Sziklatemplomunknak is ünnepe a Szentszűz lourdesi megjelenésének nagy napja : február 11. Hiszen egy lourdesi zarándokút ihlette Pfeiffer Gyula ny. h. államtitkárt a szent-gellérthegyi Sziklatemplom megalkotására. A két grotta hasonlósága feltűnő. S a Boldog-asszony ezt az új kegyhelyét is megáldotta. Hogy mennyi csodálatos imameghallgatás tör-ténik itt az ő közbenjárására, bizonyítja a rengeteg márványtábla. A Szűzanyának ez a szép szentélye főkép a Patrona Hungáriáé kultuszát kívánja szolgálni, a régi Nagy-Magyarországért szállnak itt elsősorban az imádkozó szívek az Űrhöz s mily örömmel mondtak hálát az eddigi országgyarapodásért is. És a búcsújáróhely gondozásával megbízott magyar szerzeteseket is ezért hívta vissza a Haza, hogy felvirágzásukkal — egy ősi jóslat szerint — Magyarországnak is felvirradjon;!

*

Boldog Báthory László ünnepét február 27-én üli a Pálosrend. Tudjuk-e vájjon, hogy a híres erdélyi fejedelmi családból származó szentéletű atya elsőnek fordította magyarra a Szentírást? K ö n y v e Mátyás király pazar értékű Corvinái közé került, de, sajnos, a török időkben, úgylátszik, nyomtalanul elveszett . A Szentek Eletét is ő írta először magyarul s nemcsak írta, követ te is őket hűségesen. N e m messze a* nagyhírű budaszentlőrinci pálos főmonostortól, hol a szentéletű testvérek holt-testei romlatlanul maradtak, egy barlangba húzódott elöljárói engedélyével , ott irogatott csöndben, imádkozott és sanyargatta testét . Talán fizikuma nem bírta ezt a szigorú életet, mert később a rendi újoncok m e s t e r é v é t e t t é k , kiket nemcsak szavaival, de főkép példájával tanított a krisztusi életre. Halála is-méltó vo l t szép életéhez : Szentmiséjét befejezve eszmé-letlenül rogyott testvérei karjaiba.

*

Szent Ágoston ereklyéinek átvitelét rendi zsolozsmáskönyvünk külön szép ünneppel üli meg február 28-án. A könyörgés arra kéri az Urat, hogy «e halálból az életbe mi is az ő közbenjárására átvitessünk». Megrendítő, mi-lyen mélyértelmű paradoxonokban gondol-kozik a liturgia': ezt az életet halálnak nézi s a halált életnek. S az örökkévalóság végtelen távlataiba állítva ezeket a különös igazságokat, teljesen igaza is van. Mily fürgén futnak el napjaink, mintha nem is lettek volna, mintha nem is kínoztak volna meg minket, v a g y mintha nem ragadták volna magukkal mulandó

b o l d o g s á g u n k a t . . . S ebben a borzálmasah bizonytalan életben csak egy borzalmasan bi-zonyos :. a halál. De egyenesen kétségbe kel-lene esnünk, ha minden földi kínnak és minden földi boldogságnak csak egy sírhalom volna a fináléja. Akkor nem volna érdemes születni sem ! S amint az életnek nem lehet értelme a halál, úgy a halálnak csak az élet lehet az értelme. Az örök élet, melyhez e halandó életet hasonlítva, inkább halálnak, mint élet-nek kell neveznünk. Ü g y kell t ehát élnünk, hogy a halálnak semmi köze se legyen hozzánk. Kezdjük el most az örökkévalóságot, míg nem § késő : boldogan kezden i !

Sashegyi Sándor:

A pilisszentkereszti páloskolostor Újabb adatok a hely meghatározására

1184-ben III. Béla király engedélyével Pilisen Franciaországból jött cisztercita szerzetesek teleped-tek le. A szóbanforgó szerzetesrend kolostorának még fellelhető romemlékét a ¿pai Pilisszentkereszt szomszédságában a Pilis-hegy keleti lábánál talál-juk meg, igen elpusztult állapotban. (Lásd a mellé-kelt térképet.)

A fent említetteknek igazolásául szolgáljon az alábbiakban összefoglalt tanulmányom.

A pilisi apátság területé és annak környéke a XlII-ik századi okleveles adatok szerint a SZENTE nemzetség tulajdonát képezte. Egy 1229-ben kelt oklevél szerint a Szente nemzetség birtokügyben perben állt a pilisi cisztercita apátsággal. (Lásd: Bártfai Sz. L. Pest m. tört. oki. emlékei 436. — Knauz II. 474.)

A tatárdúlásig ezen birtokügy nem nyert be-fejezést,'sőt azután is csak 1291-ben kelt oklevélből értesülünk arról, hogy a nemzetség vitás és peres ügye még mindig elintézés nélkül áll. Ugyanis 1291-ben a Szente-Mágocs nemzetség rokonsága jogot tart a pilisi cisztercita kolostor kegyurasá-gára, s ezzel kapcsolatosan a Szente-Mágocs nemzet-ség még élő tagjai a Szabolcs-Zempléni ágat bízta meg a Pilisi birtoknak visszaszerzésével. (Lásd: Hazai okmánytár VI. 374. — Knauz II. 474. — Kölcsey Dezső. Szente-Mágocs nemzetség 18.)

Hogy a továbbiakban ismertetett adatoknak tisztá képét kapjuk, vissza kell tekintenünk a Szente nemzetség eredetére és annak ismertetésére kell súlyt fektetnünk.

A Szente-Mágocs nemzetség az árpádkori hon-foglaló onogur törzsnek egyik családjából, a Kala- i noktól ered. Kalan, a mai értelemben maradékot jelent. A Kalanoknak Pilisen még a XlII- ik század-ban is vannak birtokai. Szente, a keleti irán-perzsa nyelven Cempte Szentet jelent. Mágocs, a kaldeai mágussal egyenlő, bölcset, vagy papot jelent s a hunfajta ősvallásból VIII—IX. századból származik. (A fentiekre nézve lásd: Kölesei Dezső. Szente-Mágocs nemzetség. Pörle Vilmos. Napkeletről. 150. Nagy Géza. Árpádkori személynevek Turul IX.)

A Szente-család az Árpádházi királyok alatt, i még a XH-ik században mint királyi kincstárnok

1ö CL fefiér barát

szerepelt és mint királyi főnemesek voltak ismere-tesek, amelyről címerük is tanúságot tesz. (Lásd-Magy. Tört. Életrajzok. Alsáni Bálint bíbornok.)

Az 1241—42. évi tatárdúlás alatt a szóbanforgó Szenték elpusztulhattak. A pilisi birtokon lévő udvarházak hasonló sorsra jutottak. A XlII-ik században a Szente-Mágocs nemzetség egy ágát Horvátországban találjuk, kik az ottani birtokukon lévő Alsáni várról Alsáni nevet vettek fel. (Lásd ugyanott, mint fent.)

Ha összegezzük az eddig ismerteiteket, tiszta képet kapunk a Szente-Mágocs nemzetség pilisi szerepléséről és annak ottlévő ősi birtokairól.

1184-ben III. Béla király valamilyen oknál fogva jónak látta a cisztercita szerzeteseket éppen a Pilisen s ott a Szente nemzetség birtokain letelepí-teni. Valószínűnek látszik, hogy egyházi érdekek tették ezt szükségessé. Ha számolunk azzal, hogy ugyanezen terület közelében egy nagy magyar ősvallású kultikus hely állt fenn még ebben az idő-ben. (Feltáratott az Orsz. Tört. Múzeum vezetése mellett.) Nem fogunk hát csodálkozni a szóban-forgó rend letelepítésén. Valószínű azonban az is, hogy a Szente-Mágocs nemzetség ezen időben élő tagjai is az ős mágyar vallás hívei lehettek s ezért történt meg a szóbanforgó nemzetség birtokainak elkobzása, mert csak erről beszélhetünk akkor, amikor az apátság alapításáról tesznek tanúságot az okleveles adatok. Nem lepődhetünk meg a fenti feltevésen akkor, ha a jóval kécsőbbi, pl. Kún László idejében fentálló vallási viszonyokat ismer-jük. Kún László király az adatok szerint, Pilisen pogány áldozatot mutatott be az ősi kultikus helyen !

De kövessük csak az adatokat tovább. Egy 1187. évi adat arra enged következtetni,

hogy III. Béla király által alapított pilisi apátság a kívánt követelményeknek nem tudott megfelelni és az ősvallás követői veszélyeztették az idegenből jött szerzeteseket és életük sem volt valószínű biztonságban. Csak ennek tudható be, hogy 1187-ben III. Béla király a keresztesek kezére bocsátotta a pilisi erdőket. A kényes helyzetet a rendi szerzetes-ség és az ősvallást követők között kiváltképpen az idézhette elő, hogy a hittérítői tevékenységet idegen nyelvű szerzetesek végezték még ekkor is. Pilis rengetegeit pedig meg kellett tisztítani á pogányok-nak nevezett magyaroktól, mert várható volt Frídrich német császár látogatása a magyar király udvarában. Ez be is következett 1189-ben, amikor III. Béla király a keresztes hadakat vezető Fridrich császárt Esztergomban fogadta, majd Etczelburgba kísértei, vagyis a királyi székhelyre. (A mai Pomáz helyén keresendő.) Fridrich császár a királyi lakó-helyet, Etczelburgot Urbs-nak nevezte, vagyis vá-rosnak. (Lásd : Arnold Krónika L. IV. c. 8.)

Az 1335. évi Buda határjárási oklevelében szin-tén hasonlóképen találjuk a város elnevezését, vagyis Urbs-nak. (Lásd : Fejér C. D. III. 120.)

1187-ben a Szentföldről visszatérő követeket a király szintén Etczelburgban fogadta. (Lásd: Scriptores rerum Austriacarum. V. K. 40.)

Helyesen írja Salamon Ferenc, — Buda és annak környéke a tatárdúlás előtt királyi birtok volt. (Lásd: Salamon F. Budápest története.)

Erre enged utalni azon okleveles adat is, mely szerint 1196-ban a Szentendrén készült hajók után a királynak tartoztak adót fizetni. (Lásd:. Fejér C. D. I. 2. — II. 302. — VIII. 7. 121.)

Azonban Pilisen mégsem pusztult ki a Szente-Mágocs nemzetség teljesen, csupán vagyonuktól

fosztathattak meg, erre enged következtetni egy 1201-ben kelt oklevél, mely szerint a Szente-Mágocs nemzetség Péter fia Péter, Detrich udvarikáplán jelenlétében 5 budai márkát adósság fejében befizet. (Lásd : Kölesei D. Szent-Mágocs nemzetség.)

Mielőtt tovább mennék az adatok felsorolásában, rá kell mutatnom III. Béla király halála utáni történtekre, melyek Imre király idejében játszód-tak le.

Imre királynak, mint ismeretes, állandó harcai voltak testvérével, Endrével, a korona birtoklása végett. Ezenkívül nemcsak itthon, de az ország határán kívül is sok háborúskodást és harcot kellett vívnia a mindjobban elharapódzó pogány vallás ellen. Ennek tulajdonítható azon adománya is többek között, hogy Budát és ^nnak környékét a Budai káptalannak adományozta, vagyis ezen területnek joghatóságát és tizedadóját a "bírásko-dással együtt. Nem nehéz kitalálni, mi indította Imre királyt arra, hogy ezen adományát az egyház-zal szemben tegye. Bípda környéke az ősmagyar vallás híveivel volt tele és minden adott helyzet-ben a keresztény egyház veszélyeztetését követték el. így jónak látta Imre király e veszélyeztetett területről gondoskodni. A fentiekre nézve szolgál-jon igazságul az 1212. évi határjáró oklevél. A fő-urak tanácsára II. Endre király a Budai káptalan-nak még Imre király által adományozott javakat elvette. Azonban valószínű, hogy neje Gertrúd királyné és testvéreinek befolyása áltál, Henrich isztriai őrgróf és Ekbert bambergi püspök taná-csára 1212-ben a megcsonkított budai káptalan joghatóságát II. Endre király visszaállíttatta. Neve-zetesen Buda területén a bíráskodási jogot a vásár-vám és szőlődézsma szedésének jogát. Ez alkalom-mal királyi hites emberrel, Marcellus comes veze-tése mellett körüljárták a budai káptalan szíoban-forgó területét, annak határát. (Lásd: Fejér C. D. III. 118—121.)

Ezen oklevél első esetben a budai királyi palotá-ról beszél. Majd a budai prépost bírói joghatóságá-ról tesz említést, — ezsn bírói joghatóság alá tartoz-nak Buda és környékén a királyi palota őrei és a. budai lakosok. Az uralkodó rendelkezései ugyan-olyan értelemben a főpapok és főurak szolgáira is kiterjedtek.

A szóbanforgó joghatósággal rendelkező terület a határjárás szerint a Szente-Mágocs nemzetség birtoktestére, vagyis a pilisi cisztercita apátság részére nem terjedt ki, amint látjuk a mellékelt határjárást feltüntető térképen.

Azonban kiterjedt a pilisi hegyvidék erdőség azon területére, hol a már említett nagy ősmagyar kultikus hely volt. Vagyis a jelen Pomáz mellett lévő Holdvilág árokra. • "

II. Endre király ezen, de hasonló rendelkezése az ősi vallást követők között lázadást szított: Erre enged következtetni az 1213-ban bekövetkezett azon gyilkosság is, mely Pilisen vadászat alkalmá-val II. Endre király neje, Gertrúd és annak kör-nyezetéhez tartozó főpapok és főurak személye ellen történt. Gertrúd királyné a pilisi vadászkastélyban mulatozott Vendégei Lipót herceg «és a királyné fivére Berthold érsek és több egyházi és világi fő úr társaságában. A mulatozó társaságot szeptember 28-án éjjel az elégedetlenek, élükön Györefia Péter csanádi ispán, továbbá Simon, Bánk nádor Veje, egy másik Simon a Kácsik nemzetségből fegyveresen megtámadták és a királynéra törtek, legyilkolták, több főurat és főpapot is.és Berthold érsek és Lipót herceg az éj leple alatt elmenekültek.

CL fefiér barát 21

Á gyilkosság színhelye a Pilisben, a királyné vadászkastélyában, a pilisi cisztercita kolostorhoz

• közel történt. Erre enged utalni az is, hogy a le-gyilkolt királyné tetemet a pilisi ciszterciták kolos-torába szállították. A szóban forgó királynéi vadász-kastély a mai Podmaniczki major melletti domb-háton állott.

Az elégedetjenek bosszúja még ezzel sem érte be, mert minden valószínűség arra enged utalni, hogy Buda 1223. évi'nagy tűzvészben való elpusztulása is ennek tulajdonítható. (Lásd : Alberich szerzetes krónikája 913. 38.)

Az 1232. évből is mégolyan adatnak vagyunk birtokában, mely arra enged következtetni, hogy a nyugalom még mindig nem állt helyre. Tudni-illik 1232 XII. havában Jakab pápai követ a budai káptalan Szent Péter egyházában gyűjti össze a magyarországi püspököket, hogy az esztergomi ér-seknek az országot interdictum alá helyező ítéletét megerősítse. (Lásd : Gárdonyi A. Buda-Pest a tatár-járás előtt.)

A helyzet ennyire való elmérgesítését nem any-nyira a keresztény egyház munkájának kell felróni, hanem annak, hogy a papok legnagyobbrészben nem magyar származásúak és nem magyar anya-nyelvűek voltak. Ezen idegenből jött egyházi sze-mélyek gyakorolták az egyházi ügyeket és a jog-hatósági teendőket is. Ebből rengeteg súrlódás és baj következett a keresztény egyház és a magyar főurak és a nép között. Ezáltal állandó tűzfészke lett az országnak Buda és annak környéke kivált-képpen. Az egész ekkori állapotok mögött ott lát-hatjuk az ősi magyar vallás követőinek nem kis táborát és azt a helyet, mely az ősmagyar vallás kultikus helyéül szolgált.

Ugyan mi fanatizálta az akkori magyarságot arra, hogy régi hitétől és kultikus helyétől alig volt eltántorítható. Nem hinném, hogy csak a vallás volna itt a szóbanforgó tét. Valami eddig ismeret-len oknak volt csak tudható ez a kimondhatatlan rajongása a magyar népnek e pilisi vidékhez.

Itt utalnom kell Anonymus egyik adatára, mely ezen. sötét történeti momentumot világítja meg. Eltemettetett az Úr 907 esztendejében egy patak forrása felett, mely patak kőmederben folyik alá Attila király városában.

Ezzel az adattal már tisztábban látjuk a képét az elmúlt idők történetének. De menjünk csak tovább és nézzük meg a szóbanforgó kultikus hellyel kapcsolatos adatokat is,, melyeket még-eddig senkisem mert azonosítani e hellyel.

A húnok Sicambriánál átúszták a Dunát és az ellenséget a nyílt mezőn lekaszabolták . . . 'Száz-húszezer hún esett el ebben a csatában s ugyanitt Keve kapitány is elesett. . . Scyta szokás szerint nagy pompával temették el az országút mellett és kőemléket emeltek föléje. Ezen helyet Cuweazoanak (helytelenül Keveházának értelmezték eddig) '.== Kövesaszónak nevezték. (A Holdvilágárok a szó-banforgó hely, a szomszédságában találjuk Aszófő községnek belterületét és romemlékeit). Később Béla, Réva és Kadocsa három hún kapitányt is arra a helyre temették. (Kézai Simon krónikái a. 18—19.)

Attila fejedelem temetkezésére nézve nem mu-lasztható el Kézai Simon krónikájának adata sem.

. Eltemették az említett helyen Béla, Kadocsa és a többi kapitány mellé. (Lásd : Kézai Simon króni-kája 30.)

. ... Az adatok csoportosításával tegyünk helyszíni szemlét az említett nagy ősmagyar kultikus helyen.

22

Ulcisia Castra (Szentendre) és Salva (Esztergom) között húzódó ősi kereskedelmi út mellett a Kova-csinai hegyek egy hármas halma előtt állunk a Holdvilágárok magas sziklafalakkal övezett medre mellett. Az említett sziklamederben három, kézzel kifaragott 15—20 m mélységű sziklafülkére aka-dunk (Hármasremete barlangként ismerjük a XIII-század adatai szerint). A közelben kb. harminc méter magas vízesés teszi a helyet Csodálatos ter-mészeti hellyé. A vízesés felett kis távolságra hatalmas, sima lefaragott sziklafalak merednek az égnek. Az egyik oldalon szintén kézzel kifaragott barlangszerű nyílás tátong, melyben lépcsőn eresz-kedünk le a szikla-hegy gyomrába, vagyis a föld-alatti kultikus helyre. A földalatti helység végső végén húsz méter magasan egy kürtőszerű aknán át tör be a misztikusan derengő fény. Az előtérben a nagy sziklafalak előtt emberi kezek pusztításai fedezhetők fel a sziklákon itt-ott még látható fara-gott kőemlékeken. A kultikus terület nagysága öt holdra tehető.

A fentiekből láthatjuk, hogy e helyütt egy eddig ismeretlenül, vad bozótokkal benőtt, tölgyes erdő nőtt a meghúzódott, elfeledett kultikushely s feje-delmi s egyben egyházfői temetkezés felett.

Igen kevés az írott emlék e helyre nézve s ami van, az is kétségbe volt vonva a hely ismeretlensége miatt.

A fent említett kőmeder pedig a jelen Pomázon vezet át,, azon nagy lelő- és romterületen, melyre-középkori okleveleink mutatnak. Ezen helyet ok-leveleink Etczelburgnak, Attila városának, Sicam-briának és Budának említik'meg.

Az eddig ismertetett adatok után nézzük csak tovább azon adatokat, melyek már a Pálosrend helyi településével kapcsolódnak össze.

Egy magyar nemesi családból származó eszter-gomi kanonok fájó szívvel nézte véreinek tévely-géseit, de megértette annak minden indító okát is, látta annak lehetőségét, hogy milyen módon nyer-hetné meg az ősmagyar vallást követő híveket a kereszténységnek. Ez az igaz keresztény magyar férfi Özséb volt, ki terveinek megvalósítása céljából örömmel beszélgetett el azokkal a pilisi remetékkel, kik időnként Esztergomban el-elzarándokoltak. Értesült általuk a Pilisben lejátszódó szomorú dol-gokról. Ezek a szomorú dolgok bírták rá, hogy sürgősen változtatni, segíteni kell a dolgokon, de elhatározásában meggátolta az 1241—42. évi tatár-dúlás.

Ha ismerjük a tatárdúlás tragikus történetét, nem fogunk csodálkozni azon, hogy a tatárdúlás után 1246-ban Özséb, hogy régi tervét keresztül vihesse, lemond egyházi rangjáról és visszavonul mint remete a Pilisben a Hármas remete-barlang-hoz. (Lásd : Kisbán Emil. A pálosrend tört. I. 18.)

A hármas remete-barlang a már említett Hold-világ-árokban levő három, kézzel faragott szikla-fülkével azonos. Valószínűleg hún, vagy magyar temetkezési hely volt. A XlII-ik században azon-ban már kifosztott, felnyitott állapotban kellett lenni, melyeket a pilisi remeték foglaltak el ezen időkben.

A hármas remete-barlangnál Özséb maga köré gyűjtötte a pilisi remetéket s ezzel a lépésével a közvetlen közelben" lévő ősmagyar kultikus helyet szállta meg. Ezen időben Isten csodája által itt megmaradt nép az átélt borzalmas viszontagságok után, testileg, de lelkileg is megtört és enyhítést keresett a remeték körében a kereszt szimbóluma alatt. Özséb így győzedelmeskedett az ősmagyar

————— Q fehér barát

a / c / í é r barát 2ô

vallás felett. A környező népek siettek felkeresni a remete-szállást és ott dicsőítették Istent, Isten csodás természeti környezetében, a Holdvilág-árok félelmetes szakadékai között.

A budai káptalan a tatárdúlás után csak nyert ügyét látta a remeték működésével és maga a király IV. Béla is sietett a remeték segítségére, hiszen papok és templomok híján, nagy szükségét látta a remeték munkálkodásának. Azonban a budai káptalan IV. Béla királytól kéri Imre király által adományozott Buda feletti joghatóságának meg-erősítését, melyet 1243-ban IV. Béla király mee is adott. (Lásd : Fejér C. D. IV. I. 296.)

Azonban itt nemcsak a régi joghatóságról van szó, hanem adományról is ! Valószínűleg a volt királyi budai birtokokkal is gazdagította a budai káptalant a király. Tekintve, hogy a király új

szálláshelye már nem a rég$Budán, hanem"a mai Buda várhegyén, az akkori Pesti hegyen épült fel. (Lásd : Salamon Ferenc. Budapest tört. II.)

így lett Buda Ősbuda, vagy Óbuda a káptalané, rfiely" felett á budai. e.t.toi az~tiKH^űlkczdvc óbudai-káptalan lett az úr~ (Lásd : Fejér~C. D. IV. 2. 320.)

Sok körülmény Özsébet arra kényszerítette, hogy elhagyja a Hármas remete-barlangot remete társai-val. Mária királyné sietett a remeték segítségére és a Pilisen lévő régi vadászkastélyát a remeték rendelkezésére bocsátja. (A szóbanforgó vadász-kastélyról már volt említés, azonos azzal a vadász-kastéllyal, melyben. Gertrúd királynét gyilkolták meg. A mai Podmaniczky major mellett e vadász-kastélynak, majd a későbbi Pálos kolostornak rom-emlékei még ma is felfedezhetők.) Mária királyné a kolostoron, vagyis a vadászkastélyon kívül Orbán

ïfMt.

Régi Buda és annak vidéke a XIII.-ik században.

I. Teleki-kastély — régi ldrályilak helyén. II. Klisszai romok királynői vár.

III. Görögkat. templom — régi templom romon. IV. Benard-féle villa — Szent Jakab egyháza. V. Pannónia dűlői romok — régi vár.

VI. Szövőgyár területén romok — régi vár. VII. Holdvilág-árok - - Hármas remete-barlang:

Ősmagyar kultikushely. VIII . Podmaniczky majori romok — Szentkereszti

pálos kolostor. Királynői vadászkastély volt. IX. Büki puszta. X. Pilisszentkereszti romok - - Pilisi apatság.

XI. Lupa majori romok — Fehéregyháza. XII . Dolmai romok — Ura-háza.

XIII . Luki romok M Aszófő helység. XIV. Kevélvek. - r Monyorós hegy.

XV. Oszoly (Osl.) — Szamárkő. XVT. Ziribár. — Hegyeshegy.

XVII. Hosszúhegy.

Jelmagyarázat:

Buda területe.

Régi malmok helye.

> s Régi utak.

**TTr>>77Trrr 1212. évi Budai káptalan határjárás vo-nala.

pápától a remeték részére regulát is eszközölt ki. (Lásd : Décsy. Koronás magyarországi királynék 61. Dobozy Hajnalka. Királynéink az Árpádkorban és az Anjoukorban 72.)

Azonban akadunk egy másik adatra is. — 1250-ben Özséb a Hármis remete-barlang közelében a Szentkereszt tiszteletére építeni kezdte az új remete-kolostort. (Lásd : Kisbán Emil. M. P. R. T. I. 18. -Rupp M. O. H. T. I. 244.)

Hogy tiszta képet nyerjünk a valóságról, a szó-banforgó romemlékekhez kell fordulnunk, hogy meg-kapjuk a valóságos képet.

Mária királyné vadászkastélya a tatárdúlás alatt kisebb pusztítást szenvedett. Mielőtt a remeték rendelkezésére bocsátotta ezen épületét, újra épí-tette, hogy megfelelő hajlékként szolgáljon a reme-téknek. A részben felnyitott romemlékek, az épület alapfalai, arra engednek következtetni, az építkezés struktúrájából, hogy azok 1250-nél jóval korábbi keletűek. De több apró kerámiái lelet is ezt iga-zolja. AZ épület egyszerű és várszerűen épült fel újra a hegyekkel koszorúzott völgykatlan közepén. Az épülethez csatolt kis templom építkezési struk-túrájából következtetve az már későbbi keletű s nincs kizárva, hogy azt, mint a fenti adat is igazolja, a remeték építették, román stílben, faragott kvad-rát kövekből, míg maga az épület andezit pataki kövekből épült fel.

A fent elmondottak igazolására szolgáljon azon felirat, mely a kolostor kapuja felett volt.

Ebben a pusztában laktak egykoron az atyák, akik valamikor szabad ég alatt különböző házikó-kat készítettek maguknak egyes sziklákba zárva. Özséb szent férfiú remete és pap a szent kereszt tiszteletére emelte a zárdát. Azután hozzá szegőd-tek a többi testvérei is, akik elhagyván barlang-rejtekhelyöket, elkezdtek egyöntetűeri szerzetes éle-tet élni. Innen, szerte elterjedt Pál remetének híre, mely az erkölcs tisztaságában ragyogott. Innen eredt mint forrásból e szerzet. . . (Lásd : Pálos évkönyv.)

Ezután már királyi adományokhoz is jutott a rend. IV. Béla király a remetéknek, vagyis a Pálosok Szentkejeszti kolostorának adományozta az Illéskő földjét. (Lásd : Kisbán Emil. A. M. P. R. T. I. 18.)1

A remetéknek, vagyis a Pálosoknak nyújtott adomány, magával hozta azt, hogy az óbudai káp-talan és a pilisi apátság joghatóságuk megerősítését kérjék.

1253-ban az óbudai káptalan kéri joghatóságá-nak megerősítését. (Lásd : Fejér C. D. IV. II. 204.)

1254-ben pedig már a pilisi apátság kéri a jogos területének a megerősítését. (Lásd: Békefi R. A pilisi apátság tört. I. XXXV. sz. oki.) Azonban

1 Kiegészítés és egyben megvilágítás a IV. Béla király által a remetéknek v. a Pálosok Szent Kereszti kolostorának adományozott Illéskő földjére s annak holfekvésére nézve : — A finnugor népek pogány istentiszteleteinek tanulmányozása közben akadtam az alábbi adatra. — Komantsi finn egyházas község-ben 1842-ben összetörték a paplak közelében lévő nagy követ, melyet Illéskőnek neveztek. A nagy kő összetörésére az adott okot, hogy a már keresztény hitre tért pogányok a szentmise után Illéskő-höz járultak áldozatot bemutatni s ott pénzt és cink-lemezt helyeztek el áldozat bemutatásaképpen ha-lottaiknak.

Amint látjuk, a pogány kultikus helyeken lévő egyköveket v. szentköveket Illéskövének nevezték. Nem tévedtem akkor, amikor tanulmányomban rámutattam a Holdvilág-árok (Kövesaszó) mély árkában levő hármas remete-barlangra. (Ma már mind a három helye ismeretes.)

az óbudai káptalan joghatóságának gyűrűjében levő Szentkereszti Pálos kolostor a további fejlődé-sében gátolva volt, így mint anyakolostor soká nem is működhetett, ezért 1287-ben épült fel új Buda mellett Kún László és Róbert király adomá-nyaih az új anyakolostor, a Szentlőrinci pálos kolos-tor a mai Hűvösvölgyben. (Lásd.: Kisbán Emil. A M. P. R. T. I. 76.)

A fentiekből láthatjuk, hogy a Szentkeresztről elnevezett pálos kolostor a mai Pilisszentkereszten nem lehetett, az a mai Podmaniczky majoí melletti dombháton állt, kora középkori építészeti formái-ban.

A pilisi cisztercita rend apátsága pedig a mai Pilisszentkereszt tőszomszédságában, a Pilis hegy keleti lábánál épült fel, többszöri átépítéssel díszes építkezési formák mellett. Terjedelmében is felül-multa a Szentkeresztről elnevezett pálos kolostort. Az óbudai káptalan joghatóságán kívül esett és így fejlődését az nem akadályozhatta meg.

A Szentkeresztről elnevezett páloskolqstor a török hódoltságig állt fenn a pilisi apátsággál egyetem-ben, amikor nagy nemzeti történetükre a sors pontot tett, s a szóbanforgó kolostorok a török horda martalékaivá lettek, Esztergom és Buda várainak erősítéséhez hordták el a még fennálló falak köveit, A török hódoltság utáni időkben, már a szóbanforgó kolostorok romjait is nehezen tudták felfedezni, olyan siralmas állapotban talál-tattak. A két rendi szerzetesség kényes vitába keveredett a jelenlegi Pilisszentkereszti romemlé-kek és az ahhoz tartozó birtokok miatt. Az elpusz-tult kolostorok nem szolgáltak bizonyítékul és így a mai napig is vitás volt a hovatartozás.

Az elmúlt esztendőkben Krompecher kiadott munkájával még zavarosabbá tette a két rendi szerzetesség tulajdonának megszerzését.

Azonban csakis oknyomozó történeti adatokkal érhetünk célhoz és a régmúlt idők való történeti adatai folytán a valósághoz.

Ezen tanulmányomban siettem módot nyújtani és alapot adni egy nemes kutató munkának, mely, hiszem, ezen alapból kiindulva az igazsághoz fog vezetni. Ezért már azért is szükség volna, hogy Szent Özséb földi porhüvelyeinek birtokába juthas-sunk és azt mint egyetlen 'magyar eredetű rendi szerzet megalapítójának és első perjelének illő tiszteletével övezhessük.

A szent férfiú földi maradványai felett, omla-dozó elpusztult romemlékek hirdetik á mult nagy történetét a Holdvilág-árok közelében, ahonnap elindult a Pálos rend, hogy isteni küldetésével még a sok szenvedések és pusztulások árán is győze-delmeskedjék a Szent Kereszt hitvallásában s vérét, nemzetét emelje fel a Magyarok Nagyasszonyának, Máriának ajánlva.

Fr. Guzsalyvári Julián (1900-1943)

Hirtelen, váratlan, lehetetlenségnek látszatát keltő hír teljes rideg kegyetlenségével újból be-kopogott zárdáinkba : Julián testvér nem él! Meg-halt Budapesten ! Erős meghűlés következtében agy- és gerincvelőgyulladás vitte el tőlünk azt, aki csupa erő s izom volt. Ismertük mindnyájan Pécsett, Szentkúton, Budapesten, mert 7 évi szer-

24 — Q fehér barát