P I N T É R ISTVÁN

A Kállay-kormány „hintapolitikája" és az antifasiszta ellenállási mozgalom

1942. március 9-én a megbukott Bárdossy miniszterelnök és külügy-miniszter helyét Kállay Miklós foglalta el. Kál lay miniszterelnökségének első időszakában lényegében folytat ta elődje poli t ikáját — azzal a különbséggel, hogy a magyar finánctőkés-arisztokrata körök érdekeihez jobban alkalmaz-kodva kívánta megvalósítani és a szovjetellenes háború szolgálatába állítani a már Bárdossy által is meghirdetett háborús „nemzeti egységet".

Kállay bemutatkozó beszédei — a Képviselőházban 1942. március 19-én1

és a Nemzeti Lovardában a Magyar Élet P á r t j a nagytanácsi ülésén 1942. április 20-án2 — félreérthetetlen állásfoglalást jelentettek elődje, Bárdossy László külpolitikája mellett, állásfoglalást a fasiszta Németország és a szovjet-ellenes háború mellett. Azok a módszerek azonban, amelyekkel az egész nem-zetet fel akarta sorakoztatni e politika mellett, már eltértek elődje politikájá-tól. A moszkvai vereség, a nyugat i hatalmakkal beállott hadiállapot után a feltétlen hit lerbarát politika már kevéssé volt alkalmas a burzsoázia nyugati orientációs köreinek, s különösen kevéssé volt alkalmas a dolgozó tömegek nagy részének megnyerésére, a háborús „nemzeti egység" megteremtésére. Ezzel magyarázható, hogy Kállay bemutatkozó beszédében olyan nagy súly-lyal szerepel ,,a mi háborúnk", a „magyarság különháborúja", a „magyar, nemzeti érdekekért, ha tőlünk ezer kilométeres távolságokra is, de mégis a magyar határon és a magyar határokért folyó háborúnk".3 Nem véletlen az sem, hogy beszédeiben fontosnak tar tot ta aláhúzni az ország függetlenségének, az egyenjogúságnak jelentőségét. A Nagytanácsban elmondott beszédében külpolitikájának lényegét a következőkben határozta meg: „Szoros baráti együttműködést szövetségeseinkkel, elsősorban Németországgal és Olaszor-szággal. Jelenti, hogy vérben, munkában, búzában, minden tőlünk telhetőt áldozunk, ami ennek a háborúnak a megnyeréséhez szükséges. De a teljes együttműködés fogalmában benne van az egyenjogúság is. Mert olyan együttműkö-dés, amely mindkét félnek hasznos és jó legyen, másként, mint kölcsönös megbecsü-léssel, kölcsönös tisztelettel és egymás helyzetének és jogainak teljes elismerésével nem is valósulhatott volna meg". (Az én kiemelésem — P. I.)4

Kállay Miklós 1942 első felében a háború folytatásához, a háborús áldozatvállalás növeléséhez szükséges támogatást azonban nemcsak és nem is •elsősorban nacionalista propagandaszólamokkal akarta biztosítani. A töme-

1 Képvise lőházi Napló. X I I I . k ö t . 2 Külügyi Szemle, 1942. júl . 4. sz. 346. 1. 3 Képvise lőházi Napló. X I I I . k ö t . 90. 1. 4 Külügyi Szemle, 1942. júl . 4. sz. 346. 1.

A KÁLLAY-KORMÁNY „HINTAPOLITIKÁJA ' 4 7 1

gekkel s mindazokkal szemben, akik nem értet tek egyet háborús programjával és nem voltak hajlandók azt támogatni (már pedig ilyenek sokan voltak), a terror minden eszközét kilátásba helyezte. Képviselőházi beszédében félre-érthetetlenül leszögezte: „ebben az egy kérdésben (a háború támogatásának kérdésében) azonban mindenkinek feltétlen lojalitását kérem, mert ha nem kapnám meg, kinyújtott baráti jobbommal minden eszközt igénybe fogok venni azért, hogy ennek a kitűzött célnak a szabotálói, ellenzői vagy elgáncso-lói ne lehessenek. Partnereket, segítőtársakat keresek e nagy cél szolgálatá-ban, azoknak pedig, akik nem lesznek partnerek, pusztulniok kell. . ,"5

Kállay programbeszédeinek gyakorlati végrehajtása nem sokáig vára tot t magára. 1942 májusában megindult a frontra a 2. magyar hadsereg, hogy most már ne csak élelmiszerekben, nyersanyagban, hanem vérben is áldozzunk az idegen érdekekért folyó szovjetellenes háború oltárán. Beváltotta fenyegetését az antifasiszta, függetlenségi erők legkövetkezetesebb képviselőivel, elsősor-ban a kommunistákkal szemben is. A bünte tő munkásszázadok felállítását 1942 nyarán a fővárosban és környékén több mint 500 kommunista, baloldali szociáldemokrata és más antifasiszta letartóztatása, Kárpátukrajnában pedig 200 kommunista lefogása követte.

Az antifasiszta erőkre mért csapás következményei rendkívül súlyosak voltak. A háborúellenes harc motorja, a K M P olyan veszteségeket szenvedett, amelyeket a háború végéig nem tudott teljesen pótolni. Hasonlóan súlyos veszteség érte a szociáldemokrata párt balszárnyát is. A terror, az üldözés, a börtön, az akasztófa visszavonulásra késztette azokat a kispolgári és polgári rétegeket, közéleti személyeket, akik addig, amíg a függetlenségi mozgalom sikereket ért el, felsorakoztak a független, szabad, demokratikus Magyarország kivívásáért folyó antifasiszta harc zászlaja alá. Az antifasiszta függetlenségi mozgalomra mért csapás következményei azért is súlyosak voltak, mert olyan időben érték a mozgalmat, amikor nemcsak a kommunisták és azok követői, hanem már a burzsoázia egyrésze, s maga Kállay is úgy lát ta, hogy Hitler elvesztette a háborút és tenni kell valamit, ami az országot megmenti a hábo-rús vereségtől. A függetlenségi mozgalom éppen abban az időszakban került válságos helyzetbe, amikor a legnagyobb szükség lett volna a háború- és hitlerellenes erők összefogására. Ez a körülmény komoly szerepet játszott abban, hogy a Kállay-féle „hintapolitika" széles tömegek tisztánlátását zavar-hat ta meg és sokan e politika befolyása alá kerültek.

* . -

Kállay 1942 nyarán a Volgográd felé törő fasiszta csapatok győzelmei-nek, Hitlernél töltött bemutatkozó látogatásának s ott szerzett benyomásainak hatása alatt a. „Berliner Lokalanzeiger" c. német lap budapesti különtudósító-jának (erről memoárjában elfeledkezett megemlékezni) a tengely ú j nagy győzelmeiről így nyilatkozott : „Mindaz, ami t velem a Führer főhadiszállásán közöltek, pontról pontra beteljesedett, vagy útban van a beteljesedés felé. Csaknem matematikai pontossággal bejelentették nekem a szovjet hadszíntér eseményeit, de az afrikai harcok fejleményeit is . . . Egyek vagyunk abban a célban, hogy német és olasz szövetségeseinkkel leverjük a bolsevizmust és ezt a harcot kötelességünknek tekint jük hazánk és Európa védelme érdekében."6

5 Képvise lőház i Napló. X I I I . kö t . 90. 1. 6 N é p s z a v a , 1942. júl . 1. „ K á l l a y min isz te re lnök a h á b o r ú r ó l " MTI közlés.

4 7 2 PINTÉIl ISTVÁN

Amikor Kállay ezt a nyilatkozatot adta, feltehetően már ot t feküdt asztalán Bajcsy-Zsilinszky Endre7 és Tombor Jenő nyugalmazott ezredes emlékirata, amelyben leszögezték, hogy Hitler elvesztette a háborút . Az emlékiratban Tombor Jenő részletesen fejtegette a németekkel való szövetség fokozatos gyengítésének módjait. Ha talán Kállaynak Tombor ezredes aggodalmai nem voltak eléggé mérvadóak, akkor figyelembe vehette volna az emlékiratról szóló bizalmas rendőrségi jelentést, mely szerint emlékiratát Tombor megvitat ta különböző politikusokkal, nyugalmazott katonatisztekkel, főleg Bethlen István „prominens embereivel", Sigray gróffal és a legitimista vezérkarral. „Mindnyájan egyetértettek abban — állapítja meg a rendőrségi jelentés —, hogy Németország 1918 megismétlődését nem kerülheti el."8

1942 második felében a fasiszták volgográdi támadásának megakadása, Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió vezető államférfiainak első moszkvai konferenciája u tán a burzsoázia és a középrétegek egy része mind jobban sürgeti Kállayt politikája megváltoztatására. 1942. szeptember 15-én Sombor-Schweinitzer jelentésében arról tá jékoztat ja a belügyminisztert, hogy Makay-Petrovics György, az „Újság" főszerkesztőjének lakásán a „németelle-nes" képviselők többízben értekezletet tar tot tak, amelynek tárgya: rábírni a kormányt külpolitikájának megváltoztatására.9 A szociáldemokrata párt október 16-án kelt bizalmas belpolitikai tájékoztatójában arról olvashatunk, hogy „polgári politikusok, továbbá egyetemi tanárok, nagyiparosok, írók, arisztokraták és hírlapírók egyre inkább igyekeznek a kormány tudomására hozni azt a véleményüket, hogy kevés valószínűséget látnak a tengelyhatalmak győzelmére".10

Kállay, mint ezt a minisztertanácsi jegyzőkönyvek, elhangzott beszédei, tettei is igazolják, még mindig hisz a fasiszta Németország győzelmében, azonban ő is jónak látja, hogy bizonyos óvatos lépéseket tegyen a nyugati hatalmak megnyerésére. 1942 őszén levált ja a feltétlen németbarátságáról közismert Bartha honvédelmi minisztert, és helyébe a nyugatbarát nagy-baczoni Nagy Vilmos kerül.11 Szükségesnek tar t ja személyesen óvni a lapok főszerkesztőit attól, hogy idegen, „akár ellenséges államok államfőit személyük-ben támadjanak".1 2 Ebben az időben ta lán a legnagyobb meglepetés erejével hatott Keresztes-Fischer belügyminiszternek a Képviselőház október 16-i ülésén t e t t kijelentése: nem lehet megjósolni, miként ér véget a háború, egyetlen felelős tényező sem tudhat ja és nem állíthatja határozottsággal, hogy ki fog győzni."13

A külpolitikai lépéseknél azonban sokkal lényegesebbek azok, amelyek a belpolitikában jelzik a változások kezdetét. A kormány, a terror eszközeinek fenntartása mellett, mind nagyobb teret enged a baloldali ellenzéki pártok, elsősorban a szociáldemokrata párt működésének. Most már nemcsak arról van szó, mint 1942 nyarán, hogy a szociáldemokrata pá r to t a kormány megvédi a szélsőjobboldal, sőt a kormánypártban helyet foglaló képviselők egy részének az SzDP betiltását sürgető követeléseivel szemben, hanem arról is, hogy enge-

7 Bajcsy-Zsi l inszky E n d r e fen tebb e m l í t e t t emlék i ra ta m é g nem kerü l t e lő . 8 P I A r c h . A/XV. II/1/1942/126. 9 P I Arch . A/XVII/1/1942/127.

" P I Arch . A/XVII/1/1942/118. 11 Nagybaczoni Nagy Vilmos : Végzetes esz tendők. 12 P I Arch . А/XVTI/l /1942/118. 13 U g y a n o t t és Képvise lőház i Napló. X V . 1942. nov. 10. ülés.

A KÁLLAY-KORMÁNY „ H I N T A P 0 L 1 T I K Á J A " 4 7 3

délyezi olyan gyűlések, pártrendez vények megtartását, amelyekre a szovjet-ellenes háború megindulása óta a szociáldemokrata pártnak nem volt lehető-sége.14 A kormány a korábbinál sokkal nagyobb lehetőséget biztosít a Paraszt-szövetség helyi szervezeteinek kiépítésére is. Az 1942. október 16-i bizalmas SZDP belpolitikai tájékoztatóban a következő megállapítással találkozunk: ,,A Kállay-kormány szeretné megvalósítani a belső egységet, illetőleg azoknak a pártoknak és rétegeknek az összefogását, akik nem akarnak gyökeres átalakulást. (Az én kiemelésem — P. I.) Éppen ezért — olvashatjuk a továbbiakban —, bár — amennyire pozíciójának tartásához szükséges — kiszolgálja a tengelyt, lehetőleg nem akarja magát az angolszász oldal előtt sem szélsőségesen német-barátnak mutatni."1 5 Amint látjuk, a szociáldemokrata párt jól ítélte meg a Kállay-kormány politikájának kialakulóban levő fő irányát. Felismerte, hogy Kállay ú j politikájában fontos helyet és szerepet szán a baloldali pár toknak, köztük a szociáldemokrata pártnak is. A szociáldemokrata párt jobboldali vezetői azonban a Kállay-kormány részéről nyúj to t t nagyobb mozgási és szervezkedési lehetőséget nem arra használták fel, hogy tömörítsék és a háború elleni aktív harcra mozgósítsák a munkásosztályt és a demokratikus hitler-ellenes erőket, hanem ellenszolgáltatásképpen vállalták, hogy a belső rend és a háborús termelés zavartalanságának biztosításában támogat ják a kormányt.1 6 Mint a későbbiek során látni fogjuk, ezen a ponton találkozott a Kállay-féle hintapolitika a szociáldemokrata párt jobboldali vezetőinek következetesen háborúellenes, antifasiszta harcot feladó politikájával és vált az utóbbi a hintapolitika eszközévé és támaszává.

A fasiszta koalíció hadseregeinek a keleti fronton — 1942 végén és 1943 elején — Volgográdnál és a Don par t j án elszenvedett súlyos veresége megér-lelte a Kállay-kormány angolszász orientációjú híveiben, hogy határozottan rálépjenek a már 1942 második felében megkezdett „hintapolitika" ingoványos útjaira. Kállayt és híveit ebben messzemenően segítette az a politika, amelyet a Szovjetunió nyugati szövetségesei, elsősorban az angol kormány Churchillel az élen folytattak. A volgográdi szovjet győzelem után világossá vált , hogy a nyugati nagyhatalmaknak az a titkon remélt tervük, miszerint a Szovjetunió a német fasisztákkal és szövetségeseivel vívott küzdelemben legyengül és a nyugati hatalmak tetszésük szerint diktálhatják békefeltételeiket, szerte-foszlott. Más eszközökre volt tehát szükség, hogy a „bolsevizmust" távol-tartsák Európától.

1942 őszétől egymásután láttak napvilágot azok a tervek, elgondolások — elsősorban az angol sajtóban —, amelyek a Balkán és Közép-Európa orszá-gaiból a Szovjetunió ellen újabb „védelmi vonalat", „egészségügyi övezetet"

14 1942 végén a S Z D P jobboldali veze tő inek beszédeiről f e n n m a r a d t csendőrségi és rendőrségi jelentések m i n d ar ró l t a n ú s k o d n a k , hogy a p á r t vezetőinek a minisz ter -elnökkel és a belügyminiszterrel f o l y t a t o t t t á rgya lása i e redményekén t a p á r t n a g y o b b szervezkedési lehetőséget k a p o t t . Ez t igazo l ja a be lügyminisz ter á l l a m t i t k á r á n a k , P á s z t o y n a k a győri és kolozsvár i r endőrha tóságokhoz in téze t t levele is, a m e l y b e n közli, hogy a S Z D P vá laszmányi ülését engedélyezni kell. (PI Arch. A/XVII/1/1942/71.)

15 P I Arch . А /XVn/ l /1942 /118 . 16 A Győrben m e g t a r t o t t v á l a s z t m á n y i ülésen P a j o r Rudolf f ő t i t k á r h e l y e t t e s

beszédének lényegét a köve tkezőkben l ehe tne megfogalmazni : A k o r m á n y t minden olyan tö rekvésében t á m o g a t j u k , a m i a r e n d f e n n t a r t á s r a i r ányu l , de az a k é r é s ü n k , hogy g o n d o l a t a i n k a t mi is s zabadon t e r j e sz thessük a munkások k ö z ö t t . Malasits G é z a még t o v á b b m e n t a f e l a j án lkozásban : a szervezet t munkásság n e m engedi meg a z 1918 évi fe l fordulás megismét lődését . P I Arch. A/XVII/1/1942/71.

4 7 4 PINTÉR ISTVÁN

akartak létesíteni. Ismertté váltak azok a te rvek is, amelyek szerint a nyugati hatalmak a Balkánon szállnának partra és biztosítanák, hogy a Balkán és Közép-Európa a nyugati hatalmak befolyása alá kerüljön. Ezek a nyugati tervek és elgondolások azonban nem számoltak a tényleges nemzetközi erő-viszonyokkal, nem számoltak még mindig a Szovjetunió erejével és a nemzet-közi politikában megnövekedett súlyával, nem számoltak az antifasiszta, hitlerellenes tömegek világpolitikát befolyásoló szerepével. Ezek a tervek nem számoltak az antifasiszta világkoalíció érdekazonosságával, nem számoltak azzal, hogy a koalícióban az összetartó erők sokkal erősebbek, mint a szét-húzok. S így, bár ezeknek a terveknek egy időben volt bizonyos reális alapja, később teljesen irreálissá, megoldhatatlanná vál tak. Ezért az e tervekre épülő Kállav-féle hintapolitika is homokra épült és következményei nemcsak kiter-velőit, hanem magát az országot is majdnem maguk alá temették.

Kállay hintapolitikájának külpolitikai vonatkozásait jelentős részben már feltárták. A feltárt anyagból az is ismeretes, hogy Kállay hintapolitiká-jának külpolitikai vonala járhatatlan volt. Vajon hogyan alakult Kállay bel-politikája?

Kállay külpolitikai elképzelésének megvalósításához minden korábbinál nagyobb „belső támaszra", szélesebb, nagyobb tömegeket átfogó „nemzeti egységre" volt szükség, hisz számolnia kellett azzal, hogy tervei megvalósí-tásakor, a „nemzeti egység" meghirdetésekor „kétfrontos harccal", kétoldal-ról jövő támadással kell szembenéznie. Világos volt ugyanis, hogy ez a politika a feltétlen hitlerbarát táborból nagy ellenszenvet vált ki. Világos volt az is, hogy a tengelyhatalmak katonai pozíciójának romlásával a szélsőjobboldali erők, a nyilaspártok, az imrédysták, a MÉP jobbszárnya mindent el fognak követni, hogy a kormány Hitler újabb és ú j a b b gazdasági és katonai követe-léseit teljesítse. Ugyanakkor Kállay tudta azt is, hogy a Szovjetunió elleni harcban szükség esetén erre a szélsőjobboldalra is támaszkodhat. Ezt bizo-nyítja, pl., hogy 1943 decemberében a Képviselőház külügyi vitájában Imrédy és Kállay szembenállása azonnal megszűnt, amikor az ország keleti határainak védelméről, a „bolsevizmus" elleni harc feladatairól volt szó. Ez az „egymásra-találás" Kállay és Imrédy parlamenti „kézfogása" néven vált ismeretessé.17

Kállay jól tudta, hogy Volgográd és Voronyezs, a háborúban beállott döntő fordulat a legnagyobb, s a kormányra és a rendszerre nézve legveszélye-sebb hatást a dolgozó tömegekben, elsősorban a munkásosztályban és a nem-zetiségekben vá l t j a ki. Erre nemcsak az első világháború tapasztalatai, nem-csak a Hitler megszállta országok ellenállási mozgalmainak fellendülése, a partizánharcok megindulása figyelmeztette a kormányt. Erről tanúskodtak azok a csendőrségi, rendőrségi, főispáni és egyéb jelentések, amelyek napon-ként, vagy hetenként érkeztek a Belügyminisztériumba a dolgozó tömegek háborúellenes hangulatának megnövekedéséről, a bérharcokról stb.18

Kállay tisztában volt azzal is, hogy a nyugati beállítottságú burzsoázia mellett a középrétegek nagy részében, sőt a munkásosztály és a parasztság kevésbé forradalmi .politikailag képzetlenebb tömegeiben is érvényesül egy olyan szemlélet — Hitlerrel szakítani, de véráldozatokat nem hozni, a „bolsevizmus",

17 Er re v o n a t k o z ó a n lásd a Képviselőházi N a p l ó 1943 dec. üléseinek jegyzőkönyvé t . 18 A t ö m e g e k háborúel lenes mozga lmainak k ibon takozásá ra lásd: A m a g y a r

munkásmozga lom 1939—1945. B p e s t , Kossuth . 1958 — 1959 és Korom Mihály: A fas iz-m u s bukása Magyarországon . B p e s t , Kossuth. 1961.

A KÄLLAY-KORMÄNY „HINT APOLITIK AJ A' 475

az „anarchia", a „felfordulás", a forradalom helyett fenntartani a törvényes-ség kereteit —, amelyet „okos" s főleg ravasz politikával nagyszerűen fel lehet használni a kormánypolitika támogatására.

A Kállay-kormány külpolitikai kísérleteivel egyidőben a belpolitiká-ban is t e t t néhány — elsősorban az ország közvéleményét a hintapolitika számára kedvezően befolyásoló — lépést. Mindenekelőtt arra törekedett , hogy a magyar népet meggyőzze arról, hogy szándékában van szakítani Hitlerrel és kivezetni az országot a háború poklából. Ennek eszközei azonban csak rész-ben lehettek közvetlenek, sokkal inkább közvetettek voltak.

1943 tavaszától egymást érik Kállav és minisztereinek beszédei. Bár ezek a beszédek továbbra is a háború folytatása mellett, a tengelyhatalmak-kal való szövetség mellett törnek lándzsát, a sorok között is olvasni tudók — s ilyenek egyre többen vannak — már tudják, hogy Kállav poli t ikája nem azonos az 1942 tavaszán meghirdetett kormányprogrammal. Ennek a politikai változásnak első nyílt jelentkezése 1943 májusában kormányzói kézirattal a parlament elnapolása.19 Ez a lépés a szélsőjobboldal ellen irányult. A nyilasok ugvanis a parlamentben vitát akar tak nyitni Kállay „tengelyellenes" poli-t iká ja felett.20

1943. május 29-én, a MÉP kétezer főnyi résztvevője előtt t a r t o t t beszédé-ben jelenik meg először Kállaynak ez a kijelentése: ,,. . . nem az én kormányom alatt döntetett el, hogy részt vegyünk az 1942-es orosz hadjára tban" . „Véde-kező háborút folytatunk, célunk, hogy békében éljünk." Kál lay ebben a beszédében — amelyre később is annyi t hivatkozik — megnyugtatja híveit és azokat is, akik még haboznak az ő politikáját követni, vagy legalábbis támo-gatni. „Lelkiismeretünk nyugodt lehet . . . mindig megtettük azt , amire vál-lalkoztunk, a saját érdekek és másokkal szemben fennálló kötelezettségek pólusai között mindig megtaláltuk azt az utat, amelyet a nemzeti becsület kijelöl. . ." Majd így folytatja: „. . . a külpolitika, mint minden más politika is végső fokon a nemzet áldozatkészségén alapszik és mert elemi erők tombolása idején nem lehet áldozatok nélkül élni. De a lehetőségek természetesen határt szabnak az áldozatoknak is, mert az áldozat nem öncél, — a cél a nemzet érdekének szol-gálata. Ezt az alapvető szempontot sohasem tévesztem szem elől, és ezért csak olyan áldozatot vállalok, amely a nemzet erőivel arányban áll."21

19 Horthy Miklós : Emlék i r a t a im és Kállay Miklós: Hungar ian p r e m i e r ; a per-sona l a c c o u n t of a n a t i o n ' s struggle i n t h e second world w a r . New York, Columbia Uni-ve r s i ty Press 1954.

2 0 OL Kál lay miniszterelnök levelezése. 1943. 13. csomó. 21 Függetlenség, 1943. má j . 30. K á l l a y min isz te re lnök nagy beszéde a magyar

sorskérdésről . K á l l a y beszédét é lénken k o m m e n t á l t a a s a j t ó is. A Függe t l enség 1943. j ún . 1-i s zámának vezérc ikke „Az élet p r o g r a m j a " címen f ű z ö t t megjegyzéseket a beszéd-hez. K á l l a y legfőbb mondan iva ló ja — á l l a p í t j a meg a c ikk — ,,átvezetni a nemzetet a ma világának szörnyű krízisén". A szoc iá ldemokra ta pá r t l a p j a , a Népszava is poz i t ív meg-ny i l a tkozásnak könyve l t e el a beszédet . Bajcsy-Zsi l inszky Endre K á l l a y h o z in tézet t levelében „nagysze rű" jelzővel i l let te a beszédet , de azonna l kifejezésre j u t t a t t a a „beszéd v é g r e h a j t á s a körül a g e r m á n belső összeesküvés" veszélyét . K á l l a y e m l é k i r a t á b a n a követ-kezőke t í r j a beszédének ha tásáró l : „ M a g a m is meg v o l t a m lepve a beszéd ha tásá tó l . Az egész m a g y a r közvé lemény — k i v é v e természetesen a legszélső jobbo lda l t — különös megelégedéssel f o g a d t a és úgy t e k i n t e t t e ezután, m i n t a magyar kü l - ós belpoli t ika összefoglal t ok i ra tá t és a magyar cél t . Még sokkal é rdekesebb volt a beszéd h a t á s a kül-fö ldön, bár , ahogy m á r m o n d t a m és a h o g y később l á t h a t ó az idézetből, s z a v a i m a t vég-te len óvatossággal h a s z n á l t a m ebben a beszédemben. A s a j t ó nemcsak a semleges orszá-g o k b a n , de még a n y u g a t i háborús o rszágokban , A m e r i k á b a n is részleteiben foglalkozott

4 7 6 P I N T É R IST V i N

Kállay a háborúba lépés felelősségének elhárításával, a kényszerhelyzetre való hivatkozással, a kis népek kiszolgáltatottságának, a nép és kormány békeszerető, a nyugat i kultúrát védelmező szándékainak hangoztatásával22

akar ta a nyugati szövetségesek jóindulatát kieszközölni, s a magyar nép lelki-ismeretét elaltatni.

Hatásos eszköznek bizonyult a nép szélesebb tömegeinek megtévesztésé-ben a szovjet- és kommunistaellenesség, továbbá a nacionalizmus határtalan felkorbácsolása. A Szovjet Hadsereg sorozatos győzelmei, közeledése hatá-rainkhoz, arra késztet te Kállayt, hogy a „bolsevizmus" rémével, a „nemzetet fenyegető végső pusztulással", az ellene való széles összefogás szükségességé-vel próbáljon magának és politikájának híveket toborozni. 1943. február 25-én a Baross Szövetség közgyűlésén jelenti be Kál lay a voronyezsi katasztró-fá t . Ahelyett azonban, hogy levonná a voronyezsi vereség végső konzekvenciá-ját , a nemzetet és az országot fenyegető szovjet veszedelemről t a r t előadást. Ezzel megnyitja a szovjet- és kommunistaellenes propaganda minden addigit felülmúló áradatát . ,,E háborúnak reánk nézve ket tős célja van: megmenteni a bolsevizmustól ezt az országot, ezt a nemzetet, s vele együtt a kultúrának, a kereszténységnek, a civilizációnak, az emberiességnek azt a keletre előretolt őrhelyét is, amelyen mi itt állunk." — Majd így fo ly ta t ja : „Mert ha áttöri ezt a bástyát a keleti rém, akkor nincs megállás, nincs feltámadás. Vereségek, vesz-teségek, elvesztett háborúk a történelemben eddig nem jelentették mindig népek, nemzetek eltűnését is. Ennek a most folyó háborúnak elvesztése azon-ban nemcsak nemzetek, de egy egész világ eltűnését jelentené."23 Ezzel a beszéddel Kállay ket tős célt akart elérni. Egyrészt meg akarta akadályozni, hogy a magyar nép teljes nagyságában felismerje a nagyméretű vérveszteség hiábavalóságát, és az t akarta elhitetni, hogy a német rablóháborúban áldozatul odadobott közel 200 ezer katona a nemzetet fenyegető pusztulás elhárításáért esett el. így aka r t a elejét venni a háborús elégedetlenség növekedésének. Másrészt így adot t jelzést a nyugati hatalmaknak, hogy a magyar kormány háborús erőfeszítései csak a szocialista Szovjetunió ellen irányulnak, s ezt nem tekinthetik bűnnek a nyugati kormányok.

Nem véletlen, hogy Kállay beszédei nyomán a magyar polgári sajtó, de a baloldali ellenzék lapjai is soha annyit nem foglalkoztak a kis népek, elsősor-ban a magyar nép egyenjogúságának, európai elhivatottságának, a béke meg-őrzésének biztosításában betöltött szerepével, min t éppen 1943-ban. Bizony-gatták, hogy Magyarország ezeréves múltja, kul túrá ja , állami berendezkedése biztosíték az önálló állami életre, sőt többre is: biztosíték Közép-Európában, a Duna völgyében a rend fenntartására, s a Kelet felől jövő „veszély" feltartóz-

vele és úgy k o m m e n t á l t a , hogy ez egy háborúel lenes n y i l a t k o z a t és Magyarország poli-t i ka i l ag t i sz tán k e r ü l k i a helyzetből. A z amerikai k ö v e t s é g egyik t a g j a B e r n b e n szemé-lyesen ford í to t ta le a beszédet Rooseve l t elnök s zámára , és nemsokára a z egész beszéd meg je l en t angolul, f r a n c i á u l és olaszul. A magya r po l i t i ka i élet vezetői — k ö z t ü k Bethlen I s t v á n , K á n y a K á l m á n , Rassay K á r o l y és Bajcsy-Zsi l inszky E . — e l jö t t ek hozzám egy-m á s u t á n , hogy k i f e j ezzék el ismerésüket és megelégedésüket . Más oldalról v i szont a német s a j t ó még egy szóva l sem emlékezett m e g beszédemről . " (Lásd: Kállay: i. m. 193 — 194. 1.)

22 Erre v o n a t k o z ó a n lásd K á l l a y 1943. aug. 20-i rádióbeszédét , 1943 decemberében a képvise lőházban és a felsőházban e l m o n d o t t beszédeit s t b .

23 Népszava, 1943. febr. 26. K á l l a y minisz tere lnök a magyar c s a p a t o k harcairól és a bolsevista veszedelemről .

А К Л LI. A Y-KORMÁNY „HINT APOLITIK ÁJ A" 477

tatására. Ehhez azonban az szükséges, hogy a Duna-völgy népei s a nyugati hatalmak is megértsék, hogy „Magyarország nélkül, a magyar nép vezető-szerepe nélkül államot ezen a csodálatosan egységesnek kiszabott földön alkotni nem lehet".24 Bizonygatták: hogy Magyarország elkerülhesse a háborús vereség katasztrófáját , hogy vele a béketárgyalásokon ne mint legyőzött országgal tárgyaljanak, hogy szerepet — őt megillető szerepet — kapjon a Duna-medence újjászervezésében, ahhoz az kell, hogy az ország népe „egyemberként" sorakoz-zék fel Kállay hintapolitikája mögé, hogy az országban rend legyen, ne kerül-hessen sor 1918 és 1919 megismétlődésére.

A „belső béke" biztosításához elsősorban arra volt szükség, hogy az ország dolgozó népét féken tartsák s lehetetlenné tegyék egy forradalmi meg-mozdulás kibontakozását. Ennek megvalósítására két lehetőség nyí lot t . Az egyik: a legkegyetlenebb — a német fasisztákéhoz hasonló — módszerrel, a terror minden eszközének igénybevételével elfojtani a haladó antifasiszta moz-galmaknak még a csíráit is. A másik: a terror mellett felhasználni mindazokat az eszközöket (szociális juttatások, bér- és fej adag ja vitások stb.) és társa-dalmi erőket (kisgazdapárt, szoc. dem. pár t jobboldali vezetőit stb.), amelyek a tömegmozgalmak elfojtására alkalmasak. Az első lehetőség alkalmazásának végső eredményéről a Hitler által megszállott Európa tapasztalatai nem sok jót ígértek. Maradt tehá t a másik módszer alkalmazásának lehetősége, amit végső soron a Kállay-kormány választott . Ennek okai között fontos szerepet töltött be a Kállay-kormány külpolitikai kísérleteit rokonszenvvel kísérő nyugati hatalmak megnyerésének szándéka is.

A Kállay-kormány 1943-ban is legfontosabb feladatának t a r to t t a , hogy a kommunisták vezette antifasiszta, függetlenségi mozgalom következetes híveit a terror minden eszközének igénybevételével üldözze. 1943 tavaszán, majd 1943 őszén ismét nagyarányú letartóztatások történtek. Az internálások, rendőrségi őrizetbe vételek, frontra küldések most is egymást érték. Kállay — a már említett májusi beszédében — kíméletlen harcot helyezett kilátásba a népfront hívei és követői ellen.25 A terror-intézkedések növelésének szándékát igazolják azok a minisztertanácsi rendeletek is, amelyek a csendőrség és rend-őrség létszámának felemeléséről és a kisegítő karhatalom felállításáról szólnak.

A Kállay-kormány a terror fokozása mellett egész propaganda-appará-tusát felvonultatta a dolgozó tömegek elégedetlenségének, háború- és rendszer-ellenes hangulatának megfékezésére. A miniszterelnök az 1943-as év első minisztertanácsi ülésén felvetette a szociális intézkedések szükségességét a belső nyugalom érdekében, s hangsúlyozta ennek igen fontos külpolitikai jelen-tőségét is. A mezőgazdasági dolgozók biztosításáról szóló törvényjavaslat elké-szítését, a „házhely" és a „családi o t thon" akciót, 1943 őszén a gyermeküdül-tetési akciót, az 5 holdon aluli zsidóbirtokok kiosztását mint a Kállay-kormány szociális reformintézkedéseinek kezdetét fúj ták fel a kormánypárt lapjai. Kállay nagy reményt fűzöt t 1943. június 28-án az Országos Alföldi Bizottság szegedi nagygyűlésén bejelentett gazdaságpolitikai programjához.26 Jellemző, hogy Kállaynak ezt a programját a kormány tagjai bizalmatlanul fogadták

24 Népszava , 1943. n o v . 9. Kál lay minisz tere lnök beszéde a magyarság és a nemzet i -ségek sorsközösségéről.

25 Függetlenség, 1943. m á j . 30. 2 6 K á l l a y n a k és Reményi-Sehnel ler pénzügymin i sz t e rnek a „gazdasági p r o g r a m " -

ról szóló beszédét l ásd : Függet lenség, 1943. jun . 29-i s z á m á b a n .

4 7 8 P I N T É I t ISTVÁN

a programot előkészítő minisztertanácsi üléseken. Maga Keresztes-Fischer Ferenc, Kállay „tanácsadója" sem értett vele egyet. Kállav az 1943. május 18-i minisztertanácsi ülésen kénytelen a kormány tagjai felé felvetni a bizalmi kérdést és szavazást elrendelni. Kállaynak a program megvalósításával szem-ben felhozott érvekre az a legsúlyosabb válasza, hogy a program szükséges, mer t különben nem lehet biztosítani az ország nyugalmát. Bizonyos átmeneti sikert kétségtelen hozott ez az intézkedés. A bérkövetelő munkásokat, a Jur-csek-terv ellen fellépő parasztokat több hónapon keresztül azzal áltatták, hogy jön a kormány ú j gazdaságpolitikája és az teljesíti követeléseiket. Röviddel a „kormányprogram" után azonban újult erővel bontakozott ki a tömegek gazdasági harca, mert világossá vált , hogy a program nem más, mint porhin-tés és szemfényvesztés. Kállay az elégedetlenség lecsillapítására 1943-ban két ízben is emelte a kenyér- és egy ízben a liszt-fejadagokat.27 Ezek az intézkedé-sek azonban korántsem érték el azt az eredményt, amit a Kállay-kormány remélt tőlük.

Kállay az ország „nyugalmának" biztosítása érdekében hozott intézkedé-sek közül, a saj tó és rádió propaganda mellett, nagyon fontosnak tar tot ta vele egyetértő minisztereinek és híveinek mind gyakoribb személyes érintkezését az ország különböző társadalmi rétegeivel. E célt szolgálta a propaganda-minisztérium felállítása is. 1942 végétől szinte alig volt olyan hét, amelyen a sa j tó ne adott volna tájékoztatást egyik vagy másik miniszter országjáró körútjáról, vagy olyan összejövetelről, amelyen a miniszterelnök vagy meg-bízottja beszédet mondott. így került sor az írók lillafüredi találkozójára, a lillafüredi ifjúsági találkozóra, az Actio Catholica nagygyűlésére, az olasz kultúrintézet megnyitására, a Magyar—Török Társaság előadóestjeire, vagy például a belügyminiszter bácskai, a közoktatásügyi és a földművelésügyi miniszter észak-erdélyi, a miniszterelnök kárpátukrajnai és kassai körútjaira s tb .

A Kállay-kormány ebben a munkájában nagy támaszra ta lál t a magyar-országi egyházakban, elsősorban azok vezetőiben. Már 1942 második felében vita-cikksorozat indult a Magyar Szemlében, amely a lelkek egységének meg-teremtését a különböző egyházak legfontosabb feladatának tekintette. Lakos Endre „Nagy magyar lelki egység" c. cikkében a magyar kereszténység előtt álló alapvető feladatnak tar tot ta , hogy ,,. . . a magyar problémákat a rendelke-zésre álló közös alapok segítségével a teljes egyetértés szellemében igyekezzünk megoldani".28 Sokkal világosabban fogalmazott Markó Árpád „A lelki egység ösvényén" c. cikkében. „Ma . . . jól tudjuk, hogy azok a veszedelmek, amelyek egyképpen fenyegetnek minden keresztény felekezetet, felmérhetetlenül nagyob-bak és veszedelmesebbek, mint a XVII. századbeli török vész. Ennek kivédé-sére ma nemcsak fegyveres katonákra, hanem arra a legerősebb lelki fegyver-zetre van és lesz szükségünk, amit Zrínyi az egész nemzet „unanimis consensusa"-ként sürgetve követelt."29

Az egyházak vezetői megelégedéssel fogadták Kállay hintapolitikáját, hisz következetesnek ígérkezett a „bolsevizmus" elleni harcban, ugyanakkor szakítani kívánt azokkal a hitleri módszerekkel, amelyek a „keresztényi

27 Népszava 1943. jun . 24. J ú l i u s elsejétől nap i 20 d e k a a k e n y é r f e j a d a g ; Népszava , 1943. okt . 17. N o v e m b e r l - tő l 25 d e k a a kenyéradag a z eddig i 20 deka h e l y e t t .

28 Magyar Szemle, 1943. áp r . X L I I I . köt . 122—123. 1. 29 Magyar Szemle , 1943 ápr . X L I V . köt . 210. 1.

A KÄLLAY-KORMÄNY „HINT APOLITIK AJ A' 4 7 9

humanizmust" mélyen sértették. Nem véletlen tehát , hogy a hercegprímás30

s a protestáns egyházak vezetői is31 kiálltak Kállay politikája mellett és erre szólították fel híveiket is. Az egyházak lapjainak a bolsevizmus elleni harc szükségességéről, a belső béke fontosságáról szóló cikkei mellett 1943 második, s főleg 1944 első hónapjaiban egyre fontosabb szerepet töltöttek be a püspöki pásztorlevelek, szózatok. Az egri érseknek a papsághoz intézett újévi körlevele hangoztatta: a mai időkben „létfontosságú, hogy magunkban és másokban is elcsitítsunk mindent, ami forradalmi jellegű. . ."32 Báró Apor Vilmos győri püspök nagyböjti szózatában a magyar haza és az isten ellenségének nevezi azt, aki „a mai súlyos helyzetet arra használja, hogy a népben nyugtalanságot és visszásságot szítson. . . aki a szabadság örve alat t zűrzavart vagy az egység cégére alatt a zsarnokság bármely formáját akarja ősi alkotmányunk helyébe állítani".33

Fontos szerepet töltöttek be Kállay rendszermentő politikájában a szociáldemokrata pá r t és a független kisgazdapárt jobboldali vezetői. Ezek a jobboldali vezetők vállalkoztak arra, hogy amit a terror, a kormánypropa-ganda, az egyházak és a különféle burzsoá szervezetek nem tudnak elvégezni az öntudatosabb antifasiszta, demokratikus gondolkodású tömegek befolyáso-lásában, azt ők elvégzik. Vállalkoztak arra, hogy megakadályozzák a kommu-nisták vezette antifasiszta függetlenségi mozgalom erőteljes fejlődését, meg-akadályozzák a kormány veszélyes hintapolitikájával szemben álló antifasiszta nemzeti egység, s ezen belül a munkásegység kibontakozását és győzelemre jutását . Megjegyzendő, hogy a két párt jobboldali vezetőinek politikai elkép-zelései között — főleg az ország belső átalakulását illetően — volt különbség. Az i t t kifejtésre kerülő kérdésekben az eltérés azonban lényegtelen.

A független kisgazdapárt és a szoc. dem. pá r t jobboldali vezetői minden kétséget kizáróan szemben álltak a fasiszta Németországgal, szemben álltak Hitlerrel. Szakítani akartak a tengelyhatalmak oldalán folyó háborúval, de minden nagyobb kockázat vagy véráldozat nélkül. Szövetséget akartak az antifasiszta világkoalícióval, de a Szovjetunióval való szövetség nélkül.Szemben álltak a Horthy-rendszerrel, Angliához vagy a skandináv államokhoz hasonló polgári demokratikus berendezkedésű állam lebegett szemeik előtt, de ezt a tömegek aktív közreműködése nélkül, a forradalom feltétlen elkerülésével akar ták megvalósítani.

1943 első felében erőteljes Hitler- és háborúellenes mozgalom van kibon-takozóban az országban. A dolgozó tömegek, a munkásosztály, a parasztság elégedetlenségének, bérmozgalmainak, munkamegtagadásainak a korábbinál határozottabb felszínre törése mellett jelentkezik ez a háborúellenesség a kis-polgárság, az értelmiség soraiban is. Erre nemcsak a belügyi szervek jelentései szolgáltatnak bőséges anyagot, hanem az 1943 tavaszán a nemzeti összefogás szükségességéről napvilágot látott sajtóviták is. Ez a sajtóvita az első pilla-na t ra azt a látszatot kelti, hogy az 1941-ben megindult és az 1942-es letartóz-tatások után félbeszakadt, a kommunista párt által irányított független, sza-

3 0 Nemzeti Ú j s á g , 1943. márc . 19. Népszava, 1943. aug. 17. 31 Népszava, 1943. aug. 17., Népszava , 1944. j a n . 13. s tb . 32 Magyar N e m z e t , 1944. jan. 9. ,,. . . l iazafiságtok érdekében semmifé le szélsőséges

i r á n y z a t o t se p á r t o l j a t o k . " 33 A Mai N a p , 1944. márc . 2. A győr i püspök n a g y b ö j t i szózata a h a z a belső ellen-

ségeiről .

4 8 0 P I N T É I t ISTVÁN

bad, demokratikus Magyarország program vi tá jának egyenes folytatása. Azonban gondosabb tanulmányozás után kiderül, hogy jellegében, tartalmi mondanivalójában ú j jelenséggel állunk szemben. Kétségtelen, hogy a sajtó hasábjain most is o t t találjuk a baloldali szociáldemokraták s más antifasisz-ták bátor írásait, s néha a kommunisták egy-egy cikkét is, de e cikkek nem tud-nak döntő befolyást gyakorolni a vi ta lényegére. A vitában az összefogás céljai, a függetlenségi mozgalom leglényegesebb meghatározói módosulnak. A fő cél nem a következetes társadalmi változás, hanem az, hogy a rendszer némi demokratizálásával, a forradalom elkerülésével, a harcos antifasiszta tömegek, mindenekelőtt a kommunisták féken tartásával biztosítsák az átmenetet a fasiszta tengely oldaláról az antifasiszta világkoalíció nyugati, angol—amerikai táborába.

Az antifasiszta függetlenségi mozgalomnak e polgári, kispolgári szárnyá-hoz csatlakozott a független kisgazdapárt és a szoc. dem. pá r t jobboldali vezetősége is, s ennek fő törekvései támogatásra, megértésre találtak magánál Kállavnál is. Sőt, Kállay arra törekedett, hogy minél nagyobb teret biztosítson a Hitler-ellenes polgári, kispolgári mozgalom propagandájának, s egyben kemé-nyen fellépett e mozgalomban jelentkező minden olyan kísérlet ellen, amely a mozgalmat a kommunisták vezette radikális antifasiszta irányba akar ta tolni. Ez a Hitler-ellenes polgári, kispolgári mozgalom az ország közvéleménye előtt úgy jelentkezett , mint a kormány háborús politikájával szemben álló, a töme-gek nagy részének vágyait, óhajait valóraváltani akaró mozgalom, s éppen ezért nagy tömegbefolyása volt. Tömegbefolyását növelte az a körülmény is, hogy a kommunista pár t vezette függetlenségi mozgalom a ránehezedő kíméletlen terror s a volt szövetségesek egy részének a most kibontakozó polgári, kispol-gári szárnyhoz való átpártolása miat t nem tudo t t olyan erővé válni, hogy eredményesen felvegye a harcot a Kállay-féle rendszermentő politika és fő vonásaiban ennek hatása alá került függetlenségi mozgalom polgári, kispol-gári szárnyának az egész ország sorsára nézve egyaránt súlyos veszélyekkel fenyegető tendenciáival szemben. Ezt a körülményt Kállay nagyszerűen fel t ud t a használni most már a hintapolitika szolgálatába állított „nemzeti egység" megteremtésére.

A háborúban beállt fordulat hatására a munkásosztály soraiban a kom-munista párt és a baloldali szociáldemokraták munkájának hatására, de ösztö-nösen is nőtt az elégedetlenség a rendszerrel szemben, s nőtt az elégedetlenség a szoc. dem. párt és a szakszervezetek jobboldali vezetőinek a munkásosztályt semmittevésre, passzív várakozásra kényszerítő politikájával szemben is.

Peyerék úgy gondolták, s erről akarták meggyőzni a kormányt is, hogy a szociáldemokrata pár tnak adott szabadabb mozgási és szervezkedési lehetőség-gel csökkenteni lehetne a növekvő elégedetlenséget. A párt vezetőinek szaba-dabb mozgása, párt- és szakaszervezeti gyűléseken a vezetők „józan mérsék-letre" intő beszédei, a kormány politikája melletti állásfoglalásaik visszatart-ha t ják a munkásokat a háború elleni határozott fellépéstől, a harcos ellenállástól, s meggyőzhetik őket a kormánypolitika helyességéről. Természetesen, a jobb-oldali vezetőket elsősorban az a cél vezette, hogy a pár t taglétszáma, az ország közvéleményére — nem utolsósorban a kispolgárságra és értelmiségre — gyako-rolt befolyása megnövekedjék, és a pá r t a háború végén jelentősen megerősödve vehessen részt az ország „demokratikusabb" társadalmi berendezkedésének kialakításában. E cél érdekében azonban ilyen messzemenő osztályárulásra is hajlandók voltak.

A KÁLLAY-KO ItMÁNY „HINTAPOLITIKÁJA" 481

A fentebb vázolt elképzelések 1943 elejétől egyre jelentősebb szerephez jutnak a szociáldemokrata párt jobboldali vezetőinek politikájában. A pár t szegedi, csongrádi, szombathelyi választmányi ülésének és a fővárosi pártérte-kezlet munkájának középpontjába az első világháború, 1918 — 1919 tanulságai-nak levonását, a tömegek által sürgetett radikálisabb politikának a pártra és az országra nézve egyaránt veszélyes voltát kívánták állítani. Szakasits Árpádnak — a kommunistákkal való együttműködése miatt — a főtitkári tisztségéből tör tént leváltása u tán Peyer akara tá t tüzön-vizen végrehajtani kész Szeder Ferenc lett a pár t főtitkára. Szeder a csongrádi választmányi ülésen — a rendőrkapitány jelentése szerint — a forradalomról, a barikád-harcokról, mint a szociáldemokrata párt eszméivel összeegyeztethetetlen esz-közökről beszélt. Határozottan állást foglalt a kormány politikája mellett is.

,,Nehéz helyzetben van most a kormányzat és a hatóságok is. A párt célja ezeket támogatni. Ezt a támogatást meg kell adni részükre minden embernek. Háború van. Minden egyéni érdeknek el kell törpülnie." Beszédét a következő szavakkal fejezte be: „Bizonyára akadnak a hallgatók között, akik azt várták, hogy őket arról tájékoztatom, hogy mi lesz a fronton, mi lesz a kormánnyal, mi lesz a politikával? Mindezek a kérdések olyanok, amelyeknek a mai idők-ben nem indokolt a felvetése."34 Egyesek ta lán ellenvethetnék, hogy a rend-őrség jelentései nem megbízhatóak. Ez esetben — sajnos — a valóságnak meg-felelő jelentésekről van szó. Erről tanúskodik a fővárosi pártértekezlet jegyző-könyvének anyaga35 (1943. február 28-án tar to t ták) , de erről tanúskodik az a levél is, amit Peyer Károly és Szeder Ferenc intézett a belügyminiszterhez. „Az SzDP és annak vezetői sokkal komolyabban fogják fel hivatásukat, semmint a fentemlített panaszokban36 meghatározott módon viselkednének. Nem folytatunk kétlaki politikát. Nagyon jól ismerjük azt a súlyos külpolitikai helyzetet, amelyben vagyunk, éppen ezért féltékenyen vigyázunk politikai össze-jöveteleinken is országunk nagy érdekeire. . ." — Majd így folytatódik a levél: „Azt hisszük, nem kell Nagyméltóságod előtt külön kihangsúlyozni a most folyó háborúval kapcsolatos felfogásunkat — amellyel nem állunk egyedül az országban —, de viszont azok a nagy érdekek, amelyek minden tekintetben tétként szerepelnek ebben a háborúban, kötelességünkké teszik a hallgatást még olyan kér-désekben is, amelyekben néha meg kellene nyíltan és határozottan mondani véle-ményünket." (Az én kiemelésem — P. I.)37

A kormány felé tet t megnyilatkozások nem maradtak viszonzatlanul. Nemcsak a kormány, hanem egyes városok vezetői, hatósági közegei is egyre

34 P I Arch. A XVII/1/1943/ 5. Hasonló megá l l ap í t á soka t o l v a s h a t u n k a szegedi vá l a sz tmány i ülésről (A—/XVH/1/1943/ 107), va lamin t a f eb r . 17-én t a r t o t t szakszervezet i összvezetőségi ülésről szóló jelentésben. (A IV/4/1943/81).

35 Az é r tekez le ten Szeder F . üdvöz lő beszédében t ö b b e k között ezeke t m o n d o t t a : „Mindig a r ra kell gondo lnunk . . . á t kel l vészelnünk a m a i nehéz időket . . . " „Azt a tör -t éne lmi tanu lságot , ame lye t 1918 u t á n mer í t he t t ünk , sohase tévesszük s z e m elől. Csak a k k o r va lós í tha t juk m e g fe l ada ta inka t , h a a vezetés a szociá ldemokra ta m u n k á s s á g kezé-ben m a r a d és sem jobb ra , sem ba l ra n e m engedi m a g á t eltéríteni. . . V a n n a k , akik az t m o n d j á k , sokkal r ad iká l i sabb pol i t iká t kellene f o l y t a t n i . De ón nem t é v e s z t e m szem elől a z o k a t az e l lenforradalmi erőket , ame lyek még m e g v a n n a k , bá r ezek az e rők a z események n y o m á s a a l a t t el f o g n a k t ű n n i . " (Pl Arch . A/XVH/1/1943/115)

36 Pásztoy be lügy i á l l amt i tká r a S Z D P veze tő inek f igyelmét f e l h í v t a arra , hogy a p á r t b a n és a szakszervezetekben a ke le t i f ront eseményei rő l megengedhete t len hangú beszélgetések h a n g z a n a k el.

3 ' P I Arch . A/XVH/1/1943/114.

9 Történelmi Szemle

4 8 2 P I N T É I t ISTVÁN

megértőbben fogadták a párt jobboldali szónokait. Miliők Sándor jobboldali szociáldemokrata vezető a szombathelyi választmányi ülésről szóló jelentésé-ben pl. arról számolt be, hogy „a hatósági közegek az előadás után igen udva-riasan, feltűnő melegséggel köszöntek el, ami az egybegyűltekre igen jó benyo-mást te t t ." 3 8 Hasonló megállapításokkal találkozunk más vezetők jelentéseiben is. A legjelentősebb eseménytalán mégis az volt, hogy a több mint 20 éves ellen-forradalmi fasiszta rendszer fennállása óta először 1943 áprilisában — Kállay olaszországi út ja u tán — Horthy Miklós, Magyarország kormányzója fogadta Peyer Károlyt. (S mint a korabeli jelentések megjegyzik, a párt vezetői külö-nösen nagy jelentőséget tulajdonítot tak annak, hogy kezet is fogot t vele.) A találkozásról eredeti dokumentumaink nincsenek. Sem Horthy, sem Kállay nem emlékezik meg róla emlékirataiban. így kénytelenek vagyunk az SZDP vezetőinek a találkozóról elhangzott beszédei alapján készült rendőrségi jelen-tésekre támaszkodni.

A kihallgatás jelentőségét az SZDP vezetősége abban látta, hogy a magyar kormány tisztában van a háború kimenetelével, és a dolgozó, illetve szervezett munkásságot a maga oldalán akar ja felsorakoztatni. Egyes „optimisták" még olyan következtetést is levontak, hogy „a dolgok új fordulata következ-tében esetleg koalíciós kormány alakításával is lehet számolni".39

A jobboldali vezetőknek hamarosan alkalmuk nyílott arra, hogy bebi-zonyítsák: méltóak a kormányzói bizalomra. 1943 május és június hónapjai-ban, amikor Hitler és a szélsőjobboldali pártok részéről egyre dühödtebb táma-dások érték a kormány politikáját, a jobboldali szociáldemokrata vezetők támogatásukról biztosították Kállayt . Peyer Károlynak a Népszavában meg-jelent május elsejei cikke, a május 28-i Kállay-beszédre való reagálás is ennek bizonyítéka. De nem tűrtek a jobboldali vezetők balról, a munkástömegek részéről jövő támadást sem. Elítélték a pécsvidéki bányászok május 1-i munka-beszüntetését,40 felléptek a diósgyőri vasgyár munkásai körében tapasztalható nyugtalansággal szemben is.41 A július elsején — Kállay gazdasági programja alapján — életbeléptetett ár- és bérrendezésnek a munkásokra hátrányos következményei lá t tán a jobboldali vezetők nem a munkások, hanem a kor-mány mellett foglaltak állást.42

Ezek után egyáltalán nem lehet véletlennek és megalapozatlannak tekinteni azt az értékelést, amit Kállay Miklós emlékiratában Peyer Károlyra vonatkozóan tet t . „A szocialista vezér, Peyer Károly egy becsületes, komoly és lojális ellenfél volt. Ő egy olyan ember volt, aki soha nem felejtette el céljait,

» P I Arch. A / X V n / l / l 9 4 2 / 1 2 7 . 39 P I Arch. A/XVn/1 /1943/46 és A/XXII /3 /1943/ 33. 4 0 Szeder f ő t i t k á r Tolnaihoz, a pécs i szoc iá ldemokra ta pár tszervezet t i t ká rához

a m á j u s elsejei munkabeszünte tésse l k a p c s o l a t b a n í r j a : Közöl te a be lügyminisz ter re l , hogy a p á r t n a k n incs semmi köze a leál láshoz. Majd így fo ly t a t j a : „ A r r a ké rem önt , k í sé r je f igyelemmel, a m i ezzel az ünnep lésse l kapcso l a tban történik, h a a bányászok szervezkednek, az t n a g y o n okosan és bölcsen teszik, a z t a bányászszempon tokon kívül m a g a s a b b érdekek is sz in te követelik, d e vigyázni kell, h o g y el ne ga loppi rozzák magu-k a t . " ( P I Arch, a XVTI/1/1942/114.)

4 1 A vasas szakszervezet d iósgyőr i helyi c s o p o r t j á n a k t i sz tú j í tó közgyűlésén, ahol k b . 2 ezer ember j e len t meg, Peyer K á r o l y többek k ö z ö t t a következőket m o n d o t t a : „Mi n e m u tca i t ü n t e t é s e k vagy ab lakok és j á rművek megrongá lása révén a k a r j u k elérni c é l j a inka t . Mi a demokrác i a segítségével a k a r j u k joga inka t biztosítani — a h á b o r ú meg-köve te l i mindenki tő l a nagyobb á l d o z a t o t , a t öbb m u n k á t . " (Népszava, 1943. júl. 2. A diósgyőri vasgyár i vasasok közgyűlése.)

42 P I Arch. A/XXII /71/1943/ 63.

А К ALI, A Y-К OR MANY „ H I N T A P O L I T I K Á J A " 4 8 3

igazságosan mérte fel a helyzetet és a lehetőségeket, és aki a munkásosztály érdekeit az utolsókig védte. Az ő működése az alat t az idő alat t egy építő tényezője volt a magyar életnek. '4 3

*

Az olaszországi események hatására 1943 nyarán rendkívül megélénkült a politikai élet Magyarországon. A Kállay-kormányra az események kétféle-képpen hatottak. Részben fájlalták, hogy a fasiszta koalíción belül elvesztet-ték hintapolitikájukhoz közelálló partnerüket, s tisztában voltak azzal, hogy Hitler nyomása Magyarországra fokozódni fog. Másrészt a nyugati szövetséges csapatok partraszállása Olaszországban azt a reményt keltette Kállayban és híveiben, hogy politikai elképzeléseik a megvalósulás küszöbén vannak. Az olaszországi események hatására megélénkültek a t i tkos diplomáciai tárgyalá-sok az angolokkal, amelyek eredményeként 1943. szeptember 9-én megszületett a Szovjetunió háta mögött Magyarország és a nyugati hatalmak között az előzetes fegyverszüneti megállapodás.44

Az olasz események az ország közvéleményében is erőteljes balratolódást eredményeztek. A kommunisták vezette antifasiszta erők tábora is megnöve-kedett. A kommunisták az antifasiszta, Hitler-ellenes összefogás legfőbb fel-adatát a következőkben határozták meg: az ország azonnal szakítson a fasiszta Németországgal; döntse meg a Kállay-kormányt; hozzon létre egy olyan, az antifasiszta demokratikus erőkre támaszkodó népfront-kormányt, amely különbékét köt és átáll az antifasiszta világkoalíció oldalára és fegyverrel vesz részt a fesiszta hatalmak elleni harcban; belpolitikában pedig következetesen felszámolja a fasiszta rendszert és megkezdi a demokratikus és független Magyarország felépítését.45

Megélénkültek a tárgyalások a szociáldemokrata párt, független kis-gazdapárt, a Rassay vezette polgári szabadelvű párt vezetői és Kállay között is.

1943 közepéig a független kisgazdapárt nem töl töt t be különösebb szere-pet az ország politikai életében. A második világháború kitörése u tán a párt munkája lényegében parlamenti megnyilatkozásaira szorítkozott. A kis-gazdapárt egyes vezetői azonban — így pl. Nagy Ferenc is — jelentős szerepet vállaltak a kormánytámogatásával életrehívott Parasztszövetségben. Ebben a szervezetben Nagy Ferenc valóban a fék szerepét töltötte be. Mindvégig leg-nagyobb ellenzője volt a kommunisták és a parasztság demokratikus vezetői és tömegei által követelt, a szegényparasztságot tömörítő földmunkásszakosztály megalakításának. Álláspontját — kétségtelen a kormány beleegyezésével — csak akkor változtatta meg és foglalt állást a Parasztszövetségen belül létre-hozandó földmunkásszakosztály mellett, amikor már félő volt, hogy a paraszt-ság és baloldali vezetőik a Parasztszövetségen kívül hoznak létre egy radikális szervezetet, amelyre mind a kormánynak, mind Nagy Ferencéknek sokkal nehezebb volna befolyást gyakorolnia. így jött létre 1943. május 9-én a Paraszt-szövetség földmunkásszakosztálya, amely a nyári mezőgazdasági munkák miatt tényleges politikai tevékenységet csak 1943 őszétől tudott kifejteni.

43 Kállay Miklós: i. m . 36. 1. 44 L á s d : Magyarország ós a másod ik v i lágháború . Bpes t , K o s s u t h . 1959. 421 —

422.1. 4 5Részletesebb k i fe j tésót lásd: A magyarországi m u n k á s m o z g a l o m 1939 — 1945.

Bpest , K o s s u t h . 1958 — 1959 és Korom Mihály: i. m .

9 *

4 8 4 P INTÉI t ISTVÁN

A független kisgazdapárt vezetői hosszú politikai szünet u tán 1943 május végén alkalmasnak látták az időt, hogy ismét színre lépjenek. A pár t tömegei, demokratikus gondolkodású baloldali vezetői sokat vártak a párttól. A május 27-i nagyválasztmányi ülésről napvilágot látott újságcikkek azonban csalódást okoztak. A pár t nagy választmánya hitet t e t t ugyan az összefogás szükséges-sége mellett, de a deklarációnak azok a megállapításai, amelyek a „régi elvi programhoz" való ragaszkodást, Horthy Miklós és Gaál Gaszton szelleme mel-let t i kiállást hangsúlyozták, világossá tették, hogy a kisgazdapárt vezetői milyen összefogásra, nemzeti egységre gondolnak.46

1943 nyarán, az olaszországi események u tán a fentebb említett pártok és Kállay miniszterelnök között tárgyalások kezdődtek. Alapját az a memoran-d u m képezte, amelyet 1943. július 31-én a független kisgazdapárt jut ta tot t el a miniszterelnökhöz és a kormányzóhoz. A memorandumot Bajcsy-Zsilinszky Endre készítette. Az emlékiratot megvitatta a kisgazdapárt vezetősége, meg-tárgyalták a szociáldemokrata pár t egyes vezetőivel és Bajcsy-Zsilinszky kikérte a kommunisták véleményét is. A memorandum nagy érdeme, hogy leszögezte: Magyarország további kitartása Hitler oldalán az ország pusztulását eredményezné. Magyarország a fasiszta Németországgal való szakításra nem vá rha t addig, amíg az angolok balkáni partraszállása megtörténik, azonnal kell cselekednünk. Tisztában kell lenni azzal — állapítja meg a memorandum —, hogy „háborúból való kilépésünk jelentékeny kockázattal jár. Ezeket a kocká-zatokat minél kisebbre kell szorítani, de egészen eltüntetni nem lehet. Az elhá-ríthatatlan kockázatokat igenis vállalnia kell annak a kormányzatnak, amely Magyarország kivezetését az özönvízből tűzi ki céljául." A memorandum hang-súlyozza, hogy nemcsak a német megszállással, hanem még egy német katonai átvonulással szemben is katonai erővel kell szembeszállni. „Inkább a német haderővel való szembenállást, min t az angolszászokkal való harcot." A Szov-jetunió felé pedig ki kell jelenteni, hogy „nincs tovább ellenséges magatartá-sunk" , és vissza kell vonni katonáinkat a keleti frontról.

A memorandum sok helyes javaslatot tar ta lmaz az ország demokratikus átszervezésére, a fasiszta Németország oldaláról való elszakadás kockázatának csökkentésére vonatkozóan. Közöttük három fő kérdés szerepel. 1. Ú j sajtó-politika éa demokratikus pártok mostaninál szabadabb mozgása ú t ján a köz-véleményt ráébreszteni az országot fenyegető halálos veszélyre és hazafiúi köte-lességének teljesítésére. (Ez biztosítaná, hogy a tömegek józanul lássák a dolgo-k a t és ne csináljanak felfordulást.) 2. Az alkotmányos jogrend teljes helyreál-lí tása. 3. Szellemében, vezetésében és felszerelésében megerősített, kossuthi szabadságharcos szellemmel te l í te t t magyar honvédség létrehozása.

A memorandum a helyes javaslatok mellett azonban mintegy összefog-lalója azoknak az álláspontoknak is, amelyek a függetlenségi mozgalom polgári, kispolgári szárnyát jellemezték, amelyekről az előzőekben már beszéltünk. A német fasisztákkal való szakításban érdekelt erők — amint ez a memoran-dumból kitűnik — csak az angolszász erőkre kívántak támaszkodni, és Magyar-ország újjászervezésének nemzetközi támogatói között csak a nyugati hatal-m a k a t vették számításba. Súlyos hiba volt, hogy az emlékirat megelégedett csupán a háromhatalmi szövetségtől való elszakadás deklarálásával. Elégséges-n e k tartotta, ha külpolitikánkat „visszagöngyöltetjük" „Teleki Pál eredeti

46 Népszava , 1943. má j . 28. (Az ú j p á r t p r o g r a m o t meg tá rgya l t a a függet len kis-g a z d a p á r t nagy v á l a s z t m á n y a ) ; A Mai N a p , 1943. m á j . 28. (Kisgazdapár t és polgárság) .

A KÁLLAY-KO ItMÁNY „HINTAPOLITIKÁJA" 4 8 5

semlegességi politikájáig". Teleki úgynevezett „semlegességi" politikája már 1941-ben is járhatatlan politika volt, s még inkább annak bizonyult volna 1943-ban.

A memorandum tartalmazott továbbá olyan imperialista célkitűzéseket is, amelyek az egész magyar burzsoázia, a kispolgárság, sőt még a munkás-osztály egy részének szemléletét is á thatot ták . Ez a szemlélet Magyarország közép-európai szerepének biztosításában, valamint a szentistváni magyar birodalom visszaállításának hangoztatásában jutott kifejezésre. Külön fejezet foglalkozik Közép-Európa újjárendezésében betöltendő „rendfenntartó és rendező szerepünkkel".47

Az emlékirat legsúlyosabb hibája azonban az volt, hogy nem a néphez szólt, nem a magyar dolgozó tömegek forradalmi erejére akar t támaszkodni, hanem attól a Kállavtól vár ta a megvalósítását, aki az angolszászokkal való tárgyalások mellett Hitlert is kiszolgálta.

A memorandum benyújtása után augusztus elején kezdődtek meg a tárgyalások Kállay miniszterelnök, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Tildy Zoltán — a kisgazdapárt vezetői, Rassay Károly a szabadelvű pár t és Peyer Károly a szociáldemokrata párt vezetője között. Sajnos a tárgyalásokról Kállay Miklós könyvén kívül nincs részletesebb feljegyzés. Kállay emlékirataiban természe-tesen a maga érdemeit próbálja hangoztatni —, ezt feltétlen figyelembe is kell vennünk —, a tárgyalásokról szóló leglényegesebb megállapításai azonban, úgy hiszem, közel állnak a valósághoz.

„A Kisgazdapárt memoranduma . . . a helyzet komoly megítélésén alapult — állapította iïleg Kállay Miklós. Elég sok hibát tartalmazott , de mégis az a benyomásom maradt róla, hogy feltétlenül aláírtam volna személyemben, ha véletlenül nem én vagyok a miniszterelnök."48 A tárgyalások során Kállay azonnal elvetette a nyilt és határozott szembefordulást a fasiszta Németor-szággal. Kállay néni volt hajlandó a legkisebb kockázat vállalására sem. Kállay azzal érvelt, hogy a német fasisztákkal szemben egy nyílt fellépés Magyaror-szág hitleri megszállásához vezetne. Ezt pedig követné a partizánmozgalom kibontakozása az országban, a nyugati hatalmak bombatámadásai, felfordulás, zűrzavar, ami előkészítené a ta la j t „egy orosz katonai megszállásra". Kállay érveire Bajcsy-Zsilinszky válaszolt először. „Azt mondta — írja Kállay emlék-irataiban —, hogy minden körülmények között vállalni kell a kockázatot, még akkor is, ha minden jövendölésemet [Kállay fentebb említett érveiről van szó] tekintetbe vesszük, mert nincs más kiút. Emlékeztetett engem arra, hogy én mindig azt mondtam: nekünk mindig saját utunkon kell haladni. Bajcsy-Zsilinszky szerint a mi utunk ez a kockázatos út. Az egyetlen különbség — írja Kállay — közöttünk az volt, hogy ő hajlandó volt a kockázatot vállalni az ő [Bajcsy] céljainak eléréséért, viszont én el akartam azokat érni kockázat nélkül. Ó nem hitte el, hogy ez nekem sikerülni fog. Ha mégis sikerülne, ő lesz az első, aki mellém áll."

Korántsem volt ennyire bátor, határozott , cselekvést sürgető Rassay és Peyer49 álláspontja. Rassay helyeselte Kállay politikáját, ellene volt a „nyílt kártyával való játéknak", „ ő sohasem fog olyan irányt javasolni, hogy egy nemes gesztusért katasztrófába döntsük magunkat ." Peyer elöljáróban hang-

47 A m e m o r a n d u m o t lásd: P I Arch. В т V I I . res. 1943. sz. n . 48 Kállay Miklós : i. m. 243. 1. 49 Ká l l ay szer in t Tildy a v i t á b a n nem t u d o t t szóhoz j u tn i .

4 8 6 PINTÉIt ISTVÁN

súlyozta, hogy ,,a mi sorsunk nincs saját kezeinkben és teljesen lényegtelen, hogy mi mit csinálunk. Az egyetlen dolog, ami lényeges: toljuk az időt a német megszállást illetően, ameddig csak lehet, és ez alatt az idő alat t biztosítsuk — ehhez feltétlenül ragaszkodott —, hogy a németek ne avatkozzanak be bel-ügyeinkbe." Követelte az ellenzéki pártok mind nagyobb propaganda és szer-vezkedési lehetőségét, elsősorban párt jáét . ,,A szociáldemokrata pártot meg kell erősíteni az egész országban — mondotta —, miután ez az egyetlen, amelyik ellen tud állni a németeknek, vagy a bolsevik nyomásnak."5 0

A Kállay miniszterelnökkel folytatott tárgyalások után , augusztus elején létrejött a független kisgazdapárt és a szociáldemokrata pár t szövetsége. A szö-vetség létrejöttében komoly szerepet játszott mindkét pár t tömegeinek az a határozott követelése, hogy a független kisgazdapárt és a szociáldemokrata pár t együttes erővel lépjen fel a kormány háborús politikája ellen és tegyen konkrét lépéseket az antifasiszta háborúellenes erők összefogására, a Hitlerrel való szakítás s a különbéke biztosítására. A két pá r t vezetősége, amikor az együt t -működés mellett döntött , nemcsak tömegei követelését akarta kielégíteni, hanem ezzel is növelni kívánta politikai súlyát a Kállay-kormány szemében. S e szövetségben az utóbbi volt a döntő.

A két pár t együttműködésének megvalósulása határozott Hitler-ellenes szövetségnek ígérkezett, de számos alapvető, a szövetség tartalmát, végső eredményét meghatározó kérdésben — a jobboldali vezetők jóvoltából — szembe került a harcos antifasiszta erők célkitűzéseivel, és a Kállay által foly-ta to t t hintapolitika eszközévé vált.51

Miért vált a két párt szövetsége lényegében a Kállay-kormány politiká-jának eszközévé? A két pár t jobboldali vezetői nem tudták , de nem is aka r t ák kiiktatni a szövetség tartalmából azokat a hibákat, amelyek a Kállayhoz eljut-t a to t t memorandumban megtalálhatók voltak. Sőt a memorandum nem egy kérdésben határozottabb, bátrabb volt. A két párt szövetsége az antifasiszta világkoalíción belül csak a nyugati hatalmakra kívánt támaszkodni és a nyugat i szövetséget nemcsak a fasiszta Németországgal szemben, hanem szükség ese-tén a Szovjetunióval szemben is fel akarta használni. A két pár t együttműködé-sének támadó éle nem irányult a Kállay-kormány ellen, hanem a kormányt magát akarta határozottabb Hitler-ellenes cselekvésre bírni és őt ebben támo-gatni.52 Nem a néptömegek antifasiszta harcának kifejlesztését, hanem éppen ennek megfékezését tekintette feladatának, az 1918-as események megismét-lődését akarta megakadályozni. A két pá r t szövetségét a jobboldali vezetők csak jobbfelé voltak hajlandók szélesíteni, de kizárták a szövetségből a kom-munistákat, a háborúellenes harc, a demokratikus átalakulás következetes képviselőit.

Az olaszországi események, a Kállayval folytatott tárgyalások, a két pár t szövetségének létrejötte u tán a jobboldali vezetők tovább folytatják tömegeik félrevezetésére az aktív harctól való távoltartásra irányuló tevékenységüket . Igyekeznek párthíveiket meggyőzni arról, hogy a kormány rendkívül nehéz helyzetben van. Józanságot, fegyelmezettséget követeltek a dolgozóktól, s csak

50 Kállay Miklós: i. m . 2 4 4 - 2 4 6 . 1. 51 A k é t p á r t együ t tműködésének elveiről n e m áll rendelkezésünkre e rede t i ok-

m á n y . A szövetség t a r t a l m á t a napi lapokból , a ké t pár t veze tő inek ny i l a tkoza ta ibó l , szept . 10-én a m i n . e lnökhöz e l j u t t a t o t t közös levélből (PI A r c h . A/XVII/1/1943/78) i smer jük .

62 Kállay Miklós: i. m . 248. 1.

A KÁLLAY-KO ItMÁNY „HINTAPOLITIKÁJA" 4 8 7

e mellett tettek utalásokat — általuk is szükségesnek vált — feladatokra. Peyer Károly a vas- és fémmunkások szakszervezetének győri gyűlésén a kor-mánnyal való viszony kérdésével kapcsolatban állapította meg a következőket : „Belpolitikailag a kormánnyal sok tekintetben nem érthetünk egyet, azonban külpolitikailag az ország földrajzi fekvése és az adott körülmények miat t — mi sem tehetnénk mást."5 3 Nem egy kérdésben, még az angol rádió,54 az angol szakszervezetek határozottabb cselekvést sürgető felhívásait is elutasították. Miliők Sándor szeptember 14-én az aktuál-politikai kérdésekről szóló előadásá-ban például azt hangsúlyozta, hogy az angol Szakszervezeti Szövetség most lehetetlent kíván a magyar szervezett munkásoktól. „Végre is nekik nagyon jól kell tudni , hogy az idő előtti kiállás csak fölösleges véráldozatokra vezet anél-kül, hogy komoly eredményt tudna felmutatni . . . Bízzák csak az angol szocialista munkások miránk, hogy mikor hozzuk meg áldozatainkat a demokrá-ciáért, amire készségesen vállalkozunk, ha az áldozat előreláthatóan nem lesz hiábavaló."55

A kisgazdapárt memorandumának külföldre tör tént el juttatása, majd a két pá r t együttműködéséről szóló (külföldön is ismertté vált) hírek után meg-élénkült a kapcsolat a két párt külföldön élő tagjai és a hazai vezetőség között. Ebben természetesen nagy szerepe volt Kállaynak és a Külügyminisztérium-nak is, aki nem gördített különösebb akadályt a kapcsolatok felvétele elé, sőt saját politikája érdekében szorgalmazta is azokat. Jelenlegi ismereteink elég hiányosak e téren. Különösen keveset tudunk a kisgazdapárt kapcsolatairól. Annyi azonban megállapítható, hogy a szovjetellenes háború óta Eckhardt Tiborral szünetelő levelezés 1943 nyarán ismét megindult.56 Tudunk arról is, hogy Honti Ferenc, a svájci magyar követségen dolgozó kisgazdapárti diplo-mata kapcsolatokat épített ki a svájci kormány és a De Gaulle vezette francia ellenállási mozgalom felé.57

Többet tudunk a szociáldemokrata párt vezetőinek a külföldön élő emigráns szociáldemokratákkal, elsősorban a Svédországban élő Böhm Vil-mossal t a r to t t kapcsolatairól. Böhm Vilmos 1943 nyarán több hónapot töl-töt t Angliában és tárgyalásokat folytatott fontos angol közéleti személyekkel. Többek között tárgyalt John Robertsszel, a Foreign Office közép-európai osztá-lyának vezetőjével és osztályának több tagjával, Macartney val, a Labour Par ty összes vezető személyiségeivel, Benessel, Masarykkal, több jugoszláv emigránssal és a Londonban tartózkodó magyar emigráció tagjaival.58 Kapcso-latai voltak a szociáldemokrata pár tnak ezen kívül a svájci szociáldemokrata párt tal is.59 ,,A függetlenségi mozgalom külföldi kapcsolatai is egyre jobban kimélyültek" — állapítja meg Révész Mihály. A szociáldemokrata pá r t vezetői „a magyar külügyminisztérium néhány németellenes beállítottságú főtiszt-viselőjének segítségével és más utak felhasználásával, különösen Svájcon és Svédországon keresztül, igyekeztek olyan irányú propagandát kifejteni a demokratikus államok felé, amely felvilágosíthatta ezeknek az államoknak

53 P I Arch. А/Х1Х/3/31/1943/ 1. 54 Uo . " P I Arch. A / X X I I / 7 1 /1943/63. 5 6 P I Arch. A/XXII /3145/1943/4. 57 Honti Ferenc: J e l en tós 1943 szep t ember eleje és 1946 vége közöt t S v á j c b a n ós

F ranc iao r szágban f o l y t a t o t t tevékenységéről . Genf. 1946. 58 P I Arch. P t . I . 24. H o r t h y kab ine t i roda anvaga . Fo tomáso la t . 59 P I Arch. A/IV/4 /1943/82.

488 P I N T É I t ISTVÁN

józan közvéleményét, hogy Magyarországon nemcsak nácihérencek és haza-árulók vannak, hanem az ország sorsát komolyan felmérő és a németbarát katasztrófapolitikával szembeszegülő politikusok és politikai erők is."60

Sajnos ezeknek a kapcsolatoknak a hatását korántsem lehet egyértelműen pozitívnak értékelni, hiszen fő vonásaiban megerősítette e pártok hazai jobbol-dali vezetőit az általuk képviselt politika helyességében. Kétségtelen, hogy határozottabb cselekvést sürgettek, követeltek pártjaiktól. Arra hivatkoztak, hogy a hivatalos személyiségek Nyugaton elégedetlenek azzal, ami Magyar-országon történik. Böhm Vilmos í r ja levelében:61 Nyugaton ismerik az ország nehéz helyzetét, ,,de azért jó, okos és célszerű volna valamilyen gesztus".62

A határozott cselekvést, a Hitlerrel való feltétlen szakítást nem is annyira az angol és amerikai hivatalos személyiségek, mint inkább a közvélemény követelte.

Böhm londoni tárgyalásairól (ahol az amerikai fél álláspontjáról is puha-tolódzott) két írásos dokumentum maradt ránk. az egyik a szociáldemokrata p á r t vezetőihez intézett levél, a másik Kállay stockholmi megbízottjának jelentése Böhm angliai tárgyalásairól. A két dokumentum lényeges mondani-valója között nincs különbség és, mint Böhm ismételten hangsúlyozta, nem egyéni, szubjektív benyomásait í r ta le, hanem „kizáróan mások, az illetékesek idevonatkozó észrevételeit".63

Mindkét dokumentumban döntő az a megállapítás, hogy Magyar-ország mai politikai rendszere nem maradhat fenn. „A bekövetkező rendszer-változásnak gyökeresnek és alapvetőnek kell lennie. A cégtábla átfestése nem lesz elegendő — olvashatjuk Kállay megbízottjának anyagában. — Azonban — folytatódik a levél — hasonlóképpen alapvető felfogása Londonnak, hogy a bekövetkező rendszerváltozás ne forradalmi úton történjék, ne vezessen anarchiához, hanem rendezett viszonyok között menjen végbe."64

A politikai változást azonban — mint ez a levelekből kiderül — nem a német fasisztákkal való szakítással egyidőben képzelték el. Nem, mert ez esetben a háborúban való részvétel minden súlya az ú j kormányt, az új poli-t ikai rendszert sú j taná és ez rossz kiinduló pont lenne a baloldali pártok részére.65 „A Labour Party, de a mai angol kormányzat Magyarországgal kap-csolatos politikai programjának is az a kiindulópontja, hogy a mai magyar politikai rendszernek kell likvidálnia a háborút és az abból származott követ-kezményeket. A rendszerváltozásnak csak azután kell jönnie, amidőn ez meg-tör tént . . " 6 e

60 ű r . Révész Mihály: A r eakc ió ellen. Népszava k iadás . 91. 1. 61 A levél va l ame ly ik szoc iá ldemokra ta vezetőhöz érkezet t , hogy kihez, még nem

s ike rü l t kiderí teni . 62 P I Arch . B ö h m Vilmos levele . 63 Uo. 64 P I Arch . P t . I . 24. H o r t h y kab ine t i roda a n y a g a . Fo tomáso la t . B ö h m levelében

e r rő l a köve tkezőke t í r j a : „Ez a vezetőség — [értsd r endsze r — P. I . ] egy generációban ké t sze r fordult, n y í l t a n , ok nélkül e l l enünk [nyugat iak el len — P. I . ] . . . Másoknak kell jönnie , de a c é g t á b l a átfestése n e m elégíthet k i s e n k i t . . . " ; m a j d így f o l y t a t j a : „ D e v i szon t az ú j veze tőség nem j e l en the t anarchiá t , rendel lenességet ós sok más egyebet . Ső t éppen egyik legelsörendűbb j e lentősége az országnak , hogy kulcshelyzete v a n n a g y t e rü le ten , s az á t m e n e t rendje, n y u g a l m a , a r á z k ó d t a t á s nélküli vá l tozás lehetősége b iz tos í tva van. É p p e n ebből a s zempon tbó l a l egnagyobb f igyelemmel kísér ik a Te [a cím-z e t t — P . I . ] , E n d r e [Bajcsy-Zsi l inszky - P. I . ] és a többiek , Zol tán [Tildy — P . I ] és Béla [Varga — P . I . ] , Ferenc [ N a g y — P. I ] és m á s o k idevonatkozó erőfeszí tései t ."

65 P I Arch . P t . I 24. 66 Uo.

A KÁLLAY-KORMjÍNY „ H I N T A P O U T I K Á J A " 4 8 9

Böhm tárgyalásai és az erről küldött tájékoztatók nemcsak arról győz-ték meg a két pár t jobboldali vezetőit, hogy elegendő csupán a Kállay-kor-mány t határozottabb cselekvésre bírni, és nem volna politikailag indokolt a kormány megbuktatása és a kommunisták által javasolt antifasiszta nemzeti kormány létrehozása. De megerősítette őket abban is, hogy helyes az az elkép-zelésük és törekvésük, hogy csak az angolszászokra támaszkodva kell a for-dulatot végrehajtani.

,,Magyarország fennmaradása, függetlenségének sértetlen megőrzése a leg-eminensebb angol érdekeket képezi — olvashatjuk a Kállaynak küldött feljegy-zésben. — Minden kör, politikai színezetétől eltekintve s minden politikai tényező hazánkkal szembeni beállítottságától eltekintve egyöntetűen hangoztatta, hogy Magyarországnak az angol birodalom szempontjából kulcshelyzete van s ezért Magyarország fennmaradása és biztonsága elsőrangú angol érdeket képez . . . Londonban egyöntetűen hangoztatta minden tényező, hogy Magyarország semmi körülmények között sem fog az orosz érdekszférába tartozni . . ," e ? A másik kérdés: milyen legyen Magyarország viszonya a Szovjetunióhoz? Mit lehet várni a nemzetközi katonai és politikai helyzet alakulásától? „Az óriással (Szovjet-unióval) szemben is másként áll a probléma, mint általában hiszik, vagy hittük. Barátságos viszonyt követel, jószomszédi viszonyt, — de ez nem újság, ilyen fennállott 1939—19dl években. (Az én kiemelésem — P. I.). Ezt ki is lehet épí-teni. De semmiesetre sem lesz a Ti területetek odatartozó érdekszféra."08

Tehát a Szovjetunióval elégséges csupán az 1939 — 41-hez hasonló kapcsola-tok kiépítése, olyanoké, amikor a diplomáciai kapcsolatok fennállása egyál-talán nem zavarta a magyar kormányt abban, hogy előkészületeket tegyen a Szovjetunió elleni támadásra.

Az olaszországi és a keleti f ront eseményeinek hatására fokozódott a tömegek ellenállása a Kállay-kormány politikájával szemben. A csepeli sztrájk, a diósgyőri tünetés. a bányászok ú j abb bérmozgalma, továbbá a szociáldemokra-ta pá r t jobboldali vezetőinek politikájával szemben megnyilvánuló elége-detlenségnövekedése arra figyelmeztette a jobboldali vezetőket, hogy a dolgozó tömegek, elsősorban a munkásosztály politikai aktivitása rövidesen túlnőhet az általuk még megengedhetőnek t a r to t t kereteken. Bár ők fontosnak tar tot ták a pár t és a szakszervezetek létszámának növelését, fontosnak tar to t ták , hogy időnként a kormány és a szélsőjobb felé is megmutassák a szociáldemokrata párt és a kisgazdapárt mellett állástfoglaló tömegek erejét. (E tekintetben hatásos eszköznek bizonyultak 1943 őszén nagyobb városokban — Kolozs-vár, Nagyvárad, Miskolc, Pécs, Komárom stb. — megtartott nagygyűlések.) A két pár t jobboldali vezetői azonban kénytelenek voltak azt is látni, hogy az antifasiszta mozgalom túlnő az ő elképzeléseiken. Kénytelenek voltak azt is tudomásul venni, hogy pártjaik baloldali vezetői a legfontosabb kérdésekben nem értenek egyet velük. Az antifasiszta tömegek egy jelentékeny része pedig sokkal határozottabb, a kommunistákéhoz közel álló, vagy azzal azonos poli-t ikát sürget.

6 7 P I Arch. P t . I . 24. 68 P I Arch. B ö h m levele. Megjegyezni k ívánom, hogy a levélből az is k iderü l , hogy

B ö h m m á r régebb ó ta levelez a szociá ldemokra ta pá r t vezetőivel . E levél a r ró l is t anús -kodik, h o g y a hazai veze tők érdeklődése főleg a levélben fe lve te t tekre i r á n y u l t . A leve-let — B ö h m javas la ta — a k i sgazdapá r tnak is meg kel le t t m u t a t n i . E n n e k tényleges m e g t ö r t é n t é r e vall, h o g y a levelet a f ü g g e t l e n k i sgazdapá r t anyaga i k ö z ö t t t a l á l t u k .

490 P I N T É I t ISTVÁN

A jobboldali vezetők ezek u tán sem voltak hajlandók változtatni poli-t ikájukon, továbbra is a tömegek növekvő elégedetlenségének leszerelésére törekedtek. Hajlandók voltak ugyan a korábbiaknál határozottabban kiállni a dolgozó tömegek gazdasági követelései és néhány olyan politikai követelés mellett, amely a néptömegek között politikai befolyásukat növelheti, de nem nő túl az általuk is helyeselt politikai aktivitáson. Erre azért is szükség volt, mert fennállott az a veszély, hogy elvesztik a tömegekre gyakorolt befolyá-sukat . Ebben az időben azonban már a háborúból a békébe való átmenet min-den megrázkódtatástól mentes — nemcsak a Kállay-kormány által támogatott , hanem Nyugaton is helyeselt — ú t j a válik politikai törekvéseik fő tartalmává. Nincs olyan gyűlés, a jobboldali vezetők tollából napvilágot látott újságcikk, vagy bármilyen más megnyilatkozás, aminek nem ez állana a középpontjában. Ezt az álláspontot a legvilágosabban a független kisgazdapárt intézőbizott-ságának 1943. szeptember 11-én nyilvánosságra hozott nyilatkozata tükrözte. A nyilatkozatot a szoc. dem. párt is elfogadta, mint az együttműködés alap-elvét. A deklaráció követelte az ország demokratikus berendezkedését, az ország függetlenségének és önállóságának biztosítását, de állást foglalt a magyarság ősi életformái, sőt még az alkotmányos királyság mellett is. Leg-lényegesebb megállapításai azonban ,,a háborúból a békébe való átmenet fő követelményeinek" összegezésére vonatkoztak.

A deklaráció a feladatokat két pontban foglalta össze: „1. Feltétlenül és minden eszközzel fenn kell ta r tani a belső rendet. E rend fenntartásához hozzá kell járulnia a társadalomnak a maga józanságával és fegyelmezett-ségével. A párt a maga tömegeiben is határozottan szemben áll a rend minden ellenségével, s általában a forradalmi szellem minden megnyilvánulásával. Nemcsak a formai rend fenntartását , de a tiszta magyar jogrend fenntartását kívánja, lehetetlenné tételét minden olyan cselekménynek, amelynek elkövetői túl tet ték, vagy túlteszik magukat a törvényeken, vagy a törvényes rendel-kezések szellemén." 2. Biztosítani az átmenetre a munka folytonosságát.69

— Amikor pedig 1943 őszén Kállay miniszterelnök néhány beszédében a tömegek körében — főleg a békepárt munkája nyomán — fokozódó ,,rendbontó" törekvésekre hívta fel a figyelmet, a kisgazdapárt vezetői ismét siettek leszö-gezni, hogy a pár t tömegei, „nemcsak rendbontásra nem lesznek hajlandók", de készek „szembeszállni a rendbontás minden kísérletével, a bujtogatás és a forradalom szellemével".70

A jobboldali szociáldemokrata vezetők is hasonlóan cselekedtek. Erre már fentebb is hivatkoztunk, de igazolják ezt azok a cikkek is, amelyek a szo-ciáldemokrata saj tóban megjelentek.71 A párt jelmondata is sok mindenre választ adott: „Egység, fegyelem és erő !"72 A Népszava 1943. októberétől kezdve vasárnapi mellékleteiben a jövő terveivel foglalkozott. Célja: a lehető-ségek és feladatok józan felmérése, hogy ösztönözze „a közösséget gondolko-dásra, önfegyelmének megszilárdítására s arra, hogy esztelen képzelgések helyett értelmes terveket készítsen (Az én kiemelésem — P I ), s így . . . hódítsa meg

69 Es t i K i s Ú j s á g , 1943. szept . 11. A függet len k i s g a z d a p á r t po l i t i ká j ának legfőbb i ránye lve i .

70 A Mai N a p , 1943. nov. 15. T i ldy Zoltán vá lasza a min isz te re lnöknek . 71 Typograph ia , 1943. aug . 27. Pa r t i zánok ; M a g y a r Vasmunkások L a p j a , 1943.

a u g . 15. Lépésről- lépésre; 1943. szept . 15. Igazi vasas lendüle t te l ; s tb . 7 2 Népszava , 1943. aug. 22. H o l n a p é r t . . .

A KÁLLAY-KO I tMÁNY „ H I N T A P O L I T I K Á J A " 491

. . . a dolgozó emberek minden rétegét."7 3 Peyer Károly az őszi szakszervezeti tagtoborzó mozgalom mérlegét megvonó cikkében í r ta : a szakszervezetek köve-telései mellé a munkások olyan tömege kell, bogy álljon, amely „tudatosan is gerince a termelésnek és megakadályozó ja minden anarchikus kísérletnek".74

Akik pedig nem hajlandók ezt tudomásul venni, azoknak sem a pár tban, sem a szakszervezetekben nincs helyük.75

De nemcsak a jobboldali vezetők politikája hatott károsan, hanem zavarokat okozott a bátor, antifasiszta harcosnak, Bajcsy-Zsilinszky Endrének nem egy nyilatkozata is. Ismeretes, hogy ő volt a parlament egyedüli kép-viselője, aki bátor hangon emelt szót a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozás, majd a szovjetellenes háború ellen. Elsők között csatlakozott.az antifasiszta függetlenségi mozgalomhoz és 1942 őszén Schönherz Zoltán és társai perében kiállt a kommunisták mellett. 1943-ban is hirdette a nemzeti összefogás szükségességét. Július 31-i memoranduma hitvallás a német fasisz-ták elleni fegyveres harc mellett. De a Szovjetuniótól s a tömegek forradalmi lendületétől való félelme félmegoldásokra, az antifasiszta harc szempontjából megengedhetetlen kompromisszumokra késztette. Memorandumot küldött a miniszterelnökhöz, a kormányzóhoz. Gondoskodott arról, hogy az emlékirat külföldre is eljusson, csak arról nem, hogy a memorandumban foglaltak a leg-illetékesebbhez — a magyar néphez — jussanak el. A kisgazdapárt miskolci választmányi ülésén szabadságharcot hirdetett, nemcsak a német fasiszták, hanem a Szovjetunió ellen is. „Nemzeti egységre van szükség — hangsúlyozta ugyanebben a beszédében — a nemzet vezére, a Kormányzó úr személye körül."76 Bajcsy-Zsilinszky nemcsak a kormányzóban, hanem Kállayban is bízott. Az Esti Kis Újságnak adott interjúban kiállt Kállay miniszterelnök mellett: ,,. . . bírálom, de elvi ellentéteken túl is nagyra értékelem ösztönös, erős magyarságát, magyarságában való rendíthetetlenségét, t iszta szán-dékát."7 7

Helyesen látta a békepárt, hogy az ellenzéki pártok követelései — még ha azok egy része helyes is — önmagukban eredménytelenek maradnak, ha azok sorsa a Kállay-kormány jóindulatára van bízva. Nem lehet és nem szabad a Kállay-kormányra bízni a nemzet sorsát. „Az idő sürget, cselekedni kell ! — hangsúlyozta a békepárt röpirata. — Szükséges a demokratikus mozgalmak vezetőinek együttműködése, de nem elég. Nem elég a helyes követelésekkel Kállaynál előszobázni, nem történelmi alibi kell, a tömeg erejével kell súlyt adni és érvényt szerezni a nemzet elemi érdekeinek. (Az én kiemelésem — P. I.) El kell távolítanunk a Kállay-kormányt ! Nemzeti kormányt kell alakítani."78

A tömegek erejére, harci elszántságára, forradalmi lendületére támaszkodó, valóban antifasiszta, demokratikus, nemzeti politika azonban nem fért össze az ellenzéki pártok jobboldali vezetőinek politikájával. Amikor választaniok kellett, még 1943 őszén, sőt 1944 tavaszán, — közvetlenül a fasiszta német meg-szállás előtt — is inkább választották Kállayt, a maga kudarcra ítélt politiká-

73 Népszava , 1943. o k t . 3. Tervek. . . 74 Népszava , 1943. dec . 19. A szakszervezetek jövő f e l a d a t a i . . . 75 Népszava , 1943. szep t . 21. Ű j p á r t t a g o k felvétele . P I Arch. G y ű j t e m é n y 565

és P I Arch . A/4/IV/1943/82. P I Arch. A/XXII/3/25/1943/1.

77 E s t i Kis Újság , 1943. okt . 5. D r á m a i a n őszinte beszélgetés a m a g y a r s á g sors-kérdéseiről Bajcsy-Zsi l inszky Endrével .

™ P I Arch. П1. 16/1943/IX/2343— 1.

492 P I N T É I t ISTVÁN

jávai, mint a tömegek harci elszántságát, erejét, ami lehetséges, hogy az ellen-zéki pártoktól és a magyar néptől a történelmi fordulat végrehajtásakor súlyo-sabb áldozatokat követelt volna, min t közvetlenül Kállay bukása és a fasiszta-német megszállás, de kihatásaiban a nagyobb áldozatért is sokszorosan kár-pótol ta volna a nemzetet. Erre azonban a Rassayak, Nagy Ferencek, Peyer Károlyok képtelenek voltak.

1943 őszén a Szovjetunió, Anglia és az Egyesült Államok külügyminisz-tereinek, s főként kormányfőinek tanácskozása u tán véglegesen eldőlt, hogy a Balkánon a nyugati hatalmak nem fognak partraszállni. Véglegessé vált, hogy Magyarország felszabadítása végső soron a Szovjet Hadseregre vár . Az 1943 őszén megkötött szovjet—csehszlovák megállapodás pedig biztosítéka volt annak, hogy a Szovjetunió nemcsak messzemenően figyelembe veszi a kis népek, kis országok függetlenségét, belügyeikbe való be nem avatkozást, szabadság-törekvéseiket, hanem minden erejével támogatja is azt .

E nemzetközi megállapodások után sem változott meg Kállay politikája, annak ellenére sem, hogy ismerte a német fasiszták előkészületeit kormánya eltávolítására. A Szovjetunió elleni gyűlölet, az uralkodó osztályok hatalmának megőrzéséhez és uralmi formájának változatlan fenntartásához való görcsös ragaszkodás miat t nem tudta elszánni magát arra, hogy a Szovjetunióhoz for-duljon és az ő segítségére támaszkodva szakítson Hitlerrel és mentse meg az országot a közelgő katasztrófától. De semmivel sem bizonyultak felelősség-teljesebb politikusoknak az ellenzéki pártok jobboldali vezetői sem, továbbra is a kormány hintapolitikájához láncolták magukat, holott annak csődje mind világosabbá vált . Sőt a Szovjet Hadsereg határainkhoz való közeledése még jobban megérlelte bennük a Kállay-féle politika támogatásának szükséges-ségét.

1943 őszén összeült a magyar parlament, hogy bizalmat szavazzon a Kállay-kormány politikájának és elfogadja az 1944. évi költségvetést. A kom-munisták és az ország sorsáért aggódó antifasiszták, s főleg a dolgozó nép azt vár ta , hogy az ellenzéki pártok országgyűlési képviselői „megálljt!" kiáltanak az ország szekerét katasztrófába vezető Kállay-kormánynak. Nem ez történt. Minden korábbinál élesebben bírál ták ugyan a kormány népellenes háborús kül- és belpolitikáját, nem fogadták el — ellenzékiségük egyébként a parla-mentben 20 év a la t t ebben volt egyedül következetes — a kormány költség-vetését, de a leglényegesebb kérdésekben a kormány mellé álltak. Amikor Kállay kiadja „országhatáraink védelmének" jelszavát, ami elsősorban nem a nyugat felől, a ténylegesen fenyegető veszély ellen, hanem kelet, aSzovjetunió ellen irányult, akkor a két p á r t országgyűlési képviselői pár t ja ik nevében támogatásukról biztosították a kormányt. Peyer Károly, a megajánlási vita szociáldemokrata vezérszónoka többek között ezeket mondotta: „Annak ellenére, hogy éles politikai ellentét választ el bennünket a Háznak minden párt jától , vannak közös területek, amelyeken még a politikai ellentét ellenére is találkozhatunk. Ezek között első az ország függetlensége, ennek a területnek az épsége, a rend és a nyugalom fenntartása. Ezek azok a kérdések, amelyekben mi felajánljuk készségesen azt a szolgálatot, azt a támogatást, ami t az ország-nak nyújtani tudunk." 7 9 Amikor pedig a parlament szélsőjobboldali képviselői ismételten előhozakodtak a „bolsevizmus" és a népfront vádjával, mind a kis-

79 Népszava , 1943. dec. 2. P e y e r e lv társ a pa r l amen ta r i zmus ró l .

A KÁLLAY-KO ItMÁNY „HINTAPOLITIKÁJA" 493

gazdapárt, mind a szociáldemokrata párt képviselői „magukból kikelve" til-takoztak e megalapozatlan vádak ellen.80

1943 végén és 1944 elején a nacionalizmus ismételt felszításában a Kállay-kormány mellett ott találjuk az ellenzéki pártok képviselőit is. „Határaink védelmének" jelszava a kisgazdapárt és a szociáldemokrata párt gyűlésein még azokat is megzavarta, akik sok vonatkozásban a kommunisták hirdette nemzeti összefogás mellett voltak. A rendőrségi és csendőrségi jelentések arról számoltak be, hogy ahol a szónokok Kállaynak határaink védelmére hívó szavát ismertették, a tömegek mindenütt éljenzéssel fogadták.81

1944 elején Kállay miniszterelnök Kossuth halálának 50 éves évforduló-ját is a hintapolitika szolgálatába kívánta állítani.82 A kormány a. propaganda minden eszközét felhasználta arra, hogy a magyar népben a közel száz év óta olthatatlan lánggal égő kossuthi szabadságharcos szellemet kudarcra ítélt politikájának szekerébe fogja. Az 1848 —49-es szabadságharc jelentőségének és szerepének tudatos és tervszerű meghamisításával törekedtek meggyőzni a magyar népet arról, hogy a kossuthi szabadságharc ma éppen úgy, mint 1848 — 49-ben egyet jelent az ország függetlenségét a nyugat s főleg a kelet felől fenyegető veszély elhárításával, s az egész országnak a Kállay-kormány mögé való felsorakozásával. A legsúlyosabb a magyar nép széles rétegeinek megté-vesztésében, félrevezetésében azonban mégis az volt, hogy a kossuthi szabad-ságharcos eszmék meghamisításában nemcsak a kormány, az egyházak s különböző burzsoá szervezetek játszottak szerepet, hanem szerepet vállaltak ebben a szociáldemokrata és kisgazdapárt jobboldali vezetői is. Ezeknek a vezetőknek a néptömegek forradalmiságától való félelme, szovjet- és kom-munistaellenessége olyan mély és határtalan volt, hogy nem voltak hajlandók tudomásul venni a nemzetközi katonai és politikai helyzetben végbemenő változást.

A békepárt memorandumában, 1944 januárjában figyelmeztette az ellenzéki pártok vezetőit, hogy az a szerep, amelyre Kállay politikájának támo-gatásával vállalkoztak, soha meg nem másítható íelelősséget jelent számukra az ország katasztrófába döntéséért. „A Kállay kormány homályos nyilatko-zatainak leple alatt tervszerűen és határozottan folytatja az ellenforradalom huszonötesztendős imperialista-, népellenes, hazaáruló politikáját, s ehhez nehéz helyzetében bűntársakat keres — olvashatjuk a memorandumban. — . . . amikor a magyar viszonyoknak megfelelően a demokratikus pár tokat

80 N a g y Ferenc erről a köve tkezőke t m o n d o t t a : „ A k i s g a z d a p á r t b a n sem a múl ! b a n , s em a je lenben t u d o m á s u n k szer int egyetlen e g y olyan ember h e l y e t nem fogla l t , a k i bolsevista fe l fogású lenne. H a ü y e n e k f o r d u l n á n a k elő, i smeret lenül kerülnének k ö z é n k , s m a g u n k t ö r e k e d n é n k a r ra , hogy mielőbb m e g f o j t s u k őket és mie lőbb l ehe te t l enné t együk t evékenységüke t . " (Képviselőházi N a p l ó 1 9 3 9 - 1 9 4 4 . X V H L 529. 1.) Szede r Ferenc, a S Z D P fő t i tká ra a p á r t miskolci v á l a s z t m á n y i ülésén — aho l 50 helység k ü l d ö t t e i ve t t ek részt — hasonlóan válaszol t a p a r l a m e n t b e n feléjük e lhangzo t t v á d a k r a . „ A Szoc iá ldemokra ta p á r t 1918 e lő t t az u tca p á r t j a vo l t , egyetlenegy képviselője s em v o l t a p a r l a m e n t b e n . . . 1918-ban az u t c a népe ke rü l t a z á l l amkormányzás mellé és k i csodá l -kozik azon, h o g y nem t u d t a k felemelkedni az á l l amkormányzás fe lada ta ihoz . . . A z ó t a soka t t a n u l t , megszerezte a pol i t ika i vezetés mes te r ségé t és ha az e semények felelős p o s z t r a á l l í tanak b e n n ü n k e t , máskén t t u d u n k el járni ós é ln i is t u d u n k a h a t a l o m m a l . " (Népszava , 1943. dec. 14.)

81 P I Arch . A. XXII /71/1942/55. 82 E r r e vona tkozóan bővebben lásd: Korom Mihály: i. m . és Zsigmond László:

K é t d á t u m c. t a n u l m á n y á t . Tör téne lmi Szemle 1958. 1 — 2. sz.

494 PINTÉIt ISTVÁN

igyekszik megkörnyékezni, hogy rajtuk keresztül az egész nemzetet — legalább képletesen — bűntársává tegye."63

A memorandumban a kommunisták félreérthetetlen nyíltsággal t ud t á ra adták a demokratikus pár tok vezetőinek, hogy politikájuk nem más, min t a kormány hazaáruló politikájának kiszolgálása s egyben pártjaik tömegeinek felajánlása a katasztrófa végrehajtásához.84 ,,A nemzet a jobb jövendő remé-nyeinek csökkenésével, egyes tagjai pedig minden nap mérhetetlen szenvedé-sekkel fizetnek a demokratikus front minden ingadozásáért." Mit kell tenni a baloldali pártok vezetőinek, ha valóban az ország sorsának irányítói, a töme-gek akaratának megvalósítói akarnak lenni? A békepárt válasza világos és félreérthetetlen. ,,Teljes és félreérthetetlen szakítás a reakcióval és jelszavaival s megalkuvást nem ismerő, elszánt hüzdelem a Kállay—Imrédy-klikk ellen — ez az alapfeltétele a demokratikus front sikereinek. Az ellenzéknek nem lehet fel-adata, hogy falazzon a kormány áruló politikájának, hanem ellenkezőleg csak az, hogy a reakció működését és álnok jelszavait leleplezze a tömegek előtt , s rámutasson szüntelenül arra, hogy Kállaynak még legmagyarabb és legártat-lanabb színben feltűnő megnyilatkozása sem más, mint a céltudatos nemzet-és népárulás nemzetiszínű takarója."85

A kommunisták intő szava e pártok jobboldali vezetőinél süket fülekre talált és így történhetett meg, hogy amikor a fasiszta német csapatok már meg-kapták a parancsot Magyarország megszállására, az ország közvéleménye, s főleg Budapest lakosságának jelentékeny része abban a tudatban ha j to t t a nyugovóra fejét, hogy az elkövetkezendő napokban Kállay proklamálni fogja kiválásunkat a háborúból s ezzel — minden különösebb megrázkódtatás nélkül — Magyarország számára, a magyar nép számára befejeződött a háború.8® A magyar nép harci elszántságát elaltató politika katasztrofális következ-ménye volt, hogy az ország lakossága dermedten, minden komolyabb ellenállás nélkül vet te tudomásul a való helyzetet, Magyarország fasiszta német meg-szállását, amely nemcsak a magyar nép számára jelentett további mérhetetlen szenvedést és váráldozatot, de nem kímélte azokat sem, akik a hintapolitikát „kitervelték" és támogat ták.

83 A magyaro r szág i m u n k á s m o z g a l o m 1939 — 1945. 280 — 290. 1. 84 „ A k o r m á n y k ü l ö n b ö z ő manőverekke l kísérletezik a z ellenzék megnyerésé re

vagy leszrelésére — á l l ap í t j a m e g a m e m o r a n d u m . — G y a k r a n próbálkozik azzal , h o g y az ellenzéket ny í l t vagy lep leze t t imperial is ta je lszavak segítségével kapcsol ja po l i t i ká -jához. Ez a m ú l t b a n sokszor bevá l t . Mert n a g y sikere a r eakc iónak , ha a d e m o k r a t i k u s f ront vezetői a tömegek harc i jelszavai he lye t t a k o r m á n y je lszavai t h a n g o z t a t j á k : »nem lesz még egyszer 1918«, a » rende t f enn ta r t juk« , »a lkotmányos ország vagyunk«, » jogá l lam vagyunk« » h a t á r a i n k a t m e g v é d j ü k « stb., n a g y s ikere a reakc iónak , ha a d e m o k r a t i k u s ellenzék h á b o r ú u t á n i t e rvek készítésével t ö l t i ide jé t , s ezzel mintegy elismeri a hitlerista háború elsőbbségét és érinthetetlenségét, és szabad kezet ad f o l y t a t á s á r a . " (Uo.)

85 A magyarország i munkásmozga lom 1939—1945. 280 — 290. 1. 86 A Magyarország f a s i s z t a német megszá l lása előtt i h ó n a p o k hangu la t á ró l szóló

beszámolók igazol ják e megá l l ap í t á s helyességét . Közülük csak egyet idézek: a szociál-demokra ta p á r t „ A reakció e l l en" c. k ö n y v é n e k idevonatkozó megál lapí tása i t : „ M i n t jellemző — b á r meg nem e r ő s í t e t t és f e n n t a r t á s s a l fogadandó — polit ikai p l e t y k á t , m e g kell eml í t enünk , hogy m á r c i u s közepén fővá rossze r t e a közeli kiugrásról s u t t o g t a k . Azt beszélték, h o g y március 20-án, a pa r l amen tben t a r t a n d ó Kossu th -emlékünnepen Kállay miniszterelnök m á r h iva ta los f o r m á b a n be je l en t i m a j d a h á b o r ú b ó l való k i v á l á s u n k a t . " (A reakció e l len. Népszava k i adás . 92 — 93. 1.)

A KÁLLAY-KORMÁNY „ HINTA POLITIK ÁJ A' 4 9 5

И. ПИНТЕР

ВРЕДНОЕ В Л И Я Н И Е «ПОЛИТИКИ КАЧЕЛЕЙ» ПРАВИТЕЛЬСТВА К А Л Л А И НА АНТИФАШИСТСКОЕ Д В И Ж Е Н И Е СОПРОТИВЛЕНИЯ

Резюме

Главнейшая цель правительства Каллаи, сформировавшегося в марте 1942 года, заключалась в том, чтобы мобилизовать все силы для войны против Советского Союза. Внешнюю политику правительства характеризовала поддержка фашистской Германии, а его внутреннюю политику характеризовало создание военного «национального един-ства». В интересах осуществления этой внутренней политики правительство усилило террор против антифашистов, в первую очередь против коммунистов, но в то же время оно пошло на уступки левым партиям при условии, если они гарантировали правитель-ству свою лойяльность.

В результате решительного поворота в ходе войны в политике Каллаи наметились существенные изменения. Каллаи понял, что Гитлер проиграл войну, поэтому он начал искать новых партнеров. Он вступил в переговоры с западными союзными державами в надежде на то, что они опередят Советский Союз и Венгрия попадет под англо-амери-канскую оккупацию, и таким образом в Венгрии сохранится власть финансового капи-тала и помещиков.

Победа Советской Армии под Волгоградом и капитуляция Италии в значительной мере усилили антивоенное настроение трудящихся масс в Венгрии. Каллаи считал своей главной задачей сдержать это движение, избежать массовых выступлений и партизан-ских боев, помешать революционному перевороту. В интересах осуществления этой по-литики Каллаи распространял иллюзию среди масс о том, что его правительство может порвать с Гитлером и без всяких потряснений перевести Венгрию на сторону западных союзных держав. Каллаи для этих своих целей использовал социальную демагогию, на службу которой он поставил националистическую и антисоветскую пропаганду. В этом своём стремлении Каллаи нашел поддержку в различных церковных кругах и в анти-гитлеровских слоях буржуазии и мелкой буржуазии.

Для своей политики Каллаи старался привлечь правых лидеров партии мелких хозяев и социалдемократической партии. Правые лидеры этих партий были против войны на стороне фашистской Германии, они требовали восстановления независимости Венгрии, выхода из войны, но они считали, что это можно осуществить только опираясь на англо-американский лагерь, без радикальных общественных изменений, без актив-ного революционного участия масс. Эти взгляды совпадали с концепцией правительства Каллаи. Каллаи при условии, что эти партии будут поддерживать его политику, согла-сился обеспечить большую свободу для пропаганды и организации этих партий. Между Каллаи и этими партиями велись переговоры. Однако эти переговоры не привели к резуль-тату, так как Каллаи не соглашался решительно порвать с Гитлером, но он все-таки добился поддержки со стороны этих правых лидеров в деле демобилизации антифашист-ской борьбы. Коммунистов и других смелых антифашистских борцов ожидали тюрьма, концентрационный лагерь и отправление на фронт.

Эта политика дезориентировала и демобилизовала значительную часть масс, которые вместо отстранения правительства Каллаи поддерживали его политику. И когда фашистские германские войска 19 марта 1944 года оккупировали Венгрию, население без всякого серьезного сопротивление приняло к сведению ужасную правду.

I. P INTÉR

LA « P O L I T I Q U E DE BASCULE» P R A T I Q U É E PAR L E G O U V E R N E M E N T DE K Á L L A Y ET L E MOUVEMENT D E RÉSISTANCE ANTIFASCISTE

Résumé

Le gouvernement de Ká l l ay formé en m a i 1942 se proposai t comme pr inc ipa l objectif la mobil isat ion de tou te s les forces p o u r la guerre ant isoviét ique. Sa pol i t ique extérieure se t r o u v a i t caractérisée par l 'appui d e l'Allemagne, t a n d i s que sa pol i t ique intérieure, p a r la création de «l 'unité nationale» en guerre. E n vue de réaliser ce t te dernière il in tens i f ia la terreur fasciste à l 'égard des antifascistes e t avan t tout à l ' égard

4 9 6 PIN ТЁК IS IVÁN: A KÁLLA Y-KORMÁN Y „HINTAPOLITIKÁJA'

des communis tes , mais il se m o n t r a disposé à f a i r e des concessions vis-à-vis des pa r t i s d e gauche, à condit ion que ceux-ci t émoignassen t au g o u v e r n e m e n t leur l o y a u t é .

Après le t o u r n a n t décisif survenu d a n s les événements d e guerre la po l i t ique p ra t i quée p a r Ká l l ay connut , elle aussi, d ' i m p o r t a n t s changemen t s . I l se rendi t c o m p t e de ce que H i t l e r se t rouva i t s u r la voie de pe rd re la guerre. E n conséquence il se che rcha i t de n o u v e a u x par tenai res . I l engagea des négocia t ions avec les puissances alliées occiden-ta les dans l ' espoi r que celles-ci gagneront d ' a v a n c e sur l 'Union Soviétique et e n consé-quence la Hongr i e sera occupée p a r les Anglo—Américains ; de c e t t e manière le rég ime monopol is te et g rand-propr ié ta i re serait à m a i n t e n i r dans la su i t e .

La vic toire rempor tée p a r l 'Armée sov ié t ique à Volgograd, puis la c a p i t u l a t i o n de l ' I ta l ie con t r ibuèren t d a n s u n e grande m e s u r e à développer le mouvement des masses-laborieuses host i les à lit guer re . Ká l l ay considéra i t comme p r i n c i p a u x objectifs l a répres-sion d u m o u v e m e n t , l ' év i ta t ion des guérillas, des actions mass ives semblables à celles développées d a n s les pays occupés pa r Hitler e t l ' a r rê t d ' une t r ans fo rma t ion r évo lu t ion -naire . Dans ce bu t il e n t e n d a i t persuader les masses de ce q u e son gouve rnemen t é t a i t à même de r o m p r e avec H i t l e r e t de conduire le p a y s — sans a u c u n ébranlement — a u x côtés des Puissances alliées occidentales. E n v e r t u de cet te po l i t ique Kál lay u t i l i s a la démagogie sociale et mi t a u service de ces ob jec t i f s la p ropagande nat ionalis te an t i sov ié -t ique . Ses e f fo r t s se virent a p p u y é s pa r les d i f f é r en t e s Églises, p a r la bourgeoisie e t m ê m e p a r l 'aile an t ih i t lé r ienne de la pe t i t e bourgeoisie.

Ká l l ay s 'efforçai t de g a g n e r à sa po l i t i que les d i r igeants des partis de gauche , ceux d u P a r t i des Pet i t s P ropr ié ta i res et de la social-démocrat ie droi t is te . Les représen-t a n t s droi t is tes de ces par t i s s 'opposèrent à u n e guerre menée a u x côtés de l 'A l lemagne hit lérienne, exigèrent la r e s t i t u t i on de l ' i ndépendance du pays , l a sortie de l a guerre , ce qu'i ls e n t e n d a i e n t réaliser, eux aussi, p a r l ' appu i du c a m p anglo—amér ica in des puissances alliées occidentales, e n excluant la t r an s fo rma t ion sociale et la pa r t i c i pa t i on ac t ive e t révolu t ionnai re des masses . Ces objec t i f s coïncidèrent a u x conceptions fo rmu lée s p a r le g o u v e r n e m e n t de K á l l a y . De ce fa i t K á l l a y , en échange d u sout ien de sa po l i t ique , — se m o n t r a i t disposé à a s su re r à ces par t is d e p lus vastes possibi l i tés dans leur ac t i v i t é et dans leur organisat ion. Des négociat ions f u r e n t engagées e n t r e lu i et ces mêmes par t i s . Encore que les négociations n ' abou t i s sen t à a u c u n résultat , v u q u e Kál lay ne se m o n t r a i t p a s p rê t à u n e r u p t u r e décisive avec Hitler , il p a r v i n t tou tefo is d 'ob teni r l ' a p p u i plein et ent ier de la p a r t des d i r igean ts de ces pa r t i s p o u r réprimer la l u t t e de rés is tance an t i -fascis te . Q u a n t a u x communi s t e s et aux c o u r a g e u x mi l i tan ts des luttes an t i fasc i s tes , c 'es t la pr ison, les camps de concent ra t ion e t les feuilles de r o u t e qui les a t t e n d a i e n t .

U n e p a r t i e considérable des masses se v i t t r o m p é e et dé sa rmée par cette po l i t ique . Au lieu de la l u t t e on a choisi l ' a t t en te , a u l ieu de l 'é loignement d u g o u v e r n e m e n t de Ká l l ay on a a p p u y é sa po l i t ique de ca tas t rophe . E t lorsqu'en m a r s 1944 la H o n g r i e f u t occupée p a r les t roupes fasc is tes allemandes, le peuple du pays , ra idi et sans t é m o i g n e r d ' a u c u n e rés is tance, se rendi t c o m p t e de la réa l i t é effroyable.