A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI 1 …romanintezet.hu/files/Egyeb/Vestigiile.pdfA MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI 3 Csobai Elena – Martin Emilia Vestigiile

1A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI

CSOBAI ELENA–MARTIN EMILIA

VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIAA MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI

2 VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA

Publicaţia Institutului de Cercetări al Românilor din UngariaA Magyarországi Románok Kutatóintézete kiadványa

Lectori / Lektorok:Ruzsa GyörgyLucia Borza

Traduceri / Fordítások:Bucin BarnaIllyés Józsefné

Foto:Nagy Imre

Editor responsabil / Felelős kiadó:Maria Berényi

Ediţia a doua a fost finanţată de:Ministerul Resurselor Umane

A második kiadás megjelenését támogatta:Emberi Erőforrások Minisztériuma

© Csobai Elena – Martin Emilia, 2013

ISBN: 963 03 6884 6


Csobai Elena – Martin Emilia

Vestigiile Bisericii Ortodoxe Române din Ungaria

A Magyarországi RománOrtodox Egyház kincsei

Ediţia a douaMásodik kiadás

Giula, 2013



ELÕSZÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A MAGYARORSZÁGI ROMÁNOK . . . .

A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ GYŰJTEMÉNYE

SZAKRÁLIS TÁRGYAK . . . . . . . . .A kereszt . . . . . . . . . . . . . . . .A kehely . . . . . . . . . . . . . . . .A tömjénezõ . . . . . . . . . . . . . .A litier . . . . . . . . . . . . . . . . .A misekenyér és misekenyér-jelzõ . .

IKONOK . . . . . . . . . . . . . . . . .Ünnepi ikonok . . . . . . . . . . . .Mihály és Gábriel arkangyal . . . . .Üvegikonok . . . . . . . . . . . . . .Az Istenanya megkoronázása . . . . .Szent Miklós . . . . . . . . . . . . . .Lázár feltámasztása . . . . . . . . . .Epitafiosz és Antimenzion . . . . . .

EGYHÁZI TEXTÍLIÁK . . . . . . . . . .Miseruha . . . . . . . . . . . . . . . .Templomi lobogó . . . . . . . . . . .Tetrapod-terítõ . . . . . . . . . . . .

SZERTARTÁSKÖNYVEK ÉS DOKUMENTUMOK . . . . . . . . .

Varlaam prédikációs könyve . . . . .Gyöngyszemek . . . . . . . . . . . .Szertartáskönyv . . . . . . . . . . . .Imádságos könyv . . . . . . . . . . .Énekeskönyv . . . . . . . . . . . . .A békéscsabai románok történetére vonatkozó dokumentumok . . . . .

ORTHODOX TRESURES . . . . . . . .ORTHODOXE SCHÄTZE . . . . . . . .

IRODALOM . . . . . . . . . . . . . . .JEGYZET . . . . . . . . . . . . . . . . .

CUVÎNT ÎNAINTE . . . . . . . . . . .

ROMÂNII DIN UNGARIA . . . . . . . .

COLECŢIA BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA . . . . . . .

OBIECTE DE CULT BISERICESC . . .Crucea . . . . . . . . . . . . . . . . .Potirul . . . . . . . . . . . . . . . . .Cădelniţa . . . . . . . . . . . . . . .Litierul . . . . . . . . . . . . . . . . .Prescura ºi pistornicul . . . . . . . .

ICOANE . . . . . . . . . . . . . . . . .Icoane prăznicare . . . . . . . . . . .Icoanele Arhanghelii Mihail ºi GavrilIcoane pe sticlă . . . . . . . . . . . .Încoronarea Maicii Domnului . . . .Sfîntul Nicolae . . . . . . . . . . . .Învierea lui Lazăr . . . . . . . . . . .Epitaful ºi Antimisul . . . . . . . . .

TEXTILE BISERICEªTI . . . . . . . . .Veºmintele preoţeºti . . . . . . . . .Prapurul . . . . . . . . . . . . . . . .Acoperitoarea tetrapodului . . . . .

CĂRŢI VECHI BISERICEªTI ªIDOCUMENTE . . . . . . . . . . . . . .

Cazania lui Varlaam . . . . . . . . .Mărgăritare . . . . . . . . . . . . . .Liturghier . . . . . . . . . . . . . . .Molitvelnic . . . . . . . . . . . . . .Octoih . . . . . . . . . . . . . . . . .Documente istorice privitoare la istoria românilor din Bichiºciaba . .

ORTHODOX TRESURES . . . . . . . .ORTHODOXE SCHÄTZE . . . . . . . .

BIBLIOGRAFIE . . . . . . . . . . . . .NOTE . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

TartalomCuprins

7

9

33

353542475052

5454717580848789

92929598

100100103105107109

111

115119

123125

7

9

33

353542475052

5454717580848789

92929598

100100103105107109

111

115119

123125



Volumul de faţă cuprinde cîteva dintre cele mai valoroase piese de artă ºi cărţi vechi de cult, documente istorice din Colecţia Biseri-cii Ortodoxe Române din Ungaria. Lucrarea urmăreºte să facă cunoscută această bogată colecţie, care cuprinde piese dintr-un dome-niu abia cercetat ºi cunoscut.

În selecţionarea operelor am ţinut sea-mă de valoarea artistică ºi importanţa documentar-istorică a materialului. În prezentarea lor am luat în consideraţie componenţa colecţiei, incluzînd în volum chiar ºi unele piese de valoare mai redusă, dar foarte preţioase din punct de vedere al istoriei ºi culturii noastre.

Atenţia noastră s-a îndreptat mai întîi asupra pieselor de cult împărţite pe patru categorii: obiecte de cult folosite în viaţa religioasă, icoane pe sticlă, lemn ºi pînză, cărţi vechi de cult ºi textile. În afara acestora am aflat de bine să prezentăm doar un an-samblu de documente din imensul material documentar-istoric al colecţiei.

Descrierea fiecărui obiect cuprinde cele mai importante elemente caracteristice pen-tru determinarea conţinutului istoriografic ºi a stilului operei. La descrierea pieselor am ţinut seamă de funcţia lor, atelierul unde au fost realizate, epoca ºi provenienţa, indi-caţiile privitoare la tehnică ºi dimensiuni, inscripţia, marca atelierului ºi a meºterului. Ne-am străduit să selecţionăm din acest ma-terial vast cele mai reprezentative piese sub raport artistic ºi istoric.

Obiectele de cult bisericesc din volumul de faţă au fost prezentate pentru prima dată în expoziţia temporară „Vestigii ortodoxe de artă ºi istorie ale românilor din Ungaria” la începutul anului 1994.

Materialul Colecţiei Bisericii Ortodoxe Române din Ungaria se îmbogăţeºte din an în an cu noi piese ieºite din uzul bisericesc. Acestea sînt obiectele de metal, icoanele,

A kötet a Magyarországi Román Ortodox Egyház Gyűjteménye legértékesebb szak-rális tárgyait, néhány szertartáskönyvét és dokumentumát mutatja be. A kötettel ennek a gazdag gyűjteménynek a megismertetése a szándékunk, amely gyűjtemény egy alig ismert és kutatott területet ölel fel.

A tárgyak kiválasztásánál fõ szempon-tunk volt azok művészeti értéke és történeti jelentõsége. A bemutatásuk során figyelembe vettük a gyűjtemény összetételét, ezért a kö-tet tartalmaz olyan kisebb értéket képviselõ tárgyat is, amely a magyarországi románok története szempontjából nagy jelentõséggel bír.

Figyelmünk középpontjában álltak a szak-rális tárgyak, a kegytárgyak, a fa-, üveg-, és vászonikonok, az egyházi textíliák és a szer-tartáskönyvek. Ezeken kívül a gyűjtemény nagy mennyiségű történeti dokumentum-anyagából csupán egy dokumentum-együt-test mutattunk be.

Minden egyes tárgy leírása tartalmazza azokat a legfontosabb és legjellemzõbb ele-meket, amelyek a tárgy történeti, tartalmi és formai meghatározásához nélkülözhetet-lenek. A tárgyak leírását a következõ szem-pontok szerint végeztük: a tárgyak funkciója, a készítõműhely, kora, származási helye, készítésmódja, méretei, esetleges feliratai, a mester és a műhely védjegye.

A kötetben szereplõ szakrális tárgyak be-mutatására elõször 1994-ben került sor a „Ma-gyarországi románok művészeti és történeti értékei” című idõszaki kiállítás keretében.

A Magyarországi Román Ortodox Egyház Gyűjteményének anyaga évrõl-évre gyarapo-dik az egyházi használatból kivont tárgyak-kal. Fõként azoktól az egyházközösségektõl kerülnek a gyűjteménybe újabb kegytárgyak, ikonok, szertartáskönyvek és dokumen-tumok, ahol a hívek száma folyamatosan csökken.

ElõszóCuvînt înainte


cărţile vechi de cult ºi documentele paro-hiilor unde numărul creºtinilor descreºte permanent.

Volumul de faţă nu a fost întocmit doar pentru specialiºtii acestui domeniu, ci ºi pentru românii din Ungaria, ca să aibă la îndemînă un volum care conţine o mare parte a vestigiilor de istorie ºi de artă din colecţie. Credem că volumul va atrage atît atenţia specialiºtilor, cît ºi a marelui public cititor asupra acestui tezaur, care este o par-te a culturii, spiritualităţii româneºti de pe aceste meleaguri.

Salvarea vestigiilor preţioase, aparţină-toare colecţiei – care era o necesitate a tim-pului – s-a realizat cu aprobarea ºi sprijinul Vicariatului Ortodox Român.

Szeretnénk a magyarországi románok szá-mára is közreadni egy olyan kötetet, amely bemutatja a gyűjtemény történeti és művé-szeti értékeinek egy részét. Azt gondoljuk, hogy a kötet felkeltheti mind a szakemberek, mind pedig az olvasóközönség érdeklõdését a gyűjtemény iránt, amely része a hazánkban élõ románság kultúrájának, szellemiségének.

A gyűjteményt alkotó történeti értékek megóvása, amely egyben a kor sürgetõ szük-ségszerűsége volt, a Magyarországi Román Ortodox Vikáriátusság hozzájárulásával és támogatásával történt.


Prezenţa românilor în bazinul celor trei Criºuri poate fi atestată prin documente încă din veacul al XIII-lea.1 În veacurile următoare asistăm la o migrare a iobagilor spre cîmpie, în căutarea unor condiţii de trai mai bune.

În continuare, în cursul celor 150 de ani în care zona a aparţinut Imperiului Otoman, o mare parte a regiunii a devenit pustie, în urma refugierii populaţiei, o parte din aºe-zări depopulîndu-se. Aceste regiuni au fost repopulate abia în cursul secolelor XVII–XVI-II, prin aºezarea aici, alături de unguri ºi a altor naţionalităţi.

În privinţa populaţiei româneºti în aceste secole putem deosebi două tipuri de coloni-zare: migraţiune spontană sau colonizare organizată de moºieri, cu sprijinul curţii imperiale. De asemenea în privinţa stabilirii românilor putem deosebi două etape: una primordială ºi alta, secundară. În prima eta-pă, în urma colonizări directe a moºierilor s-au format aºezările cu populaţie mixtă, unde românii trăiesc ºi azi într-un număr mai mare. În a doua etapă, dintr-o aºezare cu populaţie română sau mixtă, se formează în apropiere o nouă aºezare.

Populaţia română nou stabilită în aceste aºezări era fără excepţie de religie ortodoxă, deosebindu-se prin aceasta de populaţia gă-sită aici. Un alt semn de diferenţiere de cei-lalţi era limba română, cea mai importantă componentă a culturii lor.

Istoria românilor din Ungaria de azi o putem urmări în primul rînd pe baza do-cumentelor păstrate în arhivele bisericilor ortodoxe care au fost înfiinţate, ţinînd seama de deosebirea de religie a românilor, imediat după stabilirea lor.

Románok jelenlétére a Körösök völgyében már a XIII. századtól kezdõdõen vannak tör-téneti adataink.1 A következõ évszázadokban a jobb megélhetési körülményeket biztosító alföldi területek vonzották a román jobbá-gyokat.

A 150 éves török uralom következtében a terület egy része lakatlanná vált, elnéptele-nedett, a lakosság elmenekült. A XVII–XVIII. század folyamán telepedtek ide magyarok és különbözõ nemzetiségek.

A román anyanyelvű lakosság tekinte-tében megkülönböztethetünk kétféle lete-lepedési folyamatot: spontán letelepedést, illetve a királyi udvar által is támogatott magánföldesúri telepítést. A románok ide-telepítésének két, egy elsõdleges és egy má-sodlagos szakaszáról beszélhetünk. Az elsõ szakaszban a földbirtokosok által szervezett direkt telepítés nyomán létrejöttek a vegyes lakosságú falvak, melyekben a románok ma is nagy számban élnek. A másodlagos sza-kaszban egy román vagy vegyes lakosságú településbõl, annak közelében jön létre egy újabb település.

A letelepedett román anyanyelvű népes-ség kivétel nélkül ortodox vallású volt, eb-ben is különbözött a már itt élő lakosságtól. Különbözőségük másik, egyben kultúrájuk legfontosabb alkotóeleme anyanyelvük volt.

A mai magyarországi románok történetét elsősorban az ortodox egyház levéltárában őrzött dokumentumok alapján követhetjük nyomon, annál is inkább mivel az ortodox vallású románok szinte letelepülésükkel egy időben alapították meg egyházközsé-geiket.

A XVIII. században Bihar vármegyében tizenegy románok által is lakott település

* În volumul de faţă ne referim totdeauna doar la istoria românilor care locuiesc în localităţile de pe te-ritoriul de azi al Ungariei.

*A kötetben kizárólag a mai Magyarország területén lévõ románok által is lakott települések történetére utalunk.

Românii din Ungaria*

A magyarországirománok*


CAPELA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, ALETEAROMÁN ORTODOX KÁPOLNA, ELEK

ICONOSTASUL CAPELEI ORTODOXE ROMÂNE, ALETEAA ROMÁN ORTODOX KÁPOLNA IKONOSZTÁZA, ELEK


ICONOSTASUL BISERICII ORTODOXE ROMÂNE,

APATEU

A ROMÁN ORTODOX TEMPLOM

IKONOSZTÁZA, KÖRÖSSZEGAPÁTI

BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, APATEU

A ROMÁN ORTODOX TEMPLOM, KÖRÖSSZEGAPÁTI


ICONOSTASUL BISERICII ORTODOXE ROMÂNE, BĂTANIA

A ROMÁN ORTODOX TEMPLOM IKONOSZTÁZA, BATTONYA

BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, BĂTANIA

ROMÁN ORTODOX TEMPLOM, BATTONYA


BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, BICHIª

ROMÁN ORTODOX TEMPLOM, BÉKÉS


BICHIª

A ROMÁN ORTODOX TEMPLOM

IKONOSZTÁZA, BÉKÉS


În secolul al XVIII-lea în comitatul Bihor sînt atestate 11 aºezări locuite de o populaţie mixtă, printre care ºi de români. Acestea sînt: Apateu, Bedeu, Crîstor, Darvaº, Jaca, Leta-Mare, Micherechi, Peterd, Pocei, Săcal, Vecherd.2 Conform datelor existente, stabili-rea românilor în aceste localităţi – cu cîteva excepţii – are loc în a doua jumătate a secolu-lui al XVII-lea ºi în secolul al XVIII-lea. Peste cîteva decenii după stabilirea lor definitivă, românii din Leta Mare, Bedeu ºi de la Pocei au trecut la religia greco-catolică.3

Înfiinţarea cronologică a parohiilor ortodo-xe din comitatul Bichiº este următorea: Giu-la, Chitighaz, Bichiº, Bichiºciaba ºi Ciorvaº.4 În aceste aºezări populaţia ºi-a păstrat pînă astăzi religia strămoºească. Al treilea comitat unde s-a stabilit populaţie românească în secolul al XVIII-lea era Cenadul. În cele două comune din acest comitat, Bătania ºi Cenadul Unguresc, românii ºi-au înfiinţat parohiile ortodoxe împreună cu sîrbii.

În secolul al XVIII-lea, la Buda, grecii ºi macedo-românii s-au alăturat sîrbilor exis-tenţi deja acolo, ºi au întemeiat împreună o comunitate bisericească. Românii din comu-nităţile Bătania, Cenadul Unguresc ºi Buda ºi-au înfiinţat parohii independente abia după cîºtigarea în anul 1864 a autonomiei Bisericii Ortodoxe Române.5 Printre aºezările locuite ºi de populaţie românească aparţinînd comi-tatului Arad se numără: Aletea (cu populaţie românească din anii 1744)6 ºi Otlaca-Pustă (populată de români din anul 1880)7.

Populaţia română care s-a stabilit în sud-estul Ungariei de azi, în secolul al XVI-II-lea era încă înainte de trezirea conºtiinţei sale de identitate. Parohiile ortodoxe, în-fiinţate aproape concomitent cu stabilirea românilor pe aceste meleaguri au aparţinut pînă în 1792 vicariatului din Oradea, iar mai tîrziu episcopiei din Arad.

De la bun început, Biserica Ortodoxă Ro-mână ºi ºcolile confesionale au fost instituţii-le care au susţinut, au cîrmuit ºi au răspîndit cultura română. Ele au fost adevărate focare, făuritoare de cultură în limba maternă a minorităţii române. În ºcolile confesionale limba de predare era româna, sau în unele cazuri, româna ºi alte limbi (limba sîrbă ºi maghiară) conform componenţei populaţiei.

Cîºtigarea autonomiei ºi independenţei, în anul 1864 a asigurat bisericii ortodoxe po-

számlálható össze: Bedő, Darvas, Körössza-kál, Körösszegapáti, Méhkerék, Mezőpeterd, Nagyléta, Pocsaj, Sarkadkeresztúr, Vekerd és Zsáka.2 A meglévõ adatok alapján a románok letelepedése valamennyi településen – né-hány kivételtõl eltekintve – a XVII. század második felére, illetve a XVIII. századra tehetõ. Végleges letelepedésük után né-hány évtized elteltével a bedõi, nagylétai és pocsaji románok áttértek a görög-katolikus hitre.3

A Békés vármegyében létrejött ortodox egyházközségek kronologikus sorrendje a következõ: Gyula, Kétegyháza, Békés, Békés-csaba és Csorvás.4 Valamennyi településen a román anyanyelvű lakosság megmaradt eredeti görögkeleti vallásánál. A harmadik vármegye amelyben a XVIII. században románok is megtelepedtek Csanád vár-megye volt. A két településen, Battonyán és Magyarcsanádon a románok és szerbek együtt alapították meg görögkeleti egyház-közösségeiket.

A már említett két településen kívül a XVIII. században Budán a görögök és macedorománok csatlakoztak a már ott élõ szerbek által alapított görögkeleti egyház-községhez. A battonyai, magyarcsanádi és budai románok, független egyházközségüket csupán a Román Ortodox Egyház autonómiá-jának elnyerése után (1864) alapították meg.5

Az egykori történelmi Arad vármegyéhez tartozó románok által is lakott települések közé sorolható Elek és Pusztaottlaka. Ele-ken 1744-tõl,6 Pusztaottlakán 1880-tól élnek románok.7

A mai dél-kelet magyarországi részeken a XVIII. században megtelepedett románság még a román nemzeti öntudatra ébredés idõszaka elõtt állt. A letelepedésükkel szinte egyidejűleg megalapított egyházközségek 1792-ig a nagyváradi vikáriátussághoz, majd az Arad megyei püspökséghez tartoztak.

A Román Ortodox Egyház és az egyházi iskolák – melyek a román nemzeti kisebbség legfontosabb identitást megõrzõ kulturális intézményei voltak – a kezdetektõl legfon-tosabb feladatuknak az anyanyelvi kultúra megõrzését, ápolását és terjesztését tekintet-ték. A felekezeti iskolákban az oktatás nyelve a román, vagy egyes esetekben többnyelvű (román, szerb, magyar) volt, a lakosság nem-zetiségi összetételének megfelelõen.


BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, BICHIªCIABAROMÁN ORTODOX TEMPLOM, BÉKÉSCSABA

ICONOSTASUL BISERICII ORTODOXE ROMÂNE, BICHIªCIABAA ROMÁN ORTODOX TEMPLOM IKONOSZTÁZA, BÉKÉSCSABA


CAPELA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, BUDAPESTAROMÁN ORTODOX KÁPOLNA, BUDAPEST

ICONOSTASUL CAPELEI ORTODOXE ROMÂNE, BUDAPESTAA ROMÁN ORTODOX KÁPOLNA IKONOSZTÁZA, BUDAPEST


sibilitate să cuprindă toate domeniile vieţii culturale, devenind, în felul acesta, cîrmui-toarea vieţii bisericeºti ºi în acelaºi timp ºi celei laice. Mai ales din a doua jumătate a secolului al XIX-lea, ea ºi-a extins activitatea în toate domeniile vieţii spirituale, iniţiind o activitate de editare a ziarelor, revistelor ºi cărţilor, pentru care acorda ºi sprijin ma-terial.

Mulţi preoţi ortodocºi, dascăli, intelectuali din localităţile din sud-estul Ungariei ºi-au terminat studiile în marile centre spirituale din România, după care au luat parte la popu-larizarea culturii româneºti, în lupta pentru independenţa Bisericii Ortodoxe Române. Printre aceºtia se numără ºi Moise Nicoară (1785–1861) născut în Giula. El a fost înzestrat cu un talent deosebit (vorbea 13 limbi euro-pene), fiind luptător pentru independenţa bisericească a românilor din Criºana ºi Ba-nat.8 Alţi preoţi ºi dascăli români ai timpului de asemenea au încercat să-ºi păstreze limba ºi tradiţiile culturale cu ajutorul activităţii lor literare, istorice ºi publicistice. Cei mai talentaţi au editat reviste, au înfiinţat soci-etăţi de lectură ºi de teatru, beneficiind de sprijinul material al bisericii. Au scris ºi au editat volume bisericeºti, literare ºi istorice.

Începînd cu a doua jumătate a secolului al XIX-lea, cele mai importante reviste ºi ziare bisericeºti, cum au fost Biserica ºi ªcoala, Telegraful Român, Luminătorul, Luceafărul etc. dau spaţiu ºi posibilitate de publicare acestor scrieri. Românii încep să le citească, să le comande nu numai la oraºe, ci ºi la sate. Ziarele tipărite în tipografiile din Oradea, Timiºoara, Budapesta, Sibiu sînt răspîndite în satele Cîmpiei Ungare. Aproape în fiecare localitate din sud-estul Cîmpiei Ungare, ca de exemplu la Giula, Micherechi, Bătania, Bichiºciaba, Chitighaz a ajuns cîte-o revistă, un ziar, un calendar, avînd menirea de a răspîndi cultura în limba maternă. Aceste publicaţii s-au păstrat în mare număr pînă în zilele noastre, îmbogăţind azi Colecţia Bi-sericii Ortodoxe Române din Ungaria.

În anul 1895 apare la Bichiºciaba în tipo-grafia lui Lepage prima revistă tipărită în limba română, intitulată Lumina9 editată de preotul, poetul ºi publicistul David Voniga (1867–1933) din Giula. David Voniga scrie ºi editează mai multe volume de cărţi biseri-ceºti, redactează ºi colaborează la mai multe

Az egyházi autonómia és önkormányzat – bizonyos határok között – az egyház szá-mára lehetõséget teremtett a művelõdési élet átfogó irányítására, az egyház egyszerre vált az egyházi és világi műveltség hordozójává. A XIX. század második felétõl kezdõdõen az egyháznak a művelõdés minden terüle-tén kisugárzó ereje volt, erõteljes sajtó- és könyvkiadást indított el, melyhez az anyagi támogatást is biztosította.

A nagyobb szellemi központokban tanult görögkeleti lelkészek, tanítók, értelmiségiek legjobbjai részt vállaltak a térség román nyel-vű oktatásában, a művelõdésben és annak terjesztésében, az egyházi függetlenség és önkormányzat kivívásában. Ezek sorában említhetjük a gyulai születésű, 13 európai nyelvet beszélõ, különösen nagy műveltségű Moise Nicoară-t (1785–1861), aki a békési és bánáti románság egyházi függetlenségéért harcolt.8 A kor román lelkészeinek és taní-tóinak történeti, irodalmi és publicisztikai munkái elõsegítették az anyanyelv és kultu-rális hagyományok megõrzését. Jelesebbjeik önálló folyóiratot indítottak olvasó-, dal- és színjátszóegyleteket alapítottak, a görögkeleti egyház vezetésével és annak támogatásával egyházi, irodalmi, néprajzi és történeti mun-kákat írtak, illetve jelentettek meg.

A XIX. század második felétõl a legfonto-sabb egyházi újságok és folyóiratok (Biserica ºi ºcoala, Telegraful Român, Luminătorul, Luceafărul, stb.) teret biztosítottak ezeknek az írásoknak. A román anyanyelvű városi és falusi lakosság egyre inkább megrendelte és olvasta ezeket. A nagyváradi, temes-vári, budapesti, nagyszebeni nyomdákban nyomtatott újságok elterjedtek az Alföld román-lakta településein. Szinte minden dél-kelet alföldi románlakta településre, mint pl. Gyulára, Méhkerékre, Battonyára, Békéscsabára, Kétegyházára eljutott egy-egy a román kultúrát és anyanyelvet terjesztõ újság, folyóirat, kalendárium. Ezek nagy része napjainkig megõrzõdött, gazdagítva a Magyarországi Román Ortodox Egyház Gyűjteményének anyagát.

A Békéscsabán nyomtatott, Gyulán megjelenõ Lumina című folyóiratot David Voniga (Gyula 1867 – Gyorok 1933) görögkele-ti lelkész, író, költõ és publicista adta ki 1895-ben.9 David Voniga több egyházi vonatkozású kötetnek a szerzõje, több román nyelvű


ICONOSTASUL BISERICII ORTODOXE ROMÂNE, CENADUL UNGURESC

A ROMÁN ORTODOX TEMPLOM IKONOSZTÁZA, MAGYARCSANÁD

BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, CENADUL UNGURESC

A ROMÁN ORTODOX TEMPLOM, MAGYARCSANÁD


ICONOSTASUL BISERICII ORTODOXE ROMÂNE, CHITIGHAZA ROMÁN ORTODOX TEMPLOM IKONOSZTÁZA, KÉTEGYHÁZA

BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, CHITIGHAZ

ROMÁN ORTODOX TEMPLOM, KÉTEGYHÁZA


CAPELA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, CRÎSTOR ROMÁN ORTODOX KÁPOLNA, SARKADKERESZTÚR

ICONOSTASUL CAPELEI ORTODOXE ROMÂNE, CRÎSTORA ROMÁN ORTODOX KÁPOLNA IKONOSZTÁZA, SARKADKERESZTÚR


CAPELA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, CIORVAªROMÁN ORTODOX KÁPOLNA, CSORVÁS

ICONOSTASUL CAPELEI ORTODOXE ROMÂNE, CIORVAªA ROMÁN ORTODOX KÁPOLNA IKONOSZTÁZA, CSORVÁS


BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, DARVAª

ROMÁN ORTODOX TEMPLOM, DARVAS

ICONOSTASUL BISERICII ORTODOXE ROMÂNE, DARVAªA ROMÁN ORTODOX TEMPLOM IKONOSZTÁZA, DARVAS


reviste ºi ziare. Opera sa monumentală în opt volume Lexiconul biblic bisericesc ºi teologic a rămas în manuscris. Pe lîngă aceasta scoate ºi un volum de poezii cu titlul Dor ºi jale.10

Acestei generaţii îi aparţine ºi Iosif Ioan Ardelean (1849–1920), preotul din comuna Chitighaz (în care de altfel s-a ºi născut), căr-turar care în întreaga sa viaţă a fost preocu-pat de trecutul, istoria ºi etnografia comunei sale natale. Conform obiceiului epocii scrie ºi editează mai multe volume bisericeºti, colaborează la mai multe ziare ºi reviste din Arad ºi Timiºoara (Biserica ºi ªcoala, Tribuna Poporului). În anul 1893, la Tipo-grafia Diecezana din Arad, îi apare volumul Monographia comunii Chitichaz.11 Iosif Ioan Ardelean a fost primul din sud-estul Cîmpiei Ungare, care a scris în limba română istoria unei aºezări. Monografia reprezintă un izvor primordial privind istoria ºi cultura română din Ungaria de azi. În anul 1902 i-a apărut ºi un volum de poezii cu titlul Buchetul meu.

Minoritatea română din sud-estul Cîmpiei Ungare, chiar de la începutul stabilirii sale definitive pe aceste meleaguri, se autode-fineºte în primul rînd prin limba română, prin ataºamentul ei faţă de Biserica Ortodoxă Română, prin devotamentul faţă de ºcolile confesionale, în al doilea rînd prin participa-rea ei la viaţa diferitelor societăţi culturale de lectură, de teatru ºi corale.

Pe la sfîrºitul secolului al XIX-lea s-au în-fiinţat ºase din cele mai importante asociaţii culturale, patru la Giula ºi două la Chitighaz, toate desfăºurînd o activitate remarcabilă. De asemenea s-au înfiinţat trei asociaţii corale: Corul vocal greco-oriental din Giula cu statut aprobat de autorităţile maghiare în 1890, Corul vocal român din Oraºul Mic Românesc din Giula, înfiinţat în anul 1912, ºi Corul greco-oriental din Chitighaz (1889). Tot în această perioadă s-au înfiinţat ºi trei asociaţii de lectură ca: Asociaţia de lectură din Oraºul Mare Românesc din Giula în anul 1886, Asociaţia de lectură din Oraºul Mic Românesc din Giula în anul 1889 ºi Societatea mixtă de lectură a românilor din Chitighaz înfiinţată în anul 1892.

Dintre toate asociaţiile româneºti, organi-zaţia de frunte a românilor de pe meleagurile Ungariei de azi a fost Corul vocal greco-oriental din Giula, care a avut o activitate culturală aproape netulburată timp de un jumătate

újságnak, folyóiratnak szerkesztõje, illetve munkatársa volt. Legjelentõsebb műve, a 8 kötetes bibliai, egyházi és teológiai lexikonja kiadatlan maradt. Megjelentetett egy verses kötetet is Dor ºi jale címmel.10

Kiemelésre méltó a Kétegyházán született Iosif Ioan Ardelean (1849–1920) görögkeleti lelkész munkássága, akit hivatása mellett egész életében foglalkoztatott szülõfalujának múltja, története és néprajza. Több egyházi vonatkozású kötetet publikált, az Aradon és Temesváron megjelenõ Biserica ºi ºcoala és Tribuna Poporului című újságok rendszeresen közölték írásait. 1893-ban az Arad megyei egyházi nyomdában látott napvilágot a Két-egyháza község monográfiája című kötete.11 Iosif Ioan Ardelean volt az elsõ dél-kelet alföldi román, aki román nyelven írta meg egy település történetét. Kétegyháza mono-gráfiája mind a mai napig elsõdleges forrása a mai magyarországi románok történetének és kultúrájának. 1902-ben jelent meg Buchetul meu című verseskötete.

A románságnak elsõsorban a román nyelv-hez, a görögkeleti egyházhoz és iskoláihoz való ragaszkodásában, másodsorban kultu-rális egyesületei, olvasó-, dal-, és színjátszó körei életében való részvételében nyilvánult meg nemzetiségéhez való kötõdése.

Jelentõsebb művelõdési egyesületei közé sorolható a Dél-Alföldön a XIX. század vé-gén megalakult hat egyesület, ebbõl négy Gyulán, kettõ pedig Kétegyházán működött. Összesen három dalegyletet alapítottak. A Gyulai Görögkeleti Dalegylet alapszabályát 1890-ben fogadták el a magyar hatóságok. A Gyulai Kisrománvárosi Görögkeleti Dalegylet 1912-ben, a Kétegyházi Görögkeleti Dalegylet pedig 1889-ben jött létre. Ugyanebben az idõszakban alapítottak három olvasókört: Gyulai Nagyrománvárosi Olvasókör (1886), Gyulai Kisrománvárosi Olvasókör (1889) és Kétegyházi Románok Vegyes Olvasóköre (1892).

A Nagyrománvárosi Görögkeleti Dalegy-let a dél-alföldi románság legmarkánsabb egyesülete volt, több mint egy fél évszázadon keresztül meghatározó szerepet játszott a ro-mán kisebbség művelõdésében.12 A dalegylet, a tevékenységét a román ortodox egyház és a Teodor Papp Alapítvány anyagi támogatá-sával végezte. Működésének iratanyagát a Magyarországi Román Ortodox Egyház Gyűj-


ICONOSTASUL BISERICII ORTODOXE ROMÂNE, GIULA – ORAªUL MARE ROMÂNESC

A ROMÁN ORTODOX TEMPLOM IKONOSZTÁZA, GYULA – MIKLÓSVÁROS

BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, GIULA – ORAªUL MARE ROMÂNESC

ROMÁN ORTODOX TEMPLOM, GYULA – MIKLÓSVÁROS



GIULA – ORAªUL MIC ROMÂNESC

A ROMÁN ORTODOX TEMPLOM IKONOSZTÁZA,

GYULA – KRISZTINAVÁROS

BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, GIULA – ORAªUL MIC ROMÂNESC

ROMÁN ORTODOX TEMPLOM, GYULA – KRISZTINAVÁROS


BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, JACAROMÁN ORTODOX TEMPLOM, ZSÁKA

ICONOSTASUL BISERICII ORTODOXE ROMÂNE, JACA A ROMÁN ORTODOX TEMPLOM IKONOSZTÁZA, ZSÁKA


BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, MICHERECHI

ROMÁN ORTODOX TEMPLOM, MÉHKERÉK

ICONOSTASUL BISERICII ORTODOXE ROMÂNE, MICHERECHIA ROMÁN ORTODOX TEMPLOM IKONOSZTÁZA, MÉHKERÉK


de veac.12 În cazul acestei asociaţii, fondul financiar era asigurat de biserica ortodoxă ºi de Fundaţia lui Teodor Papp. În Colec-ţia Bisericii Ortodoxe Române, în colecţia muzeului ºi a arhivei judeţene se păstrează toate documentele referitoare la activitatea acestui cor.

În sprijinirea ºi răspîndirea culturii, pe lîngă diferitele asociaţii, societăţi de cultură ºi sprijinul statutului a jucat un rol important mecenatura civilă.

Începînd cu a doua jumătate a secolului al XIX-lea, diferitele asociaţii culturale susţin minoritatea română, ajută activitatea lor culturală, care este sprijinită ºi de cîteva per-sonalităţi ale culturii româneºti. Unul dintre cei mai mari mecenaţi ai culturii româneºti a fost Emanoil Gojdu (1802–1870), care pe lîngă cariera sa de avocat, poet ºi editor – fiind de origine român macedonian – a desfăºurat o activitate de mecenat al culturii româneºti. În anul 1869, în testamentul său pune ba-zele unei fundaţii. Conform testamentului se înfiinţează în anul 1870 Fundaţia Gojdu. Mulţumită Fundaţiei Gojdu, începînd din anul 1870 ºi pînă în 1900, 1941 de studenţi români de religie ortodoxă, au primit burse ca să-ºi continue studiile, obţinînd diferite diplome.13

Un alt mecenat al românilor a fost Teodor Papp, născut în Giula (1822–1892). Încă în timpul vieţii sale sprijină biserica ortodoxă ºi ºcoala confesională, din averea sa dă burse pentru tineret ºi ziariºti. Pe baza testamen-tului său, o mare parte din averea lui trebuie să se folosească sub forma unei fundaţii, cu numele Fundaţia Teodor Papp, avînd scopul de a asigura burse pentru copii români, să-raci, de religie ortodoxă, să aibă posibilitate de a intra în diferite ºcoli.14

După al doilea război mondial rolul biseri-cii ortodoxe se reduce în privinţa răspîndirii culturii, fiind eliminată din învăţămînt. Abia în anul 1945 se iveºte din nou necesitatea înfiinţării unei noi asociaţii culturale, care este iniţiată încă tot de Biserica Ortodoxă Ro-mână din Giula.15 Deºi iniţiativa porneºte din partea bisericii, în viaţa minorităţii române va începe o perioadă cu totul nouă.

teménye, valamint a Békés megyei múzeum és levéltár õrzi.

A kultúra terjesztésében, a művelõdés támogatásában az egyletek, a körök és az állam mellett jelentõs szerepet vállalt a civil mecenatúra.

A XIX. század második felétõl kezdõdõen a különbözõ társaságok, művelõdési egye-sületek összetartották a román kisebbséget. Működésüket nemegyszer segítették a ma-gánszemélyek által létrehozott alapítványok. A román kultúra egyik jelentõs mecénása a macedoromán Emanoil Gojdu (1802–1870) volt, aki elismert jogászi tevékenysége mellett mint költõ és kiadó jelentõs támo-gatói szerepet vállalt. Az 1869-ben megírt végrendeletében halála után létrehozandó alapítványt tett. A Gojdu Alapítvány, az ala-pító végakarata szerint 1870-ben létrejött, s ennek köszönhetõen 1870-tõl 1900-ig 1941 görögkeleti vallású román diák kapott ösztön-díjat, folytathatta tanulmányait, szerezhetett diplomát.13

A magyarországi románok másik jelentõs mecénása a gyulai születésű Teodor Papp (1822–1892), aki vagyonából ösztöndíjakat biztosított újságírók számára, támogatta a görögkeleti egyházat és iskolát. Végrendeleté-ben meghatározta, hogy vagyonának jelentõs hányadát alapítványként kell felhasználni, a Teodor Papp Alapítványból ösztöndíjakat kell biztosítani a gyulai román görögkeleti vallású szegény gyermekek taníttatására.14

A második világháború utáni években az egyház szerepe fokozatosan csökkenni kezd, kiszorul az oktatásból, a kultúra irányításá-ból. 1945 után elõször, már az év augusztusá-ban felmerült egy román kulturális egyesület megalakulásának igénye, amelyet még a gyulai görögkeleti egyház fogalmazott meg.15 Ennek ellenére a magyarországi román nemzeti kisebbség életében egy merõben új szakasz kezdõdött el.



OTLACA-PUSTĂ

A ROMÁN ORTODOX TEMPLOM IKONOSZTÁ-

ZA, PUSZTAOTTLAKA

BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, OTLACA-PUSTĂ

ROMÁN ORTODOX TEMPLOM, PUSZTAOTTLAKA


ICONOSTASUL BISERICII ORTODOXE ROMÂNE, PETERDA ROMÁN ORTODOX TEMPLOM IKONOSZTÁZA, MEZÕPETERD

BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, PETERDROMÁN ORTODOX TEMPLOM, MEZÕPETERD


BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, SĂCAL

ROMÁN ORTODOX TEMPLOM,KÖRÖSSZAKÁL

ICONOSTASUL BISERICII ORTODOXE ROMÂNE, SĂCALA ROMÁN ORTODOX TEMPLOM IKONOSZTÁZA, KÖRÖSSZAKÁL


BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, VECHERDROMÁN ORTODOX TEMPLOM, VEKERD

ICONOSTASUL BISERICII ORTODOXE ROMÂNE, VECHERDA ROMÁN ORTODOX TEMPLOM IKONOSZTÁZA, VEKERD


Lipsa condiţiilor de conservare ºi de depo-zitare din biserici, după 1918 a avut drept re-zultat distrugerea pieselor valoroase. Văzînd starea dezastruoasă a documentelor, cărţilor ºi pieselor vechi de cult din bisericile ortodoxe române, în 1989 a început adunarea materia-lelor care cuprind date referitoare la istoricul, etnografia ºi cultura românilor din ţară. Pre-oţii, slujitorii ºi credincioºii bisericii au căzut de acord, că salvarea vestigiilor preţioase este strict necesară. În urma acestei decizii a început adunarea tezaurului bisericesc din cele 18 parohii la Vicariatul Ortodox Român din Giula, unde va fi depozitat ºi prelucrat, materialul rămînînd ºi pe mai departe în po-sesia comunităţilor de la care provine.

Timp de doi ani s-a adunat un material bogat ºi valoros aproape de la toate parohiile ortodoxe române din ţară. Au rămas la parohii doar piesele de cult ºi protocoalele care sînt în folosinţă. De asemenea nu au fost prelu-ate nici unele mobile de valoare artistică ºi importanţă istorică datorită condiţiilor de depozitare limitate.

Întregul material depozitat în clădirea Vi-cariatului Ortodox Român formează Colecţia Bisericii Ortodoxe Române din Ungaria. Co-lecţia constă din piese de cult ºi documente. Piesele de cult se împart în 4 categorii:

Obiecte de cult folosite în viaţa religioasă– litiere, potire, candele, cruci, sfeºnice,

epitafuri, cădelniţe, pistornice, discuri, stelu-ţe, cununi, talgere, tasuri, sigilii, anaforniţe etc.

Icoane pe sticlă, lemn ºi pînză– icoane prăznicare, icoane din interiorul

bisericilor, din altar, pronaos ºi naos.

Cărţi vechi de cult– evanghelii, penticostare, ceasloave, mi-

nee, liturghiere, catavasiere, molitvelnice,

1918 után a nem megfelelõ raktározási mód illetve az anyagi támogatás hiánya az értékes egyházi relikviák folyamatos pusz-tulásához vezetett. A görögkeleti templo-mokban lévõ iratok, szertartáskönyvek és szakrális tárgyak rossz állapota miatt 1989-ben elkezdõdött ezeknek az anyagoknak az összegyűjtése, hiszen ezek a magyarországi románság történetére, művelõdéstörténetére vonatkozó adatokat tartalmazó legfontosabb források. Az egyház vezetõi, lelkészei és hívei egyetértettek abban, hogy ezeknek az érté-keknek a megmentése feltétlenül szükséges. A döntés meghozatala után elkezdõdött az egyházi kincseknek a 18 parókiából való ösz-szegyűjtése a Román Ortodox Vikáriátusság gyulai székházába, ahol megfelelõ raktáro-zási körülmények biztosíthatók. Mindezek az anyagok hosszú távú letétként találhatók a Vikáriátusság épületében, de továbbra is az egyes egyházközösségek tulajdonát képezik.

Két év alatt gazdag és értékes muzeális anyag került a gyűjteménybe a magyar-országi román ortodox templomokból. A még használatban lévõ szakrális tárgyak és anyakönyvek maradtak csak az egyes görögkeleti egyházközösségeknél. A szűkös tárolási lehetõségek miatt nem kerülhettek még a gyűjteménybe a művészeti és történeti értéket képviselõ bútordarabok.

A Mag yarország i Román Or todox Vikáriátusság épületében raktározott tár-gyi- és dokumentumanyag összessége alkotja a Magyarországi Román Ortodox Egyház Gyűjteményét. A gyűjtemény műtárgyai a következõ csoportokba sorolhatók:

Kegytárgyak– litierek, kelyhek, mécsesek, keresztek,

gyertyatartók, epitafioszok, tömjénezõk, misekenyér-jelzõk, diszkoszok, csillagocs-kák, koszorúk, alamizsnás tálak, bélyegzõk, misekenyértartók stb.

Colecţia BisericiiOrtodoxe Române

din Ungaria

A MagyarországiRomán Ortodox

Egyház Gyűjteménye


apostole, chiriacodromioane, cărţi de rugă-ciuni etc.

Textile bisericeºti– odăjdii preoţeºti cu toate accesoriile,

stihare, prapuri, textile pentru acoperirea anumitor obiecte bisericeºti.

La aceste obiecte se adaugă fondul arhi-vistic reprezentat din materialul documen-tar-istoric al celor 18 parohii (protocoalele botezaţilor, cununaţilor ºi răposaţilor, anua-rele ºcolare, cărţile poºtale, protocoalele ºe-dinţelor eparhiale ºi arhivele fiecărei parohii).

Paralel cu prelucrarea, sistematizarea ºi identificarea pieselor s-a rezolvat, ca cele mai periclitate cărţi ºi icoane să fie conservate ºi restaurate în mod special în ateliere de restaurare din Budapesta. Vestigiile adunate în această colecţie reprezentînd valorile tre-cutului nostru, merită să fie prelucrate ºi pre-zentate. În volumul de faţă prezentăm doar cîteva piese din tezaurul Colecţiei Bisericii Ortodoxe Române din Ungaria.

Üvegre, fára és vászonra festett ikonok– ünnepi ikonok, a templombelsõ ikonjai.

Szertartáskönyvek– evangéliumos könyvek, pünkösdi ün-

nepköri szertartáskönyvek, zsolozsmás könyvek, énekeskönyvek, imakönyvek, chiriacodromionok stb.

Egyházi textíliák– miseruhák tartozékokkal, ingek, terítők.

A gyűjteményhez tartoznak még a szakrá-lis tárgyakon kívül a 18 egyházközösségtõl származó történeti iratok, anyakönyvek, egy-házi és iskolai évkönyvek, jegyzőkönyvek, irattári anyag.

A tárgyi anyag feldolgozásával, rendszere-zésével, nyilvántartásba vételével párhuza-mosan elkezdõdött a legveszélyeztetettebb könyvek és ikonok tisztítása, konzerválása, restaurálása budapesti restaurátor műhelyek-ben. A gyűjtemény kincsei történeti múltunk szempontjából igen értékesek, ezért feldolgo-zásra, bemutatásra érdemesek. Kötetünkben a Magyarországi Román Ortodox Egyház Gyűjteménye kincseinek csupán egy részét áll módunkban bemutatni.


A kereszt

A kereszt a kereszténység legfontosabb jelképe. A kereszten feszíttetett meg Jézus Krisztus, a Megváltó, így vált a legjelentõsebb szent tárggyá. Kapcsolatot közvetít Isten és ember között. A keresztény ember rendsze-rint fejet hajt az emberiségért kereszthalált szenvedett Krisztus jelképe elõtt.

A templomok tornyain azok védelmét szol-gálja, oltárra helyezve pedig Isten jelenlétét jelképezi. A templomi lobogókon Nagy Kons-tantin császár lobogójának keresztjét és a kereszténységnek e jelben kivívott gyõzelmét idézi. A főpapok ruházatán, a püspöksüvege-ken a pogányság legyõzésének szimbóluma, utak mentén, a földeken védelmül és vigaszul szolgál az utazóknak, a temetõkben pedig a feltámadás reményét jelenti.

A kereszt négy ága a négy erényt, a szere-tetet, türelmet, engedelmességet, alázatot vagy a megváltás 4 áldását, az ég kitárulását, a pokol legyõzését, a kegyelmet és bűnbocsá-natot jelenti.

A Magyarországi Román Ortodox Egyház Gyűjteményének egyik XIX. sz. elejére datál-ható keresztje a gyulai román ortodox egyház tulajdona volt. (1. kép) Az istentiszteleten a liturgia szerint meghatározott módon hasz-nált keresztet a szentségtartó elé helyezték. A latin kereszt aranyozott ezüstbõl, fából és üvegbõl készült. A kereszt belsejében az üveg-lap alatt Krisztus életébõl vett jeleneteket ábrázoló athoszi kisméretű fafaragványok találhatók. Egyik oldalon Krisztus születésé-vel, a másikon pedig keresztre feszítésének történetével kapcsolatos jelenetek láthatók. A kereszt ovális alakú talpa trébelt növényi ornamentikával díszített. Széle szõlõlevél mintázatú fémlemezbõl készült. Ugyanez a díszítés ismétlõdik a kereszt két ága oldalsó részein. Nódusza henger alakú fémöntvény, körben cizellált, stilizált koszorú díszítéssel. Középen körben stilizált sugárkoszorú fonja

Crucea

Crucea este cel mai important simbol al creºtinismului. Pe cruce a fost răstignit Iisus Hristos, Mîntuitorul, crucea devenind ast-fel cel mai însemnat obiect sfînt. De obicei creºtinul se închină la privirea ei, fiindcă înfăţiºează pe Domnul Hristos pătimind pen-tru omenire. Crucea este mijlocitoare către Dumnezeu.

Pe turnurile bisericilor înseamnă scutul acestora, iar pe altar închipuie prezenţa lui Dumnezeu. Pe prapuri simbolizează crucea de pe labarumul lui Constantin cel Mare, semnul prin care a învins creºtinismul. Pe pieptul ºi pe mitra arhiereilor înseamnă bi-ruinţa asupra păgînismului, lîngă drumuri ºi la ţarină este semn de ajutor ºi de ocrotire, călătorilor le serveºte de mîngîiere, iar la morminte înseamnă nădejdea învierii.

Cele patru braţe ale crucii închipuie cele patru virtuţi: iubirea, răbdarea, ascultarea ºi umilinţa, precum ºi cele patru daruri ale mîn-tuirii: deschiderea cerului, biruinţa asupra iadului, harul ºi iertarea păcatelor.

În Colecţia Bisericii Ortodoxe Române se află o cruce provenită de la Parohia Ortodoxă Română din Giula, (fig. 1) care datează de la începutul secolului al XIX-lea. De obicei ea era aºezată în faţa chivotului ºi folosită de preot la sfînta slujbă. Este lucrată din argint aurit, lemn ºi sticlă. Are forma crucii latine. În interiorul celor patru braţe ale crucii, sub sticlă, pe ambele părţi, sînt sculptate scene din viaţa lui Hristos, în miniatură, din lemn. Pe o parte sînt sculptate scene legate de naº-terea, iar pe cealaltă parte de răstignirea lui Hristos. Talpa crucii este ovală, împrejur cu decoraţie vegetală în relief. Marginea tălpii este din tablă de metal decorată cu frunze de viţă de vie. Aceeaºi decoraţie se repetă pe cele două părţi laterale ale crucii. Nodul crucii este turnat în formă de cilindru cu decoraţie cizelată. La mijloc, împrejur este cuprins cu

Obiecte de cultbisericesc

Szakrálistárgyak


o cunună stilizată. Între cele patru braţe ale crucii se află patru cununi de raze stilizate. Crucea este un produs cu influenţe de stil clasic.

În colecţie se mai află o asemenea cruce din argint, executată în acelaºi atelier cu monograma orfeului P. P. Pe talpa crucii putem citi o inscripţie referitoare ºi la per-soana donatorului, care a fost Nicolae Rátz, în 1816. Crucea provine de la Parohia Ortodoxă Română din Bichiº (fig. 2).

Biserica Ortodoxă Română din Giula – Oraºul Mic Românesc, pare a fi cea mai boga-tă în ceea ce priveºte argintăria de cult care s-a păstrat secole de-a rîndul. Această biserică ortodoxă a fost înfiinţată în anul 1834 cu hra-mul Cuvioasa Maica Paraschiva.16 În colecţie există două cruci, provenite din biserica din Giula – Oraºul Mic Românesc, care reprezintă o mare valoare de cult. Consemnăm doar cru-cea cioplită din lemn de păr aurită ºi lăcuită, care s-a păstrat incompletă fiind lipsită de talpă (fig. 3). Pe o parte a crucii, la mijloc este cioplită Răstignirea, avînd la capete literele „IC XC NI KA” (Iisus Hristos a biruit moartea). Pe cealaltă parte este cioplită scena Pogorîrii Duhului Sfînt, capetele crucii fiind lucrate cu decoraţie florală.

Cea mai timpurie cruce din întreaga colec-ţie, pare a fi crucea lucrată din alamă proveni-tă de la biserica cu hramul Sfînţii Arhangheli Mihail ºi Gavril din Jaca (fig. 4). Comunita-tea bisericească din Jaca a fost înfiinţată la sfîrºitul secolului al XVIII-lea după cum este atestat ºi în documentele istorice.17 Crucea, avînd forma crucii latine, prezintă pe ambele părţi, gravată, Răstignirea. Cele patru braţe ale crucii sînt cuprinse cu o cunună stilizată, iar crucea se îmbină cu talpa printr-un nod fără decoraţie. Talpa crucii este lucrată de jur-împrejur cu decoraţie în relief stilizată.

Crucea care închipuie prezenţa lui Dumne-zeu în biserică, era aºezată de obicei pe altar, în faţa chivotului, fiind folosită de preot la slujbele divine (fig. 5–6).

össze a kereszt ágait, mely a klasszicista stílus hatásait viseli magán.

A gyűjteményben még egy hasonló, ezüstbõl készült kereszt található, melyet ugyanabban a műhelyben készítettek, s amelyen a készítõ ötvös, P. P. monogramja található. A kereszt talpán az adományozó személyére utaló felirat olvasható: Nicolae Rátz, 1816. A kereszt a békési román ortodox templomból került a gyűjteménybe. (2. kép)

Az évszázadok során megõrzött szakrá-lis tárgyak tekintetében a gyulai kriszti-navárosi román ortodox templom tűnik a leggazdagabbnak. A templomot 1834-ben alapították, védõszentje Cuvioasa Maica Paraschiva.16 A gyűjteménybe még két jelentõs értéket képviselõ kereszt került a gyulai kisrománvárosi templomból. Ezek közül csupán a körtefából faragott, aranyozott és lakkozott keresztet említjük meg, amely hiányosan, talp nélkül maradt meg. (3. kép) Egyik oldalán a keresztre feszített Jézust, va-lamint az IC XC NI KA (Jézus Krisztus legyõzte a halált) feliratot, a másikon pedig a Szentlé-lek eljövetelének jelenetét és virágmotívu-mokat ábrázoló faragott díszítést láthatunk.

A gyűjtemény legkorábbi darabja nagy valószínűséggel a zsákai templomból – mely-nek védõszentjei Gábor és Mihály arkangyal – származó sárgaréz kereszt. (4. kép) Az írott források tanúsága szerint a zsákai egyház-közösség megalapítása a XVII. század végére datálható.17 A latin kereszt mindkét oldalán vésett díszítéssel a keresztrefeszítés jelenete látható. A kereszt négy ágát stilizált koszorú fogja közre, nódusza díszítetlen, talpán kör-ben trébelt stilizált ornamentika van.

A templomban az Isten jelenlétét jelképezõ, a misézõ pap által használt kereszt rendsze-rint az oltáron, a szentségtartó elõtt állt. (5–6. kép)


1. CRUCE (KERESZT)

Numărul de inventar (Leltári szám): 91.8.1.Datarea (Kor): sec. XIX. (sz.)

Locul de provenienţă (Származási hely)*: Giula – Oraºul Mic Românesc (Gyula – Krisztinaváros)Dimensiuni (Méretek): 23×9 cm

*Parohia de la care a ajuns piesa în colecţie.(Az egyházközösség ahonnan a tárgy a gyűjteménybe került.)


2. CRUCE (KERESZT)

Numărul de inventar (Leltári szám): 91.7.1.1.Datarea (Kor): sec. XIX. (sz.)

Locul de provenienţă (Származási hely): Bichiº (Békés)Dimensiuni (Méretek): 24×8,5 cm


3. CRUCE (KERESZT)


Locul de provenienţă (Származási hely): Giula (Gyula)Dimensiuni (Méretek): 20×15 cm


4. CRUCE (KERESZT)

Numărul de inventar (Leltári szám): 91.16.1.Datarea (Kor): sec. XVIII. (sz.)

Locul de provenienţă (Származási hely): Jaca (Zsáka)Dimensiuni (Méretek): 26×9,3 cm


6. CRUCE (KERESZT)Numărul de inventar (Leltári szám): 91.60.1.

Datarea (Kor): sec. XX. (sz.)Locul de provenienţă (Származási hely): Ciorvaº (Csorvás)

Dimensiuni (Méretek): 44,4×26,5 cm

5. CRUCE (KERESZT)Numărul de inventar (Leltári szám): 91.52.1.

Datarea (Kor): sec. XX. (sz.)Locul de provenienţă (Származási hely): Giula – Oraºul Mic Românesc (Gyula – Krisztinaváros)

Dimensiuni (Méretek) 32,5×16,5 cm


Potirul

În cadrul ritualului sfintei liturghii sînt fo-losite sfintele vase, dintre care potirul are rol deosebit de important. Este un vas în forma unei cupe cu picior, în care se toarnă vinul ºi apa folosite la Proscomidie ºi sfinţite apoi ºi prefăcute în sfîntul sînge pentru împărtăºirea clericilor ºi credincioºilor.

Potirul reprezintă paharul cu vin folosit de Mîntuitorul la Cina cea de taină, pahar al că-rui conţinut binecuvîntat ºi sfinţit de divinul învăţător a fost dat ucenicilor săi. După o altă concepţie potirul simbolizează ºi vasul în care Sfîntul Ioan Evanghelistul ar fi strîns sîngele scurs din trupul Mîntuitorului. Totodată poate simboliza ºi mormîntul Mîntuitorului.

Termenul grecesc potir, (potiros) folosit de sfinţii evangheliºti spre a indica potirul folosit de Mîntuitorul la cină, s-a impus cu ex-clusivitate în terminologia liturgică a tuturor popoarelor ortodoxe. Potirului întotdeauna i s-au alăturat atributele cele mai înalte ca: sfîntul potir, potir duhovnicesc, potir împă-răţesc, potir mistic, potir mîntuitor. La înce-put, potirele nu se deosebeau prin nimic de paharele folosite în uzul zilnic, de aceea ele aveau formă ºi dimensiuni variate. Forma cea mai tipică era aceea a unui pahar, sau a unei cupe avînd ca suport un picior mai lung, ori mai scurt, care se îmbină cu cupa printr-un nod mijlociu. Cupa era de obicei lungă, fie semisferică, fie cilindrică, sau aproape sferi-că, mai rar pătrată, sau octogonală. Potirele erau lucrate din metale preţioase.

Dintre potirele aparţinătoare colecţiei une-le sînt chiar timpurii, din secolul al XVIII-lea, foarte simplu lucrate, fără decoraţie (fig. 7). Cele din secolele următoare, în general, sînt deja lucrări executate în diferite ateliere de făurari. Aceste potire sînt lucrate din alamă, argint, aur, unele avînd chiar ºi marca meº-terului.

În tezaurul bisericilor ortodoxe române din Ungaria, potirul care provine din Cenadul Unguresc prezintă o lucrătură remarcabilă (fig. 8). Este o piesă din argint aurit, la tim-pul ei foarte bine lucrată, executată de un orfevru (aurar) numit Ioan Aurarul. Pare a fi o curiozitate că acest aurar cu numele Ion a fost un român din Timiºoara, care ºi-a gravat

A kehely

A szent liturgia keretében használt tár-gyak a szent edények, melyek között külö-nös jelentõségű a kehely. A kupa formájú ivóedénybe töltik a Proscomidie keretében bemutatott áldozás során Jézus szent vérét jelképezõ szentelt bort és vizet.

A potirosz a Megváltó által az Utolsó vacso-rán használt boros poharat jelképezi, mely-nek áldott és szentelt tartalmát a tanítványai-nak adta. Más felfogás szerint a kehely a Szent János Evangélista által a Megváltó testébõl kifolyó vért összegyűjtõ edény szimbóluma. Ugyanakkor jelképe a Megváltó sírjának is.

A Megváltó által kézbevett kehely megjelö-lésére szolgáló görög potir, potiros kifejezés minden ortodox egyház liturgiai szóhaszná-latában érvényesült. A kelyheket mindenkor a legmagasztosabb jelzõkkel illették: szent, királyi, misztikus, üdvözítõ. Kezdetben a kelyhek nem különböztek a mindennap használatos poharaktól, különbözõ alakúak és méretűek voltak. A legtipikusabb kehely-forma az, amelynek ivócsészéjét és hosszabb-rövidebb szárát egy közepes nódusz köti ösz-sze. Az ivócsésze alakja általában hosszúkás, félgömb, henger vagy csaknem gömb alakú volt, ritkábban fordultak elõ négyszögletes vagy nyolcszögletes kelyhek. A kelyhek ál-talában nemesfémbõl készültek.

A gyűjtemény néhány darabja a XVIII. századból való, egyszerűen megmunkált, díszítetlen. (7. kép) A következõ századból származó kelyhek már általában ötvösmű-helyekben készültek sárgaréz, ezüst, arany alapanyagokból, némelyeken még a készítõ mesterjegye is látható.

A Magyarországi Román Ortodox Egy-ház Gyűjteményének értékes darabja a magyarcsanádi templomból származó ke-hely. (8. kép) A szépen megmunkált kelyhet aranyozott ezüstbõl készítette Ioan Aurarul ötvösmester. A kehely egyik érdekessé-ge, hogy a temesvári román származású ötvösmester a kehely talpára cirill betűkkel bevéste a következõket: „Temesvár, 1742, Ioan Slato. Istennek Nicolaea Iancu Isten szolgájának emlékére.” A felirat szerint tehát a kehely ado-mányozása Nicolae Iancu és családja emléké-re történt. A kehely stílusjegyei nem egészen


numele cu chirilice împrejur pe talpa potiru-lui cu inscripţia: „Timiºoara 1742, Ioan Slato” (Ioan Aurarul) după care urmează dedicaţia propriu-zisă: „Lui Dumnezeu pentru pomenirea robilor Nicolaea Iancu”. Explicaţia dedicaţiei este că donarea s-a făcut pentru pomenirea lui Nicolae Iancu ºi a familiei sale. Potirul este lucrat cu elemente decorative nu prea clare. Cupa este îmbrăcată într-o lucrătură în ajur, decorată cu patru heruvimi ºi cu elemente de frunze de acant. Decorul antrelacurilor se încolăceºte cu elementele frunzelor de acant stilizate. Nodul mijlociu al potirului este turnat, împărţit în ºase felii cu ornamentaţie florală. Talpa potirului este împărţită în opt felii cu motive ornamentale vegetale cizela-te. Potirul este un produs de provincie (din Timiºoara), cu influenţe de baroc mai domol, mai stins.

Un alt potir din colecţie este potirul din Bichiº, executat în prima jumătate a secolu-lui al XIX-lea (fig. 9). Cupa semisferică este resfrîntă, parţial aurită. Jumătatea inferioară a cupei este îmbrăcată cu decoraţie aplicată din argint. Nodul cu talpa potirului se îmbină prin aplicaţie din argint, asemănătoare celei de pe inferiorul cupei. Nodul ºi talpa circulară are decoraţie în relief aurită.

Potirul din Giula – Oraºul Mare Românesc – lucrat din argint parţial aurit este o piesă deosebită în ceea ce priveºte dimensiunile ºi bogăţia ornamentală (fig. 10). Cupa semisferi-că, răsfrîntă, este parţial aurită, pe jumătatea inferioară îmbrăcată cu aplicaţie din argint, decorată cu frunze de acant. Fusul ºi talpa are decoraţie florală.

határozottak. A kupa applikált díszítése négy kerubot és stilizált akantuszlevél motívu-mokat ábrázol. A kehely öntött nódusza hat részre osztott virág ornamentikájú, 8 karéjos talpát vésett, cizellált növényi motívumok díszítik. A kehely a kései barokk hatásait viseli magán.

A gyűjteményhez tartozó másik kehely a békési templomból származik, s a XIX. sz. elsõ felében készült. (9. kép) A harang alakú ivócsésze részben aranyozott, alsó felén ezüst applikált díszítéssel. A nóduszt és a talpat a kupa alján lévő applikált díszítéshez hasonló dekoráció köti össze. A nódusz és a kör alakú talp trébelt aranyozott díszítésű.

A gyulai nagyrománvárosi templomból származó kehely aranyozott ezüstbõl készült, különlegességét méretei és díszítésének gaz-dagsága adja. (10. kép) Részben aranyozott ivó-csészéje harang alakú, alsó részén akantusz-levél mintázatú ezüst applikált díszítéssel. Szára és talpa virág motívumokkal díszített.


7. POTIR (KEHELY)

Numărul de inventar (Leltári szám): 91.3.1. Datarea (Kor): sec. XVIII. (sz.)Locul de provenienţă (Származási hely): Crîstor (Sarkadkeresztúr) Dimensiuni (Méretek): 18×10 cm

8. POTIR (KEHELY)

Numărul de inventar (Leltári szám): 91.4.1.Datarea (Kor): 1742

Locul de provenienţă (Származási hely): Cenadul Unguresc (Magyarcsanád) Dimensiuni (Méretek): 23×12 cm


9. POTIR (KEHELY)

Numărul de inventar (Leltári szám): 91.6.1. Datarea (Kor): sec. XIX. (sz.)

Locul de provenienţă (Származási hely): Bichiº (Békés) Dimensiuni (Méretek): 24×14 cm


10. POTIR (KEHELY)


Locul de provenienţă (Származási hely): Giula – Oraºul Mic Românesc (Gyula – Krisztinaváros)Dimensiuni (Méretek): 34×12 cm


Cădelniţa

Cădelniţa sau tămîietorul este un vas de metal artistic lucrat, care atîrnă de lănţiºoare ºi în care se arde tămîie în scop de împrăºtiere a fumului cu miros plăcut. Acest recipient în-chipuie vistieria în care magii au adus daruri pruncului Iisus, precum mai simbolizează ºi vasul în care mironosiţele au purtat mirtul pentru a unge corpul Domnului Iisus la mor-mînt. Cădelniţa înseamnă ºi firea omenească, focul simbolizează dumnezeirea lui Iisus, iar fumul închipuie mirosul cel bun al Duhului Sfînt. Fumul ce se înalţă din cădelniţă în-seamnă ridicarea rugăciunii credin-cioºilor către Dumnezeu.

Forma de turnuleţ a cădelniţei ne aminteº-te de frumuseţea casei de fericire din împă-răţia cerului. Ornamentaţiile de pe cădelniţă, reprezentînd de obicei figuri de frunze, plan-te, animale, simbolizează înălţarea întregii naturi la cer, odată cu rugăciunile de adorare către cel Prea Înalt, ºi că rugăciunea curată este bine primită de Dumnezeu.

Această piesă de cult este legată de patru lănţiºoare care se unesc sus într-un mîner de obicei cu două belciuge, fiind folosite la tămîierile prevăzute în rînduielile sfintelor slujbe.

Cădelniţa din Ciorvaº este executată într-un atelier necunoscut ºi datează din a doua jumă-tate a secolului al XIX-lea (fig. 11). Este lucrată în relief, din tablă de alamă ºi este compusă din trei părţi. Partea de sus, sub forma unui turnuleţ deasupra căruia este montată crucea greacă ºi partea a doua, perforată ºi cizelată în relief, împodobită cu ornamentaţie vegetală, florală. A treia parte a cădelniţei – mînerul de care atîrnă patru lănţiºoare cu ajutorul că-rora se ridică partea de sus a cădelniţei – are decoraţie vegetală.

Din a doua jumătate a secolului al XIX-lea datează ºi cădelniţa din Peterd (fig. 12). Partea de sus, sub forma unui turnuleţ, cu decora-ţie perforată, este incompletă, fiind lipsită de cruce. Focarul semisferic, resfrînt, este decorat foarte simplu, doar cu trei heruvimi aplicaţi, iar talpa este fără decoraţie. Cele patru lănţiºoare, de care cădelniţa atîrnă de mîner, sînt formate din globuleţe.

A tömjénezõ

A tömjénezõ vagy füstölõ egy láncokon függõ, művészien megmunkált fémtárgy, amelyben illatot árasztó tömjén ég. A tömjénezõ annak a tárgynak a szimbóluma, amelyben a Három királyok ajándékokat vittek a gyermek Jézusnak, de jelképezi a szentelt olajat tartalmazó edényt is. Az em-beri természet jelképe is, a tűz Jézus istení-tésének, a füst pedig a Szentlélek kellemes illatának megjelenítése. A felszálló füst a hívek imádságának Istenhez való felemel-kedését jelenti.

Toronyszerű formája az ég birodalmát idézi. A tömjénezõn található díszítések rendszerint levél, növény- vagy állatfigurákat ábrázolnak, egyrészt a természet egészének mennybemenetelét, másrészt az istenítõ imádságok Istenhez való eljutását jelentik, továbbá azt, hogy a tiszta imádság kedvezõ fogadtatásban részesül Isten elõtt.

A fémtárgyat – amelynek négy lánca két karikával egy fogantyúhoz kapcsolódik – a szertartásokon használják az elõírás szerinti tömjénezések alkalmával.

A csorvási kápolna tulajdonából a gyűj-teménybe került tömjénezõ ismeretlen mű-helyben a XIX. sz. második felében sárgaréz lemezbõl, trébelt díszítéssel készült. (11. kép) Három részbõl áll. Felsõ része torony formá-jú, rajta görög kereszttel. Alsó része áttört, trébelt és cizellált növényi- és virág orna-mentikával díszített. A tömjénezõ harmadik darabját – a fogantyút, amelyen a felsõ részt felemelõ négy lánc függ – szintén növényi motívumok díszítik.

Ebbõ l az idõszakból származik és sárgarézbõl készült a mezõpeterdi tömjénezõ is. (12. kép) Ennek áttört díszítésű, torony formájú felsõ részérõl hiányzik a kereszt. A harang alakú alsó rész három applikált kerubbal egyszerűen díszített, talpa pedig díszítetlen. A fogantyút a tűztérrel összekötõ láncok apró rézgömbökbõl állnak.


11. CĂDELNIŢĂ (TÖMJÉNEZÕ)


Locul de provenienţă (Származási hely): Ciorvaº (Csorvás) Dimensiuni (Méretek): 27×39 cm


12. CĂDELNIŢĂ (TÖMJÉNEZÕ)


Locul de provenienţă (Származási hely): Peterd (Mezõpeterd) Dimensiuni (Méretek): 24,5×39 cm


A litier

A litiert, más néven ötkenyértartót a nagyobb ünnepeken a vecsernye szertartá-sában a kenyérszenteléskor használják. Az istentiszteleten a litiert a templom közepére helyezett asztalra teszik.

A litier egylábú és talpon álló kör alakú tálca, amelyen egy háromágú gyertyatartó és három kupa található a bor, a szentelt olaj és a búza számára. A tálca közepén ta-lálható a diszkosz, a misekenyér tartója. A litierre helyezik még az öt misekenyeret is, melyeket az ünnepi szertartások alkalmával szentelnek meg. A litier annak a pusztának a szimbóluma, ahol Jézus jóllakatta a tömeget.

A különbözõ román ortodox parókiák-ról több litier került be a Magyarországi Román Ortodox Egyház Gyűjteményébe. Természetesen ezek anyagukban, díszítés- és készítésmódjukban a készítõ műhelyek különbözõségébõl adódóan eltérnek egy-mástól.

A gyűjteményben található ezüstözött litier a pusztaottlakai román ortodox temp-lomból származik. A települést a XIX. század végén románok alapították és csak a XX. század elsõ felében vált vegyes lakosságú községgé.18 (13. kép)

A XX. sz. elejére datálható tárgyat ezüs-tözött rézbõl készítette egy ismeretlen ötvösmester. A tálcán lévõ háromágú gyer-tyatartó a tricher talpán növényi ornamenti-ka, a discen pedig vésett virág motívumokból álló díszítés látható. A három kupa szintén vésett, kereszt és növényi motívumokat ábrá-zol. A tálcát indával összefonódó négy liliom díszíti. A tárgy nódusza és tizenkét karéjú talpa hasonló vésett, stilizált díszítésű.

A gyulai nagyrománvárosi templomból származó sárgaréz litier gyertyatartója egy-szerű, perforált motívumokkal díszített. (14. kép) A tálca közepén lévõ diszkosz és a három kupa áttört stilizált virág ornamentikájú. Szára trébelt, talpa pedig díszítetlen. A litier kupáinak fedelérõl hiányoznak a kicsiny keresztek.

Litierul

Litierul este un vas de cult bisericesc folosit la slujba litiei, în cadrul vecerniei săvîrºite la praznicele mai mari. În cadrul slujbei, litierul se aºază în mijlocul bisericii pe o măsuţă.

De obicei, litierul este o tavă rotundă de metal aºezată pe un picior, deasupra tăvii se află un tricher ºi trei cupe: una pentru vin, alta pentru untdelemn ºi a treia pentru grîu. La mijlocul tăvii se află un disc pentru pîine. Pe litier se pun cele cinci prescuri numite litii, ce se sfinţesc la litia sărbătorilor. Litierul simbolizează locul unde Iisus a săturat lumea în pustie.

În Colecţia Bisericii Ortodoxe Române se află mai multe litiere din diferitele parohii ortodoxe ale românilor din Ungaria. Bineîn-ţeles ele diferă una de alta prin materialul din care sînt lucrate, prin decoraţie, modul ºi felul cum sînt lucrate, în funcţie de atelierul unde au fost executate aceste piese.

Litierul argintat provine de la Parohia Ortodoxă Română din Otlaca-Pustă, aºezare înfiinţată de români la sfîrºitul secolului al XIX-lea, ºi care de abia în prima jumătate a secolului al XX-lea va deveni comună cu populaţie mixtă18 (fig. 13).

Litierul datează de la începutul secolului al XX-lea. Este lucrat din aramă argintată executat de un aurar necunoscut. Sfeºnicul de pe tava pentru trei lumînări se numeºte tricher. Pe piciorul tricherului se află un decor realizat cu ornamentaţie vegetală, iar pe disc o decoraţie gravată, florală. Cupele împrejur sînt gravate cu cruci ºi elemente vegetale. Pe tavă motivul lujerului se îmbină cu patru crini. Nodul ºi talpa litierului este decorat la fel, cu ornamentaţie gravată, stilizată. Gravu-ra împarte talpa în douăsprezece felii.

Litierul din Giula – Oraºul Mare Româ-nesc –, lucrat din alamă are un tricher cu decoraţie foarte simplă cu steluţe perforate (fig. 14). Discul din mijloc ºi cele trei cupe au decoraţie perforată stilizată, iar tava împrejur este ornamentată cu decoraţie florală perfo-rată. Fusul are decoraţie în relief, iar talpa este fără decoraţie. Litierul este incomplet, fiindcă lipsesc cruciuliţele de pe capacele celor trei cupe.


13. LITIER

Numărul de inventar (Leltári szám): 91.9.1. Datarea (Kor): sec. XX. (sz.)

Locul de provenienţă (Származási hely): Otlaca-Pustă (Pusztaottlaka)

Dimensiuni (Méretek): 39,5×27 cm

14. LITIER

Numărul de inventar (Leltári szám): 91.71.1. Datarea (Kor): sec. XX. (sz.)

Locul de provenienţă (Származási hely): Giula – Oraºul Mare Românesc (Gyula – Miklósváros)

Dimensiuni (Méretek): 32×25 cm


Prescura ºi pistornicul

Sacramentele, piesele bisericeºti sfinţite au avut ºi au ºi în zilele noastre un rol deosebit în viaţa comunităţilor religioase. După sfinţirea lor, aceste obiecte au fost scoase din rîndul pieselor folosite zilnic, deoarece oamenii le atribuiau putere supranaturală, magică. Aceste piese deseori apar în obiceiurile tra-diţionale ºi în credinţa populară.

Cele mai importante sacramente ale bise-ricii ortodoxe române sînt apa, hrana, iarba, mîţiºoarele, vinul ºi grîul sfinţit. Dintre hrana sfinţită are rol important pîinea, adică prescu-ra, împărţită la sfîrºitul liturghiilor. Prescura se coace în formă de cruce greacă, care are patru capete de aceeaºi mărimi. Pentru pre-scură credincioºii duceau făină la femeia numită prescurăriţă, care se angaja să pre-gătească prescura. După tradiţia de odinioară prescurăriţa trebuia să fie fată nemăritată, sau femeie văduvă. Pentru această activitate era plătită de biserică.

Prescura era împărţită de preot, după orîn-duiala bisericii ortodoxe, la cele mai alese sărbători calendaristice, la sfîrºitul ceremoni-alului bisericesc. Fiecare creºtin lua cîte o bu-cată din prescura numită nafură, sau anafură. Nafura se consuma în biserică, dar deseori se ducea ºi la cei de acasă, mai ales pentru copii ºi pentru bolnavi. Deci unii dintre credincioºi luau mai multe bucăţi din anafură.

Prescura coaptă de femei în vîrstă se mai împarte ºi în zilele noastre în fiecare dumini-că. În unele localităţi însă nu s-a păstrat for-ma tradiţională a prescurei, ci este coaptă în formă de pîine rotundă, sau cîteodată pîinea este cumpărată din magazin, este sfinţită ºi împărţită credincioºilor.

Prescura pregătită după vechea tradiţie de prescurăriţă se deosebeºte de pîinea obiºnuită prin aluatul din care este copt ºi prin forma ei. Prescura care deci păstrează încă tradiţia veche – după cum amintisem – este coaptă în formă de cruce greacă. Pe lîngă forma ei de cruce greacă o mai caracterizează semnul vizibil din cele patru colţuri ale pîinii. Înain-te de a aºeza în cuptor pîinea prescurăriţa pune pe cele patru capete semnul crucii cu pistornicul, numit în unele locuri pristolnic.

A misekenyér és a misekenyér-jelzõ

A szakrális tárgyaknak, szentelt ételeknek, italoknak még napjainkban is jelentõs sze-repük van az egyházi közösségek életében. Megszentelésük után az emberek természet-feletti, mágikus erõt tulajdonítottak ezek-nek, kivonva õket a mindennap használatos eszközök sorából. Gyakran szerepelnek a népszokásokban és a népi hitvilágban.

A román ortodox egyház legfontosabb szentelményei: a szenteltvíz, a szentelt étel, a szentelt fű, a szentelt barka, a szentelt bor és a szentelt búza. A szentelt ételek közül különös jelentõségű az ünnepi liturgiák vé-gén kiosztott szentelt kenyér, amely egyenlõ szárú görög kereszt formájú. A hívek a mi-sekenyér elkészítéséhez szükséges lisztet a prescurăriţanak nevezett személyhez vitték el, aki a néphit szerint kizárólag hajadon lány, illetve özvegyasszony, „tiszta asszony” lehetett. Tevékenységéért az egyháztól ka-pott fizetséget.

A misézõ pap az ortodox egyházi szer-tartásrendnek megfelelõen a szertartások végén osztja ki a híveknek a prescurat. Minden hívõ kap egy-egy darabkát a fel-szentelt prescurából, melyet nafurának vagy anafurának neveznek. Általában a templom-ban fogyasztják el, de gyakran visznek belõle az otthonmaradtak, különösen a gyerekek és a beteg családtagok számára, ezért vannak akik több darabkát vesznek el a nafurából.

A főként idõs asszony által sütött prescura darabjai még napjainkban is kiosztásra ke-rülnek a legfontosabb ünnepek alkalmával. Néhány településen azonban a prescura sü-tésének hagyományos módja nem õrzõdött meg, itt kerek alakúra sütik vagy üzletben megvásárolt kenyeret szeletelnek fel, szen-telnek és osztanak szét a hívek között.

A misekenyér, a prescura tésztájában és formájában különbözik a kenyértõl. A ha-gyományos módon készített prescurát – mint már említettük – görög kereszt formájúra sütötték. Formáján kívül jellemzõ jegye még a kenyér négy ágán látható jel. A prescurăriţa még a sütés elõtt megjelöli a kenyér négy ágát a misekenyér-jelzõvel.

A misekenyér-jelző, pistornic egy fából fa-


Pistornicul este un obiect cioplit din lemn. Pe talpa pistornicului în patru pătrate sînt gravate literele IC XC NI KA, (fig. 15).

Păstrarea acestei tradiţii bisericeºti de a folosi pistornicul, de a pune semnul crucii pe pîine, în fiecare comunitate este subordo-nată unei femei „curate”, care se angajează la această sarcină.

ragott tárgy, melynek talpára négy mezõben a következõ betűket vésték: IC XC NI KA. (15. kép)

A pistornic használatának megõrzése egy-egy településen attól függ, hogy a miseke-nyér készítõje vállalkozik-e a hagyományos tevékenységre.

15. PRESCURA ªI PISTORNICUL (MISEKENYÉR ÉS MISEKENYÉR-JELZÕ)

Numărul de inventar (Leltári szám): 91.46.1.Datarea (Kor): sec. XVIII–XIX. (sz.)

Locul de provenienţă (Származási hely): Vecherd, Micherechi (Vekerd, Méhkerék)


Icoane prăznicare

În iconografia ortodoxă putem deosebi icoane prăznicare mici ºi mari. Icoanele din Bichiº sînt aºa-numitele icoane prăznicare mici, care se află totdeauna aºezate în faţa altarului, în naos pe un postament care se numeºte Analoghion sau Tetrapod. Icoanele sînt puse de obicei la înălţimea de închinare a omului, pentru a putea fi sărutate. Fiecare sărbătoare din anul în curs este marcată printr-o asemenea icoană de cinstire a unui sfînt sau a unei sărbători.

Icoanele prăznicare mici sînt consacrate multor sărbători ºi multor sfinţi. Cele din Bichiº sînt lucrările unui mare pictor din secolul al XVIII-lea de origine aromână ªte-fan Teneţchi, care a trăit la Arad, între anii 1746–1795.19 A pictat pe o arie largă, ajungînd să picteze ºi pe teritoriul Ungariei de azi, inclusiv ºi în biserica din oraºul Bichiº. Con-strucţia acestei biserici a fost terminată în anul 1791 cu contribuţia grecilor, bulgarilor ºi românilor stabiliţi aici.20

În colecţie există 12 icoane prăznicare mici din Bichiº, pictate de ªtefan Teneţchi (fig. 16–27). Specific artei lui ªtefan Teneţchi este pendularea între elementele bizantine ºi cele de artă occidentală, deci între viziunea bidimensională bizantină ºi cea tridimensio-nală occidentală. În arta lui găsim influenţe în special de baroc, dar ºi influenţele epocii. Privind arhitectura pe care o introduce în lucrările sale, scenele sînt prezentate într-un interior de arhitectură neoclasică. Un alt ele-ment specific al manierei lui Teneţchi este încercarea de sugerare a spaţiului. Obiºnu-itul fundal de aur bizantin este înlocuit cu un spaţiu real în care circulă aer, pe care îl simţim. Un alt element novator faţă de arta răsăriteană de tip bizantin este modul de rezolvare a drapajului, care cade mai uºor, mai liber. Cutele draperiei sînt oarecum fireºti. În sfîrºit, Teneţchi introduce la chi-purile sfinţilor o tipologie proprie. Astfel la icoana Buna vestire chipul Arhanghelului Gavril este un chip uºor androginic, un chip

Ünnepi ikonok

Az ortodox ikonművészetben kis- és nagy ünnepi ikonokat különböztetünk meg. A bé-kési templomból származó ikonok úgyneve-zett kis ünnepi ikonok, amelyeket mindenkor az oltár elõtti naosban egy Analoghionnak vagy Tetrapodnak nevezett posztamensen helyeznek el. Általában olyan magasságban találhatók, hogy az ünnepek alkalmával a hívek fejet hajthassanak elõttük.

Az egyházi év minden ünnepét, illetve a szentek tiszteletét egy-egy ünnepi ikon jelzi. A békési templomból származó kis ünnepi ikonokat egy XVIII. századi jeles festõnek, a macedoromán származású ªtefan Teneţchinek tulajdoníthatjuk, aki 1746-tól 1795-ig Aradon élt.19 Földrajzi értelemben széles területen fejtette ki tevékenységét. Festett a mai Magyarország területén többek között a békési templomban, melynek építése a görög, bolgár és román idetelepülõk hozzá-járulásával 1791-ben fejezõdött be.20

A gyűjteményben tizenkét darab békési, ªtefan Teneţchi által festett kis ünnepi ikon található. (16–27. kép) ªtefan Teneţchi mű-vészetének jellemzõje a bizánci és nyugati művészet elemeinek keveredése, vagyis a két-, illetve háromdimenziós ábrázolás egy-idejű alkalmazása. Művészetében jellemzõek a barokk stílusjegyek. Képein a jeleneteket klasszicista épületbelsõkben ábrázolja. Fes-tészetének egy másik jellemzõ eleme a tér érzékeltetése. A megszokott bizánci arany-színű hátteret egy szinte érezhetõ, valóságos háttérrel helyettesíti. Művészetének egy másik új eleme, – a bizánci típusú művé-szettel szemben – a drapéria természetes, lágyabb, könnyedebb esésének ábrázolása. A szentek megjelenítésében sajátos, egyedi ábrázolásmódot alkalmaz. Például az Angyali üdvözlet című ikonon Gábriel arkangyal arca lágy, nõies. (17. kép) A figurák ilyen nõies ábrázolásmódja jellemzõ minden Teneţchi által festett arkangyalra és más szentre. Szűz Mária alakját a bizánci hagyomány szerint

Icoane Ikonok


foarte feminin (fig. 17). Acest chip feciorelnic este caracteristic în arta lui Teneţchi pentru reprezentarea arhanghelilor ºi a altor sfin-ţi. Chipul Fecioarei Maria păstrează unele date, ºi chiar tipologia mare bizantină, dar cu introducerea unor elemente care duc la umanizarea figurii. Această umanizare ne îndreaptă spre arta occidentului, a barocu-lui, din care s-a inspirat ªtefan Teneţchi. Un exemplu este anatomia gurii Mariei, o gură senzuală, pe care nu o găsim niciodată în arta bizantină. Ochii îi sînt măriţi, expresia feţei este mai complex umană, ceea ce nu este caracteristic în arta bizantină.

Această umanizare a personajelor, această încercare de redare a unei psihologii mai adînci ºi mai complexe, este prezentă ºi mai evident în icoana închinată Naºterii Domnu-lui Iisus Hristos (fig. 18). De exemplu chipul bătrînului Iosif este un portret, pe faţa căruia gîndurile sînt clar exprimate. Putem obser-va o oarecare teamă, o anumită neliniºte, care sînt redate într-o tehnică remarcabilă. Complexitatea de sentimente îl îndepărtea-ză pe Teneţchi de viziunea bizantină. În arta lui este foarte modernă tuºa pe care o foloseºte în redarea personajelor, care este o tuºă aproape liberă, evidentă, departe de tuºa întinsă, plată folosită în arta bizantină. Pictorul încearcă să redea mai uºor volumul figurii ºi prin aceasta punînd accent mai ales pe figura Mariei ºi a lui Iosif.

Icoanele prăznicare în cauză pot fi datate din anul 1773, deoarece una dintre ele, ºi anu-me icoana închinată Sfinţilor Ierarhi Grigore, Vasile ºi Ioan, este datată în partea dreaptă de jos cu negru, 1773 (fig. 27). Aceeaºi icoană este ºi semnată cu iniţialele chirilice ale lui ªtefan Teneţchi: C. T. Pe baza acesteia putem face datarea întregului lot de icoane în discuţie.

Prăznicarele mari se af lă montate pe iconostas, de obicei în registrul al doilea. În ceea ce priveºte numărul acestora nu există o regulă fixă, iconostasul mai mare constă din mai multe, iar unul mai mic din mai puţine icoane prăznicare mari. Acestea sînt consacrate numai sărbătorilor mari de pes-te an, aºa-numitele praznice luminate, cele legate exclusiv de viaţa lui Hristos ºi cea a Maicii Domnului.

Icoanele reprezentînd Maica Domnului cu Pruncul ºi Deisis sînt cele mai timpurii piese de artă bisericească din colecţie. Provin de la Parohia Ortodoxă Română din Bichiº ºi sînt datate de la sfîrºitul secolului al XVIII-lea.

ábrázolja, de bizonyos elemekkel az alak emberközelibb megjelenítésére törekszik. Ez a törekvés jelzi Teneţchi művészetében a nyugati barokk hatást. Példaként említhetjük Mária arcának megformálását (piros ajkak, nagy, kifejezõ szemek).

A Jézus születése című ünnepi ikonon még inkább felfedezhetõ a szereplõk életszerűbb ábrázolása. (18. kép) Az idõs József arcán például tisztán kifejezésre jutnak érzései, gondolatai. Az arcán tükrözõdõ félelmet és nyugtalanságot figyelemreméltó módon érzékelteti a festõ. Az érzelmeknek hangsú-lyozott ábrázolásával távolodik el Teneţchi a bizánci látásmódtól. Az alakok megformá-lásában alkalmazott újszerű ecsetkezelés szabad és könnyed, eltér a bizáncitól. A festõ megkísérli a szereplõk könnyedebb ábrá-zolásmódját, hangsúlyt helyezve Mária és József alakjára.

Az ismertetett ikonciklus feltehetõleg 1773-ra datálható, ugyanis ezek egyikén, nevezetesen az A három fõpap című ikon jobb alsó sarkán olvasható ez az évszám. (27. kép) Ezen az ikonon találhatók ªtefan Teneţchi nevének kezdõbetűi: C. T. Ezek alapján azo-nosíthatjuk az ikonciklus alkotásának évét.

A nagy ünnepi ikonok általában az ikono-sztáz második sorában találhatók. Számuk nem meghatározott, az ikonosztáz méretétõl függ. Ezek kizárólagosan Jézus és Mária életéhez kapcsolódó ünnepekhez kötõdnek.

A gyűjtemény legkorábbi darabjai (Isten-anya a gyermek Jézussal és Deészisz) a bé-kési templomból kerültek a gyűjteménybe és a XVIII. században készülhettek. Az ikonok korábbiak mint a békési ortodox egyházköz-ség, amely 1781-ben jött létre. Származási helyük és alkotójuk ismeretlen. Mindkettõ azonos méretű (69,5×55 cm), kréta alapra temperával festett.

A keresztény művészetben a keresztrefe-szítés mellett a leggyakoribb téma az Isten-anya a gyermek Jézussal. (28. kép) Mária alak-ját az ikonon sötétzöld és aranysárga színű, egyszerű, dísztelen, redõk nélküli ruhákban jeleníti meg az ismeretlen festõ. Bal karján a kis Jézus, jobbjával a gyermekre mutat. Az ikon ábrázolásmódja hagyományos, bi-zánci típusú, Mária arca ovális, szeme nagy, szemöldöke ívelt, orra egyenes, dicsfénye hagyományos módon aranyozott. Jézus jobb kezével áldást oszt. Zöld tunikát és téglavörös


Parohia Ortodoxă Română din Bichiº a fost înfiinţată abia în anul 1781. Icoanele au fost pictate anterior, fiind procurate pentru biserica din Bichiº după anul 1781. Locul de provenienţă este necunoscut, iar zugravul anonim. Amîndouă sînt de aceleaºi dimen-siuni (69,5×55 cm), pictate cu temperă pe lemn, pe fond de cretă.

În arta creºtinească, pe lîngă Răstignire, tema cea mai frecvent pictată este Maica Domnului cu Pruncul pe braţe (fig. 28). Mai-ca Domnului este reprezentată într-un hiton verde-închis ºi maforion ocru-auriu, nedecorat, simplu, fără răsfrîngeri. Maica Domnului ţine pe Iisus pe braţul stîng, iar cu mîna dreaptă indică Pruncul. Modeleul este în manieră tradiţională de tip bizantin. Chipul Mariei este oval, cu ochi mari migda-laţi, sprîncene trasate în curbe ºi nas drept. Nimbul este tratat în mod tradiţional, auriu. Iisus binecuvîntează cu mîna dreaptă, iar cu stînga indică spre Maica Domnului. Poartă o tunică verde ºi o mantie cărămizie. Trăsătu-rile chipului lui Iisus sînt trasate asemănător cu ale Mariei, pare a fi chipul unui matur, înconjurat cu acelaºi nimb plat, auriu.

În centrul icoanei Deisis se află figura lui Iisus Hristos pe un scaun în hiton cărămiziu tivit la gît cu galon galben ºi mantie verde-al-băstruie, înfăºurată peste mijloc, care cade de pe umărul stîng ca o togă romană (fig. 29). Cu mîna stîngă ţine evanghelia deschisă, iar cu dreapta binecuvîntează. Chipul este oval modelat în alb-maro, cu ochi mari, sprîncene arcuite, nas drept, barbă ºi plete lungi. Nim-bul lui Iisus este tratat în auriu.

Personajele tipice din jurul lui Iisus au acelaºi nimb, în dreapta sa află Sfînta Maria, la stînga Ioan Botezătorul, iar în spate cei doi arhangheli, Mihail ºi Gavril.

Fondul celor două icoane prăznicare mari este asemănător, fiind pictat cu o nuanţă ver-de-albastruie închisă, cu decoraţia vrejurilor de frunze stilizate în albastru ºi cărămiziu. Icoanele sînt nesemnate, nedatate. Denu-mirea personajelor este executată cu litere chirilice în negru.

Icoanele cele mai vechi ºi preţioase din co-lecţie, Maica Domnului cu Pruncul ºi Deisis au fost în întregime restaurate, salvîndu-se astfel din starea dezastruoasă ºi păstrîndu-se pentru viitor.

köpenyt visel. Jézus arcvonásait a Máriáéhoz hasonlóan ábrázolja, aranyozott dicsfénnyel övezett felnõtt ábrázattal rajzolja meg a festõ.

A Deészisz ikon középpontjában Jézus Krisztus alakja jelenik meg, téglavörös szí-nű, sárga szegélyű ruhában és zöldeskék palástban, amely bal válláról hull le, mint egy római tóga. (29. kép) Bal kezében a nyi-tott Evangéliumos könyvet tartja, jobbjával áldást oszt. Arca ovális, barnásfehér, szeme kifejezõ, szemöldöke ívelt, orra egyenes, sza-kálla és haja hosszú, dicsfénye aranyozott. A Jézus köré csoportosuló jellemzõ alakok dicsfénye Jézuséhoz hasonló. Jobbján Szűz Mária, balján Keresztelõ Szent János, mögöt-te pedig a két arkangyal, Mihály és Gábriel alakja látható.

Mindkét ikon zöldeskék háttere, stilizált kék és téglavörös színű leveles indás díszí-tésű. Az alakok nevei olvasható fekete cirill betűkkel vannak feltüntetve. A gyűjtemény e két legértékesebb darabja az Istenanya a gyermek Jézussal és a Deészisz teljes egé-szében restaurált.


16. NAªTEREA MAICII DOMNULUI (AZ ISTENANYA SZÜLETÉSE)

Numărul de inventar (Leltári szám): 91.85.1.Zugravul (Festő): ªtefan Teneţchi

Datarea (Kor): 1773Locul de provenienţă (Származási hely): Bichiº (Békés)



17. BUNAVESTIRE (ANGYALI ÜDVÖZLET)

Numărul de inventar (Leltári szám): 91.74.1. Zugravul (Festő): ªtefan Teneţchi




18. NAªTEREA LUI IISUS (JÉZUS SZÜLETÉSE)

Numărul de inventar (Leltári szám): 91.75.1. Zugravul (Festő): ªtefan Teneţchi




19. ÎNTÎMPINAREA DOMNULUI (JÉZUS BEMUTATÁSA A TEMPLOMBAN)

Numărul de inventar (Leltári szám): 91.82.1. Zugravul (Festő): ªtefan Teneţchi Datarea (Kor). 1773



20. TĂIEREA ÎMPREJUR (JÉZUS KÖRÜLMETÉLÉSE)

Numărul de inventar (Leltári szám): 91.76.1. Zugravul (Festő): ªtefan Teneţchi Datarea (Kor): 1773



21. IISUS LA 12 ANI ÎN TEMPLU (A 12 ÉVES JÉZUS A TEMPLOMBAN)




22. BOTEZUL DOMNULUI (JÉZUS MEGKERESZTELKEDÉSE)




23. INTRAREA LUI IISUS ÎN IERUSALIM (JÉZUS BEVONULÁSA JERUZSÁLEMBE)




24. ÎNĂLŢAREA DOMNULUI (JÉZUS MENNYBEMENETELE)




25. POGORÎREA DUHULUI SFÎNT (A SZENTLÉLEK ELJÖVETELE)

Numărul de inventar (Leltári szám): 91.80.1. Zugravul (Festő): ªtefan Teneţchi Datarea (Kor). 1773



26. ADORMIREA MAICII DOMNULUI (AZ ISTENANYA HALÁLA)




27. SFINŢII TREI IERARHI (A HÁROM FŐPAP)

Numărul de inventar (Leltári szám). 91.84.1. Zugravul (Festő): ªtefan Teneţchi




28. MAICA DOMNULUI CU PRUNCUL PE BRAŢE (AZ ISTENANYA A GYERMEK JÉZUSSAL)

Numărul de inventar (Leltári szám): 91.92.1. Datarea (Kor): sec. XVIII. (sz.)

Locul de provenienţă (Származási hely): Bichiº (Békés) Dimensiuni (Méretek) 69,5×55 cm


29. DEISIS (DEÉSZISZ)


Locul de provenienţă (Származási hely): Bichiº (Békés) Dimensiuni (Méretek): 69,5×55 cm


Icoanele Arhanghelii Mihail ºi Gavril

Sfinţii Arhangheli Mihail ºi Gavril sînt icoane de iconostas (fig. 30–31). Iconostascul este piesa cea mai importantă a unei biserici ortodoxe. Icoanele de faţă fac parte din ºirul icoanelor împărăteºti, adică acestea se află de o parte ºi de alta a uºilor împărăteºti, a uºilor principale de intrare în altar. Probabil că aceste două icoane se aflau la extremităţile iconostasului. Provin, de la biserica ortodoxă din ªiclău, cu hramul Sfinţii Arhangheli Mi-hail ºi Gavril. În anul 1913 întregul iconostas al bisericii din ªiclău a fost instalat în biserica ortodoxă română din Bichiºciaba, cu ocazia renovării din acel an.21 Acest fapt este demon-strat prin dimensiunea icoanelor ºi este ates-tat cu documente istorice aparţinînd parohiei.

În iconografia clasică în stînga ºi în dreap-ta uºilor împărăteºti se află de obicei Maica Domnului cu Pruncul ºi Iisus Hristos. În ex-tremitatea stîngă se află Sfîntul Nicolae, iar în dreapta Sfîntul Ioan Botezătorul. Aceste icoane pot fi înlocuite uneori cu icoana de hram. Hramul marchează sfîntul sau sărbă-toarea sub ocrotirea căreia este pusă biserica respectivă.

Icoanele sînt datate din anul 1797. Stilul lor este specific, de la elementele tehnice de amănunt pînă la modul cum este tratată ºi aplicată rama. Sînt icoane din zona Munţilor Apuseni unde au funcţionat centre de zugravi pînă în a doua jumătate a secolului al XIX-lea. În această zonă au existat mai mulţi zugravi, care au lucrat în sat sau în localităţile în care li s-a comandat să execute anumite icoane pentru anumite întrebuinţări. În maniera de lucru se întîlnesc mai multe influenţe care reprezintă ultima manifestare a picturii de tradiţie bizantină din Ardeal.

În cazul de faţă avem de a face cu icoane bizantine aflate sub influenţa barocului, influ-enţă absorbită la nivelul unui meºter semipo-pular. Figurile sînt executate pe un fond plat. În acest fond plat foiţa a fost înlocuită cu o culoare verde-albastră. Nu se mai prelucrează nici spaţiul propriu-zis. Figurile, mai ales chi-purile, au un anumit modeleu, care diferă de modul de tratare al tradiţiei bizantine. Relieful figurii prezintă uºoare umbre, datorat unui

Mihály és Gábriel arkangyal

A Szent Mihály és Gábriel arkangyalokat ábrázoló szentképek ikonosztáz ikonok. (30-31. kép) Az ikonosztáz az ortodox templom legfontosabb része. A két ikon a helyi sor két darabja. Valószínűleg az oltárba vezető királyi ajtó két oldalán elhelyezkedő ikonsorozat szé-lein voltak felfüggesztve. E két ikon a ºiclău-i ortodox templomból származik, melynek védőszentje Mihály és Gábriel arkangyal volt. A siclău-i templom teljes ikonosztáza a békéscsabai templomba, annak 1913. évi felújítása során került át.21 Ezt bizonyítják az ikonok méretei, valamint a templomra vonatkozó történeti források.

Az ikonosztázon a helyi sorban általában a királyi ajtók jobb és bal oldalán az Isten-anya a gyermek Jézussal és a Jézus Krisztus ikonok találhatók. Az ikonosztáz bal oldalán szélen Szent Miklós, jobb oldalán szélen pedig Keresztelő Szent János ikonja szerepel. E két utóbbit helyettesítheti a templom védőszent-jének ikonja. A védőszent jelzi azt a szentet vagy ünnepet, amelynek védelme alatt áll az adott templom.

E két ikon 1797-ben készült. Stílusuk rend-kívül jellegzetes a részletes ábrázolásmódtól kezdve egészen a keret megmunkálásáig, applikálásáig. A Nyugati-Érchegységből szár-maznak, ahol a XIX. század második feléig több festészeti központ működött. Ebben a régióban számos festő alkotott. Az ikonokat meghatározott célra, megrendelésre készítet-ték saját településükön vagy pedig az adott megrendelő lakóhelyén. Alkotásmódjukban többféle hatás fonódik össze, melyek az er-délyi hagyományos bizánci festészet utolsó megnyilvánulásai.

E két ikonon már a népies mesterek szint-jén megjelenített barokk hatás érzékelhető. Az alakokat sík háttérben ábrázolják, amely-ben az aranylemezeket zöldeskék színnel helyettesítik. A tulajdonképpeni tér sem kerül kidolgozásra. Az alakoknak, különösen azok arcvonásainak megfestése különbözik a hagyományos bizánci ábrázolásmódtól. Az ikonfestők a figurák megformálásában finom, könnyű fény-árnyék játékot alkal-maztak. Megkíséreltek egy barokk hatású mintát követni.


joc fin de lumină-umbră. Iconarul a încercat să realizeze un modeleu de influenţă barocă.

Chipul este umanizat, portretul fiind pre-zentat cu o gură naturală, departe de desenul unei guri a unui sfînt tradiţional bizantin. Ochii sînt mari, urechile sînt văzute din faţă, mîna are încă o mică stilizare, dar totuºi nu mai este mîna bizantină. Veºmintele nu mai sînt tratate într-o liniatură geometrică, ci – din punct de vedere tehnic – în pată, în tuºe largi ºi uºoare de culoare. Mantia celor doi arhan-gheli sau platoºa Arhanghelului Mihail este modelată în umbră ºi lumină. Nici nimbul nu mai este din foiţă aplicată, ci este pictat cu pensula.

Arhanghelii au rolul de militari ai oastei mari a lui Dumnezeu. Gavril este arhanghe-lul care vine să vestească Mariei că va naºte prunc, iar Mihail este cel mai supus ostaº al Domnului. Icoanele în dreapta, jos au inscrip-ţia „Cine este Dumnezeu” cu prescurtare din slavonă.

Prin această contopire între răsărit ºi apus de fapt arta răsăriteană, arta de tradiţie bizan-tină se încheie.

Az arcok életszerűek, szájuk vonalai ter-mészetesek, eltérnek a hagyományos bizánci ábrázolásmódtól. A szemek rajzolata nagy, a füleket a festő szemből láttatja, a kéz ábrá-zolása kissé stilizált, de már nem a bizánci stílusnak megfelelő. A szentek ruházata már nem geometrikus vonalakkal, hanem foltokban, könnyű, széles, színes ecsetvo-násokkal ábrázolt. A két arkangyal palástja, Mihály arkangyal mellvértje fény-árnyék játékkal hangsúlyozott. Már a nimbuszokat sem aranylemezekből applikálták, hanem ecsettel festették.

Az arkangyalok Isten seregének katonái. Gábriel az, aki hírül adja Máriának Jézus születését, Mihály pedig az Úr legalázato-sabb szolgája. Az ikonok jobb alsó sarkában a következő cirill betűs rövidített felirat ol-vasható: „Ki az Úr?”

A kelet-nyugati hatások összeolvadásával lezárul a hagyományos bizánci stílus alkal-mazása.


30. ARHANGHELUL MIHAIL (MIHÁLY ARKANGYAL)

Numărul de inventar (Leltári szám): 91.89.1. Datarea (Kor): 1787

Locul de provenienţă (Származási hely): Bichiºciaba (Békéscsaba) Dimensiuni (Méretek): 37,5×30 cm


31. ARHANGHELUL GAVRIL (GÁBRIEL ARKANGYAL)

Numărul de inventar (Leltári szám): 91.90.1. Datarea (Kor): 1787

Locul de provenienţă (Származási hely): Bichiºciaba (Békéscsaba) Dimensiuni (Méretek): 37×30 cm


Icoane pe sticlă

Icoanele pe sticlă din Colecţia Bisericii Or-todoxe Române din Ungaria au fost executate în comuna Nicula, localitate aflată în apropi-erea oraºelor Gherla ºi Dej. Nicula a fost un centru foarte cunoscut de meºteri zugravi de icoane pe sticlă. Centrul îºi începe activitatea probabil pe la sfîrºitul secolului al XVIII-lea.22 În acest caz, avem de-a face cu un sat întreg de zugravi. Pictura pe sticlă a devenit o ocu-paţie pentru toţi. Icoanele realizate în acest centru au fost difuzate pe o arie foarte largă, nu numai pe teritoriul actual al României, ci ºi în localităţile locuite de populaţie ortodoxă din sud-estul Ungariei. De obicei icoanele nu erau lucrate de un singur meºter. Unul pu-nea foiţa, altul trăgea conturul, desenîndu-l pe dos, al treilea picta chipurile, al patrulea veºmintele, iar al cincilea făcea restul.

Nicula a fost cel mai important centru de icoane pe sticlă din Transilvania ºi a funcţi-onat timp îndelungat, realizînd o producţie mare de icoane. Acestea erau încărcate în căruţe ºi duse de multe ori la tîrguri înde-părtate, devenind mărfuri din ce în ce mai cunoscute, căutate ºi preferate.

Icoana reprezentînd Sfinţii Constantin ºi Elena a fost executată probabil la sfîrºitul secolului al XVIII-lea sau la începutul secolu-lui al XIX-lea, fiind lucrată pe glajă, adică pe sticlă manuală (fig. 32). Dovadă sînt bulele de aer în masa sticlei. Formatul este mai mare decît al celor din secolul al XVIII-lea. Foiţa de aur folosită o găsim încă în coroanele sfinţilor ºi în crucea de formă latină. După modelul popular creºtin în stînga ºi în dreapta, sus sînt prezentate Soarele ºi Luna. La mijlocul icoanei este aplicată din foiţă de aur crucea de formă latină, la stînga ei împărăteasa Elena, iar la dreapta împăratul Constantin. În iconografie, cele două figuri sînt zugrăvi-te de obicei invers. Acest mod de executaţie dovedeºte că zugravii erau oameni simpli, fără ºcoli, care copiau pur ºi simplu. Faptul este confirmat ºi de inscripţiile icoanei: „Elen, Costean”, scrise incorect. Aceºti pictori populari nu ºi-au semnat numele pe icoană, dovadă că nu aveau conºtiinţa de artist.

În secolul al XIX-lea, icoanele din Nicula au ajuns în mare număr ºi pe meleagurile

Üvegikonok

Az üvegikonok a Gerla és Dézs közelében lévő Füzesmikola községből származnak. Füzesmikola település egy igen ismert üveg-ikon-festő központ volt, amely valószínűleg a XVII. század végén kezdte meg működését.22 Füzesmikola olyan ritka esetre példa, ami-kor az egész faluközösség üvegikon-festéssel foglalkozott, a képek készítése mindenki szá-mára megélhetést biztosított. Az itt készült ikonok széles körben elterjedtek, nemcsak a mai romániai területekre, hanem a dél-kelet magyarországi ortodox románlakta telepü-lésekre is eljutottak. Általában egy-egy ikon nem egyetlen mester munkája volt, többen készítették egymás között megosztva az aranylemezek felvitelét, a kontúrok meg-rajzolását, az alakok megfestését, a ruházat kidolgozását valamint az egyéb részletek megmunkálását az ikonüveg hátlapjára.

Füzesmikola Erdély egyik legfontosabb, évszázadokon át működő igen produktív üvegikon-festő központja volt. Ezek az igen ismert, keresett és kedvelt termékek sze-kereken szállítva eljutottak a legtávolabbi vásárokba is.

A Konstantin és Elena ikon valószínűleg a XVIII. század végére, XIX. sz. elejére datálha-tó. (32. kép) Manuális üvegre festették, amit az üveglapban látható légbuborékok is bizo-nyítanak. Mérete valamivel nagyobb mint a XVIII. században készült ikonok mérete. A szentek koronáinak valamint a latin kereszt-nek a megmunkálása még aranylemezekkel történt. A keresztény népies ábrázolásnak megfelelően balra és jobbra fent a napot és a holdat ábrázolja. Középen az aranylemezek-ből applikált latin kereszt, tőle balra Elena az anyacsászárné jobbra pedig Konstantin császár látható, noha az ikonfestészetben általában a két szentet fordított sorrendben ábrázolják.

Az ikonok készítői egyszerű emberek vol-tak, akik másolással készült műveket hoztak létre. Bizonyság erre az ikon „Elen, Costean” helytelenül használt felirata is. A népi ikon-festő mesterek neve ismeretlen.

A XIX. század folyamán a füzesmikolai üvegképek nagy számban elterjedtek a mai magyarországi román ortodox vallású lakos-


Ungariei de azi locuite de populaţie de religie ortodoxă. Icoanele pe sticlă au fost preferate atît în casele ţărăneºti, cît ºi în bisericile ortodoxe.

În biserica ortodoxă română din Giula – Oraºul Mare Românesc – au ajuns icoana Sfîntul Nicolae care este hramul bisericii re-spective (fig. 33), icoanele Arhanghelul Mihail (fig. 34) ºi Încoronarea Maicii Domnului (fig. 35). Aceste trei icoane pe sticlă sînt lucrate cu aceeaºi tehnică ºi coloratură, dar au o în-făţiºare mult mai umană, conform tehnicii utilizată în secolul al XIX-lea.

ság körében. Kedveltek voltak mind a paraszti lakóházakban, mind pedig az ortodox temp-lomokban.

A Szent Miklóst (33. kép), a Mihály arkan-gyalt (34. kép), és a Mária megkoronázását (35. kép) ábrázoló üvegképek valamikor a gyulai nagyrománvárosi templombelsőt díszítették. Mindhárom azonos technikával és színezés-sel készült, azonban az alakok megjelenítése a XIX. századi felfogásnak megfelelően sok-kal életszerűbb.

32. CONSTANTIN ªI ELENA (KONSTANTIN ÉS ELENA)


Locul de provenienţă (Származási hely): Peterd (Mezőpeterd) Dimensiuni (Méretek): 34×28,3 cm


33. SFÎNTUL NICOLAE (SZENT MIKLÓS)


Locul de provenienţă (Származási hely): Giula – Oraºul Mare Românesc (Gyula – Miklósváros) Dimensiuni (Méretek): 46×36,5 cm


34. ARHANGHELUL MIHAIL (MIHÁLY ARKANGYAL)


Locul de provenienţă (Származási hely): Giula – Oraºul Mare Românesc (Gyula – Miklósváros)Dimensiuni (Méretek): 61×47,8 cm


35. ÎNCORONAREA MAICII DOMNULUI (AZ ISTENANYA MEGKORONÁZÁSA)


Locul de provenienţă (Származási hely): Giula – Oraºul Mare Românesc (Gyula – Miklósváros)Dimensiuni (Méretek): 47,5×36 cm


Încoronarea Maicii Domnului

În colecţie tema încoronării este prezenta-tă în mai multe variante, toate executate în ulei pe pînză. Iconografic această temă este reprezentată prin scena în care Maria este încoronată de către Sfînta Treime: Dumne-zeu Tatăl, Fiul Iisus ºi Duhul Sfînt în chip de porumbel.

Prima dintre cele trei icoane la care ne vom referi a fost pictată de zugravul ªte-fan Teneţchi, cel care a pictat ºi interiorul, iconostasul ºi prăznicarele bisericii ortodoxe române din Bichiº, în parte amintite anteri-or. Icoana este datată ºi semnată: 1781 C T. (fig. 36). În centrul icoanei, Maica Domnului stă în picioare pe un glob, simbolul globului pămîntesc. Pe acest glob se află simbolurile izgonirii din Paradis din Vechiul Testament, ºarpele ºi mărul. Deasupra Mariei apare Du-hul Sfînt ca porumbel într-o cunună de raze, în dreapta Iisus ţinînd crucea în mîna dreap-tă, iar în stînga Dumnezeu Tatăl, avînd nimb triunghiular auriu. Tatăl ºi Fiul împreună ţin coroană deasupra capului Mariei, ºezînd pe un strat de nori. În jurul lor este reprezen-tată oastea îngerilor pe un fond cărămiziu. Chipurile personajelor sînt cele înfăţiºate în modul obiºnuit în pictura lui Teneţchi, iar vestimentaţia este pictată cu dominanţa culorilor de nuanţele verde-oliv, cărămiziu, ocru ºi jocul de lumină-umbră.

Tot în această perioadă – sfîrºitul secolului al XVIII-lea – a fost pictată ºi a doua icoană cu aceeaºi temă. Tratarea figurilor, vestimen-taţiei, fondului, culorilor este asemănătoare, doar figura centrală a Mariei este reprezenta-tă îngenuncheată pe stratul de nori (fig. 37). Spre deosebire de aceste două icoane, a treia are dimensiuni mai mari, iar tema încoronă-rii cu personajele clasice este înconjurată cu figurile celor 12 apostoli (fig. 38).

Cele trei icoane cu tema Încoronarea Maicii Domnului sînt de provenienţă din biserica ortodoxă română din Bichiº. Două dintre ele au însemnări cu litere chirilice executate cu negru ºi roºu, fiind tipice aces-tor icoane cu tema încoronării. Cele două din urmă sînt nedatate, cu autor anonim.

Az Istenanya megkoronázása

A gyűjteményben az Istenanya megkoro-názása témájának több variánsa található az olaj-vászon szentképeken. A festészetben a témát úgy jelenítik meg, hogy a Szenthá-romság, az Atya, a Fiú és a galamb képében megjelenő Szentlélek megkoronázza Máriát.

A bemutatott három Mária megkoroná-zása ikon egyike ªtefan Teneţchi ikonfestő munkája, aki a korábban említett békési templom belsejét, ikonosztázát és ünnepi ikonjait is festette. Az ikon 1781-es datálású és C T, cirill betűs névjeggyel ellátott. (36. kép) Középpontjában az Istenanya áll a világ-mindenséget jelképező gömbön. A gömbön az Ószövetség kiűzetés a Paradicsomból jele-netének két szimbóluma, a kígyó és az alma látható. Mária fölött egy sugárkoszorúban a Szentléleket jelképező galamb jelenik meg, jobb oldalon a jobb kezében keresztet tartó Jézus, balra pedig az Atyaisten alakja emel-kedik ki háromszög alakú nimbusszal. Az Atyaisten és a Fiú egy felhőről nyújtja Mária feje fölé a koronát. Körülöttük a téglavörös háttérben megjelenik az Úr angyalainak serege. Az alakok arcvonásai Teneţchi fes-tészetében megszokott módon, ruházatuk pedig az olajzöld, téglavörös, okkersárga színek dominanciájával, illetve fény-árnyék játékkal ábrázoltak.

A második Mária megkoronázása témá-jú ikon is ugyancsak ebben az időszakban, a XVIII. század végén készült. Az alakok, ruházatuk, a háttér és a színvilág hasonló, csupán Mária alakját ábrázolja az ismeret-len festő egy felhőrétegen térdelve. (37. kép) Az említett két ikontól eltérően a harmadik méretei nagyobbak, és a Mária megkoroná-zása jelenetet a tizenkét apostol alakja fogja közre. (38. kép)

Mindhárom Mária megkoronázása témájú ikon a békési román görögkeleti templomból származik, kettőn található fekete-piros szí-nű cirill betűs felirat, amely általában jellem-zi a Mária megkoronázása témájú ikonokat. Az utóbbiak, kora és szerzője ismeretlen.







Numărul de inventar (Leltári szám): 91.96.1. Datarea (Kor). sec. XIX. (sz.)

Locul de provenienţă (Származási hely): Bichiº (Békés) Dimensiuni (Méretek): 101×77,5 cm




Locul de provenienţă (Származási hely): Bichiº (Békés) Dimensiuni (Méretek): 94×115,5 cm


Sfîntul Nicolae

În iconografia ortodoxă cel mai des pictat sfînt este Sfîntul Nicolae, patronul ºi protec-torul poporului ºi al corăbierilor. Biserica din Giula – Oraºul Mare Românesc –, de unde provin cele două icoane care înfăţiºează pe Sfîntul Nicolae, are ca hram pe acest sfînt.

Prima icoană reprezintă pe sfîntul episcop al Mira Lichiei distins prin milostenie ºi blîn-deţe (fig. 39). În centrul icoanei este pictat sfîntul stînd în picioare, cu mîna dreaptă binecuvîntează, iar în stînga ţine cîrja arhi-erească. Pe cap are mitră, înconjurată de un nimb aurit. Chipul este modelat cu roz-alb-maro, cu treceri abrupte de la lumini la um-bre. Atît chipul, cît ºi veºmintele sînt redate prin modeleu accentuat. Felonul arhieresc are culoarea roºie-aprinsă, cu ornamente florale aurite, tivit cu ornamente florale în culori pe fond aurit. Peste felon poartă orarul, semnul demnităţii episcopale, iar pe piept are podoabele arhiereºti: crucea ºi engolpio-nul cu chipul Maicii Domnului.

În dosul figurii centrale, în depărtare, icoana redă un peisaj cu lac, dealuri ºi pă-duri. Corabia care apare pe lac simbolizează că sîntul Nicolae este patronul corăbierilor. Deasupra lui, în stînga ºi în dreapta icoanei este pictat bustul Mariei ºi al lui Iisus, în straturi de nori cu nimb aurit. Hitonul ºi mantiile acestor două personaje sînt de cu-loare roºie-aprinsă ºi verde-închisă. Iisus cu mîna dreaptă binecuvîntează, iar în stînga ţine evanghelia. Maria cu amîndouă mîinile ţine orarul cu semnul crucii aurit. Numele celor trei personaje din scenă sînt semnate cu litere chirilice în alb.

În cealaltă icoană cu aceeaºi temă apare doar figura lui Sfîntul Nicolae, înveºmîntat ca arhiereu (fig. 40). Figura Sfîntului Nicolae este pictată cu aceleaºi nuanţe de culori. Hainele prezintă elemente decorative florale. Numele episcopului este scris deasupra nimbului cu litere chirilice aurite.

Szent Miklós

Miklós, aki a nép és a hajósok legfőbb pat-rónusa, oltalmazója, templomok védőszentje, a leggyakrabban megfestett szent az ortodox ikonfestészetben.

A gyulai nagyrománvárosi templom ikon-jainak egyike Szent Miklós myrai püspököt ábrázolja, aki irgalmasságával és szelídségé-vel tűnik ki. (39. kép) A szentkép középpont-jában áll Szent Miklós, baljában pásztorbottal, jobbjával áldást osztva. A fején lévő süveget aranynimbusz övezi. Arca rózsaszín-fehér-barna színekkel, fény-árnyék áttörésekkel ábrázolt. A képen az alak arca és ruházata kap hangsúlyt. Tűzpiros püspöki palástja aranyozott virág ornamentikájú, mely arany alapon színes virágmintás szegéllyel díszí-tett. Palástján a püspöki méltóság jelképét, az epitrachéliont, mellén pedig a főpapi ékszereket, a keresztet és az enkolpiont (a Szűzanya képmásával) viseli.

A központi alak hátterében, az ikonon egy erdős, dombos tóparti táj látható. A tavon megjelenő hajó jelképezi, hogy Szent Miklós a hajósok patrónusa. Szent Miklós alakja fölött, az ikon bal és jobb oldalán Mária és Jézus felhőktől körülvett, arany nimbuszos mellképe jelenik meg. Ruházatuk, a palást és a lepel tűzpiros és sötétzöld színű. Jézus jobb kezével áldást oszt baljában az evangéliumos szöveget tartva. Mária mindkét kezében a püspöki stólát tartja. Mindhárom alak neve fehér cirill betűkkel olvasható az ikonon.

A másik ikonon csupán Szent Miklós alakja jelenik meg püspöki ruhában. (40. kép) Szent Miklós alakja azonos színárnyalatokkal ábrá-zolt mint az előzőekben leírt ikonon. Öltözete virág motívumokkal díszített. A nimbusz fölött aranyozott cirill betűkkel olvasható a püspök neve.




Locul de provenienţă (Származási hely): Giula – Oraºul Mare Românesc (Gyula – Miklósváros)Dimensiuni (Méretek): 97×65 cm




Locul de provenienţă (Származási hely): Bichiº (Békés) Dimensiuni (Méretek): 76x51 cm


Învierea lui Lazăr

Cea mai mare minune a lui Iisus este în-vierea lui Lazăr din Betania. Scena simboli-zează învingerea morţii: precum Domnul pe Lazăr l-a înviat din morţi, tot aºa Dumnezeu poate să învie morţii din morminte la a doua sa venire.

Singura icoană cu această temă din colec-ţie, provenind din biserica din Giula – Oraºul Mare Românesc –, datează din secolul al XVI-II-lea, este nesemnată ºi nedatată (fig. 41). În scena învierii lui Lazăr personajul principal, Iisus, se află în partea stîngă, sus, stînd în picioare, cu mîna stîngă arătînd spre Lazăr. Lazăr, înfăºat în pînză albă, capul fiind în-velit în maramă, se ridică dintr-un mormînt săpat în piatră. La picioarele lui Iisus, lîngă Lazăr, îngenunchează surorile lui, Marta ºi Maria. Lîngă Iisus, stînd în picioare sînt pic-tate figurile a doi bărbaţi. Mîinile ºi chipurile personajelor sugerează minunea învierii. Dintre personaje este accentuată doar figura lui Iisus, prin dimensiune, nimbul aurit ºi monograma. Hitonurile, mantiile, cămăºi-le personajelor în verde-închis, verde-oliv, cărămiziu, alb ºi ocru sînt pictate cu multe răsfrîngeri. În depărtare se zăreºte un peisaj cu două dealuri ºi o cetate.

Lázár feltámasztása

Jézus legnagyobb csodatétele a betániai Lázár feltámasztása. E jelenet a halál fölött aratott győzelem szimbóluma: ahogyan Jézus feltámasztotta Lázárt akként támasztja fel Isten a sírokból a holtakat.

A Lázár feltámasztását ábrázoló XVIII. századi ikon a gyulai nagyrománvárosi temp-lomból került a gyűjteménybe. Készítésének közelebbi dátuma, festőjének neve ismeret-len. (41. kép) Jézus, az ikon központi alakja a kép bal oldalán áll, bal kezével Lázár felé mutat. Lázár testét és fejét fehér lepel borítja. A halálból feltámadó test egy kőbe vágott sírból emelkedik ki. Jézus lábainál, Lázár mellett térdelnek testvérei: Márta és Mária. Jézus mellett még két férfi álló alakja látható, mozdulataik és arckifejezésük a feltámasztás csodáját sugalmazzák. Valamennyiük közül méretei, és monogramos arany nimbusza által hangsúlyozódik Jézus alakja. Az alakok ruházata, a sötétzöld, olajzöld, téglavörös, fehér és okkersárga színű palástok, leplek, ingek megtörtek, redőzöttek. A háttérből elővillan egy táj domboldalon lévő várral.


41. ÎNVIEREA LUI LAZĂR (LÁZÁR FELTÁMASZTÁSA)


Locul de provenienţă (Származási hely): Giula – Oraºul Mare Românesc (Gyula – Miklósváros)



Epitaful ºi Antimisul

Epitaful este o icoană pictată pe pînză care este de obicei aºezată în pronaos lîngă o mică biserică de lemn, reprezentînd mormîntul Domnului (fig. 42). La Paºti, cînd mormîntul Domnului se aduce în naos ºi Epitaful se află de faţă.

Icoana pe pînză, Epitaful totdeauna înfă-ţiºează punerea în mormînt a Mîntuitorului. Textul din jurul icoanei menit să explice tema scenei pictate, este conform canoanelor iden-tic la toate icoanele.

Scena înmormîntării lui Hristos – pe care o reprezintă ºi Epifatul ºi Antimisul – are per-sonaje clasice: Sfîntul Nicodim din Arimatia, Maica Domnului, Maria Magdalena, Maria lui Cleopa, Sfîntul Ioan Apostolul ºi cele două persoane, care au cerut lui Pilat să se ia trupul Domnului pentru a-l îngropa.

Tratarea pictorală, a Epitafului din Bichiº este foarte limpede sub influenţa lui ªtefan Teneţchi. Zugravul, meºterul se intitulează pictor, care este român ºi preot ºi se semnează cu termenul german Ioan Moaler.

La mijlocul icoanei o avem înfăţiºată pe Maica Domnului îndurerată, această durere fiind exprimată prin gestul mîinilor, al ochilor, al pleoapelor. Sfînta Maria este înconjurată de cele două Marii ºi Sfîntul Ioan Apostolul ºi Evanghelistul. Acesta este cel mai iubit apostol al lui Iisus, în paza ºi grija căruia o lasă Iisus pe Maică-sa.

Epitaful este datat din anul 1786 ºi este semnat în româneºte cu litere chirilice de Ioan Moaler.

Epitaful nu se confundă niciodată cu Anti-misul, care reprezintă ºi el punerea în mor-mînt a Domnului, dar acesta se află totdeauna pe masa altarului, ºi fără el nu se săvîrºeºte nici o slujbă ortodoxă (fig. 43). Spre deosebire de Epitaf, Antimisul este o gravură sau bro-derie pe pînză cu aceeaºi scenă ca Epitaful. Antimisul exprimă de fapt biserica lui Hristos ºi posedă – undeva în spate cusut – ca sfinte moaºte, oscioare ale unui sfînt oarecare. Unul dintre Antimisele din colecţie provine de la Parohia Ortodoxă Română din Giula – Oraºul Mare Românesc – ºi este datat din anul 1868. Epitaful ºi Antimisul în cele patru colţuri are întotdeauna chipurile celor patru Evanghe-liºti sau simbolurile lor.

Epitafiosz és Antimenzion

Az Epitafiosz vászonra festett, vagy hímzett Jézus sírját jelképező ikon, amely általában az előcsarnokban, kis fatemplom mellett található. (42. kép) Húsvét ünnepén, amikor az Úr sírja a templomhajóba kerül az Epitafioszt is itt helyezik el.

Az Epitafiosz témája mindig a Megváltó sírbatétele. Az Epitafioszt közrefogó felirat a jelenet jelentésének magyarázata, amely a kánoni rendnek megfelelően minden esetben azonos.

A Jézus sírbatétele jelenetnek – amelyet mind az Epitafiosz mind az Antimenzion megjelenít – klasszikus szereplői vannak: Arimatiai Nikodémusz, Istenanya, Mária Magdolna, Mária Kleofás, János apostol és még két szereplő akik engedélyt kértek Pilátustól Jézus testének levételére és elte-metésére.

A békési templomból előkerült Epitafiosz festészeti megoldásaiban tisztán érezhető ªtefan Teneţchi hatása. Az ikon festője ro-mán lelkész volt, aki a német kifejezéssel, Moaler Ioan, festőnek titulálta magát.

Az ikon középpontjában a fájdalmas Is-tenanya áll, fájdalma a kéztartásában és tekintetében jut kifejezésre. Az Istenanyát a két Mária, Arimateai Nikodémusz és János apostol fogják közre. János apostol, Jézus legkedvesebb apostola, az ő oltalmába helyezi az Istenanyát.

Az 1786-ból származó Epitafioszt román nyelvű cirill betűs névjegyével látta el a festő, Ioan Moaler.

Az Epitafiosz sohasem tévesztendő össze az Antimenzionnal, amely szintén Jézus sírbatételét ábrázolja, és amely nélkül egyet-lenegy ortodox istentisztelet sem végezhető el. (43. kép) Abban különbözik az Epitafiosztól, hogy a vászon hátoldalába varrva szent erek-lyeként mindenkor valamely szent csontma-radványainak néhány darabja található. A gyűjteményben lévő Antimenzionok egyike, amely a gyulai nagyrománvárosi templomból származik 1868-as keltezésű. Az Epitafiosz és az Antimenzion négy sarkában mindig a négy evangélista alakja vagy azok szimboli-kus megjelenítése látható.


42. EPITAF (EPITAFIOSZ)Numărul de inventar (Leltári szám): 91.95.1.

Datarea (Kor): sec. XVIII. (sz.)Locul de provenienţă (Származási hely): Bichiº (Békés)



43. ANTIMIS (ANTIMENZION)


Locul de provenienţă (Származási hely): Giula – Oraºul Mare Românesc (Gyula – Miklósváros)Dimensiuni (Méretek): 65,5×46 cm


Veºmintele preoţeºti

Veºmintele preoţeºti sînt odăjdiile pe care le îmbracă preoţii la serviciile divine ºi la alte oficii sfinte, religioase. Sînt confecţionate în general din materii fine, preţioase, care provin din diferitele centre bisericeºti din România. Oficiind o slujbă religioasă, preo-ţii îmbracă veºminte bisericeºti din ţesături fine, simbolizînd că slujesc întru mărirea lui Dumnezeu.

Odăjdiile sînt compuse conform celor trei trepte ierarhice. Fiecare îºi are simbolica de sfinţenie, nevinovăţie, adorare. Toate odăj-diile, pentru a fi sustrase de la destinaţia lor pămîntească ºi spre a deveni obiecte sfinte, mijlocitoare de daruri cereºti, trebuie să fie sfinţite. Culorile obiºnuite sînt cinci (alb, verde, violet, negru, roºu), simbolizînd cele cinci răni ale Domnului. Odăjdiile preotului se compun din următoarele: felon, patrafir, brîu, mînecar, stihar.

Felonul este veºmîntul liturgic preoţesc fără mîneci, în formă de cort, care acoperă toate celelalte obiecte de îmbrăcăminte. Ca haină liturgică, felonul este simbolul curăţe-niei sufleteºti ºi al sfinţeniei. Simbolizează veºmîntul de culoarea purpurei, pe care îl purtau regii la festivităţi publice, dar este ºi icoana hlamidei roºii în care fusese îmbrăcat ºi batjocorit Iisus.

Felonul simbolizează întreaga viaţă a lui Iisus. Marginile înseamnă întrupare, cîmpul luminat simbolizează învierea, iar crucea cusută pe felon închipuie patimile ºi moartea lui Iisus pe cruce.

Patrafirul simbolizează funia cu care a fost legat Mîntuitorul în noaptea judecăţii, înainte de Răstignire. La rugăciunile parti-culare patrafirul se aºază pe capul creºtinu-lui, închipuind pogorîrea de sus a Sfîntului Duh, ocrotirea lui prin puterea acestui Duh Sfînt. Fără patrafir nu se poate oficia nici un serviciu sacru.

Brîul simbolizează puterea preoţilor primi-

Miseruha

A miseruhák azok a ruházati darabok, amelyeket az istentiszteletek és egyéb val-lásos szertartások alkalmával a lelkészek öltenek magukra. Általában romániai mű-helyekben készültek selyembrokát, szövet, vászon anyagokból.

Az egyházi szertartások alkalmával a lel-készek sohasem a mindenkori divat szerinti öltözetet viselik. A miseruhák finom anyaga az Úr dicsőséges szolgálatának szimbóluma, ezért a lelkészek az Urat szolgálva nem ölt-hetnek hétköznapi világi ruházatot.

A miseruhák megfelelnek a három hierar-chikus fokozatnak. A lelkészi ruházat min-den egyes darabja a szentségre, tisztaságra, úrmagasztalásra vonatkozó sajátos szimbo-likával bír. Ezek által válnak a hétköznapi használatra szánt ruházattól eltérő szakrális tárgyakká, mennyei áldások közvetítésére alkalmasakká. A ruhadarabok általában a kereszthalált halt Jézus öt sebét jelképező öt féle színben készültek: fehér, zöld, ibolyakék, fekete, vörös.

A miseruha darabjai a következők: felon, patrafir, öv, kézelô, ing. Az összes ruhadarabot az ujjatlan felon takarja, amely a lelki tiszta-ság és szentség jelképe. Szimbóluma annak a palástnak, melyet a császárok viseltek a nyilvános ünnepek alkalmával, de idézi azt a vörös palástot is, amelybe öltöztették és meg-gyalázták Jézust. A felon Jézus egész életét szimbolizálja. Széle a megtestesülés, felszíne a feltámadás, a rajta lévő kereszt pedig Jézus szenvedésének és kereszthalálának jelképe.

A patrafir azt a kötelet jelképezi, amellyel a Megváltót a keresztrefeszítés előtti éjszakán megkötözték. A patrafirt az egyéni imád-kozások alkalmával a hívő fejére helyezik, szimbolizálva ezzel a Szentlélek eljövetelét, az imádkozó Szentlélek általi oltalmát. A patrafir nélkül a lelkész semmilyen vallásos szertartást nem végezhet.

Az öv a miséző papok Istentől kapott, a

Textile bisericeşti Egyházi textíliák


tă de la Dumnezeu de a săvîrºi cele sfinte. Mai simbolizează cingătoarea lui Iisus ºi fu-nia cu care a fost legat Iisus de cruce.

Mînecările servesc la fixarea mînecilor lungi ale stiharului. Simbolizează legătura mîinilor Mîntuitorului ºi funia cu care Iisus a fost legat de cruce în drumul spre osîndă.

Stiharul este o cămaºă albă, lungă pînă la glezne, confecţionată din pînză de in cu decoraţie bogată, pe care preotul îl îmbracă sub patrafir.

Epigonaţiul (bederniţa) este insigniu epi-scopesc, confecţionat din materie preţioasă cu fireturi în formă de pătrat ºi are în mijloc icoana Mîntuitorului sau numai o cruce. Se leagă de brîul episcopului, la coapsa dreaptă, fiind coborîtă pînă la genunchi.

Din aceleaºi materiale cu veºmintele preoţeºti sînt confecţionate acoperitoarele sfintelor daruri: aerul, acoperitoarea discului ºi a potirului. Aerul este cea mai mare acope-ritoare pe care este cusută crucea simbolul jertfei. Acoperitoarea discului este o pînză în formă de pătrat, iar acoperitoarea potirului are forma unei cruci. Ambele au la mijloc crucea cusută.

În Colecţia Bisericii Ortodoxe Române din Ungaria se află cîte un ansamblu vestimen-tar, aproape de la fiecare parohie. Cele mai vechi odăjdii sînt cele de provenienţă din Budapesta. Comunitatea ortodoxă română (comună cu grecii, numită „Graeco-valachica comunitas Pestiensis”) s-a înfiinţat în anul 1791.23 Aceste piese de îmbrăcăminte preo-ţească datează din timpul bisericii comune, fiindcă biserica ortodoxă română îndepen-dentă – existentă ºi azi în Capitală – s-a înfi-inţat doar în anul 1895.24

Felonul din Budapesta este confecţionat din stofă preţioasă, fină, întreţesută cu fire de metal pe fond bordo (fig. 44). Crucea greacă de pe spatele felonului este compusă dintr-o re-ţea de crini îmbinaţi, care încadrează chipul lui Iisus Hristos cusut în culori. Ornamentele sînt cusute cu fire de metal în tehnica firelor umplute. Pe felon sînt aplicate trei tivituri aurii. Accesoriul felonului din Budapesta, patrafirul este confecţionat din acelaºi mate-rial, cu aceeaºi tehnică, avînd ca ornamente ºase cruci formate din crini ºi solzi. Felonul ºi patrafirul au căptuºeală din pînză galbenă.

vallásos szertartások elvégzésére vonatkozó hatalmát jelképezi. Jelenti még Jézus övét és azt a kötelet amellyel a keresztet Jézus testéhez kötötték.

Az öltözék tartozéka a két kézelő, amellyel a lelkészek az ing bő ujjait fogják össze, és amelyek szimbolizálják Jézus kezének kö-telékeit a keresztrefeszítéshez vezető úton.

A papok a szertartások alkalmával a fehér lenvászonból készült gazdagon díszített földig érő inget a miseruha alatt viselik.

A püspöki ruházat kiegészítő eleme az epigonaţion, amely négyszögletes alakú, körben rojtozott, közepén pedig a Megváltót ábrázoló ikon vagy egy kereszt található. A püspök, derekára erősítve, jobb oldalon térdig leeresztve viseli.

A miseruhákkal azonos anyagból készül-nek a különböző szakrális tárgyak terítői: aer, diszkosz- és kehelytakaró. Az aer a legna-gyobb terítő amelyet bizonyos szertartásokon alkalmaznak, rajta a kereszt jelével az áldozat szimbólumával. A diszkosztakaró négyszögle-tes, a kehelytakaró pedig kereszt alakú egyhá-zi textília középen a kereszt jelével.

Majdnem minden egyes görögkeleti egyházközösségtől került a gyűjteménybe egy-egy miseruha tartozékokkal. A legko-rábbiak a budapesti görögkeleti kápolnából kerültek elő. A románok a „Graeca valachica comunitas Pestiensis” elnevezésű egyház-közösséget 1791-ben alapították a görögök-kel közösen.23 Valószínűleg a közös egyház időszakából valóak a gyűjteményben lévő budapesti darabok, hiszen az önálló román egyház csak 1895-ben jött létre a még napja-inkban is működô görögkeleti kápolnában.24

A budapesti felon bordó alapon finom, aranyszínű femszálakkal átszőtt szövetből készült. (44. kép) A felon hátát díszítő görög kereszt összefonódó stilizált liliomokból áll, amelyek Jézus színes hímzett mellképét keretezik. Ezek a díszítőelemek fémszállal, tömőöltéses technikával készültek. A palás-tot körben három aranyszínű szegély díszíti. A budapesti kápolnából előkerült felonnak csupán egy tartozéka van, az azonos anyag-ból, azonos technikával készült epitrahil, amelynek díszítése liliomokból és flitterek-ből alkotott hat kereszt. Mindkét ruhadarab bélése sárga vászonból készült.


44. FELON


Locul de provenienţă (Származási hely): Budapesta (Budapest)Dimensiuni (Méretek): 126×158 cm


Prapurul

Steagul bisericesc numit prapur constă dintr-o pînză dreptunghiulară, cu cîte o icoană zugrăvită, atît pe faţă, cît ºi pe dos. De obicei, pe o latură este pictată icoana hramului spre a ºti sub al cărui scut stă biserica respectivă, iar pe cealaltă icoana Învierii sau Răstignirii Domnului. Se deo-sebeºte de un steag obiºnuit prin faptul că prapurul atîrnă de un sul orizontal montat în cruce pe o lance verticală. Originea ºi forma prapurului derivă de la labarumul lui Constantin cel Mare.

Prapurul înseamnă pe de o parte victoria lui Hristos asupra diavolului, biruinţa biseri-cii asupra păgînismului, iar pe de altă parte este steagul de luptă al lui Hristos, în jurul căruia lumea creºtină se adună să lupte con-tra vrăjmaºilor văzuţi ºi nevăzuţi. Prapurii ce se poartă la înmormîntare simbolizează că răposatul a fost ostaº al credinţei creºtine, membru al bisericii lui Hristos.

Privind funcţia prapurilor în biserica orto-doxă română, conform tradiţiilor, cele negre se folosesc în exclusivitate la ceremonialul înmormîntării, cele de culoare deschisă (de obicei verde, albastru, roºu, violet, galben) la sărbători ºi slujbe bisericeºti.

Deoarece textilele nu au putut suporta condiţiile nefavorabile de microclimat din bisericile ortodoxe, de-a lungul anilor, o mare parte a steagurilor bisericeºti au ajuns într-o stare dezastruoasă. Tocmai din această cauză multe dintre icoanele vechi de pe prapuri au fost reaplicate pe o pînză sau mătase nouă.

În volumul de faţă prezentăm doar două piese preţioase din secolul al XVIII-lea dintre aceste icoane de pe prapuri. Ele au fost aplica-te pe o mătase nouă de culoare roz prin anii 1950. Icoanele sînt pictate cu ulei pe ambele feţe ale pînzei. Cele două icoane pe ambele feţe sînt pictate de acelaºi zugrav anonim cu aceeaºi tehnică ºi în acelaºi stil. Provin în colecţie de la biserica ortodoxă română din Giula. Deoarece pe nici una din feţe nu este zugrăvit hramul bisericilor ortodoxe din acest oraº (Sfîntul Nicolae ºi Cuvioasa Paras-chiva), aceºti prapuri nu au fost prapurii de hram ai acestor biserici. Ei au fost fie aduºi

Templomi lobogó

A templomi lobogó, a prapur anyaga vá-szon, amelynek közepében ikon található. Általában az ikon egyik oldala az adott temp-lom védőszentjét, a másik pedig a Feltámadás vagy a Keresztrefeszítés jelenetét ábrázolja. A zászlótól megkülönbözteti, hogy két darabból álló kereszt alakú rúdra van felfüggesztve. Eredete és formája Nagy Konstantin császár lobogójára vezethető vissza.

A templomi lobogó egyrészt Jézus sá-tán feletti győzelmét, az egyház pogány-ság feletti győzelmét jelenti. Másrészt Jézus lobogójának jelképe, amely köré gyűlik a keresztény világ a látható és láthatatlan ellen-ségekkel szemben. A temetéseken használt templomi lobogók azt jelképezik, hogy az elhúnyt keresztény hívő Jézus egyházának tagja volt.

A román ortodox egyházi lobogók hagyo-mányos funkciójának megfelelően a fekete lobogók kizárólag a temetési szertartások alkalmával használatosak. A zöld, kék, piros, lila, sárga színűeket használják az ünnepeken és egyéb egyházi szertartásokon.

A templomok nem megfelelő mikroklímá-ja, az évtizedek során különösen a textíliákra, lobogókra hatott kedvezőtlenül. Éppen ezért a lobogókon található ikonok nagy részét az utóbbi években új vászonra illetve selyemre dolgozták rá.

E kötetben csupán két XVIII. századi vászonra festett, lobogóról származó ikont mutatunk be. 1950-ben ezeket is, rózsaszín selyem lobogóra applikálták. Az ikon két oldalas olajfestmény. A két ikon két-két ol-dala ugyanazon ismeretlen festő alkotása, azonos technikával és stílusban készült. A gyűjteménybe a gyulai nagyrománvárosi templomból kerültek. Mivel a két ikon egyik oldalán sem szerepelnek a gyulai templo-mok védőszentjei (Szent Miklós és Cuvioasa Paraschiva), feltehetően egy másik temp-lomból származnak vagy adományként kerültek a gyulai templomba.

A bemutatott lobogó-ikonok egyikének egyik oldalán a Keresztrefeszítés, a másik oldalán pedig a Sírbatétel jelenete látható. (45. kép) A másodikon a Szentháromságot, illetve


la Giula dintr-o altă biserică ortodoxă, fie au fost prapuri donaţi.

Pe o faţă a primei icoane prezentate este pictată Răstignirea, iar pe cealaltă Punerea în mormînt (fig. 45). Pe a doua icoană de prapur sînt pictate Sfînta Treime ºi Maica Domnului cu Pruncul (fig. 46).

Modelarea personajelor din aceste icoane este executată simplu, în mod plat, cu linii conturate, cu o înfăţiºare nu prea umanizată. Coloratura se restrînge la nuanţele culorilor verde, galben, cărămiziu ºi alb. Icoanele sînt nedatate, fiecare avînd inscripţii cu litere chirilice în alb.

Máriát az Istenanyát a gyermek Jézussal ábrázolta a festő. (46. kép)

Az ikonok alakjai egyszerű kontúrokkal megrajzoltak, nem humanizált ábrázolásúak, megformálásuk sík háttérben történik. Az ikonok színvilága a zöld, sárga, téglavörös és fehér színek árnyalataira korlátozódik, év-szám nélküliek, mindegyiken fehér színnel cirill betűs felirat olvasható.

45. PRAPUR (TEMPLOMI LOBOGÓ)




46. PRAPUR (TEMPLOMI LOBOGÓ)




Acoperitoarea tetrapodului

Biserica Ortodoxă din Cenadul Unguresc a fost înfiinţată în a doua jumătate a secolului al XVIII-lea de către românii ºi sîrbii stabi-liţi acolo.25 După despărţirea din anul 1880 a bisericii ortodoxe române de cea a sîrbilor biserica rămîne în posesia creºtinilor români din localitate.

Acoperitoarea a fost aºezată pe tetrapodul din biserica ortodoxă română din Cenadul Unguresc (fig. 47). Pe această acoperitoare se aºeza icoana de hram, iar la sărbători icoana prăznicară spre a fi sărutată de creºtini.

Acoperitoarea este confecţionată din cati-fea de culoare bordo ºi este ornamentată cu fire de metal auriu, mărgele, solzi ºi ciucuri. Pe prima jumătate a acoperitoarei dreptun-ghiulare este cusut în tehnica firelor umplute următorul text: „DIMITRIE MARENYTIY SI SOCIA AXENIA PRESYRASIY ANYL 1893”. Este vorba probabil de un amestec al litere-lor latine ungureºti ºi româneºti cu al celor chirilice, în final rezultînd un text cu scriere greºită. Deasupra textului, la mijloc este bro-dată crucea greacă compusă din ornamente florale îmbinate. În stînga ºi în dreapta crucii găsim decoraţie florală stilizată, de aceeaºi formă. Vrejuri cu frunze ºi flori diverse în-cadrează textul.

Pe a doua jumătate a acoperitoarei este brodată aceeaºi cruce descrisă mai sus ºi sînt aplicate trei straturi de ciucuri. Acoperitoa-rea tetrapodului este tivită de jur-împrejur cu ciucuri din fire de metal. Căptuºeala de pînză are culoarea bordo. Piesa a fost completată ºi restaurată.

Tetrapod-terítő

A magyarcsanádi ortodox egyházközséget a XVIII. század második felében alapították az ott letelepedett szerbek és románok. A kö-zös egyház 1880-as évben történt szétválása után az ortodox templom a román népesség tulajdonába került a szerbek kártalanítása után.25

A terítő a magyarcsanádi román ortodox templomban lévő Tetrapod terítője volt. (47. kép) Erre helyezték a templom védőszentjét ábrázoló ikont, ünnepek alkalmával pedig az adott ünnepi ikonokat, amelyeket a hívek csókkal illették.

A terítő bordó színű bársonyból készült és arany színű fémszállal, gyöngyökkel, flitterrel és fémszálas rojtozással díszített. A téglalap alakú terítő egyik felén laposöltéses technikával a következő felirat olvasható: „DIMITRIE MARENYTIY SI SOCIA AXENIA PRESYRASIY ANYL 1893.” A magyar, román és cirill betűk keveredése hibás feliratot eredményezett. A szöveg fölött a terítő közép-pontjában a virág motívumokból kialakított hímzett görög kereszt látható. Hasonló sti-lizált virág motívumok találhatók a kereszt jobb és bal oldalán. A feliratot inda-, levél- és virág díszítés fogja közre.

A terítő másik felét szintén egy, a már leírt módon hímzett kereszt, valamint három sor rojt díszíti. Szélei fémszálas rojtozással sze-gettek, bélése bordó színű vászonból készült. A terítő teljes egészében restaurált.


47. ACOPERITOAREA TETRAPODULUI (TETRAPOD-TERÍTŐ)


Locul de provenienţă (Származási hely): Cenadul Unguresc (Magyarcsanád)Dimensiuni (Méretek): 260×60 cm


Cazania lui Varlaam

Cazania, sau Cartea românească de învă-ţătură a lui Varlaam, editată la Iaºi, în anul 1643,26 provine de la Parohia Ortodoxă Româ-nă din comuna bihoreană Săcal, care a fost populată de români în a doua jumătate a se-colului al XVIII-lea. În anul 1759 comunitatea bisericească îl are ca preot pe Ilie Câmpian.27

Tipăritura cuprinde învăţăturile duminici-lor de peste an, ale praznicelor ºi ale sfinţilor (fig. 48–49). A fost editată cu cheltuielile lui Vasilie, voievodul ºi domnul Ţării Moldovei, fiind tălmăcită din limba slavonă în limba română de Varlaam, mitropolitul Ţării Mol-dovei ºi executată cu tiparul Mănăstirii Trei Svetiteli.

Cartea românească de învăţătură a con-stituit, în momentul apariţiei un eveniment remarcabil pentru cultura medievală româ-nească, editorul introducînd pentru prima oară în titlu ºi cuvîntul „românesc”. Din această ediţie există doar un singur exem-plar în colecţie. Exemplarul din colecţie s-a păstrat aproape în întregime. Lipsesc doar cele trei pagini nenumerotate de la început ºi cele 4 file de la sfîrºit cu tabla de materii. De asemenea marginile de jos ale unor file pe care au fost trecute anumite însemnări, au fost tăiate, de-a lungul vremii la o restaurare a cărţii. Dimensiunile actuale sînt de 29×20 cm. Exemplarul prezintă legătură de piele trasă pe scoarţe de lemn, cu două cheotori de alamă. Este ornamentată cu un chenar alcătuit din semipalmete formate în ghir-landă. În rombul interior se află elemente vegetale stilizate ºi chipul Maicii Domnului cu Pruncul pe braţe. Exemplarul a fost legat din nou ºi restaurat în anul 1992.

Foaia de titlu a exemplarului din colecţie, este încadrată într-o xilogravură în formă de poartă cu coloane laterale ºi jos cu posta-ment. În partea de sus, la stînga, apare ima-ginea lui Sfîntul Gheorghe, în dreapta chipul

Varlaam prédikációs könyve

Varlaam metropolita prédikációs könyve Iaºiban jelent meg 1643-ban.26 A könyv a Hajdú-Bihar megyei Körösszakál község or-todox templomából került a gyűjteménybe. A bihari település a XVIII. század második felétől románok által is lakott. Ezt bizonyítja, hogy 1759-ben az egyházközség lelkésze Ilie Câmpian volt.27

A prédikációs könyv az év vasárnapjaihoz, ünnepeihez és szentjeihez kapcsolódó taní-tásokat tartalmazza. (48-49. kép) A kiadványt Vasilie vajda, Moldva uralkodója költségén nyomtatták. Egyházi szlávból román nyelv-re Varlaam Moldva metropolitája fordította, nyomtatása a Trei Svetiteli kolostor nyom-dájában történt.

A középkori román kultúra jelentős esemé-nye volt a „Cartea românească de învăţă-tură” megjelenése, amelynek címében Var-laam először szerepelteti a „román” szót. Ennek a kiadványnak egyetlen példánya található meg a gyűjteményben. A kötet az elején lévő három számozatlan lap, valamint a tartalom-jegyzék kivételével csaknem teljes egészében megőrződött. Az évszázadok során, feltehe-tően egy újraköttetés alkalmával a könyv néhány lapjának feljegyzéseket tartalmazó széleit eltávolították. A prédikációs könyv jelenlegi mérete: 29×20 cm. A bemutatott példány fatáblás bőrkötésű, két réz kapoccsal. Bőr borítóját palmettás füzér keretezi, köze-pét az Istenanya a gyermek Jézussal jelenete és stilizált növényi elemek díszítik. A kötet újraköttetésére és restaurálására 1992-ben került sor.

A gyűjteményben található példányban a címlap szövegét kapu formájú fametszet fogja közre, szélein két oszloppal, lent pedig talapzattal. A fametszet részeként, annak bal felső sarkában Szent György, jobb sarkában Ioan cel Nou, középen pedig a három főpap (Vazul, Gergely, János) látható, utalva annak

Szertartáskönyvekés dokumentumok

Cărţi vechi bisericeşti şi documente


lui Sfîntul Ioan cel Nou, iar la mijloc se pot vedea Sfinţii Trei Ierarhi, Vasilie, Grigorie ºi Ioan, reprezentînd hramul mănăstirii în care este produsă cartea.

Cartea este tipărită în două culori, în negru ºi roºu, cu două dimenisuni de litere chirilice. În prima parte, pînă la fila 218, sînt utilizate numai caracterele mari, în a doua parte, ambele tipuri de dimensiuni de literă, iar în partea a treia doar literele de mici di-mensiuni. Textul este cules pe o coloană ºi prezintă 19 ºi 28 de rînduri pe filă. Cazaniile sînt numerotate ºi ele cu litere chirilice intro-duse în cîte un cartuº. Xilogravurile acestei cărţi sînt foarte bogate, unele formează chiar adevărate ilustraţii cu subiecte religioase, cele mai multe au semnătura gravorului, Ilia. Locul semnăturii la fiecare gravură diferă. De exemplu la Intrarea lui Iisus în Ierusalim, pe fila 87, pe lîngă semnătura gravorului Ilia A. se află înscris cu chirilice ºi anul 1641. La portretul Sfîntului Dimitrie se află semnă-tura I. A. la stînga ºi la dreapta în partea de jos a gravurii. În carte găsim xilogravuri cu diferite scene din viaţa lui Iisus Hristos, ca de exemplu Naºterea Domnului, Întîmpina-rea Domnului, Punerea în mormînt etc. Pe fiecare gravură figurează aceeaºi semnătură a gravorului.

Pe versoul foii de titlu se află stema Ţării Moldovei cu simbolurile domneºti ºi iniţia-lele lui Vasile Lupu, iar sub stemă stihurile următoare:

„Deºi vezi cîndva sămnu groznicu să nu te miri cîndu să arată puternicu.

Că puterniculu puteria-lu închipuieºte ºi slă-vitulu podoaba-lu schizmeºte.

Cap de buaru ºi la domnii Moldoveneºti, ca puteria aceii hieri să o socoteºti.

De unde mari domni spre lauda s-au făcut, cale de-acolo ºi Vasile Vod au ceput lucrările sale.

Cu învăţături ce în ţara sa temeliuieºte ne-muritoriu nume pre lume ţie zideºte.”

Limpezimea limbajului, frumuseţea textu-lui, ornamentica fac ca tipăritura ieºeană să cunoască în timp o mare răspîndire ajungînd pînă în localităţile din sud-estul Ungariei unde locuiesc români.

a kolostornak a védőszentjeire, amelyben a kötet kiadásra került.

A könyvet kétféle színnel (fekete-piros) és kétféle méretű cirill betűtípussal nyomtatták. A 218. lapig terjedő első részében a nagyobb méretű, második részében a mindkét méretű betűtípust, a harmadik részében, pedig csak a kisebb méretű betűket alkalmazták. A szö-vegnek váltakozó 19 illetve 28 soros lapjai egy hasábos nyomtatással készültek. Maguk a prédikációk is cirill betűkkel számozottak. A kötet illusztrációi, a vallási témájú fametsze-tek gazdagon díszítettek, szinte mindegyiken felfedezhető az alkotó mester Ilia névjegye, melynek helye metszetenként változó. Példa-ként említhetjük a 87. lapon található Jézus bevonulása Jeruzsálembe jelenetet, amelyen az Ilia. A névjegy mellett cirill betűkkel az 1641-es évszám szerepel. A szent Demeter portréját ábrázoló metszet jobb és bal olda-lán egyaránt az I. A. névjegy olvasható. A könyvben található metszetek témái: Jézus születése, Gyertyaszentelő Boldogasszony, Jézus sírbatétele. Ezek mindegyikén szerepel az alkotó mester névjegye.

A címlap hátoldalán a Moldvai Fejedelem-ség címerének, a fejedelemség jelképeinek valamint az uralkodó Vasile Lupu iniciáléi-nak metszete látható, a címer alatt a követ-kező versszakkal:

„Deºi vezi cîndva sămnu groznicu să nu te miri cîndu să arată puternicu.

Că puterniculu puteria-lu închipuieºte ºi slăvitulu podoaba-lu schizmeºte.

Cap de buaru ºi la domnii Moldoveneºti, ca puteria aceii hieri să o socoteºti.

De unde mari domni spre lauda s-au făcut, cale de-acolo ºi Vasile Vod au ceput lucrările sale.

Cu învăţături ce în ţara sa temeluiuieºte nemuritoriu nume pre lume ţie zideºte.”

A Iaºiban nyomtatott könyv tiszta nyel-vezetének, szép szövegeinek, díszítettségé-nek köszönhetően időben és térben nagy elterjedtségnek örvendett, eljutva a dél-kelet magyarországi románlakta településekre is.


48–49. CAZANIE (PRÉDIKÁCIÓS KÖNYV)

Numărul de inventar (Leltári szám): 92.142.1.Datarea (Kor): Iaºi, 1643

Locul de provenienţă (Származási hely): Săcal (Körösszakál)Dimensiuni (Méretek): 29×20×8,2 cm


Mărgăritare

Biserica Ortodoxă Română din Micherechi, întemeiată între anii 1758–1766,28 posedă mai multe cărţi vechi de cult întrebuinţate la slujbele bisericeºti. Dintre acestea face parte cartea veche intitulată „Mărgăritare”, care cuprinde cele mai alese scrieri din viaţa sfinţilor, după cum oglindeºte ºi titlul tipări-turii de mare valoare (fig. 50).

Această tipăritură a fost tradusă din limba grecească în limba română din scrierea lui Ioan Arhiepiscopul Ţarigradului Zlatoust cu blagoslovenia prea Sfinţitului Mitropolit al Ţării Româneºti Neofit. A fost tipărită pentru a doua oară în anul 1746 de tipograful Popa Stoica Iacovici, la Bucureºti.

Este tipărită cu chirilice în negru, cu caractere mici. Textul din prima pagină nenumerotată este tipărit în negru ºi roºu, ºi începe cu un cuvînt înainte: „Acelui întru Sfînt Părintele nostru Alui Ioanu Zlatoust pentru a fiilor creºtere. Cuvînt Întîiu...”

Tipăritura are 258 de pagini, cu 35 de rînduri pe o pagină. Textul foii de titlu este încadrat, iar pe versoul foii de titlu se află xilogravura Sfîntul Ioan Botezătorul.

Însemnările de pe versoul copertei ºi de pe marginea foilor ne dau informaţii referitoa-re la posesorii de odinioară, ne înºtiinţează cum a ajuns cartea în comuna Micherechi, care este singura comună populată aproape în întregime de români ºi în zilele noastre.

Pe versoul învelitorii se află următoarele însemnări cu caractere chirilice:

„Iată eu anume Pante Petru ºi cu gazda mea Magdalina… într-ceasta sfintă Carte Mărgări-tariu cu 9 măriaºi, Pentru sufletul mieu ºi a Părinţilor miei anume Mladin ºi Maica mea Cătălina. Ursu Iluna.”

„Scrisam eu Ioan Popovici Muncăcianul cînd am fost dascăl în sat în Hodoº. 1753 August 22.”

Acest exemplar a fost legat din nou ºi resta-urat păstrînd forma originală cu legătură pli-nă în piele pe tablă de lemn, cu două cheotori de alamă, cu dimensiunile de 29,4×21 cm.

Gyöngyszemek

Az 1758–1766 közötti években alapított Méhkeréki Román Ortodox Egyház28 tulaj-donában több régi szertartáskönyv volt. Ezek között említhetjük meg a szentek életéről szó-ló legszebb írásokat tartalmazó Mărgăritare (Gyöngyszemek) című könyvet, melynek címe is a kötetben található írásokra utal. (50. kép)

A nyomtatvány Aranyszájú Szent János görögből román nyelvre fordított szövegét őszentsége Neofit Havasalföld metropolitája megáldotta. Második kiadása 1746-ban jelent meg Bukarestben Popa Stoica Iacovici nyom-dász munkájaként.

Nyomtatása fekete cirill betűtípussal tör-tént. Az első számozatlan oldalon a fekete és piros színekkel nyomtatott előszó olvasható: „Azon Szent Atyánk Ioanu Zlatoustnak, fiaink épülésére. Előszó…”

A nyomtatvány 250 lapos, oldalanként 35 sort tartalmaz. A címlap szövege keretezett, hátlapján a Keresztelő Szent Jánost ábrázoló fametszet látható.

A borító belső oldalán valamint a lapszé-leken található bejegyzések a könyv néhai tulajdonosaira vonatkozó utalásokat tartal-maznak. Ezekből megtudhatjuk, hogyan kerülhetett a könyv a még napjainkban is románok által lakott Méhkerék községbe.

A következő cirill betűs bejegyzések olvas-hatók a borító belső oldalán:

„Ime én névszerint Pante Péter és gazdámmal Magdalinával… ezt a szent könyvet a Gyöngy-szemeket 9 máriással, Magam és szüleim szá-mára, névszerint Mladin és Anyám Cătălina. Ursu Iluna.”

„Irtam én Ioan Popovici Muncăceanul amikor tanító voltam Hodos faluban 1753. Augusztus 22.”

A gyűjteményben található Mărgăritare című könyv új fatáblás bőrkötést kapott. A restaurálás a könyv eredeti formája és mére-tei (24×21 cm) megőrzésével, két réz kapocs alkalmazásával történt.


50. MĂRGĂRITARE (GYÖNGYSZEMEK)

Numărul de inventar (Leltári szám): 92.139.1.Datarea (Kor): Bucureºti, 1746

Locul de provenienţă (Származási hely): Micherechi (Méhkerék)Dimensiuni (Méretek): 29,4×21×4,6 cm


Liturghier

Una dintre cele mai vechi, mai valoroase cărţi de slujbă este Liturghierul ieºit de sub tipar la Tîrgoviºte în anul 1713 „cu toată cheltuiala prea sfinţitului Mitropolit al Un-grovlahiei, Antim Ivireanul”, tipograful fiind Grigorie Radovici (fig.51). Acest vestigiu de carte veche care cuprinde în sine Dumne-zeieºtile Liturghii, este cartea cu rînduielile pentru preot la Vecernie, Utrenie ºi Litur-ghie. Provine de la Parohia Ortodoxă Română din comuna Crîstor, întemeiată la sfîrºitul secolului al XVIII-lea, primul preot fiind – începînd din anul 1779 – Procopie Popovici.29

Exemplarul este incomplet, cu legătură plină în piele pe tablă de lemn, cu 105 pagini numerotate, tipărite cu caractere chirilice. Are dimensiunile de 20,2×15,3 cm. Este ti-părită cu negru ºi roºu, cu 26 de rînduri pe o pagină. Foaia de titlul cuprinde text încadrat în xilogravură, iar pe versoul acestei foi se află stema Ţării Româneºti. Liturghierul este scris în limba română, cu caractere chirilice mici. Iniţialele sînt imprimate cu roºu. Ca în general în cărţile vechi tipărite în acest secol, ºi în acest exemplar găsim mai multe xilogravuri. De exemplu în pagina 45 se află xilogravura Deisis, în pagina 66 Sfîntul Ioan Botezătorul, iar în pagina 174 Sfîntul Grigorie.

Pe marginea paginii 156 se poate citi în-semnarea cu următorul text: „Aceasta Sf/î/ntă ºi D/umn/zeiască Liturghie este a lui Veres Ioan preotul din ªoºtoroţ. Scrisam în ªoºtorţ, în luna dekebr. în 20 de zile 1845.” Aceeaºi însemnare în limba maghiară se află în prima pagină nenumerotată a cărţii.

Acest Liturghier a fost legat din nou ºi restaurat în anul 1992. Deºi ornamentaţia de pe învelitoare s-a ºters cu timpul, în mij-locul chenarului au rămas urmele legăturii originale cu Răstignirea. Exemplarului îi dau o deosebită valoare numeroasele însemnări referitoare la istoricul ei.

Szertartáskönyv

A gyűjtemény egyik legrégebbi és legér-tékesebb darabja a Ligurghier (Szertartás-könyv), amely őszentsége Antim Ivireanul Ungrovlahia metropolitája költségén 1713-ban jelent meg Tîrgoviºtében, Grigorie Radovici nyomdász munkájaként. (51. kép) Összefoglalja a lelkészek számára a Szent Liturgiákat, a vecsernyére, reggeli isten-tiszteletre, liturgiákra vonatkozó szertartás-rendet. A könyv a sarkadkeresztúri ortodox templomban őrződött meg, amelyet a XVIII. század végén alapítottak, s amelynek első papja az 1779. évvel kezdődően Procopie Popovici volt.29

A szertartáskönyv nem teljes, 105 számo-zott, cirill betűkkel nyomtatott oldalt tartal-maz, fatáblás bőrkötésben. Méretei: 20,2×15,3 cm. Szövege fekete-piros színnel, oldalanként 26 sorral nyomtatott. Címlapjának szövege metszettel keretezett, hátlapján Havasalföld címere található. Szövege román nyelvű, cirill betűkkel, az iniciálék piros színnel nyomtatottak. A korabeli szertartáskönyvek-hez hasonlóan ebben a példányban is több fametszet található. Például a 45. oldalon a Deésziszt, a 66. oldalon a Keresztelő Szent Jánost, a 174. oldalon pedig Szent Gergelyt ábrázoló metszet látható.

A 156. oldal szélén a következő szövegű be-jegyzés olvasható: „Ez a Szent és Isteni Liturgia Veres János ºoºtoroţi lelkészé. Irtam ªoºtoroţban december hó 20-án, 1845-ben.” Ugyanaz a be-jegyzés olvasható magyar nyelven a könyv első számozatlan oldalán.

A Liturghier újraköttetésére és restaurá-lására 1992-ben került sor. Annak ellenére, hogy a borítót díszítő elemek az évek során el-mosódtak, középen megmaradtak az eredeti kötés nyomai a keresztrefeszítés jelenetének ábrázolásában. A könyv értékét növelik a történetére vonatkozó bejegyzések.


51. LITURGHIER (SZERTARTÁSKÖNYV)

Numărul de inventar (Leltári szám): 91.137.1.Datarea (Kor): Tîrgoviºte, 1713

Locul de provenienţă (Származási hely): Crîstor (Sarkadkeresztúr)Dimensiuni (Méretek): 20,2,15,3×1,8 cm


Molitvelnic

Stabilirea românilor în comuna Ciorvaº datează de la sfîrºitul secolului al XIX-lea, cînd prin colonizare secundară românii din Giula s-au stabilit în comuna mică, înfiin-ţîn-du-ºi comunitatea bisericească în anul 1890.30 Capela ortodoxă care mai există ºi în zilele noastre, posedă mai multe valori bisericeºti, printre care se află ºi Molitvelnicul editat la Buzău în anul 1747 (fig. 52). Evhologhionul sau Molitvelnicul din 1747 este unicul exemplar din colecţie tipărit la Buzău. Cuprinde slujba Sfinţelor Taine, diferitele sfinţiri, rînduiala înmormîntărilor, a parastasului ºi alte rugă-ciuni. Este o tipăritură românească scrisă cu caractere chirilice mici în negru ºi roºu. Iniţialele sînt imprimate consecvent cu roºu. Paginile sînt numerotate cu cifre chirilice în colţurile de sus ale foilor. Exemplarul are în total 496 de pagini, tipărite cu 26 de rînduri pe pagină. Fiind o tipăritură timpurie, as-pectul grafic este foarte simplu, cu mici or-namente de tipar. Însemnarea de pe una din primele pagini dovedeºte provenienţa cărţii ºi faptul că populaţia din Ciorvaº provine din localitatea Giula: „... Teodor preot în oraºul Jula 1848”. În ultimele cinci pagini se poate citi o rugăciune despre învierea lui Hristos, scrisă cu mîna, cu litere chirilice.

Molitvelnicul, cu legătură plină în piele, pe tablă de lemn, a fost legat din nou ºi restaurat. Exemplarul în discuţie este incomplet, lipsin-du-i cîteva foi de la început. Este prevăzut cu două cheotori de alamă în formă de ghiocel stilizat cu trei petale.

Imádságos könyv

Csorvásra a XIX. század végén egy másod-lagos letelepítési folyamat eredményeként gyulai románok költöztek. 1890-ben alapítot-ták meg görögkeleti egyházközösségüket.30 A napjainkban is működő kápolna több ér-tékes könyvvel rendelkezett, melyek egyike az 1747-ben Buzău-ban kiadott Molitvelnic. (52. kép) Az imádságos könyv a gyűjtemény egyetlen Buzău-ban nyomtatott darabja. Tar-talmazza a Szentségek, a temetkezések és halotti misék szertartásrendjét és különféle szenteléseket és imádságokat. A kötet román nyelvű, fekete-piros színű cirill betűtípussal készült. Az iniciálék következetesen piros színnel nyomtatottak. A lapok felső sarka-ikban cirill betűkkel számozottak. A bemu-tatott példány 496 oldalt tartalmaz, oldalan-ként 26 sorral. Annak ellenére, hogy korai nyomtatvány, grafikai szempontból egyszerű nyomdai díszítésekkel ellátott. Az első lapok egyikén található bejegyzés is utal a könyv származására: „Teodor lelkész Gyula városában 1848.” Az utolsó öt oldal kézzel írt cirill betűs imát tartalmaz Jézus feltámadásáról.

Az újraköttetett és restaurált Molitvelnic fatáblás bőrkötésű. A könyv csaknem teljes, csupán első oldalai hiányoznak. A fatáblás bőrkötésű könyv három szirmú, stilizált sár-garéz hóvirág alakú kapoccsal kapcsolható össze.


52. MOLITVELNIC (IMÁDSÁGOS KÖNYV)

Numărul de inventar (Leltári szám): 92.141.1.Datarea (Kor): Buzău, 1747

Locul de provenienţă (Származási hely): Ciorvaº (Csorvás) Dimensiuni (Méretek): 18,9×14,5×4,5


53. OCTOIH(ÉNEKES KÖNYV)

Numărul de inventar (Leltári szám):

92.136.1.Datarea (Kor):

Tîrgoviºte, 1712. Locul de provenienţă

(Származási hely):Peterd (Mezőpeterd)

Dimensiuni (Méretek):

20×14×4 cm

Octoih

Comuna bihoreană Peterd a început să fie locuită de români în a doua jumătate a secolului al XVIII-lea, lucru demonstrat ºi de faptul că primul preot care a slujit biserica din comună, începînd cu anul 1768, a fost Vartolomeu Andreev.31 Atestarea ne obligă să presupunem că biserica ortodoxă română din Peterd a fost întemeiată deci înainte de anul 1768.

Dintre numeroasele cărţi vechi de slujbă bisericească din Peterd în Colecţia Bisericii Ortodoxe Române a ajuns ºi un Octoih, tipărit la Tîrgoviºte în anul 1712 de tipograful Ghe-orghe Radovici (fig. 53–54). Cartea s-a păstrat completă, cu coperta învelită jumătate în piele, pe tablă de lemn ºi este prevăzută cu două cheotori de alamă, în formă de ghiocel stilizat cu trei petale. Exemplarul a fost legat din nou, fiind învelit în piele maro, conform originalului.

Octoihul are 295 pagini, numerotate prin cifre chirilice în colţurile de sus ale foilor. Cartea celor opt glasuri pentru fiecare zi a săptămînii are dimensiunile de 20×14 cm, ºi este tipărită cu caractere chirilice mici, în negru ºi roºu, cu 27 rînduri pe o pagină. Iniţialele sînt imprimate cu roºu. Foaia de titlu este încadrată cu xilogravuri, iar pe versoul ei se află stema Ţării Româneºti. Pe foile cărţii se află ilustraţii mici ºi diverse ornamente de tipar.

Énekeskönyv

A bihari Mezőpeterd község a XVIII. szá-zad második felében kezdett románokkal benépesülni, amit bizonyítani látszik az a tény, hogy a falu első lelkésze, aki 1768-tól szolgált a településen, Vartolomeu Andreev volt. Ennek alapján feltételezhető, hogy a román ortodox egyházközösség alapítási éve 1768 előttre tehető.31

A számos Mezőpeterden őrzött egyházi könyv közül többek között a Tîrgoviºtében 1712-ben megjelent énekeskönyv került a gyűjteménybe, amely Gheorghe Radovici nyomdász munkája. (53–54. kép) A könyv teljes egészében megőrződött, fatáblás félbőrkötésben, három színű sárgaréz hóvi-rág formájú kapoccsal. A restaurálás során az eredetinek megfelelően új barna félbőr kötést kapott.

Az énekeskönyv 295 oldala a lapok felső sarkaiban cirill betűkkel számozott. A hét minden napjára szánt énekeket tartalmazó könyv mérete 20×14 cm. A könyv 27 soros oldalai fekete-piros cirill betűtípussal, inici-áléi pedig pirossal nyomtatottak. Címlapján fametszetekkel keretezett, hátlapján Havas-alföld címere látható. A könyv lapjait külön-böző apró nyomdai ornamensek, illusztrációk díszítik.


54. OCTOIH (ÉNEKES KÖNYV)

Numărul de inventar (Leltári szám): 92.136.1.Datarea (Kor): Tîrgoviºte, 1712.

Locul de provenienţă (Származási hely): Peterd (Mezőpeterd)Dimensiuni (Méretek): 20×14×4 cm


Populaţia greacă ºi macedoromână sta-bilită aici în a doua jumătate a secolului al XVIII-lea a început să se organizeze ca comunitate abia în anul 1821.32 Credincioºii ortodocºi din Bichiºciaba în anul 1822 au înaintat o cerere către moºier, să le asigure un lot de pămînt pentru biserică, ºcoală ºi preot. În 1833 creºtinii din Bichiºciaba au primit acel fond după care Alexandru Ficiovits epitropul cumunităţii ortodoxe – vînzător grec de mirodenii – împreună cu părintele Nicolae Oºorhan obţin aprobarea guvernului pentru a putea face colectă chiar ºi peste hotare. Aceºti doi însuf le-ţiţi cutreieră „Viena, Triestul, Florenţa ºi Ţara Croaţilor” să adune dăruirile credin-cioºilor de peste hotare ºi din ţară, cerînd ajutor atît de la biserici, chiar ºi de la alte confesiuni, precum ºi de la ortodocºii din localitate.33

În urma donaţiilor, în anul 1837, s-a ter-minat construirea bisericii, după cum este atestat în copia documentului original din anul 1878, copie care a fost aºezată în turla bisericii la renovarea ei din 1928.

La ultima renovare a bisericii din Bichiº-ciaba din anul 1991, turnul bisericii fusese acoperit cu tablă de aramă. Cu această oca-zie, din globul turnului au fost scoase toate documentele originale, copiile ºi anumite piese depuse acolo – conform tradiţiei – la cele trei renovări anterioare.

Primul document este o copie scrisă pe pergament la 22 iunie 1928, pe baza copiei din 1878, care s-a făcut pe baza documentului original din 1837 (fig. 55).

În prima parte a acestui document sînt înºiraţi demnitarii de stat ai Austro-Ungari-ei, cei mai de seamă moºieri ºi magistratul localităţii. Pe lîngă ei sînt înºiraţi slujitorii bisericii ortodoxe române: Nicolae Oºorhan, preot; Andrei Dombar ºi Alexandru Ficiovits epitropi. La sfîrºitul documentului se află

A XVIII. század második felétől Békés-csabán letelepedett görög és macedoromán lakosság csupán 1821-ben kezdett egyházi közösséggé szerveződni.32 A békéscsabai ortodox hívek 1822-ben kérelmet nyújtottak be a helyi hatóságokhoz, hogy számukra földterületet biztosítsanak egyházi és iskolai célokra. 1833-ban a csabai hívek megkap-ták azt a segélyalapot, amelyet Alexandru Ficiovits, az ortodox közösség gondnoka – görög fűszerkereskedő – Nicolae Oºorhan lelkésszel együtt kiegészíthetett a határokon belüli és kívüli adománygyűjtésekkel is. Az egyháznak e két lelkes híve a már megszer-zett engedéllyel végigjárta Bécset, Triesztet, Firenzét, Horvátországot azzal a céllal, hogy felajánlásokat gyűjtsenek. Adományokat gyűjtöttek a határon kívüli és hazai hívektől, a templomoktól, más felekezetektől, valamint a helyi ortodox lakosságtól.33

A felajánlásokat követően 1837-ben befeje-ződött a templom építése. Ezt igazolja az 1878-as datálású eredeti okirat másolata, amelyet az 1928. évi renoválás alkalmával helyeztek a templom tornyának gömbjébe.

A békéscsabai templom legutóbbi 1991-ben történt renoválása során a templom tornyát rézlemezzel borították. E munkálatok során a templomtorony gömbjében lévő, a ha-gyománynak megfelelően a három korábbi renoválás során ott elhelyezett eredeti doku-mentumok, másolatok és különböző apróbb tárgyak kiemelésre kerültek.

Az első okirat az 1837-es eredeti dokumen-tum alapján készült 1878-ban pergamenre írt másolat, amelyet a templom 1928-as renová-lása során helyeztek el a toronyban. (55. kép)

A dokumentumok elején az Osztrák-Ma-gyar Monarchia állami méltóságai, legna-gyobb földbirtokosai és helyi főtisztviselői szerepelnek. Ezeken kívül a dokumentum felvonultatja a helyi román ortodox egyház szolgálóit: Nicolae Oºorhan lelkész, Andrei

Documente istorice privitoare la istoria

românilor din Bichiºciaba

A békéscsabai románok történetére vonatkozó

dokumentumok


numele celor doi meºteri: Iosif Czigler zidar ºi Iosif Papp dulgher.

Documentul numărul 2 se referă la reno-varea întregii biserici, care s-a terminat la 24 martie 1878. Asemănător documentului prezentat anterior ºi pe acest pergament figu-rează numele tuturor autorităţilor din această perioadă. Din document reiese că în anul 1878 mitropolitul ortodox era Miron Roman, episcopul Ioan Meţianu, protopopul Petru Chirilescu, preot al Ciabei Nicolae Oºorhan ºi Dumitru Nica. Membrii comunităţii bise-riceºti au fost: Simion Nicolits preºedinte, Ioan Merczan ºi Gheorghe ªerban epitropi, Iosif Bara, Ioan Orodan, Mihail Zsiga, Ioan Rotyis, Ioan Banu ºi Mihai ªerban membri. A doua pagină a documentului cuprinde nu-mele donatorilor ºi suma donaţiilor.

Al treilea document este datat din 24 iunie 1928 (fig. 56). Din anul 1920 parohia a rămas vacantă, slujbe s-au săvîrºit doar ocazional de acei puţini preoţi ortodocºi rămaºi aici în perioada interbelică.

Cu sacrificiul credincioºilor din zonă biserica a fost renovată pe dinafară, turla a fost învelită cu tablă galvanizată ºi s-a făcut o nouă cruce aurită. În anul 1928, noua cruce a fost aºezată pe turlă în ca-drul sfinţirii acesteia, în ziua de 24 iunie, cînd ceremonia a fost săvîrºită de Simion Cornea preot din Bătania, de Petru Miºcu-ţia preot din Bichiº ºi de Gheorghe Boteu dascăl-cantor ortodox din Bichiº. Naºele au fost soţia lui Andrei Bogdanov ºi soţia lui Teodor Otlăcan. Merită să-i înºirăm pe acei români, care au condus comunitatea în perioada cînd politica era destul de aspră faţă de minorităţi. Comitetul bise-ricesc era alcătuit din următorii membri: Pál Krcsmarik preºedinte, Teodor Otlăcan vicepreºedinte, Ioan Orodan preºedinte onorific, Andrei Bogdanov ºi Mihail Fehér epitropi, Florian Duna cantor, Gheorghe Feczenka, Ioan Ilovits, Lajos Karácsonyi, Ioan Karácsonyi, Gheorghe Kertes, Ioan Misko, Gheorghe Skripák, Daniel Stoica, Mihai Telep, Delco Velo membri.

Pe lîngă aceste trei documente istorice de mare valoare documentar-istorică în globul din turn au fost aºezate mai multe numere din diferitele organe de presă judeţene ale timpului: Parasztújság, Körösvidék, Békés megyei Függetlenség, Békés megyei Közlöny.

Dombar és Alexandru Ficiovits gondnokok. Az okirat végén olvasható a két mester neve: Iosif Czigler kőműves és Iosif Papp ácsmester.

A második okirat a templom teljes reno-válására vonatkozik, amely 1878 március 24-én fejeződött be. Az előzőekben bemutatott dokumentumhoz hasonlóan ezen a perga-menen is szerepelnek a korabeli hatóságok. Ebből a dokumentumból megtudhatjuk, hogy 1878-ban az ortodox érsek Miron Roman, a püspök Ioan Meţianu, az esperes Petru Chirilescu, a csabai papok pedig Nicolae Oºorhan és Dumitru Nica voltak. Az egy-háztanács a következő tagokból állt: Simion Nicolits elnök, Ioan Merczan és Gheorghe ªerban gondnokok, Iosif Bara, Ioan Orodan, Mihail Zsiga, Ioan Rotyis, Ioan Banu és Mihai ªerban tagok. A dokumentum második oldala az adományozókat és az adományok összegét tartalmazza.

A harmadik dokumentum 1928. június 24-i keltezésű. (56. kép) Az 1920-as évektől a békéscsabai görögkeleti egyházközség lelkész nélkül maradt. A két világháború közötti időszakban a nagyobb ünnepek alkalmával, a más településekről érkező görögkeleti papok tartották meg az istentiszteleteket.

Az ezen a vidéken élő görögkeleti hívek adományaiból a templom külső renoválására, a torony galvanizált lemezzel való ellátá-sára és egy új aranyozott kereszt toronyra helyezésére került sor. Az új kereszt 1928. június 24-i felszentelési ünnepségét Simion Cornea battonyai, Petru Miºcuţia békési lel-készek és Gheorghe Boteu békési görögkeleti kántortanító celebrálták. A keresztanyák Bogdanov Andrásné és Ottlakán Tivadarné voltak. Érdemes megemlítenünk azokat a görögkeleti románokat, akik a nemzetiségek számára nehéz politikai időszakban az egy-házközösség vezetői, az egyháztanács tagjai voltak: Krcsmarik Pál elnök, Ottlakán Teodor alelnök, Orodán János tiszteletbeli elnök, Bogdanov András és Fehér Mihály gondno-kok, Duna Flórián kántor, Feczenka György, Ilovits János, Karácsonyi Lajos, Karácsonyi János, Kertes György, Misko János, Skripák György, Sztojka Dániel, Telep Mihály, Velo Delko tagok.

A dokumentumok mellett a templom tor-nyának gömbjében több korabeli sajtótermé-ket helyeztek el: Parasztújság, Körösvidék, Békésmegyei Függetlenség, Békésmegyei


În aceste ziare se află relatări în legătură cu biserica ortodoxă română din localitate.

Datorită celor 60–70 de ani care au trecut de la ultima renovare, toate documentele originale scrise cu mîna ºi aºezate în glob s-au deteriorat atît de mult, încît nici după restaurare nu pot fi descifrate. Bancnotele ºi mai ales monedele aparţinătoare acestui an-samblu de documente au fost ţinute în mare majoritate în doi cilindri de metal.

Közlöny. Valamennyi újság tartalmaz tudó-sítást a helyi görögkeleti templomról.

Az 1928-as utolsó renoválás óta eltelt közel 70 év során a templom tornyának gömbjé-ben elhelyezett kézzel írt dokumentumok nagy része olyannyira megrongálódott, hogy szövegük még a restaurálás után is ol-vashatatlan. A tárgyegyüttes részét képező papírpénzek és érmék két bádoghengerben örződtek meg.

55. DOCUMENTE ISTORICE DIN GLOBUL TURNULUI BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN BICHIªCIABA

A BÉKÉSCSABAI ROMÁN ORTODOX TEMPLOM TORNYÁNAK GÖMBJÉBEN ELHELYEZETT TÖRTÉNETI DOKUMENTUMOK


56. DOCUMENTE ISTORICE DIN GLOBUL TURNULUI BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN BICHIªCIABA

A BÉKÉSCSABAI ROMÁN ORTODOX TEMPLOM TORNYÁNAK GÖMBJÉBEN ELHELYEZETT TÖRTÉNETI DOKUMENTUMOK


Orthodox treasuresfrom the Collection of the Roumanian Orthodox Church from Hungary

This volume is meant to present the most valuable devotional objects, documents and ritual books of the Roumanian Orthodox Church from Hungary.

The reason for publishing this book was to introduce a less studied and known field which serves as background for the collec-tion.

When deciding on it’s contents, we chose to introduce some elements which, in spite of their lower value, are very important con-cerning the history of the roumanian minor-ity from Hungary. Our attention focused on devotional objects, icons – painted on wood, glass or fabric – (church embroiders) and ritual books. Beside these, some historical documents are also displayed.

The description of each object includes its most important features which are neces-sary for their historic, structural and formal definition.

These descriptions were formulate in order to present the function, location, tech-nology and period of manufacturing and manufacturer of the object.

All devotional objects from this collection were presented to the public for the first time in 1944 at an exhibition on the theme “Artistic and historic values of the orthodox roumanians from Hungary”. Since, the num-ber of exhibits has increased, more devotion-al objects, religious books, documents had been added to the collection, mainly coming from communities which had diminished in number.

Our intention was to offer the public a well documented informational material, that can be used by researchers but still enjoyable as a lecture, in order to make the collection more popular. The Roumanian Orthodox Church from Hungary had a major role in preserving the exhibits and building up the collection.

There are historical data about the ex-istence of roumanian communities in the area of the Körös Rivers starting with the thirteenth century.

In the following centuries, these commu-nities moved south for better living condi-tions and populated some areas of the Great Hungarian Plain. Then, as a consequence of the turkish domination which lasted for 150 years, the area became partly uninhabited, a part of the population left this area. It was repopulated during the XVII–XVIII century by hungarians and communities father na-tionalities.

The roumanian speaking population of this area settled here in two different ways: spontaneously and coordinated by the land-owners (aristocracy), assisted by the mon-archy.

The settling of roumanian speaking popu-lation was carried out in two distinct stages:

– As a first stage there was a direct settling organized by the landowners. As a result, in some villages the population became mixed being formed by hungarians and rou-manians. In these villages, the roumanian population is still in majority.

– The second stage was the founding of new villages in the proximity of roumanian inhabited villages.

The religion of the roumanian population was orthodox, one of the many differences between them and the locals. Another differ-ence which is in the same, the main element of their culture was their matheritongue. The most reliable way to fallow the history of the roumanian minority living on the actual territory of Hungary is offered by the documents kept in the archives of the local orthodox churches. At the time of settling, the whole roumanian population was ortho-dox and they founded their churches soon after establishing, so the entire sequence of events concerning their existence is reaistred in these documents.

In the XVIIth century, in Bihar county there were eleven settlements partly inhabited by roumanians: Bedő, Darvas, Körösszakál, Körösszegapáti, Méhkerék, Mezőpeterd, etc. Documents prove that the establishing of


the roumanian population in most of this settlements happened in the second half at the XVIIth and the XVIIIth centuries. A cou-ple of decades after their final settling, the roumanians from Bedő, Nagyléta and Pocsaj converted into Greco-Catholics.

The Orthodox Churches from Békés county were founded in the following chronological order: Gyula, Kétegyháza, Békés, Békéscsaba, Csorvás, and the roumanian population of these settlements kept their religion.

The third county where roumanian inhab-itants occur is Csongrád. Roumanian and Serb population together founded orthodox churches in Battonya an Magyarcsanád.

Out of the previously mentioned locations, Greeks and roumanians living in Buda joined the local orthodox church which was founded earlier by serbs.

After 1864, when the Roumanian Orthodox Church gained autonomy, Romanians from Battonya, Magyarcsanád and Buda founded their independent Churches.

Other settlements with partly roumanian population are Elek and Pusztaottlaka, sit-uated on the territory of XVIIIth century’s Arad county. Romanians settled in Elek in 1744 and in 1880.

This roumanian minority which settled in the XVIIIth century on the area that is the southeast of actual Hungary was not reached at that time by the influence of the awaken-ing of roumanian national conscience. Their churches were under the administration of the Vicariate of Nagyvárad until 1792, then the Episcopate of Arad.

The Roumanian Orthodox Church togeth-er with the schools it had in administration considered a major task the preservation and promotion of their own language and culture being the institutions that were able to assist the minority in cultural matters.

Denominational schools used the language of the minority, sometimes more then one: roumanian, Hungarian and Serb according to the structure of the population.

The autonomy and self-government of the church offered the possibility of directing culture. Beside its religious role, the church became the institution that helped to keep the tradition and maintain the minoritys own culture.

This role the increased leading to and in-

tense publishing activity – periodicals, books –, the church being able to do the financing itself.

Priests, teachers and other intellectuals with outstanding knowledge got more and more involved in minority education, pro-moting the minority culture and supporting the church autonomy and developing of self-government.

Moise Nicoară (1785–1861) born in Gyula was a prominent personality in this field. Being a man with a high education, speaker of 13 different European languages, he was a militant for minority church autonomy. The published historical and literature works of these intellectuals aided the persevering of traditions and language. Some of them started independent periodicals, drama groups, choirs and with the assistance of the Roumanian Orthodox Church, wrote works of history, folklore, literature or on religions themes.

The most important ecclesiastical publica-tions writtening roumanian from the second half of the XIXth century were: Biserica ºi ªcoala.

Telegraful Român, Lumina, Luceafărul, which offered room to all these works and gained popularity among the roumanian speaking rural and urban communities. Printed in Nagyvárad, Temesvár, Budapest, Nagy Szeben, they were spread on the Great HP Hungarian Plain, reaching every settle-ment inhabited also by roumanians: Gyula, Méhkerék, Battonya, Békéscsaba, offering to the readers newspapers, periodicals, alma-nachs written in their mothertongue. Many issues still exist, bearing a documentary value and are part of the collection of the Roumanian Orthodox Church from Hungary.

One of these periodicals, the Lumina, printed in Békéscsaba was published by the priest David Voniga who was also a writer, poetry, publicist. He wrote more religious books, was editor of some roumanian jour-nals or correspondent of others. His most important work, an eight – volume biblical, ecclesiastical and teological encyclopedia remained unpublished. He also wrote poetry, one of his volumes of poems, “Dor ºi jale”, was published.

Another outstanding figure of those times was priest Iosif Ioan Ardelean (1844–1920),


born in Kétegyháza. Beside his vocation, he was interested in the history and folklore of his bithplace.

Author of more religious books, his articles were regularly published in Biserica ºi ªcoala and in Tribuna poporului, printed in Arad and Temesvár.

In 1883 be released one of his works “The monograph of Kétegyháza”, printed at the Arad County Church Press. Iosif Ioan Ar-delean was the first roumanian from the southeastern plains who wrote the history of a settlement in his mothertongue.

His monograph can still be considered a major source concerning the history of the roumanian minority from Hungary.

In 1902 he published the volume of poems “Buchetul meu”.

Except language, the Orthodox religion and ecclesiastic schools, the drama and lit-erary groups and musical societies played a really important role in maintaining tradi-tions and identity.

In the XIXth century, six cultural societies started their activity on the Eastern Plains: four in Gyula, and two in Kétegyháza. There were three musical societies in the area. The constitution of the Orthodox Musical Society from Gyula was accepted by the hungarian authorities in 1890, then came the Orthodox Musical Society from Kisrománváros, Gyula in 1912 and one in Kétegyháza, founded earli-er, in 1899. In the same period three literary groups were organised: one in Nagyromán-város, in Gyula, another in Kisrománváros in 1889 and a third one in Kétegyháza in 1892.

The most representative was the Ortho-dox Musical Society from Nagyrománváros, Gyula which continued its activity for more than half a century and can be considered a determining factor of the roumanian cultural life in the area.

It was financed by the Roumanian Ortho-dox Church and the Teodor Papp Foundation. Documents concerning the society’s activity are included in the collection, another part is kept at Békés County Archive.

Another source for the cultural activity was the patronage of different private foun-dations. As a result, roumanian minority was kept together.

One of the patrons of the Roumanian cul-ture was Emanoil Gojdu (1802–1870). The

prominent jurist of macedo-roumanian ori-gin was also a poet and publisher and played an important part in supporting cultural activity. In his testament formulated in 1869 he stated about the Gojdu Foundation which was established in 1870. With its help 1941 romanian orthodox students were granted scholarships between 1870 and 1900.

Teodor Papp (1822–1892), from Gyula, was another patron of roumanian culture. He granted scholarships for students interest-ed in journalism, assisted the Church and orthodox schools. According to his will, an important part of his wealth was used to establish the Papp Foundation, which aided students from poor families to complete their education.

After Word War Two the inf luence of Church decreases. It was excluded from assisting education and culture. In spite the fact that the Roumanian Orthodox Church formulated in august 1945 the need of or-ganising a roumanian cultural society, it had no part in accomplishing this task and the development of roumanian cultural life took a completely new turn.

* * *After 1918 poor storage conditions and lack

of financial resources led to a severe deteri-oration of the priceless collection.

Given the poor condition of the rite books, devotional objects and documents from churches these things made the object of collection starting with 1898.

These actually represent the proofs of the existence of the roumanian community in this area, show the history and culture of it.

The heads of the church, priests and be-lievers agreed on the need of saving these values from total degradation.

The decision had been taken and the col-lecting from the 18 parishes started.

The objects were taken to the premises of Gyula parish and stored in proper conditions.

However, they still belong to the parish of origin. After two years a valuable col-lection was set up. Devotional objects and ritual books still in use were not subject to collection.

By that time the collection exceeded the capacity of the storage facility so pieces of furniture could not be included.

At the moment the Collection of Rouma-


nian Orthodox Church from Hungary is sheltered by the Gyula parish. The exhibits can be grouped as followed:

– Devotional objects: chalices, candle hold-ers, holly crosses, wicks, incense burners, ritual wreaths, etc.

– Icons; painted on wood or canvas, cere-monial icons from churches.

– Ritual books, holly bibles, prayer books, religious song-books, gospels.

– Embroideries: ceremonial clothing with accessories, shirts, covers.

Out of the above mentioned exhibits, the collection still includes historical documents

of the 18 parishes, registers of births, mar-riages and deaths, church and school chron-icle, protocols, archive materials.

Parallel with the registering, data-process-ing, systematizing the exhibits the care was also focused on the most damaged objects, these were restored in Budapest.

Each piece of the collection repre-sents high historical value concerning the local roumanian minority, so it is worth present-ing it to the public. This volume introduces only a part of the whole collection of the Roumanian Orthodox Church from Hungary.


Orthodoxe Schätze aus der Sammlung der Rumänischen Orthodoxen Kirchen aus Ungarn

Dieser Band presentiert die wertvollsten sakralen Gegenstände, einige lithurgischen Bücher und Dokumente aus der Sammlung der Rumänischen Orthodoxen Kirche aus Ungarn.

Durch dieses Buch wollen wir nur eine Kostprobe aus dem reichen Erbe vorstellen, welches bisher kaum bekannt war und ein we-niger entdecktes Studiengebiet bedeutet. Der Hauptgedanke bei der Auswahl war vor allem der künstlerische Wert und die geschichtliche Bedeutung. Aber wehrend unserer Selektion haben wir auch die Zusammensetzung der Sammlung im Auge behalten, darum sind hier auch einige kleiner Gegenstände, von unbedeutendem kultur-künstlerischem Wert angeführt, welche aber aus dem Gesichts-punkt unserer Kirchengeschichte trotzdem eine hervorragende Bedeutung haben.

Im Mittelpunkt unserer Aufmerksam-keit standen die sakralen Gegenstände, die Messgegenstände, Holz-, Glas- und Leinwan-dikonen, sowie auch sakrale Textilien und Bücher.

Außerdem stellen wir noch ein einziges Dokument aus dem reichen geschichtlichen Archivsmaterial vor.

Jede einzelne Beschreibung enthält die wichtigsten Elemente, die für diesen Gegen-stand charakteristisch sind, und welche seine geschichtliche und kirchliche Bedeutung etnhalten, die für weitere Forschungen und Studien unerlässlich sind.

Die Geschichte der Rumänen aus Ungarn kann man also in erster Reihe durch die Ar-chive der rumänisch-orthodoxen Kirchenge-meinden verfolgen, durch deren Dokumente man das Schicksal dieser Volksgruppe von der Siedlung bis in die Gegenwart studieren kann.

Im XVIII. Jhdt. konnte man im zeitge-schichtlichen Komitat Bihar elf Ortschaften mit rumänischer Bevölkerung finden: Bedő, Darvas, Körösszakál, Körösszegapáti, Méhke-rék, Mezőpeterd, Nagyléta, Pocsaj, Sarkadke-resztúr, Vekerd und Zsáka. Den Daten nach ist zu folgern, daß diese Siedlungen – mit

einigen Ausnahmen – in der zweiten Hälfte des XVII. Jhdt. und zu Beginn des XVIII. Jhdt. entstanden sind. Nach einigen Jahrzehnten nach ihrer Ansiedlung, übergingen die Ru-mänen aus Bedő, Nagyléta und Pocsaj zum griechisch-katholischen Glauben.

Die chronologische Reihenfolge der ortho-doxen rumänischen Kirchengemeinden aus dem Komitat Bekes ist wie folgt: Gyula, Két-egyhÁza, Békés, Békéscsaba, Csorvás. ln all diesen Gemeinden verblieb die rumänische Bevölkerung beim orthodoxen Glauben.

Der dritte Kreis, in welchem sich im XVIII. Jhdt. rumänische Siedler ansäßig machten war Komitat Csongrád. In den zwei Gemeinden: Battonya und Magyarcsanád, gestalteten die Rumänen zusammen mit den orthodoxen Serben ihr religiöses Leben. Außer diesen zwei, oben beschriebenen An-siedlungsformen haben sich im XVIII. Jhdt. in Buda zu den dort lebenden Serben, und zu der von ihnen gegründeten orthodoxen Kirchengemeinde auch noch Griechen und Makedorumänen angeschlossen. Die Rumä-nen aus Battonya, Magyarcsanád und Buda haben ihre selbstständige Kirchengemeinden erst nach der Gründung der autonomen Ru-mänischen Orthodoxen Kirche aus Ungarn (1864) gegründet.

Zu den einst zum geschichtlichen Komi-tatskreis Arad gehörenden, auch von Rumä-nen bevölkerten Gemeinden zählt Elek und Pusztaottlaka. In Elek leben seit 1744, in Pusztaottlaka seit 1880 Rumänen.

Die im XVIII. Jhdt. im Süd-Osten Ungarns angesiedelten Rumänen standen in dieser geschichtlichen Epoche noch vor dem Erwa-chen ihres nationalen Bewusstseins. Ihre Kir-chengemeinden, die fast mit ihrer Ansiedlung gleichzeitig gegründet wurden, gehörten bis 1792 dem Vikariat von Großwardein (Oradea) an, danach wurden sie an das Bistum von Arad angeschlossen.

Die Rumänische Orthodoxe Kirche und deren konfessionelle Schulen – welche die bedeutendsten Institutionen zur Erhaltung


der wichtigsten Identitäts-Markenzeichen der rumänischen nationalen Minderheit waren – hatten von Anfang an als eines der Hauptzielsetzungen die Erhaltung, Pflege und Entwicklung der muttersprachlichen Kultur betrachtet. In diesen Schulen war die Unterrichtssprache Rumänisch, in Ausnah-mefällen vielsprachig (rumänisch, serbisch, ungarisch), der nationalen Zusammenset-zung der lokalen Bevölkerung gemäß. Ab der zweiten Hälfte des XIX. Jhdts. bekamen diese Kirchengemeinden einen immer größeren kulturellen Einfluss, es entstand eine kräf-tige Presse, Verlagsaktivität und Lesekreise, welchen die Kirchen auch materielle Unter-stützung sicherten.

Die rumänische Intelligenz - die Priester-schaft, Lehrer und andere Intelektuellen die ihre Studien in den bedeutendsten rumäni-schen Kulturzentren gemacht hatten, übten eine bedeutnede kulturelle und geistige Wirkung aus und nahmen am geistigen und kulturellen Aufschwung aktiven, leitenden Anteil. Aus der Reihe dieser Intelektuellen muß unbedingt der in Gyula geborene, 13 Sprachen kennende und gründlich gebildete Moise Nicoară (1785–1861) hervorgehoben werden, der sich für die Unabhängigkeit (von der serbischen Kirche) der rumänischen Kir-chengemeinden aus Békés und dem Banat einsetzte.

Die historische, literarische und publizi-stische Aktivität der rumänischen Priester und Lehrer ihrer Zeit trugen bedeutend zur Bewahrung und Förderung der Mutterspache und der muttersprachlichen Kultur bei. Eini-ge dieser Persönlichkeiten gründeten eigene Zeitschriften, Lesekreise, Chöre und trugen so zum kulturellen Aufschwung bei.

Die bedeutendsten Zeitschriften aus der zweiten Hälfte des XIX. Jhdts. (Biserica ºi ªcoala, Telegraful Român, Luminătorul, Luceafărul u.s.w.) sicherten die Möglichkeit zur Veröffentlichung der verschiedensten Schriften in rumänischer Sprache. Gleichzei-tig konnte ein wahres Interesse für diese Blät-ter festgestellt werden: viele Rumänen (und nicht ausschließlich Stadtbewohner) bestell-ten und abonnierten sich diese Zeitschriften. Diese, vorwiegend in Großwardein, Temes-war, Budapest und Hermannstadt gedruckten Blätter hatten eine weite Verbreitung in den Siedlungen der Tiefebene und waren in fast

allen Gemeinden zu finden. Diese Schriften wurden zum größten Teil bis heute bewahrt und bereichern hirmit die Sammlung der Rumänischen Ortodoxen Kirche aus Ungarn.

Die in Békéscsaba gedruckte und in Gyula erscheinende Zeitschrift Lumina, wurde vom orthodoxen Priester David Voniga (1867, Gyula – 1933, Gyorok), der Schriftsteller, Publizist und Übersetzer war, im Jahre 1895 herausgegeben. David Voniga ist auch der Au-tor einiger Bände mit kirchlichem Charakter, aber er redaktierte auch einige Zeitschriften in rumänischer Sprache oder war Mitarbeiter bei anderen Redaktionen. Sein bedeutendstes Werk ist ein – in acht Bänden konzipiertes – unvollendetes biblisches, kirchliches und theologisches Lexikon, welches aber nicht herausgegeben wurde. Er veröffentlichte auch einen „Dor ºi jale“ betitelten Gedichts-band.

Eine andere hervorragende Persönlichkeit war der in Kétegyháza geborene Priester Io-sif Ioan Ardelean (1849–1920), welcher sein ganzes Leben hindurch in seinem Geburtsort Gottes Diener war, aber auch seine andere gesamte Tätigkeit seinem Dorf und dessen Geschichte, Vergangenheit und Volkskunde gewidmet hatte. Mehrere von ihm verfasste kirchliche und kirchengeschichtliche Schrif-ten wurden in Arad und Temeswar veröf-fentlicht, so auch in der Zeitschrift „Biserica ºi ºcoala” oder „Tribuna poporului”. Im Jahre 1893 wurde in der bischöflichen Druckerei von Arad sein Hauptwerk „Die Monografie der Gemeinde Ketegyháza veröffentlicht. Io-sif Ioan Ardelean war der erste Rumäne aus dem süd-osten der Tiefebene, welcher eine Monografie in rumänischer Sprache geschrie-ben hatte. Diese Monografie ist bis heute ein Grundwerk zu lokal-historischen Studien der Geschichte und Volkskunde der Rumänen aus Ungarn. Außer dem erschien noch 1902 sein Gedichtband mit dem Titel „Buchetul meu“ (Mein Blumenstrauß).

Was die verschiedenen Kulturvereine betrifft, so können im Süden der Tiefebene am Ende des XIX. Jhdts. sechs bedeutende-re rumänische Innigungen erwehnt werden von welchen vier in Gyula und zwei in Ké-tegyháza gegründet wurden. Ausser diesen gab es drei Gesangsvereine. Die Satzung des Orthodoxen Rumänischen Gesangsvereins aus Gyula wurde 1890 von der ungarischen


Behörde begutachtet. Der Gesangsverein der rumänischen Orthodoxen aus der Kleinen Rumänischen Stadt (ein Stadtteil Gyulas) wur-de 1912, der rumänische Gesangsverein aus Kétegyháza wurde schon 1889 gegründet. In der gleichen Zeit wurden auch drei Lesekrei-se gegründet: in der Großen Rumänischen Stadt (ein Stadtteil von Gyula) im Jahre 1886, in der Kleinen Rumänischen Stadt 1889, und in Kétegyháza – 1892.

Der Gesangsverein aus der Großen Rumä-nischen Stadt war der stärkste rumänische Verein dieser Gegend und spielte über ein halbes Jahrhundert hindurch eine bedeu-tende Rolle im kulturellen Leben dieser Gemeinschaft. Der Verein wurde von der rumänischen Kirche und von der Teodor Papp-Stiftung materiell unterstützt.Die Doku-mentation über Funktionierung und Aktivität des Vereins ist bis heute in der Sammlung der Rumänischen Ortodoxen Kirche aus Ungarn, in deren Archiven, aufbewahrt geblieben.

Aber in der Unterstützung der verschie-denen Vereine, Kreise und Gruppierungen hatte auch die ziville Mezenatur, durch die finanzielle Unterstützung durch wohlhaben-de Privatleute, eine große Bedeutung.

Von Beginn der zweiten Hälfte des XIX. Jhdts hatten diese verschiedenen Vereine und Kreise eine besondere Rolle in der Ver-einigung und Zusammenhaltung der rumä-nischen Minderheit. Ihre Tätigkeit wurde oft von Privatleuten, aus privater Initiative unterstützt und gefördert.

Einer de bedeutendsten Mezenaten der rumänischen Kultur war Emanoil Gojdu (1802–1870), von makedorumänischem Ab-stamm, welcher außer seiner hervorragen-der juristischer Praxis auch ein bedeutender Dichter und Verleger seiner Zeit war, der seine Landsleute moralisch und finanziell hervorragend unterstützte. In seinem Testa-ment, welches er 1869 verfasste, hinterließ er sein Vermögen, in Form einer Stiftung, zum Gute der Ungarnrumänen. Nach dem Willen des Gründers trat das Vermächtnis und die Stiftung 1870 ins Leben. Dank dieses Vermö-gens (der Stiftung) konnten 1941 ortodoxe junge rumänische Schüler und Studenten zwischen 1870–1900 mit Hilfe eines Stipendi-ums weiterlernen und ein Diplom erwerben.

Eine andere hervorragende Persönlichkeit, ein ausgezeichneter Mezenat war auch der

gebürtige Gyulaer Teodor Papp (1822–1892), der von seinem Vermögen das Studium von jungen Rumänen (vorwiegend als Journali-sten) und die Entwicklung einiger Kirchen-gemeinden unterstützte. Auch er verfügte testamentarisch, dass sein Vermögen als Grundlage für Wohltätigkeit und zu Stiftun-gen angelegt werden solle. Diese Unterstüt-zung ging in erster Reihe an arme begabte rumänische Schüler aus Gyula, um deren Studium zu sichern.

In den Jahren nach dem Zweiten Welt-krieg wird der Einfluss der Kirche immer be-schränkter, die Kirche verliert ihre Rolle auf erzieherischem und Unrerrichtsgebiet, also auch auf kultureller Ebene. In diesen neuen Verhältnissen ergibt sich schon im August 1945 der Gedanke, und selbst das Bedürfnis, zur Gründung eines kulturellen rumänischen Vereins, welches noch durch die rumänische orthodoxe Kirche formuliert wird.

Und das trotzdem, dass in diesen Nach-kriegsjahren eine ganz neue Etappe im Leben der Rumänen aus Ungarn heranbricht.

Schon nach 1918 begannen viele der kirch-lichen Objekte und Reliquien ruiniert zu werden, da es keine Lagerungsmöglichkeiten und keine geeignete Sammelstelle gab. Die in den orthodoxen Kirchen befindlichen Doku-mente, Messbücher und sakrale Gegenstände verkamen oder vermoderten in dunklen Kam-mern und Nebengebäuden dieser Kirchen, eben aus diesem Grund begann man diese Gegenstände 1989 zu sammeln, weil man sich ihrer Bedeutung und geschichtlich sakralem Wert bewusst war: weil ja diese Bücher und Gegenstände das Leben der Rumänen aus Unganr über Jahrhunderte zurück widerspie-gelten und sich so als bedeutendste Informa-tionsauellen bewiesen.

So die Gläubigen, wie auch der Orthodo-xe Klerus war damit einverstanden, diese vereinzelten Gegenstände oder Dokumente zusammenzusammeln und sie einheitlich und fachgemäß zu bewahren. Nach einem ofiziellen Beschluss kam es danach zur Zu-sammensammlung dieser Werte, aus den 18 orthodoxen Kirchengemeinden, in entspre-chenden Lagerverhältnissen, in den Räumen des orthodoxen rumänischen Vikariats, in Gyula. All diese gesammelten Werte wurden systematisch bearbeitet und sind nun lang-fristig gelagert, in guten Verhältnissen, aber


sie blieben auch weiterhin als Besitz (und Eigentum) der einzelnen Kirchengemeinden.

In zwei Jahren hat sich das zusammenge-tragene Material als eine wertvolle Sammlung bewiesen. In den einzelnen Kirchen blieben nur die Messkleider, Gegenstände und Re-gister (und natürlich andere HI. Schriften) die von aktuellem Gebrauch sind. Aben weil die Lagerung und Aufbewahrung in den ein-zelnen Pfarreien ungelöst ist, kamen auch wertvolle Möbel und Ikonen oder andere Gegenstände von künstlerischem Wert in die Obhut der Sammlung. All diese Werte, aufge-zeichnet, in einem Verzeichnis beschrieben und vermerkt, bilden nun so, die Sammlung der orthodoxen Rumänischen Kirche aus Ungarn.

Die Kunstgegenstände der Sammlung kön-nen in folgende Gruppen aufgeteilt werden:

Sakrale GegenständeKelche, Kreuze, Öllampen, Kerzenleuchter,

Epitaphe, Weihrauchkessel, Sterne, Kränze, Fahnen, Almosenteller, Stempel u.s.w.

Ikonen auf Glas, Holz und LeinwandFeierliche Ikone, Ikone von Heiligen, Kir-

chenikone.

Lithurgische BücherEvangelien, Zeremonienbeschreibungen

über Pfingsten, Gebetsbücher, Psalmsamm-lungen, Lieder-und Choralbücher, Das Leben der Apostel, Messbücher, Lithurgische Samm-lungen, Kiriacodromione u.s.w.

KirchentextilienMessgewand, Messbekleidung, Chorhem-

den, Tücher, Altartücher u.s.w. Ausser den sakralen Gegenständen befinden sich in der Sammlung auch Dokumente aus den Archiven der einzelnen Pfarreien (Taufre-gister, Namensverzeichnis, Schulmatrikel, Protokolle und aehnliches Archivmaterial). Zusammen mit der Sammelarbeit, mit der Registrierung und systematisierung der Ge-genstände begann aber auch die Restaurie-rung der wertvollsten – und gefährdetesten – Gegenstände: die Restaurierung der alten Bücher, die Konservierung, die Reinigung der Gegenstände aus Holz, Textilien und Bücher, in den Restaurationsateliers von Budapest.

Die Schätze dieser Sammlung sind beson-ders wertvoll aus der Perspektive unserer Kulturgeschichte, also ist ihre Bearbeitung und Presentierung von großer Bedentung.


Bibliografie – Irodalom

AGA Victor 1935 Dicţionar enciclopedic Timiºoara, 368 p.ARDELEAN Iosif Ioan 1893 Monographia comunii Chitichaz Tipografia Diecezană, AradBAKÓCZI Imre 1981 Zsáka története ZsákaBEKE G. László–GÁSPÁRDY András Magyarországi ortodox templomok, ikonosztázok Budapest, 128 l.BERÉNYI Mária 1990 Aspecte naţional-culturale din istoricul românilor din Ungaria 1785–1918 Tankönyvkiadó, BudapestaBODEA Cornelia 1943 Moise Nicoară ºi rolul său în lupta pentru emanciparea naţional-religioasă a românilor din Banat ºi Criºana. Diecezana AradBOGDAN Doru red. 1987 Ziridava Arad, 531 p.BRANIªTE Ene 1985 Liturgica generală cu noţiuni de artă bisericească Bucureºti, 548 p.CSOBAI Elena 1996 Istoricul românilor din Ungaria de azi, Giula, 63 p.CSOBAI Lászlóné 1988 Román nemzetiségű művelődési egyesületek a Dél-Alföldön In: Hozzájárulás, Tanulmányok a magyarországi románokról Állami Gorkij Könyvtár 48–65. l.DANCU Iuliana–DANCU Dumitru 1975 Pictura ţărănească pe sticlă Editura Meridiane, BucureºtiDUDAª Florian 1979 Cazania lui Varlaam în vestul Transilvaniei Editura Mitropoliei Banatului, Timiºoara 270 p.ÉBER László szerk. 1935 Művészeti Lexikon I–II. Budapest, 608, 635 l.EPISCOPIA ARADULUI 1989 Istorie, viaţă culturală, monumente de artă Editura Episcopiei ortodoxe române a Aradului, Sibiu, 318 p.ERDMANN Gyula 1991 Csaba társadalma, gazdasága és önkormányzata 1772–1848-ig In: Békéscsaba története a kezdetektől 1848-ig I. kötet. Békéscsaba 527. l.ERMINIA PICTURII BIZANTINE 1979 Editura Mitropoliei Banatului, OradeaHAÁN Lajos 1991 Békés-Csaba. A város története a kezdetektől a XIX. század harmadáig BékéscsabaJANKOVICH B. Dénes–ERDMANN Gyula szerk. 1991 Békéscsaba története a kezdetektől 1848-ig BékéscsabaKARÁCSONYI János 1896 Békés vármegye története I–III. k. Gyula


LUMINA 1985 In: Országos Széchényi Könyvtár hírlaptáraLUMINĂTORUL 1923 In: Munkácsy Mihály Múzeum Nemzetiségi Gyűjteménye H.d. 95. 1.1.MADAY Pál 1962 Békés megye története BékéscsabaMAKKAI László–MÓCS András szerk. 1986 Erdély története a kezdetektől 1606-ig Akadémiai Kiadó, BudapestMÁRKUS György 1936 Békés vármegye Budapest, 812. l.MARTIN Emilia 1987 Sărbătorile calendaristice la românii din judeţul Bichiº, Tankönyvkiadó, Budapesta, 146 p.MEDELEANU Horia 1986 Valori de artă veche românească Editura Episcopiei Aradului 97 p.MISAROª Teodor 1990 Din istoria comunităţilor bisericeºti ortodoxe române din R. Ungară Cărţile „Dunărea”, Tankönyvkiadó, Budapesta, 286 p.MOLNÁR Albert–NÉMETH Lajos–VOIT Pál szerk. 1961 Művészettörténeti ABC Budapest, 567. l.NADÁNYI Zoltán szerk. 1938 Bihar vármegye BudapestNAGYNÉ Martyin Emília szerk. 1989 Din tradiţiile populare ale românilor din Ungaria Tankönyvkiadó, BudapestaNICOLESCU Corina 1968 Argintăria laică ºi religioasă în ţările române (sec. XIV–XIX.) Bucureºti, 373 p. 1973 Icoane vechi româneºti, BucureºtiRUZSA György 1981 Ikonok könyve Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata Budapest, 97. l.SCHERER Ferenc 1938 Gyula város története 1–2. kötet, GyulaSEIBERT Jutta 1986 A keresztény művészet lexikona Corvina Kiadó, 328. l.SZACSVAY Éva 1966 Üvegképek Néprajzi Múzeum – Vízió Művészeti Alkotóközösség, Budapest, 102 l.TARJÁN G. Gábor szerk. 1988 Hozzájárulás. Tanulmányok a magyarországi románokról Állami Gorkij Könyvtár, Budapest, 143. l.TARNAVSCHI Teodor red. 1909 Liturgica bisericei dreptcredincioase răsăritene Cernăuţ, 842 p.VÎRTOSU Emil 1968 Paleografia româno–chirilică Editura ªtiinţifică, Bucureºti, 346 p.ZSUPOS Zoltán 1989 Date istorice ºi etnografice despre Micherechi In: Din tradiţiile populare ale românilor din Ungaria 9, Cărţile „Dunărea”, Tankönyvkiadó, Budapesta


Note – Jegyzet

1. Makkai László, Mócsy András szerk. 1986. 318. l. 2. Nadányi Zoltán szerk. 1938. 468–519. l. 3. Nadányi Zoltán szerk. 1938. 472–506. l. 4. Misaroº Teodor, 1990. p. 11–208. 5. Misaroº Teodor, 1990. p. 42–92. 6. Maday Pál, 1962. 153. l. 7. Misaroº Teodor, 1990. p. 177–184. 8. Bodea Cornelia, 1943. p. 3–11. 9. Lumina, 1895.10. Luminătorul, 1923.11. Ardelean I. I. 1893.12. Csobai Lászlóné, 1988. 48–65. l.13. Berényi Maria, 1990. p. 128–133.14. Berényi Maria, 1990. p. 156–161.15. Munkácsy Mihály Múzeum Nemzetiségi Gyűjtemény, H. d. 86. 2. 81.16. Misaros Teodor, 1990. p. 142–143.17. Bakóczi Imre, 1991. 17. l.18. Misaroº Teodor, 1990. p. 177.19. Medeleanu Horia, 1987. p. 357–378.20. Misaroº Teodor, 1990. p. 50.21. Misaroº Teodor, 1990. p. 63.22. Dancu Iuliana–Dancu Dumitru, 1975., Szacsvay Éva, 1996. 14–15. l.23. Misaroº Teodor, 1990. p. 70.24. Misaroº Teodor, 1990. p. 71–75.25. Misaroº Teodor, 1990. p. 89.26. Dudaº Florian, 1979. p. 270.27. Misaroº Teodor, 1990. p. 187.28. Zsupos Zoltán, 1989. 9. l.29. Misaroº Teodor, 1990. p. 110.30. Misaroº Teodor, 1990. p. 169.31. Erdmann Gyula, 1991. 527. l.32. Haán Lajos, 1991. 99. l.33. Haán Lajos, 1991. 99. l.



Tehnoredactare / Nyomdai előkészítés: Kovács SándorTiparul / Nyomás, kötés: Dürer Nyomda Kft., Gyula


Apariţia primei ediţii (1999) a fost sprijinită de:

Ministerul Culturii şi Învăţămîntului Public,Vicariatul Ortodox Român din Ungaria,

Institutul de Cercetări al Românilor din Ungaria,Fundaţia „Pentru Minorităţile Naţionale şi Etnice din Ungaria”

Autoguvernarea pe Ţară a Românilor din Ungaria

Az első kiadás (1999) megjelenését támogatta:

Művelődési és Közoktatási Minisztérium,Magyarországi Román Ortodox Vikáriátusság,

Magyarországi Románok Kutatóintézete,„Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért” Közalapítvány

Magyarországi Románok Országos Önkormányzata