Az örök béke megtörik

A H A D J Á R A T Á R A

A magyar alakulatok április 11-én lépték á t a magyar - ju ­goszláv ha tá r t . A hadvezetés a r r a számított , hogy az „ellen­ség" szívós védekezést fog kifejteni. H a m a r o s a n kiderült azonban , hogy a német csapatok harccselekményei nyomán Bácskából a jugoszláv reguláris ka tonaság a magya r fegyve­res erőkkel való érintkezés nélkül kivonult. Ezu tán a magya r vezérkar csak a dobrovoljácokkal megerősített csetnikszerve-zetek összehangolt gerillaakcióival számolt. Ez a feltételezés valószínűleg eltúlzott volt, de egészen nem indokolat lan. A pánikkal elegy tapaszta la t lan harckészség példája az ápri­lis 14-i zombori bevonulás rövid összefoglalása, amely K á d á r Gyula ezredes emléki ra tában olvasható: „A jugoszláv cset-nikszervezet kb. 40-50 fiatalt há t r ahagyo t t a városban. Ezek fegyverrel és lőszerrel ellátva padlásokon bújtak meg. A sö­tétség beáll tával lövöldözni kezdtek a járó-kelő ka tonákra , de inkább a levegőbe. Ettől a mi a lakula ta inknál pánik keletkezett. A saját legénység - nyilván alkoholhoz is hozzá­j u t v a - ugyancsak vak tában lőtt. A szakasz- és századpa­rancsnokok vagy nem voltak körleteikben, vagy éppen olyan h i tványán meghúzódtak , min t a hadtes tparancsnokság, és semmit sem tettek a lövöldözés beszüntetésére. A cél nélkül leadott lövések a város másik részén csapódtak be, az ot t elhelyezett legénység »abból az i rányból lőnek a csetnikek* a lapon ugyancsak lövöldözni kezdett . Fegyelmezett és j ó parancsnokok kezében lévő csapatokkal szemben az egész csetniktámadás jelentéktelen semmiség lett volna ."

A hadsereg, a ka tonaság veszélyes üzem még békeidőben is. A fegyveresek mozgását balesetek sokasága kísérheti, s a jogos, jog ta lan vagy éppen véletlen fegyverhasználatok is-méUődése.

A hozzáférhető magya r ada tok szerint a bevonulás néhány

61

napja alat t statáriális ú ton mintegy 1435 ember t végeztek ki Bácskában, nagyobbrészt szerbeket, de vagy 80 magyar t is, nyilván kommunis tának minősülőket. Ez esetben a s tatár iá­lis szó nem minden esetben je lent bírói eljárást.

A 3. magyar hadsereg parancsnoka, Gorondy-Novák Ele­mér a l tábornagy m á r április 14-én elrendelte a veszélyezte­tett területek átfesülését. Különös figyelemre mél ta t ta az 1918 óta Bácskába betelepített szerb lakosságot, a több tízez­res lélekszámot kitevő dobrovoljácokat . Számolni kell ezek visszatelepítésével, emiat t való ellenállásukkal. S á tmenet i leg emiat t ők esetleg falvankint in terná ló táborokba terelendők.

A jugoszláv összesítő ada tok szerint (Zlocim okupa tore u. vojvodini Novi Sad, 1946) a honvédség bevonulásakor 2142 ember halt meg. Ezek egy része, tán nem is jelentéktelen h á n y a d a fegyveres ha rcban , de legalábbis fegyveres ellenál­lásban történt tettenérés közben vagy u t án esett el, vált az eszmei különbözőség á ldozatává . A bácskai városokban állo­másozó magyar katonák utcai közlekedése még hónapokkal később is, de olykor 1944-ig bizonytalan, sőt veszélyes marad t , mer t számíthat tak rá, hogy orvlövész célpontokká válnak.

Az 1918. október 3 1 . ó ta Bácskába telepített szerbeket (dobrovoljácokat) előbb in te rná ló táborokba különítve, visz-szatelepítésüket kezdeményezték. Eleinte 35 000 főt emleget­tek. Jugoszláv számítások szerint 24 921 személyről volt szó.

Május elején a magya r kormány a német parancsnokság­tól 150 ezer bácskai szerb átvételét kérte. Az elutasító válasz: „Szerb iában sem az élelmezési, sem az elhelyezési viszonyok nem olyanok, hogy ez keresztülvihető lenne." Válaszunk er re : „Az őslakos nép ezeket a szerbeket gyűlöli, mert 20 éven á t nem tettek mást , mint kiszipolyozták a vidéket, vissza kell menniök oda , a h o n n a n jö t tek ." A német fél egy későbbi visszatelepítés lehetőségét megvil lantot ta .

A magya r kormány végül csupán a 13 ezer, in ternálótá­borban sínylődő dobrovoljác átvételéről alkudozott . Ez a művelet azért volt sürgős, mer t a bukovinai székelyek számá-

ra kellett biztosítani a házakból kilakoltatott dobrovoljácok helyét.

A németekkel való tárgyalások csaknem mindvégig kudar­cot vallottak a hol csökkenő, hol megemelt létszámú jöve­vény szerbek visszaajánlása körül. Közülük néhány ezret a németek bosszúságára toloncként azért sikerült dél felé szerb területre átcsempészni.

A német-szovjet háború kitörése u tán ezek a máshonnan is délre utasított szerb tömegek a népfelszabadító (par t izán-) háború kifogyhatatían ember tar ta lékai lettek. Ezért is ódz­kodott a Balkánt megszálló német vezetés az oda való befo­gadásuktól .

Viszont a bukovinai székelyek hazatelepítése a háborús események á rnyékában kényszerű kötelességgé vált, amelyet az anyaország magától el nem hár í tha to t t . A moldvai és bukovinai németség pánikszerű nyuga t ra indulása lá t tán az öt bukovinai székely község: Józseffalva (VornÍ9eni), Istense­gíts (Tibeni) , Hadikfalva (Darne§ti), Andrásfalva ( M a n e n p ) , Fogadjisten (Iakobe?ti) o lyannyira felbuzdult a r omán kör­nyezettől való elszakadásra, hogy u tóbb m á r meggátolha ta t -lan lett volna hazaözönlésük akár egy szál r u h á b a n , ha szervezett vonulásukra nem nyílik mód. M é g Teleki Pál vette pártfogásba ügyüket , megteremtvén utazásuk pénz­ügyi alapjait . M é g az ő idejében, életében két vidéket szemel­tek ki a 12 083 lelket számláló 2698 családnak. Elsőbb az észak-erdélyi Szolnok-Doboka községeibe tervezték betelepí­tésüket, esetleg ott való románok Bukovinába való kitelepíté­se, szinte egy kisebb lakosságcsere által . A román hatóságok ezt hal lván azonban halogat ták a dolgot, hiszen az erdélyi jelenlétük húsz éve kezdett erősítése ellen szólt volna.

D e az öt falu székelyei is azt kérték, kerülhessenek minél beljebb, fajtájuk közé. így került kombinációba egy Szat-m á r - B i h a r megyébe telepítés lehetősége. Hor tobágy!

S végül, m á r Teleki Pál nélkül, a bácskai dobrovoljácok kiürített falvait, utcáit ajánlotta fel nekik a „hazafias" kato­nai és polgári közigazgatás.

Ez a magya r döntés egyébként nem volt kevésbé átgondol t

nemzetpolit ikai elhatározás, mint a szerb kormánynak az etnikai ál lapotok megvál tozta tására eszközölt, 1918 u táni , részrehajló földosztással egybekötött telepítései.

Végül is 1941. május- június h a v á b a n a dobrovoljácok helyére moldvai csángókkal megszaporodot t 3279 bukovinai székely családot 13 200 lélekkel telepítettek be 35 ezer ka­tasztrális hold földre. A jugoszláv földreform által létrehozott 62 zár t dobrovoljác telep 53 ezer katasztrális holdjából.

Az öt bukovinai község népét 14 bácskai községbe, össze­sen 25 telephelyen, szálláson helyezték el. A hadikfalviak Stepanicevóra (Hor thyvára-Bácskossuthvára) 211 család, 768 fó, Tankosicevóra (Had ikha lom) 40 család, 166 fó, Ve-ternikre (Hadikliget) 40 család, 232 fó, Vojvoda-Misicre (Hadikszállás) 11 család, 42 fó, S taro Gyurgyevóra (Hadik­földe) 148 család, 590 fó és Szirigre (Had ikvára ) 114 család, 493 fő ju to t t . A józseffalviak és fogadjistenbeliek Tomicevóra (Bácsjózseffalva) 66 család, 290 fó és Vajkára (Józsefháza) 46 család, 204 fő. Az andrásfalviak Feketicsre (Református Andrásszállás) 35 család, 153 fó. Mal i Beogradba (András­földje) 60 család, 290 fó, Karadjordjevo-Pavlovóra (Bács-andrásfalva) 174 család, 800 fő és Kosicevóra (Andrásme-gycr) 25 család, 143 fő ju to t t . Az istensegítsiek Sokolacon (Bácsistensegíts) 260 család, 1156 fó és Nova Cervenkán (Istenvelünk) 92 család, 445 fó települtek. T o v á b b i bukovi­nai emlékező szálláshelyek: Hadiklelke, Bácshadikfalva, Is­tenhozott , Istenföldje, Istenáldás, Istenkeze, Istenszeme, Bácsandrásszállás, Fogadjisten.

A bukovinai székelyek vezetői, szinte egyetlen értelmiségi együttélői a papok voltak, ez nagyon meglátszik új szálláshe­lyeik névadásában is.

A székely telepesek s a helyi bácskai lakosság, de különösen a jugoszláv földreformból kisemmizett magya r szegénypa­rasztság között ér thető feszültség keletkezett, ez nem tette nyugalmassá beilleszkedésüket új környezetükbe.

D e biztonságérzetük sem szi lárdulhatot t igazán ot thonos­sá. A dobrovoljácok elkülönítése, Szerbiába telepítése vagy in te rná ló táborokba lakoltatása egyál talán nem bizonyult

teljesnek. Az i m m á r üldözött szerb telepeseknek ta lán fele sem került a magya r hatóságok keze ügyébe. Egész családok kaptak menedéket a régebbi szerb szállások tanya vi lágában. Közelebb vagy távolabb húsz éven á t birtokolt földjüktől nem ál lhat ták meg, hogy föl ne keressék, akár látás végett, még sajátjuknak tekintett házukat . H a nappa l történtek ezek a látogatások, puszta megjelenésük is fenyegetésnek minősül­hetet t , ám h a asszonyok és gyermekek jelenlétében esett, szóbeli fenyegetések is e lhangozhat tak . Az óvatosabb „haza­lá toga tó" dobrovoljácok éjszaka keresték meg elhagyott lak­helyüket, s az utcai falra szénnel vagy krétával rajzolták fel fenyegető s a közeli visszatérést ígérő soraikat.

T a l á n csak azok a szerb telepesek nem lá togat tak vissza szállásukra, akik a kényszerkilakoltatás hírére nemcsak álla­taikat szúrták le, h a n e m házuka t is felgyújtották, hogy sem­mi használha tó ne kerülhessen az „ellenséges jövevények" kezére, b i r tokába.

N e m volt h á t könnyű a Bukovinából érkezettek helyzete. S mindezek ellenére, a segítségükre kirendelt gazdaképzet t ­ségű telepfelügyelők támogatásával rövid esztendők ala t t virágzó kisgazdaságot teremtet tek ősi szorgalmukkal , elsajá­títva a korszerű mezőgazdaság alapismereteit .

K O M M U N I S T Á K B Ű N H Ő D É S E

A Kommuni s t ák Magyarországi Párt ja nem terjesztette ki szervezési szándékát a 41-ben visszafoglalt Bácskára.

A Jugoszláv K o m m u n i s t a Pár t az országfeldarabolás által gyakorlat i lag megszűnt egysége ellenére az 1941. májusi zágrábi titkos tanácskozásán úgy határozot t , hogy az előbbi, az addigi szervezetek keretein belül veszi fel a harcot az agresszomak minősülő megszállók és ügynökeik ellen.

A zágrábi tanácskozás külön megszabta a bácskai pár t ­szervezetek feladatai t :

„Vajdasági kommunis tá inak feladata közé tartozik az is, hogy egybefogjanak minden nemzetiséget . . . hogy együttes

harcot folytassanak az imperialista megszállók el len. . . a nép szabad választása útján való tényleges megoldásáér t ."

„ . . .nem engedheti tek meg - figyelmezteti a T a r t o m á n y i Bizottság a szerb nemzetiségű elvtársait - , hogy az elkövetett gaztettek a sovinizmus út jára vigyenek benneteket , hogy meggyűlöljétek a magyar és német dolgozó tömegeket . . . "

A T a r t o m á n y i Bizottság m á r júl ius végén utasí tot ta a bácskai pártszervezeteket, hogy hozzák létre, alakítsák meg fegyveres harci csoportjaikat.

Ez a felszólítás abból indul t ki, hogy a hábo rú néhány héten belül a Szovjetunió j a v á r a dől el, s a közös győzelem­hez hozzá kell já ru ln ia minden hű kommunistának diverzáns-és szabotázscselekményekkel, tehát kártevéssel, utasítások, rendeletek megtagadásával , felforgató kezdeményezésekkel.

Az 1942. februári körlevél szavai szerint: „A helyzet a végsőkig forradalmas, bármely ó r á b a n bekövetkezhet a for­rada lmi válság - a fegyveres felkelés p i l lana ta ."

Amint lát tuk azonban , erre a p i l lanat ra még j ó két évig várni kellett, s a bácskai kommunis ták tevékenységével a magyar nyomozó hatóságok s a honvéd vezérkari főnök statáriális különbírósága foglalkoztak.

Az ún. „Lenin-levél", amely a szabotázscselekmények végrehajtására nézve ad t a meg a pá r t t agoknak m á r 1942. július elején a szükséges utasításokat és ú tmuta tásoka t , több száz pé ldányban forgott közkézen, azokat a taggyűléseken fölolvasták és terjesztették. A rendőrnyomozók b i r tokába is kerüli ilyen levél, amelyet felső hatóságaiknak is természet­szerűleg fölterjesztettek.

Szóbeli utasításként a szabotázsok végrehaj tására az a láb­bi ú i imilá tásokat továbbí tónak a pártsej teknek:

A gabona felgyújlásához 8-10 szál kénes gyufát összekötve pctrólcumos kóccsomóba kell belehelyezni, az így keletkezett gyújlóeszközl a gabonakévébe kell dugni , s midőn a kéve a cséplőgépbe kerül, a gyufa a dörzsöléstől meggyulad, és szinte elol thatat lan tüzet idéz elő. A gyújtóanyagot legjobb kosárban elhelyezni, s rá élelmiszert rakni , mer t akkor úgy néz ki, m in tha élelem lenne a mezőn dolgozó munkások

részére. Egy búza táb lán nemcsak egy kévébe helyezzenek el gyújtóanyagot , h a n e m minél többe. A gyújtogatás terjedjen ki a m á r r ak t á rban lévő gabonaneműekre is.

A sertéseket meg kell mérgezni , különösen a hizlalás a la t t levőket.

A távbeszélő és villamos vezetékeket szakítsák el. A vil­lanyvezetékeket legjobban á tdobot t kenderkötéllel lehet le­szakítani, mer t az nem vezeti az á ramot .

M i n d e n á r o n fegyvereket kell beszerezni, h a másképpen nem sikerül, fegyverezzék le a községben levő katonaságot , csendőrséget.

Be kell szerezni olyan eszközöket, melyekkel a vasúti sínek tartócsavarjait meg lehet lazítani. A csavarok meglazításával idézzenek elő szerencsétlenségeket, forgalmi akadályokat .

M i n d e n olyan tárgyat , amelyet a honvédség saját céljára fel tud használni , rongál janak meg. A községbe érkező takar­mány- és élelmiszerkészletét felgyújtás útján is meg kell sem­misíteni. Mindenki szerezzen be polgári ruhá t , ami t a leszál­ló szovjet ejtőernyősöknek kell á tadni . H a csak kis számmal érkeznek, el kell őket rejteni. Vételezzék szemre a honvédsé­gi, rendőri és csendőriaktanyákat , mer t ha nagyobb létszá­m ú ejtőernyős érkezik, a katonai körletek ellen kell vezetni őket.

A vezérkari főnök a rögtönbíráskodást a „Lenin-levél" terjesztésével egyidejűleg rendelte el - többek között - a következő bűn te t t ek re :

1. felségsértés, hűtlenség, lázadás elkövetésére létrejött szövetség, 2. lőfegyver, r obbanóanyag használatával elköve­tett gyilkosság és szándékos emberölés, továbbá ily gyilkosság elkövetésére i rányzott szövetség, 3. közegészség elleni bűn­tett, 4 . gyújtogatás, 5. a közlekedési eszközök elleni cselekmé­nyek (vaspálya stb.), 6. hatósági közegek elleni erőszak, 7. az ál lami rend védelméről szóló hatályos törvény (1921. H L ) által meghatá rozot t bűntet tek.

A lefolytatott nyomozások eredményeképpen a honvéd vezérkar bírósága elé 1941. október 13-tól november hó 24-ig terjedő időben 116 egyén áll í t tatott hűtlenség bűnte t té -

vei terhelten, a bíróság ügyüket rögtönítélő ú ton tárgyal ta . Az eljárások során 93 egyént kötél általi ha lá l ra ítéltek, 64 személyen az ítéletet végre is hajtották.

A Vkf. bírósága min t rendes bíróság elé ez időben 342 vádlot t ügye került a közeli döntés végett, az előnyomozás során több mint ötven személy van le tar tózta tásban.

Mindez t ö tvenha t esetben elkövetett szabotázs, gyújtoga­tás és hatósági személyek ellen elkövetett, többnyire halálos végű merényletek miat t .

A veszélyes p á r t m u n k a hétköznapjairól és következmé­nyeiről Brindza Károly , a topolyai pártszervezet vezetőségi tagja emlékezéseiből ér tesülhetünk:

A J K P topolyai szervezetének tör ténetében 1941. jún ius 10-e minden bizonnyal az egyik legfontosabb d á t u m . Ezen a n a p o n érkezett Topo lyá ra Maye r O t t m á r , a H Í D főszer­kesztője, a kerületi pártvezetőség ü tká ra , hogy újjászervezze a helyi pártvezetőséget, és utasításokat adjon a további m u n ­kára. Halkan beszélt, szürkéskék szemei megfontoltságot tük­röztek. Edd ig is mélységes bizalmat éreztünk i rán ta , de most, hogy annyi idő u t á n újra elhozta a kapcsolatot és a p á r t m u n ­ka felújításának bizonyosságát, csak fokozta bennünk az i r án ta táplál t elvtársi szeretetet és tiszteletet. Hangoz ta t t a , hogy nehéz körülmények ellenére sikerült kapcsolatot terem­tenie a t a r tományi , a n n a k pedig a központi pá r t vezetőségé­vel, így lehetőség nyílt összehangolt akciók végrehajtására. A megszállók elleni fegyveres ha rc ra fel kell készülni. Fegyve­reket kell gyűjteni, mer t hamarosan szükség lesz rájuk. Az előt tünk álló bonyolult feladatok végrehajtása érdekében új helyi bizottságot kell alakítani . Ez Maye r O t t m á r javas la tá­ra azonnal meg is történt , ő a továbbiakban r ámu ta to t t a szigorú konspiráció fontosságára. Ezt a feladatok rendkívüli komolysága követelte meg, s az a körülmény, hogy a kom­munis ta mozgalom rendkívül tapasztal t és kegyeden ellenfel­lel, a H o r t h y katonai kémelhárí tó szervezettel áll szemben. Mer t nem csupán sztrájkról vagy vörössegély szervezéséről, röpiratterjesztésről van szó, h a n e m a forradalmi ha rc újabb szakaszáról, a fegyveres felkelés előkészítéséről. Utas í to t ta a

megalakul t helyi pár tbizot tság tagjait, újítsák fel a régi sej­teket, és alakítsanak újakat. Az idő sürget, mer t minden feladatot a leggyorsabban és leglelküsmeretesebben kell teljesíte­ni. A mozgalom kiterjesztése érdekében fel kell venni a kapcsola­tot a szomszédos helységek kommunista szervezeteivel.

A következő vasárnap , jún ius 22-én is közénk jö t t , közölte, hogy hajnalban a németek meg támad ták a Szovjetuniót. Ez Hit ler vesztét okozza, s könnyen általános forradalom törhet ki egész E u r ó p á b a n . Az új helyzet minden bizonnyal meg­gyorsítja a felkelésre i rányuló terv valóra váltását . Fel kell készülnünk a ha ta lom átvételére, mer t a Vörös Hadsereg hat-nyolc hét a la t t ideérhet , s nekünk segítenünk kell a fasiszta erők legyűrését. Ejtőernyősöket is bevethet a szovjet, civil ruhá t és búvóhelyet kell biztosítanunk számukra .

A következő ülésünkön M a y e r O t t m á r felszólította a helyi bizottságot, dolgozza ki a felkelés tervét, készüljön fel a középületek megszállására forradalom esetén. Véleménye szerint a Vörös Hadsereg hamarosan megfordítja a hadihely­zetet, és csak idő kérdése, hogy hozzánk is elérjenek egységei. Ekkor rajtaütésszerűén meg kell szállni a középületeket, a községházát, a rendőr- és csendőrlaktanyát , a kaszárnyát , a postát , a vasútál lomást , a szolgabíróságot, a városba vezető fontosabb u takat . Gondoskodni kell a szovjet ejtőernyősök elhelyezéséről, élelmezéséről. Készen kell állni bizonyos sza­botázscselekmények végrehajtására. Volt m á r néhány pus­kánk és kézigránátunk. A vasúti raktáros közölte, hogy ná­luk 15 puska van őrizetlenül. D e mire érte mentünk , a katonák m á r elvitték.

Maye r O t t m á r a lelkünkre kötötte, hogy nagy körültekin­téssel já r junk el a terep felmérése és az emberek megváloga-tása során, mer t a legkisebb hiba is végzetes következmé­nyekkel já rha t . Hogy mikor kerül sor az ál talános felkelésre, nem tudni , de készen kell állni, ha itt a cselekvés órája. A felsőbb pártvezetőség országos viszonylatban összehangol­j a a tennivalókat , s időben értesíti az alsóbb szerveket a felkelés kitűzött időpontjáról .

Maye r O t t m á r többször megfeddte a topolyaiakat , hogy

késlekednek a tettleges forradalmi fellépéssel, s főleg elmu­lasztották a nyá r végi terménybetakarí tás i idényben a gyúj­togatás által kinálkozó szabotázscselekmények elkövetését.

A szófogadó clőkc.születek közben azonban - tapasztalat­lanságuk miat t - konspirációs, a ütkos szervezkedésre oly sok­szor figyelmezett szabályokról megfeledkezve, m á r nem nyílt a lkalmuk, hogy teljesítsék a felső pártvezetés gyakorlat i u ta­sításait, augusztus végén és szeptember elején valamennyien, topolyai kommunis ták , de még szimpatizánsaik is, a csendőr­nyomozók kezébe kerültek. S m á r szeptember 9-én, a sza­badkai bör tönben találkozhat tak Maye r O t t m á r r a l , aki szintén nem tud t a titokban végezni mozgalmi tevékenységét. O t t a topolyaiak tanúi lehettek párt i rányí tójuk megkínzatá-sos val latásának, majd alig tíz n a p múlva , amin t ügyüket a vétkesség nyilvánvaló nagyságrendje mia t t elkülönítették, hamarosan hírét kapták halálos ítéletének, mellyel a vezér­kari főnökség különbírósága sújtotta, egyéb ügyekben, „bű-nök"-ben vele vádlot t- társ tizenöt halálraítél t tel együtt .

Az ítéletet akasztás által 1941. szeptember 18-án dé lu tán hajtották végre M a y e r O t t m á r o n .

S akik utasításait ha logat ták végrehajtani , a topolyai kom­munisták csak a következő év márc iusában kerültek bíróság elé, s mer t sem gyújtogatás, sem s ínrobbantás nem terhelte vádi ra tuka t , csupán szervezkedés, fejenkint hétévi bör tönnel megúszták, de n y o m b a n egy frontra induló munkásszázadba osztották be őket.

C S U R O G , ZSABLYA, Ú J V I D É K

A halálos ítéletekkel tetézett kommunistael lenes statáriális ítéletek elret tentő szándéka ellenére Bácska déli részein to­vább folytatódott a szervezkedés. Ez a magya r hatóságokat erősen nyugta laní to t ta . Besúgók mozgósításával igyekeztek az i m m á r par t izánnak minősülő szervezett csoportok rejtek­helyeit felkutatni. December 17-én (1941) a zsablyai 5 5 / 1 . számú ha tá rvadász őrs rajtaütésszerű akciója során, tűzharc-

ban a par t izánok egy csendőrt és egy honvédet lelőttek. Az eset nyomán az újvidéki csendőrosztály parancsnoka a kö­vetkező á t i r a tban értesíti a zsablyai főszolgabírót:

„Előfordult esetekből folyólag közlöm, egyes kommunis ta bandák lakat lan tanyákon rejtőznek el. Ezeket a környező tanyák lakossága nemhogfy nem je lente t te be, h a n e m még élelmiszerrel stb. t ámoga t t a is. Ebből kifolyólag kérem utasí­tani jegyzői hivatalokat a r ra , hogy a községek lakosságának tegyék minél előbb közhírré az a l ább iaka t : Mindazok, akik kommunis ták tar tózkodásáról t udnak és azt a csendőrségen ha ladékta lanul nem jelentik, nemkülönben azok, akik a kommunis táknak bármilyen formában segítséget nyúj tanak, a honvédtörvényszék által statáriális eljárás alá esnek, mely kötél általi halálbüntetéssel j á r h a t . Különösen vonatkozik ez a tanyával rendelkező lakosságra, amellyel szemben a beje­lentési kötelezettség elmulasztásának legkisebb gyanúja ese­tén is az internálást és a tanya elkobzását hozom javas la tba . "

Ez az utasítás előreveti a j a n u á r i szigorúság árnyékát , a megtorlások sokasodását.

A Zsablya környékén bekövetkezett j a n u á r eleji harcokról számol be a belügyminiszterhez intézett je lentés :

„Folyó hó 4-én a zsablyai csendőrőrs parancsnoka jelen­tést kapot t , hogy a falutól 8 km-re lévő kis t anyán fegyveres kommunis ták vannak . Kilenc csendőr és tizenegy ha tá rva ­dász a t anya megközelítése közben tüzet kapot t , azt viszo­nozta, majd ha tárvadász századtól érkezett húsz további honvéd segítségével Csurog község felé szorították a tanyából menekülni igyekvő fegyvereseket. Azonban az újvidéki csendőrparancsnok vezetésével ú jabb csendőr és ha tá rvadász erők nyomására a kommunis ták harcolva dél felé vonultak vissza. Eddigi veszteségek a csendőrség részéről 2 halot t , 2 súlyos, 1 könnyebb sebesült, a ha tárvadászok részéről 4 ha­lott, 6 sebesült. Nyolc kommunis ta halot t került elő, há rom személyt élve fogtak el ."

A sajkás 1. Népfelszabadító Osztag, amely Bácskában a legtevékenyebb par t ízánalakula tként a szabotázsok és a poli­tikai akciók egész sorát haj tot ta végre, még december köze-

pén alakult meg a Zsablyától északkeletre fekvő G a v r a Pus-tajics-tanyán. I t t csaptak le a mintegy 60 fős osztagra a magya r alakulatok. Az egyenlőtlen ha r cban az osztag nagy része megsemmisült , elesett a vezetőjük, a zsablyai já rás i pár tbizot tság szervezőtitkára. Mo lná r Gyula is.

A vezérkar főnöke és az egész magya r katonai közvéle­mény saját tekintélyének megóvása, illetve visszaállítása vé­gett a kommunis ta szervezkedés meg a pa rüzánmozga lom teljes felszámolására törekedett , ezért a Bánátból átszivárgó fegyveresek meggádására , megsemmisítésére jelentős katonai erőket csoportosított a bácskai D u n a - T i s z a háromszögbe.

A 15. gya logdandár t Zomborból Újvidékre helyezték. A 20. gyalogezred kiskunhalasi első zászlóalját a Zsablya környéki falvakba i rányí tot ták, s mozgékonyságát fokozandó gépkocsikkal lá t ták el. Vitéz Deák László ezredes parancs­noksága alá rendelték karha ta lmi alkalmazás céljaira a 2. lovasdandár páncélgépkocsi-századát is.

A vezérkari főnök így fogalmazta meg a par t izánüldözés célját:

„A folyamatban lévő tisztogatási mívelet kihatása követ­keztében vá rha tó , hogy Bácskának ebben az eddig e lhanya­golt sa rkában és ezzel együt t az egész Bácskában hosszabb időre a teljes rend fog uralkodni , mer t most m ó d u n k b a n van az összes nemkívánatos elemektől megszabadulni , és így a lakosságnak elret tentő példát m u t a t n i . "

A foglyoktól kicsikart vallomások a lapján egy Bánátból szervezett nagyarányú felkelés terve bontakozot t ki, melyet állítólag a görögkeled karácsony napján , j a n u á r 6-án kellett volna k i robbantan i .

A hal lga tag és nem éppen barátságos lakosságot a par t izá­nok cinkosaként kezelték. Bűnüket tetézte az, hogy a német és magya r lakosság feltételezett ki ir tására i rányuló terveket nem jelentet ték, s a magya r ka tonák, csendőrök és rendőrök megsemmisítését célzó csetnik-part izán tevékenységet t ámo-gat ták .

Amikor Feketehalmy-Czeydner Ferenc a l tábornagyot , az V. hadtes t parancsnokát megbízzák a likvidáló ka rha ta lmi

erők irányításával , éppen a M á t r á b a n üdül t , nyomban Zsablyára sietett, s átvet te a csapat irányítását .

A j a n u á r 6-i jelentés szerint Csurogon zendülés t ámad t , melynek elfojtására egy golyószórós honvédszakaszt rendel­tek ki.

A j a n u á r 8-i jelentés több száz csetnik halottról számol be. A j a n u á r 10-i MTI-helyzetjelentés szerint a .saját veszteség

11 halot t , a csetnik bandák közül mintegy 1100-at intéztek el eddig. Kétezer fogoly csetnik ügyét még ezután intézik. „A tisztogatási műveletekben részt vettek a temerini front­harcosok felfegyverzett csoportjai is. A temerini csoport pa­rancsnokával közölték, hogy az ellenállókat verjék agyon. Amikor este Újvidékről érdeklődtek Temer inben , hogy mi újság, a csoport parancsnoka kijelentette, senki sem ad t a meg magá t . Zsablya és Csurog teljesen le van zárva, a vasútról nem szabad leszállni, és a környékben a tisztogatási m u n k a még folyamatban van . "

N e m tudha tn i , mennyire ada t - és szöveghű az MTI- je len-tés, mindenesetre alkalmas a r ra , hogy a temerini á r t a t l an lakosság ellen utólag a bosszúálló indulat alapja legyen.

Egy budapest i detektív j a n u á r 17-én a következőket jelen­tette a belügyminiszterhez eljuttatott beszámolójában:

„ . . . a törvényes intézkedésektől eltérően felelődén vissza­élések következtek, amelyek még m a is ta r tanak . A községek magyar és német ajkú lakosságából ún. nemzetőrséget szer­veztek, amelyekhez elsősorban bünte te t t előéletű, közönséges bűncselekményekre hajlamos egyének csaüakoztak, akik az anyagi haszonlesést ta r to t ták elsősorban szem előtt. Ezek a kétes értékűnek tekinthető ún . hazafiak beférkőztek a kiren­delt hatósági személyek, illetve közegek b iza lmába , és azóta minden úgy történik, ahogy azok j ó n a k látják. . . .az érdekelt községek, Zsablya, Csurog, Sajkásgyöngye, Boldogasszony­falva szerb ajkú intelligenciáját, a tekintélyesebb gazdákat , kereskedőket és minden értelmesebb elemet ál l í tólag. . . kivé­tel nélkül kiirtottak és a kb. 12 km-re levő Tisza jege alá süllyesztettek. így Zsablya községben kb. 1000 lakost . . . Az úgynevezett fő utca , m a Hor thy Miklós út, teljesen néptelen

let t . . . Tény , hogy az elhurcolt személyekről senki sem tud semmit . . .

A Zsablyán megkezdett takarítás átterjedt a já ráshoz tar­tozó többi községre. . . Er re vezethető vissza, hogy az utolsó napokban a bácskai lakosság tömegesen menekül a főváros és egyéb anyaországi vidéki városok i rányába . A községek­ben általános rémület lett ú r rá , senki sem mer kimenni az u tcára , és maga a magyar ajkú lakosság fél a további történ­tektől és esedeges következményektől ."

J a n u á r 12-én az egységes karha ta lmi erők parancsnoka, Feketehalmy-Czeydner a l tábornagy közölte a belügyminisz­terrel, hogy a par t izánok Újvidékre húzódtak , és szükséges lenne a razziát kiterjeszteni oda is. A minisztertanács tudo­másul vette az óhajt.

A razzia tervét maga az a l tábornagy dolgozta ki, s a karhata lmi egységek irányítását Gras.sy József vezérkari ezre­desre, a zombori 15. d a n d á r parancsnokára bízta.

Dungyerszki György .szerb nagybirtokos, számos malom, nagyüzem tulajdonosa, magyar mágnások, politikusok ba­rátja, j a n u á r 20-án valami hivatalos pa r ádén vett részt Sza­badkán , ta lán Rökk Andor főispáni beiktatásán. H a egyebet nem, gazdagságát , összeköttetéseit, társadalmi helyzetét tisz­telték, és minden hivatalos aktusra meghívták, ami t ő vagy elfogadott, vagy nem, soha senki nem kérte számon tőle, miért cselekedett így vagy úgy. Ezen a szabadkai fogadáson egy elegáns, teljesen ismeretlen í iaialember pohár ra l a kezé­ben, min tha csak koccintásra, odalépet t hozzá, lehetett gróf vagy miniszteriális úr , minden bevezetés nélkül megkérdez­te : - Felesége és gyerekei hol vannak? Újvidéken? Igen? Akkor még van rá lehetőség, telefonon azonnal intézkedjék, vonat ta l vagy au tón azonnal induljanak Budapes t re ! ! Mi ­ér t? T ö b b e t nem mondha tok , de a család ho lnap ne legyen Újvidéken! - A felszólítás olyan imperat ív volt, hogy azon­nali intézkedést követelt. A tovább kérdezősködés elől az elegáns ú r poharastul el tűnt . Dungyerszki többé nem lá t ta s azonosítani sem tud ta őt.

N y o m b a n még onnan , Szabadkáról telefonon utasí tot ta

jogtanácsosát, Vladimír Gavrilovics ügyvédet, hogy a családot gépkocsin azonnal hozza fel Budapestre . Min thogy az utasí­tás nem vonatkozot t az ügyvéd családjára, 6 egymagában kísérte a fővárosba Dungyerszkinét és a gyerekeket.

J a n u á r 21-én hirdetményeket ragasztot tak ki Újvidék ut­cáin, bejelentve az ál talános razziát , 19 pontos u l t imátum­szerű parancsba foglalva a lakosság maga ta r t á sá ra vonatko­zó utasításokat. Az utcán való mozgás ü l a lmán kívül az utazást is beti l tot ta. Az üzleteket az élelmiszerboltok kivéte­lével bezára t ta . A rádióhal lgatást és a telefonszolgálatot szü­neteltette. A templomokat , nyilvános szórakozóhelyeket be­zára t ta , az ét termek kivételével. Ha rangozn i sem volt sza­bad . M i n d e n összejövetel ülos. Az ablakokat zárva és lefüg­gönyözve kell ta r tani . Idegent nem szabad megtűrn i a há­zaknál .

A razzia megkezdése ó rá iban kiragasztott h i rdetmények a város vezetőit, dr . Fe rnbach Péter főispánt és dr . Nagy Miklós polgármester t is meglepték. Hiva ta lukba indulva a fegyveresek igazoltat ták és lakásukba visszakényszerítették őket.

Az első napon a leventeot thonban működő igazolóbizott­ság elé vezették a házakból előállított s „megb ízha t adan" , mer t szerb vagy zsidó származású személyeket. A Grassy által rögtönzött vészbíróság mintegy 25-30 csetniket, par t i ­zán t ítélt halá l ra . Az ítéletet a d u n a i s t randon hajtot ták végre, a hul lákat a jeges D u n á b a lökve.

Az első n a p eredményével az a l t ábornagy és a várospa­rancsnok Grassy nem voltak megelégedve. Beosztottjaikat kegyetlenebb eljárásra sarkall ták.

M á r az első n a p kegyetlenségeinek híre is felszivárgott Budapestre , a vezérkari főnök. Szombathelyi Ferenc megpa­rancsolta az atrocitások beszüntetését. M i n t lá t tuk, h iába , a kegyetíenség még két nap ig tar tot t .

Az újvidéki rendőrkap i tány a m. kir. honvéd ál lomáspa­rancsnokhoz intézett á t i r a t ában a maga s a rendőrség bűn-tedenségét hangoz ta t t a :

„A katonai razziák a város kül- és belterületén a ka tonai -

lag előzőleg kidolgozott tervek szerint történtek. A hatóság közigazgatási területe a razziák há romnapos t a r t a m á n a k figyelembevételével ún . razziazónákra volt beosztva. Úgy a razziák t a r t ama , mint azok éjszakai szüneteltetése a lkalmá­val több gyűrűben szigorú katonai kordon a lka lmazta to t t . . . a razzia alá vont területen házról házra , terepről terepre j á rva katonai , csendőri és rendőrségi közegekkel hol pá rhu ­zamosan, hol lépcsőzetesen végezték a célul kitűzött átíesülé-si és tisztogatási feladatokat. A razziák során katonai részről a helyszínen vagy annak közelében halálos kimenetelű szol­gálati fegyverhasználati igény je lentékeny esetben fordult elő. Azonban a razziázó ku ta tó j á r ő r kötelékébe vont rendőr­közegek részéről szál- és lőfegyver vagy szolgálati ismétlő­pisztoly használa tára egyszer sem került sor. Hatósági jog­cím a katonai razziák t a r t a m a ala t t a személyi és vagyonbiz­tonság tekintetében szünetel t . . . ő r s z e m szolgálatban volt rendőrközegeimtől több jelentés érkezett arról , hogy a város különböző pontjain, nyílt terein, u tcákon, lakóházak udva­rán ismeretlen lőttsérüléstől származó emberhul lák hever­nek. M a g a m is személyesen meggyőződtem arról , hogy a hullák eltávolításáról felsőbb katonai intézkedésre maga a katonaság gondoskodott . A razziák befejezése u t án feltalált hullák eltemetése Újvidék szabad királyi, törvényhatósági joggal felruházott város polgármesterére m a r a d t . . . A razziák megkezdése előtt a város polgári foglalkozású lakossága lát­szat szerint békességes, zavar ta lan , külső megnyilvánulásai­ban rendes életét élte.

A katonai razziák t a r t ama alatt a város lakossága közül sok személy eltűnt. Egyes lakóházak, épületek elnéptelened­tek. Családok hollétéről szomszédok, lakótársak csak annyi tájékoztatást tudnak szolgálni, hogy a családokat ka tonai közegek ot thonaikból elvitték, készpénz, drágaságokat képe­ző ingóságok a katonai razziák során foganatosított házkuta­tások során eltűntek, elkallódtak. A felügyelet nélkül hagyot t lakások felügyeletéről a katonai hatóság részéről nem tör tént meg a köteles gondoskodás . . . a város összlakosságát nyo­masztó cselekményekből származó felocsudás u t á n a rendőr-

ség közbiztonsági feladatainak ugrásszerű felnövekedése vár­h a t ó . "

Az újvidéki „razzia" második napján dé lu tán került sor a r r a a ház tömbre , ahol a Gavrilovicsok laktak. Vladimírnak, a Dungyerszkiék jogtanácsosának több testvére, kiterjedt rokonsága élt ott, az öreg családfő is, az ügyvéd édesapja.

Amikor a csendőrök, katonák minden szerbet, nem magyar nemzetiségű lakót a kapu elé parancsoltak irataikkal együtt, „ igazoltatás" végett. A folyosókon őrök álltak, hogy senki se bújhasson ki az igazoltatás felelőssége alól. A Gavrílovics-lakás elé is j u to t t egy őr, egy idős magyar póttartalékos, akit csupán az efféle vigyázkodásra tar to t tak alkalmasnak.

Az öreg Gavrilovics a j a n u á r i hidegre nemigen ügyelve, a sürgető nógatásokra kiskabátban lépett ki a lakás ajtaján, sietve, nehogy rossz néven vegyék késlekedését. M a g y a r ház­vezetőnője futott u t ána , várjon egy kicsit, vegye fel legalább a télikabátját, mit legénykedik, ne féljen, úgyis megvárják a ka tonák az igazoltatással.

Az öreg magya r puskás ka tona csak nézte az öreg szerb tüsténkedését, mögöt te a perlekedő magyar cselédet, aggo­da lmaskodó gondoskodásával . Elébe állt a nagykabát jával bajlódó embernek, visszafordította: - A bácsi ne menjen sehová, a bácsinak nem kell igazolkodnia odakint - azoknak.

így m a r a d t meg az öreg Gavrilovics és a kimenekített Dungyerszki család kíséretében egyetlenként a népes famíliá­ból Vladimír , a neves ügyvéd, aki azokban az években csak min t jogtanácsos élt képzettsége lehetőségeivel.

A razziák külpolitikai következményeit követségeink visz-szajelzései a lapján súlyosan kellett éreznie, érzékelnie az államvezetésnek. De az ellenzék képviselői is - Bajcsy-Zsilinszky Endre , Peyer Károly , Rassay Káro ly - szigorú vizsgálatot követeltek. Bajcsy-Zsilinszky révén rávették Bethlen Is tvánt is, hogy hasson oda a kormányná l a razzia bűnöseinek felelősségre vonására .

A vezérkari főnök 1942 ápri l isában Babos József hadb í ró ezredes vezetésével különleges bizottságot hozott létre az „események" tárgyilagos megvizsgálására.

Babos ezredes jún iusban több száz oldalas vádiratszerű jelentésben összegezte a nyomozás eredményét , megállapít­va, hogy Újvidéken tömeges gyilkosságok történtek.

Szombathelyi vezérezredes, vezérkari főnök elrendelte az ügyészi nyomozó eljárást. Á m H o r t h y Miklós a hadsereg vélt becsületének védelmében augusztus 13-án a törzstisztek és tábornokok (időközben Grassy vezérőrnagy lett) ügyében az eljárást beszüntette.

Csak a csendőrtisztek ellen folyt tovább a vizsgálat. A magyar politikai ellenzék azonban az elkövetkezendő

esztendő alat t nem hagyta anny iban a sajkáskerület és Újvi­dék bűnöseinek ügyét.

Nem sokkal az olasz fegyverszünet megkötése u tán , 1943. október 11 -én Hor thy Miklós megvál tozta t ta előbbi, múl t évi döntését, újra elrendelte Feketehalmy-Czeydnerék vád alá helyezését:

„Min thogy vitéz Feketehalmy-Czeydner Ferenc nyugál­lományú a l tábornagynak, vitéz Grassy József vezérőrnagy­nak és vitéz Deák László nyugál lományú ezredesnek a Délvi­déken lefolyt tisztogatási műveletek a la t t tanúsí tot t maga ta r ­tása az időközben felmerült újabb ada tok szerint lényegesen súlyosabb megítélés alá esik, mint amely a bűnvád i eljárás megindí tásának , illetve folytatása mellőzése t á r g y á b a n az 1942. augusztus hó 13. napján Gödöllőn kelt e lhatározá­som alapjául szolgált, elrendelem, hogy az illetékes parancs­nok a nevezettek elleni bűnvádi eljárás megindítása, illetve folytatása i rán t - további e lhatározásomra tekintet nélkül -ha ladékta lanul intézkedjék. Kel t Gödöllőn 1943. évi október 11. napján . Hor thy Miklós."

Szombathelyi így kommentá l t a a kormányzó döntését : „Nem tar tom nagyon szerencsés dolognak, mer t ez csak fÖl fogja bá tor í tani a szerbeket, s azt a hitet fogja bennük kelte­ni, hogy mi meg vagyunk ijedve.. . ez a megtorlás nem fogja a kívánt hatást elérni. De természetesen, ha a kormányzó ú r így parancsolja, nekem nincs szavam ellene."

A nyugat i ha ta lmak m á r 1943 májusában üzentek a ma­gyar kormánynak , hogy minden külpolitikai közeledés elő-

feltétele a megfelelő jóváté te l a bácskai vérengzések mia t t .

A hadbíróság Babos József hadbíró ezredes vezetésével 1943. december 14-én kezdte meg a 15 vádlott tárgyalását, kik Szombathelyi kívánságára szabadlábon védekezhettek. Egye­dül Zöldy Már ton csendőr százados volt letartóztatásban.

A kormányzó kabinet irodája számára a következő emlé­keztetőt áll í tották össze az 1942. év j a n u á r j á b a n Zsab lya -Új -vidék területén elkövetett túlkapásokról :

„A Vkf. bírósága 1943. évi december hó 14-én S'-kor kezdte meg Budapesten I I . ker. Marg i t körút 85/87. szám alatt i főtárgyalási te remben Újvidék és környékén 1942. év j a n u á r ­j á b a n honvéd és csendőr karha ta lmak által elkövetett túlka­pásokban - az előzetes Vkf bírósági nyomozás és vizsgálat alapján - vétkesnek talált honvéd- és csendőrtisztek bűnügyét .

A vádlottak száma: 15. Ebből 3 honvédtíszt , 12 csendőrtiszt. Honvédtisztek: Vitéz Feketehalmy-Czeydner Ferenc ny. áll.

a l tábornagy, vitéz Grassy József m. kir. vezérőrnagy, vitéz Deák László ny. áll. ezredes.

Csendőrlisztek: H o r k a y József és vitéz Gaá l Lajos m. kir. csendőr ezredesek, vitéz Báthory Géza és Fóthy Ferenc ny. áll. csendőr alezredesek, S tepán László, dr . K u n Imre , dr . Csáky József, Bandur Károly , dr . Kacskovics Balázs, dr . Képí ró Sándor és dr . Zöldy M á r t o n m. kir. csendőr századosok és Gerencsér Mihá ly m. kir. csendőr főhadnagy.

A főtárgyalás elnöke: N á d a y Is tván m. kir. a l tábornagy. Tag ja i : vitéz Németh József és vitéz Kiss J á n o s m. kir. al tá-bornagyok.

Tárgyalásvezető b í ró : dr . G a z d a Imre hadb í ró százados, ügyész: Babos József hadb í ró ezredes. U tóbb i kettő a V k f bíróságának is tagja.

Előzmények: Bácskának 1941 ápri l isában a honvédség által tör tént birtok­bavétele u t án néhány erőszakos csetnik ellenállás erélyes le­törésével sikerült viszonylagos nyugalmi ál lapotot teremteni .

Ez azonban alig tar to t t ha t hétig. A lábon álló gabona

beérésével n a p mint n a p búzaasztagok, majd később kender­kazlak gyulladtak ki. Telefonvezetékek elvágása, vasútvona­lak elleni merényletek mind sűrűbben ismétíődtek. Honvéd­tisztek, tiszthelyettesek, csendőrök, rendőrök, detektívek elle­ni sikeres merényletek következtek be. Mindezek az esemé­nyek egységes irányításra, központi aka ra t érvényesülésére muta t tak .

A honvédcsapatokkal bevonuló katonai közigazgatáshoz beosztott csendőrnyomozó csoportok az első naptó l kezdve gyűjtötték a csetnik, kommunis ta , dobrovoljác elemekre az adatokat . Majd Szabadka h a t á r á b a n 1941. jún ius végén elkövetett nagyobb a rányú tűzeset tetteseit szerb egyetemi hallgatók személyében sikerült felderíteni. Az első tetteseket a szegedi polgári kir. törvényszék halá l ra ítélte, és ki is végeztette.

A kapot t nyomok alapján az tán igen nagy a rányú , széles szövevényű kommunis ta szervezkedés képe bontakozot t ki. Mivel a felderített szervek kifejezett törekvése elsősorban a honvédség és ezáltal a hadviselés érdekeit súlyosan sértette, a nyomozást a Vkf 2. osztálya vette át . D . alcsoportjától kivezényelt üsztek, előbb Németh Ferenc cső. alezredes, u tóbb Fóthy Ferenc cső. alezredes közvetlen irányítása alá kerültek a felderítést végző csendőrnyomozó csoportok. (Sza­badka , Zombor , Topolya , Újvidék.)

1942. j a n u á r l-ig m á r több mint 100 főre mondo t t ki halálos ítéletet, s több ezer évi összbüntetést szabott ki a haditörvényszék a kommunis tákból pa r t i zánná átvedlet t , súlyos cselekményeket elkövetett merénylőkre.

Események: A nyomozó csoportok a D u n a - T i s z a közét 1942. j a n u á r l-ig a főbb kommunis ta szervektől nagyjából megtisztí tották. Csupán a T i s z a - D u n a szögletében (Obecse -Zsab lya-Csurog Sajkásvidék) voltak még felderíteden területrészek. Az elfo­gott kommunis ták azt vallották, hogy a D u n a - T i s z a közéről idehúzódtak még őrizetbe nem vett társaik. T o v á b b á , hogy Bánátból erre a részre szivárogtak á t fegyveres part izánszá-

zadok. Céljuk: e terület harcos szerbjeit is magukkal r án tva j a n u á r 6-án (szerb karácsony) Szent Bertalan-éjszakát ren­dezni . E terület magyarságát , németségét kiirtják.

Az újvidéki nyomozó csoportok e hírek ellenőrzésére, a val lomásokban Zsablyától keletre megnevezett t anyákon ál­lítólag tar tózkodó par t izánok felkutatására 6 csendőrnyomo­zót vezényeltek ki. Ez a csoport a zsablyai rendőrőrs legény­ségével és ha tá rvadász já rőr re l megerősítve, a kérdéses ta­n y á n j a n u á r 4-én reggel rajta akar t ü tni . A vállalkozás azon­b a n balul ü tö t t ki. Kellő előzetes felderítés nélkül közelítették meg a tanyát . A t a n y á b a n tar tózkodó pa rüzánok (kb. 1 szakasz) egész közel engedték magukhoz a csoportot. Azt tűzzel szétugrasztották. Eközben több csendőr, köztük az őrsparancsnok és határvadászok, elestek vagy megsebesül­tek. Az esetről azonnal jelentést tett a zsablyai csendőrőrs az újvidéki nyomozó csoportnak, az újvidéki csendőrosztály­nak, a szegedi csendőrkerületnek. Ez u tóbbi pedig a szegedi V . hadtestnek, egységes ka rha ta lmi vezetést javasolva.

A rögtönzöt ten kivezényelt karha ta lmi csoportok tervsze-rűdenü l n y o m b a n átfésülték a környező terepet. T ö b b he­lyen kisebb osztagokra tagolt par t ízánerőkre bukkantak . Azokkal tűzharcot vívtak. A szerb lakosság a par t izánokat tőle telhetően t ámoga t t a , a rémhíreket felerősítette, ö n b i z a l ­m a az események folytán a provokáció ha tá rá ig megnöveke­det t .

Az események következtében a ka rha ta lomban , de még inkább vezetőiben olyan sajátos pszichózis keletkezett, hogy a később beérkezett ka rha ta lmi parancsnokok és felelős veze­tők a helybeli lakosság ellenőrizhetetlen rémhíreinek és 20 éves e lnyomatása a la t t elkeseredésének hitelt adva , a helyze­tet rendkívül súlyosnak ítélték. Kel lő ellenőrzés nélküH besú-gásokra min t tényekre a lapí tva súlyos megtorlásokra ad tak parancsokat . A vezetők kezéből kicsúsztak egységeik. Egyéni kilengéseket megtor la t lanul hagytak. Sőt előmozdítot tak.

Az egymás u t án beérkező honvéd-csendőr ka rha ta lmak összekeveredtek. A keletkezett zava rban kiadott ellentétes intézkedések növelték a fejedenséget.

A felső vezetést valótlan, a helyzetnek meg nem felelő, felnagyolt, rémlátó , szóbeli, telefon- és írásbeli jelentésekkel félrevezették. Ezáltal elnyerték a felsőbbség jóváhagyásá t a megjelölt területek lerazziázásához. S miu tán ezek során ellenállásra nem találtak, mesterséges, valótlan helyzeteket teremtettek, miből indokolat lan vérengzések keletkeztek.

Betetőzték mindezt az Újvidéken 1942. j a n u á r 21 . , 22., 23-án történtek. I t t 3 napon keresztül, ellenállás mímelésé-vel, a szerb és zsidó lakosságot ötletszerűen és a ka rha t a lma­kat fosztogatásra is szabadjára engedve, i r tot ták.

Számszerű adatok: A hadb í ró nyomozó eljárás szerint 1942. j a n u á r 4 - 8 . között Zsablyán 653, Csurogon 869, Óbecsén 168, Temer inben 47,

J a n u á r 9 -14 . között Mozsoron 195, Tündéresen 32, Du­n a g á r d o n y b a n 74,

J a n u á r 2 1 . , 22. és 23-án 879 ember vesztette életét. Mindössze 3309 polgári egyént, közöttük 147 gyermeket

és 299 elaggott férfit vagy nőt öltek meg.

Vád és összbűnösség: E cselekmények miat t vádlo t taka t Vkf. bírósága az 1930. I I I . 59. 1. bekezdésének 1. pont jába ütköző hűdenség bűn­tette címén helyezte vád alá. A vádlot tak a hűdenséget azál­tal követték el, hogy »az események« rova tában ismertetett módon a vezetésükre bízott karha ta lmi erőket - a magya r honvédség és csendőrség hagyományos j ó hírének csorbításá­val - törvényes rendeltetésüktől elvonták. Sőt az ál lam céljai­val ellenkező módon használ ták fel. A keletkezett jogsérelme­ket nem vizsgálták ki. A tettesek felelősségre vonását szándé­kosan elmulasztották. A Délvidéken foganatosított karha ta l ­mi műveletek a la t t szolgaiad kötelességüket megszegték. Alárendeltjeiket bűncselekmények elkövetésére buzdí tot ták. Ezáltal okozói lettek annak , hogy a karha ta lmi tisztogatás vérengzéssé, kegyetlenkedéssé és fosztogatássá fajult. Ezzel a magya r ál lam fegyveres erejének szándékosan súlyos hát ­rány t okoztak.

Egyéni bűnösség: Vitéz FekeUhalmy-Czeydner Ferenc ny. áll. altbgy. I. rendű terhelt, a kirendelt karha ta lmi erők együttes parancsnoka, a karha­ta lomnak a m. kir. honv. Vkf-től kapot t utasításától lényegé­ben eltérő ellentétes rendelkezéseket ado t t ki. A neki a láren­delt ka rha ta lmaka t és parancsnokokat ellenőrizni elmulasz­tot ta . Az elkövetett súlyos visszaélésekről és kilengésekről felsőbb helyre a valóságnak meg nem felelő jelentést tett. A megtör tént eseményeket le tagadta . Felsőbbségét megté­vesztette. A való helyzetről huzamos időn keresztül felsőbb­ségét tévedésben tar to t ta .

M i d ő n egyik a lparancsnoka, Zöldy cső. szds. feladatáról utasítást kért, azt válaszolta: »Célom a megtorlás.« Zöldy cső. szds. azon további kérdésére, hogy »mit csináljon, h a hul lákat fog látni«, azt válaszolta: »£z t akarom.«

M i d ő n 1942. I . /22-én este a m. kir. honvéd Vkf-től azt a t ávmonda t i rendeletet vette, hogy minden vérengzést azon­nal akadályozzon meg, el tűrte , hogy másnap (1/23) Újvidé­ken még 53 gyermeket, 650 felnőttet és 100-nál több aggas­tyánt lőttek agyon.

Vitéz Grassy József vezérőrnagy. I I . r. terhelt, min t a kü­lön területí hatál lyal működő karha ta lmi csoport parancs­noka, az ál ta la kirendelt egységeket és já rőröke t nem ellen­őrizte. Saját személyes vezetése a la t t jog ta lanu l vésztörvény­széket alakított , s annak keretében jogszerű bírói ítélet nélkül döntéseket hozott , kivégzendőket jelölve ki. M i d ő n 1942. I/22-én K o r o m p a y főhadnagytól azt a jelentést vette, hogy az újvidéki s t randon a D u n a jegére elhelyezett pallókon az újvidéki utcáról és házakból összeszedetteket válogatás nél­kül kivégzik, ezt beszüntet te, és csak a vésztörvényszék által halá l ra ítélteket engedte a vesztőhelyre vinni.

Vitéz Deák László ny. áll. ezredes I I I . r. terhelt , min t a helyszínre elsőnek érkező magasabb honvéd karha ta lmi pa­rancsnok a beérkező hírek kötelességszerű ellenőrzésének elmulasztásával és helytelen magatar tásáva l nagyban elő­mozdí to t ta a sajnálatos pszichózis kialakulását. M i d ő n Gsu-rogról S tepán cső. szds. je lentet te neki, hogy a h o m b á r b a n

őrzött foglyok kitörtek, és azok ellen az őrök fegyvert hasz­nál tak, de a foglyok között sok a sebesült, azt parancsol ta , hogy azokat is le kell lőni. Majd Stepán cső. szds. a m a kérdésére, hogy az iskolában és az istállóban őrzött foglyok­kal mitévő legyen, azok kürtását is elrendelte. Előzetesen azonban elmulasztot ta ellenőrizni, hogy a foglyok valóban megtámadták-e az őröket.

Vitéz Báthory Géza ny. áll. cső. alezr. IV . r. terhelt, mint Zsablyán és környékén, valamint Újvidéken közreműködő csendőralakulatok területi parancsnoka, vezetői és ellenőrző kötelmeit nem teljesítette. Felmerül t nevezett ellen a gyáva­ság gyanúja is. Újvidéken j a n u á r 22-én kihívatván, azt vála­szolta, hogy amíg odakint tűzharc folyik, nem megy ki.

Vitéz Gaál Lajos cső. alezr. V. r. terhelt, min t az Újvidéken alkalmazot t csendőrökből és honvédegyénekből alakítot t ku­tató-gyűjtő, va lamint kísérő j á rőröke t és ezen csoportokat i rányí tó cső. tiszteket ellenőrizni hivatot t parancsnok, e kö­telmeit nem teljesítette. Sőt alárendeltjei előtt lázító és buzdí­tó beszédeket tar tot t . 1942. I /23-án 3 csendőrt kötésekkel lá t ta tot t el, noha nem voltak sebesültek, bajtársai előtt rájuk muta tva , megtorlásra hívta fel alárendeltjeit.

Fóthy Ferenc ny. áll. cső. alezr. V I . r. terhelt , min t a Vkf. 2,/d. alcsoporttól a délvidéki kommunis ta mozgalom elleni ha rc i rányí tására kivezényelt parancsnok valót lan jelentéseivel, a m. kir. honv. Vkf nevében illetéktelenül nyilvánítot t kijelen­téseivel a zavar t növelte, A lelőtt polgári egyének kezébe pisztolyt tétetett . Zsebeikbe kézigránátot helyeztetett . Ezál­tal azok ellenállását mímelte . Horkay cső. alezredessel együt t még az a gyanú is terheli, hogy a kivégzettektől Budapestre szállíttatott 8 d b női perzsabundát , hogy azokat p iacra dob­ja ,

Horkay József cső. alezr. V I I , r. terhelt , min t a központi cső. nyom. pságtól Újvidékre, Zsablyára és ezek környékére kive­zényelt cső. nyomozó parancsnoka,

S tepán László cső. szds. V I I I . r. terhelt, dr . K u n I m r e cső. szds. I X , r, terhelt , dr . Csáky József cső, szds. X . r. terhelt ,

Budur Káro ly cső. szds. X I . r. terhelt, dr . Kaskovics Balázs cső. szds. X I I . r. terhelt, dr . Képí ró Sándor cső. szds. X I I I . r. terhelt, dr . Zöldy M á r t o n cső. szds. X I V . r. terhelt és Gerencsér Mihá ly cső. íhdgy. X V . rendű terhelt, mint a

m á r említett vegyes cső. és honvéd ku ta tó j á rőröke t csopor­tonként i rányí tani és ellenőrizni hivatot t parancsnokok sú­lyos kötelességmulasztást követtek el azáltal , hogy előírt kö­telességüket megszegték.

Ezenfelül Stepán László cső. szds. Csurogon 1942.1/7-én 500 főt végeztetett ki vitéz Deák szds. parancsára . Annak valót­lan indokául azt je lentet te , hogy mint foglyok meg támad ták az őrséget, s emiat t voltak kényszerülve fegyverhasználatra.

Dr. Zöldy Márton cső. szds. beismerte, hogy 1942. 1/21-23. napok között 659 újvidéki polgári egyén kivégzése tör tént az ő tudtával . Újvidéken I/22-én este színleges összeütközést mímelt 3 elfogott polg. egyén és cső. j á rőrök között. Az ellene i rányuló hadbírói vizsgálat a la t t tilalom ellenére e lhagyta kijelölt tartózkodási helyét. Midőn főtárgyaláskor je lentke­zett, elöljáró csendőrfelügyelője le tar tózta t ta .

A főtárgyalás befejezése 1943. évi X I I . 23-ára vá rha tó . Fenti tényállás és a vád a főtárgyaláson kialakuló val lomá­

sok alapján, még módosulha t . " A hadbíróság 1944. j a n u á r 12-én befejezte a bizonyító

eljárást, majd dr . G a z d a I m r e hadb í ró főhadnagy közel egyórás vádbeszédet mondot t . A vádbeszéd szerint a délvi­déki par t ízánmozgalom 1944. j a n u á r 4-én végleg meg lett semmisí tve. . . az igazoltatás is törvénytelen volt, és ellentétes a magya r mentali tással. A tárgyilagos vádbeszéd, mely akar­va, nem akarva Bajcsy-Zsilinszky szellemét tükrözte, olykor szó szerint is az ő beadványá t idézte a vádlot tak bűneinek felsorolásában. S va lamennyi vádlo t t ra a legsúlyosabb bün­tetés kiszabását kérve.

Az í télethozatalra néhány n a p múlva került volna sor, de a vádlot t tisztek 1944. j a n u á r 15-én Németországba szöktek Albrecht főherceg Ausztr iába nyúló bir tokán keresztül.