bûnbánó-an.

Dario olyan ártatlannak látszik, mint ama született bárány. Pedig ki nyomta megelõször a gyógyszerész csengõjét azon anevezetes éjjelen? Kérdezzétek csak megtõle. És kinek jutott eszébe, hogy mosó-szert öntsön a Német villájának úszóme-dencéjébe? Kérdezzétek csak meg tõle, ama született báránykától!

A családi legendából az derül ki, hogyépp õ, a legnagyobb, a tökéletes csépelte amásik kettõt. Antonio, a legkisebb , a búto-rok mögé bújt, s onnan kiabálta ki: - Majdmeglátjátok, mit csinálok veletek, csak le-gyek három évvel idõsebb! - Ezt hajtogat-ta négyéves korában, hatéves korában, tíz-éves korában: "majd három év múlva". Ki-csit dühös, amikor errõl mesélnek. Pedigez volt az elsõ, amitõl rokonszenvesnektaláltam: elképzeltem amint egy sarokbanrejtõzik, kicsike, fekete, és nagyon dühös,és üres fenyegetéseket ordibál. Ha neuro-tikus vagyok miatta (fogalma sincs róla, degyakran idegbajt kapok tõle), akkor min-dig így képzelem magam elé, és megtörté-nik hogy el is múlik. Szerettem volna is-merni, amikor kicsi volt. Vagy talán még-se. Ha mindig ismertem volna, mint a töb-bi San Mamete-i fiút, akkor talán nem ha-barodtam volna bele. De tizenkét éves vol-tam, amikor odajött, és hipp-hopp, már be-le is habarodtam. Anyám is tizenegy éveskorában volt elõször szerelmes egy osz-tálytársába, Bandiralinak hívták, és racs-csolt, másra nem is emlékszik belõle.

Visszatérve Antoniohoz, nem hiszem,hogy gyerekkora óta sokat változott volna,de Tessa se. Mesélik, egyszer kiskorukbanAntonio véletlenül orrba vágta Tessát, deúgy, hogy eleredt a vére, erre Tessa mérgé-ben beleharapott Antonio fejébe, mintDante poklában Ugolino gróf, közben dõlta vér az orrából, de Antonio arcát is elön-tötte a vér, pont olyan volt, mint a pokolmegfelelõ bugyrában Ruggeri érsek. Azanyjuk (csak fõnöknek emlegetjük a kivé-teles szervezõképessége miatt) ilyen szo-rult helyzetekben sose ijedt meg; éles ri-koltozással a gyerekeire vetette magát, éskiosztott néhány pofont: ártatlan vagy bû-nös, nem számított, az volt a nézete, hogycsak idõt spórol meg, ha mindet elveri.Most is így vélekedik.

Közben megint elvesztettem a fonalat.Ott tartottam, hogy Tessa üti-veriMauriziót, aki verset szaval.– Védekezz! – buzdítja Antonio, férfiúiszolidaritásból. – Ne hagyd, hogy egy nõmegverjen! Üsd-vágd, nem apád, tépdszét, hadd lássa, micsoda férfi vagy!

Folytatás a következõ oldalon

– Nem akármilyen férfi vagyok – közliMaurizio az ütések alatt nyögve. –Bodhisattva vagyok!A bodhisattvák, ha jól értem, olyan budd-histák, akik már elérték a nirvánát vagymit. Az egyik, vécépapírra írt poémában,mely közkézen forog, ez olvasható példá-ul:

Eljutni a Nirvánába de kéne,És ez talán nincs is nagyon kizárva.

Néni-bácsi tõlem akkor de félneA bolondok házába is bezárna.

Ez talán nyújt némi fogalmat arról, hogymi is az a bodhisattva. Amikor nagyonboldog (vagyis amikor muzsikál, amikoriszik, amikor a víz alatt tartózkodik, ami-kor síel, amikor süt a hold, amikor Tessacsépeli és még számos más esetben, de ki-zárólag olyankor, amikor felnõttek nincse-nek jelen), bátyám mindig bodhisattva.

Ha ránéz az ember, meg nem monda-ná, hogy ez a sovány, hallgatag fiú, aki amagas irodalomnak és szárnyaló zenénekszenteli ideje javát, alkalomadtán közve-szélyes lehet; igaz, meg nem ver soha sen-kit, semmilyen okból. Ez elvi kérdés nála.Apám nem osztja. Tudomásom szerint õsem ver meg senkit, mégse osztjaMaurizio nézetét.– És ha mások esnek neked? – kérdezi. –Ha nem tanulsz meg ütni, védekezni se ta-nulsz meg.– A védekezés ürügyén szoktak kezdõdnia háborúk – vitatkozik a bátyám.– Mit tudsz te a háborúról? Jobb, ha befo-god a szád! Én aztán mesélhetnék! Én vé-gigcsináltam a háborút!– Hát ez az! – vág vissza a bátyám.– Hogyhogy ez az?! A végén majd azt állí-tod, azért léptünk be a háborúba, mert éntudtam verekedni.– Mindenki, aki verekszik – jelenti ki a bá-tyám – olyan, mint egy zupás õrmester,aki hatalmat kapott a kezébe.

Maurizio szótárában a zupás õrmestermilitaristát jelent. A legnagyobb sértés,apám a falra mászik tõle, a bátyám megnyugodtan nézi fekete szemével, s éreztetivele, hogy percrõl percre zupásabb õrmes-ternek tartja.Tessa is úgy tesz, mintha mérges volna.– Úgy, tehát én zupás õrmester volnék! Acsaládom zupás õrmesterekbõl álló csa-lád! – és üti-veri, ahol éri.– Kegyelem, kegyelem, ó, Buddha, világo-sítsd meg elméjét ennek az ostobának – si-ránkozik bátyuskám, és futásnak ered,Tessa a nyomában, körülöttük a kutyákõrült ugatással igyekeznek rendet terem-teni.

Egyébként látnivalóan remekül szóra-koznak. Õk. Tessa meg Maurizio a vere-kedéssel, Bruna meg Dario az ideológiainézetkülönbségeikkel. Azt hiszem, min-den szórakoztató, ha két ember igazánszereti egymást. Közben Antonio meg éncsak szerencsétlenkedünk; egy kicsit le-mezeket hallgatunk, pol-beat dalokat,Joao Gilbertot, Francoise Hardyt, Sztra-vinszkijt, Debussyt – demokrácia van –, denem mintha sokat lemezeznénk. Milánó-ban még az is nehezen sikerült, hogyegyütt hallgassuk a kedvenc lemezeinket.Két lemez közt nyökögünk valamit, amiegyikünket se érdekel. Mindig így van, haMilánóban találkozunk. Nyakkendõt vi-sel, zakót, zárt cipõt, és nekem nincs mitmondanom neki. Antonio ez egyáltalán?Ugyanaz a fiú, akivel csillagokat számol-tam a stégen, kavicsot gyûjtöttem a folyó-parton, szedret meg páfrányt szedtem a tótúlsó partján? Ugyanaz, aki twistelni taní-tott a manzárdszobában, az ösvényekenrobogózott velem, egy szeptemberi esténmeg velem sírt a régi csónak orrában,hogy vége a nyárnak? Az a fiú talán csakSan Mametében létezik. De az is lehet,hogy nem is létezett soha, én találtam ki,

talán mindent én találtam ki, semmi seigazi, néha ilyen fura gondolataim támad-nak, San Mamete nincs, a padlásszobámsincs, se a tó, se a stég, se a visszhangöböl,én találtam ki magamnak az egészet, tu-dom hogy hülyeség, de néha rámjön, segészen belebetegszem, mintha egyedülvolnék egy kútban, nincs hely a világban,ahová mehetnék, nyarak se várnak rámtöbbé, és sehol senki, akit szeretnék, min-den szétesik, eltorzul, ha ránézek, rettene-tes; „Bolond vagyok”, nem mintha nagyvigasz volna bolondnak lenni. És méghagyján, ha ez a nemlét-krízis éjszaka törki, akkor álomba sírhatom magam, deamikor emberek közt jön rám, hát iszo-nyú. Antonio elõtt meg aztán végleg nemsírhatok. Vagy álljak elébe, hogy: kérlekszépen, most igazán létezel, vagy csak éntaláltalak ki? Ugyanaz vagy, akit nyaran-ta látok, vagy valaki más? Netán egyálta-lán nem létezel? Isten tudja, mit tenne.Nevetnem kell, ha elképzelem a dolgot.– Mit nevetsz? – érdeklõdik.– Huh mondom.Ha sírnék, azt kérdezné: „Mért sírsz?”És én azt felelném: „Huh.” Párbeszéde-ink nagyjából így zajlanak le. A végén,hogy a valóságosabbnak érezzem magam,fogok egy újságot és belemerülök, amireAntonio közli:– Na, szia, moziba megyek –, vagy fog egymásik újságot, és õ is olvas. A többiek né-gyen közben tovább verekszenek és ideo-logizálnak.

Így találnak ránk az õsök, amikor ha-zaérnek. Az anyák nevetnek. Az apákmegkönnyebbülten, ámde kicsit csalódot-tan sóhajtanak föl. – Micsoda ütõdöttek –jegyzi meg apám. Én az õ korukban…. –A mai fiatalok nem tudnak élni – jegyzimeg a Fiskális.

Brunella Gasperini: MMii ééss õõkk (egy lány fel-jegyzései), Európa Kiadó, Budapest, 1986

Lélekemelõ9

RREEGGIINNAA ÉÉSS AA SSZZEEMMTTEELLEENNFFIIÚÚKK

Hogy a fiúkkal mindig csak bajok voltak, az, azt hiszem, nem is vitás, ám mostanában már valami másis történik velük… De nem vagyok

magam is más, jóval nyugtalanabb, mint voltam akár még tavaly? No persze nem annyira, mint õk, hiszen se mersze se kedve már a lányoknak - akad

azért kivétel - , hogy közébük álljon, csak lökdösõdnek, fogdolódznak egyre. Köztük is van kitétel. Minta hetyke Balázs például… Mit képzel magától?

HHÁÁZZTTÛÛZZNNÉÉZZÕÕBBEENN

A fiatalember elmegy a lányos házhoz, hogy apapával beszéljen. - Uram, szeretném feleségül venni a lányát! - Hmm… A feleségemmel már beszélt?- Igen, de ha lehet, én mégis a lányánál maradok.

Forrás: Óvári sárkánykönyv

SSZZÉÉPPSSZZÁÁLL GGÁÁSSPPÁÁRR

Mindenkinek oldalt van a füle, nyakán a feje. Csak egy orra, szája,

de páros számú a keze, a lába.Mért bámulok mégis, mint egy hülye,

Ha ellibeg elõttem a kis Évi?Ki vitatná azt, hogy a Bella szép? De a Kiss Éva, az ázott veréb? … Szívem tipegését számolja, méri.

Azt mondják, egy melák medve vagyok, Érzem ezt én is - ha mellette állok.

Bárcsak megtámadnák a huligánok! Szelet nem, de csapni tudok. Nagyot.

GGYYEENNGGÉÉDDSSÉÉGG

Negyven éve lehetnek házasok. A vonaton fiatalszerelmespár ül velük szemben. Az idõs asszony

ábrándos szemekkel nézi õket. Amikor a fiúcsókot lehel a lány arcára, a férje fülébe súgja:

- Ezt te is megtehetnéd!- Megõrültél - sziszegi vissza a férje -, hiszen még csak nem is

ismerem!

Matusz Péter grafikája

Az elõzõ oldal folytatása

Kölcsey Ferenc 1823. január 22-rekeltezi a Hymnus tisztázatát, so-hasem fogjuk megtudni: mikor ír-

ta. Az irodalomtörté-nészek igen kevés ada-tot találtak a keletke-zés körülményeirõl.Egy biztos: a verscsak 1828. decemberé-ben, az Auróra 1829.évi kötetében jelentmeg elõször. Sokáigcsak az értõ olvasókbecsülték, Kölcseyközéleti aktivitása és areformkori küzdel-mek elfedték jelentõ-ségét. VörösmartySzózatja már másodikmegzenésítésében ke-ring az országban,amikor Bartay András 1844. február 29-én „„2200 aarraannyy ppáállyyaaddííjjaatt ttûûzz kkii aa lleeggjjoobbbbnnééppmmeellooddiiááéérrtt –– KKööllccsseeyy FFeerreenncczz kkoosszzoo--rrúúss kkööllttõõnnkk'' ''HHyymmnnuussáárraa'' éénneekk ééss zzeennee--kkaarrrraa ttéévvee..”” (Honderû, 1844. március 9.)A pályadíjat „egyhangúlag” Erkel Feren-cé nyerte, 13 pályázatból. Hátra volt méga betanítás, hogy aztán július 2-án a

Nemzeti Színházban felhangozzék elõ-ször a nagyközönség elõtt. Errõl részle-tezõ híradásunk nincs, viszont van az el-

sõ nyilvános sza-badtérirõl! 1844.augusztus 10-én azóbudai hajógyárbanvízre bocsátják a„Széchenyi” gõz-hajót. „„EErrõõtteelljjeessdd ii aa pp aa ss oo nn oo kk bb aa nnkkeezzddee zzeennggeennii aammaaffööllssééggeess nnéépphhyymm--nnuuss,, mmeellllyyeett KKööll--ccsseeyynnkk ééss EErrkkee--llüünnkk'' eeggyyeessüülltt llaanntt--jjaaiikk tteerreemmttéénneekk..SSzzeenntt lleellkkeesseeddééssrreezzggéé áátt aa hhaallllggaattóó--ssáággoott,, aazz eerrõõssmmeellllûûfféérrffii ééss aa ccsseennggõõ

hhaannggúú éénneekkeessnnõõkk'' mmiinnddeenn sszzaavváárraa,,mmeellllyy eerrééllyyeezzvvee aazz éérrcczzhhaannggsszzeerreekk;; tteell--jjeess hhaarrmmoonniiáájjaa áállttaall,, vvaallóóssáággooss nneemmzzeettiihhyymmnnuusssszzáá mmaaggaassuulltt””.. (Honderû, 1844.augusztus 17.)

1989 óta január 22-ét, a Himnuszszületésnapját, a Magyar Kultúra Napja-ként ünnepeljük.

Magyar Kultúra Napja A kísértõ

KulTúrista 10

SS ZZ EE PP II -- VV II DD EE OO** CCHHAARRLLIIEE CCHHAAPPLLIINN RövidfilmekVV11666699--11667700** Megkaptuk a várva várt (erdetileg 40éve mejelent) MMAARRYY PPOOPPPPIINNSS-tVV11667777aabb** Fritz Lang (METROPOLIS) film-történetileg is híres alkotása: DDRR..MMAABBUUSSEE VVÉÉGGRREENNDDEELLEETTEE (1933) –Baum professzor klinikáján az elmebe-teg gyilkos, Dr. Mabuse kis cédulákraírja fel Baumnak, hogy kit kell meggyil-kolnia. Noha Mabuse meghal a gyilkos-ságok folytatódnak, ugyanis Baum ahalott reinkarnációjának képzeli ma-gát. Lohman rendõrfelügyelõnek nincskönnyû dolga... VV11668866** Belsõ épülésre alkalmas az EELL

CCAAMMIINNOO -- AAZZ ÚÚTT Tolvaly Ferenc úti-filmje VV11770044 vagy AA KKIILLEENNCCEEDDIIKK NNAAPP

valódi eseményeken alapuló új németalkotás. – A megtörtént esetet feldolgo-zó filmben André atyát, a luxemburgipapot a náci megszállók Dachaubahurcolják, majd kilenc napra kiengedikazzal a „feladattal”, hogy a katolikusegyház vezetõit a nácik oldalára állítsa.

Cserébe szabadságot, családja és fo-golytársai megmenekülését ígérik. Aszabadság kilenc napja alatt mindennap jelentkeznie kell a fiatal, karizmati-kus Gestapo fõnöknél, Gebhardtnál,akinek hideg precizitással megfogalma-zott érvei kísértésbe hozzák és elbi-zonytalanítják. Kilenc hosszú napon átfolyik a szellemi párbaj. Az abbénak azutolsó napon döntenie kell, hogy melyikoldalon áll... VV11770055** Könnyedebb, de mégis értékes pszi-cho-triller Yves Montand fõszereplésé-vel: AA FFÉÉLLEELLEEMM BBÉÉRREE VV11669977** Történelmi múltunkkal foglalkozikkét dokumentumfilm szerzeményünk:AAZZ EEZZEERRÉÉVVEESS HHAATTÁÁRRNNÁÁLL 11..--44.. – AAzz aall--dduunnaaii sszzéékkeellyyeekk hháánnyyaattttaattáássaa.. A négyrészbõl álló alkotás a székelykeveiCsóti Imre (kamera), Szerda László(zene) és a szövegíró-rendezõ Tari Ist-ván munkájának eredménye. VV11669999MMAAGGYYAARROOKK AA BBAALLKKÁÁNNII HHÁÁBBOORRÚÚBBAANN

11999911--11999977 –– II--IIVV.. RRÉÉSSZZ - „A szenvedõártatlan tudja az igazságot hóhérjáról,a hóhér nem tudja.” (Simone Weil) – Avéres konfliktusok 1991-re Jugoszláviateljes széteséséhez vezettek. A horvát-szerb összecsapások elsõ vonalábanmagyar katonák (is) harcoltak egymásellen (jórészt) magyarok lakta területe-

kért-területeken. Egyrészt – „jugo-szláv” oldalon – besorozott, erõszakkalelhurcolt, olykor fegyvertelenül a had-mûveleti területre küldött ágyútöltelék-ként, másrészt – horvát egyenruhában– önkéntes, saját elhatározásból lövész-árkot választó, szülõföldjükért harcolókatonákként. Eszék, Vukovár, Kórógy,Szentlászló: a századvég mocskos eu-rópai háborújának, abszurd öldöklésé-nek színterei. Nemcsak horvát, szerbvagy bosnyák, de magyar halottakkalis. És túlélõkkel. Akik annyi év hallga-tás után most megszólalnak a KAPU-FILM Stúdió kamerája elõtt. VV11770000

SS ZZ EE PP II -- HH AA NN GG AA RR CC HH ÍÍ VV UU MM** Néhány új cím Hangos Könyveinkközül (Helye: Bakker pub mp3 próza):SSZZOOLLZZSSEENNYYIICCIINN:: IIVVÁÁNN GGYYEENNIISSZZOOVVIICCSS

EEGGYY NNAAPPJJAA

TTÓÓTTHH BBÉÉLLAA:: MMAAGGYYAARR AANNEEKKDDOOTTAAKKIINNCCSS

FFÉÉNNYYEESSEEBBBB AA LLÁÁNNCCNNÁÁLL AA KKAARRDD – EEllbbee--sszzééllõõkk 11884488--4499--rrõõllSSZZÉÉLLFFÚÚTTTT BBAARRÁÁZZDDÁÁKKOONN – FÛSZÁLegyüttes Erdélybõl** Újabb taizéi énekek érkeztek:LLAAUUDDAATTEE OOMMNNEESS GGEENNTTEESS CCDD11556622IIRRGGAALLMMAASS IISSTTEENNÜÜNNKK CCDD11556633

Szegheõ József SP

ÚJDONSÁGAINK

– Látod ott azt az alázatos szentembert, aki ott megy az utcán? –kérdezte az egyik ördög a másiktól.– Odamegyek hozzá és elhódítom alelkét.– Nem fog majd rád figyelni, mertcsak szent dolgokkal foglalkozik -válaszolta társa.De emez, fondorlatosan, mint min-dig, magára öltötte Gábriel arkan-gyal alakját és megjelent a férfinek.– Azért jöttem, hogy segítsek neked– mondta az ördög.– Biztosan összekevertél valakivel– válaszolta az alázatos és szentember.– Semmit sem tettem egész életem-ben, mely méltóvá tenne arra, hogylássak egy angyalt.

És folytatta útját anélkül, hogy tud-ta volna, kivel találkozott.

Paolo Coelho: Útközben(Fordította: Z. F.)

Egy jó kedélyû francia milliomosfiú, Thierry Sabine és barátai fejé-ben 1979-ben megszületett az a

csodálatos gondolat, hogy milyen jó lennerendezni egy afféle flúgos futamot az af-rikai homoktengerben! Nem is késleked-tek, egybõl a tettek mezejére léptek, smég abban az évben sor került az elsõ si-vatagi show-ra, puszta kalandvágyból,csakúgy poénból. A versenykiírás vala-hogy így nézett ki: rajt Párizsban, cél Da-karban, indulhat bárki, akinek van vala-miféle motorral hajtott, kerekeken guru-ló járgánya. Talán õk lepõdtek meg a leg-jobban, hogy már az elsõ Dakarra akadtszép számmal jelentkezõ, s idõvel egyrenagyobb tömegeket vonzott ez az érdekesverseny. Aztán 1986-ban Thierry Sabine,aki még ekkor is a verseny szervezõjevolt, tragikus módon életét vesztette. Mi-közben egy bajbajutott versenyzõ segítsé-gére sietett, helikoptere lezuhant. Ez márnem az elsõ – és sajnos nem is az utolsó– halálesete volt a Dakarnak, és Sabineelvesztésével erõsen megkérdõjelezõdött,vajon lesz-e folytatása a viadalnak. Hálaédesapjának, aki átvette a rendezõi pál-cát, folytatódhatott a verseny, ami azótaévrõl évre megrendezésre kerül az újévelsõ heteiben.

MMII IISS AAZZ AA DDAAKKAARR??Talán sokan õrülteknek hiszik azokat,akik önszántukból, rengeteg pénzt és idõtbeleölve minden évben lemennek Afriká-ba, hogy részt vegyenek a Dakaron. Lekell szögeznünk: kell egy nagy adag fana-tizmus, ahhoz, hogy valaki elindul-jon a Dakaron. Valójában azért vá-lik ezeknek az embereknek az élet-évé ez a verseny, mert számukra eza legnagyobb kihívás a világon.Nem akarnak mást, mint legyõzniönmagukat, eljutni képességeik leg-végsõ határáig és szembesülni az-zal, hogy ez mire elég.

Miért van az, hogy aki egyszerelindul a Dakaron, annak ez a ver-seny valósággal a mániájává válik,és minden évben visszatér? A válasz igenmeglepõ, hisz az ember azt gondolná,hogy – mondjuk egy motoros – a végtelensivatagban teljesen magára marad, s csakönmagára számíthat, de ez nem így van.A Dakar közelebb hozza egymáshoz azembereket. Mindenki segít mindenkinek,nem pusztán felebaráti szeretetbõl, ha-nem azért, mert mindenki tudja, hogy ne-ki is lesz majd problémája (mindig min-denkinek van problémája, a versenyt azdönti el, hogy ki tudja azokat a legjobbankezelni), amikor õneki is nagyon jól esikmajd egy segítõ kéz. Másrészrõl, itt nincsakkora rohanás, mint akármelyik másiktétre menõ megmérettetésen, mert min-

denkinek az a legfõbb célja, hogy teljesít-se a távot, arról csak álmodnak a ver-senyzõk, hogy akár még nyerhetnek is.

Az idei viadal motoros gyõztese, aspanyol Marc Coma még a verseny elõttígy nyilatkozott a Dakarról: „Afrikánakés a sivatagnak van egy különleges bája,amit nagyon nehéz szavakba önteni.Mindazok, akik már részt vettek Daka-ron, vagy, akik már jártak Afrikában,tudják, mire gondolok, de akik sosem vol-tak ott, azoknak nagyon nehéz megma-gyarázni ezt az érzést.”

A japán Hiroshi Masuoka, aki 2002-ben és 2003-ban is megnyerte ezt a ver-senyt az autósok mezõnyében, már vala-mivel sikeresebb próbálkozást tett arra,hogy megmagyarázza nekünk, laikusok-nak, hogy mit is jelent számára a Dakar:„A sivatag az életem, a legjobb barátomés a tanárom is egyben. Én mindennaptanulok valami újat tõle, és így ez szá-momra egy hatalmas erõpróba.” Hozzákell tenni, hogy Masuoka 18 éve állandóDakar-résztvevõ, kétszer már meg isnyerte a versenyt, és mégis azt állítja,hogy a homoktenger még mindig tartogatszámára meglepetéseket. És nem is csakúgy a levegõbe beszélt, idén ugyanis mára verseny elsõ szakaszában fel kellett ad-nia a versenyt – saját hibájából.

SSIIKKEERRTTEELLEENN ÉÉSS SSIIKKEERREESS SSZZAABBÁÁLLYYMMÓÓDDOO--SSÍÍTTÁÁSSOOKK

Az idei verseny elõtt a fõszervezõ,Etienne Lavigne több szabály megmásí-tására adta a fejét, mely cselekedetében

két cél vezérelte: hasonlatosabbá tenni aviadalt a régi idõk Dakarjához, valamintmegóvni a versenyzõk és a helyiek biz-tonságát. Az elõbbi érdekében a indulókjóval kevesebb információt kaptak az út-vonalról. Mindössze egy lebutított GPS,ami csak akkor mutatta a versenyzõnekaz elérni vágyott pontot, amikor azt már3 km-re megközelítette, valamint egyegyszerû útirajz segítette a versenyzõktájékozódását, amin általában kb. ennyiállt: „3 km múlva menj el a szikla mel-lett” stb. Azt persze nem lehetett tudni,hogy melyik szikla mellett, így sokszorelõfordult, hogy valaki már elment a siva-tag összes sziklája mellett, mire végre

megtalálta a helyes utat.A navigációt tehát sikeresen megne-

hezítették a rendezõk, a többi szabály-módosítás sajnos eredménytelen volt. Hi-ába szabályozták a motorosok végsebes-ségét, valamint a lakott területen haladásmaximális sebességét a verseny biztonsá-ga érdekében: három halálos tragédia istörtént idén, melyek beárnyékolták a ver-seny hátralevõ részét, s az utolsó sza-kaszt törölték is a versenybírák. A moto-ros nagymenõ, ausztrál Andy Caldecottmellett egy guineai illetve egy szenegálikisfiú is a Dakar áldozataivá váltak.

AA MMAAGGYYAARR DDAAKKAARR:: 22000066Idén minden eddiginél több magyar egy-ség indult a Dakaron. 3 versenyzõnk mo-torral, 1 quaddal (négykerekû motor), 4párosunk autóval, 3 triónk pedig kamion-nal vágott neki a végtelen homoksivatag-nak. Varga Ákos motoros a 60., SzalayBalázs-Bunkóczy László autósok a 29.lett. A kamionosok közül a DarázsiGábor-Szalai Norbert-Rack György trióa 17., Szobi Balázs-Éder Attila-JobbágyÁkos a 25. helyen ért célba. Az utóbbicsapat idejébõl egy órát jóváírtak, mertsok autónak segítettek. Az idei év 14.,utolsó szakszán megszületett az eddigilegnagyobb magyar részsiker a Dakaroktörténetében: Varga Ákos a 8. leggyor-sabb tudott lenni.

EEZZ TTÖÖRRTTÉÉNNTT IIDDÉÉNN

Az autósok mezõnyében minden eddigi-nél nagyobb csatát hozott az idei verseny.

Elõször a kétszeres ralivilágbajnokCarlos Sainz nyerte sorra a szaka-szokat, majd az egykori Forma1-espilóta, Jean-Louis Schlesser is sza-kaszt tudott nyerni saját építésû au-tójával. Az összetettben sokáig az aStephane Peterhansel vezetett, akielõbb hatszor motorral, majd az el-múlt két évben autóval is meg tudtanyerni a versenyt, de õ az egyik sza-kaszon fának csapódott, és így csa-pattársa, a szintén Mitsubishi-s, egy-

kori sívilágbajnok Luc Alphand kezébeadta a gyõzelmet. A motorosok mezõnyé-ben valamivel egyértelmûbb volt a hely-zet, ugyanis a legnagyobb esélyes, címvé-dõ Cyril Despres egyik bukása alkalmá-val megsérült, ezzel rengeteg idõt vesz-tett, így a végig megbízható teljesítménytnyújtó Marc Coma nyerte a viadalt, úgy,hogy szakaszt nem is nyert. Despres ere-jét jelzi, hogy komoly fájdalmai ellenérenem adta föl a versenyt, és végül is a má-sodik helyen zárt. A kamionosoknál aKamazzal versenyzõ Vlagyimir Chaginmagabiztosan zsebelte be immár ötödikDakar-elsõségét.

Borbás Bálint 11. a

D A K A R„Kihívás azoknak, akik elindulnak, egy álom a háttérben maradóknak.”

Partvonal11

– Sorold föl a Jézus-kori Palesztína fõbbrészeit!– Júdea, Szamária, Gallia…

– Hogy állsz a karácsonyi készülettel,Fiam?– Hát, otthon van egy koszorúnk, aztmeggyújtjuk mindig…

– Amikor Sámuel fölment a Sínai-hegy-re, Jézus egy kõtáblára fölírta neki aparancsokat…

– Sámuel olajos korsót öntött Saul fejé-re, így fölkente királlyá…

– Hol található és mirõl nevezetes a Ve-reckei-hágó?– Szlovákiában van, és itt törtek be atörökök…

– Indiát tartották az angol korona leg-szebb égkövének…

– Mivel nagyon fölkapott árucikké vált,a XVIII. századi Angliában mindenkigyapjút akart termeszteni…

– Svájc nagyon elszigetelt állam volt,majd találtak egy hágót… a Vereckei-hágót!...

– Zrínyi kilovagolt Szigetvárról és lefe-jezte I. Szulejmánt…

– Ki az az ángy?– Apám felesége…

– Néhányan úgy gondolták, hogy meg-alapítják Lotharingiát. Ez egy teljesenúj állam volt. Katonaállam. Itt alakultki az angol rendiség...

– Az angol parlament kétkamarás volt:felül voltak az arisztokraták, alul a pol-gárok...

– A skolasztika olyan iskolarendszer,mely kötelezõvé teszi egy bizonyos korfölött, hogy a gyerek tanuljon...

– Az invesztitúra az egyházon belüliméltóságjogok megvitatásának a kérdé-se...

– Az invesztitúra levelezés két emberközött. Például VII. Gergely és IV.Henrik között...

– A tatárokkal a Vereckei-hágónál ke-rült sor egy döntõ ütközetre, méghozzáMuhinál...

– IV. Béla ekkor intézkedett, s kivonultEger mellé a Salgó folyóhoz...

Papp Attila gyûjtése

PP II ÁÁ RR FF UU TT ÁÁ RRPP II ÁÁ RR FF UU TT ÁÁ RR -- KK II AA DD JJ AA a D u g o n i c s A n d r á s P i a r i s t a G i m n á z i u ma DDuuggoonniiccss AAnnddrrááss AAllaappííttvváánnyy ttáámmooggaattáássáávvaall.. SSzzáámmllaasszzáámm:: 1100220011000066--5500004433334411 -SSZZEERRKKEESSZZTTÕÕSSÉÉGG 6724 Szeged, Bálint Sándor u. 14. T: 62/549-090, E-mail:piarfutar@szepi.hu, Lapengedély száma: 2.2.4/1513/2003. Szerkesztõségi ülés mindenszerdán 14.30 órától a szerkesztõségben. - FFEELLEELLÕÕSS KKIIAADDÓÓ Szilvásy László SP -SSZZEERRKKEESSZZTTÕÕ Mészáros Ferenc - MMUUNNKKAATTÁÁRRSSAAKK Borbás Bálint, Szûcs Péter Pál, TörökTibor, Varga Iván - FFOOTTÓÓ Kádár Levente - KKOORRRREEKKTTÚÚRRAA Mészárosné Szabó Tünde, PappAtt i la - NNYYOOMMDDAAII EELLÕÕKKÉÉSSZZÍÍTTÉÉSS Férc-Szemes Áron - NNYYOOMMÁÁSS F r i s s N y o m d a -

Megjelenik havonta, 1300 példányban. Kizárólag belsõ ter jesztésre.

Miért tagadta meg Péter az Urat? A vicc poénja e havi rejtvényünk megfejtése.A válaszokat 2006. február 5-ig kérjük bedobni szerkesztõségi postaládánkba,

vagy elküldeni e-mail címünkre: piarfutar@szepi.hu. Elõzõ rejtvényünk megfejtése:A Messiás boldogságot szokott hozni. Szabó András 14. évfolyamos diákunk nyertkönyvet. Jutalmát átveheti a könyvtárban.

Lecke Adenozin -trifoszfát

Sportpóló Orvos -

tudomány

Megfejtés (1)

Toldaléko -lás

Kettõzve mesefigura

Hálóban a labda A

gyorsulás jele

☺☺

Könyvet forgat ó

… -móg

Gyümölcs belsejében

van

Lángolsz

Bogár

Eltelít az

étel

Fordítva a U2 front -embere Némán

gyúl!

Lónoszo -gatás

Tennivaló

Régi

Megfejtés (2)

Össze -vissza sóz!

Eszkábál

Duplázva

gondozónõ

Satöbbi Páratlan

Zita! Te meg én

Lám

Ezen a napon

Kõbe vés

Dehogy! Fába

mintát vés et

Az Északi -közép -

hegy ség része

Idõ -

határozó szó

A r

ejtv

ényt

Már

ton

Imre

kés

zíte

tte.

Köpések aranyból

Hátsó Fertály

DD EE UU TT SS CC HH EE RR UU BB RR II KK

Vor dem Halbjahr kann diese Fabel vonAesop für viele Schüler aufschlussreichsein:

DDIIEE BBEEIIDDEENN FFRRÖÖSSCCHHEE

Zwei Frösche, deren1 Tümpel die heißeSommersonne ausgetrocknet hatte, gin-gen auf die Wanderschaft. Gegen Abendkamen sie in die Kammer einesBauernhofs und fanden dort eine großeSchüssel Milch vor, die zum Abrahmenaufgestellt worden war2. Sie hüpftensogleich hinein und ließen es sichschmecken3. Als sie ihren Durst gestillt hatten undwieder ins Freie wollten, konnten sie esnicht: die glatte Wand der Schüssel warnicht zu bezwingen, und sie rutschtenimmer wieder in die Milch zurück. Viele Stunden mühten sie sich nun verge-

blich ab4, und ihre Schenkel wurdenallmählich immer matter. Da quakte dereine Frosch: "Alles Strampeln ist umson-st, das Schicksal ist gegen uns, ich geb'sauf!" Er machte keine Bewegung mehr,glitt auf den Boden des Gefäßes undertrank. Sein Gefährte aber kämpfteverzweifelt weiter bis tief in die Nachthinein. Da fühlte er den ersten festenButterbrocken unter seinen Füßen, erstieß sich mit letzter Kraft ab und war imFreien.

1.akiknek a …; 2. …állítottak fel;3. megkóstolták; 4. hiába fáradoztak

A vállalkozó kedvûek megfejtéseit anemes@szepi.hu email címre várom!

Nemes Zsuzsanna

A múlt számban megjelent vers fordításáta következõ számban közöljük.