A mű tartalma együtt és részleteiben is, szerzői jogi védelem alatt áll (1999. évi LXXVI. tv. alapján). A műhöz tartozó valamennyi jog a Szerző által fenntartott.

A mű nem módosítható, nem dolgozható át és nem készíthető belőle más mű (származékos mű), illetve más művel nem kapcsolható össze.

A mű kereskedelmi, illetve üzleti célú felhasználása a felhasználási formától és módtól függetlenül nem megengedett.

A műből idézni csak a szerző és a forrás pontos megjelölésével lehet, az idézés szabályainak betartása mellett.

A termékről tilos bármilyen másolatot készíteni, bármilyen módon sokszo-rosítani, fájlmegosztó portálokra feltölteni.

Bibliatanulmány AZ IMÁRÓL

Kenneth E. Hagin

KIADÓ ÉS KÖNYVÁRUHÁZAITHLINE

Bible Prayer Study Course / Hungarian Language

Ahol másként nem jelöltük, a könyvben szereplő bibliai idézetek alapjául Károli Gáspár fordítását használtuk, a mai magyar nyelvhasználathoz és a helyesírás szabályaihoz alkalmazkodó kisebb módosí-tásokkal. Egyes igeverseket, részleteket saját fordításban közlünk, továbbá különbséget teszünk a szellem és lélek szavak között az eredeti szövegnek megfelelően.

A mű eredeti, angol nyelvű címe: KENNETH E. HAGIN: Bible Prayer Study Course

KENNETH E. HAGIN:Bibliatanulmány az imárólISBN: 978-615-5989-03-2

Magyarországon kiadja: Faithline KiadóFordította és a kiadásért felel: Mile NikolettLektorálta: Gulyás CsillaBudapest, 2020. www.faithline.hu

Copyright © 2020. Rhema Bible ChurchAKA Kenneth Hagin Ministries, Inc.Minden jog fenntartva.

In the U.S. write:Kenneth Hagin MinistriesP.O. Box 50126Tulsa, OK 74150-01261-888-28-FAITHrhema.org

A hit pajzsa logó a Rhema Bibliai Gyülekezet, más néven a Kenneth Hagin Ministries Inc. az Egyesült Államok Szabadalmi és Védjegyhivatalában bejegyzett védjegye, ezért ennek másolása nem megengedett.

Tartalom1. Hétlépésamegválaszoltimához–elsőrész . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 2. Hétlépésamegválaszoltimához–másodikrész . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 133. Jézusnevébenimádkozunk–elsőrész . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 194. Jézusnevébenimádkozunk–másodikrész . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 295. Azeredményesimádkozás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39 6. A hit imája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49 7. Adicséretésimádatimája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53 8. Azegységesimádság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 639. Aterhekátadásaimában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71 10. Anyelvekenimádkozás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81 11. Aközbenjáróimaésazegyezményesima . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9112. Azimádkozáshétlegfontosabbalapelve–elsőrész . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101 13. Azimádkozáshétlegfontosabbalapelve–másodikrész . . . . . . . . . . . . . . 111 14. Azimádkozáshétlegfontosabbalapelve–harmadikrész . . . . . . . . . . . . 119 15. Azimádkozáshétlegfontosabbalapelve–negyedikrész . . . . . . . . . . . . . 131 16. Jézustanításaiazimádkozásról–elsőrész . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13917. Jézustanításaiazimádkozásról–másodikrész . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 147 18. Jézustanításaiazimádkozásról–harmadikrész . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 157 19. Páltanításaiazimádkozásról–elsőrész . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 167 20. Páltanításaiazimádkozásról–másodikrész . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17521. Páltanításaiazimádkozásról–harmadikrész . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18322. Másoktanításaiazimádkozásról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19123. Istenakarataazimádkozásban–elsőrész . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20324. Istenakarataazimádkozásban–másodikrész . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21525. Istenakarataazimádkozásban–harmadikrész . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 225

9. FEJEZET

A terhek átadása imában

5

Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért.

– Efézus 6:18

Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.

– Filippi 4:6

Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van reátok.

– 1Péter 5:7

Nézzük meg az ima egy további bibliai fajtáját – a terhek átadását! A Filippi 4:6-ban Pál érinti ezt a területet, majd Péter többet beszél róla az 1Péter 5:7-ben, ahol azt olvassuk: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van reátok.”

Úgy vélem, az angol Amplified (Bővített) Biblia fordítása szemlélteti és világítja meg a legjobban az 1Péter 5:7 igazságát.

1PÉTER 5:7 – Amplified(Bővített)Biblia7 Mindengondotokat–mindenszorongásotokat, aggodalmatokat, nyugtalanságotokat egyszer smindenkorra–Őreávessétek,mertŐszeretetteléskörültekintőengondotviselrátok.

Péter arra buzdít, hogy minden gondunkat vessük az Úrra. Ezt imában tudjuk megtenni. Amikor az Úrra vetjük a terheinket, akkor végleg rábízzuk a problémáinkat. Ezt hívjuk az átadás imájának.

Az imának több különböző fajtája van; nem minden ima egyforma. Beszéltünk már például a hit imájáról, a dicséret és imádat imájáról és az egységes imáról.

Ha azonban a keresztények többször vetnék a terheiket az Úrra, avagy átadnák azokat imában Neki, akkor sok olyan dolog lenne, amiért nem kellene másfajta imával imádkozniuk. Néhány olyan probléma és élethelyzet, amiért az emberek imádkoznak, megszűnne azáltal, hogy egyszerűen csak az Úrra vetik, mert így az Úr elkezdené kimunkálni azokat.

Azaggodalomhátráltatjaazimáidat

Néhányan eredménytelenül imádkoznak bizonyos hely-zetekben. Nem kapnak választ, mert nem Isten Igéjével összhangban imádkoznak. Nem azt teszik a gondokkal, a szorongással, az aggodalommal és a nyugtalansággal, amit a Biblia mond. Csak akkor van értelme a gondjaink, a szorongásaink, az aggodalmaink és a nyugtalanságaink miatt imádkozni, ha azt tesszük velük, amit Isten mond.

Más szóval, van néhány olyan dolog, ami miatt nem szükséges imádkoznunk – ami miatt nem kellene imád-koznunk. Ez meglep némelyeket. Azt mondják: „Hagin testvér, én azt gondoltam, hogy mindennel kapcsolatban imádkoznunk kell.” Nos, nem így van. Sok olyan dolog előfordul, ami miatt nem kell, és nem is helyes imád-koznunk. A Szentírás igazsága miatt például nem kell imádkoznunk. Csak el kell fogadnunk és el kell hinnünk Isten Igéjét. A Biblia igaz, és ugyanaz lesz benne leírva, miután áttörsz imában, mint amikor elkezdtél imádkozni. Ezért ha pusztán elhinnéd és megcselekednéd, amit a Biblia mond, akkor néhány dologban nem kellene tovább imádkoznod.

Néhány emberen valamilyen módon láthatólag segít egy ideig, ha arra gondol, vagy elismeri azt, hogy Isten tudja és megérti, min megy keresztül. Ezek az emberek azonban ragaszkodnak a gondjaikhoz, ezért nem tudják átvenni a szabadulást az adott helyzetből, avagy problé-mából. Isten minden nyomorúságból meg akar szabadítani minket (Zsoltárok 34:19). Ahhoz azonban, hogy Isten segíteni tudjon, együtt kell működnünk Vele. Meg kell tennünk, amit az Ige mond. Minden gondunkat az Úrra kell vetnünk, mert Ő gondot visel ránk (1Péter 5:7).

Ha teljes szabadulást és győzelmet akarsz elérni, akkor nem elég csupán tudatában lenned annak, hogy Isten tudja és átérzi a problémáidat. Innen tovább kell lépnünk, és meg kell tennünk, amit Isten Igéje mond. Isten azt akarja, hogy minden gondunkat, minden szorongásunkat, min-den aggodalmunkat és minden nyugtalanságunkat Őreá vessük, mert Neki gondja van ránk!

Ez az átadás imája, amivel az Úrra vetjük, avagy gördítjük a terheinket – a gondjainkat, a szorongásainkat és az aggodalmainkat. A 37. zsoltár egyik igeverse talán segít nekünk abban, hogy valamivel tisztábban megértsük az 1Péter 5:7 igazságát.

ZSOLTÁROK 37:55 HagydazÚrraateutadat,ésbízzálbenne,majdőteljesíti.

6

Bibliatanulmány az imáról

A King James Bibliám széljegyzetében az áll: „Gördítsd az útjaidat az Úrra.” A „rávet”, az „átad”, és a „gördít” szó ugyanazt jelenti. Egyszerűen rá kell vetnünk, avagy görgetnünk a gondjainkat az Úrra. Át kell adnunk Neki az útjainkat és a gondjainkat. Nem ezt mondja a Biblia ezekben az igeversekben? Rá kell vetnünk, avagy gördí-tenünk a gondjainkat az Úrra.

Jegyezzük meg, Isten nem fogja tőlünk elvenni a gondjainkat. Nekünk maguknak kell átadnunk, avagy átgördítenünk azokat az Úrra.

Néhányan azt szokták kérni: „Imádkozz azért, hogy az Úr könnyítsen a terheimen!” Az Úr azonban nem fog könnyíteni rajtuk. Nem. Isten megmondta, mit kell tenned a gondjaiddal. Ha te nem teszel velük valamit, akkor semmi sem történik.

Olyan alázattal mondom, amennyire tőlem telik, hogy ha ragaszkodsz a gondjaidhoz, akkor hiába imádkozol. Ez ilyen egyszerű. Vesd tehát a gondjaidat az Úrra! Neked kell az Úrra vetned azokat (1Péter 5:7).

„Te” vagy az 1Péter 5:7 beleértett alanya. Neked kell a gondjaidat és a terheidet az Úrra vetned. A Zsoltárok 37:5-ben az áll: „Hagyd az Úrra a te utadat…” Ennek a versnek a beleértett alanya is „te” vagy, vagyis te hagyod az utadat az Úrra.

ZSOLTÁROK 37:5 – Amlified(Bővített)Biblia5 HagydazÚrraateutadat–gördítsdéshelyezdmindenegyesterhedetŐrá,ésbízzálBenne(támasz-kodjésszámítsRá,valamintbizakodjBenne),majdŐmegvalósítja.

Te görgeted az összes terhedet az Úrra. Te hagyod Rá az utadat. Ha valami egyértelmű az Igében, akkor ez valóban az: Isten nem akarja, hogy a gyermekei tele legyenek aggodalommal és szorongással, illetve leterheljék őket az élet gondjai, és elnyomja őket az aggodalom, a szorongás és a nyugtalanság.

MÁTÉ 6:25-2725 Azértaztmondomnektek:Neaggodalmaskodjatokatiéletetekfelől,mitegyetekésmitigyatok;sematitestetekfelől,mibeöltözködjetek.Avagynemtöbb-eazélethogynemazeledel,ésatesthogynemaz öltözet? 26 Tekintsetekazégimadarakra,hogynemvetnek,nemaratnak,semcsűrbenemtakarnak;ésatimeny-nyeiAtyátokeltartjaazokat.Nemsokkalkülönbekvagytok-eazoknál?27 Kicsodapedigazközületek,akiaggodalmas-kodásávalmegnövelhetitermetétegyarasszal?

Jézus egyszerűen azt kérdezi itt, hogy kicsoda az közülünk, aki bármit megváltoztathat azzal, ha aggodal-maskodik és szorong? Senki semmit sem változtathat meg az aggódással. A Lukács 12-ben ugyanezt a gondolatot olvashatjuk.

LUKÁCS 12:2222 Mondapedigazőtanítványainak:Annakokáértmondomnektek,NEAGGODALMASKODJATOKATIÉLTETEKFELŐL,mitegyetek;seatitestetekfelől,mibeöltözködjetek.

Egy másik fordításban az áll: „Ne nyugtalankodjatok a holnapi nap felől!” Tudjuk, hogy gondolnunk kell néhány dologra, és tervezgetnünk kell a jövővel kapcso-latban. Ez az igevers azonban legfőképp azt mondja: Isten nem akarja, hogy tele legyünk aggódással és szorongással a holnap miatt. Nem akarja, hogy elnyomjanak bennünket a holnap problémái. Gondolnunk kell néha a jövőre, és tervezhetünk, valamint gondoskodhatunk dolgokról előre gondok, szorongás és aggodalom nélkül is.

LUKÁCS 12:2525 Kicsodapedigazközületek,akiaggodalmas-kodásávalmegnövelhetitermetétegyarasszal?

Senki sem „növelheti meg a termetét egy arasszal”, avagy nem változtathat a körülményein azzal, hogy gondolkodik rajtuk és aggódik miattuk.

Figyeljük meg újra, mit mondott Pál a Filippi 4:6-ban: „Semmi felől ne aggódjatok…” Egy kissé vakok voltunk erre az igazságra, és nem ragadtuk meg készségesen azt, amire ez az igevers felszólít. Úgy hiszem, hogy az angol Amplified (Bővített) Biblia ismét segíteni fog.

FILIPPI 4:6 – Amlified(Bővített)Biblia6 Semmifelőlnenyugtalankodjatok,ésneszorong-jatok…

Barátaim, szeretném, ha észrevennétek valamit. Ez olyan dolog, amit nekünk kell megtennünk. Meg akarom ismételni. Az emberek túl sokszor azért imádkoznak, hogy rávegyék Istent arra: vegye el az aggodalmaikat és a szorongásaikat. Nem igei dolog azonban így imádkozni, ezért az ilyen imádság nem működik.

Isten kezdeni fog valamit az aggodalmaiddal és a szorongásaiddal – a problémáiddal –, de csak azután, hogy átadod azokat Neki. Ismétlem, a Filippi 4:6-nak „te” vagy a beleértett alanya. Tehát amikor Isten azt mondja, hogy „Semmi felől ne aggódjatok…”, akkor valójában azt hangsúlyozza, hogy „Te ne aggódj semmi felől…”, és „Te ne nyugtalankodj, és ne szorongj semmi miatt.”

7

A terhek átadása imában

(Fil 4:6, Bővített Biblia) Az American Standard Version (Amerikai Szabványos Változat) így szól: „Semmiben se nyugtalankodjatok… hanem imádságotokban és könyör-gésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.”

Azt is fontos megérteni, hogy lenullázod az imáid hatását, ha nyugtalankodsz, vagy idegeskedsz afelől, amiért imádkoztál.

Más szóval, ha valami miatt aggódsz, akkor nem vetetted azt a terhet, avagy problémát az Úrra; még mindig te tartogatod, és nem bízod Istenre. Ha nálad van, akkor nincs az Úrnál. Ha az Úrnál van, akkor nincs nálad!

Egyszersmindenkorravesd aterheidetazÚrra!Ha imádkoztál, és biztosan átadtad az adott helyzeted az Úrnak, utána viszont mégis te akarod kitalálni a megoldást, akkor visszavetted azt a problémát és már nincs az Úrnál. Ha továbbra sem alszol éjszakánként, hanem megoldást próbálsz találni a problémára és ébren hánykolódsz az ágyban, akkor nem az Úrnál van többé a probléma, hanem nálad. Visszavetted. Ha enni próbálsz, de az aggodalom, a szorongás és a nyugtalanság miatt képtelen vagy erre, akkor a probléma nálad van, és nem az Úrnál. Ha ettél, de nem tudod rendesen megemészteni az ételt, mert a gyomrod egyfolytában rendetlenkedik, akkor való-jában hasztalanul imádkoztál a körülmények miatt. Az imád nem fog működni, mert még mindig kapaszkodsz a problémába, és nem vetetted az Úrra! (Néhányan így vagytok most ezzel!)

Ha itt tartasz – ha nem vetetted minden gondodat az Úrra –, akkor tehetsz valamit annak érdekében, hogy változtass ezen. Szeretném, ha megfigyelnél valamit az 1Péter 5:7 Bővített Biblia szerinti fordításában.

1PÉTER 5:7 – Amplified(Bővített)Biblia7 Mindengondotokat–mindenszorongásotokat,aggodalmatokat,nyugtalanságotokatEGYSZER SMINDENKORRA–őreávessétek…

Ez nem olyan dolog, amit naponta teszünk. Egyszer s mindenkorra tesszük, vagyis, amikor engedelmeskedünk ennek az igeversnek és egyszer s mindenkorra minden gondunkat az Úrra vetjük, akkor azon nyomban megszaba-dulunk tőlük, és az Úr kezébe tesszük azokat. Ha egyszer átadtad a terheidet az Úrnak és eldöntötted, hogy nem hordozod tovább őket, akkor ne légy hajlandó visszavenni őket, amikor megkísért az aggodalom, mert már korábban eldöntötted, hogy az Úrra veted azokat.

Az Úr már sok mindent tett volna értünk, hívőkért, csak nem engedjük cselekedni Őt. Talán őszinték és egyenesek

voltunk, de akkor sem engedtük cselekedni Őt, mert nem az Ő szabályai – az ima működését szabályozó törvényei – szerint fordultunk Őhozzá. Nem tettük meg, amire utasított minket.

Tudod, nem igei módon imádkozunk, ha nem vetjük a terheinket az Úrra. Sokszor nem vetjük a terheinket az Úrra, azután azon csodálkozunk, hogy Isten miért nem munkál ki bizonyos dolgokat az érdekünkben.

Biztos vagyok benne, hogy néhányan nem igazán akarnak megszabadulni a gondjaiktól. Azt állítják, hogy meg akarnak szabadulni tőlük, de ez valójában nem igaz, mert ha ez tényleg megtörténne, akkor semmivel sem tudnák kivívni mások együttérzését. Más szóval, ha átadnák a problémáikat, nem tudnának beszélni többet azokról. Ez pedig sok ember számára azt jelentené, hogy senkivel sem beszélgetne többé! Nem akarok nyers lenni, de ez az igazság. Igei dolog a gondjainkat az Úrra vetni. Meg tudod tenni, amit az Úr vár tőled.

Tudom, hogy a hibáink, a kudarcaink és a hiányos-ságaink ellenére az Úr már sokszor segített nekünk. Így vagy úgy kihozott minket a bajból. Nem mindegy azonban, milyen állapotban kerülünk ki a válságos helyzetekből! Sokkal jobb, amikor Isten útján járunk, gyakoroljuk az Igét és a legjobbját kapjuk.

AzaggódásbűnEmlékszem, amikor Isten szólni kezdett hozzám az aggódás miatt. Nem tudom, gondoltál-e már valaha az aggódás bűnére a hittel és az imára kapott válaszokkal kapcsolatban. Nekem azonban foglalkoznom kellett ezzel a problémával, mielőtt fizikailag meggyógyulhattam. Az aggodalom és a hit gátoltsága összefügg.

Tudod, az ima, a hit, valamint a gyógyulás és az imákra kapott válaszaink összefüggnek. Biztos vagyok benne, hogy néhányan emiatt nem gyógyulnak meg. Néha az aggodalom és a szorongás miatt nem gyógyulnak meg emberek. Ha a fizikai betegség tünetei egy időre abbamaradnak, az aggodalom és a szorongás – az eredeti ok – újra kiváltja őket.

Isten több mint hatvan évvel ezelőtt szólt hozzám a betegágyon, a texasi McKinneyben. Még fiatal voltam, az Úr elsőként mégis az aggódással kapcsolatban foglalkozott velem, amikor kezdett elvezetni az Ige világosságára és igazságaira. Senkit sem hallottam korábban a hitről és a gyógyulásról prédikálni. Egy hagyományos felekezetben nőttem fel. Amikor azonban kezdtem megértésre jutni a hit és a gyógyulás területén, Isten szólt a szívemhez az aggódás bűne miatt.

Talán azt mondja valaki, hogy egy gyermek nem tud aggodalmaskodni. (Csak tizenöt éves voltam akkoriban.) De igen, egy gyermek tud aggódni. A gyermekek csak

8

Bibliatanulmány az imáról

lemásolják, úgymond, amit a szüleiktől látnak és hallanak. A nagymamám és az édesanyám világbajnokok voltak az aggódásban, és már kicsi gyermekként is tudatában voltam, hogy állandóan aggódnak valamiért. A szívem súlyos állapotban volt, így nem tudtam kimenni a házból, hogy a többi gyermekhez hasonlóan futkossak és játsszak. Egyfolytában az édesanyámmal és a nagymamámmal voltam, és folyton azt hallottam, hogy hangosan aggodal-maskodnak és nyugtalankodnak. Szóval láthatod, hogy már nagyon fiatalom megtanultam aggodalmaskodni. Világbajnokok voltak az aggódásban, én magam pedig bizonyára harmadikként végeztem mögöttük.

Ahogy olvasni kezdtem a Szentírást, megrekedtem a Máté 6-nál, ahol az aggódásról van szó, és olyannyira meggyőzött, hogy hat hónapba is beletelt, amíg túlju-tottam rajta.

Újjászülettem a betegágyon és megígértem Istennek, hogy sosem fogok kételkedni abban, amit olvasok az Igében.

Talán azt mondod: „Hát, én soha nem ígértem ilyesmit Istennek.”

Ha azonban üdvösséged van, akkor nem kellene kételkedned abban, amit olvasol a Szentírásban. Tehát akár megígérted hozzám hasonlóan Istennek, akár nem, Ő mindenképpen hitet vár tőled, és hibát követsz el, ha kételkedsz Isten Igéjében. Néhányan azt gondolják, hogy ha nem kötelezik el hűségesen magukat az Ige mellett, akkor biztonságban vannak. Ha azonban Isten gyermeke vagy, Ő hitet vár el tőled, akár elkötelezted magad amellett, hogy hiszel Neki, akár nem.

Azt mondtam az Úrnak: „Soha semmilyen, az Igédben olvasott igazságot nem fogok kétségbe vonni. Megígérem, hogy átviszem a gyakorlatba, amit elolvasok és megértek az Igédből.”

Amikor azonban a Máté 6-hoz értem, ahol Jézus megparancsolja: „Ne aggodalmaskodjatok a ti életetek felől” (25. v.), úgy tűnt, hogy a világosság elhalványul, mert nem kezdtem el gyakorolni ezt. Nem engedel-meskedtem ennek az igeversnek, és nem kezdtem el a világosságában járni. Továbbra is jócskán aggódtam az életemért!

A Bibliám alján egy keskeny széljegyzetben azt állt, hogy a görög szöveg szerint ez az igevers így szól: „Ne aggódjatok a holnap miatt.” Aztán több bibliai hivatkozást is felsorolt, melyek lényegében ugyanazt mondták. „Ne aggódj; ne légy tele szorongással.”

Én tele voltam szorongással, aggodalommal és félelemmel. Nemcsak a szívem súlyos állapota miatt voltam szinte halott, hanem majdnem halálra is aggódtam magam! A Máté 6:25 olvasása közben lesújtott rám a lelkiismeretem, mert nem gyakoroltam az Igét.

A Máté 6:25-ben az áll: „… Ne aggódjatok…” Azt gondoltam, hogy még csak gondolnom sem szabad a holnapi napra. Tudtam, hogy nem szabad aggodal-maskodnom és szoronganom a jövő miatt, és ez igaz is.

Ahogy a Máté 6:25 szavai szinte rám ugrottak a lapról, és az Úr szólni kezdett hozzám, megszeppenve azt feleltem az Úrnak: „Hát, Uram, ha így kell élnem, akkor soha nem leszek jó keresztény; és sosem tudok majd keresztény életet élni.” Valóban a keresztény élet elemi része az, hogy ne szorongjunk, és ne aggodalmaskodjunk. Én azonban azt gondoltam, hogy nem tudok ezek nélkül élni. Arra jutottam, hogy egyszerűen nem tudom megtenni, így félretettem a Bibliámat.

Amikor így cselekedtem, a világosság elhalványult és sötétség lepett el. Újra kinyitottam a Bibliámat, és úgy próbáltam valamit olvasni belőle, hogy csak átsiklottam a Máté 6-on. Azt mondtam magamnak: Csak átugrom a Máté 6-ot. Csak átlapozok ezen a fejezeten. Egészen addig minden tiszta és világos volt Isten Igéjében, és áldást jelentett nekem. Amikor azonban azt választottam, hogy nem járok abban a világosságban, amit Isten megmutatott nekem a Szentírásból, minden elsötétült és zavaros lett. Tudod, addig nem kaphatunk nagyobb világosságot, amíg nem járunk a meglévő világosságunkban.

Ne aggódj amiatt, ha nem értesz valamit Isten Igéjéből; csak feltétlenül gyakorold azt, amit már tudsz! A többi majd jön magától.

Folytattam az olvasást. Még az antikrisztust is tanulmá-nyozni kezdtem! Az antikrisztus témája nem volt számomra nehézkes terület, tehát nem győzött meg a bűnről, amikor tanulmányozni kezdtem. Az aggódás azonban probléma volt, és nem akartam tanulmányozni ezt a területet, mert nem bántam el az aggódás bűnével.

A lelkiismeretem bántott, mert nem gyakoroltam az Igét. Végül azonban 1933. július 4-én este nyolckor elköteleztem magam az Úrnak. Azt mondtam Neki: „Uram, bocsáss meg! Bocsáss meg, amiért aggodalmaskodtam! Bocsáss meg, amiért tele voltam szorongással és nyugtalansággal! Bocsásd meg, hogy elcsüggedtem itt, a betegágyon! Az orvosok azt mondták, hogy meg kell halnom, de bocsásd meg, hogy elcsüggedtem. Bocsáss meg, amiért elszomo-rodtam és sajnáltam magam! Bocsásd meg a ’szegény öreg én’ hozzáállásomat! Tudom, hogy most megbocsátasz, mert azt mondtad az Igédben, hogy ha megvallom a bűneimet, megbocsátasz [1János 1:9]. Bűnnek vallom az aggódást, és arra kérlek, hogy bocsáss meg nekem. Mivel tudom, hogy megbocsátottál, megígérem, hogy a mai naptól fogva életem végéig sosem aggódom többet. Sosem leszek tele szorongással. Nem fogom sajnálni magam, nem nyugta-lankodok, és nem csüggedek el.”

Isten a tanúm, hogy sok év eltelt azóta, és – annak ellenére, hogy hozzád hasonlóan sokszor éreztem kísértést

9

A terhek átadása imában

– nem aggódtam többé. Nem nyugtalankodtam és egyszer sem voltam tele szorongással, vagy idegeskedéssel. Az évek során nem sajnáltam magam, és nem csüggedtem el. Mindegy, mi történik, nem is fogok elcsüggedni. Dicsőség Istennek!

Tudod, az Isten Igéjének világosságában való járás és a győzedelmes hit kifejlesztése összetartozik.

Egyszer egy nagyváros meglehetősen nagy gyüleke-zetében tartottam egy összejövetel-sorozatot a pásztor meghívására. Átlagosan 550-570 ember járt a vasárnapi iskolába, a vasárnapi istentiszteleten pedig úgy 600-700-an lehettek. A terem alsó szintje 550, a karzat 300 embert tudott befogadni. Az alsó szint vasárnap esténként mindig megtelt, emellett 50-150 ember foglalt helyet a karzaton is.

Hétköznap esténként az ébredési összejöveteleken azonban úgy 90-150 fő vehetett részt, ami elég kevésnek tűnt az átlagos vasárnap délelőtti részvételhez képest. A hét során nem volt könnyű 90 embert találni abban a hatalmas teremben!

Az is csoda volt, hogy ez a pásztor egyáltalán akarta, hogy összejövetelt tartsak náluk! Többször megkért, hogy menjek el hozzájuk prédikálni, de soha nem volt békességem benne. Különböző összejövetelek, vagy konferenciák alkalmával odalépett hozzám, és meghívott a gyülekezetébe, én viszont nem igazán akartam elfogadni a meghívást. Attól féltem, hogy az Úr elküld majd abba a gyülekezetbe prédikálni. Én azonban nem akartam menni, mert tudtam, hogy az ország majd’ minden nagynevű szolgálója prédikált már a gyülekezetében.

Én olyan prédikátor, avagy tanító vagyok, aki nem szereti a felhajtást. Ha valaki nem szereti a felhajtást, akkor néha nehéz eljutni az emberekhez. Tehát nem akartam menni. Egy másik helyen tartottam összejövetelt, és amikor azért az összejövetelért imádkoztam, Isten nagyon határozottan szólt hozzám: „Azt akarom, hogy menj el annak a pásztornak a gyülekezetébe.”

Valamivel előtte kérdezte meg levélben a pásztor, hogy el tudok-e menni, így egy válaszlevélben tudattam vele: „Ez alkalommal elmegyek.”

Így tehát elmentem abba a gyülekezetbe, és ahogy említettem, vasárnaponként sokan, hétköznap elég kevesen voltak. A pásztor és a helyettes pásztor azt mondta: „Hagin testvér, annak ellenére, hogy a gyülekezetünk elég nagy, egyik ébredési összejövetel-sorozaton sem tudtunk alkal-makat tartani délelőttönként. A gyülekezet tagjai, néha a férjek és a feleségek is dolgoznak.”

Egy ilyen nagyvárosban az emberek nagy területen laknak, és érthető volt, hogy miért nem könnyű nekik eljönni napközben az alkalmakra. Amikor elindítottuk az összejövetelt ebben a nagy gyülekezetben, az első nap ket-ten, a második nap hatan jöttek el a délelőtti alkalmakra!

A pásztor és a helyettese minden nap buzdítani és bátorítani próbált: „Hagin testvér – mondták –, ne csüg-gedj el, és ne hagyj itt minket! Jó munkát végzel. Többet segítesz nekünk, mint gondolnád. Ne engedd, hogy a kis létszám hét közben megzavarjon! Több embert vonzol, mint X. Y. testvér (egy nagy evangélista nevét mondták). Minden este összeszámoljuk a résztvevőket, és több embert vonzol, mint ő.”

Másnap újra megismételték ugyanezt. Nem foglal-koztam ezzel, csak annyit mondtam: „Rendben, rendben”, majd folytattam az alkalmakat. Egy, vagy két héten át hajtogatták ugyanezt, míg végül azt mondtam nekik: „Testvérek, semmi szükség arra, hogy buzdítsatok, vagy bátorítsatok. Nem megyek el, amíg Isten azt nem mondja, hogy menjek.”

„Ó, még egy hétre velünk maradsz?” – kérdezték. „Igen – válaszoltam –, maradok, mert Isten még nem

mondta, hogy menjek el. Ha ti elküldötök, vagy Isten azt mondja, menjek, akkor elmegyek, de nem csüggedek el. Istentől hallottam, hogy ide jöjjek. Ha nem mondta volna, nem jövök, de nem zavar, és nem fogok aggódni akkor sem, ha két foghíjas asszonyon kívül senki sem jön el az alkalmakra.” Ezt komolyan mondtam. Két emberrel kezdtük el a délelőtti alkalmakat. Nem figyeltem, hogy van-e foguk, vagy nincs, de két testvérnővel kezdtük el a délelőtti alkalmakat! Mielőtt azonban véget ért az összejö-vetel-sorozat, 120 testvért számoltam össze délelőttönként. Dicsőség az Úrnak! Ez hét közben történt.

A pásztor azt felelte: „Járt már nálunk másik ’hit’ prédi-kátor is, de te vagy az egyetlen meghívott, aki gyakorolja is, amit prédikál. Megbeszéltük a dolgokat és úgy éreztük, hogy szükségünk van a szolgálatodra, mert előtted nem járt nálunk olyan, akinek tanítói szolgálata van. Tudtuk, hogy a gyülekezetünkben szükségünk van a tanításaidra, de attól féltünk, hogy elcsüggedsz és elmész. Az összes többi prédikátor, akit meghívtunk ide, elsöprően prédikált a hitről az esti alkalmakon, napközben azonban kiült az arcára a csüggedés, és azt mondogatta: ’Hát, hazamegyek!’ Aztán nekünk kellett lelket önteni beléjük és bátorítanunk őket, még több pénzt is ajánlottunk nekik, ha maradnak.”

Én azonban úgy hiszem, hogy mindnyájunknak – a prédikátoroknak, az egyszerű hívőknek és mindenki másnak is – gyakorolnunk kell Isten Igéjét. Isten Igéje pedig működik. Nem bátorítanálak olyasmire, amit én magam nem tennék, vagy nem tettem már meg.

FILIPPI 4:6 – Amplified(Bővített)Biblia6 Semmifelőlnenyugtalankodjatok,ésneszorong-jatok… [Nos, akkor mihez kezdünk a problémával?],hanemimádságotokbanéskönyörgésetekben[konkrétkérésekkel]mindigésmindenhelyzetbenhálaadássaltárjátokfelkívánságaitokattovábbraisazIstenelőtt.

Nyomtatás és kötészet:

Prime Rate NyomdaBudapest 2020.