A K I S S Z Ü R K EA G Y S E J T E K

BÖLCSESSÉGEI

Szerkesztette DAVID BRAWN

europa_POIROT_kisszürke_CIM4ED_Layout 1 8/19/15 6:50 PM Page 2

BEVEZETŐ

AZ ÉLET POIROT�VALÍrta Agatha Christie

QsQ

Poirot egészen különös megjelenésű em ber ke volt. Nem sokkal volt magasabb száz hat van centinél, de nagyon méltóságtel jesen vi sel ke-dett. Tökéletes tojásfeje volt, s egy kissé min-dig félrebillentette. Bajusza tö mött, nagyon katonás. Öltözékének makulátlansága szinte hihetetlen; egy por szem bizonyára na gyobb fájdalmat okozott volna neki, mint egy revol-vergolyó. S mégis, ez a különc, piperkőc em-berke, aki, mint sajnálattal láttam, most erő-sen bicegett, a ma ga idején a belga rendőr-ség oszlopos tagja volt. Mint detektív nek, egészen különleges szimata volt; korának leg-titokzatosabb eseteit bogozta ki dia dallal.

A titokzatos stylesi eset – Dezsényi Katalin

7

Hogyan született Hercule Poirot fi gu-rája?

Nehéz kérdés – de azt tudom, hogy nem úgy bukkant fel a színen, ahogyan ő szere-tett volna! „Hercule Poirot az első – mond-ta volna ő –, azután jöhet a cselekmény, amely a lehető legelőnyösebben mutatja be kiemelkedő tehetségét.” De hát nem így volt. A titokzatos stylesi eset cselekménye nagy vonalakban már ki volt dolgozva, és akkor merült fel a dilemma: detektívtörté-net – milyen legyen a detek tív?

1914 kora őszén jártunk – vidéken min-denhol nyüzsögtek a belga menekültek. Mi-ért ne lehetne egy belga menekült, a belga rendőrség korábbi csillaga?

8

Milyen ember legyen? Mondjuk, alacsony termetű, és hangzatos nevű. Hercule vala-mi? Hercule Poirot? Igen, ez éppen megfe-lel. És persze legyen nagyon elegáns – és rendszerető. (Talán azért, mert én iszonyú rendetlen vagyok?)

Ez volt az első, nyers vázlat – többnyire külsőségek, mint látják –, de bizonyos jel-lemvonások önként adódtak. Mint a leg-több alacsony termetű, fess ember, ő is beképzelt lesz, na és természetesen (de még mennyire!) lesz egy tekintélyes baju-sza.

Ez volt a kezdet. Hercule Poirot előlé-pett a ködből, és konkrét formát, alakot öl-tött. Több minden volt ebben a kis ember-ben, mint valaha is sejtettem. Ott volt pél-

9

dául a nagyfokú érdeklődése az egyes bűn ügyek lélektana iránt. Már a Gyilkosság a golfpályán-ban megmutatta, milyen fon-tos számára a gyilkos elmeműködésének felderítése, és leszögezte, hogy minden bűn tény nek megvan a maga határozott is-mer tetőjegye. A módszeresség és a rend igen fontos volt a számára.

És hogy milyen a viszonyunk – teremtő és teremtmény kapcsolata? Hát – be val-lom –, előfordult, hogy kissé elhide gül tünk egymástól! Voltak pillanatok, ami kor úgy éreztem: „Miért, miért, miért kellett kitalál-nom ezt az utálatos, fellengzős, bosszantó emberkét?”

Folyton megigazítja a tárgyakat, folyton nagyképűsködik, folyton a bajuszát pö dör-

10

geti, folyton félrebiccenti a tojásfejét. Kü-lönben is, mi az a tojásfej? Ha megkérdezik tőlem: „És melyik vége van fölül?” – tudom én erre a választ? Nem, mert nem vagyok különösebben vizuális alkat, de azt azért tu-dom, hogy tojásfejét gyanúsan fekete haj koronázza, és időnként zölden villog a sze-me. Kétszer láttam is őt életemben – egyszer egy hajón a Kanári-szigetek fe lé, egyszer meg a Savoy éttermében. Azt mondtam magamban: „Ha lett volna hozzá bá tor sá-god, lekaphattad volna azt az embert a ha-jón, s aztán amikor megkérdik tőled: »Na jó, de hogy néz ki?«, egyszerűen felmutathat-nád azt a fényképet, ami mindent megma-gyarázna.” De az élet tele van elszalasztott lehetőségekkel.

11

Aki ilyen kettős hátránytól szenved – egy-részt kétségbeejtően félénk, másrészt min-dig huszonnégy óra elteltével jön rá, mit is kellett volna tennie vagy mondania –, ugyan mit csináljon? Természetesen írjon eleven észjárású férfiakról meg talpraesett lányok-ról, akiknek olyanok a reakciói, akár az olajo-zott ménkű!

Igen, voltak pillanatok, amikor nagyon utál tam M. Hercule Poirot-t, amikor elke-seredetten lázadoztam az ellen, hogy egy életre össze vagyok kötve vele. (Általában éppen ezek a pillanatok azok, amikor ilyen rajongói levelek futnak be: „Abból, ahogyan ír róla, mindjárt látni, mennyire szeretheti a kis detektívjét.”)

12

Ám be kell vallanom, hogy Hercule Poirot mostanára győzött. Kelletlen szeretet tá-madt bennem iránta. Emberibb lett, és ke-vésbé idegesítő. Vannak dolgok, amiket cso dálok benne – például a szenvedélyes igazságszeretetét, az emberi gyarlóság irán ti megértését, a kedvességét. Sőt meg is tanított valamire – arra, hogy vegyem ko-molyabban a figuráimat, hús-vér emberek-nek és ne sakkbábuknak tekintsem őket.

Hiúsága ellenére gyakran dönt úgy, hogy félreáll, hagyja kifejlődni a drámai szituáci-ót. Vagyis tulajdonképpen azt mondja: „Ez az ő történetük – hadd mutassák meg ők, miért és hogyan történt a dolog.” Hiszen tudja, hogy később úgyis övé lesz a sztár-szerep. Lehet, hogy csak az első felvonás

végén jön be, de a második felvonásban ő van a színpad közepén, a harmadik felvonás végének nagyjelenete pedig ki másé is le-hetne?

1938. január 19.(Gy. Horváth László)

19

A kutya néha nehezen fog szagot, de ha szagot fog, semmi sem tántoríthatja

el tőle. Már persze ha jó kutya! És, mademoiselle, én, Hercule Poirot,

nagyon jó kutya vagyok.

QsQ„A csokoládés doboz” – Gy. Horváth László

18

Hamis bajusz! Quelle horreur! Borzalom! Az én bajuszomnak nincs párja egész

Londonban!

QsQAz ABC-gyilkosságok – Vermes Magda

56

Az anyák különösen könyörtelenek tudnak lenni, ha gyermekük veszélyben forog.

QsQHalál a Níluson – Szabó Zoltán

57

Egyszer egy nagyon bölcs barátom, aki a rendőrség szolgálatában állott, azt mondta nekem évekkel ezelőtt: „Hercule, ha kedveled a nyugalmat,

kerüld a nőket.”

QsQNyaraló gyilkosok – Szobotka Tibor