A közép és ujabb attikai vigjáték-irók nézetei a görög néphit isteneiről.’“)

A közép és ujabb attikai vigjátékköltőknek az istenek- rőli vélekedését megállapítani igen bajos, miután csakis töredé­keket bírunk, melyek különböző színmüvekből maradtak meg a szöveg és összefüggés (contextus) egymásutánjából kisza- kasztva úgy, hogy a színmű személyeinek nyilatkozatai nyomán gyakran ugyanazon költő müveiből a legellenkezőbb vélemé­nyeket olvashatjuk ki. Miután a töredékeknek az egészszeli összefüggését nem tudjuk, gyakran nehéz meghatározni, váljon a mondottakban a költő saját nézetét beszéli-e el, vagy a színmű személye, tárgya kívánja meg a mondottakat, holott talán a költő egészen ellenkezőleg vélekedett s talán müvének folya­mában a felhozott nézet vagy nyilatkozat meg is volt cáfolva. £ nehézségeket növeli még azon körülmény is, hogy a költők életéről és erkölcseiről adatokkal nem bírunk, melyek a töredé­kek értelmezésében irányadásul vagy- támogatásul szolgálhat* nának. De még a források sem segítenek rajtunk, melyek e tö­redékeket föntartották; mert vagy egészen más okból idézett töredékeket szolgáltatnak, mint hogy mi azokat célunkra hasz­nálhatnék, vagy pedig saját céljuknak megfelelőleg értelmezik.: Legtöbb töredéket tartottak fen A t h e n a e u s és S t o b a e u s amaz „Deipnosophistae“ cimü müvében különböző írókból kü­lönböző helyeket értelmez s a töredékeket azért idézi csak, mert azokban oly szó, név fordul elő, melyről az athéni sophisták szólnak, kiken, mint egy korunkbeli író mondá, a konyhaszag érezhetőd Idéz pl. mert valamely halnak, kalácsnak, serlegnek

*) Wendler Pál ily cimü műve nyomán : Medi&e et reeentioris com- rediae atfcicae poetae quid de diis senseriut. Dessert&tio mang. in univ. Via- dfioa, 1870. 30. Julii. .

Digitized by t ^ o o Q l e

- 271 —

kerti veteménynek vágy más ily félének neve fordul elő az idé­zetben s igy a Deipnosophistae-ben egész étlap tartatott fen ; Stobaeus „Florilegium “ -ában, mely valóságos kalászata a véle* menyeknek, melyeket elmésen megvitat, — följegyzé az olva­sott, erkölcsöket vagy a természettant illető eszméket minden rend és .pontosság nélkül, s igy nála ugyanegy szerző töredékei­ben gyakran találunk ellenmondásokat. Ugyanez mondható má* sík könyvéről: „Eclogae phyjaicae et ethicae,“ valamint Menander és Philemon összehasonlítása, Orion kalászatára nézve is. Némi adatokat szolgáltatnak az egyházi írók is s ezek nem csekély becsüek. így Clemens Alexandrinus, Justinus Martyr; de ez írók is vagy tudományt s irodalmi ismeretet fitogtatnak, vagy a helyeket müveik céljához erőltetve értelmezik, azért adataikat óvatosan s csak szigorú bírálat után lehet elfogadni. Minden említetteknél csak töredékeket találunk. Plautus és Terentius közölnek ngyan fordításban egész összefüggő színmüveket, de az eredetiekből akarván ítélni, ezeket itt tekintétbe nem veszszük.

A vigjátékirók célja a nép gyönyörködtetése lévén, magát a népet vonják be a mesébe, s a mindennapi életet fest* vén: fordulnak elő komor és víg, tisztességes és laza erkölcsü vagy épen'erkölcstelen személyek is, kik beszélnek úgy mint az akkori élet emberei szoktak volt beszélni. Müveikből tehát in­kább azon kornak véleményét mint az* írókét lehet kibetüzni; de vizsgálódásunk közben nem szabad feltennünk, hogy a mi nekünk talán nevetségesnek látszik, azt az író is következéskép nevetségesnek akarta volna feltüntetni, mert kora gondolkodás- módja egészen elütött a mienktől s magok a hitregék sok élőt* tünk érthetetlen s talán épen ennek folytán különösnek vagy nevetségesnek tetsző vonást tartalmaznak. Továbbá nem szabad abból,.hogy egyik vagy másik írótól több a hitet illető töredék maradt fen, következtetést vonni a költő netáni irányzatára e tekintetbsn, mert ez rendesen csak az esetlegesség játéka; végre nem bizonyítanak semmit az istenekhez intézett fohászok, mert ezek változhatatlan, megállapított alakkal bírtak, s így a költő vagy az általa jellemzett személy egyényi véleményére világot nem vethetnek.

Digitized by ^ o o Q L e

Lássuk tehát a középkori attikai vígjáték költőit. Ezek közt legfőbbnek tartatik A n t i p h a n e s , kinek töredékeiből azok, melyeket Athenaeus tartott főn, (X. p. 423. c. és XI. p. 503 c. apud Meinekium 82— 85.) csak a libatio szokását írják le s axQarov (tiszta bor) és adóg (a akolion énekléseinél használt serleg) szókért őriztetett meg, tehát tekintetbe nem veendők, vala­mint az sem, melyet Stobaeusnál (Flór. LXI, 2. Mein. 122) olvasunk, melyben mint címe xwtuptvg mutatja, egy ruhatisztító panaszkodik, hogy az Istenek a mesterségek feltalálásával az embereknek bajt szereztek, de nem következés, hogy a költő hite lett volna, hogy az istenek találták fel a mestersége­ket. Úgy szintén kevés értékkel bír a töredék, mely Athenaeus- nál (III. p. 95 .1. Mcin, 125) Kontvaín címmel található, melyben egy beszélő e szóval „ ytXoJova nevetségessé tenni, gúnyolni lát­szik a Venusnak feláldoztatni szokott sertésderékáldozatot, de tulajdonképen két athéni az idegen áldozatokat gúnyolja. — A mi Porphyriusnál (de abst. carn. II. 17. Mein. 163.) Miatig című színműből olvasható:

Taig évrilstaig oí Űsol %aínov<Jt yaQ rtxfirjQior d' őrnv yaQ ¿xarófiftag Tivég Vvannv i/ri táróig armatv vfftarov nónavov anavrwv xat Xiftaratog éntré&rj, tó; laXXa fiEV'Ta noXXu traQavaXovfAbPa öaitúvrtv fi (ÜT a táv ovaav cívtíüv ovrsxot} ró d( fiixQov avro rovt aQWtnv tóig &eo?g.

é fölött nem érthetek egyet Wendlerrel. Szerinte ugyanis itt a költő nem vélekedik úgy, hogy fölöslegesek a nagyszerű áldo­zatok, mert az istenek kevéssel is megelégesznek, hanem úgy­mond Wendler, e szavak valamely homályos mysteriumról szól­nak, s úgy értendők, hogy miután valaki kevés áldozatajándé­kot hozott, (minthogy így a papok keresete is kevés volt), papja panaszra fakadt s akkor, hogy magát mentse, az illető szegény vagy takarékos, mondá a fenebbi sorokat. Wendler ez állításá­nak megerősítésére felhozza még Antiphanesnek Timon színmü­véből fenmaradt töredékét (Ath. XVI. p. 309. D. Mein. 209).

Digitized by t ^ o o Q l e

- 273 —

‘jF/’xoo no vTsloüg ayogáaag sig ovtg yáfiovgXifiavcoTÓr óftolov roTg &eolg xai taig &tatg nÚGcttai, tóig tf’^axn rá xpaiat ánovéfiajv* tjulv de tóig &tjtoíg értQtáfirjv xw/Jtovg.

melyben valaki mondja, hogy egy obolusért vett az isteneknek és istennőknek tömjént, a hősöknek áldozatkalácsot, a halandók­nak halat — mely szavak, úgymond Wendler, nem méltók a költőhöz, ha az áldozatok szükségtelenségét akarja velők ki­mondani, hanem itt inkább a takarékosság ajánlását véli felta­lálni, miután az istenek is takarékosak. Azonban a fönebbi sza­vakat akár a költő maga mondja, akár valamely személylyel mondatja, határozott véleményt látszanak magokban foglalni, melyeket kétség kivül a költő is osztott, mint ezt a következők­ben W. is elismeri; az alantiabbak pedig, úgy vélem egy sze­gény, de jó szándékú áldozónak egyszerű bár túlzó szavai, ki egész megelégedéssel mondja, hogy egy obolusért — szegénysé­géhez mérve elég pénzért — vett áldozatajándékokat Ha tehát a fönebbiek nem szólnak is az eleusini áldozatokról, mit határo­zottan a jiivarig szóból következtetni nem lehet; ha bár az utób­biak mint a költőnek saját szavai el nem fogadhatók: mégis itt azon vélemény van kimondva, hogy mindenki áldozzék tehet­sége szerint,|habár csak keveset is. Az istenek csak a szándékra s nem az áldozat nagyságára tekintenek; s hogy ez volt a költő véleménye, bizonyítja, sőt még megtoldja a következő töredék (Athén. VII. p. 299. E. Mein. 146.):

Kai taXXet ösivovg qp aai tovg Alyvntiovg elveti tb vofiíocu.t ígo&sov rrjv £y%sXvv’ noXv táv &eo5v yág lati rifjUwtSQa toiv [itv yaQ Bv£a[A,8vot<nv Sarjniv tv%eiv rovtmv öe ŐQn fiag roiXáyiatov ömŐBxa rj nXtov avaXoáffaffiv offq>Q8(TO'Cti fióvov ovrmg e ö ' # ’ ayiov navrú.(ag tb &rjQÍov'

melyben az athéniek gúnyolják az aegyptusiakat, hogy az an­golnát istenhez hasonítják, mely isten kedvesebb, tiszteségesebb volna, mint a görögök istenei, mivel hallgat az embereknek

Philologiai Közlöny. VI. és VII. fűz. 18

Digitized by t ^ o o Q l e

- 274 —

puszta könyörgéseire is. E szerint tehát szükségtelen az áldozat s csak a könyörgéseknek van érié kök, mely vélemény W. sze­rint is a miveit tudós és emberies költőhöz méltó. — Az Athe-Vnaeus által (I, p. 3. F. Mein. 299) fentartott töredék, melyben XttQtg az istenek közé soroztatik, csak képes beszéd, tehát ide nem tartozik, valamint a másik sem (I. p. 8. d, Mein. 248) mely szerint az istenek az élelem gondjától nem gyötörtetnek; ez kü­lönben is közmondás érvényével látszik birni, tehát a szerző vé­leményéről nem ad felvilágosítást.

Hogy e költő hitte, miszerint az istenek az embernek éle­tét és erkölcseit számba veszik, mutatja három kővetkező töre­dék (Stob. X X V II. 5 és 8. Mein. 270 és 271. u. a. L X X IX . 7. Mein. 280.)

]) déanoiv, otctv tig ofifvoproii yataq>Qoyrjf<jí prt (FVVOIÖS ftQOtlQOV ¿7ll(úQXT]XÓTt,ovtotg xcttafpQoveiv tá v &b(5v éfiol doxü x«i noóriQOv ofiócag avtog émmQxíjvcu.

2) Ö őidog xbv oqxov r<$ TtovrjQÚ finivttai’ tovavriov yaQ vvv noiöoiv oí OtoLiáv imoQxrj<rri ng, avzog tv&swg o öidovg tbv oqxov éyevíT éfi(IgóvrtjTog, cűs oifAfu dixnimg, ott ntniatBvxér nvi

3) oatig yaQ óftoXoyóv ti fitj no isi natoí,7t(ívz<av áv ovTog xati<pQOVTj(Ts toov Osar*

Az 1- és 2,-ban az esküt illetőleg mondatik, hogy a ki megveti az eskütevőt anélkül, hogy tudná, íniszerint hamisan esküdt volna, az megveti az isteneket is és hihetőleg maga esküdött hamisan; a ki pedig gonosznak esküszik, az esztelen, mert az istenek máskint tesznek, mert a hamisan esküvő rögtön villám­mal sujtatik. Tehát az istenek az eskü szentségét védik, mert

.a vele visszaélőket megbüntetik. A 3-ikban a szülői tekintély, a családi intézmény erkölcsi becse van feltüntetve, mert „a ki nem engedelmeskedik atyjának, az megveti az isteneket,“ tehát vétkezik.

Digitized by t ^ o o Q l e

— 275 —

A következő töredékben pedig (Stob: Flór. c. VIII, 29. Meio. 297.) -

tii rv%rjg yÉQtív dsív yvrjaitog rlv tvysvij

úgy látszik csak a sorsról s nem a sorsistenről van s?ó, noha erkölcsi elve szép, hogy t. i. a sorstól reánk mért csapásokat a nemes férfiúnak bátran kell elviselnie.

A n t i p h a n e s véleménye tehát az isteneket illetőleg, — , tekintetbe véve Meineke szerint a 163, 209, 146, 270, 271, 286. sz. töredékeket, következőkben vonható össze: Nem kívánják m eg az istenék a nagyszerű, dús áldozatokat, hanem a jó szán­dékra tekintenek s kevéssel is megelégesznek, sőt nincs is szük­ség áldozatokra (különösen állat* áldozatokra), mert az istenek a könyörgéseket is meghallgatják; ők védik az eskü szentségét és a szülői, családi tekintély megsértőit megbüntetik. — Itt meg- jegyezzük, hogy bár a mondottak szerint a költő jámbor, erköl­csös embernek látszik, de hogy valóban olyan volt-e, az nem bizonyos, mert találunk ily szép elveket olyanoknál is, kikről bizonyosan tudjuk, hogy életmódjuk ez elvekkel ellentétben állott.

A n a x a n d r i d e s a sorsot (rt>xrj) határozottan az iste­nek közé sorozza, mint mutatja a töredék (Athén. VI p. 263, 13;M ein. 4.) A n c h i s e s cimmel:

ovx fon dovXav, oo 'yátf ovőafiov aóXtg rvyrj dé núvtu fittaqtéQSi rá tjiűfiarn noXXoi ők vvv fiév siav ovx ¿Xsv&eQoi elg ravQiov dé JÜovvietg, sir síg tQirtjv ayog(jj, xé%QrjvraC tor yaQ oíaxa fftQéqiH öaifioav ¿xáaroa,

mely szerint a s o r s a szolgákat mind szabadokká sőt másnap tiszteleti hivatalnokokká és harmadnap már tanácstagokká teszi, mert a sors mint istenség forgatja mindenkinek életevezőit. Hogy a 8őrs istennek mondatik, mutatja daífimv (itt istenség) szó mely csak rtj^-re vonatkozhatik *). Kétséges, váljon a Tvp} egy

*) Wendler a őaífxtov szót St gyükből (timere) és fxctv (jmov) suffixumból képzettnek mondja ez értelemben, félendő, tisztelendő !

18*

Digitized by t ^ o o Q l e

— 276 —

közös istenségnek tartatik-e, vagy mindenkinek külön sors istene van; mert az utolsó szavak: top yáo oíctxn atoítpti daifiwr Ixátrztp e tekintetben kétesek. Nekem azonban úgy látszik, ha a Tvxy-t egy közös istenségnek tartotta volna a költő, határozottan mon­dotta volna névelővel 17 datpoor.

Ezen véleményt a sorsról összevetve a következőkkel (Stob. II. p. 6. ad Heer. Mein. 21.):

"Anavteg efffttv noog rá &ei' áfie'XrtQoi xovx hfisv óvd ír.

mely szerint nem vagyunk alkalmasak az isteniek megismeré­sére 8 nem is tudunk semmit, miután a féxtag szóért fentartott töredék (Ath. II. p. 39. a ap. Mein, 58.) nem bir itt jelentőség­gel, — kimondhatjuk A n a x a n d r i d e s véleményének össze­gét: O kételkedett, hogy istenek léteznének vagy legalább olya­noknak vélte, kikről mi semmit sem birunk felfogni, hanem ő a sorsot tartotta uralgó istenségnek. Hogy válóban tagadta-e Ana­xandrides az istenek létét, nem bizonyos, de ellenmondásra mű­veiben nem találunk s róla, ki a Fülöptöl feldúlt Olynthust szín­müveiben dicsőité, feltehetjük. —

E u b u l u s t ó l 3 ide vágó töredékünk van: 1) (Ath. XIH. p. 562. c. Mein. 43.) K a p nvX i<av címmel:

Tíq r\v 0 yoáxpctg Tincoiog av&Qtótzmv aoa rj xr\Q07T\a<Ttt](Ta<;"EQ(atf inónrtQOV, wg udev ftdet nXijv leXidóvag ypácpsir, áh l* Í7v antiQog zá r tqÓttcüv toŐv tov &tovf stTTtv yá(j övre xovyog, ovrs Q^dtog ánaXXayffVai rqj ysQOvn ttfv róffo»,(innvg de xofiidfi* Ttcog av ovv 8%oi nzBQn toiözo iiQcíyna; Xrjgog, ei xatpijaé tig.

Ebben 'EQtog a szerelem istenének mondatik, kit azonban úgy­mond rögzül festenek szárnyakkal, mert nem gyors a szerelmest betegségétől megszabadítani. Wendler itt buja szerelmet ért, én úgy vélekedem, hogy a szerelmet magát mondja a költö beteg­ségnek, 8 az isten az e bajban sinlődőt nem siet kigyógyítani —

Digitized by t ^ o o Q l e

— 277 —

mi aa általánossan dívó felfogással 8 a költő vélemény ével is össa* hangzik. A következőkben 2. (Clem. Alex. Strom. VII. p. 847. Pott. Mein. 96. et 136.;

nçmrov fttv orav i/ioi ti &vm<rív ringalfia, xvant fiíj xaodiav /Atjó' ¿ninóXatov. fyà yàço v x è f f & i m y X v x s î a p o v â è f i r j ç i c t —

Eubulus, mint Clemens Alex. mondja, Bacchust beszélteti, ki pa­naszkodik, hogy a kik áldoznak, vért és hólyagot áldoznak és nem szívet és hájat, mert ö nem cl epével és ágyékkal. E szavak azonban igen hamisítottak s több versből összeállít- vák ; mélyebb vizsgálat után pedig mutatják, hogy az áldoza­tok általában nem roszaltatnak, hanem csak a halandóknak azon a’ávalósága, hogy a testnek lcgroszabb részeit áldozzák fel ; ezt gáncsolja a 3-ik töredék is;

nvtolg ős roîç ftsoíoi rr/v xégxov fióvr/v xnl [irjçbv mffnsç nat^sçafftaîg &vëtt,

hol gúny tárgyává tétetik a hitvány szokás, mely szerint as is- téneknek a fark és vese áldoztatik fel.

E u b n l u s tehát a szerelmet istennek tartá s az áldoza­tokra nézve véleménye volt, hogy az áldozatok az istenekhez méltók legyenek.

A r a r o s t mellőzve, ki tárgyunkra vonatkozva mitsem tartalmaz, átmegyünk N i c o s t r a t u s r a , kinek töredékei közül egyet Athenaeus, egyet pedig Stobaeus őrzött meg. Az első ndvÖQoaog cimü darabból (lth. XV. p. 693. Mein. 20) :

xayaí, qpiXrárr/, fAnaviTirgld' ctnrif rrjg vyuiag ey%tor.B. Xafls rrjg vyitiag ős av' (pSQf, rv% áyfc&rj' z v p i r á # v r j r w r 7T Q ( í y ( i a { f , r} n g ó r o i a d l

rvcpXóv n xctavrruxróv oT nnrt(t,

a sors nem más, mint az emberek tettei, a gondoskodás pedig vak és zavart, azaz mint Cicero (Füst. quaest. II. 9,) fordítja;

Digitized by ^ m 0 0 q Le

- 278 -

„vitám regit Fortuna non sapiential A sors ekkor már t. i. Nicostr. korában általánosan istennőnek tekintetett. — A máso­dikban (Stob. eel. phys. I. p. 228. Mein. 30.) pedig:

ovx affti dvGaQstrtorsQg ovdé tv %oóvov ovöénoz doeffxet ta v tá toitqí rqu &£<$. .

az idő mondatik istennek, kinél elégedetlenebb nincs, s kinek soha ugyanaz nem tetszik. E két töredék összevetése után tehát azok véleménye tűnik ki, kik mindent az észnek tulajdoniénak. Hogy Nicostratus mily véleményben volt, biztosan meghatá­rozni nem lehet, s tekintetbe véve az életéből fennmaradt egyet­len adatot, mely szerint Tettigidaea Myrinensis iránt mértékte­len szerelemre lobbanva a leukasi szikláról ugrott le, inkább hiszékeny és babonás lehetat, mint fajtalan.

Philetaeros, Amphis, Epbippus és Anaxilasról, valamint Epicratesről adatok hiányában mitsem mondhatunk.

A r i s t o p h o n n a k egy töredékét találjukAthenaeusnal (I. VIII. p. 563. £.-Mein. 10) Ilv&ayoQiatijg cimü színműből:

sir ov dixaicog ear anBiptjcpifffiévogv7to tmv &ecov tmv dmdtx eixózmg i "Egmg ;¿tágavzs xáxsívovg yag ¿[ifiáXXmv otáaeig ot íjv (AST avtíSv' mg de Xiav tjv &ga<rvg xai ffofiagóg, airoxóipavtsg avtov ta nttgá,Ivet lAtj ntttjtat ngbg tbv ovgavov náXív dsvg avt'ov éqvyádtv<rav'<oq ypág xátm, tag de nriovyag ag ti%e ttj JVixíj qjogttv edoffavf Ttegiyaveg (TxvXov ano tmv noXsfiímv.

melyben mondatik, hogy Erős a 12 istentől az Olympusból ki- üzetett és szárnyaitól megfosztatott, nehogy visszamenjen, mivel őket megzavará szemtelenségével. E szerint tehát a buja szere­tet az istenekhez méltatlannak mondatik. Meglehet, hogy Ari- stophon hitte a fönebbi mesét melyet Eustathius is említ.

Az ifjú Cratinusról az egyetlen Athenaeusnál (XI. p. 46. Mein. 9.) találh itó de ide nem tartozó töredék nyomán ítéletet nem mondhatunk.Ep így vagyunk O p h e l i o n , A n t i d o t u s , A x o n i c u s , C a l l i c r a t e s , F p i g e n e s , D r o m o n , D i o ­n y s i u s , E u b u l i s , H e h i o c h u s , H e r a c l i s , H e r a c l i -

Digitized by ^ o o Q i e

tu s , M n e s i m a c h u s , P h i l i s c u s , S o p h i l u s é s S o t a - d e s-szel is.

. A l e x i a r ö l sok töredék maradt ránk, de ezek közül is sok a mi kérdésünk magfejtéséhez mivel sem járul. Ilyen a Meineke gyűjteménye szerint a 28. c. melyben az ég neveztetik Ztvg-nek; a 209-ik, melyben Aphrodité galambja beszél Bac chusnak nem igen kedvező dolgokat; a 88-ik, mely úgy látszik a tragikusok némely helyeit (igy Aesch. Pers, 628. Eur. Iphig. Tanr. 150. st.) gúnyolja egy embernek szavaival ki halott-idé­zést (nxvoftupttiap) ajánl a Thesprotoknak. Végre a 240 ik, mely­ben a buja szeretet daemonnak, isteni szellemnek mondatik ugyan, mi azon korban sok hivőre talált, de nehezen a költő- nek saját véleménye, mert csak torkossága és finom izléso is* meretes előttünk s e vélemény ellentétben is á'lana a követke­zővel, melyet az Athenaeus által (XIIL p. 563. D. Mein. 69.) Heleua színmUból fentartott töredékben olvasunk :

ág offxig avxijg áxprjg xmv aoafiátwp ¿Q<jí, tov aXXop tf ovős yivrnaxti Xóyov, tijg yőovtjg sax ov%i xc5v cpíXmv yíXoc, aőixst tsfbv^Eoíúx ifitpavág űvtjxóg dtor, amexov avtuv naai tóig aXXoig nuiócir.

mert itt gyaláztatik az, ki csak a test virágát szereti s azért a buja szeretetnek hódol nem ismervén más szeretetet. Itt azon 8Q<úg-ról van szó, mely nem csak a szerelemnek, hanem a barát­ságnak is kútfeje, melynek szobrai a gymnasiumokban és palae- sztrákban szoktak felállítattni; tehát a szerelem és barátság az istenek közé helyeztetik. E vélemény mely az istenekrőli régibb véleményre mutat, a költőhöz méltó is.

Stobaeus tartott fen (Flór. X X IX . B. Mein. 29 ) az \4iaiig színműből egy töredéket:

a n a p z a x n £tjxov[up é $ t V Q Í ű x t x a i

a v f t f ] n g o c c n o c x ^ g f i r jÖ é x o p n o v o v ( p v y r jg

o n o v y a t ) t v Q í j x u t r í v a d g e o n o i n r t g

f t s g o g x t t c i v f t t i m f x o t r o v t o x q i r ó n a *

a n é ^ o r t s g n t r t g o v i m r o X n g ^ Ő v o u g , x g o n á g

* t x X t i x p i p r jX í o v , x l x ó S v x o i v r n v x á x o a

x a l f f v y y t p t x c o p f i v m r í a p n v O g m n o p ( f . v y u p •

— 279 -

Digitized by ^ o o Q l e

— 280 -

melyben az mondatik, hogy némely emberek az isteni dolgok egy részét ismerik, a csillagok keltőt és nyugtát s más e f. Ez a stoikusok véleményére látszik mutatni, kik a világot istennek tárták; bár ők azt hitték, hogy az egész világot tehát az egész istenséget ismerik. Wendler véleménye szerint ellenben e sza­vaknak ez volna értelme: csak azt lehet ismerni, a mit látunk, * az ember az istennek ismeretével nem bírhat; mert hisz nyíl- vánosan ellentétbe van téve az isteni evvel: ti táp xoipáp avyys- nxcov és határozottan mondatik onov yag tv q rjxaa ip av&Qconoi tívsg fiégog ti táv fttíoov. A következő töredékből melyet szintén Stobaeusnál (Flór. L X X IX . 13 Mein. 290} találunk:

ovx rj ioaan xataXinsÍP trjv ftrjtSQa ttqoÓztjv dl (T<o Btv} tóig yág OQ&ág tidóaiv rá, &£ia [aei£öv fxtjtQog olx eanv nőtt.

azt vehetjük ki, hogy az ember az isteneknek vagy isteni aka­ratnak ismeretével bírhat.

Az isteni gondviselés legszebb tanát leljük az Athenaeus- nál található következő töredékben (II, 40. c. Mein. 263):

Tovg svtvypvvrng ¿mepetvág dtí £rjv quivegáv ts rfjv dóaiv trjv tov &sov noislv' o yáo &sog dsdaxág táyctüá mv f ib ntnóoixsv oiereti ‘fá.Qiv ttvá í%6iv iavz(§ tovg ánoxQvntonévovg dl xní ngáttsip [AstQrng qtuGxovrctg, á^agíatovg ógáp ápsXtv&tQag ts Ővrag ¿ni xaiQOv nvóg Xnfíáv áqteíXsft' o<ra dsdtoxág rtv náXm*

melyben a beszélő mondjá, hogy az istenek jósága halmozza el a z embereket javakkal, hogy boldogul s tisztességesen éljenek, azonban ők viszont megkívánják, hogy az emberek irántuk bá- ladatosak legyenek, mert a háladatlanoktól büntetésképen az adottakat is elveszik. Azon körülmény, hogy Athenaeus a helyet ott idézi, hol az áldozatokról szól, bizonyítja, hogy itt a hálada- tosság oly értelemben is magyarázható, hogy az emberek az isteni adományok egy részét az isteneknek feláldozzák.

A Mein. szerint 227. töredék csekély jelentőségű; szint­úgy a Stobaeusnál olvasható két töredék (Mein. 298, 297) sem

Digitized by ^ o o Q l e

— 281 -

lényeges, mert itt nem a sors istenítéséről van szó, hanem a sors csak olyannak tekintetik, minőnek mi azt ma is az isteni gondvi­selés mellett elfogadjak.

A mondottak után, bár A 1 e x i s-nél több tekintetben nézetellenkezést látunk, minek folytán Wendler nem is mond bizonyos Ítéletet Alexis véleményéről: nekünk mégis úgy lát­szik, hogy a mondott töredékek közöl Mein. 69., 29., 290., 263. a költő véleményét adják s így szerinte a szeretet az istenek közé sorozandó, ki ellen vét az, ki egyedül a testiségnek hódol; az ember az isteni dolgokról fogalommal birhat; az istenek az emberek életéről gondoskodnak, de viszont hálad&tosságot, áldo­zatot várnak.

D i o d o r u s-ról mitsem szólhatunk, miután az egy töredék, melyet Athenaeus fentartott (Mein. 2.) egy tányérnyaló szavait tartalmazza, ki életmódját Zeus tekintélyével törekedik mén-, teni, tehát a költö véleményére nem vet világot; E r i p h u s-tól é s T i m o t h e u s-tól pedig nem is birunk tárgyalandó töredéket.

T i m o c 1 e s-től Áth-nál (VII. p. 300 a Mein. 1.) olvassuk:

nag av fisv ovv (Tmasifv ifiig fj xvcov • ottov yaQ tlg tovg ófioXoyovfisvovg &iovg aaepovvreg ov dtöóaaiv 8v&é<og Öíxrjv, tív ahXovqov fioofiog ímtQixptisv av ;

az aegyptusiak babonaságának gúny olását. Hihetőleg egy athéni mondja a régi hit szerint, hogy az istenek a gonoszokat meg­büntetik, ha nem is rögtön. S ez méltán lehete Timocles véle­ménye is, kiről többet nem is mondhatunk, mert a Mein. 31. töredék allegorikus mondás azon értelemmel, hogy a holtaké a könyörület. az élőket az irigység vezérli.

Végre X e n a r c h u s - t ó l szintén csak egy jelentéktelen töredéket (Mein. 1.) birunk, mely a sorsról szól, — Ennyit a közép vígjáték Íróiról. Azok kikről bizonyosat mondhatni vél­tünk, két részre oszthatók t. i. Antiphanes, Eubulus, Timocles, Alexis; a jámbor régi hit mellett, ■— Anaxandrides és Nico- stratus a bűnös, laza mellett látszanak lenni. De térjünk át az ujabb attikai vígjáték Íróira.

Digitized by ^ o o Q L e

1L Legelőször is :P h i 1 e m o töredékeiben igen sokat találunk a Sors-isten*

ről. íg y az ' /énoxagxtQmv című színműből (Stob. ecl. phys. I. 193 ed. Heer. Mein, lu.) van egy töredék:

JVvp d' old áxQffiwg xtjP rvfflr cag ov pia óvd' Ütru TtQoirjp, «Aiá fiéra tcor Gwpáxmr rjn<őr} ozar yir<üfik&'t tv&vg %Qtj xvjri ngoayirta& & rtfAtv atyyivrjg xtp otópaxi xovx eaxiv kzegov naQ íxtoov xvfflv XafltTr.

melyben megtudjuk, hogy a soré nem egy mindeneknek közös isten, sem az ember előtt nem létezik, hanem az ember testével együtt születik; hogy egynek sorsa a másikénak nínes alávetve; hogy sorsa mindenkinek nemtője s nem halhatatlan, hanem mint a testtel született azzal el is vész. S evvel megegyezik a másik töredék (ib. és Mein. 196):

*AXXog x a x áXXijv d a t f i O v t C é t c u x v f t j v '

Mindenki más sors, szerint igazgattatik az istenektől, tehát a sors mint nemtő alá van vetve. Azonban mások ennek mondván:

MydérzotB péfiqiov ttív fvxtjvj éidoag oxi xaiQtp ítovíjgtf xai rá &t?a dvarv^et.

(comp. Menand. et Phil. 357. Mein 173.,)/ melyben valaki mást vigasztalván tréfásan látszik mondani: „Ne gyalázd a sorsot, mert, ha a sors ellenkezik, az istenek is szerencsétlenek“ s így itt a Sors — úgy látszik — az istenek főié helyeztetik, ha ugyan komolyan vehető e szavak értelme ? Kétkedésünket eloszlatja a „Thebaiak“ színműből fenmaradt töredék (Stob. Flór. LX II. 8# Mein. 31.),

!EflOV y(ÍQ 8<TTl XVQtOg plv eíg ávijo, tovzmr de xai ffov pvoioav x aAAiov ropog, fosom* xvoavpog, riov xvgavrovvxoav cpóftog dovXoi faatXéwv th lv , o fiaaiXfvg Stmvo ötog áváyxTj^ n a fta ¿f} a* <JHoniig, oXwg

Digitized by t ^ o o Q l e

- 283 -

ittQtov neyvxtp fjzrop oor őt fiu£ova tovtoig áváyxrj ta v ta őovXsvsiv áti.

mely szerint az isten öovXog áváyxtjg-n&k mondatig szolgája a kényszerűségnek, azaz sors végzetnek. Ugyanezt bizonyítja Mén. és Phíl. comp. p. 361. (Mein 105.), hol ntnQ(ofAévov egyértelmű a Fortunával, tehát szerinte a sorsot az ég azaz az istenek sem kerülhetik ki. Ha a sors az istenek felett áll, természetes, hogy az embereken uralg, kiket a következők szerint (Comp. Mén. et Phil. 361. Mein. 128)

K áv öovXog rj tig9 aaQxa ttjv abtrjv e%tt yvast yág óvóiig ŐovXog éywrj&t] nőié,

8 av rv%tj to (Tcőfia xaztőoXmcrato

szolgákká tesz; — a gazdagokat szegényekké (Mein 132):

áv olg éypvív tovtoia i fitjős xQoáfiB&a, a & ovx fyofisv trjroofiw, mv fisv dia tvyrjv <a* Ős dl éavtovg éffrsQTjfiévoi'

mivel tehát senki sem állhat neki ellent, legjobb (Mein. 184):

TTQog ttjv naQovtrav n á r to tf aQfió^ov tvyv\v

a jelen sorshoz magát alkalmazni. Azonban a sors a bátrakat segíti, ha segítségül hívják (Mein. 50.):

Kavtóv ti ngárrsiv, ov ¡xóvov tág éXnidag énl zfj zv%t} naidíov, návtcog e%tiv mv {jovXttai tig, á A A « xai t r t j tvxjj (rvXXafipávfff&ai QÍjtov ij tv%ri noisi\ sáv [íb&' étsQov tovtof fit] flórt] noifj.

de azért nem kell túlságosan bízni a sorsban. — Azonban más töredékben az állíttatik, hogy a mit valaki a maga elhatározása folytán tesz, annak nem részese a sors, tehát nincs neki minden alávetve; hacsak (mi valószínű) tvyy\ itt nem jelent esetlegessé­

Digitized by ^ o o Q L e

— 284 —

get, véletlent. Tagadja a sors istenségét az, a ki mondja Clem. Alex.nál (Strom. V. p. 276. Mein. 140.).

ovx satív yjfitv ovősfita tv%tj &sógt ovx 8(Tziry áXXa tavtó(4.atovf o yivhtai mg etv% txáatm nQOtrayoQtvszai tvyr\.

Semmiféle sors sem istenünk, hanem a véletlen, mely a szerint származik, amint esetleg valakivel valami történik. Más töredék szerint (Stob. ecl. phys. I. p. 70 et 284. ed. Heer. Mein. 84.) sem isten, sem ember nem kerülheti a léget (aer), melyet néme­lyek Zeusnek is neveznek ki, mint igaz isten mindenütt jele a van, mindent tud. Itt hihetőleg Anaximenes vagy a stoikusok elve van kifejtve, kik az aethert istennek tárták, tehát *Ar,g = aí&riQ. A latin scboliasta Aratus életéhez állítja, hogy Craletes ezen véleményben volt, s tanukét Pbilemont említi, de mégis úgy látszik, a költő itt csak valamely bölcsész véleményét gú­nyolja, s maga aligha volt e véleményben.

0 so9 vóut£s xai fféftov, £rjru dé fiy' nXhXov yaQ ovdsv aXXo tov ^rjtiiv fyéig Üt h t ív Bit ovx sntív [írj /lovXov fiaftelv,»<? óvta ttitov xai naoóvt atl fféftov.

Van-e isten vagy nincs, tudni nem lehet, ezt ne keresd, hanem tiszteld istent úgy, mint a ki van. S ki istent keresni akarja, az istentelen, mint a következő töredékben (Comp. Mén. et Phil. 359. Stob. ecl. phys. IL p. 6. Mein 186.) olvassuk:

T i iatív ó &bbg ov d éiti <re fiavd-ávtír aaifiéig tov oi öéXovta fiav&ávsiv &sXmr,

A kik az istent tisztelik, azok üdv reményével telvék, mint látjuk a következőből, mely olvasható Theophilnél (ad. Autol. III. p. 385.) és Epiphaniusnál (in Ancyr. 512, 30. Mein. 190.):

oi yag flsov <re(iovrsg éXntőag xaXag fyovGiv eig <T00tT]QÍaV.

Tehát az isten védi és fentartja a jámborokat.

Digitized by ^ o o Q L e

— 285 —

Láttunk itt különböző vélelmeket, melyek szerint majd istennek tartják a sorsot, majd ez tagadtatik; mások szerint a Véletlen az isten, majd mások szerint a lég; bár bizonyosat nem állíthatunk, úgy látszik, Philemo a legutolsó véleményben volt, mely szerint hinni kell az istent és tisztelni, ha nem tuda- tik is milyensége.

Me n a n d e r - n é l legelőször is a sorsot illetőleg azt talál­juk, hogy istenítetett. így (Stob. ecl. ph. I. p. 192. Mein. 472.) az 'Tnofiohfiouog töredékében:

xvjrj xv(itgvq. nana. ravttjf xal ygévag dsí xal ngóyotav trjp tfío* xalsiv /xóvrjv ét fiT[ t ig aXXatg ovófiaaiv xaigsi xsvoig.

istennek neveztetik a sors, mely ugyanegynek látszik az ész és előrelátással, s mely mindent kormányoz. Vagy ha Bentley olva­sását ngóvoiav triv Oscov helyeseljük, akkor ily értelme lesz: a sors az istenek esze és gondviselése, tehát azokat is kormá­nyozza. — A továbbiak szerint (Mein. 471.):

Tlavffaff&s vovv tég" o v d b yág nXéov av&gcónivog vovg iazlv aXXo rt/g tvx*]$y sir éffrl rovto nvtvpa Osiov sirs vovg. to v t iá n ro xvfisQvmv anavrci xai ffrgéyov xal aoá£ovf íj ngóvota <*’ i} Övtjtrí xatrvóg xal (pXrjvacpofy TTsiff&rjTS xov péptysadé /u* n ávtf oaa voovpev rj Xsyopev r] ngátropsv tv-pi GTÍvy tjfisig 8 ¿a p b émysygapptóoi.

a sors igazgat, tart fen mindent, az emberek gondviselése semmi; mert bármit gondolunk, beszélünk, teszünk: ez mind a sors müve. Ezt bizonyítják még a 735 és 733 tőred. Miután pedig a sors igaz­gat mindent, nehéz neki ellenállni: ngog rt\v TVfflv yág £vyopaxslv ov Qqőtop (Stob. Flór CXII. 1. Mein 646.) Noha a sorsnak mint az ész és gondviselésnek állhatatosnak kellene lenni, mégis változékony ro yág zrjg zv%ijg gsvpa ptraninrsi ra%v9 — xoixiXov ngayp ¿art xal nXávov azért nem kell gyalázni azokat,kik másként gondolkoznak a sorsról s elvitatják tőle az észt,

Digitized by ^ o o Q L e

- 286 —

szemére vetik a tudatlanságot, vakmerőséget, vakságot. így a StvoXoyog színműből (Stob. ecl. ph. I. 216. Mein. 344.) maradt töredékben:

ovtcog aavXXóytatov rj tvpj noiti, ró <TV(t(féQov ti Ttot iatív ávögcinov (ií<pf ovtf sár ív tlntlv £<5vta ta íi ov ntíaopai.

a beszélő gyalázza a sorsot, hogy a hasznost, szükségest fel nem találhatja; — így a Tlgoyapoi szinmüből fenmaradt (Stob. ecl. I. 212. Mein. töredékben: TvyXóv yt xai övatrjvóv éanv íj tvji?: a sors vak és szerencsétlennek mondatik. Miután a sors mindene­ket igazgat, nagy befolyással van az emberek életére mg ojQat£s&’ ij tvyri ttqoí tóig (líovg s az emberek mindent tőle nyertek (Stob. Flór. XVI. .13. Mein. 130.) ti prj dl aavzov tr\g tvyr[g dl itávi ¿xeig de el is ragadja tőlök óig plv didmaiv olg d' ayatQsTzai rvjr[ a gaz­dagságot ép úgy, mint a házastársat s gyermekeket:

"AvOqiüTiE (Ari atéva^t prj Xvnov fiáttjv.XQYHAUta yvvaTxa xai tixvmv tzoXXoőv anogav, a aoi tvyyi xs i/xe, t a v i ácptiXsro

(Comp. Mén. et Phil. p. 362. Mein. 559.). De nem folytatom tovább Wendlerrel, ki itt igen is bőven kiterjeszkedik; csak annyit jegyzek meg röviden: hogy e töredékekben valamint Mein. 345. 592. a sors különféle hatalma, változékonysága iratik le, melyekben végre látjuk, hogy mig Philemo szerint a sorsot valaki kikerülheti, Menander szerint ez lehetetlen. — Másutt (Stob. ecl. II, 236, Mein 561.):

'Advvatov cog satív t i ampa trjg tv%t]g‘ o [írj (féQcov dl xa ta (pvaiv ta ngáypata tv^rjv nooarjyÓQtvas tov lavtov rgónov.

tagadtatik a sors élete, mert úgymond, lehetetlen, hogy a sors­nak teste legyen, tehát nem személy, nem isten; az, ki nem birta eltűrni a csapást, érzületét sorsnak nevezé. — Másutt a a Véletlen neveztetik istennek, mint (Stob. ecl. I. p. 196. Mein 284) a Cnidia szinmü töredékében:

Digitized by t ^ o o Q l e

— 287 —

T a v i ó fiat óv éfftiv <og aoixé nov Oeóg <tcófrt ts noXXá tc5r nogáruv nQaypútoav

de oá? ioixe által kétkedve szól a beszélő; mert az emberek nem láthatják a Véletlent, azonban áz mégis segíti őket: Taiyrófiarov tinív áoavsg op ffvXXapflávsi (Stob. ecl. I. 200. Mein. 268.).

Mint a sors és véletlenről, ép oly különböző véleményeket találunk a többi istenekről is.. Mert vannak emberek, kik az anyagiságba vannak merülve, mint olvassuk a Murovpsvog víg­játék töredékében, melyet részben Stob. (Flór. LVI. 3. Mein 22) részben Justinus Mart. (de Monarch. 40. B.) tartott fen:

iá ig <» qpiXtj yijf dia %qovov noXXov <r Idtnv áaná^opai' to v ti yág ov aáaav noioo trjv yrjvf otáv de tovpov éaidm %<»q{ov to yaQ rpéyov (is to v t ¿ym XQivm Osóv.

Itt ugyanis a beszélő azt tartja istennek, a mi öt táplálja, így a földet, nem is az egész földet, hanem saját földrészecskéjét. Szintén ily formán gondolkozik a következő: (Stob. Flór. XCI. 29. Mein. 526. et comp. Mén. et Phil. 359.). *

'O p b *EniiaQfioi; tovg &sovg eheti Xéysc avépovgf vdmg, yrjv, rjXiov, nvQ, á<Jt8Qag.¿ym d' vnéXafiov %QTjffIpovg th a i &eovg tágyvoiov rjfiTv} xal ro iqvgÍov. idgvffápevog tovtovg yág eig tijv oixiav ev£ai t i fiovXu, návta aai ytvyastat (tygóg, olxiaiy degánovieg, áymgmpata, q>(Xoij dixaaraí, págrvgeg, pővov dldov* avtovg yctQ Z£eig tovg &eovg vm jgitag

ki az aranyat, ezüstöt stb. leghasznosb isteneknek mondja, mely - istenek segítségével mindent elérhetsz s így materialista. Pedig

igen kétséges, váljon e szavak nem egy elferdített delphii jóslatot tartalmazának-e, mely esetben más véleményben is lehetett a beszélő s az említett érceket csak bosszúan nevezi isteneknek. — Mások abban hisznek, a mit látnak, mint a következőben (Clem. Alex. ad Gént. 68. p. 59. Mein. 655.)

Digitized by ^ o o Q L e

— 288 —

*HXtey ae yág Őh nQoaxvvsip nodSrov &soSvt öl öv &sooQur iaxi xovg aXXovg &sovg

melyben a nap isteoíttetik ugyan, de az isteneket a nap segé­lyével láthatóknak mondja, tehát a láthatókat nevezi istenek­nek. Talán a csillagokat, melyeket a stoikusok istenítettek. Ismét mások a hatalmat, szemtelenséget mondják istennek, mint (Stob. Flór. X X X II. 7. Mein. 251.):

<J fityíaxrj xóüv &eó5v vvv óva áraidéi} ti &eov xaXsiv ae Sei ősi ő s ’ xo XQarovv yaQ vvv vo[*i£txai &eóg ¿(p oaov {¡adí^eig, éqp’ oaov fioi őoxtig.

mely szavak nyomán a szemtelenség azért nevezendő istennek, mert a mi uralg, az isteni lénynek tekintendő, a szemtelenség által pedig mindent elérhetünk, tehát uralg, isten. Azonban bár Cicero is (de legg. II. 11. 28,) említi, hogy az athéniek a szem­telenségnek szentélyt emeltek, mégis az egésznek hangjából valamint e szavakból is: ei &tov xaXetv ae Öli és xo xgaxovv yág vvv vofiífaxai űeóg úgy látszik, itt inkább gyaláztatik az, ki a szemtelenséget isteníti.

Az töredékekben, melyeket Menendertöl Justinus Mart. (de Mon. 41. E. st 40 B. Mein 14 et 71.) őrzött meg:

Qsóg iaxi xolg %Qrjaxoig aeí ó vovg yap, óig eoiyav, c3 aoqxóxaxoi

és ismét:T t á v x i a x i x c ú x a X q í X ó y q ?

í t Q Ó v * ó v o v g y a Q i a x i v ó X u X t f a t o v & e ó g .

az ész mondatik a jó és jámbor ember istenének. Az ész pedig, úgy látszik, ugyanaz itt, mi a vélemény, nézet. — Másutt ismét a lelkiismeret mondatik istennek, mint mely a tisztességes, be­csületes cselekedetre és beszédre ösztönöz. Találunk a töredékek közt olyakat is, melyekben a szeretet mondatik istennek s pedig olyannak, ki még Zeust is kényszerítheti; ez isten viszi reá az embereket, kogy más istenre hamisan esküdjenek. így látjuk a

Digitized by ^ o o Q L e

— ?89 -

¿¿waniatcoGai című színmű töredékéből (Stob. Flór. LXIII. 26. Mein. 439.):

*Eq(og 08 tóöv &S(űv layyv 8%(ov nXsíaxqv lm xovxov dstxvvTai dta xovxov imooxovai xovg ctXXovg Otovg'

és az7/(>ö)í cimti színmű töredékéből (Stob. Flór. LX III. 21. Mein. 203):

. d éa n oiv , "EQoaxog ovdsv ia^vti nXsov, ovő' avxog ó xqccx(5v xmv év ovQavtp -&B<av Zsvg, «AX’ ixtívcp návx ávayxaa&Blg noiti

S pedig, hogy a buja szeretetről van itt szó bizonyítják mind az előbbiek, mind pedig a „kincs“ (Flór. LXIII. 13. Mein 227) éa 3Avt\pimv cimü színműnek (Flór. LX IV . 17. Mein. 60) Stobaeua nál található töredékei, melyek utóbbija így hangzik:

(piati yán iaxi BQtag tov vov&sxovvxog xooqióv * a/ia d’ov (>nÖiov

, vBÓxrjxa vtxav iaxi xai Otbv Xóym.

Egészen uj véleményre találunk a Clemens Alexandrinus által (Strom. V. p. 727. Pott. Mein. 234.) megőrzött töredékben:

"AnavTi öaí[i(ov ávŐQi avfinctQtaxaxai Bi &vg yBvofisvq>, pvaxctycoyóg xő (Hu áyafróg ’ xaxov yao Öaífiov ov vop\axéov tlvai §iov fiXánxovxa förjazóv

mely szerint minden embernek van egy veleszületett felsőbb lénye, daemona, éltének jó igazgatója ; de az utosó 2 versből azt lehet következtetnünk, hogy itt a stoikusok véleménye (mely cáfoltatik) bír általános érvénynyel , kik szerint a jóknak jó, a gonoszoknak rósz daemonok van> a bár Menander Epicur tanának volt hive, az akkori kor e véleményét ö is oszt­hatta.

Philologiai Közlöny. VI. és VII. fűz, lií

Digitized by ^ o o Q L e

* - 2 \ H ) —

különben az isten minden tettében jónak möndatik, a ki semmi roszat nem tehet: anavra ayciOov thai ror Osóvj — &tog ntcpvxsr óang óvőtp jb*wj xaxóv — s ha ro9zat bocsát is ránk, annak jó indoka van:

eoort firjdsig Ttgog ftsocír ngárroor xaxcőg Xiav d&vptjari nőié* iaoag yág áya&ov rovro írpóqpacrig yírtrat ’

mindenható, mert: „Q sov ftéXovrog xav ém $inog n X éoigf minden- nütt jelenlevő s mindenttudó nárrji yÚQ ¿azt — és óidéig noiűv novtjgá Xav&ávu Otóv ‘-gyűlöli a roszakat s megbünteti őket ayti ro &uor rovg xaxovg nQog rrjv díxrjv.

Miért is ha jó sorsban élünk meg kell emlékeznünk az isten­ről : Jíxatov «« ngárrovra fitppfjCÖai Otov. — Az isten adja a jó erkölcsöket: &cov néfpvxs őcoqov tvyvmpay v rgónog és a jámboro­kat, igazakat szereti és megsegíti, mire nézve a sok közül csak az egy töredéket említjük :

orav n nQarri^g oaiov} áyaOrjr iXníőa nQÓftaXXs aavrá ruro yívmaxar on róXpy őixtxicf xal i9eog avXXapftársi.

Az áj tatosság a legfőbb áldozat, melyet az isteneknek be­mutatni lehet: Svain fityicrrj rc£ frtáí ro svotfolv. (Mein. 131.)

Az isten védi a szegényeket, mert áti oí névtjrtgrc5r &smv * valamint a család szentségét is, mert ki az atyját magátkozza, az istent is magátkozza:

ó XoidoQwv ror nartQa övffCftjpat Xóycp rrjv tlg ró -frsior ¿XfitXtra. (iXao (f^uat.

De vannak töredékek, melyek az előbbi szép vélelmekkel ellenkeznek, melyekben az istennek igazságtalanoknak mondat­nak. A Mein. szer. 17-ik töredék pedig:

o't'st roaavrtjr rúg x eovg aytív ö^oAjJi', mars ro xaxbv xal ráyaOor xatf ^itpav víftttv éW jtö), 2 ,uixQtrt];

Digitized by ^ o o Q L e

— 291 —

egészen Epikur tanát adja, valamint a következők is:

\4vt>Q(ono^ av prjőénore rfjv nXvmav ctliit nnon ■&t(öv) nXXn rrjv finxQo&vfiínv otav yao aXvnog dia réXovg tivai ^¿Xijg rj ö d &sóv a ¿ívni n v rj tn jn 0% vtxgóv.

ésQíov yao ovösig %<aQÍg tvrv%eí (igorcSv.

0

Az 'légein vígjátékból maradt töredék (Mein, 237.) a ho­mályos mysteriumokra vonatkozni látszik, melyek itt is helyesel- tetnek.

Menandernél tehát igen különböző véleményekre talá­lunk ; majd a sors vagy véletlen, majd az ész majd más eféle mondatik istennek, vannak jámbor vélemények úgy mint gono­szak, némelyek pedig Epikur tanát követik. — Hogy mily véle­ményben volt Menander m aga: nehéz meghatározni, Mondatik róla, hogy Theophrastus Peripateticus és Epikur követője volt. A töredékekben azonban Theophrastus tanából mit sem talá­lunk, tehát ezek nyomán inkább állíthatjuk, hogy Epikur tanát vallá, miután az is tudatik róla, hogy a gyönyöröknek hódolt

Di phi l usnál a sorsot illetőleg semmi újat sem találunk mert a következő töredék (Stob. Flór. CV. 6. Mein. 42.):

’AaQoaőóxTjTov ovőev uvügoánotg nnOog*¿(prjpégovg yng rág tv%ng xtxrrjps&n,

a sorsot naponkint változónak mondja; egy másik szerint pedig (Stob. Flór. CIV. Mein. 106.) a sors több roszát nyújt mint jót.

Mi az isteneket illeti, Ammonius (de dist. verb. p. 61. Mein. 65.) Pyrrha színműből hoz fel egy töredéket:

deoqov ¿fiavrfl naon &t(5v ivQrjfiévrj,

mely szerint az istenek az embereknek jót nyújtanak; ők vi­gyáznak az emberek erkölcseire is és a család szentségét védik (Stob. Flór. L X X IX . 16. Mein. 98.):

d rov nargbg őó^aifii xotlrróv ffoi Xsysiv ¿fiavrov aöixrú xovxir tlpi ÖBOíTeflqg,Sri rov xnrnGniiQni'Ta Xvnw xov CfiXco}

19*

Digitized by t ^ o o Q l e

hiert a ki atyját megveti, istentelen. Azonban a Clem. AleX. által megőrzött töredékben (Strom, VIJ. 844. Mein. 84.)

azaz a Lég istenhez fahászkodik valaki, mi talán a stoi- kusok tanára mutat. A csekély előadottakból Diphilusról alig mondhatunk valószínűt.

H i p p a r c h u s töredékeiből csak egyet (Mein. 2.) említ­hetünk, melyben psarpoXaí tvxrjg említtetnek; Lynceusról, Arche- dicus, — Apollodorus Gelous é& Anaxippusról pedig töredéke­ket nem birunk, tehát áttérünk Apo l l o d o r u s C o r y s t i u s - r a megemlítvén a rQuppaztdionoiog cimű szinmü hosszú töredékét (Mein. 5.) melyben a sors keménynek mondatik, mivel a görö­gökre sok bajt hárított.

A másik A p o l l o d o r u s úgy látszik a Sorsot hitte istennek; erre mutat legalább következő töredék (Stob. Flór. X V I 2. Mein 15.) :

(áb(Teí rv%t]v avvovaav átveti cápán''¿árig yáo svnoQcoVj nayov £ijv rjöéwg, xaxag öiáyéi, rí av. ng áXX* tj rfj rí^y pépyoiro, őión ővarv^tl Gvvövarvjú}

mely a Sors jónak és könyörületesnek mondatik, s azért az ki roszul él, midőn boldogul élhetne, hiába gyalázza a Sorsot. Noha ismét más töredékben (Stob. Flór. CVIII. Mein. IV.): a Sors tehernek tehát rosznak mondatik.

P h i 1 i p p i d e 8 egy töredékében (Stob. Flór. LX V III. G. Mein, 6.) mondatik, hogy az emberek a Sorstól igen zaklattatnak miért is ne szerezzen senki még nagyobb bajt magának nősülés által. Azonban inkább akarjuk egy más töredék után megítélni a költőt, melyet Plutarchnál találunk (vit. Demetr. c. 12. et 26. Mein 25.):

o rov tviavrbv avvrepóáv dg pijv Zva ü rtjv áxoónoXiv navőoxstov vnoXaftaív xal rág trainag fiGayaycov rfj naQ&érw. ői ov ánéxavatv rj náyyri rág ápntXovg,Öt ov áasftovrrai Ö' ó nénXog toQccytj péaog rág rmv ripág noiovvr áv&QO)7iivaqravra xaraXvsi Öruovj ov xmuwdía

Digitized by ^ o o Q Le

- 29) -

melyben Stratoclest támadja meg a költő, hogy az istenek lététét emberibbé tette, s mely szerint Philippides igen jámbor, de egyszersmind babonás is volt, mint di op ¿7isxav(Tir szavakból kitűnik, noha ezeket egy alsóbb rendű athéni mondhatá.

E u p h r o egyetlen töredékéből (Stob. Flór. X X V III. 11. Mein 9.), melyben csak a görögök régi istenei említtetnek mit sem Ítélhetünk. Hegesippusról, Sosipater, Macho, Bato, Eudoxin, Poenicides, Posidippus, Damoxenus, Crito, Demetrius, Dioxip* pus, Strato, Stephanusról pedig nem is szólhatunk.

T h e o g n e t us-nak van ugyan egy töredéke (Ath. III. 104. B. Mein. 1.), melyből jó és rósz daemonokra következtet­hetünk, de ebből a költőre vonatkozólag Ítéletet nem mondhat­tunk. A mi tehát az ujabb attikai vigjátékirókat illeti, jó formán csak Philemo és Menanderről mondhatunk némi valószínűt. Atalában pedig tegadhatatlan, hogy az idézett töredékekből az összes költők nézeteire vont következtetések csak véleméoykép állhatnak.

MALMOSI KÁROLY.

Digitized by ^ o o Q Le