A M E Z Ő G A Z D A S Á G I K E M I Z Á C I Ó V E S Z É L Y É N E K T A N U L M Á N Y O Z Á S A

T Ö M E G E S V A D L Ú D P U S Z T U L Á S K A P C S Á N

Dr. Halász Katalin — Dr. Kiszely György

A vetőmagvak gombás megbetegedései ellen csávázással védekeznek. Hazánkban higanytartalmú csávázószereket 1915 óta használnak. A hivata­losan engedélyezett szerek közül a leghasználatosabbak jelenleg a Ceresan, a Merklorát, a Falisán, a Ceredon és a Granosan csávázószerek. E készítmé­nyek higanytar ta lma 0,6—3,2% között van .

A szerves higanyvegyületek erős mérgek. Patkányokon perorális L D 5 0

adagjuk 15— 50 mg/testsúlykg között ingadozik. Emberre a legkisebb ismert letalis adag kevesebb, mint 0,5 g. ( B O R D Á S , i960. , 1962.). T E J N I N G és mtsai (1967)., valamint B O R G és mtsai (1969) szerint fácánok és egyéb magevő ma­darak, laboratóriumi emlősök körében egyaránt 12 — 20 mg/kg az L D 5 0

adagja. A szer előírásnak megfelő alkalmazása esetén a búzaminta higany­tar ta lma Soós K . (1967) szerint 7,7 — 28,3 mg/kg búza. A z adott töménység­ben kb . 1 kg mag elfogyasztása lehet letalis egy kb . 1 kg-os szervezetre. Amíg viszont az állatok i lyen mennyiségű magot fogyaszthatnak, lehetőség nyílik a riasztás megszervezésére a csírázás megindulásáig. Tehát a csávázás előírá­sos végrehajtása mellett a magevő madarakat már al ig veszélyeztethetik.

Rendkívüli esetekben azonban, mint p l . az általunk megfigyelt és leírt esetben is, tömeges állatkatasztrófát idézhet elő az előírások megkerülése, i l letve elhanyagolása.

1974 őszén a rendkívül csapadékos időjárás miatt a búzát számos helyen csak sekély mélységben, vagy éjjpenséggel csak a talajfelszínre szórva lehetett elvetni Magyarországon. E z a kényszermegoldás néhány napig tartó, rend­kívüli táplálékkonjunktúrát kínált az agrárkörnyezetben élő, magevő ma­darak számára. Amíg azonban a tyúkfélék ebben az időszakban inkább a szintén bőséges táplálékot kínáló kukoricaföldekre csoportosultak, az észak­ról érkező vadlúdfajok (Anser albifrons, A. fabalis, A. erythropus) elsősorban az apróbb magot szolgáltató, szakszerűtlenül elvetett búzatáblákat látogat­ták.

A kardoskúti természetvédelmi területre október utolsó hetében érkeztek az első nagyobb vadlúdtömegek. Természetes táplálékbázisukat, a rezervátu­mon és annak környékén kínálkozó Festticetum pseudovinae-rétek zsenge füvét néhány nap alatt legelték le, és ettől kezdve látogatták a frissen vetett búza­földeket.

K b . egy hétig semmi rendellenes nem történt. November 8-án azonban a rezervátum őre jelentette, hogy a délelőtti ivás céljából vízre szálló ludak tömegesen pusztultak, fél nap alatt 287 db Anser albifrons-ot szedtek össze a védett területet átszelő tavon. U g y a n a k k o r a rezervátum közvetlen kör­nyékét is mindenfelé elhullott ludak borították. Összesen kb . ezer darabban

43

határozható meg a veszteség. A z elpusztult madarakból néhányat vizsgálat céljából a Szegedi Orvostudományi Egye tem Orvosi Biológiai Intézetébe küldtek, tekintet te l arra, hogy ott a vegyi jellegű bioszféra-szennyeződés tanulmányozása már hosszabb idő óta széles körben folyik . Kontroliképpen egy o lyan búzavetésről is gyűjtöttek vadászfegyverrel egészséges példányokat, ahol szintén nagy mennyiségű csávázott vetőmag borította a föld felszínét, de az ot t táplálkozó, k b . 3 — 4000 vad l iba között egyetlen beteg vagy elhul­lot t példány sem fordult elő. A mérgezés csupán az orosházi Állami Gazdaság egyetlen búzatáblájára korlátozódott, ahonnan az első tömeges elhullás a lka l ­mával a vadludak szerencsére elr iadtak és többé nem látogatták ezt a táplál-kozóhelyet. A tömegpusztulást Merklorát elnevezésű, higanyos csávázószer okozta .

A szomorú eset november 18-án az orosházi Uj Elet Termelőszövetkezet búzavetésén megismétlődött. E z a lka lommal dr. S T E R B E T Z I S T V Á N a rezer­vátumon tartózkodott, és apró részleteiben tanulmányozta a katasztrófa körülményeit.

A kérdéses napon déltájban jelentek meg a tavon az első rosszul repülő, láthatóan beteg vadludak. K o r a délután érkezett a vízre az első libatömeg. Leszálltak a tópartra, inn i kezdtek és ivás közben egymás után élettelenül dőltek a vízbe. Fél óra alatt 271 db pusztult el így a megfigyelők szeme előtt. Ettől kezdve estig szakadat lanul érkeztek a beteg példányok. Két a lka lommal a repülő csapatból élettelenül kihulló egyedeket is észleltek. A lúdtetemek sorát követve könnyű vol t megtalálni a rezervátumtól mintegy 4 km-re levő táplálkozóterületet, ahol kb . 100 m-es sugarú körben 44 db elpusztult vadlúd és egy daru (Grus grus) feküdt. E z e k kétségtelenül táplálkozás közben hul ­lot tak el . A z i t t talált egyedek emésztőszerveiből átlag 30 — 40 — 60 búzasze­met sikerült k iboncolni . E z a bizonysága annak, hogy a csávázás o lyan rend­kívüli tömény oldatban történt, ami ezeket a madarakat már a táplálkozó-helyen elpusztította.

A továbbiakban a felvett táplálékmennyiségtől és valószínű annak válto­zóan tömény mérgezettségétől függően tíz perc és három-négy órás szélső érté­kekke l észleltük a betegen begyűjtött ludak pusztulásának bekövetkezését. A tünetek a csőrön megjelenő, bőséges, véres-habos váladékömléssel kezdőd­tek, majd ezt követte a lábak hátrafelé kinyújtott állapotban történő meg­merevedése, ezután a szárnyak bénultak meg, majd a nyak csavarodott je l ­legzetesen oldalt S-formába, s i lyen helyzetben érte az állatokat a pusztulás.

E másik eset is csupán egyetlen tömegkatasztrófára korlátozódott. M i n t a közelmúltban az állami gazdaság búzatábláján is tapasztal tuk, a vadludak ez a lka lommal is elr iadtak a végzetes táplálkozóhelyről. A z ismétlődő tömeg­pusztulás veszteségét ez esetben is kb . 1000 db körül becsültük.

A kardoskúti madárkatasztrófa kapcsán összesen 43 nagyl i l ik került labo­ratóriumi vizsgálatra. Ezek közül 23 volt a feltételezhetően higanymérgezés­ben elpusztiütak száma. Öt, szemmel láthatóan beteg, b izonyta lan (ataxiás) röptű madarat vadászfegyverrel ejtettek e l . További öt példányt, amely egészségesnek látszott, o lyan vetésterület környékéről lőttek, ahol madárpusz­tulást a vizsgálatok ideje alatt nem észleltek. Ezeke t tekintjük kontrol lnak.

A laboratóriumi vizsgálatok a madarak máj-, vese-, agy- és izomszöveteinek higanytartalmára terjedtek k i .

A szervminták higanytartalmát a Magyar Országos Klelmezéstudományi Intézetben Soós K . (1967) által továbbfejlesztett és szabványszerűen a lka l -

46

mázott módszerrel határoztuk meg. A módszer lényege, hogy zárt rendszerű roncsolás után a higanyionok di th izonnal széntetrakloridos vagy kloroformos oldatban narancssárga komplexet képeznek, amelynek abszorpciós max imu­ma 4 8 7 nm-nél van. A dithizonos higanykomplex mérése S P E K T R U M O M 2 0 2 spektrofotométerrel történt. (A rézionok zavaró hatását az I M R E R . ( 1 9 7 2 , 1 9 7 4 ) által leírt módon lehet könnyen kiküszöbölni.)

Az elhullott madarak májából lehetett az egyéb szervekhez és szövetekhez képest a legnagyobb mennyiségű higanyt k imuta tn i , átlag 1,91 [xglg meny-nyiségben, de még 3 , 4 5 fig/g töménységben is fordult elő. A vesékben kb . fele mennyiségű higany kötődött meg, mint a májakban, azaz 0 , 9 8 [tg/g. A legkevesebb higanyt az agyszövetekből tud tuk k imuta tn i . 2 3 eset közül 16-ban az agyvelő higanytar ta lma a kimutathatóság küszöbe alatt volt , és a többi esetekben sem lehetett 0 , 3 1 [tg/g koncentrációnál többet találni.

Az izomszövetek emberi fogyasztás szempontjából a madár testének zö­mét képezik, és a májhoz képest ugyancsak kevés Hg-t tar talmaztak, 0 , 1 7 /tíg/g mennyiséget. E z a higanymennyiség az emberi fogyasztás szempont­jából több nagyságrenddel az egyszerű toxikus adag alatt van. A k u t higany­mérgezés veszélye egy-két mérgezett lúd húsának elfogyasztása következté­ben tehát nem feltételezhető. Ismételten és rendszeresen fogyasztva azonban még ennél kisebb higanymennyiség is nagyon súlyos betegséget idézhet elő.

A szemlátomást beteg és fegyverrel elejtett madarak izom- és agyszöveteiből módszerünkkel mérhető mennyiségű higanyt nem tudtunk k imuta tn i . A májuk viszont átlag 0 , 2 6 /tg/g, a veséjük pedig átlag 0 , 0 6 /tg/g higanyt tar talmazott .

A z „egészséges" kontrollpéldányoknak kizárólag a májából lehetett h i ­ganyt k imuta tn i , mégpedig átlagosan 0 , 0 1 /tg/g-ot. E z e k vese-, izom- és agyszövete mérhető mennyiségű higanyt nem tartalmazott . A z a körülmény azonban, hogy ezek a látszólag teljesen egészséges példányok sem vol tak a higanytól teljesen mentesek, egy emberegészségügyi szempontból nagyon fon­tos problémára hívják fel a figyelmet. Közelebbről arra a körülményre, hogy a higanyos csávázószerek szakszerű alkalmazásása esetében is egyre több és több higany kerül a környezetünkbe és a táplálkozási láncon keresztül az emberi fogyasztásra szolgáló táplálékokba is. Márpedig elsősorban japán példákból ismert ( S E B E , E . , T I S U N O Y , 1 9 6 2 ; T S U T C H I Y A K . 1 9 6 9 ) , hogy a higany, huzamos fogyasztás esetén nagyon kis mennyiségben is, rendkívül súlyos kimenetelű, fájdalmas, o lykor egész tömegeket érintő emberi meg­betegedéseket idézhet elő ( F R A N G , D . és mtsai, 1 9 6 6 ) . A magyar élelmiszer­szabványok szerint p l . élelmiszer higanyt egyáltalán nem tartalmazhat .

A laboratóriumi kémiai mérések és a helyszínen történt észlelések alap­ján nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy a kardoskúti madárkatasztrófa oka higanymérgezés volt . E z t az időközben elvégzett szövettani vizsgálatok is megerősítették.

A veszendőbe ment mintegy kétezer vadlúd természetvédelmi és vadgaz­dasági értéke nem kíván bővebb magyarázatot. Különösen akkor, ha tekin­tetbe vesszük, hogy az enyhébben fertőzött és minden bizonnyal előbb-utóbb elhulló vagy elértéktelenedő további példányokkal ez a mennyiség sokszorozódva számítható. (Magyarországon évente kb . két-háromezer kö­zött a lakul az évente sportszerű vadászattal elejtett vadlibák mennyisége.) Mindenekelőtt azonban az esetek egészségvédelmi jelentőségét hangsii lyoz-zuk, hiszen a kezdetben tájékozatlan lakosság mindkét a lka lommal nagy

4 7

2. táblázat Vadlibák eijijr.s szüreteinek h iaani/tartalma Mercury content of tissues fromiwild geese

A vizsgálat tárgya State of

i iu l iv iduals

A vizsgálatok száma

N u m b e r ex-amined

Máj L i v e r

H g tart . H g con­

tent MS Is

Vese

K i d n e y

MSlS

Izom

Musc le

MSlS

A g y B r a i u

fiele

Mérgezet t, elhullót t egyedek

Poisoned dead

23

max imum 3,45 2,19 0,52 0,31 Mérgezet t, elhullót t egyedek

Poisoned dead

23 min imum 0,50 0,11 0,00 0,00

Mérgezet t, elhullót t egyedek

Poisoned dead

23

átlag average

1,91 0,98 0,17 0,0S

Mérgezett, lelőtt egyedek

Poisoned and shot

5

max imum 0,37 0,09 0,00 0,00 Mérgezett, lelőtt egyedek

Poisoned and shot

5 m i n i m u m 0,18 0,00 0,00 0,00

Mérgezett, lelőtt egyedek

Poisoned and shot

5

átlag average

0,26 0,06 0,00 0,00

Kont ro l i -egyedek

Ex.

5

max imum 0,02 0,00 0,00 0,00 Kont ro l i -egyedek

Ex.

5 min imum 0,00 0,00 0,00 0,00

Kont ro l i -egyedek

Ex.

5

átlag average

0,01 0,00 0,00 0,00

mennyiségben gyűjtötte étkezési célból a ludakat, amelyeket vadászat során megsebzett példányoknak vélt. Elsősorban ilyen megokolásból történt a laboratóriumba juttatott példányok vizsgálata.

Ezek a vizsgálatok is felhívják a figyelmet az egyes agrotechnikai folya­matok esetleges hiányosságaiból és a növényvédő szerek szakszerűtlen hasz­nálatából eredő veszélyekre. Egyúttal azonban arra is rávilágítanak, hogy korunk egyik jelensége, a kemizáció, az egyre újabb és biológiai szempontból hatásosabb vegyszerek mind kiterjedtebb alkalmazása rendszeres és folya-

48

matos technikai és tudományos ellenőrző tevékenységet tesz nélkülözhetet­lenné, elsősorban az ember egészsége szempontjából. Okozhatunk azonban helyrehozhatatlan károkat az utánunk következő generáció szempontjából az ökoszisztéma kényes egyesúlyának megbontása révén is.

Összefoglalás

1974 őszén a kardoskúti természetvédelmi területen ismételt vadlibapusz­tulást figyelt meg D R . S T E R B E T Z I S T V Á N . A Z elpusztult vadludak és kont ro l l ­állatok laboratóriumi vizsgálata nagy mennyiségű higanyvegyülettel történt mérgezést jelez. E z e k a vizsgálatok is felhívják a figyelmet az egyes agro­technikai folyamatok esetleges hiányosságaiból és a mérgező növényvédő szerek szakszerűtlen alkalmazásából eredő veszélyek lehetőségeire.

Irodalom

Bordás S. (i960): Veszélyes növényvédőszerek. Mezőgazdasági Könyvkiadó Bp. Bordás S. (1962): A hazai növényvédőszerek foglalkozási méregtani vizsgálata. F M

növényvédelmi szolgálata Borg, K. és mtsai (1969): A l k y l mercury poisoning in terrestrial Swedish wildlife. V i l t r evv ,

6. 301—377. Frang D. és mtsai. (1966): Higanvvegvületek okozta acut veseelégtelenségekről. Orvosi

Heti lap, 107. 24. 1118. A. Imre R. (1972): Higanytartalmú csávázószer-maradványok vizsgálata talajban. Egész­

ségtudomány, 16. 324—329. Imre, R. A., Brencsi, G., (1974): Methoxy-aetyl-mercury-clorid-haltige Beizmittel-Wirk­

stoffüberreste in der Umwel t . Zb l . Bak t . H y g . , 159, 178—188. Sebe, E., Itsuno, Y. (1962): Organo mercury Compounds and Minamata disease. Jap. J .

Med. Prog., 49, 607. Soós K. (1967): Iliganytartalmú csávázószermaradékok vizsgálata és élelmezésegészség­

ügyi megítélése. Élelmiszervizsgálati Közlemények, 13. 215. Tejning, S. (1967): Biological effects of methyl-mercury diciandiamide treated grain in

domestic fowl Gallus Gallus L . Oikos Supp., 8. 1—116. Tsutchiga, K. (1969): Epidemie of mercury poisoning in the Aga no river area. K r e i o J .

Med. , 18, 213.

Study of the dangers of the agricultural chemisation on occasion of a mass death of wild-geese

Dr. Katalin Halász—Dr. György Kiszely

It is usual to defend against fungous infectation of the com by seed-dressing. Mer-cury-containing seed-dressers are used in our country since 1915. The most usual form the officially approved are at the moment: Ceresan, Merklorát, Fal izan, Ceredon, Gra-nosan. The mercury content of these seed-dressers is between 0,6—3,2%.

The organic seed-dressers are strong poisons. Their peroral dosis for rats is 15—50 mg/body weight for L D 50. For humans the least known dosis is less than 0,5 g. ( B O R ­D Á S , 1960, 1962), T E J N I N G et ab (1967) and B O R G et a l (1969) found that the L D 50 do­sis for phesants and for other seed-eater species and for laboratory mammals is equally 12—20 mg/kg. In case of using the seed-dresser according the preseriptions the mercury content of the wheat may be according to Soós, K . (1967) 7,7—28,3 mg/kg. In this con-

Köszönetet m o n d a n a k a szerzők dr . Sterbetz Istvánnak, a M a g y a r Madártani Intézet igazgatójának, a vizsgálati anyagok átengedéséért és a fotókért.

49 4 A q u i l a 1976.

centration consuming 1 kg of seed may be lethal to an organism of 1 kg. However, t i l i tke> animals consume such an amount of dressed seed, there is a possibility to organise to scare off them t i l i plant lifo begins. So in this way through using the seed-dressing accord­ing to the prescriptions the seed-eating birds are hardly jeopardised.

In spedial caseS, however, l ike in the case observed by US, the neglection of the pre­scriptions may earjße a mass-tragedy.

A u t u m n 1974 because of the exceptionally rainy weather the wheat could be sawed only in slight depth, or even onto the surface of the earth in Hungary. This forced Solu­t ion afforded exceptionally possibilities for the seed-eating species l iv ing in the agrarian country, at least for the periode of some days. Whereas the sedentary species concentrated on the maise-fields affording good feeding possibilities also in this season, the species o f wild-geese, Coming from the north (Anser albifrons, fabalis, erijthropus) found to the unsuitably handled wheatfields, giving the lesser seeds.

The first greater groups of wild-geese arrived to the nature-reserve Kardoskút in the last week of October. They consumed their natural food-basis, the young grass of the Festucetum pseudovinae-me&dows, in the course of some days and they began to visit the freshly sawed wheat-fields.

For about a week happened not hing unusual. On Sth November, however, the Warden of the nature-reserve reported that the wild-geese, arr iving to the water to drink died in the morning in great numbers, in a half day 287 Anser albifrons could be collected from the lake transecting the nature-reserve. The neighborhood of the nature-reserve was also l i teral ly covered by the dead wild-geese, the loss may have been about the thousand. Some of the dead birds were sent to the Biological Institute of the Univers i ty of Medicin , Szeged wi th Special respect to the fact that they are studiing the chemical pollution of the biosphere since long on large scale. For controle some healthy specimens were also collect­ed by gun from a wheat field there have been also a lot of dressed seed covering the surface of the earth, but were not found a Single sick or dead specimen from the about 4000 wild-geese feeding there. The poisoning were exclusive on one of the wheat-fields o f the Orosháza State F a r m , from where the wild-geese were by the first mass-death —• lucki ly — scared off and they visited this feeding-site nevermore. The mass-death was caused by the mercury containing seed-dresser Merklorát.

This sad case happened to repeat 18th November on the wheat-field of the Orosháza Új Élet Cooperative F a r m . This time D R . S T E R B E T Z has been out on the nature-reserve and he could study circumstances of the tragedy in a l l details.

On this day the first seemingly sick, poorly f lying wild-geese appeared at about mid-day on the lake. The first bigger flock arrived onto the water early afternoon. They landed on the shore, began to drink and during dr inking feil into the water one after the other. In the course of half of an hour died 271 before the eyes of the observers. F r o m now on the sick arrived continuously t i l i evening. Twice birds falling out dead from the on-flying flocks have been seen. Tracing the row of dead geese was easy to find the feedign-terri-tory, about 4 kms from the nature-reserve, where there has been a circle of about 100 m's of diameter lying there 44 dead geese and a crane. Without doubt they died during feeding. The specimens found here were examined and from the digestive trackts in average 30—• 40—60 seeds of wheat could be taken. It was a proof for the fact that the dressing was carried out i n a concentration which kil led the birds on the spot.

In the following the mass-death of the wild-geese was observed, depending on quan-t i t y of seeds and on their possibly alternatingly concetrated contamination w i t h dying times from ten minutes to 3—4 hours at the other end. It began wi th flowing of extensive mucus throught the b i l l , appearing bloody-foaming followed by freezing the legs in po­sition stretched backwards, then froze the wings, at last the neck twisted into a charac­teristic , , S " form heralding the end of the animal.

This second case was also restricted to a single mass-tragedy. As in the past we made the experinece, that the wild-geese were also in this time scarced off by i t from the dan-gerous feeding-place. The loss of this mass-death were also estimated for about thousand b i rd .

On occasion of the Kardoskút bird-tragedy 43 Whitefronted Geese were sent for labo-ratory examination. F r o m these 23 died through mercury poisoning. F ive other, seem­ingly sick, unsure f lying (ataxy) birds were shot. Other five individuals, apparently healthy, were shot on such areas from where no casualties were observed during the periode. These are considered for controle birds.

The laboratory examinations inclused mercury containt of the liver, kidney brain and muscle tissues.

50

The mercury content of the organ samples was determined through method of K . Soós (1967) developed and since than standardised in the Hungárián Institute of Food Re­search. The core of the method is that the mercury ions yield after closed destroy wi th dithison in a Solution of carbontetrachlorid or that of Chloroform an orange-yellow com-plex, the absorption maximum of which lies at 487 nm. The measurement of the dithison-mercury complex was carried out by Spektromom 202 spectrofotometer. (The disturbing effect of the copper ions can be easily excluded by the method of R . I M R E (1972, 1974.)

The largest amount of mercury could be measured in the liver of the dead animals, more than in other tissues, in average 1,91 ftg/g, but there have been concentrations even of 3,45 ftg/g. In the kidney there have been about the half of this quantity, i . e. 0,98 fig/g. The least mercury could be measured in the brain. F r o m the 23 cases in 16 the mercury content of the brain remained under the measurement possibility and also in the other cases could not be found more than 0,31 //g/g concentration.

The musele tissues mean from human Standpoint the most important parts and they contain also less mercury than the liver — 0,17 /<g/g. This mercury content remains from standpont of human consumption far under the Single toxica! dosis. The danger of the acute mercury poisoning due consuming of one of two wild-geese is considered not to be real. The consuming of much less mercury through a longer periode, on the other hand, may mean a very severe illness.

The musele and brain tissues of the seemingly sick and shot indivduals have not con-tained mercury in measurable quantity. Their liver, however, contained mercury in meas urable quantity. Their liver, however, contained 0,26 //g/g and their kidney 0,06 //g/g mercury.

On the apparently healthy controle specimens mercury could be traced only in their liver, in average a quantity of 0,01 / 'g/g. The fact, however, that even these, apparently healtly individuals were not devoid of mercury call to a from human health very important problem, i.e. even in case of correctly applying the mercury-containing seed-dressers, more and more mercury contaminates the world and through the foodehain they get through to the human food. It is well kown, first of all from Japanese examples ( S E B E E . T I S U N O Y , 1962; T S T J C H I Y A K . , 1969), that the mercury may through prolonged con­suming cause, even in very litt le quantities very serious, painful human illness, in some-cases affecting whole communities ( F R A N G D . et a l 1966). According Hungárián stand­ard the food may not contain any mercury.

On the base of the laboratory chemical measurements and that of the experiences on the spot we may assume wi th great probability that the cause for the Kardoskút bird-tragedy have been the mercury poisoning. In the meantime the histological examinations proved i t again.

The biological and economical value of the lost approximately 2000 wild-geese needs no further explain. Wi th special rcgard to the fact that the less poisoned and without doubt in short time sentenced to dead individuals this number even mul t ip ly . The num-ber of the shot geese in Hungary alterning remains between 2000—3000 per year. Firs t of all we want to put weight to the human-health side of the case, as the in the be-ginning yet uniformed population the geese is great number collected for consuming, regarding them for shot. The laboratory examination of the wild-geese was carried out first of all from this respect.

These examinations add also to the dangers of neglected use of pesticids/fungicids and deriving from the possible defects of agrotechnical processes.At the same time thechem-isation one of the typical processes of our times requieres through appliance of chemi-cals, being more effective biologically, a continuous technical and scientific controle, first of all wi th respect to human health. We may cause unrepairable damage to our following generations, through destroying the balance of the oikosystem.

T h e authors wish to express their thanks to D r . i s tván Sterhetz , Direetor of the Hungárián O r n i t h o l o g i ­cal Inst i tute for a l lowing t h e m to take ove the laborator i mater ia ls a n d his photos.

51 4*