A hulladékhasznosítás közgazdasági nézőpontból (négy tételben)

dr. Bartus Gáboregyetemi adjunktusBudapesti Műszaki és Gazdaságtudományi

Egyetem, Környezetgazdaságtan TanszékkutatóMagyar Környezetgazdaságtani Központ

Budapest, 2009. szeptember 22.

Első tételA hulladék nem hasznosítása költségeket

okoz, ezért a hasznosítás ésszerű. A hulladék lerakása, égetése szennyezéssel,

tehát externális költségekkel jár. A természeti erőforrások kitermelése növeli

a szűkösséget, a kitermelő technológiák szennyeznek.

DE: Az optimális hasznosítás is viszonylag szerényen csökkentheti az összes hulladékgazdálkodási társadalmi költséget. (Lavee et al, 2009 szerint a haszon: 5% + az ártalmatlanítás megtakarított externáliái)

Második tétel

A hulladék hasznosítása költségekkel jár, ezért csak bizonyos határig ésszerű.

Elkülönítés/gyűjtés/szállítás + átalakítás (technológia) + piacra vitel = hasznosítás

A hasznosítás szükséges feltétele a szelektálás → logisztikai költségek

A hasznosítási technológia működtetése → technológiai költségek

A hasznosított anyagnak vevőt kell találni → tranzakciós költségek

Az első és második tétel következménye

A hulladék hasznosítása egy olyan optimalizációs feladat, amelyben a hasznosítás (határ)hasznait viszonyítjuk annak (határ)költségeihez. Az optimális hasznosításkor a határhaszon

éppen egyenlő a határköltséggel. A társadalmi feladat tehát nem a „minél több”,

hanem az „éppen elég” hasznosítás.

Az első és második tétel környezetpolitikai következménye

Az EU és magyar környezetpolitikában szereplő „hulladékpiramis-elv” téves, illetve: csak a hasznosítás hasznait veszi figyelembe, a költségeit nem.

Helyesebb az eszközök alá-fölé rendeltsége helyett mellérendeltségről beszélni.

Az optimális eszközarány(Hogg, 2001 alapján szerkesztette: Kis A. és Jánoska M. [MAKK])

0

20 000

40 000

60 000

80 000

100 000

120 000

140 0000

100

000

200

000

300

000

400

000

500

000

Mennyiség (t/év)

Hat

árkö

ltség

(Ft/t

)

Papír Műanyag Fém Üveg Komposztálás Lerakás Égető (létező) Égető (új)

Harmadik tétel

A hulladék optimális hasznosított mennyisége területileg és időben változik.

A hasznosítás határhaszna például függ a helyettesítők határköltségeitől.

A föld ára (lerakás költsége) rendkívül változó Európa szerte.

A primer nyersanyagok ára időben változó. Stb.

A hasznosítás költségei is változékonyak. A logisztikai költségek földrajzi adottságoktól és az

infrastruktúra sűrűségétől függ. Idővel hatékonyabb, azaz olcsóbb technológiák jelennek

meg. Stb.

Példa: papír árának változása az USA-ban

A hasznosítási optimum változása a lerakás minőségjavítása után

P

Q

hulladék mennyiség

MC(lerakás, régi)

MC(hasznosítás)

Q1

MC(lerakás, régi+externália)

Q0

költség

MC(lerakás, új)

A harmadik tétel következménye

Nem lehetséges mindenhol és mindenkor egységes hasznosítási optimum (szabályozási célérték) felállítása. Az optimális hasznosításkor a határhaszon

éppen egyenlő a határköltséggel. A határhasznok és a határköltségek lokálisan

és időben is változnak, tehát azok egyenlősége is más-más mennyiségnél adódik.

Települési újrahasznosítás tervezése – új tapasztalatok

Angliai tapasztalatok szerint (forrás: Martin, Williams and Clark, 2006): Egyes települések bevált rendszere nem vihető át

automatikusan egy másikra az eltérő gazdasági-társadalmi körülmények miatt

Nincs egységes, bárhol alkalmazható optimális rendszer

A jól tervezett önkéntes rendszerek elérik a kötelező rendszerek hatékonyságát

A szelektíven gyűjtött frakciók számának csökkentése mérsékli a költségeket, s növeli az adott frakciók visszagyűjtési hatékonyságát

EU HKI: 50%-os TSZH hasznosítás

Az EU módosította a Hulladékgazdálkodási Keretirányelvét.

Új célkitűzés: A települési szilárd hulladék négy hasznosítható frakciójának (papír, műanyag, üveg és fém tartalom) legalább 50%-át kötelező hasznosítani.

Eredmény:Az EU célkitűzés elérésnek társadalmi vesztesége Magyarországon legalább 8,8 milliárd forint (2020-tól évente, mai árakon!).

A szabályozási kudarc oka:A harmadik tétel megsértése.

Negyedik tétel

A hulladékhasznosítás optimalizációja a piacon nem tökéletes a jelentős externális hatások miatt, ezért szükség lehet állami beavatkozásra (szabályozásra). Az állami beavatkozás hatékonyságát a

„kormányzati kudarcok” gyengítik, a szabályozás akár többet árthat, mint amennyit használ.

A szabályozás problémái

A szabályozás hatékonysága (a hasznosítás társadalmi költsége) nem csak a célértéktől (mennyit hasznosítsunk), hanem a szabályozás módjától is függ.

A szabályozó rendszerint rosszul informált, a döntéshez szükséges adatok számossága és térbeli vagy időbeli változékonysága miatt.

A szabályozás problémái: hatékonyság (1)

Példa: Palmer, Sigman and Walls, 1997A hulladéklerakás 10%-os csökkentési szintjéhez tartozó

lehetséges, ekvivalens szabályzók az USA-ban (1992-es árakon):

45$/t betétdíj (deposit/refund) 85$/t termékdíj (advance disposal fee) 98$/t támogatás (subsidy)

A támogatás a hasznosítás mellett az adott termék fogyasztását is ösztönzi!

A betétdíjas rendszernek magasak lehetnek a tranzakciós költségei, ekkor a termékdíj mégis versenyképes lehet.

A legkevésbé hatékony a kötelező hasznosítási hányad (recycling rate) előírása.

A szabályozás problémái: hatékonyság (2)

Példa: Calcott and Walls, 2005A hatékony települési visszagyűjtés elemei

betétdíjas rendszerrel: A betétdíj központi (ár)szabályozása

kontraproduktív lehet. A betétdíjas recycling-piac jobban ösztönöz

hasznosításra mint a csak ingyenes szelektív gyűjtési rendszerek.

A hatékonyság feltétele, hogy a nem visszaváltott termék utáni betétdíj ne maradjon a termelőnél/kereskedőnél.

A lerakás/égetés megfelelő (Pigou-i) árazása elengedhetetlen.

A hasznosítási előírások problémái

Hasznosítási előírás: a visszagyűjtés vagy hasznosítás minimális mennyiségének (arányának) kötelező előírása

A szabályzás előnye: Növeli a hasznosítást Csökkenti a primer erőforrások használatát

E szabályozás problémái: Növeli a termék (s így a hulladék) kibocsátást, ha

a másodnyersanyag határterméke relatíve nagy A szükségesnél jobban csökkenti a kibocsátást,

ha a másodnyersanyag határterméke relatíve kisebb

A társadalmi optimum eléréshez további szabályzóra van szükség

A szabályozás problémái: informáltság(újrahasználat vs újrafeldolgozás)

egyutas palack tömege: 2,357többutas palack tömege: 2,020újratöltések száma: 1,835palack ára: 1,831forint-euró árfolyam:1,831rekesz élettartam: 1,423rekesz-fröccsöntés ára: 1,320többutas rekesz tömege: 1,287rekesz-alapanyag ára: 1,266visszavételi arány: 1,190kereskedelem többletköltsége:

1,142mosás anyag- és energiaköltsége:

1,115mosás bérköltsége: 1,105egyutas fóliázás költsége: 1,090akciórádiusz: 1,081gázolaj ára:1,081visszfuvar-szükséglet: 1,056betétdíj: 1,052mosó gépsor beszerzése: 1,038hulladéklerakás költsége: 1,014

Az indexszámok azt mutatják, melyik tényező változására mennyire érzékeny az újrahasználat versus újrafeldolgozás viszony alakulása 1,5 literes PET palackok esetén

Forrás: Bartus, MAKK, 2004

Az EU hulladékgazdálkodási politikájáról

1. Szabályozói aktivizmus- Sokrétű, részletező, ambíciózus célkijelölés- A hulladékgazdálkodási területek akkurátus

lefedettsége2. Voluntarista

- A hulladékhierarchia csak az eszközök hasznát látja, érzéketlenebb a költségekre

- Nem veszi figyelembe a regionális eltéréseket3. A közvetlen előírások kizárólagossága

- Döntő súly az engedélyezésen, bizalmatlanság a gazdasági ösztönző eszközökkel szemben

- Tendenciózusan alacsony hatékonyságú eszközök választása

Közgazdasági szempontok egy ésszerű szabályozás kialakításához

A környezetpolitikai alapelvek módosítása: a „piramis-elv” helyett egyenrangú hulladékkezelési eszközök

A regionális különbségek érvényesíthetőségének megteremtése

Hatékonyabb szabályzóeszközök alkalmazása: hasznosítási kvóták helyett externalizáló díjak/adók bevezetése

Köszönöm a figyelmet!

Észrevételek, vélemények:

bartus@eik.bme.hu