A magyar samán réülete

(Rejt, rejtek, rejtezik)

1. A magyar rejt 'absoondo, celo; verbergen, verhehlen* igének nyelvem­lékeinkben található alakváltozatai: JókK. 4: „élreyt-" | BécsiK. 6: „elreit-1 | MünchK. 39: „mi-" [ VirgK. 42: „reyt-" | NádK. 427: „reyt-" | JordK. 396: „el reyt-il J Born.: Ének. 493: „rőyt-" j Ver.: ,,reüt, rüt" ] C : „elrit" | Zvon:Post. I , 20: „róyt" (NySz.). Van azonban a régi magyar nyelvben egy ehhez feltűnően hasonlító rüt, rőt, rojt, réüt, rit, riüt 'mente corripio; entzücken', valamint egy el-rüttetik 'extra se rapi, spiritu corripior: in Entzückung geraten' ige is: JókK. 77: ,,el rywtetyk" j NagyszK. 381: „el rűteiheec" | VirgK. 86: „rwitetik" JordK. 781: „el-rewtettem" | PéldK. 73: „elrytetet" j DebrK. 164: „el ritetik" uo. 207: „el rüttetik" j ÉrdyK. 502b: „el reewteteek" | Telk. 63: „elrűtetneiec" Born: Préd. 244: „rotete'-' (NySz.). Hogy e két igénk végső soron azonos-e, vagy pedig csak véletlenül hasonlít egymáshoz, arra nézve egészen a legújabb időkig eltérők a vélemények. BTJDENZ különválasztja őket. A Magyar-ugor Szótár 660 szerint ugyanis: ,,Ezen rüjt- vagy rojt- . . . alakilag egészen egybe­folyt a rejt- 'abscondere' igével . . .". SZILY KÁLMÁN (MNy. X V I I , 45—6) hasonlóképpen vélekedett. Szerinte fel kell tennünk, hogy a régiségben volt egy, a mai rejt igével alakjára nézve teljesen egyező, de egészen más eredetű és jelentésű *rejt ige. Azok közül, akik az újabb időkben ezekkel az igékkel foglalkoztak, B E K E ÖDÖN (Nyr. L X X I V , 417—8) szintén úgy nyilatkozott, hogy nem tartoznak össze.

Ezzel szemben V IKÁR B É L A (Nyr. X X X V , 253—4) úgy véli, hogy a R. réit (amelynek változatai a régiségben rit, rüt, rőt, riüt, rojt) a mai 9 ejt 'eldug, eltüntet' igének régibb formája, s ilyenformán a két ige egy és ugyanaz. Ezt a felfogást vallja BABOSS R. ERNŐ (MNy. X X X I V , 223-4) is; szerinte rejt 'in Ekstase versetzen', valamint rejt 'abscondere, verbergen' igénk valószí­nűleg azonos; a kettő kapcsolatát nézete szerint úgy érthetjük meg, ha V I K Á R nyomán felteszünk egy 'varázsol, bűvöl, elvarázsol'-féle közvetítő jelentést. BÁRCZI GÉZA Szófejtő Szótára szerint rejt igénk bizonytalan eredetű; leg­valószínűbb, hogy a révül igével függ össze, és „eredeti jelentése 'lázba, révü­letbe ejt' —>» 'varázsol, bűvöl' s innen: 'elvarázsol, varázslattal eltüntet' -> 'eltüntet'; a 'révületbe ejt', 'elvarázsol' stb. jel.-ek a régi adatokkal igazol­hatók". A kérdés legújabb és legalaposabb vizsgálója, PATS DEZSŐ Reg című tanulmányában (MNyTK. L X X V , 6—7) az előbbihez hasonló jelentésfejlődést feltételezve az említett két igét összetartozónak tekinti.

Mármost melyik felfogás helytálló: az-e, amely szerint a szóban lévő igék teljesen különböző eredetűek, vagy az, amely ezeknek azonos eredetét

vallja? E kérdés, mint majd kiderül, nemcsak nyelvtörténeti, hanem — leg­alább annyira — néprajzi érdekű is.

2. A fenti igék közül a 'mente corripio; entzücken" jelentésűnek a tövét már HUNFALVY PÁL (NyK. V, 247 — 52) a manysi réj 'melegség' névszóval hozta kapcsolatba. HUNFALVY szerint a manysi bűbájos a bűvös dobot addig veri, ,,mig elragadtatásba esik, mi a test reszkedésével jelenti k i magát, s ekkor azt mondják róla: Tárom réj tauen johts = a Tarom (isten) réj e- reá jutott; vagy: Táromnel réjl johtáues, pinves isten által réj-Yel van megláto­gatva, megrakva; vagy: Tárom jäni réj tauen johts, láting tauen ti piní isten nagy réj-e reá jutott, szólni ösztönzi őt . . . — Ezekből azt tanuljuk, hogy a vogulok az elragadtatást, amelyben a bűbájosok jövendölnek vagy látáso­kat jelentenek k i , réj-nek hijják; s meglepetve látjuk, hogy ezen réj szó nagyon egyezik a magyar rév, réj szóval, melyet a felhozott származott szók törzsének találtunk. Ugyanazon állapot jelölésére a vogul és magyar nyelv ugyanazon szót alkalmazza: nem nyilvánul-e ebből, hogy tehát annak előtte az pogány magyar vallásbeli szó volt, s hogy a magyaroknál a mai vogulokéhoz hasonló bűvészet divatozhatott. A vogul nyelv a réj szóhoz jelzőül jäni-t vagy pubi-t teszen; amaz nagyot, ez csudálatost, rendkívülit jelent; a vogul nyelv tehát a bűvös elragadtatást nagy réj-nek vagy csudálatos réj-nek nevezi." ( I . m. 249—50.) — Ugyancsak HUNFALVY azt is megemlíti, hogy a manysi réj voltaképpen igenévszó. — BUDENZ JÓZSEF (Magyar-ugor Szótár 658—9) elfogadja ezt az egyeztetést, s a rokon nyelvekből a következő szavakat állítja össze: vogB. réj (réi), re 'Wärme', rein 'heiss'; rejtil 'sich erwärmen, corpeTbcn', reil — 'warm werden, sich wärmen, melegedni'; reilt — 'wärmen, erwärmen, corpeßaTb' | vogL. ren 'warm', re- 'brennen (von der Sonne)'; reitil 'sich erhitzen' | vogK. rig 'Hitze, Schwüle, SHOH' ]| osztB. rúu 'Hitze, Wärme, Schwüle, Dunst'; ruun 'heiss, schwül' || zürj. ru 'Dunst, Dampf (P . sonitru 'warmer Dunst') j | votj. %ual- 'brennen', %uat- 'anzünden'. GOMBOCZ ZOLTÁN (MNy. I X . 190), továbbá BABOSS R . ERNŐ (MNy. X X X I V , 2 2 3 - 4 ) elfogadja ezt az egyeztetést; BÁBCZI GÉZA Szófejtő Szótárában az említett magyar ige finnugor eredetét és fenti egyeztetését valószínűnek tartja. PAIS DEZSŐ (i. m. 6) szintén úgy véli, hogy az előbb felsorolt manysi szavakat „elfogadhatjuk a magyar szócsalád alapszavának a rokonságául". — A már felsorolt finnugor adatokat kiegészíthetjük SZILASI MÓRicnak a MUNKÁCSI-féle Vogul Népköltési Gyűjteményhez készült szójegyzékéből a következők­kel: B. reV ~ réV ~ K L . r f f* AL. rl 'hőség' ] É. reyin ~ K L . , AL. ren 'meleg'. — KANNJSTO (WogVok. 45) szerint e szavak az egyes manysi nyelvjárásokban: TJ. ni, AK. , K K . , FK. rdy, P . riy, ÉV., DV., AL. ri, FL . rey, Szo. rey 'meleg, forró, hőség'; ezek szerinte egyeztethetők a finn räkki 'hőség', valamint a magyar rejt ' in Ekstase versetzen' szavakkal.

Mindezeket összeállítva és egybevetve PAIS DEZSŐ (i. m. 6 — 7) — a finn räkki kizárásával — feltesz egy finnugor eredetű *rek- igetövet; szerinte a magyar rejt ige ennek a -t műveltető képzővel alakult származéka. így magyarázta ezt MÉSZÖLY (MNy. VT, 442, X X I V , 309), valamint BABOSS is (MNy. X X X I V , 223 — 4) . A r'ékt > ré%t > rejt fejlődés közbeeső mozzanatait tükrözik olyan adatok, mint BécsiK. 114: elrehec (a. m. elrejtsék); DöbrK. 55: rehed (a. m. rejtsed). Némileg másképp B E K E ÖDÖN (Nyr. L X X I V , 417—8) .

Abban tehát az említett kutatóknak mindegyike egyetért, hogy a rejt ' in Ekstase versetzen' a fentebb tárgyalt manysi szavakkal egyeztethető, finnugor eredetű szónak a származéka. Az eddigi vizsgálatok, mindenekelőtt

PAIS DEZSŐnek többször idézett tanulmánya nyomán az is kiviláglott, hogy a szóban forgó igék és névszók valamiképpen összefüggnek az ugorkori samán-sággal. Hogy azonban bevezetőül említett igéinknek mindegyike a samánság világába vezet-e vissza bennünket, vagy csak az egyik, s a másik egészen más eredetű, vagy pedig ezek az igék valamiképpen mégis összefüggnek, esetleg azonosak is — erre nézve az eddigi vizsgálatok nem adtak eléggé megnyug­tató és elfogadható feleletet.

3. Ezt a kérdést úgy lendíthetjük előbbre, ha a legújabb nyelvészeti, néprajzi és régészeti kutatások eredményeinek felhasználásával, valamint a régi adatok kritikai elemzésével vizsgálat alá vesszük a sámánok réületbe esésének módját. A magyar rejt ' in Ekstase versetzen' igének.jelentéstani magyarázata ugyanis mindmáig jóformán csak HuNFALVYnak idézett fejte­getésein, meg MüNKÁcsinak főleg P. Sz. PÁLLASZ orosz akadémikus útleírásá­ból 1 merített kommentárjain nyugodott.

MUNKÁCSI a manysi, általában az „északi sámán" réületbe eséséről ezt írja: ,,A látható valóság az északi sámán varázsló műveletének eredményé­ben az, hogy maga ájulatszerű önkívületbe, vagyis réületbe jön. Az előzőleg bevett mérges galóca, illetve a sok megivott pálinka következtében már akkor szédül, midőn a varázslathoz fog, dé mámorát és ideges állapotát még inkább fokozzák a dobogás, a hangos izgatott éneklés, az üvöltésekkel járó erőlködés, az üstök és csészék ütésével előidézett zaj s a képzelgés a bálványszellemmel való érintkezésről, esetleg a vele való küzdelemről." 2 E szerint tehát a sámán mérges galócát vesz be, vagy pálinkától részegedik le, s így esik réületbe. KARJALAINEN az ugor népek samánosságával kapcsolatban elmondja, hogy az irtisi chantik sámánjai gyakran élnek a légyölő galócával, mint kábító­szerrel.3 Hogy a szibériai sámán légyölő galócát eszik, s ettől esik réületbe, azt igen sok utazó leírja. Az erre vonatkozó tudósításokat legrendszeresebb formában A K E OHLMARKS gyűjtötte össze, 4 Egybevetéséből megtudjuk, hogy a légyölő galóca (Amanita muscaria L . Pers.) a korjak, kamcsadál, jurák­szamojéd ( = nyenyec), osztják szamojéd ( = szelkup) sámánok, valamint a Jenyiszej és Trtis melléki chantik sámánjai körében igen elterjedt kábítószer. OHLMARKS művének külön fejezetében szól az alkoholnak, mint sok szibériai nép sámánjaitól használt kábítószernek az eltérjedettségéről is. 5 Megállapítja, hogy az irtisi chantik, továbbá a tunguzok, a lappok, a burjátok és más népek sámánjai is igen gyakran valamely alkoholtartalmú italtól kábulnak el. Mindamellett az alkohol mint réületbe ejtő kábítószer — úgy látszik - nem mérkőzhet a légyölő galócával. A légyölő galócát jelentő szavak az obi-ugor nyelvekben, sőt általában több finnugor nyelvben is kiterjedt szócsaládot alkotnak. Az idetartozó egyes származékok jelentéstanilag is tanulságosak, mivel rávilágítanak a finnugor sámánok réületbe esésének egyik — bizonyára igen régi és igen elterjedt — módjára.

A légyölő galócának etimológiailag összetartozó elnevezései az egyes finnugor nyelvekben a következők:

1 Reise durch verschiedene Provinzen des Russischen Reicbes, St. Petersburg 1773—76.

2 Vogul Népköltési Gyűjteménv. I I , 0380. 3 Die Religion der Jugra-Völker. Helsinki, 1927. m , 306—8. 4 Studien zum Problem des Schamanismus. Lund, 1939. 101—8. — Erre a műre

Diószegi Vilmos hívta fel a figyelmemet. 5 I . m. 109—13.

Manysi (AHLQV.) panx, pinka 'Fliegenschwamm' I (MUNKÁCSI, K S Z , V I I I , 343) E. pärjx, K L . ponk 'Fliegenschwamm, agaricus muscarius' II chanti (AHLQV.) É . pon% 'Schwamm, Fliegenschwamm' I (PATK.) I . pänx, pan% 'Fhegenschwamm' | (PÁPAI) Jg. panga id. | (PAAS .—DONN.) par\% 'Fliegen­pilz' 11. pnnk (púj]]pm) id. (KARJ .—Toiv . j parjx (DT, Fii.), VK, Vart. pa'rfk Trj . p'áxj]JJ, NL pnrjx, Kaz. porfk" 'Fliegenpielz'|| mordvin panga, pango 'Pilz' II mari ponge, pbngo, porjyo 'Pilz'.

Hogy ennek a mérges gombának a manysi sámán réülésében milyen fontos szerepe lehetett, mutatja az a körülmény, hogy az északi manysi nyelvjárásban (SZIL.) pan% a. m. részegség | Rausch, Betrunkenheit. Vö. VNGy. I , 115, 117; valamint I , 117: pärjen %wm 'berauschter Mann'.

Mint ennek a szónak a származékai, a kábulatba esés, lerészegedés kifejezé­sére használatos szavak a manysiban: (MUNKÁCSI, K S Z . V I I I , 343) pán%li, pärjxetäli, L , P. porjk'li 'er ist betrunken, berauscht'. A chantiban is: (PAAS.— DONN.) K . pqpjtdm,!. púrjkLdni 'singend zaubern nach dem Essen von Fliegen­pilzen, durch Zaubern heilen' I (KARJ .—Toiv.) DN. pa'rjydtta' 'schreien und lärmen, nachdem man Fliegenpilze gegessen hat' ] Tr j / prasnk§Ateäy3 'von Fliegenpilzen berauscht werden, durch die Wirkung von Fliegenpilzen singen'.

A légyölő galócától réületbe eső sámán énekét jelölik a chantiban az alábbi szavak: (KARJ .— TOIV.)Trj.2^á yrjk (írd*/, p'á'rjk'S^squy3' 'Fliegenpilz-Lied, ein Lied, das der Wahrsager nach dem Genuss von Fliegenpilzen singt' | V j . panlßmndrf 'Lied, das nach dem Genuss von Fliegenpilzen gesungen wird.'

T. E. TJOTILA (Virittäjä, 1930, 177) szerint ehhez a szócsaládhoz tartozik még a komi (WICHM.) S. pagalni 'mennä tiedottomaksi, tainnuksiin (es., viinan juonnista)' | ( W I E D . ) pagalny (pägavny) 'die Besinnung verlieren, befangen werden' | (SAHOV) Pagavny 'oTpaBHTbCfl, yŐRTbCfl'; (UV),-inaTarbCfl' (S). Ezek­nek névszói alapszava UOTILA szerint *pag, amely a légyölő galóca előbb említett elnevezéseivel egyeztethető. Hogy ez a szó a komiban is meglehetett, annak bizonyítékát UOTILA az alábbi komi melléknevekben látja: (WICHM.) L . pagir 'karvas, kitkerä (maku oluessa)' \ (WIED.) Pagyr 'sauer; scharf, durchdringend' | (WICHM.) P. pagira 'väljähtynyt (es. olut)' I PK. pagira 'pistävänmakuinen'. Ezek a melléknevek UOTILA szerint a föltehető' *pag 'Fliegenpilz' névszóból -r szuffixummal alakultak, s ennek megfelelően eredeti jelentésük ,légyölő galóca ízű' lehetett. Ilyen módon tehát a komiban is megvolt valamikor a légyölő galócának szóban lévő elnevezése.6 A fent említett komi igék pedig ugyanolyan jelentésfejlődés alapján nyerhették 'réületbe esni, elkábulni' jelentésüket, mint a fentebb közölt, hasonló jelentésű manysi és chanti igék.

LEHTISALO 7 szerint idetartozik még: szam. T. (CASTR.) fanká'am 'trunken sein', sőt szam. 0 . (CASTR.) K . , Tsch., 0 0 . pöner 'Trommel' | (DONN. SUST. X L I X , 111 ) Ty. pdrjgSr 'besonderes samo. Musikinstrument, russ. /i,OMpa' | N . , Vj . KeM. pdrjgdr, KeO. pl/jgär: Tscha. pöggör id.

Ezenkívül LEHTISALO 8 a szam. J. sämpä 'den Schatten eines Verstorbenen in die Unterwelt unter dem Klang der Zaubertrommel herabsingen' stb. igét a finn sampa: maansampa Tycoperdon' , puunsampa 'weissliche Schwämmchen

6 Steinitz (Geschichte des finnisch-ugrischen Vokalisnrus, Stockholm, 1944. 37) ezeknek a komi szavaknak az idetartozását bizonytalannak tartja.

7 SUST. LVTII, 122; Virittäjä 1929, 131. «Virittäjä 1929, 130—2.

von der Grösse eines Stecknadelknopfes an Birken, Erijén, Weiden' névszóval egyezteti.- Ha pedig e szamojéd ige alapszava 'gomba' jelentésű névszó, akkor ezek jelentéstani viszonya ugyanaz, mint a chanti ~ .pcfrjxtdm, valamint a jurO. jáB,re 'betrunken sein' ~ jur. (REG.) javebs 'Fliegenscliwamm' ] L j . fíippi, S. ft'lppi, N j . ftippi, P. fílpl i d . ~ jenCh. jébi'Sro, B. jebi'edo' 'betrunken sein' névszóké és igéké.

LEHTISALO ezek alapján feltételezi, hogy a finn sámán hajdan szintén légyölő galócát használt kábítószerül, s általában már az ősi uráli időkben szokásos lehetett a légyölő galócától való elkábulás. 9

Mindezekben az esetekben a réülést, elkábulást, részegséget jelölő emlí­tett finnugor szavak megegyeznek abban, hogy alapszavuk egy 'gomba, légyölő galóca' jelentésű névszó, amely jelentésátvitellel magát a kábult állapotot, a réülést, részegséget is jelentette (mint a manysiban). Ugyanennek a névszónak az igei származékaival pedig több finnugor nyelvben a réületbe esést jelölik. Ez a két körülmény jelentéstani szempontból nem szorul semmi­féle bővebb magyarázatra. Magától értetődik, hogy valamely állapotba jutást kifejező származékok alapszava az a szó, amely az illető állapotot előidéző anyagot, mint eszközt jelöli. Az ilyen alapszó és származékai között ugyanis okozati viszony van; a szóban forgó névszóból képezett igék valamivel való ellátást illetőleg ellátódást fejeznek k i .

Ilyen módon nemcsak egyes utazók leírásaiból, hanem bizonyos nyelvi tényekből: a 'gomba, légyölő galóca' jelentésű finnugor szavaknak némely származékából is megtudjuk, hogy a finnugor sámánok ősi idők óta éltek a légyölő galócával, mint kábítószerrel.

4. Kérdés azonban, hogy a finnugor nyelvekben a réületbe esést kifejező igék mindegyikének 'gomba, légyölő galóca' jelentésű névszó-e az alapszava. Másfelől azt is kérdezhetjük, hogy a tárgyalt gomba, légyölő galóca jelentésű finnugor szavak nem jövevényszók-e?

MUNKÁCSI BERNÁT az imént emlegetett finnugor névszókat óiráni eredetűeknek tartotta. 1 0 Nézetét arra a tényre alapozta, hogy az óiráni banha-szó jelentésfejlődése meglepő párhuzamot mutat a tárgyalt 'légyölő galóca' jelentésű manysi szóéval. Ennek az óiráni szónak a jelentése ugyanis BARTHO-LOMAE (Altiran. Wb. 925) szerint: , , 1 . Name. einer Pflanze (und derén Saft), dieauch zur Kindsabtreibung benutzt wurde. 2. Name eines aus jener Pflanze hergestellten Narkotikums und zugleich Bezeichnung des dadurch hervor-gerufenen Betáubungszustandes : . E szóra más adatok: óind. bhaiiga-, bhaiiga-'Hanf; ein aus Hanfsamen bereitetes Narkotikum' | újp. bang 'Bilsenkraut' (bangl 'sinnlos' | örmény LW. bang 'Hyosciamus' j afg. bang 'Hanf (HORN: Neupers. Etym. 53; UHLENBECK: Etym. Wb. d. altind. Spr. 194). W I L H . GEIGER (Ostiranische Kultur ím Altertum 152) szerint Perzsiában kenderből készítik a hasist.

Hogy MuNKÁcsinak ez az egyeztetése helyes-e, annak eldöntése az iráni nyelvekkel foglalkozók feladata. Jelentéstanilag nem csekély nehézséget okoz­hat az, hogy miként jelölhették a finnugor népek egy kezdetben 'kender' jelentésű szóval a légyölő galócát, amely semmiképpen sém hasonlít a kenderre vagy a kendermagra, legfeljebb kábító hatásában. 1 1 Annyit megjegyezhetünk,

9 ,,Es isb alsó wabrscheinlich. dass man schon in ururalischer Zeit durch Essen von Fiiegenpilzen betrunken wurde." ÍSUST. L V I I I . 122).

1 0 KSz. VILI , 343—4. 1 1 Lehtisalo (SUST. L V I I I , 122) a szóbanlévő átvételt nem tartja valószínűnek.

hogy a kendermagnak a sámánok réületbe esésében alighanem volt — vagy talán még ma is van — szerepe. De erről is majd később.

Most előbb még kutatnunk kell annak a rejtélyes hőnek, melegnek az eredetét, amelyre a rejt: réül igék, valamint ezek finnugor megfelelői utalnak,

MUNKÁCSI ,,A vogul nép ősi hitvilága" című tanulmányában ezt írja: ,,A sámán réülete azáltal támad, hogy ot a bálványszellem hirtelen jövetelé­től keletkezett szélnek heve érinti; ez a meleg szellő az, mellyel a bálvány­szellem jelentkezését tudatja s mellyel láthatatlan lénye a halandó számára — ha öntudatlan állapotban is — fölismerhető" (NyK. X X X , 168). MUNKÁCSI ebben a tanulmányában, valamint a VNGy. I . és I I . kötetéhez írt magyaráza­taiban is idézi azokat a sajátos manysi kifejezéseket, amelyek a manysi sámánok réületére vonatkoznak. ..A sámán réületének sajátos jelzése: farém — re'iné, pupi'-re'ini jo%tawé ' i s t e n h e v e , b á l v á n y h e v e s z á l l j a m e g', vagy pupi jäni, farém jänV reyä tawän joyts 'a bálványnak nagy (heve), istennek nagy heve jött reája', vagy pupV re'il ti pinésta, illetve türémnél re'U pinwés 'a bálvány, v. isten hőt bocsátott (helyezett) reá' . . . Jól érthet­jük ezt a képzetet, ha arra gondolunk, hogy midőn a sámán hite szerint az istenséget előidézte, mámor szédíti s elbódul, tehát tényleg meleget érezhet fejében és testében . . . REGÜLY vogul nyelvmestere e kifejezést: tarom rei täuän johts, ekképp magyarázza: lating täuän ti pini s e szavak értelmét orosz fordításban így írja körül: 'bog jemu zar pustil, slovo svoj jemu polozit', vagyis: ,,isten hőséget bocsátott rája (a sámánra) s a saját szavát helyezi beléje" (VNGy. I I , 0381).

Mindebből kiviláglik, hogy a sámán, amikor réületbe esik, valamiféle meleget érez a fejében és a testében. De mitől támad a sámánnak ez a hevülete ? A fenti magyarázat szerint az a meleg szellő, amelynek heve a sámánt réületé-ben megszállja, n e m v a l ó s á g o s m e l e g , h a n e m — mint MUNKÁCSI állítja — c s a k a s á m á n k é p z e l e t é b e n v a n meg. Abban a mámor­ban, bódulatban érezheti ezt a meleget a sámán, amely az istenség idézésekor rászáll és egészen elszédíti, elkábítja őt.

A manysi sámán réületének sajátos jelzésére használatos, idézett kifeje­zésekben tehát újra meg újra előkerül a hő, a ,,meleg szellő heve", a „bálvány heve", az istentől a sámánra bocsátott „hőség". Ezeknek eredetét azonban — nézetem szerint — sem a légy ölő galóca evéséből, sem a sámánnak az alkoholtól való megrészegedéséből nem tudjuk megmagyarázni. Még kevésbé értjük meg, mi lehet az a kékes füst, amelyet a manysik — MUNKÁCSI: VNGy. I I , 0380 szerint — az istenség megérkezésének ismertető jeleként „a sámán körül keletkezettnek képzelnek". MUNKÁCSI a manysiknak ezt a hiedelmét P. Sz. PÁLLASZ orosz akadémikusnak idézett műve alapján említi. PÁLLASZ (i. m. I I I , 62) a chanti sámánokról többek között ezt írja: „Die Ostjakischen Zauberer bedienen sich einer Handtrommel, wie die meisten sibirischen Schamanen und sollen im Zaubern vor einem grossen Huttenfeuer grässliche Verzückungen machen, bis sie von den nach ihrem Vorgeben herbey gelockten Teufeln verlassen werden und die verlangte Antwort ertheilen können. Alle Anwesende machen während der Verzückungen mit Kesseln, Schalen und wie sie sonst können ein unaufhörliches Lärmen und Geschrey, b i s i h r e r E i n b i l d u n g n a c h e i n b l a u e r R a u c h ü b e r d e m Z a u ­b e r e r e n t s t e h t , 1 2 welcher sich nach dem gehabten Paroxysmus lange

1 2 Én ritkít tattam. — B. J .

wie sinnlos und entkräftet stellt." Erről a rejtélyes kék füstről, némileg más formában egy korábbi tudósításban is olvasunk. MUNKÁCSI (NyK. X X I X , 285 — 92) több részletet közöl a svéd JOHANN BERNARD MÜLLERnek nyomtatás­ban először 172l-ben megjelent művéből. • MÜLLER a chanti sámánok isten­idézéséről többek között így nyilatkozik: „Der Götzendiener wirfft sich gebun­den auf die Erde nieder, und erwartet mit verstellten Gebehrden die Besitzung des Satans, der ihm zukünfftige Dinge auf die ihm gegebenen Fragen ver­kündigen, einen Ort zeigen, wo ein gutes Wild zu fangen, oder auch denen Streit-Suchen eine abhelfliehe Masse geben solle. Während der Zeit stehen die, welche die Wahrsagungen verlangen, mit continuirlichen Heulen und Klingen auf dem Becken und andern thönenden Geschirren um ihnen herum, b i s s i c h e i n b l a u e r D u n s t , w e l c h e r v o r d e n w a h r ­s a g e n d e n G e i s t v o n i h n e n g e h a l t e n w i r d , w e i s e t , 1 3

die Umstehenden aus einander jaget, den Satans-Diener ergreifft und nieder-wirfft" (Idézi MUNKÁCSI: NyK. X X I X , 287).

E két tudósítás megegyezik abban, hogy mindegyik tudni vél valami­féle k é k f ü s t r ő l (PÁLLASZ), illetve k é k p á r á r ó l (MÜLLER), amely a sámánok szellemidézése, réületbe esése közben jelenik meg. MÜLLER szerint a sámánt körülvevő és folyton-folyvást üvöltöző, csörömpölő zajt hallató jóslatkérők szeme láttára jelenik meg a kék pára, amelyet ők „a jós­szellemnek tartanak,, ( = „welcher vor den wahrsagenden Geist von ihnen gehalten wird"). A.kék pára alakjában megjelenő szellem azután szétkergeti a sámán körül állókat, a sámánt magát pedig megragadja és a földre hajítja (MÜLLER). PÁLLASZ nem kék páráról, hanem kék füstről beszél, s azt sem állítja, hogy ez a lármázó, pokoli zajt csapó sámánoknak valóban megjelenik, hanem — kellő óvatossággal — csak annyit mond, hogy a jelenlévők addig lármáznak és kiabálnak, amíg — képzeletük szerint — a sámán fölött kékes füst nem keletkezik" ( = „bis ihrer Einbildung nach ein blauer Rauch- über dem Zauberer entsteht").

Kérdés mármost, mi lehet ez a rejtélyes k é k p á r a vagy k é k f ü s t ? MUNKÁCSI csak a fenti tudósításokra támaszkodhatott, s ezekből nem derít­hetett világosságot e rejtélyre. PÁLLASZ művéről MUNKÁCSI is tudta, hogy ennek az Ob vidéki chantikról szóló részei nem a szerző eredeti megfigyeléseit tükrözik, hanem ezeknek alapját minthogy maga a szerzp nem járt e tájakon — tetemes részben bizonyára ama ZUJEV nevű diáknak följegyzései alkothatták, k i PÁLLASZ megbízásából 1778-ban az Ob mellékét egész a Jeges­tengerig beutazta s több irányban alaposan tanulmányozta" (NyK. X X I X , 365). Hogy tehát PÁLLASZ művének szóbanforgó részeihez az adatokat ZUJEV, PALLASznak fiatal munkatársa gyűjthette, azt már MUNKÁCSI is jól tudta. ZUJEV eredeti feljegyzéseit azonban MUNKÁCSI még nem ismerhette, mivel ezek nyomtatásban egészen a legújabb időkig nem jelentek meg. Mi azonban már abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ZUJEV eredeti jegyzeteit is olvashatjuk, mivel ezeket a Szovjetunió'Tudományos Akadémiája — ZUJEV kézirata alapján 1947-ben kiadta. 1 4

G. D. VERBOV, aki e fontos művet sajtó alá rendezte, a kötethez írt bevezető tanulmányában elmondja, hogy PÁLLASZ fentemlített könyvének

is Én ritkíttattam. — B . J . 1 4 B. O. 3yeß: MaTepnajibi no 3TH0rpa(j)flH CnSupn X V I I I Béna (1771—1772).

Moszkva—Leningrad, 1947.

I I I . kötetében a cliantikra és nyenyecekre vonatkozó tudósításokat a ZUJEV gyűjtötte anyagból merítet te. 1 5 PÁLLASZ felhasználta ugyan ZUJEV adatainak jórészét, de ZUJEV művének igen értékes részeit vagy teljesen mellőzte, vagy pedig jelentősen megrövidítette. 1 6 Azok között a tudósítások között, amelyek­kel PÁLLASZ különösen mostohán bánt el, VERBOV legelsősorban éppen ZUJEV-nek a chanti sámánokra vonatkozó feljegyzéseit említi. 1 7 Hogy ez mennyire helytálló megállapítás, azonnal kiderül, ha ideiktatjuk ZUJEV művének a chantik sámánizmusára vonatkozó részét: ,,Sámánkodni többnyire akkor szoktak, ha ismételten különös dolgokat látnak. Amikor a jós (Bopo>KeH) álmában valami megdöbbentőt vagy csodálatosat lát, jövendőmondásra hívja össze a közeli jurták lakóit. Az egyszerű emberek közül is az, aki álmot lát, megkérdezi felőle, sámán ját. Az ilyeneknek a következőképpen jósolnak: a jós vagy a varázsló (BOJIXB) összekötözi magát, majd a földre terül és arcát fintor­gatja, félrebeszél (jiOMaeicfl). A s á t o r b a n é g ő h a t a l m a s t ű z m e l l e t t 1 8 érthetetlen szavakat mond és várja az ördög érkezését. Ügy tartják ugyanis, hogy a tőle feltett kérdések alapján az ördög megmondja a jövendőt és megmutatja neki azt a helyet, ahol a legjobb vadászterületek vannak. Ha baj éri őket, megmutatja, milyen módon lehet megmenekedniük. A feleletre türelmetlenül várók folyton-folyvást kiáltoznak, üstöket és deszka­darabokat vernek és egyéb módon éktelen zajt csapnak körülötte egészen addig, m í g k é k k ö d v a g y f ü s t (cHHeíí TyjwaH HJIH J\UM) j e l e n i k m e g f ö l ö t t e . Ekkor a sámán szétkergeti a körülötte állókat. (De k ü l ö n b e n i s m e r ő f ü s t b e n á l l , m i v e l o t t , a h o l s z a v a i t m o r m o l j a , a t ű z e g é s z i d ő a l a t t f ü s t ö l ő g. 1 9 A sámán pedig fölemelkedve, hol ide, hol oda ugrik, mint a megszállott. A sámánok ennek folytán több" mint egy óra hosszáig eszméletlenek és érzéketlenek szok­tak lenni. Amikor felocsúdnak, a feltett kérdésekre ravasz feleleteket adnak, vagy azt mondják, ami éppen eszükbe jut, vagy éppen félrebeszélnek. Tövirül-hegyire elmondják, hogyan látták meg az ördögöt és hogy mi történt v e l ü k . . " . 2 0

Ez az eredeti tudósítás nemcsak abban különbözik a PALLASZ-féle, fentebb közölt leírástól, hogy részletesebb, hanem' abban is, hogy a sámánt körülvevő kék köd vagy füst rejtélyére is fényt derít. A PALLASZ-féle kivona­tos (és önkényesen megcsonkított, elferdített) szöveg szerint az istenidézésen a sámán körül állók csak képzelik, hogy a sámán fölött kék füst jelenik meg (,,bis ihrer Einbildung nach ein blauer Rauch über dem Zauberer entsteht"). ZUJEV azonban, mint láttuk, a kék ködnek vagy füstnek a megjelenését nem a jelenlévők hiedelmének tulajdonítja, hanem e rejtélyes jelenségnek igen egyszerű, természetes okát adja: ott, ahol a sámán szavait mormolja, a tűz folyton-folyvást füstölög, s a sámánt éppen ezért sűrű füstfelhő rejti el a körülötte állók szeme elől (,.HO OH AeHCTBHiejibHO H 6e3 Toro Becb B jxhmy CTOMT, noTOMy mo, r^e OH JioMaeTCHjyT BO 'Bee BpeMH oroHb AHMOM Kypi-i-TCH").

1 5 »B 3 T O H yaera (dp. 14—93) riajuiac H 3 J i a r á e r C B e A e m i n no a T H o r p a ^ n n x a i r r o B H HenneB, coöpaHHbie 3yeBbiM« (i. m. 15).

1 6 » P Í I A o n n c a H H i í O H J I H Ö O coBceM onycTHJi , J I H Ö O 3HaqHTejibH0 coKpaTHJi« ( u o . ) . 1 7 Uo. 1 8 Én ritkíttattam. — B. J. 1 9 Én ritkíttattam. — B . J . 20 Zujev i . m. 45.

De ZITJEV fenti tudósítása nemcsak PÁLLASZ művének szóbanforgó részénél teljesebb és világosabb, hanem MÜLLERnek említett leírásánál is. MÜLLER, mint mondottuk, k é k p á r á r ó l beszél; ZUJEV szerint az, ami a sámán fölött megjelenik, k é k k ö d v a g y f ü s t . MÜLLER szerint a kék pára alakjában megjelenő szellem kergeti szét a sámán körül állókat, ragadja meg és hajítja a földre a sámánt. ZUJEV tudósítása ebben a tekintetben is sokkal természetesebb: a kék ködben vagy füstben rejtőző sámán — a gomolygó köd- vagy füstszerű anyagtól elkábulva — kergeti el a mellette állókat, majd végleg elbódulva, eszméletlenül a földre zuhan. ZUJEV tehát — aki a felvilágo­sodás lelkes híveként egyébként is a csodákban és földöntúli jelenségekben nem hívő, s a csodásnak, természetfölöttinek tartott varázslatokat pőrére vetkőztető józan, materialista megfigyelőként mutatkozik be művének több helyén 2 1 — a sámán körül szállongó kék füstnek igen érthető és természetes magyarázatát adja.

S ha hitelt adunk ZujEvnek, k i a chanti sámánokra vonatkozó tudó­sításait — PALLASztól eltérően — valóban a helyszínen gyűjtötte össze, akkor a manysik sámánizmusával kapcsolatosan emlegetett, s MuNKÁcsitól (i. h.) több változatban is idézett kifejezéseket (tarom rei, tarém — re'iné, pupV — re? iné 'az isten heve, a bálvány heve') eléggé kézzelfoghatóan magyarázhatjuk. E z a h ő s é g n e m az é g b ő l , n e m az i s t e n t ő l s z á l l a l á , h a n e m v a l a m e l y f ö l d i h ő f o r r á s b ó l , abból a tűzből ered, amelyet ZUJEV (i. h.) többször is emleget. A ZUJEV által leírt chanti sámán aligha légyölő galóca evésétől vagy alkoholtól kábult el, hanem minden bizonnyal attól a kékesen gomolygó füsttől vagy ködtől, amely őt elrejtette, eltakarta.

A sámánok réületbe esésének módjairól szólva a sámánizmus kutatói — a légyölő galóca evésén, valamint az alkoholtartalmú italok ivásán, továbbá a dohányzáson kívül — említik az elkábulásnak egy negyedik módját is: különféle narkotikus anyagok füstjének beszívását. OHLMARKS (i. m. 113 — 22) külön fejezetben tárgyalja a sámánok efféle elbódulását. ,,Bei vielen Völkern — olvassuk OHLMARKSnál — kennt man eine vierte Art der Ekstasenerzeugung durch Rauschmittel, nämlich das Erfüllen • des Seanceraumes mit Rauch von narkotischen Stoffen. Diese Sitte scheint i n schamanistischer Beziehung von grösserer Wichtigkeit als das Tabakrauchen und Weintrinken zu sein" (i. m. 113-4).

A nyenyecek sámánjairól, ú. n. ,,tadib"-jairól szólva ZUJEV (i. m. 46—7) elmondja, hogy a varázslat végett meghívott sámán dobot és ruhát visz magával. Leül a sátor közepén, a jóslatra várók pedig kétfelől köréje teleped­nek. A sátorban nagy tüzet raknak és megszárítják a dobot, hogy nagyobb hangot adjon. A sámán felveszi ruháját, amelyen bőrdarabok fityegnek, kezére és lábára vasbilincseket köt. Ezek a sámán minden mozdulatára csörömpölni kezdenek. A jelenlévő nyenyecek hosszú, elnyújtott hangon torkuk szakadtából kiabálják: Hoj! Hoj ! Hoj! Hoj ! 2 2 Ekkor a varázsló egy helyben ülve vad pillantással körülhordozza tekintetét, majd felfelé s lefelé mereszti a szemét. Ezután felveszi a dobot, először halkan, majd egyre hango-,

2 1 í gy pl. a sámánok csaló, sarlatánszerű mesterkedéseiről szóltában is (1. i . m. 43 47). A sámánokat (i. m. 43) kereken ,,csalók"-nak (uÖMaHiu,HKn) nevezi. — Zujevnek ezt a felvilágosult magatartását a mű bevezetőjében Verbov is kiemeli (i. m. 15).

2 2 E kiáltásról 1. Erdődi József, „Huj , huj, hajrá!" Szófejtések 14—9. A Szegedi Alföldkutató Bizottság Könyvtára 33. sz. Mészöly. Oedeon, MNy. X L V I I I , 46—9.

sabban dobol. Végül helyéről felugorva körben futkos a sátorban, s egyszer csak félredobja a dobot, „Sokáig tombol így a nagy tűz mellett a füstben, melytől annyira elkábul, hogy eszméletlenül rogy le a földre . . . Amikor azután felocsúdva a nagy hőségben énekelni kezd, szörnyen veri a veríték . . . " 2 3

ZTTJEV tehát ezúttal is világosan okát adja a sámán hevületének, kábulatának és verejtékezésének: a nyenyec sámánra sem az égből száll az isten heve, hanem a sátorban rakott tűz hevíti és a hatalmas füst kábítja el a nyenyec tadíbot is.

5. De honnan eredhet a sámánt réületbe ejtő füst vagy pára rejtélyes kék színe, amelyről MÜLLER is, ZTTJEV is tudni vélnek? Hiszen az égő hasábfa füstjét bajosan nézheti bárki is kéknek!

Erre a rejtélyes kék színre is megvan a magyarázat. KARJALAINEN (Die Religion der Jugra-Völker I I I , 306) leírja, hogy a Demjanka mellett lakó chantik sámánja a szertartás előtt g y a n t á s f a k é r e g füstjével füstöli tele a kunyhót, amelyben a szertartás folyik. A csingalai chantik a samánkodás során egy fajta fenyő kérgét (Pichta-Fichtenrinde) égetik és ezzel füstölnek (KARJALAINEN, i . m. I I I , 307). OHLMARKS (i. m. 114—5) idézi SIROKOGOROV tudósításait, amelyek szerint a déli tunguzok sámánjai a „lae-dum palustre" vagy valamely más gyantatartalmú növény füstjét szívják be, á mandzsúriai tunguzok pedig samánkodásukkor valamely kínai füstölőszert használnak. A giljak sámánok szintén a ,,laedum palustre" füstjétől kábulnak el, a goldok pedig valamely ismeretlen növényétől. Az OHLMARKS (i. m. 115—19) összegyűjtötte adatokból megtudjuk még, hogy Mongólia északnyugati vidékein és az ezekkel határos területeken a sámánok borókafenyőgallyat dobnak a tűzbe és ezzel füstölnek; az orokok izzó parázsra aromatikus ,,bogulnik"-ot szórnak; a karagasz sámánok szeánszukon a tuja-ciprushoz hasonló fa ágát vetik tűzbe; ennek égő lángját elfojtják, á parázsló ág azután erős, sűrű f e h é r aromatikus füstöt áraszt szét, amelyet a sámán mély lélekzetvétel közben szív be; a burjátok fenyőkérget, hangát (Heidekraut) és más növénye­ket szórnak a tűzbe; Kelet-Turkesztánban pedig a samánnő az izzó parázsra ánizsmagot szór. G. CSUBINOV (Beiträge zum psychologischen Verständnis des sibirischen Zauberers 44) a sámánok réületbe esésének erről a módjáról összefoglalólag ezeket mondja: ,,Bei den meisten höherstehenden Völkern Sibiriens werden zu den Schamanisierungen dreierlei Pflanzen gebraucht: die Rinde der Weiss- oder Edeltanne (Pinus picea L . ) , Helf-thymian (Thymus serpyllum L.) und Wachholderbeerbaum (Juniperus sabina L.). Bei den Burjaten, Soioten und bei manchen anderen Stämmen gibt es für diese Räuche­rungen besondere Steine oder Geräte, auf die brennende Kohlen und Räucher­werk gelegt werden. Der Rauch und besonders der Duft jener Pflanzen wirken betäubend und erzielen, wie rauschartige Zustände überhaupt, eine Verein­heitlichung des Bewusstseins durch Verengung desselben." Ugyancsak CSU­BINOV (i. m. 42) írja: ..Ferner wird meistenteils etwas ins Feuer geschüttet: Tannenzweige, Blätter der Sumpfporst, dann Weisstannenrinde, Wachholder-baum und Helf-thymian, aber auch Stücke von Fett, Butter, anderen Speisen u. dgl.. so dass der Rauch einen spezifischen Geruch annimt." Mindebből kitűnik, hogy a szibériai népek samanizáláskor gyakran szórnak a tűzbe vagy

2 3 » . . . долгое время так бесится, при большем огне, в дыму, отчего такая в нем сделается перемена, что иной обессилевши падает на землю . . . когда*он очнувшись, поет при великом жаре, в дыму, испущая страшной из себя пот . . л ( I . па, 46—7.)

izzó parázsra különféle növényeket, növényi magvakat, gyantás fakérget. Nagyon valószínű, hogy a MÜLLER és ZTJJEV.leírta füst vagy pára, amely a sámán fölött megjelenik, azért látszott kéknek, tehát a füst szokásos színétől eltérőnek, mivel valamely gyantás anyagnak, növényi magnak vagy más fentebb említett növénynek égő tűzben vagy parázson való hevítésétől, égetésétől eredt. Amint az imént láttuk, a karagasz sámánoktól a tűzbedobott, tujaciprushoz hasonló fa ágának is szokatlan, sűrű, f e h é r füstje van: könnyen lehet tehát, hogy a szóbanforgó kék füst is valamely hasonló anyag­nak az égetésekor keletkezett.

6. Visszatérve ezek után a régi magyar nyelvben járatos rűt, rőt, rojt, réüt, Ht, riüt 'mente corripio, entzücken' igéhez, s emlékeztetve az olvasót azokra a manysi 'meleg, hőség' jelentésű szavakra, amelyekkel ennek a régi magyar igének a tövét egyeztetni szokták, eléggé nagy valószínűséggel mond­hatjuk, hogy ennek eredeti jelentése 'melegít, heyít' lehetett. Erre a megálla­pításra jutott PAIS DEZSŐ is (i. m. 7). A réületbe eső sámánt alkalmasint a varázslás helyén rakott hatalmas tűznek a melege és a tűzbevetett növényi anyagnak a kábító, forró füstje hevíti, az ugörkori samánság műszavával mondva rűti, röjti, réüti. De ez a sűrű. füst nemcsak hevíti ( = rűti), hanem a körülállók tekintete elől e l i s r e j t i a sámánt. Mint láttuk, ZTJJEV (i. m. 45) hangsúlyozza, hogy a chanti sámán akkor, amikor réületbe esik, „merő füstben áll, mivel ott, ahol varázsigéit mormolja, a tűz egész idő alatt füstölög". L . v. SCHRENCK (Reisen und Forschungen im Amur-Lande I I I . Lief. 757) szerint az olcsa sámán elé vaslemezen izzó parazsat tesznek s erre a „laedum palustre" megszárított szárát szórják. A s á m á n e n n e k f e l ­s z á l l ó , k á b í t ó s ű r ű f ü s t j e f ö l é h a j l i k , s felfelé tartott dob­ján dobolva halk, majd egyre hangosabb melankolikus éneket dúdol (id. OHLMARKS i . m. 116—7). CSTJBINOV (i. m. 44) ugyanezt mondja a giljakokról és más Amur menti népekről: „Die Schamanen der Giljaken und anderen Amur-Eingeborenen b ü c k e n s i c h ü b e r e i n e n d i c k e n , s t a r k -r i e c h e n d e n R a u c h , 2 1 der sich durch Auflegen trockener Blätter der Sumpfporst (Laedum palustre) auf glühende Kohlen entwickelt." Ez a sűrű, kábítóan erős illatú füst nemcsak hevíti (rűti, röjti, réüti, ríti) a föléje hajló sámánt, hanem nyilvánvalóan rejti is, hiszen eltakarja a körülötte lévők szeme elől!

Az elmondottakat — úgy hiszem —' bízvást kapcsolatba hozhatjuk az elöljáróban említett két magyar ige jelentéstani problémáival. A magyar rejt 'abscondo, celo; verbergen, verhehlen', amelynek a X V I . százdban, mint láttuk, rőyt, reüt, rüt alakjai is vannak, nemcsak alakilag egyezik feltű­nően a 'mente corripio; entzücken' jelentésű régi igével, hanem valószínű­leg jelentésében is összefügg vele, hiszen — a mondottak alapján — erede­tileg a sámán réületbe esésének két egymással összefüggő mozzanatát je­lenthette. E két ige ilyenformán eredetileg egy és ugyanaz; eredetibb je­lentése 'hevít, melegít' lehetett, s ebből érintkezésen alapuló jelentésát­vitellel, illetve tapadással keletkezhetett 'abscondo, celo; verbergen, ver­hehlen' jelentése.

7. Most még arról kell szólnunk, hogy mi lehetett az alapja MÜLLER és ZTJJEV azon tudósításának, amely szerint a réületbe eső sámán fölött kék pára (blauer Dunst), illetve kék köd (CHHHHTyMa.H) jelenik meg? ZTJJEV

2 4 Én ritkíttattam. — B. J.

Ugyan ezt csak vagylagosan állítja, de a nála kereken félszázaddal korábban élt MÜLLER egyértelműen csak kék párát említ.

Ez a két tudósítás ilyen formájában sem áll teljesen magában. T. L E H T I -SALO (Entwurf einer Mythologie der Jurak-Samojeden 157—8) említést tesz egy angol utazóról, aki leír egy mágikus szertartást, amelyen a Pecsora torko­latánál 1556-ban szemtanúként ő maga is résztvett. Ezt a tudósítást érdekes­sége miatt — LEHTISALO nyomán — teljes egészében ideiktatom. „Der Zauberer unterschied sich von den anderen durch eine besondere, da s A n t ­l i t z v e r d e c k e n d e H a u b e2 5 und schlug mit dem Schlegel auf eine grosse Trommel, wobei er wild aufschrie. Die anwesenden Samojeden stimmten unter Schreien ein. Dies setzte sich fort, bis der Zauberer gleichsam seinen Verstand verlor. Schliesslich fiel er auf den Rücken und lag wie tot da. Dem Engländer wurde erklärt, dass ihr Geist dann dem Zauberer mitteilt, was die Samojeden tun und wohin sie ziehen müssen (die Befragung des Zauberers richtete sich hierauf). Dann riefen die Anwesenden dreimal ohul, wobei sich der Zauberer erhob und den Gesang fortsetzte. Inzwischen wurden auf Geheiss des Zauberers fünf Renntiere getötet, und jetzt begannen die Zauberkunst­stückchen. Der Beschwörer stach mit dem Schwerte, ohne verwundet zu werden, erhitzte das Schwert bis zum Glühen und durchbohrte damit seinen Körper in der Weise, dass die Spitze hinten hervorstach. Der Engländer überzeugte sich davon durch Befühlen. D a r a u f k o c h t e n d i e S a m o ­j e d e n i m K e s s e l W a s s e r , b r a c h t e n e i n e n v i e r e c k i g e n S i t z , a u f d e n s i c h d e r Z a u b e r e r n a c h A r t e i n e s S c h n e i ­d e r s m i t u n t e r k r e u z t e n B e i n e n s e t z t e , u n d n e b e n i h n w u r d e d e r s i e d e n d e W a s s e r k e s s e l g e s e t z t . Nach diesen Vorbereitungen band der Zauberer eine vier Fuss lange Sämischschnur um seinen Hals, und zwei Männer, die sich zu Seiten des Sitzes aufgestellt hatten, hielten sie an Enden fest. D e r Z a u b e r e r w u r d e m i t e i n e m l a n g e n T u c h b e d e c k t , d i e M ä n n e r z o g e n a n b e i d e n E n d e n d i e S c h n u r a n , 2 6 der Engländer hörte einige Gegenstände ins siedende Wasser fallen und bekam von den Anwesenden zu hören, dass der Kopf, die Schultern und die linke Hand des Zauberers, von der Schnur abgerissen, dort hinein gefallen seien. Die abergläubischen Samojeden hinderten den Engländer an der Kontrolle mit dem Bemerken, dass jeder, der menschli­chem Auge zu sehen Verwehrtes erblicke, sterben müsse. Bald setzten die Gesänge und Schreie von neuem ein, und der Engländer sah, wde zweimal ein Finger durch das den Zauberer verhüllende Tuch gesteckt wurde. Auf seine Frage antworteten die Samojeden, dass der Finger nicht dem Zauberer gehöre, der schon gestorben sei, sondern ein ihnen unbekanntes Tier sei. Der Engländer konnte trotz sorgfältiger Prüfung kein Loch in dem Gewände entdecken. Die Vorstellung endete damit, dass der Zauberer völlig unversehrt beim Feuer erschien und dem Reisenden erklärte, dass niemand die Mysterien ergründen könne, die der Geist ihm in der Verzückung offenbart habe."

Ebben a részletesen leírt varázslásban az eddigiekhez képest az az új mozzanat, hogy a h o s s z ú l e p e d ő v e l t e l j e s e n b e t a k a r t , e l r e j t e t t v a r á z s l ó g ő z ö l g ő v í z z e l t e l t ü s t m e l l é ü l . A varázsló arcát különben is e l t a k a r t a v a l a m i f ő k ö t ő f é l e.

2 5 Én ritkíttattam. — B . J. 2 6 Én ritkíttattam. — B. J .

Az egész mágikus szertartásból két. számunkra figyelemreméltó körülményt emelhetünk ki : 1. a varázsló mellé helyezett gőzölgő vizet, valamint 2. azt, hogy a varázsló a körülötte lévők elől a gőzölgő vízzel tele üst mellé rejtőzik.

A gőzölgő víz OHLMARKS (i. m. 115) szerint a Belső-Mongóliában szokásos samanizálás kellékei között is szerepel. De más források is említik, hogy a sámán valamiféle gőztői kábul el. Erre vonatkozóan a legrégibb tudósítás, amelyet újabban K . MEULT (Hermes L X X , 121 — 76) idetartozónak vél, HÉRODOTOS I V . könyvében található. HÉRODOTOS a szkíták temetési szertartásairól szóltában elmondja, hogyan tisztulnak meg a szkíták a halott eltemetése után: „ . . . három rudat egymásnak támasztanak, majd ezekre nemezlapokat feszítenek s ezeket a lehető legjobban összezárják; a rudak és a nemezlapok közepén lévő lapos edénybe 3 7 tűztől izzó köveket dobálnak . . . Majd kender­magot vesznek magukhoz, a nemezlapok alá bújnak és azután a magot az izzó kövekre szórják. Ez azután füstölögni kezd és akkora gőzt fejleszt, mint egyetlen görögországi gőzfürdő sem. A szkíták pedig e gőzfürdőt élvezve éktelen zajt csapnak'1' . . . E helyet kommentálva M E U L I (i. h.) úgy véli, hogy a szkítáknak ezt a halotti tisztító-szertartását egy fajta samanizálásnak kell felfognunk. A fent leírt művelet értelme eszerint az, hogy a szkíták ilyen módon vezetik túlvilági helyükre a megholtak szellemét, s tisztítják meg lakóhelyüket a holtak hazajáró kísértetétől. A goldok, szamojédek, burjátok körében számtalan hasonló szertartás ismeretes. Az efféle samanisztikus tisztító-szertartások leghíresebb, legrészletesebb leírása RADLOV művében (Aus Sibirien I I . 52 kk.) található. A HÉRODOTOStól leírt szertartásban a szkíták éktelen üvöltése M E I L I szerint nem más, mint a réülétbe eső sámánok szoká­sos hangos kiáltozása; az izzó parázson hevített kendermag2 8 gőze pedig réülétbe esésük előidézője. OHLMARKS (i. m. 120) MEULinak ezt a magyará­zatát lehetségesnek tartja és jegyzetben hozzáteszi, hogy az eszkimók és más északi népek sámánjai réülétbe esésükkor gyakran félig meztelenek, mivel — akár csak a szkíták — valamely izzasztószertől módfelett felhevülnek.

HÉRODOTOS szóbanforgó tudósításának hitelét nagyban emelik azok a leletek, amelyeket szovjet régészek szkíta sírokban a Gorno-altaji vidéken találtak. I t t a nagy jégfedte kurgánokat 1865-ben V. V. RADLOV kezdte ásatni. 1927-ben, majd pedig 1929-ben újabb expedíciók jártak az Altaj hegységben. Legújabban pedig 1947—1948-ban kezdtek i t t ásatásokat Sz. J. RTJGYENKO szovjet régész vezetésével. A feltáró munkálatok négy évig tartottak. RTJGYENKO az ásatások eredményeiről írt. nemrég megjelent művé­ben 2 9 hangsúlyozza, hogy HÉRODOTOSnak a keleteurópai és ázsiai sztyeppe­lakó népek életére és szokásaira vonatkozó tudósításait az altáji ásatások eredményei is megerősítik (i. m. 8). A legújabban feltárt paziriki kurgánok közül az első kettő s talán az ötödik is RTJGYENKO szerint az i . e. V. század­ból való, a többi az i . e. V. század végéről, vagy inkább a IV . század elejéről.

27 V. (Jeramh (Wörter und Sachen I X , 24) szerint az eredetiben e helyütt szereplő axá<pn nem 'edény' (Wanne), hanem „földbe vájt mélyedés'' („Mulde"). Szerinte ugyanis Hérodotos i t t nem vízzel telt edényre céloz, hanem gödörre, amelyet a sátor közepébe ásnak. K. Meuli (Hermes L X X . 122 jegyz.) azonban hangsúlyozza, hogy axácpn nem feltétlenül vízzel telt edény, mint Geranib gondolja. A Hérodotostól leírt izzasztófürdő ugyanis assa sudatio, amelyről Celsus 2, 17. Philostrat. Gymn. 58 ír.

28 Meuli (i. m. 135) is említi, hogy a kendermagot mint kábítószert és izzasztó­szert a perzsák és indusok is ismerték.

2 9 C. M. P y A e H K o : K y i i b T y p a HacencniiH ropHoro A .Tran B ci<n(J)CKoe Bpe.\m. Moszkva—-Leningrád, 1953.

vagyis a szkíta korból, nem pedig, mint mások (Sz. V . KISZELJOV, K . F . SZMIRNOV valamint M. I . ROSZTOVCEV) hitték, a hún-szarmata korból (i. m. 360). Ezek közül a mi szempontunkból a második paziriki kurgánban talált két lelet érdemel figyelmet.

E kurgán sírkamrájának északnyugati sarkában találtak egy hat rúd­ból álló köteget. Ez alatt egy téglalapalakú, négylábú bronzedény feküdt, amely tele volt széttöredezett kövekkel. 3 0 Az említett rudak hosszúsága 1221/2 cm, átmérője kb. 2 cm, alsó, vastagabb végüké 3 cm. A felső végük­től lefelé 2 cm-re nyílás látható; e nyílásokon szíj volt áthúzva. A rudak mindegyike körül volt ragasztva keskeny nyírfahéj 1 csíkokkal.

Északabbra, a kamra nyugati felében, találtak egy másik, „szkíta ü s t ' típusú bronzedényt is. Ez is tele volt kövekkel. Fölötte szétterpesztve, a foszto­gatók garázdálkodásai során részben széttört és ledőlt hat, az előbb említet­tekhez hasonló rúd feküdt. Ezeket és a füstölő serpenyőt ( K y p H J l b H H i i a ) nagy bőrtakaró fedte (i. m. 333).

RTJGYENKO figyelemre méltó módon magyarázza e tárgyak rendelte­tését. Mindenekelőtt nyomatékosan utal arra, hogy a szóbanforgó két edény­ben nemcsak kődarabok voltak, hanem kisebb mennyiségű kendermag is (Cannabis sativa L., 0. ruderahs Janisch).3 1 Sőt ezenkívül kendermagot talál­tak egy másik, bőrrel borított edényben is, amely az egyik „szkíta üst" formájú edény fölött az egyik rúdhoz volt kötve. A talált kendermag egy része égett volt. A füstölő serpenyő nyelét is köréje tekercselt nyírfahéjkéreg burkolta. Erre bizonyára azért volt szükség, mivel a serpenyő a beléje tett izzó kövektől annyira átmelegedett, hogy fülénél fogva puszta kézzel aligha lehetett volna megfogni.32 . v

Mindezeket a tárgyakat RTJGYENKO szerint olyasféle, temetés utáni tisztító szertartás végzésére használták, amilyenről olyan részletesen emléke­zett meg HÉRODOTOS a Fekete-tenger melléki szkítákról szóltában. A kurgá-nokban talált füstölőberendezéseket eszerint ugyanúgy használták, mint ahogyan HÉRODOTOS fentebb közölt tudósításában leírta. RTJGYENKO — bizo­nyára nem alaptalanul — mindebből és más hasonló jelenségekből azt a követ­keztetést vonja le, hogy a hatalmas keleteurópai és ázsiai sztyeppéken és (lombokon lakó, azonos foglalkozású, de különféle eredetű pásztorkodó vagy állattenyésztő népek a kölcsönös kapcsolatok folytán mind társadalmi rend­szerükben, mind pedig vallásos hiedelmeikben (ideológiájukban) sok tekin­tetben közel álltak egymáshoz (i. m. 361).

Meg kell jegyeznünk, hogy RTJGYENKO nem említi e füstölőberendezés-nek a sámánizmussal való kapcsolatát. Ez természetes is, hiszen maguk a leletek efféle kapcsolat meglétét nem bizonyítják. Mindamellett nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy azoknál a népeknél, amelyeknek életében a sámánizmus szerepet játszott vagy játszik, a temetés utáni tisztító szer­tartásokat a sámánok szokták végezni, mint ez RADEOvnak fentebb említett, híres leírásából is kitetszik. Ilyen módon éppen nem látszik indokolatlannak az a feltevés, hogy a keleteurópai és ázsiai nomád népek sámánjainak réületé-ben szerepet játszhattak olyasféle izzasztó sátrak és füstölő berendezések,

3 0 L . i . m. 52/a. rajz. 3 1 A kendermagnak mint kábítószernek az indoiráni és török-tatár népek körében

való elterjedettségóről 1. ./. Hoops: Hoallexikon der Germanischen Altertumskunde, 11. 445—7. Max Ebért: Reallexikon der Vorgeschichte, V. 116—7.

3 2 L . i . m. X X I V . tábla 2.

amilyenekről HERODOTOS tudósításai,, valamint RUGYENKO idézett művének adatai alapján szóltunk.

Ilyenformán igen ősi tudósítás is szólna arról, hogy a sámánok valami­féle kábító gőztől, illetve füsttől esnek réületbe. M Ü L L E R és ZTJJEV fenti leírását a sámán fölött megjelenő titokzatos kék páráról talán egybevethetjük a LEHTiSALOtól említett útleírásnak, valamint HÉRODOTOS művének szóban­forgó részeivel.

METTLI (i. m. 134) — OLDENBERG Vorwissenschaftliche Wissenschaft c. műve nyomán — szól az ókori indusok egyik áldozati szertartásáról, amely­nek célja ugyancsak az istenekkel vagy a szellemekkel eksztatikus állapotban való érintkezés volt. Ennek eszközei szintén az imént említetthez hasonló elrejtőzés (Sichabschliessen), a kimerülésig való böjtölés és eredetileg izzadás is. Az áldozó először megfürdik, majd tiszta ruhába öltözve, beburkolt fejjel az áldozati kunyhóban leül egy fekete antilopbőrre, amelyet az áldozati tűz közelében terít le; ,, . . . die Umhüllung, dazu die Nähe des Feuers muss immerhin eine gewisse Erhitzung hervorgerufen haben, es wird auch ein eigener Spruch dafür angegeben, wenn dem Geweihten der Schweiss aus­bricht" (OEDENBERG i . m. 401).

M E U L I (i. m. 135—6) a szakirodalom adatai alapján utal arra, hogy az izzasztófürdő a szlávok, germánok, görögök, makedónok körében igen •régi időktől fogva ismeretes volt. A görögök régente — akárcsak a HÉRODOTOS-tól leírt szkíták — izzó követ vagy vassalakot használtak száraz izzasztóul. A görög izzasztófürdő (Schwitzbad) helye kezdetben egyszerű félgömbalakú sátor vagy kunyhó volt, s ilyenformán berendezése nagyjából azonos lehetett a fent leírt szkíta izzasztófürdőével. Ismeretes a finnek gőzfürdője, a szauna is; a Kalevala bizonyos helyei (pl. a X V I I . ének 277 kk; X X V I , 3.1 kk) alapján némelyek felteszik, hogy' ezek a gőzfürdő mágikus hatására vonatkozó régi hiedelmek tükröződései. Különösen tanulságos ebből a szempontból a Kalevala XLV. éneke. Ebben arról van szó, hogy az öreg Väinämöinen a „főfő táltos" izzó kövek segítségével mágikus erejű gőzfürdőt készít, hogy elűzze a betegség démonait:

„Készít fürdőt jó meleget. Vesszőlésre fűt köveket Inos-finos apró fával, Hasábfával, vizhordtával; Viszi a vizet takarva, Titokban a vesszőt hordja, Gőzli vesszejét, a jeles Enyhíti a százlevelest"

(i. m. XLV. ének. 1 9 7 - 2 0 4 ) .

Mindebből kitűnik, hogy az izzasztó fürdő Európa keleti felében igen régi időktől fogva ismeretes volt, s mint a szkítákra vonatkozó hérodotosi tudó­sításból következtethetjük, Dél-Oroszország ókori nomád népei körében az izzasztó fürdőnek a szelleműzéssel kapcsolatban szerepe lehetett. Az izzasztó fürdő gőzének hatását fokozza a zárt tér, amelyben a gőz kábító ereje meg­sokszorozódik. Mind a HÉRODOTOStól leírt szkíta szertartásban, mind pedig az imént szóban lévő óind áldozati szertartásban lényeges mozzanat, hogy a szertartást végzők elzárkóznak a külvilágtól, hogy az izzó gőz minél jobban

hevítse őket. A m á g i k u s h e v ü l é s n e k az e f f é l e e l z á r k ó z á s (METJLI szavával mondva: Sichabschliessen) szükségszerű és természetes vele­járója. Hasonló mozzanat a fentebb részletesebben ismertetett samanisztikus szertartásokban, hogy a sámán — mint az inhalálok —• a felszálló gőz vagy kábító füst fölé hajlik, némelykor valami lepelfélével a fejét is letakarja, hogy a gőznek vagy a füstnek a kábító erejét minél jobban érezze. A nyenyecek kö­rében szokásos varázslásnak — mint a fentebb idézett útleírásban is lát­tuk — szintén egyik mozzanata, hogy a sámán izzó gőzzel telített sátorfé­lébe rejtőzik.

A sámánok réülésének régibb módjait kutatva MIRCEA E L I A D E 3 3 meg­említi STRABÓN művének egy gyakran idézett, de sokat vitatott helyét (VI I , 3, 3; C, 296) a mysiaikról mint xanvo(iárai-v6\.u Ebből némelyek arra követ­keztettek, hogy i t t STRABÓN a géták sámánizmusára utal. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ezzel a tudósítással szemben ajánlatos megfelelő óvatos­ságot tanúsítanunk, hiszen mi sem bizonyítja, hogy a ycanvofiárai valóban a sámánizmusra utal. 3 5

Figyelmet érdemelnek azonban MIRCEA E L I A D E idézett művének a „.mágikus hőség"-re (,,chaleur magique") vonatkozó adatai. Számos utazó­nak a leírása mutatja, hogy a sámánok, sőt általában a primitív törzsek és népek varázslói gyakran ejtik csodálatba a nézőket az égő tűz mellett vagy füstben, tüzes vagy égő tárgyakkal végzett mutatványaikkal. Nem egy vad törzs a mágikus hatalmat gyakran jelöli olyan szavakkal, amelyeknek jelentése 'égő, tüzes', 'hőség', 'égés', 'forró' (így például a dobu törzs, továbbá a Salamon­szigeteknek és a Rossel-szigeteknek a lakói). Másfelől azt is tudjuk, hogy a samánjelöltek avató szertartásaiban is gyakran szerepelnek a tűz mesteri kezelésére (,,maîtrise du feu") valló mutatványok. 3 6 Nem érthetünk azon­ban egyet MIRCEA E L I A D E további fejtegetéseivel, amelyekben a szerző — nézetünk szerint Önkényesen — a sámánok réületbe esésének szóbanforgó módjait (hevülés, füstölés, lerészegedés, stb.) későbbinek, másodlagosnak tartja, s azt állítja, hogy az efféle kábítószerek használata a réülésnek elfajult technikájára jellemző. 3 7 A magyar samánosságnak a manysi és chanti sámá­nizmussal közös, tehát nyilvánvalóan igen ősi szókincsbeli elemei mást mutat­nak. Elegendő a magyar réül ige tövében rejlő névszóra utalnunk, amelynek chanti megfelelői egyebek között: (KARJ .—TOIVONEN) N i . rgu, rhu' 'warm (nicht heiss und nicht kait)' I Kaz. roV mgurőu ,aus dem lErdbőden auf-steigehder NebeF I 0. mőurvu 'aus def Erde" vom Erdboden aufsteigende Kálte ' stb. 3 8 E chanti nyelv járásbeli változatok világosan mutatják, hogy az a 'hőség, meleg' jelentésű névszó, amely a magyar réül : rejt : rejtezik igék tövét alkotja, eredetileg aligha jelölhetett valamely földöntúli, égből alászálló

s s Le chamanisme et les techniques archaïques de l'extase. Paris, .1951. 351. 34 ,,Aéyet ôè rovg Mvaovç o Uoaetôovioç xal èu\^v%(av ânêysO&aL xar evoéftsiav,

dià ôè rovro xal vxQeuuárwv. [xéXiri ôè xQVcrd'at xal yáXaxrt xal rvom Ç,&vraq xa&' f\o~w£Íav'' ôià ôè rovro xaXeia&ai êeooefieîç re xal xanvofiaraç."

3 5 Ez a kérdés mindenestre külön vizsgálatot igényel, amely azonban nem tar­tozik ide.

3 6 L . Mircea Eliade i . m. 414. 3 7 „Mais, à une étude phis attentive du problème, on a l'impression que l'usage

des narcotiques dénote plutôt la décadence d'une technique d'extase ou son. extension à des populations ou des groupes sociaux ,,inférieurs". ( I . m. 416.)

3 8 A fenti egyeztetésre nézve 1. még: Karjalainen : Zur ostjakiseken Lautge-schichte. 208.

hőséget, hanem kezdetben minden bizonnyal valamely földi, nagyon is konkrét hőforrás (tűz, gőz vagy füst) melegét jelölhették véle.

Az említett chanti szavak közül különösen a Kaz. rou 'Wärme, Hitze (im Haus, in der Badestube, im Freien), Schwüle (Wetter im Sommer; im Haus); Badestubendampf?; aufsteigender Dampf?; Stärke (des Branntweins); Nahr­haftigkeit (der Speise)' I 0. rou 'Hitze' tarthat számot érdeklődésünkre. Ezek a szavak ugyanis világosan olyan hőségre utalnak, amely főként vala­mely z á r t h e l y e n keletkezik, ahol a levegő 'megreked', vagyis ezeknek a jelentése voltaképen 'rekkenő hőség'. Nem tudhatjuk, hogy a 'Badestuben-dampf, 'aufsteigender Dampf jelentéseket a szótár szerkesztői miért kérdő­jelezték meg. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a tárgyalt chanti szó jelen­tései jól beleillenek abba a fogalomkörbe, amelyet a sámánok rétilésével kapcsolatban fentebb elemeztünk. . '

A 'hőség -> kábulat ' jelentésfejlődésre érdekes párhuzamot találunk az oroszban is. D. N . USAKOV orosz értelmező szótára szerint (IV. 876) yzap jelentése: , . 1 . Fojtó, mérges gáz, a szén elégtelen elégésének terméke (egyebek közt a kályhában keletkezik, a füstjárat időelőtti elzárásakor, a szén elégése előtt). 2. E gáz mérgezésétől okozott beteg állapot. 3. Önfeledt, eksztatikus állapot, elragadtatás stb." 3 9 Lényegében hasonló jelentésfejlődést mutat az orosz nad főnév is: 'füst, széngáz, vmely égő zsíros anyag bűze -* az, ami elkábít, eszméletlenné tesz.'40

Mindezek alapján meglehetősen nagy valószínűséggel mondhatjuk, hogy — ha R. rít, rűt, rőt, rojt, réüt, riüt jelentése — a gőzzel vagy füsttel való hevítéssel és elkábítással kapcsolatban 'mente corripio; entzücken' volt, akkor ugyanaz az ige — tapadással, érintkezésen alapuló jelentésátvitellel — bízvást jelenthette azt is, hogy 'abscondo, celo; verbergen, verhehlen', hiszen az elrejtés — mint láttuk — a hevítéssel kapcsolatos eíkábításnak állandó és természetes velejárója volt.

8. A rejt ige tövéből képzett egyéb származékok is világosan mutatják, hogy e tőnek eredeti jelentése alkalmasint 'hőség, meleg' volt. Ilyenek többek között: 1583, KBártfa Diii j : „Rekedő heuseget hoznak." | NagyszK. 23!): „Ezt vg ottan kel megrekkentenőnc, hog langat ne vethhessen, a testnec tűzet kel meg rekkentenőnc." I Uo. 240: „Ez atkozot erdogj tüzet megkel retkentenénk es meg kel oltanonc" I C : ..Rekkenő hévség: fervor." j Szatm : Cent. 89: „Afo-fájás dogós betegség, melyet a nyári rekkenő meleg indit az emberben." | Monlrók XVTII . 30: „A mult éjjel csendes és rekkenő idő volt.,, j Tyúk: Józs. 475: „A meg-füladott vagy meg-reckent tűz, ha fel-szabadulhat, nagy lángal szokta magát fel-űtni." j GyöngyD.: MV. 103: „Mord tél óhajtattya a nyár kegyességét, rekkenés kelleti szellők frisseségét" | Misoc: Progn. 8: „Nagy reckentő heűség." (NySz.) Mindezek s más hasonló adatok azt mutatják, hogy a szóbanforgó, 'hőség, meleg' jelentésű tőnek igei származékai a régi­ségben nem általában a hevülést, melegedést, melegítést, hanem a levegő­nek az elfojtott, elzárt, fülledt helyen való megrekkenését, felhevülését jelölték.

Nézzük most a rejt ige egyéb származékait. A régiségben ennek az igé­nek a -z képzős, visszaható jelentésű származéka rejtez-ik (a legrégibb adat JókK. 4: „Wr Bernald vetee azt ewn zyueben reytezuen ewryzni evei"); ennek

3 9 Erre az adatra Erdődi József hívta, fel a figyelmemet. *° Usakov i . m. IV. 1231.

jelentése: C: 'deliteo' | MA.: 'se abscondere. occultor, latito' | PPB.: 'sich ver-bergen'. Igekötővel: el-rejtézik; C„ MA. cdelitesco, oblitesco' (a legrégibb adatok a kódexekben: BécsiK. 169: ,.Nem vala ot valaki a ket el reitezet ventol meg valuan" 1 Uo. 170: „Jouő ég ifiu, k i el reitézét volt == absconditus erat" | MiinchK. 20: ,,Hegén alkotót varos el nem reitezhetic" I ErskK. 303: „Czalard es álnok, mykeppen az barlanghban el reytezeth orozlán" (NySz.). De a X V I . század végétől kezdve előkerülnek ennek az igének is ö-ző alakjai: Kár: Bibi. I . , 330: „Egy házból az másikba mégy be, hogy el ne rőytezhessel". | MA: Bibi. I , 256: „A sidóc kijődoknec az barlangokból, a mellyekbe rőytőztec volt." j Kai . 1582. Bv.: „ K i fakaztya, ha mi gonosz télbe el rőyiezet volt benned" (NySz.). A régiségből ismeretes adatok jelentése mindig 'deliteo, delitesco, oblitesco'.

Ezeket az adatokat tanulságos lesz egybevetnünk a Magyar Tájszótár -ból való alábbi adatokkal: elrejtézkédik 'álhalott lesz' (Tolna) [rejtőzött, elrejtő(d) zött, elrejtezett 'álhalott' (Szeged, Tolna, Csongrád, Mindszent, Székelyföld). B E K E ÖDÖN (Nyr. L X X I V , 4 1 7 — 8) ezeket a nyelvjárási adatokat egyéb, figyelemreméltó adalékokkal egészíti k i . Ezek közül a legrégibb Arany: Toldi I V . 2 1 - 2 2 :

„Mondd meg ezt, jó Bence, az édesanyámnak: Gyászba borult mostan csillaga fiának: Egykorig nem látja, még nem is hall róla; Eltemetik hírét, mintha meghalt volna.

De azért nem hal meg, csak olyaténképen. Mint midőn az ember elrejtezik mélyen, Es mikor fölébred bizonyos időre. Csodálatos dolgot hallani felőle."

Ebben elrejtezik nyilvánvalóan a. m. álhalott lesz.41 F E L E D I T . KOCS t§36-ban, 74: „Szögín nagyöreganyám é vót rejtőzve kilenc éjjé kilenc nappá. Az orvos is megvizsgáto, de étemetni nem merték, mer a szíviné meleg vót. Osz a kilencedik napjáro abba az órábo észre gyütt , mindöne nyaklott, nem vót mögmerevödve." I Uo» 150: „A lánynak a szive 'megröjtődzött . . ., osztán beletették a leányt egy üvegkoporsóba." I Veres Péter. Három nemzedék I , 94: „A bojtár pedig alszik, mintha elrejtezett volna".42

Mindezeket a valóban becses adalékokat B E K E (i. h.) a következő meg­jegyzéssel egészíti k i : ..Ezeknek rejt alapszava nem az 'eldug' jelentési! rejt ige, hanem a régi magyar nyelvbeli rojt, ríít. rőt. rit. rétit, riüt 'mente corripio: entzücken'; ez pedig a réül, révül, rivöl 'mente capior: in Entzücken geraten' ige műveltetője." — A fentebb elmondottak ismeretében ezt a szétválasztást többé nem tarthatjuk helyesnek. Mégpedig azért nem, mert — ha eddigi fejtegetéseink helytállók —, az (el)rejtézik <y (eljröjtözik igét nem kell két különböző s egymással össze nem függő igének tekintenünk, hanem ugyan­azon igének, a rejt ~ rojt igének -z képzős származékát kell bennük látnunk. Az igének eredeti jelentése 'hevül' lehetett, majd ebből fejlődhettek egyéb jelentései: -a hevülés következtében elkábul -> 'álhalott lesz'. Másfelől, ismerve

4 1 Vö. ezzel Viski nagyszalontai följegyzését: „elrejtőzött" 'elájult' (NyF. L X 1 X , 40). • 4 2 További adatok nagy bőségben Diószegi P?7wo.<mak Adatok a táltos révülésére

című cikkében, Ethnographia, L X 1 V , 303—11.

a réületbe esés technikájának fent ismertetett módjait, úgy hiszem, eléggé indokoltan állíthatjuk, hogy igénknek tapadással (érintkezésen alapuló jelentésátvitellel) fejlődhetett ^ki már. a kódexek korából kimutatható, tehát nyilvánvalóan igen régi 'elbújik, a körülötte levők elől elrejti magát ' jelentése. A sámán elrejtőzése ugyanis két egymástól világosan elkülöníthető mozza­natra oszlott, a sámán úgy kábult ( = rejtőzött) el, hogy a felszálló gőz vagy füst fölé hajolt, arcát, testét beburkolta, vagy a külvilágtól teljesen elzárt s gőzzel tele sátorba vagy kunyhóba bújt. Vagyis amikor ilyen módon'elkábult ( = elrejtezett), akkor mindig el is bújt, el is tűnt a jelenlévők elől, tehát 'elrejtőzött'.

9. A rejt igének egyéb származékai is igazolni látszanak az elmondot­takat. Az iménti megállapításokkal kapcsolatosan figyelmet érdemel min­denekelőtt a rejtek főnévi származék. Erre, mint közszóra a legrégibb, adatok: BécsiK. 171: „Reitekekn.ec vag esmerőio." I MünchK. 23, 59: „Hog legén te alamisnad reitecben, megagga teneked." I NagyszK. 199: „Semmi nincen ol' igőn reytógbe A^alo." I JordK. 3.70: „Te attyad, k i reytekben vagyon, meg fyzety te neked" stb. (NySz.). Figyelemre méltó ö-ző alakváltozat Zvon : Post. I I . 005: „Az isten által visgállya még az szivec rőytókihen hé tétetőtt titkokat is." E rövid és zárt tővégi hangzójú alakok mellett feltűnő az alábbi nyílt és hosszú tővégi hangzójú alakváltozat: Mon:TME. V, 316: „Pinczéket, rejtekeket fel ne törjenek, vermeket fel ne ássanak." I NótPM. 53: „Az én lelkemnek rejtéki." (NySz.). Ez az alakváltozat jóval későbbi az előbbieknél. Ebből arra követ­keztethetünk, hogy azok ellenében, akik az efféle származékok közül az -ék-ke] alakultakat tartják eredetibbnek, alkalmasint inkább azok járnak közelebb az igazsághoz, akik — mint különösen PAIS DEZSŐ (MNy. X I V , 68; XXXVT, 3 0 1 , X X X V I I , 340 — 47) — a rövid tővégi hangzós alakokat jóval régibbnek tartják a hosszú hangzósaknál. 4 3

E származék mint tulajdonnév is előkerül, igen régi okleveles adatokban, két Sopron megyei helység nevében. A Sopron megyei, Lajta melléki 1223, 1346: Rúhtuhewr, 1434: Rettekewr a. m. Rejtek-őr (CSÁNKI LTI, 627), valamint az ugyancsak Sopron megyei, Kapuvár környéki 1265: Ruhtuk, 1326: Rehtekh. 1433: Rwhtwk, 1494: Reithek, ma: Röjtök (CSÁNKI I I I . 627) neveinek ü-ző és ö-ző formái igen tanulságosak, mivel azt mutatják, hogy e származék igei alapszava rüjt-, rojt- és rejt- egyaránt lehetett. Még figyelemre méltóbbak azonban a rejtek ^ röjtök származék jelentéstani vonatkozásai. MA. 1621. szerint a szó jelentése 'latibulum'; szavunknak más régi szótárakban is ugyan­ezt a jelentését találjuk: PP. 1708, PPB. 1767: rejtek 'latibulum; eine Höhle' 1 rejtek 'latibulum; ein Wildlager; Höhle' I rejtek hely 'latebra, locus occultus; ein verborgner Ort' I rejtek kamara 'conclaye; ein heimliches Gemach' stb. 4 4

Mármost megállapíthatjuk, hogy mindezeknek a felsorolt főnévi szárma­zékoknak a jelentése a. m. rejtett hely. Ezt természetesnek is találjuk, ha a rejtek szót egybevetjük olyan, hozzá hasonló, régi keletű származékokkal, mint hajlok ~ hajlék I menedék I R„ Nyj. nyomdék <<? nyomdok \ szurdék ~

.Nyj . szurdik ~ R„ Nyj. szurduk ~ R„ Nyj. szurdok stb., melyeknek mind-

4 3 A kérdés jelenlegi állásának összefoglalását 1. Bárcxi Géza, TihAl. 29— 30; 167—8.

4 4 Szülőfalumban, Nagyalásonyban. a Pápa vidéki nyelvjárásteriiléten e szónak ó'-zö változata járatos (vő. NyF. X X X I V , 82. „röjtök: rejtek'-). Pia a tyúk nem az ólban lévő szokásos helyén tojik, hanem máshol, ahol a tojását nehéz megtalálni, akkor a házi­asszony azt mondja, hogy.a tyúk „röjtökbe tojt".

egyike valamiféle helyet jelöl. Ezek képzője, a -k képző, mint ismeretes, uráli eredetű (-*-&&); finnugor megfelelői is igen gyakran használatosak az alap­szóval kifejezett cselekvés helyének megjelölésére, vo. pl. mari (WICHM.) K B . fíanzem, I . fíandzem 'überschreiten, über etwas gehen': K B . fíanzak, I . ftandzak, B . fíondiak 'Furt, Schwimmstelle für die Pferde ( B ) , kleine Brücke oderSteg (über clas Flüsschen)' 11 mordvin E. (REG.) solgams, ( W I E D . ) solgoms 'zárni, bezárni, zumachen':- éolguk 'gát; itató (hely), víztorlasztás' stb. ( L . BUDENZ, UgAl. 68, 225; GYÖRKÉ, Wortbildungslehre des Uralischen ló ; LEHTISAEO: MSFOu. L X X I I , 380; BÁRCZI, TihAl. 168). Mindebből követ­keztetve bízvást állíthatjuk, hogy rejtek <v röjtök szavunk eredetileg szintén helyet jelölt; kezdetben azt a helyet jelölhették meg vele. ahol a rejt ^ rojt igével kifejezett cselekvés történt.

Van azonban egy csallóközi nyelvjárási adatunk is, amely szerint röjtök a. m. 'rekkenő idő, Schwül, Sehwüle' (Nyr. I , 332). Kérdés, honnan ered szavunknak ez a jelentése? Milyen feltételezhető jelentésfejlődés alapján hoz­hatjuk összefüggésbe a rejtek ~ röjtök származéknak 'rejtett, eldugott hely: az a hely, ahol rejtenek' jelentését ugyanennek a származéknak 'rekkenő idő' jelentésével? Vagy talán ez a két szó sem azonos, mint ahogyan némelyek szerint külön kell választanunk a rejt 'occulto' igét a réüt 'mente corripio' igétől? BUDEXZ, mint ismeretes, ezen a véleményen volt (Magyar-ugor Szótár 660); de kérdés, hogy helyesen-e? A fentebb kifejtettek ismeretében kimond­hatjuk, hogy ez a szétválasztás fölösleges és helytelen volt. A réületbe esés­nek az imént elemzett módjára gondolva természetesnek találhatjuk, hogy a rejt ^ rojt ige rejtek <rO röjtök származókának nemcsak 'rejtett hely', hanem 'rekkenő idő, rekkenő meleg' jelentése is lehetett (PAIS: i . h. 7). Fentebb részletesen szóltunk a szkíták, a nyenyecek izzasztó-sátráról, a finnek mágikus gőzfürdőjéről, az indusok hasonló izzasztó-fürdőjéről. Mármost arra lehetne gondolnunk, hogy a rejtek ~ röjtök eredetileg az ugorkori sámán izzasztó­sátra lehetett. PAIS DEZSŐ (i. m. 10) a moldvai csángó regelye 'rejtett hely erdőben, vízmosásos árokban vagy pataknak mélyebb vízfordulója' jelentését elemezve úgy véli, hogy a magyar vagy székely varázslásnak, bűvölésnek lehetett „olyan fajtája vagy olyan részlete, amelyhez a varázsló — mint a sámán is — ténylegesen is elrejtőzött, mégpedig erdőben". Majd pedig áttérve a rejtek szó eredetibb jelentésének magyarázatára, i . h. ezeket mondja: ,,Sőt lehetséges, hogy eredetileg ilyen: a varázslók visszavonulására szolgáló helyeket jelöltek meg a rejtek szóval is, s innen lett ennek 'latibulum' értelme". Mindabból, amit fentebb kifejtettem, úgy vélem, eléggé kiviláglik, hogy e fél­tevés igen is helyes, sőt talán többnek is tekinthető puszta feltevésnél, hiszen a rokonnépek és más éuráziai népek samanisztikus szertartásait elemezve végeredményben ugyanerre a megállapításra jutottunk: a sámán réületbe esésének egyik eléggé gyakori módja az volt, hogy a sámán valamely gőzzel vagy füsttel telített, zárt helyre, rendszerint a külvilágtól teljesen elzárt sátorba rejtőzött, s e zárt térség rekkenő hőségében kábult el, esett réületbe. Ezért a rejtek ~ röjtök szó egyaránt jelölhette az ilyen helyet, pl . sátrat vagy kunyhót, s tapadással azt a rekkenő hőséget is, mely az ilyen zárt hely belsejében keletkezett.

10. Hogy pedig a rejtek ~ röjtök nemcsak általában jelentett 'latibu-lum'-ot, rejtett helyet, hanem alkalmasint éppen a sámán izzasztó-sátrát jelölhette, arra a fentebbieken kívül vannak egyéb nyomós bizonyítékaink is. Ismeretes, hogy a rejtek <v röjtök szó. különféle változatokban, a feljegyzett

dunántúli és székely regősénekekben is sűrűn előkerül. Igaz, hogy némelyek­ben helyette rőt ökör, rétt ökör, rét ökör és más. hasonló, gyakran eltorzult kifejezések szerepelnek, de. ha elfogadjuk VIKÁK BÉLÁnak (NyF. X X X I X , 21 — 39) szövegkritikai elemzéseiből leszűrt megállapítását, akkor rejtek ~ röjtök szavunkban regösénekeinknek egyik eredeti, ősi elemét láthatjuk. 4 5

VIKÁR (i. m. 39.) szerint ugyanis a regösénekek ..helyreállított ősalak''-jának első két sora — mai ejtés szerint — imígyen szólhatott:

..Rejtekem régi törvény, Haj reg ül re j tem!''

Ennek a résznek az első sorával kapcsolatosan PAIS DEZSŐ (L m. 9) szintén azt a nézetet vallja, hogy az „eredetileg mai rejtek szavunk valamilyen változatának egyes szám első személyit birtokos személyragozott rejtekem alak­ját tartalmazta . . VIKÁR azonban (i. m. 32 — 4) ritmikai okokból felteszi, hogy a rejtekem a fenti szövegben eredetileg réitököm, rhqéytékém lehetett, s ezzel kapcsolatban beszél a rejt ige *rérjéjt vagy *rérjé%t előzményéről. PAIS D . (i. h. ) — nézetem szerint helyesen — jegyzi meg, hogy ez „felesleges bonyolí­tása a kérdéseknek". A rejt ige eredete ugyanis — úgy hiszem — eléggé vilá­gosan áll előttünk, s nem kevésbé ennek rejtek származéka is. VIKÁR fejte­getéseiből számunkra egyébként is elsősorban az a lényeges, hogy rejtek szavunk á regösénekeknek — úgy látszik — valóban ősi, eredeti eleme.

A regösénekekről pedig régóta tudjuk, hogy bizonyos, talán éppen legősibb elemeik összefüggésben állnak az ugorkori samánsággal, hiszen. — ha zavarosan is — ezt már SEBESTYÉN GYULA ( A regösök 468 kk.) fejte­gette, majd VIKÁR (Nyr. X X V I I T , 97 — 9, X X X V , 101 kk.), de mások is. Legutóbb pedig éppen PAIS DEZSŐ (i. m . ' 9 — 1 0 ) igen meggyőző okfejtéssel bizonyította, hogy az & nagy út, „amelyiken a népi regösénekek regösei vándo­rolnak vagy érkeznek, valahol ott is húzódik, ahol a Bornemisza-féle ráolvasok regös nagy út-ja: a (samánkodó) varázslat országában". Ha ezt a megállapítást egybevetjük K . M E L L I idézett tanulmányának azzal az állításával, hogy a sámánok elbeszéléseiben szereplő „nagy ú t" („die grosse Fahrt") nemcsak a szellemidéző samánikus szertartásnak egyik ősrégi, igen gyakori eleme, hanem a sámáni eredetű epikus költészetnek, sőt általában az eposznak is egyik legősibb, legfigyelemreméltóbb mozzanata (1. i . m. 164—176) — akkor aligha kételkedhetünk abban, hogy a magyar regösénekeknek igen régi, ha nem legeslegrégibb alkotó elemei alkalmasint az ugorkori samánsággal. a sámán szellemidézésével, réületbe esésével függenek össze. Ebben az esetben pedig a regösénekeinkben szereplő rejtekem legegyszerűbben, legtermészete­sebben úgy fogható fel, mint a réületbe esés helyére, a már többször említett izzasztó sátorra, vagy más, ehhez hasonló, rekkenő, kábító hőséget árasztó helyre való utalás. Hiszen a réületbe esés első mozzanata, kezdete éppen az volt, hogy a sámán valami efféle helyre rejtezett. Érthetetlen tehát, miért mondja és milyen adatok alapján állítja V I K Á R (NyF. X X X I X . 34), hogy a regös­énekek szóban lévő sorának eredeti értelme: , , V a r á z s 1 á s o m 4 6 régi tör­vény, haj regül (énekbe) varázslom." Nincs ugyanis semmi alap arra, hogy

4 5 Másként: Kerényi György: A regös ének matrja. KodáJv-Emlék. Bp. 1953. 241. kk.

4 6 Én ritkíttattam. — B. J.

az idézett sorokban szereplő rejtékem-nék ,.varázslásom-' jelentést tulajdonít­sunk. A rejtek szó nézetünk szerint regösénekeinkben sem kellett, hogy mást jelentsen, mint egyébként, hiszen ha rejtekem a. m. „rejtőző" (illetőleg izzasztó, hevítő) helyem", akkor a sor értelme — a fentebb elmondottak figyelembe­vétele alapján — eléggé világos: alkalmasint utalás a réületbe esés helyére, módjára, az ismertetett régi szokásokra. ..törvények"-re. 4 7

Balázs János

КАМЛАНИЕ ВЕНГЕРСКОГО ШАМАНА

( В е | Ь , г е ^ ё к , г е ^ ё и к )

Наряду с глаголом геЦ 'аЬзсопйо, се1о; уегоег§еп, уегпеЫсп' в венгерском языке раньше существовал и другой, заметно сходный по своей форме глагол, выступав­ший в вариантах: гШ, гдЬ, гдН, гёйЬ, гг1, ггШ имевший значение 'теп1е с о т р ю , ёп^гйскец, ш Екзйазе уегеёЪгвп?. Некоторые венгерские языковеды сводили их в конеч­ном счете к одному общему корню, а другие, вплоть до наших дней, придерживались мнения, что указанные глаголы являются разными по происхождению. Автор берется выяснить, который из двух взглядов может рассматриваться правильным. Данный во­прос является важным не только с точки зрения истории языка, в такой же мере он имеет и этнографический интерес.

Исследователи все сходятся на том, что в корне второго из двух глаголов таится имя существительное, означающее ' \Уагте, ННге, 8сЬ\уи1е; зной'. Последнему соответ­ствуют следующие варианты в разных диалектах маньсийского языка : геъ-—гёг—г? — гъ — по М у н к а ч и, а по К а н н и с т о т — гэу — ггу — гг и пр. ; сюда же отно­сится хантийское слово гйы 'Нд&ге, Уу'агте, 8сп\\лд1е, &тцш1% а также и коми ги 'Оиш*, О а т р Г . Объяснение венгерского слова ге)1, связанного с указанными именными корнями, основывалось доныне на комментариях Б. М у н к а ч и , почерпнутых главным обра­зом из путевых записок русского академика П. С. П а л л а с а . На основании новой лингвистической и этнографической литературы автор анализирует финно-угорские слова, означающие экстаз, одурение, опьянение, в основе которых лежит имя со значе­нием 'ЕНееепрПг ; а^апеаз шизсагша'; При этом пока остается неразрешенным во­прос, являются ли упомянутые имена действительно заимствованиями в финно-угорских языках, как полагал М у н к а ч и .

Указанный глагол, однако, с точки зрения семантической не может быть отнесен к этим именам. Ибо еда мухомора (ЕПе^епрИг:) или опьянение от алкоголя вряд ли могли быть причиной экстаза при камлании венгерского шамана. Швед Й о г а н н Б е р н а р д М ю л л е р в своем труде, вышедшем в 1721 г., говоря об обряде вызывания духов хан-тийскнм шаманом, упоминает о каком-то синем паре (Ыаиег ЕНтв1), появляющемся над головой шамана. По П. С. П а л л а с у же над головой хантийского колдуна присут­ствующие видят синий дым (Ыапег КапсЪ). Самому М у н к а ч и уже было известно то, что последнее сведение в конечном итоге происходит от Зуева, молодого сотрудника П а л л а с а , который в 1771 г. изъездил все Пообье, вплоть до Ледовитого моря. С ориги­нальными записями З у е в а М у н к а ч и , разумеется, не мог быть знаком, так как они лишь недавно появились в печати, в издании АН СССР (В. Ф. З у е в : Материалы по этнографии Сибири' XVIII века [1771 — 1772], Москва-Ленинград 1947 г.). Упомяну­тому таинственному синему туману или дыму Зуев дает разумное, естественное объясне­ние. Он указывает, что там, где хантийский шаман приводит себя в состояние экстаза, огонь все время дымится, и шаман стоит весь в дыму. ». . . но он действительно и без того весь в дыму стоит, потому что, где он ломается, тут во все время огонь дымом курится«. (Указ. раб. стр .45). Таким образом хантийский шаман одурманивается именно от клубя-

4 7 A kefelevonat javításakor láttam, hogy a magyar sámán réületéről, a rejtő­zésről vita folyt az Ethnographia előző számában Vajda László (LXV. 7—8) és Dió­szegi Vilmos (i. m. 27—8) -között. Tanulmányomban e két cikket még nem vehettem figyelembe. Kívánatos volna, hogy e kérdéshez módszertani szempontból is minél többen hozzászóljanak.

B. J.

щегося синеватого дыма, который почти совсем заволакивает его и укрывает от присут­ствующих. Из трудов К а р я л а й н е и а, Ч у б и н о в а и О л м а р к с а мы узнаем о том, что шаманы сибирских народов часто насыпают в огонь какое-то смолистое веще­ство или растительные семена'и от получающегося таким.образом .дыма или чада одур­маниваются. Далее Л е х т и с а л о сообщает, что юрако-самоедский (ненецкий) колдун (2ацЪегег) сидит перед котлом, полным воды, испускающей густые пары, и, окутываясь весь в длинную простыню, укрывается от внешнего мира. (ЕцЪ-итдгг" е т е г МукЬЫорв с!ег Лшак-8агпо]'ес1еп, стр. 157—158.)

С такого рода камланием К. М е у л и связывал известное место из Геродота (IV, 73—75), где говорится о своеобразном скифском ритуале очищения мертвых (Негтез ЬХХ, 121—176). Достоверность упомянутых сведений Геродота значительно подтверждается находками,, раскрытыми советскими археологами под руководством С. И. Р у д . е н к о в скифских могилах в краю горного Алтая. Здесь в одном из курганов была найдена вязанка из шести прутьев, под которой лежал бронзовый сосуд с четырьмя ногами, полный распавшихся в куски камней. В другом бронзовом сосуде тоже лежали развалившиеся, как можно полагать, от жара камни а также конопляные семена, часть которых оказа­лась горелой. Все эти вещи применялись, по мнению Р у д е н к о, при совершении чис­тительных обрядов после похорон, о которых можно читать и у Геродота (С. И. Р у-д е н к о : Культура населения горного Алтая в скифское время. Москва Ленинград 1953 г. стр. 333 ; см. также цит. раб. стр. 52 [рисунок и таблица XXIV, ч. 2.]. Заслужи­вают внимания и сведения о магическом жаре, данные в работе М и р ц е а Э л и а д е Ье с п а т а т з т е е! 1ез 1есЬп^^ие5 агспа^иез бе ГехЦзе, Рапз 1951. (Ук. раб. стр. 351.)

На основании всех этих новых данных мы не считаем больше нужным отделять друг от друга указанные вначале глаголы. Глагол гщ1 —- то]Ь первоначально, наверное, имел значение 'нагревать' 'размаривать жаром'; и благодаря тому, что нагревание и оглушение жаром были связаны с одновременным укрыванием от внешнего мира, глагол стал означать путем переноса по принципу ассоциации по смежности и 'укрывать', 'делать невидимым для внешнего мира'. Совершенно так же глагол геЦёггк, гаЦб&к, производный от прежнего при помощи суффикса -г, первоначально выступал со значе­нием 'нагреваться', а впоследствии 'размариваться, оглушаться от пара, падать в обмо­рок', а с другой стороны, этот глагол мог означать, также путем переноса по смежности, и 'укрываться, спрятываться от окружающих'. Ибо процесс камлания венгерского — и обско-угорского — шамана состоял из двух связанных между собой моментов : шаман приходил в состояние экстаза, наклоняясь над поднимающимся паром или дымом, окуты­вая при этом лицо и тело или укрываясь в совершенно скрытом от внешнего мира шалаше или шатре, наполненном парами. Значит, когда он таким образом приводил себя в состоя­ние экстатического припадка (геШ1 = ге^ё/.еИ),'' одновременно он всегда укрывался, стал невидимым для окружающих. . •

Правильность этой позиции, пожалуй, подтверждается наличием в венгерском языке имени существительного щЦЬ, образованного от глагола теЦ, имеющего живое,' общераспространенное и в настоящее время значение 'тайник', т. е. место, куда прячутся или же куда прячут что-нибудь. А так как в одном из говоров венгерского языка данное слово означает 'жару, летний зной', то можно полагать, что венг. геНёк, гб^Чбк перво­начально означало место (шатер или шалаш), где шаман, укрывался и вызывал у себя экстатическое состояние. Об этом свидетельствуют, по мнению автора, и старинные вен­герские песни сказителей, обнаруживающие связи с шаманизмом, в которых данное слово тоже употребляется. На эту связь указывал в последнее время Д. Пайж в своем очерке »Рег«. (Издания Венгерского Лингвистического общества, ^XXV, 9.)

DIE EKSTASE DES UNGARISCHEN SCHAMANEN (Die Zeugenschaft der Wörter rejt, rejtek, rejtezik)

I n der altungarischen Spi'ache gibt es neben dem Verb rejt 'abscondo, celo; ver­bergen, verhehlen' noch ein dem vorigen morphologisch auffallend ähnliches Verb mit folgenden Eormvarianten: rüt, rot, rbjt, reut, rit, riüt. Die Bedeutung dieses Verbs ist: 'mente corripio; entzücken, in Ekstase versetzen'. Einzelne ungarische Sprachforscher hielten diese zwei Verben letzten Endes für ein und dasselbe Wort; andere hingegen meinten, so auch in letzter Zeit, die zwei Verben wären ihrem Ursprünge nach vollkommen unabhängig voneinander. Verfasser untersucht die zwei Auffassungen auf ihre Richtigkeit...

Die Frage igt nicht nur in spraehgeschiohtlicher, sondern wenigstens ebenso in volks­kundlicher Hinsicht von Belang. 1

• Die Sprachforscher stimmen darin überein, dass im Stamm des zweiten Verbs ein Nomen mit der Bedeutung 'Wärme, Hitze, Schwüle, 3H0Ü' enthalten ist. Dieses Nomen erscheint in den verschiedenen Mansi-Dialekten nach M U N K Á C S I in den Formen: rei ~ réi ~ H ~ rl ; nach K A N N I S T o in den Formen: rei ~ rsy <~ riy «~ rl usw. Hierher gehört noch das chantische rúu 'Hitze, Wärme, Schwüle, Dunst', sowie ein Wort der Komi-Spracbe: ru 'Dunst, Dampf. Die semantische Erklärung des mit diesen Nominal­stämmen zusammenhängenden ungarischen Wortes rejt 'in. Ekstase versetzen' beruht b i s auf heute auf den Kommentaren von B E R N H A R D M U N K Á C S I , die hauptsächlich áen Reisebeschreibungen des russischen Akademikers P . S. P A L L A S entstammen. Verfasser untersucht auf Grund der neueren sprachwissenschaftlichen und volkskundlichen Litera­tur von den finnischugrischen Wörtern mit der Bedeutung 'Ekstase, Betäubung, Rausch' jene, deren Grundwort ein Nomen mit der Bedeutung 'Fliegenpilz; agaricus muscarius' ist. Vorläufig bleibt es noch eine offene Frage, ob diese Nomina der finnischugrischen Sprachen wirklich Lehnwörter sind, wie das noch M U N K Á C S I glaubte.

Unser Verb kann jedoch in semantischer Hinsicht mit diesen Nomina nicht in Verbindung gebracht werden. Die Ekstase des ungarischen Schamanen rührt kaum vom Essen des Fliegenpilzes oder vom Alkohölgenuss her. Der Schwede J O H A N N B E R N A R D M Ü L L E R spricht in seinem 1721 erschienenen Werk über die chantische Götterbeschwörung und erwähnt dabei einen blauen .Dunst, der über dem Schamanen erscheint. Nach P , S. P A L L A S glauben die Anwesenden bei der Beschwörung über dem Haupt des chantischen Zauberers einen blauen Rauch zu sehen. Bereits M U N K Á C S I wusste, dass letzterer Bericht letzten Endes von Z U J E W , einem jungen Mitarbeiter von P A L L A S stammt, der 1771 die Ob-Gegend bis zum Eismeer bereiste. Die originalen Aufzeichnungen von Z U J E W waren M U N K Á C S I noch nicht zugänglich, da sie erst neulich von der Akademie der Wissen­schaften der Sowjetunion veröffentlicht wurden. ( B . O . 3yeB : M a T e p H a u b i no 3 T H 0 -

rpa<j)HH C H G H P H X V I I I Bena. 1771—1772 . Moskau—Leningrad, 1947) . Z U J E W gibt eine logische und natürliche Erklärung des erwähnten und rätselhaften blauen Nebels oder Rauches (cHHeM Ty.waH H J I H A H M ) . Wo nämlich .der Schamane in Ekstase verfällt, so sagt er, dort raucht die ganze Zeit das Feuer, und der chantische Schamane steht vollkommen in Rauch gehüllt ( H O O H AeHCTBHTejibHO H 6e3 Toro Becb B AbiMy C T O H T , noTOMy HTO, rA-e O H jiOMae-TCH, T y T B O Bce BpeMH orOHb A H M O M K y p y T C « ) (a. a. O . 45 ) . Der chantische Schamane wird a l s o von jenem bläulieh qualmenden Rauch oder Nebel betäubt, der ihn vor den Anwesenden fast vollkommen verbirgt, verhüllt. Aus den Werken von K A R J A L A I N E N , T S C H U B I N O W und OHLMARKS erfahren wir dazu,dass die Schamanen der sibirischen Völker oft Kienholz oder Samenkorn aufs Feuer werfen und vom Rauch, vom Dunst desselben betäubt werden. L E H T I S A L O berichtet, dass sich d e r jurak-samojedische (Nenez) Zauberer neben einen Kessel setzt, der mit dampfendem Wasser gefüllt ist, und in ein langes Tuch gehüllt sich vor der Aussenwelt verbirgt (Ent­wurf einer Mythologie der Jurak-Samojeden. 1 5 7 — 8 ) .

Mit dieser ekstatischen Handlung brachte K. M E U L I eine Stelle bei Herodot (IV. 7 3 — 5 ) in Zusammenhang, wo von der eigentümlichen Zeremonie der Totenreinigung der Skythen die Rede ist (Hermes L X X , 121-—76). Die Glaubwürdigkeit der Herodot-Stelle wird durch jene Funde bedeutend erhöht, die unter der Leitung von S. I . R U D E N K O , von sowjetischen Archäologen aus den skythischen Gräbern der Gorno-Alfai-Gegend erschlossen wurden. I n einem Kurgan wurde da ein aus sechs Stangen bestehendes Bündel gefunden; unter diesem stand ein Bronzegefäss auf vier Füssen, voll mit zer­brochenen Steinen. I n einem anderen Bronzgefäss fand man — wohl durch Hitzen -— zerbrochene Steine, sowie Hanfsamen, die teilweise gebrannt wären. Alle diese Gegen­stände wurden nach R U D E N K O bei solchen Zeremonien der Totenreinigung verwendet, über welche Herodot berichtet ( C . M. PyA^HKO : KyJibTypa nacej ieHHH ropHOro AjrraH B

CKH(j)CKOe BpeMH. Moskau-Leningrad, 1953 , 333; vgl. noch a. a. O. 5 2 die Abbildung und Tafel X X I V . 2 ) . Beachtenswert sind auch die auf die magische Hitze bezüglichen Angaben im Werke ,,Le chamanisme et les techniques archaïques de l'extase" (Paris, 1951) von E L I A D E M I R C E A (a. a. O. 351) .

Auf Grund dieser neulich zum Vorschein gekommenen Angaben betrachten w i r die Auseinanderhaltung der in der Einleitung angeführten zwei Verben nicht mehr für notwendig, auch nicht mehr für richtig. Die ursprüngliche Bedeutung des Verbs rejt ~ röjt war nämlich wohl 'hitzen', 'betäuben'; da jedoch das Hitzen, bzw. das Betäuben zugleich e i n e Verschliessung vor . der Aussenwelt zur Folge hatte, konnte das Verb durch Bedeu­tungsübertragung (Ursache —* Folge) auch die Bedeutung 'verdecken, verhüllen, für die Aussenwelt Unsichtbar machen' bekommen. Ebenso konnte das daraus mit dem

Suffix -z abgeleitete Verb rejtezik ~ röjtözik ursprünglich die -Bedeutung 'sich erhitzen' haben, daraus dann die Bedeutungen 'durch Erhitzen betäubt werden' —> 'scheintot werden', mit Bedeutungsübertragung 'sich verstecken, sich vor den Umstehenden verbergen'entstanden. Bie ekstatische Handlung des ungarischen und des ob-ugrisehen Schamanen gliedert sich nämlich auf zwei zusammenhängende Momente; der Schamane wurde so betäubt, dass er sich über den aufsteigenden Dampf oder Rauch beugte, das Gesieht, den Körper umhüllte, oder dass er sich in einem von der Aussenwelt vollkommen abgeschlossenen und dampferfüllten Zelt oder in einer solchen Hütte verbarg. Als er auf diese Weise in Ekstase verfiel (==: rejtezett), verbarg er sich auch immer, verschwand er%uch immer vor den Augen der Anwesenden (— elrejtezett).

Diese Feststellung wird wohl noch durch eine substantivische Ableitung des ungarischen Verbs rejt, nämlich durch das ungarische Wort rejtek 'Stelle, wohin sich jemand verbirgt, versteckt, wohin etwas versteckt, verborgen wird' unterstützt. Dieses Wort hat in einer ungarischen Mundart auch die Bedeutung 'Schwüle' und deshalb ist anzunehmen, dass rejtek ~ röjtök ursprünglich eine solche Stelle (Zelt, Hüt te usw.) bedeutete, wo sich der Schamane verbarg, wo er in Ekstase verfiel. Dafür zeugen nach Verfassers Meinung auch die ungarischen Spielmannslieder, die hier mit dem Schamanis-, mus in Zusammenhang gebracht werden, und die in den älteren Texten dieses Wort ebenfalls enthalten. Auf diese Beziehungen hat übrigens letzthin auch D E Z S Ő P A I S hin­gewiesen (Reg. Budapest, 1949 . A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai —- Schriftenreihe der Ungarischen Sprachwissenschaftlichen Gesellschaft L X X V . 9 ) .

I