A kiváltságos bolygóNem hagyjuk abba a kutatást, kutatásaink végén pedig elérkezünk oda, ahonnan elindultunk, és végre megismerjük ezt a helyet. -- T.S. Eliot

1977 nyarának végén történelmi jelentőségű küldetés indult útnak.

A Voyager 1 és Voyager 2 a Föld gravitációjától elszakadva a Naprendszer távoli szegletei felé vette az irányt.

Küldetésük elsődleges célja a négy nagy távoli bolygó volt.

A Jupiter, Szaturnusz, Uránusz és a Neptunusz.

A Voyager űrszondák 13 éven át vizsgálták közelről ezt a titokzatos világot, fontos adatokat és lenyűgöző képeket küldve vissza a Földre.

A különböző bolygókról és holdakról készült több ezer kép közül a legemlékezetesebbet talán 1990. február 14-én készítette, amikor a Voyager 1 a naprendszer széléhez közeledve visszafordult a Nap felé.

Különböző látószögű kameráinak segítségével a szonda példanélküli képeket készített az otthonunk közepét jelentő csillagról és hat körülötte keringő bolygóról.

Egyikük egy halvány, fénnyel körülölelt pöttynek látszott a képeken.

A Föld volt.

Csaknem 6,4 milliárd kilométeres távolságból nézve.

Miközben a világ figyelmesen szemlélte ezt a pöttyöt, a Föld céljával, jelentőségével és sorsával kapcsolatos néhány időtlen kérdés új fontosságot kapott.

És régmúlt korokhoz hasonlóan ismét feltettük maguknak a kérdést, hogy vajon milyen szerepet játszik a Föld a mindenségben.

Az Illustra Media bemutatja:

A kiváltságos bolygó című filmjét

A világegyetem céljának nyomában

A Föld jelentőségének titka a világegyetemben 2000 éve jelent kihívást a filozófusok és tudósok számára.

A kérdéssel kapcsolatos korai elképzeléseket Arisztotelész és Ptolemaiosz nézetei határozták meg.

Ők úgy gondolták, hogy a Föld mozdulatlanul áll a mennyek közepén, miközben a Hold, a Nap és a többi csillag és bolygó körülötte kering.

Ez a geocentrikus világnézet képezte a nyugati kozmológia alapját 18 évszázadon át.

1543-ban azonban Nikolausz Kopernikusz lengyel csillagász forradalmat indított.

Az égi pályák körforgásai című könyvében azt magyarázza, hogy a Föld nem áll egyhelyben, hanem a többi bolygóval együtt a Nap körül kering.

1

A történelem során először született helyes magyarázat a Naprendszer működéséről és szerkezetéről.

Az elmélet, hogy a Föld mozog, szembement az addigi alapfelfogással.

Kopernikusz képes volt elképzelni egy olyan elméletet, ami még számára is abszurdnak tűnt.

Dennis Danielson – Könyv a kozmosztról, szerkesztő

Elképzelte a lehetetlent.

A Föld mozog.

Ha egyszer elképzeljük, hogy a Föld mozog és nem a Nap, a kozmikus gépezet matematikailag értelmet nyert.

Ez volt a világegyetem egyik nagy titkának nyitja.

Kopernikusz fektette le a modern csillagászat alapjait.

Ugyanakkor 400 évvel felfedezése után, az általa felállított elv, miszerint a Föld nem a világegyetem középpontja, „Kopernikuszi elv” néven új elméletté alakult.

Eszerint a Földnek nincs előnyben részesített helye a világegyetemben.

Kopernikusz tulajdonképpen felállított egy elméletet arról, hogy hogyan mozognak a bolygók az égen.

Ennyi és nem több.

Nem azt állapította meg, hogy a Föld vagy az ember különleges-e vagy minden hely éppen olyan, mint a többi.

Kopernikusz elméletének újraértelmezése nagyon népszerű lett a XX. században.

Gyakran a „középszerűség elveként” emlegetik.

Eszerint a pozíciónk és státuszunk a világegyetemben középszerű, vagyis nem különleges,

és nem kéne azt feltételeznünk, hogy kiváltságos helyzetben vagyunk vagy, hogy a világegyetemet hozzánk hasonló teremtmények számára tervezték.

A Kopernikuszi elvet és a Föld jelentéktelenségének elméletét a néhai Carl Sagan csillagász tette népszerűvé.

Halványkék pötty című best seller könyvében Sagan a következőket írta:

„A napfény tükröződése miatt úgy tűnik, hogy a Földet egy fénycsóva veszi körül. Mintha valami különleges jelentőséggel bírna ez a kicsi világ…

Pedig ez csupán egy geometriai és optikai véletlen.

Vess még egy pillantást erre a pöttyre.

Ez vagyunk mi, ez az otthonunk.

Ez a halovány fénysugár megkérdőjelezi a magunknak tulajdonított beképzelt fontosságunkat és a világegyetemben betöltött kiváltságos hely illúzióját.

A bolygónk egy magányos porszem a körülötte lévő kozmikus sötétségben.”

Carl Sagan

2

A Kopernikuszi elv széleskörű elfogadásának egyik oka egy felfedezéshez vezethető vissza, amit ezen a Los Angeles melletti hegyoldalon tettek.

1921 és 1926 között Edwin Hubble csillagász a tudomány történelmének legfontosabb felfedezéseit tette teleszkópja segítségével.

A Mount Wilson csillagvizsgáló ablakán keresztül Hubble felfedte előttünk, hogy milyen nagy a világegyetem.

Amikor Hubble elkezdte kutatásait a legtöbb csillagász még azt gondolta, hogy a mi galaxisunk jelöli a világegyetem szélét és azon túl nincs más semmi.

Edwin Hubble megváltoztatta ezt a felfogást, amikor korának legerősebb teleszkópja segítségével fényképeket készített az űrben homályosan kivehető tárgyakról.

Hubble felfedezte, hogy amikről korábban azt gondolták, hogy közeli gázfelhők vagy porszemek igazából külön galaxisok.

Közülük nem egy azonos méretű vagy nagyobb, mint a mi Tejútrendszerünk.

Felfedezte, hogy a világegyetem több milliárd galaxisból áll, azok mindegyike pedig több milliárd csillagból és bolygóból.

A világegyetem annyira változatos, a számok pedig olyan hatalmasak, hogy az a csillagászok és laikusok értelmét is meghaladja.

Edwin Hubble felfedezte, hogy a Tejút, annak több mint 100 ezermilliárd csillagával, beleértve a saját Napunkat is, csupán egy pötty a világegyetemben.

Amikor Hubble rájött, hogy sok galaxis létezik, azt gondoltuk, hogy a mi galaxisunk egyáltalán nem különleges.

Csak egy közönséges galaxis a sok milliárd másik között.

Ez a Kopernikuszi elv legszélsőségesebb kiterjesztése.

Edwin Hubble felfedezése óta több mint 80 év telt el, ugyanakkor a mai napig egy alapvető kérdést vet fel.

A modern tudományos ismeretek vajon megerősítik a Kopernikuszi elv alapvető állítását?

Ami szerint a Föld és az általa fenntartott élet teljesen céltalan és jelentéktelen a világegyetemben.

A világegyetemet megszámlálhatatlanul sok Föld és talán megszámlálhatatlanul sok életforma népesíti be.

Robert Jastrow

A Kopernikuszi elvből származik az az eszme is, miszerint a galaxisunkban és a kozmosz többi részében bőségesen találunk a Földhöz hasonló, élettől duzzadó bolygókat.

Valószínűleg a SETI nevű kutatóprogramot befolyásolta leginkább ez a feltételezés.

A SETI (Search for Extraterristrial Intelligence=földönkívüli intelligencia kutatás) földönkívüli intelligenciák után kutat.

Tehát olyan földönkívülieket keres, amik legalább olyan értelmesek, mint mi.

3

Ezt nem úgy tesszük, ahogy azt a filmekben látjuk, vagyis nem próbálunk odamenni.

És nem is arra várunk, hogy ők jöjjenek ide.

Ehelyett megpróbálunk olyan jelekre fülelni, amiket ők küldhetnek.

Hatalmas teleszkópokat irányítunk más galaxisok felé, hogy megtaláljuk a kozmikus társainkról árulkodó jeleket.

A SETI kutatói 1960 óta használnak rádiós teleszkópokat szerte a világon, hogy a Tejútrendszer távoli pontjairól érkező üzeneteket figyeljék.

És bár az intelligens életformáknak még sohasem találtak egyértelmű jelét, maguk a kutatások nagy érdeklődést váltottak ki a földönkívüli civilizációk létezésének lehetősége iránt.

Nagyon sok becslésről hallhatunk.

Carl Sagan azt gondolta, hogy akár több millió velünk egyenrangú civilizáció lehet odakint.

El tudom képzelni, hogy a Tejútrendszeren belül 1000 vagy akár több százezer velünk egyidős civilizáció lehet.

Amikor az emberek megkérdezik, hogy miért gondoljuk ezt, a leggyakoribb válasz, hogy a világegyetem hatalmas és gazdag.

Csak az általunk látható csillagrendszerek száma tízezer milliárd milliárd.

Amennyiben a mi Naprendszerünk és a Föld valami oknál fogva nem számít különlegesnek, mondhatjuk, hogy csodának, akkor az, ami itt történt, sokszor meg kellett, hogy történjen a világegyetem történelmében.

A Marsjáró rover

Az a feltételezés, miszerint az élhető bolygók és a földönkívüli élet bőségesen megtalálhatók a világegyetemben, nemcsak a SETI programot indította útjának, hanem az asztrobiológia új tudományágát is, illetve az élő organizmusok biológiai bizonyítékai után való kutatást a jelenben és a múltban.

1995 óta ez a kutatás a Naprendszeren túlra is kiterjedt, miután az asztrobiológusok több mint 100, közeli csillagok körül keringő bolygót tudtak beazonosítani.

Mindegyik a Jupiterhez hasonló gázóriás.

Bár kevés tudós van, aki szerint ezek akár valamilyen egyszerű életforma fenntartására is képesek lennének, a felfedezés mégis fontos lépésnek számít annak a kérdésnek a megválaszolásában, ami meghatározza majd a XXI. századot:

Az életet fenntartani képes bolygók ritkák vagy gyakoriak a világegyetemben?

Asztrobiológus vagyok és a Naprendszeren kívüli bolygók a szakterületem.

Az élethez szükséges feltételek kutatása érdekel.

Megnézem, hogy ezek a feltételek megtalálhatók-e máshol a világegyetemben.

A válasz lehet igen vagy nem.

És mindkettő érdekes.

4

Guillermo Gonzales a NASA asztrobiológiai programjának kutatója.

Érdeklődését a földön kívüli élet lehetősége keltette fel annak idején.

A 60-as években nőttem fel és a saját generációmhoz hasonlóan én is csodálattal figyeltem az Apolló holdra szállását és részben ennek köszönhető, hogy érdekelni kezdett a csillagászat.

Az első években nagyon erősen hittem abban, hogy lennie kell más civilizációknak odakint.

Hittem, hogy a galaxisban hemzseg az élet, így nagyon támogattam a földönkívüli intelligencia utáni kutatásokat.

Ez a hit nem valami alapos tudományos érvelésen alapult, csupán ez volt a benyomásom a galaxis hatalmas méretei miatt.

A másik lehetőséggel nem nagyon foglalkoztam.

Fel sem merült bennem, hogy van másik lehetőség.

Az egyik oldalon ott van a csillagok száma, ami a lehetőségek számát képviseli.

A másik oldalon viszont ott vannak a tényezők.

Márpedig ahhoz, hogy egy bolygón élet alakulhasson ki, nagyon sok tényező kell.

Gonzalez és más asztrobiológusok alapos kutatásnak vetették alá ezeket a tényezőket.

Több tucat módon demonstráltuk, például a fizikai és kémia törvényei segítségével, amelyek a laboratóriumban, bárhol a Földön, a Naprendszerben vagy akár az általunk látható távoli galaxisokban is érvényesek.

Több fizikai törvény létezik, ami állandó és az egész világegyetemre érvényes.

Bijan Nemati, fizikus, Jet Propulsion Laboratory

amik nem csupán egy helyre érvényesek.

A fizika és kémia törvényeiben tapasztalható következetesség sok kutatót arra megállapításra vezetett, hogy az élethez a Földön szükséges paraméterek ugyanazok a világegyetem más részein is.

Minden komoly felvetés ezzel kapcsolatban egy és ugyanazon előfeltétellel indul, ami a folyékony halmazállapotú víz.

Az élet földön kívüli felfedezésével kapcsolatos minden kutatás kiindulópontja egy Föld-típusú bolygó, amin víz található.

Ma már széles körben elismert tény, hogy a víz kémiai tulajdonságai tökéletesek a szénalapú élethez.

Az egyik ilyen tulajdonság például, hogy a víz az élőlények számára alapvető legtöbb tápanyagot képes feloldani és szállítani, valamint az a példanélküli képessége, ahogy elnyeli a napból érkező hőt.

Ez a folyamat kritikus fontosságú a Föld felszíni hőmérsékletének szabályozásában.

Folyékony állapotában a víz rendkívüli anyagnak számít.

Létezése pedig egy olyan tényezőn alapul, ami szintén elengedhetetlen az összetett életformákhoz.

A bolygó távolsága a központi csillagtól.

5

Ahogy az ingatlanosok mondják „a lokáció a lényeg”.

Kevin Grazier vizsgálati kutató – NASA Cassini-Huygens küldetés a Szaturnuszra

Egy élhető bolygónak az úgynevezett „goldilocks” vagyis ideális zónában kell lennie.

Ami nem túl meleg, nem túl hideg, hanem éppen tökéletes.

És ez alatt azt értjük, hogy tökéletes a víz számára.

A folyékony víz segít meghatározni a lakható zónát.

Ha túl forró, akkor a víz elforr és nincs páralecsapódás.

Ha pedig túl hideg van, mint ma a Marson, akkor megfagy.

A Naprendszeren belül a lakható zóna viszonylag szűk.

A Vénusz pályájától lényegesen kijjebb kezdődik és a Mars pályája előtt ér véget.

Ha a Föld csupán 5%-kal lenne közelebb a Naphoz, a Vénuszhoz hasonló sors várna rá.

Az üvegházhatás olyan erős lenne, hogy a hőmérséklet elérné a 480C fokot.

A másik irányban pedig, ha a Föld 20%-kal távolabb lenne a Naptól, széndioxid felhők alakulnának ki a külső atmoszférában, olyan hideget és jégvilágot alakítva ki, ami teljesen sterillé tette a Marsot.

A folyékony halmazállapotú víz jelenléte alapvető feltétele az életnek, de önmagában még nem elég.

Hiszen lehet jég a Mars felszíne alatt, vagy a Jupiter Európa nevű holdján, mégis nagyon kicsi az esélye annak, hogy összetett élet létezhet ezek bármelyikén.

Ellentétben azzal, amit a Kopernikuszi elv esetleg sugall, az élet receptje sokkal összetettebb annál, hogy „adjunk hozzá egy kis vizet”.

Amennyiben létezik recept az összetett életet fenntartani képes bolygóra, akkor milyen összetevőkre lenne szükség a folyékony halmazállapotú víz mellett?

A szükséges tényezők listája egyre hosszabb.

Föld-típusú bolygó

Egy papírvékony kérgen élünk.

Ha a földkéreg jelentősen vastagabb lenne, akkor a lemeztektonikai újrahasznosítás nem tudna végbemenni.

A földkéreg vastagsága körülbelül 6 és 50 kilométer között mozog.

Több mint 12 tektonikus lemezből áll, amelyek folyamatosan mozognak.

Ez a dinamikus földtani jellemző szabályozza a bolygó belső hőmérsékletét, újrahasznosítja a szenet, vegyíti az élő organizmusok számára elengedhetetlen elemeket, és meghatározza a kontinenseket.

A Föld mélyén lévő folyékony vas egy védelmet nyújtó mágneses mezőt hoz létre, ami szintén elengedhetetlen az összetett élethez.

Ha a Föld kicsi lenne, a mágneses mező gyengébb lenne, így a napszél elfújná az atmoszférát, és fokozatosan egy kietlen, a Marshoz hasonló meddő világot találnánk a helyén.

6

Oxigén és Nitrogén az atmoszférában

Oxigéntartalmú atmoszférára van szükség.

A Földre jellemző oxigén-nitrogén koncentráció aránya szükséges az összetett élet fenntartásához.

Az űrből nézve a Föld atmoszférája egy vékony kék fényszalagnak tűnik, ami a bolygó átmérőjének kevesebb, mint 1%-a vastagságban.

A nitrogén, oxigén és széndioxid keveréke.

Ennek eredményeként a Föld klímája mérsékelt, az atmoszféra védelmet nyújt a napból érkező káros sugarakkal szemben, és tökéletes arányban tartalmazza a folyékony halmazállapotú víz létrejöttéhez és az összetett élethez szükséges gázokat.

Nagyméretű Hold

A Föld méretéhez képest a Hold nagy.

A jelenlegi vélekedés szerint, ha nem lenne Hold, mi sem lennénk.

A Hold a Föld egynegyede méretében.

Erős gravitációs vonzásával stabilizálja a Föld tengelyének szögét, ami szinte állandóan 23,5 fok.

Ez viszonylag mérsékelt évszakváltásokat eredményez és az egyetlen olyan éghajlatot a Naprendszerben, ami elég enyhe az összetett élő organizmusok fenntartásához.

A központi csillag típusa

Ha találunk életet odakint, főleg, ha az komplex vagy akár intelligens élet, akkor az a miénkhez hasonló csillag körül lesz.

A Föld egy G2 spektrális osztályú fősorozatbeli sárga törpe csillag körül kering.

Tökéletesen megfelel az igényeinknek.

Ha a Nap tömege kisebb lenne, a galaxisban található csillagok 90%-ához hasonlóan, a lakható zóna kisebb lenne.

Ahhoz, hogy annak keretein belül maradjunk, a Földnek közelebb kellene lenni a központi csillaghoz, így viszont a megnövekedett gravitációs vonzás miatt a Föld forgása a keringési pályához igazodva állna be.

Ez azt jelentené, hogy míg a Föld egyik oldala folyamatosan a Nap felé és így a megnövekedett sugárzás és napkitörések felé nézne, a sötét oldal viszont állandó sötétségbe és fagyba borulna.

Kicsi az esélye, hogy a komplex élet kibírná az ilyen drasztikus hőmérséklet különbségeket.

Nagyon sok tényező éppen megfelelő a Földön és ezért lehet itt komplex élet.

A követelményként meghatározott tényezők száma megnőtt.

Jelenleg egy ilyen lista nagyjából 20 tételből áll.

Látjuk, hogy a megfelelő helyen kell lennünk a galaxison belül.

Vagyis a központi csillaghoz viszonyítva a lakható zónán belül.

7

Olyan bolygórendszerben kell lennünk, ami tartalmaz óriás bolygókat, amik megvédik a belső bolygókat üstökösök becsapódásától.

Megfelelő csillag körül kell keringenünk, ami sem nem túl hideg, se nem túl forró.

Olyan bolygóra van szükség, aminek van holdja, hogy stabilizálja a tengely szögét.

Olyan bolygó kell, amin van szárazföld.

Illetve olyan vastagságú lemezekkel rendelkezik, ami képes fenntartani a lemeztektonikai aktivitást.

Aminek belsejében elegendő hő van ahhoz, hogy keringesse a folyékony vas magot a mágneses mező előállításához.

Olyan atmoszférára van szükség, amiben elég oxigén található, ami elengedhetetlen a komplex organizmusok túléléséhez.

Elegendő vízzel és megfelelő arányú szárazfölddel rendelkezik, ami az aktív bioszféra fenntartásához és ebből kifolyólag a komplex élőlények fenntartásához szükséges.

Valamennyi felsorolt tényezőre egy helyen és egyazon időben van szükség a galaxisban, ha a Földhöz hasonló lakható bolygót akarunk, mert enélkül nincs komplex vagy technológiai élet.

Ahhoz, hogy megtudjuk a szükséges tényezők egyidejű meglétének valószínűségét, a kutatók kidolgoztak egy képletet, minden szükséges tényezőhöz az igen nagyvonalúnak számító 1:10-hez valószínűséget rendelve.

Ha minden tényezőnek egyszerre kell jelen lenni, akkor ezeket össze kell szorozni, ezért lesz a valószínűség annyira kicsi a végére.

10% ebből, 10% abból, és a számok nagyon gyorsan rendkívül kicsi valószínűséggé redukálódnak.

Az eredmény 10-15, ami 1:1 000 000 000 000 000.

Ezt a számot kell összevetnünk a galaxisban található 100 milliárd csillaggal.

A 100 milliárd az egy nagyon nagy szám.

De 1000:1 000 000 000 000 arányaiban sokkal kisebb.

Ezek a valószínűségek önmagukért beszélnek, és azt mondják nekünk, hogy ennek NINCS esélye.

Vagyis nagyon kicsi a valószínűsége a galaxisban.

Errefelé mutatnak a bizonyítékok.

A galaxis nagyon sok valószínű forrással rendelkezik, de az érem másik oldalán ott vannak ezek a szükséges tényezők, amiknek pontosan a leírtak szerint kell jelen lenni, ahhoz, hogy egyetlen lakható bolygót kapjunk.

Ebből arra a következtetésre jutunk, hogy igenis ritkák vagyunk a galaxisban.

Miközben növekvő számú tudományos elmélet támogatja ezt a feltételezést, vajon az, hogy bolygónk tényleg ritka lehet a galaxison belül felfed-e bármit annak fontosságáról?

Donald Brownlee ezt a kérdést vette fontolóra Rare Earth vagyis a Ritka Föld, avagy Miért ritka a komplex élet a világegyetemben című könyvében.

8

Az embereknek az a benyomása, hogy a természet a Földhöz hasonló bolygókat akar előállítani.

És, hogy ezeken természetesen élet fog kialakulni, az pedig hozzánk hasonló lesz.

Ugyanakkor nagyon kevés olyan környezet van, ami lehetővé teszi a komplex teremtmények, mint a növények, állatok vagy emberek létét.

A Ritka Föld című könyvet azért írtuk meg, hogy rámutassunk, mennyire különleges hely a Föld.

Brownlee azt mondja, hogy bár a viszonylag egyszerű bikrobiális életformák előfordulhatnak a világegyetemben, a komplex élet fenntartására képes bolygók nagyon ritkák.

A világegyetem egy nagyon barátságtalan hely az élet számára.

Ha összevetjük a világegyetem összes ismert helyét, egyik sem vetekszik a Földdel.

Egy nagyon különleges környezetben élünk, ami minden szükségletünket biztosítja.

Levegőt, élelmet, stabil feltételeket.

A Föld olyan, mint egy óriási organizmus.

A különböző rendszerek kölcsönhatásban működnek, lehetővé téve az állatok számára a túlélést.

Az igazi kérdés, hogy miért van ez így?

Csupán szerencse vagy nem?

Több ezer bolygót megvizsgálva láthatjuk, hogy csak nagyon kis százalékuk Föld-szerű.

Ha ilyen ritkák vagyunk, akkor megnyertük a kozmikus Lottót.

Nagyon szerencsés helyen vagyunk.

Ha a valószínűséget nézzük egy Földhöz hasonló bolygó esetében, a világegyetem egészének tükrében kell gondolkoznunk.

Miközben nagyon kicsi az esélye annak, hogy a komplex élet fenntartásához szükséges valamennyi tényező egy helyen jelen legyen a galaxisban, azt is észben kell tartanunk, hogy a miénk csak egy a több százezer milliárd galaxis között a látható világegyetemen belül.

Ugyanakkor fel kell tennünk a kérdést, hogy mi van akkor, ha ezeknek a tényezőknek az egyidejű jelenléte egyetlen helyen nem véletlen és nem egy kozmikus Lottó megnyerésének eredménye.

Mi van akkor, ha céllal és egy terv szerint jött létre?

Amennyiben a Föld egy konkrét céllal létezik, akkor ezt megtudhatjuk-e?

1995. október 24-én egy különleges esemény hatására megindult a kutatás a válasz után.

Észak-India

Egy 1995-ös tapasztalattal indult.

Elutaztam Indiába, hogy megnézhessem a teljes napfogyatkozást.

Ez volt az első és azóta is egyetlen teljes napfogyatkozás, amit láthattam.

Csodálatos esemény volt.

9

Nagyon sok érzelmet kavart fel.

Legyen valaki csillagász, aki másodpercre pontosan meg tudja mondani, hogy hol fog ez bekövetkezni a Földön, vagy egy helyi lakos, mindenkiből ugyanolyan csodálatot vált ki ez a hihetetlen jelenség.

Tényleg nagyon nagy hatással volt rám.

Guillermo Gonzalez és sok ezer másik ember 51 felejthetetlen percen át nézte csodálattal telve ezt a ritka csillagászati eseményt.

Gonzalez később az Észak-Indiában látottak titokzatos szépségéről és azokról a tényezőkről reflektált, amik ezt lehetővé tették.

Egy teljes napfogyatkozáshoz a következők szükségesek:

egy fényes égitest, a mi esetünkben a Nap,

egy takaró égitest, a mi esetünkben a Hold,

és egy platform, ahonnan ezt nézhetjük, a mi esetünkben a Föld felszíne.

És ezeknek egy egyenes vonal mentén kell rendeződni az űrben.

A Nap és Hold látszólagos méretének szinte azonosnak kell lenni az égen.

A Nap 400-szor nagyobb a Holdnál, de 400-szor távolabb van.

Tehát itt van egy jelenség, amit évszázadok óta megfigyel az ember, egy vállrándítással elintézve, hogy ez biztos csak véletlen.

Miközben Gonzalez megvizsgálta a Nap, a Hold és a Föld ritka együttállását, felismerte ezeknek az égitesteknek a fontosságát a komplex élet létezése szempontjából.

A Hold által kifejtett gravitációs vonzás például elég erős a Föld klímájának szabályozására, azáltal, hogy stabilizálja a tengely szögét és keringeti az óceánok hideg és meleg áramlatait.

Eközben bolygónk távolsága a Naptól lehetővé teszi a folyékony halmazállapotú víz és az oxigénben gazdag atmoszféra fenntartását.

A megfigyelők bolygójának a megfelelő távolságra kell lenni a központi csillagtól.

És egy nagy holdra is szükség van.

Tehát a megfigyelés lehetőségének és a lakhatóságnak a feltételei nagyon közel vannak egymáshoz.

A Csillagászat és geofizika folyóiratban 1999-ben megjelent írásában Gonzalez leírta a túlélésünk és a napfogyatkozások láthatósága közötti összefüggést.

Az elképzelés felkeltette Jay Richards filozófus érdeklődését.

Kutatásaim a kozmológiára összpontosultak, azon belül pedig a valószínűségekre és a fizika törvényeinek finomhangolására.

Az volt az érzésem, hogy ezek a bizonyítékok egy nagyobb cél felé mutattak.

Aztán elolvastam Gonzalez munkáját és ugyanaz volt az érzésem, mint neki, mégpedig, hogy a tökéletes napfogyatkozások csak a jéghegy csúcsát jelentik, vagyis egy egész sor bizonyíték első

10

példái csupán, amelyek segítségével megítélhetjük, hogy a világegyetem csak a véletlen, vagyis egy személytelen folyamat műve, vagy pedig cél és tervezés van mögötte.

1999. nyarán Gonzalez és Richards közös kutatást indítottak.

A kutatást a napfogyatkozások egy bizonyos jellemzőjének tanulmányozásával kezdték, amiről a tudományos közösségen kívül nem sokan tudnak.

Ezek a csodálatos események nemcsak megfigyelésre sarkallnak, de egy portált is megnyitnak, mégpedig az egész világegyetem fizikai és kémiai jellemzőinek vizsgálatára.

A napfogyatkozásokat egy óriási természeti kísérletekként is felfoghatjuk, ami lehetővé teszi, hogy megvizsgáljuk a Nap egy részét, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük, hogyan keletkezik a fény az atmoszférájában.

Az a tény, hogy a Föld a Nap körül kering, a Hold pedig a Föld körül, plusz a méretek és a távolságok a Föld, a Hold és a Nap között tökéletes napfogyatkozást eredményeznek.

Ez egy csodálatos dolog, mert lehetővé teszi számunkra, hogy megmérjük a Nap atmoszférájának felső részét alkotó összetevőket.

A napfogyatkozás alatt a Hold olyan tökéletesen fedi a Napot, hogy teljesen elfedi vakító fényét, így a csillagászok megfigyelhetik a csillag atmoszféráját, ami máskor lehetetlen lenne.

A teljes fogyatkozás pillanatában a kromoszféra, vagyis az atmoszféra legbelső rétegének rózsaszínes íve láthatóvá válik.

És ezzel egy időben néhány másodpercre megjelenik egy szivárványszínű fénycsík, a flash-spektrum, ha a napot egy prizmán ét nézik.

Az 1870-es napfogyatkozás vezetett a kromoszféra szerkezetének megismeréséhez és a Hélium, a világegyetem második legnagyobb mennyiségben rendelkezésre álló elemének felfedezéséhez.

Valószínűleg a spektrum szolgáltatja a legtöbb információt egy csillagról.

Néhány történelmi jelentőségű napfogyatkozás alkalmával a XIX. században jöttek rá a csillagászok, hogy miként jön létre a Nap spektruma.

És erre a teljes napfogyatkozáskor fennálló különleges körülmények miatt voltak képesek.

Ezek a körülmények nagyon pontosak és elengedhetetlenül fontosak.

Ha a Hold egy kicsit is nagyobb lenne, részben eltakarná a kromoszférát és nem látnánk jól a spektrum fényét.

Ha a Hold kisebb lenne, akkor túl sok fény jutna át ilyenkor és egyáltalán nem látnánk a Nap atmoszféráját vagy a flash-spektrumot.

Tehát egy közel tökéletes párosításra van szükség a Nap és a Hold között, hogy ne takarja el a kromoszférát.

Amit a napfogyatkozások segítségével megismertünk a XIX. században, lehetővé tette a csillagászok számára, hogy felfedezzék, miként jön létre más csillagok spektruma.

Ez nyitotta meg számunkra a csillag asztrofizikát, és más csillagok működésének megértését.

Mert a távoli csillagok is napok.

11

A fogyatkozások és tudományos felfedezések közötti kapcsolatot 1919 tavaszán fedezték fel.

Május 29-én a brit Arthur Edington által vezetett kutatók lefényképezték a Napot és a Hyadok csillagképben lévő csillagokat a fogyatkozás legsötétebb másodperceiben.

A képek későbbi elemzése megerősítette, hogy a Nap gravitációs ereje meggörbítette a távoli csillagoktól a Föld felé tartó fényt, éppen az Albert Einstein által megjósolt szögben.

Így a világegyetem megértését forradalmasító relativitáselméletet is egy teljes napfogyatkozás erősítette meg.

Ez a kísérlet azért volt lehetséges, mert a csillagok láthatóvá váltak a teljes napfogyatkozáskor.

A napfogyatkozások fontosak a tudomány történelmében.

A legjobb hely a Naprendszerben egy napfogyatkozás megfigyelésére a Föld felszíne.

Kiszámoltam egy teljes napfogyatkozás előfordulásának valószínűségét a többi bolygóról és holdról nézve, úgy 65 égitestről nézve, és hihetetlen egybeesésnek tűnik, de az egyetlen hely, ahol megfigyelők is vannak, az pont az a hely, ahonnan a fogyatkozások a leginkább előfordulnak.

Egy napfogyatkozás különleges fényében Gonzalez és Richards felfedeztek egy érdekes összefüggést a komplex élethez szükséges tényezők és a tudományos megfigyelés között.

Az összefüggés vajon a vakszerencsén múlt vagy bepillantást engedett a világegyetem céljába és alapelvébe?

Ez volt az egymillió dolláros kérdés.

Mi van akkor, hogyha a lakhatóság feltételei megegyeznek a tudományos felfedezésekhez szükséges feltételekkel?

Mi van akkor, hogyha azon ritka helyek a világegyetemben, amelyek képesek életben tartani a megfigyelésre képes teremtményeket, mint amilyenek mi vagyunk, megegyeznek azokkal a helyekkel, ahonnan tudományos megfigyeléseket lehet végezni?

Richards és Gonzalez három éven keresztül vizsgálták ezt a felvetést, összevetve a tudomány számos területéről gyűjtött bizonyítékokkal.

A kiváltságos bolygó címmel 2004-ben megjelent könyvükben közzétették feltevésüket.

A létünket lehetővé tevő szűk körülmények egyúttal a lehető legjobb feltételeket teremtik meg a tudományos felfedezésekhez.

A könyvben több mint egy tucat példát sorolunk fel az élet és a felfedezések közötti összefüggésről.

Ezek nem marginális példák.

Mindegyik egy kritikus fontosságú feltételt vizsgál az adott tudományágban.

Némelyik távoli dolgokkal, például a galaxisok természetével foglalkozik, mások közelebbiek.

Miközben egy teljes napfogyatkozás vezetett Richards és Gonzalez hipotézisének megfogalmazásához, felfedezésük nem lett volna lehetséges egy másik sokkal ismertebb összefüggés nélkül az élet és felfedezések között.

Ez pedig a Föld atmoszférája.

12

Nagyon érdekes az Apolló fedélzetéről vagy más űrjárműről készült felvételeken látni a Föld atmoszféráját, ami minden életet fenntart.

Egy komplex bioszféra fenntartásához az elemek meghatározott keverékére van szükség.

Nem mindegy, hogy milyen az az atmoszféra.

Az elmúlt 40 évben, miután egyre több űrjármű indult felfedező útra a Naprendszerben, jelentősen erősödött az atmoszféra iránti megbecsülésünk.

Ezek a küldetések megerősítették, hogy a Nap családjába tartozó több mint 70 bolygó és hold közül a Földdel együtt összesen hetet vesz körül vastag gázburok.

A hét közül egyedül a Föld atmoszférája képes fenntartani komplex élőlényeket és egyedül a Föld atmoszférája átlátszó.

Az atmoszféra azért átlátszó, mert főleg oxigénből és nitrogénből áll, nagyon kevés széndioxiddal és néhány egyéb szénvegyülettel kiegészítve.

Ha túl sok szén lenne az atmoszférában, akkor ködös lenne, ahogy azt a nagy Titán hold esetében láthatjuk.

A Szaturnusz legnagyobb holdját beborító sűrű gázburok, nagyon hasonlít a Neptunusz, az Uránusz, a Szaturnusz, a Jupiter és az üvegházhatású gázkatlannak számító Vénusz atmoszférájához.

Ezek az idegen világok nem ismerik a csillagokat, de még a Napot sem lehet tisztán látni róluk.

Persze ha az ember hirtelen a Titánon, a Vénuszon vagy valamelyik külső gázóriáson találná magát, a látkép hiánya nem zavarna annyira, mert azonnal meghalnánk.

De éppen ez a lényeg.

Ahol a feltételek ideálisak az élethez, ott a tudományos felfedezés is lehetséges.

És ez esetben földi körülményeket fogunk találni.

Olyan atmoszférát, ami képes fenntartani a hozzánk hasonló komplex élőlényeket, és lehetővé teszi, hogy megfigyeljük a minket körülvevő világegyetemet.

A kutatók folyamatosan tesztelik az ilyen atmoszféra erényeit.

Miközben a Föld utazik a világűrben mindenfelől folyamatos sugárzásnak van kitéve.

Sugároz a Nap, a Hold és több más égitest is, beleértve távoli galaxisok szupernóváit is.

Ezek gamma-, röntgen-, ultraibolya-, látható, infravörös, mikro- és rádióhullámokban éri el bolygónkat.

Ezekből tevődik össze az elektromágneses spektrum.

Szabad szemmel szinte egyik sem látható, és szinte valamennyi halálos vagy hasznavehetetlen az élő organizmusok számára.

Ezen frekvenciák között a rádióhullámok keskeny sávja ugyanakkor alapvető fontosságú a növények, állatok és az ember számára.

Vagyis az elektromágneses spektrumnak csak egy nagyon kicsi része hasznos az életfolyamatok, például a fotoszintézis számára.

13

Nem arról van szó, hogy az élet kifejlődhetett volna úgy is, hogy a gamma- vagy röntgensugarakat hasznosítsa.

A spektrumnak csak egy nagyon keskeny sávja hasznos az életfolyamatok számára.

Milyen érdekes, hogy a spektrumnak ugyanez a keskeny része adja nekünk a legtöbb információt a világegyetemben felfedezhető szerkezetekről.

Ezek a konkrét frekvenciák, amik lehetővé teszik a növények számára, hogy tápanyagot állítsanak elő, a csillagászok számára pedig, hogy megfigyeljék a kozmoszt, az elektromágneses kibocsátás egy billiomod részének az egy billiomod részét képviselik.

Szerencsére ez pont az a fajta fény, amit a Napunk bőséges mennyiségben állít elő, és ami könnyedén áthatol az atmoszféra védelmén, hogy elérje a Föld felszínét.

Figyelemreméltó egybeesés, hogy a komplex élethez szükséges atmoszféra nem zárja el előlünk a világegyetem megfigyelésének lehetőségét.

Ez meglepő.

Az ember nem várná a véletlentől, hogy ilyesmit hozzon létre.

Miért van az, hogy a világegyetem leglakhatóbb helye egyúttal a legideálisabb a tudományos felfedezések számára is?

1997-ben Guillermo Gonzalez elkezdte tanulmányozni a Föld pozícióját a Tejútrendszeren belül.

Kutatása idővel további bizonyítékokat hozott az élet és a felfedezések közötti összefüggésre.

Ahogy a Naprendszeren belüli pozíciónk optimális a lakhatóság szempontjából, a galaxison belüli helyzetünk is az.

Egy spirális galaxisban élünk, ami azt jelenti, hogy igen lapos, a középpontjában egy gömb alakú kisdomborodással, spirális karokkal.

Mi körülbelül a középpont és a perem között félúton vagyunk.

Peter Warden és Donald Bradley asztrobiológusokkal együttműködve Gonzalez összehasonlította pozíciónkat a Tejútrendszeren belül a sokszor ellenséges galaxis más régióival.

A galaxisunkban nagyon sok veszély létezik.

A legveszélyesebb talán éppen a közepe.

A galaxis közepén sokkal sűrűbben helyezkednek el a csillagok, több szupernóva és az életre veszélyes dolog található.

A galaxis közepén egy óriási feketelyuk is van, ami minden arra tévedő csillagot darabokra szakítana, akkréciós korongot hozna létre körülötte és nagyon erős sugárzást bocsátana ki.

Részecske sugárzást, elektromágneses sugárzást, gamma- és röntgensugárzást.

Miközben a feketelyuk, felrobbanó csillagok és a halálos sugárzás lehetetlenné tenné a komplex életet a galaxis középpontjában, a peremen más veszélyek léteznek.

A külső részeken sokkal kényesebb a helyzet.

Egy olyan bolygón élünk, ami nagyrészt vasból, magnéziumból, szilíciumból és oxigénből áll.

14

A galaxis távolabbi, a peremhez közeli területein ezek az elemek ritkábban fordulnak elő.

Arrafelé valószínűleg nincs elég nehézelem, hogy egy Föld méretű, az élet fenntartására alkalmas bolygó létrejöhessen.

Tehát létezik egy arany középút a veszélyes középpont és a galaxis külső pereme között.

Gonzalez, Bradley és Warden a „Galaktikus Lakható Zónának” nevezték el azt a sávot, ahol az élet lehetséges.

Ezt az információt először 2001-ben tették közzé, ami azóta széles körben elfogadottá vált az asztrobiológusok körében.

Még sok kutatásra van szükség ahhoz, hogy megállapítsuk, pontosan milyen széles ez a lakható zóna, de abban egyértelműen egyetértünk, hogy vannak olyan régiók a galaxisban, ahol nem lehetnek civilizációk, mert nagyon veszélyesek.

És vannak olyan területek, ahol pedig nagyon kevés nehézelem van.

Bár ezek a nehézségek ritkábbak a középponttól és a peremtől távolabb, Gonzalez a Galaktikus Lakható Zónán belül is több olyan területet talált, ami nem kedvez a komplex életnek.

A lakható zónán belül is vannak helyek, amiket a spirális karok megtörnek és így nagyon veszélyesek.

Itt vannak a szupernóvák, itt jönnek létre a csillagok.

Nem akarnánk túl közel kerülni a spirális karokhoz.

A spirális karoktól ideális távolságra és a galaxison belül is éppen a megfelelő régióban kell lennünk.

Kiderül, hogy a Föld pontosan itt található.

A viszonylag kevésbé zsúfolt régióban, a Tejútrendszer Nyilas és Perszeusz karjai között.

A pozíción múlik minden.

Mi pont azon a különleges helyen vagyunk a galaxison belül, ahol a lakhatóság optimális, a veszélyek pedig minimálisak.

Van elegendő építőelem a Föld előállításához.

Guillermo Gonzalez és Jay Richards egy másik területen is végeztek kutatásokat a Galaktikus Lakható Zónával kapcsolatban.

Úgy vélik, hogy a Föld a galaxison belül is a lehető legjobb ponton helyezkedik el az asztronómiai kutatások szempontjából.

Kiderült, hogy a világegyetemen belüli pozíciónk nemcsak az élet szempontjából kritikus fontosságú, hanem meglepően fontos a tudományos felfedezések szempontjából is.

A nagyon laposnak számító galaxis középső síkjában helyezkedünk el, a spirális karok között egy olyan területen, ahol nagyon kevés a por.

A galaxis síkján belüli pozíciónk nem takarja el a kilátást, így nagyon jól látunk kifelé.

A megfigyelésnek ez a szinte tökéletes platformja több mint egy évszázada lehetővé teszi a csillagászoknak, hogy tanulmányozzák a Tejútrendszer szerkezetét.

15

A Nyilas csillagkép felé tekintve egy tiszta éjszakán például láthatjuk, hogy a galaxisunkban található csillagok nem egyenletesen oszlanak el az égen.

Egy sűrű sávban jelennek meg.

Ennek a csillagokból, porból és gázból álló lapos lemeznek az átmérője százezer fényév.

Amikor a Tejút sávját látjuk az éjszakai égbolton, akkor tulajdonképpen a galaxisunk síkját látjuk.

Ha a galaxis középpontjában lennénk, akkor gömb alakban oszlana el minden, így nehezebben tudnánk megállapítani, hogy mi van a galaxison belül és mi kívül.

És sokkal nagyobb lenne a por a középpontban.

Így a kilátás sokkal rosszabb lenne.

Hasonló problémával nézne szembe a galaxis bármelyik spirális karjában elhelyezkedő bolygóról vizsgálódni akaró kutató.

A sűrű porfelhők és a csillagok által megvilágított gázok miatt a Tejútrendszernek még az alakját is nehezen tudnák megállapítani vagy akár megkülönböztetni a saját galaxisunkban található csillagokat a világegyetem többi részéről.

A Föld felszínén optimális pozícióban vagyunk a közeli Tejút szerkezetét vagy a távoli kozmoszt felfedezéséhez.

Ismét azt találjuk, hogy a lakhatóság szempontjából legjobbnak számító hely, a tudományos felfedezések számára is a legjobb pozíció és ezúttal galaktikus léptékben nézve.

A legfelfoghatatlanabb dolog a világegyetemmel kapcsolatban az, hogy felfogható.

Albert Einstein

Az a tény, hogy a világegyetem felfedezhető, évszázadokon át egy rejtélynek számított.

Miért lehetséges a hozzánk hasonló lények számára a világegyetem megismerése?

Miért egyezik az, amit a világegyetemről gondolunk a valós helyzettel?

A világegyetem megítélésének és megértésének képessége az alapja a világegyetem ütemének.

A világegyetemmel való kapcsolatunk nem egy véletlen melléktermék.

Ennek köze van a kozmikus mindenséghez.

Én magam nem tudom, hogy ez a kapcsolat hogyan működik, vagy, hogy miért létezik, de nagyon megdöbbent az a tény, hogy megérthetjük a világegyetemet, mégpedig a legapróbb részletekig és mélységig.

A modern csillagászat és fizika látványos fejlődését az emberi szem és elme számára nyitva álló világegyetemnek köszönhetjük.

Világegyetemünket olyan törvények szabályozzák, amik szó szerint egyben tartják bolygónkat és az egész kozmoszt.

És amelyek az összetett élet fenntartására és a tudományos felfedezések lehetővé tételére vannak finomra hangolva.

16

Ha nem lenne gravitáció az anyagot egybesűrítő gravitáció, akkor nem lennének bolygók, vagy csillagok és nem lennének komplex organizmusok sem.

Nukleáris erő nélkül nem lenne, ami összetartsa a protonokat és neutronokat az atommagban.

Így nem lennének atomok, nem lenne kémia.

Elektromágneses erő nélkül nem kapcsolódnának egymáshoz a kémiai anyagok.

Nem lenne fény és folytathatnánk a listát.

Mindezekre az alapvető dolgokra szükségünk van az élethez.

Elég, ha egyetlen ilyen alapelvet vagy törvényt eltörlünk és nincs élet.

Az elmúlt 40 év során a tudósok meghatározták az alapvető erők és törvények relatív erejét.

Ezek az értékek olyan pontos egyensúlyban állnak egymással, hogy a szakértők finomhangolásról beszélnek ezekkel kapcsolatban.

Ha megnézzük a természet alapvető állandóit és csak egy ici-picit megváltoztatjuk őket, vagy véletlenszerűen határozzuk meg az értéküket, szinte kizárt, hogy egy lakható világot kapnánk eredményként.

Ha ezek az alapvető állandók akár csak egy kicsit is eltérnének a jelenlegi értéktől nem lennének galaxisok, bolygók vagy komplex biológiai organizmusok.

Erről szól a finomra hangolás.

Ha szeretnénk jobban megérteni a koncepció fontosságát, képzeljünk el egy gépet, ami valamennyi fizikai állandó erejét szabályozza.

Ha egy kicsit is elállítanánk bármelyik alapvető erő, például a gravitáció jelenlegi beállítását, a változásnak a komplex életre kifejtett hatása végzetes lenne.

Az érték akárcsak egy hangyányi növelését sem élné túl egyetlen nagyobb életforma sem.

Minden borsószemnél nagyobb élőlény összepréselődne.

Talán valamilyen primitív élet létrejöhetne, esetleg egy baktérium, de tudattal rendelkező megfigyelők semmiképpen sem.

A fizikai követelményeknek egészen hosszú listája szükséges egy olyan világegyetemhez, amiben élet is van.

Ha például a többi erő ereje vagy az atomi részecskék tömege egy kicsit is eltérne, akkor az élet nem lehetne lehetséges.

Ezek az erők és állandók újabb példái az élet és a felfedezés közötti összefüggésnek.

Mert amellett, hogy finomra vannak hangolva az élet számára, meg is érthetjük őket.

Figyelemreméltó, hogy milyen jól működnek a törvények és, hogy milyen egyszerűek.

Ez is hozzájárul a törvények felfedezhetőségéhez.

Albert Einstein a következőket írta:

„Mélyen hiszem, hogy a világegyetem alapelvei egyszerre szépek és egyszerűek.”

17

A tudósok nagyjából 400 éve tisztában vannak a kozmosz törvényeit feltáró matematikai képletek elegáns egyszerűségével.

Tudvalevő, hogy az elméleti fizika legfontosabb elméletei egyetlen papírlapra ráférnek.

Szerintem meglepőnek számít, hogy ilyen egyszerű képletek ilyen messzemenő hatással vannak egy rendkívül összetett és igen hatalmas világegyetemre.

A világegyetem nem csupán finomra van hangolva az élet számára, de gyönyörű matematikai szerkezettel is rendelkezik.

És ezt a szerkezetet megismerhetjük.

A legtöbb tudós készpénznek veszi, hogy a világegyetemben rend van és, hogy meg is érthető.

Számomra a megértés képessége a legkülönlegesebb, mert az egy dolog, hogy elfogadjuk a világegyetemben uralkodó rendet, de az, hogy az ember ezt a rendet meg is értheti, az igazán különleges.

Felmerül a kérdés, hogy mi ennek a magyarázata.

Akik a megérthető világegyetem kérdésével foglalkoznak, azt mondják, hogy ezt nem lehet egyszerűen félresöpörni.

A naturalista feltételezések alapján nem várnánk, hogy a világegyetem megérhető legyen az emberi értelem számára.

Hiszen az alapvető naturalista feltevés szerint az emberi értelem a zsákmány megszerzése, a mindennapi boldogulás, a másik nem vonzása érdekében fejlődött ki.

Vannak bizonyos képességeink, például át tudunk ugrani egy patakot, vagy el tudjuk kapni a leeső almát, amik szükségesek a túléléshez, de miért van szükség arra, hogy megértsük, mi megy végbe egy atomban vagy egy feketelyukban?

Ezek teljesen kívül esnek a mindennapi tapasztalatokon, nem alapkövetelmények, nem szükségesek a darwini túléléshez.

A világegyetem felfedezhetőségére nem volt szükségünk a létezéshez.

Ez ráadás.

Bármi legyen is a világegyetem forrása, az volt a szándéka, hogy megfigyelők is éljenek benne, akik képesek a felfedezésre.

A megfigyelőket a megfigyelésre legalkalmasabb helyre érdemes tenni.

Vagyis ha intelligens módon közelítjük meg a kérdést, akkor nyilván ezt tennénk.

A bolygónk természete, azon belül az atmoszféra jellege, a Naprendszerben elfoglal helyünk, a Naprendszer típusa, vagy akár a központi csillagunk típusa és a galaxison belüli helyünk, mind olyan tényezők, amik számos felfedezést lehetővé tesznek.

És rájövünk, hogy ugyanezek a feltételek szükségesek a lakhatósághoz is, vagyis az emberhez hasonló élet fenntartásához.

Ezek a tényezők egy „összeesküvést” sejtetnek a véletlennel szemben.

18

Van valami a világegyetemben, amit nem tudunk pusztán a természet személytelen erőinek segítségével megmagyarázni.

Többről van szó az atomok véletlenszerű összeütközésénél.

A világegyetemen kívül eső valami után kell nyúlnunk, hogy ezt megértsük.

Ez a megközelítés a modern tudomány alapja.

Nikolausz Kopernikusz azért kívánt választékosabb leírást találni a világegyetem működésére, mert meg akarta érteni a „világegyetem mechanizmusát, amit egy mindennél jóságosabb és rendszerető Teremtő adott nekünk…”.

„…azt a rendszert, amit a legjobb és legrendszeretőbb művész a mi kedvünkre alakított.”

Nikolausz Kopernikusz

Egy jó mesteremberhez hasonlította, aki szépet alkot.

Ez az analógia nem egy következtetés, hanem feltételezés volt Kopernikusz számára.

A modern tudomány megalapítói, mint Kopernikusz, Kepler vagy Galileo és Newton, hitték, hogy a világegyetem egy elme terméke volt, és azért felfogható a hozzánk hasonló lények számára, mert maga a világegyetem is egy intelligens lény terméke.

Egy alapvetően teológiai küldetés hajtotta őket, aminek lényege, hogy megismerjék Isten keze munkáját és a világ működését.

Milyen fantasztikus gondolat, hogy bepillantást nyerhetünk Isten gondolataiba és megérthetjük, hogy miként állította össze Isten a világot.

A természet egy rejtett üzenetet tartalmaz, amit megismerhetünk a tudománynak nevezett eljárás segítségével.

Bár manapság a legtöbb tudós nem kifejezetten teológiai megközelítés szerint gondolkozik, a legújabb felfedezések nagyon eltérő képet mutatnak a kozmikus tengerben alig látható halovány kék ponthoz képest.

Sokszor hallottuk, főleg a XX. században, hogy a világegyetem nem törődik velünk, hogy az ember egy hatalmas világegyetemben él, ami nem a hozzánk hasonló lények számára készült és az élet véletlenül jött létre egy aprócska bolygón, ami egy jelentéktelen csillag körül kering, egy hétköznapi galaxisban, egy hatalmas és cél nélküli világegyetemben.

Ezzel ellentétben mi úgy gondoljuk, hogy a világegyetem határozott céllal jött létre, ami nem csupán arról szól, hogy a hozzánk hasonló lények létezhessenek.

Hanem arról is, hogy kinyúljunk apró otthonunkon túlra és megismerjük és felfedezzük a világegyetemet és megtudjuk, hogy ez a világegyetem túlmutat-e saját magán.

Ahogy egyre messzebb tekintünk a világegyetembe, ugyanazok az időtlen kérdések merülnek fel bennünk.

Mi a kozmosz forrása?

És miért vagyunk benne?

19

Bár a válaszok körül mindig is lesz vita, manapság egyre több új információ áll rendelkezésünkre a világegyetemnek egy olyan szegletéből, ahol az összetett élet és a tudományos felfedezések találkoznak.

Egy különleges bolygóról, amit Földnek hívnak.

20