A kiállítás

Már az első héten, amikor sétáltunk az iskolában, észrevettük a kiállítást a földszinti folyosón.

Nagyon nézegettük a kis mozgatható képeket, a nagy arcot a labdákból és főleg azt a nagy fekete kör

alakú tárgyat, amit lehet forgatni és mintha lovak futnának benne. Szerintem ezek a kiállítások többféle

témát is bemutathatnak a diákoknak egyszerre érdekesen és látványosan, ezért is szeretem őket.

Szeptemberben inkább érdekes dolgokat szeretnének megmutatni nekünk, de nekem a festmények,

rajzok, és a fotók is tetszettek az előző évben. Irodalom órák előtt látom, hogy akik megfordulnak az

iskola ezen részén, ki is próbálják a tárgyakat és abba a kis szobába is bemennek és nézelődnek,

fotózkodnak. Nekem személyesen a „YES, NO” piros felirat a kedvencem, de ha ezt nagyban készítették

volna el akkor sokkal látványosabb lenne messziről, mint a Puskás arckép.

Tényleg nagyon mutatósra sikerült a” kép” és örülök, hogy ilyenekkel is foglalkoznak szabadidejükben

a srácok.

Ügyesen megoldották az alkotók a feladatot és várom az újabb, akár nagyon látványos alkotásokat,

amiket sok-sok ideig nézegethetünk és örülhetünk nekik, hogy az iskola falait színessé és széppé, akár

interaktívvá teszik.

Bíber Botond 10.P

Zoetróp

Én a zoetrópot választottam a kiállított tárgyak közül, mert ezt

találtam a legérdekesebbnek.

Ez egy olyan tárgy, ami mozgó képek illúzióját kelti. A szó maga

görög eredetű, jelentése ,,az élet kereke”.

Ez egy henger, aminek az oldalán függőleges bevágások vannak,

amiken keresztül kell nézni a henger belső részére ragasztott képeket,

rajzokat. A bevágások akadályozzák meg, hogy a képek egymásba

mosódjanak. Van olyan tulajdonsága, hogy a képek vékonyabbnak

látszanak, mint valójában.

Nagyon szeretem a filmeket, ezért érdekel a filmkészítés elmélete.

Csodálom a rajzfilmrajzolókat, rengeteg munka lehet ilyen sok képet

megrajzolni. Az is érdekes, ahogy be lehet csapni az emberi szemet. A

telefon kameráján keresztül például látszik, hogy ezek különálló

képek.

Kiállítás

(javított kiadás*)

A feladatunk: egy fogalmazást beadni a földszint végén

bemutatott kiállításról, egy szabadon választott szövegtípusban. Amely

az én estemben egy élménybeszámoló lesz.

Az eredeti fogalmazásomhoz képest szerencsére már alaposabban

szemügyre tudtam venni a kiállított tárgyakat, képeket stb. Nekem

szinte mindegyik tetszett, de az egyértelmű favorit az a kisebb-nagyobb

fekete gömbökből kirakott Puskás Ferenc portré volt. Remélem, nagyon

nem kell magyaráznom, hogy miért. Mindegyik kiállított darab tetszett,

túlzás volna azt állítani, hogy nem, de kisebb hibákat véltem felfedezni.

A kiállítás célja az, hogy ráébressze az embereket, hogy nem minden

az, aminek látszik. Azt hiszem a címe is valami ilyesmi volt. Szemet

kápráztató optikai illúzióknak lehettünk szemtanúi. Némelyik darabhoz

kellett instrukció, hogy pontosan hogyan is kell nézni az érzéki csalódás

előidézéséhez, de legtöbb magától értetődő volt. Van, ahol csak a

szemszöget kell változtatni, viszont van, ahol neked kell az adott

objektumot mozgatni.

Összességében nekem kifejezetten tetszett a kiállítás. Remélem

még lesz ehhez hasonló a közeljövőben.

Szmok Péter

*javított kiadás: A füzetemben található változathoz képest értendő.

Vélemények a kiállításról

Iskolánk folyosóján mindig láthatunk valamilyen érdekes kiállítást. A

földszinten az F-szárnyban találkozhatunk ezekkel. Idén a Látván(y) kiállítás az

első iskolánkban. Ennek témája az agy és a szem becsapásán alapuló művészet.

Ezekből a művekből én kettőt emelnék ki, amik szerintem a legjobbak.

Az első egy Puskás Ferenc arckép. Ez a fotó azonban nem átlagos, hiszen

körülbelül két méter széles és két és fél méter magas. Emellett a kép csak

messziről áll össze, hisz 1131 darab, különböző méretű fekete golyókból készült.

Ez a kiállított darab számomra a leglátványosabb.

A másik kedvencem pedig a folyosón felépített kis szoba. Ez egy úgynevezett

Ames-szoba. Ez az alkotás képes két egyforma magasságú embert törpe és óriás

nagyságúvá változtatni. Ami nagyon tetszik benne, hogy ezt nem szabad

szemmel, hanem egy mobiltelefon, egy fotó segítségével láthatjuk. Nagyon

szórakoztató és vicces képeket lehet benne csinálni.

Az én tetszésemet ez a két mű nyerte el a legjobban, ezeken kívül még sok szép

és érdekes dolgot láthatunk.

Hődl Alíz 9. N

A kiállítás

Iskolánk F-szárnyában egy remek kiállítást csodálhatunk meg. Itt rengeteg

diáknak munkája megtalálható. A folyosó falain megcsodálhatjuk iskolánk

fotósainak fényképeit. Itt mindenféle képet láthatunk: az egyszerű élethelyzetek

megörökítéseitől a szebbnél-szebb tájképekig. Ha végig sétálunk a folyosón, a

falak mellett rengeteg érdekes dolgot láthatunk, például azt kör alakú,

diavetítőhöz hasonlító valamit, amit ha megforgatunk, egy lovas képe jelenik

meg. Emellett található egy szoba is, amelyben egy nagyon érdekes optikai

csalódásnak lehetünk tanúi. Az én személyes kedvencem a Puskás-arckép (amit

több mint ezer különböző méretű fekete gömbből raktak ki), mivel remek

elképzelés, és ehhez hasonlót még soha sem láttam.

Törőcsik József 10.P

Látvány kiállítás

A Boronkay folyosóján sétálva egy új kiállításra lettünk figyelmesek. A kiállítás

témája az optikai illúziók és a szemfényvesztés volt. Minden kiállított tárgy azt a

célt szolgálta, hogy megtévessze az embereket. A kiállítás legötletesebb darabja

a szoba, ahol ha az egyik sarkában állunk óriásnak tűnünk, ahhoz képest, aki a

másik sarokban áll. A másik darab, amit mindenki megcsodál, a Puskás Ferenc

portré, ami különböző méretű fekete golyókból lett kirakva. Ez a kép talán a

kiállítás legnépszerűbbje a diákok körében. Ezen kívül még rengeteg olyan

kiállított tárgy volt, amit hosszú perceken át tudtam volna nézni, ilyenek voltak a

mozgatható felvételek, ahol a lapot húzogatva úgy tűnt, mintha az állatok

mozogtak volna a képen. Összességében kreatívnak találtam a kiállítást, a

szobában még képeket is készítettünk. Ellenben volt olyan elem is, amire még

mindig nem tudtam rájönni, hogy milyen optikai illúziót lehet benne felfedezni.

Lőrincz Anna

Látvány kiállítás

Képzeld el a minap jártam a Boronkayban, és találkoztam egy nagyon

érdekes kiállítással.

Az illúziókról szól. Azon belül is a vizuálisakkal foglalkozik. Van ott

minden! A mozgókép-gép nagyon érdekes, de azon kívül is vannak ott látványos

– szó szerint – dolgok. Például a papírsárkányok, amik követnek a szemükkel.

Felállítottak még ott egy „kis-nagy házat”, amiben attól függően, hogy hol állsz

nagyon kicsinek vagy nagyon nagynak érzed magad. Én ráadásul azt is

megfigyeltem, hogyha csak előre mész, akkor is úgy érzed mintha kicsit oldalra

is haladnál. A legnagyobb attrakció a golyókból kirakott Puskás-arc, bár közelről

annyira nem néz ki jól, távolról nagyon jó.

Ha arra jársz véletlenül, feltétlenül nézd meg! Nagyon érdekes szerintem.

Varsányi Szabolcs 10.P

Iskolai kiállítás

Iskolánkban nemrég egy egész kiállítást csináltak az optikai

csalódások témakörében. Pár hete kezdődtek az előkészületek a

Boronkayban, elkezdtek dolgozni a kiállításon. A kiállított

látnivalók mind az optikai illúziókhoz kapcsolódnak, néhányuknak

fizikai magyarázata is szerepel mellettük.

Az egyik legérdekesebb és egyben legnépszerűbb hely a

kiállításon az Ames-szoba. Ez szoba úgy van kialakítva, hogy ha

két ember beáll két sarkába és egy harmadik a kijelölt helyről olyan

képet tud csinálni róluk mintha egyikőjük kisebb, míg a másik

nagyobb lenne.

Egy másik jelentős látnivaló az egyedi Puskás Ferenc portré.

Ez az arckép az iskola fő folyosójának a legvégén található, de

egyedisége az, hogy kis gömbökből van összerakva. A legendás

focista portréját 1131 kisebb-nagyobb golyóból rakták össze, és a

golyók távolról nézve Puskás arcát alakítják ki.

Ezek körül kisebb képek, tárgyak vannak, amelyek az optikai

csalódásokat remekül ábrázolják. Ezt a kiállítást bárkinek ajánlani

tudom, akit érdekel ez a téma mindenképpen nézzen körbe arrafelé.

Fazekas Péter 10.P

Számomra ez a kiállítás nagyon érdekes volt. A rengeteg kiállítási darab

közül nem tudnék kedvencet megjelölni. Nagyon tetszett a zoetrope, a

„YES-NO” ábra, a falat díszítő képek és a több ezer gömbből álló Puskás

Ferenc kép is. Örömmel mentünk be a „szobába”, hogy rólunk is készüljön

különös fénykép. Csodálkozva néztük a repülő kolibrit és a száguldó

gepárdot is. A zoetrope előtt akár perceket is el tudtunk tölteni; majd

továbbmentünk, hogy felfedezzük és megfejtsük a többi tárgyat is. Még

sorolhatnám, hogy mi minden kötött le minket, de ez túl hosszú lenne.

Ritkán lehet látni ilyen sokszínű kiállítást. Rádöbbentett arra, hogy minden

csak nézőpont kérdése, mint ahogy az életben is. Sokszor azt hisszük,

hogy nekünk van igazunk, de nem vesszük figyelembe mások véleményét,

akik talán más szemszögből látják a dolgokat és könnyen lehet, hogy nekik

is igazuk van.

A Boronkay legújabb kiállításának témája a megtévesztés. Ezt

különböző vizuális illúziókkal mutatják be, amiknek egy része akár

otthon is elkészíthető. Például a valósággörbítő vizespohár vagy a

színes csíkokból összeálló mozgókép.

Ezeken kívül még sok különböző méretű kiállítási darab

tekinthető meg. A legnagyobb egy perspektivikus szoba, amely azt az

illúziót kelti, hogy a benne álló két ember között óriási

méretkülönbségek vannak. Ez a trükk a régi filmiparból származik,

amikor a különleges effektek még nem léteztek. De nem ez az egyetlen

ereklye a korai filmiparból ugyanis egy irodaiszékből épített forgó

henger segítségével láthatunk egy futó lovat is. Továbbá

megtekinthető egy felfüggesztett fekete gömbökből kirakott Puskás

Ferenc portré is amit minél távolabbról figyelünk meg annál tisztább

lesz. Végül még megemlíteném a végtelen lépcsőt, amely az én

mindenkori kedvenc illúzióm is (van benne valami elkápráztató).

Mindenképpen megér egy pár percet ez a kis szemle már csak

azért is, mert hasonló minőségű bemutatókért más helyen pénzt

kérnek.

Kabdebó Márk 10.P

Egyed Dániel:

A kiállítás

Igen, nem.

A szoba mely törpéből óriást csinál.

A két különböző hosszúságú asztal.

A mozgó képek, amik mozdulatlanok.

A víz a fényt megtöri, mint vallató, akit vallat.

Ami látható nem mindig kézzel fogható.

Elménk kever, kavar, mutat, amit akar.

A valóság eltorzul, de látjuk mi elmozdul.

Mikor külső segítséggel, logikával és ésszel.

Meghatározzuk mi játék, mi a valóság és

hogyan torzítja ezt elménk.

Mikor látásunk átver másra kell hagyatkozni.

Hiába ismerjük természetét, a délibáb ellen nem tudunk hadakozni.