A JÁTÉK – az óvodás gyermek fő tevékenységi formája. A játék a legbonyolultabb és legsokoldalúbb sajátos cselekvési, illetve tevékenységi forma. A játék a külső céltól függetlenül magáért a tevékenységért van, amelyet az örömszerzés kísér. A játék a gyermek olyan sajátos öntevékenysége, ami szabad akaratára épül, benne és általa érvényesül legtipikusabban és legsokoldalúbban az önkifejezése.A játék sajátosságai: - A játék spontán, a gyermek szabadon választott, minden külső kényszertől mentes tevékenysége. Lélektani alapja a gyermek tevékenységi vágya, ami nem csak a motorikus nyugtalanságból táplálkozik, hanem cselekvési szükségletéből és önállósági törekvéséből is. -A játék örömforrás. A játéköröm a játék lényegéből adódik, abból a tulajdonságból, hogy a játék önmagáért való. - A játék sajátosan céltudatos tevékenység. A játék nem céltalan tevékenysége a gyermeknek, de céltudatossága nem azonosítható a tanulás és munka céltudatosságával. A játék célja mindig a gyermek közvetlen indíttatásaiból, belső feszültségeiből ered; ellentétben a munka céljával, nem ismérve a tartós társadalmi jellegű termék előállítása (pl. garázsépítés). A céltudatosság a játék standard jellemzője, de a benne megnyilvánuló konkrét cél labilis, könnyen felcserélődik, megváltozik.

Gyakran megfigyelhető, hogy több gyermek azonos témát játszik, de eltérő céllal (egyik mint szakács, a másik mint háziasszony süt, a harmadik esetleg vendégeket várva). - A gyermek a játékát nagyon komolyan veszi. A gyermek illúziója a játékban olyan erős, hogy szinte azonosul a játékban előforduló szerepekkel, a maga választotta tevékenységgel. A tárgyak ilyenkor abban a minőségben érvényesülnek, melyet a játékban betöltenek, s ezt a magatartást a gyermek a felnőttektől is elvárja. - Jelen van a játéktudat, a „mintha-élmény”. Ez ellentétes irányba hat a játék komolyságával: bár a játékban a valóság és a képzeleti kép keveredik, a kettő mégis különél a gyermek tudatában. A gyermek nem téveszti szem elől, hogy a tárgyaknak az általa felruházott tulajdonságai nem felelnek meg a valóságnak (pl. a gyermek csodálkozna legjobban, ha a baba megszólalna). A tárgyakat, eszközöket reális tulajdonságai alapján működteti és fiktív világban, a játékból kilépve a tárgyak visszakapják eredeti rendeltetésüket és nevüket. A gyermek bármennyire is beleéli magát a játékba, mégis megőrzi realitásérzékét. - A játék velejárója az utánzás. Az utánzás a játék fejlődésének egyik szubjektív feltétele. Az utánzás a gyermek számára valamilyen felfogható újnak a különböző szintű megismétlése, gyakorlása. Az egyén fejlődésével együtt változik az utánzás tárgya, intenzitása és jelentősége a gyermek életében, változik a játékban betöltött szerepe. A játéknak fontos alakító szerepe van, mely által hatást gyakorol a gyermek egész személyiségének fejlődésére. A játéknak formatív szerepe van a nevelés valamennyi ágazatábaA játék, mint a testnevelés eszközeÁltalában a játék az óvodai és iskolai testnevelés feladatainak megvalósítási eszköze. A gyermek játék közben ugrál, kúszik, megerősítve ezáltal az egész szervezetet. A játék közbeni mozgások serkentik az anyagcserét, légzést, keringést és így az egészszervezet tónusát fenntartják. A játék hozzájárul a helyes testtartás, azegyensúly és különböző mozgáskészségek fejlesztéséhez. Szerepe van különböző jellemvonások kialakulásában: bátorság, akaraterő, kitartás, stb.

Az értelmi nevelés a játékon keresztülA játék az értelmi tevékenység fejlődésének szempontjából is fontos jelentőséggel bír. A játék által kétféle változás jön létre a megismerési folyamat tartalmában és szerkezetében:

a. Egyrészt a játék révén a gyermek új ismereteket szerez környezetéről, változatos értelmi folyamatok fejlődnek ki, amelyek kihatnak az észlelés, emlékezés, memória fejlődésére.b. A játék hozzájárul a gyermek képzelőerejének fejlesztéséhez.Minél fiatalabb a gyermek, annál nagyobb a játék hatása a megismerési folyamatokra.A játék során használt tárgyakkal a gyermek közvetlen kapcsolatba kerül, észleli, megismeri ezek tulajdonságait, konkrét információkat nyer környezetéről.A pedagógus szerepe a játék irányításában az értelmi nevelés feladatainak megvalósításában:- gazdagítania kell a gyermeknek külvilágból szerzett élményeit- bővítenie, elmélyítenie kell a külvilágról kialakított képzetkörét- serkentenie kell a gyermek képzeletét- aktivizálnia kell a gondolkodást és szóbeli kifejezőképességet- gyakoroltatnia kell a játékelemek szóbeli megnevezését

Az erkölcsi nevelés megvalósítása a játékon keresztülA játék során a gyermekek fontos fogalmakat alkotnak a különböző társas viszonyokról, Erkölcsi érzelmeket élnek át. Játék közben a gyermek jobban megérti az erkölcsi fogalmakat: mi a jó és mi a rossz, mit szabad és mit nem, így könnyebben elsajátítja az erkölcsi szabályokat is. Már 4-5 éves kortól kezd kialakulni az érdeklődés a csoportjátékok iránt. Az ilyen csapatjátékok során kialakul a gyermekek között barátság, bajtársiasság, másikra figyelés, összetartás, együttműködés érzése. Játék közben a gyermek sokkal könnyebben elsajátítja a társas viselkedés szabályait, megtanulja saját érdekeinek összehangolását másokérdekeivel. Megtanul uralkodni pillanatnyi felindulásán, önszántából aláveti magát a szabályoknak, örömmel végrehajtja a játék által rárótt feladatokat. Játék során fejlődik spontánul a szervező és megfigyelőképesség, akarat, stb. Ám néhány erkölcsi tulajdonságnem alakul ki spontánul, csak a felnőtt hozzáértő irányítása mellett. Például: becsületesség, kitartás, összetartás, stb.

Az esztétikai nevelés a játékon keresztülA játék során fejlődnek a gyermek esztétikai emóciói és érzelmei, kialakul a szép iránti érzéke. Ilyen esztétikai érzelmeket élnek át kézimunka tevékenységek során, rajz tevékenységek alatt, dramatikus játékok alkalmával. A tánc, ének és versmondás ugyanezt fejleszti.Szakmai nevelés a játékon keresztülJáték révén a gyermek megismeri a különböző mesterségek jellegzetességeit, azonosulhat a különböző szakmai szerepekkel.Játékok osztályozása A. Spontán, a gyermek által kezdeményezetett játékok B. (Az óvodapedagógus által irányított) didaktikai játékok

Gyakorló-funkciós játék: a kisgyermek az ismétlések révén a különböző képességeit gyakorolja. Érzékszervi mozgásos, kísérletező játéknak is szokták nevezni, mert a kisgyermek ezen az úton sajátítja el az egyszerű tárgyak használatát, illetve ezen az úton alakul ki a

mozgáskoordinációja. Alapvető ismérve a mozgás, a tárgyakkal végzett manipuláció, az ismétlés és utánzás.A szakirodalom megkülönböztet: - mozgásos gyakorló játékot -a gyermek újabb és újabb mozgásfunkcióit gyakorolja, a funkció gyakorlásának feszültségcsökkentő hatása van, és ez örömszerzést vált ki.- tárgyakkal (anyagokkal, játékszerekkel) végzett gyakorló játékot Piaget a tárgyakkal végzett játékon belül megkülönböztet:- explorációs játék (exploráció=kutatás): a tárgy, tapasztalat még annyira új, hogy ez váltja ki az ismerkedést, a tájékozódó gyakorlást. A gyermekmegismeri az anyagok, tárgyak tulajdonságait, halmazállapotait,egymáshoz való relációikat, mennyiségüket, nagyságukat, stb.- manipulációs játék: olyan játékok, melyekben a tárgy nem jelent mársemmi újat. Ebben az esetben az öröm forrása maga a manipuláció. Amanipulálással egy sor műveletet tanul meg a gyermek a kezével: fogni,emelni, letenni, összeilleszteni, dobni, gurítani, nyomni, csúsztatni, lökni;mindettől kezei, ujjai ügyesednek.

A gyakorlójáték fejlődésének szakaszai:Játékszerek és eszközök rakosgatása: két tárggyal végzett művelet, mely majd kiegészül 3 tárggyalTöbb tárgyas játékok: a gyermek már képes egymáshoz tartozó eszközökkel folytatott játékra.Természetben lévő anyagokkal végzett manipulációk. A víz, homok, kavics, szilárdan összerakott fahasábok mind-mind alkalmasak a környezet felfedezésére, a különböző funkciók gyakorlására.Tárgyak képzeletbeli használata: ez már átmenetet jelent a szerepjáték felé.Társas játékok kialakulása: a tárgyakkal végzett mozgások bonyolultabbá válása elvezet a társas játékok kialakulásához. Pl. labda elgurítása, kockák dobálása. Itt még a gyermek nem érzi pontosan a szabályokat, de elvégzi mindazokat a mozgásokat, melyeket a nagyobbaktól lát.Szerszámok használata: manipulálási lehetőség, kiegészülve kombinációs lehetőségekkel

Az óvodások gyakorlójátékát az utánzásban bekövetkezett változás alapján is lehet jellemezni. A gyermekben megvan a természetes vágy a felnőttek használati tárgyainak bevonására a játékba. A játékautó kormánya helyett az igazi autó kormányával szeretne kormányozni, a játékmosógéppel mosni, stb.A gyakorlójáték szintjén álló utánzás sajátos megnyilvánulása a ritmikus utánzás.Gyakori jelenség az oviskor kezdetén a társak figyelése, majd ezt követően utánzása. Az utánzás néha nem két gyermek között zajlik, hanem sokszor részt vesz benne az egész csoport, s egyszerre teszi mindenki ugyanazt. Pl. Ha valaki kopogtatni kezd a kockával,akkor pillanatok alatt mindenki kocka vagy más tárgy után nyúl. Nem a tárgy, hanem a mozgás, a ritmus érdekes a gyerekek számára.

Szerepjáték (a régebbi szakirodalom szimbolikus vagy alkotó játéknaknevezi): a gyermek a fiktív vagy valóságos élményeket (kitalált személy, állat, gyermek, természeti jelenség) sajátos játékkörülmények között,

„mintha” helyzetben – képzelete segítségével – újraalkot, felvett szerepekben közelít meg: családjáték, iskolásdi, fodrászosdi, orvososdi, stb. A szerepjáték a gyermek önkifejezésének legtipikusabb formája. A „mintha” helyzetben a valóságos tárgyakat képzelete segítségével éppen úgy átváltoztatja, képzelt vagy valós tárgyakkal helyettesíti, mint ahogy az egész cselekménynek új környezetet teremt vagy mint ahogyutánzott, elképzelt szerepekhez is érvényesülhet a behelyettesítés, az összevonás vagy átváltozás. Ezért a szerepjáték mindig a gyermek által teremtett világban játszódik le. A gyermek által megteremtett helyzetek lehetővé teszik számára érzelmeinek újbóli átélését, haragjának, félelmeinek, konfliktusainak feloldását, megjeleníthet mindent és mindenkit, mert a szerepjáték a korlátlan lehetőségek tárháza.

A szerepjátékban, ahogyan ezt a neve is mutatja, a gyerekek mindig valamilyen szerepet vállalnak. A szerepjátékokban integrálódik az élmény – amennyiben negatív asszociációk társulnak hozzá, úgy az ismétlések során ezek enyhülnek –, és az ismétlés lassanként feloldja a feszültséget, tapasztalattá formálja az észleletet.A szerepjáték, amennyiben a gyermek az őt körülvevő világ egy-egy jelenetét játssza el, méghozzá úgy, hogy a saját személyiségén átszűrve formálja meg a szerepet, a szocializáció és társkapcsolatok fejlesztésében nélkülözhetetlen. A szerepjátszások során a gyermek elsősorban a saját személyiségét alakítja, és megtanul szembesülni a csoport véleményével. A szerepjáték mindig valamilyen társadalmi élményből fakad, eredetét tekintve szociális jelenség. Valamilyen ismert társadalmi kapcsolat megléte vagy éppen hiányérzete hozza létre. Mivel a gyermekek késztetést éreznek arra, hogy azt tegyék, amit a felnőttek, de ezt nem tehetik a valóságban, ezért eljátsszák.

A szakirodalomban e játékfajtának több megnevezését használják. Így találkozhatunk: utánzó-, fantázia-, fikciós-, tematikus-, szimbólum-, projekciós játék elnevezésselA szerepjáték jellemzői (Kovács-Bakosi 1997):a) a mintha helyzetb) az érzelmekc) a szerep és a szerepbeélésd) a képzelete) a társak és résztvevők együttműködésef) utánzás a) A mintha helyzetSzámos játék utánzó jellegű. A gyermek játékában legtöbbször a felnőttek életének valamilyen tevékenységét reprodukálja. A szerepjátékban, amely a 2 és 8 év közötti gyermekeknél észlelhető, a gyerekek ragaszkodnak ahhoz, hogy ugyanazt az ételt egyék, mint a felnőttek, ugyanúgy liszttel és habverővel süssék a süteményt, mint a Mama, és ugyanúgy kalapáljanak, szereljék az elromlott kocsit, mint a Papa. A játszó gyermek mindvégig tudja, hogy ő Zsuzsi, Évi, csak a játékban lesz anyuka, doktor, stb., tehát a szerepjátékban mindvégig jelen van a játszó gyermek kettős tudatállapota. A mintha–tudat alkalmas arra, hogy a gyermek a már meglévő benyomásoktól bevonjon valami újat meglévő sémáiba, s ezzel megteremtse a saját magának megfelelő rendszert.

Ez a játék annak ellenére, hogy eltér a valóságtól, mégis a megismerés nélkülözhetetlen útja, mert miközben a valóságból megragad valamit, azt mindig a meglévőhöz igazítjab) Az érzelmekA tettetés, a „mintha-helyzet” kezdete az érzékszervi mozgásos periódus végén jelenik meg, mely a dackorszak kezdetét is jelenti. A gyermekek tudják, hogy mi a játék és mi a valóság, a mintha-helyzet megteremtésének azonban több funkciója is van. A játék számosesetben vágyteljesítő cselekvés. Néha a gyermekek nem úgy pergetik le az eseményeket, ahogyan megtörténik, hanem úgy, ahogy szerették volna, hogy azok megtörténjenek. A gyermek a játék segítségével megismerheti érzéseit, csökkentheti szorongásait, fokozhatjaizgatottságát. A jelképes játék az érzelmek szabad mozgását is jelenti, illetve fordítva az érzelmek hatására változnak a tárgyak olyanokká, amilyennek a gyermek látni szeretné.

c) A szerep és szerepbeélésA szerepjáték másik sajátossága, hogy a gyermek mindig elképzeli magát valamilyen szerepben vagy helyzetben. Az, hogy a gyermek átélt

élményeit eleveníti meg a szerepjátékban, reproduktív fantáziáját jelzi, a valós mozzanatokkal is átszőve bonyolult szinkretizmusban eleveníti meg. A szerepbeélés a gyermek játékának fejlődésében több fázison megy át. Kezdetben a tárgyakkal való manipuláció magáért a cselekvésért folyik. Itt még nem beszélhetünk szerepbeélésről.A gyermek elsajátítja a felnőttek életének egy-egy mozzanatát, s ugyanazt a tevékenységet végzi, de míg eleinte a mozdulat utánzása jelentette az örömet, vagyis nem azért csinálta, mert úgy akart tenni, mint a felnőtt, hanem amit észlelt, az ösztönözte az utánzásra.Később viszont már úgy akar tenni, mint a felnőtt, mint anyuka, vagy akinek a szerepét magára veszi. Ez már a következő fejlődési fokot mutatja, ahol már megjelenik a szerepbeélés.A legfejlettebb beleélési forma, amikor a gyermek már jobban átveszi a szereppel együtt járó kötelezettségeket. A megszemélyesített felnőttek, egyéb szerepalanyok cselekedeteinek, viselkedéseinek szabályai is testet öltenek a szerepben. A szerep végkifejlett formáját éppen a szerephez kapcsolódó szabályok adják. A játékban az „úgy cselekedni, mint a felnőttek” formációban jelentkezik a szabályokhoz való ragaszkodás.

d) A képzelet átfogja a mintha-helyzetet, a szerepeket, valamint a szerepmegvalósítás mindenfeltételét. A képzelet szerepe miatt a szerepjátékot fantáziajátéknak is nevezik.e) EgyüttműködésA szerepjáték a társas viselkedés gyakorlásának legjobb alkalma. A szerepjáték azért jelentős a társas kapcsolatok formáinak elsajátításában, mert a gyermekek kezdetben csak a játék keretében képesek a bonyolult emberi viszonylatokat átélni és annak különböző megjelenési formáit gyakorolni. A szerepjáték jelentősége a szocializációs folyamatokerősödésében kifejezésre jut:a gyermekek közti kapcsolatteremtő képesség felfedezése: egymás felfedezése, a társak iránti érdeklődés fokozódása, társak gondolatainak megértése és elfogadásaaz együttes cselekvés képességea közösségi magatartás egyéb formáinak kialakulása: alá- és fölérendeltségi viszonyok megismerése, aktivitás, szervezőképesség fejlesztése, egymás iránti megbecsülés érzése, egymásra utaltságf) Az utánzásAz utánzó játék főleg a szerepjátszást és az események ismételt előidézését jelenti. Az utánzó játékban mások cselekvéseit ismétlik meg és próbálják el, olyan eseményeket, amelyekről az utánzó hallott, vagy amelyeknél szemlélőként jelen volt. Nem a tapasztalt élményt utánozzák. Mindig azokat utánozzák, akik érzelmileg fontosak számukra, akik amindennapi élet során tévében, mesében nagy hatással voltak rájuk, viselkedésük számukra érdekes volt, vagy valamilyen okból mély nyomot hagyott bennük. Az utánzó játék későbbi társadalmi viselkedés szempontjából bizonyos mértékig előnyös. Segíthet az egyénnek abban, hogy tisztázza a maga számára a csoportjában érvényes szabályokat és tilalmakat.

A szerepjáték főbb típusaiAz óvodások szerepjátékának leggyakoribb forrásai a családi élet, az óvoda élete, a televízió.a) A családjátékA családi élet a gyermekek szerepjátékának leggazdagabb élményforrása. A legelső benyomásait, a legelső ismereteit a családban kapja. Itt sajátítja el a mindennapi élet magatartási formáit, szokásait, a társas érintkezés különböző lehetőségeit. Itt látja az első mintákat az egymáshoz való alkalmazkodásra, a család az első és állandócsoportminta, szociális minta és a gyerek számára. Az identifikáció modelljei főleg a szülők és a család más tagjai vagy a közvetlen környezet gyakran látható személyei. Az anya azért is különösen fontos azonosulási minta, mert a vele való érzelmi kapcsolat miattőt a gyerek állandóan figyeli. A családjáték végigkíséri az egész óvodáskort, a szerepjáték általános fejlődési fokozatainak megfelelően formájában változtatva, tartalmában gazdagodva. Mivel a családjáték az óvodások otthoni élet tükrözi, megfigyeléseinkkel értékes információkat gyűjthetünk a gyerekek családi életére, családi kapcsolataira, otthoni életformájukra vonatkozóan. A családjáték a mindennapi élet alapvető szituációit tükrözi, az óvodás gyerek ennek kíséretében gyakorolja mindennapi életszokásait, a legalapvetőbb tevékenységi formákat.

b) Mesterségek játékai: Az orvosos játékAz orvosos játék a legkülönbözőbb korú gyerekek kedvelt szerepjátéka, mivel az óvodások mindennapi életéből meríti témáját. A játékon belüli

szerepvállalások nagyon különböző érzelmi feszültségekből fakadnak, ezért az óvodások játékának megértéséhez minden lehetséges motivációt ismernünk kell, hiszen alapélményeik különbözőek lehetnek. Már jóval óvodáskor előtt kaptak a gyerekek oltásokat, injekciókat, jártak orvosnál, vagy volt náluk orvos. Az orvossal való találkozás többnyire valamiféle kellemetlen élményt jelentett számukra – bármennyire is kedves volt a doktor néni vagy doktor bácsi -, hiszen belenézett a torkába, megszúrta, stb. Ezek a mozzanatok feltehetően hagynak némi szorongást minden gyerekben. Úgy tűnik, hogy az orvosszerep vállalásában többnyire ez amotívum dominál: azonosulni azzal a felnőttel, akitől fél, aki fájdalmat, szorongást okoz neki. A játékban ő követi el mindezt, s így a feszültsége oldódik. Van azonban más vonzó mozzanat is az orvos szerepében: miután megállapítja, hogy mi baja a gyereknek, édes sziruppal, pirulákkal vagy borogatással megszünteti a bajt. Ez a „mindenhatóság”, „mágikus mindenerejűség” a gyerek számára érdekes, s ezért szívesen vállalja ezt a szerepet.

Tehát egyrészt az orvostól való félelem feszültségét vezetik le a gyerekek az orvosjátékban, másrészt az orvosi szerep mindentudóságával szívesen azonosulnak, ezért akar a játékban sok gyerek orvos vagy ápoló lenni (a vezető típus általában orvos, azalkalmazkodóbb ápoló). A beteg szerepét is szívesen vállalják a gyerekek, hiszen a betegségben elviselt sérelmek megismétlésének szintén feszültségcsökkentő szerepe van. Van azonban a betegszerepében más motiváció is. Betegnek lenni nemcsak rossz dolog, hanem nagyon jó is, hisz a beteg gyerekkel otthon van az anyukája vagy a nagymamája, sokkal több törődést, gyengédséget, szeretetet kap, mint az egészséges. A beteg szerepének vállalásában nagyon gyakran ez a fő motiváció. Nagyon sokat mutat az orvosos szerepjátékban a szerepvállalás és a szerepjátszás módja, illetve tartalma.c) Közlekedési szerepjátékA mindennapi közlekedést utánzó játékokat a gyermekek bővülő tartalommal igen sokat játsszák. A kisebbeknél többnyire a gyakorló játékból, nagyobbaknál gyakran konstrukciós játékból alakul ki. Sok esetben az orvosos játék és a családjáték kiegészítő mozzanatokként, néha pedig önálló játéktémaként jelennek meg. A közlekedési játékban az ismeretek alkalmazása és gyakorlása az elsődleges. Ez rendkívül fontos, hiszen a közlekedési szabályok ismerete és készségszinten valóalkalmazása napjainkban létszükséglet.

Emellett azonban azt is észre kell vennünk, hogy az óvodások közlekedési játékában milyen érzelmi szerepe van a felnőttekkel való azonosulásnak. A játék feszültségét és az ebből fakadó örömet a szerzett ismeret és a szabályok alkalmazása mellett a „mint az apukám” öröme is okozza, hisz megfigyelhetjük,hogy a közlekedési játékban mennyivel nagyobb számban vesznek részt a fiúk, különösen a játékszerek tologatásában, a konstruálásban, a vezetésben, az irányításában. A lányok többnyire csak utasként szerepelnek ezekben, a játékokban.d) Óvodásdi: Az óvoda, mint a szerepjáték élményforrásaA gyerekek szerepjátéka nagyon sokszor tükrözi óvodai élményeiket. Ezeket a játékokat két fő csoportba oszthatjuk.Az egyik csoportba sorolhatjuk azokat, amelyeknek témája maga az óvodai élet, a gyerekek a játékban „óvónénit” és „óvodásokat” játszanak, a másik csoportba azokat, amik témájukat az óvodában szerzett ismeretek anyagából merítik. A gyerekek személyiségének fejlesztése és a szocializáció szempontjából fontos az óvodában kapott jóminta utánzása, ugyanakkor az ismeretek játékban lehetséges elmélyítése, gyakorlása és alkalmazása is rendkívül fontos.Az óvoda mindennapjainak tükröződése a gyerekek játékában jelentheti azt, hogy nagyon jól érzik magukat az óvodában, de jelentheti nem kívánt feszültségek levezetését is. Az óvónénivel való azonosulás lehet az érzelmi kötődés és a szeretet megnyilvánulása, de autoriter vezetés esetében, esetleg éppen a vezetési stílus elleni tiltakozás.A gyerekek sokszor otthon is játszanak óvodásdit, babákkal, macikkal, nem egyszer a szülők vagy nagyszülők bevonásával is. Elmondás helyett eljátsszák, mi történt az óvodában.

Konstrukciós játék - A konstrukciós tevékenység olyan játék, amely több munkaelemet is hordoz magában. Lényege maga a konstruálás, alkotás. A játék feszültsége a konstruálás kívánságából fakad, a

konstruálás feszültségcsökkentő hatásából pedig a játék örömeTöbb formája ismeretes:- Építő játék: a kisgyermek egymáshoz valamilyen kapcsolódási móddal egyszerű elemekből (építőkockákból, de nem csak abból) minta vagy saját elgondolás alapján alkot, épít valamit. - Gyermeki barkácsolás: kisméretű kéziszerszámok igénybevételével a gyermek különböző anyagokból új tárgyakat, új alkotást készít elsősorban játékához vagy pusztán csak a játékos alkotás öröméért. A barkácsolás fajtái:Játékeszköz-készítés: a hiányzó játékeszközt a gyermek maga hozza létre.Ajándékkészítés, díszítésTárgyak készítéseBarkácsolásnál használt anyagok:Papírféleségek:Dobozok, műanyagpalackokGyurma, hurkapálcika, fogpiszkáló, szívószálFahulladékok, lécek, deszkadarabokVatta, textil- és bőrhulladékok, egyéb maradékokTermények

A barkácsolás újabb változatát a gyermekek által is kezelhető moderntechnológiák és az alkotáshoz szükséges részelemek képezik.- Szűkebb csoport: konstrukciós játékelemekre épülő játékok: e játék témakínálataköveti a kor igényeit. Készülhet minta, rajz, ábra után vagy a gyermek kreativitására támaszkodva. A konstruálás egyaránt előfordul önálló játékként, vagy valamelyik más játékkal –leggyakrabban a szerepjátékkal – kombinálva.E játék legfontosabb pedagógiai értéke a kreativitásra nevelés, velejárói a megfigyelés, emlékezés, a képzelet, a problémamegoldás, az esztétikai érzék és manualitás (ügyesség) fejlesztése. Barkácsolás során már óvodáskorban kialakulhat a gyermekekben az, hogy hogyha elromlik valami, megjavítjuk, ha valamire szükségünk van, előállítjuk. A barkácsolásban, építésben a gyerekeknek sikerélményük lesz, az örömmel egyidejűleg nő önbizalmuk, öntudatuk. Közös építés, barkácsolás közben társas kapcsolatok keletkeznek, erősödnek. Sok lehetőség adódik az együttjátszásra, az együttműködésre, kölcsönössegítségnyújtásra.

Hogyan fejlődik a konstruáló játék?A gyermekek kezdenek érdeklődni a kisszerszámok iránt: papírt vágnak, ruhát varrnak. A gyermek kezd házat építeni önmaga számára a rendelkezésre álló anyagból. A gyermek különböző tárgyakból már saját kis világot szerkeszt önmaga számára, melyben a dolgok manipulálásával a felnőtteket utánozza. A gyermeket nem szabad elhalmozni túl sok kész játékszerrel, mert ez a jó fantáziájú gyermeket is kényelmessé teszi.

Szabályjáték: előre meghatározott, pontos szabályok szerint folyik. E játéktípus legjellemzőbb tulajdonsága a szabály dominanciája. A szabályjáték örömforrása a szabály betartásában áll, a komolyságát is a

szabály adja. A szabályjátékhoz egyrészt különféle mozgások, mozgásformák, másrészt az értelmi funkciókat aktivizáló játékféleségek tartoznak. Mindezen játékok uralkodó eleme a szabály. A szabályjáték fejleszti a gyermek mozgáskészségét, megfigyelőképességét,emlékezetét, fejleszti továbbá a figyelem megosztását és nem utolsó sorban a gyermek értelmi képességét, ismereteit is. Ezen kívül a szabályjátéknak fontos, jelentős szerepe van a különböző személyiségjegyek kialakításában és fejlesztésében (közösségi érzés, egyéni felelősségérzés, pontosság, a siker adta örömszerzés). A szabályjátékok létezése nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a szervezett játékban ügyesség, leleményesség is bekerüljön azért, hogy a játék élénkebb, vidámabb legyen. A szabályjátékok alkalmazására akkor kerül sor, ha:a) a gyermekek értelmileg képesek a feladat megértésére és a legegyszerűbb megoldás megválasztásárab) a gyermekek mozgásfejlettsége, a mozgások összerendezettségének szintje lehetővé teszi a sikeres végrehajtástc) a gyermekek szociális érettségi foka olyan szintet ér el, hogy képesek a szabályokat betartaniA szabályjáték szervezésének feltételeiHa egy adott gyermekcsoporttal játszani szeretnénk, akkor a következő feltételeket kell szem előtt tartsuk.Hol játsszunk? A szobában vagy szabadban? Szűk helyen vagy tágasan?Hány gyerekkel? A létszám fontos meghatározója a jó játéknak. A legjobb játék sem sikerül, ha túl sok a gyermek, ilyenkor több csoportra bontva külön játszhatnak.Milyen korúak? A kisebb gyerekek jobban szeretik a mozgással járókat, nagyobbakkal már több értelemfejlesztőt játszhatunk. Igazi versenyeket csak az 5-6 évesekkel és az annál idősebbekkel rendezhetünk. Vegyes csoportnál is megtalálhatjuk a megfelelő játékot (például Nyulak a bokorból ki).Milyen értelmi fokon vannak? Ez nem csupán az értelemfejlesztő játékokra vonatkozik. Minden játék bizonyos értelmi szintet, tapasztalatot, gondolkodást feltételez. Ezért még korosztályon belül is nagyok lehetnek az eltérések. A játék akkor igazán jó, ha a gyermekmegerőlteti magát, és akár szellemi, akár fizikai téren valamit meg kell oldania. Csak így lesz a játék után boldog, kielégült.Milyen tulajdonságokat szeretnénk bennük fejleszteni? Minden játékban található nevelői lehetőség, melyet ügyesen felhasználhatunk a gyermek tulajdonságainak fejlesztésére (figyelem összpontosítása, labdaérzék, küzdőképesség, értelemfejlesztés stb.)

Általuk ismert játékokat ismételjünk, vagy újat tanítsunk? Ha a gyermekek szívesen játsszák hosszú időn át ugyanazt a játékot, annak csak örüljünk, mert azt jelenti, hogy szeretik és találnak benne mondanivalót. Időnként mégis fel kell frissíteni új játékkal amegszokottakat, de ezt ne tegyük túl gyakran (például naponta), mert kapkodóvá válnak a gyermekek.Eseményhez, élményhez tudunk-e egy játékot kapcsolni? Állatkerti látogatás után Állatvásárt, húsvétkor Nyúlvadászatot, kiránduláskor körjátékot, versenyjátékot játszhatunk.Milyen hangulatban, állapotban vannak? Sokszor ellensúlyozni kell az előző foglalkozást, például ha sokat ültek egy helyben, akkor valami gyors mozgású játékot válasszunk, ha nagyon élénk, izgő-mozgó állapotban vannak, akkor ezt levezethetjük Kakasviadallal.Megvan-e a szükséges kellék a játékhoz? A kiválasztott játékot jól végig kell gondolnunk, minden mozzanatát éljük át, hogy játék közben meglepetés ne érjen bennünket. Ehhez tartozik a kellékek előkészítése. Nagy hiba, ha a játékhoz szükséges eszközöket a játék megszakításával kell előkeresnünk.Két típusát különböztetjük meg:

- Értelmi képességeket fejlesztő játékok - Azokat a játékokat nevezzük értelemfejlesztő játékoknak, melyek a gyermek valamilyen értelmi képességét (érzékelés, figyelem, emlékezet, gondolkodás, beszéd)

kiemelten mozgósítják, s ezáltal azt az értelmi képességet intenzívebben fejleszti.Az értelemfejlesztő szabályjátékok kategóriáiAz értelemfejlesztő játékokat több szempont szerint osztályozhatjuk. Így lehetnek:A. hallásfejlesztő és hangképző játékokB. gyors reagálóképességet fejlesztő játékokC. megfigyelőkészséget fejlesztő játékokD. figyelemfejlesztő játékokE. ismeretfejlesztő játékokF. beszédfejlesztő játékokG. logikus gondolkodást fejlesztő játékokH. nevettető játékokI. kiolvasókJ. énekes játékokK. zálogkiváltás

HALLÁSFEJLESZTŐ ÉS HANGKÉPZŐ JÁTÉKOKIgen sok gyermek kiejtése hibás. Többféle ok közül az élettani (fiziológiai) beszédhiba aleggyakoribb, mely bizonyos életszakaszban a fejlődés természetes velejárója, tehát nem kóros jelenség.A szervi (organikus) beszédhiba javítása logopédus segítségével történhet. Ha erre szükség van, jobb minél korábban elkezdeni, hogy kevesebb fáradsággal gyors eredményt érhessünk el.A helyes kiejtés elengedhetetlen feltétele a jó hallás, illetve a szépen beszélő környezet. Ha a hallásfejlesztést és a hangképzést játékos formában gyakoroljuk, nagyban hozzájárulunk a szép beszédkultúrához. Ezeket a játékokat nagy csendben, szinte ünnepélyes légkörben játsszuk. A csendet néha egy-egy felszabadult nevetés megtörheti,így váltakozó ütemben egészítheti ki egymást a csend és a hangos nevetés.GYORS REAGÁLÓKÉPESSÉGET FEJLESZTŐ JÁTÉKOKAz a gyermek, aki gyorsan észlel valamit, és a feladatot ügyesen oldja meg, több sikerélményben részesül, mint a lassú. Az iskolai értékelés sokszor a gyors teljesítményt előnyben részesíti a lassú, esetleg alaposabbal szemben. Elsősorban korral és vérmérséklettel függ össze a gyorsaság, ezért nem minden gyermeknél érhető el e téren alapvető változás. Mégis jelentősen fejleszthetjük a gyermekek gyors reagálóképességét, ha játékos formában gyakoroljuk. Mivel a gyors mozgás rendszerint gyorsabb észjárást is feltételez, érdemes ezzel foglalkozni.ÉNEKES JÁTÉKOKA szabad játékok egyik fontos és nélkülözhetetlen csoportját alkotják az énekes játékok. Énekszóra mozogni, a megfelelő szerepet eljátszani állandó örömforrás. Játék közben a gyermek hallása, ritmusérzéke fejlődik, mimikája kifejezőbb lesz. Hangulatkeltés után énekeljük el a dalt, és röviden ismertessük a játékszabályt. Ezután rátérhetünk az eljátszásra, így könnyebben megtanulják a játékmenetet és a dalt szöveggel együtt. Háromszori- négyszeri ismétlés után már ismerni fogják a szabályokat. Az igazán nekik megfelelő énekes játékokat saját maguktól is szívesen fogják eljátszani, ismételgetni.

BESZÉDFEJLESZTŐ JÁTÉKOKBeszéd révén közöljük környezetünkkel gondolatainkat, tehát szoros összefüggés van gondolat és kifejezőkészség között. Minél nagyobb a szókincsünk, annál gazdagabbgondolatokat tudunk kifejezni. A kis szókinccsel rendelkező gyermek rendszerint gondolataiban is szegényes. Nagyon fontos a beszéd, a szép beszéd fejlesztése. Játékos formában azért hatékony a beszéd gyakorlása, mert ilyenkor gátlás és szorongás nélkül vesz részt mindenki a játékban, és szinte észrevétlenül fejlődik szókincse és önbizalma.

- Mozgásfejlesztő játékok - A játékok közül a mozgásos játékok segítik elő leginkább a gyermek testi és szellemi fejlődését. Növeli a játék értékét és hasznát, ha a szabad levegőn egészséges környezetben folyik. E szabályjátékoknak biológiai és pedagógiai fejlesztő értékük van. A mozgásos játékok pedagógiai értéke A mozgásos játék közben növekszik a gyermek figyelme, emlékezőképessége, gondolkodása, ötletessége, leleményessége, vagyis a játékban megnyilvánul alkotóereje. A mozgásos játékok biológiai értékeA mozgásos játék erősíti a gyermek vérkeringési és légzőrendszerét. A

pozitív érzelemmel, kellemes hangulatban vezetett mozgásos játékok növelik a fejlődési ingereket, különösen akkor, ha a játékok a szabadban folynak A mozgásos játékban fejlődik a gyermek izomzata, csontozata,

izületei, vagyis mozgásszervei és idegrendszere.A játék ebben a korban nemcsak szórakoztat, hanem nélkülözhetetlen azért is, mert általa elégíthető ki legjobban a gyermekek természetes mozgásvágya és a játék segítheti elő leginkább arányos testi, szellemi és erkölcsi fejlődésüket. A mozgásfejlesztő szabályjátékok kategóriáiA mozgásos játékokat több szempont szerint lehet csoportosítani:A. Fogócskák F. Ugró és szökdelő játékokB. Futójátékok G. Ügyességi játékokC. Körjátékok H. VersenyjátékokD. Szembekötősdik I. Szobai mozgásos játékokE. Labdajátékok J. Egyéb(szerrel) végzett játékok

FUTÓJÁTÉKOKA futás a legegészségesebb sport egyike. Minden porcikát megmozgat, a szívműködést serkenti, az oxigéncserét meggyorsítja. Ezért különösen fontos, hogy tiszta levegőjű területen játsszunk. Aki gyermekkorában megszereti a futást, az szívesen vesz majd részt, mindenféle sportban. KÖRJÁTÉKOKIgen sok játéknál az elhelyezkedéshez kört kell alakítani. Közkedvelt játékforma ez, hisz a zárt rendben való felállás egységes csoporttá kovácsolja össze a gyermekeket. Előnye hogy mindenki mindenkit jól lát, a szereplés esélye nagyjából egyenlő. Ügyeljünk arra,hogy mindenki sorra kerüljön, és senki se szerepeljen többször, mint a többiek.SZEMBEKÖTŐSDIKHa egyik érzékszervünket nem tudjuk használni, a többivel igyekszünk bizonyos fokig helyettesíteni a hiányzót. Ha bekötött szemmel kell valami feladatot elvégezni, akkor a hiányzó látást tapintással és hallással próbáljuk pótolni. Ezek az érzékszervek közben finomulnak, fejlődnek, figyelmük nagy része ilyenkor erre összpontosul. Mindig önkéntesjelentkezőnek kössük be a szemét, aki ez ellen tiltakozik, annak soha. A jó hangulatú játék és kellemes tapasztalat hozza meg a kedvet a játékhoz,

nem pedig az erőszak.UGRÓ- ÉS SZÖKDELŐJÁTÉKOKA világ minden táján ismertek az ilyenfajta játékok, melyeket sokszor maguk a gyermekek találnak ki. A változatok kimeríthetetlenek, és sokszor ugyanazt vagy hasonló játékformát egymástól igen távoli területeken találjuk meg. Legtöbbször játékhagyomány alakjában maradnak fenn és terjednek tovább, vagyis felnőttek közreműködése nélkül, idősebb gyermek tanítja a fiatalabbnak. Ezek a játékok bizonyos feladatok elvégzését tűzik ki célul. Általában kevés gyermek vesz részt a játékban, és sokszor igen hosszú ideig képesek játszani anélkül, hogy a játék iránti érdeklődés csökkenne. Az egészséges mozgáson kívül az a jó érzés tölti el a játszókat, hogy sikerült valamilyen nehézséget leküzdeniük. Az egyre nehezebb feladatok elvégzése feszültségcsökkentő hatású.

VERSENYJÁTÉKOKIgazi versenyek küzdelmére csak 6-7 éves kor után érett meg a gyermek. Az időérzék kifejlődése a versenyjátékok nélkülözhetetlen feltétele. Ennek ellenére már kisebb korban rendezhetünk versenyt velük, mert megtanulják a szabályokat, megérthetik a verseny lényegét, és közben kifejlődnek a versenyzéshez szükséges tulajdonságok.Már kiscsoportban lehet versenyezni járással, futással stb. Mindenesetre versengésre ebben a korban csak akkor kerüljön sor, ha a kiválasztott mozgást minden gyermek jól tudja.Kétféle cél érhető el a versenyjátékoknál:1. közvetlen cél, amelyet a gyermek azonnal észlel2. közvetett cél, amely nevelési feladatokat valósít megMegtanulnak valamiért kitartóan küzdeni, ügyesednek, figyelmük erősödik, akaratuk megszilárdul. A csapatszellem kifejlődik, és egészséges közösségi érzést fejleszt, ha nem engedjük, hogy kinevetés, kigúnyolás vagy önhittség rontsa le a csapatok közötti viszonyt.

6.Az iskolaelőkészítés -az iskolaelőkészitőcsoport kérdése:Az iskola pedagógiai munkája a családi és az iskolai nevelésre épül.

A felkészülés az iskolai életre szervezett formában, az iskolakezdést megelőző évben történik. Három színtere van a felkészülésnek az iskolai életre: az óvodai nevelés, az iskolában szervezett előkészítő foglalkoztatás és a családi nevelés. a) Az iskolai tanulásra előkészítés törvényes, szakmailag megbízható és legszélesebb körben alkalmazott szervezeti formája az óvodai nevelés utolsó szakasza, amikor tudatosan tervezett képességfejlesztéssel teszik alkalmassá a gyermeket arra, hogy helytálljon az új helyzetben. A fejlesztés kiterjed az együttműködés, a kapcsolatteremtés, a kommunikáció, a mozgáskoordináció, a tartós figyelem, a befogadás, a feladatértés, valamint a mentális képességek széles területére. Nem célja az előrehozott tanítás, például a számfogalom kiterjesztése, az olvasás és írás alapjainak megtanítása. Ugyanakkor elsődleges feladata, hogy a tanuláshoz elengedhetetlenül szükséges képességeket mozgásba hozza és intenzíven fejlessze. Azok a gyermekek, akik 3 vagy 4 éves óvodai nevelésben részesülnek, folyamatosan készülnek fel az iskolára, tehát joggal várható, hogy az iskolába lépés nem okoz törést fejlődésükben.

b) Az előkészítés iskolai formája kevéssé terjedt el. Főleg az alapítványi vagy más közösségi fenntartású intézmények szerveznek iskolai előkészítő foglalkozásokat azzal a céllal, hogy jobban megismerjék a hozzájuk kerülő gyermekeket, illetve azért, hogy a leendő tanítványok kiválogatásához információkkal szolgáljon az ott tanúsított aktivitás és magatartás.c) Az iskolaérettséggel kapcsolatos egyik probléma, hogy családban általában fél évvel a beiskolázás előtt esik többször szó arról, hogy miként felel majd meg a kisgyermek a szülők által felállított elvárásoknak, mit kell majd másként tennie, ha iskolás lesz, milyen szabályok irányítják a továbbiakban az életét. A túlzott félelem az iskolai teljesítmények kudarcától sokszor arra ösztönzi a szülőket, hogy előre megtanítsák gyermeküket olvasni, számolni, néha írni is. Bármilyen jó szándékú igyekezetről van is szó, ez a lépés nem mindig hozza meg a várt sikert, ugyanis az ismeretek gyarapítása nincs mindig szinkronban a tanuláshoz szükséges képességek fejlesztésével. Márpedig az igazi muníciót az iskolai sikerességhez éppen ez utóbbiak optimális fejlettsége adja. Az iskolára előkészítés tervezett programja a képességek gazdag tárházából azokat választjaki, amelyek az intézményes keretek közötti tanulás megkezdéséhez szükségesek, és

konkrét szemléletes tapasztalatok síkjától eljut az emlékképekkel, majd elvont fogalmakkal való műveletek végzésének szintjére. A 6 éves, értelmileg megfelelően fejlett gyermek általában még képekben, képszerűen gondolkodik, de már megteszi az első lépéseket az elvont gondolkodás felé. Az értelmi képesség magában foglalja még a gyermek tudását, ismereteit, tapasztalatait, amit önmagával kapcsolatban vagy, szűkebb és tágabb környezetéről eddig megtapasztalt, megtanult. A gondolkodás fejlettsége feltételezi, hogy a gyermek felfedezi a dolgokban a lényeges elemeket, felismeri a dolgok közötti oksági összefüggéseket és következtetéseket.Fokozott figyelmet szentelünk a statikai funkcióknak, a mozgásszervek működésének, különös tekintettel a mozgás összerendezettségre. Az ún. nagymozgásnak járás, futás, ugrás, stb.) harmonikusnak, összerendezettnek kell lennie. A harmonikus, összerendezett finommozgás az író-rajzoló tevékenység egyik meghatározója. Azok a gyermekek, akik jól bánnak a papírral, ceruzával, ecsettel, ollóval, stb. nagy valószínűséggel szépen fognak majd írni a füzetben is.Az iskolakezdés előtt kell kialakulnia az ún. testsémának. Fontos, hogy a gyermek saját testéről pontos ismerettel rendelkezzen, ismerje testrészeit, érzékszerveit, testének bal-jobb oldalát. A téri tájékozódás másik alapvető eleme a tapintásos érzékleti tapasztalatok mennyisége és minősége. A téri tájékozódás, a térhez való viszonyulás, a téri irányok ismerete, a tárgyak alak, forma, nagyság szín szerinti pontos észlelése az olvasás- és írástanulás alapfeltétele. Az iskolakezdéssel új korszak kezdődik minden gyermek életében. Az örömteli, önfeledt kisgyermekkort felváltja a kötelességtudást, kitartást igénylő kisiskoláskor.

1. Biológiai érettség: Fizikai érettséget jelent, melyet a gyermekorvos vizsgál. 6-7 éves korra a gyermek testének aránya megváltozik, fokozatosan közelít a felnőtt kor arányokhoz (túl van az első ún. alakváltozáson: eltűnt a kisgyermekekre jellemző pocak, a teste megnyúlt, karcsúbb lett). Kb. 110-120 cm magas, 18-20 kg az átlag. (ezen értékeknek természetesen vannak szórásaik) A fogváltás is ebben a korban kezdődik el, és 10 éves korig tart. Az első tejfogak kihullnak, s megjelennek a maradandó fogak. A szervezet teherbíróbb lesz, általános jó erőnlét jellemzi, ami a manapság meglehetősen nehéz iskolatáskák cipeléséhez és a huzamosabb egy helyben ülés miatt fontos. Megritkulnak a betegségek. Az agy mérete növekszik, elektromos aktivitásának mintázata változik. 6-8 éves kor között fejeződik be a kéreg mielinizációja. Az agy fejlődésének másik jellemző vonása a lateralizáció

fejlesztésükhöz az életkornak megfelelően, éppen az iskolakezdést megelőző időszakban kedvezőek a feltételek. Ilyen például a kommunikáció, a beszédészlelés, a mozgás, a figyelem, a megfigyelés, a feladattudat vagy a kreativitás. A Pedagógiai Lexikon szerint az iskolaérettség a testi, lelki (értelmi) és szociális területeken elért fejlettségi szinteket jelenti, amelyek egyaránt fontosak a sikeres iskolai munkához.Az iskolás életkor legfőbb jellemzője – az óvodás korhoz viszonyítva – az akaratlagos folyamatok előtérbe helyezése.Az iskolára való alkalmasság feltételezi a megfelelő testi fejlettséget, a jó pszichés státust, a szociális és mentális érettséget. Ezen belül elvárja, hogy a tanulás sikerességét leginkább befolyásoló ún. "totális érzékelő apparátus" – az észlelési (a látás, a hallás, a tapintás), a mozgásos, és az ezeket kísérő verbális struktúra épségét. Az iskolára való alkalmasság egyik legfontosabb összetevője a szociális érettség. A gyermek megtanulja szabályozni a folyamatokat. Örül a sikernek, nem tereli el minden a figyelmét. Ezáltal kialakul a feladattudata, a feladattartása és munkaérettsége. Képes a társaival együttműködni, elviselni azt is, ha más van a középpontban. Készségesen válaszol, ha a felnőtt kérdez tőle. Érdeklődik a betűk, a számok világa iránt, várja az iskolát. Az eredményes iskolai teljesítmény feltétele tehát az akaratlagos figyelmen és fegyelmen alapuló bevésés, és a logikai összefüggésekre is támaszkodni tudó felidézés és emlékezés. Az iskolai alkalmasság megítélésénél fontos szerepet játszik a gyermek testi állapota. Azt a gyermeket tartjuk testileg alkalmasnak az iskolára, akinek testmagassága és testsúlya egy bizonyos határ fölé emelkedik, kb. 110 cm magas és 18-20 kg. A gyermek alkata pedig magán viseli az ún. iskolás életmódra szóló alakváltás jegyeit, vagyis teste megnyúlik, elveszti kisgyermekes formáját.A tanuláshoz megfelelő értelmi képesség, gondolkodásbeli fejlettség szükséges. Az értelmi képesség lényegében abból áll, hogy a gyermek a

kialakulása, azaz egyértelműen felismerhető a gyermek jobb, illetve balkezessége. Azt jelenti, hogy az egyik agyfélteke dominánsabb lesz, aminek hatására a mozgás összerendezettebbé, kifinomultabbá, bonyolultabbá, a gondolkodás magasabb szintűvé válik. 2. Pszichés érettség: Legszembetűnőbbek a figyelem, emlékezet, gondolkodás változása. • Figyelem: A gyerek képessé válik a rendszeres, alapos megfigyelésre, kizárja a felesleges információt. Kialakul a tudatos, szándékos figyelem (10-15 percnyi akaratlagos figyelemre való képesség), egy dologra tud koncentrálni. Növekszik a figyelem disztributivitása (legalább 2 elemre figyel). • Emlékezet: Akaratlagos emlékezetének dominanciája jellemzi. A rövid idejű tár kapacitása közelít a felnőttekéhez (10-15 egyszerre bemutatott tárgyból 7-re, 10-15 egyszerre bemutatott szóból 5-re emlékszik). Segítségével a gyerek összetett feladatok megoldására lesz képes. Emlékezeti stratégiákat alkalmaz az információ kódolásához, tárolásához, előhívásához. Egyik az ismételgetés, másik a megjegyzendő anyag szervezése, csoportosítása. Pl. állatok: kutya, macska, ló stb. • Gondolkodás: A 6-12 éves kor Piaget fejlődés elméletében a konkrét műveleti szakasz. Műveleti, mert a végre hajtott mentális cselekvés egy logikai rendszerbe illeszkedik. Konkrét, mert mentálisan tud a tárgyakkal manipulálni, anélkül, hogy azok jelen lennének. A mennyiség, súly, térfogat állandóság kialakul. Képes a művelet megfordítására. 3. Szociális érettség: Az iskolába lépő gyermek egyre önállóbban látja el önmagát. Szülei jelenlétét nem igényli idegen helyzetben. Igyekszik a közösségbe beilleszkedni. Elfogadja a feladat helyzetet, egyedül elvégezi a feladatokat, közben a figyelme nem kalandozik el. Kialakult a feladattudata, feladattartása, teljesítmény-motivációja, egészséges értékorientációja (várja az iskolát)Elviseli a monotóniát, megfelelő a türelme és kitartása. Ezek a munkaérettség jelei. Hosszú ideig tud egy helyben ülni. Betartja a szabályokat. Jellemző érzelmi állapota a vidámság. Rendelkezik bizonyos mértékű önuralommal,

képes helyes érzelmi reagálásra. 4. Szükséges képességek: A gyerek már képes tartósan (10-15 percig) lekötni magát rajzolással, színezéssel, feladatlap kitöltésével. Könnyedén megtanul rövidebb versikéket, mondókákat. Képes magát egyszerűbb összetett mondatokban kifejezni; nincs beszédhibája. Némi gyakorlatot szerzett már finom motorikus mozgásokban, rajzol, színez, fest, gyurmázik (természetesen nem művészi szintű alkotások létrehozása cél, hanem a viszonylagos jártasság). Kell, hogy legyen bizonyos szintű mennyiségfogalma (jól használja a kisebb-nagyobb több-kevesebb fogalmát, igazodjon el az 1-10-ig terjedő számok között), értenie kell a rész-egész viszonyát. Az óvópedagógus leginkább az óvodai feladatok rendszeres teljesítésével teheti iskolaéretté a gyereket. Fontos, hogy az iskolai alkalmasság megítélése ne kizárólag megfigyelésein alapuljon, hanem törekedjen tudatos vizsgálatokkal alátámasztani megfigyeléseiből származó tapasztalatait. Javasolható, hogy az óvodapedagógus e vizsgálatokat már a tanév kezdetén elvégezze, és a személyiség harmonikus fejlesztését szem előtt tartva ugyan, koncentráljon az óvodás azon pszichikus területeinek fejlesztésére, ahol az esetleges problémát, problémákat, lemaradást észlelte.

Tudjuk, hogy az emberábrázolás szintje fontos mutató az iskolába lépés idején. Nemcsak arról ad visszajelzést, mennyire biztos a gyermek ceruzafogása, koordinációja, mennyi ideig bírja az „írásterhelést”, hanem közvetlen jelzi a stabil testséma meglétét, a testrészek arányainak helyes észlelését, az érzékszervek tudatának fontosságát, tehát azt a kognitív képet, amelyet a gyerek önmagáról vagy másik emberről kialakított magában. Az emberábrázolás fejlődését és életkórhoz mért fejlettségi szintjét a Goodenough- féle táblázattal számítjuk ki. Ildomos megegyezni, hogy egy korától negatív irányba eltérő teljesítmény még nem egyenlő az iskolaérettséggel! Tehát a gyenge rajz nem jelenti egyértelműen a beiskolázás elutasítását. Elképzelhető, hogy a gyermeknél a mozgásfejlődés eleve lassúbb ütemű volt, később érnek be azok a funkciók, amelyek az írás elsajátításához szükségesek.

12.A projektmódszerE módszer a gyermekek érdeklődésére épül, az óvodapedagógus és a gyermek közös tevékenységén alapszik , és projektek sorozataként szervezi meg a megismerési folyamatot. A projektek komplex feladatok, középpontjukban valamilyen gyakorlati természetű probléma áll. Az élettel kapcsolatban lévő témák kapcsán a gyermekek öntevékenységére helyezi a hangsúlyt. A megfelelő téma a hely és a személyek által meghatározott, ezért mindig konkrét és egyedi.A gyermekek élményein alapszik, és mint feladattervnek, fontos jellemzője a tudatos tervezés. A projektmunka feltétele, hogy megfelelő legyen a tartalom, összhangnak kell lennie a tevékenységformák és a gyermekek szükségletei és lehetőségei között. A projekt a gyermeki világértelmezés pedagógiai keretét nyújtva ösztönzi a gyermekeket saját kompetenciáik önfejlesztő bővítésére.A módszer alapelveiKonstruktivizmus. A gyermek által átélt cselekvések, események összessége szolgál tapasztalatául, eközben nem passzív befogadó, hanem aktív befolyásolója a történéseknek, így annak is, mi lesz számára tapasztalat. A gyermek konstruálja saját ismereteit, s a gondolkodásában ezzel képes műveleteket is végezni.A fejlődési szinteknek megfelelő fejlesztés Az egyéni különbségek figyelembevételével kiemelt szerepet játszanak a szükségletek megismerése, kondicionálása, a részképességek feltérképezése, a vérmérséklet megismerése és a nemi sajátosságok tudatos erősítése. Ezek meghatározó elemei a pedagógiai hatásrendszernek.Progresszivitás. A gyermek számára az élethelyzetekben való tanulás biztosítja a maradandó tudást. Azt hangsúlyozza, hogy nem a gyermek mindennapi életétől eltérő feladathelyzetben

A projekt jellemzőiEgy probléma, témakör több szempontú feldolgozása, megismerése.A témakörök témákra bomlanak, s ezek tevékenységekben valósulnak meg.A feldolgozandó projekt nem azonos a klasszikus ismeretkörökkel (pl.évszak), hanem a gyermekek érdeklődésétől független integrálja az egymáshozkapcsolódó ismereteket.A tevékenységek érvényesülhetnek szabad játékban és a felnőtt által felajánlotttevékenységekben. A kettő jól elkülönül egymástól, és ez a pedagógusszerepétől függ. A szabad játékban a projekthez gyűjtött, bevitt, készített tárgyak, információk kötetlen felhasználása az egyéni játékterveknek megfelelően történhet. A tevékenységek közül, melyek a közösen elfogadott projektcéloknak felelnek meg, a gyermek választ, hogy melyik lehetőség az, amelyben közelebb akar kerülni a problémához.A projekt több nap vagy hét folyamán teljesedik ki, s közben is változik, bővül a gyermekek újabb elképzeléseivelA megvalósulásához a család, a szülők támogatása, közreműködése szükséges.Minden projektben keresnünk kell azokat az információkat, amivel odahazarendelkeznek a gyermekek: tárgyak, emlékek gyűjtése a családoktól, a szülőkóvodán kívüli kapcsolati bázisának bevonása, a szülők tevékenységi kompetenciáinakmegjelenítése stb.A játék, a munka, a tanulás ötvöződik, a gyermek tevékenységében nemelkülöníthető módon érvényesül.A projekt szelleme, gondolatisága a környezet külső megjelenésében is tükröződik. Így az új projekttel egy időben a csoportszoba képe megváltozik. A gyermekek, szülők, a pedagógusok által gyűjtött, készített könyvek, albumok, képek, eszközök a projekt folyamán változnak és bővülnek, és ez teszi a csoportszobát mindig aktuálissá

A projekt gyakorlati megvalósításaA projekt tartalmát képező problémakör megkeresése, megfogalmazása,A projekt tervének elkészítéseA témakör integrált lehetőségeinek feltárásaA projekt megvalósításához szükséges források feltárása, megszervezéseA projekt heti tervének véglegesítése.A projekt lezárásakor a gyermekek tapasztalataikat közösen fogalmazzák meg, s a produktumokat a szülőknek bemutatják. Lehet ez kiállítás, egyéni munka, de lehet közös játék is a projekt feldolgozásának minőségétől függően.Az értékelésnek egy hármas szempontrendszert kell követnie:Értékelni kell a munkát a produktum szempontjából: mennyire volt eredményes a munka annak a szükségletnek a kielégítése szempontjából, amelyre szerveződött. Mennyire volt elégedett a közönség?- Értékelni kell a munkát a tanulás szempontjából: milyen tanulási folyamatok zajlottak le a projekt megvalósítása során?- Végül értékelni kell a munkát a társas kapcsolatok alakulása szempontjából: hogy tudott együttműködni a csapat, voltak-e konfliktusok, és képesek voltak-e azokat kezelni?

A projektmódszer előnye:Cselekvésben, élettevékenységben fejleszti a személyiséget, nem a felnőttől származó feladathelyzetben.Nem foglalkozási ágakra bontva ismerteti meg a gyermekeket a világgal, hanem szervesen összetartozó integrációs tartalmakkal, lehetőségekkel.Egyidejűleg biztosítja a cselekvés végzésekor jelentkező gyermeki értelmezési, műveleti választásokat és az egyedi megoldások variánsait.A gyermek a tartalmat bármely oldalról, egyéni választási motívumainak megfelelően közelítheti meg.A kommunikáció tartalmának nem szab határt, sőt készteti a gyermeket a több szempontú értelmezésre.Teret ad a váratlan módosításoknak, kiegészítéseknek, elrendezéseknek, megvalósításoknak.Támogatja az eltérő szükségletű gyermeket, az eltérő tanulási stílus érvényesülését.Mozgósítja a gyermekben az aktuális és tapasztalati érzelmeket, azt a cselekvési módot, amely jelzi a fejlettségét, szociabilitását (baráti és felnőtt kötödéseit), illetve az egyéni világlátását, szemléletét.Biztosítja a gyermek számára a hatékony tanulást, mert ez minden pszichikus folyamat az aktivitásának eredménye lesz, nem csak a figyelemé, emlékezésé, beszédé.Nem az életre készíti fel a gyermekeket, hanem az élethelyzetekre.

tanul döntően, hanem a számára természetes életszerű helyzetek, problémák, kihívások feldolgozásán, megoldásán keresztül. Mérei Ferenc e korszak gondolkodását „élménygondolkodásnak” nevezi, melyre az érzelmi, tárgyi mozzanatok túlsúlya a jellemző, s az „élménymaradványok”, a„konfliktusegységek” „ szigeteket” alkotnak.

8. Az óvodapedagógus szerepe és feladataAz óvónő azokat a feltételeket, helyzeteket teremti meg, amelyek hatással vannak a játékra, amelyektől függ a játék. A lehetőségek függvényében a csoportteremben kialakított két vagy több területen szervezzük meg a szabadon választott játékokat és tevékenységeket. A gyerekek szabad mozgása, a játék térbeni kibontakozása, az egymás mellett játszó csoportok és az egyedül játszó gyerekek számára az óvónő alakítsa ki a legmegfelelőbb helyet. Kisméretű csoportszobából, ha szükséges a játék idejére a mozgatható bútorokat el kell távolítani. Az óvodapedagógusnak biztosítania kell az elmélyült,nyugodt játékot és az ehhez szükséges helyet az udvaron, a kertben,a játszótéren és kirándulások alkalmával. Az óvodapedagógusnak bele kell élnie magát a gyerekek által elképzelt, megteremtett játékhelyzetbe és ezt megértve tapintatosan működjön együtt velük.A gyermeki kezdeményezéseknek főszerepe van ebben a folyamatban, de hogy ez érvényesülhessen, az óvodapedagógus szerepe át- és felértékelődik. Az óvodapedagógus feladata : Nyitottá tenni a gyereket a valóság konkrét, élményszerű megismerésére

• A gyermek megismerő kíváncsiságának ösztönzése• Az ismeretek bővítés, gazdagítása• Az érzetek és képzetek szintjén történő gondolkodás előkészítése• A szellemi munka első készségeinek kialakítása Szerteágazó előkészítő, szervező feladata van az óvodán belül, de az óvodán kívül is. Ha az utóbbit kiemeljük, akkor abban a szülők meglévő kompetenciáinak kihasználását, óvodai bevonását hangsúlyozhatjuk. A projekt megvalósulása közben a gyermekek képesség-megnyilvánulásainak folyamatos követését és regisztrálását tartjuk fontosnak, s az ehhez szükséges eszköz- és tevékenység-feltételbiztosítását. Az óvodapedagógus személyiségével is rendkívül nagy hatást fejt ki. Hangsúlyt kap a modelláló szerepe: ösztönzi a gyermek problémamegoldását, az egyéni gondolkodási stratégiák kialakulását. Közvetít: a felnőtt vagy az óvodapedagógus nem tudhat mindent, ám a hiányzó ismeretek megszerezhetők egyéni erőfeszítésekkel és társas együttműködéssel. A pedagógus az egyénre szabott tevékenységlehetőségek megteremtésével sikerélményhez juttatja a gyermeket, elősegíti pozitív énképének, önbizalmának kialakulását, megerősödését. Magát a folyamatot fontosabbnak tartja, mint a „produktumot” vagy a„helyes választ”.Tudja: a tanulás jutalma a felfedezés izgalma, a megismerés öröme.

1. Általános és részletes fejlesztési követelmények az óvodai program által javasolt példák tevékenységi területenként:A célkitűzés fogalma- Az oktatásban, legáltalánosabb értelemben valami eléréséhez vezető stratégiailag megtervezett változtatási folyamatot jelent.- Szélesebb körű, hosszabb távon megvalósítható fejlődést jelöl; - Az óvodapedagógia sajátos célkitűzései azonban életkor specifikusak. A jelenlegi óvodai tantervben öt fejlesztési terület van kiemelve:a fizikai fejlesztés, az egészség és a személyes higiénia területe;a szociális és érzelmi fejlesztés területe;nyelvi-kommunikációs terület;kognitív fejlesztés területe;tanulási képességek területe.A. A fizikai fejlesztés, az egészség és a személyes higiénia területeEzen a területen a következő jártasságok, készségek kialakítása a legfontosabb:− a természetes mozgáskedv fenntartása, a mozgásigény kielégítése és a mozgás megszerettetése;− a mozgásszint fejlesztése, a mozgás-tapasztalatok bővítése;− a fizikai erőnlét fejlesztése;− érzékszervi fejlesztés;− a személyes higiéniával, a helyes táplálkozással, az étkezéssel, az egészség megőrzésével és a személyes biztonsággal kapcsolatos ismeretek elsajátítása és gyakorlása.Részterületek:a) Fizikai fejlesztés:− nagymozgások fejlesztése;− finommozgások fejlesztése;− szenzomotoros fejlesztés.

B. Szociális és érzelmi fejlesztés területeAz óvodába lépés ideje a társadalmi beilleszkedés kezdete, ekkor kezd kialakulni a másokkal való kapcsolatteremtés képessége.Részterületek:a) Szociális fejlesztés:− a felnőttekkel való interakció képességének fejlesztése;− a társakkal való interakció képességének fejlesztése;− a másság elfogadása;− proszociális magatartás fejlesztése.b) Érzelmi fejlesztés:− az éntudat fejlesztése;− érzelmi kontroll fejlesztése;− az érzelmek kifejezési képességének a fejlesztése.C. Nyelvi-kommunikációs területRészterületek:a) Nyelvi-kommunikációs fejlesztés:− a beszédértés fejlesztése;− a szóbeli kifejezőképesség fejlesztése.b) Az olvasás és írás megalapozása:− a könyv megismerése, megtapasztalása, értékelése;− a hangleválasztás képességének a fejlesztése (hang-betű társítása);− az írásbeli/szóbeli üzenet tudatosítása;− az íráskészség megalapozása elsajátítása.

D. Kognitív fejlesztés területeEzen a területen belül fontos a tárgyak, jelenségek, események, történések és személyek közöttiviszonyok, összefüggések megértése, a logikus gondolkodás, a problémamegoldás készségének afejlődése, az elemi matematikai ismeretek, a világra és környezetre vonatkozó alapvető ismeretektanulása.Részterületek:a) A logikus gondolkodás és a problémamegoldó gondolkodás fejlesztéseb) Elemi matematikai ismeretek, a világ megismerése és megértése:− elemi matematikai reprezentációk (számok, műveletek, térfogalmak, mértani fogalmak,modellek értése, mérés); − a világ megismerése és megértése (élővilág, Föld, Világűr, a környezetmegismerésének tudományos módszerei).E. Tanulási képességek területeRészterületek:− kíváncsiság és érdeklődés;− kezdeményezőképesség;− kitartás, állhatatosság a tevékenységben;− kreativitás fejlesztése.Az óvodapedagógusok fő feladatuknak kell, hogy tartsák, hogy valós kapcsolatotteremtsenek a fejlesztési területek és a tapasztalati területek között. Nem a tapasztalati és fejlesztésiterületek kizárólagos egymásra tevődését kell keresniük, hanem a gyermek globális fejlesztésétbiztosító stratégiák megtalálását.

b) Az egészség és a személyes higiénia:− az egészség megőrzésére és a helyes táplálkozásra való nevelés;− a testápolás és személyes higiénia tanulása;− a személyes biztonság megőrzésére való nevelés.

15. A helyi közösség bevonásának lehetőségei:Az óvoda elsősorban a gyermekek és szüleik igényeinek kíván megfelelniés érdekeiket szolgálni. A család hagyományos kapcsolata az óvodákkal a változó társadalmi háttérből adódóan megújításra érett.Változott a családok szükséglete, igénye. Az óvodapedagógus, intézmény, szülő szerepelvárásai kevésbé tisztázottak. A kölcsönös felelősség megerősítése érdekében új készségekre, szokásokra is szükség van mindkét fél részéről.Milyen új kihívásokat lehet kiemelni?- a kölcsönös kommunikáció (az elvárások, szükségletek ismerete),- a gyermekek fejlődésének megbeszélése,- a nevelés problémáinak megvitatása,- a nyitott intézmény modelljének terjesztése (szociális érzékenység, értelmes szabadidős tevékenységek szülők, gyermekek számára, rendszeres segítségadás a szociális ellátó rendszerrel együttműködve),- a szegény családok pedagógiai eszközökkel való támogatása (kölcsönzések, információk, közvetítések a problémahelyzetben, más szolgáltató intézmények, szakszolgálatok felé…)- a szülők bevonása az óvodai életbe,- a másság tolerálása (kulturális, etnikai),- a más kultúra értékeinek kölcsönös megismertetése (integrált nevelés, a gyermekek és a szülők ismereteinek bővítése),- az apák bevonása a gyermekek nevelésébe, az intézmények életébe.

Az együttműködés fontos elemévé vált az adott intézmény életébe való betekintés, a közvetlen információszerzés, a személyes kapcsolat, a pedagógusok segítő és nem számonkérő magatartása, a bizalom. Kialakításuk érdekében nagyobb teret kaphatnak a szülők az együttműködésben. Korábban ez gyakran kimerült a szervezési feladatokban, az esetleges programok támogatásában. A tartalmi együttműködés formái a gyakorlatban kevésbé működtek. Formálissá vált sok helyen a dokumentumok véleményezése is.A bevonásnak, az aktívabb tartalmi együttműködésnek pozitív hatása lehet a gyermekek fejlődésére, a szülők követelményekre, a szülő támogató magatartására. Az intézményben aktív feladatot vállaló szülőt látva, a gyermek védettsége és magabiztossága erősödhet, és mindkét fél beállítódása is kedvezően alakulhat az óvoda, iskola felé. Az intézményi élet gyakorlatába betekintő szülő mintát kaphat a nevelési helyzetek megoldására, láthatja a gyermekek eltérő szükségleteit, egészséges fejlődésük érdekében kialakított szokásokat és vállalhat is olyan feladatokat, amelyek a többiek: tanulók, pedagógusok ismereteit is gyarapítják (kézművesség, hagyományok: életmódban, táplálkozásban, nevelésben, kultúrában). Az óvodában mintát láthat arra, hogyan lehet együttjátszani a gyermekével, hogyan lehet közben játékosan nevelni, tanítani.Ápolni kell a fenntartóval meglévő kapcsolatot, az információs-rendszer hatékonyabbá tételével fejleszthető az együttműködés. Törekedni kell a családokkal a segítő, együttműködő kapcsolat fenntartására. Nagyobb teret biztosítani a szülők részére az óvoda programjaiban való aktív részvételre.

11. Ergonómiai kérdések- megfelelő nevelési környezet biztosítása.Az ergonómia a munkafolyamatokkal, illetve ezeknek az ember számára gazdaságos és a legkisebb erőkifejtést igénylő kialakításával foglalkozó tudomány. Az óvoda tárgyi környezete (csoportszoba, épület, berendezés, udvar, kert) a gyermek biztonságát, kényelmét és egészségét szolgálja. Elsősorban az épület legyen minél családiasabb, keltsen minél otthonosabb érzést. Ezért az egész egy családi házhoz hasonló egységet képezzen. Az udvar és a kert legyen tiszte, virágágyásokkal, fákkal, bokrokkal, hasonlítson egy „tündérkert”-hez. Lehetőleg homokozóval, sportszerekkel legyen felszerelve. Adjon lehetőséget a gyermekeknek mozgásigényük kielégítésére: elbújni, futni, mászni, házikót építeni, ugrálni, labdázni, hintázni. Semmi nem szabad veszélyeztesse a gyerekek testi épségét! Jó, ha van egy fedett része is az udvarnak, ahova esős időben is behúzódhatnak játszani, tornászni, levegőzni. A csoportszoba térbeli felosztása lehetővé kell tegye a gyermek mozgás és játékigényét. Biztosítson megfelelő feltételeket a szabadon választott játékhoz, a sarkok, kuckók kialakításával, elhatárolásával és a szükséges eszközökkel, való felszerelésével. Ilyen sarkok lehetnek: babaszoba, mese sarok, építősarok, alkotó játékok sarka.A helyi tárgyi adottságok és a gyermekek igényét figyelembe véve, más sarkok is kialakíthatók: barkácsoló, bábozó, tudományos, stb.Tornaterem hiányában, szükséges a gyerekek mozgását, elősegítő szereket biztosítani a csoportszobában (mászókötél, labda, bordásfal, matrac).A játékszerek, játékeszközök legyenek elérhetőek a gyerekek számára, esztétikusak, feleljenek meg az életkori sajátosságuknak. A bútorzat feleljen meg a gyerekek testméreteinek, ne jelentsen veszélyt testi épségüknek, és könnyen lehessen mozdítani, a játék és tevékenységek szükségleteinek megfelelően. Az egész épületben a gyermeki harmóniát, lelki nyugalmat árasztó színek, formák, anyagok vegyék körül, melyek fejlesztik esztétikai ízlésüket. A díszítésnél kerüljük a túlzsúfoltságot, vegyük figyelembe az életkori sajátosságokat és használjuk fel a gyerekek munkáját és a természetből vett anyagot.

16.Az óvodáskorú gyermek megismerésének szükségessége, lehetősége ,módszerei:A megismerés, vagyis a reális helyzetkép a szükséges prevenció megtervezésének és, az eredményes fejlesztésnek az alapja. A megismerést elsősorban tényszerű, objektív adatgyűjtéssel, méréssel segíthetjük. Az óvodában a megfigyelés a gyermek megismerésének elsődleges, legfontosabb eszköze. Ez csak a pedagógus számára jelent feladatot, a gyermekeknek ez nem más, mint hétköznapi, természetes tevékenység, vagyis elsősorban játék. A meghatározott céllal és tervszerűen elvégzett megfigyelések annál jobban hasznosíthatók, minél konkrétabbak. A fejlettségi szintek vizsgálatához a hármas vagy ötös felosztást, bizonyos esetekben pedig az igen-nem válaszadás lehetőségét kínáljuk fel. Ha a gyermek fejlettségi szintjének megállapításához megfigyeléssel nem jutunk elegendő információhoz, akkor a pedagógiában alkalmazható más standardizált vagy saját készítésű módszereket és eszközöket is. Óvodában az interjút elsősorban a felnőttől, jelen esetben a szülőtől történő információszerzésre használjuk. Az anamnézisben feltett kérdéseket az óvodapedagógus teszi fel a szülőknek, a kérdésre adott válasz rögzítését is az óvodapedagógus végzi.A mérés akkor nyújt megbízható eredményt, ha betartjuk a méréssel kapcsolatos alapvető követelményeket, például be kell tartanunk a mérés munkamenetének főbb lépéseit, folyamatát.

A méréssel szemben támasztott követelmények (az óvodában is): o Az objektivitás biztosítása- az adatfelvételben a tényszerű adatgyűjtés, valamint az értékelésben az egységes fogalomértelmezés: o Az érvényesség (a validitás)- mérőeszközünk valóban azt mérje, amit mérni szeretnénk: o A megbízhatóság (a reliabilitás)- ugyanaz az eszköz ismételt mérésnél ugyanazt az eredményt hozza. A megismerés és a fejlesztés stratégiájaA szülő és az óvodapedagógus felelőssége, hogy a gyermek az óvodába lépéstől az iskolába lépésig kiegyensúlyozottan, harmonikusan és önmagához mérten optimálisan fejlődjön. Probléma esetében időben meg kell kapni a gyermekenek a segítséget, hiszen egy „elmulasztott kéznyújtás” behozhatatlan hátrányokkal, esetleg egy életre kiható következményekkel járhat. - Ebben a korosztályban elsősorban a megfigyelés módszerét célszerű alkalmazni. Csak hiányzó információ vagy adat esetén alkalmazunk más módszert, eszközt, de ezek olyanok legyenek, melyet a gyermek ugyanúgy él meg, mint a hétköznapi, természetes tevékenységét, a játékot! - Felhasználás nélkül minden adat csak adathalmaz marad, öncélúvá válik, nemszolgálja a fejlődést. Ezért az elemzésnek kiemelt jelentőséget tulajdonítunk. - Három éves kortól folyamatosan nyomon követjük a gyermek fejlődését.