2009.

Bokor Henriett

Nyugat-Magyarországi Egyetem

Savaria Egyetemi Központ

Bölcsészettudományi kar

Könyvtár és Információtudományi

tanszék Informatikus könyvtáros

Harmadik évfolyam – Levelező tagozat

2009.10.11.

A magyar olvasáskutatás eredményei, az olvasási kultúra változásai hazánkban

1990-től napjainkig

22A magyar olvasáskutatás eredményei

2005 őszén (szeptember 16. és október 15. között) a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának Könyvtári Osztálya nagylelkű anyagi támogatásával egy országos, reprezentatív kutatás keretében (3674 fő) vizsgálhattuk a 18 év feletti felnőtt népesség olvasási, könyvtár és számítógép-használati szokásait. A következőkben e kutatás legfontosabb adatait villantjuk fel, de minden esetben az elmúlt évtizedekből származó adatsorokkal egybevetve, hogy ne egyszerűen „pillanatfelvételek” foglyaiként töprengjünk, hanem sokkal inkább a változási tendenciák jellegéről gondolkodhassunk.

A vizsgálati eredmények értelmezése előtt egyetlen láncszemet szeretnénk még láthatóvá

tenni. Nevezetesen a PISA-2003-as kutatási jelentés egyik legizgalmasabb eleme, hogy a tanulási teljesítmények közötti különbségek hátterében – az országok egy meghatározott csoportjában (Belgium, Németország, Magyarország, Szlovákia és Törökország) – a szocio-ökonómiai összetevők állnak. Vagyis a 15 évesek esetében a felnőttektől, a szülőktől „örökölt”, eltanult olvasási, könyvtár és számítógép használati szokásaikban meglévő radikális eltéréseket a közoktatási és közművelődési intézményrendszerünk ma még nem képes kiegyenlíteni. Mi a továbbiakban ugyan végig a felnőttekre vonatkozó adatokkal operálunk, de folyamatosan a következő generációk esélyeinek, helyzetének, felkészítésének jobbításán meditálunk. Mit kell ma és holnap változtatni, javítani a felnőttek világában, hogy tanítványaink, gyerekeink, unokáink tanulási eredményei érzékelhetően jobbak legyenek?

 

Az olvasási szokásokról Elsőként az évtizedek óta azonos módon föltett, a könyvolvasás gyakoriságát firtató kérdésünk hangzott el: „Elfoglaltságai mellett – tankönyvön kívül – hozzájut-e könyvek olvasásához?” Majd a táblázatunkban található sorrendben voltak olvashatók az előre megadott válaszlehetőségek.

A könyvolvasás gyakoriságának időbeli változása(A megkérdezettek százalékában)

1964 1985 2000 2005

Egyet sem olvasott az utóbbi 12 hónapban 41 38 52 60,2

Egyet elolvasott az utóbbi 12 hónapban36

22 23 7,5

Legalább egyet gyedévenként 23 13 15,9

Havonként legalább egy könyvet elolvasott 23 17 12 16,4

Összesen 100 100 100 100 

(Összesítő adatsoraink Mándi Péter és Gereben Ferenc (Mándi 1968, Gereben 2002) korábbi kutatásainak   eredményeit   tartalmazza,   hogy   az   immár   4   évtized   változási   tendenciáit   nyomon követhessük.)

Amint jól látható, csupán a könyvolvasási szokások felől közelítve is radikális elmozdulások

észlelhetők. A mögöttünk lévő négy évtizedben 40-ről 60 százalékra nőtt a könyvet nem olvasók (az évente egyetlen könyvet sem említők) aránya. Az itt részletesen nem hivatkozott 1960-as évek jelentették a minőség tekintetében az olvasás fénykorát, de a mennyiségi adatok felől közelítve ugyanezt 1985-ről lehet elmondani. A rendszeres olvasók 2000-es mélypontja után 2005-re ebben a sorban talán némi javulást mutathattunk ki. Vagyis félreérthetetlenül kirajzolódik a   társadalom 

22egyfajta kulturális kettészakadásának riasztó tendenciája. Rohamosan növekszik (40%-ról 60%-ra) a „legalul” lévők, a könyveknek „hátat fordítók aránya. Míg a vékonyodó középső sáv (a negyed- vagy félévente legalább 1 könyvet elolvasók) mellett, jóval lassabban, de legutóbb mégis valamelyest gyarapodott (de bizonyára nem csökkent!) a „csúcsra” kerülők, az ismét rendszeresen könyvet olvasók (12–16%) nagyságrendje. Kinek lehetne ez érdeke?

Ennél radikálisabb figyelmeztetést pillanatnyilag aligha tehetünk az oktatás- és

művelődéspolitikusok asztalára. Ráadásul egyértelműen rendszerszerű elmozdulásokról van szó, hiszen a jövedelmi és foglalkoztatási különbségek mellett a PISA 2003-as nemzetközi kutatás adatsorai – igaz, csupán a 15 évesekről szólva – ugyancsak drasztikus szövegértési (kulturális) egyenlőtlenségekről tudósítanak. Gimnazistáink a világelső finnek szintjén, míg a szakképzősök rétege a sereghajtókkal (Mexikó, Indonézia, Tunézia) „verseng” ebben a tekintetben. Az összefüggések, az okok és következmények részletes feltárása egy másik dolgozat tárgyát képezik. Egyetlen mozzanatot azonban már ebből a „madártávlatból” is érzékelhetővé kell tennünk! A könyvet nem olvasók 80%-a számítógépet sem használ, a rendszeresen olvasók döntő többsége (75%) pedig az internetet munka és/vagy tájékozódási, szórakozási eszközként ugyancsak igénybe veszi.

Az olvasmányszerkezet elemezése egy másik dolgozat/előadás tárgya. Itt csupán megemlítjük,

hogy a legutóbbi olvasmányok listáját idevágó táblázatunkban Brown, D. és Steel, D. vezetik. A könyvolvasás mellett legalább egyetlen szűkített adatsorral (Mándi 1968, Gereben 2002)

tekintsünk vissza a sajtóolvasás intenzitásának ugyancsak négy évtizedes változásaira. A könyvolvasással párhuzamos jelenségként rögzíthetjük az 1985-ös időpontot, mint a nyomtatott szó iránti legfogékonyabb évek egyikét, s a visszaesés, az elfordulás a periodikáktól, a példányszámcsökkenés, a bulvárosodás tendenciái a 2005 őszén gyűjtött adatokból nem cáfolhatók az elmúlt évek olvasásra buzdító, (pl. Nagy Könyv) akciói ellenére sem. Különös tekintettel a hetilapolvasók számának megfeleződésére. Mi több, gyanítható, hogy ha módunk lett volna az olvasott sajtótermékek tartalmi elemzését is elvégezni, akkor a kép minden valószínűség szerint még riasztóbb lenne, például a folyóiratokat illetően. Hiszen, ha a megjelenés jó másfél évtizede folyamatosan csökkenő példányszámait vizsgáljuk, még a táblázatban szereplő 15% is túl magas számnak tűnik. (Ráadásul 2006 legelején éppen ennek a kiadványfajtának tucatjai szűntek meg.)

A különböző típusú sajtótermékek rendszeres olvasói 4 időpontban(Az ország felnőtt lakosságának százalékában)

1964 1985 2000 2005

Napilap 60 75 42 43

Hetilap 37 66 44 22

Folyóirat 23 27 15 15 

Lehetetlen említés nélkül hagynunk a hetilapok keresettségének 1985-től kezdődő lassúbb, majd a 2000 és 2005 közötti években tapasztalt drámaian felgyorsuló csökkenését, megfeleződését, 44%-ról 22%-ra zsugorodását. Továbbá a könyvolvasás gyakorisága mentén tapasztalt összefüggésekhez hasonlóan, hadd tegyünk itt ugyancsak egy villanásnyi kitérőt a számítógépes világ irányába. A periodikák közül éppen a legigényesebb műfajt, a folyóiratokat olvasók ilyen irányú attitűdjei, magatartása erős megegyezéseket mutat a fentiekkel. Nevezetesen, a folyóiratokat nem olvasók 84 százaléka számítógépet sem használ, míg az ezt a sajtóterméket rendszeresen forgatók többsége (54%) a számítógépek világával is közeli kapcsolatban van.

22Szándékosan nem idézzük az előttünk szóló Falussy Béla 1977 és 2000 közötti időmérleg

adatait, melyekből drámai erővel rajzolódik ki nem csupán az olvasásra fordított percek számának csökkenése, hanem egyúttal az egyes társadalmi rétegek közötti (a nemek, az iskolázottság, a munkavégzés jellege, a lakóhely típusa szerinti) különbségek növekvő tendenciája. Inkább csak folytatjuk az ő adatsorait, s jelezzük, hogy Gereben Ferenc 2000. novemberi kutatásában még az érettségizettek csupán 31,5%-a vallotta magát könyvet nem olvasónak, 2005 őszén, ugyanezen táblázatunk azonos cellájában már 45,5% szerepel. Növekedett az érettségizettek aránya és abszolút létszáma, de a középiskolázás hatékonysága jól érzékelhetően csökkent ebben a tekintetben. (Ezzel párhuzamos, ezt a következtetést erősítő tételként kell kezelnünk a PISA-2000 és a PISA-2003 azonos szintű eredményeit.)

Vagyis a korábbi évtizedekben az érettségi megléte sokkal nagyobb valószínűséggel tett valakit

olvasóvá, mint manapság.

A könyvbeszerzés forrásai A könyvtárhasználat kérdéséhez közeledve, első lépésként a legutóbbi olvasmányok beszerzésének forrásai felől tudakozódtunk.

A legutóbbi olvasmányok beszerzése 4 időpontban(A felnőtt olvasók százalékában)

A beszerzés módja 1964 1985 2000 2005

Könyvtárból kölcsönözte 22 15 10 7

Vásárolták 25 41 30 27

Családi könyvtárból 9 20 30 29

Ismerőstől kölcsönözte 31 12 17 16

Ajándékba kapta 6 4 9 9

Egyéb, ill. nincs válasz 7 8 4 12

Összesen 100 100 100 100 40 év alatt harmadára csökkent a könyvtári beszerzések aránya, jóval kisebb mértékben, de

gyengül a vásárlási kedv 1985 és 2005 között, míg a családi könyvtár, a baráti kölcsönzés, legalább az utolsó tíz évben gyakorlatilag azonos szinten áll, valamint az ajándékozási kedv, kis ingadozással, de mintha árnyalatnyi javulást mutatna napjainkra a két évtizede tapasztaltakhoz viszonyítva. Feltűnő az utóbbi öt évben az értékelhetetlen válaszokat megfogalmazók, illetve egyáltalán a válaszadást megtagadók arányának (4–12%) megháromszorozódása.

22

Könyvtárhasználat „Beiratkozott tagja-e Ön most egy vagy több könyvtárnak, illetve volt-e régebben könyvtártag?” – hangzott kérdésünk.

A könyvtári tagok arányának időbeli alakulása(A megkérdezettek százalékában)

1964 1985 2000 2005

Soha nem volt könyvtári tag82

37,7 54,6 44,7

Most nem, de régebben az volt 44,6 33,7 43,8

Jelenleg is tag: egy könyvtárban18

14,6 9,9 9,2

Jelenleg is tag: több könyvtárban 3,1 1,8 2,3

Összesen 100 100 100 100 A beiratkozott olvasói arányok (18–11,5%), jelentős csökkenése 2–4 évtizedes távlatban

félreérthetetlen, miközben a felnőtt népesség iskolázottsági mutatói jelentősen javultak, s a már emlegetett közép- és felsőfokú oktatási intézményeket aktuálisan látogatók létszáma többszörösére (kétszeresére, illetve négyszeresére) emelkedett a mögöttünk lévő 20 évben. Miért nem mutatkozik ennek pozitív hatása a fenti táblázatban? A válaszokat legalább két oldalról kell majd nagyon árnyaltan megfogalmazni. Egyrészt az oktatási, nevelési, képzési követelmények irányából, különös tekintettel a tömegoktatás és minőség dilemmája felől, (diplomagyár vagy értelmiségi-képzés), másrészt könyvtárfejlesztési, -építési stratégiánk gyakorlati megvalósulásának tényeiből kiindulva. Ott, ahol ezekre az intézményekre éppen a legnagyobb szükség lenne – hiszen az anyagi és kulturális hátrányok rendszerint halmozottan, együttesen jelennek meg –, kiépülőben, vagy sokkal inkább leépülőben vannak az óvodák, az iskolák, a könyvtárak. Itt talán elegendő egyetlen kutatási adatra utalnunk, mely szerint éppen azokban a középfokú oktatási intézményekben (peremvidék, kisebb települések) nincsenek könyvtárak, ebédlők és tornatermek (Liskó 2002), ahol magasabb a cigány származású tanulók aránya! Kik is szorulnak leginkább a könyvtárak, a könyvtárosok segítségére?

A könyvtárhasználat gyakorisága(A könyvtári tagok százalékában)

1985 2005

Gyakoriság % %

Hetente többször 10 6,7

Hetente 19 18,8

Havonta 50 41,0

Negyedévente 10 17,5

Félévente 5 8,9

Ritkábban, évente 5 4,9

Az utóbbi 12 hónapban egyszer sem 1 2,9

Összesen 100 100 Tehát jóval kevesebben (17,7%–11,5%) és egyúttal jelentősen ritkábban látogatják

könyvtárainkat, ha az utóbbi két évtized adatsorait helyezzük egymás mellé!

22 A három utolsó gyakorisági kategória (negyed-, fél- és évente), valamint az utóbbi évben

egyszer sem választípus egyértelműen emelkedett, mégpedig a könyvtártagként regisztráltak 13,2 százaléka került át ide a korábban főként havonta (9%) és a hetente többször (3,3%) könyvtárba járók csapatából. Nem ismételjük a korábban már feltett kérdéseinket sem az oktatási rendszer felől, sem pedig könyvtárfejlesztési politikánkról. Csupán egyetlen, szerintünk felettébb izgalmas kérdést pendítünk meg, az utánpótlásét! Hol készül a jövő? A családból hozott kulturális egyenlőtlenségeket hol, mikor és ki fogja kiegyenlíteni, csökkenteni? Hogy állunk a gyerekek könyvtári ellátásával?

Budapesten van 78 önállóan működő könyvtár, ebből 21-ben van gyermekrészleg, s mindössze

15 fő foglalkozik rész- vagy egész állásban a gyerekekkel! (Igaz, létezik még egyetlen önálló gyermekkönyvtár Budapest VI. kerületében, a Liszt Ferenc téren. Az ottani működési feltételek folyamatos romlása egy másik dolgozat tárgya.) De jó lenne megbízható országos adatokkal rendelkezni a gyermek- és az iskolai könyvtárak, könyvtárosok helyzetének változási tendenciáiról!

Milyen könyvtári szolgáltatásokat szokott igénybe venni?(A könyvtárhasználók százalékában)

Tevékenységek1985 2000 2005

% % %

1. Könyvkölcsönzés 97,7 – 88,2

2. Helyben olvasás 42,5 25,8 30,1

3. Fénymásolás 15,4 – 19,6

4. Számítógép-használat – 5,2 19,2

5. Tájékoztatást, segítséget kér a könyvtárostól 56,9 14,6 17,1

6. Más könyvtári dokumentum kölcsönzése (folyóirat, videó, DVD) – – 15,3

7. Rendezvényt látogat 31,7 1 7,3

8. Vizuális dok. használata (videó, DVD) helyben 2 12,1 5,5

9. Hanganyagok használata helyben 19,1 12 2,6

10. Egyéb 14 – 2,1 Drámai módon több mint harmadára (57%-ról 17%-ra) csökkent a könyvtáros szakemberek

segítségének kérése. Felkészületlenebbek? Ennyivel okosabb a mai olvasó? (A valóságban, esetleg csupán a könyvtárhasználók fantáziájában?) Vagy már ennyivel kevesebben vannak, tehát nehezebben megszólíthatók? Jó negyedére csökkent a rendezvényeket látogatók száma (31,7%–7,3%)! Mindez „A Nagy Könyv” akciók sűrűjének idején, 2005. szept. 15. és okt. 16. közötti hetekben. De csökken a kölcsönzés mellett a helyben olvasás, valamint a hangzó anyagok helyben használata is.

Egyértelmű emelkedő ágat főként a számítógép-használat, kisebb arányban a fénymásolás,

valamint a más könyvtári, főként vizuális (korábban nem kérdezett?) dokumentumok (videó és DVD) helyben használata, kölcsönzése jelez.

Kissé sarkított, de tendenciájában félreérthetetlen kérdésünk: Elérhetetlen, túlterhelt, ingerült,

netán az olvasónál felkészületlenebb „szakemberek”, a könyvtárosok helyett a már ma is népszerűbb, hozzáférhetőbb, „vissza nem kérdező, türelmes” számítógépek – ez hát a jövőnk?

Ha az óvodai számítógépek szaporításáról, a gyermek és iskolai könyvtárosok létszámának

további csökkentéséről hallunk újra meg újra, akkor aligha lesz ez másként. „Mert növeli, ki elfödi a bajt!”

22 

Visszatekintés Csökken a könyvet olvasók (40%), a könyvtárhasználók (12%), száma, a felnőtt népességen belüli részaránya. Ezzel egy időben növekszik a számítógéppel ellátott háztartások nagyságrendje (35%), valamint az internetet használók mennyisége (24%). Miközben a már jelzett adatok bizonysága szerint az esetek döntő többségében a kétféle eszközrendszer egyidejű használata vagy kerülése a jellemző. Vagyis a kulturális előnyök és hátrányok halmozódása látványosan polarizálja társadalmunk jelentős részét. Egyszerűbben szólva, az egyes társadalmi rétegek közötti korábban is meglévő kulturális távolságok, szakadékok mélyülnek és szélesednek.

Záróakkordként a fentiek illusztrációjaként hadd villantsunk fel még néhány adatsort. Két külön kérdésre érkezett válaszok eredményeit sűrítettük az alábbi táblázatba. (Mennyire

fontos az Ön számára az internet, illetve a felsorolt nem internetes források az információszerzés, továbbá a szórakozás eszközeként? Osztályozzon úgy, hogy az 5-ös azt jelentse, nagyon fontos, az 1-es pedig, hogy egyáltalán nem fontos.)

Milyen mértékben fontosak az Ön számára a különféle eszközök?

(Átlagértékek az 5 fokú skálán)

Mint információforrás Mint szórakozás

1. televízió 4,25 1. barátok, család 4,35

2. barátok, család 4,20 2. televízió 4,19

3. rádió 3,55 3. rádió 3,49

4. napilap 3,31 4. könyv 3,07

5. könyv 3,01 5. napilap 2,93

6. folyóiratok, magazinok 2,61 6. folyóiratok, magazinok 2,70

7. internet 2,04 7. internet 1,77

8. helyi klubok, társadalmi szervezetek, vallási közösségek

1,60 8. helyi klubok, társadalmi szervezetek, vallási közösségek

1,67

Természetesen a fenti adatok minden esetben csupán az országos átlagot jelenítik meg. Az

internet, a könyv, a folyóirat az iskolázottabbak, a fiatalok, a nagyobb városokban élők, az olvasók, a könyvtárhasználók számára mindig jóval fontosabbak. Most mégis koncentráljunk az összképre! A könyv, a nyomtatott szó még az átlag körüli értékekkel, a mezőny közepén található, míg az internet a többség számára csupán az utolsó előtti a fontossági listán. Miközben mindkét szempont szerint a televízió, a legközelebbi személyes kapcsolatok és a rádió állnak a rangsor elején. Ez a többség véleménye!

Most pedig váltsunk nézőpontot! Az Országos Széchényi Könyvtár elektronikus

szolgáltatásainak egyikét, a Magyar Elektronikus Könyvtárat (MEK, kézikönyvek, monográfiák, gyűjteményes művek teljes szövegű lelőhelye) 2005-ben 5 536 575 fő vette igénybe.(http://mek.oszk.hu/html/irattar/besz2005.htm)

Míg a legfrissebb adatok szerint a legutóbbi 12 hónapban (2005. július 1. és 2006. június 30.

között) már 8 462 553 fő találta meg könnyen, gyorsan az általa keresett idézetet, pontos adatot, szócikket, vagy akár (bizonyára jóval ritkábban), az elejétől végig elolvasott szépirodalmi művet.(http://mek.oszk.hu/webalizer)

22 Vagyis a könyvtárhasználat esetében említett csökkenő/stagnáló tendencia hátterében az

egyik kihagyhatatlan tényező ezen intézmények kincseinek közvetett, digitális formájú megtalálása, hasznosítása, élvezete.

Vagy pillantsuk be egy másik hazai digitalizációs műhely statisztikájába! A 2005 októberében legnépszerűbb művek a Neumann-ház Bibliotheca Hungarica Internetiana

című szépirodalmi és szakirodalmi gyűjteményében. (Zárójelben a jelzett hónapban az adott művet keresők száma olvasható.):

Ady Endre összes (656)Zentay István: A meggyőzés útjai (307)Darwin: A fajok eredete (295)Arany János összes (261)Orvostörténeti bibliográfia (246)Kádár – Tóth: Az egyszarvú és egyéb állatfajták Bizáncban (228)József Attila összes (214) Amint az jól felismerhető, a toplista vezető szerzői legkevésbé sem Brown vagy Steel

„rokonságából” kerülnek ki. (Egyébként örömmel jelezzük a szűkebb téma iránt érdeklődők számára, hogy ugyanezen a világkongresszuson Bánkeszi Katalin [angolul], Moldován István, Péterfi Rita és Sudár Annamária [magyarul] bővítik majd ilyen irányú ismereteinket.)

A fentiekkel mindössze annyit szerettünk volna bizonyítani, jól láthatóvá tenni, hogy

előadásunk címében tudatosan használtuk a kulturális szakadék kifejezést, mert véleményünk szerint a szokásos digitális megosztottság inkább leszűkíti, s ezáltal talán részben el is fedi az itt kitapintható társadalmi feszültségek összetettségét, mértékét.

Végig felnőttekről beszéltünk, holott valójába a PISA kutatások lehangoló eredményeinek

jobbítási esélyeiről töprengtünk. „A gyerek a szülő tünete” – mondják a bölcs pszichológusok. „Family literacy” (családi kultúra, otthon eltanult beszéd-, gondolkodási és viselkedési szabályok, attitűdök) – mondjuk mi, olvasáskutatók, pedagógusok, pszichológusok, szociológusok. Mert tapasztalataink szerint kizárólag a szülők lehető legkorábbi megnyerésével, együttműködésével segíthetünk a diákoknak, a gyerekeknek. Segítsünk hát elsőként, vagy egyidejűleg a szülőknek is, hogy holnapután tanítványaink, gyermekeink, unokáink a mainál sokkal hatékonyabb információs tudással (information literacy) rendelkezhessenek, melynek viszont ma már kikerülhetetlen előfeltétele, összetevője a jó szövegértés (reading literacy), a könyvtárhasználati jártasság (library literacy) mellett a számítógép magabiztos kezelése (computer literacy) is.1

1 Nagy Attila: Az olvasás, mint kiváltság?: adatok és töprengés A Nagy Könyv akció ürügyén – In: Magyar tudomány, 2006. 9.sz., Növekvő kulturális szakadékok – az olvasás példája

22Az olvasási kultúra változásai hazánkban 1990-től napjainkig

Magyarország több mint 30 éve vesz részt a nemzetközi összehasonlító felmérésekben, de ezekkel párhuzamosan vagy megelőzően is folytak olyan felmérések, melyek a lakosság különféle kommunikációs formákban való részvételéről és ennek hatékonyságáról tájékoztatták a szakembereket. A magyar Tömegkommunikációs Kutató Központban, 1984-86-ban végzett felnőtt írásbeliség-felmérés2 adatai szerint az aktív dolgozó 31%-nak az írás, olvasás, számolás és rajzolás, mint kommunikációs műveletek egyikét sem kellett gyakorolnia rendszeres napi munkája során. Ez egyrészt a gazdaság alacsony műszaki-technikai felszereltségével, színvonalával, másrészt a vizsgálatban résztvevők alacsony iskolai végzettségével függött össze. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a vizsgálatot kor, nem, iskolázottság és lakóhely szerint, országosan reprezentatív, 1000 fős mintán végezték el, kiképzett kérdezőbiztosok segítségével.

A felmérésből az is kiderül, hogy a megkérdezettek 20-25%-a a mindennapi életben sem kerül az írásbeliség közelébe, ügyeit kizárólag szóban intézi; ez a réteg főleg az alacsonyabb szociokulturális háttérrel rendelkezőké. A vizsgálat tehát mind a magánszféra, mind a munka szempontjából vizsgált írásbeliség igen alacsony szintjére mutatott rá. 1996-ban Terestyéni Tamás azonos mintavételi elvvel és eljárásokkal lefolytatott vizsgálata szerint a megkérdezettek 47%-a sem az olvasást, sem az írást mint kommunikációs tevékenységet nem végzi munkája során. 26% legalább az egyiket, de ritkán gyakorolja; 30% pedig legalább az egyiket, de gyakran teszi munkavégzése közben. Az életkor növekedése és az alacsonyabb iskolázottság lényegesen alacsonyabb szintű írásbeliséget mutatott, mind a magánszférában, mind a munkavégzésben. A fent említett, több, tízéves intervallumokban megismételt vizsgálat egymással összecsengő adatai igen jelentős és a társadalmi fejlődésre makacs veszélyforrást jeleznek. A veszély elhárítására összetett és alaposan átgondolt kultúr- és oktatáspolitikára van szükség; magától nem fog megoldódni, sőt az információs technológia felgyorsult fejlődésének köszönhetően elmélyíti a szakadékot a változásokhoz alkalmazkodni képes, rugalmas néprétegek és a funkcionálisan írástudatlan, lemaradók között.

Napjainkra elfogadottá váltak az oktatási rendszer hatékonyságát mérő pedagógiai vizsgálatok, értékelések szakmai berkekben és a közvélemény körében is. Az Országos Közoktatási Intézet 1986 óta rendszeresen végzi az ún. Monitor-vizsgálatokat a 9-14 éves korosztály körében3. Az olvasásértelmezési vizsgálatok eredményeinek trendje, sajnos, egyértelmű hanyatlást mutat, főleg 1986 és 1995 között; 1995-99 között pedig stagnálást. A településtípusokhoz kötött adatok feketén-fehéren jelzik azt is, hogy a kistelepüléseken élő gyermekek szövegértése romlott, a kis- és közepes városokban élőké szinten maradt, míg a fővárosban lakók, jelentős infrastrukturális és technikai előnyöket élvezve, fejlődtek ezen a téren. A társadalmi és kulturális különbségek tehát tovább növekedtek.

Mind a hazai, mind a nemzetközi összehasonlító felmérések egyértelműen alátámasztják, hogy a 9-10 évesek olvasás-értelmezési képességei gyengébbek a 14 éves korosztályénál4. A harmadik megvizsgált korcsoport eredményei még az első korcsoportnál is gyengébbek. A 14 éves kori

2 Felnőtt írásbeliség-vizsgálat / Vári Péter, Andor Csaba, Bánfi Ilona, et al., p.6. 3 Stagnálás, romlás vagy olvasásfejlesztés? / Nagy Attila, p.47. 4 Ki tud olvasni? / Cs.Czachesz Erzsébet, p.24-25.

22„csúcsot” oktatási szakemberek a pályaválasztás első nagy állomásához való érkezéssel, a jobb oktatási intézményekbe bekerülés reményében való intenzívebb készüléssel magyarázzák.

Populáció Vizsgált terület Magyarország ranghelye 10 évesek megértés

gyorsaság szóismeret

10. 11. 11.

14 évesek megértés gyorsaság szóismeret

8. 11. 9.

érettségizők megértés 11. 4. táblázat.  Magyarország   helye   az   1970-71-es   IEA-olvasásvizsgálat   eredmény-rangsorában   (14 ország között) 

Az 1990-91-es vizsgálati eredmények a magyar színekben javulást mutattak. A társadalmi elvárások változásához hasonlóan a felmérés módszerei is kissé változtak: a feleletválasztós tesztek mellett megjelentek a tanulók maguk fogalmazta kifejtős válaszai is. A korábbinál is több gondot fordítottak az olvasmányok, táblázatok, feladatok és a kérdések kulturális relevanciájára. Kerülték az egyes nemzeti kultúrákhoz erősen kötődő szövegek használatát. Törekedtek a műfaji és tárgyi változatosságra is. A 9-10 éves kor-osztályban igen jelentős visszaesés mutatkozott, a 14 évesek eredményei, kis jóindulattal, egy helyben topognak.

Populáció Vizsgált terület Magyarország ranghelye 9 évesek elbeszélő feladat

szövegkifejtő feladat dokumentum feladat

16. 17. 17.

14 évesek elbeszélő feladat szövegkifejtő feladat dokumentum feladat

9. 9. 8.

5. táblázat.  Magyarország   helye   az   1990-91-es   IEA-olvasásvizsgálat   eredmény-rangsorában   (31 ország között)

A három OECD felnőtt írásbeliség vizsgálat eredményeit összevonva az eredmény-rangsor a következőképpen alakult: Populáció Vizsgált terület Magyarország ranghelye 16-65 évesek próza

dokumentum számolás

18. 18. 17.

6. táblázat. Magyarország helye az 1994-1998-as OECD-olvasásvizsgálatok eredmény rangsorában (22 ország között) 

22Végül álljon itt egy olyan összehasonlító táblázat, mely Magyarország eredményeit azon országok között vizsgálja, melyek mindhárom vizsgálatban részt vettek.

életkor IEA, 1970-71* IEA, 1990-91** OECD, 1994-98*** 9 évesek elbeszélő szöveg: 6.

kifejtő szöveg: 6. dokumentum: 6.

10 évesek megértés: 6. 14 évesek megértés: 5-6. elbeszélő szöveg: 6.

kifejtő szöveg: 6. dokumentum: 3

érettségizők megértés: 6. 16-65 évesek próza értése: 7.

dokumentum: 7. számolás: 7.

7. táblázat. Magyarország helye az összehasonlító nemzetközi mérések mindegyikében részt vevő hét ország (Belgium, Finnország, Hollandia, Magyarország, Új-Zéland, USA, Svédország) * összesen 14 ország, ** összesen 31 ország, ***összesen 22 ország 

A vizsgálatok között eltelt időt tekintve stagnálás mutatkozik a képességekben, ha viszont az egyéni teljesítményeket nézzük, fel kell tennünk a kérdést, hogy mi történik egy magyar tizenévessel, mire leérettségizik vagy elvégzi az egyetemet, főiskolát? Elfelejt olvasni? És mit tanult meg ezzel szemben egy finn vagy svéd gyermek az iskolában, mit hozott a családjából? Mi az az indíttatás, melyre még egy északi-európai földművelő is kezébe veszi a társadalmi drámát, a magyar kollégája pedig nem, sőt nem tudja kitölteni az adóbevallását sem, esetleg 12 év iskolapadban töltött idő után sem? Talán nem is a közoktatási rendszerük fejlettebb a miénknél, talán társadalmi hagyományaik mások.

22Hivatkozásjegyzék

1. Nagy Attila: Az olvasás, mint kiváltság?: adatok és töprengés A Nagy Könyv akció ürügyén – In: Magyar tudomány, 2006. 9.sz., Növekvő kulturális szakadékok – az olvasás példája

2. Felnőtt írásbeliség-vizsgálat / Vári Péter, Andor Csaba, Bánfi Ilona, et al., p.6. 3. Stagnálás, romlás vagy olvasásfejlesztés? / Nagy Attila, p.47. 4. Ki tud olvasni? / Cs.Czachesz Erzsébet, p.24-25.

Irodalom

- Gereben Ferenc: Könyv, könyvtár, közönség (A magyar társadalom olvasáskultúrája olvasás- és könyvtár-szociológiai adatok tükrében) Bp. OSZK, 1998.

- Gereben Ferenc: Olvasás- és könyvtár-szociológiai vizsgálatok Magyarországon. In: Könyvtárosok kézikönyve 4. Szerk.: Horváth Tibor, Papp István, Bp. Osiris Kiadó, 2002

- Gyorsjelentés a PISA 2003 összehasonlító tanulói teljesítménymérés nemzetközi eredményeiről (Fordította és válogatta: Felvégi Emese) In: Új Pedagógiai Szemle, 2005. 1–2.

- Liskó Ilona: Cigány tanulók a középfokú iskolákban. In: Új Pedagógiai Szemle, 2002. 11.

- Mándi Péter: A könyv és közönsége. Bp. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1968.- Nagy Attila: Modernizáció: globalizáció, amerikanizáció (Változási tendenciák a hazai

olvasási és könyvtárhasználati szokásokban). In: Könyvtári Figyelő, 1997. 3.

Ajánlott irodalom

- Jelentés a magyar közoktatásról 2003: A közoktatás minősége és eredményessége /Horváth Zsuzsanna, Környei László. Országos Közoktatási Intézet, Budapest, 2003. http://mek.oszk.hu/01300/01399/html/minoseg.html 2007. július 25.

- Jelentés a magyar közoktatásról 2003: Az oktatás társadalmi és gazdasági környezete / Lannert Judit, Schmidt Andrea. Országos Közoktatási Intézet, Budapest, 2003. http://mek.oszk.hu/01300/01399/html/tarsadalmi.html 2007. július 25.

- Jelentés a magyar közoktatásról 2003: Oktatási egyenlőtlenségek és speciális igények /Cs, Czachesz Erzsébet, Radó Péter. Országos Közoktatási Intézet, Budapest, 2003. http://mek.oszk.hu/01300/01399/html/egyenlotlensegek.html 2007. július 25.

- Képernyő, tanulási környezet, olvasás: Seymour Papert tanuláselméleti nézeteiről – az olvasás kapcsán / Bessenyei István. In: Új pedagógiai szemle, 1998. 48.évf.10.sz.p.81-85.

- Ki tud olvasni?: nemzetközi összehasonlító olvasásvizsgálatok és magyar eredményeik /Cs.Czachesz Erzsébet. In: Iskolakultúra, 2001. 11.évf. 5.sz. p.21-30.

- Könyv, könyvtár, közönség / Gereben Ferenc. Országos Széchenyi Könyvtár, Budapest, 1998. 228.p.