ÁRA: 250 FT

ÉA

2012. ÁPRILIS XXXIV. ÉVF. 2. SZÁM

A TARTALOMBÓL:

Grétsy 80

Büky László:idézetek

Minya Károly:

Kemény Gábor:Nyelvészkedõ regényhõsök

Horváth László:

Zimányi Árpád:Az orosz tulajdonnevek átírásáról

Pienták Attila:

Kozma Judit:Világkép a csillagnevekben

Horváth Péter Iván:A guglizó szingli

Cikkek, hírek, események,nyelvi játékok 24 oldalon

Érces

Avatár, arcmány, netarc

Technikák, napirendek,szakirodalmak

Mizu

Aba-Novák Vilmos: Köszörûs(1927)

46. magyar nyelv heteNyelvünk, a hungarikumÉdes

A NYELVEK VILÁGÁBÓL • WWW.ANYANYELVÁPOLÓ.HU

Anyanyelvünk

TARTALOM

II. anyanyelvi juniális . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2

Grétsy 80 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3

Büky László: Érces idézetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4

Balázs Géza: Miért érdekes?Sokféle régi-új partner. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

Minya Károly: Avatár, arcmány, netarc. . . . . . . . . . 6

Kemény Gábor: Nyelvészkedõ regényhõsök . . . . . 7

Horváth László: Technikák, napirendek,szakirodalmak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8

Zimányi Árpád: Az orosz tulajdonnevekátírásáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9

Józsa Miklós: Varcagás, Grintyen és egyebek. . . . . 10

Graf Rezsõ: Nyelvhasználat – nyelvtudomány –nyelvmûvelés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10

Dokumentumok anyanyelvünk helyzetérõl . . . 11–14

H. Varga Márta: Mi a nevéje? . . . . . . . . . . . . . . . . . 15

Pienták Attila: Mizu . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15

Balázs Géza: Nem csak szóból ért az ember.Wacha Imre új könyvérõl. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16

Kozma Judit: Világkép a csillagnevekben . . . . . . . 17

Horváth Péter Iván: A guglizó szingli . . . . . . . . . . 18

www.manyszi.hu . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19

Bencédy József: Egynyelvû szótárainkés a nyelvhasználat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20

Hírek – tudósítások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21

Pontozó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22

Keresztrejtvény. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23

Új szavak, kifejezések (69.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23

Nyelvész-leletek, nyelv-észleletek. . . . . . . . . . . . . . 24

II. anyanyelvi juniálisSátoraljaújhely-Széphalom,

2012. június 15–17.Anyanyelvi szervezetek összefogásával másodszor

rendezzük meg Széphalomban, a vidéki múzeumokéjszakáján az anyanyelvi juniálist.

A tervezett program:

2012. június 15., péntekMúzeumi vetélkedõ, felolvasólánc, anyanyelvi

könyvek vására, anyanyelvi mûsorok bemutatója,anyanyelvi licitjáték, váltóverseny. Az ASZ ifjúságitagozatának bemutatója. Este: koncert.

2012. június 16., szombatNyelvünk és irodalmunk az északkeleti régióban.

A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságá-nak ülése. Vezeti: Pomogáts Béla. Ételek és italok amagyar nyelvben. Alkalmi pálinkakiállítás megnyitá-sa. Kapcsolódás szellemi étkekkel a szomszédbanmegrendezett vadételfõzõ versenyhez. Este: emléke-zés Kazinczy sírjánál, élõ Tetten ért szavak, táncház.

2012. június 17., vasárnapTúra a kálváriához, a Sátor-hegyre, bobozás.A Magyar Nyelv Múzeumában három napon ke-

resztül folyamatosan lesznek programok. Háromnapra kedvezményes belépõjegy váltható. Szép-halomban, Sátoraljaújhelyen és a környéken olcsószállások és fizetõvendéglátó-helyek foglalhatók.Június 16-án Sátoraljaújhely és Széphalom közöttóránként jár (a múzeumi belépõkkel igénybe vehe-tõ) rabomobil.

A juniális rendezõi minden korosztályból mindenérdeklõdõt szeretettel várnak.

További információk: www.nyelvmuz.hu, www.e-nyelv.hu

Aba-Novák Vilmos (1894–1941) festõ, grafikus, a mo-dern magyar festészet egyik eredeti tehetsége. Kedvelt té-mája volt a vásár, a cirkusz világa, amit harsány színekkel,sokszor karikaturisztikus formai elemekkel örökített meg.A két világháború között ünnepelt freskófestõ volt, mûvei– többek között – Székesfehérváron (városháza), Pannon-halmán (Millenniumi emlékkápolna), Szegeden (Hõsökkapuja) láthatók.

ÉDES ANYANYELVÜNK • AZ ANYANYELVÁPOLÓK SZÖVETSÉGÉNEK FOLYÓIRATA

Megjelenik évente ötször – februárban, április-ban, júniusban, októberben és decemberben –a Magyar Tudományos AkadémiaMagyar Nyelvi Bizottságánakés a Magyar Nyelvtudományi Társaságnaka támogatásával.

Kiadja: az Anyanyelvápolók Szövetsége

Felelõs szerkesztõ és kiadó: Grétsy László

A szerkesztõség tagjai:Balázs Géza, Kemény Gábor, Maróti István

A szerkesztõség címe:1053 Budapest, Károlyi M. u. 16.

Honlap: www.anyanyelvapolo.hu(vagy: www.anyanyelvápoló.hu)

Villámposta: ea@anyanyelvapolo.huElõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt.Hírlap Üzletága (Bp. VIII., Orczy tér 1.).Elõfizethetõ valamennyi postán, kézbesítõnél.

E-mail: hirlapelofizetes@posta.huFax: 303-3440Információ, reklamáció: 06 80 444-444További terjesztõk: Magyar Lapterjesztõ Rt.és Könyvtárellátó Kht.

Ára: 250 Ft.

Az Anyanyelvápolók Szövetségének tagjaia lapot a tagdíj fejében illetménylapként kapják.Tagdíj: 2000 Ft/év, tanulóknak, nyugdíjasok-nak: 1500 Ft/év.

Belépési nyilatkozat kérhetõ:Anyanyelvápolók Szövetsége,1053 Budapest, Károlyi M. u. 16.Tel.: 317-3062, 317-3611/208Az Édes Anyanyelvünk szerkesztõbizottsága:Balázs Géza, Bencédy József (a szerkesztõ-bizottság elnöke), Grétsy László,Heltainé Nagy Erzsébet, Juhász Judit,Kemény Gábor, Maróti István

Mûszaki szerkesztõ: Kovács Gyula

Lapunk kiadását

a Nemzeti ErõforrásMinisztérium,

a Nemzeti KulturálisAlap,

a Brokernet JövõAlapítvány,

a Magyar Fejlesztési Bank

segíti.

ISSN 0139-0457 (nyomtatott)ISSN 1588-0311 (online)

Nyomdai elõkészítés: Opticult Bt.Nyomás: mondAT Kft.

Édes Anyanyelvünk 2012/2. 3

GRÉTSY 80Lapunk felelõs szerkesztõje, Grétsy László február

13-án töltötte be 80. életévét. Az ünnepeltet elõbb a PetõfiIrodalmi Múzeumban, majd az Anyanyelvápolók Szövet-ségének elnökségében és a Magyar Nyelvtudományi Tár-saságban köszöntötték tisztelõi, barátai. Schmitt Pál köz-társasági elnök és Szõcs Géza államtitkár levélben fejezteki jókívánságait. Közvetlen munkatársai, az Édes Anya-nyelvünk szerkesztõségének tagjai pedig köszöntõ kötettellepték meg Grétsy Lászlót. Az alábbiakban ennek beveze-tõjébõl idézünk.

*Mintha tegnap lett volna, hogy 70.

születésnapján népes közönség köszön-tötte Grétsy tanár urat a Petõfi Irodal-mi Múzeumban. Megjelent egy emlék-kötet (Éltetõ anyanyelvünk, TintaKönyvkiadó, é. n. [2002]) 106 nyelvészés közéleti személyiség írásával. Alcí-me ez volt: Mai nyelvmûvelésünk elmé-lete és gyakorlata. Most, a tanár úr 80.születésnapján ezt a gondolatot szeret-tük volna folytatni, igaz, egy kis nézõ-pontváltással. Ezúttal az ünnepelt el-méleti írásainak újraközlésével szeret-nénk meglepetést szerezni, illetve anyelvtudomány számára is újabb inspi-rációt adni. Grétsy Lászlót ugyanis leg-inkább gyakorlati, mindenkit segítõnyelvmûvelõként ismerik az emberek,de mi, nyelvészek tudjuk, hogy számoselméleti írása is van, amelyek megala-pozzák a gyakorlati nyelvmûvelést. Ésezeknek az írásoknak egy része mártöbb évtizeddel ezelõtt jelent meg, másik része pedig gya-korlatilag hozzáférhetetlen kiadványokban. Ünnepel-tünknek az utóbbi években fõleg kisebb írásai láttak nap-világot különféle gyûjteményekben, pl. Anyanyelvi õrjáratI., II. (1999, 2002), A szavak ösvényein (2011), illetve egymonumentális antológiája a magyar nyelvrõl (A mi nyel-vünk, 2000). 2005-ben pedig bõvített kiadásban jelentettemeg a Tinta Könyvkiadónál a több mint 600 oldalas Nyelv-mûvelõ kéziszótárt (szerkesztõtársa Kemény Gábor volt).Végül az elmúlt tíz évben szerkesztõje (társszerkesztõje)volt a kulturális kormányzat anyanyelvi pályázataiból ké-szült kiadványoknak (Anyanyelvünkrõl – anyanyelvün-kért, eddig 13 kötetben).

*Tehát összefogtunk az Anyanyelvápolók Szövetségé-

ben, hogy elõbányásszuk Grétsy László nehezen hozzáfér-hetõ írásait, és ebbõl a munkából született meg a jelen kö-tet. Amikor letesszük Grétsy tanár úr és a magyar tudo-mány asztalára, szeretnénk megemlékezni a 70. és a 80.születésnap közé esõ – elvben pihenésre szánt, valójábanazonban igen tevékeny, örömökben és sajnos bánatban issok mindent hozó – évtizedrõl. Persze itt csak a nyelvészetiteljesítményeket soroljuk elõ.

Ünnepeltünk az elmúlt évtizedben folyamatosan irá-nyította ügyvezetõ, majd 2008-tól tényleges elnökként azAnyanyelvápolók Szövetségét. Felelõs szerkesztõje azÉdes Anyanyelvünk címû folyóiratnak, folyamatos kitalá-lója és mentora a kulturális kormányzat anyanyelvi pályá-zatainak. Az évtized elsõ részében a TIT választmányi tag-ja is volt, részt vállalt a Nemzeti Kulturális Alap ismeret-terjesztõ kuratóriumának a tevékenységében is. Nyelvmû-velõ rovatait folyamatosan gondozza az Élet és Tudo-

mányban, a Szabad Földben, a Tanítás-Tanulásban.2000-tõl 2004-ig vezette Balázs Gézával közösen a MagyarTelevízióban a Szószóló (késõbb Anyanyelvi szószóló) cí-mû, mostanáig az utolsó élõ anyanyelvi mûsort. A MagyarRádió Esti beszélgetés – szavakról címû mûsorábanugyancsak folyamatosan szerepel. Lankadatlan figyelem-mel kíséri a magyar nyelv hete rendezvényeit, hiszen e fö-lött az eseménysorozat fölött már annak indulásakor is bá-báskodott. Nagyban segítette a magyar nyelv napja (no-vember 13.) megvalósulását. Az elmúlt évtizedben több ki-tüntetést is kapott: Príma-díjat, Magyar Örökség-díjat

(2007). 2009-ben az ELTE professoremeritusszá nevezte ki a Mai MagyarNyelvi Tanszékre.

Bár a közéleti szerepléstõl és a rádi-ós, televíziós, személyes elõadásra szólófelkérésektõl már tartózkodik, tovább-ra is minden anyanyelvi, nyelvi-kultu-rális eseményrõl tájékozódik, és támo-gatja is azokat. Így például adott szak-mai tanácsokat A Magyar Nyelv Múze-uma számára, és nagy vágya, hogy sze-mélyesen is megtekinthesse a megvaló-sult múzeumot. Még nem járt ott, de el-beszélésekbõl, leírásokból szinte min-dent tud errõl az intézményrõl.

*Kötetünkben Grétsy László 1959 és

2005 között született tanulmányaibólválogattunk. Ezek között helyet kap-nak magyar nyelvi jelenségek elsõ tudo-mányos leírásai, a nyelvmûvelést meg-alapozó, illetve a nyelvmûvelésbõl el-

méleti következtetéseket levonó tanulmányok, valamint amagyar nyelv jelenével és jövõjével kapcsolatos állásfogla-lások. Grétsy tanár úr kutatói pályájának kiemelkedõmozzanata az általa alkotott szóval szóhasadásnak neve-zett párhuzamos alak- és jelentésmegoszlás történeti és le-író szempontú elemzése (A párhuzamos alak- és jelentés-megoszlásról). Munkásságának másik fontos területe anyelvváltozatok: az irodalmi és különösen a szakmai nyelvvizsgálata (pl. A szaknyelvek és a csoportnyelvek jelentõsé-ge napjainkban, Köznyelvi és szaknyelvi szókincsünk fejlõ-dése). Nyelvmûvelésünk kérdéseinek elméleti (grammati-kai, filológiai, szociolingvisztikai, szociálpszichológiai)megközelítése található meg tanulmányainak újabb cso-portjában (A szótévesztés lélektanáról, Nyelvi hibáztatásokés ami mögöttük van, Van-e eredménye a nyelvmûvelés-nek?, Egy figyelemre méltó kommunikációs zavartípus: atéves vonatkoztatás, Természetesen, hogy nyelvi változás– de milyen?). Nyelvmûvelõi gyakorlatának eredményeibõlis születtek elméleti tanulmányok (pl. A legutóbbi másfélévtized szómagyarító pályázatai nyelvészszemmel). A ta-nulmányok újabb csoportját a nyelvpolitikai (nyelvstraté-giai) írások jelentik, amelyek a magyar nyelv jelenkori ésjövõbeli helyzetével, a nyelvi cselekvés elméletével foglal-koznak (Nemzetközpontú nyelvmûvelés, Nyelvhasználat ésnemzeti tudat, Nyelvünk esélyei a harmadik évezredben).

*

Ezúton is további derûs és eredményes alkotó éveket kí-vánnak Grétsy László tanár úrnak tisztelõi, munkatársai,barátai, köztük a kötet összeállítói:

Balázs Géza, Kemény Gábor,Kovács Gyula, Maróti István

4Édes Anyanyelvünk 2012/2.

Kisiskolás koromban nagyjából egy idõben ol-vastuk az iskolában a János vitézt, és tanultuk aSztálint dicsõítõ dalt: „Érctorkok harsogva zúgják aszélnek / Felszabadítónk hõsi nevét”. Petõfi az el-beszélõ költeményben elmondja, milyen Tündér-ország, ahol „híre sincs a télnek”, ahol „Szõke tün-dérlyányok sárga hajaikat / Szálanként keresztül-húzzák a föld alatt; / E szálakból válik az aranynakérce, / Kincslesõ emberek nem kis örömére.” Ma-gyar népmesén (is) nevelõdött korosztályom nagy-jából tisztában volt a tündér, az arany, a kincs mi-benlétével, s talán az „aranynak érce” sem volt ré-busz sokunk számára. A fölsõbb osztályokban azu-tán már a földrajz tananyagában is találkozhattunkaz érc, a vasérc, a rézérc szavakkal. Azt is megértet-tük Arany János versében, hogy „Jó Budavár ma-gas / Tornyán az érckakas / Csikorog élesen” (V.László), vagyis fémbõl való szélkakas csikordultmeg a vészt hozó idõben. Amikor késõbb Horatiustolvastunk a gimnáziumban – „Exegi monumentumaere perennius, / regalique situ pyramidum altius, /quod non imber edax, non Aquilo impotens / possitdiruere aut innumerabilis / annorum series et fugatemporum” –, csupán a latin szót kellett megtanul-nunk (aes, aeris ’érc, rézöntvény, bronz’), hogy fel-fogjuk, a költõ még a bronzból vagy rézbõl, tehátércbõl készült szobornál is tartósabbnak véli sajátlíráját: „Ércnél is maradóbb mûvet emeltem én…”(Melpomenéhez, Bede Anna fordítása).

Mindezek miatt csodálkoztam a következõ új-ságcikkrészleten, amelyben a hazai feketekõszén-bányászatról és a szén eladásáról volt szó: „[…] azelsõ ezer tonna után jelezték [ti. az ajkai erõmû-bõl], hogy a rendkívül magas fûtõértékû mecsekiérc nem megfelelõ az egyébként barnaszén eltüze-lésére alkalmas kazánjaiknak”, továbbá: „… iga-zodni szeretnének a lakossági igényekhez, emellettpedig szénvegyészeti kísérletekhez is biztosítanákaz ércvagyont.” Ezek szerint a szén is érc?

A magyar nyelv értelmezõ szótárában ezeket ajelentéseket találtam a szóra: 1. fémet tartalmazóásvány; 2. ebbõl kiolvasztott fém; 3. hangnak ércescsengése. Aztán sorolja a szótár az érces, ércfedezet,ércmosó, ércnem, ércpénz összetételeket. Az urán-érc vagy az uránszurokérc szavak nincsenek meg eszótárban, a Magyar értelmezõ kéziszótár (2003)azonban már tartalmazza ezeket is.

Megnéztem A magyar nyelv történeti-etimológi-ai szótárát is. Ebben is ’fémet tartalmazó ásvány’ az

érc, amely szavunk már a Jókai-kódexben olvasha-tó (mai magyarra átírva): „… mert vala az õ fejearanyazott, mellye és karjai ezüstbõl, hasa érces…”A szó a középfelnémetbõl kerülhetett a magyarba(az irodalmi német: Erz). – Egyébként az Új ma-gyar tájszótárban is akad két elõfordulása az ércszónak, ezek egyike tisztázatlan jelentésû: „A szikirétekkel váltakozik a bucka, a futóhomok, heves-homok, érc, szélhordta sivány, szakadthomok.” Amásik – Olyan, mint az érc, ti. egészséges – az„olyan, mint a vas” szóláshasonlat változata.

Szavunknak számos adata van az Erdélyi magyarszótörténeti tárban. Egy jellemzõ szövegdarab mu-tassa, mit tartottak eleink ércnek: „Nagyon jöve-vénynek kell pedig annak az Embernek lenni a’Bányászsagot illetú dolgokb(an) a’ ki nem tudja azthogj mindenféle Erczek(ne)k, u.m. Arany(na)kEzóstnek Vasnak a’ Bányákbol valo ki-hordatta-tások után … hány rendbeli kézen fordulnak meg[amíg tökéletesen ki nem olvasztják azokat].” Azerdélyi magyar nyelvbõl a szótár a következõket isadatolja: ércbánya, ércfazék, ércfûtõ (’vaskályha’),ércgolyóbis, ércgomb, ércmíves, ércmozsár, ércszobor.Az ércszobor Petõfi Sándor szókészletében is meg-van más összetételek mellett (érckéz, ércfülke, érc-láb). Az irodalmi nyelvnél maradva: Zrínyi Miklósnyelvhasználatában az ércek egyik tulajdonsága, akeménység a fõ jelentésjegye a szónak: „Elmentél,kegyetlen, elmentél, mint gyors szél, / És engembús örökös gyászban kevertél; / Sõt örök halálbanengem eltemettél, / Hitrontó, engem vesztõ, kemé-nyebb ércnél” (Arianna sírása). Csokonai Vitéz Mi-hály ’arany’ értelemben használja a szót: „Ez az agyalázatos értz, a’mellyrõl beszéllvén egykor azAtyám, ezt mondotta: kerûld, óh Likóris, ennektsalárd ragyogását” (Angelika). Katona József drá-májában Petur bán így szól a Békétlenekhez: „Hátnem ti voltatok, kik … kaptátok ércz pohártokat,midõn / én felrikoltva a’ Magyar szabadság’ /hosszúas életére ittam? –” (Bánk bán). JuhászGyula költõi nyelvében az érc ’fém, fémötvözet;szobor’, de használja átvitt értelemben is: „A szür-ke és ezüst habok taréján / Õs Ókeános ifju lányai /[…] arany, ezüst és érc hangjukon mind, / Mindénekelnek …” (A rab titán).

Végezetül megnéztem a Magyar nagylexikont is:„Fémeket v. fémvegyületeket tartalmazó ásvány v.kõzet, amelyben a fémek a megfelelõ technológiamellett gazdaságosan kinyerhetõ arányban vannakjelen.” Nem is idézem tovább, az olvasó elmélyed-het az ércbányászat, az ércdúsítás, az ércelõkészítés,az ércesedés és más szócikkekben, de nem találolyan kifejezést, amelyikben az érc ’szén’ lenne.Valószínû: szén szavunk származéka a szennyes’piszkos, mocskos’ melléknév, ám ez nem jelentiazt, hogy a fentebb említett érctorkok szennyeseklettek volna. A szenny abban az idõben másutt volt.

Büky László

ÉRCESIDÉZETEK

Édes Anyanyelvünk 2012/2. 5

Együttmûködõ partnerek

A partner szó legáltalánosabb jelentése az értel-mezõ kéziszótár (2003) szerint: „társ valamely tevé-kenységben, különösen üzleti vállalkozásban vagyszórakozásban”. Sportnyelvi jelentése: játékban,sportban ellenfél. A partnerkapcsolat pedig jelölhetpartneri (társas) viszonyban levõ személyeket, intéz-ményeket, valamint férfi és nõ (együttéléssel járó)szoros, bizalmas kapcsolatát.

A szó sokféle árnyalatát néhány további élõnyelvipéldával így jellemezhetnénk: partner a munkában(a cég partnere), partner a szórakozásban (táncpart-ner), partner a sportban (kártyapartner, sakk-partner, teniszpartner, a focicsapat partnere,értsd: ellenfele), partner különféle tevé-kenységekben (közlekedési partner),újabban partner katonai együttmûkö-désben (NATO-partner, sõt partnerség,ez föltehetõleg az angol partnership’szövetkezés, társulás, közösség’ kifeje-zésbõl ered), illetve partner bizalmas vi-szonyban (szerelmi partner). Ezekben a je-lentésekben a közös az együttmûködés. Azegyüttmûködés lehet ugyanazért a célért(munka, tánc, közlekedés, honvédelem-hadá-szat), illetve ugyanazért a célért, de másszemszögbõl (sportban a partner ellenfelet isjelölhet), a szerelmi partner esetében pedigfilozófiai kérdést is fölvethetünk, hogy mitakar a férfi, és mit akar a nõ... Tehát a másszemszög, az egymásnak esetleg ellentmondócél ugyancsak együttmûködést feltételez. Já-ték közben szabályok szerint együtt kell cselekedni,de a partner itt már sokkal inkább valamiféle ver-senytárs.

Bizalmas és kamupartnerek

A partner jelölhet bizalmas viszonyt is: alkalmivagy állandó partner. Amikor azt mondjuk, hogy „apartneremmel együtt voltam a bálban”, mindenkitudomásul veszi, hogy nem egyedül, hanem társsal, akörülményeket ismerõk azt is pontosan tudják, hogymilyen nemû partnerrel voltunk ott, sõt az egészenközel állók még a nevét is ismerik (vagy ismerni vé-lik). Mivel a partner szó a magyarban nem jelöl ne-met (erõszakolt lenne azt mondani, hogy „a partner-nõmmel voltam a diszkóban”, bár megesik), alkal-mas bizonyos bújócskára, sõt arra is, hogy „politikai-lag korrektül” a partner szóval hívjunk meg valakités hozzátartozóját egy nyilvános rendezvényre. Ko-rábban még udvariasan azt írták, hogy „szeretettelvárjuk a kedves feleségével vagy férjével együtt”,

majd ahogy haladt a világ és a politikai korrektség,megjelent a partner: „szeretettel várjuk partnerévelegyütt”. Ezen a helyen a házastárs vagy az élettárstúlzottan hivatalos lenne, a puszta társ pedig kevés-bé udvarias.

A bizalmas viszonyon túllépve a modern világbana nemi diszkrimináció elkerülésére is alkalmas apartner szó. Ahol valakit „partnerének társaságá-ban” látnak szívesen, ott a meghívásba az is bele vanszámítva, hogy netán férfi férfival, nõ nõvel érkezik,és ebben az esetben a meghívó nem botránkozikmeg. Ugyanerre utalhat a párjával együtt kitétel is.Példa: „Szeretettel várjuk a gólyabálba a párjávalegyütt”. Akinek nincs alkalmi vagy állandó partne-re, ilyen esetekre ún. kamupartnert vesz igénybe.

Tulajdonos partnerek

A mai magyar nyelvben a partner szónak újabb(még szótározatlan) jelentése is felbukkant. Ez átvé-tel az angolból. Elõször a sajtóban és a rádióban fi-gyeltem föl rá: „Nyilatkozik X. Y., a Z. cég partnere”,illetve: „adópartnere”. Eleinte igen furcsa volt a

partner szónak ilyen közegben való használa-ta, mert a magyarban a partner, mint lát-

hattuk, elég szorosan köthetõ bizonyosegyüttmûködési tevékenységekhezvagy magánéleti jellegû kapcsola-tokhoz. Ha valaki valakinek az adó-partnere, még valami magánéletikapcsolatra is gondolhatnánk. Ter-mészetesen errõl szó sincs! A partnerszó egyik – gazdasági – jelentése az

angolban: üzlettárs, részes, társtag,voltaképpen tulajdonos (pl. active part-ner = közremûködõ társtag, senior part-ner = vezetõ üzlettárs, cégtárs, sleeping/silent/secret/latent partner = csendes-társ, tõkéstárs (Angol–magyar nagyszó-tár, 1998. 1063). Aki egy cégnek partnere,az gyakorlatilag a tulajdonosa! Amikor te-

hát a rádióban reggelenként X. Y. mint partner vagyadópartner nyilatkozik, akkor nem valakinek a ba-rátnõjeként vagy barátjaként, hanem tulajdonostár-saként osztja az igazságot. Nem mindegy! Ismét egyfölöslegesen használt idegen kifejezés, amely félre-értéshez vezethet.

Balázs Géza

Miért érdekes?Sokféle

régi-új partner

A partner eredete

Partner szavunk 1854-ben bukkant fel a ma-gyar nyelvben. A szónak gazdag nemzetközi ro-konsága van: pl. angol partner, német Partner,francia partenaire. Az európai nyelvekben az an-golból terjedt szét, a magyarba a német nyelvközvetítette. Az angolban a ’társ’ jelentésû kö-zépkori angol parcener és az angol part ’rész’ fõ-név keveredésével alakult ki. Végsõ soron a latinpartitio, partitionis (birtokos eset) ’részleg, be-osztás’ fõnévbõl származtatják. (Etimológiaiszótár, 2006. 621.)

6Édes Anyanyelvünk 2012/2.

Az internet a szókincsvizsgálatban is új lehetõségek so-rát adja. Az alábbiakban ezek közül kívánok néhányat be-mutatni.

Közismert, hogy a nyelvhasználat során a beszélt nyelviforma aránya többszörösen meghaladja az írottét. Némi-leg módosítja ezt a tényt az internet megjelenése, hiszen aze-mailek, beszélgetõcsatornák (csetek), blogok stb. formá-jukat tekintve mind írottak, még ha a beszélt nyelv sajá-tosságait tükrözik is. Ezért is nevezi a szakirodalom ezt akommunikációs formát írott beszélt nyelvnek. Tehát azíráshasználat megnövekedett, igaz, ez nem a kézírást, ha-nem a klaviatúrával történõ írást jelenti.

Az internet a szókincskutatásban is új lehetõségeketnyitott, most egyszerûen rákeresünk egy szóra, és látjuk,hogy milyen intenzív a használata. (Zárójelben meg kell je-gyezni, hogy a gyakoriság nem mérvadó a helyesírás tekin-tetében, azaz a helytelen írásmód többszöröse lehet a he-lyesnek.) A neologizmusok több szempontú vizsgálata so-rán meg lehet állapítani az elterjedtségüket. Így példáulviszonylag ismertnek tekinthetõ a gyûlöletkampány, azéletjáradék és a panelprogram, míg alkalminak a korhatá-rosítás, az SMS-intõ és a bérturista.

A továbbiakban a neten történõ szókincskutatásnak acímben ígért lehetõségét mutatom be a Szómagyarító hon-lap segítségével.

A világhálós közösségi (web2-es) szómagyarító honla-pot (portált) 2010 februárjában indította el a Magyar Nyel-vi Szolgáltató Iroda (www.szomagyarito.hu). Mi sem bizo-nyítja jobban ennek sikerességét, mint az, hogy 2011. ápri-lis 22-ig 2692 magyarítás érkezett 1492 szóra. Balázs Gézaa bevezetõben így fogalmazta meg a célkitûzést és az alap-elveket: „A szómagyarító honlapot azért hoztuk létre,mert sok országgal ellentétben Magyarországon nincs hi-vatalos fóruma az idegen szavak honosításának, új hazaiszavak keletkezésének. Szómagyarítások, új szavak így iskeletkeznek, de ezek egy része támogató közeg nélkül nemtud elterjedni. Külön-külön sokan próbálkoznak a szóma-gyarítással (pl. orvosok, mûszaki értelmiségiek), de éppena legtöbbek által használt köznyelvnek nincs ilyen fóruma.A szómagyarítás hívei támogatni szeretnék a magyarnyelv folyamatos, spontán megújulásának jogos igényét –immár modern mûszaki lehetõségekkel, számítógépesprogrammal, világhálós kiterjesztéssel. Természetes folya-matnak tartjuk egy nyelvbe az idegen szavak, kifejezésekérkezését! Nem üldözzük az idegen szavakat! De ugyan-olyan természetes folyamatnak tartjuk egy nyelv önvédel-mét, sajátos jellegének, például sajátos szótöveinek megõr-zését, a belõlük való szógyarapítást, általában az anya-nyelvi alkotókészség szorgalmazását.”

A honlapra bárki beírhatja magyarítását egy illusztrálópéldamondattal együtt, vagy akár csak szavazhat arra,hogy az adott magyarítás tetszik-e neki, vagy sem.

A továbbiakban nézzük meg az avatar jelentését és ma-gyarításait! Az avatar jelentése a következõ: „Valamely élõszemély webes reprezentációja. Maga választja, hogy mi-lyen arca legyen a világhálós társadalom elõtt. Az avataráltalában ikon, fotó, kép. Van, aki a saját arcát használja,van, aki egy kitalált arcot, amellyel azonosulni tud.”

A honlapon olvasható magyarításokat több szempont-ból is megvizsgálhatjuk. Mindenekelõtt a szóalkotás mód-ját tekintve. Szóösszetétellel jöttek létre a következõk (5):világhálarc, webarc, netarc, hálómás, arcmás. Szóképzés-sel (2): hálóc, arcmány. Ritkább szóalkotási móddal, azazszándékos szóferdítéssel, illetve szóvegyüléssel (1): hálca(háló + álca). Jelentésbõvüléssel (1): megjelenítõ. Foneti-kus átírással (1): avatár.

A 10 kifejezést górcsõ alá vehetjük abból a szempontbólis, hogy hány szavazatot kapott. Íme, csökkenõ sorrend-ben (a zárójelben elöl az igenlõ szavazatok száma, a máso-dik helyen pedig a nemlegeseké): arcmány (462, 63),avatár (33, 18), arcmás (28, 27), netarc (20, 29),világhálarc (14, 29), webarc (13, 22), hálca (5, 6), hálómás(4, 6), megjelenítõ (2, 7), hálóc (0, 1).

A fentieknél tanulságosabb az a sorrend, amely az elfo-gadottságot, a tetszésindexet tükrözi. A plusz elõjelû szá-mok az „igen”-ek számát jelölik – ebbõl kivontam a „nem”szavazatok számát –, a mínusz elõjelûek pedig a „nem”szavazatokét, az „igenek” kivonása után.

1. arcmány +3992. avatár +153. arcmás +14. hálca –15. hálóc –16. hálómás –27. megjelenítõ –58. netarc –99. webarc –9

10. világhálarc –15

Jól láthatjuk, hogy az arcmány a leginkább elfogadottmagyarítás a honlapon. Ugyanakkor a rangsor azt is mu-tatja, hogy minél inkább mínuszos elõjelû a kifejezés, an-nál inkább tekinthetõ alkalmi neologizmusnak; az ilyenekelterjedése már igen kétséges.

A továbbiakban azt vizsgáljuk meg, hogy a Googleinternetes keresõben a fenti kifejezések hány alkalommalszerepelnek. Igazi rangsor csak részben állítható fel. Azabszolút elsõ helyezett a fonetikusan átírt avatár 119 000találattal. Ezután következik az arcmány, mindössze 6 al-kalommal fordul elõ, majd a hálóc, hálca, világhálarc és awebarc kettõ, illetve négy alkalommal, de csak a szóma-gyarító honlapon. Az arcmás nagyon sok egyéb jelentésbenszerepel, ezért a nagy találati szám: 6770. A netarc szinténazért képviselteti magát viszonylag nagy számban, mertaz arc a net elõtaggal metonimikus kifejezésként szerepel.(Olyan személy, aki jól tájékozódik az internet és a számí-tógép világában.) A hálómás szóalak helyett a hálómattárgyragos formát számlálta a keresõ.

A két sorrendet egybevetve megállapíthatjuk, hogy azavatár és az arcmány vezet a rangsorban. Az elõbbi máso-dik, illetve elsõ helyezett, az utóbbi pedig fordítva, elsõ, il-letve második.

Természetesen a magyarítások közül többeket néhánybosszanthat, irritálhat, ez az anyanyelvhez való érzelmiviszonyulást tükrözi. A késõbbiekben vizsgálható az, hogya honlapon mely idegen szavakra érkezett a legtöbb javas-lat, vajon mi ennek az oka, valamint azzal is bõvíthetõ avizsgálódás, hogy az internetes keresõ által felállítható el-terjedtségi sorrend miért van, illetve nincs összhangban ahonlap tetszési indexével.

Mint látható, az internet segítségével van lehetõség an-nak vizsgálatára, hogy egy-egy magyarítás mennyire ter-jedt el, még akkor is, ha vannak „buktatói”.

Minya Károly

Avatár, arcmány,netarc

Új lehetõségeka szómagyarítás vizsgálatában

Édes Anyanyelvünk 2012/2. 7

A nyelvészkedik igének, mint több hasonló képzésû sza-vunknak (pl. legénykedik, mesterkedik, színészkedik), van bizo-nyos pejoratív mellékzöngéje. Aki nyelvészkedik, az nem nyel-vészként, tudományos ismeretek birtokában foglal állást vala-mely nyelvi kérdésben, hanem csupán megérzéseire, ízléséretámaszkodva nyilvánít véleményt róla.

Az íróknak nyersanyaguk, szerszámuk a nyelv, ettõl azon-ban még nem nyelvészek (kivételek, persze, akadnak, mint Ka-rinthy Ferenc, aki elõbb lett nyelvész, mint író). Ez azonbannem gátolja meg õket abban, hogy nyelvhasználati megfigyelé-seiket, a saját alkotói tevékenységük alapján kialakított nyelvieszményt cikkekben, esszékben, nyilatkozatokban stb. is meg-fogalmazzák. Ezt nevezi Heltainé Nagy Erzsébet írói nyelvmû-velésnek (errõl szóló értékes mûvét 2000-ben publikálta azMTA Nyelvtudományi Intézetének könyvsorozatában).

Amirõl ebben a cikkben szó lesz, az nem azonos ezzel, bárérintkezik vele. Néhány olyan részletet fogok idézni, melybenvalamelyik szereplõ a nyelvi helyességre vonatkozó észrevételttesz. Ezek az észrevételek olykor egybeesnek a szerzõ vélemé-nyével, azt fejezik ki, olykor azonban ironikusan értendõk.

Krúdy Gyula több írásában is utal arra, mennyire szeretnekaz emberek nyelvi apróságokkal bíbelõdni. Ezt teszik novella-és regényhõsei is, például Az elsõ virág címû elbeszélésben(1911) az ifjú Szindbád nevelõi, az öreg író és a nyugalmazottszínész: „A színházi elõadásnak már régen vége volt, ám a ne-velõk még mindig szokásos témájukon nyargalásztak: nyelvé-szeti kérdéseket fejtegettek. Mi a helyesebb: leány vagy lány,sõt lyány?” Az elbeszélõ nem ismerteti a vita részleteit, sõt azegész nyelvészkedést ironikusan zárójelbe teszi azzal, hogy fi-gyelmét nyomban a fiatal Szindbádra irányítja, aki nem veszrészt a „nyelvészeti” vitában, hanem a színésznõk öltözõje kö-rül téblábol: „A zenekar régen elhallgatott, és Szindbád a fa-bódé hátulsó kapujánál álldogált a forró nyári éjszakában. Azablakok nyitva voltak az öltözõkön, és odabenn féligöltözöttnõk sikongva nevetgéresztek, mély hangja hallatszott a rende-zõnek, és egy vékony lányhang sokszor ismételte: – Istenem, aharisnyakötõm…” (Szindbád, 1975. 77–8).

Több példát találhatunk a szereplõk nyelvészkedésére DéryTibor regényeiben is. Déryt szenvedélyesen érdekelték anyelvhelyességi kérdések, ennek oka a magyar nyelvhez való,más írókénál bonyolultabb viszonyában rejlett: „Csak legsú-lyosabb fiatalkori mulasztásaimat sorolom. Rosszul tudtammagyarul, ma sem eléggé. Hogy német nyelvû anya mellett ne-velkedtem, és gyerekkoromban sok idõt töltöttem külföldön…egy okkal több lett volna, hogy szünetlen, szenvedélyes tanu-lásra fogjam be magam. De még ha történetesen beleszületekis a nyelvbe, akkor is jobban illett volna megbecsülnöm, mintahogy tettem, mesterségünk szerszámát, de egyben anyagát is”– írta egy körkérdésre adott válaszában (ezt Heltainé könyvenyomán idéztem).

Az egyik példa A befejezetlen mondat 5. fejezetébõl való. Aregény fõszereplõjének, Parcen-Nagy Lõrincnek a húga,Désirée Capriban egy este „hosszabb beszéddel lepte meg”Jackie nevû udvarlóját, s ebben többek között az alábbi nyelvé-szeti fejtegetésekre ragadtatta magát: „Szíves engedelmeddelújra megkérlek, hogy az amely, ami névmások használatakorügyelj arra, hogy az amely mindig a fõmondatban megnevezetttárgyra vonatkozik, az ami pedig egy meg nem nevezett tárgyravagy fogalomra, vagy az egész fõmondat tartalmára. Tehát légyszíves, ne kérdezd tõlem ezentúl népiesen, hogy »Dezsõ, ezekazok a halászbárkák, amikrõl írtál?«, mert […] ez a stílus olyanundorító egyveleggé lesz, mintha egy hosszúszakállú, pajeszes

zsidót gatyába s lajbiba öltöztetnének” (A befejezetlen mon-dat, 1947. II. 21). A helyzet iróniáját csak fokozza, hogy a tizen-nyolc éves érzéki leány grammatikai intelmei szóról szóra aKosztolányi szerkesztette Pesti Hírlap Nyelvõrébõl vannak vé-ve (A helyes magyarság szótára, 57). Ebben a szövegösszefüg-gésben Balassa Józsefnek – egyébként mai felfogásunkkal lé-nyegében megegyezõ – nyelvhelyességi tanácsai majdhogynemkomikusan hatnak.

Másik nagy regényében, a Feleletben is van egy ilyen részlet.Ebben Grüner, a „textilbáró” oktatja ki vacsoravendégeit azõket és az azokat helyes használatának tudnivalóira: „…ugyan-csak botbüntetés járna ki azoknak […], akik egy újabban felka-pott divat szerint a személynévmás vagy ennek ragos alakjaihelyett teljesen értelmetlenül mutatónévmást használnak, ho-lott a személynévmással a magyar nemcsak akkor él, ha sze-mélyrõl van szó, hanem ha dolgokról is, épp ez felel meg a ma-gyaros stílusnak” (Felelet, 1973. I. 211). Déry forrása ebben azesetben is A helyes magyarság szótára (60) volt, bár azt ezúttalnem követi szó szerinti pontossággal. Itt is erõs a kontraszt aregénybeli helyzet és a nyelvõri tanács között, mivel a bárónyelvhelyességi eszmefuttatása egy nyilas újságcikk kapcsán,meglehetõsen feszült és ingerült történelmi körülmények kö-zött hangzik el.

A fentiekhez képest direktebb és egyértelmûbb az írónak aszereplõhöz és annak nyelvmûvelõ fejtegetéseihez való viszo-nya Fekete István Tüskevár címû regényében, amely évtizede-ken át általános iskolai kötelezõ olvasmány volt, s így diáknem-zedékek nyelvi ízlését befolyásolta. Az író láthatóan egyetértregényhõsével, annak szájába saját véleményét adja.

A nyelvészkedésre ebben a regényben az egyik diáknak avakáció elõtti utolsó órán elhangzott megjegyzése ad alkalmat:

– Lajos bácsi kérem, Kengyel tanár úr azt mondta, hogyAcélt a vakációban abriktoljam…

– Mit csinálj?

– Szóval, hogy foglalkozzam vele számtanból.

– Nem bánom, de csak úgy, ha Acél meg foglalkozik veledmagyarból, mert aki feleslegesen idegen szavakat használ, aznem érdemli meg magyarból a jelest. Sajnos, már nem javítha-tom ki az osztályzatodat, így magyarból is jelesed van. Tehát je-les magyar szamár vagy.” (Tüskevár, 1964. 28)

Így fejezõdik be a diák és a magyartanár osztályfõnök kö-zötti párbeszéd, a „tanórai játszma”, mint Szabó Tamás Pétercikkírónk sok évtizeddel késõbb értelmezte az effajta iskolaiszituációkat (ÉA 2010/1: 8).

Lajos bácsi, az osztályfõnök a klasszikus purista álláspontotképviseli az idegen szavak kérdésében. Az abriktol megítélésé-ben csak annak idegen voltát veszi figyelembe (azt, hogy a né-met abrichtenbõl ered), népies zamatát, sajátos, tréfás stílusér-tékét azonban nem. Pedig itt a kijavított (és a szó szoros értel-mében kioktatott) diáknak mûködött jobban a stílusérzéke,mint purista tanárának. Az abriktol eredeti jelentése ugyanisez: ’katonát gyakorlatoztat, kiképez’, és ennek ismeretébenjobban el tudjuk képzelni, milyen szigorúság és erély kell ah-hoz, hogy egy matematikából gyengén teljesítõ diákot a vaká-ció idején számtanpéldák megoldására kényszerítsenek. Rá-adásul a háttérben felsejlik a ’büntetésként megver, ütlegel’ ér-telem is (bár ebben az idõben ez már nem tartozott a pedagó-gia fegyvertárába, csak fenyegettek vele).

Hát valahogy így nyelvészkednek a regényhõsök: olykor iro-nikusan, olykor meggyõzõdésbõl, néha tartalmilag helyesen,máskor vitathatóan. A lényeg azonban az, hogy ezzel az olva-sókat is nyelvészkedésre késztetik, amit mi csak helyeselni tu-dunk.

Kemény Gábor

Nyelvészkedõregényhõsök

8Édes Anyanyelvünk 2012/2.

Majdnem harmincéves koromig sohasem találkoztam acímbeli szóalakokkal, így azon sem töprengtem, helyesek-e.Ha valaki mégis a véleményemet kérte volna róluk, bizonyáraezt felelem: – A technika az olyan szavak közé tartozik, ame-lyeknek nincs többes számú alakjuk. Ha azt akarjuk kifejezni,hogy többféle technikára gondolunk, a módszerek, eljárások,fogások formák valamelyikét használhatjuk. – A napirendösszefoglaló értelmû, jelentéseit a Magyar értelmezõ kéziszó-tár így határozza meg: ’valamely tanácskozáson megbeszélen-dõ kérdések elõre megállapított jegyzéke és sorrendje’, illetõ-leg ’megszabott mindennapi idõbeosztás’. Természetes tehát,hogy ez a szó általában nem kerül többes számba. Mindemel-lett a napirendek forma alkalmazása elképzelhetõ és helyesolyankor, ha például több parlamenti ülésnapnak a napirendijegyzékeirõl vagy több embernek az egymásétól eltérõ napiidõbeosztásáról van szó. – A szakirodalom szintén összefoglalóértelmû megnevezés: ’a valamely tudományág vagy szakmaegészére, illetõleg egy-egy részkérdésére vonatkozó írásokösszessége’. Emiatt többes számba nemigen kerülhet, bárolyankor megvan a szakirodalmak formának is a jogosultsága,ha több irodalomjegyzéket jelöl, vagy talán akkor is, ha azt kí-vánjuk hangsúlyozni, hogy több tudományág szakirodalmiössztermésére gondolunk.

A technikák, technikái alakokat 1989 végén vagy 1990 elejénhallottam elõször egy rádióbeli vitamûsorban egy közgazdász-tól. – Néhány hónappal késõbb, a parlamenti rádió- és tévé-közvetítésekben figyeltem fel arra, hogy a képviselõk egy részea napirendek szóalakot használja a napirendi pontok szerkezethelyett. Az elsõ egy-két esetben még nyelvbotlásra gyanakod-tam, de hamar kiderült, hogy nem alkalmi tévesztéssel, hanemállandósuló jelenséggel van dolgunk; igazolták ezt az ilyenszerkezetek is: az elsõ napirend ’az elsõ napirendi pont’, a kö-vetkezõ napirend ’a következõ napirendi pont’. – 1990 tájántûnt fel nekem az is, hogy vannak olyan egyetemi hallgatók,akik a szakirodalom szót ’szakirodalmi tétel, azaz egy-egykönyv(részlet) vagy cikk’ jelentésben alkalmazzák, és ennekmegfelelõen a témájuk kidolgozásához felhasznált munkákösszességét szakirodalmakként emlegetik.

A többes számú – nekem újnak tûnõ – formákat a velükösszefüggõ jelentésváltozásokkal együtt idegenkedve, ellenér-zéssel fogadtam. És bár az elsõ találkozás óta több mint húszév telt el, s ezalatt a terjedésüknek lehettünk tanúi, nem sike-rült megbarátkoznom velük. Vajon csak én vagyok így ezzel?És valóban csak a rendszerváltás idején kezdték meg diadalút-jukat? A válaszokat egyrészt értelmezõ szótárakban és nyelv-mûvelõ kiadványokban, másrészt A magyar nyelv nagyszótárá-nak a forrásaiban kerestem. Az utóbbiakhoz az MTA Nyelvtu-dományi Intézetében található archív cédulaanyag, a szótár-íráshoz összeállított elektronikus szövegtár (http://www.nytud.hu/hhc), valamint CD-ken kiadott egyéb szövegek tar-toznak.

A régebbi értelmezõ szótáraktól nem is vártam, hogy a töb-bes számú formák ügyében eligazítsanak; mindenesetre nemtartalmaznak ilyen példát. A szakirodalom szócikkében nincsbennük nyoma a ’szakirodalmi tétel’ jelentésnek. A magyarnyelv értelmezõ szótárában (1961) és a Magyar értelmezõkéziszótár régebbi (1972-es) változatában a napirend címszó’napirendi pont’ jelentése sincs meg, a kéziszótár megújított(2003-as) kiadása viszont már közli, pongyola használatúnakminõsítve.

A többes számú formákról a Nyelvmûvelõ kézikönyvben(1985) és a Nyelvmûvelõ kéziszótár két kiadásában (1996,2005) sem esik szó. Nem találtam utalást a szakirodalom’szakirodalmi tétel’ jelentésére sem. A napirend ’napirendipont’ jelentését viszont mind a kézikönyv, mind a kéziszótártárgyalja, zavarónak és pontatlannak minõsítve (alapos indok-lással).

Nem hagyhatom említetlenül azt sem, hogy 2001-ben ép-pen az Édes Anyanyelvünkben publikálta Kemény Gábor aztaz írását, amelyben a szakirodalmak formának és vele együtt aszakirodalom szó ’szakirodalmi tétel’ jelentésének a terjedésé-vel foglalkozik. Õ is az egyetemisták nyelvhasználatában fi-gyelt fel erre a jelenségre, és láthatólag õt sem lelkesíti. Megál-lapítja, hogy a ’valamely tudományág szakmai termésének, il-letõleg az egy bizonyos témára vonatkozó (fontosabb) publiká-cióknak az összessége’ � ’szakirodalmi tétel’ jelentésváltozásnem más, mint a résznek az egésszel való jelölése. Hasonlópéldaként pedig éppen a napirend esetét tárgyalja. (KeményGábor cikkét 2007-ben „Nyelvi mozaik” címmel megjelent kö-tete is tartalmazza, az ugyanilyen címû sorozat 151. darabja-ként. Aki a kérdéskört részletesebben meg kívánja ismerni, an-nak érdemes elolvasnia a cikksorozat 153. és 185. számú írásátis.)

A nagyszótári cédulák között sem a többes számú alakokra,sem a kifogásolt jelentésekre nem találtam adatot.

Az elektronikus szövegtár és a CD-k viszont meglepetésselszolgáltak számomra: a technikák, technikái formák nem arendszerváltás idején tûntek fel, hanem száz évvel korábban,és jelenlétük a XX. század írásbeliségében is folyamatos. Rá-adásul az õket tartalmazó szövegek készlete a mûfajokat, té-mákat, szakterületeket tekintve is változatos, a szerzõk közöttpedig igazán nevesek, tekintélyesek is akadnak. Mindez akárarra is mutathat, hogy a technikák, technikái alakok furcsállásacsupán az én téveszmém. Ez azonban korántsem egyértelmû.Egyes szerzõk ugyanis ezeket a formákat idézõjelbe teszik, ez-zel jelezve kisebb-nagyobb távolságtartásukat, azt, hogy a tech-nikák, technikái használata mégsem egészen természetes do-log.

A ’napirendi pontok’ jelentésû napirendek forma nincs megaz elektronikus szövegtárban, néhány CD-n azonban vannakrá adatok. Természetesen az Országgyûlési Napló jár az élen;az sem meglepõ, hogy elsõ napirend ’elsõ napirendi pont’-féleszószerkezetek szintén akadnak benne. – Mindezzel igazolvalátom azt a sejtésemet, hogy a kifogásolt forma és jelentés arendszerváltás idején, a parlamenti közvetítések hatására ter-jedt el nagyobb mértékben. Terjedésük azonban már korábbanmegkezdõdött: abból, hogy a ’napirendi pont’ jelentésnek aMagyar értelmezõ kéziszótár elsõ kiadásában még nincs nyo-ma, a Nyelvmûvelõ kézikönyv viszont már foglalkozik vele, ar-ra következtetek, hogy az 1970-es években. A jelenség valószí-nûleg a hivatali nyelvben alakult ki, a Hivatalos nyelvünk kézi-könyve (1976) már tárgyalta.

A ’szakirodalom, szakirodalmi tételek’ jelentésû szakirodal-mak szintén nincs meg a Nagyszótár számára szerkesztett gyûj-teményben, de az 1990-es évek CD-inek némelyikén (példáula Magyar Hírlapban és az Országgyûlési Naplóban) néhányadattal felbukkan, tehát már 2000 elõtt sem korlátozódott csu-pán az egyetemisták nyelvhasználatára.

Hogyan értékelhetjük a címbeli formák kétségtelen terje-dését, meggyökeresedését? A technikákról bizonyára megosz-lanak a vélemények. A napirend ’napirendi pont’ jelentésénekkarrierje szomorú példája annak, hogy a zavaros gondolkodásis diadalra juthat, ha kellõ tekintély támogatja. A szakirodal-mak térhódítását nem érzem ekkora bajnak, bár az sem örven-detes. Az egyetemi oktatók elmagyarázhatnák hallgatóiknak,mi a különbség a szakirodalom egésze és az egyes szakirodalmiegységek, tételek között.

Horváth László

Technikák,napirendek,

szakirodalmak

Édes Anyanyelvünk 2012/2. 9

Helyesírásunknak vannak olyan területei, amelyekre már rég-óta megkülönböztetett figyelem irányul. Ilyen többek között azösszetett szavak, a tulajdonnevek – ezen belül elsõsorban a föld-rajzi nevek –, valamint az idegen szavak írása, mindezek ugyanissok gondot okoznak írásgyakorlatunkban. Most azonban nem a jólismert esetekkel foglalkozunk, hanem egy évtizedek óta elfeledettszabálycsoportot idézünk föl, nevezetesen az átírás kérdéskörét.Bár témánk nem szûkíthetõ le a cirill betûk átírására, most mégisezt tekintjük vizsgálatunk fõ céljának.

Miért merült látszólag a feledés homályába az átírás, legalábbisaz iskolai anyanyelvi nevelés, a helyesírás-tanítás, illetõleg a min-dennapi szabályalkalmazás szempontjából? Mindenekelõtt azért,mert több mint két évtizede megszûnt a kötelezõ orosznyelv-okta-tás, ráadásul választható nyelvként sem nagyon számolnak vele. Aharminc év alatti korosztálynak már semmit sem jelentenek a cirillbetûk, még a legegyszerûbb tulajdonnevek kiolvasása is megold-hatatlan feladat. Maga az átírás fogalma pedig még korábban kike-rült helyesírási szabályzatunkból: a 10. kiadás még tartalmazta a rávonatkozó szabályokat, az 1984-ben megjelent 11. kiadás viszontmár csupán rövid utalást tartalmaz az átírás elveirõl.

Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy újabban szaporodnak anem szabályszerû formában átírt nevek. Tudvalévõleg a nemzet-közi hírcsere nyelve az angol, ezért a globális híráramba az orosz,fehérorosz, ukrán tulajdonnevek (politikusoké, sportolóké, mûvé-szeké) is angolos írásmóddal kerülnek bele. Amikor valamely ha-zai sajtótermékünk átveszi a híreket, elõfordulhat, hogy nem –vagy nem pontosan – alkalmazza a magyar nyelvre vonatkozó át-írási szabályokat, hanem megmarad az angolos gyakorlatnál. Azidegen hatások újabb esetének tarthatjuk ezt a jelenséget: angliciz-mussal tehát nem csupán a kiejtésben, a szóhasználatban vagyesetleg nyelvi fordulatokban találkozhatunk, hanem az átírás terü-letén is.

Következzenek a részletek! Mivel akadémiai helyesírásunk 11.kiadása csupán röviden, általánosságban érinti a kérdést, vegyükelõ az elõzõ, 1954-es szabálykönyvet. Itt négy oldalon keresztülhúsz pontba szedve találjuk a tudnivalókat, külön-külön az orosz,a görög és a kínai szavak átírásáról. A nem latin betût használónyelvekre az az általános kitétel vonatkozik, miszerint az átíráskorelsõsorban a kiejtést, másodsorban az idegen betûsort vesszük fi-gyelembe.

Az orosz szavak és tulajdonnevek esetében csupán azokat amagyar betûket és betûkapcsolatokat használjuk föl, amelyek amagyar írásban közkeletûek. Szerencsére az orosz hangok jó részemegegyezik nyelvünk saját beszédhangjaival, ilyenkor tehát nemadódik gond. A magyartól eltérõ ejtésmódú orosz beszédhangokata kiejtésben hozzájuk legközelebb álló magyar hangok betûivel ír-juk át. Az átírt magánhangzókon az orosz hangsúly okozta kiejtés-beli eltéréseket nem jelöljük: Moszkva (nem Maszkvá), Puskin(nem Púskin), Szerjozsa (nem Szirjózsa), Tolsztoj (nem Talsztój).A kétjegyû gy, ny, ty betûkkel érzékeltetjük a mássalhangzók lá-gyítását, az úgynevezett palatalizációt: Brezsnyev, Gyerzsavin,Kazany, Putyin. Nem alkalmazunk ch és x betûket: Solohov,Szahalin; Alekszej, Makszim (Gorkij). Némileg bonyolítja a hely-zetet, hogy figyelembe kell venni a nyelvünkben már régóta meg-lévõ, hagyományos formákat. Ezzel a kivételes indokkal írjukhosszú magánhangzóval a következõ szavakat: Ánya, Káma, Lé-na, Sztálin, Tánya, Ványa, Urál; illetõleg a -grád utótagú földrajzineveket (Leningrád, Petrográd, Sztálingrád, Volgográd). Elõfor-dulnak olyan családnevek is az oroszban, amelyek idegen, példáulnémet eredetûek: Eisenstein, Ehrenburg, (Szvjatoszlav) Richter.Az elõzõekben vázolt alapszabálytól eltérõ németes írásmódilyenkor mégis helyénvaló, bár szintén kivételesnek tekinthetõ.Igor Sztravinszkij, a világhírû zeneszerzõ a cári Oroszországban

született, de hazáját elhagyva elõször Franciaországban, majd azEgyesült Államokban telepedett le, és alkotói munkássága is ittteljesedett ki. Ezzel magyarázható nevének Stravinsky írásformá-ja. Hasonló sors jutott a másik jeles orosz zeneszerzõnek,Rahmanyinovnak, de az õ esetében továbbra sem követjük nevé-nek angolos formáját (Rachmaninoff; Sergey Vassilyevich –Szergej Vasziljevics Rahmanyinov; magyar szövegben tévesenRachmanyinov).

Az utóbbi példák elvezetnek bennünket mai írásgyakorlatunk-hoz. Nemritkán elõfordul átírási szabályainktól eltérõ névváltozat,például a ch vagy az x betû alkalmazása vagy valamilyen angolosforma követése. Közkeletû tulajdonnevek (földrajzi nevek, törté-nelmi személyiségek) esetében nincs mentség: nyelvünkben a sza-bályos átírást kell követni. Ha viszont nem közkeletû névrõl, nemközismert személyrõl van szó, elbizonytalanodunk, és a körülmé-nyek pontos ismerete nélkül nem tudunk dönteni a megfelelõ írás-mód kérdésében. Az Oroszországban élõ sportoló nevét tehátAlekszejev, Borisz, Jurij, Szasa, Szergej, Vlagyimir formában ír-juk, de ha például orosz születésû amerikai állampolgár, akkor márjogos lehet az Alekseyev, Boris, Yuri, Sasha, Sergei, Vladimir írás-mód, tehát a cirill betûs névforma angolos átírása magyar szöveg-környezetben is.

Valóban nincs könnyû dolguk a sajtó munkatársainak az oroszés más, ugyancsak cirill betût használó nyelvek szavainak átírása-kor. De amint láthatjuk, manapság a gondok abból fakadnak, hogyangol nyelvû anyagból dolgoznak nálunk is, és az „átírás” fogal-mát immár az angol és a magyar írásmód viszonylatára érthetjük.Örömmel tapasztalhatjuk az interneten, hogy a magyar nyelvû„szabad enciklopédiában” bizony ügyelnek a cirill betûs nevek át-írására. Egységes szabályozás írja elõ, hogy a – szabadon szer-keszthetõ – szócikkek szerzõinek milyen átírási elveket kell vagykellene követniük. Ha ezt mégsem teszik, akkor az adott szócikk-ben ott szerepel a megjegyzés errõl a helyesírási vagy átírási kö-vetkezetlenségrõl. Az utóbbi évek világversenyeinek összesítetteredménylistáiban – a szabályszerûen átírt orosz neveken kívül –ilyen angolos formákkal találkozhatunk az internetes enciklopédi-ában: Konstantin Shabanov (2008, junior atléta), Stanislav Emel-yanov (2008, junior atléta), Oxana Fadeeva 2007, asztalitenisze-zõ), Milyayev (2006, úszó) – magyarosan: Konsztantyin Sabanov,Sztanyiszlav Jemeljanov, Okszana Fagyejeva, Miljajev.

Egyébként meglehetõsen nagy különbség van a magyaros és azangolos átírás között. Szemléltetésképpen álljon itt néhány közis-mert személy nevének e két alakja: Szolzsenyicin – Solzhenitsyn,Saljapin – Shalyapin vagy Chaliapin; Jeszenyin – Yesenin vagyEsenin; Mihail Gorbacsov – Mikhail Gorbachev; Nyikita Szer-gejevics Hruscsov – Nikita Sergeyevich Khrushchev. Hazai írás-gyakorlatunkban persze nem fordulnak elõ ilyen kirívó példák,legfeljebb a kevésbé feltûnõ átírási anglicizmusok.

A kiejtett forma és az angolos írásmód különbsége nem csupánmagyar szemmel igen jelentõs. Érdekes fejlemény, hogy a Nem-zetközi Jégkorongszövetség (IIHF) felkérésére tavaly svájci nyel-vészek egyszerûbb és az eddiginél pontosabb átírási szabályokratettek javaslatot, kimondottan gyakorlatias okokból. Példáinkbanelsõ helyen a korábbi, második helyen az újabb angolos változatáll: Fedor – Fyodor; Esemeev – Yesemeyev; Evgeni – Yevgeni;Kovalev – Kovalyov; Semen – Semyon (magyarosan: Fjodor,Jeszemejev, Jevgenyij, Kovaljov, Szemjon). Két tervezetet, illetveadatbázist készítettek: az egyik az orosz, fehérorosz és kazah, amásik az ukrán nevekre vonatkozik; idézett példáink az elõbbibõlvalók (az IIHF honlapjáról).

Láthatóan bonyolult kérdéskörrõl van szó, amelynek részletesszabályozását szakmunkákban találjuk. Most készülõ újabb he-lyesírási szabályzatunk sem ad majd bõvebb eligazítást a cirill be-tûs szavak átírásáról. Ennek az az oka, hogy továbbra is hatályos, aszakemberek és az érdeklõdõk számára változatlanul használhatóa Hadrovics László szerkesztette kötet (Acirill betûs szláv nyelvekneveinek magyar helyesírása, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985).Könnyebben elérhetõ viszont az Osiris Kiadó Helyesírás címû ké-zikönyve, amely többek között öt cirill betûs szláv nyelv, valaminta kínai, a koreai, a japán, a héber, az arab és az ógörög szavak átírá-sának fõbb tudnivalóit közli. Mindenesetre kíváncsian várjuk alondoni olimpiáról szóló tudósításokat, mindenekelõtt a magyarversenyzõk szereplése kapcsán, de azért is, hogy miként alakul acirill betûs nevek átírása a hazai sajtóban.

Zimányi Árpád

Egy elfeledett szabálynyomában

Az orosz tulajdonnevekátírásáról

10Édes Anyanyelvünk 2012/2.

Nagy érdeklõdéssel olvastam Fodor István Ferenc Nagy-anyám untercikje címû írását az Édes Anyanyelvünk 2011. júni-usi számában. Ekkor jutott eszembe, hogy a Jászságtól igenmessze esõ erdélyi Nagyenyeden is meglehetõsen sok németeredetû, erõsen elmagyarosított szó, fõleg határ- és dûlõnév éltmég a közelmúltban is.

Szabó T. Attila nyelvész-professzor nagyenyedi tanár-kodása idején (1930–1932)feljegyzett néhány ilyen szótis az Adatok NagyenyedXVI–XX. századi helyneveinekismeretéhez címû, az ErdélyiMúzeum 1933-as 4–6. számá-ban megjelent tanulmányá-ban. Berde Károly, DóczynéBerde Amál festõmûvésznõés Berde Mária írónõ öccse, anagyenyedi születésû híresbõrgyógyász professzor Ada-tok Nagyenyed szellemi népraj-zához az 1870–1920-as évek-ben címû munkájában is felso-rolja és értelmezi e szavakat.

A Varcagás (SchwarzeGasse, a református temetõfelé vezetõ út), Tót utca(Toten Gasse, a katolikus temetõ irányában haladó út, mely-nek semmi köze nem volt a tótokhoz), Herlós vagy Hellos(Hereulos), Herzsa (Herreuschan), Grintyen (Grünchen),Gerepen (Gräbchen) szõlõsök nevei, Frankut (Frauengut) gyü-mölcsösökkel teli határrész, Gálprigy, Göblöhöm vagy Göb-lehem árka (dûlõ árokkal), valaha az enyediek szókészleténekaktív tagjai voltak.

Mi a magyarázata e szavak jelenlétének a régi enyedieknyelvhasználatában?

Jóllehet a magyar tekinthetõ Enyed alapítójának, de város-sá fejlesztésének munkájában a germán (szász) elemnek is je-lentõs szerep juthatott – állapítja meg több várostörténetimunka. „A XII–XIII. században beköltözött frank, illetveszász vendégnépek (hospes) – írja Szabó T. Attila – [a magyar-sággal] együttélve, késõbb beolvadva, fejlesztették a középkorfolyamán e helyet várossá.” Ezt tükrözi a városközpont meg-tervezése és épített örökségének legrégebbi fennmaradt része:a nyolcbástyás várfallal körülvett vártemplom és közel nyolcévszázados tornya is.

Mivel a Rajna mentérõl Enyedre telepedett szászok alapoz-ták meg vidékünkön a szõlõtermesztést, a maguk nyelvén ne-vezték meg a különbözõ határrészeket és az oda vezetõ utakatis. Az eredeti német nevek nyelvünk természetének megfelelõ-

en módosultak, és beillesz-kedtek a többségi enyedi ma-gyarok szókincsébe. Sajnos,az idõk folyamán, a magyarelem háttérbe szorulásával,ma már kevesen tudják, hogyhol volt a Herzsa, a Grintyen, aGerepen nevû szõlõs. Ezzel isszegényedett, színtelenedetta jellegzetes helyi színeitõlmegfosztott, nagyon elszórvá-nyosodott, jobb sorsra érde-mes erdélyi település magyarnyelve. A néhány legidõsebbnemzedékhez tartozó enyedipolgár kiköltözésével a Var-cagás utcai temetõbe, ezeketa szavakat csupán az írás em-lékezete õrzi majd.

Befejezésül, csupán mintérdekességet említem meg

egy XIX. század közepén megjelent újsághír néhány szavát.Egy kolozsvári napilap Liszt Ferenc 1846. november 23-i

enyedi látogatása alkalmából közölt beszámolójában megörö-kíti a „zongorakirály” a „szellemérõl és Varcagás utcájáról, desok egyébrõl is híres” városban történt fellépéseinek esemé-nyeit.

Józsa Miklósny. magyartanár

Varcagás, Grintyenés egyebek

A kádárok bástyája és az õsi vártemplom tornya Nagyenyeden

A szerzõ már a címválasztással is azt kívánta érzékeltetni,hogy új kötetében munkásságának összefoglalását nyújtja azolvasónak. Az idegen nyelvi környezetben élõ magyar nyel-vész mindig érzékenyen figyelte, milyen államnyelvi hatásokbefolyásolják a Szlovákiában élõ magyarság nyelvhasznála-tát, és mindig értékelte ezeket a hatásokat a hazai magyarnyelvi norma alapján. Ez nyelvmûvelõ munkásságának érté-ke, jelentõsége.

Új könyvében így fo-galmazza meg vélemé-nyét: „Noha nem értekegyet a nyelvmûvelést el-lenzõ vagy feleslegesnektartó nyelvészekkel, nemszoktam velük vitatkoz-ni, hanem teszem azt,amit eddig is tettem a nyelvészetben és a nyelvmûvelésben,mert meggyõzõdésem, hogy csupán a nyelvi tervezés – erre anyelvmûvelés-ellenzõk szerint is szükség van – önmagábannem elegendõ. A nyelvmûvelésnek mint tevékenységnek maifelfogásunk szerint nem csupán a nyelvre kell hatnia, hanema nyelvet beszélõ emberre is, tehát nem csupán a nyelvi terve-zés, hanem az ember nyelvi mûvelése is a céljai közé tartozik.S az ember egyébként sem tanulhat meg a nyelvrõl mindentaz iskolában, bizony sok egyebet kell késõbb az életben meg-tanulnia róla. Miért ne adhatnánk neki erre lehetõséget?”

E rövid ismertetés keretében csak arra van módunk, hogya kötet gazdag tartalmának ismertetése helyett felsoroljuk afejezetek címét: I. Szlovák nyelvi hatás alatt a magyar stan-dard kialakításáért a szlovákiai magyarok számára, II. Nyel-vészeti és nyelvmûvelési kérdésekben elhangzott-megjelentszerzõi állásfoglalások, III. A nyelvtudomány kapujának dön-getései, IV. Harcunk a nyelvhasználati jogainkért, V. Tudni-valók nyelvünk helyesebb használatához.

Befejezésül idézzük aszerzõnek a szlovákiaimagyar nyelvmûvelésselkapcsolatos gondolatait:„A nyelvmûvelõ cikkek,tanácsadások kiszorul-tak életünkbõl, arrólnem is beszélve, hogy

még a magyar nyelvészek közül is feleslegesnek tartják néhá-nyan a nyelvmûvelést. Napjainkban valóban kevesebb szlo-vák szót kevernek magyarjaink anyanyelvük szövegébe, dealaposan elszaporodott a szlovákizmusoknak egyéb, magyarmezbe öltöztetett válfaja, amelyrõl sokan nem is gondoljákmár, hogy csak a »külsejük« magyar, a lényegük, amellyelgondolkodásunkra hatnak, már nem az.”

(Madách-Posonium, 2011, 212 lap.)Graf Rezsõ

Nyelvhasználat – nyelvtudomány –nyelvmûvelés

Jakab István új kötetérõl

Édes Anyanyelvünk 2012/2. 11

DOKUMENTUMOK ANYANYELVÜNKHELYZETÉRÕL

Amikor az Országgyûlés 2011. szeptember 26-án no-vember 13-át egyhangúlag, 339 igen szavazattal, ellensza-vazat és tartózkodás nélkül a magyar nyelv napjává nyilvá-nította, az errõl szóló határozat 3. pontjában egyúttal fel-adatokat is rótt ránk, pontosabban a hazai és a külhoni ma-gyar tudományos élet szereplõire, az egyházakra és a civilszervezetekre. Arra kérte, azazhogy szólította fel az emlí-tetteket, hogy vizsgálják meg nyelvünk használatának hely-zetét, majd ennek alapján készítsenek elõ intézkedési ter-vet nyelvünk értékeinek védelme, korszerû továbbfejlesz-tése és népszerûsítése céljából, s errõl 2012. június 30-ig tá-jékoztassák az Országgyûlést. Az Anyanyelvápolók Szö-vetségének és a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoportnaka felkérésben szereplõ munkálatokat végzõ tagjai a felké-résnek készséggel eleget tesznek, s a nyelvmûvelés, illetvea nyelvstratégia körébe tartozó legfontosabb teendõket vá-zolják is. Ezeket e számunkban – egyelõre még további csi-szolásra, finomításra váró munkaanyagként – közöljük is,az elsõ, nyelvünk használatának helyzetét firtató kérdésrepedig – ugyancsak csupán tervezetként – normasíkok sze-rinti tagolás alapján röviden, tömören a következõkben vá-laszolunk. (A dokumentumok közlését 2012. júniusi szá-munkban folytatjuk.)

I.Nyelvünk állapota, az anyanyelvápolás helyzete

napjainkban1. Helyesírás. Nem nehéz belátni annak a nézetnek a helyt-

álló voltát, hogy a helyesírási közmûveltség állapota többé-ke-vésbé jól tükrözi egészében vett anyanyelvi mûveltségünk álla-potát is. Vannak ugyan olyan hangok is, hogy a helyesírássalvoltaképpen nem is érdemes törõdni, hiszen annak a kommu-nikáció hatékonysága szempontjából lényegében semmi szere-pe sincs – ez persze koránt sincs így! –, de mivel a központilagszabályozott, egységes helyesírást a legtöbb ország, a legtöbbnemzet nagyon is fontosnak, fõbb szabályainak az iskolábanvaló megtanítását nagyon is szükségesnek tartja, ezzel kezdjükdióhéjba sûrített áttekintésünket. Ennek sommája: napjainkhelyesírási közmûveltsége eléggé kiábrándító. Amikor eztmegállapítjuk, nem az egyének, a magánemberek írására gon-dolunk – nem kívánunk abba beleszólni, hogy ki hogyan ír,mennyire igazodik el a mindenkori helyesírási szabályok kö-zött –, hanem arra, hogy a könyvek, újságok, reklám- és egyébcélú kiadványok, elektronikus hírportálok stb. helyesírása mi-lyen. Hogy van egységes helyesírási szabályzatunk – sõt, éppenmost van megújulóban, ugyanis a legutóbbi szabályzat mártöbb mint negyed százados, s a nyelv szakadatlan fejlõdése ezidõ alatt már jó néhány megoldásra váró helyesírási problémátvetett fel –, az hál’istennek azért megmutatkozik az írásgya-korlatban, de helyesírásunk színvonalával egyáltalán nem le-hetünk megelégedve, sõt azt tapasztaljuk, hogy a slendriánság,az alapvetõ helyesírási, pl. az írásjelekkel kapcsolatos szabá-lyok semmibe vevése egyre terjed, egyre gyakoribb. Még a leg-nagyobb, legrangosabb országos napilapokban is sokkal többhelyesírási hibára bukkanunk, mint húsz vagy harminc évvelezelõtt, s ehhez még csatlakoznak azok a hibák is, amelyeket aszámítógép ördöge csempész bele a szövegekbe. Ilyenek pl. ahibás elválasztások, mivel a számítógépes programok, bármilyjók is, nem tudnak eligazítást adni abban, hogy adott esetben ame-gint és a meg-int elválasztási forma közül melyik a helyén-való, és ilyenek a nagy kezdõbetûk használatának különbözõesetei is. A számítógép nagy áldás, de a korrektori munkát nemteszi fölöslegessé, nélkülözhetõvé.

2. Hangképzés, kiejtés, beszéd. Az egykori, pártállami „be-tûejtés” (tud-juk, megmond-ják) már a múlté, s ennek csak

örülhetünk, de az ún. nyökögés (én úgy ööö gondolom, hogyööö ebben a eee nehéz kérdésben nem szabad eee ... ööö elha-markodottan döntenünk stb.), amely különösen a nagy nyilvá-nosságnak szóló, a rádióban, televízióban elhangzó megnyilat-kozásokra jellemzõ, levelek, ímélek százainak tanúsága szerinttovábbra is ellenérzésekkel tölti el s ingerli a tévénézõk, rádió-hallgatók nem kis részét, meg az egyre nagyobb fokú hadarás,fõleg akkor, ha még henye artikulációval is párosul, jelentõsencsökkenti az élõbeszéd erejét. Zavarja a befogadókat az amindinkább terjedõ hangsúlycsúsztatás is, amelynek nyomán akérdõszó hangsúlya a mellette levõ szóra kerül át (pl. hány óra-kor kezdõdik az elõadás?). S nem hagyhatjuk szó nélkül, hogynemcsak személyes tapasztalataink alapján, hanem objektívmérésekkel igazolhatóan is rohamosan gyorsul a beszédtem-pó, s ez hovatovább már a megértés rovására megy, veszélyez-teti a kommunikációt. Szerintünk az is lényeges elõidézõje ahadarás terjedésének, hogy a 6-8-10 éves fiatalra az iskola, atévé, a videó, az internet s egészében az informatikai robbanáskövetkeztében óriási ismeretanyag zúdul, jóval nagyobb, mintamekkorát biológiai érettségének azon a fokán meg tudemészteni, kellõképpen el tud rendezni magában. Ennek az in-kompatibilitásnak a következménye a mindent egyszerre kife-jezni akarás, a hadaró, hebrencses beszéd. Egészében véveazonban úgy ítéljük, hogy ezek tekintetében nemcsak magávala beszéddel, hanem inkább a stílussal van baj, de errõl mégmajd külön is ejtünk pár szót.

3. Szóalkotás, szóhasználat. E téren örömre és bánatra egy-aránt van okunk. Annak egyértelmûen örülhetünk, hogy szóal-kotásmódjaink nagyszerûen szolgálnak bennünket. Közülük alegfõbb a szóösszetétel, amelynek jótékony segítségével tíz-,sõt százezer számra születnek új szavaink, de számos másolyan szóalkotásmódunk is van, amely nagymértékben gyara-pítja, illetve gyarapíthatja szókészletünket. Az utóbbi néhányévtizedben új erõre kapott a szóképzés, amely a 19. századnagy nyelvújítási hulláma után visszaszorult, s számos képzõnkeltûnésével, terméketlenné válásával fenyegetett. (Pl. a -dos,-des, -dös gyakorító képzõvel ma nem alkothatunk a szálldos,verdes, bökdös mintájára olyan, szintén gyakorítónak szánt igé-ket, mint tanuldos, olvasdos, nézdes stb.) Csakhogy közben ki-fejlõdött vagy felerõsödött jó néhány más szóalkotási módunkis, pl. az elvonás, a mozaikszó-alkotás, a szórövidülés, a szán-dékos szóferdítés, s ezek akár önmagukban, akár a szóképzés-sel szövetkezve szinte a végtelenségig kitágítják a szóalkotásilehetõségeket. Persze azzal tisztában kell lennünk, hogy az újalkotású szavak jelentõs része alkalmi, egyszeri marad, tiszavi-rág életû lesz, de ez a szakemberek számára nem újdonság, hi-szen Kazinczy korában is minden szónak meg kellett küzdenieaz életben maradásért. A Dugonics András alkotta derékszögszónak is több vetélytársat kellett legyõznie ahhoz, hogy alkal-mi szóból társadalmi elterjedtségû szóvá váljon (olyanokat,mint egyenes szeglet, igaz szeglet, negyed szög, fertályszög), de vé-gül is ez maradt talpon. Egy új alkotású szó eleinte mindig szo-katlan a nyelvhasználók számára, de ma már nem vitatható,hogy pl. a dumaszínház, honlap, kávézda, netezõ, pézsé, rabosít,szolizik, távkapcsol, vuvuzela szavak szókincsünk részei, holottszótárainkba még nemigen volt idejük bekerülni. Sajnos, igensok, legalábbis a kelleténél több idegen szó is besodródik nyel-vünkbe. Tévedés ne essék, valójában ez is gazdagodás, de ilyenmennyiségben nyelvünk õsi sajátságainak elhalványulásával,hang- és hanglejtésszerkezetének, dallamvilágának átalakulá-sával fenyeget; pl. azzal, hogy megszûnik nyelvünk ellenállóereje a szó eleji mássalhangzó-torlódásokkal szemben.

4. Mondatszerkesztés, grammatika. Itt lassú, de szintemegállíthatatlan változásoknak vagyunk tanúi és részesei;olyanoknak, amelyek a nyelv belsõ fejlõdéstörvényei alapjánmennek végbe. A károsnak látszókat igyekeznünk kell vissza-

12Édes Anyanyelvünk 2012/2.

szorítani, késleltetni (pl. az úgynevezett suksüközést, illetvenapjainkban inkább szukszüközést), a hasznosakat vagy leg-alábbis semlegesnek ítélteket pedig bátran elfogadni, akármég erõsíteni is. Ilyen pl. az ikes ragozás visszaszorulása, ille-tõleg szerepváltása. Az immár véglegesnek látszik, hogy az ikesragozás a maga paradigmatikus rendjével már a múlté. Az igékfeltételes és felszólító módú alakjaiban már csak nyomai van-nak az ikes ragozásnak, a kijelentõ módban pedig az a furcsakettõsség figyelhetõ meg, hogy egyes szám 3. személyükben,tehát alapalakjukban nemhogy korábbi ikes végüket vesztenékel, hanem éppen ikesednek az igék (régen ébredez, esedez, he-verész, kacarász. levelez, ma ellenben ébredezik, esedezik, heveré-szik, kacarászik, levelezik a módi), többi alakjukban viszont egy-re kevésbé ikesek. Még ennél is egyértelmûbben mutat az ikesragozás felbomlására az a tény, hogy az ikes paradigmasor tag-jai nagyrészt megvannak, s hellyel-közzel használatosak ugyan,de nem annyira saját helyükön, saját korábbi szerepükben, ha-nem ott, ahol korábban semmi keresnivalójuk nem volt. Azutóbbi fél évszázad óta pl. az ikes igék egyes szám 2. személyé-nek -l személyragját nem arra használjuk, amire eleve rendel-tetett, hanem az ige ikes vagy iktelen voltától függetlenül in-tenzitáskülönbség kifejezésére. Már Lõrincze Lajos rámuta-tott arra, hogy „Valami különbség azonban mégis van ahosszabb és a rövidebb alak között. A hosszabb fõként az eny-hébb felszólítást, a kérést, kérlelést fejezi ki. Az adj, hozz, végyerõteljesebb, szigorúbb parancs, mint az adjál, hozzál, vegyél.”(Nyelvõrségen. Budapest, 1968. 284–5.) Hasonlóképpen bát-ran elfogadható, sõt akár még fel is erõsíthetõ a kötõhangzókszófaj-megkülönböztetõ szerepének elõretörése. (Egy szemlé-letes példa: Ezek az üdítõk valóban nagyon üdítõek.) A nyel-vünkre jellemzõ szintetikus tömörség, amelyet Németh Lász-ló, Bárczi Géza és mások hangoztattak, nincs veszélybenegy-egy új szerkezeti-szerkesztési sajátosság elterjedése révén.

5. Fogalmazás, stílus. A többi megvizsgált normasíkhoz ha-sonlóan itt is van jó is, rossz is. Pl. jó, hogy a hivatalos stílus ki-növései (foganatosítást eszközöl, ha és amennyiben stb.), ha las-san is, de egyre inkább kiszorulnak a nyelvhasználatból. A19–20. század fordulójának jeles nyelvmûvelõje, Simonyi Zsig-mond pl. még ezt írta: „Aki hivatalos iratot fogalmaz, rendsze-rint elhallgattatja elõbb a nyelvérzékét, s annak a babonánakhódol, hogy a hivatalos, komoly, méltóságos írásmód nem tûr-heti meg a közönséges beszéd természetes, egyszerû, világosszavait...” Nem tagadhatjuk, hogy ez a jellemzés részben még amai nyelvhasználatra nézve is megállja a helyét, de néhány év-tized óta már oldódni látszik a hivatalos merevség, néhol márutat tör – vagy utat keres – a közvetlen, természetes, emberihang. Ugyanakkor azonban az egészséges tünetek mellettegészségtelen, ártalmas tünetek is felbukkannak vagy felerõ-södnek a beszéd- és íráskultúra különféle területein. Így pl.szerintünk sajnálatos a kölcsönös udvariasságot s egymás irán-ti tiszteletet kifejezõ köszönés- és megszólításformák haszná-latának elszürkülése, visszaszorulása, továbbá lealacsonyító adurva és a trágár hang felbukkanása, sõt eluralkodása olyan fó-rumokon, területeken, amelyeken korábban szinte ismeretlenvolt, pl. a publicisztikában, valamint a nyilvános élõbeszédben,esetenként még szónoki emelvényen is. Ez természetesen nemannyira nyelvi, hanem inkább illemtani, ízlésbeli kérdés, sõt, akorstílusnak is függvénye, s mint ilyen, nem csupán s nem iselsõsorban az anyanyelv vizsgálójának, ápolójának, hanem azegész társadalomnak a gondja és felelõssége, de figyelmenkívül semmiképp sem hagyható.

Grétsy Lászó

II.A legfontosabb teendõk a magyar nyelvmûvelés,

nyelvstratégia terén

Az Anyanyelvápolók Szövetségeés a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport javaslatai

1. Közmûvelõdés, média. A közmûvelõdés keretében folyta-tott anyanyelvápolás minél hatékonyabbá tétele; a rádióban vagyegyéb hírközegekben való mûsorokkal, anyanyelvünkkel fog-

lalkozó cikkekkel, nyelvi rovatokkal, könyvekkel, anyanyelv-ápoló, nyelvmûvelõ folyóiratokkal, amilyen az Anyanyelvápo-lók Szövetségének 34 éves lapja, az Édes Anyanyelvünk, vagy aMagyar Nyelvõr, amely hasonló célú, de elsõsorban a tudomá-nyok mûvelõihez szól; vagy a Magyar Orvosi Nyelv, amely egyszaktudomány nyelvével foglalkozik stb. A közszolgálati rádió-ban és televízióban is fontos lenne a rendszeres anyanyelvápo-lás: elvárásként a rendszeresen megszólalókkal szemben, ésvonzó ismeretterjesztõ mûsorokkal a hallgatók, nézõk számá-ra.

2. Ismeretterjesztés. Az anyanyelvi és ezen keresztül az általá-nos mûveltség terjesztése, korszerûsítése, korszerû ismeretterjesz-tés; leginkább igényes ismeretterjesztõ elõadásokkal, mûso-rokkal. Ezeknek jó alkalma pl. a magyar nyelv hete címû, mármozgalomnak tekinthetõ rendezvénysorozat, amelyet a TITkezdeményezett 1967-ben, s amely mindmáig él. Az ország-gyûlési határozattal törvényesített ünnep, a magyar nyelv napjais kiváló alkalma és színtere lehet efféle mûveltségfejlesztõrendezvényeknek, gondolkodásra serkentõ s szoktató elõadá-soknak, kerekasztal-beszélgetéseknek.

3. Közoktatás, anyanyelvi versenyek. Az oktatási intézmé-nyek nyelvi nevelõ munkájának elmélyítése. Napjainkban az is-kolának nemegyszer a család szerepét is át kell vennie. AzAnyanyelvápolók Szövetsége számos már bejáratott, nagy ha-gyományú verseny, anyanyelvi tábor és egyéb esemény, ren-dezvény szervezésével vagy támogatásával igyekszik segíteni apedagógusok munkáját; az elkötelezett magyartanárokét, akikezeken a rendezvényeken majdnem mindig a legnehezebb fel-adatokat látják el, többnyire társadalmi munkában. Pl. Édesanyanyelvünk országos nyelvhasználati verseny, a Szép magyarbeszéd országos Kazinczy-verseny, A „Beszélni nehéz” moz-galom körvezetõinek tábora, a Kossuth-szónokverseny és re-torikai konferencia, a gyõri nemzetközi anyanyelvi tábor, azáltalános iskolások Kazinczy-versenye és még számos hasonlórendezvény, amely magyarországi és határainkon túli fiataloktízezreit, talán százezreit vonja bûvkörébe, záloga és egyúttalbiztosítéka annak, hogy a következõ nemzedéknek is lesznekolyan elkötelezett magyartanárai, mint azok, akik most õvelükigyekeznek minél jobban megismertetni és megszerettetnianyanyelvüket. Legfõképpen ezért tartjuk elengedhetetlenülszükségesnek ezeket a rendezvényeket, s ezért fordítjuk legin-kább ezekre azt a támogatást, amelyet a mindenkori kulturálistárcától kérünk, és eddig kaptunk is.

4. Anyanyelvi pályázatok. Nemzeti és nyelvi hagyományainkmegõrzésére, ápolására s ezzel együtt anyanyelvi és nemzettuda-tunk megerõsítésére különösen nagy szükség van. Nem az ide-gen hatások elleni küzdelem a cél, hiszen ami új, de hasznos,azt el kell fogadnunk, hanem a hazait kell megõrizni, megvéde-ni, sõt nyelvünket fejleszteni! Tudatosítani mindenkiben, hogyaz a közlési eszköz, amellyel adott korok nemzedékei a min-denkori jelenben élnek, bármennyire becses is számukra, nemcsupán a sajátjuk, s még kevésbé az õ találmányuk, hanemörökségként kapják elõdeik végtelen sorától, akik spontánulvagy tudatosan, de tettek már egyet s mást a megõrzéséért. AzAnyanyelvápolók Szövetsége 1999 óta ennek tudatában hirdetmeg olyan nyelvi pályázatokat a kulturális tárcával közösen,amelyek anyanyelvi örökségünk feltárására, felszínre hozásárairányulnak. Ezeknek a pályázatoknak az eredménye mindenelismerést megérdemel. Annak a tizenkét kötetnek a hatása,amelyet a pályázatok anyagából eddig megjelentettünk s eljut-tattunk azokhoz, akik leginkább hasznosítani tudják, szinte fel-becsülhetetlenül nagy. Nem véletlen, hogy más, szintén euró-pai uniós nemzetek – finnek, írek, spanyolok stb. – hasonló-képpen nagyobb gondot fordítanak nemzeti és nyelvi múltjukmegõrzésére, mint korábban. A nyelv, amellett, hogy remekülszolgál bennünket, a múltunknak is tükre, hordozója.

5. Magyar nyelvstratégiai intézmény létrehozása. A magyarnyelv jelenével és jövõjével kapcsolatban a legfontosabb feladategy hivatalos nyelvmûvelõ intézmény létrehozása. Ez az intéz-mény kapcsolatot teremtene az állami, a tudományos és a civilszervezetek között, és tudományosan megalapozott, hasznos,

Édes Anyanyelvünk 2012/2. 13

közérdekû nyelvi tevékenységet folytatna. Indoklás: Magyar-országon nem folyik szervezett nyelvmûvelõ, nyelvfejlesztõ te-vékenység. Az 1990-es években kibontakozott nyelvmûve-lés-ellenesség gyakorlatilag felszámolta ezt a tevékenységet.Az alaptörvénybõl következõen, a kormány felkérésére szük-séges a mai magyar nyelv állapotának folyamatos vizsgálata, sennek nyomán intézkedési terv készítése. Új, független kere-tek között kell megteremteni egy modern, szervezett nyelvmû-velõ-nyelvfejlesztõ intézményt, különösen a következõ – maellátatlan – feladatok végzésére (hasonló intézmény több or-szágban mûködik, pl. Franciaország, Finnország):

– a magyar nyelv állapotának folyamatos figyelése, doku-mentálása, errõl beszámoló a kormánynak, országgyûlésnek(ötévente Jelentés a magyar nyelvrõl címmel tudományosismeretterjesztõ tanulmánygyûjtemény kiadása; már megje-lent két kötet: 2005, 2010),

– a magyar szórványok, határon túli magyar nyelvváltozatokhelyzetének vizsgálata,

– gyakorlati, hasznos tanácsadás mindennapi nyelvi, helyes-írási (valamint cég-, szervezet- és személynévadási) kérdések-ben (intézményeknek, médiának, magánembereknek – telefo-non, ímélben),

– folyamatos szógyarapító, szómagyarító tevékenység(évente kiadott szólistákkal),

– a különbözõ szaknyelvek (terminológiák) tudatos fejlesz-tése,

– az informatikai (technokulturális) világ nyelvi hatásainakfolyamatos figyelemmel kísérése, pedagógiájának kialakítása,

– nyelvi szakértõi tevékenység (államapparátusnak, ügyész-ségnek, bíróságnak, cégeknek),

– a közmédia nyelvének elemzése, irányelvek megfogalma-zása (nyelvi bizottság),

– tudományos ismeretterjesztõ munka (iskolai és egyébelõadások, programok, kiadványok, honlapok, pl. www.szo-magyarito.hu, www.manyszi.hu, www.e-nyelvmagazin.hu),

– nyelvi mûvelõdési programok, pl. a magyar nyelv hetének(április), az anyanyelvi juniálisnak (jún.) és a magyar nyelvnapjának (nov. 13.) megrendezése, ehhez szakanyagok készí-tése,

– a 2001. évi reklámnyelvtörvénnyel kapcsolatos állásfogla-lások készítése,

– a jogi-hivatalos-állami nyelv közérthetõvé tételével kap-csolatos tevékenység („nyelvi ombudsman”),

– a helyesírás állapotának folyamatos figyelemmel kísérése,új szavak helyesírásával kapcsolatos állásfoglalás,

– együttmûködés tudományos és társadalmi szervezetekkel(határon túli akadémiai nyelvi irodák, anyanyelvi egyesületekstb.),

– a nyelvészeti muzeológia kialakítása és szervezése (jelesnyelvészek, a nyelvújítás hagyatékának, emlékének gondozá-sa),

– szótártani, szótárkiadási program.Az új nyelvstratégiai intézmény szoros együttmûködésben

dolgozna az MTA-val, MMA-val, egyetemekkel, fõiskolákkal,A Magyar Nyelv Múzeumával, a Tinta Könyvkiadóval, vala-mint a legfontosabb anyanyelvi szervezetekkel: az Anyanyelv-ápolók Szövetségével, A Magyar Nyelv és Kultúra NemzetköziTársaságával, a Kazinczy Társasággal.

6. A Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport által javasoltkonkrét célkitûzések (elméleti és gyakorlati feladatok):

– idegen szavak magyarítása, a sikerült magyarítások ter-jesztése,

– szaknyelvek magyarosítása, szabványosítása,– az anyanyelvoktatás támogatása (pl. szövegértés), na-

gyobb fokú integráció az idegen nyelvi tananyaggal,– sokféle (könnyen elérhetõ) nyelvi ismeretterjesztés, nyel-

vi tanácsadás,– népszerû anyanyelvi mûsorok, rovatok támogatása,

– irodalmi, mûvelõdési, anyanyelvi szervezetek összefogá-sa,

– a jogszabályok és közérdekû közlemények nyelvezeténekjavítása, a jogi és hivatali nyelv átalakítása, modernizálása,„ügyfélbaráttá” tétele,

– az EU nyelvi környezetének és a globális nyelvi hatások-nak a folyamatos követése,

– a nyelvi tévhitek (babonák), a diszkrimináció kérdésköre,a nyelvi türelem, illetve a nyelvhasználati öntudat terjesztése,

– korrektorok, olvasószerkesztõk támogatása,– filmhez, televíziózáshoz köthetõ fordítások ellenõrzése,– újszerû nyelvtudományi kutatások támogatása,– éves-ötéves jelentések készítése a magyar nyelv állapotá-

ról.

A magyar nyelvstratégia megalapozását jelentõ legfon-tosabb munkák:

Grétsy László szerk.: Mai magyar nyelvünk. Akadémiai,1976.

Kovalovszky Miklós és Grétsy László szerk.: Nyelvmûve-lõ kézikönyv I–II. Akadémiai, 1980, 1985.

Balázs Géza: Magyar nyelvstratégia. MTA, Budapest,2001.

Zimányi Árpád: Nyelvhelyesség. Líceum Kiadó, Eger,2001. (Harmadik kiadás)

Balázs Géza: Magyar nyelvhelyességi lexikon. Corvina,Budapest, 2001., 2002.

Minya Károly: Mai magyar nyelvújítás. Tinta, Budapest,2003.

Balázs Géza szerk.: A magyar nyelvi kultúra jelene és jö-võje, I–II. MTA, Budapest, 2004.

Balázs Géza: „A magyar nyelv elé mozdításáról...” Vita-irat a nyelvmûvelésért. Akadémiai, Budapest, 2005.

Balázs Géza szerk.: Jelentés a magyar nyelvrõl(2000–2005). Akadémiai, Budapest, 2005.

Grétsy László és Kemény Gábor szerk.: Nyelvmûvelõkéziszótár. Tinta, 2005. (Második, javított és bõvített ki-adás)

Balázs Géza és Zimányi Árpád szerk.: Magyar nyelv-használati szótár. Pauz-Westermann Kiadó, Celldömölk,2007.

Balázs Géza és Dede Éva szerk.: Európai nyelvmûvelés.Az európai nyelvi kultúra múltja, jelene és jövõje. InterKht.–PRAE.HU, Budapest, 2008.

Balázs Géza és Dede Éva szerk.: Európai helyesírások.Inter Kht.–PRAE.HU, Budapest, 2009.

Balázs Géza szerk.: Jelentés a magyar nyelvrõl (2006–2010) + Új magyar szavak szótára. Inter, MSZT, Budapest,2010.

Összeállította:Balázs Géza, Grétsy László, Minya Károly

III.Magyar nyelvstratégiai feladatok

Általános gondolatokA nyelv változásában és változataiban él. Tehát nem a nyelvi

változások, nem a magyar nyelv kihalása miatt kell félni, ha-nem inkább amiatt, hogy kiszorul bizonyos nyelvhasználatiszínterekrõl, bizonyos funkciókból. Minden attól él, és attólmûködik, hogy használják és gyakorolják. Általános kívána-lom: a nyelv által is létrejövõ kommunikáció ne legyen a félre-értések forrása, és fõleg ne lehessen a kirekesztés alapja.

Problémafelvetések, célkitûzések, feladatok 17 pontban1. A nemzeti és etnikai kisebbségek, illetve a vakok és gyen-

gén látók, valamint a siketek nyelvhasználatának törvényi ésgyakorlati támogatása, az ún. nyelvi diszkrimináció megszün-

14Édes Anyanyelvünk 2012/2.

tetése (pl. a jelnyelv egyenjogúságának teljes körû biztosítása;intézkedések és javaslatok, amelyek a kisebbségi nyelvek vé-delmét és oktatását segítik elõ). Célul tûzhetõ ki a határon túlimagyar nyelvváltozatok megismertetése pl. egy szótár kereté-ben vagy az ottani nyelvi irodákkal való kapcsolattartás útján.

2. Egyes szaknyelvek magyarosítása meglévõ vagy kifeje-zetten erre a célra létesítendõ terminológiai tanácsok bevoná-sával. Idetartozik a szaknyelvek szabványosításának ügye, kü-lönös tekintettel a határon túli magyar szakemberekre (pl.Termini kutatóhálózat, www.nytud.hu).

3. A nyelvi tolerancia hatékonyabb elsajátíttatása fõleg anem sztenderd nyelvváltozatoknak a maguk helyén való elis-mertetése révén. Tehát nem büntetni kell a gyermeket azért,mert formális szituációban informálisan nyilvánul meg, hanemmeg kell tanítani a regiszterváltásra. Tompítani, majd el kelltüntetni a nyelvjárási beszédmód megbélyegzettségét. Ki kellemelni a nyelvi sokszínûséget, javasolni, hogy a televíziók ésrádiók alkalmazzanak nyelvjárási beszélõket az országos adó-kon is, de legfõképpen a regionális csatornákon.

4. Az iskolai oktatásban a sok vitatható kategóriával operá-ló alaktani-mondattani elemzés mellett szükség van több fo-galmazási és szövegértési gyakorlatra, nyelvi illemtanra és be-szédmûvelésre, amelyek többek között a korlátozott nyelvikód kitágítását, az aktív szókincs bõvítését, a szegényes és nemhatékony kommunikáció miatt nyelvi hátrányos helyzetben lé-võk felzárkóztatását célozzák. Ez egyúttal a nyelvi esélyegyen-lõség megteremtését is jelenti. A gyerekeknek meg kell taníta-ni azt, hogy mikor, hol, hogyan illik beszélni, vagyis tudatosíta-ni kell bennük a nyelvi változatok egymás mellett élését éshasználatát. A leíró nyelvtan továbbra is kellõ hangsúllyal sze-repeljen az oktatásban, mert hiányos grammatikai ismeretek-kel nem lehet idegen nyelveket tanulni, azonban ennek ará-nyait módosítani kell. (Ma már csak két kötelezõ érettségi tételvan leíró nyelvtanból.) Ugyanakkor nem jelenthetõ ki az, hogya magyar leíró nyelvtan tanulására csak az idegen nyelv elsajá-tításának a megkönnyítése céljából van szükség. Nem beszél-hetünk itt sem fölöslegesen megtanulandó ismeretekrõl, mintahogy a logaritmusszámítást sem tekintjük annak a matemati-kában, annak ellenére, hogy a mindennapi gyakorlati életbenalig van rá szükség. Nyilván nem kell huszonötféle határozótmegtanulni, viszont el kell gondolkozni azon, hogy mi hagyha-tó ki. Az is egyértelmû, hogy az idegen nyelvû mondatszerke-zetek logikáját igencsak nehéz magyar mondatelemzések nél-kül megérteni. A magyar nyelv oktatásának elõnyben részesí-tése az iskolai óraszámokban is meg kellene, hogy jelenjen.Egy középiskolás diáknak heti 5 angol, 3 német és 1 magyarnyelvórája van. (Ennek ellenére idegennyelv-tudásunkkal nemnagyon dicsekedhetünk.) Ugyanakkor általánosan elmondha-tó, hogy a magyaróra egyenlõ az irodalommal. (Hogy ne ma-radjanak el a nyelvtanórák, más tanár tanítsa a nyelvtant és azirodalmat!) A diákok általában az irodalomfogalmazásra kap-nak nyelvtanjegyet. Szükség volna emelt szintû magyaroktatás,magyar tagozat bevezetésére a középiskolában. A tehetség-gondozás kiteljesedhetne az Országos középiskolai tanulmá-nyi versenyen való részvételben, majd késõbb folytatódhatna afelsõoktatásban az Országos tudományos diákköri mozgalom-ban. Nagyon fontos a helyesírás szintezõdésének a tudatosítá-sa (iskolai, magyartanári, korrektori, szakmai). Mindehhezhozzátartozik a fiatalság nyelvi nevelése – a nyelv mint a lélekés a gondolat tükre program jegyében. A diákok számára az ar-chaikus szóalakok gondot okoznak, például egy Jókai-elem-zésnél több órán keresztül csak a szavak jelentését kell magya-rázni. Ki kellene dolgozni a megoldásra valamilyen stratégiát.

5. Feladat az általános és középiskolai tankönyvek nyelviszempontú átdolgozása, lektorálása és a tanulók nyelvhaszná-latához, nyelvi tudásához való igazítása is. Nemcsak az idegenszavak és szakkifejezések használatának szükségességét cél-szerû vizsgálni, hanem a mondatszerkesztést is többek között(pl. négynél több bõvítmény kapcsolása egy alaptaghoz a szó-szerkezetláncban).

6. Célszerû lenne a televíziózáshoz köthetõ fordításoknak isnagyobb figyelmet szentelni, ezeknek a minõségét ellenõrizni,az igényes fordítások létrejöttét segíteni, akár pályázatok vagyoktatás segítségével.

7. Több nyelvi ismeretterjesztés, nyelvi tanácsadás (www.manyszi.hu).

8. Nagyobb fokú integráció az idegen nyelvi tananyaggal.

9. A jogszabályok és közérdekû közlemények nyelvezeté-nek javítása. A jogi és hivatali nyelv átalakítása, modernizálá-sa, „felhasználóbaráttá” tétele. (Nehéz megérteni az adóügyivagy más hivatali szabályzatok nyelvezetét és kitölteni a meg-felelõ ûrlapokat.)

10. Azoknak az újságoknak, folyóiratoknak, kiadóknak atámogatása, amelyek korrektorokat is alkalmaznak.

11. A laikus nyelvmûvelõk nézeteinek átalakítása, a ma-gyartanárok, tanítók és óvodapedagógusok továbbképzése anyelvi babonák megszüntetése érdekében. Fel kell hívni a fi-gyelmet azokra a tévhitekre és mítoszokra, amelyek azt hirde-tik, hogy a magyar nyelv nagy bajban van. Ezeket ki kell gyom-lálni a tankönyvekbõl. (Ez csak abban az esetben lenne igaz, hanem lenne beszélõközössége és önálló állama a magyar nyelv-nek.)

12. A médiában mûködõ, létezõ anyanyelvi mûsorok meg-tartása, fejlesztése, új ismeretterjesztõ mûsorok indítása (per-gõsebben, sokkal fiatalosabban). Nyitás a kereskedelmi médi-umok felé: az anyanyelvvel foglalkozó adások ne legyenek aközszolgálati adók „privilégiumai”. Egy jó értelemben vettanyanyelvi show-mûsor megszerkesztése német mintára.

13. Az anyanyelvi szervezetek összefogása. Közös progra-mok megvalósítása, utánpótlás-nevelés. Anyanyelvi szerveze-tek párbeszéde más intézményekkel, kulturális szervezetekkel,pl. könyvtárakkal, múzeumokkal. A civil szektor bevonásánakfontossága: támogatni kell a nyelvstratégia céljainak megvaló-sulását elõsegítõ, alulról szervezõdõ kezdeményezéseket. Eb-ben nagy szerepet kaphatna a nyelvi tanácsadás mellett a nyel-vi nevelés. Vagyis annak tisztázása például, hogy mi számít he-lyesnek, illetve helytelennek. Milyen szempontok alapján lehetmegkülönböztetni ezeket? A nyelvi tanácsadásban, amennyi-ben ez lehetséges, fokozottan érvényesíteni kellene a megen-gedõ szemléletet.

14. Figyelni kell a visszajelzéseket, kiemelten a professzio-nális nyelvhasználók részérõl érkezõket (nyelvészek, fordítók,újságírók, írók, szerkesztõk, fogalmazók, terminológusokstb.). A konstruktív javaslatokat be kell építeni a nyelvstratégi-ába.

15. Az EU nyelvi környezetének és a globális nyelvi hatások-nak a folyamatos követése.

16. Az idegen szavak magyarosítása és a sikerült magyarítá-sok terjesztése (www.szomagyarito.hu). Általában a folyamataz, hogy az új jelenség az idegen névvel együtt válik ismertté, ésa magyarosított változat már késõn jelenik meg. Szorosabbrakell fûzni a kapcsolatot a szakmák és a magyarosítási szándékközött, hogy a bevezetni szánt jelenség, tárgy stb. megjelenésé-vel egy idõben a magyar megnevezés is kialakuljon, és már ígyterjedjen el. Ugyanakkor a szaknyelvi helyesírásokat ki kellenedolgozni, mert a legtöbb szakmának még nincs ilyen szabályo-zása.

17. Alakuljon meg a Magyar Nyelvi Tanács, amely irányadólehet a nyelvmûvelés kidolgozandó stratégiájában. Iránymuta-tásul szolgálna, és bizonyos területeken szükség esetén jó érte-lemben vett hatóságként mûködne (pl. a cégnevek és azok he-lyesírásának a bejegyzésekor).

A Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport tagjainak javaslataialapján összeállította: Minya Károly

Édes Anyanyelvünk 2012/2. 15

Zala megyei ácsmesterekkel beszélgetve tûnt fel ne-kem elõször a címben szereplõ, gyakorta ismétlõdõ kér-dés ’hogy is hívják, mi a neve?’ jelentésben. Mirõl is vanszó, hogy is jött létre a nevéje szóalak? Úgy, hogy a névfõnéven megduplázódott az egyes számú, harmadik sze-mélyû birtokos személyjel: (név >) nev-e > nev-é-je.

Úgy tûnik, ez a jelenség nem példa nélküli. Bizonyosfõnevek már alapjelentésükben is utalnak valamiféle –rokonsági, családi, baráti – összetartozásra, pl. báty, öcs,nõvér, húg, férj, feleség, barát, kolléga. E fõnevek szeman-tikai szerkezetében eleve benne foglaltatik a „kiegé-szülésigény”, amely szintaktikailag a birtokos személyjelhasználatában realizálódik, így aztán csak nagy ritkánfordul elõ, hogy ezek a fõnevek alapalakjukban szere-pelnek mondatainkban.

A rokonságneveken kívül a testrészneveket és a növé-nyi részeket is gyakran használjuk birtokos személyje-lekkel (különösen a 3. személyû alakot), ezért az ismét-lõdõ használatnak, a megszokottságnak az lehet a követ-kezménye, hogy a személyjeles alakokat egy idõ utánalapalakként kezdik értelmezni a nyelvhasználók. A mainyelvhasználó nem is tudja, hogy az apa, anya, néne / ve-se, zúza, gége, toka / moha, torzsa stb. szavak birtokos sze-mélyjeles formát õriznek. Az eredeti toldalék elhomá-lyosodása miatt ezeket újra el kellett látni birtokos sze-

mélyjellel, így keletkeztek a mai nyelvben szabályos, denyelvtörténetileg redundáns veséje, zúzája, apja, torzsájastb. alakok.

Vannak fõnevek, amelyek eleve csak birtokos sze-mélyjeles alakban léteznek a nyelvben, abszolút alak-kal nem rendelkeznek, ilyenek pl. fia (vkinek), eleje(vminek), színe-java, visszája, csínja-bínja.

A köznyelvi máj, uszony szónak a dunántúli nyelvjá-rásokban ismeretes a mája, uszonya változata is alap-alakban. Ezeknek egyes szám 3. személyû birtokos sze-mélyjeles formája az elemismétléses májája, uszonyájaalak.

Nemcsak a birtokos személyjellel, de a tárgy ragjávalkapcsolatban is megesik, hogy jelentésének elhomályo-sulását és átértékelõdését követõen a tõ részévé válik. Akefir, linzer, rubin, tulipán, kombiné stb. tárgyraggal ke-fir-t, linzer-t, rubin-t, tulipán-t, kombiné-t stb. formábanszabályos, a kefirtet, linzertet, rubintot, tulipántot, kombi-nétot stb. formák elemismétléses alakok. Ezek a formákédestestvérei a nyelvjárási aztat, eztet változatnak, nyelv-tani értelemben semmi különbség nincs köztük. Ezek-ben az esetekben is minden bizonnyal az alapalakhoz já-ruló -t tárgyrag megkettõzésével, majd a redundánstárgyesetbõl való téves visszakövetkeztetéssel álltak elõa pergament, rubint, tulipánt típusú, a köznyelvi perga-men, rubin, tulipán formákhoz képest népiesnek minõ-sülõ szóalakok.

H. Varga Márta

Mi a nevéje?

Számszerû adatok sokasága bizonyítja, hogy2011-ben a magyar popzenei színtér, egyáltalán, a teljesmagyar szórakoztatóipar legsikeresebb, legnagyobb ha-tású, legtöbb embert megérintõ alkotása a jelenleg Flu-or Tomi mûvésznév alatt futó fiatal zenész Mizu címûszáma volt. Hogy ezen semmi felhördülnivaló nincsen,mutatják a tények; aki pedig a kultúrafogyasztás deval-válódását emlegetné, annak akár igazat is adhatnánk, haFluor alkotásának egy nyelvi leleménye nem követelnemagának különös figyelmet, éppen és elsõsorban azanyanyelvet ápolók körében.

A Mizu elsöprõ hatásának titkát nem szükséges ehelyt megfejteni. Valamennyi befogadó érzi, hogy a versés a dal hatása ezen az egyetlen szócskán áll: mizu.

A szó történeti levezetése nem tûnik nehéznek. Kö-tetlen beszédszituációban nyelvünk régóta ismeri a Miújság[?] szófordulatot, melybõl utóbb egy ejtéskönnyítõz hang beiktatásával és az újság második morfémájánakrészleges csonkításával kialakult a Mizújs[?]/Mizujs[?]szóalak. Innen már csak egy lépés a rövidülés révén ki-alakított Mizu[?]. Lévén a popzene õs-anyanyelve az an-gol, érdekes megfigyelni, hogy ott más, de részben ana-lóg formulák élnek. A fõleg köszönésként funkcionálóHow do you do változataiként a Mi újság[?] megfelelõjé-ül inkább névelõs szerkezetet használnak (What’s thenew; What’s the story), esetleg igenévi szerkezetet alkal-maznak (What’s goin’ on), netán magyarul szinte vissza-adhatatlanul What’s up-ot mondanak. Nem véletlenülemlítjük az angol példákat, mert részbeni párhuzamos-

ságuk rávilágít a mizu kettõs újszerûségére. Egyrészt egyalaktanilag jól követhetõ változássorozat jelenlegi állo-mását mutatja. (A versben különben több hasonló – amagyarba részben már korábban beépült – rövidítésretalálni példát: szitu; figyu; partyszemcsiben; sapiban.)Másrészt jelentéstani bõvüléssel gazdagítja nyelvünket.A dalszöveg szituációjában nem egyszerû üdvözlést fe-jez ki (elvégre annak megfelel a megelõzõ szia, helló!),hanem benne rejlik a „hogyan tovább?” jelentése is, bi-zonyos látens jövõrevonatkoztatottság. Miután a fiú túl-esett az ismerkedésen, a lány további szándéka, döntése,beleegyezése iránt érdeklõdik (a szándék nyilvánvaló):Mizu? (vö. What’s goin’ on). És még egy megjegyzés: ér-demes megfigyelni a különbözõ nyelveknek még önma-gukon belül való különbözõdését is. Az angol What’s thenew (illetve What’s the story) mintájára a magyarban nemlétezik a *Mi az újság[?], névelõvel, ellenben éppen aMizu szövegében szerepel Fluor egyik, több számábanfelbukkanó jellegzetes fordulata, a Mi a pálya[?].

Szikáran leírva megállapíthatjuk, hogy a mizu, mintanyanyelvünk friss hajtása, egyszerre példa a rövidülésrealaktani szempontból, és a bõvülésre jelentéstani szem-pontból.

Némileg érzelmesen leírva pedig eljátszhatunk a gon-dolattal, vajon ez a nyelvi lelemény kérészéletû lesz-e,vagy tartósan beépül nyelvhasználatunkba. Az idõ el-dönti. Amikor a múlt század elején Heltai Jenõ elõszörírta le: mozi (ami csak egy hangban és a hangok sorrend-jében különbözik tárgyunktól), talán maga sem gondol-ta, hogy alapszókincsünket gyarapítja. Meglehet, száz évmúlva utódaink – ilyen vagy olyan szándékkal – így szól-nak majd egymáshoz: mizu?

Pienták Attila

16Édes Anyanyelvünk 2012/2.

A mai magyar retorika és beszédmûvelés (különösen a nyil-vános, a médiabeli megszólalás) nagymestere, Wacha Imre aközéleti kultúra eddig összefoglalóan meg nem írt jelenségé-nek, a nonverbális kommunikációnak tömör összefoglalásáravállalkozott. A nonverbális (azaz nemszóbeli1) kommunikációjelentõsége óriási: egyes becslések szerint a kommunikációsüzenetek 60%-a „közlekedik” nemszóbeli csatornákon, az ér-zelmi kommunikációnak pedig már a 90%-a. Ráadásul anemszóbeli kommunikációt antropológiailag elsõdlegesnektekinthetjük a szóbelivel szemben. Ebbõl ma annyi maradt,hogy ha a szóbeli és nemszóbeli kom-munikáció nem illeszkedik, akkor in-kább az utóbbinak hiszünk. Mert úgygondoljuk, azzal nehezebb hazudni.Ráadásul a nemszóbeli kommunikációnagy része rejtett, öntudatlan módonzajlik. És beágyazódik a kultúrába:benne van jellemünk, származásunk,életkorunk, családunk, közösségeinkhagyománya, neveltetésünk, történel-münk, és persze az a kevés is, amit az is-kolában megtanulunk belõle.

Míg a szóbeli kommunikáció a nyelvsegítségével hallás vagy látás (olvasás)útján érzékelhetõ, a nemszóbeli kom-munikáció csatornáinak és érzékelésiterületeinek száma nagyobb, és mûkö-désük is összetettebb. Mindez talán aztis jelenti, hogy a nemszóbeli kommuni-káció tankönyvének talán vastagabb-nak is kellene lennie, mint a szóbeli-ének. De nincs így, mert a nemszóbelikommunikációval csak jóval késõbbkezdtek el tudományosan foglalkozni,mint a szóbelivel.

Wacha Imre könyve vékony, mégis a kérdésnek az eddigilegteljesebb összefoglalása a magyar kultúrában. Jellemzõje,hogy írója sok évtizedes kommunikációs tapasztalatát, mûvelt-ségét foglalja össze, írja le benne. A nemszóbeli csatornáknaksokféle felosztása ismeretes. A szerzõ a középpontba a testet, atestbõl kiinduló, abból olvasható közvetlen „jeleket” állította.Ezt követik a testbõl kiinduló kézírás, távolodva a nyomtatás,illetve a mozgás, késõbb pedig a közvetett jelek, vagyis a kom-munikációt befolyásoló tárgyak, végül pedig eljut a kulturálismeghatározókig.

A könyvnek tehát a teststilizáció teszi ki a nagyobbik részét.A következõ egységekbõl áll: öltözködés, kiegészítõk, haj- ésszakállviselet, kéz. De olyan „apróságokra” is kiterjed a figyel-me, mint a tetoválás vagy a smink. Majd az „elmozdult” testkövetkezik: testtartás, ülés, járás, arcjáték, gesztusok, kommu-nikációs távolságok. A testhez kapcsolódó olyan – kommuni-kációs szempontból viszonylag ritkán tárgyalt – jelenségeket istaglal, mint az ízlelés, tapintás, szaglás. A szagok és a tapintás(érintés) kommunikatív jelentõségérõl mindenki meg van gyõ-zõdve, de vajon hogy kerül ide az ízlelés? Talán megkóstoljukegymást? Hát igen... A puszi, a csók, a kézcsók szerepel itt, spersze, ha továbbmennénk, lehet kulturális-kommunikatív ér-

téke az ízlelésen alapuló kulináris kódnak is. De ez már annyi-ra messze vezetett volna, hogy a szerzõ meg sem említi. S vajonmilyen üzenete van az ízlelés kommunikációján belül a csók-nak – egy nonverbális témájú ismeretterjesztõ könyvben? Va-lójában nem a csók technikai leírásáról van szó (bár kisebb uta-lás erre is van), hanem inkább a nyilvános csókról (csókolózás-ról), az ismerkedéskor-találkozáskor adott pusziról, amirõltudjuk, hogy szintén igen konfliktusos. Hány „félben maradt”pusziról tudunk, s vajon hányszor éreztük magunkat kellemet-lenül egy-egy puszi közben vagy után? (Nem beszélve az influ-enzától való félelemrõl...) A szerzõ értelemszerûen megemlítia politikai jelképpé vált brezsnyevi – szájra adott – csókot,amely tudvalevõleg a szláv egyházi kultúrából származik, s po-litikai átváltozása csodálatosan elemezhetõ szemiotikai jelen-ség, ám elszenvedni nyilván egyikõnk sem akarná. KülönösenBrezsnyevtõl...

Wacha Imre könyve számos tudományterületet érint. Te-kinthetõ kulturális antropológiai leírásnak, vagyis mai néprajz-nak, de hasonló kérdéseket vet föl a szociológia számos terüle-tének, például a tárgykultúrának a vizsgálata (gondoljunk csak

a Kapitány házaspár kutatásaira), snem feledkezhetünk meg a szemiotiká-ról, a jelek tudományáról sem (hiszen anonverbális kommunikáció jelekbõláll, s ezeket „olvassuk”). Azt hiszem,hogy szerzõje leginkább illemtan-könyvnek szánta, de a jelek nem teljeskörû leírása és gyors változása (átala-kulása), különösen pedig a társadalomtagoltsága miatt tökéletes nemszóbeliillemkódexnek nem alkalmas. Azon-ban igen élvezetes, tanulságos s ezért amindennapi életben használható mû-velõdéstörténeti leírás az egyes nem-szóbeli jelformák jelentésérõl, jelenté-seirõl. Ennek segítségével talán elke-rülhetünk néhány nemszóbeli bakit,„ütközést”, konfliktust. És hívjuk fel afigyelmet arra is, hogy a könyv elsõsor-ban a magyar kultúrában meglévõ(részben már elmúlt, részben most fej-lõdõ-átalakuló) nemszóbeli jelensége-ket mutatja. A nemszóbeli kommuni-káció ugyanis a szóbelihez (a nyelvhez)hasonlóan kultúrához kötõdik. A nyel-vet beszélhetik nem anyanyelvként

mások is, így a nemszóbeli kommunikáció „határa” is kiterjed-het vagy akár beszûkülhet. A Földön szinte mindenütt föl-lebólogatás az igenlés, de Bulgária egy részén éppen ellentéte-sen „igenelnek”, a fej jobbra-balra ingatásával. Aki ezt nemtudja, gyakorlatilag nem ért meg semmit Bulgáriában – hiszena nemszóbeli kommunikáció „felülírja” a szóbelit.

Wacha Imre könyvének olvasásakor nem árt arra gondolni,hogy egyes gesztusleírások földrajzilag, történetileg ésidõbelileg is meghatározottak, és a felgyorsult kommunikáció-ban sajátos egyveleget alkotnak. Az idõs kutató sok mindentgyermekkorának mûveltsége alapján értékel, ám azóta a gesz-tus jelentése, kiterjedése megváltozott. A könyvben nem külö-nülnek el az állandóbbnak mutatkozó és a könnyen változóeszközök. A haj, barkó, szakáll, smink, ruhaviselet stb. példáulgyorsan követi a divatot, míg a tekintet, homlok, mimika vagyéppen a tik aligha függ a divattól, az elhatározásunktól.

A mai világ nemszóbeli kommunikációjának „ütközéseire”az interkulturális kommunikáció tudományterülete hívja fel afigyelmet – különösen a politikusok, nemzetközi kapcsolatok-ban dolgozó szakemberek számára. De úgy vélem, hogy WachaImre új könyve mindenkinek mondhat újat: s ha csak elgondol-kodnak egyes észrevételein, kijelentésein, már tettek egy lé-pést a sikeresebb kommunikáció felé. (Nem csak szóból ért azember. A nonverbális kommunikáció eszköztára. Tinta Könyvki-adó, Budapest, 2011, 119 oldal.)

Balázs Géza

Nem csak szóból ért

az emberWacha Imre új könyvérõl

Néhány érzelemre utaló gesztus

1 A nonverbális szót egybeírjuk. A nemszóbeli írásmódja vitatott, akommunikációkutatók az egybeírást javasolják, mert itt egy összefog-laló jelenségrõl, minõségrõl van szó, nem egyszerûen arról, hogy vala-mi nem szóban van közölve. Vö. nemideális, nemkívánatos, nemlineáris– nem ideális, nem kívánatos.

Édes Anyanyelvünk 2012/2. 17

A régi ember magához mérte a világot, sõt a világegyetemetis. A még ismeretlen dolgokat ismerõsekkel azonosította: azemberi testtel és arccal, valamilyen fizikai tárggyal, egy cselek-võ személlyel stb. Nem véletlen, hogy ezek jelennek meg a csil-lagnevek jelentésében is, bár sok esetben nem különíthetõk eltisztán az egyes területek, és ez a nevek egyértelmû tematikuscsoportosítását is megnehezíti. A jelentésbeli sokszínûséget ama is használatos arab és görög–latin nevek mellett a jobbáramár elfeledett magyar, német és finnugor népi elnevezések kö-zül válogatott példákon mutatom be.

Nagyon sok csillag-, illetvecsillagképnév valamilyen földiszeméllyel, illetve foglalkozás-sal kapcsolatos, elsõsorban amezõgazdaság körébõl: Bootes’ökörhajcsár’, Errai ’juhász’,Bérösgyerök, Kaszás után járó,drei Holzhacker ’három favá-gó’, der kleine Fuhrmann ’a kisfuvaros’; stb. A mindennapok,különösen az ünnepek vagy amulatozás szereplõivel állnakkapcsolatban az alábbiak:Nászvezetõ csillag, Pálinkahor-dó leány, Részegember, Sántakoldus, Szépasszony, Võfély,Võlegénycsillag. Néhány névkatonai tisztségekre utal:Bellatrix ’harcos’, Hadakozó csillag, Hadhajtó, Hadúr, Három-hadnagycsillag, Kapitánycsillag; Lovagocska, németül: Reuter-lein vagy Reiterchen. Itt említhetjük meg a Hét Vezért is. A val-láshoz, hiedelemvilághoz kapcsolódó személyek közül csak ke-vesen jelennek meg pusztán a személynevükkel, például:Hercules, Gáspárcsillag, Három Királyok (németül is: HeiligeDrei Könige), Sátáncsillag (üstökös), Táltoscsillag, drei Marien(’három Mária’), Goliath (’Góliát’). Bibliai személyekkel kap-csolatos kifejezések azonban találhatók még többek között atárgyak, a szerencsecsillagok vagy a helyek csoportjában is.

Pusztán nemzetiségmegjelölést nem sok névben találunk:Cigány, Kis magyar és Zsidócsillag, de más kategóriákban is elõ-fordulnak népmegnevezések, például a személyek között aMagyar kaszások, a helyeknél a Cigányút vagy a fogalmak köré-ben az Oláhtánc. Konkrét személyneveket találunk az alábbinevekben: Bencer, Ganci ~ Gence ~ Gönde (és további válto-zatai), Jancsika-csillag, Katicsillag, Sántakata.

A csillagok úgy ragyognak, akár az ember szeme, erre utalrengeteg elnevezés, például: Árvaleányszeme, Mátyásszeme, Is-tenszeme. A látszólag lehulló csillagokat, a meteorokat legör-dülõ könnycsepphez hasonlította a képzelet: Lõrinc könnyei(németül is: Laurentiustränen). Egyéb testrészek: Ras Algethi(’a térdelõ ember feje’), Enif (’a ló orra’), Subra (’az oroszlánsörénye’), Aranyhajú csillag, Egykezû csillag, Óriás tenyere, Sza-kállas csillag (üstökös). Ezek a nevek általában arra utalnak,hogy az adott csillagot egy nagyobb egység egyik tagjának te-kintették.

Állatok is éltek a nép képzeletében az égbolton. A Bika csil-lagképben található szép csillaghalmazba nem nehéz belelátniegy tyúkot a csibéivel, amint azt sok magyar és német név is bi-zonyítja: Fiastyúk, Hét csibe s a kotló, Kotlós a csürkékvel, Tyú-

kos csillag ~ Bruethüenli, Bruthenne mit den Hühnlein. Más égiállatok például: Atair ~ Altair (’repülõ sas’), Alhajot (’kecske’),Négyborjúcsillag, Szent Péter agara, Hahnstern ’kakascsillag’. Azállatokhoz nagyon szorosan kapcsolódnak az alábbi fogalmak:Darázsfészek, Kaptár, Méhkas, Szarvas nyomdoka, Vakondoktúrása.

Növényekkel összefüggõ elnevezést sokkal kevesebbet ta-láltam, ilyeneket: Cserfacsillag, Erdõ, Harmatlegelõ (Tejút),Rúzsacsillag, Szent Domonkos kertje, Úristen vetése. Németül aTejutat barázdának is tartják: Gottesfurche (’Isten barázdája’).Az egyéb természeti jelenségek közül csak egy-kettõ jelenikmeg csillagnévként: Éjszakai szivárvány, Esõcsillag, Pusztáklobbanása.

A tárgyak közül kiemelkedik a szekérrel kapcsolatos meg-nevezések száma, hiszen a Göncölszekér (a Nagy Medve hétlegfényesebb csillaga) az égbolt talán legjellegzetesebb csillag-csoportosulása. Néhány magyar és német népi neve:Illésszekere ~ Eliaswagen, Szent Péter szekere ~ Petruswagen,Jancsika szekere, Wotanswagen ’Wotan szekere’ stb. A mord-vinban és a mariban e hét csillag a ’merítõkanál-csillag’. AzOrion övét alkotó három csillag egy vonalban helyezkedik el,

így akár egy botra is emlékez-tethet: Inzsellérpózna, Jákobpálcája ~ Jakobsstab, Juhász-bot, Püspökpálca ~ Bischofs-stab. Egyéb használati tárgyakés mezõgazdasági eszközök isszép számmal megtalálhatókaz égbolton: Mintaka (’öv’),Alkres (’korsó’), Ásócsillag,Ekemása ~ Egge ’eke’, Hétlikúpatkó, Járomszegcsillag, Kasza-csillag, Sarló, drei Rechen’három gereblye’, krummeHarke ’görbe gereblye’.

Külön írást érdemelne aTejút számtalan népi neve,most csak néhány álljon itt íze-lítõül: Csaba útja, Jézusútja ~

Jesuweg, Hadak útja ~ Heerstraße, Polyvás út, Aachener Straße’aacheni utca’. A finnugor nyelvekben ’madarak útja’, más né-peknél, például a japánoknál ’égi folyó’, ’sokágú folyó’ névvelis illetik.

A nevekben kifejezõdhet továbbá a csillagok valamilyenlátható tulajdonsága (színe, elhelyezkedése, száma): RasElased australi (’az Oroszlán fejétõl délre lévõ’), Fényes húgy(’csillag’), Két árva csillag, Vendégcsillag (üstökös), ’három csil-lag’ (a komiban az Orion öve), Hüvelypici ~ Däumling;Augenprüfer ’szempróbáló’.

A szerencsecsillagoknak a régiek hite szerint fontos szere-pük volt, segítették azt, akihez tartoztak: Dabih (’a mészárosokszerencsecsillaga’), Árvadorka szerencséje, Kalmárok csillaga,Szeretõk csillaga.

Egyes fényes vagy magányos helyzetû csillagok (illetve csil-lagnak tûnõ fényes bolygók) irányjelzõként szolgáltak, ezt mu-tatja a Sarkcsillag Északi csillag neve (németül is: Nordstern’északcsillag’, valamint Leitstern ’vezetõcsillag’) vagy a Jelcsil-lag, az Utas ember öröme, illetve a Vénusz bolygó Betyárvezetõcsillag elnevezése is. Vannak olyan csillagok is, amelyek egy bi-zonyos idõpontban kelnek vagy nyugszanak, így alkalmasak le-hetnek az idõ mérésére. Erre utaló nevek például: Vacsoracsil-lag, Álomhozó csillag, Pásztorserkentõ. Mivel a Vénusz közel jára Naphoz, ezért hol nem sokkal napnyugta után, hol kevésselnapfelkelte elõtt látható, így méltán hívták és sokszor hívjákmég ma is Esthajnali csillagnak vagy Esthajnalcsillagnak. Máscsillagok viszont csak az év egy meghatározott szakában buk-kannak a láthatár fölé, ezért úgynevezett évszakcsillagokkéntjelezhetik bizonyos mezei munkák esedékességét: Kikelet hír-mondója, Ekehajtó csillag, Árpaérlelõ csillag, Szüretelõ csillag.

Sok névnek ki kellett maradnia e rövid áttekintésbõl, de ta-lán ez a válogatás is jól példázza, hogyan tükrözõdik az emberivilág és gondolkodásmód az égbolton.

Kozma Judit

A Nyelvtudományi Intézetmûhelyeibõl

Világképa csillagnevekben

A szerzõ az Intézet tudományos segédmunkatársa. A magyar és né-met népi csillagnevekrõl szóló tanulmánya a Névtani Értesítõ 31. szá-mában olvasható. (A szerk.)

18Édes Anyanyelvünk 2012/2.

Nagyjából a XVIII. század utolsó harmadában, anyelvújítás kezdetén vetõdött fel az a máig is közkeletûgondolat, hogy a magyar nyelvet elözönlik, éselõbb-utóbb kihalással fenyegetik az idegen szavak. Ka-zinczy és a kortársai fõleg a latinban és a franciában, akésõbbi nyelvvédõk pedig a németben látták az ag-resszort. Mára az angol érdemelte ki a „gaz betolakodó”büszke címet. Lassan 250 éve folyik a békés össznépigyûlölködés, hol ezzel, hol azzal szemben, de az senki-nek nem szúr szemet, hogy a magyar nyelvnek csak nemakaródzik elköltözni ebbõl az árnyékvilágból. Szánal-mas elpusztulás helyett birkatürelemmel fogadja a jöve-vényeket, és közben mindegyikkel úgy bánik, mint úriszabó a finom külföldi szövettel. Itt bevesz, ott leenged,ezt elszegi, azt felvarrja. A kész ruhán látszik az alap-anyag eredete, de az is, hogy kinek a mûhelyében lettegyedi darab.

Ilyen átszabott szövetdarabok a -li végû német (bajor,jiddis, osztrák) jövevényszavak, pl. bóvli, kifli, stempli.Ezeknek az eredeti alakjuk Bovel, Kipfel, Stempel, és ígymagyarul is egyszerûen kiejthetõek lennének, mégis raj-tuk díszeleg egy picike -i. Ez a véghangzó azonban nemvalami nemzeti színû pántlika, amelyet az átvevõ nyelvbeszélõi szelíd erõszakkal kötnek rá minden idegenre,mintha azt mondanák: „Ez itt Magyarország, úgyhogyennek megfelelõen tessék öltözködni!” Nem ez a hely-zet. Az -i ún. ejtéskönnyítõ hang, amely azért szükséges,mert a Bovel, Kipfel és Stempel német hangalakja kb.[bóvl], [kipfl] és [stempl], egy magyar szónak viszontnem lehet ilyen végzõdése. Ráadásul a németben mind ahárom fõnevet két szótag alkotja (bó-vl, kip-fl, stem-pl),és ezt a magyar nyelv „tiszteletben akarja tartani”. Miveltehát a -vl, a -fl és a -pl nem állhat szó végén, ugyanakkora két szótagot illenék megtartani, betoldódik az -i. A ki-ejtés-kecske is jóllakott, és a szótag-káposzta is megma-radt.

Tudom, most azon tûnõdik az olvasó, hogy a -vl, a -flés a -pl hogyan lehet szótag, ha nincs bennük magán-hangzó. Nos, vannak olyan nyelvek, ahol egyetlen más-salhangzó is elég a szótaghoz: cseh prst ’ujj’, horvát Krk,szlovén smrt ’halál’. A német -l ugyanúgy szótagalkotómássalhangzó, mint a szláv -r. Ez abból adódhatott, hogyaz -el kicsinyítõ képzõbõl többnyire kiesik a hangsúlyta-lan -e. Mivel ez a toldalék gyakori a németben, a -l sokszáz szóban került egyéb mássalhangzók mellé, az anya-nyelvûek pedig érezhették az egyszervolt magánhangzóta torlódás helyén, így külön nyomatékkal kezdték kiejte-ni a l-t.

De bármennyire érdekfeszítõ más nyelvek titkait ku-tatni, a magyarul beszélõket mégis az foglalkoztatja,hogy a jövevényszavakban hogyan ejtsék ki a szótagalko-tó mássalhangzót. Három irányban lehet elindulni. Azejtéskönnyítõ hang állhat a két mássalhangzó elõtt vagy

után, illetve közöttük. Az elsõ eljárás neve protézis, a má-sodiké paragogé, a harmadiké epentézis. A protézis a miesetünkben nem használható; ilyen technikához csakszó kezdetén folyamodik a magyar, pl. latin schola > is-kola. De ma ez is muzeális érték, mivel a késõbbi, szinténs + mássalhangzós latin szavakat gyorsan megszokták abeszélõk, és már nem akarták megtoldani, pl. skarlát,spóra, stóla (nem *iskarlát, *ispóra, *istóla). Sõt, másnyelveknél, fõleg a tulajdonneveknél még kevésbé for-dulhat elõ protézis. A Brno, a Hlavács, a Gbagbo, aNfubea és a Tbiliszi szemtelenül vihog az ejtéskönnyítésszándékán. Az efféle torlódásokat legfeljebb azepentézis (lásd lejjebb) tudja szétbombázni, pl. Dmitrijesetében, aki az Omega együttes dalában Dimitrij névenmesél Lénáról.

A mássalhangzó + l végû német szavak magyarosítá-sának leggyakoribb eszköze a paragogé, pl. Kurbel >kurbli; Nudel > nudli; Schwindel > svindli. Mutatóbamég húsz: bejgli, cetli, cucli, csúzli, fásli, hokedli, krumpli,kvargli, mázli, muskátli, pakli, prézli, ribizli, rumli, sámli,smirgli, spicli, tipli, vádli, virsli. (Ugyanilyen „hungari-kum” a záró -i egy maroknyi, mássalhangzó + n végû né-met szóban: fakszni, hakni, kalucsni, kapucni, lokni, pac-ni, pacsni, plecsni, pofézni, sirhógni, spulni, vekni.)

Az epentézis (magyarul bontóhang) nemigen vettrészt a nudli és a hasonló köznevek honosításában. Deannál nagyobb szerepet játszhat (játszik is) az ilyen jelle-gû tulajdonnevek magyaros, kulturáltnak tekintett kiej-tésében. Az olyan családnevek, mint amilyen az Amschl,Disztl, Eckl, Feszl, Fischl, Fogl, Gógl, Heigl, Kungl, Lidl,Lingl, Lõbl, Mádl, Meinl, Rengl, Rippl-Rónai, Ruppl,Steindl, Stróbl, Ybl, Wierdl, jobban elfogadhatók a köz-ízlés számára egy ajakkerekítés nélküli, epentetikus [ö]-vagy [ü]-szerû hanggal, mint egy paragogikus i-vel. Teháta [mádöl/mádül] szalonképesebb, mint a [mádli]. (Per-sze vannak olyanok is, akik egy huszárvágással elintézika dolgot. Az Országház egyik idegenvezetõje végig[steind] Imrérõl beszélt. Vajon olyat is mond, hogy [fesz]Frigyes, [strób] Alajos vagy [ib] Miklós? Sajnos, a hely ésaz idõ nem volt alkalmas, hogy rákérdezzek…)

Az angolban szintén van szótagalkotó mássalhangzó,így meg kell emlékeznünk ennek a nyelvnek a jövevény-szavairól is. Ilyen köznévbõl nagyon kevés tagozódott bea magyarba. Német mintára i-zik a bicikli (< bicycle) és aszingli (< single), bontóhangot kapott a dzsungel (<jungle), a kettõ között ingadozik a puzzle ([pázö/ül] ~[pázli]), viszont epentetikus a beagle (nincs *bigli). Amássalhangzó + l végû angol tulajdonnevek szinténbontóhanggal bõvülnek, vagy maradnak úgy, ahogy van-nak. A Jingle Bells tehát lehet [dzsingö/ül] és [dzsingl], aMs Marple [márpö/ül] és [márpl], a Marble Arch[márbö/ül] és [márbl], a National Geographic pedig[nesöne/öl] és [nesönl]. A választás ma az életkortólfügg. Az angolul tudó fiatalokra az utóbbi alakok jellem-zõk, az epentézis kezd kiveszni, a paragogikus i-nek pe-dig befellegzett.

Egy kivétel azért van: a Gugli. Egész jól beszélünk an-golul, de a Google-ra rákötjük azt a nemzeti színû pántli-kát, mintha azt mondanánk: „Ez itt Magyarország, úgy-hogy tessék németesen öltözködni!”

Horváth Péter Iván

A szerzõ cikksorozata az interneten www.e-nyelv.hu cím alatt ol-vasható (itt vitafórum is van). (A szerk.)

(Ny)elvi kérdésekA guglizó

szingli

Édes Anyanyelvünk 2012/2. 19

Régi és új szavak a kínálatban: ez alka-lommal a szavak jelentésérõl szóló kérdé-sekbõl válogattunk. Mit jelent…

…a tirpák?

A tirpák szó eredetileg a török korban el-néptelenedett Szabolcs megyei területekrebeköltözött és ott elmagyarosodott szlovák-ság (ön)gúnyneve. Még pontosabban: a Bé-kés megyébõl Nyíregyházára telepített tót-ajkú nép, amellyel a Felvidékrõl és külföld-rõl jövõ szintén tótajkú telepesek egybeol-vadtak. Egyébként a szláv szó ’tûrõ’-t, ’szenvedõ’-t jelent. S apejoratív értelme (sajnos): ’mûveletlen’, ’udvariatlan’, ’fara-gatlan’, ’otromba’, ’hülye ember’; ’nyíregyházi ember’.

…a gyámolda?

Maga a szó nem szerepel szótárainkban, de a 19. század fo-lyamán általános használatú volt. (Utcanévként is akadt rá pél-da, Szombathelyen.) A gyámoldák olyan gyámolító intézetekvoltak, amelyek a támaszuktól megfosztott családok, özve-gyek, árvák, idõsek („agg-gyámolda”) nyomorúságának enyhí-tését tûzték ki célul. Sok esetben egyházi keretek között szer-vezõdtek, a segélyalap adományokból, illetve befizetésekbõlgyûlt össze.

Az 1847-ben létrehozott soproni evangélikus egyházkerüle-ti Gyámolda (nyugdíj- és gyámdíjintézet) például a lelkészeketés tanítókat segítette öregség, betegség vagy egyéb bajok miat-ti munkaképtelenség esetén, haláluk után pedig özvegyeiket,árváikat gyámolította, méghozzá a lelkészi és tanítói fizetésekbizonyos százalékának befizetése révén befolyt összegekbõl.

… a lekövet? Pl. egy cikkben: „A tanulmány ugyanis elõszörmutatta meg, hogy röntgenlézerrel valóban lehetséges lekövet-ni bizonyos különösen gyors mágneses folyamatokat.”

A lekövet újabb nyelvi fejlemény, egyelõre nem szótározottszó, így jelentését a nyelvhasználatból következtethetjük ki. Azidézett szövegben a lekövet ezt jelenti: ’(megfigyelve) utánoz,követ, lemásol, modellez’. Hasonló jelentésû a következõmondatban: „Pontos és minden egérmozdulatot lekövet,ugyanakkor, puhaságából adódóan, használata hosszú távonsem kényelmetlen.” (Persze, itt már nem a „mus musculus”-ról, hanem a számítógépes egérrõl van szó…)

… a szolvál (egy beteg a kórházban)?

Feltehetõen a paraszolvencia szóból rövidült és alakult igé-vé. A hagyományos értelmezõ szótárakban nem fordul elõ. Azinternetes keresés szerint a szolvál jelentése: ’hálapénzt ad’, ’azingyenes orvosi ellátásban orvost elõre lefizet’. Pl.: „…többsé-gük pedig úgy gondolja, hogy minden egyes nõgyógyászati pá-ciens szolvál.” – „Összességében: én magam nem tudom a be-teget elõnyhöz juttatni, hiába szolvál.” Az orvosi szlengben elõ-forduló szónak további képzõs alakjai is vannak: szolválás,szolváció.

„Rendes” magyar szó-e a forszíroz?

A forszíroz ’erõltet, sürget, siettet’ eredetét tekintve nemmagyar. A forsz ’valaminek a fortélya, nyitja, megoldása’ (tudjaa dolog forszát) szóból származik. Ez német jövevény; mintája,a Force (’különleges képesség’) a francia force (’erõ, bátorság’)átvétele (több etimológiai szótár szerint).

Használatát tekintve természetesen „magyarrá” vált abbanaz értelemben, hogy a magyarul beszélõk között ismert, a szó-

nak képzett alakjai vannak, igekötõssé is vált (pl. agyonforszí-roz; beforszíroz; keresztülforszíroz; kiforszíroz; forszírozgat; for-szírozás; forszírozó – mind A magyar nyelv értelmezõ szótárá-ból). A Magyar értelmezõ kéziszótár szerint bizalmas árnyala-tú, a Magyar nemzeti szövegtár adatai szerint – a vajdaságit ki-véve – mindegyik nyelvváltozatban (magyarországi, szlovákiai,erdélyi, kárpátaljai) és mindegyik nyelvi rétegben elõfordul: a

szépirodalomban, a személyes jellegû nyelv-használatban, innen kerülhet a sajtó nyelvé-be, a tudományos és hivatalos szövegekbe is.(Saját tapasztalatom: a nagymamám hasz-nálta ezt a szócsaládot, én tõle ismerem: mia forsza ennek, ne forszírozd…)

Vidékünkön a régi öregek azt mondták abeteges, ványadt, kornyadozó csirkére, hogytöszlöngös. Mi lehet az a töszlöng? Talán va-lami betegség vagy ártó szellem, esetleg egé-szen más?

A töszlöngös tájszó, mely a Sárközben’alacsony, kis termetû (személy)’, Bölcskén ’a kövérségtõl ne-hézkes mozgású (személy)’ (Új magyar tájszótár, AkadémiaiKiadó, Budapest 2010, 466. oldal), ez azonban a kérdezõnk ál-tal megadott jelentéshez nem illik.

További kutatásra kiderült, hogy a töszlökös szót egy csalló-közi gyûjtéskor jegyezték fel ’hitvány’ jelentésben, s a MagyarNyelvõr 1885. évi 1. számában publikálták is. Szinnyei Magyartájszótára töszlök ’bárgyú’, ’hülye’ és töszlökös ’hitvány’, illetve’hülye’, ’bárgyú’ szavakat közöl példamondattal: „Te töszlökMarci!” A töszlök ma is használt szó, az interneten több találatvan rá hasonló jelentésben. Amit kérdezõnk eredeti kérdésé-ben töszlöngösként írt meg, az a töszlökösnek lehet a változata.

Molnos Angéla Magyarító könyvecskéjében a transz szónála következõket olvashatjuk: révület, révülés, rület (régi nyelvi),réh (régi nyelvi), önkívület, elragadtatás, bûvölet, igézet. Van-eolyan szótárunk, amelyben szerepelnek ezek a régi nyelvi sza-vak?

Sokféle régi szótárban hiába kerestük a rület szót. Végül be-bizonyosodott, hogy Molnos Angéla könyvében ez a szó sajtó-hiba. Az ’eksztázis, elragadtatás’ jelentésû rütet viszont számta-lan helyen felbukkan, például a Czuczor–Fogarasi-szótárban.Igei és további származékai is megtalálhatók: rüttetik, rüttetés.A 15. században még használt szót (pl. Bécsi kódex, 1466 tájá-ról) az 1860-as Ballagi Mór-szótár elavultnak tekinti. A réh szóis valószínûleg hibás alak. A Pallas nagy lexikona a transz jelen-téseként a rütet mellett a réület változatot is feltünteti, ugyan-csak régi magyar nyelvi adatként.

A tótágasnak van-e köze a tót ágashoz? Elválasztásakorugyanis nem mindegy, hogy tó-tá-gas vagy tót-ágas. Ugye?

A tótágas elválasztása: tót-ágas. Az Etimológiai szótár tanú-sága szerint összetett szó, amelynek tót elõtagja gúnyos, leki-csinylõ értelemben szerepel. Az utótag ’elágazó oszlop’ értel-mû, ily módon az összetétel jelentése: ’rossz, nem szabályososzlop’. Napjainkban fõképpen a tótágast áll kifejezésben él.

Mit jelent: töremora?

A tör-mar ikerszóból keletkezett töremora fõnév már a 16.században elõfordult ’törmelék, hulladék’ jelentésben Az Újmagyar tájszótár adatai szerint Sárrét, Debrecen környéki táj-szó, jelentése: ’mindenféle növényi törmelék’. Például széna,szalma, gallyak összetöredezett csomója, építmény bontásábólszármazó morzsalék, sõt még a sütemény morzsás maradékárais mondták.

Dede Éva

www.manyszi.hu

Kérdések és válaszok

20Édes Anyanyelvünk 2012/2.

A tanácskozást a két szervezõ intézmény, az Anyanyelvápo-lók Szövetsége és a Nyelvtudományi Intézet vezetõi nyitottákmeg. Grétsy László, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnö-ke ismertette a konferencia elõkészítését, a NyelvtudományiIntézettel való együttmûködés részleteit. A konferencia végülis jól illeszkedett a magyar kultúra napjához, s reményeink sze-rint megfelelõ kiindulópontja lehet a Nyelvtudományi Intézet-tel való további együttmûködésnek.

Kenesei István, a Nyelvtudományi Intézet igazgatója örö-mét és készségét fejezte ki a nyelv gondozásában való együtt-mûködésre. A továbbiakban arról szólt, hogy a konferenciaszervesen kapcsolódik az akadémiai nagyszótár munkálatai-nak felgyorsulásához, a harmadik és a negyedik kötet megjele-néséhez. A szótárkészítés kemény munka, de szükséges; amegjelenõ mûvek – a szüntelenül változó jelentések rögzítésé-vel, a használat körének részletes bemutatásával – jól szolgál-ják az egyértelmû és pontos beszédet, a kommunikációt.

Az elnöki megnyitókat követõen Maróti István, a rendez-vény házigazdája mutatta be és szólította az elõadói emelvény-re az elõadókat. Pusztai Ferenc egyetemi docens vitaindítóelõadásának bevezetéseként röviden vázolta az egynyelvûértelmezõ szótárak sajátosságait.

Az élõ nyelvek mindig változnak; „a nyelvtörténet mindigtörténik” – szögezte le tömören az elõadó. A 20. század folya-mán nyelvünk változása a nyelvi egységesülés képét mutatta;ezzel szemben a század második felében a széttagolódás nyelvijelei mutatkoznak több vonatkozásban. Ezt a változást a hasz-nálat, a szótár tükrözi; a szótárkészítõ elsõ nagy gondja az ún.szótárérettség megállapítása.

Elõadásának következõ részében a szótári minõsítésekkelfoglalkozott Pusztai Ferenc, így többek közt a pongyola, illetvea szleng minõsítéssel. Ami az elsõt illeti, „az új értelmezõ kézi-szótár bizonyságát adta, hogy a szavak nyílt, nyers megbélyeg-zését nem vállalja”. A szleng szavak térhódítása fölveti, hogya szleng minõsítést be kellene illeszteni a köznyelvi szótárakhasonló minõsítéseinek sorába.

Befejezésül Pusztai Ferenc ismertetett jó néhány új szótártés szótártípust, majd – nekem is kedvemre valóan – állást fog-lalt az egyre terjedõ, a klasszikus szépirodalmi mûveket lecsu-paszító átírási gyakorlat ellen. Annak idején nyugvópontranem jutó magánemberi vitám volt Lõrincze Lajossal, mikorIllyés Gyula nyelvi tekintetben korszerûsíteni akarta KatonaJózsef Bánk bánját. Ma is, ebben a témában is Pusztai pártjánállok.

Szathmári István egy. tanár a stílus, stílusminõsítés szem-pontjából szólt hozzá az ülés témájához, A nyelvtörténet szerepea szótárírásban az értelmezõ szótártól a nagyszótárig címmel. Be-vezetésül kiemelte, nagyon egyetértett azzal, hogy Pusztai Fe-renc hangsúlyozta a mozgás, a változás szerepét a nyelv életé-ben; ugyanis fontosnak tartja a szótárírásban is a nyelvtörténetfigyelembevételét mind a szójelentés, mind a szóhasználatszempontjából. Utalt rá, hogy 1870-tõl 1960-ig az újgrammati-kus iskola hatására a nyelvtörténet központi szerepet játszottnálunk mind a kutatásban, mind az egyetemi oktatásban. Szá-mos szó, mint pl. a csoda – csuda, csepp – csöpp, nõ – nej, nõje –neje jelentésének meghatározása, szótári minõsítése nem old-ható meg pontosan a nyelv történetének ismerete nélkül. Aztis kiemelte, hogy a szótári minõsítésben ki kell térni az állandó-sult és az alkalmi stílusérték megkülönböztetésére (l. az ürgeköznyelvi, illetve szleng jelentéseit, a kígyó köznyelvi és meta-forikus használatát).

Keszler Borbála egy. tanár a különféle szakszótárak fontos-ságára hívta fel a figyelmet. Magam is hozzáteszem, ha valakikételkednék ezek szerepében, vegyen kézbe egy-egy olyan szó-tárat, mint a növényneveké, a kádármesterségé, az orvostudo-mányé, és látni fogja, milyen hasznosak ezek ismereteink ki-egészítésében, stiláris érzékenységünk növelésében. KeszlerBorbála rámutatott, milyen fontos volna a szakszótárak köré-nek kiszélesítése, gazdagítása. Elismeréssel szólt arról, hogyBõsze Péter professzor kezdeményezésére a budapesti orvos-tudományi egyetemen megvalósult az orvosi nyelv gondozása,s megindult a szaktudományi szavak gyûjtése. A múltban –megfelelõ terminus technicusok híján – körülírással oldottákmeg számos orvosi eljárás, eszköz elnevezését, s ez gazdagítot-ta az orvostudomány fejlõdésére vonatkozó ismereteinket.Élénk érdeklõdés, gyakori derültség kísérte a professzorasszony válogatását készülõ szótárából a múlt századok meg-nevezései körébõl (testrészek, gyógymódok, gyógyszerek stb.).

Ittzés Nóra, a Nyelvtudományi Intézet tudományos fõmun-katársa a Nagyszótár harmadik és negyedik kötetének megje-lenése alkalmából errõl a legmagasabb szintû szótártípusról,annak elkészítésérõl, a vele kapcsolatos problémákról beszélt.Örvendetes, hogy a szótár mintegy száz éve húzódó munkála-tai – mint Kenesei István is utalt rá – az utóbbi években fel-gyorsultak, s ütemesen várható a további kötetek kiadása.Országh Lászlónak, az értelmezõ szótár egyik fõszerkesztõjé-nek meghatározása szerint a köznyelvi szótárak körében meg-különböztetünk normatív és tájékoztató szótárakat. Az utóbbi-aknak nem feladatuk a használat elõírása. Persze a szótár min-dig válogat, viszonyít; a viszonyítási alap a köznyelv. Háromszempontot kell érvényesíteni. Az elsõ a korpusz; ez a mi nagy-szótárunk esetében az 1772 és 2000 között keletkezett szöve-gek, illetve – meghatározott szempontok alapján – a belõlüktörtént válogatás. A második szempont a lexikalizálódás, azaza korpuszból a társadalmilag elfogadott lexémák összeállítása(ebbõl tehát a hapax legomenon, az egyszeri használat termé-szetesen elmarad). A harmadik a lexikai minõsítés (idõbeliség,gyakoriság, csoportbeliség stb. szerint).

Heltainé Nagy Erzsébet, a Nyelvtudományi Intézet fõmun-katársa Nyelvhasználati minõsítések a tanácsadói gyakorlatbancímmel beszélt az intézet sok éve folyó hasznos szolgáltatásá-ról. Munkájukkal egyrészt segítséget nyújtanak különféle meg-fogalmazásokkal kapcsolatban, másrészt telefonon adnak vá-laszt a feltett kérdésekre. Ezek a kérdések sokfélék. Például:helyes-e a besértõdik, a melyiktek, a mentén névutó, az el kellmenjek szerkezet. A felvetett kérdések általában nyelvi tuda-tosságról tanúskodnak, a helyesség megítélésének keresésérõl;ezeket a törekvéseket igyekeznek erõsíteni a nyelvmûvelõ ku-tatócsoport munkatársai. Tevékenységükben a szociolingvisz-tikai szemlélet alapján állnak, s még így is sokféle további té-nyezõre kell figyelemmel lenniük: a nyelv történetiségére ésmozgására, a normára, a pszichológiára, a filozófiára, a külön-féle szótárak minõsítéseire.

Kiss Gábor, a Tinta Könyvkiadó igazgatója a magyar lexi-kográfia legújabb eredményeirõl, hiányosságairól, feladatairóltartott elõadást. Röviden ismertette a nagy elõdöket, majd azúj kiadói mûhelyeket, a lexikográfia teremtette munkabizott-ságokat, bibliográfiát, folyóiratot, díjat, az anyaországi és a ha-táron túli magyar nyelvváltozat, szókincs együttes vizsgálatá-nak megindulását. A hiányosságok pótlására fontos kezdemé-nyezések indultak: ilyen a nagyszótár, az ellentétszótár, az Er-délyi magyar szótörténeti tár. Hosszú volna a teljes felsorolás,valamint a Tinta Könyvkiadó feladatvállalásainak ismertetése.Köszönet illeti Kiss Gábort és a kiadót áldozatos munkájukért.

A tematikájában, anyagában gazdag konferencia méltó be-fejezése volt Kemény Gábor zárszava. Hatását az is bizonyítot-ta, hogy a hallgatóság a többórai mûsort követõen is figyelem-mel, élénk reagálással követte Kemény Gábor sziporkázó fej-tegetéseit. Azt gondolom, sokakban megerõsödött az a meg-gyõzõdés, hogy nem elegendõ csupán olvasni a tudományosfejtegetéseket (most erre is lesz mód a Magyar Nyelvõr révén),hanem az is szükséges, hogy egyszer-egyszer személyesen isrészt vegyünk a mostanihoz hasonló rendezvényeken.

Bencédy József

Egynyelvû szótárainkés a nyelvhasználat

Anyanyelvi konferenciaa Petõfi Irodalmi Múzeumban,

2012. január 21-én

Édes Anyanyelvünk 2012/2. 21

H Í R E K – E S E M É N Y E KHÍREK

Életének 91. évében, 2012. február 13-ánelhunyt Graf Rezsõ, az Anyanyelvápolók Szö-vetségének alapító és elnökségi tagja, lapunkállandó szerzõje. Utoljára a 2011. december10-i elnökségi ülésen találkoztunk vele, aholmegköszönte, hogy a magyar nyelv napjávalkapcsolatos kezdeményezését a szövetség, va-lamint az állami szervek felkarolták és sikerrevitték. Graf Rezsõt március 5-én búcsúztattáka Farkasréti temetõben. Utolsó, nekünk szántírását ebben a lapszámunkban közöljük.

*Benkõ Loránd akadémikus az ELTE Ma-

gyar Nyelvészeti Könyvtárára hagyományoztaértékes könyvtárát. A könyvtár hamarosanmegnyílik a tanulóifjúság elõtt.

*Nyelvünk mint hungarikum. Ezt javasolja

az Anyanyelvápolók Szövetsége a 2012. évi,46. magyar nyelv hete címéül. A nyelvi hét há-zigazdája ismét a Vasi TIT lesz. A nyitó ren-dezvényt elõreláthatólag április 23-án tartjákSzombathelyen. Ugyanezen a napon Szép-halomban, A Magyar Nyelv Múzeumábananyanyelvi vetélkedõt, 24-én 16.00 órakor amiskolci II. Rákóczi Ferenc Könyvtárban Amagyar nyelv jövõje címmel szakmai elõadástés fórumot szerveznek. A magyar nyelv hetetovábbi eseményeirõl a www.e-nyelv.hu hon-lapon lehet tájékozódni.

*Új online folyóiratot indított az ELTE Mai

Magyar Nyelvi Tanszéke mellett mûködõfunkcionális nyelvészeti diákmûhely. Elérhe-tõsége: osvenyek.elte.hu.

*A 2012. évi Egyetemi Anyanyelvi Napokat

az ELTE Finnugor Tanszéke szervezte. Arendhagyó elõadások között szerepelt HavasFerenc Másmagyar (Milyen lenne a magyarnyelv, ha más típusú lenne?) és Pomozi Péter

Lakomáznánk közös töveket (Könnyed ver-sek a nyelvrokonságról) címû elõadása.

*20 éves az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövet-

sége (AESZ). Testvérszervezetünk május17–20. között Sepsiszentgyörgyön tartja ünne-pi megemlékezését, amely egyben a szokásosA magyar nyelv napjai Erdélyben rendezvény islesz. 18-án pénteken a Tamási Áron Színház-ban tartják az ünnepélyes megnyitót, amelyetközgyûlés, kiállítás, majd szakmai tanácskozáskövet. 19-én a Kõrösi Csoma Sándor anya-nyelvi versenyt rendezik meg, és háromszékikirándulást is szerveznek az érdeklõdõknek.

NYELVÉSZETI KÖNYVEKBalázs Géza, Veszelszki Ágnes szerk.:

Nyelv és kultúra. Kulturális nyelvészet. Inter –Magyar Szemiotikai Társaság – PRAE.HU,Budapest, 2012.

Balázs Géza: Nagy párlat- és pálinka-könyv. Inter Kft., Budapest [2012.]

Czakó Gábor: Eredeti magyar nyelvtan.CzSimon Könyvek, Budapest, 2011.

Fülöp Lajos és Lisztóczky László: Tudóstanárok a gyöngyösi gimnáziumból. BerzeNagy János Gimnázium, Gyöngyös, 2011.

Grétsy 80. Köszöntõ könyv Grétsy Lászlószületésnapjára. Válogatott tanulmányaitösszegyûjtötték barátai, szerkesztõtársai: Ba-lázs Géza, Kemény Gábor, Kovács Gyula,Maróti István. Anyanyelvápolók Szövetsége,Budapest, 2012.

Nemesi Attila László: Nyelv, nyelvhaszná-lat, kommunikáció. Hét tanulmány. Loisir Ki-adó, Budapest, 2011.

Széphalom. A Kazinczy Ferenc Társaságévkönyve, 2011.

Szirmai Éva és Újvári Edit szerk.: Az iden-titás szemiotikája. Tanulmányok. JGYPK,Szeged, 2011.

Tátrai Szilárd: Bevezetés a pragmatikába.Funkcionális kognitív megközelítés. TintaKönyvkiadó, Budapest, 2011.

Tótfalusi Kis Miklós: Számvetés a helyes-írásról. Hasonmás kiadás fordítással. Ford.Fekete Csaba. Átdolgozta C. Vladár Zsuzsa.ELTE Magyar Nyelvtudományi és FinnugorIntézet, Magyar Nyelvtudományi Társaság,Budapest, 2011.

2012. ÉVI ESEMÉNYEKáprilis 12–14. Alkalmazott nyelvészeti tan-

székek országos találkozója, SZTE, Szegedáprilis 12–14. Szép magyar beszéd verseny

félországos döntõ általános iskolásoknak,Balatonboglár

április 12–14. Társadalmi változások –nyelvi változások. 22. Manye-konferencia,Szeged

április 20–22. Szép magyar beszéd versenyországos döntõ középiskolásoknak, KazinczyFerenc Gimnázium, Gyõr

április 23. A magyar nyelv hete: Nyelvünkmint hungarikum

május 12–13. Az ASZ helyi csoportjainaktanácskozása

május 17–20. A magyar nyelv napjai Er-délyben, AESZ, Sepsiszentgyörgy

május 26. Simonyi Zsigmond helyesírásiverseny, ELTE

június 15–17. II. anyanyelvi juniális; Iro-dalmi nyelvünk az északkeleti régióban;Vadételfõzõ verseny, A Magyar Nyelv Múzeu-ma, Széphalom

AZ ÉGHAJLAT KÖNYVKIADÓPÁLYÁZATI FELHÍVÁSA

Az Éghajlat Könyvkiadó esszépályázatothirdet A magyar tudomány és kultúra, a magyarnyelv útja a 21. században címmel.

A pályázat célja, hogy az esszé mûfaj lehe-tõségein keresztül ösztönözze a magyar tudo-mány, a kultúra és a nyelv fejlõdési irányairól,lehetõségeirõl, a jelen és a jövõ feladatairólegyaránt szólni képes gondolatok és mûvekmegjelenését. A pályázat konkrét tartalmiszempontokat nem kíván megjelölni, és min-den olyan mûvet szívesen fogad – a természet-és a társadalomtudományok, a nyelv és a kul-túra, a mûvészetek, az alkalmazott tudomá-nyok, a közgazdaságtudomány területérõl –,amely érdemben tár fel folyamatokat, és ké-pes hozzájárulni a Magyarország jövõjérõl va-ló közös gondolkodáshoz.

A pályázaton elsõsorban 40 év alatti kuta-tók, doktori iskolák hallgatói, esetleg más te-rületen tevékenykedõk önálló meglátásokat,eredményeket tartalmazó írásmûveit várjuk.A terjedelem: legfeljebb 100 ezer karakter.

A beküldött pályázatokat két példányban:nyomtatott és elektronikus formában várjuk.Ezeken fel kell tüntetni a pályázó nevét és el-érhetõségét (postai cím, e-mail cím).

Postacímünk: Éghajlat Könyvkiadó, 1117Budapest, Karinthy Frigyes út 13. E-mail cí-münk: palyazat@eghajlat.hu

A pályamûvek beküldési határideje: 2012.augusztus 15.

A pályamûvek díjazása: elsõ díj: 500 ezerforint, második díj: 300 ezer forint, harmadikdíj: 200 ezer forint.

A legjobb munkákat a kiadó önálló kötet-ben is megjelenteti.

A pályamûvek bírálatára a kiadó BalázsGéza nyelvész professzort, Csaba László köz-gazdász akadémikust, Falus András genetikusakadémikust és Romsics Ignác történész aka-démikust kérte fel.

A Hírek rovatba szánt információkat amegjelenés elõtti 40. napig várjuk abalazsge@due.hu címen.

Tájékoztató az Anyanyelvápolók Szövetsége2010. és 2011. évi fõbb számszaki adatairól

Megnevezés 2010.

Bevételek:Tagdíj-, ár-, kamat- és egyébbevételek 2.759 eFtSZJA 1% 643 eFtEnnek felhasználása:az Édes Anyanyelvünk c. folyóiratterjesztésének postaköltségéreTámogatások:OKM 25.000 eFtMunkaügyi Központ 596 eFtPályázati bevételek:Nemzeti Kulturális Alap 3.500 eFtNemzeti Civil Alapprogram 935 eFtÖsszesen: 33.433 eFt

Az éves bevételt az Édes Anyanyelvünkc. folyóirat kiadására, az anyanyelvi táborok,programok, rendezvények megszervezésére,az anyanyelvi pályázat díjaira és a Lõrincze-díj kiadásaira, az OKM elõzõ évi támogatásfel nem használt maradványának visszafize-tésére, az NKA elõzõ évi pályázati támoga-tás (el nem fogadott jogcímek miatti) vissza-fizetésére fordítottuk. A Munkaügyi Köz-pont támogatását az alkalmazott munkabé-rére és annak járulékaira fordítottuk.

Megnevezés 2011.

Bevételek:Tagdíj-, ár-, kamat- és egyébbevételek 1.880 eFtSZJA 1% 504 eFtEnnek felhasználása:az Édes Anyanyelvünk c. folyóiratterjesztésének postaköltségéreTámogatások:NEFMI 20.000 eFtPályázati bevételek:Nemzeti Kulturális Alap 7.772 eFtMFB Magyar FejlesztésiBank Zrt. 2.000 eFtBrókernet Jövõ Alapítvány 1.200 eFtNemzeti Alapítvány/Alapítványa Közjóért 300 eFtSzínházi Dolgozók Szakszervezete 300 eFtÖsszesen: 33.956 eFt

A éves bevételt az Édes Anyanyelvünk c.folyóirat kiadására, az anyanyelvi táborok,programok, rendezvények megszervezésére,az anyanyelvi pályázat díjaira és a Lõrincze-díj kiadásaira, 2 db számítógép (269 eFt) be-szerzésére és a NEFMI elõzõ évi fel nemhasznált támogatásának visszafizetésére for-dítottuk.

22Édes Anyanyelvünk 2012/2.

Grétsy László rovata

Mindenekelõtt a múlt évi 5. számunkban közzétett rejtvé-nyek megfejtését adjuk meg.

I. Mû és alkotója. A keresett operacím: A bûvös vadász. Amû szerzõje Carl Maria Weber (1786–1826).

II. Keressünk Ady-verscímeket! 1. Beszélgetés egy szekfûvel(Ady k-val írta). 2. Egy jövõ költõ. 3. A tó nevetett. 4. Koránjöttem ide. (Néhányan ezt a címet választották: Most már meg-állhatok, mások pedig ezt : Korán jöttem. Ezeket nem fogad-tuk el.) 5. Sóhajtás a hajnalban. 6. Vízió a lápon. 7. A Hadakútja. 8. Intés az õrzõkhöz. 9. Közel a temetõhöz. 10. A befala-zott diák.

III. Nyolcszor nyolc. A költõ Kosztolányi Dezsõ (1885–1936). Szonettciklusának címe: Számadás, másik elrejtett ver-séé: Groteszk.

IV. Szinonimák egy hangra. 1. Régész. 2. Maskara. (De jókezek is: maszk, illetve maszka.) 3. Kozmosz. 4. Bukszus. 5.Zsákmány. 6. Csecsebecse. 7. Gyógymód. 8. Árkád. 9. Köd-mön. 10. Cókmók.

V. Szójátékos csattanó. Mert sok bába közt elvész a gyerek.Azok közül a megfejtõink közül, akik megfejtéseikkel elér-

ték a sorsolásban való részvételhez szükséges 90 pontot, a Tin-ta Könyvkiadó jóvoltából a következõk nyerték el Wacha ImreNem csak szóból ért az ember címû könyvének egy példányát:Arató Nándor, Mohács, Kinizsi u. 10. (7700); BerzlánovichAntalné, Horvátzsidány, József Attila u. 9. (9733); Halmos Er-zsébet, Kazincbarcika, Tavasz u. 5. 1/4. (3700); Herr Lajos Jó-zsef, Veresegyház, Damjanich u. 1/1. (2112); Kiss Tiborné,Szombathely, Váci Mihály u. 12. I./7. (9700); MagyarlakiJózsefné, Pécs, Littke József u. 12. I./5. (7632); Meleg Dávid,Budapest, Cserkesz u. 31. II. 9. (1103); Nagy Anna, Budaörs,Otthon u. 6/4. (2040); Szikora Klaudia Betti, Ludányhalászi,Rákóczi út 119. (3188); Zagyvai István, Budapest, Bartók Bélaút 28. A) IV. em. 2. (1111). Szívbõl gratulálunk!

A Pontozó új feladataiI. Hatszor hat. Ha megfejtõink helyesen töltik ki a mellé-

kelt négyzethálót, akkor az ábra bal felsõ sarkától a jobb alsósarokig egy kedves háziállat nevét olvashatják el. Ha ezután át-rendezik a sorokat, akkor ugyanebben az átlóban egy ritka,csérféle, fészkét hínárból és más növényekbõl készítõ madárnevére bukkanhatnak. Mindkét névért 6, összesen tehát 12pontot szerezhetnek.

II. Rímesen fejtse! Ötször két meghatározást adunk. A Bjelzetû meghatározásokra adott megoldások mindegyike az Ajelû definícióra felelõ szónak egy betûvel megfejelt alakja(mint pl. alom – halom). A helyes megoldásért minden megfej-tett szóért 2 pont, összesen tehát 20 pont jár.1. A) Regényét Gárdonyi írta meg B) Õz kicsinye2. A) Van sütnivalója B) Népi fegyver3. A) Erdélyi fõnemes, történetíró B) Ernyõs virágzatú

fûszernövény

4. A) Sajtszerû termék B) Híres a hasadéka!5. A) Dalmû önálló részlete B) ... és Veronika

(Ady-verscím)

III. Középen a megfejtés! Az ábra minden vízszintes sorábaegy anyakönyvezhetõ nõi nevet kell beírni a kapott informáci-ók alapján. Sikeres megfejtés esetén olvasóink a középsõ füg-gõleges sorban egy 100 éve született, termékeny írónk törté-nelmi regényének címére találhatnak. A mû címéért és az írónevéért egyaránt 10 pont jár, tehát összesen 20.

IV. Állatsereglet. Az itt következõ tíz kis mondat mindegyi-kében valamilyen állat neve húzódik meg. Vajon melyeké? Apontok a betûjegyek számát jelölik meg. Mindegyik névért 2pontot könyvelhetnek el maguknak olvasóink!

1. Péter bu . . . . . matot kapott.2. Friss ez a té . . . .vegõ!3. Piros . . . . . csija kétéves.4. Ez a . . . . . . jnos elveszett.5. Az utcákon s . . . . . szok.6. Egy csa . . . . . . . a szállt a fa tetejére.7. A szer . . . . ugusztusban is nyitva van.8. Nem jó, ha beszéd közben ha . . . . nk.9. Ez a len . . . . . . ezsõ és Edit.

10. Józsinak meleg be . . . . . . llene.

V. Szójátékos csattanó. Megfejtésül a Következtetés címû,túloldali rejtvény csattanóját kell beküldeni. A helyes megfej-tésért 25 pont jár.

Az e számunkban közzétett rejtvények együttes értéke 97pont, de már 80 pont is elég ahhoz, hogy a megfejtés beküldõjerészt vehessen a sorsolásban, és egy értékes könyv nyertese le-hessen. A feladványok megoldását 2012. június 1-jéig tessékelküldeni címünkre: Édes Anyanyelvünk, Pontozó, Budapest,Károlyi Mihály u. 16. (1053), vagy a rovat vezetõjének e-mailcímére: gretsyl@t-online.hu.

Minden megfejtõnek sikeres megfejtést és jó szórakozástkívánnak a rejtvények készítõi:

Grétsy László (IV.), Harmati Gizella (III.),Láng Miklós (I.), Schmidt János (V.),

Takács István (II.)

1. Hozzánk tartozószemélyek

2. Csenevész

3. Sártól, hótól véd

4. Fûszerez

5. Konyhakerti növény

6. Régebbi gyerekjáték

1. Ha kopog, késõbblocsogás lesz

2. Nevét Homérosznakköszönheti

3. Rokon neve Cicelle

4. A latinból kiindulvaderûs nõ lehet

5. Latin, de az oroszbanNatasa

6. Egy szórakoztatómûsor vezetõje

7. Márton nõi párja

8. Március 20-ánköszönthetjük

9. Beceneve Dóri is lehet

10. Tévés, ikres anyuka

Édes Anyanyelvünk 2012/2. 23

Szójátékos csattanó

KÖVETKEZTETÉS

– Apu, téglát is meg göm-böt is lehet termeszteni?

– Butaságot kérdezel,kisfiam.

– Nem értem...(A gyerek további szavait

az ábra számozott soraibanrejtettük el.)

Új szavak, kifejezések(69.)

Nem szótározott szavaktárháza

alvó cég – nem mûködõ, csak papíron lé-tezõ vállalkozás. „A parlament elõtt fekvõ... adócsomag átalakítaná az alvó cégekkiszûrésének eljárását”. (Magyar Nemzet,2011. okt. 24.)

biodíszlet – kirendelt emberek alkottaháttér, sokaság

biznisznomád – karrierjét tudatosanépítõ, több nyelvet beszélõ, a világ bármelypontján otthonosan mozgó tehetõs üzlet-ember (Figyelõ, 2011/33.)

ingatlanbuborék – az értéktelen vagy ér-tékesíthetetlen ingatlanok összessége. Pl.„nõ az ingatlanbuborék, az értéktelen vagyeladhatatlan ingatlanok tömege”. (Haszon,2011/10.)

karaktergyilkosság – egy ember tisztes-ségét, munkásságát, egész életét egyszerretámadó, megkérdõjelezõ kommunikációstámadás. Végrehajtója a karaktergyilkos(Népszabadság, 2012. febr. 16.).

levegõben dolgozó vendéglátós – légiutaskísérõ, steward, stewardess (Népsza-badság, 2011. szept. 6.)

luxusaszkéta – nagy jövedelmû, de a lu-xustermékeket kerülõ férfi/nõ

medikalizál – orvosi esetté tesz. Pl. „aszociális kérdéseket medikalizálták”. (Nép-szabadság, 2011. dec. 16.)

összematekol – összerak, szerkeszt. Pl.„olyan választási földrajzot matekoltakössze”. (Népszabadság, 2011. nov. 29.)

sétapalack – útra vihetõ, hordható, el-dobható üdítõspalack (Népszabadság,2011. aug. 15.)

témapark – egy adott témakörben szer-vezett interaktív kiállítás, bemutató

tigrisnõ – negyven év feletti, karrierjéterõszakosan építõ diplomás nõ

újidõs – fiatalos, dinamikus, életvidámötvenes férfi/nõ

vitaszínház – fõleg fiatalok számáraszervezett, dramatikus formát öltõ, a vita-kultúrát tanító módszer, „kibeszéletlen kér-dések vita keretében való kivesézése”(DUE Tallózó, 2011/04.).

vitaverseny – fõleg fiatalok számára szer-vezett, a helyes tárgyalást, érvelést, vitáttanító játékos, verseny formájú módszer.(Magyar Nemzet, 2011. okt. 24.)

A rovat 1998–2010. között megjelentanyagát tartalmazza a következõ kötet: Je-lentés a magyar nyelvrõl. Új szavak, kifeje-zések. Szerk.: Balázs Géza. Inter-MSZT,Budapest, 2010. Új idegen szavak magyarí-tását megnézheti vagy ajánlhatja a www.szomagyarito.hu honlapon. 2011 novembe-rétõl a honlap elkezdte az új magyar szavakés kifejezések gyûjtését és megosztását is!

B. G. és B. M.balazsge@due.hu

24

„Jártamban-keltemben ezekre a »furcsa« orvosi rendelésiidõkre bukkantam a kazincbarcikai kórháznál. A hét közepéremár elfáradhatott a grafikus, mert hosszú d-vel írta a szerdát, kö-vetkezetesen, kétszer is...” Beküldte Jávori István kazincbarci-kai olvasónk.

Kedves példa az ún. értelmes sajtóhibára. A hír szerint az illetõhivatal izgat, sõt „szakizgat” a maga területén. Nem csoda hát,hogy olyan izgatott a közvélemény a génkezelt növények miatt.Helyesen természetesen: Mezõgazdasági Szakigazgatási Hivatal.(Az Élet és Tudomány 2011/29. számából.) (K. G.)

A Nemzeti Sport cikkírója összetévesztett kéthasonló hangzású idegen szót. Amire õ gondolt,az biográfia (életrajz). A bibliográfia forrásmun-kák jegyzékét jelenti. Nem mindegy! (K. G.)

„Vajon mi másra lehet használni a pontyot, mint étkezésre?És ha már élõ, akkor hogy lehet filé vagy szelet?” – kérdeziWagner Alfréd budapesti olvasónk.

A protestánsoknál nem mise, hanem istentisztelet van! (Holczer József)

Most akkor mi maradt itt? (Találta: HolczerJózsef.)

Tessék mondani: ez már a végsõ visszaszám-lálás? (Találta: Wagner Alfréd olvasónk.)

Helyesen: ping-pongosért, pingpongo-zóért vagy asztaliteni-szezõért. Mind a há-rom jó, csak éppen aznem, ami az újságbanmegjelent... (B. G.)