1

EÖTVÖS LORAND TUDOMÁNYEGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR

KÖNYVTÁR-INFORMATIKAI KÖZPONT

A HÍRKÖZLÉS FEJLŐDÉSE ÉS TÁRSADALMI HATÁSAI

A 20. SZÁZADBAN

INFORMÁCIÓ-ELMÉLETI DOLGOZAT

Készítette: Dr. Szilágyiné Gálos Ildikó

II. évf. esti tagozat

2

Tartalom

1. A KOMMUNIKÁCIÓ ÉS INFORMÁCIÓ FOGALMA, FOLYAMATA ............................................................. 3

Mit értünk információn?............................................................................................................................................ 3 SHANON ÉS WEAVER MODELL /1949./ ................................................................................................................4

A kommunikáció alkotóelemei ................................................................................................................................... 4 Az információ folyamata ........................................................................................................................................... 5

2. A TELEKOMMUNIKÁCIÓ FOGALMA ÉS FOLYAMATA ................................................................................ 6

A KOMMUNIKÁCIÓS, VAGY ADATÁTVITELI ÖSSZEKÖTTETÉS NÉHÁNY FAJTÁJA .............................................................. 6 A kommunikáció hatékonysága ................................................................................................................................. 6

3. HÍRKÖZLŐ ESZKÖZÖK TECHNIKAI FEJLŐDÉSE ......................................................................................... 7

4. A HÍRKÖZLŐ CSATORNÁK TÁRSADALMI HATÁSAI .................................................................................... 8

1. A HÍRKÖZLŐ CSATORNÁK FEJLŐDÉSE .................................................................................................................... 9 Érdekességek az amerikai rádiózás őskorából .......................................................................................................... 9 Az angol rádiózás kezdetei és a közszolgálatiság ...................................................................................................... 9 A Magyar Rádió megszületése ................................................................................................................................ 10 A televíziózás kezdetei ............................................................................................................................................. 11

2. HÍRKÖZLÉS ALAKULÁSA A SZÁZAD MÁSODIK FELÉTŐL ....................................................................................... 11 Milyen képet adnak a világról a hírközlő médiumok? ............................................................................................. 13 A napirend-megállapító hatásvizsgálatok, kísérletek, az elmélet operacionalizálása ............................................ 14

McComb és Shaw: Tömegmédia állapítja meg a napirendet ....................................................................................... 14 Ray Funkhouser: A média napirendje és a valóság ..................................................................................................... 14 Shanto Iyengar: Manipulálhatóság vizsgálata ............................................................................................................. 14 Wanta: A fotó jelentősége ........................................................................................................................................... 15 Miller és Quarles: A műsorok közvéleményre gyakorolt hatásai ................................................................................ 15 Harold Zucker: Hírmédia szerepe ............................................................................................................................... 15 Kapuőrök szerepe ........................................................................................................................................................ 15

Tömegkommunikációs modellek .............................................................................................................................. 16 LASSWELL MODELLJE .......................................................................................................................................... 16 WHITE MODELLJE /1950./ ...................................................................................................................................... 16 WESTLEY ÉS MCLEAN MODELLJE /1957./ ......................................................................................................... 16

4. AZ INTERNET KIALAKULÁSA ÉS JELENTŐSÉGE .................................................................................................... 18

5. A 20. SZÁZAD INFORMÁCIÓS TÁRSADALMA ................................................................................................ 19

Digitális könyvtárak ................................................................................................................................................ 19 CD-ROM és multimédia .......................................................................................................................................... 22

Ízelítő a PIHGY médiatárának kínálatából .................................................................................................................. 23

ÖSSZEFOGLALÁS ....................................................................................................................................................... 25

FELHASZNÁLT IRODALOM ..................................................................................................................................... 26

3

1. A kommunikáció és információ fogalma, folyamata

A kommunikáció szó jelentését sokan és sokféleképpen fogalmazták meg. Legáltalánosabb jelen-

tésben közlés, beszélgetés (információ átvitele, üzenetátadás egyik helyről a másikig, üzenetátadás).

A kommunikáció latin szó. Szótöve a „communis‖ vagyis közös jelentésben szerepel. Ez azt jelen-

ti, hogy azok, akik részt vesznek a kommunikációban valamiben közösek. Ez a közös dolog nem

más mint az a jelrendszer ( a nyelv ), amit mind a ketten vagy éppen többen ismernek.

A kommunikáció tehát az információ, vagy az üzenet átvitele az egyik helyről a másikra.

Mit értünk információn?

Az információ latin eredetű szó, amely értesülést, hírt, adatot, üzenetet, tájékoztatást jelent. Az

információelmélet szerint azonban az üzenet nem azonos az információval. Az átvitt adatmennyiség

információtartalma attól függ, hogy a vétel helyén mennyire szünteti meg a bizonytalanságot. Pél-

dául az alábbi hiányos sürgöny információtartalma attól függ, hogy naponta hány vonat jön: „Hol-

nap érkezem, a …... órás vonattal, Károly.” Ha csak egy vonat érkezik, a bizonytalanság megszűnt,

ha viszont naponta sok vonat jár, nagy a bizonytalanság, az üzenet információtartalma kicsi.

Az üzenet tehát egy olyan jelsorozat, amit az adó és a vevő ugyanúgy értelmez. Az átvitel

bármely fajtájáról is legyen szó, a jelsorozatnak értelmesnek kell lennie mind az adó, mind a vevő

számára. Az emberi kommunikációban az információ hang, fény, vagy szöveg (pl. betűk sorozata)

alakjában áll elő, a számítógépek közötti információcserét logikai jelsorozat átvitele jelenti. Az in-

formációval szemben az a legfontosabb követelmény, hogy tisztán felismerhető és egyértelmű le-

gyen.

Ahogy a testnek szüksége van a táplálékra, úgy van szüksége a szellemnek az új ismeretekre, az in-

formációra. A tájékozódáshoz szükséges információnak több meghatározása ismert, ezek közül ket-

tőt szeretnék ismertetni:

Az információ szellemi tevékenység útján összeállított adat-együttes, térben és időben elő-

forduló jelek kombinációja, amely egyedenként és meghatározott rendszer szerint is értel-

mes jelentést hordoz. Az információ időben és egyéntől, helyzettől függően egyaránt eltérő

értékű lehet, és nélkülözhetetlen a döntés-előkészítésben.

Információnak nevezünk mindent, amit a rendelkezésünkre álló adatokból nyerünk. Az in-

formáció olyan tény, amelynek megismerésekor olyan tudásra teszünk szert, ami addig

nem volt a birtokunkban. Az információ legkisebb egysége a bit. A számítástechnikában a

programok is 1 bites információkból épülnek fel. /Informatikai fogalomtár/ http://

gisfigyelo.geocentrum.hu

Ahhoz, hogy kommunikáció létrejöhessen, szükség van adóra, vevőre, egy csatornára vagy közegre,

mely az adót és a vevőt összeköti, egy információra, és egy közös kódra, mely biztosítja a megér-

tést.

4

Az információelmélet az elektromos hírtovábbítás kutatása során jött létre 1948 körül. Alapítói C.

Shanon, N. Wienr és A. N. Kolmogorov.

SHANON ÉS WEAVER MODELL /1949./

Minden kommunikációs folyamatot akart ábrázolni, így a tömegkommunikációs folyamatot is. De

az ott zajló folyamatokat nem lehet jól megragadni ezzel a modellel.

A forrást szimbólumokban kódolja A befogadó veszi az információ

az üzenet tartalmát forrás által kibocsátott jelzéseket

környezeti

csatornazaj

szemantikai zaj (nyelvi hibák)

REDUNDANCIA /ismétlés/:

a zajjal szembeni leghatékonyabb eszköz,

az információ fogalmával szorosan összefügg.

Funkciói: technikai, társadalmi dimenziót biztosít

A kommunikáció alkotóelemei

1. ADÓ (kommunikátor vagy közlő fél)

A kommunikációs folyamat azon szereplője, aki belső vagy külső inger hatására konvencioná-

lis szimbólumokba kódolt üzenetet kommunikál.

2. VEVŐ (befogadó)

A kommunikációs folyamat azon szereplője, aki dekódolja és internalizálja (feldolgozza) az

adó által kommunikált üzenetet.

3. AZ ÜZENET, a közléstartalom (hír): a közlés tartalma, értelme.

4. A KOMMUNIKÁCIÓ TÁRGYA: amiről szó van.

5. CSATORNA: az a fizikai eszköz, amelyen az adó által kommunikált jelzések és üzenetek továb-

bítódnak és eljutnak a vevőhöz. Ez lehet levegő, telefon, írásbeli kommunikáció esetén papír,

toll, Internet.

1. Információ-

forrás

2. Adó

3. Csatorna

4. Vevő

5. Végcél

Zaj

KÓDOLÁS DEKÓDOLÁS

5

Közlési helyzetek

– Kód: a közlés módja, jelrendszere, meghatározza, hogy milyen kombinációba léphetnek egy-

mással a jelek. Szabályok rendszere, melyek jelentést kölcsönöznek a jeleknek.

A kódolás az a folyamat amikor a továbbítandó üzenetet megfogalmazzuk.

A dekódolás viszont azt jelenti, hogy a vevő fel fogta, megértette az információt.

A zaj minden olyan jel, amely a kommunikációs csatornában található (zavarhatja az informá-

ció-átadás folyamatát ) pl.: túl gyors, vagy túl lassú az üzenet.

– Jel: a kód elemi egysége. A közléstartalom vagy hír mindig egy adott kód jeleinek meghatá-

rozott kapcsolódása, struktúrája.

Az információ folyamata

Az adó (közlő) kódolja az üzenetét, és továbbítja a csatornán keresztül. A vevő (befogadó) dekó-

dolja az adó üzenetét, majd a csatornán keresztül válaszol az eredeti adónak. Kommunikáció tehát

a széles értelemben információ, üzenet átadásának folyamata.

Az információ továbbításához tehát az alábbi fő elemekre van szükség:

adóra – a jelek továbbítására szolgáló berendezés, az információforrás helyén

vevőre – a jelek vételére szolgáló berendezés, azon a helyen, ahol szükség van a küldött infor-

mációra

összeköttetésre (csatornára)- az adó és a vevő közti közeg, amely átviszi, közvetíti az üzenetet

csatorna= hírközlő (adatátviteli, összeköttető) közeg

csatorna

összeköttetés

BE adatátvitel KI

információforrás (hang, fény, visszaállított

elektromos információ

mechanikai)

jel

Kódoló Adó Vevő Dekódoló

6

2. A telekommunikáció fogalma és folyamata

A telekommunikáció definíció szerint: a nagy távolságra történő kommunikáció.

Az elnevezés a görög tele=távoli szóból származik (ld. televízió - távolba látó készülék, telefon, te-

legráf, ...stb.). A "telekommunikáció" elnevezés többnyire elektromos jelek átvitelét jelenti, azaz az

energiát (az emberi hangot, zenét, ... stb.) az adónál először elektromos jellé alakítják és úgy továb-

bítják a vevőhöz, a kettőt összekötő közegen keresztül.

A kommunikációs, vagy adatátviteli összeköttetés néhány fajtája

Az adatátviteli összeköttetésnek alapvetően két fajtája van:

1. A jelet kábellel vezetjük az adóból a vevőbe. A kábel lehet elektromos vezető, vagy optikai

szál.

2. A jelet elektromágneses sugárzás révén juttatjuk el az adóból a vevőbe. A vevőben azután az

elektromágneses sugárzás visszaalakul elektromos jellé.

Az üzenet eljuthat közvetlenül, vagy – főleg nagyobb távolságok esetén – közbülső erősítő állomá-

sokon keresztül.

A kommunikáció hatékonysága

A történelem folyamán az információ átvitele sokféle módon történt. A kommunikáció fejlődésének

néhány mérföldköve: a hegytetőről felszálló füstjelek, futárposta, újságkihordás, telefon, telex, rá-

dió és TV műsorszórás, számítógép-hálózatok, fax, műholdas és száloptikai kommunikáció.

Ebben a fejlődési folyamatban három fontos paraméter van, mely alapvetően meghatározza mind-

egyik kommunikációfajta hatékonyságát:

― az átviendő adat mennyisége, az ún. adattömeg

― az üzenet terjedésének sebessége, az ún. átviteli sebesség és

― az adó és a vevő lehetséges maximális távolsága, az ún. hatótávolság

Sebesség: az a sebesség, amivel az üzenet terjed. A futárok idejében az ember, vagy a ló sebessége

volt. Később ezt a vonat és egyéb közlekedési eszköz megnövelte, míg manapság az elektro-

mos és optikai kommunikáció idején elérte a természettörvények által megengedett maximális

értéket, azaz a fény sebességét

Hatótávolság: az a legnagyobb távolság, amelyen az adott módszerrel a kommunikáció történhet.

A füstjelek pl. két közeli hegycsúcsot kötöttek össze, míg ma a műholdas közvetítés az egész

világot

Adattömeg: azon információ praktikus mennyisége, amit egy üzenettel át lehet vinni. Ezt gyakorlati

okok korlátozzák. A szóbeli üzenet néhány mondat, a füstjelek is csak egyszerű üzenetek átvi-

telét teszik lehetővé, A telefonon átvihető üzenet mennyisége is korlátozott, csakúgy, mint pl.

a levélé

A kommunikációs technikák fejlődését az ösztönözte, és ösztönzi ezután is, hogy egyre nagyobb

adattömeg átvitelére van szükség egyre rövidebb idő alatt. A fejlődés oda vezetett, hogy a sebesség

és az adattömeg helyett egy új paramétert, az adatátviteli, vagy információátviteli sebesség fogal-

mát vezették be

7

Adatátviteli sebesség: az átvitt adatmennyiség (információ) és az átviteléhez szükséges idő hánya-

dosával definiált mennyiség. A kommunikációban az adatátviteli sebesség az egyik legfonto-

sabb paraméter, mivel ez határozza meg az adás és a vétel fizikai módját és technikáját

A kommunikációs technikák fejlődésére természetesen hatással voltak még olyan tényezők is, mint

az ár, a megbízhatóság, felhasználói kényelem. Ugyanakkor a társadalmi haladás és jólét, nagymér-

tékben függ az alkalmazott kommunikációs technikától.

3. Hírközlő eszközök technikai fejlődése

Az elektronikus kommunikáció az a módszer, mellyel a különféle információt elektromos energia

formájában, a fény sebességével közölnek. Az eredeti információt (hang, fény, mechanikai ener-

gia,...) tehát előbb mindig át kell alakítani elektromos energiává, amit azután vezetékeken, kábelen

továbbítanak, vagy elektromágneses hullámok formájában a térbe sugároznak. A vevő az elektro-

mos energiát visszaalakítja eredeti (vagy más, az ember vagy a feldolgozó gép által értelmezhető)

formájába.

A drótnélküli telegráf

sebesség: fénysebesség

hatótávolság: kontinens méretű

adattömeg: húsz szó percenként

A drótnélküli telegráfnál a Morse-jeleket nem vezetéken továbbították, hanem sugározták. Ebben az

esetben az összeköttetés elektromágneses hullámok révén történt. A drótnélküli telegráf kifejleszté-

se Marconi nevéhez fűződik (1895), mely révén a telegráfia hatótávolsága jelentősen megnőtt. En-

nél talán még fontosabb az, hogy az üzenetközvetítés nem csak rögzített helyen levő, hanem mozgó

adó és vevő között is létrejöhetett. A módszert erősen korlátozta az, hogy csak gyakorlott kezelő tu-

dott adni és venni üzeneteket. Ez az oka annak, hogy a drótnélküli telegráfiát ma már nem használ-

ják.

A rádió

A rádió olyan kommunikációs technika, amely elektromágneses hullámokat használ. Az üzenetet

az adónál kódolják és a nagy távolságban levő vevőhöz sugározzák. Itt az elektromágneses jelet

dekódolják és az emberi fül számára hallható hanggá alakítják.

8

Műholdak, száloptika

A vizuális kommunikációs módszerek ma már nagy mennyiségű információ rövid idő alatti nagy tá-

volságra való továbbítását is lehetővé teszik. Mindez az elektronikus kommunikáció révén vált való-

ra.

sebesség: fénysebesség

hatótávolság: az egész világ

adattömeg: több millió betű másodpercenként

Napjainkban: optikai szál

sebesség: fénysebesség

hatótávolság: az egész világ

adattömeg: több millió szó másodpercenként

4. A hírközlő csatornák társadalmi hatásai

"Minden információ találja meg a felhasználóját,

s minden felhasználó találja meg a neki szóló információkat".

(Ranganathan)

A modern médiafejlődés központja a sajtóról a XX. században áttevődött a rádióra, majd a televízi-

óra. A sajtóban a századelőre kialakultak a máig meglévő struktúrák, amelyek ugyan változtak -

Magyarországon például más jellegű volt a Tanácsköztársaság diktatórikus sajtópolitikája, mint a

20-as és a 30-as évek sajtója. A két háború között voltaképp nagyobb sajtóélet folyt hazánkban,

mint amekkora egy kis országtól elvárható.

Amerika sajtója változott talán a legnagyobbat a XX. században, tekintve, hogy a kontinens

történetileg hátrébb tartott, csendesebb és egyszerűbb volt az európainál, s az Egyesült Államok

húsz-harminc év alatt a világ legdinamikusabb országává fejlődött. A Roosevelt előtti politikai új-

ságírók puha kalapban és sétapálcával jártak be a Fehér Házba, ahol név szerint ismerték őket, hi-

szen alig voltak néhányan. A telefont nem szívesen használták, mindent igyekeztek személyesen és

nyugodt körülmények között elintézni. Úriemberek voltak, egész életvitelüket a szemlélődő meg-

fontoltság jellemezte (Halberstam, D., 1988). Néhány év alatt leváltották őket a "száguldó, hírva-

dász" riporterek. Stílusbeli változások tehát igencsak jellemzők a XX. századra. Ezek egyik legje-

lentősebbje, hogy a kezdetben lenézett, elektronikus médiumok lassan kiküzdötték maguknak a

megbecsültséget.

9

1. A hírközlő csatornák fejlődése

Érdekességek az amerikai rádiózás őskorából

Guglielmo Marconi (1874-1937) vonta össze a rádió megszületéséhez szükséges tudományos-

technikai eredményeket. Az 19l0-es, 20-as években az Egyesült Államokban számos kis helyi adó

kezdte el működését, amelyeket vagy helyi civil szervezet, vagy a rádióipar támogatta, hogy minél

több készüléket tudjon eladni. (Az amatőr, öncélú rádióadások kora rövid ideig tartott.)

Gyorsan kiderült, hogy a rádió az újságnál hatásosabb eszköze a reklámozásnak. 1922-ben már két-

száznál több rádióadó működött; a fogkrémet, a cigarettát és az egyéb fogyasztási cikkeket gyártók

fölismerték a lehetőséget. Akik először fordultak ehhez a médiumhoz, hamarosan meg is sokszoroz-

ták eladott termékeik számát.

A rádió hőskorában az egyes műsorok olyan népszerűségnek örvendtek, hogy aki csak te-

hette, azokat hallgatta, s az adás idejére kiürültek az utcák. A rádióban rejlő politikai lehetőséget el-

sőként Roosevelt ismerte fel, aki rögtön önmaga népszerűsítésére igyekezett felhasználni e médiu-

mot, míg az európai politikusok még sokáig úgy tekintettek a rádióra, mint valami alájuk rendelt in-

tézményre. Roosevelt - hangoztatva ugyan a rádiósokkal szembeni felsőbbrendűségét - már tetszeni

akart a riportereknek. Amikor megkérdezték tőle, hogy miért fordít annyi időt rádióbeszédei előké-

szítésére, miért gyakorolja be azokat előre, kidolgozva még a hanghordozást is, ő azt felelte, "egész

héten valószínűleg ez lesz a legfontosabb munkám" (Halberstam, D., 1988, 23.).

Az első nagyobb hálózat az NBC, amely kezdetben azzal szerzett profitot, hogy a hozzá

kapcsolódó adóknak díjat számított fel. A CBS már úgy próbált meg az élre tömi, hogy a csatornák-

nak ingyen adta műsorait, csupán azt is kikötötte, hogy reklámjait is közvetíteniük kell. A hálózat

így gyorsan növekedett, és a reklámozókat is egyre jobban vonzotta. (Érdekesség, hogy már 1896-

ban ugyanezt a módszert alkalmazta Leopold Gyula Magyarországon: ingyen adott cikkeket, közve-

tített híreket a vidéki sajtónak, cserébe a hirdetések leközlését kérte. )

Az amerikai rádiózás és az ügynökségek házasságából született a szappanopera műfaja. Az

első ilyen rádiójátékot a Kolynos szponzorálta a 30-as évek elején. A fogkrémgyártó cég a női hall-

gatóságot célozta meg a társadalmi osztályán kívül házasodó borbélyról szóló sorozattal. A szap-

panopera elnevezés is onnan származik, hogy kezdetben a tisztítószergyártók hívták életre az ér-

zelmes családi sorozatokat. Az indulás egyik érdekessége, hogy a műsorokat maguk az ügynöksé-

gek készítették (Less-Kline-Jhally, 19886).

Az angol rádiózás kezdetei és a közszolgálatiság

Az európai modellben a BBC már indulása után nem sokkal - az állam és a magántőke kompro-

misszumának jóvoltából - független felügyelő szervezetet állított az adó élére. Az etika itt a pártat-

lanság és az objektivitás felülről kontrollált, arisztokratikus, viktoriánus erkölcsöt sugalló, alulról

pedig a munkásság és a polgárság által helyeselt struktúrává szilárdult. A BBC normája tehát már

röviddel a társaság megalakulása után a pártsemlegesség, de a semlegességre törekvés nem a média

létéből született, mint az amerikai modellben.

A BBC története 1923-ban kezdődött hat brit rádiókészülék-gyár összefogásával. A szervező-

dés az államtól monopoljogot kapott, s így megszabadult az amerikai verseny társaktól. Kezdetben,

1926-ban a magántulajdonú Companyra fontosabb adó 2004-ben Szlovéniában és Lengyelország-

10

ban is a közszolgálati maradt. Másutt, például Angliában a BBC költséghatékonyabbá tételéért a 90-

es évektől elbocsátások, belső versenyeztetések történtek, tematikus csatornák indultak, és áttértek a

digitális rendszerre?

A közszolgálatiság eredeti feladatai: magas minőség, változatos műsorok (különös tekintettel a

kisebbségekre és a társadalmi szempontból hátrányos helyzetűekre), a kulturális és a vallási igények

kielégítése, a politikai életben való aktív részvétel előmozdítása, a nemzettudat ápolása, az iskolai

oktatás segítése (a felnőttoktatásban is), művészi-tudományos tárgyú és nemzeti nyelvű műsorok

készítése, valamint a közérdekű információk közlése (például közlekedésbiztonság).

A Magyar Rádió megszületése

Magyarországon az első világháború alatt a katonaság érdeklődött a találmány iránt, és 1925-ben a

csepeli adón megindult a rendszeres adás. A világon mindenütt a 20-as évek elején születnek az első

adók. A Magyar Rádió szervezeti keretei pedig a Magyar Távirati Irodához köthetők (Frank T.,

1975). 1920-ban az iroda élére Horthy Miklós kormányzó egy fiatal katonatisztet nevezett ki, Koz-

ma Miklóst. Az MTI l88l-ben alakult, és 19l8-ban került állami felügyelet alá, de megmaradt vál-

lalkozásnak. Európában ekkor még a hírügynökségeket nem volt "divat" állami kezelésbe vonni, így

az MTI is félhivatalos szervvé vált. Részvénytársasággá alakítását Horthy és Kozma közösen szer-

vezte meg.

A rádió születésekor szintén Kozma Miklóst bízták meg azzal, hogy az MTI leányvállalata-

ként igazgassa az intézményt. Magyarországon a rádió szervezete a postáéhoz hasonlított: kereske-

delmi társaság volt, amelyet ugyanakkor az állam felügyelt. A későbbiekben így mindig lehetett hi-

vatkozni arra - s ezt Kozma olykor meg is tette -, hogy a Magyar Rádió üzleti vállalkozás, nem pe-

dig politikai szócső, legfőbb érdeke tehát a profitszerzés. Ezzel az érvvel sikerült a 30-as évek nyi-

las előretörésekor a rádiót távol tartani a politikai csatározásoktól.

A rádió történetének azonban van még egy magyar vonatkozású előzménye. Az ötlet, hogy egy

központból sokfelé műsor sugározható, Puskás Tivadaré. I893-ban meg is valósította tervét, és Tele-

fonhírmondónak nevezte el. Ez voltaképp egy vezetékes rádió, amelynek vezetékeit póznákhoz erő-

sítették a hálózat kiépítésekor. Az újszülött rádió kezdetben piaci versenytársa lett a Telefonhír-

mondónak, amely technikailag bizonyos szempontból előrébb tartott, hiszen adásai tisztábbak, él-

vezhetőbbek voltak, szerkesztői ismerték a jó stúdiófelvétel módját stb. A Telefonhírmondó a két

világháború között is működött, de már nem önálló cégként: az MTI felvásárolta a nehéz helyzetben

lévő vállalkozást.

A rádió végül is a Telefonhírmondóból és a rádiós-technikus személyzet fúziójából született.

Kezdetben a technikusok maguk olvasták fel az MTI-híreket, és maguk adták elő a színészeknek

való verseket és prózai szövegeket. Kozma Miklós kinevezésével a jogi szabályozás is megszületik,

a rádiónak kötelessége a napi több órai adás sugárzás - a posta biztosította a technikát, s adta a hul-

lámhossz-használati engedélyt. Az engedély húsz évre szólt, amelyet aztán évről évre automatiku-

san meghosszabbítottak. A hallgatottság növekedésével néhány év után az előfizetési díjak fele il-

lette a rádiót, s ez komoly vagyont jelentett. A rádió sokkal gyorsabban fejlődött, mint amire előze-

tesen számítani lehetett.

11

A televíziózás kezdetei

Az első Philips televízió

Ha a Camera obscura elvi leírásától számítjuk a film történetét, a XVI. századig, Leonardo da Vin-

ciig kellene visszamennünk. A Lumicre fivérek első filmvetítése után (1895) még negyven évet kel-

lett várni a televízióig, mert-feltalálása sok apró felfedezést igényelt, például a katódsugárcsőét

(Braun, 1897). 1908-at írtak, amikor Campell egy tanulmányában a "távoli elektromos vízióval"

már megfejtette a jövőt. A tévékamerák őse - ikonoszkóp - egy orosz származású amerikai tudós

nevéhez fűződik (Zworykin, 1923). Az első arckép továbbítása Európában sikerült (Bird, 1925). A

magyar Mihály Dénes is akkoriban valósította meg egy csattogó olló képi átvitelét az első német ki-

állításra. Vagyis a televíziózás tudomány története a századfordulón kezdődött, az első készülékek

pedig már 1928-ra a piacra is kerültek.

1935-től Németországban háromszor egy héten sugároztak műsort, amelyet néhány nyilvá-

nos szobában lehetett megtekinteni. A következő évben közvetítést adnak a berlini olimpiáról.

1936-ban a londoni Alexander-palotából is megkezdték a sugárzást. A háború valamelyest visszave-

tette a kutatásokat, Németországban a propaganda kizárólag a mozifilm híradóira épített, és alig tö-

rődött az új médiummal. Az Egyesült Államokban 1939 az induló év, s ott a háború alatt sem állt le

a kutatás: 1949-re kifejlesztik a színes televíziót, és ezzel az USA az első helyre tör a világ televízi-

ós nemzeteinek sorában.

A háború után másutt is igen gyorsan terjedt a televíziózás. A hadigazdaság kapacitása

könnyen átállt a fogyasztói javak gyártására. Magyarországon a bevezetés utáni öt év alatt félmillió

készüléket adtak el (a rádió ugyanezt a fejlődést 15 év alatt érte el). A 70-es évek végén már több

bejelentett televízió üzemel, mint rádió.

2. Hírközlés alakulása a század második felétől

Az 50-es éveken, a televízió előretörésekor – hasonlóan a rádió kezdeteihez – még nem lehetett

tudni, hogy a hírek milyen szerepet kaphatnak benne. Nagyon is úgy tűnt, hogy a televízió közelebb

fog állni a show-bizniszhez, s hogy nem is megfelelő eszköz a gondolatok továbbítására, vizuális

világánál fogva az árnyalatok érzékeltetése helyett csak a túl dramatizál ó közlésre lesz alkalmas.

Az aggodalom nem igazolódott be teljesen, bár valóban vannak intellektusbeli különbségek, s rész-

ben ez is magyarázza a szakmai eltéréseket a rádió, a televízió és az írott sajtó hírszerkesztése kö-

zött.

A hírlapok világában a televízióval meginduló átrendeződés a 80-as évekre tisztult le. Főleg a

helyi, a peremvárosi és a regionális napilapok maradtak életképesek. A hírlapok lassúsága a rádió-

hoz és a televízióhoz képest hamar világossá vált, ezért az országos fontosságú aktualitás ok kérdé-

sében a napilap háttérbe szorult. A magazinok specializálódtak, azaz a hírmagazinok helyett a sport-

tal, a tudománnyal, a technika valamelyik ágávalfoglalkozó periodikák erősödtek meg.

12

Hír: közölt, továbbított, mozgásban lévő ismeretet jelent. Rövid, tárgyilagos, semleges, érze-

lemmentes.

Kommentár: állásfoglalás, vélemény eseményről, személyekről.

Vezércikk: szerkesztőségi véleményt tükröz, meghatározott szempontok alapján.

Glossza: nagyon tömör, leleplez valamilyen fonák jelenséget, a gúny, az irónia gyakran vegyül

benne.

Jegyzet: nagyon sűrített vélemény hétköznapi jelenségről, érzelmektől sem mentes.

A rádió és a televízió ugyan gyorsabb – ezek közül is a rádió gyorsabb a televíziónál – , a sajtó

viszont "okosabb" mindkettőnél. Ha csak a hírek iránti igényt nézzük, mindhárom médium az igé-

nyesebb, az iskolázottabb, s nagyobb százalékban a társadalom férfi tagjaiért küzd (a nők inkább a

szórakoztató típusú lapokat, műsorokat igénylik). Természetes, hogy differenciálódni kezdenek,

amely folyamat ma sem záródott le. A teletext például többfajta aktuális információban megint el-

lopott egy kis darabot a többi médiumtól, a mozi és a rádiósokat vesztett népszerűségéből, de a fia-

taloknak és az egyedü1állóknak fontos maradt.

Az aggasztó jelektől sem mentes, új médium megjelenésére Európában és az Egyesült Álla-

mokban másként reagáltak. Az aggodalmat nemcsak a sajtó, a könyvek vagy a mozi háttérbe szoru-

lása okozta, hanem a túlzott befolyásolási képesség feltételezése is. A politikai hatalom azonban

más beavatkozó-irányító lehetőségekkel bírt: Amerikában monopolellenes törvényeket vezettek be,

Angliában a rádió után a tévénél is a BBC közszolgálati modellje gyökeresedett meg, Nyugat-

Európában a televízió hamar a demokratikusan megválasztott kormányok hatáskörébe került, a vi-

lág nagy részében pedig egy-egy autokratikus politikai struktúra propagandaeszközévé vált.

Hírműsorok

A legismertebb hírműsor a Híradó, mely egy nap több alkalommal, mindig azonos időpontban

jelentkezik. Hagyományos sajtóműfajokból – hír, tudósítás, riport, kommentár – épül fel.

A médiumok szaporodása, jellegük átformálódása ma is folytatódik. A rádiót hajdan az egész

család közösen hallgatta, a műsor széles társadalmi rétegekhez tudott szólni. A rádiózás ma réteg-

műsorokra épül, individuális szórakozás, s az emberek rendszerint egy főtevékenység mellett hall-

gatják a készüléket (háttérrádiózás). Bizonyos szerepeket más médiumok vettek át, de általánosság-

ban elmondható, hogy a tömegkommunikáció hajdan az átlagfogyasztót célozó, nagy népességhez

szóló műsorait felváltja a szakosodás, a rétegfogyasztói érdeklődés kielégítése.

13

Az új médiumok befolyásolási ereje hamar tapasztalható volt, de a presztízs kiharcolása már

jóval nehezebben ment. Az igényesebb normák az Egyesült Államokban a keleti parttól terjedtek

nyugat felé. Európában a normák terjedése - legalábbis az égtájakat illetően - fordított volt: nyugat

felől - Angliából, Németországból kelet, délkelet felé.

Az amerikai televíziózásban a hírek szerepeltetése a kezdetekkor igencsak függött attól,

hogy az elnök vagy elnökjelölt mennyire népszerű. A népszerű elnök - mint amilyen például John

Kennedy volt - megnövelte a hírekre fordított időt. A 60-as évek közepére a televízió a hírekben is

átvette a legbefolyásosabb médium szerepét. Ennek talán az egyik legkevésbé kívánatos mellékha-

tása az lett, hogy a kamera előtti szereplés külön képességek és erre szakosodott szakembergárda

segítségének igényét is maga után vonta. A fotogén arc, a színészi képességek, a meggyőző kom-

munikáció technikáinak ismerete fontosabbá vált, mint a politikai, irányítási képességek, avagy

mint maga az ideológiai meggyőződés.

Azzal egy időben, hogy a televízió a szórakoztatás szintjére süllyesztette az eseményeket, a

közösségi rádiók szerepe felértékelődött: e rádiók éppen a kereskedelmi televíziózás terjedésével

párhuzamosan jöttek létre, témáik a kultúra, a helyi kisebbségek, a vendégmunkások ügyei stb. Bel-

giumban például ezer helyi rádió működik, s ebből ötven professzionálisan. Azt a véleményt, hogy

a televízió minden más tömegkommunikációs eszköz halálát fogja jelenteni, nem valljuk: egy új

médium eddig még sohasem szüntette meg az előzőt, és az is törvényszerű, hogy egyes folyamato-

kat számos más kezdeményezés próbál meg spontán módon.

Milyen képet adnak a világról a hírközlő médiumok?

Ez a kérdés főleg azóta került az érdeklődés homlokterébe, amióta a televízió vált uralkodó-

vá, az emberek szabad idejük egyre nagyobb hányadát töltik a képernyő előtt, s így a világról alko-

tott képüket főleg a tévéműsorok alakítják ki.

A kép, amelyet a tömegközlési eszközök a világról nyújtanak, minden szándéktól függetle-

nül, az eszközök természetéből következően torz. A médiumok közénk, befogadók és az események

közé ékelődnek. Ismereteinket nem közvetlen észlelés útján szerezzük, hanem mintegy "másodkéz-

ből", professzionista közvetítők révén. (Kapuőröknek - gate keeper - is szokták őket nevezni.)

Ilyenformán óhatatlanul nem azt látjuk, amit saját szemünkkel észlelnénk. Először is, amit a közvet-

len tapasztalás egészként, folyamatként észlel, az darabokra törik, eseményekre redukálódik.

Azt is el kell azonban ismernünk, hogy a televízió által közvetített nagy mennyiségű - néha

túlságosan nagy mennyiségű - friss, korszerű, árnyaltabb információhalmaz növeli az érdeklődést,

szélesíti a látókört, kifejlesztheti az empátiát más emberek, más népek, más kultúrák iránt.

A tömegkommunikáció és hatása, mint társadalmi-pszichológiai jelenség tudományos szempontból

is felébresztette a szociológusok és pszichológusok érdeklődését. A kommunikációnak ennél a for-

májánál közvetlen visszacsatolás nincs. A visszajelzés - ha van - a kommunikációs folyamaton kí-

vül, más csatornákon, időben és térben elválasztva közlekedik. (Bár az utóbbi időben egyre gyak-

rabban találkozunk olyan rádió- és tévéadásokkal, amelyekben a hallgató, a néző az adás ideje alatt

14

közvetlenül telefonon vagy adatátviteli hálózaton keresztül kapcsolatba léphet az adás vezetőjével.)

Ezért, sajátos kutatási módszereket kell kidolgozni, hogy a hatást érzékelni, mérni lehessen (hatás-

vizsgálat, közvélemény-kutatás). A sajtó, a rádió, majd a televízió hatására vonatkozóan sok elmé-

let, magyarázat született.

A napirend-megállapító hatásvizsgálatok, kísérletek, az elmélet operacionalizálása

A tömegkommunikáció nem azt szabja meg, hogy mit gondoljunk, hanem azt, hogy miről. A hírközlő

médiumok napirendre tűznek bizonyos témákat, amelyekről beszél majd a társadalom.

McComb és Shaw: Tömegmédia állapítja meg a napirendet

Az első szisztematikus kutatást a napirend-megállapítás hipotéziséről 1972-ben végezte McCombs

és Shaw (1972). Az 1968-as elnökválasztási kampányban vizsgálták az effektust.

Hipotézisük szerint a tömegmédia állapítja meg a napirendet minden politikai kampány számára,

befolyásolva a politikai ügyekkel szembeni attitűdök kiemelkedő voltát.

A kutatók interjút készítettek egy 100 fõs mintával, és ezzel egyidejűleg elemezték az ezeket a sza-

vazókat kiszolgáló tömegmédia - öt újság, két hírmagazin és két televízió-hálózat esti híradásai -

tartalmát. A válaszadókat arra kérték, hogy idézzék fel az ország szerintük legfontosabb problémáit.

A válaszokat a legfontosabb ügyeket és a kampányhírek egyéb típusait reprezentáló 15 kategóriába

kódolták. A hírmédia kampánnyal foglalkozó tartalmát szintén ebbe a 15 kategóriába sorolták be. A

hírmédia tartalmát emellett ―fő-― és ―al-― kategóriákra is felosztották.

Az eredmények alátámasztották az napirend-megállapító hatás létét.

Ray Funkhouser: A média napirendje és a valóság

Funkhouser, nyilvánvalóan nem ismerve a McCombs-Shaw kutatást, szintén a hírtudósítások és az

ügyek fontosságát illető nyilvános percepció közötti viszony iránt érdeklődött. Emellett bevezetett

egy újabb aspektust - az adott ügyeknek a valóságban mutatott igazi jelentőségét.

Funkhouser az 1960-as évekre összpontosította kutatását, egy aktív évtizedre, melyben igen sok

ügy volt kiemelkedõ fontosságú. Funkhouser Gallup-felméréseket használt, melyekben az embere-

ket “Amerika legfontosabb problémáiról“ kérdezték. A média tartalmát illető méréseket úgy kapta,

hogy megszámolta, hány cikk jelent meg az egyes ügyekről a három heti hírmagazinban (Time,

Newsweek és U.S. News and World Report) az évtized folyamán.

Funkhouser ezután megnézte a kapcsolatot a közvélemény és a médiatartalom, illetve a médiatarta-

lom és a valóság között. Azok az ügyek, melyeket a közvélemény előkelő helyre rangsorolt, ugyan-

azok voltak, melyeknek a tömegmédia (vagy legalábbis a három hírmagazin) a legtöbb tudósítást

szentelte. Ezek az eredmények összhangban vannak az napirend-megállapítás hipotézisével, bár

nyitva hagyják az okozati sorrend nagyon fontos kérdését (mert az is lehetséges, a közvélemény ér-

deklődése határozta meg a média napirendjét).

Shanto Iyengar: Manipulálhatóság vizsgálata

Shanto Iyengar kutató a Yale Egyetemről, valamint két munkatársa számos kísérletet végzett

éppen média-hatás megállapítására. Általánosságban az volt a módszerük, hogy videofelvételeket

készítettek a televízió-hálózat hírműsorairól és megváltoztatták azokat: egyes híreket kivágtak és

másikkal helyettesítettek. Ez lehetővé tette számukra úgy manipulálni a médiatartalmat, hogy bizo-

nyos ügyek nagy hangsúlyt kapjanak, míg mások jelentősége lényegesen csökkent. A különböző kí-

sérleti körülmények közé helyezett alanyoknak aztán bemutatták ezeket a módosított hírműsorokat

és később megkérdezték őket különböző témák - köztük a módosított hírműsorokban találhatók -

fontossági sorrendjéről.

Egy későbbi könyvükben Iyengar és Kinder (1987) beszámoltak egy sor további kísérletről,

melyek további bizonyítékokkal szolgáltak a napirend-megállapítás hipotézise számára. E kísérletek

15

némelyikében a nézők felfogását arról, hogy egy téma az ország legfontosabb problémái közé tarto-

zik-e, egyetlen televíziós hírműsor is szignifikánsan befolyásolta.

Wanta: A fotó jelentősége

Wanta (1988) egy hasonló kísérletet hajtott végre a napirend-megállapítás hipotézisének

tesztelésére, csak õ a televíziós hírműsorok helyett újságokat használt. Kutatásában azt kívánta

vizsgálni, hogy milyen hatása van az újságcikkeket kísérő fotók méretének arra, hogy a közönség

mekkora fontosságot tulajdonít az egyes témáknak. Az eredmények azt mutatták, hogy egy domi-

náns fotó alkalmazása a cikk mellett megnövelte a közönség által a kísérő írásban szereplő ügynek

tulajdonított fontossági pontszámot. A kiegyensúlyozott képnek hasonló hatása volt, csak nem

olyan erős. A fotó nélküli cikk nem gyakorolt befolyást arra, hogy a közönség hogyan rangsorolta

az ügyek fontosságát. Amellett, hogy további bizonyítékot nyújtott a napirend-megállapító hatásra

általában, a Wanta-kísérlet meghatározott egy bizonyos módszert is, amely némileg képes befolyá-

solni a napirend-megállapítást - ez pedig az újságcikkeket kísérő fotók mérete.

Miller és Quarles: A műsorok közvéleményre gyakorolt hatásai

M. Mark Miller és Jan P. Quarles, elvégeztek egy ―előtte - utána― jellegű felmérést a műsornak a

közvéleményre gyakorolt hatásairól (1984). A kutatók tudatában voltak számos korábbi kutatás

azon általános következtetésének, miszerint a tömegkommunikáció általában nem eredményez atti-

tűdváltozást. Tehát úgy tervezték meg a felmérést, hogy ne az attitűdváltoztató, hanem a napirend-

megállapító hatásokra összpontosítson.

Három különböző csoport összehasonlítását végezték:

1. adás előtti válaszadók (akiknek még nem volt lehetőségük megnézni az adást),

2. adás utáni válaszadók, akik nem nézték meg a műsort, és

3. adás utáni válaszadók, akik megnézték a filmet.

Az attitűd-itemek elemzése nem mutatott ki eltérést a három csoport között. Ez alátámasztja sok ko-

rábbi kutatás eredményeit, hogy a tömegkommunikáció önmagában ritkán hatékony az attitűdök

megváltoztatásában. A téma megbeszélésére vonatkozó kérdés eredményei homályosak és félreért-

hetők voltak, mivel nem lehetett meghatározni, vajon a beszélgetés a műsor bemutatása előtt vagy

utána történt.

Általánosságban Miller és Quarles tanulmánya nyújt némi támogatást a napirend-

megállapítás hipotézisének. A műsor hatásai, úgy tűnik, nem az attitűdökben jelennek meg, hanem

az ügyek fontosságának érzékelésében.

Harold Zucker: Hírmédia szerepe

Harold Gene Zucker feltételezése szerint ennek oka az is lehet, hogy ezek a korai kutatások egy

helytelen feltevésen alapultak - miszerint a napirend-megállapítás effektusa az összes ügyre érvé-

nyesülni fog (Zucker, 1978). Zucker továbbviszi a gondolatot és azt állítja, hogy az ügy mindennapi

életet átható jellege fontos szerepet játszhat abban, hogy bekövetkezik-e a napirend-megállapítás.

Állítása szerint minél kevésbé közvetlen tapasztalatai vannak a nyilvánosságnak egy adott üggyel

kapcsolatban, annál inkább a hírmédiára van utalva az arról a területről szóló információ terén.

Az olyan ügyek, melyeket a nyilvánosság közvetlenül is tapasztal - mint például a munkanélküliség

-, ―átható― ügyek. Amelyeket viszont nem tapasztalhat ilyen közvetlenül - mint a környezetszeny-

nyezés -, ―nem átható― ügyek.

Kapuőrök szerepe

A kapuőrök döntik el, hogy mi kerüljön, illetve mi kerülhet az olvasó, a hallgató szeme elé, fülébe.

A kritériumok bonyolult társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket tükröznek, s alkalmazásuk

nem lehet túlságosan merev. A rendszer ugyanis csak akkor működik kielégítően, ha irányítottan is,

de lehetőleg a valóságnak megfelelően tükrözi a világ eseményeit és kielégíti a befogadók igényeit.

16

Tömegkommunikációs modellek

LASSWELL MODELLJE

A Shannon és Weaver modell verbális változata, felépítése lineáris. A kommunikációt üze-

netek átadási folyamatának tekinti. A hatáselemzés áll a vizsgálat középpontjában.

Ki-mit mond

Milyen csatornán

Kinek

Milyen hatással (Feltételezi, hogy mindig van hatás)

WHITE MODELLJE /1950./

Ő már kapuőr láncolatról beszél.

Megjelenik a kapuőr (újságíró), aki megszűri az információt.

Azt állítja, hogy a kapuőr egyéni ízlés alapján szűri az információt: ez nem igaz.

Nem figyel, hogy milyen úton jut el az információ a kapuőrhöz.

White tanulmánya vetette fel először azt a kérdést, hogy miképp lesz a hivatásos közlőnek

üzenete.

A válasz: válogat a külvilágból kapott információk közül.

White a kommunikációs lánc akkori első láncszemét kinyitotta, a láncot meghosszabbí-

totta.

Egy lap szerkesztőségét úgy ábrázolta, mint kapuőrök összefüggő sorozatát. Ez a szem-

lélet meghosszabbította ugyan a kommunikációs láncot a társadalmi környezet felé, de

még nem tudta hozzákapcsolni.

White adottságként fogadta el, hogy az információk, hírek eljutnak a kapuőrhöz, nem kérdezte

meg, hogy miképpen.

WESTLEY ÉS MCLEAN MODELLJE /1957./

Westley és MacLean tanulmánya jelentette. logikailag és időben a következő lépést

A modell egyik új eleme a külvilág, amely tisztázatlan viszonyban áll a kommunikátorral. A kom-

munikátor azonban nem azonos a korábbi modellek közlőivel, hanem tömegkommunikáción kívüli

személy vagy szociális rendszer.

A kommunikátor és a kapuőr jellemzői:

1) A kommunikátor szelektál, a külvilágról szerzett észleletei között szándékai, törekvései szerint.

2) A kommunikátor a kiválasztott információkat eljuttatja a "kapuőr"-nek.

3) A kapuőr a tömegkommunikációs szervezet, amely részben önállóan is észleli a külvilágot,

részben pedig szelektál a kommunikátortól kapott információk között, de végeredményben

csak közvetítő szerepet játszik.

4) A kapuőr a közönség szükségleteinek megfelelően válogat a továbbítandó, közvetítendő infor-

mációk között.

17

A kommunikátor és a kapuőr közötti viszony:

1) A kommunikátor és szóvivő elkülönül a kapuőrtől (ideális esetben, diktatúrában nem). Diktatú-

rában a politika határozza meg a hírértéket

2) Részleges fedés: A kommunikátor folyamatosan megpróbálja befolyásolni a kapuőrt.

3) Teljes átfedés: A kommunikátor van az információ birtokában, ez adja hatalmát, de a kapuőrnek

is van hatalma.

Folyamatábra (ahol az X a társadalomban végbemenő történések)

A kapuőr igyekszik megfelelni a közönség ízlésének.

X1

X2 információ üzenetet

X3

X4

X10

Összevont tömegkommunikációs folyamatábrája:

X

Y

Z

W

Q A közönség visszahatása:

nem veszi a lapot,

reklamál az írás ellen.

A tömegkommunikációs eszközök hatékonysága természetesen igen nagy mértékben függ attól,

mennyire ismeri az adó a befogadót. A közvetlen visszajelzés hiánya arra kényszeríti a tömegközlés

irányítóit, hogy állandó felmérésekkel, közvélemény-kutatással kövessék nyomon műsoraik fogad-

tatását, s az eredmények függvényében módosítsák műsorpolitikájukat. Ha ugyanis a forrás nincs

tisztában a befogadó elvárásaival, befogadóképességével, azzal, hogy miként reagál az üzenetekre,

vagy azért, mert csak saját elképzeléseire hagyatkozik, vagy voluntarista módon erőlteti a meggyő-

zés, befolyásolás stratégiáját, az adó és vevő között értetlenségi szakadék támad, a médium teljesen

elveszti hatását.

HÍRGER-

JESZTŐ eredeti

hírforrásból kom-

munikátor

HÍRKÉSZÍTŐ

2/3-a kapuőr

KÖZÖNSÉG,

CÍMZETT

Info Üzenet

Közvetlen észlelés

közvetett észlelés visszacsatolás

KOMMUNIKÁTOR KAPUŐR KÖZÖNSÉG

18

4. Az Internet kialakulása és jelentősége

Az Internet története az 1960-as évekre nyúlik vissza. 1969-ben az USA Hadügyminisztéri-

uma telefonvonalon egy kísérleti jellegű, csomagkapcsolt hálózatot hozott létre (ARPAnet: Advan-

ced Research Projects Agency Network). A hálózathoz egyre többen kapcsolódtak hozzá (pl. okta-

tási és kutatási intézmények).

Az ARPAnet mellett létrehozták a hasonló technológiával működõ MILnet (Military Net-

work) hálózatot, és 1983-ban a két hálózatot összekapcsolták. Az ARPANET-hez ezután több háló-

zat is hozzákapcsolódott; pl. a MInet (a MILnet európai megfelelõje), a SATnet és WIDEBAND

(mûholdas hálózatok), az NFSnet (National Science Foundation Network), a BITnet (Because It's

Time Network), a USEnet, stb. Így alakult ki az, amit ma Internet néven ismerünk.

Az 1990-es években már a nagy számítógépes kereskedelmi szolgáltató központok

(CompuServe, America Online, stb.) is elérhetőek lettek az Interneten keresztül és az üzleti alkal-

mazások köre azóta is rohamosan bővül. Jelenleg több tízezer különböző számítógépes hálózat ér-

hető el az Interneten, kiszolgálva több tízmillió felhasználót. Az Internet az intézményeken belüli

információ szervezésére is hatással van: kialakult az intranet, az Internet technológiáját használó

vállalati információs rendszer.

Jelenleg Európát és Amerikát az óceánon át üvegkábelek kötik össze, és műholdon keresztül

is lehetséges az adatok átvitele. A jövő lehetséges perspektívái közé tartozik az informatikai, hír-

közlő, telekommunikációs és szórakoztató iparágak összefonódása és az Internet hálózat egységes

kommunikációs közegként történő használata (un. ICE age: Information - Communication -

Entertainment).

A nagy adatátviteli sebességet (un. sávszélességet) igénylő multimédiás alkalmazások új

technológiai megoldások kifejlesztését igénylik, amelyek biztosítják a multimédia információk (pl.

hangok, mozgóképek) folyamatos átvitelét, azaz pl. garantálják az átvitelhez szükséges minimális

sávszélességet.

A www. lehetőségei

A www. a világ legnagyobb lexikona, amelyből szinte minden szöveg, kép, zene, film lemásolható.

A világhálón lehet beszélgetni, lehet szörfözni, a virtuális, képzeletbeli valóságban mozogni.

Az Internet a világon létező információk szinte mindegyikének keresésére alkalmas. Lehet vasúti

menetrendeket, moziműsorokat megnézni, szinte bármelyik múzeumba ellátogatni, vásárolni…

19

5. A 20. század információs társadalma

"A jövőt lehetetlen előrelátni, de fel lehet találni."

Gábor Dénes

Digitális könyvtárak

Magyar Elektronikus Könyvtár

A Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program

(NIIF) egyik projektje. A MEK szervezése 1994 közepén indult azzal a céllal, hogy -- más, külföldi

archívumok mintájára -- összegyűjtse, rendezze és az egész világnak szolgáltassa azokat a magyar

nyelvű vagy magyar és közép-európai vonatkozású dokumentumokat, melyeknek számítógépes for-

mában való nyilvános terjesztése nem tiltott (public domain elektronikus szövegek). A MEK egy tel-

jesen non-profit vállalkozás, elsősorban oktatási és kutatási célokat kíván szolgálni.

Az oktatásban kiválóan használható forrásokat nyújt a MEK.

Az Olvasóteremben több mint 4200 dokumentum található a következő rendszerezésben:

Természettudományok, Műszaki tudományok, ágazatok, Társadalomtudományok, Humán

területek és kultúra. Kiegészíti a felsorolást a Kézikönyvek és egyéb gyűjteménye. A gyűjtemény

felét a klasszikus és modern szépirodalom teszi ki, a szakirodalmi rész a műszaki, a társadalom- és

természettudományok területeit fedik le.

Neumann János Digitális Könyvtár és Multimédia Központ

1997. november 1-jén létrejött intézmény rendeltetését a kulturális javak védelméről szóló törvény

fogalmazta meg. A munkáját közhasznú társaságként megkezdő közgyűjtemény elsődleges feladata

a kulturális örökség digitalizálásában való részvétel, az e téren folyó munkálatok koordinálása, va-

lamint a kulturális örökség digitalizálására épülő hálózati szolgáltatások megindítása.1 Tevékeny-

sége középpontjában a digitális könyvtári szolgáltatások állnak.

E célok elérésének egyik eredménye az egyelőre még egyedülálló Digitális Irodalmi Aka-

démia. A DIA-ban 51 magyar író és költő nyomtatásban megjelent életművének digitális feldolgo-

zása található. A forrásértékű szövegek mellett irodalomtörténészek által készített írói életrajzok,

róluk szóló szakirodalom és műveik bibliográfiája is megtalálható. A művek visszakeresése is meg-

1 Tószegi Zsuzsanna: A digitális könyvtár mítosza In: Iskolakultúra, 10. évf. 2000. 4. sz.17. p.

20

oldott. Az alapvető operátorok használatával az egyszerű keresésben szerzőre, címre, kiadóra, évre,

megjelenési helyre, műfajra, szövegrészletre lehet keresni. Az összetett keresés további lehetősége-

ket nyújt. Meg lehet keresni az ajánlásokat, a művek keletkezésének helyét, idejét, verssorokat, cik-

luscímeket stb. A művek ingyenesen, teljes szövegükben szabadon letölthetők.

21

Az IKER adatbázis az 1993 óta feldolgozott,

Magyarországon megjelent és az Országos

Széchényi Könyvtárhoz köteles-példányként

beszolgáltatott időszaki kiadványok váloga-

tott társadalom- és természettudományi cikk-

anyagának bibliográfiai tételeit tartalmazza.

Feldolgozza a tudományos, irodalmi, művé-

szeti szaklapokat, az évkönyveket, valamint

az országos napilapokat.

EISZ – ELEKTRONIKUS INFORMÁ-

CIÓSZOLGÁLTATÁS www.eisz.hu

Az EISZ nemzeti program célja, hogy a fel-

sőoktatás és a tudományos kutatás számára

nélkülözhetetlen elektronikus információfor-

rásokat központilag, nemzeti licenc alapján

vásárolja meg, melynek eredményeként az

eddigieknél lényegesen több információt tud

biztosítani.

22

CD-ROM és multimédia

A multimédia lényege: a különböző in-

formációközlési módok (szöveg, hang, álló-

és mozgókép) kombinációja.

A multimédiás alkalmazás olyan prog-

ram, amely multimédia elemeket (hang, álló-

és mozgókép, szöveg, stb.) kombinál magá-

ban. Multimédiás alkalmazás lehet oktató-

program, játék, ismeretterjesztő kiadvány,

weboldal, reklámanyag, katalógus, film, cég-

ismertető, stb.

Könyvtárakban új eszköz a CD-ROM (Compact Disc Read Only Memory), amely korunk egyik leg-

fontosabb adat- és információ-hordozójává nőtte ki magát néhány évtized alatt.

Az első CD-t 1980-ban mutatták be, 1982-ben szabványosították, és folyamatosan tették alkalmassá

különböző adatok tárolására. Szabvány szerint 120 mm vastag műanyag-fémötvözet korong, köze-

pén egy 15 mm-es lyuk található. Optikai adattár, tehát fény segítségével működik. Ennek az a nagy

előnye, hogy mechanika nem érinti, így sokkal tovább marad meg adatveszteség nélkül. Egy ko-

rongra 650 Mbyte kerülhet, ami 250 ezer gépelt oldalnak, 72 perc mozgógépnek vagy zenének, 19

óra beszédnek felel meg. A CD-re eleinte csak hanganyagot rögzítettek, ez a ma is népszerű CD-

DA (Digital Audio).

A számítógépes adatok rögzítésére szolgáló CD-ROM-ot 1984-ben szabványosították. 1988 után

terjedt el a CD-ROM/XA (Extended Architecture), amely hang, kép, mozgókép és szöveg megjele-

nítésére képes. Ebben az időben találták fel a házilag írható CD-t (CD-R Recordable; CD-WO

Write Once), majd ezek fejlesztéséből a Photo-CD-t, amelyen fényképeket tárolnak. A CD-k fej-

lesztésének legújabb állomása a DVD-k (Digital Video/Versatile Disc) megjelenése volt. 68

A könyvtárak szempontjából a CD-ROM új elektronikus információforrást jelent. A CD-ROM-

oknak három típusát különböztetjük meg a könyvtárban:

CD-ROM adatbázisok

CD-ROM kiadványok

multimédiás CD-ROM-ok

A CD-ROM adatbázisoknak két típusa lehet:

biblográfiai (szakirodalmi) vagyis forrásokra hivatkozó adatbázis, pl. Science Citation Index

forrás-adatbázis: útmutató, teljes szövegű, numerikus, szoftver stb. típusú kiadvány, pl. teljes

szövegű adatbázis a Pallas Lexikon, amelyben minden szóra, szókapcsolatra lehet keresni.

A bibliográfiai CD-ROM adatbázisok mindegyike elérhető on-line adatbázisként is, de ez fordítva

nem biztos, hogy igaz. A CD-ROM technikának számos előnye van az on-line kereséshez viszo-

nyítva:

az egy keresésre jutó költségek kisebbek,

jól hasznosítható az oktatásban az on-line keresések szimulálására,

legtöbb esetben nincs szükség szakinformatikusra, magasan képzett közvetítőre,

munkahelyi vagy otthoni környezetben házi könyvtár alakítható ki belőle.

23

A multimédiás CD-ROM-ok is gyakoriak a könyvtárakban. A multimédia szó arra utal, hogy

legalább két egymástól független médiumot kell tartalmaznia, amely közül az egyik időfüggetlen,

pl. szöveg vagy ábra, a másik pedig folyamatosan változik (kép, film).

Fontos a fogalmak közti nem lineáris kapcsolat (hipertext) alkalmazása is. Ez azt jelenti, hogy

ugrópontok vannak, melyeket aktivizálva előre meghatározott pontra lép a program, és behívja az

ehhez rendelt képet, hangot vagy szöveges állományt. Így nem egyetlen olvasási útvonala van, ha-

nem a felhasználó dönt arról, hogy milyen sorrendben halad. Ma már mindenféle témában jelennek

meg multimédiás CD-ROM-ok, példaként néhányat bemutatok könyvtárunk kínálatából.

Ízelítő a PIHGY médiatárának kínálatából

Kálti Márk krónikája a magyarok régi és

legújabb tetteiről, eredetükről és növeke-

désükről, diadalaikról és bátorságukról

1358.

Képes Krónika multimédia

Jellemzői

— Hat órányi hangos-képes történe-

lemkönyv

— A latin nyelvű magyar irodalom

remekműve

— Árpád-házi királyok, szentek és

ármák

— Hypertexes keresőrendszer

— Interaktív iniciálk. Tanulmányok

és jegyzetek

— A kódex német és angol nyelven is

olvasható

A MULTIMÉDIÁS CD-ROM-ot azoknak

ajánljuk, akik szeretnek olvasni és többet

megtudni a magyar történelemről.

A dokumentum azonos az Asztalos Sándor ál-

tal írt, könyv formájában megjelent lexikon

anyagával. Azonban a modern kezelő prog-

ram segítségével sokkal könnyebben keres-

gélhet a felhasználó a több ezer oldalnyi isme-

retanyag között. A kikeresett fejezetek vágó-

lapon keresztül szövegszerkesztőbe is beil-

leszthető. Filmrészletek és a közel száz képi

illusztráció is kapcsolódik a lexikális tudás-

anyaghoz.

24

A magyar irodalom története CD három, önmagában is hatalmas művet tartalmaz:

Beöthy Zsolt: Képes magyar irodalomtörténetét

A Millennium idején megjelent kétkötetes munka elsősorban gazdag illusztrációja miatt került a

CD-re

Pintér Jenő szerkesztette nyolckötetes Magyar irodalomtörténetet

Az első 7 kötet 1930 – 1834 között jelent meg, és a kezdetektől 1900-ig tárgyalja tudományos mód-

szerességgel irodalmunkat. A nyolcadik kötete 1940-ben jelent meg, a 20. század első harmadának

irodalmát mutatja be. Valamennyi fejezet bőséges bibliográfiát tartalmaz.

Lóránt Czigány: Hungarien Literature című művét

Az eredetileg 1986-ban megjelent munka az első világháború óta az első teljes, angol nyelvű ma-

gyar irodalomtörténet, melynek frissen átdolgozott kiadását tartalmazza a CD.

Bölcs mondások, aforizmák, közhelyek – mindig volt az eszméknek egy óriási kohója, amely az idő

és a munka tisztítótüzében a sok salaktól elválasztotta a tiszta ércet, s ez aztán maradandóan (többé-

kevésbé rozsdamentesen…) máig megáll: a haladás, a mindenkori fölfelé törő osztályok eszméi

ezek.

A CD-ROM kereső rendszere lehetővé teszi, hogy bármely szóra, kifejezésre néhány másodperc

alatt találjunk idézeteket, aforizmákat, szállóigéket, bölcs gondolatokat.

Ajánljuk azoknak, akik iskolai dolgozatra, előadásra, vagy csak egy szellemes csevegésre készül-

nek.

25

Összefoglalás

Mint láthattuk, nagy a kihívás korunk információs társadalmában: sokkal könnyebb a műszaki

ismeretek, készségek kialakítása, átadás, a számítógép bevezetése az oktatásba, mint azoknak az

emberi képességeknek a kifejlesztése, amelyekre az új társadalomban szükség van. A legfontosabb

képességek: a kreativitás, az áttekintőképesség, a tanulási készség, az effektivitás, a szolidaritás, a

felelősségtudat.

Az új pedagógia, az új oktatási- képzési- nevelési rendszer kialakítása most folyik. Ennek első

lépéseként az iskola megnyitotta kapuit az információtechnika előtt. Jelentős momentum ez, hiszen

a számítógép és a különböző audiovizuális eszközök eddig elképzelhetetlen lehetőségeket teremte-

nek az egyéni képességekhez igazodó ismeretátadásra. A személyi számítógépek elterjedésével

mind nagyobb szerephez jutnak azok a tanítóprogramok, melyek egyre nagyobb számban jelennek

meg az iskolai könyvtárakban.

A jövő társadalmában a tudás, a műveltség felértékelődik - vélik a jövőkutatók.

Olyan nagy lesz a kínálat, hogy félő: az emberek szemében el fog veszni tudás igazi értéke.

Eltűnik az emberek megbecsülése az információ elsajátításáért kifejtett erőfeszítés iránt.

Ezért a legfontosabb feladat a nevelőkre vár.

Fel kell készíteni az új nemzedéket arra, hogy megrázkódtatás nélkül nőjenek bele az új társada-

lomba! Nem szabad elfelejteni, hogy számukra az informatikai ismeretek éppen olyan fontosak

lesznek, mint az írni-olvasni tudás, s a számítógéppel olyan baráti viszonyban kell élniük, mint a

hajdani mesterembereknek kezükhöz idomult szerszámaikkal. Azt sem szabad azonban figyelmen

kívül hagyni, hogy az új társadalomban a műveltségre nagyobb szükség lesz, mint bármikor az em-

beriség történetében.

A számítógép soha nem lesz képes helyettesíteni az embert mindabban, ami igazán emberi.

Azért, hogy emberek maradhassunk még a komputer-korszakban is, a folyamatos önképzésre, a

megszerzett ismeretek alkalmazására, és a műveltségállandó gyarapítására lesz szükség!.

26

Felhasznált irodalom

Banczerowski, J.: A nyelvi kommunikáció és az információ néhány kérdése. Budapest, Akadémiai

Kiadó, 1979.

Fülöp Géza: Az információ. Egyetemi és főiskolai jegyzet, 1996.

Janousek, J.: A társadalmi kommunikáció. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1972.

Kommunikáció-elmélet : Szöveggyűjtemény. Szerk.: Neményiné dr. Gyimesi Ilona. Perfekt

Lengyel Veronika: Internet világa . http://www.iif.hu/~lengyel/konyv/magyar/

Médiaismeret /CD-ROM/. Orosháza, Mikrosuli Bt.

Miklósi Viktor: Internet Magyarországon. Bp., Cesare complex.

Móricz Attila: Internet a gyakorlatban. Bp., LSI Oktatóközpont.

Sugár János: A gondolkodás médiuma. http://www.artpool.hu/hypermedia/medium.html

Szecskő Tamás: Kommunikációs rendszer - köznapi kommunikáció. Bp., Akadémiai Könyvki-

adó,1971.

Tószegi Zsuzsanna: A digitális könyvtár mítosza. In: Iskolakultúra, 10. évf. 2000

Tudomány és technika évről évre : Felfedezések és találmányok az elmúlt száz évből, melyek éle-

tünket átalakították. (szerk.: Reviczky Béla). Atheum 2000 Kiadó, 2001.

Zsolt Péter: Médiaháromszög : A modern tömegkommunikáció szerveződése. Vác, Eu-Synergon

Kft. 2005.

Zsolt Péter: Tömegkommunikáció. Vác, Eu-Synergon Kft. 2004.