BEREY GÉZA:

A MAGYARÚ J S Á G Í R Á SERDÉLYBEN

1919-1939

19 4 0ABLAKA GYÖRGY KÖNYVNYOMDÁJA SZEGED

ELŐSZÓ

Az erdélyi magyar kisebbségi újságírás és az általánoskisebbségi sajtóviszonyok tárgyalása közben nein töreked-hettem sem teljességre, sem következetességre. Ennek legfőbboka a transsylván kisebbségi helyzet, amelyben a magyarságnem ura szabadakaratának, önrendelkezési joga pedig egyál-talán nem volt és most sincs. Általános szempontokat minde-nütt igyekeztem érvényesíteni, annak felismerésével, hogyminden kisebbségi megmozdulás, egyúttal politikum is. Amagyar közlélek magyar lelkekből áll: munkásokból, parasz-tokból, urakból, tanultakból, iparosokból, kereskedőkből,gyárosokból; a magyarság csupa magyarból. Ki terelje őketszoros és magasabb alakulatba, ha nem a magyar sajtó első-sorban? A történeti korok minden emberének, tehát mindenbetűszántónak szigorú kötelessége, hogy az esetlegesektől azáltalánosra fordítsa szemét és akaratát, hogy érezze és meg-mondja a nyomtatott betű sugalló erejével: minden össze-függ a sejttől az emberig, talán felemelkedhetünk azon a lét-rán, amit a sors számunkra lebocsátott. Ne ingadozzunk!

Ez teszi érdekessé a szakmai kérdések sokaságát is. Azegymásbafonódás alternatív áramereje biztos mederben futkörben, kisebbségi életünk bármelyik hasadási felületeugyanazt a képet tükrözi vissza. — A lelkiismeret naponkéntimegvizsgálása, az önbírálat remeteszerű folytonossága.

Az olvasó a Romániához csatolt területet egészben Er-délynek érzi e könyv lapjainak forgatása közben. Tudjuk.hogy csupán földrajzi meghatározás ez, amelyet a párizsko-rüli békediktátumok ránkoktrojáltak. Igyekeztem azonban anaptári keltezések mellett a pszihológiai dátumot is feltün-tetni lap jelentések formájában, míg az egészen közeli esemé-nyek bírálatát kisebbségi életünk vezetőinek állásfoglalásahatározta meg.

Erdély 1939.A SZERZŐ.

„Célunk nem az, hogy számos úgynevezett jóakaratokatés barátokat szerezzünk, kik egy nap egekbe emelni, másnappedig sárral lennének hajlandók bennünket hajigálná, amintt. i. hiúságoknak kedvezünk, vagy ellenezünk, hanem, hogyhasználjuk. S ezért igazat fogunk mondani mindenkor ésmindenütt, akár tessék, akár nem.”

Széchenyi: Hitel.

Kisebbségi sorsba jutott erdélyi magyarság húsz évesküzdelme a politikai, gazdasági, kulturális és szellemi életsíkján, csüggedése, reménye, öröme vagy bánata, sérelmei ésfeljajdulása a magyar sajtóban tükröződik vissza.

Az összeomlás után az események drámai gyorsasággalperegtek. Alig múlik el az őszirózsás forradalom kábulata:december 1. Gyulafehérváron a románok nemzetgyűlést tar-tanak. Erdélyből egyetlen lap sem küldte el munkatársát. Né-hány nap múlva a „Kolozsvári Hírlap” közölt színes tárca-cikket a sorsdöntő gyűlésről Isac Emil, későbbi művészetifelügyelő elmondása alapján.

Pedig sok feljegyzésre érdemes, kijelentés hangzott elGyulafehérvár előtt, a gyűlésen és utána. Hogy csak a fon-tosabbakat említsük:

»A román nemzet kötelezi magát, hogy a területénlakó többi néppel szemben respektálni fogja a wilsoni el-veket és kész minden népnek a szabad nemzeti fejlődésfeltételeit biztosítani«. (A román nemzeti tanács válaszaJászi Oszkárnak Aradon, 1918 nov. 15-én.)

»Magától értetődik, hogy teljes nemzeti, politikai éskulturális szabadságot biztosítunk az összes többi népek-nek«. (Maniu Gyula (beszédéből 1918 nov. 17-én.)

»Az erdélyi és magyarországi román nép nem óhajturalkodni más népek felett. Kész tehát, mint a demokrá-cia megtestesülése, teljes nemzeti szabadságot nyújtanimindenkinek és megadni mindenegyes egyénnek, aki aromán területen lakik, az életfeltételek teljes egyenlősé-gét, mint az emberi lét egyetlen eszközét.« (Goldis Lászlóproklamációja a »Románul« című aradi lap 1918 nov.17-én.)

»Miután megszereztük Erdély felett az; uralmat, ad-juk meg mindazoknak, akikkel együtt lakunk a szabadsá-got, hogy kívánságaikat kifejezésre juttassák.« (Vlad Aurélibeszéde a gyulafehérvári nemzetgyűlést előkészítő érte-kezleten.)

»Ha nem mondjuk ki Erdély autonómiájának fenntar-tását, akkor nem alkalmazkodtunk a wilsoni elvekhez«.(Pop Ciceo beszéde ugyanott.)

6

»Az összes románok egyesülése egyazon államibancsak akkor lesz állandó és csak akkor fogja ezt továjbnrais a világ történelme garantálni, ha meg fog felelni mind-azoknak a követelményeknek, amiket az élet új koncep-ciója, az idők szelleme előír. A civilizációnak ez az újkoncepciója kötelességünkké teszi, hogy ne [büntessük az.utódokat az apák vétkeiért és így biztosítani kell mindennépet és minden együttlakó embert ugyanazokról a jogok-ról és kötelességekről«. (Goldis László beszéde a gyula-fehérvári nemzetgyűlésen.)»Hogy ellenségeink intrikái elnémuljanak, a határo-zati javaslatiban körvonalaztuk azokat az elveket, ame-lyek bennünket vezérelnek. Mi a nemzeti egyséig megvaló-sításaiban az emberi szabadság diadalát látjuk és ezen aterületen az összes nemzetek és egyének szabadságátakarjuk trónra ültetni. Nem akarunk elnyomottakból el-nyomók lenni. Nem vesszük el az együttlakó népek népiegyéniségét és minden ember szabadon választja megnyelvét és hitét, amelyben, úgy a magánéletben, valamintaz állammal való viszonylatában élni akar. Nem akarjukelszívni senkinek az erejét, amint elszívták a mienket.Hiszünk a mi életrevalóságunk és (becsületünk erejében ésnem akarjuk kifosztani mások erejét.« (Manin Gyula be-széde a gyulafehérvári gyűlésen.)

*

Nem a mi feladatunk, hogy ezeknek a megrázó hetek-nek, hónapoknak a történetét megírjuk. Mindezt csak abbólaz alkalomból említjük meg, hogy innen kellett elindulni an-nak a sorsnak, amely a tegnap többségét, a ma kisebbségévéváltoztatta át s ami az erdélyi magyar sajtót általában kisebb-ségi magyar népünk lelkiismeretévé avatta.

Jöttek az átmeneti idők. kivételes állapotok, katonaicenzúra. A lapok első oldala tele van a katonai parancsnok-ság rendeleteivel. Kolozsváron a román csapatok bevonulá-sának napján jelenít meg a ,. Keleti Újság” első száma. Bu-dapesttel nem lehet összeköttetést kapni s a hírszolgálatgyatra, de mindegy ez! A közönség mohón falja. Most lát-szott meg, hogy egy nép életében mekkora szerepet játszika sajtó. Ez volt az egyetlen szerv, amelyen keresztül a ma-gyarság lélekzett. A sajtó jelentett mindent még később is»amikor politikai szervezkedésről szó sem eshetett.

És a magyar sajtó felismerte történelmi hivatását.*

A zavaros idők első újságíróáldozata Hámory-Hilf Lász-ló, a nagyváradi „Tiszántúl” felelős szerkesztője volt. Nagy-váradra 1919. április 20-án érkeztek meg a román megszállócsapatok, éppen húsvét másodnapján. Aznap délután zuhogni

7

kezdett az eső és 6—8 napig esett. A város külső részei vízalá kerültek. A falvakból háztetőket, kerítéseket sodort ma-gával a Kőrös. Május első napjaiban a „Tiszántúl”-ban árvízriport jelent meg. A riport bevezetése arról szólt, hogy hús-vét másodnapján Nagyvárad határában gyülekezett piszkos-színű felhők és a szennyes áradat pusztulással fenyegetimindazt, amit a tűzvész vörös lángjaitól sikerült megmen-teni. Tulbure George görögkeleti pap, cenzor, a lapot nemengedte megjelenni, a cikket „egyéni fordításban” átküldte ahadbírósághoz és a nyomozás során kiderült, hogy a „kopfot”Hámory-Hilf László felelős szerkesztő írta. Május 13-án aszerkesztő már a hadbíróság előtt állt, amely Bendescu őr-nagy elnökletével súlyos ítéletet hozott; Hámory-Hilf Lászlóthathónapi fogházra ítélték, nyomban letartóztatták és Tecuci-ba szállították, ahol az Arestul Preventivben töltötte ki bün-tetését. November 13-án szabadult.

*

Egy nemzet életében húsz év a másodperc töredéke amindenség homokóráján, egy nemzetkisebbségre minden má-sodperc évszázados átok súlyával nehezedik. Így vált igaz-sággá az a felismerés, hogy a kisebbségi kérdés — sajtó-kérdés.

Az erdélyi magyar sajtó húsz éve, három, egymástólélesen elkülöníthető korszakra osztható.A változás váratlanul érte a magyarságot s míg a poli-tikai és gazdasági szervezkedés egyelőre késik, a lapok márlevonják az új helyzet konzekvenciáját s megindul a pót-lás. Kolozsvár a központ. A lapokat a ,.Dacia” hírszolgálatiiroda látja el félhiva[talos híranyaggal. Aztán ez megszűnik.Külfölddel teljesen megszakad az érintkezés, a román meg-szálló csapatok a Tiszánál vannak. Szatmár, Nagyvárad,Arad, Temesvár lapjai így jelentik az eseményeket: „KeletiÚjság”, „Újság”, „Ellenzék” írja ... Csak ez „autentikus”...A papírhiány mindjobban érezhetővé válik. Kék, zöld,barna, sárga úgynevezett csomagoló papírra nyomják a na-pilapokat.

Közben a Regát is szentesíti az erdélyi román vezető po-litikusok ígéret-zuhatagát:

»Egy nép, mint a mienk, amely bátorságának jelétadta a vereséig és a győzelem idején egyaránt, a legnagy-lelkttbb felfogásnak fogja tanúbizonyságát adni. Az újromán állam szervezetében testvéri és baráti életet fogtalálni mindenki, aki Nagyrománia békés virágzásáhozhozzájárul. Senkit sem fogunk kérdezni hogy honnan jött,hanem hogy hová megy«. (Bratianu Jonel beszéde a nagy-szebeni Nagy Tanács ülésén 1919 augusztus 4-én.)

8

A páriskörüli béke-konferenciákhoz is van néhány ígére-te Bratianu Jonelnek. 1919 május 6-án tett előterjesztésébena következőket mondotta:

»A román állam az ö vallási és etnikai kisebbségei-nek a legszélesebb politikai és vallási jogokat adja«.

»A közigazgatási decentralizáció biztosítani fogja azösszes kisebbségeknek a legszélesebb jogokat és legtelje-sebb szabadságot«.

Ugyanez év június 17-én pedig:

»Románia álláspontja az, hogy minden kisebbségnek,amely új határai között lakik, nyelvre, fajra, vallásra ésnemzetre való tekintet nélkül, a többi román állampol-gárokkal egyenlő jogokat ad«.

Július 5-én a békeszerződéseket előkészítő konferencianyílt ülésén Bratianu Jonel Románia nevében a következő-ket mondotta:

»Az újonnan alakított államot ereje az összes nép-elemeknek az ország kormányzásában leendő mennél szé-lesebb részvételétől függ. Ebből következik annak a szük-sége, hogy minden különbségtevést meg kell szüntetni,amely csalódást kelthetne a bennelakó vallási és etnikaikisöbbséigek között. Ε tekintetben a nagyhatalmak véle-ményét teljesen osztom«.

*

Újrománia választ 1919 őszén. Maniu teljes gyülekezésiés sajtó szabadságot ígér. Take Jonescu kijelenti, hogy aManiu kormány mindenkorra eltörüli a cenzúrát.

Lap jelentések.

Visszahonosító vonatok indulnak minden városból.

Kolozsváron megjelenik az új földesurak magyarnyelvűnapilapja az „Új Világ” és Ü. Maurer Béla igazgató a ma-gyarság gyors beilleszkedését hirdeti az új államalakulatbas ccélból Nagyszebenben gyűlést rendez. Nem rajta múlotta kezdeti teljes fiaskó ...

A papírhiány szinte elviselhetetlen, a szatmári „Szamos”bejelenti, hogy hetenként négyszer csupán két oldalon képesmegjelenni. A cenzúra jóvoltából nagy fehér ablakok dísze-legnek a kolumnákon. A Maniu kormány nem törölte el acenzúrát. A hírszolgálat irányított és elriasztóan gyatra. Aközállapotok nem különben. Kortörténeti adat a következőhirdetés, ami öt-hat erdélyi újságban látott napvilágot:

„Az Est” ára minden elárusítónál hatvan fillér. Többetnem követelhetnek”

9

„Keleti Újság” írja: A román nemzetgyűlés megtartottaelső ülését. Ezután a cenzúra — ha lehet — még szigorúbb.

Érdekes a „Székely Hírlap” december 2. jelentése: „Hi-vatalos helyről nyert értesülés szerint a levélcenzúrát a bel-földi postaforgalomban meg fogják szüntetni.

A lapok színes riportokat írnak a hazatért hadifoglyokcsodálatos történeteiről. Budapesten a Tisza-gyilkosság nyo-mozása folyik.

Néhány lapot betiltanak Erdélyben, mert az állam éshadsereg sértések perének bírósági tárgyalását közlik. Szat-máron hatvan, Nagyváradon és Aradon nyolcvan fillér, Ko-lozsváron egy korona 1a1 lapok példányonkénti ára.

Lap jelentések.Hogyan lehet útlevelet szerezni külföldre?

December 16-án Kolozsváron letartóztatják a Roboz fi-véreket és Garbai Sándort, akik a román hadsereg védelmealatt jöttek Budapestről Kolozsvárra és gyalázkodó röpira-tot adtak ki Magyarország ellen.

1920. Ferdinand király amnesztiába részesítette a hadbí-róságokon elítélt újságírókat.

Január 21. A „Szamos” című szatmári lapot tíz naprabetiltották.

Február 20. Szatmáron tizenhárom magyar gépírónőt el-bocsájtottak a város szolgálatából.

Lap jelentések:Horthy Miklós admirális Magyarország kormányzója!

Kolozsváron „Új Kelet” című zsidó hetilap napilappáalakulását tervezik, az önálló erdélyi zsidó nemzeti mozga-lom vezetésére. Munkatársak: Kaezér Illés és Jobbágy Dá-vid emigráns újságírók.

A közállapotokra igen jellemző Morariu Teofil esete. Abukaresti román lapok május első napjaiban tudósításokatközöltek arról, hogy Budapesten „az ébredők” elfogták, meg-vakították és élve a Dunába dobták Morarin Teofil orvostan-hallgatót, a neves nagyváradi származású román atlétát. Alapok cikkei nyomán Bukarestben nagy tüntetések voltakMagyarország ellen. Körülbelül egy hónappal később Mora-riu Teofil megérkezett Nagyváradra és az Elit-kávéház terra-szán nevetve cáfolta meg a róla terjesztett hamis híreket. Anagyváradi újságírók közül Barza Ferenc dr., a „Nagyvára-di Friss Újság” munkatársa interjút csinált Morariu Teofil-lal. Emiatt a lapot a cenzúra hat hétre betiltotta. Az in-

10

dokolás — természetesen csak szóbeli — az volt, hogy egy ki-sebbségi lap nem hazudtolhatja meg a román közvéleményt,

Az élet halad tovább.*

„Brassói Lapok” jelenti: Dr. Bernády György ismert ma-rosvásárhelyi politikus Bukarestben járt önálló erdélyi ma-gyar párt alakítási ügyben.

Lap jelentések:

A magyar békeszerződést pénteken, június 4-én dél-után fél öt órakor a Simonyi-Semadam magyar kormánymegbízottai: dr. Benard Ágoston népjóléti miniszter ésdr. Drasche-Lázár Alfréd meghatalmazott miniszter aversaillesi Grand Trianonban aláírták. Pénteken reggel amagyarországi lapok a nemzeti gyász jeléül nem jelentekmeg.

Sorsunk megpecsételődött.

Lapjelentések:Scotus Viator Erdélybe érkezett.

A legnyomorúságosabb helyzetben az aninai bányábankatasztrofális beomlás sok magyar családot juttat koldusbot-ra. A nagyváradi újságírók június 27—28-án ünnepséget ren-deznek és ennek jövedelmét az aninai özvegyek és árváknakjuttatják. Az első kisebbségi társadalmi megmozdulás ez!

Pedig sem a lapok, sem az újságírók helyzete nem ró-zsás. Június 28-án a kolozsvári ..Ellenzéket” tíz napra, jú-lius 12-én a szatmári .,Szamost” négy napra betiltják. Kisebbvárosokban még rosszabb a helyzet. Lokális kis királyok asajtó-terror soha nem tapasztalt formáit alkalmazzák.

Augusztus 6-án tragikus hirtelenséggel meghalt dr. Zen-tai Leó, a sepsiszentgyörgyi „Székely Nép” szerkesztője, őa kisebbségi sorsba jutott magyar újságírás első hősi halottja.

A sorozatos lapbetiltások miatt végül is a lapkiadók akormányhoz fordultak. Meglepő hamar mutatkozott meg azeredmény és a prefektusok utasítást kaptak, hogy az előze-tesen megcenzúrázott lapokat nem lehet betiltani, mert acenzornak előzetesen jogában áll bármilyen cikket törölni.Némiképpen enyhült is a helyzet

Szeptember 7. Az újságok példányonkénti ára 1 lej.*

Dátumok kerülnek forgalomba és repatriáló vonatok in-dulnak naponta. Az emberek lázasan kezdenek olvasni. Anyomdai gépek alig győzik a munkát. A nagy összeomlásmegható tünete volt ez a lázas olvasás. A betű: gyógyszer,narkózis, időtöltő, búfelejtő és oknyomozás.

11

Hol csúszott be hiba?S miután az eddigi szellemi centrum: Budapest, fájdal-

masan messze esett, s nem volt hozzáférhető, az erdélyi sajtó-nak kellett kielégíteni az óriásivá vált érdeklődést. A lapokpéldányszámai ugrásszerűen emelkedtek.

Lezajlik az első népszámlálás is az új államalakulatban.A magyarság meghökkenve látja, hogy a zsidó vallásúak zsidónemzetiségűek lettek. A lapok megemlítik, de tiltakozás se-hol sem hallatszik. Hiszen a zsidók nemzeti alapon való szer-vezkedése ekkor már hónapok óta folyik.

Lap jelentétek december 11-én:Halálos bombamerénylet a bukaresti szenátusiban. —

Az esküt nem tett magyar tisztviselők sorsa.

Vannak olyanok, akik magyar történelem köteteit von-ják felelősségre. Lázas hibakeresés közben szellemi főtáplá-íék: az újság. Miután Budapest kikapcsolódott a versenyből,az új helyzetben lévő nyerstermékeket a lapkiadók kitűnőenkezdik kiaknázni. új lapvállalatok nőttek a romok felett, arégiek kiszélesedtek, egyes vidékeket, vagy országrészeket há-lóztak be.

Amikor a könyvolvasás a külföldi piac elérhetetlensé-ge, majd drágasága miatt szűkebb keretek közé szorul, a la-pok igyekeznek fővárosi magaslatra emelkedni, lassankéntátveszik az irodalmi, tudományos és művészeti kiszolgálásjókora hányadát is.

Lap jelentések:Megrongálták a kolozsvári Mátyás-szobrot.Lerombolták a szatmári Kölcsey-szobrot.Eltávolítják az aradi vértanuk szobrát.Lerombolták a nagykárolyi Kossuth-szobrot.

Mindezt „ismeretlen tettesek”.A magyar sajtó remekül birkózik a cenzurával és a

széthullott magyar kévét igyekszik összekötözni, az eler-nyedt lélekbe önbizalmat csepegtetni. Különösen a határ-széleken küldetésszerű munkát végez a magyar újság, pe-dig a szuronyok mögött hatalmaskodó, dölyfös és rosszaka-ratúan tudatlan cenzúra, a sziguranca viszketeg sok régi éskitűnő lapot elpusztít.

Aztán homályosodik a nézőtér és a szín változik.*

A lap-vállalkozás életútja önmagában visszatérő görbevonal. Az első újságvállalathoz fűződő érdek tisztán és ki-zárólag üzleti volt. A híreket pénzért árusították. És mivel

12

a hírek megszerzése nagy költséggel nem járt, az érdeklődéspedig kielégítő volt — az üzlet kifizetődött. Az újságírástörténetéből tudjuk, hogy a kiadási szabadalom, Nyugatonmár a XVIII. században is tekintélyes pénzértéket jelentett.Pedig akkor politikai szempontok érvényesülését teljesenkizárta a szigorú lap-ellenőrzés.

Amidőn az ősi forma kiélte magát és az időszaki sajtószellemi irányzatok hordozójává vált, a helyzet gyökeresen*megváltozott. A hírárusításból politikai eszmék hirdetésefejlődik ki és ez jövedelmez.

Erdélyben a kisebbségi magyarság öncélúsága és anemzeti eszmék hirdetése remek üzlet is egyúttal s az ered-mény többé-kevésbbé meg is felel a munkának. A fejekfelemelkedtek az ősi televényről, igyekeztek az új viszo-nyokba szegődni, az emberek munkához láttak, mozgás in-dult meg. A végtelenség arányaihoz mérten semmi ez, deviszonylagos pusztulásunkhoz szabva jelentősen sok.

Amikor a hirdetésiüzlet fellendül, a kiadók óvatosabbáválnak. Most már elsősorban üzletnek tekintik vállalatukat,„donkisotti szélmalom-harcra” többé nem szívesen vállal-koznak. S amikor a példányszámok bizonyos maximumotelértek, a kiadók többé nem a lap értésültségét adják elolvasóiknak, hanem olvasókörüket a hirdető feleknek. Arraaz álláspontra helyezkednek, hogy korszerű lap nem élhetmeg többé csupán előfizetőkből. Innen magyarázható az-tán, hogy egyik-másik kisebb városban megjelenő lapnakakkora hirdetési állaga van, hogy új előfizetések szerzésetovább már nem cél. Természetesen ez a metarmorfózisrendkívül óvatosan történt meg. Nem is egyidőben. Hiszenaz erdélyi magyarság politikai és gazdasági megszervezésemég mindig késik, nincs egységes irányító szerv, csupán ka-landos próbálgatózások. A lapok a cenzúra keretei közöttmind erőtlenebbül teszik szóvá a magyarság sérelmeit. Mégnincs szabvány, amihez igazodni lehetne. Amit az egyikvárosban a cenzúra keresztül bocsát, nem biztos, hogy a má-sik városban napvilágot láthat. A kiadók féltik lap vállala-tukat, más példán okulva, nem szívesen kockáztatják nagy-szerűen kiépült hirdetési stokjukat, amely a konjunktúranövekedésével egyre nagyobb jövedelemmel kecsegtet. Hal-latlan ügyes légtornászás kezdődik meg a nemzeti és üzletiérdekek közötti szakadék felett. Nem kétséges,, hogy az előb-bi enyhén alárendelt szerephez jut.

Az érem másik oldalát nézve, tárgyilagos ítélettel meglehet állapítani, hogy visszatért az idő. amikor az újságíráskisiklott elemeknek szolgált menedékhelyül, amikor nem-csak apró helyi lapokban, hanem Erdélyszerte olyanok vál-tak hangadóvá, akiket sem képzettségük, sem pedig értelmi

13

és erkölcsi értékük nem képesített arra, hogy a közvéle-mény és elsősorban a kisebbségi sorsba jutott magyarság-nevében ténykedjenek. Az emigráns újságírók rövid erdélyivendégszereplése kétségtelenül nagyvonalúságot hozott avidéknek számító erdélyi sajtóberkekbe, de mérhetetlen ká-rokat okozott nemzeti szempontból. A később kifejlődő „ja-nicsár-újságíró” típus az emigránsok soraiból került ki.

Azután még valami. A talajvesztettség demoralizál; ezkétségtelen, valamint az is, hogy a talajveszített ember —descartesi értelmezésben — mindenhez elég rátermettségetérez magában. Legalább is a külszín ez volt, amikor a nagyrosta megkezdte első munkáját az állami és városi hivata-lokban. Voltak olyanok, akik kitanultak valami mesterségeiés iparossá vedlettségüket önérzetesen fitogtatták és mártír-nak érezték magukat. Sokan mások pedig „ámenetileg” re-dakciókban kerestek elhelyezkedést, amíg a „román ka-land” véget ér. Ezek az átmeneti újságírók minden esetbencsak kárára voltak a nehezen eszmélő erdélyi magyarság-nak. A kiadók látták ezt jól, de a meglévő helyzet jó voltés kényelmes.

*

1921. A lapok hírt adtak az erdélyi magyarság politikaiés gazdasági szervezkedéséről. Dr. Grandpierre Emil, a Ká-rolyi-kormány volt kormánybiztosa és Sándor József, azEMKE főtitkára hívták össze az alakuló gyűlést Kolozsvár-ra. Kimondották a pártalakulást és alakuló bizottságot küld-tek ki — gróf Bethlen György, dr. Dózsa Ferenc, dr. Fe-rencz József unit. püspök, dr. Groisz László, az „Ellenzék”főszerkesztője, dr. Hirschler József rk. plébános, dr. Ko-lozsvári Gábor, Költő Gábor, Nagy Károly ref. püspök, dr.Paál Árpád, a „Keleti Újság” szerkesztője, dr. Papp Jó-zsef, Sándor József, Rácz Endre újságíró, gróf Teleki Ar-véd, Dalnoki Kovács Áron s dr. Zágoni István, a „Kelet;Újság” szerkesztője. A közgyűlés határozati javaslatának S.pontja az erdélyi sajtót érintette: „Hogy a magyar sajtó aszervezkedés munkájában egyöntetűen közreműködhessek,a közgyűlés sajtó-bizottságot választ, amelynek tagjai: dr.Balogh Arthur, a „Kolozsvári Hírlap” felelős szerkesztője,Szentimrei Jenő és Olajos Domokos, a „Keleti Újság” mun-katársai. A sajtó-bizottság köteles a szervezkedés kérdésétaz erdélyi sajtóban ébren tartani és a lapokat a szükségesértesítésekkel ellátni.

Közben egy hónapra betiltják a „Brassói Lapok”-at.Most már tűrhetetlen a sajtó-terror, a lapok tüntetően köz-lik a gyulafehérvári határozatok III. pontját, amely ígyszól:

»Teljes nemzeti szabadság az összes ittlakó népnek.Minden nép maga végzi a közigazgatást, az oktatást és a

14

bíráskodást, saját nyelvén, saját kebeléből választott fiaiáltal és minden nép jogot nyer a törvényhozásiban és akormányban való képviseletre tagjai számának arányá-ban. Tökéletes tiszta demokratikus uralom a közélet min-den agáiban. Egyenlő, közvetlen, titkos, aránylagos sza-vazati jog a parlamentben és a községi választásoknál.Az ipari munkásnak ugyanaz a jog és előnyök biztosít-tatnak, amelyek a leghaladottabb nyugati államokban ér-vényesek. Teljes sajtó, gyülekezési és egyesülési szabad-ság és minden emberi gondolat szabad terjesztése«.

Ki szerez érvényt a gyulafehérvári határozatoknak?Csak a magyar kisebbség beszél ma már erről, s a felfeléfejlődő soviniszta román sajró visszhangzik nyomában.Nincs benne köszönet. S emellett még Goga Octavian kivet-ni valót talál az erdélyi magyar sajtóban. íme az „Ellenzék”hasábjain tett ironikus nyilatkozata:

»A magyar sajtónak ma, amikor a magyar nép nempolitizál és megnyilatkozásának a sajtó az eg\?etlen fó-ruma, nagy és felelősségteljes kötelességei vannak. Amagyar népet mindaddig, amíg részt nem vesz a parla-menti életben, a sajtója kell vezesse. Az együttélő népek-nek békében kell élniök. A magyar sajtónak ezért tárgyi-lagos kritikával keli kísérnie a politikai eseményeket.Ezt meggyőződésem szerint az eddiginél kevésbé agresz-szív hangon és modorban is teheti. A politikai allegóriátis meg lehet bocsátani, lia a tehetség kétségtelen jeleitlátjuk benne. De ehhez Tompa Mihály kellene, akinek te-hetsége úgy látszik ma hiányzik. Az írás vagy politika,vagy irodalom legyen. De az olyan allegorizálás, amelymég csak nem is irodalom, nem szolgálja a közeledésügyét. Erre pedig ma szükség van«.

*

Bár a kisebbségi hír lapkiadás Erdélyben üzleti alapok-ra helyezkedett, az impériumváltozás harmadik évében mégalig van olyan lap, amelyet már eredetileg azzal a szándék-kal alapítottak, hogy üzletet csináljanak belőle. A körülmé-nyek és az egyre félelmesebb jólét-tobzódásban kibontako-zó konjunktúra hatása alatt váltak a lapok üzletiessé. Arégebbi napilapokat, mint a kolozsvári „Estilap” (VIII. évf.főszerk. dr. Fischer József), a „Kolozsvári Hírlap” (XX.évf. felszerk. dr. Balogh Arthur), a kolozsvári „Küzdelem”a szociális demokrata párt lapja (XII. évf. felszerk. KleinJakab), a nagyváradi „Tiszántúl” (XXV. évf. felszerk. dr.Krüger Aladár) — bizonyos politikai irányok hívták éleire.Az „Estilap”, ..Kolozsvári Hírlap” és a „Tiszántúl” az impé-riumváltozás második évében, a „Küzdelem” 1921-ben szűntA megszálláskor megindult „új Nagyvárad” néhány

15

hetet ér csak meg, Ü. Maurer lapja, az „új Világ” 1920-banérdeklődés híján beszünteti megjelenését. A „Szatmári Hír-lap” megjelenése után fél évvel megbukik, de nem sokáigél Székely János lapja sem, a kolozsvári „5 órai újság”, errea sorsra jut Nagyváradon dr. Rozvány Jenő kommunistalapja, az „Erdélyi Népszava”, míg a nagyváradi „Szabad-ság” 1921 óta „Nagyvárad” címen jelenik meg tovább.

A politikai és társadalmi hetilapok közül 1919-ben meg-szűnt: „A Hétfő” (Kvár. IV. évi. szerk. E. Nagy Lajos),„Erdélyi Munkás” (Kvár. VIII. évi. szerk. Russ György),1920-ban: a „Csíkvármegye” (Gyergyószentmiklós, XVI.évf. szerk. Puskás István) 1921-ban a „Népakarat” (Kvár.XII. évf. szerk. Jordáki Lajos). Az új alapítások közül 1919-ben a „Nagyváradi Munkás Újság” (szerk. Zsolt Béla, GaraÁkos és dr. Szántó Dezső), a „Friss Posta” és „Hétfői Hir-lap” Kolozsvár és Osvát Kálmán dr. „Erdélyi Levelek” címűhetilapja.

Lap jelentések:Romania belépeti a Kisantant Államok közé.

Székely János kolozsvári újságíró sokirányú tevékeny-sége mellett felvetette az újságírók megszervezését Erdély-ben. Eredeti elgondolása szerint csupán szakmai testületrőllett volna szó, Erdélyi és Bánsági Népkisebbségi ÚjságírókSzakszervezete elnevezéssel. Később a szakszervezet csupánszervezet maradi, nehogy politikai színezetet lássanak ben-ne Bukarestben.

Az ideiglenes vezetőség temetéssel kezdte működését. Azelőkészítő bizottság titkára Ámon Ottó kolozsvári újságíróelhunyt a közgyűlés előtti héten.

Miután a kormányzat ismét a liberális párt kezébe ke-rült, szeptember elején a kormány-rendelet ismét szigorúcenzúrát léptetett életbe, helyenként különleges megszigorí-tásokkal. Brassó kivételével az összes városokban a helysé-gek román elnevezését lehetett írni. A magyar helységnevekhasználatát a cenzúra szigorúan törölte.

Szeptember 18-án rendkívül nyomasztó hangulatban zaj-lott le az „Erdélyi és Bánsági Népkisebbségi Újságírók Szer-vezete” első kongresszusa Kolozsváron. A tisztikar így ala-kul: Elnök: dr. Paál Árpád (Kolozsvár), ügyvezető alelnök: Székely János (Kolozsvár), ellenőr Dénes Sándor (Szatmár).

*

Régi lapokat nézegetek. Megpróbálom magam elé idéznia kisebbségi élet negyedik évének küzdésekkel teli lelkivi-lágát. Egy bizonyos: a magyar kisebbség politikai és gazda-sága mozgalma Erdélyben: szabadságharc, új honfoglalás. Itsennek a küzdelemnek a legnagyobb tényezője, a magyarsajtó.

16

Egyelőre két magyar párt is van, mindegyiknek vanlapja is. Lényeges aktivitásról azonban szó sincs.

Január 15.-én közölte a Hivatalos Lap a cenzúra eltör-léséről szóló rendeletet, de ez a kisebbségi újságírást még erő-sebb béklyóba szorította. A rendelet szerint az újságok a ha-tárzónán belül nem esnek cenzúra kötelezettség alá, de a lapszerkesztőit és a cikkek íróit szigorú büntetéssel sújtjákminden olyan cikkért, amely 1. a koronát sérti, 2. a kor-mányzó rezsimet támadja, 3. a hadsereg ellen szól, vagy akiadott rendeleteket támadja.

A „Szamos” ezzel kapcsolatban így ír:

»A cenzúrarendelet az újságírók körében nagy felhá-borodást keltett, mert az a vélemény, hogy nemcsak nerntörölték el a cenzúrát, hanem ellenkezőleg a sajtószabad-ságot még jobban lábbal tiporták, mint eddig és az újság-írás elé még nagyobb akadályokat gördítettek. Az Erdélyiés Bánsági Népkisebbségi Újságírók Szervezete egységesállásfoglalásra készül«.

De nemcsak a magyar sajtó tiltakozott. A román, főlega regáti sajtó tajtékzott csak igazán. Még a félhivatalos Ro-mán Távirati Iroda is a kormány ellen fordult.

Ezen a ponton találkozott először a többségi és kisebb-ségi sajtó.

*

Nyolc oldalas lapoknál komoly gondot okoz a hirdetésekelhelyezése. A kolumnás közgazdasági rovat is hirdetés, leg-ritkább esetben megbízható és messziről érzik rajta a pau-sálé. Mindamellett úgy hangzik, mintha a szerkesztőség leg-szentebb meggyőződését fedné. Erkölcsi szempontból maga atény is kifogásolható, hogy a közönséget megtévesztik. Azelőfizető olyan dolgokat olvas lapja véleményeként, amelyekmegfizetett önreklámok. Kisebbségi szempontból eme er-kölcstelenség romboló erejét ott mutatta meg, amikor a dekon-junktúra legválságosabb napjaiban egzisztenciák és vagyonoksemmisültek meg, amikor az önreklám árán közbizalomnakörvendő pénzintézet, vagy vállalat a magyar kis és nagy be-tétek tömegét nyelte el.

(Egy jókedvű lapszerkesztő — farsang lévén — azzal szórako-zott, hogy aznapesti lapjából kosztümöt szabatott és úgy ment a bál-ba. A kosztüm fenekén ez a felírás díszelgett: A cenzúra törölte. Amulatság persze a hadbíróság előtt folytatódott, s a lapot tíz naprabetiltották.)

17

Micsoda bizalmi — válság — káoszt idézett elő a köz-gazdasági rovat!

A kormány miniszter tanácson foglalkozott a cenzúrarendelettel és a január 21-én kiadott hirdetményében semmitsem vont vissza. A román lapok meglepetésszerűen elhallgat-tak és a kisebbségi lapok tiltakozása az egyre szaporodó na-cionalista elemek körében visszautasításra talált.

Lap jelentések:

Február 6-án a kolozsvári nacionalista diákok szét-rombolták az »Ellenzék« kiadóhivatalát, állítólag »Mr.Mockery Kolozsváron« című ironikus hangú cikk miatt.A sérelem orvoslása helyett még az »Ellenzék»et érteújabb meglepetés. Hat hónapra elvonták a laptól a postaiszállítás jogát, ami gyakorlatban azt jelentette, hogy alap vidéki terjesztése lehetetlenné vált.

Lap jelentések.

Lerombolták a nagybányai Lendvay-szobrot.június 8-án az erdélyi lapkiadók is szindikátusba tömö-rültek. Első ténykedésükként a lapot megdrágították.

Nézegetem a lapokat. A keretes hirdetések nagy tömegemellett békésen megfér a petit-betűvel szedett moziirönrek-lám és a hajóstársaságok kivándorlásra csábító vadnyugatimeséi. Amerre néz az ember, mindenütt a tatrha nyoma, amitmost már „kollektive” készítenek elő a lapkiadók.

Életbelépett az ország új alkotmánya is. A sajtószabad-ság teljes megadása mellett eltörölte a politikai lapok kaució-kötelezettségét. Az alkotmány „liberális” szellemére az országkisebbségi lakossága fellélekzett. Korai volt. Eggyel többírásbeli dokumentum, ami szintem nem vonatkozott a ma-gyar kisebbségre — csak ha büntetéseket szankcionált.

Lap jelentések.

Magyar Párt néven egyesül az erdélyi magyarság kétszárnya.

Országos Magyar Párt néven egyesül az erdélyi ma-gyarság két szárnya.

Λ kolozsvári »új Kelet« nyomdáját a numerusz klau-zuszról irt cikke miatt szétrombolják és a lap néhány na-pig szünetel, majd napilapként jelenik meg újból.

Szatmáron a »Szamost« 30 napra betiltották. Az alighathónapos alkotmány 25. §-ának hatodik bekezdése ígyhangzik: »Egyetlen napilap, vagy közlemény megjelenésesem függeszthető fel és nem tiltható be«.

A magyar helységneveket ismét nem szabad használni.Idézzük újból a gyulafehérvári határozatot?

18

A hivatalos kormányzat szerint a sajtó károkat okoz Ro-mániában, tehát komoly formában felvetődik a kérdés, azerdélyi magyar sajtó „tökéletes szabadsága” összeegyeztethe-tő-e az egyetemesség érdekével? S akkor, váratlanul a romansajtóélet néhány vezető egyénisége „mellénk áll”. Az újság-írószervezet aradi kongresszusára megérkezik Mille Constan-tin, Costa Foru, Clopotel loan és Paukerow Leonard, a vá-rosháza nagytermében beszédet mondanak és biztosítják amagyar újságírókat támogatásról és együttműködésről.

A gyűlésen egyébként megválasztották az áj tisztikart.Elnök: dr. Paál Árpád (Kolozsvár), ügyvezető alelnök: dr.K^dár Imre (Kolozsvár), alelnökök: dr. Szász Endre (Kolozs-vár) Réthy József (Arad) Marton Manó (Nagyvárad), főtit-kár: Walter Gyula, titkárok: Erdélyi Kálmán, Perédi György,jegyzők: Diamant Jenő és Major Béla, pénztáros: Váró Be-nedek, ellenőrök: Erős Vilmos, Dénes Sándor, Faragó Rezső,ügyészek dr. Szeghő Imre és dr. Kertész Jenő, a választmány:Olajos Domonkos, Szabó Imre. Darvas Simon, Indig Ottó. dr.Ligeti Ernő, Ormos Ede, Finta Zoltán, dr. Olasz Pál, KócsyJenő, Marót Sándor, Tabéry Géza, Gyulai Zsigmond és Ko-csis Béla. A fegyelmi bizottság elnöke: dr. Zágoni István.

Ezen az őszön jelenik meg Buenilescu és Tascu inspek-torok hírhedt „Carte de Cetire”-je. (Elemi iskolai olvasó-könyv.) A 27. oldalon ez olvasható:

»A magyarok olyanok, mint a majmok, fejük nagy,szemük pici, orruk lapos, kezük lelógó. Amíg lovon ül-nek, mindig görbe kard lóg az oldalukon és állandóanvadállatokhoz hasonlóan üvöltenek, mikor az ellenség fe-jét lekaszabolják. A koponyákból kupát csináltak, akoponyából készült kupa volt a poharuk. Mikor az el-lenséget meggyilkolták, utána a szívét vágták ki, majdfeldarabolnák az áldozatot, megették és ehhez áldomás-ként vért ittak, hogy erősödjenek«.

A G. Zaharescu professzor ugyanebben a könyvben ..tör-ténelmi” szemelvényeket közöl róluk. Egyik így szól:

»A magyarok eleinte félelmet gerjesztő külsővel bír-tak, apró karikalábukkal futottak. Pici szemük mélyenfeküdt a szemüregükben. A szakállatlan emberek borzasz-tó kegyetlenek voltak. A civilizáció első elemeit az olá-hoktól vették. Miután az oláhokkal, szerbekkel, németek-kel és horvátokkal keveredtek össze, most már végreeljutottak odáig, hogy elfogadható természetük van. Mostmár nem laknak sátrakban, vagy lóháton«.

20

A nagykárolyi „Vasilc Lucaciu” líceum magyar tago-zatában,, Cioranescu, a Bérűimben tanult román történet „tu-dós” könyvét tanítják. A 74. oldalon így ír:

»A magyar undorító és vad nép. Kivágták a fogsá-gukba ejtettek szívét, azt megették a saját erejük növe-lésére. A magyarok ígéretet tettek, hogy román testvé-reinkkel barátságban fognak élni, de esküjüket nemtartották meg. Testvéreink földjeit elrabolták, vezéreitmegölték, vagy rabláncra verték«.

Valami egészen érthetetlen rosszkedvűség uralkodik aredakciókban. A hangok az első lendület titán elveszítik ru-galmasságukat, színtelenek és bizonytalanok. Világosan lát-szik, hogy a sajtó szellemit munkásai nem képesek a kiadó-hivatal diktandója fölé szárnyalni. Ha az újságíró oly ér-zelmeket akar kelteni, amelyet maga át nem érez, ha igaz-ságként hirdet valamit, ami egyéni meggyőződése szerint ha-mis: munkája csak stílusgyakorlat.

Mindebből a közönség vajmi keveset vett észre. Csaknéhányan látták a való helyzetet és csak Spectatornak voltbátorsága kiállani az erdélyi magyar újságírás nemzettuda-tosítási harcában.

1923. *Tétova sajtó! jajdul fel Spectator. Mikor az erdélyi ro-

mán sajtó a beidegzett germán modorban, a regátbeli fran-ciás könnyedséggel, mindegyik más hangolású neveken, mé-gis meglepő azonos célra függesztve tekintetét, következete-sen adja egyik pontról a másikra az éber őrök szakadatlankiáltozásait, mikor a német kisebbségi lapok megnemszűmőés megnemszűnő szívóssággal a maguk belső igazságaira ésérdekeire hallgatóznak befelé fordított fülekkel kitűnően di-rigált énekkar mintájára zengik kifelé mindig és mindigugyanazt az életkövetelést, a közös német lélekkel való szétmarcangolhatatlam egybefüggést. — addig a magyar sajtómindinkább és napról-napra jobban bágyad, szürkül, fáradtelméleti elemzésekbe és unalomba süllyed, a legégetőbb alap-kérdéseket forró lélek nélkül szítja, majd gyors ellobbanás-sal lehűti, szakszerűsködik, kicsi érdekköröket képvisel, mü-vészieskedik és stilizál, vagy pedig rohamos izgatószereketbekanalazva idegen látókörök csillagaira és szenvedélyeiremered, felületesen általánosít, szűk elfogultság szegényes in-dulataival szónokol és sekély tócsák virágaival ékesedik —de egyformán hanyatlik, távolodik, szétesik, teng-leng.

Tétova sajtó — zokogja Spectator, aki tudja, hogy alevegő tele van a legkülönfélébb hangokkal, a szív a legkü-lönbözőbb hőfokú érzésekkel és mindegyik határt akar ten-

20

ni, mert az eleven valónak célja az élet. Hiába is perelni ajogos érdekekkel. Mindegyik újság szolgálja a maga külön-álló céljait, szolgálja a sugallás különféle eszközeivel. De nemlehet-e azt a sok természetes változatot igen nyomatékosankicsendülő, hitet képviselő, méltóságot, tiszteletet arató min-denikünkhöz eljutó hangon és feltűnően közös célunk irá-nyába terelni!

Mindegyik a közös cél mellett tett hitvallást! Tett!De még ennél is sokkal több, amit tenni kellene. Apos-

tolinak lehetne nevezni, a küldetés megragadó zavarával,szelídségével és makacsságával.

Nincs az erdélyi sajtóban olyan elől járó hős, aki tudjaés meri kimondani az idők szózataként: menjen mindenki amaga eszközeivel szabadon, — de menjen ösztönösen, vagyöntudatosan mind egyetlen országúton.

Talán Apáthy István lehetett volna a vezér. Gyors el-távolíttatása miatt nem is kísérelhette meg az új dogmát dia-dalra vinni: mindannyian a kisebbségi közös célt, a magyarlelkçt tartozunk mindennap, tántorgás nélkül, megalkuvásnélkül, unalom nélkül, fáradság nélkül elsősorban és vitat-hatatlanul mindenekfelett szolgálnál. A magyar újra és be-építő munka vezetése: a magyar szólás, ai magyar iskola, amagyar kalász, a magyar vállalat, a magyar pénz, a ma-gyar veríték, a magyar jus védelme minden lehető alka-lommal! — semmi egyéni törtetés, semmi egyéni sérelem! Az-tán jöhet minden általános emberi probléma, a kínai árvízés minden más egyéb.

Hogy ez unalmas?A mindennapi kenyér nem unalmas!Kisebbségi életünk kezdetén az emberek még mohón vár-

ták és végigolvasták a lapokat, ma csak átfutják. Miért vanez? Az olvasó kétségtelenül megváltozott, de a lapok is meg-változtak: kiszakadt belőlük a lélek!

Lapszindikátus jelenti: Egyes szám ára három lej.*

Kitűnően szerkesztett, pompás stílusban, színesen megírt,technikailag fővárosi kiállítású lapjaink vannak már kisebb-ségi életünk ötödik évébens de tudja Isten, hiányzik belőlükaz igazi magyar só és méz, valami, ami induláskor megvolt:a magyar földíz, a magyar levegő hangja, a magyar szemszemlélődése, az idők kérdőjelének öncélú figyelése, alaposmegfontolása, nagyvonalú és tiszta felfogása.

Kétségtelenül mindannyiunkat nagyon érdekel, mi tör-ténik körülöttünk Európában, izgat Gandhi „non coopera-tion”-ja, a „Marcia su Roma”, de elsősorban csak annyiban

21

érdekel: van-e valami köze — ha láthatatlan szálon is —kisebbségi életünkhöz?

Bratianu Jonel nyilatkozata fontosabb, mert esetleg ar-ról lehet szó, hogy ismét elveszítünk néhány ősi iskolát, vagykenyértelenné válik néhány száz magyar tisztviselő. Milynagy megnyugvás volna visszadisputálni a nyilvánossági jo-got, vagy vissza rimánkodni a falat kenyeret a hatgyermekescsaládapa szájába!? Vagy mindezt megelőzni.

De ... az impérium változás ötödik esztendejében ezmár nem szenzáció, legfeljebb kényelmetlen kötelesség. A la-pokban hiába keresünk pszichológiai dátumot, amit talá-lunk legfeljebb naptári jelzés, a kisebbségi magyar sérelemnem szenzáció, gyakran van benne részük és a közönségnekmár a „könyökén jön ki.” Persze, hogy megírják a lapok,sablonos kis kéthasábosban és kész: megteszik kötelességü-ket, mint vállalat, havi ötven lejért az előfizetőnek. Mintkifogástalan üzleti vállalat, de nem, mint nemzetpolitikaiorgánum; az üzletfélnek, nempedig a magyarságnak, akikisebbségi sorsban félti való életét, kultúráját és szomjúhoz-za a vezérletet.

A háborúelőtti erdélyi román sajtó a vélt sérelmeketEurópaszerte körülhordozta, az erdélyi német sajtó, ha száz-szor történt volna, viharzana a keserűségtől és a haragtól,mozgalmat kezdeményezett volna és ismételten rámutatottvolna a tennivalókra.

Mi pedig csúszunk le talpazatunkról és támaszkodunkkét cipősarokra ... (Gummivédőjét tanulmányozd a hirde-tési oldalon.)

*

Mindezeket csupán egy körülmény menti, ha nem is ma-gyarázza: a cenzúra, amii az összes ígéretek dacára van ésszázkarjával béklyóba köti az újságíró tollát, a kiadót pe-dig leterrorizálja a félelem, hogy elveszti üzletét.

A cenzúra ellen ír dr. Willer József képviselő, az Or-szágos Magyar Párt parlamenti csoportjának főtitkára a„Magyar Kisebbség'4 című nemzetpolitikai szemle szeptem-ber 15. számában:

»Az ország” határszéli városaiban még mindig vígangarázdálkodik a cenzúra. Úgy mondják az állam bizton-sága követeli meg ennek a dohos intézménynek a fenntar-tását. úgy mondják, hogy a cenzúra az állam életének főbiztonságának ugyanolyan nélkülözhetetlen őre, akár asziguranca A sziguranca húsból és vérből való emberek-re vadászik, a cenzúra pedig az állam ellen acsarkodóirredentisták, bolsevisták, magyarok és egyéb zsidók tit-kos szervezetinek veszedelmes ólomkatonái ellen folytat

22

ádáz küzdelmet. A sziguranca és a cenzúra tehát az ahatalmas két pillér, amely nélkül pipadohányt sem érneaz. állam épületének biztonsága. Aki ilyen zord meggyő-ződéses hívő a cenzúra érintetlen őszentségének: ugyan-csak furcsa véleményt alkothat magiának a határszélimagyar lapok felől. Fehér ablakok egész sora díszeleg amagyar újságok hasábjain s a cenzúra bús tisztelői sza-badjára engedhetik képzelő tehetségüket, mi mindenfélenemzetgyalázást, lazítást firkálhat össze nap-nap után amagyar újságíró s minő veszedelmek származhatnának azországra, ha a bátor Cenzor kék ceruzája nagy vitézül kinem védené a haza elleni ocsmány támadást.

Hát nagy sajnálatunkra kénytelenek vagyunk ezt alázas fantáziát béklyóba verni, mint ahogy kénytelenekvagyunk azt is megállapítani, hogy a cenzúrának nincsmár semmiféle honmentő hivatása, sőt az a mód, ahogyszerepét betölti: káros, mert nevetséges. A cenzoránaknincs is semmiféle alkalma olyan tevékenységre, amelylétjogosultságát a legtávolabbról is igazolná, Az újság-írói felelősség oly súlyos a nyomtatott szó követelmé-nyeivel .mindenki olyannyira tisztában van, hogy a sajtóállamellenes magatartása ellen előre védekezni — telje-sen fölösleges. Hogy ez mennyire így van, azt legjobbana cenzúra mindennajpi tevékenysége világítja meg.

Az újságok fehér ablakai nemcsak a hithű román pol-gártárs fantáziáját fűti, hanem a politikai pikantériát,nyilvános botrányt szívesen orrontó kisebbségi olvasóközönségét is.

Képtelenek volnánk, de nem is igen mernénk annyilazítást, izgatást összefirkálni, mint amennyit az olvasóhálás képzelete egy-egy cenzúrázott helybe beleolvas ésha annyi rosszhiszeműséggel vállalnók román alattva-lói mivoltunkat, mint amennyivel itt is, ott is meggyanú-sítanak bennünket: bizony csak kaján kézdörzsöléssel fo-gadnók a nagyhatalmú cenzor nekirugaszkodásait, mivel-hogy az ő basáskodása a lehető legalaposabban elvégzi alázítás és izgatás munkáját. Ámde mi sokkal komolyab-ban fogjuk fel hivatásunkat s épp ezért egész lojálisánközöljük olvasóinkkal, hogy a kegyetlenül megnyirbáltmondatok egészen ártatlan kijelentések, amelynek rom-boló, destruktív hatást legfeljebb a cenzúra ad azáltal,hogy megvonja tőlük a nyomdafestéket.

Az Averescu-éra krassószörényi helytartója kicenzu-ráztatta a magyar újság táviratait, mert a szerkesztőséga budapesti híreket sorrendiben előbb közölte a párizsi,londoni stb. tudósításokkal szemben. A nagy fehérség lát-tára olvasóink összesúgtak-búgtak, a román publikumpedig rosszalólag csóválta a fejét: ugyan mit merészeltmegint írni ez az irredentista triumvirátus. (Lúgoson

23

megjelenő »Magyar Kisebbség« félhavi nemzetpolitikaiszemle és »Krassószörényi Lapok« hetilap szerkesztői: dr.Jakabffy Elemér, Sulyok István dr. és Willer József dr.)Ámde ugyanez időből még mulatságosabb emlékünk az,hogy a haragos cenzor felháborodva húzta ki az eléjeterjesztett példányira már rányomott jelzést: »CenzúrálX. Y.« Micsoda jogon merik ezt rányomatni arra a lapra,amelyet még át sem olvastam? — ez volt a bölcs férfiúnemes haragjának bölcs indokolása. Hiába magyaráztuk,hogy ezt rá kell nyomtatni a lapra, mielőtt belekerül aformába: nem volt kegyelem! Így aztán rnegjelentünk cen-zorszignó nélkül, vagyis a cenzor sajákezűleg cenzúráztaazt a tényt, hogy cenzúrázza szegény lapunkat. Ilyen em-berek ítélnek a mi sok-sok utánjárással, gonddal, fárad-sággal végzett agymunkánk sorsa felett.

Így gyerekeskedik a cenzor a határszéli magyar la-pokkal szemiben ugyanakkor, amikor az: ország belsejébengombamódra tenyésznek napi és hetilapok, folyóiratok,röp- és más hasonló szennyiratok, melyek akadálytalanulzúdítják rá a közönségre a faji, felekezeti és nemzetigyűlölködés láváját. Minden emberi képzeletet megszégye-nítő piszkot szabad és lehet idebenn rákenni akármelyikvédtelen »strain.«-ra, vallási fanatizmus, vagy sovén nem-zei őrjöngés alapján, amíg ott a végeken még azt semszabad megírni, hogy Bratianu Vintilla pénzügyi politi-kája befuccsolt.«

Hát ilyen volt a cenzúra. Az újságírók és kiadók na-gyon sokat szenvedtek miatta. Emellett a cenzor rosszakara-tától függött a lap élete is.

1922-ben megszűnt a napilapok közül: az ,.Arad és Vi-déke” (XVII. évf. felszerk. Kaszab Géza), a .,Bánáti Hírlap”(Temesvár I. évf. szerk. Argay Lajos), az .5 órai újság”(Kvár, II évf. felszerk. Székely János), a „Rendkívüli Újság”(Kvár. I. évf. szerk. Győri Illés István), 1923-ban megszűnika ..Hírlap” (Brassó II. évf. szerk. Szalóky Rózsa Zoltán).

1923 év végén lezárult a kisebbségi magyar ujsáigíráshőskora. Érdemes seregszemlét tartani, milyen politikai napiés hetilapok jelentek meg ezév végén Erdélyben. Betűrend-ben sorbavesszük a városokat.

AradAradi Friss Újság, ntapilap, IV. évf. szerk. ZsigmondMiklós.Aradi Közlöny, napilap, XXXIX. évf. szerk. és kiadjaStauber József.

24

Aradi Újság, napilap, XXII. évf. szerk. és kiadja dr. Vö-rös László.

Erdélyi Hírlap (Aradi hírlap) VII. évf. napilap, szerk.Bolgár Lajos.

Erdélyi Élet (Aradi Élet) hetilap, XII. szerk. és kiadjaGeller Ödön.

BrassóBrassói Lapok, napilap, XXIX. évf. főszerk. Szele Béla

dr. felszerk. Kocsis Béla.Erdélyi Tudósító, hetilap, VI. évf. szerk. és kiadja Ve-

res Ernő.

CsikszerdaCsiki Lapok, hetilap, XXXV. évf. szerk. és kiadja Va-kar Lajos.

DésDési Hírlap, hetilap, XXIV. évf. szerk. és kiadja Gold-stein Jakab.

DévaDéva és Vidéke, hetilap, XXXI. évf., felelős szerkesztő

Székely Lajos.Hunyadvármegye, hetilap, XXXVII. évf. főszerkesztő dr.Issekutz Gergely.

DicsőszentmártonKis Küküllő, hetilap, XXXII. évf. szerk. Sipos Domokos.

GyergyószentmiklósSzékely Szó, IV. évf. szerk. Szini Lajos.

KézdivásárhelySzékely Újság, hetilap, XX. évf. szerk. dr. I. Dieues ödö».

KolozsvárEllenzék, napilap, XXXXIV. évf. szerk. dr. Groisz LászlóKeleti Újság, napilap, VI. évf. szerk. dr. Zágoni Istvánúj Kelet, napilap, VI. évf. szerk. Giszkalad János és dr.

Marton Ernő.Újság, napilap, XXV. évf. szerk. dr. Balogh ArthurHétfői Friss Újság, hetilap, I. évf. szerk. és kiadja Stark

Károly.Hétfői Újság, hetilap, V. évf, szerk. S. Nagy László.Romániai Népszava, hetilap, XIV. évf. szerk. Raff ai

IstvánTükör, hetilap, XI. évf. szerk. Tóth Sándor.

LúgosMagyar Kisebbség, félhavi nemzetpolitikai szemle., szer-

kesztik: dr. Jakabffy Elemér, dr. Sulyok István ésdr. Willer József.

Krassószörényi Lapok, hetilap, XLV. évf. szerk. HúsvétEmil és Botos János.

26

MáramarosszigetMáramaros, hetilap, LVIII. évf. szerk. és kiadja Fekete

SándorMáramarosi Független Újság, hetilap, XV. évf. szerk. és

kiadó Fried IgnácMáramarosi Újság, hetilap, II. évf. szerk. és kiadó Bíró

Béla.Marosvásárhely.

Az Ellenzék, hetilap, XI. évf. szerk. Kovács ElekHétfői Hirek, hetilap, III. évf. szerk. Gyulái ZsigmondHíradó, hetilap, XI. évf. szerk. Tarkányi Gusztáv.Székelyföld, hetilap, XXV. évf. szerk. dr. Hajdú IstvánSzékely Napló, hetilap, LII. évf. szerk. Benkő László (hetinégy szám)Tükör, hetilap, XI. évf. szerk. Morvay Zoltán.

NagybányaNagybánya (Bányavidék) hetilap, XXI. évf. szerk. Kri-

zsán P. Pál.Nagybánya és Vidéke, hetilap, XLIX. évf. szerk. Révész János.Nagybányai Hírlap, hetilap, XVI. évf. szerk. Ajtay Nagy

Gábor dr.Nagyenyed

Enyedi Újság, hetilap, XVI. évf. szerk. dr. Szabó András.NagykárolyNagykároly és Vidéke, hetilap, XL. évf. szerk. Gál SamuSzatmármegyei Közlöny, hetilap, XLIX. évf. szerk. és ki-adó Róth ZsigmondÉszaknyugati Újság, hetilap, XIV. évf. szerk. RipszkyFerenc.Nagysomkut

Kővár vidék, hetilap, I. évf. szerk. és kiadó Hirsch Meny-hért.ΝagyszentmiklósFelső Torontál, hetilap, XXXII. évf. szerk. és kiadó Wie-ner NáthánNagyszentmiklós és Vidéke, hetilap, XII. évf. szerk.Csath István.

NagyszalontaSzalontai Lapok, napilap, XXXV. évf. szer. Serényi József

Nagyvárad.Nagyvárad, napilap, LIII. évf. főszerk. Hegedűs Nándor,felszerk. Marót Sándor.Nagyváradi Estilap, niarpilap, V. évf. Főszerk. MartonManó. szerk. Katona Béla

27

Nagyváradi Friss Újság, napilap, kiadó Pásztor Ede,szerk. Zoltán Jenő

Nagyváradi Napló, napilap. XXVI. évf. szerk. FehérDezső.

A Világ, hetilap, 1. évf. főszerk. Bárdos László, szerk.Fleischer Sándor.

PetrozsényZsilvölgyi Hírlap, hetilap, 11. évf. főszerk. Kővári Béla.

SepsiszentgyörgySzékely Nép, hetilap, XLI. évf. szerk. dr. Keresztes IstvánHaladás, hetilap, 111. évf. szerk. Bálás Ernő.

Szatmár-NémetiSzamos, napilap, LV. évf. szerk. Dénes SándorHétfői Friss Újság, hetilap, II. évf. szerk. dr. Gara Ernő.Katolikus Élet, hetilap, III. évf. szerk. Nyisztor Zoltán dr.Rendkívüli Újság, hetilap, II. évf, szerk. Vidor Gyula.

SzászvárosSzászváros és Vidéke, hetilap. XI. évf. szerk. Szántó Ká-rolySzékely udvarhely:

Székely Közélet, hetilap, VI. évf. szerk. Tompa· László.Szil ágy somlyóSzilágysomlyó, hetilap, XLI. évf. szerk. dr. Udvary Jó-zsef.Temesvár

Temesvári Hírlap, napilap, XXI. évf. főszerk.—kiadó Po-gány Mihály.

Magyar Hírlap, hetilap, II. évf. szerk. Bugél Jenő.TordaAramyosvidék. hetilap, XXXIII. évf., szerk. Baróthy István dr.

Egyetértés, hetilap. 1. évf. szerk. dr. Bogdáni Jenő.

ZilahSzilágyság, hetilap. XIV. évf. szerk. Somogyi Endre és

dr. Nagy Sándor.Tizennyolc politikai napilap és ötvenkét politikai heti-

lap jelent meg ekkor Erdélyben, nagyrészben régi törzsökösalapítások. Ezenkívül: 130 vegyestartalmú, humoros, ifjúsá-gi, riport, irodalmi és kritikai, színházi, film, zene és ének,vallásos és nevelésügyi, igazságügyi és közigazgatási, szak ésegyéb magyar nyelvű lapok.

II. RÉSZ.

»Le kell szögeznem, hogy a gyulafehérvári nemzet-gyűlés a kisebbségi jogokat nemcsak a Kárpátokon inneniterületre, hanem egész Romániára megadta, kérvén, hogyRománia új alkotmányát e határozatokban foglalt elvekszerint alkossák meg«.

Maniu Gyula mondotta e szavakat 1924 május 11-én,Bukarestben, az Institutul Social Románban tartott előadásaalkalmával. A gyulafehérvári váltót azonban a Regát nemtartotta magára kötelezőnek, de talán nem akarták azt be-

váltani maguk az erdélyi románok sem, — legfeljebb néhabeszéltek még róla.

*

Nagy harc vette kezdetét ebben az évben az alkalmazottújságírók és a kiadók között a kollektív szerződések megkö-tése körül. Tíz százalékos általános fizetés emelés és egy igenszomorú elvi kérdés körül folyt a vita heteken keresztül azárt ajtók mögött, anélkül, hogy a közönségnek tudomásalett volna róla. Az újságírók testületileg azt követelték a ki-adóktól, hogy egyszer és mindenkorra hagyjanak fel az úgy-nevezett krajcáros-újságíró termeléssel. Ez az állapot ugya-nis egyrészt a lap szellemi színvonalát, másrészt az alkalma-zott újságírók gazdasági helyzetét veszélyeztette.

A lapkiadók, miután nem akartak beleszólást engedni:kivel dolgoztassanak, taktikázásból a fizetés emelés iránti ké-relmet tagadták meg kereken. A krajcáros-újságíró terme-lésről nem is beszéltek.

Hogyan rekrutálódtak a krajcáros-újságírók? Egy pél-dával világítunk erre. Aradon egyik legtekintélyesebb lap-kiadó-főszerkesztő munkatársai fizetésemelést kértek. Hete-ken keresztül folytak a tárgyalások, amelyek végül sem ve-zettek eredményre. A munkatársak erre sztrájkba léptek.Másnap a lap hirdetései között feltűnő helyen ez a szövegállott:

„Írni és olvasni tudók újságírói munkára felvétetnek.Cím a kiadóban.”

28

Hivatalos megállapítás szerint az első délelőtt hatvan-hárman jelentkeztek. Volt közöttük néhány elbocsájtott ma-gyar köztisztviselő is, a többi ügynök, iparos és kereskedő-segéd, sőt állásnélküli színházi kellékes is.

A lapkiadó-főszerkesztő, aki egyébként vérbeli újságíróis volt az „újságíró-jelölteket” elküldte és még aznap meg-adta munkatársainak a kért fizetésemelést. Csak egy emberragadt ott, azelőtt hipnotizőr és illuzionista volt, de későbbkitűnő szerkesztő vált belőle.

A lapkiadók merev magatartása Kolozsvárra lokalizáló-dott, Szatmáron, Aradon, Nagyváradon és Temesváron nor-malizálódtak a viszonyok. Kolozsváron az „új Kelet” is ki-egyezett a munkatársaival, de a „Keleti Újság”, „Újság” ós„Ellenzék” kiadói hallani sem akartak az alkalmazott új-ságírók jogos kívánságairól. Sőt, amikor az újságírók ultimá-tumszerűen léptek fel kívánságaikkal, a lapkiadók — július10-én — egyszerűen felszólították munkatársaikat, hogyazonnal hagyják el a szerkesztőséget. Szószoros értelembenkizárták az újságírókat munkahelyükről. Másnap természe-tesen a lapok nem jelentek meg, csupán a „Keleti Újság” asztrájktörő ötvös Béla árulása folytán — Dr. Weiss Sándora „Keleti Újság” kiadó-főszerkesztője gyűlölettől csepegő ve-zércikkében áztatta el a közönség előtt az újságírókat.

A szerkesztőségből kizárt és a közvélemény előtt befe-ketített újságírók ekkor elhatározták, hogy „Erdélyi Újság”címen napilapot indítanak és a következő felhívást bocsá-tották ki:

A magyar olvasó közönséghez!

Kolozsvár magyar újságíróira olyan harcot erőszakol-tak, amelyet ők nem kerestek és minden eszközzel elke-rülni igyekeztek. A kiadók kiutasították munkahelyeik-ről az újságírókat, elárulva magukat azzal, hogy nemmunkatársakat, hanem szellemi rabszolgákat akarnaklapjaiknál. Most álhírlapírókkal íratják tele az újságo-kat és élet-halál harcot folytatnak azok ellen, akiketaz egész ország a közérdek munkásainak ismer. A szel-lem kiegyenlítő hivatása helyett főleg magánérdekekuralják ma azokat a lapokat, melyek munkatársaikat ki-zárták.

Hogy az újságírók független hivatásukat tovább foly-tathassák s a maguk és gyermekeik egzisztenciáját fenn-tarthassák, a jövő héten megindítják a magyar újság-írók napilapját, mely minden délben megjelenik Kolozs-vár utcáin és idejében ott lesz az ország minden váro-sában és községében. ERDÉLYI ÚJSÁG lesz a címe alegkitűnőbb újságírógárda szabad orgánumának, melyönmegtagadással fog harcolni a magyar népkisebbség kul-

29

turális és gazdasági fejlődéséért, a nemzetek békés har-móniájáért, a szociális igazságért és a szellemi és erköl-csi erők uralmáért az anyagi érdekek vak harcai felett.

A lap főszerkesztője: dr. Paál Árpád,felelős szerkesztő: Walter Gyula,főmunkatársak: dr. Szász Endre, dr. Zágoni István,

dr. Balogh Arthur, dr. Kádár Imre, Murányi Győző, NyirőJózsef, dr. Sulyok István, Kuncz Aladár, Darvas Simon,Indig Ottó, Ormos Ede, Győri Ernő, Kőműves Lajos, dr.Ligeti Ernő, Szegő Imre, Payelle Ernő, Olajos Domonkos,Karádi Nagy Lajos, Gyomai Imre, Fóris Lajos, HunyadySándor és mások adják munkájukat az egyetlen kolozs-vári magyar lap legmagasabb nívójának biztosítására.Fájdalommal veszünk búcsút a lapoktól, amelyet a mimunkánk tett fővárosi jellegű, irányító orgánumokká. Amagunk gazdái próbálunk lenni ezután és a magunk gon-dolatait állítjuk népünk fejlődésének és az egyetemes hala-dásnak szolgálatába. Eleve is tudjuk, hogy minden jó-szándékú ember rokonszenve és támogatása fog kísérnibenünket új utunkon, melyre a régi töretlen hittel lépünk.

A „Keleti Újság”, „Ellenzék” és „Újság”kizárt munkatársai.

Az Erdélyi és Bánsági Népkisebbségi Újságírók Szerve-zetének elnöki tanácsa az áruló és sztrájktörő Ötvös-OlbaumBélát örökre kizárta tagjai sorából.

A felhívásnak leírhatatlan hatása volt. A kolozsvári ma-gyarság egy emberként állt az újságírók mögé. A lapkiadókmeghökkentek és építgetni kezdték az aranyhidat. Előbb az„Ellenzék”, majd az „Újság” kiadói keresték fel levélbenmunkatársaikat és az összes kívánságok teljesítését kilátás-ba helyezték. A tárgyalások újból megindultak, miután a„Keleti Újság” kiadója is takarodót fújt. Most már szemé-lyi ellentétek merültek fel. A negyedik nap az újságírószer-vezet újabb ultimátumot küldött a kiadókhoz: amennyibenhuszonnégy órán belül nem történik kiegyezés az ErdélyiÚjság megindul. Természetesen a Magyar Párt és a magyaregyházak részéről is megindult a békítési akció és a kibé-külés meg is történt. Július 17-én a Lapkiadó Szindikátus akövetkező hír közétételére kérte fel a Rador Távirati Irodát:»Kolozsváron az újságírók sztrájkja mára virradóravéget ért. A kiadók elfogadták az újságírók valamennyifeltételét és míg elébb csak az »Ellenzék« és »Újság« ki-adói jelentették be hajlandóságukat a feltételek elfogadá-sára, mára a »Keleti Újság< is, mely a múlt héten ki-zárta szerkesztősége összes tagjait késznek nyilatkozott 3kollektív szerződés aláírására. Az eddig merev álláspont-

30

jukat azért változtatták meg a lapkiadók, mert látták,hogy az újságírók szervezete, amely két hónapon át alegnagyobb engedékenységet tanúsította a tárgyalásokon,most már dűlőre akarta vinni a kérdést«.

A megállapodás záradékaként az újságírók kikötötték,hogy a mostani sztrájk-mozgalomból kifolyóan állásábólsenkit nem bocsáthatnak el a kiadók. Azokat az elemeket,aki a mozgalom alatt az újságírók helyeit a redakciókbanelfoglalták és ezzel árulói lettek az újságírók mozgalmának,többé egy szerkesztőség sem alkalmazza.

Egyben az újságírószervezet közölte a lapkiadókkal aztis, hogy nem vállal felelősséget, ha a szervezet egyes tagjai,főként a „Keleti Újság” kiadójának a lapban megjelent új-ságíró-ellenes cikke miatt, nem hajlandók visszamenni aredakciókba.

A mozgalmat befejező tárgyalásoknál élénk vitára adottalkalmat a sztrájktörők dolga. Az újságírószervezet kijelen-tette, hogy semmiképpen sem hajlandó együtt-dolgozni az-zal az ötvössel, aki a „Keleti újság”-nál a sztrájktörő dics-telen szerepére vállalkozott, viszont dr. Weiss honorálni kí-vánta a szolgálatot, amit az újságírók elárulásával ötvös azigazgatónak tett és ezért a kiadóhivatalban, mint hirdetésiügynököt alkalmazta tovább.

A mozgalom végezetével a szervezet elnöki tanácsa kö-szönetet mondott a vidéki csoportoknak, amelyek a legme-legebb szeretettel támogatták a kolozsvári újságírók kollektívetikai mozgalmát.

Az újságok a mozgalommal kapcsolatban az újságírókgyőzelméről írtak. Ezt a kiadók nyilván mosolyogva szem-lélték és csakhamar kiderült, hogy minden maradt a ré-giben.

Lapjelentések .·Ady-emlékünnepségek Zilahon és Érmindszenten.Most indult Molnár Sándor bányász-költő hetilapja isPetrozsónyban, .Zsilvölgyi Napló” címen.

A hírlapírás Erdélyben vadházasságra csábította a jobbsorsra hivatott irodalmat, s nem túlzás, ha azt mondjuk, hogya hírlapirodalom felszítta magába az összes írókat.*

*) 1924-ben megalakult Erdélyi Szépmíves Céh, amelynek ala-pítói: Kádár Imre, Kós Károly, Ligeti Ernő, Nyirő József, Paál Ár-pád és Zágoni István elsősorban az írók anyagi függetlenítésére tö-rekedtek.

31

Nem csupán transsylván jelenség ez, sőt a hírlapírásnagy befolyása az irodalomra fejlettebb műveltségű orszá-gokban már a múlt század közepén kezdődött. Azt azonbana mi viszonyainkra vonatkoztatva megállapíthatjuk, hogy, akisebbségi újságírás Katáim as térfoglalása mellett, szellemibefolyás tekintetében az erdélyi irodalom mindezideig(1924/25) teljesen háttérbe szorult.

Irodalomból nem lehet megélni Erdélyben, — mondottasok keserű csalódás után Osvát Kálmán és vele együtt vallották mindazok, akik ebben az időben ,·megpróbáltak ön-álló transsylván irodalmait csinálni.” Az írók csaknem kivé-tel nélkül napilapok szerkesztőségében dolgoznak s e vad-házasságban a hírlapírás lett az úr. a diktáló, a parancsoló,mert ő szerezte meg a mindennapi kenyeret s ezért gyakranmegalázó szolgálatokra kényszerítette az írókat. Mindamel-lett e vadházasságból mégis fogant egy tipegő kis leányka:a transsylván belletrisztika. Borzas hamupipőke volt kezdet-ben, de ahogy nőtt, gyarapodott, úgy formálta ki magábólaz önálló erdélyi irodalmat.”

Általánosságban: ha a hírlap tisztán ideális célokat szol-gálna, akkor a hírlap és az irodalom azonos cél szolgálatá-ban, egymásnak csak hasznára lehetnének. Ilyen újság azon-ban csak a jövő zenéje. — A vállalkozó tudja, hogy aizilyen újság csak örökre eltemetett nagytőkék sírhalmából vi-rágozhatnék ki s minél tovább virágoznék, annál nagyobbösszegeket emésztene fel és még így is, csupán elenyésző ki-sebbségnek, nem pedig a nagy tömegnek volna szükséglete.Az ilyen újságnak a mainál sokkal magasabb fokú kultúr-társadalomban lehet meg a kellő talaja.

Egyelőre maradjunk az erdélyi földön. A közönség éle-sebbszemű része háromféle lapot ismer: 1. egyetlen, igazi cél-ja az üzlet — ha tagadja is: — 2. mellékesen ideális és nem-zeti célokat szolgál; 3. főképpen ideális célokat szolgálna, de ...az üzletről sem mondhat le, (legfeljebb módjával állítja meg-maradhatása szolgálatába) — mert ez ránézve életkérdés.

A zsurnalisztikának az irodalomhoz való viszonyáról,szólva, meg kell még állapítanunk, hogy Erdélyben az utób-bi hátrányára érezhetően károkat okozott. Sok tehetséget el-vont az irodalomtól és sok írói készséget elhallgattatott örök-re, vagy elkedvetlenített azzal, hogy nem hagyta érvényesül-

*) Λ »Tizenegyek« Antológia szerzői közül csak három volthivatásos újságíró: Kacsó Sándor, Jakab Géza és Finta Zoltán, atöbbiek: Balázs Ferenc. Dobai István, Jancsó Béla, báró Kemény Já-nos, Maksay Albert, Mihály László, Tamási Áron és Szent-Ivány Sán-dor írók különböző kenyérkereseti pályán voltak.

32

ni. Különösen kisebbségi életünk első éveiben, a hírlapnál el-érhető sikerért küzdők közül, sok tehetséges fiatal bukott kia sorból csüggedten, aki az erdélyi szellemiségnek hasznára,lehetett volna. Sokan idejekorán elveszítették bátorságukatamiatt, hogy a hírlapoknál nem tudtak érvényesülni és ver-senyezni másokkal, akik minden írói tehetség híján jelenté-keny sikereket értek el. Hiszen az írót mindenkoron az te-szi, hogy tud-e írni és van-e mondanivalója, míg az újság-írónak legtöbbször még ötletesnek és — sokszor kiadóhivatalidiktandóra — „élelmesnek” kell lenni...

*

Az újságírók szakmai testülete nagy erőfeszítésekettesz, hogy nyugdíj-alapot teremtsen. Országszerte új-ságíró-napot rendeznek az egyes csoportok a nyugdíj-alap javára, az ősz mesemondó Benedek Elek közreműködé-sével. Lap-jubileum is van ebben az évben. A „Nagybányaés Vidéke” ötven éves. Szerkesztő-tulajdonosát: Révész Já-nos ev. lelkészt sokan keresik fel jókívánságokkal.

A papírárak emelkednek, ezzel egyidejűleg az újság-árak is.

Az Avram Jancu ünnepségek után Jorga professzor;lapjában a „Neamul Romanesc”-ben a magyar sajtó lova-giasságáról ír.

A Rador Távirati Iroda jelentésében a magyar tisztvi-selők újabb nyelv vizsgájáról számol be. Márzescu igazság-ügyminiszter elkészült hírhedt törvényével, amely később azújságírók egész csapatát fosztotta meg kenyerétől és hivatá-sának gyakorlásától.

Lap jelentések a magyar tisztviselők tömeges elbocsátá-sáról számolnak be.

Súlyos szakmai és társadalmi gond: az álhírlapírók meg-fékezésére.

Dr. T. Szabó László szerint az álhírlapíró olyan ember,aki rendszerint — szűkebb-tágabb körben — hírlapírókéntszerepel, holott nem dolgozik, sőt talán nem is dolgozott egylapnak sem. Ε szereplésével többnyire üzleti céljai vannak.Mivel az újságírás nincs iskolai végzettséghez kötve, mivelmindig sok olyan igazi hírlapíró is van, aki időnként nemtartozik egy lap kötelékében sem: álhírlapíróvá lenni nemnehéz! Címbitorlás esete sem foroghat fenn, mert újságíró-nak lenni, nem cím. Legtöbb álhírlapíró rendesen valamelymár megszűnt kérész életű „társadalmi hetilap” volt szer-kesztője, vagy munkatársa, esetleg valamely még élő és al-kalmi megjelenésre beállított obskúrus hetilapnak tulaj-donosa.

33

Az impérium változás után nie m csak Erdélyben, hanemBukarestben is elszaporodtak a „magyar” ál hírlapírók. Min-denféle szemét népség volt ez, amely a korlátlan lehetősé-gekkel kecsegtető román fővárost valósággal megszállta. —Emigránsok és politikai kalandorok, akik jó pénzért infor-mációs szerepre is vállalkoztak.

Erdély hat nagyobb városában, sem volt tűrhetőbb ahelyzet. Naponta ..indultak”” hetilapok, kőnyomatosak, fő, fe-lelős, helyettes és segédszerkesztői, főmunkatársai és igaz-gatói egytől-egyig álhírlapírók. Nagy részük magyarul semtudott jók két nyelvű lapban akart román-magyar kultúrkö-zeícdést, román pártokkal keresett közeledést és minden-áron pacifikálni akart . . . Közben az üzletet sem hanyagoltael. Bankok, nagy és kis vállalatok, ahol egyik „szerkesztő”olyan, mint a másik, fogadják sőt ki is elégítik az álhírlap-írókat, nehogy ártson nekik a „sajtó”. Akit nem tudnakmegvágni, azt „kikészítik”. A táskás szerkesztők — akikmindent kockáztatnak, mert sem mii veszíteni valójuk nincs —nem válogatnak az eszközökben, tudják, hogy ritkán kerül-nek lépre, mert áldozatuk érdeke, hogy kerülje a botrányt.Egy-egy elcsattant pofont az edzett álhírlapíró fel sem vesz.

Amikor az újságírói érdekek veszélyeztetésével az álhír-lapírók és táskás szerkesztők nagyon nyüzsögnek, felvetődika szervezett újságírók között valami újságíró-kamara, vagymás eféle intézmény gondolata. Most is ez történt. A kiadó-főszerkesztők azért sürgették az újságíró-kamara szükséges-ségét, mert a kiadóhivatali bevételek érezhetően csökkentek,a vállalatok és hirdető felek a naponta szaporodó sajtó-gangsztereket csak úgy tudták kielégíteni, ha a másik olda-lon valamicskét lecsíptek a pausáléból. — Az alkalmazottújságíróknak vitális érdekké vált az újságíró-kamara felál-lítása, mert a kiadók elsősorban az újságírói fizetésekenkezdték el a spórolást. Eléggé elevenbe vágott már a krajcá-ros hírlapíró.

Mindezek szalmalángszerűen lobbantak el. ezúttal is,mint mindig. Az erdélyi hírlapírás felfogásával holmokegye-nest ellenkezett a zárt szám bevezetése, de meg az alkotmánysem nyújtott ehhez módot. A lapkiadók is újból belátták,hogy lehetetlen korlátozni jogukat: kivel írassák az újságot.

Más megoldáshoz kellett folyamodni, ha egyáltalán meg-oldható lett volna ez a kérdés. Így csak frázisok puffantaknaponta a lapok hasábjain: „A tisztességes hírlapíró társada-lom kizárja kebléből... „A közönség erről nem vett tudo-mást. Legfeljebb mulatott a megindult személyeskedő vitá-kon. Az álhírlapíró pausáléja sem lett kevesebb, szabadje-gyet ils kaptak a kormánytól, bizonyos szolgálatok fejében...

34

Tapasztalat szerint ismét bele kellett nyugodni a dologba.Igaz, hölgy a meglévő állapot az újságíró tekintély emelé-sére nem nagyon volt alkalmas, de újból előtűnt az igazság,hogy minden újságírónak csak annyi a becsülete, amennyitegyénileg szerez magának.

Tél beállta előtt mégegyszer fellángol a harc a kolozs-vári újságírók és a kiadók között. Tisztán újságírói vállal-kozásban előbb heti, majd napilap indítása van tervbe vé-ve, valószerűsége azonban már nincs a dolognak. Az újság-írók frontja sem egységes a lelkesedés is alábbhagyott. Né-hány hét múlva mindössze annyi történt, hogy Szász Endreaz .,Ellenzék”-től a „Keleti újság”-hoz szerződött, ahonnanZágoni István, Nyirő József és Kacsó Sándor kiváltak és PaálÁrpáddal átvették az „Újság”-ot.

Az új esztendőben meghalt Székely János újságíró, aszervezet alapítója és megszervezője. 34 éves volt, a tüdőbajvégzett vele. Halála előtt is néhány héttel, az újságíró érde-kekért munkálkodott. Megvetette alapját a kolozsvári Újság-író Otthonnak, a New-York kávéházban. Később ez adta megaz impulzust az újságíróklubbok alapításához.

Az árak ugrásszerűen emelkednek, a nyomdászok ismétsztrájkolnak, a lapok néhány napig korlátolt terjedelembenjelennek meg, aztán elsimul minden és kánikula van.

5';

Rador Távirati Iroda jelenti július 13-án: Törvény ké-szül a kisebbségek ellen.

Ősszel a szervezet „aktivista” ügyvezető alelnöke, dr. Ká-dár Imre közeledést keres a román újságírókhoz és résztvesza szinajai, úgynevezett kisantant sajtó-konferencián, mintmeghívott vendég. Dr. Kádár i t t nyilatkozatot tett, amelyetkésőbb a szervezet elnöki tanácsa jóváhagyott. Az újságíróktöbbsége és a nagyközönség az újságokból értesült az ese-ményről. Mi is a „Lupta” című bukaresti lap cikkét közöl-jük, ahol Mille Constantin „A kormány és a kisebbségek”cím alatt írt cikket:

»Az Erdélyi és Bánsági Népkisebbségi Újságírók Szervezete — írja a cikk — a múlt csütörtökön ülést tartottés 'egyhangúlag megszavazta azt a határozati javaslatot,melyszerint csatlakozik azon lojalitási nyilatkozatokhoz,melyeket ügyvezető alelnöke Kádár Imre dr a szinajaikisantant sajtókonferencián tett. Az összes szinajai hatá-rozatok közül a legfontosabbak a Kádár által ott tettnyilatkozatok voltak, Ezeket nagy figyelemre méltattákkülföldön is. Kádár nyilatkozata, amelyet háromszáz ki-

35

sebbségi újságíró nevében tett s melyet most szervezetükközgyűlése is jóváhagyott, a legelső, melyet a magyar kisebbség egészében tett. Valójában ezek az újságírók né-pük érzelmeinek és nézeteinek kifejezői. Kijelentik, hogyjó román állampolgárok akarnak lenni és nem fűti őketrevans-eszme s nem kacsintanak határainkon túlra.

S hogy felelünk e nyilatkozatra? A sajtó egyrésze, kü-lönösen a liberális sajtó, a kisebbségekkel szemiben ellen-séges magatartásával, a magyar elem örökös gyűlöleté-vel, gyanakvással felel.

Ami pedig a kormányt illeti, az ugyanazt teszi, mintsajtója. Ugyanaz a barátságtalan magatartás, ugyanazonostoba üldözések, ugyanazon lázító visszaélések. Nem isbeszélek a magyar, szász, sváb kisebbségek templomaira,iskoláira és közművelődésű egyesületeire vonatkozó egy-szerű követeléseinek és panaszainak teljesítéséről. A ki-sebbségek élvezni akarják román állampolgárságukat, tel-jesíteni kötelezettségeiket, de (ugyanakkor akarják azt is,hogy engedjék meg a saját nyelvükön való imádkozást,gyermekeiknek anyanyelvükön való tanítását, sajtójuk éskulturális megnyilatkozásaik szabadságának tiszteletbentartását«.

A másik mozgalom, amelyet a szervezet indít a szana-tórium-alap, összegyűjtése. újságíró-almanach kiadását vet-te tervbe a szervezet és evégből felhívást intézett a magyarközönséghez. A felhívás kivonatosan így hangzott:

»Aligha túlzás rámutatni, hogy a bizonytalan jövővelkecsegtető újságírói pálya nemcsak, hogy vagyon gyűjté-sére nem nyújt módot, de a szűköcske kereseti lehetőség,amit ád, még a puszta megélhetésre is kevés. S viszontaligjhia túlzás rámutatni, hogy az újságíró testi és lelkiépsége, legkivált pedig testi és lelki erejének maximálisteljesítő képessége, különösen romániai kisebbségi relá-cióban, egyenesen oltalomért kiáltó közkincs.

Nem nehéz meglátni, hogy a mi harcunk, melyet a köz-érdekért, főképpen pedig a népkisebibségi sors enyhítéseérdekében vívunk, idegeinket szélzilálja, erőinket felőrli.S mikor hivalkodás nélkül bízvást elmondhatjuk, hogy en-nek az őrtálló, örök engarde-nak eleddig elért eredményemár bátorító záloga a jövőben várható további sikernek,akkor tragikusan ki vágytunk rekesztve minden enyhítő,gyógyító szellemi és fizikai felfrissülést nyújtó intézményáldásaiból.

Ezért a romániai magyar kisebbség sajtójának szelle-mi munkástábora utóbb tartott gyűlésén elhatározta, hogyszervezetének minden erkölcsi energiáját cselekvő igába

36

fogva s a nyilvánossággal valamint a közvéleménnyéttartott eleven kontaktusát is belekapcsolva Újságírói Sza-natóriumot létesít. És ez országos akciónk támogatásátcsakis azoktól kérjük, akikért kemény és szakadatlan tu-sában állunk, akiknek érdekeit a politikai,, társadalmikulturális és gazdasági frontokon pihenő nélkül védelmez-zük: a magyar kisebbségi társadalomtól.

Tizenötezer példányiban megjelenő almanachot adunkki . . .«

Ugyanekkor Sárkány Gabriel német újságíró, temesváriesoportelnök az elnöki tanács ülésén rendkívül életrevaló in-dítványt terjesztett elő, amelyet a tagok egyhangúlag el isfogadtak és, amelyet sohasem valósítottak meg a gyakorlat-ban. Újságíró-elhelyező irodáról volt szó,, kolozsvári központ-tal, a kiadóknál kötelező munkaközvetítés formájában.

Az erdélyi magyar sajtó, mintha rossz álomból ébredne.ismét a kezdeti lendülettel és lelkesedéssel küzd a magyarkisebbség jogaiért. Ennek a nekibuzdulásnak ad hangot azősz magyar vezér: dr. Barabás Béla, az aradi „Erdélyi Hír-lap” október 23. számában:

»Az erdélyi magyar lapok ugyancsak nekilendültek akeserűvé vált magyar sors irányításának. Nap-nap utánolvassuk a buzdító cikkeket, a felvilágosító írásokat, me-lyek hatása alatt megmozdult a nyugalmas magyar néplé-lek, mint a tenger, hogy hullámzásával tanúságot tegyen abenne rejlő erők létezéséről. És ez helyesen van így«.

Fizetések körüli megkülönbözésekből kifolyó egy naposújságíró-sztrájk zajlik le november 11-én Szatmáron ésNagyváradon, majd az érdeklődés Kolozsvár felé irányul,ahol egy Polonyi Albert nevű nyomdász „Αz Est” címen in-dít napilapot, pontosan a budapesti „Az Est” fejlécével. Abudapesti tiltakozás meghozta a kívánt eredményt, a kolozs-vári „alteregó” megszűnt. Az év utolsó szakmai eseményea szervezet nagyváradi kongresszusa, amely ..fényes külső-ségek mellett zajlott le.”

Sok román vendége volt a kongresszusnak, még a kor-mány is képviseltette marhát. Az elnök, dr. Paál Árpád épena Magyar Párt képviseletében a kormánnyal tárgyalt és akongresszust dr. Krenner Miklós (Spectator) vezette le. Ittmég egyszer szó esett a szinajai konferenciáról és Kádár Im-re javaslatára sajtó-föderáció megalakításáról is tárgyaltaks a vitában a meghívott román újságírók is résztvettek.

37

A kollektív-szerződés tervezetet a következőképpen állí-tották össze a kiküldött bizottság tagjai. Fizetések:

1. Újságíró-gyakornok (6 hóig) 1736 lej, (2. évben) 5208lej.

2. Rendes újságíró 8357 lej.3. Rendes újságíró, ha helyettes szerkesztő is 9000 lej.4. Felelős szerkesztő 9954 lej.5. Felelős szerkesztő, ha tíz éves működést betöltőit

10254 lej.

Az újságíró-gyakornok az első év végén köteles minősí-tő vizsgát tenni.

A tisztikar most így alakult meg: Elnök: dr. Paál Árpád,Ügyv. alelnök: dr. Kádár Imre. Alelnök: dr. Kremier Miklós.Főtitkár: Waiter Gyula. Tittár: Kertész László.

Elnöki tanács tagok: Dénes Sándor, dr. Fóris Lajos, Ka-tona Béla, Kőműves Nagy Lajos. dr. Sulyok István, dr. Ta-béry Géza, dr. Zágoni István.

A transsylván magyar sajtó grafikonja ebben az esz-tendőben is nagy hullámzást mutat. Temesváron megindul aBánság másik nagy magyar napilapja: a „Déli Hírlap” szer-kesztője dr. Vuchetich Endre ismert magyar párti politikus;Székelyudvarhelyen „A Nép” címen Asztalos Dénes és Bár-sony Kornél indítanak lapot. Később e lap címét „Hargittá-ra” változtatják és a Réti-fele nemzeti parasztpárt alkottakisgazdapárt szolgálatába állítják. Baróton Fábián László dr..,Erdővidéki Hírlap” címen indít lapot. Megszűnik a ..Zsil-völgyi Hírlap.”

*

A szakmai harc elültével a szervezeti élet is megszűnikegyidőre. csupán az újságíróklubbok körül van nyüzsgés.Szatmaron Dénes Sándor a „Szamos” szerkesztője ünneplihuszonöt éves újságírói jubileumát. Bukarestben pedig akormány a cenzúra mellé kivételes állapotot léptet életbe,mire a román lapok négy napig demonstratíve nem jelennekmeg. Tiltakozásuk eredménnyel járt és a cenzúra csak Er-délyben marad életben. A lapok árát a kiadók ismét emelik.Előreveti árnyékát a dekonjunktúra.

Az erdélyi reformátusok nagynevű püspöke Nagy Ka-roly meghal s örökébe Makkai Sándor lép. A Magyar Paripaktumot köt a kormánnyal (Averescu): és a válasiztásonhuszonhét főnyi parlamenti képviselethez jut.

Ebben az évben indul meg az „Erdélyi Helikon” címűirodalmi lap és gróf dr. Bethlen György lesz a Magyar Pártelnöke.

*

38

Egy évi szünet után ismét fellángol a bérmozgalom azújságírók táborában. A „Nagyváradi Napló”-nál egy napossztrájk zajlik le. Az év elején váratlanul elhunyt a magyarújságírók barátja Mille Constatin főszerkesztő és Kolozsvá-ron megalakul a Magyar Párt úgynevezett Reform-csoportja,a zilált pártélet megerősödésére.

Reform csoport.

Az erdélyi magyarság politikai és gazdasági megszerve-zésének eszméjét újságírók vetették fel, újságírók vitték ke-resztül és a „szent lángot” éjjel-nappal újságírók szították.

A Reform-csoport is újságírókból állott, amin nem is le-het csodálkozni, hiszen a vitalitást, a friss vérátömlesztést azidőnként elernyedő erdélyi magyar életbe eleddig az újság-írók adták s amikor mindern rendben volt félreálltak, vagyfélreállították őket!? A Reform-csoport nem akart „robban-tani” nem akart másik pártot, csupán a meglévőt az eredetitszéles alapra visszahelyezni. Mégis mennyi igaztalan vád il-lette az erdélyi magyar sajtó munkásait.

1927. Az Averescu kormány van uralmon és a MagyarPárt a parlamentben olyan támadásokban kénytelen része-síteni a kormányt, mintha sohasem jött volna létre közöttükegyezmény. Az újabb kisebbség ellenes akciók ebben az esz-tendőben újultak ki. Ebben a^ évben tiltják meg a vasuta-soknak, hogy magyarul beszélhessenek a közönséggel, ebbenaiz esztendőben vezetik be a népszámlálással kapcsolatosanaz „orgina etnica” fogalmát. Ebben az esztendőben kezdiktömegesen elbocsátani a kisebbségi tisztviselőket — hiába in-terveniál a Magyar Párt küldöttsége Averescunál a válasz-tási paktumban foglalt kötelezettségek végrehajtásáért —sehol semmi.

*

A Reform-csoport elnöke dr. Kremier Miklós, az újság-írószervezet alelnöke, Zima Tibor, az aradi „Erdélyi Hírlap”főszerkesztőjével, aki egyúttal magyarpárti képviselő, eré-lyesen követelik az aktivitás fokozását. Dr. Bernády Györgytársaságában tárgyalnak a liberális párt egyik vezérével, I. G.Dúcával, de a tárgyalást abban a pillanatban félbeszakít-ják, amikor a liberálisok új magyar párt alakulatot javasol-nak. Világos tehát, hogy a Reform csoport, amelynek újság-író tagjai: Krenner Miklós dr., Zima Tibor. Tabéry Géza ésZágoni Dezső voltak, nem akart új pártot, hanem a meglé-vőt átgyúrni, újjáteremteni.

*

39

újabb kormányintézkedés folytán az erdélyi magyarsajtó igazi munkásai ismét nem jutottak vasúti szabadjegy-hez. Az újságírószervezet interveniálásra kéri fel a MagyarPárt elnökét. Az eredmény ezúttal is elmarad.Most már tűrhetetlen helyzet uralkodik ezen a téren. Akormányhoz közelálló tekintélyes egyének protezsáltjai, akikeltűnő-megjelenő lapocskákban kultúrközelednek, meg poli-tikai békét hirdetnek, első osztályú vasúti szabadjegyet kap-nak, ezzel a kormány magyar újságírónak fémjelzi őket, —míg iá magvar sajtó igazi munkásainak kilencven százalékanem kaphat jegyet. Elkeserítő a sajtó-banditizmus Erdély-ben. A szervezet nem képes sikeresen felvenni ellenük a har-cot, mert a kormányzat ehhez nem nyújt semmiféle segítséget.Rador Távirati Iroda jelenti augusztus 12-én:

»Az erdélyi magyar újságírásnak nagy szenzációjavan. Dr. Weiss Sándor volt képviselő, a »Keleti Újság«kiadó-főszerkesztője már hosszabb ideje tárgyal grófBánffy Miklóssal és gróf Toldalaglhi Miklóssal, akik a»Keleti Újság« megvételére ajánlatot tettek dr. Weissnak.Dr. Weiss másfél millió lejt kap a lapért és megválik tőle.Ezzel szemben az Országos Magyar Párt lapja: az »Újság«megszűnik és beleolvad a »Keleti Újságba«, mely az OMPhivatalos lapja lesz. Az »Újság« munkatársai közül átve-szik: dr. Zágoni Istvánt és dr. Paál Árpádot«.

Hogy ez a váratlan tranzakció milyen hatást váltott kiaz újságírók körében, világosan kitűnik a szervezet hivatalosnyilatkozatából, amelyet érdemesnek tartunk szószerint. kö-zölni:

»Az Erdélyi és Bánsági Népkisebbségi Újságírók Szer-vezete kolozsvári csoportja augusztus 18. este taggyűlésttartott, melyen a csoport szinte teljes létszámban megje-lent. A taggyűlés fájdalmas megdöbbenését fejezte ki az»Újság« megszűnése miatt, mikor ez a lap, a maga tíz-ezer példányszámával és a közönségelőtti rokonszenvével.helyes kiadói tevékenység mellett a fejlődőképesség min-den kellékével rendelkezett. A csoport sajnálattal állapítjameg, hogy a lap megszüntetésében érvényesült leépítő ten-dencia tulajdonképpen nem egyéb, mint az értelmiségi fog-lalkozásban levők között a munkanélküliség mesterségesnövelése, éppen ezért az újságírószervezet a saját szak-foglalkozásbeli érdekeit a legsúlyosabban veszélyeztetvelátván, az előállott helyzet további fejleményeivel szem-ben a legélesebb figyelésre és beható érdeklődésre hatá-rozta el magát. A. munkanélküliségiben maradt, vagy azzalfenyegetett kartársakat teljes felkészültséggel biztosítjaminden támogatásáról. Kész arra is, hogy az érdekelt ki-adóvállalatoknak segítségére legyen a leépítő tendenciák

40

kiküszöböléseiben és a népkisebbségi sajtókoncentrációolyan értelmű megvalósításában, amely ne a munkanélkü-liséget szaporítsa hanem ellenkezőleg, a fokozott igény-bevételével járjon«.

A szervezet a nyilatkozatot minden laphoz elküldte köz-lés végett.

A népkisebbségi sajtókoncentráció gondolatát már későnindították útnak és az szükségképpen sohasem valósulhatottmeg. Az állásnélkülivé vált újságírók közül néhányan máspályára mentek, néhányan Magyarországon kerestek elhe-lyezkedést néhányat pedig a „Brassói Lapok” szerződtetett.

Lapjelentések:

Nagyváradi diák-kongresszus.A nagyvárad: diák-kongresszus európai botránnyá fa-

júit. Fleischer Sándor újságírói, a »Nagyvárad« kiküldöttmunkatársát megverték, majd a lap ellen tüntettek s vé-gül a szerkesztőségei szétrombolták a román nációnál is adiákok. Az eseményeket a lapok terjedelmesen közölték,de a hozzáfűzött megjegyzéseket, a kommentárt, a tilta-kozást a cenzúra megakadályozta, illetve törölte. Csupánegyetlen lap volt ez alól kivétel Erdélyben, a »BrassóiLapok«. Brassóban kezdettől fogva enyhén dolgozott acenzúra s a kiadó ezt ügyesen ki is használta, elsőren-dű újságírókat szerződtetett, minden városban tartott tu-dósítót »legendás fizetéssel« s azokat az eseményeket, amita helyi lapok nem közölhetlek, vagy nem mertek közölni,a »Brassói Lapok« »kifutotta«. Rendkívül nagy népszerű-ségre tett szert a lap és ami a legfőbb cél volt — első-rendű üzletnek bizonyul!.

A lap-mozgalom lanyhult. Az ..Aradi Újság” este Temes-váron „Esti Újság” címet kap. Kolozsváron új he t i l ap „AVilág.”

Veszteséglistánk: Meghalt Sipos Domokos.*

Néhai Fehér Dezső, a ..Nagyváradi Napló” szerkesztőjemondotta egyszer, hogy Erdélyben minden újságíróra lega-lább hat álhírlapíró jut. A transsylván viszonyokkal isme-rős tudja, hogy ez így megfelelt a valóságnak. A dekonjunk-túra elején az újságnak és újságíróknak ez a termelése, anyomtatott betűnek ez az áradata valóságos közveszedelem-mé dagadt. Úgy látszott, hogy mindenki újságot ír: nők,férfiak, gyermekek, diletánsok és eutellektüellek. járvánnyávált az újságírás és az újságkiadás. Akkora zsivaja volt ez

41

a nyomtatott betű-vásárnak, a táskás szerkesztésnek, hogyalig-alig hallatszott ki egy-egy t iszta hang. Feljegyezni semérdemes az egy számot megért lapok számát. A szervezet ke-ményen birkózik a közveszedelemmel eredményt azonbannem tud elérni, támogatást sehonnan sem kap. A közönségtőllegkevésbbé. Az elkedvetlenedést fokozta a kormány ötlet-szerű sajtóellenes magatartása is.

Ilyen hangulatban ült össze 1928 április 16-án a szerve-zet kongresszusa Kolozsváron. Elkeseredett hangok hallat-szottak a cenzúra tulka pasai miatt, a kormány indokolatlansajtórendszabályai ellen és reggeltől estig tárgyalták: mikép-pen lehetne véget vetni Erdélyben a sajtó-banditizmusnak?Szomorúan kellett megállapítani, hogy elsősorban a szerve-zet tagnévsorában kell elkezdeni a nagytakarítást. A tiszti-karban most csak annyi változás történt, hogy Paál Árpádképviselői elfoglaltsága miatt nem vállalta az elnökséget. Dr.Krenner Miklós lett az országos elnök.

A veszteség listán szerepel: dr. Bornemissza Tibor szat-mári katolikus püspök. Ferencz József unitárius püspökutódja dr. Boros György.

Végül: Maniu-kormány van és a magyar kisebbség várjaa gyulafehérvári határozatok beváltását.

Egyelőre: megszűnik a cenzúra.

*

A gyulafehérvári pontok ..eszmei síkján” az új román is-kolai tankönyvekbe egy „.népdal” kerül. Így hangzik:

HÓRA ÉS KLOSKAHóra és Kloska egy helyenNagy tüzet gyújtottak,S tánc köziben vidáman énekelték:

Te, hosszúbajuszú magyar!Mondtam a halálnak: Érjen el!Mondtam a lángnak: Égessen meg!Mondtam a keresztnek: Veszítsen el!

Fel magyarok, ti veszett kutyák!Sokat tűrtünk el tőletek.De most rám kerül a sor.Hogy megbosszuljam magam.

Az erdélyi magyar párt elnöke· dr. gróf BethlenGyörgy ezt az olvasókönyvet á lnyú j to t ta Károly románkirálynak, aki azonban kijelentette, hogy i s m e r i a kisversikét, azt nem kell magyargyalázónak tartani, mertaz csak egy jellemző korrajz. . . .

43

Az erdélyi kisebbségi újságírásban nemcsak a cenzúraeltörlése teremtett új nézőpontot. Most kezdődik a faji ön-tudatra ébredés nyílt színvallása. Eddig magyarnak vállaltés hitt rétegek gyorsított ütemben lendülnek a faji kon-junktúra kaptatójára. A magyarul írt sajtó mellverő demok-ratikus csoportja jelszavakat dob a tömegbe.

Tamási Áron később így jellemzi a dolgokat: „Sajtóinkfelett ott lebeg Dávid és Salamon mostoha és elrontott lelke”.

Egyelőre a zsidó nemzeti szövetség is magyar nyelvencsinálja a propagandát a zsidó nemzeti gondolatnak, a kom-munisták is, a svábok is. A magyar gondolat is megerősödik:a magyarok között nincs osztályharc, mert egyetlen osztályvan: a magyar nép, amely áll a faluból, a munkásból, a ne-mességből és a középosztályból.

*

A gazdasági válság dermesztő szelét érzi az egész ma-gyar társadalom, érzik az újságírók is s aki csak teheti az„újságíróklub” védett szárnya alá menekül. Erkölcstelenpinka-haszonnal, krupié gereblyével cseréli fel sok újság-író a tollat. A szervezet gyengének bizonyul, az egyes cso-portok függetlenítik magukat. Ahelyett, hogy az erkölcste-len pinkát némileg „posszihilissé” tennék jóléti intézményekalapításával, fantasztikus összegeket fordítanak egyéni cé-lokra, az egész életüket a pinka tölti ki, innen élősködneks a kívülállókat elmarják a könnyű pénzszerzési lehetőségközeléből. Mindenütt így varai ez. Szatmáron, Nagyváradon,Kolozsváron és Temesváron. Csak Aradon és Brassóban nemtud a pinka-üzlet gyökeret vermit néhány jóérzésű és tekin-télyes újságíró erélye folytán. Egyik-másik hírnévre és ha-talmas tantiemre szert tett író-újságírónak itt úszik el min-den keresete.

A szervezet tehetetlen, szinte nincs is szervezet. Dr. Ká-dár Imre ügyvezető alelnök lemond, helyét dr. Szász Endrefoglalja el, de jószándékú törekvésének csak rosszakaratúgáncsoskodás a fizetsége.

Ilyen hátgörnyesztő terhet viszünk át az új esztendőbe.A pénzintézetek, amelyek éveken keresztül pausáléval tar-tották ébren a közönség bizalmát, tömik az álhírlapírók lé-gióit, hogy a fizetésképtelenség penetráns bűzét szét ne ke-lepeljék.

Veszteséglistán: Réti József, az „Aradi Közlöny” negy-venegy éves szerkesztője. A fiatalon elhunyt kartárs kopor-sója felett néhány öreg újságíró saját sorsát is megsiratja.

43

A veszteséglistára került Benedek Elek is, felesége a ha-lálos ágy mellett megmérgezte magát. Álljunk meg egy pil-lanatra és vegyük le kalapunkat a legtisztább jellemű ma-gyar író emléke előtt. Akkor jött vissza Erdélybe, amikorinnen mindenki riadtan menekült, amikor az erdélyi ma-gyar lapok a legkétségbeesettebb hangon próbáltak minden-kit maradásra bírni. Benedek Elek a gyökérnél kezdte. Er-délyi magyar ifjúságot akart nevelni a „Cimborá”-val ésmennyi aljasságot kellett elszenvednie az ifjúsági lap kiadói-tól. Aztán megszervezte a Székely Irók-at és ezekkel turné-zott. Amikor Makkai Sándort Magyarországon heves táma-dások érték „A magyar fa sorsa” című könyvéért. BenedekElek emelte fel súlyos szavát Makkai védelmében. Másodikcikkét azonban már nem közölte a „Brassói Lapok” azzal azindokolással ,,.. . lapunk közönségének kilencven százalékaAdy ellenes...” Egyetlen elégtételt kapott Benedek Elek evisszautasításért, a lap szerkesztője Móricz Miklós, MóriczZsigmond öccse azonnal lemondott szerkesztői állásáról sotthagyta a „Brassói Lapok”-at.

*

Úgy látszik, minél nagyobb a válság, annál inkább szük-ség van a reklámra. A lapvállalkozó azonban finom szima-tával megérzi a fekete napok közelségét és óvatosan kezdi akiadásokat csökkenteni. Csaknem minden szerkesztőségből ki-került néhány ember, anélkül, hogy hangosabb híre volna.Ennek következménye csakhamar meglátszik az induló la-pok sokaságán. Szatmáron: „Szatmári Újság”, Marosvásárhe-lyen a „Maros”, Nagyváradon a „8 órai Újság”, Aradon a.Reggeli Újság”, Nagyszalontán az „Újság”. Kolozsváron a„Kolozsvári Friss Újság”, később „Friss Újság” alaptőkéknélkül indulnak a bizonytalan jövő felé. Utánozzák a „Bras-sói Lapok” hangját, aminek következtében például a „Reg-geli Újság”-nak két hónap leforgása alatt hetven sajtóperevan. Az egész magyar sajtóra rázúdítják a kormány harag-ját s így történik meg, hogy december 2-án D. R. Joanitescuállamtitkár a parlamentben élném itassál fenyeget meg né-hány magyar újságot.

Az újságírói nyugdíjtörvény 1930-as évben mégis tetőalá került. Miután újságírói nyugdíjtörvény a magyar nyelv-területeken csak Romániában van, érdemesnek találjuk an-nak főbb pontjait leközölni.

Az Újságírók Nyugdíjintézete (Casa de retrageri si pen-ziuni a ziaristilor) a munkaügyi minisztérium mellett léte-sült jogi személyként és feladata rokkantsági és rendes nyug-díjat biztosítani úgy maguknak a hivatásos hírlapírónak,

44

mint özvegyeiknek és árváiknak. Kötelezőleg tagja a pénz-tárnak minden 22 évet betöltött újságíró, aki valamely elis-mert Hírlapírószervezet tagja.

A nyugdíjalap a hírlapíróknak és kiadóknak a havi fize-tés 5—5%-át képező járulékaiból, az állam évi öl millió lej-nyi hozzájárulásból, valamint a községek, megyék szubven-cióiból és magánadományokból tevődik össze, s legfeljebbnegyedrészét az intézet igazgató-tanácsa házépítési és máskölcsönök gyanánt kiadhatja tagjainak. A legkisebb fizetés,amely után a járulék fizetendő három ezer lej, a legnagyobbtizenhatezer lej. (később a minimumot két ezer lejre csökken-tették). Tizenhat ezer lejnél nagyobb fizetést élvező újság-írók csak tizenhatezer lej után fizetnek. Úgy a tag, mint alapkiadó részéről fizetett öt százalék havonta utalandó be anyugdíjpénztárba s ezért a kiadó ugyanúgy felel, mint a.rendes adóért. Állástalanság esetén az újságíró maga kötelesfizetni a legutolsó fizetése után a tíz százalékot.

A teljes fizetést kitevő nyugdíjhoz, csak annak az újság-írónak van joga, aki harminc éven át volt tagja a pénztár-nak és betöltötte 55. életévét. A nyugdíj összege az utóbbiöt évben élvezett fizetés középarányosa. Már húsz évi tag-ság után is nyugdíjba lehet vonulni hetven százaléknyi pen-zióval, de csak is az 55. életév betöltése után folyósítják, tízévi tagság, vagy sajtószolgálat leteltével a hírlapíró rokkant-sági, díjra jogosult, ha teljesen elvesztette munkaképességét.Az elhunyt újságíró özvegye abban az esetben, ha az utolsókét évben élt vele együtt harminc százaléknyi nyugdíjat él-vez, tizenöt éven felül hatvan százaléknyit, a gyerekek húsz.negyven százalékot.

Az erdélyi kisebbségi újságírók tagsági idejét 1920 jú-nius 4-től ismerte el a törvény, vagyis a trianoni békeszer-ződés aláírásától, holott a regáti és erdélyi, román újságíróktagságát a tényleges újságírói működés határozta meg. A kétféle mérték tehát itt is érvényesült.

A szervezet ujjáteremtése jegyében zajlott le a nagy-váradi kongresszus július 6-án. Az előző kongresszusokróljól ismert román vendégek is megjelentek, sőt megjelent dr.Amende Ewald, a kisebbségek nemzetközi kongresszusánakfőtitkára is és rövid előadást tartott német nyelven arról,hogy Genfben megalakult az európai sajtószervezetek köz-pontja, amely hatalmas erőt és tekintély fog adni az összeseurópai újságíróknak. Végül felszólította a kisebbségi újság-írószervezetet« hogy kapcsolódjanak bele az újságírók vi-lágszövetségébe.

Ezután az összes sérelmes pontokat tüzetes tárgyalás alávették a kongresszus tagjai s miután egyenként beismerték.

45

hogy a szervezet legutóbbi hanyatlásáért az újságírók ösz-szesége hibás, elhatározták, a szervezeti élet újjáteremtését,a tagozatok erőteljes kiépítésével. Széles alapokra helyezett,új vezetőséget választottak:

Elnök: dr. Krenner Miklós.Ügyvezető alelnök: Ρ eredi György.Alelnökök: Szász Endre, Lakatos Imre. Marót Sándor,

Markovics Rodion,, Fűzi Bertalan, László Arnold. SárkányGabriel.

Bukaresti titkár: Gyárfás László.Titkár: Szomori Oszkár.Jegyzők: Végh József, Bujk Béla.Elnöki tanács tagok: Olajos Domokos, Salamon László,

Szentimrei Jenő, Kőműves Nagy Lajos, Walter Gyula, LigetiErnő, Pap Andor, Gárdos Sándor, Kócsy Jenő, dr. RichterJenő, dr. Tabéry Géza, Katona Béla, Bárdos László. BarzaFerenc, Kalotai Gábor, Franyó Zoltán, Kubán Endre, ReiterRóbert, Kacsó Sándor, Halász Gyula, Bejger Marcel.

Főpénztárnok: Halász József.*

Lapjelentések.

összetörték Kazinczy Ferenc emléktábláját Érsemlyén-ben.

Közben néhány napos nyomdászsztrájk van. Július11-én α nagyváradi lapok közös fejléccel négy oldalon jelen-nek meg, új lap is indul a „Magyar Szó”, Kövér Gusztáv dr.a kiadó főszerkesztő, Zágon Dezső, a felelős szerkesztő.

Augusztus első napjaiban sajtóper zajlik le a kolozsvárihadbíróság előtt. A vádlott Gál Samu nagy károly könyvke-reskedő és hetilapszerkesztő, aki „Nagykároly és Vidéke”című lapjában a városi tanácsról írt bírálatot. A per azértkerült a hadbíróság elé, mert Nagykároly hadizónában van.Az ítélet egy hónapi fogház, amit azonnal ki is töltettek GálSamuval.

A Magyar Párt szatmári nagy-gyűlésén sok szó esett azújságírókról. Dr. Hinleder Fels Ákos keserűen tette szóvá,hogy az erdélyi magyar sajtó nem szolgálja eléggé a pártérdekeit. Rámutatott Kós Károly cikkére, ami a „Mjai Vi-lágiban jelent meg, amelyben Kós Károly a Magyar Párt-ról, mint hulláról ír.

Kovács Kálmán nehezményezte, hogy az „Ellenzék” egyszót sem ír a Magyar Párt szatmári gyűléséről. Páll Gáborképviselő szóvátevszi, hogy egyes magyar lapok hangja any-nyira eldurvult, hogy a magyarság vezetőinek szégyenkezni

46

kell miattuk. A magyarság problémái helyett, bezárt éjjelimulatók problémáival foglalkoznak. Dr. Pál György szerinta tagozatoknak be kell vonni az újságírókat a párt munká-jába.

Végül dr. Hinléder Fels Ákos a következő határozati ja-vaslatot terjesztette elő:

»Az Országos Magyar Párt szatmári nagygyűlésemegállapítja, hogy a magyar kisebbségi politika és a ma-gyar kisebbségi sajtó között nincsen olyan szoros szervikapcsolat, mint amilyennek léteiét a nemzeti ügy megkí-vánja. Elhatározza tehát, hogy felhívást intéz a pártel-nökség közvetítéséivel az erdélyi magyar nemzeti sajtóképviselőihez aziránt, hogy a sajtó teljes erkölcsi erejétfokozott mértékben állítsák a nemzeti ügy szolgálatába,olyan általános sajtóirányzatot teremtve meg, amely össz-hangzó közreműködtésével lehetővé teszi az erő teljesebb,követelőbb nemzeti .politikát. A kapcsolatnak az egysé-ges politikai hírszolgálat által való szorosabbá tétele ésa mélyreható újságírói tevékenység érdekében szükséges-nek tartja a magyar sajtóiroda felállítását .aminek a ma-gyar pártszervezet erkölcsi védelme alatt való létesítésé-re a nemzeti küzdelemben résztvevő hírlapok kiadóit ké-rik fel.

A gyűlésen jelenlévő Perédi György, szervezeti ügyve-zető alelnök kifogásolja, hogy a határozati javaslat nem tesz.említést a kisebbségekről, hanem általánosít. Nem tesz emlí-tést arról, hogy a nemzeti küzdelem első vonalában magyarújságírók állanak s alig van olyan magyar újságíró, aki ma-gyar nemzeti ügy miatt ne járta volna a had bíróságokat éstörvényszékeket. A hibát visszahárítja, hogy a pártnak nincssemmiféle szervezete, amely a sajtót irányítsa.

Egy bizonyos: Erdélyben erőteljes sajtó-ellenes hangu-lat lett úrrá a lelkeken. Ennek okát elsősorban azokban anyomdatermékekben látjuk, amelyeknek szerkesztőjét vala-melyik román párt politikusa pénzelte. Hogy egy szemléltetőpéldát mondjunk: valószínűleg sokan emlékeznek arra, mi-lyen jó sajtója volt ebben az időben Titulescu külügyminisz-ternek. Nem volt nap amikor a genfi tudósítási-trösztbőlvalaki színest ne írt volna a román külügyminiszterről. Titu-lescu reggel, Titulescu délben, Titulescu este ... éjjel és nap-pal ... jelentette Seidner Imre írásban és fotográfiákbanszinte óránként. Ehhez, illetve ezekhez járult még a nemzetiparasztpárt torzszülött gyermeke: a kisgazdapárt négy-öt he-tilapja, egy „szimpatizáns” napilapja —, ahonnan nem a leg-parlamentárisabb formában zúdítottak botcsinálta vádakat

47

és rágalmakat a magyarpárti vezetők felé. Itt viszont nemtörtént elég gondosan a megkülönböztetés.

Nem szabad aztán azt sem elfelejteni, hogy a sajtó-el-lenes hangulat nemcsak kisebbségi nemzeti szempontok fi-fyelembe nem vétele miatt hódít. Mélyebben fekvő indokai aapkiadás üzleti szellemében gyökerezik. Kétségtelen az,hogy elementáris erővel tombol a válság, mint a háború utániaranjuezi szép napok „természetes” visszahatása. Mindenpénzintézet megrendül s a hitelválságot akkora bizalmimeghasonlottság követi, amire példát aligha lehet találni azújkori történelemben. Kijut ebből bőven a lapoknak is, ame-lyek „nemrég össze-vissza hazudtak” különféle bonitásokrólvStb. S most, hogy nem hagyjuk ki a felsorolásból a táskás-szer-kesztőket sem, könnyű elképzelni: mennyi illúziót veszített,vagy mennyi „tapasztalatot nyert” ezen a téren az erdélyimagyar polgár.

Veszteséglistánk: Szabolcska Mihály meghalt.*

Dr. Vörös László lapja, az „Erdélyi Friss Újság”, ebbenaz évben tovább terjeszkedik, „Brassói Friss Újság” címenBrassó egy lejes reggeli napilapja lesz. Franyó Zoltán októ-ber hónapban Aradon „Reggel” címen indít napilapot, a vál-lalkozást azonban hamar otthagyja, Temesvárra megy és -.6órai újság” címen délutáni lapot csinál. A „Reggel” szerkesz-tését és kiadását Erdős György vette át. Bukarestben is vanpróbálkozás, Weisz Jenő „Bukaresti Magyar Újság”-ja. Egyévig él.

Kilencszázharmincegy elején népszámlálási híreket kö-zölnek a lapok, aztán az elmaradt nyugdíjfizetéseket sürge-tik a kormánynál. Az újságírók vasúti szabad jegyének ki-osztása körül ismét botrányok játszódnak le. Lássuk, hogyfest közelről egy ilyen „eset”:

Peredi György a szervezet ügyvezető alelnöke jelenti acsoportoknak 9. számú körlevelében:

»A jegykiosztó bizottságban résztvevő Kakassy Endre,amikor látta, hogy elnökünk nevénél a belügyi államtit-kár kifogást emel, nem állott fel azonnal és nem hagytaott a jegykiosztó értekezletet. A jegykiosztó bizottságmunkáját közelről néző szervezeti megbízottak: Olajos Do-mokos és Zágoni István »Keleti Újság«, Kacsó Sándor»Brassói Lapok«, azt követelték, hogy Kakassy helyettFarkas Aladárt delegálja a szervezet. Kakassy erre le-mondott és egyúttal bejelentette a következőket: 1. azújságírószervezet 'benyújtott névsorát nem vették figye-lembe; 2. még a tavalyi ötvenkét jegyből is leszállítottak;

49

3. olyanoknak adnak kisebbségi kvótára jegyet, akiket aszervezet nem terjesztett be. ilyenek Sárkány Gábriel,mert múlt évi jegyét átíratta kiadójára,tehát lemondottróla, Kádár Imre, mert nem újságíró most, Orendi Ho-mosszau, Fritz Theil, Plattner urak, mert nem tagjai aszervezetnek. Válaszul a tiltakozásra azt kapta, hogy ajegybirtoklás nem jog, hanem a kormány diszkrécionálisügye: kit ajándékoz meg vele. Tiltakoztak a fekete listaellen mert ilyenformán az is megbélyegzett, aki kap, az,is, aki nem kap jegyet. »Kacsó az egész jegykvantum visz-szautasítását javasolta. Csoporthatározatot kérek.«

Persze, aki jegyet kapott, nem dobta vissza mostsem. Ellenben olyan parázs vita fejlődött ki ebből a lapokhasábjain, hogy hetekig zengett belé a kisebbségi egyetértés.

*

Jorga-kormány. Kenyérbélyeg. Jorga miniszterelnök rend-kívül érzékeny a sajtótámadásokkal szemben. Állandóan alegszenvedélyesebb vitában van valamelyik lappal. Azt han-goztatják, főleg a lapok, hogy Jorga kiváló tudós, de gyen-ge országvezető. Emiatt még a vicc-lapokat ÍS sajtóperli. Kor-mányzásának második hetében azt írja csillagalatti cikkében:

„Megismertetem a kisebbségi újságírókkal Románia bör-töneit”.

Mintha Jorga professzor nem tudta volna, hogy börtön-nel semmit sem lehet elintézni ...

A bölcs történelem-tudós beváltotta ígéretét: nemsokáraéletbelépett az alarm-törvény.

*

A „Magyar Kisebbség” beszámol arról, hogy dr. FritzLászló, kiváló kisebbségi politikusunk Magyarországra köl-tözött.

*

Ezen az őszön történt az emlékezetes Szomori Dezső esetis. Szomori Aradon járt s mintán visszament Budapestre a„Pesti Napló” szeptember 5-i számában cikket írt „Jegyze-tek egy rövid útról” címmel, az aradi újságírókkal, illetveegy aradi újságírónővel kapcsolatban. A cikk titáni gőggellecsepülte a „kis borzas” vidéki újságírónőt és a „művelet-len” aradi újságírókat, akik annyira körülostromolták őt,Szomorít, hogy sírógörcsöket kapott és kénytelen volt szál-lodai szobájába zárkózni előlük.

Erre a hencegő, tapintatlan és teljes mértékben· igaztalanfölényeskedésre Szomori méltó választ kapott az aradi ésaz erdélyi magyar lapok hasábjain. Elsősorban a ..kis bor-zas” újságírónőtől: Csányi Piroskától, az „Aradi Közlöny”szeptember 8. számában. Érdemes ebből a cikkből — ame-lyet a budapesti lapok is átvettek — néhány sort közölni:

49

»Szomori Dezső úr, amikor betette lábát Aradra, meg-kapó jelét adta férfiasságának. Az annyira alkalmatlanújságíróknak az első órában tollba mondta, hogy Magyar-országon katonaszökevény volt. Imponáló kijelentés,amelyből mindenki kiérezte, hogy egy bátor férfiú salvusconductust koldul vele az Aradon való tartózkodásra.Mindig tudtam, hogy a magyar lelkek bokrétájának virá-gai a budapesti Király-utcában nyilának. Ez az uttca, aholSzomori úr született s amelynek levegőjén nagy íróvánőtt. Az ilyen irodalmi óriáshoz, mint Ön, bizonyára nemér fel a magyar szabadságharc egykori vezéreinek az amegátalkodott rossz szokása, hogy fegyvert ragadtak azosztrák zsarnokság ellen és nem Párizsból nézték végig— mint katonaszökevények — a negyvennyolcas időket«.

Az aradi „Reggel” így írt:

»Ráth-weisz-grün Dezső, alias Szomori cikket írt a»Pesti Naplódban aradi tapasztalatairól. Szegényes, öre-ges, beteges impressziókat gyűjtött a nagy Weisz DezsőAradon. Az elcsatolt Arad szenvedéseiből, a mi fájdalom-mal telített, ezer sebtől vérző kisebbségi sorsunkból keve-set látott. És nem csodálkozunk rajta, hogy Budapestreérkezve, csak az újságírókra dühöng, akik szólásra akar-tak bírni, mert nem tudták, hogy semmi, de semmi mon-danivalója nincs. S azt sem tudja, hogy mi, vidéki ki-sebbségi újságírók sohasem dezertálunk kötelességeinkelől, missziót töltünk be azon a helyen, ahol vagyunk,Nagyobb és különb missziót, mint Weisz Dezső Pestem.

De nem győznénk felsorolni azokat a cikkeket, amit alapok a Szomori esettel kapcsolatban írtak, — napokon ke-resztül. Végül a „Pesti Napló” szeptember 12. számában Szo-mori Dezső bocsánatot kért Csányi Piroskától és az erdélyisajtó többi megbántott munkásától.

Ezzel a Szomori-ügy véget ért.*

Lapjelentések beszámolnak Kuncz Aladár haláláról.Kuncz Aladár, mint az ..Ellenzék” szerkesztője kerüli 1925-ban Kolozsvárra. Bár nem volt hivatásos újságíró, az „Ellen-zék”-kel úgy tudott bánni, mint egy hangszerrel, a legválto-zatosabb sajtóhangokat csalta ki belőle. A lap vasárnapimellékletei egyenesen eseményszámba mentek, ő írta ki az..Ellenzék” történelmi novella pályázatát, amely elindítottaaz erdélyi történelmi regények korszakát.

Sebestyén Lászlót, a ..Maros” főszerkesztőjét a marosvá-sárhelyi törvényszék hat hónapi fogházra ítélte a Mârzescutörvény alapján, mert Bethlen István gróf magyar miniszter-elnök beszédét közölte.

50

Az újságírók között nagy izgalmat keltett Hamangiuigazságügyminiszter körtávirata, amelyet az ügyészségekhezküldött. Eszerint sajtópörben foganatosítani lehet előzetes le-tartóztatást. Szerencsére, a hír valótlannak bizonyult, magaaz igazságügyminiszter adta közre a cáfolatot. Ma sem lehetazonban tudni: megérkezett-e az a körtávirat az ügyészségek-hez? Jorga miniszterelnök kormányától ez a tény sem lettvolna túlságos meglepő, bár itt hivatkozhatunk arra, hogy arendelet az érvényben levő Alkotmány 26. §-val ellentétbenáll.

Ebben az évben megszűnik a „Maros”, helyébe GyulaiZsigmond „Reggeli Újság” néven indít egy lejes napilapotMarosvásárhelyen. Kolozsváron durva sajtóhiba miatt meg-szűnik a „Mai Világ”. Temesváron dr. Páll György indít„Magyar Lapok” címen napilapot, amely azonban a máso-dik héten megszűnik. Nagyváradon ..Déli Hírlap” című egylejes napilap hol megjelenik, hol megszűnik. Csikszerdán Pé-ter Ferenc szerkesztésében megindul a „Csiki Néplap”, Nagy-enyeden megszűnik az „Enyedi Újság”, helyébe lép az „Enye-di Hírlap”, amelyet ugyancsak Szabó András szerkeszt. Dé-ván megszűnik a ..Déva és Vidéke”, helyette indul az „Er-délyi Napló” szerkesztője Kovács Károly. Székelyudvarhe-lyen Bányai János .Székelység” című lapját indítja meg,Nagykárolyban Tarczynszky Kázmér és Rózenfeld Zsigmond„Szilágymegyei újság”~ja új hetilap. A nemzeti parasztpártbébyje. a „kisgazdapárt” is indít lapot Bukarestben „MagyarKurír” címen vasárnapi megjelenéssel, szerkesztője KakassyEndre, közgazdasági szerkesztője László Arnold.

*

A politikai megbékélést hirdetők közül kerültek ki azújságíró-janicsárok. Jó hangzású magyar nevük, megtévesz-tő fellépésük, hangos antirevíziós magatartásuk hivatalos kö-rök előtt tetszett és naiv hittel arra gondoltak, hogy ezekkelolyan éket sikerül majd ütni a magyarság sorai közé, amelyteljesen megszünteti a nemzeti ellenállást. 1932-ben már min-den városban van újságíró-janicsár, lappal, némi hivatalostámogatással és oktrojált pausaléhitelekkel. Egyiknek-másik-nak minden hónapban máshol jelenik meg a „lapja”, asze-rint milyen a város teherbíró képessége és mennyire pénz-éhes a pacifikáló és antirevíziós előadásokat tartó apostol.Ebben az időben külföldről is érkezett segítség, a fehér pát-riárka szakállú dr. Fényes Samu. A „Kuruc Féja Dávid”egykori szerzője Csehszlovákiából jött. ahol már letaroltmindent. Folyóiratot is hozott magával, az „új Magyarok”-at. Itteni „kollégái” nem valami kitörő örömmel fogadták amestert, féltették tőle a júdáspénzeket.

51

Mindezek a dolgok az igazi magyar kisebbségi sajtó éle-tét rendkívül megnehezítették. Alkalom nyílt az összehason-lításra, amit hivatalos helyen mindig egyoldalúan végeztek.Hozzá kell számítanunk a provokációk özönét, amit ezek aszemét-zsurnaliszták uszítók parancsára végeztek — csakakkor tudjuk megítélni a való helyzetet.

A párizskörnyéki békék folytán keletkezett, vagy meg-duzzadt dunavölgyi államok a kisebbségi kérdésnek barát-ellenség formulában sűrített politikai alap-problémáját a,,divide et impera” eszközeivel akarták megoldani. Ez a tö-rekvésük két irányban jelentkezett: 1. különböző kisebbsége-ket egymás ellen kijátszani, 2. az egyes kisebbségeket a szo-ciális rétegeződésből adódó gazdasági, továbbá a vallási ésegyéb ellentétek mesterséges kiélezésével önmagunkon belülis ellenséges táborokra osztani.

Nem megyünk tovább fejtegetéseink mesgyéjén, mert azeltérne eredeti szándékunktól. Aki e könyv lapjait figyelme-sen olvassa, megtalálja a fenti megállapítás hökkenő valósá-gát nálunk. Csupán azt kell megérteni, hogy a kisebbségi po-litikában a helyzet akként tükröződik már az 1932-es év-ben is, hogy a kormány közvélemény formáló „többségi, ma-gyar-sajtóról” igyekszik gondoskodni (csehszlovák példára),amíg ez nem sikerül teljesen, egyes lapokat tág gyeplőreereszt, hogy külföldön megmutathassa és elmondhassa: „íme.teljes politikai konszolidáció jegyében megoldottam a kisebb-ségi kérdést”!

Így valósult meg nálunk a gyulafehérvári határozatokédeue.

A magyarság messzebbnéző és gerinces magatartásánakköszönhető, hogy ezt a bolondgombát Európával nem sikerültmegétetni. Elég itt utalnunk Balogh Arthur dr. Parisban mag-jelent könyvére.

Lap jelentések közlik, hogy Jorga miniszterelnök újság-írói akadémiát akar felállítani, majd megtiltotta a lapoknak,hogy revíziós hírekkel foglalkozzanak. A „Szatmári Újság”mindjárt másnap átvette a bukaresti ,.Calendarul” című vas-gárdista napilapban megjelent Franco di Veloni revíziós tér-képtervét Középeurópáról. A lapot elkobozták, Manyák Jó-zsef szerkesztőt bántalmazták és a szerkesztőségi helyiségetnacionalista román elemek összezúzták.

*

A ,.Nagykároly és Vidéke” című he t i l ap ötven éves.A lapkiadók az egyre fokozódó versenyben leszállítot-

ták az újságok árát. Ismét az újságírók fizetéséből tellett eza differencia, s az újságírók egyre nagyobb tömegben me-

52

nekültek a bizonytalan megélhetést jelentő laptól, a hazárd-játékokra alapozott klubok pinkajövedelméhez.

A lapjelentésekben szerepel a nyugdíj: amit nem fizetaz állam.

A Rador Távirati Iroda jelenti: Nem lesz sem telefon,sem levél cenzúra.

Ebben a kilátástalanságban egyetlen, kedves meleg ün-nepnap dr. Szász Endrének, a „Keleti Újság” felelős-szerkesz-tőjének huszonötéves újságírói jubileuma.

*

A nyílt világnézeti színvallást minden lap igyekezett elő-fizetői és olvasói előtt hangoztatni — ismételjük, egyelőremagyarnyelven. A „Brassói Lapok” kisebbségi életünk kez-detén konzervatív-jobboldali orgánum volt, később „prog-resszív” irányt követett. A katolikus „Erdélyi Lapok” meg-indulásakor vált élessé az elkülönülés, amit az ..Erdélyi La-pok” igyekezett is minden adandó alkalommal kihangsúlyoz-ni. Kahána Bernát egy lejes „Népújság”-ot csinált a „Bras-sói Lapok” mellé és „Brassói Lapok” bukaresti kiadását ön-álló tizenkét oldalas lappá léptette elő s így a „Brassói La-pok” átesett a harmadik metamorfózison és megtalálta ma-gyaros tőzsgyökerét. Most tehát az volt a helyzet: egy ki-adó kezében, ugyanazokkal az újságírókkal csináltak. 1. prog-resszív „Bukaresti Lapok”-at, 2. .,Brassói; Lapok” magyar-párti színezetű jobboldali napilapot, 3. egy baloldali mun-káslapot négy-hat oldalon a „Népújságot.” A „Brassói La-pok”nak átmenetileg Zágoni Dezső lett a szerkesztője.

*

Ezen a nyáron egy lejes lap-áradat önti el Erdélyt. Ko-lozsváron Mayer Antal „Jó Estét” és „Jó Reggel” címeken»kétszer naponta nyolc oldalt ad egy lejéit. NagyváradonPásztorok „Magyarság” nevű egy lejes napilappal konkur-rálnak a beözönlő „Népújság” és „Erdélyi Friss Újság” döm-ping-újságokkal, feléled Váradon a „Déli Hírlap” is. s ak-kor szűnik meg ismét, amikor a szerkesztőjét orgazdaság mi-att lefogja a rendőrség.

*

Az idei kongresszust Temesváron rendezte a szervezőt.Dr. Krenner Miklós itt jelentette be teljes visszavonulását.Innen számíthatjuk az újságírószervezet lassú elnemzetiet-lenedési folyamatát is.

Keserű beszámolók hangzottak itt el arról, hogy az er-délyi kisebbségi újságíró-társadalom kétségbeejtő erkölcsi ésanyagi helyzetbe került. Az előadók megrázó képet festet-tek az újságírók nyomoráról s a paraziták elleni védekezésegyik formájául elfogadták, hogy a szervezett újságírók

53

szervezetlen újságíróval egy szerkesztőségben sem dolgozhat-nak. Végül elnök lett Sárkány Gabriel, ügyvezető alelnök Li-geti Ernő, dr. Krenner Miklóst örökös díszelnökké válasz-totta a kongresszus. A szervezet adminisztrációs ügyeinek in-tézését az elnök kezébe tették le.

November 10-én a ,,Bukaresti Lapok” beszüntette meg-jelenését. Azt beszélték, hogy a kiadó ráfizette azt a pénzt,amit a „Népújság” jövedelmezett. Szó volt arról is, hogy azerdélyi szabadkőműves páholyok veszik át a lapot, de az ár-ban nem tudtak megegyezni. Annyi bizonyos, hogy a lapmegszűnésében nagy szerepet játszott az újult erővel kirob-bant antirevizionista tüntetések sorozata is.

Nagyváradon a ,.Magyar Szó”-t betiltották, a lap szer-kesztőségi gárdája szétzüllött. Később Kövér Gusztáv „Er-délyi Magyar Szó” címen újraszervezte a lapot. Még ebbena hónapban a bíróság hat hónapi fogházra í t é l t e Kövért Ti-sza Istvánról írt visszaemlékezése miatt.

*

Karácsonyra az új lapok is megérkeztek. KolozsváronMátray János és Botos János ..Friss Hirek” címen adnak kinapilapot. Hetilapok indulnak: Tordán „Aranyosszék” cí-men, szerkesztő Heltman Ervin. Kolozsváron Polonyi Albert„Hétfői Újság”-ot csinál. Marosvásárhelyen új lap Farkas Jó-zsef „Heti Hírek”-je, végül Margittán Vészi Jenő hírlapárusis szerkesztővé lép elő, lapja: a „Margitai Újság.”

Általános megdöbbenést keltett dr. Krenner Miklós sú-lyos betegsége. Az erdélyi újságírás állapotára jellemző, hogya nagybeteg magyar közírót a magyarországi újságírók egye-sülete helyezte el szanatóriumba és gondoskodott gyógyke-zeltetéséről.

Itthon a szervezet reménytelenül harcol az álhírlapírókellen, akik az erdélyi magyar kisebbségi újságírás tekinté-lyét már külföldön is bemocskolták. Európa metropolisaibanrengeteg álhírlapíró garázdálkodott erdélyi szerkesztőségekigazolványaival. Az utóbbi esztendőben, ha diák, iparos se-géd, vagy akárki más külföldre ment. tanulmányi, vagy szó-rakozási szempontból, valamelyik lapnál felszerelte magátegy tudósítói igazolvánnyal, amelynek birtokában első dol-ga volt különböző kedvezményekért zaklatni az arra illeté-keseket. Megtörtént, hogy egy-egy lap nyolcvan-száz ilyenigazolványa keringett a nagyvilágban.

Február 12-én rendezett bukaresti elnöki tanács üléséna szervezet elhatározta, hogy a jövőben meggátolja a kiadók-nál az igazolványok kiadását. Ugyancsak itt felvetődik amegdöbbentő perspektíva: mi történik, ha egy újságíró be-teg lesz? A kiadó törődik vele legkevésbbé s a szervezetnek

54

— dacára a klubok horribilis pinkahozamának — nincs se-gély-alapja. Az elnöki tanácsok sürgetik a szanatóriumi ak-cói megindítását.

*

Krenner Miklósnak felgyógyulása után első cikke: Hús-véti harangszó!

*

Síik baj van ezen a nyáron. A „Szatmári Újság” főszer-kesztőjét M a nyák Józsefet öt hónapi fogházra ítélik a Mâr-zescu törvény alapján, mert mozgósítási hírt közölt hibástávirati fordításból kifolyólag. Ezt a hírt átveszi a márama-rosszigeti „Élet” című frissen indult lap is, szerkesztőit Ka-lian Kálmánt és Barazsii Endrét négy-négy hónapi fogházraítélték. A kormány betiltja Kövér Gusztáv „Erdélyi MagyarSzó” című lapját, mire Kövér a Népszövetséghez fordul. Akormány Kövért kiutasítja az országból. Az „Erdélyi Ma-gyar Szó” helyébe lépett ..5 órai Újságot is betiltja a kor-mány. Megszűnik a „Jó Reggelt.”

Az „Erdélyi Helikon” köré csoportosult írók között isszakadás áll be, Tabéry Géza, Berde Mária, Szombati Sza-bó István, Olasz Lajos, Molter Károly és Bárd Oszkár kivál-nak és Erdélyi Magyar Írói Rend néven tömörülnek könyv-kiadásra.

„Üzenet odaát...” és „Amit nem szabad megsiratni” cí-mű két vezércikk miatt, Figus Albertet, a Magyar Párt szat-mári tagozatának ügyvezető alelnökét három hónapi fogház-ra ítéli a törvényszék a Mârzescu törvény alapján. Ványo-lós István a „Friss Hírek” munkatársa egy évi fogházat ka-pott a cikkért, amelyben azt írta, hogy Románia öt milliárdlejért eladná Erdélyt Magyarországnak. Zágoni Dezsőt, akia „Magyar Szó” szerkesztője volt, a „Timesből” fordított cik-ke miatt hat hónapi fogházra ítélte a nagyváradi törvényszék.

Lapjelentések beszámolnak arról, hogy Duca miniszter-elnök feloszlatta a vasgárdát.

Újabb lapjelentések: a vasgárda meggyilkoltatta Ducat.Ostrom-állapot és cenzúra.Hozzátartozik még az 1933-as évhez a: „Szatmármegyei

Közlöny” hatvan éves jubileuma; Halász Gyula kiválik a„Brassói Lapok”-tól és „Brassói Napló” néven indít új la-pot. Kolozsváron az ..Ellenzék” „Estilap”-ja és a „Keleti Új-ság” „Magyar Újság”-ja egy lejes új lapok. Máramarosszige-ten két napilap is indul az „Élet” és a „Hírlap”, mindkettőkét oldalas terjedelemben. S — csoportosításunk szerint —az erdélyi magyar újságírás második kisebbségi fejezete le-zárult.

55

III. RÉSZ.

A lapokat átkeresztelik, miután magyar helység és föld-rajzi elnevezések használata tilos. Nagyváradon: Nagyvá-rad = Szabadság. Nagyváradi Napló = Napló. NagyváradiFriss Újság = Friss Újság. Erdélyi Lapok (elébb) = új La-pok, azután = Magyar Lapok. Szatmáron: Szamos = Szabad-sajtó. Szatmári Újság = Újság.

A „Brassói Lapok”-nál és a ..Temesvári hírlap”-nál nemVorteilt változás. Arad románul is Arad, az „Erdélyi Hírlap”„Hírlap” maradt, általában, ahol lehetett csupán a földrajzi,vagy helységnév maradt el. PÎ. „Erdélyi Friss Újság” = „FrissÚjság”.

A cenzúrázott helyeket üresen hagyni nem szabad.Hiába hoz a kolozsvári tábla elvi jelentőségű ítéletet a

magyar helységnevek használata tárgyában hiába emelke-dett jogerőre, hogy a magyar helység és földrajzi nevek hasz-nálata nem képezi bűncselekmény tárgyát. A cenzor nem en-gedi a magyar elnevezéseket megjelenni. S a cenzor — mint amúltból ismerjük: könyörtelen.

Március elsején Krenner Miklós a bíróság előtt áll „Hús-véti harangszó” cikke autonomista tendenciája miatt. Dr.Krenner Miklós a tárgyalás során a következőket mondja:

»Egyesegyedül arról van szó, hogy az erdélyi román,az erdélyi magyar és erdélyi német nemzeti elv arányosérvényesítésével közösen és igazságosan kormányozza Er-délyi. Nem pör ez uraim. Az; elvek vitája. Egy marasztalóítélet nem volna más, mint a vita eldöntése külső és ha-talmi eszközökkel. Erőműtani fölénnyel«.

A bíróság rendkívül súlyos ítéletet hozott. Kéthavi fog-házra és kétezer lej pénzbüntetésre ítélte dr. Krennert s —amire eddig sajtóperekben nem volt példa — az ítélet ki-mondotta, hogy Krenner dr-t három évre el t i l t ja az újság-írás gyakorlásától.

Ezen a napon különben betiltották az „Új Lapok”-at iss csak nyolc nap múlva engedélyezték újabb megjelenését.

56

Ezen a napon a kormány amnesztiát is adott sajtóperek-re — kivétel a Marzescu ítéletek. —

Március 20-án a bukaresti szenátusban, a kisebbségi új-ságírók vasúti szabadjegye körül folyik a vita. Dr. GyárfásElemér felszólalásában a következőket állapította meg:

A kisebbségi újságírók vasúti szabadjegy eloszlásá-ban 1927-ben kérdezték meg utoljára a Magyar Pártot,azóta nem. Most is sokan vannak, akiknek semmi közöka magyarsághoz, sok felkínálkozó vart. akik a központiszigiuranca véleményezésére kapta jegyét«.

Lap jelentések beszámolnak arról, bogy visszarománosít-ják a románok magyar hangzású, neveit.

Az újságírók szakmai szervezete is új nevet kap: Ro-mániai Népkisebbségi újságírószervezetet. Magyar nemzetijellegét a testület elveszíti, a német, szász és sváb újságírókbelépésével. Az új alapszabály, a hivatalos nyelv megjelö-lésénél kimondja: a tagok többségének anyanyelve. Tehátmár nem vitathatatlanul magyar. Az idei szovátai kongresz-szus. — az újságíró-termelés meggátolására — kimondotta,hogy a gyakornoki idői öt évre emeli fel. A tisztikar mostígy alakult: Elnök: Sárkány Gabriel, ügyvezető: Ligeti Er-nő, alelnökök: Szász Endre. Dénes Sándor. Peredi György.Marót Sándor, Füzi Bertalan. Platiner Hans, főtitkár: Κ ara-di Nagy Lajos, titkár: Rössler Viktor, főjegyző: LeipnikLászló jegyzők: Berkes József, Dsida Jenő és Gábor István.

*»Ápri l i s 7-én lépeti életbe a »Lege pentru. apararea or-

dinei in Stat« állambiztonsági törvény, amely a Marzescuítéletekkel sújtott újságírókat automatikusan bárom évreel t i l t ja az újságírás gyakorlásától,

Lapjelentések beszámolnak Szombati Szabó István ésBarabás Béla haláláról.

Május 18-án a kolozsvári törvényszék ítélkezik Szentím-rei Jenő sajtóperében. Szentimre az „Estilap”-ban „Felejt-sük el” címen azt írta, hogy névtelen levél is elég ahhoz, hogykisebbségi emberek ellen bűnvádi eljárást indítsanak. Szent-imreit a Marzescu törvény alapján három havi fogházra ítél-ték.

Június 6-án a brassói törvényszék Berey Géza újságírótítélte el egy hónapi fogházra a Marzescu-alarm törvény alap-ján. Bercy 1932-ben ,,Éhenhalnak a magyar nyugdíjasok” cí-mű cikkében rámutatott arra. hogy az erdélyi nyugdíjasokezres tömegeit nem fizeti az állam rendesen és a kijárók kar-jai közé dobta.

57

Július 1-én Bíró György nagyváradi újságírót egy hó-napi fogházra ítélte a törvényszék, mert cikket írt arról, hogya falvakban elkobozzák a detektoros készüléket, mert azzalcsak Budapestet lehet hallgatni.

Október 5-én a kolozsvári törvényszék Duncan tanácsaelvi jelentőségű ítéletei hozott Szász Endre sajtóperében.Szász, amikor Ioneseu vasúti vezérigazgató megtiltotta a va-sutasoknak, hogy magyarul beszéljenek „Némák leszünk” cí-men vezércikket írt, hogy a magyarság néma tüntetéssel leszkénytelen válaszolni anyanyelvének megsértésére, még a vas-úti jegyet is hang nélkül papírra feljegyzett városnevek be-jelentésével fogja kérni — Pastia ügyész nem is tett vádin-dítványt. Szerinte a CFR. hibát követett el a rendelet kiadá-sával, mert a vasút kereskedelmi vállalat és jó kereskedő-nek jól is kell kiszolgálni üzletfelét. A bíróság felmentő íté-letet hozott.

November 16-án a temesvári törvényszék előtt dr. Vuche-tich Endre a „Déli Hírlap” főszerkesztőjének sajtópere folytle. „Mindenütt lopnak'” című vezércikkében a főszerkesztő ki-fejtette, hogy a korrupciót nem lehet tüneti kezeléssel meg-gyógyítani, a baj gyökeréig kell nyúlni. Ugyancsak meg-írta a ..Déli hírlap”. hogy a „Paris Soir” szerint Magyar-ország a Népszövetség elé terjeszti revíziós kérelmét. A bí-róság a két pert egyesítette és Vuchetich dr.-t a Mârzescutörvény alapján hat hónapi fogházra és tízezer lej pénzbün-tetésre ítélte.

Nagyváradon Kövér Gusztáv lapja „Magyar Hírlap” né-ven kél új életre, de november 30-án újból betiltják. Későbbkiderül, hogy a betiltás csak három napra szól. A negyedikországos egylejes lap is megindul ebben az évben, előbb „Er-délyi Néplap”, majd .Néplap” címen, a ..Magyar Lapok”tulajdonában, szerkesztője Bélteky László. Bukarestben „Car-patpress” című kőnyomatost adt ki Fekete Nagy Mihály, Di-csőszentmártonban Simon László megindítja a ..Dicsői La-pokkal, Kolozsváron a „Keleti újság”-tól kivált Ligeti Ernő„Független Újság” címen újszerű hetilapot indít. Gyergyó-szentmiklóson Gsibi Andor kiadja a „Gyergyói Lapok”-at.Brassóban Vértes Marcel „Hétfői hírlap”-ot csinál, DévánSzörényi M. „Hunyadmegyei Élet” című lapja jelenik meg',Sz. Nagy Sándor ..Medgyesi Lapok” néven indít lapot.

Kisebbségi életünk grafikonja meredeken zuhan a re-ménytelenség és kiszolgáltatottság szakadéka felé. A nem-zeti ellenállás költő-anyaga finoman porzik alá a recsegő-ro-pogó váz eresztékeiből, a lapok tartalma elsekélyesedik, mint

58

minden olyan korban, amikor azt, ami az emberi lelkekben.él, nem lehet és nem szabad nyíltan kifejezésre juttatni.

Veszteségi listánkra került Fehér Dezső.Lap jelentések:Vaida Voevod Sándor numerus valachicus mozgalmáról

számolnak be.Dr. Willer József képviselő március 13-án kijelenti a par-

lamentben, hogy a cenzúra az a kalapács, amely fejbevágjaa beteget, hogy ne jajgasson többé.

Magyar helységneveket nem szabad használni a ma-gyar lapoknak (a Brassói Lapok kivételével), a szász ki-sebbség lapjainál azonban egészen más a helyzet. Csupána humor kedvéért elbeszéljük a bukaresti »Gurentul« címűjobboldali román napilap tudósítása alapján azt a harcot,ami egy nagyszebeni német lap és egy nagyszebeni románlap között dúlt.

A német lapot »Sielbenbürgisch Deutsches Tagblatt-nak hvják. A S. ü. T., amely egyébként a német párt hi-vatalos lapja, ragaszkodott ahhoz, hogy ő nem köteles aromán helységneveket használni és így még a lap homlo-kára is azt írta megjelenési helyül: Hermanstadt.

A »Tribuna« ez ellen gyakran felszólalt és követelte,hogy az újság legalább a lap homlokára írja ki a mégjelenési helyét románul is.

A Tagblatt azonban erre nem volt hajlandó.A »Tribuna« addig agitált, amíg Regmann prefektus

a Tagblatt megjelenését betiltotta addig, amíg nem leszhajlandó a lap legalább a címlapon kiírni, hogy nemcsakHermanstadton, hanem Sihiúiban is megjelenik.

Erre Plattner és Hans Olto Roth képviselők leugrot-tak Bukarestbe, ahol a belügyminiszter azonnal megvál-toztatta a prefektus rendeletét és nem emelt kifogást azellen, ha a Tagblatt csupán a Hermanstadtot használja.A »Tribuna« szerkesztője: Drocni úr nagyon restelte, hogyőt így dezavuálták és ő is leszaladt Bukarestbe és elő-adta a belügyminiszternek, hogy nézete szerint igen nagysérelem az, hogy egy lap nem írja ki még mellékesensem a lap homlokára a megjelenési helyet románul és íg

* A Vajda-Voevod volt miniszterelnök »numerus valachikus«mozgalma tetőfokán a szatmári Újság című napilapban Berey Géza,a lap szerkesztője tollából vezércikk jelent meg » N u m e r u s Hun-g a r i c u s « címen. A lap első példányait a sziguranca elkobozta ésBerey Géza szerkesztőt huszonnégy órára őrizetbe vette az államrend-őrség. Később az eljárást megszüntették a lapszerkesztő ellen, mivela cenzúra a cikk megjelenését engedélyezte.

59

kéri a minisztert, hogy ezt rendelje el. De Drocu úr ha-zafias lelkesedése nem talált visszhangra.

Erre Drocu hazautazott Nagyszebenbe és ötletestüntetésre határozta el magát. Saját román lapjának hom-lokáról levette a Sibiut és most már ő is csak Herman-stadtot írt ki. »Trihuina ziar cotidian apára in Herman-stadt« — Tribuna politikai napilap, megjelenik Herman-stadtban. Vagyis Romániában egy román napilap jelentmeg, amely a városnevet német elnevezéssel írta,

Természetesen ez nem maradhatott hatás nélkül esbizalmas tárgyalások indultak meg a prefektus és a né-met lap szerkesztősége között, hogy legyenek szívesekés írják ki mégis románul is, legalább a lap címénél aSibiut, a lap belsejében nem bánja, használják a németelnevezéseket. Hivatkozott a prefektus arra is, hogy amagyar kisebbség lapjainak egyáltalán nem szabad azeredeti magyar helységneveket használni, még zárójel-ben sem, viszont tőlük nem követelnek többet, minthogyegyetlen egyszer a lap homlokán ott legyen a »Sibiu«szó. Végre sikerült megegyezni, úgy hogy a Tagblatt ki-írja a lap homlokára a Sibiut is, de csak második helyenés kisebb betűkkel. Drocu úr viszont bejelentette, hogymindaddig harcol, amíg a Sibiu szó előre nem kerül, leg-alább ugyanolvan nagy betűkkel, mint a Hermanstadt.

A minisztérium engedélyezte az újságírószervezet sors-játékát s az egész országban megindult sorsjegyek árusítása.Egy sorsjegy ára ötven lej volt, egyetlen főnyereménnyel:250 ezer lej. A sorsjegyek zömét az újságírók helyezték el,amikor a húzás megtörtént a tiszta nyereség kétszázhúsz ezerlej volt. Ezzel az összeggel kezdték meg a tusnádi újságíróüdülőház felépítését.

Még ezen a nyáron a nemzetközi újságírószervezet dr.Boros László alelnök hathatós támogatása folytán felvette aRomániai Népkisebbségi újságírószervezetet tagjai sorában,a brüsszeli kongresszuson. Sok szó hangzott el a kisebbségiújságírószervezetek elejtése mellett, végül is a magyar, osz-trák és holland kiküldöttek erőteljes állásfoglalása döntötteel a. vitát.

A Magyar Párt kisebbségi szakosztálya, Nagyváradon le-folyt három napos ülésén Hegedűs Nándor, volt magyar kép-viselő, a „Szabadság” főszerkesztője szóvátette az újságírókeltiltását, dr. Parecz Béla aradi ügyvéd előadására reflekszió-képpen:

«Megjegyzésem dr. Parecz Béla előadására a követ-kező — mondotta Hegedűs Nándor. — Az Antonescu

60

rendtörvény (Lege pentru apararea ordinei in Stat) a saj-tóra nézve olyan intézkedést alkalmaz, amelyet a kisebb-ségi sajtó súlyosan érez. t. i, azt, hogy az államellenescselekedetért elítélt újságíró nemcsak börtönbüntetéstszenved hanem el is t i l t ják őt mesterségétől. Legelsősor-ban az erdélyi magyar újságírás kiválóságát. KrennerMiklóst érte ez az intézkedés, úgy, hogy Krenner háromévre el van tiltva az újságírástól, Bízunk abban, hogy alegfelsőbb bíróság el fogja t ö rö ln i ezt a büntetést. A tör-vény már nem is bírói megfontolás tárgyává teszi az új-ságírónak foglalkozástól való eltiltását, hanem egyenesenkimondja, hogy az az újságíró, akii elítélnek, az eo ipsoel van tiltva az újságírástól és megbüntetnek mindenolyan lapkiadói, aki ilyen újságírót alkalmaz. Nem isesett jól nekünk, újságíróknak az. hogy képviselőink ésszenátoraink nem igyekeztek vétót emelni ez eilen. Amagzatelhajtással kapcsolatban, amiről a btk. intézkedik,hónapok óta a legnagyobb vita folyik akörül, vájjon azorvost el lehet tiltani foglalkozásától mellékbüntetéskép-pen; vájjon akkor megengedhető az. hogy egy újságíró,amellett, hogy elviseli a büntetést, még elveszítse ke-nyerét is? Koldusbotra jut az újságíró, még rikkancskéntsem alkalmazhatják! Azt hiszem, hogy a büntető törvény-könyvnek olyan kivételesen súlyos intézkedése ez. ame-lyen segíteni kell. Ez eminens kisebbségi kérdés, elsősor-ban kisebbségi újságírót ér int , ismételten kérem tehát azelnök urat arra. bogy hívja fel a parlamenti csoport fi-gyelmét arra a nagyon fontos kérdésre, amely az erdélyimagyar sajtó egzisztenciáját érinti«.

*

Figus Albert szatmári újságíró három hónapos bünte-tése jogerőssé vált. Szeptember 23-án. vonul be a szatmárifogházba.

Szeptember 30-án a kolozsvári törvényszék Ghibu-féle sajtópert tárgyal. A »Magyar Kisebbség« nyomán is-mertetjük a tárgyalás lefolyását.

Ghibu Onisifor egyetemi ta ná r rágalmazás címén fel-jelentést tett Demeter Béla hírlapíró ellen, aki Ghibu-naka zilahi Wesselényi-kollégium könyvtárában folytatott ku-tatásával kapcsolatban annak idején cikket írt a »Keletiújság«-ban. A vádlott ügyvéd nélkül jelent meg a tárgya-láson.

*) 1933. őszén a szatmári Újság vezércikke: M a g y a r em-ber csak m a g y a r n a k a d j ο n k e n y e r e t . . . A szerző: Be-rey Géza hírlapíró ellen a szatmári ügyészség á l lamel lenes bűncse-lekmény címen vádat emelt . . .

61

Felolvasták a vádiratot, amely szerint Ghibu profesz-szor az elmúlt év folyamán a zilahi Wesselényi-kollégium-ban járt, amelynek irattárában bizonyos iratok után ku-tatott. A közoktatásügyi miniszterhez terjesztett jelentésé-ben azt indítványozta, hogy vegyék el a kollégiumot, mi-vel a magyar állam építette, melynek a román állam ajogutóda. Demetter a »Keleti újság«-ban cikket írt az ügy-ről amelyben Ghihu professzort az erdélyi magyar kul-túra ostorának nevezte. Egyidejűleg azt is bebizonyította.,hogy a kollégiumot állami kölcsön igénybevételével épí-tette az erdélyi református egyházkerület, a kölcsönt azon-ban visszafizették. Cikke végén Demeter felszólította akisebbségi iskolák vezetőit, hogy a jövőben Ghibu pro-fesszort ne engedjék be intézeteikbe.

A vádirat felolvasása után Ghibu nagy beszédet tar-tott, amelyben megemlítette, hagy nem kérte az iskolabezárását. Hangoztatta azt is, hogy a vádlottal több pörevan. Ezután éles kirohanást intézett az erdélyi magyarsajtó ellen.

— A vádlott rajtam keresztül a román államot sértet-te meg —. rögzítette le végül a professzor, aztán felol-vasta a temesvári »Déli hírlap« egyik cikkét. Cikk az ottfolyó érettségi vizsgálatokkal kapcsolatban bensőségeshangon méltatja Ghibu professzort.

Demeter széleskörű bizonyítási eljárást kér, amit abíróság elutasít. A bíróság ezután háromhónapi fogházraés tízezer lej pénzbüntetésre ítélte Demetert.

*Érdekesnek tartjuk megemlíteni azt is, hogy a perrel

kapcsolatiban a »Déli hírlap« október 3. számaiban nyilat-kozatot tett közé és tiltakozik Ghibu állítása ellen. Meg-ismétli azoknak a cikkeknek szövegét, amelyre a profé sz-szor hivatkozott. Kiderül, hogy a Ghibu állításainak ép-pen az ellenkezője igaz.

*

Marót Sándor, a „Szabadság” szerkesztője harminc évesújságírói jubileumát ünnepli.

Telefonszámot csak románul szabad kérni.Pop Valér igazságügyminiszter sajtótörvénytervezetet

készített.58. §. Újságíró csak az lehet, aki 1. román állampol-

gár, 2. állandóan Romániában lakik, 3. betöltötte 21 élet-évét, 4. eleget tett katonai kötelezettségeinek, 5. érettségi,vagy főiskolai végzettsége van.

59. §. Nein lehet újságíró, aki 1. csődbe ment, 2. akitjogerősen elítéltek felbujtóként vagy vádlottként a követ-kező bunkerekben: sikkasztás, megvesztegetés, hamistanú-zás. zsarolás, bűnpártolás, közokirat, vagy másféle hami-

62

sítás, csalás, csalárd bukás, lopás, rablás, visszaeső rá-galmazás.

78. §. Legalább tíz év óta működő, elismert újságíró-testület tagjai nevezhetik magukat újságíróknak. Semmi-íéíe időszaki lap nem foglalkoztathat szerkesztőségébencsak hivatásos újságírókat. A kihágásokat a törvény szi-gorúan bünteti (hat hótól — két évig terjedő börtön).

A Pop Valér féle sajtótörvény tervezet azonban csak-hamar lekerült a napirendről és az új igazságügyminiszter,Djuvara is elkészített egy sajtótörvény tervezet. Ez az ájtervezet hajszálra megegyezett a Pop Valér félével, csupánannyi módosítás volt benne, hogy az újságírót hivatása gya-korlása közben köztisztviselőknek kijáró védelem illeti meg.

Amikor a sajtótörvény tervezet megjelent Djuvara igaz-ságügyminiszter névszerint felsorolta az elismert romániaisajtótestületeket. A Romániai Népkisebbségi újságírószerve-zet nem szerepelt a névsorban. Ez a tény rendkívül nagyizgalmat okozott az erdélyi kisebbségi újságírók körében ésaz elnökség terjedelmes beadványban mutatott rá a sérelemreaz igazságügyminiszter előtt. Az izgalomnak véget vetett aza tény, hogy a Djuvara féle s ajtótörvény! er vezet is leke-rült a napirendről. Csak később derült ki, hogy a névsorbóla kisebbségi újságírószervezetet szándékosan hagyták ki.Dr. Gocimau Aurél, az „Universul” bukaresti napilap er-délyi szerkesztője, egy küldöttséget vezetett a miniszter eléés kérte, hogy ne a kisebbségi szervezetet, hanem csak azo-kat a kisebbségi újságírókat vegyék figyelembe az új saj-tótikvény tervezet elkészítésénél, akiknek a névsorát ők be-nyújtják.

*

A kisebbségi teherbíróképesség fokozatos leromlásakövetkeztében valóságos sötétbeugrás Erdélyben új ma-gyarnyelvű napilap alapítása. Mégis van vállalkozó. TulatsGyörgy Marosvásárhelyen „A mi lapunk” című egy lejesnapilapot ad ki. Kolozsváron megszűnik a „Friss Újság” na-pilap. Zilahon az .,Igazság”, Orsován az ,.Orsovai Napló”,„Tasnád és Vidéke” és „Mármarosi Független Újság” hetila-pok. Déván Vámos Leo lapja „A mi megyénk” új lap.

„Igazság” címen Bidu székelyudvarhelyi prefektus in-dít hetilapot, szerkesztője Ferenczy György, a ,.Kimondom”című alkalmi nyomdatermék alapítója. Ferenczy az erdélyiújság író-janicsárok prim hegedűse, a liberális párt propa-gandistája és pénzért minden gyalázatosságra kapható, ann-a magyarság ellen irányul.

63

Ezen a nyáron megkapta a magáét Ferenczy. Az»Igazsághoz« levél érkezett, ebben egy vers. Címe »Versa Magyar Párthoz«, aláírója »Egy tisztán látó székely«.Ferenczy nagyon megörült a versnek, ami — nézete sze-rint — alkalmas volt arra, hogy ismét üssön egyet aMagyar Párton s a liberálisoktól bizonyára külön jutal-mai is kap érte. A vers megjelent az »Igazság« II. évfo-lyam (?) 15. számában, az ötödik oldalon, vastag feketekeretben, díszhelyen. Lássuk hogyan szól a vers.

VERS A MAGYAR PÁRTHOZ

Fakadnak a rügyek, nyílnak a virágokErdő, mező éled, s szép tavaszi álmok

Reménybe szökkennek, „Igazság” lett pégreErre a vidékre visszatér a béke.

Nagy, sötét vakságból nyílnak a szemek-Cégéres vezérek de gyávák lettetek

íme, oda mondják, ordítják, kiáltjákGaládságaitok szemetekbe vágják.

Hazug esztendőknek minden mocska, szennyeEltűnt százezresek kikerülnek rendre

Orozva ellopott székely verejtékekRátok hullanak vissza, mint szörnyű emlékek.

Gránát süvöltéseként zúg a nép, morajlikHalljátok, végtére igaz beszéd hallik

Erős bár a hangja, de nem lehet másképF a Jankókat űz most el a haragos nép.

Ajtónkon ezután ne kopogtassatokJaj, hazug szavakkal ne háborgassatok

Ármánykodásotok megismertük végreRavaszkodásotok csak baj volt a népre.

Úgy elbújjatok hát, mint egér a lyukbanLátni se lehessen, mert haragunk robban

Orrotokat többé elő ne hozzátokSavanyú képetek jól eltakarjátok.

Zsákutcába hogyha szorultok rakásbaEl ne felejtsétek, nézzetek egymásra

Me a. culpázzatok, s reszkesselek nagyonŰző feélelemtől ne legyen nyugalomTépjen az izgalom.

„Egy tisztán látó székely,”

64

Ugyanakkor a szerkesztői üzenetek rovatban ezt ol-vassuk:

»Egy tisztán látó székely«. Levelét meg-kaptam. Λ beküldött versét a mai szám-bán közlöm. Sorait köszönöm és várom,hogy beváltja ígéretét, s felkeres Szent-györgyön. Ha jön, mindenesetre a pén-teki vagy szombati napon jöjjön, mertakkor biztos idehaza talál.

A találkozóra valószínűleg egyik sem ment el. A»Brassói Lapok« ugyanis másnap »megfejtette« a vers ér-telmiéit. Ε sorok olvasója is megfejtheti, ha a kezdőbetű-ket felülről lefelé olvassa. De megkönnyítjük dolgát:»FERENCI GHEORGHE FAJÁRULÓ SZEMÉT«.

Nem jött még el az ideje annak, hogy az igazi szé-kely furfanggal megszerkesztett vers szerzőjének nevétnyilvánosságra hozzuk.

*

Ezen a nyáron tanulmányutaztak Erdélyben NémethLászló és Boldizsár Iván budapesti újságírók. Cikkükben be-bizonyították újólag, hogy kutyafuttában nem lehet az er-tlélyi kisebbségi életet megismerni és főleg nem ítélkeznielevenek és holtak felett.

*

Szólnunk kell azokról is, akik kötelességüknek vallot-ták a magyar nyelv tisztaságára ügyelni. Az idegen népelem-mel való mindennapos érintkezés nem múlt el nyomtalanula magyarság felett, nem szólva azokról, akik az új helyzet-be születtek. Ilyen kifejezések: „megyek a tribunába (tör-vényszékre), hogy a grefiertől (jegyzőtől) elkérjem a doszárt”'(iratcsomót) — a legintranzigensebb magyar ügyvéd irodá-jában is elhangzik naponta legalább t ízszer . . . A szerencsésmagyar tisztviselő, aki eddig túlvergődött minden nyelvvizs-ga-gáton így mondta egy találkozás alkalmával: sietnem kella primariára (városházára), hogy ott találjam a kassziert(pénztárost), mert később a komitéban (ülésben) lesz...”

Először két brassói újságíró: Kacsó Sándor és KörösiKrizsán Sándor dr. Elekes György brassói ügyvéddel kar-öltve indítottak irtóháborút a magyar nyelv kerékbetöréseellen. „AGISZ” nevű vállalatuk kiadásában megjelentettékKosztolányi Dezső: „Szép és jó magyarság” című munká-ját, majd önálló füzetben is rámutattak azokra a veszélyek-re, amely a magyar nyelvre és kultúrára származhat a kevertbeszéd folytán. Ez a kis könyv természetesen tiltakozik azellen is, hogy a magyar helységneveket valaki akár szóban

66

akár írásban az új elnevezések szerint mondja. Ez azonbankülső körülmény volt s a hivatalos· használatból beet te ma-gát a magánéletbe is.

A Maigyar Párt hivatalos lapja a „Keleti Újság” is ker-tészkedett a magyar nyelv sok giz-gazzeal telenőtt virágoskertjében. Dsida Jenő: „Anyanyelvünk” c. rovata nem-zeti és nyelvtörténeti jelentőségű. Kár, hogy összmunkássá-guk olyan területre is betévedt, ahol aztán eltévedtek. Amindenáron való magyarítást értjük ezalatt. Pályázati fel-hívásuk után ilyen szavaknak ítélték oda a pálmát: prima-donna: dalhősnő, bonviván: dalhős, cenzor: sajtóőr, cenzúra:sajtóőrzés, stb. Ezekkel a torzszülöttekkel a „Keleti Újság”sem kísérletezhetett sokáig, köztudattá pedig egyik „új” szósem vált. Mindamellett az új dogma: beszéljünk és írjunkmagyarul, magyarosan, mert ez szorosan összefügg a nem-zeti ellenállás szükségszerűségével, egyre nagyobb tért hó-dít. A nagyobb lapok vigyáznak, hogy a magyar újság, amelyÍI legszélesebb népréteg egyedül való olvasmánya s amely jó-formán az egyetlen tényező, ahonnan az olvasó általános mű-velődést merít, tiszta nyelvérzékű újságírók szószéke legyen.

Sok fogyatékosság ma már csak ott van,, ahol a kiadó-nak mindegy kivel íratja az újságot, csupán az az elv dön-tő: olcsó munkaerő legyen! De ahogy a papirosirodalom trá-gyázza sokszor a szellemi talajt, amelyből egy-egy igazi re-mekmű kinő. éppúgy a zugsajtó és a színvonalban ezekmel-lé sorakozó krajcáros és üzleti sajtó mellett komoly, magas-színvonalú napilapok erősödtek fel Erdélyben.

A fejlődésnek ebben a hányadosában — sajnos — ép-pen az újságírószervezetnek van legkevesebb érdeme. Havégigtekintünk a szervezet eddigi működésén látjuk, hogynagy elhatározások kicsinyes törtetéseken, az alkalmas pil-lanatban a naposoldalra állásokon szenvedtek hajótörést. Egyévtizeden keresztül azonban mégis magyar testület volt, lel-ve magyar erényekkel és hibákkal, azután a nemzetiségi esz-mélés erősbödésével ..csak” szakmai szervezet vált belőle,a ,numerus hungarikus” elv alapján tanácskozási és ügy-kezelési nyelve nagyobbrészt még magyar. Mégis ez utóbliiévek voltak eredményesebbek szakmai szempontból, ha csakaz üdülő-otthon építésének megkezdésére gondolunk is.

Most azonban a szervezet életét komoly veszedelem fe-nyegeti. A kipellengérezett újságíró-janicsár már nemcsak amajgyarpáríi vezetőszemélyeket, hanem a szervezetet is nyíl-tan denunciálja. Nagyszámú segédhadával valóságos rága-lom-pergőtűz alá veszi a szervezetet és Sárkány Gabriel el-nök többször is Bukarestben jár, hogy a testület jogiszemé-

66

lyiségét megóvja. A szervezet elnöki tanácsa március 15-éna következő nyilatkozat közlésére kéri fel a lapokat:

A Romániai Népkisebbségi újságírószervezet, 1936március 15-én megtartott országos választmányi ülése fog-lalkozott azokkal a 'támadásokkal, alaptalan denunciálá-sokkal, akiket a szervezet tagjaival, másrészt mágiával aszervezettel szemben néhány magyar nyervén író, de aszervezetben méltatlanságuk miatt fel nem vett. vagy on-nan kizárt hírlapíró folytat.

Ε támadások és demunciálások részben a szervezetenkívülálló lapokban, résziben egyenesen a hatóságok előtttörténtek. A szervezet és ennek tagjai ellen főként oly ér-te! mű vádakat koholtak, mintha a szervezet, vagy en-nek tagjai irredenták, vagy kommunisták volnának.

A vádakat és denunciálásokat az újságírószervezet alegerélyesebben visszautasítja s a legsötétebb indulatok-ból fakadó koholmányoknak minősíti. Bár a támadók ésdenunciálók újságírói jelentéktelenségéről a szervezetneképúgy megvan a maga véleménye, mint a közönségnek, avádak visszautasítását a szervezet mégis nyilvánosság előkívánja vinni, mert a mai légkörben a leghitelképtelenebbszemélyek vádjai is alkalmat adhatnának a félreértésekre,ha azokat csírájukban el nem fojtják.

A mi Romániai Kisebbségi újságírószervezetünk 1921-ben létesült, jogi személyisége van s tagjai az Erdély ésBánság területén megjelenő kisebbségi nap-ílapok munka-társai s e lapok bukaresti tudósítói — számszerint több.mint kétszáz hivatásos újságíró —, aki erkölcsi és hiva-tásbeli szempontokból megfelelnek a jóváhagyott alapsza-bályok követel menyeinek. A szervezet már megalakulásá-nak tényével beleilleszkedett Románia közéletébe, amely-nek magát konstruktiv szervéül tekinti. Becsületes, egye-nes munkával kapcsolódott bele szervezetünk azok íevé-Kenységébe, akik az ország konszolidálásán fáradoznak.

Éppen e nyílt, tisztességes, minden utógondolat nélkülvaló magatartásának önérzetes tudatában a szervezet te-hát nemcsak a támadások és deminciálások visszautasítá-sára szorítkozik, hanem egyben szükségesnek látja fel-tárni, hogy a szervezet gazdasági, kollektív célkitűzései-vel szemben az őt támadó, kiközösített egyének egyedül amaguk önző érdekeit szolgálják. Semmiesetre sem azono-síthatók e támadók és denunciálók érdekei az országérdekeivel, de semmiképpen sem tűrheti a szervezet azt alátszatot sem, mintha a denunciálók azért nem volnánaktagjai a szervezetnek, mivel őbennük a szervezet az or-szág eretekéinek a magáénál komolyabb, hatékonyabb vé-delmezőit tekintené. Nem vettük fel, i l letve kiközösítettük

67

ellenben e rágalmazókat és denunicánsokat már évekkelmostani tevékenységüket megelőzőleg egyes-egyedül azért,mert szervezetünk összességének a közvéleménnyel egy-behangzó megítélése szerint velük etikai okból nem mű-ködhettünk egy fedél alatt.

Tisztában vagyunk azzal, hegy az ő aknamunkájuk aszervezet ellen politikai eszközök és misztifikációk igény-bevételével folyik. Mi ezen az úton támadóinkat és denun-ciálóinkat annál kevésbbé követhetjük, mert szervezetünksemmiféle politikai tevékenységet nem folytat, politikátsemmilyen irányban nem szolgál, hanem kizárólagosanprofesszionális újságírói érdekeket képvisel, párhuzamo-san a többi romániai újságírószervezetekkel.

Szent meggyőződésünk, hogy a román közvélemény,valamint annak irányítói is csömörrel fordulnak el az őaknamunkájuktol, mihelyt magatartásukat és tevékenysé-gük rugóit éppoly közelről ismerik meg, amint nekünkvolt alkalmunk megismerni«.

A nyilatkozat után a gyalázkodók kórusa — ha lehet —még hangosabb.

Talán erre figyelt fel Pop Valér igazságügyminiszter,aki az új sajtótörvény tervezet ismertetésének bankettjén,amit a román újságírók tiszteletére adott, gúnyosan emléke-zett meg a magyar sajtóról. Kifogásolta azt is, hogy Er-délyben gyenge a román sajtóélet, holott a kisebbségeknekerős sajtójuk van, amely pedig gyakran destruktív és sub-versiv.

Egyedül a „Magyar Kisebbség” utasította vissza a mi-niszter vádjait és példákkal igazolta, hogy ennek éppenaz ellenkezője igaz. Idézzük a „Magyar Kisebbség” cikkét:

»Alkalmat fogunk találni, hogy beszéljünk nyíltan akisebbségi és a román sajtó helyzetéről Erdélyiben, inertez is banális vesszőparipa a román sajtólban és politiká-ban. Még ma is úgy tárgyalnak az erdélyi román sajtó-ról, mint tizenöt évvel ezelőtt, holott azóta a román új-ságírás ugyancsak lendületet vett Erdélyben. Itt is gon-dolhatunk Bucsan Constantin megállapítására, hogy miértemlegetik folyton a »kisebbségek uralmát«, holott tíz évalatt több eredményt ért el — úgymond — a romanizálás.mint amennyit a magyarok ezer év alatt magyarosítottak.

* Ezen a tavaszon Berey Géza a szatmári Újságban cikket ír»Újabb jogfosztás érte a magyar iparosokat« címen. Az ügyészségállamellenes felforgatással vádolja a cikkírót és a Marzescu törvényalapján indítja meg az eljárást.

68

Most azonban arra akarunk gyakorlati példával felel-ni, hogy valóban a kisebbségi sajtó a destruktiv és suö>versi v?

Jó volna persze először definiálni, hogy mi is adestrukció és mit értünk subversiv alatt. De mi ezt iselengedjük. Hanem kiragadunk hirtelen két esetet a románsajtóból és ennek kapcsán tisztelettel megkérdezzük azigazságügyminiszter urat, hogy ezekután is fenntartja-e,hogy mi vagyunk a rombolók és aláaknázok, mi fúrjukalá a társadalmi és erkölcsi rendet mi veszélyeztetjük atekintélyt és mi tőlünk kell félteni az egyén, a család ésa társadalmi intézmények presztízsét és becsületét?

Hetek óta ádáz vita folyik két bukaresti román új-ság között. Az egyik a demokrata színezetű Lupta, amely-nek Fagure-Hönigmann volt szenátor és képviselő a szer-kesztője, a másik a Porunea Vremii című horogkeresztes,újság, amit dr. Ilie Raduleseu volt képviselő szerkesztTehát két olyan férfiú lapjáról van szó, akik mindkettenközjogi állást töltöttek már be és így destrukció az, hailyen emberek tekintélyével packáznak, mert a tömegkönnyen azt a következtetést vonhatja le, hogy beteg az atársadalmi és politikai rendszer, ahol megvetésre érde-mes urak dirigálják a törvényalkotást. Nos a két lap és akét politikus között a vita egyszerűen kétségbeejtő.

A vita lényegében abból indult ki, hogy a Luptanyugtákkal akarta igazolni, hogy a Porunea Vremii agazdag zsidóktól pénzt zsarol. A horogkeresztes újsághazugságnak nyilvánította ezt a vádat és hamisítványok-nak a nyugtákat, viszont a Lupta urairól azt állította,hogy szovjet kalucsnikkal panamáztak. Mi természetesennem avatkozhatunk bele., mert hiszen nem is ismerhetjüka tényállást és nem tudjuk kinek van igaza. Nem is a:ténykedést emeljük ki, hanem a hangról csevegünk, a tó-nusról, ami ezt a polémiát kíséri.

Idézzünk egy-két szemelvényt a Porunea Vremiiből:»Hallgatnak a disznók a Luplanál«. (Ez a cím.) Há-rom nap óta Hönigmanok, a szovjet kalucsnik csempészeinem ejtenek ki egy kukkot sem. Pedig szerettem volnahallani, hogy talán már gyilkos is vagyok, miután a leg-gyalázatosabb hamisítást elkövettek ellenem. Talán a hit-község adott parancsot, hogy áttérjenek a zsidók módszerére:a hallgatásra. Vagy rájöttek a disznók hamisításuk hit-ványságára? Érzik az igazságszolgáltatás várható lecsa-pását és azért reszket a pajesz. Mi van zsidó uzsorások?Mi történt banditák, hogy elhallgattatok? Addig foglakkorbácsolni benneteket, amíg tetves disznóhájatokból ki-rázom az összes milliókat, amit tőlünk, románoktól elra-boltatok. Eleget tömtétek magatokat sakálok. Miért nen*

69

jelentettél lel engem rágalmazásért tolvaj? Miért nem aka-rod te csirkefogó kimosni a te kerítő becsületedet, te ban-dita, aki gyújtogattál, hogy kifosszad a biztosító társa-ságot. Várjatok csak zsidó gazfickók, bordélyháztulajdono-sok! Velem nem végezitek olyan könnyen. Válaszoljatokröviden nyomorait tolvajok. Vagy talán nem igaz, hogybanditák, kijárok, zsarolók vagytok? Vissza a pénzt tol-vajok!«

Hát ugyebár ez nem klasszikus stílus?No de a Lupta sem marad adós a szép irállyal. Íme

mit ír Radulescu főszerkesztőről, akit többek között ál-landóan azzal vádolt, hogy nem is doktor és mint községitanácsos annak idején a bukaresti tejüzemnél és autó-gummibevásárlásnál visszaéléseket követett el, amiért az-tán kipenderítették.

»Ilie Radulescu-Tejes, aki már ifjú korában megjártaaz ügyészségeket, ez a zsebtolvaj folytatja támadásait,hogy nyomukban pénzt harácsoljon. Voltak egyes zsidók,akik csakhogy megszabaduljanak a kaucsuktolvaj zsaro-lásaitól, tíz és tízezreket adtak, sőt százezrekél is és azsebtolvaj még nyugtát is írt alá ezekről a pénzekről. Depár nap múlva azért megint szidta őket. Minden részvény-társaságot, ahol zsidót szimatolt, megvágott ez a szédel-gő. Szélhámos, zsaroló, tolvaj, bandita: ez ő!«

Nem tudjuk, látta ezeket a szörnyű cikkeket az igaz-ságügyminiszter. De ha olvasta, akkor feleljen önmagá-nak: olvasott ehhez hasonlót erdélyi magyar napilapok-ban? Melyik sajtó a destruktiv és subversiv?

Lehet azonban, hogy a miniszter úr azt feleli erre,hogy a (bukaresti sajtóban évtizedek óta tombol ez a kor-látlan sajtószabadság elleniben menjünk Csak Erdélybe ésott megtalálhatjuk, hogy csakugyan milyen a helyzet?

Nos. lássuk az aradi »Ecoul« napilap 1936 február 9,számát.

Főcím:A bandita P. F. beiktatása X városba.

Alcím:P. F, korszakának pogány hordái.

(Mondanunk sem kell: mi sem a várost, sem az illetőférfit nevének reprodukálásával nem hurcolunk megv

Nézzük mi áll ebben a cikkben?Lopva, mint egy vadállat, amely zsákmány után kú-

szik, sikerült F. hírhedt országgyűlési képviselőnek csa-lással befurakodni X város alpolgármesteri székébe, mi-után elődje egy volt vasúti hordár lemondott, amirőlszintén fogunk még beszélni. Ez a változás, amely ily enhirtelen beállott a város kiaknázására alakult társaság[ban, megrémítette még X város legedzettebb lakosait is.

70

akik megszokták a múltból és jelenből, hogy a sors leg-mostohább csapásit is elviseljék. Pedig a történelem sa-rán sok minden történt a barbár hordák betörésétől egé-szen addig, amíg X város mai interimar urai, mint éhesbestiák idetelepedtek, hogy kifosszák a város vagyonát,de mégis bármilyen türelme is legyen e város közönségé-nek, F. gyászos személyének bevonulása a városházagazdálkodásába, rémületet és borzalmat keltett.

Ez a banditatekintetű, szőrösarcú, zöldbőrű emberzöld, mint a méreg, amelyét lelke helyett hord, régi klien-se az Ecoul-nak. Számtalanszor lelepleztük ezt a hiénát.Harácsoló karmainak nyoma ott van mindenütt a me-gyében, ahol a parasztokat kirabolták, ahol a falvak va-gyonát ellopták, ahol az állam és megye javait kifosztot-ták. Nincs tolvajlás, nincs gálád banditaság, amiben ré-sze ne volna. Ajánljuk is mindenkinek, hogy akinek dolgavan a városházán, hogy csak úgy lépjen be oda, hogyelöőbb hagyja otthon pénztárcáját.«

Nem folytatjuk tovább az idézeteket, mert hiszen semmiörömünk nincs nekünk abban, hogy ilyen sajtóhangok szólal-janak meg Erdélyben. Pedig minden városból köteteket tud-nánk összeidézni. Hát még mikor a magyar kisebbségnek rontneki valamelyik túlbuzgó honmentő ... Régi igazság, hogy azkiabál legjobban, akinek a háza ég és Pop Valér is rosszulhivatkozik arra, hogy a kisebbségi sajtó volna destruktív éssubversiv, amelyért a sajtót meg kell regulázni.

*

Lapjelentések beszámolnak arról, hogy Berey Géza új-ságíró egy hónapos sajtóperi ítélete jogerős. Az újságíró be-vonul a szatmári fogházba. A Hivatalos Lap közli, hogy amozikban tilos a magyar felirat. Daróczi Lajos nagyváradiújságírót Ghiburól írt cikke miatt egy évi fogházra ítélték.

Lap jelentések:Szatmáron lerombolták Szent István és Szent Imre

szobrait a székesegyház előtt.Szűz Mária szobrokat romboltak Felsőbányán és

Szátmáron.Lerombolták a nagykárolyi Kölcsey-szohrot,

Mindezt ezen a nyáron; „ismeretlen tettesek.”

A Lege pentru apararea ordinal in Stat törvényt Szátmá-ron alkalmazta először az ügyészség. Figus Albert alkalmaz-tatása miatt a „Szabadsaitó”. Manyák József és Berey Gézaalkalmaztatása miatt az „Újság” napilapok ellen emeltek vá-dat, aminek következtében a lapvállalatok azonnali hatállyalmindegyik újságírót elbocsátották.

71

Lapjelentések beszámolnak arról is, hogy dr. KrennerMiklós közíró két hónapos sajtóperi ítélete jogerőssé vált.Krenner barátai kegyelmi kérvényt adnak be a kabinet iro-dához. Surányi Miklós és egykori hetilapja, a „Máramaros”egy napon haltak meg, a további hír: betiltották az OrszágosMagyar Párt nagygyűlését.

*

Ezen az őszön a közfigyelem ráesik az erdélyi magyarlapok színvonalára Hegedűs Lóránt volt magyar pénzügymi-niszter, író itthon járt Kolozsvárott és feltűnt neki a szokat-lan sajtó-zsivaj. Budapesten aztán cikket írt a „Pesti Hír-lapiba és kritika tárgyává tette az erdélyi magyar sajtószínvonalának sajnálatos aláértékelődését. A cikkeknek visz-hangja támadt Erdélyben is, dr. Szász Endre a „Keleti Új-ság” szerkesztője és Tabéry Géza, a „Szabadság” munkatár-sa kapcsolódtak be a vitába., amelynek konklúziója hajszál-nyira egyezett Hegedűs megállapításainak lényegével. Keve-sebb és jobban szerkesztett, tehát színvonalas lapokra volnaszükség.

A leromlást előidéző körülményeket a cikkírók a gaz-dasági viszonyok alakulásában látják; bevallják, hogy azelső redukciós tétel az újságíró fizetése volt és ezáltal szét-eregették a régi, kipróbált újságírókat, ami sok új lap alapí-tást eredményezett. Mindezeket tárgyalásaink során elmon-dottuk. Hegedűs Lóránt azt javasolta, hogy igyekezzék az er-délyi magyar sajtó olyanképpen átszerelni önmagát, hogy in-kább kevesebb, de jobban megírt napilap szolgálja a közér-deket s e napilapoknál biztos, tisztességesen fizetett pozí-ciókban dolgozhassanak a magyarság vezetésére hivatott ki-sebbségi újságírók.

Szász Endre Hegedűs felfogásával szemben az általánosgazdasági leromlás, valamint a dömping-sajtó tényével szá-molva azt mutatja ki, hogy ezt az égő sebet egykönnyenmeggyógyítani nem lehet.

Tabéry Géza szerint a helyzet tényleg nehéz, de a gyó-gyítást valahol el kell kezdeni. Rá kellene venni a lapkiadó-kat, hogy fúziókat létesítsenek. A maga részéről meg is kezd-te az ilyenirányú tárgyalásokat a nagyváradi kiadókkal.Tudjuk, hogy némi eredmény mutatkozott is néhány hónapmúlva. A „Szabadság” és „Napló” naponta tizenkét oldalon,vasárnap húsz oldalon egy torma szöveggel jelentek meg egyévig, csupán az első oldal szövege változott a lap beállítottsá-gának megfelelő szervírozásban. A többi kiadók azonban nemkövették ezt a példát, legfeljebb csak akkor, ha a nyomdász-sztrájk miatt arra kényszerültek. (Arad, 1937.) Szatmáron a„Szabadsajtó” és az „Újság” között is megindult valami fú-zíóféle tárgyalás, de a két lap annyira másirányú politikai

72

nézetet vall, hogy már emiatt is lehetetlen lett volna a közösszöveg nyomtatása.

*

Ezen a nyáron megszűnik Nagyváradon a „Magyar Hir-lap”-ból lett ,,Új Magyar Szó”, előfizetői beolvadnak a „Sza-badságba, szerkesztője Daróczi Lajos is itt kap állást. Akormány betiltja a „Brassói Lapok” bukaresti kiadásai és is-mételt utánjárás után sem hajlandó a betiltást feloldani.

Ősszel ünnepélyes külsőségek mellett letették a tusnádiújságíró üdülő-otthon alapkövét. Λ szervezet elnöksége foko-zott tevékenységre hívja fel az újságírók figyelmét, de ko-moly munkát az üdülőház felépítése körül jóformán csak abrassói csoport végez.

Most már bizonyos, hogy ebben az évben sem lesz újsajtótörvény. Csupán annyi történt, hogy a kormány rende-letileg eltiltotta a lapengedélyek kiadását. Az erdélyi helység-nevek használatának kérdése vajúdik. Átmeneti időre né-hány városban román-magyar helységneveket lehet használ-ni, de rendeletet a prefektusok nem mindenütt hajtják végre;később ott is visszavonják, ahol engedélyezték. Csupán a né-met lapok használhatják a két nyelvű helységmegjelöléseket.November 7-én a kormány betiltotta a ..Brassói Lapok”-at,19-én a vállalat testvér lapját a „Népújság”-ot is. Az indo-kolás: a két lap irredenta magatartást tanúsít.

November 18-án egy hónapra felfüggesztik a szatmári„Újság” megjelenését indokolás nélkül, majd a Székelyföldönerre a sorsra jutott az „Aranyosszék” hetilap is.

Még e hó 20-án érdekes sajtó-pörben hozott elvi jelen-tőségű ítéletet a kolozsvári törvényszék. A „Keleti Újság”jelentésében ismertetjük a pör lefolyását.

»Berey Géza hírlapíró 1931 január 3-án »Világraszólóbotránnyá fajult a nagykárolyi népszámlálás« címmel cik-ket írt a «Keleti újság«-ba s emiatt az ügyészség állam-ellenes izgatás címén vádat emelt ellene. Nem kevesebb,mint tizennégy rendbeli halasztás után a kolozsvári tör-vényszék most tartotta meg a tárgyalást az ügyben. Λhírlapírót a bíróság előtt Péterffy Jenő dr., a közismertkolozsvári ügyvéd védte.

Péterffy dr. kérte a törvényszéket, hogy a sajtóam-nesztia rendeletek alapján, amely 1981-ben kelt, szüntessemeg az eljárást védence ellen. Ciugudeami ügyész ezt ki-fogásolta és kérte Berey megbüntetését, t ek intet te l arra,-hogy ezúttal nemcsak sajtóvétségről, hanem poli t ikaivétségről is szó van.

A védőügyvéd kifejtette, hogy az amnesztia törvényértelmében nem lehet különbséget tenni a sajtó útján el-követelt politikai vétségek és a sajtóvétségek között. Te-

73

hát a sajtó amnesztia-törvény értelmeiben az 19;! i már-cius 1. elüti elkövetett összes sajtóvétségekiben meg keilszüntetni az eljárási. Λ törvényszék Decusara-Fata ta-nácsa elfogadta Péteríffy dr. érvelését és Berey Gézát fel-mentette a vád és következményei alól. Az ügyész nemfellebbezett, így az ítélet jogerős«.

Az Országos Magyar Párt a november 25. felirati vitá-ban kél védelemére az erdélyi magyar sajtónak. Dr. WillerJózsef a következőket mondotta:

»Ismételten megmondták már, hogy a kisebbségek, tő-leg a magyarság helyzetének ez a leromlása igen nagyrésziben annak a féktelen uszításnak tulajdonítható, amelya román sajtó tekintélyes részélben évek óta folyik elle-nünk s amelyet mi — fájdalom — képtelenek vagyunk kivédeni. Felelősségünk tudatában, látva romboló· hálást,ismételten kértük a sajtónak azokat az előkelő munká-sait, akikhez szívélyesebb viszony fűz bennünket, fontol-ják meg milyen izzó gyűlölet, milyen elviselhetetlen lég-kör támad a nap-nap után megújuló uszítás nyomán. Avidéki tanítónak, kishivalalnoknak, csendőrnek nincs mega kellő kritikai érzéke a nyomtatott betűvel szembenSzentírás gyanánt olvassák a ránkszórt vádakat, egy-egyhonmenlőnek érzi magát mindenki, aki kisebbséglakta vi-déken szolgál; a közigazgatás az amúgy is törvénytelenülműködő interimar bizottságok révén felelőtlenül intézke-dik, betiltó vallásos és kulturális összejöveteleket, nemengedélyezi még az ártatlan dalárdák működését sem, afelizgatott közönség egyre türelmetlenebb magatartást ta-núsít velünk szemben, a vérmesebbje lerombolja szobra-inkat, műemlékeinket még a templom szobrait sem kí-méli . . .«

A magyar lapokból a mi cikkeinket könyörtelenülmegnyirbáljak. Legképzettebb, leghiggadtabb tollforgatóink mondatáaiba kínos hozzánemértéssel beleturkálnak, mígaz ellenünk uszító sajtó legképtelenebb megnyilatkozásainapvilágot láthatnak a cenzúra jóváhagyása mellet t .-Totu képviselő konkrét példát sürget, mire dr. Willer fel-olvassa a Székelyudvarhelyen megjelenő »Glas romanesc in re-giunea secuizata« (Román hang a székellyé tett vidékről) c. laphasábjain 1936 november 12-én megjelent vezércikknek néhánymondatát:

»Ha Mussolini ki akarja szabadítani a magyarokat aromán iga alól, íme, mi is segítségére megyünk: rendezünkmajd egy új Szent Bertalan éjszakát, mely után jöhetnekaz olaszok, hogy összeszedjék a magyar hullákat Erdély-földén. A mi magyarjaink megszabadulnak a rabszolga-ságtól, mi meg egy problémától, ami annyi zsivajt csi-nál . . .«

74

Ilyen lapok minden városban vannak már.s'c

Lapjelentések arról számolnak be, hogy Gyulai Zsigmon-dot a marosvásárhelyi „Reggeli Újság'” szerkesztőjét a tör-vényszék sajtó útján elkövetett államellenes propaganda mi-att hat hónapi fogházra ítélte.

Marosvásárhelyen megszűnt „A mi lapunk” című kraj-cáros napilap, Temesváron hetilappá zsugorodott össze Fra-nyó Zoltán „6 órai újság”-ja.

Az új esztendőben ismét nagy halottunk van. Zima Ti-bor, az aradi „Hírlap” főszerkesztője, volt magyarpárti kép-viselő váratlanul meghalt.

A „Brassói Lapok” és „Népújság” újból megjelennek. A„Brassói Lapok”-ról lekerült dr. Szele Béla neve, aki húszéven keresztül főszerkesztőként jegyezte a lapot. Annyi bizo-nyos, hogy nagy versenyfutás volt a főszerkesztői pozícióért.Egyfelől Szögyéni Kiss Endre, a lap egykori szerkesztője„főzte” a kormányt, a másik aspiráns Mózes Károly kolozs-vári gyógyszerész, ismert liberális propagandista volt. Nemrajtuk múlott, hogy egyikőjüknek se sikerült...

Aradon megszűnt a „Reggel” napilap, a „Magyar Lapok”ismét kényszerű megjelenési szünetet tart ezen a tavaszon.Az újságírószervezet egy éves késéssel, Tusnádon rendezikongresszusát, ahol a régi vezetőséget újból megválasztották.

Lap jelentések beszámolnak arról, hogy a nagyváradi táb-la tizenöt napra leszállította Daróczi Lajos és Arató Andrásbüntetését. Daróczit és Aratót a törvényszék egy-egy évi bör-tönre ítélte, amiért Ghibu Onisifor egyetemi tanárról azt ír-ták, hogy az érettségi vizsgán magyar ellenes magatartást ta-núsított. Pop Valér, aki ezúttal kereskedelemügyi miniszterkörlevelet intézett az összes vállalatokhoz, és a román elemfelkarolása érdekében hetvenötszázalékos román elem alkal-mazást követel záros határidőn belül.

Kétesértelmű dicséretben van részünk. Az „Universul”és társai, amelyek a magyar szellemi élet egyetlen megnyi-latkozását sem veszik észre immár két évtizede — csak az„irredenta vezércikkek” nyomatékszavait böngészik — mostoldalas tanulmányokat írnak Féja Géza, Kovács Imre, IllyésGyula, Németh László és Szabó Zoltán könyveiről és követe-lik, hogy ezeknek az íróknak „agitatórikus” műveit fordít-sák le román nyelvre. A lóláb nyilvánvalóan kilóg. Mostújabb ürügy politikailag ütni Magyarországon.

A lapjelentések hírt adnak arról, hogy Fényes Samu,nemrég elhunyt kommunista író „A revíziós Magyarország”című könyvét, — 1936-ban adta ki Bukarestben, — beve-zetik az elemi iskolába. A könyv annak idején román és ma-

75

gyar nyelven jelent meg és a Székelyföldön ingyen osztogat-ták. A székelyudvarhelyi tanfelügyelőség 3304/1937. számúrendelete közölte, hogy ebből a munkából, amely a „román-ság történelmi és nemzeti jogait bizonyítja és adatokkal cá-folja a magyar revizionizmust”, időnként előadásokat tartsa-nak a lakosságnak.

*

Marinescu belügyi államtitkár ismét megengedte a ma-gyar helyiségnevek használatát a magyar újságoknak. A ren-deletet azonban Szatmáron, Nagyváradon, Máramarosszigeten,Zilahon és Nagykárolyban nem hajtják végre, illetve nem al-kalmazzák, A szatmári megyefőnök az elébe járult küldött-ségnek azt válaszolta: Nu se discuta, (nem is beszélünk róla).

Új lap indulásához engedélyt csak annak adnak ki, akimegbízható állambiztonsági szempontból és adandó alkalom-mal nyíltan kifejezést ad antirevizionista magatartásának.Nem is indul ebben az esztendőben csak egy újság az ország-ban: Szatmáron Berger Marcel szerkesztésében „Kurír” cí-men. Ezután nemsokára betiltották a „Szabadsajtó”-t, ahon-nan Berger kivált...

*

Az újságírók tusnádi üdülő-otthona lassanként tető alákerül. Rengeteg pénzt emészt fel az építkezés és a szervezetúgy készül segíteni magán, hogy „Erdélyi almanach”-ot akarkiadni, ennek a bevételéből nagyot lendülne az építkezés. Azalmanach kiadását a budapesti Lantos cég bevonásával akar-ják keresztülvinni, az almanach szerkesztője dr. KrennerMiklós. Az elnökség az almanach megjelenését karácsonyratervezte. Legnagyobb megdöbbenésre értesült azonban az el-nökség arról, hogy a „Brassói Lapok” ugyancsak karácsony-ra hirdette kiadásában megjelenő erdélyi magyar almana-chot és ugyancsak megdöbbenéssel állapították meg, hogyannak szerkesztési elgondolása szórul szóra egyezik a szer-kesztő bizottság ötletével és elgondolásával. Dr. Krenner Mik-lós táviratilag tiltakozott Kacsó Sándornál a „Brassói La-pok” almanach szerkesztőjénél és Kahána Bernátnál a„Brassói Lapok” tulajdonosánál. Kahána sürgönyileg vála-szolt, amelyben tiltakozott az almanach ötletének kisajátítá-si vádja ellen. míg Kacsó személyesen jelentkezett dr. Kren-nernél és jóhiszeműségét hangoztatta. Megígérte, hogy köz-benjár a lap vállalatnál, hogy a^ almanach címét változtas-sák meg és addig ne hozzák könyvárusi forgalomba, amíga;z újságírók almanachja meg nem jelent. így lett az erdé-lyi magyar almanachból” ..erdélyi magyar évkönyv” és azújságírók almanachjának kiadása tanácshatározattal 1938.tavaszára maradt. . .

76

Sok szó esett ezen az őszöm újságíró továbbképző tanfo-lyamok rendezéséről is Szentimrei Jenő javaslatára. DemeterBéla, a szervezet főtitkára a „Szabadsajtó” betiltásának fel-oldása érdekében több ízben jár Bukarestben, de csupán ígé-retet nyer.

Szeptemberben meghalt Koós-Kovács István 27 éves íróés újságíró, a „Keleti Újság” munkatársa.

*

Kolozsváron egy díszes kiállítású francia nyelvű folyó-irat jelenik meg, „Revue de transyvanie”, amelynek szep-temberi vezércikke „A magyar kisebbségi sajtó Romániában”címet viseli. Tárgyunknál fogva nem mehetünk a cikk mellettszótlanul el, már csak azért sem, mert a szerkesztő: PetrePetrinca a mostanában divatos politikai statisztikai módsze-rekkel igyekszik bebizonyítani, hogy a magyar kisebbségnek— még sajtó téren is — mennyivel jobb dolga van Romániá-ban, mint a nemzetiségeknek a hajdani magyar főhatóságalatt. Ha ebben a munkában nem halmoztunk volna adaíot-adaira, akkor sem volna szükséges külön adat után járnunk,mert Petrinca szerkesztő úr adatai és bombának szánt érveialkalmasak leginkább megcáfolni saját állításukat. A közle-mény tendenciájára vall, hogy külföld felé fordult arccalegy szót sem említ arról, hogy nálunk évek óta kivételes ál-lapotok vannak: mint az ostromállapot és a cenzúra.

Petrinca újság-statisztikájáról nem sokat beszélünk.Mindjárt az első adata hibás illetve tendenciózus, hiszen Ko-lozsváron él a szerkesztő úr, mégis hét magyar napilapróltud. holott hat magyar nyelvű napilap van, ebből az „Új Ke-let'”, az erdélyi zsidóság napilapja nem tekinthető magyarlapnak. Marad tehát öt. A háromszázötvenegy erdélyi heti-lap is úgy „igaz”, hogy ebből kétszáz: „Gazeta casatorilor =Házassági Újság”, „Conducátor prin Timisoam = TemesváriKalauz”, „Indica torul sträinfilor—Fremdem verkehr = Idegen-vezető”. „Ex Libris = Könyvkötészeti folyóirat” stb.

Sokkal érdekesebb Petrinca Pétre másik statisztikája,amelyet R. H. Seaton Watson—Scotus Yiatortól vesz át. (Ra-cial problems in Hungary).

Seaton Watson kimutatása a Magyarországon 1886—1909között sajtóvétségért elítélt nemzetiségi újságírókról: Elítél-ve 535 román 131 év,. 10 hónap, 26 nap, 93.791 korona pénz-büntetés. 14 német 2 év, 10 hónap, 10 nap 7720 korona pénz-büntetés, 7 rutén öt év 2100 korona pénzbüntetés, 4 szerb 1év 1. hóna]) 2500 korona pénzbüntetés. 560 szlovák 91 év. 7hónap. 26 nap, 42.121 korona pénzbüntetés, összesen 928 nem-zetiségi 232 év, 6 hónap, 2 nap 148.232 korona pénzbüntetés.

77

Válaszul Pet rinça a kolozsvári törvényszék kisebbségisajtópereinek tíz éves statisztikájával igyekszik bizonyítani,hogy milyen paradicsomi a romániai kisebbségi sajtó hely-zete. Ennek a statisztikának azonban néhány szépséghibájavan. Elsősorban is míg a Seaton Watson statisztikája 25 évadatait közli, a Petrinca adatai csak tíz évre vonatkoznak(1926—1936). Másodsorban Watson egész Magyarország; ada-tait dolgozta fel. míg Petrinca csak a kolozsvári törvényszék-ről veszi a sajtóperek számait, holott köztudomású, hogy azösszes erdélyi törvényszékek, de különösen a szatmári, nagy-váradi és temesváriak előtt zajlottak le kisebbségi újságírókellem indított sajtóperek. De ha csak a kolozsvári adatokatalaposan megvizsgáljuk, azokból is nagyon könnyű olyankövetkeztetéseket levonni, amelyek megdöntik Petrinca kül-földre adresszált szándékainak valódiságát.

Ugyanis az említett tíz éves időközben a kolozsvári tör-vényszék előtt 323 kisebbségi újságíró elleni sajtóper lett fo-lyamaiba téve. Ezekből 292 esetben, tehát az összes esetekkilencvenhat százalékában a vádat elejtették, vagy a vádlot-takat felmentették, illetve közkegyelmi törvény kedvezmé-nyeiben részesítették. Mi mást jelenthet ez, minthogy a nyo-mozó és ellenőrző hatóságok — enyhén szólva — íúlbuzga-lonimal rángatták elő békés nyugalmukból a később hivata-losan is ártatlannak bizonyuló újságírókat. Tehát ha csaka kolozsvári sajtóperek számát nézzük, akkor is megállapít-hatjuk, hogy a mostani sajtórezsim van olyan szigorú, minta régi Magyarországé. Vidéki adatok birtokában többet ismondhatunk, pedig azok a deliktumok, amelyért a régi ma-gyar rezsim a nemzetiségi sajtó munkásait perbefogta, súlyo-sabb természetűek voltak, mint a mai magyar sajtóperek»amint ez azonnal bebizonyítható, ha a különböző peranya-gokat összehasonlítjuk.

Végül Petrinca úr felpanaszolja azt is, hogy háromeset-bers éspedig 1933 augusztus 2.. 1936 február 4. és 1956 már-cius 31-én fordultak erdélyi magyarok, vagy erdélyi magya-rokért a Nemzetek Szövetségéhez petícióval sajtóügyekben.Bizony elutasították ezeket a beadványokat érdembeli meg-vizsgálás nélkül, mint a többi kisebbségi petíciók mind-egyikét.

*Lapjelentések:

Beszámolnak arról, hogy Budapesten megindultak a tár-gyalások Magyarország és a kisantant között.

Az Országos Magyar Párt sepsiszentgyörgyi nagygyűlé-sén gróf Bethlen elnök a megnyitó beszédben elismeréssel em-lékezett meg a magyar nemzeti sajtó áldozatos munkájáról és

78

elítélte, akik visszaélnek a magyarul írott betűvel nemzet-kisebbségi életünkben.

Dr. Inczédy bejelentette a nagygyűlésen, hogy a MagyarPárt a jogos érdekekért harcoló újságírók ellen megindítottbűnügyi eljárások során megszervezte a jogi védelmet és mamár minden városban ott állanak a magyar ügyvédek a ma-gyarságért harcoló újságírók mellett.

A drámai erejű határozati javaslatban pedig lerögzí-tette a Magyar Párt, hogy a cenzúra kizárólag a magyar nem-zeti sajtó ellen irányul.

Lap jelentések közlik, hogy Vezsényi Endre, az erdélyimagyar újságírók nesztora nyolcvan éves korában Kolozsvá-ron elhunyt.

*

Ezen az őszön zajlott le a Marosvásárhelyi Találkozó.Tamási Áron előzetes felhívásából kitűnt, hogy az erdélyifiatalság egy része szükségesnek véli külön is hangsúlyoznitöbb beszélgetés alapján, hogy 1. támogat és szolgál mindenolyan törekvést, mely az erdélyi magyarságot tudatossá te-szi arra, hogy sorsát önmaga irányítsa, 2. az erdélyi magyar-élet síkján az osztályok közötti választófal eltűnjék. A falu-si kisbirtokos réteg és a munkásság alkossa azt a nemzetiségitestet, melyet a nevelő értelmiséggé átalakult középosztályok-nak kell szolgálnia, 3. fel kell ébreszteni és táplálni kell aztaíz öntudatot, mellyel az erdélyi magyarság sikeresen ellen-állhasson minden olyan támadásnak, mely őt. nemzeti érde-keiben és jogaiban veszélyezteti,

A találkozóra négyszáz meghívott közül százhetvenhétjelent meg. több mint a fele Marosvásárhelyről. A találkozónvilágosan látszott, hogy a túlzó marxizmus hívei egyetlenszervezetten irányi!ott csoport, a többiek, mint magánszemé-lyek kapcsolódtak bele a vitákba, nem is tudtak egységes éshatározott befolyást gyakorolni még a nemzeti és keresztényerkölcsi alap kimondása körül sem. A megbeszélésen GagyiLászló: „Az erdélyi magyar napi és időszaki sajtó háborúutáni működése, mostani állapota és jövőbeli szerepe” cí-men tartott értelmes előadást, de újat nem mondott.

Az összes megbeszélések anyaigát egy „Hitvallás” címűösszefoglalásba egyesítették.

Elhibázott akció volt a Vásárhelyi Találkozó, mert al-kalmat adott a román sajtónak arra, hogy kommen (árjaibanazt a véleményt fejezze ki. mintha az erdélyi kisebbségi ma-gyarságon belül két élesen elkülönülő tábor lenne: egyik,amelyiknek reprezentáns gyűlése a Magyar Párt sepsiszent-györgyi nagygyűlése volt és a másik, amelyiknek ifjúságiszárnya most bontakozott ki a Vásárhelyi Találkozón. Sze-rintünk ma még a látszatát is kerülni kellett volna annak,

79

hogy az erdélyi magyarság nagy tömegeiben nem egységes.Nem lett volna szabad arra adni alkalmat, hogy az egész er-délyi magyarságot lássák két pártra szakadva.

Nagy bűn volt nemzeti és keresztény erkölcsi támaszt ad-ni az erdélyi magyarság között munkálkodó nemzetközi túl-zó marxista csoportnak. A MADOSz munkálkodása semmi-képpen sem kívánatos az erdélyi magyar életben.

A Vásárhelyi Találkozó megteremtette az ifjúsági egysé-get, — hangoztatták. Dehogy teremtett egységet! Ez a talál-kozó nemzeti szempontból nem jelenti az erők tervszerűbbegyüttműködését, viszont a kommunizmussal kacérkodóknakaz elfogadott nemzeti erkölcs és keresztény szellem alapjánmegadja az erkölcsi jogcímet és korlátlan gyakorlati lehe-tőséget a soraink közötti szervezkedésre.

A magyar fiatalság közé bevontatták a trójai falovat.*

Ha nem tornyosulnának fejünk felett a fekete fellegek,amelyek a vigasztalan kisebbségi magyar ég alatt egyre job-baa elmossák a reménykedés kontúrjait, mulatságosnak te-kinthetnők a „Keleti Újság” esetét az olasz „Stefani” hírszol-gálati ügynökséggel. Minden lap megírja ebben az időben,hogy Mussolini beteg. Budapesti jelentés alapján a „KeletiÚjság” is a „Stefani” ügynökségre hivatkozik, amikor a ko-lozsvári konzulátus felvilágosítást kér és egyben megcáfoltaa Duce betegségéről elterjedt híreket. A követség érdeklődika „Stefani”-nál, ahonnan a^z a magyarázat érkezik, hogy őkilyen hírt nem közöltek. így maradt a „Keleti Újság” bennea „hamis hír terjesztés” vádjában, holott a másik hét ro-mán és magyar kolozsvári napilap és még vagy ötven ro-mániai lap közölte a hírt. A „Stefani” ügynökségigei azonbancsak a „Keleti újság”-ot közölték, így ő lett a bűnbak. Azegész világ tudomást szerzett másnap, hogy „a Duce beteg-ségéről hamsi hírt kolportált a „Keleti Újság” ... Természe-tesen később kimagyarázták a dolgot és a ..Stefani” is belát-ta tévedését.

*

Dr. Vuchetich Endre hat hónapos sajtóperi ítélete jog-erőssé vált. A „Déli Hírlap” főszerkesztője bevonul a te-mesvári fogházba, ahol súlyosan megbetegszik. Felesége ésbarátai a királyi kabinet irodához fordulnak s a főszerkesztőötvenkét napi fogság után kegyelmet nyer. Ugyanekkor ke-gyelmet nyer dr. Krenner Miklós is.

Közben választ az ország. A Tatarescu kormányt átszer-vezik, kimarad a magyar sajtót destruktívnak és subversiv-nek nevező Pop Valér. A ..Szabadsajtó” utódja „Sajtó” né-

80

ven megindul Szatmáron. A liberális kormány nem tudjamegszerezni a többséget. Goga az új kormány elnöke. El-ső intézkedései között betiltja a ..Temesvári hírlap”-ot.

1938-at. írunk.*

A Goga kormány politikája sok felé éreztette hatását.A negyvenedik évébe lépő ..Brassói Lapok” főszerkesztőjeKacsé) Sándor, felelős szerkesztője Kakassy Endre, a lap is-mét átesik egy metamorfózison. Az aradi .,Hírlap” fejéről islekerül Major Béla neve. helyette Endrődi Kálmán a felelősszerkesztő. Máramarosszigeten betiltják a „Hírlap” című ma-gyar nyelvű két oldalas zsidópárti napilapot. Szatmáron meg-szűnt a „Kurír”', nyomában protestáns színezetű „Reggeli La-pok” napilap lépett. Marosvásárhelyen az alig pár hetes „Ma-rosvidék”-bőI, „Magyar Szó” lesz és az új krajcáros napilap,Szerkesztője Sebestyén László dr.

A negyvenöt napos Goiga kormány után Románia rendiállammá alakul át. Miron Cristea görögkeleti pátriárcha kor-mányelnöklete alatt. A végrehajtó hatalmat katonaságra bíz-zák, az egész ország területére kiterjesztik az ostrom állapo-tot és megszigorítják a cenzúrát. Új alkotmányt léptetnekéletbe és az összes pártok megszűnnek.

Az erdélyi magyarság, mint húsz év előtt, nemzeti saj-tóján keresztül lélegzik. Működő szervei: az Erdélyi Gazda-sági Egyesület és az Erdélyi Múzeum Egyesület.

A „Temesvári Hírlap” újból megjelenik. Magyar hely-ségneveket nem szabad használni, — csupán a „Brassói La-pok” és .,Népójság” ír román-magyar helységneveket az or-szágban. A lapok távoli eseményekkel foglalkoznak. Belpoli-tikai híreket, csak az udvarnagyi hivatal által kiadott napijelentések nyomán lehet közölni.

Az újságírószervezeti élet megmered, hiszen a hadtest-parancsnokság rendelete értelmében névnapi összejövetelek-re is külön hatósági engedély kell. A magyar kultúregyesü-letek működése is megbénul. A tusnádi újságíró üdülő-otthonépítését a központi elnök a brassói csoport tagjaival intézi.

Veszteséglistára került Dsida Jenő, az erdélyi katolikuslíra legnagyobb reménysége. 51 éves volt. A koporsónálNyirő József mondott gyászbeszédet az újságírók nevében.

*

Az új alkotmány kihirdetése után a kormány a sajtómegrendszabályozását tűzte ki feladatul.

Nézzük, hogyan történik a gyakorlatban ez a megrend-szabályozás?

Április 17-én betiltották a szatmári „Újság” című napi-lapot.

81

Bukarestben sajtópropaganda osztályt állítanak fel aminiszterelnökségen és innen tömik a lapokat „anyaggal.”

Hetenként egyaszer, többnyire vasárnap minden lapnak kéthasábos szedésben az első oldalon kell közölni a „Királyi Sza-vakat”-at.

Amikor a csehszlovákiai Egyesült Magyar Párt előbbautonomista mozgalmat kezd, majd vissza akar térni az ezeréves Magyarországhoz, Esterházy János gróf híres beszédétaz erdélyi magyar sajtó is csak kivonatosan közli. Egy ko-lozsi gazda avval dicsekszik a korcsmában, hogy a csehszlo-vákiai magyarok hamarosan visszatérhetnek Magyarország-ra. Valaki feljelenti, mire a gazda a nagyváradi „Néplap”-rahivatkozik. Ebben olvasta. Tényleg a lap leközölte az Es-terházy János gróf beszédét. A lap felelős szerkesztőjét: Bét-leky Lászlót erre nyomban letartóztatták a hadbíróság más-nap hat hónapi fogházra ítélte egy olyan cikkért, amelyetaz ügyészségi és katonai cenzúra megjelenésre engedélyezett.Gyulai Zsigmond marosvásárhelyi újságíró megkezdtehat hónapos fogházbüntetésének letöltését.

*A román „időszaki sajtótermékek fenntartási alapjainak

ellenőrzéséről” szóló román rendelettörvény végrehajtási uta-sítása, — „A Sajtó” szerint — az európai sajtójogban ed-dig alig ismert rendelkezéseket tartalmazott.

Az 1938. elején kihirdetett áj román alkotmány 46-ikszakasza szerint a törvényhozó házak felosztása idején akirály minden irányban alkothat törvényerejű rendeleteket.Az ilyen, „rendelettörvényeket” a gyűléseknek legközelebbiülésszak alkalmával jóváhagyásra kell előterjeszteni. Mivelaz új alkotmány kihirdetése idejében a parlamentet a ki-rály föloszlatta, a sajtójog reformja is a király által kiadottrendelettörvénnyel jött létre.

A sajójogi rendelettörvény egyedül az időszaki lapokravonatkozik, melyeknél négy irányban állít fel új követelmé-nyeket: 1. megállapítja, hogy milyen feltételeknek kell meg-felelnie az időszaki „sajtótermék” (így nevezik a román saj-tójogban az időszaki lapokat) tulajdonosának és szabályozzaa kiadás módját, 2. meghatározta a felelős ügyvivők (garan-ti) alkalmazásának feltételeit, 3. gondoskodik az időszakisajtótermékek fenntartási eszközeinek ellenőrzéséről, 4. meg-szervezi a laptulajdonosok országos szindikátusát.

Az időszaki sajtótermékeket a román sajtójog két cso-portra osztja: a) olyan időszaki sajtótermékekre, melyekévenkint legalább harmincszor megjelennek, b) olyanokra,melyek nem érik el az évi harmincszoros megjelenési számot.Az időszaki sajtótermékek mindkét csoportjára más-más in-tézkedések irányadók, amint a alábbiakból kitűnik:

83

Az új román sajtóreform szerint az időszaki sajtótermé-kek tulajdonosa és kiadója csak román lehet. Ha a lap tu-lajdonjoga valamely társaság birtokában van, a társaság rész-vényeit csak románok tarthatják kezükben.

Csak románok lehetnek az időszaki sajtótermékek va-gyonkezelői, igazgató és felügyelőbizottsági tagjai is. Romá-nok alatt a törvény román állampolgárokat ért ,.ethnikaiszármazásra való tekintet nélkül.”

Ha az időszaki sajtótermék évenkint harmincnál keve-sebbszer jelenik meg, tulajdonosa lehet fizikai személy, vagya kereskedelmi törvény értelmében alakult jogi személy. Haazonban a lap évenkint harmincnál többször jelenik meg, tu-lajdonosa csak részvénytársaság, vagy betéti részvénytársaságlehet, kivéve mégis a jogi személy jellegével bíró hivatásosegyesület, amely mindenképpen lehet tulajdonos. A sajtóter-mék tulajdonos, vagy kiadó részvénytársaság csakis sajtó-termék kiadásával foglalkozhatik. Ezek az utóbbi rendelke-zések nagyon megnehezítették a kisebb magyar lapok, pl.heti lapok kiadását. A részvénytársasági forma ugyanis meg-határozott alaptőkéhez, bonyolultabb szervezethez van köt-ve, kisebb tőke, ami egy hetilap indításához elégséges lenne,részvénytársaság alapításához kevés s ha nem alakul rész-vénytársasággá, a heti lap sem indulhat meg.

A legalább harmincszor megjelenő sajtótermék tulajdo-nos társasága köteles a sajtótermeik első számában nyilvános-ságra hozni az igazgatósági tagok és az alaptőke legalábbegy tizedrészét képviselő részvényesek, vagy betétrészvénye-sek nevét. Ugyanezeket az adatokat minden évben a közgyű-lést követő 15 nap alatt újból közölni kell. Ezzel meg akar-ják gátolni, hogy a lapvállalatok mögött idegen érdekeltsé-gek bújhassanak meg.

Minden időszaki sajtóterméknél felelős ügyvivőnek kelllenni. Az évenkint harmincnál kevesebbszer megjelenő idő-szaki sajtóterméknél felelős ügyvivő az igazgató, vagy en-nek hiányában a szerkesztő. A nagyobb lapoknál részvény-társasági forma esetén felelős ügyvivő a vagyonkezelő.

A felelős igazgató, szerkesztő és vagyonkezelő csak ro-mán állampolgár lehet, aki az országban lakik és meg van-nak polgári és politikai jogai. Érdekes, hogy a román sajtó-jog csak a fajvédelmet tekinti egyedüli feladatának, egyéb-ként nagyon liberálisan kezeli a feltételeket. Nem kíván semiskolai cenzort, sem más különös kelléket.

A román sajtótermékek első lapján kell feltüntetni a fe-lelős igazgató, a felelős szerkesztő és a laptulajdonos nevét,nemkülönben a hatósági nyilvántartás bejegyzési számát.

83

Leglényegesebb rendelkezése az új román sajtórefom-nak az időszaki sajtótermékek fenntartási eszközeinek ellen-őrzése. Evvel a sovén nacionalizmus azt akarja elsősorban el-érni, hogy a nemzetiségi lapokat fajtestvéreik kellőképpen netámogathassák.

Ennek eszköze a román sajtóreform szerint a következő:A laptulajdonosoknak kereskedelmi könyveket (naplót, le-tárt, másolati könyvet) kell vezetni olymódon, hogy azokbóla jövedelem és költség tételeket részleteikben is meg lehessenállapítani. Nem kell könyvet vezetni a harmincnál kevesebb-szer megjelenő tudományos,, vagy irodalmi jellegű sajtóter-mék tulajdonosainak. A törvény végrehajtási utasítása rész-letesen előírja a könyvek vezetésének módozatait, a mérlegés leltár készítését. A könyvek vezetését, nemkülönben a mér-leg és nyereség-veszteség számlát a pénzügyminiszter kikül-döttje útján bármikor felülvizsgálhatja.

Szigorúan eltiltja a törvény, hogy a laptulajdonos, a ki-adó, illetőleg a szerkesztőség, vagy kiadóhivatal tagja idege-nektől pénzt, vagy más anyagi segítséget fogadjon el, tör-ténjék az közvetlenül, vagy közbeiktatott személy által.Megengedett a pénz elfogadása, ha jogos ok van rá, vagy anyújtott anyagi haszon arányában áll a teljesített szolgálta-tásokkal. Megengedett pénzforrásoknak kizárólag a követke-ző címeken bevételezett összegeket tekintik: ..előfizetések,példányszámonkénti árusítás, makulatúra-eladás, hirdetések,az alaptőke gyümölcsöztetése, a lapvállalkozás felvirágoztatá-sa, vagy az állam, a tudomány és a művészetek érdekeivelösszeköttetésben álló ügy szoligálása végett a főrészvényesekáltal nyújtott hitelek, vagy hitel formájában teljesítettaportok.”

Különösen szigorú rendelkezés az, hogy a mérleg lezárá-sánál nem lehet figyelembe venni azokat az összegeket, ame-lyek az évi középpéldányszám húsz százalékát meghaladókülföldi előfizetésekből származnak. Ez a szabály elsősorbana magyar nyelvű lapok ellen irányult, mert a Bukarestbenmegjelenő francia, angol és német lapoknál az 50 százalékosarányszámot engedélyezték.

A hirdetéseket sem lehet akármiképpen számlázni, hanemcsak a rendes díjszabás szerint. Rendes díjszabás alatt a bel-ügyminiszter által minden év elején és minden újságra külön-külön megállapítandó díjszabást kell érteni. Ε díjszabást abelügyminiszter egy különleges bizottság véleményezése alap-ján adja ki, amelynek tagja a lapkiadó-tulajdonosok szindi-kátusának képviselője, a kereskedelmi és iparkamarák szö-vetségének elnöke, vagy helyettese.

A végrehajtási rendelet alaptőke alatt mindazt érti, amia valóságban létezik és a mérlegen szerepel. Az alaptőke gyü-

84

mölcsének tekinthető mindaz, amit az alaptőke a társaságivagyon és javak természetének megfelelően eredményez.

Az igazságügyminiszter kérésére a pénzügyminiszter kü-lön kiküldöttje vizsgálja felül az időszaki sajtótermékneknyújtott hitelek reális voltát. Figyelembe veszik a hiteltigénybevevő lapvállalatok által a hitelezőknek nyújtott biz-tosítékokat, a hitelnyújtás indító okait és érdekeit.

Érdekes rendelkezés az is, hogy az évenként legalábbharmincszor megjelenő sajtótermék tulajdonosa köteles aköltségvetési év első negyedében nyilvánosságra hozni az elő-ző év középarányos példányszámát, ahogy azt a sajtó és pro-paganda vezérigazgatóság megállapította. A közleményt asajtótermékben kell nyilvánosságra hozni. A laptulajdonosokezenkívül hetenkint kötelesek közölni a sajtó és propagandavezérigazgatósággal a naponkint kinyomatott példányok szá-mát. A vezérigazgatóságnak jelentékeny hatásköre és befo-lyása van a lapok anyagi támogatására, mivel állami önkor-mányzati, vagy államtól függő szervek és intézmények, hahirdetést akarnak közzétenni, ennek szövegét be kell külde-niök a sajtó és propaganda vezérigazgatósághoz, amely kije-löli azokat a lapokat, ahol a hirdetéseket közölni kell. A la-pok kiválasztásánál figyelemmel kell lenni arra a helyre,ahol a hirdetményt különösen köztudomásra kell hozni. Avezérigazgatóság ki is jelölhet a közintézmények számára larpokat bizonyos fajtájú hirdetmények leadására. Ebben azesetben az elvi kijelölés mindaddig érvényes, míg azt visz-sza nem vonják. A visszavonás indokolás nélkül történhetik.A hivatalos hirdetmények díját a sajtóigazgatóság és a lap-vállalat között megkötött legkisebb díjtételű szerződés álla-pítja meg. A vezérigazgatóság a hirdetési díjtételek összegei-ből a szerződésben megállapított százalékot kap, amelyet apropaganda alap növelésére fordítanak.

Romániában megjelenő összes időszaki sajtótermékek tu-lajdonosai tagjai a „Lapkiadótulajdonosok Országos Szindi-kátusá'”-nak. Ez működik közre a rendes díjszabások megál-lapításánál. A végrehajtási rendelet a szindikátus hatás- ésfeladatkörét részletesebben nem állapítja meg.

A fentebb elmondottak alapján megállapíthatjuk, hogy aromán sajtóreform a sovén nacionalizmus terméke s főkép-pen a magyar nyelvű lapok ellen tartalmaz szigorú rendel-kezéseket. À szerkesztői kellékek felállításánál egyáltalánnem érvényesíti a modern európai sajtójogok emelkedettebberkölcsi és szellemi követelményeit, csupán az állampolgárigpolgári és politikai jogok bírását és az országban lakást kí-vánja meg. Egészen új és a sajtójogban eddig meglehetősenismeretlen rendelkezés a lapok fenntartási alapjainak ellen-

85

őrzése, amely ha nem a kisebbségek ellen irányulna, alkal-mas lenne az erkölcsi színvonal felemeléséhez.

November 2. Imrédy Béla bejelentette a rádióban, hogya magyar Felvidék és egy millió magyar visszatér.

November 11-én Erdély minden városában kikapcsoltat-ta a kormányzat a világítási áramot. Délelőtt vonult be —ugyanis — vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarországkormányzója Kassára és a budapesti rádió közvetítette a be-vonulási. A rádió közvetítést így is százezrek hallgatták Er-délyben, titokban.

1939. Dermedt hideg szél járja az erdélyi tájakat. Sokanelköltöztek Magyarországra. Ijedt menekülésszerű ez a köl-tözködés. Mintha minden remény kiapadt volna. Zágoni Ist-ván dr., Sulyok István dr., Zágoni Dezső, Szász Endre dr..és még sokan mások az erdélyi magyarság kipróbált újság-író élharcosai, hagyták el eddigi küzdelmeik színhelyét.

A renegátok „tenyésztése” akkor se maradt félbe, ami-kor Calinescu lesz a miniszterelnök. Május 6-án a magyar la-pokban a következő cikk látott napvilágot:

Levél Calinescu miniszterelnökhöz(Bucuresti, május 4.) Armand Calinescu miniszterel-

nök egy fővárosi magyar kisebbségi csoport részéről akövetkező és a román állam érdekeivel szolidarizáló nyi-latkozatólkapta:

Alulírott magyar etnikai eredetű Bucurestiben letele-pedett és minden társadalmi réteget képviselő állampolgá-rok ezennel bejelentjük, hogy szolidárisak vagyunk azzala levéllel, amelyet kolozsvári nemzettestvéreink küldtekÖnnek és amelyben kifejezést adtak annak az elhatározá-suknak, hogy megvédik teljes erejükből az ország függet-lenségét és integritását és teszik ezt abban a tudatban,hogy ezáltal a román és magyar nép közös nemzeti érde-két szolgálják. Mi, bucuresti magvarok, meg vagyunkgyőződve arról, hogy a román és magyar parasztság ér-dekei teljesen azonosak és mint erdélyi magyar paraszt-fiúk, készek vagyunk teljes erőnkkel hozzájárulni e földés ősi hagyományainknak minden idegen támadással szem-beni m egy édesére.

Megtörténhetik, hogy (bizonyos idegen erőknek Ro-mánia és Erdély jövőjébe beavatkozását nekünk, ez országmagyar kisebbségeinek szeméiben kedvező színben tünte-tik fel. mi azonban a legutóbbi nemzetközi eseményekbőltudjuk, hogy a mi és a középeurópai kis népek problémáit

86

nem lehet megoldani, csakis a mi nemzeti függetlensé-günk és szabadságunk megvédése iránti szolidaritásunkútján, ha idegen erők megkísérelnék, hogy kis nézeteltéré-seinket saját céljaikra használják ki.

Ezért tiltakozunk erdélyi nemzettestvéreink lelkének,megmérgezése iránti kísérletek ellen és kérjük, hogy amagyarság hivatalos vezetői nyíltan foglaljanak állástminden demagóg propagandával szemben, amelyet a ro-mán állam ellen intéznek s amelynek csakis katasztrofá-lis hatása lehet a magyar nép sorsára.

Kérjük, fogadja miniszterelnök úr biztosítékunkat,mely szerint mi, magyar nemzetiségű román állampolgá-rok, felelősségünk tudatában, a román állam függetlensé-gének és integritásának megvédésében a román lelkiségmellett fogunk állani, amely — minden demagóg propa-ganda ellenére — ma komoly garanciája a békének és aDunamedence kis államai függetlenségének.

A nyilatkozatot Czikó Lőrinc, a bukaresti katolikusifjúság elnöke, Huszár Emil, a Romániai Újságírók Szin-dikátusának tagja, Szabó István, Bakay Domokos és má-sok írták alá.

Avval mindenki tisztában van, hogy a cikket az erdélyimagyar újságírók kényszerűségből, a miniszterelnökségi saj-tóosztály parancsára közölték. Ehhez nem is kell bővebb ma-gyarázat. A román rádió a „magyar hírek” között mindig „is-mertet” ilyesmit. Csupán arra mutatunk rá, hogy Czikó Lő-rinc soha sem volt a bukaresti katolikus ifjúság elnöke, ha-nem a Koós Kör — részegség miatt elcsapott — pénzbesze-dője. Huszár Emil, családi neue Siegmet, segesvári szász, azúgynevezett aktivisták közül. Valószínű, hogy Szabó és Ba-kay is hasonló „magyarok”. De az erdélyi magyarsággal selehet már elhitetni minden nyomtatott betűt, különösen ilyenzavaros, magyartalan propaganda szöveget.

Sajtóéletről már alig lehet beszélni. Minden leírt sor bör-tönt jelenthet. Jelent is. Az ítéleteket nem szabad közölni anyilvánossággal s nem tudni mikor, miért kerül magyar új-ságíró börtönbe. Az ország mozgósítási állapotban forog ke-serű levében. Kárpátalja ismét magyar s ez új reménységetéleszt két millió rab lelkében . . . Szörnyű ennek a visszaha-tása és leírhatatlan a magyarság újabb szenvedése. Üldözte-tés, sziguranta hajsza, internálás . . . a magyarság ezreit tesziföldönfutóvá . . . Menti, aki mentheti puszta életét.

*Németh László „Kisebbségben” című tanulmányánaknéhány fejezete Erdélyben is napvilágot látott s — valljuk

87

be — nem kelteti jó hatást. Németh László felül vizsgálati aláveszi a magyar szellem egész múltját és mindenkinek új he-lyet jelöl ki értékítéletében. Finta Zoltán, a „Keleti Újság”-ban foglalkozik a kérdéssel és az erdélyi magyarság nevébenvisszautasít ja Németh László jelszavait.

»Megállapíthatjuk — írja Finta —, hogy NémethLászló módszere aszerint ad helyet és szerepet a nagynakhitt nagyoknak, hogy vájjon magyarságuk minőségi fokamilyen. Ε célból mindnyájan megméretnek. Es a megmérésután találtatnak »mély« magyarok, »híg« magyarok, »jött«magyarok, Petőfit így utalja vissza Petroviccsá«.

»Felvéthetjük azt a kérdést, hogy az erdélyi magyarszellem ezt az értékelést miként veszi 'tudomásul. Annális inkább fel kell vetnünk, mert Németh László Erdélybe iselhozott új szellemi zászlóbontása a köztudatba dobta aimély-magyar, híg-magyar, jött-magyar fogalmakat. Milesz abból, ha az erdélyi magyarság soraiban ezek a fo-galmak gyökeret vernek és mérni kezdjük egymás ma-gyarságát mélység, hígság és jöttmentség szempontjából.Németh László Erdélyt a termékeny késések országánaknevezi. Hát nem késünk megkérdezni, van-e szükségünk azilyenfajta sorbontásra, amelynek veszedelmei kiszámít-hatatlanok? Mert lehet, sőt bizonyos, hogy ilyen sorbon-tásnak szándéka távol áll Németh Lászlótól, de fennállannak a lehetősége és a veszedelem itt rejlik: (bele lehetmagyarázni. Márpedig mi erdélyi magyarok oly kevesenvagyunk, hogy még az apagyilkosnak is meg kell kegyel-meznünk; nem engedhetjük meg magunknak a szellemijátéknak azt a fényűzését, hogy könnyen népszerűvé válójelszavak alapján egység-tudatunkat megbontassuk és újközszellemként egy erdélyi szellemi kasztrendszer alakul-hasson ki. Talán csakugyan új közszellemre van szüksé-günk. Miért nem keressük annak gyökereit az erdélyi ma-gyar lélek hagyományaiban és tanulságaiban?«

A napilapok közül Szatmáron megszűnt az „Esti Újság,”a szerkesztője: Manyák József családjával együtt Magyaror-szágra menekült. Marosvásárhelyen Sebestyén László dr., a„Magyar Szó” szerkesztője egy sajtóperben 2000 lej pénzbün-

* Scheffler Ferenc dr., a »Magyar Lapok« és a »Néplap« igaz-gatója tavasszal sziguranca kézre került s a hadbíróság két évre ítél-te. Később amnesztiát kapott, mert felsőbb helyen is belátták, hogynevetséges egy magyar papra ráfogni a vasgárdával való cimborálást.

89

tetést kapott nemzetsértés miatt. A Partiumban rosszabb amagyar sajtó helyzete, mint a történelmi Erdélyben. Márama-rosszigeten nincs magyar sajtó Szatmáron a „Sajtó” címűnapilapot Herskovics Rezső (azelőtt fakereskedő) és Barad-lai-Braun László (azelőtt táncoskomikus) szerkesztik a „Reg-geli Lapok” = krajcáros napilap Berger Marcel, az egykoridunántúli kommunista terrorista, a román sziguranta besúgó-ja kezébe kerül. Nagyváradon a püspökség lapja: a „MagyarLapok” és a „Néplap” és Hegedűs Nándor lapja magyar,a többi csak nyelvében az. Aradon, az Aradi Közlöny és a„Hírlap” éleszgetik a magyar tüzet. A „Temesvári Hírlap”megszűnt, a „Déli Hírlap” az aradi „Hírlap” temesvári kia-dása. Kolozsváron a „Keleti Újság”-nál a felelős-szerkesztőNyirő József, szerkesztő Finta Zoltán lett.

Magyarországon megalakult az Országos Magyar Sajtó-kamara. Vezetője két kiváló székely. Elnöke Kolosváry-Bor-csa Mihály dr. miniszteri tanácsos, országgyűlési képviselő, a„Függetlenség” napilap főszerkesztője, főtitkára Gáspár Je-nő költő, a „Nemzeti Újság” szerkesztője, a Petőfi Társaságfőtitkára.

Veszteség listán: Zágoni Dezső vaskoronás főhadnagy, a„Magyarország” segéd-szerkesztője, 48 éves volt. . .

A Romániai Népkisebbségi újságírószervezet is bevonula „Céh”-be, amelyet a kormány kreált. Minden magyar életuniformizálódik és elveszíti szabad akaratának megmaradtparányát is. Tamási Áron a kolozsvári „Ellenzékiben próbál-ja felrázni a magyar öntudatot s nagy jelentőségű a „KeletiÚjság4' .Erdélyi Vasárnap” melléklete. új magyar szellemi-ség arcvonala bontakozik ki ezeken a hasábokon .. .

Lapjelentések:Calinescu miniszterelnököt meggyilkolták. Argetoianu,

majd Tatarescu a miniszterelnök.

Meg kell említenünk, hogy az Astra román kultúregye-sület 1939-es évkönyvében azzal büszkélkedik, hogy húsz évalatt 1522 népkönyvtárat alapított és egy millió könyvet osz-tott ki Erdélyben. Bizony, ha összehasonlítjuk a román nép-könyvtárak számát a magyar népkönyvtárak számával el-szomorító számok tűnnek elénk.

Közel kétezer erdélyi magyar falu nem élvezheti a ma-gyar könyv oktató és nemzetnevelő áldását. Ha 501 nép-könyvtárunk számát fel tudnók emelni a tényleges szükség-letre, legalább félmilliónyi magyar könyvre volna szükség.

89

Megyék Román magyarnépkönyvtárak

Alsófehér 157 24Arad 28 17Besztercenaszód 46 3Bihar 33 22Brassó 60 9Csik 25 35Fogaras 62 3Háromszék 47 40Hunyad 71 18

Kisküküllő 62 6Kolozs 74 51Krassó 57 4Marostorda 144 88Máramaros 22 1Nagyküküllő 43 11Szamos 89 14Szatmár 161 24Szeben 96 2Szilágy 67 29

Szörény 53 10Temestorontál 63 16Tordaaranyos 43 15

Udvarhely 19 59összesen: 1522 501

Anyagismeretünk teljes tudatában elmondhatjuk, hogyez a félezer magyar népkönyvtár is magánkezdeményezéseredménye. Legnagyobb szerepe ebben a kolozsvári MinervaRt.-nek van. A magyarországi könyv drágasága miatt nem jut-hat el az erdélyi falura, de meg a klíringbe nem is fér belea népművelést szolgáló magyar könyv a képeslapok és egyébponyva és detektív regény zuhatagától, ami Erdélyre szakad.

Gróf Csáky István magyar külügyminiszter a magyarképviselőházban nagyobb beszédet mondott a külügyi tárcaköltségvetésének tárgyalásakor. A kormányválság után, Ga-fencu román külügyminiszter válaszol a beszédre a kamaraés a szenátus külügyi bizottsági ülésén. A magyar lapoknakszórul-szóra közölni kellett Gafencu külügyminiszter beszé-dét. Különösen bántó volt az itt közölt szakasz:

90

»Mi nem hisszük, — mondotta Gafencu román külügy-minszter —, hogy a trianoni szerződés igazságtalan ésszörnyűséges. Ez a szerződés egy kisebbségekből állóállamot és egy önmagában is kisebbségi, de uralkodó nem-zetet nemzeti államokkal — közöttük Magyarországgal —helyettesített, melyek bizonyos kisebbségeket tartottakmeg, amint nem lehetett máskép. Természetes és egész-séges cselekedet volt, igazságosztás történt. Azok az ál-lamok, amelyek így a nemzeti egyesülés útján megna-gyobbodtak ma élettel teljesek, erős egységűek s a rendiés béke küldetését teljesítik. Ez a természetes rend nemváltozhatik meg«.

Az erdélyi magyar közönség csak a budapesti rádióbólértesülhetett Csáky István gróf. magyar külügyminiszter eré-lyes és határozott válaszáról.

»Gafencu román külügyminiszter úr — mondotta Csá-ky István gróf a MTI. munkatársának — mai beszédéibenállítólag azt is kijelentelte a külügyi bizottság tagjaielőtt, hogy a trianoni békeszerződés nem volt szörnyűigazságtalanság és hogy bármilyen legyen is az újonnankialakult természetes rend. nem lehet többé változtatnirajta. Románia ma egyedül áll ezzel a makacs felfogásá-val úgy a háborús feleknél, mint a háborúban részt nemvevő semleges államoknál. Nemcsak Magyarország; ha-nem Középeurópa békéjének fennállása érdekében köteles-séget vélek teljesíteni, amikor határozottan felemelem óvóés tiltakozó szavamat azzal az erőlködéssel szemben,hogy Romániában ismét feltámasszák a páriskörnyékibékék szellemét. Meggyőződésem, hogy bármikor és bár-mily pártatlan nemzetközi fórum elé is kerül a trianonibékeszerződés ügye, az azt éppenúgy, mint a közel mult-ban, igazságtalannak és sürgősen orvoslandónak tartanáromániai viszonylatban. Λ páriskörnyéki békeszerződések'bukásának korszakában Románia nem maradhat egyetlenhadi nyerészkedő, mert ez nem fog a Kárpátok medencé-jében nyugalmat és békés fejlődést biztosítani. A románkülügyminiszter úr bizonyára tudni fogja, miért«.

Az erdélyi magyar életbe fontos változásokat hozott ezaz év. Amikor az országos politikai pártokat — köztük az Or-szágos Magyar Pártot is — királyi törvényrendelettel felosz-latták (1938) a romániai magyarság hosszú időn át meg voltfosztva a szervezkedés minden lehetőségétől. Senki sem kép-viselte a magyarságot, nem volt közjogilag elismert szerveze-te, ahonnan közszükségleteit, panaszait, sérelmeit előterjeszt-

92

hette volna. A Nemzeti Újjászületés Arcvonala létesítésérőlszóló törvény (1939 január 5) végrehajtási utasításábannyert a magyarság törvényes jogot és biztosítékot arra, hogyezt a képviseletet a NUF keretében saját alosztályként meg-teremthesse. Az erdélyi magyarság kisebbségi politikai küz-delmeinek újabb állomásához érkezett el. Az eddigi vezetőkrészben, vagy egészben eltűntek, új nevek bukkantak fel,sokan közülük a „Vásárhelyi Találkozó” néven ismert próbál-kozás harcosai. Mint minden újjászületés, úgy az erdélyi ma-gyarság sajátságot átalakulása is egyelőre kevés aranyértékmellett sok salakot gyúrt a felszínre. Már a tagozatok alakulógyűlésedn határozottan meg lehet érezni, hogy másfél évespolitikai bábállapot tetszhalottsága alatt lényegbevágó átvál-tozás történt. Bizonyos értelemben őrségváltás, talán még en-nél is több nemzedékváltás ment végbe. Ez nem is lett volnamagábavéve baj, hiszen a „régi” vezetők is mindig sürgették,hogy az ifjúság minél tömegesebben sorakozzék a magyarnép jogaiért küzdők táborába, hogy kellő politikai iskolázott-ságra és közéleti jártasságra téve szert, bármikor átvehesse azidősebbektől a mindenkori magyar jövő szolgálatát.

Nem akarunk itt papírra rögzíteni olyan kortársi megfi-gyeléseket, ami lehet jóhiszeműen is „téves”, azt azonban megkell állapítanunk, hogy sok minden történt a kormány jó-indulatú semlegességével. Tudott dolog, hogy az egymást kö-vető kormányok csúcsfeladatainak tekintették mindenkor,hogy az Országos Magyar Párt-ot „kivonják a budapesti ér-dekkörből.” A NUF „Magyar Népközösség” kétségtelenül ka-pott „ilyen” felhívást.

Más tehát nem történt, mint az „öreg” Bethlen Györgygróf ment és helyébe jött a „fiatal” Bánffy Miklós gróf?!

Egyidejűleg azonban sommásan végeztek a volt Orszá-gos Magyar Párttal. Egyszerűen rásütötték a munkátlanságbélyegét. Miután könyvünkben mindenkor az Országos Ma-gyar Párt nemzet-eszmei síkján haladtunk, alkalomszerűsé-gét érezzük annak, hogy ezt a kérdést rátegyük az elfogulat-lanság mérlegére. Köztudomású, hogy az Országos MagyarPárt csak nevében és szerkezetében volt politikai párt. Lé-nyegében kisebbségi nemzettársadalmunk összetartó és érték-gondozó testülete volt, amelynek természetszerűleg nem lehe-tett hatalmi irányzata. Két évtizeden keresztül az egymásralicitáló pártkormányoknak mindig az Országos Magyar Pártvolt bűnbakja s nemcsak a gyűlöletig szított sovinizmus-sal, hanem a saját vérünkbeli (júdás pénzen tenyésztett) re-negátokkal, kisebbségi nemzet-testvérünk testvértelenségé-vel és sok minden egyébbel is meg kellett küzdeni, amivelszemben a becsületes magyar tehetetlenségre volt kárhoztat-va. Éppen ezért nem lehet „csak úgy” elintézni egy dr. gróf

92

Bethlen György, Gyárfás Elemér dr.. Jakabffy Kleiner dr.,Pál Gábor dr., Sándor József, Szabó Béni, Hegedűs Nándorés Willer József dr. „öreg” vezetőket, akik húszéven keresz-tül gladiátorai voltak e küzdelmes korszaknak, akik tudás-képességet, fáradtságot, vagyont, egészséget nem kímélve áll-tak a zúgó viharban és sokszor laokooni kínok közé kalodáz-va hűségesen szolgálták az elnehezült, kisebbségi járom alákényszerített magyarság ügyét. Hogy hol vannak az ered-mények?

15 népszövetségi petíció, a kisebbségi sajtószolgálat, abánsági telepesek visszaszerzett 28 milliója, a Csiki Magán-javak, egyházak, iskolák, nyelvvizsgák, elbocsájtások, ál-lampolgársági ügyek, nyugdíjasok. Nem célunk a felsorolás,hiszen az Országos Magyar Párt húsz éves tevékenységeegy mondatba belefér és többet mond kötetnyi „tény”-nél.Az Országos Magyar Párt érdeme, hogy a kisebbségi jogesz-me Erdélyben és, az egész román területen a közvélemény-ben is gyökeret vert, mindig méltóságteljes, mindig gerinces, mindig jogfenntartó elvi állásfoglalás hangsúlyozásával.A jövő igazolni fogja, hogy a mai állapot kialakulása semjöhetett volna létre az Országos Magyar Párt szellemi és er-kölcsi magatartása nélkül.

*

Az uniformizált magyar élet kedves, meleg ünnepe voltezen a nyáron Márton Áron, egyszerű, székely szülőktőlszármazó katolikus pap erdélyi püspökké történt kinevezé-se. A többi kisebbségi egyházak életében is fontos változá-sok történtek az év folyamán- A nagyváradi reformátuspüspökséget a kormány elismerte; a magyarországi unitáriu-sok pedig elszakadtak az erdélyi egyháztól. Az év végénFiedler István szatmár-nagyváradi püspök lemondott, a kétegyházmegye vezetését is Márton Áron erdélyi püspök vet-te át. Fiedler István lemondása tragikus körülmények közötttörtént. A román állam „csalódott” Fiedler Istvánban, akitőlazt várták, hogy a szatmárkörnyéki elmagyarosodott svábo-kat, visszavezeti a Gau-Amt-ok védőszárnya alá. Meg kellállapítanunk, hogy Fiedler István visszautasította ezt az„elvárt” munkát és már 1932-ben felajánlotta Károly királyelőtt lemondását. A Szent-szék a lemondást akkor nem fo-gadta el. Az ősz egyházfejedelmet Károly király többszörmegpirongatta, mert — az 1939-es magyar üldözések sorána szatmár-nagyváradi egyházmegyéből 37 plébános és lel-kész „bizonyult” irredentának — papjai közül sokan kerül-tek hadbíróság elé.

*

Az erdélyi magyar sajtó két vezető lapjának, — a „Ke-leti Újság” és a „Magyar Lapok”-nak köszönhető főkép,hogy a tavasszal porigégett bukovinai kis csángófalu, jó-

93

zseffalva, őszre felépülhetett. A két lap, közel két milliólejt gyűjtött össze. Meg kell említenünk József falva plébá-nosának, Németh Kálmán dr.-nak a nevét, aki faluja lárma-fája volt ezen az éven keresztül.

December 12-én ünnepelte a Kolozsvári Magyar Zene-konzervatórium 120 éves jubileumát. A Magyar Népközös-ség vezetői kisebbségi törvényről tárgyalnak Tatarescu mi-niszterelnökkel, húsz év óta ez a tizenharmadik kisebbségitörvény, amit ígérnek, de még soha sem váltottak be egyetsem.

Tanulmányunk végén az erdélyi irodalom húsz eszten-dejéről is levonhatunk bizonyos tapasztalatokat. Állapítsukmeg, hogy irodalmunk nem akart és nem tudott minden élet-kérdésünkre választ adni. Húsz esztendő alatt közel hatezermagyar könyv jelent meg Erdélyben, ebből másfélezer könyvszépirodalmi tárgyú. Mégis, azok, akik a háború utáni er-délyi magyarság életét irodalmán keresztül megismerni vé-lik, nagyon csalatkoznak. Kisebbségi életünk ezernyi apróküzdelme, örömei, lelkesedései, sikerei és veszteségei csakrészben fejeződnek ki — éppúgy, mint a sajtóban — Erdélymai irodalmában és akkor is az egyes írók egyéni látásánát. Az irodalmi és sajtó élet nem tökéletes tükre az erdélyikisebbségi életnek, mégis sok vonatkozásban nyerünk villa-násnyi betekintést· Az erdélyi kultúra tartópillérei a millió-nyi névtelen hős: papok, tanárok, tanítók, olvasók, magya-rok! Érdekes még megjegyezni, hogy a legvitatottabb irodal-mi programmpontot: a transylvánizmust a budapesti szüle-tésű Kós Károly védte. Az erdélyiek — köztük legújabbanSzemlér Ferenc — az egységes magyar irodalom mellett tet-tek hitet. De fontos ez a kanapé-pör? Fő az, hogy a fáklyaki ne aludjék!

Mielőtt munkánk zárókövét beillesztenénk, szólni kellnéhány szót az újságok hirdetéseiről. Bevalljuk őszintén, acsömör érzése fog el bennünket, amikor kinyitjuk a lapokatés a hirdetési részben állandóan ilyen címekkel találko-zunk: férfi gyöngeség nincs többé — bujakór, — impotencia,— szavatolt gumi, stb. ... — A szövegek, amelyek a cí-mek után következnek, még beszédesebbek, még szemlélte-tőbbek. Aprólékosan tárják fel a szekszuális élet techniká-ját, találmányokra hívják fel a közfigyelmet, újításokra,amelyről eddig nem tudtunk, de amelyek bizonyára varázs-latosabbá teszik számunkra a világot. Nos nem vagyunk ál-szentek ... Elolvassuk Brantôme sikamlós történeteit, nempirulunk el Boccaccio malacságain, sőt egyenesen kedveljükpéldául azokat a francia bohózatokat, amelyekben a jókedvtáncra perdül a frivolitással. De azokban a napilapokban,

95

amelyeknek első oldalait a hét nagy eseményei és a kisebb-ségi sors gondjai töltik ki, amelyek nem egyszer az erdélyimagyarság nemzeti köztulajdonában állanak, amelyeknélgazdái arra hivatkoznak, hogy lapjaik a magasabbrendű er-kölcsiség szócsövei, nem vonogathatják hűvös közömbösség-gel vállaikat: a hirdetésre szánt oldalak már nem érdekel-nek bennünket...

Tulajdonképpen fel kéne emelni szavunkat azok ellenaz igen ízléstelen javallatok ellen is, amelyek szemérmetlenformában a szív, a gyomor, az idegrendszer azonnali gyógyu-lását hirdetik, de amelyek — kellő orvosi átvizsgálás után —ha nem is mutatkoznak a szervezetre kártékonynak —, nemérnek egy fabatkát sem.

*

Külön kellene még írni a Budapestre jelentgetőkről, ami-ből senkinek sem származott haszna. Részletesen lehetne ír-ni a „conspiration de silence”-ről, ahogy dr. Gyárfás Elemérnevét évekig nem közölte néhány újság, s ha nem lehetett el-kerülni, a cikkben „a magyarpárti csíki szenátor” nevet kap-ta dr. Gyárfás.

Fejezeteket lehetne írni a cenzúráról, ahogyan még fut-ball-mérkőzések leírásába is beleszánt a cenzor piros ceru-zája és ebben a legszomorúbb, hogy a cenzor 21 éves és fut-ballista. Mindössze négy középiskolát járt. A nagykárolyi kéthetilapot évek óta Zilahon cenzúrázzák és a szerdán kisze-dett lap cenzúrapéldánya öt-hat nap alatt járja meg az oda-vissza száznyolcvan kilométeres utat s csak azután lehet ki-nyomtatni.

Mindezzel csak ismétlésbe esünk és egyre jobban lel-künkbe fáj George Duhamel ítélete: sajtóra nincs többészükség, mert az nem egyéb cenzúrázott információ szöveg-nél ...

*

Húsz év alatt a kisebbségi magyar sajtó megtisztult, meg-acélosodott, önrendelkezési és az élethez való jogát soha felnem adó, egységesen magyar, de speciálisan erdélyi gondol-kodású magyarságot kovácsolt eggyé. Erdély az ezeréves ma-gyar történelem során mindig külön világ volt, gyakran azegyetlen magyar sziget lángoló Európa közepén. Húsz eszten-dős számkivetettsége már nem tarthat soká. Erdély tudja, hogyaz égszakadás után a víz elfolyik, de a kövek: Erdély bér-cei, fennsíkjai, erdői, az örök Magyarországhoz való tarto-zás tudata, ott maradnak, örökre, változatlanul az idők vé-gezetéig.